Összefoglaló a LOSZ szervezeti struktúrájáról, annak értékeléséről, elemzéséről és jövőbeni lehetséges kitörési pontokról

Összefoglaló a LOSZ szervezeti struktúrájáról, annak értékeléséről, elemzéséről és jövőbeni lehetséges kitörési pontokról Motto: A legnagyobb gyengeségünk az, ha feladjuk a próbálkozást. A siker legbiztosabb módja az, ha még egyszer újra próbálunk valamit. Bevezető Az érdekképviseleti szervezetek (civil szervezetek) a hazai érdekegyeztetési, illetve szociális párbeszéd struktúrák legfontosabb szereplői. A civil érdekképviseleti szervezetek legfontosabb feladata, hogy a társadalmat, tagságukat erőteljesen érintő kérdéskörökről folyó társadalmi egyeztetések során képviseljék tagságuk, illetve az érintettek érdekeit. E szervezetrendszer jellemzője az általános tőke és kapacitáshiány. Az ágazati szakmai érdekképviseleti szervezetek, szövetségek az 1990-es fordulat után át-, vagy újjá alakultak, működésük túlnyomórészt a korábbi szerveződési és gazdálkodási struktúrát követik. Egy teljesen új intézményrendszerre átalakuló gazdaságunkban a tagsági kör részéről az érdekképviseletük iránt a folyamatos alkalmazkodás elvárása, a működő szervezetre pedig a mindenkori szakmai megfelelés kényszere nehezedik. A szociális partnerszervezetek közül a szakszervezetek a magángazdaságra való áttérés következtében veszítettek tagságukból, erejük szétaprózódott, a tevékenységüket segítő szakmai háttérintézmények megszűntek, az új, a jelenlegi társadalmi rendnek megfelelő intézményrendszer pedig átalakulóban van. Ebből következően mind a szerveződés, mind a tagoknak nyújtott szolgáltatások hiányosak, a szerződéses lefedettség – különösen középszinten - alacsony. Részben e folyamatoknak, részben a jogi környezet változásainak, a viszonylag magas munkanélküliségnek, a kialakult kedvezőtlen tagi jövedelemhelyzetnek, valamint a jogtudatos magatartás általánosan alacsony szintjének köszönhetően az érdekképviseletek helyzete leginkább a kiszolgáltatottsággal, ebből adódóan a tevékenységük iránti csökkenő érdeklődéssel, valamint egy folyamatos alkalmazkodási kényszerrel jellemezhető. A szövetségi struktúrájú érdekképviseleti szervezetek fejlesztésének komponens célja a tagi érdekképviseleti szervezetek humán erőforrásának és szakértői kapacitásainak megerősítése, valamint a működés hatékonyságának növelése szervezetfejlesztés útján, annak érdekében, hogy az érdekegyeztetésben és a szociális párbeszédben hatékonyabban tudjanak részt venni, érdekeiket megjeleníteni, érvényesíteni. Amennyiben e szervezetek fejlesztése leáll, lelassul, vagy elakad, akkor tevékenységükben nem lesznek képesek arra, hogy egyenrangú félként, felkészülten vehessenek részt a kormányzati, társadalmi kapcsolatrendszerük párbeszédében. A megbízót a megújulási törekvésében a fentiekben vázolt általános értékű megállapításokon túl az motiválta, hogy egy korábbi adottságából származó tőke, és vagyonellátottsága kritikus mértékben csökkent, a vagyoncsökkenési folyamat jövőbeni mértékét fékezni, megállítani szükséges, ehhez pedig gazdálkodási - szervezeti változási igény párosult. A megbízó számára készítendő javaslatcsomag összefoglalja a készítő megállapításait és a lehetséges megújulási irányokat. A készítő munkamódszere elsősorban a megbízó képviselőjével készült interjúra, egy általa átadott szövetségi szabályzatokra, testületi

2 határozatokra, a megbízó tagjai törvényszékre évente kötelezően leadott, nyilvános gazdálkodási beszámolók adataira, illetőleg egy nem reprezentatív, a megbízó tagi névjegyzékben szereplő körből véletlenszerűen kiválasztott telefonos interjúra és az egyesületi körben értékelhető KSH adatállományra támaszkodott. Az összefoglaló a következő tagozódásban készült:  A megbízó jelenlegi érdekképviseleti és érdekérvényesítési feladatainak áttekintése, értékelése  A gazdálkodási, költségvetési adottságok jelenlegi áttekintése, értékelése  A tagi kapcsolatrendszer helyzete, értékelése  Lehetséges kitörési pontok, szervezetfejlesztési megoldások  Egyéb, a megbízó szervezeti, működési, gazdálkodási tevékenységének értékelésből adódó javaslatok

A./ A megbízó jelenlegi érdekképviseleti és érdekérvényesítési feladatainak áttekintése, értékelése A Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetsége ma egy mértékadó és jelentős kormányzati kapcsolatokkal rendelkező országos hatáskörű szervezet. A szervezeti felépítése az 1990 előtti SZÖVOSZ pártállami időszakban elfogadott szervezeti struktúrájából indult ki. A SZÖVOSZ annak idején a három fogyasztási típusú szövetkezeti ágazat érdekképviseleti szövetsége volt. Az ÁFÉSZ-ek, a takarékszövetkezetek és a lakásszövetkezetek a SZÖVOSZ keretén belül eltérő időpontban kezdték meg érdekérvényesítési funkcióik érvényre juttatását. Az ÁFÉSZ-ek gyakorlatilag az 1948-as földműves szövetkezeti mozgalomból nőttek ki és akkor állami központi akarat útján önálló székházat kaptak (Budapest, V., Szabadság tér 14.) és nemcsak székház vagyonjuttatásban, hanem korlátozott állami hatáskörök átadásának gyakorlását is jogosítványként megkapta. A takarékszövetkezetek 1957-58-ban kezdték meg működésüket és kerültek a SZÖVOSZ érába érdekképviseleti funkciójuk gyakorlására. A lakásszövetkezeti ágazat a hatvanas évek elejétől indult be Magyarországon részben lakásépítő szövetkezeti szervezeti struktúrában, részben állami beruházású úgynevezett tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakások formájában. A lakásszövetkezetek tulajdoni szerkezete azonban eltért a nemzetközi szövetkezeti elvekben lefektetett lakásszövetkezeti tulajdoni formától. Ez az eltérés a lakások tulajdonviszonyának kérdésében merült ki, ami a valós vagyongazdálkodás alapvető gyakorlási elvét tette lehetetlenné. A lakásszövetkezetek érdekvédelme a SZÖVOSZ szintjén 1966-67-től datálható részben főosztályi szervezeti struktúrában, részben SZÖVOSZ elnökhelyettesi felügyelet keretében. A SZÖVOSZ alapvetően a szövetségek szövetsége szervezeti felépítést követte és gyakorlatilag kötelező jelleggel kellett létrehozni a magyarországi közigazgatási rendszerhez illeszkedő SZÖVOSZ területi fogyasztási szövetkezeti szövetségeket, a MESZÖV-öket. A 19 megye és Budapest alkotta MESZÖV-ök automatikus tagságot, kvázi kötelező kapcsolódást jelentettek a SZÖVOSZ-hoz. A fordulat éve előtti tagsági kapcsolódás alapvetően figyelembe vette a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ-ICA) manchesteri alapelveit, azaz az

3 önkéntességet, a demokratikus felépítést. A nemzetközi szövetkezeti alapelvek ugyanakkor sajátos pártállami értékelése mégiscsak egy kötelező tagságot és ahhoz kapcsolódó központilag megállapított tagdíjfizetési kötelezettséget eredményeztek. Tényként lehet megállapítani, hogy az 1948-tól egészen az 1990-es fordulat évéig a tagsági díj sohasem a működés valós költségének kalkulációját követte, hanem egy sajátos, elsősorban a haszonelvű ÁFÉSZ és takarékszövetkezeti eredmény alapján kialakított vegyes finanszírozást tartalmazott. Így a tagdíj szerepe a vegyes finanszírozásból adódóan nem egy valós tagsági díjat tartalmazott, hanem csak az állam által elvárt „kötelező” tagság hovatartozásának kifejezőjévé vált. Ezt a szervezeti struktúrát gyakorlatilag átvéve születtek meg a SZÖVOSZ jogutód szervezetei és 1990-ben így jött létre az ÁFÉSZ-ek, a takarékszövetkezetek és a lakásszövetkezetek önálló ágazati érdekképviseleti szövetségei. A létrejött ágazati szövetkezeti szövetségek értelemszerűen szintén szövetségek szövetsége formációban kezdték meg működésüket és a már kezdetben megállapított tagdíj sem a valós működés finanszírozásának kalkulációjából került meghatározásra, hanem egy akkor konszenzusosan elfogadott vagyonmegosztási arány alapulvételével. Ez egy vegyes vagyonjuttatást jelentett, ami abban mutatkozott meg, hogy a jogutód országos szövetségek nem elhanyagolható készpénzjuttatásban és jelentős ingatlan vagyonban is részesültek. Ez a torz finanszírozási mód a későbbi időszakra is jelentős hatással bírt és nem egyszer működési nehézséget is eredményezett. A LOSZ 1990-98 között alapvetően felélte az alapításkori készpénz és ingatlanvagyonát és teljesen új működési forrás szerkezet kialakítása történt. Ennek alapját a SZÖVOSZ jogutódjaként létrehozott COOPHOLDING Rt. részvényeinek felvásárlásával, annak haszonelvű értékesítésével illetőleg nem kockázat nélküli, de végső soron eredményes tőzsdei befektetési gyakorlat képezte. Az új szerkezetű működési költség forrásalapja továbbra is elfedte a tagdíjelvű fenntartás igényét, illetve annak szükségességét és a meglévő jelentős pénzeszköz továbbra sem ebbe az irányba fordította a vezető testületek figyelmét. Tetézte ezt a folyamatot a 2006-2008 között megvalósult Budapest V., ker. székház értékesítése, ami a már meglévő, kielégítő mértékű készpénzvagyont megtöbbszörözte. 20072008-ban az országos küldöttgyűlés érdemben először foglalkozott a vagyoni helyzet jövőbeni lehetőségeinek taglalásával, ekkor került sor egy több lábon álló portfoliókezelési feltételrendszernek a kialakítására. A több százmillió forintos készpénz, befektetési és ingatlanportfolió ebben az időszakban is háttérbe szorította a valós tagdíj mérték megállapításának indokoltságát, sőt a tagdíj hosszabb távú befagyasztását és a működési költség bevétel-kiadás közti egyenlegének hiányát a jelentősnek mondott készpénzvagyon illetőleg annak hozama felhasználásával egyenlítette ki. Annak ellenére, hogy már az 1990-es alakulástól kezdődően minden évben kötelező tagdíjmérték is szerepelt – a fentiekben már vázolt egyéb vagyonelemből származó forráson kívül - a LOSZ működési költsége forrásaként, ez a tagdíj azonban egyetlen gazdálkodási évben sem jelentett az össz-költségek 7-8%-ánál magasabb bevételi forrást. Az 1990-es évek előtti időszak elvárt kötelező tagsági formáció a fordulat éve után fokozatosan veszített jelentőségéből. A gazdasági átalakulással együtt járó nyitottabb párbeszéd, a szabadságérzet, a véleménynyilvánítási lehetőség megosztotta az addig látszólag egységesnek tűnő érdekképviseleti kapcsolódást, de alapvetően folytatódott egy morálisan is érezhető országos szövetséghez tartozási kapcsolódás. Néhány megyei szövetség részéről mégis tapasztalható volt az országos szövetségben folytatott irányítási rendszerrel szembeni véleménykülönbség és ellenállás, ami nem egy esetben szakadáshoz is vezetett (Csongrád Megye, Nógrád Megye). Egy akkor elhanyagolhatónak tekinthető szerveződési különbözőség fokozódott azzal, hogy kettős területi szövetségi tagsági módozat alakult ki, azaz az egykori MESZÖV-ök gyakorlatilag felénél a SZÖVOSZ jogutódlásaként kialakult ágazati szövetkezeti önállósodás kötelezett be megyei szinten is, míg egy ugyancsak jelentős hányadnál megmaradt az eredeti MESZÖV struktúrában működő három ágazati szövetkezeti érdekképviselet. Ezt a kettősséget részben

4 vagyoni, részben a helyi mozgalmi és egyéni érdekek eredményezték. A legutóbbi időkben az ilyenfajta korábbi MESZÖV egység azonban gyakorlatilag számszerűségében is minimálisra csökkent. Ezzel a folyamattal párhuzamosan viszont felerősödött a költségkímélő olyan ágazati érdekérvényesítési forma létrehozásának igénye, mely a helyi érdekképviselet mellett szoros országos érdekképviselethez történő kapcsolódásban fejeződött ki. Kedvezően árnyalta az érdekképviseleti ágazati szervezeti struktúrának a működési és szervezeti felépítésének rendszerét a társasházak 2000-ben történő érdekképviseleti feladatköre felvétele és az ezzel egyidejűleg létrehozott, alapvetően forrásgyűjtésre alapított Otthonunkért Lakásszövetkezeti és Társasházi Alapítvány. A közelmúlt tagi események összegzése, konklúziók: A LOSZ legmagasabb döntéshozatali önkormányzati szervezeti egysége, az országos küldöttgyűlése 2015-ben két alkalommal is tárgyalta a LOSZ költségvetési szerkezetét és a szövetség jövőbeni működési, gazdálkodási stratégiájára vonatkozó előterjesztéseket. A küldöttgyűlési határozatokat (munkabizottsági megbízás, alapszabály módosítás, tagdíjemelés) követően számos visszajelzés érkezett az operatív irányító szervezet, az elnökség számára részben a megemelt 90 Ft/lakás/év egyösszegű tagdíj, részben a tagsági struktúrában bekövetkezett változás miatt (közvetlen, közvetett tagság megszüntetése). Több területi tagszövetség vonatkozásában jogfenntartó bejelentés érkezett a LOSZ-hoz, ami a tagság megtartásának fontosságát hangsúlyozta, de a megemelt tagdíj fizetésétől való elhatárolódást, annak megfizetési nehézségét jelentette. A közvetett, közvetlen tagsági struktúra megszüntetését nem sikerült megfelelően és teljes körben elfogadtatni, illetve megértetni, azaz a LOSZ tevékenysége, feladatainak ellátása egyformán érinti a területi szakmai szövetségeken keresztüli tagokat, illetőleg azokat, akik szövetségi szervezet nélkül kapcsolódnak a LOSZ-hoz. A 2015. novemberi rendkívüli küldöttgyűlésére egy időközi elnökségi kiegészítő javaslat is benyújtásra került az eredeti LOSZ tagdíj emelési mérték fenntartása mellett, amelyből ugyan jogszerűen a legmagasabb, eredeti tagdíjmérték került elfogadásra, utólag mégis a kiegészítő javaslat első, illetve második variációját szorgalmazó tagdíjmértékre jelent meg egy kisebbségi, de nem jelentéktelen tagi közösség részéről igény. Az országos szövetség elnöksége – kötve magát a hatályos küldöttgyűlési határozathoz – nem kezdeményezett változtatási javaslatot a tagdíj mértékére, mivel álláspontja szerint a tagdíj csak egyik eleme a megújulási folyamatnak, azt egy szélesebb körű szervezeti struktúrába elhelyezve lehet hosszabb távra is megállapítani, rövid távú érdekekre hivatkozva elhamarkodott és koncepciótlan lépésnek tekintette az előkészítetlen tagdíjváltoztatást. Néhány területi szövetségeknél szerzett tapasztalat szerint - még ha szükséges is volna -, a tagság jelenleg további, bármilyen mértékű tagdíjemelést nem támogatna, ezzel egyidejűleg viszont változatlan az országos érdekképviseleti lét szükségességének, hosszú távú fenntartásának a hangsúlyozása. A jól megjelenített és néhány tagszövetség szintjén tapasztalt ellentmondás, mely szerint az érdekképviseltre szükség van, de megalapozott és küldöttgyűlési szinten elfogadott tagdíjfizetési kötelezettségtől való óvakodás továbbra is érezhető, de a kiút keresése, megoldási javaslat tétele helyi szinten konkrét és átfogó indítvány megfogalmazásában

5 hiányzik. Nem járható így egy olyan megoldás bevezetése, mely ötletszerűen, megfelelő és alátámasztott adatok hiányában tesz tagdíj mértékére indítványt. A nemzetközi gyakorlatot alapul véve szembe tűnő az a különbség, ami a hazai gyakorlattól eltérően jut érvényre, azaz nincs közvetett és közvetlen tagság, hanem egy adott ágazati érdekképviseleti tagság van egy tagdíj mértékkel, amit a nemzeti szövetségi szinten szednek be, de helyi működési, finanszírozásra fordítják vissza (német, osztrák, svájci, holland gyakorlat). A területi (tartományi) szövetségek önálló, önrendelkezési joggal bírnak, vezetőiket, munkatársaikat az azok területi tagság választja, ebbe beleszólása a nemzeti szövetségnek nincsen. Ez az elv az EU döntéshozatali koncepcióját követi, azaz nemzeti, (országos) szinten a központi szövetség lát el feladatokat, viszont helyi szinten a tagi érdek és elvárás jut érvényre. Nem jelenik meg azonban az a dilemma, hogy van területi szakmai szövetségi tagdíj és van országos (nemzeti) szövetségi tagdíj. Ez okozhat a hazai érdekképviselet szintjén gondot és ebből adódik az is, hogy a tagsági díj fizetésének szándéka nem az érdekképviseleti tevékenységhez, hanem gazdasági, költségvetési kérdéshez kapcsolódik. A jövőt illetően célszerű a tagdíjpolitikában egységes érdekképviseleti tagdíj bevezetéséről vitát indítani és ezzel összefüggésben tagtoborzási folyamatot elindítani. A fenti szervezeti struktúrának múltbéli áttekintése alapján a jelenlegi helyzetet az alábbiak szerint lehetne minősíteni: - tényként lehet megállapítani, hogy a LOSZ szervezeti, működési feltételrendszere nem követte az 1990-es alapítás óta a több szempontból is jelentősen megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyokat, és megváltoztathatatlannak tekintette az 1990-es évek alapításkori struktúrát és kapcsolatrendszeren alapuló érdekviszonyokat. - A helyesen és alulról építkező szövetségi rendszerben az információáramlás és a függelmi viszonyok rendezése elkerülte a tagi alapon kezdeményezendő változtatási szükségletet, így nem szolgálta az elvárható tagi érdekeket és egyúttal kedvezőtlen viszonyokat is eredményezett. - A szövetségek szövetségeként működő LOSZ tagsága kezdetben csak közvetett tagságot eredményezett (aki tag volt a területi szakmai szövetségnél automatikusan taggá vált az országos szövetségnél is). Az 1990-es évek közepétől azonban a területi szakmai szövetségek átalakulásával, új regionális érdekek érvényre jutásának eredményeként megszűntek az egykori MESZÖV-ök jogutódjai (általában azokon a helyeken, ahol a MESZÖV-ök önálló vagyonnal nem rendelkeztek) és helyi szövetségi tagság híján igény keletkezett közvetlen országos szövetséghez történő kapcsolódásra. Ezzel kettős tagság jött létre, a területi tag szövetségeken keresztüli közvetett, és LOSZ-hoz kötődő közvetlen tagság. A kettős tagság kialakulása másfajta érdekviszonyokban is megjelent, ami az országos szövetség részéről csak késedelmesen került kezelésre. Ugyanakkor nem került pontosításra az sem, hogy az országos szövetség feladata ellátása során mennyiben tér el a tagszövetségek közvetett tagsága és a hozzákapcsolódó közvetlen tagok irányába. Ez a rendezetlen helyzet vitát eredményezett és gyakorlatilag a tagsági jogviszony a tagdíjban is kettősséget hozott létre, ami gazdasági érdekviszonyok irányába is kihatott. - Az Országos Szövetség működési költségeinek forrása döntően vagyoneleméből, illetve annak hozamából és csak kismértékben kerül biztosításra a kétféle módon megállapított tagdíjból. Elhanyagolható mértékben jelent csak meg további forrásbevonási lehetőség biztosítása és a szolgáltatás-nyújtásából származó bevételszerzési lehetőség kidolgozása, egyáltalán a szolgáltatás iránti igény gyakorlati megalapozottságának vizsgálata. Az Otthonunkért Alapítvány forrásbevonási alapítási szándéka sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. 2000-től a Nemzeti Civil

6

-

-

-

-

Alapprogram (NCA) megjelenése a civil szervezetek támogatását tűzte ki célul, de a gyakorlatban megjelenő támogatási mértékek az Országos Szövetség vonatkozásában mértékadó bevételi forrásként szóba sem jöhettek. 2014-től az NCA megszűnt és a helyébe lépő civil szervezetek támogatási rendszere számottevően átalakult, a támogatási juttatás még inkább háttérbe szoruló lehetőséget jelentett. A LOSZ tagság a kettős (közvetett, közvetlen) tagság miatt nem kapott a LOSZ tagok körében értékelhető szerepet a tekintetben, hogy a területi szakmai szövetségek feladatellátását (nyújtott szolgáltatásaikat) miként egészíti ki az országos szövetség, egyáltalán az országos szövetség feladatellátása milyen hatást (jogalkotási, gazdasági, működési stb.) gyakorol a tagok működésére, gazdálkodására. Az önkéntes tagság, a LOSZ működésében jelenlévő kettős (közvetett, közvetlen tagság), a területi szakmai szövetségek működési, gazdálkodási környezetének változása az 1990-es alapítói tagi létszámhoz képest jelentős lemorzsolódást mutat, melynek okai érdemben nem kerültek feltárásra, elemzésre. Ebben vélhetően szerepet játszott a sajátos politikai környezet mellett az is, hogy érdekképviseleti tagság nélkül is megilletik azok a jogok azokat is, akik nem járulnak hozzá az érdekképviselet működése következtében elért kedvezőbb szabályozási környezethez. A szövetség vezető testületei a megváltozott politikai, működési és gazdasági viszonyokat nem követték, konzerválódtak a korábbi szervezeti struktúra, a kialakult szemlélet, ebből következően elmaradt a szövetség vagyoni helyzetét kedvezőbbé tevő következetes tagdíjpolitika kialakítása. A lakásszövetkezeti ágazatban nyilvánvalóvá vált a szakmai utánpótlás nehézsége, növekedett az ágazati vezető tisztségviselők elöregedése és tetten érhető a tekintélyelvű vezetési stílus. Ezekre a kérdésekre sem az országos küldöttgyűlés, sem a LOSZ elnöksége, de a tagi oldalról sem került érdemi javaslatcsomag egy kezelhető jövőkép kidolgozására.

Az országos érdekképviselet működésének megítélésében kimutatható kedvező és kedvezőtlen jelenségek. A kedvező jelenségek között kell mindenképpen megemlíteni, hogy a LOSZ-nak mint elismert országos és a kormánnyal stratégiai együttműködéssel rendelkező érdekképviseleti szervezetnek az elmúlt évek jelentős alapjogi törvényalkotási folyamatában sikerült fenntartania az ágazati önálló törvényi működési feltételek biztosítását. Jelentős érdekképviseleti sikernek kell minősíteni, hogy 2004 óta évente rendszeresen visszatérő, a kormányzat részéről a lakásszövetkezeti fenntartási hozzájárulás áfa-ügyét az áfa-mentesség irányába sikerült terelni és pozitív jelenség az is, hogy a közműtörvények piacszintű liberalizálása során a lakásszövetkezetek változatlanul a korábbi lakossági fogyasztói díjtarifa kategóriájában maradhattak. A tagi elvárások teljesítésében részsikernek minősíthető a közműves vízellátás terén évről-évre fokozatosan javuló jogszabályi környezet kialakítása és ehhez hasonló jogi keretfeltételek tapasztalhatók a hulladékgazdálkodás szolgáltatási díjának ügyében tett lépések tekintetében. A LOSZ sikeres fellépéseinek eredményeként minősíthető az is, hogy a lakáságazat mentesült az ingatlankamarai szerveződés alól és nem kell kamarai regisztrációs díjfizetési kötelezettséggel sem számolnia. Nem kevésbé fontos érdekképviseleti fellépésnek köszönhető, hogy az állami költségvetési szigorodó elvonási törekvések ellenére – ha mértékében változatlanul is -, de fennmaradt a társasági adókedvezmény. Az országos szövetség érdekfeltáró tevékenysége eredményeként javultak az ingatlanbiztosítási módozatok feltételei és számos új módozati elem érdemben is a karbantartási költségek csökkentését eredményezhetik, mindemellett egyes biztosítók a LOSZ tagság esetében további díjmérséklést is ajánlanak. A kedvező és kedvezőtlen jelenségeket összegezve megállapítható, hogy a LOSZ imázsa kormányzati, de tagi szinten is jól mérhető. A kormányzattal kötött stratégiai megállapodás is

7 azt tükrözi, hogy igény van az országos szövetség jövőbeni hatékony működésére. Megállapítható az is, hogy a LOSZ eddig feltárt és több szinten vita tárgyát képező működési gondjai, feladatai ellátásában mutatkozó sikertelenség oka nemcsak a jelenlegi vezető testületi kezdeményezések hiányára vezethetők vissza, hanem annak oka az országos szövetség szakapparátusának folyamatos leépítése, a meglévő létszám terhelhetőségének korlátai. Tényként kell megállapítani azt is, hogy a szövetség működési, gazdálkodási, jelenlegi személyi ellátottsága, annak jövedelmi és javadalmazási, valamint érdekeltségi viszonyai, a vele azonos megítélésű (szövetkezeti, ingatlanszakmai) civil szervezetekhez képest kedvezőtlenebbek. A feltételrendszer javítása, az utánpótlásról való gondoskodás az egyik záloga is az eredményes jövőkép kialakításának. A szövetség jelenlegi vagyoni helyzete megfelelő, de annak kezelése gondosságot és a jelenleginél kellőbb előrelátást igénylő feladat. A LOSZ, mint országos érdekképviselet a hazai civil társadalom nem jelentéktelen rétegeihez képest kedvező helyzetben van, nincs válságban, de a 2015-ben elindult megújulási folyamat folytatása mindenképpen indokolt és szükséges, még a jelenleg számos kérdésben ellentmondásos körülmények és jelenségek közepette is. Az általános jelenlegi helyzet értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy a LOSZ jövőbeni működésének hatékonyságát, eredményességét fokozni az alábbi lehetőségek jobb kihasználásával lehet: -

-

-

Hatékonyabb kommunikációs tevékenységet kell a tagság felé kifejteni a LOSZ feladatai teljesítése terén, a kormányzati kapcsolataiban elért eredményeinek ismertetésében, a sikertelenségek okainak feltárásában, honlapjának naprakészségében, frissítésében. Az országos szövetségnek erőteljes igényt kell támasztania a tagok felé a tekintetben, hogy élő kapcsolat legyen a tagokkal, azaz mit szeretnének a tagok, milyen elvárásokat kívánnak érvényre juttatni, milyen igényeket akár szolgáltatásokat is várnak az érdekképviselet szintjén. A szervezeti, működési struktúrát a tagi vélemények megismerése alapján indokolt a jelenlegi politikai, társadalmi, gazdasági érdekviszonyokhoz igazítani és annak folyamatos elemzésével a szükséges változásokat módosításokat haladéktalanul megtenni.

B./ A gazdálkodási, költségvetési adottságok jelenlegi áttekintése, értékelése A megbízótól rendelkezésre és adatgyűjtésre, elemzésre megkaptuk a LOSZ és a területi szakmai szövetségek helyi törvényszékek számára leadott 2014. évi mérleg és egyszerűsített beszámolóit. A beszámolók számos adatát (pl. tagdíj bevétel) nem tartottuk célszerűnek összesíteni, miután értékelési szempontjainkat csak egy érdekképviseleti költségvetés összeállítás céljából szükséges adatállományból terveztük kialakítani. A kigyűjtött és összesített adatok a következő képet mutatják (az adatok a LOSZ és a területi szakmai szövetségek együttes számszaki adatait tartalmazzák). Költségtényező Bér, bérjellegű és működési kiadás Munkavállalók száma Kisegítő létszám vagy vállalkozók Tisztségviselők Eszközállomány (ingatlan, kp., befektetés)

Ezer forint/év 141 850

Létszám (fő)

21 11 82 498 600

8

Az érdekképviseleti adatokat összegezve megállapítható, hogy jelentős nagyságrendet képvisel a működéssel együtt járó kiadási összesített összeg, és az érdekképviseleti működést végső soron 32 fizetett (fő vagy részmunkaidőben, illetve vállalkozási jogviszonyban) létszám szolgálja ki, amihez álláspontunk szerint túlzott létszámú társadalmi tisztségviselői kar tartozik. Az eszközállomány tételes értékelését nem kívántuk mélyebben vizsgálni, miután a közölt és kigyűjtött összesített eszközállomány a LOSZ mellett 7 területi szakmai érdekképviseletet érint, a többi területi szakmai szövetség számottevő eszközállománnyal nem rendelkezik. Az adatok további elemzése alapján megállapítható, hogy jelentős megtakarítási lehetőség mutatkozik a működési költségek és a létszámgazdálkodás területén. Amennyiben a konkrét meglévő jelenlegi költségszintet csökkenteni nem kívánjuk, akkor kiindulásképpen a kigyűjtött bér és bérjellegű működési költségekből levezethető egy új struktúrájú érdekképviseleti szervezeti felépítés. Mindenképpen célszerű áttekinteni és a jövőt illetően megfontolás tárgyává tenni, hogy az ágazati érdekképviselet indokol-e ilyen létszámú társadalmi tisztségviselői állományt. C./ A tagi kapcsolatrendszer helyzete, értékelése A LOSZ 1990-es alapításakor az 1989. évi egyesülésről szóló törvény alapján a szövetségek szövetsége struktúra létrehozása mellett döntöttek. Az alapításkori időszakban ez természetes, és ésszerű jogutódlási és alapítási módszernek volt tekinthető. Az előző értékeléseink során már megállapítottuk, hogy a rendszerváltást követő, főleg az első 5-8 évben azonban jelentős átalakulási folyamat kezdődött, melynek okai között részben az egykori meszövök vagyoni helyzete, a fogyasztási szövetkezeti ágazat másik két szervezeti egységének tartalmi és formai átalakulási folyamatai voltak a mozgatói (az áfészek holding szerű átalakulási folyamatot indítottak el, míg a takarékszövetkezetek összevonással tőkeképesség növelést hajtottak végre). Ezek a változási folyamatok szükségszerűen érintették a lakáságazatot is, és ennek következményeként az alapításkor kialakult 20 tagszövetségből (Budapest és 19 megye), illetőleg az ezeken keresztüli közvetett lakásszövetkezeti tagságból 5 megye megszűnt (Csongrád, Komárom-Esztergom, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zala megye), és ezen területek közül Zala megye kivételével új önálló lakásszövetkezeti megyei érdekképviselet nem is jött létre. Itt szükséges megjegyezni, hogy Győr-Sopron megye, Heves megye, Fejér megye és Vas megye területén továbbra is a lakásszövetkezeti érdekképviseletet a korábbi fogyasztási szövetkezeti érdekképviseleti összetételben működtették. További részletes időszaki átalakulásokat és változásokat nem részletezve megállapítható, hogy jelenleg a területi szakmai szövetségek – Győr-Sopron és Heves megye kivételével – gyakorlatilag tisztán lakásszövetkezeti érdekképviseletként működnek. A fenti nyilván nem teljes körűen részletezett tagi strukturális átalakulások felszínre hozták azt, hogy az alapításkori szövetségek szövetsége szintű érdekképviselet közel sem hasonlítható az 1990-es időponthoz, és a társadalmi, gazdasági körülmények újszerű tagi strukturális összetételt indokolnak. Az alapításkori tagi, illetőleg közvetett tagi státusz mai értelemben nem értelmezhető, miután a tagi összetétel csaknem egyharmada közvetlenül kapcsolódik az országos szövetséghez. Megjegyzendő az is, hogy a fentiekben már idézett átalakulási és szerveződési struktúrák változásai következtében mintegy 70-90 ezer lakásegységnyi házkezelő szervezet (lakásszövetkezet) érdekképviseleti tagsága is megszűnt, így ez a tagi kör ma nem járul hozzá az érdekképviselet működtetéséhez, ugyanakkor minden következmény és elvárás nélkül kedvezményezettjei a lakásszövetkezeti jogi szabályozási

9 környezetnek. Ez a körülmény az 1990-es alapításkori egyik jegyzőkönyvben is már, mint jövőbeni veszély megjelent, amely akkor úgy fogalmazódott meg: „…. aki a villamoson utazni akar, annak jegyet kell váltania, mert a potyautasok büntetést fizetnek ellenőrzéskor.” Sajnos a múltbéli jóslat következmények nélkül beteljesült, és erre az elmúlt időszakban sem érdekképviseleti oldalról, sem jogalkotási oldalról érdemi intézkedés nem történt. Az érdekképviseleti tagsági jog- és kapcsolatrendszert vizsgálva megállapítható, hogy egy kettős tagság alakult ki 2015-ig. A LOSZ-nak automatikusan – közvetett - tagjai lettek a területi szakmai szövetségbe tömörült lakásszövetkezetek, és a LOSZ-nak közvetlen tagjaivá váltak azok a területi szakmai szövetségek közigazgatási intézményein kívüli lakásszövetkezetek, természetesen csak azok, akik kérték közvetlen tagfelvételüket. Az országos szövetség tagfelvételi politikájában gyakorlatilag 2002-től moratórium vonatkozott olyan jellegű tagfelvételi kérelmek elutasítására, amelyek olyan közigazgatási intézmény (megye) területéről érkeztek, ahol LOSZ területi szakmai szövetség működött. Teljes körű és tételes vizsgálat alapján megállapítható volt, hogy jelenleg a LOSZ-nak négy olyan közvetlen tagja van, amelyek külön eljárás alapján olyan területi egységből létesítettek tagsági kapcsolatot, ahol LOSZ tagszövetség is működik. Vita tárgya lehet az, hogy milyen okok vezettek a területi szakmai szövetségből történő kilépésekhez, és érdekképviseleti kötődési készségként, vagy gazdasági kérdésként vizsgálható az országos szövetséghez való tagi kapcsolódási igény. Megállapítható azonban, hogy mindaddig, amíg a tagsági jogviszony létesítése – a nemzetközi szövetkezeti alapelvekhez igazodva – önkéntességhez kötődik, ezt a vitát érdemben és morálisan kedvező kimenetellel feloldani nem lehet. Megfontolás tárgya azonban az lehet, hogy miképpen lehetne az önkéntesség elvének, az érdekképviseleti kötődéshez kapcsolódó igénynek, és a mérhetően érzékelhető gazdaságossági megfontolásnak eleget tenni. Álláspontunk szerint a jövőt illetően egy olyan tagsági jogviszony bevezetése lehetne az áthidaló megoldás, mely a tagsági jogviszonyt lehetővé teszi, de a jogok és kötelezettségek tekintetében korlátozott lenne a tag tagsági jogviszonya. Egy ilyen tagsági új módozat vagy forma bevezetésekor azt is célszerű elhatározni, hogy ennek a tagsági formának az országos vagy a helyi (területi) érdekképviseleti kapcsolódási pont legyen az alanya. Megoldandó kérdés az is, hogy az ily módon keletkező tagsági díj megosztott legyen, vagy csak a kapcsolódó országos vagy helyi szövetség bevételi forrásaként legyen kezelendő, illetőleg ennek a tagsági formának a tagdíjmértéke – a korlátozott jogok, kötelezettségek miatt – milyen vetítési alappal, és nagyságrenddel kerüljön megállapításra. Elsőkörös elemzés alapján egy fix összegű tagdíjforma bevezetése látszik célszerűnek. A 2015. novemberi országos küldöttgyűlés álláspontunk szerint helyesen döntött egy egységes országos érdekképviseleti tagdíjstruktúra mellett, amikor is kimondta, hogy megszűnik a közvetlen és közvetett tagság, és a LOSZ-hoz való kötődés egy egyösszegű érdekképviseleti tagdíjban nyerjen kifejezést. Értékelésünk szerint ez tekinthető az első lépésnek egy érdekképviseleti egységes tagdíjstruktúra és tagdíjmérték megállapítása irányában. Megállapítható az is, hogy ettől a küldöttgyűlési határozattól függetlenül továbbra is a tagságban egy zavart okozó kettős tagsági díj jelenik meg (ide nem értve a jelenleg is közvetlen LOSZ tagok tagsági jogviszonyát). Véleményünk szerint a problémát az jelenti, hogy a területi szakmai érdekképviseleteknél tagsági jogviszonyt létrehozó lakásszövetkezetek a tagdíjuk fizetésekor nincsenek tisztában azzal, hogy a területi szövetség működtetését biztosító tagdíj egyúttal a LOSZ-hoz fűződő tagságuk díját is tartalmazza, és ez elkülönülten így nem is jelenik meg. Ennek a végső soron kettős tagdíjnak köszönhetően a tagok többsége nem érzékeli a helyi és az országos szövetség feladatmegosztását, illetőleg a helyi és az országos szövetség feladatai ellátásának tartalmi megosztását, eredményét, azok következményeit. Ez a gond részben információhiányból, részben a tagok érdektelenségéből következik és sajnálatos megállapításunk is, hogy erre sem az országos, sem a helyi érdekképviseleti szinten nem fordítottak kellő figyelmet. A jövőben célszerű mind az

10 országos, mind a helyi szintű érdekképviseleti tevékenység eredményességét, ideértve a sikertelenségét is, megfelelően kommunikálni, az elért sikereket részleteiben rendszeresen közzé tenni, az eredménytelenség okait pedig megalapozottan indokolni és kimutatni. Akkor várható el az érdekképviseleti kötődéshez való igény fenntartása, akár erősítése, ha maga az érdekképviseletet ellátó szervezet munkájának eredményeiről, kudarcairól tagjait folyamatosan tájékoztatja, és tőlük további igényt támaszt munkájuk eredményességének, hatékonyságának növelését célzó javaslatok, véleménynek begyűjtésére. Az érdekképviseleti tagi kapcsolatrendszer áttekintését követően értékelésünk abban foglalható össze, hogy a jövőben egy tisztán áttekinthető érdekképviseleti szervezeti rendszer működjön, melyben a tagok jól láthatóan érzékelik az érdekükben tett érdekképviseleti tevékenységet, és egyértelműen ezt kifejező tagdíj megállapítását érzékelik. A jelenlegi tagi kapcsolatrendszer nem működik hatékonyan, az országos és helyi információcsere rendszerességében, tartalmában és formájában átgondolást, és elsősorban a tagoktól érkező igényeknek megfelelő módon megújulást igényel. Az országos és néhány helyi érdekképviselet elektronikus honlapja összehangoltabb információcserét, és rendszeres tartalmi frissítést igényel, amit egy esetleges kiegészítő más információ nyújtási, beszerzési formával is célszerű bővíteni (pl. facebook). Az érdekképviseleti rendszernek a tagi kapcsolatrendszer erősítését szolgáló intézkedése lehet, ha kormányzati támogatási lehetőséget generál internetes elérhetőség bővítésére, és az országos, ill. helyi interneten keresztüli információ szerzés bővítését propagandával is elősegíti. Ma ez az információ nyújtási lehetőség szolgáltatásként is felfogható, és költségében, gyorsaságában a legkedvezőbb megoldásnak és kiútkeresésnek is tekinthető.

D./ Lehetséges kitörési pontok, szervezetfejlesztési megoldások A korábbi helyzetelemzés és jövőkép kialakításával összefüggésben alapvetően három szervezeti struktúra lehet az országos érdekképviselet működési modellje. Ezek az alábbiak: a) A jelenleg működő szervezeti felépítés és tagi struktúra kismértékű átalakítása hatékonyabbá tétele (azonnal) b) A megismert működési, országos ágazati gazdálkodási adatok figyelembevételével egy új működési modell létrehozása (egy-két éven belül) c) Az a) és a b) módozat vegyes kialakítású működési modelljének kialakítása (egyhárom éven belül). a) A jelenleg működő szervezeti felépítés és tagi struktúra kismértékű átalakítása, hatékonyabbá tétele Az 1990-es alapításkori működési modell, amint azt a fentiekben is már több alkalommal jeleztük, elvesztette időszerűségét, további fenntartása mind a működés finanszírozásában,

11 mind a tagi kapcsolatrendszer ápolásában ismétlődő konfliktusokat fog eredményezni. Tényként azonban rögzíteni kell, hogy ehhez a modellhez mégis emocionálisan is ragaszkodás mutatható ki és az érdekképviseleti struktúrákban a kétszintű érdekképviselet alsó szintjeként még a szakirodalomban is elismert szerepe, helye létezik. Mindezeket figyelembe véve, valamint a változási igényekhez való igazodás időszerűvé teszi, hogy a jelenleg működő lakásszövetkezeti ágazati érdekképviseleti rendszer működőképes maradjon, de magán viselje a kialakult tapasztalatok szerinti változások befogadását. A kétszintű érdekképviselet valamennyi civil társadalmi szerveződés szintjén létező, elfogadott és szükségszerű érdekérvényesítési forma. Ennek megfelelően a LOSZ, mint országos érdekképviselet alapszabályában megfogalmazott feladatai ellátása során érthetően csak olyan kérdésekkel foglalkozhat, melyek általános információ-szolgáltatást és ellátottságot, tagjai működési, gazdálkodási, jogi környezetének állandó vizsgálatát, a jelentkező gyakorlattal ellentétes tendenciák orvoslását, illetőleg kormányzati kezdeményezések véleményezését, végezetül társadalmi, tagi kapcsolatok olyan szintű kezelését látja el, melyek munkája hatékony elvégzéséhez nélkülözhetetlenül megjelennek. Ebből következik, hogy a meglévő jelenlegi rendszerben csak az országos szövetség alapszabályszerű feladatainak felülvizsgálata, a feladatok megvalósíthatóságának elemzése és végrehajtási feltételeinek biztosítottsága lehet vita tárgya és annak alapján azok véglegesítésének átvezetése. A LOSZ nem vállalhat helyi szintű érdekegyeztetési feladatot, hisz mind méretében, mind lehetőségeiben – országos érdekképviseleti jellegére is tekintettel – erre képtelen, arra képessé tenni pedig értelmetlen feladat is lenne. A korábbi tagi kapcsolatrendszer elemzésében láthatóvá vált azonban, hogy ma már nem létezik csak szövetségek szövetsége struktúra, hanem figyelembe kell venni az önálló tagi érdekérvényesítési igényt, illetőleg regionális szinten szerveződő érdekképviseleti elvárásokat. Ebből az következik, hogy az országos szövetségnek olyan szervezeti struktúra szükséges, amely egyértelművé teszi az önálló LOSZ tagság kinyilvánítását és annak elfogadását még akkor is, ha ez a tagsági jogviszony a területi szakmai érdekképviselet közbeiktatásával jelenik meg. Helyesnek minősíthető az a 2015. évi küldöttgyűlési döntés, mely egységes LOSZ tagságot és tagsági díj megállapítását eredményezte. A jelenlegi struktúra javításához az szükséges, hogy a tagsági jogviszony létrehozását egy minkét fél számára elfogadható feltételrendszer támassza alá. Ebben a feltételrendszerben rögzíteni kell azt, hogy  mi a LOSZ elvárt feladata (ami természetesen a LOSZ alapszabályában rögzítésre került),  mi a tag kötelessége és a tagsági jogviszonnyal kapcsolatos tagi eljárási lehetősége (ez alatt az értendő, hogy a tagnak milyen kérdések körében van a tagsági díjfizetés ellenében tanácsadási, állásfoglalási, illetőleg közreműködői tevékenységet elvárni, azt milyen formában teheti meg és arra mennyi időn belül kell érdemben kötelező jelleggel választ is kapnia). A területi szakmai szövetségek szintjén a tagsági jogviszonyt együttműködési megállapodásban kell pontosítani, melyből egyértelműen nyilvánvalóvá válik, hogy a LOSZ tagsági díj fizetése ellenében mit vár el a területi szakmai szövetség az országos szövetségtől, milyen kommunikációs kapcsolatrendszert kell működtetni, továbbá milyen szervezeti és költségkímélő együttműködési – személyi, szakmai és tárgyi – rendszert, formát kívánnak a tagság keretébe alkalmazni. Mindenképpen egy kölcsönös, az alá- fölérendeltségi jogviszonyt mellőzendő, de mellérendelt együttműködési kapcsolatrendszert szükséges kinyilvánítani. Az együttműködésnek lényeges eleme egy olyan tagdíj mérték konszenzusos kalkulációjának elkészítése, mely az országos szövetség jelenlegi vagyonának minimum értéken tartását biztosítja és a tagi elvárásoknak megfelelő személyi, tárgyi működési feltételek költségkihatását mindenkori értéken megteremti. A területi szövetségi tagság és a LOSZ

12 tagság egyidejűségét, az együttműködési megállapodásban rögzíteni és biztosítani kell. Ezzel egyidejűleg azonban a területi szakmai szövetségnek is feladata kell, hogy legyen a működési feltételei között hangsúlyozottan kifejezésre juttassa a saját működési költségét biztosító tagdíj és a LOSZ tagdíj elkülönülését, illetőleg az egyes tagdíjakhoz kötődő feladatok, elvárások, jogok és kötelezettségek tartalmi részét. A területi szakmai szövetségen kívüli, de azonos közigazgatási egységen belüli lakásszövetkezetek tagsági jogviszonyához kapcsolódó feltételeket, ugyancsak együttműködési megállapodásban kell rögzíteni e tekintetben a cél mindenképpen az kell, hogy legyen, hogy ne legyen érdekképviseleti tagságon kívüli lakásszövetkezet, de azok tagdíjfizetési mértéke, kötelezettsége adott esetben eltérhessen a területi szakmai szövetségi és/vagy LOSZ tagdíj mértéktől. Vita tárgya és megállapodás ténye lehet a jelenleg érdekképviseleten kívüli tagok számára a társult tagsági lehetőség bevezetése és a társult tagság fix összegű tagdíjának megállapítása, illetőleg ennek a fix tagsági díjnak a helyi és az országos érdekképviselet közötti megosztásának aránya. A társult tagság nyilvánvalóan nem rendelkezhet azokkal a jogokkal és kötelezettségekkel, melyek a rendes tagokat megilletik, így ezek részleteit is vitában kell a jövőt illetően tisztázni. E tekintetben előrebocsátandó az, hogy a társult tagnak nem lehet szavazati joga a költségvetés, a tisztségviselői választás, vagy választhatóság kérdésében, illetőleg az érdekképviseleti rendezvényeken való részvétel is valamilyen mértékű felár esetén legyen csak biztosítható. Természetesen további feltételek is szóba jöhetnek. (Honlap hozzáférési korlátozás, minimális tanácsadási díjfizetési kötelezettség, stb.) A jelenlegi érdekképviseleti struktúra fenntarthatóságának alapvető feltétele a konszenzusosan kialakított és megállapított tagdíj megfizetése. A területi szakmai szövetségek a tagdíj beszedése és az országos érdekképviselet felé való továbbítása is együttműködési megállapodás kérdése lehet. Ebből következik, hogy pontosítani szükséges, hogy azon tagok esetében, akik területi szakmai szövetségen keresztül létesítenek érdekképviseleti tagságot,  azok nemcsak azzal kerülnek teljes körű információ birtokába, hogy mi a LOSZ és mi a helyi érdekképviselet feladata,  hanem arról is egyértelmű ismereteket kapnak, hogy tagságuk országos tagság is és annak a területi szakmai szövetségi tagdíjtól eltér a mértéke,  illetőleg azt közvetlenül az országos szövetségnek, vagy a területi szövetségi tagdíjjal együtt a helyi érdekképviseleti szervezetnek fizetik meg. A jelenlegi érdekképviseleti struktúra csak egy átfogó együttműködési megállapodáson alapuló tagsági jogviszony alapján válhat működőképessé és képezhet hatékonyabb – rögzített feladatokhoz és elvárásokhoz kapcsolódó – érdekképviseleti működési modellt. b) A megismert működési, országos ágazati gazdálkodási adatok figyelembevételével egy új működési modell létrehozása Jelen összefoglalónak részét képezi és a korábbiakban áttekintés és elemzés tárgyát is képezte a hazai ágazati lakásszövetkezeti érdekképviseleti rendszer működési költség szerkezete. A hazai és nemzetközi érdekképviseleti rendszerben kevés kivételtől eltekintve általános szervezeti struktúrát olyan szervezeti felépítés jelenti, amelyikben helyet és szerepet kap az érdekképviselet feladatmegosztása a tekintetben, hogy melyik szintnek mi a feladata, joga és kötelessége. A tagok ennek megfelelően egyetlen szervezethez kötődnek és a szervezet feladatmegosztásának és hatásköri működési feltételeinek megfelelően tudják érdekképviseleti elvárásaikat érvényre juttatni, illetőleg működésükkel, gazdálkodásukkal felmerülő gondjaik megoldására megfelelő módszert kiválasztani. Az itt vázolt működési modell azt feltételezi, hogy az országban működő különböző területi, közigazgatási egységekben a múltban létrejött érdekképviseletek beolvadással vagy

13 egyesüléssel egy új egységes ágazati országos érdekképviseletet hoznak létre és azt egy egységesített központosított tagsági díjfizetés útján működtetik. Az egységes országos érdekképviseleti szervezet kialakításának alapvető elve, hogy a szükséges döntéseket mindig azon a szinten kell meghozni, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre az adott döntés meghozatalához. Ehhez egyértelműen kapcsolódik az a tényszerű megállapítás is, hogy adott szinten, adott döntéshozatali fórum van és a döntéshozatali fórumban szereplők kiválasztása, kijelölése, vagy adott esetben a megválasztása is az adott döntési fórum szintjén történik. Az új részben központosított, részben pedig egyértelműen a helyi igényeket kiszolgáló, de egységes szervezeti struktúrával működő érdekképviseleti rendszer javasolt költségvetési tételei a fentiekben már vázolt mai ágazati érdekképviseleti rendszer vagyoni és költségvetési irányszámaiból került levezetésre. Az új struktúra létrehozása mindenképpen egy olyan egyéni, tagi és szervezetfejlesztési gondolkodásmódot igényel, ami a költségtakarékosságot, a feladatközpontúságot, a feladat megosztási szükségességet, a célszerűséget és a meglévő központosított vagy összevont vagyonhasznosítás érdemi feladatait segíti létrehozni, működtetni. A személyes érdekviszonyok az új szervezeti struktúra esetében háttérbe kell, hogy szoruljanak, mert nyilvánvaló, hogy ez személyi érdekeltségi feltételekkel ütközik, adott esetben sértheti az egyéni jövedelmi viszonyokat és együtt járhat egy olyan tartózkodó magatartással is, hogy esetleges egzisztenciális pozíció megtartását veszélyeztet. Ezeken a szemléletbeli kérdéseken túl kell lépni, mert ellenkező esetben az új szervezeti struktúra megvalósíthatatlanná válik. A változás igénye azonban erősebbnek kell, hogy legyen, mint a jelenleg ismert és rögződött érdekképviseleti és érdekviszonyok, ugyanakkor rá kell mutatni arra is, hogy az új érdekképviseleti rendszer létrehozása olyan érdeksérelmeket is felszínre hozhat, hogy az egyes területi közigazgatási körzetekben eltérő vagyoni viszonyok léteznek, illetőleg a házkezelő szervezetek számszaki összetétele is lényeges különbségeket mutatnak. Ezekre az utóbbiak során felvetett kérdésekre azonban az az egységes válasz adható, hogy az érdekképviseleti tagsági kötődés – függetlenül attól, hogy helyi vagy országos szinten kell, hogy működjön – valamennyi tagnak érdekképviseleti tagságot és ehhez kapcsolódó azonos tartalmi, formai kötődést, feladatokat, jogokat, kötelezettségeket és adott esetben szolgáltatásokat nyújt. Ezért meggondolandó az, hogy méltánytalan lenne területi hovatartozáshoz függően más-más érdekképviseleti tagdíjat érvényre juttatni akkor, amikor valamennyi tagot egyenlő jogok és kötelezettségek illetnek meg, ezzel párhuzamosan azonos érdekképviseleti tevékenység ellátását kapják. A mai és ma működő érdekképviseleti rendszerben a tagsági díj gyakorlatilag az adott területi egység körzetébe tartozó lakásszövetkezetek számától függ még akkor is, ha ugyanazt a feladatellátást élvezik a tagok. Ebből következik, hogy ma nem is lehet azonos tagdíjszámítási feltételrendszert a jelenlegi érdekképviseleti struktúrában kimutatni, hisz a lakásegységre vetített tagdíjon kívül többféle, más-más tagdíj megállapítási módszerek is léteznek. (pl. az érdekképviselethez kapcsolódó lakásszövetkezetek által kezelt lakások négyzetméterére megállapított tagdíj, lakásegységre vetített tagdíj, differenciált, lakásszövetkezet által kezelt lakásszámtól függő tagdíj, fix tagdíj stb.). Ugyanakkor ismételten meg kell jegyezni azt is, hogy a szóba jöhető helyi érdekképviseletekhez tartozó tagi kör - különféle módszeren, vagy arányszámon alapuló tagdíj ellenére - mégis azonos színvonalú, érdekképviseleti tevékenységet vár el, méghozzá csaknem azonos formában, mennyiségben és minőségben. A vázolt új érdekképviseleti rendszerben egységes tagdíj megállapítása szükséges, ami értelemszerűen tartalmazza a helyi és az országos érdekképviseleti feladatellátás (adott esetben szolgáltatás) díját. A jövőben egy ilyen struktúrájú érdekképviselet esetében lehet tagtoborzást kezdeményezni, hiszen csak ebben a feltételrendszerben lehet egyértelműen kifejezésre juttatni, hogy mit vár, illetve mit várhat el a tag az érdekképviselettől és az adott tag mit kap az általa választott érdekképviselettől, illetőleg a fizetett tagsági díjáért. Így teremthető tiszta, számon kérhető viszony mind a tagoktól, mind az érdekképviselettől.

14 Mindaddig, amíg egységes tagdíj és a helyi-országos feladatkijelölés, feladat megosztás nincs egyértelműen definiálva, addig érdemben tagtoborzásról beszélni nemcsak nem érdemes, nem is ajánlott, mert értelmetlen vállalkozásnak számít, hisz hová hívunk tagokat, ha nem tudjuk megmondani, hogy mit nyújtunk, azt ki nyújtja és mindez mibe is kerül? Gyakorlati tapasztalat, hogy egy szervezet (vagy legyen az egy magánszemély) csak oda fordul szívesen tanácsért, segítségért, ahonnan problémáira egyszerre várhat érdemi, egyértelmű, helyi és a magasabb szinten is egyaránt mértékadó választ. Márpedig a jelenlegi érdekvédelmi szervezeti struktúráról ez nehezen mondható el, lásd a korábbi megállapítást a tagdíjfizetési módozatok sokrétűségéről, a feladatmegosztás elkülönült autonóm szervezeti szintjeiről, az egymás fölé rendelt kapcsolatszintekről és így tovább. Álláspontunk szerint a felállítandó új szervezeti struktúra az alábbi szintekből állna: 1. 2/a. 2/b. 2/c. 3/a. 3/b. 4.

A LOSZ Országos Küldöttgyűlése (létszáma 50-66 fő között) Az Országos Szövetség Küldöttgyűlése alá rendelt Elnökség (létszáma 5-9 fő) Az Országos Szövetség Küldöttgyűlése alá rendelt Felügyelőbiztos és/vagy Felügyelőbizottság (létszáma 1, ill. max. 3 fő) Az Országos Szövetség Küldöttgyűlése alá rendelt és az Elnökség mellé rendelt Tanácsadó Testület (létszáma max. 20-25 fő) Az Országos Szövetség Elnöksége alá rendelt országos érdekképviseleti hivatali szervezet (létszáma max. 5 fő) Az Országos Szövetség Elnöksége alá rendelt munkabizottságok (száma 1-3) Az Országos Szövetség Elnöksége és a Tanácsadó Testület alá rendelt helyi szakmai érdekképviseletek (száma 15)

A szervezeti felépítéshez kapcsolódó létszám  tisztségviselők tekintetében 10 fő,  munkavállalók tekintetében 35 fő keret javasolható. Javaslatunk és álláspontunk szerint valamennyi területi közigazgatási egységben 1 (igény szerint esetleg 2) fő megbízott érdekképviseleti képviseletvezető működne, kivéve Budapest, Győr, Pécs, Debrecen, Miskolc és Eger székhelyeket, ahol hivatali szervezet is működne 1-5 fő közötti létszám igény figyelembevételével. Az érdekképviseleti költségkalkuláció tekintetében az alábbi javadalmazásokat látjuk célszerűnek alkalmazni: Önálló területi, helyi érdekképviseleti hivatali szervezet: max. 10 fő, átlagbér 260e Ft/hó/fő Területi, helyi képviseleti vezetők (megbízottak): max. 14 fő, megbízási díj 50e Ft/hó Országos hivatali szervezet: max. 5 fő, átlagbér 300e Ft/hó/fő Tisztségviselők: max. 10 fő, tiszteletdíj 60e Ft/hó/fő A területi, helyi szakmai érdekképviseletek az alábbi területi egységekre terjeszthetik ki hatáskörüket: -

-

önálló területi, helyi érdekképviseleti hivatal országos elnökségi tagsággal együtt járó vezetői kinevezéssel Budapest (Pest és Nógrád megye képviseletét is ideértve), Debrecen, Győr, Heves, Miskolc és Pécs székhellyel területi, helyi érdekképviseleti megbízottal (képviselet vezetővel) működtetett érdekképviseleti szervezeti egység egy (megalapozott igény essetén további egy) fő megbízottal az alábbi területi egységeken: Bács-Kiskun megye, Békés megye, Csongrád megye, Fejér-Veszprém megye közösen, Komárom-Esztergom megye, Jász-

15 Nagykun megye, Somogy megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Tolna megye, VasZala megye közösen Tervezett költségkihatás és kalkuláció: Bértömeg és járulékok 91370e Ft/év Anyagköltség: 9000e Ft/év Anyagjellegű szolgáltatás: 23000e Ft/év Reprezentáció: 2000e Ft/év Egyéb költség: 15000e Ft/év Összesen: 140370e Ft/év Az érdekképviseleti tagság jelenlegi lakásegység kerekített mértéke: 155000 lakásegység A számítás alapjául szolgáló bruttó költség a jelenlegi lakásegységre vetítve (140370e Ft/év/150000 lakásegység = 905 Ft/lakásegység/év tagdíjat eredményezne. A fenti kalkuláció alapján 75-80 Ft/lakás/hó érdekképviseleti tagdíj vehető figyelembe. A magyarországi érdekképviseleti szakmai ágazati viszonyokat alapul véve arra a megállapításra jutottunk, hogy egy lakásszövetkezetre átlagosan 296 lakásegység jut (a legmagasabb tagi lakásszámot kezelő lakásszövetkezet 6700 lakásegységgel, a legalacsonyabb 12 lakásegységgel rendelkezik). Ennek alapján az átlag lakásszövetkezet 23680 Ft/hó (284160 Ft/év) tagdíjfizetési kötelezettséggel számolhatna egy egységes, helyi és országos érdekképviseletű együttesen értelmezett tagsági jogviszony esetében. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az új struktúrájú lakásszövetkezeti ágazati szakmai országos és helyi érdekképviselet tagsági díja mérsékelhető a meglévő ágazati vagyon összevonását követő hasznosítási díjbevételből, illetőleg a ma is nem jelentéktelen készpénzvagyon meghatározott mértékű támogatásából. Számításaink szerint egy legkevesebb 4-6 millió forintos éves támogatási forrás 3-5 forint/lakás/hó tagdíjmérséklést is lehetővé tesz. Ennél nagyobb mértékű közös vagyoni támogatás is elképzelhető, ez azonban csak további tények, vélemények ismeretében kalkulálható. A tervezett tagdíj tagtoborzással, új, vagy korábban már tagsággal rendelkezettekkel természetesen tovább mérséklődhet, ez egyébként elvárt testületi feladatként is értelmezhető. Az általunk javasolt új érdekképviseleti szervezeti felépítés és egy ajánlott döntéshozatali rendszer sémáit melléklet tartalmazza. Az új szervezeti struktúra létrehozása természetesen érzékenyen érinti a jelenlegi, a tagok tudatában beékelődött, beidegződött érdekképviseleti szervezeti rendszer megszűnését, ami prognosztizálhatóan ellenállást is kifejthet. A területi szakmai érdekképviseleti vezetők morális hozzáállása alapvetően meghatározója lesz annak, hogy egy új, részben központosított, részben helyi önállóságot szigorúan biztosító érdekképviseleti szervezeti struktúra létrejöhessen. Ezért mindenképpen egy olyan mélyreható vitára és véleménybegyűjtésre is szükség van, amely az új rendszer kialakításának, pontosítását, megvalósíthatóságát segíti, számszaki költségviszonyait véleményezi, javaslatokkal kiegészíti. Kifejezett ellenállás és elutasító álláspont is feltételezhető, ez azonban együtt jár azzal, hogy a jelenlegi érdekképviseleti szervezeti struktúra hatékonysága érdemben és jelentősen nem változik, ebből következőleg egyfajta tagi elégedetlenség is felszínre törhet, ami további tagi lemorzsolódást vonhat maga után. Minderre tekintettel alaposan meg kell fontolni, hogy egy új szervezeti struktúra feletti vita során mennyire erősödik fel a megújulási igény és a vállalkozókészség arra vonatkozóan, hogy egy új alapokra helyezett érdekképviselet működése legyen megteremthető. Az új szervezeti struktúra kialakításához körültekintően kell hozzáfogni, és nem utolsó sorban célszerű figyelembe venni azt is, hogy a

16 civil társadalmi szervezetek EU-s TÁMOP programjából lehívható-e közvetlenül vagy hazai pályázat kiírási forrásból támogatás. c) Vegyesen kialakított új érdekképviseleti struktúra E témakör bevezető fejezetében utaltunk arra, hogy a meglévő és teljesen új szervezeti struktúra kialakítása mellett szóba jöhet egy harmadik érdekképviseleti szervezeti felépítési rendszer létrehozása. A harmadik szóba jöhető rendszer végső soron az a) és b) pontban vázolt megoldási lehetőségek vegyítése oly módon, hogy egyik rendszer hasznosítható és újszerűen bevezethető eleméhez hozzákapcsoljuk a másik rendszerben alkalmazható megoldási módszert. Példa gyanánt ennek megvalósítását úgy tudnánk vázolni, hogy a jelenlegi érdekképviseleti rendszerben működő területi szakmai szövetség a b) verzióban vállalt feltételrendszert alkalmazza, azaz egyesülés vagy beolvadást kezdeményez a LOSZ-al, és egy újonnan kalkulált tagdíjjal az országos (LOSZ) szervezeti egységén belül folytatódik az érdekképviseleti tevékenység. Ehhez ebben az esetben csak az adott helyi érdekképviselet közösségének kell a szükséges egyetértését és támogatását biztosítani. A vegyesen kialakítandó rendszer érdemben további részletes kidolgozást nem igényelhet, miután az országos és a helyi érdekképviselet jövőbeni együttműködésének részleteit egyedi esetenként kell vizsgálni, feltételrendszerét pontosítani, és a végső megoldási módszer eljárási szabályait meghatározni. Fontos azonban itt is hangsúlyozni azt, hogy elkerülhetetlenné válik a b) megoldási javaslatban már vázolt döntési szintek érvényre juttatása.

E./ Egyéb, a megbízó szervezeti, működési, gazdálkodási tevékenységének értékelésből adódó javaslatok Az érdekképviseleti rendszer tagsági és szervezeti struktúrájának újjáalakítása – bármelyik fenti strukturális változás esetén - alapvetően igényli, hogy a belső szabályozottság is kövesse a változásokat. A LOSZ alapszabálya, szervezeti és működési szabályzata következetesen elő kell, hogy segítse a megváltozott tagi és szervezeti rendszer működésének hatékonyságát, ezért az alapszabály áttekintését a változásokat követően szükségesnek ítéljük (tagsági formák, tagdíjmérték, szervezeti önkormányzati szintek, stb.). A végrehajtandó, vagy kiválasztott változások ismerete nélkül a LOSZ alapszabályába megfontolás tárgyaként csak az alábbi és a jövőben követendő jogalkotási kezdeményezésre teszünk ajánlást: -

-

Az országos érdekképviseletnek javaslatot indokolt tennie a kormány számára egy az államtól átvállalt érdekképviseleti szinten ellátott tevékenységi sor végzésére (társasházi nyilvántartás felvezetésének és regisztrációjának ellátása, a törvényességi felügyelet mellett működő gazdasági és alapszabályszerű működést ellenőrző szervezet intézményi létrehozása, építésügyi, épületenergetikai, ingatlan kezelői módszertani tanácsadó hálózat működtetése, stb.). Javaslatot célszerű kidolgozni a kormány számára az állam által biztosított ágazati kedvezmények, adópolitikai mentességek igénybevételére, és ennek alapján az igénybevételt megalapozó érdekképviselet kötelező tagság biztosítására.

17 -

-

-

-

-

-

Célszerű továbbá a közhasznúság intézményrendszerét a lakásszövetkezeti, társasházi ingatlankezelés területére kiterjeszteni annak tartalmi, formai feltételrendszerét meghatározni. Folytatni szükséges azokat a jogalkotáshoz kapcsolódó kezdeményezéseket, melyek a rezsicsökkentéshez kapcsolódó átgondolatlan kormányzati intézkedéseket feloldja, valamint mindazokat a szakmai területeket érintő jogszabályváltozásokat felülvizsgálni, melyek a lakásszövetkezetek számára támogatás nélkül jelentős többletköltséget generáltak (gázbiztonság, tűzvédelem, kéményseprés, felvonó, közműves vízellátás, stb.) A lakásszövetkezeti törvénybe a státusz kérdések szabályozásában a kiválás jogi intézményét ismételten át kell gondolni és meg kell keresni azokat az indokokat, érveket, melyek a kiválás jogi intézményének megszüntetését eredményezhetik (az egy lakásra eső fajlagos költség és a kezelt lakásszám közötti összhang és arány kihangsúlyozása). Célszerű az országos érdekképviselet alapszabályában szolgáltatás nyújtására vonatkozó keretfeltételeket is beiktatni, annak érdekében, hogy a tagsági érdeklődés és érdekeltségi viszony erőteljesebben nyilvánuljon meg (pályázatírás, ellenőrzés, képviselet vállalása, oktatás, továbbképzés, műszaki ellenőrzés, jogi, számviteli, műszaki tanácsadás, stb). Szakmai képzés OKJ-s feltételeinek áttekintése, módosítási indítványok kidolgozása és ezzel összhangban egy kötelező – kellő moratóriumi idő figyelembevételével – szakmai képesítés bevezetése. A szakmai utánpótlás humánpolitikai rendszerének kidolgozása nem csak érdekképviseleti, hanem tagi környezetre is kiterjesztendően.

A szervezeti és működési szabályzat jelenlegi szintjén felülvizsgálatunk szerint jelentős, érdemi változásra okot nem találtunk, azonban a választott új szervezeti struktúrához igazítás új feladatként előre jelezhető. Ajánlások, konklúziók Általános megállapításunk, hogy a LOSZ-nak, mint egy országos, ágazati szakmai érdekképviseletnek nem szabad megvárnia, hogy a reformintézkedések kényszere hasson munkájára, hanem várakozás nélkül alkalmassá kell válnia a megváltozott körülmények befogadására, a megújulásra, a kiemelt fontosságú feladatok ellátására és a tagok felé irányuló és a jövőben nélkülözhetetlen – igényeknek megfelelő - szolgáltatások biztosítására. Ezt az ajánlást egészítenénk ki az érdekképviseleti ismertség, szükségességének indokoltságát is bemutató felmérésünk összegzett eredményével. Felméréseink szerint általában az érdekképviseleti rendszerrel kapcsolatos társadalmi ismeretek, és igények meglehetősen elgondolkodtatók. Konkrét célirányos, kifejezetten csak, mint érdekképviseleti szervezet létrehozására, működtetésére, egyáltalán az érdekképviselet iránti igény a megkérdezettek körében 66 %-os mértékben mutatható ki, míg 19 % csak kevésbé tartja fontosnak létrehozásukat és van egy 15 %-os réteg, amely érdektelenséget mutat érdekképviseleti szerveződés iránt (ld. a diagram 1. oszlopsorát). Célirányos, de még csak szakmai irányultságúnak jelzett, akár ágazati érdekképviseleti rendszer indokoltságát a megkérdezettek köre már 51 %-ban támogatta, 16 % kevésbé tartotta

18 fontosnak, de létezését elfogadta, és 33 % nem látta indokoltnak (ld. a diagram 2. középső oszlopsorát). A konkrét, célirányos, lakásszövetkezeti (társasházi) ágazati érdekképviselet tekintetében már kedvezőbb képet láttunk. Az ágazati – helyi és az országos – érdekképviselet ismertsége, szükségessége 71 %-ban nyilvánul meg, 18 % körében kevésbé ismert és csak 11 % tarja nem kielégítőnek, vagy szükségtelennek (ld. a diagram 3. oszlopsorát).

Mindezeket is figyelembe véve mit kell biztosítania az ágazati, országos érdekképviseletnek, tagszervezeteinknek, vagy tagjainak? Mindenekelőtt és mindenekfelett tényeken, reális helyzetelemzésen alapuló, markáns érdekvédelmet és érdekképviseletet az érdekegyeztetés valamennyi országos ágazati és területi fórumán. A lakásszövetkezetek, társasházak a gazdasági élet szereplői, közvetlen ingatlankezelői, vállalkozói és gazdasági céljaik megvalósításához a klasszikus érdekképviseleti feladat ellátása mellet indokolt szolgáltatást is nyújtani. Ilyen szolgáltatások lehetnek többek között: 

beruházásokat, korszerűsítéseket elősegítő pályázati rendszerekről, támogatásokról, forrásokról történő tájékoztatás, segítségnyújtás a pályázatok elkészítéséhez, pályázatírói vállalkozás

19 

  

tanácsadás jogvédelmi ügyekben, a gazdálkodással kapcsolatos ügyviteli, munkaügyi munkajogi, tőkebefektetési, hitel pénzügyi, társadalombiztosítási kérdésekben, üzleti találkozók, vásári, kiállítási megjelenések, szakmai fórumok, börzék szervezése, oktatás, szakképzés, magas színvonalú továbbképzés, alapítványi formában üdülést, kultúrát és sportolást segítő intézményeinek fenntartása, gazdasági elemzések készítése, jogszabály-figyelés és terjesztés, szakmai kiadványkészítés, terjesztés.

Zárszóként javasoljuk és ajánljuk, hogy az összefoglalónk legyen egy vitaanyag, annak megállapításait a véleményezők ne változtatás nélküli, követendő anyagnak tekintsék, hanem kiegészítésekkel, ha kell, vagy indokolt akkor módosításokkal tegyék hasznosítható, jövőképet szolgáló tényszerű, a gyakorlatban is alkalmazható munkaanyaggá. Budapest, 2016. június 7.

Első Szövetkezeti Inkubátorház és a LOSZ Elnöksége