„Egy nemzet egészségi állapota egyértelmű mutatója intelligenciájának és annak, hogy társadalma milyen fejlettségi fokon áll.” (Emerson)
SOMOGYI LÁSZLÓ EGÉSZSÉGÜGYI PROPAGANDA PEST MEGYÉBEN 1930 ÉS 1945 KÖZÖTT1
Az előadás a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében folytatott egészségügyi propagandát vizsgálja 1930 és 1945 között. A tanulmány megírásához főként Kecskemét törvényhatósági jogú (thj.) város tiszti főorvosának iratai, a Váci járás és Vác megyei város magyar királyi (m. kir.) tisztiorvosának iratai, továbbá a Pest megyében megjelent sajtóban fellelhető ismeretterjesztő cikkek, illetve előadások szolgáltak alapul. Pest-Pilis-Solt-Kiskun (PPSK) vármegye tiszti főorvosának irataiban fellelhető, az 1936 és 1940 közötti évekre vonatkozó, kecskeméti ügyiratdarabok között az általános iratokon túl egészségvédelmi dokumentumokat, közegészségügyi jelentéseket, valamint különféle nyilvántartó könyveket és kimutatásokat találhatunk a Pest Megyei Levéltár őrzésében. Jelen tanulmány megírásához – a jelzett időben hivatalban levő – Kecskemét thj. város tiszti főorvosa által keletkeztetett és a hozzá érkezett iratokat kutattam, kiegészítve a már korábban megjelent, a témához köthető munkák tanulmányozásával, illetve feldolgozásával. A Váci járás és Vác megyei város m. kir. tisztiorvosának iktatott iratai közül a felvilágosító tevékenységgel összefüggő, 1930 és 1945 közötti dokumentumok szolgáltak alapul. A Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat által végzett ismeretterjesztő-felvilágosító tevékenység tanulmányozása során a Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (Kör) 1939 és 1944 között keletkezett iratait kutattam. Az előadás nem foglalkozik a propaganda kifejtése során elért eredményekkel, kizárólag az alkalmazott módszerekre és tényekre helyezi a hangsúlyt.
Bevezetés A téma bővebb kifejtése előtt célszerű definiálni, mi a propaganda. A propaganda eszméknek, tanoknak, nézeteknek, politikai elméleteknek különféle eszközök (élőszó, nyomtatás, techni1
Jelen tanulmány a Pest Megyei Levéltárban 2010. november 25-én rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás szerkesztett változata.
1
ka, művészet stb.) útján történő módszeres terjesztése.2 Az egészségügyben a propaganda szinte mindig a prevenció részeként jelenik meg. A 19. század végének nagy járványai (kolera 1873-ban és 1893-ban) is rádöbbentették a kor közegészségügyi szakembereit a megelőzés szükségességére. A 20. század egészségügyi politikájában további teret nyert az egészség megőrzésének gondolata, ami megfelelt a polgárosulás irányának.3 A megelőzés állami feladattá vált. Az 1930-as években újdonság volt a közegészségügy terén, a megelőző intézmények hálózatának kiépítése. Ebben közrejátszottak nemzetközi – elsősorban egyesült államokbeli – tapasztalatok is. Az 1920-as évek végén a fejlesztések irányának kijelölésekor különös figyelmet kapott az anya- és csecsemővédelem. Ezt motiválhatta az első világháborús emberveszteségek pótlása és az alacsony születésszám. Az I. világháború utáni jelentős demográfiai csökkenés pótlására a vidéken élők egészségügyi helyzetének megjavítása tűnt az egyik megoldásnak, hiszen a falu adta a városok népesedési pótlásának nagy részét.4 Több, egészségpolitikával foglalkozó szakember pedig a nemzetközi statisztikákban megjelent adatokat látva jutott arra a következtetésre, hogy a magyar falu egészségügyi helyzete prioritást élvez.5 E gondolat jegyében került felépítésre az egészséggel kapcsolatos propaganda stratégiájának kidolgozása. Szintén nemzetközi tapasztalatok hatására kapott nagyobb hangsúlyt a felvilágosítás. Ezt a feladatot az 1926-ban létrehozott Egészségügyi Propaganda Központ végezte.6 A Központ módszertani útmutatókkal, felvilágosító kiadványokkal látta el a társadalmi és hatósági szerveket. Magyarországon Faragó Ferenc, az Országos Közegészségügyi Intézet adjunktusa, egyetemi magántanár, az elsők között fogalmazta meg tudományos alapossággal az egészségügyi propaganda lényegét: „Az egészségügyi propaganda tulajdonképpen nem más, mint ismeretterjesztés és nevelés. Annak ismertetése, hogy milyen ártalmak uralkodnak a magyar nép körében és nevelés arra, hogy miként lehet azokat minél hathatósabban távoltartani és megelőzni. A jó propaganda nem lehet más, mint az igazság céltudatos beállítása. Az igazsá-
2
Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. 688. o. Kósa László (szerk.): Magyar művelődéstörténet. Osiris, Budapest, 2003. 419. o. 4 Kapronczay Károly: A magyar közegészségügy története 1770–1944. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Budapest, 2008. 264. o. 5 Vági Zoltán: Endre László. Fajvédelem és bürokratikus antiszemitizmus a közigazgatási gyakorlatban 1919– 1944. In: Randolph L. Braham (szek.): Tanulmányok a holokausztról II. Balassi Kiadó, Budapest, 2002. 105. o. 6 Az Egészségügyi Propaganda Központ az egészségügy megreformálására létrehozott Egészségügyi Reformiroda keretein belül működött. 3
2
got kell tehát olyan alakban előadni, hogy meglepje a közönséget, felkeltse érdeklődését és gondolkodóba ejtse.”7 A falu egészségvédelmét az ún. zöldkereszt egészségvédelmi szolgálat látta el. 1926-ban a falusi egészségvédelem kiépítése végett néhány járásban bevezették a tisztiorvos által felügyelt egészségvédelmi szolgálatokat. Ezek voltak az alapjai később létrehozott ún. mintajárásoknak. Közülük elsőként a Magyar Királyi Népjóléti Minisztérium a Gödöllői mintajárást szervezte meg 1927-ben. A szakemberek nagy szerepet tulajdonítottak a mintajárásokban folytatott propagandának, amelyet az egészségvédelem fő tényezőjének tekintettek. A mintajárásokban elért eredményeknél szólni kell a később dicstelen véget ért Endre László, gödöllői járási főszolgabíró által végzett munkáról.8 Endre anya- és gyermekvédelmi programot indított (pl. anyasági tanfolyamok szervezése), amelynek nem titkolt célja volt a népszaporulat előmozdítása. 1928-ban pályázat útján az amerikai Rockefeller Alapítványtól nyert anyagi támogatást, amelyből például a tuberkulózis megelőzésére felvilágosító kampányokat, valamint TBC-otthonokat szervezett.9
Az Egészségügyi Propaganda Központ A Propaganda Központ működését az 50 000/1926. számú Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium által kiadott rendelettel kezdte meg. Feladatait három csoportba lehetett osztani, melyek a következőek voltak: 1. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte, illetve a célközönség számára szemléltető és áttekinthető módon publikálta az egészségügyi népszerű irodalom már megjelent termékeit. A Propaganda Központ gondoskodott a kiadványok minél szélesebb körben való terjesztéséről. A terjesztés elsősorban a hatósági orvosok útján történt. A megjelent propagandaanyag központi elosztó szervei a területileg illetékes tiszti főorvosi hivatalok voltak. 2. Beszerezte, megtervezte és elkészítette az egészségügyi oktatáshoz szükséges segéd-
anyagokat. Ezek igen széles skálán mozogtak: faliképek, propagandaképek, állóképek (diapozitívok), mozgóképek (filmek) szerepeltek a választékban. Eleinte külföldről szereztek be álló- és mozgóképeket, amelyeket a magyar viszonyokra szabva átdol7
Faragó Ferenc: A propaganda az egészségügy szolgálatában. In: Mártonffy Károly (szerk.): A mai magyar egészségügyi közszolgálat. A VII. közigazgatási továbbképző tanfolyam előadásai. Budapest, 1942. 350. o. 8 Endre 1919-től a Gödöllői járás szolgabírája, 1923-tól 1938-ig pedig főszolgabírája volt. 9 Vági, 107. o.
3
goztak. Minden elkészülő segédanyagnál fontos szempont volt, hogy országosan alkalmazható legyen, és tartalmát, aktualitását tekintve állandó maradjon. 3. A Propaganda Központ szervezte az egészségügyi előadásokat, valamint ellenőrizte
azok menetét. Pest vármegyét illetően a Központi, a Váci és a Pomázi járásokban a járási tisztiorvosok szervezték a községi és körorvosok útján az előadásokat.10
Egészségügyi propaganda Pest megyében Az egészségügyi propagandát illetően a levéltári forrásokban két, meghatározó módon jelen lévő típusról beszélhetünk. Ezek az anya- és csecsemővédelem, valamint a fertőző betegségek elleni harc. Az eredményes felvilágosító munkához szükség volt az anyagi, dologi és személyi feltételek mellett a kedvező infrastrukturális feltételekre is. 1929-ben Pollerman Artúr – a Propaganda Központ akkori vezetője – a következőket írta a Pest megyében folytatott propaganda lehetőségeiről: „Pest-Pilis-Solt vármegye az egészségügyi propaganda szempontjából is a legkedvezőbb helyzetben van a többi vármegyék felett. Minthogy minden községe aránylag könnyen megközelíthető és mindegyik rendelkezik azon kellékekkel, melyek segítségével egészségügyi oktatófilm, műsorral kísért előadások tarhatóak, ezen adott előnyöket úgy a Propaganda központ, úgy a Vörös Kereszt teljes mértékben igyekezett kihasználni.”11 Az előadásokat az Egészségügyi Propaganda Központ, a Vöröskereszt és az Országos Stefánia Szövetség rendezésében a délutáni és az esti órákban, mozikban, iskolákban, társaskörökben, anya- és csecsemővédő intézetekben, néhány esetben a községházán tartották. Az előadások fő tárgya a tuberkulózis elleni védekezés, az anya- és csecsemővédelem, a fertőző betegségek elleni küzdelem, valamint a testi higiéné fontosságának tudatosítása volt. Társadalmi megoszlás tekintetében főként a földművesek és munkások látogatták az előadásokat. Pontos számokat az előadások látogatottságáról csak az 1927–1928-as kimutatásban találhatunk.12 E szerint a vármegyében tartott 273 előadásnak összesen 86 794 hallgatója volt. Anya- és csecsemővédelem terén 1929 óta az Országos Stefánia Szövetség indított propagandaakciót. A tanácsadás a meleg időben a csecsemők körében gyakran előforduló has10
Pollerman Artúr: Egészségügyi propaganda Magyarországon 1927–1928. Budapest, 1929. 6. o. Pollerman, 29. o. 12 Pollerman, 30. o. 11
4
menéses megbetegedések ellen kívánt segítséget nyújtani.13 1935-ben a cél az 1933. év nyári teljesítményének elérése volt. Az akciók kezdete óta (1929) ebben az évben volt a legalacsonyabb a nyári csecsemőhalandóság, országosan mindössze 13%. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja 1935. május 28-án kelt utasításában rendelte el valamennyi járási főszolgabírónak és megyei város vezetőjének, hogy „a mellékelt nyomtatványokat a vármegye hivatalos lapjában közöltek szerint azzal küldöm meg, hogy azokat a községek között a lélekszám arányában kifüggesztés céljából ossza el, illetőleg a városban való kiragasztása ügyében járjon el”.14 A körrendeletben foglaltakat az Szövetség vezetői mint irányelveket fogalmazták meg a vármegyék részére. A köriratban a következő javaslatok olvashatók: 1. A legerélyesebb propagandát kell folytatni a legyek elleni küzdelemben. 2. Felvilágosítást kell folytatni azzal kapcsolatban, hogy a csecsemők székletének jellegéből hogyan lehet felismerni a betegséget. A brosúra külön kitért a kézmosás jelentőségére. 3. Kiemelt fontosságú a külterületeken, tanyákon, tehát az egészségügyi szempontból legelmaradottabb területeken végrehajtott felvilágosítás. A Szövetség plakátokat és röpcédulákat küldött szét a vármegyék számára, amelyeket az emberek által leginkább látogatottabb helyekre kellett kitenni. Ezek a következők voltak: védőintézetek várószobái, város- és községháza forgalmasabb helyiségei, a szociális, karitatív, közművelődési, gazdasági és kultúregyesületek helyiségei. Ezeken túl néhány nem szokványos helyen is kifüggesztették a plakátokat: kaszinókban, vendéglőkben, kávéházakban, valamint színházak és mozik előcsarnokában. A megyei tiszti főorvos feladata volt gondoskodni arról, hogy a propagandaanyag a helyi sajtótermékekben is megjelenjen. A röpcédulákból az anyakönyvi hivatalokba is jutott. Itt minden egyes születést bejelentőnek átadtak belőle egy példányt egy rövid tájékoztató keretében. A védőnőknek is akadt feladatuk a terjesztés folyamatában: ők a családlátogatások során osztogatták a röplapokat. Az anya- és csecsemővédelmi propaganda fontos része volt az ún. „gondos anyák”mozgalom. A címet és a vele járó díszoklevelet – bizonyos időközönként – azok az édesanyák kapták meg, akik gyermekeiket példásan gondozták, a védőnői meghallgatásokon rendszeresen megjelentek, és az ott kapott tanácsokat betartották. Ugyancsak fontos szempont volt, milyen rendszerességgel jelentek meg orvosi vizsgálaton gyermekeikkel a körzet orvosi rendelő-
13
Pest Megyei Levéltár (PML) XV. 3. Kisnyomtatványok levéltári gyűjteménye. 1744–1960. Körrendelet valamennyi anya- és csecsemővédő intézet vezetőorvosának. Budapest, 1935. május 1. sz.n. 14 PML XV. 3. 26 113/1935.
5
jében. A védőnőkre hárult a feladat, hogy a működési területükön lévő községekből javasoljanak néhány olyan anyát a járási tisztiorvosnak, akik a kritériumoknak megfeleltek.15 Az Országos Egészségvédelmi Szövetség kiadásában jelent meg az 1942. évre az ún. „Zöldkeresztes Kalendárium”. A kalendárium az anya- és csecsemővédelem mellett az egész család egészségének védelmét szolgáló tanácsokat tartalmazott. A kalendárium terjesztése az egészségvédelmi körök feladata volt. Pest megyei vonatkozásban ezekből a Budakalászi Kör 9 darab kalendáriumot kapott, amelyekért 7 pengőt és 20 fillért fizetett. Fontos volt, hogy csak annyi példányt juttassanak egy kör részére, amennyit maradéktalanul szét tudott osztani a rászorultak között. Visszaküldésre nem volt lehetőség.16 A tanyavilágban a propaganda kifejtésére elsősorban a téli időszak volt alkalmas, mert ekkor szüneteltek a mezőgazdasági munkák. Kecskemét thj. város tisztiorvosának iratai között olvasható az a dokumentum, amely szerint 1935-ben a tervek ellenére nem sikerült megtartani az Egészségvédő Intézet által szervezett propaganda előadás-sorozatot. Az elmaradás hátterében objektív okok állhattak, és végül az előadásokat csak 1936 telén tartották meg. A színhelyek a gazdakörök és a tanyaközpontok voltak.17 Kecskeméten a helyi Egészségvédő Intézet által 1936-ban készített tervezetben olvashatunk a nyári vérhasjárványok elleni propagandáról. A tervezett előadások, plakátok, szórólapok elsősorban a nyári melegben az udvarokon felhalmozott állati eredetű trágya szakszerű kezelésére, valamint az azzal kapcsolatos járulékos veszedelmekre (legyek, a levegő minősége stb.) igyekeztek felhívni a figyelmet. A vezérgondolat a vérhas esetében is a megelőzés volt: „Egy igen kicsit kioktatott és felvilágosított lakóssággal igen könnyen elejét lehet venni a vérhas tömeges terjedésének.”18 A szórólapokon, illetve előadásokon a kézmosás és a fogyasztásra kerülő gyümölcs megtisztításának jelentőségére, a vérhas tüneteinek felismerésére, az árnyékszékek nyári melegben mésszel való fertőtlenítésére próbálták kioktatni a lakosságot.19 A propaganda és a felvilágosítás mellett a hatóság szigorral is igyekezett betartatni az egészségügyi rendszabályokat. Kecskemét város polgármestere 1936. július 29-én kiadott hirdetménye főképpen a tanyavilágban élők számára szólt.20 Az utasítások lényege tulajdonképpen megegyezett a fentebb elmondottakkal. 15
PML IV. 451. Váci járás és Vác megyei város m. kir. tisztiorvosának iratai. 1930–1944(–1948) 461/t.o.1939. 1. doboz. PML X. 262. Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (Kör) iratai. 1939–1944. sz. n. 17 PML IV. 411-e. PPSK vármegye (vm) tiszti főorvosának iratai. 1881–1944(–1950) Külön kezelt iratok. 1936– 1940. Kecskeméti ügydarabok. 10/1936. 18 PML IV. 411-e. Kecskeméti ügydarabok. 10/1936. 19 PML IV. 411-e. Kecskeméti ügydarabok. 10/1936. 20 PML IV. 411-e. Kecskeméti ügydarabok. 12/1936. 16
6
A polgári és elemi iskolai tanulók, valamint a felnőttek számára tartott előadások mennyiségére irányadó lehet a Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Kör kimutatása arról a munkáról, amelyet munkatársai a Pomázi járásban végeztek az 1938. évben.21 Ebből kiderül, hogy mind a kör vezető orvosa, mind a védőnő derekas munkát végzett a felvilágosítás terén. Előbbi 19 (diákoknak 3-at, felnőtteknek 16-ot), utóbbi 70 (57-et diákoknak, 13-at felnőtteknek) felvilágosító előadást tartott egy év alatt.22 1939-ben ez a szám valamivel kevesebb volt. A Pomázi járás területén ez évben 82 előadást tartottak. Ebből 31-et az orvos, 50-et a védőnő és egyet meghívott előadó jegyzett.23 Az írott propaganda területén meg kell említeni Csavlek Márta védőnő 1941-ben megjelent, legkisebbeknek szóló ismeretterjesztő mesekönyvét, amely a „Mit mesél a védőnő néni” címet kapta. A könyv címe később megváltozott. Új címe „Egészség országa felé” volt, és az Országos Egészségvédelmi Szövetség terítette országszerte. Ára 1 pengő 70 fillér volt.24
Hangosfilm az egészségügyi propaganda szolgálatában A már korábban említett írott propaganda mellett a hangosfilm is szerephez jutott. Létrejötte után az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) szervezte a filmvetítéseket. Kezdetben a híradót használták propagandaeszközként. Természetesen itt is fontos volt, hogy azokra a kérdésekre és problémákra koncentráljanak, amelyeket országos jelentőségűnek tekintettek. Ilyenek voltak például a fertőző betegségek megelőzése, vagy a tiszta ivóvíz kérdése.25 1941-ben kezdték játszani az ország filmszínházaiban a „Bölcsőtől az iskoláig” című egészségügyi kisfilmet.26 A film – amelynek lejátszását az Országos Nemzeti Filmbizottság minden mozi számára kötelezően elrendelte – azokat az egészségügyi kérdéseket taglalta, amelyeket minden anyának tudni kellett. A filmről – amely egyébként az Országos Közegészségügyi Intézet első propagandafilmje volt – a hivatalos sajtó azt írta, hogy „…inkább szórakoztató, mint tanító jellegű, úgy hogy propaganda karakterét alig lehet felfedezni”.27
21
Budakalászi Zöldkeresztes Szolgálat 1937 áprilisában kezdte meg munkáját. Az egészségvédelmi körhöz tartozó lakosság száma 2985 fő volt 1939-ben. PML X. 262. Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (Kör) iratai. 1939–1944. 24/939. 22 PML X. 262. Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (Kör) iratai. 1939–1944. 16/939. 23 PML X. 262. Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (Kör) iratai. 1939–1944. sz.n. 24 PML X. 262. Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (Kör) iratai. 1939–1944. 147/941. 25 Faragó, 352. o. 26 Népegészségügy, 1941. március 14. 387. o. 27 Népegészségügy, 1941. március 14. 387. o.
7
A filmeknél maradva érdemes megemlíteni még néhány igazán komoly aktualitással bíró filmcímet, amelyek bemutatásra kerültek. A Marólúg című film a háztartásokban használt vegyszer ártalmaira hívta fel a figyelmet.28 A kecskeméti tiszti főorvos havi jelentéseiben szinte mindig találhatunk néhány lúgmérgezéses halálesetet. A házi légy című film a legyek betegségterjesztő hatásáról, az ellenük való védekezésről világosította fel a nézőket. Az anyaés csecsemővédelem jegyében készültek a Csecsemővédelem és a Szülők, figyeljetek! című filmek. Ezek főként a csecsemő és kisgyermek helyes táplálását, évszakoknak megfelelő öltöztetését és a balesetek megelőzését helyezték előtérbe.29 Az ifjúság szexuális fejlődését és a szexuális úton terjedő betegségek megakadályozását kívánta előmozdítani a Diákszerelem, amire nagy szükség is volt, mert még az egyetemre járó fiatalok körében is meglehetősen sok tévhit terjengett ez ügyben. A problémát jól szemléltetik a dr. Neuber Edének, a nemi betegségek elleni harc egyik úttörőjének, 1937-ben tartott előadásán elhangzottak: „…a debreceni I. éves egyetemi hallgatók tekintélyes része csak azért kezdett nemi életet élni – noha erre egyáltalán nem volt még igényük akkor – mert társaitól azt hallotta, hogy önmegtartóztatás esetében már a 20-ik életév előtt elsorvadnak a nemi mirigyei .”30 Az említett filmek természetesen nemcsak Pest megyében kerültek bemutatásra, hanem az ország több megyéjében is vetítették őket.
Egészségügyi ismeretek terjesztése a Pest megyei sajtóban A sajtóban megjelent ismeretterjesztő, nevelő hatású anyagok viszonylag széles társadalmi körhöz jutottak el. Több lap hetente megjelenő egészségügyi felvilágosító rovatban tett eleget az egészségügyi propagandával kapcsolatos elvárásoknak. A Pest Megyei Levéltár birtokában lévő megyei sajtótermékek közül az 1940-es évekből származók tartalmaznak egészségügyi felvilágosító cikkeket, sorozatokat. Az alábbiakban néhány Pest megyei sajtóorgánum hasábjain közölt ismeretterjesztéssel kapcsolatos tartalomról olvashatunk.
28
A marólúg a lúgkő vizes oldata. Erősen maró hatású háztartási szer. További gyakran vetített filmek voltak: TBC., A védőnő hivatása, Egy-két jótanács, Elsősegélynyújtás, Szívek keresztezése, A legnagyobb kincs, Vakok a gépiparban, Az emberi szervezet, Sportfilm, Teleia, Anatómia I., II., III., Babona bajt okoz, Jó egészség a boldogság útja, Ember, vigyázz!, diapozitív-sorozatok, Bandi kalandja, Örvény, A tej, Ápolónőképzés Amerikában, Halálrózsák, Erdei iskola, Akiért nem hiába haltak meg, Vidám egészségtan, A gyermek, Fertőző betegségek. 30 Neuber Ede: A nemibetegségek praeventiója. Orvosképzés, 1937/4. szám. 442–449. o.(Elhangzott a Magyar Dermatológiai Társaság nagygyűlésén 1937. június 4-én.) 29
8
A Kalocsai Néplapban 1943-ban a vitaminokról indult több részes felvilágosító sorozat.31 A cikksorozat részletesen foglalkozott az egyes vitaminok által betöltött szereppel az emberi szervezetet illetően, a vitaminokat tartalmazó zöldségekkel, illetve azzal, hogyan célszerű ezeket a zöldségeket úgy elkészíteni, hogy minél kevesebb értékes anyagot veszítsenek a főzés során. A Nagykőrösi Híradó 1944. május 6-án tudósított arról a még április 27-én megtartott felvilágosító rendezvényről, amelyet leventelányok számára tartott dr. Németh Gyula városi orvos.32 Az előadás témája az anya- és csecsemővédelem volt. Az újság szerint az előadáson – melyet filmvetítés is színesített – az elvártnál jóval kevesebben jelentek meg. Ennek okát a cikk írója egyrészt az előadás előkészítésének (tulajdonképpen a propaganda propagandájának) hiányában látta. A csekély érdeklődés másik oka a korhatár megkötésében keresendő, ugyanis a leventelányok a 13–15 éves korosztályból kerültek ki. A rádióban sugározott műsorok közül nagy népszerűségnek örvendett az Egészségügyi Kalendárium című rádióműsor. Minden hónapban egy alkalommal jelentkezett, és az időszerű egészségügyi kérdésekre adott válaszokat, valamint tanácsokkal is ellátta a hallgatókat.33 Az adás öt éve alatt 113 előadás hangzott el. Több újság rádióműsor rovatában olvashatunk a már említett műsorról. Ilyen volt például a Duna–Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap. A műsor 1944-ben általában délelőtt ½ 10-kor került adásba.34 A felsorolt hetilapok közül a Duna–Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap fedte le földrajzi értelemben a legnagyobb területet: nemcsak Nagykőrös város, hanem az Abonyi és a Félegyházi járás községei számára is elérhető volt.
Összefoglalás Összefoglalásként megállapítható, hogy az egészségügyi propaganda az első világháborút követő népességcsökkenés megállítására tett kísérlet egyik alappillére volt. A kor közegészségügyi szakemberei elsősorban a falusi népesség egészségi helyzetének javításával szerették volna orvosolni a népesség fogyásának problémáját, így az itt folytatott propaganda is fontos szerepet kapott. Kiemelt hangsúlyt kapott az anya- és csecsemővédelem, valamint a fertőző 31
PML XV. 3. Kalocsai Néplap, 1943. december 18. A Kalocsai Néplap politikai hetilap volt és minden hét szombatján jelent meg. 32 PML XV. 3. Nagykőrösi Híradó, 1944. május 6. 4. o. A lap hetente kétszer – kedden és szombaton – jelent meg. 33 Faragó Ferenc – Tomcsik József (szerk.): Egészségügyi Kalendárium. Budapest, 1939. 15. o. 34 PML XV. 3. Duna–Tiszaközi Nagykőrösi Hírlap, 1944. július 29. 3. o. Független politikai hetilapként jelent meg minden kedden és szombaton.
9
betegségek elleni védekezés, mindkettő a demográfiai növekedés kulcsaként fogható fel. A tényszerű, egyszerű nyelvezetű, a modern ismeretek átadására törekvő propaganda esetenként hangnemében, képi megjelenítésében az aktuálpolitika céljait szolgálta. Végül a propaganda szerepéről és további lehetőségeiről az egészségügy terén legcélszerűbb a már említett Faragó doktor 1942-ben elhangzott szavait idézni: […]Nem kell hangsúlyoznom […], hogy a propaganda, az egészségügyi ismeretek terjesztése a magyar nép jövője szempontjából van olyan fontosságú, mint sok más prevenciós munkánk.[…]az egészségügyi propaganda kilátásai Magyarországon még óriási lehetőségeket rejtenek magukban és ettől a magyar nemzet egészsége terén még nagy eredményeket várhatunk.[…]Az egészségügyi ismeretek terjesztését tartsuk épen olyan fontosnak, mint bármely más preventív intézkedést.”35
35
Faragó, 355–356. o.
1
Források és forráskiadványok PEST
MEGYEI LEVÉLTÁR
(PML) IV. 411-e. PPSK vármegye tiszti főorvosának iratai. 1881–
1944(–1950) Külön kezelt iratok. 1936–1940. Kecskeméti ügydarabok. PML IV. 451. Váci járás és Vác megyei város m. kir. tisztiorvosának iratai. 1930–1944(–1948) PML X. 262. Budakalászi Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat (Kör) iratai. 1939–1944. PML XV. 3. Kisnyomtatványok levéltári gyűjteménye. 1744–1960. Sajtó NÉPEGÉSZSÉGÜGY 1941. Felhasznált irodalom BAKOS FERENC: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. FARAGÓ FERENC – TOMCSIK JÓZSEF (szerk.): Egészségügyi Kalendárium. Budapest, 1939. FARAGÓ FERENC: A propaganda az egészségügy szolgálatában. In: Mártonffy Károly (szerk.) A mai magyar egészségügyi közszolgálat. A VII. közigazgatási továbbképző tanfolyam előadásai. Budapest, 1942. KAPRONCZAY KÁROLY: A magyar közegészségügy története 1770–1944. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Budapest, 2008. Budapest, 2008. KÓSA LÁSZLÓ (szerk.): Magyar művelődéstörténet. Osiris, Budapest, 2003. 419. NEUBER EDE: A nemibetegségek praeventiója. In: Orvosképzés, 1937/4. szám. POLLERMAN ARTÚR: Egészségügyi propaganda Magyarországon 1927–1928. Budapest, 1929. VÁGI ZOLTÁN: Endre László. Fajvédelem és bürokratikus antiszemitizmus a közigazgatási gyakorlatban 1919–1944. In: Randolph L. Braham (szerk.): Tanulmányok a holokausztról II. Balassi Kiadó, Budapest, 2002.
1
