Scheppele 10 tévedése

Scheppele 10 tévedése Az amerikai Kim Lane Scheppele a napokban megjelent többrészes cikksorozatában bírálta az új magyar választási rendszert. Az Alapjogokért Központ összevetette az írásokat a hatályos választójogi szabályokkal, és arra a megállapításra jutott, hogy Scheppele számos ténybeli hibát követett el, de hibásan értelmezte a magyar választási rendszer lényegét is. A jogászprofesszor ugyanis tévesen arányos, azaz tisztán listás rendszerként állítja be a hazai szabályozást és rögzíti, hogy az új törvények „kiveszik Magyarországot az európai arányos képviseleti rendszerek közül”. A magyar választási rendszer azonban 1990 óta vegyes rendszerként működik, amelyben egyaránt jelen van a listás, tehát arányos elem és az egyéni képviselői, többségi ág is. Ennek kapcsán értelmetlen arról beszélni, hogy a kompenzációs szavazatok hogyan torzítják az arányosságot, hiszen a magyar választási rendszer sosem volt arányos. Emellett Scheppele írásai alapvető jogi, tárgyi tévedéseken alapulnak. Az Alapjogokért Központ összegyűjtötte a legjelentősebbeket: így a kritikákkal szemben például a választókerületi határok törvényi szinten történő rögzítését az Alkotmánybíróság írta elő és az nem a jogalkotó önkényes döntése volt. Scheppele cikkeiben figyelmen kívül hagyja, hogy a korábbi választókerületi beosztást még egy 1990 óta változatlan minisztertanácsi rendelet tartalmazta, ami nyilvánvalóan a baloldalnak kedvezett. A szerző azt sem említi meg, hogy közös pártlisták esetében 1994 óta mindig is 10, illetve 15 százalék volt a bejutási küszöb. A választási szervekről írva nem veszi figyelembe, hogy a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda is függetlenebb lett elődeinél, de félreértelmezi a Velencei Bizottság választókerületek arányosságára vonatkozó ajánlásait is, melyek alapján az új szabályozás a korábbival ellentétben már biztosítja a választójog egyenlőségét. Nincs tekintettel arra sem, hogy a határon túli magyarok szavazatuk és létszámuk súlyánál fogva sem lehetnek döntő befolyással a választások kimenetelére és súlyosan téved, amikor esetükben szabályozási hiányosságokról beszél. Ugyanis a határon túliak regisztrációja és szavazása ellenőrzött keretek között zajlik, adataikat a választási szervek folyamatosan összevetik a nyilvántartásokkal. Ezen felül Scheppele állításaival ellentétben összesen nem csak egy, hanem négy hazai nemzetiségnek lehet esélye kedvezményes mandátumot szerezni és abban sincs igaza, hogy a politikai plakátokra vonatkozó szabályozás az utolsó pillanatban módosult volna alapvetően: arra ugyanis egy 2011-ben meghozott és 2013-ban alkotmányosnak talált kormányrendelet vonatkozik. Scheppele állításaival ellentétben tehát:  A magyar választási rendszer 1990 óta vegyes rendszer  A választókerületi határok törvényben történő rögzítését az Alkotmánybíróság írta elő  A korábbi választókerületi beosztást egy 1990-es minisztertanácsi rendelet tartalmazta, ami nyilvánvalóan nem kedvezhetett az akkori ellenzéknek  Közös pártlisták esetében 1994 óta változatlanul 10, illetve 15 százalék a bejutási küszöb  A választási szervek függetlenebbek elődeiknél  A Velencei Bizottság és az EBESZ jelentésének megfelelve az egyes választókerületek arányosságának vizsgálatakor az eltérést az országos átlaghoz szükséges viszonyítani  A határon túli magyarok nem befolyásolhatják döntő mértékben a választások kimenetelét  A határon túliak regisztrációja és szavazása ellenőrzött és biztonságos  A népszámlálási adatok alapján négy nemzetiségnek lehet matematikai esélye kedvezményes országgyűlési mandátumszerzésre  A 2013-ban alkotmányosnak talált, a politikai plakátok korlátozására vonatkozó szabályok 2011 óta érdemben nem módosultak

1

Scheppele ténybeli tévedései1 

A választókerületi határok törvényben történő rögzítését az Alkotmánybíróság írta elő

Scheppele kritikaként említi meg, hogy az OEVK-határokat törvényi szinten rögzítette a jogalkotó: „a magyarországi választókerületek határait most egyenesen beleírták a törvénybe”. Minderre azonban éppen az Alkotmánybíróság korábbi határozatai kötelezték az Országgyűlést: a testület 2005-ben és 2010-ben is kimondta, hogy a választójog egyenlőségének szempontjából garanciális elem a választókerületi határok törvényi szinten történő szabályozása.2 A testület mulasztásos alkotmánysértést állapított meg és kötelezte a jogalkotót, hogy azt orvosolja, azonban erre a rendelkezésre álló kormánytöbbség ellenére nem került sor 2005 és 2010 között. Emellett az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy egyes, a választási rendszer szempontjából döntő jelentőségű tárgyköröket – így például a választókerületek nagysága közötti megengedett eltérés mértékét – kétharmados törvényben szükséges rögzíteni. Az tény, hogy kétharmados törvényalkotási kötelezettséget a választókerületi beosztás kapcsán nem írt elő, azonban azt nem is tiltotta meg. Annak hogy a jogalkotó mégis sarkalatos törvényben rögzítette azt, az az oka, hogy a magyar választójog alapvető, anyagi és eljárásjogi szabályait mindig is kétharmados törvények tartalmazták. 

A korábbi választókerületi beosztást egy 1990-es minisztertanácsi rendelet tartalmazta, ami nyilvánvalóan nem kedvezhetett az akkori ellenzéknek

Scheppele állításával ellentétben, miszerint „a régi kerületi rendszer eleve a Fidesznek volt előnyös”, a korábbi választókerületi beosztást tartalmazó minisztertanácsi rendeletet még az utolsó MSZMP-kormány alkotta meg 1990-ben.3 A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokkal párhuzamosan kiadott jogszabály nem képezte érdemi egyeztetés tárgyát, azt az állampárt – már készülve a választásokra – az akkoriban vélelmezett érdekei mentén alakította ki. A rendelet nem tartalmazott semmiféle korrekciós mechanizmust a választókerületi beosztás tekintetében, így egészen 2010-ig hat, lényegesen eltérő eredményt hozó országgyűlési választást tartottak meg teljesen változatlan választókerületi határok mellett. Ebből fakadóan nem állja meg a helyét az az állítás, miszerint az 1990-ben kialakított OEVK-beosztás „eleve” az egyik, akkori ellenzéki pártnak lett volna előnyös. Sőt, „gerrymanderinggel”, azaz érdekes formájú választókerületekkel éppen az utolsó kommunista kormány által elfogadott választókerületi beosztás kapcsán találkozhatunk: ilyen volt a Komárom-Esztergom megyei 04. OEVK vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 07. OEVK, melyek az 1990-es és 2010-es választásokat leszámítva végig baloldali dominanciájú voltak. Emellett a hagyományosan baloldali fellegvárnak számító Budapest már 1990-ben is több képviselőt küldhetett az Országgyűlésbe, mint amit lakosságszáma indokolt volna. A fővárosból az agglomerációba történő kiköltözés 1990-et követően felgyorsult, így a budapesti képviselők aránya ezt követően még inkább felülreprezentálttá vált a listás és az egyéni ágon is.

2



Közös pártlisták esetében 1994 óta változatlanul 10, illetve 15 százalék a bejutási küszöb

Scheppele tévesen állítja, hogy a 2011-ben elfogadott új választójogi törvény vezette be azt a szabályt, miszerint az országgyűlési választásokon „két együtt induló párt számára a küszöb most 10 százalékra emelkedik, és három vagy több együtt induló párt számára a küszöb 15 százalék”. 4 Az 1989-es választójogi törvény 1994-es módosítása óta közös listáknál minden esetben magasabb volt a bejutási küszöb: így két közösen induló párt esetében a küszöb korábban is 10 százalék, míg kettőnél több párt esetében 15 százalék volt.5 Ezen szabályok vonatkoztak korábban a Fidesz-MDF közös listájára 2002-ben, a Fidesz-KDNP közös listáira 2006-ban és 2010-ben, illetve ez fog vonatkozni a soron következő országgyűlési választásokon úgy a Fidesz-KDNP, mind a MSZP-Együtt-PM-DK-MLP közös listájára is. 

A választási szervek függetlenebbek elődeiknél

Scheppele téved, amikor azt írja, hogy az NVI és az NVB a „kormányzó párt szövetségeseinek kezében van”. Ezzel szemben a két új szervre vonatkozó szabályozás egy sor olyan garanciát tartalmaz, amelyek nem érvényesültek elődeikre vonatkozóan. Míg a korábbi Országos Választási Bizottság (OVB) választott tagjait a választásokért felelős miniszter jelölte, addig az NVB ilyen tagjait már nem egy kormánytag, hanem az államfő jelöli. Főszabály szerint előbbieket egyszerű, míg utóbbiakat már kétharmados többséggel választja az Országgyűlés – legitimitásuk tehát szélesebb bázison nyugszik. Mandátumuk a korábbi 4 helyett 9 évre, a parlamenti cikluson messze túlnyúló megbízatási időre szól, amely hagyományosan a függetlenség egyik garanciális eleme.6 További fontos biztosíték a tagok szakmai kompetenciáival kapcsolatban, hogy új elemként elvárás a jogi egyetemi diploma.7 Emellett a tiszteletdíj és a költségtérítés törvényben történő garantálásával a tagok anyagi biztonsága és függetlensége nőtt.8 Eközben a tagok munkájának átláthatósága és számonkérhetősége irányába mutat a nyilvános ügyrend megalkotásának kötelezővé tétele, mely korábban szintén nem volt elvárás az elődtestülettel szemben. Az NVI elődje, az Országos Választási Iroda (OVI) lényegében minisztériumi főosztályként működött, tehát a végrehajtó hatalom szerves részeként, vezetőjét az illetékes miniszter nevezte ki határozatlan időre. Az NVI ezzel szemben autonóm államigazgatási szerv, amely önálló költségvetéssel rendelkezik és csak a törvénynek van alárendelve, tehát tevékenysége során nem utasítható.9 Az NVI vezetőjét a köztársasági elnök nevezi ki, a parlamenti ciklusokon átívelő, 9 éves időszakra.10 

A Velencei Bizottság és az EBESZ jelentésének megfelelve az egyes választókerületek arányosságának vizsgálatakor az eltérést az országos átlaghoz szükséges viszonyítani

Scheppele rosszul értelmezi a Velencei Bizottság korábbi ajánlását és annak alapján azt feltételezi, hogy a választókerületek arányosságának vizsgálatakor a választókerületek egymáshoz viszonyított eltérése az irányadó: „fel lehet tételezni, hogy nem helyes, ha a kerületek közötti eltérés meghaladja a lakosság 10 3

százalékát”.11 Scheppele csak azt nem vette figyelembe, hogy a Velencei Bizottság és az EBESZ által a magyar választójogi rendszerről készült jelentés pontosan meghatározza, hogy az egyes választókerületek esetében az eltérést az országos átlaghoz szükséges viszonyítani. Ilyen jellegű rendelkezést tartalmaz a hatályos magyar szabályozás.1213 Ennek megfelelően a jogalkotó a választókerületek esetleges aránytalanságának vizsgálatakor alkalmazandó korrekciós mechanizmust a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően alakította ki, kötelezővé téve egyes esetekben a felülvizsgálatot. Míg a korábbi beosztás 20 éven keresztül állandó volt és semmilyen felülvizsgálatra, korrekcióra nem adatott lehetőséget, addig az új szabályozás mindkettőre tartalmaz előírásokat. Korábban számos választókerületben a választásra jogosultak száma között akár a 300%-ot megközelítő aránytalanság is előfordult (Pest megye 12. OEVK: 74 ezer fő, Veszprém megye 06. OEVK: 27 ezer fő) – az Alkotmánybíróság lényegében erre tekintettel mondta ki a vonatkozó minisztertanácsi rendelet alkotmányellenességét. Az új szabályok értelmében az egyes választókerületek országos átlaghoz viszonyított eltérése főszabály szerint 15% lehet, ettől csak kivételes esetben, a földrajzi sajátosságok kötelező figyelembe vétele esetén lehet eltérni. Ha az eltérés a 20%-ot meghaladná, az Országgyűlésnek kötelező módosítania a választókerületi határokat.14 Az eltérés számításának módját fentiekben említett nemzetközi szervezetek ajánlásainak figyelembe vételével határozta meg a jogalkotó, így az egyes választókerületek közötti eltérést tehát nem azokat közvetlenül egymáshoz viszonyítva, hanem az országos átlaghoz képest kell megállapítani. Ennek megfelelően megtévesztő az a relatív mutatókra építő, Scheppele által használt érvelés, mely a legkisebb és legnagyobb választókerületet viszonyítja egymáshoz, és az azokban élő választópolgárok számának különbségét tekinti az eltérés nagyságának. 

A határon túli magyarok nem befolyásolják döntő mértékben a választások kimenetelét

Scheppele tévesen írja, hogy a kedvezményesen honosított külhoni magyar állampolgárok könnyebben befolyásolhatják a választást, mint a korábban is állampolgársággal rendelkezők. Ez az állítás két szempontból sem állja meg a helyét: egyrészt a belföldi lakcímmel nem rendelkező állampolgároknak csak egy szavazata van, szemben az ilyen lakcímmel bírók két szavazatával. Másrészt a határon túli szavazatok várható száma az összes várható szavazat számának tükrében nem indokolja Scheppele aggályait. A hatályos szabályozás szerint a kedvezményes honosítás útján állampolgárságot nyert magyarok és a kedvezményes honosítás jogintézményének bevezetése előtt is állampolgársággal rendelkező magyarok között nem lehet különbséget tenni aszerint, hogy milyen szoros kapcsolatban állnak Magyarországgal, ez nem is jogi kategória. A választóvonal a Magyarországon lakcímmel rendelkező és ilyennel nem bíró állampolgárok között van. Ugyanis a belföldi lakcímmel rendelkezők az országgyűlési választások során az egyéni választókerületi jelöltekre és az országos pártlistákra is szavazhatnak, míg a belföldi lakcímmel nem rendelkezők csak az utóbbiakra.15 Ilyen értelemben tehát azok az állampolgárok, akik kedvezményes honosítással nyertek állampolgárságot, ám lakóhelyük Magyarországon kívül esik, nehezebben befolyásolhatják a választást. 4

Ezen túlmenően Scheppele tévesen írja, hogy a határon túli szavazatok várhatóan 10 %-át teszik majd ki összes szavazatnak. 60 % körüli szavazási hajlandósággal számolva, nagyjából 5 millióan szavaznak majd Magyarországon, ezzel szemben február végéig hozzávetőlegesen 150 ezer külhoni magyar regisztrálta magát az áprilisi szavazásra. Ennek alapján a szavazatuk becslések szerint 1-2 mandátum megszerzését befolyásolhatja.16 

A határon túliak regisztrációja és szavazása ellenőrzött és biztonságos

Scheppele több helyütt kritizálja a határon túli magyarok regisztrációjára és szavazására, illetve azok ellenőrzésére vonatkozó előírásokat, azt állítva, hogy „csekély lehetőség nyílik a választói regisztrálás folyamatának és a tényleges voksolásnak az ellenőrzésére (…) az egész folyamatban egyetlenegyszer sem ellenőrzik hivatalosan a személyazonosságot”. Konkrét példaként említi meg, hogy „a regisztráláshoz nem kell mást közölni, mint a nevet, lánykori nevet (ha van), születési helyként a várost és annak kerületét, továbbá az illető születési időpontját, VAGY személyi számát és anyja nevét”. A hatályos jogszabályok viszont garantálják a regisztráló és levélben szavazó személyek azonosítását, adataik egyéb állami nyilvántartásukkal történő folyamatos összevetését, valamint szavazatuk hitelességének választási szervek és nemzetközi megfigyelők általi ellenőrzését. Scheppele állításaival ellentétben ugyanis a vonatkozó törvény pontosan előírja, hogy a határon túli magyar állampolgárnak a regisztráció során igazolnia kell személyazonosságát: így meg kell adnia személyi azonosítóját, vagy ha ilyen nincs, akkor születési idejét és – ezzel egyidejűleg – magyar állampolgárságát igazoló okiratának típusát és számát.17 A regisztrációs kérelem benyújtását követően a Nemzeti Választási Iroda az adatokat összeveti központi útiokmánynyilvántartással vagy a magyar állampolgárságot igazoló egyéb okirat nyilvántartással, illetve azokat a Bevándorlási Állampolgársági Hivatal (BÁH) megkeresése útján ellenőrzi.18 A kérelem elfogadása esetén az NVI a szavazási levélcsomagot kiküldi a kérelmező által megjelölt postacímre, illetve arra a magyarországi településre vagy külképviseletre, ahol a szavazási levélcsomagot a kérelmező személyesen át kívánja venni. A levélcsomagban található azonosító nyilatkozatra – mely igazolja a levélben szavazó kilétét – a határon túli szavazónak szintén fel kell vezetnie egyéb személyes adatai mellett személyi azonosítóját vagy a magyar állampolgárságát igazoló okiratának típusát és számát.19 Ha a szavazási levélcsomagot a határon túli szavazó nem postai úton adja fel, akkor azt személyesen leadhatja bármely külképviseleti választási irodában vagy bármely országgyűlési egyéni választókerületi választási irodában. A válaszborítékot az iroda folyamatos felügyelete alatt álló urnába lehet bedobni, az országos listát állító pártok által megbízott megfigyelők jelen lehetnek az urna felügyelete során. A határon túli magyarok szavazatait tartalmazó, természetesen fel nem bontott szavazási levélcsomag az egyes választási irodák útján vagy postai úton jut el a Nemzeti Választási Irodához. A fentiek szerint kitöltött azonosító nyilatkozat tartalmát a Nemzeti Választási Iroda a magyar állampolgárságot igazoló okirat nyilvántartásában közvetlen adathozzáféréssel vagy az BÁH megkeresése útján, illetve a polgárok személyi és lakcím adatait tartalmazó nyilvántartásban is ellenőrzi.20 A szavazási iratok ellenőrzésének teljes folyamatát a Nemzeti Választási Bizottság választott tagjai mellett az abba a pártok által delegált tagok, valamint a 5

nemzetközi megfigyelők is figyelemmel kísérhetik.21 Ha az azonosító nyilatkozatokkal kapcsolatban mindent rendben találtak, akkor határon túli magyarok által leadott szavazatokat a Nemzeti Választási Bizottság felügyelete mellett a Nemzeti Választási Iroda számlálja meg. Az NVB-ben helyet foglaló pártdelegáltak, a nemzetközi megfigyelők, valamint a sajtó a szavazatszámlálás teljes folyamatát figyelemmel kísérheti. 

A népszámlálási adatok alapján négy nemzetiségnek lehet matematikai esélye kedvezményes országgyűlési mandátumszerzésre

Scheppele tévesen állítja, hogy az országgyűlési választásokon a nemzetiségek számára biztosított kedvezményes mandátum megszerzésére kizárólag a hazai cigány kisebbségnek lenne lehetősége: „a romák alkotják az egyetlen olyan csoportot, amelyről valószínűsíthető, hogy olyan létszámot tud produkálni, amellyel valóban megválaszthat egy ilyen képviselőt”. A 2011-ben végzett népszámlálási adatok alapján ugyanis több nemzetiségnek is valós esélye van egy-egy kedvezményes mandátum megszerzésére, tekintettel arra, hogy egy kedvezményes mandátumhoz hozzávetőlegesen 20-25 ezer szavazatra lehet szükség.22 Erre számarányukat tekintve a hazai cigányság mellett a német, a szlovák és a román nemzetiségeknek lehet esélye, feltéve, ha megfelelő számban kérelmezik az országgyűlési választásokra kiterjedő hatállyal a nemzetiségi névjegyzékbe vételüket és el is mennek szavazni. Amennyiben az adott nemzetiség mégsem szerezne mandátumot, úgy nemzetiségi szószólója lesz az Országgyűlésben, aki a szavazati jogot leszámítva hasonló jogosítványokkal rendelkezik majd, mint egy képviselő. 

A 2013-ban alkotmányosnak talált, a politikai plakátok korlátozására vonatkozó szabályok 2011 óta érdemben nem módosultak

Scheppele tévesen állítja, hogy a kormány 2014. január 17-én egy „miniszterelnöki rendelettel” emelte korlátozott körbe a politikai tárgyú plakátokat is. Valójában egy 2011 októberében elfogadott kormányrendelet korlátozta a közutak mellett elhelyezhető valamennyi plakát és egyéb reklámhordozó megjelenését.23 A jogalkotói szándék arra irányult, hogy az autóvezetők figyelmét ne vonják el a vezetéstől a különböző hitetések. Ennek megfelelően a korlátozás természetesen nem tett különbséget a hirdetések tárgya között, tehát ugyanúgy vonatkozott politikai és nem politikai természetű plakátokra is. A szabályozást az Alkotmánybíróság is vizsgálta és azzal kapcsolatban nem talált alkotmányossági aggályokat.24 A kormány 2014 januárjában valóban módosította a fenti rendelkezést, ám a módosítás csak egyértelműsítette a helyzetet a jogbiztonság és annak érdekében, hogy a kampány során minél kevesebb vitás kérdés merülhessen fel.25 Mindettől függetlenül a magántulajdonban álló területen, épületen főszabály szerint korlátlanul lehet plakátot elhelyezni. Ezen felül pedig a szabályozás számos fontos kivételt tesz közterület esetén is (pl. járda, gyalogút stb.)

6

1

Kim Lane Scheppele - Hungary: An Election in Question, Part 1-Part 5 http://krugman.blogs.nytimes.com/2014/02/28/hungary-an-election-in-question-part-1/ 2 22/2005. (VI. 17.) AB határozat 193/2010 (XII. 8.) AB határozat 3 Az országgyűlési egyéni és területi választókerületek megállapításáról szóló 2/1990. (I. 11.) MT rendelet 4 Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény (Vjt.) 14. § (3) bekezdés 5 Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény 8. § (5) ba)-bb) 6 2013. évi XXXVI. törvény a választási eljárásról (Ve.) 20.§-26.§ 7 Ve. 17.§ (3) 8 Ve. 19.§ (3) 9 Ve. 51.§ 10 Ve. 53.§ 11 EUROPEAN COMMISSION FOR DEMOCRACY THROUGH LAW (VENICE COMMISSION) CODE OF GOOD PRACTICE IN ELECTORAL MATTERS, Strasbourg, 2003 május 23., 7. oldal http://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2002)023rev-e 12 EUROPEAN COMMISSION FOR DEMOCRACY THROUGH LAW (VENICE COMMISSION) AND OSCE OFFICE FOR DEMOCRATIC INSTITUTIONS AND HUMAN RIGHTS (OSCE/ODIHR) JOINT OPINION ON THE ACT ON THE ELECTIONS OF MEMBERS OF PARLIAMENT OF HUNGARY, Strasbourg, 2012. június 18., 5. oldal https://www.osce.org/odihr/91534 13 Vjt. 4.§ (4)-(6) bekezdés 14 Vjt. 4.§ (4)-(6) bekezdés 15 Vjt. 12.§ (1)-(2) 16 Az új magyar választási rendszer, Századvég Alapítvány 26. old. http://szazadveg.hu/ld/w0w1i5r5l9k1k8j9f8i7_az-uj-magyar-valasztasi-rendszerSzazadveg-tanulmany130802.pdf 17 Ve. 92.§ (1) és (3) bekezdés 18 Ve. 93.§ (2) 19 Ve. 278.§ (2) 20 Ve. 289.§ (2) 21 Ve. 288.§ (3) 22 Századvég i.m. 32. old. 23 224/2011. (X. 21.) Korm. rendelet a reklámtáblák, reklámhordozók és egyéb reklám célú berendezések közutak melletti elhelyezésének részletes szabályairól 24 3208/2013. (XI. 18.) AB határozat 25 5/2014. (I. 17.) Korm. rendelet

7