Összefoglaló a fogyasztókat hibás teljesítés esetén megillető alapjogokról
A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségéhez beérkező fogyasztói megkeresések arról árulkodnak, hogy a fogyasztók még sok esetben nincsenek tisztában azokkal az alapvető ismeretekkel, hogy hibás teljesítés esetén milyen igénnyel léphetnek fel a vállalkozással szemben. A tévhitek eloszlatása és a tudatos fogyasztói magatartás ösztönzése érdekében a Szövetség ezért összeállította a témában az alábbi tájékoztatót, amelyben a hibás teljesítés esetén a fogyasztót megillető alapjogok mellett részletesen elemezzük a szavatosság-jótállás témakörét és annak egyes kérdéseit gyakorlati szemszögből is bemutatjuk. I. Mit jelent a hibás teljesítés? Nem vitás, hogy a fogyasztóknak a kereskedőkhöz intézett reklamációi javarészt a hibás, például tönkrement termékekkel kapcsolatosak. Tulajdonképpen ilyenkor - és a fogyasztók általában ezt nem tudják – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: ÚPtk.) 6:157. § szerinti úgynevezett hibás teljesítés miatt élnek panasszal. De mi is ez a hibás teljesítés? A törvény értelmében akkor teljesít a vállalkozás hibásan, ha az általa nyújtott szolgáltatás nem felel meg a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Rögtön felmerül újabb kérdésként: egyáltalán milyen minőségi követelményeknek kell egy terméknek vagy szolgáltatásnak megfelelnie? Erre az ÚPtk. 6:123. § (1) bekezdésében kapunk választ. E szerint a szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, ha ezt a célt a fogyasztó még a szerződéskötés előtt a vállalkozás tudomására hozta. Emellett alkalmasnak kell lennie azokra a célokra is, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak. Ezen kívül rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult - azaz a fogyasztó - elvárhat. Ez utóbbi esetben viszont mérvadó és figyelembe kell venni a kötelezettnek (azaz a vállalkozásnak) vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának és ezek képviselőjének (így például a gyártónak) a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését. Fontos az is, hogy a terméknek rendelkeznie kell a vállalkozás által adott leírásban szereplő vagy az általa a fogyasztónak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal; és meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek. Szintén lényeges, hogy ha a szerződésben nem szerepel a szolgáltatás tárgya minőségének megjelölése: úgy a vállalkozásnak a „szokásos jó minőségben kell teljesítenie” az ÚPtk. szerint. Mit jelentenek a fenti előírások, például a rendeltetésszerű használat a gyakorlatban? Egy példával élve: ha megvásárol a fogyasztó egy mobiltelefont, azt akkor tudja rendeltetésszerűen használni, ha tud vele telefonálni. De ha mondjuk okostelefonról van szó 1
és így hirdeti a készüléket a vállalkozás: elvárható az, hogy a termék - amellett, hogy nem hibás - ne csak az alapfunkciókkal bírjon, hanem használhassa a fogyasztó azt internetezésre, e-mail üzenetváltásra, stb. Egy cipő esetében pedig értelemszerűen elvárható, hogy az alkalmas legyen a használatra és ne menjen tönkre, ne váljon fel például a talpa a hordás után három héttel. Ugyanakkor egy-két kivétel érvényesül ez esetben: így nem minősül hibás teljesítésnek az, ha a fogyasztó ismerte a szerződéskötéskor a termék hibáját, illetve ismernie kellett. Így például nem hibás az árucikk, ha csak az a gond vele, hogy nem tetszik a színe vagy nem jó a mérete: amennyiben alkalmas arra a célra, amire vásárolta a fogyasztó, úgy nem illetik meg a következőkben ismertetésre kerülő jogok. II. A fogyasztói jogok hibás teljesítés esetében Az ÚPtk. alapján hibás teljesítés esetében - így például ha hibás a termék vagy tönkrement - a fogyasztót úgynevezett kellékszavatossági igények illetik meg, amelyeket a forgalmazóval, azaz a kereskedővel szemben érvényesíthet, akitől a terméket megvásárolta. (Ettől meg kell különböztetni az ún. termékszavatossági igényeket: ezek érvényesítésekor ugyanis a fogyasztó - a forgalmazó mellett - már közvetlenül a termék „előállítójával”, azaz magával a gyártóval szemben is fordulhat hibás termék esetében a jogai érvényesítéséért. Erről a későbbiekben lesz szó.) A fogyasztó kellékszavatossági igénye keretében az alábbi igényeket érvényesítheti a kereskedőnél. 1. Kérheti az árucikk kijavítását vagy kicserélését. Itt is vannak azonban kivételek. Így ide tartozik az az eset, ha a fogyasztó igényének teljesítése lehetetlen: például a kicserélés azért nem lehetséges, mert nincs az adott termék készleten. Ide tartozik az az eset is, amennyiben a fogyasztói igény a másik lehetőséggel szemben (például a kicserélés a kijavítással szemben) a vállalkozásnak aránytalan többletköltséget eredményezne. Például nyilvánvaló az, hogy a kijavítás alapesetben kedvezőbb a vállalkozás számára, mintsem ha kicserélné: rendszerint a javítás ugyanis kevesebbe kerül, mint a csere (ez alól is azonban akadhatnak kivételek). Természetesen e kivétel lehetőségénél is figyelembe kell venni azt, hogy az adott árucikk milyen értéket képviselt hibátlan állapotban, a vállalkozás szerződésszegésének mértéke is szerepet játszik (más megítélés alá esik egy szépséghibás és egy teljesen tönkrement termék), amellett, hogy a fogyasztó érdeksérelmének mértékét szintén figyelembe kell venni. Ez utóbbira jó példa a következő: a gyakorlatban sokszor előfordul az az eset, hogy a vállalkozás sokadszorra is csak és kizárólag a kijavítás lehetőségét ajánlja fel a fogyasztó számára, ha egy termék elromlik. Ha hosszú időn át nem képes ennek folytán használni a vásárló a terméket, az már számára súlyos érdeksérelmet jelent – így a gyakorlatban ez már megalapozza a csereigényét. 2. Ezen kívül a fogyasztó kérheti az ellenszolgáltatás arányos leszállítását: azaz vételárcsökkentést, emellett a vállalkozás költségére kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja a hibát. 3. Végül, de nem utolsósorban pedig elállhat a szerződéstől. Ez az igény a teljes vételár visszafizetésére vonatkozik a gyakorlatban: ezzel akkor lehet élni, ha a vállalkozás nem 2
vállalta a kijavítást vagy a kicserélést, illetve azokat vállalta, de mégsem tud az igénynek a megfelelő határidőn belül eleget tenni. Az elállási jog kapcsán fontos rögzíteni: jelentéktelen hiba miatt nem állhat el a fogyasztó a szerződéstől. Emellett, kicserélés vagy elállás esetén a fogyasztótól nem követelhető a termék azon értékcsökkenésének a megtérítése, amely még a rendeltetésszerű használatnak tudható be. 4. A fentiek kapcsán az is lényeges: az ÚPtk. 6:160. § szerint a fogyasztó meg is gondolhatja magát és áttérhet másik igényre, kérheti például már a kijavítás helyett a kicserélést akkor, ha erre maga a vállalkozás adott okot vagy ez indokolt volt, például a kijavítás elhúzódó ideje miatt. Itt fontos aláhúzni, amiről már volt szó: gyakran előfordul, hogy egy termék többször is meghibásodik ugyanazzal a hibával, a vállalkozás pedig mégsem akarja az árucikket kicserélni, hanem – a fogyasztó kifejezett kérése ellenére – ismételten csak a kijavításra hajlandó. Fontos leszögezni: a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet 5. §-a szerint a vállalkozásnak törekednie kell arra, hogy a kijavítást vagy kicserélést legfeljebb tizenöt napon belül elvegezze. Látható tehát és a bírósági gyakorlat is ezt igazolja: a kijavítás és a kicserélés között nincsen rangsor és a kicserélés követelésének nincs a kijavítástól eltérő törvényi feltétele. A jogosult fogyasztó választási jogát e szavatossági jog tekintetében is tehát ugyanazon körülmények – az igény teljesítésének lehetetlensége, illetve a szolgáltatások esetleges aránytalansága – korlátozzák. Mindezekből következik, hogy többszöri javítás utáni újabb meghibásodás esetében a fogyasztóktól már nem várható el az adott készülék ismételt kijavításának elfogadása: mivel a korábbi javítások nem hoztak tartós eredményt, így a jövőben is alappal lehet számolni a készülék ismételt meghibásodásával. A vállalkozások ilyen esetekben tehát akkor járnak el helyesen, ha kicserélik a terméket vagy visszafizetik annak vételárát. A bírói gyakorlat ugyanis elállási jogot is megalapozó oknak tekinti azt az esetet, amikor egy technikai berendezés üzemeltetése során rendkívül nagyszámú meghibásodás következik be és a jövőben számolni kell a hibák sorozatos – bár javítható – jelentkezésével. III. Milyen egyéb fontos előírások vonatkoznak a hibás teljesítésre? – A bizonyítási kötelezettség A hibás teljesítés kapcsán lényeges, hogy úgynevezett vélelem került meghatározásra az ÚPtk-ban is, csakúgy, mint az előtte hatályos törvényben. Ez alapján, ha egy fogyasztó egy vállalkozással köt szerződést, például megvásárol egy terméket és az elromlik a vásárlástól számított hat hónapon belül, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adott árucikk már a vásárláskor is hibás volt. Mit jelent ez a vélelem a gyakorlatban? Azt, hogy a kereskedőt bizonyítási kötelezettség terheli: méghozzá azt szükséges bebizonyítania, miszerint a termék még hibátlan volt akkor, amikor azt átadta a fogyasztó részére. Ha ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tesz eleget a kereskedő, úgy a hibás teljesítés miatti felelősség egyértelműen terheli és teljesítenie kell azt az igényt, 3
amelyet a fogyasztó érvényesíteni kíván. Természetesen ez esetben figyelembe szükséges venni azokat a feltételeket, amelyeket korábban már érintettünk. Az egyértelmű törvényi szabályozás ellenére érdemes azt is megjegyezni: bizonyos vállalkozások nem teljesítik megfelelően ezt a bizonyítási kötelezettségüket. Ugyanis a jogszabály nem határozza meg a bizonyítás mikéntjét, konkrét formáját, mégis nyilvánvaló, hogy a vállalkozás bizonyítási kötelezettségének teljesítésére nem lehet elegendő a saját nyilatkozata (vagy a saját maga által kiállított jegyzőkönyv, egyéb irat) arra nézve, hogy a hibát a fogyasztó rendeltetésellenes használata okozta. Ugyanígy általában nem elegendő a szakszerviz hasonló jellegű megállapítása sem, ugyanis a szerviz a jótállási kötelezettség teljesítésében alapvetően érdekelt. A szakszervizek gazdasági tevékenységet folytató cégek, amelyeknek adott esetben anyagi érdeke fűződhet ahhoz, hogy egy javítást jótállás keretében (azaz ingyenesen) vagy csak térítés ellenében végeznek el. A fentiek miatt a vállalkozástól elvárható, hogy objektív, szakszerű és saját működésétől független, minden hibára kiterjedő szakértői véleményt szerezzen be. Egyéb lényeges előírások hibás teljesítés esetében Fontos az is, hogy a fogyasztó a termék hibáját, amint felfedezte, jelentse be a kereskedőnél– ez az ő kötelessége. Érdemes ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy nem utasíthatják el igényét akkor, ha a hibát két hónapon bejelentette a kereskedőnél: ezt rögzíti az ÚPtk. Ismét a határidőknél maradva, nem mindegy, hogy igényét a fogyasztó mikor jelenti be: erre a vásárlást követően két évig van lehetősége. Már szó volt az adásvételre vonatkozóan a hat hónapos vélelmi időről: ezen belül tehát a kereskedőt terheli a bizonyítási kötelezettség. Fontos tisztázni, hogy ha az árucikk a hat hónap elmúltát követően - tehát a két évből hátralévő másfél évben - romlik el, úgy már a fogyasztókat terheli az említett bizonyítási kötelezettség. Ekkor tehát neki kell keresni egy független szakértőt és elvégeztetni a vizsgálatot: azt szükséges bebizonyítania, hogy az árucikkben a hiba oka már akkor megvolt, amikor a kereskedőtől megkapta. Az említett két éves igényérvényesítési határidő kapcsán lényeges tisztázni, hogy az az új árucikkekre vonatkozik. Azonban a használt termékek esetében se feledjék el a fogyasztók, miszerint legalább egy évig ekkor is felléphetnek igényükkel a kereskedővel szemben. (A vállalkozás tehet olyan vállalást, amely hosszabb időre vonatkozik, de egy év vállalása mindenképp kötelező.) Természetesen vannak olyan, adásvétel tárgyát képező dolgok, amelyek esetében elvárható, hogy két évnél hosszabb ideig léphessenek fel a fogyasztók jogaik érvényesítéséért: ide tartoznak az ingatlanok, amelyeknél öt évig érvényesíthetik a hibás teljesítés miatti igényüket. Felmerül a gyakorlatban sokszor kérdésként: mi van akkor, ha a vállalkozás átveszi javításra a terméket és például hónapokig sem tudják a problémát helyreállítani. Ez esetben a vonatkozó két éves – adott esetben öt éves – határidő meghosszabbodik azzal az időszakkal, amely alatt nem tudta a fogyasztó használni a terméket. Ismét fontos az ÚPtk. azon előírása, amely már a korábbi szabályozásban is megtalálható volt: ha a vállalkozás kicseréli részére a dolgot vagy kijavítja, úgy az igény érvényesítésére nyitva álló határidő újrakezdődik. Sőt, ez a szabály arra az esetre is vonatkozik, ha épp a kijavítás folytán keletkezik új hiba a termékben.
4
Így például, ha egy fogyasztó szoftverhibás mobiltelefont ad be javításra egy szervizhez, de az addig kiváló állapotú készüléket törött kijelzővel kapja vissza: ez az eset is ide tartozik, és a két éves igényérvényesítési határidő újraindul. A költségek viselése kapcsán fontos rendelkezés, hogy a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik. Ez azt jelenti, hogy például a hat hónapon belüli meghibásodás esetében, amelyről már volt szó, a vállalkozásnak saját költségén kell bebizonyítani azt, hogy a termék hibátlan volt. A fogyasztótól pedig ez esetben nem követelheti a vonatkozó szakértői vélemény árának kifizetését. Itt érdemes megjegyezni, hogy léteznek olyan dolgok, amelyek bizonyos mértékű karbantartást igényelnek: ilyenek például a gépkocsik vagy épp a nyílászárók. Amennyiben a fogyasztót a vállalkozás e karbantartási kötelezettségről tájékoztatta vagy tudott e kötelezettségről és a hiba oka a karbantartás hiányára vezethető vissza, úgy ez esetben a fogyasztó is köteles részt vállalni a közrehatás arányában a szavatossági kötelezettségre vonatkozó költségek viselésében. IV. Többletjogok a fogyasztóknak – már közvetlenül a gyártóhoz is fordulhatnak igényükkel Az előzőekben ismertetett rendelkezéseket tekintve jól látható, hogy az ÚPtk. a korábbi Ptk. kellékszavatosságra vonatkozó előírásaiban nem módosult jelentősen. Ugyanakkor a fogyasztók jogérvényesítési lehetőségei bővülnek mégis a tekintetben, hogy ún. termékszavatossági igény érvényesítése keretében a fogyasztó a forgalmazó mellett már a termék „előállítójával”, azaz magával a gyártóval szemben is fordulhat hibás termék esetében kijavítás vagy kicserélés iránt. A termékszavatossági igényekre vonatkozó előírások az ÚPtk. 6:168.§-ában kerültek rögzítésre. E szerint ilyen igényt csak és kizárólag ingó dolog esetében érvényesíthet a fogyasztó. Ez azt jelenti, hogy nem lehet fellépni például ingatlanra (így például lakásra) vonatkozó hibás teljesítés esetében termékszavatossági igénnyel. Mit kérhet a fogyasztó a gyártótól termékszavatossági igény érvényesítésekor? Ez esetben kétféle jogot érvényesíthet a fogyasztó. Először is kijavítást kérhet, ha pedig a kijavítás megfelelő határidőn belül - és a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül - nem lehetséges, úgy igényelheti a termék cseréjét. A kellékszavatossági igényekhez hasonlóan meghatározásra került az ÚPtk. 6:168. § (1) bekezdésében, hogy mikor tekinthető a termék hibásnak: abban az esetben, ha nem felel meg a gyártó által történt forgalomba hozatalkor hatályos minőségi követelményeknek vagy ha a termék nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal. Lényeges, hogy az ÚPtk. rögzíti a gyártó fogalmát is: ez alatt a forgalmazót kell érteni, illetve magát a termék előállítóját. Tehát ezek alapján a fogyasztó dönti el, hogy hibás termék esetében - ha termékszavatossági igényt érvényesít -, úgy azzal a forgalmazóhoz fordul vagy magához a szó szerinti értelemben vett gyártóhoz (a kettő együtt: vállalkozás). Bármelyik félhez is fordul, három esetben mentesül csak a vállalkozás a termékszavatossági igény teljesítése alól. Ide tartozik az, ha bizonyítja, hogy a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy forgalmazta vagy ha az árucikk forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt 5
felismerhető. Végül mentesül akkor is a vállalkozás a kijavítás vagy kicserélés kötelezettsége alól, ha bizonyítani tudja: a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Határidők Mint általában a kellékszavatossági igényeknél, a termékszavatossági jogok kapcsán is meghatározásra kerültek az ÚPtk-ban bizonyos határidők. Hasonlóan az általános szabályokhoz, ez esetben is a fogyasztó haladéktalanul köteles közölni a hibát a gyártóval, ha azt felfedezte. Ugyanakkor, ha két hónapon belül ezt megteszi, még úgy kell tekinteni, hogy az előbbi kötelezettségének eleget tett. A termékszavatossági igényeket a fogyasztók a termék forgalomba hozatalától számított két évig terjeszthetik elő a vállalkozásnál. Lényeges, hogy ha esetleg a fogyasztó időközben eladta az árucikket, akkor hibás teljesítés esetében a vállalkozással szemben már az új tulajdonos érvényesítheti a termékszavatossági jogokat, ha fogyasztónak minősül. V. A jótállásra vonatkozó előírások és alkalmazásuk a gyakorlatban – kártérítés Az ÚPtk-ban ugyancsak meghatározásra került a jótállás fogalma, csakúgy, mint a Ptk-ban. A korábbi szabályozáshoz képest nincs jelentős változás: az ÚPtk. 6: 171.§ (1) bekezdése szerint aki jótállást vállal vagy erre köteles valamilyen jogszabály alapján, úgy a hibás teljesítésért kötelező helyt állnia a jótállás időtartama alatt. E kötelezettség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás folytán érvényesíthető jogok megegyeznek a kellékszavatossági jogokkal (így például kijavítás, kicserélés, ellenszolgáltatás árának leszállítása). Ha pedig a jótállás ideje alatt a fogyasztó eladta a dolgot és az ezt követően meghibásodik – a termékszavatossági szabályokhoz hasonlóan –, a jótállásból eredő jogokat az új tulajdonos érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben. Értelemszerűen a jótállási igény annak határideje alatt érvényesíthető. Fontos azonban, hogy ha a fogyasztó bejelentette igényét és annak a vállalkozás nem tett eleget, akkor magát az igényt a vállalkozáshoz címzett felhívásában megjelölt határidő elteltétől számított három hónapon belül még akkor is érvényesítheti bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. Milyen szolgáltatásokra vonatkozik jogszabály folytán kötelező jótállás? Ma több különböző szolgáltatás-típusra is köteles az azt nyújtó vállalkozás jótállást vállalni. Ehhez kapcsolódnak az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, valamint az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet előírásai. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet értelmében egy éves kötelező jótállást köteles a kereskedő vállalni több olyan termékre, amelyek tartós fogyasztási cikkeknek minősülnek és megtalálhatóak a jogszabály mellékletében: ilyenek például a 10.000 Ft vételár feletti mobiltelefonok, bútorok, gyógyászati segédeszközök. A lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet rendelkezései szerint pedig az új lakásokra három, öt, illetve tíz évig áll fenn a jótállási kötelezettség attól függően, hogy milyen jellegű épületszerkezet hibásodik 6
meg. Az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó jótállási kötelezettség pedig hat hónapig terheli a szolgáltatás nyújtóját: ez azon szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek ellenértéke meghaladja a bruttó 20.000 Ft-os vételárat, és felsorolásra kerül a jogszabály mellékletében: ide tartoznak például a lakáskarbantartási és -javítási szolgáltatások, háztartási gépek és készülékek javítása, stb. Röviden itt érdemes kitérni egyes vállalkozások azon általánosan bevett és kifogásolható gyakorlatára, hogy - még a jogszabály folytán fennálló jótállási kötelezettségük esetében is – automatikusan kizárják a jótállási felelősségüket arra az esetre, ha a termékben a hibát valamilyen sérülés, törés vagy – elektronikai termékek esetén – folyadék hatása stb. okozta. Holott az ilyen hibák bekövetkezése sem mentesíti automatikusan a vállalkozásokat bizonyítási kötelezettségük alól, mivel a jótállási kötelezettség ugyanis teljes körű, mindenféle hibára kiterjed. Tehát a vállalkozásoknak ilyen esetekben is bizonyítaniuk kell, hogy a hiba oka a vásárlás után keletkezett: így például a törés, sérülés, folyadék hatása az értékesítés utáni nem rendeltetésszerű használatra vezethető vissza, nem pedig pl. anyag- vagy konstrukciós hibára, összeszerelési hibára stb. Végül jól ismert az a gyakorlat is - főleg a tartós fogyasztási cikkek - esetében, hogy a vállalkozás feltételhez köti az amúgy jogszabály folytán kötelezően járó jótállást. Így például megszabja azt, hogy az árucikket a fogyasztó csak az általa kijelölt szakszerviz által helyeztetheti üzembe, máskülönben elveszti a jótállást. Az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 1. § (3) bekezdése pedig világosan kimondja: csak akkor köthető feltételhez a jogszabályon alapuló jótállás, ha a fogyasztási cikk megfelelő üzembe helyezése más módon nem biztosítható és a követelmény teljesítése nem jelent aránytalan terhet a fogyasztó számára. Az ilyen és hasonló feltételek kikötésekor a Kúria Pfv.VII.20.194/2012/6. számú ítéletében foglaltak az irányadók: a fogyasztó és kereskedő közötti vita esetén ugyanis a megszabott feltétel szükségességét és azt, hogy az nélkülözhetetlen, az utóbbinak kell bebizonyítania. Kártérítés Hibás teljesítés esetében érdemes szólni még azokról az esetekről, ahol konkrétan a hibás teljesítés folytán keletkezik valamilyen kár az érintett árucikkben. Ide tartozik az például, ha egy ruha fémpántja mosás közben a rossz rögzítés miatt kiugrik és tönkreteszi a mosógépet. Fontos tudni ekkor, hogy a hibás teljesítésből fakadó károkat a vállalkozás köteles megtéríteni a fogyasztónak az ÚPtk. 6:174. § (1) bekezdése szerint. Ez alól csak akkor mentesül a kötelezett, ha a hibás teljesítés alól kimenti magát a már korábban írtak szerint: így például bizonyítja, hogy a hiba oka az adásvétel után keletkezett. Azonban, ha a kár magában a szolgáltatás tárgyában, így például a megvásárolt termékben keletkezik, úgy a fogyasztó ennek megtérítését csak akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye vagy a vállalkozás ezt nem vállalta, illetve e kötelezettségeinek nem tud eleget tenni. A szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár esetében a kártérítési igény érvényesítésére vonatkozó határidők megegyeznek a szavatossági igények érvényesítésére vonatkozó határidőkkel.
7
VI. A szavatossági és jótállási igények intézésére vonatkozó legfontosabb előírások A szavatossági és jótállási igények intézése kapcsán érdemes pár dolgot megemlíteni, mivel a vonatkozó előírások nem olyan rég módosításra kerültek: 2014. április 29-én került kihirdetésre a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV.29.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet). Az új jogszabály az ÚPtk-ban szereplő termékszavatossági előírások részletszabályait is rögzíti, a korábbinál pontosabban határozza meg a fogyasztók és a kereskedők kötelezettségeit, emellett szigorúbb követelmények érvényesülnek a békéltető testületekről szóló tájékoztatás körében is. Az NGM rendelet 3. § (1) bekezdésében egyértelmű bizonyítási kötelezettség kerül meghatározásra annak kapcsán, ha a fogyasztó szavatossági igényt érvényesít hibás teljesítéssel összefüggésben: a szerződés megkötésének tényét a fogyasztónak kell bizonyítania. Amennyiben a kereskedő vagy a gyártó vitatja, hogy vele kötötte meg a szerződést a panaszos, úgy köteles felhívni a figyelmet a fogyasztó panasztételi jogára és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény szerinti panaszintézési előírásokra. Ugyanakkor, ha a vásárló be tudja mutatni az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot, ez esetben már a szerződést megkötöttnek kell tekinteni. Az említett bizonylat voltaképpen az a számla vagy nyugta, amely az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján kerül kibocsátásra. Mindenképp célszerű ezt megőrizni annak érdekében, hogy a fogyasztó kellékszavatossági-jótállási igényével (ami tehát lehet kijavítás, kicserélés, vételár-leszállítás, illetve vételár-visszatérés), illetve termékszavatossági igényével (kijavítás, kicserélés) valóban élni tudjon. Nem változtak a szabályok a tekintetben, hogy a vállalkozás (a forgalmazó és az előzőek miatt maga a gyártó is, ha ez utóbbinál jelentették be a kijavítási igényt) továbbra is jegyzőkönyvet köteles felvenni a bejelentett kellékszavatossági vagy termékszavatossági igényről, egyúttal annak másolatát át kell adnia a fogyasztónak. A dokumentumnak az alábbiakat kell tartalmaznia: - a fogyasztó nevét, címét, nyilatkozatát arról, hogy hozzájárul a jegyzőkönyvben rögzített adatoknak a kezeléséhez, - a fogyasztónak eladott ingó dolog megnevezését, vételárát, - a szerződés teljesítésének időpontját, - a hiba bejelentésének időpontját, - a hiba leírását, - azt a jogot, amelyet a fogyasztó a termék kapcsán érvényesíteni szeretne, - ha az igény bejelentésekor a vállalkozás tud arról nyilatkozni, hogy azt teljesíteni tudja: azt, hogy hogyan kívánja a vitát rendezni, illetve az igény elutasítása esetén ennek tényét. Fontos szabály: amennyiben a vállalkozás el kíván térni attól a jogtól, amelyet a fogyasztó érvényesíteni kíván és máshogy szeretné a vitát rendezni, akkor ezt indokolnia kell. 8
Ugyancsak meg kell adni már a jegyzőkönyvben is az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy vita esetén a fogyasztó a fővárosi és a megyei békéltető testületek eljárását kezdeményezheti. Természetesen előfordulhat olyan eset, hogy a vállalkozás nem tud nyilatkozni a fogyasztó igényének teljesítéséről, így például nem tudja azonnal megítélni azt, hogy eleget tud-e tenni a fogyasztó kérésének. Ez esetben is, erről legkésőbb öt munkanapon belül - az igény bejelentésétől számítva - köteles tájékoztatni a fogyasztót. Ha ennek eredményeként később elutasítja a fogyasztó igényét, akkor ennek indokáról szintén felvilágosítást kell adnia, továbbá fel szükséges hívni a panaszos figyelmét ismét a békéltető testülethez való fordulás lehetőségére. Lényeges, hogy ha az árucikket átveszik kijavításra vagy épp azért, hogy később nyilatkozni tudjon a vállalkozás az igény teljesíthetőségéről: úgy erről is külön elismervényt kell kiállítani és átadni a fogyasztónak. Ezen fel kell tüntetni a fogyasztó nevét és címét, az árucikk azonosításához szükséges adatokat, az átvétel időpontját, valamint azt az időpontot, amelyen a fogyasztó már átveheti a kijavított dolgot. Ezeket az információkat ugyanakkor magában a jegyzőkönyvben szintén fel lehet tüntetni: ez utóbbi esetben viszont nem szükséges külön elismervény átadása, mivel a jegyzőkönyv másolati példányát át kell adni az igényt érvényesítő személynek. Jótállási igény esetén a fogyasztó továbbra is bejelentheti azt a kereskedő helyett a jótállási jegyen feltüntetett javítószolgálatnál: ekkor ez utóbbi köteles értesíteni a vállalkozást a jótállási igény bejelentéséről. Végül mind a javítószolgálat, mind pedig a vállalkozás (kereskedő, gyártó) kapcsán lényeges, hogy törekedni kell a kijavítás vagy kicserélés legfeljebb tizenöt napon belül történő elvégzésére. Az új előírások 2014. május 14-től, azaz az NGM rendelet hatályba lépésétől alkalmazandóak. Budapest, 2014. augusztus 6.
9
