Sokszoros megtorlás: vendetta

Sokszoros megtorlás: vendetta

VOLT-E HALÁLOS PARANCS? Amikor o k t ó b e r b e n a m a g y a r hadsereg kivonult Bácskából s Malinovszkij marsall p a r a n c s n o k s á g a alatt a Vörös H a d s e ­ reg átlépte a Tiszát, az oroszok á r n y é k á b a n , m i n t e g y védel­ m e a l a t t bevonultak a védtelenül h a g y o t t területekre T i t o partizánjai, a Népfelszabadító H a d s e r e g . Ezek a szerb csapatok azzal a szigorú elhatározással érkez­ tek Bácskába, hogy „ a l e g h a t á r o z o t t a b b a n kell fellépniök az ötödik hadoszlop, különösen a svábok és a m a g y a r o k ellen". Az ötödik hadoszlop alatt a kivonult „ellenség" h á t r a h a ­ gyott bomlasztó és harcos szervezeteit és tömegeit kell érteni. A Népfelszabadító Nemzeti Bizottság és a Vörös H a d s e r e g a szükséges e g y ü t t m ű k ö d é s végett idejében m e g á l l a p o d o t t egymással. A p a r t i z á n o k kezdettől fogva ismerték véres fel­ adataikat. A k a t o n a i közigazgatás bevezetéséről J o s z i p Broz T i t o a következőket m o n d j a : „ A B á n á t , Bácska és B a r a n y a felsza­ b a d u l á s a megköveteli e területeken a helyzet m i n d gyorsabb normalizálását és a népi d e m o k r a t i k u s h a t a l o m normális működésének megteremtését. Azok a rendkívüli körülmé­ nyek, amelyek között e területek a megszállás idején éltek, v a l a m i n t a n n a k szükségessége, hogy minél gyorsabban és telje­ sebben hárítsunk el minden olyan szerencsétlenséget, amelyet népeink­ nek okoztak a megszállók és az ideUlepített idegen elemek, s a g a z d a s á g teljes mobilizálása a népfelszabadító h á b o r ú minél sikeresebb folytatása érdekében megköveteli, hogy kezdet­ b e n m i n d e n h a t a l o m a hadsereg kezében legyen." I v a n R u k o v i n a vezérőrnagyot nevezték ki a k a t o n a i köz­ igazgatás p a r a n c s n o k á u l , ő á l l a n d ó és közvetlen kapcsolat­ b a n volt m a g á v a l T i t ó v a l , a főparancsnokkal. R u k o v i n a m á r első parancsszerű felhívásában, október

22-én felszólította csapatait „ a nemzeti j ö v ő és a területek délszláv jellegének megőrzésére". Ez a m o n d a t a meglévő és kialakult etnikai viszonyok m e g v á l t o z t a t á s á r a ösztönöz. Az újvidéki S l o b o d n a V o j v o d i n á b a n , a Vajdasági Népfel­ s z a b a d í t ó Egységfront lapjának 1944. október 28-i s z á m á b a n a J K P T a r t o m á n y i Bizottságának egyik tagja összefoglalja m i n d a z t a felülről sugallt szándékot, a m i t a harcos partizá­ nok fejébe kellett t á p l á l n i : „ A n é m e t és m a g y a r h ó d í t ó hor­ d á k a t u g y a n szétvertük, illetve n y u g a t felé vetettük, de az általuk széthintett mérges g y o m o t m é g n e m irtottuk ki gyö­ keresen... Az idegen elemek Hz- és százezrei, akiket azokra a területekre Ülepítettek, ahol elődeink irtották ki az erdőket, csapolták le a mocsarakat, megteremtve a civilizált élethez szükséges feltételeket - még mindig lövöldöznek a sötétből harcosainkra s az orosz kato­ n á k r a , és m i n d e n t megtesznek, hogy m e g a k a d á l y o z z á k a helyzet normalizálódását, a r r a készülve, hogy e b b e n a szá­ m u n k r a nehéz helyzetben a kellő p i l l a n a t b a n ismét h á t u n k ­ b a döfjék a kést... A n é p érzi, hogy szükség v a n erre a h a t á r o z o t t lépésre, s hogy szükség v a n olyan energikus lépé­ sekre, amelyek biztosítják Bácska jugoszláv jellegét." A cikk c í m e : Történelmi határozat, m u t a t j a , hogy n e m egyé­ ni elmeszüleményt t a r t a l m a z , h a n e m a legfelső vezetés irány­ elveit, amely n e m riad vissza kétszeres - múltbeli és jelen idejű - történelemhamisítástól. A m ú l t b é h , hogy a szerbséget őslakosságként említi, akitől a századok folyamán elvették földjét a betolakodó idegen elemek. A jelenbéli torzítás, hogy a betolakodott n é p egyike, a m a g y a r o k sötétből lövöldöznek a p a r t i z á n harcosokra feltételezve azt az orvlövész h a r c m o d o r t , a m i t a Bácskában visszamaradt dobrovoljácok és csetnikek a bevonuló m a g y a r k a t o n á k k a l szemben a l k a l m a z t a k . A valóság persze az, hogy a bácskai m a g y a r o k , b á r lett volna fegyverük, egyetlen puskalövést sem a d t a k le sem a h a t a l o m b a lépő szerb p a r t i z á n o k , sem az á t v o n u l ó orosz k a t o n á k ellen. A m a g y a r o k elleni megtoriás, a vérbosszú eleve bele volt 102

i k t a t v a a partizánkomisszárokba, akik á l l a n d ó függő kapcso­ l a t b a n voltak irányítóikkal, R u k o v i n a tábornokkal. R u k o v i n á n a k viszont T i t o generalisszimuszt kellett értesítenie m i n ­ d e n elhatározásáról és beosztottjai m i n d e n „ h a r c i " e r e d m é ­ nyéről. S u m m a s u m m a r u m : elképzelhetetíen, hogy a főpa­ rancsnok, T i t o , l e g a l á b b hétről hétre n e értesült volna arról, h o g y a n s hol t a r t a n a k a „fasiszta" bácskai m a g y a r o k likvidá­ lásával, lemészárlásával. A jugoszláv k o r m á n y , mihelyt az ideiglenes m a g y a r de­ mokratikus k o r m á n n y a l felvehette az érintkezést, lakosság­ csere igényét jelentette be, mégpedig úgy, hogy negyvenezer bácskai m a g y a r t ajánlott fel u g y a n a n n y i magyarországi délszláv lakosság Bácskába költöztetése fejében. Ez a kívánság nemcsak azért évült el, m e r t a m a r a d é k M a g y a r o r s z á g szerbjei, horvátjai n e m kívánkoztak T i t o J u ­ goszláviájába, h a n e m azért is, m e r t a jugoszláv illetékesek számot vetettek azzal, hogy a felajánlott negyvenezer m a ­ gyart ők m á r helyben áttelepítették a másvilágba. J o v a n Veselinov Zsarko, a T a r t o m á n y i Pártbizottság tit­ k á r a 1945. április 5-én kijelentette: „ M e g v á l t o z t a t t u k állás­ p o n t u n k a t a m a g y a r o k k a l szemben, szükséges fejleszteni b e n n ü k azt az érzést, hogy e b b e n az o r s z á g b a n élnek és érte harcolnak." Ez a törekvés a z o n b a n n e m sikerülhetett e g y k ö n n y e n : a feledés m e g a mély hallgatás fátylát, sőt tilalmát kellett borítani a mértéktelen vérbosszú b o r z a l m a s heteire. Veselinov Zsarko Az autonóm vajdaság születése című köny­ vében igyekszik elhatárolni m a g á t azoktól a véres, vérengző cselekményektől, amelyek az ő titkos tevékenységének h a t á s ­ körén kívül történtek Bácskában 1944 késő őszén: „ K e z d t é k felütni fejüket a soviniszta elemek, akik bosszút követeltek az egész m a g y a r lakosság ellen. E m i a t t a felszabadulás első n a p j a i b a n súlyos h i b á k r a és kilengésekre került sor, s azok n e m m a r a d h a t t a k következmények nélkül. Ahelyett, hogy a megszállók igazi cinkosait v o n t á k volna felelősségre, azokat, akik részt vállaltak a megszálló h a t a l o m által végrehajtott gonosztettekben, egyes helységekben olyan m a g y a r nemzeti-

ségű polgárokkal is leszámoltak, akiknek a fasiszták vadállati tetteihez semmi közük n e m volt. A jugoszláv központból érkező egyes emberek és a Bácskába szállin­ gózó hívatlan személyek is bizonyos nehézségeket okoztak nekünk. Ez különösen a Népvédelmi Osztályra (OZNA = Odeljenye za zastitu naroda) vonatkozik, melynek tagjai egy időben olyan felhatalmazással rendelkeztek, hogy letartóztatásokat isfoganatosíthattak anélkül, hogy értesíUtték volna a tartományi politikai vezetőséget.. Az Ó Z N A később U D B néven vált h í r h e d t t é : ( U p r a v a drzsavne b e z d b e d n o s z ü = Államvédelmi igazgatóság), az Á V O rokon testületeként. Ezzel a vélekedéssel J o v a n Veselinov Zsarko n e m m a r a d ­ h a t o t t sokáig a T a r t o m á n y i Pártbizottság élén. Újvidéken. A halálos p a r a n c s o k a t n e m az ő részvételével a d t á k ki és hajtották végre. Későbbi szóbeli közlése: „Értsétek m e g , a m i a k k o r i b a n történt, azt n e m lehet elválasztani a Párttól. Arról vitának helye n e m volt."

BEZDÁNI EMBEREK 1. Akkor május d é l u t á n , a m i k o r a Vígszínház előtt ajánló soro­ kat r ó t t a m frissen megjelent k ö n y v e m b e az olvasni elszánt vásárlók neve alá, hosszas szemlélődés u t á n odamerészkedett mellém egy falusi öltözetű e m b e r , kezében a Hideg napok m é g látszólag olvasatlan p é l d á n y á v a l , kérdő pillantásomra így szólt szerényen: - A bezdániak benne vannak? N e m n y ú l t a m a könyv u t á n , az egyszerű öltözetű férfi l á t h a t ó a n n e m igényelte kézjegyemet, a b e z d á n i a k híre érde­ kelte, s én t u d t a m , k ö n y v e m i g az ő hírök n e m j u t o t t el. A Vígszínház előtt ültem, n é h á n y méternyire a k ö z ú ü és körútí forgalomtól, tűző n a p o n , b á r sátor alatt. A könyvárus leányok m á r érkezésem u t á n említették, hogy délelőtt kere-

sett valaki Bezdánból, d e bizony ók n e m tudják, hol lenne az a Bezdán. í g y a z t á n n e m ért meglepetésként a felém suttogott kérdés. - Benne kellene lenniök? - Benne bizony - m o n d t a a b e z d á n i e m b e r - , m e r t az hozzája tartozik, azt n e m s z a b a d elfelejteni. - M é r t gondolja, hogy B e z d á n n a k b e n n e kellene lennie egy ilyen vékony k ö n y v b e n ? - A m i a t t , a m i ott történt. A z t k é r d e z h e t t e m volna, u g y a n mi történt ott emlékeznivaló, d e c s u p á n a r r a m u t a t t a m kíváncsiságot: m i k o r ? T u ­ d o m , az i d ő p o n t o n , a n a p o n , a pontos ó r á n való emlékezés m i n d i g gyöngéje az egyszerű e m b e r n e k , d e m é g az iskolázot­ tak legtöbbjének is, h a állításuk tévedésén tetten próbálják érni őket. A m a bezdáni e m b e r t n e m riasztotta m e g a v á r a t ­ lan, m e r t másodlagosnak vélhető érdeklődés: nyelvén volt a d á t u m , m e r t nyilván húsz év ó t a ott volt gondolatai előteré­ ben: - Ezerkilencszáznegyvennégy n o v e m b e r h a r m a d i k a , reg­ geltől késő d é l u t á n i g . K e z ö k b e n k ö n y v e m m e l , v á r a k o z v a m á r t ö b b e n gyűltek körénk, s b á r é n a k i m o n d o t t két évtized előtti esemény folytatását kétszer is megismételtem biztatásul, e m b e r e m csak annyival t u d t a folytatni: - A futballpálya - és újra - a futballpálya... Észre kellett v e n n e m , idegenek, ismeretlen, b e a v a t á s r a m é l t a t l a n hallgatódzók előtt n e m m o n d h a t többet. E l h a t á r o z t a m h á t , hogy a m i n t a „ m é l t a t l a n " dedikációt kérőkkel valamelyest végeztem, elviszem a közeli vendéglőbe e m b e r e m e t , hogy hallgatását négyszemközt feloldjam. M á r az étlapot böngésztem, ebédelni való fogásokat aján­ l o t t a m , d e ő fejét i n g a t v a t a g a d t a , hogy éhes lenne, s csak a n n y i r a engedett kínálásomnak, a p o h a r á b a töltött szekszár­ di vöröset szájához emelte. Ekkor újra emlékezetébe idéz­ tem, i m m á r h a r m a d s z o r , a m a n o v e m b e r h a r m a d i k á t . - É n szerencsémre m é g m á s o d i k á n este l ó h á t o n elindul­ t a m Bajára - kezdte végre a b e z d á n i e m b e r - , m e r t a sógo-

r o m izent, hogy J u l i s u n k m i n d e n ó r á s és h á t ő a n g y a l b ő r b e n , m e r t m é g n e m vetkőzött ki a katonaságból, n e m tudja még, m a r a d h a t - e mellette. A n y á m n e m m e r t indulni, a p á m sem m e h e t e t t , m e r t o t t h o n élte á t az idő n a g y részét, m é g az éccaka jófélét is, katonaszökevény, a p a d l á s o n töltötte, a k é m é n y mögött. Az öcsém m é g a tizenhatot sem r ú g t a el, gyerek még, hogy v á r a n d ó s n é n é n k mellett emberkedjen. í g y a z t á n e n g e m ért a kötelesség m e g a szerencse. - A k k o r i b a n l ó h á t o n n e m lehetett veszélytelen - vetettem közbe együttérzőn. - Egész ú t o n e n g e m senki m e g n e m állított, b á r m é g az á r o k p a r t o k is tele voltak menekülőkkel, különösen a torlódásos útkereszteződések táján. - H o g y a n őrizte m e g emlékezetében azt a n a p o t , h a Bajá­ r a kellett u t a z n i a . - A n y á m őrizte m e g nekem a n n a k a n a p n a k s az előtte való estének m i n d e n óráját. Elhallgatott, d e én most n e m b i z t a t t a m , c s u p á n azzal, hogy teletöltöttem p o h a r á t . - É d e s a n y á m m o n d t a , alighogy ellovagoltál, fiam, m á r alkonyattal kezdtek átszivárogni ladikokkal a D u n á n a fegy­ veres p a r ü z á n o k , lövöldözés hallatszott, d e jajgatás m é g n e m , m e r t úgy tetszik, v a k t á b ó l s a levegőbe lövöldöztek. Reggel a z t á n , k o r a reggel a kisbíróval kidoboltatták, hogy m i n d e n k i saját é r d e k é b e n gyülekezzen a futballpályára, h a ­ lálbüntetés terhe alatt, senkinek sem szabad o t t h o n m a r a d n i , m é g a betegeknek sem. A p á m is lekászálódott a k é m é n y mellől, a h o n n a n h a j n a l o n t a tisztálkodás végett m i n d e n n a p le szokott a m ú g y is j ö n n i , azt is gondolták, hogy a katonaszökevénység m á r úgysem érvényes, s vissza sem megy a padlás­ ra, m e r t a m a g y a r o k által m e g h i r d e t e t t szökevény-felkoncolási veszély véglegesen elmúlt - h á t megtisztálkodva, kibo­ rotválkozva, a n y á m m a l s öcsémmel együtt elballagott a d o bolási p a r a n c s szerint a futballpályára. I t t m á r szólt a gra­ mofon. Szerb p a r ü z á n i n d u l ó k a t játszott, d e n é h a feltették, t a l á n biztatásul, azt a lemezt is, hogy Szép vagy gyönyörű vagy M a g y a r o r s z á g , s m i n g y á r t u t á n a , hogy H o r t h y Miklós

katonája v a g y o k . . . A géppisztolyokkal övezett p a r t i z á n o k n e m voltak t ö b b e n húsznál, egy p a r t i z á n n ő volt a leghango­ s a b b közöttük. O t t tolmácsok által kihirdették, hogy a tizen­ h a t és ötven közötti férfiak m a r a d j a n a k a futballpályán, a többieknek, öregeknek, nőknek, gyerekeknek pedig el kell h a g y n i a falut, a t a n y á k felé, senki n e m m e h e t h a z a , majd csak akkor térhet vissza m i n d e n k i a h á z á h o z , a m i k o r erre engedélyt hirdetnek. A p a r t i z á n o k fegyverrel tuszkolva el­ kezdték terelni a népet a t a n y á k h o z vezető ú t o n , m á r akkor n a g y sírás-rívás t á m a d t az asszonyok között, hogy a falu népét így kétfelé osztották. Félelem fogta el a kifelé induló­ kat, d e a p á l y á n m a r a d ó k a t is. ö c s é m , hogy m é g n e m töltöt­ te be a tizenhatot, s a p á m , m e r t j ó v a l elmúlt m á r ötven s t u d o t t a n csak póttartalékos volt, indulni a k a r t a k a többsége néppel, d e minél j o b b a n emelgették tiltakozva a kezüket, a n n á l i n k á b b lökdöstek őket a korabeli férfiak m a r a d ó cso­ portjai közé. K ü l ö n ö s e n az említett p a r t i z á n n ő m a r a s z t a l t a őket m é g géppisztolya tusájával is, d u r v á n . Száztizennyolc a n voltak a h a l á l r a kiválasztottak, d e a p a r t i z á n o k n e m egyeztek a b b a n , h o g y a n végezzenek velük. Elsőre lekísérték őket a D u n a - p a r t r a , ott géppisztollyal a folyóba lőtték egy részüket, ezek között volt a p á m m e g öcsém. T a l á n a víz sodrását n e m találták elég gyorsnak, m e r t egyiket-másikat m i n g y á r t megakasztotta holmi limányos á r a m l á s . Ezért ta­ n a k o d á s , veszekedés u t á n a m a r a d é k o t elkezdték terelni Z o m b o r felé. Ezek a z t á n o t t Z o m b o r b a n hetekig n e m k a p t a k enni, a barakkokból n a p o n t a tízével h ú z k o d t á k ki az éhen h o l t a k a t . Az a n é p , akinek n e m volt szabad visszamenni a h á z a k h o z , elszéledt a h a t á r b a n , a távolabbi t a n y á k o n . A n y á m is csak egy j ó hét m ú l v a került h a z a , teljes árvaság­ b a n , a m e g t é p á z o t t u d v a r b a . Bujdosásában gondolt ő a r r a , hogy elgyalogolhatna, eljöhetne Bajára, J u l i s u n k h o z , aki m o n d o m m i n d e n ó r á s volt, s az ottlétem második hetén le is b a b á z o t t egy négykilós kisfiúval. D e a n y á m n e m indult, feltette az istállókban, az ó l a k b a n h a g y o t t jószágot, s hogy ő b á r m e l y p i l l a n a t b a n visszatérhet a h a t á r b ó l , megétetni őket. D e a m i k o r n a p o k m ú l t á n h a z a t é r t , m á r a tehén n e m

volt a helyén, valakik e l k o m m u n i k á l t á k . M é g szerencse is t á n , m e r t a jászol mellett döglött volna m e g éden-szomjan. A m a l a c o k n a k is h ű l t helyüket találta, csak n é h á n y r i a d t tyúk j ö t t elő a n y á m hívására. Aki o t t h o n m e g b ú v a n e m m e n t ki a futballpályára, az a fenyegetés szerint n a g y o n megjárta. T ö b b e k e t a kutakból mentettek ki h o l t a n , mások testét m e g a t r á g y a d o m b o k b ó l kellett kivonszolni, kinek keze, kinek l á b a d e r m e d t ki a mocsoksírból, m i n t h a jelentkezni p r ó b á l t volna, hogy n o , segítsetek, itt vagyok. - M i történt a z t á n ? - A z t á n semmi. Amikor é d e s a n y á m visszatért a t a n y á k r ó l , attól fogva semmi b á n t ó d á s a n e m volt, u t ó b b m é g ki is dobolták, hogy akinek v a l a m i b á n t ó d á s a volna, jelentse, s azt is, h a v a l a m i b e n h i á n y t á m a d t volna távollétében a h á z a körül. D e h á t m i n d e n k i t u d t a , kifosztva találták az u d v a r o ­ kat, k a m r á k a t , s a n y á m n e m volt kin keresse a tehenet, a sertéseket. Azok, akik m á s o d i k á n érkeztek ladikkal, azok a k k o r r a m á r kicserélődtek. Úgyszólván nem m a r a d t gazdája a gyilkolásoknak. Egy Bosnyák nevű bezdáni e m b e r , aki a j u g ó hadseregben főhadnagy volt, s aki egyiküket-másikukat m i n t h a ismerte volna is, és m e r t ő tiltakozva p r ó b á l t szót érteni velük, odalépett a géppisztolyosok vezetőjéhez, m á r a D u n a - p a r t o n , s m o n d t a , m a g y a r á z t a szerbül, hogy ilyet n e m lehet csinálni, ezért m é g megütik a bokájukat, hiszen ezek csupa á r t a d a n emberek, ezek a jugoszláv á l l a m n a k hűséges á l l a m p o l g á r a i lesznek. Azok m e g üvöltözve verni kezdték az egykori főhadnagyot, hogy ne pofázzon itt senki hűségről, s hogy itten senki sem á r t a t l a n és m i n d e n k i gyilkos, á r u l ó , s a k á r az egész falut ki lehetne végezni, hogy írmagja s e ' m a radjon. S ott az elsők között, a p á m é k k a l együtt lőtték le ezt a Bosnyák nevű falunkbélit. - És semmi egyéb ellenállás n e m volt? - N e m , s e m m i ! Pedig a százakkal szemben n e m lehettek olykor t ö b b e n húsznál, d e piszokul fel voltak fegyverkezve, pisztolyok m e g kézigránátok lógtak róluk mindenfelől. Bár - én m á i g sem é r t e m - a h á z a k zugából m é g évek m ú l v a is össze lehetett volna szedni a n n y i puskát m e g kézigránátot,

a m i t a katonaszökevények hoztak h a z a , vagy h a g y t a k n á ­ lunk futtokban, átöltözés u t á n , szinte eldobálva fegyvert, lőszert. D e a bezdániak, akik h a z a h o z t a k s elrejtettek m i n ­ d e n k a t o n a i felszerelést, d e h o g y g o n d o l t a k rá, hogy a p a r t i ­ zánok ellen, az életük mentségére elő kellene venni a puskát m e g a miegymást. Sokan azt tervezték, hogy a kézigránát milyen j ó lesz majd, h a lecsendesül a világ, a r o b b a n t ó halászathoz. V a g y a puska v a d á s z a t r a , h a majd előássák a kert végéből. - Ú g y gondolja, hogy vissza kellene bosszulni m i n d a z t , a m i akkor a b e z d á n i a k k a l t ö r t é n t ? - D e h o g y ! Hiszen én n e m is t u d n á m m e g m o n d a n i , hogy kin kell megbosszulni a dolgot. D e n e m is t u d o m , valaki m e g t a l á l h a t n á - e azokat, akik ezeket a gyilkolásokat elkövet­ ték. É n csak az öcsémre gondolok, aki k o r a m i a t t sem lehetett bűnös egy szemernyit sem, és az a p á m , akiről az a n y á m esküvéssel fogadta, hogy semmi vétke n e m volt. - H á t akkor mit akar, mire számít - kérdeztem h a l k a n , s szerencsémre, m e r t ettől az ő h a n g j a erősödött m e g . - M i t ? H á t hogy t u d j á k : á r t a t i a n o k voltak! Á r t a t l a n o k v a l a m e n n y i e n ! Hirdessék ki, hogy ezek és ezek, itt és itt, ekkor és ekkor, név szerint v a l a m e n n y i e n á r t a d a n u l h a l t a k m e g és lettek áldozatok. - S e m m i egyéb? S a bűnösöket ne keressék, ne üldözzék? - Azokat úgysem lehet m á r megtalálni, azok elrejtőztek, m e g azok, akik emlékezhetnének, t a n ú s k o d h a t n á n a k , m i n d m e g h a l t a k , é p p e n az ő fegyvereik által. D e n e m h a l l o t t a m , n e m olvastam róla, hogy t u d n á valaki, hol és h á n y a n pusz­ tultak el, m e r t felnek beszélni, rettegnek az életben m a r a d o t ­ tak d e m é g csak emlékezni is azokra a n a p o k r a . N a g y o n szigorúan tiltja B á c s k á b a n a hatóság, hogy valaki is emlékez­ ni próbáljon, s h a valaki beszélni p r ó b á l , azt elviszik. E m l é ­ kezni és beszélni csak azokról szabad, a m i Újvidéken történt - itt k ö n y v e m r e tette kezét - , és h á t írni is csak arról lehet, úgy l á t o m , p e d é g . . . - I g e n - ismertem el - , m é g ideát n á l u n k is csak a r r a szabad emlékezni, a m i t mi k ö v e t t ü n k el, a m i t a mi n e v ü n k -

ben követtek el 1942 j a n u á r j á b a n . A többit m é g a m a g y a r k o r m á n y szerint is el kell felejteni, m e r t az megtorlás volt, a m i t m é g a béketárgyaláson is jogosnak tekintve h a l l g a t t a k el. - D e h á t n e m volt jogos, m e r t csupa á r t a t l a n e m b e r t mészároltak le! Bezdáni e m b e r e m egy hajtásra kiitta p o h a r á t , s valósággal megtáltosodott: - A r á n k parancsolt feledés minket sújt l e g j o b b a n ! M a ­ g y a r o k a t ! Elképzelhető-e, hogy a k a d valaki, aki saját népé­ ről csak a j ó t felejtí el, s m á s népek tetteiből csak a rosszat, a gonoszságot. S hogy m e g á t a l k o d o t t a n csak saját gonosztet­ teikre emlékezik, és n e m j u t eszébe semmi mentség, semmi j ó cselekedet, viszont az ellenséget tisztának, g á n c s t a l a n n a k látja és szinte dicsőid, á r t a d a n n a k , á r t a l m a d a n n a k állítja, és a m i k o r v a l a m i ádáz-gonosz tett j u t mégis eszébe, azt hősies­ ségnek, elkerülhetetlen b á t o r s á g n a k minősíti, h a az ellen követte el, b á r t u d n i a kellene, hogy a vérengzési hajlam n a g y o n különbözik a b á t o r vitézségtől. Meglepett, g y a n a k o d n i kezdtem, h o v á t a r t g o n d o l a t a , teljesítményem iránti v á d a t sejtettem követelésében, s csak a n n y i t j e g y e z t e m meg, érzem a felejtésre a d o t t parancsolatok veszélyét s visszásságát is, d e én azt remélem, hogy a k a d majd b á t o r szerb író, aki u t á n a m megírja majd azt, mit követtek el az ő n é p e nevében 1944 őszén a Bácskába b e h a ­ toló szerb partizánok. Rövid gondolkodás u t á n azt m o n d t a e m b e r e m : - A szerbek közül senki sem fogja m e g g y ó n n i , a m i Bezd á n b a n és Bácskában történt. - T e h á t mégis v a l a m i bosszúállást! - N e m ! S e m m i bosszúállást. Nincsen kin és nincsen ki. M e r t én m á r n e m indítok port és n e m fogok fegyvert. Csak az öcsémet sajnálom, hogy úgy h a l t a vízbe, m é g csak m e g sem ismerte a férfiéletet. H a t u d o m előre, hogy mire j u t , bizony isten, m a g a m m e n t e m volna a p á m m a l , s h a úgy lehetne, őtet küldtem volna Bajára, n é n é n k h e z , aki, m á r említettem, m i n d e n ó r á s volt.

- Ennyi? - S m é g azt kell beleírni, hogy a többi száztizenhat is teljesen á r t a t l a n volt. E l h a t á r o z t a m , teljesítem kívánságát, s - egyelőre - nyilvá­ nosságra viszem, a m i t tőle m e g t u d t a m a p a r t i z á n o k bosszú­ állásáról s a bezdáni b ű n t e l e n áldozatokról. M e g k é r d e z t e m , hol találom m e g , h a t u d a k o l n i a k a r n é k m é g v a l a m i t arról az őszről. - N e m szükséges megtalálni engemet, m e r t h a a fülökbe j u t , hogy én a d t a m az értesítést, s megtudják, én szegtem m e g a kiadott hallgatási parancsot, n e m m e h e t n é k t ö b b é h a z a , s h a m e g p r ó b á l n á m , véremet vennék. Erős kézfogással b ú c s ú z t u n k , s n o h a a színház előtti sátor­ b a n kitanulta, l á t h a t t a a dedikálás mikéntjét: h o g y az író a „ m e g a j á n d é k o z o t t " neve alá megbecsülő ajánlással o d a r ó j a a m a g a nevét, erre az ajánlásra beszélgetésünk s b o r o z g a t á ­ sunk u t á n sem t a r t o t t igényt. Csak u t ó l a g bizonyosodtam m e g felőle, azért, n e h o g y megkérdezzem s neki m e g kellene m o n d a n i a nevét. Szinte ú g y érezte, azzal is veszélyezteti j ö v ő biztonságát, elárulja b e z d á n i voltát. M é g a z n a p m e g í r t a m találkozásomat a Bezdáni ember-rd, s n é h á n y n a p m ú l v a az Egyetemi S z í n p a d közönsége előtt e l ő a d t a m , a m i t a 118 meggyilkolt e m b e r r ő l t u d t a m . H a l l g a t ó s á g o m a t észrevehetően meglepte e n e m ismert tragédiák híre. R e m é l t e m , hogy a k ö n y v n a p i t a p a s z t a l a t o m hírét közvet­ lenül a Hideg napok olvasatához mellékelhetem. Sajnos b e s z á m o l ó m a t , a Bezdáni ember-tői k a p o t t értesülé­ seimet csak hosszú esztendők m ú l v a m e r t e közölni a K o r t á r s . Közös b á t o r s á g u n k a t akkor is diplomáciai b o n y o d a l o m kö­ v e t t e : é p p e n egy T i t o - l á t o g a t á s szenvedett n é m i halasztást m i a t t u n k , a jugoszláv partizánszövetség p e d i g persona n o n g r a t á n a k , n e m kívánatos személynek minősített. A l i g h a n e m károsnak is, köteles hallgatás megtörése m i a t t .

Bácskából s z á r m a z o t t H e i d e l b e r g b e d r . V a r g a A n d r á s mér­ nök, az o t t a n i egyetem tanszékvezetője, ő n e m felü életét a bosszúálló megtorlástól, a m a g a m ó d j á n , m e r t „külföldi­ k é n t " mersze és lehetősége volt u t á n a n é z n i a véres ősz esemé­ nyeinek, ezért újat t u d n e k ü n k m o n d a n i többek között Bezd á n r ó l is, a m a n a p o k Bezdánjáról, s m e g tudja nevezni a vérszomjas szerb p a r t i z á n gyilkos alakulatot. Ismeretei és kutatásai egy részét r á b í z t a Zelei Miklósra, aki a Képes 7 című hetilap 1990. szeptember 15-i s z á m á b a n a d t a közre az életveszélyes történeti a d a t o k a t . A heidelbergi m a g y a r egyetemi t a n á r úgy tudja, hogy a H o r t h y - M a g y a r o r s z á g k a r h a t a l m i alakulatai, a m a g y a r ki­ rályi rendőrség és csendőrség 1944. október 8-án vonult ki Bácska északi nagyvárosából, S z a b a d k á b ó l , a szovjet csapa­ tok október 14-én érkeztek o d a . Szeged felől törve előre. Z o m b o r b a október 20-án, Újvidékre csak két n a p p a l ké­ sőbb. A szerb csapatok, T i t o p a r t i z á n a l a k u l a t a i csak e z u t á n léptek, szivárogtak Bácska területére. K i e m e l t figyelmet szentel a tudósítás B e z d á n n a k , a D u n a bal p a r t j á n 50 kilométerre fekvő m a g y a r községnek. Ú g y tudja, B e z d á n b a 1944. n o v e m b e r 3-án 9 ó r á r a doboltál^ össze a falu lakosságát a futballpályára, válogatás nélkül kicsitnagyot, férfiakat, nőket, azon a címen, hogy fontos k ö z m u n ­ káról fognak intézkedni, s ezért h a l á l b ü n t e t é s terhe mellett mindenkinek ott kell lenni. Az összegyűlt tömegből különvá­ lasztották a 18-19 éves korosztályok v a l a m e n n y i férfitagját, súlyt vetettek rá, hogy a j ó nevű futballcsapat, a B F C vala­ m e n n y i j á t é k o s a is köztük legyen. Ezzel a követelésükkel a rendelkező p a r t i z á n p a r a n c s n o k némi cinizmussal, legalább átmenetileg a visszamaradó lakosságot a k a r t a megtéveszte­ ni, hogy a faluból való kihajtásukat riadalom és z a v a r nélkül teljesíteni lehessen. Ásóval és k a p á v a l összesen 122 férfit tereltek a z o m b o r i o r s z á g ú t r a az isterbáci e r d ő szélére. N e m t ö b b , m i n t 15 géppisztolyos p a r t i z á n kísérte, ösztönözte az engedelmes,

e n y h é n a g g ó d ó csapatot. O t t meglepetésszerűen két n a g y v e r m e t á s a t t a k velük, két m é t e r mély, széles gödröket. N é m e ­ lyek akkor m á r sejtették a földmunka célját. Akkor erősödhe­ tett fel ez a balsejtelem, a m i k o r azt a 13 éves fiúcskát, aki apja kezét fogva együtt j ö t t a faluból a férfiak s z á m á r a összeállított csapattal, egyik l á g y a b b szívű p a r t i z á n elszakít­ v á n a többiektől, h a z a a k a r t a , p r ó b á l t a küldeni a futballpá­ lyára. A gyermek a z o n b a n úgy látszik n a g y o n a p á s n a k bizo­ nyult, n e m a k a r t tágítani. S m e r t a dolog sürgősnek m u t a t ­ kozott, n e m i g e n törődtek t o v á b b a fiúval. H a n e m a terjedel­ mes gödrök elkészülvén, ásót, k a p á t , l a p á t o t g ú l á b a r a k a t v a , az ásott p a r t r a arccal felsorakoztatva géppisztolysorozatok­ kal sírba lőtték legelsőbb a futballcsapatot, a z t á n válogatás nélkül, gyerekestül a többieket. Ü g y látszik, senkinek sem j u t o t t eszébe, hogy ásót r a g a d v a h a r c b a lehetne szállni a gyér számú géppisztolyosokkal. A m i k o r az utolsó test is belebu­ kott a tömegsírba, lovas futárt menesztettek a focipályára azzal az üzenettel, hogy „kész a m u n k a " . Az o t t a n ő r k ö d ő p a r t i z á n o k erre a hírre h a z a e n g e d t é k a mit sem sejtő t ö m e ­ get, az új özvegyeket s a friss á r v á k a t . G y a n í t o m , hogy azért a távoli szapora géppisztolykatto­ gásra felfigyelvén a j o b b h a l l á s ú a k b a n azért balsejtelem é b ­ redhetett. N é h á n y n a p m ú l v a egy bolgár csapategység érkezett Bezd á n b a . N e m közli a tudósítás, vajon a p a r t i z á n o k ekkor el­ vagy t o v á b b v o n u l t a k - e m á r , véres műveleteiket t o v á b b i fal­ v a k r a kiterjesztendő. A bolgár p a r a n c s n o k n a k elbeszélték a n o v e m b e r h a r m a d i k á n történteket. Ez a bolgár tiszt enge­ délyt a d o t t rá, hogy a tömegsírt kihantolják s a h a l o t t a k a t méltón és tisztességesen eltemessék. Ez a külön sírokba törté­ nő, egyházilag megszentelt temetés n o v e m b e r 28-án esett meg. Ekkor d e r ü l t ki, hogy az á l d o z a t o k a t tizenötösével csuklójuknál fogva d r ó t t a l kötözték össze. L á m , e művelet l á t t á n m é g k i b o n t a k o z h a t o t t volna a szabadkezűek felláza­ dása, a m i t az i m é n t igényeltem. D e n e m , a legfelül sírba lőtt emberek is o d a n y ú j t o t t á k m é g végül is kezüket a rozsdás d r ó t h u z a l n a k . A községháza pincéjében s némely u d v a r o k o n

m é g negyven felismerhetetlenségig megcsonkított holttestet találtak, s a Ferenc-csatorna vizében t o v á b b i húszat. Ezeket is a két nagy tömegsír tetemeivel együtt temették el. H a r ­ m i n c h é t h a l o t t a t az embertelen csonkítások m i a t t n e m t u d ­ tak azonosítani a h á t r a m a r a d o t t a k . Ezeket közös sírba tették nevök felsorolása és kőbe vésése nélkül. Dr. V a r g a k i n y o m o z t a a vérengző gyilkos csapat n e v é t : a rémtetteket az 5 1 . partízándivízió 12. u d a r n a brigádja kö­ vette el, a paracsnok és a politikai tíszt - komisszár - p a r a n ­ csai és felelőssége szerint.

3. Egyetlen község véres őszéről kísérlek m e g hiteles jelentést írni egyelőre, d e a hallgatást parancsoló u t ó k o r különbözőre módosítja az emlékezéseket. Aki szóra meri nyitni a száját, m é g m i n d i g tart, sőt retteg a megtorlástól, m e r t a szerbek, a p a r ü z á n o k visszatérésének őszéről J u g o s z l á v i á b a n m a g y a ­ roknak n e m szabad emlékezniök: sem gyermekeiknek, sem egyéb érdeklődőknek n e m s z a b a d e l m o n d a n i o k , m i t őriznek lelkükben azokról az embertelen n a p o k r ó l , az e m b e r m é s z á r lás borzalmairól emlékezetükben. Vajon m e g lehet-e érteni, vagy é p p e n n e m s z a b a d m e g é r ­ teni, hogy csaknem öt évtized m ú l t á n e m b e r e k százezreinek gondolkodását fagyos terror a b r o n c s á b a szorítani m i k é p p e n lehetséges. H a a véres titoktartás államilag, szinte törvényi­ leg s büntetés, t á n halálbüntetés terhe a l a t t elrendelt tilalmát teljesen feloldani nincs m ó d u n k b a n - t ö b b tétova emlékfosz­ lány egymás mellé illesztéséből t a l á n összeáll, a m i akkor és ott m e g t ö r t é n t . A Vígszínház előtti könyvsátorhoz j á r u l ó h a r m i n c n y o l c éves férfi, m e r t n e m volt jelen az életveszélyes n a p o k b a n , s nyilván csak anyja elejtett szavaiból merített névtelen b á t o r ­ ságot, hogy a húsz év előttiekre figyelmeztessen - m i n t látni fogjuk, elég p o n t a t l a n u l , a k a r a d a n u l is kisebbítve a gyilko­ sok b ű n é t .

Á m n e m a k a r n a k névvel, nevökkel nyilvánosságra kerülni, akik átélték, megélték a rettegés idejét, d e a fenyegetettség acélhálója lelkük félelmén t a p a d t . Részletek j u t o t t a k kezembe a b e z d á n i L. G y . 1944-ben írott feljegyzéseiből. D e R . F., K . T . és M . G y . sem a k a r n a k 1974-ben e l m o n d o t t emlékeikkel név szerint szerepelni. 1944. október 21-én, szombaton éjjel tizenegy ó r a k o r a k a t o n a s á g u t á n a csendőrség is e l h a g y t a a községet. T ö b b e n mondják, hogy az oroszok m á r bevonultak Z o m b o r b a . Az ablak sarká­ ból figyelem az u t c á t - írja L. G y . Október 22. H a j n a l b a n a túlsó oldalon D ó k a M a r c i h á z a előtt fegyveres férfiakat l á t t a m . H ú s z a n - h u s z o n ö t e n lehettek. K i r á l y p á r t i csetnikek voltak. A korczai e r d ő b e n bujkáltak, s a front ideértével előjöttek. Délelőtt a községházára vonul­ tak, kitűzték a jugoszláv lobogót, s kinevezték a községi vezetőket. Október 30. A kert végében g ö d r ö t ástunk, s az értékesebb edényeket, á g y n e m ű t , ruhafelét elástuk. A r á d i ó t és a kerék­ p á r t mi is bevittük a községházára. A csetnikeken kívül egy-egy orosz k a t o n á t is látni az u t c á n . Az e m b e r e k j á r n a k kelnek, t e m p l o m b a , t e m e t ő b e m e n n e k . Az első n a p o k fe­ szültsége lassan felenged. November 2-án délelőtt Z o m b o r felől hosszú sor parasztkocsi érkezett. Az eleje a községházánál, a vége a Stein-fele h á z o n is túl volt. A kocsik m ö g ö t t a k a t o n á k , a tizenkettedik brigád katonái. A p a r a n c s n o k s á g a Drimóczi-fele vendéglőbe kvártélyozta be m a g á t . Este lövöldözésre lettünk figyelmesek. Tíz-tizenöt perces t ű z h a r c u t á n a p a r t i z á n o k elfoglalták a községházát. Azt beszélik, hogy a csetnikek m i n d m e g h a l t a k . November 3. Az u t c á n rengeteg az orosz és a p a r t i z á n k a t o n a . A kocsiúton fegyverrel és lőszerrel m e g r a k o t t teher­ autók. Kiss fakereskedő h á z á b a n az oroszok v á g ó h i d a t ren­ deztek be. A vendéglőket, iskolákat megszállták, a n a g y o b b h á z a k b a k ó r h á z a k a t telepítettek. Kilenc ó r a felé F r a n k Paliék h á z a előtt l á t t a m , hogy ö t - h a t fegyveres p a r t i z á n b e m e n t a túlsó oldalon egy h á z b a . Rosz-

szat sejtve meggyorsítottam lépteimet, hogy mire kijönnek, messzire legyek tőlük. A fiatal férfiakat vitték m u n k á r a . Feltűnt, hogy senki sem vitt semmilyen szerszámot sem m a ­ gával. A kisbíró j á r j a a falut, az utcasarkon kidobolja, hogy d é l u t á n egy ó r á r a m i n d e n k i legyen a futballpályán, m e r t a üzenkettedik brigád p a r a n c s n o k a beszédet fog t a r t a n i . Az idő szomorú, borús volt, az eső szemerkélt. A futball­ p á l y á n n a g y tócsák voltak. Kikerestünk egy s z á r a z a b b helyet j ó messzire a tribüntől, d e körül voltunk véve k a t o n á k k a l , m i n d e n üzenöt-húsz lépésre egy-egy p a r t í z á n állt gépfegy­ verrel. P a t t a n á s i g feszült volt a helyzet, felreérthetetlen volt, hogy a község lakosságát h a l o m r a akarják lőni. H é t e z r e n lélegze­ tünket visszafojtva v á r t u k , hogy m i k o r szólalnak m e g a g é p ­ pisztolyok. N e m l á t t a m , hogy mi történt a t r i b ü n ö n , csak azt v e t t e m észre, hogy h á r o m orosz tíszt érkezett l ó h á t o n . Akik a t r i b ü n közelében álltak, később e l m o n d t á k , hogy v a l a m e n n y i ü n k e t agyon a k a r t a k lőni. J u s z t J á n o s , aki a községházán a n é p b i ­ zottság alelnöke volt, letérdelt, és összetett kézzel könyörgött a p a r a n c s n o k n a k , hogy kegyelmezzen m e g a falunak. T ö b ­ b e n hallották, hogy az orosz tísztek szitkozódva m o n d t á k a p a r t i z á n o k n a k : „elég volt a vérengzésből, engedjék h a z a a népet". A t r i b ü n felől hallani lehetett a p a r a n c s o t , hogy este h a t óráig m i n d e n k i n e k el kell h a g y n i a községet, legalább h a t kilométer távolságra el kell m e n n i a szállásokra. A nők és a gyerekek elmehetnek, d e a tizennyolc és negyven év közötti férfiak m a r a d j a n a k ott. Lett olyan r o h a m , amilyent m é g életemben n e m l á t t a m . M i n d e n k i futott, a m e r r e látott, d e a k a t o n a s á g m i n d e n k i t visszakergetett. Csak egy ú t m a r a d t a g é p h á z felé. A r r a egy mély árok h ú z ó d o t t , tele vízzel, s csak egy helyen volt rajta h á r o m - n é g y lépésnyi széles fahíd korláttal. E r r e törtetett a tömeg egymást lökve, taposva, j a j g a t v a , kiabálva, sikoltoz­ va, m i n t h a egy tébolyda őrültjei s z a b a d u l t a k volna ki. A híd

két o l d a l á n egy-egy fegyveres p a r ü z á n állt, m i n d e n férfit, aki á t a k a r t m e n n i , visszakergettek. A m i k o r a t ö m e g e n g e m is a fahídra sodort, úgyszólván guggolva m e n t e m , t a l á n m é g a k a l a p o m se látszott ki. A t ö m e g sodort b e n n ü n k e t , s végre t ú l é r t ü n k a h í d o n . F u t o t t m i n d e n k i a töltés felé s o n n a n haza, D é l u t á n mi is elindultunk a sógorunk tanyájára. A sarok' hoz közeledve láttuk, hogy a futballpályán félreállított férfia­ kat négyes sorokban kísérik Z o m b o r felé. Az út tele v o l menekülőkkel. Kocsik m e n t e k m a g a s a n m e g r a k v a á g y n e m ű vei, mások - majd m e g s z a k a d v a a teher a l a t t - talicskái toltak. Nehezen lehetett előrejutni, m e r t az út teljes szélessé­ gében özönlött a sok h a d i j á r m ű . L ó v o n t a t á s ú ágyúk, harc­ kocsik, t e h e r a u t ó k . R. F. emlékezése: K i d o b o l t á k , hogy mindenki legyen a futballpályán. Senkit ne találjanak o t t h o n , csak olyan beteget vagy aggot, aki n e m tud j á r n i . A futballpályán a z t á n körülvettek b e n n ü n k e t golyószó­ rókkal. Az egész falu ott állt, s v á r t a a sorsát. K ö z b e n az oroszok csinálták a telefont a D u n á r a , s a telefonparancsnok l á t t a a sok népet, m e g hogy golyószórók v a n n a k lefektetve körül. K é r d i a katonáktól, h o g y : - M i történik itt? Azt m o n d j a : - A p a r a n c s n o k p r o g r a m b e s z é d e t tart. - Hol a p a r a n c s n o k s á g ? Azt m o n d j a : - A h a r m a d i k épület, az az emeletes h á z . M i n d j á r t fel a ló h á t á r a , a z t á n indíts! N e m telt bele tíz perc, j ö t t a p a r t i z á n p a r a n c s n o k k a l . M i csak azt láttuk, hogy m i k o r leért o d a , ahol a golyószórók voltak, d u r r , o d a a bikacsikkal, olyant, hogy csak úgy ropogott. O l y a n o k a t o d a ­ csapott. Azt m o n d j a : - Menjen mindenki haza! Akkor a p a r ü z á n o k , hogy ne m a r a d j a n a k szégyenben, azt m o n d t á k , hogy a férfiak negyvenéves korig m a r a d j a n a k ott

m u n k á r a . Akkor ö t s z á z v a l a h á n y a t összeszedtek, négyes so­ r o k b a állították, i r á n y Z o m b o r . E g y m á s mellett m e n t ü n k az Andrással. M i k o r o d a é r t ü n k a K o z o r á h o z , elkiáltja m a g á t a partizán: - H á r o m lépést j o b b r a s b a l r a távolodjatok és csőre töltse­ tek! U g y e , ott volt az erdő, négy kilométer hosszan. Azt m o n d ­ j a az A n d r á s : - N e félj, ez csak egyet lő előttem. A p a r t i z á n é p p e n így az A n d r á s előtt m e n t . A z t á n a m i k o r elhagytuk az erdőt, akkor j ö t t ü n k rá, hogy ők féltek. - Vissza a puskát, lépjetek a csoport mellé! H á t b e é r t ü n k Z o m b o r b a . Számolják, h a t a n h i á n y o z n a k . Persze, hiányzott a P á z m á n y Miska, a Hordósi J o c a m e g akiknek a K o z o r á n á l volt a tanyájuk, azok a b b a a sötétbe - esett, d ö r g ö t t , villámlott - , azok megléptek. Hirtelen lefe­ küdtek, és a m i k o r elment a csoport, ki a t a n y á k r a . Akkor bevittek b e n n ü n k e t a t ü z é r l a k t a n y á b a , a m i a vasút mellett v a n . í g y feküdtünk a szalmán, így élivel egymás mellett. Csak b e z d á n i a k ötszáznál t ö b b e n voltunk h á r o m t e r e m b e n . Négy n a p i g n e m k a p t u n k egy falatot sem enni. N a p o n t a bejött egy p a r t i z á n n ő , s puskatussal végigvert raj­ tunk. Azt a k a r t á k , hogy valaki visszaüssön, s legyen ü r ü g y ü k a kivégzésünkre. D e c e m b e r első n a p j a i b a n a z t á n kezdtek h a z a e n g e d n i ben­ n ü n k e t . H a t o d i k á n m á r ötvenen elmentek. M i csak m á s n a p kerültünk sorra. D e a Tomasics Toncsit, H o r v á t h Guszit, a T ö r ő t , ezeket n e m engedték h a z a , ezeket ott t a r t o t t á k túsz­ ként. November 4. Alig v i r r a d t m é g , felkeltem, k i m e n t e m az u d v a r ­ ra. H ú z t a m egy vödör vizet a kútból, s derékig levetkőzve j ó l m e g m o s a k o d t a m . Csípős hideg volt, d e egy cseppet sem fáztam, sőt, a h i d e g víz kihajtotta belőlem az álmosságot. J a v á b a n törülköztem, a m i k o r n a g y j a j g a t á s r a lettem fi­ gyelmes. M a g a m r a k a p v a az ingemet, a bejáró ajtóhoz futot­ t a m , s kérdeztem, hogy mi a baj? Valaki m o n d t a , hogy a Libis Pistát agyonlőtték.

- H o l és kik? - T e g n a p egy ó r a u t á n a p a r t i z á n o k Isterbácon, a h o v á kikísérték. Libis Pista t e g n a p a feleségével j ö t t a futballpályára, d e két p a r t i z á n leállította, és m a g á v a l vitte. Ú g y látszik, hogy amitől féltem, bekövetkezett: a p a r ü z á ­ nok Isterbácon vérfürdőt rendeztek. A férfiakat n e m m u n k á ­ r a vitték, h a n e m kivégzésre. A verejték is kivert rajtam, elgondolni is rettenetes, hogy százhuszonegy á r t a t l a n e m b e r t kivégeztek. R. F. emlékezése: Az unokaöcsémnél, Kiss Lajosnál is volt két p a r ü z á n : - ö l t ö z z föl, gyere velünk m u n k á r a ! E r r e kiszaladt a két gyerek, az egyik az egyik lábát, a másik a másik l á b á t fogta Lajosnak. Az egyik p a r t i z á n m e g ­ szólal m a g y a r u l : - Ezek a te gyerekeid? - Az enyémek. - A jóistenit! - azt m o n d j a - , akkor eredj be, n e m kell sehová m e n n e d ! E g y ó r a m ú l v a j ö t t másik kettő, s azok elvitték. Szegény n e m g o n d o l t a r r a , hogy elbújt volna v a l a h o v a . S elvitték, s ő volt a h a r m a d i k , akit agyonlőttek. A J a n i t elengedték, m e r t ő a jugoszláv hadseregben főhad­ n a g y volt, d e ő követelte, hogy a többieket is engedjék el. Amikor a z t á n ez a J u l k a elkezdett lövöldözni, a J a n i nekiug­ rott, és m á r m a j d n e m a kezében volt a géppisztoly, kicsavar­ t a a J u l k a kezéből. Akkor megijedtek a p a r ü z á n o k , a z t á n lőttek, mindegy, h a agyonlövik a J u l k á t is. A J a n i húsz golyót k a p o t t , a n ő egyet sem. ö volt az első halott Isterbá­ con. A L i m b u r g e r T ó n i n a k az apósa m e g az utolsó volt. M i k o r bejöttek a p a r t i z á n o k , akkor a p a r a n c s n o k azt m o n d t a a Tóninak: - T e vagy, akinek a h á z á t a németek beszarozták, m e r t n e m mentél el SS-nek?

-Én. A d t a k neki igazolványt. - J á r h a t s z , kelhetsz s z a b a d o n . Nincs senkid I s t e r b á c o n ? - D e , az apósom elvitték. - H á t - azt m o n d j a - ugorj biciklire, gyere u t á n a m ! A p a r t i z á n o k l ó h á t o n , ő m e g biciklivel. D e mikor o d a é r ­ tek, olyan száz méterre, akkor gőzölgött, füstölt a rét, h a l o m ­ b a n feküdtek a hullák. A p a r t i z á n csak a n n y i t m o n d o t t : - A n t a l , elkéstünk, forduljunk vissza. A T ó n i volt az első, aki t u d t a , hogy Isterbácon m i n d e n k i t agyonlőttek. K. T. emlékezése: Bosnyák J a n i a m i k o r meghallotta, hogy a p a r t i z á n o k Isterb á c r a vitték ki az embereket, felhúzta szerb tartalékos egyen­ ruháját, és u t á n u k eredt. Akkor ért o d a , a m i k o r az első tíz e m b e r t kivezették a pincéből. Tökéletesen t u d o t t szerbül, és kérte a J u l k á t , hogy engedje el az embereket, m e r t ezek á r t a t l a n o k , n e m vétettek soha a szerbeknek. A J u l k a felszólí­ totta, hogy menjen h a z a , d e ő ö n k é n t a többi közé állt, s ő volt az első, akit agyonlőttek. M. Gy. emlékezése: A p a r t i z á n o k mentek házról h á z r a , azt m o n d t á k , hogy a Kígyósi hídja le v a n r o b b a n t v a , m e g kell csinálni. D e n e m o d a vitték őket, h a n e m Isterbácra. A M a j o r é k n a k volt Ister­ bácon a legszebb h á z u k , a n n a k a pincéjébe z á r t á k be őket, s o n n a n hozták fel őket tízesével. Ilyen kézzel tekerős g r a m o ­ fonjuk volt, és p a r t i z á n i n d u l ó k a t j á t s z o t t a k . O t t volt a sógo­ r o m . M a g y a r Miska is. H á t a n n a k l e g é n y k o r á b a n kiverték a szemét, olyan ágrólszakadtnak nézett ki. Azt m o n d t á k , elmehet, d e h á t r a ne nézzen. - H á t - azt m o n d j a - , n e m s z a l a d t a m m é g száz lépést se, m á r h a l l o t t a m : d r r r , d r r r , d r r r ! Az isterbáciak a padlásokról lestek: szólt a gramofon, itták az üvegből a p á h n k á t , és a J u l k a m e g két férfi géppisztollyal kaszálta le őket.

R. F. emlékezése: A N y a r a i R u d i Pestről j ö t t h a z a , ott dolgozott m i n t szövő. Az édesapja m e g B e z d á n b a n . í g y egymást á t k a r o l v a lőtték keresztül őket. A B r a u n J ó s k a is Isterbácon halt m e g . Ilyen n y o m o r é k volt a keze-lába. Szűcs volt, zsidó l á n y t vett felesé­ gül, ő t is kivitték, s ő m o n d t a , h o g y zsidó lány a felesége. - N e m , te is sváb v a g y ! N e m halt m e g mindjárt, elmászott egy szalmarakásra, s ott kiabált, hogy jöjjenek, segítsenek rajta, m e r t elvérzik. A p a r t i z á n o k m á r elmentek, d e n e m m e r t senki o d a m e n n i , s úgy vérzett el. November 5. vasárnap. Az orosz sereg alig fél kilométerre vonul tőlünk az országúton Bezdán felé. A u t ó a u t ó u t á n , szekér szekér u t á n . Ágyúk, harckocsik, teherautók, tele kato­ n á v a l . A vonulás t e g n a p óta tart. Ú g y látszik, az orosz sereg B e z d á n n á l a k a r átkelni a D u n á n . Az öreg Libis visszajött Isterbácról. A fiát - a kivégzés helyén - ideiglenesen elföldelte. T e m e t e t l e n halottak, a hoz­ z á t a r t o z ó k n e m m e r n e k o d a m e n n i , félnek, hogy őket is agyonlövik, ő m o n d t a el, hogy a kivégzettek közt v a n Csépé tanító, A m r e i n Pista, L á n g Péter, L á n g J á n o s , Ballá I m r e , H o r v á t h J á n o s , Kiss J á n o s , Kiss I m r e , M a r i József, Sípos József, Pőcz J á n o s , T u r i S á n d o r , Midlinszky István a két fiával, Győrfi J á n o s , Kisbéri György, M a j o r Pali, M a z á k J á n o s , S z á n t ó Józsi, V a r g a Feri, Kedves J a n i , J a n k o v i t s Feri. Este a t a n y á n levő n a g y o b b i k s z o b á b a n m i n d n y á j a n öszszegyűltünk, gyertyát gyújtottunk, és késő éjszakáig i m á d ­ koztunk az e l h u n y t a k lelki üdvéért. K. T. emlékezései: Bosnyák J a n i n a k az anyja volt az első, aki ki m e r t m e n n i Isterbácra. A halottak alól h ú z g á l t a ki a J a n i t , a vejét és az unokáját. E g y m á s mellé fektette őket, földet d o b á l t rájuk, a z t á n az erdőből á g a k a t hozott, és azokból az ágakból csinált ideiglenesen keresztet a sírjukra. Zokogva, jajveszékelve j ö t t ki a t a n y á k r a . K i b í r h a t a d a n lehetett a fájdalma, a S z ű z m á ­ ria szenvedése n e m lehetett n a g y o b b , m i n t az övé.

November 24. Az orosz k a t o n a s á g kéthetes ostrom u t á n á t k e h a D u n á n . A k a t o n a s á g hajnaltól késő estig vonul az országúton, d e minél t ö b b e n kelnek á t , a n n á l t ö b b e n érkez­ nek Z o m b o r felől - írja L. G y . December 6. A m í g a lakosság a szállásokon volt, a monosto­ riak kocsikkal j ö t t e k fosztogatni. Á g y n e m ű t , b ú t o r t , értékes holmit - m i n d e n t elvittek. Voltak n é h á n y a n , akik az utasítás ellenérc sem m e n t e k ki a szállásokra, n e m a k a r t á k egyedül h a g y n i a h á z a t . A K e d ­ ves Pista bácsi is o t t h o n m a r a d t . A m i k o r a p a r t i z á n o k r á t a ­ láltak, puskatussal úgy összeverték, hogy többször az eszmé­ letét is elvesztette. A z t á n a H o r v á t h S á n d o r pincéjébe zár­ ták, d e az a pince tele volt emberekkel. M i n d e n reggel felhajtották őket, d e őt m i n d i g visszalökték: - T e sztári vagy, mehetsz vissza I A fiatalokat az u d v a r o n kivégezték (ő csak a lövéseket hallotta), később a t r á g y a d o m b b a elásva találták m e g őket. December 8. A t e m p l o m b a n m á r misét t a r t o t t a k . V a j d a Lajos k á p l á n , akit a p a r ü z á n o k n o v e m b e r 3-án Z o m b o r b a vittek, hazaérkezett. A Győrfiéknél k a p o t t ellátást és szállást. Az asszonyok n a p o k i g t a k a r í t o t t á k a t e m p l o m o t . T ö b b kocsi szemetet és t r á g y á t h o r d t a k ki, m e r t a k a t o n á k a t e m p l o m b a bekvártélyozták m a g u k a t , és a lovaikat is o t t t a r t o t t á k . A t e m p l o m közepén m é g tüzet is r a k t a k , meglátszott a helye. December 10. Az élet lassan m e g i n d u l , az emberek hozzákviszik a híreket. Nincs olyan bácskai falu, ahol a p a r ü z á n o k ne szedtek volna áldozatokat. A katolikus p a p o k közül h u ­ szonnyolcat végeztek ki, köztük volt a becsei a p á t , akit úgy vertek agyon, s D u p p Bálint csurogi plébános is, akit Becsén végeztek ki. T o p o l y á n a v á r o s h á z a m ö g ö t ü t ó b a d o b á l t á k a halottak százait, T e m e r i n b e n , Péterrévén, Bajmokon a h a ­ lálraítéltekkel ásatták m e g sírjaikat. Újvidéken a futballpá­ lyán lőtték h a l o m r a a m a g y a r o k ezreit, A Tisza m e n ü falvak­ b a n a folyóba lőtték áldozataikat. A bácskai s v á b o k a t a gákovói, szögesdróttal körülvett, s z a b a d ég a l a t ü lágerbe vitték, s a d d i g t a r t o t t á k ott őket, a m í g éhen h a l t a k . Élve

eltemetésről, k a r ó b a húzásról, felnégyelésről is h a l l o t t a m . Z o m b o r b a n nyakig földbe ásták áldozataikat, s a z t á n tank­ kal eltaposták őket. K. T. emlékezesd: A kivégzéseket a bácskai falvakban egy J u l k a nevű n ő irányí­ totta. A m e r r e elvonult a üzenkettedig brigád, m i n d e n h o l vérfürdőt rendezett. Az a J u l k a azt m o n d t a , hogy m i n d e n kivégzett szerbért dz m a g y a r halálával kell bosszút állni. H é t e z e r kivégzett szerbet emlegetett, s hetvenezer m a g y a r h a l á l á t a k a r t a . A b a t í n a i ütközetnél esett el, mikor keltek át a D u n á n . Egy lövedék letépte a kezét, s a z t á n B e z d á n b a h o z t á k elsősegélyre. Az Ilus, akinek az u r á t szintén Isterbá­ con végezték ki, a segélyhelyen dolgozott, s látta, a m i k o r m e g h a l t . A b a d n a i hegyen a h a r m i n c méter m a g a s gránit e m l é k m ű tetején az ő szobra áll, s az oszlop o l d a l á n is látni, a h o g y m e n n e k át a D u n á n . R. F. emlékezései: A Lacit, a sógoromat kerestem, m e n t e m a faluban, s m i n d e n ­ hol kerestem. A n a g y m a l o m b a n kilenc h a l o t t a t szedtünk fel, a fóutcán, Stein Miklósnál hetet, a Knipp-fele iskolában ötöt, Flesz M i s k á n á l is ötöt. A Puszta u t c á n Szécsényi Pistá­ nál is felvettünk hetet. A z t á n kettőt, egyet, h á r m a t - az u d v a r o k b a , t r á g y a d o m b o k b a voltak elásva, k u t a k b a be­ dobva. Az Új u t c á n hosszú árok volt. Azt m o n d t á k nekik: h a elszaladtok, akkor megmenekültök. Szegények, össze voltak d r ó t o z v a egymáshoz. A z t á n n e m h o g y szaladtak volna együtt, j o b b r a - b a l r a r á n g a t t á k egymást, ezek m e g hátulról belelőtték őket a g ö d ö r b e . Ezek heten voltak. A Tallósi Józsi bácsinál a kút a folyosón volt megásva. így h ú z t á k , és b e n t a k o n y h á b a n megengedték és folyott. Április­ b a n r e n d b e a k a r t á k tenni a kocsmát, nyitni a k a r t . Próbál vizet h ú z n i , n e m megy. H á t fölnyitják a k u t a t - olyan desz­ kákkal volt l e t a k a r v a - , m a j d n e m a tetejéig hullák voltak b e n n e . E l m e n t jelenteni, azt m o n d t á k :

- N e m szabad kiszedni őket, be kell t ö m n i . Akkor volt olyan, n e m bírom megérteni, földbe volt ásva, és ilyen laposra széjjel volt n y o m v a a feje. L á t t a m olyat is, hogy végig volt hasítva, a nyakától leig, és a szíve kint volt. M i k o r kiástuk, így találtuk m e g . December 16. Z o m b o r b a n a topolyai erdésszel találkoztam. T o p o l y á n a h e g y o l d a l b a n sötétedéskor végezték ki az e m b e ­ reket. M e g á s a t t á k a sírjaikat, egy g a t y á r a vetkőztették őket s a z t á n belelőtték a g ö d ö r b e . K o r a reggel, a m i k o r kiment, m é g mozgott a rájuk h á n y t föld. Z o m b o r b a n ezerhatszáz kivégzett e m b e r r ő l beszélnek. 1945. március 12. A kivégzettek hozzátartozói többször kér­ ték a szerb vezetőket, hogy eltemethessék h a l o t t a i k a t , d e n e m engedték meg. „ A kutyák vigyék széjjel a csontjaikat", m o n d t a m i n d i g a p a r a n c s n o k . A h a l o t t a k r a csak egy kis földet d o b h a t t a k , kinek keze, kinek lába volt kint. Megjött a melegebb idő, az isterbáci halottak n a p r ó l n a p r a elviselheterienebb b ű z t árasztottak. A bolgár k a t o n a s á g közbenjárá­ sára végre a szerb vezetők is beleegyeztek, hogy rendesen a temetőbe eltemessék őket. Adjon Isten örök n y u g o d a l m a t nekik, n e k ü n k pedig békés szívet, hogy h a r a g és gyűlölködés nélkül élhessünk ezen a földön, ahol a p á i n k és n a g y a p á i n k éltek. Az isterbáci föld m á r beitta az áldozatok vérét.

4. Szűcs M á r t o n n y u g a l m a z o t t bácsszőlősi esperesplébános és K o v á c s József n y u g a l m a z o t t martonosi plébános a bácskai plébániák d o m u s t ö r t é n e t e i t s a falvak p a p j a i n a k lelkiismere­ tét megvizsgálva, összefoglaló emlékeztetőt írt Halottak hall­ gatása címen r e q u i e m k é n t 40 000 á r t a t l a n u l kivégzett bács­ kai m a g y a r é r t . A b ű n ö k s z á m a d á s á t feljegyezni vakmerőségnek minősül, d e nyilvánosságra hozni éltökben, B á c s k á b a n m a r a d o t t k é n t

n e m volt bátorságuk. R e q u i e m j ü k merész kezek közvetítésé­ vel csak h o l t u k b a n kerülhet nyilvánosságra. Az 1944. év o k t ó b e i ^ n o v e m b e r h a v á b a n - írják a kegyes­ b á t o r plébánosok - vérfergeteg z ú d u l t Bácska szelíd r ó n á i r a . E n n e k a v é r z i v a t a r n a k legkevesebb negyvenezer m a g y a r esett áldozatul. Ezeknek l e g n a g y o b b része teljesen á r t a d a n volt, m i n d e n k o m o l y a b b ok nélkül esett áldozatul a vérszom­ j a s bosszúnak. U g y a n i s : aki bűnösnek érezte m a g á t a szerbek b á n t a l m a z á s á b a n 1941 és 1944 között, az idejekorán elmene­ kült, és így a kegyetlen bosszú az i t t h o n m a r a d t tökéletesen á r t a t l a n m a g y a r o k a t sújtotta. Teljesen a l a p t a l a n , sőt h a m i s egyes politikusoknak (persze szerb politikusoknak) és j u g o ­ szláv áltörténészeknek az az állítása, hogy ezek a lemészárolt m a g y a r o k m i n d fasiszták, azaz h á b o r ú s bűnösök lettek vol­ n a . E n n e k az írásnak az a célja, hogy r á m u t a s s o n a meggyil­ kolt m a g y a r o k 99 százalékának á r t a t l a n s á g á r a . S hogy akit bűnösnek találtak, azt is törvényes eljárással kellett volna felelősségre vonni, a h o g y az M a g y a r o r s z á g o n t ö r t é n t az Ú j ­ vidéken s környékén esett atrocitások m i a t t . A szerzők eleve tiltakoznak az ellen, hogy ezt a beszámoló írást b á r k i is bosszúra sarkallásnak minősítse (hiszen ennek semmi értelme sem lenne), t e h á t az egyedüli és kizárólagos cél r á m u t a t n i a r r a , hogy a lemészároltak t ú l n y o m ó többsége teljességgel á r t a d a n volt, vétlen m i n d e n m e g t o r l a n d ó cselekedettől. Bezdán kisebbségben élő szerb lakossága 1941-ben és 1942-ben n e m szenvedett üldözést, és semmilyen h á t r á n y o s megkülönböztetésben n e m volt része. O k t ó b e r végén orosz csapatok v o n u l t a k be a faluba. P á r n a p m ú l v a - n o v e m b e r 3-án - p a r t i z á n o k is j ö t t e k az oroszok u t á n . Reggel kilenc ó r a körül összedobolták a falut, férfiakat, nőket, gyermekeket e g y a r á n t , m i n d e n k i jöjjön a futballpá­ lyára. Az összegyűjtöttekből kiválasztottak 122 férfit, akiknek ásót vagy k a p á t kellett hozniok. Ezt a 122 férfit megfelelő partízánőrség kíséretében kihajtották az isterbáci e r d ő szélén levő t a n y á r a , és itt p a j t á k b a z á r t á k őket, n é h á n y u k a t pedig elhajtották g ö d r ö t ásni. A t a n y á n az egyik jólelkű p a r t í z á n ő r megkérdezte a gazdaasszonytól: „ V a n - e r o k o n a a p a j t á b a n

lévők k ö z ö t t ? " Az asszony azt m o n d t a nekik: „Az u n o k a ­ öcsém ott v a n . " Az őr jólelkűen csóválta a fejét: „ K á r , hogy ott nincsen hátsó kijárat, m e r t ott kiengedtem volna, d e h á t így n e m lehet!" M i k o r a gödröket ásó részleg elkészült a m u n k á j á v a l , akkor az őrök elküldték a t a n y a lakóit: „ M o s t menjetek el innen egy ó r á r a , m e r t n e k ü n k itten most dolgunk v a n . " E z u t á n átkísérték a p a j t á b a n lévőket is a gödrök szélére, majd sortüzet nyitottak a mit sem sejtő e m b e r e k r e . A lemészároltak közé került egy 13 éves fiúcska is, a gyep­ mester fia. El a k a r t á k választani apjától, d e a gyermek r a ­ gaszkodott apjához, és n e m a k a r t tőle megválni. A kivégzést irányító vadkegyedenségű vérszomjas p a r t í z á n n ő t Bojkának hívták. Ez azt m o n d t a az apjához ragasz­ kodó g y e r m e k n e k : „Lőjétek a g y o n a kölyköt is! A gonosznak m é g az írmagját is ki kell i r t a n i ! " - És agyonlövette a fiút is. E z u t á n Bojka elővette h a r m o n i k á j á t , s az á r t a d a n u l m e g ­ ölt, védtelen m a g y a r o k temetetlen tetemei fölött d i a d a l m a s harci i n d u l ó k a t énekelt. A m i k o r ezzel megvoltak, fehér lovas futárt küldtek a futballpályán m a r a d o t t p a r t i z á n o k h o z a következő h í r r e l : „ G o t o v a j e ! " , a z a z h o g y : „ K é s z ! " Ekkor az ott lévő p a r t i z á n o k az asszonyokkal, gyerekekkel a plébánost kiküldték a t a n y á k r a , a m a r a d é k 500 férfit pedig a két k á p l á n n a l bekísérték Z o m b o r b a a K r o n i c h - p a l o t á b a . Ezek úgy d é l u t á n két ó r a k o r történtek. J ó v a l később a p a r t i z á n o k a t a b o l g á r k a t o n á k váltották fel. Ezeknek a p a r a n c s n o k a a z t á n m e g e n g e d t e , hogy a lemé­ szároltakat exhumálják. A tömegsírt m á r c i u s 28-án nyitot­ ták fel. Akkor kiderült, a megölt áldozatok kezeit tizenötösével egymáshoz kötözték a gödrök felé m e n e t , s ú g y végeztek velük a megásott tömegsír szélén. M á r előbb, m é g n o v e m b e r 18-án megtaláltak a községhá­ za pincéjében s az u t c á k o n t o v á b b i , részben felismerhetetlen­ ségig megcsonkított, részben a z o n o s í t h a t a d a n holttesteket, v a l a m i n t a Ferenc-csatorna vizében m é g 20 hullát. Prolich György földmívest a h a t á r b a n szállították le kocsi­ j á r ó l , s ott helyben lőtték agyon.

S c h m i d t József apját a k a r t a m e g m e n t e n i , azért azt m o n d ­ ta, h a édesapját kiengedik, akkor elárulja egy az e r d ő b e n telepített ellenséges rádióleadó helyét. Ezt csak időnyerés végett találta ki, hogy apját menekítse. S m e r t az adóállo­ m á s n a k n e m b u k k a n h a t t a k n y o m á r a , rettenetesen megkí­ nozták S c h m i d t e t , s végül iszonyatosan megcsonkítva végez­ ték ki. A m í g a kivégzések folytak a kiürített faluban, a szomszéd község. Monostorszeg sokác lakói fosztogattak B e z d á n b a n , s kirabolták az őrizeden h a g y o t t h á z a k a t . Az is lehet, hogy a dobolás p a r a n c s a ellenére o t t h o n m a r a d t öregeket ők, a monostorszegiek gyilkolták m e g . A kivégzetteket a bezdáni r ó m a i katolikus p l é b á n i a halott­ könyvébe az 1944-es év végén, illetve 1945 elején jegyezték be a könyv 2 4 2 - 2 5 4 . lapjaira. N é m i célzás történt a r r a , hogy a mészárlás n e m a helybéli szerbek lelkén szárad, h a n e m a p a r t i z á n c s a p a t o k p a r a n c s n o k a i s elsősorban a Bojka nevű p a r t i z á n n ő felelős a 183 á r t a d a n e m b e r pusztulásáért. A kivégzett b e z d á n i a k a bejegyzés sorrendje és életkoruk szerint: C s a p ó F e r e n c 33 Fejes S á n d o r 35 K a n i z s a y J á n o s 16 Midlinszki I s t v á n 40 Kedves J á n o s 46 M o l n á r S á n d o r 37 Macskái K á r o l y 52 Bosnyák J á n o s 35 K a l m á r Péter 29 Szakács K á l m á n 30 Hettyei M i h á l y 25 KnoU M i h á l y 37 L i m b e r g e r József 48 C s a p ó József 23 Kiss J á n o s 32 ifj. C s a p ó F e r e n c 19

Miovács M i h á l y 18 Zezula S á n d o r 20 Midlinszki József 19 Szkerlesz I m r e 38 V a r g a F e r e n c 33 L a n g Péter 28 Kiss István 18 O b e r r e i t e r G y ö r g y 19 V i r á g J á n o s 28 Kiss J á n o s 30 N a g y József 42 Ballá J á n o s 4 4 K a r t a l i s I s t v á n 45 Brettréger J á n o s 29 M a r i F e r e n c 39 Stein István 51

Stein Á d á m 45 Pócz J á n o s 17 Bálint István 32 Sipos I m r e 40 H ű m m e l József 26 Fitza József 42 Szingler F e r e n c 31 K u b i k Pál 45 Ballá I m r e 37 Lovász S á n d o r 30 Plesz József 17 Kiss J á n o s 43 S z a r k a István 18 Hódosy Bálint 20 Győrffy J á n o s 43 Kelsek G y u l a 16 Horváth J á n o s 44 B r a u n József 38 N a g y A n t a l 21 Sziklika M i h á l y 20 Hettyei József 20 Spolarits J á n o s 52 B á r o n M . 52 E l m e r A n t a l 24 Kőszeghy G y u l a 27 Libis István 35 S z á n t ó József 40 Bodrogvári Ferenc 39 Kidlinszki Ferenc 18 S z a b ó Izsóf 4 4 Kiss Lajos 31 Kiss I m r e 20 V a r g a László 25

C s é p e s j e n ő 37 P a m p u l i k József 18 ig. Kiss J á n o s 17 K a z a k J á n o s 18 ifj. S c h m i d t József 22 Flesz M i h á l y 53 A n r e i n István 45 T a k á c s Szinon 24 F a t a y László 30 M a g y a r István 21 Kisbéri György 20 N é m e t h J á n o s 17 H ű m m e l Rudolf 48 M a g y a r József 43 Z s á m b o k i István 37 B r a u n J a k a b 53 N a g y J á n o s 22 Kedves S á n d o r 43 ifj. M á r i Ferenc 13 N e v e d a J á n o s 19 Szekszindler S i m o n 18 Leiffer J á n o s 53 Veiner S á n d o r 45 Sipos K . József 17 K o v á c s G y ö r g y 51 Lengyel G y ö r g y 49 Mafer Pál 33 Koller László 22 Kleer G é z a ? Zarubeszki G y u l a 4 8 Szabó Imre 44 Ismereden Flesz F e r e n c 54

Az összesítésben kiderül, hogy a h a l o t t k ö n y v b e n e m került bele m i n d e n megtalált, kiásott h a l o t t . A felismerhetetlenné foszlott vagy az a z o n o s í t h a t a d a n s á g i g megcsonkított áldoza-

tok holttestét a közös sírokba a d a t a i k számbavétele nélkül temették. A 102 s z á m o n tartott katolikus áldozat közül 20 éven aluli: 2 5 ; 2 1 - 3 0 éves: 2 4 ; 3 1 ^ éves: 2 2 ; 4 1 - 5 0 éves: 19; ismereden k o r ú : 3. Foglalkozás szerint meggyilkoltak 10 tanulót, 2 tisztvise­ lőt, 1 tanítót, 7 kereskedőt, 11 iparost, 10 m u n k á s t , 17 foldmívest, 12 napszámost, 5 vendéglőst, 2 hajóst, 1 kupecet, 1 gyepmestert, akit dögésznek is m o n d t a k , 3 ismeretlent. A felsorolásból megtudjuk, hogy a jugoszláv hadseregben viselt főhadnagyi egyenruháját m a g á r a öltő Bosnyákot J á ­ nosnak hívták, s mindössze 35 évesen érte a p a r t i z á n o k géppisztolysorozata. G y a n í t h a t ó , hogy a Vígszínház előtti könyvsátornál h o z z á m közeledő b e z d á n i e m b e r apját Flesz Ferencnek hívták, o d a h a l t öccse nyilván a 17 évesnek bejegy­ zett Flesz József volt. A gyepmester, dögész, akihez fiacskája oly tragikusan ragaszkodott, M á r i Ferencként került a halot­ tak fekete könyvébe. A mészárlásokat a jugoszláv politikusok és államvédelmi szervek m i n d e n á r o n igyekeztek eltitkolni, elhallgatni, s csí­ r á j á b a n igyekeztek elfojtani m i n d e n emlékeztető vallomást és adatgyűjtést. H a ilyesmit észleltek, a megtorlás n e m m a ­ r a d t el. H á l a a két boldog emlékezetű plébánosnak, akik helység­ ről helységre h a l a d v a , egyházi tevékenység leple a l a t t a leg­ n a g y o b b titokban végezték a d a t g y ű j t ő m u n k á j u k a t .

K ü l ö n b ö z ő értesülések alapján a B e z d á n b a n történt mészár­ lás előzményei, az embergyűjtés, emberterelés körül bi­ zonytalanságok keletkeztek az egyes emlékező leírásokban. M a g a m is b i z o n y t a l a n k o d t a m a m a n a p o k s a n n a k a neveze­ tes n o v e m b e r h a r m a d i k á n a k részletezésében. í m e : a m a g y a r k a t o n a s á g október közepén v o n u l t ki Bezdánból. N é h á n y napig, ugyancsak visszavonulóban, 3 0 - 4 0 csendőr t a r t ó z k o ­ d o t t B e z d á n b a n , d e m i k o r híre terjedt, hogy az oroszok m á r Z o m b o r b a n v a n n a k , s z o m b a t o n , 21-én ők is felkerekedtek.

M á s n a p , v a s á r n a p , csetnikek érkeztek szedett-vedett fegy­ verzettel h a d o n á s z v a , t ö b b e n monostorszegi sokácokat vél­ tek felismerni közöttük. R i o g a t ó lövöldözésekkel íelemlítgették a lakosságot, derekasan r a b o l g a t t a k , pénzt, ékszert ke­ restek, s vedlett gönceiket t a k a r o s a b b r u h á k r a cserélték, s a p ­ kájuk által v a l a m i k a t o n á s külsőt azért m i n d n y á j a n megőriz­ tek. A m i k o r neszét vették a Vörös H a d s e r e g közeledésének, odébbálltak. Az orosz csapatok rengeteg fogatolt és motoros j á r m ű v e l , harckocsikkal, v a s á r n a p , 29-én foglalták el m i n d e n ü n n e p é lyeskedés nélkül Bezdánt. Mindszentek n a p j á n megérkeztek a 12. p a r ü z á n b r i g á d katonái, s a Drinóczi- és a H e r m a n n - f e l e vendéglők helyisé­ geiben szállásolták el m a g u k a t . I g a z á b ó l csak 3-án, p é n t e k e n fogtak hozzá, hogy megvalósítsák érkezésük célját. „ K ö r ü l b e l ü l két hete m á r , hogy a kivonuló n é m e t csapatok átkeltek a D u n a n y u g a t i p a r t j á r a . K i s e b b - n a g y o b b p a r t i ­ zánegységek folyamatosan érkeztek községünkbe. Egy hete érkezett hozzánk h á r o m orosz lovas felderítő, akik az elma­ r a d t m a g y a r k a t o n á k n a k írást a d t a k , hogy m e h e t n e k haza.. ö r ü l t ü n k , hogy milyen j ó e m b e r e k az oroszok. A n é m e t visszavonuláshoz képest szinte béke volt és n y u g a l o m . N e m b á n t o t t a k senkit, 3-A n a p p a l előbb érkeztek k b . 2 - 3 száz orosz, lovas kocsikon. Felkérték a község elöljárói a lakossá­ got, hogy tehetsége szerint élelmet j u t t a s s o n a k a t o n á k n a k , m e r t nincsenek megfelelően ellátva. A lakosság eleget tett a kérésnek. N o v e m b e r 3-án reggel 7 ó r a k o r egy p a r t i z á n j ö t t be az u d v a r u n k b a , és közölte velem és a n ő v é r e m férjével, hogy r o b o t b a kell m e n n i . K é r d e z t ü k , hogy milyen szerszá­ m o t vigyünk. Azt m o n d t a , hogy v a n ott m i n d e n , n e m kell semmi. K i m e n t ü n k az u t c á r a , akkor láttuk, hogy házról h á z r a j á r v a szedik össze az embereket. C s o p o r t o n k i n t 2 0 - 3 0 fős kísérettel indítottak b e n n ü n k e t a községünkből 2 - 3 k m távolságra levő I s t e r b á c nevű t a n y a c s o p o r t felé. C s o p o r t u n ­ k a t egy n a g y o b b t a n y a z á r t u d v a r á r a kísérték, o t t m á r t ö b b

e m b e r lézengett, v á r a k o z o t t . N e m éreztük, hogy különöseb­ ben őriznének b e n n ü n k e t . T í z ó r a k o r megváltozott a kép. Géppisztolyos, golyószórós p a r t i z á n o k vették körül az állító­ lag m u n k á r a begyűjtött embereket. Az u d v a r o n felsorakoz­ t a t t á k őket. M e g k e z d ő d ö t t a válogatás. Felszólították az o t t lévőket, hogy álljanak ki a sorból a kubikosok, napszámosok. Ezeknek rövid beszédet m o n d t a k , és elvezették őket. Illetve ezt megelőzve kiszólították a n é m e t a n y a n y e l v ű e k e t és a szállásiakat. Feltételezem, h o g y a Szálasi-párt tagjait a k a r ­ ták kiszedni. N á l u n k a t a n y á k a t szállásnak nevezték, és on­ nét is begyűjtöttek k b . 15-20 e m b e r t . Ezek m i n d szegény bérlők és kisparasztok voltak. U t á n a felszólították, hogy álljanak ki a sorból az iparosok, kereskedők, értelmiségiek és az iskolázottak. A kiállítás u t á n a m é g s o r b a n állókat egyen­ ként kikérdezték, hogy hozzátartozóik közül van-e olyan, aki a n é m e t vagy a m a g y a r h a d s e r e g b e n k a t o n a i szolgálatot teljesít, a z t á n kinek m e n n y i földje, v a g y o n a v a n . Akinek t ö b b h á z a vagy 20 holdnál t ö b b földje volt, vagy öltözékénél fogva intelligensnek t ű n t , n e m földművelőnek vagy kisipa­ rosnak, azt a m á r kiállított csoportba küldték. M i kevesen, akik a sorban m a r a d t u n k , kivezénylődtünk az u d v a r o n kívüli kertbe, és n e k ü n k is e l m o n d t á k k b . u g y a n a z t , a m i t a kubiko­ soknak. U t á n a elengedtek b e n n ü n k e t . Akik ott m a r a d t a k , azokat a t a n y a z á r h a t ó helyiségébe hajtották, majd kisebb, 10-es csoportonkint a t a n y a m ö g ö t t lévő árok p a r t j á n h a l o m ­ r a lőtték. A m í g mi o d a v o l t u n k Isterbácon, nyolc ó r a tájban kihirdették a községben, h o g y déli 12 ó r á r a m i n d e n k i , m é g az á g y b a n fekvő betegek is a futballpályán jelenjenek meg, m e r t házról h á z r a j á r n a k , és akit o t t h o n találnak, azt a helyszínen agyonlövik. Az egyik tervük az volt, hogy a fut­ b a l l p á l y á n fogják végrehajtani a mészárlást. Ez a z o n b a n n e m következett be, m e r t megjelent egy fehér lovas p a r ü z á n üszt, aki beszélt v a l a m i t az ott lévő p a r a n c s n o k k a l . M i ezt a lovas üsztet előzőleg, mielőtt minket elengedtek, ott láttuk Isterbácon. í g y a futballpályán a t o v á b b i a k b a n az történt, hogy a férfiakat 16-60 évig összeszedték, és m i n t e g y 5 - 6 0 0 e m b e r t Z o m b o r b a hajtottak, ott b e z á r t á k őket egy épületbe,

és h á r o m n a p i g g é p p u s k á k a t k a p u r a irányozva t a r t o t t á k őket. Sem enni, sem inni n e m k a p t a k , sem a szükségleteiket n e m volt módjuk elvégezni. Az o t t h o n m a r a d t asszonyoknak, gyerekeknek, öregeknek két ó r á n belül el kellett h a g y n i a községet. E b b e n az időben m é g több-kevesebb kivégzés történt. É n ekkoriban m á r 13 k m - r e egy t a n y á n a padláson, s z é n á b a n rejtőzködtem t ö b b e d m a g a m m a l . Egy h ó n a p eltelte u t á n , m i u t á n némileg biztonságosabb lett a környezet, a helyi p a r a n c s n o k s á g felszólította a lakossá­ got, hogy jelenjünk m e g . összegyűjtöttek b e n n ü n k e t , és kö­ zölték velünk, hogy jelentkezzünk ö n k é n t a Petőfi b r i g á d b a . Aki n e m jelentkezett, 9 9 % azt m u n k a s z o l g á l a t r a vitték. E n ­ gem is Z o m b o r b a , S z t a p á r r a , majd j a n u á r t ó l Monostorszegre, a h o n n a n 1945. május 8-án megszöktünk. A nevemet, m i u t á n m é g most is hazajárok időnkint, és t a l á n v a n n a k olyanok, akik keresztbe tennének nekem, a nevemet ne közölje, hiszen ezt, a m i t leírtam, a község idő­ sebb lakosai igazolják." „ L á n g Péter bezdáni lakos ezen a p é n t e k e n reggel u d v a r á n tevékenykedett, fát a p r í t o t t vagy söprögetett, mikor a p a r t i ­ z á n o k a r r a kísérték ismerőseit. - H o v á lesz a menetel? - kérdezte derűsen. - Egy kis testedzésre - szólt a tréfás válasz. - R á t o k fér - legyintett Péter. D e a p a r t i z á n o k b e n y ú l t a k érte az u d v a r r a , s az I s t e r b á c r a i n d u l ó m e n e t b e sorolták őt is. A h a l o t t a k listáján 28 évesen o t t v a n az ő neve is." A c s a t o r n a hídját m a g y a r utászok őrizték, a híd alá volt a k n á z v a . Az volt a p a r a n c s , hogy visszavonulásuk p e r c é b e n m a g u k m ö g ö t t r o b b a n t s á k fel a h i d a t . Csakhogy az utászok átöltözni és m a r a d n i a k a r t a k . A m i k o r a csetnikek megérkeztek, a m a g y a r utászok a végleges h a t a l o m n a k vélték őket, s m e g a l k u d t a k velük, h a m e n e d é k e t k a p n a k , megkímélik a h i d a t s átadják fegyverei-

ket. A csetnikek ráálltak az alkura, s mikor a fegyverletétel m e g t ö r t é n t , az egész utászrajt lemészárolták, ott, az épen h a g y o t t híd mellett. „ N o v e m b e r 3-án reggel 5 kor keltem, és a villából m e n t e m előre az első h á z b a , csapódott a kisajtó, és ezt m e g h a l l o t t a É d e s a p á m , aki a lovakat tisztította, csutakolta, m e g két tehén is volt. A visszafoglalás előtt k a p t a m é g É d e s a p á m a m a g y a r o k t ó l a behívólevelét. É d e s a n y á m m a l úgy d ö n t ö t t e k , hogy kibujdosik a t a n y á n k r a , a Szigetre, ott n e m fogja senki keresni, és a két borjút is vitte m a g á v a l . N a g y volt a boldog­ ság, m e r t a m a g y a r bevonulást is É d e s a n y á m m a l ott vészelte át a h á r o m gyerek. 1944. n o v e m b e r 2-án este m á r sötétedett, mikor j ö t t h a z a É d e s a p á m a két borjúval. Este, a m i k o r lefeküdtünk, azt m o n d t a É d e s a p á m , vége a h á b o r ú n a k , most fogunk boldo­ g a n élni. És reggel az utolsó szava az volt h o z z á m : imádkozz értem is, g y e r m e k e m . Első péntek volt, kilencedet t a r t o t t a m . A szent mise végén körülvettek b e n n ü n k e t , a g r á n á t o k k a l az ö v ü k b e n és géppisztollyal felénk fordulva álltak a partizá­ nok, és a férfiakat, akik szintén kilencedet t a r t o t t a k , m i n d j á r t külön terelték lökdösve, és o n n é t vitték őket Isterbácra. Az igaz, aki az első pénteket megtartja, n e m hal m e g szentség nélkül. N e m t u d o m , h á n y a n voltak, d e m i n d áldoztak. M i r e h a z a é r t e m , m á r m o n d t a É d e s a n y á m , hogy É d e s a p á t elvitték a p a r t i z á n o k , m e r t a t a n k o k a t kell kiásni, m e r t n e m t u d n a k t o v á b b m e n n i . É d e s a n y á m kérdezte, n e m kell-e l a p á t , azt m o n d t á k , ott m i n d e n van, n e m kell semmi. Délelőtt folya­ m á n m e n t a kisbíró d o b b a l , és felolvasta, aki csak mozogni tud 12-re a futballpályára kell m e n n i , m e r t akit o t t h o n m e g t a l á l n a k , azt lelövik. K é t ó r a körül kezdtek b e n n ü n k e t összeterelni r á n k irányított gépfegyverekkel, h á r o m ó r a táj­ b a n felreverték a h a r a n g o k a t , és akkor kezdték őket lelövöl­ dözni. É d e s a p á m is az elsők között lehetett. Este el kellett h a g y n i o t t h o n u n k a t , és É d e s a p á m m á r n e m j ö t t h a z a . Édes­ a n y á m fágta be a lovakat, és ennivalót m e g p á r r u h á t t e t t ü n k a szekérre. Készültünk, hogy kimegyünk a t a n y á r a , erre

bejött az u d v a r u n k b a két orosz, és kifogták a lovakat és elvitték, m á r a h o g y m e g t u d t u k értetni velük, h o g y a d j a n a k másik két lovat. H o z t a k is másik két póniszerű lovat, d e m i n d e n szerszám n a g y volt. M i k o r É d e s a n y á m kisebbre vette a szerszámokat. É d e s a n y á m m a l és É d e s a p á m É d e s a n y ­ j á v a l elindultunk, j ó f o r m á n úgy toltuk a kocsit m e g a két kihajszolt lovat. Későn é r t ü n k ki. M á s n a p m á r hallatszott, hogy akiket összeszedtek, azokat h á r o m k o r lelőtték. Nekik m e g m o n d t á k , hogy az egész falu a futballpályán v a n , és h a ellenállnak, akkor az egész falut lelövik. Reggeltől d é l u t á n 3-ig kínozták őket állítólag a pincében, a z t á n a p a j t á b a n . Egy p a r t í z á n n ő l ó h á t o n ült, az asztalon szólt a lemezjátszó, és tízesével hajtották be őket a vízbe, d e előtte, aki j ó l fel volt öltözve, levetkőztették. Volt, aki csak a l s ó n a d r á g b a n m a ­ r a d t . É d e s a p á m n a k a bakancsait vetették le, m e g a télikabát­ j á t és az óráját is elvették. É d e s a n y á m is elment keresni É d e s a p á m a t , d e n e m találta. A kivégzés közben n é m e t repülőgép fényképezett, és akkor h á r m a n átszöktek a vízen és megmenekültek. M i k o r É d e s a n y á m visszajött, hogy n e m találta É d e s a p á ­ m a t , egy kicsit b i z a k o d t u n k , m e r t a víz u t á n az e r d ő volt, és az e r d ő másik o l d a l á n az É d e s a n y á m tanyája, azt hiszem, 3 hold földdel. Bujdostunk a t a n y á n , a m i k o r láttuk, hogy k a t o n á k közelednek. E g y kis idő m ú l t á n j ö t t l ó h á t o n egy nemzetőr. É d e s a n y á m a t kereste, és m e g m o n d t a , hogy az É d e s a p á m is ott v a n lelőve. A h o z z á t a r t o z ó k is mentek, és egy á s ó n y o m r a beföldelték, m e r t fagyott volt a fold. A n e m z e t ő r m e g m o n d t a , hogy volt m é g két H a n g y á s - ü z l e tes fiú, ők hercegszántóiak voltak, m e g akik alul voltak, e l t a k a r t a őket a víz és n e m t u d t á k eltemetni. Egy sírt ástak, a h o v á 24-et befektettek, és az egyik n e m z e t ő r m é g azt m o n d ­ ta, nézzük m é g á t a vizet, és kézenfogva m e n t e k a vízbe, egyszer az egyik m e g b o d o t t , m i n d j á r t m i n d o d a m e n t és érezték, ez m é g egy e m b e r . P r ó b á l t á k kihúzni, d e n e m t u d ­ ták, b e m e n t e k a t a n y á r a I s t e r b á c r a , n e m t u d o m m á r két vagy négy lovat fogtak be, és láncon k a m p ó v a l a h y a k á n á l

a k a b á t j á b a beakasztották, és a lovak t u d t á k csak kihúzni, és 25-iknek befektették a sírba. É d e s a p á m volt az. É d e s a n y á m nővére férjhez m e n t , és o t t volt egy 20 éves fiú, a p a d l á s o n bujdosott, Z e z u l a S a n y i n a k hívták. O d a is be­ mentek, férfit kerestek. M o n d j a n a g y n é n é m : itt v a n az u r a m ! A válasz az volt: ez m á r ö r e g ! F i a t a l a b b nincs? M o n d j a n a g y n é n é m : a fiam bujdosik a p a d l á s o n . Ez kell n e k ü n k ! Hívja l e ! . . . ö t is ott lőtték le. A két n a g y m a m a , akik egy ajtót emeltek le és talicskára rátették és azon tolták h a z a , befektették az á g y b a . D e a két n a g y m a m á t kizavarták^ az á g y b a n m e g t a l á l t á k a fiút, és a z t hitték, h o g y ez egy p a r t i ­ z á n , és ki a k a r t á k végezni a falut, és j ö t t egy nemzetőr, aki m e g n y u g t a t t a őket, hogy a fiút ott lőtték le Isterbácon, a két n a g y m a m a m e g m e n e k ü l t és mi m i n d n y á j a n . Az új megszálló csapat a bulgárok voltak, őket kértük, hogy segítsenek eltemetni őket a t e m e t ő b e , és 4 5 . március 25-én m e g k e z d ő d ö t t az e x h u m á l á s . A falu b e j á r a t á n á l m e ­ szes h o r d ó t és cipőfertődenítőt tettek. Senki se ki, se be n e m j ö h e t e t t a faluba, és azt m o n d t á k , h a hullamérgezés áll fenn, akkor m i n d n y á j a n m e g h a l u n k . H á r o m sort megástak a te­ m e t ő b e n és kocsi kocsit ért, két koporsó volt egy kocsin, a kocsik u t á n a hozzátartozók. Az eleje a t e m e t ő b e n volt, mi m é g akkor i n d u l t u n k . É d e s a p á m belső zsebében volt a h ú ­ g o m és az én fényképem, egy 10 pengős volt az arcrészen, ez világosabb m a r a d t , d e a többi a vérével v a n i t a t v a . Ez a fénykép m e g v a n n e k e m . M i k o r b e n t voltunk a t e m e t ő b e n , két p a r t i z á n É d e s a n y á m a t és e n g e m e t bevittek a Községhá­ z á r a , l e d o b t a k m i n k e t a pincébe, a plébános ú r keresett b e n n ü n k e t és n e m talált, és azt m o n d t a , hogy a d d i g n e m temet, m í g mi ott n e m v a g y u n k . í g y kiengedtek b e n n ü n k e t . A plébános ú r együtt j á r t a n a g y a p á v a l iskolába. Be merészkedtünk m e n n i az o t t h o n u n k b a , 60 d b fehér a n g ó r a n y ú l volt egy s z o b á b a n , 40 d b birka, 2 tehén, 2 borjú, talán 100 vagy a n n á l t ö b b tyúk, libák, kacsák. A n y a d i s z n ó , süldők, m i n d e n ki volt r a b o l v a és az üzlet ( É d e s a p á m é k kereskedők voltak) m i n d e n üres volt. É d e s a n y á m m e g az öcsém a k e n d e r g y á r b a j á r t a k dolgozni. A k e n d e r g y á r b ó l

miénk volt egy rész. E n g e m e t m e g m i n d e n 24 ó r á b a n fegyve­ res p a r ü z á n o k kísértek a D r . ú r h á z á b a a sérült p a r t i z á n o k a t kiszolgálni. Rettenetes volt. A plébános ú r j ö t t esténként, m e g k o p o g t a t t a a botjával a k a p u t és könyörgött Édes­ a n y á m n a k , Rózsikám menekülj a gyeiroekeiddel, mert életed­ re törnek. Egy b u l g á r t e h e r a u t ó v a l éjjel H e r c e g s z á n t ó n á l á t m e n t ü n k a h a t á r o n és ott egy á r o k b a lepakolt minket. M i k o r kivirradt, m e n t ü n k a rendőrségre jelentkezni. R e t t e ­ netes volt m i n d e n h o v á elmenni, m i n d e n követ m e g m o z g a t ­ ni; hogy legyen egy kis p é n z ü n k . A n n y i p é n z ü n k volt, hogy Bajáig felköltöztünk. É n A m r e i n M á r t a A n n a vagyok, a h ú g o m M á r i a B a r b a r a , az öcsém R ó b e r t , az a n y á m A m r e i n I s t v á n n é született H o r n Rozika volt. É d e s a p á m A m r e i n I s t v á n t 45 éves k o r á b a n gyilkolták m e g . " „Bácskából s z á r m a z ó Z a r u b s z k y G y u l a 1941-ben m i n d e n é t pénzzé tette Budapesten és visszament szülővárosába, Z o m ­ b o r b a . Az o t t a n i Elefánt szállodát és vendéglőt bérelte és vezette, 1944 őszéig. S o h a n e m foglalkozott politikával, d e m a g y a r e m b e r k é n t élt a v á r o s b a n családjával. G y e r m e k k é n t t ö b b n y a r a t töltöttünk náluk, így 1944-ben augusztusig mi is ott éltünk Z o m b o r b a n , b u d a p e s t i rokonok. G y u l a b á t y á m É d e s a n y á m hívására sajnos későn, csak o k t ó b e r valamelyik n a p j á n i n d u l t volna vissza M a g y a r o r ­ szágra lovas kocsin feleségével és anyósával. A D u n a - h í d o n a z o n b a n m á r n e m engedték á t őket a n é m e t k a t o n a i vissza­ vonulás m i a t t . í g y tértek be egy p a r a s z t h á z b a B e z d á n b a n , hogy o t t megvárják, m í g á t j u t h a t n a k a D u n á n . N é h á n y n a p m ú l v a a közben megérkezett p a r ü z á n o k kidobolták, hogy m i n d e n férfi jelentkezzék, ö t egy szál i n g b e n vitték el az u d v a r r ó l . A gyülekezőhelyen, a h o g y később n a g y n é n é m el­ m o n d t a , különválasztották az iparosokat és az egyéb foglal­ kozásúakat. Egy közeli pincébe vitték őket. I t t m a r a d t fenn n a g y b á t y á m utolsó üzenete a pince falába r ó v a : »Zarubszky Gyula, Zombor, agyonlőnek!« 35 éves volt. H o g y m é r t , azt soha

n e m t u d t u k m e g , csak gondoljuk, hogy T i t o partizánjai m e g a k a r t a k s z a b a d u l n i a m a g y a r férfiaktól. N a g y n é n é m visszatért Z o m b o r b a , kerestette férjét. Majd h ó n a p o k k a l később a kibontott tömegsírból, fogorvosa segít­ ségével azonosította féije tetemét, így névvel ellátott k ő t á b l a őrzi emlékét a bezdáni t e m e t ő b e n . N a g y n é n é m pedig idős édesanyjával 1945 n y a r á n hivatalos engedéllyel visszajöhe­ tett M a g y a r o r s z á g r a , m i n d e n é t o t t h a g y v a . " E n é h á n y h é t a l a t t a Vörös H a d s e r e g alakulatai, egészen d e c e m b e r elejéig, a m í g a n é m e t utóvédek által felrobbantott híd helyén megépített p o n t o n h í d o n á t n e m v o n u l t a k Bara­ n y á b a , megszállva t a r t o t t á k B e z d á n t . H e t e k e n át verették tüzérségükkel a b a t i n a i (Kiskőszegi) hegyet, s többször meg­ kísérelték a p o n t o n h í d összeállítását, de azt m e g a túloldali m a g y a r m e g n é m e t tüzérség a k a d á l y o z t a célzott tűzcsapásokkal. A szállásokra, t a n y á k r a kiüldözött lakosságot n é h á n y n a p m ú l v a visszaengedték. A d d i g r a a bosszúálló p a r t i z á n o k is továbbálltak, m á s falvakban is eleget tenni vérszomjas p a ­ rancsaiknak. A p a p o k , a plébánosok által készített összeírás 183 Bez­ d á n b a n előkerült holttestet számolt össze. E b b e n az összeg­ zésben nincsenek b e n n e a Z o m b o r b a n elpusztultak. N é m e l y m a k a c s emlékezők szerint 1944 ősze 350 bezdáni áldozatot szedett. Ú J V I D É K B Ő L I S M É T N O V I SAD „1944. október 23-án a kora reggeli ó r á k b a n T ó d o r Gavrilovics Rilc, az újvidéki p a r t i z á n o s z t a g politikai biztosa kitűzte az új J u g o s z l á v i a csillagos zászlaját az újvidéki v á r o s h á z a tornyára, A n a p folyamán a 7. vajdasági brigád is bevonult a t a r t o ­ m á n y i fővárosba. A város apraja-nagyja ott tolongott az u t c á k o n , hogy köszöntse felszabadítóit. Mindenfelé ö t á g ú

csillagos,-vörös és nemzetiszínű zászlók lobogtak. J e l s z a v a k harsogtak, a p á r t o t és J o s i p Broz T i t o elvtársat éltették. A fóllelkesült és ujjongó újvidékiek elvegyültek az egyen­ r u h á s harcosokkal, és együtt ünnepelték a n a g y eseményt." Az ú j o n n a n kinevezett t a r t o m á n y i p á r t t i t k á r , J o v a n Vese­ linov Zsarko élte m e g így Újvidék szerb n é p e körében a város Novi S a d d á v á l t o z t a t á s á n a k történetét. Az újvidéki m a g y a r p o l g á r Szigethy G y ö r g y élményei és érzelmei erősen k ü l ö n b ö z t e k a szerbek ü n n e p l ő h a n g u l a ­ tától: 1944. o k t ó b e r 20-án az utolsó r e n d f e n n t a r t ó csendőrala­ kulatok is sorsára h a g y t á k Újvidéket. Az első szovjet és p a r t i z á n c s a p a t o k október 22-én érkeztek meg. A város n e m hivatalos feje e h á r o m n a p idején O l i m p i a nevű szerb p a p volt. N é h á n y partizántíszt kíséretében egy szovjet ő r n a g y is j ö t t autón. N a g y zsiveli ováció volt. Az ő r n a g y kikászálódott az a u t ó b ó l , s e b b e n a p e r c b e n megérkezett egy orosz k a t o n a i t e h e r a u t ó is, oroszokkal és partizánokkal. A tisztet felemelték a p l a t ó r a a kezében szo­ r o n g a t o t t ötliteres demizsonnal. Az ő r n a g y szájához emelte a demizsont, j ó t h ú z o t t belőle, majd e l m o n d t a a h ő n v á r t üdvözlő, városfoglaló beszédet. - N o , zdrasztvujtye. Óriási éljenzés. U t á n a egy partizántiszt tolmácsolta T i t o elvtárs és a n é p ­ felszabadító hadsereg üdvözletét. A z t á n O l i m p i a köszöntötte a felszabadító testvéreket. Azon az éjszakán m e g k e z d ő d ö t t a terror Újvidéken. A szerb lakosság m i n t felszabadítókat ü n n e p e l t e a szedettvedett öltözetű p a r t i z á n o k a t azért is, m e r t egy üveg pálinká­ ért hajlandók voltak felkeresni a h á z i g a z d a m a g y a r ellensé­ gét, és o t t h o n á b a n szó nélkül agyonlőni. Az á t v o n u l ó bolgár csapatok, h a időben érkeztek segítsé­ gül, sok m a g y a r életét mentették m e g .

O k t ó b e r 23-án m e g k e z d ő d ö t t a várost kettészelő vasútvo­ naltól n y u g a t r a lévő telepen a m a g y a r férfilakosság összefog­ dosása. Géppisztolyos p a r ü z á n o k éjjel h u r c o l t á k el lakásuk­ ból a m a g y a r férfiakat, rendszerint egy helybeli lakos ú t m u ­ tatása és vezérlése alapján. Fosztogató, bujkáló fasiszták után kutatva dúlták a magyar otthonokat. L á n y o k és asszonyok sokat szenvedtek tőlük. A városi csőcselék m á s m ó d o n is a fegyveresek kedvében j á r t : n a p p a l szemügyre vették és kikémlelték a m a g y a r l a k t a h á z a k a t , hol v a n n a k fiatal lányok és asszonyok. Azokhoz a z t á n o d a k a l a u z o l t á k a részeg p a r t i z á n o k a t és a szovjet kato­ n á k a t , ellenszolgáltatásul a z t á n ők r a b o l t a k a fegyverek vé­ d e l m e alatt. A n é m e t e k gyűjtőhelye a M o s t Sumadijska u t c á b a n volt, a c s a v a r g y á r b a n . Aki n e m a d t a o d a értékeit önként, agyon­ lőtték. A m a g y a r o k a t a volt d u n a i téU kikötőbe hurcolták. Az egykori m a g y a r folyamőrség l a k t a n y á j á b a . Az úgynevezett Hadi-szigetre. Ez volt a központja az öldökléseknek. A túl­ élők elbeszélése szerint itt napokig, hetekig tartották fogva a férfiakat. D e volt az elfogottak között sok 14-15 éves fiú is, leventék, m i n t veszélyes fasiszták. O k t ó b e r 25-én egy szakasz, l á t h a t ó l a g illuminált fegyveres kíséretében egy p a r ü z á n t i s z t j e l e n t m e g a t á b o r b a n . Zseb­ l á m p á j a fénye mellett egy papírról 300-nyi nevet olvasott fel. M i k o r befejezte a névsort, zsebre v á g t a l á m p á j á t , intett embereinek, azok közrefogták a kiválasztottakat, s eltűntek velük az éjszakában. Kis idő m ú l v a géppisztolyok kattogása hallatszott, majd t e h e r a u t ó k motorját kezdték bőgetni. Egyik ott lévő ismerősöm szerencséjére m é g 1944 n y a r á n az a m e r i k a i a k széjjelbombázták a vasútállomás melletü vil­ lanytelepet. Világítás n e m volt sehol. A sötét m e n t e t t e őt m e g . Amikor felolvasták a nevét, a félelemtől n e m j ö t t h a n g ki a száján. A m i k o r az ismételt szólításra sem jelentkezett, a üszt t o v á b b olvasott, m i n t h a mi sem történt volna. A nevét t ö b b é n e m olvasták fel. A lakásukból elhurcoltakat a lista a l a p j á n végezték ki. D e egyébként október 24-én h u r c o l t á k

el a Hadi-szigetre, s csak reggel látta, hogy ott s z o r o n g a n a k vagy négyezren. Akiket kiszólítottak úgy százasával, azokat negyedóra m ú l v a géppisztolyok tüze terítette le. D e r m e d t felelemben v á r a k o z v a érezték, t u d t á k , itt azért kell meghalniok, mert magyarok. Az elhurcolásokat eleinte név szerinü feljelentések a l a p j á n a Népvédelmi Osztály, az O d e l e n j a za zastítu N a r o d a nevében foganatosították. Ez a szerv volt a későbbi rettegett U D B A elődje. V a l a m e n n y i elhurcolt férfi azért m a r a d t szülőföldjén, m e r t á r t a t l a n n a k t u d t a m a g á t m i n d e n előző i d ő b e n történt atrocitásokban. D e u t ó b b kiderült, n e m holmi h á b o r ú s tett a fő b ű n ü k , h a n e m az, hogy m a g y a r o k . Második este megismétlődött az előző n a p i jelenet. A p a r dzántiszt mosolyogva közölte, ezek m i n d h a z a m e h e t n e k . S hogy az újból kiválasztott százak elvonultak, csakugyan nem hallatszott lövöldözés - és később kiderült, senki sem ért h a z a közülük. ö t ö d n a p k a p t a k n é m i vizet és kenyeret. A hét végén orosz k a t o n á k elvittek vagy száz e m b e r t a repülőtér r e n d b e hozására. Ezek közül sokan életben m a r a d ­ tak. Az első hét leforgása a l a t t ezen a szigeten m i n t e g y 1500 személyt tüntettek el. Legnagyobbrészt a D u n á b a lőtték őket, egy részük a vágóhíd m ö g ö t t elterülő d u n a i á r t e r ü l e t e n , a K á t y község felé vezető országút és a D u n a között h ú z ó d ó , „ S a n g h a j " - n a k nevezett területen v a n elhantolva. Ez a terü­ let 1941-től 4 4 őszéig h a t á r t e r ü l e t volt - árterület. I t t a m a g y a r műszaki csapatok futóárkokból, földből és fából kez­ detleges védelmi v o n a l a t építettek. Ezek az árkok lettek a későbbi tömegsírok. M i n d e n vasútállomáson, ú t o n , v o n a t o n p a r ü z á n o k cirkáltak, h a valakit engedély nélkül találtak, könyörtelenül lelőtték. A p a r t i z á n o k az összeszedett férfiak n a g y részét agyonlőt­ ték, az elfogottak kisebb h á n y a d á t m u n k á r a hajtották, d e útközben közülük is sokat megöltek, köztük a két ferences szerzetest is: p á t e r Körösztös Krizosztom házfőnököt és p á -

ter K o v á c s Kristófot. Kifosztották a r e n d h á z a t is. A szovjet csapatok bevonulása előtt S v r a k a Ferenc belvárosi esperes­ plébános áttelefonált Krizosztom a t y á n a k , m i n t e g y tanácsot kérve, a menekülést vagy a m a r a d á s t m e g g o n d o l a n d ó . S ez­ zel csaknem egy i d ő b e n T a l l i á n , aki r o k o n a is volt a r e n d h á z fejének, átszólt: - T e s t v é r e m , az utolsó v o n a t közelesen in­ d u l ! Készüljetek. M i n d e z reggeli mise előtt és u t á n történt. Bár h é t k ö z n a p volt, a szentmisére olyan n a g y t ö m e g b e n érkeztek a hívek, hogy felerészt kint rekedtek. E l á t v á n y h a t á s á r a azt telefonál­ ta Krizosztom az esperesnek és főkapitány r o k o n á n a k : - N e m h a g y h a t o m itt híveim nyáját, n e m s z a k a d h a t o k el tőlük, n a g y szükségek lesz r á m . Ferences társainak a z o n b a n n e m tiltotta meg, sőt ajánlot­ ta a távozást. Á m két szerzetes, p á t e r M i h á l y és az előbb említett p á t e r Kristóf vele m a r a d t a k a r e n d h á z b a n . A m i k o r szedték a férfiakat, t a l á n véletlenül, a fegyveresek a templomos r e n d h á z a t kihagyták a gyűjtésből. D e egy szomszédban dolgozó m a g y a r cipész figyelmeztette őket: ott is v a n n a k férfiak. A p a r t i z á n o k a hajlott h á t ú , beteges moz­ gású Krizosztomot m a r a d á s r a intették, d e ő : - H a n e m engeditek el szerzetes testvéreimet, e n g e m e t is vigyetek - kiáltással követte a két fiatalabb ferencest. K r i z o s z t o m o t és Kristófot kálváriájuk során agyonverték, agyonlőtték. M i h á l y a t y a túlélte a szenvedéseket, s naplósze­ r ű e n beszámolt az átéltekről, a történtekről. J944. október 24. T e g n a p volt K a p i s z t r á n Szent J á n o s ü n n e ­ pe. A bácskai Újvidék fölött d a r a b o k r a szaggatott felhők h ú z n a k B u d a p e s t felé, űzött idegességgel. A felhők a l a t t v a d l u d a k v o n u l n a k délnek, félelmetes gágogással, m i n t h a csak azt m o n d a n á k : H á t kár, h á t k á r azokért, akik itt m a ­ radnak. B e h ú z ó d u n k r e n d h á z u n k b a . Valaki megjegyzi: - M á r csak szerbek és becsületes m a g y a r o k m a r a d t a k Újvidéken. V a n e b b e n v a l a m i rettegő, titkos önigazolás, v a l a m i elkövedtező v á d ellen.

- T i t o partizánjai m é r t b á n t a n á k azokat, akik csak j ó t tettek - m o n d o m . D e t u d o m , m i n d e n k i azt gondolja m á r : itt mindenki bűnös, aki magyar. M a g a a m a g y a r s á g a b ű n . 1944. október 25. A k ó r h á z b a m a is bemegyek beteglátoga­ táson. A mi zászlónk m á r eltűnt h o m l o k z a t á r ó l , m á r az ő zászlóik csattognak fenn. Egy s u h a n c r o h a n el mellettem. Újságot szorongat m a r k á b a n : »Novi S a d , Novi S a d « , ez az új lap címe. Sapkájáról vörös szalag úszik u t á n a . Az őrök m á r szerbek. R a g a d o z ó karvalyként méregetik az embert. Este didergő családi melegséggel bújunk össze. E g y m á s élettörténetével tesszük elviselhetőbbé a mellünkre szorult csendet. Visszapillantunk, m i n t a haldoklók. Házíonökünic, Körösztös Krizosztom a t y a rendi nevének védszentjét emlegeti. Aranyszájú Szent J á n o s t , aki küzdel­ mes életét számkivetésben t ö l t ö t t e . . . N o m e n est o m e n ? M o s t úgy érzi, védőszentje t a r t o g a t s z á m á r a valamit. L á n g o l ó m a g y a r hazafi, bácskai küldetésére ö n k é n t vállalkozott, ott­ h a g y v a a békés szécsényi r e n d h á z vezetését. Az erdélyi bevo­ nuláson katonalelkészként vett részt. K o v á c s Kristóf jászberényi születésű a t y a , vállán a Kisjézust h o r d o z ó védszentjével. R e m e k nevelő, különösmód hívő tenyérjós. Saját tenyeréből sokszor kiolvasta: rövidéltű leszek! Ezt m u t a t j a életvonalam, m é g p e d i g erőszakos halállal vég­ zem ! - m o n d t a . É n , M i h á l y , a s á t á n v e r ő a r k a n g y a l védence, a l m á s k a m a rási sváb szülők izzó m a g y a r gyermeke. M i n d n y á j a n fiatalok v a g y u n k még. É l h e t n é n k m é g soká. N o h a Krizosztom a t y a m i n d é g gyöngélkedő volt. Köszvényes hajlottsága m i a t t »öreg«-nek szólítják a hívek. E g y m á s n a k m e g g y ó n u n k . T a n u l j u k a p á p a i áldást, a R o dex felhatalmazásait rendkívüli esetekre. 1944. október 26. H a j n a l ó t a k a t o n a c s a p a t o k v o n u l n a k á t városunkon, m i n t h a üldöznék azokat, akik h a m a r á b b indul­ tak szembe a D u n á v a l . Délelőtt p a r t i z á n o k szállják m e g az utcákat.

Ajtóverések, dörömbölések puskatussal. A késlekedőknél betörik az ajtót. Fegyverdörrenés, k á r o m k o d á s . Egyre sű­ r ű b b jajgatás. M i n d e n férfit tízennyolctól ötvenig elhajtanak igazolásra. M i n d e n u t c á b ó l m e g d u z z a d t folyóként dől a kihajtott tömeg, m i n t vágóhíd felé a b a r o m . N é m a , h a l l g a t a g marsolás. Senki sem hiszi, hogy csak igazoltatás lesz. N e m t u d u n k szerb őreinkkel beszélni. M a g y a r á z z u k , hogy Krizosztom a t y á t engedjék el. T a l á n engednék, d e ő nélkü­ lünk n e m megy, i n k á b b m a r a d . M e n e t r o h a n g á l t b e n n ü n k a félelem - tarkólövés lesz? T a l á n hideg m á r az októberi víz? V a g y ez m á r n e m lesz lényeges. M o n a r i c á b a m e g y ü n k . Sokan v a g y u n k . Késő esüg özönle­ nek az újak. Csupasz p a d l ó r a fekszünk. K ö p e n y e m e t főnö­ köm fájós d e r e k a alá csúsztatom. Lövések egyesével, s o r o z a t b a n . T e m e r i n b ő l kilencszázán érkeznek, l a p á t t a l , csákánnyal. T ö m e g s í r u n k a t ássák m e g ? M i n d e n k i erre gondol. J944. október 27. Egész n a p semmi. I z g a t o t t a n v á r u n k . ö r ö k k é a p r ó b b csoportok dőlnek be mellénk. Éjjel tíz ó r a tájt hosszú listával lépnek be hozzánk, vagy 300 nevet olvasnak fel. Krizosztom a t y a is k ö z t ü k : » M e h e t nek h a z a . Folytathatják m u n k á j u k a t . Mivel m á r késő v a n , most m i n d j á r t n e m i n d u l h a t n a k h a z a , n e m biztonságosak az utcák. A kettes p a v i l o n b a n töltik az éjszakát.« Reggel m é g a p a v i l o n b a n nyüzsögnek. M á r dél felé j á r u n k , a kettes pavilon m é g most sem üres. Este szigorú p a r a n c s : lefeküdni! Az a b l a k h o z senki sem mehet! Az ablakok alacsonyak, fekve is kilátni rajtuk. A kettes pavilon előtt két sor fegyveres. K a t o n a z e n e zendít rá. A közelebb ülők m i n d e n m o z z a n a t o t tolmácsolnak: » M o s t kinyílik a pavilon ajtaja.« » H á r m a s á v a l összekötözve j ö n n e k ki a rabok.« »A k a t o n á k puskatussal verik őket.« » M e g t o r p a n n a k . « » R o g y a d o z n a k . « »Aki n a g y o b b ütést k a p , térdre rogyik, elterül.«

Elhajtották őket. A zeneszó e l n y o m t a a puskalövések d ö r e jét. 1944. október 29. Hírek j ö n n e k , hogy az öreg ferences p a p o t n a g y o n megverték! Agyonverték. M á s hírek szerint m e g n y ú z t á k , ú g y ölték meg, m e r t széke­ lyeket telepített dobrovoljác h á z a k b a . Az u t ó b b i igaz, d e a megnyúzást n e m hihetjük. Ezekben a n a p o k b a n ilyen hoszszadalmas gyötrési módszerrel n e m gyilkoltak errefelé: sem türelmük, sem idejük n e m volt effélékhez. Az a valószínű, hogy Krizosztom a t y a j á m b o r s á g a , mely m é g a h a l l g a t a g együttműködést is m e g t a g a d t a , s beteges, gyenge külseje a hirtelen agyonverést vagy agyonlövést p r o v o k á l t a kísérőiből m a g a ellen. ^ e l megint százakat szólítanak közülünk. Kevés idő m ú l ­ va halljuk a sorozatfegyverek kattogását. 1944. október 30. I s m e r k e d ü n k a t á b o r embereivel. M á s o k baja feledted a miénket, mi is feledtetni próbáljuk a másokét. Kristóf k ö n n y e n barátkozik, v a n lényében v a l a m i b ű b á j . M á g n e s ő, és vasporként vonzza m a g á h o z az embereket. N e m t u d u n k beletörődni Krizosztom elvesztésébe. Pedig m a g a vállalta sorsát. - N e k e m egyszer v a n a l k a l m a m , hogy életemet E g y h á z a ­ mért, H a z á m é r t feláldozzam, n e m futok el az alkalom elől - m o n d t a , mikor ősz elején az újvidéki z á r d a értékesebb kelyheit, egyházi r u h á i t felvitte B u d á r a , a P á t e r Provinciális­ hoz, aki m a r a s z t a l t a , m e r t a szerbek bosszúállók. - B u d á r a jövetelemmel n e m a m a g a m irháját, h a n e m a rend értékeit ó h a j t o t t a m m e g m e n t e n i - h á r í t o t t a el a B u d á n m a r a d á s lehetőségét. Este b o r z a l m a s hírek: az elhagyott lövészárkokba ötszáz m á r t í r került. 1944. november 1. K o m p o n átvisznek a t ú l p a r t r a . Pétervá­ r a d r a . Kristóf mellettem s á n ü k á l . S z e m é b e n a lenyugvó n a p sugarai búcsúzkodnak. H a r a n g s z ó . - Kristóf! Vajon m á r n e k ü n k h a r a n g o z n a k ? Hosszú várakozás, majd sürgető p a r a n c s : - F u t á s ! F u t á s ! - F u t n u n k kell, m e r t az őrök lovai eltípor-

n á n a k . Nyolcszáz fogoly v a d lihegéssel t o r p a n m e g a v á r k a ­ p u előtt. A k a p u n n a g y halálfej, a l a t t a az írás: Mementó mori! D e hiszen m á s r a sem g o n d o l u n k . A mellettünk álló őr megkérdi Kristóftól: - Hány óra van? Kristóf m e g m o n d j a , s mosolyogva veszi t u d o m á s u l , hogy az őr elveszi az ó r á t : - Ú g y s e m lesz r á t ö b b é szükségem... Föld a l a t ü k a z a m a t á k . A h a n g u l a t síri. Az e m b e r e k egy­ más u t á n j ö n n e k gyónni. A katonatiszteket elviszik. 1944. november 2. J ö n a hír, csak kétszázan m a r a d n a k itt, a többit továbbhajtják. Igyekszünk a visszamaradok közé húzódni. D e hangzik az á d á z kiáltás: - Papovi n a p r e d l P a p o k előre! Szidnak, bűnösök v a g y u n k . Vasvesszők, dorongok, l a p á t o k c s a p n a k r á n k . Csontok repednek, vérbe borul a r c u n k . A d d i g vernek, a m í g beleizzadnak. N e k e m megparancsol­ j á k , töröljem le a többiek a r c á t . Szegény Kristóf fején hosszú repedés. V a s t a g érben folyik a vére. A m a g a m sebéről megfeledkezem. M e g y ü n k t o v á b b . A m e n e t tempóját ütlegeléssel szabá­ lyozzák. O l y k o r lopva Kristófra pillantok: hogy bírja ilyen sebbel K ú t h o z érünk. Kristóf száján véres víz folyik vissza. D é l u t á n m á r n e m bírja a gyaloglást. N a g y o n m e g r ú g t á k a l á b á t , t a l á n ínszakadása v a n . N é h á n y a n cipelnénk, d e az őr r á n k kiált: - Tegyétek ide a kazal mellé! Ez m á r a halálos ítélet. - Sic d e b u i t esse - m o n d j a Kristóf í g y kell ennek történ­ nie. - E n g e m is lőj le - kérielem az őrt. - M e n j a fenébe - s a többiek u t á n lódít. D e j ö n egy orosz teherkocsi, halálfejes zászlóval. A r r a emeljük Kristófot. Csuklyáját is ráteszem. Viszik a h a l á l b a .

Egy fiatal őr m a g y a r u l szólít m e g : - A t y á m , miért m a r a d t a t o k itt? - M e r t szeretünk benneteket. Csodálkozik. M é r t fusson az á r t a d a n - m o n d o m . 1944. november 3. A m a g y a r u l beszélő őr figyelmeztet, m e r t ájultan egy h á z b a t á m o g a t o t t : - Vesse le a csuháját, m e r t a p a p o k a t m i n d agyonverik. N e mozduljoVi ki a házból. A helybéli p a p t ó l zakót szereznek a háziak. T á r s a i m fő­ ként temeriniek. Megosztják velem szűkös élelmüket. 1944. november 12. Dolgozni j á r u n k , ö r v e n d e t e s hír terjed: betegek és öregek m e h e t n e k h a z a . V a s á r n a p reggel, a m i k o r i n d u l n a k , én is loholok u t á n u k , d e az én ő r ö m visszatart: - Neked itt kell m a r a d n o d . U r a m , mégis h a l á l r a ítélt vagyok. N é h á n y n a p m ú l v a tudjuk meg, n e m hazafelé m e n t e k , h a n e m a D u n á b a kergették őket. Leroskadok az Isten érthetetlen intézkedései alatt. A k a r a ­ tom ellenére is akarja, hogy éljek. 1945-ben minderről tájékoztattam R ó m á t . P. M i c h a e l . "

A D u n á b a lövésen kívül a vágóhíd melletti ú n . S a n g h a j b a n elégették a hullák egy részét. Egy n é m e t hadifogoly sofőr vallotta P a s s a u b a n : - „ N a p o ­ kon á t szállítottuk Újvidékről (Neusatz) az embereket. Viszsza soha n e m h o z t u n k senkit. O t t S z e n t t a m á s és Fekeücs mellett v a n egy kis e r d ő , o d a fuvaroztunk, j á r t u n k teherau­ tókkal. Akiket vittünk, azokkal m e g á s a t t á k a tömegsír gödrét, a b b a belelőtték őket, a következő transzport b e t e m e t t e a hullákat s m e g á s t a a m a g a sírját s így m e n t ez t o v á b b . Az utolsó szállítmányt mi h a n t o l t u k el, d e mivel velünk n e m ásattak gödröt, remélhettük, hogy visszavihetjük a t e h e r a u ­ tókat."

A hetvenes években a u t ó u t a t terveztek a feketicsi erdő mel­ lett, d e figyelmeztetésre, hogy ott tömegsírok v a n n a k , más n y o m v o n a l r a vezették az u t a t . Azoknak az elfogott m a g y a r o k n a k a sorsa, akiket a m a második éjszakai kiszólításnál - a folyamőr l a k t a n y á b ó l azzal vittek el, hogy h a z a m e h e t n e k , d e közülük senki sem tért h a z a - rejtélyes m a r a d t a visszahagyottak s z á m á r a , m e r t lövöldözés, géppisztolysorozatok h a n g j á t nem halottak. Nos, ezeket a Guszak szálláshoz vitték, és késsel á t v á g v a n y a k u k a t mészárolták le. N e g y v e n h é t b e n a r r a hajtották a kényszermunkásokat töl­ tésépítésre, a m a i Pinki u t c á b a , ahol a b b a h a g y t á k volt a töltésmagasítást a Guszak felé. A földmunkások ott a szállá­ son túl tömegsírra b u k k a n t a k , sok e m b e r i c s o n t m a r a d v á n y r a s lenyakazott k o p o n y á k r a .

A kézre kerített m a g y a r d i á k o k a t m i n d agyonlőtték. A d i á k o k a t Rajc erdejében lőtték h a l o m r a , m i u t á n áthajtot­ ták őket meztelenül a vágóhíd közelében a c s a t o r n a h í d o n , kezük fejük fölött összekötözve. Az újvidéki k u l t ú r b u n d futballpályájáról senki sem tért haza. T ú l z o t t az a d a t , hogy c s u p á n ott tízezer e m b e r t öltek volna m e g . Ez a szám az egész városra v o n a t k o z t a t h a t ó .

Az Újvidékre helyezett m a g y a r vasutasok 1941 n y a r á n hiva­ tásszerűen részt vettek a v o n a t o n érkezett bukovinai széke­ lyek szállításában, k i r a k o d á s á b a n és letelepítésében a d o b r o ­ voljácok helyére. Ezért, ezen a címen szedték össze a kilenc g y a n ú t l a n m a ­ gyar vasutast, állomásfőnököt és forgalmistákat. N e m érez­ ték m a g u k a t bűnösnek, ezért n e m is t a r t o t t a k büntetéstől. Á m az emlékező dobrovoljácok által felbiztatott p a r ü z á n o k a pirosi állomáson egymás u t á n a sínekre d r ó t o z t á k valamennyiöket, s egy ott veszteglő m o z d o n y t keresztülhajtottak

rajtuk. M i n d a kilencet egy sípolással lenyakazták, s kinekkinek testhossza szerint vagy t é r d b e n , vagy szárközépen le­ szelték m i n d k é t lábát.

SZENTTAMÁS - FÖLDVÁR S z e n t t a m á s n a k m á r az 1848-1849-es S z a b a d s á g h a r c h ó n a p ­ j a i b ó l véres emlékei öröklődtek. A szerb h a t á r ő r - a l a k u l a t o k az erődsáncokkal megerősített községbe fészkelték be m a g u ­ kat, nyíltan szembehelyezkedve a m a g y a r k o r m á n n y a l . E l á z a d ó n a k minősített szerb fegyveresek ellen a k o r m á n y ­ csapatok 1848 folyamán h á r o m s z o r indítottak sikertelen tá­ madást. Az első ostromot július 14-én a k o r m á n y c s a p a t o k akkori főparancsnoka, b á r ó Berchtold F ü l ö p cs. kir. a l t á b o r n a g y k e d v e d e n ü l , l a n y h á n kezdeményezte, n o h a számszerű túl­ erővel ; tapasztalva az elszánt szerb felkelők kemény ellenállá­ sát, h a m a r o s a n visszavonulót fúvatott. S z e n t t a m á s o s t r o m a u t á n , m é g a z n a p éjjel, az elért sikerü­ kön vérszemet k a p v a , a r ó m a i sáncok szerb p a r a n c s n o k a a közeli F ö l d v á r t t á m a d t a meg, d e csak h a r m a d n a p v o n u l h a ­ tott be a községbe, mialatt a szerb és m a g y a r lakosok egymás házait gyújtogatták fel. A m a g y a r - o s z t r á k csapatok 18-án délig ismét visszafoglal­ ták a falut. Ekkor a katolikus t e m p l o m b a n 37 levágott gyer­ mekfejet találtak. Ezek nyilván a szerbiai önkéntesek áldoza­ tai voltak. Az akkor m é g a m a g y a r k o r m á n y o l d a l á n harcoló császá­ riak - lengyelek, csehek, németek - ennek l á t t á n a falu szerb részére r o n t o t t a k , s akit értek, lekaszaboltak, s a szerb t e m p ­ lom berendezéseit is elpusztították, a szerbiai b e t y á r o k a t , akik a török-balkáni b o r z a l m a k a t elkövették, m á r n e m ér­ hetvén utol. Erről az esetről s hogy m e n n y i r e hiteles, gróf K o l o w r a t Lipót osztrák ezredes emlékirataiból is értesültem. M i n t írja, m a g a a szerb főparancsnok is m e g b o r z a d t . Augusztus 19-én a tetemesen megerősödött bácskai sereg

Mészáros h a d ü g y m i n i s z t e r utasítására ismét ostrom alá vette S z e n t t a m á s t . Az egyidejűleg h á r o m irányból, Kiskér, Verbász és Ó b e c s e felől intézett t á m a d á s , b á r a 2. gyalogezred rohamoszlopai Bakonyi Ezredes és Aulich alezredes vezetésé­ vel m á r a sáncrendszerbe is betörtek, a szerbek szívós ellenál­ lása következtében ismét eredménytelenül végződött. A szenttamásiak sikeres h a r c á n a k egyik s fő oka, hogy a felkelők c s a p a t a hadviselt s tapasztalt h a t á r ő r ö k b ő l m e g kiképzett szerbiai önkéntesekből állt, a h o n v é d c s a p a t o k pe­ dig jórészt kiképzetlen újoncokból r e k r u t á l ó d t a k . A h a r m a d i k , szeptember 21-én Mészáros L á z á r vezetésé­ vel szervezett ostrom a fenti ok m i a t t ismét e r e d m é n y t e l e n m a r a d t . A honvédek ú j a b b k u d a r c a n a g y o n megnövelte a felkelők ö n b i z a l m á t és harci büszkeségét. Perczel M ó r 7000 főnyi hadosztályával 1849. április elején vette ostrom alá S z e n t t a m á s t , melyet négyezernyi h a t á r ő r szerb védett. Perczel M ó r erői április 3-án h a j n a l b a n két oszlopban, kelet, illetve Kisbér i r á n y á b ó l , dél felől közelítették m e g a Ferenc-csatorna két p a r t j á n elterülő helységet. Az egyik oszlopot G á l Miklós ezredes vezette Verbászról, a másikat pedig Perczel Miklós Kisbérről. A csapatok körében fekete legendaként terjedt h a r c b a indulásuk előtt a tavalyi földvári kegyetlenség, a katolikus oltár elé h a l m o z o t t 37 levágott gyermekfej. N o h a közülük F ö l d v á r visszavételében kevesen vehettek részt, képzeletüket felgyújtva v o n u l t a k S z e n t t a m á s felé. A csata reggel hétkor tüzérségi előkészítéssel kezdődött. A h a t á r ő r ö k a m a g y a r gyalogság h á r o m r o h a m á t visszaver­ ték. A t ö b b ó r á s ágyúzás és a sorozatos s z u r o n y r o h a m o k eredménytelenek m a r a d t a k . Perczel Miklósnak m i n d a z o n á l ­ tal sikerült elfoglalnia a hídfőt. K i h a s z n á l v á n ezt az előnyt, szegedi önkéntes nemzetőrök élén a zászlót l o b o g t a t ó Földváry S á n d o r ő r n a g y betört a sáncokba. Iszonyatos kézitusa következett. A szerbek a h í d o n á t a k a r t a k menekülni, a m a g y a r o k a z o n b a n elszántan üldözték és nagyrészt lehajították a mellvédről őket.

Egy másik p o n t o n G á l hadoszlopa hosszú ideig képtelen volt legyúrni a vele szemben m e g n y i l v á n u l ó r o p p a n t m a k a c s ellenállást, d e mikor Perczel Miklós betört a helységbe, ez G á l n a k is sikerült. A szegediek sikere u t á n a sáncok j o b b , majd bal p a r t í részét is elfoglalták a honvédek. A községbe m e n e k ü l ő h a t á r ­ őrök ellen újult erővel folytatott h a r c teljes győzelemmel végződött, A m i n d e n oldalról r o h a m o z o t t szerbeket kímélet­ lenül lekaszabolták, m e r t egyik fél sem ismert irgalmat, A m a g y a r honvédek iszonyú d ü h v e l harcoltak, a m i k o r ismét lenyakazott fejeket találtak a főtéren, A véres ütközet u t á n kétezernyi h a t á r ő r m a r a d t a küzde­ lem helyén, A honvédek vesztesége 200 fő volt, A szerb virtus azt követelte, hogy S r b o b r a n b ó l i m m á r 1941b e n ismét S z e n t t a m á s s á vedlő híres község lakói ne adják m e g m a g u k a t ellenállás nélkül a bevonuló m a g y a r honvé­ deknek. U t c a i és padlás-lövész harcok kezdődtek, a m a g y a r kato­ n á k visszalőttek, hihetőleg n e m is m i n d i g t a l á n o d a találva, a h o n n a n az orvlövészek céloztak. Az 194l-es m a g y a r bevonulás n a p j a i b a n kilencvenkét szenttamási szerb férfi veszítette életét. A következő h ó n a p o k b a n üzenkét személyt i n t e r n á l t a k valamiféle szervezkedés gyanúja miatt, és huszonegy g y a n ú ­ sítottat vittek a kémelhárítók fogságába a faluból. Elképzelhető és vizsgálat nélkül is hihető, hogy a halottak, az i n t e r n á l t a k s a kémkedéssel gyanúsítottak között teljesen á r t a t l a n u l is szenvedtek némelyek. (1946-os jugoszláv összesí­ tések.) N e m t u d n i , vajon az 1849-es vagy az 194l-es vérveszteség emléke élt-e elevenebben a szenttamásiak emlékezetében. Nyilván az u t ó b b i , a közvetlenebb izzott főként az érintett családok, rokonok körében 1944 őszén. A visszacsapás a „népfelszabadító" csapatok között kiala­ kult hadierkölcsök szerint nem m a r a d h a t o t t el.

A megtorlás t a n ú i közül Süge Pál a m a ritka kevesek közé tartozik, aki vallomását nevével m e r t e igazolni. Nyilván azért, m e r t N y u g a t r a távozván, n e m tartott az u t á n a nyúló bosszúálló kezektől, hogy ki m e r t e beszélni a szerb nemzeti titkot. Süge Pál akkor, 1944-ben huszonegy évesen, a legve­ szélyeztetettebb k o r b a n t u d o t t elrejtőzni a gyilkos fegyverek elől szülőfalujában. „1944 o k t ó b e r é b e n , a m i k o r a m a g y a r és n é m e t csapatok feladták S z e n t t a m á s t , n y o m b a n orosz csapatok és T i t o p a r t i ­ zánjai érkeztek a faluba. Akkor 18 ezer lakosú falu volt, m a m á r csak 15 ezres. H á r o m e z e r m a g y a r t részben megöltek, részben elhurcoltak. Az elfogottakat a p a r t i z á n o k csoporton­ kint kivitték a régi szerb temetőbe, ott saját sírjaikat kellett megásniok. A m i k o r készen voltak, a sírjukba állítva lőtték agyon őket. Ezek tömegsírok voltak, s a következő csoportok földelték el a h o l t a k a t , majd ú j a b b sírgödröt ástak m a g u k ­ nak. Ezek a kivégzések négy-öt n a p o n á t folytak. Éjjelente k é t - h á r o m csoporttal végeztek. Egy-egy c s o p o r t b a n 150-200 fő. A sírok hossza 15-20 méter, szélessége 7 m é t e r lehetett. Ilyen tömegsír 4 - 5 v a n . K i s e b b sírok is v a n n a k 10-15 holt­ test s z á m á r a . H o g y ezeket miért ölték meg, egy példával t u d o m illusztrálni. U n o k a t e s t v é r e m n e k a feleségét, aki hét h ó n a p o s állapotos volt, szintén éjjel hurcolták el, megverték, majd a t e m e t ő b e n a többiekkel együtt agyonlőtték. Az volt a b ű n e , hogy a férje m a g y a r k a t o n a és a nyilas p á r t tagja volt, b á r semmilyen tisztséget n e m viselt. Egy 4 0 - 4 5 éves asszony kivégzésekor súlyos sebével kimászott a tömeg­ sírból, d e o n n a n vagy 100 méternyire elvérzett. M á s n a p r a éhes kóbor kutyák szétmarcangolták a testét. Akinek szerb h a r a g o s a volt, azt m i n d megölték, családostul. S m i n d a z o k is bosszút álltak, akiknek csetnik fiát a m a g y a r hatóságok elítélték." N e m lehet szomorú számításunk végeredménye, hiszen az elvándorlókat s a természetes halállal e l h u n y t a k a t teljes j o g ­ gal n e m nevezhetjük á l d o z a t o k n a k , b á r v a l a m e n n y i e n szen­ vedtek szenttamási m a g y a r o k a terror rémülete idején.

A legszűkösebb becslés szerint is j ó v a l ezren felül v a n a kivégzettek száma, legvalószínűbb, h a kétezerre tesszük az áldozatokat. A kivégzések z ö m e és a szabad gyilkolás két n a p i g tartott. E z u t á n csak szórványosan öltek m a g y a r t S z e n t t a m á s o n . A t e m e t ő b e n h á r o m helyen ástak tömegsírokat, d e voltak tömegsírok a fűrésztelepen is, m e g a z á r d a mellett is. Egy nyolcéves kislány véletlenül és észrevétlenül szemta­ núja volt a mészárlásnak, o d a h a z a elmesélte, mit látott. A szomszédok is meghallották a gyermek elbeszélését. H í r e m e n t az á r t a d a n lányka „ á r t ó " t a p a s z t a l a t á n a k . M á s n a p a p a r ü z á n o k elvitték a t a n ú kislányt, és kivégezték. Bácsföldváron 1941-ben lövöldözés m i a t t hét szerb vesztette életét, a kémelháritók kezére másik hét került a következő években. Backo Gradistén 1944-ben hetven á r t a t l a n m a g y a r férfit hurcoltak a Tisza p a r t j á r a , s Gyöngy-sziget táján lövöldöz­ ték őket a folyóba. G y e r m e k e k lenyakazására F ö l d v á r o n n e m emlékezik senki a m a r a d é k m a g y a r o k közül.

SZIVAC A negyvenes évek elején hét sziváci szerb férfit vittek fogság­ ba, kivizsgálásra a m a g y a r kémelháritók. A h á r o m n e m z e ü ségű községben egyébként évszázados békés együttélésben folyt az élet. „ . . . r á s z á n o m m a g a m a t és küldök ö n n e k egy névsort, akiket 1944. n o v e m b e r l-jén éjjel kivégeztek (eltűntettek) h a l o t t a k n a p j á n a k reggelén Szivácon, m e r t én is szenvedő a l a n y a v o l t a m (vagyok m é g m a is) az akkori atrocitásnak. Igaz a sorozatos megfenyegetések m i a t t eddig t a b u volt az egész dolog s z á m o m r a , m e r t az igazat megvallva a félelem m é g m a is b e n n e m él, és ezt az egész ügyet m é g eddig senkinek sem

t á r t a m fel a szűk körű c s a l á d o m o n kívül. Igaz, hogy most itt is kezdik (folyamatosan) közölni az újságok ezeket a dolgo­ kat, d e a túlélők, akik m é g élnek, n e m m e r n e k név szerint nyilatkozni és pontos a d a t o k a t közölni, m e r t m é g itt n á l u n k nincs » d e m o k r á c i a « , emberjogi szabadság - csak névváltozás történt, a h a t a l o m az m a r a d t . 1923 februárjában születtem Ó-Szivácon ( m a Sivac). Ak­ kor Z o m b o r h o z tartozott, m a K u l á h o z tartozik ez a község. A második v i l á g h á b o r ú előtt és alatt a lakosság összetétele körülbelül a következő volt: Ó - és Új-Szivác tulajdonképpen egyben volt, csakhogy Új-Szivácot 9 5 % - b a n németek lak­ ták, Ó-Szivác az vegyes lakosú volt. Az összlakosság úgy 14 ezer körül mozgott, ebből 8-8500 német, 1200-1300 m a g y a r és k b . 4800 szerb nemzetiségű volt. M i k o r a m a g y a r k a t o n a s á g e l h a g y t a a falut 1944-ben, október 12-13-án mindjárt m e g a l a k u l t a » k o m m u n i s t a « k o m m a n d ó , és m á r 15-én szedték a népeket (férfiakat). M i n ­ ket, é d e s a p á m a t és e n g e m e t 17-én vittek el, két fegyveres » p a r t í z á n « , a h o g y nevezték őket - e n g e m Ó-Szivácra, egy emeletes m a g t á r b a , ahol úgy 4O-50-en voltak m á r helybeli m a g y a r o k és e g y p á r n é m e t e m b e r , é d e s a p á m a t m e g Ú j Szivácra vitték, ott 10-12-en voltak a községházán, t ö b b e t o d a m á r n e m vittek. K ö z b e n ide, ahol én v o l t a m , hoztak m é g embereket, 1-2-tőt kiengedtek és akkor j ö t t n o v e m b e r elseje és akkor délelőtt úgy 9-kor b e r o n t o t t egy csapat idegen » p a r t i z á n « , azt m o n d t á k , hogy csurogiak, és hogy agyonlő­ nek m i n d n y á j u n k a t , d e csak vertek b e n n ü n k e t . L e g t ö b b e n puskatussal, fejbe, vállba, alul, felül. É n az ütésektől eszméle­ temet vesztettem és csak d é l u t á n tértem m a g a m h o z , d e moz­ dulni n e m t u d t a m . A m a g t á r ( m a g a z i n ) a szerb iskola kertje végén volt, és a szerb t a n í t ó néni elszaladt é d e s a n y á m h o z , mivel jól ismert, m e g m o n d a n i , hogy m e g h a l t a m . É d e s a n y á m r o h a n t fűhöz-fához, kért mindenkit, h o g y a d j a n a k ki, és h á t n a g y nehezen d é l u t á n az orvost bevezették h o z z á m . A közsé­ gi orvostól k a p t a m valamiféle injekciót - úgy mesélték - , és öt ó r a körül m a g a m h o z tértem. D e n e m t u d t a m m e g m o z d u l ­ ni. H a t k o r j ö t t az egyik vezető személy és megint az orvos és megint injekció. H o r d á g y r a tettek, és kint az u t c á n két

legény átvett és vittek hazafelé, d e é d e s a n y á m a t n e m enged­ ték h o z z á m . Ú g y kerültem h a z a bordatöréssel, n e m l á t t a m , nem hallottam^ n e m éreztem tagjaimat. És reggelre a m a g ­ tárból és m é g Uj-Szivácról is m i n d a 10-en eltűntek, és 2-án, halottak n a p j á n t u d t u k m e g , hogy éjjel m i n d ki lettek végez­ ve. K ö z t ü k volt é d e s a p á m is. K é t h ó n a p r a r á t u d t u k meg, hogy az unokatestvérem az árok széléről menekült m e g a szerb t e m e t ő b e n , ahol agyon­ lőtték őket. E n g e m 1944 d e c e m b e r végén elvittek kocsival H ó d s á g r a , mai neve O d z a c i , o d a egy privát kis kórházklinikára és ott gyógyítottak. Kezeltek úgy, hogy k é t - h á r o m h ó n a p alatt l á b r a álltam, ott is m a r a d t a m 1955-ig, mikor a z t á n ide S z a b a d k á r a költöztünk. I t t élek. O t t h o n O-Szivácon m i n d e ­ n e m e t elvették. É d e s a n y á m a t t á b o r b a (lágerbe) vitték, csak egy fél év u t á n engedték vissza, és a h á z b a n l a k h a t o t t , m é g él - annyit engedtek m e g neki, d e ő is ide költözött hozzánk Szabadkára. így mi ketten m e n e k ü l t ü n k m e g a 73-ból akik be voltunk z á r v a a b b a a m a g t á r b a . Az unokatesvérem M o r a v i c á n lakik jelenleg is. Kedves Cseres úr, h a ebből a levélből felhasznál v a l a m i t a nevemet mellőzze és a levelet égesse el. Szeretném, h a a mostan élő nemzedék m e g t u d n á , hogy milyen dolgok történ­ tek á r t a d a n emberekkel, meghallgatás vagy ítélet nélkül a m i történt, az m é g m a is t a b u a hatóságok részéről. I t t mellékelem a névsort a kivégzettekről: Alföldi Ferencz, Bacsó Lajos (kocsmáros). B a k a J á n o s , Balogh J á n o s (gyapjúfonó), Bocskovics István, Bodis József, Bodis Lajos, Breznyák István, Breznyák József, Buza A n d r á s , Czifra Péter, Czifra A n d r á s (fakereskedő). C s u r o g (férfi), Dávid J á n o s , D a r u h a l m i J á n o s ( t í m á r ) . D ó m j á n M i h á l y , Dragity István (kereskedő), D r o b n y i k István, F a r k a s J á n o s , F a r k a s J á n o s , F a r k a s Lajos, F a r k a s Pál, F a r k a s I s t v á n (kő­ műves), H o r v á t h József, H o r v á t h A n d r á s , J u h á s z A n t a l , Klebecsko István, L a v r ó A n d r á s , M á n d i t y M i h á l y , Mezei J á n o s ( b o g n á r ) , Merkel M i h á l y , Merkel M i h á l y , M e r ő J e n ő ,

M o l n á r Ferencz, M u d r i A n t a l , N a g y József, ifj. N a g y József, N a g y Ferencz, N a g y I m r e , P a p p József (gabonakereskedő), Pavlik M i h á l y , R á c z S á n d o r (Duci, zenész), R á c z István (zenész). R i g ó Péter, Siflis Péter, Siflis István, Skorutyák K á r o l y (szabó), Skorutyák A n t a l (tejgyáros), Strikovics Á d á m (Asztalos), Szálai I m r e , Szálai J á n o s , S z a b ó István, Szobek Péter, T ó t h István, T o k o d i M i h á l y , iQ. T o k o d i M i ­ hály, T u r i Péter, Uglik Péter, Városi J á n o s (aljegyző). Zsel­ lér István (ezek voltak a m a g y a r o k ) . Burger J a k a b , Cservenkai (férfi, neve ismeretlen, német) G u b o l a J o h a n n , H u n s i n g e r A n t o n , M o d r i t s c h A n t o n (keres­ kedő), S ü e b F e r d i n á n d , T e e h r A n t o n , Winterstein H e n r i c h (ezek voltak a németek). Czigány Pero, szerb nemzetiségű k u p e c . " A sziváci h á t r a m a r a d o t t a k a n n y i r a m e g voltak és m e g v a n ­ n a k félemlítve, hogy halottaikról m é g misét sem mertek m o n d a t n i , m é g virágot sem mertek vinni a feltételezett, sőt biztosan t u d o t t közös sírra. E z t a n a g y sírgödröt, ki tudja, milyen szeszélyből, M ala­ k ú r a ásatták a gyilkosok a katolikus temetőtől a szerb sírkert felé eső területen. A községi n a g y m a g a z i n b a n eleinte furcsa kettős e m b e r k e ­ zelés folyt: súlyos emberkínzás, tönkreverés mellett, m i n t láttuk, a h a l o t t n a k vélt fiatal fiú mellé m é g orvost is beenged­ tek. M o n d j á k , hogy az elfogott fogatos g a z d á k a t 1 -2 napig, reggel lovaik ellátására, b á r szigorú ügyelet és visszatérési p a r a n c s mellett, h a z a e n g e d t é k . Azokat, akik h a r c r a vállalkoztak a „fasiszták" ellen s haj­ l a n d ó k voltak belépni a Petőfi b r i g á d b a , s z a b a d o n engedték, a szervezés helyére. T o p o l y á r a irányították. Viszont az állat­ orvos fiának. M é r ő J e n ő n e k , aki n e m a k a r t p a r t i z á n n a k m e n n i , fejszével m i n d a tíz ujját tőből levágták. A v a d ő r , Simó S á n d o r egyik lehetőségre sem volt hajlan­ d ó , s m e r t fegyvertelen volt, alkalmas p i l l a n a t b a n az őriző fegyveres p a r t i z á n szemét k i n y o m v a szökött meg. Levélírónk unokatestvére így számol be v a k m e r ő m e n e k ü ­ léséről:

„ M e z t e l e n r e vetkőztetve, párosával, engem a p á m m a l , összedrótozottan kísértek ki a temetőbe, a megásott gödrök elé, h á t t a l a sírnak, hogy ne legyen gondjuk hulláink betuszkolásával. K o r o m s ö t é t volt, csak a géppisztolyok csövéről észlelhettük, hogy m i n d e n fegyver m ö g ö t t gyilkolásra kész p a r t i z á n áll. S ú g o m a p á m n a k : k i b o n t o m a d r ó t o t és m e ­ gyünk ! A p á m igenre m o z d í t o t t a kezét, d e nyilván n e m gon­ dolta át, hogy m á r n e m b i z o n y u l h a t olyan r o b b a n é k o n y fürgének, m i n t én. A m i k o r csuklóm kiszabadult, t u d t a m , hogy n é h á n y pillanat m ú l v a kiadja a partizánvezető a tűz­ parancsot. Hirtelen m o z d u l a t t a l m e g a d t a m a p á m n a k a me­ nekülés jelét, s a r á m szegezett géppisztolyt félrelökve, j o b b ököllel a p a r t i z á n pofájába v á g t a m (jó kondícióban voltam), m e g t á n t o r o d v a a n n y i r a meglepődött, elmulasztotta, hogy j ó reflexszel u t á n a m fordítsa fegyverét. A többiek pillanatokig n e m is fogták fel, mi történt. É n a t e m e t ő b e n jól kiismertem m a g a m a t , a gyér üldöző lövöldözés csak sírköveket talált és t a l á n az én késlekedő é d e s a p á m a t . A t a n y a felé m e n e k ü l t e m , arrafelé, ahol az apósom volt á r e n d á s egy sváb g a z d a birto­ k á n . O t t a kutyák meztelen is megismertek s m e g k a p t a m apósom váltógöncét. A t a n y á r ó l , nehogy r á m találjanak, M o r a v i c á r a m e n t e m át, a h o n n a n m á r biztonságot sejtve, újévkor h a z a Szivácra. C s a k h a m a r híre j á r t megmenekülésemnek és hazajöttöm­ nek. I m m á r özvegy é d e s a n y á m n e m t u d o t t titokban t a r t a n i . K é t hét m ú l v a , az akkori sziváci főkommunista B r a n k o Bikicskics elfogatott és súlyosan megvertek, a m i é r t elszöktem a temetőből. K a t o n a s z ö k e v é n y n e k minősítve bekísértetett Z o m b o r b a a katonai p a r a n c s n o k s á g r a . O t t beismertem, hogy csakugyan katonaszökevény vagyok, hiszen szeptem­ b e r b e n szöktem m e g a m a g y a r hadseregből. E r r e besoroztak a J u g o s z l á v hadseregbe. í g y lettem önkéntes szerb k a t o n a . D e á l m o m b a n m é g most is menekülök, és azt á l m o d o m , hogy m e g r a g a d o m a p á m kezét és szétrúgva a két szomszédos p a r ­ tizán között, az a p á m r a irányuló fegyvert is egyetlen rúgással félre lököm, és a p á m fürgén velem m e n e k ü l . M i r e felébredek, m i n d i g izzadt a h o m l o k o m . "

ADORJÁN: NADRIJÁN, A PÓRUL J Á R T A d o r j á n n a k szerbül az 1918-as események emlékére a pórul j á r t nevet a d t a az akkori n é v a d ó közigazgatás. A h a t a l o m v á l t o z á s n a p j a i b a n két k ö n n y e l m ű szerb k a t o n a egy szép reggelen á t r u c c a n t Kanizsáról, hogy egy görbe n a p o t szerezzen m a g á n a k a j ó hírű, j ó m ó d ú A d o r j á n b a n . Eszegettek, iszogattak, nyilván h o z ó m r a , vagyis ingyen, a l i g h a n e m pincérnő is a k a d t , hogy a nők iránti v o n z a l m u k a t erőszaktétel nélkül kielégíthessék. Fegyvert csak tekintélyük öregbítésére használtak, levegőbe s a korcsma m e n n y e z e t é b e lövöldözve. A két hős g a r á z d a híre faluszerte elterjedt, s a korcsmáros n a g y o n fellélegzett, mikor alkonyattal s k a p a t o s a n az alvég felé ú t n a k eredtek, hogy fogatot szerezve K a n i z s á r a hajtassa­ n a k . T a l á l t a k is h a m a r o s t egy l ó t a r t ó e m b e r t , ráijesztettek, m e r t v o n a k o d o t t egy kicsit, este lévén s a fizetségben sem bízván, m e g félt is, valahol útközben lepuffantják s a lovak­ kal elhajtanak. M i n d e n n e k az ellenkezője fogant m e g fejé­ ben. A két részeg unszolására befogott azért, az u d v a r o n állt a szekér, az „ u t a s o k " fel is szálltak, térdük között t a r t v a puskájukat. Katonaviselt e m b e r , t u d t a , mi j e l e n t ez, neki is megvolt a jászol a l a t t a h a z a m e n t e t t puskája. B á t r a n , d e mégis i n k á b b feltében, az istállóajtóból fejbe lőtte erőszakos­ kodó vendégeit. Szomszédaival, volt bajtársaival m é g akkor az éjszaka sötétjében kivitték a két k a t o n á t a Tiszára, s leúsztatták őket. N a p o k o n belül kerestette a szerb k a t o n a i p a r a n c s n o k az ő embereit, s hogy-hogy n e m , kiderült az adorjáni alvég cselekedete. K a t o n a s á g j ö t t , s t ö b b helyt felgyújtották a falurészt, de megtiltották az oltást, ö t e n mégis h á z u k védelmére keltek vizes vödörrel, őket u d v a r u k o n agyonlőtték. S ötven férfit elhurcoltak az alvégről.

„A falu alatt negyvenegyben a m a g y a r k a t o n á k két d o b r o voljácot fogtak el, akik a szerb hadseregből t a r t o t t a k hazafelé - t a l á n Velebitbe - , s h a r m a d i k u l egy zsidó orvost. O t t a helyszínen agyon a k a r t á k lőni őket. A p á m figyelmeztette az őrmestert, hogy a dolgot törvényesen kellene elintézni, bíró­ ság előtt. O d a j ö t t a m a g y a r tiszt, azt m o n d t a : - M a g a m é r t védi ezeket? T a l á n m a g a is zsidó? Azt a h á r o m e m b e r t ott kivégezték. E g y é b vér negyven­ egyben n e m folyt A d o r j á n b a n . E n n e k a két dobrovoljácnak a rokonai valószínűleg ott voltak negyvennégy n o v e m b e r r e forduló n a p j a i b a n . Ú g y h a r m i n c a d i k á n iszonyú szerb és m a g y a r kiáltozás hallatszott a Tisza túlpartjáról, B á n á t b ó l : - C s ó n a k o t ! Á t a k a r u n k m e n n i ! - P a r ü z á n o k voltak, d e senki n e m m o z d u l t , m e r t lövöldöztek is, csak úgy sziszegtek, sisteregtek fejünk fölött a lövedékek. M é g olyan b á t o r sem a k a d t , aki átkiáltsa, hogy a halászok m i n d e n ladik fenekét kiütötték, é p p e n az ilyen lehetőségre gondolva. A mi h á z u n k a főutcára nézett, d e k é d á n c o s , hosszú n a g y kertünk a Tiszára rúgott. Felettünk süvített el a túlfelől követelődző tüzelés. H a pedig egy kicsit h á t r a m e r é s z k e d t e m a kertbe, jól h a l l o t t a m s szinte l á t t a m a követelődző p a r t i z á ­ nokat, m e r t azok voltak. Egy j ó óráig üvöltöttek, lövöldöz­ tek, a m i k o r legélénkebben lövöldöztek, érkezett o d a két gép­ puskás kozák, akik nyilván lovaikat féltve v a l a m i tüzet szüntess-félét kiáltoztak át, m e g v a l a m i ízes orosz k á r o m k o d á s t is. H o g y m é g ekkor sem h a g y t á k a b b a a » b á n á t i a k « , a kozákok géppuskájukat k e r t ü n k végében tüzelőállásba zök­ kentették, s elkezdték lőni a p a r t i z á n o k a t , akik erre elcsönde­ sedtek, a z t á n m e g i n d u l t a k a túloldalon K a n i z s a felé. M á s n a p a z t á n , i m m á r K a n i z s a felől megérkezett a fegyve­ res partizánszakasz, és n y o m b a n kidobolták, hogy n a g y o n fontos tudósítás m e g h a l l g a t á s á r a m i n d e n k i gyülekezzék a piactéren. O t t két-háromszázan gyűltünk össze a m o n d o t t időre, a tömeget körülzáró p a r t i z á n o k a t meglepte, hogy sok asszony és gyermek is odakíváncsiskodott. Szavukból úgy vettem ki,

azt tervezték, hogy ott a t e m p l o m előtt elintézik a íérfinépet. D e l á t h a t ó l a g elálltak a szándékuktól, s fontoskodva azt hirdették ki, mindenki folytassa szokásos m u n k á j á t . N e m sokkal később a t e m e t ő b e n agyonlőtték a falu bo­ londját, m e r t n e m t u d o t t szájuk íze szerint felelgetni. E z u t á n a t e m p l o m előtt lövöldözgettek, s többségük elszál­ lingózott házról h á z r a j á r v a . H o z z á n k egy ismerős kanizsai e m b e r , Jurisics Miso nevű j ö t t be, s röviden azt m o n d t a , szinte s ú g v a : - A g a z d a rejtőzzék el - , erre a p á m n y o m b a n eltűnt szem elől. J ö t t a z t á n egy másik, ismeretlen p a r t i z á n , kereste a gaz­ d á t . M o n d t u k neki, dolgozik a h a t á r b a n , p a r a n c s szerint. Akkor leült, r u m o t kért. A n y á m e n g e m á t u g r a s z t o t t a kocs­ m á b a , h o z t a m fél liter r u m o t , úgy az üvegből h ú z t a meg. E n g e m is kínált, h i á b a s z a b a d k o z t a m , én n e m , p l á n e r u m o t n e m . A d d i g - a d d i g , hogy egy ujjnyit, p o h á r k á b ó l n e k e m is i n n o m kellett. M o n d t a ez a p a r ü z á n , egyik vezetőjükre vala­ ki rálőtt, megsebesítette bal kezét, ebből m é g bajunk lesz. A »sebesült« a mi Jurisicsunk volt, kezét fehér zsebkendővel úgy bónyálták, hogy előbb a bolond vérébe m á r t o t t á k . T ő l ü n k z s á k m á n y nélkül m e n t el az idegen p a r t i z á n , d e a góréból, a h o v á azért én is elbújtam, l á t t a m , hogy a boltost, Laczkó A n t a l t üzletéből kipenderítík az u t c á r a , a piac felé hajtják m á r t ö b b e d m a g á v a l , m e r t m á s h á z a k b ó l m á s p a r ü ­ zánok terelték a g a z d á k a t a t e m p l o m t é r r e . J ó ó r a m ú l v a megfigyelhettem, hogy az adorjáni e m b e r e ­ ket, vagy ö t v e n e t - h a t v a n a t , kettesével felsorakoztatva m e n e ­ teltették a p a r t i z á n o k K a n i z s a felé. Nagyrészt alvégieket, d e köztük volt n a g y b á t y á m , szerb neve ellenére, Milutícsovics G y u l a , s Bakota t a n í t ó ú r is. Valaki, t á n szökést p r ó b á l v a , nyitni p r ó b á l t egy kiskaput o d a t ú l , de zárva volt. A p a r ü z á n o k libasorban a mi o l d a l u n k o n h a l a d t a k , célra t a r t o t t puskával - ü z e n h e t e n . M i k o r elhaladtak, én a kertünkből kíséreltem m e g követni őket. H a m a r o s a n észleltem, n e m K a n i z s a felé, csak a Tisza p a r t j á r a j u t n a k el, és lövések dördültek. Féltem, hogy észre­ vesznek, a kukoricaszár közt l o p a k o d t a m , s végül belevetet-

tem m a g a m a b b a az á r o k b a , a m i t a p á m ásott a mezsgyén, hogy a szomszéd fáinak gyökerétől megóvja a mi területün­ ket. L e h e t t e m vagy kétszáz m é t e r r e a Tiszától, a m í g az élénk lövöldözés t a r t o t t . N e m telt bele fél óra, csoportosan j ö t t e k vissza a p a r ü z á ­ nok, fellelkesülve j ó h a n g o s a n dicsekedtek, s dicsérték egy­ m á s t remek találataik m i a t t . Éjjel m é g egyre halkuló segélykiáltások hallatszottak a folyó felől, m é g éjfél tájban is a folyótól 20 méternyire épült t a n y á b a n , d e senki n e m m e r t o d a m e n n i . H a j n a l b a n , alig a l u d t a m az éjjel, bátorságot vettem m a ­ g a m n a k , kertünk hosszán k i m e n t e m a T i s z á r a . R u h a d a r a ­ b o k a t l á t t a m , k l u m p á k a t , bekecseket, kucsmát, kalapot, sap­ kát a tíz m é t e r m a g a s p a r t o n . O t t lenéztem a p a n d a l y b a , s félig vízben négy testet l á t t a m . R u h á j á r ó l csak n a g y b á t y á ­ m a t , Milutícsovics G y u l á t ismertem, m e g Bakota A n t a l taní­ tó u r a t . A k k o r a m a bizonyos t a n y á b ó l m e z í d á b a s a n odafu­ tott Felhő M á r t a , és iszonyatos sírásra fakadt, m e r t megtalál­ ta férje, Lukács kalapját. Apczi Lukácsét, akinek ragasztékneve volt a Felhő. G u b e c Pista bácsi (ez is ragasztéknév) a kukoricásból vé­ gignézte, h o g y a n történt a mészárlás: a p a r t o n kettős sorba állították őket, úgy célozták m e g a fejüket, azért kellett földre lökniök kalapot, sapkát. D é l t á j b a n n a g y asszonycsapat indult elemózsiás g a r a b o lyokkal, hogy K a n i z s á n megkeressék éhező hozzátartozói­ kat, hiszen o d a indult a csapat. É n m o n d t a m m e g nekik, o d a hiába mennek. É n m é g olyan szívszaggató jajveszékelést n e m h a l l o t t a m , m i n t a m i k o r ezek az asszonyok a vízparton meglelték övéik ruhadarabjait. M é g a z n a p d é l u t á n kiemeltük a p a n d a l y (mások szerint p a d m a l y ) alól a fennakadt holttesteket. A h a r m a d i k L a d ó c z ki Pista bácsi volt, ugyancsak rokon, A negyedik T a n d a r i István j ó m ó d ú g a z d á l k o d ó .

N e m m i n d a négyen k a p t a k halálos lövést, vagy h á r m a n ott véreztek el a sekély vízszélen. K o p o r s ó híján m é g m á s n a p is ott l á t t a m a t e m e t ő b e n egymás mellé fektetve az öt tetemet, m e r t a hibás, a falu bolondja is ott volt t e m e t e d e n . Bakota A n t a l n a k , aki u t á n öt á r v a m a r a d t , a koponyája teteje hiányzott. Ú g y kellett elhes­ sentenem a sírásó tyúkjait, csipegették a véres agyvelőt. A p a r ü z á n alvezér, a mi ismerősünk a t e m p l o m elől azzal z a v a r t a el F i r á n y i p l é b á n o s t : - H a kedves az élete, a z o n n a l tűnjön el! - F i r á n y i tisztelendő ú r el is r o h a n t a p l é b á n i á r a , s n a g y o n elbújt, t a l á n a padláson. ^ Bicskei J á n o s tanítót, aki akkor 32 éves volt, viszont beállí­ tották a sorba, m e r t túlságosan fehérnek találták a kezét. Pedig ő B e l g r á d b a n végzett, j ó l beszélt szerbül, d e h i á b a . T ü d ő b e t e g volt, megúszta a katonáskodást, b á r sokáig úgy­ sem élt volna m á r . A legszerencsétlenebb S á n d o r Lukács volt, aki a m a g y a r katonságtól l e m a r a d v a orosz fogságba esett, d e o n n a n sike­ rülvén megszöknie é p p e n h a z a é r t , háromesztendei frontszol­ gálat u t á n - tisztálkodáshoz készült, a m i k o r borotválkozás közben u t c á r a terelték a p a r t i z á n o k . Sorscsapás, b o m b á z á s o k elől költözött le Apcziékhoz R a d á k M i h á l y 65 éves szegedi t a n á r , d e a végzet itt a Tisza partján talált rá. A közelben csak egy adorjáni a k a d t fenn valami víz alatti g y ö k é r e n : Bácskai István, őt fél év m ú l v a d o b t a fel a Tisza. Derékszíjáról azonosították. Az ö t v e n h a t adorjáni áldozat közül egyedül C s a n á d i I m ­ rét t a l á l h a t t a volna bűnösnek egy valamiféle törvényes fele­ lősségre v o n á s : ő részt vett a dobrovoljácok s a zsidó orvos agyonlövésében. Ez a nevezett Jurisics Miso, az alvezér intette G y u l a b á ­ t y á m a t is, hogy bújjon el. Miluticsovics G y u l a el is b ú t t , d e a m i k o r egy a v a t a d a n p a r t i z á n a g a z d á t keresvén szembeta­ lálta m a g á t az u d v a r o n az acsargó h á z ő r z ő kuvasszal s ijed­ tében le a k a r t a lőni. G y u l a b á t y á m ebét védve előbújt. K é s ő b b ezt a mi ismerősünket kérdeztük, mi vitte rá, hogy

részt vegyen a gyilkos vállalkozásban, azt felelte: - » H a n e m vállalom, velem is végeztek volna.« Az adorjáni vérengzés p a r t í z á n p a r a n c s n o k á t , a kanizsai Radakovicsot - ritka eset - a következő évben 56 á r t a d a n férfi lemészárlása m i a t t v á d alá helyezték, s egyévi, tízenkét havi k é n y s z e r m u n k á r a ítélték. Egyik véres kezű e m b e r e , Knjezevics pedig h a t h ó n a p o s k é n y s z e r m u n k á v a l úszta m e g . D e c e m b e r elején a 18 éven felüli fiataloknak jelentkezni kellett K a n i z s á n k a t o n a i sorozáson a z á r d a épületében. O n ­ n a n , majd Kishegyesen keresztül m e n e t e l t ü n k négyes s o r b a n p a r ü z á n o k fegyveres kíséretében T o p o l y a felé, hogy a Petőfi b r i g á d b a iktassuk m a g u n k a t a szocialista J u g o s z l á v i á é r t h a r ­ colni. Kishegyesen egy frissen nősült t á r s u n k a t utolérte kismenyecske felesége egy kis h a z a i ennivalóval. B u g y r á v a l odalé­ pett a sorban menetelő férjhez, hogy á t a d j a az elemózsiát, d e az éber p a r t í z á n lelőtte az asszonyt. É n T o p o l y á r ó l megszöktem, n e m a k a r t a m a Petőfi b r i g á d ­ b a n meghalni. M á r d e c e m b e r végén á t l é p t e m m a g y a r területre." Egy másik adorjáni emlékező elmondja, h o g y a m a g a s Tisza­ p a r t , a „ p a n d a l y " m á r egészen m á s , m i n t „ a k k o r " volt, m e r t a vízmosás ellen követ h o r d t a k a p a r t alá. Ú g y tudja, hogy n e m m i n d e n k i k a p o t t a kivégzésre sorba állítottak közül halálos sebet. Sőt, lehetett olyan, aki m e n e ­ külésképp sértetlenül a vízbe vetette m a g á t . A p a r t í z á n o k leugráltak a kikötött és félig vízbe fúlt ladikokra, és o n n a n lövöldözték az úszni p r ó b á l ó k a t . H o g y h á n y a d o i j á n i t lőttek a T i s z á b a , azt hirtelenében senki n e m számolta össze. A d a t o k k a l csak az akkori oromhegyesi (Tresnjeváci) pos­ tás szolgált: hallotta, a m i n t egy ottani p a r t i z á n telefonon az adorjáni postán beszélő p a r t í z á n n a k azt m o n d t a : - A m a d a ­ r a k a t a T i s z á r a küldtük. - Az oromhegyesi m e g k é r d e z t e : H á n y m a d á r volt? - V o l t a k vagy ötvenen - felelt az adorjáni telefonáló.

N o d e volt ennek 1941-ben egy kis előzménye. M á r c i u s végén vagy április elején egy szerb m o n i t o r kötött ki a T i s z á n Adorján mellett. Egy szerb folyamőr tiszt bejárt a faluba iszogatni, b a r á t k o z n i . Az e m b e r e k t u d t á k , n e m s o k á r a j ö n a m a g y a r bevonulás. Ezt a barátságos folyamőrt elhívták ven­ dégségbe, leitatták, és órákig, talán n a p o k i g fogva t a r t o t t á k . A m o n i t o r a z o n b a n p a r a n c s o t k a p o t t a visszahajózásra. A vendéglátók a hajó távozása u t á n s z a b a d o n engedték a kijózanodó szerb tisztet, aki kétségbeesetten gyalog i n d u l t a p a r t o n a távozó m o n i t o r u t á n . A szerb p a r ü z á n o k ezt a b ű n t é n y t is emlegették állítólag. Ú g y tudják, hogy az adorjáni tanító, mikor látta, hogy agyon akarják lőni őt is, t é r d r e esve könyörgött, hogy h a t gyermeket kell felnevelnie, kíméljék m e g az életét. D e n e m szánták m e g , m i n t h a azt is m o n d t á k volna neki: - L e g a l á b b n e m szaporítod a m a g y a r o k a t ! A d o r j á n b a n a következő 56 e m b e r t végezték ki a Tisza­ parton : 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

Apczi Lukács, 33 Bakota A n t a l , 44 Bánszki Miklós, 38 Bicskei J á n o s , 32 Bicskei József, 41 Bicskei József, 19 Bicskei István, 38 B o g n á r S á n d o r , 36 Borsós István, 22 Borsos József, 22 D u k a i Lajos, 38 D u k a i Lukács, 45 G a n d i s Vilmos, 30 H o r v á t h G y u l a , 40 Kis O r b á n , 25 Kocsis J á n o s , 63 K o v á c s Ferenc, 27 K ö r m ö c z i G y u l a , 23

19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36.

K ö r m ö c z i Simon, 40 Laczkó A n t a l , 24 Ladóczki István, 62 Lengyel Pál, 37 M a g d a Péter, 37 Milutícsovics G y u l a N a g y J á n o s , 37 N é m e t h J á n o s , 18 Pásztor J á n o s , 32 Pásztor József, 34 Porzsolt József, 33 R a d á k M i h á l y , 69 H e m e t e József, 38 R ó z s a Ferenc, 24 S a r n y a i István, 4 4 S á n d o r István, 42 S á n d o r G é z a , 35 S á n d o r Lukács, 24

37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46.

Sétái J á n o s , 61 Sindeles István, 30 S z a b ó Ferenc, 44 S z a b a d o s Pál, 34 Szecsei J a k a b , 39 Szecsei Lukács, 56 Sziveri Ferenc, 19 T a k á c s Pál, 36 T a n d a r i István, 46 V a j d a István, 66

47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56.

V a j d a J a k a b , 42 V a r g a K á r o l y , 31 V a j d a Miklós, 23 Vörös Ferenc, 36 Zöldi Ferenc, 29 Filiszter K e l e m e n , 39 Kocsis Z o l t á n , 38 Balassa István, 27 C s a n á d i I m r e , 32 G a z d a g Albert, 50

KANIZSA „Amikor a magyarok bevonultak, a Bag^ gyerekek m e g Barta Lajos a v á r o s h á z á n vagy tízenkét szerb foglyot agyusztált. K n á z s á v i t y Bátót úgy összeverték, olyan n a g y r a d a g a d t a feje, hogy alig ismertem rá. D e n e m halt m e g a kezük közt, így a z t á n módja lett a bosszúra 44-ben, hogy K a n i z s á n 300 m a g y a r t a másvilágra küldjenek. H o g y végeztek ki a h a r c o k b a n s agyonlőttek szerbeket 41-ben, lehet, én egyről tudok, akit a v á r o s h á z á n elintéztek, a s á n t a szerb szabóról, aki eszelősen azt kiabálta, a m a g y a r o k húsából a k a r o k p a p r i k á s t enni. Á m lehet, hogy ezt n e m kivégezni kellett volna, h a n e m a b o l o n d o k h á z á b a vinni. Igaz, hogy az 1944-es p a r t í z á n o k némelyikével is így kellett volna tenni. K a n i z s á n 4 4 . o k t ó b e r 7-én v o n u l t a k be az orosz c s a p a ­ tok, átkelve a T i s z á n . H a r c n e m volt, nem volt öldöklés, d e m i n d e n n ő t megerőszakoltak, pedig szerbül legtöbben t u d ­ tak velük beszélni. Velük j ö t t e k B á n á t b ó l a p a r t i z á n h ó h é ­ rok, vezetőik Niklo Radovics, Szvetozár Knezevics Bacsa. K i d o b o l t á k , h a orosznak, szerbnek halálos b á n t ó d á s a esik, egyért száz m a g y a r fog halállal lakolni. S mit a d isten, p á r n a p m ú l v a a M á n y i Pál kocsmájában egy szerbet lelőttek.

Szerencsére, mielőtt m e g h a l t volna, bevallotta, hogy őt T a tics D u s á n lőtte le. O k t ó b e r végén, n o v e m b e r b e n fogdosták össze, valamilyen névsorok alapján az embereket, aki tehette, átszökött Sze­ gedre. M i hetekig n e m a l u d t u n k . É n a k o n y h á b a n az ablak­ hoz tettem az ágyat, az a b l a k o n egy kis rést h a g y v a , h a j ö n n e k , kiugorhassak és uzsgyi M a r t o n o s r a , vagy m é g to­ v á b b . Akiket begyűjtöttek, a városháza b ö r t ö n é b e csuktak s különböző ürügyekkel összevertek, megkínoztak. P é l d á u l : voltál-e levente? V o l t a m , persze. Bokszerütés, állra. Hiszen te is voltál levente szerb létedre! E r r e m é g erősebb ütések, rugdosások. Az elfogottak z ö m é t a v á r o s h á z a pincéjében agyonverték. A h u l l á k a t éjjelente szekéren szállították a Szigetre. Ahol n a p o k i g temetetlenül hevertek, mésszel leöntve. Majd a p a r ­ tízánok n é h á n y e m b e r t , persze m a g y a r t , kitereltek árkot, gödröt ásni, hullákat becipelni, majd úgy-ahogy, elhantolni. Végül őket is n é h á n y u k a t lelőtték." H o g y milyen m u n k á t végezhettek ezek a szerencsétlenek, a r r a jellemző, hogy m é g 75-ben is oszló e m b e r i testrészeket k a p a r t a k ki ott a p a r k mellett a kóbor kutyák. Akit n e m vertek a g y o n a pincében, a városházából az elfogottak egy részét a T i s z á r a vezető ösvény mellett, más részüket pedig a T i s z á b a lőtték, illetve a Tisza és a töltés közötti szakaszon lőtték agyon és földelték el. Ezen a terüle­ ten két tömegsír van, a földdel egyenlővé téve. A h o z z á t a r t o ­ zók később m i n d k e t t ő r e egy-egy keresztet is helyeztek, d e ezeket h a m a r o s a n eltávolították az illetékesek. Az egyik tö­ megsír az ú t mellett, a másik pedig a T i s z a - p a r t o n a s t r a n d közelében, délre, talán 150-200 méternyire, a töltés és a Tisza között. A m a g y a r o k m é g m a sem merik kezdeményez­ ni a gazzal, bokrokkal b e n ő t t sírok feltárását és a tisztességes újratemetést. A gyilkosok többsége olyan szerb volt, aki 41 előtt K a n i ­ zsán lakott. Az említetteken kívül ott öldökölt Oluski Alexander, bece­ nevén Sácó, U g r a n o v D u s á n , beceneve Duskó. E m e n n e k a

felesége volt K a r d e v a n Dragice, aki az Ó Z N A főnökének titkárnője volt. Ő k , a helybeliek voltak azok, akik a fiatalabb évjáratú foglyoktól is, m i n t m á s u t t is, mégkérdezték, ki a k a r a Petőfi b r i g á d b a belépni. A m i k o r m e n t e n d ő életük v a l a m e n n y i e n igent m o n d t a k , ezek, a mi ismerőseink, a kanizsaiak n a g y o b b kedvvel verték agyon őket. N e m m o n d ellent a Duskótól s z á r m a z ó gesztus és megjegy­ zés, mellyel a h á r o m s z á z a d i k hulla l á t t á n tiltakozott v o l n a : „Elvtársak, hagyjuk a b b a , h a m e g ö l ü n k m i n d e n m a g y a r t , ki fog n e k ü n k d o l g o z n i ! " A kivégzésre szántaknál n e m sokat számított az osztály­ harcos, p á r t o s szempont, i n k á b b az volt a mérték, ki számí­ tott j ó m a g y a r n a k . Az első n a p o k b a n m é g némi megtévesztő emberiességi szempontok is érvényesültek. A foglyokhoz t a r t o z ó asszo­ nyok, nők ( a n y á k , feleségek, testvérek) h o r d t á k övéiknek az élelmet. Ezt a pribékek közvetítették a r a b o k n a k . T e h á t közvetlen találkozás n e m eshetett. M é l t á n y l á s r a s z á m o t n e m t a r t ó betyárbecsületként megemlíthetjük, hogy a kivégzet­ tek, agyonvertek s z á m á r a hozott étket u t ó b b visszautasítot­ ták azzal a megjegyzéssel, hogy az illetőt t á v o l a b b r a szállí­ tották. A h a r m a d i k kivégzési h u l l á m , amely az eddigieknél keve­ sebb áldozatot, „mindössze" 22 h a l o t t a t j e l e n t e t t , n o v e m b e r 22-ére esett, a m i k o r valamiféle jugoszláv ü n n e p n a p o t ültek. Duskóék j ó és vicces ötletnek t a r t o t t á k , hogy a „szép" d á ­ t u m h o z igazodva kerek a n n y i m a g y a r t végezzenek ki, a h á n y n a p o t a h ó n a p ü n n e p i 22-e kíván. Egyedül D o b ó A n t a l ( T o n i ) , a k k o r m á r p á r t e m b e r , m e r t tiltakozni a j ó tréfa h a l l a t á n . M a j d a m i k o r n e m t u d t a meg­ akadályozni a tervezett „ ü n n e p l é s t " , egy m a r k o s legényt m a g á h o z véve m a g a temette el ellenségnek minősült m a g y a r társait. N e h o g y az e r d ő ő r disznai kikezdjék á r t a t l a n t e t e m ü ­ ket, a m i n t azt az előbbi hullaszállítmányokkal megtették. Az adorjáni p a r t i z á n vádlottakkal egyidejűleg elítélték Sácó Oluskit is, mintegy sokallva a h á r o m s z á z n y i m a g y a r

apasztást. ő t állítólag h a l á l r a ítélték, d e az ítélet végrehajtá­ sáról senki sem t u d . Említést érdemel U g r a n o v D u s á n sorsa: ő 4 4 ó t a á l l a n d ó lelkifurdalásban élt, idegileg összeroppant, á g y b a n fekvő beteg lett, rettegésben fetrengve azt kiáltozta: „Segítség! Mentsetek m e g ! J ö n n e k a m a g y a r o k , és végeznek velem!" Üldözéses d e l í r i u m b a n 1970-ben, teljesen elborult elmével halt m e g . Az az O Z N A - t i s z t , aki 1946-ban egy h a t v a n tetemet tar­ t a l m a z ó tömegsírt e x h u m á l t , íobe lőtte m a g á t megrendülésé­ b e n s a r e á h á r u l ó utólagos felelősség súlyától. A főbb gyilkosok m á r az első, formális perek idején m á s vidékre költöztek. A n a p j a i n k b a n napfényre kerülő sajtóközlemények h a t á ­ sára a kisebbrendű gyilkosok m o s t a n á b a n h ú z ó d n a k dél felé, m i k ö z b e n a kanizsai állami pozíciókat Szerbiából érkező „ m e g b í z h a t ó " n e m m a g y a r személyek foglalják el, szállják m e g a megbékélés j e g y é b e n . A meggyilkolt, százakra m e n ő m a g y a r o k névsorát K a n i ­ zsán m é g n e m sikerült összeállítani.

ÓBECSE -

VERONIKA-KENDŐVEL

H a az óbecsei m a g y a r o k m a r a d é k a i t arról faggatjuk, mi t ö r t é n t n á l u k 1944 októberében, n o v e m b e r é b e n , majd min­ d e n k i az a p á t p l é b á n o s szörnyű m e g k í n z a t á s á r a és elpusztítá­ s á r a emlékezik l e g i n k á b b , s csak a z u t á n a többi m a g y a r o k meghurcolásáról és saját hozzátartozóik eltűnéséről és nyil­ v á n v a l ó agyonveretéséről. Az összegyűjtött és megsemmisített m a g y a r o k s z á m á t 6 0 0 - r a becsülik az emlékezők, névsorukat é p p e n sokaságuk m i a t t m á i g sem t u d t á k összeállítani. A gyilkosságok kegyetlensége közvetlen, személyes bosszú­ állásra m u t a t , n o h a a tetteseknek áldozatukkal legtöbbször közvetien kapcsolatuk, ismeretségük n e m is volt. A m a g y a r honvédség 194l-es bevonulásakor hét becsei

szerb lakos esett áldozatul. Ezek egyike-másika akkor lelte halálát, a m i k o r R a g a c s fakereskedő p a d l á s á n a felhatoló vizsgálódó csendőrt egy bujkáló, t á n lövöldöző vagy tüzelni készülő szerb fegyveres h o m l o k o n lőtte. Lakolnia kellett, a h á z ' t ö b b i felelősével együtt. A kémelháritók negyven személyt vettek őrizetbe, köztük azt a h á r o m mérnököt, akiknél r á d i ó adó-vevőt találtak. A 42-es „ r a z z i a " idején m a m á r nehezen visszaidézhető m ó ­ d o n 206 becsei szerb fizetett az életével. (1946-os jugoszláv a d a t . ) Ezek egy része elképzelhető m ó d o n szerb n e m z e d érzései miatt. Csurog és Zsablya mellett Becsét kevésszer emlegették - akkor. A bosszúállás a szembeszegülést n e m tanúsító m a g y a r lakosság körében „egy szerb h a l o t t é r t két m a g y a r t öljünk" jelszóval folyt 1944-ben. Az emberpusztítás helye a C e n t r a l kávéház, illetve nagy­ szálló emeletes épülete volt. Aki ide bekerült, azt t ö b b é n e m látták. M é g d e c e m b e r b e n is folyt az öldöklés. Akit a d d i g n e m irtottak ki a C e n t r á l b a n , azt átvitték a zeneiskola pincé­ j é b e , azoktól sem j ö t t többé életjel. A tanyákról is gyűjtötték a m a g y a r o k a t , sok férfit a hely­ színen, a t a n y á k körül lőttek agyon. N a g y o n eltérő vélemények m a r a d t a k a halottak s z á m á t illetően. A legkevesebbet az mondja, aki száznál t ö b b eltűnt­ ről beszél. Mások h á r o m s z á z fölötti számot emlegetnek, d e öt-, sőt hatszázas pusztulást is valószínűnek t a r t a n a k . M a g y a r n a k lenni m a g á b a n is b ű n n e k számított, d e aki v a l a h a is kommunistaellenes kijelentést tett vagy a szerbek­ ről rossz szót ejtett, az m á r h á b o r ú s bűnösnek minősült. S az ilyesmiért halál j á r t . P e t r á n y i Ferenc a p á t p l é b á n o s t október 9-én vitték el a plébániáról, m é g p e d i g fiatal p a r t i z á n l á n y o k , akik a Central felé m e n e t is m á r ütlegelték a h a t v a n ö t éves, reverendás e m b e r t . O d a b e n t szerbellenes vallomást a k a r t a k kicsikarni belőle, d e ő b e n n e a gyűlöletnek szikrája sem volt. A r c á t és teste m i n d e n részét verték, állkapcsát összezúzták. Legin­ k á b b egy Z o m b o r környéki, Z o r k a nevű p a r t í z á n n ő kegyet­ lenkedett vele. Lemeztelenítve deszkára kötözték, és h a s á r a .

mellére, n e m i szervére az asztalról ugrálva, szöges bakancsos lábbal valósággal kitaposták belső szerveit. A m i k o r belehalt sérüléseibe, október 14-én kidobták az emeled a b l a k b ó l a keramitos u d v a r r a , hogy öngyilkosságnak nevezhessék a ha­ lál okát. ( D e h á t u g y a n mi szükségük lehetett akkor m a g u k ilyenféle igazolására? Ez m á r az utókor logikai túlzása.) M o n d j á k , az egyik p a r d z á n n ő t holtáig kínozta tettük e m ­ léke, idegbeteg lett, s l á z á l m a i b a n végig a p a p o t emlegette. Akik hisznek az isteni erkölcsi igazságszolgáltatásban, azok úgy tudják, hogy a másik négy p a r ü z á n l á n y , d e különö­ sen az a Z o r k a nevű, m i n d igen szerencsétlenül végezte. Az a p á t p l é b á n o s u n o k a h ú g a , kinek m é r n ö k férje a m a g y a r hadseregben katonáskodott, kétéves kisfiával és édesanyjá­ val, az a p á t p l é b á n o s h ú g á v a l az ötszobás p l é b á n i á n laktak azidőtt. O , az u n o k a h ú g , aki akkor 38 éves volt, így emléke­ zik vissza az eseményekre: „ N a g y b á t y á m , P e t r á n y i Ferenc, m i n t h a érezte volna a közeli veszélyt, akkor éjjel p a p i öltözetben íróasztalánál dolgozott. M á r este közeli h a l á l á t érezte. Hajnali fél négykor j ö t t e k érte. A kisfiú, akit rajongásig szeretett, m é g a l u d t , n e m engedték a p a r t i z á n o k , hogy homlokcsókkal elbúcsúzzék tőle. T ö b b é n e m láttuk. H í r e j ö t t , hogy vagy a v á r o s h á z á n , vagy a C e n t r á l b a n tartják fogva. M e g é r d e k l ő d t ü k , lehet-e neki élelmet küldeni. M á s n a p egy k o s á r k á b a n ebédet küld­ t ü n k neki a cselédlánnyal. E n egy fehér zsebkendőt tettem a t á n y é r alá. A lány a C e n t r a l előtt m e g v á r t a a kiürült ételes kosarat. Benne volt a zsebkendő, d e csupa vér volt. M é g azt gondoltuk, a m i n t megesett vele, eleredt az o r r a vére. A következő n a p is k ü l d t ü n k ebédet. Akkor a tányérok alá egy n a g y fehér asztalkendőt tettem. Amikor visszaérkezett a kosár, a fehér k e n d ő n egy meggyötört, véres e m b e r i arc l e n y o m a t a volt. Valóságos V e r o n i k a - k e n d ő . A z t á n m á r n e m is igen vihettünk, k ü l d h e t t ü n k ebédet a n a g y b á t y á m n a k . H o z t á k a hírt, kiugrott az emeleti ablakból és szörnyethalt, küldjünk koporsót a temetkezési vállalat emberével. M e g t e t t ü k , d e minket n e m engedtek o d a . Azt

megengedték, hogy a t e m e t ő b e kikísérjük a halottaskocsit, rajta a lezárt koporsóval, m e r t h a l o t t u n k a t n e m l á t h a t t u k . A t e m p l o m előtt a kocsit megállítottuk egy rövid fohászra. A n y á m n e m j ö t t , csak én és a cselédlány, m e g egy géppisz­ tolyos p a r t i z á n , a kocsison kívül. A becsei hívek segítségével a n y á m , aki jugoszláv állampol­ g á r lévén ott m a r a d h a t o t t , egy szép m á r v á n y síremléket állított n a g y b á t y á m sírjára, m e g h a t ó verset is vésetett a m á r v á n y b a . A vers szövegére a n y á m emlékeznék, h a m é g élne. D e m á r n e m olvasható, m e r t vagy egy évtizede az egész feliratot leverték a sírkőről. E n g e m a temetés u t á n fiacskámmal együtt elhurcoltak a selyemgyárba, ott n a p o k a t é h e z t ü n k a gubós kosarakon. A z t á n K e l e b i á n keresztül nyitott szenesvagonban kizsuppol­ tak egy szál r u h á b a n . A közeli telepes faluból s z á r m a z ó székely gyermekekkel u t a z t u n k . N e m t u d t á k , m i történt szüleikkel."

SZEPTEMBERI FEHÉR KEZŰ KORAI PARTIZÁNOK „ É d e s a p á m a t 1944. szeptember 16-án, v a s á r n a p behívták m a g y a r k a t o n á n a k Becséről, é d e s a n y á m a 17 éves K á r o l y és a 8 éves G y u l a fiával egyedül m a r a d t egy bérelt t a n y á n , amely a H a t á r j á r á s n a k nevezett részben, n e m messze a Bog­ d á n - t a n y á h o z volt. A z o n a t a n y á n m á r hosszabb ideje bérlő­ ként laktak, n a g y o n j ó viszonyban voltak a tulajdonossal, bizonyos Cseszákkal. Cseszák tisztviselőként dolgozott, és állását a m a g y a r o k bejövetelekor k a p t a . H á z a a Zöldfás u t c á n volt, közel a piac bejáratához. Feleségétől elvált és a fiával élt. N a g y o n j ó e m b e r n e k t a r t o t t a m i n d e n k i Becsén. É d e s a p á m , K o v á c s József (1900) bevonulásakor fogadott egy h á z a s p á r t azzal a céllal, h o g y segítsenek a n y á m n a k a szénát összeszedni. Ezek az istállóban a l u d t a k . S z e p t e m b e r 18-án este nyolc ó r a volt, é p p e n elaludtak, a m i k o r a n y á m é k azt észlelték, hogy valaki n a g y o n veri az ajtót. N a g y o n

megijedtek, azt hitték, hogy az istállóban levő h á z a s p á r a k a r betörni a lakásba. A n y á m a kisebb fiút, aki alva m a r a d t , felvette az ágyból, és a k a r j á b a n vitte. A n a g y o b b fiú m e n t elöl, keresztülmentek a másik szobán is, és o t t kiugrott az a b l a k o n , d e a z o n n a l visszafordult és azt m o n d t a : - a n y a , erre n a g y o n sokan v a n n a k . E b b e n a p i l l a n a t b a n egy golyó szíven találta, és azonnal meghalt. A n y á m r a ötöt lőttek, h á r m a t a karján lévő fiú felfogott, egy golyó a füle, egy m e g a szeme előtt m e n t el. E k k o r a b b a h a g y t á k a lövöldözéseket, és o d a ­ j ö t t e k a n y á m h o z és azt kérdezték, hol v a n a Cseszák. A n y á m azt felelte, hogy az b e n t v a n a v á r o s b a n . - M i azt keressük volt a válasz. A n y á m azt m o n d t a , itt mi lakunk. K ü l ö n b e n az u d v a r o n kint állt a kocsi, és azon - az akkori szokásoknak megfelelően - kocsitábla lógott, amelyen a p á m neve egyér­ telműen leolvasható volt. A jelenlevők voltak v a g y százan, v a l a m e n n y i e n felfegyve­ rezve, és a n y á m e l m o n d á s a szerint v a l a m e n n y i ü k n e k finom úri keze volt, a m i azt j e l e n d , hogy n e m parasztok vagy munkások, h a n e m irodai dolgozók, értelmiségiek voltak, fia­ tal- és középkorúak. Nemzetiségüket illetően szerbek voltak, d e volt köztük egy m a g y a r n ő is, aki megkérdezte a n y á m t ó l , hogy - T u d j a - e , mi kik v a g y u n k ? - A n y á m azt válaszolta, hogy -Nem. - M i v a g y u n k a felszabadítók, majd két hét m ú l v a bejön­ nek az oroszok, és akkor felszabadítjuk Becsét. - N e m b á n o m én, csak a fiaimat vigyék be - és a földön fekvő h a l o t t fiait nézte. - O d a n e m lehet - m u t a t t a k a h á z r a , a h o n n a n kijöttek. - Akkor vigyék be o d a - és a n y á m a n y á r i k o n y h á r a mutatott. A n y á r i k o n y h á b a bevitték a holttesteket. K ö z b e n v a l a h á ­ n y a n b e m e n t e k a lakásba és m i n d e n ü n k e t elvittek, a függö­ nyöket letépték, a r u h á k a t , á g y n e m ű k e t bekötötték az ágyle­ p e d ő b e és ágyterítőbe ( p á r n a p r a r á egy ilyen b a t y u t m e g t a ­ láltak a közeli kukoricásban, a b b a n fóleg á g y n e m ű volt). A n y á m n a k n e m m a r a d t ruhája, a m i b e n elmehetett volna a

temetésre, az anyjától k a p o t t egyet. A fiúknak o t t h o n Becsén, az a p a i nagyszüleimnél állt az ü n n e p l ő r u h á j u k , és így a b b a n temették el őket. Egy d a r a b i g m é g ott voltak és a n y á m n a k m e g m o n d t á k , hogy a lakásba reggelig n e m s z a b a d b e m e n n i (ő n e m is vette észre, hogy közben kirabolták), majd elindul­ tak be a kukoricásba egy másik t a n y a felé. K ü l ö n b e n hoz­ zánk úgy kerültek, hogy egy másik t a n y á n megkérdeztek egy nőt, hogy hol lakik a Cseszák, m e r t v a l ó b a n ott h á r o m Cseszák-tanya is volt. M i voltunk az elsők, a h o v á bementek, ez este m é g egy Cseszák-tanyára bementek, és ott a n n a k a Cseszáknak levágták a nemi szervét, aki ott m e g is halt. Egy személyt túszul vittek m a g u k k a l (a nevét nem t u d o m ) , és ő mesélte el a következőket: ( K é s ő b b a kukoricásban egy n a g y tök levele alá bújt és így megmenekült.) Aki lőtt a b á t y á i m r a , n a g y o n b á n t a tettét, ezt m o n d t a : » M i é r t öltem én m e g őket, hiszen az a p j u k a t és n a g y a p j u k a t n a g y o n jól ismerem.« Egy másik p a r t i z á n t á r s a a következőképpen vigasztalta: » N e saj­ náld, két m a g y a r r a l kevesebb v a n . « A gyilkos - m á r elfelej­ tettem a nevét - v a l ó b a n egy j ó sarok távolságra lakott a nagyszüleim házától, később mi is ott laktunk. A T i t o m a r ­ sall u t c á b a n , az artézi kúttól h a l a d v a a központ felé, a saroktól számított (jobboldalt) valamelyik ház. A kis vásá­ rossal szemben valahol. K é s ő b b m a g y a r n ő t vett feleségül, egyik a l k a l o m m a l , a m i k o r berúgott a k o c s m á b a n , szintén m e g b á n ó kijelentést tett, v a l a m i ilyesmit m o n d o t t : » m i n d e n ki, akit megöltünk, megérdemelte, csak azt a két fiút n e m kellett volna«. A kocsmárosnő mesélte ezt a p á m n a k . M a g a m is t u d t a m , hogy ott lakik a közelünkben, d e őt n e m ismertem, m e r t Újvidéken dolgozott a bíróságon és keveset volt Be'csén, d e a feleségét igen, az m i n d i g nézett ki az a b l a k o n . Egyszer, úgy az 1960-as évek közepén, mikor egyik este a nővéremmel az artézi k ú t r a m e n t ü n k vízért, odajött hozzánk egy e m b e r . Szerbül beszélt, és n a g y o n m e g volt h a t ó d v a . Azt kérdezte, kinek a gyerekei v a g y u n k és h á n y évesek v a g y u n k . A nővé­ rem akkor egyetemista volt m á r (ő beszélt vele), én m e g kö­ zépiskolás. A k o r u n k o n is n a g y o n meglepődött, és végig n a g y o n h a l k a n és m e g h a t ó d o t t a n beszélt. Azt m o n d t a , hogy

» n a g y o n nagyok vagytok«, és m é g azt, hogy a nővérem keresse fel őt Újvidéken a m u n k a h e l y é n , majd ő szerez neki ösztöndíjat. Persze n e m kerestük. Visszatérve a gyilkosság n a p j á r a - 1944. szeptember 18-ára - , a n y a ott egyedül m a r a d t a t a n y á n , később átjött egy szomszédember hozzá, és ott m a r a d t vele reggelig. A tra­ gikus hír gyorsan terjedt, m á r k o r á n reggel kijött a Cseszák, n a g y o n sírt, azt m o n d o g a t t a , hogy » n a g y o n j ó gyerekek voltak«, m é g a z n a p , talán m é g o n n a n a tanyáról elindult M a g y a r o r s z á g r a . O t t is h a l t meg, a fia Becsén halt m e g 7 - 8 éve. A p á m a t csak Verbászig vitték. O t t 18-án neki és m é g egy e m b e r n e k azt m o n d t á k , hogy ők ketten menjenek h a z a , nekik n e m kell a h a r c t é r r e vonulniok. M i n d j á r t n a g y o n rossz érzése t á m a d t , vajon miért n e m kell neki b e v o n u l n i a ? A m á ­ sik t á r s á n a k felrobbantották a h á z á t , és mindenkije odave­ szett. Verbászról a p á m v o n a t t a l j ö t t Becsére. A v o n a t o n hallotta, hogy a mellette ülők arról beszélgetnek sugdolózva, hogy Becsén az este ismét lelőttek két fiút. Gyerekek voltak. Ahogy t o v á b b beszélgettek, ismerős lett neki a környezet és m i n d e n . M e g k é r d e z t e , kiről v a n szó ( t a l á n név szerint), és m o n d t á k , kiről, m e g azt is, hogy az apósa és az anyósa ott v a n a v o n a t o n a szomszédos kocsiban, menjen á t hozzájuk. A n y a i nagyszüleim szenttamási lakosok voltak és ott szálltak fel a v o n a t r a . V a l ó b a n á t m e n t a p á m hozzájuk, és azok is megerősítették a hírt. A p á m , a m i k o r megérkeztek Becsére, mindjárt elment koporsókért, és koporsókkal m e n t ki a ta­ n y á r a . A temetés alkalmával szirénáztak, és gyorsan el kellett bújni a gyászolóknak. M i n d e n k i futott, a m e r r e t u d o t t . A n y á m n e m t u d o t t sehova m e n n i , elájult, és ott m a r a d t a sírnál. K o v á c s K á r o l y és G y u l a Becsén a belvárosi t e m e t ő b e n v a n n a k eltemetve, n e m messze a k á p o l n á t ó l . H a a k á p o l n á ­ val szemben állunk, akkor attól j o b b r a és egy i r á n y b a n a k á p o l n a épületével. A történetet lejegyezte K o v á c s T e r é z , aki 1986-tól M a ­ gyarországon él. Születtem 1949-ben.

Bármilyen akcióra, amely az á r t a t l a n u l kivégzett m a g y a ­ roknak emléket állít, kérem, keressenek m e g , szívesen segí­ tek." SZENTFÜLÖPRŐL A GÁKOVAI TÁBORBA N e m lehetne teljes gyűjteményünk, h a n e m kerülne bele a bácskai á r t a t l a n svábok jajszava, h a c s u p á n egy-két községre leszűkítve is. K ü l ö n ö s e n n e m t e k i n t h e t ü n k el a következő m e g r e n d í t ő vallomástól. „ H a ír a jugoszláviai vérengzésekről, az egyiknek én is majd­ n e m á l d o z a t a lettem. Ez a vérengzés u g y a n n e m m a g y a r o k a t érintett, h a n e m svábokat, d e úgy g o n d o l o m , az ő sorsuk is hozzátartozik Bácska »felszabadításának« reális képéhez. Lehet, hogy ö n t u d is m á r erről, d e én m é g az a z ó t a eltelt n e g y v e n h a t év a l a t t n e m találkoztam olyan emberrel, aki hallott volna ezekről a szörnyűségekről, sőt, volt r á eset, hogy akinek e l m o n d t a m , az v a g y túlzásnak t a r t o t t a , vagy n e m hitte el. Férjemet m é g az ötvenes években többször behívták katonai szolgálatra. Ilyenkor az akkori szokás szerint szokták faggatni a rokonsága felől, így az én rokonságomról, szüléim­ ről is. Az u r a m egyszer e l m o n d t a a történetünket, és a n n a k ellenére, hogy a Tito-rendszerrel » p á r t u n k és k o r m á n y u n k « n e m volt m á r é p p e n szívélyes viszonyban, g o r o m b á n leszid­ ták, hogy ilyeneket ne mondjon, ez hazugság, r á g a l o m , ilye­ neket a jugoszláv elvtársak soha n e m csináltak. Ezért írom m e g ö n n e k falunk és családunk történetét 1944 őszétől 1946 tavaszáig. A mi családunk Bácskában a Hódsági j á r á s b a n , egy 5000 lélekszámú faluban lakott. Szentfülöpön. A szerb u r a l o m alatt Filipovónak hívták, jelenleg pedig G r a s a c n a k . Szentfulöp régi Á r p á d - k o r i m a g y a r település volt v a l a h a , d e a törö­ kök a környékével együtt teljesen kiirtották. M á r i a T e r é z i a németekkel, főleg bajorokkal telepítette be a környékét. G y e r m e k k o r o m b a n t u d o m á s o m szerint csak n é m e t a j k ú a k lakták.

1944 őszére a faluból m á r elmenekültek azok a családok, akik j o b b a n feltek, vagy valamivel k o m p r o m i t t á l t á k m a g u ­ kat, n e t á n volksbundisták voltak. E n úgy emlékszem, hogy az újbóli szerb u r a l o m (vagyis a felszabadulás) 1944. n o v e m b e r 25-én kezdődött. K i h i r d e t ­ ték, hogy m i n d e n 18-60 éves korú férfi köteles a t e m p l o m t é ­ ren megjelenni. A h á z a k a t fegyveres e m b e r e k á t is vizsgálták, és akik el p r ó b á l t a k bújni, azokat elvonszolták. D é l u t á n n a g y lövöldözés és kiabálás közepette az utcáról az embereket a h á z a k b a z a v a r t á k , és megtiltották, hogy az a b l a k o n át néze­ lődjenek. M i azért a házból a zsaluk m ö g ü l a n n y i t azért l á t t u n k , h o g y sok fegyveres kíséretében a felnőtt férfinép megy kifelé a faluból. K ö z ö t t ü k m é g é d e s a p á m a t is és t ö b b r o k o n o m a t . U t o l j á r a láttuk őket. D e ezt akkor m é g n e m t u d t u k . A z t á n hetekig n e m k a p t u n k róluk hírt, d e m i n d e n k i v a l a m i igen rosszat sejtett. Elteijedt az a hír is, hogy v a l a m i m u n k á r a vitték őket. Egy parasztszekér vitt is u t á n u k egy rakás ásót, csákányt m e g l a p á t o t . Beszélték azt is, hogy bevagonírozták őket, és elvitték az egész csoportot a Szovjet­ u n i ó b a . K ö z b e n kiderült, hogy a t e m p l o m n á l n é m i osztályo­ zás is történt. I s m e r t e m egy fiatalembert, aki az elhurcoltak közt volt, d e őt közben, valamikor elengedték, m e r t szerb neve volt. Ú g y emlékszem, hogy Jurisicsnak hívták. Beszél­ t e m is vele, d e arról n e m t u d o t t semmit sem m o n d a n i , hogy mi lett a többiek sorsa. Az volt az érzésem, hogy tud ő t ö b b e t is, csak n e m m e r beszélni. N e m hajtották el a falu plébánosát sem. A z t á n m i n d i g t ö b b e t beszéltek arról, h o g y a réten a férfi­ akkal egy n a g y g ö d r ö t ásattak, és h a l o m r a gyilkolták őket, A színhelytől n e m túlságosan messze volt egy t a n y a , és az o t d a k ó k egész éjjel fegyverropogást és j a j g a t á s t hallottak. Azt csak évekkel később t u d t a m m e g , hogy a k a d t egy e m b e r , akinek a sötétben sikerült megszöknie, aki közelről l á t t a az öldöklést. E l m o n d t a , hogy főleg géppisztollyal, kisebb rész­ b e n szuronnyal és d o r o n g o k k a l végeztek a szerencsétlenek­ kel. H o g y m e n n y i e m b e r t gyilkoltak akkor m e g , azt sokáig n e m is t u d t u k . N y u g a t - N é m e t o r s z á g b a n bizonyos társadal-

mi szervek foglalkoztak a z t á n az üggyel, főleg egy csoport, amelynek a hivatalos nevét n e m t u d o m , d e a Szentfulöpi Túlélők B a r á ü K ö r é n e k lehetne nevezni. Ő k találkozókat is szerveznek, n y o m t a t v á n y o k a t is a d n a k ki. Az ő megállapítá­ suk szerint akkor éijel o t t 212 férfit öltek m e g . A mészárlás helyszínét szigorúan őrizték fegyveresekkel. A falu népe m é g csak a közelébe sem m e h e t e t t . D e ezzel m é g n e m volt vége a szentíülöpiek kálváriájának. A kövedtező hetekben g y a k o r l a ü l a g m i n d e n h á z h o z szerb családokat tele­ pítettek be, akiket az őslakóknak élelmezniök is kellett. V a l a ­ h o n n a n messziről, a hegyekből h o z t á k őket. A következő év (1945) tavaszán, p o n t o s a n n a g y s z o m b a t n a p j á n , a m i k o r m á r t e h á t csak öregemberek, asszonyok és gyermekek m a r a d t a k a lakosságból, kihirdették, hogy min­ d e n sváb csomagoljon, majd összeterelték a lakosságot, és elindult a m e n e t az állomás felé. Az állomás mellett éjszakáz­ tak. M á s n a p a sorakozó u t á n az volt az első, hogy a csomago­ kat letették, és mindenkitől m i n d e n t , d e m i n d e n t elszedtek. Különösen a r r a ügyeltek, hogy n y a k l á n c , g y ű r ű vagy b á r m i ékszer ne m a r a d j o n náluk. Azt m o n d t á k , hogy h a valaki n e m tudja lehúzni a gyűrűjét, a n n a k levágják az ujját. A z t á n igen embertelen körülmények között bevagonírozták és v o n a t o n elvitték őket G á k o v á r a . O t t m á r sok ezer s v á b volt pajták­ b a n , csűrökben, részben kiürített lakásokban h i h e t e d e n zsú­ foltságban és erős fegyveres őrizet alatt. É n a k k o r é p p e n m é g n e m kerültem o d a (csak é d e s a n y á m és 11 éves h ú g o m ) , m e r t engemet m á r előbb t ö b b e d m a g a m m a l elvittek m e z ő g a z d a ­ sági m u n k á r a , b á r én is csak 14 éves voltam, természetesen itt is fegyveresek vigyáztak r á n k . T á r s a i m m a l mi eleinte kukoricát t ö r t ü n k . I g e n h i d e g volt. E z t a m u n k á t az ősszel n e m végezték el. Csak t ö b b hét u t á n kerültem én is a gákovai táborba. Ú g y t u d t u k , hogy G á k o v á n k b . 15-20 ezren voltunk. S z a l m á n feküdtünk, d e csak oldalfekvésben lehetett eleinte feküdni. K é s ő b b a sűrűség csökkent, m e r t m i n d i g t ö b b e n h a l t a k m e g . Az élelmezés is igen gyenge volt, és volt időszak, a m i k o r egyáltalán n e m volt élelmezés. Sokan éhen h a l t a k ,

sokan megfagytak, m e r t fűtés nemigen volt, és a r u h á z a t sem volt megfelelő. D e úgy emlékszem, hogy legtöbben betegség­ b e n h a l t a k m e g . M o n d t á k , hogy ez tífusz. Utólagos ismere­ tem szerint kiütéses tífusz lehetett. M a j d n e m m i n d e n k i meg­ betegedett. A b á n á s m ó d is igen kegyetlen volt. H o g y h a t a l m u k a t á l l a n d ó a n éreztessék, és hogy á l l a n d ó a n rettegésben éljünk, i d ő n k é n t elrettentő p é l d á t m u t a t t a k . Egy család m e g a k a r t szökni, d e elfogták őket. Egy t á b l á t vitettek velük körbe a t á b o r b a n ezen felírással: M i n d e k i így j á r , aki szökni p r ó b á l ! Megjásatták velük a saját sírjukat, a z t á n belődözték őket a g ö d ö r b e a t á b o r szeme l á t t á r a és t a n u l s á g á r a . G y a k o r i a k voltak a verések is. E n g e m és a h ú g o m a t u g y a n n e m vertek m e g , d e é d e s a n y á m a t egyszer n a g y o n megverték, mikor őt a felnőttek egy csoportjával kivitték almaszedésre, és ő p á r a l m á t el a k a r t d u g n i nekünk, a gyermekei részére, d e ezt észrevették. K ö z b e n m i n d i g t ö b b lett a halott. A h a l o t t a k a t eleinte külön temették, sőt a legelsőknél m é g koporsókat is csináltak, d e később m á r közös g ö d ö r b e d o b á l t á k be a h a l o t t a k a t . É d e s a n y á m 1946. j a n u á r 4-én meghalt. H ú g o m akkor m a g a s lázzal t ö b b n y i r e eszméletienül feküdt, d e én sem t u d ­ t a m kimenni a temetésére, m e r t én is igen beteg voltam, n e m t u d t a m l á b r a állni. D e az ablakból l á t t a m , a m i n t vitték ki a temetőbe. Azon a n a p o n is t ö b b h a l o t t a t temettek a közös sírba. 1946 t a v a s z á n a z t á n a t á b o r őrzése n e m volt m á r olyan szigorú, m i n t a n n a k e l ő t t e . Sikeres szökésekről is hallottunk m á r . Az e m b e r e k természetesen M a g y a r o r s z á g felé szöktek. G á k o v á t ó l a m a g y a r h a t á r csak 8 - 1 0 kilométerre v a n . Az egyik fiatalember, akinek sikerült a táborból és a m a g y a r h a t á r o n á t m e n n i e , találkozott K a l o c s á n az egyik ott élő n a g y b á t y á m m a l . N a g y b á t y á m így m e g t u d t a , hogy h ú g o m és én m é g élünk. Rábeszélte ezt a fiatalembert, hogy szökjön vissza a t á b o r b a , és segítse ki v a l a h o g y a n az ő két u n o k a h ú ­ gát. Ez a derék fiú ezt m e g is tette. Egy kora tavaszi éjjelen sikerült is vele a t á b o r b ó l kijutnunk és a szántóföldeken á t

M a g y a r o r s z á g r a é r n ü n k . H i d e g volt, d e erős köd is. A köz­ vetlen veszélyt az okozta, hogy én n a g y o n köhögtem, és félő volt, hogy észrevesznek, azonkívül hogy a j á r á s h o z alig volt erőnk. N a g y b á t y á m a h a t á r n á l lovas kocsival várt, így K a l o ­ csáig az ú t m á r simán m e n t . M a g y a r o r s z á g o n csodálkozva láttuk, hogy m a j d n e m ren­ desen megy az élet. Az iskolások iskolába j á r n a k , a parasztok elkezdték a tavaszi m u n k á k a t , sőt az egyik r o k o n u n k n á l é p p e n l a k o d a l o m r a készülődtek, és n e m is tudják, hogy p á r kilométerre délre tízesével dobálják a hullákat a g ö d ö r b e . Az 1944. X I . 25-i mészárlásban m e g h a l t é d e s a p á m és négy n a g y b á t y á m . A gákovai t á b o r b a n m e g h a l t é d e s a n y á m , két nagyszülőm, egy n a g y n é n é m , egy unokatestvérem és ennek h á r o m kisgyereke. Es ezek csak a szűkebb rokonságomból. Ú g y g o n d o l o m , hogy G á k o v á n összesen 10-15 ezer e m b e r halhatott meg. Azok a szerb hazafiak (vagy hősök), m e r t g o n d o l o m , hogy így titulálják őket, akik elrendelték vagy közvetlenül csinál­ ták is ezeket a b o r z a l m a k a t , h a m é g élnek, akkor kiemelt nyugdíjat élveznek és csörömpöl a sok kitüntetés a mellükön. H a l l o t t a m , hogy megjelent egy könyv N é m e t o r s z á g b a n , W e n d e l i n G r u b e r : I n d e n F á n g e n des rőten D r a c h e n ( M i r i a m Verlag, M ü n c h e n ) . É n m é g n e m olvastam, d e t u d o m , hogy a szerző sokkal t ö b b e t és precízebben ír ezekről a dolgokról, ő sokat n y o m o z o t t , sok e m b e r t meghallgatott, és sok időt szentelt a könyv megírásának. Én csak a saját emlé­ keimből í r t a m , a m i t í r t a m . H o g y szökésünk u t á n m é g m e d d i g m ű k ö d ö t t a gákovai megsemmisítő tábor, azt n e m t u d o m . M e r t nyilvánvaló, hogy az emberek tömeges megsemmisítése volt a cél, n e m pedig bizonyos k ö z m u n k á k elvégzése. K ü l ö n b e n ezt időn­ ként hangsúlyozták is. A t á b o r b a n egyszer l á t t a m egy fehér köpenyes e m b e r t , lehet, hogy é p p e n orvos volt, d e velünk egyáltalán n e m foglalkozott, gyógyszert sem k a p t u n k soha. A nemzetiségi kérdést Szentfülöp és környékén másfél év alatt tökéletesen és véglegesen megoldották a szerb elvtársak. Az egyik t u r i s t a u t u n k alkalmával 1968-ban ú t b a ejtettük

Szentfulöpöt is. M é g az akkori tanácselnököt is láttuk vélet­ lenül. Neki is tele volt kitüntetéssel a melle. H a n e m az a falu n a g y o n letoprongyosodott. R é g e b b e n ebből a faluból sugár­ zott a jólét, a rend, a tisztaság, az emberek szorgalma. A régi lakosságból természetesen senki sincs. Gazos, kert nélküli u d v a r o k a t láttunk, festeden, rozoga kerítéseket, meszeletlen h á z a k a t , j a v í t a d a n , sok betört ablakot. Az új lakosság n e m érezte m é g akkor sajátjának a készen k a p o t t virágzó falut. A t e m e t ő b e n m i n d e n k r i p t j fel volt dúlva. A mi családi k r i p t á n k fedelét is félig elhúzva találtuk, le lehetett látni, és a k r i p t a aljában összevissza szórt csontok és k o p o r s ó m a r a d ­ ványok látszottak. M i n d e n sír mellől elvitték a feliratos m á r ­ v á n y t ö m b ö t . A miénket n e m vitték el, azt összetörték, d a r a ­ b o k b a n ott volt a földön. A feliratot a m á r v á n y d a r a b o k o n is el t u d t u k olvasni. Az új lakosság a másik oldalon temetke­ zett, m i n d e n sírt szép m á r v á n y t ö m b díszített. Férjem egyik k a t o n a i szolgálata alkalmával olyan oktatás­ b a n vett részt, ahol az előadó ő r n a g y arról beszélt, hogy a h á b o r ú s b ű n ö k soha n e m évülnek el,'a h á b o r ú s bűnösöknek b ű n h ő d n i ü k kell, és mindenkinek állampolgári, sőt a kato­ n á k n a k katonai kötelességük az, hogy h a b á r m i k o r , b á r m i ­ lyen h á b o r ú s b ű n t e t t r ő l t u d o m á s t szereznek, ezt haladék nélkül jelenteniök kell. A k a t o n á k n a k a p a r a n c s n o k s á g o n kell jelenteni. Az u r a m akkor felállt, m o n d v á n , hogy most itt mindjárt eleget kíván tenni állampolgári és k a t o n a i kötele­ zettségének, és el a k a r t a m o n d a n i a velünk történt h á b o r ú s ­ bűntett-sorozatot. D e csak a k a r t a , m e r t é p p e n olyan r e n d r e ­ utasítást kapott, m i n t egyszer régebben m á r szintén a kato­ naságnál. Szintén itt, M a g y a r o r s z á g o n . Igen tisztelt í r ó Ú r ! Kissé hosszabbra sikeredett ez a levél, m i n t eredeüleg elképzeltem, ezért elnézést is kérek. D e m é g az u n o k á i m n a k sem beszéltem el így egyfolytában az egész történetet, és m á s n a k is csak egy-két részletet. Tisztelettel: egy magyarszívű bajor-sváb »lcány«."

TEMERIN „ K a t o n a s z ö k e v é n y voltam. A m a g y a r hadseregtől szöktem meg. H á z u n k előtt m é g október közepén egy n é m e t Tigris tank állt. A németek n e m s o k á r a elmentek. Akkor alakult v a l a m i ­ lyen intézőbizottság, A vendéglőben gyülekeztünk K a l m á r A n d r á s bácsinál. Egy-két n a p r a r á érkezett m e g a faluba a b ü n t e t ő s z á z a d . A p a r t i z á n o k . B ü n t e t ő s z á z a d ? M é g azt hit­ tük, azért a k a r n a k m e g b ü n t e t n i b e n n ü n k e t , a m i é r t a n y á r o n n e m a k a d á l y o z t u k m e g a zsidók elhurcolását, d e p o r t á l á s á t . K i a d t a k egy rendeletet, hogy m i n d e n férfi menjen a t e m p ­ l o m u d v a r r a . K i d o b o l t a t t á k : m i n d e n férfi tizenhattól h a t v a ­ nig, l a p á t t a l és egynapi hideg élelemmel. A p a r a n c s n o k m a g y a r u l is t u d o t t , m i n t h a a z t m o n d t a volna, hogy zentai. Volt köztük egy kis t e r m e t ű a d a i m e g egy zsidó, rendőri e g y e n r u h á b a n . Az emberek jelentkeztek a t e m p l o m u d v a r o n . M e g p a r a n ­ csolták nekik, hogy sorakozzanak. A z u t á n elébük állt egy partizántiszt, kezében listával. Golyószóró volt a vállán, fején p a r t i z á n s a p k a , csillaggal. O l y a n négy-öt igáskocsival érkeztek Újvidék felől, m i n d felfegyverkezve. N e m m e r t ott senki ellenkezni. N ő n e m volt köztük. M i n d e n k i engedelmeskedett a d o b o l á s n a k , m e r t b e n n e volt, akit h á z n á l találnak, azt lelövik. Akinek kocsija­ lova volt, kocsival-lóval kellett jelentkezni. D e aki így m e n t lovastul, azt a kocsiról leszálütották és a többiek közé állítot­ ták. Kivéve n é h á n y a t , a z o k n a k fát kellett szállítani a község­ h á z á r a . Tüzelőfát. M é g k o r á n reggel sem volt igen hideg. M é g azt is hittük, k a t o n á n a k kell m e n n i . Akit a p a r t i z á n tiszt felolvasott, a n n a k ki kellett lépni, s be kellett m e n n i e a z á r d á b a . O t t álltunk sorakozva a t e m p l o m és a z á r d a között. M i k o r az egyik őr azt m o n d t a az egyik ilyen kiszólítottn a k : d o b d ide a lapátot, neked ez t ö b b e t n e m kell, n e k e m m á r g y a n ú s volt. É n a p a r t i z á n o k közül senkit n e m ismertem. A p a r a n c s n o k

kereken m e g m o n d t a , azért j ö t t ü n k , h o g y a bűnösöket össze­ szedjük, a többiek m e n n e k m u n k á r a . N e m m o n d t á k ki, d e az olyan nevűeket keresték, akik közül egyik vagy másik részt vett a csurogi m e g a zsablyai razzián. N e m törődtek vele, hogy az illető m á r o d é b b á l l t névrokonait begyűjtötték a z á r d á b a . Keresték a n a g y a d a i rendőrtisztet is, d e az féltében elbújt a falu szélén egy s z á r k ú p b a n , s ott b o r o t v á v a l elvágta a saját torkát. Helyette rokonai lakoltak. A mi kis intézőbizottságunk vezetője, Józsi m é g reggel k o r á n megbeszélt egy közös vacsorát a p a r a n c s n o k k a l , d e a m i k o r benézett a z á r d á b a , a h o v á őt külön beengedték, sírógörcsben j ö t t ki, hogy ő ezeket a véreskezűeket h o g y a n vigye vacsorára. O t t m á r véres h u l l á k a t és vergődő falubelie­ ket látott. T ö b b e k e t kivittek a temetőbe gödröket ásni. A z á r d á b a n , mielőtt végeztek volna a gyanúsítottakkal, cigarettával sütö­ gették őket: vallják be, ott voltak Csurogon m e g Zsablyán. H a nem is vallottak, sorra agyonverték őket. Volt, akit a községházán vertek agyon, m e r t n e m a k a r t a leköpni a m a ­ gyar zászlót. Aki a z á r d á b a n élve m a r a d t , a z o k a t kettesével hajtották ki a t e m e t ő b e . Akiket a faluban vertek agyon, azokat K o m e n d a A n d r á s r a k t a szekérre. K é s ő b b e b b e m e g z a v a r o d o t t . H o r v á t h kisbí­ ró e l m o n d t a Illés S á n d o r n a k , aki ezt megírta. H o r v á t h ezért nagyon megharagudott. A m i k o r a m e n e t kiért a temetőbe, a g ö d ö r mellett a gép­ fegyverek m á r fel voltak állítva, az áldozatokkal szemben. M i n d e n k i t levetkőztettek, csak a z t á n nyitottak tüzet. A kisbíró idejében és sértedenül b u k o t t a g ö d ö r b e , később a hullák alól felküzdötte m a g á t és h a z a m e n t . O t t hosszú ideig a p a d l á s o n rejtegette a felesége. J ó sok idő m ú l v a , mikor előjött, b e h í v a t t á k a »feltámadottat« a községházára, s m é g szolgálatot is vállalt,"

Ez a kisbíró, H o r v á t h István azért neheztel Illés S á n d o r r a , m e r t b á r megkérte őt, hogy nevét ne említse í r á s á b a n , mi­ u t á n a Sirató című könyvében név szerint említette az ő megmenekülését, ellenei vagy bosszús irigyei h á r o m falát bélsárral kenték be. T e m e r i n r ő l szóló tudósítása - szülőfaluja lévén - Illés S á n d o r könyvében forrásértékű d o k u m e n t u m n a k tekinthető. D e most m á r , hogy H o r v á t h kisbíró m e g h a l t , emlegetni lehet nevét és esetét. A T e m e r i n b e n öldöklő p a r t i z á n o k között civil r u h á s , baju­ szos férfiak is voltak számosan, ők Csurogról és Zsablyáról érkeztek. A z á r d a épületében és a m á z s a h á z n á l ők végezték a legvéresebb „ m u n k á t " , ö k hajtották a temeriniek százait az újvidéki D u n a - p a r t r a , hogy ott végezzenek velük, m e r t a T e m e r i n b e n kiásott közös sírgödröt kévéseitek. „ K é s ő éjszaka volt m á r , a m i k o r Újvidékre érnek. Csendesek az utcák, m i n t h a kihalt volna a város. A L i m á n felé k a n y a ­ r o d n a k , A L i m á n a D u n a - p a r t . M e g i s m é d ő d i k az újvidéki mészárlás? Visszaadják a kölcsönt? Ez rettenetes. Ezek j á m ­ bor, egyszerű parasztemberek, akiknek semmi közük nem volt Újvidékhez. » M i n d e n k i forduljon a D u n a felé« - a d t á k szájról szájra a parancsot. Az emberek a D u n a felé fordultak. H a l l o t t á k , hogy m ö g ö t t ü k leállítanak egy géppuskát. N é ­ h á n y százan lehettek ott, akik a halált v á r t á k . E l ő b b kirakat­ ták az emberekkel a holmijaikat. M i n d e n k i m i n d e n t dobjon m a g a elé a földre, ö n g y ú j t ó k , bicskák, bukszák k o p p a n t a k . A z u t á n ismét csend. Előttük a félelmetesen h ö m p ö l y g ő folyam. S z e m b e n csak sejlik P é t e r v á r a d m a g a s t o r n y a a bástyafalakkal. Az emberek szíve olyan h a n g o s a n d o b o g o t t , szinte hallatszott, tenyerek izzadtak. Valakiből feltört a sírás. M i k o r hangzik fel a gépfegyver ugatása. Iszonyatos így v á r a ­ kozni. Ekkor m o t o r z ú g á s törte m e g a várakozás rémületes csend­ jét. A u t ó ajtaja csapódott, valaki futni kezdett feléjük, hallot­ ták a h a n g j á t is, oroszul kiáltott, azt kérdezte, ki a p a r a n c s ­ nok.

A fegyveres civil jelentkezett. Milyen alakulat, milyen század, kérdezte az őrnagy. N e m alakulat és n e m század, ő zsablyai, ezeket a m a g y a r o k a t h o z t a T e m e r i n b ő l . » M i é r t h o z t a ide? M i t a k a r velük?« »Kivégzésre s o r a k o z t a t t a m fel őket, fasiszták, m a g y a r o k . « » M u t a s s a az ítéletet. Halálos ítéletüket mutassa!« - rikoltotta az orosz. A z t á n egyetlen m o z d u l a t t a l kitépte a civil kezéből a fegyvert, majd elküldött a p a r t i z á n o k p a r a n c s n o k á é r t . Az megjött, és éktelen d ü h b e g u r u l t : » M a g á n a k c i ó ! G y a l á z a t o s b a n d a ! Kik a társaid?« A szerb azt m o n d t a , hogy azok T e m e r i n b e n m a r a d t a k . »A többiekkel ott végeznek.« » L e t a r t ó z t a t n i mindegyiküket!« a d t a ki az utasítást a p a r t í z á n k a p i t á n y . - Ezeket az e m b e r e ­ ket átveszitek - fordult k a t o n á i h o z - , listát készítetek róluk. A hajuk szála sem görbülhet meg. M o s t pedig menjünk T e m e r i n b e a többiekért!" Az író. Illés S á n d o r apjától örökölte ezeket az emlékeket. A m i a zsablyaiak letartóztatását illed, s a m a g y a r o k haja szála meggörbülésének tilalmát, ott az öreg Illés A n d r á s megbékítő emlékezete m ű k ö d ö t t . M e r t hiszen az o t t h o n m a ­ r a d o t t temerinieknek azokat a további százait, akiket a d d i g a zsablyai, csurogi k ü l ö n í t m é n y n e m irtott ki, m i n d e n ke­ gyelmes hajlandósága ellenére e l h u r c o l t a t t a a p a r t í z á n v e z e tő. A többszázas csoportot a z t á n a D u n a j o b b p a r t j á n , az ingyijai vasútépítésnél m u n k á r a fogták, s csak a p r á n k i n t végeztek ki közülük, különösen az idősebbeket. M á i g n e m számolták meg, h á n y e m b e r t végeztek ki ott helyben, s h á n y pusztult az elhajtott százak közül. A kiásott kisebb-nagyobb tömegsírok helye, mérete és e m b e r i t a r t a l m a bizonytalan. A h á t r a m a r a d o t t a k a biztosan m e g á l l a p í t h a t ó s l e g n a g y o b b tömegsír fölé betonkeretet r a k a t t a k , d e a hiteles s z e m t a n ú k szerint ez a betonkoszorú csak kisebb részét foglalja m a g á b a a valóságos n a g y halottas gödörnek. A mégis síremléket állítani törekvőket a temerini hatóságok a legutóbbi hetekig meggátolták kegyeletes szán­ dékukban. A m á z s a h á z b ó l a vásártérre hajtott férfiak testéről a n n y i 183

vér folyt ki, hogy h o r d ó s z á m r a fogták fel az emésztőgödör felé csörgedező p a t a k o k a t a kirendelt hullaszállítók. Azt a csatornát, a m e l y b e n a temerini haldoklók vére a térre kifolyt, a mérlegre hajtott állatok vizelete s z á m á r a vájták a gondos elődök. A kirendelt szekerekre 8 - 1 0 holttes­ tet d o b t a k fel, némelyeknek t é r d b e n megtörve lógott a l á b a . A k a d t olyan test is, amelyet bokáig letolt n a d r á g g a l cipeltek kocsiderékba, az ilyennek rendszerint levágták a hímvessző­ j é t gyilkosai. A kivételezett kegyetlenségnek a hullaszállítók n e m t u d t á k okát a d n i . Sokan emlékeznek T e m e r i n b e n a r r a a h á r o m m a g y a r repülősre, akik k o r á b b i leányismerősükhöz vonzódva, a h e ­ lyett hogy elvonultak volna alakulatukkal s z e p t e m b e r b e n Újvidékről, T e m e r i n b e h ú z ó d t a k , hogy alkalmas időben vá­ lasztottjaikkal egybekelhessenek. H a r a g o s p a r t i z á n n ő k voltak, akik a temetőben kivégezték a h á r o m szép szál fiatalembert. Az egyik T e m e r i n b e n meggyilkolt pilóta testvérbátyja a következő jelentést j u t t a t t a el öccse h a l á l á r ó l : „ A gyilkosság h e l y e : T e m e r i n - temetőkert. A h á r o m m e g ­ gyilkolt közül egy fő: Fogarasi József m . kir. rep. szakaszve­ zető. A gyilkosság m ó d j a : először mezítelenre vetkőztetve, majd saját sírjuknak megásatása, u t á n a kezeiket társaikéval együtt összedrótozva és géppuskával h a l o m r a lőve közös sírba elföl­ delve. A gyilkos n e v e : szerencséjére ismeretlen, m e r t d a r a b o k r a szedné a n é p . A gyilkosok nemzetisége: ismereden, valamiféle p a r t i z á n ­ nak nevezett, m i n d e n e m b e r i vonást nélkülöző szadisták." A fivér információját attól a tanítónőjelölt leánytól k a p t a , akit esküvő előtü gyöngéd érzések fűztek Józsefhez. A leány, most m á r h a t v a n o n felüli n ő , nyilván asszony, nevének emlí­ tésére n e m k a p t u n k felhatalmazást. T e m e r i n katolikus község. M á i g fontossága v a n a vallás

m e g t a r t á s á n a k , s különös jelentőségük v a n a szentségeknek, a kereszteléstől az utolsó kenetig, a h a l o t t a k szentségéig. K o p p á n y plébános és két k á p l á n j a 4 4 őszén elhagyta T e ­ m e r i n i , d e a végzetes n a p o k o n a község mégsem m a r a d t p a p nélkül. Az utolsó Újvidékről i n d u l ó v o n a t t a l T e m e r i n b e n rekedt T ó t h József lelkész, s m í g a plébános visszatért, ellátta a hívek p a p i szolgálatát. Ő n e k i n e m esett b á n t ó d á s a , sőt megengedték neki, hogy a z á r d á b a osztott s kivégzésre szánt embereknek végső, gyónás jellegű lelki feloldozást adjon. Utolsó kenetek feladására, a m i szándéka lett volna, n e m k a p o t t lehetőséget. M á i g sem deritették fel p o n t o s a n , h á n y tömegsír v a n T e ­ m e r i n b e n s h á n y e m b e r i tetem szenved a rejtett h a n t o k alatt. Arról sincs pontos a d a t , h á n y a n pusztultak el az elhajtot­ tak közül. M i k o r h ó n a p o k m ú l v a egy férfi előkerült s végig­ m e n t az u t c á n , a temerini gyermekek, akik m á r régen láttak felnőtt férfit, ujjal m u t o g a t t a k r á : - N i ! E m b e r ! Egyházi összeállításunk, hitelesnek tekinthető forrásunk szerint T e m e r i n 1944-es őszi embervesztesége 480 fő.

HORGOS A m a g y a r o k bevonulását a dobrovoljácok n e m helyeselték, fegyverrel a kézben huszonketten estek el 1941 áprilisában. H á r o m év m ú l v a , október 10-én v o n u l t a k be a p a r t i z á n o k , akik mindjárt az első n a p o k b a n kifosztották többek között a t e m p l o m o t , az a p á c a z á r d á t s a p a r ó k i á t . A plébánost, V i r á g h I s t v á n t akkor m é g n e m fogták el. D e h a m a r o s a n emlékezni kezdtek r á egyesek a visszatéri m o n t e n e g r ó i szerb telepesek közül, h o g y az akkor 81 éves plébános a Horgoson állomásozó m a g y a r k a t o n á k n a k 41-ben tábori misét celeb­ rált, s a p r é d i k á c i ó b a n n a g y h á l á t m o n d o t t az Úristennek, a „ m a g y a r o k Istenének", a m i é r t vége szakadt a bocskorosok u r a l m á n a k . Ezért el kelleti fogniok a 84 éves e m b e r t , d e sokáig t a n a k o d t a k róla, mit csináljanak vele a fogvalarlás szokásos n a p i gyölrésein túl. M i n t e g y h a t v a n személyt gyűj-

töttek be a bosszúállás m a r t a l é k á u l , nőket is. V i r á g h István m é g n o v e m b e r 10-én misézett. A kollektív büntetés v é r n a p j a n o v e m b e r 20-án v i r r a d t H o r g o s o n . Az elfogottakat párosá­ val összekötözve hajtották a nemzetközi ú t o n a 7-es kilomé­ terkőig. A beteg plébánost állítólag egy nővel d r ó t o z t á k össze. O t t az ú t mellett m e g á s a t t á k a kivégzendőkkel a saját sírjukat. A p l é b á n o s n a k a n n y i kedvezményt a d t a k , hogy szégyenteljes kötözött á i l a p o t b a n nézhette a sírásók m u n k á ­ j á t . O t t a z t á n őrizőik h a l o m r a lőtték őket. A legenda szerint a m i k o r V i r á g h István e l h a n y a d o t t , égi látomásként fényes kereszt j e l e n t m e g alakja fölött, s a b b a n az izzó r a g y o g á s b a n t ű n t el. Azok terjesztették ezt a látomást, akik a sekélyre sikerült sírgödörbe a közeli tanyákról odaterelve belehúzgálták és elhantolták azt a h a t v a n holttestet, akiknek egyikét-másikát jól ismerték. V é k o n y földréteg került a tetemekre. N é h á n y n a p m ú l v a kezek, lábak emelkedtek fel a föld alól. A z t á n kóbor kutyák ki is k a p a r t á k az oszlásnak induló testeket. Másik sírba kellett áttelepíteni a gödör h a l l g a t a g lakóit. H o v á ? N é h á n y év m ú l v a d e r ü l t ki, a m i k o r 1964-ben az egykori birkaistállóból a m o s t a n is m ű k ö d ő Horgosi csárdát építették; a lefolyócsatorna építésekor földmozgatás közben tömegsírra b u k k a n t a k , a m i t az is igazolni látszott, hogy a felszínre került ruhafoszlányok között fekete reverendaszövet is a k a d t , csatok, övek és egyéb zsebbéli tárgyak és csontok között, mellett. M o n d j á k , hogy a kivégzőosztag tagjait megverte az Isten. R ú t halállal pusztultak. A gyilkolások u t á n a kivégzőcsapat vezetője fölakasztotta m a g á t a szellevényi e r d ő b e n . A többi hóhérok közül egyik-másik rákos, fekélyes betegségekben halt, vagy önkezével vetett véget életének legtöbbje.

MARTONOS A Vörös H a d s e r e g október 8-án foglalta el M a r t o n o s t . O k t ó ­ ber 11-ére a helyi szerbek megszervezkedve a n n y i r a felbáto­ r o d t a k , hogy felfegyverkezve feldúlták a katolikus plébániát, elvitték és nagyrészt tönkretették az i r a t t á r a t és a könyvtá­ rat, n o h a vallási ellenszenven kívül semmi okuk n e m volt h a r a g u d n i a r ó m a i katolikus egyházra. A bútorok n a g y részét is összetörték, feltörték a p é n z t á r a t , és elvittek 17 840 p e n g ő készpénzt (az épülő kispiaci t e m p l o m értékének a k é t h a r m a d részét). W e r n e r M i h á l y plébánost is m a g u k k a l hurcolták. Rövidesen összefogdostak m é g 23 polgárt. 1944. n o v e m b e r 21-én t ö b b m i n t egy h ó n a p i á l l a n d ó kín­ zás és gyötrés u t á n éjjel t e h e r a u t ó r a rakják a plébánost és társait, majd elhajtanak velük a Tisza mellett kiásott lövész­ árkok mellé, h a b á r n e m csináltak semmi olyasmit, a m i h a l á ­ los büntetést érdemelt volna. A faluban 1941-ben a szerbek ellen semmi atrocitás n e m történt. Az elfogottak legtöbbje teljesen á r t a d a n volt, m á s részük 1941-ben sértett m e g szer­ beket, d e semmi esetre sem olyan m é r t é k b e n , hogy az halál­ büntetést é r d e m e l t volna. Pl. Holló Ferenc esete: M i k o r az utolsó n é m e t k a t o n a is elment a faluból. Holló az u d v a r o n volt, és megjegyezte a feleségének: „Csak n e m j ö n n e k t á n vissza?!" M e g h a l l o t t a ezt szerb szomszédja, és feljelentette, hogy visszavárja a németeket. Ezért t a r t ó z t a t t á k le és végez­ ték ki. J ó z s a K á r o l y n a k , aki szabómester volt, C o n g r a d a s D u s k o konkurens szabó szorgalmazására azt rótták fel b ű ­ nül, hogy r u h á t v a r r t F e h é r M á t y á s községi főjegyzőnek, és ezért mészárolták le. V a r k u l y a J á n o s t azért végezték ki, m e r t r e n d ő r volt, és figyelmeztetett egy szerbet, hogy a j á r d á n n e m s z a b a d talicskát tolni. H a s o n l ó a n Fejes Ferencet, H o r ­ v á t h Gergelyt, K é r i J á n o s t és Szabó A n t a l t . Ezek m i n d szelíd emberek voltak, és n e m b á n t o t t a k senkit, csak a családjuk fenntartása végett m e n t e k el r e n d ő r n e k . Némely foglyokat n e m b á n t a l m a z t a k , míg másokat rette­ netesen megkínoztak, főleg W e r n e r M i h á l y plébánost, aki­ nek nemi szervét e r e d e n suhancok n a p o n t a harapófogóval

m a r c a n g o l t á k . Sörös S á n d o r rendőrnek a puskacső célgömb­ jével felszaggatták a bőrét. „Szíjat hasítottak belőle", úgy­ hogy n e m is bírt j á r n i , és a kivégzésre is h o r d á g y o n vitték. A foglyoknak valamelyik j o b b érzésű szerb megsúgta, hogy éjszaka kivégzik őket (ugyanis p a r t i z á n k ü l ö n í t m é n y érkezett a faluba a kivégzések fedezésére). Ezért W e r n e r M i h á l y a p á t p l é b á n o s társait a végveszélyben feloldozta bűneiktől. L e n d v a i A n t a l a z o n b a n megrögzött istentelen e m b e r volt, és n e m fogadta el a feloldozást, h a n e m szidalmazta a feloldo­ zást a d ó p a p o t . Sáfrány Péter g a z d á l k o d ó , bíróviselt e m b e r , b á r bűntelen­ nek t u d t a m a g á t , október 5-én búcsút vett feleségétől. Cson­ ka K l á r á t ó l , befogta a két lovat, s a menekülők közé sorolt, m i u t á n n é h á n y hetí hideg élelmet bepakolt a kocsiderékba. M a r t o n o s i szerb ismerőseitől barátságos fenyegetéstől feloko­ sítva kelt ú t r a . D u n á n t ú l r ó l április végén tért vissza falujába. A vérbosszú h a b j a a d d i g elpárolgott. Az egykori bírónak egy-két beidézésen kívül n e m esett b á n t ó d á s a . A martonosi m a g y a r o k mészárlásának értelmi szerzői P u t nik Zivojin, G r u b a n o v M i t a , Beljin Durics, C o n g r a d a c Ljubomir, Milo nevű mészáros stb. voltak, végrehajtói pedig Petric Dusko, Bajic Svetozár és fia Milos, K r e t í n Vlajko, Kojic D r a g o m i r és m é g sokan mások a fiatalok közül. K ö z ü ­ lük az egyik fiatalember szívbajt k a p o t t a kivégzés rémes l á t v á n y á n a k a h a t á s á r a . U g y a n i s a lemészároltak között voltak olyanok is, akiket n e m ölt m e g mindjárt a golyó, és sírva könyörögtek h ó h é r a i k n a k , lőjék őket agyon, ne temes­ sék el őket élve. Ez a mészárlás is nyilvánvalóan h á b o r ú s b ű n volt az adorjáni, a temerini, a moholi és b e z d á n i h o z hason­ lóan, h a b á r sem értelmi szerzőit, sem végrehajtóit n e m von­ ták felelősségre a gyilkosságokért. Egyes felelőtlen szerb elemek M a r t o n o s o n is n a g y a r á n y ú tömegmészárlást terveztek, kevesellették a 24 h a l o t t a t . A Tisza-partí k o m p h o z hajtották m u n k á r a a férfilakosságot, hogy ott egy bizonyos m u n k a elvégzése u t á n a T i s z á b a lövöldözzék őket. A k o m p n á l orosz k a t o n á k is voltak. Az egyik kirendelt martonosi polgár, Laskovicz nevezetű.

aki az első v i l á g h á b o r ú alatt orosz hadifogságba esett s a Szovjetunióból j ó orosz nyelvtudással tért h a z a , most beszéd­ be elegyedett az oroszok p a r a n c s n o k á v a l . Ez a üszt megkér­ dezte Laskoviczot, miért olyan csüggedt szomorúak a szeme előtt tevékenykedő m a g y a r munkások. Az oroszul t u d ó m a r ­ tonosi e m b e r e l m o n d t a , elárulta, az ő társai n e m a l a p t a l a n u l hiszik azt, hogy kísérőik, őrzőik m a a m u n k a végeztével valamennyiöket a T i s z á b a tervezik géppisztolyozni. Ez az emberséges orosz tíszt elsőbb n e m a k a r t a elhinni a szomorúságnak ezt az okát, d e a z t á n a szerb fegyveresekkel beszélgetve m e g é r t e t t e , h o g y a m a g y a r o k felelme n e m a l a p ­ talan. Akkor a z t á n a legszigorúbb paranccsal - h o l n a p ellen­ őrizni fogom! - m e g h a g y t a a szerbek vezetőjének, hogy ne merjenek á r t a n i a martonosi m a g y a r o k n a k . Jelentéstételre kötelezte a szerb nacsalnyikot, hogy m i n d e n m a g y a r sértede­ nül h a z a t é r t - k ü l ö n b e n őt löveü agyon. A kis öldöklés u t á n így m a r a d t el a tömegmészárlás M a r ­ tonoson. A v é r t a n ú martonosi huszonnégyek névsora: 1. B á r á n y Ferenc, földműves 2. Fejős Ferenc, r e n d ő r 3. F o r r ó Lajos, hentes 4. G r u i k J á n o s , r e n d ő r őrvezető 5. Holló Ferenc, asztalos 6. H o r v á t h Gergely, r e n d ő r 7. H o r v á t h Miklós, n a p s z á m o s 8. J ó z s a K á r o l y , szabó 9. K é r i J á n o s , r e n d ő r 10. K o n c z István, n a p s z á m o s 11. L e n d v a i A n t a l , m u n k á s 12. N a g y G á b o r , közs. pénztáros 13. O z s v á r Péter, m u n k á s 14. Püspök J á n o s , földműves 15. Sáfrány K á l m á n , r e n d ő r 16. Sörös J á n o s , községi bíró 17. Sörös S á n d o r , r e n d ő r 18. S z a b ó A n t a l , r e n d ő r

19. 20. 21. 22. 23. 24.

S z a r a p k a Péter, földműves T a k á c s László, kosaras T ö r ö k István, földműves T ö r ö k J á n o s , halász Varkulya János, rendőr Werner Mihály, apátplébános

ZENTA 1919 u t á n a Gyepszélen túl a szélső házsor és a t e m e t ő mellé n é h á n y ú j a b b házsort építettek. Szerbiai telepesek j ö t t e k ide lakni, p á r ezer ember, dobrovoljácok. Negyvenegyig sokan m e g t a n u l t a k közülük m a g y a r u l . Amikor a m a g y a r o k b e v o n u l n a k a városba, a dobrovoljá­ cok közül n é h á n y a n úgy gondolják, itt, e b b e n a városrészben kell megvédeniök Jugoszláviát, ö t v e n k e t t e n életükkel fizet­ nek a helyzet időszerűden megítélése m i a t t . (1946-os szerb adat.) B u r á n y N á n d o r zentai származású író így számol be össze­ roppanás című könyvében azokról a n a p o k r ó l , hetekről, a m i ­ kor a Vörös H a d s e r e g n y o m á n p a r t i z á n a l a k u l a t o k szállják meg a várost: „Kellett ez n e k ü n k " - m o n d o g a t j á k az emberek - a negy­ venegyes fordulatra gondolva. - J o b b lett volna, h a n e m is j ö n n e k , olyan j ó l megvoltunk egymással. A bosszútól felnek az á r t a t l a n o k is, a bosszú n e m válogatja á l d o z a t a i t . . . ...Alig m ú l h a t két ó r a (44. X . 8.), a m i k o r meglátják a folyó felől j ö v ő és a város másik széle felé t a r t ó szovjet k a t o n á ­ kat. Az e m b e r e k b e n megreked a szó, t a l á n a lélegzet i s . . . Gyalog j ö n n e k , kis csoportokban, kettesével, vállukon a go­ lyószóró, szelídnek látszanak, m e g n y u g t a t ó a l á t v á n y , m i n t ­ h a o t t h o n l e n n é n e k . . . Egy csoport k i m e n t a k o m p h o z , virág­ csokorral v á r t á k ő k e t . . . Végtelenül kellemes az első b e n y o ­ más. S e m m i sem igaz a b b ó l , a m i t a vöröskatonákról a p r o p a ­ g a n d a terjesztett... A fojtott h a n g u l a t b a beszűrődik a re­ ménység levegője.

Reggel mesélik, kinek a lakásába törtek be az éjjel, kinek a feleségét erőszakolták meg, az e m b e r r e ráfogva a puskát, az asszonyt leteperték a földre, sáros bakanccsal befeküdtek a tiszta á g y a k b a . Ú j a b b és ú j a b b részletek: elviszik az ágyne­ m ű t , az órát, a kocsiból kifogják a j o b b l o v a t . . . A p á d a n a g y k a p u b e j á r a t á n á l g o n d o s a n elsimítja a keréknyomo­ kat... A városháza a l a t t pince. Megtelik a b ö r t ö n . H á b o r ú s bűnösökkel... Egy t o m p á i n a g y b á t y á d a b ö r t ö n b e n ül. T e h o r d o d neki az e b é d e t . . . Egy elmenekült gyilkos feleségét és tizenöt éves gyönyörű kislányát a hatóságok beidézték, és né­ hányszor ki is hallgatták őket, u t á n a m i n d a ketten felakasz­ tották m a g u k a t . . . Egy n a p a z t á n visszaküldik az ebédet. K i ü r ü l t a b ö r t ö n . E l t ű n t e k a rabok. A tanyasi rokontól mégis megtudjátok, hogy m e g v a n , é l . . . hogy vigyétek t o v á b b az ebédet. Véletíenül m a r a d t életben ő, m e g két társa. Borzalmas éjszaka. A pincéből felvezetik őket az i r o d á b a , felveszik személyi a d a t a i k a t , levetkőztetik és s z a k a d a d a n verik őket, d r ó t t a l összekötik h á t u l a kezeiket, majd összefűzik egyiket a másikkal. Állítólag a dobos m e g a jegyző volt a l e g v a d a b b . . . . H á r o m t o m p á i r a b egymás mel­ lett. Egyik megérzi, hogy harapófogó vágja el kezén a d r ó t o t , az őrök n e m veszik észre, részegek, kihajtják őket, vaksötét az utca, h a v a s eső esik, eloldják egymást, s a h á r o m meztelen e m b e r fut, a m e r r e lát a vak éjszakában. Egyik ismerőséhez menekül, r o n g y o k a t szed m a g á r a , kerítéseken mászik keresz­ tül, egy tyúkólban várja m e g a reggelt, majd agyonfagyva beszól a h á z b a , azok r e n d ő r é r t m e n n e k . . . N é h á n y h ó n a p m ú l v a . . . A város északi részén vasúti töl­ tés, fölvezet a h í d r a . Most k a t o n á k , hadifoglyok m e g polgá­ rok dolgoznak itt, p o n t o n h í d épül, s hozzá a l a c s o n y a b b töltés. A hídtól északra a folyó m e n t é n hosszú lövészárok húzódik, a leventék ásták, mikor m é g a város védésére számí­ tottak. A hídépítők el-elkószálnak, o d á b b mennek vizelni, ezaz, s így d ö b b e n n e k r á a szörnyű sejtelemre, itt agyonlőtt halottak feküsznek, „egyiknek a keze feje, másiknak a l á b a

m a r a d t ki a b e t e m e t e t t lövészárokból". ( B u r á n y N á n d o r : ö s s z e r o p p a n á s , Novi S a d , F o r u m 1968. 135 p.) B u r á n y szövege mindössze két helyen szorul kiegészítésre. Az első a k o m p n á l történt virágcsokros fogadtatáskor, a virágot átvevő tíszt szinte u g y a n a z z a l a könnyed m o z d u l a t ­ tal lecsatolta a bájos, szerbül beszélő leány csuklójáról a karórát. A második pontosítás: az elfogott és megkínzott foglyokat, szám szerint 64-et n o v e m b e r kilencedikéről tizedikére virra­ d ó h a j n a l b a n kísérték a híd l á b á h o z , s egy részüket a T i s z á b a lőtték, s t a l á n fele a k a d t el a híd alatt, akiket az úgynevezett lövészárkokba földeltek el.

A vajdasági 8. r o h a m b r i g á d m é g a k a t o n a i közigazgatás előtt érkezett Z e n t á r a . K i m o n d t á k , hogy a németeket el kell kergetni. Bűntetteik u t á n a németekkel n e m lehet egyazon o r s z á g b a n élni. A m a g y a r o k ügye m é g n e m volt eldöntve. Valószínűleg u g y a n a z lesz az álláspont, m i n t a németekkel. Ezért a m a g y a r n e m lehet tagja a népfelszabadító bizottság­ n a k . K i m o n d t á k , hogy a m a g y a r nyelv nyilvános h a s z n á l a t a tílos. S z ó b a került a m a g y a r o k kitelepítése is. H á b o r ú s b ű n ö s k é n t vagy száz e m b e r t lefogtak. H a a k a d t b á t o r , s z a b a d o n mozgó s befolyásos e m b e r , aki egyik-másik fogolyért j ó t állt, azt ki t u d t á k s z a b a d í t a n i . E g y l e g i n k á b b önjelölt s rögtönzött rögtönítélő bíróság n o v e m b e r 9-én este 6 4 zentai p o l g á r t h a l á l r a ítélt. Az Ó Z N A p a r a n c s á r a , melynek vajdasági vezetője akkor P e t a r Relics volt, egy osztag k a t o n a érkezett a z n a p Becséről, hogy végrehajtsák a rögtönzött ítéletek alapján a kivégzése­ ket. Valószínűleg csatlakozott a kivégzőosztaghoz a zentai népőrség n é h á n y tagja is, akik ismerhették áldozataikat. A". S. szemtanú Zentárói: „ A zentai híd alá és a fürdőházhoz hajtották őket, térdig érő vízbe, s golyószórókkal kaszálták á l d o z a t a i k a t . A m í g csak valaki mozgott, lőttek."

A véletlennek köszönhető, hogy a h á b o r ú s bűnösök fölött ítélkező szabálytalan bizottság o k m á n y t szerkesztett vér­ szomjas döntéséről: a r e n d e z e d e n levéltári hulladék h a t v a n ­ öt á r t a t l a n zentai p o l g á r halálos menetlevelét t a r t a l m a z t a : l . F ü r M á t y á s , Z e n t a , 59 éves 2. S z a b ó I m r e , Z e n t a , 1913 3. D u d á s Péter, Z e n t a , 1889 4. K o v á c s István, Z e n t a , 1900 5. Ilovszki E r n ő , Z e n t a , 1911 6 . d r . Sas Lajos, Csóka, 1910 7. Czeles A n d r á s , Z e n t a , 1892 8. D ö m e Albert, Z e n t a , 1910 9. H a g y m á s G á b o r , Z e n t a , 1880 10. J a n e k A l a d á r , Óbecse, 1911 11. G u e l m i n o S á n d o r , Z e n t a , 1890 12. dr. Ferenci A n t a l , Z e n t a , 1882 1 3 . J o h a n i s K á l m á n , Z e n t a , 1905 14. Kesérling S á n d o r , M ó d o s , 1897 15. Polyákovics I v á n , Z e n t a , 1886 16. Lukács K á r o l y , Z e n t a , 1915 17. H a l á s z S á n d o r , Z e n t a , 1892 18. Puskás M á r i a , Z e n t a , 1900 19. H a n g y a K á l m á n , Z e n t a , 1872 20. Boka Pál, Z e n t a , 1897 2 1 . Vecseri Lajos, Z e n t a , 1902 2 2 . B a r á d István, Z e n t a , 1900 2 3 . D ö m e T a m á s , Z e n t a , 1904 24. N a g y J á n o s , Z e n t a , 1901 25. Piszár István, Z e n t a , 1915 26. V a r g a Illés, Z e n t a , 1899 27. Boros J á n o s , Z e n t a , 1903 28. Berkes Pál, Z e n t a , 1898 29. k u k l i s István, Z e n t a , 1908 30. K o v á c s Péter, Z e n t a , 1891 3 1 . d r . Felsőhegyi A n d r á s , Z e n t a , 1886 32. dr. Balogh K á r o l y , Z e n t a , 1880

33. Hesz József, Csantavér, 1890 34. Mihalesz G y ö r g y , Z e n t a , 1906 35. T ó t h Miklós, Z e n t a , 1881 36. T ó t h M i h á l y , Z e n t a , 1872 37. ifj. T ó t h M i h á l y , Z e n t a , 1910 38. N a g y Pörge Illés, Z e n t a , 1886 39. T o l d i J á n o s , Z e n t a , 1898 40. H u s z á r Bálint, Z e n t a , 1886 4 1 . V a s s N á n d o r , Z e n t a , 1892 42. T ó t h K a t o n a Illés, Z e n t a , 1884 4 3 . M a r t o n Franja, Z e n t a , 1905 44. S á n d o r J e n ő , Z e n t a , 1886 4 5 . H a l á s z J e n ő , Z e n t a , 1912 46. L a k a t o s Gusztáv, Z e n t a , 1910 47. M o t y n e k Elek, Z e n t a , 1910 4 8 . T ó t h Szegedi Péter, Z e n t a , 1914 49. Sic L é n á r d , R o m á n i a , 1902 50. H a d v á n y D . K á r o l y , Z e n t a , 1883 5 1 . I m r e Ferenc, Szeged, 1909 52. Boros G é z a , Z e n t a , 1915 5 3 . N a g y a b o n y i István, Z e n t a , 1906 54. M o l n á r G á b o r Béla, Z e n t a , 1900 55. M e s z k a n o v Vaszilije, H a r k o v , 1898 56. Zsiga Pál, Z e n t a , 1896 57. M a g y a r J á n o s , H ó d m e z ő v á s á r h e l y , 1912 58. Bencsik Lajos, Z e n t a , 1904 59. K a l á m á r István, Z e n t a , 1890 6 0 . V a s s Pál, Z e n t a , 1896 6 1 . Lálics I m r e , Z e n t a , 1890 62. L a k a t o s Vince, Z e n t a , 1908 6 3 . Piszár Péter, Z e n t a , 1903 64. Szollár J á n o s , Z e n t a , 1899 65. D u k a i Lukács, Z e n t a , 1883 A h á b o r ú s b ű n ö k és bűnösök bizottságának tagjai: Stojkov Aleksander s. k. és Milicev D u s á n s. k. Az o k m á n y hiteléül: P e t a r S. Senic s. k. P. H . Z e n t a , NFSZB

ADA - AZ É L E T HÍDJA A m a g y a r k a t o n á k és csendőrök elvonulása u t á n , d e a Vörös H a d s e r e g megérkezése előtt az a d a i szerbek megszervezték a bosszúállást a 41-ben életét veszített 17 szerb orvlövész emlékére. L a t o l g a t t á k , hogy legalább tízszeresen kellene venni kárpótlásul a m a g y a r életet. M é g az oroszok megérke­ zése előtt a csaknem kétszázra m e n ő elfogottak közül m i n t ­ egy tizedelésként ü z e n h a t személyt kivégeztek, s a többinél is egyszerű éheztetés és válogatott kínzások által m e g a l a p o z ­ ták a túlvilág áhítását. G e r e Vince p l é b á n o s n a k fülébe j u t o t t , ú j a b b névsorokat szerkesztenek az a d a i szerb fanatikusok. Az orosz k a t o n á k érkezése m e g ó v t a őket a h a m a r i és ú j a b b véres cselekedetek­ től. Á m hogy m i n d e n t o v á b b i v é r o n t á s n a k elejét vegyék, a n n a k módját a plébános találta ki: észrevette, hogy a Bá­ n á t t a l való összeköttetés szilárdítása végett az oroszok állan­ d ó h i d a t a k a r n a k létesíteni a Tiszán a régi híd tájékán, amelyet a szerb hidászok 1941-ben egy vélt h á b o r ú s vissza­ vonulás keretében felrobbantottak. E n n e k a r o b b a n t á s n a k n e m volt sok h á b o r ú s értelme, m e r t a m a g y a r h a t ó s á g o k n a k - n e m rendelkezhetvén B á n á t fölött - nem o k o z h a t t a k érzékeny k á r t vagy h á t r á n y t . Ezekben a n a p o k b a n , hetekben G e r e V i n c e ötlete révén é l e t m e n t ő előnyt és hasznot j e l e n t e t t a hídroncs. G e r e plébános felajánlotta a m u n k a e r ő n e k és az építő­ a n y a g n a k szűkében lévő illetékes orosz p a r a n c s n o k n a k , tá­ b o r n o k n a k , akivel francia nyelven szót értett, hogy kétezer a d a i m a g y a r r a l heteken belül megépít egy, a p o n t o n h í d n á l szilárdabb, m é g egy esetleges jégzajlást is elviselő h i d a t , h a az orosz p a r a n c s n o k s á g jótáll az a d a i m a g y a r o k élet- és vagyonbiztonságáért. Szerencsére h á r o m alkalmas, A d á r a h ú z ó d o t t m a g y a r m é r n ö k tanácsai b i r t o k á b a n tárgyalt az orosz h a d t e s t p a r a n c s n o k k a l , aki ö r ö m m e l fogadta a gyakor­ lati és igen olcsó ajánlatot. Hiszen az ellenszolgáltatás részé­ ről „mindössze" az volt, hogy a szerb lakosság újdonsült proletár vezetői lelkében útját szegte m i n d e n vérgőzös gon­ dolatnak.

M i r e az oroszok t o v á b b v o n u l t a k s a híd elkészült - sok környéken letarolt fasorból - , m á r az öldöklés szokásában szelídebb idők következtek el. És a plébános tekintélye, népszerűsége is megszilárdult, helyreállt újra. M i n t h o g y a rövid, negyedfél éves m a g y a r u r a l o m idején is bizonyos tekintélyt alapított m a g á n a k a szegényebb néprétegek körében azzal, hogy n é p k o n y h á t szervezett a Szent T e r é z egyházközség keretében, védelme alatt. S ebből a rendszeres étkeztetésből n e m z á r t a ki a rászoruló szerb családokat sem. Az a d a i m a g y a r o k ily m ó d o n mentesültek az életveszélytől s az egyébként érvényesülhető zaklatásoktól. Szinte sorsszerű a különbség, a m i n t az o r t o d o x gyűlölkö­ dés, gyűlölet a szomszédos falvak katolikus papjaival b á n t .

M O H O L - A FÖLDIGÉNYLŐK HALÁLA A m a g y a r többségű nagyközség többezres föld nélküli népes­ ségét az 1920-as birtokreform alaposan m e g a p a s z t o t t a : a szerb nincstelenek földet k a p t a k , á m a m a g y a r o k közül csak az a n é h á n y család, aki h a j l a n d ó volt á t t é r n i a pravoszláv vallásra. Pedig föld m é g m a r a d t volna az a g r á r p r o l e t á r m a g y a r o k n a g y részének is, hiszen h á r o m új tanyafalut szerveztek, építettek a hatóságok M o h o l közelében a betelepített m o n t e negróiak, c r n a g o r á c o k s z á m á r a . A m i k o r 1941 áprilisában a m a g y a r honvédség bevonult M o h ó i r a , ennek a h á r o m crnagorác-dobrovoljác telepnek Nyegosevónak, Milcsevónak, Szveticsevónak - lakosai n e m hogy n e m lövöldöztek a m a g y a r k a t o n á k r a , h a n e m j ó vagy a l k a l m a s n a k vélt okkal tenyérnyi piros-fehér-zöld k o k á r d á ­ kat tűztek a mellükre. A bevonuló k a t o n á k illő barátkozással viszonozták ezt a barátságos-békés fogadtatást. N é h á n y n a p m ú l v a a z o n b a n a helyét elfoglaló és m u n k á ­ hoz látó m a g y a r csendőrség utasítást k a p o t t , hogy a szerb telepeseket ki kell lakoltatni házaikból, s v o n a t r a ültetni őket

csekély csomagjukkal. T o p o l y á n keresztül vissza kell őket toloncolni ősi h a z á j u k b a . A moholi agrárszegénység, Újfalu népe úgy érezte, elérke­ zett régi földéhségének kielégítése, elfoglalta, rövid ú t o n megszállta az elhagyott h á r o m telepes falut, m á r csak azon a címen is, hogy a sebtében le n e m öldösött, h á t r a m a r a d o t t lábasjószágokat megétessék, megitassák. A moholi m a g y a r o k a t a z o n b a n n é h á n y n a p m ú l v a nagy, csapásszerű csalódás érte. A csendőrök ú j a b b p a r a n c s o t k a p ­ v á n , a megszokott szigorral, keménységgel elűzték őket alig belakott hajlékukról, visszaköltöztetve őket mohol-újtelepi szegényparaszti viskóikba. Ez a ki- és visszatelepítés sokkal t ö b b erőszaktétellel j á r t , m i n t a m a g y a r k o k á r d á s dobrovoljácok eltávolítása. M i é r t kellett m e g t a g a d n i a moholi m a g y a r o k földfoglalá­ sát? M e r t a h a t ó s á g helyet kívánt csinálni a Bukovinából érkező székelyeknek. Nyegosevóra istensegítsi székelyek tele­ pültek négyszázan, kis falujukat I s t e n á l d á s á n a k keresztelték. Régi községük s a j ó föld m i a t t . A moholi szegény m a g y a r o k az elkövetkező negyedfél esztendőben is tettleges h a d i l á b o n álltak a m a g y a r csendőr­ séggel s egyáltalán a k o r m á n y z ó á l l a m h a t a l o m m a l . Követ­ kezésképp a m i k o r Szálasi nyilaskeresztes agitátorai, szerve­ zői eljutottak M o h ó i r a s megismerték az ott való szegénypa­ rasztok fájdalmát és többszörös megcsalattatását, földet ígér­ tek nekik, h a belépnek a nyilaskeresztes p á r t b a , az úgyneve­ zett H u n g a r i s t a m o z g a l o m b a . A beiratkozáson túl semmi egyebet n e m tettek, úgy vélték, ez a lépésük egyenértékű lesz néptársaik hajdani görögkeletisége vállalásával. V e s z t ü k r e : 1944-ben föld helyett halált k a p t a k . A helybéli szerbek játszi k ö n n y e d é n megszerezték a nyilaspártiak név­ sorát, s m e g t á m o g a t v a a visszatérő dobrovoljácok d ü h é t ő l , családostul a földbosszú á l d o z a t a i v á váltak. 1944 októberében, n o v e m b e r é b e n szervezetten folyt a m a ­ gyarirtás. Alakult egy iratokat s bosszúokokat kereső észcso­ port. Ezek üléseztek és h a t á r o z t a k . Velük érintkezésben a szervezők m o z g é k o n y a b b és fíatalabb értelmiségei iparos in-

tézkedő c s a p a t a tevékenykedett, vér az ő kezükhöz sem ta­ p a d t . A begyűjtési, verési, kínzási és kivégző alja m u n k á t a bosszúszomjas m e g haszonleső, fosztogató, kegyetlen hajla­ m ú aljaszerbekre bízták. Az efféle gyarló hajlandóságot idő és alkalom szerint m i n d e n idő, hely, n é p kitermel, előhív. T ö b b m i n t nyolcszáz e m b e r t szedtek össze. A vészbíróság a t ű z o l t ó l a k t a n y á b a n hozta ítéleteit. ( I t t régebben c s e n d ő r l a k t a n y a is volt.) Sorra m a g u k elé citálták, vonszoltatták a megölendőket, kiknek fejére olvasták a vá­ d a t , vélt vagy való bűneit. Akinek feje fölött a hajdani pálca­ törés helyett egy gyufaszálat Toppantottak ketté, azt h a l á l r a ítélték és a H á r m a s iskolába vitték, ez olyan siralomházféle á t m e n ő h e l y volt a kivégzés előtt. A t ű z o l t ó l a k t a n y á b a n h é t s z á z h a t v a n gyufaszálat törtek ketté. Természetesen - (természetesen?) - nemcsak a nyilas p á r t ­ tagokat ítélték h a l á l r a , h a n e m mindenkit, akinek h a r a g o s a , ellensége volt a m a g y a r o k közt, vagy akinek j a v a i r a fájt a foga a „ b í r á k " közt valakinek. A szerb közösség h a r a g j á t v o n t a m a g á r a például V a r g a Lajos plébános. Az volt az elv, hogy kivégzés előtt hosszan gyötörni kell a foglyokat. H e t e k e n át t a r t ó kínzások között m é g a r r a is j u t o t t idejük a foglároknak, hogy egyik-másik ellenségük h á t á b ó l szíjat hasítsanak. E n n e k a véres módszer­ nek szenvedő tanúja H a m b a l g ó J ó s k a . D e nemcsak férfiakat, 16-20 éves lányokat is h a l á l r a ítél­ tek, m e r t rajta volt nevük a m a pártlistán. Csak a legelkesere­ d e t t e b b e m b e r - és férfifantázia a m e g m o n d h a t ó j a , ezekkel a leányokkal mit művelhettek utolsó ó r á i k b a n gyilkosaik. A tömeges kivégzésre kiszemelt n a p o k egyikén különös, szinte érthetetlen h a t á r o z a t született m e g az ítélkezők fejé­ b e n : m e g kell borotválni a h a l á l b a indulókat. M i volt ez? H i ú reménykeltés a halálraítéltekben, vagy a túlvilágra szánt higiénikus gesztus? összegyűjtötték m i n d a h a t helybéli borbélyt, segédestül, akinek m é g m a r a d t efféle, szerszámostul. Ezek álló n a p pacs­ m a g o l t á k , beretválták a hetes szakáilakat. O l y k o r siettökben

bizony fájdalmat okozva az ingyenkuncsaftoknak ott a H á r ­ m a s iskolában, képletes s i r a l o m h á z u k b a n . A moholi borbélyok a z n a p hatszáznál t ö b b léríil számol­ tak össze szakálltalanítás közben. C s o p o r t o k b a n alkonyattal hajtották a z t á n ezeket a frissen borotvált embereket a T i s z á r a , ott levetkőztetve a vízbe golyószórózták őket. A kivégzőosztag egy része biztonságosabbnak érezte a szárazföldi megsemmisítést. E r r e kínálkoztak az osztóval h o m o k b á n y a gödrei. Az elhantolási m u n k a is k ö n n y e b b n e k ígérkezett a föve­ nyes talajon. Azzal nem sokat törődtek akkor, hogy a Tisza m a g a s vízjáráskor g y a k r a n elönü a h o m o k b á n y a m é l y e b b részeit. Akiket a h a l á l m e n e t e k b e n levetkőztettek, a z o k n a k n e m ­ igen nyílt alkalmuk a menekülésre. Mégis a k a d t vagy h á r o m legény, akik az összedrótozott helyzetből m a g u k a t megsza­ b a d í t v a mezítelenül el t u d t a k futamodni az éj sötét derengé­ sében felig részeg őrizőik, kísérőik elől. Ezek között a b á t o r és szerencsés m e g m e n e k ü l ö k között volt az a bizonyos H a m balgó József, akinek h á t á r ó l h á r o m szíjat metszettek kínzói. M e g m e n e k ü l t , s fényképet is készíttetett szíjhiányos h á t á r ó l . A h á t r a m a r a d o t t m a g y a r o k körében az a hit él, hogy a halálos ítéletek erőszakolásában és k i m o n d á s á b a n Z a m u n o vics K o n s t a n d n igazgatót terheli a l e g n a g y o b b felelősség. A halálos ítéletek m e g h o z a t a l á b a n két moholi ügyvéd buz­ gólkodott önkéntes v é r b í r ó k é n t : Premiszláv Radovics és egy K a r a k a s nevű. ő k d ö n t ö t t e k újra és újra úgy, hogy a m a g y a ­ rokat kivégzés előtt minél hosszabban kell kínozni. K ü l ö n ö s emlékezetre méltó V a r g a Lajos plébános tragé­ diája. Gyufatöréskor azt olvasták fejére b ű n e k é n t , hogy vi­ rágcsokorral üdvözölte a bevonuló m a g y a r honvédeket, m e g hogy a felállított honvéd hősi e m l é k m ű előtt m a g y a r állami ü n n e p e k e n hazafias beszédeket m o n d o t t , s ott részt kellett venniök a z o k n a k a szerb értelmiségieknek, akik egzisztenciá­ lis kényszerítés nélkül n e m mentek volna a honvédszobor tövébe. V a r g a Lajos egyébként politikával n e m foglalkozott,

a faj-, tehát szerbgyűlölet távol állt tőle. M a g y a r s á g a m i a t t fogták h á t el és kínozták meg. E g y é b kínvallatásokon kívül mind a húsz k ö r m é t izzó harapófogóval letépték. A plébános édesanyja egy befolyásos szerb ismerőse révén kieszközölte, hogy fiával a p l é b á n i á n találkozhassék a kivég­ zés előtt. A H á r m a s iskolától tízpercnyi j á r á s r a lévő p l é b á n i a rövid útját csak ó r á n y i vánszorgással s támogatással t u d t a megtenni. V é r z ő lábujjai m i a t t mezítláb. A r c a és feje kékre­ zöldre volt verve. E „ k i r á n d u l á s " u t á n a fegyveres őrök m e g t a p o s t á k V a r g a Lajost, hasát felfakasztva ölték m e g . Holttestét t a r g o n c á n tolták ki m é g a z n a p éjjel h a l á l r a ítélt társai a h o m o k b á ­ nyába. Istenáldása székelyei a későn k a p o t t menekülési felszólítás­ r a elindultak, akit az ú t o n ért a végzet, kit J a r e k i n t e r n á l ó t á borában. Szenvedéseiket, halottaik nevét m é g nincs, aki össze­ gyűjtse. PÉTERRÉVE „Péterrévén 1944. október h ó n a p b a n , a m i n t a m a g y a r csa­ patok harcolva visszavonultak és kiürítették a falut, ú g y dél­ előtt 10 órakor, n i á r egy ó r a m ú l v a bejöttek a p a r t i z á n o k . Ez egy v a s á r n a p volt, és m á s n a p , hétfon, kezdték összeszedni a m a g y a r o k a t , nőket és férfiakat e g y a r á n t . Először a m a g y a r u r a l o m alatti rendőröket, kb. ö t ö t - h a t o t . E z u t á n kezdték összeszedni a civil lakosságot. V e r m e s J á n o s sógoromat, 30 éves volt, a plébánost. T a k á c s Ferencet, Koncsik J á n o s j u ­ hászt. S z á m szerínt úgy ötszázan lehettek. Ezek egy részét ismereden helyre hurcolták, soha n e m j ö t t hír róluk. Ú g y 6 0 - 7 0 e m b e r t a Tisza p a r t j á n lőttek agyon, m i n d i g éjjel. A hullákat a T i s z a - p a r t o n volt elhagyott k a t o n a i lövészár­ kokba temették. Ezt a lakosok hozzátartozóikat keresve kiás­ ták, d e elszállítani és eltemetni n e m t u d t á k övéiket, m e r t a p a r t i z á n o k észrevették a kihantolást, és a holttesteket a T i ­ szába d o b á l t á k .

J e l e n v o l t a m katolikus p a p u n k kivégzésénél, m e r t kihir­ dették, hogy a főtéren fontos rendeleteket fognak felolvasni és kötelező ott lenni. P a p u n k országgyűlési képviselő is volt. A kivégzés v a s á r n a p délelőtt tizenegy ó r a k o r történt, n a g y ­ mise u t á n . Esperesplébánosunkat, T a k á c s Ferencet p a p i r e v e r e n d á b a n , h á t r a k ö t ö t t kézzel kísérte 15 p a r t i z á n . A t e m p l o m m a l szemben álló akácfához vezették, m é g a szemét sem kötötték be, ott a falu szeme l á t t á r a öt p a r t i z á n agyonlőtte. Egyik kivégző p a r t i z á n , név szerint Viasztan m á i g ott lakik a faluban, az állatorvossal j á r , az oltásoknál segít. I s m e r e m azt a p a r t i z á n t , aki az esperes ú r kivégzése u t á n m é g o d a m e n t és saját pisztolyával a fejébe lőtt kettőt. Ezt V i t a m í r n a k hívják, az óbecsei v á r o s h á z á n tisztviselő. Koncsik J á n o s t is a főtéren végezték ki, nyilvánosan. ( M o l ­ n á r Lajos, 1928)" „ É n is Péterrévén l a k t a m , a m i k o r a m a g y a r o k feladták. Ez október 8-án vagy 10-én volt. A p a r t i z á n o k elsőbb a rendőröket m e g a p a p o t fogták el. Teleki István volt katonajegyzőt. Fürtös J á n o s t és feleségét, Kristóf K á l m á n vezető rendőrtisztet. K e l e m e n Dezső volt tanító-leventeoktatót, Helényi Dezső mészárost és h e t e d h ó ­ n a p o s állapotos feleségét. Buzogány g a z d á l k o d ó t , Becsei Pé­ tert fiával együtt fogták el. E g y T ü s k e n e v ű t az u t c á n lőttek agyon. K ö r ü l b e l ü l 500 m a g y a r t gyűjtöttek össze a csendőr­ l a k t a n y a pincéjébe, o n n a n a z t á n n y o m t a l a n u l eltűntek. E n g e m m i n t 15 éves leventét 1944. július-augusztusban kirendeltek a Tisza p a r t j á r a az e r d ő mellé védőállásokat, lövészárkot ásni. A p a r t i z á n o k ezekbe a sáncokba lőtték az o d a kihurcolt m a g y a r o k a t . Tiszai halászok egy hullát talál­ tak a v í z p a r t o n . K e l e m e n Dezsőt ismerték fel b e n n e . Deli Andrástól h a l l o t t a m , ő a p a r t o n lakik, ő látta, a m i k o r a p a r t i z á n o k Kristóf K á l m á n t élve a k a r t á k belefojtani a vízbe. T é r d e n állva könyörgött, ne így végezzék ki. Ekkor kegye­ lemből egy csónak végére állították, úgy lőtték a T i s z á b a . ( N a g y István, 1929, K e v e v á r a ) "

Egy szerb csendőrt t ű z h a r c b a n lőttek agyon a bevonuló magyar katonák. A m a g y a r kémelhárítók kezébe került k o m m u n i s t a - és k é m g y a n ú s 35 személy közül 21 volt m a g y a r , 9 szerb, 3 zsidó és 2 szlovák. T a k á c s Ferenc apátplébánossal egy i d ő b e n m i n t e g y száz péterrévei m a g y a r t gyűjtöttek be a p a r t í z á n o k . Ezeket az iskolaépületben 3-4- n a p i g étlen-szomjan t a r t v a gyötörték, kínozták, majd a T i s z á r a hajtották őket, s ott agyonlőtték, kit a vízbe, kit a p a r t m e n ü , leventék által tavaly kiásott lövészárkokba. E z u t á n kitakarították az iskola termeit, a véres szalmát összeszedték, elégették, s v a l a m i gonosz p e d a n tériával új szalmát szórattak fekvőhelyül az ú j o n n a n begyűj­ tött á r t a d a n m a g y a r férfiaknak, akiket u g y a n ú g y véresre kínoztak, m i n t az előttük szenvedőket és h a l á l b a küldötteket. A helyi szerb lakosság gyűlölete az erősen m a g y a r érzelmű katolikus p a p , dr. T a k á c s Ferenc a p á t p l é b á n o s ellen hangol­ ta a bosszúálló p a r t i z á n o k a t . Elsők között került kezükbe a p a p , s beteges h a j l a m ú p a r ü z á n n ő k a r e v e r e n d á t lehúzva róla m á r az első n a p t ó l kezdve az egyházi e m b e r nőtlenséget fogadott nemi szervét célozták m e g gyötrésük eszközével. Elsőbb harapófogóval p r ó b á l k o z t a k , d e mivel hosszas kín­ zásra szánták, m a g u k a t , a közeli kovácsműhelyben izzított v a s d a r a b b a l n a p o n t a kétszeri nekifogással égették makkjától kezdve T a k á c s hímvesszőjét gyötrelmes részletekben. A m i k o r n o v e m b e r 19-én, Szent Erzsébet n a p j á n a t e m p ­ lomtérre parancsolták a falu katolikus népét, az ismét rever e n d á b a bújtatott plébános alig vánszorgott az átszenvedett testí csonkítás m i a t t . T á m o g a t n i kellett. A t e m p l o m falához kísérték, o t t lőtték agyon, hívei szeme láttára. Volt e b b e n a testí kínzásban az idegen vallás gyűlöletének, a katolikus vallás különbözésének (hogy ugyanis miért n e m tűri a r ó m a i egyház a p a p i házasságot) m e g b ü n t e t é s e , megbosszulása. H a l á l r a ítélése, h a l á l b a küldése a n n a k a személy­ nek, aki nézetük szerint a nőtlen minőségben esetleg m a g a ­ s a b b r e n d ű n e k t a r t h a t j a m a g á t , nemcsak m i n t m a g y a r , h a -

n e m m i n t lelkész is. M á r a m á r kideríthetetlen, hogy a helyi o r t o d o x p a p n a k m e k k o r a gyűlöletrésze lehetett katolikus p a p t á r s a k í n h a l á l á b a n . Bizonyosan m o n d h a t n i , t u d v á n tu­ d o t t a h u z a m o s gyötréséről, s n y o m a sem keletkezett lelkében a krisztusi szolidaritásnak. A d t o k b a n végzett évtizedes p a p i adatgyűjtés - Bacsko Petrovo Szelőn - Péterrévén 1941-ből négy, m a g y a r k a t o n a ­ ság által okozott szerb veszteséget jegyzett fel, szerintük a m a g y a r kémelháritók h a t péterrévei személyt vettek őrizet­ be, viszont megközelítő pontossággal mintegy 600 péterrévei m a g y a r férfi vált a szerb megtoriás á l d o z a t á v á .

C S U R O G : AZ U T O L S Ó M A G Y A R I G „1941 őszén a kukoricásban m e g b ú v ó partizánok meglepték, lefegyverezték s levetkőztették a csurogi csendőrjárőrt, és a közeli t a n y á b a n felnyársalták ( k a r ó b a h ú z t á k ) a két megkö­ tözött férfit." A m. kir. vezérkari főnök bírósága 1943. d e c e m b e r 14-én 869 csurogi szerb lakos kivégzésével v á d o l t a FeketehalmyC z e y d n e r a l t á b o r n a g y o t és bűnöstársait. K ü l ö n ö s m ó d o n az 1946-ban Újvidéken közzétett, hivatalosnak m o n d h a t ó j u ­ goszláv összegzés „mindössze" 756 személy elveszejtését tart­ j a s z á m o n . Lehetséges, hogy a szerb halottszámlálók a zsidó származású á l d o z a t o k a t n e m tartják említésre méltónak. Azt mondják, a csurogi szerbek voltak l e g h a n g o s a b b a k a b b a n a küldöttségben, amely T i tó tói hozzájárulást kért a r r a , hogy falujuk m a g y a r lakosságát az 1942-ben elszenve­ d e t t szerb veszteség megtorlásaként eltüntessék az élők sorá­ ból. E r r e a s z á n d é k u k r a m e g k a p t á k a legfelső engedélyt. O k t ó b e r 23-án ünnepelték a faluban az oroszok és a szerb p a r t i z á n o k bevonulását, és n y o m b a n megkezdték a m a g y a ­ rok összefogdosását és irtását. A felnőtt férfiakat válogatás nélkül, legtöbbször m á r ott­ h o n u k b a n lőtték agyon. G y a k r a n m é g a lőszert is sajnálták tőlük, a k o n y h á k b a n talált réz mozsártörőkkel tarkóütéssel

ölték m e g a h á z i g a z d á t , s ezeket a h á z n á l gyilkoltakat később kivégzendő m a g y a r o k k a l r a k a t t á k kocsira, a d ö g t e m e t ő b e n történő elföldelés végett. D e mégis tettek különbséget a bosszúállók m a g y a r és m a ­ g y a r között: akinek rovásán v a l a m i b ü n t e t n i v a l ó t találtak, azt különleges m ó d o n pusztították el. K e g y e d e n p é l d a k é n t említhető az a h á z a s p á r , aki 4 3 - b a n n e m engedte férjhez szerb fiúhoz leányát. Az összekötözött h á z a s p á r t lovak h á m i s t r á n g j á r a akasz­ tották, és v á g t a t v a a d d i g vonszolták őket a falu hosszán fel s alá, a m í g valósággal térdig k o p t a t v a l á b u k a t ki n e m szen­ vedtek. Akikkel n e m végeztek elfogatásuk helyszínén, azokat a községháza raktárhelyiségébe, az elöljárósággal szembeni iskolába s a H a n g y a közeli g a b o n a r a k t á r á b a gyűjtötték, s h á r o m - n é g y héten át éjjelente egyenkint szólították ki a soron következőket, ők a z t á n t ö b b é n e m tértek vissza. Sírjuk leginkább a Tisza lett, vagy valamelyik tömegsír a d ö g k ú t környékén. Ezeket a feltételezhető csurogi tömegsírokat m á ­ ig sem engedték felfedni, hiszen a községnek n e m m a r a d t emlékezni és gyászolni kész m a g y a r lakossága. T a l á n kétezer bűnösnek minősített m a g y a r t végeztek ki a helyszínen, a m a r a d é k , többnyire asszony- és g y e r m e k n é p e t J a r e k r e hurcolták t á b o r b a (lágerba) vagy a távolabbi G a j d o b r á r a , m a g y a r néven Szépligetre, a t á b o r r á alakított sváb faluba, S c h ö n a u b a . Szerencsésnek m o n d h a t t á k m a g u k a t azok a fiatalok, akik a környéken m e g h i r d e t e t t felhívásnak eleget téve jelentkez­ tek a Petőfi b r i g á d b a . U t ó b b a z o n b a n rájöttek a szervezők, hogy a 65 csurogi regrutajelölt n e m méltó a r r a , hogy a németek ellen harcoljon. Az ő gyötörtetésük is u t ó b b G a j d o b r a nélkülözéseibe torkollt. Egy csurogi család sorsán keresztül tekintsünk be a m a ­ g y a r törtenelem, m a g y a r n é p t ö r t é n e t fekete n a p j a i b a , egy 53 éves orvosnő levele által.

„ C s u r o g o n születtem 1937-ben, ott éltem 1944-ig, h a jól t u d o m . É v s z á m o k a t n e m tudok p o n t o s a n , d e sajnos m á r nincs kitől m e g k é r d e z n e m , é d e s a p á m 10 évvel ezelőtt meg­ halt. V é g r e szólhatok ezekről a dolgokról, eddig ezt n e m tehet­ tük, soha, senkinek n e m beszéltem róla. Sem a férjemnek, d e m é g a fiamnak sem, pedig ezek a tragédiák m é g m i n d i g k i h a t n a k az egész családra. A p á m szüleit kivégezték 1944-ben a saját h á z u k b a n , Csu­ rogon. N e v ü k : Balogh István és Péter J u l i a n n a . Kivégzésük történetét az u n o k a b á t y á i m el tudják m o n d a n i . Kivéjgezték a p á m bátyját, Balogh Pált brutális körülmé­ nyek között. E r r e emlékszem, hogy mesélték a n y á m é k , hogy előző n a p kidobolták a községben: h o l n a p lesz a községház előtt a kivégzés, azok a hozzátartozók, akik végig akarják nézni, o d a m e h e t n e k . E n n e k a n a g y b á t y á m n a k a fiai Telecskán élnek, bőven t u d n a k mesélni. A felesége tavaly halt meg. Kivégezték a n y á m öccsét. Szerda Istvánt, szintén brutális körülmények között. A mi sorsunk úgy alakult, hogy 1944-ben egy hideg, téli n a p o n b e r o n t o t t a h á z u n k b a négy vagy ö t fegyveres alak, r á o r d í t o t t a k a n y á m r a ( a p á m n e m volt o t t h o n , k a t o n a volt), h á r o m perc a l a t t hagyjuk el a lakást és m e n j ü n k az u t c á r a . Ekkor négyen voltunk testvérek, az öcsém k a r o n ü l ű csecse­ m ő volt, én v o l t a m a legidősebb, 6 éves. M é g ez éjjel m a r h a v a g o n o k b a r a k t a k minket, erre is e m ­ lékszem, n a g y o n hosszú sor volt az u t c á n , az összes m a g y a r . E z u t á n lágerba v i t t e k J á r e k r a . O t t voltunk, h a j ó i emlék­ szem, 9 h ó n a p i g . N a , itt a z t á n hulltak az e m b e r e k , m i n t a legyek. A n y á m é k úgy m o n d t á k , t ö b b m i n t a fele m e g h a l t . Lovas kocsival h o r d t á k ki a h a l o t t a k a t egy d ö g k ú t b a . Telje­ sen só nélküli kukoricakását a d t a k enni. Sem s z a p p a n , sem víz n e m volt, a tetvek ettek minket. M i úgy éltük túl, hogy volt ott egy n a g y n é n é n k , ő éjjelenként kiszökött a h a t á r b a krumplit, s á r g a r é p á t lopni. Amikor kiszabadultunk a lágerból, úgy n é z t ü n k ki, hogy

az auschwitziek kövérek voltak hozzánk képest. R o n g y o k ­ b a n , soványan ott álltunk, és azt m o n d t á k , m i n d e n h o v á m e h e t ü n k , csak h a z a n e m . A h á z a i n k b a akkor m á r lakókat telepítettek a hegyekből." Szólnunk kell a derék r ó m a i katolikus plébános tragédiá­ járól. A p a r d z á n m o z g a l m a t a sok esetben célját tévesztett kez­ d e d m a g y a r k a t o n a i fellépés sem t u d t a megszüntetni, m i n t tudjuk. A kémelhárítás t o v á b b r a is kereste a m a r a d é k vagy é p p e n újból beszivárgó p a r t i z á n o k a t és t á m o g a t ó i k a t . Egy alka­ l o m m a l , hosszas nyomozás u t á n , mintegy húsz személyt szedtek össze a csendőrök, közöttük a görögkeleti p ó p á t , akinek fia p a r t i z á n s á g g y a n ú j á b a keveredve elmenekült. A gyanúsított szerbeket a rögtönbíráskodás h a l á l r a ítélte a szerb p ó p á v a l együtt. D u p p Bálint római katolikus plébános azzal állt a bírák, illetve a kivégzéshez készülő osztag elé, hogy h a a fiú m a g a ­ tartását halállal sújtandó b ű n n e k tekintjük is, a fiú helyett az a p á t b ü n t e t n i nagy és végzetes emberi, politikai h i b a lenne. „ H a őt kivégzik, e n g e m is végezzenek ki, m e r t közöt­ tünk b a r á t s á g volt eddig, s a m a g y a r katolikusok m e g m a r a ­ d á s a forog k o c k á n . . . " A plébános fellépése t ö b b ó r á s z a v a r t okozott a katonai igaz­ ságszolgáltatásban. Telefonálgatások kezdődtek, a katolikus hívek p a p j u k köré sereglettek, érezték az o r t o d o x lakosság t á m o g a t ó rokonszenvét, d e h i á b a , m e r t a m í g D u p p o t t o v á b ­ bi alkudozás végett elhívták a zsablyai főszolgabíróságra, és H a z a i G y u l a főszolgabíróval m e g á l l a p o d o t t , a csurogi húsz elítéltet a p ó p á v a l együtt kivégezték. A p ó p a tragédiájának előjátéka és a későbbi vérbosszúnak egyik oka - mondják az lehetett, hogy a m a g y a r o k bevonulásakor a p a r a n c s n o k l ó tisztre a virágcsokorral közelítő s m a g y a r u l beszélő p ó p a l á n y közvetlen közelről a virágok közé rejtett pisztollyal rálőtt. A közel álló k a t o n á k n y o m b a n agyonlőtték a b á t o r és fanati­ kus szerb leányt.

O k t ó b e r közepén 1944-ben, a m i k o r a csurogi m a g y a r o k mészárlásához a p a r t i z á n o k és a hozzájuk csatlakozott boszszúszomjas helybeliek hozzáfogtak, a görögkeleti szerbek, emlékezve a katolikus p a p két év előtti viselkedésére, meg­ védték őt az elfogatástól s a haláltól. A m a g y a r i r t á s második hetében a z o n b a n megjelent az elpusztított ortodox p a p csakugyan p a r t i z á n fia, p a r t i z á n őrnagyként. A z o n n a l követelte a katolikus p a p elfogatását. Sőt össze­ hívta a községi népfelszabadító népbizottságot, és követelte, hogy a „szemet szemért, fogat fogért" a l a p o n végezzék ki. Az emberségesebb csurogi szerbek két n a p i g úgyszólván éjjel­ n a p p a l védték D u p p o t , a h o g y két esztendeje ő k ü z d ö t t p ó p á j u k é r t . A pópafi ő r n a g y végül r á u n t az alkudozásra s a legyőzhetedennek látszó helyi ellenállásra, k a t o n a i segítséget szerzett Újvidékről: elfogta és beszállíttatta a t a r t o m á n y i székhelyre a plébánost. O t t összeköttetései révén h á b o r ú s bűnösnek n y i l v á n í t t a t t a , majd halálos ítélettel visszaszállít­ t a t t a C s u r o g r a , s ott partizánjaival a t e m p l o m falánál főbe lövette D u p p Bálintot anélkül, hogy legalább szemét beköt­ tette volna. Katolikus híveket akkor m á r nem t u d o t t a lát­ v á n y h o z o d a t o b o r o z n i , akit m é g életben h a g y t a k , asszony, gyerek, m á r akkor J a r e k felé gyalogolt egy szál r u h á b a n a t á b o r b a , éhezni a tetves, véres szalmán, a halálos tífusz martalékául. A 3300 csurogi m a g y a r katolikusból végül n é h á n y százan m a r a d t a k földönfutó h á z a d a n n a k . S o h a t ö b b é n e m lehet összeszedni őket. D u p p Bálint szomorú végét sem hívei őrizték m e g emléke­ zetükben, h a n e m a falu cselekedetei m i a t t szégyenkező ke­ vés, j o b b érzésű csurogi pravoszláv szerb öregemberek.

ZSABLYA N e m tekinthető j ó t é k o n y tévedésnek, hogy az 1946-ban öszszesített veszteséglistán a hivatalos (félhivatalos) szerb emlé­ kezet hetvenkettővel kevesebb 1942-es „ m á r t í r r ó l " tud, mint

a m e n n y i é r t a m a g y a r vezérkari főnök v á d alá helyezte a vérengzés m a g y a r t á b o r n o k és ezredes felelőseit. (A túlzott m a g y a r megtorlás o k a : a B á n á t b ó l vezérelt p a r d z á n t e v é kenység, melynek tizenegy m a g y a r á l d o z a t a volt: két r e n d ő r , hét h a t á r v a d á s z k a t o n a és két csendőr.) A m a g y a r bíróság 653 szerb áldozat m i a t t vádolt, a h á r o m évvel később publikált szerb v á d i r a t c s u p á n 581 áldozat m i a t t pöröl. A megtorlás m é r t é k é n és kegyetlenségén ez a számszerű különbség semmit n e m kisebbített. Az orosz csapatok és a p a r t i z á n o k bevonulásakor a z o n n a l megindították a m a g y a r o k elleni megtorlást. A z o n n a l meg­ kezdték a m a g y a r o k összcszedését, s n a g y részüket a z o n n a l a helyszínen kivégezték, a k á r Csurogon, m é g p e d i g a legva­ d a b b , legkegyetlenebb m ó d o n . A szerbeknek n e m tetsző s tehetősebb m a g y a r o k közül sokat az árnyékszék m o c s k á b a fojtottak. M á s o k a t agyonvertek, h a l á l r a botoztak, sok h a r a ­ gosukkal a körömleszaggatással kezdték a halálos gyötrést. A kovácsműhelyek közelébe hurcolt áldozatok testét tüzes vassal égették. A lemeztelenített nemi szervek sütése-perzse­ lése szenvedélyét e g y m á s n a k a d t á k a kovácsfújtató mellett kínszomjra sorakozó p a r t i z á n o k , a d d i g is ütve-verve foglya­ ikat. A lemeztelenített m a g y a r férfiak h á t á b ó l Z s a b l y á n is szíjat hasogattak m a g u k n a k , akik t ü r e l m ü k e t vesztve l e m o n d t a k az égetéses gyötrés öröméről. A kezük között kiszenvedett m a g y a r o k a t eleinte a d ö g t e ­ m e t ő b e n földelték el. Egy a p á n a k nyolc fia volt. Elsőnek az a p á t végezték ki, és a fiainak díszlépésben kellett kísérni a p j u k a t a kivégzőhelyre. A legkisebb fia 13 éves volt, és m e g t a g a d t a a díszlépést. A hóhérok kegyetlenül ütötték, verték, de a serdülő gyerek hősiesen kitartott, és a kegyetlen ütlegelések d a c á r a sem verte a díszlépést. E z u t á n koruk szerinti s o r r e n d b e n kivégezték a gyerekeit, és a m e g m a r a d t a k n a k szintén „díszlépésben" kellett kísérni a kivégzőhelyre sorra kerülő testvérüket. A legkisebb mindvégig m e g t a g a d t a dacosan a díszlépést, és ezért m i n d e n a l k a l o m m a l külön

megkínozták. M i k o r őt m a g á t kísérték, hősiesen leköpködte hóhérait, azért azok kegyetlenül kiverték a fogait. A csodával h a t á r o s m ó d o n m e g m e n e k ü l t M á t é István (1911) így emlékezik azokra a h e t e k r e : „1944 októberében Zsablyán l a k t a m . 25-én d é l u t á n négykor szállták m e g a p a r t i z á n o k a falut. Fekete Pétert n y o m b a n elfogták, a községháza előtt egy eperfára felakasztották, két n a p i g lógni h a g y t á k köziszonyatra. Fekete hétgyermekes földműves volt. A p a r t i z á n o k ráfogták, hogy a csendőrséggel e g y ü t t m ű k ö d ö t t . Kereskedésem volt, e n g e m m é g a z n a p a hatóságok letartóztattak. A községi fogdába z á r t a k . E z u t á n m i n d e n n a p 2 0 - 3 0 e m b e r t löktek mellém, akiket m i n d i g éjjel hallgattak ki és kínoztak m e g . Fekete Péter öccsét kegyetlen kínzásnak vetették alá. E l m o n d t a , hogy öccsének heréjét d r ó t h u r o k k a l h á t r a h ú z t á k , s kalapáccsal úgy verték szét. O t t halt meg. A h u l l á k a t szekéren vittük ki a t e m e t ő b e . N e k e m is kellett sírokat ásni, 8 m é t e r hosszú, 4 m é t e r széles, 2 méternél m é l y e b b gödröket ástunk. Egy-egy ilyen sírba 14 szekér hullát, tehát 150 e m b e r t t e m e t t ü n k . Kifelé m e n e t ^ hullákra r á kellett feküdnöm, k ü l ö n b e n lelőttek volna. A hullák között 13-14 éves diákok is voltak. A meztelenre vetkőztetett á l d o z a t o k a t géppisztollyal végezték ki. A m e g ­ öltek közül ráismertem M a g y a r A n d r á s csendőrre, Börcsök V i d a vendéglősre, Csipák A n d r á s h a d i r o k k a n t r a , B u k o v á r y Béla főszolgabíróra, K u t r i Péterre, Börcsök Józsefre, Börcsök J á n o s r a , ezek m i n t bíró és esküdtek szerepeltek. Z s a b l y á n négy tömegsírról t u d o k . " Gregus M i h á l y n é Csipak T e r é z vallomásából elég n é h á n y mondatot idéznünk: „öcsémet, Bandit végezték ki. Vele a p á t és a fiúkat, S á n d o r t , Ferit s a

v a s á r n a p vitték el, s a községháza u d v a r á n együtt végezték ki a Fekete családot, az együtt, életkoruk szerinti s o r b a n J á n o s t , kisebbeket is m i n d . A B ű n családból és a

Gosztonyi családból is m i n d a férfinemen lévőket. D e akkor H a g y m á s T e c a nénit is. ő szabadszájú volt világéletében, szájaskodott velük: - Lűjetek a seggembe - fordította feléjük farát. F ő b e lőtték. Akkor végeztek ki m é g ott másik két asszonyt is. Az egyik K e l e m e n T e r u s volt. M i h á l y n a k sikerült a t a n y á n elrejtőznie. Egy éjszaka ér­ tem j ö t t : Szökjünk el Újvidékre. O t t rejtőztünk el tavaszig. Az sem volt veszélytelen. A n y á m é k a t j a n u á r végén lágerozták be J a r e k o n . " A kevés számú életben h a g y o t t a t Backi J a r e k r a szállították, hajtották 1945. j a n u á r 23-án. M i n d e n ingóságukat és ingat­ l a n u k a t elkobozták, csak a r u h á j u k a t vihették m a g u k k a l . Akinek kocsija vagy lova volt, a n n a k megengedték, h o g y J a r e k i g kocsin mehessen, d e ott elvették a kocsiját és lovát. A g y ű j t ő t á b o r b a n is kegyedenkedtek, éheztették őket. Sokan éhen haltak, másokat járványbetegségek vittek el. E g y öreg n é m e t internált volt megbízva, hogy egy talyigával reggelen­ ként szedje össze a h a l o t t a k a t . N a p o n t a 2 0 - 3 0 holttestet szedett össze és temetett el. Az őrök is igen v a d a k és kegyetle­ nek voltak. T é l közepén az i n t e r n á l t a k a t a l e g n a g y o b b hi­ degben gyalogoltatták J a r e k r ó l G a j d o b r á r a . K ö z t ü k volt egy asszony is, aki martonosi származású volt, és j ó v a l a razzia u t á n - 1943-ban - telepítették Z s a b l y á r a . A férjét a z o n n a l kivégezték, őt pedig 10 h ó n a p o s kislányával internálták. A legnagyobb hidegben gyalogoltatták á t J a r e k r ó l G a j d o b ­ r á r a . G y e n g é n voltak öltözve, és fáztak a n a g y h i d e g b e n . Egy alkalommal gyaloglás közben a kislány fejéről leesett a ken­ dő. A kegyetlen és vérszomjas kísérő p a r ü z á n n e m engedte m e g az a n y á n a k , hogy felvegye a kislánya kendőjét, m o n d ­ v á n : „Fölösleges neki, legalább h a m a r a b b megdöglik!" Alapos becslések szerint a zsablyai m a g y a r o k b ó l legkeve­ sebb 2000-en pusztultak el, l e g n a g y o b b részüket m é g Z s a b ­ lyán kivégezték, d e n a g y o n sokan pusztultak éhen vagy j á r v á n y b a n a t á b o r o k b a n is.

SAJKÁSOK PUSZTULÁSA A sajkás kerületekhez tartozik a m á r emlegetett Csurogon és Zsablyán kívül Sajkásgyörgye (Gyurgyevo). Sajkáslak (Lok), D u n a g á r d o n y (Gardinovce), Sajkásszentiván (Saj­ kás), Tiszakálmánfalva (Budisava), T ü n d é r e s (Vilovo), M o zsor (Mosorin) és a „főváros" a „főfalu", Titel. Ezek a falvak m á r a török D u n á i g hatolása ideje ó t a kiváltságos községek voltak. A naszádos (sajkás) szervezet egyidejű a törököknek h a t á r a i n k o n való megjelenésével. A hódoltság megszűnése u t á n a sajkás k a t o n á k Pozsony és K o m á r o m környékéről ismét leúsztatták h i v a t á s u k a t , a h a t á r vízi védelmét a úzennyolcadik század végéig m ű k ö d ő Titel környéki sajkás kerületre. D e , b á r a m a g y a r naszádosok közé a török kiűzése u t á n a szerbek j u t o t t a k többségbe, a kiváltság, a fürge naszá­ dosok büszkesége n e m enyészett el teljesen. A naszádosság a szorosan vett gyalogságnál j ó v a l régibb, az ősi m a g y a r h a d i szervezetnek sokkal t ö b b emlékét őrizte m e g . A naszádos intézmény, akármilyen népből is toboroz­ ták legénységét, végig megőrizte m a g y a r jellegét. A sajkák vezetése különleges ismereteket követelt, csak t a n u l t k a t o n á k a t és képzett hajósokat igényelt, t ű r t meg. A v a j d á k a t m i n d i g a legénységből választották. A közlegény, h a kitüntette m a g á t , tizedessé s rendesen nemessé lett. A leg­ j o b b tizedesekből váltak a z t á n a vajdák. Ezeket a kincstár n e m hópénzes, h a n e m évi pénzes (jargaló) k a t o n á k n a k fogadta fel. Ezek számos kiváltságban része­ sültek. Nos, ez az öröklött belső ö n t u d a t a legutóbbi időkig meg­ ő r z ő d ö t t Titel környékén. Ezzel számolnia kellett volna a m a g y a r k a t o n a i h a t ó s á g n a k , d e m a g á n a k T i t ó n a k is, a m i k o r a bosszúállásban teljesen s z a b a d j á r a engedte a sajkás i n d u l a ­ tokat. Gyurgyevo - a ruszinokat is A m a g y a r k a t o n a i hatóságok utólagos figyelme elsikkadt a Sajkásgyörgyére is átcsapó razzia eredményei fölött. A k a d -

tak-e itt p a r t i z á n o k 1942-ben, m a m á r nehéz lenne megálla­ p í t a n u n k ; hogy pártfogóik lehettek volna, azt biztosra vehet­ j ü k . Ezért is büntetés j á r t ? Meglehet. Az 1946-os újvidéki látlelet 244 szerb és ruszin áldozatot t a r t nyilván. M i n t h o g y a négy és fél ezernyi lakosságnak csaknem fele kisorosz, vagyis u k r á n . A h á r o m s z á z a t alig m e g h a l a d ó m a g y a r s á g n a g y része a n é p h a n g u l a t b a n füstölgő bosszúvágyat érzékelve az elvonuló m a g y a r h a t ó s á g o k a t követve e l h a g y t a G y u r g y e v ó t . Megbosszulni való m a g y a r o k híján a szerbek a ruszin lakosság ellen élték ki megtorló i n d u l a t a i k a t . M e r t a ruszinok a razzia idején, kapcsolatuk n e m lévén a p a r t i z á n o k k a l , alig szenvedtek emberveszteséget. A m a g y a r h a t a l o m képviselőivel szemben kezdettől lojáli­ sán viselkedtek, a m i t a h a t a l o m kedvező m a g a t a r t á s s a l vi­ szonzott. A kevés m a r a d é k m a g y a r o k irtásán kívül a ruszi­ nok m i n d e n rétegével oly kegyetlenül j á r t a k el, m i n t h a m a ­ gyarok lennének. Kivégezték Marvojlovics iskolaigazgatót, m e r t t u d o t t m a g y a r u l s t á m o g a t t a osztályaiban, hogy a ruszin gyerekek az utcai nyelvismereten túl az iskolában is tanuljanak m a g y a r nyelvet. Kegyetlenül megkínozták a gö­ rög katolikus p a p o t . Böszörményi M i c h a e l t : elevenen meg­ patkolták, s úgy, patkolt m e z í ü á b hajtották Újvidékre, hogy további kegyetlen kínzások u t á n kivégezzék. T ö b b száz ruszin esett áldozatul ily m ó d o n 1944-ben a p a r t i z á n o k fegyvereitől az 1942-es razzia következtében. D e a felbőszült bosszúállás azokra is kiterjedt, akik a m a ­ gyarokkal a legkisebb rokonszenvet is tanúsították, vagy a L o n d o n b a n székelő szerb királyi k o r m á n y t v á r t á k vissza. M e g kellett h a l n i a a n n a k a kosztadással foglalkozó idős asszonynak, Babe K a t á n a k , K a t i néninek, akinek egy szerb siheder 1943-ban olyan p a r a n c s o t a d o t t „felsőbb utasításra", hogy a n á l a koszt-kvártélyon lakó két fiatal tanítót mérgezze meg. H a g y o t t is nála bizonyos p o r alakú mérgeket. Ez a két t a n í t ó a szerb t a g o z a t o n emberséges oktatási módszerrel jelentős népszerűségre tett szert, m é g a szerb szülők köré­ b e n is.

B a b e K a t a elfogadta a mérget, d e n e m tette kosztosai ételébe. T a l á n m e r t kedvelte őket, t a l á n m e r t félt a felelősség­ re vonástól. V a g y egyszerűen n e m a k a r t gyilkos lenni. E z a s u h a n c , i m m á r tevékeny p a r ü z á n , saját kezűleg lőtte agyon az engedetlen szerb öregasszonyt. Sajkáslak A razzia elkerülhette volna Lokot, d e akkor 41 végén átjöttek a D u n á n n é h á n y a n p a r ü z á n o k , s lelőttek h á r o m h a t á r ő r t . Szerb húsvét n a p j á n végezték ki a m a g y a r k a t o n á k a p a r t i z á ­ nokkal állítólag rokonszenvező szerbeket. A plébános könyö­ rögve m a g y a r á z t a a p a r ó k i á n megszállt f ő h a d n a g y n a k , hogy a további halálra szánt foglyok bizonyosan á r t a d a n o k . A köz­ ségházán a kivégzésre előkészített ú j a b b csoportot é p p e n felsorakoztatták a géppuska elé, a m i k o r megérkezett G e r t n e r J á n o s plébános, és leállította az „ítélet" végrehajtását. A fő­ h a d n a g y o t m e g n y u g t a t t a , hogy a fehér karszalagos m a g y a r nemzetőrök ö r ö m m e l fogadták az öldöklés végét. í g y is 53 szerbnek kellett jórészt á r t a d a n u l lakolnia az á t r u c c a n ó p a r t i z á n o k „hőstettéért". Ez a község az, ahol a bevonuló p a r t i z á n c s a p a t o k megtor­ lása n e m érte el a „ r a z z i a " á l d o z a t a i n a k s z á m á t . „ M i n d ö s z sze" huszonnyolc bizonyosan á r t a t l a n m a g y a r t végeztek ki, m i n t h o g y azok, akik a honvédek eligazításával részt vettek a 42-es öldöklésben, m i n d elmenekültek. Az a r á n y l a g kevés számú elfogottal itt sem b á n t a k kesz­ tyűs kézzel. Aki d ü h í t ő é n n e m a k a r t a bevallani a legkisebb b ű n é t sem, vagy valamelyest m e g t a g a d n i m a g y a r s á g á t , azt szájba lőtték, vagy zsineggel megfojtva ablakkilincsre akasz­ tották, mielőtt kiszállították volna őket a d ö g t e m e t ő b e . A kivégzésre szánt sajkáslakiak n a g y részét - mintegy viszonozva a katolikus plébános emberségét - az orosz p r a ­ voszláv p ó p a m e n t e t t e m e g . D e külön hálával az ikonosztá­ zért. T ö r t é n t ugyanis, hogy 1941-ben a honvédek „képszak­ értői" a pravoszláv t e m p l o m ikonjait megirigyelvén leszerel­ ték, s a katolikus t e m p l o m szépítése, gazdagítása végett átvit­ ték a p l é b á n i á r a , s á t a d t á k Q u i n t u s F á b i á n k á p l á n n a k , ő

leltár szerint átvette az e g y h á z g a z d a g í t ó katonáktól, majd amikor az ajándékozó zászlóalj t o v á b b v o n u l t , az egész ikonosztázt visszavitte az o r t o d o x t e m p l o m b a . A m a g y a r o k többségének s a katolikus t e m p l o m n a k a z t á n m á r n e m esett b á n t ó d á s a . A meggyilkolt „kevesekről" a z o n b a n mégsem feledkezhe­ tünk meg. Ezek: 1. Pásztor Péter, erdész 2. Csorba A n t a l , cséplőgép-tulajdonos 3. K o n r á t István, r e n d ő r 4. Milánovics S á n d o r , kocsmáros 5. Milánovics K á r o l y , S á n d o r fia 6. Krizsán J á n o s , földműves 7. Krizsán A n d r á s , J á n o s apja, földműves 8. V a r g a Ferenc, földműves 9. T o k o s István, boltos 10. Tokos István, a boltos fia 11. Z ó r á d György, cséplőgép-tulajdonos 12. Kiss S á n d o r , r e n d ő r 13. K o r m o s M i h á l y , halász 14. V a r g a I I . Ferenc, földműves 15. N a g y István 16. Paska J á n o s 17. K a s z a István 18. H e g e d ű s Ferenc, g a z d á l k o d ó 19. Halász József 20. Bagi J á n o s , r e n d ő r 2 1 . T ó t h A n t a l , őt elsőként lőtték le az u t c á n 22. S a v a Radosavljevics és 23. K a l a p á t i J á n o s , leventeoktatók, az elsők közt agyonlőve 24. Dujmovics A n t a l , r e n d ő r 25. Dujmovics Pál, 12 éves kisfiú 26. T e r n o v á c M i h á l y 27. Bozsó J á n o s 28. Csuka A n t a l

Dunagárdonyból (Gardinovce) és Sajkásszentivánból (Sajkás) nin­ csenek a d a t a i n k a m a g y a r o k 1944-es pusztulásáról, amelyet nyilván el kellett szenvednie a százat alig m e g h a l a d ó g á r d o ­ nyi és a hasonlóan csekély lélekszámú szentiváni m a g y a r s á g ­ nak. A m a g u k védtelenségében az előbbi helyen hét, az u t ó b b i b a n tizennyolc m a g y a r t talált az 198l-es népszámlá­ lás. A véres megtorlás m á r csak azért sem m a r a d h a t o t t el, m e r t az újvidéki 1946-os n y i l v á n t a r t ó k ö n y v a m a g y a r razzia áldozataiként 38, illetve 17 szerb h a l o t t a t t a r t s z á m o n . Tiszakálmánfalván (Budiszaván) a p a r t i z á n o k rendszeresen r o b b a n t g a t t á k a v o n a t o t . E m i a t t a vasúti sínek környéki szerb tanyákból összeszedték a razziázó m a g y a r alakulatok a parasztokat, s m á r a községházán falhoz állítva az első csoportot, vagy húsz e m b e r kivégzéséhez készülődtek. A ta­ nyasi m a g y a r o k , akik szomszédaikkal eddig békességben él­ tek, összesereglettek a vészhírre, s körbefogva a kivégzendőket, mintegy j ó t á l l v a azok á r t a t l a n s á g á é r t , m e g a k a d á l y o z t á k a rossz felé i r á n y u l ó megtorlást. A k a r h a t a l o m elállt a kivég­ zésektől. A 4 4 őszén bevonuló p a r t í z á n o k a t n e m értesítették a m a ­ gyar parasztok két és fél év előtti becsületéről. O k t ó b e r 26-án összefogdostak közülük vagy h a r m i n c a t , ezek többé n e m tértek h a z a , állítólag Z s a b l y á r a vitték őket, a kíméletlen vesztőhelyre. Tündéresen (Vilován) n e m a k a d t , ki megvédje a r a z z i á b a szorult szerbeket. A jugoszláv nyilvántartás szerint h a t v a n h á r m a n estek áldozatul. A visszatérő p a r t i z á n o k bosszúja n e m m a r a d h a t o t t el, s nagyrészt a Szerémségből n e m r é g átjött m a g y a r telepeseket érte. M a r a d é k a i k a t 45 j a n u á r j á b a n a j a r e k i t á b o r b a a k a r t á k hajtani. Alig elkészült h á z a i k a t védeni p r ó b á l t á k , sokan ott h a l t a k h á z u k küszöbén, összesen vagy n y o l c v a n h a t a n . Titel kétezernyi magfyarsága h a r m a d á r a fogyatkozott

p u s z t á n anyanyelve m i a t t . A razzia által kivégzett ötvenkét p a r t i z á n g y a n ú s , p a r t i z á n t á m o g a t ó helyébe ötvenkét titeli m a g y a r férfi fizetett életével tiszta á r t a t l a n u l . Mozsor - a rossz pap Káin-áldozata M o s o r i n t zegzugos földrajzi fekvése alkalmassá tette az élénk partízántevékenység kibontakozására. A m a g y a r h a t á r ő r s é g 1941 n y a r a u t á n n a p o n t a szembekerült és számolt jelenlé­ tükkel, olykor veszteségeket okozó t ű z h a r c formájában is. A t ö b b hétre terjedő katonai-csendőri razzia a tiszai árterület t a n y a v i l á g á t többször átfésülte gyanúsítottak és p a r t i z á n t á ­ m o g a t ó k u t á n vadászva. Forrásként használt újvidéki j u ­ goszláv k i a d v á n y u n k szerint százhetvenkilenc mosorini sze­ mélyt találtak bűnösnek. A p a r t i z á n o k a felezres lélekszámú m a g y a r s á g o n vettek elégtételt az elszenvedett szerb veszteségekért. 1944. n o v e m ­ ber m á s o d i k á n válogatott kínzások u t á n (körömletépés, he­ reszétverés, hasfelmetszés) h a t v a n k i l e n c m a g y a r férfit lőttek, vertek agyon. Egy részüket a d ö g k u t a k b a suvasztották, n a g y részük tete­ m é t a T i s z á r a bízták. A hasfelmetszéseket m é g a holttesteken is folytatták, hogy a vízben felpuffadva ne kerüljenek felszín­ re i d ő n a p előtt. Az életben m a r a d o t t a k a t két család kivételével a j a r e k i t á b o r b a hajtották azzal a fenyegetéssel: h a b á r m i k o r vissza­ térnek h á z u k b a , halál fiai lesznek. C s u p á n J a k u b e c z é k s a Szekeres j u h á s z család m a r a d h a t o t t o t t h o n , őket huszon­ együket írták össze m a g y a r k é n t a faluban, 81-ben. K ü l ö n említést érdemel a katolikus plébános n a g y o n szo­ m o r ú története. Köves István plébános alapos okát t u d h a t t a , az elvonuló honvédséggel együtt elmenekült. A hivatását megbecstelenítő p a p a közeli évek során n e m t u d o t t ellenállni a n a g y o n evilági kísértéseknek. R o v á s á n a vagyoni kapzsiságot t a r t o t t á k s z á m o n a népek. Saját hívei is. G a z d a g szerb és zsidó családokat jelentett fel a csendőrök­ nek, államellenes tevékenységgel vádolva őket. A bevádolt

családok egyes tagjait kivégezték, m á s o k a t elhurcoltak. É r t é ­ keiket - ékszereiket, pénzüket - Köves k a p a r i n t o t t a meg. A szerbek n a g y o n s z á m o n t a r t o t t á k a p a p bűncselekede­ teit, s testi megtorlásán túl a kincsekre is fenték fogukat. H e t e k a l a t t kinyomozták, ismervén o t t a n i kapcsolatait, hogy Köves István J á n o s h a l m á r a menekült. A h á b o r ú , a szovjet hadsereg mozgása akkor m é g spirítualizálta a h a t á r o k a t . N e m volt nehéz egy fegyveres mosorini partizánküldöttséget meneszteni a trianoni h a t á r o n túli menedékhelyre. N e m sokat törődtek küldetésük jogszerűségével, a plébánost vele rejtőzködő bábaasszony házvezetőnőjével s a n n a k édesany­ j á v a l együtt visszahurcolták M o z s o r b a . M i n d h á r m u k a t kín­ vallatásnak vetették alá, az elorzott ékszerek helyét firtatva. E l ő b b a bábaasszony, majd a plébános is bevallotta, hogy az összegyűjtött, összeharácsolt ékszereket az oltár a l a t t helyez­ ték biztonságba. Az i m m á r megszentségtelenített t e m p l o m o t a szerbek föl­ dig r o m b o l t á k , s r á a d á s u l az á r t a t l a n , d e fölöslegesnek m i n ő ­ sített katolikus temetőt is felszántották. Köves plébánost - Szent Lőrinchez hasonlóan - rostélyon elevenen megsütötték, d e m i n d e n szentté válás igénye és lehetősége nélkül. Vele egy időben férfimód meggyötörve megfojtották a bábaasszonyt, s valamivel kevesebb kínzásra érdemesítve, édesanyját is. A mozsori áldozatok s z á m a így hetvenkettőre nőtt.

ZOMBOR Amikor 1941-ben „visszafoglalták" a pécsi hadtest csapatai Z o m b o r t , mindjárt az első este n a g y utcai h a r c o t , lövöldözést idéztek elő a padlásokon megbújt csetnikek. Lehettek vagy negyvenen a többezres, fejetlenül vissza, sőt összevissza tüze­ lő „megszálló" helyőrséggel szemben. A g y a k o r l a t l a n és roszszul vezetett m a g y a r csapatok ezen a n a p o n s a következő délelőttbe átterjedő fejetlen „hadviseléseikkel" nevetségessé

tették m a g u k a t , m e r t harcoló csetniket sem élve, sem halva n e m sikerült kézre keríteniök. Ezzel szemben h a t honvéd halt „hősi h a l á l t " az utcai h a r c o k b a n , nemegyszer saját lövedék­ től találva. A szerb többségű v á r o s b a n a következő h ó n a p o k b a n ti­ zenegy olyan személyt talált a m a g y a r kémelhárítás, akiket államellenes tevékenység gyanújával v á d o l h a t o t t . Mindezekhez képest a visszatérő szerb k a t o n a i hatóságok által kezdeményezett megtorlás gigantikus volt. A m a g y a r éra utolsó n a p j a i b a n , p o n t o s a n október husza­ dikán a kémelhárítás Patarcsics szerb vezető e m b e r n é l vélet­ lenül m e g t a l á l t a a zomborí m a g y a r o k feketelistáját, akiket elsőkként kell kivégezniök a b e v o n u l ó fegyvereseknek. A kémelhárítók hivatalból értesítették a listán szereplőket, hogy menekülésre szólítsák fel őket. Ezek legtöbbje természe­ tesen eltávozott az utolsó m a g y a r csapatokkal. A kivégzendők listáján első helyen szerepelt furcsamód két karmelita atya, Sztancsics Gellért és Hollós Illés. Nyilván hazafias igeküldetésük volt főbenjáró vétkük. Sokan, kikhez n e m j u t o t t el idejében saját h a l á l u k j ö v e n ­ dőjének vészhíre, vagy b ű n t e l e n n e k érezték m a g u k a t , a m a ­ radást választották, m á r a bevonuló orosz és p a r t i z á n c s a p a ­ tok első n a p j a i b a n h u r o k r a kerültek. Némelyikük szó szerint is h u r o k r a , felakasztatván. A h a l á l r a szánt m a g y a r o k összegyűjtése n e m p u s z t á n a városra szorítkozott. I d e h u r c o l t á k a K r o n i c h - p a l o t á b a a szomszéd községek m a g y a r férfiait. Bezdánból - a p é l d a okáért - vagy ötszáz e m b e r t . I t t n a p k ö z b e n ütötték-verték az elfogottakat, különösen némely vérszagra szomjas p a r t i ­ z á n n ő k voltak ilyen tevékenyek, míg a termek vigyázópont­ j a i n lövésre kész társaik figyelték kegyeden működésüket, nyilvánvalóan a r r a számítva, hogy a meggyötört férfiak egyik-másika visszaüt vagy visszarúg a puskatussal z á p o r o z ó ütlegelésekre, s akkor lesz ok ott a helyszínen mészárláshoz. Bezdáni túlélők elbeszéléseiből m a r a d t fenn a K r o n i c h palota éden-szomjan, tetves-véres s z a l m á n átszenvedett he­ teinek gyötrelmes emléke. Ahol mindenki h a l á l r a ítéltnek

t u d t a m a g á t , m e r t n e m sejthette, n e m őt tuszkolják-e fel a következő éjjel a D u n a - p a r t r a vagy a Ferenc-csatornához i n d u l ó halálos t e h e r a u t ó k valamelyikére. D e h u r c o l t a k összekötözött foglyokat a lóversenytérre is, ott tömegsírok mélye v á r t a a m a g y a r o k a t . A kivégzések éjszaka g y a k r a n hevenyészve történtek, n e m m i n d e n k i t sike­ rült halálosan eltalálni, ezeket sebesülésükkel elevenen gör­ gették a gödörbe, s a félig-meddig elföldelt h u l l a t ö m e g m é ­ lyéből m é g h a j n a l o n t a is hallatszottak hörgések és segélykiál­ tások. C s u p á n itt a lóversenytéren 2500 m a g y a r t végeztek ki. A m e g k í n z o t t a k a t nemegyszer izzó, tüzes p a r á z s o n futtat­ ták csapatosan, libasorban mezítláb, mielőtt a golyózápor elé hajtották volna őket. Beszélik, hogy az ú j o n n a n épített a u t ó b u s z - p á l y a u d v a r betonja egy terjedelmes tömegsír szemfedője. A másik gyűjtőhelyet, a gyalogsági l a k t a n y á t csak á t m e n e ü szállásként használták akkor n o v e m b e r b e n . O t t a helyszí­ n e n legfeljebb kétszáz e m b e r t lőttek agyon. Egy monostorszegi fiatal sokác henteslegény, akit j ö v e t közben feltételezhető állatölő, húsvágó szaktudása m i a t t fo­ g a d t a k soraikba a p a r t i z á n o k , j ó v a l később hitelesen h a n g ­ z ó a n elhencegte, hogy c s u p á n ő, ki n e m lehetett m i n d e n ü t t ott, l e g a l á b b h á r o m e z e r fogoly kivégzésében vett részt. Bátor, a d a t g y ű j t ő plébánosaink szerint Z o m b o r területén 5650 á r t a d a n m a g y a r vált a vérbosszú á l d o z a t á v á n o v e m b e r közepéig. Névsorok összeállítása, a k á r a közös gyász érdekében is, lehetetlennek látszik m i n d ö r ö k r e . H a egy névre lehet mégis emlékezni, legyen dr. S u g á r István törvényszéki bíró, aki lement a boltba kenyeret vásá­ rolni, s t ö b b e t n e m látták viszont hozzátartozói.

VERBÁSZ Bácska l e g g a z d a g a b b községeinek m a r a d é k magyarjai úgy emlékeznek, hogy a p a r t i z á n o k h á r o m s z á z ö t v e n e m b e r t t ü n ­ tettek el utcáikból. A t e m e t ő b e n ásatták m e g velük a tömeg­ sírt a gyilkosok. T e m e t t e k az óverbászi k e n d e r g y á r területén is, s könynyebbségük kedvéért k u t a k b a is hajigáltak a kivégzők hullá­ kat, d e eleveneket is. Az elűzött és kivégzett németek sorsát külön gondozza a verbászi m a g y a r emlékezet. „ ö n t hallva - szólít m e g egy levél - a sírok, amelyek 14 évtől h a t v a n i g terjedő korú h a l o t t a i n k a t takarják, elém áll­ tak. A verbászi ( m a T i t o v V r b a s ) t e m e t ő b e n is v a n egy tömegsír, ahol százegy halott fekszik. (A névsor egy N S Z K b a n megjelent könyvben található.) A h í r h e d t novemberi vallatások áldozatai. H á r o m s z o r vitték el őket rendszerint: először csak úgy h a z a e n g e d t é k legtöbbjüket, másodszor mez­ telenre vetkőztetve kergették h a z a őket, h a r m a d j á r a m á r a temető volt a végcél. A m i k o r 1967-ben lemerészkedtem c s a l á d o m m a l a szülő­ helyre, n a g y n é n é m a gyászosan ominózus hely felé csak h á t t a l állva m e r t e m e g m u t a t n i , hogy ott v a n a n a g y sír. Benne h a d i r o k k a n t n a g y b á t y á m , a m a g y a r g i m n á z i u m igaz­ gatója, vele a t a n á r o k és a m a g y a r érzelmű svábok, akik jóhiszeműen o t t h o n m a r a d t a k . 1945 tavaszán a z t á n a gajdobrai tábor, m u n k a t á b o r h ó ­ napjai következtek. Négy kisgyermekével vitték o d a n a g y n é n é m e t , v a l a m i n t szüleit ( M o h e r K á r o l y erdélyi író testvérét, u n o k a h ú g á t ) . A hiányos táplálkozás, tányérnyi sótlan kása, egy-egy t s ő nyers kukorica - szedte áldozatait. Egy hétéves és egy másfél éves gyermek élte túl a tábort, m e r t őket m é g időben, j ó k o r kiadták, n a g y könyörgésére másik n a g y n é n é m n e k , akinek a férjét megölték. Emlékszem, a helyi szerbek egy október eleji estén petíciót küldtek é d e s a p á m n a k (orvos volt), hogy m a r a d j u n k , m e r t az

életnek t o v á b b kell folytatódnia, és ők garantálják biztonsá­ g u n k a t . D e szüleim n e m a k a r v á n vállalni újra a kisebbségi sorsot, a menekülés mellett döntöttek. A b o r z a l m a k a t n e m is a helybéliek, h a n e m T i t o p a r t i z á n ­ j a i követték el, egy-két alja helyi közreműködésével. E z e k : G y a k u l a Pero, Szijadcski V l a d o , egy M a r k o nevű, a helyi viszonyokkal ismerős személyek s n é h á n y hozzájuk csapódó helyi cigánylegény. T a l á n túl személyes hangvételű soraimat, kérem, a n o n i ­ mitással kezelje, m e r t az ö r d ö g n e m alszik, és lenn m é g élnek u n o k á k is, én is szeretnék m é g n é h a » h a z a « m e n n i . " Adatközlő papjaink csak tíz verbászi m a g y a r halottról tudnak. PACSÉR T i z e n h a t szerb ellenálló esett el a t ű z h a r c o k b a n 1941-ben. Ezekért a tizenhatokért kétszáz m a g y a r n a k kellett pusztul­ nia. I v o Jovkovics hentes szervezte az ítélkezést s halálos szertartást a Bajmok felé vezető úton, ahol h á r o m nagy tömegsírt készítettek elő a nyolcadik vajdasági brigád h a r ­ m a d i k batalionja t á m o g a t ó segítségével. Kijelöltek egy m a g y a r o k lakta határrészt, akit ott találtak, azokat m i n d a tömegsírok felé terelték. E l ő b b és külön fogták el K o v á c s József plébánost. Egy fogolyszemle alkalmával a b r i g á d egy tisztje valamikori gim­ n á z i u m i osztálytársára ismert K o v á c s tisztelendőben. N e m volt k ö n n y ű őt kimentenie a h a l á l b a indulók közül, m e r t vádlója, egy t e m p l o m j á r ó katolikus b u n y e v á c férfi váltig erősködött, hogy a plébános n a g y ellensége a szerb népnek, m e r t a szószékről többször hallották szájából a boldogságos S z ű z m á r i a , a m a g y a r o k segítő N a g y a s s z o n y á n a k dicséretét. A Mária-tisztelő plébános, s z a b a d u l v á n a halálos veszély­ től, az összefogdosott tanyasiak megmentésével p r ó b á l k o ­ zott, de a h a r m a d i k batalion partizánjai i n k á b b I v o J o v k o ­ vics hentesre hallgattak.

M é g az egykori g i m n á z i u m i osztálytárs is neki a d o t t iga­ zat. A kétszáz m a g y a r n a k pusztulnia kellett. Sírjukra a k á c e r d ő t telepített a leplező, gondos szerb u t ó ­ kor. BAJMOK A m a g y a r kémelhárítók h a r m i n c ö t szerbet vittek internálót á b o r b a , p e d i g a községi bíró váltig védte á r t a d a n s á g u k a t a m a g a jóhiszemű paraszti feltételezésével. A m i k o r 1944. október közepén az orosz csapatok elfoglal­ ták Bajmokot, n y o m u k b a n a p a r t i z á n o k is megjelentek, köz­ tük olyanok is, akik a m a g y a r kémelhárítók fogságából sza­ b a d u l t a k , s hozták m a g u k k a l az elkészített tettvágyat, amely bosszúvágy volt. Érkezésük első éjszakáján összeszedtek het­ vennyolc m a g y a r t és két svábot. N a p o k i g gyötörték őket a községházán. Ú g y tettek, m i n t h a v á l o g a t n á n a k közülük, egy-egy j ó ismerőst valamelyik szerb kimentett valamelyik oldalajtón a mozi teremből, a h o v á a kivégzendőket sorolták. O d a került Jeszenszky E r n ő gyógyszerész is, az ő r a n g y a l h o z címzett p a t i k a tulajdonosa, akit m i n d e n k i csak segítőkészsé­ géről ismert. M a g y a r s á g á n kívül c s u p á n egy b ű n e volt: H o r t h y Miklós 1941-ben első v i l á g h á b o r ú s érdemei m i a t t vitézzé a v a t t a . S ez akkor személyes m a g a t a r t á s á t ó l fuggedenül egyenlő volt a titóista, sőt sztálinista megítélés szerint is azzal, hogy aki vitéz, az fasiszta. Hosszas kínzások u t á n , éjszakánkint h u s z á v a l - h a r m i n c á val a kövesút és a Z o m b o r felé vivő vasúti átjáró táján lévő vályoggödrökhöz hurcolták el foglyaikat a p a r t i z á n o k , s ott lőtték h a l o m r a őket, azzal könnyítvén véres m u n k á j u k o n , hogy eleinte m é g ásniok, ásatniok sem kellett, csak elhantolniok. Az ő r a n g y a l gyógyszertár vezetője az első tömegsírba került. A falu férfi lakosai elébb a h a t á r b a menekültek, s hogy m e g ne lephessék őket, k u k o r i c a s z á r k ú p o k b a n éjszakáztak. Akik n a p k ö z b e n a kukoricatörő m u n k á s o k h o z csadakoztak, könnyen pórul j á r h a t t a k , m e r t a p a r t i z á n o k n a p p a l i kénye-

lemben a tanyasiakat napszámosaikkal együtt terelték a m o z i t e r e m b e , a halál előcsarnokába. A p r á n k i n t másfel száz­ ra is felment a bosszú á l d o z a t a i n a k s z á m a . U t ó b b m á r ásatni is kellett ott a v a s ú d átjárónál, a kubikgödrök betelvén, azzal a váltógazdasággal, hogy az ú j o n n a n jöttek, l á t v a a vermek­ be lőttek á l l a p o t á n saját jövőjüket, előbb b e t a k a r t á k földdel ismerőseiket, majd m a g u k n a k csináltak helyet, mielőtt levet­ ve r u h a d a r a b j a i k a t , félig meztelenül, olykor jajveszékelve m e g a d t á k volna m a g u k a t a fegyvereknek. A szomszédos t a n y á k b a n fültanúi m a r a d t a k a n a p o n t a megismétlődő géppisztolyropogásnak s a „ m a g y a r o k ! segít­ setek!" kiáltásoknak. S í r d o m b o t n e m h a g y t a k m a g u k u t á n a gyilkosok. A vá­ lyoggödrök tetézéséhez a következő ásott tömegsír földjéből tellett. S ahol végül mégis d o m b keletkezett, azt énekelve, d i a d a l m a s halotti tánccal t a p o d t á k földszintre. És mégis a következő tavaszon a lovak t u d t á k , az a szántó­ földtábla tilalmas hely az életnek. Szántás ideje elkövetkez­ vén h o r k a n v a h á t r á l t a k , a m i k o r az ekével közelébe hajtottak a n n a k a szántani való t á b l á n a k . Az a m a g y a r halottakkal megszentelt, meggyalázott föld évekig s z á n t a t l a n m a r a d t az e m b e r b a r á t lovak tiszteletadása miatt. Az ide merészkedő h á t r a m a r a d o t t a k m é g hetek m ú l v a is z a r á n d o k o l t a k a tömegsírok partján egy-egy h á t r a h a g y o t t ruhafoszlányra, s a p k á r a , félpapucsra lelni, a m i a hóhérok s z á m á r a hasznavehetetlen volt. E l m o n d á s t , külön rögzítést kíván Czimbell K á r o l y bíró sorsa, akiről neve említése nélkül m á r szóltunk, m i n t aki az emberi tisztesség h a t á r á i g elment a szerb falutársai érdeké­ ben. Az elvonuló csendőrök figyelmeztették, meneküljön, m e r t a p a r t i z á n o k első s z á m ú ellensége lesz m i n t bíróviselt felelős ember. H a l l g a t o t t is a fenyegetően j ö v e n d ö l ő szóra, b á r m a g á t bűntelennek, á r t a t l a n n a k t u d t a , érezte. Egész ú t o n Bajáig gyötrődve h a l a d t a csendőrökkel, d e o n n a n egy Bajmok felé

induló szekérre k a p v a , n é h á n y n a p távollét u t á n visszatért h á z á h o z , családjához Bajmokra. M é g tisztálkodni sem m a ­ r a d t ideje, érkezése ó r á j á b a n érte j ö t t e k a p a r t i z á n o k , kik n a g y o n s z á m o n t a r t o t t á k távollétét. S rövid vereses gyötrés u t á n , m e r t most m á r , dolguk n a g y részét teljesítvén, j u t o t t idejük az efféle kétkezi a p r ó m u n k á ­ r a : elevenen m e g n y ú z t á k Czimbell K á r o l y bírót, mielőtt p>ótlólag kivitették egy t a r g o n c á n s a tömegsír s a r k á b a vetet­ ték b ő r e nélkül, tökéletesen mezítelen, m é g lélegezve.

SZABADKA A s z a b a d királyi várost, amely 1942. j a n u á r 19-én i k t a t t a be új főispánját, R ö k k A n d o r t , elkerülte a razzia, a p a r t i z á n o k ­ tól való „tisztogatás". I g a z , a m a g y a r csapatok bevonulása n a p j a i b a n állítólag 147 szerb hazafi esett áldozatul a r e n d ­ szerváltásnak 1941 áprilisában. (1946-os szerb a d a t . ) Ezekért kellett sokszorosan megfizetnie a szabadkai m a ­ gyarságnak az 1944 októberétől kezdődő h ó n a p o k b a n . A várost október 10-én foglalták el az oroszok és a p a r t i z á ­ nok. R ö v i d n é h á n y n a p i tájékozódás, fészkelődés u t á n m e g ­ kezdték a m a g y a r o k összefogdosását. H a j n a l b a n szálltak ki dzsippel a kiszemelt emberekért, t ö b b géppisztolyos p a r t i z á n kíséretében m i n d i g egy orosz k a t o n a is. A k ö n n y e b b kezelhe­ tőség m i a t t azt m o n d o g a t t á k , hogy a szokatlan i d ő b e n „ m e g ­ idézett" személyt csak t a n ú k é n t szállítják el bizonyos vallo­ m á s megtételére. Ezeket a t a n ú k a t , kiket soha n e m hallgat­ tak ki, vagy a palicsi úti k a s z á r n y á b a , vagy az Ágnes-sikátorbeli S á r g a H á z b a , a m a g y a r belügyi hatóságok rettegett kémelhárító központjába hurcolták. Szorgos megkínzatásuk u t á n m á r csak a vesztőhely következett, a zentai úti temető. I t t m i n d e n tárgyalás vagy ítélet vagy é p p e n m a g y a r á z k o d á s nélkül g ö d ö r b e lőtték őket. Az egykori j á r v á n y k ó r h á z ( m a gyár) épületegyüttesének g y o m m a l b e n ő t t s a r k á n túl, j ó l m e g k ü l ö n b ö z t e t h e t ő süppedékes területen h á r o m s o r b a n hússzor húsz méteres tömegsírok v a n n a k .

Ezeket valószínűleg a kivégzendőkkel ásatták ki, s a saját sorsukkal bizonyos következő csoporttal h a n t o l t a t t á k el, h a megtelt a h a t a l m a s gödör. A környékbeliek, n o h a olyankor légiriadót szirénáztak, m i n d e n a l k a l o m m a l géppisztolysoro­ z a t o k a t és jajkiáltásokat hallottak. D e a segítségnyújtás, fegy­ verek híján, lehetetlen volt. ö t n a g y tömegsírt t a r t számon a környék. Egyesek szerint kétezer s z a b a d k a i m a g y a r csontját őrzi a j á r v á n y k ó r h á z mellé telepített kivégzőhely. M á s o k szerint, p a p i informátoraink állításával kereken hétezer m a g y a r nyugszik ott. A szabadkai közhit, a m a g y a r emlékezet úgy tudja, hogy a kivégzéseket Strazsakovics Blasko szervezte, s ő felelős az á r t a t l a n u l elpusztított ezrek haláláért. D u d á s K á r o l y író és Siflis Zoltán szabadkai filmes videoka­ merájuk elé kérték Blasko Strazsakovicsot, aki a m a g a m ú l t ­ j á n a k mentésére hajlamos volt arccal és szóval nyilatkozni. Sokan m á i g azt hiszik, hogy ő S z a b a d k a akkori k a t o n a i p a r a n c s n o k a volt, élet és halál u r a . Pedig ő csak az ú j o n n a n alakult rendőrség politikai biztosa volt. Komisszárfele, aki a hivatali h i e r a r c h i a szerint alá volt rendelve a m i n d e n k o r i r e n d ő r p a r a n c s n o k n a k s a helyettesének. Az igaz, hogy szava d ö n t ő volt m i n d i g . A r e n d ő r p a r a n c s n o k N y á r á d i E u g é n volt, m a g y a r neve ellenére r u s z i n t u d a t ú férfi, helyettese pedig Tomilica. M i n t a s z a b a d k a i népfelszabadító bizottság tagját, szemé­ lyesen I v a n R u k o v i n a t á b o r n o k és Pavle Gerencsevics őr­ n a g y bízták m e g a feladattal. M ű k ö d é s ü k helye a m á r említett s gyűlölt, rettegett S á r g a H á z volt. A O Z N A - t teszi felelőssé a törvénytelen kilengésekért. Neki m i n t a helyi rendőrség politikai biztosának m é g csak a n n y i betekintése sem volt az Ó Z N A tevékenységébe, hogy azokat az e m b e r e k e t név szerint ismerhette volna.

„ - Egy reggel megyek be a h i v a t a l o m b a - vallja Strazsakovics - és hallom, hogy az é p ü l e t b e n v a l a m i n a g y morajlás van. Az őr tiszteleg, k é r d e m tőle, mi ez a zajgás? Azt mondja, ezek a letartóztatottak n y u g t a l a n k o d n a k . K i n y i t t a t t a m vele a n a g y t e r e m ajtaját, amelyik az utcáról belépve a lépcsőház­ b a n balról volt. Alighogy kinyílt a terem ajtaja, a zsúfolt helyiségből tolongani kezdtek felém az emberek n a g y segély­ kiáltásokkal: Blasko, Blasko, Balázs! Segíts! M i n t h a m i n d ­ egyik egyszerre a k a r n a szólni h o z z á m . S o k u k a t ismertem, sokan ismertek e n g e m . Akkor o n n a n a parancsnokok bele­ egyezése, megkérdezése nélkül azokat v a l a m e n n y i ö k e t sza­ b a d o n e n g e d t e m . J ö t t a z t á n később N y á r á d i E u g é n , Blasko, miért engedted s z a b a d o n azokat az e m b e r e k e t ? M o n d o m neki, nincsen ezeknek semmifele poliükai vétkük. M é g olyan is volt köztük, m i n t az Ó d o r A n ü , aki a m a g y a r K o m m ü n idején zászlóaljparancsnok volt. T e n e m vagy idevalósi, n e m ismerheted ezeket. F i a t a l a b b volt, m i n t én, alig huszonkét éves. É n m á r akkor h a r m i n c voltam. M o n d o m , ezek m i n d olyan emberek, akik negyvenegyben legfeljebb o l y a n o k a t m o n d t a k , hogy »büdös rác«, m e g hogy »ne ugass, te bükkfanyelvű«, m i n t a h o g y azt nekem is m o n d t á k egyesek. N e m az a mi dolgunk, hogy ilyenekkel foglalkozzunk. N e m sokkal később hívat a városparancsnok, Milos Tadijin, ott volt mellette egy J o v a n o v i c s nevű ezredes. T á m a d t a k , miért en­ g e d t e m s z a b a d o n az ellenséget, olyan is volt köztük, aki az első h á b o r ú b ó l m a g y a r kitüntetéseket szerzett. M i t akartok, m o n d t a m nekik, ilyen kitüntetéseket egy fityók p á l i n k á é r t is lehetett kapni. Az én a p á m n a k egész sásszakajtóra való volt a padláson. Akiket elengedtem, lehettek úgy hetvenen. Ki hozta be ezeket az embereket? Egy Mile nevezetű egyetemi hallgató, aki önké­ nyesen kinevezte m a g á t az egyik körzet rendőrparancsno­ kává. J á r t a a h á z a k a t , vallatta az embereket, letartóztatáso­ kat végzett. N o h á t , ezt a diákot én megfenyítettem. M o n d j a k v a l a m i t a kivégzésekről. Ez m á r é p p e n a k a t o n a i közigazgatás bevezetése előtt történt. Egy éjjel jövök h a z a , ide a szüleim h á z á h o z . Sötét

v a n , m i n t a zsákban. M i k o r ideérek a második negyedbe, a t e m p l o m elé, elrobog mellettem egy t e h e r a u t ó . Csak a n n y i t t u d t a m kivenni, hogy emberek v a n n a k rajta, a k a n y a r b a n m é g a n n y i t l á t t a m , puskások is v a n n a k velük. H a l a d t a k a temető felé. I d e a zentai úti felé, o d a h á t r a . Ahogy hazaérek és benyitok az u d v a r u n k b a , hallom á m , hogy t r a t r a t r a t r a . . . és hallom a jajveszékelést. E l b o r z a d t a m , és m o n d t a m m a ­ g a m b a n - m á r bocsánat a szóért - , m o n d o m m a g a m b a n : baszom az a n y á t o k a t , h á t dk gyilkoltok! M á s n a p találkoztam a k a t o n a i p a r a n c s n o k helyettesével, M a ü j a Poljakoviccsal, m o n d o m neki, mit t a p a s z t a l t a m . O m e g közli, hogy h á t ez így megy, n a g y o n sok a letartóztatott, és m é g m i n d i g hozzák őket. N a most m é g arról, h o g y a n szedték őket. Volt itt egy Franje Pujindzsics nevű b u n y e v á c . P a r s á n a k neveztük. N a ­ gyon rendes, h a l a d ó gondolkodású e m b e r , ő s z i n t é n örven­ dezett a fasizmus b u k á s á n a k és a felszabadulásnak. A k k o r én m á r a k a t o n a i parancsnokság komisszárja v o l t a m . M o n d j a nekem Poljakovics, hogy Farsa felesége kétségbeesetten kere­ si a férjét, kérdezi, t a l á n mi k ü l d t ü k el v a l a h o v a . É n kérde­ zősködtem, elküldtem Lajco J a r a m a z o v i c s h o z , a városi n é p ­ felszabadító bizottság elnökéhez is. J a r a m a z o v i c s m e g j ö n vele h o z z á m , hogy h á t én mégis k a t o n a i személy vagyok, d e n e m t u d t u n k m e g semmit. K é r d e z ő s k ö d t e m az oznás tisztek­ nél is, akiket a z o n b a n csak így i s m e r t e m : Milos, U r o s , V a u ­ j a , Csapó. Poljakovics végre m e g t u d o t t annyit, hogy ez a Farsa t u d t a az egyik horvátról, hogy n a g y o n bratyizott az usztasákkal, és hogy ne legyen erre t a n ú , b e v á d o l t a Farsát, és ennek alapján eltüntették. N e m t u d o m , hogy milyen m é r e t ű volt a bosszú, d e sajná­ lom, hogy m e g t ö r t é n t . Sajnálom, hogy mi u g y a n a z t tettük, m i n t a m i t H o r t h y fasisztái. H o g y ez bosszú volt, pedig akkor m á r létrejött a k a t o n a i bíróság, és mégiscsak úgy kellett volna, hogy bíróság ítélkezzen. Sokan á l d o z a t u l estek, biztos, hogy közöttük sokan voltak vétkesek is, d e n e m a n n y i r a , hogy azért m e g kellett volna halniok. Aki átvészelte ezeket az első h ó n a p o k a t , az később m e g ú s z t a n é h á n y h ó n a p bör­ tönnel.

Az Ó Z N A tartott itt mintegy 25 telepi dolgozót, ezek voltak a közembereik, akik vidékiek voltak. A s z a b a d k a i a k engem ismertek, és azért hitték, hogy az én kezem könyékig véres. Pedig én csak egyetlenegy e m b e r t k ü l d t e m a h a l á l b a , m e r t megölt és kirabolt egy m a g á n y o s asszonyt. A sértett történetesen m a g y a r volt, a bűnös m e g szerb. Az asszony befogadta ezt a szerbet, aki m a g y a r katonaszökevényként érkezett h a z a . Az n e m titok, hogy itt a temető mögött, ahol v a l a n u k o r a Macskovics téglagyára volt, itt tömegsír v a n . K o r á b b a n itt sportrendezvényeket r e n d e z t ü n k , a z u t á n le lett z á r v a . S h a m á r erről v a n szó, e l m o n d o m azt is, hogy mikor a h á b o r ú u t á n első ízben S z a b a d k á n j á r t T i t o , akkor m o n d o t t itt egy nagy beszédet, aminek bevezetőjében közölt valamit, a m i t a hallgatóságból alig valaki értett. É n é r t e t t e m . Ilyen v a l a m i t mondott: - I t t most kicsit kitakarítottatok. M o s t folytatni kell m u n ­ kával. H á t én m e g é r t e t t e m , hogy neki az Ó Z N A v o n a l á n pontos értesülései voltak a takarítás méreteiről. H a itt csak n é h á n y h á b o r ú s bűnösről lett volna szó, akkor ő erről n e m is értesül. H o g y a gyilkosság milyen m é r e t ű volt, azt én csak a saját becslésem a l a p j á n m o n d h a t o m , meglehetősen felelődenül, h a m á r ezt kérdezi tőlem. S z a b a d k a egész területén, beleszá­ m í t v a azokat a németeket is, akiket itt végeztek ki, a m i k o r a p a r t i z á n b r i g á d elment, kivégeztek mintegy h á r o m s z á z ­ h á r o m s z á z ö t v e n személyt. S z á m o m r a ez é p p e n úgy elítélen­ d ő , méreteit és végrehajtását tekintve, m i n t a m i a m a g y a r o k idejében ezt megelőzően t ö r t é n t . " T e g y ü k hozzá a felelősségét kisebbítő vagy é p p e n l e t a g a d ó poliükai tiszt vallomásához két m e g m e n e k ü l t fiatalember emlékeit. „ A s z a b a d k a i g i m n á z i u m b a n érettségiztem 1942-ben. Osz­ t á l y u n k b a n a m a g y a r o k mellett S-A szerb, 3 - 4 b u n y e v á c , 1-2 zsidó fiú j á r t (pl. Franfois Bondy, a Svájcban élő irodal-

m á r is). K a p c s o l a t u n k a t igazi b a r á t s á g , »vajdasági toleran­ cia* jellemezte. A g i m n á z i u m m a g y a r nyelv és i r o d a l o m t a n á r a i voltak Bogner József és Erdélyi László. N a g y művelt­ ségű, kiváló előadó t a n á r o k , rajongtunk értük. M i n d k e t t ő j ü ­ ket a p a r t i z á n o k végezték ki. Bogner József igazgatója volt a d i á k o t t h o n n a k , a város visszacsatolása u t á n tevékenykedett t a n á r k é n t , majd a város főpolgármestere lett. (Nővére Bogner M a r g i t szerzetesnő, boldoggá avatási pere n a p j a i n k b a n folyik.) A h a r c o k befejeztével a bevonuló p a r t i z á n o k között h á r o m volt g i m n á z i u m i diák is vezető beosztásban volt: R a d á k Milos, Jélics D u s á n és Pintér Dezső (apja m a g y a r , anyja b u n y e v á c , d e m a g á t b u n y e v á c n a k t a r t o t t a ) . Ú g y tudjuk, a kivégzések előtti héten a partizánok Bogner Józseffel m i n d e n ó r á t kijavíttattak, m e r t műszerészi képesítése is volt. Majd a kora hajnali ó r á k b a n Erdélyi Lászlóval együtt végezték ki. Állítólag Pintér Dezső volt a bírájuk s az ítélet végrehajtója." „ T ö b b n a p p a l a bevonulásuk u t á n kezdtek olyan hírek ter­ j e n g e n i , hogy ezt is, azt is elvitték és megölték. Egy n o v e m b e r eleji éjjelen n a g y dörömbölésre é b r e d t ü n k . A spaletta résén kilesve hallottuk, hogy a szomszédasszony a fegyvereseket a sarki h á z b a irányítja. Ekkor l á t t a m meg, hogy egy paraszt­ szekéren állva férfiak és asszonyok szoronganak. A szekér a h á z u n k előtt állt meg. A n y á m mellett lélegzet-visszafojtva figyeltük, mi fog történni, m e r t a p á m a T u r á n i Vadászok szabadkai vezetője volt, s m a g y a r s á g á é r t m á r két évet ült szerb időkben, a m i é r t a Nemzetvédelmi Keresztet is meg­ k a p t a . Ezeknél sokkal kisebb vétkekért is elvittek embereket. E z e n az éjjelen vitték el a szomszédból Dévavárit, az u t c a másik végéről Elizák cipészmestert, d e ekkor tűntek el a Kiss testvérek, Csiszár J á n o s is. S o h a t ö b b é n e m kerültek elő. Ezekben a n a p o k b a n ölték m e g Nojcsek G é z a nagykereske­ dőt, a M a g y a r Olvasókör elnökét. M a g y a r t a n á r u n k a t , d r . Erdélyi Lászlót, aki k a r p a s z o m á n y o s szakaszvezetőként é p ­ p e n akkor tért h a z a . Egy lövöldözésben az állomáson karján megsebesült. Volt szerb diákjai vitték a kötözőhelyre és

kísérték h a z a . Biztosították felőle, hogy n e m eshet b á n t ó d á ­ sa. Sajnos őt is megölték, s ahogy akkor a v á r o s b a n elterjedt, az egyik diák, akit a t a n á r ú r e l b u k t a t o t t , egy 13 éves s u h a n c ­ nak 100 d i n á r t fizetett, hogy a t a n á r u r a t fegyveresen bekí­ sérje. T ö b b é n e m látták élve. Vajon mi lehetett a b ű n e K ú d e n I s t v á n n a k , aki cseh e m b e r volt, n e m is beszélt tökéletesen m a g y a r u l , a M a g y a r Olvasókör színházi z e n e k a r á n a k nagybőgőseként szolgálta a művészetet. Az lehetett a b ű n e , hogy h á z a a P á r h u z a m o s ú t o n , a gettó területén lévén, m i n t kertészkedő e m b e r t a l á n n e m a d o t t valakinek egy fej káposztát. Az első választásokkor a törvényszéken m e g lehetett nézni azok névsorát, akiket a p o g r o m idején eltüntettek. É n n e m m e r t e m a listákat megnézni, d e É d e s a n y á m attól rettegve, hogy a p á m és b á t y á m , akikről semmit n e m t u d t u n k , a név­ s o r b a n lesznek, e l m e n t megnézni. Állítólag v a l a m i ezer név volt ott felsorolva. D e a névsor n a g y o n hiányos volt, a mieink sem szerepeltek b e n n e . A listákat h á r o m helyiségben akasz­ tották ki, olyan jelzőkkel, h o g y : a n é p ellenségei, h a z a á r u l ó k , fasiszták. H o g y ezek a listák hol lehetnek, f e n n m a r a d t a k - e , ki tudja m á r . " P á r év m ú l v a , ' 4 8 - b a n lehetett érdeklődni az eltűntek u t á n . D r . Vukovics István - később a Vajdasági Legfelsőbb Bíró­ ság elnöke - hirdette m e g az 1944-ben „ e l t ű n t e k " holttá nyilvánítását. Akiket csakugyan igazolhatóan „ á r t a t l a n u l " végeztek ki, azok á r t a t l a n s á g á r ó l a h a t ó s á g h a j l a n d ó volt igazolást a d n i . Az igazolványosztás első n a p j a i b a n olyan tömeges o s t r o m m a l t á m a d t a k az á r t a t l a n o k hozzátartozói a törvényszékre, hogy az elnök lázadástól t a r t v a beszüntette a rehabilitálás jellegű igazolásokat. Aki n e m j u t o t t p a p í r h o z , b á n h a t t a u t ó b b . Sok h o z z á t a r t o z ó a gyilkosok iránti gyűlö­ letből n e m kért igazolást meggyilkolt családtagjai á r t a t l a n s á ­ gáról, á m erre sokan ráfizettek, m e r t aki u t ó b b n e m t u d t a igazolni a kivégzettek á r t a t l a n s á g á t , azoknak elkobozták minden vagyonát. A kivégzettek között n a g y o n sok volt az á t u t a z ó . Ezeket

a vasútállomáson fogták el. Aki n e m t u d t a igazolni m a g á t , azt tétovázás nélkül kivégezték. Főleg a m a g y a r nemzetisé­ gű, bácskai származású leszerelő honvédek vagy h o n v é d katonaszökevények váltak így szabadságvágyuk á l d o z a t á v á . A szabadkai ferences r e n d h á z n a k is volt egy á l d o z a t a , Fleisz Ferenc szerzetes, aki p a r ü z á n o k kezén t ű n t el.

APATIN - KULA A bosszú helyileg o k t a l a n lett volna, senki n e m pusztult a m a g y a r o k bevonulásakor, mégis legalább h á r o m s z á z a p a ü nit öltek m e g a p a r ü z á n o k , egy részüket ott helyben, d e a többséget Z o m b o r b a vitték a h í r h e d e t t K r o n i c h - p a l o t á b a , ahol a kínzás egyik kedvelt módja a mezítlábas foglyok élő parázson futtatása volt. A főkínzó nevét n e m feledték el, Zika Laszicsnak hívták. Akit így parázson megégettek, t u d h a t t a , hogy m á s n a p agyonlövik valahol - a D u n á b a vagy a lóver­ senypályán. Akik n e m kerültek Z o m b o r b a , t ö b b százukat fogolytáborba hurcolták, ott az éhségtől és a j á r v á n y o k t ó l hullottak rakásra. Túlélték n é h á n y a n ezt a m e g p r ó b á l t a t á s t , á m a hazaérkező csapat h a r m a d á t a rokoni szeretet ölte m e g : a z n a p n a g y és g a z d a g o n zsíros l a k o m á t csaptak szá­ m u k r a , elgyengült g y o m r u k n e m b í r t a elviselni a t ú l á r a d ó ünneplést. A háromszázas h a l o t d é t s z á m így alakult ki. 1941-ben n a g y ünnepséget t a r t o t t a k K u l a főterén. O t t jelen volt a plébános is, káplánjával együtt. A m i k o r a vezérszónok gyalázni kezdte a szerb népet, a plébános t ü n t e t ő e n és feltű­ nést keltő helytelenítéssel o t t h a g y t a az ünnepséget, káplános­ tul. Ezt a jelen levő szerb személyiségek, akik egyébként n e m mertek távozni, n e m felejtették el, 1944. d e c e m b e r 11-én, 13-án, a n a g y kulai mészárlás n a p j a i b a n védelmére keltek a p a p n a k . T ö b b m i n t ötszáz m a g y a r t végeztek ki akkor, főleg értelmiségieket, s a j ó m ó d ú a k a t m i n d , iparosokat, kereskedő­ ket s g a z d á l k o d ó k a t is. A t a n y a g a z d a s á g o k a t is alaposan megfésülték. Tömegsí­ rok őrzik a h á r o m véres n a p ü t k a i t .

AHOL KIEGYEZTEK Bajsán n a g y vita folyt a becsületes, j ó érzésű szerbek és az alja n é p között. A csőcselék n a g y m a g y a r m é s z á r l á s r a készült. Elsőnek N é m e t h Béla plébánost a k a r t á k kivégezni, n a g y előkészülettel. A falu végén m á r m e g á s a t t á k vele a sírját. M i r e a sír elkészült, a plébános egyetlen ilyen m u n k á j a addig, n e m v a l a m i jeles alkotás, a puskások m é g vitatkoztak fölötte, elég mély lesz-e, elég széles-e. A m i k o r odagyűltek a j ó z a n a b b szerb elemek, kicsavarták a gyilkos s z á n d é k ú a k kezéből a fegyvereket. Es végleg, m e r t h a z a e n g e d v é n a plé­ bánost, emlékeztették a bosszúra készülőket az 194l-es idők­ re, a m i k o r a m a g y a r o k álltak j ó t a szerb bajtársaikért. Kispiac tanúja lehetett egy gyűlölködő jellem nyilvános ka­ rakterváltozásának. A kispiaci szerbek is összegyűltek meg­ beszélni a m a g y a r o k kiirtását. Molosev Zivo közismert m a ­ gyargyűlölő vezette a tervkészítést, m i n d e n k i t u d t a , hogy m á r a királyi J u g o s z l á v i á b a n sok keserűséget okozott a m a ­ g y a r o k n a k . A m i é r t is 1941-ben M a r t o n o s r a vitték vizsgálati fogságba. I t t az általa b á n t a l m a z o t t m a g y a r o k egyike, bizo­ nyos idősebb Galgóczi Pál, bicskával t á m a d t rá, s n y a k o n szúrta. D e idejében szétválasztották őket. Galgóczi bocsána­ tot kért a véres m o z d u l a t é r t . Milosevet ez n a g y o n m e g h a t o t ­ ta, hiszen ő is tettleg b á n t a l m a z t a egykori h a t a l m a t u d a t á ­ b a n Galgóczit, aki kérte a m a g y a r mozgó bíróságot, enged­ jék s z a b a d o n régi ellenfelét. Ez a kölcsönös megbocsátás, kiengesztelődés 41-től 44-ig t o v á b b élt, s a magyarmészárlás­ r a összegyűlt kispiaci szerbek megváltozott vezérük h a t á s á r a senkit sem végeztek ki, m é g csak m e g sem kínoztak senkit a sebtében összefogdosott m a g y a r o k közül. Nemes Miletics, azaz Szvetozár Miletics híres volt arról, hogy az együtt élő m a g y a r o k és szerbek szeretik a közös békét. 1941b e n a m a g y a r o k h á r í t o t t á k el a csendőrség erélyesebb szán­ dékait, 44-ben viszont a szerbek győzték m e g a p a r t i z á n o k a t , hogy nincs szükség Mileticsben a m a g y a r o k vércsapolására.

SZÉKELYEK HALÁLOS VESSZŐFUTÁSA A huszonöt bácskai községbe szétszórt bukovinai székelység élete 1944 októberében válságosra fordult. A felsőbbség n e m tájékoztatta idejében a telepeseit a közeli veszedelemről, b á r a t a n y á k o n fel-fellobbanó p a r t i z á n t ü z e k , a h á r o m év előtt m é g itt lakó dobrovoljácok merényletei, fenyegető üze­ netei figyelmeztették a székelyeket, hogy a békés, g a z d á l k o d ó élet n e m t a r t m á r itt sokáig. Sebestyén Á d á m írja az Andrásfalviak menekülése Bácskából című emlékezésében: „ S z e p t e m b e r vége felé zűrzavarossá vált a helyzet. A p a r t i ­ zánok n y u g t a l a n í t o t t á k a vidéket, különösen az éjszakai lö­ völdözések m i a t t terjedt a felelem, A vezetők elkendőzték a való helyzetet. A n d r á s m e z ő n m é g október 8-án is b ú c s ú r a készülődött a n é p . Sütöttek-foztek, vendégeket v á r t a k . A vendégségbe in­ d u l ó k a t szekereiken érte a b o r z a l m a s h í r : menekülni kell! A jegyzők elkésve, p a r a n c s k é n t a d t á k ki a menekülési utasítást, csomagolásra is alig m a r a d t idő. H i r t e l e n é b e n azt sem t u d t á k , mit pakoljanak fel a n a g y család részére, iszonyatos k a p k o d á s keletkezett. M i t pakolja­ nak fel egy-egy kis szekérre, élelmet, r u h á z a t o t vagy a sok gyermeket. T ö p r e n g é s r e n e m j u t o t t t ö b b idő k é t - h á r o m órá­ nál. Sokan csak m á s n a p reggel t u d t a k elindulni. Akkor kel­ lett o t t h a g y n i m i n d e n ü k e t ismét, a m i k o r m á r é p p e n t a l p r a álltak kissé, a m i k o r a górék tele voltak kukoricával, a p a d l á ­ sok b ú z á v a l és m á s g a b o n á v a l . Az ólak 150-200 kiló körüli hízókkal tele. O l y a n g a z d a is volt, akinek óljában 15-20 disznó is ott m a r a d t . S n e m t u d t á k , i n d u l v á n , hogy m á s n a p hol hajtják le a fejüket. Az u t a k o n a n é m e t hadsereg visszavonulóban, szekér sze­ kér h á t á n , a u t ó k és tankok egymást gátolva menekültek a szovjet hadsereg elől, h á t r a - és az útról leszorítva a szegény lófogatú székely családokat. Gyakori volt a légitámadás.

Sok asszony az ú t b a n , szekéren szülte m e g gyermekét, sokan pedig kukoricaszár-rakáson vajúdtak. R o s s z a k a r a t ú e m b e r e k m é g m e g is lopták őket. K o r o m s ö t é t éjszaka m é g a n a g y a p a koporsóját is ellopták. Csak v i l l á m a d a t k o r ( h a j n a l b a n ) vette észre a fia s találta m e g az árokszélre lökött koporsót apástul. Az andrásfalvi menekülteket, akik Baján a k o m p o n zsú­ foltság m i a t t n e m kelhettek á t a D u n á n , a honvédség Pakson s Dunafbldvár felé irányította. Az átkeléskor történt légitá­ m a d á s o k idején sok gyermek elszakadt a m e n e k ü l ő szülőktől, csak hetek m ú l v a találkozhattak. D o m b ó v á r felé menekül­ tek, d e Szálasi p a r a n c s á t , hogy menjenek N é m e t o r s z á g b a , n e m fogadták m e g . " „ S o k a n sebtében leszúrtak és feldaraboltak egy-egy ser­ tést, hogy m e n e t közben legyen ennivalója a családnak. Csakhogy útközben n e m t u d t á k a húst elkészíteni, rájuk büdösödött a szekérderékban, e l é b b - u t ó b b , d e legkésőbb a D u n á h o z érve vízbe d o b t á k a félbevágott disznókat. Ettől a pazarlástól t ö b b szekérkaravánt megszabadítottak a p a r ü z á n o k , akiknek első gondjuk az volt - találkozván a vonuló, felpakolt székelyekkel - , hogy holmijuktól megfoszszák őket, s fogatuk, csomagjaik nélkül vagy t á b o r b a , vagy fogságba terelték, vagy - r i t k á b b a n - útjokra engedték őket egy szál r u h á b a n . " A huszonöt telepes község székelyeinek veszteségei m á i g nin­ csenek megszámlálva. Egyedül a késve északra vergődő H a ­ dikliget (Veternik) népének halottait t u d t u k megszámlálni és megnevezni - S á r a S á n d o r filmet készített Keresztúton címmel az özvegyekkel, és ír róluk Albert G á b o r is könyvében, az Emelt fővel-hen. Egy hadikliged férfi, V á r d a Titusz ritka kettős szerencsé­ vel túlélte társai balsorsát: „ - 1944. o k t ó b e r 8-án i n d u l t u n k Hadikligetről - m o n d j a - , csalfa, félszerb telepvezetőnk Z o m b o r helyett S z a b a d k a felé vitt b e n n ü n k e t . A s z a b a d k a i temetőnél megállították m e n e -

t ü n k e t a p a r t i z á n o k . Azt m o n d t á k , teheneket, lovakat, ko­ csit, m i n d e n t vigyünk a palicsi l a k t a n y á b a . O t t kellett hagy­ ni m i n d e n értéket, ő r i z e t b e vettek b e n n ü n k e t . P á r n a p m ú l ­ v a egy k o c s m á b a n összegyűjtöttek vagy ötszázunkat. A kocs­ m á r o s t összeverték, kizavarták, megittak m i n d e n t , miközben a székelyekkel foglalkoztak. O n n é t a nőket, gyermekeket a m a l o m b a vitték, ahol puszta b e t o n o n töltötték a következő időt. M i n k e t férfiakat a szabadkai b ö r t ö n b e vittek. K é t hétig ott gyötörtek minket. A m i k o r kihallgattak b e n n ü n k e t , azt kérdik tőlem, miből élek, m u t a t o m a kezem, egyáltalán nem szép: n a p s z á m b ó l . M e r t h o g y csakugyan n e m volt földem akkor. H á l a istennek. A kettes számot k a p t a m , a többiek n e g y v e n h á r m á n az egyest. H o g y ez mit jelent, csak akkor t u d t u k m e g , a m i k o r az egyeseket t e h e r a u t ó r a r a k t á k . Azokat m i n d kivégezték, úgy tudjuk, a s z a b a d k a i d ö g t e m e t ő b e n ásták el őket. Előző n a p o n láttuk, hogy o t t a n egy n a g y gödör v a n kiásva. M á s n a p m á r be volt temetve a gödör. A teherau­ tó j ó félóra m ú l v a üresen j ö t t vissza. A p a r t i z á n o k vitték el őket, akkor orosz n e m volt köztük. M é g egyszer a n n a k előtte felraktak egy g é p p u s k á t e teher­ a u t ó r a , minket m e g sorba állítottak, és a fejünk fölött lövöl­ döztek a falra. Volt, aki bepisált félszében. Amikor föztek az asszonyok, ott álltak a gyerekek éhesen. O d a j ö t t egy p a r t i z á n , belehugyozott a rotyogó k o n d é r b a . Egy n a g y h a s ú t közülünk, Fazekast felállították, egymás között lökdöstek, a m í g össze n e m esett. Azzal szidták, a szerbek vérén hízott meg. Egyszer egy p a r t i z á n n ő hallgatott ki. H a n y a t t feküdt az ágyon, úgy kérdezgetett. K é r d e z t e , r o k o n a vagyok-e T i t ó nak, m e r t h o g y Titusz a nevem. R á h a g y t a m . Elkezdett t a p o dolna, a z t á n m e g nevetett. A d t a k egy p a p í r t , hogy S z a b a d k a területén s z a b a d o n j á r h a t o k , mivel kettes vagyok és Titusz. N e m s o k á r a bevagoníroztak, és i n d u l t u n k , a m a r a d é k . Bajá­ ra." A S z a b a d k á n tömegsírba gyilkolt hadikligeti székelyek névsora:

1. A n t a l F á b i á n 2. A n t a l Lajos 3. B a r a b á s F e r e n c 4. Bece G á s p á r 5. Bíró István 6. Cseke A m b r u s 7. Csíki M á r t o n 8. Erős A n t a l 9. Erős G é z a 10. Erős J á n o s 11. Fazekas Boldizsár 12. Fazekas Lajos 13. Fazekas Piusz 14. Ferencz József 15. Forrai M á r t o n 16. id. F o r r a i M á r t o n 17. Forrai S á n d o r 18. Illés A n t a l 19. Illés Gergely 20. Illés István 2 1 . Illés József 22. J a k a b F á b i á n

23. J a k a b Lajos 24. Kiss István 25. K ö k é n y Piusz 26. Lovas István 27. Lovas R u d o l f 28. Lovász O r b á n 29. M á t y á s Pál 30. M á t y á s Piusz 3 1 . Miklós J á n o s 32. Miklós Vilmos 33. N a g y A n t a l 34. N a g y Lőrinc 35. Solymosi Vilmos 36. S z a b ó István 37. S z a b ó József 38. Szentes Ágoston 39. Szentes J e r o m o s 40. Venczel A n t a l 4 1 . Venczel Gergely 42. Z a l a v á r i Géza 4 3 . Z a l a v á r i Péter

A PETŐFI BRIGÁD K a t o n a i a l a k u l a t h a r c o k b a n edzett dicsőségét m e g t é p á z n i m é g évtizedek m ú l v a is lehetetlen, a m í g a részt vevő „hősök" vagy emléket őriző u t ó d a i k élnek. A Petőfi b r i g á d o t a jugoszláv népfelszabadítás hősies m a ­ gyar hozzájárulásának tekintette a T i t o - u r a l o m idején a p r o p a g a n d á v a l élesztett k o m m u n i s t a közvélemény. A b r i g á d megalakulása körül ellentmondásos külső és bel­ ső i n d u l a t o k feszültek a bácskai m a g y a r lelkekben, az állan­ d ó életveszély környezetében. T e k i n t s ü n k vissza azokra a hosszú évekre, a m i k o r a j u ­ goszláv népfelszabadításért lelkesedő m a g y a r o k felajánlko-

zását az egész m a g y a r n é p hozzájárulásának illett minősíteni T i t o államrendszeréhez. A Petőfi S á n d o r zászlóalj megalakítását 1943 augusztusá­ b a n rendelte el a H o r v á t o r s z á g i Népfelszabadító H a d s e r e g és a Partízánosztagok H . H a d t e s t é n e k P a r a n c s n o k s á g a Szla­ v ó n i á b a n , m i n t e g y nyolcvan csadakozott m a g y a r p a r t i z á n részvételével. E b b e n s a következő évben a D r á v a m e n t i osztagok kötelékében harcolt az egyre g y a r a p o d ó zászlóalj, melynek egyik fő feladatává tették, hogy népgyűléseken mozgósítsa a vidék m a g y a r s á g á t . Aki a h á b o r ú s évek delelőjén érintkezést t a r d i a t o t t B u d a ­ pest baloldali érzelmű népességével, t u d h a t j a , emlékezhetik rá, milyen sikk volt rokonszenvezni a j u g ó p a r t i z á n o k k a l az ifjúság, különösen a k a t o n a i vagy é p p e n munkaszolgálatos behívásra v á r ó fiatalok körében. N a g y o n divatos volt a r r a gondolni, h o g y a D r á v á n átcsónakázva h a s z n o s a b b megol­ d á s csatlakozni a p a r t i z á n o k h o z , m i n t a szovjet hadsereg ellenében senyvedni a keleti h a r c t e r e k e n . J ó n é h á n y a n a k a d t a k , akik az elterjedt fontolgatást valóra váltva, csakugyan b e s z á l l u k a b b a a csónakba. D e a k a d t a k t a r t ó z k o d ó b á t r a k , akik Budapestről kötszere­ ket, gyógyszereket, sőt lőszereket j u t t a t t a k vagy p r ó b á l t a k eljuttatni a D r á v á n túli p a r t i z á n o k h o z . A Petőfi S á n d o r r ó l elnevezett zászlóalj 1944 n o v e m b e r é ­ b e n Pécs-Siklós-Moslavina körzetébe kerülvén a X V I . vaj­ dasági hadosztály kötelékébe j u t o t t . „ A J u g o s z l á v K o m m u n i s t a P á r t vajdasági vezetősége ok­ t ó b e r b e n , t e h á t Bácska »felszabadításakor« k i a d t a a jelszót: mindent a frontért, mindenki a frontra! E jelszóval a P á r t a m a g y a r nemzetiségűeket is toborozni kezdte a J u g o s z l á v Népfelszabadító H a d s e r e g b e . E cél érdekében a bácstopolyai pártszervezet két küldöttet menesztett Újvidékre K o s t a N a d j t á b o r n o k h o z , a J u g o s z l á v Népfelszabadító H a d s e r e g és a partizánegységek vajdasági törzskarának főparancsnokához. A topolyai küldöttek a r r a kérték N a d j t á b o r n o k o t , engedé­ lyezze a vajdasági m a g y a r b r i g á d megalakítását. J a v a s o l t á k ,

a szlavóniai m a g y a r zászlóalj p é l d á j á r a nevezzék el Petőfi S á n d o r r ó l a b r i g á d o t is. A m a g y a r nemzetiségű brigád megalakítását a főparancs­ nokság 1944. n o v e m b e r 23-án kelt paranccsal rendelte el." N e m t u d h a t n i , a két topolyai p á r t e m b e r beszámolt-e ar­ ról, hogy a hozzájuk v o n u l t p a r t i z á n o k m á r h á r o m s z á z h a t ­ v a n m a g y a r t megkínoztak és kivégeztek azon a címen, hogy 1941-ben mintegy hetven topolyai szerb vesztette életét tűz­ harcban. H a el is m o n d t á k , hogy a vérbosszút m á r ötszörösen végre­ hajtották, fenyegetésképpen t a l á n azért javasolták a m e g m a ­ r a d t m a g y a r o k n a k a p a r t i z á n n á válást, hogy egérutat nyissa­ nak s z á m u k r a az élet felé. Eszerint kell értékelnünk a lelkes visszaemlékezés szavait: „Bácstopolyai pártaktivisták önkéntes toborzóakciója fu­ tótűzként terjedt el egész Bácskában. S z á z s z á m r a jelentkez­ tek az önkéntesek fegyver alá Topolyáról, Moravicáról, Csantavérről és A d á r ó l . D e j ö t t e k M o h ó i r ó l , Fekeücsről, Z e n t á ­ rói, Kishegyesről, Bajsáról, Pacsérról, Bajmokról és e g y e b ü n ­ nen is. Azt, hogy milyen n a g y volt a lelkesedés, mi sem bizonyítja j o b b a n , m i n t az, hogy alig n é h á n y n a p a l a t t kilencszáz önkéntes jelentkezett. Volt r á példa, hogy az a p a fiával vagy lányával együtt iratkozott fel. E ^ e s családokból k é t - h á r o m testvér állt fegyverbe, a topolyai Ó v á r i család h a t férfitagja iratkozott fel az önkéntesség listájára." N e m lehet célunk cáfolni semmiféle lelkességet, d e a sorra került falvak esetében jól megértettük, ahogy a szenvedő férfinép is n y o m b a n felfogta, mi között v á l a s z t h a t n a k : bri­ g á d - vagy halál. A helyet T o p o l y á n , a h o n n a n a négyes sorokban t ö m ö r ü l ő brigád Z o m b o r felé elindult, m a e m l é k t á b l a jelzi, d e a száza­ kat rejtő tömegsírt az egykori tavacska m o c s a r á b a n , amely fölé m á r a teniszpályát salakosítottak, semmifele tábla n e m örökíti m e g . A bácskai m a g y a r „önkéntesek" és a szlavóniai m a g y a r p a r t i z á n o k d e c e m b e r 26-án F e l s ő s z e n t m á r t o n b a n találkoz­ tak.

1944. d e c e m b e r 31-én sorakoztak fel először, m i n t az újon­ n a n alakított X V . Vajdasági Petőfi S á n d o r b r i g á d harcosai. Ezerkétszázán voltak, egy részüknek m é g n e m j u t o t t fegyver. A k a d t a k j ó n é h á n y a n , akik az ígéretes h a d i vállalkozásból m á r m e n e t közben k i á b r á n d u l t a k , t a l á n nemcsak saját, h a ­ n e m o t t h o n m a r a d o t t a i k életét is féltve, és megszöktek a vo­ nuló csapatból. Ezek n e m keltették kedvező hírét a b r i g á d n a k , szökés, bujkálás közben h a z a t é r t ö k b e n a b á n á s m ó d r ó l s a brigád jövőjéről p a n a s z k o d t a k . A „lógósok" terjesztette rémhírekre válaszolva így ír az újvidéki S z a b a d V a j d a s á g 1944. j a n u á r 18-án: „ T ö b b száz m a g y a r topolyai férfi és n ő ö n k é n t belépett a Petőfi b r i g á d b a , hogy fegyverrel a kézben harcoljon a fasiz­ m u s ellen. Ezek a m a g y a r alakulatok valahol a D u n á n t ú l o n harcolnak. Felelőtlen elemek azt híresztelik, hogy a b r i g á d n a g y része megsemmisült. A topolyai Egységes Népfront szervezete azért küldte ki Sinkovics Dezsőt, hogy a Petőfi brigád topolyai tagjait keresse fel, s az itthon m a r a d t a k m e g n y u g t a t á s á r a hozzon tőlük leveleket. Sinkovics egy kö­ zös levelet hozott tőlük v a l a m e n n y i ö k aláírásával. A levél­ ből: ...nemcsak a fasizmust akarjuk megverni, h a n e m egy új d e m o k r a t i k u s államformát a k a r u n k , és méltók a k a r u n k lenni b r i g á d u n k nevéhez és T i t o marsallhoz, a népek s z a b a d s á g á ­ nak legtökéletesebb h a r c o s á h o z . . . Azok a g y á v a és rémhír­ terjesztő p u h á n y o k . . . akik szökésükkel és b r i g á d u n k j ó hírne­ vének bemocskolásával is a fasisztákat t á m o g a t j á k . . . reszkes­ senek. A leszámolásnál mi is ott leszünk, és jaj lesz az árulók­ nak. Lemossuk ezt a szennyet is a m a g y a r névről árulóink vérével." Az árulókkal való leszámolás a z o n b a n másként alakult, m i n t a levél - nyilván a komisszár fogalmazta - ígérete tervezte. A szökevényeket hetek a l a t t összefogdosták, és V a r ­ ga István vezetésével visszavitték őket az akkor m á r Bolm á n y környékén harcoló és m á r veszteségeket szenvedő ala­ kulathoz.

A j ó l felfegyverzett visszavonuló n é m e t balkáni hadsereg D u n á n t ú l r a , Budapest i r á n y á b a feltörekvő részével a b a r a ­ nyai B o l m á n y b a n ütközött m e g az a k k o r m á r h a r m a d f é l ­ ezerre d u z z a d t b r i g á d . H a r c a i k a t l e g e n d á b a szőtték a túl­ élők. M é l t a t á s u k n e m a mi dsztünk. K o s t a N a d j t á b o r n o k szerint a brigád veszteséglistáján mindössze ötven h a l o t t és százkilencven sebesült szerepel. Ez n e m sok a későbbi híresztelésekhez képest, hogy d. a m a g y a r b r i g á d o t a n é m e t SS-alakulatokkal mészároltatták volna le a szerb t á b o r n o k o k . M á s források szerint az egy h é ü g t a r t ó márciusi harcok­ b a n a Petőfi b r i g á d kilencüzede megsemmisült. Akik túlélték a v á g ó h i d a t , azokat m á s partízánegységekbe osztották be. H a így történt, h a n e m , a m e g m a r a d o t t petőfistákat csak­ u g y a n m á s csapatok kötelékébe osztották szét. A balkáni n é m e t h a d s e r e g 1944 végén, 1945 elején először a D u n á n p r ó b á l t á t t ö r n i , hogy Bácskán keresztül közelítse m e g a m a g y a r fővárost. E kísérlet k u d a r c a u t á n r o h a m o z t á k m e g Eszéktől n y u g a t r a a D r á v á t , s át is keltek ideig-óráig a folyó bal p a r t j á r a . A topolyai vészhírek o k á n a z o n b a n érdemes emlékezni az 1945. eleji d u n a i átkelés kísérieteire. Levélírónk S z a b a d k á n n a g y szerencsével egy szerb kato­ nai m u n k á s a l a k u l a t í r n o k á v á szegődött. „ P o n t o s d á t u m r a n e m emlékszem. P a l á n k á n állomásoztunk a D u n a - p a r t o n , századaink a k á c e r d ő t irtottak, m e r t szén h i á n y á b a n a vasúti m o z d o n y o k a t fával fűtötték. P a r a s z t h á z a k n á l voltunk elszál­ lásolva. Egy éjszaka n a g y mozgásra lettünk figyelmesek. A vasút­ állomásról hosszú menetoszlopban, négyes sorokban lerongyolódott emberek vonultak, némelyikük l á b a ron­ gyokba csavarva. M a g y a r u l beszéltek. K é r d é s ü n k r e , kik vagytok, azt felelték, a Petőfi b r i g á d részei T o p o l y á r ó l . H o g y h o v á mentek, azt felelték, a frontra! É n m e g b o t r á n k o z v a kérdeztem az egyiket: d e h á t h o g y h o g y ? fegyvertelenül a h a r c t é r r e ? Azt válaszolta, m e r t valószínűleg a komisszár is azzal b i z t a t t a őket: v a n a n é m e t n e k , el kell venni tőle!

A frontvonal a z o k b a n a n a p o k b a n a t ú l p a r t o n Ilok és S a r e n g r á d között h ú z ó d o t t . A németek erős tüzérséggel be voltak ásva a szerb állásokkal szemben, előttünk a terep el volt aknásítva. A Petőfi b r i g á d a r r a kellett, h o g y az a k n a m e ­ zőt közömbösítse. Éjjel hajtották neki őket az a k n a z á m a k . Hallatszottak a szórványos r o b b a n á s o k . Reggel nyolc ó r a körül egy küldönc nekem h o z t a az utasítást, hogy a m u n ­ kásszázadok a z o n n a l vonuljanak be az erdőről, és menjenek a D u n á r a á t h o r d a n i a sebesülteket. Csak a bajtársaktól tu­ d o m , milyen szörnyű á l l a p o t b a n voltak az élve m a r a d o t t a k . H á n y a n h a g y t á k ott életüket, arról n e m készült staüsztíka..."