{Stenobothrus eurasius)

Az eurázsiai sztyeprétisáska

{Stenobothrus eurasius)

imágói:

a/ hím (fotó: Puskás Gellért) b/ nőstény (fotó: Nagy Barnabás) (A Nagy - Puskás: A Stenobothrus eurasius előfordulása... c. cikkhez)

A M ú z e u m Baráti Körének kirándulása 2007-ben.

Egy ritka bodobácsfaj a Vértesből,

Csoportkép a Turulmadárnál.

a Horvathiolus superbus

(Kutasi: 20 éves a Bakonyi Természettudományi

'Harmat et al.: Poloskafajok a Vértesből c.

Múzeum Baráti Köre c. cikkhez) (fotó: Kutasi Cs.)

cikkhez) (Fotó: Retezár Imre)

FOLIA MUSEI HISTOMCO-NATURALIS BAKONYIENSIS

FOLIA MUSEI HISTORICO NATÜRALI8 BAKONYIENSIS 24-2007

A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei

Zirc, 2007

Szerkesztő / Editor: H . DR. H A R M A T BEÁTA

A kötet lektorai / Manuscript read by:

F U T Ó JÁNOS HÁLA JÓZSEF KONDOROSY E L Ő D M A J E R JÓZSEF MERKL OTTÓ SZÉL GYŐZŐ SZIRÁKI

GYÖRGY

TALLÓSI BÉLA

A kötet megjelenését támogatta:

nka Nemzeti Kulturális Alap N E M Z E T I KULTURÁLIS A L A P

VESZPRÉM M E G Y E I

ÖNKORMÁNYZAT

B A K O N Y I TERMÉSZETTUDOMÁNYI

M Ú Z E U M BARÁTI KÖRE

Kiadja a Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc Felelős kiadó: Kasper Ágota múzeumigazgató Published by Natural History Museum of Bakony Montains, Zirc Responsible for publication: Ágota Kasper, director of museum ISSN: 0231-035X Készült 2007-ben, a veszprémi Prospektus Nyomdában

TARTALOM

KUTASI CSABA:

20 éves a Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Köre

7

K Ó N Y A PÉTER:

Adatok a tapolcai-medence bazaltbányászatának történetéhez

23

N A G Y BARNABÁS - PUSKÁS GELLÉRT:

A Stenobothrus eurasius előfordulása és élőhelyi jellegzetességei a Kárpát-medencében (Orthoptera: Acridoidea)

35

H A R M A T BEÁTA - SZEŐKE K Á L M Á N - KUTASI CSABA:

Poloskafajok (Heteroptera) a Vértes-hegységből

59

KUTASI CSABA:

A Steven-turzásfutó (Stenolophus steveni KRYNICKI, 1832) magyarországi elterjedése és élőhelyei

81

KUTASI CSABA - SZÉL G Y Ő Z Ő :

A fémkék bársonyfutó (Ophonus gammeli SCHAUBERGER, 1932) hazai elterjedése és élőhelyei (Coleoptera: Carabidae)

87

MEDVEGY MIHÁLY - PINTÉR ATTILA - SZÉKELY KÁLMÁN - RETEZÁR IMRE - SZALÓKI DEZSŐ:

Boroscsapdázás: módszer a cincérek (Coleoptera: Cerambycidae) egyedszámának és élőhelyük állapotának értékelésére magyarországi tölgyesekben

95

T Ó T H SÁNDOR:

A Bakonyvidék fejeslégy-faunája (Diptera: Conopidae)

103

CONTENTS KUTASI CSABA:

The Friends of the Natural History Museum Zirc is 20 years old

7

K Ó N Y A PÉTER:

Data to the history of basalt mining of the Tapolca Basin

23

NAGY BARNABÁS - PUSKÁS GELLÉRT:

Occurrence and habitat characteristics of Stenobothrus eurasius (Orthoptera:. Acridoidea) in the Carpathian Basin

35

H A R M A T BEÁTA - SZEŐKE K Á L M Á N - KUTASI CSABA:

Heteroptera from Vértes Mts

59

KUTASI CSABA:

Distribution and habitats of Stenolophus steveni Krynicki, 1832 in Hungary

81

KUTASI CSABA - SZÉL G Y Ő Z Ő :

Distribution and habitats of Ophonus gammeli SCHAUBERGER, 1932 in Hungary (Coleoptera: Carabidae)

87

MEDVEGY MIHÁLY - PINTÉR ATTILA - SZÉKELY KÁLMÁN - RETEZÁR IMRE - SZALÓKI DEZSŐ:

Wine-trapping - a method for monitoring longhorn beetles (Coleoptera: Cerambycidae) and evaluating the state of their habitat in Hungarian oak forests

95

T Ó T H SÁNDOR:

Thick-headed flies fauna of the Bakony region (Diptera: Conopidae)

103

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A B A K O N Y I T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 24-2007; 7-22

20 ÉVES A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM BARÁTI KÖRE KUTASI CSABA Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc

Abstract: The Friends of the Natural History Museum Zirc is 20 years old - The main purpose of the

members is to help the work of the local Natural History Museum. The society has organized many programmes over the years: 45 scientific educational lectures, 30 hiking tours, several travelling exhibitions, summer camps and quizzes.

Az egyesület megalakulása A Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Körének alakuló ülésére 1987. április 11-én Zircen, a Városi Művelődési Központban került sor, 40 fő részvételével. A Szervező Bizottság nevében a levezető elnök, Leitner Nándorné üdvözölte a megjelenteket, majd Fu­ tó János olvasta fel az alapszabály-tervezetet. Az alapszabály elfogadása után megválasztot­ ták a vezetőség tagjait is: Elnök: dr. Tölgyesi József Alelnök: dr. Csekő Balázs Titkár: Futó János Gazdasági vezető: Benczikné Tóth Magdolna Vezetőségi tagok: dr. Tóth Sándor, Detre Ferenc, Holéczy Katalin, Kovács András Ellenőrző bizottság: Elnöke: Bali József Tagjai: Nagy Tibor, Müller István Az ülés után Tóth Sándor múzeumigazgató előadása hangzott el a Bakony-kutatás 25 évéről, majd múzeumi szakvezetés zárta a programot. A Baráti Kör alapszabályban rögzített célja a közművelődési irányelvek szellemében a közösségformálás elősegítése, az ismeretterjesztés feltételeinek javítása, a szabadidő hasz­ nos eltöltésének biztosítása, társadalmi összefogással erkölcsileg és anyagilag támogatni a múzeum közművelődési és kutató munkáját.

Az egyesület alapszabályban rögzített feladatai: - segíteni a Bakony természeti értékeinek felkutatását, megismertetését és védelmét, - elősegíteni a muzeológiai szempontból jelentős természettudományi anyagok és lele­ tek bejelentését, valamint múzeumba kerülését, - ösztönözni a múzeum nagyobb látogatottságát, népszerűsíteni és támogatni a kutató-, feldolgozó- és gyűjtőmunkát, - az ismeretterjesztés szélesítése múzeumi rendezvényekkel, oktatási- és más intézmé­ nyekben előadások tartása, kiállítások rendezése, - pályázatok kiírása, tájékoztató füzet megjelentetése az egyesület tevékenységéről, - tudományos és népszerűsítő kiadványok, saját készítésű ismeretterjesztő anyagok megjelentetése és forgalmazása, - szakértői- és tudományos munkák végzése az egyesület működéséhez szükséges anya­ gi fedezet megteremtésére, - a környezet- és természetvédelem ügyének segítése, - együttműködés kialakítása a múzeum szakterületéhez kapcsolódó más intézményekkel, - az egyesületet támogató jogi személyeknél közművelődési munka végzése, előadások, kiállítások formájában, - igény szerint szakmai jellegű kirándulások szervezése a Bakony élővilágának és termé­ szeti értékeinek megismertetésére. Társadalmi szervezetünket a Veszprém Megyei Bíróság 1989-ben a 294-es számon vette nyilvántartásba. Az egyesület emblémája a kavicsfogú álteknős (Placochefys placodonta) (1. áb­ ra) lett, melynek 200 millió éves maradványait 1899-ben Laczkó Dezső geológus, a Veszprémvármegyei Múzeum alapító igazgatója találta meg Veszprémben, a Jeruzsálem-hegyen.

1. ábra: Az egyesület emblémája, a kavicsfogú álteknős {Placochefys placodonta)

A megalakuló egyesület tagjai a Veszprém Megyei Múzeumok Baráti Köre Természet­ tudományi Szakcsoportjának tagjai, a Bakony-kutatók és a természeti környezetük iránt ér­ deklődő zirci és környékbeli polgárok közül kerültek ki. Már az első évben 122 fő volt a tag­ létszám, ami 1990-re 148-ra nőtt.

Egyesületi élet a kezdetektől napjainkig Az első időszakban megfogalmazódtak az egyesület feladatai, tevékenységei. Rendsze­ res kirándulások, előadások és táborok szolgálták a természettudományos ismeretterjesz­ tést. Az egyesület Tóth Sándor múzeumigazgató pártolásával és Futó János geológus-mu­ zeológus aktív szervező munkája eredményeként 1989. május másodikán múzeumi boltot nyitott. 1991-ben Liszi Erzsébet személyében főállású eladót is foglalkoztatott. A bolt a múzeum karakterének megfelelő árut forgalmazott (ismeretterjesztő kiadványok, képes­ lapok stb.). A Baráti Kör megbízásos munkákat is vállalt, a Földtani Munkacsoport például földta­ ni-geomorfológiai térképezéseket végzett, ezen kívül kutatási jelentés is készült („Előzetes javaslat a Kelet-Bakonyi T K kialakításához" címmel), de anyagilag is támogatta a múzeum kiadványainak megjelentetését, szakkönyveket, térképeket, valamint gyűjteményeket vásá­ rolt az intézménynek, segédkezett a leletmentésekben is. Szponzorálta a Múzeumi Naptár c. országos kiadványt, emellett alapító tagja volt a Zirci Városi Kábeltelevíziónak, melyet anyagilag is támogatott. 1992-től a Bakonyi Természettudományi Múzeum gazdaságilag is önálló intézménnyé vált, és átvette az egyesülettől a múzeumi bolt működtetését. Az intéz­ mény új igazgatója Futó János lett. Néhány éves szünet után, 1996-ban alakul újjá az egyesület, melyben jelentős szerepe volt az intézmény igazgatójának. Az elnöki (Tölgyesi József) és gazdasági vezetői tisztet (Benczikné Tóth Magdolna) betöltő személyek az 1987-es alakulási időszakhoz képest vál­ tozatlanok maradtak, az alelnök Szabó Ödön ökológus lett, a titkári feladatok elvégzésével a múzeumhoz frissen odakerült muzeológust, Kutasi Csabát bízta meg a közgyűlés. A taglétszám kezdetben 70 fő volt, amely a következő 10 év során 138-ra duzzadt. Az egyesület továbbra is ismeretterjesztő előadások, útibeszámolók, gyalogos és buszos túrák szervezését végezte, múzeumi szakemberek és külső kutatók szakvezetésével. 1996-ban az egyesület Természetismereti szakkört indított a zirci I I I . Béla Gimnáziumban, a szakkör fél évig működött a mellékletben látható tematika szerint. Az egyesület a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan segítette a múzeum ismeretter­ jesztő és szakmai kiadványainak megjelentetését, A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei, valamint A Ba­ kony Természeti Képe c. sorozatokhoz nyújtott anyagi támogatást. Megjelentek saját gondozásban ismeretterjesztő kiadványok is. H . Harmat Beáta szer­ kesztésében 2000-ben látott napvilágot „A Bakony - A természet kincsestára" című, a Ba­ kony természeti értékeit ismeretterjesztő formában bemutató könyvecske, a térség védett növény- és állatfajainak listájával. (Ezt a kiadványt térítésmentesen eljuttattuk Veszprém megyében minden oktatási intézménybe és könyvtárba.) A Bakonyi Természettudományi Múzeum ásvány- és fosszíliakatalógusa 2006-ban, Katona Lajos Tamás geológus szerkeszté­ sében jelent meg dupla D V D formájában. A kiadvány a múzeum geológiai gyűjteményét tárja az érdeklődők elé. A Bakony területéről származó ősmaradványok és ásványok meg­ ismertetését mintegy 8800 színes kép segíti. Segédkeztünk a múzeumi rendezvények (Bakony-kutató Ankétok, muzeológus találko­ zók) és az időszaki kiállítások lebonyolításában és részt vettünk leletmentésekben is. Egyesületünk megismertetése érdekében 1997-ben bemutató anyagot készítettünk a Zirci Civil Expo-ra (Civil Egyesületi Nap) és a budapesti Nonprofit Expo-ra. Bemutatkozó poszterünket a zirci egyesületi napokon azóta is kifüggesztjük. Programjainkról számos cikk jelent meg a Zirc és Vidéke című helyi lapban és a Veszprém megyei Naplóban.

Évente négy ismeretterjesztő előadást, illetve útibeszámolót, 2 buszos kirándulást és 2 gyalogtúrát szervezünk. Az utóbbi években rendszeres programunk lett a kétnapos kirán­ dulás Ráktanyára, ahol tábortűz és éjszakai lámpázás (rovarmegfigyelés) várja a résztvevő­ ket. Szintén rendszeresen szeretnénk megrendezni a Zirc környéki felső tagozatos diákok számára kiírt természetismereti vetélkedőnket, ahol egyre nagyobb a részvétel. A programok iránt érdeklődők az eddig eltelt 20 év során (1987-2007) 45 ismeretterjesz­ tő előadást, illetve útibeszámolót hallgathattak, 30 buszos kiránduláson, illetve gyalogtúrán vehettek részt szakemberek vezetésével. Ezek mellett az egyesület vándorkiállítások, tábo­ rok, vetélkedők és egy szakkör lebonyolításában segédkezett. A 20 éves évforduló tiszteletére ünnepi előadóülést szerveztünk, melyen - az elnöki posztot az alapítástól betöltő - Tölgyesi József beszélt az elmúlt 20 évről. Ünnepi előadás­ sorozatot is tartottunk, februárban a Bakonyi Természettudományi Múzeum különböző gyűjteményeit ismertették a muzeológusok, majd Tóth Sándor entomológus (az egyesület egyik alapítója, a múzeum első igazgatója) tartott előadást a Bakony szitakötő-faunájáról. Programjaink továbbra is nyilvánosak, melyekről a Zirc és Vidéke c. helyi lapban és a Zirci Kábel Tv-ben rendszeresen hírt adunk. Tagjaink a Bakonyi Természettudományi Mú­ zeum kiállításait térítésmentesen látogathatják. Várunk sorainkba minden természetet ked­ velő zirci és környékbeli polgárt, de egyesületünk nyitva áll a távolabbi vidékeken élő érdek­ lődők előtt is.

Irodalom A Bakonyi Természettudományi Múzeum adattára (1989-1992) A Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Körének adattára (1987-2006)

A szerző címe (Author's address):

LO

Dr. KUTASI Csaba Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zirc, Rákóczi tér 1-3. [email protected]

Mellékletek Programjaink lebonyolításában segédkező partnerek: Zirci Művelődési Ház és Könyvtár Zirc Városi Önkormányzat Zirci Városvédő és Szépítő Egyesület Magyar Madártani Egyesület Bakonyi Szervezete Sziget Környezetvédelmi Egyesület Megyei Művelődési Központ Báthory István Altalános Iskola, Veszprém Borzavári Altalános Iskola Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Együtt a Könyvtárért Közhasznú Alapítvány Pangea Egyesület, Göncöl Társaság

A Baráti Kör jelenlegi vezetősége: elnök: dr. Tölgyesi József alelnök: Várgáné Feketű Marianna titkár: dr. Kutasi Csaba gazdasági vezető: Iliáné Rechner Szilvia vezetőségi tagok: Nagy Zsolt István, Benczikné Tóth Magdolna, Tégi Erika Ellenőrző bizottság: elnöke: Fésűs Lajosné tag: Barta Zoltán

A Baráti Kör megvalósult programjai 1987 IX. 12. Kirándulás a Fenyőfői Ősfenyvesbe szakvezetéssel: Vonatos-gyalogos túra, gyalogos rész: Bakonyszentlászló-Osfenyves-Pápalátókő-Likaskő-Vinye X. 03. Buszos kirándulás Siófokra, a Nemzetközi Ásványbörzére XII. 12. Dr. Veress Márton (főiskolai tanár) ismeretterjesztő előadása az Alpokról 1988 III. 19. Leél-Össy Szabolcs (geológus): A Sárga-tengertől Nepálig (diavetítéses élménybeszámoló Kínáról) V. 21. Dr. Janisch Miklós (zoológus): Egy zoológus kanadai élményei X. 15. Főzy István (paleontológus): Barangolás a Földközi-tenger tűzhányóin XII. 10. Leél-Össy Szabolcs (geológus): Peru, az inkák földje

1989 III. 04. Dr. Földváriné dr. Terray Jusztina (orvos): Jemeniek és magyarok, és a természet szeretete VI. 16-VIII. 4. Veszprém megyei, aktív természetvédelmi tábor (Hárskút, Ráktanya) a Megyei Művelődési Központtal közös szervezésben (táborvezető: Kasper Ágota, dr. Galambos István, Futó János) 1990 IV 23-30. Vándorkiállítás: „Bemutatkozik a Bakonyi Természettudományi Múzeum" Seregélyes, Kalamár József Általános Iskola, a megnyitón szakmai előadások hangzottak el V. 27. Bárány László: A Karib-tenger élővilága VI. 29-VHI. 3. Veszprém megyei, aktív természetvédelmi tábor (Hárskút, Ráktanya) a Megyei Művelődési Központtal közös szervezésben (táborvezető: Kasper Ágota, dr. Galambos István, Futó János) VIII. 29-31. V I I I . Országos Természettudományi Muzeológus Találkozó, Zirc 1991 VII. 26-VIII. 02. Veszprém megyei, aktív természetvédelmi tábor (Hárskút, Ráktanya) a Megyei Művelődési Központtal közös szervezésben (táborvezető: dr. Galambos István) VIII. 01-08. Városlődi ősmaradvány-kutató tábor (táborvezető: Berta Tibor és Futó János) 1992 IV. 26. Buszos-gyalogos kirándulás az Ördög-árokba, gyalogos rész: Gézaháza-Ördög-árokMagos-hegy-Dudar VII. 17-24. Veszprém megyei természetkutató, aktív természetvédelmi tábor (Hárskút, Ráktanya) a Megyei Művelődési Központtal közös szervezésben (táborvezető: dr. Galambos István) VIIL 12-19. Általános iskolás aktív természetvédő és kutató tábor: Pénzesgyőr, a Báthory István Általános Iskolával közös szervezésben (táborvezető: Kasper Ágota) 1996 V. 06. Múzeumbaráti Körök Országos Szövetsége alakuló ülése (Bp. Néprajzi Múzeum), egyesületünk is alapító tag lett VII. 05. Dr. Galambos István (botanikus): A zirci arborétum története IX. 27. Barta Zoltán (zoológus): A Bakony madárvilága X. 05. Kirándulás Ópusztaszerre a Nemzeti Történeti Emlékparkba a Sziget Környezet­ védelmi Egyesülettel közös szervezésben X. 25. Szabó Ödön (ökológus): Gyöngyszem a Déli-Kárpátokban - A Câpatînii-hegység XI. 29. Dr. Horvatovich Sándor (entomológus, pécsi Janus Pannonius Múzeum): A Szaharától az Ararátig XII. 13. Futó János (geológus): Korzika a szépség szigete Természetismereti szakkör Zircen, a III. Béla Gimnáziumban: IX. 26. Múzeumlátogatás, szakmai vezetés a múzeumban (vezető: Kutasi Csaba) X. 10. Egy kis geológia (középpontban a Bakony). Diavetítés, ásvány, kőzet bemutató (előadó: Kutasi Csaba) X. 19. Buszos-gyalogos túra, Bakonybél, Boroszlán tanösvény (túravezető: dr. Galambos István)

X. 24. A Bakony ősállatai, fosszília bemutató (előadó: Kutasi Csaba) XI. 02. Kirándulás Kisgyónbánya környékére (túravezető: Kutasi Csaba) XI. 07. A Bakony védett növényei, diavetítés (előadó: dr. Galambos István) 1997 TV. 22. Vetélkedő: Zirc, Művelődési Ház, Honfoglalók sorozat V. 24. Tihanyi kirándulás Mészáros András botanikus, a Balaton-felvidéki NP munkatársának szakvezetésével IX. 19. Részvétel bemutató anyaggal a Zirci Civil Expo-n (Civil Egyesületi Nap) IX. 25. Részvétel bemutató anyaggal a Nonprofit-Expo-n, Budapesten X. 03. Kutasi Csaba (entomológus): Majkpuszta, ahol a néma barátok éltek XII. 14. Bakonyi Közösségfejlesztő Egyesület megalakulása 1998 II. 27. Futó János (geológus): Szicíliai mozaik III. 21. Gyalogtúra: Bakonybél, Erdők háza TV. 23. Bauer Norbert és Bodorkós Zsolt (földrajz szakos tanárok): Ismerkedés a Bajkál-tó környékével TV. 24-26. Bakony-kutató Ankét, melynek szervezésében az egyesület is részt vett V 16. Kirándulás a Jeli arborétumba, túravezető: dr. Galambos István X. 01. dr. Galambos István (botanikus): Gyűjtőúton Mongóliában XI. 26. Futó János (geológus): Körutazás a nurághék földjén: Szardínia 1999 II. 25. Kutasi Csaba (entomológus): A Székely-kőtől a Tordai-hasadékig. A Bakony A természet kincsestára c. kiadvány pályázatának és a kiadványnak az elkészítése. 2000 I. 27. Kutasi Csaba (entomológus): A Nivegy-völgy rovartani értékei III. 16. „Bemutatkozik a Bakonyi Természettudományi Múzeum". - Dr. Galambos István bemutatta a botanikai gyűjteményt IV 15. Kirándulás Pannonhalmára vonattal (szervező: Kasper Ágota). A Pannonhalmi Apátság megtekintése, a Pannonhalmi Arborétum bejárása dr. Galambos István botanikai szakvezetésével ÍV. 23. Bauer Norbert és Bodorkós Zsolt (földrajz szakos tanárok): Karsztosodás és növényzet a Júliai-Alpokban VI. 10. Autóbuszos kirándulás a Káli-medencében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársának (Tóth Szabolcs) szakvezetésével. Együttműködő partner: Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Veszprém X. 14. Kirándulás autóbusszal Bakonynánára, onnan az országos piros túra útvonalán gyalogosan a Tési-fennsíkot érintve Eplénybe. Túravezető: Nagy Zsolt István. XI. 08. Dr. Szél Győző (entomológus, Magyar Természettudományi Múzeum): A bősi vízi erőmű hatása a Szigetköz bogárfaunájára 2001 II. 09. Barta Zoltán (zoológus): A csillogó pikkelyektől a bársonyos bundákig. Előadás a Bakony vízi és vízparti élőhelyeinek gerinces állatairól a Vizes élőhelyek világnapja alkalmából

III. 08. Szövényi Gergő (biológus): Expedíció Peruban IV 07. Budapesti autóbuszos kirándulás, melynek során a Magyar Természettudományi Múzeumot és az Allatkertet tekintettük meg. IV 20. A Föld Napja alkalmából: „Bemutatkozik a Bakonyi Természettudományi Múzeum" - Barta Zoltán a múzeum gerinces-állattani gyűjteményéről tartott előadást. V 26. Vonatos-buszos túrán a cseszneki várat tekintettük meg. X. 13. Autóbuszos kirándulás Majkpusztára és Tatára. A Kamalduli remeteséget és a Tatai várat néztük meg. XI. 22. Futó János (geológus): Szicíliai tájak 2002 II. 21. Kutasi Csaba (entomológus): Fogarasi-havasok III. 22. Dr. Kondorosy Előd (entomológus): Laoszi élmények IV 13. Buszos-gyalogos kirándulás a Kőris-hegyre szakvezetéssel (szervező: Nagy Zsolt István). V 25. Buszos-gyalogos túra a Szentgáli Tiszafáshoz dr. Galambos István botanikus vezetésével. X. 04-06. X X . Országos Természettudományi Muzeológus Találkozó, Zirc IX. 21. Buszos kirándulás a Kis-Balatonhoz, Barta Zoltán zoológus kalauzolásával X. 16. Vetlényi Dávid (biológia szakos tanár): Új-Zéland 2003 II. 24. Barta Zoltán (zoológus): Vörös vércse a Bakonyban III. 24. Kutasi Csaba (entomológus): Kirándulás a Radnai-havasokba IV. 13. Buszos-gyalogos kirándulás Bakonybél - Iharkút - Farkasgyepű útvonalon (túravezető: Nagy Zsolt István) IV. 22. A Föld Napja alkalmából: „Bemutatkozik a Bakonyi Természettudományi Múzeum"- ismeretterjesztő előadás egy múzeumi szakterületről: Kasper Ágota bemutatta a múzeum szakkönyvtárát V 25. Buszos túra a Szigetközbe, dr. Koltay Gábor és dr. Galambos István botanikusok kalauzolásával IX. 13. Vonatos-gyalogos túra a Badacsonyhoz, túravezető: Kutasi Csaba X. 11. Buszos kirándulás Bécsbe, a Bécsi Természettudományi Múzeum megtekintése XI. 07. Vetlényi Dávid (biológia szakos tanár): Franciaország tengeren túli megyéje: Reunion 2004 II. 25. Kutasi Csaba (entomológus): Hargitai kirándulás III. 19. Vetlényi Dávid (biológia szakos tanár): Kasbák útján (Spanyolország, Marokkó) IV 10. Buszos-gyalogos kirándulás a Kőris-hegyre IV 22. A Föld Napja alkalmából: „Bemutatkozik a Bakonyi Természettudományi Múzeum"ismeretterjesztő előadás egy múzeumi szakterületről: Kutasi Csaba bemutatja a múzeum rovargyújteményét VI. 05. Buszos túra az Őrségbe, dr. Galambos István botanikus kalauzolásával IX. 25. Buszos-gyalogos túra a Pilisbe a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársainak (Grósz Róbert, Menráth Réka) kalauzolásával, visszafelé az Alcsúti Arborétum megtekintése (1. kép) X. 14. Szövényi Gergő (biológus): Kalimantan: Mikor a fák útra kelnek (a trópusi esőerdők helyzete Indonéziában)

XI. 15. Egyesületünk és az Együtt a Könyvtárért Közhasznú Alapítvány közös szervezésé­ ben természetismereti vetélkedő rendezése zirci és Zirc környéki általános iskolák felső tagozatos diákjainak 2005 II. 17. Kutasi Csaba (entomológus): A Csicsói Hargitától a Szent Anna-tóig III. 03. dr. Csóka György (entomológus, Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály): 2004 a gyapjaslepke éve IV 17. Buszos-gyalogos kirándulás az Eperkés-hegyre. Geológiai tanösvény megtekintése, szakvezetők: Nagy Zsolt István és Kutasi Csaba IV. 21. A Föld Napja alkalmából: „Bemutatkozik a Bakonyi Természettudományi Múzeum"- ismeretterjesztő előadás egy múzeumi szakterületről: Katona Lajos geológus bemutatja a múzeum geológia gyűjteményét VI. 04. Buszos túra a Fertő-tóhoz, dr. Galambos István botanikus kalauzolásával. Kapuvár, Öntésmajor, a Hanság növény- és állatvilágát bemutató múzeum megtekintése, Fertő­ rákos: hajókázás a Fertő-tavon, a Fertőrákosi Kőfejtő és a Mithrasz-szentély VI. 18-19. Kétnapos kirándulás Hárskútra (szállás Ráktanyán) gyalogtúra Ráktanya környékén (Csepegő-árok, Rend-kő, Ammonitesz lelőhely), további program: esti lámpázás és ismerkedés a rovargyűjtés rejtelmeivel. IX. 24. Buszos túra: Martonvásár, Velencei-hegység. Martonvásár Brunszvik kastély, Beethoven emlékmúzeum, Nadap Országos szintezési Főalappont „Nadapi ősjegy", Pákozd, 1848-as emlékmúzeum, Pákozd-Sukorói arborétum tájmúzeuma XI. 14. Sághy Zsolt (agrármérnök): Rovarászok Peruban 2006 II. 16. dr. Kutasi Csaba és H . dr. Harmat Beáta entomológusok: Kirándulások Sepsiszent­ györgy környékén III. 30. Murányi Dávid és Kontschán Jenő zoológusok: Gyűjtőutak Albániában IV 22. Gyalogtúra az Amos-hegyi tanösvényen Eplényben (túravezető: dr. Kutasi Csaba) V. 13. Buszos kirándulás a Dunakeszi Vadasparkba, a Szemlő-hegyi- és a Pál-völgyi­ barlangba VI. 17-18. Kétnapos kirándulás Hárskútra (2. kép) IX. 23. Buszos kirándulás: Szigligeti vár, Tapolcai-tavasbarlang, Szent György-hegy (túravezető: dr. Kutasi Csaba) (3. kép) X. 26. Katona Lajos (geológus): Gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) leletek a Balaton környékén (4. kép) XI. 13. Természetismereti vetélkedő rendezése zirci és Zirc környéki általános iskolák első tagozatos diákjainak. (5. kép) XI. 30. Sághy Zsolt (agrármérnök): Dél-afrikai élménybeszámoló 2007 II. 01. dr. Tölgyesi József egyesületi elnök: 20 éves a Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Köre, ünnepi előadóülés az egyesület történetéről.

Ünnepi előadássorozat februárban a Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményeiről: II. 05. Katona Lajos geológus: A Bakonyi Természettudományi Múzeum geológiai gyűjte­ ménye II. 12. Dr. Galambos István botanikus: A Bakonyi Természettudományi Múzeum botanikai gyűjteménye II. 19. Dr. Kutasi Csaba entomológus: A Bakonyi Természettudományi Múzeum rovargyűjte­ ménye II. 26. Barta Zoltán zoológus: A Bakonyi Természettudományi Múzeum gerinces gyűjteménye III. 22. Dr. Tóth Sándor entomológus (az egyesület egyik alapítója, a múzeum első igazgatója): A Bakony szitakötő-faunája képekben TV. 22. Buszos-gyalogos túra: Dudar: Ördög-árok (túravezető: Szalay Jenő barlangász) (6. kép) V. 12. Vonatos-buszos-gyalogos túra: Kislőd-Urkút (túravezető: dr. Galambos István) A Csárda-hegyi Oskarszt Természetvédelmi Terület földtani bemutatóhely és tanösvény VI. 09-10. Kétnapos kirándulás Hárskútra (7. kép) IX. 22. Buszos kirándulás: Tatabánya (Turul-emlékmű, Szelim-barlang), Vértesszőlősi előembertelep - bemutatóhely (túravezető: dr. Kutasi Csaba) (kép a belső borítón) X. 18. Szalay Jenő barlangász: A Karni-Alpok és a Monte Cavallo barlang XI. 16. Természetismereti vetélkedő rendezése zirci és Zirc környéki általános iskolák felső tagozatos diákjainak. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Körének programjairól megjelent újságcikkek 1996-tól: BALTA Éva (1996): Felújítja tevékenységét a múzeum baráti köre - Zirc és Vidéke, 1996. május FUTÓ János, KUTASI Csaba (1996): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Baráti Köre - Zirc és Vidéke, 1996. június KUTASI Csaba (1996): Szubjektív élménybeszámoló - Zirc és Vidéke, 1996. október BALTA Éva (1997): A Múzeum Baráti Kör tervei - Zirc és Vidéke, 1997. április KUTASI Csaba (1997): A múzeum baráti köre Tihanyban - Zirc és Vidéke, 1997. július MÜLLER Anikó, BALTA Éva (1999): A múzeum baráti körének közgyűlése - Zirc és Vidéke, 1999. március Balta Éva (1998): Egy jól sikerült kirándulás - Zirc és Vidéke, 1998. június ANONYM (1998): „Bakony-kutatók" előadása - Zirc és Vidéke, 1998. október KUTASI Csaba (2000): A természettudományi múzeum idei programtervei - Zirc és Vidéke, 2000. március BENCZIKNÉ TÓTH Magdolna (2000): Pannonhalmára látogatott a baráti kör - Zirc és Vidéke, 2000. május BALTA Éva (2000): Kirándulás megyénk nemzeti parkjában - Zirc és Vidéke, 2000. július KUTASI Csaba (2001): A Bakonyi Természettudományi Múzeum 2001. évi programja Zirc és Vidéke, 2001. március KUTASI Csaba (2001): Expedíció Peruban - Zirc és Vidéke, 2001. április BENCZIKNÉ Tóth Magdolna: A Bakony - A természet kincsestára - Zirc és Vidéke, 2001. május KUTASI Csaba (2001): Egy gyűjtemény titkai - Zirc és Vidéke, 2001. június KUTASI Csaba (2001 ): A múzeum baráti körének őszi programjairól - Zirc és Vidéke, 2001. december KUTASI Csaba (2002): A Múzeum Baráti Kör programjai - Zirc és Vidéke, 2002. április

TÖLGYESI József (2002): Ismeretterjesztés túrákkal -Veszprém megyei Napló, 2002. 07. 16. KUTASI Csaba (2002): Kirándulás a Tiszafáshoz - Zirc és Vidéke, 2002. július KUTASI Csaba (2002): A múzeum baráti körének kirándulása a Kis-Balatonnál - Zirc és Vidéke, 2002. október KUTASI Csaba (2002): Új-Zélandi mozaik - Zirc és Vidéke, 2002. november KUTASI Csaba (2003): Vörös vércse a Bakonyban - Zirc és Vidéke, 2003. április KUTASI Csaba (2003): A Múzeum baráti kör tavaszi programjaiból - Zirc és Vidéke, 2003. május KUTASI Csaba (2003): Baráti kör a Szigetközben - Zirc és Vidéke, 2003. június KUTASI Csaba (2003): A Badacsony meghódítása - Zirc és Vidéke, 2003. október KUTASI Csaba (2003): Bécsben jártunk - Zirc és Vidéke, 2003. december KUTASI Csaba (2004): A Múzeum Baráti Kör 2004. évi programja - Zirc és Vidéke, 2004. február KUTASI Csaba (2004): Kasbák útján - Zirc és Vidéke, 2004. május KUTASI Csaba (2004): Az Őrségbe kirándult a baráti kör - Zirc és Vidéke, 2004. július KUTASI Csaba (2004): Kirándulás a Duna-Ipoly Nemzeti Parkba - Zirc és Vidéke, 2004. október TÖLGYESI József (2005): Ismeretterjesztés és tudományos kutatás - Veszprém megyei Napló 2005. 08. 12. KUTASI Csaba (2006): A Múzeum Baráti Körének ez évi programjai - Zirc és Vidéke, 2006. április KUTASI Csaba (2006): Zoológiai gyűjtőutakon Albániában - Zirc és Vidéke, 2006. május KUTASI Csaba (2006): Budapesti barlangtúra - Zirc és Vidéke, 2006. június KUTASI Csaba (2006): A szigligeti vártól a sárkánybarlangig - Zirc és Vidéke, 2006. október KUTASI Csaba (2007): Húszéves a baráti kör - Zirc és Vidéke, 2007. február KUTASI Csaba (2007): Túra az Ördög-árokba - Zirc és Vidéke, 2007. április (programajánlat) KUTASI Csaba (2007): A Turulmadártól a néma barátokig - Zirc és Vidéke, 2007. október

Az egyesület vezetőségének tagjai (1987-2007): Bali József, ellenőrző bizottság elnöke: 1987-1996 Barta Zoltán, vezetőségi tag: 1996-1999, ellenőrző bizottság tagja: 2003Benczikné Tóth Magdolna, gazdasági vezető: 1987-1989, 1996-2001, vezetőségi tag: 2002Berta Tibor, vezetőségi tag: 1990-1999 Dr. Csekő Balázs, alelnök: 1987-1991 Detre Ferenc, vezetőségi tag: 1987-1990 Fallmann Gyuláné, ellenőrző bizottság elnöke: 1996-2002 Fésűs Lajosné, ellenőrző bizottság elnöke: 2002Futó János, titkár: 1987-1996 Dr. Hédi Vilmos, ellenőrző bizottság tagja: 1996-2000 Holéczy Katalin, vezetőségi tag: 1987-1990 Horváth Vilmosné, gazdasági vezető: 2001-2005 Iliáné Rechner Szilvia, gazdasági vezető: 2005Kenyeres Zoltán, vezetőségi tag: 1999-2002 Koós Gábor, vezetőségi tag: 1990-1996 Kovács András, vezetőségi tag: 1987-1990 Dr. Kutasi Csaba, titkár: 1996Müller István, ellenőrző bizottság tagja: 1987-1996 Nagy Tibor, ellenőrző bizottság tagja: 1987-1996 Nagy Zsolt István, vezetőségi tag: 1999— Szabó Ödön, alelnök: 1996-1998 Szautner Ferencné, gazdasági vezető: 1989-1996 Tégi Erika, vezetőségi tag: 2005Dr. Tóth Sándor, vezetőségi tag: 1987-1996 Dr. Tölgyesi József, elnök: 1987Vargáné Fekete Marianna, vezetőségi tag: 2000-2002, alelnök: 2002-s

Képek az egyesület életéből (fotó: Kutasi Csaba)

1. kép: Kirándulás a Nagy-Szénás tanösvényen (szakvezető Menráth Réka a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa)

2. kép: A Szekrényeskő-ároknál 2006-ban

3. kép: Borozás a Szászi-pincében a Szent György-hegy megmászása után

4. kép: Katona Lajos előadása a csajági mamutokról

5. kép: Természetismereti vetélkedő felső tagozatos diákoknak

6. kép: Átkelés a Gizella-átjárón

7. kép: A Szekrényeskő-ároknál 2007-ben

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 24-2007; 23-34

ADATOK A TAPOLCAI-MEDENCE BAZALTBÁNYÁSZATÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ

KÓNYA PÉTER Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest

Abstract: Data to the history of basalt mining of the Tapolca Basin - The quarrying began at Badacsony and Gulács in the early 20th century. In the quarries worked miners and stonecutters. Between world war I and I I was openend more quarry (e.g. Haláp Hill, Tóti Hill, Gulács West) and was introduced machinery. After 1945 was started the major reconstruction, enlargement and contin­ ued the machinery. One of the greatest achievements of the Hungarian nature conservation move­ ment is that the basalt quarries opened here in 1903 have finally been closed down. A press campaign was also launched, but the last quarries where only finally closed in 1964 at Badacsony, in 1961 at Gulács and in the end 1980s at Hajagos and Haláp. The basalt hills in 1997 became part of the Balaton Highland National Park.

Bevezetés A Balaton-felvidék hazánk egyik legszebb tája. Nem véletlen, hogy a XIX. század elejétől számos hazai (pl. ASBÓTH 1803, ZIPSER 1817) és külföldi (pl. BRIGHT 1818, BEUDANT 1822)

kutatót vonzott e terület szépsége, páratlan természeti értéke. Mivel az egykori bazaltvulkanizmus átnyúlt a Bakony területére is, ezért ma Bakony - Balaton-felvidék Vulkáni Területnek (BBfvT) nevezik. A miocén-pliocén korú vulkánok száma meghaladja az ötvenet. A Tapolcai-medence elsősorban tanúhegyeiről ismert. Egész Európában jegyzett rend­ kívüli tájképi értékei, és a terület legfontosabb földtani értékei is egyben a vulkáni működés eredményeként kialakult hegyes, illetve koporsó alakú hegyek - csúcsaikon várrommal, a „szoknyán" szépen művelt szőlőkkel. Sajnos a múlt századi emberi beavatkozás a medence szinte minden tanúhegyét érintette. Ez legszembetűnőbb a Badacsonyon, a Gulácson és a Halápon, mely utóbbit szinte teljesen lefejezték. Ma már a természetvédelem azonban egyre jobban óvja nemcsak a geológiai, hanem a botanikai, zoológiai, borászati és egyéb értékeket is.

Elhelyezkedés A Tapolcai-medence a Dunántúli-középhegység délnyugati részén fekszik. Nyugatról a Keszthelyi-hegység, délről a Balaton, északról és keletről a Déli-Bakony határolja. Neve önmagában csak a kis tengerszintfeletti magasságú síkságot jelenti, de e tájba természete­ sen a tanúhegyek is beletartoznak (1. ábra). Legmagasabb pontja a 438 méter magas Badacsony. A medence területének egy része az 1997-ben létrejött Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

1. ábra: A Tapolcai-medence tanúhegyei (www.lazarus.elte.hu)

Kezdetek Az első erődítéseket az i . e. II—I. évezred fordulóján nyugat felől érkező népcsoportok hozták létre (Badacsony, Csobánc, Haláp). Az illír, majd kelta törzseket az i. e. I . század végén a rómaiak követték. Nekik köszönhető a Tapolcai-medencét átszelő nagy hadiút megépítése, mely a mai Keszthely-Tapolca-Veszprém nyomvonalon haladt. A X. században jelentek meg a magyar törzsek, amelyek eleinte még csak fa- és földvárakat építettek. A tatárjárás után I V Béla kezdeményezésére épültek föl az első kővárak, például a Csobánc 1255-ben (2. ábra). Egy 1260-ból származó oklevél szerint a király Szigligetet a pannonhal­ mi bencéseknek adományozta várépítés céljából, mely két év alatt fel is épült (SELYEM 2003). A török uralom alatt a várak többször gazdát cseréltek, de Szigliget és Csobánc várát soha nem tudták bevenni. A Rákóczi-szabadságharc után a császár utasítására az épen maradt várakat lerombolták.

A X I X . század előtt az utakat és az utcákat vagy tört kővel szórták le, vagy kavicsolták. Erre a célra minden alkalmas (paleozoos, mezozoos és kainozoos; metamorf, vulkáni és szediment) kőzetet felhasználtak. A bazaltot útépítési célra először Szabó József javasolta 1863-ban (SZABÓ 1863). A X I X . század végére a faragott útburkolati kövek iránti igény fel­ léptével előtérbe kerültek e vidék nagy keménységű, jól hasadó vulkanikus kőzetei. A bányászat megindulásával a településeken az utak és utcák burkolása mellett lakóházak, templomok stb. építéséhez is felhasználták a bazaltot (HÁLA 1995). Badacsonytomajon 1931-1932-ben épült Európa első bazalttemploma. A templom érdekessége, hogy nemcsak a falak, hanem a boltozatok anyaga is bazalt. A neoromán épületet Varga Sándor plébános a "Vallásalap" és a helybeli lakosok anyagi támogatásával építette meg Fábián Gáspár ter­ vei alapján. A plébános közbenjárására a bányaigazgató hozzájárult a bazalt ingyenes adományozásához. A szorgalmas községlakók, fogatosok, iparosok önzetlen munkájuk (20 ezer arany pengő) eredményeképp 1932 októberében dr. Rott Nándor püspök felszentel­ hette a 37 méter hosszú és 19 méter széles templomot (www.badacsonyi.hu). A városok utcáinak burkolására használt, kiválóan hasítható bazaltot a ricereknek nevezett kővágók pontos kalapácsütésekkel faragták kockára. Robbantás után először megsaccolták, hogy az adott kőből hány darab kockát stb. lehet kialakítani. Ezt követően bunkóval megállapították a minőségét, majd bemérték a hasítás irányát. Miután az ékek helyeit is elkészítették, megkezdték a kődarab feldarabolását (HÁLA 1987).

2. ábra: Csobánc vára (www.mars.elte.hu/varak)

Bazaltbányászat az I. világháborúig Az 1900-as évek elején kezdődő vasút- és a következő évtizedekben folytatódó nag­ yarányú útépítések óriási mennyiségű zúzott követ igényeltek. Mivel e célra a Bakonyvidéken bőségesen előforduló mészkő és dolomit nem igazán alkalmas, kézenfekvő volt a jóval szilárdabb bazalt kitermelése (KOPEK - FUTÓ 2003). A X I X . század végén Badacsonytomajon a falu határáig lenyúló kőomlások anyagát hasznosították. Az első bányát 1903-ban nyitották a legjobb minőségű kőzetanyagot adó részen (ILA - KOVACSICS 1988). 1903-1905 között a kisebb kőfejtőkben még csak időszakos termelés folyt. A szürke, tömött szövetű, kemény, de repedésekkel, hasadékokkal átjárt kőzet „kőzsákos" formában ma a tomaji és a tördemici bányák helyén bukkan elő. Ezzel egy időben indult meg a Gulácson is a kőtermelés. A hegyen először Veltler (máshol Weltner) András nemesgulácsi birtokosnak volt kisebb kőfejtője. Később Weltner Fürst János sümegi vállalkozóval társulva a hegy DNy-i oldalán nyitott kőbányát, melyben már folyamatos termelés volt. A termelt követ siklón eresztették le a hegy lábáig, ahonnan kisvasúton szállították a nemestördemici állomásra (JUGOVICS 1949). Közben a nemes­ gulácsi közbirtokosság a Kavicsoló-bányát nyitotta meg, melyben feketésszürke, tömött bazaltot termeltek (SCHAFARZIK 1904). A Badacsonyon 1905-ben a tomaji bányában indult meg a folyamatos kőtermelés, de igazán nagyüzemi feltételekkel, részben gépesített formában csak 1909-től működik, amikor megindult a Budapest-Tapolca vasútvonal kiépítése. Az első bányaudvart a 280 m-es szinten nyitották meg (B-bánya), ahonnan drótkötélpályával szállították az anyagot a badacsony­ tomaji vasútállomás melletti zúzóüzembe. A hegy belseje felé haladó bányában hamarosan kifogyott a bazalt és az alatta levő bazalttufára és homokalapzatra bukkantak. Ekkor a 302 m-es szinten nyitottak egy új bányát (C-bánya). Később ez a szint is alacsonynak bizonyult, mivel a homok 310 m-ig követhető, melyre 5 m tufa települ és a tömött bazalt csak 315 men következik. A végleges bányaudvart 315 m-en alakították ki (JUGOVICS 1949). 1909-ben megnyitották a Badacsony Ny-i oldalán a tördemici bányát, 1911-ben a Szent György-hegy Ny-i oldalán a Raposkai-bányát. A tördemici bánya 350 m magasságban bon­ totta meg a Badacsonyt, a bányafal magassága 50-55 m között változott. E fölött kb. 400 mtől már vörös, salakos bazalt települ a hegy tetejéig. Néhány évvel később, de még az I . világháború előtt kezdték meg a nagyüzemi termelést a gulácsi és a tóti-hegyi bányákban (JUGOVICS 1949, 1957).

Ebben az időszakban kezdett kibontakozni a halápi bazaltbányászat is. 1909-ben a szobi Luczenbacher-család, illetve Teleky József gr. kezdte feltárni a hegyet. Kisebb termelés 1912ben indult, de csak az I . világháború után beszélhetünk ipari bazalttermelésről (JUGOVICS 1955). A X I X . században Magyarországon útburkolati köveket elsők között a Csák-hegy (Szob) andezitjéből készítettek. A bányákban dolgozók a hagyomány szerint ausztriai kővágóktól sajátították el a mesterséget. A század végére a megnövekedett bányanyitások következtében az egész ország területén szükség volt a szaktudásukra. A megindult ván­ dorlási hullám nyomán kerültek szobi munkások a badacsonytomaji, a badacsonytördemici, a diszeli, a nemesgulácsi, a káptalantóti és a zalahalápi bazaltbányákba (HÁLA 1987).

A két világháború közötti időszak Az I . világháború idején az útépítések szüneteltek, az útpályák rendszeres fenntartása is elmaradt, így a kőbányák termelése is jelentősen lecsökkent. A világháború után sürgetővé vált az elhanyagolt utak felújítása, amit a gépkocsik növekvő száma is indokolt. A trianoni

békeszerződés nyomán Magyarország jelentős területeket - és ezáltal fontos kőbányákat is vesztett. Ennek következtében a már működő bányákban egyre intenzívebb lett a ter­ melés, és a két világháború között még újabb kőbányákat is nyitottak. A bazaltbányászat súlypontja a nógrádi területről a Dunántúlra helyeződött át. E korsza­ kban a Tapolcai-medence legjelentősebb bányái Zalahalápon, Badacsonytördemicen, Badacsonytomajon, Káptalantótiban és Diszelen voltak (HÁLA 1995). Az 1920-as években nagy beruházások történtek Zalahalápon, Badacsonyban és Diszelen is. A felújított, valamint új zúzóművek egyre nagyobb teljesítményre voltak képesek és már többféle szemnagyságú anyagot is elő tudtak állítani. A Gulács-hegyen 1924-1925-ben Weltner A. és a nemesgulácsi közbirtokosság bányabér­ leti szerződést kötött a Kondor és Feledi Kőbánya és Útépítő Rt.-vei és a hegy Ny-i oldalán megépítették azt a bányaüzemet, mely 1927-ben Nemesgulácsi Bazaltbánya Rt. néven kezdte meg működését. Ezt 1929-ben a Felsőmagyarországi Bánya és Kohó Rt., ill. a Kereskedelmi Bank érdekeltsége vette át és fuzionálták a Zalamegyei Bazaltbánya Rt.-vel, mely az államosításig működött. A Zalamegyei Bazaltbánya Rt. bányái a hegy Ny-i ENy-i oldalán mélyültek 3 szintben 213, 232, 244 m-en. Mindhárom szinten csak omlásokat ter­ meltek. Az 1930-as évek eleién a Weltner-Fürst vállalkozás Csúcshegyi Bazaltbánya Rt. néven működött teljesen 1935-1936-ig, amíg a bányát hatóságilag le nem állították. A kőbánya szálban álló bazaltot termelt (JUGOVICS 1949). A Halápon az 1920-as évek elejéig csak kockakövet állítottak elő. Később a Zamus és Lukács cég vette meg, ekkortól már a terméskő bányászata mellett faragott köveket is előál­ lítottak. 1925-ben a Pesti Kereskedelmi Bank a Grünwald és Schiffer céggel együtt megvette a bazaltbányát és megalapította a Zalahalápi Bazaltkőbánya Rt-t. A gépesítés 1926-tól indult meg (JUGOVICS 1955). A múlt század 20-as éveinek a második felében nyitották meg a Hajagos keleti oldalán az ún. MÁV-bányát (Diszeli-bánya) (3. ábra). Ez a bazalttakaró oldalát 289 m magasságban, 220 m hosszúságban és 40-50 m mélységben tárta fel. A bánya déli felét termelték, mivel az északin rossz minőségű volt a kőzet. A bányában oszlopos és pados bazalt egyaránt megje­ lent (JUGOVICS 1950).

3. ábra: A Diszeli-bánya alsó udvarának bejárati része 1962-ben (JUGOVICS

1963)

A Tóti-hegyen, a csúcs É-i oldalán 1926-ban kezdtek kisebb kőfejtést, ahol kockakövet faragtak és szekéren szállítottak a tördemici állomásra. Ezt a kőtermelést 1928-ban ter­ mészetvédelmi okokból megszüntették (JUGOVICS 1951). Az 1920-as évek végére a bazaltbányák már jelentős számú segédszemélyt alkalmaztak a termelés fenntartása érdekében (1. táblázat). Badacsonytomaj Badacsonvtördemic Diszel Nemesgulács Zalahaláp

164 78 81 90 188

fő fő fő fö fő

1. táblázat: 20-nál több segédszemélyt alkalmazó bazaltbányák a Tapolcai-medencében (EMRESZ

1937)

A kitermelt kockakövet elsősorban útburkolásra használták. Bár a bazaltnak kisebb a teherbírása, mint a gránitnak, tömött szövete és egyenletes kopása miatt sokkal előnyösebb kövezésre való alkalmazása. Ebben az időszakban számos budapesti úttest épült a Badacsonyon, Gulácson, Halápon, Szent György-hegyen és Szigligeten bányászott bazalt­ ból (REICHERT 1929).

A gazdasági világválság hazánkat sem kerülte el. Jelentősen csökkent a kőszükséglet, ami kihatott az üzemek működésére is. A badacsonyi bazaltbánya például 1932-ben az összes (400) munkásnak felmondott, Zalahalápon pedig csak 5 őr maradt alkalmazásban az 500 főből (HÁLA 1995). A világválság után ismét fellendült a kőbányászat. Ez a 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején tetőzött. Az ismét egyre növekvő út- és vasútépítések óriási mennyiségű követ igényel­ tek, így válhatott Badacsony az 1930-as években az ország legtöbbet termelő bazaltbányájává.

A II. világháború végétől napjainkig A második világháború során a legtöbb kőbánya súlyos károkat szenvedett. Ezek közül csak néhány tudta megkezdeni a termelést a világégést követő néhány héten, vagy hónapon belül. A háborús károk tovább növelték az ország kőszükségletét, a termelés sosem tapasz­ talt méreteket öltött. Előbb a hároméves, majd az ötéves tervek hatalmas teljesítményt követeltek az akkorra már államosított (1948) bazaltbányáktól. A hároméves terv sikerei nyomán az ötéves tervben már akkora termelést írtak elő, melyet az addigi bányák teljes üzemképes állapotban sem tudtak kivitelezni. Ezért, hogy a tervben foglaltakat teljesítsék, az 1950-1960-as években újabb kőbányákat nyitottak, illetve a régiekben nagy rekonstruk­ ciókat hajtottak végre, például Zalahalápon. A bazaltbányászat helyzetét vizsgálva 1948-ban a Dunántúlon működött az ország leg­ nagyobb és jól gépesített három bazaltbányája: a ság-hegyi, a badacsonytördemici és -toma­ j i , valamint a zalahalápi (JUGOVICS 1965). A badacsonyi bányák termelését igen megnehezítette, hogy a hegy gyomrába egyre mélyebbre hatoló bányafalak felső részét egyre vastagabb salakos bazalt alkotta. 1947-1948ra a meddőanyag vastagsága már annyira megnövekedett, hogy a termelés folytatását gaz­ daságilag lehetetlenné tette. Ilyen viszonyok mellett a kifizetődő bányászat nem volt foly­ tatható. Az 1949-1950-ben elvégzett vizsgálatok alapján a következő megoldást javasolták:

a tomaji bányát leállítják és a kőbányászatot teljes egészében áthelyezik a hegy ÉNy-i részére, a Kőkapu irányába. Tulajdonképpen ezzel a tördemici bányát hosszabbítják meg E felé. A badacsonyi bazaltbányászatot az 1950-es évek elején sikerült teljesen átalakítani, az új bányában 312-350-375 m-es szintekben indult meg a termelés. A tomaji bányát 1953-ban végleg bezárták (JUGOVICS 1957). Az átszervezés másik feladata egy olyan bánya kialakítása volt, mely átveheti a badac­ sonyi kőbányák szerepét. A vizsgálatok a Balaton-felvidék Ny-i részén található Kovácsi­ hegyre irányították a kutatók figyelmét. Az 1960-as évek elején megindult a bányászat áttelepítése a Kovácsi-hegy Ny-i, Vindornyaszőlős felé néző oldalára (JUGOVICS - GERŐ 1960). 1964. december 31-én mindennemű bányászati tevékenység megszűnt a Badacsonyon (JUGOVICS 1965).

A Gulács Ny-i és ENy-i részén működő kőbányák 1944-ben érték el az oszlopos bazal­ tot 248 m magasságban. 1947-re az omlástömegek jelentősen kifogytak és a vállalat akkori vezetősége nem újabb omlások felderítését indította meg, hanem a bazaltcsúcs kitermelését vette tervbe. Három szintet alakítottak ki: V 265 m-en, V I . 287 m-en és V I I . 308 m-en. A nagyméretű termelés nyomán a régi csúcshegyi bányától már csak egy 40 m-es bazaltsáv választotta el az új szinteket. A további intenzív bányászat következtében felmerült annak veszélye, hogy ha ez a sáv egyszer leomlik, a bányaüregek egybeolvadnak, és ezáltal megszűnik a hegy szépsége. Az új bányaszinteken végül néhány év múlva természetvédelmi okokból leállították a termelést (4. ábra) (JUGOVICS 1949, 1958).

4. ábra: A Gulács bazaltkúpjának kőbányái 1958-ban (Jugovics 1958)

Az 1950-es években már csak három bányában termeltek: az ún. Agyag-bányában, a Fenyő- és Lovas-bányában. 1958. október 2-án az Agyag-bányában, ahol a termelés már elérte a vertikális oszlopokat, csúszás történt és betemette az egész bányaudvart (JUGOVICS 1958). A megindult oszlopok csúszása mozgásba hozta a felső bazalttömegeket is, melyek 2 nap alatt a hegy nyugati oldalán lévő összes bányaüreget betemették. Kőtermelés ezután már csak a Fenyő- és Lovas-bányában volt. A két bánya csekély kőtartaléka miatt a fő cél egy olyan bánya kialakítása volt, mely fedezni tudja a további szükségleteket. 1960-ban

megszüntették a bazaltbányászatot, az üzemi részlegeket a Hajagosra telepítették át (JUGOVICS 1960,1961, 1965).

A Tóti-hegyen az 1950-es évek elején már két kis kőfejtő működött. Az egyik a hegy DNy-i oldalán lévő bazaltomlás anyagát termelte, míg a másik a csúcs É-i oldalán, attól 100 m-re a szálban álló kőzetet (JUGOVICS 1951). 1950-ben már négy bánya működött a Hajagoson (5. ábra). Ezek közül a diszeli bányát már korábban megnyitották. Az 1940-es években a bazalttakaró DNy-i részén 288 m mag­ asságban alakítottak ki bányaüreget. Itt a tömött bazaltban eltérő vastagságú likacsos bazalttelérek jelentek meg. A K-i oldalon 283 m-en indult a bányászat, a kőfejtő feltárta a bazalt alatt települő réteges bazalttufát is. Az ÉNy-i oldalon 260 m kezdődött két szinten a termelés (JUGOVICS 1950).

Az 1950-es évek második felében a Hajagos É-i oldalán is folytattak kutatásokat bányanyitás céljából. 1956-ban indították meg a fejtést a Kőcsorduló-bányában 274 m-en 20 m-es bányafallal. Alsó részében itt is feltárult a bazalttufa, melyre bazalt települt (JUGOVICS 1956). A Szent György-hegy DK-i oldalán 1911-ben megnyitott Raposkai-bányában 1955-ben szüntet­ ték meg a termelést (JUGOVICS 1959,1965).

Az 1960-as évek elején, a Gulácson történt csuszamlás miatt ide telepítették át az összes üzemi épületet. A gulácsi bányák bezárását követően a diszeli bányát kibővítették, mely így továbbra is pótolni tudta a termeléskiesést. Az évtized második felében további beruházást haj­ tottak végre, melynek célja a termelés növelése, a minőség javítása és a választék bővítése. A I I . világháború utáni kőigény kielégítésére a halápi bányában jelentős fejlesztéseket hajtot­ tak végre. A bányászat az 1950-es években már három szinten folyt összesen 9 bányaudvarral. Az alsó bányaszint magassága 291 m, a középsőé 306 m, míg a felsőé 325 m volt. A D-i oldalon az I . - I I . - I I I . , a K-in a I V . - V . - V I . , a Ny-in a V I I - V I I I . - I X . számú bányaudvarokat alakítot­ ták ki (JUGOVICS 1955).

5. ábra: A Hajagos kőbányái I . Diszeli-bánya, I I . Kis Lukácsféle-bánya, I I I . Nagy Lukácsféle-bánya, I V Kőcsorduló-bánya, V Fábián-Katanits-bánya. (JUGOVICS 1959)

Az 1960-as évek elején ismét nagy összeget fordítottak a bánya bővítésére, gépi berendezé­ seinek lecserélésére, melynek célja a növekvő kereslet kielégítése volt. A korszerűen gépesített kőbánya a még működő kőfejtőkkel együtt a Dél-Dunántúli Kőbánya Vállalathoz (DÉLKŐ) került. A termelt kőanyagot út- és vasútépítés, valamint -fenntartás céljaira használták fel. A faragott útburkolati kövek előállítása az 1980-as évek elején megszűnt (HÁLA 1995). A hajagosi és a halápi bányák az 1980-as évek második feléig működtek. Bezárásukat a természetvédelmi törekvések, a csökkenő igény, valamint a faragott útburkolati kövek egyre nagyobb arányú visszaszorulása indokolta. Ez utóbbiakat már csak parkok, vagy városok régi utcáinak felújítására használják. A két bánya szerepét részben az 1951-ben megnyitott modern uzsai kőbánya vette át.

Természetvédelem A X X . század növekvő vasút-, majd közútépítése előtérbe hozta a Balaton-felvidéki bazalthegyek kőanyagának kitermelését. A tanúhegyek sajátsága, hogy szabadon álló „bazaltorgonáik" fejtése igen egyszerűen ment, ezen kívül nem kellett erdőt irtani, talaj-, ill. meddőtakarót eltávolítani. A szálban álló, repedésekkel átjárt kőzetet könnyen lehetett robbantani és egy drótkötélpályán a közeli vasútállomásra szállítani. Közel egy évszázad múltán azonban sikerült leállítani a tájrombolást. A Magyar Földrajzi Társaság 1891-ben id. Lóczy Lajos geológus és geográfus vezetésév­ el indította meg a „Balaton tudományos tanulmányozása" elnevezésű programot, melynek célja a Balaton és környékének geológiai, földrajzi, történeti, néprajzi stb. megismerése és megismertetése nemcsak a tudományos szakemberek, hanem a társadalom egésze számára is. Ekkor kezdett nagyobb lendületet venni a balatoni üdülés nemcsak a hazai, hanem a külföldi vendégek részéről is. A sajtóban, a tudományos és társadalmi egyesületekben egyre erőteljesebben követelték a Balaton-parti bazaltbányászat megszüntetését. Ez ügyben még parlamenti felszólalások is történtek (GYULAI 1910, ERDÉLYI 1939, JUGOVICS 1963).

Sajnos évtizedeken keresztül nem sok eredményt értek el a különböző szervezetek. Ennek oka a két világháború okozta pusztításokhoz kapcsolódó helyreállítási munkák, valamint az 1945 után indult három- és ötéves tervek. Ezen időszak alatt jelentősen fokozódott a bányászat, és még újabb kőfejtőket is nyitottak. Végül az 1950-es évek elején a Badacsonyon a nem megfelelő magassági szinten indult termelés miatt sikerült leállítani a bányászatot. A Gulácson egy évtizeddel később történt földcsuszamlás vetett véget a bányászatnak. A helyreállítási munkák a tomaji bányaudvarban már 1954-ben megkezdődtek. A terep elegyengetése után főleg feketefenyőt telepítettek, mert ez a faj kibírja a szélsőségesen száraz, szinte talaj nélküli körülményeket is. A bányameddő „kőtörmeléklejtőit" is hasonló módon igyekeztek "megfogni". A bányák bezárása óta eltelt 3 évtized alatt a legtöbb itt őshonos sziklai növény megfelelő élőhelyet talált a bányafalakon. A Haláp és a Hajagos bazaltjának termelése csak néhány évtizede szűnt meg. A bányagépeket elhordták, a drótkötélpályákat és a teljes infrastruktúrát felszámolták. Csupán a kőbányákba vezető utak vannak még meg, de egyre rosszabb állapotban. Az épületek nagy részét is megsemmisítették, csak néhány árulkodik az egykori nagymértékű bányászatról (6. ábra).

6. ábra: Elhagyott bányaépület a Halápon (a szerző felvétele)

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bányafalak a geológiai ismeretterjesztés szolgálatába is állíthatók, hiszen itt fedetlenül tanulmányozhatjuk a tanúhegyek földtani felépítését, kialakulásának történetét (7. ábra). Ez nemcsak a földtudományok kutatóinak, hanem a természetjáróknak is sok hasznos információt nyújt. Néhány esetben lehetőség van a bánya területén geológiai bemutatóhely létrehozására, mint pl. a Hegyestűn.

. jflUHüüüHH 7. ábra: A Haláp bazaltoszlopai (a szerző felvétele)

A felhagyott bányák továbbá alkalmasak természetvédelmi tanösvények megállóhelyeinek is. Erre a Badacsonyon és a Szent György-hegyen láthatunk példákat. A Badacsony geobotanikai tanösvényt 1997-ben hozták létre, ez félmagasságban vezet körbe a hegyen, melyről turistautak ágaznak le a tető látnivalóihoz. A Bazaltorgonák tanösvényt 2002-ben készítették el a Szent György-hegyen. Ez a hegy K-i oldalán indul az egykori bazaltbánya udvaráról. A Tapolcai-medence többi tanúhegyét egy vagy több turistaútvonal érinti, ezáltal ezek is elérhetők a nagyközönség számára. A jövőben még számos bányát be lehetne vonni a geológiai bemutatóhely vagy a tanösvény programba is. Bemutatóhelynek kiválóan alkalmas a Hajagos, ahol számos vulkáni jelenség nyomával találkozhatunk (peperit, tumuli, lávakőzet, bazalttelér, hólyagos láva stb). Ugyancsak geológiai bemutatóhelynek lenne alkalmas a Haláp, ahol a bányászat nyomán besétálhatunk a hegy belsejébe. Itt elsősorban oszlopos bazaltot lehet megfigyelni különböző méretekben, de gyakoriak a hólyagüregek és kőzetzárványok is. A bazalthegyek a geológusok, vulkanológusok és geomorfológusok mellett kedvelt kutatási területük a mineralógusoknak is. Az itteni bazalt igen gazdag hólyagüregekben, melyekben zeolitok (phillipsit, nátrolit, kabazit, thomsonit stb.), karbonátok (aragonit, kalcit), szmektitek (szaponit, nontronit) váltak ki. Emellett feküből felszakított kvarc­ zárványokat is találunk.

Összefoglalás A Tapolcai-medence iparszerű bazaltbányászata több mint egy évszázaddal ezelőtt kezdődött. Kiteljesedése a I I . világháború utáni időszakra tehető, amikor az út- és vasútépítés alapjául szolgáló kőanyagot ez a térség szolgáltatta. Az 1950-es évektől a mind erősebb természetvédelmi behatások és egyes bányák gazdaságtalan termelése nyomán megindult a Balaton-parti kőbányák bezárása vagy áthelyezése, elsősorban a Balaton­ felvidék belső, kisebb részt a Ny-i Kovácsi-hegy területére. A múlt század harmadik negyedében végleg megszűnt a Tapolcai-medence bazalttermelése, melyet részben az uzsai, bazsi és a nagygörbői bányák vettek át, ezek közül az előbbi kettő még ma is rendszeresen működik. A tanúhegyek ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felügyelete alá tartoznak. A ter­ mészetvédelem mellett a másik fő cél a bányászat során feltárult bazalthegyek kutatása, mely nyomán újabb ismeretanyaggal gazdagodik minden ide látogató.

Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom dr. Hála József lektornak, aki felhívta a figyelmemet a hiányossá­ gokra, és tanácsaival elősegítette a cikk minőségi javulását.

Irodalom (1805): Reise von Keszthely in Szalader Comitat nach Veszprim - In: Bredetzky S.: Beiträge zur Topographie des Königreiches Ungarn, Wien: 49-71. B E U D A N T , F. S. 1822: Voyage minéralogique et géologique en Hongrie, pendant l'année 1818. - Paris. B R I G H T , R . (1818): Travels from Vienna through Lower Hungary - London. E M R E S Z K. (1937): A Tapolcai-medence (tájföldrajzi tanulmány) - Szeged. E R D É L Y I J. (1939): A pusztuló balatoni bazaltvidék - Természettudományi Közlöny 71: 65-75. G Y U L A I K. (1910): A bazaltkő és bányászata hazánkban - Bányászati és Kohászati Lapok 43: 11-30. H Á L A J . (1987): A Börzsöny-vidéki kőbányászat és kőhasznosítás a X I X - X X . században Dissertationes ethnographicae 6: 78-135. H Á L A J. (1995): Útépítőkő-bányászat és -készítés Magyarországon - In: Ásványok, kőzetek, hagy­ ományok. Történeti és néprajzi dolgozatok (Életmód és Tradíció 7), Budapest: 16-36. I L A B. - KOVACSICS J. (1988): Veszprém megye helytörténeti lexikona I I - Budapest: 114. J U G O V I C S L. (1949): Tapolca környéki bazaltbányászat - Építőanyag 1: 24-35. J U G O V I C S L. (1950): Tapolca környéki bazaltbányászat - Építőanyag 2: 219-223. J U G O V I C S L. (1955): Összefoglaló földtani beszámoló és készletszámítás a zalahalápi bazaltelőfor­ dulásról - OFG Adattár, Budapest: 1-105 J U G O V I C S L. (1956): Geológiai-kőzettani szakvélemény a Tapolcai-medence K-i részén emelkedő Halyagos-hegyről és É-i csücskén nyitandó bazaltbányaüzemről - OFG Adattár, Budapest: 1-15 J U G O V I C S L. (1957): A dunántúli bazaltbányászat fejlődésének kőzettani adottságai - Építőanyag 9: 122-137. J U G O V I C S L. (1958): A „Nemesgulácsi bazaltbányában" történt földcsuszamlás vizsgálata - OFG Adattár, Budapest: 1-13 J U G O V I C S L. (1959): Halyagos- és Köves-hegyek vulkáni kúpjainak felépítése, geológiai viszonyaik és bazaltjaiknak kőzettani sajátságai, valamint tömegviszonyaik - OFG Adattár, Budapest: 51. A S B O T H J.

L . ( I 9 6 0 ) : A gulácshegyi bazaltbányászat áttelepítése a Balaton partjáról a diszeli Halyagoshegyre - Építőanyag 12: 352-357. J U G O V I C S L . ( 1 9 6 1 ) : A nemesgulácsi és diszeli bazaltbányák egyesítése a diszeli Halyagoshegyen, különös tekintettel a természetvédelmi és gazdasági vonatkozásokra - Építőanyag 13: 413-414. J U G O V I C S L . ( 1 9 6 3 ) : Összefoglaló földtani-kőzettani beszámoló és készletszámítás a diszeli Halyagoshegy bazaltterületéről - OFG Adattár, Budapest: 115. J U G O V I C S L . ( 1 9 6 5 ) : Az útépítési kőbányászat kutatásai 1 9 4 8 - 1 9 6 4 . években - Mélyépítéstudományi JUGOVICS

Szemle 15: 515-523.

Badacsonyi bazaltbányászat áttelepítése a Balaton partjáról a vindornyaszőllősi Kovácsi-hegyre - Építőanyag 12: 161-175. K O P E K A. - F U T Ó J. ( 2 0 0 3 ) : A bazaltbányászattól a tanösvényekig - In: Futó J. (szerk.): A Tapolcai­ medence és tanúhegyei. A Balaton-felvidék természeti értékei IV. Balaton-felvidéki Nemzeti Park

JUGOVICS L . , G E R Ő L . (1960):

Igazgatóság: 129-131.

Budapest kövei - Természettudományi Közlöny 61: 449-460. F. ( 1 9 0 4 ) : A Magyar Korona Országai területén létező kőbányák részletes ismertetése Magyar Királyi Földtani Intézet, Budapest. S E L Y E M A. ( 2 0 0 3 ) : Történelmi emlékek - In: Futó J. (szerk.): A Tapolcai-medence és tanúhegyei. A Balaton-felvidék természeti értékei IV. Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Veszprém: REICHERT R. (1929):

SCHAFARZIK

113-126. S Z A B Ó J. ( 1 8 6 3 ) :

Köveink s kövezetünk Pest-Budán - A Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai, II.:

112-123. ZIPSER C.

A.

(1817):

Versuch eines topographisch-mineralogischen Handbuches von Ungarn -

Oedenburg: 287-291.

www.badacsonyi.hu www.lazarus.elte.hu www.mars.elte.hu/varak

A szerző címe (Author's address):

KONYA Péter Magyar Állami Földtani Intézet 1143 Budapest, Stefánia út 14. [email protected]

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 2 4 - 2 0 0 7 ; 3 5 - 5 7

A STENOBOTHRUS EURASIUS (ORTHOPTERA: ACRIDOIDEA) ELŐFORDULÁSA ÉS ÉLŐHELYI JELLEGZETESSÉGEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN NAGY BARNABÁS & PUSKÁS GELLÉRT MTA Növényvédelmi Kutatóintézet, Budapest

Abstract: Occurrence and habitat characteristics of Stenobothrus eurasius (Orthoptera: Acridoidea) in the Carpathian Basin - Sergeev's area-map (1986) on the acridid, S. eurasius did not yet include this species from Central Europe (Fig. 1). However, disjunct and localized populations of this grasshop­ per were first detected from Central- and SE-Europe in 19147/1951 (EBNER), in 1936 (PONGRÁCZ) and in 1958 ( È E J C H A N ) . Later - mostly based on our collections - S. eurasius was detected nearly in every sub-regions of the Hungarian Middle Mountain Range (Fig. 2, Tables 1, 2). The present article is the first comprehensive treatment of the occurrences, distribution and of the preferred habitats of S. eurasius in the Carpathian Basin. Due to the restricted occurrences, and also to the rarity of this taxon, it received nature conservation status (in Hungary and Slovakia). It is included to the Hungarian Red Data Book and it became a species of the „NATURA 2000-net", too. The extensive eastern part of the Eurasian area of S. eurasius is narrowing in Central and SE Europe and split into isolated subspecies and population fragments. In our opinion the taxonomic status of the - partly questionable - subspecies should be solved in the future on genetic (and acoustic ?), instead of morphometric, grounds. The most preferred habitats of S. eurasius may be found on the S or SE/SW - often stony - steppe slopes in Hungary (predominantly on lime stone, mostly between 350-550 m a.s.L), covered by short or medium tall patchy/grassy vegetation. The Orthoptera assemblages of which S. eurasius is a member, are relatively species-rich and variable in species composition, occasionally containing further species being under nature protection in Hungary (such as e.g. Sagapedo, Pararcyptera microptera, and Isophya costata). The estimated dominance percentages of the S. eurasius specimens in the respective Orthoptera assemblages was below 2 0 % during the research period (Table 3). We also made remarks on the activity and phenology of this species (Table 4). The respective Hungarian population-fragments seem to be very different in size and vigour, some of them live on very restricted places and they are close to extinction, caused mostly by habitat degradation (urbanization). Keywords: grasshopper, disjunct distribution, Hungary, preferred habitats, accompanying species, NATURA 2000-net, Red Data Book, nature conservation

Bevezetés Az „eurázsiai sztyeprétisáska", Stenobothrus (Stenobothrodes) eurasius ZUBOVSZKIJ 1898), a Magyarország területéről kimutatott 67 sáskafaj egyike, amely viszont diszjunkt, lo­ kális előfordulású populációi, jellegzetes ökológiai igénye és nem túl gyakori volta miatt is megkülönböztetett figyelmet érdemel. Sem nagyságával (a hímek élő állapotban 8 - 9,5, a nőstények 13 - 16 mm testhosszúságúak, és 0,14- 0,15, illetve 0,33 - 0,41 g testsúlyúak), sem színezetével (a többség barna-szalmasárga, ritkábban zöld-szalmasárga) nem tűnik ki a ha­ zai „átlagos" sáskák közül (3. ábra). Már a korábbi szűkös hazai adatokból is kiderült e faj magyarországi faunisztikai, állatföldrajzi jelentősége (PONGRÁCZ 1936, RÁcz 1973, NAGY, 1974/a, 1974/b, 1987) és ennek is megfelelően a S. eurasius - 1993-tól - a magyarországi vé­ dett állatfajok jegyzékébe került, továbbá - „Vörös-könyves" fajként - az európai NATU­ RA 2000 hálózatba vont taxonként is szerepel. Az 1950 óta végzett alkalmi gyűjtéseink alapján a földrajzi előfordulások, továbbá az élőhelyek kiterjedésének és minőségének számbavételével elegendő adat gyűlt össze ahhoz, hogy a S. eurasius magyarországi viszonyairól áttekintő képet adjunk, azonban az alfaji vo­ natkozásban a tisztázást csak további, valószínűleg genetikai (és akusztikai?) vizsgálatoktól várhatjuk. Noha Európában a már korábban is ismert dél-oroszországi és az ukrajnai elő­ fordulásokon kívül a legtöbb Stenobothrus eurasius populáció a Magyar Középhegységből vált ismeretessé, mégis ezek kárpát-medencei előfordulásának, élőhelyi sajátosságainak részletesebb elemzésére eddig alig került sor (NAGY, 1974/a, RÁcz et al. 2007).

Vizsgált terület Tanulmányunkban a kiterjedt, eurázsiai areájú S. eurasius sáskának a kárpát-medencei előfordulási viszonyait tettük vizsgálat tárgyává, tehát lényegében azt a területet, amely SZERGEJEV (1986) korábban közölt areatérképén nem szerepel (1. ábra).

1. ábra: A Stenobothrus eurasius areája (SZERGEJEV, 1986 után, kiegészítve az európai area-részlettel, szaggatott vonallal) Fig. 1: Area of the Stenobothrus eurasius after S E R G E E V (1986), supplemented by its European part (broken line).

Gyűjtéseink kiterjedtek a Magyar Középhegység csaknem valamennyi főbb részére, va­ lamint a Mecsekre. Alföldi területeken végzett gyűjtéseinkből ez a faj nem került elő, illet­ ve csupán a Hanságból származó egyetlen (kétséges) adat: 1 sérült nőstény példány (Lébény, Gulya-legelő, 1996. V I I . 7. leg. Rozner I.), amely lelőhely légvonalban kb. 50 kmre van az alsó-ausztriai Hainburg/Braunsberg már régebben ismert - de dombvidéki - eurasii/5-lelőhelytől, valamint az ugyancsak bizonytalan Fertő-tó menti előfordulástól (EBNER, 1951), éppen ezért a lébényi adat megerősítésre szorul. A Magyarországon kívüli további, lényegesen kevesebb kárpát-medencei előfordulási adatot csupán az idézett publikációk alapján értékelhettük.

Módszer, gyűjtött anyag A gyűjtéseink túlnyomóan hálózassál, kis részben egyeléssel történtek. A faji jelenlét megállapítását néhány esetben a faj jellegzetes hangadása is lehetővé tette, illetve segítet­ te. A gyűjtések alkalmával vázlatos feljegyzéseket is készítettünk az egyes élőhelyekre vo­ natkozó fontosabb adatokról (helyszín, növényzet magassági, fedési viszonyai, az éppen észlelt feltűnőbb, gyakoribb növények; 1. táblázat). Az Orthoptera-együttesek mennyiségi (faji dominancia %, egyedsűrűség) viszonyainak - több esetben történt - tüzetesebb vizsgá­ lata lehetővé tette, hogy a St. eurasius populáció együttesben betöltött szerepét is megítél­ jük (3. táblázat). A különböző területekről származó eurasius-anyagunk származása némileg egyenetlen. Munkahelyi közelség folytán a legtöbb lelőhelyi adatunk a Budai-hegységből, kisebb részük a Gerecséből és a Pilisből származik. Szerényebben van képviselve a Bükk- és - a tokaji Ko­ pasz kivételével - a Zempléni-hegység, továbbá a Mecsekből származó populáció, sőt, ed­ dig a Bakonyból csupán Kenyeres Zoltán révén jutottunk néhány példányhoz. A mecseki Tubesen a számos alkalom közül csupán egy ízben akadtunk ei/ras/ws-példányokra, egy má­ sik alkalommal csupán hangját hallottuk. Saját adatainkon kívül - a lehetőség szerint - öszszegyűjtöttük a S. eurasius-xa vonatkozó egyéb kárpát-medencei előfordulási adatokat is (2. táblázat). A számos és különböző idejű mintavételezésünk alapján a faj fenológiai viszonya­ ira is következtethetünk (4. táblázat). A gyűjtött, felpreparált rovaranyagunk - mintegy 600-on felüli S. eurasius példány - a MTA Növényvédelmi Kutatóintézet Állattani Osztályának rovargyűjteményében van elhe­ lyezve (Nagykovácsi, Julianna-major).

EREDMÉNYEK A Stenobothrus eurasius areája SZERGEJEV (1986) Ázsia sáskáiról szóló könyvének 35. ábrája közli a S. eurasius igen ki­ terjedt eurázsiai areáját, amely azonban nem tünteti fel a Kárpát-medencéből, Csehország­ ból és DK-Európából ismertté váló area-részeket (1. ábra). A ma ismert areának Szergejev area-térképéhez képest többszáz km-rel való nyugatra „tolódása" aligha egy újabbkori el­ terjedés eredménye; valószínű, hogy e faj Közép- és DK-Európában való előfordulási ada­ tai (PONGRÁCZ, 1936, EBNER, 19147/1951, MARÁN, 1958, stb.) az említett orosz szerző előtt még nem voltak ismeretesek.

Az Eurázsiai sztyepprétisáska (Stenobothrus IStenobothrod.esI eurasius ZUBOVSZKIJ, 1898) igen kiterjedt areájú euroszibériai faj (-komplex). Jelenleg ismeretes Közép- (Csehor­ szág, Kárpát-medence) és DK-Európából (Macedónia, Görögország), Ukrajnán, DélOroszországon keresztül a Transz-baj káli területekig (UVAROV, 1927, BEJ-BIENKO & MISCSENKO, 1951, BEJ-BIENKO, 1964, MARÁN, 1958, STEBAEV, 1986, SERGEJEV, 1986, NAGY,

2005), sőt Kirgíziában gabonaféléken, réteken, legelőkön esetenként még káros mennyiségben is fellép (BEJ-BIENKO & MISCSENKO, 1951). A taxonómiailag kissé bizonytalan és ezért még to­

vábbi vizsgálatokat igénylő alfaji kérdést cikkünkben csak futólagosan érintjük. A közép-euró­ pai alfajok (S. e. bohemicus MARÁN 1958, S. e. slovacus MARÁN 1958) realitását H A R Z (1975)

részben megkérdőjelezi, mivel nagyobb anyag alapján a morfológiai bélyegekben tapasztalt nagy átfedő variabilitás miatt egyelőre „betrachte ich obige Rassen nur als Formen."

3/a ábra

3/b. ábra

3. ábra: Az eurázsiai sztyeprétisáska (Stenobothrus eurasius) imágói: a/ preparált hím példány (Budaörs, Odvas-hegy), b/ nőstény imágó (Budapest, Hármashatár-hegy) Fig. 3: Stenobothrus eurasius photos, a/ male, prepared (Budaörs, Odvas-hegy, central Hungary), b/ female (Budapest, Hármashatár-hegy, Central Hungary).

A fenti és még további szerzők által említett/leírt alfajokon (S. e. eurasius ZUBOVSZKIJ 1898, S. e. hyalosuperficies VORONCOVSZKIJ, 1928) kívül Macedóniából további alfaj is előkerült: S. e. macedonicus (WILLEMSE, 1974). Az ENy-Görögországban talált példányok az S. e. eurasius és S. e. macedonicus alfajok közötti átmenetre utalnak (INGRISCH & PAVICEVIC, 1985), ami ugyan­

csak mutatja az eurasius alfaji-komplex nem teljesen kielégítő taxonómiai ismeretét.

A kárpát-medencei populációk feltárása A Magyarországra vonatkozó első Stenobothrus eurasius előfordulási adatot valójában PONGRÁCZ (1936) cikke tartalmazza, akinek a figyelmét valószínűleg EBNER (1951) bécsi orthopterológus hívhatta fel. EBNER (1914) cikkében leírja, hogy 1910 augusztusában Bu­ dapest környékén („Schwabenberg") is gyűjtött, de csak az 1951-ben megjelent követke­ ző cikkében fedi fel, hogy az 1910-ben gyűjtött S. nigromaculatus HERRICH-SCHAFFER, 1840 példányok - egy része (? N . B . ) - valójában S. eurasius volt, amelyeket akkor nem, hanem csak évekkel később ismert fel. A Magyar Természettudományi Múzeum Orthoptera-gyűjteménye alapján RÁcz et al. (2005) mindössze a Budai-hegységből szár­ mazó - 1932-1957 között gyűjtött - ewras/ws-adatokat közöl. Valószínű, hogy ebben az anyagban találhatók a PONGRÁCZ (1936) gyűjtötte példányok is. Pongrácz - cikkének ta­ núsága szerint - abban az időben vizsgálta a Budai-hegyek (Sváb-hegy, Széchenyi-hegy) ewra^'w^-populációját. Tény, hogy PONGRÁCZ (1936) „a Svábhegy és Széchenyi-hegy déli lejtőin" maga is gyűjtött S. eurasius példányokat, megjegyezvén, hogy nagyon ritkák („minden 80 S. nigromaculatus-r'a esik egy eiiras^s"). Pongrácz megemlíti - alighanem té­ vesen - , hogy Ebner 1925-ben gyűjtötte (először) Magyarországon e fajt, azonban Ebner maga, az 1951-es cikkében csak az 1910-ben gyűjtött, de csak jóval később felismert/meg­ határozott budapesti adatra utal (és nem ír 1925. évi gyűjtésről!). Pongrácz leírja még, hogy „német és angol zoológusok több ízben keresték ezt az érdekes sáskát... Csak 1-2 példányát sikerült gyűjteniük". RÁcz et al. (2007) szerint - a Magyar Természettudomá­ nyi Múzeumban levő - első hazai gyűjtött példány (Budapest, Kecske-hegy) Csiki Ernő­ től származik 1932-ből, amire viszont - feltehetően - csak akkor derült fény, miután RÁcz et al. (2005) átvizsgálta és publikálta a budapesti M T T M magyarországi sáska­ anyagát. Az 1950-2007 között folytatott, különböző célú orthoptera-faunisztikai gyűjtése­ ink során a Magyar Középhegységben a S. eurasius számos újabb lokális populációját ta­ láltuk meg (NAGY, 1974/a, 1974/b. 1987; 1-2. táblázat, 1. ábra). A magunk által gyűjtött legrégibb S. eurasius példányok a pilisszántói Pilisről (1951. V I I . 22.), illetve a budaörsi Odvas-hegyről (1956. V I I . 15.) származnak, azonban ezen elő­ fordulásokról is csak a későbbi, a Magyar-középhegység többi részében is megtalált ese­ tek kapcsán, röviden és összefoglalóan történt említés (NAGY, 1974/a,b, 1987). SIROKI (1965) határozásra hozzánk eljuttatott budai, budaörsi és tokaji gyűjtéseiben ugyancsak találtunk S. eurasius példányokat; ezek ugyan nem gyarapították az ismert lelőhelyek szá­ mát, azonban Budaörs (Csiki-hegyek) és Tokaj első ízben lettek publikálva a S. eurasius lelőhelyeként. Kelet-Bakonyi kimutatása kapcsán RÁcz (1973, 1979) - nyilván csatlakozva MARÁN (1958) korábbi feltevéséhez - utal arra, hogy a bakonyi példányok esetleg a S. eurasius bohemicus MARÁN 1958 alfajhoz tartozhatnak. További kelet-bakonyi lelőhelyekről is tud Kenyeres Zoltán (2007, levélbeli közlés; 2. táblázat). Intenzívebb és célzottabb gyűjtéseink nyomán kiderült, hogy a S. eurasius a Magyar Középhegység számos részében: a Zempléni-hegységtől és a Tornai-karszttól - a Bükkön, a Budai-hegységen, Pilisen, Gerecsén, Vértesen keresztül - a Mecsekig megvan (NAGY, (1974/a, 1974/b, 1987; 1-2. táblázat, 2. ábra). H A R Z (1975) monográfiája előfordulási helyként ugyan említ - részben adataink nyomán - néhány magyarországi középhegységi részt, azonban a Börzsöny alighanem tévesen került oda; innen ez idáig nem ismeretes. Egy későbbi közlemény szerint a Bükk-hegység keleti felén is létezik egy lokális populá­ ció (GARAI, 1995).

2. ábra: A Stenobothrus eurasius feltárt előfordulási pontjai ( 9 ) a Kárpát-medencében ( A = újabb megerősítésre váró régebbi/bizonytalan adatok) Fig. 2: Detected occurrences ( # ) of the Stenobothms eurasius in the Carpathian Basin ( A = old/dubious data, confirmation needed).

A S. eurasius kárpát-medencei legészakibb előfordulási pontjait a Nyitra-völgyi Zoborhegy és Oslany (CHLADEK, 1988), valamint a Tornai Karszt (Szlovák Karszt; MARÁN, 1958, CEJCHAN, 1959, HOLUSA, 1996, NAGY et al. 1999, RÁcz et al. 2007) és a vihorláti Viniansky

hrady vrch (HOLUSA, 1996) jelzik (1. ábra). A Kárpát-medencéhez számítható populációk legnyugatibb egysége Wien/Bisambergről ismeretes; ez az adat EBNER (1951) szerint még Zubovszkitól származik. A Kirby-féle katalógusban egy, csupán „Vienna" előfordulási névvel jelzett S. eurasius adatra OBENBERGER (1926) is hivatkozik. Ebner szerint további alsó-ausztriai, illetve burgenlandi adatok: Neusiedler See/Fertő-tó (feltehetően a környező száraz lejtőkről?), valamint Hainburg/Braunsberg. Keveset tudunk az erdélyi előfordulásról; csupán egyetlen ponton, Nagybányán való rit­ ka jelenlétről tudósítanak, élőhelyi sajátságok említése nélkül (Baia Mare, Románia; Kis 1970). Közép-Európában a Kárpát-medencén kívül egy távolabbi, diszjunkt előfordulása is van Csehország északnyugati részén („Launer Mittelgebirge", MARÁN, 1958). A csehországi le­ lőhelyek részletesebb megnevezése HOLUSA J. & HOLUSA O. (2002) cikkében található. A hazai populációk alfaji hová tartozóságának megítélésére ugyan elkezdődtek morfometriai vizsgálatok (Puskás G.), azonban valószínű, hogy megbízhatóbb eredményekhez csak genetikai (esetleg még akusztikai) vizsgálatok vezetnek.

Habitat jellemzők A magyarországi lelőhelyek fontosabb tulajdonságaira vonatkozóan korábban csak rö­ vid utalások találhatók (NAGY, 1974/a, b, 1987); ezzel kapcsolatban jelen tanulmányunkban részletesebb áttekintést adunk (1. táblázat). AS. eurasius élőhelyeinek túlnyomó többsége 10-20°-os D-i, DNy/DK-i - gyakran köves - lejtőkön található, azonban ritkábban enyhébb lejtésű, sőt plató-helyzetű élőhelyeken is előfordul (Perbál/Meszes-h.). Bár részletes botanikai elemzések nem készültek, annyi még­ is megállapítható, hogy a S. eurasius élőhelyeként a pusztafüves lejtősztyeprét, valamint a szubmediterrán sziklai, száraz és félszáraz gyepek különböző típusai szolgálnak. Ilyen típu­ sú, Corno-Quercetum pubescentis-petreae, Pulsatillo-Festuceium rupicolae stipetosum növény­ társulásokkal borított habitatokból említi RÁcz et al. (2003) is az Aggteleki-karsztból. Az is megfigyelhető volt, hogy e habitat-típusok kisebb-nagyobb mértékű zavartság (legelés, ta­ posás) esetén sem vesztették el (teljesen) o/ras/ws-populációjukat. Ezt igazolták, pl. a bódvarákói Esztramos, a budapesti Hármashatár-hegy, vagy a Tokaji-hegy élőhelyein tapasztal­ tak is. A vizsgált élőhelyek túlnyomó többségére jellemző volt az alacsony (15-30 cm-es) gyepmagasság, és a 75-90 %-ra becsülhető mozaikos (foltos) növényzeti borítás, amely csak elvétve haladta meg a 90-95 %-ot és nem érte el a teljes záródást. Az esetek többségében ezek az élőhelyek a S. eurasius populáció számára akkor is megfelelőnek látszottak, ha a karsztbokor-erdő nagyobb - legalább 7-15 m átmérőjű tisztásaiként jelentek meg. Az élőhelyek tengerszint feletti magasságának szélső értékeit Magyarországon 200-780 m közöttinek találtuk, többségük 300-500 m közé esik (1. táblázat). Az egyes élőhelyek kiterjedésére - ami szorosan összefügg a helyi populációk nagyságá­ val - konkrét adataink alig vannak, azonban erre több esetben következtethettünk a környe­ zeti viszonyokból (pl. zárt erdő, bokros terület, vagy más, feltűnően eltérő növényzetű élő­ hely általi elhatárolódás). Ezzel kapcsolatos adatainkra az egyes helyi populációk ismerteté­ se kapcsán térünk ki. Összefoglalóan úgy becsüljük, hogy a helyi populációk többségének a környezeti tényezők általában mindössze kb. 0,1-0,5 hektárnyi terület benépesítését teszik lehetővé (pl. Szár/Zuppa, Pilisszántó/Pilis) és nagyobb, feltehetően 1-2 hektárt kitevő élőhe­ lyekről csak bizonytalan ismereteink vannak (pl. Vértes, Perbál/Meszes, Tarcal/Tokaji-hegy).

Eletmódtani (aktivitási) megfigyelések Tartózkodás. A lárvák és imágók tartózkodásában nem észleltünk említésre méltó különb­ séget. Az egyedek általában a talajfelszínen (köveken) és az alsó gyepszintben tartózkodtak. Mozgás (repülés). Repülési képességük - a sáskák között - közepesnek mondható. Fel­ riasztva - természetesen a hőmérséklettől függően - 1-3-5 m-t repülnek, egyenesen, vagy enyhe kanyarokkal, a talajszín felett kb. 30-60 cm magasságban. Hangadás. A hímek az 1-3 mp-ként ismételgetett, erősebb, egy-tagú zerr..zerrr... han­ gokat feltehetően zavaráskor/rivalizáláskor hallatják. A 28 C°-on, fogságban tartott hímek „normális" cirpelése percenként (1-2-) 3 sorozatban hallatott 10-58 (sorozatonként átlag 30,7; n=25) dz... dz... (aminek sebessége kb. 28/10"). Ez átlagosan kb. 3-5 m-re hallható. Táplálék. A tápnövényekről alig van kárpát-medencei adatunk. Feltehetően különböző Gramineae-fajok (Festuca, Poa, Bromus) leveleivel táplálkoznak; fogságban tartott imágók Bromus, Agropyrum, Digitaria füvek leveleit jól, míg a Polygonum aviculare-t alig fogyasztották. Ugyancsak a fűfélék iránti preferenciára utal a réteken, legelőn, gabonavetésekben okozott ázsiai kártételekről szóló tudósítás is (BEJ-BIENKO & MISCSENKO, 1951; CÜPLENKOV, 1970).

Öregedési jelenségek. Az imágó-élet második felében - augusztustól szeptember felé egyre több példányon mutatkoznak sérülésből eredő morfológiai hiányosságok: az egyik hátsó láb elvesztése/hiánya, egyik-másik láb végső lábfej-ízének, a csápvégek és a felső és alsó szárny végeinek különböző fokú letöredezése. E folyamat előrehaladására, illetve po­ pulációs jelentőségére nincs vizsgálatunk.

Fenológia A S. eurasius a magyarországi sáskafajok között viszonylagosan a „korai" fajok közé tartozik. A fogságban, valamint szabadbeli hőmérsékleten (Buda) tartott tojáscsomókból május 10-20. között (1960) keltek ki a lárvák. Csehországban (Mily) 1957-ben már április végén is találhatók voltak fiatal lárvák (MARÁN, 1958). Az évtizedek során összegyűlt, bár szórványos adatok hozzávetőleges képet adnak a magyarországi fenológiai viszonyokról is (4. táblázat). Ezek szerint az első imágók Magyarországon már június első felében megje­ lenhetnek, de - főként nőstény - L5 példányok még július végén, elvétve augusztus elején is találhatók, különösen az Északi-középhegység keleti felében. Magyarországon e faj imágó-életének csúcs-ideje júliustól augusztus közepéig tart. A mindenkori évjárat időjárási ka­ raktere természetesen módosíthatja a fenológiát; így pl. 2007 nyarának szokatlanul tartósan meleg volta következtében a Budai-hegyekben (230-260 m) már augusztus első felében is csupán nőstény S. eurasius példányok voltak találhatók, de magasabban (Pilis, 630 m) még később ( V I I I . 20.) is 20 %-nyi hímet lehetett találni.

Kísérőfajok, egyedsűrűség A S. eurasius példányokat (is) tartalmazó Orthoptera-együttesek eléggé változatosak. Egy-egy élőhely együttesében általában 6-15, átlagosan 10,2 fajt találtunk (3. táblázat). Fi­ gyelemre méltó ezen együttesekben a Magyarországon védett (Saga pedo, Isophya costata, Pararcyptera microptera, etc.) és a hazánkban ritkább fajok (Stauroderus scalaris, Psophus stridulus) jelenléte, amelyek egyben jelzik ezen együttesek/élőhelyek állatföldrajzi, termé­ szetvédelmi tekintetben is kiemelkedő, védelemre méltó szerepét. Az együttesek heterogén összetételére utal az állandóbb (az egyes habitatokban leg­ alább 50 %-os konstanciát elérő) fajok kis száma: Leptophyes albovittata, Platycleis albopunctata, Calliptamus italicus, Chorthippus biguttulus, Stenobothrus lineatus, S. eurasius, illet­ ve a 20 % alatti konstanciájú, tehát a véletlenszerűen/esetlegesen együtt-előforduló fajok, amelyek csaknem felét (48,6 % ) teszik ki az együtteseknek. Ennek magyarázata az ökoló­ giailag eltérő élőhelyek kis felülete, ezek egymásba ékelődése, mozaikossága, amely akár 24 m-es távolságon belől habitat-módosulást jelent és ennek megfelelően újabb/más fajok je­ lenlétére ad lehetőséget. Ebben a vonatkozásban még feltűnőbb az azonos helyű és fenológiájú, de különböző évjáratú együttesek akcesszórikus fajainak különbözősége (Bu­ dapest/Hármashatár-hegy, Pilisszántó/Pilis). A szóban forgó Orthoptera népességek helyenkénti egyedsűrűségét (abundancia, denzitás) a mintavételi időpontokban 1-5/m közöttire becsültük, amely értékek - tekintettel a S. eurasius viszonylagos koraiságára - a helyileg becsülhető maximum közelében lehettek (az egyedsűrűségi csúcs az egyenesszárnyúak általános május-júniusi kelése folytán e hóna­ pokra tehető). A 3. táblázatban közölt mintavételek mintegy felében az együttesek fajainak dominancia-százalékát ( = a hálózás alkalmával becsült %-os értékek) is felmértük. Ezek2

ben a S. eurasius 6-20 %-os (átlag 15,2 % ) arányban szerepelt, tehát az együttesek figye­ lemre méltó részét tették ki. Az egyedsűrűségi és a dominancia-értékek alapján néhány mintavétel élőhelyére vonatkoztatva megállapítható a S. eurasius egyedek denzitása is. Ezek szerint - a néhány számba vehető adat alapján a m -kénti S. eurasius egyedsűrűség 0,2 - 0,8 példányra volt tehető. E faj esetében - a vizsgálati időszak alatt - területünkön gradációs jelenségekkel nem találkoztunk. 2

A kárpát-medencei populációk helyzete Gyűjtési tapasztalataink (számos habitat többszöri, több éves időközökben való felkere­ sése, a populációk területi kiterjedtségének számbavétele, stb.) lehetővé teszik, hogy - akár bizonyos mértékig szubjektív megítélés alapján is - egyfajta „bonitálást", értékítéletet nyil­ vánítsunk a magyarországi S. eurasius populációk állapotáról, esetleges kilátásairól. Erőteljes, kiterjedtebb élőhelyű populációk jelenlétét észleltük a vizsgálat több évtizede alatt is a következő helyeken: Csiki-hegyek (Budaörs), Meszes-h. (Perbál); Pilis (Pilisszán­ tó); Tokaji-hegy (Tarcal), Vértes (Csákvár, Szár), Tornai-karszt (Jósvafő, Komjáti). Gyengültebb populációkra utaló jelenségeket (kis egyedsűrűség és kis dominancia, te­ rületileg szűk, töredékes, zavart/degradált habitat) észleltünk a következő helyeken: Vár­ hegy (Sátoraljaújhely), Esztramos (Bódvarákó), Bélkő (Bélapátfalva), Pisznice (Lábatlan), Hármashatár-hegy (Budapest), Nagyszénás (Nagykovácsi), Zuppa (Szár), Csóka-hegy (Csókakő). A bükki Bélkőn a századfordulóig működő mészkőbánya erősen szűkítette és degradálta az ottani élőhelyi viszonyokat, azonban a bélapátfalvai bánya (végleges?) bezá­ rásával bizonyos mértékű javulás várható.

4. ábra: Az eurázsiai sztyeprétisáska (Stenobothrus eurasius) élőhelye a Pisznicén (Lábatlan, Gerecse-h.) Fig. 4: Habitat of the Stenobothrus eurasius (Lábatlan, Pisznice , N Hungary, 500 m asl.)

A jelenlegi állapotok szerint kétséges egzisztenciájú populációk, amelyek területi csök­ kenése/megszűnése az utóbbi 1-2 évtized erőteljes urbanizációs hatásaira vezethető vissza: Bisamberg/Bécs (Wien), Széchenyi-hegy, Sváb-hegy (Budapest), Tétényi-fennsík (Diósd), Tubes (Pécs). Nem kielégítő, hiányos az adatbázisunk: a Bakonyból, a Kisalföldről. Felderítendő további területek, lehetséges előfordulással: Cserhát, Börzsöny, Dél-Mátra, Keszthelyi-hegység, Lajta-hegység, Kis-Kárpátok, stb.

Természetvédelmi vonatkozások Az eurázsiai sztyepréti sáska magyarországi előfordulásáról korábban (1936-ig) csak a Budai-hegyekből volt publikált adat. Később a Magyar Középhegység legtöbb részéből szá­ mos, bár csak szűk terület-foltokra korlátozódó diszjunkt maradék populációi váltak isme­ retesé (1. táblázat, 2. ábra), ahonnan ez idő szerint csak a Börzsöny, Cserhát, Mátra és a Kőszegi-hegység tekinthető kivételnek. Ezek alapján is úgy tűnik, hogy a S. eurasius túlnyo­ móan a mészkő/dolomitos területek állata, amiből a Tokaji-hegy és sátoraljaújhelyi Vár­ hegy mutatkozik kivételnek. A faj 1993-tól Magyarországon természetvédelem alá került (eszmei értéke 1Ü.Ü0Ü Ft) Európai természetvédelmi értéke alapján e fajt a NATURA 2000 hálózat keretébe is felvették. Hazánkban a „Vörös-könyves" fajok között is szerepel (RAKONCZAY 1989). Némileg eltérő nézőpontból ítéli meg SERGEJEV (SERGEEV) ( 1 9 9 8 ) e faj

természetvédelmi státusát, aki az area kiterjedt eurázsiai térségeire való tekintettel a Vörös Könyvben való szerepeltetését indokolatlannak tartja. Az eddigi elszigetelt „zárvány-populációk" kis területeken való létezéséből arra követ­ keztethetünk, hogy alkalmas élőhelyek tüzetes átvizsgálásával esetenként további lokális populációk kimutatásra is számíthatunk. Ebből a szempontból - többek között - Magyar­ országon elsősorban a Keszthelyi-hegység, a Cserhát és a déli Mátra vizsgálandó meg. A S. eurasius-X tartalmazó együttesek faunisztikai, természeti értékét jelentősen emeli, hogy bennük és közvetlen szomszédságukban „fokozottan védett" (Isophya costata, Paracaloptenus caloptenoides), „védett" (Saga pedo, Pholidoptera transsylvanica, Arcyptera microptera, Arcyptera fusca) és további állatföldrajzilag jellemző értékes fajok (pl. Staurodems scalaris, Psophus stridulus, etc.) is előfordulnak. Ugyanez olvasható ki RÁcz et al. (2003) vizsgálataiból is, melyet a Tornai-karszton végzett. A jelentős számú előfordulás ellenére a kárpát-medencei populációk helyzete nem te­ kinthető egyértelműen biztosítottnak. Ennek egyik okát abban látjuk, hogy a populációk je­ lentős száma területileg igen beszűkült, vagy túlságosan zavart élőhelyeken él. Az esetlege­ sen szóba jöhető védelem nem szorítkozhatna csak a S. eurasius populációra, mert a kérdé­ ses Orthoptera-együttesekben gyakran fordulnak elő faunisztikailag értékes, sőt védett fa­ jok is (3. táblázat). Úgy tűnik, hogy a S. eurasius megtalált és ismertetett élőhelyeit - továb­ bi monitoros vizsgálatok alapján - valójában egyedi élőhelyenként kellene megvizsgálni ab­ ból a célból, hogy az adott élőhely egyáltalán rászorul-e a védelem valamilyen fajtájára (pl. bozót-ritkítás, zavarás csökkentése, stb.). Ez a kérdés gyakorlatilag több nemzeti parkunkat (Aggteleki, Bükki, Duna-Ipoly, Balatoni N. P.) is érinti.

Megvitatás, következtetések A kiterjedt és gyakran káros mennyiségben jelentkező közép-ázsiai/kelet-európai S. eurasius populációkkal ellentétben (BEJ-BIENKO & MISCSENKO, 1951) a közép-európai és kárpát-medencei részlegek csupán kisebb, elszigetelt populáció-maradványokat, zárványo­ kat képeznek. Magyarországon védettséget és NATURA-2000-hálózati státust élvező, „Vö­ rös-könyves" S. eurasius fajjal kapcsolatos adatok/tapasztalatok részletesebb áttekintésére és összefoglalására csak a legutóbbi időkben került sor. Évtizedek során felszaporodott gyűjtési adatokból kiderült, hogy a S. eurasius a Magyar Középhegység csaknem teljes vonulatában előfordul és ezzel Közép- és Délkelet-Európa legjelentékenyebb populációi Magyarországon találhatók (PONGRÁCZ, 1936, SIROKI, 1965, RÁcz, 1973, NAGY, 1974/a, 1974/b, 1987, RÁcz et al. 2007). Ezek a kárpát-medencei popu­ lációk nagyságban, kiterjedésben egymástól jelentősen különböznek. Legerőteljesebbnek tűnnek a középhegységi vonulat centrális (Budai-hegység) és keleti (Tornai-karszt, Tokaji­ hegy) részében lévő populációk. Jellemzésüket és a témával kapcsolatban felmerülő követ­ keztetéseinket az alábbiakban foglalhatjuk össze: A S. eurasius kárpát-medencei állománya erősen diszjunkt, elszigetelt populációkból te­ vődik össze; a gyakran 0,2 - 0,5 ha-t se kitevő eurasius habitat-„rezervátumok" kis kiterje­ dése és az észlelt kis abundancia feltehetően hozzájárult ahhoz, hogy e faj korábban oly hosszú ideig ismeretlen maradt, és később is évtizedeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy az előfordulás, elterjedtség megismerése a jelenlegi fokra jusson. Az ázsiai populációkkal ellentétben a magyarországi (kárpát-medencei) populációk ökológiailag sokkal szűkebb, behatároltabb, erősen lokális habitatokban fordulnak elő. Szá­ mos, az ismertekkel nagyjából megegyező, alkalmasnak látszó élőhelyeken a S. eurasius-t nem találtuk meg. A magyarországi élőhelyek általában D-i, DK/DNy-i kitettségű, túlnyomóan 15-20 fo­ kos lejtésű kopáros sztyeplejtőkön, sziklagyepekben találhatók, amelyek gyeptakarója nem teljes borítású "foltos", gyakran köves talajú. Az Ázsiából ismertté vált esetenkénti kártételi adatokból is arra lehet következtetni, hogy a hazai populációk egyedsűrűsége sokkal kisebb az ázsiaiéknál, nálunk e fajnál gradációs jelenségeket eddig nem tapasztaltunk. Felmerülhet a kérdés, hogy a fenti különbségek nem vezethetők-e vissza (taxonómiai) alfaji különbségekre? Feltehető, hogy a globális felmelegedés a S. eurasius kárpát-medencei populációiban (is) pozitív eltolódást fog eredményezni. Az alfaji kérdést jelen tanulmányunkban csak futólag érintettük; ezzel kapcsolatos meg­ nyugtatóbb eredményeket feltehetően csak genetikai vizsgálatoktól remélhetünk. A magyarországi populációk nagyságban, kiterjedésben jelentékeny eltéréseket mu­ tatnak. Némelyik már egészen „legyengült" és a kipusztulás határán van (pl. Budapest/Sváb-hegy, Diósd/Tétényi-fennsík, Pécs/Tubes). Ez a jelenség a korábbi élőhe­ lyek - urbanizációs terjeszkedés következtében előálló - területi zsugorodására, degradációjára, vezethető vissza. Az egyes populációk jelentősen eltérő állapota miatt esetenkénti monitorozásuk indo­ kolt, hogy a bekövetkező, illetve bekövetkezett változásokról tudomást szerezzünk. A S. eurasius-t tartalmazó Orthoptera-együttesekben gyakorta más értékes, sőt védett fajokat is kimutattunk, amely tényt az esetleges, védettséget elősegítő természetvédelmi be­ avatkozásoknál is tekintetbe lehetne venni.

Köszönetnyilvánítás Garai Adriennek a S. eurasius (újabb) bükki, Kenyeres Zoltánnak (az újabb) bakonyi lelőhelyek közlését köszönjük. Az angol nyelvű összefoglalás nyelvi tökéletesítését Szentesi Árpádnak, a kézirat szövegével kapcsolatban tett figyelemreméltó megjegyzéseit Sziráki Györgynek köszönhetjük.

Irodalom G. J. (1964): Otrjad Orthoptera (Saltatoria) - prjamokrülüje In: B E J - B I E N K O , G. J. (ed.): Opregyelitel naszekomüh evropejszkoj csaszti Sz. Sz. Sz. R.- V Izdat. Nauka, Moszkva Leningrad: 205-284. B E J - B I E N K O , G. J. - M I S C S E N K O , L. L. (1951): Szarancsevüe faunü Sz Sz Sz R i szopredelnih sztran. I I . - Izdat. Akad. Nauka Sz. Sz. Sz. R., Moszva-Leningrad C E J C H A N , A. (1959): Orthoptcroidní hmyz státní prírodní reservace "Zádiel" a nejblizsího okolí (Jihoslovensky kras). The orthopteroid insects of the State Nature Reserve "Zádiel" and the near­ est neighbourhood (S. Slov. Kars) - Acta Musei Silesiae Series A VIII: 97-114. C H L Á D E K , F. (1988): Rovnokfídly hmyz (Orthoptera), svábi (Blattoptera) a kudlanky (Mantoptera) Plesivské planiny. Orthopterous insects (Orthoptera), cockroaches (Blattoptera) and praying mantises (Mantoptera) of the plateau Plesivská planina - Ochrana prírody 6B: 243-253. C Ü P L E N K O V , E. P. (1970): Vrednie sarancsovie naszekomie v SzSzSzR. - Izdat. KOLOSZ, Leningrad. E B N E R , R. (1914): Beiträge zur Kenntnis der Orthopteren-Fauna von Österreich-Ungarn Internationale Entomologische Zeitschrift 7/44: 294-312. E B N E R , R. (1951): Kritisches Verzeichnis der orthopteroiden Insekten von Österreich Verhandlungen der Zoologisch-Botanischen Gesellschaft in Wien 92: 143-165. G A R A I A. (1995): Adatok Magyarország Orthoptera faunájához - Folia Entomologica Hungarica / Ro­ vartani Közlemények (Series nova) 56: 231-234. H A R Z , K. (1975): Die Orthopteren Europas I I . The Orthoptera of Europe I I . - Dr. W. Junk B.V. Publishers - The Hague: 771-775. H O L U S A , J. (1996): A contribution to the knowledge of the distribution of grasshopers and crickets throughout Slovakia - Entomofauna Carpathica 8: 115-124. H O L U S A , J. - H O L U S A , O. (2002): Occurrence of the grasshopper Stenobothrus eurasius bohemicus (Caelifera: Acrididae) in the Czech Republik - Articulata 17/1: 89-93. I N G R I S C H , S. - PAVICEVIC, D. (1985): Zur Faunistik, Systematik und ökologischen Valenz der Orthopteren von Nordost-Griechenland - Mitteilungen der Münchner entomologischen Gesellschaft 75: 45-77. K O C Á R E K , P. - H O L U S A , J. - V I D L I C K A (1999): Check-list of Blattaria, Mantodea, Orthoptera and Dermaptera of the Czech and Slovak Republics - Articulata 14: 177-184. K R I S T I N , A. (2001): Cerveny (ekosozologicky) zoznam rovnokridlovcov (Orthoptera) Slovenska. Red (ecosozological) list of Orthoptera of Slovakia - Ochrana prírody 20/Suppl.: 103-104. M A R A N , J. (1958): O vyskytu Stenobothrus (subg. Stenobothrodes Tarb.) eurasius Zub. v Ceskoslovensku. Über das Vorkommen Stenobothrus (subg. Stenobothrodes Tarb.) eurasius Zub. in der Tschechoslowakei. Orthoptera-Acrididae - Acta Entomologica Musei Nationalis Pragae 32: 537-543. M A R A N , J. (1964): Vysledky orthopterologického vyzkumu v Lounském stredohorí. Einige Ergebnise der orthopterologischen Forschungen im launer Mittelgebirge - In: TESAR, V (ed.): Referáty entomologického sympozia (22.-24. zári 1964) u prílezitosti oslav 1501et trvání Slezského muzea v Opavë. Slezské múzeum, Opava: 165-178. BEJ-BIENKO,

M A R A N , J. (1965): Die geschichte der nacheiszeitlichen Steppeninsektenfauna in der Slowakei. Informationsbericht der Landwirtschaftlichen Hochschule Nitra - Biologische Grundlagen der Landwirtschaft 1/1-4: 25-34. N A G Y B . (1974/a): Reliktum Saltatoria fajok a pusztuló Bélkő hegyen - Folia Entomologica Hungarica / Rovartani Közlemények (Series nova) 27/1: 139-144. N A G Y B . (1974/b): Arealdynamik bei Insekten mit besonderer Rücksicht auf einige mitteleuropäische Saltatorien - Folia Entomologica Hungarica / Rovartani Közlemények (Series nova) 27/SuppI.: 191-199. N A G Y B . (1987): Vicinity as a modifying factor in the Orthoptera fauna of smaller biogeographical units - In: B A C C E T T I , B . M . (ed.): Evolutionary Biology of Orthopteroid Insects. Ellis Horwood Li­ mited, Chichester: 377-385. N A G Y B. (1997): Orthoptera species and assemblages in the main habitat types of some urban areas in the Carpathian Basin -Biológia (Bratislava) 52: 233- 240. N A G Y B. (2006): A Mecsek Orthoptera faunájának jellegzetes vonásai - Natura Somogyiensis 9: 153166. N A G Y B. - RÁcz I . (1996): Orthopteroid insects in the Bükk Mountain - In: M A H U N K A , S. (ed.): The Fauna of the Bükk National Park. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 95-123. N A G Y B. - RÁcz I . A. - V A R G A Z. (1999): The Orthopteroid insect fauna of the Aggtelek Karst re­ gion (NE Hungary) referring to zoogeography and nature conservation - In: M A H U N K A , S. (ed.): The Fauna of the Aggtelek National Park. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 83-102. N A G Y B. - SUSLIK, V. - K R I S T I N , A. (1998): Distribution of Orthoptera species and structure of assem­ blages along Slanské - Zemplén Mountains Range (SE Slovakia - NE Hungary) - Folia Entomologica Hungarica / Rovartani Közlemények (Series nova) 59: 17-27. N A G Y B. - S Z I R A K I G Y . (2002): Orthoptera, Mantodea and Dermaptera of the Fertő-Hanság National Park - In: M A H U N K A , S. (ed.): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 301-311. P O N G R Á C Z S. (1936): Helyesbítések a magyar fauna jegyzékében - Állattani Közlemények 33/3-4:181-193. RÁcz I . (1973): A Bakony hegység Orthopteráinak vizsgálatából levont állatföldrajzi következtetések. Die aus Untersuchungen der Orthopteren im Bakony-Gebirge gewonnenen faunistischen Folgerungen - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12: 271-274. RÁcz I . (1979): A Bakony hegység egyenesszárnyú (Orthoptera) faunájának alapvetése. Die Grundzüge der Orthopteren-fauna des Bakony-Gebirges - A Veszprém megyei Múzeumok Köz­ leményei 14: 95-114. RÁcz I . A., N A G Y A. & O R C I K . M . (2003): Orthoptera assemblages in different habitats of the Agg­ telek Karst (North-East Hungary). (Az Aggteleki-karszt különböző élőhelyeinek egyenesszárnyú (Orthoptera) közösségei.) - In: Kutatások az Aggteleki Nemzeti Parkban (Researches in Aggte­ lek National Park and Biosphere Reserve) ANP füzetek I I . 55-76. RÁcz I . A . - N A G Y A. - J A N C S E K E. (2005): Orthoptera collection of the Hungarian Natural History Museum (Budapest) IL: Caelifera - Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 29: 123-133. RÁcz I . A. - KISFALT M . - N A G Y A. (2007): A Stenobothrus eurasius Zubovski, 1898 hazai elterjedé­ sének vizsgálata - 3. Szünzoológiai Szimpózium. Program; előadások és poszterek összefoglalói Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 51. R A K O N C Z A Y Z. (szerk) (1989): Vörös Könyv - Akadémiai Kiadó, Budapest SZERGEJEV, M . G. (1986): Zakonomernoszti paszprosztranenija primokrülüh naszekomüh Szevernoj Azii. - Izdat. Nauka, Novoszibirszk. S E R G E E V ( S Z E R G E J E V ) , S. M . (1998): Conservation of orthopteran biological diversity relative to land­ scape change in temperate Eurasia - J. Insect Conserv. 2: 247-252.

Z. (1965): Adatok hazánk Saltatoria faunájához - A debreceni Déri Múzeum évkönyve: 397-402. UVAROV, B. P. (1927): Szarancsevüe Szrednej Azii - UZOSZTAZRA, Taskent. W I L L E M S E , F. (1974): Stenbothrus (Stenobothrodes) eurasius macedonicus subspec. nov. from Macedonia (Orthoptera, Acrididae) - Entomologische Berichten 34: 180-184. SiROKT

A szerzők címe (Author's address):

Dr. NAGY Barnabás és PUSKÁS Gellért MTA Növényvédelmi Kutatóintézet H-1525 Budapest, Pf. 102 [email protected]

1. táblázat: A Stenobothrus eurasius reprezentatív előfordulási helyei és az élőhelyek főbb jellegzetességei Magyarországon 1956-1990 közötti gyűjtéseink alapján Table 1: Representative occurrences and habitat characteristics of S. eurasius in Hungary based on the first author's collectings between 1956 and 1990

Zempléni-h.

Sátoraljaújhely/Vár­ hegy, ' 6 1 . V I I . 25. Tarcal/Tokaji-hegy, '64. V I I . 16.

MAGASSÁG m /t.sz.f.) EXPOZÍCIÓ (Égtáj, lejtő ") 200 DNy 350-500 D (15-20°)

Aggteleki-h.

Jósvafő/N agy-oldal '87. V I I . 29. Bódvarákó/ Esztramos '88. V I I I . 23. Komjáti/Alsó-hegy '75. VIII. 8. Bélapátfalva/Bélkő '62. X. 9. Budapest/ Hármashatár-hegy '62. V I I . 15. Budapest, Széchenyi-h. '59. V I I . 19.

590-600 D, DK 300-340 plató, DNyD (5-7°) 300-400 D(l°) 760-780 D (5-10°) 470-490 (Ny) D (15-25°) 420-450 DDK (7-15°)

HEGYSÉG

Bükk h. Budai-h.

LELŐHELY DÁTUM

ÉLŐHELY

Sztyeplejtő (/avart, köves. 10 %) Sztyeplejtő (részben másodlagos) zavart Sztyeplejtő (köves) Styeplejtő (zavart) Sztyeplejtő (köves, bokros) Sztyeplejtő (köves) Styeplejtő (zavart) Sztyeprét, (karsztbokorerdő tisztás, zavart)

NÖVÉNYZET magassága/cm borítása/% 15-25 80 20-40-60 70-80 25-40(-50) 95 30-50Í-65) (70-40) 20-30(-50) 80-90 l3-25(-40-90) 95 8-15(-25) 85-90 20-4()(-50)

TÖMEGESEBB, FELTŰNŐBB NÖVÉNYEK

Festuca, Stipa, Artemisia, Linaria genistifolia, Centaurea, Eryngium, Potent illa arenaria. Stipa, Inula, Senecio, Teucrium, Verbascum, Hypericum, Eehium, Lactuca, Eryngium, Euphorb. cyper., Potent, aren., Quercus pubesc. Stipa, Carex, Asyneuma, Rosa, Melica, Teucrium Festuca, Andropogon, Seseli, Linaria

Andropogon, Festuca, Thymus, Teucrium, Potentilla aren., Dianthus, pontederae, Medicago Festuca, Peucedanum, Centaurea, Carex, Trifolium, (Cotinus, Quercus. Fraxinus) Festuca, Carex, Iris pumila, Sanguisorba, Eryngium, Dorycnium, Stachys Festuca, Chrysopogon, Bromus, Centaurea spp., Sanguisorba, Inula, Pulsatilla, Teucrium, Convulv. cantabricus

o HEGYSÉG

LELŐHELY DÁTUM

Budai-h. (folyt.)

Budaörs/Ú t-hegy '58. VII. 13. '63. VII. 14. Nagykovácsi/ Nagyszénás ' 73. VII. 1. Perbál/Meszes-hegy '90. VIII. 19. Diósd Tétényi­ fennsík (Nap-h.) '64. VI. 21. Lábatlan/Pisznice '67. Vn. 16. Szár/Zuppa '65. vn. 18.

Gerecse

Pilis

Pilisszántó/Pilis '89. IX. 13

Vértes

Szár/Nagycsákány (Meszes) '78. VIII. 20. Csókakő/Csóka­ hegy '67. VIII. 20. Pécs/Tubes '58. VIII. 5.

Mecsek

MAGASSÁG m /t.sz.f.) EXPOZÍCIÓ (Égtáj, lejtő °) 230-260 D (10-20°) 440-480 D-DNy (15-20°) 350-370 plató 200-220 DK (3-5°) 500 DNy (6-12°) 370-380 Dny-Ny (20-25°) 630-680

ÉLŐHELY

NÖVÉNYZET magassága/cm borítása/%

TÖMEGESEBB, FELTŰNŐBB NÖVÉNYEK

Sztyeplejtő (zavart, korábban leégett ?) Mezo-xerofil sztyeplejtő

20-30(-50)

Festuca, Stipa, Medicago, Euphorbia spp., Allium, Inula, Pulsatilla, Cytisus, Centaurea spp. Eryngium, Adonis Festuca, Fragraria, Scorsonera, Teucrium, Thymus, Sanguisorba, Verbascum, Hypericum, Galium verum Stipa capillata, Phleum, Chrysopogon, Achillea, Tecrium, Sanguisorba Festuca, Stipa capillata, Chrysopogon, Minuartia, Andropogon, Dorycnium, Sanguisorba, Silene otites Stipa, Festuca, Phleum, Dactylis, Agropyrum, Thymus, Euphorbia cyparissias, Teucrium Festucetum, Agropyrum, Koeleria, Carex, Thymus, Eryngium, Euphorbia, Sanguisorba, Stachys

Sztyeprét (zavart) Sztyeplejtő

Sztyeplejtő, (köves-sziklás, 5%) Sztyeplejtő, (köves, zavart)

90 15-25 95 20-30 (100?) 10-20(-30) 90 30-50 95 10-20(-30)

D(8°) 400 D-DK (10-15°) 350-400 DNy

90 7-15(-30) Sziklagyep, sztyeprétmozaik nagy tisztás Ornetumban 90 Sztyeplejtő (nagy tisztás 15-25 Ornetum-ban) 80 Sztyeplejtő 15-30 (tisztás) 70-95

560-570 D-DNy

Sztyeplejtő (köves)

15-30(-50)

Festuca, Odontites, Teucrium, Asperula cynanchica, Aster linosiris, Ferula sadleriana, Iris pumila Festuca, Bromus, Aster linosyris, Thymus, Allium flavum Festuca, Agropyrum, Artemisia alba

Festuca, Melica, Thymus, Artemisia, Helianthemum,

2. táblázat: A Stenobohtrus eurasius Kárpát-medencei előfordulására, dokumentálására vonatkozó további, részben már közölt adatok Table 2: Further data of occurrences of St. eurasius in the Carpathian Basin, partly published ORSZÁG/ Táj A

Sk

Hu Zemplén

Aggteleki-h.

HELYSÉG

GYŰJTÉSI DÁTUM

HEGY(-SÉG)

GYŰJTŐ

9

„Neusiedler See" Wien Hainburg Túrna Plesivec Domica Zádiel Hrusov Hrhov Nitre/Nyitra Oslany Vinné

B isamberg Braunsberg Zádielská planina Plesivecká planina Silická planina Zádielská planina Silická planina Horny vrch Zobor Oslianska kotl. Viniansy hrady vrch

Sátoraljaújhely

Vár-hegy

Tarcal/Tokaj

Kopasz-hegy

Jósvafő

Nagy-oldal (Fertős-tető)

Komjáti

Szőlő-hegy Vecsem- bükk

Bódvarákő

Esztramos

PUBLIKÁCIÓ EBNER, 1951 EBNER, 1951

VII. 24. VII. 3 1 . ' 5 3 . VII. 9.

'55.

'56.

1956

' 9 1 . VIII. 23. '92. VIII. 12.

F. Werner J. Maran J. Maran J. Maran A. Cejchan J. Holusa J. Hol usa

EBNER, 1951 M A R A N , 1958 M A R A N , 1958 M A R A N , 1958 C E J C H A N , 1959 H O L U S A , 1996 H O L U S A , 1996 C H L Á D E K , 1988 C H L Á D E K , 1988

'92. VIII. 9.

J. Holusa

H O L U S A , 1996

VII. 25.

Nagy B.

N A G Y et al. 1998

'61.

'64. VIII. 13. '65. IX. 9. ' 9 4 . VII. 2 1 . ' 6 3 . VII. 9. '63. VIII. 18. '88. VIII. 23. '89. VIII. 17.

Szelényi G. Nagy B. Siroki Z.

'88. VIII. 23 '89. VIII. 16. ' 0 2 . VI. 28.

Nagy B. Nagy B. Kinál F.

Nagy B. Szelényi G. Nagy B.

N A G Y et al. 1998 S I R O K I , 1965

N A G Y et al. 1999

RÁCZ et al. 2003 N A G Y et al. 1999 N A G Y et al. 1999

N A G Y , 1974/a

Bükk

'62. X . 9.

Nagy B.

N A G Y & RÁcz,

Garai A .

(szóbeli közlés)

Bélapátfalva

Bél-kő

Szarvaskő

Rocska-völgy

Kisgyőr

Gálya

'94. V I I . 29.

Garai A .

Budapest

Sváb-hegy

1935-44(11 alkalom)

Pongrácz S.

Széchenyi-hegy

"59. V I . 29.

Nagy B.

Sas-hegy

'59. V I . 29.

Nag) IL

1957-98 (17 alkalom)

Nagy B.

1996

Budai-h.

Siroki Z.

Hármashatár-hegy 1932-57

Budaörs

' 7 1 . V I . 27.

Szarvas-hegy

'78. V I I . 30.

Hármashat. h./

'58. X.12. ' 7 1 . V I I . 4.

Nagy B.

Odvas-hegy

1956-98 ( 15 alkalom)

Nagy B.

Üt-hegy

1958-71 (11 alkalom)

Nagy B.

Farkas-hegy

'58. I X . 21.

Nagy B.

Pilis Gerecse

Perbál

Meszes-hegy

'79. V I I I . 20.

Nagy B.

Pilisszántó

Pilis-tető

1951-2007 (24 alkalom)

Nagy B.

Lábatlan

Pisznice

'67. V I I . 16.

Nagy B.

Zuppa

'65. V I I . 18. '66. V I . 26. '68. V I I I . 28.

Nagy B.

Szár

1936

R Á C Z etal. 2005

N A G Y B. SlROKl,

1997 1965

Nagy B.

Siroki Z.

Csiki-hegyek

1995

RÁcz et al. 2005

Hármashat.h./

Kálvária-hegy

GARAI,

PONGRÁCZ,

SIROKI.1965

NAGY,

1987

Vértes

Bakony

Nagy-csákány

'68. V I I I . 14. '78. V I I I . 20

Nagy B.

Nagyszéna-hcgy

'78. V I I I . 20. '79. V I I I . 8. '80. V I I . 3.

Nagy B.

Csókakő

Csóka-hegy

'67. V I I I . 20.

Nagy B.

Bakonynána

Alsó-pere

1969-71

Tés

Móroc-tető Hideg-völgy Fajdas-hegy Akasztó-hegy

Szár

Várpalota

Mecsek Hanság

Ro

RÁCZ, 1973. ' 7 9

Rácz I . Kenyeres Kenyeres Kenyeres Kenyeres

Z. Z. Z. Z.

Bakonykúti Pécs

Tubes

'58. V I I I . 5. (hang) '64. V I . 29.

Nagy B .

Lébény

Szigeti-legelő

'96. V I I . 8.

Rozner I .

Nagybánya (Baia Mare)

Kis B .

KENYERES Z.

(szóbeli közlés 2007)

N A G Y , 2006

KIS,

1970

3. táblázat: Stenobothrus eurasius példányokat tartalmazó, néhány jellegzetes magyarországi Orthoptera-együttes faji összetétele (%, vagy + , vagy 1 (ritka), 2 (szórványos), 3 (gyakori) jelenléti megjelöléssel Table 3: Characteristic Orthoptera assemblages containing S. eurasius in Hungary (presence in p.c. or indicated by + or by 1 (rare), 2 (scattered), 3 (frequent) 1

Hely Dátum 2

Egyedsűrűség/m Ephippiger ephippiger (FlEBIG, 1784) Isophya modesta (FRIVALDSZKY, 1867) Leptophyes albovittata ( K O L L A R , 1833) Leptophyes boscii FlEBER, 1853 Phaneroptera falcata

(PODA,

4 3 5 Buda­ Buda­ Nagy­ Jdsvafo Tarcal pest pest kovácsi '87. '64. '73. '75. '85. VII. 29. VII. 16. VII. 13. VII. 25. VII. [. 1-2 2-3 4-5 2

7 8 Lábat­ Buda­ Perbál örs lan '90. '88. '67. VII. 14. VIL 10. VII. 16. 1 1 2

10 9 11 12 Pilis­ Pilis­ Pécs Szár szántó szántó Tubes '88. '02. '78. '64. VIII. 9. VIII. 20. VIII. 20. VI. 29. 3-4 2,5-3 1-1,5 7

+

2 10

+

1761)

+

5

+

5

1

2

1

1

3

+?

Phaneroptera nana FlEBER, 1853 Saga pedo (PALLAS, 1771) Decticus verrucivorus (LINNAEUS, 1758) Me tri optera bi color PHILIPPI, 1830) Pachytrachis gracilis (BRUNNER V. Watt., 1861) Pholidoptera aptera (FABRICIUS, 1793) Pholidoptera fallax (FISCHER, 1853)

6

5? +

+

4

+ +

5

+

+

2

1 3

+

1 5

+

+

1

2

Hely

Jdsvafő

Tarcal

Dátum

'87. V I I . 29.

'64. V I I . 16.

Platycleis albopunctata (GOEZE, 1778) Pterolepis germanica (HERRICHSCHÄFFER, 1840) Tettigonia viridissima LINNAEUS, 1 75 S Gryllus campestris LINNAEUS, 1758 Oecanthus pellucens (SCOPOLI, 1763) Calliptamus italicus (LINNAEUS, 1758)

DE B A R N E V I L L E ,

5

7

8

Buda­ örs '88. V I I . 10.

Lábat­ lan '67. V I I . 16.

+

10

+

+

5

Nagy­ kovácsi '73. V I I . 1.

6 Perbál '90. V I I . 14.

9

10

1 1

Pilis­ Pilis­ Szár szántó szántó '02. '88. '78. V I I I . 9. V I I I . 20. V I I I . 20. 6

1 1

5 + +

80

3

+

+

8

10

+

23

+ 2 5

+ +

+

+

+

+

+ 3

+ +

1849)

Euchorthippus pulvinatus (FISCHER DE WALDHEIM, 1846)

4

+

Pezotettix giornae (ROSSI, 1794) Pararcyptera microptera (FISCHER DE WALDHEIM, 1833) Chorthippus biguttulus (LINNAEUS, 1758) Chorthippus brunneus (THUNBERG, 1815) Chorthippus mollis (CHARPENTIER, 1825) Dociostaurus brevicollis (EVERSMANN, 1848) Euchorthippus declivus (BRISOUT

3

Buda­ Buda­ pest pest '75. '85. V I I . 13. V I I . 25.

25

1

+

+ 5

10

25

6

3 1

12 Pécs Tubes '64. V I . 29. 2

1 Hely Dátum

Jósvafő

2

3

4

5

Tarcal

Buda­ pest

Buda­ pest

Nagy­ kovácsi

6

7

8

9

10

Perbál

Buda­ örs

Lábat­ lan

Pilis­ szántó

Pilis­ szántó

'88.

'02.

'87.

'64.

'75.

'85.

"73.

'90.

'88.

'67.

V I I . 29.

V I I . 16.

V I I . 13.

V I I . 25.

V I I . 1.

V I I . 14.

V I I . 10.

V I I . 16.

10

+

Euthystira brachyptera ( O C S K A Y ,

+

1826)

Myrmeleotettix maculatus Omocestus haemorrhoidalis Omocestus petraeus ( B R I S O U T DE

1

15

W A L D H E I M , 1846)

Stenobothrus crassipes

2

+

10

+ +

(CHARPENTIER. 1825) 20

10

+

28

10

+

16

23

3

+

+

6

15

+

20

20

1

1

+

+

20

+

3

18

2

3

14

10

7

1 I

8

Stenobothrus nigromaculatus

13

(HERRICH-SCHÄFFER, 1 8 4 0 )

Oedipoda caerulescens (LlNNEUS, 1758)

FAJSZÁM

'64. V I . 29.

+

1826)

Stauroderus scalaris (FISCHER-

1796)

'78. V I I I . 20.

6

BARNEVILLE, 1856)

Dociostaurus brevicollis ( O C S K A Y ,

Stenobothrus lineatus (PANZER,

Szár

12

Pécs Tubes

23

(CHARPENTIER, 1825)

ZUBOWSKI, 1898

4

1

+

(THUNBERG, 1815)

Stenobothrodes eurasius

V I I I . 9. V I I I . 2 0 .

1

8

5

+

+

6

12

13

9

5

+

10

15

4. táblázat: A Stenobothrus eurasius fenológiai viszonyaira utaló, időrendi gyűjtési adataink a Magyar Középhegységből (L= lárva) Table 4: Chronological data to the phenology of St. eurasius in the Hungarian Middle Mountain Range

Budaörs Budaörs Budaörs Pesthidegkút Nagykovácsi

GEOGR. KOORDINNÁTÁK. 47° 27. 18° 56' 47° 28'. 18° 56' 47" 27, 18° 56' 47° 34', 18° 57' 47° 35', 18° 51'

' 7 1 . V I I . 4.

Budapest

47° 32'. 19° 00'

'63. V I I . 9. '88. V I I . 10. '63. V I I . 14. '62. V I I . 15. '67. V I I . 16. '94. V I I . 21. '87. V I I . 29. '78. V I I . 30. '89. V I I I . 17. '78. V I I I . 20. '07. V I I I . 20. '88. V I I I . 23. '65. IX. 19. '65. I X . 2 1 . "75. I X . 28. ' 6 2 . X . 9. '71. X. 17.

Jósvafő Budaörs Budaörs Budapest Lábatlan Tárca 1 Jósvafő Budapest Jósvafő Budapest Pilisszántó Jósvafő Budapest Budaörs Budapest Bélapátfalva Budapest

48° 47° 47° 47 47° 48°

DÁTUM '64. '58. '60. '71. "73.

V I . 4. V I . 8. V I . 26. V I . 27. V I I . 1.

HELYSÉG

30', 28'. 27, 33'. 41', 06'.

20° 34' 18° 56' 18° 56' IS 59' 18° 29' 21° 22'

48° 30', 20° 34' 47 32'. IS 59' 48° 30'. 20° 34' 47° 47° 48° 47° 47

33', 4L, 30', 33', 27'.

18° 18° 20° 18"

59' 52' 34' 59' IS 56'

47° 33', 18° 59' 48 02'. 20' 22' 47° 33', 18° 59'

HEGY(SÉG), MAGASSÁG

F E N O L Ó G I A I ÁLLAPOT

Út-hegy, 210-250 m Odvas-hegy, 280-300 m Üt-hegy, 210-250 m Kálvária-hegy, 350-370 m Nagyszénás. 440-480 m

L4-L5 Első, friss imágók Friss imágók, gyakori ? L5 Többség L5, első friss imágók is L5 és friss imágók

Fenyő-gyöngye/ Remete-hegy, 320-340 m

Friss imágók, L5 gyakori

Nagy-oldal, 500-550 m Odvas-hegy, 280-300 m Út-hegy, 210-250 m Hármashatár-hegy, 450-490 Pisznice, 500 m Kopasz-hegy, 350-380 m. Nagy-oldal. 500-550 m Felső-kecske-hegy, 400 m Nagy-oldal, 500-550 m Hármashatár-hegy, 450-490 Pilis. 630 m Nagy-oldal, 500-550 m Hármashatár-hegy. 450-490 Út-hegy. 210-250 m Hármashatár-hegy, 450-490 Bél-kő, 760-780 m Újlaki-hegy 400 m

Imágók. cirpclés Imágók és L5 ..Főidény". mind imágó 80 %-ban imágók. cirpelés ? cirpelés. többség o" L5 Imágók Imágók, de még L5 ?is Imágók, cirpelés Napi első cirpelés, kb. 15 C" L5 és friss imágók „Öreg" imágók (20% T) Csak ? imágók Csak ? imágók Csak ? imágók Csak ? imágók Csak ¥ imágók Csak ? imágók

m

m

m m

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 24-2007; 59-79

POLOSKAFAJOK (HETEROPTERA) A VÉRTES-HEGYSÉGBŐL 1

2

HARMAT BEÁTA - SZEŐKE KÁLMÁN - KUTASI CSABA

1

l-Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc 2-Fejér m. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény és Talajvédelmi lg.

Abstract: Heteroptera from Vértes Mts. - This paper contains the Heteroptera data which were collected in the Vértes Mts. between 1971 and 2007 ( 2 4 family, 2 1 0 species, fast two thousand specimens). The following species are rare in Hungary: Metapterus caspicus ( D O H R N , 1863), Pygolampis bidentata ( G O E Z E , 1778), Rhynocoris niger ( H E R R I C H - S C H Ä F F E R , 1844), Berytinus hirticomis ( B R U L L É , 1 8 3 5 ) , Tropidothorax leucopterus ( G O E Z E , 1 7 7 8 ) , Horvathiolus superbus ( P O L L I C H , 1779), Ceraleptus obtusus ( B R U L L É , 1 8 3 9 ) , Thyreocoris fulvipennis ( D A L L A S , 1851), Odontoscelis hispidula J A K O V L E V , 1874, Eurydema fiebert ( S C H U M M E L , 1 8 3 6 ) , Sciocoris distinctus F I E B E R , 1 8 5 1 , Ventocoris trigonus ( K R Y N I C K I , 1 8 7 1 ) , Elasmostethus interstinctus ( L I N N A E U S , 1 7 5 8 ) .

Bevezetés A Vértes rovartani szempontból kevéssé kutatott terület. Számos, rovarokat tárgyaló dolgozatban találunk ugyan erre a tájra vonatkozó adatokat, azonban a kifejezetten a hegységgel foglalkozó tanulmányok száma kevés. Az „Egy cseppnyi Magyarország" című, a Vértes természeti értékeit bemutató kiadványban (BÉNI - VISZLÓ 1996) 20 olyan publikációt említenek, amelyekben szó esik vértesi rovarokról. Az azóta eltelt idő alatt további szakcikkek, dolgozatok láttak napvilágot (KONTSCHÁN 1998, KUTASI 2000, 2002, KUTASI - SZÉL 2000, R É D E I - HUFNAGEL 2003a, 2003b), sőt a hegység holyva-faunájáról

még a Bakonnyal közös alapvetés is készült ( Á D Á M 2004). A Vértes poloskafaunájáról eddig még nem jelent meg alapvetés, sőt a Fauna Regni Hungariae-ben (HORVÁTH 1897) sem találunk adatokat a területről. Összesen öt dolgozatban említenek poloskákat a hegység területéről (FÜRI 1996, SZEŐKE 1996, R É D E I -

HUFNAGEL 2003a, 2003b, R É D E I et al. 2004). A Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) sorozatban (HALÁSZFY 1959, Soós 1963, BENEDEK 1969, VÁSÁRHELYI 1978,

VÁSÁRHELYI 1983, Kis - KoNDOROSY-kézirat) is csak három adat szerepel, mindegyik Szárról. Ezek: a Lamproplax picea, a Picromerus conformis és a Spathocera tuberculata. A Vértes lábánál fekvő láprétekről FÜRI (1996) 6 poloskafaj előfordulását közli, ezek az alábbiak: Gerris paludum, Gerris thoracicus, Notonecta viridis, Notonecta glauca, Sigara striata, Nepa cinerea. SZEŐKE (1996) pedig a Phymata crassipes-t említi a száraz füves pusztákról. Loksa Imre 1953 és 1974 között Berlese-futtatóval 55 mintát gyűjtött a

Vértesből, melynek poloska anyagát 2003-ban publikálták (RÉDEI - HUFNAGEL 2003a, 2003b). Összesen három településről (Csákvár, Oroszlány, Szár) 7 fajt közöltek a Vértesből: Hebrus riificeps, Campylosteira verna, Acalypta platycheila, Loricula ruficeps, Stygnocoris pygmaeus, Drymus ryeii, Legnotus limbosus. Az Acalypta platycheila csákvári adatát egy későbbi cikkben is ismertetik (RÉDEI et al. 2004). A területen hosszú időn keresztül Szeőke Kálmán és Kutasi Csaba folytatott gyűjtéseket. Az adatok több mint harminc évet fognak át, 1971-2007-ig. A gyűjtött fajok lelőhelyei közigazgatásilag tíz vértesi településről származnak (Bodmér, Csákberény, Csákvár, Csókakő, Gánt, Mór, Oroszlány, Pusztavám, Szár, Vértessomló). A legtöbb adatot a Déli-Vérteshez tartozó Csákberény környékéről közöljük (itt dolomitgyepben (Bucka) Kutasi Csaba két éven keresztül üzemeltetett mintegy 30 talajcsapdát), de Csákvár, Gánt és Oroszlány vidékén is jelentős gyűjtések folytak. Egy-két gyűjtőhely már nem tartozik szorosan a hegységhez, annak előterében található (Csákvár: Csíkvarsai-rét, i l l . Mór és Oroszlány belterülete), ennek ellenére ezeket az adatokat is közöljük. Gánt környékén (Gránás) Takács Attila és Jekisa Judit gyűjtöttek rovarokat (talajcsapda, fénycsapda és lámpázás), az ebből előkerült poloskaanyagot is feldolgoztuk. A példányok többségét fűhálózással, egyelő- és talajcsapdás (tes) gyűjtésekkel fogtuk. A sok év alatt összegyűlt anyag 24 családba tartozó 210 faj csaknem kétezer példányának adatait tartalmazza. Két család (Miridae, Anthocoridae) adatai hiányoznak a dolgozatból, ezeket egy későbbi publikációban szándékozunk közölni. Több ritka, értékes poloskafaj került elő a gyűjtések során, melyeknek hazánkban viszonylag kevés lelőhelye volt ismert, mint pl. a Metapterus caspicus (DOHRN, 1863), Pygolampis bidentata (GOEZE, 1778), Rhynocorís niger (HERRICH-SCHÄFFER, 1844), Berytinus hirticomis (BRULLÉ, 1835), Tropidothorax leucopterus (GOEZE, 1778), Horvathiolus superbus (POLLICH, 1779), Ceraleptus obtusus (BRULLÉ, 1839), Thyreocoris fulvipennis (DALLAS, 1851), Odontoscelis hispidula JAKOVLEV, 1874, Eurydema fieberí (SCHUMMEL, 1836), Sciocoris distinctus FIEBER, 1851, Ventocoris trigonus (KRYNICKI, 1871), Elasmostethus interstinctus (LINNAEUS, 1758). Külön említést érdemel az Icus angularis FIEBER, 1861, melyet 1897 - a Fauna Regni Hungáriáé megjelenése - után mintegy száz évig nem találtak meg Magyarországon, de az utóbbi években több helyen is feltűnt (Budaörs, Tihany: Kondorosy E. szóbeli közlése; Budaörs: Törökugrató (Kutasi Csaba és Szél Győző gyűjtése) és most a Vértesből két területről is előkerült (Csákberény és Gánt)) A fajok határozásához és az elterjedési adatokhoz elsősorban a már említett faunafüzeteket, valamint WAGNER (1966, 1967) és PÉRICART (1983) munkáit használtuk fel. A fajneveket KONDOROSY (1999) alapján alkalmaztuk. A gyűjtők nevének rövidítése: Eichardt János EJ Jekisa Judit JJ Kutasi Csaba KCs Molnár Orsolya MO Szeőke Kálmán SzK Takács Attila TA

A FAJOK LISTÁJA NEPIDAE Nepa cinerea LINNAEUS, 1758 - Palearktikus faj, hazánkban különböző típusú állóvizekben gyakori. - Oroszlány: Kis F. erdészház melletti tó, 1999. 05. 09. KCs CORIXIDAE Callicorixa praeusta (FIEBER, 1848) - Észak- és Közép-Európában él, hazánkban sokfelé megtalálható, mérsékelten gyakori. - Csákberény: Bucka, 1999. 07. 01. SzK Corixa punctata (ILLIGER, 1807) - Egész Európában megtalálható, Magyarországon is mindenütt él, viszonylag gyakori faj. - Csákberény: Bucka, 1999. 07. 01. SzK; 1999. 07. 24. SzK Sigara (Subsigara) falleni (FIEBER, 1848) - Palearktikus faj, mindenütt közönséges. Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1992. 07. 20. SzK; Dobai-kút, 1996. 06. 11. SzK Sigara (Vermicorixa) lateralis (LEACH, 1818) - Palearktikus faj, Magyarországon mindenütt nagyon gyakori. - Oroszlány: Szentgyörgyvár, 1992. 07. 26. SzK fénycsapda; Csákvár: Szólókő, 2000. 06. 13. SzK Sigara striata (LINNAEUS, 1775) - Az egész palearktikumban elterjedt, hazánkban is nagyon gyakori. - Csákvár: Szólókő, 2000. 06. 13. SzK NAUCORIDAE Uyocoris cimicoides (LINNAEUS, 1758) - Az egész palearktikumban elterjedt és sokfelé gyakori. - Oroszlány: Majkpuszta, Majki-tó, tópart, 1996.01.22. KCs; Majki-tó 1996.05.19. KCs NOTONECTIDAE Notonecta glauca LINNAEUS, 1758 - Palearktikus faj, hazánkban általánosan elterjedt és gyakori. - Csákvár: Szólókő, 2000. 06. 13. SzK GERRIDAE Aquarius p. paludum (FABRICIUS, 1794) - Euro-turáni faj, Magyarországon mindenhol, de elsősorban nagyobb vizekben gyakori. - Csákvár: Szólókő, 2000. 06. 13. SzK Gerris thoracicus SCHUMMEL, 1832 - Európában, Közép-Ázsiában és Szibériában elterjedt. Hazánk dombvidékein és a magasabb hegyek déli lábain a leggyakoribb. - Gánt: Bauxit-bányák, 2Ü00. 04. 14. SzK Gerris odontogaster (ZETTERSTEDT, 1828) - Euroszibériai faj. Nagyon gyakori, mindenhol megtalálható. - Csákberény: Bucka, 1998. 06. 30. SzK SALDIDAE Chartoscirta elegantula (FALLÉN, 1807) - Euroszibériai faj, Magyarországon több helyről előkerült, de sehol sem gyakori. - Oroszlány: Majkpuszta, Gesztesi-patak, 2001. 04. 15. KCs Chartoscirta cocksi (CURTIS, 1835) - Euroszibériai faj, hazánkban gyakori, szinte mindenütt megtalálható. - Vértessomló: Itató-dűlő, bányató, 2000. 04. 22. KCs Saldula pallipes (FABRICIUS, 1794) - Kozmopolita faj, hazánkban sokfelé megtalálható. - Csákvár: Szólókő, 2000. 06. 13. SzK Saldula opacula (ZETTERSTEDT, 1839) - Elterjedési területe Európa, Kisázsia, Szibéria és Észak-Amerika. Hazánkban szórványosan az egész országból kimutatták. Jól repül a fényre. Vértesi példánya is lámpázás során került elő. - Gánt: Gránás, 2005. 07. 30.-31. TA - JJ (lámpázás)

Saldula saltatoria (LINNAEUS, 1758) - Holarktikus faj. Magyarországon sokfelé gyakori. - Vértessomló: Szép Ilonka-kút, 2000. 05. 13. KCs Saldula c-album (FIEBER, 1859) - Holarktikus faj, hazánkban nem túl gyakori. Vértessomló: Szép Ilonka-kút, 2000. 05. 13. KCs; Szarvas-kút, 2000. 06. 17 - 07. 12. KCs MO (tes) TINGIDAE Acalypta marginata (WOLFF, 1804) - Euroszibériai faj, hazánkban nem gyakori, de elszórtan sokfelé megtalálható. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); sziklagyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); lejtősztyep, fák alatt, 2003. 05. 27. KCs (tes); lejtősztyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); lejtősztyep 2003. 08. 12. KCs (tes); Vértessomló: Itató-dűlő 2000. 06. 17-07. 22. 2. K C s - M O (tes) Acalypta gracilis (FIEBER, 1844) - Euroszibériai faj. Magyarországon több helyen is gyűjtötték, de elsősorban az Alföldön gyakori. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes) Stephanitis pyri (FABRICIUS, 1822) - Mediterrán faj, hazánkban mindenfelé megtalálható. - Csákvár: Zöld-völgy, 1998. 05. 15. SzK Corythucha ciliata (SAY, 1832) - Amerikából behurcolt faj, Magyarországon 1976-ban jelent meg. Azóta sokfelé megtalálták, főleg platánon károsít. - Csákvár: Szanatórium, 1999. 03. 29. SzK Lasiacantha c. capucina (GERMAR, 1836) - Közép- és dél-európai faj, hazánkban is elterjedt, mindenfelé, elsősorban homokos területeken gyakori. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 08. 12. KCs (tes); lejtősztyep, 2003. 09. 23. KCs (tes) Lasiacantha gracilis (HERRICH-SCHÄFFER, 1830) - Elterjedési területe Dél- és KözépEurópa. Hazánkban száraz gyepterületeken többfelé előkerült. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs Tingis cardui (LINNAEUS, 1758) - Holopalearktikus faunaelem, nálunk nem ritka, elszórtan többfelé megtalálták. - Csákvár: Csíkvarsai-rét 2001. 10. 05. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, tópart, 1997. 05. 13. KCs Tingis (Tingis) ampliata (HERRICH-SCHÄFFER, 1839) - Elterjedési területe KözépEurópa. Hazánkban inkább a Dunántúlról került elő, nem tartozik a ritka fajok közé. Vértessomló: Szép Ilonka-forrás, 1997. 05. 17. KCs Copium clavicorne (LINNAEUS, 1758) - Hazánkban viszonylag gyakori mediterrán faj. Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1997. 06. 14. KCs Copium teuerii (HOST, 1788) - Mediterrán faj, Magyarországon meglehetősen ritka, de elszórtan többfelé megtalálható. - Csákvár: Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK Oncochila scapularis (FIEBER, 1844) - Dél-európai faj, sokfelé megtalálható, gyakori. Oroszlány: Labanc-dűlő, 1998. 05. 31. KCs Dictyla humuli (FABRICIUS, 1794) - Euroszibériai faj. Egész Európában elterjedt, inkább a nedves területeken gyakori. - Oroszlány: Majkpuszta, tópart, 1997. 05. 13. KCs Dictyla echii (SCHRANK, 1781) - Euroszibériai faj, Magyarországon mindenütt gyakori. - Csákberény: Bucka, 1999. 07. 01. SzK; Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; 2003. 05. 27. KCs (tes); Gánt: Bauxit-bánya környéke, 1994. 07. 11. SzK; Oroszlány; Majkpuszta, Gesztesi-patak, 1997. 05. 12. SzK; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: Itató-dűlő, Gesztesi-patak, 1998. 04. 04. KCs Agramma atricapillum (SPINOLA, 1837) - Mediterrán faj, mocsaras, nedves területeken él. Az ország több területéről előkerült, de nem gyakori. - Csákvár: Csíkvarsai-rét, 2000.10.03. SzK

Agramma confusum PUTON, 1879 - Közép- és Dél-Európában élő faj, hazánkban sokfelé gyakori. - Csákvár. Csíkvarsai-rét, 2000. 10. 03. SzK Agramma minutum HORVÁTH, 1874 - Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, hazánkban száraz területeken sokfelé él. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs NABIDAE Prostemma g. guttula (FABRICIUS, 1787) - Szinte egész Európában megtalálható, inkább a melegebb, szárazabb területeken él, másutt ritka. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); Csókakő, 1971. 05. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1990. (?) KCs 1996. 12. 08. KCs; 2003. 03. 29. KCs; Vértessomló: Itató-dűlő, 2000. 06. 17 07. 22. KCs - MO (tes) Prostemma aeneicolle STEIN, 1857 - Pontomediterrán faj, hazánkban viszonylag ritka. Oroszlány: Labanc-dűlő, 1998. 05. 31. KCs; Majkpuszta, 1993. 06. 16. KCs Himacerus apterus (FABRICIUS, 1798) - Euroszibériai faj. Hazánkban gyakori erdei állat, az egész országban megtalálható. - Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 08. 11. SzK; Gránás, 2006. 08. 20. TA - JJ (tes) Himacerus (Aptus) mirmicoides (O. COSTA, 1834) - A palearktikus régió nyugati és déli részein található erdei állat. Hazánkban gyakori, elszórtan az egész országban megtalálható. - Csákvár: Haraszt-hegy, 1997. 07. 28. SzK (lárva); Gánt: Róka-hegy, 2000. 05. 14. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-tó, 1996. 05. 19. KCs Nabis rugosus (LINNAEUS, 1758) - Euroszibériai faj, Magyarországon szinte mindenütt megtalálható, gyakori. - Csákvár: Szólókő, 1998. 05. 12. SzK; Gánt: Vérteskozma, Fánivölgy 1997. 10. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, 1997. 12. 25. KCs; Majki-hegy alja, irtásterület, 2000. 07. 22. KCs Nabis brevis SCHOLTZ, 1847 - Euroszibériai faj, elsősorban a hűvös és nedves erdős területeket kedveli. Magyarországon az Alföld kivételével mindenhonnan előkerült. Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 07. 10. SzK Nabis ferus (LINNAEUS, 1758) - Holopalearktikus faj, hazánkban gyakori, szinte mindenütt megtalálható. - Csákvár: Csíkvarsai-rét, 2000. 10. 03. SzK; Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1992. 08. 02. SzK Nabis pseudoferus REMANE, 1949 - Európai elterjedésű faj, hazánkban mindenhol megtalálható - Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 07. 02. - 07. 30. TA - JJ (tes); Oroszlány: Labanc-dűlő, legelő, 2000. 04. 23. KCs Nabis pseudoferus Rem. v. punctatus Costa nőstények - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2004. 04. 22. KCs (tes); Gánt: Kőhányáspuszta, Csáki-várrom, 1994. 04. 15. SzK; Gránás, 2005. 07. 30 - 31. TA - JJ (lámpázás); Oroszlány: Labanc-dűlő, legelő, 2000. 04. 23. KCs; Majki-hegy, 2000. 08. 05. KCs (lámpázás) Nabicula flavomarginata (SCHOLTZ, 1847) - Elterjedési területe Európa és Szibéria, inkább a hegyvidékeken található. Meglehetősen ritka. - Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 2000. 07. 20. SzK REDUVHDAE Metapterus caspicus (DOHRN, 1863) - Hazánkban elég ritka mediterrán elterjedésű faj. - Oroszlány: Majkpuszta, Gesztesi-patak, ártér, 1995. 03. 25. KCs Pirates hybridus (SCOPOLI, 1763) - Mediterrán faj, hazánkban viszonylag gyakori. Csákvár: Csíkvarsai-rét, 1996. 05. 18. KCs; Csókakő: Vár-völgy, 1972. 03. 25. SzK; Vértessomló: bányató partja, 1997. 08. 31. KCs

Pygolampis bidentata (GOEZE, 1778) - Hazánkban viszonylag ritka, elsősorban nedves réteken él. - Vértessomló: nádas, 1997. 06. 24. KCs Reduvius personatus (LINNAEUS, 1758) - Kozmopolita faj. Magyarországon elterjedt és gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. (lárva) KCs; Csákvár: Ökörállás, 1989. 08. 12. SzK; Gánt: Gránás, 2007. 06. 03. TA (fcs); Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1995. 08. 18. KCs (lámpázás) Rhynocoris iracundus (PODA, 1761) - Az egész palearktikus régióban megtalálható, meleg helyeken, lágyszárú növényeken gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; Csókakő: Vár-völgy, 1976. 05. 2 1 . SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1993. 07. 0 1 . KCs Rhynocoris niger (HERRICH-SCHÄFFER, 1844) - Pontomediterrán faj, Magyarországon ritka. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 3 1 . KCs; sziklagyep, 2004. 07. 23. KCs (tes); Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 06. 18. - 07. 02. TA - JJ (tes) Coranus subapterus ( D E GEER, 1773) - Európában csaknem mindenütt előfordul. Hazánkban meglehetősen ritka. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 08. 12. KCs; Bucka, lejtősztyep, 2003. 12. 14. KCs (tes) Phymata crassipes (FABRICIUS, 1775) - Mediterrán faj, a hegyvidékek száraz és meleg helyein él, viszonylag gyakori. - Oroszlány: Hosszú-homok, 1996. 08. 26. SzK; Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 2000. 07. 12. SzK; Gánt: Kápolnapuszta, 1979. 05. 26. SzK; 1998. 05. 09. SzK; Kőhányás-puszta, 1995. 05. 29. SzK; Oroszlány: Majk, XX-as akna környéke, 1997. 06. 22. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, 1993. 07. 02. KCs ARADIDAE Aradus versicolor (HERRICH-SCHÄFFER, 1835) - Dél-európai faj, hazánkban sokfelé, elsősorban hegyvidékeinken fordul elő. - Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1993. 05. 02. SzK Aradus brenskei REUTER, 1884 -Mediterrán faj, meglehetősen ritka. - Gánt: Róka­ hegy, 1994. 04. 15. SzK Aradus betulae (LINNAEUS, 1 7 5 8 ) - Egész Európában megtalálható, nálunk meglehetősen gyakori. - Gánt: Bükkös, 1996. 04. 18. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majkihegy, 1996. 09. 29. KCs; 1997. 05. 12. KCs; Szár: Kő-hegy, 1996. 04. 16. SzK Aneurus avenius DUFOUR, 1833 - Euroszibériai faj. Magyarországon általánosan elterjedt, viszonylag gyakori. - Gánt: Kőhányás-erdő, 1997. 02. 22. KCs; Oroszlány: Majkpuszta, Gesztesi-patak, ártér, 1996. 05. 05. KCs; Majkpuszta, Majki tavak, 1997. 0 5 . 1 3 . KCs PIESMIDAE Piesma maculatum (LAPORTE, 1832) - Palearktikus faj. Magyarországon mindenfelé előfordul, gyakori. - Csákvár: Zöld-völgy, 1989. 05. 03. SzK; Csíkvarsai-rét, 2 0 0 1 . 10. 05. SzK BERYTIDAE Neides tipularius (LINNAEUS, 1758) - Európai elterjedésű faj, napos helyeken szinte mindenütt megtalálható. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 07. 23. KCs; Gánt: Gránás, 2006. 04. 15. KCs; Oroszlány: Labanc-dűlő, legelő, 1999. 04. 24. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 06. 06. KCs

Berytinus hirticornis (BRULLÉ, 1835) - Palearktikus faj, Magyarországról csak néhány példánya ismeretes. Száraz, homokos területeken mezei üröm (Artemisia campestris) alatt található. Budapest, Gödöllő, Soroksár és a Mátra után a Bakonyban két helyről (Nagyesztergár és Liter) is előkerült, a mostani vértesi adata tovább bővíti a sort. Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 07. 23. KCs Berytinus clavipes (FABRICIUS, 1775) - Euroszibériai faj, Magyarországon a száraz, homokos területeken gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 07. 23. KCs Gampsocoris culicinus SEIDENSTUCKER, 1948 - Dél- és Közép-Európából ismert, Magyarországon szórványosan találták, elsősorban dombvidékeken. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 05. 27. KCs; Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs LYGAEIDAE Tropidothorax leucopterus (GOEZE, 1778) - A palearktikum déli részein található, kedveli a futóhomokos területeket és a mészkősziklákat is. Hazánkban elég ritka. - Gánt: Ökörállás, 2000. 05. 13. SzK; Róka-hegy, 2000. 05. 1 3 - 1 4 . SzK

Lygaeus equestris (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, Magyarországon a szárazabb helyeken mindenfelé megtalálható, gyakori. - Csákberény: Bucka, 1997. 05. 0 1 . SzK; Bucka, sziklagyep, 2003. 04. 2 1 . KCs; Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK; Haraszt-hegy, 2000. 08. 02. SzK; Gánt: Gránás, 1997. 10. 09. SzK; Róka­ hegy, 2000. 05. 13. SzK

Lygaeus simulans DECKERT, 1985 - Európában sokfelé megtalálható, hazánkban is gyakori, elsősorban gyepterületeken. - Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK; 1999. 06. 26. SzK; Haraszt-hegy, 2000. 08. 03. SzK; Gánt: Gránás, 1997. 09. 14. SzK Spilostethus saxatilis (SCOPOLI, 1763) - Mediterrán faj, sokfelé gyakori. - Oroszlány: Hosszú-homok, 1996. 08. 26. SzK; Csákberény: Horog-völgy, 1993. 09. 19. SzK; Csákvár: Csíkvarsai-rét, 1996. 05. 18. KCs; 2000. 09. 28. SzK

Horvathiolus superbus (POLLICH, 1779) - Mediterrán faj, kedveli a homokos és sziklás, száraz élőhelyeket, hazánkban nem sok lelőhelye ismert (kép a belső' borítón). Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 04. 2 1 . KCs; 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs (tes); Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; 2003. 07. 08. KCs

Lygaeosoma sardeum SPINOLA, 1837 - Mediterrán faj, szárazság- és melegkedvelő, hazánkban szórványosan több helyen megtalálták. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2004. 05. 3 1 . KCs (tes);

2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2004. 07. 23. KCs (tes); Gánt: legelő, 1995. 06. 12. SzK; Gránás, dolomitgyep, 2005. 05. 15. - 06. 05. T A - JJ (tes); Gránás, 2005. 06. 05-18. T A - JJ (tes); Gránás, dolomitgyep, 2005. 07. 02. - 07. 30. T A - JJ (tes) Arocatus longiceps STÂL, 1872 - Pontomediterrán faj, elsősorban platánon él. Hazánkban mintegy tíz éve tűnt fel (KONDOROSY - SZEŐKE 1998), azóta sokfelé megtalálták, nem ritka. - Csákvár: Szanatórium, 1996. 03. 18. SzK; Oroszlány: belterület, 2 0 0 5 . 0 1 . 12. KCs

Nysius senecionis (SCHILLING, 1829) - Nyugat-palearktikus szárazságkedvelő faj. Magyarországon szélesen elterjedt és gyakori. - Csákberény: Bucka, 1998. 05. 07. SzK Nysius helveticus (HERRICH-SCHÄFFER, 1850) - Euroszibériai faj, hazánkban sokfelé gyakori a száraz területeken. - Csákvár, 1997. 08. 11. SzK Ortholomus punctipennis (HERRICH-SCHÄFFER, 1839) - Palearktikus faj, elsősorban a száraz, homokos helyeken található. Hazánkban mindenfelé elterjedt és gyakori. -

Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; Bucka, sztyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); Bucka, sziklagyep, 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2004. 09. 11. KCs (tes); Csákvár: Gánti út, 1999. 07. 12. SzK; Gánt: Kápolnapuszta, 1997. 08. 11. SzK; Gránás, dolomitgyep, 2005. 07. 02 - 07. 30. TA - JJ (tes); Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, irtás, 2000. 07. 22. KCs Kleidocerys resedae (PANZER, 1797) - Holarktikus faj, hazánkban mindenütt gyakori különböző fákon, bokrokon, leggyakrabban a nyíren {Betűid). - Mór: belterület, 1993. 05. 13. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 2000. 05. 27. KCs Cymus glandicolor ( H A H N , 1831) - Holopalearktikus faj, az egész országban elterjedt, de főleg a hegyekben gyakori. Kedveli a nedves területeket. - Oroszlány: Majkpuszta, tópart, 1997. 05. 13. KCs Cymus melanocephalus FIEBER, 1861 - Nyugat-palearktikus faj. Magyarországon elsősorban a mocsaras területeken található, nem ritka. - Vértessomló: Itató-dűlő, 1998. 06. 07. KCs Ischnodemus sabuleti (FALLÉN, 1829) - Nyugat-palearktikus faj, hazánkban mindenütt megtalálható, elsősorban homokos területeken, ahol gyakori is lehet. - Csákberény: Bucka, 1999. 05. 20. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 05. 12-13. KCs Geocoris (Piocoris) erythrocephalus (LEPELETIER & SERVILLE, 1825) - Mediterrán faj, Magyarországon főleg középhegységeinkben fordul elő. - Gánt: Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 17. SzK Geocoris grylloides (LINNAEUS, 1758) - Euroszibériai faj, szárazságkedvelő. Gyepterületeken, homokos helyeken található, hazánkban sokfelé megtalálták, de nem gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 09. 11 - 10. 27. KCs (tes) Geocoris ater (FABRICIUS, 1787) - Holarktikus faj. Meleg- és szárazságkedvelő, főleg a homokos és szikes területeken fordul elő. Magyarországon sokfelé megtalálható, de inkább csak az Alföldön gyakori. - Vértessomló: bányató, 2000. 04. 01. KCs Chilacis typhae (PERRIS, 1857) - Európában szélesen elterjedt, hazánkban is sokfelé megtalálható, elsősorban nedves helyeken, ahol tápnövénye, a gyékény él. - Vértessomló: Itató-dűlő, 1998. 05. 03. KCs Heterogaster affinis HERRICH-SCHÄFFER, 1835 - Mediterrán elterjedésű, szárazság- és melegkedvelő faj, hazánkban nem túl gyakori, de a Dunántúl több területéről és az Alföldről is van adatunk. - Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: NagySomlyó, 1997. 05. 24. KCs Platyplax salviae (SCHILLING, 1829)- Euroszibériai faj. Magyarországon mindenfelé elterjedt és közönséges. - Csákberény: Bucka, 1999. 04. 27. SzK; Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; Csákvár: Gánti út, 1997. 05.17. SzK; Gánt: Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 17. SzK; legelő, 1997. 05. 17. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1997. 05. 18. KCs; 1997. 05. 24. KCs; 1998. 05. 24. KCs Metopoplax origani (KOLENATI, 1845) - Pontomediterrán faj, hazánkban a szárazabb területeken mindenütt közönséges. - Csákvár: Csíkvarsai-rét, 2001. 10. 05. SzK; Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1994. 03. 10. SzK Oxycarenus pallens (HERRICH-SCHÄFFER, 1850) - Mediterrán faj, Magyarországon sokfelé megtalálható, meleg- és szárazságkedvelő. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; 2003. 08. 12. KCs; 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Csíkvarsai-rét, 1999. 06. 26. SzK; 2000. 09. 28. SzK Oxycarenus lavaterae (FABRICIUS, 1787) - Nyugat-mediterrán elterjedésű faj, hazánkban első példányait 1994-ben találták meg, azóta nagyon sok adata van, tömegesen került elő elsősorban mályvaféléken, hárson. - Csákvár: belterület, 2000. 10. 20. SzK

Macroplax preyssleri (FIEBER, 1836) - Szinte egész Európában megtalálható, nálunk is viszonylag gyakori, főleg a hegyvidékek száraz területein. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; Csákvár, 1999. 06. 26. SzK Macroplax fasciata (HERRICH-SCHÄFFER, 1835) - Holomediterrán faj, hazánkban a Dunántúli-középhegységben viszonylag gyakori, de másutt is megtalálható. - Csákberény: Bucka, 1998. 05. 07. SzK; Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; Bucka, lejtősztyep, 2003. 09. 23. KCs (tes); Bucka, sziklagyep, 2004. 09. 11. KCs (tes); Csákvár: Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK; 2000. 07. 12. SzK; Gánt, 1978. 05. 21. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1997. 05. 24. KCs Plinthisus (Plinthisomus) pusillus (SCHOLTZ, 1846) - Csaknem egész Európában megtalálható, hazánkban inkább az Alföldön gyakori. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2004. 05. 31. KCs (tes) Drymus (Sylvadrymus) sylvaticus (FABRICIUS, 1775) - Palearktikus faj, hazánkban az alföldek kivételével mindenütt gyakori, elsősorban a nedvesebb helyeken, patakpartok, mocsarak fái, bokrai alatt található. - Vértessomló: bükkös, 2000. 08. 25. KCs Drymus (Sylvadrymus) ryei SAUNDERS, 1892 - Európai elterjedésű, erdei faj, Magyarországon elég gyakori. - Oroszlány: Majkpuszta, Pénzes-forrás, 1998. 04. 04. KCs Drymus (Sylvadrymus) brunneus (F. SAHLBERG, 1848) - Euroszibériai faj, hazánkban sokfelé megtalálható, de nem gyakori. Nedvesebb helyeken, erdőkben, a talajon él. Oroszlány: Labanc-patak, égeres, 2007. 04. 05. EJ (tes); 2007. 05. 08-15. EJ (tes); Majkpuszta, Pénzes-forrás, 1997. 08. 16. KCs Eremocoris podagricus (FABRICIUS, 1775) - Európai elterjedésű faj, erdőkben, erdőszéleken gyakori. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2004. 05. 31. KCs (tes) Eremocoris fenestratus (HERRICH-SCHÄFFER, 1839) - Mediterrán faj, hazánkban meglehetősen ritka. Elsősorban a középhegységekből került elő, de az Alföldön is megtalálták. Fák alatt a talajon, az avarban él. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2004. 05. 31. KCs (tes); Csákvár: Szólókő, 1997. 08. 05. SzK Scolopostethus puberulus HORVÁTH, 1887 - Európai faj, hazánkban a nedves helyeken található, itt helyenként nem ritka. - Oroszlány: Majkpuszta, Puszta-tó, nádas, 1997. 12. 25. KCs Scolopostethus affinis (SCHILLING, 1829) - Palearktikus faj, hazánkban mindenfelé megtalálható, gyakori, fő tápnövénye a csalán. - Oroszlány: Majkpuszta, Gesztesi-patak, 1996. 10. 15. KCs Scolopostethus thomsoni REUTER, 1874 - Holarktikus faj, az előző fajhoz hasonlóan Magyarországon mindenütt gyakori, ahol a csalán él. - Vértessomló: Szarvas-kút, 2000. 06. 17-07. 12. K C s - M O (tes) Gastrodes grossipes ( D E GEER, 1773) - Szinte egész Európában elterjedt, fő tápnövénye a fenyő, gyakori. - Gánt: Kőhányás-puszta, 1993. 04. 22. SzK Pterotmetus staphyliniformis (SCHILLING, 1829) - Euroszibériai faj. Magyarországon elterjedt, de nem túl gyakori - Gánt: Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 17. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1996. 05. 25. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Emblethis verbasci (FABRICIUS, 1803) - Palearktikus elterjedésű faj, hazánkban száraz gyepterületeken mindenütt nagyon közönséges. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 03. 23. KCs (tes); 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 05. 31. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs (tes); Bucka, dolomitgyep 2003. 08. 12. KCs; Bucka, lejtősztyep, fák alatt, 2003. 05. 27. KCs (tes); 2004. 05. 31. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs

(tes); Bucka, lejtősztyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 05. 31. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs (tes); Bucka, gyomos 2004. 07. 23. KCs (tes); Gánt: legelő, 1997. 05. 17. SzK; Gránás, dolomitgyep, 2005. 05. 15. Takács Attila (tes); 2005. 05. 15. - 06. 05. TA - JJ (tes); 2005. 06. 18. - 07. 02. TA - JJ (tes); 2005. 07. 02. - 07. 30. TA - JJ (tes); Oroszlány. Majkpuszta, Majkihegy, 1990. KCs Emblethis griseus (WOLFF, 1802) - A palearktikum középső és déli vidékein él, hazánkban mindenütt megtalálható. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, fák alatt, 2003. 05. 27. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); Bucka, sziklagyep, 2004. 04. 22. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs; Bucka, dolomitgyep, 2004. 09. 11. KCs; Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 07. 02. - 07. 30. TA - JJ (tes); Oroszlány: Labanc-dűlő, legelő, 1999. 04. 25. KCs Emblethis denticollis HORVÁTH, 1878 - Palearktikus faj, Magyarországon inkább az Alföldi homokpusztákon él, a középhegységekben pedig domboldalak száraz gyepeiben található, de itt nem gyakori. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2003. 12. 14. KCs (tes); Oroszlány: Majkpuszta, Pénzes-forrás, 1998. 04. 04. KCs Gonianotus marginepunctatus (WOLFF, 1804) - Palearktikus faj, meleg- és szárazságkedvelő. Hazánkban nem gyakori, inkább a Dunántúlról vannak adataink, itt viszont helyenként, főleg száraz gyepterületeken (dolomitgyepek) nagy példányszámban található meg. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2003. 09. 23. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 09. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes) Trapezonotus dispar STAL, 1872 - Mediterrán faj, hazánkban elsősorban hegy- és dombvidékeken gyakori. - Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 2003. 03. 29. KCs Trapezonotus arenarius (LINNAEUS, 1758) - Holarktikus faj, szárazság- és melegkedvelő. Homokos és köves területeken, a talajon él. Hazánkban meglehetősen gyakori. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); Csákvár: Zöld-völgy, 1993. 06. 17. SzK Aphanus rolandri (LINNAEUS, 1758) - Az egész palearktikumban elterjedt, hazánkban a domb- és hegyvidékeken viszonylag gyakori. - Oroszlány: Majki-hegy, 2005. 05. 29. KCs Icus angularis FIEBER, 1861 - Holo-mediterrán, melegkedvelő faj, száraz domboldalakon, erdőszéleken, növényi törmelék között található. A Fauna Regni Hungáriáé egyetlen kárpát-medencei előfordulási helyét közli Budapestről (Törökvész), azóta csak az utóbbi években került elő, Budaörsről (Törökugrató, Kutasi Csaba és Szél Győző gyűjtése) és a Vértesből. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Bucka, sziklagyep, 2004. 09. 11. KCs (tes); Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 05. 15. Takács Attila (tes); 2005. 05. 15. - 06. 05. TA - JJ (tes) Megalonotus chiragra (FABRICIUS, 1787) - Euroszibériai faj. Magyarországon szélesen elterjedt és gyakori. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2004. 05. 31. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2004. 07. 23. KCs (tes) Megalonotus sabulicola (THOMSON, 1870) - Közép- és Dél-Európában elterjedt faj, hazánkban szinte mindenütt gyakori. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2003. 08. 12. KCs (tes) Sphragisticus nebulosus (FALLÉN, 1807) - Holarktikus faj, Magyarországon mindenütt elterjedt, de elsősorban az Alföld homokterületein gyakori. - Csákvár: Szólókő, 2000. 06. 13. SzK; Gánt: Gránás, 2005. 07. 30-31. TA - JJ (lámpázás); Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1992. 06. 05-10. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 2001. 08. 25. KCs; NagySomlyó alatt, 1998. 07. 18-19. KCs (lámpázás)

Peritrechus geniculatus (HAHN, 1831) - Európában, Észak-Afrikában és NyugatÁzsiában elterjedt faj, hazánkban főleg hegy- és dombvidékeken található, ott gyakori is lehet. - Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs Peritrechus gracilicornis (PUTON, 1877) - A palearktikum délibb vidékein fordul elő, nálunk mindenütt nagyon gyakori melegkedvelő faj. - Csákvár: Csíkvarsai-rét, 1996. 05. 29. SzK; 2000. 10. 03. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Vértessomló: Itató-dűlő, 2000. 05. 13-27. KCs (tes); 2000. 06. 17 - 07. 22. KCs - M O (tes) Peritrechus nubilus (FALLÉN, 1807) - Nyugat-palearktikus faj, Magyarországon nagyon közönséges. - Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1992. 08. 04. SzK Aellopus atratus (GOEZE, 1778) - Mediterrán faj, hazánkban elsősorban a Dunántúlról és a Kiskunságból vannak adatai, de nem gyakori. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2004. 09. 11. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2004. 09. 11. KCs (tes); Gánt: Gránás, 1986. 05. 04. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 04. 11. KCs Rhyparochromus pini (LINNAEUS, 1758) - Holo-palearktikus faj, hazánkban mindenütt elterjedt és gyakori. - Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 06. 21. - 08. 01. KCs Rhyparochromus sanguineus DOUGLAS & SCOTT, 1868 - Palearktikus faj, hazánkban a hegyvidékeken elég gyakori. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 04. 21. KCs; 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2004. 04. 22. KCs (tes); 2004. 05. 31. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs (tes); Bucka, gyomos, 2004. 07. 23. KCs (tes) Rhyparochromus vulgaris (SCHILLING, 1829) - Palearktikus faj, hazánkban mindenütt megtalálható és gyakori. - Csákvár 1996. 02. 22. SzK; Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1977. 04. 02. SzK; Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 17. SzK; Vértessomló: Itató-dűlő, 2000. 06. 17 - 07. 22. KCs - MO (tes) Raglius confusus (REUTER, 1886) - Mediterrán faj, hazánkban sokfelé megtalálható, de elsősorban a hegyvidékeken gyakori. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2004. 05. 31. KCs (tes); Csákvár: Lovasberényi út, 1996. 02. 22. SzK; Oroszlány: Hosszú-homok, 1996. 08. 26. SzK Raglius alboacuminatus (GOEZE, 1778) - Európában, Észak-Afrikában, DélnyugatÁzsiában él, Magyarországon mindenütt elterjedt és gyakori. - Csákberény: Bucka, 1998. 05. 07. SzK Xanthochilus quadratus (FABRICIUS, 1798) - A palearktikum délibb területein található, hazánkban mindenütt előfordul, gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; 2004. 05. 31. KCs; Bucka, sziklagyep, 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2003. 07. 08. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Gánt: Gránás, 2005. 06. 05-18. TA - JJ (tes); dolomitgyep, 2005. 07. 02. - 07. 30. TA - JJ (tes); legelő, 1997. 05. 17. SzK Graptopeltus lynceus (FABRICIUS, 1775) - Nyugat-palearktikus faj, Magyarországon mindenütt előfordul, viszonylag gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 08. 11. SzK Beosus maritimus (SCOPOLI, 1763) - A palearktikum középső és déli részein található, nálunk a száraz, homokos, köves területeken gyakori. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2004. 09. 11. KCs (tes); 2004. 10. 24. KCs (tes) PYRRHOCORIDAE Pyrrhocoris apterus (LINNAEUS, 1758) - Holarktikus faj, hazánkban szinte mindenütt gyakori. - Csákberény: Bucka, 1977. 05. 01. SzK; Csákvár: Ökörállás, 1980. 05. 17. SzK; belterület, 2000. 07. 12. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 09. 28. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1979.

04. 27. SzK; Oroszlány: Dobai-kút, 1996. 09. 11. SzK; Majkpuszta, Majki-hegy, 2000. 08. 05. KCs; Pusztavám: fatelep, 1976. 09. 13. SzK Pyrrhocoris marginatus (KOLENATI, 1845) - Délkelet-Európában és Elő-Azsiában él, hazánkban sokfelé megtalálták, de elég ritka. - Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 27. SzK STENOCEPHALIDAE Dicranocephalus albipes (FABRICIUS, 1781) - Mediterrán faj, hazánkban sokfelé gyakori. - Csákberény: Bucka, 1977. 05. 01. SzK; Csákvár: Gánti út, 1990. 05. 31. SzK; Zöld­ völgy, 1999. 06. 26. SzK; Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1978. 06. 03. SzK Dicranocephalus médius (MULSANT ET REY, 1870) - Elterjedési területe Európa. Nem tartozik a gyakori fajok közé. - Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1992. 06. 20. SzK Dicranocephalus agilis (SCOPOLI, 1763) - Elterjedési területe Közép- és Dél-Európa, Ázsia, hazánkban nem gyakori, de elszórtan sokfelé megtalálható. - Csákberény: Bucka, sziklagyep 2004. 10. 24. KCs (tes); Csákvár: Haraszt-hegy, 2000. 07. 12. SzK; Gánt: legelő, 1988. 06. 12. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 03. 29. KCs COREIDAE Gonocerus acuteangulatus (GOEZE, 1778) - Európában, Kisázsiában és Szibériában él. Hazánkban nem túl gyakori. - Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 04. 02. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 05. 24. KCs Leptoglossus occidentalis HEIDEMANN, 1910 - Erdetileg észak-amerikai faj, mely hazánkban 2004-ben tűnt fel délről terjeszkedve (HARMAT et al. 2006). Tápnövényei a nyitvatermők közül kerülnek ki, elsősorban a feketefenyőt és az erdeifenyőt kedveli, de parkokban sok más fenyőfélén is megtalálható. Manapság már szinte az egész országban elterjedt. - Csákvár: belterület, 2007. 10. 09. SzK Syromastus rhombeus (LINNAEUS, 1767) - Palearktikus faj, napos, száraz területeken él. Magyarországon sokfelé közönséges. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2004. 05. 31. KCs (tes); Bucka, gyomos, 2004. 07. 23. KCs (tes); Csókakő: Vár-völgy, 1991. 06. 30. SzK; Gánt: Kápolnapuszta, 1997. 08. 11. SzK; Oroszlány: Majk, XX-as akna környéke, 1997. 06. 22. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, 1996. 06. 29. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Pusztavám: fatelep, 1990. 05. 28. SzK; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1997. 08. 02. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 2001. 08. 25. KCs Enoplops scapha (FABRICIUS, 1794) - Szinte egész Európában előfordul, az északi területeket kivéve. Magyarországon szórványosan található meg, főleg a Dunántúlon. Nem gyakori. - Pusztavám: Gyertyános, 1993. 05. 13. SzK; Vértessomló: Itató-dűlő, 2000. 08. 25 09. 23. KCs - M O (tes). Coreus marginatus (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, hazánkban szinte mindenütt előfordul, a család leggyakoribb faja. - Csákberény: Bucka, 1998. 05. 07. SzK; Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1975. 05. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1990. KCs Spathocera lobata (HERRICH-SCHÄFFER, 1840) - Mediterrán faj, Magyarországon sokfelé megtalálható, de nem gyakori. - Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK Spathocera tuberculata HORVÁTH, 1882 - Pontomediterrán faj, hazánkban meglehetősen ritka, csak néhány lelőhelye ismert. - Oroszlány: Labanc-dűlő, 1998. 05. 31. KCs Bathysolen nubilus (FALLÉN, 1807) - Egész Európában megtalálható, Magyarországon nem gyakori, inkább az Alföldön és a Dunántúl alacsonyabban fekvő területein fordul elő. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 05. 31. KCs (tes); Vértessomló: Itató-dűlő, 2000. 06. 17-07. 22. KCs - M O (tes); 2000. 07. 22 - 08. 25. Kcs (tes)

Coriomeris denticulatus (SCOPOLI, 1763) - Egész Európában elterjedt faj, hazánkban a nem leggyakoribb faja. - Csákberény: Horog-völgy, 1993. 05. 19. SzK; Csákvár: Gánti út, 1995. 05. 10. SzK; 1997. 05. 15. SzK; Gánt: Kápolnapuszta, 1978. 06. 03. SzK; 1998. 05. 09. SzK; 1999. 05. 10. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Gesztesi-patak, 1996. 04. 20. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 0 5 . 1 2 - 1 3 . KCs; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1997. 06. 14. KCs; 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: NagySomlyó, 1998. 05. 0 1 . KCs; 1998. 05. 24. KCs; 1998. 06. 2 1 . KCs; Itató-dűlő, bányató partja, 1998. 06. 07. KCs Ceraleptus gracilieornis (HERRICH-SCHÄFFER, 1835) - Mediterrán faj, hazánkban gyakori, szinte mindenütt megtalálható. - Csákvár: Csíkvarsai-rét, 1991. 05. 24. SzK; Gánt: Kápolnapuszta, 1999. 05. 10. SzK; Mór: Pusztavámi út, 1988. 05. 07. SzK; Vértessomló: Szarvas-kút, 2000. 04. 22. KCs

Ceraleptus obtusus (BRULLÉ, 1 8 3 9 ) - M e d i t e r r á n faj, Magyarországról csak néhány lelőhelye ismert, ritka. - Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 0 5 . 1 5 - 0 6 . 05. TA - J J (tes) ALYDIDAE Alydus calcaratus (LINNAEUS, 1 7 5 8 ) - Egész Európában megtalálható, nálunk mindenfelé gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 08. 12. KCs; Csákvár: Csíkvarsai-rét, 2000. 09. 28. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 2000. 05. 27. KCs; Vértessomló: Itató-dűlő, 2000. 07. 2 2 - 08. 25. KCs (tes) RHOPALIDAE Chorosoma gracile JOSIFOV, 1968 - Dél-Európától Közép-Ázsiáig elterjedt faj. Magyarországon legtöbb példányát az Alföldön fogták, de a Dunántúlról is több adata van, általában homokos, sziklás területeken él. - Csákvár: Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK Chorosoma schillingi (SCHUMMEL, 1829) - Egész Európában elterjedt faj, hazánkban bizonyos területeken (szikes és hegyvidéki) nem ritka. - Csákberény: Bucka, 1999. 07. 0 1 . SzK; Bucka, dolomitgyep, 2003. 0 8 . 1 2 . KCs; Bucka, sziklagyep, 2003. 0 8 . 1 2 . KCs (tes); Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1997. 08. 02. KCs Corizus hyoscyami (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, Magyarországon közönséges, Száraz, napos helyeken mindenütt megtalálható. - Csákberény: Bucka, 1999. 04. 27. SzK; Bucka, dolomitgyep, 2003. 08. 12. KCs; Csókakő: Vár-völgy, 1975. 05. 11. SzK; Vár, 2004. 10. 26. KCs; Gánt: legelő, 1978. 06. 04. SzK; Kápolnapuszta, 1992. 0 5 . 1 5 . SzK; Bauxit-bánya környéke, 1997. 05. 17. SzK; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs Liorhyssus hyalinus (FABRICIUS, 1794) - Kozmopolita, polifág faj, Európában inkább a déli részeken található, hazánkban ősszel nem ritka. - Gánt: Gránás, 2006. 10. 03. Takács Attila (lámpázás) Myrmus miriformis (FALLÉN, 1807) - Palearktikus faj, hazánkban mindenütt gyakori, közönséges. Napos réteken fűféléken található. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 08. 12. KCs (tes); Bucka, dolomitgyep, 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 06. 27. SzK; 1999. 06. 26. SzK; Haraszt-hegy, 1997. 07. 28. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 10. 03. SzK; Gánt: Róka-hegy, 1988. 05. 1 1 . SzK; Som-hegy, 1993. 06. 04. SzK; legelő, 1996. 06. 18. SzK; Kápolnapuszta, 1997. 08. 1 1 . SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 2 0 0 1 . 08. 25. KCs Rhopalus conspersus (FIEBER, 1837) - Elterjedési területe Európa és Szibéria. Hazánkban nem túl gyakori, elsősorban a hegyvidékeken található. - Vértessomló: NagySomlyó, 1998. 05. 24. KCs

Rhopalus distinctus (SIGNORÉT, 1859) - Az előző fajnál ritkább, de az Alföldről és a Dunántúlról több adata is van. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 05. 15 - 06. 05. TA - JJ (tes) Rhopalus parumpunctatus (SCHILLING, 1817) - Palearktikus faj, szinte mindenütt előfordul, nagyon gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; Csákvár, 1998. 08. 11. SzK; Zöld-völgy, 1998. 08. 11. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 10. 03. SzK; Gánt, 1998. 05. 12. SzK; 1999. 04. 27. SzK; 2000. 04. 22. SzK; 2001. 10. 20. SzK; Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 10. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 05. 12-13. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs Rhopalus subrufus (GMELIN, 1788) - Csaknem az egész világon előfordul, hazánkban sem tartozik a ritka fajok közé, de inkább a hegyvidékeken találták. - Csákberény: Bucka, 1977. 05. 01. SzK; Csákvár, 1991. 05. 24. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1975. 05. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1996. 06. 29. KCs Stictopleurus abutilon (Rossi, 1790) - Euroszibériai faj, hazánkban közönséges, a nem leggyakoribb faja. - Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK; 1997. 08. 11. SzK; Gánt, 2001. 10. 20. SzK; Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 17. SzK; Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 10. 11. SzK; Róka-hegy 1998. 05. 09. SzK; legelő, 1998. 05. 09. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 05. 24. KCs Stictopleurus crassicornis (LINNAEUS, 1758) - E u r ó p á n a k inkább az északi területein található meg, de hazánk hegyvidékein is gyakori. A hűvös mikroklímát kedveli. - Gánt: legelő, 1995. 08. 22. SzK; Bauxit-bánya, 1997. 05. 17. SzK; Róka-hegy 1998. 05. 09. SzK Stictopleurus punctatonervosus (GOEZE, 1778) - Palearktikus faj, Magyarországon a napos, meleg területeken mindenütt közönséges. - Csákvár, 1999. 06. 26. SzK; Gánt, 1995. 08. 22. SzK; 1998. 05. 09. SzK; 2000. 04. 22. SzK; Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 17. SzK; Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 10. 11. SzK; Vérteskozma, 1997. 10. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 05. 24. KCs PLATASPIDAE Coptosoma scutellatum (GEOFFROY, 1785) - Palearktikus faj, viszonylag közönséges. Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1990. 06. 23. SzK; Gánt: legelő, 1990. 06. 23. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1996. 06. 29. KCs; 1997. 06. 21. KCs; Pusztavám: Gyertyános, 1996. 07. 02. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 2001. 08. 25. KCs THYREOCORIDAE Thyreocoris scarabaeoides (LINNAEUS, 1758) - Mediterrán faj, Magyarországon nem gyakori. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 04. 21. KCs; Bucka, dolomitgyep, 2003. 07. 08. KCs; Gánt: Bauxit-bánya környéke, 1997. 05. 11. SzK; legelő, 1997. 06. 10. SzK; Gyertyános, 1998. 05. 09. SzK Thyreocoris fulvipennis (DALLAS, 1851) - Nagyon ritka faj, csak Dél-Franciaországból, Spanyolországból, Portugáliából, Marokkóból, Korzikáról, Olaszországból és Magyarországról ismert. Hazánkban is ritka, az Alföldről (AUKEMA 1990) és a Bakony több helyéről van adata. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 31. KCs; Gánt: Kőhányás­ puszta, 1993. 05. 13. SzK

CYDNIDAE Canthophorus dubius (SCOPOLI, 1763) - Mediterrán faj, száraz helyeken gyakori. Csákberény: Bucka, lejtősztyep 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); Gánt: Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 09. SzK; Kápolnapuszta, 1999. 05. 10. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1996. 05. 25. KCs; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 06. 20. KCs Canthophorus melanopterus (HERRICH-SCHÄFFER, 1835) - Mediterrán faj, Magyarországon elég közönséges. - Csákberény: Bucka, 1998. 05. 07. SzK; Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; Bucka, lejtősztyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); Gánt: Kápolnapuszta, 1999. 05. 10. SzK; Róka-hegy, 2001. 06. 28. SzK Cydnus aterrimus (FÖRSTER, 1771) - Palearktikus faj, Magyarországon nem gyakori, sziklagyepekben a talajon tartózkodik. Elsősorban talajcsapdával fogható. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); Mór: Pusztavámi út, 1983. 06. 18. SzK; Oroszlány: Labanc-dűlő, 1998. 05. 31. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 05. 24. KCs Legnotus limbosus (GEOFFROY, 1785) - Mediterrán faj, hazánkban mindenfelé gyakori. - Csákberény: Bucka, 1998. 05. 07. SzK; Csákvár: Öreg-hegy, 1995. 05. 11. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1975. 05. 11. SzK; Gánt: Kőhányás-puszta, 1993. 05. 13. SzK; Vértessomló: NagySomlyó, lejtősztyepp, 1998. 05. 01-24. KCs (tes) Microporus nigritus (FABRICIUS, 1794) - Palearktikus faj, hazánkban mindenütt gyakori, főleg homokos helyeken. - Pusztavám, 1991. 04. 12. SzK; Erdészház, 1991. 04. 12. SzK THtomegas bicolor (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, hazánkban sokfelé gyakori. Gánt: Vérteskozma, Kaszap-kút, 1993. 05. 09. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Gesztesi-patak, 1997. 12. 23. KCs Tritomegas sexmaculatus (RAMBUR, 1842) - Mediterrán faj, mindenütt gyakori, elsősorban a nedves területeken. - Csákberény: Bucka, 1988. 05. 13. SzK; 1999. 04. 27. SzK; Csákvár: Zöld-völgy, 1991. 05. 24. SzK; 1996. 05. 31. SzK SCUTELLERIDAE Eurygaster austriaca (SCHRANK, 1776) - A palearktikus régió déli területein él, hazánkban nem gyakori, száraz, homokos területeken található. - Csákberény: Bucka, 1981. 09. 08. SzK; Csákvár: Szólókő, 1990. 05. 14. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1973. 05. 20. SzK Eurygaster maura (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus elterjedésű, fűféléken élő faj, hazánkban mindenütt gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1992. 06. 20. SzK; 1997. 05. 15. SzK; Szár: Nagy-Szálláshegy, 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1997. 05. 24. KCs; Nagy-Somlyó, lejtősztyepp 1998. 08. 01. KCs Eurygaster testudinaria (GEOFFROY, 1785) - Palearktikus faj, mindenhol gyakori. Csákberény: Bucka, 1977. 05. 01. SzK; Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05.15. SzK; Csókakő: Vár­ völgy, 1975. 05. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 06. 21. KCs; Vértessomló: nádas szegélye, 1998. 05. 30. KCs Odontoscelis fuliginosa (LINNAEUS, 1761) - Palearktikus faj, kedveli a meleg élőhelyeket, sokfelé megtalálható az országban, de nem gyakori. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2003. 08. 12. KCs (tes); Csákvár: Zöld-völgy, 1993. 07. 11. SzK; Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 05. 15 - 06. 05. TA - JJ (tes); Oroszlány: Labanc-dűlő, 1998. 05. 31. KCs; Labanc-dűlő, legelő, 1998. 06. 06. KCs

Odontoscelis hispidula JAKOVLEV, 1874 - Közép-Ázsiától a Szovjetunió déli részein keresztül Romániáig és Magyarországig terjedt el. Hazánkban meglehetősen ritka, alig néhány lelőhelye ismert, de ott akár gyakori is lehet. Védett. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 05. 27. KCs; 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2003. 07. 08. KCs (tes) Odontoscelis lineola RAMBUR, 1842 - Palearktikus faj, hazánkban nem gyakori, száraz, homokos, kavicsos talajon él. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2003. 09. 23. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); Bucka, sziklagyep, 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2003. 09. 23. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes) Odontotarsus purpureolineatus (Rossi, 1790) - Mediterrán faj, hazánkban szórványosan fordul elő, nem gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 31. KCs; 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Szólókő, 1994. 06. 22. SzK; Gánt, 1979. 05. 26. SzK; legelő, 1978. 06. 03. SzK; Róka-hegy, 1981. 06. 07. SzK; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1997. 06. 14. KCs; 1998. 06. 20. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 06. 06. KCs Phimodera humeralis (DALMANN, 1823) - Közép-európai faj, hazánkban inkább a homoktalajokon fordul elő, ott nem ritka. - Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK Psacasta exanthematica (SCOPOLI, 1763) - Mediterrán, melegkedvelő faj, nálunk nem gyakori. - Csákberény: Bucka, 1988. 06. 10. SzK Psacasta negleeta (HERRICH-SCHÄFFER, 1837) - Mediterrán faj, Magyarországon viszonylag ritka, inkább a sík területekről került elő. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; 2003. 07. 08. KCs; 2004. 05. 31. KCs; Bucka, sziklagyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 07. 28. SzK PENTATOMIDAE Aelia acuminata (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, hazánkban mindenfelé megtalálható, gyakori. - Csákberény: Bucka, 1974. 05. 24. SzK; 1997. 07. 04. SzK; Csókakő 1975. 05. 11. SzK; Vár-völgy, 1971. 05. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majkihegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998. 05. 24. KCs; 2001. 08. 25. KCs Aelia rostrata BOHEMAN, 1852 - Elterjedési területe Európa, Elő-Ázsia. Hazánkban sokfelé megtalálható. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 08. 12. KCs; 2003. 09. 23. KCs; 2004. 05. 31. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 2001. 08. 25. KCs Antheminia lunulata (GOEZE, 1778) - Mediterrán elterjedésű faj, hazánkban nem túl gyakori, a homokos, sziklás, száraz területeken található. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 10. 24. KCs Arma custos (FABRICIUS, 1794) - Közép- és Dél-Európában él, nálunk sokfelé megtalálták, de nem gyakori. - Pusztavám: Gyertyános, 1996. 07. 02. SzK Carpocoris fuscispinus (BOHEMAN, 1850) - A palearktikus régió északi részében gyakori, hazánkban sokfelé él. - Csákberény: Bucka, 1999. 05. 07. SzK; 1999. 07. 01. SzK; Csákvár: Gánti út, 1997. 08. 11. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 09. 28. SzK; Gánt: Róka-hegy, 1997. 05. 11. SzK; Vérteskozma, Tócsa-völgy, 1997. 08. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1990. KCs; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1997. 08. 02. KCs; Vértessomló: NagySomlyó, 1998. 08. 01. KCs; 2001. 08. 25. KCs Carpocoris mediterraneus TAMANINI, 1958 - Mediterrán elterjedésű, a nem legritkább hazai faja. - Csákvár: Szólókő, 1997. 08. 11. SzK; Gánt: Kőhányás-puszta, 1997. 08. 11. SzK; Róka-hegy, 1997. 08. 11. SzK

Carpocoris pudicus (PODA, 1 7 6 1 ) - Palearktikus faj, a Kárpát-medencében gyakori. Csákberény: Bucka, 1999. 05. 07. SzK; Csákvár: Kőfejtő-völgy, 1988. 0 4 . 1 9 . SzK; Zöld-völgy, 1997. 08. 1 1 . SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 09. 28. SzK; Gánt: Vérteskozma, Tócsa-völgy, 1997. 08. 1 1 . SzK; legelő, 1998. 05. 09. SzK; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1997. 05. 24. KCs Carpocoris purpureipennis ( D E GEER, 1773) - Mediterrán faj, az egész országban gyakori. - Csákvár: Zöld-völgy, 1991. 05. 24. SzK; 1996. 06. 06. SzK; 1997. 05. 15. SzK; 1997. 08. 1 1 . SzK; Gánt: Vérteskozma, Tócsa-völgy, 1997. 08. 1 1 . SzK Derula flavoguttata MULSANT ET REY, 1856 - Mediterrán faj, nem gyakori, de a meleg, száraz gyepterületeken sokfelé megtalálható. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; 2004. 05. 3 1 . KCs; 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK

Dolycoris baccarum (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, mindenütt gyakori. Csákberény: Bucka, 1991. 05. 24. SzK; Bucka, sziklagyep, 2004. 05. 3 1 . KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 1 1 . KCs (tes); Bucka, dolomitgyep 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Szólókő, 2000. 06. 13. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 10. 03. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1997. 10. 02. SzK; Gánt: Róka-hegy, 1978. 04. 03. SzK; legelő, 1988. 07. 02. SzK; Gránás, dolomitgyep, 2005. 05. 1 5 . - 0 6 . 05. T A - J J (tes); Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 05. 12-13. KCs; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó. 2 0 0 1 . 08. 25. KCs Dyroderes umbraculatus (FABRICIUS, 1775) - Mediterrán faj, hazánkban viszonylag ritka, bár elszórtan sokfelé megtalálható. -Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 0 5 . 1 2 - 1 3 . KCs Eurydema fíeberi (SCHUMMEL, 1836) - Ritka mediterrán faj, Magyarországon kevés lelőhelye ismert. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK; Gánt: Róka-hegy, 1994. 07. 08. SzK Eurydema oleraceum (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, hazánkban mindenütt közönséges. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1991. 05. 24. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1990. KCs; Vértessomló: NagySomlyó, 2 0 0 1 . 08. 25. KCs Eurydema ornatum (LINNAEUS, 1 7 5 8 ) - Palearktikus faj, mindenhol megtalálható, gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 3 1 . KCs; 2004. 07. 23. KCs; Csákvár, 1990. 07. 20. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1990. KCs; Vértessomló: NagySomlyó, 2 0 0 1 . 08. 25. KCs Eurydema ventrale KOLENATI, 1846 - Mediterrán faj, gyakori. - Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 1 1 . SzK; 1997. 08. 1 1 . SzK; Gánt: Róka-hegy, 1997. 05. 17. SzK; Pusztavám: belterület, 1988. 05. 23. SzK Eusarcoris aeneus (SCOPOLI, 1763) - Palearktikus faj, az egész országban gyakori. Oroszlány: Majkpuszta, Puszta-tó, nádas, 1997. 12. 25. KCs Eusarcoris venustissimus (SCHRANK, 1776) (=fabricii KIRKALDY,1904) - Elterjedési területe Európa és Szibéria, sokfelé gyakori. - Csákvár: Szólókő, 2001. 06. 20. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1975. 05. 11. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 05. 12-13. KCs Graphosoma lineatum (LINNAEUS, 1758) ( = italicum (MÜLLER, 1766) - Európai faj, az egész országban gyakori. - Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 05. 15. SzK; 1997. 10. 1 1 . SzK; legelő 1999. 07. 1 1 . SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 2 0 0 1 . 08. 25. KCs Holcostethus strictus vernalis (WOLFF, 1804) - Palearktikus faj, az egész országban gyakori. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 07. 23. KCs; Csákvár, 1997. 05. 15. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 09. 28. SzK

Neottiglossa leporina (HERRICH-SCHÄFFER, 1830) - Euroszibériai faj, az egész országban gyakori a száraz, füves területeken. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 3 1 . KCs;

2004. 07. 23. KCs; Csákvár. Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK; Gánt: Vérteskozma, Tócsa-völgy, 1988. 05. 20. SzK; Kőhányás-puszta, 1993. 05. 13. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Gesztesipatak, 1997. 05. 12. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, irtás, 2000. 07. 22. KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, 1997. 05. 12-13. KCs; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1998. 05. 30. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1997. 05. 24. KCs; 1998. 05. 24. KCs; nádas szegélye, 1998. 05. 30. KCs Palomena prasina (LINNAEUS, 1761) - Euroszibériai faj, hazánkban közönséges. Csákvár: Zöld-völgy, 2000. 04. 14. SzK; Ökörállás, 2000. 05. 13. SzK; Gánt: Kőhányás­ puszta, 1996. 10. 31. SzK; Róka-hegy, 1997. 05. 17. SzK; 2000. 04. 22. SzK Palomena viridissima (PODA, 1761) - Európában szinte mindenütt megtalálható, hazánkban kifejezetten ritka. - Gánt: legelő, 2000. 04. 14. SzK Pentatoma rufípes (LINNAEUS, 1758) - Euroszibériai faj, mindenhol, elsősorban erdőterületeken gyakori. - Csókakő: Vár-völgy, 1988. 07. 09. SzK; Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1992. 08. 02. SzK; Majki-út vége, 2001. 09. 29. KCs; Vértessomló: bükkös, 2000. 09. 23. KCs Picromerus bidens (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, hazánkban különböző fákon sokfelé megtalálható. - Gánt: Vérteskozma, Fáni-völgy, 1997. 10. 11. SzK; Oroszlány: Majk, Majki-hegy, 2005. 10. 23. KCs Piezodorus Iituratus (FABRICIUS, 1794) - Palearktikus faj, sokfelé előfordul, de nem túl gyakori. - Csákvár. Zöld-völgy, 1992.07. 25. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1990.05.10. SzK; 1998.05. 10. SzK; Gánt: Kápolnapuszta, 1998. 05. 09. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1990. KCs Podops curvidens COSTA, 1847 - Dél-európai faj. A Kárpát-medencében viszonylag ritka. - Csákvár: Csíkvarsai-rét, 2000. 09. 28. SzK; 2000. 10. 03. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, tópart, sasos, 1996. 06. 28. KCs Rhaphigaster nebulosa (PODA, 1761) - Elterjedési területe Európa és Szibéria, hazánkban mindenhol gyakori. - Csákvár, 1996. 02. 22. SzK Rubiconia intermedia (WOLFF, 1811) - Palearktikus faj, inkább a hegyvidékeken gyakori. Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004.07. 23. KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1998.05. 24. KCs Sciocoris cursitans (FABRICIUS, 1794) - Palearktikus faj, faunaterületünkön gyakori a homokos, kavicsos élőhelyeken. - Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 04. 21. KCs; 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 05. 31. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09.11. KCs (tes); Bucka, dolomitgyep, 2003. 05. 27. KCs; 2003. 07. 08. KCs; 2003. 08. 12. KCs; 2004. 05. 31. KCs; Bucka, lejtősztyep, 2003. 05. 27. KCs (tes); 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2003. 09. 23. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2003. 07. 08. KCs (tes); 2003. 08. 12. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 05. 15. Takács Attila (tes); 2005. 05. 15 - 06. 05. TA - JJ (tes); 2005. 07. 02 - 07. 30. TA - JJ (tes); Gránás, 2005. 06. 05 - 18. TA - JJ (tes); ^ Sciocoris distinctus FIEBER, 1851 - Ázsiai faj, melynek Közép-Európa a legnyugatibb előfordulása. Hazánkban viszonylag ritka. - Csákvár: Csíkvarsai-rét 2001. 10. 05. SzK Sciocoris homalonotus FIEBER, 1851 - Mediterrán faj, elsősorban a domb- és hegyvidékeken fordul elő, a talajon, növények tövénél tartózkodik. Talajcsapdával sokfelé gyűjthető. - Csákberény: Öreg-hegy, 1995. 05. 10. SzK; Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 31. KCs; 2004. 07. 23. KCs; 2004. 09. 11. KCs; Bucka, sziklagyep, 2004. 05. 31. KCs (tes); 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09.11. KCs (tes); Bucka, lejtősztyep 2004. 07. 23. KCs (tes); 2004. 09. 11. KCs (tes); Csákvár: Öreg-hegy, 1988. 04. 29. SzK; Ökörállás, 1988. 04. 29. SzK; Zöld-völgy, 1999. 06. 26. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1972. 03. 25. SzK; Gánt: Kápolnapuszta, 2000. 05. 06. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 2001. 08. 25. KCs

Sciocoris macrocephalus FIEBER, 1851 - Mediterrán faj, Magyarországon nem túl gyakori - Csákberény: Bucka, dolomitgyep 2003. 08. 12. KCs Sciocoris microphthalmus FLOR, 1860 - Euroszibériai faj, a Kárpát-medencében mindenütt megtalálható. - Csákvár: Öreg-hegy, 1988. 04. 25. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 08. 09. SzK; 2 0 0 1 . 10. 05. SzK; Gánt: legelő, 2 0 0 1 . 06. 28. SzK Sciocoris sulcatus FIEBER, 1851 - Mediterrán faj, hazánkban nem gyakori, a homokos, meleg területeket kedveli. - Bodmér, 1977. 10. 03. SzK; Csákberény: Bucka, 1999. 05. 10. SzK; Csíkvarsai-rét, 2000. 10. 03. SzK; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1997. 05. 18. KCs Stagonomus amoenus (BRULLÉ, 1832) - Magyarországon nem gyakori mediterrán faj. Csákberény: Bucka, 1998. 05. 07. SzK; 1999. 04. 27. SzK; Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 3 1 . KCs; Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, irtás, 2000. 07. 22. KCs Stagonomus pusillus (HERRICH-SCHÄFFER, 1 8 3 0 ) - Palearktikus vagy nyugatpalearktikus faunaelem, hazánkban nem gyakori, inkább homokos, köves, száraz területeken található. - Csákberény: Bucka, lejtősztyep, 2004. 09. 1 1 . KCs (tes); Bucka, lejtősztyep, 2004. 09. 11. KCs (tes); Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy alja, irtás, 2000. 07. 22. KCs Stada lunata ( H A H N , 1834) - Mediterrán faj, nálunk meglehetősen gyakori. Csákberény: Bucka, 1999. 05. 10. SzK; Csákberény: Bucka, sziklagyep, 2003. 08. 12. KCs (tes); Bucka, dolomitgyep, 2004. 05. 3 1 . KCs; 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK; 1997. 08. 1 1 . SzK; Gánt: Som-hegy, 1993. 06. 04. SzK; Bauxit-bánya, 1997. 05. 17. SzK; Szár: Nagy-Szállás-hegy, 1997. 0 6 . 1 4 . KCs; Vértessomló: Nagy-Somlyó, 1997. 05. 24. KCs; 1998. 05. 24. KCs; 2 0 0 1 . 08. 25. KCs Ventocoris trigonus (KRYNICKI, 1 8 7 1 ) - Mediterrán faj, hazánkban inkább a Duna-Tisza között található ritka. - Oroszlány: Majkpuszta Majki-hegy, 1990. KCs; Vértessomló: NagySomlyó, 2 0 0 1 . 08. 25. KCs Vilpianus galii (WOLFF, 1802) - Mediterrán faj, nálunk elszórtan sokfelé megtalálható. - Csákberény: Bucka, dolomitgyep, 2004. 07. 23. KCs; Csákvár: Zöld-völgy, 1997. 05. 15. SzK; Gánt: Gránás, dolomitgyep, 2005. 06. 18. - 07. 02. TA - JJ (tes) Zicrona coerulea (LINNAEUS, 1758) - Palearktikus faj, hazánkban sokfelé megtalálható. - Gánt: Gánti legelő, 2 0 0 1 . 06. 28. SzK; Oroszlány: Majkpuszta, Pénzes-forrás, 1998. 04. 04. SzK; Majkpuszta, Majki-hegy, 1990. KCs ACANTHOSOMATIDAE Acanthosoma haemorrhoidale (LINNAEUS, 1758) - Elterjedési területe Európa és Szibéria. Sokfelé megtalálható, de sehol sem túl gyakori. - Csákvár: Zöld-völgy, 1987. 07. 20. SzK; Csókakő: Vár-völgy, 1982. 04. 28. SzK; Gánt: Róka-hegy, 1988. 07. 25. SzK; 1995. 0 8 . 1 4 . SzK; Oroszlány: Dobai-kút, 1992. 09. 12. SzK; 1992. 0 9 . 1 4 . SzK; Új-Mindszent, 1998. 05. 3 1 . KCs; Majkpuszta, Majki-hegy, 1990 KCs Elasmostethus interstinctus (LINNAEUS, 1 7 5 8 ) - Európában és Észak-Ázsiában található, hazánkban ritka, csak kevés lelőhelyét ismerjük. Nyírhez kötődik. - Oroszlány: Majkpuszta, Majki-hegy, 1999. 07. 03. KCs Elasmucha grisea (LINNAEUS, 1758) - Észak-európai faj, Magyarországon nem túl gyakori, fákon, elsősorban Betida- és^l/niis-fajokon él. - Oroszlány: Szentgyörgyvár, Vadászház, 1992. SzK

Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk Takács Attilának és Jekisa Juditnak a gánti talajcsapdák üzemeltetéséért, az általuk fényen gyűjtött poloskák eljuttatásáért, valamint Eichardt Jánosnak, akitől szintén kaptunk vértesi poloska-példányokat.

Irodalom ÁDÁM L. (2004): A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei 28: 262. pp. BENEDEK P. (1969): Poloskák V I I . - Heteroptera V I I . - In: Magyarország állatvilága (Fauna Hungaeriae) XVII. 7: 86. pp. BÉNI K. - VISZLÓ L. (szerk.) (1996): Egy cseppnyi Magyarország - Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány 395 p. FÜRI A. (1996): A Vértes állatvilága - Gerinctelenek, Láprétek a síkság peremén - In: Egy cseppnyi Magyarország (ed: BÉNI K., VISZLÓ L.) - Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány 395 pp. HALÁSZFY É. Cs. (1959): Poloskák I I . - Heteroptera - Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) Akadémiai Kiadó, Budapest. X V I I . 2: 87 pp. HARMAT B., KONDOROSY E. & RÉDEI D. (2006): A nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis Heidemann) első magyarországi megjelenése (Heteroptera: Coreidae) Növényvédelem 4 2 ( 9 ) : 491-494. HORVÁTH G. (1897): Heteroptera - In: PASZLAVSZKY J. (ed.): A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé) - A Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest 213 p. Kis B. - KONDOROSY E.: Bodobácsok (Lygaeidae) - Fauna Hungáriáé sorozat Poloskák 4. - kézirat KONDOROSY E. (1999): Checklist of the Hungarian bug fauna (Heteroptera) - Folia Entomologica Hungarica 60: 125-552. KONDOROSY E., SZEŐKE K. (1998): A platánbodobács (Arocatus longiceps Stal, 1872) a hazai poloskafauna új tagja - Növényvédelem, 34. 4: 191. p. KONTSCHÁN J. (1998): Diurna adatok a Vértesből - kézirat 10. p. KUTASI CS. - SZÉL GY. (2000): A vértesi Majkpuszta környékének futóbogarai (Coleoptera: Carabidae) - Folia Entomologica Hungarica 6 1 : 282-295. KUTASI CS. (2002): Védett bogarak a Vértes-hegységből és környékéről - Limes, Tudományos szemle, Természetvédelem 15. évf. 5 1 . (1): 35-44. PÉRICART, J. (1983): Hémiptères Tingidae euro-méditerranéens - Faune Fr. 69: 1-618 RÉDEI D. - HUFNAGEL L. (2003a): The species composition of true bug assemblages extracted with Berlese funnels (Data to the knowledge on the ground-living Heteroptera of Hungary, No. 1.) Applied Ecology and Environmental Research 1(1-2): 93-113. RÉDEI D. - HUFNAGEL L. (2003b): Adatok a Dunántúli-középhegység talajlakó poloskafaunájának ismeretéhez (Heteroptera) (Adatok Magyarország talajlakó poloskáinak ismeretéhez I.) - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 20(2001-2003): 63-76 RÉDEI D., HARMAT B. & HUFNAGEL L. (2004): Ecology of the Acalypta species occurring in Hungary (Insecta: Heteroptera: Tingidae) Data to the knowledge on the ground-living Heteroptera of Hungary, N - 3. - Applied Ecology and Environmental Research 2 ( 2 ) : 73-91. Soós Á. (1963): Poloskák V I I I . - Heteroptera V I I I . - Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) Akadémiai Kiadó, Budapest, X V T I . 8: 48 pp. SZEŐKE K. (1996): A Vértes állatvilága - Gerinctelenek. Száraz füves puszták - in: Egy cseppnyi Magyarország (ed: BÉNI K , VISZLÓ L.) - Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány 88-89. p.

VÁSÁRHELYI T (1978): Poloskák V. - Heteroptera V. - In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) - Akadémiai Kiadó, Budapest, XVII. 5: 76 pp. VÁSÁRHELYI T. (1983): Poloskák I I I . - Heteroptera I I I . - Magyarország Állatvilága (Fauna Hungáriáé) - Akadémiai Kiadó, Budapest, XVII. 3: 88 pp. WAGNER, E . (1966): Wanzen oder Heteropteren I . Pentatomorpha. In: DAHL, F. (ed.): Die Tierwelt Deutschlands. 54: 1-235. WAGNER, E . (1967): Wanzen oder Heteropteren I I . Cimicomorpha, In: DAHL. F. (ed.): Die Tierwelt Deutschlands. 55: 1-179.

A szerzők címe (Author's address):

H . dr. H A R M A T Beáta Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zirc, Rákóczi tér 3-5. [email protected] Dr. SZEŐKE Kálmán Fejér m. Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóság H-2481 Velence, Ország út 23. [email protected] Dr. KUTASI Csaba Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zirc, Rákóczi tér 3-5. [email protected]

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 24-2007; 81-86

A S T E V E N - T U R Z Á S F U T Ó (STENOLOPHUS

STEVENI

KRYNICKI, 1832) M A G Y A R O R S Z Á G I E L T E R J E D É S E ÉS É L Ő H E L Y E I ( C O L E O P T E R A : C A R A B I D A E ) KUTASI CSABA Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc

Abstract: Distribution and habitats of Stenolophus steveni KRYNICKI, 1832 in Hungary - This rare ground beetle species is under protection from 2001 in Hungary. The bulk of its Hungarian localities are in the Ba­ kony Mts., where its habitats are mostly warmer banks with clay deposit. Besides presenting a complete list of the previously known localities, a few new findings are also mentioned: Szentjakabfa, Szögliget, Vizsoly. Kulcsszavak: Stenolophus steveni, futóbogarak, védett faj

Bevezetés Az utóbbi években a természetvédelmi szemlélet megerősödésével egyre inkább megfo­ galmazódik az igény a védett rovarfajok elterjedésének megismerésére. A futóbogarak csa­ ládjának 526 hazai fajából (SZÉL 2006) 41 élvez törvényes védettséget. Ezek közé tartozik a Steven-turzásfutó (Stenolophus steveni) is, amely 2001-től áll védelem alatt Magyarorszá­ gon, eszmei értéke: 10 000 Ft. A 6-7 mm hosszúságú bogárfaj szárnyfedőjének elülső része és keskeny oldalszegélye bar­ násvörös, hátul kékesen fénylő, kissé irizáló fekete foltot visel. A test alsó része, a fej és az elő­ tör - a barnásvörös oldalszegély kivételével - fekete. A csápok töve, a tapogatók és a lábak vöröses-sárgák. Nappali aktivitású, röpképes faj, az eddigi gyűjtések alapján nem fotoaktív. A hazánkban vele együtt előforduló rokon fajai közül a nagyfoltos turzásfutó (S. teutonus), a sárgás turzásfutó (S. skrimshiranus) és a sárgahasú turzásfutó (S. persicus) fajok­ tól fekete színű előháta jól megkülönbözteti. Az egyszínű turzásfutó (S. mixtus) egyes szín­ változataival, amelyeknél a szárnyfedő felső része vörösesbarna színű, terepen könnyen öszszetéveszthető. A különbségek már nagyítóval is jól láthatók. A S. steveni valamivel na­ gyobb, előháta szívesen lekerekített, a sárga szegélye vékony és csak az előhát szögletéig ér. Ezzel szemben a S. mixtus előháta négyszögletesen lekerekített, sárga szegélye vastagabb és rendszerint az előhát alját is eléri. Jó bélyeg ezenkívül, hogy az utolsó előtti haslemez a steveni esetében sima és csupasz, míg rokon fajánál (S. mixtus) pontozott és szőrös. A faj hazai elterjedésének összefoglalásával és gyűjtőhelyeinek megadásával szeretnénk segíteni élőhelyeinek fennmaradását.

A Steven-turzásfutó (Stenolophus steveni) elterjedése A Steven-turzásfutó (Stenolophus steveni) pontokaszpi, közép-európai faj. Európában az alábbi országokból ismerjük: Azerbajdzsán, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátor­ szág, Grúzia, Magyarország, Moldávia, Románia, Szlovákia, Olaszország, Oroszország dél­ európai része, Örményország és Ukrajna. Ázsiában Türkmenisztánban és Törökországban fordul elő (SCIAKY - PAVESI 1986, L Ö B L - SMETANA 2003). A palearktikus faunakatalógus

olaszországi adatát nem említi (LÖBL - SMETANA 2003), jóllehet előfordulását már 1986ban hírül adták (SCIAKY - PAVESI 1986). Az innen közölt, meglehetősen régi, 1933-ból szár­ mazó adata a szlovén-olasz határvárosból, Gorizia-ból (régi nevén Grazigna) származik. Mindezidáig ez a legnyugatibb előfordulása a fajnak. Szlovákiában Dél-Morvaországban fogták, HURKA (1996) nagyon ritka, lokális, halobiont, síkvidéki fajként jellemzi. Bulgáriában Sandanski és Kavarna a lelőhelye, ez utóbbi helyen a Fekete-tenger déli részén, homokos tengerparton gyűjtötték. A lelőhelyek tenger­ szintfeletti magassága 200-400 méter, a gyűjtések ideje júliusban és augusztusban volt (GUÉORGUIEV, V - GUÉORGUIEV, B. 1995). Olaszországban júniusban gyűjtötték (SCIAKY PAVESI 1986).

A Kárpát-medencéből első adatai Erdélyből származnak, ezek nagy részét K U T H Y (1896) és PETRI (1912) közli: Kolozsvár, Gyeké, Rüsz, Nagyszeben, Szenterzsébet, Herkulesfürdő, Oravicabánya. Ezt CSÍKI (1946) egy újabb erdélyi adattal egészíti ki: Zilah. Előkerült még a Tordai hasadékban folyó patak partjáról is (eddig nem közölt adat: 2000. 07. OL, leg: Kutasi Cs.). A mai Magyarország területéről SZÉKESS Y (1943) közli elsőként Tihanyból, majd CSÍKI (1946) Siófokról és Zebegényből. T Ó T H (1973) az öcsi Nagy-tónál gyűjtötte 1962-ben. Tóth László a fajt az Aggteleki Nemzeti Parkban, 1968-ban is megfogta. Ezt az adatot, amely Szögligetről, a Ménes-patak partjáról származik, máig nem tették közzé. A-magyarországi Vörös Könyvben csak zebegényi és tihanyi adatát említették, de mivel ezek a gyűjtések több mint félszáz évesek voltak, a fajt eltűntnek tekintették (VARGA et al. 1990). 1995-től azonban több új hazai lelőhelye vált ismertté, elsősorban a Bakonyban. Ebben az évben az Iszkaszentgyörgyhöz tartozó Cice-malomnál, 1996-ban pedig Kádártán, a Ferenc-forrásból eredő tó partján és Hajmáskérnél a Veszprémi-séd egyik mellékágának dolomit sziklaletö­ réshez közeli szakaszán találtuk meg (KUTASI 1998). 1999-ben a devecseri Széki-erdőben lápréten akadtunk a nyomára, majd ugyanebben az évben Szentjakabfáról is előkerült (KUTASI 2002). 2001-ben pedig 60 év után ismét Tihanyban sikerült gyűjteni, ezúttal a Kül­ ső-tó partján (SZÉL - KUTASI 2003). T Ó T H (1973) nedvesség- és melegkedvelő fajként jellemezte, amely vízparti nádtörme­ lék alatt fordul elő. A Vörös Könyv szerint tiszta vizű patakok vagy tavak homokos partján található (VARGA et al. 1990). Ujabb bakonyi lelőhelyei meleg-száraz területek vízhez köze­ li régióira esnek, ahol agyagos-humuszos, kötött vízparti talajokon, parttaposással sikerült gyűjteni. A faj ritkaságát jelzi, hogy gyűjtőhelyeinek zöméből csak egy-két példányban került elő, míg Szentjakabfán a Herendi-kútnál nagyobb példányszámban találtuk. Ez utóbbi helyen 1999-ben, májustól augusztusig folyamatosan észleltem jelenlétét. Érdekes, hogy májusban csaknem 50 példányt lehetett megfigyelni a forrás melletti fehér agyagos út környékén. Szinte kizárólag a tehenek által is szívesen látogatott tocsogós, napsütötte felső forrásterü­ leten találtuk meg. Egy esetben megfigyeltem a forrásból eredő patak partjának felső sza­ kaszán, kő alatt. A közeli tehéntartás miatt a patak további szakasza sajnos erősen szennye­ ződik, itt többnyire csak holyvákat találtunk. Megfigyeléseim alapján a faj csak mintegy 16

2

m -es kiterjedésű területen volt gyakori. 2006-ban ismét felkerestük a területet, ekkor a for­ rás és a vizenyős terület kiszáradt, azaz a faj élőhelye - legalábbis átmenetileg - megsem­ misült. A Steven-turzásfutó erdélyi és szigetszerű dunántúli előfordulása között meglehetősen nagy a távolság. Zebegényi és szögligeti adata már bizonyította, hogy a faj e két terület közt is fellelhető, amit az utóbbi években észlelt vizsolyi előfordulása is megerősít. A vizsolyi le­ lőhely a Hernád jobb partján, ármentesített területen, a holtág mély vize mellett, kavicsos parton található. A holtág helyén a korábbi években kacsatelep, máskor kavicsbánya is volt (a gyűjtő, HEGYESSY Gábor szóbeli közlése). Előfordulása azért is érdekes, mert kavicsos partról került elő, az utóbbi években gyűjtött bakonyi példányokat pedig kivétel nélkül kö­ tött talajú partszegélyről parttaposással sikerült gyűjteni. Ezeken a helyeken a talaj vagy fe­ kete iszapos, humuszos, vagy fehér agyagos volt. Ez a melegkedvelő faj - rokon fajai közül - Szentjakabfán és Tihanyban a sárgahasú- (S. persicus) és a sárgás (S. skrimshiranus) turzásfutóval együtt fordult elő. A fajt közölték a Somogy megyei Látrányi Puszta Természetvédelmi Területről is (ROZNER 2003), azonban a 5". steveni-ie vonatkozó adatok valójában a rokon S. mixtus faj egyedei. A Stenolophus steveni magyarországi elterjedését a BioTér program segítségével (DÉVAI et al. 2000) U T M térképen ábrázoltuk (1. ábra)

A gyűjteményi adatok alapján a Steven-turzásfutó rajzási ideje április végétől augusztus kö­ zepéig terjed. Legnagyobb számban májusban, különösen május első dekádjában fordult elő (2. ábra), de július első hetében is több példányt fogtak. Azt, hogy a gyűjtések zöme a vegetációs időszak első felére esik, a gyűjtési módszer is befolyásolja, hiszen a parttaposás köztudottan leginkább májustól júliusig eredményes. A Steven-turzásfutó rajzásdinamiká­ jának ismeretéhez fontos támpontot ad a Szentjakabfán végzett megfigyelés, ahol legna­ gyobb számban ugyan május elején fordult elő a faj, de kisebb példányszámban augusztus közepéig folyamatosan észleltük jelenlétét.

12

0

-

.1 hónap, dekád

2. ábra: A Stenolophus steveni gyűjtési időpontjai és egyedszámai a gyűjteményi adatok alapján

Pontos hazai lelőhelyadatai (település, gyűjtési idő, példányszám, gyűjtő neve, zárójelben pedig a gyűjtemény nevének rövidítése, ahol a példány fellelhető) időrendi sor­ rendben:

Zebegény 1934. 05. 06. (1), leg.: Kaszab Z. (MTM) Tihany 1939. 06. 21. (1), leg.: Dr. Biczók F. (MTM) Siófok (CSÍKI 1946) - a Csiki Ernő által közölt adat feltehetőleg igen régi keletű, mert a bi­ zonyító példányt nem sikerült megtalálnunk sem a M T M , sem a BTM gyűjteményében. Öcs, Nagy-tó 1962. 08. 18. (1), leg.: Tóth L. (MTM) Szögliget, Ménes patak 1968. 07. 03. (1), leg.: Tóth L. (MTM) Iszkaszentgyörgy, Cice-malom 1995. 05. 23. (1), leg.: Kutasi Cs. (BTM) Hajmáskér, Séd oldalág 1996. 04. 23. (1), leg.: Kutasi Cs. (BTM) Veszprém-Kádárta, halastavak, Ferenc-forrásból eredő tó 1996. 05. 09. (1), leg.: Kutasi Cs. (BTM) Veszprém-Kádárta, halastavak, névtelen forrás 1996. 05. 15. (1), leg.: Kutasi Cs. (BTM) Devecser, Széki-erdő, Rák-sík 1999. 05. 23. (1), leg.: Kutasi Cs. (BTM) Szentjakabfa, Herendi-kút 1999. 05. 03. (13), 07. 06. (2), 08. 09 (2), leg.: Kutasi Cs. (BTM) Tihany, Külső-tó 2001. 07. 05. (1), leg.: Kutasi Cs. (BTM) Vizsoly, Hernád-holtág 2002. 05. 22. (1), 2002. 07. 29. (1), leg.: Hegyessy G. (KFM) (BTM - Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc; K F M - Kazinczy Ferenc Múzeum, Sátoraljaújhely; M T M - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)

Összefoglalás A Steven-turzásfutó (S. steveni) ritka és értékes faunaelemünk, melynek a z utóbbi idő­ ben számos új hazai lelőhelye vált ismertté. A klímaváltozás hatására hazánkban is fellépő felmelegedés a faj szélesebb elterjedését segítheti, bár újabb adatai főként a z intenzív spe­ ciális vízparti mintavételezéseknek, mint pl. a parttaposásnak köszönhetők. A faj biztos azonosítását nehezíti, hogy meglehetősen hasonlít a közel rokon egyszínű turzásfutó (S. mixtus) egyes színváltozataira, melyek közönségesek a vízparti területeken. A S. steveni 13 eddig ismert hazai lelőhelyéből 9 a tág értelemben vett Bakony területé­ r e esik, a faj előfordulását ezeken a területeken parttaposással sikerült igazolni. Élőhelyei meleg és száraz, természetközeli területek vízhez közeli, elsősorban tóparti régióira esnek, ahol főként agyagos-humuszos, kötött vízparti talajokon fordul elő. A vizes-nedves élőhelyek védelme számos más élőlénycsoport szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, ezek megőr­ zése a Steven-turzásfutó számára is alapvető fontosságúak. Valószínűsíthetjük, hogy a továb­ biakban e z a faj - a z intenzív vízparti kutatások hatására - hazánk más régióiból is előkerül.

Köszönetnyilvánítás Köszönetemet szeretném kifejezni Szél Győzőnek a tárgyalt faj elterjedéséhez adott értékes információkért. Hegyessy Gábort pedig azért illeti köszönet, mert hozzájárult a z általa gyűjtött Stenolophus steveni lelőhelyének közléséhez és a gyűjtés körülményeinek pontos ismertetéséhez.

Irodalom CSÍKI E. (1946): Die Käferfauna des Karpaten-Beckens I . - Budapest pp. 796. DÉVAI GY., HARANGI J. & MISKOLCZI M . (2000): BioTér 2.0 Program (Botanikai Hálótér képező Program) - kézirat GUÉORGUIEV, B. V. - GUÉORGUIEV, V. B (1995): Catalogue of the ground-beetle of Bulgaria - Pensoft, Sofia-Moscow, pp. 279 HURKA, K (1996): Carabidae of the Czech and Slovak Republics - Kabourek, Zlin, pp. 565 KUTASI CS. (1998): Futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) Liter környékéről - A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13 (1994): 73-87. KUTASI CS. (2002): Védett futóbogarak elterjedése a Bakonyban I . - A szegélyes futrinka

(Carabus marginalis decoms SEIDLITZ, 1891) és a Steven turzásfutója (Stenolophus steveni KRYNICKI, 1832) - I . Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia Program és Absztrakt kötete, Budapest: 149. LÖBL, I . - SMETANA, A. (eds.) (2003): Catalogue of Palearctic Coleoptera. Volume 1. Archostemata Myxophaga - Adephaga. - Apollo Books, Stenstrup, pp. 819. PETRI, K. (1912): Siebenbürgens Käferfauna - Hermannstadt pp. 376. R o z N E R GY. (2003): A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület futóbogár faunájának vizsgálata (Coleoptera: Carabidae) - Natura Somogyensis 5: 123-130. SCIAKY, R. - PAVESI, M . (1986): Nuovi dati geonemici su Carabidae Italiani - Atti della Societa italiana di Scienze naturali e del Museo civico di Storia naturale di Milano 127 (1-2): 13-26. SZÉKESSY V (1943): Die Koleopteren-fauna der Halbinsel-Tihany - A Magyar Biológiai Kutató Intézet Munkái 15: 358-399.

SZÉL GY. (2006): New ground beetle species in the Hungarian fauna (Coleoptera: Carabidae) - Folia entomologica hungarica 67: 37-54. SZÉL GY. - KUTASI, CS. (2003): Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata - A Bakonyi Természet­ tudományi Múzeum Közleményei 20: 77-106. TÓTH L. (1973): A Bakony-hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae) - Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 12: 275-351. VARGA Z . , KASZAB Z . & PAPR J. ( 1 9 9 0 ) : Rovarok - Insecta - In: RAKONCZAY Z . (szerk.): Vörös Könyv. A Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. - Akadémiai Kiadó, Budapest: 178-262.

A szerző címe (Author's address):

KUTASI Csaba Bakonyi Természettudományi Múzeum 8420 Zirc, Rákóczi tér 3-5. [email protected]

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 24-2007; 87-94

A F É M K É K BÁRSONYFUTÓ

(OPHONUS GAMMELI

SCHAUBERGER, 1932)

H A Z A I ELTERJEDÉSE ÉS

ÉLŐHELYEI

(COLEOPTERA: CARABIDAE) 1

KUTASI CSABA & SZÉL GYŐZŐ

2

'Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc 2

Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest

Abstract: Distribution and habitats of Ophonus gammeli SCHAUBERGER, 1932 in Hungary (Coleoptera: Carabidae) - A complete list of localities and other collecting data of Ophonus gammeli of Hungarian occurence are given. The present account is based on material from the collections of the Hungarian Natural History Musem (Budapest), the Bakony Natural History Musem (Zirc), the Janus Pannonius Museum (Pécs), the Mátra Musem (Gyöngyös) and the private collection of Imre Retezár and Béla Tallósi. Literature data were also taken into consideration. In Hungary, this species was found mainly in dry oak forests, but also in abandoned apple orchards, gallery forests and other mesophilous bushy habitats along streams at elevations between 20Ü and 500 m mainly in Transdanubia. It was found between April and September, but the period with most frequent captures is June. Kulcsszavak: Ophonus gammeli, futóbogarak, magyarországi lelőhelyadatok, élőhelyek

Bevezetés A fémkék bársonyfutó (Ophonus gammeli) (kép a belső borítón) a külföldi irodalom sze­ rint nagyon ritka, lokális előfordulású, sporadikus elterjedésű faj. HURKA (1996), illetve WRASE (2004) szerint száraz, illetve mérsékelten száraz síkvidéki élőhelyeken, lomberdők sze­ gélyén és tisztásain fordul elő. Első magyarországi előfordulását SCHAUBERGER (1932) már a faj leírásakor közli Máriabesnyőről (Pest megye), azóta a hazai faunisztikai közleményekben újabb előfordulási adatok váltak ismertté. SZÉL 1996-ban összegezte az O. gammeli addig is­ mert hazai adatait. Jelen közleményünkben összefoglaljuk az eddig publikált elterjedési és élőhelyadatokat, valamint ismertetjük saját gyűjtési tapasztalatainkat. Kiegészítésként közöl­ jük a Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest) (MTM), a Bakonyi Természettudo­ mányi Múzeum (Zirc) (BTM), a Janus Pannonius Múzeum (Pécs) (JPM) és a Mátra Múzeum (Gyöngyös) (MM) gyűjteményeinek adatait. A régi és új adatok összefoglalásával e viszony­ lag ritka faj hazai elterjedési- és élőhelyviszonyait szeretnénk tisztázni.

A fémkék bársonyfutó elterjedése A fémkék bársonyfutót Schauberger írta le 1932-ben a szerbiai Zlatiborból. A holotípus jelenleg Ausztriában a Linzi Biológia Centrumban található (SCHWARZ-WAUBKE et al. 2003). SCHAUBERGER (1932) a típuspéldány lelőhelyén kívül további előfordulásokat közöl Ausztri­ ából Bécsből, Magyarországról pedig Máriabesnyőről. SCIAKY (1987) Romániából Mezőzáhról (Zau de Cámpie) és az egykori Csehszlovákiából közölt adatokat: Moravia, Kovakov és az Esztergommal határos Párkány (Stúrovo) területéről. JÁCH at al. (2001) Bur­ genlandból közölték. A fémkék bársonyfutó (Ophonus gammeli) közép-kelet európai faj, amely Ausztriában, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, a Cseh Köztársasáságban, Görögországban, az egy­ kori Jugoszláviában, Magyarországon, Moldáviában, Olaszországban, Oroszország dél-euró­ pai részén, Szlovákiában, Ukrajnában valamint Törökországban fordul elő ( L Ö B L - SMETANA 2003). Az egykori Jugoszlávia mai felosztása szerinti adatait DROVENIK és PEKS (1999) fau­ nakatalógusában találjuk meg, ahol Bosznia-Hercegovina mellett Szerbia és Montenegro is szerepel. Ezek mellé horvátországi előfordulását is felvehetjük a M T M adata (Croatia: Gospic) alapján. A romániai előfordulást az M T M gyűjteményében levő Báziásról (Bazias), illetve Herkulesfürdőről (Báile Herculane) származó példányok is megerősítik. A magyarországi lelőhelyek közül CSÍKI (1946) Máriabesnyőn kívül Budapestet és Sió­ fokot említi. HORVATOVICH (1978) a Gebhardt Antal által gyűjtött mecseki példányokról tesz említést. SZÉL (1996) újabb adatait teszi közzé a Budai-hegyekből (János-hegy), a Pi­ lisből, a Vértesből, Isaszegről és Egerből. KUTASI (2000) a Pannonhalmi-dombvidékről (Pannonhalma, Ravazd, Bakonypéterd) valamint a Bakonyból (Vilonya) publikálta előfor­ dulását. Később közölték a Fertő-Hanság Nemzeti Parkból (Osli) (SZÉL - BÉRCES 2002) és Leányfaluról (HEGYESSY - SZÉL 2002) is. A Bakonyból (Hárskút: Ráktanya) 70 éves, régen felhagyott almaültetvény talajcsapdázása során is előkerült (KUTASI et al. 2004). RETEZÁR és SZÉKELY (2005) a Balaton-felvidékről, Vöröstóról ismertetik. UTM Hàlotèrkëp: Magyarország

!

M

1. ábra: Az Ophonus gammeli előfordulása Magyarországon

A fémkék bársonyfutó fent említett publikált adatain kívül, zömmel saját gyűjtéseink alapján további előfordulásai váltak ismertté a Dunántúli Középhegységből. A Bakonyból Porvárói - a hárskútihoz hasonlóan - , régen felhagyott almaültetvényből, a Zirci Arboré­ tumból és Literről kerültek elő példányai talajcsapdázással. A Vértesben a Gánthoz tarto­ zó Kőhányáson, Száron és Várgesztesen is fogták. A M T M gyűjteményében két régi gyűj­ tésből származó székesfehérvári, illetve simontornyai példányra bukkantunk. A fémkék bársonyfutót 1987-ben Zebegényben is megfogták. A pécsi Janus Pannonius Múzeum gyűjteményében a Mecsekből Vágotpusztán és a Tubesen gyűjtött példányokat találtunk, továbbá a fajnak még egy dél-dunántúli adata is ismertté vált Kétújfaluról. A faj magyarországi elterjedését a BioTér program segítségével (DÉVAI et al. 2000) U T M térképen ábrázoltuk (1. ábra).

Élőhelyi és egyéb gyűjtési adatok Ez a ritka futóbogárfaj a síkvidékek árnyékos-félárnyékos, száraz-mérsékelten száraz élőhelyein szórványosan fordul elő (WRASE 2004), megtalálható még lombhullató erdők szegélyén, tisztásain, valamint bokros élőhelyeken (HURKA 1996). Moldávia középső és ke­ leti részén május és augusztus között száraz tölgyesekben észlelték (NECULISEANU MATALIN 2000). Bulgáriában július és október között fogták, 200 és 1000 méter tengerszint­ feletti magasságok között (GUÉORGUIEV B. - GUÉORGUIEV V 1995).

A fémkék bársonyfutó a már idézett külföldi szakirodalom szerint síkvidéki előfordulá­ sú. Hazánkban a Pannnonhalmi-dombvidéken és a Balaton-felvidéken 200 méter körüli magasságban fogták, amíg a Mecsekben és a Dunántúli Középhegységben 300 és 500 mé­ ter között. Többnyire erdőlakó, de a Pannonhalmi-dombságban szántó széléről, a Vértes­ ben pedig lejtősztyeppből került elő. Pontos gyűjtési adatai alapján főként száraz tölgyesek­ ben, ezen belül cseres-tölgyesben és mészkedvelő tölgyesben él, vagy ez utóbbi helyére te­ lepített fenyvesben. Előfordul ezen kívül felhagyott almaültetvényekben, ligetes-cserjés élő­ helyeken valamint fáslegelőkön is. További élőhelyei még a patak menti bodzás, cserjés, i l ­ letve tölgy-kőris-szil ligeterdő. A gyűjtések zömét talajcsapdával végezték, de egyeléssel, kövek forgatásával is előkerült. A gyűjtési adataiból látható, hogy április elejétől októberig fogták, de a legtöbbször júniusban került elő (2. ábra).

03.

04.

05.

06.

07.

08.

09.

10.

hónapok

2. ábra: Az Ophonus gammeli gyűjtési időpontjai a gyűjteményi adatok alapján

Amíg a lelőhelyek zömében mindössze néhány példánya került elő, a Gerecsében au­ gusztus 18. és szeptember 22. között 10 ecetes talajcsapdával 31 példányt gyűjtöttünk. Tata­ bányán a Csúcsos-hegyen 366 méter magasan elterülő mészkedvelő tölgyesbe telepítettük a csapdákat. A poharak lehelyezésekor és felszedésekor egyeléssel is sikerült gyűjteni néhány példányt kövek forgatásakor. Kőhányáspusztai lelőhelyéhez hasonlóan ezen az élőhelyen is a magyar gyalogormányossal (Otiorhynchus hungaricus) együtt fordult elő. A fémkék bársonyfutót terepen nem lehet elkülöníteni a nála sokkal gyakoribb sötét bársonyfutótól (Ophonus nitidulus STEPHENS, 1828). Tapasztalataink szerint rokon fajával együtt fordult elő a Bakonyban és a Vértesben, míg a Pannonhalmi-dombvidéken és a Ge­ recsében a sötét bársonyfutó nem volt jelen.

A magyarországi lelőhelyadatok felsorolása Az alábbiakban a hazai lelőhelyek listáját adjuk meg tájegységek szerint. A tájegységek után közvetlenül azok a hivatkozások szerepelnek, melyek tartalmaznak ide vonatkozó ada­ tokat, a lelőhely-közlésekkel együtt. A településnév után a közvetlen lelőhely, illetve az élő­ hely neve, a gyűjtés módja és ideje következik. A gyűjtött példányok számát zárójelben ad­ tuk meg. Az adatsort a gyűjtő neve, illetve a gyűjtemény nevének rövidítése zárja, ahol a példány fellelhető. Ez utóbbi zárójelben áll. A gyűjtemények felsorolásánál az alábbi rövi­ dítéseket alkalmaztuk: BTM: Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc JPM: Janus Pannonius Múzeum, Pécs M M : Mátra Múzeum, Gyöngyös M T M : Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest Rím: Retezár Imre magángyűjteménye TBm: Tallósi Béla magángyűjteménye

DÉL-DUNÁNTÚL HORVATOVICH (1978), TALLÓSI et. al (2006): Montes-Mecsek (4) leg.: Gebhardt A . Kétújfalu: 1989. I V 08. leg.: Sár J. (1) (JPM) Bános, Vágotpuszta: 1953. V 22. (1) leg.: Gebhardt A . (JPM) Pécs, Tubes, Querco-Carpinetum, talajcsapda: 1971. V. 10 - V I . 10. (1) leg.: Horvatovich S. (JPM)

MEZŐFÖLD Simontornya: 1913. V I I . 15. (1) leg.: Pillich F. ( M T M ) Székesfehérvár: 1925. (1) (MTM)

9(1

BALATON DÉLI PARTJA CSÍKI (1946): Siófok SZÉL (1996): Siófok Siófok, coll: Csiki E. (1) leg.: Lichneckert (1) (MTM)

HANSÁG SZÉL - BÉRCES (2002): Osli

Osli, Tölösi-erdő, Fraxino-angustifoliae, egyelés: 1992. V 14. (1) leg.: Scherczer Gabriella (MTM)

PANNONHALMI-DOMBSÁG KUTASI (2000): Pannonhalma: Jánosmajori út, Ürge-völgy (szántószél, talajcsapda), Ravazd: Macskalik-tető (cseres-tölgyes, talajcsapda), Rekettyés (cseres-tölgyes, talaj­ csapda), Bakonypéterd: Lábatlan-szék (cseres-tölgyes, talajcsapda) Bakonypéterd, Lábatlan-szék, cseres-tölgyes, talajcsapda: 1995. IX - X. (1) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Pannonhalma, Ürge-völgy, szántószél, talajcsapda: 1997. V. 4 - V I I . 1. (2), VII.1-31. (1), V I I I . 31 - IX. 1. (1), Jánosmajori-út, egyelés: 1997. V 17. (1) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Ravazd, Macskalik-tető, cseres-tölgyes, talajcsapda: 1997. V 16 - V I . 04. (1) leg.: Kutasi Cs. (BTM)

BAKONY KUTASI (2000): Vilonya, Külső-hegy, fenyves 1998. KUTASI et al. (2004): Hárskút, felhagyott almaültetvény, talajcsapda 2002, 2003. RETEZÁR - SZÉKELY (2005): Vöröstó, Hosszú erdő, fás legelő, ecetes talajcsapda: 2005. V I I I . 2 0 - 2 7 , V I I I . 2 7 - I X . 17. Hárskút, Ráktanya, felhagyott almás, ecetes talajcsapda: 2002. IX. 7. (3), IX. 20. (1), glikolos talajcsapda: 2003. V I . 22. (2), 2005. V I I . 1. (2), IX. 1. (4), IX. 30. (2) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Liter, Bendola-patak, bodzás, talajcsapda: 1996. V I . 6. (1) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Porva, Szépalmapuszta, felhagyott almás, talajcsapda: 2005. V I . 29. (1) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Rezi, Rezi-erdő, talajcsapda: 1995. V I . 30. (2), V I I I . 13. (5) leg.: Szásziné Horváth H . (BTM) Vilonya, Külső-hegy, fenyves, talajcsapda: 1998. VII.8 - V I I . 22. (1), 2001. I V 26. (1) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Vöröstó, Hosszú erdő, fás legelő, ecetes talajcsapda: 2005. V I I I . 20 - 27, (1) (Retezár Imre magángyűjteménye) V I I I . 27 - IX. 17. (2) leg.: Retezár Imre (Rím, BTM) Zirc, Arborétum, talajcsapda: 2004. V I I I . 4 - IX. 2. (1) leg.: Kutasi Cs. (BTM)

VÉRTES SZÉL (1996): Vértes Gánt, Kőhányás, tölgyes, talajcsapda: 1998. V I I . 26 - 31. (4), Kőhányás, Kis-Bükk, 1998. V I I . 18. (3) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Szár, Nádaskúti-völgy: 1997. V. 15. (2), 1998. V 30. (3), Nagy-Szállás-hegy, lejtősztyepp, talajcsapda: 1997. V 17. (2), V. 17 - V I . 14. (1), Nagy-Farkas-torok: 1998. V I . 20. (2) leg.: Kutasi Cs. (BTM) Várgesztes, talajcsapda hús csalétekkel: 1966. V I . 11. (1) leg.: Retezár I . (Retezár Imre magángyűjteménye), Várhegy, ecetes talajcsapda: 2000. V I I I . 1-6. (4) leg.: Tallósi B, (TBm)

GERECSE Tatabánya, Csúcsos-hegy, 366 m, mészkedvelő tölgyes, forgatás: 2007. V I I I . 18. (3) ecetes talajcsapda: 2007. V I I I . 18 - IX. 22. (31), forgatás: 2007. I X . 22. (1). leg.: Kutasi Cs. (BTM)

PILIS SZÉL (1996): Pilis HEGYESSY - SZÉL (2002): Leányfalu

Pilis, (Pilisszántó) Hosszúhegy: 1969. V I . 27., egyelés (1) leg.: Horvatovich S. ( M T M ) Leányfalu: 1969. 06. 15. (1) leg.: Podlussány A. ( M M )

BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE CSÍKI (1946): Budapest SZÉL (1996): Budai-hegyek (János-hegy) Budapest: 1909. 09. 21. (1) ex. coll: Gurányi I . , 1913. V 30. (1) leg.: Csiki E., 1933. V I I . (1) leg.: Kaszab Z., János-hegy: 1934. V I I . 26. (1), 1935. V I . 27. (1) leg.: Kaszab Z., Budai-hegyek, Hármashatárhegy: 1970. V I . 07. (1) leg.: Kismarjai E . (MTM). Vadaskert: 1966. V 15. (1) leg.: Retezár I . (Retezár Imre magángyűjteménye)

GÖDÖLLŐI-DOMBSÁG CSÍKI (1946): Máriabesnyő SZÉL (1996): Isaszeg Isaszeg: 1906. V (1) leg.: Diener H . (MTM) BÖRZSÖNY Zebegény: 1987. V 31. (1) leg.: Szalóki D. (MTM)

BÜKK SZÉL (1996): Eger

Eger: 1955. IV. 27. (1) leg.: Reskovits M . (MTM)

Összefoglalás Habár a fém kék bársonyfutó hazánkban nem annyira ritka, mint ahogy HURKA (1996) és WRASE (2004) írják, de nálunk is a lokális előfordulású, kis populációban előforduló fu­

tóbogarak közé tartozik. Az áprilistól októberig gyűjthető faj Magyarországon az eddigi ta­ pasztalataink alapján leginkább júniusban gyűjthető. Hazánkban elsősorban a Dunántúlon, a Dunántúli-Középhegységben és az azt övező dombvidéken fordul elő. Gyűjtései alapján az Ophonus gammeli hazánkban szárazságkedvelő, főként domb- és hegyvidéki, erdei faj, amely elsősorban száraz tölgyesekben él.

Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Retezár Imrének és Tallósi Bélának, hogy gyűjteményi adataikat rendelkezésünkre bocsátották, valamint Kisbenedek Tibornak és Horvatovich Sándornak, a Janus Pannonius Múzeum gyűjteményi anyagainak eljuttatásáért. Köszönetet mondunk továbbá Köbödöcz Viktornak hasznos tanácsaiért.

Irodalom CSÍKI E. (1946): Die Käferfauna des Karpaten-Beckens I . - In: TASNÁDI-KUBACSKA, A . (ed.): Naturwissenschaftliche Monographien, I V - Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 796. pp. DÉVAI GY. - HARANGI J. & MISKOLCZI M . (2000): BioTér 2.0 Program (Botanikai Hálótérképező Program) - kézirat DROVENIK, B. - PEKS, H . (1999): Catalogus Faunae. Carabiden der Balkanländer. Coleoptera. Carabidae. - In: Coleoptera. Schwanfelder Coleopterologische Mitteilungen, 15, Schwanfeld, 1-123. GUÉORGUIEV, B. V. - GUÉORGUIEV, V B (1995): Catalogue of the ground-beetle of Bulgaria - Pensoft, Sofia-Moscow, 279 pp. HEGYESSY G . - SZÉL GY. (2002): A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye, Carabidae (Coleoptera) Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 26: 189-220. HORVATOVICH S. (1978): Adatok Dél-Dunántúl bogárfaunájához I . (Coleoptera: Cicindelidae, Carabidae) - A Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 22: 45-55. HURKA, K (1996): Carabidae of the Czech and Slovak Republics - Kabourek, Zlin, 565 pp. JACH, M . A., KOMAREK, A., SCHILLHAMMER, H., SCHUH, R., & RÖBLER, G . (2001): Bemerkenswerte Käferfunde aus Österreich (Coleoptera) - Koleopterologische Rundschau (Coleopterological Review) 71: 217. KUTASI CS. (2000): Futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetből Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 15 (1996): 93-100.

KUTASI CS. - MARKO V. & BALOG A., ( 2 0 0 4 ) : Species composition of carabid (Coleoptera: Carabidae) communities in apple and pear orchards in Hungary - Acta Phytopathologica et Entomologica Hungarica 39 (1-3): 71-89. LÖBL, I - SMETANA, A. (eds.) (2003): Catalogue of Palearctic Coleoptera. Volume 1. Archostemata Myxophaga - Adephaga. - Apollo Books, Stenstrup, 819. p. NECULISEANU, Z. Z. - MATALIN, A . V (2000): A Catalogue of the ground beetles of the Republic of Moldova (Insecta, Coleoptera: Carabidae). Pensoft, Sofia - Moscow, 164 pp. RETEZÁR I . - SZÉKELY K. (2005): Jelentés „A Bakony természeti képe" kutatási program részeként a Balaton-felvidéki NP jelenlegi területén kívül eső, védelemre javasolt területek Coleopterológiai ku­ tatásáról 2005. évben - kézirat, Bakonyi Természettudományi Múzeum, adattár, 8 p. SCHAUBERGER, E. ( 1 9 3 2 ) : Zur Kenntnis der paläarktischen Harpalinen. ( 9 . Beitrag). Koleopterologische Rundschau 18: 4 9 - 6 4 . SCHWARZ-WAUBKE, M . , SCHWARZ, M . , GUSENLEITNER E, GUSENLEITNER, J., MALICKY, M . , MALICKY-RUZICKA, H . & VOGTENHUBER, P. ( 2 0 0 3 ) : Insekten-Typen am Biologiezentrum Linz. Teil I Beitr. Naturk. Oberösterreichs 12: 4 0 7 - 4 5 0 . SCIAKY, R. (1987): Revision del specie paleartiche occidentali del génère Ophonus Dejean, 1821. Memorie délia Société Entomologica Italiana 64 (1986): 29-120. SZÉL GY. (1996): Rhysodidae, Cicindelidae and Carabidae (Coleoptera) from the Bükk National Park - The Fauna of the Bükk National Park 159-222. p. SZÉL GY. - BÉRCES S. (2002): Carabidae (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park - The fauna of the Fertő-Hanság National Park, 379-399. p. TALLÓSI B . , SZÉL GY., PURGER J. J. ( 2 0 0 6 ) : A Mecsek és környékének állasbogarai és futó bogarai (Coleoptera: Rhysodidae, Carabidae). - In: FAZEKAS, I . (ed.): A Mecsek állatvilága I . (The fauna of the Mecsek Mts 1, Hungary.) Folia Comloensis 15: 51-114. WRASE, D. W. (2004): Harpalina. - In: FREUDE, H., HARDE, K. W , LOHSE, G . A. & KLAUSNITZER, B.: Die Käfer Mitteleuropas. Bd. 2 Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer) - SpektrumVerlag (Heidelberg/Berlin), 2. Auflage.

A szerzők címe (Author's address):

Dr. KUTASI Csaba Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zirc, Rákóczi tér 1-3. [email protected] Dr. SZÉL Győző Magyar Természettudományi Múzeum Allattára H-1088 Budapest, Baross u. 13.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 24-2007; 95-102

BOROSCSAPDÁZÁS: MÓDSZER A CINCÉREK (COLEOPTERA: CERAMBYCIDAE) EGYEDSZÁMÁNAK ÉS ÉLŐHELYÜK ÁLLAPOTÁNAK ÉRTÉKELÉSÉRE MAGYARORSZÁGI TÖLGYESEKBEN

MEDVEGY MIHÁLY, PINTÉR ANTAL, SZÉKELY KÁLMÁN, RETEZÁR IMRE & SZALÓKI DEZSŐ

Abstract: Wine-trapping - a method for monitoring longhorn beetles (Coleoptera: Cerambycidae) and evaluating the state of their habitat in Hungarian oak forests - Red-wine with water and banana was applied as a wine trap (suspended on oak trees) for observation of Cerambycidae in various oak forests first at all on the Balaton Highland during 7 years. Members of the following insect orders were espe­ cially attracted by the traps: Diptera, Hymenoptera, Lepidoptera (mainly Noctuidae) and Coleoptera (mainly Cetoniidae, Lucanidae and Cerambycidae). Thirty-eight species of Cerambycidae are listed. We proposed to select some Coleoptera species which are suitable for monitoring the all oak forests because they are developing in different parts of the oak tree: Lucanus cervus (Lucanidae) - develop­ ing in lower part of living trunks; Cetonischema aeruginosa (Cetonidae) - in debris of hollows; Cerambyx cerdo (Cerambycidae) - in dead parts of living trunk; Purpuricenus kaehleri (Cerambycidae) - in recent­ ly died branches of several cms wide; Trichoferus pallidus (Cerambycidae) - in recently withered trunks; Plagionotus detritus (Cerambycidae) - in recently withered thick branches.

Bevezetés Régóta ismert, hogy sikeresen lehet rovarokat csalogatni és gyűjteni különféle illatanya­ gokkal, gyümölcsökkel (STREIT 2004). A talajcsapdákkal (benne etilénglikol, sör, ecet stb.) már régóta vannak tapasztalatai a bogarászoknak, elsó'sorban futóbogarakat (Carabidae) gyűjtöttek ily módon (SZÉL & KUTASI 2003). Lepkéket fához kötözött mézes szivaccsal,

egyéb édes nedvekkel csalogattak. Erdészeti kutatások keretében fitohormonokat (elsősor­ ban szúcsapdákban), szexferomonokat használnak fel a kártevők kimutatására, részben az egyedszám, részben a lehetséges (fenyegető) kártétel becslésére (ALLISON, BORDEN &

SEYBOLD 2004). Fatörzsre akasztott alkoholtartalmú csapdákkal cincérek gyűjtéséről is be­ számoltak (DALL'OGLIO & FILHO 1997), illetve általánosságban is leírják, hogy az alkohol vonzza a xilofág cincéreket (MAETO, SATO & MIYATA 2002).

Cincérek csapdázásával 7 éve próbálkozunk. Csalogatóanyagként többféle bort (vörös, fe­ hér, száraz, édes), egyéb szeszt (különböző gyümölcslevekhez adott pálinka, sör), gyümölcsöket (banán, körte), adalékot (tannin) és tartósítószereket (só, rézgálic, antibiotikum) használtunk.

Vizsgálataink célja a módszer hatásosságának megítélése mellett olyan fajok kiválasztá­ sa, melyek rendszeresen kerülnek a boroscsapdákba, s ezáltal alkalmasak lehetnek a vizs­ gált tölgyesek állapotának nyomon követésére, monitorozására is.

Módszer Különböző próbálkozások után az alábbi csapdázási módszert találtuk legalkalmasabb­ nak cincérek megfigyelésére: 1,5-2 l-es üdítős műanyag flakon felső oldalára 5-6 cm átmé­ rőjű ablakot vágtunk. A kupakon egy kampós végű, kellően erős drótot vezettünk át, me­ lyen egy hurkot is kiképeztünk - ennek és egy 5 m-es, kampóban végződő rúd segítségével tudtuk a csapdát a magasban faágon elhelyezni. Száraz vörösbor és víz 1:1 arányú keveré­ kéből 4-5 dl-t tettünk a flakonba, s hozzáadtunk egy negyed érett banánt. Mellétettünk egy olyan nagyobb fadarabot, ami alkalmas arra, hogy a rovarok felmásszanak rá, s ne fulladja­ nak bele a folyadékba. A csapdát 5-7 m magasságban helyeztük el a fákon, részben a törzs közelében, részben külső ágakon. Az április elejétől augusztus végéig terjedő időszakot vizsgáltuk. A csapdákat másnaponta ellenőriztük, ürítettük, a rovarok túlnyomó részét a határozást követően elengedtük. (Az esetleg kábult, „részeg" bogarakat tiszta vízzel lemos­ tuk, néhány percen belül általában magukhoz tértek.) Jelen munkában a fentebb ismertetett módszerrel, különböző magyarországi tölgyesek­ ben szerzett tapasztalatainkról számolunk be: vizsgáltuk, milyen rovarcsoportok, mely bo­ gárcsaládok, s elsősorban mely cincérfajok voltak megfigyelhetők.

Vizsgálati helyek Balaton-felvidék: Aszófő (Af) - Öreg-hegy nyugati széle (180 m, 46° 56', 17° 49,5'). Régi legelő, öreg, 1 m törzsátmérőt is meghaladó ritkásan elhelyezkedő beteg kocsánytalan tölgyek (kb. 20 fa), vegyes bokros aljnövényzet Balatonakaii (Ak) - Pántlikamajor (160 m, 46° 53,6', 17 44,8'). Legelő, 50 év körüli kocsánytalan és molyhos tölgyek Balatonalmádi (Al) - Megye-hegy (230m, 47° 03,3', 18° 00'). Régi legelő, 50 év körüli kocsánytalan és molyhos tölgyek, vegyes bokros aljnövényzet Balatonudvari (Ud) - Keresztfa-tető (340 m, 46° 55,6', 17° 46,2'). 50 év körüli kocsány­ talan- és csertölgy erdő ritkásabb, naposabb részekkel, elegyes feketefenyők (folyamatosan kitermelve), vegyes bokros aljnövényzet Tihany (Ti) - Apáti-hegy (210 m, 46° 54,7', 17° 51,6') Molyhos tölgyek, virágos kőrisek, gyepes, bokros területen Vászoly (Vá) - Öreg-hegy (270 m, 46° 55,6', 17° 46,9'). 30-50 év körüli kocsánytalan tölgyerdő, mellette felhagyott gyümölcsös Vöröstó (Vö) - Turi-hegy (330 m, 46° 57,6', 17 44,6'). Felhagyott legelő, ritkásan álló, igen öreg (2-300 éves), 1 m törzsátmérőnél vastagabb, beteg kocsánytalan és csertölgyek (összesen kb. 50 fa) u

ü

Eszaki-Bakony: Márkó (Má) - Hárskútra vezető út közelében (240 m, 47° 09', 17° 49,3') 50 év körüli ko­ csánytalan tölgyes irtásokkal

Budai-hegység: Budapest (Bu) - Normafa (460 m, 47° 30,3', 18° 58,3'), 50 év körüli kocsánytalan tölgyes, irtásokkal. Pilis: Csobánka (Cs) - Oszoly-csúcs (300 m, 47° 38,8', 18° 58,6'), 60 év körüli kocsánytalan tölgyes, a déli lejtős oldalban csenevész, 50 év körüli molyhos tölgyek Pomáz (Po) - Kő-hegy (310 m 47° 40,3', 19° 0,9'). Meredek déli oldalban 50 év körüli kocsánytalan tölgyek Szentendre (Sz) - Sztaravoda, Mély-mocsár környéke (320 m, 47° 42,7', 19° 02,7'), 50 év körüli kocsánytalan tölgyerdő, irtásokkal Gödöllői-dombság: Gödöllő (Gö) - (250 m, 47° 36', 19° 23,8') A várostól északkeletre, kocsánytalan tölgyer­ dő nyiladékában, elszórtan gyertyán, kőris Vértes: Várgesztes (Vg) - Kőhányáspuszta, Vadász-dombok (250 m, 47° 27', 18" 22,5') - vegyes 80-100 éves kocsánytalan és csertölgyek, elegyes juhar, hárs, kőris, gyertyán, a déli lejtős ol­ dalban 30-50 év körüli molyhos tölgyek Fenti vizsgálati helyek közül a legmelegebb, legszárazabb mikroklímájú területek a Balatonakaii, Balatonalmádi, Tihany, továbbá Csobánka és Várgesztes vizsgálóhelyek déli lejtős oldalai voltak.

Eredmények Tölgyeseinkben bogarak (ezen belül elsősorban cincérek) faunisztikai kutatására a fen­ tebb leírt boroscsapdázási módszert május elejétől július végéig érdemes végezni. A bogarakon (Coleoptera) kívül elsősorban legyek (Diptera), bagolylepkék (Noctuidae), da­ razsak (Vespidae), fürgeszöcskék (Tettigoniidae) és recésszárnyúak (Neuroptera) látogatták a csapdákat. A legrendszeresebben megfigyelt bogárfajok a következő családokból kerültek ki: szar­ vasbogarak (Lucanidae: Lucanus cervus LINNAEUS, 1758, Dorcusparallelepipedus LINNAEUS, 1758), virágbogarak (Cetoniidae: Cetonia aurata LINNAEUS, 1761, Netocia cuprea FABRICIUS, 1775, Cetonischema aeruginosa DRURY, 1770, Liocola lugubris HERBST, 1786), egyéb lemezescsápúak (Scarabaeoidea), pattanóbogarak (Elateridae), lágybogarak (Cantharidae), futóbogarak (Carabidae), dögbogarak (Silphidae), fénybogarak (Nitidulidae), cincérek (Cerambycidae). Nem kerültek a csapdákba a területen egyébként (néha nagyobb számban is) megfigyelt ormányosbogarak (Curculionidae), levélbogarak (Chrysomelidae), s csak elvétve találtunk szúfarkast (Cleridae), díszbogarat (Buprestidae).

A csapdákból előkerült Cerambycidae fajok (nomenklatura MEDVEGY 2001 szerint): LEPTURINAE Rhagium mordax DEGEER, 1775 - cser-tövisescincér - csak 2 példány, Sz, Vg Rhagium sycophanta SCHRANK 1781 - tölgyes-tövisescincér - május-júniusban 1-2 példány rendszeresen, Af, Ak, A l , Ud, Vá, Vö, Má, Cs, Po, Sz, Vg Stenocorus meridianus LINNAEUS, 1758 - fűzcincér - június-júliusban rendszeresen, Ud, Bu, Cs, Po, Sz, Vg Stenocorus quercus GÖTZ, 1783 - tölgycincér - csak néhány példány, Cs, Po Akimerus schaefferi LAICHARTING, 1784 - szilfacincér - június vége-július eleje, néhány példány, Po, Sz, Gö Dinoptera coliaris LINNAEUS, 1758 - vörösnyakú virágcincér - csak 2 példány, Ud, Po Cortodera humeraiis SCHALLER, 1783 - négyfoltos cserjecincér - csak néhány példány, Cs Grammoptera ustulata SCHALLER, 1763 - aranyszőrű galagonyacincér - csak 1 példány, Cs Grammoptera variegata GERMAR, 1824 - fekete galagonyacincér - csak 1 példány, Cs Anoplodera rufípes SCHALLER, 1783 - vöröslábú virágcincér - csak néhány példány, Af, Cs, Vg Brachyleptura scutellata FABRICIUS, 1781 - hegyi virágcincér - csak néhány példány, Cs, Po, Sz, Vg Pedostrangalia revestita LINNAEUS, 1767 - kétszínű karcsúcincér - csak 2 példány, Cs, Po Leptura aurulenta FABRICIUS, 1792 - sárgaszőrű szalagos cincér - júliusban elég rendszere­ sen l - l példány, Af, Ud, Vö, Po, Sz, Gö, Vg Leptura (Rutpela) maculata PODA, 1761 - tarkacsápú karcsúcincér - júliusban, viszonylag kis egyedszámban, Af, Ak, A l , Ud, Vö, Má, Cs, Po, Sz, Vg NECYDALINAE Necydalis ulmi CHEVROLAT, 1838 - aranyszőrű fürkészcincér - június vége-július, csak néha l - l példány, Ud, Vö, Sz CERAMBYCINAE Trichoferus paliidus OLIVIER, 1790 - sápadt éjcincér - július, augusztus, nem rendszeresen, de néha egyszerre több példány is, Af, Ak, A l , Ud, Ti, Vö, Cs, Po, Sz, Vg Cerambyx cerdo LINNAEUS, 1758 - nagy hőscincér - június, inkább csak az öreg, beteg fákról l - l példány, Af, Ak, A l , Ud, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Cerambyx velutinus BRULLÉ, 1832 - egyszínű hőscincér - 1 példány: Vö Cerambyx (Mesocerambyx) scopolii FÜSSLINS, 1775 - kis hőscincér - május-június, rendszeresen, Af, Ak, Al, Ud, Ti, Vá, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Axinopalpis gracilis KRYNICKI, 1832 - kecses selymescincér - 1 példány, Po Obrium cantharinum LINNAEUS, 1767 - nyárfa-hengercincér - 2 példány, Ak, Ti Rosalia alpina LINNAEUS, 1758 - havasi cincér - július, juharfák melletti tölgyekről l - l pél­ dány, Vg Ropalopus clavipes FABRICIUS, 1775 - feketelábú facincér - l - l példány, Po Ropalopus insubricus GERMAR, 1824 - kék-zöld facincér - június, juharfák melletti tölgyek­ ről l - l példány, Vg Ropalopus spinicornis ABEILLE DE PERRIN, 1869 - vöröscombú facincér - csak l - l példány, Al, Ud, Cs, Po, Vg Leioderes kollari REDTENBACHER, 1849 - vörösessárga juharcincér - l - l példány, Bu, Po, Vg

Phymatodes testaceus LINNAEUS, 1758 - változékony korongcincér - májustól júliusig rend­ szeresen 1-2 példány, Af, Ak, A l , Ud, Ti, Vá, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Xylotrechus arvicola OLIVIER, 1795 - gazdászcincér - néha l - l példány, Ud, Vg Xylotrechus antilope SCHÖNHERR, 1817 - fürge darázscincér - májustól júliusig rendszere­ sen 1-2 példány, Af, Ak, Al, Ud, Ti, Vá, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Clytus tropicus PANZER, 1795 - tölgy-díszcincér - csak 1 példány, Ud Plagionotus detritus LINNAEUS, 1758 - sárgafarú darázscincér - június-július, rendszeresen 1-2 példány, Af, Ak, A l , Ud, Vá, Vö, Má, Bu, Cs, Po, Sz, Gö, Vg Chlorophorus figuratus SCOPOLI, 1763 - rajzos darázscincér - 1 példány, Vg Chlorophorus varius MÜLLER, 1766 - díszes darázscincér - 1 példány, Al Isotomus speciosus SCHNEIDER, 1787 - nyírfa-darázscincér - néha l - l példány Ak, Al, Ud, Vö, Sz Anaglyptus mysticus LINNAEUS, 1758 - juhar-díszcincér - néha l - l példány, A l , Cs Purpuricenus kaehleri LINNAEUS, 1758 - vércincér - június elejétől július elejéig rendszeresen 1-2 példány, Af, Ak, A l , Ud, Ti, Vá, Vö, Má, Cs, Po, Sz, Gö, Vg LAMIINAE Mesosa curculionoides LINNAEUS, 1761 - szemfoltos cincér - csak l - l példány, Po, Vg Mesosa nebulosa FABRICIUS, 1781 - ködfoltos cincér - csak 2 példány, Po, Vg

Az eredmények értékelése A cincérfajok egyedszámának értékelése A cincérek közül a legnagyobb egyedszámban a Cerambycinae, kis egyedszámban a Lepturinae és Necydalinae (elvétve Lamiinae) alcsalád képviselői kerültek a csapdákba, a többi alcsalád (Prioninae, Spondylinae, Aseminae) fajai egyáltalán nem. A csapdákban legtöbbször azokat a cincérfajokat találtuk, melyek beteg tölgyek száradó vagy nemrégen teljesen elszáradt törzsében, ágaiban, vastagabb gallyaiban fejlődnek, s emi­ att tölgyfarakásokon, beteg tölgyfatörzseken rajzanak. Azonban nem került a csapdába a farakások egyik leggyakoribb bogara, a vastag (de általában szárazabb) ágakban fejlődő Plagionotus arcuatus LINNAEUS, 1758, jóllehet egyik legközelebbi rokona, a Plagionotus detritus, csakúgy, mint egy másik darázscincér, a Xylotrechus antilope a leggyakoribb csapdá­ ra repülő cincérfajok közé tartoznak. A kifejezetten ritka Clytus tropicus is vastag ágakban fejlődik, mindössze egy példánya került csapdába. A karvastagságú ágakban fejlődő fajok közül a Purpuricenus kaehleri az egyik leggyakoribb csapda-állat, viszont alig került csapdába a gyakori, de száraz ágakban fejlődő Mesosa nebulosa, s nem került csapdába a még szárazabb ágakban fejlődő Callimus angulatus SCHRANK, 1789. Nem kerültek a csapdába azok az egyébként tölgyeseinkben gyakori Cerambycinae alcsaládba tartozó cincérfajok sem, melyek egészen vékony gallyakban fejlődnek: Phymatodes alni LINNAEUS, 1767, Phymatodes pusillus FABRICIUS, 1787 - jóllehet rokonuk a Phymatodes tes­ taceus gyakran (ha egyszerre nem is nagy számban) került a csapdákba - igaz ez utóbbi faj vastag ágakban fejlődik. A Lamiinae alcsaládba tartozó, rőzserakásokon vagy vékony száraz gallyakon általában nagy mennyiségben rajzó Exocentrus, Pogonochaerus fajok, az Anaesthetis testacea FABRICIUS, 1787 vagy a ritka, de a vizsgált területen (Balatonalmádi, Balatonakaii) bizonyított Deroplia genei ARAGONA, 1830 sem repült csapdába. Ezek a felso­ rolt, csapdákba nem került Lamiinae fajok 1 cm-nél is vékonyabb tölgygallyakban fejlődnek.

A hajtásokon, virágokon rajzó cincér fajok képviselői összességében lényegesen kisebb számban kerültek a csapdákba. Kora nyáron a „csapdázott" tölgyeken kopogtatással a leg­ gyakoribb cincérfaj a Cortodera humeralis, viszont csak néhány példányát találtuk a csap­ dákban. Még kevesebb példány került a csapdákba a „csapdás" tölgyfákon is rajzó Grammoptera ustulata, Grammoptera variegata fajokból. Sok virágjáró faj is rajzik a tölgyek körül, mégis csak alig kerültek a csapdákba (Dinoptera coliaris, Anoplodera rufipes, Pedostrangalia revestita, Anaglyptus mysticus), vagy gyakoriságához viszonyítva csak ritkán (Leptura /Rutpela/ maculata). Ezzel szemben a virágcincérek közé sorolt, de nem virágláto­ gató Leptura aurulenta már nagyobb számban volt található. Nem került csapdába a Prioninae alcsaládba tartozó Prionus coriarius LINNAEUS, 1758 (jóllehet a csapdázott fák törzsén - igaz, csak az alsó egy méteren - sok helyen megfigyel­ hető volt). Némely cincérünk esetében csapdázási eredményeink megváltoztatták a cincér „ritkasá­ gáról" alkotott véleményünket: Sápadt éjcincér (Trichoferus paliidus) - imágóként csak teljes esti sötétségben gyűjthető (olyan élő, de beteg tölgyeken, melyek a következő évben már általában nem hajtanak ki), emiatt régebben csak kevés példány került elő, a bogár kifejezetten ritkának számított. Az 1-2 éve elszáradt fák kérge alól a báb vagy a friss, még nem kirepült imágó már nagyobb mennyiségben is nevelhető. Ha éppen van ilyen állapotú fa a csapda közelében, nagy arány­ ban megy a boroscsapdába. Az időnkénti nagyobb szám miatt hajlamosak vagyunk túl gya­ korinak tartani, ami mindenképpen túlzás, bár véleményünk szerint egy expanzióban lévő fajról van szó. Aranyszőrű fürkészcincér (Necydalis ulmi) - többféle lombos fában fejlődik, de hazánk­ ban elsősorban tölgyben, annak odvas belső részében. Extrém ritkaságnak számított, de boroscsapdázással l - l példány időnként megfigyelhető. Vércincér (Purpuricenus kaehleri) - 1 éven belül száradt, alkarvastagságú, főként még a fán levő tölgyágakba petézik, vastagabb fajú tűzifarakásra nem repül. Virágot nem látogat, néha levélen, hajtáson találtuk, meglehetősen ritka cincérnek tartottuk. Igen nagy arányban megy a boroscsapdába,- ezt a tényt a tényleges gyakoriság becslésénél figyelembe kell venni. Kékzöld facincér (Ropalopus insubricus) - Bár nem tölgyben, hanem mezei juharban fej­ lődik, a tölgyfákon elhelyezett csapdákra (20-50 m-en belül voltak mezei juharfák) is re­ pült. Mivel általában a tápnövényén tartózkodik, rejtőzködő életmódú - a szabadban na­ gyon ritkán lehet vele találkozni. Bár célzott kereséssel a bábbölcső fellelhető, abból az ál­ lat kinevelhető, mégis a boroscsapdázás mutatja igazán az egyes területeken az állat előfor­ dulási arányát. Összefoglalva a vizsgált tölgyesekben a legnagyobb számban csapdázható cincérfajok a következők: tölgyes-tövisescincér (Rhagium sycophanta), sápadt éjcincér (Trichoferus pal­ iidus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), kis hőscincér (Cerambyx scopolií), fürge darázscin­ cér (Xylotrechus antilope), változékony korongcincér (Phymatodes testaceus), sárgafarú da­ rázscincér (Plagionotus detritus), vércincér (Purpuricenus kaehleri). A csapdázási eredményt befolyásoló egyéb tényezők A csapda helye: jelentősen befolyásolta az eredményt, a napos helyen lévő, erdőszéli fá­ kon levő csapdákat nagyobb számban látogatták mind a bogarak, mind az egyéb rovarok. A csapda helyzete: a csapda magassága, törzstől való távolsága általánosságban csak ki­ sebb mértékben befolyásolta az eredményt.

Hőmérséklet: meleg időben jóval több állat ment a csapdákba. Csapadék: csapadékos időszakban rosszabb a boroscsapda hatásfoka (egybecseng ezzel, hogy trópusi, páradús levegőben alig hoz a boroscsapda eredményt). A tartósabban fennálló, a megszokottól eltérő időjárás nem közvetlenül az egyedszámot, hanem magát a rajzási időszakot befolyásolja - ezek évenkénti eltolódása boroscsapdázással jól követhető, emiatt a borocsapdázási eredményekből az egyes évek közötti időjárás­ különbségek is visszakövetkeztethetők.

A boroscsapdázás szerepe tölgyeseink állapotának megítélésében Vizsgálataink eredményeként felsorolunk néhány bogárfajt, melyek valamennyien könynyen felismerhetők, nagy számban mennek a boroscsapdába, s melyek rendszeres vizsgála­ tával nemcsak a faj, de az élőhely (tölgyes) változását is nyomon követhetjük. Ezen bogár­ fajok (a pompás virágbogár ICetonischema aeruginosa/ és a sárgafarú darázscincér /Plagionotus detritus/ kivételével) a „Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer" prog­ ramban is szerepelnek (MERKL & KOVÁCS 1997) a bogarak populációszintű monitorozása céljából. Ettől a monitorozástól a legtöbb faj esetében a hazai elterjedés pontosítását vár­ ják a szakemberek. Mivel az alább felsorolt fajok - jóllehet többségük nem monofág - a tölgyfák különböző részeiben fejlődnek, a nagyon jól standardizálható boroscsapdázással történő együttes vizsgálatuk: „monitorozásuk" (évenkénti számuk változása a borosc­ sapdában) tölgyeseinkben a faj elterjedésének pontosításánál több információt is szolgáltat­ hat: értékes felvilágosítást adhat a vizsgált tölgyes egészének állapotáról. Szarvasbogár (Lucanus cervus) - mennyiségének változása az öreg, beteg törzsű fák mennyiségének változását jelezheti, mivel a lárva azok száraz, alsó részében (esetleg gyöke­ reiben) fejlődik (majd a lárva kirágja magát a fából, s a talajban bábozódik). Egy fában több nemzedék is képes fejlődni akár évtizedeken keresztül. Pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa) - az odvasodó állományjelzője, mivel odvak korhadékában fejlődik (egymás után több generáció is). Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) - mennyisége az élő, de részben száraz törzsű tölgyek számá­ val arányos. (Ugyanazon fában, hosszú éveken, évtizedeken keresztül több nemzedék is fejlődik.) Vércincér (Purpuricenus kaehleri) - a csapdába került vércincérek száma a 2 éve elszáradt ágak mennyiségével arányos, mivel karvastagságú, frissen elszáradt ágakba rakott petékből fejlődik (egy ágban csak egy generáció). Sápadt éjcincér (Trichoferuspaliidus) - a csapdába került állatok mennyisége a 2 éve hir­ telen, többnyire egyszerre elszáradt fák mennyiségével arányos, mivel az éppen kiszáradó fák törzsének kérge alá rakott petékből fejlődik (egyszerre akár sok példány, de ha az egész fa elszáradt, akkor csak egy generáció). Sárgafarú darázscincér (Plagionotus detritus) - mennyiségük 2-3 éve elszáradt törzsek vagy combvastagságú ágak mennyiségével arányos.

Összefoglalás Cincérek (Cerambycidae) megfigyelése céljából banán, ill. vörösbor és víz keverékét alkal­ maztuk több méter magasra akasztott boroscsapdák formájában. Különböző klímájú magyar­ országi tölgyeseket vizsgáltunk (elsősorban a Balaton-felvidéken) 7 éven át. Egyes rovarrendek tagjai előszeretettel keresték fel a csapdákat, így a bogarakon (Coleoptera) kívül legyek

(Diptera), darazsak (Hymenoptera), bagolylepkék (Noctuidae), a bogarakon belül elsősorban virágbogarak (Cetoniidae), szarvasbogarak (Lucanidae), cincérek Cerambycidae). 38 cincérfaj került a csapdákba, közülük leggyakrabban olyanok, melyek részben élő, vagy csak nemrég el­ száradt tölgyek törzsében, karvastagságúnál nem vékonyabb ágaiban fejlődnek. A borosc­ sapdához erősen vonzódó bogárfajok mennyisége az egyes években összehasonlítható. Javas­ latot tettünk néhány faj monitorozására, melyek különböző mértékben károsodott tölgyfák kü­ lönböző részeibe petéznek (a szarvasbogár ILucanus cervusl: élő törzs alsó részébe, a pompás virágbogár /Cetonischema aeruginosa/: odvak korhadékába, a nagy hőscincér /Cerambyx cerdo/: részben száradó törzsekbe, a vércincér /Purpuricenus kaehleri/: frissen elszáradt karvastagságú ágakba, a sápadt éjcincér /Trichoferuspaliidus/: frissen elszáradt fa törzsébe, a sárgafarú darázs­ cincér /Plagionotus detritus/: nemrég száradt törzsekbe, vastag ágakba), s így egyedszámuk kö­ vetése lehetőséget biztosít az adott tölgyes állapotának monitorozására is.

Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk a Duna-Ipoly NP és a Balatoni NP kutatási engedélyeiért, illetve az adatok és tapasztalatok átadásáért Szél Győző, Ilniczky Sándor, Koloszár András, Rahmé Nikola, Gaskó Kálmán, Márkus András, Kotán Attila, Szelenczey Béla, Soltész György, Hegyessy Gábor, Kovács Tibor, Kutasi Csaba entomológus társainknak.

Irodalom STREIT, B. D . (2004): Scatological ramblings I I . Scarabs, Univ. of Nebraska, Lincoln, USA Occasional Issue 15: 11-14. SZÉL Gy.- KUTASI Cs. ( 2 0 0 3 ) : Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata - Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 20: 77-106. ALLISON, J. D . - BORDEN, J. H . - SEYBOLD S. J. (2004): A review of the chemical ecology of the Cerambycidae (Coleoptera) - Chemoecology 14: 123-150. DALL'OGLIO, O. T. - FILHO, O. P. (1997): Survey and populational dinamic of borers in homogenous plantations of rubber trees in Itiquira - MT, Brasil - Scientia forestalls 51: 49-58. MAETO, K. - SATO, S. - MIYATA, H . ( 2 0 0 2 ) : Species diversity of longicorn beetles in humid warmtemperate forests: the impact of forest management practices on old-growwth forest species in southwestern Japan - Biodiversity and Conservation 11: 1919-1937. MEDVEGY M . (2001): Magyarország cincéreinek veszélyeztetettsége (Cerambycidae, Coleoptera) Természetvédelmi Közlemények 9: 163-199. MERKL O., KOVÁCS T. (1997): Nemzeti biodiverzitás-monitorozó rendszer V I . Bogarak. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer kézikönyvsorozat (eds.: Horváth E, Korsós Z., Kovácsné L. E., Matskási I.) - Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, pp. 44.

A szerzők címe (Author's address): Dr. MEDVEGY Mihály H-1033 Budapest, Polgár u. 5./VII./41. Dr. PINTÉR Antal H-2800 Tatabánya, Tulipán köz 1.

SZÉKELY Kálmán H-1013 Budapest, Attila u. 29. R E T E Z Á R Imre H-1115 Budapest, Bartók Béla u. 86. SZALÓKI Dezső H-1183 Budapest, Káldi Márk u. 16.

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI T E R M É S Z E T T U D O M Á N Y I M Ú Z E U M KÖZLEMÉNYEI Zirc, 24-2007; 103-121

A BAKONYVTDÉK FEJESLÉGY-FAUNÁJA (DIPTERA: CONOPIDAE) T Ó T H SÁNDOR Abstract: Thick-headed flies fauna of the Bakony region (Diptera: Conopidae) - A summary essay of Hungary's Conopidae-fauna has not been made. The valid list of the species until 2000 can be found in a work called „Checklist of the Diptera of Hungary" (RUUD VAN DER WEELE 2001). Based on the list 53 known species composed the Thick-headed flies fauna of Hungary. The base of this present list is collected in the course of "The nature-landscape of the Bakony" program and the collection of the Bakony Science Museum. The fauna of the mountain relatively well researched and at the same time can be called rich. That is proved by the now reported 43 species, including the 2 new rare species, demonstrated to the Hungarian fauna from the area recently [Leopoldius calceatus (RONDANI, 1857), Zodion erythrurum RONDANI, 1865].

Bevezetés Magyarország fejeslégy-faunájáról összefoglaló dolgozat még nem készült. A hazai fajok 2000-ig érvényesnek tekinthető listája a „Checklist of the Diptera of Hungary" c. munkában (RUUD VAN DER WEELE 2001) található. A jegyzék alapján 53 ismert faj alkotja Magyarország Conopidae-faunáját. A munka a korábbi, részben kisebb területek faunájáról megjelent önál­ ló publikációkra (TÓTH 2001, 2004), részben egyéb vegyes cikkekben közölt több-kevesebb adatra épült (lásd irodalomjegyzék). A jelen dolgozat alapját túlnyomórészt ,/4 Bakony termé­ szeti képe" program keretében gyűjtött és a Bakonyi Természettudományi Múzeumban őrzött gyűjtemény képezi. A hegység faunája viszonylag jól kutatottnak és egyben gazdagnak nevez­ hető, ezt a most közölt 43 faj, köztük a területről hazánk faunájára újként kimutatott ritka ele­ mek (Leopoldius calceatus (RONDANI, 1857), Zodion erythrurum RONDANI, 1865) is bizonyítják.

Anyag és módszer A Bakonyban nem folyt tervszerűen a fejeslegyek gyűjtése, csupán részét képezte a két­ szárnyúak általános gyűjtésének. Az elmúlt években azonban kiderült, hogy a rendelkezésre álló anyag viszonylag gazdag és értékes, ezért célszerű külön dolgozat formájában publikálni. A munkához a kétszárnyú rovarok megfogásához használt, módosított lepkeháló szol­ gált. Ennek sűrűbb szövésű változata az egyelő gyűjtés mellett fúhálózás céljára is alkalmas­ nak bizonyult. Viszonylag kevés példány származik a Bakony néhány pontján időszakosan vagy alkalmilag működtetett Malaise-csapdák anyagából is.

A most közölt anyag tartalmazza a Magyar Természettudományi Múzeumba került pél­ dányok adatait is, mégpedig zárójelben „TTM" megjegyzéssel. A meghatározáshoz CHVÁLA (1961,1965) és KRÖBER (1925,1936) munkái szolgáltak alapul.

Eredmények A fejeslégy-fauna kutatottságát jól szemlélteti az összes (212) lelőhely U T M térképen 2,5x2,5 km-es hálómezőkben való elhelyezkedése szerinti bemutatása (1. ábra). Ez azt is jól érzékelteti, hogy a csoport szempontjából elsősorban az Északi-Bakony nevezhető ala­ posabban feltártnak. Viszonylag sok gyűjtés történt a Keleti-Bakonyban, a Keszthelyi-hegy­ ségben és a Balaton-felvidéken. Ezzel szemben a Déli-Bakony és a Bakonyalja, a Pannon­ halmi-dombságot is beleértve, szerényebben kutatott.

1. ábra: A Bakonyvidék U T M hálótérképe, a fejeslégy gyűjtőhelyek 2,5x2,5 km-es hálómezők szerinti jelölésével

A viszonylag nagy anyag lehetővé tette egy olyan diagram (2. ábra) összeállítását, mely­ ből képet alkothatunk a gyűjtött fejeslégy imágók rajzási sajátosságairól. A diagram mutat­ ja, hogy az első egyedek március harmadik, az utolsók pedig október harmadik dekádjában kerültek hálóba. A teljes anyag jól érzékelteti, hogy a fajok egy része tavasszal, egy része nyár végén-ősszel repül. Nyáron kevesebb fajjal találkozhatunk. Ennek megfelelően isme­ rünk tavaszi, illetve tavaszi-nyárelei, valamint nyárvégi-őszi taxonokat.

C o n o p i d a e ö s s z e s faj

2. ábra: A Bakonyban gyűjtött összes Conopidae egyed adatai alapján összeállított fenológiai diagram

Példaként bemutatjuk egy tavasszal (Myopa testacea), egy ősszel (Conops quadrifasciatus), valamint egy tavasztól őszig repülő faj (Sicus ferrugineux) diagramját is (3-5. ábra).

Jl 1.

I

2.

I

3. 1. 2.

hl. I

3.

1

2. 3

1. 2. | 3. 1. 2. 3. '

\ w. v. I vi. vn. 3. ábra: A Myopa testacea bakonyi t

populációjának fenológiája

4. ábra: A Conops quadrifasciatus bakonyi populációjának fenológiája

Sicus ferrugineus

5. ábra: A Sicus ferrugineus bakonyi populációjának fenológiája

A rendelkezésre álló, kereken 1600 példány alapján viszonylag jó képet kaptunk a Bakonyvidék Conopidae-faunáját alkotó fajok mennyiségi viszonyairól (6. ábra). Hét olyan faj van, melynek részesedése meghaladja a 2%-ot. A gyűjtött anyag több mint egyötödét (22%-át) a közönséges Sicus ferrugineus teszi ki. Második helyen a gyakori Myopa buccata (14%), a harmadikon a mérsékelten gyakori Myopa testacea (9%) áll. Ez a három faj teszi ki a teljes anyag közel felét (45%-át).

6. ábra: A Bakonyban gyűjtött Conopidae anyag mennyiségi megoszlása

A gyűjtőhelyek jegyzéke: Adásztevel Agár-tető (Sáska) Ajka Akasztó-domb (Tihany) Akli (Zirc) Alsó-Nyirádi-erdő (Nyirád) Alsópere (Olaszfalu) Antal-hegy (Szigliget) Aranyos-völgy (Csesznek) Aranyos-völgy (Veszprém) Aszófői-séd völgy (Aszófő) Amos-hegy (Eplény) Badacsony (Várpalota) Bakonybánk Bakonybél Bakonycsernye Bakonygyepes(Ajka) Bakonyjákó Bakonyoszlop Balatonalmádi Balatonederics Balatonfüred Balatonszőlős Balátai-horgásztó (Bakonycsernye) Balinka Barkás-tó (Szentbékkálla) Barnag Bazsi Bánta (Várpalota) Bányatelep (Herend) Belső-tó (Tihany) Billegei-erdő (Lesencetomaj) Bocskor-hegy (Zirc) Bodajk Borostyán-kút (Bakonybél) Borzavár Bódé (Ajka) Budatava (Balatonalmádi) Burok-völgy (Bakonykúti) Burok-völgy (Isztimér) Büdöskút (Vállus) Büdös-kúti-völgy (Gyenesdiás) Cigány-domb (Zirc) Cuha-völgy (Csesznek) Cuha-völgy (Zirc) Csabrendek

Cseri-erdő (Pétfürdő) Cserszegtomaj Csetény Csetényi-erdő (Vállus) Csékúti-legelő (Ajka) Csicsó-völgy (Olaszfalu) Csobánc (Gyulakeszi) Csojányos-völgy (Kislőd) Csopak Csóka-kő (Keszthely) Csőszpuszta (Tés) Csúcs-hegy (Tihany) Diósi-rétek (Tihany) Diszel (Tapolca) Dolosdi-rét (Bakonycsernye) Döbrönte Dudar Elő-erdő (Ugod) Eperjes-hegy (Olaszfau) Esztergáli-völgy (Hárskút) Farkasgyepű Fehérvárcsurgó Fekete-hegy (Köveskál) Fekete-séd (Bakonybél) Feketevízpuszta (Bakonyszombathely) Fenyőfő Fenyőfői Ősfenyves (Bakonyszentlászló) Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő) Fenyős-domb (Tapolca) Füzeti-tó (Balatoncsicsó) Gaja-szurdok (Bodajk) Gaja-völgy (Bakonynána) Gejzír-mező (Tihany) Generál-erdő (Porva) Gerence-völgy (Bakonybél) Gézaháza (Csesznek) Gyulafirátóti-halastó (Veszprém) Hajmáspuszta (Bakonyszentkirály) Három-hegy (Zirc) Hétházpuszta (Isztimér) Hidegkút Hidegkút (Zalaszántó) Homokbödöge Hódos-ér (Bakonyszentlászló) Hubertlak (Ugod) Huszárokelőpuszta (Ugod) Iharkút (Bakonyjákó) Inota (Várpalota)

Iszkaszentgyörgy Jáger-rét (Németbánya) Jásd Jókaibánya (Ajka) Kab-hegy (Nagyvázsony) Kapolcs Kardosrét (Zirc) Káptalanfüred (Balatonalmádi) Kék-hegy (Fenyőfő) Kerteskő (Pénzesgyőr) Kinizsi-forrás (Pula) Király-kút-völgy (Lovas) Királyszállás (Isztimér) Kis-erdő (Tapolca) Kis-erdő (Tihany) Kis-erdő-tető (Tihany) Kis-Futóné (Tés) Kisnyalkai-cseres (Pannonhalma) Kisszépalma (Fenyőfő) Koloska-völgy (Balatonfüred) Kornyi-tó (Kővágóörs) Köleskepe (Padragkút) Középső-Hajag (Hárskút) Kő-árok (Csesznek) Kő-hegy (Szentkirályszabadja) Kőmagas (Gyu lakeszi) Kőpince-forrás (Bakonyszentkirály) Kőris-hegy (Bakonyszücs) Kővágóörs Kupi-erdő (Kup) Külső-tó (Tihany) Lazsnak-úti-dűlő (Hárskút) Lesencefalu Lesenceistvánd Lovas Lókúti-legelő (Lókút) Malom-völgy (Eplény) Malom-völgy (Felsőörs) Márkó Mecsértelep (Balinka) Menyeke (Márkó) Mogyorós-domb (Sümeg) Mogyorós-hegy (Liter) Monostorapáti-halastó (Monostorapáti) Móroc-tető (Tés) Nagy-mező (Balatonfüred) Nagy-Som-hegy (Bakonybél)

Nagy-Som-hegy (Pénzesgyőr) Nagyteveli-tározó (Nagytevel) Nagy-tó (Öcs) Nagyvázsony Náci-hegy (Pula) Németbánya Nosztori-völgy (Csopak) Nyír-tó (Nagyvázsony) Óbudavár Ördög-árok (Bakonyoszlop) Ördög-rét (Bakonyzsentlászló) Öreg-hegy (Mindszentkálla) Örvényes Öskü Pannonhalma Pap-rét (Nagyvázsony) Part-fő (Balatonkenese) Pálihálás (Porva) Pető-hegy (Gyenesdiás) Pintér-hegy (Zirc) Pisztrángos-tó (Fenyőfő) Pisztrángos-tó (Németbánya) Pokol-tó (Tapolca) Porva-Csesznek-vá. (Csesznek) Ráktanya (Hárskút) Rándzsó-rét (Bakonyszentlászló) Ravazd Rezi Sajkod (Tihany) Sásdi-rétek (Köveskál) Sátorma-hegy (Szentbékkálla) Som-hegy (Márkó) Somod (Herend) Sur Sümegcsehi Szarvaskút (Zirc) Szápár Szár-hegy (Ugod) Szentbékkálla Szent György-hegy (Raposka) Szent György-hegy (Tapolca) Szépalma (Porva) Szömörke-völgy (Bakonybél) Ta lián dörögd Tapolca Tapolcai-parkerdő (Tapolca) Tájvédelmi-őrház (Tihany)

Tátika (Zalaszántó) Tekeres-völgy (Nemesvámos) Tepécs-hegy (Kővágóörs) Tés Tihanyi-félsziget (Tihany) Tilos-erdő (Pénzesgyőr) Tobán-hegy (Eplény) Tódi-mező (Paloznak) Vad-tó (Zalaszántó) Vállus Vár-bükk (Csesznek) Vár-hegy (Sümeg)

Várvölgy Várvölgyi-rét (Várvölgy) Vászoly Veszprém Veszprémfaj sz Vég-Máli-hegy (Révfülöp) Vinye (Bakonyszentlászló) Viszlói-erdő (Tapolca) Vörös János-séd (Ugod) Zirc Zirci Arborétum (Zirc) Zörög-tető (Csesznek)

A gyűjtők jegyzéke az adatközlő részben használt rövidítésekkel: Baj ári Erzsébet (BE) Ballá Katalin (BK) Bérezi Lajos (BL) Csiby Mária (CSM) Erdős József (EJ) Györffy György (GY) Harmat Beáta (HB) Havasi Istvánné (HAV) Németh Lajos (NL) Huszár Mária (HM) Kalivoda Béla (KB) Kasper Ágota (KÁ) Katona Klára (KK) Lendvai Mária (LM) Mihályi Ferenc (MF) Nagy Éva (NÉ)

Papp Jenő (PJ) Rónaszékiné (RNÉ) Sinkovicz Ilona (SI) Soós Árpád (SÁ) Stadler András (SA) Szőcs József (SZJ) Szurgyi Zsuzsanna (SZ) Topái György (TGY) Tóth Ilona (TI) Tóth Pál (TP) Tóth Sándor (TS) Vers Tamás (VT) Vitéz Ágnes (VÁ) Zombori Lajos (ZL) Zsirkó Gizella (ZSIG)

Egyéb rövidítések T T M = A példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében található. + M A L = Malaise-csapdával gyűjtve

A fajok jegyzéke a faunisztikai adatokkal Az adatközlő részben a gyűjtőhelyek a korábbi faunisztikai témájú dolgozatokban alkal­ mazott szisztéma szerint szerepelnek. Az esetek többségében rendelkezésre áll a közelebbi gyűjtőhely, ilyenkor ezt adjuk meg, a közigazgatási hovatartozást jelentő zárójeles település név nélkül. Ettől csak olyan esetekben van eltérés, ha ugyanaz a gyűjtőhely (pl. Cuha-völgy) több településhez tartozik. Abrachyglossum capitatum (LOEW, 1847) - Ámos-hegy: 1973. 05. 16., 1?, TS - Bánta: 2003. 06. 26., l o \ TS - Borzavár: 1972. 07. 26., U, T I ; 1973. 07. 19., la-, BK; 1973. 07. 19., la" 1?, H M - Budatava: 1974. 08. 06., 1?, KÁ - Generál-erdő: 1972. 08. 06., 1¥, TS -

Káptalanfüred: 1963. 07. 19., 2 ? , N I - Középső-Hajag: 1977. 07. 28., 2c? 1 ? , TS - Kupi-er­ dő: 1992. 07. 29., 1er, T/S - Mogyorós-hegy: 1992. 06. 1 1 . , lc? 1 9, TS - Széki-tó: 1990. 0 7 . 1 8 . , le?, TS - Vászoly: 1980. 07. 09., 1 a", TS. Ritkább faj, a Bakonyon kívül egyelőre csak a Bar­ csi-borókásban, a Bükki Nemzeti Parkban és a Mátrában gyűjtötték. Conops ceriaeformis MEIGEN, 1824 - Adásztevel: 1979. 07. 25., l c , TS - Agártető: 1999. 07. 16., 1 ? , TS - Bánta: 2003. 0 6 . 26., 1 ? , TS - Büdöskút: 1982. 08. 14., lc?, TS Cserszegtomaj: 1984. 0 9 . 30., 4a* 1 9 , TS, + M A L - Csicsó-völgy: 2 0 0 1 . 05. 23., 1 ? , TS - Fe­ nyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1982. 0 8 . 13., la", KB - Kinizsi-forrás: 1985. 07. 25., 2 9, TS Kupi-erdő: 1989. 09. 3 1 . , 2 ? , TS - Pálihálás: 1992. 07. 16., 2c? 3 ? , TS. Gyakoribb faj, de a Bakonyban viszonylag kevés helyen került elő. Conops flavipes LINNAEUS, 1758 - Agártető: 1999. 07. 16., la", TS - Aszófői-séd: 1979. 08. 23., l a " 1 9 , TS - Bakonybél: 1979. 07. 25., lc?, CSM - Bakonyoszlop: 1983. 08. 02., lc? 1 9 , TS - Balátai-horgásztó: 1998. 0 8 . 30., lc? 2 ? , TS - Bánta: 2003. 0 6 . 26., 2 ? , TS Büdöskút: 1982. 08. 14., l a " 1 ? , TS - Cuha-völgy (Csesznek): 1971. 08. 10., lc? 1 9 , TS Cserszegtomaj: 1984. 08. 19., lc? 1 ? , TS, + M A L - Csőszpuszta: 1999. 08. 2 1 . , 3c?, TS Diósi-rétek: 1984. 08. 0 1 . , lc?, KÁ - Dolosdi-rét: 1997. 0 8 . 14., lc? 1 ¥, TS - Eperjes-hegy: 1981. 06. 2 1 . , 2c? 4 ¥ , TS - Esztergáli-völgy: 1977. 07. 28., lc?, KÁ; 1977. 07. 28., 2c? 1 ¥ , TS - Feketevízpuszta: 1979. 06. 30., lc? 2 ¥ , CSM - Fenyőfői Ősfenyves (Bakonyszentlászló): 1979. 0 7 . 06., 2c? 1 ¥ , CSM - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1970. 07. 07., 2c? 3 ¥ , TS; 1980. 08. 04., lc?, BL; 1983. 07. 13., 1 ¥ , BL - Füzeti-tó: 1970. 08. 03., 1 c? 2 ¥ , TS - Gerence-völgy: 1982. 0 8 . 03., la", HAV - Hidegkút (Zalaszántó): 1982. 07. 29., 2c? 1 9 , TS - Jókaibánya: 1966. 08. 02,, lc? 1 ¥ , TS - Kab-hegy: 1966. 08. 02., 2 ¥ , TS - Kis-Futóné: 1991. 06. 23., lc?, TS - Köleskepe: 1964. 0 8 . 1 6 . , lc? 2 9 , TS; 1968. 0 8 . 06., 2c?, TS - Kő-hegy: 1999. 06. 27., lc?, TS - Lókúti-legelő: 1982. 07. 03., 2 9 , TS - Malom-völgy (Eplény): 1972. 07. 17., 2c? 1 9, TS; 1980. 08. 17., la", TS - Nagy-tó: 1985. 08. 10., 3 9 , TS - Nagyteveli-tározó: 1998. 08. 20., lc?, TS - Ördög-rét: 1974. 09. 09., 2 ¥, TS - Pannonhalma: 1 9 7 5 . 0 7 . 1 5 . , 1 9 , TI-Pálihálás: 1992. 07. 16., 2c? 3 9 , TS - Pető-hegy: 1977. 07. 12., lc?, N É - Rándzsó-rét: 1999. 08. 22., 1 9 , TS Szápár: 1998. 08. 29., 2 9 , TS - Vég-Máli-hegy: 1973. 09. 05., lc? 1 ¥, TS - Vörös János-séd: 1 9 8 5 . 0 8 . 06., 1 9 , TS; 1988. 08. 07., 2c? 2 9 , TS; 1990. 0 7 . 3 1 . , lc?, T S - Z i r c : 1937. 0 7 . 02., lc?,

EJ (TTM) - Zörög-tető: 1973. 08. 15., 2c?, GY. Gyakori. Conops quadrifasciatus D E GEER, 1776 - Adásztevel: 1979. 07. 25., lc?, TS - Agár-te­ tő: 1999. 07. 16., lc? 1 ¥, TS - Alsópere: 1979. 09. 08., lc?, TS - Aszófői-séd: 1979. 08. 23., lc?, TS - Balátai-horgásztó: 1998. 08. 30., lc? 1 9 , TS - Cuha-völgy (Csesznek): 1 9 7 1 . 08. 10., lc?, TS - Csopak: 1960. 09. 26., 2 9 , NF - Fekete-séd: 1972. 07. 27., 2c? 1 9 , TS - Fenyőfő: 1 9 6 1 . 0 8 . 22., la", PJ - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1975. 08. 28., lc?, KÁ; 1975. 08. 28., 2c? 1 9 , T I - Gézaháza: 1986. 08. 25., 2c?, TS - Hódos-ér: 1957. 08. 28., lc?, PJ (TTM) - Kabhegy: 1966. 08. 0 1 . , lc? 4 9 , TS - Középső-Haj ag: 1977. 07. 28., lc? 1 9 , TS - Kupi-erdő: 1989. 0 9 . 3 1 . , l c ? 2 ¥ , TS -Malom-völgy (Eplény): 1974. 0 9 . 0 2 . , la", TS; 1 9 8 6 . 0 8 . 0 9 . , 1 9 , TS - N é metbánya: 1963. 08. 25., 3a", PJ - Nyír-tó: 1966. 06. 30., lc?, TS - Pénzesgyőr: 1986. 0 8 . 04., 2c?, TS, + M A L - Pisztrángos-tó (Németbánya): 1979. 08. 29., lc? 1 9 , TS - Ráktanya: 1974. 09. 05., lc?, KÁ; 1974. 0 9 . 05., lc? 2 9 , TS - Szár-hegy: 1 9 7 5 . 0 8 . 1 4 . , lc?, K Á - S z é k i - t ó : 1990. 07. 18., lc?, TS - Tilos-erdő: 1992. 0 8 . 03., lc? 1 9 , TS - Zirci Arborétum: 1990. 08. 07., lc?, TS, + M A L . Gyakori. Conops scutellatus MEIGEN, 1804 - Bakonyjákó: 1964. 07. 17., 3c? 2 ¥ , TS - Büdöskút: 1982. 08. 14., 2c?, TS - Cuha-völgy (Csesznek): 1971. 08. 10., 2c? 1 ¥, TS - Csopak: 1960. 0 9 . 26., 1 9 , NF - Füzeti-tó: 1998. 0 9 . 28., 1 9 , TS - Gerence-völgy: 1983. 0 8 . 03., 1 9 , R N É (TTM) - Hubertlak: 1987. 09. 19., 2 9 , TS - Kinizsi-forrás: 1985. 0 7 . 25., 1 9 , TS - KisFutóné: 1991. 0 6 . 23., la", TS - Kupi-erdő: 1989. 0 9 . 3 1 . , lc? 3 9 , TS - Lókúti-legelő: 1982.

07. 03., 1?, TS - Nagyteveli-tározó: 1998. 08. 20., l e , TS - Óbudavár: 1980. 07. 09., lcf, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): 1991. 08. 13., 19, TS - Pisztrángos-tó (Németbánya): 1979. 08. 29., l c , TS - Rándzsó-rét: 1999. 08. 22., 29, TS - Sur: 1975. 07. 22., lcf, TS - Szarvaskőt: 1984. 08. 26., 3c 19, TS, + M A L - Tátika: 1966. 08. 14., 2c 1 9, TS - Zörög-tető: 1973. 08. 15., l e , GY. A bakonyvidéki lelőhelyei alapján is látható, hogy viszonylag gyakori faj. Conops silaceus WIEDEMANN I N MEIGEN, 1824 - Fenyőfői Ősfenyves: 1973. 08. 27., l c , TS. Főleg Európa déli részében elterjedt ritka faj. Magyarországon egyelőre csak a Bakony­ ban, a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben, és Budapest környékén, a Péterhalmi-er­ dőben gyűjtötték. Conops strigatus WIEDEMANN IN MEIGEN, 1824 - Csőszpuszta: 1999. 08. 21., l c , TS Esztergáli-völgy: 1984. 08. 26., 2c 19, TS - Hubertlak: 1987. 09. 19., 19, TS - Jáger-rét: 1981. 05. 04., l c , TS, + M A L - Kőris-hegy: 1971. 08. 15., 19, TS - Lovas: 1978. 08. 24., l c , CSM - Nyír-tó: 1966. 06. 30., l c , TS - Szarvaskőt: 1984. 08. 26., l c 19, TS - Szent György­ hegy (Raposka): 1984. 07. 04., l c 19, TS. Mérsékelten gyakori előfordulású faj. Conops vesicularis LINNAEUS, 1761 - Aranyos-völgy (Veszprém): 1982. 06. 12., l c , BJ Bocskor-hegy: 1971. 06. 05., l c 39, TS - Burok-völgy (Isztimér): 1960. 06. 02., l c , PJ; 1972. 06. 06., l c , TS - Cuha-völgy (Zirc): 1960. 05. 17., l c , M F (TTM) - Elő-erdő: 1972. 07. 12., 1 9, BJ - Gejzír-mező: 1983. 04. 17., l c , TS; 1983. 05. 17., l c 19, PA; 1983. 05. 17., l c , TS (Cotinus) - Hajmáspuszta: 1973. 06. 05., l c , TS - Kapolcs: 1984. 07. 30., 19, TS - Kőpince-forrás: 1985. 06. 07., l c 19, TS - Malom-völgy (Eplény): 1974. 04. 23., l c 49, TS - Nagy­ mező (Balatonfüred): 1978. 05. 07., 19, TS - Noszlop: 1969. 05. 16., 2c, MF (TTM) - Óbu­ davár: 1980. 07. 09., 19, TS-Pintér-hegy: 1974. 05. 30., 1 c, KÁ - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): 1971. 05. 23., l c 19, TS - Sátorma-hegy: 1986. 05. 18., 2c 19, TS - Tihany: 1957. 05. 06., l c , M F (TTM); 1957. 05. 11., l c , ZSIG (TTM) - Tobán-hegy: 1968. 04. 25., l c , PJ - Zirc: 1975. 06. 22., 19, TS. Gyakori, (kép a belső borítón) Dalmannia aculeata (LINNAEUS, 1761) - Barkás-tó: 2001. 05. 20., l c , TS - Büdöskútivölgy: 1966. 06. 15., 19, PJ - Csicsó-völgy: 2001. 05. 23., 19, TS - Kék-hegy: 1983. 05. OL, l c , PA - Kis-erdő (Tihany): 1983. 04. 26., l c 59, TS. Magyarország csupán néhány pontjá­ ról ismert, viszonylag ritkább faj. Dalmannia dorsalis (FABRICIUS, 1794) - Barkás-tó: 2001. 05. 20., l c 19, TS - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1983. 05. 10., 2c, PA - Huszárokelőpuszta: 1959. 05. 19., l c 19, M L (TTM) - Kő-hegy: 1999. 06. 27., l c , TS - Mogyorós-hegy: 1992. 06. I L , l c , TS. Szórványos előfordulású fejeslégy, a Bakonynak inkább az alacsonyabban fekvő területein került elő. Dalmannia marginata (MEIGEN, 1824) - Cuha-völgy (Zirc): 1970. 05. 24., l c , TS - Gej­ zír-mező: 1992. 06. 11., l c 29, TS - Gerence-völgy (Bakonybél): 1960. 05. 19., l e , M F (TTM) - Jáger-rét: 1981. 05. 04., l c , TS, + M A L - Menyeke: 1963. 05. 12., l c 19, PJ - Mo­ gyorós-hegy: 1993. 05. 03., l c , TS - Széki-tó: 1990. 07. 18., l c , TS. Szórványos előfordulá­ sú, egy sík vidéki lelőhely (Hejőbába) kivételével, csak hegyvidékeken gyűjtötték. Dalmannia punctata (FABRICIUS, 1794) - Agár-tető: 1967. 05. 11., l c , PJ - Cuha-völgy (Csesznek): 1972. 05. 25., 3c 19, TS - Cuha-völgy (Zirc): 1972. 05. 25., l c , TS - Csőszpusz­ ta: 1999. 08. 21., IC, TS - Kardosrét: 1972. 05. 25., l c 39, TS - Kis-erdő (Tihany): 1982. 05. 16., IC 39, TS, + M A L - Kisnyalkai-cseres: 1983. 06. 01., l c , TS, + M A L - Menyeke: 1963. 05. 12, l c , PJ - Nagy-mező (Balatonfüred): 1978. 04. 30., l c 19, TS - Nyír-tó: 1966. 06. 30, l c , TS - Pannonhalma: 1983. 06. 0 1 , 19, TS - Tepécs-hegy: 1986. 04. 27, l c , TS Veszprém: 1957. 06. 04., l c , PJ (TTM). Gyakori. Leopoldius brevirostris (GERMAR, 1827) - Kőris-hegy: 1971. 06.11, l c , TS. Európa né­ hány országából ismert ritka faj. Magyarországon a Bakonyon kívül csak a Bükki Nemzeti Parkban és a Mátrában gyűjtötték.

Leopoldius calceatus (RONDANI, 1857) - Esztergáli-völgy: 1977. 07. 28., 19, TS. Az iro­ dalom (CHVÁLA & SMITH, 1988) Európa csupán néhány országából (A, CH, CS, D , F, I , PL), valamint Észak-Afrikából (Tunézia) említi. A hazai faunisztikai irodalomban nem sze­ repel, ezért Magyarország Conopidae-faunájára új faj. A bakonyi lelőhelyén kívül egyelő­ re csak a Mátrában gyűjtötték. Leopoldius coronatus (RONDANI, 1857) - Füzeti-tó: 1998. 09. 28, l c , TS - Jásd: 1975. 07. 22, l c , T I - Nyír-tó: 1966. 06. 30, l c , TS - Pisztrángos-tó (Németbánya): 1979. 08. 29, 1 9, TS - Tódi-mező: 1997. 09. 09, l c , TS - Várvölgy: 1972. 07. 2 1 , l c , TS. Főleg hegyvi­ dékeken gyűjtött, szórványosan előforduló faj. Leopoldius diadematus RONDANI, 1845 - Ráktanya: 1974. 09. 05, l c , TS. Magyaror­ szágról csupán bizonytalan irodalmi adatát (Hungary) ismerjük (CHVÁLA & SMITH, 1988). Az irodalomból nem derül ki, hogy az adat mai határainkon belülről származik-e. A Bakonyon kívül egyelőre csak a Mátrában gyűjtött ritka faj. Leopoldius signatus (WIEDEMANN I N MEIGEN, 1824) - Generál-erdő: 1972. 08. 06, 1 9, TS. A hazai fajlistát tartalmazó kötetben (WEELE 2001) nem szereplő ritka faj. Mivel azon­ ban az Aggteleki Nemzeti Parkból már közölték (TÓTH 2004), nem tekinthetjük faunára új fajnak. Publikálatlan adatát ismerjük még a Bükki Nemzeti Parkból is. Melanosoma bicolor (MEIGEN, 1824) - Fenyőfői Ősfenyves: 1979. 07. 06, 19, CSM. V i ­ szonylag sok lelőhelyét publikálták ( D E L Y - D . 1987, FÁSZL 1878, GEBHARDT, 1962, PILLICH

1914, VELLAY 1899), ennek ellenére ritka fajnak tekinthetjük, mindenhol csupán egy-egy példánya került elő. Myopa buccata (LINNAEUS, 1758) - Akli: 1990. 05. 08, l c 39, TS - Aranyos-völgy (Veszprém): 1982. 06.12, 1 c 19, BJ - Ámos-hegy: 1973. 05.16, 3C 19, TS - Bakonygyepes: 1980. 05. 07, l c 39, TS (Euphorbia cyparissias) - Balatoncsicsó: 1969. 05. 08, l c , M L (TTM) - Barkás-tó: 2001. 05. 20, 3c, TS - Barnag: 1997. 06. 29, 2c 59, TS, + M A L - Bazsi: 1998. 05. 03, 1 9, TS - Bánta: 2003. 06. 26, IC, TS - Bodajk: 1979. 06. 16, 2 C , TS - Borostyán-kút: 1990. 04. 24, 29, TS - Burok-völgy (Isztimér): 1973. 05. 28, 3 C 19, TS; 1975. 05. 07, l c , KÁ; 1980. 05. 22, l e , TS - Büdöskút: 1982. 08. 14, l e , TS - Cigány-domb: 1972. 05. 18, 2 e 3 9 , T S - C s i c s ó - v ö l g y : 2001.05.23, 1 e 19, TS - Csobánc: 1998. 04. 28, l e 59, TS, + M A L - Eperjes-hegy: 1981. 06. 2 1 , l e 29, TS - Esztergáli-völgy: 1958. 05. 10, l e , PJ, (TTM); 1977. 04. 27, l e 19, TS; 1982. 04. 24, l e 19, TS; 1983. 05. 13, 5e 79, TS, + MAL; 1992. 05.12, l e , TS - Fenyőfő: 1973. 05. 02, 19, TS; 1993. 05. 02, l e 29, T S - Fe­ nyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1983. 04. 30, 2e 39, TS; 1983. 05. 0 1 , l e , TS - Fenyős-domb: 1991. 06. 20, l e , V T - Generál-erdő: 1986. 05. 24, l e 29, TS - Gerence-völgy: 1960. 05. 19, 2c, M F (TTM); 1970. 05. 14, l e 19, TS; 1970. 05. 14, 29, VÁ; 1974. 04. 29, l e , TS; 1983. 05. 12, 4e 29, TS, + M A L - Gézaháza: 1957. 05. 24, l e , Bajári (TTM); 1983. 05. 1 1 , 2c 29, TS -Hajmáspuszta: 1972. 06. 12, 2e 39, TS - Három-hegy: 1972. 05. 12, l e 29, TS - Hétházpuszta: 1975. 05. 07, 4c 29, TS - Iharkút: 1969. 05. 27, 19, PJ - Iszkaszentgyörgy: 1980. 05. 22, l e 29, T S - J á g e r - r é t : 1981. 05. 04, 2c, TS, + M A L - Kerteskő: 1963. 05.24, l e , PJ-Kék-hegy: 1983. 05. 0 1 , 2c 19, TS, + M A L - K i s - e r d ő (Tapolca): 1990. 04. 0 1 , 19, NL - Kis-erdő (Tihany): 1983. 05. 17, l c 39, TS, + M A L - Kis-Futóné: 1991. 06. 03, l c 19, TS - Kisgyónbánya: 1981. 06. 28, l e , PA (TTM) - Kisnyalkai-cseres: 1983. 06. 0 1 , 19, TS, + M A L - Kisszépalma: 1965. 05. 25, l e , PJ - Kő-hegy: 1957. 04. 30, 19, BE (TTM) Kőmagas: 1998. 04. 26, l e 19, TS - Kővágóörs: 1973. 04. 07, 19, Z L - Külső-tó: 1983. 04. 26, 5e 49, TS, 4-MAL; 1983. 06. 03, 2c 39, TS - Lesencefalu: 1990. 04. 17, 2e 39, TS Lesenceistvánd: 1974. 04. 10, l e 29, TS (láprét) - Malom-völgy (Eplény): 1972. 05. 05, l e 1 9, TS; 1974. 05. 13, l e 19, TS; 1976. 05. 10, l e 39, TS; 1977. 04. 30, l e 19, TI; 1977. 04. 30, 2e 19, TS; 1978. 05. 04, l e , CSM; 1987. 05. 27, l e , TS - Mogyoróskert: 1957. 05. 2 2 ,

l e , PJ (TTM) - Mogyorós-hegy: 1993. 05. 03., la" 1 ?, TS - Nagy-Som-hegy (Bakonybél): 1987. 05. 26., la", TS - Németbánya: 1970. 05. 21., 1 o" 3¥, TS - Ördög-árok: 1982. 05. 16., 1 e 1 9, PA - Pannonhalma: 1983. 06. 0 1 , 4e 1 9, TS - Pintér-hegy: 1974. 05. 30, 2e, KÁ; 1974. 05. 30, l e 3¥, TS; 1976. 05. 16, 2e 1 ¥, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): 1971. 05. 23, 1¥, TS - Pokol-tó: 2000. 06. 0 1 , l e 1 ¥, TS - Sásdi-rétek: 2000. 05. 06, l e , TS - Szarvaskút: 1983.05. 12, l e 1¥,TS, 4-MAL; 1992. 05.13, l e , TS - Szentbékkálla: 1973. 04. 07, 2e 1¥, TS - Szömörke-völgy: 1980. 05. 1 1 , 3e 1 ¥, TS (Alliaria officinalis) - Tapolca: 1990. 04. 0 1 , 2e 19, N L - Tapolcai-parkerdő: 1984. 04. 16, 1¥, TS - Vad-tó: 1996. 05. 16, 1¥, TS Vállus: 1990. 04. 17, 1 e 1 ¥, TS - Vár-bükk: 1978. 05. 30, 1 ¥, KÁ - Vörös János-séd: 1987. 05. 18, l e , TS - Zirc: 1972. 05. 12, l e 29, TS; 1972. 05. 18, 19, TS - Zirci Arborétum: 1964. 06. 04, l e , KA. Leggyakoribb fejeslegyeink egyike. Myopa dorsalis FABRICIUS, 1794 - Barkás-tó: 2001. 05. 20, l e , TS - Csobánc: 1998. 04. 28, 29, TS, + M A L - Eperjes-hegy: 1981. 06. 2 1 , 19, TS - Gejzír-mező: 1983. 05. 17, l e , TS - Kis-Futóné: 1991. 06. 23, l e 2tr, TS. Szórványos előfordulású. Myopa fasciata MEIGEN, 1804 - Bodajk: 1979. 06. 16, l e , TS - Csicsó-völgy: 2001. 05. 23, l e , TS - Jásd: 1975. 07. 22, l e , T I -Kőmagas: 1998. 04. 26, l e 19, TS - Tapolcai-park­ erdő: 1984. 04. 16, 1 ¥, TS - Uzsa: 1958. 09. 02, 1 ¥, MF (TTM). Ritka faj, faunisztikai irodalmunk csak a Duna-Dráva Nemzeti Parkból (TÓTH 1995b) említi. További adatát a Mátrából ismerjük. Myopa morio MEIGEN, 1804 - Agártető: 1999. 07. 16, 19, TS - Bazsi: 1998. 05. 03, l e , TS - Burok-völgy (Bakonykúti): 1979. 06. 09, l e , CSM - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1977. 04. 07, 29, TS (Bellis perennis); 1983. 04. 20, 1 ¥, TS - Gerence-völgy: 1958. 06. 14, l e , PJ (TTM) - Iharkút: 1998. 06. 18, l e , TS - Kis-erdő (Tihany): 1983. 04. 26, l e , TS. Mérsékelten gyakori előfordulású, rendszerint csak egyesével gyűjthető. Myopa occulta MEIGEN, 1824 - Adásztevel: 1979. 07. 25, l e 19, TS - Ajka: 1964. 07. 16, l e , TS - Aranyos-völgy (Veszprém): 1982. 06. 12, l e , BJ - Ámos-hegy: 1973. 05. 16, l e , TS - Bakonyszentlászló: 1959. 07. 30, 2e, ZSIG (TTM) - Balatonfüred: 1974. 07. 18, 19, K Á - B a r k á s - t ó : 2001.05.20, 19, TS - Barnag: 1997. 06. 29, l e 29, TS, + M A L - B e l ­ ső-tó: 1980. 07. 15, l e 1 9, TS - Billegei-erdő: 1990. 06. 28, 2e, V T - B o d a j k : 1979. 06. 16, 2e 19, TS - Cuha-völgy: 1959. 07. 29, l e , MF (TTM) - Csékúti-legelő: 1964. 07. 16, 2e 19, TS - Felsőpere: 1972. 07. 23, 2e 49, TS - Fenyős-domb: 1991. 06. 20, l e , VT Homokbödöge: 1979. 07. 25, l e 19, TS - Iszkaszentgyörgy: 1980. 05. 22, 39, TS Jókaibánya: 1957. 07. 16, 19, TS - Kapolcs: 1984. 07. 30, 2e 19, TS - Külső-tó: 1972. 07. 05, l e , TS; 1972. 07. 19, l e 29, TS; 1974. 08. 04, 2e 19, TS; 1983.07.04, l e 19, TS; 1983. 07. 10, 1 9 , T S - M e c s é r t e l e p : 1962. 08.08, 1 9, PJ - Part-fő: 1971.07. 17, 2e 19, TS - Piszt­ rángos-tó (Fenyőfő): 1991. 08. 13, l e , TS - Pokol-tó: 2000. 06. 0 1 , 29, TS - Sásdi-rétek: 2000. 05. 06, 2e, TS - Tapolcai-parkerdő: 1984. 04. 16, le, TS - Vad-tó: 1996. 05. 16, l e 19, TS - Várvölgyi-rét: 1972. 07. 2 1 , 2¥, TS. Főleg domb- és hegyvidékeinken egyaránt sok­ felé gyűjtött gyakori faj. Myopa picta PANZER, [1798] - Aranyos-völgy (Csesznek): 1999. 05. 12, l e , TS, + M A L - Barkás-tó: 2001. 05. 20, l e , TS - Csobánc: 1998. 04. 28, 2e, TS, + M A L - Hajmáspuszta: 1972. 05. 29, 29, TS - Kab-hegy: 1958. 05. 03, 19, PJ - Kis-erdő (Tihany): 1991. 05. 24, l e , TS - Kő-hegy: 1999. 0627, l e , TS - Külső-tó: 1983. 05. 07, 19, PA - Nosztori-völgy: 1982. 05. 23, 19, PA - Tepécs-hegy: 1986. 04. 27, l e , TS - Vad-tó: 1996. 05. 16, 19, TS. Szórványos előfordulású faj, a Bakonyban az országoshoz képest valamivel gyakoribbnak bizonyult. Myopa polystigma RONDANI, 1857 - Burok-völgy (Bakonykúti): 1979. 06. 09, l e 19, CSM - Esztergáli-völgy: 1992. 05. 12, l e 49, TS - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1983. 04.

30, 2e 1 ? , TS - Gerence-völgy: 1970. 05. 14, 2e, TS - Kis-erdő (Tihany): 1983. 04. 26, 1er, TS, + M A L ; 1983. 05. 07, 1?, TS - Kis-Futóné: 1991. 06. 23, l e , TS - Lesencefalu: 1990. 04. 17, l e 2?, TS - Lesenceistvánd: 1973. 05. 04, 3?, TS - Márkó: 1972. 04. 30, l e , TS Mogyorós-hegy: 1992. 06. 1 1 , 3e 2?, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): 1983. 04. 30, 2e 1 9 , TS - Tódi-mező: 1999. 06. 0 1 , l e 1 9 , TS, 4 - M A L - Veszprémfajsz: 1960. 04. 14, 2e, PJ. Országosan szórványos előfordulású, a Bakonyban viszonylag gyakoribbnak bizonyult. Myopa stigma MEIGEN, 1824 - Szentbékkálla: 1973. 04. 07, 2e 19, TS - Tódi-mező: 1999. 06. 0 1 , l e , TS, + M A L . Elsősorban a síkságokra jellemző, szórványos előfordulású faj, viszonylag sok helyről publikálták (DELY-D. 1983, 1987, T Ó T H 1992a, 1992b, 1995b, 2001, 2002b, 2003, 2004, WEELE 1998). A Bakonyvidéken eddig csak a Balaton-felvidéken került elő. Myopa testacea (LINNAEUS, 1767) - Adásztevel: 1979. 07. 25, l e , TS - Akli: 1990. 05. 08, l e , TS - Antal-hegy: 1998. 05. 13, 29, TS, 4 - M A L - Aranyos-völgy (Csesznek): 1999. 05. 12, l e , TS, 4-MAL-Ámos-hegy: 1973. 05. 16, 19, TS - Bakonybánk: 1997. 06. 12, l e 19, TS, + MAL-Balatonalmádi: 1968. 06. 23, 1 ¥, PJ - Balatonfüred: 1973. 05. 30, 1 ¥, TS - Billegei-erdő: 1990. 06. 28, 2e, VT; 1996. 05. 30, 1 ¥, VT - Bocskor-hegy: 1981. 05. 22, 2e, HAV - Bodajk: 1979. 06. 16, l e , TS - Bódé: 1964. 06. 23, l e 29, TS - Burok-völgy (Bakonykúti): 1979. 06. 09, 3e 19, CSM - Burok-völgy (Isztimér): 1972. 06. 06, l e , TS Cuha-völgy: 1960. 05. 17, 1 e, ZSIG (TTM) - Csicsó-völgy: 2001. 05. 23, 29, TS - Csobánc: 1998. 04. 28, 2e 6¥, TS, + M A L - Csojányos-völgy: 1962. 06. 10, 1 ¥, PJ - Esztergáli-völgy: 1977. 04. 27, 2e, KÁ; 1977. 04. 27, 2e 1 ¥, TS (Allium); 1982. 04. 24, 2e 49, TS; 1983. 05. 05. 23, 4e 2¥, TS (Allium ursinum) - Fekete-séd: 1993. 04. 26, 2e 5¥, TS (Petasites) - Fenyőfői Ősfenyves (Bakonyszentlászló): 1983. 04. 30, 1¥, TS - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyő­ fő): 1983. 04. 30, l e 29, TS - Fenyős-domb: 1991. 06. 20, 2e, VT - Gaja-szurdok: 1997. 05. 19, 29, TS - Gejzír-mező: 1983. 04. 17, 19, TS - Gerence-völgy: 1960. 05. 29, 19, M F (TTM); 1974. 05. 14, l e 3 ¥ , T S ; 1983. 05. 12, 3e 29, TS, 4-MAL; 1983. 05. 12, 1 ¥ , T S Hajmáspuszta: 1972. 05. 19, 2e 39, TS - Hódos-ér: 1978. 04. 07, l e 19, Z L (Salix); 1978. 04. 07, 3e 49, TS (Tussilago) - Kis-erdő (Tihany): 1983. 04. 26, 3e 29, TS - Koloska-völgy: 1973. 05. 30, 2e 19, TS - Kő-árok: 1957. 05. 2 1 , l e , Sólymosné (TTM) - Kő-hegy: 1962. 05. 06, 2e 29, PJ - Lesencefalu: 1990. 04. 17, 2e 19, TS - Lesenceistvánd: 1973. 05. 04, 2e 19, TS (láprét) - Malom-völgy (Eplény): 1978. 06. 08, l e , SZ - Mogyorós-hegy: 1993. 05. 03, 2e, TS - Monostorapáti-halastó: 1974. 07. 04, l e , TS - Móroc-tető: 2000. 05. 26, l e 3 9 , T S - Nagyvázsony: 1963. 05. 13, 1 e, PJ (Taraxacum officinale) - Pető-hegy: 1990. 04. 17, l e 19, TS - Pintér-hegy: 1976. 05. 16, 2e 19, TS - Sajkod: 1974. 05. 28, 3e 1 9, TS Sásdi-rétek: 2000. 05. 06, l e , TS - Szár-hegy: 1991.04. 04, l e , TS - Szömörke-völgy: 1980. 05. 11, l e 29, TS (Alliaria officinalis) - Tapolca: 1991. 03. 23, l e 19, N L - Tájvédelmi-őr­ ház: 1983. 04. 24, 29, TS - Tekeres-völgy (Nemesvámos): 1961. 05. 05, 19, PJ - Tepécshegy: 1986. 04. 27, 1 e 19, TS - Tihany: 1960. 05. 26, l e , M L (TTM); 1960. 06. 02, l e , M L (TTM) - Tódi-mező: 1999. 06. 0 1 , 19, TS, + M A L - Vállus: 1990. 04. 17, l e , TS Veszprémfajsz: 1960. 04. 14, l e , PJ - Zirc: 1970. 05. 12, l e , TS. Mind országosan, mind a Bakonyban általánosan elterjedt és gyakori faj. (kép a belső borítón) Myopotta pallipes (WIEDEMANN IN MEIGEN, 1824) - Fenyőfői Ősfenyves: 1983. 05. 0 1 , 1 e 1 ¥, TS - Kisnyalkai-cseres: 1983. 06. 0 1 , 1 e, TS, + M A L . Széles elterjedésű ritka palear­ ktikus faj. Magyarországról csak közelebbi lelőhely megnevezése nélküli, bizonytalannak tekinthető irodalmi adatát (CHVÁLA & SMITH 1988) ismerjük. Ezért a Bakonyvidékről való kimutatása jelentős faunisztikai eredmény. Physocephala curticornis KRÖBER, 1914 - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1983. 05. 10, 19, PÁ - Mogyorós-hegy: 1992. 06. 1 1 , l e , TS. Magyarországról (Cinkota) írták le

(KRÖBER 1936), újabban Dabasról publikálták (WEELE 1998, 2001). További hazai lelőhely­ ét nem ismerjük. Ritka faj, Európában Magyarországon kívül csak Oroszországban és Uk­ rajnában gyűjtötték. Európán kívül Kirgizisztánból és Tádzsikisztánból közölték (CHVÁLA & SMITH 1988).

Physocephala pusilla (MEIGEN, 1824) - Füzeti-tó: 1998. 09. 28., 1?, TS - Nyír-tó: 1966. 06. 30., 1 ¥, TS - Pisztrángos-tó (Németbánya): 1979. 08. 29., l e 19, TS - Pokol-tó: 2000. 06. 0 1 , 1?, TS - Szent György-hegy (Raposka): 1984. 07. 04, 3e, TS - Vár-hegy: 1984. 08. 16, l e , TS. Általában csak egyesével gyűjthető, szórványos előfordulású faj. Physocephala rufípes (FABRICIUS, 1781) - Kinizsi-forrás: 1985. 07. 25, l e , TS - Ördög­ rét: 1974. 09. 09, 2 ¥, TS - Öskü: 2000. 06. 28, 1 ¥, TS - Pisztrángos-tó (Németbánya): 1979. 08. 29, 1 e, TS - Tódi-mező: 1997. 09. 09, l e , TS. Szórványos előfordulású faj. Bár első em­ lítése a Fauna Regni Hung.-ban (THALHAMMER 1900) még a 19. század végéről származik (Budapest), az elmúlt 100 év alatt csupán az Aggteleki Nemzeti Parkban (TÓTH 2004), a Ba­ konyban és a Mátrában került elő. Physocephala truncata (LOEW, 1847) - Bakonyszentlászló: 1959. 07. 30, 1¥, ZSIG (TTM) - Balátai-horgásztó: 1998. 08. 30, l e , TS - Taliándörögd: 1984. 07. 30, l e , TS. Szórványos előfordulású. Első hazai említése az előző fajhoz hasonlóan Budapestről szár­ mazik (THALHAMMER 1900). További lelőhelyeit a Kiskunsági Nemzeti Parkból ( D E L Y - D . 1987), valamint Simontornyáról (PILLICH 1914) közölték. Physocephala vittata (FABRICIUS, 1794) - Adásztevel: 1979. 07. 25, l e , TS - Agár-tető: 1979. 07. 16, l e , TS - Alsópere: 1964. 08. 26, l e , PJ - Bakonybél: 1972. 07. 27, l e 1¥, K K - Bánta: 2003. 06. 26, l e , TS - Csopak: 1960. 09. 26, l e , NF - Dudar: 1973. 07. 24, l e , TP; 1973. 07. 24, l e 1¥, SI - Elő-erdő: 1972. 07. 12, l e , BJ - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyő­ fő): 1973. 08. 27, 2e 1 ¥, TS; 1983. 05. 10, 1 ¥, PA - Füzeti-tó: 1998. 09. 28, 2¥, TS - H i degkút: 1980. 07. 15, l e 3¥, TS - Homokbödöge: 1979. 07. 25, 2e 1¥, TS - Jókaibánya: 1964. 07. 16, 1 ¥, TS - Középső-Haj ag: 1977. 07. 28, l e 1¥, TS - Mogyorós-hegy: 1992. 06. 11, 2e 3¥, TS - Ördög-rét: 1974. 09. 09, l e , TS - Part-fő: 1963. 09. 04, l e , PJ - Ravazd: 1991. 07. 30, 1¥, TS - Rezi: 1963. 07. 16, 2e 1¥, PJ - Sajkod: 1982. 08. 15, l e , HAV Szent György-hegy (Tapolca): 1964. 07. 09, l e , SÁ (TTM) - Tátika: 1968. 06. 06, 2e, PJ Tódi-mező: 1997. 09. 09, 2e, TS - Üsti-hegy: 1962. 08. 23, 1 ¥, PJ - Vár-hegy: 1984. 08.16, 1 ¥, TS - Vörösberény: 1958. 09. 0 1 , l e , M F (TTM). Országszerte elterjedt gyakori faj. Sicus ferrugineus (LINNAEUS, 1761) - Adásztevel: 1979. 07. 25, l e , TS - Akasztódomb: 1958. 06. 05, 1¥, Szőcs J. (TTM) - Alsópere: 1966. 07. 12, l e , PJ; 1979. 09. 08, l e 1¥, TS-Antal-hegy: 1998. 05. 13, 19, TS, + M A L - Bakonybánk: 1997. 06. 12, l e 19, TS, + MAL-Bakonybél: 1972. 07. 27, l e 19, KK; 1974. 08. 30, 19, KÁ - Bakonygyepes: 1974. 08. 13, l e 19, T I - Bakonyjákó: 1964. 07. 17, l e 29, TS - Bakonyoszlop: 1983. 08. 02, l e 29, TS - Balatonederics: 1984. 07. 30, 2e 19, TS - Barkás-tó: 2001. 05. 20, 3e, TS Barnag: 1997. 06. 29, l e , TS, + M A L - Bányatelep: 2001. 06. 26, 2e, TS - Bánta: 2003. 06. 26, l e , TS - Belső-tó: 1980. 07. 15, l e , TS - Billegei-erdő: 1990. 06. 28, l e , VT; 1996. 05. 30, 3 9, V T - Borostyán-kút: 1990. 04. 24, 3e 29, TS - Borzavár: 1972. 06. 26, 1 e, T I - Bó­ dé: 1964. 06. 23, l e 19, TS - Burok-völgy (Bakonykúti): 1979. 06. 09, 2e 19, CSM - Bu­ rok-völgy (Isztimér): 1972. 06. 06, l e 49, TS; 1975. 07. 22, l e , KÁ; 1975. 07. 22, l e , L M ; 1975. 07. 22, l e 19, T I ; 1975. 07. 22, 3e 19, TS; 1976. 07. 08, l e , NÉ - Büdöskút: 1982. 08. 14, 3e, TS - Cigány-domb: 1982. 06. 16, 3e, TS - Cuha-völgy (Csesznek): 1957. 07. 29, l e , M F (TTM); 1965. 08. 14, l e , TS - Cuha-völgy (Zirc): 1975. 07. 07. 24, l e , KÁ; 1975. 07. 24, l e , L M - Csabrendek: 1986. 07. 14, 29, HAV - Cserszegtomaj: 1984. 09. 1 1 , l e 29, TS, + M A L - Csetény: 1961. 07. 04, l e , PJ - Csetényi-erdő: 1997. 08. 23, 39, TS, 4-MAL - Csopak: 1960. 09. 26, 29, NF - Csóka-kő: 1983. 08. 0 1 , 4e 19, TS - Csőszpusz-

ta: 1999. 08. 2 1 , l e , TS - Diósi-rétek: 1984. 08. 0 1 , 1 9, KÁ - Diszel: 1984. 07. 30, 2e, TS - Dudar: 1973. 07. 24, l e 1?, SI; 1973. 07. 24, 3e 1 9, TP; 1973. 08. 24, l e , KÁ - Elő-erdő: 1972. 07. 12, 2e 19, BJ - Esztergáli-völgy: 1977. 07. 28, l e , KÁ; 1977. 07. 28, l l e 3 ¥ , TS; 1982. 07. 03, 4e, TS; 1986. 08. 08, l e , TS - Farkasgyepű: 1964. 07. 17, 9e 49, TS Fehérvárcsurgó: 1979. 06. 16, 2?, TS - Fekete-hegy: 1988. 08. 03, 2e 1¥, TS - Fekete-séd: 1972. 07. 27, l e , KÁ; 1972. 07. 27, l e , KK; 1972. 07. 27, 1 e 1 ¥, TS - Feketevízpuszta: 1979. 06. 30, l e 2¥, CSM - Fenyőfő: 1978. 06. 15, l e , N É - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyő­ fő): 1960. 06. 27, l e , PJ; 1970. 07. 07, l e , TS; 1973. 08. 27, l e 3¥, TS; 1974. 06. 06, l e 2 ¥ , T S ; 1975.07. 09, 1¥,BK; 1975.07. 09, l e , H M ; 1980. 08. 04, l e 2 ¥ , K B ; 1983. 07. 13, l e , BL; 1984. 07. 24, 1 e, HAV - Fenyős-domb: 1991. 06. 20, l e 2¥, V T - Füzeti-tó: 1970. 08. 03, l e l ¥ , T S - G a j a - s z u r d o k : 1997. 05. 19, l e 1 ¥, TS - Gejzír-mező: 1983. 06. 12, l e 19, TS - Generál-erdő: 1975. 08. 0 1 , 1 ¥, L M - Gerence-völgy: 1970. 06. 25, 2e, TS; 1982. 08. 03, 29, TS - Gézaháza: 1972. 07. 04, 39, TS - Gyulafirátóti-halastó: 1972. 08. 08, l e , TS - Hajmáspuszta: 1972. 06. 12, l e 19, TS; 1978. 07. 26, l e , A - Hétházpuszta: 1973. 07. 15, 2e, TS; 1975.07. 22, 19, L M ; 1975.07. 22, 2e 19, TS - Hidegkút: 1980. 07. 15., l e 19, TS - Hidegkút (Zalaszántó): 1982. 07. 29, 2e 39, TS - Iharkút: 1998. 06. 18, l e , TS - Jáger-rét: 1984. 08. 19, 19, TS - Jókaibánya: 1959. 07. 28, 19, TS (TTM); 1964. 07. 16, 19, TS; 1964. 08. 16, l e , TS; 1965. 06. 13, l e , TS - Kab-hegy: 1966. 06. 30, 2e 19, TS Kardosrét: 1971. 06. 29, l e , TS - Káptalanfüred: 1964. 07. 26, l e , PJ - Kerteskő: 1974. 07. 02, l e , TS - Király-kút-völgy: 1978. 08. 24, l e , CS; 1978. 08. 24, l e 1 9, TS - Királyszál­ lás: 1975. 07. 22, l e , T I ; 1975. 07. 22, l e 19, TS - Kis-erdő (Tapolca): 1990. 06. 12, 2e 19, N L - Koloska-völgy: 1972. 05. 27, l e 39, TS; 1976. 07. 12, l e 19, KÁ - Kornyi-tó: 1974. 07. 18, l e 39, TS - Köleskepe: 1966. 06. 29, l e 29, TS; 1967. 07. 17, 2e, TS - KözépsőHajag: 1977. 07. 28, 29, TS - Kőpince-forrás: 1972. 07. 10, l e 19, TS; 1985.06. 07, l e 19, TS - Kőris-hegy: 1971. 08. 15, 19, TS - Külső-tó: 1980. 07. 09, 2e 29, TS; 1983. 06. 03, 2e 29, TS; 1990. 06. 2 1 , l e , N L - Lazsnak-úti-dűlő: 1992. 06. 15, 19, TS - Malom-völgy (Eplény): 1972. 07. 02, l e , TS; 1975. 06. 10, l e , KÁ; 1979. 06. 19, 3e 19, CSM; 1979. 06. 19, 4e 39, TS;1981. 06. 2 1 , l e , TS - Malom-völgy (Felsőörs): 1978. 08. 24, l e , CSM - Mo­ gyorós-domb: 1963. 06. 03, l e , PJ - Mogyorós-hegy: 1992. 06. 13, l e , TS - Móroc-tető: 2000. 05. 26, l e 19, TS - Nagy-Som-hegy (Pénzesgyőr): 1984. 07. 25, l e , TS - Nagy-tó: 1985. 07. 25, 19, TS - Nagyteveli-tározó: 1998. 08. 20, 2e 19, TS - Náci-hegy: 1964. 07. 22, l e , PJ - Öreg-hegy: 1993. 06. 26, 2e, TS - Örvényes: 1974. 08. 15, l e , TS - Pannonhalma: 1983. 06. 0 1 , l e , TS - Pálihálás: 1972. 07. 15, l e , TS - Pető-hegy: 1977. 07. 12, 1 9, NÉ Porva-Csesznek-vá.: 1972. 06. 15, l e , TS; 1972. 07. 18, 2e 19, TS - Ravazd: 1991. 07. 30, l e 19, TS - Rándzsó-rét: 1999. 08. 22, 19, TS - Rezi: 1983. 08. 0 1 , 2e, TS - Súr: 1975. 07. 22, 2e, TS - Szarvaskőt: 1974. 06. 06, l e 29, TS; 1979. 06. 04, l e , HAV; 1984. 07. 10, 2e 39, TS, 4-MAL; 1984. 07. 11, 2e, TS, + M A L ; 1984. 08. 04, l e , TS, -I-MAL; 1984. 08. 05, l e , TS, + M A L ; 1984. 08. 08, 19, TS, 4-MAL; 1984. 08. 09, l e 1 9, TS, + M A L ; 1984. 08. 22, 2e 3 9, TS, + M A L - Szápár: 1998. 08. 29, 19, TS - Szent György-hegy (Tapolca): 1967. 06. 20, 19, PJ - Taliándörögd: 1984. 07. 30, l e 29, TS - Tapolca: 1990. 06. 12, l e , N L Tihanyi-félsziget: 1975. 07. 30, l e , L M - Tobán-hegy: 1982. 07. 07, l e 19, HB - Tódimező: 1997. 09. 09, 19, TS - Vad-tó: 1996. 05. 16, 29, TS - Vár-hegy: 1984. 08. 16, 2e, TS - Várvölgy: 1977. 08. 25, l e 19, T I - Vég-Máli-hegy: 1973. 09. 05, 1 9, TS - Vinye: 1973. 07. 2 1 , l e , BK; 1973. 07. 2 1 , l e 19, H M ; 1973. 07. 2 1 , 19, KÁ - Viszlói-erdő: 1981. 05. 3 1 , l e , VT - Vörös János-séd: 1986. 08. 05, 2e 39, TS; 1987. 09. 19, l e 19, TS; 1989. 07. 25, 2e 19, TS; 1990. 07. 3 1 , l e 19, TS - Zirc: 1937. 07. 05, l e , EJ (TTM); 1975. 07. 07, l e , BK; 1979.06. 26, l e , S A - Z i r c i Arborétum: 1974. 06. 04, l e , NÉ; 1990. 06. 22, l e 19, NL. Legközönségesebb fejeslegyünk, (kép a belső borítón)

Sicus nigritarsis ZIMINA, 1975 - Esztergáli-völgy: 1977. 07. 28., Id" 19, TS Gyulafirátóti-halastó: 1972. 08. 08, l e , TS - Vörös János-séd: 1977. 07. 28, l e 19, TS. Svájcból és Oroszországból, továbbá a Transzkaukázusból (Örményország) és Nyugat-Szi­ bériából kimutatott ritka fejeslégy. Magyarországon első említése az Őrségből származik (TÓTH 1995a). A Bakonyon kívül újabb lelőhelyéről nem tudunk. Thecophora atra (FABRICIUS, 1775)- Alsópere: 1966.07.12, l e , PJ; 1979.09.08, l e 1¥, TS - Antal-hegy: 1998. 05. 13, l e 2 ¥ , T S , + M A L - Bakonygyepes: 1974. 08. 13, l e 1 ¥ , T I - Bakonyjákó: 1964. 07. 17, 2¥, TS - Balatonszőlős: 1980. 07. 15, 1¥, TS - Balinka: 1962. 08. 07, 1 ¥ , T S - B a r n a g : 1997.06. 29, l e 4 ¥ , T S , +MAL-Borostyán-kút: 1990. 04. 24, 2e 1¥, TS - Borzavár: 1972. 06. 26, l e 1¥, T I - Cuha-völgy (Zirc): 1974. 07. 08, l e 1 ¥, H M Csabrendek: 1986. 07. 14, 3e 2¥, HAV - Cserszegtomaj: 1984. 09. 30, l e 1?, TS, 4 - M A L Csetényi-erdő: 1997.08.23, l e l ? , TS, + M A L - C s ó k a - k ő : 1983.08.01, l e 1¥, T S - C s ú c s hegy: 1984. 07. 07, 2e 1 ¥, TS - Diszel: 1984. 07. 30, 3e, TS - Dolosdi-rét: 1997. 08. 14, l e 1¥, TS - Esztergáli-völgy: 1982. 07. 03, l e 3¥, TS - Fekete-hegy: 1988. 08. 03, 1¥, TS - Füzeti-tó: 1998. 09. 28, l e , TS - Gaja-völgy: 1972. 09. 28, l e 1 ¥, TS - Gézaháza: 1972. 07. 04, 1¥, TS - Hubertlak: 1959. 05. 19, l e , M L (TTM) - Huszárokelőpuszta: 1959. 05. 19, l e , TGY (TTM) - Jásd: 1975. 07. 22, 2e, T I - Kardosrét: 1974. 07. 08, l e 1 ¥, BK; 1974. 07. 08, 1¥, H M - Kisnyalkai-cseres: 1983. 06. 0 1 , 2e, TS, + M A L - Kornyi-tó: 1974. 07. 18, l e 3 ¥ , TS - Kőpince-forrás: 1973. 07. 2 1 , 1¥, BK - Kőris-hegy: 1971. 08. 15, 1¥, TS - Kupi-erdő: 1992. 07. 29, 3e, TS - Külső-tó: 1974. 08. 04, l e , TS - Lovas: 1978. 08. 24, l e , CSM - Ma­ lom-völgy (Eplény): 1974. 09. 02, l e 2¥, TS - Malom-völgy (Felsőörs): 1978. 08. 24, 2e, CSM - Nagy-tó: 1986. 06. 1 1 , 2¥, TS - Pannonhalma: 1983. 06. 0 1 , 1¥, TS - Pap-rét: 1984. 07. 30, 1¥, TS - Part-fő: 1971. 07. 17, l e , TS (Crambe tatarica) - Súr: 1975. 07. 22, l e , TS - Szápár: 1998. 08. 29, 1 ¥, TS - Tihanyi-félsziget: 1975. 07. 30, l e , TS - Veszprém: 1983. 05. 29, l e 1 9, PA - Vinye: 1973. 07. 2 1 , 1¥, H M - Vörös János-séd: 1986. 08. 09, 1¥, TS. Mindenfelé gyakori, helyenként nagyon közönséges faj. Thecophora distincta (MEIGEN, 1824) - Antal-hegy: 1998. 05. 13, 1¥, TS, + M A L - B a dacsony (Várpalota): 1969. 06. 28, l e , PJ - Borostyán-kút: 1990. 04. 24, l e , TS - Bódé: 1964. 08. 15, l e , TS - Csékúti-legelő: 1965. 08. 15, 3e 1 ¥, TS - Csurgói-tározó: 1979. 06. 30, l e , TS - Gyenesdiás: 1958. 09. 08, 1 ¥, Jermy (TTM) - Iszkaszentgyörgy: 1964. 07. 26, l e , PJ - Malom-völgy (Eplény): 1972. 07. 02, l e 29, TS - Mencshely: 1984. 06. 30, 2e 1 ¥, T S - Móroc-tető: 2000. 05. 26, 1 e, TS - Szent György-hegy (Tapolca): 1958. 09. 02, l e , M F (TTM) - Tihany: 1960. 05. 3 1 , 19, M L - Uzsa: 1958. 09. 02, l e , M F (TTM). Gyakori faj, főleg a síkságokon helyenként nagy egyedszámban gyűjthető. Thecophora fulvipes (ROBINEAU-DESVOIDY, 1830) - Alsópere: 1979. 09. 08, l e 1¥, TS -Bakonygyepes: 1974. 08.13, l e , T I - Bányatelep: 2001.06. 26, l e , TS - Cseri-erdő: 1975. 07. 22, l e 2¥, T S - C s ó k a - k ő : 1983.08.01, 2e 1 ¥, TS - Döbrönte: 1982. 10. 24, 1 ¥ , T S Esztergáli-völgy: 1982. 07. 03, l e 19, TS - Fehérvárcsurgó: 1979. 06. 30, 1 e 1 ¥, CSM - Fekete-hegy: 1988. 08. 03, 2e, TS - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1973. 08. 27, l e , KÁ Gödrös: 1958. 09. 12, l e , ZSIG (TTM) - Hajmáspuszta: 1972. 07. 07, 2e, TS - Iharkút: 1998. 06. 18, l e , TS - Kardosrét: 1974. 07. 08, 19, BK; 1974. 07. 08, l e 19, H M - Nagy­ tó: 1986. 06. 1 1 , 29, TS - Öreg-hegy: 1993. 06. 26, l e , TS - Öskü: 2000. 06. 28, 2e 19, TS - Pap-rét: 1984. 07. 30, 1 9, TS - Sümegcsehi: 1985. 08. 05, 29, TS - Tihany: 1960. 05. 3 1 , l e , M L - Vad-tó: 1996. 05. 16, 2e 19, TS - Veszprém: 1957. 08. 06, l e , PJ (TTM). Főleg a síkságokon sokfelé gyakori faj, ennek ellenére viszonylag kevés publikációban található meg (DELY-D. 1987, T Ó T H 1972b, 1995b, 2004). Thecophora melanopa RONDANI, 1857 - Cuha-völgy: 1974. 07. 08, l e , H M - Csóka-kő: 1982. 09. 1 1 , l e 39, TS - Esztergáli-völgy: 1982. 07. 03, l e , TS - Fenyőfői Ősfenyves (Fe-

nyőfő): 1973. 08. 27., l ? , T S - I n o t a : 1983. 08.18., lcf, TS - Kardosrét: 1974. 07. 08., l e l ? , BK - Külső-tó: 1958. 06. 04., 1?, ZSIG (TTM) - Móroc-tető: 2000. 05. 26, l e , TS - Pan­ nonhalma: 1975. 07. 15, l e , T I - Pap-rét: 1984. 07. 30, l e 1?, TS - Som-hegy: 1964. 07. 18, 1 ?, PJ - Vár-hegy: 1984. 08. 16, l e , TS. Mérsékelten gyakori faj. Thecophora pusilla (MEIGEN, 1824) - Ajka: 1964. 08. 15, l e , TS - Alsó-Nyirádi-erdő: 1997. 05. 12, l e 2?, TS, + M A L - Alsópere: 1966. 07. 12, l e , PJ - Bakonycsernye: 1976. 07. 08, 2?, KÁ-Bakonygyepes: 1974. 08. 13, l e 1?, T I - Bakonyoszlop: 1983. 08. 02, l e 3?, TS - Bányatelep: 2001. 06. 26, l e , TS - Borostyán-kút: 1990. 04. 24, l e 2?, TS - Bó­ dé: 1965. 09. 09, 1?, TS - Cuha-völgy (Zirc): 1974. 07. 08, 1?, H M -Cseri-erdő: 1975. 07. 22, l e 1?, TS - Cserszegtomaj: 1984. 09. 30, 2e, TS, 4-MAL - Csékúti-legelő: 1964. 08. 15, 2e 1?, TS - Dolosdi-rét: 1997. 08. 14, l e , TS - Feketevízpuszta: 1979. 06. 30, 2e 2?, CSM - Gaja-völgy: 1972. 09. 28, l e , TS - Gyulafirátóti-halastó: 1972. 08. 08, l e , TS Hétházpuszta: 1973. 07. 15, 1?, TS - Homokbödöge: 1979. 08. 25, l e , TS - Kardosrét: 1974. 07. 08, 1?, BK - Kisnyalkai-cseres: 1983. 06. 0 1 , l e 1?, TS, + M A L - Kőpince-forrás: 1972. 07. 10, l e 3?, TS, 4 - M A L - Kupi-erdő: 1992. 07. 29, 3e, TS - Külső-tó: 1972. 07. 05, 2?, TS; 1974. 08. 04, l e , TS - Nagy-mező (Balatonfüred): 1975. 08. 03, 1?, TS Öskü: 2000. 06. 28, 1?, TS - Pannonhalma: 1983. 06. 0 1 , 2?, TS - Part-fő: 1971. 07. 17, l e , TS (Crambe) - Porva-Csesznek-vá.: 1973. 08. 17, 1?, GY - Rezi: 1983. 08. 0 1 , 2?, TS - Sásdi-rétek: 2000. 05. 06, l e , TS - Sümegcsehi: 1985. 08. 05, 1 ?, TS - Szarvaskút: 1984. 08. 05, l e 4?, TS, + M A L - Szent György-hegy (Tapolca): 1958. 09. 02, l e , M F (TTM) Szépalma: 1972. 08. 3 1 , l e 2?, TS - Tihanyi-félsziget: 1975. 07. 30, l e , TS - Tódi-mező: 1999. 06. 0 1 , l e , TS, + M A L - Várvölgy: 1977. 08. 25, 3e 1?, TI-Veszprém: 1983. 05. 29, 1 ?, PA - Vinye: 1973. 07. 2 1 , l e 1 ?, BK - Vörös János-séd: 1986. 08. 09, 5e 2?, TS - Zirc: 1971. 07. 06, l e , TS. Általánosan elterjedt, főleg a Bakonyvidéken gyakorinak bizonyult faj. Zodion cinereum (FABRICIUS, 1794) - Alsó-Nyirádi-erdő: 1997. 05. 12, l e 2?, TS, 4 - M A L - Barkás-tó: 2001. 05. 20, 2e, TS - Borostyán-kút: 1990. 04. 24, 3?, TS - Cseri-er­ dő: 1975. 07. 22, l e , TS - Cserszegtomaj: 1984. 08. 04, l e 1?, TS, 4 - M A L Feketevízpuszta: 1979. 06. 30, 2?, CSM - Gaja-szurdok: 1997. 05. 19, 1 ?, TS - Gejzír-me­ ző: 1983. 05. 17, 1?, TS; 1983. 05. 22, 2e 1?, TS, + M A L - Generál-erdő: 1972. 08. 06, l e 3?, TS - Hajmáspuszta: 1972. 07. 07, l e , TS; 1974. 08. 08, 1?, KÁ - Inota: 1979. 09. 18, l e 1?, TS - Jókaibánya: 1957. 08. 06, l e , TS (TTM); 1965. 07. 13, l e , TS - Kisnyalkaicseres: 1983. 06. 0 1 , l e , TS, 4 - M A L - Külső-tó: 1972. 07. 05, 2e, TS - Móroc-tető: 2000. 05. 26, 1 ?, TS - Nosztori-völgy: 1972. 06. 05, 2e 1¥, TS - Pannonhalma: 1983. 06. 0 1 , l e 1?, TS - Szarvaskút: 1984. 07. 10, 1?, TS, + MAL; 1984. 07. 26, 2e, TS; 1984. 08. 1 1 , 1?, TS, 4-MAL - Taliándörögd: 1984. 07. 30, l e , TS - Vad-tó: 1996. 05. 16, 1?, TS - Veszprém: 1957. 08. 06, l e , PJ (TTM). Általánosan elterjedt, sokfelé gyakori faj. Zodion erythrurum RONDANI, 1865 - Gejzír-mező: 1983. 06. 03, 1?, TS (Cotinus) Mogyorós-hegy: 1992. 06. 1 1 , 1?, TS (Cotinus) (1. kép) - Somod: 1968. 06. 20, 1?, PJ (Sinapis arvensis). Palearktikus elterjedésű, de Európának csak néhány országában (E, F, I , PL, R, RU) gyűjtötték. Európán kívül előfordul Kazahsztánban, Nyugat-Szibériában, Ke­ let-Szibériában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában (CHVÁLA & SMITH, 1988). Magyarország Conopidae-faunájára új faj. A Bakonyon kívül hazánk más területéről nem tudunk az elő­ fordulásáról. Zodion notatum (MEIGEN, 1804) - Antal-hegy: 1998. 05. 13, 2?, TS, + M A L Balatonszőlős: 1980. 07. 15, 1?, TS - Bakonyjákó: 1964. 07. 17, l e , TS - Bánta: 2003. 06. 26, l e 2?, TS - Borzavár: 1972. 06. 26, l e , T I - Csetényi-erdő: 1997. 08. 23, 1?, TS, + M A L - Csóka-kő: 1983. 08. 0 1 , 19, TS - Csőszpuszta: 1999. 08. 2 1 , l e , TS - Fenyőfői Ősfenyves (Fenyőfő): 1973. 08. 27, l e 1 ?, TS - Gejzír-mező: 1983. 05. 17, l e 1?, TS; 1983.

05. 22, 1 ?, TS - Hidegkút (Zalaszántó): 1957. 07. 18, Id" 1?, M F (TTM); 1957. 07.15, l e , ZSIG (TTM) - Hubertlak: 1987. 09. 19, 3?, TS - Pannonhalma: 1975. 07. 15, le, T I Sásdi-rétek: 2000. 05. 06, l e 1$, TS - Szarvaskút: 1984. 08. 05, l e , TS, + M A L - Szent György-hegy (Raposka): 1984. 07. 04, 3e 1?, TS - Tihany: 1970. 06. 05, l e , M F (TTM). Magyarországon általánosan elterjedt, helyenként gyakori faj.

1. kép: A literi Mogyorós-hegy részlete, a faunára új Zodion erythrurum egyik élőhelye a Bakonyvidéken

Irodalom CHVÁLA, M . (1961): Czechoslovak species of the subfamilies Conopinae (Diptera, Conopidae) - Acta Univ. Carol. Biol. 2: 275-282. CHVÁLA, M . (1965): Czechoslovak species of the subfamilies Myopinae and Dalmanninae (Diptera, Conopidae) - Acta Univ. Carol. Biol. 2: 93-149. CHVÁLA, M . & K. G. V SMITH (1988): Family Conopidae. Vol. 8, p. 245-272, in: Soós Á. & PAPP L. (eds.): Catalogue of Palaearctic Diptera, Budapest, 363 pp. CSIBY M . (1981): Adatok a Barcsi Borókás Diptera faunájának ismeretéhez - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 2: 149-156. DELY-DRASKOVITS Á. (1983): Ceroplatidae, Diadocidiidae, Macroceridae, Mycetophilidae, Ptychopteridae, Dixidae, Ceratopogonidae, Lonchopteridae, Pipunculidae, Conopidae, Scatophagidae and Anthomyiidae (Diptera) of the Hortobágy - In MAHUNKA, S. (ed.): The Fau­ na of the Hortobágy National Park I I . : 269-277. DELY-DRASKOVITS Á. (1987): Chloropidae, Macroceridae, Diadocidiidae, Ceroplatidae, Ptychopteridae, Ceratopogonidae, Conopidae, and Scatophagidae (Diptera) of the Kiskunság

National Park - In MAHUNKA S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park I L : 291-302. DELY-DRASKOVITS Á. (1996): Ceroplatidae, Macroceridae, Manotidae, Mycetophilidae, Ptychopteridae, Ceratopogonidae, Simuliidae, Lonchopteridae, Pipunculidae, Platypezidae, Opetiidae, Conopidae, Chloropidae and Scatophagidae (Diptera) in the Bükk National Park - In MAHUNKA, S. (ed.): The Fauna of the Bükk National Park IL: 411-425. FÁSZL I . (1878): Adatok Sopron légyfaunájához - A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend soproni Kath. Fó'gymnasiumának értesítője az 1877/78. tanévről, 1—34. GEBHARDT A. (1962): A Mecsek hegység és környékének Diptera faunája - A Janus Pannonius Mú­ zeum Évkönyve 7: 5-38. KOWARZ F. (1883): Adatok Zemplénmegye természetrajzi ismeretéhez ( I I I . Dr. Chyzer Kornél gyűj­ teményének zemplénmegyei legyei) - A magyar orvosok és természetvizsgálók 1882. aug. 23-tól aug. 27-ig Debrecenben tartott X X I I . Vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai, p. 233-246. KRÖBER, O. (1925): Familie Conopidae. In LINDNER: Die Fliegen der palaearktischen Region, 35: 1^18. KRÖBER, O. (1927): Beiträge zur Kenntnis der Conopidae. - Konowia 6: 122 - 143. KRÖBER, O. (1936): Katalog ung Bestimmungstabellen palearktischen Conopiden. - Acta Inst. Mus. Zool. Univ. athen. 1: 121-159. MIHÁLYI F. (1953): Bátorliget kétszárnyú-faunája - In SZÉKESSY V (ed.): Bátorliget élővilága, Buda­ pest, p. 318-324. MOCSÁRY S. (1877): Bihar és Hajdú megyék hártya-, két-, reczés-, egyenes- és félröpüi - Mathematikai és természettudományi Közlemények 14: 37-80. PILLICH F (1911): Adatok Simontornya Diptera-faunájához - Rovartani Lapok, 18: 183-187. PILLICH F. (1914): Aus der Arthropodenwelt Simontornya's - Berlin, pp. 1-172. SZILÁDY Z. (1926): Dipterenstudien. - Annales historico-naturales Musei nationalis hungarici. 24: 586-611. THALHAMMER J. (1900): Ordo. Diptera. - In: A Magyar Birodalom állatvilága. Természettudományi Társulat, Budapest, 76 pp. Tóth S. (1992a): Adatok a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet kétszárnyú faunájának ismeretéhez, II. Rövidcsápúak (Diptera: Brachycera) - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat, 6: 189-197. TÓTH S. (1992b): Vegyes kétszárnyú (Diptera) adatok a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet faunájá­ hoz - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat, 7: 273-287. TÓTH S. (1995a): Adatok az Őrség kétszárnyú (Diptera) faunájához - Savaria 22 (2): 155-196. TÓTH S. (1995b): Adatok a Dráva mente kétszárnyú (Diptera) faunájához - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 8: 161-172. TÓTH S. (2000): Adatok a Villányi-hegység csípőszúnyog, bögöly, pöszörlégy, fejeslégy és fürkészlégy faunájához (Diptera: Culicidae, Tabanidae, Bombyliidae, Conopidae, Tachinidae) - Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 10: 351-354. TÓTH S. (2001): Somogy megye fejeslegyeinek katalógusa (Diptera: Conopidae) - Natura Somogyiensis 1: 423^424. TÓTH S. (2002a): Culicidae, Tabanidae, Xylomyidae, Stratiomyidae, Bombyliidae, Syrphidae, Conopidae and Tachinidae (Diptera) in the Fertő-Hanság National Park - In MAHUNKA, S. (ed.): The fauna of the Fertő-Hanság National Park: 697-722. TÓTH S. (2002b): Adatok Somogy megye kétszárnyú (Diptera) faunájához - Natura Somogyiensis 3: 63-88. TÓTH S. (2003): Adatok a Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület kétszárnyú (Diptera) faunájához Natura Somogyiensis 5: 255-278.

TÓTH S. (2004): Az Aggteleki Nemzeti Park fejeslégy-faunájának vizsgálata Malaise-csapdával (Diptera: Conopidae) - Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 28: 273-278. TÓTH S. (in print): A Mátra és környékének fejeslégy-faunája (Diptera: Conopidae) - Folia Historico Naturalia Musei Matraensis VELLAY I . ( 1 8 9 9 ) : Adatok Szeged faunájához, I I I . Diptera - Rovartani Lapok 6: 136-138. WEELE, R. van der ( 1 9 9 8 ) : Rare and interesting species of Xylophagidae, Stratiomyidae, Acroceridae, Therevidae and Conopidae collected in Hungary. - Folia Entomologica Hungarica 59: 103-109. WEELE, R. VAN DER ( 2 0 0 1 ) : Conopidae - In PAPP L. (ed.) ( 2 0 0 1 ) : Checklist of the Diptera of Hunga­

ry. - Hungarian Natural History Museum: 2 7 2 - 2 7 6 .

A szerző címe (Author's address):

Dr. T Ó T H Sándor H-8420 Zirc, Széchenyi u. 2. [email protected]

A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS Útmutató a szerzők számára A Folia Bakonyiensis elsősorban a Bakonyvidék természettudományos feltárására irányuló közleményeket jelentet meg. A kiadvány elsődleges célja a tájegység természeti képének minél alaposabb megismertetése, természetföldrajzi, földtani, őslénytani, botanikai, zoológiai, ill. kapcsolódó tudományterületek eredményeinek közlésével. A folyóirat nyerve magyar, a cikkek angol nyelvű összefoglalóval jelennek meg. Eseti megítélés alapján angol i l l . német nyelvű kéziratot is elfogadunk. Az angol nyelvű összefoglaló elkészítése a szerző feladata. A kéziratot digitális és nyomtatott formában egyaránt kérjük benyújtani. Az illusztrációkat kérjük a nyomtatott változatban is szerepeltetni (a World-be illesztve vagy jelezni a helyét a kéziratban), másrészt kérjük külön is, a következők szerint: 1. A fotók lehetőleg jó minőségű papírképek, színes diapozitívok vagy digitális képek legyenek (tif vagy jpeg formátumban, min. 300 dpi felbontásban). 2. Térképek, térképvázlatok esetén szintén jó minőségű grafikák, illetve digitális ábrák jelentethetők meg. 3. Rajzok, diagramok stb. esetén is vagy az eredeti ábrát, vagy a digitális változatot kérjük külön fájlban mellékelve (tif vagy jpeg formátumban, min. 300 dpi felbontásban). Az illusztrációk elkészítésénél törekedjenek a jó minőségen kívül arra is, hogy lehetőleg fekete-fehérben is értelmezhető ábrák készüljenek, mert az anyagi lehetőségeink nem mindig engedik meg, hogy színes ívek kerüljenek be a kötetbe. A kézirat kötelező részei: 1. Cím 2. Szerző(k), postacímmel, esetleg e-mail-lel, munkahellyel 3. Angol nyelvű összefoglaló (abstract) a dolgozat angol címével 4. Bevezetés, előzmények 5. Eredmények és értékelésük 6. Irodalomjegyzék 7. Ábrák, fényképek és magyarázataik (ábraaláírás) Az irodalomjegyzék elkészítésénél felhívjuk a szerzők figyelmét, hogy a magyar folyóiratok nevét teljes egészében írják ki, a többinél a szabályos rövidítést alkalmazzák. A beérkező kéziratok lektoráltatása a kiadó feladata. A lektorált munkákat a szerkesztő a szerző(k) részére visszaküldi, aki a lektorok által kért változtatások végrehajtását követően a megjelentetni kívánt változatot a kiadóhoz visszajuttatja.

A kéziratokat a következő címre kérjük beküldeni: Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zirc, Rákóczi tér 1. Pf.: 36. e-mail: [email protected]

A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI M Ú Z E M ÉS J O G E L Ő D J E Á L T A L

MEGJELENTETETT,

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS CIKKEKETTARTALMAZÓ M Ú Z E U M I ÉVKÖNYVEK JEGYZÉKE A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei (Publicationes Museorum Comitatis Vesprimiensis) Veszprém 1. 2. 3. 5. 7. 10. 12.

1963. 367 1964. 480 1965. 377 1966. 394 1968. 468 1971. 483 1973. 617

p. p. p. p. p. p. p.

(vegyes - miscellaneous), elfogyott - out (vegyes - miscellaneous), elfogyott - out (vegyes - miscellaneous), elfogyott - out (vegyes - miscellaneous), elfogyott - out (természettudomány - natural sciences) (vegyes - miscellaneous), elfogyott - out (természettudomány - natural sciences

of print of print of print of print of print

A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei - Természettudomány (Publicationes Museorum Comitatis Vesprimiensis) Rerum Naturalis Veszprém - Zirc 13. 14. 15. 16.

1978. 127 p. 1979.266 p. 1980. 223. p. 1981. 248. p.

A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei (Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis) Zirc 1. 1982. 194 p. 2. 1983. 228 p. 3. 1984. 244 p. 4. 1985. 212 p. 5. 1986. 186 p. 6. 1987. 137 p. 7. 1988. 160 p. 8. 1989. 110 p. (elfogyott) 9. 1990. 109 p. 10. 1991. 200 p. 1 1. 1992. 268 p. 12. 1993. 212 p.

13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23.

1994. 210 p. 1995. 191 p. 1996. 159 p. 1997. 167 p. 1998 (2001). 184 p. 1999 (2001). 112 p. 2000 (2002). 120 p. 2001-2003 (2003). 130 p, 2004. 176 p. 2005. 175 p. 2006. 143 p.

MONOGRÁFIA-SOROZAT A Bakony természettudományi kutatásának eredményei Zirc - Veszprém 1. Fekete Gábor (1964): A Bakony növénytakarója. (Die Pflanzendecke des BakonyGebirges). 55 p. 2. Papp József (1965): A Bakony növénytani bibliográfiája. (Botanische Bibliographie des Bakony-Gebirges) 103 p. (elfogyott - out of print) 3. Tapfer Dezsó' (1966): A Keleti-Bakony madárvilága. (Die Vogelwelt aus dem Ost-Bakony Gebirges) 4. Bendefy László (1967): A Bakony hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai. (Die Rolle des Geokinetik bei des Erforschung der Erdkrusen-struktur im Bakony-Gebirge). 159 p. (elfogyott - out of print) 5. M Buczkó Emil (1968): Geomorfológiai kutatás és térképezés Balatonfüred környékén. (Geomorphologische Erforschung und Kartierung in der Umgebung von Balatonfüred). 99 p. (elfogyott - out of print) 6. Keve András (1970): A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madárvilága. 103 p. 7. Keve András - Sági Károly Jenő (1970): Keszthely és környékének madárvilága. 63 p. 8. Papp József (1971): A Bakony állattani bibliográfiája. 233 p. 13. Tóth Sándor (1980): A Bakony hegység szitakötő-faunája. 135 p. 14. Veress Márton (1981): A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata. 63 p. 15. Szabóky Csaba (1982): A Bakony molylepkéi. 45. p. 16. Tóth Sándor (szerk.) (1985): A zirci arborétum élővilága I . 104 p. 17. Mihály Sándor - Mihályné Gombos Ildikó (1986): A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményének ősmaradvány-katalógusa. 85 p. 19. Medvegy Mihály (1987): A Bakony cincérei. 106 p. 20. Marián Miklós (1988): A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája. 105 p. 21. Dietzel Gyula (1997): A Bakony nappali lepkéi. 199 p. (45 színes fotóval) 22. Budai Tamás - Csillag Gábor (1998): A Balaton-felvidék középső részének földtana. 118 p. 4- térképmelléklet 23. Veress Márton (1999): Az Északi-Bakony fedett karsztja. 167 p. 24. Barczi Attila (2000): A Tihanyi-félsziget talajai. 125 p. 4- térképmellékletek 25. Tóth Sándor (2001): A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera: Syrphidae). 448 p. 26. Dulai Alfréd (2002): A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I . : Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés. 112 p. 27. Dulai Alfréd (2003): A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II.: Rendszertani leírások. 144 p. 28. Ádám László (2004): A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) 262 p. 29. Tóth Sándor (2005): A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta: Odonata) 224 p. 30. Podlussány Attila (2007): A Bakony ormányosborár-faunája (Coleoptera: Brachyceridae, Curculionidae) 224 p. A kiadványok megvásárolhatók a Bakonyi Természettudományi Múzeumban: 8420 Zirc, Rákóczi tér 1. Pf. 36 Telefon: 88/575-300, e-mail: [email protected]

A fémkék bársonyfutó (Ophonus gammeli) (Kutasi - Szél cikkéhez) (Fotó: Retezár Imre)

Conops vesiculates (Tóth S.: A Bakonyvidék fejeslégy faunáj cikkhez) (fotó: Tóth S.)

Myopa testacea (Tóth S.: A Bakonyvidék fejeslégy faunája c. cikkhez) (fotó: Tóth S.)

Sicus ferrugineus (Tóth S.: A Bakonyvidék fejeslégy faunáj cikkhez) (fotó: Tóth S.)