Összeállította Lett Béla külföldi, intézeti és munkacsoport szakanyagok alapján

ERDÉSZETI KISFÜZETEK Magán-erdőgazdálkodási Tájékoztató Iroda

Az erdővagyon számbavételének helyzete és jövőben alkalmazandó eljárásai Összeállította Lett Béla külföldi, intézeti és munkacsoport szakanyagok alapján

Sopron, 2009.

Lett Béla Az erdővagyon számbavételének helyzete és jövőben alkalmazandó eljárásai

Készült: Magán-erdőgazdálkodási Tájékoztató Iroda Erdészeti kisfüzetek sorozatában

Kiadja: Nyugat-magyarországi Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási Intézet

Támogatta: Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal

Utánrendelési cím: 9400 Sopron Bajcsy-Zsilinszky u. 4.

Szerkesztés: Stark Magdolna Borítóterv: Schiberna Endre Borító kép: Hartl Éva Készült: a Lővér-Print Kft. nyomdájában

Tisztelt Olvasó! Kedves Érdeklődő! Kiadványunk azzal a céllal készült, hogy tájékoztatást adjunk az erdő, az erdőgazdálkodás társadalmi érdeklődésre számot tartó helyzetéről, az azzal kapcsolatos vizsgálatok eredményeiről. Az Erdővagyon-gazdálkodási Intézetnek feladata és hívatása ezekkel foglalkozni, de szükségét érezzük a lakosság minél szélesebb rétegéhez fordulni, esetlegesen párbeszédet folytatni. ERDŐ – VAGYON – ÉRTÉK – SZÁMBAVÉTEL Az ERDŐ – a társadalom különböző csoportjai számára mást és mást jelent: – a tulajdonosnak birtoklást, tartalék vagyont, – az erdőgazdának csekélyke hasznot és sok kötöttséget, kötelezettséget, – az erdőben járónak felüdülést, néha bosszúságot a kihordott sok szemét, a közjóléti létesítmények vandál pusztításai miatt. A VAGYON szempontjából az erdő a tulajdonosáé, és a magyar erdőnek közel fele magántulajdonban van, családtagjaikkal együtt mintegy egy millió embernek adatik meg az erdő tulajdonosi érzés, a tulajdonosi érdek nem megkerülhető. Az állami tulajdoni hányad így is sokkal nagyobb mint más vagyonok esetében, de ebből az önkormányzati (városi-községi) tulajdon elenyésző. Sokféle ÉRTÉK megközelítés lehet, az „erdőben” is másmás értéket fedezhetünk fel. Ezeknek egy része gazdasági érték, pénzben kifejezhető és realizálható összeg. A gazdasági érték döntő része jelenleg az erdőföld és az 3

élőfakészlet, amelyből az erdőgazdálkodás során a társadalom számára hasznosítható, természetes erdei fatermék majd faipari termékek sokasága készül. Az erdőgazdálkodás őstermelő ágazat, a „termeléshez” a környezet erőforrásait, az erdőföld erejét, a talajban lévő vizet és a nap sugárzó energiáját hasznosítja, a természeti folyamat a meghatározó. Az erdőföld és az élőfakészlet pénzügyi értékelésével, az értékváltozásokkal a sok speciális ismeretet magában foglaló ERDŐÉRTÉK-SZÁMÍTÁS foglalkozik, de a sajátosságok miatt a pénzösszeg bizonytalansága alapján nevezhetjük érték-becslésnek is. Jelen összeállítás nem tűzi ki célul, hogy a Kedves Olvasót mindezek súlyával terhelje, amelyek összetett szakmai, módszertani és gazdasági ismerteket igényelnek. Szeretnénk viszont, ha az erdő, az erdővagyon, az erdővagyon-gazdálkodás, a vagyonérték minél több megközelítését EGYÜTT áttekinthetnénk, közösen gondolkodhatnánk. Továbbgondolhatnánk, hiszen a természeti és gazdasági környezet is változik, a lakosság igényei, prioritásai is módosultak, módosulnak. Persze nem muszáj a kis füzetet sem egyszeri végigolvasással letudni, előre és hátra lehet lapozgatni, meg-megállva néhány gondolatnál. Végezetül reméljük, hogy még zöldebbnek látják az erdőt, az erdészt, és a társadalom reálisabban ítéli meg az erdővel kapcsolatos tevékenységeket. Sopron, 2009. augusztus Jó szerencsét! Üdv az erdésznek!

Prof. Dr. Lett Béla 4

1. Faállomány és hozam naturáliákban Az élőfakészlet növekedésének elemei •

Az erdőterület növekedése az elmúlt évtizedben több mint 100 ezer hektár a magán tulajdonú erdőtelepítések révén.

•

A folyónövedék, illetve a hatósági előírás, a lehetőség szerinti fahasználat közötti különbség.

•

A természetes (erdőtelepítések miatti fiatal korosztályokból) és

•

a kényszerű (természetvédelmi korlátozások erősödő érvényesülése miatti (amely egy része a hasznosításból örökre elveszik) akkumuláció.

•

A természetvédelmi hatások az erdővagyon mind nagyobb részét érintik (1. ábra).

350

millió br. m3

300 250 200 150 100 50 0 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Faanyag termelést szolgáló erdők

Különleges rendeltetésű erdők

1. ábra: Összes élőfakészlet változása – 1991-2006

Az élőfakészlet szerkezetét két metszetben mutatjuk be: •

az állami és a magán tulajdonú erdőállományok szerint,

•

a faállomány átlagos vágásfordulója, hosszú közepes, rövid alapján,

ezek erdője a korosztály szerinti erőteljes eltérés (2. ábra). 5

Faállomány és hozam naturáliákban 30 évig a magán erdőgazdálkodás élőfakészlete magasabb, amely azután nagyot zuhan (* Ennek állomány értékelési hatására később még az állomány-forgalom jellemzőkkel visszatérünk) Az állami és magántulajdonú erdők szerkezete lényegesen eltér. 30,00

Korosztály (év) 1-10

11-20

21-30

Á

Á

31-40

41-50

51-60

61-70

81-90

71-80

91-100

101-

Á

Á

25,00

millió br. m³

20,00

15,00

10,00

5,00

0,00 Á

M

M

M

Á

M

Á

Hosszú

M

Á

M

Á

Közepes vágásforduló

M

Á

M

Á

M

M

M

Rövid

2. ábra: Állami- (Á) és magántulajdonú (M) erdők élőfakészletének megoszlása Forrás: MGSZH 2007

A különbözőségnek megfelelően az állami és a magán tulajdonú erdőgazdálkodás erdőállományilag, szakmailag, szervezetileg, céljaiban és lehetőségeiben is jelentősen eltér, két (vagy több) külön szektort képez. A természetvédelmi korlátozások miatt jelenleg a kitermelési lehetőség tetőzik, a tényleges hozamok stagnálnak, csökkennek (3. ábra). Az egyre növekvő erdőterület fenntartásának költségeit a változatlan vagy csökkenő változatlan áras fatermék értékesítési árbevételéből, illetve a különböző társadalmi igényeknek megfelelő szolgáltatásokat a közösségi-társadalmi hozzájárulás (ezt helyettesítő kedvezmény) nélkül mind nehezebb finanszírozni. A forrás-fedezet biztosítását nem csak globálisan, hanem minden egyes erdőgazda esetében is biztosítani szükséges. Ha ez a fatermék értékesítésből nem lehetséges, akkor meg kell keresni a módját, hogyan lehet az erdő fenntartásáért, a szolgáltatásokért 6

Faállomány és hozam naturáliákban térítést folyósítani. (Ezekben az esetekben, ezek az erdők, az itt folyó erdőgazdálkodás nem része a versenyszférának). 14

millió br. m

3

12 10 8 6 4 2 0 1996

1997

1998

1999

2000

Végrehajtott fakitermelések

2001

2002

2003

2004

2005

Erdőtervi fakitermelési lehetőségek

Összfatermés évi folyónövedéke

3. ábra: Erdeink évi folyónövedéke és az évenkénti fakitermelés Forrás: MGSZH

A szakmai, természetvédelmi vagy gazdasági megfontolásból használatból kivont erdők hosszú távra (esetleg véglegesen) kiesnek az erdőgazdálkodásból (legfeljebb erdőkezelés folyik bennük), átmenetileg növekvőnek kimutatott (látszó) élőfakészletük nem kerül gazdasági hasznosításra, erdei fatermékként vagy faipari termékként felhasználásra. •

A 2000-es évektől a kitermelés lemaradása paradox módon átmenetileg növelné a véghasználat területi lehetőségét.

•

A véghasználati terület azonban stagnál, sőt már csökken.

•

A kitermelhető élőfakészlet esetében a folyamat hasonló.

•

Az élőfakészlet – véghasználati terület olló azonban nyílik, ennek következményeivel.

A véghasználati lehetőségek kihasználatlansága csak látszólag növeli a fakitermelési potenciált (4. ábra).

7

Faállomány és hozam naturáliákban 35

millió br m3

ezer ha

8 7

30

6

25

5

20

4 15

3

10

2

5

1

0

0 1995

1996

1997

1998

1999

Terület - előírás Fatérfogat - előírás

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Terület - teljesítés Fatérfogat - teljesítés

4. ábra: Véghasználati terület és fakitermelés, lehetőség és teljesítése Forrás: MGSZH

A folyónövedék az erdőtelepítések fiatal állományai, a magán erdőgazdálkodás gyorsan növő állományainak felújítása révén még növekedik

8

•

A fakitermelési lehetőséggel a folyónövedék nem függ közvetlenül össze.

•

Az előző pont, az erdőtelepítés fiatalkori növedéke természetesen nem jelenthet rövid távon fahasználatot.

2. Az erdővagyon pénzbeli számbavétele, újrakezdés-folytatás 2.1. Az erdővagyon pénzbeli számbavételének szükségessége, aktualitása Az erdő mindnyájunk számára hatalmas vagyon, de értékének kiszámítása csak a 90’-es évek piacgazdálkodásával került újból előtérbe. Az erdő pénzügyi értékeléséhez a naturális hozamokat (a termőhelynek megfelelő fafajok fatermését), a gazdálkodási bevételeket és ráfordításokat vesszük figyelembe. A hosszú (30-120 év) vágásfordulóval dolgozó erdészetben a termelési ciklus megválasztása még kis kamatláb alkalmazása esetén is jelentős befolyásoló tényező. Intézetünk közel két évtizede végez erdővagyon értékeléseket, a módszereket az egyetemi oktatás, valamint speciális tanfolyamok és tanácsadások révén juttatjuk el a felhasználókhoz. Számításaink szerint az erdő nem csak naturáliákban, hanem pénzértékben is nő. Jelenleg az ország területének egyötödét borító erdővagyon (erdőföld és élőfakészlet) értéke ~2 000 milliárd forint. Az éves erdőhasználat termelési értéke ehhez viszonyítva szerény ~50 milliárd Ft (kb. ennyi az erdőgazdálkodásban lekötött – nem erdőállomány - eszközérték is), de a gazdálkodók részére általában ez biztosítja a ráfordítások fő fedezetét. A gazdálkodás eredménye pedig mindöszsze egy-két milliárd Ft, amely a vagyonérték változás számítási hibahatárán belül van. Nincs tehát szó profitról, az erdőgazdálkodás számottevő eredménye abból adódna, ha a bevételeket nem forgatnánk vissza az erdőre, az erdőgazdálkodásra (adók, osztalék, alkalmazotti bérek stb. formában történő kivonás). A klasszikus vagyonvesztés (felélés) nem jellemző. A magyar erdők hasznosítható éves folyónövedéke meghaladja a 10 millió bruttó m 3 -t, ezzel szemben a fakitermelés 7,0 millió bruttó m 3 körül alakul. A XX. század folyamán a környezeti ártalmak növekedése, az emberi élet minőségének romlása miatt a társadalom egyre növekvő figyelemben részesítette az erdő védelmi szerepét, szociális, üdülési, jóléti szolgáltatásait. Az erdő elhelyezkedésétől, termőhelyi viszonyaitól és állományjellemzőitől függően számos, sokszínű védőhatást szolgáltat: talajvédelem (erózió, defláció), vízvédelem, légtisztító és klímajavító hatás, zajcsök9

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele kentés, mezőgazdasági területek védelme, élővilág-védelem, humánökológiai szolgáltatások. A kedvező környezeti hatások közül külön is indokolt figyelembe venni, hogy az erdőkben a levegő széndioxidjából lekötött szén mennyisége mintegy 90 millió tonna, illetve az embert körülvevő kb. húszezer féle faalapú termékben is hatalmas mennyiségű szenet tárol. Az erdő gyarapítása beillik a multifunkcionális erdőgazdálkodás szorgalmazásába. Ugyanakkor látni kell, hogy ez a jelentős beruházás, a fiatal állományok gondozásának költsége az erdőgazdálkodásban finanszírozási nehézséget okoz. Támogatással megvalósuló erdőtelepítésnél is a támogatási időszak vége és a bevétellel járó fahasználatok megkezdése között a gazdálkodónál esetenként a forráshiány több évtizedig fennáll. Az erdőtelepítések alapvetően az agrárium túltermelési és gazdaságossági problémáit mérséklik, ezáltal a racionális földhasznosítást, az össztársadalmi igényeket szolgálják. Ezt a feladatot az erdészetben dolgozók nagyrészt kifogástalanul végrehajtják, a gazdálkodási többletterhek vállalásában azonban magukra maradnak, pedig ebben mindnyájunknak részt kell venni. A multifunkcionális és természetközelibb erdőgazdálkodás által magasabb minőségben teljesül a közcélú szolgáltatás, de ne feledkezzünk meg a környezetbarát termék és megújuló energia, a faanyag folyamatos bővüléséről, a lekötött szén növeléséről. Régen volt már annyira fontos az erdővagyon monetáris értékének és értékváltozásának a megállapítása, mint az átalakuló társadalom és gazdaság időszakában. Manapság az értékszámítás felhasználására kerülhet sor a vagyonérték megállapításánál, az ármegállapításnál, a kárértékelésnél, a hatásvizsgálatokban és egyéb különleges esetekben. Kialakult piac hiányában az erdő forgalmi értékére reális becslés nem volt adható, az erdővagyon pénzbeli értéke konszenzussal elfogadott számítással került meghatározásra.

10

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele 2.2. Az erdőérték-számítás oktatása, kutatása és gyakorlati alkalmazása az 1990-es évektől (Soproni Munkaközösség) Az erdőérték-számítás általános oktatásának megkezdése az Erdészeti üzemgazdaságtan keretében (Kató, 1991-1993) Az erdőértékelési módszerek (alkalmazása) az átalakuló magyar erdőgazdálkodásban – összeállítással jelent meg a Soproni Munkaközösség (1993-1995): • • • • • •

Az erdőföld – termőhely értékelése (Járó-Márkus) A fahasználat utókalkulációja (Illyés-Héjj) A fahasználat hozam-költség elemzése (Rumpf-Tóth-Mihály-Gólya) Az erdőművelés költségei (Marosi) Az élőfakészlet értékelése (Márkus-Mészáros) Az erdészeti üzemek (üzleti) értéke (Lett-Marosi)

Az elméleti-gyakorlati hiányok pótlására a Soproni Egyetemen többször megszervezett Erdőérték- és kárérték számítási tanfolyamon immár kb. kettőszáz fő szerzett szakképzettséget. Az elmúlt években az állami erdővagyon egyes elemeinek felmérésére többször sor került, az állam (NFA) erdő tranzakciói jelentették a legnagyobb kihívást a vagyon érték megállapításánál (Mészáros-Héjj-Lett-Németh-Román). Az erdővagyon értékelési módszerének közgazdasági szempontrendszere (Lett-Marosi-Mészáros). A vagyon (változása) megállapítására irányuló erőfeszítések mellett egyre fontosabbá válik az éves (időszaki) átlagos árbevétel, fedezet, jövedelem megállapítása. Az erdő (erdőföld és élőfakészlet) felmérés és értékelés mellett megindultak, illetve folytatódtak a speciális elemek értékelései, illetve a pénzforgalom hiányos területek számba vétle. Az erdők rekreációs értékmeghatározásának módszertana és az erdei túrizmus jellemzése (Héjj-Puskás, 2003-2008) Természeti értékek leltározás és értékelés (Lett-Puskás, 2003-2005) Természetvédelmi korlátozások hatása, kártalanítási szakvélemény a természetvédelmi korlátozások hatására (Lett-Marosi-Nagy). 11

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele Kárérték-számítás (Nagy-Páll) Energetikai faültetvények értékelése (Barkóczy) A lista nem teljes, és reméljük a jövőben tovább bővül. 2.3. Az erdővagyon (erdőföld és élőfakészlet) pénzbeli számbavételének előírásai és ajánlásai, irányelvei A szakközönség informálására, elméleti és gyakorlati igények kielégítésére alapvető szakirodalomként megjelent a Márkus - Mészáros szerzőpáros Erdőérték-számítás című könyve (1997). Az erdővagyon pénzbeli számbavételének előírásai alig fordulnak elő, kivétel a jogszabályokban az 54/1997. (VIII. 1.) FM rendelet (a termőföld hitelbiztosítéki értéke meghatározásának módszertani elveiről, amely elvileg és gyakorlatilag rendkívül szűken értelmezhető és értékelhető). A Nemzeti Földalap vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályairól a 254/2002. (XII. 13.) Korm. Rendelet tartalmazott az erdővagyon monetáris értékelésével kapcsolatos szabályokat, a kis területű és alacsony értékű erdő egyszerűsített értékének táblázataival. Ezen jogszabályt 2007 évvégén a 254/2007. Korm. rend. hatálytalanította, de az állami erdővagyon felmérésére módszertanilag nem rendelkezett. A gyakorlati tapasztalatok, a tanfolyamok kérdései alapján kidolgozásra került az NFA részére az erdőterületek forgalmi értékének megállapítását és az értékelések felülvizsgálatát segítő Erdőértékelési irányelvek (2004) a Nemzeti Földalapkezelő szervezet részére végzendő értékelések esetében. A megváltozott szakmai (természetvédelmi korlátozások) és gazdasági (megszűnt az erdőfenntartási járulék és átalakultak a támogatások) környezetben az irányelv megújítását szorgalmazzuk, hogy megfelelő számítási módszer és adatbázis, mutatószám álljon az erdőértékelők rendelkezésére.

12

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele 2.4. Az erdővagyon pénzbeli számbavételének kiterjedése az erdőföld és a faállományon kívül az egyéb elemekre, funkciókra, szolgáltatásokra Az erdővagyon elemei, az erdő haszna Az erdő alapvető gazdasági funkciója mellett környezet-, természetvédelemi és szociális üdülési teljesítménye a társadalom számára folyamatosan felértékelődik, ugyanakkor az ezzel kapcsolatos intézkedések többlet költsége és hozam kiesése az erdőgazdálkodókat egyre nehezebb helyzetbe hozza. A témakör a nemzetközi kutatásban is hangsúlyossá vált, amely az erdő teljes gazdasági értéke és összetevőinek meghatározásához vezet. Az erdők a fa és más nem fa erdei termékeken kívül a közjavak és externáliák széles skáláját nyújtják a társadalom számára. A különböző teljesítményeket az erdő Teljes Gazdasági Értéke (Total Economic Value – TEcV) szempontjából lehet tekintetbe venni, amelyet a környezeti gazdaságtudomány fejlesztett ki, ahol direkt és indirekt használati-értékeket, alternatív és hagyaték-fennállási értékeket vesznek figyelembe. A nem-antropocentrikus elsődleges értékeket (Primary Values – PV) is célszerű figyelembe venni a TEnV-n belü (TEnV – Total Environmental Value – Összes környezeti érték): TEnV = TEcV + PV További értékelési szemléletet jelent, ha a TEcV-t önmagában szemléljük, amelyet a piaci, a potenciális piaci és a nem-piaci értékek biztosítanak. A különböző értékek távolról sem statikus jellegűek, sokkal inkább dinamikusak: a nem piaci értékektől a piaci értékekig valamint a közjavaktól a társasági és a magán javakig. A nem-piaci közjavak és externáliák átalakíthatók privát /társasági javakká a piacon díjazva, amennyiben megfelelő intézményi (törvényi, szabályozási, tulajdon jogi stb.) és menedzsment/marketing eszközökhöz folyamodnak. A piacosítható közjavak és szolgáltatások valamint externáliák jelentősége növekvő, és annak a lehetőségét demonstrálja, hogy az új rekreációs környezeti javak és externáliák átalakíthatók valódi piaci termékekké.

13

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele TecV – Total Economic Value (Teljes gazdasági érték) Használati érték (direkt és indirekt)

Alternatív érték

Piaci érték

Nem használati érték (hagyaték, fennállás)

Potenciális piaci és nem piaci érték

Privát javak, kevert közösségi javak

Externáliák - közösségi javak

5. ábra. Az erdő teljes gazdasági értéke

Eszmei, bizonytalan nagyságú értékek

C.

Az erdei ökoszisztémákban megtestesülő értékek Állat-, és növényfajok összessége

B.

Védelmi szolgáltatások Az erdők rekreációs, üdülési hatása CO 2 szabályozás – kvótaérték

A.

Élőfakészlet Erdőföld – telek Vadállomány

A piacon pénzügyileg realizálható értékek A: piacosított javak,

B: részben piacosított javak,

C: nem piacosított javak

6. ábra. Vagyonértékek nagysága és monetáris mérhetősége

Az erdőgazdálkodás eredménye a kezelt vagyonhoz viszonyítva elenyésző. Az erdőgazdálkodás jövedelemtermelő képessége korlátozott (az erdőállomány-gazdálkodásnak nem kizárólagos célja, legfeljebb következménye a nyereség – az erdőre vissza nem forgatott pénzérték).

14

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele A fa, a nem fa, a szolgáltatási, illetve az immateriális erdőhasznok egybevetése szemléleti megítélésre is kerül a magán tulajdonú termőföldek beerdősítésekor, amely az EU csatlakozás agrár, környezetvédelmi problémáinak erdészeti vetületét képezi. Nem-fa erdei termékek és szolgáltatások A fogyasztói társadalom részéről ismét fokozódó igény mutatkozik az erdő adta termékek és szolgáltatások iránt. Az erdei termékeket két nagy csoportba sorolva (1. ábra) egyrészt megkülönböztetünk faterméket (rönk, papírfa, rostfa, tűzifa), másrészt minden olyan terméket, amelyek a főtermék (a faanyag) sérelme nélkül előállnak és összefoglaló néven erdei mellékterméknek (pl.: erdei gomba, erdei gyümölcsök, karácsonyfa), nemzetközi terminológiával élve nem-fa erdei terméknek (non-wood forest products) nevezzük.

Erdei termékek és szolgáltatások

Fatermékek

Rönkféleségek (késelési rönk, fűrészrönk) Sarangolt ipari fa (papírfa, rostfa stb.)

Tűzifa

Nem-faalapú termékek

Erdei szolgáltatások

Növényi eredetű erdei termékek (gomba, bogyók stb.)

Környezet-, természetvédelmi szolgáltatások (víz-, levegővédelem stb.)

Állati és ásványi eredetű erdei termékek

Rekreációs szolgáltatások (kirándulás, élménytúra stb.)

7. ábra. Az erdei termékek és szolgáltatások rendszere Forrás: Hegedűs 2007

15

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele Napjainkban a természetes életmód, a biotermékek, a zöldtermékek (erdei gyümölcsök, gombák, gyógynövények stb.) jelentősége újból fölértékelődik. A környezetbarát termékekre növekvő igény mutatkozik az öszszes fejlett ipari országban. Nagyon sok olyan hagyományos termék van, amelyeket korábban csak a vidéki, alacsony jövedelmű emberek fogyasztottak, és ezek jelenleg természetes, környezetbarát termék formájában újra megjelennek a fogyasztói piacon. Ugyancsak növekvő igény mutatkozik a helyi termékekre, a természetes kozmetikumokra, valamint az aromaterápiában, bio-építészetben használt természetes anyagokra. Az erdők a fa és nem-fa erdei terméken kívül a közjavak és externáliák széles skáláját nyújtják a társadalom számára. Nem fa erdei termékek és szolgáltatások értékelési és kompenzációs módszerei Az Európai Bizottság Állandó Erdészeti Bizottsága ad-hoc munkacsoport felállítását határozta el, hogy a tagországok nem-fa termékek és szolgáltatások értékelésével és a hozzájuk kapcsolódó kompenzációs módszerekkel kapcsolatos tapasztalatait összegyűjtse, kiértékelje és azokat minden érintett tagország számára hozzáférhetővé tegye. Elvárt eredmények: • Ajánlások és példák a legjobb módszerekről, különös tekintettel a következőkre: a) a nem fa erdei termékek és szolgáltatások értékelésének és kompenzációs lehetőségeinek azonosítása, b) új technikák kidolgozása a kompenzációval, valamint új piacok kialakításával kapcsolatban. • Ajánlások a fenti intézkedéseknek a vidékfejlesztési programokba történő integrálásának módjáról. A bemutatkozott tagországok legtöbbjében készítettek és folyamatosan készítenek környezetértékeléseket. Az értékelések eredményei azonban jelentős eltérést mutatnak, melynek oka a felmérések nem egységes módszertan alapján történő kivitelezése (az értékek nagyságrendje megegyezik, ami alapján feltételezhető, hogy a társadalom hozzáállása is hasonlatos, a tapasztalt eltérések elsősorban az alkalmazott módszerek különbözőségének köszönhetőek). Erdészeti szempontból szabályozottak 16

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele a legjelentősebb támogatási lehetőségeket, amelyeknél a legfontosabb közös cél az erdők multifunkcionális szerepének a növelése. A benyújtandó nemzeti beszámolókban szereplő értékelések egységes, közgazdaságilag elfogadott módszereken kell, hogy alapuljanak (Willingness to pay – WTP, Travel cost method - TCM). Az erdőgazdálkodás közjóléti szolgáltatáshoz kapcsolódó tevékenységeinek finanszírozása jelenleg nem megoldott. A lehetséges megoldások számbavétele és a megfelelő stratégia kidolgozása csak akkor valósítható meg, ha pontosabb információkkal rendelkezünk mind a látogatói szokásokkal, mind pedig a társadalomnak az erdők szolgáltatásaihoz kapcsolódó értékítéletével kapcsolatban. Két esettanulmány legfontosabb megállapításait mutatjuk be. Írországban is nő a jelentősége a szabad javaknak és a nem-fa jellegű hasznoknak. Ennek eredményeként a politikusok felismerték az erdészet szerepét a szabad javak szolgáltatásában. Ökonómiailag megalapozott indoklás szükséges az erdészet által biztosított közjavak támogatásához. Pénzben kifejezett értékekre van szükség – a valós piacok hiánya ellenére is – a támogatások elnyeréséhez. Jelenleg folyamatban levő értékelési tanulmányok az erdőkből származó nem-fa eredetű hasznokkal kapcsolatban segíti az erdészeti stratégia kidolgozását magas szinten, melynek célja letisztázott politikai alternatívák azonosítása a miniszter számára. A korai jelek azt mutatják, hogy az erdőtelepítések nem-fa jellegű hasznai meg fogják haladni a fa alapú hasznokat hosszú vágásforduló esetén. A biodiverzitás egy 2004-es tanulmány alapján 5,6 millió EUR, vagy 8 EUR/ha/év hasznot képvisel. Egy ír tanulmány megállapítja, hogy a megkötött széndioxid tonnánkénti értéke 17,7 EUR. Az erdei rekreáció értékének becslése megállapítja, hogy 12 millió erdőlátogatás történik évente amelyek esetében a fizetési hajlandóság (WTP) 4 EUR/alkalom (1040 Ft). Ez 48 millió EUR-t jelent évente, amely erdőterületre (700 ezer ha) vetítve 68 EUR/ha/év (17 700 Ft). Ez az érték még magasabb ha/év viszonylatban, ha csak az idős, vagy középkorú állomá nyokat vesszük figyelembe, amelyekben a tényleges látogatások is lezajlanak. Az egyéb nem-fa erdei szolgáltatások: tájkép, vízminőség, erdei élelmiszer, vadászat, egészségügyi hasznok még nincsenek vizsgálva. 17

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele Dánia esetében egyre több példát találhatunk a nyilvános-privát és a privát-privát piacokon megjelenő valós, vízzel kapcsolatos kifizetésekkel kapcsolatban. A tudományos megalapozottsághoz nélkülözhetetlen fizetési hajlandóságot mérő (WTP) tanulmányok rendelkezésre állnak. Egy összehasonlítási tanulmány során megvizsgálták a fizetési hajlandóságot a tiszta talajvízből származó tiszta ivóvíz és a nem túl tiszta talajvízből nyert tisztított ivóvíz esetében. Az egészségügyi kockázat a felmérés szerint megegyezik mindkét esetben. A fizetési hajlandóság a tiszta talajvíz esetén ~130 EUR/év/háztartás, ami összesen 300millió EUR/év értéket jelent (plusz az elkerült tisztítás költségei). Található arra is néhány példa, hogy privát vízmű fizet az erdőgazdálkodónak a művelési mód megváltoztatásáért a talajvíz minőségének megóvása miatt (~100 EUR/ha/év). Kevés esetben megtalálhatók privát ásványvíz palackozó cégek kútjai is az erdőterületeken. Néhány esetben az állami vízmű is fizet az erdőgazdálkodónak a művelés módjának megváltoztatásáért a talajvízminőség megóvása érdekében, illetve az is előfordul, hogy az állami vízmű támogatott nagy területű erdősítési beruházásokat a vízgyűjtő területük felett. A biodiverzitással és élőhelyvédelemmel kapcsolatos pénzmozgások általában a nyilvános, és a nyilvános-privát piacokon játszódnak le. A biodiverzitás értékelése kapcsán több feltételes értékelési módszeren alapuló tanulmány is készült: WTP a veszélyeztetett fajok megóvásáért, WTP az élőhelyvédelemhez kapcsolódóan, és a közönséges állatvilág populációjának növekedése érdekében. Ezen vizsgálatoknál egy fontos, újszerű elemet lehet megfigyelni a korábbi tanulmányokhoz képest. Nevezetesen azt, hogy a kérdések nem csak a populáció életben tartásáért történő fizetési hajlandóságot nézik, hanem azt is, hogy mennyit volna a társadalom a populáció nagyságában bekövetkező egységnyi pozitív változás érdekében áldozni. Az eredmények alapján a veszélyeztetett fajok magasabb szintű védelme a dánok számára évi 6-800 millió EUR-t ér. A közönséges fajok magasabb szintű védelme a dán lakosság számára évi 4-550 millió EUR-t érne. A kimondottan erdőhöz kapcsolódó értékrész meghatározása nehéz. A dán magánerdő szektor évente 10-15 EUR/ha szubvenciót kap a gazdálkodási mód élőhely- és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő megváltoztatására (őshonos fajok alkalmazása, élőhelyvédelem, környezetbarát technológiák alkalmazása). Az utóbbi években néhány nagyobb pénzügyi alap elkezdett természeti- és erdőterületeket felvásá18

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele rolni, élővilágvédelmi és élőhelyfejlesztési céllal. Több mint 400 ezer dán tagja az öt fő természetvédő csoportnak, így ezek nagy jelentőséggel bírnak. Privát-nyilvános piacon megjelenő fizetések a vadászati- és a halászatihorgászati díjak. Különböző alapok juttatnak vissza pénzt védekezési, helyreállítási, megfigyelési és kutatás-fejlesztési célokra. Dániában egyre növekednek az erdei rekreációs célú hasznosításhoz kapcsolódó privát-privát piacokon lejátszódó pénzmozgási lehetőségek. Ezen folyamat miatt elkezdtek fizetési hajlandóságot mérő feltételes értékelési kutatásokat készíteni. Egy 2008-as WTP vizsgálat a hangás területek látogatása esetén 2-4 EUR/látogatás értéket adott, ugyanekkor a TCM érték ~1 EUR/látogatás volt. Egy 2007-es utazási költség módszeres vizsgálat esetében (TCM) konzervatív megközelítéssel 1-2 EUR/látogatás értéket kaptak eredményül. Összességében évente 75 millió erdőlátogatást becsülnek az ország területén (150 látogatás/ha). A WTP értéke 2-8 EUR/látogatás közé esik (300-1200 EUR/ha). Dániában a rekreációs célú kirándulások teljes éves értéke 250 millió EUR. Ennek az értéknek körülbelül a fele tartozik az erdőkhöz. Szintén privátprivát piacok között játszódik le a vadászterületek bérlése, amely éves szinten 75-125 EUR/ha értéket jelent. A vadászati jog Dániában a föld tulajdonosáé. A lovagláshoz kapcsolódó kifizetések éves díja 40-200 EUR/ló/év. Mountain bike verseny, csapatépítő tréning, 5-40 EUR/fő/alkalom értéken kalkulálható. Az állami erdőterületek esetében szubvenciók állnak rendelkezésre rekreációs berendezések építése céljára. Mivel széles körben kívánják alkalmazni a közgazdasági környezetértékelési eljárásokat a különféle fizetések és kompenzációk során, kutatások folynak az esetleges túlértékelési problémák meghatározására. Az értékelésekhez kapcsolódó pályázati lehetőségeknél három intézkedési típus áll rendelkezésre: • 100%-os támogatottságúak az ökológiai, védelmi és rekreációs célú erdőfunkciókhoz kapcsolódó intézkedések. ○ Telepítés, ápolás és kitermelés. A károsodott erdők helyreállítása, erdőtelepítés a hosszabb idejű erdőborítottság, a biodiverzitás, az erózió- és az elsivatagosodás elleni védekezés céljából. Kivéve a kereskedelmi célú erdőgazdálkodást és az egyszerű újraerdősítést. 19

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele ○ A talajminőség fenntartása, javítása és a fák egészséges növekedésének biztosítása, beleértve a trágyázást, a vízvisszatartást, a drénezést és az agresszív növényzet elleni védekezést. ○ Betegségek, kártevők és erdőtűz elleni védekezés és az állomány csökkenése miatt igénybe vett kártérítések, amennyiben azt a hatóságok engedélyezik. ○ Természetes ösvények és tájképi jellegzetességek helyreállítása és fenntartása. ○ Utak- és egyéb közjóléti létesítmények építése, amelyeknek ingyen kell a rekreációs használat céljából a társadalom rendelkezésére állniuk. ○ Információs anyagok és PR-események, általános információk terjesztése az erdőkről. A reklámok kivételt képeznek, nem támogathatók. ○ Erdőgazdálkodási területek megszerzése állandó, természetvédelmi célú használat céljából. • Intézkedések, ahol a támogatások típusa és összege megegyezik az 1698/2005-ös EK szabályozás 43-49 paragrafusaiban leírtakkal. ○ Mezőgazdasági és nem mezőgazdasági területeken történő erdőtelepítés, köztesműveléses rendszerek létesítése mezőgazdasági területeken, NATURA 2000 kifizetések, erdő-környezet kifizetések és az erdészeti potenciál helyreállítása, továbbá a nem termelési célú beruházások. A segélyeknek igazodniuk kell a szabályozás 43-49. paragrafusában leírtakhoz, a maximálisan meghatározott összeget nem léphetik át. ○ A környezetbarát erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó járulékos költségek és bevételkiesések többletköltségeit, amennyiben az erdőgazdálkodó a kötelezően előírtak felett önkéntesen felvállalja az ilyen technológiák alkalmazását és az EK No. 1698/2005-ös szabályozás 47. paragrafusa által meghatározott feltételek teljesülnek. Egyes korlátozott számú esetben a segély mértéke magasabb lehet, mint a szabályozásban meghatározott maximális összeg.

20

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele • A mezőgazdasági szektorral megegyező intézkedések. ○ Erdőgazdálkodási területek megvásárlása, ha a segély intenzitása nem haladja meg a mezőgazdasági területek megvételére előírtakat. (intenzitás 40-75%) ○ Erdőtulajdonosok és erdészeti dolgozók képzése, harmadik fél által működtetett tanácsadó szervezetek, beleértve az üzleti tervek, erdőgazdálkodási tervek és megvalósíthatósági tanulmányok elkészítését, továbbá kiállításokon, versenyeken és vásárokon történő részvétel esetén. (legfeljebb 100.000 EUR/háromévente/cégenként) ○ Erdőgazdálkodó társulások felállítására ○ Új technológiák népszerűsítése és elterjesztése, mint pl.: indokolható kisterületű próbavállalkozások és bemutatóprojektek. (legfeljebb 100.000 EUR /cég háromévente) A Bizottság által kiemelt fontosabb tapasztalatok: • Nehézségek vannak a vidékfejlesztési szabályok és az állami segélyek öszszefüggéseiben. • Hiányoznak a tagállamok jelentéseiből a környezeti és rekreációs hasznok bemutatásai. • Definiálni kell, hogy mely rendelkezések vonatkoznak általánosságban az erdőkre és melyek az élőhelyvédelemre. • Az irányelvek nem tartalmaznak néhány kívánatos költségfajtát: szaporítóanyag nemesítés, szállítás és termelési költségek. Ezek már szerepeltek néhány hivatalos észrevételben. Valószínűleg a jövőben szükséges lesz a definiálásuk. • A környezetkímélőbb gépek alkalmazása során felmerülő többletköltségek kompenzálhatók a vidékfejlesztési szabályozás 47. paragrafusa alapján. Problémák vannak a normál géppark alapparamétereinek definiálásánál. Az értékelések és főként a kompenzációs folyamatok tökéletesítése végett (nem fa erdei termékek és szolgáltatások - NWFP) a munkacsoport több fókuszterületet jelölt meg és pl. következő ajánlásokat teszi: • Információszükséglet fókuszpont. Azonosítani kell a szakértők és az döntéshozók információ szükségletét amelyek megalapozzák az értékelési és 21

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele fizetési sémák fejlesztését, alkalmazását és javítását. Meg kell határozni az ellenőrzés módját az intézkedések és a kompenzációk esetén, illetve megfelelő eljárásokat kell beépíteni. Elő kell segíteni az információcserét az értékelések és kifizetések sikeres kivitelezéséhez nemzeti, nemzetközi és szektorközi szinteken. • Tudatosságnövelés és a kapacitások erősítése fókuszpont. Kommunikációs stratégiát kell kidolgozni a javak és szolgáltatások érdekében. Kapacitásnövelést kell biztosítani a NWFP-k területén. Széles körben terjeszteni kell a kompenzációs módszerek és az értékelési tanulmányok eredményeit. • Kutatás fókuszpont. Növelni kell a jóléti hasznosság pénzbeli értékeléseinek a pontosságát. Dolgozni kell az erdők egészségügyi hasznosságának definiálásán és az értékmeghatározásokon. Meg kell határozni a NWFP ellátásban bekövetkező különbségeket, ha azok kezelt -, vagy kezeletlen erdőből származnak, továbbá erdőtípus szerint is különböznek. Részletesebben fel kell tárni a NWFP-k (beleértve a természeti turizmust, és az outdoor rekreációs tevékenységeket is) gazdasági hatását a regionális gazdaságokra. Folytatni kell a finanszírozási megoldások kidolgozását a nyilvános- és közös javakra, amennyiben azoknak nincs piaci hatása. Az erdők rekreációs értékmeghatározásának módszertana és az erdei turizmus jellemzése A kutatás célja volt az erdők rekreációs hasznosításához kapcsolódó háttérinformációk összegzése, a megalapozó vizsgálatok esetében megelőző vizsgálatokhoz javasolt értékelési módszerek mennyire alkalmazhatók Magyarország esetében. A nemzetközi tendenciák áttekintése után a nemzetközileg is elfogatott közgazdaságilag alátámasztott módszereken alapuló, az erdő rekreációs értékének meghatározásához használható értékelési lehetőségek módszertana került megvizsgálásra. Az Erdővagyon-gazdálkodási Intézet által készített országos reprezentatív mintán alapuló 2003-as és 2006-os felmérések kiértékelése és összehasonlítása a 2008 elején, Gyulán elkészített kérdőíves felmérés eredményeivel lehetőséget biztosított egy részletes helyzetértékelés elvégzésére. A kérdőívek adatai alapján lehetőség volt a magyarországi erdők rekreációs értékének becslésére az utazási költségek módszere segítségével.

22

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele A főbb célkitűzések: • Az aktuális külföldi helyzet áttekintése a közgazdasági alapokon nyugvó értékelési módszerek kapcsán. • A leggyakrabban alkalmazott értékelési módszerek áttekintése, különös tekintettel az alkalmazásuk során fellépő hibalehetőségekre. A feltételes értékelés kerül a legrészletesebb vizsgálatra, mert jelenleg ez a legelfogadottabb és legkutatottabb módszer. • Az erdei turizmus definiálása és elhelyezkedése a turisztikán belül. • A magyarországi erdei turizmus jellemzése, és dinamikus helyzetkép meghatározása reprezentatív országos felmérések segítségével. • Az eredmények ismeretében az erdőgazdaságok és az erdőhöz kapcsolódó turisztikai szolgáltatók számára stratégiai irányvonalak meghatározása. Politikai és gazdasági döntés-előkészítés folyamán szükséges lehet a monetáris egységekben történő értékmeghatározás. Ezáltal biztosítható az értékelt objektum – adott esetben táj, erdő, védett terület, vagy objektum – összevethetősége más gazdasági/gazdaságossági mutatókkal. Az alkalmazott módszereknél alapkövetelmény, hogy közgazdaságilag elfogadottak és megalapozottak legyenek, bármikor és bárki által visszaellenőrizhető eredményeket szolgáltassanak. Fontos szempont globalizálódó világunkban a nemzetközi szintű összehasonlíthatóság megteremtése, ezért ajánlott nemzetközileg elismert módszerek adaptálása és szükség esetén ezek regionális, nemzeti, vagy térségi szinten az adott körülményekhez igazítása. A jóléti funkciók értékelésére használt elterjedt értékelési módszerek A nemzetközi szakirodalomban nagyon sok módszert lehet találni, amelyek célja valamely jószág monetáris (pénzben kifejezett) értékének meghatározása. A módszereknek két nagy csoportját különböztethetjük meg. Az egyik a keresleti görbe alapján értékelő csoport, míg a másik csoportba tartozó módszerek alapján nem származtatható a keresleti görbe, így a valódi jólétmérték sem határozható meg. A német nyelvterületen végzett, az erdők üdülési értékével kapcsolatos értékelések során elsősorban a következő módszereket alkalmazták (keresleti görbén alapuló módszerek): utazási költségek módszere, feltételes értékelés (a két módszert legújabban együtt alkalmazzák). A kérdőíves felmérések tartalmazzák azokat a kérdéseket, amelyek segítségével mindkét módszer szerint 23

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele meghatározható a keresett érték. A hedonikus árak módszere segítségével azt lehet megtudni, hogy egy környezeti elem megléte és közelsége mekkora kézzelfogható (és a valós piacon megjelenő) értéknövekedést okoz a vizsgálat tárgyát képező jószág esetében. Az elmúlt húsz évben jelentős mennyiségű értékelés készült el a fenti módszerekkel. Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan értékelésekkel, amelyek a valós adatfelvétel és kérdőíves felmérés helyett a korábbi, hasonló céllal készült felmérések eredményét használja fel, úgy, hogy azokat a vizsgálat időpontjára konvertálja (jelenértékesítés) figyelembe véve természetesen az inflációt és más befolyásoló tényezőket. Ezt a módszert nevezi a szakirodalom benefit transfer eljárásnak. A nem keresleti görbe szerint értékelő módszerek használata szintén gyakori, az értékelés azonban ezekben az esetekben teljesen más. Például az erdő védelmi funkcióinak értékét elsősorban a helyettesítési költségek, és az elhárított kár helyreállítási költségeinek módszerével lehet meghatározni. A helyettesítési költségek módszere azt vizsgálja meg például az erdő zajvédelmi funkciójának értékelése esetében, hogy az erdő helyett milyen költségekkel lehetne ugyanolyan hatásfokú zajvédelmet létrehozni tisztán mérnöki, vagy mérnökbiológiai eszközökkel (zajvédő fal, -töltés, -cserjekiültetés, illetve ezek kombinációja). A módszer által kapott eredmény megbízhatóságának feltételei: a) a helyettesítő eszköz pontosan ugyanazt a funkciót biztosítja, mint amit helyettesített eszköz b) a választott helyettesítő eszköz az elérhető legkisebb költségű alternatíva c) bizonyítva van az erdő funkciója iránti valós kereslet. Az elhárítási költségek módszere azt vizsgálja meg, hogy ha már bekövetkezett a probléma, akkor a keletkezett károk mekkora költséggel semlegesíthetők. Például a kitermelt erdő miatt elszennyeződött egy ivóvízbázisként funkcionáló réteg, akkor a víz kitermelése után mekkora többletköltséget fog jelenteni a határértékeknek nem megfelelő minőségű víz mesterséges úton történő tisztítása.

24

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele A kiesett jövedelem módszere a környezet negatív irányú állapotváltozása miatt kialakuló egészségügyi hatásokra épít. A betegség, vagy a korai elhalálozás esetén kiesett jövedelem összege a betegség kezelési- és megelőzési költségeivel együtt. A termelékenység változása módszer egy egyszerű példán keresztül a következőképpen írható le: adott egy alacsony talajvíz miatt szárazabb mezőgazdasági terület. A mellette húzódó csatornában megemelik a vízszintet, hogy a talajvíz szintjében is emelkedést idézzenek elő. A jobb vízellátottság miatt megnövekedett termésátlag többlethaszna megegyezik a projekt környezeti hasznával. Az árnyék projekt módszerét fejlesztések, beruházások esetében alkalmazhatjuk. Ennek során a várható hasznokat össze kell hasonlítani a valós költségek és az árnyék projekt költségének összegével, és csak abban az esetben tekinthetjük azt elfogadhatónak, ha legalább egyenlők a költségek a haszonnal. Az árnyékprojekt a valós projekt által okozott kár, vagy terhelés negatív hatásait küszöböli ki, vagy semlegesíti egy másik helyen. Például egy tervezett építmény helyéről a védett növényeket áttelepítik egy másik élőhelyre. Az erdei turizmus az ökoturizmus részének tekinthető, olyan – erdőterületeken végezhető – kiegészítő szolgáltatásokat összegző gyűjtőfogalom, melyek fenntartható módon járulnak hozzá helyi szinten a nekik helyet biztosító térség életéhez (munkalehetőség, bevétel, természet- és környezetvédelem). Mindezek mellett több specializálódott turisztikai célterület (desztináció) számára is terepet biztosíthat (egészségturizmus, sportturizmus, természeti ismeretszerzési célú turizmus… stb.) Nagyon fontos szempont a fenntarthatóság biztosítása, hiszen a jelenlegi erdőlátogatási tendenciák azt mutatják, hogy egyre fontosabbá válik, felértékelődik a természeti környezetben eltöltött szabadidő. Az ökoturizmus részeként mindenképpen kívánatos az esetleges bevételek helyben tartása, valamint a felmerülő munkaigény helyi munkaerővel történő kielégítése. A másik jelentős ökoturisztikai jellemző, melyre fokozottan törekedni kell, az érintett területek minél kisebb mértékű zavarása, károsítása. Az erdei turizmus fogalom elsősorban az erdőterület kezelője és a területen tevékenykedő szervezetek szempontjából fontos, akiknek az igények minél

25

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele szélesebb körök számára elfogadható módon történő kielégítése céljából szorosan együtt kell működniük. Erdészeti szempontból az erdei turizmust legcélszerűbb az erdőben végzett tevékenységek és az erdőgazdálkodónál felmerülő költségek alapján csoportosítani.

Közepes költségigényű tevékenységek Magas költségigényű tevékenységek

termés-, virág-, gombagyűjtés; természetfotózás; tájékozódási futás nordic walking, jogging, séta, piknik, szalonnasütés, bakancsos túrázás, túrasí terepkerékpározás A, lovaglás, fogatos kirándulás, erdei tornapálya, tanösvény, sífutás terepkerékpározás B, extrém sportpark, erdei kötélpálya, terepmotorozás, quadozás, off road drive rally, erdei kisvasút, alpesi stílusú sí,




Fenntartást, beruházásokat nem igénylő tevékenységek Csekély költségigényű tevékenységek

A turisztikai tevékenység természet közelisége csökken

1. táblázat: Az erdei turizmus tevékenységeinek csoportosítása

Forrás: Puskás 2007

• Rekreációs, esztétikai szempontok szerint azok az erdők felelnek meg legjobban a lakossági elvárásoknak, amelyek változatosságuk miatt természetvédelmi szempontból is jelentős szereppel bírnak. • Rekreációs hasznosítás esetén ideális célállomány jellemzői: ○ Lombos fafajok, esetleg vegyesen tűlevelű fajokkal; ○ Szabálytalan, nem hálózatos telepítésű állomány; ○ Szintezett és vegyesen előforduló cserjés-aljnövényzet nélküli állományok; ○ Ligetes részeket, tisztásokat is tartalmazó erdők; ○ Idős, vagy vegyes korú állományok. • A válaszadók szerint a következő erdőkben végezhető tevékenységekre volna a legnagyobb igény: sátorozás – erdőben alvás, sportolás – fotózás és vezetett botanikai túrák, tanösvények. 26

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele • A nemzetközi összehasonlítás lehetőségének megteremtése végett javaslom a további hasonló jellegű felmérések esetén a séta – futás – kutyasétáltatás – kerékpározás tevékenységek megkülönböztetését és használatát. • A turisztikai szempontból frekventált helyeket kezelő igazgatóságok területén található a parkerdei berendezések legnagyobb aránya (Budapest, Eger, Miskolc, Pécs és Szombathely). Megyei szinten vizsgálva Borsod-AbaújZemplén, Pest és Heves. A berendezések túlnyomó részben (80%) állami tulajdonban vannak. A települési önkormányzatok adják a tulajdonosok második legnagyobb csoportját 9%-al, míg a magántulajdonban levő berendezések aránya 7%. 1546 berendezési tárgyból csupán 40%-ra lehetett 2004-ben azt mondani, hogy állapota megfelelő. • A megkérdezettek véleménye szerint az államnak mindenképpen jelentős szerepet kell vállalnia a közjóléti célból felmerülő költségek fedezésében. • Az szja 1%-ának az elfogadottsága az iskolai végzettséggel egyenes arányban növekszik, és ehhez hasonló módon viselkedik a közvetlen pénzfizetés lehetősége is. A társadalmi munka és az alapítványok megítélésénél pont ellentétes, fordított arányt lehet felfedezni. • Egy természetbe irányuló kirándulás átlagos értékének becslésekor az utazási költség módszerrel (TCM) Magyarország esetében 1087 Ft, vagy 4,18 EUR értéket kapunk. Véleményem szerint a sajátságos körülmények miatt a kapott érték jelen esetben nem a valós értékspektrum alsó határán helyezkedik el, hanem az intervallum belsejében, illetve túl is becsülheti azt. A magyarországi erdők éves rekreációs szolgáltatásának nagysága 140 milliárd Ft-ra becsülhető. • Összességében megállapítható, hogy a társadalom jelentős része egységesen elutasítja a válaszadást a direkt módon megkérdezett fizetési hajlandóság esetén egy feltételes értékelési eljárásnál. • A megfelelő módon feltett kérdés alkalmazásával, kérdezőbiztosos felvételezéssel azonban nagyon jó, 74%-os válaszarányt is sikerült elérni. Tehát Magyarország esetében alkalmazható a feltételes értékelési eljárás. • Az erdőkkel kapcsolatos társadalmi megítélés és kereslet nem áll egyenes arányban a rendelkezésre álló kínálattal. Az elégedettség növelése érdekében a társadalom tudatformálására van elsősorban szükség, a kínálati oldal 27

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele növelése nem elegendő, illetve a ráfordított költségek nem lesznek arányban az elért eredményekkel. Az erdészet szerepe az erdei turizmusban jelentős, melynek során biztosítja az erdőt, mint hátteret, a szakértelmet és lehetősége van a programlehetőségek megteremtésére. A jövőben meg kell vizsgálni a természetvédelemmel történő szorosabb együttműködés lehetőségét, hiszen a rekreációs célú hasznosításra ideális területek természetvédelmi szempontból is értékesebbek. Több helyen meg kell vizsgálni az idő erdei turizmusban betöltött szerepét: • Közönségkapcsolati szempontból előnyös lenne, ha a hétvégi kirándulók többet találkoznának az erdészekkel a területen, és adott esetben szakmai ismereteket is igénylő vezetett túrákon vehetnének részt. • Érdemes volna megvizsgálni az erdőállományok kora és a rekreációs érték közötti összefüggéseket. Melyik az a kor intervallum, amely esetében maximális a biztosított rekreációs érték? Ebből a szempontból az örökerdők ideálisnak tekinthetők. A kapcsolódó vállalkozások a fenntartási többletköltségek és a speciálisabb gazdálkodási mód miatt fellépő többletköltségek fedezésében tudnak részt vállalni, a szolgáltatásaik erdőterületre történő kiterjesztésének lehetőségéért cserébe. Sok vállalkozás esetében kiegészítő szolgáltatásként lehetne az erdei programlehetőségeket felkínálni. Példaként lehet említeni a gyógyturizmust, amely maximálisan napi egy-két óra elfoglaltságot jelent a pacienseknek, és a fennmaradó időben kapcsolódó programokat lehet számukra felajánlani. Erdei kirándulás értékének meghatározása az utazási költség módszer segítségével Az utazási költség módszert elsősorban konkrét területek értékének meghatározására fejlesztették ki az oda látogató kirándulók utazáskor felmerülő költséginek összesítése révén. A 2006-os felmérés adatai alapján azonban lehetőség nyílik az országos erdei turizmus általános értékének becslésére az egyéni utazási költség (ITCM – Individual Travel Cost Method) módszerének alkalmazása segítségével.

28

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele A felmérés adatai: •

Az erdőlátogatáshoz igénybe vett közlekedési eszköz: 1. személygépkocsi, 2. kerékpár, 3. gyalog, 4. tömegközlekedés,

•

Az erdő eléréséhez szükséges idő: átl. 0,75 óra

•

Az erdőben eltöltött idő: átl. 2,92 óra

•

Erdei kirándulások éves száma: átl. 32,1 eset

•

Költségek

2. táblázat: Az erdei turizmus számított gazdasági-pénzügyi értéke

Pénzérték 1 alkalom

Ft

Éves összesen E Ft Országos

Mrd Ft

Közlekedés útiköltség

Utazási idő költség

Tartózkodási időköltség

Összes költség

450,0

130,0

507,0

1087,0

8,5

2,4

9,5

20,4

57,0

16,5

64,2

137,7

Forrás: Puskás 2007 Megjegyzés: A feltételezett warm glow effect torzításával és az önálló keresettel rendelkező, aktív népességszámmal történő korrekció együttes hatása

Egy természetbe irányuló kirándulás átlagos értékének becslésekor az utazási költség módszerrel (TCM) Magyarország esetében 1087 Ft, A sajátságos körülmények miatt a kapott érték jelen esetben nem a valós értékspektrum alsó határán helyezkedik el, hanem az intervallum belsejében, illetve túl is becsülheti azt. Azzal, hogy nem egy tényleges, akkor történt kirándulás adatai alkotják az alapadatbázist, hanem egy általános szokásokat felmérő kérdőív eredményei, jelentősen megnő a morális előnyérzet (warm glow effect) miatti torzítás kockázata. Az utazási költség módszerrel meghatározott erdei kirándulás éves értéke: kb. 100 Mrd Ft.

29

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele A természeti értékek létezési értékének felbecslése kollektív szakértői véleményezéssel Az erdővagyon komplex értékelése során az erdőföld, a fa és vadállomány mellett felmerült az erdőhöz kapcsolódó természeti értékek számbavétele és értékelése is. A feladat szükségességét és időszerűségét az indokolja, hogy a mai társadalom szemében az erdők természetvédelmi turisztikai, rekreációs, esztétikai és védelmi szerepe jelentősen megnőtt, felértékelődött. Egyre több olyan erdőterület található, amelynek nem a fatermelés az elsődleges funkciója, ezért ezeknek a területeknek az értékmeghatározását sem célszerű a hagyományos módszerekkel elvégezni. A meghatározott érték alapinformáció lehet egyes döntés-előkészítési munkák során pl.: zöldmezős beruházások engedélyeztetési eljárása – környezeti hatástanulmány készítés. A felmérés célja a különböző értékkategóriák közötti viszony feltárása, ezáltal a lehetőség biztosítása az egyes értékkategóriákhoz kapcsolódó tudományterületek szakemberei által készített értékelések egy egységes rendszerbe szervezésére. Mivel az erdőleltározást erdőmérnök alapképzettségű erdőrendezők végzik, így az általuk fellehető, felismerhető és az erdőleltárba bevehető erdőterületen lévő vagy az erdőhöz kapcsolódó természeti értékeket éloztuk meg, összeállítottuk a természeti értékek fajtái közül azoknak a listáját, amelyek erdőterületen (erdő művelési ágú földrészleten) is előfordulhatnak, s kiterjedésük kellően kicsi lehet ahhoz, hogy 1 erdőrészleten belül „önálló” előfordulásuk lehessen. A kutatásba bevontuk az egyes szakterületek egyetemi képviselőit, akik a szakértői csoportjaikat maguk alakították ki. Először a természeti értékek csoportjait alakítottuk ki, a rendező elv: egy csoport (halmaz) az egymással valamilyen objektív ismérvek alapján többé-kevésbé közvetlenül összehasonlítható természeti értékek köre. A differenciálás szintjének beállítása: az adott halmazon belül az értékarányok leképezését biztosító 5-10 egymástól független vagy alternatív paraméter azonosítása. Alap (etalon) kiválasztása: egy olyan konkrét természeti érték megjelölése, melynek értékéhez viszonyítható a csoporton belüli összes természeti érték értéke, s ez a viszonyítás az 5-10 paraméter egyenként 3-5 fokozatú skálájával le is írható. Másképpen: ha a csoporton belüli egy konkrét érték értéke meghatározott, akkor a csoporton belül 30

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele minden természeti érték értéke levezethető legyen mérhető tulajdonságok vagy más (pl. minőségi) kritériumok alapján. Keretfeltételek a természetvédelmi értékeléshez: 1. Értékelés tárgya: a természeti érték konkrét előfordulása. Másképpen: az a terület, amin a természeti érték „folytonosan” megtalálható. Egy természeti érték pl.: egy konkrét populáció, egy forrás (vízgyűjtője ill. a táplált patak nélkül). Vannak olyan természeti értékek, amelyek több munkacsoport kompetenciájába is tartozhatnak: pl. barlang -földtani, kultúrtörténeti, állattani, víztani stb. 2. Az értékelés bármilyen egységben történhet, de végül a pénzbeni értékkifejezésre az átjárhatóságot biztosítani kell A természeti értékek létezési értékének meghatározásakor két rendező elvet fogadtunk el: •

Tekintve hogy alapvetően laikusok megkérdezésére kerül majd sor, közönséges, mindenki által ismert objektumok szükségesek (mellőzve a latin nevet, esetenként még a precíz szakmai megnevezést is),

•

Az összehasonlításokhoz halmazonként legalább két (esetleg három) objektum legyen bevonva, és ezek kiválasztásakor szempont legyen, hogy értékük várhatóan eltérő legyen.

Ennek megfelelően választottuk ki a csoport elemeit, illetve ezekből a csoport összehasonlításba kerülőket (mivel a felmérés Sopronban készült, így helyi természeti értékeket neveztünk meg). A felmérés során a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola hallgatói (121 fő) képezték az alapmintát, de felmértük a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar hallgatóinak véleményét is (49 fő) - a kiértékelést az egyes csoportokra elvégezve majd szemléleti, értékelési különbséget tapasztaltunk. A kérdőív felépítését tekintve három részre osztható. Az első részben a megkérdezettek az egyes értékkategóriákon belüli értékelemeket véleményezték, ezáltal sorrendet állítva fel köztük. A második részben az egyes értékkategóriák kerültek összehasonlításra egy-egy kiválasztott 31

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele értékelem segítségével. A harmadik rész az előző pontban már kiválasztott értékelemekhez pénzbeli értékek rendelését tartalmazta, amely a kutatás egyik kiemelt eleme volt.

Szalamandra

Deákkúti forrás. 59 20 39 20 40 14 36 20 38 29

83 28 85 20 88 38 84 30 63 22

58 27 52 17 56 28 39 31

53 16 52 25 39 31

Szalamandra

44 12 60 7 35 12 30 10 33 10 31 11

85 30 80 23 63 43 63 30

Fácán

51 38 60 35 43 26 37 30 35 20 43 28 34 35

77 27 64 13 77 38

Bánfalvi kőfejtő

Fácán

56 19 48 36 46 23 36 20 38 22 28 13 12 7 22 21

75 14 71 14

Fáber rét

Károlykilátó Bükkerdő Deákkúti forrás. Ciklámen Fáber rét Bánfalvi kőfejtő

67 29

Ciklámen

Őz

Bükkerdő

Őz

BEPF EMK

Károlykilátó

3. táblázat: Erdőhöz kapcsolódó természeti értékek értékelése

103 36 87 29 92 40 83 34 96 33 66 34

111 43 78 22 92 40 86 30 66 22 69 24 63 25

100 29 89 16 92 38 85 20 83 18 84 20 73 12 70 21

60 25 50 36

51 30

Össze- Sorsített rend: 701 236 610 156 603 311 551 214 506 168 426 189 374 127 362 164 304 224

1 2 2 8 3 1 4 4 5 6 6 5 7 9 8 7 9 3

Megjegyzés: Páros összehasonlítás, mintanagyság: BEPF – 121 fő, EMK – 49 fő

A természeti értékek megítélésében jelentős preferencia különbségek vannak, az értékelés szubjektív, a társadalmi átlag lényegesen eltérő megítélésekből csak számítási eredmény. 4. táblázat: Erdőhöz kapcsolódó természeti értékek sorrendje, értéke Sorrend a leggyakoribb kategóriát figyelembe véve 1. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

32

Bükkerdő Bánfalvi kőfejtő Fáber rét Károly kilátó Deák-kúti forrás Őz Szalamandra Ciklámen Fácán

Érték (E Ft) 7876 7876 4214 751 676 214 56 36 20

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele 2.5. Az erdő- és kárérték számítás, kártalanítások A kárérték meghatározás és monetáris értékelés elsősorban a vad által okozott károk megállapításához adott eljárást. A kártalanításoknál a természetvédelmi intézkedések, korlátozások ökonómiai értékelésének eljárásai a folyamatban lévő bírósági peres ügyek alapján dolgozhatók ki. A természetvédelmi korlátozások gazdasági hatásai bemutatásra kerülnek. Az erdők és a természetvédelem, a természetvédelmi korlátozások hatása Az erdő illetve az állat- és növényvilág kapcsolata közismert. A növényés állatvilág biológiai sokféleségének, élőhelyének megőrzése az erdők szakszerű kezelésével, az erdőterület növelésével segíthető elő. A védett növényfajok, rovarok, hüllők, madárvilág mellett az erdő természetes élőhelye a vadászható vadnak is. A vadászható vad élőhelyének színtere, a vadrejtő sűrűk, vadbúvó cserjések létesítése is kiegészítő eleme lehet az extenzív földhasznosításnak, ill. a vadászat jövedelmet is biztosít. A természetvédelmi korlátozások erdőgazdálkodásra gyakorolt gazdasági-pénzügyi kihatásai A természetvédelmi korlátozások erdőgazdálkodásra gyakorolt gazdasági-pénzügyi kihatása a jelen erdőgazdálkodásának egyik legégetőbb problémaköre. Az igazgatási gyakorlat szerint a természet- és környezetvédelmi korlátozás leginkább az alábbi módokon valósul meg: • Általános (1996.évi LIV.tv.=Evt., 1995. évi LIII. tv.=Kvt., 1996. LIII. tv.= Tvt.) ○ A tervezett vágáskor, vágásérettségi mutató, a hozamszabályozás. ○ Az erdő-szerkezetátalakítás megválasztás.

kötelezettsége,

a

felújítási

fafaj-

○ A természetes mag és sarj felújítású véghasználatok időbeni korlátozása. ○ A véghasználatok területi, pontosabban az egybefüggő felújítatlan területek maximálása. 33

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele ○ Hagyásfák, hagyásfa csoportok előírása. ○ A természetes mag erdőfelújítások körzeti erdőtervi előírása. • Teljes termelési korlátozás (lápok, erdőrezervátum magterület, fokozottan védett területek, faanyagtermelést nem szolgáló erdők) természetvédelmi előírása. A korlátozás olyan mértékű, amit magántulajdonon érvényesíteni nem szabad, minden esetben el kell indítani a kisajátítási eljárást. Állami tulajdonként pedig a fenntartás anyagi hátterét kell megteremteni. • Részleges termelési korlátozás természetvédelmi előírása ○ Általános területi (pl. véghasználat területi korlátozása, rendeltetés, üzemmód) ○ Részleges területi (pl. hagyásfa csoportok) ○ Egyedhez kötött (pl. fa, növény, állatfaj egyede és élőhelye, fészek, odú, stb. ) ○ Időbeli (pl. termelés, vegetációs szünet, elhúzódó felújítás) ○ Technológiai (pl. égetéses vágástakarítás tilalma, vonszolásos technológia tilalma, vegyszerhasználat tilalma) ○ Fafaj-és fahasználati, erdőfelújítási megválasztás tekintetében (TRV,FFV, őshonos fafaj, elegyesség, természetes mag felújítás) • Fafaj-megválasztás a nemzeti védelem alatt álló erdőkben. Esettanulmány és modellszámítás. A talajérték adatnál jobban kommunikálható az éves járadék érték, így annak gyakoribb használata vagy kiegészítő megjelenítése indokolt. A megdöbbentő üzemi veszteségek oka a vágáskor emelkedése, az előhasználati hozamok időbeni kitolódása, a felújítási költségtöbblet és a SZNY fafaj esetében (legáltalánosabban a napi gyakorlat ezt alkalmazza) az igen gyenge eredményű véghasználati hozam. A fafajváltás Tvt. célú előírása adott esetben az erdei talajnak, mint vagyontárgynak 1,4-1,8 millió Ft/ha-os értékcsökkenéséhez vezet. A gazdálkodás hozamvesztesége ~ 30 000 Ft/ha/év.

34

Az erdővagyon pénzbeli számbavétele 5. táblázat: Az erdőállomány és járadék értékelése a fafajválasztás szerint Összesítő táblázat Fafaj

Talajérték

Éves járadék

E Ft/ha

E Ft/ha/év

Kocsányos tölgy p=2% p=4% Nemes nyár p=6% p=4% Szürke nyár mest. p=4% Szürke nyár mest.* p=4% Szürke nyár sarj p=4% Magas kőris p=2% p=4%

Veszteség a Nemes nyár 4%-hoz viszonyítva Talajérték Éves járadék E Ft/ha E Ft/ha/év

1 283 5

4 0

1 851

33

855 1 856

11 33

0

0

297

2

1 559

31

333

3

1 523

30

396

3

1 460

30

1 343 148

7 0

1 708

33

* költségkompenzációval Forrás: Nagy 2008

35

3. Az erdővagyon (erdőföld és élőfakészlet) pénzbeli számbavételének jelentősége 3.1. Az erdővagyon és változásainak értékelése – IEEAF jelentés Az erdészeti elszámolások összeállítása során fontos kérdés az erdővagyon és a hozzá kapcsolódó változások értékelése. Az Integrált Környezetvédelmi és Gazdasági Erdészeti Számvitel Európai Keretrendszeren (IEEAF) belül az államok szabadon választhatják meg az erdővagyonuk értékeléséhez leginkább megfelelő módszereket, amennyiben azok megfelelnek az Európai (Nemzeti) számlák rendszere (ESA) alapelveinek, valamint az erdőföld és az élőfakészlet értéke elkülönül. Az értékelés korlátai az ESA-ban Az erdők sokféle szerepet töltenek be: biztosítják a faellátást, továbbá szabadidős, védelmi és ökológiai szereppel is rendelkeznek. A fenti szerepek elemzése során az Eurostat Erdészeti Számvitel Munkacsoportja (2000) arra a következtetésre jutott, hogy ezek egy része "ESA-típusú", mások nem. A „nem-ESA” szerepek értékelése és a nemzeti számlákhoz hasonló keretrendszerbe illesztése konzisztens módon jelenleg nem lehetséges, és több tapasztalat szükséges ezek fizikai és pénzügyi leírása terén ahhoz, hogy teljes mértékben bevehetők legyenek az IEEAF-be. Az ESA-típusú szerepek a nemzeti számlák által definiáltan gazdasági haszonnal járnak: • elsődleges jövedelmek (használatból származó működtetési többlet, mások használatára való átengedésből származó, tulajdon utáni jövedelem), amelyek a vagyon használatából származnak, • az az érték, beleértve az esetleges árfolyamnyereséget vagy -veszteséget, amely a vagyon értékesítéséből származna. Az elsődleges jövedelmek a termelés által létrehozott többletértékből fizetendők. A nemzeti számlákban a 'termelési folyamat' meghatározása a következő: olyan tevékenység, amelyet egy intézményi/szervezeti egység ellenőrzése alatt és felelőssége mellett végeznek munka, tőke, javak és szolgáltatások (mint inputok) felhasználásával, javak és szolgáltatások (mint outputok) előállítása érdekében. Míg azok a tevékenységek, amelyek 36

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége javak előállítását eredményezik, minden esetben beletartoznak a nemzeti számlák termelési keretei közé, a szolgáltatások előállítása azon tevékenységekre korlátozódik, amelyeket adott egység egy másik egység hasznára tud végezni. Az erdők számos szerepe nem teljesíti ezt a feltételt. Ezért a munkacsoport kizárta az értékelésből mindazokat a szerepeket, amelyek nem eredményeznek az ESA szerinti elsődleges jövedelmet, és kizárta az ehhez kapcsolódó vagyont is, kivéve, ha annak értéke valamilyen tranzakció vagy formális értékbecslés során meghatározásra kerül. Így például a szén-megkötés vagy az ingyenes szabadidős szolgáltatások nem tekintendők termelési folyamatnak és így nem kerülnek változásként értékelésre. Ugyanakkor bizonyos tranzakciók ezen funkciók egy részét magukba foglalhatják, pl. amikor egy erdőingatlant biodiverzitásmegőrzési célból vásárolnak meg, vagy amikor az erdőkben megkötött szén nemzetközi kereskedelméről van szó. A modern erdészeti gazdaságtan megfelelő elméleti alapot nyújt az erdőterületek és az összes fakészlet nettó jelenérték-számításra támaszkodó értékelésére. Faustmann képletei megadják az erdőföld és az összes fakészlet helyes elméleti értékét. Különböző típusú, művelt vagy nem művelt erdőkre is alkalmazhatók. Ugyanakkor a nettó jelenérték módszernek korlátai is vannak, amelyek fő okát az elméleti alapfeltevések és az erdőgazdálkodás gyakorlata közötti eltérések jelentik. Az egyik ilyen alapfeltevés az egyező korú állományok azonos vágásfordulóinak egymást követő sora, és így egy véghasználat megléte, ami felszabadítja a területet a következő vágásforduló számára. Ezt a feltevést a gyakorlat nem igazolja: a fakitermelés/véghasználat hosszú időn át tart és a fa gyakran az "optimális" vágásérettségi kor után is lábon marad. A tényleges erdők adott körülményeinek figyelembe vételéhez az alapképletek módosítása szükséges. A nettó jelenérték-módszer alkalmazását gyakorlati nehézségek, így az adatszükséglet és az adatok rendelkezésre állása is akadályozzák. Az ESA alapjában véve a piaci árak szerinti értékelést részesíti előnyben, de a nettó jelenérték-módszert ajánlja az összes fakészlet értékelésére (és általában véve az olyan javak esetében, amelyek bevétele késleltetetten áll rendelkezésre). Az ESA szerint "az összes fakészlet értékelése a fa jövőbeni értékesítéséből származó bevétel jelenlegi árra való diszkontálásával történik, a fa vágáséretté tételéhez szükséges, kitermelési stb. költségek levonása után". Az ESA javasolja a föld és az összes fakészlet értékének elkülönítését. Ily mó37

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége don az erdővagyon értékelésének legjobb módszere a föld piaci árak szerinti és az összes fakészlet nettó jelenérték-módszer szerinti értékelése lenne. A két módszer kombinálása lehetővé teszi az erdészeti belső megtérülési ráta kiszámítását és elébe megy annak, hogy többé-kevésbé önkényesen diszkontálási rátát kelljen meghatározni a nettó jelenérték módszerhez. A gyakorlatban még csak kevés ország (pl. Franciaország) vezette be az erdővagyonra vonatkozó nemzeti mérlegszámlákat. Ahol már működik ilyen rendszer, ez idáig az erdőingatlan piaci árakon történő értékelését részesítették előnyben, ami a föld és az összes fakészlet együttes értékét adja meg. E számítások kiindulópontját az erdőingatlan-tranzakciók jelentik. A kiszámított hektáronkénti átlagárakat a teljes erdőterületre alkalmazzák. Ez a módszer nem teszi lehetővé a föld és az összes fakészlet értékének elkülönítését. A továbblépéshez gyakorlati szabályokat alkalmaztak, így például megbecsülték a földérték és az erdőingatlan-érték hányadosát. Vannak más módszerek is, például a Lancaster-megközelítés (hedonista értékelés). E szerint - statisztikai elemzésen keresztül - az erdőingatlan értékét a tranzakcióban részt vevő javak jellemzőivel írják le: terület, az összes fakészlet térfogata, fafaj, kormegoszlás stb.). Az eredmények lehetővé teszik a föld és az összes fakészlet elkülönített értékelését, ahol a fa árát befolyásolják az állomány jellemzői. További lehetőséget jelentenek a fa- vagy fatermék-tranzakciókon alapuló módszerek. Itt a fa köbméterenkénti értékét számítják ki és alkalmazzák a fakészletre. A módszernek több változata van, és több lépésre lehet szükség, a rendelkezésre álló adatoktól függően. Az adatok rendelkezésre állása igen fontos tényező. Egyes országokban közvetlenül rendelkezésre állnak a lábon álló készlet árai, mivel a fát ilyen formában értékesítik (tőár). Máshol csak a kitermelt fa ára áll rendelkezésre (döntött fa ár). Az utóbbi esetben meg kell határozni a lábon álló készlet árát. Ez általában úgy történik, hogy a kitermelt fa árából (rakodón lévő fa árból) levonják a fakitermelés, a rakodóig való szállítás és a rakodás költségeit. A második lépésben a kitermelt fa térfogatát transzformálják a lábon álló készlet térfogatává. E lépésekhez bizonyos alapfeltevések és további (pl. a költségekre vonatkozó) adatok, valamint speciális erdészeti algoritmusok használata szükséges. Két fő változat különíthető el. A tőérték-módszer során a köbméterenkénti átlagértéket a kitermelés alapján becsülik meg. Ennek legegyszerűbb 38

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége formájában kiindulásként használható a kitermelt fa összértéke (amelyet általában már összegyűjtöttek és megjelentettek, lásd pl. az Eurostat Erdészeti Gazdasági Számláit), csökkentve a becsült kitermelési költségekkel és elosztva a kitermelt térfogattal (amely az erdészeti statisztikákból rendelkezésre áll). A tőérték-módszer változatai megkülönböztetik a fő fajokat, az adatok rendelkezésre állásától függően. A faállomány-érték módszer szerint a köbméterenkénti átlagárat számítják ki a fő korcsoportokra, és ezt alkalmazzák a készletekre (a nemzeti erdőleltárak alapján). Ha a tőár nem áll rendelkezésre (vagy csak kevés kategória esetében ismert), a lábon álló készlet értékét korcsoportonként döntött választékokká kell transzformálni, és e választékok árait alkalmazni. A tőérték-módszer és a faállomány-érték módszer közötti fő különbség az, hogy az előbbi a kitermelés szerkezetét használja a tőár súlyozásához, míg a második az állomány szerkezetét. A két szerkezet jelentősen eltérhet, és az időben változhat is. Ez a két módszer a nettó jelenérték-módszer speciális formájának tekinthető (a jövőbeni természetes növekedés következtében implicit diszkontálással), és azt lehet mondani, hogy mindkettő megfelel az ESA alapelveinek. Az IEEAF-en belül támogatják az erdészeti gazdasági elszámolások erdőművelési és fakitermelési tevékenységek szerinti, funkcionális elemzésen alapuló elkülönítését. Másodikként a korállandó-módszer javasolható, mivel egyes országokban meglehetősen jól szabványosított, a standard tényezőket elegendő egyszer kiszámítani, és a későbbiekben egyszerűen csak aktualizálni (a telepítési költségekkel, a fa vagy faanyag árával) szükséges. Ugyanakkor nemzeti célokra más módszerek (a részletes nettó jelenértékszámítás vagy az állomány-érték módszer) megfelelőbbek lehetnek. Ezt indokolhatja például a fakitermelés és a fakészlet szerkezetének viszonya (a bemutatott eltérés a hazai hosszú és rövid vágásfordulójú állományok között), azaz adott ország erdeinek speciális korszerkezete (folyamatos nagy mérvű erdőtelepítés – természetvédelmi vágáskor emelés). Ezek a módszerek érdekes betekintést nyújthatnak egyes speciális területekbe is. A földre vonatkozóan sokkal kevesebb adat áll rendelkezésre. A becsült értékek országonként jelentősen eltérnek. Úgy tűnik, hogy míg egyes or39

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége szágokban az erdőterületek értékét szinte kizárólag a fatermelési funkció határozza meg, és így az meglehetősen alacsony, máshol az erdők egyéb funkciói fontos szerepet játszanak, pl. a népsűrűséghez kapcsolódóan. Azokban az országokban, ahol a föld értéke jelentős, mindenképpen hasznos lenne az erdőterületek földjének értékére vonatkozó adatok gyűjtése. Ez fontos lehet a mezőgazdasági területek felhagyásával kapcsolatban is. (Az EGT erdei erőforrásainak összértéke azonos nagyságrendet képvisel, mint az EGT olaj- és gázkészlete. 1996 végén Norvégia, Nagy-Britannia és Hollandia olaj- és gázkészletének értéke hozzávetőleg 320 milliárd ECU volt, és ez a három ország rendelkezett az EGT olajkészletének 94%-ával illetve gázkészletének 89%-ával. A 90-es évek közepén az EU-15 élőfakészletének értéke mintegy 300 milliárd ECU. Az EU-15 állótőkéjének összértékéhez viszonyítva az erdővagyon ugyanakkor csak 2,4%-ot képvisel. Értékelési alapelvek az erdészeti ökonómiában és az ESA rendszerében Erdőosztályozás és ezen osztályozás fontossága az értékelésben Az IEEAF gazdasági szempontból megkülönböztet: •

olyan erdőket, amelyeknek nem célja a faellátás,

•

olyan erdőket, amelyeknek célja a faellátás.

A nem faellátásra tartott erdők alatt azok az erdőterületek értendők, amelyekben a fakitermelés nem gazdaságos különféle okok miatt (alacsony produktivitás, hozzáférhetetlenség stb.) és ide tartoznak a védett erdők is. A nem faellátásra tartott erdőkben a faanyagnak az értéke zéró. Különösen igaz ez a védett erdőkben, ahol a faállomány értéke és a talajérték nem realizálódik, azaz nincs ökonómiai haszon. Azonban ezek az erdők is kaphatnának egy értéket a vállalkozás mérlegén belül, amennyiben egy üzleti tranzakció során szerezi meg az adott vállalkozás ezeket az erdőket. Az ilyen erdők „figyelemre méltó természeti vagyon” kategóriaként lennének osztályozva hasonlóan, mint a „történelmi emlékművek”, amelyek szintén fel vannak tűntetve a mérlegben. Erre akkor kerül sor, amikor az emlékművek fontosságát a tulajdonoson kívül valaki más ismeri fel, amit adott esetben egy eladás vagy egy hivatalos felértékelés igazol is. A védett erdők értékelése külön található. A faellátásra szolgáló erdők lehetnek műveltek és nem-műveltek. 40

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége • Nem-művelt erdők Természetes/őserdők: Definíció szerint ezek az erdők nem megújítható vagyonnak tekinthetők. Sőt, miután ezek az erdők „klimax” állapotban vannak a nettó természetes növedékük zérónak tekinthető. A nem megújítható természeti erőforrások elmélete az mondja, hogy ezen erdők kitermelése mindegy megtisztítja a terepet a másfajta földhasználatra. Habár az Európai Unió országaiban nem fontos, de az egyik legfőbb ok a föld őserdeinek eltűnését tekintve az, hogy a természetes erdőket kiírtják termőföld szerzés céljából. Sarj és más nem-művelt erdők: Ezek azokra az esetekre vonatkoznak, amikor az eredeti, természetes erdőket kitermelik és aztán vagy magára hagyják a területet vagy lényegtelen erdészeti beavatkozást eszközölnek a területen. Ilyen helyeken az erdők természetes felújulása nyer teret, van természetes növedék, de nincs költség. A tulajdonosnak csak az erdő vágásérett korát kell megvárnia a fák kitermeléséhez. Az ESA rendszerében a faanyag nem-termeltként van nyilvántartva, a természetes növedéket pedig nem tekintik kimenetnek (termelési eredménynek). • Telepített/művelt erdők Ezekben az erdőkben vannak költségek: vagy jelen vannak mind a kezdő (telepítési) mind a közbenső (művelési) költségek vagy csak a közbenső költségek, ez utóbbi a természetes felújítás esetében jellemző. Ezeknek az erdőknek az értékét különböző módszerekkel lehet felbecsülni. Egyrészt a múltbeli költségek összegzésével, másrészt a jövőbeni tényleges bevételek jelenértékének meghatározásával. A faanyag termeltként, a természetes növedék pedig figyelembevett kimenetként van nyilvántartva. Értékelés az erdészeti ökonómiában Az erdők értékelése az erdészeti ökonómiában a jelenérték módszeren alapszik. Az erdő értéke kettéoszlik: egyrészt van a faanyagnak értéke, másrészt van a termőterületnek értéke, ahol az erdőállomány áll. Az erdészeti ökonómia főbb eredményeit az alábbiakban összegezzük, különbséget téve a művelt és a nem-művelt erdők között.

41

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége

• Művelt erdők: A költség formula és a hozadéki formula akkor azonos, amikor a diszkont kamatláb megegyezik a belső megtérülés rátájával (belső kamatlábbal). A F AUSTMANN képlet elemzése rávilágít arra, hogy az állomány értéke nem a jelenlegi fakészlettől függ, hanem csak a jövőbeni (vagy múltbeli) bevételektől és költségektől. • Nem művelt erdők: A nem művelt erdőkben nincs erdősítési és nincs közbenső erdőművelési költség sem. Felvetődhet egy probléma, amikor az üres erdőterületek piaci értéke zéró vagy zéró környéki, azaz például nincs alternatív használati lehetőség ezekre a területekre. Problémaként jelentkezik, hogy az értékváltozást hogyan kellene interpretálni, és hogyan kellene a természetes növedéket definiálni és megbecsülni. Az erdővagyon és a hozzá kapcsolódó folyamatok az ESA-ban • Az erdővagyon osztályozása Az IEEAF által elfogadott erdővagyon-osztályozás megközelítőleg követi az ESA osztályozási rendszerét. Az IEEAF rendszere földterületre (mint ingatlan), fára és más erdőhöz kapcsolódó vagyontárgyakra osztja az erdővagyont. A földterület mindig úgy jelentkezik, mint egy nem-termelt vagyontárgy. A fa az termelt vagyontárgy, ha az erdő művelt és nem-termelt, ha az erdő nem-művelt. Más az erdőhöz kapcsolódó vagyontárgyak egyrészt lehetnek megfogható, termelt vagyontárgyak (épületek, utak, erdőgazdálkodásban használt felszerelések), másrészt lehetnek megfogható, nem-termelt vagyontárgyak (vadak, madarak és más élőlények, amelyek az erdőben élnek). Hacsak nincs külön elkülönítve egy piaci tranzakció által vagy egy hivatalos felértékeléssel, az eszközök a föld értékébe ágyazódnak, mint pl.: a vadászati joggal szerzett bevétel is. • A faállomány és földterület különválasztása A földterületnek és a faállománynak nagyon különböző természete van, ami nagyon jól felismerhető az egyes országok könyvviteli rendszereiben. A földterület degradációtól szenvedhet (ami erózió vagy 42

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége légszennyezés miatt jön létre) azáltal csökken a terület produktivitása és általánosságban a földterület gazdasági tevékenységeknek ad helyet. Maga a földterület a termelési folyamatban nem használódik el, ami megmagyarázza, hogy nincs állandó tőkefogyasztás (amortizáció) a földterületre. Az erdőpusztítások során gyakran előfordul, hogy levágják az erdőt azért, hogy más célra használják a területet. A faanyag természete élesen különbözik ettől. A fát először kivágják, aztán vagy a végső fogyasztóhoz kerül (például a tűzifa) vagy egy közbenső fogyasztóhoz (aki például papíripari pépet termel). Ebben az esetben a faanyag értéke beleágyazódik a termék értékébe és így a faanyagnak az értéke nem jelenik meg. • Termelt és nem-termelt faállomány Amikor a faállomány „termelt”, akkor készletként van nyilvántartva, mivel egyetlen egyszer, a letermeléskor produkál terméket. Pontosabban a letermelés vagy vágásérettként való eladás időpontjáig a művelt faállomány egy specifikus címszó alatt szerepel: „folyamatban lévő termelés művelt eszközökön (félkész-termék)”. A természetes növedék - ami kibocsátást jelent – megnöveli a faállomány értékét, mint „a folyamatban lévő termelés bővülése”. A termeléskor vagy termelésre való értékesítéskor a faállomány értéke csökken a „befejezett termékekhez való átvitel” értékével. Amikor a faállomány „nem-termelt”-ként van nyilvántartva, akkor a faanyag egy speciális eszközkategória alá esik, ami nem is készlet és nem is állóeszköz. A természetes növedék – ami nem jelent „kibocsátást” –, de volumenváltozásokat okoz, megnöveli a faállomány értékét. A kitermeléskor vagy értékesítéskor a faállomány értékének csökkenése kimerülésként jelentkezik. Az erdővagyon értékelése és a hozzá kapcsolódó folyamatok az ESA-ban • Értékelési alapelvek Az ESA rendszerében egy eszköz értéke abból a gazdasági haszon értékéből származik, amely az eszköz használatából vagy tartásából ered. Az utóbbi esetben az érték az ár alapján adódik, amit most vagy később a vagyontárgy eladásakor kapnánk. Általánosságban az ESA előnyben részesíti a piaci értékelést. Az ESA világossá teszi, hogy „pénzügyi tranz43

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége akcióknál, készpénz-követeléseknél és kötelezettségek nyilvántartásánál a keresett érték rendelkezésre áll. A legtöbb egyéb esetben az értékelési eljárás során a hasonló áruk, szolgáltatások és eszközök piaci árát kell alkalmazni. Ezt módszert alkalmazzák pl a barter üzleteknél és a tulajdonos által lakott lakásoknál. Amikor az analóg termékek piaci ára nem áll rendelkezésre pl.: kormányzati nem-piaci szolgáltatások esetén, az értékelést a termelési költségek alapján kellene elvégezni. Ha az értékelés az utóbbi két módszer egyikével sem lehetséges, a forgalom és a készletek értékelését a várható jövőbeni bevételek diszkontált jelen értékével lehet elvégezni. A nagy bizonytalanság miatt, ez a módszer csak a legutolsó esetben ajánlott.” Az ESA tisztázza, hogy „a piacon megfigyelt árakon vagy az ezekből származó becsléseken vagy a viselt költségeken felül a valós árakat meglehetne kapni: (a) felértékelés + (beszerzések-elidegenítés) (b) a jövőbeni bevételek jelenértékének a meghatározásával.” Bizonyos eszközkategóriákra az ESA azt mondja, hogy „…olyan eszközök esetén, ahol a bevételek (…) késnek (mint pl. a fa esetén) (…) egy olyan diszkont kamatlábat kell használni, amit a várt jövőbeni bevételek jelenértéke alapján számolnak ki. A kamatlábat hasonló típusú eszközök tranzakciójának figyelembevételével kellene származtatni (…) és nem egy általános kamatlábat használni.” Az ESA megállapítja, hogy „ a faállomány úgy van értékelve, hogy a jövőbeni faeladást diszkontálják a jelen árakra, miután levonták a véghasználatig felmerült költségeket.” • Erdőhöz kapcsolódó értékelési folyamatok az ESA-ban Nem művelt erdők: természetes növedék és kimerülés-kihasználás Amikor egy „nem-művelt” erdőről beszélünk, a faállomány értékét az alábbi hatások befolyásolhatják: természetes növedék, kimerülés-kihasználás, katasztrofális veszteségek, holding nyereségek és veszteségek stb. Őserdők: Ugyan Európában nem fontos ez a terület, de néhány természetes őserdő miatt, amelyek védettek mégis érdemes megvizsgálni ezt az esetet is. Amikor kormányok vagy környezetvédelmi magánintézmények megvásárolnak erdőterületeket azért, hogy azokat véde44

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége lemben részesítsék vagy csak ha egyszerűen egy hivatalos felértékelésről van szó, ezeknek a területeknek is értéket kell adni. Nem-művelt erdők: a természetes növedék értékelése: A sarj, nemművelt erdőknek nincs más költségük a területük költségén kívül. Vágásérettségük előtt a faanyag értéke az összegyűlt földjáradék alapján adódik. A természetes növedék értéke redukálódik (a föld és faállomány által megtestesített) tőke alternatív költségszintjére (opportunity cost). Művelt erdők: a természetes növedék és a fakitermelés Művelt erdők esetén a faanyagot „félkész-termékek készleteként” azonosítják. Ezeknek az értéke készletnövekedés (itt a hatótényező a természetes növedék) és készletcsökkenés (ez csökkenhet a fakitermeléssel vagy azzal, hogy átkerül a befejezett termékekhez) vagy más folyamatok révén változik. A félkész-termékek növekedése a befejezett termékek jelenlegi becsült alapárainak bizonyos százalékában van értékelve. A félkész-termékek csökkenése késztermékké való nyilvánításukkor a késztermékek jelenlegi alapárai alapján vannak értékelve. Természetes növedék: A Nemzeti számlák rendszere (SNA) a 6.77 §-ban leírja: „feltéve, hogy a végtermék alapára a termelési időszak alatt változatlan marad a felkész-termék az adott időszakra vonatkozó növekedési értékét megkapjuk, ha az alapárat megszorozzuk az adott időszak alatt fellépő költségek és a teljes termelési költség hányadosával, más szavakkal a végső kibocsátás értéke a különböző időszakokban úgy oszlik el, mint ahogy a termelés a költségek megjelenéséhez viszonyul.” Abban az esetben, amikor a „teljes termelési költség” tartalmazza a vagyon megtérülését, ez az értékelés akkor feleltethető meg a nettó jelen érték módszerrel mihelyst a belső megtérülési rátát diszkont rátaként választjuk meg. Fakitermelés: A nettó fakitermelés értéke a tőértékkel egyezik meg, ami az erdőből kikerülő faanyag értékét jelenti. Ugyan ez koncepcionálisan egyszerű, de a fakitermelés értékének meghatározása kissé bonyolult is lehet, mivel a tőérték (az az érték, amikor még áll az állomány) nem mindig áll rendelkezésre. A legtöbb esetben a fakitermelés értéke úgy számítandó, hogy a fakitermelés eredményeként kapott faanyag értékéből levonjuk a fakitermelés költségeit. Viszont a faki45

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége termelés költségeinek magában kellene foglalni az összes költséget – beleértve a tőkeköltségeket is pl.: a fakitermelési amortizáció –, ezért a fakitermelési (logging) költségek megállapítása bonyolult. Bizonyos esetekben a fakitermelés költségeit és az erdészeti költségeket (ez szükséges a természetes növedék értékeléséhez) azonos időpontban kell meghatározni, mivel ezek a költségek általában teljes költségként ismertek, pl.: az erdészeti gazdasági mérlegből tudhatók meg. Más folyamatok A természetes növedék és a fakitermelés mellett számos egyéb hatás is befolyásolja a nyitó faállomány értékét. Katasztrófa veszteségek: A katasztrófa veszteségek értékét úgy kapjuk meg, ha a faállomány katasztrófa előtti jelenértékének és a faállomány katasztrófát követő azonnali értékének a különbségét vesszük. Ez a kalkuláció a jelenérték gyakorlati alkalmazásától függ. Egyéb folyamatok: változások a használatban, a státuszban és az osztályozásban: A faállomány értékére egyéb használatbeli vagy státuszbeli változások is hatnak, pl. amikor egy erdő védett, ott tilos a fakitermelés. Ebben az esetben a faállomány értéke lecsökken zéróra. Azonban figyelembe vehető, hogy ilyenkor a faállomány értéke egy új típusú vagyontárgyba megy át, hasonlóan a történelmi emlékművekhez. Holding nyereségek és veszteségek: Ezen nyereségek és veszteségek adódnak a nyitó és zárómérleg közötti faárban bekövetkezett változásokból, az erdészeti költségekből és a diszkont rátából. Amikor a nettó jelen érték módszert használjuk a faállomány értéke a fakitermelések kiterjedésére vonatkozó feltételezésektől is függ. Ezek a feltételezések eltérhetnek az aktuális fakitermeléstől. Ebben az esetben e különbségek hatása a faállomány értékén úgy kell, hogy kimutatva legyen, mint egyéb változások a volumenben.

46

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 6. táblázat: ESA mérlegek az erdővagyon elemeire a földterületekre

ESA mérleg és felhalmozási számla a „termelt” faanyagra a „nem termelt” faanyagra

Nyitómérleg A földterület értéke A fa készletének értéke A „nem-termelt” faállomány az időszak kezdetén az időszak kezdetén értéke az időszak kezdetén Tőkeszámla ügyletek Beszerzés Ez a tényező Készletváltozás A készletBeszerzés Ez a tényező mínusz csak az ok változások mínusz csak az bekövetkezelidegenítés. intézményi elidegenítés intézményi szektorban hetnek a szektorban érinti a természetes érinti a mérleget, növedék, mérleget, a a gazdaság a kitermelés és gazdaság egészét tekintve az eladás miatt. egészét tekintve ennek az értéke ennek az értéke zéró. zéró. Földérték A fejlesztés FélkészA természetes bővítése. értéke és a termékek növedék úgy tulajdonjog bővülése. jelentkezik, mint az erdészeti átszállása a földterületre. tevékenység outputja. Állandó Az állóeszköKivét a félkész- Befejezett zökre kerül, ami termékek termékekhez tőkefelhasználás. a továbbiakban készletéből. való átvitel: hozzáadódik a kitermeléskor föld értékéhez. vagy kitermelésre való értékesítéskor áll fenn. Egyéb változások az aktív számlák volumenében A földterület A földterület A „nem-termelt” Lefedi a gazdasági értékének a faanyag „nem-termelt” bővülése. bővülését gazdasági faanyag jelenti, ami a megjelenése. értékének a terület gazdanövekedését, sági hasznosíamikor az tásának váltokitermelhetővé zásából adódik válik. (pl.: erdőből A „nem-termelt” Ez megegyezik beépített terület a „nem-termelt” faanyag lesz). természetes faanyag értékénövedéke. nek a növekedésével, amit a természetes növedék idéz elő.

47

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 6. táblázat folyt.: ESA mérlegek az erdővagyon elemeire ESA mérleg és felhalmozási számla

a földterületekre

a „termelt” faanyagra

a „nem termelt” faanyagra

Egyéb gazdasági leértékelődés Ez lefedi a földterület értékének redukcióját (pl.: gazdasági tevékenységek során bekövetkező degradáció) és a gazdasági használatban bekövetkező változásokat (pl: mezőgazdaságról való áttérést közösségi használatra).

A földterület értékének csökkenése természeti katasztrófa vagy toxikus anyagok következtében.

Lefedi a „nem-termelt” faanyag értékének a csökkenését olyan esetekben, amikor a faanyag kitermelhetetlenné válik, pl.: a faanyag minősége levegőszennyezés miatt degradálódik. A „nem-termelt” Ez megegyezik faanyag a „nem-termelt” csökkenése. faanyag értékének a csökkenésével, amit a fakitermelés idéz elő. Katasztrofális veszteségek Lefedi a faállomány értékének csökkenését, ami természeti katasztrófa stb. miatt jön létre.

Lefedi a faállomány értékének csökkenését, ami természeti katasztrófa stb. miatt jön létre.

Kompenzálatlan lefoglalás Ez lefedi a terület mindennemű Ez lefedi a faanyag mindennemű Ez lefedi a „nem-termelt” kompenzáció nélküli elkobzását. kompenzáció nélküli elkobzását. faanyag mindennemű kompenzáció nélküli elkobzását. Egyéb volumenváltozások a Egyéb volumenváltozások a Egyéb volumenváltozások a földterületben. „termelt” faanyagban. „termelt” faanyagban. Lefedi az összes egyéb volumenváltozást

Változások a szektor osztályozásában és struktúrájában Csak a szektor mérlegére Csak a szektor mérlegére Csak a szektor mérlegére vonatkozik és lefedi a vonatkozik és lefedi a vonatkozik és lefedi a változásokat a földtulajdonos változásokat a „termelt” faanyag változásokat a „nem-termelt” osztályozásában. tulajdonosának faanyag tulajdonosának osztályozásában. osztályozásában. Egyéb változások az eszközök osztályozásában A „nem-termelt” faanyag Csak a földterület A faanyag osztályozásában osztályozásában bekövetkezett bekövetkezett változásokra osztályozásában bekövetkezett változásokra vonatkozik: lefedi a vonatkozik (például a gazdasági változásokra vonatkozik (például változásokat a földhasználatban kategóriából átkerül a nema gazdasági kategóriából átkerül ugyanazzal az abszolút értékkel, gazdasági kategóriába a nem-gazdasági kategóriába amellyel mindkét könyvelési ugyanazzal az abszolút értékkel, ugyanazzal az abszolút értékkel, helyen fel van véve. amellyel a másik könyvelési amellyel mindkét könyvelési helyen fel volt véve. helyen fel van véve.

48

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 6. táblázat folyt.: ESA mérlegek az erdővagyon elemeire ESA mérleg és felhalmozási számla

a földterületekre

a „termelt” faanyagra

a „nem termelt” faanyagra

Egyéb gazdasági leértékelődés Névleges holding nyereségek / veszteségek.

Felértékelési számla Névleges A haszon értéke holding felszaporodik a nyereségek / faanyag veszteségek. tulajdonosánál az árban bekövetkezett változások miatt vagy még generálisabban hosszabb idő alatt a pénzügyi felértékelődés miatt.

A haszon értéke felszaporodik a földtulajdonosnál az árban bekövetkezett változások miatt vagy még generálisabban hosszabb idő alatt a pénzügyi felértékelődés miatt.

Záró mérleg A ”termelt” faállomány készletének értéke az időszak végén.

A földterület értéke az időszak végén.

Névleges holding nyereségek/ve szteségek.

A haszon értéke felszaporodik a „nem-termelt” faanyag tulajdonosánál az árban bekövetkezett változások miatt vagy még generálisabban hosszabb idő alatt a pénzügyi felértékelődés miatt.

A „nem-termelt” faállomány értéke az időszak végén.

7. táblázat: Erdőgazdálkodás jellege szerinti erdőállomány – fakészlet értékek

ESA – Európai (nemzeti) számlák rendszere – gazdasági haszon Cél a

FAELLÁTÁS

Nem cél a

Nem művelt TerméVédő erdők szetes (őserdők) Nem megújítA terméKorlátozott ható Növedék Részben szetes termelés, Termelt klimax növedék természetes termelt (naturális) erdők, nem termék növedék Növedék nincs ErdőCsökkentett Nincs erdőVan erdőNincs erdő- Van erdőfelújítás és erdőfelújítási és felújítási és felújítási és felújítási és erdőművefelújítási és csökkentett erdőműveerdőműve- erdőművelés erdőműve- erdőművelési ktg. lési ktg. lési ktg. költsége lési ktg. lési ktg Készlet Készlet Nem termelt Nem termelt Faanyag „félkész „félkész Speciális Speciális 0 érték termék” termék” eszköz eszköz Hozam – 0 Ökonómiai Van Van Van 0 Nem jövehaszon delmező Erdőgazdálkodás jellege

Művelt (Mesterséges)

Művelt (Természetes)

Nem – művelt Sarj

FAELLÁTÁS

Erdő rezervátum

Védelmi erdők Védett erdők

Nincs, ill. Csökkenő csökkenő növedék, természetes Értéknövedék vesztés Nincs erdő- Lehet erdőfelújítási és felújítási és erdőműve- erdőművelési ktg. lési ktg. 0

0

0 Kutatási haszon

0 Nincs jövedelem

Forrás: Eurostat 2000

49

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 3.2. Az erdővagyon pénzbeli értékelése a naturáliákra épül A monetáris értékelés: • Az erdőállományi (stock) változók (elsősorban a faállomány területi és élőfakészleti adatai) mellett a forgalmi (flow) folyamatok (elsősorban a növedék, valamint a használat és a művelés területi és élőfakészleti adatai) fontosságát és kapcsolatát hangsúlyozza. • Az erdőgazdálkodás naturális viszonyaira épül, azokat értelmezésében kiszélesíti, a társadalmi és gazdasági folyamatokba illeszti. • Segíti a szemléletváltozást, az erdővagyon-gazdálkodást, a vagyonérdekeltséget A lassan és a gyorsan növő fafajok közötti különbség változása jól érzékelhető, ha az állapot jellemzők (erdőterület, élőfakészlet) mellett a folyamatjellemzőket (pl. a véghasználatnál) is számba vesszük, ábrázoljuk. 8. táblázat: A fafajsoros értékek az erdőgazdálkodási jellemzőkben Élőfa- FolyóFakitermelési Véghasználat készlet növedék lehetőség Fafaj Ezer ha Millió m3 Ezer m3 Ezer m3 Ezer ha Ezer m3 Ezer ha Tölgy 352 82,8 2 455 1 596 4,5 747 1,99 Bükk 103 39,1 878 759 1,3 461 0,96 Csertölgy 189 42,5 946 1 336 4,1 710 2,48 Egyéb keménylomb 172 32,2 952 678 2,5 230 1,42 Akác 352 39,2 2 472 2 385 11,7 1 143 6,23 Nyár 158 21,0 1 282 1 438 6,3 1 105 5,41 Egyéb lágylomb 93 18,9 771 494 1,7 166 1,00 Fenyő 239 49,6 1 955 502 1,5 300 0,84 Összesen 1658 352,2 11 711 9 190 33,6 4 862 20,32 Terület

50

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 100% 90%

Fenyő

80%

Egyéb lágylomb

70%

Nyár

60% 50%

Akác

40%

Egyéb keménylomb

30%

Cser

20%

Bükk

10% 0%

Tölgy Terület (ha)

ÉlőfaFolyó FakiFaki- Véghasz- Véghaszkészlet növedék termelés termelés nálat nálat 3 3 3 3 (m ) (m ) (m ) (ha) (m ) (ha)

8. ábra. Fafajarányok az erdők állományi és forgalmi jellemzőinél

40 Erdő30 terület & Véghasz- 20 nálati terület 10

%0 Élőfakészlet -10 & Véghasz- -20 nálati fatérfogat

Tölgy

ET EK

Csertölgy

Bükk

VT VF

ET EK

VT VF

ET EK

VT VF

Akác

ET EK

VT VF

Nyár

ET EK

VT VF

Egyéb lombos

ET EK

VT VF

Fenyő

ET EK

VT VF

-30 Állami ET: Erdőterület VT: Véghasználati terület

Magán

State

Private

ÉK: Élőfakészlet VF: Véghasználati fatérfogat

9. ábra: A véghasználat megoszlása az erdőterülethez és az élőfakészlethez viszonyítva

51

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége A fakitermelési és az erdőfelújítási naturális adatokból megállapítható, hogy a mennyiségi viszonyokat a rövid vágáskorú állományokban (akác, egyéb lágylombos) folyó erdőgazdálkodás határozza meg, amelyeknél a kitermelhető fatérfogat és a finanszírozásba bevont árbevétel lényegesen alacsonyabb a hosszú vágáskorú állományokénál (9. ábra). Hasonló módszerrel elemezzük és értékeljük a rendeltetésbeli eltéréseket, amelyhez a Gödöllői dombság viszonyait mutatjuk be (százalékos megoszlás): a különleges rendeltetésű területeken lévő akác állományok naturális adataiból már következtethetünk az intézkedések, korlátozások gazdasági súlyára (10. ábra). 70 60

ErdőErdőterület terület% &% Véghasználati & Véghaszterület % nálati terület

%

Tölgy-B EKL ke- Csertölgy CS Tölgy – Egyéb ménylomb Bükk

%

NNY Nemes nyár

ELL Egyéb lágylomb

F Fenyő

50 40 30 20 10 0

Élőfakészlet Élőfakészlet % % & & Folyónövedék % Folyónövedék

A Akác

-10

ET

VT

ÉK

FN

-20 -30 -40 -50

Faanyagtermelési Faanyagtermelési rendeltetésű rendeltetésű

Különleges Különleges rendeltetésű rendeltetésű

VT: Véghasználati terület ET: ErdőterületET: Erdőterület VT: Véghasználati terület ÉK: Élőfakészlet FN: Folyónövedék ÉK: Élőfakészlet FN Folyónövedék

10. ábra: A fafajarányok az erdők állományi és forgalmi jellemzőinél

3.3. A monetáris értékelés összekapcsolja a naturális és a jogi szabályozást Az erdő fogalmának ökológiai, jogi és ökonómiai definiálása a megközelítés eltéréséből fakadóan különböző. A számvitelben is a gazdálkodói vagyon megítélésénél az "erdő" eszköz elemekből történő felépítése a szokásos (9. táblázat). 52

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 9. táblázat: Az erdővagyon számviteli értelmezése V E

r

d

Nem termék Élőhely, vad termelés Vadgazdálkodás Társ. véd. szolgált. Vadászat

a

g

y

o

n Ültetvény

ő Erdőföld + Élőfa-készlet

Termőföld

Faállomány

A vagyon számviteli kezelése Nem piaci kategória Számvitelben nem kezelt

Könyv szerinti bruttó érték változatlan Értékcsökkenés, értékcsökkenési leírás nincs

Egyéb eszköz

Értékhelyesbítés, értékvesztés (terven felüli értékcsökkenés)

Az "erdő" önállóan nevesített számviteli kategória, másoktól (földterület, ültetvény) vagy ezek kombinációjától különbözik, speciális vagyontárgy (tárgyi eszköz, ingatlan). A tulajdonosi-kezelői, használói viszonyok átalakulásának legfontosabb szervezeti következménye az erdőtulajdonos, az erdőkezelő (erdőgazdálkodó) és az erdészeti tevékenységet végrehajtó (kivitelező) szervezetek, gazdálkodók elkülönülése (10. táblázat). 10. táblázat: Az erdővagyon-gazdálkodás szervezeti struktúrája S ZERVEZETI

EGYSÉG

1. Erdő tulajdonos 2. Erdővagyonkezelő, Erdőgazdálkodó, Erdőhaszonbérlő 3. Tevékenységvégrehajtó, Szolgáltató

VAGYON és

TEVÉKENYSÉGEK Föld; Erdőföld Erdővagyon Vagyonkezelésbe adás Kezelésbe vont erdővagyon Erdővagyon-gazdálkodás Gépek Erdőművelés - Fakitermelés

Üzem, gépek Fafeldolgozás, kereskedelem, Egyéb tevékenység

A szervezeti tagolásnak megfelelően alakul a gazdálkodók vagyoni és jövedelmi helyzetét jellemző számviteli beszámoló. A nagyságrendek érzékeltetésére az állami tulajdonú erdőre hivatkozunk, és az állami tulajdonú erdőre, erdőgazdálkodásra rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy mind a vagyoni helyzetben, mind a jövedelmezőségben jelentősek a szervezetek közötti különbségek. 53

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 11. táblázat: Az erdő tulajdonos, az erdővagyon-kezelő és az erdészeti tevékenység végrehajtó szervezetek vagyoni és jövedelmezőségi helyzete Erdőtulajdonos

Erdővagyonkezelő

Erdészeti szolgáltató

(Nagyságrend)

Vagyoni helyzet

eszközérték több száz Mrd Ft

–

–

Üzemeltetői befekt. eszk.

–

több tíz Mrd Ft

több Mrd Ft

Saját és vásárolt készletek

–

tíz Mrd Ft

–

Erdővagyon

(Nagyságrend)

Jövedelmezőségi helyzet Árbevétel

vagyonkezelői díj száz M Ft

több tíz Mrd Ft

Ráfordítás

–

több tíz Mrd Ft

Eredmény

–

kb. egy Mrd Ft

szolgáltatási díj több Mrd Ft kb. a szolgáltatási díj több Mrd Ft elenyésző

A végrehajtó szervezetek saját eszköz állománya minimális, ellátásuk, fejlesztésük problematikus. A vállalkozási díjat jelentősen befolyásolja a vagyonkezelő rendelkezésére álló fahozam piaci értéke. Az üzemeltetői befektetett eszközök (épület, gép stb.) fedezete a részvénytársaságoknál képződik. A magánerdő tulajdonosok esetében a személyi és a vállalkozói erdővagyon alig különül el. Bevételeik a saját felhasználás révén, ráfordításaik a saját munka miatt csak töredékkel jelennek meg a gazdasági beszámolókban. 12. táblázat: A számviteli beszámoló fő sémája (az erdészetileg is lényeges elemekkel) Eszközök A. Befektetett e. - Tárgyi e. B. Forgó e. - Készletek - Követelések - Értékpap., Pénze. C. Aktív időb. elhat.

54

Mérleg Források D. Saját tőke - Jegyzett tőke - Tartalékok - Mérleg sz. eredmény E. Céltartalékok F. Kötelezettségek G. Passzív időb. elhat.

Eredménykimutatás Költség, ráfordítás Hozam, árbevétel A. Üzemi eredmény B. Pénzügyi műveletek eredmény C. Szokásos vállalk. eredmény D. Rendkívüli eredmény E. Adózás előtti eredmény F. Adózott eredmény G. Mérleg szerinti eredmény

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége A számviteli logika és technika biztosítja, hogy a vázolt négy oszlopos könyvvezetési rendszerben a mérlegnél és az eredménykimutatásnál megjelenő mérleg szerinti eredmény megegyezik. Ezt az eredménykimutatási tételek változásához kapcsolódó eszköz-forrás mérlegelemekre ható változtatás oldja meg. A számvitel lehetőségei az erdővagyon-érték megjelenítésében szerények, ezért jelenleg a vagyonérdekeltségű erdőgazdálkodás vizsgálata szempontjából a kiemelt vagyonváltozások számviteli nyilvántartásával sem rendelkezünk. A számvitelben rögzíthető naturálisan és értékben kimutatott adatok a magyarországi általános erdészeti viszonyok között csak megalapozó kutatás révén állíthatók elő, amely az erdővagyongazdálkodás korszerűsítésének egyik fontos területe, feltétele. Az erdőgazdálkodás mint "erdőgazdálkodási termelés és szolgáltatás" gazdasági tevékenység, amely a részmunkafolyamatok, üzemági tevékenységek (erdőtelepítés, erdőfelújítás, erdőnevelés, fakitermelés, vadgazdálkodás, erdészeti melléktermék termelés, erdészeti szolgáltatás) összefoglalója. Az erdő bázisán folyó erdőgazdálkodási termelés eredménye az "erdészeti termék". A hozamok és a ráfordítások az erdő számviteli értékére nem hatnak, a termék termeléséhez kapcsolódnak. Az "erdő" és az "erdőgazdálkodási termelés terméke (erdészeti termék)" számvitelileg eltérő fogalmak. Az eredménykimutatásban az árbevétel és a ráfordítás, illetve az erdészeti finanszírozási módszer speciális elemei jelentkeznek: Van új A hozamok és a ráfordítások az erdő számviteli értékére nem hatnak, a termék termeléséhez kapcsolódnak. Az eredménykimutatásban tehát az árbevétel és a ráfordítás elemek jelentkeznek, pedig az erdővagyon változás hatása jelentős lehet, de külön számítás, értékelés nélkül mértéke nem állapítható meg (12. táblázat). Az erdőgazdálkodást kívülről jelentős hozamcsökkentések és költségtöbbletek terhelik. Az alig rentábilis fatermesztés mellett megjelenő sokrétű szolgáltatások biztosításához finanszírozás szükséges. Az erdészet a 20%-os területaránya ellenére az agrárgazdasági támogatásokból csupán néhány %-kal részesedett, azt is az erdőtelepítés uralja. 55

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 3.4. A monetáris értékelés az erdészeti ökonómia eredményeit beépíti, azt pozitívan serkenti (SFH, Bevétel és jövedelem felosztása, gazdálkodás racionalizálása) Az erdészeti ökonómia egyéb területei az erdővagyon direkt meghatározása helyett az erdőgazdálkodás ökonómiai folyamainak vizsgálatával segíti a hozam és ráfordítás területek kimunkálását. A mérlegszerinti eredménytől a korrigált erdészeti üzem eredményéig Az éves mérlegszerinti eredmény a számvitel szabályai szerint megegyezik az eredménykimutatásban és a mérlegben. Az általános számvitel azonban az "erdő" vagyon éves változásait nem kezeli, így az erdészeti eredmény levezetéséhez kalkulációval, a vagyon- és időkorrekciós tételek számbavételével juthatunk. (A részletes számítási anyag mellőzésével ezer hektárra számított példa segítségével). A Pénzügyi könyvvitel (vállalkozói számvitel) Ezer Euro 153,5 1. Az eredménykimutatás és a mérleg - mérleg szerinti eredménye Hozam (bevétel) többlet a ráfordítással (kiadással) szemben (vagyon növekedés, ill. csökkenés; megjegyzés: azonban ERDŐ nélkül) 117,1 2. Eredménykimutatás szerinti - üzemi eredmény (a pénzügyi eredménytől és a rendkívüli eredménytől elkülönítve) 1 23,2 3. Az erdőgazdálkodás üzemági eredménye Az egyes üzemágak üzemi eredményéből: erdészet, fűrészipar, mezőgazdaság, vadászat, egyéb földhasznosítás, szolgáltatás (piaci), infrastrukturális szolgáltatás (nem piaci), költséghely-számítás (üzemi számlák) B Üzemi könyvvitel (kalkuláció) Különféle átértékelések és kalkulációs tételek (+384) 84,8 4. A tényleges fakitermelés eredménye, üzemi elszámolás a kalkulációs kamatköltségek beszámításával (326) 42,9 5. A tartamos gazdálkodást szolgáló üzemterv szerint kitermelhető, vágásérett fatermelés eredménye, az elméleti kitermelés elemzése, költségviselők szerinti számítás) → Erdővagyonváltozás 1:

6. A vágásérett fakitermelési lehetőség végrehajtásának részletezése fafaj, használati mód és a használat helye szerint (Terv - tény összevetés)

Erdővagyonváltozás 2:

7. Erdőművelési előírások végrehajtásának részletezése Többletráfordítás, illetve ráfodításhiány (pótlólagos szolgáltatásnyújtás, ill. az azzal való felhagyás) (Terv - tény összevetés)

56

Erdővagyonváltozás 3:

- 41,9

- 18,7

-10,7

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége Az erdő állapotának változása az üzleti évben (bázis: részterületek erdőleltára - szúrópróbás ellenőrzés) 8. Erdősítések és az erdőműveléssel érintett területek állapotában bekövetkezett változások (sikeresség, növedék; a gyérítés minősége; károk a visszamaradó állományban) Természeti új károk, vadkárok, 9. elmaradó haszon Erdővagyonváltozás 4: Az erdészeti üzem tényleges üzemi eredménye

C

-0, 1 - 3,0 10,5

Az eredményt a továbbiakban még módosítják: D A vágásérett fakitermelés eredménye - hosszú távú teljesítmény kihasználtság 10 A kitermelhető mennyiség értéke hosszabbtávú átlag viszonylatában A teljesítménykapacitás hosszútávú változása (+2%)

100

A tízéves periódusra megállapított tartamosságot szolgáló kitermelhető mennyiség a hosszú távon kivágható mennyiségviszonya megfelelő, így vagyonvesztés nincs. Egyidejűleg azonban a tartalékkészlet és a teljesítmény kapacitás javítására törekednek, amelyből a kitermelt érték (a pénzügyi fedezeti hozzájárulás) hosszú távú javítása származik, hogy a készlet- és vagyonleépülés a folyó erdőrendezési periódusban, értékben a hosszútávú teljesítményjavítás által több, mint kiegyenlítődik. A vagyonban bekövetkező +0,5%-os változás évente és hektáronként 100 ATS-t jelent Az erdészeti üzem tényleges üzemi eredménye E Infrastrukturális teljesítmények (nem piaci hozamok) 11 Üzemgazdasági értékelés (kártérítési igény, kártalanítás) a) Többletráfordítások (fizetési) (lásd 3. pontot is) 20 beleértve az általános költségeket is (4%) b) Hozam csökkenések (kalkulációs elmaradó haszon költsége) 40 Erdészeti üzemek üzemi eredménye (beleértve az infrastrukturális szolgáltatásokat is) 12 Nemzetgazdasági – szociális érték A társadalmi-szociális értékelés különböző módszerei ismertek, de a szerző a példában számszerű értékeket nem szerepeltetett, így konkrét érték nélküli a környezethez alkalmazkodó erdészeti üzem üzemi eredménye is. A védelmet szolgáló (vadpatak- és lavinaszabályozás) objektumok, rekreáçiós berendezések, a betegség alakulása, a kártalanítás stb. alternatív költségei A fogyasztó haszna Eltérő módszerek a fizetési hajlam mérésére (lásd Merlo, 1995) A környezet igénybevétele az erdőgazdálkodás által Negatív hatások, értékcsökkenés (túlhasználat, ápolási hiányosságok, nem természetbarát erdőművelés, útépítés, károk, rizikó stb.) A környezethez alkalmazkodó erdészeti üzem üzemi eredménye

20,5

26,5

kkk zzz -xx uuu

57

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége Az erdővagyon változásának bevonása az eredményszámításba az erdészeti számviteli szakemberek egyik kiemelt kutatási témájává vált. Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) számítás az erdőgazdálkodásban A Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) egy termék adott időszaki bevételeinek és a termék előállításához felmerült közvetlen költségeknek a különbözete. Egy vállalkozás teljes fedezettermelése a termelt termékek fedezeti hozzájárulásainak összegeként adódik, amely összeg szolgál az általános költségek fedezésére, és ez tartalmazza a nyereséget is. Az SFH értékek fajlagos értékek, az egyes termékekre jellemző egységekre: növénytermesztésben leggyakrabban 1 ha-ra, állattenyésztésben 1 db-ra vetítve határozzák meg. Az SFH eredeti szerepe a mezőgazdasági vállalkozások méret és típus szerinti osztályozása, amit Magyarország és Lengyelország támogatási jogosultsági kritériumként is felhasznál mint az Európai Unió által elfogadott életképességi kritérium. Az erdőgazdálkodási SFH számításának legnagyobb bizonytalanságát az okozza, hogy az EU osztályozásaiban nem szerepel az erdőgazdálkodás mint tevékenység, hasonlóan például az energia fűhöz. Emiatt a kiválasztandó számítási eljárást alapvetően az fogja befolyásolni, hogy az erdőgazdálkodási SFH értékek milyen célokra kerülnek felhasználásra. A számítási módok közötti választás általános szempontjai: • A számítás tükrözze a valóságot abban az értelemben, hogy az SFH egy fedezeti hányad, amely nem elméleti lehetőségekre, hanem tényleges teljesítményre kell, hogy alapuljon. • Az SFH számítása ésszerűen egyszerű legyen, • Mekkora aggregálási szint szükséges mind földrajzi értelemben, mind pedig az ágazatok (termékek) megkülönböztetésében. (Régiók - országos adatok, fafaj, korosztály, üzemosztály stb.) Három lehetséges számítási módot vázolunk fel:

58

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 1) Teljes termelési ciklus átlagfedezete (normál SFH) Az SFH kiszámítható egy termelési ciklus átlagfedezeteként, amikor azt kapnánk eredményül, hogy egy adott erdőterület (erdőrész) a termelési ciklus egésze során mekkora átlagos fedezetet biztosít. Az erdészeti szakirodalomban ez egy ismert fogalom, tartalmilag hasonló az erdő egy vágásfordulóra számított korszaki jövedelméhez (eltekintve most attól, hogy egyik a fedezetre, másik a jövedelemre vonatkozik). A termelési ciklust egy egységként kezelő SFH jól alkalmazható a különböző földhasznosítási formák, vagy az erdőtípusok fedezettermelő képességének összehasonlítására. (Ehhez hasonló korábbi példa a föld aranykorona (Ak) értéke, amit minden termőterületre kiszámoltak. Lényegében ennek a rendszernek az újra-számítása és a jelenlegi hozam/fedezet/jövedelem elszámolási eljárások szerinti újraértelmezése lenne). A fenti értelmezésben készülő SFH esetén először számba kell venni, hogy a termelési ciklus során milyen bevételekkel lehet számolni, és milyen közvetlen költségek merülnek fel. Az egyes bevételeket és költségeket az időtényező figyelembevételével azonos időpontra át kell számítani, és az így kiszámított értéket az annuitás módszerével el kell osztani a termelési ciklus éveire. Számításának alapja az erdőterület, ezért alkalmazásához a hozamlehetőségeket középpontba állító erdőtipizálásra van szükség. amely figyelembe veszi a fafajt, a termőhelyi osztályt és az állomány minőséget, vagy annak indikátorát. Az így kialakított kategóriák mindegyikére meg kell. Nagy hátrány ugyanakkor, hogy a kapott eredmény nem feltétlenül egy – az adott időszakban - elérhető eredmény, ilyen módon a valóságos fedezettermelésről nem ad megközelítő információt sem. Továbbá nagy gondot okoz az időtényező figyelembevétele. Tekintettel a több évtizedes termelési ciklusra, a diszkontálás és az annuitás számítás jelentősen befolyásolja a végső eredményeket egyrészt a választott termelési ciklus hosszán, másrészt az alkalmazott kamatlábon keresztül.

59

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége 2) A termelési ciklus szakaszainak átlagfedezete A fatermelési ciklus szakaszai a fedezettermelés szempontjából: • Erdőtelepítés és erdőfelújítás Az erdőtelepítés beruházás, amely bevételeket önmagában nem szolgáltat, azonban az SFH számítás szabályai szerint a telepítési (közte a jövedelempótló) támogatásokat figyelembe kell venni. Erdőfelújítási fázis a fakitermeléshez kapcsolódik, azt követi. A véghasználati fakitermelés árbevételét követik az erdőfelújítás során felmerülő költségek. A fatermelési ciklus első szakasza nem rendelkezik fedezettermelő képességgel, és az ebben az időszakban felmerülő költségeket a véghasználatok SFH értékében vesszük figyelembe. • Tisztítások és törzskiválasztó gyérítések időszaka A tisztítási időszak bár fakitermeléssel jár, lényeges fahozamot nem biztosít. A törzskiválasztó gyérítések a tisztításoknál mindenképpen nagyobb fahozamot biztosítanak, és kemény lombos fafajok esetén a kikerülő faanyag tűzfaként értékesíthető. Mind a tisztítások, mind a törzskiválasztó gyérítések modelltáblák szerint elvégzendő feladatok, ugyanakkor gyakorlati tapasztalatok azt támasztják alá, hogy ezen tevékenységek akkor kerülnek elvégzésre, amikor a kikerülő faanyag értéke fedezi a művelet költségeit. Mivel ezen műveletek esetében a fentebb vázolt „költségkiegyenlítés” az egyik meghatározó szempont az SFH=0. • Növedékfokozó gyérítések és véghasználatok A növedékfokozó gyérítések állományszerkezet-, növőtér- és fafaj összetétel szabályozó szerepén túl tényleges fakitermelési célja is van, és a kitermelésre kerülő faanyag piacon realizálható értékkel rendelkezik. Ezért mindenképpen indokolt, hogy ebben az időszakban a modelltáblák szerint meghatározható fakitermelési lehetőségek fedezettermelését kiszámítsuk. • Véghasználatok A véghasználatok egyértelmű célja a hozamok realizálása, a fedezettermelés. Azonban a felújítási fázisnál elmondottak értelmében indokolt, hogy ne csak a fedezetet termelő fahozamokat, hanem a véghasználatok miatt keletkező erdőfelújítási kötelezettségeket is vegyük figyelembe. 60

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége • A fatermelési ciklus fedezeti viszonyainak összefoglalása Az SFH számításokhoz tehát azokat a fatermelési időszakokat vesszük figyelembe, amelyek tényleges fedezettermelésre alkalmasak, illetve ezeket összevonjuk azokkal a költségekkel, amelyek az adott időszakban még felmerülnek, vagy az adott tevékenység következményeként a későbbiekben fel fognak merülni. Ezek az időszakok a fenti érvelés értelmében a növedékfokozó gyérítések és véghasználatok időszaka, amit az is alátámaszt, hogy a jelenleg érvényben levő erdőfelújítási járulék rendszere is a növedékfokozó gyérítéseket és a véghasználatokat érinti, mert azokon feltételez megadóztatható hozamokat. A termelési ciklus szakaszokra való felbontására úgy is tekinthetünk, mintha a fedezettermelés szempontjából homogén csoportokat hoznánk létre. Ilyen rendszerben az adott fafajú és adott fatermelési szakaszban lévő erdő lenne párhuzamba állítható egy adott szántóföldi növénykultúrával. A termelési ciklus egyes szakaszaira kiszámolt SFH értékek megmutatják, hogy az adott termelési szakaszban megtermelhető fedezetnek mekkora az egy évre eső összege. Ezt a fajta számítást az a gazdálkodási mód szemléltetheti, amiben az erdőgazdálkodásra jellemzően időszakonként jelentkeznek tényleges hozamok, amik azonban kumulált hozamok, tehát az előző évek nem realizált hozamait is tartalmazzák. Az ilyen módon kiszámított SFH jól alkalmazható lenne az egyes erdőgazdálkodást folytató gazdaságok fedezettermelő potenciáljának meghatározására, jól fel lehetne használni arra, hogy az erdőgazdálkodási tevékenység mennyiben járul hozzá a gazdálkodó teljes fedezettermeléséhez. Összehasonlítási alapot teremtene a jelenleg a mezőgazdaságban számított SFH értékekkel. A termelési ciklus szakaszairól elmondottak alapján az SFH számításhoz egyszerűsítésként csak a növedékfokozó gyérítések és a véghasználatok szakaszait vesszük figyelembe, csak ezekre számítunk SFH értékeket. Mivel a számítás alapja itt is a terület, illetve a hozamok nem tényleges, hanem modellek alapján számított hozamlehetőségek, az erdőket tipizálni kell. A hozamlehetőségek szerinti homogén csoportok kialakításának érdekében az egyes fafajok figyelembe veendő termelési szakaszain belül – mely termelési szakaszok kor szerinti definíciójára is szükség van – figyelembe kell venni az állományok termőhelyi osztályát és/vagy átmérőjét is. 61

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége Gyakorlati alkalmazásában ennek az SFH típusnak is az Állami Erdészeti Szolgálat adatai, illetve az általa készített erdőtervek, vagy az általa elfogadott üzemtervek szolgálnak kiindulási alapként. Így meg kell állapítani, hogy a vizsgált erdőgazdálkodó, vagy erdőterületen belül mekkora erdőterület sorolható be az egyes erdőtípusokba (homogén erdőcsoportokba), amelyekre az SFH értékek meghatározásra kerültek. A termelési ciklus egy-egy szakaszára kiszámított éves átlagos fedezettermelési lehetőség kiszámításában az előző, teljes ciklusra vonatkozó SFH-hoz képest lecsökken az idő- és kamattényezők jelentősége, és jobban érvényre jutnak a lehetséges fahozamok mennyiségi és minőségi jellemzőinek hatásai. További előnye, hogy csak a gazdasági szempontból lényeges elemekre koncentrál. Ezzel az értelmezési móddal lehetőség van – nem tényleges teljesítményre alapuló, de mégis – a tárgy időszaki reális fedezettermelési lehetőségeket tükröző SFH értékek kimunkálására, egy gazdálkodóra, vagy erdőterületre vonatkozóan. Ezzel az értelmezési móddal mind az SFH rendszer erdőkkel való kiegészítése, mind az erdészeti üzemtervek gazdasági szempontú kiegészítésére lehetőség nyílik, bár ez utóbbi legfeljebb tájékoztató jelleggel. Hátránya, hogy nem ténylegesen megvalósuló teljesítményeket, hanem csak lehetőségeket vesz alapul, azaz egy adott gazdálkodóra vonatkozó SFH érték mindenképpen kimutatásra kerül, függetlenül attól, hogy az SFH számításának alapjául vett hozamok ténylegesen realizálásra kerültek-e. 3) Tényleges teljesítmények fedezete Az erdészeti SFH értelmezhető úgy is, hogy meghatározott tevékenységek tényleges fedezettermelését adjuk meg. Kiindulva abból, amit a fatermelési ciklus szakaszairól megállapítottunk, ebben az esetben is csak a tényleges fedezetet szolgáltató tevékenységeket kellene vizsgálni, nevezetesen a növedékfokozó gyérítéseket, véghasználatokat, fokozatos felújító vágásokat és végvágásokat. Az ilyen tartalmú SFH értékek elméleti számításokhoz úgy használhatók fel, hogy kiegészítjük azokkal a modellekkel, amik a fahozam-lehetőségeket mutatják be, és a korábbi SFH-módok kiszámításának menetében integráltan jelentkeznek. Tehát annak ellenére, hogy ez az SFH fajta 62

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége nem ad lehetőséget közvetlenül például a földhasznosítási formák összehasonlítására, a többi SFH változatnál alkalmazott modellekkel kiegészítve elő lehet állítani erre a feladatra alkalmas értékeket. Az SFH kiszámításához az SFH számításoknál alkalmazott időszakon belül történt fakitermelések mennyisége, fafaja és a kitermelt állomány átlagos mellmagassági átmérőjére van szükség, amik az Állami Erdészeti Szolgálat gazdálkodónál is fellelhető határozataiból kinyerhetők. Legfőbb előnye, hogy tényleges teljesítményeken alapul, jól idomul az SFH rendszerbe, és az üzemtervek gazdasági kiegészítéséhez is a legjobb alapot nyújtja, mindezek mellett pedig az elméleti alkalmazásokhoz is felhasználható a szükséges modellekkel való kiegészítések után. Hátránya, hogy lemond a tevékenységek teljes körű figyelembe vételéről, és csak a biztosan fedezet termelő beavatkozásokat értékeli, az esetlegesen költségeket vonzó beavatkozásokat nem, ami miatt az üzemtervek gazdasági szempontú kiegészítésében csak a hozamok értékelésében fogadható el. Az EUME Az EUME az Európai Unióban használt gazdasági méretkategória, ami annak kifejezésére szolgál, hogy az üzem mekkora fedezetet termel. Ez a fogalom a mezőgazdasági üzemek gazdasági méretének jellemzésére szolgál. Ugyanakkor lényeges feladat, hogy az SFH értékeken keresztül összehasonlíthatóvá váljon az egyébként alapvető különbségeket felmutató mező- és erdőgazdálkodási ágazat gazdálkodási tevékenysége. Lényeges szerep jut az SFH számításoknak az erdőgazdálkodási ágazaton belül is, ahol az SFH jól használható az eltérő adottságú állományok, erdőterületek gazdasági szempontú összehasonlításra, az erdőgazdálkodók gazdálkodásának jellemzésére, kritériumok megfogalmazására. Az erdőgazdálkodásban több lehetséges alapegység is adódik: a fatermelés – és az egyes fafajok területe Célszerű tehát, hogy az SFH esetében is az erdőrészletek szintjén végezzük a vizsgálatokat, nem utolsó sorban azért, mert az erdőgazdálkodók tevékenységéről, vagy erdőállományáról az erdészeti hatóság fog tudni közhiteles adatokat szolgáltatni.

63

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége • Az SFH alapjául szolgáló gazdasági adatok A mezőgazdasági SFH értékek meghatározása a mezőgazdasági tevékenységekre vonatkozó könyvelési adatokból kerül meghatározásra. • Az erdőművelési eljárások hatása a fatermelési ciklusra Az egyes erdőművelési eljárások alapvetően meghatározzák a fahozamok alakulását és a költségek felmerülését. A szálaló vágások például több évtizedig elhúzódó időszakon belül folyamatos hozamot biztosítanak, amivel párhuzamosan folyamatosan merülnek fel az erdőművelési költségek. A szálalásos üzemmódban pedig a fatermelési ciklus legfeljebb faegyedek, facsoportok szintjén értelmezhető, az erdőrészletek hozamai és költség vonzattal bíró műveletei nem ciklikusan, hanem rendszertelenül jelentkeznek. A későbbiekben bemutatjuk, hogy az egyes SFH számítási lehetőségek milyen módon tudják kezelni a nem vágásos erdőgazdálkodás eseteit, illetve mennyire reálisan tükrözik vissza az erdőművelési eljárások okozta fedezet-különbségeket. 13. táblázat: SFH értékek Teljes termelési ciklus átlagfedezete 1000 Ft/ha THO1-2 THO3-4 Nemes nyár 88 21 Akác 30 17 Tölgy 50 35 A termelési ciklus egyes szakaszainak SFH-ja 1000 Ft/ha THO1-2 THO3-4 Növedékfokozó gyérítés 26 21 Nemes nyár Véghasználat 163 31 Növedékfokozó gyérítés 23 9 Akác Véghasználat 97 43 Növedékfokozó gyérítés 232 119 Tölgy Véghasználat 507 322 A termelési ciklus egyes szakaszainak SFH-ja 3 Ft/m THO1-2 THO3-4 Növedékfokozó gyérítés 342 323 Nemes nyár Véghasználat 291 137 Növedékfokozó gyérítés 500 450 Akác Véghasználat 255 173 Növedékfokozó gyérítés 1027 665 Tölgy Véghasználat 779 593

Megjegyzés: THO – Termőhelyi osztály

64

THO5-6 0 0 6 THO5-6 0 0 0 0 17 0 THO5-6 0 0 0 0 386 0

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége A fakitermelésekből származó jövedelmek érintettek közötti eloszlása A tanulmány célja, hogy a fakitermelésekből származó hozamok, jövedelmek érintettek közötti eloszlásának arányait megbecsülje. Ezen belül: • Az elsődleges cél az, hogy bemutassa a módszert és adatforrásokat, amelyek felhasználásával a becslés elvégezhető. • Fel kell tárni az eloszlás befolyásoló tényezőit, és az egyes tényezők befolyásának mértékét. • Becslést kell adni az erdőtulajdonos, az erdőgazdálkodó és a kivitelezőszolgáltató jövedelem-részesedésére. Az erdőgazdálkodás mint gazdasági tevékenység jövedelmezősége azon a hozamon, jövedelmen keresztül értelmezhető, amely az erdei erőforrások hasznosítása közben az erdőgazdálkodási szektoron belül marad. Az erdőgazdálkodási szektort az erdőtulajdonos, az erdőgazdálkodó, az erdészeti kivitelező, és mindezek alkalmazottai jelentik. Az erdőgazdálkodás jövedelmei csoportosíthatók lennének termelési tényezőnként is. Így elkülöníthető lenne az erdő mint természeti erőforrás, a vállalkozások tőkeállománya, és az emberi erőforrások által termelt jövedelem. Az erdőgazdálkodás hozamait az árbevétel testesíti meg pénzügyi értelemben. Ez az árbevétel a forrása a tulajdonos, az erdőgazdálkodó és a kivitelező jövedelmeinek, illetve a felmerülő ráfordításoknak. (11. ábra) Az erdőgazdálkodási jövedelmek érintettek közötti eloszlását a véghasználatok és a kapcsolódó erdőfelújítások (illetve a növedékfokozó gyérítések) időszakára vizsgáljuk. Ez azért indokolt, mert ez az időszak egyrészt a fakitermelési jövedelmek keletkezésének fő időszaka, másrészt az erdőgazdálkodási jövedelmek közül a fakitermelési jövedelmek a meghatározók.

65

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége

ERDŐGAZDÁLKODÁSI ÁRBEÉTEL

Erdőgazdálkodói hozzáadott érték Egyéb ráfordítások Tulajdonos járadéka Igénybevett szolgáltatás erdőgazdálkodó

Tulajdonosi hozam Kivitelezői hozzáadott érték Kivitelező ráfordításai erdészeti szolgáltató

erdőtulajdonos

11. ábra: Az erdőgazdálkodási tevékenység konszolidált hozama és jövedelmei (nem arányos szemléltető ábra) Forrás: Schiberna 2007b.

Ez a vizsgálat annyiban tér el a korábbiaktól, hogy a jövedelmek felosztásának alapjául ebben az esetben nem kalkulált, hanem valós piaci alkuban kialakult értékarányok szolgálnak, amelyek nem csak költség alapú, hanem közvetlenül jövedelem alapú felosztását is lehetővé teszik. A számítás alapelve az, hogy pl. egy véghasználat (növedékfokozó gyérítés) esetén kiszámítható a tevékenység során keletkező összes bevétel, valamint a felmerülő összes közvetlen költség. Ismert az is, hogy a fakitermelésre jogosult (a bejelentett erdőgazdálkodó) mekkora bevételre tehet szert a fakitermelési lehetőség lábon történő értékesítésével. A bejelentett erdőgazdálkodó a lábon történt értékesítés árbevételét fel kell használja az erdőfenntartási járulék befizetésére, és a véghasználatok esetén keletkező erdőfelújítási kötelezettség teljesítésére. Az erdőfelújítások esetén a véghasználati bevétel mellett a jövedelem-elosztásba az erdőfelújítások normatív támogatás is figyelembe veendő. Mivel a lábon történő értékesítéssel a fakitermelés erdőgazdai funkcióit a bejelentett erdőgazdálkodó átadta a vevőnek, ezért a lábon értékesítési árbevétel költségekkel csökkentett értéke a tulajdonosi hozam. A bejelentett erdőgazdálkodó nálati lehetőséget szolgáltató sok közvetlen képviselője, a levonása után maradt összeg 66

ebben az esetben a lábon álló, és fahaszállomány eladója, és mivel az a tulajdonolábon értékesítés bevételéből a költségek a tulajdonosi hozam. (Ez azzal a feltétellel

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége állja meg a helyét, hogy az erdőfelújítás szakmai irányításának díját a lábon értékesítés bevételéből levonandó költségek tartalmazzák.) (Amennyiben nem keletkezik erdőfelújítási kötelezettség, pusztán a fakitermelés jövedelem eloszlásának arányait a lábon eladás (nettó m 3 -re átszámított) ára és a fakitermelési vállalkozói díj határozza meg az átlagos választékár, mint elosztandó értéken belül.) Erdőfelújítási kötelezettség esetén szerepet kap a hektáronkénti kitermelt fatérfogat is, mivel ez finanszírozza a tulajdonosi járadékot terhelő, területfüggő erdőfelújítást. Ez azonban nem befolyásolja az erdőgazda jövedelmét, mivel az továbbra is a fent felsorolt tényezőktől függ. 14. táblázat: III. fatermési osztályú, elegyetlen, 100% sűrűségű akác állomány fakitermeléseinek 1 ha-ra vetített jövedelmének eloszlása Növedékfokozó gyérítés Fahozam

m3

Bevétel (elosztandó érték) Költség Fedezet I. Támogatás Erdőfelújítási járulék Fedezet II. Lábon eladás bevétele Erdőgazdai jövedelem Tulajdonosi járadék Kivitelezői bevétel Erdészeti költségvetési egyenleg

E Ft (%) E Ft (%) E Ft (%) E Ft (%)

Erdőfelújítás

40

270

–

263

2298

–

64 E Ft/ha

Véghasználat

432

302

199

1866

-302

–

–

[130]

[20]

[135]

–

179

1731

-172

120

1215

79 (30)

651 (28)

100 (38)

908 (40)

64 (24)

734 (32) [20] (8)

[5] (0)

A 14. táblázat bemutatja, a III. fatermési osztályú, elegyetlen, 100% sűrűségű állomány 1 ha-ra vetített jövedelmének eloszlását a tulajdonos, az erdőgazda és a kivitelező között, illetve az erdészeti költségvetési egyenleget. 67

Az erdővagyon pénzbeli számbavételének jelentősége Azonos lábon eladási árak mellett megvizsgáltuk az egyes fatermési osztályokra érvényes jövedelem eloszlást. A fatermési osztályok között nem csak mennyiségi, hanem minőségi különbség is van, és mivel az erdőgazdai jövedelem aránya a hektáronkénti fatérfogattól független, de a minőséggel pozitív kapcsolatban van, a magasabb fatermési osztályokban az erdőgazdai jövedelem aránya magasabb. 15. táblázat: A hozam, jövedelem eloszlás különböző fatermési osztályokban (FTO) M.e.: % I. FTO III. FTO V. FTO NövedékNövedékNövedékVégVégVégfokozó fokozó fokozó használat használat használat gyérítés gyérítés gyérítés Erdőgazdai jövedelem Tulajdonosi járadék Kivitelezői bevétel Költségvetési egyenleg

68

30

31

30

28

22

38

41

38

40

24

26

24

32

45

8

2

8

0

-4

–

37

4. Eredmények az erdőérték-számításban 4.1. Eredmények az erdőérték-számításban Az elmúlt közel két évtized hozott a magyar erdőértékelésben is számottevő, vitathatatlan eredményeket, de a változásokkal a problémák újratermelődnek, aktuális választ várnak, és természetesen vannak területek, ahol alig tudtunk előrelépni: • Az eredmények csak a körülmények és azok változása figyelembe vételével értékelhetők. • Szemléletváltozás a hallgatók, az erdőmérnökök, a gazdálkodók gondolkodásában. • Erdőérték, kamatláb, annuitás, korszaki jövedelem kifejezése, előtérbe állítása az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően. • A csah-flow alapú számításban a járulékok, adók, támogatások érvényesítése. • Felhívás a vagyonérték változás és a gazdálkodási eredmény összefüggésére. Az erdészeti és faipari részvénytársaságok föld- és élőfakészlet vagyonának értékelése (1994, 2000). Az erdővagyon-érték változásának kimunkálása és bemutatása (folyó és változatlan áron). Nem sikerült elérni viszont – az egységes erdőértékelési irányelv kiadását, Az erdővagyon pénzbeli számbavételének előírásához tartozik az 54/1997. (VIII. 1.) FM rendelet a termőföld hitelbiztosítéki értéke meghatározásának módszertani elveiről, amely parciális területet ölel fel. A Nemzeti Földalap vagyonnyilvántartásának, vagyonkezelésének és hasznosításának részletes szabályairól szóló 254/2002. (XII. 13.) Korm. rendelet 2000. évi adatokon alapult, egyszerűsített megoldásként korlátozott ingatlannagyságra, csekély értékre vonatkozott, a 254/2007. (XII. 13.) Korm. rendelet hatálytalanította, de mással nem pótolta.

69

Eredmények az erdőérték-számításban NYME EVGI által készített ún. NFA irányelv felülvizsgálata a Munkaközösség önkéntes munkájával megkezdődött, a széles körű változásokat figyelembe véve 2010-2012 között lehetséges az átdolgozás véglegesítése az igényeknek megfelelően. – az erdő- és kárérték számítási szakértői tevékenység szabályozását, az általános ingatlanforgalmazói és ingatlan értékbecslési, illetve a speciális erdő- és kárérték számítási szakértői tevékenység viszonyát. Az NFA a szakértői adatbázist, illetve a jogosultságot megszüntette, a tanfolyami képzés OKJ elismertetésében, és a jogosultságok rendezésében egyeztetés és együttműködés szükséges. – az adózásban és a számvitel minden területén az erdő, az erdőgazdálkodás sajátosságainak figyelembe vételét az erdő és az erdőgazdálkodás számviteli sajátosságai és adózási vonatkozásai és kezelése erősen szervezet és tevékenység függő, az erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók és erdészeti szolgáltatók speciális problémáit és érdekeit megfelelően szervezett munkacsoportok tudnák kezelésre előkészíteni. A magyar erdőgazdálkodás sajátossága volt a több évtizede különböző néven, módszerrel működő költségvetési elvonási-támogatási rendszer, amely alapvetően befolyásolta az erdőgazdálkodók jövedelmi pozícióját, a jövedelmezőségi alapú értékeket és visszahatott az erdővagyon megítélésére is. A finanszírozási rendszer megszüntetését, mint évtizede kezdeményezők, üdvözöljük, ugyanakkor az eltérő állomány és gazdálkodási viszonyok ökonómiai következményeit kezelő eljárások kialakítása egyre sürgetőbb feladattá válik, hiszen most szembesül mindenki a korábbi rendszer jövedelem és vagyon átcsoportosító hatásával. Az erdő értékelésének elkülönített szabályozása csak a sajátos erdőfogalom alapján kezdeményezhető, így ennek az indoknak a megalapozott kifejtése elengedhetetlen, egyebekben az általános értékelési megfontolások szempontjainak részletezése, ismétlése, s így maga az előírás válik szükségtelenné (föld, készlet, forgalmi, újrabeszerzési, előállítási, tőkésített nettó jelenérték stb.) A fogalmak tisztázásánál, definiálásánál a szakmai egység kiforrása szükségszerű. A szövegter70

Eredmények az erdőérték-számításban vezet szakmai vitájának álláspontja kerülhet a szakma számára is ismertetésre (megértetésre). Enélkül az elfogadás, az elterjedt használat sem remélhető. Az alkalmazandó, alkalmazható képletek, a bennük megfogalmazandó tartalom és a kifejezés, leírás egysége eléggé aligha hangsúlyozható és szabatos mindennél gondosabb előkészítést, szakegyeztetést kíván (a jelölések magyarítása már kevésbé indokolt). 4.2. Erdészeti üzemek erdővagyonának értékelési és mérlegkészítési lehetősége és problémái periodikus üzemi leltárok esetén Az erdővagyon-mérlegkészítés témája évszázadok óta folyamatosan az erdészettudomány aktuális problémája. Az erdővagyon periodikus ellenőrzésének szükségességét nem igen vitatták, ami azonban állandó viták tárgya volt, és mind a mai napig az, hogy az erdészeti eredménykimutatáshoz elegendő-e az erdővagyon alakulásának tisztán naturális ellenőrzése, vagy ezt ki kell-e egészíteni monetáris értékeléssel. Függetlenül ettől a részben rendkívül elméleti jellegű vitától megállapítható, hogy az erdészeti eredményszámítás általában az erdővagyon (változás) figyelembe vétele nélkül történik. Egyidejűleg még mindig csak arról a kérdésről van szó, hogy a kellően informatív erdészeti eredményszámításhoz szükség van-e egyáltalán az erdővagyon (tehát az erdőföld és a faállományok) monetáris értékelésére és a mérlegkészítésre. Az erdővagyon-mérlegkészítés mellett főként két érv hozható fel: • Egyrészt az értéktartamos erdőgazdálkodás kimutatásának szükségessége. Egyéb célelemek mellett szinte minden erdészeti üzem követi az értéktartamossági célt, tehát a tőkevagyon fenntartását. Ezért szinte kényszerűen szükséges ezen cél elérésének, vagy éppen nem elérésének a periodikus kimutatása. Egyébként az értéktartamosság kimutatását a tartamosság certifikálásával összefüggően is újra kell értékelni. • Másrészt a szokásos üzemgazdasági terminológiához való alkalmazkodás. Klasszikus üzemgazdasági értelemben egy vállalat vagy egy üzem eredményét az éves zárás során - tehát a mérleggel és az eredmény-kimutatással állapítják meg. Ennek során az "eredmény" a vállalati pénz- és (álló) eszközök pénzben kifejezett változását mutatja ki, amely egy elszámolási időszak, azaz általában egy-egy év során következett be. 71

Eredmények az erdőérték-számításban Minden nagyobb erdészeti üzemnek az üzemi eredmény tekintetében beszámolási kötelezettsége van a tulajdonosok felé, de az erdészeti eredmény fogalma jelenleg lényegesen különbözik a vállalat gazdaságtanban szokásos eredmény fogalmától, az erdőgazdaság az olyan alapvető fogalmak, mint üzemi eredmény tekintetében kilóg az általánosan használt vállalatgazdasági terminológiából (az éves bevételek és ráfordítások különbsége nincs korrigálva az erdővagyon-érték változásával). Az összvagyon mérlegben kimutatott növekedése során értelem szerint üzemi nyereség, csökkenés esetén veszteség keletkezik. Ez a megállapítás triviálisnak tűnhet; ugyanakkor világossá teszi, hogy erdészeti eredményszámításról alapjában véve csak akkor beszélhetünk, ha ezzel együtt az erdőgazdasági üzem nettó vagyonának periodikus rögzítése ténylegesen is biztosított. A közép-európai erdészeti üzemek normál vagyonszerkezetével összefüggésben is látni kell: még akkor is, ha az erdővagyont óvatosan értékeljük, nagyobb volumenű gép, ingatlan és más állóeszköz vagyon esetén is egy erdészeti üzem teljes vállalati vagyonának több mint 90%-át az erővagyon teszi ki. Az erdővagyont az erdészeti gyakorlatban az erdőállapotra vonatkozó adatok pontatlanságára, és megoldatlan módszertani értékelési problémákra hivatkozva a mai napig a mérlegben de facto nem veszik figyelembe. (Ezzel azonban az erdészeti vagyonmérleg realizálhatóságával kapcsolatos vita arra koncentrálódik, hogy a rendszeresen további ellenérvként felhozott értékelési problémák tényleges vagy vélt akadályt jelentenek-e.) Az erdészeti üzem erdővagyon-mérlegének elkészítése két üzemi leltár alapján Amíg az erdőállapot, elsősorban az élőfakészlet megállapítása állományonkénti becslések alapján történt, érvényes volt az a megállapítás, hogy ezeknek a leltáraknak olyan csekély a pontossága, hogy teljesen alkalmatlanok a készlet, illetve érték alakulásának statisztikailag többékevésbé biztos megállapítására. A hibastatisztikailag ellenőrizhető szúrópróba-eljárás fejlődésével (Svájc, Bajorország és több más régió) azonban annyiban új helyzet állt elő, hogy most már elvileg a készletleltárak úgy végezhetők, hogy azok pontossága az értékalapú mérlegkészítés követelményeinek is megfelel. Miután néhány baden-württembergi erdészeti üzemben folyamatos szúrópróbák alapján ismételt leltárazást végeztek, 72

Eredmények az erdőérték-számításban ezen adatok alapján lehetőség nyílt a vagyonmérleg elkészítésére. (A vizsgálat keretében két különböző értékelési módszert hasonlítottunk össze: Az állományokat egyrészt a Bajorországban jelenleg mérlegkészítésre alkalmazott kitermelési-érték módszer alapján értékeltük, másrészt az állományértékek meghatározására szolgáló irányelvek segítségével, tehát a korérték-tényezős eljárással, idős állományok esetében a kitermelési-érték eljárással (WaldR91). Az összegszerű korosztályonkénti értékelés mindkét esetben a szúrópróbaszerű leltár eredményei alapján történt.) Az érték-összehasonlítás egyszer a leltárkészítés időpontjában kimutatott árak és költségek alapján, egyszer az első leltár időpontjában szokásos helyi piaci árak és költségek figyelembe vételével történt. A két változattal egyértelművé tesszük a megváltoztatott árak és költségek hatását az értékmérlegre, illetve a naturális változások változatlan áras érték kihatását. A beruházásokra, feladatelmaradásra (ápolási hiányosságokra) vagy károkra (hántáskárokra és közelítési károkra) visszavezethető esetleges értékváltozásokat a bemutatott példában nem vizsgálták és nem is értékelték. Ezek a korlátok is érthetővé teszik, hogy az összehasonlítható mérlegeredmények biztosításához még egy sor nyitott kérdés megválaszolására, javításra szükség van. Az ÁPV ZRT Erdőgazdasági Részvénytársaságainak kezelt erdővagyona Az ÁPV Zrt.-hez tartozó erdőgazdaságok által kezelt erdővagyon felmérése az elmúlt évtizedben azonos elvi alapon és módszerrel többször is megtörtént. Az Intézet munkatársai tevékenyen részt vettek a hozami alapú értékelésben, amely további elemzésre ad lehetőséget a változatlan áras számítások elvégzése után. Természetesen a vagyonértékelés ezekben az esetekben csak a piaci jellemzőkkel bemutatható vagyonelemekre, konkrétan az erdőföldre és az élőfakészletre terjedt ki. Az időszakban a terület némileg csökkent (magánosítás), de az élőfakészlet (a korosztály összetétel és a természetvédelmi intézkedések és a gazdasági megfontolások miatt nőtt). Mind az erdőföld mind a faállomány értéke megsokszorozódott (folyóáron). Az erdőterület szerkezetének változását a kilencvenes években végzett kutatási eredmények felhasználásával jellemezzük. Ennek az időszaknak a legfontosabb ismérve, hogy a privatizáció következtében az állami 73

Eredmények az erdőérték-számításban erdőgazdasági Rt-k területe jelentősen, mintegy 10-15%-al csökkent. Ezt a vállalatok számára potenciál csökkenést jelentő folyamatot, úgy hajtották végre, hogy a gazdálkodás számára kevésbé kedvező, szórványban lévő erdőterületeket áldozták fel. Ez által növekedett a megmaradó erdőállomány minősége. 16. táblázat: Az ÁPV Rt. erdeinek termőhelyi értéke

Megnevezés

Termőhely (E Ft/ha)

Változás (%)

1990

1995

2000

1990-1995 1990-2000

ÁPV Rt.

116

119

119

102,8

102,8

Állami összesen

115

118

117

102,7

102,0

A fa készletérték változása 1990-2000. között A fakészletérték számításánál a Márkus – Mészáros féle korértékszámítással dolgoztunk. A számításhoz a 2000. évi, tehát azonos ár és költségadatokat használtuk fel, ezért a különbségek kizárólag az erdőállomány változására vezethetők vissza. A használt módszer viszonylag pontosan követi az állományok kor szerinti értéknövekedését, e miatt a növekedés a 10 év alatt közel 12%. Az egy hektárra jutó készletérték 88 ezer forinttal 836 ezer Ft/ha-ra nőtt. Jelentős eltérés van az egyes társaságok által kezelt erdővagyon faállományértéke között. A két szélső érték 422 E Ft/ha és 1695 E Ft/ha, ami pontosan négyszeres eltérést jelent. 17. táblázat: Az ÁPV Rt. erdeinek fakészlet értéke

Megnevezés

Fakészlet (E Ft/ha)

Változás (%)

1990

1995

2000

1990-1995 1990-2000

ÁPV Rt.

748

790

836

105,6

111,8

Állami összesen

748

789

829

105,6

110,9

Ez esetben a termőhelyi értéket szintén a faállomány várható jövedelméből számítottuk. Praktikusan a fő különbség a faállományérték és a termőhelyi érték között az, hogy a fakészletérték a faállomány korával növekszik, míg a termőhelyi érték a termőhely hosszú távú jövedelem74

Eredmények az erdőérték-számításban termelő képességét fejezi ki, tehát független az adott kortól. A másik alapvető különbség, hogy a faállományértéknél mindig az aktuális faállomány a meghatározó, míg a termőhelyi értéknél a termőhelyi adottságok, amit a potenciális faállományon keresztül lehet legjobban megközelíteni. A kezelt erdőállomány gazdasági jellemzésére meghatároztuk az átlagos éves jövedelem-termelő képességet. A számítás rövid sémája: VÁ – VK – EFJ – EFÚK + NT V Ahol: VÁ VK EFJ EFÚK NT V

= Véghasználati árbevétel = Véghasználati költség = Erdőfenntartási járulék = Erdőfelújítási költség = Normatív támogatás = Vágáskor

A számított érték egy hosszú távú, lényegében elméleti (csak normál erdőnél bekövetkező) jövedelmezőséget ad. Értéke a fafaj és fatermési osztály szerkezettől függ. Ebből adódóan jól alkalmazható az egyes társaságok hosszútávon eltérő faállomány adottságainak jellemzésére A táblázatból látható, hogy távlatilag éves szinten mintegy 11 milliárd Ft jövedelemre lehet számítani, a faállomány adta lehetőségek teljes kihasználása mellett. Figyelembe véve a különböző korlátozó tényezőket, látható, hogy faállományoldalról nincs lehetőség a növekedésre. 18. táblázat: Az erdőállomány éves átlagos elméleti jövedelemtermelő képessége

Terület (E ha) 854,0

1 1,3

Fatermési osztályok (Mrd Ft) Összesen 2 3 4 5 6 összesen (E Ft/ha) 3,5 3,3 2,5 0,5 -0,05 11,0 12,9

A társaságok jövedelemtermelő képessége eltérő, a legkedvezőbb társaság 26,4 E Ft/ha-ral, több mint hatszoros jövedelmet érhet el, mint a leggyengébb adottságú 4 E Ft/ha-os jövedelme. A portfolió átlaga 12,9 E Ft/ha. Az elemzést fajonként végezve természetesen nagyon különböző értékeket kapunk: legmagasabbakat a bükknél és a tölgynél, míg az akác az átlagosnál rosszabb termőhelyeken veszteséges. 75

Eredmények az erdőérték-számításban A következő időszak lehetőségeinek megismerésére kigyűjtöttük a következő 10 évben vágásérett állományok térfogatát, ezt a várható korlátozásokat figyelembe véve az NFA területen 0,7-el, a KVI területen 0,5-el szorozva számítottuk a fakitermelés várható fedezetét. Az eredményeket főbb fafaj csoportonként NFA-KVI megbontásban társaságonként ábrázoltuk. A várható átlagos éves fedezeti összeg mintegy 13 milliárd Ft, amelynek háromnegyede az NFA területről várható. Az összeg 72%-a a tölgy és a bükk fafajnál realizálódik. Ennek megfelelően a nagyobb területen gazdálkodó tölgyes bükkös társaságok realizálhatják a jövedelem nagy részét (4 társaság a 46%-át). 19. táblázat: A fakitermelés várható éves átlagos elméleti jövedelme a következő 10 évben (2003) (Mrd Ft)

Fafaj csoportok Rt.

TölgyBükk

ÁPV Rt. NFA

6,9

APV Rt. KVI

2,4

Összes

9,3

Egyéb keménylomb 1,6

Lágylomb

Fenyő

Összesen

0,7

0,6

9,8

0,4

0,2

0,1

3,2

2,0

0,9

0,7

13,0

Ezek a számítások, mint a korábbiak is, egységes, normatív adatokkal készültek az összehasonlíthatóság érdekében. A valóságban szerencsére van némi lehetőség a hátrányok csökkentésére. Az erdészeti és faipari részvénytársaságok föld- és élőfakészlet vagyonának értékelése alapján lehetőség van a nemzetközi összevetésre is, de természetesen ebben a forint árfolyama is befolyásoló tényezőként jelentkezik.

76

Eredmények az erdőérték-számításban 20. táblázat: Erdőállomány értékelésének mutatószámai

Erdőföld Fakészlet 1000 ha 1993 Magyarország

962,4

Millió m 3 184,1

Euró/ha Euró/m 3 2000 Magyarország

972,7

190,6

Euró/ha Euró/m 3 2000/1993 EU-5 Euró/ha Euró/m 3

1,01 69 875

1,03 11 127

Föld érték Millió Euro

Összes érték Millió Euro Millió Euro Fa érték

430

3 381

3 811

440 2,2

3 516 19,8

3 956 22,0

509

2 794

3 303

524 2,8

2 872 14,4

3 396 17,2

1,18 68 036 974 6,1

0,83 256 710 3 657 23,0

0,87 324 746 4 631 29,1

EU-5 = Németország, Franciaország + Finnország, Svédország, Ausztria 4.3. Erdővagyon-gazdálkodás Az erdőgazdálkodók elsődleges feladata az erdővagyon kezelése, fenntartása, esetenként gyarapítása. Alapkövetelmény az érvényes üzemterv előírásainak betartása és az üzemtervi lehetőségek ésszerű kihasználása. A tulajdonos ennek teljesítését két időtávon értékelheti, az üzemtervezés ciklusához igazodó 10 év és ennek egyszeri félidőben történő vizsgálata (5 évenként). Az értékelési szempontok: •

A termőhely lehetőségeinek kihasználása az erdőföld aktuális értéke/potenciális értéke mutató alapján.

•

A faállomány értéke pl. a kortényezős módszer alapján. A számítás összehasonlító ár- és költségszinten történik (külön az általános költségek).

Továbbá javasoljuk figyelembe venni, hogy az erdőgazdálkodó a tartamos gazdálkodástól a használatok, illetve az erdőművelés területén mennyire tér el. A többlet, jobb fakitermelés vagy az erdőművelési mun77

Eredmények az erdőérték-számításban kák elhagyása úgy növeli az eredményt, hogy közben az erdővagyont leértékeli. Speciális probléma a kalamitások és erdészeti katasztrófák során történő fakitermelés többletek, majd az ezt követő fokozott erdőfelújítási ráfordítások eredményt befolyásoló, eltérítő hatása. A nem vagy nem csak a faanyagtermesztés érdekében elvégzett vagy elhagyott beavatkozások az esetek döntő többségében módosítják (csökkentik) az elérhető jövedelmet. Ennek hatása az eljárás bázisán és szellemében meghatározható és a követelményben érvényesíthető. A gazdálkodóknak a számviteli rendszerükben célszerű elkülönítve kimutatni (egységes szemléletben) a közcélú és jóléti szolgáltatások teljesítése érdekében felmerült költségeiket. Az így meghatározott ráfordítások és az e területen kapott támogatások egyenlege fontos információ a tulajdonosi törekvések alátámasztására. Az erdészeti erdővagyon-kezelés, az erdészeti erdőgazdálkodás szervezés szempontjából a táji gazdálkodású, stabil erdőállományi és gazdálkodási jellemzőkkel rendelkező szervezete az erdészeti üzem. Ennek homogén termelő-szolgáltató tevékenysége önálló, tartós és egyedi mutatókkal jellemezhető. Európa legtöbb országában ezért a tevékenység tervezésének, az elvárások megfogalmazásának és az értékelésnek az alanya az erdészeti üzem. Az erdészeti üzem feletti szervezetek általában irányítási, szervezési, felügyeleti és ellenőrzési feladatokat látnak el. Magyarországon az erdővagyon piaci megítélése a forgalom során történhet meg. A forgalmi értékek gyűjtéséhez és elemzéséhez adatok szerezhetők a tulajdonosoktól (elsősorban az adás-vételekben legnagyobb NFA-tól), a tulajdonosi változásokat regisztrálóktól (Földhivatal és esetleg MGSZH-ÁESZ) és az értékelőktől (Illetékhivatal, Önkormányzat), valamint egyéb információk alapján (értékbecslők, hirdetések stb.). Az erdőérték meghatározásának, az erdővagyon értékelésének céljai a következők lehetnek:

78

•

Az erdővagyonérték megállapítás (elsősorban a tulajdonos vagyoni helyzetének informálására) és annak változása (pl. kalamitások nagysága és hatása).

•

Az erdővagyonnak az üzemi egységenkénti részletezése.

•

Az erdővagyon és az eredmény viszonyának elemzése.

Eredmények az erdőérték-számításban •

Az üzemi és erdészetpolitikai érdekek érvényesítéséhez alátámasztás szolgáltatása.

•

Adók megállapítása.

•

Információ nyújtás a közvélemény formálására a közönségkapcsolatokban (PR).

Az erdővagyon-gazdálkodás problémás területei Jelentős problémának ítéljük meg a gazdálkodás értékelésében a vagyonváltozás figyelembevételének elmaradását s a továbbra is naturáliákra irányuló tervezést, ellenőrzést és elemzést. A számviteli szabályozás A számvitel lehetőségei az erdővagyon-érték megjelenítésében szerények, ezért jelenleg a vagyonérdekeltségű erdőgazdálkodás vizsgálata szempontjából kiemelt vagyonváltozások számviteli nyilvántartásával sem rendelkezünk. A számvitelben rögzíthető naturálisan és értékben kimutatott adatok a magyarországi általános erdészeti viszonyok között csak megalapozó kutatás révén állíthatók elő, amely az erdővagyongazdálkodás korszerűsítésének egyik fontos területe, feltétele. A gazdasági megítélést egyéb kérdések lassú tisztázása is nehezítette, pl. a számviteli törvény értelmezése az erdőfelújítási ráfordítások elszámolásakor (aktiválandó felújítás vagy éves eredményt terhelő költség). Az erdőfelújítás fejlesztésként számba véve először tőketartalékként jelent meg, s 1992-94 között a felmerülő költségeket a saját előállítású eszközök aktivált értéke ellensúlyozta. Az átalakuló részvénytársaságok számára az erdőfelújítás számviteli megítélése a jövedelmet alapvetően befolyásoló tényezővé vált. Az erdőfelújítás aktiválása a kritikus években a jövedelmezőséget javította, a befektetett eszközállományt a felújítás költség szintjén az erdőgazdálkodónál növelte. Több évig tartó szakmai vita után a piacgazdaságokban általános eljárás került a számviteli t örvényben is nevesítetten alkalmazandóvá (az erdőfelújítás költségként kerül elszámolásra a továbbiakban).

79

5. Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai, jövőbeni lehetőségei és korlátai 5.1. Az erdővagyon (erdőföld és élőfakészlet) monetáris számbavételének helyzete, a kapcsolatos problémák és jövőbeni feladatok Az erdészeti ökonómiában és az erdőérték-számításban rettenetesen szerteágazó területen, terjedelmes érték-kihatásokkal járó problémákat kell tudnunk kezelni. Egy-egy speciális kérdéskörrel munkabizottsági szinten lehet foglalkozni, és arra koncentrálva az erdők értékelésének problematikájához kapcsolódó anyagokat készíteni. Az egyes okok olyan gazdasági változásokat indukál(hat)nak, amelyek egyaránt vonatkozhatnak közvetlenül magára az értékelés tárgyát képező ingatlanra, illetve annak közvetlen környezetére. Az éghajlatváltozás lehetősége annak a kérdésnek a megválaszolására is felveti az igényt, hogy a hosszú távú erdőfelújítási és erdőtelepítési irányelvek milyen változást kénytelenek elviselni. Ugyancsak felmerülhetnek olyan faállomány-egészségügyi problémák, mint a szilfa-vész, a tölgyszáradás, vagy mint a Nyugat-magyarországi területeket jelenleg sújtó fenyő-pusztulás. Még a legrövidebb termesztési ciklusok esetén is, szinte beláthatatlan az aktuálisan fennálló agrárolló-nyitottság, a társadalmi teherviselőképesség (támogatások kérdése), nem beszélve a fafajpolitikai direkt jogi és közvetett gazdasági beavatkozásokról. Az erdőértékelési eljárások több tekintetben jelentős egyszerűsítéseket tartalmaznak, és a hazai fatermési táblák növedéki adataira épülnek (A fatermés megállapításához az erdőértékelők általában a Sopp-féle fatermési táblákat használják). A fatermési táblák alkalmazhatóságával kapcsolatban is több (részlet)kérdés merül fel, mint pl. hogyan extrapolálhatók a táblázatok határain kívül eső vágáskorok fatömegviszonyai. Az értékelési módszereket az Nemzeti Földalap és az NYME EVGI konszenzusa (az ajánlás felülvizsgálata jelentős nagyságú vállalkozás) alapján korfüggően lehetett csak alkalmazni, és a kamatlábak használati lehetőségei jelentősen redukáltak. 80

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai Lényeges, hogy a költség alapú módszerek alkalmazása csak a befejezést követő egy évig lehetséges a gazdasági erdőkben, illetve ettől eltérően csak speciális örökerdő üzemmódot jelentő faállományok értékelésekor alkalmazható. (pl. karszt-bokor erdők, vadrejtő sűrűk.) Az értékelési módszerek között jogszabályban rögzítetten megjelent (a már hatálytalan) az ún. egyszerűsített erdőértékelés. Az egyszerűsített erdőértékelés problémái – a fenntartásakor - önmagukban is kiterjedt elemzés tárgyát képezik. Az erdők értékelésekor nem lehet eltekinteni attól, hogy a földtörvényben felsorolt egyes művelési ágak között is szerepel, az erdő is termőföldnek (erdőföldnek) minősül. (Ezért számos tekintetben a termőföldek értékelési irányelvei is meg kell jelenjenek az erdők értékelésében, az egyes művelési ágakra egymástól eltérő, speciális szabályok vonatkoznak.) Az aktuális földhasználat két tekintetben is jelentős kérdés az értékelésekben. Egyfelől magában foglalja a földhasználat módját (intenzitás), másfelől jellegét (jogviszonyok). Mindkettő jelentős visszahatást okozhat a földértékben. Az erdőértékelés előtt álló legfontosabb kutatási feladatokat a gazdasági küszöb alatti erdők értékelési gyakorlatának megalapozása, valamint a folyamatos üzemben tartott, és a közvetlen gazdasági hasznosításból kivont erdőállományok közgazdasági értékelési gyakorlatának kidolgozása köré kell csoportosítani. Közgazdasági értelemben szűkösségnek tekinthető körülmények között ezen állományok jövedelmezőképessége kétséges, hogy átbillen-e a null-hozamon. Márpedig negatív hozam számíthatósága mellett az értékelésre vonatkozó előírások nehezen hozhatók összhangba a valós piaci körülményekkel. Az ilyen erdőterületek értékelési kérdése hasonló ahhoz, amikor a potenciális célállományok optimális vágáskorának tervezése zajlik. A pénzügyi vágáskor ekkor, és ezért elválik a műszaki-, illetve a biológiai vágáskoroktól. Az erdő sajátos vagyon jellegét elfogadók is monetárisan a gazdasági (termelési) funkciók elsődlegességén állnak, de általános az értékelési cél-módszer kapcsolat, összefüggés kiemelése. Az értékbecslés sohasem lehet öncélú. Azonban olyan sok körülménytől függ egy adott érték, hogy jellemző sarokpontok nélkül semminemű viszonyrendszer nem lenne felépíthető az egyes értékelések között (erdő esetében ez sem egyértelmű). 81

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai A mezőgazdasági/erdészeti ingatlanok értékbecslésében a kockázat fontos elem. A bizonytalanság nagy része a termelési folyamat végrehajtásához szükséges időből ered, amelyet az időjárási bizonytalanságok és a tömegtermelésből fakadó piaci telítettség is jelentősen befolyásol. A termelés úgynevezett rugalmatlan üzemet jelent. Minden termesztési fázis (erdészet esetében kiemelten az erdőfelújítás) potenciálisan késésnek van kitéve. Kérdéses a jövőbeni fogyasztói kereslet, a kamatfeltételek változása és a gazdasági körforgás (raktárkészletek), az erdőfelújítási támogatások, valamint a hasonló adottságú ingatlanok iránti kereslet és túlkínálat alakulása, a késedelem büntető-költségek felmerülését okozhatja. Az erdőrészletek talaj-értékének meghatározása az aktualizált üzemterv által jegyzett potenciális célállomány alapadatokon nyugszik, korrigálva azt a helyszíni szemle megállapításaival Az egyes fafajok árbevételátlagai a várható választékmegoszlás függvényében (a törzsminőségtől függően) fatermési osztályonként (termesztési célátmérőnként) lényegesen eltérőek. A talajérték megállapítása során az átlagos gazdálkodási körülményekkel, állománynevelési módszerekkel elérhető törzs-alak, ágtiszta törzsmagasság, eredet és egészségi állapot alapján várható választék-összetétel feltételezésével számolunk. A terepi nehézségek eltéréseiből adódó, eltérő költségráfordításoknak általában csak részleges, korrekciós százalékkal kifejezett jelentőség tulajdonítható. Az erdőtalaj értékelése fafajsoronként történik. A véghasználati kort tíz éven belül elérő állományok esetében a várható kitermelési érték számítása a forgalmi érték jelenértékre diszkontálásával számítható. A képlet az 54/1997 FVM rendeletben foglalt hitelfedezeti értéknek megfelelő, de lényeges eltérést jelent, hogy ennek alkalmazhatóságát a véghasználat eléréséig tartó legfeljebb 10 éves időtartamra korlátozta a jogszabállyal szemben az NFA és a NYME-EVGI közös megállapodása. A termőföld, a faállomány hozam alapú értékelésekor minden esetben rögzíteni szükséges, hogy milyen alapadatok kerülnek felhasználásra, ebből eredő eltérések értelemszerűen a számított értékek megváltozását okozzák. Az erdőgazdasági részvénytársaságok egységesülő szakmai és

82

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai számviteli információs rendszere új lehetőségeket teremthet a naturális és ökonómiai adatbázisokban és összefüggésükben. A védelmi rendeltetés gazdasági következményei Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett természeti védettség gazdasági értelemben vett korlátozó hatását részben az átlagoshoz képest gyengébb választékszerkezet, részben a magasabb vágáskor és az ehhez kötött a naturális készletkiesésen túli pénzügyi jellegű gazdasági hozamcsökkenés fejezi ki. A gazdasági hozam csökkenése alapvetően két tényezőn alapszik. • Egyfelől az állományok műszaki-pénzügyi optimumot adó vágáskora kitolódásával a faanyag egészségi állapotának romlásából ered, ami magasabb értékű választékok degradációjával jár, hiszen a vágáskor (ha van) kitolódik a biológiai halál állapota irányába. • Másfelől abból a pénzügyi jellegű következményből fakad, mely a banki kamatlábak és az ettől lényegesen alacsonyabb erdőállományi belső kamatlábak különbözetével fejezhető ki, és a faállomány, mint lekötött tőke időszakos hozzáférhetetlenségét mutatja. Számítás szerint a normatív vágáskorban kinyerhető nettó hozam és a kitolt, jövőbeni vágáskorban kinyerhető hozam nettó jelenértékre diszkontált értékének különbözetéből adódó értéket jelenthet. Felszámolási költségek a földértékelésben Az erdőgazdálkodást a pótlási érték számításának ezen módszere az ültetvények értékének meghatározásán keresztül érinti, melynek okán jelentkezik a negatív földérték kérdésköre is. A negatív érték soha nem magának a földterületnek az értéke, hanem a kapcsolódó terhek és kötelezettségek következménye. Ezek lehetnek – – – –

szolgalmi jogok, az ingatlanhoz kapcsolódó, a tulajdoni lapon is feltüntetett egyéb terhelések, koncesszió, egyéb kötelezettségek, ezen belül is pl.: rekultivációs kötelezettségek, környezetvédelmi terhelések.

83

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai Az erdőföld vonatkozásában első helyen a művelési kötelezettség említhető. Ez azonban természetes, és a normál termelési folyamat részeként magától is megvalósul, önálló értéket, illetve értékveszteséget nem jelent. De a következő esetekben szinte kivétel nélkül olyan költségek merülnek fel, melyek a föld tényleges tőkeértékét lényegesen meghaladják. Adott ingatlanok esetén a rekultivációs kötelezettség szennyezés miatt merül fel a területen, és a környezetvédelmi mentesítési költségek összes eleme része a kötelezettségnek, például az élő-állat telepek hígtrágyaelhelyezési gondjai, vagy a kevésbé látogatott területeken elhelyezett, vagy talajba ásott illegális hulladékhegyek felszámolása. Az erdőfelújítás (esetleg erdőtelepítés), mint kötelezettség Hasonló a helyzet az elmaradt vagy sikertelen erdősítések pótlási kötelezettségeivel, amikor az erdőfelújítás normatív idő-túllépése miatt hátralék keletkezik. A hátralék felszámolási költségei és a hátralékot sújtó büntető szankciók a tényleges talajértéket meghaladhatják. A legalacsonyabb talajérték alkalmazása az erdőértékelésben Az erdőállomány termőképességi viszonyai meghatározzák a gazdálkodás mozgásterét, jövedelemtermelő képességét. Korábbi vizsgálatok alapján az ország erdőterületének jelentős része kedvezőtlen adottságú, gyenge vagy közepes növekedésű, gazdaságtalanabb erdőállományokból áll. A tulajdonosi szerkezet átalakulása és az előnytelen birtokszerkezet tovább növeli a gazdálkodás kockázatát. Ennek alapján kimondható, hogy erdeink jó része távlatilag csak össztársadalmi érdekből, közérdekű erdőfenntartással, nem kizárólag közvetlen gazdasági racionalitásból tartandó fenn. Az erdőtalaj a leggyengébb fatermési osztályokban is a valós piaci értéke alapján a gyep művelési ág felénél, illetve a szántó művelési ág harmadánál mozog tapasztalatok szerint. A megyénkénti erdőtalaj értékminimuma a mezőgazdasági talajérték védőárak minimumából levezetve határozható meg.

84

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai A kamatlábak kérdésköre kamatlábakat. Megjegyzendő, hogy alkalmazásukban az ingatlanpiac fő szereplői között sincs egység, speciális szempontok és körülmények miatt a Nemzeti Földalap, illetve néhány kereskedelmi bank önálló előírásokat alkalmaz,. Erdészeti vonatkozású kamatlábak alkalmazásával kapcsolatban az Erdővagyon Gazdálkodási Intézet által elfogadott mértékek alkalmazhatók. a) Tőkésítési kamatláb alkalmazása. Az erdőtalaj hozadéki értékének megállapításakor a tőkésítési kamatláb alkalmazásától eltekinteni nem lehet (a természetvédelem alatt álló állományokat forgalomképtelennek tekintettük). A számításokból egyértelműen kitűnik az, hogy az üzemgazdasági idő mértékadó befolyást gyakorol az alkalmazandó tőkésítési kamatlábakra, jelenleg az alkalmazásra javasolt középértékek: 25- 40 éves vágáskorban

1,052%

41- 60 éves vágáskorban

1,042%

61- 80 éves vágáskorban

1,033%

81-100 éves vágáskorban

1,026%

101-120 éves vágáskorban

1,021%

120-

1,017%

éves vágáskor felett

b) Diszkont kamatláb alkalmazása. A diszkont kamatláb alkalmazása lényegileg tér el a tőkésítési kamatlábétól. Miután alkalmazására csak az állományok költségértékének meghatározása során, illetve a közvetlen véghasználati előírással rendelkező állományok értékelésekor kerül sor, a gazdasági körülmények figyelembe vehetők, ráadásul objektívan mérhető és a vállalkozási díjak alakulásának megfelelően, folyamatosan rendelkezésre álló adatokból számítható. Jelen állapot szerint 6%-os diszkont kamatlábat alkalmazunk. A (ma már hatálytalan) 254/2002 Korm. rendelet szerinti „egyszerűsített” erdőértékelés”-t az értékek rögzítettségéből fakadó problémák miatt említjük, a gyorsan változó körülmények miatt gondoskodni kell az aktualizálást végző szervezetről, a módosítási időszakokról, feltételekről.

85

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai Infrastrukturális szolgáltatások, externáliák Az erdők az emberi szükségletek tekintetében számtalan egyéb funkciót is betöltenek, olyan sokrétű adottságok és kölcsönhatások révén, amelyek körét szinte lehetetlen szabatosan behatárolni. Az erdészeti politika hangsúlya a fejlett országokban tolódott az erdő védelmi és közjóléti szolgáltatásai felé. A különböző nemzetközi fórumok helyet adtak az ezirányú törekvéseknek, hangsúlyozták, hogy az ember számára az erdő jelentősége jóval nagyobb, mint azon hatások összege, melyeket a faanyag és nem faanyag jellegű termékek szolgáltatása révén nyújt. Az erdő a bioszféra egyik legfontosabb komponense, amely közvetett és közvetlen hatásaival elősegíti az emberek számára szükséges ökológiai optimum megközelítését és a természeti és a művi környezet egyensúlyban tartását. Az erdő az erdőgazdálkodási tevékenység természetes környezete, amelynek felértékelődése az ágazaton kívül álló okok miatt következhet be. Az erdőgazdálkodás munkájának eredményeképpen már évszázados hagyományai vannak a tudatos cselekvéssel indukált jótékony hatásoknak. Ennek felismerése az erdők elsődleges rendeltetése szerinti differenciált gazdálkodás évtizedes hagyománya. Korábban önként vállalt kötelességek sok esetben kényszerűen korlátozott mozgásteret is jelentenek, annak ellenére, hogy a társadalom nem kívánja elismerni a gazdálkodás felmerült többletköltségeit, a megszokott szolgáltatások hiányát viszont annál erősebben számon kéri. Az erdők veszélyeztetettsége jelentősen megnőtt fokozódó társadalmi igénybevételükkel. Az erdő infrastrukturális szolgáltatásainak jó része a közjavak jellegzetességeit hordozzák. Infrastrukturális szolgáltatások alatt minden olyan hasznos hatás értendő, amelyet az erdő puszta léte, vagy tudatos erdőgazdálkodási tevékenység eredményeképpen, nem elsősorban tulajdonosa, kezelője, hanem az egész társadalom számára szolgáltat. A közjavak jellemzői, hogy azok használatából senki sem zárható ki. Lehetnek nem piaci javak, amelyek szervezett piacokra nem kerülnek, ott gazdát nem cserélnek mégis fogyasztásra kerülnek. Ide sorolhatók a vizek védelme érdekében, az éghajlat a táj védelme érdekében, az imissziók és a lavinák elleni védelem stb. érdekében az erdő, mint komplex életközösség által kifejtett hatások. 86

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai A védelmi, szociális funkciók, szolgáltatások súlya fokozódik. Számolni kell azzal, hogy tartósan nem lehet a forgalmi értéket az erdőértékelési számításokkal elvárt szorosságú kapcsolatba hozni az egyéb funkcióknak, szolgáltatásoknak s más immateriális tényezőknek a döntővé válásával. Az azonos célokhoz alkalmazható különböző módszerek eredményei közötti jelentős eltérések okozta kétségek eloszlatása a további feladatok között is előtérbe állítandó. 5.2. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó kapcsolata A szervezeti viszonyok Az erdővagyon-gazdálkodásnál a szervezeti viszonyok, a tulajdonos, a vagyonkezelő, a tevékenység végző elkülönülése további problémákat vet fel. Az ágazatban kimutatott jövedelmet az erdővagyon változása nem ellenőrzi, így a vagyon csökkenésének vagy gyarapodásának a számviteli megjelenítése elmarad. A szervezeti tagolásnak megfelelően alakulnak a gazdálkodók vagyoni és jövedelmi helyzetét jellemző mutatók. A tulajdonosok részére az erdővagyon értéke, illetve annak változása a nagyon fontos információ, de vagyonuk értékváltozásáról megfelelő adat nem áll rendelkezésre. Az éves jövedelem a kezelőknél jelenik meg, amelyből tulajdonosaik osztalékot igényelhetnek. A gazdálkodói szerkezetre továbbra is jellemző a működésképtelen magántulajdonú erdők magas aránya, amely a tulajdon feletti rendelkezési jog nehézkes megvalósításával, a tulajdonosi kör döntésképtelenségével, a jogi és gazdasági környezet szabályozási problémáival kapcsolatos. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a magántulajdonú erdők kialakulásakor rendkívül kedvezőtlen birtokszerkezet keletkezett, amely során a tulajdonos és az erdőgazdálkodás alapvető érdekei nem érvényesültek. Az erdőfenntartás és az erdőfelújítás finanszírozása Magyarország erdőterületének jelentős (és az erdőtelepítésekkel növekvő) része kedvezőtlen adottságú, gyenge vagy közepes növekedésű erdőállományokból áll. Ez az erdőterület közel felét érinti, ezen belül is roszszabb a magántulajdonú erdőállományok összetétele, rentabilitása. Magyarországon több évtizede az erdők fenntartásának, felújításának finanszírozása az erdőgazdálkodóktól központi alapokba gyűjtött forráso87

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai kon keresztül ment végbe, amely szinte példa nélkül álló megoldás. Az önálló „ALAP” az 1990-es években jogilag és pénzügyileg is megszűnt, a bevételek és kiadások az agrárköltségvetésébe kerültek vissza. A 96’-os erdőtörvényben a gazdálkodó jövedelmezőségétől független erdőfenntartási járulékot törvényben szabályozták és erőteljesen megemelték. Az erdőfelújítás normatív támogatása lényegesen lemaradt az inflációval is növekvő költségektől, és sok fafajpolitikai eltérítést tartalmazott. Nagy gondnak ítéltük meg, hogy az elvonás-támogatás módosította az erdő kalkulálható jövedelmét, csökkentette a jó hozamú erdő nyereségét, tehát leértékelte az erdő vagyonértékét. Az alapszerű elszámolásban költségvetési kapcsolatként jelent meg a járulék és a támogatás ráfordításokat és a hozamokat érintő hatása. Alkalmazása a versenygazdaságban, a "valós" tulajdonosok esetében anakronisztikus volt, 2008 évvel megszüntették. Az erdővagyon változása Az erdőtulajdonos és a kezelő elválasztásából adódó problémát, az erdővagyon értékelés szükségességét példával (felvett vagyonérték változás adatokkal) szemléltetjük: Az erdőtulajdonos vagyonváltozása és a kezelő eredménye

150

150

100

100

50

50

0 -50

1995

1996

1997

1998

millió Ft

millió Ft

A kalamitás nyeresége és vesztesége

0 -50

-100

-100

-150

-150 T á r s a s á g i ad ó k ö t e l e z e t t s é g Ad ó z á s e l ő t t i e r e d mé n y

1995

1996

1997

1998

Tulajdonos vagyonváltozása V a g y o n k e ze l ő e r e d m é n y e

A kalamitások a tulajdonos erdővagyonát a fenti időszakban egyértelműen csökkentették, de ez kimutatás hiányában értékelésre nem került. A vagyonmentés során kitermelt faanyag értékesítése többlet árbevételt, többlet eredményt hozott, amelyet az általános adózási szabályok terheltek. Az erdőfelújítás során, különösen fafajcsere esetében a növekvő 88

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai területi feladat jelentős többlet költségekkel járt, nőtt az erdőkezelő vesztesége. Ez az erdőművelési teljesítmény ugyanakkor egyértelműen a tulajdonos erdővagyonának visszaállítását szolgálta. (Természetesen enyhébb lenne a fenti káresemény erdővagyon-gazdálkodási problémája, ha a tulajdonos és a kezelő azonos szervezet lenne.) Az előbbi példában láthattuk, hogy az erdővagyon-gazdálkodás megítéléséhez a naturális és az ökonómiai folyamatok, illetve a különböző erdészetpolitikai és gazdaságszabályozási előírások figyelembe vétele szükséges. 5.3. Jövőbeni lehetőségeik és korlátok Az erdőérték számítási lehetőségeinknél az elért eredményekre építhetünk, de fokozottabban kell figyelemmel kísérni a gazdasági – társadalmi környezet változását • • •

erdőföld – telek, földhasznosítás (élelmiszer célú növénytermesztés – energetikai célú faültetvény – erdőgazdálkodás), örökléssel a tulajon osztódása, parcellásodás, osztatlan közös tulajdon, érdekelt gazdálkodó hiánya, a tulajdonlási korlátozások csökkentése, a tulajdon korlátozás kártalanítása.

Az erdőtörvény 2009. évi megszövegezése miatt szükségszerű a minél gyorsabb reagálás az erdőgazdálkodás szabályozási változására, további (rendeleti) jogszabályok generálása, a szakközönséggel ezek erővagyonra, monetáris értékelésre hatásának széleskörű megismertetése, az értékelési irányelv közös fejlesztése: • • • •

rendeltetés, természetesség, üzemmód, regionalitás, szálalás, Pro Silva, átalakítás (naturális adatok-gazdálkodási racionalitás), földhasznosítás, erdőtelepítés, fás szárú energetikai ültetvények, nem-fa erdei termékek és szolgáltatások.

Az erdőgazdálkodást fokozódóan terhelő természetvédelmi befolyásolás, rekreációs igénybevétel szakmai és pénzügyi hatásainak modellezése:

89

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai • •

természetvédelmi korlátozások, nem fatermés célú erdők, rekreációs, turisztikai és üdülési, szociális funkciók és szolgáltatások.

Szorgalmazzuk az oktatás, a továbbképzés, illetve a kutatás egységének fenntartását, de finanszírozásának megnyugtató megoldást kérjük: • •

•

90

az erdő- és kárértékelési szakértők helyének és szerepének rendezését az ingatlan forgalmazói és értékbecslői szakértésben, az erdővagyon és az erdőgazdálkodás monetáris értékelése szabályozásában jogszabályok előkészítése, ajánlások és irányelvek megfogalmazása. az előzőekben is érintett tucatnyi kérdés körültekintő megválaszolást, a szakma számára az alkalmazott képletek elemeihez adatok és mutatók biztosítását.

Felhasznált irodalom Barkóczy Zs. (2009a): Fás szárú energetikai ültetvények a földhasznosításban. Ingatlanvagyon-gazdálkodás és ingatlan-forgalmazás c. konferencián elhangzott előadás. NYME Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár, 2009. június 8-9. Barkóczy Zs. (2009b): A dendromassza alapú decentralizált energiatermelés alapanyagbázisának tervezése. PhD értekezés. Roth Gyula Erdészeti- és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola. NYME, EMK, Sopron. Eurostat (2000): Az európai erdők értékelése – az IEEAF teszt eredményei Hegedűs A. (2007): A nem fa termékek és szolgáltatások hasznosítása és marketingje. PhD értekezés. Roth Gyula Erdészeti- és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola. NYME, EMK, Sopron. Jöbstl, H. A. (1996): A mérlegszerinti eredménytől az erdészeti üzem eredményéig. Tanulmány kézirat. Lett B. (2007): Erdészeti számvitel és pénzgazdálkodás. Egyetemi Jegyzet NYME EMK, Sopron. Lett B. (2008): Multifunkcionális erdőgazdálkodás a társadalom szolgálatában. – In: Gazdasági Tükörkép Magazin, 2008 október: 26-27. Lett B. – Mészáros K. – Marosi Gy. (1995): Az erdővagyon értékelési módszerének közgazdasági szempontrendszere. Tanulmány kézirat. Lett, B. – Mészáros, K. – Stark, M. (1999): Probleme der forstlichen Erfolgsrechnung durch die fehlende Vermögensbewertung der Wälder. [Az erdészeti eredményszámítás problémái az erdővagyon értékelés hiányában] – In: Waldvermögensbewertung – Forstliche Erfolgsrechnung. Schriftenreihe: Berichte aus der Abteilung für Rechnungswesen und forstliche Marktlehre. BOKU, Austria: Heft 15.: 61-69. Probleme der forstlichen Erfolgsrechnung durch die fehlende Vermögensbewertung der Wälder. – In: Waldvermögensbewertung – Forstliche Erfolgsrechnung. Schriftenreihe: Berichte aus der Abteilung für Rechnungswesen und forstliche Marktlehre. BOKU, Austria: Heft 15.: 61-69. Marosi Gy. (2009): Az erdősítési költségek alakulásának hatása az erdő értékére. Ingatlanvagyon-gazdálkodás és ingatlan-forgalmazás c. konferencián elhangzott előadás. NYME Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár, 2009. június 8-9. Márkus L. – Mészáros K. (2000): Erdőérték-számítás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Mészáros K. (2000): Erdőértékelési irányelv az NFA részére. Tanulmány kézirat.

91

Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai MGSZH (2007): Magyarország erdőállományai 2006. MGSZH Központi Erdészeti Igazgatóság, Budapest. Nagy I. (2008): A természetvédelmi korlátozások erdőgazdálkodásra gyakorolt gazdasági-pénzügyi kihatásai. In: Erdőtelepítés és rendezetlen erdőgazdálkodás kutatási program záró-konferenciája - Előadás kivonatok. NYME EMK Erdővagyon-gazdálkodási Intézet. p. 110-148. Németh S. (2008): Ingatlanértékelés – Termőföld értékelés – Erdőértékelés. Ingatlanvagyon-gazdálkodás és ingatlan-forgalmazás c. konferencián elhangzott előadás. NYME Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár, 2009. június 8-9. Németh S. – Héjj B. (2009): A normatív támogatások és erdőfenntartási járulék megszűnésének hatása az erdő értékére. Ingatlanvagyon-gazdálkodás és ingatlan-forgalmazás c. konferencián elhangzott előadás. NYME Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár, 2009. június 8-9. Németh S. – Lett B. (2009): A tőkésítési kamatlábak az erdőértékelésben. Ingatlanvagyon-gazdálkodás és ingatlan-forgalmazás c. konferencián elhangzott előadás. NYME Geoinformatikai Kar, Székesfehérvár, 2009. június 8-9. Puskás L. (2008): Az erdészet és tájépítészet kapcsolata. PhD értekezés. Roth Gyula Erdészeti- és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola. NYME, EMK, Sopron. Schiberna E. (2007a): Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) számítás az erdőgazdálkodásban. Fejezet a „A magán-erdőgazdálkodás működőképességének gazdasági vizsgálata” c. PhD értekezésben. Roth Gyula Erdészetiés Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola. NYME, EMK, Sopron Schiberna E. (2007b): A fakitermelésekből származó jövedelmek érintettek közötti eloszlása. Fejezet a „A magán-erdőgazdálkodás működőképességének gazdasági vizsgálata” c. PhD értekezésben. Roth Gyula Erdészeti- és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola. NYME, EMK, Sopron Tzschupke, W. (2000): Zur Problematik der Bewertung und Bilanzierung des Waldvermögens von Forstbetrieben auf der Grundlage periodischer Betriebsinventuren. [Erdészeti üzemek erdővagyonának értékelési és mérlegkészítési problematikája periodikus üzemi leltárok alapján] – In: Hans A. Jöbstl (Hrsg.): Waldvermögensbewertung – Forstliche Erfolgsrechnung. Schriftenreihe, Berichte aus der Abteilung für Rechnungswesen und forstliche Marktlehre, Institut für Sozioökonomik der Forst- und Holzwirtschaft an der Universität für Bodenkultur in Wien. Heft 15. Eigenverlag, 2000.: 93-100.

92

TARTALOMJEGYZÉK 1. Faállomány és hozam naturáliákban .......................................................................5 1.1. Az élőfakészlet növekedésének elemei ...........................................................5 1.2. A folyónövedék az erdőtelepítések fiatal állományai, a magán erdőgazdálkodás gyorsan növő állományainak felújítása révén még növekedik ..............8 2. Az erdővagyon pénzbeli számbavétele, újrakezdés-folytatás ................................9 2.1. Az erdővagyon pénzbeli számbavételének szükségessége, aktualitása ........9 2.2. Az erdőérték-számítás oktatása, kutatása és gyakorlati alkalmazása az 1990-es évektől (Soproni Munkaközösség) ...................................................11 2.3. Az erdővagyon (erdőföld és élőfakészlet) pénzbeli számbavételének előírásai és ajánlásai, irányelvei ....................................................................12 2.4. Az erdővagyon pénzbeli számbavételének kiterjedése az erdőföld és a faállományon kívül az egyéb elemekre, funkciókra, szolgáltatásokra ..........13 2.5. Az erdő- és kárérték számítás, kártalanítások ...............................................33 3. Az erdővagyon (erdőföld és élőfakészlet) pénzbeli számbavételének jelentősége .............................................................................................................36 3.1. Az erdővagyon és változásainak értékelése – IEEAF jelentés ......................36 3.2. Az erdővagyon pénzbeli értékelése a naturáliákra épül ................................50 3.3. A monetáris értékelés összekapcsolja a naturális és a jogi szabályozást .....52 3.4. A monetáris értékelés az erdészeti ökonómia eredményeit beépíti, azt pozitívan serkenti (SFH, Bevétel és jövedelem felosztása, gazdálkodás racionalizálása) ..............................................................................................56 4. Eredmények az erdőérték-számításban ................................................................69 4.1. Eredmények az erdőérték-számításban ........................................................69 4.2. Erdészeti üzemek erdővagyonának értékelési és mérlegkészítési lehetősége és problémái periodikus üzemi leltárok esetén ...........................71 4.3. Erdővagyon-gazdálkodás...............................................................................77 5. Az erdővagyon monetáris számbavételének kihívásai, jövőbeni lehetőségei és korlátai .............................................................................80 5.1. Az erdővagyon (erdőföld és élőfakészlet) monetáris számbavételének helyzete, a kapcsolatos problémák és jövőbeni feladatok .............................80 5.2. Az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó kapcsolata....................................87 5.3. Jövőbeni lehetőségeik és korlátok .................................................................89 Felhasznált irodalom

91

93

Prof. Dr. Lett Béla

Kecskeméten, 1945-ben született, Sopronban 1970-ben avatták erdőmérnökké. Az erdészeti ökonómia területén 1983. óta oktat tantárgyakat, jelenleg az Erdővagyongazdálkodási Intézet (EVGI) megbízott igazgatója. Fő kutatási területe az erdészet szervezeti struktúrája, amelyből egyetemi doktori, majd kandidátusi fokozatot érdemelt ki. Habilitált doktori címe alapján egyetemi tanárnak nevezték ki. Mérlegképes könyvelő, okleveles könyvvizsgáló, így az erdészeti számvitel és pénzgazdálkodás témakörét viszi az intézeti munkamegosztásban.

Jelen összeállítás Solymos Rezső akadémikus 80. születésnapja tiszteletére rendezett konferencia előadás háttéranyagának szerkesztésével készült. Az erdő széleskörű hasznait, a multifunkcionális erdőgazdálkodás hozamait, szolgáltatásait a sorozat stílusában, közérthető formában igyekszik bemutatni, minél nagyobb (szakmai és érdeklődő) közösség számára.

94

lettb@emk .nyme.hu