Sárvári Marcell
A diploma ára
Az új hivatalos kiegészítő megjelenése révén idén január 31-ével vált teljessé a 2012/13-as
felsőoktatási
dokumentumban
megtalálható,
tájékoztató. hogy
az
A egyes
felsőoktatási intézmények adott szakán és az adott finanszírozási formában hány hallgató kezdheti meg tanulmányait jövő szeptemberben. Az átalakítás értelmében a tavalyi 53 500-hoz képest 8 500 hallgatóval kevesebben kezdhetik el jövőre az egyetemet vagy a főiskolát teljes-, további 15 550-en pedig részösztöndíjjal. A többi diáknak teljes költségtérítést kell majd fizetnie, amelyik akár milliós nagyságrendű is lehet szemeszterenként. A felsőoktatási reform egyik legfontosabb újítása a fent említett részösztöndíj bevezetése, ebben a finanszírozási formában a képzési költség fele terheli a hallgatót. Ez a fajta „co-payment” konstrukció csak egyes képzések esetén lesz elérhető, így például a természettudományok, a mérnöki tanulmányok és a mezőgazdasági szakok esetében. Ezzel párhuzamosan jelentős mértékben csökken az ösztöndíjas helyek száma. A keretszámok csökkenése a jogi és gazdasági karokon a legszembetűnőbb, mivel jövőre mindössze 100 jogászhallgató tanulhat majd ingyen, gazdasági területen pedig ez a szám a tavalyi huszadára csökken. A harmadik fő változtatást a párhuzamosan több szakon végzett tanulmányokról szóló cikkely jelenti. Eszerint az egyszerre több helyen teljesített félévek nem egynek számítanak majd, mint eddig, hanem külön-külön számítanak bele a 12 támogatott félévbe.
-1-
Casus belli A kormánynak nyilván számolnia kellett azzal, hogy a támogatások csökkentésével mind az oktatási intézmények, mind a hallgatók körében komoly ellenállást fog kiváltani. Milyen okok miatt vállalhatta mégis a Hoffman Rózsa által vezetett tárca ezt az újabb népszerűtlen akciót? A legalapvetőbb indok az oktatási rendszer finanszírozhatóságának a javítása. Mivel az oktatás a „three big spenders”, a költségvetést a leginkább megterhelő három terület egyike, ezért gazdasági válság idején különösképpen érthető a további források bevonása. Ezen túlmenően, a kormányzat közvetve a diplomák értékének növelését célozhatja. Mivel sok család nem engedheti meg magának, hogy 3-6 éven keresztül félévente több százezer forint tandíjat fizessen, ezért csökkenhet a diplomát szerzők száma. Csökkenhet továbbá az egy területen oklevelet szerzők száma is, mivel több intézmény elveszíti a jogot, hogy adott
szakon
ingyenes
helyet
hirdessen meg, így például a vidéki városokban nem lehet majd ingyen jogi tanulmányokat folytatni. Mindez
felértékelheti
az
adott
oklevél értékét. Hasonló cél lehet továbbá a „potyautasok”, vagyis azoknak a diákoknak a kiszűrése, akik
minden
eltöltenek
erőfeszítés 12
félévet
nélkül a
felsőoktatásban, majd kapnak egy ingyen diplomát, amellyel semmilyen tervük sincsen. A fenti két teóriával azonban ugyanaz a probléma, nevezetesen, hogy semmi sem garantálja, hogy valóban az igyekvő tehetségek szereznek majd diplomát. Mivel ugyanúgy megszerezheti az oklevelet a tehetséges és a
-2-
tehetségtelen, de tehetős hallgató is, ezért a diploma továbbra sem jelent olyan piaci jelzést, amelyik a munkáltatók számára megkönnyítené a szelekciót, és segítené kitűnni a legjobb pályázókat. A diploma értéke tehát valaki számára a tanulásnak szentelt erőfeszítést, mások számára pedig csupán a diploma árát jelentené továbbra is. Ezek tükrében kérdés, hogy mennyiben ösztönző a leendő hallgatók számára ez az új rendszer. Egyfelől ösztönözhet a keményebb tanulásra, mivel – megfelelő eredmények esetén – továbbra is lesz lehetőség a költségtérítéses
formából
átkerülni.
Ez
azonban önmagában még kevés, mivel csak megüresedett helyre lehet átsorolni, vagyis hiába lenne valakinek akár 5-ös fölötti átlaga (a kreditrendszer ezt megengedi), továbbra is költségtérítéses marad, ha senki nem teljesít olyan rosszul, hogy megvonják tőle a támogatást. Erre pedig igen csekély az esély, mivel ehhez az kellene, hogy valaki egy tanévben ne teljesítse a kötelező tárgyak legalább felét akár kettessel is, tehát ez sem kínál valódi sanszot, sem ösztönzést. Az új szisztéma ösztönözheti a hallgatói munkavállalást, annak érdekében, hogy csökkenjen a családra háruló teher. Persze ez sem állja meg tökéletesen a helyét, hiszen a drágább képzéseknél, mint az orvosi szakok esetében, ahol a diákok a leginkább le vannak terhelve, gyakran már idejük sem marad dolgozni az órák és gyakorlatok mellett, pedig ők azok, akik a leginkább rá vannak kényszerülve arra, hogy pénzt keressenek tanulmányaik finanszírozására.
-3-
Hatástanulmány Abban a kérdésben, hogy melyek lehetnek a reform következményei, célszerű a hallgatók és az oktatási intézmények ösztönzőinek vizsgálatából kiindulni. A felvételizőknek mérlegelniük kell, hogy inkább egy drágább, de nagyobb presztízsű, vagy egy olcsóbb, de kevésbé rangos intézménybe éri meg jelentkezniük. Így a szolgáltatás ár-érték viszonyát elemezve a jelentkező eldönti, hogy melyik lehetőség bír számára a legtöbb „nettó fiskális haszonnal”. Mivel az egyetemek és főiskolák célja az általuk meghirdetett helyek feltöltése, az állami támogatás és a tandíj érdekében, ezért a közöttük lévő verseny fokozódása várható. Ez a stratégiai viselkedés a kialakuló árversenyben figyelhető meg, ahogyan az intézmények igyekeznek egymás alá ígérni, és kedvezményes részletfizetési lehetőségeket kínálnak, hogy magukhoz vonzzák a jelentkezőket. Ahhoz, hogy ebben a versenyben az egyetemek felvehessék a kesztyűt, a hatékonyságukon kell javítaniuk. Ez az úgynevezett
x-hatékonyság,
vagyis
egy
közszolgáltatás minél magasabb szintű, és minél alacsonyabb áron való biztosítása.
Ennek elérése érdekében a szolgáltatók új technikák és módszerek kifejlesztésén dolgoznak, hogy máshol behozzák az árcsökkentés nyomán képződő hiányt. Ezt
a
jelenséget
föderalizmusnak,
amelyik
nevezik hosszú
laboratórium távú
hasznot
jelenthet az egyes intézmények és az egész oktatási rendszer számára. Ezt segítheti elő
többek
közt
a
világítás
és
a
fűtés
hatékonyabb
átalakítása,
a
méretgazdaságosság szem előtt tartása, vagy a vizsga-, és egyéb pótdíjak emelése. Ez utóbbi közvetlen ösztönzést jelenthetne a hallgatók számára, hogy gondosabbak legyenek mind az ügyintézésben, mind a tanulásban.
-4-
A hallgatók azonban dönthetnek úgy is, hogy inkább külföldre mennek tanulni. Annál is inkább csábító ez a lehetőség, hogy így nem csak nyelvet gyakorolhatnak, hanem rangosabb intézményekben is tanulhatnak (az egyetemek világranglistáján az első 370-ben nem szerepel magyar intézmény), akár olcsóbban is, mint itthon. Mindez rávilágít a szabályozás externális hatásaira: az egyes országokban hozott törvények tehát ugyanúgy hatással lehetnek a többi nemzetre is, nem csak belföldi következményekkel bírnak.
Konklúzió A tervezet fő problémája az időzítés, mivel a jelentkezési határidő meghosszabbítása (február 15-ről 24-re) ellenére is a most érettségizőknek 3-4 hét alatt kell újragondolniuk
a
korábbi
években
összeállított
terveiket,
hogyan
folytatják
tanulmányaikat a gimnázium után. Ezen túl politikailag is visszás a változtatás, mivel ellentmondásban van a Fidesznek a 2008-as népszavazáson a tandíjjal kapcsolatos álláspontjával. Annyiban azonban illeszkedik a párt karakteréhez, hogy a kormány saját elképzelése alapján alakítja így a munkaerőpiac kínálati oldalát. A fentiek fényében a változtatások egyik kitűzött céljukat sem érhetik el, csak közvetett módon,
ha
sikerül
az
oktatási
intézményeket
olyan
hatékonyságot
javító
intézkedésekre sarkallni, amelyeken keresztül a hallgatókat is ösztönzik. Csak egy ilyen általános szemléletváltás nyomán válhat valódi értékké és értékmérővé a diploma intézménye, különben csak az árát növeljük. Ennek megvalósítására egy teljesítményértékelésen alapuló co-payment rendszer lehetne a legalkalmasabb, amelyben méltányossági szempontok is pontos elbírálást nyernek, ez azonban egy külön tanulmány tárgyát képezi.
-5-
