Ősföldrajzi változások vizsgálata a szulimáni feltárás környezetében Kis ÉVA1
A vizsgálatoknak az volt a célja, hogy a negyedidőszaki üledékek új módszerrel történő kutatása során minél több, a pleisztocénban bekövetkezett ősföldrajzi változásra vonatkozó információ birtokába juthassunk az adott feltárás környezetéről. Fontosabb cél volt továbbá az is, hogy ezen információkat a lehető leggyorsabban és legpontosabban le lehessen olvasni a szelvény mellé szerkesztett grafikonokról és a rétegek összevont paraméter-értékeit tartalmazó táblázatból. A módszer keretében 6 mutatószám együttes környezetjelző szerepét értékeljük. Jellemezzük a negyedidőszaki üledékeket, és következtetéseket kísérelünk meg levonni az üledékfelhalmozódás dinamikájának változásaira, ill. a hasonló módon jellemezhető rétegek egymással történő hely párhuzamosítására vonatkozóan. Együtt alkalmazzuk és ábrázoljuk a Magyarországon általam bevezetett 2 új mutatószámot, a finomsági-értéket (FG) és a mállási-indexet (IQ) a hagyományos üledékföldtani paraméter-értékekkel (S0, K, Sk, Md), valamint a CaC03-tartalommal és az agyag-iszap-, lösz és homok %-os részesedése változásával. Az alkalmazott módszer elősegíti a rétegsorok függőleges irányú korrelálását. Vizsgált feltárásunk Szulimán peremén, a Zselic D-i részén, az Almás patakvölgyében terül el. A szelvényben a kapott paraméter-értékek alapján az alábbi rétegeket tudunk elkülöníteni (1. ábra, 1-2. kép, 1. táblázat), I. 2 fosszilis talaj II. 2 löszréteg - 1 öreg löszréteg - és 2 iszapos löszréteg III. 1 lejtőüledék szint IV. 1 pannon agyag szint V. 1 tarka agyag szint VI. és 1 iszapos homokszint Mind a terepi felvételezéseken, mind az üledékföldtani mutatószámok együttes kiértékelése (1. ábra, 1-2. kép, 1. táblázat) során kapott eredmények alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a feltárás rétegsorai a hazai löszösszletek közül az un. „dunaföldvári összlet" egy részét foglalják magukba. Az összlet ún. „rózsaszínű löszök" vagy „rózsaszínű szikek" és vörös talajrétegek váltakozásából áll. Az üledéksor alsó részében szürke pannon agyag és tarka agyag is előfordul. Korábban az ún. „rózsaszínű löszök" képződését Pécsi M. (1993) - Pevzner M. paleomágneses mérései alapján - a Jaramillo és az Olduviai események közé tette. Lehetséges, hogy a legújabb, precízebb paleomágneses műszerekkel történő vizsgálatok mérési adatai alapján ezen üledékek képződése korábban, már a G/M paleomágneses határtól elkezdődhetett.
1
tudományos főmunkatárs, a földrajztudomány kandidátusa, MTA FKI 89
A :
L
H
A=agyag l=iszap L=lcsz H=homok
1. á b r a A szulimáni feltárás mintái üledékföldtani paraméter-értékei (Kis É.). Rétegtani feldolgozás: SCHWEITZER F . - K I S É . - B A L O G H J . - D I GLÉRÍA M.
90
1. kép A szulimáni löszfeltárás keleti része
91
2. kép A szulimáni löszfeltárás nyugati része
A feltárás fiatalabb rétegei lepusztultak, köztük az üledékek egykori „vezérszintjei": a tefrák, a szuliklufciós- és pszeodoglej szintek, ill. a fiatalabb csernozjom talajszintek is, a fölöttük húzódó, „marker lösz" és „agyagmorzsalékos homok" szintekkel együtt. A feltárás felső rétegsora kb. 60 cm vastag szürkés sárga lejtőüledék, amely barna talajtmorzsákat tartalmaz. Alatta 70 cm vastag vörös barna fosszilis talaj húzódik, amely kb. 1 m vastag öreg löszréteget fed le. A lösz tele van löszbabával, mintegy 3 cm vastag löszkonkréciókkal és vörös krotovinával. E réteg alatt kb. 3 m vastag fosszilis talajréteg húzódik. A talajréteget az alatta lévő szürke pannon agyagtól 20 cm vastag „törmelékes mészkőpad szint" választja el. A pannon agyagot lefelé 1,5 m vastag iszapos löszréteg követi (középső részén 5 cm vastag „törmelékes mészkőpad szint" betelepüléssel). Az összlet alatt tarka agyagréteg található. A szelvény feküje iszapos homok. A szelvény rétegeinek pontos meghatározását (1. ábra, 1. táblázat) megkönnyítik a kapott FG- és Kj-értékek. A két érték együttes elemzése segít pl. a fiatal és öreg löszök elkülönítésében, a pontosabb rétegtani elhatárolásban, az ülepedés idején a környezetére vonatkozó következtetések levonásában, az esetleges üledékhiátusok kimutatásában.
92
93
65,43
65,43
75 62
69,93-75.25
I
iszapos homok (pannon)
0,60-0,79
1 szállítási energia
'osztál^zon °'28
érték
~
., °'01
..... •
1
eneMa
r
iszapos lösz 2,45
I igen gyengén osztályozott
I
mészkőpad
rendkívül gyengén ,, osztályozott
mészkőpad
I
osztályozott
I
6,5 m: pannon agyagon 02] belüli réteghatár
igen gyengén
igen gyengén
3,21-4,53
_
_
. Q2
0,15-0,29
(pannon)
, iszapos fi
homok osztályozott
. „,
gyengén
Megjeg
. ....
I átlagos szállítási
I
004
átlagos szállítási energia
energia
energia
parti zóna
magas szállítási
erős hullámverés
energia
I
5 m-en: vörös fosszilis ,. ,. ... talaj alsó harmadában 0,04-0,19 átlagos es alacsony ' . .. szállítási energia talajhiatus réteghatár
. , . . 9,80 m-en: réteghatár a . , .... , . tarkaagyag ___ . „„, átlagos szállítási e ,., igen gyengén . . . . . . . 2,41 _?/ „ 0,28 tarka agyag es a pannon OJ 0,03 ° (szurkes-sarga) osztályozott ° . r.. .
I
r
osztályozott
fosszilis talaj
iszapos lösz 2,45
pannon agyag (szürke)
.. tarkaagyag 6 ., ., , .. . , , . 2,43 (szurkes-sarga)
iszapos lösz 2,12
1
iszapos lösz 2,12
pannon agyag (szürke)
fosszilis talaj '
igen gyengén ,
2,21 *
. réteghatár
1. táblázat. A szulimáni feltárás rétegparaméter-értékei és értelmezési lehetőségei (Kis É.). (Szemcseösszetételi vizsgálatok 9 szemnagyság tartományban: Dl GLÉR1A M.)
1190-12 10 50 29
n cn m i n zr a-, 9,50-10,10 56,57
8,55-9,50
8,50-8,55
7,00-8,50
6 00-7 00
5,60-5,80
2,20-5,30
i ** -, -m 1,30-2,20
fossztlis talaj fosszilis talaj (voros-bama) (voros-bama) osztályozott
.
t
«SfeASj" 0,01-0,02 átlagos szállítási energia kozepso részen öreg lösz öreg lösz ... ... 1,80 m-en: 2 öreg . „,, ím** (löszbabákkal, 3 cm-es ... , ., (löszbabákkal, 3 cm-es , ,. , __ . »,„ „„, löszréteg közötti határ az ... „«, . .... , . 1,9 m-en: 67,34-75,50 ... , , . ..,, . .... 1,25-1,57 . . . . , , .... , 2,61-2,77 gyengén 0,13-0,23 ., , ., . 0,24-0,32 alacsony szállítási loszkonkreciokkal, voros loszkonkreciokkal, ~.." egyneműnek latszo . talajhiatus , , . „, ' .. _ , „ . ... ' osztályozott ?.. , . .... energia krotcvinakkal) voros krotovmákkal) loszretegen belül
74,04-75.50
0,60-1,30
fokozat érték
lejtőüledék lejtőüledék . (szürkés-sárga, vörös-bama 0,94 (szürkés-sárga, vöröstalaj morzsákkal) bama talajmorzsákkal)
• Finomság, Fc Mállás k, K<j . . kőzet, talaj érték kőzet, talaj érték
71,78
érték
0,00-0,60
Réteg, m
S
',.,m;™:
A szelvény rétegeire vonatkozó összes információ azonnal leolvasható a megszerkesztett ábráról. Látható, hogy a szelvény adott mélységében az üledéket milyen mutatószám-értékek jellemzik. A mutatószám-értékeknek az a különleges jelentősége, hogy segítségükkel felismerhetjük a szabad szemmel egyébként nem látható réteghatárokat és rétegen belüli változásokat. Pl. az FG- és a K^-érték csúcsai az öreg löszrétegen belül, kb. a löszköteg közepénél, réteghatárt jeleznek. Ugyan ezt a határt erősítik meg a K-és az Skértékek kiugrásai is. A löszköteg FG-értékei igen magasak, 68,00-70,00 közöttiek. Kimondottan öreg löszértékek. A lösz Kd-értékei alacsonyak 1,4 és 2 között váltakoznak többségükben 1,5 körüliek - és az öreg löszöknél is idősebb lösztípust, a „rózsaszínű löszt", jelölik. A viszonylag egyveretünek tűnő 2. fosszilis talajrétegen belül - 5 m-es mélységben - szintén réteghatár mutatkozik, az FG hírtelen lecsökken 75-ről 70-re, az M<j gyors szemcsedurvulást - , az S0 kimondottan durva üledéket jelez. Mindezen mutatók a talaj alsó részében áttelepítettséget jeleznek. Ezt megerősítik a K-és Sk-érték átlagostól lényegesen eltérő értékei is. A felmelegedési és lehülési maximumok rétegen belüli mélységét és erősségét is meg lehet állapítani a IQ-érték segítségével az üledékek meg-és elhatárolásán keresztül. Igazi hidegmaximum az öreg löszrétegen belül valójában nem mutatható ki, értéke csupán a 2-es értéket éri el, tehát kevésbé hideg éghajlatot jelöl. A löszön belüli hidegmaximum csúcsok általában 3-4-es értékűek. A legerősebb melegmaximum a 2. fosszilis talaj 4,5 m-es mélységében mutatható ki 0,5 körüli értékekkel. Korábban vizsgált szelvényeink közül ilyen alacsony értéket még a paksi szelvény fúrásrészében lévő barnás vörös talajok esetében sem kaptunk. Azok az értékek is majd duplái ezeknek, 1 felettiek. A szulimáni értékek igen meleg éghajlatot jelölnek. Hasonlóan meleg éghajlatra engednek következtetni a hévízgyörki szelvény talajrétegei is (2. ábra, 3. kép). A szulimáni szelvény esetében az a 2. fosszilis talaj, amelyben a jelzett melegmaximum-rövidérték kimutatható, pannon üledékre települt. Az FG- és Ka-index szélső értékei segítségével olyan esetekben, amikor az adott üledékre jellemző mutatók közül az FG vagy a Kd teljesen más üledékre jellemző értéket ad, eróziós hiátusokat (lepusztult rétegeket) tudunk kimutatni, pl.: - 5 m-es mélységben: talajhiátus, - 6,5 m-es mélységben: pannon agyaghiátus, - 8,5 m-es mélységben: iszapos löszhiátus, - a feküt képező iszapos homokrétegben (K d = 3,5): iszapos löszhiátus. Az Sk (ferdeség) értékekből következtethetünk a rétegek áttelepített, vagy in situ voltára. Áttelepített rétegek a feltárásban pl.: - 3,5 m-es mélységben: a felső fosszilis talaj felső harmadában, - 4,5 és 5,0 m-es mélységben: ugyanezen fosszilis talajban, - 8,4 m-es mélységben: a rózsaszínű iszapos löszréteg középső részén. A szelvény legalsó, iszapos homokrétegének ferdeség értéke negatív. Ez erős hullámveréses, parti zónára utal.
94
A I L
H
A=agyag l=tezap L=l6sz H=hom<*
2. ábra A hévízgyörki feltárás mintái üledékföldtani paraméter-értékei (Kis É.). Rétegtani feldolgozás: P É C S I M . - H A H N G Y - S C H W E I T Z E R F - S Z E B E N Y I É.
95
3. kép A hévizgyörki löszfeltárás Hármas, vagy kettős maximumú szemcseösszetételi görbék is bizonyíthatják az üledék áttelepítettségét (pl. hármas maximumú szemcseösszetételi görbe; 7. sz. minta: 4,40-4,60 m, 3. ábra) a szulimáni feltárás szürke pannon agyag feletti fosszilis talajrétegében, ill. a felső fosszilis talaj alatti, vörös krotovinákkal átszőtt öreg löszrétegben (4. sz. minta: 1,50-1,70 m, 4. ábra), kettős maximumú szemcseösszetételi görbe (8. sz. minta: 4,90-5,10 m; az öreg lösz alatti fosszilis talajrétegben). A hármas maximumú szemcseösszetételi görbe az üledék többszöri szállítódását esetleg többfajta, a kettős maximumú szemcseösszetételi görbe pedig kétszeri áttelepítését jelenti. A K (csúcsosság)-értékbö\ leolvashatók a pontos réteghatárok. Ezek az adatok egybe esnek az FG és a K^ korábban jelzett határértékeivel, pl. a 6,70 m-es mélységben pannon agyagon belüli réteghatárral (K = 0,2; FG = 78; Kd = 1,0). A mutatószám segítségével elkülöníthetők a rétegen belüli, szabad szemmel nem érzékelhető szemcsefínomodások és durvulások is. Az osztályozottsági értékek (S0) segítségével következtetni tudunk az üledékek származási jellegére (S0 < 2,5 eolikus, > 3,5 talaj). A feltárás rétegeinek osztályozottság értékei: lejtőüledék: 2,21; felső fosszilis talaj: 2,45-2,61; öreg lösz: 2,61-2,77; alsó fosszilis talaj: 3,21-4,53; pannon agyag: 2,13; iszapos lösz: 2,45; tarka agyag: 2,41; iszapos homok: 1,96.
96
SZEMCSEÖSSZETÉTELI GÖRBE
3. ábra Hármas maximumú szemcseösszetételi görbe (7. sz. minta: 4,40-4,60 m) a szulimáni feltárás szürke pannon agyag feletti fosszilis talajrétegében, ill. a felső fosszilis talaj alatti, vörös krotovinákkal átszőtt öreg löszrétegben (4. sz. minta: 1,50-1,70 m)
4. ábra Kettős maximumú szemcseösszetételi görbe (8. sz. minta: 4,90-5,10 m) a szulimáni feltárás öreg lösz alatti fosszilis talajrétegében
97
A szulimáni feltárás rétegeinek összes mintájára vonatkozó üledékföldtani paraméter-értékek azonnal leolvashatók a szelvény mellé szerkesztett grafikonról, a rétegekre jellemző tól-ig értékek, valamint azok értelmezési lehetőségei az elkészített táblázatból. A kinyomtatott grafikonok egymás mellé helyezésével azonnal összehasonlíthatók az adott vidék őskörnyezet-változásaira vonatkozó információk az általunk ezzel a módszerrel feldolgozott eddigi különböző típusú löszrégiók szelvényeinek információival. A grafikonok összevetésekor számos olyan bizonyítékra bukkanhatunk, amelyek megerősíthetnek bennünket azon párhuzamosítási feltételezéseinkben, amelyeket eddig csupán a szel vény leírásakor és mintavételezés során szabad szemmel tettünk. Ezekhez járulnak még hozzá a laboratóriumi alapadatok. Szulimáni feltárásunk rétegei (azok határai, vastagsága, rétegen belüli változásai) feltűnően hasonlítanak az ugyanezen környezetjelző kiértékelő módszerrel feldolgozott hévízgyörki feltárás rétegsoraihoz. A hévízgyörki feltárás korábbi vizsgálatát Hahn Gy. és munkatársai végezték el. A pannon alapzat „kiemelt" helyzete mindkét feltárás esetében valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy a feltárások alsóbb rétegei nagyobb vastagságban a felszínen legyenek. Mindkét feltárásban nagy mennyiségű homokos üledék található, melyek a pannon homokrétegekből származnak. Mindkét szelvény alsó részében pannon homokos és homokos agyag üledékek találhatók. A szulimáni szelvényben a jól látható tarka agyagsorozat tavi kifejlődésü. E rétegek fölött mészkonkréciós agyagos löszök, ill. löszök következnek. A szelvények párhuzamosíthatóságának igazi kulcsát azok a szulimáni szelvényben is előforduló „vezérszintek", alig néhány 10 cm vastag - a szelvényen alig ábrázolható - „törmelékben előforduló édesvízi mészköszintek" jelentik, amelyek nagy része homokon képződött vörösagyag talajok Ca-felhalmozódási szintje. A szint feletti vörösagyag többnyire lepusztult és a homokos mészkő - mint töredék - sok helyen visszamaradt. Bizonyos helyeken a meglevő vörösagyag szint alatt is megmaradtak. Ugyanezen szintek - vagy helyettük a vörösagyag szint - megvannak a hévízgyörki feltárásban is. Szulimáni feltárásunk ezen „törmelékes mészkőpad - szintjei" alapján tudunk következtetni arra, hogy pl. 7 m-es mélységben hiányzik egy fosszilis vörös talajréteg. Itt is megtalálható egy „törmelékes mészkőpad szint", ami lehordott vörös fosszilis talaj Caszintje. Ugyanez a vörös fosszilis talaj megtalálható a hévízgyörki feltárásban (2. ábra) 6,60-7,20 m-es mélységben. Mindkét szelvény 5,50 m körüli mélységében található a mintegy 3 m vastag felső vörös fosszilis talaj aljzata, a szulimáni szelvényben megvan a Ca-szintje, az ún. „törmelékes mészkőpad szint", ugyanez a hévízgyörkiben csak helyenként fordul elő. Hogy a két fosszilis vörös talaj valóban ugyanazon vörös talajszintnek felel meg, azt a kapott üledék földtani-paraméter értékeivel tudjuk igazolni. Szinte minden paraméter-érték megfelel egymásnak a fosszilis talajszintekben, pl. FG-érték; Szulimán: 70,0-75,0, Hévízgyörk: 70,0-76,0, K^-érték; Szulimán: 0,5-1,2, Hévízgyörk: 0,4-1,0. Mindkét fosszilis talaj az összes eddigi vizsgált szelvényünk közül a legmagasabb értékű melegmaximumot mutatja (K<j = 0,5 körül) tehát igen idős vörös talajok. Ugyanilyen módon leolvasható az összes rétegsor minden paraméter-értéke és azok párhuzamosítása igen könnyen megtehető. Az ugyanezen módszer alkalmazásával nyert többi szelvény görbéinek egybevetésével a szelvények közti különbségek és hasonlóságok viszonylag gyorsan
98
megállapíthatók, és a grafikonokról számos szabad szemmel nem látható rétegeken belüli információ is leolvasható. Kapott eredményeinkkel lényegesen bővíthetjük az adott feltárás környezetére vonatkozó eddigi ismereteinket, a korábbiakat pedig pontosíthatjuk és megerősíthetjük. *A vizsgálatok a T 038258 sz. OTKA támogatás keretében készült.
Irodalom HAHN GY. 1977. A magyarországi löszök litológiája, geomorfológiai és kronológiai tagolása. - Földr. Ért. 26. 1. 1-28.0. HAHN, GY. 1972. The granulometric properties of the Hungarian loesses. - Acta Geol. Hung. 16. 353358. o. HAHN, GY. 1985. Problems of the granulometry of loess.-In: PÉCSI, M. (ed.): Loess and the Quaternary. Chinese and Hungarian Case studies. Akad. Kiadó, Bp., 105-111. o. HAHN, GY.-PÉCSI,M.-SCHWEITZER, F. 1985. Environmental geomorphological investigations of loess bluffs for protection against landslides. - In: PÉCSI, M. (ed.): Environmental and dynamic geomorphology. Akad. Kiadó, Bp., 85-96. o. Kis, E. 2003. The sequence of the Susak loess profile. - In: Susak environmental reconstruction of a loess island in the Adriatic (ed. by A. BOGNÁR, F. SCHWEITZER and GY. SZÖŐR). - Geogr. Res.
Inst. H.A.S.Bp., 51-66. o. LÓCZY D. 2002. Tájértékelés, földértékelés. - Dialóg Campus Kiadó Bp.-Pécs, 306 o. LÓCZY, D.-SZALAY, L. 1995. Assessment of Loess as Parent Material for Agroecological Potential. Geo Journal 36. 2-3. Kluwer Academic Publishers, Dordrecht (Boston) London, 275-280. o. PÉCSI, M. 1993. Negyedkor és löszkutatás. - Akad. Kiadó, Bp., 375 o. PÉCSI, M.-SCHWEITZER, F. 1995. The Hthostratigraphical, chronostratigraphical sequence of Hungarian loess profiles and their geomorphological position. - Loess inForm 3. MTA FKI, Bp. 31-53.0. SCHWEITZER, F. 1997. On the late Miocene-early Pliocene desert climate in the Carpathian Basin. In: BREMER, H.-LÓCZY, D. (eds.): Geomorphology and changing environments in Central Europe. Berlin, Stuttgart. Gebrüder Bornatrae-ger. (Zeitschrift für Geomorphologie. Supplement-band 110) 37-43. o. SCHWEITZER, F. 2000. A Kárpát-medence domborzatformálódása a késő kainozoikumban és a pliocén időszak. Tiszteletkötet TÓTH JÓZSEF professzor 60. születésnapjára. In: Területfejlesztés regionális kutatások, (szerk.: LOVÁSZ GY.-SZABÓ G.) Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar, Földrajzi Intézet, Pécs, 13-30. o. SCHWEITZER, F. 2003. Geochoronological overview. - In: Susak environmental reconstruction of a loess island in the Adriatic (ed. by A. BOGNÁR, F. SCHWEITZER and GY. SZÖŐR) Bp., 45-51. o.
SCHWEITZER, F.-Kis, É. 2003. Formation of loess and loess-like sediments. In: Susak: Environmental reconstruction of a loess island in the Adriatic (ed. by A. BOGNÁR, F. SCHWEITZER and GY. SZÖŐR) Bp., 45-51. o.
99
