Összehasonlító archeometriai téglavizsgálatok

Archaeologiai Értesítő 138 (2013) 321–344 © Akadémiai Kiadó, Budapest DOI: 10.1556/ArchErt. 138.2013.14

Összehasonlító archeometriai téglavizsgálatok a Dél-alföldön Kelemen Éva–Tóth Mária–Kristály Ferenc–Rózsa Péter–Nyilas István*

The study focuses on the comparative archaeometric (petrographic, geochemical and archaeobotan ical) analysis of the brick samples from the excavation of twenty-four rural churches of the Árpádian Age and the Late Middle Ages (11th–16th centuries), two kindred monasteries and three Árpádian Age settlements in Counties Békés and Csongrád. One of the main goals of the analysis was to determine the composition and the firing temperature of the bricks. Keywords: Counties Békés and Csongrád, Árpádian Age, Late Middle Ages, archaeometric ana lysis of brick samples

Tanulmányunk a mai Békés és Csongrád megyék területén feltárt huszonnégy Árpád-kori és késő középkori (11–16. századi) falusi templom, két nemzetségi monostor és három Árpád-kori település ásatásaiból előkerült téglaminták összehasonlító archeometriai (petrográfiai, geokémiai és archeo botanikai) vizsgálatával foglalkozik. A feltárt téglaminták kutatásában célkitűzésünk az össze tételük és az egyik jellemző technológiai paraméter, az égetési hőmérséklet megállapítása volt. Kulcsszavak: Békés és Csongrád megye, Árpád-kor és késő középkor, téglaminták archeometriai vizsgálata

Bevezető Békés és Csongrád megye Árpád-kori települé seinek jelentős hányada már a tatárjárás után elpusztult. A késő középkoriak egy része a török  A cikk érkezett: 2013. február; elfogadva: 2013. június.

* Kelemen Éva. Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tan szék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Tóth Mária. MTA Geokémiai Kutatóintézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45. Kristály Ferenc. Miskolci Egyetem, Ásvány- és Kőzettani Tanszék, 3515 Miskolc, Egyetemváros. Rózsa Péter. Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. Nyilas István. Debreceni Egyetem, Evolúciós Állattani Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1.

hódoltság végén vagy a felszabadító háborúkat követően tűnt el. Az újabb századokban a települések sírjait kiforgatták, templomaikat átépítették, vagy még álló falaikat elbontották, újrahasznosították, alapozásaikat módszeresen kőbányának használták. A téglatemplom-építés legkorábbi idejét a Du nántúl esetében a kutatók általában a 13. századra keltezik. A hasonló alföldi templomok korát azonban több esetben a 11. századig lehet visszavezetni. A Békés és Csongrád megyék területén sűrűn megjelenő egyházi épületek azt bizonyítják, hogy a kereszténység terjesztése és az egyházszervezés az országnak ebben a régiójában már egészen a korai időktől kezdve sikeres volt. A számítások és a rendelkezésre álló adatok szerint a középkorban a Dél-Alföldön négyszáznál

322 kelemen éva et al.

1. kép. A vizsgált terület és a lelőhelyek elhelyezkedése a Dél-Alföldön Fig. 1. The study area and the location of the sites in the southern Alföld

is jóval több egyházi épület állhatott. Szinte bizonyosan és általánosságban is állítható, hogy valamennyi késő középkori egyházi épületnek volt Árpád-kori előzménye, tehát minden későbbi egyház Árpád-kori eredetű.1 Az általam vizsgált falusi templomok igen változatos képet mutatnak, és szinte mindegyik rendelkezik valamilyen sajátos és egyedi tulajdonsággal. Egyediségük a nagyságukban, belső arányaikban vagy építőanyagukban nyilvánult meg. Hosszuk 8–15 méter, szélességük 5–8 méter körül mozgott, bejáratuk általában a déli oldalon helyezkedett el. Építőanyagukat tekintve a vizsgált templomok téglából épültek. A téglákat helyben, illetve a templomtól 1–2 kilométeres távolságon belül készítették, és helyben égették ki. Az alapozás leggyakrabban tiszta agyag bedöngölésével történt. A vizsgált templomok közül sok elpusztult a tatárjárás alatt vagy után. A pusztítást túlélt, de 1

Szatmári 2005, 75; Oszkó 1999, 18.

leromlott templomokat általában a korábbi pe riódus építőanyagainak felhasználásával építették újjá. Az elmúlt években a régészeti lelőhelyek tudományos feldolgozásában – az ásatásokon előkerült tárgyi leletek mellett – fontos szerepet kapott a történeti építőanyagok archeometriai vizsgá lata. Az archeometria a régészet és a különféle természettudományok határterületén kialakult új, interdiszciplináris tudományág, amely egzakt, természettudományos (fizikai, kémiai, biológiai, geológiai és statisztikai) módszerekkel és anyagvizsgálatokkal járul hozzá olyan történeti problémák megoldásához, mint például a régészeti objektumok és leletek keltezése, a nyersanyag származási helyének, szállításának, felhasználásának kérdése, technológiai folyamatok rekonstrukciója, műhelyek meghatározása. Ez a tudományág esetünkben az adott téglaminta-leleteken elvégzett vizsgálatokkal nyújt további fontos információkat az egykori épület építőanyagaira és építési

összehasonlító archeometriai téglavizsgálatok a dél-alföldön

technológiájára vagy a település történeti és gazdasági viszonyaira vonatkozóan. A Dél-Alföld régészetileg jól feldolgozott területén kevés (és kevés mintát feldolgozó) jelentés és egyéb publikáció foglalkozott részletes építőanyag-vizsgálattal.2 Jelen tanulmányunkban3 így elsőként közlünk adatokat Békés és Csongrád megyei Árpád-kori és késő középkori templom vagy település téglamintáinak összehasonlító és részletes archeometriai (petrográfiai, geokémiai, archeobotanikai) vizsgálatairól. Az összehason lító vizsgálatok eredményei lehetőséget adnak a hagyományos régészeti feldolgozás kiegészítésére és olyan speciális kérdések megválaszolására, mint az Árpád- és késő középkori téglák ös�szetétele, égetési hőmérséklete és a nyersanyag potenciális lelőhelye. A vizsgált falusi templomok és monostorok (1. kép) elsősorban téglából épültek. A téglát az alapozásnál szilárdítóként, a falazásnál építőanyagként, a díszítésnél idomtéglaként egyaránt szívesen használták. Mérete, anyaga és kiégetése helyenként változott a kor, a rendelkezésre álló nyersanyag és minden bizonnyal az épület mérete, illetve a szakmai felkészültség függvényében. A téglákat a templomtól 1–2 kilométeres távolságon belül készítették, és a helyszínen emelt ún. tábori vagy boksaégetőkben égették ki.4 A régen téglaföldnek is nevezett, a téglagyártásra közvetlenül alkalmas anyag agyag, homok és szénsavas mész különböző arányú keveréke. A 80% agyagtartalmú téglaföldet kövérnek, a 60% homoktartalmú agyagot soványnak hívják. Ha az alapanyag nem elég plasztikus, akkor iszappal kövérítik. Ahhoz, hogy a kiégetés során ne zsugorodjon és ne deformálódjon (erre a kö vér agyagok hajlamosak), legtöbbször meghatározott mennyiségben homokkal szokták keverni, soványítani, de a különböző korokban pelyvát, őrölt kerámiatörmeléket és fűrészport is használtak soványításra.5 A téglavetés és az égetés folyamata szinte semmit nem változott az évezredek folyamán – a modern téglagyárak megjelenéséig. A leírások szerint a téglagyártás kezdetben kézi formázást jelentett, amihez a sablonok először fából készültek. Az első munkafolyamat az agyag kibá nyászása volt, ami rendszerint tél végén történt. A téglavetéshez igen sok víz kellett, ezért az 2

Lőrinczy 1990, 159–180; Szónoky 1996, 1–4; Szónoky–Gulyás 2004; Kelemen 2008, 85–93. 3 A részletes vizsgálatról lásd Kelemen Éva „Dél-alföldi Árpád- és késő középkori egyházak építőanyagainak összehasonlító archeometriai vizsgálata” című PhD-dolgozatát (2011). 4 Valter 1987, 7. 5 Császár 1986, 17–18.

323

agyagnyerő gödröket (agyagbánya) és a kemencéket is víz mellett alakították ki.6 Néprajzi adatok szerint a téglavetés szezonja áprilistól Szent Mihály napjáig tartott, de ha az idő engedte, már februárban előkészítették a nyersanyagot, hogy jól kifagyjon, mert így később könnyebb volt vele dolgozni. A téglát vető ember a formázóasztalon kitöltötte a behomokozott formát a korábban bekevert agyaggal, léccel lesimította, majd egy homokkal felszórt helyre borította ki, ahol akár 24 órát is szikkadt és keményedett. A kiszikkadt nyers téglákat egy eső ellen védett szárító színben máglyába rakva tovább szárították. Egy tizenkét (hat-hat) tüzelőnyílásos kemence 6–8 méter hosszú és 3–4 méter (22–24 vályogsor) magas volt, amelyet négy-öt nap alatt raktak fel, és egy napig tartott a betapasztása. A tüzelés szakaszosan történt: az első két nap csak me legítették, szárították a téglát (120–200 °C). Egy 1743-ból származó leírás szerint az égetés öt napig tartott, más források szerint hét-nyolc napig égettek.7 Az égetés alacsony hőfokról indult (120 °C-ról 200–300 °C-ra), majd 900–1000 °C körüli hőmérsékletet igyekeztek elérni. Amikor „fehéren izzott a tűz”, akkor a tüzelőnyílásokat is lezárták (hat-hét napra), majd egy napig szellőztettek. Mérettől függően a következő tíz-tizenkét nap alatt hűlt ki a kemence. Ezután szedték le a köpenyt (az agyagtapasztást) a kiégett téglákról, majd teljesen szétbontották.8 A kemence helyének kiválasztásánál fontos szempont volt a termékeknek a tégla felhaszná lási helyéhez való odaszállíthatósága, valamint a gyártás során szükséges vízmennyiség biztosítása. A kemence általában viszonylag távol feküdt a településtől, ezért kemencék csak véletlenül kerültek elő. A régészeti feltárások ugyanis elsősorban a konkrét objektumokra (templom) összpontosulnak, így a tágabb környezet feltáratlan marad. Hasonló a helyzet akkor is, ha a téglák égetése a tábori kemencék mintájára a föld felszínén történt; ennek nyomát régészetileg csak szerencsés esetben lehetett megfigyelni. Az általunk feldolgozott minták között egyetlenegy van (Megyer, MMM, ltsz. 86.3.25.), amelyhez korabeli téglaégető kemencét tudunk kötni. Szatmári Imre régész 1985-ben Békéscsabától északra, a mezőmegyeri határrészen egy leletmentő ásatás keretében tárta fel a 6,5×4,5 méter alapterületű, a mai felszíntől 120 cm mélyen a földbe ásott, három agyagpaddal és négy tűz térrel rendelkező kemencét.9 A kemencében a 6 Kelemen

2001, 225. Valter 1989, 11; Jakab 2005, 358–359. 8 Valter 1989, 11–12. 9 MRT 10, 173. 7

324 kelemen éva et al. 1. táblázat. A vizsgált Békés megyei téglaminták Table 1. Brick samples from County Békés Leltári szám

Mintaszám

Vizsgálat

Szín

Megjegyzés

Lelőhely

MMM 95.3.20.

BT1.

xrd, cs, tl

narancs

Bánkút

MMM 93.2.81.

BT19.

xrd, cs

világosnarancs

belül fekete, BH38.

Bercsényegyháza

MMM 97.3.53.

BT2.

xrd, cs

narancs

Csorvás

MMM 95.23.8.

BT3.

xrd, cs

vörös

Décse

EFM 86.8.137.

BT4.

narancs

Fövenyes

SZKJM leltározatlan

BT29.

narancs

BH32.

Gádoros

MMM 86.1.140.

BT5.

narancs

idomtégla, BH34.

Gerla

MMM 86.1.150.

BT6.

xrd, cs

narancs

idomtégla, BH33.

Gerla

MMM 86.1.155.

BT7.

xrd, cs

sötétnarancs

idomtégla

Gerla

MMM 86.1.158.

BT8.

vörös

idomtégla

Gerla

MMM 86.1.159.

BT9.

világosnarancs

Gerla

EFM 93.1.12.

BT10.

világosnarancs

Gyula, 144. lelőhely

EFM 86.32.119.

BT11.

xrd, cs

narancs

MMM 90.1.8.

BT12.a–b

xrd, cs (a, b) narancs

BH36.

Kamut 120. lelőhely

MMM 92.1.22.

BT13.

xrd, cs

narancs

idomtégla, BH35.

Kamut 27. lelőhely

MMM 92.1.31.

BT14.a–b

xrd, cs (b)

narancs, vörös

Kamut 27. lelőhely

MMM 92.1.33.

BT15.

narancs

Kamut 27. lelőhely

MMM 86.3.25.

BT16.

xrd, cs

narancs

BH43. kemencéből

Megyer

MMM 86.10.17.

BT17.

xrd, cs

narancs

BH37.

Megyer

MMM 89.6.80.

BT18.

xrd, cs, tl

narancs

in situ, belül fekete ujjlenyomat

Murony

SZKJM 99.1.4.

BT25.

narancs

idomtégla, BH18.

Nagyszénás 2. lelőhely

SZKJM 99.1.13.

BT26.

narancs

BH19.


SZKJM 99.1.5.

BT27.

narancs

idomtégla, BH20.


SZKJM 99.1.22.

BT28.

narancs

MMM 95.22.17.

BT20.

xrd, cs, tl

narancs

idomtégla, BH39.

Sarkadkeresztúr, 5. lelőhely

MMM 95.22.40.

BT21.

xrd, cs

narancs

kutyamancs-nyom

Sarkadkeresztúr, 5. lelőhely

EFM 89.2.195.

BT22.

vörös

BH4.

Gyula, Szabadka

EFM 86.7.35.

BT23.

vörös

BH42.

Szentbenedek

EFM 86.33.1.

BT24.

vörös

Gyula, Szeregyháza


Szentbenedek

BT = Békés megye, tégla; BH = Békés megye, habarcs; cs = csiszolat; xrd = röntgen-pordiffrakció; tl = termolumineszcens vizsgálat


hossztengellyel párhuzamosan voltak kialakítva az agyagpadok és köztük a tűzterek. Az alig 20 cm magas agyagpadokat a hosszanti oldalukra fektetett és lapjaikkal egymás mellé illesztett téglákkal magasították meg, majd a magasítást bizonyos helyeken megszakítva légjáratokat alakítottak ki. Az egykori boksakemencéből előkerült egyik tégla mérete: 31×20×6,5 cm. A feltárt kemencével leginkább az Őriszent péteren előkerült kemence rokonítható.10 Valter Ilona 1989-es munkájában rekonstruálta ennek a kemencének a működését; e szerint a fűtőpadkára élükre állítva, a fűtőcsatornák fölött pedig boltozatosan rakták a téglákat, hogy alattuk legyen helye a tüzelőanyagnak. A fűtőnyílások előtt mind itt, mind a megyeri égető esetében egy-egy gödröt talált a kutató. A fát már a boltozás előtt behelyezték a fűtőcsatornákba. Őriszentpéteren a boltozatosan rakott öt sor tégla közé nagy szemű folyami kavicsot terítettek, aminek az volt a szerepe, hogy felfogja a hőséget, vagyis a lángok ne érjék közvetlenül a téglákat. A hő veze tését a huzatlyukak nyitásával vagy zárásával érték el a boksa felső részén. A felhalmozott nyers téglákat cserépdarabokkal, tört téglával burkolták, és agyaggal borították. A füst felül szabadon távozott. A kutatás során az égetési hőmérséklet meghatározása céljából mintákat vettek a kemence különböző pontjairól (hat pontról és két téglából). A mért értékek közül a legmagasabb (960 °C) a nyugati fűtőcsatorna oldala volt, a legalacsonyabb (720 °C) pedig a kemence nyugati fala vagy a tüzelőpad teteje a kemence szájánál. Az őriszentpéteri kemence 5,5×5,5 méteres volt, három fűtőtérrel; a megyeri téglaégető négy fűtőteres, 6,5×4,5 méteres kemence. Utóbbinál a régész 25 cm lejtést tapasztalt nyugati irányban, a fűtőcsatornákat 10 cm vastagságban faszénréteg borította. Fűtőnyílásuk délkelet, illetve kelet felé nézett.11 Meg kell említeni, hogy CsongrádVárhát területén Lőrinczy Gábor 1990-ben feltárt egy kisebb méretű (4×1,8 méteres) téglaégető kemencét, amely két fűtőcsatornával rendelkezett.12 A tizenkilenc Békés megyei és tíz Csongrád megyei régészeti lelőhelyről összesen 78 db téglát dolgoztunk fel.13 A 31 db (Békés megye), illetve 47 db (Csongrád megye) téglaminta szelvényből, eredeti helyről (Murony, MMM, ltsz. 89.6.80.) 10

Valter 1987, 143; Valter 1989, 6. Valter 1987, 141; Valter 1989, 2; MRT 10, 173. 12 Lőrinczy 1990, 159–167. 13 A minták a Munkácsy Mihály Múzeum (Békéscsaba), az Erkel Ferenc Múzeum (Gyula), a Szántó Kovács János Múzeum (Orosháza), a Koszta József Múzeum (Szentes) és a Tornyai János Múzeum (Hódmezővásárhely) leltározott anyagai. 11

325

vagy szórványként került elő (1. és 2. táblázat). Közvetlenül a terepen potenciális összehasonlító nyersanyagminta vételére nem került sor. A természeti és történelmi hátteret figyelembe véve azonban kizárhatjuk annak lehetőségét, hogy a téglák készítéséhez távoli agyagnyerő helyeket használtak volna. A teljes statisztikai feldolgozáshoz nem rendelkeztünk kellő adatmennyiséggel, jóllehet a megvizsgált leletek száma megközelíti a százat. A feldolgozás szempontjait úgy választottuk meg, hogy áttekintést kapjunk egyrészt a kora beli potenciális nyersanyagokról, másrészt a legfontosabb régészeti kérdésről: az égetési technológiáról. Az előkerült téglamintákból település (lelőhely) szerinti csoportosításokat készítettünk. Így lehetőségünk nyílt arra, hogy adatokat nyerjünk az egyes lelőhelyek közötti nyersanyagbeli különbségekre, illetve, ha több minta állt rendelkezésre egy lelőhelyről, akkor az építési periódusok közötti különbségekre. A csoportok kialakításánál figyelembe vettük, hogy a másodlagos beépítés és az újrafelhasználás sem kizárható egy-egy épületen belül. Archeometriai vizsgálatok és eredményeik Az archeometriai vizsgálatok elsősorban a téglák készítési technológiájának megállapítására és égetési hőmérsékletük meghatározására irányultak. Petrográfiai vizsgálatok Az egyes lelőhelyeket reprezentáló téglaminták (78 db) falazó- vagy idomtéglák voltak, amelyek szövete között már makroszkópos megfigyeléssel is különbség látszott. Két esetben belső fekete maggal rendelkezett a tégla, ami gyors felfűtésre utal. A kiválasztott minták színe általában narancs, kisebb számban világos vagy erős narancsszínű, vörös vagy világossárga volt (2. kép 1–4). A mintákon téglabélyeg nem található, de egyéb jelölés – például ujjbenyomás vagy állatmancs lenyomata – előfordult (1. táblázat). Méretük nagyon változó: hosszuk 24,5–32 cm, szélességük 13–17 cm, vastagságuk 3,5–6,3 cm közötti. A minták méreteit alapul véve egy Árpád-kori tégla átlagos méretét 28×16×5 cmnek vehetjük, de egy-egy lelőhely és egy-egy épület esetében, akár egy építési perióduson belül is változhatnak a méretek.14 Megfigyeltük, 14

A téglák mérete a Békés megyei Kamut 27. számú lelőhelyen, a templomhajó környékén 27–29×14–16×4–6 cm, míg a szentélynél 31–31,5×14,5–17×4–6 cm. Szatmári 1994–1995, 40.

326 kelemen éva et al. 2. táblázat. A Csongrád megyei vizsgált téglaminták Table 2. Brick samples from County Csongrád Leltári szám

Mintaszám

Vizsgálat

Szín

Megjegyzés

Lelőhely

KJM leltározatlan

CST30.a–c

xrd, cs, tl (a) narancs (a, b), világosnarancs (c)

KJM leltározatlan

CST31.a–c

xrd, cs (b)

narancs (a), világosnarancs (b), vörös (c)

KJM leltározatlan

CST32.

narancs

Csongrád, Bokros-Kiskőhalom

KJM leltározatlan

CST33.

narancs


KJM leltározatlan

CST34.

narancs


KJM leltározatlan

CST35.

narancs


KJM leltározatlan

CST36.a–b

narancs

padlótégla


KJM leltározatlan

CST25.

xrd, cs

sárga

Fábiánsebestyén

KJM leltározatlan

CST26.

sárga

Fábiánsebestyén

KJM leltározatlan

CST27.

xrd, cs

narancs

KJM leltározatlan

CST28.

világosnarancs

idomtégla

Fábiánsebestyén

KJM leltározatlan

CST29.

narancs

idomtégla

Fábiánsebestyén

KJM leltározatlan

CST47.

vörös

KJM leltározatlan

CST42.

narancs

Nagymágocs

KJM leltározatlan

CST43.

narancs

Nagymágocs

KJM leltározatlan

CST44.

narancs

Nagymágocs

KJM leltározatlan

CST45.

narancs

idomtégla

Nagymágocs

MFM leltározatlan SZEK2.

xrd, cs

sárga

MFM leltározatlan SZEK10.

xrd, cs

vörös

Szeged, Szent Erzsébet-templom

KJM leltározatlan

CST22.

cs, xrd, tl

narancs

Szegvár, Sáp-Kontrapart

KJM leltározatlan

CST23.

cs, xrd, tl

narancs


KJM leltározatlan

CST24.

cs, xrd, tl

narancs


TJM 2008.2.377.

CST5.a–b

világossárga (a), narancs (b)

Székkutas, II. homokbánya

TJM 2008.2.222.

CST6.

xrd, cs

sötétnarancs


TJM 2008.2.312.

CST7.a–b

xrd, cs (a)

világossárga (a), narancs (b)


TJM 2008.2.153.

CST8.a–c

xrd, cs (a)

világossárga (a, b), narancs (c)

CSH32.


TJM 2008.2.137.

CST9.a–c

világossárga (a, b), narancs (c)


KJM 2001.1.30.

CST37.

xrd, cs

narancs

KJM 2001.1.31.

CST38.

narancs

idomtégla

Szentes-Kaján

KJM 2000.7.53.

CST39.

narancs

Szentes-Kaján

KJM 2001.7.56.

CST40.

xrd, cs

világosnarancs

idomtégla

Szentes-Kaján

KJM 2001.1.56.

CST41.

világossárga

idomtégla

Szentes-Kaján

MFM 55.35.6.

CST10.

világossárga

idomtégla

Ópusztaszer

MFM 55.35.7.

CST11.

világossárga CSH27.

idomtégla

Ópusztaszer

idomtégla (c) Csongrád, Bokros-Kiskőhalom Csongrád, Bokros-Kiskőhalom

Fábiánsebestyén

Fábiánsebestyén

Szeged, Szent Erzsébet-templom

Szentes-Kaján

CST = Csongrád megye, tégla; CSH = Csongrád megye, habarcs; cs = csiszolat; xrd = röntgen-pordiffrakció; tl = termolumineszcens vizsgálat


327

2. kép. Néhány jellegzetes téglaminta. 1: Ópusztaszer (KJM, ltsz. 55.35.6. és 55. 35.7.); 2: Fövenyes, tégla pelyvalenyomattal (MMM, ltsz. 86.8.137.); 3: Szeged, Szent Erzsébet-templom falazótéglája (MFM, ltsz. nélkül: SZEK2.); 4: Murony, rosszul kiégett tégla az eredeti beépítési helyről (MMM, ltsz. 89.6.80.) Fig. 2. A few typical brick samples. 1: Ópusztaszer (KJM, inv. no. 55.35.6 and 55.35.7); 2: brick with chaff imprint from Fövenyes (MMM, inv. no. 86.8.137); 3: brick from the wall of St. Erzsébet church, Szeged (MFM, uninventoried: SZEK2); 4: Murony, poorly fired brick from its original place (MMM, inv. no. 89.6.80)

hogy a téglák egyik felülete pelyvalenyomatos, a másik pedig homokkal simított, ami a kézzel történt készítés technológiájával hozható összefüggésbe. Belső szerkezetük kemény és tömött, tehát készítésük során a nyersanyagot nagyon jól eldolgozták. Szabad szemmel pelyvamaradvá nyok, őröltkerámia- és mészszemcsék láthatók az egyes mintákban. A pontosabb kőzettani és ásványtani meghatározásokhoz szükséges vékonycsiszolatokat opti kai polarizációs mikroszkóppal vizsgáltuk.15 A polarizációs mikroszkópban a minták színe barna vagy sötétbarna, szövetük szeriális, közepesen vagy gyengén osztályozott volt. A domináns szemcseméret 50–300 μm között változott. A vizs gálatok alapján elmondható, hogy szövetükben kevés különbséget találtunk a minták között, az 15

26 db Békés megyei és 14 db Csongrád megyei téglamintából készült vékonycsiszolat, illetve ilyen jellegű vizsgálat a Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén (Nikon Microphot-SA típusú polarizációs mikroszkóp és Nikon Coolpix FX-35DX fényképezőgép), valamint az MTA Geo kémiai Kutatóintézetében (Nikon Eclipse E600 POL típusú polarizációs mikroszkóp).

összetevők aránya is csak kismértékben változott. A mikrites alapanyagban üde vagy közepesen koptatott kvarc, kalcit, biotit vagy muszkovitcsillám, káliföldpát és plagioklász, kevés amfibol látható. A 0,1–0,5 cm nagyságú, kerekded vagy megnyúlt pórusokban másodlagos karbo nátkitöltés is kimutatható. Néhány mintában Mollusca héjmaradvány, pelyvaátmetszetek és jól koptatott, karbonátos kőzettörmelék is meg figyelhetők. Őröltkerámia-szemcse mindkét megye szinte valamennyi mintájában előfordult (3. kép 1–4). Ásványtani vizsgálatok Tíz békési mintán a vékonycsiszolatokból polarizációs mikroszkóppal granulometriás (modális) elemzés készült.16 Meghatároztuk a kvantitatív ásványeloszlást és a szemcseösszetételt az ún. módosított Rosiwal-féle vonal menti módszerrel. 16

A vizsgálatot a Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tan székén, Nikon Microphot-SA típusú polarizációs mikroszkóp pal végeztük.


3. kép. Téglaminták vékonycsiszolatai (+N, 2x). 1: Csongrád, Bokros-Kiskőhalom, kerámiaőrleményes téglák (KJM, ltsz. nélkül: CST30a); 2: Székkutas (TJM, ltsz. nélkül: CST8a); 3: Kamut 27. lelőhely, pelyvaátmetszet (1N, 4x) (MMM, ltsz. 92.1.31a); 4: Kamut 120. lelőhely, mollusca héjmaradvány (1N, 2x) (MMM, ltsz. 90.1.8b) Fig. 3. Thin sections of brick samples (+N, 2x). 1: Csongrád, Bokros-Kiskőhalom, bricks tempered with grog (KJM, uninvent oried: CST30a); 2: Székkutas (TJM, uninventoried: CST8a); 3: Kamut, Site 27, chaff section (1N, 4x) (MMM, inv. no. 92.1.31a); 4: Kamut, Site 120, mollusc shell fragment (1N, 2x) (MMM, inv. no. 90.1.8b)

A méréseket mikrométer okulárral, hosszmérésekkel, ún. lineáris módszerrel végeztük.17 A vizsgálat alapján megállapíthatjuk, hogy a téglaminták mátrixát döntően termikusan átalakult agyagásványok alkotják. A kis szemcseméret miatt pontosabb ásványtani meghatározásukra polarizációs mikroszkóppal nincs lehetőség. Az agyagos mátrixban különböző idegen anyagú klasztokat (törmeléket) különítettünk el. A krisz taloklasztok (ásványi törmelék) között leggya koribb a kvarc, de a plagioklász földpát, a kalcit, a muszkovit is gyakori. Keramoklaszt (téglaőrlemény) szórványosan figyelhető meg. A téglák szövete nem mutat orientációt, vagy csak igen enyhén. A szemcseméret-eloszlási mérések szerint a nyersanyag lutit-szilt (agyag-iszap) összetételű volt; az arenit (0,063–2,00 mm) frakcióba tartozó szemcsék aránya 12–17% közötti, a rudit méretű (>2 mm) alkotók mennyisége elenyésző. Az arenit frakció aránya alapján a minták a durva (>15%), illetve félfinom kerámiák (5–15%) csoportjába tartoznak.18 17

Rózsa–Szöőr 1988, 183. et al. 2006, 428.

18 Ionescu

27 db békési és 13 db Csongrád megyei téglamintából készült röntgen-pordiffrakciós (xrd) vizsgálat.19 A röntgen-pordiffrakciós fázisanalízis eredményeiből (átalakulatlan és az égetés során kialakuló új fázisok) behatárolható a téglák égetési hőmérséklete.20 Az égetési hőmérséklet meghatározása az ásványok termikus érzékenységén, az égetési fo19

A csongrádi téglák vizsgálatára Budapesten, a Geokémiai Kutatóintézetben került sor (Philips PW 1730 típusú, BraggBrentano geometriájú diffraktométerrel: Cu Ka sugárzás, 45 kV feszültség, 35 mA áramerősség, 0.05° –0.01° 2Θ° léptetés, 1 sec időállandó, 1°–1° detektorrés és divergenciarés, PW1050/25 típusú goniométer, grafit monokromátor, proporcionális detektor; feldolgozás: Philips APD és X’-pert vezérlő és értékelő szoftverek, PDF-2 (Powder Diffraction File) adatbázis felhasználásával). A vizsgálatokat Tóth Mária végezte. A békési téglák vizsgálata a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékén történt (Bruker D8 Advance típusú Bragg-Brentano diffraktométer: Cu Ka sugárzás, 40 kV feszültség, 40 mA áramerősség, 0.04° (2Θ) lépésköz, 4° (2Θ) – 65° (2Θ) szögtartomány, 4 sec/lépés, 0,2 mm detektorrés, grafit monokromátor; feldolgozás: Bruker DiffracPlus kiér tékelő szoftvercsomag, EVA modul és PDF-2 (Powder Diffraction File) adatbázis felhasználásával). A vizsgálatokat Kristály Ferenc végezte. 20 Gherdán et al. 2010, 88–89.


lyamatban keletkező fázisok azonosításán alapszik. A kiégetett agyag különböző kristályos és kvázi kristályos (rövid távú rendezettséggel jellemezhető), úgynevezett röntgenamorf alkotókból áll. Ezek minősége és mennyisége elsősorban a nyersanyag ásványi összetételétől függ, de számottevően befolyásolja az égetési hőmérséklet, az égetési időtartam, a lehűtés sebessége, illetve a kemence atmoszférája, azaz az oxidatív-reduktív viszonyok változása, valamint a tégla- vagy kerámiamassza készítésénél alkalmazott adalékanyagok minősége és mennyisége. A kerámiaszerkezet kialakulása három alapvető folyamatra vezethető vissza: az égetés során a hőmérséklet növekedésével létrejövő fázisátalakulásokra (1), az üveges fázis keletkezésére (2) és a diffúziós folyamatokra (hőn tartás, illetve utólagos hőkezelés) (3). A fázisösszetétel meghatározása porított mintákból történt. A 4. képen21 nyomon követhetők az égetés során végbemenő fázisátalakulások, illetve megfigyelhetők a jellemző hőmérsékleti szakaszok. Gyors felfűtéskor bezáródó szemcsék alakulhatnak ki, amelyek megmaradnak, ha nem kellő idejű a hőn tartás, azaz nem alakul ki diffúziókontrollált átalakulás. Így lehetséges, hogy kalcit és gehlenit együtt is kimutathatók, holott a kalcit bomlásának be kellene fejeződnie, amikor a gehlenit képződése elkezdődik (850–900 oC). Ugyanez igaz a diopszid és a wollasztonit képződésére. Ebből következik, hogy a külső zónákban némileg más arányok alakulnak ki, mint a téglatest belsejében, az oxidációs, illetve redukciós zónában. A redukciós zóna (fekete mag) kialakulása szinte mindig gyors felfűtést és nem túl hos�szú égetési időt jelent. Az eredeti égetési hőmérsékleten kialakult fázisoktól eltérő összetétel mutatható ki a beépített téglák használata során bekövetkező változások függvényében. Az 5. és 6. kép22 szemléletesen mutatja az átalakulási hőmérséklet – és az ezzel együtt járó fázisátalakulások – különbségeit oxidatív és reduktív körülmények között. A téglaleletekből előkerülési hely (lelőhely) szerint alkottunk csoportokat. A kis mintaszámú (pl. Bánkút: 1 db lelet) és egymáshoz közel fekvő ásatási helyszínek egy csoportba kerültek (3. és 4. táblázat). Meghatároztuk azokat a fázisokat, amelyek az égetés során eltűntek (a keletkezett új fázisok, illetve a reliktum fázisok alapján) vagy képződtek. Ebből a szempontból a legfontosabb fázisok a karbonátok és az agyagásványok. A felfűtés során a karbonátos alapanyagból képződő új 21 22

Veniale 1990. Letsch–Noll 1983.

329

fázisok, a gehlenit és a diopszid határozó érté kűek. A gehlenit és a diopszid képződésének kezdete 800–900 oC között van, attól függően, hogy oxidatív vagy reduktív a kemence légtere.

4. kép. Márgás agyagok endoterm és exoterm átalakulásának szakaszai Fig. 4. Endothermic and exothermic transformation phases of loamy clays

5. kép. Márgás agyagból (illit) oxidatív égetés során keletkező fázisok Fig. 5. Phases during oxidising firing of loamy (illitic) clays

6. kép. Márgás agyagból (illit) reduktív égetés során keletkező fázisok Fig. 6. Phases during firing in reducing atmosphere of loamy (illitic) clays

330 kelemen éva et al. 3. táblázat. Békés megyei téglaminták fázisösszetétele és égetési hőmérséklete Table 3. Phase composition and firing temperature of brick samples from County Békés Leltári szám

Leírás

Lelőhely

Égetési T (°C)

1. csoport EFM 86.8.137.

kvarc>plagioklász>10Å-filloszilikát (illit, szericit)>kalcit>hematit (ny.)

Fövenyes

700–750

EFM 89.2.195.

kvarc>káliföldpát>plagioklász>10Å-filloszilikát (szericit, illit)

Gyula, Szabadka

700–750

MMM 95.3.20.

kvarc>plagioklász>10Å-filloszilikát>káliföldpát>kalcit>hematit (ny.)

Bánkút, Rózsa-major

700–750

EFM 86.33.1.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>diopszid (ny.), 10Å-filloszilikát, hematit

Szentbenedek

800–850

EFM 86.7.35.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>diopszid>kalcit (ny.)

Szentbenedek

800–850

2. csoport MMM 86.1.158.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>diopszid (ny.), kalcit, hematit

Gerla

800–850

MMM 86.1.155.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát>hematit, amfibol (ny.)

Gerla

800–850

MMM 86.1.150.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát>diopszid>=hematit (ny.)

Gerla

800–850

MMM 86.1.140.

kvarc>plagioklász>10Å-filloszilikát (szericit, muszkovit), diopszid (ny.)

Gyula, Szeregyháza

800–850

EFM 86.32.119.

kvarc>plagioklász>10Å-filloszilikát>káliföldpát>kalcit>hematit (ny.)

Gyula, 144. lelőhely

750–800

EFM 93.1.12.

kvarc>10Å-filloszilikát>plagioklász>káliföldpát>kalcit>hematit (ny.)

750–800


Kamut 27. lelőh.

750–800

MMM 92.1.31B. kvarc>plagioklász>káliföldpát>kalcit>dolomit (ny.), hematit

kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát>kalcit>hematit

Kamut 27. lelőh.

750–800

MMM 92.1.22.

Kamut 27. lelőh.

750–800

MMM 92.1.31A. kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát>kalcit, hematit (ny.)

Kamut 27. lelőh.

750–800

MMM 90.1.8B.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát>kalcit (ny.)

Kamut 120. lelőh.

750–800

MMM 90.1.8A.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>diopszid>kalcit>10Å-filloszilikát>hematit Kamut 120. lelőh. (ny.)

750–800

kvarc>plagioklász>10Å-filloszilikát>káliföldpát>kalcit>dolomit (ny.), hematit


kvarc>10Å-filloszilikát>plagioklász>klorit (001)>klorit (002)>kalcit, hema- Murony tit (ny.)

> 650

MMM 86.10.17.

kvarc>plagioklász, káliföldpát>10Å-filloszilikát> kalcit, diopszid, hematit Megyer (ny.), amfibol

700–750

MMM 86.3.25.

kvarc>plagioklász>kalcit

Megyer

700–750


kvarc>káliföldpát, plagioklász>10Å-filloszilikát>diopszid, kalcit, hematit (ny.)

Décse

750–850

MMM 97.3.54.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát>kalcit>hematit (ny.)

Csorvás

750–850

MMM 95.22.40.

kvarc>plagioklász>hematit>kalcit, 10Å-filloszilikát

Sarkadkeresztúr

750–850

MMM 95.22.17.

kvarc>káliföldpát>hematit>kalcit, dolomit, 10Å-filloszilikát?

Sarkadkeresztúr

850–800

6. csoport SZKJM 99.1.22.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát (illit, muszkovit)>kalcit> dolomit>=hematit, maghemit, amfibol (diopszid? ny.) apatit?


850–800

SZKJM 99.1.13.

kvarc>10Å-filloszilikát (szericit, muszkovit), plagioklász>klorit (001) >kalcit>dolomit>hematit>amfibol


=/<650– 700

SZKJM 99.1.5.

kvarc>10Å-filloszilikát>=plagioklász>kalcit>káliföldpát>maghemit> hematit>dolomit? (ny.), amfibol (ny.)


850–800

SZKJM 99.1.4.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>kalcit>10Å-filloszilikát (szericit, illit)> hematit>(diopszid, gehlenit?) maghemit


850


331

7. kép. Békés megyei téglaminták röntgen-pordiffraktogram (XRD) felvételei (1. csoport) Fig. 7. X-ray powder diffractogram (XRD) of brick samples from County Békés (Group 1)

A téglák színe utal az oxidatív vagy reduktív környezetre, az égetési hőmérsékletre, a karbonát- és vastartalomra. A világossárga szín egyaránt származhat vashiánytól vagy a magasabb hőmérsékleten történő kiégetéstől (pl. SZEK2. minta; MFM Szeged, Szent Erzsébet-templom). A meszes agyagok gyengén égetve vörös színűek, magasabb hőmérsékleten pedig világossárga színűek lesznek, mert a felszabaduló CaO a vasoxidos agyaggal sárga színű kalcium-vas-szili kátokat képez. A békési mintákban hat csoportot különítettünk el (3. táblázat). Az első csoport Szentbenedek, Bánkút, Szabad ka és Fövenyes téglamintáit tartalmazza. Fázis összetételükben – és ez valamennyi békési mintára vonatkozik – a kvarc dominál. A második legfontosabb alkotó a plagioklász földpát – kivétel Szabadka, ltsz. 89.2.195. minta, ahol a káliföld pát mennyisége nagyobb, mint a plagioklászé. A 10Å-filloszilikát az öt minta közül csak egy ben nem jelentkezik (Szentbenedek, EFM, ltsz. 86.33.1.), egyben pedig csak nyomokban van

jelen (Szentbenedek, EFM, ltsz. 86.7.35.). A két szentbenedeki mintában már jelen van a diopszid, amely utal arra, hogy 800–850 °C-on égették őket. Ez a két minta a templom két építési periódusából származik, ami azt is mutatja, hogy a két építési időszakban felhasznált téglák anyaga és égetési hőmérséklete között nincs különbség (7. kép). A második csoportba Gyula, 144. lelőhely (EFM, ltsz. 93.1.12.), Gyula, Szeregyháza (EFM, ltsz. 86.32.119.) és a gerlai monostor téglái kerültek (MMM, ltsz. 86.1.150., 86.1.155.). Igen kicsi a különbség az összetételükben; talán a Gyula, 144. lelőhelyen előkerült mintában a 10Å-filloszilikát (szericit, muszkovit) mennyisége jelentősebb. A gyulai minták égetése 750–800 °C-nál kisebb hőmérsékleten történt, nem érte el a kalcit teljes elbomlásához szükséges hőmérsékletet. A gerlai minták mindegyike tartalmaz 10Å-filloszilikátot (szericit, muszkovit), fázisösszetételükben pedig megjelenik a diopszid. Maximális hőmérsékletként a 800–850 °C-os égetési hőmérsékletet határozhatjuk meg (8. kép).





333


A harmadik csoportba Kamut 27. és 120. lelő helyének mintái kerültek (MMM, ltsz. 92.1.31., 92.1.33., 92.1.8.). A felvételek alapján fázisösszetételük hasonló, csupán kisebb aránybeli in gadozás mutatható ki a földpátok, illetve a 10Å-filloszilikátok mennyiségében. Az égetési hőmérséklet nem haladta meg a 750–800 °C-ot (9. kép). A negyedik csoportba Megyer és Murony téglamintája került. Murony téglája (MMM, ltsz. 89.6.80.) rosszul kiégetett, belül fekete magos. Ez a tégla oxidatív környezetben égett ki, de gyors felfűtés vagy nem kellő idejű hőn tartás következtében a külső, átalakult részek elzárták az oxigén áramlását. Ennek következtében redukciós környezet alakult ki, amit még fokozhatott az adalékként használt szerves anyag elszenesedése. A belső fekete mag diffúz határral jelentkezik. Alacsonyabb hőmérsékleten, 650 °C alatt történt az égetése. Összetételében a 10Å-filloszilikátok mellett a klorit (001-es és 002-es bázisreflexiója) is megjelenik. A két megyeri minta (MMM, ltsz. 86.3.25., 86.10.17.) között az agyagásvány-tartalomban van különbség. A 86.3.25. minta a feltárt téglaégető kemencéből származik. Összetételé ben csak kvarc, plagioklász földpát, valamint

kalcit jelenléte mutatható ki. Égetési hőmérsék lete 700–750 °C lehetett (10. kép). Az ötödik csoportot két távoli lelőhely, Sarkadkeresztúr (MMM, ltsz. 95.22.17., 95.22.40.) és Décse (MMM, ltsz. 95.23.8.), valamint Csorvás mintái alkotják (MMM, ltsz. 97.3.53.). Égetésük 750–850 °C-on történt. Fázisösszetételükben a lelőhelyek távolsága, valamint Sarkadkeresztúr Körösön túli fekvése ellenére sincs nagy különbség. A décsei mintában már megtalálható a magasabb égetési hőmérsékleten jelentkező diop szid, de majdnem minden mintában kimutatható kalcit is (11. kép). A hatodik csoportot a Nagyszénás, 2. lelőhelyen előkerült téglaminták alkotják, amelyek a feltárt templom két építési periódusából származhatnak. Az első periódushoz köthető minták (SZKJM, ltsz. 99.1.4. és 99.1.5.) fázisösszetételében kis különbség mutatkozik. Égetésük 850 °C körül történt, jelentősebb a kalcitmaradványuk. Az SZKJM, ltsz. 99.1.13-as minta égetési hőmérséklete nem haladta meg a 650–700 °C-ot. Ennek fázisösszetételbeli megfelelése: a klorit (001) bázisreflexió megnövekedése, a klorit (002) bázisreflexió eltűnése, a kalcit- és dolomitfázisok megmaradása. Ugyanebben a periódusban használ-





13. kép. A Csongrád megyei SZEK2. téglaminta röntgen-pordiffraktogram (XRD) felvétele Fig. 13. X-ray powder diffractogram (XRD) of the SZEK2 brick sample from County Csongrád

14. kép. Csongrád megyei téglaminták röntgen-pordiffraktogram (XRD) felvételei (2. csoport) Fig. 14. X-ray powder diffractogram (XRD) of brick samples from County Csongrád (Group 2)

335

336 kelemen éva et al. 4. táblázat. Csongrád megyei téglaminták fázisösszetétele és égetési hőmérséklete Table 4. Phase composition and firing temperature of brick samples from County Csongrád Leltári szám v. mintaszám

Leírás

Lelőhely

Égetési T (°C)

Leltározatlan SZEK2.

kvarc>diopszid>plagioklász>kalcit, dolomit>káliföldpát> hematit, gipsz, amfibol

Szeged, Szent Erzsébettemplom

850

Leltározatlan CST25.

kvarc>plagioklász>káliföldpát>diopszid>gehlenit>kalcit> hematit>10Å-filloszilikát (illit)

Fábiánsebestyén

850

TJM 2008.2.312. (CST7a)

kvarc>plagioklász, diopszid>káliföldpát>gehlenit>hematit> amfibol, 10Å-filloszilikát


850

KJM 2001.7.56. (CST40.)

kvarc>káliföldpát, plagioklász>diopszid>gehlenit>hematit> 10Å-filloszilikát

Szentes-Kaján

850

Leltározatlan CST31b

kvarc>káliföldpát>plagioklász>diopszid>kalcit>dolomit>= hematit>maghemit?

Csongrád, BokrosKiskőhalom

850

KJM 2001.1.30. (CST37.)

kvarc>plagioklász>10Å-filloszilikát>kalcit>káliföldpát> hematit>amfibol, maghemit

Szentes-Kaján

850–800


kvarc>plagioklász>káliföldpát>10Å-filloszilikát (szericit, muszkovit) >kalcit>=hematit, maghemit


700–800

TJM 2008.2.222. (CST6.)

kvarc>plagioklász>10Å-filloszilikát>kalcit>káliföldpát> dolomit>amfibol


700–650


kvarc>káliföldpát>plagioklász>10Å-filloszilikát>=kalcit> dolomit>=hematit, maghemit>diopszid?

Fábiánsebestyén

700–750


kvarc>káliföldpát>plagioklász>10Å-filloszilikát, kalcit, dolomit, hematit, maghemit


750–800


kvarc>káliföldpát>plagioklász>10Å-filloszilikát, kalcit, dolomit, hematit, maghemit


750–800

hatták fel a 99.1.22-es mintát, amelynek összetételében a kvarc- és a földpáttartalom jellemzőbb, de agyagásványok (illit) és kalcit is előfordulnak benne. Égetése 850 °C alatt történt. Figyelembe kell venni azt is, hogy a templom bővítésekor az első periódus tégláit használták fel. Erre utal, hogy a templom két ellentétes szelvényében előkerült, SZKJM 99.1.22. és 99.1.4. leltári szá mú minták összetétele szinte teljesen megegyezik (12. kép). A Csongrád megyei mintákban négy csoportot különítettünk el (4. táblázat). Az első „csoportot” egyetlen minta alkotja a szegedi Szent Erzsébet-templomból (MFM, ltsz. nélkül: SZEK2.). A világossárga színű minta jellemző példája a meszes agyagból készült, viszonylag jól kiégett tégla, amelynek égetési hőmérsékletét 800–850 oC-ban határozhatjuk meg. A keletkezett diopszid mellett maradék kalcitot és dolomitot azonosítottunk (13. kép). A második csoportba kerültek Székkutas (TJM, ltsz. 2008.2.222., 2008.2.312., 2008.2.153.) és Csongrád-Bokros lelőhely mintái (KJM, ltsz. nélkül: CST30a, CST31b). A színükben is külön-

böző székkutasi mintákat más égetési hőmérsékleten égették ki. Fázisösszetételükben a világossárga színű, CST7a jelű mintánál a diopszid és a gehlenit jelenléte 850 °C vagy kissé magasabb égetési hőmérsékletre utal. Valószínűleg a nem kellő idejű hőn tartás következtében a karbonát ásványok azonban csak részben bomlottak el. A Csongrád-Bokros lelőhelyről származó minta összetételében és hőmérséklet tekintetében is csaknem azonos az előbbiekkel. A sötétnarancs színű CST6. minta égetési hőmérséklete viszont csak 700 °C körül volt; jelentős mennyiségben megmaradt kalcitfázissal rendelkezik (14. kép). A harmadik csoportba a Szegvár-Sáp Árpád-kori településen talált téglaminták kerültek (KJM, ltsz. nélkül: CST22., CST23., CST24.), amelyek összetételükben és égetési hőmérsékletükben alig térnek el egymástól (15. kép). A negyedik csoportba a földrajzilag egymástól nem nagy távolságban lévő Fábiánsebestyén és Szentes-Kaján téglaleletei kerültek. Mindkét településről két-két mintát vizsgáltunk (KJM, ltsz. nélkül: CST25., CST27., valamint ltsz. 2001.1.30.




337


17. kép. Megyer, MMM, ltsz. 86.10.17. téglaminta QMSfelvétele Fig. 17. QMS result of the brick sample from Megyer (MMM, inv. no. 86.10.17)

és ltsz. 2001.7.56.). Az eredmények alapján megállapítható, hogy az egy lelőhelyen belül előkerült téglák égetési hőmérséklete és összetétele is különbözik. A világossárga színű CST40. mintát 850 °C-nál magasabb, a narancsszínű CST37. mintát 850–800 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten égették ki. Erre utal az első esetben a kalcit hiánya és a diopszid megjelenése, a másik mintánál pedig a maradék kalcit, illetve a Ca-szilikátok gyakorlati hiánya. A Fábiánsebestyén templomának két periódusához köthető téglaminták mind színükben, mind összetételükben és égetési hőmérsékletükben különböznek. A VII. szelvényből előkerült CST25. minta égetése 800–850 °C-on, a későbbi időszakhoz köthető osszárium falából származó tégláé 700 °C körüli hőmérsékleten történt (16. kép). A derivatográfhoz csatolt kvadrupole tö megspektrométeres (TG/DTA-QMS) gázelemzés vizsgálatot23 mindössze két mintán végeztük el (Megyer, MMM, ltsz. 86.10.17.; Murony, MMM, ltsz. 89.6.80.). Ezzel a vizsgálattal két kérdésre kerestünk választ: az illit maradványának milyen hőmérsékleten van vízvesztése, és a CO2tartalom milyen típusú karbonátból származik. A QMS-vizsgálatokkal először a minták kiégetése során felbomló gázfázisokat határoztuk meg. A 86.10.17. számú minta esetében víz- és CO2fejlődés egyaránt kimutatható; a vízveszteség 690 °C-on a filloszilikátok termális széteséséből származik. A CaCO3-ból származó CO2 790 °Cnál távozik (17. kép). A 89.6.80. minta fekete magjában szerves anyag és karbonát egyaránt lát ható. Az 550–640 °C-nál és 695 °C-nál jelentkező csúcsok közül az első kettő szerves anyag marad23

A vizsgálatra a Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén került sor. A bemért minta tömege 20 mg, a lináris felfűtés sebessége 10 °C/sec, a mérés 25–1000 °C hőmérséklet- tartományban történt. Az inert anyag alumínium-oxid (Al2O3), korund volt.

ványaként megjelenő elemi szénre, a harmadik kalcit jelenlétére utal. Az elemi szénből és a karbonátból származó szén-dioxid elkülönítésére a mintát sósavval kezeltük. A savazott minta egy CO2-csúcsot mutatott, 485 °C-nál. Ez a CO2 feltehetően az elemi szénből származik (18. kép). Ha az égetési hőmérséklet 800 °C felett volt, a CO2 olyan CaCO3-ból származik, amely a talajoldatokból vált ki (másodlagos kalcit). Ha viszont az égetési hőmérséklet alacsonyabb 800 °C-nál, akkor primer CaCO3-ból származik a CO2.24 Pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) és energia diszperzív spektrométeres (SEM-EDS) vizsgálat nyolc Békés megyei mintán történt.25 A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a minták álta lában átkristályosodott szervesanyag-marad ványokat, kalcitszemcséket és amfibol kristály töredékeket tartalmaznak (Megyer, MMM, ltsz. 86.3.25.; 19. kép). A kalcitszemcsék általában 0,1 mm-nél nagyobbak. Reakciószegéllyel rendelkeznek, amelyek összetétele az égetés hő mérsékletének és idejének függvénye (GyulaSzeregyháza, EFM, ltsz. 86.32.119.). Az EDSeredmények ebben a mintában Mg-tartalmú kalcitot mutattak ki, ahol a magnézium a kalcit belsejében található, míg a reakciószegélyben kimutatott káliumtartalom a kalcit és az agyagos mátrix közötti reakcióra utalt. Az XRD-felvétel által meghatározott, legmagasabb égetési hőmérsékletű mintában (Kamut 120. lelőhely, MMM, ltsz. 91.1.8a) a kalcit teljesen elbomlott. A közepes hőmérsékleten kiégetett 95.3.20-as mintában (Bánkút) még látható a kalcit kigázosodott, porózus szövete a reakciószegélyen belül (20. kép). Kamut 27. lelőhely 92.1.22. számú mintájában a muszkovitmaradványok mérete néhány μm-től 50 μm-ig terjed, sokszor hullámosak (21. kép). Ezt a jelenséget a 700–800 °C közötti dehidratáció eredményének tulajdonítják.26 Több mintában található apatit (Megyer, MMM, ltsz. 86.10.17.), az egyéb ásványok (amfibol, piroxén, cirkon) csak járulékos fázisként fordulnak elő. A minták mátrixának kémiai összetétele hasonló. 24

Kristály–Gömze 2008, 35. A mikroszöveti, morfológiai és kémiai elemzést a Miskolci Egyetem Kerámia- és Szilikátmérnöki Tanszékén, Hitachi TM-1000 (15kV) típusú műszeren végezték el. A csiszolatok fedetlenek voltak, a munkatáv 14–16 mm. A kijelölt minta felületen a SEM-vizsgálat során a felvételek visszaszórt elektron-detektorral készültek. A visszaszórt elektron men�nyisége és energiája a kémiai elemek rendszámával arányos. Az EDS-vizsgálat során a kijelölt területen a kémiai elemeket karakterisztikus röntgensugaraik energiája alapján azonosítjuk. A felvételek BSE-módszerrel (Back Scattered Electron), az elemzések Si-drift detektorral készültek (Kristály et al. 2011). 26 Culturone et al. 2005, 40. 25


339

18. kép. Murony, MMM, ltsz. 89.6.90. téglaminta QMS-felvétele Fig. 18. QMS result of the brick sample from Murony (MMM, inv. no. 89.6.90)

19. kép. Átkristályosodott növényi maradvány visszaszórt elektronképe és a mátrix EDS-spektruma Fig. 19. BSE image of recrystallised vegetal remain and the EDS spectrum of the matrix

20. kép. Egy gehlenit- és diopszidtartalmú reakciószegéllyel rendelkező kalcitszemcse visszaszórt elektronképe, a mag és a szegély EDS-spektrumával Fig. 20. BSE image of a calcite grain with gehlenite and diopside reaction corona and the EDS spectrum of the core and the corona

21. kép. Muszkovit lemezmaradványok jelzik a dehidratációt a SEM- és EDS-felvételen Fig. 21. The remnants of muscovite lamellae reflect dehydration in the SEM and EDS results

340 kelemen éva et al. 5. táblázat. Néhány dél-alföldi tégla termolumineszcens vizsgálatának eredménye Table 5. Results of the thermoluminescence analysis of brick samples from the southern Alföld Leltári szám

ellenőrző vizsgálat

Sarkadkeresztúr

1000±150 év

1320±90 év

MMM 95.3.20.

Bánkút

1250±100 év

1090±130 év

MMM 89.6.80.

Murony

920±150 év

1020±120 év

KJM CST22.


1180±110 év

1230±110 év

KJM CST23.


KJM CST24.


KJM CST30a


A lumineszcens kormeghatározás az utóbbi év tizedekben az egyik legfontosabb archeometriai módszerré vált, hiszen lehetővé teszi üledékek képződési idejének, cserép- és kerámiatárgyak készítési dátumának meghatározását. A jelenleg elsősorban kerámiáknál alkalmazott termolumi neszcens módszer főként külföldön terjedt el szélesebb körben. Elmondható, hogy kevés a hazai kutatás és az ebből eredő mérési tapasztalat – különösen téglák esetében. Ezért is nagyon fontos a módszer minél szélesebb körű módszertani és méréstechnikai tesztelése. Az eredmények pontosítása érdekében pedig elengedhetetlenek az anyagösszetételre vonatkozó és más archeomet riai jellegű vizsgálatok. A kutatás sikerességéhez további mérések szükségesek, amelyek pontosíthatják az adatokat. Fontos a továbbiakban a terepbejárás a téglák lelőhelyén, amelyek alkalmával a dózis teljesítmény-értékek pontosítása végett terepi γ (gamma) -méréseket kell végeznünk. Ebből ki folyólag szükséges a téglák gamma-spektrosz kópiás méréseinek elvégzése. Mindezek mellett fontos a fent említett módszertani és méréstechnikai alkalmazások további tesztelése.27 Esetünkben hét (három békési és négy csongrádi) mintán készült pontos kormeghatározásra irányuló felvétel.28 Ezek a minták olyan ásatásokból származtak, amelyeknél nagyon kevés, datálásra alkalmas lelet került elő, amelyek segítségével az ásató régész pontosabban megállapíthatta 28

1. vizsgálat

MMM 95.22.40.

Termolumineszcens vizsgálatok

27

A tégla kora

Lelőhely

Sipos–Papp 2009; Tóth 2010, 3. A felvételek a Szegedi Tudományegyetem Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszékének Termolumineszcens Labo ratóriumában, RISOE DA-15 TL/OSL típusú műszerrel készültek, amely 0,088 Gy/s dózisteljesítményű 90Sr/90Y béta sugárforrással rendelkezik. Sipos–Papp 2009. A mérések so rán a paleodózis kiszámításához a hozzáadott dózis, valamint a regenerációs dózis módszerét alkalmazták.

1520±70 év 1270±100 év

1390±90 év 1480±80 év

volna a település, illetve a templom korát. A minták számát és a pontos eredményeket az 5. táblá zat tartalmazza. A vizsgálatok eredményei a viszonylag nagy hibahatárok ellenére megerősítették az egyes templomok (Murony, Sarkadkeresztúr, Bánkút), illetve település (Szegvár-Sáp) Árpád-kori téglaépítkezéseinek korát, és cáfolták, hogy a falusi templomok alaprajzában mutatkozó tipológia konkrét századokhoz lenne köthető. Sarkad keresztúr temploma négyszög szentélyzáródású, hajója négyzetes alakú volt. A korábbi feltételezések szerint ez a típus a 13–14. században terjedt el, de a termolumineszcens mérések alapján (Sarkadkeresztúr, MMM, ltsz. 95.22.40. minta) építési idejeként a 11. század valószínűsíthető. A bánkúti mintán (MMM, ltsz. 95.3.20.) elvégzett mérés a tatárjárás körüli éveket (1250±100 év) jelöli ki építési dátumként. A régészeti feltárás és a terepbejárás során összegyűjtött kerámiák alapján a templom a 11–12. században épült, tehát a mérési eredményből a száz évvel korábbi adat a biztosabb. Murony téglája (MMM, ltsz. 89.6.80.) korai időszakot jelöl, így egyezik a bizánci hagyományokat tovább folytató, 10–11. századot jelölő korral. A Csongrád megyében található, Szegvár melletti Sáp falu ásatásán nem került elő a templom. A téglamaradványok azonban megerősítik a létezését, és – mint minden falusi templom – feltehetően egy magaslaton, Sáphalmon állhatott. A CST22. minta kora a vizsgálatok alapján a 12–13. század; a többi, feltételezhetően zárt objektumból származó minta (CST23. és CST24.), valamint Csongrád, Bokros-Kiskőhalom téglamintáinak kora a 13–15. századot mutatja. Ezek az eltérő értékek több mindenre utalhatnak. Ebben az esetben a TL-vizsgálat nem a tégla készítési korát adta meg, hanem az utolsó hőhatást követően eltelt időt. Vagy – hőbehatással járó másodlagos felhasználás esetén – a másodlagos felhasználás idejét adja meg, függetlenül a készí-


341

22. kép. Kerámiaőrlemény és pelyvamaradványok a téglamintákban Fig. 22. Grog and chaff remains in the brick samples

tési kortól. Így a kapott érték megkérdőjelezheti a 11. századi építést, de egy átépítési időszakot is jelölhet. Archeobotanikai vizsgálatok Csak békési téglamintákon (27 mintán) került sor régészeti növénytani vizsgálatra.29 Az elemzések során bebizonyosodott, hogy a mintákban található gabonaféle túlnyomórészt Triticum mono coccum L. volt, amelynek hosszúkás, lefelé enyhén szélesedő magjait azonosítottuk. A magok közelében gyakran pelyvamaradványokat és toklászokat is találtunk. Néhány esetben levélmaradvány és szárkeresztmetszet is előfordult (22. kép). Egy esetben találtunk kerekebb búzaszemet, amely alakilag megegyezett a Triticum aestivum magjával. A magok negatív mintái egyes téglatöredékekben nagy számban fordultak elő. A kőbelek szélénél számos esetben az égésnek jobban ellenálló, fehéres színű maghéj maradványai is megmaradtak, de igen törékeny állapotban. A toklászok között 15–20 mm hosszú töredékeket is találtunk.30 29

A vizsgálatokat a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani Tanszékén végezték, Wild Leitz Photomacroscope M420 mikroszkóppal. 30 Nyilas 2010. Vizsgálatait és szóbeli közlését ezúton is köszönöm.

Összegzés A két dél-alföldi megye (Békés és Csongrád megye) huszonkilenc régészeti lelőhelyén elő került téglaminták közül kiválasztott 31 db, illetve 47 db reprezentatív minta archeometriai feldolgozásának elsődleges célja a téglák készítési technológiájának és égetési hőmérsékletének megállapítása volt. Továbbá az összehasonlító vizsgálatok során megfigyeltük az egy lelőhelyen található, illetve az egy templomhoz (de különböző építési periódusokhoz) köthető, valamint a földrajzilag különböző lelőhelyekről előkerült téglaminták hasonlóságait, esetleges különbségeit. A petrográfiai és ásványtani vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy megyénként nincsenek nagy különbségek az egyes lelőhelyek reprezentatív mintái között. Az eltérések inkább a nyersanyagok geológiai különbségeivel és az emberi tényezővel magyarázhatók (nyersanyag homogenizálása, megmunkálása, kemencébe helyezés és felrakás). Az XRD-vizsgálatok alapján a jellemző fázisösszetétel a kvarc, a plagioklász és a káliföldpát, a 10Å-filloszilikát (csillám, illit), klorit, kalcit, do lomit, amfibol és vasásványok (hematit, maghe mit). Némi ingadozás mutatható ki a plagioklász– káliföldpát, a csillám–klorit és a dolomit–kalcit arányban, illetve a karbonátok összmennyiségé-

342 kelemen éva et al. ben a szilikátokhoz vagy a vasásványokhoz képest. Összességében ezek azonban nem nagy különbségek, és megállapíthatjuk, hogy mindenütt karbonátos alapanyag állt rendelkezésre. Az egyes lelőhelyekről származó téglák ásványos fázisösszetétele nagyon hasonló, ami megerősíti, hogy a vizsgált téglák a helyszínen, a helyi (illetve a lelőhelyhez közeli) nyersanyagok felhasználásával készültek. Az adatok alapján megállapítottuk, hogy az égetési hőmérsékletek általánosságban 650–850 °C közöttiek. Magasabb égetési hőmérsékletet nem állapítottunk meg, mivel hiányoznak azok a fázisok, amelyek ilyenkor keletkeznek (mullit, krisztobalit, üvegfázis). A kalcit és a dolomit maradványa az egyes mintákban arra utal, hogy az égetési hőmérséklet nem minden esetben érte el a teljes elbomlásukhoz szükséges értéket. Igazán rossz minőségű égetésre utaló, alacsony égetési hőmérsékletet (650 °C alatt) csak néhány mintában határoztunk meg (Nagyszénás 2. lelőhely, SZKJM, ltsz. 99.1.13.; Murony, MMM, ltsz. 86.6.80.), a klorit (001) bázisreflexiójának intenzitásnövekedése alapján. Általában még akkor sem egyszerű rekonstruálni a téglák kemencebeli elhelyezkedését, ha beomlott kemencéből kerülnek elő. Az ettől eltérő helyzetű mintákban csak arra következtethetünk, hogy a kemence szélén kiégetett téglákban alacsonyabb hőmérsékletet jelző fázisátalakulások valószínűsíthetők.31 Egy minta származott kemencéből (Megyer, MMM, ltsz. 86.3.25.), amelynek az égetési hőmérséklete a vizsgálatok alapján 700–750 °C volt. Az XRD-, TG/DTA-QMS- és SEM-EDS-vizs gálatok alapján a nyersanyag illit–muszkovit– klorit–szmektit tartalmú, fő tömegében kvarcot, Ca-plagioklászt (mikroklint) és kalcitot tartal mazó agyag lehetett. Kis mennyiségben kaolinit

is jelen van, de az illit dominanciája jelentősebb a mátrixban. Járulékosan amfibol, piroxén volt azonosítható. A termolumineszcens mérési eredmények hibahatára ±100–150 év. A leletek pontosabb datálása szempontjából ez a hibahatár nagynak mondható, így az Árpád-kori építkezések behatárolásában nem hozott pontos eredményt. Bár megerősítették a régész által feltételezett időszakot, a középkori datálásokhoz kapcsolódóan mindenképpen szükséges a mérési eredmények további finomítása. Ezekhez a termoluminesz cens mérések is hozzájárulhatnak az ismert kor (korszak) és a mérés hibájának ütköztetése révén. Szintén kívánatos az eredmények pontosítása az egykori ásatások helyén jelentkező háttérdózis mérésével. A régészeti és történeti adatokat kiegészítve az archeometriai vizsgálatok eredményeivel meg állapíthatjuk, hogy a téglák a helyben található agyagos és infúziós löszös alapanyagból készültek, homokos soványítással, valamint kerámiatörmelék és alakor búza (Triticum monococcum L.) pelyvájának mint adalékanyagnak a felhasználásával, amelyek célja a tégla súlyának csökkentése mellett a hőszigetelő tulajdonságok javítása volt. A téglákat 650–850 °C-on égették ki, valószínűleg helyben emelt boksakemencében. A Békés és Csongrád megyei téglaleletek ásványtani összetételében – a földrajzi lelőhelyek távolsága és az egyes templomoknál kimutatott építési periódusok időbeli különbségeinek ellenére – nincs jelentős minőségi különbség. A nyersanyag gyakorlatilag korlátlan mennyiségben, a települések közelében, helyben rendelkezésre állt, így ugyanazt az agyagnyerő helyet több perióduson keresztül, hosszabb ideig is használhatták.

IRODALOM Culturone, G. et al. 2005 Culturone, G.–Sebastian, E.–De La Torre, M. J.: Mineralogical and physical behavior of solid bricks with additives. Construction and Building Materials 19, 39–48. Császár L. 1986 Építőmesterség a magyar múltban. Építésügyi Tájékoztatási Központ. Budapest, 11–24, 94–101, 130–131. Gherdán K. et al. 2010 Gherdán K.–Tóth M.–Herbich K.–M. Hajnalová–M. Hložek–L. Prokeš–Mihály J.–Horváth T.: Termé szettudományos megfigyelések a középső és késő rézkori kultúrák fazekasáruin, Balatonőszöd, temetői dűlő lelőhelyen. Archaeometriai Műhely. www.ace.hu 2010/1, 83–104.

31

Analóg mérések történtek az őriszentpéteri kemence esetében: például a kemence nyugati falából származó minták 720 °C-on égtek ki, miközben a déli kemenceszáj oldalán 900 °C volt a mért hőmérséklet. Valter 1989, 12.


343

Ionescu, C. et al. 2006 Ionescu, C.–Ghergari, L.–Tentea, O.: Interdisciplinary (mineralogical–geological–archaeological) study on the tegular material belonging to the Legion XIII. Gemina from Alburnus Maior (Rosia Montană) and Apulum (Alba Iulia): Possible raw material sources. CAB 13, 413–436. Jakab A. 2005 A téglavetésről. JAMÉ XLVIII, 345–365. Kelemen É. 2001 A téglakészítés régi mestersége. Tisicum XII, 221–227. 2008 A Hódmezővásárhely-csomorkányi romtemplom vizsgálatának archeometriai eredményei. Acta GGM Debrecina Vol. 3. Debrecen, 85–93. Kristály, F.–Gömze, A. L. 2008 Remnants of organic pore-forming additives in conventional clay brick materials: Optical Microscopy and Scanning Electron Microscopy study. Építőanyag 60/2, 34–38. Kristály, F. et al. 2011 Kristály F.–Kelemen É.–Rózsa P.–Nyilas F.–Papp I.: Quantitative XRD studies on medieval brick samples from Békés county (SE Hungary). Archaeometry. Letsch, J.–Noll, W. 1983 Phasenbildung in einigen keramischen Teilsystemen bei 600–1000 °C in Abhängigkeit von Sauer stoffugazität. Ceramic Forum. Int. Bericht der Deutschen Keramischen Gesellschaft 60, Heft 7. Lőrinczy G. 1990 Középkori téglaégető kemencék Csongrádról és Békéscsabáról. MFMÉ 1989/1990, I, 159–180. Mihály J.–Horváth T. 2010 Természettudományos megfigyelések a középső és késő rézkori kultúrák fazekasáruin, Balatonőszöd, temetői dűlő lelőhelyen. Archeometriai Műhely. www.ace.hu 2010/1, 83–104. MRT 10 1998 Jankovich B. D.–Medgyesi P.–Nikolin E.–Szatmári I.–Torma I.: Magyarország Régészeti Topográfiája 10. Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Békés és Békéscsaba környéke. Budapest, 170–180, 401–427, 459–486, 513–628. Nyilas 2010 Oszkó É. 1999 Árpád- és középkori falusi templomok régészeti kutatása Csongrád megyében. Szeged, JATE, kézirat. Szeged, 1–120. Rózsa P.–Szöőr Gy. 1988 Klinkertéglák vizsgálata mikroszkóppal, modális elemző módszerrel. Építőanyag 40, 183–188. Sipos Gy.–Papp Sz. 2009 Terrakotta műalkotások vizsgálata és kormeghatározása termolumineszcens módszerrel. Archeometriai Műhely. www.ace.hu 2009/1. Szatmári I. 1994–1995 Árpád-kori templomok Kamuton (Arpadenzeitliche Kirchen in Kamut). ArchÉrt 121–122, 37–55. 2000 Árpád-házi királyaink kora. Az Árpád-ház kihalásától Gyula török bevételéig. In: Békés megye képes krónikája. Békéscsaba, 63–77. 2005 Békés megye középkori templomai. Békéscsaba. Szónoky M. 1996 A szegedi Dömötör-torony falából 1994. május 18-án, 1995. október 4-én, valamint 1996. november 14-én vett furadékminták vizsgálati eredményei. Szeged, 1–4. Szónoky, M.–Gulyás, S. 2004 Textural thin section analysis of bricks deriving from medieval churches and monasteries of the SE Great Hungarian Plain for determining the origin of the raw materials. Spain, Zaragoza. International Symposium of Archaeometry. Poster and abstract. Tóth O. 2010 Középkori templomromok téglaanyagának TL kormeghatározása és archeometriai vizsgálata. SZE, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék, OTDK-dolgozat, kézirat. Szeged, 1–60. Valter I. 1987 Az őriszentpéteri késő középkori téglaégető kemence. ComArchHung, 139–153. 1989 Őriszentpéter. Középkori téglaégető kemence. Tájak – Korok – Múzeumok Kiskönyvtára 334. Budapest, 1–16. Veniale, F. 1990 Modern techniques of analysis applied to ancient ceramics. Proc. Workshop “Analytical methodologies for the investigation of damaged stones”. 1–45.

344 kelemen éva et al. COMPARATIVE ARCHAEOMETRIC STUDY OF BRICKS FROM THE SOUTHERN ALFÖLD Éva Kelemen–Mária Tóth–Ferenc Kristály–Péter Rózsa–István Nyilas The study presents the results of the comparative archaeometric analysis of the brick samples from the excavation of twenty-four rural churches of the Árpádian Age and the Late Middle Ages (11th–16th centuries), two kindred monasteries and three Árpádian Age settlements. Samples from seventy-eight bricks were submitted to petrographic, geochemical and archaeobotanical analyses. The overwhelming majority of the bricks found on sites in Counties Békés and Csongrád date from the Árpádian Age, although many were secondarily re-used. One of the main goals of the analyses was to determine their

composition and their firing temperature, an important technological parameter. The results supplemented the earlier archaeological and historical data. We found that the bricks had been manufactured from locally available clayey and infusion loess. The bricks were tempered with mica and the chaff of einkorn wheat (Triticum monococcum L.). The use of tempering agents ensured that the bricks would be lighter and increased their heat retention. The X-ray powder diffraction analyses indicated that the bricks had been fired at a temperature of 650–850 °C, probably in locally constructed kilns.

Összehasonlító archeometriai téglavizsgálatok

Recommend Documents