Spanyolországi projekttalálkozó 2013. április 19-24. A kétéves, Sztereotípiák legyőzése címet viselő projektünk utolsó állomása volt L’ Hospitalet, ez a közel 260.000 lakosú város Barcelona közvetlen szomszédágában, attól dél-nyugatra. Katalónia második legnépesebb városa, és az egyik legsűrűbben lakott település nem csak Spanyolországban, de az egész Európai Unióban is. A XIX. századig falusias jellegű helység volt, amikor is a textilgyárak építésével együtt rohamosan megnőtt a lakosság száma. Az 1960-70-es években nagyon sokan települtek ide Spanyolország szegényebb régióiból, de a lakosság jobb ellátásához szükséges fejlesztések csak a 90-es években kezdődtek el. Ma egy gazdaságilag dinamikusan fejlődő város képe tárult elénk felhőkarcolókkal, kiváló tömegközlekedéssel. Iskolánkat most is négy diák képviselte, Ács Veronika, Dombi Olivér, Katona Bianka és Kránitz Bence, mindannyian a 11. H osztály tanulói. A munkát és az utazást Császári Ildikó tanárnő segítette. Erre az útra már nem kellett prezentációkkal készülnünk, hiszen az összegzésen volt a hangsúly. Így az összes projektben résztvevő diák és szüleik azt a feladatot kapták, hogy néhány mondatban írják le, hogy mi mindent nyújtott nekik ez a kétéves munka, amit az Európai Unió a Tempus Közalapítványon keresztül támogatott. Továbbá azok a tanulók, akik már meglátogattak egy másik országot, kiválasztották azt a helyet, épületet vagy műemléket, ami a számukra legkedvesebb volt, és arról vetették papírra gondolataikat. Ezeket az írásokat újságcikkek formájában sok-sok fénykép kíséretében kinyomtattuk. Végül a diákok egy-egy mondatba tömörítve is megfogalmazták tapasztalataikat. Ezekkel felszerelkezve indultunk útnak 2013. április 19-én délután 5 órakor a schwechati repülőtérről. A barcelonai reptérről első utunk az iskolába vezetett, ahol a gyerekek találkoztak vendéglátó családjaikkal, akik elvitték őket otthonaikba. A szombati nap Barcelonában telt. Az iskola előtt találkoztunk 9 órakor, ahonnan külön busszal indultunk e csodás város felfedezésére. Sétánkat a Gótikus negyedben kezdtük, a La Seunak (a püspökség székhelyének) megtekintésével, amelynek legszebb része a magnóliákkal, pálmákkal, narancsfákkal, szökőkúttal díszített kerengő, ahol 13 lúd emlékeztet Szent Eulália vértanúságára.
Innen a Plaça de Sant Jaume térre értünk, ahol egymással szemben található a katalán kormány székháza és a Városháza.
Tovább haladva egy újabb gyönyörű tér tárult a szemünk elé, a Plaça Reial, ami éttermeivel, kávézóival számos szabadtéri rendezvénynek ad otthont. Francesc Daniel Molina i Casamajó tervezte a XIX. században, és a híres katalán építész, Antoni Gaudí lámpaoszlopai teszik különlegessé.
A csapat a Plaça del Rei téren tartott egy kis pihenőt a Nagy Királyi Palota lépcsőin, amelynek elődje a barcelonai grófok X-XI. századi palotája volt, akiket 1137-ben koronáztak Aragónia királyaivá. A tér jobb oldalát a Szent Ágota-kápolna zárja le. A királyi palota kápolnájának építették meg 1300 és 1311 között.
Elhagyva a gótikus negyedet, egy másik hasonlóan gyönyörű, bár turisták által kevésbé frekventált helyre az El Born negyedbe jutottunk. Elsőként a katalán gótika legnemesebb, legtisztább alkotása a Santa Maria del Mar (A Tengerek Madonnája) bűvölt el bennünket, amelynek építése 1329-ben vette kezdetét.
A templom után a XIV. századi Barcelona legelőkelőbb és a mai város egyik legszebb utcájába fordultunk, a Carrer Montcadába. Öt helyreállított épület ad helyt a Picasso Múzeumnak, amely a művész pályakezdő éveibe nyújt betekintést.
A Passeig Joan Borbóról rövid sétával kijutottunk a 4 km hosszan húzódó partszakaszra, ahol 7 strand követi egymást. Mindez az 1992-es olimpiai játékok öröksége. A délelőtti bolyongásainkat a tengerparton fejeztük be, ahol a homokban ülve elfogyasztottuk szendvicseinket.
Továbbindulva a Barcelonata városrészben elsétáltunk Frank Gehryl csillogó Hal című szobra mellett, amely az egykori halászfalunak állít emléket. Erre csupán a Port Olimpíc tengerpartját szegélyező éttermekből kiáradó frissen sült hal illata emlékeztet. A közeli olimpiai falut is megnéztük, amelyből luxus lakóparkot alakítottak ki. A buszra visszaszállva Barcelona északi, észak-nyugati városrészeibe vettük az irányt, ahol Antoni Gaudí (1852-1926), a neves építész művei uralkodnak. Ezen a napon ebből kettőt tanulmányozhattunk behatóbban, a Szent Család-templomot és a Güell parkot. A Sagrada Famíliát turisták milliói keresik fel évente nem véletlenül, hiszen hihetetlen formagazdagság és a képzelet túláradó bősége jellemzi az épület külső felületét és szobordíszeit.
A Güell park egy kertváros része, amelyet Gaudí patrónusa, Eusebio Güell megbízásából tervezett körülbelül 1900-tól 1914-ig, befejezni azonban soha nem fejezett be, akárcsak a templomot.
A napot a Barcelona fölé magasodó Montjuïc, a város „Gellért-hegye”, és egyben „Városligete” tetejéről elénk táruló panorámával zártuk. A dombtetőre menet elhaladtunk a híres katalán festő, Joan Miró múzeuma, és az Olimpiai Stadion mellett is.
Vasárnap a családoké volt a főszerep. Diákjaink a tengerparton töltötték el az időt spanyol társaikkal ragyogó napsütésben. Sajnos a víz még hideg volt fürdőzésre, de a bátrabbak azért megmártóztak.
Hétfőn reggel az iskola könyvtárárban gyűltünk össze, ahol az igazgató úr köszöntője után kezdetét vette a munka.
6 fős vegyes nemzetiségű csoportok alakultak, akik az otthon előkészített cikkekből és fényképekből összeállították a Sztereotípiák legyőzése című újságokat. Tanárok, diákok és szülők írásai vegyesen töltik meg arról, hogy a közreműködők mi mindennel gazdagodtak e nemzetközi együttműködés során. Az újságokról színes fénymásolatok készültek, amelyek könyvtárunkban olvashatók.
Ezután egy újabb feladat várt a tanulókra, ahol kézügyességüket és kreativitásukat csillogtathatták meg. A rajztanár az iskola előcsarnokában egy falra hat különböző, az adott országra jellemző fát festett, amit a gyerekeknek kellett falevelekkel életre kelteni.
Ezekre a levelekre kerültek rá azok a mondatok, amelyek a legfőbb sikereit összegzik a projektnek.
Ezalatt a tanárok összeültek, hogy megbeszéljék a még hátralévő feladatokat. Így azt a kérdőívet, amit minden iskolából kb. 60 diáknak kell kitölteni. Ez arra hivatott, hogy felmérje, mennyi tudással gyarapodtak az egyes iskolák tanulói az eltelt két év alatt. Az eredményeket majd összevetjük a közös munka elején készült felméréssel, és bizakodunk abban, hogy nem hiába dolgoztunk. Volt még egy nagyon nehéz feladatunk. Ki kellett választani a hat legjobb fotót, amely a projekt témájának jegyében készült. Minden ország 5 fotót hozott a versenyre, amelyre bárki benevezhetett előzetesen, ahogy azt a honlapunkon közzétettük. Minden iskola 1-1 képe nyert. A mi fotóink közül Varga Vivien, 11. H osztályos tanuló Húsvéti nyuszi a hóban című fotója 5. helyezést ért el.
Ebéd után a városházára mentünk, ahol az oktatásért felelős polgármester helyettes fogadott bennünket, és egy rövid ismertetőt tartott a településről.
Délután Gaudí utolsó civil munkáját, a La Pedrera házat volt szerencsénk megnézni. Az elnevezés kőfejtőt jelent magyarul. Ezzel a csúfnévvel illették Gaudí kortársai az épületet, mivel a görbült homlokzat különös formájú sziklafalra emlékeztet. A bérház Don Pedro Milá textil gyáros megrendelésére készült 1906 és 1910 között. A tető a homlokzathoz hasonlóan mozgalmas. A kémények és szellőzőnyílások egy tündérvilág álomszerű formáit idézik. A tetőtérben megnéztük Gaudí munkásságát bemutató kiállítást, illetve egy szinttel lejjebb egy a kor stílusában berendezett lakást.
Az utca túloldalán, a Passeig de Grácia 43. szám alatt kívülről megcsodálhattuk Gaudí másik lakóházát, a Batllo-házat, amelyet Milá üzlettársának megbízására készített. Az épület 1870 körül épült, de elegáns volta ellenére is jellegtelen maradt. Gaudí mindenestől átformálta a külső homlokzatot, újabb emeletet húzott föl, és sárkány formájú tetőt csapott rá kereszttel, ami Katalónia védőszentjét, Szent Györgyöt idézi meg. Az ablakokat hullámzó keretekkel és velencei karneváli maszkokra emlékeztető erkélyekkel ékesítette.
A kedd igazán izgalmas ígérkezett, hiszen ünnepnap volt, és egyben a hivatalos program zárása is. A katalánok védőszentjüket, Sárkányölő Szent Györgyöt ünneplik ezen a napon. Így ott ekkor emlékeznek meg a „rózsákról”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta. Azonban nem csak a rózsák a főszereplők, hanem a könyvek is, mivel 1995-ben az UNESCO a könyv napjává nyilvánította április 23-át katalán javaslatra. Április 23-án halt meg William Shakespeare és Miguel de Cervantes. A nap célja, hogy felfedezzük az olvasás szépségét, és ösztönözzük egymást a könyvek forgatására. Ezért ekkor az emberek rózsát és könyvet ajándékoznak egymásnak, s az utcákat ellepik a virágárusok és könyvkereskedők, akik különböző kedvezményekkel csalogatják a vásárlókat a standjukhoz. Mi sem maradtunk rózsa nélkül, minden külföldi diák kapott egy szálat a vendéglátójától.
A napot egy igazán nemes katalán tradíció, az emberi toronyépítés megismerésével kezdtük. Megnéztünk egy rövid videót, amelyből kiderült, hogy embertornyokat (castells) már a középkorban is emeltek, eredetük olyan régi táncokra vezethető vissza, melyek emberi építmények kialakításával fejeződtek be. Az embertornyok jelenlegi formája körülbelül 200 évvel ezelőtt jelent meg Vallsban, és lényegében a mai napig megőrizte eredeti formáját. Az emberi testek alkotta tornyok magasságuk, szépségük és törékenységük folytán egyedülálló részévé váltak a katalán népi kultúrának. Úgy tartják, hogy az embertornyokhoz szükséges erő, egyensúly, bátorság és értelem hűen jelképezik a katalán nemzeti karakter alapvonásait. Az egyre szaporodó toronyépítő csoportok, a nem ritkán 10 emelet magas építmények nyomán nem túlzás az embertornyok történetének fénykoráról beszélni. Nem lehet véletlen, hogy 2010-ben az UNESCO az embertornyokat a szellemi kulturális világörökség részévé nyilvánította. Ez után rajtunk volt a sor, hogy mi is megtapasztaljuk, milyen érzés egy ilyen torony részének lenni. Az egyik helyi csoport tagjai voltak segítségünkre, akik elmagyarázták és bemutatták a technikát, illetve segítettek bennünket abban, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk.
Majd a szomszédos általános iskola tanulóinak Szent György-napi műsora következett szintén az iskola sportpályáján. Rendkívüli produkciót láthattunk, dobosokkal, sárkányokkal és pirotechnikai elemekkel megtűzdelve.
A délelőtt a tornateremben zárult, ahol a diákok önfeledten táncoltak mindenféle zenére, és örültek annak, hogy megadatott nekik, hogy így együtt lehetnek.
Ebéd után következett a fotóverseny eredményhirdetése, ahol a győztesek átvették az országok által felajánlott nyereményeket. A nap az iskola kórusának koncertjével zárult, akik két angol slágert és három spanyol dalt énekeltek nekünk.
Szerda reggel az iskola előtt találkoztunk mindannyian, hogy elköszönjünk egymástól. A búcsú könnyesre sikerült, hiszen tudtuk, hogy már nem lesz több ilyen találkozó, és nem mondhattuk, hogy viszontlátásra egy másik országban. Természetesen igyekszünk a kapcsolatot fenntartani, és a jövőben más formában újra együttműködni.
Szerencsére az egész nap előttünk állt a hazaindulás előtt, így csomagjainkat az iskolában hagyva a lengyel csoporttal felkerekedtünk, hogy megnézzük az FC Barcelona stadionját. Az 1957-ben épült, 120.000 férőhelyes El Camp Nou-t a világ legszebb stadionjai közé sorolják. A bejárható útvonal végigvezetett bennünket a múzeumon, a lelátókon, a pálya szélén, a sajtótájékoztatók helyszínén, az öltözőkön, a kápolnán, a kifutón és a közvetítő állásokon. A múzeumban felfedeztük, hogy az egész stadion építése egy magyar származású focista, Kubala László nevéhez köthető. 1950-től 1963-ig a csapat játékosa volt, újszerű játékstílusával a Barcelona olyan sikereket tudott elérni, hogy a 20.000 fős stadiont a többszörösére kellett bővíteni. Tervezték, hogy róla is nevezik el, erről tisztelői a mai napig nem mondtak le. A Barcelona 100. évfordulóján 1999-ben a szurkolók a csapat történetének legjobb játékosává választották. 2009. szeptember 24-én leplezték le a Camp Nou központi helyén a szobrát, amelyen több mint 20.000 fanatikus vett részt.
Délután már csak egy látványosság felfedezésére maradt idő, ez pedig az Akvárium volt a tengerpart közelében. Óriási méreteit csak néhány adattal szeretném érzékeltetni: 35 akvárium, 11.000 állat, 450 különböző faj, 6 millió liter víz, 14 millió látogató. Itt található az egyetlen Óceánárium Európában, amelyen 80 méter átlátszó folyosó vezet keresztül, és az ember úgy érezheti magát, mint ha az óceán fenekén sétálna. Ennek a résznek a sztárjai a homokpadi cápa és a homoki tigriscápa. Másik nagy kedvenc a korallzátonyok színes élővilágát bemutató trópusi akvárium. Természetesen a pingvinek bájának sem lehet ellenállni. Az iskolába délután 5 óra felé értünk vissza, ahol a spanyol diákok vártak bennünket, hogy még egyszer elbúcsúzhassunk egymástól, és egy utolsó közös kép készüljön rólunk. Nagyon megható volt látni a figyelmességüket és szeretetüket.
A gép 20.25-kor indult Bécsbe, így hajnali két óra volt mire kisbuszunk begördült Győrbe. Hálás szívvel gondolunk spanyol barátainkra, akik felejthetetlenné tették számunkra ezt a közel egy hetet. Az eddig elkészült prezentációk és a találkozók programja megtekinthetők a közös honlapunkon: http://comenius-bs.slipknotee.com/ A projekt a Facebookon is követhető: http://www.facebook.com/pages/Comenius-EstoniaBreaking-Stereotypes/153393338092069?sk=wall Botosné Mészáros Krisztina koordinátor
