Sándor János. Zoboralja dióhéjban. Templomok, emlékek, emlékezés

Sándor János

Zoboralja dióhéjban Templomok, emlékek, emlékezés

Kolon, 2009

2

Sándor János Zoboralja dióhéjban

3

4

Sándor János

Zoboralja dióhéjban Templomok, emlékek, emlékezés

Kolon, 2009 5

6

Tartalom Bevezető ......................................................................................................... 9 Magyarok a Zoboralján ............................................................................. 10 Falvaink ....................................................................................................... 17 Gerencsér, Nyitragerencsér....................................................................... 19 Csitár, Alsócsitár....................................................................................... 21 Kolon......................................................................................................... 23 Zsére.......................................................................................................... 27 Gímes, Ghymes......................................................................................... 29 Lédec......................................................................................................... 31 Pográny ..................................................................................................... 33 Bodok, Alsóbodok .................................................................................... 35 Geszte, Nyitrageszte ................................................................................. 37 Menyhe ..................................................................................................... 39 Béd ............................................................................................................ 41 Egerszeg .................................................................................................... 43 Lajosfalu, Lajosfalva ................................................................................ 45 Vicsápapáti................................................................................................ 47 A koloni iskola és óvoda története ............................................................. 49 Az iskola ................................................................................................... 49 Az óvoda ................................................................................................... 52 Adalék az iskola és óvoda történetéhez .................................................... 54 Múltidéző – írások, emlékezések ............................................................... 57 Jubileum – millennium ............................................................................. 57 Gondolatok a kopjafánál........................................................................... 57 Emlékeztünk… Emlékezzünk! ................................................................. 58 „A kolonyi lagzi” ...................................................................................... 59 Nem sokaság, hanem lélek….................................................................... 60 Isten madárkája ......................................................................................... 61 Anni néni................................................................................................... 62 Megnyitó a márciusi ünnepi esten ............................................................ 62 Jegyzetek, magyarázatok ........................................................................... 64 Zoboralja magyar községeinek szlovák megnevezései ............................ 65 Irodalom....................................................................................................... 66 Adatközlők................................................................................................... 67

7

8

Bevezető Az utóbbi időkben annyi nacionalizmustól fűtött kirohanás hangzott és hangzik el ellenünk, hogy rákényszerültem cáfolni a rágalmakat. Tudom, hogy ez a kis írás csak a saját keserűségemet vezeti le, és nem jut el a „haza bölcseihez,” de tartottam magam a szóláshoz, hogy bűnös ember az, aki tudja mi a jó, mit kell tennie, és azt nem teszi meg. Amikor elkezdtem gyűjteni az anyagot írásomhoz, jártomban-keltemben egyetlen zoboralji magyar faluban sem találkoztam semmiféle szlovákellenes megnyilvánulással. Akkor hát mi a bűnünk? Csak az, hogy magyarnak születtünk? Egy nemzetiség, éljen a világ bármely országában, etnikailag része saját államkeretben élő nemzetének. A teljesség igénye nélkül próbálok rövid áttekintést adni Zoboralja magyar falvairól, lakóiról. Bár elkerülhetetlen, de nem volt szándékomban levéltári adatokat idézni, inkább az egyszerű emberek, asszonyok élményeit igyekeztem lejegyezni. Nem kizárt, hogy bizonyos epizódok egy-egy faluból már voltak publikálva, hiszen Zoboraljával foglalkozó írás már több is megjelent. Részletesebben Ethey Gyula: Zoborvidék múltjából című, 1936-ban megjelent könyve ad ízelítőt tájegységünkről. Megkérdeztem az öregeket, átnéztem a kimutatásokat, kutattam emlékeimben. Sajnos, szűnőfélben van az emberek kötődése gyökereikhez. A mammon hajszolása, a könyörtelen törtetés már a falusi társadalmat is megmételyezte. Isten lett a pénz, a többi nem számít?

9

Magyarok a Zoboralján Árpád hadainak a Kárpát-medencébe való bevonulása után, Nyitrát és vidékét Zoard (Szórád) Kadosa és Huba vezetésével 900-902 táján szállják meg a magyarok. Anonymus, III. Béla király névtelen jegyzője Zobor vezért mondja Nyitra védőjének, aki szembeszáll a magyarok seregével. A magyarok győztek, Zobort a város felett magasodó hegyen felakasztották. Azóta nevezik a hegyet Zobornak. Szlovák nyelvészek a zubor (bölény) szóból származtatják a megnevezést. A Zobor hegység vonulata 10 km hosszan húzódik Nyitrától Zséréig. Zsére és Menyhe közti szurdok-völgy, a Szutucka szoros választja el a Tribecs hegység nyúlványaitól. Legmagasabb csúcsa, a Zsibrice 630 m magas. A Zobor-hegy 580 m. A zoboralji magyarok tudatában él a hagyomány, hogy őseik a honfoglalás után ide, a határvidékre telepített gyepű-őrző székelyek voltak. Másik változata a hagyománynak, hogy azok a pogány magyarok menekültek ide az erdős-hegyes vidékre, akik nem akartak behódolni az új vallásnak. 1241-ben a tatár hadak pusztítják Nyitra környékét. Az Árpád-házi királyok kihalása után Csák Máté uralja, zsarolja a vidéket. A 150 éves török megszállás is sok szenvedést okozott az itt élőknek. Ezekben az időkben néptelenedtek el a falvak, váltottak gazdát. A kuruc-labanc harcokban is szerepet játszott Nyitra, itt találkozott a vezérlő fejedelem II. Rákóczi Ferenc a bécsi fogságban élő feleségével, akit a kamarilla visszatérést ígérő becsületszó ellenében engedett férjéhez. A pereszlényi csatavesztés után a Szutucka szoroson át Zsérén, Pogrányon, Nagycétényen keresztül menekültek Jávorka Ádám kurucai Érsekújvár felé. Vidékünkön a XVIII. században a kolera-járvány szedte ezerszám áldozatait. A faluvégeken álló Mária és Szent János szobrok ennek emlékére épültek.? Az 1848/49-es szabadságharc alatt a nyitrai Jeszenák János báró volt az ország kórmánybiztosa, Erdősi–Poleszni Imre, piarista paptanár pedig a branyiszkói csata hőse. Jeszenák János báró vértanúként végezte életét, Pozsonyban a megtorló hatalom 1849 októberében felakasztatta. Erdősi Imre meghalt 1890-ben, sírja a nyitrai köztemetőben található. Zoboralja 13 faluja a Nyitrai járásban található, egyedül Lédec az Aranyosmaróti járásban. 1960-ig Kolon, Zsére, Gímes is oda tartozott. Szomorú tény, hogy e négy községet háborús bűnösként kezelték és lakósait kitelepítésre ítélték, míg a többi zoboralji falut nem bántották. Véleményem szerint csak azért akarták ezt megtenni, hogy az Aranyosmaróti járás tisztán szlovák 10

etnikumú legyen. Bizony, nagy bűnnek számított akkoriban, ha valaki magyar volt, és magyar szeretett volna lenni továbbra is. A Magyar Országos Levéltár adatai szerint Kolonból 750, Zséréből 496, Gímesről 794, Lédecről 785 személyt jelöltek deportálásra. Nagyon sokat lehetne beszélni az akkori idők döbbenetes eseményeiről, de írásomnak nem célja. Azt szeretném, ha minél többen lennének, akik kutatnák, lejegyeznék szülőfalujuk eseményeit a rég- és közelmúltból, hogy azokat a fiatalabb generáció is megismerje, és büszke legyen arra, hogy ő Zoboraljának, falujának ismert, megbecsült polgára. A Zoboralja megnevezés nem régi keletű. A néprajzkutatók által került köztudatba, utánozva az olyan kifejezéseket, mint Ipolymente, Barkóvidék, Medvesalja. A Zobor-vidék elnevezés alá már a többi magyar falut is odasoroljuk: Nyitracsehi, Nagycétény, Nemespann, Alsószőlős, Berencs, Felsőkirályi Bábindal, Kálaz, Nagyhind, Felsőaha, Tild, Csiffár, Nemesdicske. A Zobor-hegy nyugati lejtőjén találjuk az ősi, Szent Ipolyról elnevezett bencés kolostor romjait, helyén most tüdőszanatórium működik. Az apátság hites hely volt, ott intézték, dokumentálták a pereskedők, panaszosok ügyes-bajos dolgait. II. József császár (a kalapos király) 1780-ban feloszlatta a szerzetesrendeket, így a zobori kolostor is pusztulásnak indult. A szlovák állam alatt a negyvenes években, egyik épségben maradt épületében még tartottak vallásos lelkigyakorlatokat. Hogy Zoboralja magyarjait miért nevezik palócoknak, nincs elfogadható magyarázat. Valószínűleg azért, mert beszédjük, nyelvjárásuk sokban megegyezik a nógrád–gömöri palócokéval. Kodály Zoltán írja egyik levelében: Zoboralján 1900-ban még úgy beszélnek, mint a Halotti beszéd korában. Nem akad kutatója. Elmennek messze őshazát keresni, mikor az itt él köztünk. A „Halotti beszéd” a legrégebbi magyar nyelvű írásos emlékünk: „Látjátok feleym zumtuchel mic vogmuc. Isa pur et chomuv vogmuc” (Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Íme por és hamu vagyunk). Nem messze innen Deákiban, a régi bencés templomban őrizték és használták egészen a tatárjárásig az ún. Pray kódexet, mely a Halotti beszédet tartalmazza, innen került Pozsonyba, a Káptalan könyvtárába, ahol 1770-ben felfedezték. Hogyan hallotta beszélni Kodály a koloniakat 1900-ban? Nincs boldogtalanabb a szegíny emberné, mer nyomorósága nagyobb a tengerné. Mer idején regve ablakján a espán, kezibe ja csákány, dologre szólitván. Biró jaz adójé, mester gabonájé, Ha szovát megveted, a derest hevered.

11

Zoboralja magyar népéről 1837-ben Drnovszky Ferenc, pogrányi plébános közöl ismereteket Pográny és vidéke cím alatt, majd 1854-ben Kelecsényi József írja le a nyitrai vár, a Zobor-hegy nevezetességeit, valamint Kolon község kalendáriumi népszokásait. Az 1840-es években száz zoborvidéki népdallal járul hozzá Erdélyi János Népdalok és mondák című művéhez. Sok régi, zoboralji egyházi énekkel gyarapította a Szent István Társulat ének- és imakönyv gyűjteményét. Zoboralja magyarjai közvetlen szomszédságban élnek a szlováksággal. Ez a szomszédsági viszony mindig jó volt. Semmilyen adat nincs arra, hogy ezt a múltban nemzetiségi szempontból valami megzavarta volna. Sajnos, ma már akadnak, főleg a magasabb körökben prominensek, akik igyekeznek ezt a viszonyt megzavarni. A tizennégy magyar falu írásos említése Lajosfalu kivételével mind az Árpád-házi uralkodók korából való: Nyitragerencsér, Csitár, Kolon, Zsére, Gímes, Menyhe 1113, Pográny, Lédec 1075, Alsóbodok 1228, Geszte 1232, Béd 1235, Vicsápapáti 1247, Egerszeg 1326, Lajosfalu 1389. Ezek közül 9 falu – Gerencsér, Csitár, Kolon, Zsére, Gímes, Lédec, Pográny, Geszte, Alsóbodok – Nyitrától keletre, 5 pedig – Menyhe, Béd, Egerszeg, Vicsápapáti, Lajosfalu – északnyugatra fekszik. A századok folyamán ezek a községek úgy összekovácsolódtak, hogy egy nagy közösséget alkotnak. Szokásaik, népdalaik, viseletük, hagyományszeretetük az egybetartozást hűen tükrözi. A jobbágyság felszabadítása (1848) után a zoboralji falvak népe paraszti életet élt, míg az 1950-s években be nem kényszerítették őket a földművesszövetkezetekbe. Ezen a vidéken egy tízholdas gazda már jómódúnak számított. Csak a szőlők és kertek, az úgynevezett „háztáji” maradt magánkézen. Az Árpád-házi királyok idejéből már ismerünk dokumentumokat, melyek említik a szőlőművelést. Pl. a nyitrai káptalan 1251-ből származó okmánya magyar fordításban: János, koloni lakos és Mátyás, az esztergomi István érsek megbízottja mondták, hogy Jakab, gerencséri lakos megölte a pogrányi Manchát, az érsekség szőlőjének vincellérjét. János fia Boroszló és Mátyás rábeszélték Mancha fiát, Pétert, hogy kárpótlásként fogadjon el 12 márkát, melyből 6 márkát kifizettek, többi 6 márkáért ugyanannyi értékű földet kap Jakabtól a csekeji határban. Mivel megegyeztek, nem kellet a királyi ítélőszék elé vinni az ügyet. Alig harminc évvel a törökök kiűzése után, Nyitra vármegye gazdasági állapotának kimutatása szerint a szőlőterület nagysága: Település Gerencsér Csitár Kolon

1715 Háztartás 21 16 20

Kapálásnyi 117 114 39 12

1720 Háztartás Kapálásnyi 29 156 19 256 26 58

Zsére Gímes Lédec Geszte Pográny Alsóbodok Menyhe Béd Egerszeg Vicsáp Lajosfalva Összes

20 18 14 10 27 13 22 13 44 24 3 250

31 17 36 32 208 46 41 30 35 6 752

43 48 25 17 42 20 19 14 36 22 360

76 25 59 61 193 56 30 26 980

Egy kapálásnyi szőlő annyi, amennyit egy ember 8 óra alatt bekapál. Megítélésem szerint 8 óra alatt bekapálható 2 ár, azaz 200 m2 szőlő terület. Mai méretekben számolva a fentebbi kimutatást, az 15, illetve 18,5 hektárnyi területet jelent. A felsorolt falvak katasztere hektárban számolva: Gerencsér 1095, Csitár 749, Kolon 1250, Zsére 1556, Gímes 2718, Lédec 1165, Geszte 478, Pográny 1209, Alsóbodok 1019, Menyhe 1108, Béd 358, Egerszeg 1044, Vicsápapáti 1571, Lajosfalu 162. A XIX. század végén a szőlőgyökértetű (filoxéra) a szőlők nagy részét tönkretette. Csak a háború után, 1920–25 táján lendült fel újra a szőlőtermesztés, amikor az Amerikából behozott otelló meghonosult vidékünkön. Adózás a török uralom idején Település Gerencsér Csitár Kolon Zsére Gímes Lédec Pográny Geszte Alsóbodok Menyhe Béd Egerszeg Vicsápapáti Lajosfalva

Háztartás

Adófizető

22 23 43 69 66 89 81 19 31 33 23 25 27 nincs adat

29 32 51 93 82 104 99 23 47 44 28 29 45 nincs adat

13

Akcse 6810 5700 10570 15490 17140 22465 18830 5000 9280 8722 6330 8915 5194 500

A török megszállás alatt (1526–1690) Zoboralja az újvári „vilajet” nyitrai „nahija”-jához tartozott. A kivetett adó nagyjából igazodott az adott település gazdagságához, gazdálkodási eredményeihez, háztartásainak és adófizetőinek számához. Az adót „akcse”-ban számolták akkor is, ha azt terményben fizették gabona, bor, méz, vágóállat stb. formájában. Vicsáp valamilyen oknál fogva nem adózott, csak Apáti. Abban az időben még két különálló falu volt. *** A trianoni békekötés után Zoboralja is az új állam, Csehszlovákia része lett. Ez azonban az itt élő magyarokban a hovatartozás tudatát nem gyengítette, inkább erősítette. A bécsi döntőbíróság (1938. 11. 2.) az etnikai elv alapján többségében magyarlakta területet juttatott Magyarországnak, ám Nyitra körül 18 magyar lakosú község Szlovákiában maradt. Akkoriban azt suttogták az itteniek, hogy Kmeťko Károly, nyitrai megyéspüspök akadályozta meg Nyitra és környékének Magyarországhoz csatolását. A szlovák állam megalakulása után, (1939. 3. 14.) előfordultak kisebb nemzetiségi súrlódások, de ezek még nem lépték át a tűrhetőség határát. A reciprocitás elvét követték. Ha Magyarországon valamilyen oknál fogva bebörtönöztek egy szlovákot, Szlovákiában is azonnal bezártak egy magyart. Itt maradtunk, a szlovák állam hű alattvalói voltunk, mégis háborús bűnösök lettünk! Rettegtünk, de átéltük. A parancsuralmi rendszer 1949-től már nem folytathatott nyílt magyarellenes politikát, ám burkolt formában minden téren igyekezett gyengíteni a magyarok identitását. Fábry Zoltán „vádlottja” nem szólalhatott meg! (Fábry Zoltán: A vádlott megszólal című könyvének kiadását nem engedélyezték). A „bársonyos forradalom” megbuktatta a rezsimet, Zoboralja is fellélegzett, hogy most már szabad népek szabad hazája lesz Csehszlovákia. A rendszer megbukott, de szelleme nem! Sőt, az ország kettéválása után a nacionalista demagógia óriási méreteket öltött. Százéves sérelmeket felemlegetve szították/szítják ellenünk a gyűlöletet. A Szlovák Nemzeti Párt prominensei és a maticás nagygyűlések mindig a DélSzlovákiában élő szlovákok elmagyarosításán siránkoznak. Íme egy kirívó példája az „elmagyarosításnak”: A nyitrai járásban, 1970-ben 16631 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 1980-ban 14564, 1991-ben 13717, 2001-ben 10705! A zoboralji falvak nyugati része Menyhe, Béd, Egerszeg, Lajosfalu, Vicsápapáti, már abba az állapotba került, hogy bennük a szlovák beszéd dominál. Amit a reszlovakizáció, a különböző megfélemlítési kísérletek nem tudtak elérni, elérte azt a suttogó propaganda! – Minek a magyar iskola? Érvényesülni csak szlovák iskolával lehet, csak úgy lesz belőled miniszter! A kisiskolák összevonása, leépítése, de főleg a szülők közömbössége miatt már nyolc zoboralji faluban nincs magyar iskola! Egy régebbi élményem, beszélgetésem emléke: − Bözsi, te milyen iskolába íratod lánykáidat, szlovákba? 14

− Szlovákba? Hát, hogyan engedhetné meg azt nékem a szívem? − László, te miért adod gyereked szlovák iskolába? − Hát Szlovákiában élünk, akkor szlovákok vagyunk. Nem? Nézem az ovisok, kisiskolások műsorait a kultúrházban… Hogy csillog a szemük, mennyire átélik, élvezik szereplésüket az anyanyelvükön tanuló kicsinyek, milyen gépies, lelketlen a magyar szülők szlovák iskolába kényszerített csemetéinek játéka… Tudatvesztés akkor következik be, amikor a diák, illetve szülei a szlovák iskola miatt megtagadják nemzetiségüket. A magyarok részaránya népszámlálási adatok szerint %-ban

Alsóbodok Csitár Béd Menyhe Egerszeg Gímes Kolon Lédec Gerencsér Geszte Pográny Vicsápapáti Lajosfalva Zsére

1910

1930

1970

1991

2001

95,40 96,60 99,90 94,10 91,90 87,50 78,30 92,90 88,30 91,80 85,20 90,50 99,60 97,20

84,40 88,10 89,90 81,70 80,30 64,40 70,20 83,20 60,40 87,50 71,70 61,90 92,80

84,70 64,60 33,50 10,90 16,80 52,60 67,60 73,90 55,00 82,50 74,90 7,20 78,00

77,65 40,00 16,19 15,94 45,76 63,22 57,56 47,38 92,29 67,88 7,32 75,30

69,46 36,50 8,30 8,82 10,32 36,61 59,49 43,67 32,69 82,54 59,34 6,85 62,24

Csökkenés 1910–2001 26,00 61,10 91,70 85,90 81,58 50,89 18,81 52,23 51,61 9,26 25,86 92,05 34,96

Feltűnő, hogy Kolon lakosságának az 1910-s adatok szerint csak 78,3 %-a magyar nemzetiségű, a többi falu lakosainak számához viszonyítva mégis itt a legalacsonyabb a lemorzsolódás. Az első világháború utáni kolonizáció több zoboralji falut is érintett. Kolon szerencsés volt olyan szempontból, hogy a kolonizátorok a falutól távolabb telepedtek le, így a község belső életét nem befolyásolhatták. Az uradalmi cselédek a legtöbb zoboralji faluban szlovákok voltak. Valószínűleg az olcsóbb munkaerő miatt. *** A zoboraljiak igyekeznek a fennmaradásukat segítő hagyományokat ápolni. Gerencsérett, Csitárott, Kolonban, Zsérén, Gímesen, Lédecen, Gesztén, Bodokon, Pogrányban női, férfi folklór és vegyes éneklőcsoportok működnek. Kolonban vegyeskar, Zsérén női kamarakórus tevékenykedik. Feljövőben van Gímesen a színjátszás. A közelmúltban Kodály Zoltán emléktáblát avattak Csitárban, Zsérében pedig Bartók Bélának. Lédecen, Kolonban, Zsérén néprajzi gyűjteményt – tájházat találunk. A lédeci, zsérei gyűjtemé15

nyek eléggé elhanyagolt állapotban vannak, míg a koloni tájház gondosan karbantartva várja a látogatókat. A 2007-es esztendőben Pogrányban is felújítottak egy régi parasztházat néprajzi hagyaték tárolásának céljából. A tájház már látogatható, gyűjteménye szépen gyarapodik. A zoboralji magyarság megmaradásában döntő szerepe van a magyar iskolának. Gímesen és Pogrányban van kilencéves körzeti iskola. (Nagycétényt nem sorolom a Zoboraljához). Pogrányba járnak a gesztei és alsóbodoki felső tagozatosok, illetve Gesztéről az alsósok is, mivel ott nincs iskola. Gímesre a koloni, zsérei és lédeci felsősök. Négyosztályos alapiskola Kolonban, Zsérén, Pogrányban, Alsóbodokon, Gímesen működik. Hogy még meddig, az nagyban függ az adott iskola színvonalától és a szülők öntudatától. Reméltük, hogy az alsóbodoki magyar tannyelvű szakközépiskola majd hatással lesz a beiratkozásokra, sajnos nem így történt. Kolon kivételével mindenütt csökkent a magyar elsősök száma (2008/2009). Ha pedig szlovák iskolában tanulnak, nagy a valószínűsége, hogy az iskolán kívül sem beszélnek majd magyarul egymással. Tapasztaljuk az autóbuszban! Az anyanyelv megtartásában fontos szerepe van az istentisztelet nyelvének. A gerencséri plébános magyar, a nyitrai hívek számára is celebrál magyar misét minden vasárnap. Magyar a zsérei, pogrányi, menyhei plébános is. Szlovák a lédeci, gímesi, koloni, egerszegi, vicsápapáti pap. A pogrányi plébániához tartozik a gesztei és az alsóbodoki, a kolonihoz a csitári filiália. A menyhei plébános plébániája Szalakuszon található, hozzátartozik a bédi fiókegyház is. Van, ahol a pap szlovákul miséz, a hívek magyarul énekelnek, a kántor is magyarul felel. „Az Istennel még magyarul beszélgethetünk” – mondja Gazda József Magyar szórványok a Kárpát-medencében című könyvében. Sajnos, már néhány éve tapasztaljuk, hogy a klérust is meglegyintette a nacionalizmus szele. Szlovák papot helyez oda a püspökség, ahol a magyarság még úgy-ahogy tartja magát. Vannak hagyományaink, értékes örökségünk. Ne engedjük, hogy a bennünk és körülöttünk található értékek egyszerűen megszűnjenek, elvesszenek. Hagyományok, események, tárgyak és személyiségek maradjanak meg a jövő számára. Ápoljuk azt, amit elődeink ránkhagytak! Ne a nagymamák tanulják meg az unokák nyelvét, hanem az unokák a nagymamákét! Ez a föld a Kárpát-medence része, a mi hazánk, Zoboralja, édes anyaföldünk. Szép föld, szépek hegyei, völgyei, virágzó falvai. Vegyük sorra őket, ismerkedjünk meg velük. A teljesség igénye nélkül, minden faluról nyújtok egy rövid összefoglalót. Hogy szülőfalummal bővebben foglalkozom, természetes, hiszen ott élek, azt ismerem a legjobban.

16

Falvaink

17

18

Gerencsér, Nyitragerencsér Gerencsér, göröncsér a régi magyar nyelvben cserépedényt készítő embert, fazekast jelentett. A település teljesen összeépült Nyitrával, attól csak a falutábla választja el. 1113-ban Grincha néven említik. Templomának építési idejéről nincsenek adatok, de nagy a valószínűsége, hogy a XII. században épülhetett, mivel abban a korban a keresztes hadjáratok idején szokás volt Sárkányölő Szent György lovagot templomok, falvak védszentjének megtenni, a gerencséri templombúcsú pedig Szent György napra esik. Gerencsér a XIX. század elején szegény falu volt. A lakosság fogatos ökrök tenyésztésével foglalkozott. Lovak nem voltak a községben, csak szamarakat tartottak. Évente megünnepelték, megtartották a szamarak napját. 1897-ben a csitáriakkal együtt hitelszövetkezet alapítottak. Gerencsért 1974-ben Nyitrához csatolták, ami a falu hanyatlását idézte elő. Kevés volt a földművelésre való szántóföld, ezért inkább szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. Híres volt a gerencséri szilva, a pereszlényiek csakis gerencséri szilvát vásároltak a piacon. A nyitrai „Králik” vendéglő tulajdonosától hallottam, hogy legénykorában, amikor kikosarazta őt a menyasszonya, bosszúból egy teli szekér gerencséri szilvát vitetett és öntetett ki a lány ajtaja elé. 1949. március 5-én alakult meg Szlovákiában a Csemadok. Még abban a hónapban, országos viszonylatban elsőként Gerencséren alakították meg az első helyi szervezetét. Az életszínvonal fellendülése akkor kezdődött, amikor a lakosok eperés krizantémtermesztéssel kezdtek foglalkozni, és ebből sokan meggazdagodtak. (A faluban úgy mondják, hogy „krizantina”.) Mártonvölgyi László mesélte, hogy édesapja, Martincek–Mártonvölgyi Károly Kodály Zoltán iskolatársa volt a nagyszombati gimnáziumban. Tőle tudja, hogy Gerencsér volt az első falu, ahol a zoboralji népdalokat kezdte gyűjteni. A Gerencséri utca, végig piros rózsa… kezdetű népdal a magyar énekkultúra egyik gyöngyszeme. A falu 1990-ben önállósult, ennek köszönhetően a gerencséri utca valóban végig piros rózsa lett. Pihenő, sétálóutcává varázsolták, az országúttól rózsabokrok határolják. Gerencsér mára már gazdag, kétezer lakosú község. Sajnos, a város közelsége megtette hatását. Már harminc éve nincs magyar iskola, a falu lassan szlovákosodik. Gerencsér szülöttje Ferenczy Anna nyugalmazott színművésznő. *** Gerencséri humor A kettegő fene A gímesi Forgách gróf Nyitrára menet, Gerencséren elvesztette a zsebóráját. Két paraszt megtalálta. Felveszik, nézegetik, hallják, hogy ketteg (ketyeg). – Koma, mi lehet ez a kettegő fene? – Ledobják, csak ketteg. – Ez valami veszélyes féreg. Üssük agyon! Agyon is verték a botjaikkal.

19

20

Csitár, Alsócsitár Honfoglaláskori település, első írásos említése a zobori kolostor birtoklevelében fordul elő Sitar név alatt, nem mint a kolostor birtoka, hanem mint azzal szomszédos település. Szlovák történészek a falu nevét a stít szóból származtatják, merthogy lakói királyi pajzskészítők voltak (stít – pajzs). 1348-tól a gímesi vár birtoka volt, majd az 1600-as évektől az Ugrin, Majthényi, Migazzi családok a földesurai, 1800-tól pedig a Zerdahelyiek. Hogy a csitáriak már a középkorban foglalkoztak a szőlővesszővel, bizonyítja egy birtokomban lévő okmánymásolat: 1358. január 28án Nyitra vármegye közgyűlésén az alispán és a szolgabíró előtt Koloni Pető előadván, hogy Kolon, Kovácsi, Gerencsér nevű birtokain a szomszédok, jelesül a gímesiek, csitáriak az ő kárára és sérelmére szőlőnyitványokat csinálnak, ami ellen ő óvást emel. Templomát a XVIII. században a falu kegyura, Migazzi bíboros építtette régebbi alapokra. Védőszentje István király fia Szent Imre herceg. Az 1780-as évből származó pecséten Sigillum Csytariensis olvasható és Szent Imre herceg látható. A lakosok az ivóvizet a falu közepében található bővizű forrásból nyerik. A régi falu házai a forrás körül épültek. A csitári ember lelki életének megnyilvánulásáról szól az a három fogadalmi okmány, melyek a kanonikus vizitáció jegyzőkönyvében találhatók 1828-ból. Idézem: „Mi alulírott Csitár helységinek bírái és az egész község lakosai adjuk ezen levelünket, hogy amely keresztfát temetőnkben tiszta szívünkből felállítottunk, ugyanazon keresztfának mink és az egész helységünk lakossai, mindenkor pártfogói leszünk. Kötelezvén magunkat, hogy akármely igazítás vagy újítás szükséges volna rajta, annak minden hátráltatás nélkül véghezvitelire. Melynek állandó elhitelésére aggyuk ezen bizonyító írásunkat magunkról, helységünk élő pecséttyivel s neveink aláírásával megerősítve. Csitár, 1828, március 8-án. Balkó Ferenc bíró, Hőrik Benedek törvénybíró, Pély János, Maga Miklós, Matyus József, Ruska János, Tóth János − esküttek. Matyus Antal peregmester, Prepelica József polgár, Maga György, Maga Ferenc hadnagyok. Hasonló fogadalmat újít meg Ment György, felesége Maga Borbálya fiai József és János, akik az általuk 1816ban a Fövenyesföldek végin felállított kőoszlopnak és a benne lévő Szűzmária képinek karbantartására kötelezik magukat. Tóth János és Maga György a Gáthszegin felállított keresztfának vállalják örökös patronálását.” Hogy e kis falu, Csitár nevét megismerte a nagyvilág, annak az embernek köszönhető, akinek emléktáblája a községháza falán van elhelyezve. Kodály Zoltán 1906ban jegyezte le A csitári hegyek alatt régen leesett a hó című népdalt, mely a magyar zenekultúra gyöngyszeme. Nincs a világon dalolni szerető magyar ember, aki ne ismerné. A csitári női éneklőcsoport híven őrzi, ápolja Kodály emlékét. *** Találós : – Hőrik maga ment. Hányan mentek? Hárman: Hőrik, Maga és Ment.

21

22

Kolon Ősrégi település. Nevét Kolon András székely vitézről kapta, aki az Árpádkorban a falu ura volt. Kolon (Qulun) török eredetű szó, jelentése csikó. Lakóinak feladata volt a Zsibrice alatti átjáró védelme a Nyitra völgyébe. Kolon nevének említése is a zobori kolostor birtoklevelében fordul elő Colin név alatt. Templomának építését a hagyomány Szent István királynak tulajdonítja. A plébánián 1798-ban és 1828-ban végzett kanonikus vizitáció is ezt a hagyományt igazolja. A régészek szerint valószínűbb, hogy Szent László király uralkodása alatt (1074−1095) épült. A XIV. században a nyitrai főesperesség 33 plébániájának egyike. IX. Bonifác pápa 1400. december 15-én mindazoknak búcsút hirdet, akik a koloni Szent István templomot István király napján meglátogatják. 1570 és 1620 között a koloni egyház lutheránus volt, és a semptei fraternitáshoz tartozott. Akkoriban az volt a törvény, hogy akié a föld, azé a vallás is. Ha tehát a földesúr protestáns volt, jobbágyainak is követni kellett őt. A plébániát 1608-ban foglalták vissza a katolikusok. Addig az ideig az esztergomi érsekség alá tartozott, azután már a nyitrai püspökséghez. A templomot 1669-ben és 1737-ben renoválták, majd 1933ban teljesen átépítették. A régi bejárat alatti kriptát, amely a Bacskády család temetkezési helye volt, befalazták. A régebbi oltárképet Schüle Gusztáv Adolf, az újat, mely a réginek másolata, Massányi Ödön festette (István király felajánlja országát/koronáját Szűz Máriának). A keresztút képeit Gábor András csináltatta 1934-ben. A lourdesi oltárt Csernyánszky József koloni fafaragó készítette, Szent Erzsébet és Szent Imre szobrait Bártfay Gyula szobrászművész faragta 1950-ben. Bél Mátyás 1738-ban Ismeretek az új Magyarországról című művében írja: „Kolon, minden kellékkel bír, ami a földműveléshez szükséges, mivel termékeny földei is vannak, valamint bortermő dombjai, erdős hegyei elegendők. Szomszédos birtoka Kovácsi, melyet a lakosok elfoglaltak.” A XIX. század végén híres mészégető falu volt. Balkó Imre (Bozány) mészégető szerint kb. százra volt tehető a mészégetők száma. Az első világháborúban 23 koloni katona esett el a harcmezőn, a másodikban négy katonánk és két civil lakosunk vesztette életét. Hitler gázkamráiban húsz zsidó polgárunk pusztult el. A földműves-szövetkezet 1958-ban alakult meg, 1962-ben állami birtok lett belőle, jelenleg a nyitrai mezőgazdasági egyetem tangazdasága. A földművesszövetkezetbe beadott állatállományért, mezőgazdasági gépekért, munkaeszközökért mindmáig egyetlen fillért sem térítettek senkinek! A falu ellátottsága megfelel a kor követelményeinek. Van vezetékes víz, gázszolgáltatás, szennyvízelvezető csatornarendszer, portalanítottak az utcák. A lakosság művelődését szolgálja az iskola, óvoda, kultúrház, könyvtár, tájház, szabadtéri színpad és a műkedvelő együttesek is: a Zobor Hangja Vegyeskar, a Gyöngykoszorú folklórcsoport, esetenként az Irodalmi Színpad, a Papatyka gyermek folklórcsoport. Működik labdarúgó- és asztaltenisz csapat, aerobik és karaté csoport. A 2001. évi népszámlálási adatok: Lakosság száma 1444, férfi 685, nő 759, aktív dolgozók 723.

23

Korosztályok összetétele: 0–14 éves korig 273, 15–60 éves korig 881, 60-nál idősebb 290. Nemzetiségi megoszlás: magyar 859, szlovák 563, cigány 16, cseh 4, ukrán 1 , egyéb 1. Felekezeti megoszlás: római katolikus 1383, evangélikus 14, görög katolikus 2, református 3, meg nem állapított 8, felekezet nélküli 34. Házak száma 510, állandóan lakott 415, lakatlan 95. *** Adatok, amivel a statisztika nem foglalkozik: Őslakosok száma 1146. Magyar 860, szlovák 286, egyéb 6. Betelepültek száma 146, magyar 37, szlovák 103. Vegyesházasság 50, magyar férfi – szlovák nő 27, szlovák férfi – magyar nő 23. Nemzetiséget váltók 43, magyarból szlovákra 41, szlovákból magyarra 2. (Mindezek egyéni megállapításaim a községházán található lakossági jegyzékből.) 1938-ban Bémajort és Barátit kivéve 6 szlovák család élt Kolonban. Mindannyian megtanultak, szépen beszéltek magyarul, nemzetiségüket mindmáig becsületesen megtartották. Mai magyarjaink sokan úgy tartják, hogy ők, mivel jól beszélnek szlovákul, akkor már automatikusan szlovákok. A 2001-es adatokhoz viszonyítva mai helyzetünket megállapíthatjuk, hogy a suttogó propaganda és mindenféle megfélemlítési kísérlet hatására egyre inkább erősödik az asszimilációs folyamat. Az utóbbi években Kolonban az elhalálozások száma ötszörösen felülmúlja a születésekét, a lakosság száma mégsem csökken, ami főleg a beköltözőknek köszönhető. Az idegenek beköltözése 1989-től gyorsult fel, és továbbra is ez várható. A faluban még több elhagyott ház található, melyek előbb-utóbb új gazdára találnak, főleg szlovákokra. Az elmúlt öt év folyamán 20 szlovák család vásárolt házat vagy telket a községben. Az Árpád-házi királyok idején Magyarország egyik nagy közigazgatási területe volt Kolon megye. Nagyjából a mai Zala megyének felel meg. Kérésemre Zalakomár községi tanácsának titkára, Klinger Ferenc, az alábbi ismertetést adta: „Kérésére közöljük, hogy Kolon nevű megyeszékhely területe valóban Zalakomár (volt Kiskomárom) község területén van. A területen 1965-ben falmaradványok, tégladarabok voltak. A koloni uradalmi kastély és cselédházak lebontása 1960– 1663 között történt. A területen a Magyar Nemzeti Múzeum részéről ásatásokat végeztek 1970 körül, és az ásatásokat lefényképezték, majd betemették. Helyi emberek ismerete alapján volt Alsó- és Felsőkolon település. Felsőkolontól északnyugatra, a jelenlegi országúttól 50 méterre XV. századi temetőt tártak fel, melynek a gyűjteménye múzeumba került.” Zalakomár, 1977. 11. 23. Tisztelettel Klinger Ferenc vb. titkár. ***

24

Koloni találós kérdések: – Ennyihány juhnak hány lába van? Kettő, hiszen aki enni hány a juhnak, az a gazdájuk, illetve az őket etető ember. – Mi van a menyország ajtaja után? Hajnali szép csillag. – lorettói litánia.

25

26

Zsére Miután az Úristen megteremtette a földet, elindult, hogy elhelyezze azon a falvakat, városokat. Útja során a Zsibrice nyergében pihent le. Ottmaradt a lábnyoma a sziklában, melyre felállt, hogy körülnézzen. A helyet azóta hívják Istennyomának. Innen lépett át a szembelévő Pilis hegyre, s véletlenül kiejtette tarisznyájából Zsérét. Így került Zsére az Isten háta mögé egy eldugott helyre. 1349-ben a falu neve Syra, 1358-ban Nicolaus de Syra küküllői alvárnagynak adományozta I. Lajos király. Küküllőt Erdélyben találjuk. Nyitra vármegye XXV. évf. 8. száma 1924. február 23-án írja: Zsére lakóit zömök termetű, alacsony homlokú, ferdeszemű és kiálló pofacsontú embereknek mondják az egykori leírások, és ezek alapján került szóba a tatár származás. Zsére neve már felbukkan a zobori kolostor birtoklevelében 1113-ban. A tatárok viszont csak jó száz évvel később jöttek be, mintahogy Zsére már lakott falu volt. Bár lakói a középkorban mutattak némi tatáros hajlamot, ugyanis 1411-ben Hinkó püspök egyik zsérei embere, Nagy, Ghymesen három jobbágy házát pusztítja el, majd 1470-ben a zsérei Tar Bálint Kishindre megy, és ott Hena Gergely jobbágy házát lerohanja. Henát a biztos haláltól Hamar Kelemen menti meg. Zsére régi, kápolnaszerű kis temploma helyén épült fel 1938-ban új, hatalmas temploma. 1968-ban új, modern iskolát kapott a falu. A régi világban Zsére arról is nevezetes volt, hogy lakosai közül sokan híres „rapsicok”, vadorzók voltak. A zséreiek szeretnek énekelni. Kodály Zoltán gyűjtéséből ismert népdalaikat máig őrzik, hagyományőrző folklórcsoportjuktól gyakran hallhatjuk azokat. Elhunyt Vanyo Gergely bácsi Bencz Bálintnak és feleségének, Maga Ferencnek, Simek Viktornak köszönhető, hogy nem merültek feledésbe a népszokások, mint a sárdózás, legénycéhölés, legénybíróválasztás, szentiványi tűzugrás stb. A Zoboralja nevet viselő női kamarakórus 1991-ben alakult meg Simek Viktor karnagy vezetésével. Zsére most már gazdagodó kisközség megfelelő ellátottsággal. Sajnos, erősen asszimilálódó. Az 1910-ben kimutatott 97%-os magyarságának száma mára már csaknem 60%-ra csökkent. *** A török időkben történt. Megy haza Gergő bátya a szomszéd faluból, Menyhéről, már a faluszélen újságolja neki Bálint bácsi:

− Jaj, Gergő, a te feleségedet is elrabolta a török. – Szegény török… − sóhajt fel Gergő bátya. 27

28

Gímes, Ghymes Zoboralja egyik központi községe. A zobori kolostor birtoklevele Gímes néven említi 1113-ban. Nevét a „gím” – szarvas, dámvad, rőtvad szóból származtatják. Gímes története szorosan kapcsolódik a vár történetéhez. A falut 1226-ban II. András király adományozta a Hont-Pázmán nemzetségből származó Ivánkának. A várat Ivánka fia András építtette 1262-ben. Ivánkát tekintik a Forgáchok ősének. „Vágjad fiam Forgách Balázs, tied lészen Gímes és Gács!” − erősítette meg Erzsébet királynő Forgách Balázst a két vár birtoklásában, amikor az 1386-ban rátámadt II. Károly királyra és azt megölte. Gímesi erdejében honosította meg Forgách gróf a Korzika szigetéről behozott muflonokat. Az állomány szabadon tenyészett, és lassan elszaporodott az ország más területein is. Az utolsó gímesi gróf, Forgách Károly a második világháború kezdete előtt hagyta el a falut. Budapesten halt meg 96 éves korában. A 2007-es évet Kodály Zoltán emlékének szentelte a világ magyarsága. Kodály gyűjtőútjai során Gímesen, Berecki tanító úréknál lakott. 752 dallamot jegyzett le a Nyitra-vidéki falvakban, a legtöbbet éppen Gímesen (139). Nagyon értékes néprajzi gyűjtést végzett a faluban Danczi Lajos, aki 1956−1962ig volt Gímes plébánosa. Nagyon hasznos volna, ha az önkormányzat nyomtatásban is megjelentetné lejegyzett néprajzi írásait. 1946 tavaszán fiatal egyetemisták, tanárok, református lelkészek, katolikus papok megalakították a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetséget. A Szövetség feladatul tűzte ki, hogy dokumentálja a magyarságot ért sérelmeket, atrocitásokat, tiltakozzon a deportálások, kitelepítések ellen, tudassa azokat a külfölddel. 1949-ben a Szövetség 30 tagját az államvédelmi hatóság letartóztatja, majd a bíróság börtönre ítéli őket. A letartottak között volt 18 katolikus pap is, köztük az egerszegi születésű Cigány Imre gútai káplán, későbbi gímesi plébános. Még azt is felrótták bűnéül, hogy kiment Csehországba megvigasztalni, támogatni a deportált magyarokat. Legyen áldott az emléke! Gímes templomának építését 1720-ra datálja a bejárat felett elhelyezett márványtábla, a valóság azonban az, hogy akkor csak nagyobbítás történt. Egy 1411-ből származó okirat tanúsítja a templom létezését, mely filiáléja a lédeci plébániának. A reformáció idején 1620 körül a protestánsok használják. A falu infrastruktúrája kielégítő. A 2001-es népszámláláskor a község 1942 lakosából 711-en vallották magukat magyarnak. *** A gímesi földműves-szövetkezeti tagok „Miatyánkja”: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben és velünk az egységes földműves-szövetkezetben. Lásd, öregeink a határban, fiúk, lányok irodában, vezetőség a kocsmában, koma, sógor a raktárban. Segíts meg Uram, ha lopunk, mert másképp megélni nem tudunk!

29

30

Lédec Először 1075-ben említik Leduch néven, mint az esztergomi érsekség birtokát. Azt, hogy Leduch, azaz Lédec honfoglaláskori település, bizonyítja, hogy lakói a határvédelemmel megbízott székelyek voltak. Itt volt a gyepűkapu Gímeskosztolányon át Felsőelefántra a Nyitra-folyó völgyébe. Több Székely nevezetű család él a faluban, és székely eredetre vall az a szokás is, hogy a szentiváni tűzgyújtáskor az „isten ostorát” vetik a tűzbe − tudjuk, hogy isten ostorának Attilát, a hunok fejedelmét nevezték, akit a székelyek ősüknek tartanak. Sok anekdota van a lédeciekről, de a székely „góbék” észjárására leginkább leginkább az az eset vall, amikor a kuruc−labanc időkben a lédeci atyafit kétszer náspángoltak el a katonák, mivel nem ismerve azokat, a labancok előtt kurucnak, a kurucok előtt meg labancnak vallotta magát. Amikor a faluszélen már harmadszor állították meg és kérdezték őt: „Mi vagy te, kuruc vagy labanc?” A szegény ember fejét vakarva felsóhajtott: „Azt most már mondják meg maguk, mert nekem csak egy fenekem van, és az mindig megadja az árát, ha rosszul trafálom el az igazságot!” Temploma a XVIII. század elején épült sokkal régebbi alapokra, hiszen a templomban őriznek egy középkori harangot a XIII. századból. A faluszélen a régi, Gímesre vezető út szélén áll egy romos, kőből épített oszloptorony. A hagyomány úgy tartja, hogy a török martalócok ott gyilkoltak le 12 szerzetest, akik a zobori kolostorból a garamszentbenedeki apátságba igyekeztek. Hogy mikor alakult ki a Nyitra és Bars vármegyék területét jelző határvonal, pontosan megállapítani nem lehet. A természetes alakulathoz ragaszkodva a Dervence patakot tették meg határnak. A lakosság azonban a patak mindkét partján építkezett, így Lédec egyik fele Nyitra, másik fele Bars megyéhez tartozott. Nyitra megyéhez tartozott 55 ház 305 lakóval, Bars megyébe 58 ház 366 lakossal. Ez az állapot maradt fenn egészen 1918-ig. 1949. december 30-án a pozsonyi bíróság ítéletet hirdet a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség aktivistái ellen, akiket köztársaság elleni bűncselekménnyel, a rendszer megdöntésének előkészítésével vádolnak. Az elítéltek közt volt Lipcsey Gyula, akinek lédeci lakásán nyomtatták a „Gyepü hangja” című röplapokat. Lédec igyekvő, szép falu. A 2001-es népszámlálás 355 magyar és 447 szlovák lakost mutatott ki. Sajnos 2005-ben megszűnt a magyar iskola. Varga Éva vezetésével aktívan működik a hagyományőrző csoport. *** Hazafeküdtek, mint a lédeciek − szól a mondás. Elmentek a lédeci legények Újvárba csizmát vásárolni, merthogy jó csizmát csak az újvári suszterok tudnak készíteni. A jó vásár után elindulnak hazafelé, ám lassan rájuk esteledett. Lefeküdtek hát szépen egymás mellé szundítani az útszéli árokpartra. Az utolsónak azonban nem tetszett, hogy ő a legszélső, átment szépen a sor elejére. Így tett aztán a másik is, harmadik is, negyedik is. Egyszer csak észrevették, hogy már otthon vannak. Egyszóval hazafeküdtek.

31

32

Pográny Pográny nevével 1075-ben találkozunk először Pagran alakban. Elnevezésére nézve különböző magyarázatok vannak, de legtöbbjük szláv eredetre utal. A pogrányiak hagyományai, szokásai, viselete teljesen megegyezik a többi zoboralji faluéval, ám nyelvezetük, beszédjük kissé eltér azokétól, inkább a délebbre esőt, itt úgy mondják, urasabbat beszélik. Egyáltalán nem használják a többi faluban használt „re” ragot. A Szent Hippolitról elnevezett zobori kolostor birtoklevelében szerepel Pográny is, ahol az apátság szőlőket bír, művelőkkel együtt. Dr. Nybl László pogrányi plébános 1941 októberében írja: Az áldozatkészségéről ismert és hitéhez ragaszkodó pogrányi, bodoki és gesztei hivő nép kezdeményezésére történt, hogy 1931-től kezdve minden esztendőben Pogrányban nagyszabású egyházi ünnepség van az Úr Jézus szívének tiszteletére és imádására. Az egyházmegyei főhatóság elfogadta a hívők e szándékát és 508-931 keltezésű határozata alapján elrendelte, hogy a Szent Szív ünnepén a mise az Oltáriszentség kitételével legyen, az ünnepet követő vasárnapon pedig szentségi körmenetet tartson az egész vidék híveinek részvétele mellett. A pogrányi templom ezen sajátos eseménye híven kapcsolódik annak történelmi múltjához is. A templomot I. Géza király, Szent Lászlónak a testvére építtette Istennek dicsőségére és Szent Márton tiszteletére. I. Géza király 1075-ben bőkezűen megajándékozza a garamszentbenedeki apátságot, és többek között nekik adományozta Pogrányban lévő udvarhelyét a Szent Mártonhoz címzett kápolnával együtt. Attól az időtől Pográny nagy virágzásnak indult, csakhamar a garamszentbenedeki apátság helyettes székhelyévé vált. II. Endre király 1217-ben, a keresztes hadjárat befejezése után Pográny mezővárost, főleg az Érseki utcát, jutalmul János esztergomi érsekprímásnak ajándékozta, mivelhogy palesztinai tartózkodása alatt az jól kormányozta az országot. E rövid megemlékezés járuljon hozzá ahhoz, hogy minden pogrányi polgár szívesen gondoljon vissza templomának múltjára, büszke legyen falujára, s nem utolsó sorban magyarságára. 2007-ben a Bíborpiros szép rózsa népdalverseny országos döntőjén Dunaszerdahelyen sikeresen szerepelt a „Pogrányi galambok” éneklő csoport. Meglepett a megnevezés, és nagyon megörültem, hogy a Rákóczi kor pogrányi lányait, galambjait választották névadójuknak, megőrizve ezzel is falujuknak egy szép történelmi epizódját. A régi világban ellátási szerződés alapján lehetett igényelni a kórháztól ártalmatlan elmebajosokat („csendes bolondokat”) segédmunkára. Éltek ezzel a lehetőséggel a pogrányi gazdák is, az eltartásért még pénzt is kaptak az államtól. *** A dőre Jóska őrzi gazdája teheneit, azok belemennek a szomszéd lucernájába. – A tehénnek enni, muszáj. – mondja Jóska. – Jó, jó, de nem a máséban! Hajtsd ki onnan őket. – Nem tehetem, hiszen én vagyok a cseh király. – mondja Jóska.

33

34

Bodok, Alsóbodok Bodok nevével 1228-ban találkozunk először, amikor a garamszentbenedeki apátság pereskedik Jakab nyitrai püspökkel, mivel az Bodokon az apátság földjeiből 80 ekényit eltulajdonított. (Egy ekényi föld az egy magyar hold.) Bodok nevének eredetére többféle magyarázat létezik, ám leghitelesebbnek a családnévből való származás látszik. Dr. Henkey Gyula egyik tanulmányában mondja, hogy a bodok szó jelentése ág, nemzetség. 1283-ban a nyitrai vár birtokolja a falut, 1549-től pedig a nyitrai püspökség. Keresztelő Szent Jánosnak felszentelt temploma a XII. század második felében épült, megnagyobbították 1796-ban. Pontos adat nincs, de valószínűleg Telegdy János püspök idején, a XVII. században lett a pogrányi plébánia fiókegyháza. A XVIII. században két pálinkafőzője is volt a falunak. 1870 körül hentes, szűcs, szabó, kocsmáros, kovács és két csizmadia is tevékenykedett Bodokon. A lakosság csakúgy, mint a többi zoboralji faluban, földműveléssel foglalkozott, és foglalkozik ma is, de már nagyüzemi formában. A község határában fekvő Kernye dűlő egy középkori települést őriz nevében, valószínűleg palánkvár volt itt. 1950-ben alakult meg a Csemadok helyi szervezete. A kulturális tevékenység mozgatója azokban az időkben Balabán Júlia tanítónő volt. 1957-ben kultúrházat épített a falu, ami a műkedvelő csoportok tevékenységét nagyban elősegítette. A női folklóréneklőcsoport Holec Ilona vezetésével számos hazai és külföldi szereplésével mutatta és ma is mutatja be Alsóbodok népművészetét, egyben népviseletét, melynek fejviselete, a főkötő-konty más formájú, mint a többi zoboralji falué. A községben sok régi népdal maradt fenn, főleg népballadák, aratási és egyházi énekek, lakodalmi dalok. Mindezeknek hű tolmácsolója Holec Ilona, aki egy élő nótafa. Alsóbodokon működik a nyitrai járás egyetlen magyar tannyelvű szakközépiskolája. 2000-ben mint a zsitvaudvardi szakiskola kihelyezett osztálya indult, a következő évben Magán Szakközépiskolává minősült. Az iskola léte gazdagítja a falu kulturális életét. Alsóbodok szülöttje Dr. Fehér Sándor egyetemi tanár, aki alapos felkészültséggel írta meg több zoboralji falu monográfiáját, a régi Nyitra érdekességeit, és verseket is ír. A kulturális tevékenységbe aktívan bekapcsolódott a Gyepes házaspár, László és Erzsébet. *** Bodoki találós kérdések: – Mikor állt az Úr Jézus egylábon? Amikor ült fel a szamárra. – Mikor parancsolt a koldus Istennek? Amikor mondta, Isten fizesse meg. – Mi magasabb a kender száránál? A virága.

35

36

Geszte, Nyitrageszte Zoboralja legmagyarabb faluja. Első említése 1232-ből való Guesta néven. 1274ben Gueste, azaz Geszte, ahol a király hálókötői, hálóhordozói, azaz halászai laknak. Nevének eredetére többféle magyarázatot találunk. Tagányi Károly szerint az ószláv „gusztu” – sűrűség, erdő értelmű szóból származik, Kiss Lajos azt mondja, hogy a geszt szó a gyümölcs fás héját jelenti, mint pl. a gesztenye, Ján Stanislav úgy magyarázza, hogy a geszt vendég, más vidékről idevándorolt népek telephelye volt. A kelet-szlovákiai Hostovice magyar neve Vendégi. Templomának építését 1734-ben Jeszenszky Anna támogatásával kezdték meg, és 1736-ban már benne misézhetett Pesty Imre pogrányi plébános. Szinte bizonyos, hogy a Szentháromság-templom előtt már kellett léteznie egy kisebb kápolnának, hiszen a körülötte lévő temető azt megkövetelte. 1868-ban Magyarországon bevezették a kötelező iskolai oktatást. A gesztei gyerekek addig a pogrányi iskolába jártak, ha egyáltalán jártak. 1873-ban már nyílik a faluban iskola, de arra nincs adat, hogy hol, milyen helyen, melyik háznál működött. Az új iskola 1932-ben épült, most óvodaként működik. A magyar iskolások Pogrányba, a szlovákok Családra járnak iskolába. 1910-ben Geszte volt az egyetlen zoboralji falu, ahol nem élt egy szlovák sem. A szocialista éra alatt Gesztét az elsorvasztásra ítélt helységek közé sorolták, nem adtak ki építkezési engedélyeket. Míg 1948-ban 562 lakosa volt, 1960-ban már csak 496. Bizonyos szempontból ennek annyi haszna volt, hogy a pusztulásra ítélt faluba nem költöztek be szlovákok, így megmaradhatott Zoboralja legmagyarabb falujának. A hetvenes évek közepén Pogrányhoz csatolták, majd 1989-ben újra önállósult. 1990-ben Gál Erzsébet lett a polgármester, máig is ő tölti be ezt a tisztséget. Irányítása alatt készült el a víz- és gázvezeték, előkészületben van a csatornázás. Gál Erzsébet szívügyének tekinti Geszte kulturális életének előmozdítását, segítését. Maga is aktív tagja a „Téliződ” nevet viselő asszonykórusnak, mely különböző népdalversenyek sokszoros győztese, a Csemadok kiváló népművészeti együttese cím viselője. Különösen meglepő, hogy a falu korabeli (Mária Terézia idejéből származó) pecsétjéről hiányzik a szokásos „Sigillum posessionis” („a község pecsétje”) felirat, és évszám sem látható rajta. A pecsét közepén látható sávos körábrázolás saját feltevésem szerint egy víztározót, halastavat ábrázol, hiszen a geszteiek az Árpádháziak idejében királyi hálóőrzők, halászok voltak, amit az eléggé bővizű Geszteipatak tett lehetővé. *** Humor: Elvitte Vecsi nene a nagy piros kakast eladni. Beér a piacra, veszi ki a kakast a kasból, hát istenkém, bizony az megdöglött a nagy melegtől a hosszú úton. − Jaj ídes Istenkém, állídd föl a kakaskám…

37

38

Menyhe Nevével a zobori apátságnál találkozhatunk 1113-ban. A XV. században a nyitrai püspökség, majd az Elefánthy család birtoka volt, akik a falut a pálos rendnek ajándékozták. A XVI. században a nyitrai vár, a XVII- XVIII. században pedig a Keresztúry és a Bartakovich család osztozik a falun. A hagyomány úgy mondja, hogy amikor a tatárok (vagy a törökök?) Gímes várát ostromolták, az ott lakó nép a Zsibrice alá, a sűrű erdőktől övezett vidékre menekült és telepedett le. Így lett aztán a menhelyből idővel Menyhe. Voltak azonban, akik féltükben még lejjebb kúsztak, szaladtak és megalapították a szomszéd falut Szalakuszt (szalad, kúszik). Minden mondában, mesében van valami igazság, hiszen a Zsibrice alatti átjáró, a Szutucka-szoros (szűk utca?), eltorlaszolható, védhető gyepűkapu volt. Templomának építését a XII. századra helyezi a történelem, tehát Árpád-kori. A román stílusú templomot 1794-ben megnagyobbították, elnyerte mai formáját. Azt mondják, hogy egy Ilona nevű Forgách grófnő újíttatta fel, azért lett a védőszentje Szent Ilona. A Szutuckában ered a falun átfolyó Polocsán-patak. Ezen a patakon éjfélkor nem szabad átmenni, mert azt akkor a boszorkányok tartják megszállva, és megbabonázzák, elvarázsolják azt, aki odavetődik. Menyhe csinos, fejlődő falu 650 lakossal. Ellátottsága megfelel a kor követelményeinek. A faluban nincs magyar iskola. Ottjártamkor mondták nékem, hogy a községházán nem tudnak (vagy talán nem akarnak tudni?) magyarul, ott ne érdeklődjek. A legutóbbi népszámláláskor a lakosság tíz százaléka vallotta magát magyarnak. Bárkit szólítottam meg az utcán, mindenki beszélt magyarul. Még a fiatalok is, bár akadozva. Az istentisztelet nyelve magyar, szlovák misék nincsenek! Ki érti ezt? Menyhe szülötte a közelmúltban elhunyt Urbán Sándor író. „Kaktuszos” kézikönyve, a Bűvös tüskék szlovák és orosz nyelven is megjelent. 1991-ben megjelent regénye, a Felparcellázott égbolt tulajdonképpen önéletrajzként mutatja be a pozsonyi magyar diákéletet az internátusban. Élvezetes olvasmány, igaz minden szava! *** Vince bácsi szekeresgazdának kellett szállítania a plébános urat a bédi filiáléra. A lovacskák azonban nem és nem átmenni a patakon. – Plébános úr! Szabad most nékem egy jó nagyot káromkodnom? Mert a lovaim csak abból értenek. – Hát fiam, ha az jót tesz és használ, akkor szabad… Rákáromkodik Vince bácsi a lovakra egy jó nagyot, egyből átvitték a patakon a plébános urat.

39

40

Béd Úgy mesélik, hogy a megnevezést egy Beed nevű szolgalegényről kapta a falu, de hogy mikor és kinek volt a szolgája, arra nincs semmilyen adat. Valószínű, hogy családnév lehetett. Első írásos említése 1291-ben fordul elő, mely szerint Béd a nyitrai vár tartozéka. 1379-ben az Elefánthyaknak, a nyitrai püspökségnek és a pálos rendi szerzetnek volt benne birtokrésze, a XVI. században meg a Forgáchoknak, majd később a Bartakovich családnak. A község pecsétjén annyi olvasható: Sigillum posessionis Béd 1780 − Béd község pecsétje, címer nincs rajta. A polgármesternőnek volt egy érdekes megjegyzése, miszerint a név a „Bad” szóból ered, ez azonban teljesen valószínűtlen. (Bad németül fürdőt jelent.) 1903-ban úrbéri birtok, ebben az időben még minden ház szalmatetős volt. Valószínűleg gyújtogatás következtében az egész falu leégett. Abban az évben Gyulai Lipót báró templomot épít, amiért az úrbéri birtokból kapott jutalmul egy részt. 1910-ben épült a ma is meglévő iskola, de benne a tanítás 1975-ben megszűnt. A diákok és az óvodások is a közeli Szalakuszra járnak iskolába. Bédnek 1910-ben 361 lakosa van, 2001-ben 367. 1910-ben csak egy személy vallotta magát szlovák nemzetiségűnek, a 2001-s népszámláláskor mindössze húszan jelentkeztek magyarnak! A faluban bárkihez szóltam, beszélt magyarul. A községben van víz és gázvezeték, a csatornázást most készíti elő a községháza. A faluban csak minden harmadik mise van szlovákul. Béden született Turček František, neves szlovák zoológus (1915−1977). A 75 éves Gál Magdolna asszony (szül. Kovács) valóságos nótafa. Több száz dalból álló gyűjteménye van, melyben több értékes, kevésbé ismert bédi ének is van. Szép kultúrháza van a falunak, benne időnként a női éneklőcsoport tartja próbáit, ad ízelítőt műsorából. *** Elsőpénteken nem volt szabad semmit kiadni a házból, még kölcsönbe sem. „Anyám ippen tyúkot akart űtetnyi, de kellyet vóna még pár tojás. Ement kőcsönyöznyi, mindenünnen ekergettík. – Hát te nem tudod, hogy elsőpintek van, iszen akkor minden tojásbó egy boszorkány vóna?! Akkor hát mégis mé van Béden annyi boszorkány?” Ki tudja…?

41

42

Egerszeg A községet 1326-ban említi egy okirat, mely szerint Róbert Károly király több falut adományoz a nyitrai káptalannak, köztük Egerszeget is. Nevét valószínűleg egy égerfáktól szegélyezett területtől kaphatta. Plébániája 1397-ben az esztergomi káptalan statútumaiban régi plébániaként szerepel. 1332−1352-ig Michael Eupart, 1352-től Petrus in Eger-szegh a falu papja. 1630-tól mindmáig az összes egerszegi plébános neve ismert. Jelentős műemléke az eredetileg gótikus stílusban épült Mária Magdolna templom. A község határában található a Perk nevű határrész. Nemes-Perk nevével 1270-ben találkozunk, mint nemesek lakta faluval. A XVIII. században az egerszegiek bekebelezték. Fraknói Vilmos 1898-ban így írja le a falut: „Nyitra-Egerszeg nagy magyar község a Nyitra folyó jobb partján. Lakosainak száma 1337. Vallásuk római katolikus. Postája van, vasútállomása Vicsáp-Apáti.” Egerszegnek 1934-től van vasútállomása. 1600 körül egy Lissender János nevű katonatiszt a községben fogadalmi kápolnát emeltetett, melyet Esterházy Imre gróf, címzetes esztergomi prépost 1773-ban templommá nagyobbíttatott. A francia háborúk idején (1809) a községet az ellenséges hadak porrá égették. Az államfordulat után (1918) Egerszeg fokozatosan fejlődött. 1930-ban kultúrházat építettek, hitelszövetkezetet alapítottak. Lencz György iskolaigazgató énekkart szervezett, azt hosszú évekig vezette. 1950-től Balkó István kántor lett a vegyeskórus karmestere. A Csemadok helyi szervezetének megszűnése után (1970) az énekkar is feloszlott. Egyházi kórust alakított Szabó Miloš atya 1995ben. A Tiso-féle szlovák állam alatt Egerszeg volt az egyik legmagyarabb falu a nyitrai járásban. Ezekben az időkben a pozsonyi magyar gimnáziumnak 11 egerszegi diákja volt. 1942 júniusában a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) országos közgyűlését Egerszegen tartotta. A SZMKE elnöke Csáky Mihály gróf volt. Egerszegen a XVIII. században már volt iskola, mert a kanonikus vizitáció 1750ben már foglalkozik a kántortanító jövedelmével. A magyar iskoláknak a második világháborút követő bezárása, majd újranyitása után rövid ideig még működött a magyar iskola, de a diákok kis létszáma miatt és főleg azért, mert kilencéves magyar iskola nem nyílt a környéken, 1967-ben bezárta kapuját. 1994-ben bevezették a gázt, megépült a vízvezeték-hálózat. Folyamatosan építik, fejlesztik a különböző szolgáltatásokat. A községnek jelenleg 980 lakosa van. Az utolsó népszámláláskor, 2001-ben a népesség 10,32%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Szinte hihetetlen, hogy ennyire elszlovákosodott volna? *** Egerszegen találták fel a televíziót! Elromlott Kostyál bácsi régi telepes rádiója. Úgy gondolta, már nem érdemes megjavíttatni, beledobta hát a folyóba. Az telement vízzel, így lett belőle aztán televízió!

43

44

Lajosfalu, Lajosfalva Történelme a XIII. századig nyúlik vissza. A nyitrai káptalan az egerszegi határból kisebb területet ajándékozott katonai szolgálataiért a nyitrai vár Lajos nevű vitézének. Innen a falu neve. A földrajzi nevek etimológiai szótára nem említi a falut, mivel amikor a szótár készült, már Vicsápapáti része volt. Fraknói Vilmos 1898-ban csak annyit mond róla, hogy a legkisebb magyar falu a nyitrai járásban 113 római katolikus lakóval. Posta- és távíróállomása Szomorfalu, vasúti állomása Vicsápapáti. A községben egy csinos úrilak van, mely Ghyllányi Alfrédé, kinek itt birtoka van. A birtok a XVIII. században a Nyáry grófoké volt, és később került a Ghyllányiakhoz. A faluban csupán temetői kápolna van, amit a falu földesura, Ghyllányi Ádám építtetett 1773-ban. A kápolna alatt van a család sírboltja. 1789-ben 18 háza van 93 lakossal, 1822-ben 17 háza és 116 lakója van. Lajosfalut 1950-ben csatolták Vicsápapátihoz, majd 1994-ben újra önállósult. 1948-ig tiszta magyar falu volt. Amikor az árvai víztározót (Oravská priehrada) megépítették, az ottani, víz alá került faluból több család költözött Lajosfaluba, így lassan elszlovákosodott. Iskolája 1963-ban megszűnt, a diákok Vicsápapátiba járnak. A múlt század hatvanas éveiben a Ghyllányi-féle kastélyban kertészeti szakiskola működött, most szociális otthon van benne. Temetőjében szép emlékoszlop őrzi az első világháborúban elesett nyolc katona nevét. Jelenleg 72 háza és 250 lakója van. Csinos, rendezett falu. Autóbuszjárat köti össze Nyitrával és Nagytapolcsánnyal.

45

46

Vicsápapáti Fraknói Vilmos adatai 1898-ból: Vicsápapáti magyar község a Nyitra jobb partján, a járás északi határán. 1127 római katolikus és kevés izraelita lakja. Postája és távírdája Szomorfalu, vasúti állomása helyben van. A falu megnevezése szláv eredetre vall. Kiss Lajos szerint régi cseh szavakban fordul elő a vyčapi, vyčapista szó, mely különválót, elszakadót, valahonnan elköltözést jelent. 1247-ben Vychap, 1296-ban Viskup a neve. A községnek a XVIII. században csupán kápolnája volt, de Sooky János királyi gárdista megkezdte a templom építését, melyet Hohenzollern Frigyes herceg 1740-ben befejezett. Földesura 1720-ban a pálos szerzetesrend volt. 1740-től a Sooky családé, majd utánuk több földesura volt a falunak. 1773-ban Nyitravicsápnak nevezik. Apáti – 1389-ben Apáthy, 1773-ban Nyitraapáti, 1888-tól Vicsáp-Apáti. Apáti 1389-től a zobori kolostorhoz (apátsághoz), majd 1496-tól a felsőelefánti pálos rend birtokához tartozott. A török uralom idején az adózó községek összeírásában Vicsáp nem szerepel, csak Apáti. Hogy Vicsáp miért maradt ki az adózók közül, megfejthetetlen talány. A község 1945-ig Lajosfaluval együtt Zoboralja legnagyobb magyar faluja volt. A két világháború között 30 szlovák család jött a községbe uradalmi cselédnek. 1946-ban négy magyar családot kitelepítettek, helyükbe szlovákok költöztek. A Csemadok helyi szervezete 1968-ig működött Tóth János és Kuna Pál vezetésével, de amikor megszűnt a magyar iskola (1968), a Csemadok is megszűnt működni. A hatalomnak a helyi magyarság iránti viszonyában akkor állt be a fordulat, amikor a hatvanas évek végén egymást követően két hasonló témájú, de magyar és szlovák kultúrműsor volt a faluban. A magyar rendezvényen zsúfolásig megtelt a kultúrház, a szlovákra csak tizenketten voltak kíváncsiak. Ezt a hatalom már nem nézte jó szemmel, erősen elkezdte a szlovákosítást. A 2001-es népszámláláskor már csak 145-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek. 2007-ben a Kolonban rendezett folklórfesztiválon a vicsápiak lakodalmi szokásokat, énekeket mutattak be gyönyörű népviseletben, természetesen magyarul. A „Nefelejcs” folklórcsoportot Tóth Gabriella vezeti, a Csemadok volt helyi szervezete elnökének lánya. Vicsápapáti ma már 2300 lakosú városiasodó nagyközség, kiépült infrastruktúrával. A községben már a szlovák beszéd az uralkodó, de a negyven éven felüliek még mind beszélnek magyarul.

47

48

A koloni iskola és óvoda története Az iskola Nem tudni, hogy Kolonban mikorra tehető az iskolai oktatás kezdete. Tudjuk azonban azt, hogy a koloni plébánia a XIV. században a nyitrai főesperesség 33 plébániájának egyike volt, ahol pedig plébánia létezett, ott az oktatásnak is kellett legyen valamilyen formája. Az 1730-ban felépült, ma már romos plébániának 29 latin és 3 magyar nyelvű könyve volt. A Mária Terézia királynő által elrendelt „Ratio educationis” (oktatás-nevelési rendszer) célja a korabeli iskolarendszer megreformálása volt, de a törvényes iskolakötelezettséget Magyarországon csak 1868-ban vezették be. Az iskolába járás hatéves kortól tizenkét éves korig tartott. Az iskola kötelező volt, de azt nem vették komolyan, hiszen a falusi gyerekek számára fontosabb volt a libák, állatok őrzése. A plébánián 1798-ban végzett kanonikus vizitációból ismerjük Tóth György nevű 41 éves iskolamestert, aki beszél magyarul, latinul, közepesen szlávul. 1801-ben Lány János az iskolamester. Az 1828. évi vizitáció Balogh József tanítót említi. A korábbi, illetve későbbi iskolamesterek neve nem ismeretes. Kolon 745 lakosából 1881-ben csak 180-an tudtak írni, olvasni, 1910-ben 934 lakosból 544-en. 1910-től 1923-ig Bérczi Hugó volt az iskolamester, utána Faragó József következett, aki három éven át oktatta a diákokat. Egy 75 éves asszony szavait jegyeztem le 1987-ben: „Emlékezetem az iskolai év, mely a nagy fordulattal kezdődött. A magyar kislányokból majdhogy szlovák lányok lettek, mert itt Magyarország megszűnt s lettünk szlovákiai magyarok. Az iskolába szlovák órákat vezettek be, amit egy 60 éves magyar tanítónak kellett tartani száz diák számára. 1924-ben jött a forduló. Új magyar tanító jött a koloni iskolába. Mindenre fölfigyelt. Faragó Józsefnek hívták. Akkor én az utolsó évet jártam, mert akkor csak hat elemi volt kötelező. Az alatt az egy év alatt többet lehetett tanulni, mint az előző öt évben együttvéve. Akkor kezdődtek a bizonyítványadások is.” Faragó tanító úr, bár rövid ideig tanított Kolonban, a falut mégis nagyon megkedvelte, mert nyugdíjas korában is gyakran felkereste volt diákjait. Faragó tanító urat Matter Ferenc váltotta, 1926−1932 között tanított. Nagyon szerethették a gyerekek, mert amikor áthelyezték Alsócsitárba, hat koloni diákja oda is követte őt. 1931-ben az akkori időkhöz mérten modern, három tantermes iskola épült tanítói lakással. A régebbi iskola egyházi intézmény volt, az új már állami elemi népiskola lett. Két tanteremben folyt a magyar, egyben a szlovák diákok oktatása. A szlovák tantermet mindjárt berendezték, a magyarokat csak később. Addig a gyerekek hazulról cipelték magukkal az ülőkéket, sámlit, 49

fejőszéket. Ekkor lett először szlovák tanítója a falunak Štefan Snopko személyében, akit a tanfelügyelőség iskolaigazgatónak is kinevezett. Az iskolában bevezették a krónikaírást, ekkortól már pontosan ismerjük a diákság létszámát, a tanítók neveit. Mivel az egyes évfolyamok között a diákok számában lényeges eltérés nincs, azért csak nyolcéves ciklusokban közlöm: Iskolai év Diákok száma Magyar Szlovák 1932/38 917 557 360 1939/46 658 429 229 1945-ben a magyar iskolákat betiltják, csak 1950-ben nyílhatnak meg újra 1950/57 1958/65 1966/73 1974/81 1982/88 Összesen

772 717 654 867 365 4950

600 565 490 509 139 3289

172 152 164 358 226 1661

Évekre felosztva a létszámot, átlagosan száz diákja volt az iskolának. A krónikaírás 1989-ben megszűnt, 2007-ig nincsenek adatok. A 2007/2008as tanévben 90 diákja van az iskolának: magyar 17, szlovák 73. A magyar részleg felső tagozatos tanulói 35-en a gímesi körzeti iskolába járnak. Az arány tehát 73/52 a szlovákok javára. 1998-ban az igazgatónő elintézte a szlovák tagozat kilencévesre transzformálását, amit – sajnos – a polgármester is jóváhagyott, erősítve ezzel a szlovákosítást. Állítólag tervezték a magyar részleg kilencévesre transzformálását is, ám ellene többen tiltakoztak, mert akkor a gímesi körzeti iskola magyar tagozata diákok hiányában valószínűleg leépült volna. Ugyanis Gímesre a legtöbb tanulót a koloni iskola adja. Ahogy a kimutatásból láthatjuk, a nagy törés a magyarok kárára 1982/88ban következett be. Egyrészt azért, mert 1974-től 2002-ig bár magyarul tudó, de erősen szlovák érzelmű igazgatói voltak iskolánknak, másrészt azért, mert a szlovák részleg kilencéves lett. A régi iskolában 1984-ben szociális gyermekotthont nyitottak 40 gyerekkel, akik szintén a szlovák iskolát erősítették. Talán ez is volt a cél? 1960-ban új, modern iskolát kapott a falu, négy tanítói lakással. ***

A koloni iskola igazgatósága alá tartozott a Baráti-Gethfalvi tanyai iskola, mely 1937-től 1947-ig működött. 1937−1942-ig 22 diákja van az iskolának. 1937/39-ben Ciková Gabriela, 1940-ben Zvalová Anežka, 1941/42 Ján 50

Folko, 1942/43-ban Hanzlíková Anna, 1944-ben Slivová Gabriela, 1945-ben Topolsky Jozef tanít 23 gyereket. 1946/47-ben 17 tanulója van az iskolának. A tanév befejeztével a közeli faluba, Családra költözik az iskola, ezzel Barátin véglegesen megszűnik az oktatás. Iskolánk pedagógusai Évfolyam 1932/33 1933/34 1934/35 1935/36 1937/38 1939/40 1941/42 1942/43 1943/44 1944/45 1950/51 1952/53 1954/55

Magyar iskola Pecho Irén Szombath Antal Sztrepancsik Irén Markos Gyula Sztrepancsik Irén Lampl Mária Markos Gyula Bezák Anna Bezák Anna Dudás Anna Bezák Anna Javoss Kornélia Bezák Anna Javoss Kornélia Javoss Kornélia Múcska Ilona Javoss Kornélia Koday Lajos Javoss Kornélia Koday Lajos Buday János Varga Mihály Buday János Varga Mihály Bezák Anna Fazekas József

Szlovák iskola Snopko Štefan Snopko Štefan Snopko Štefan Hrozinková Mária Druga Anna Druga Anna Bezák Gustáv Stipaniková Helena Bezák Gustáv Stipaniková Helena Bezák Gustáv Belán Ján Bezák Gustav Belán Ján Bezák Gustav Aumer Alfréd Bezák Gustav Aumer Alfréd Bezák Gustav Aumer Alfréd Bezák Gustáv Bezák Gustav Bezák Gustav Bezák Gustav Bezák Gustav Bezák Gustav

1956-tól kezdődőleg a krónika nem tartalmazza, hogy az illető pedagógus mettől meddig tanított, így csak a neveiket sorolom 2007-ig bezárólag. Magyar tagozat: Fazekas József, Fazekas Ilona, Sturma Erzsébet, Tóth Rozália, Bacskády Teréz, Szimecsek Anna, Brath Márton, Budinszky Júlia, Nagy Pál, Simek Viktor, Bezák Anna, Krupa Éva, Masaryk Gyula, Gál Hajnalka 51

Szlovák tagozat: Kissová Jolana, Kunová Zuzana, Husáriková Anna, Becková Marta, Balková Mária, Farkašová Gabriela, Bezák Gustav, Szórád Edit, Demajová Anna, Vrábelová Katarína, Danielčáková Simona, Zemberyová Eleonóra, Urbánková Miroslava, Stollár Tomás, Puchovszky Katalin Igazgatók 1932/36 1936/74 1974/86 1986/90 1991/02 2002/03 2003 -

Snopko Štefan Bezák Gustáv Kissová Jolana Becková Marta Balková Mária Farkašová Gabriela Masaryk Gyula

Iskolánkban leghosszabb ideig Bezák Gusztáv és felesége, Bezákné szül. Dusek Anna tanított, 1936-tól 1974-ig, Fazekas Ilona 1956-tól 1985-ig, 1985-től tanít Budinszky Júlia, 1989-től Krupa Edit. ***

Hosszú lenne felsorolni azt a sokrétű tevékenységet, amivel évente megörvendeztetik szüleiket és a lakosságot a diákok: a karácsonyi műsor, a virágvasárnapi víllőzés, az anyák napjának köszöntése, idősek napja stb. Karácsonykor és húsvétkor megcsodálhatjuk, megvásárolhatjuk az általuk készített, kiállított dísztárgyakat. Őrzik, ápolják a falu szokásait, hagyományait. Részt vesznek, és sikeresen szerepelnek a különböző versenyeken, vetélkedőkön járási és kerületi szinten is. Mindez a pedagógusok felkészültségének, jó munkájának az eredménye.

Az óvoda Az óvodai nevelés 1938-ban kezdődött, az akkori Magyar Párt jóvoltából. Egy régi parasztházban működött az óvoda 1945-ig. Benne lakott az óvónő, Dévai Nagy Hildegard is, akit csak Hilda néninek szólított a falu. Esetenként segítője is volt egy pozsonyi kisasszony személyében. Annuskának hívták, de a vezetéknevére már senki sem emlékszik. Az óvoda egész napos volt, délben a gyerekek hazamentek ebédelni. Számukról nincsenek adatok, de emlékezetem szerint úgy harmincan-negyvenen lehettek. Az óvodát Esterházy Lujza patronálta és Esterházy János gróf is meglátogatta. A háború után már állami intézményként 1968-ban nyílik újra óvoda Kolonban. 1981-ig az iskola épületében kapott helyet. Első nevelője, egyben 52

igazgatója a gímesi Molnár Veronika volt. 1969-ben visszament Gímesre, helyette Buday Rozália lett az igazgató, Fülöp Lívia a nevelő. 1970-ben Fülöp Lívia Somorjára költözött óvónőnek, helyébe Molnár Bernadett jött Lédecről. Ezekben az években a szülők még nem nagyon igényelték az óvodát, az csak mintegy 20–30 gyerekkel foglalkozott. 1981-ben az ún. „Z akció” keretében felépült és megnyílt az új, minden igényt kielégítő óvoda 60 gyerek részére. 2005-ben az önkormányzat határozata értelmében az óvodát idősek szociális otthonává alakítják, újat kellett építeni. A határozat gyorsan realizálódott, az új óvoda hamarosan felépült. Külön bejárattal kapcsolódik az iskola keleti oldalához. Mivel egy tető alá került az iskolával, így 2007-től az iskolaigazgató egyúttal az óvoda igazgatója is. 1984-ben a „rezsim” szándéka volt az óvoda szlovákosítása, amit a szülők tiltakozása ellenére is meg akartak valósítani, ám a szülők nem ijedtek meg, és megbízott küldötteik, Balkó István (Pite), Budinszky László, Balkó Miklós és Brath Péter elmentek tiltakozni a járási iskolaügyi osztályra, ahol azonban elutasító választ kaptak. Erre Balkó István és Budinszky László felutaztak Pozsonyba panaszt tenni a minisztérium nemzetiségi osztályán, a Csemadokon és a pártközpontban. A tiltakozó akciónak meglett az eredménye, a koloni óvoda maradt az egyedüli magyar óvoda a nyitrai járásban. Az óvoda nagyon családias, hangulatos berendezésű, szeretik is a gyerekek. Van szép játszótere, művészi érzékkel megalkotott játékokkal. Az óvoda jelenleg már szűknek bizonyul, helyhiány miatt nem tud több gyereket felvenni. Valamilyen megoldást sürgősen kellene találni! Kimutatás háromévenkénti összegezésben Évfolyam

Szlovák részleg

Magyar részleg

Nevelők

Gyerekek

1981/83

Szegényová Eva, Balkó Ilona

90

Buday Rozália, Molnár Bernadett

82

1984/86

Szegényová Eva, Halásová Mirka

111

Bányi Bernadett, Buday Rozália

87

1987/89

Szegényová Eva, Halásová Mirka

nincs adat

Buday Rozália, Bányi Bernadett

nincs adat

1990/92

Szegényová Eva, Bencz Ilona

21

Buday Rozália, Bányi Bernadett

23

1993/95

Barsváryová Stefánia,

nincs adat

53

Nevelők

Buday Rozália,

Gyerekek

nincs adat

Bencz Ilona

Bányi Bernadett

1996/99

Barsváryová Stefánia, Bencz Ilona

19

Buday Rozália, Bányi Bernadett

17

2000/02

Barsváryová Stefánia, Bencz Ilona

58

Buday Rozália, Bányi Bernadett

43

2003/05

Bányi Bernadett, Bencz Ilona

52

Bányi Bernadett, Bencz Ilona

29

2006/08

Bányi Bernadett, Bencz Ilona

78

Bányi Bernadett, Bányi Renáta

40

Összesen

429

321

A kimutatott 27 év alatt 750 gyermeket készített fel az óvoda az iskola számára. Ha beleszámítjuk az 1987/89 és az 1993/95-ös évek becsült adatait, akkor az óvodások száma minimálisan 250-nel bővül, azaz 1000 lesz.

Adalék az iskola és óvoda történetéhez A koloni gyerekek balázsolása Szent Balázsnak napján Szabadságunkban van Hogy házanként járjunk, Segítséget várjunk S énekeljük: Omne dignum Reverendum Campus. Adjatok gyermecskét Hallja ábécécskét. Omne dignum Reverendum Laudes. Adjatok leánykát Söpörjön iskolát. Adjatok egy lúdat Hogy mutasson utat iskolába. Adjatok egy kakast, Hadd kaparjon garast Papírosra.

Mint a molnár tyúkjai Ha jóllaktak búzával S az ellopott árpával A gazdának embersége, Gazdasszony tisztessége Adjon darab szalonnát Vérest, májast, nagy hurkát Mert ha nekünk nem adtok, Fazekakba kárt valltok. Mind lehullnak a polcról És a tyúkok a pántról. Ha nem akarja ketek azt Hogy kárt tegyünk Vagy pedig mást, Nézze ketek meg a padlást, S hozzon ketek le egy kolbászt. Macska van a szalonnán, Kergessétek el onnan. Szegjetek egy falatot, Nekünk is egy darabot. 54

Koloni diákok Gergely napja Az iskolamesterek és tanítványok védszentjének ünnepén a diákok sorra járják a gyerekes házakat legidősebb tanulótársuk vezénylete alatt, midőn is a bebocsáttatás után elzengik a következő dalukat: Szent Gergely doktornak, híres tanítónknak az ő napján, Régi szokás szerént menjünk Isten szerént iskolába, Lám a madárkák is gyönyörű tavasznak zengedeznek, Úgy a deákocskák házanként eljárnak s énekelnek. Szerelmes öcséink, ti lesztek társaink, jertek el már, Jó mesterünk vagyon, kit Isten megáldjon, ő minket vár. Ide mostan tehát kiki maga fiát elküldheti, Itt ő szent ihletben és jó nevelésben mívelheti, Mert ilyetén helyben, mint gyümölcsös kertben a fiatal, Növekszenek ifjak, gyermekek, jó fiak Isten által, Ily helyen királyok, úrfiak és császárok taníttatnak, A szegény árvák is, elhagyott ifjak oktattatnak. Jó atyánk magzati és jámbor rajzati örüljetek, Kik itt az erkölcsben, mint gyümölcsös kertben növeltettek. Ti is ezenképen, jertek el hát szépen iskolába, Holott majd tudományt, vegyetek adományt idvességre. Hogyha nem adhattok minekünk diákot házatokból, Papírosra valót adjatok és más jót vagyontokból. Most azért hozzatok, sok tojást rakjatok a kasunkba, Mi azt megköszönjük, el sem is felejtjük, hű hálánkba, Az Isten áldása s ezért áldomása házatokon, Maradjon mindétig, világ végzeteig jószágtokon. Mert ki ajándékot nyújt nekünk, mint szokott ez órában, Díját veszi annak ő, nagy jutalmát menyországban. (Ezt elénekelvén, mondanak utána íme verset is.) Az Úr minden jókkal e házat szeresse, A benne lakókat sokáig éltesse, Éltöket mindvégig szerencse kövesse, Holtuk után az Úr magához vezesse. Én e házhoz követ nem egyébért vagyok, Minthogy seregünket minap a hadnagyok Megszállván, látták, hogy hiányi nagyok Ezért katonákat verbuválni vagyok Egy hete múlt épen, hogy mustránk kezdődött Mely is szerencsésen az nap végződött. Ott sokféle dolog elővetődött, 55

Diák verbunkra is pakszus engedődött. A pakszussal azért mostan elindultunk, Levelünk mutatja, mi az akaratunk, Az, hogy diákokat mostan verbuváljunk, Kiket seregünkhöz így hívunk, kiáltunk. Jöjj el s légy katona, adj minekünk kezet, Nem bánjuk, ha holnap ismét visszaveszed, Ha borunkból iszol, pogácsánkat eszed, Azért még katona nem lészen a neved. Az A.B.C.D.E.F a mi ellenségünk Sületlen pogácsa a mi eleségünk, Kis diákok vagyunk, nincsen feleségünk Könyv, papíros, tenta a mi mesterségünk. Szállásod, ha tetszik, minden helyen lészen, De legbizonyosabb szüleidnél lészen Csak mustrára jársz föl, ha az égben mégyen, Az ebéd, s vacsora ottan vár készen. Mondért akár milyent akarsz, olyat hozhatsz, Akár minden héten mást-mást csinálhatsz, Nyáron, ha úgy tetszik mezítláb is járhatsz, Ha egyéb nincs, egy szűrt nyakadba akaszthatsz. Ha kedvelitek hát szülők az életet, Ha van magzatokhoz bennetek szeretet, Mivel megérték már a szép kikeletet: Bocsássátok hát el velünk gyermekteket. Hogyha nem adhattok minekünk diákot, Üresen tán-tán csak el nem bocsátotok. Elveszünk örömest penészes petákot, Melyért áldást mondunk, mindnyájan reátok. E kedves mondókájukat végezvén, diák alamizsnát kérnek, mely végett az adományokra van velük kosár és szalonnának, kolbásznak nyárs, melyet a kapott szalonnadarabokkal teledugdosván, feltartanak. Meglévén a házrólházra kalandozás, visszatérnek iskolájukba, hol mesterük lakásában vendégség vár. Mesterasszonyuk asztalánál kényelmesen lakmároztak és a tanulástól szünetkezést kaptak volna, hazaoszlanak. (Magyarország és Erdély képekben, 1854.)

56

Múltidéző – írások, emlékezések Jubileum – millennium Ezer éve annak, hogy Géza fejedelem fiát, Istvánt királlyá koronázták. Ezer éve annak, hogy az első magyar király népét a keresztény nemzetek közösségébe vezette. Ezer éve annak, hogy egy virágzó államot alapított, és azt a magyarok nagyasszonyának, Szűz Máriának oltalmába ajánlotta. Ezer éve annak, hogy elrendelte: minden tíz falu építsen egy templomot. Ennek a rendeletnek értelmében épült meg a mi templomunk is. Alapításának mondáját ismerik a koloniak, ismeri a széles vidék: István király, amikor a zobori kolostort ment meglátogatni, kíséretével a koloni Szentegyházparton pihent le, hogy megvacsorázzanak. Mivel jócskán rájuk esteledett, sietve elindultak, hogy mielőbb Nyitrára érjenek. Már messze jártak, amikor a király észrevette, hogy ezüst evőeszközei a vacsora helyén maradtak. Visszaküldte értük egyik csatlósát. A csatlós attól tartott, hogy a sötétben majd nem találja meg azokat, de íme, a helyen két égő gyertya világított. Ennek a csodának emlékére rendelte el István király, hogy azon a helyen templom épüljön. IX. Bonifác pápa 1400. december 15-én búcsút hirdetett mindazoknak, akik a koloni templomot István király és a templom felszentelése napján meglátogatják. VII. Gergely pápa 1083-ban Istvánt és fiát, Imrét, valamint Gellért püspököt szenté avatta. Hogy milyen mély gyökereket eresztett a keresztény hit Magyarországon, mutatja az is, hogy Szent István utódai egész sorát adták a szenteknek. Imre, László, Margit, Erzsébet, Hedvig, hogy csak a legismertebbeket említsük. Az államalapítás és kereszténység felvételének ezredik évfordulóján az államalapító reliefjét helyeztük el templomunkban. Kérjük őt, tartsa meg továbbra is hitében, magyarságában falunkat. Segíts minket, őrizz minket, Szent István király! 2000. augusztus 20.

Gondolatok a kopjafánál A kopjafa megnevezés mintegy 150 évvel ezelőtt került a köztudatba, használatba. A kopjafába vésett motívumoknak szimbolikus jelentőségük volt, melyeknek eredete a mesék életfájának ábrázolásához kapcsolható. A pogány ősmagyarok táltosai talán a kopjafa körül végezték rituális táncaikat, 57

áldoztak a Hadúrnak, jósolták a jövendőt. Erdélyben a székelyek és országunk keleti részének magyarjai is a múltban fejfaként kopjafát ültettek sírjaikra. A kopjafa tehát az ősökre való emlékezést, tiszteletadást szimbolizálja. A honfoglalás és az államalapítás évfordulójának tiszteletére sok helyen állítottak kopjafát nemcsak Magyarországon, de nálunk is a magyarlakta helységekben. Több lakosunk kezdeményezésére az önkormányzat támogatásával készült el a kopjafa, kerül sor mai felavatására, hódolva falunk 890 éves múltjának, a 300 év előtti kuruc felkelésnek és a 13 aradi vértanú emlékének. 890 éve írták be a zobori kolostor birtoklevelébe falunk nevét. 300 évvel ezelőtt bontotta ki II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem a „Cum Deo pro libertate” – Istennel a szabadságért feliratú zászlaját, hogy harcoljon a zsarnok, népelnyomó hatalom ellen. Holnap van október hatodika, az 1848/49-es szabadságharc aradi vértanúinak napja. 1849. október 6-án végezték ki Aradon a szabadságharc tizenkét tábornokát és egy ezredesét. Úgy gondoltuk, hogy e hármas évforduló jegyében kerüljön sor a kopjafa avatására, hogy lakosaink a múltnak adózva egyben erőt, ösztönzést nyerjenek lakhelyük szebbé, jobbá tételéhez, magyarságtudatuk megőrzéséhez. Segítsen bennünket az Isten! 2003. október 5.

Emlékeztünk… Emlékezzünk! Szeretek a temetőben andalogni. Szeretem a temető csendjét, szeretem a sírokból áradó nyugalmat, intelmet, vagyunk, voltunk… Nézegetem a sírköveket. Böngészem a feliratokat. Élt… Meghalt… Ismertem, jó szomszéd, jó barát, jó ember volt, iskolatárs, legénypajtás… November 2. Halottak napja. Emlékezünk… Emlékezzünk! „Itt nyúgonnék Márton Áron, ha itt nyúgonnék.” – olvasom a neves erdélyi író, Nyírő József Kopjafák című könyvében. A falu nem tudta, hol érte a halál kántorukat, holtteste nem került elő. A szerető kegyelet fejfát állított neki a temetőben, arra írták rá az idézett mondatot. Az első világháború harcterein 23 koloni katona vesztette életét. A második világégésben négyen estek el, és Hitler gázkamráiban 20 zsidó lakosunk égett el. Az elesett katonák, meg a holokauszt áldozatainak nevét is ismerjük. Kedves koloniak, kedves rokon, utódok! Nem kellene legalább egy emléktáblán megörökíteni neveiket, hogy szimbolikusan ők is hazai földben nyugodjanak? 2004. novembere 58

„A kolonyi lagzi” A Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) támogatásával a negyvenes évek elején széleskörű nyelvészeti, néprajzi kutató és gyűjtőmunka folyt több zoboralji magyar faluban. Immár 60 éve, hogy Putz Éva, a pozsonyi egyetem medikushallgatója lejegyezte, feldolgozta a koloni lakodalmi szokásokat. Munkájának eredményeként jelent meg 1943-ban „A kolonyi lagzi” című könyv. A könyv a budapesti könyvvásáron 1944-ben elnyerte az év legszebb könyve címet. A szerző adatközlői közül még ketten élnek: a 87 éves Polyák Erzsébet és a 78 éves Balkó Veron. Őket kérdeztem emlékeikről. Polyák Erzsébet: „Már nagyon régen volt, de Éva úgy él az eszemben, mintha most volna. Kolonban búcsú volt. Akkor az ismerősöket meghívták a búcsúra. Kolonból Balkó Péter járt a pozsonyi iskolába, és ő Évát is meghívta a búcsúra. Iskolatársak voltak. Mivel ők sokan voltak és kevés volt a helyük, mi meg csak ketten voltunk anyámmal, megkértek, hogy nem adnánk-e helyet éjszakára egy kisasszonynak. Aztán itt aludt nálunk. Nagyon tetszett neki és másnap is eljött. Elbeszélgettünk, és megkért, hogy elfogadjuk-e őt máskor is. Így kezdődött az ismeretség, és nagyon megszerettük egymást. Én elmentem Pozsonyba. Az Aixingeréknél voltam szolgáló. Ha elutaztak, akkor én voltam minden. Volt két kutyájuk, azok egész éjjel ugattak, én meg féltem. Aztán Éva írt egy könyvet a kolonyi lagziról. Akkor jártam énekelni neki. Zagiba tanár úr kottázta. Így kerültem vele ismeretségbe. Sokat jártam Pozsonyba, Éva meg Kolonba. Utoljára februárban volt… az utolsó vasárnap nálunk aludt. Mondta, hogy csak kedden megy haza. Megreggelizett, és nem tudom, mi jutott eszébe, hogy elmegy Zsérére Gábris nénihez. Nem akartam őt engedni, de sehogy sem tudtam visszatartani. Akkor kikísértem őt a zsérei útra, és elbúcsúztunk. Reggel öt órakor kopognak az ablakon… Anna nene, a te anyád jött bejelenteni, hogy Évát elgázolta a vonat. Ezzel véget ért minden, de a családdal mindmáig megmaradt a kapcsolat.” Balkó Veron: „A bátyám, Péter, Pozsonyba tanult az egyetemen és Éva is, ösmerték egymást, hát meghívta őt a hodiba. Aztán én is, meg anyám is sokat énekeltünk neki, mikor a lagziról kérdezősködött. Nagyon szerette a kolonyiakat, meg a zséreieket is, oda is sokat járt.” *** Balkó Péter 1944-ben Pozsony bombázásakor vesztette életét. Aixinger László ügyvéd, a Magyar Párt elnökségi tagja Pozsonyban. Zagiba Ferenc tanár, az Arany A. László vezette magyar szeminárium titkára. Kolon, 2004. májusa 59

Nem sokaság, hanem lélek… Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz.) Emlékezni jöttünk, hogy tiszteletünket fejezzük ki az aradi vértanúk iránt kivégzésük 157. évfordulóján, és az ötven év előtti magyar forradalom és szabadságharc emléke előtt. Összejöttünk, hogy kegyelettel adózzunk azoknak a koloni lakosoknak is, akik kifejezték szimpátiájukat az ötvenhatos események iránt, amiért aztán bűnhődniük kellett. Öt lakosunkat, Balkó Józsefet, Bencz Mihályt, Sándor Istvánt, Szlovák Józsefet és Vranyák Károlyt egytől négy hónapra terjedő börtönre ítélt a bíróság. Az évszázadok során voltak a magyarok országának békés, jólétet nyújtó időszakai, de voltak szenvedést hozó évei is, és talán a szenvedésből jutott néki több. A sok szenvedés oka mindig az volt, hogy a magyarok nagyon szerették a szabadságot, nem tűrték a zsarnokságot, és ez mindig nagy véráldozattal járt. Gondoljunk csak bele, hogy Magyarországnak a XV. században négymillió lakosa volt, ugyanannyi, mint Angliának. Anglia ma már 60 milliós állam, míg a magyarok száma alig 15 millió, s ennek is harmada más államok alattvalója. A viruló, gazdag földre sokaknak fájt a foguk. A XIII. században a tatárok pusztítják. A XVI–XVII. században százötven éven át a törököktől védik Nyugat-Európát, a XVII. században II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának volt a jelszava: Istennel a hazáért és szabadságért! Az 1848/49-es szabadságharcot csak a sokszoros túlerő bírta legyőzni. 1989-ben Magyarországról indult el az a folyamat, amely a berlini fal ledöntéséhez vezetett, és előidézte a közép-európai diktatúrák felbomlását. (Sokezer Magyarországon tartózkodó keletnémet állampolgárnak tették lehetővé Ausztriába való távozását.) Az 56-os forradalom elbukása után 200 000 ember menekült el az országból, a megtorló hatalom pedig további kivégzésekkel, súlyos büntetéssel tetézte a veszteséget. Legyünk büszkék arra, hogy egy olyan nemzet tagjai lehetünk, amelyik szembe mert szállni a szovjet nagyhatalommal. Adózzunk hőseink emlékének egy félperces felállással. Kolon, 2006. októbere

60

Isten madárkája Május van. Fecskék cikáznak a levegőben. Visszatértek fészkükhöz, örömmel csicsergik azt körül. A jó emberek úgy mondják: Isten madárkája. És valóban… Isten madárkája, jó emberek igaz barátja. Az idősebbek még bizonyosan emlékeznek, hogy az istálló mestergerendáján öt-hat fecskefészek is sorakozott. A fecskepárok és fiókáik csillogó szemmel figyelték a gazdát, ahogy a jószágot eteti, gondozza. – Segítünk neked… sok legyet elkapunk, ne csípjék, ne kínozzák állataidat… A fecske igényli az ember társaságát. Az elhagyott, lakatlan házat elkerüli, ott nem rak fészket. Talán tudja, hogy ott nincs, aki megvédje? A koloni ember a számára kedves állatot, madarat mindig kedveskedő kicsinyítő képzővel illeti: lovacskám, tehenkém, csibiském, fecsicském… Sok népdalunk, énekünk idézi a fecskét, bizonyára nem véletlenül. Csak a legismertebbeket említem: -

Eresz alatt fészkel a fecske… Villás farka van a fecske madárnak… Fecském, fecském, aranyos kis fecském… Fecskemadár szállott a vasútra… Kit gyászol a fecskemadár… Nincs szebb madár a fecskénél… Elrepült a fecske, majd visszajön este…

Háromszázötven évvel ezelőtt a Nagyságos fejedelem kesergő dala így szólt a bécsi fogságban tartott feleségéhez: „Repülj fecském ablakára, Kérjed, nyissa meg számodra. Mond, ezüstös lapot vevék, rá arannyal írom nevét. Képét gyémánt lapra festem, rubinkő-ládába rejtem. S azon volnék, hogy nevének, nagy ünnepet szentelnének.” *** S ha már zavar, hogy az eresz alatt ott a fészek, vagy a fiatalok újabbat kezdenek rakni, ne bántsuk azt. Tegyünk alá egy deszkadarabot, az felfogja az ürüléket, nem lesz piszkos a fal alja. Így lesz örömünk csicsergésüktől, így nézzük majd élvezettel a fészekből kikandikáló „fecsicskéket.” 2007. májusa

61

Anni néni A koloni plébánián 1798-ban végzett kanonikus vizitáció megállapítja, hogy a koloniak szeretnek énekelni. Így van ez még ma is, hiszen neves folklóréneklőcsoport és énekkar is működik a faluban. Hol terem a népdal? A válasz egyszerű: a falusi földművelő ember lelki világában. Dalban mondja el bánatát, örömét, vágyait, szenvedéseit. Még a legnagyobb költő sem tudja szebben kifejezni érzelmeit, mint az istennel, természettel azonosulni tudó szántóvető: „Nincs boldogtalanabb a szegény embernél, mert nyomorúsága nagyobb a tengernél.” A 83 éves Süttő Anna néni egy valóságos élő nótafa. A koloni, zoboralji népdalok és vallásos énekek tudója, hűséges őrzője, tolmácsolója. Minden népdalgyűjtő, néprajzkutató felkeresi, hallgatja ízes beszédét, józan felfogását, ítéletét az élet örömeivel, viszontagságaival szemben. Nyolcvan éves koráig rendszeres résztvevője a honi és magyarországi dalos találkozóknak, fesztiváloknak, oszlopos tagja volt a 100 tagú Párta folklóregyüttesnek, mely nemzetközi „UNESCO” nagydíjat nyert Kalocsán. Templomi előénekes és halotti virrasztó. Anni néni 1986-ban a Csemadok kiváló művésze plakettet is megkapta. 1998-ban Kolon díszpolgárává avatták, majd 2003. augusztus 20-án Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság államfője „A népművészet mestere” állami kitüntetést adományozta neki. *** „Meghalok, meghalok, még beteg sem vagyok, koloni temetőn nyugodni akarok” Ott nyugszol már, holtodban is mosolygó Anni néni. Falunk hírét terjesztetted, vitted a határon túlra is énekes ajkaddal, ízes koloni beszédeddel. Oszlopos tagja voltál folklórcsoportunknak, készségesen segítetted, tanítottad népdalokra a fiatalokat. – Hol van Anni néni? – kérdeztük, ha nem ő imádkozta a rózsafüzért, ha nem hallottuk énekelni a szentmise előtt. Nyugodjál békében, emléked megőrizzük! 2007. szeptembere

Megnyitó a márciusi ünnepi esten „Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! És ha lelövöldöznek, Isten neki, ki várhat szebb halált?” 62

160 évvel ezelőtt március 14-én este Jókainak a lakásán ezekkel a szavakkal mondott jó éjszakát Petőfi Jókainak. Másnap reggel, március 15-én ugyancsak Jókainak a lakásán Petőfi, Bulyovszky, Vasvári és Jókai megfogalmazták azt a 12 pontból álló kiáltványt, mely megingatta a zsarnokság falait. A kész proklamációt – „Mit kíván a magyar nemzet” – még azon reggel a Pilvax kávéházban olvasta fel Jókai egy asztal tetejéről. A Pilvax kávéház volt akkoriban az írók, költők, értelmiségiek, reformisták kedvenc tartózkodási helye. Ott és akkor írta meg Petőfi a Nemzeti dalt, a Talpra magyart, melyet maga szavalt el. A Pilvaxból az egyetemi ifjúságot kereste fel a lelkesült csoport. Az orvosnövendékekkel, technikusokkal, jogászokkal felszaporodott tömeg a Landerer nyomdába sietett, amelyet Petőfi, Jókai, Vasvári, Bulyovszky, Vidacs a nép nevében lefoglalt. Kinyomatták a kiáltványt és Petőfi versét, a Nemzeti dalt. A Nemzeti dal végső hangjánál mindenki esküre emelte kezét. Az esküre emelt kezeket meglátta az egész főváros, meglátta az egész ország, megmozdult minden kebelben a szív, s kiáltották az esküt: A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A szabadságharc végkimenetelét ismerjük. Győzött a túlerő, következett a megtorlás, Arad. A világosi fegyverletétel után Komárom vára még majd három hónapig védte magát. A vár átadásakor Klapka tábornok a következő kiáltványt intézte az őrséghez: „Bajtársak! Keblem elszorul, midőn utolszor szólok hozzátok, akikhez annyi szenvedés és öröm, oly drága honfivér árán vásárolt magasztos hírnév s egy szent kötelesség csatolt. A legmagasztosabb önfeláldozással törtünk a kitűzött cél felé. Megtettük, amit emberi erő megtenni képes, s pirulás nélkül léphetünk a világ és a Mindenható ítélőszéke elé. Maradjatok továbbra is a haza oszlopai, támaszai. Meghajoltatok, mert meg kellett, de a megmentett becsület mindnyájatokat megnyugvással tölthet el. Fogadjátok tehát elszánt küzdelmeitekért a haza legforróbb háláját. Fogadjátok egyúttal az én legbensőbb szívélyes búcsúmat is, Isten veletek! Komárom, 1849, október 3-án, Klapka tábornok” Kolon, 2008. március 16.

63

Jegyzetek, magyarázatok Akcse – apró ezüstpénz, török fizetőeszköz Bársonyos forradalom – az 1989-s rendszerváltást nevezik így Deportálás – kényszer-kitelepítés. Diocésia – egyházmegye (kerület) Erdélyi János – író és költő, 1814–1868. Filoxéra – szőlőbetegség Fraknói Vilmos – teológus, történész. 1875-ben a MTA titkára és a Nemzeti Múzeum könyvtárosa. Gyepű – határvédelem céljából eltorlaszolható átjáró. (gyepűkapu) Istennyoma – a Zsibrice nyergében egy lapos sziklában emberi lábnyomalakú bemélyedések láthatók. Kelecsényi József – néprajzkutató. Született Nyitra-Ivánkán 1815-ben. Halálának ideje nem ismeretes. Márka – aranytartalmú pénzegység, eredetileg súlyegység volt Nahija – közigazgatási terület (török) Pálosok – magyarországi remete-szerzet. Özséb, esztergomi kanonok alapította 1263-ban. Zoboralján Felsőelefánton volt zárdájuk, melynek kihelyezett részlege a koloni Geth-falva pusztán működött. (Baráti) Pogrányi galambok – Barkó Imre, kuruc közvitéz Katica és Klárika nevezetű lánytestvérei. Reciprocitás – kölcsönösség. (Ha Verebélyen becsuktak egy szlovákot, Gyurica Pál, bábindali gazdálkodót is azonnal hűvösre tették. Többször is előfordult.) Bábindal és Verebély között volt az országhatár 1938–1945 között. Reszlovakizáció – szlovákosítás, átállás. Szutucka, Kolonban Szutyicska – hegyszoros Zsére és Béd között Vilajet – kormányzóság (török) Z akció – félig-meddig kötelező ingyenmunka az építkezéseknél. Zsibrice – Zoboralja legmagasabb hegye, 630 mm

64

Zoboralja magyar községeinek szlovák megnevezései Alsóbodok – Dolné Obdokovce Béd – Bádice Csitár (Alsócsitár) – Štitáre Egerszeg (Nyitraegerszeg) – Jelšovce Geszte (Nyitrageszte) – Hosťová Gímes (Ghymes) – Jelenec Kolon – Kolíňany Lajosfalu (Lajosfalva) – Ľudovítová Lédec (Barslédec) – Ladice Menyhe – Mechenice (Podhorany) Nyitragerencsér (Gerencsér) – Nitrianské Hrnčiarovce Pográny – Pohranice Vicsápapáti – Výčapy-Opatovce Zsére – Žirany

65

Irodalom Blaskovics József: Az újvári elájet török adóösszeírásai. Csámpai Ottó: Viharvert nemzettudat (1996) Ethey Gyula: Zoborvidék múltjából (1936) Fehér Sándor: Alsóbodok monográfiája (1997) Fehér Sándor: Gímes évszázadai - monográfia (2003) Fehér Sándor: Nyitrageszte monográfiája (1997) Fehér Sándor: Pográny—Pohranice 1075—1995 (1995) Gábriel András: Hagyomány. Honismeret (1999) Glatz Ferenc: Magyarok a Kárpátmedencében (1988) Kolon egyháztörténeti, néprajzi és nyelvi jellegzetességei (1998). Benne: Rácz István: A koloni plébánia története Sándor Anna: Hagyomány és újítás Telekiné N. Ilona: Kolon helynevei a múlt században Mártonvölgyi László: A regélő Nyitramentén (1941) Paládi Kovács Attila: Magyar tájak néprajzi felfedezői (1985) Török Tamás: Zoboralja földrajzi nevei (2002) Vlastivedný slovník obcí na Slovensku (1977)

66

Adatközlők Balkó István (Bórosi) nyugdíjas – Kolon Bányi Bernardina, óvónő – Kolon Bencz Bálint, nyugdíjas – Zsére Budinszky Júlia, tanítónő – Kolon Fazekas József, nyugdíjas – Lédec Fehér Sándor, tanár – Alsóbodok Fülöp Erna, nyugdíjas – Menyhe Gál Magdolna, nyugdíjas – Béd Községi hivatal – Csitár Községi hivatal – Gímes Községi hivatal – Kolon Községi hivatal dolgozói – Vicsápapáti Lajosfalu polgármestere Masaryk Gyula, iskolaigazgató – Kolon Rácz István, plébános – Szalakusz Szabó József, mérnök – Egerszeg Varga Imre, nyugdíjas – Lédec Vrábel Anna, polgármesternő – Gerencsér Hálásan köszönöm jóakaratú, önzetlen segítőkészségüket!

67

Sándor János Zoboralja dióhéjban Templomok, emlékek, emlékezés Első kiadás A kötetben szereplő képeket Görföl Jenő készítette Megjelent 150 példányban Magánkiadás

© Sándor János, 2009 © Photo: Görföl Jenő, 2009

68

69

Tisztelt Olvasó!

Írásomban a történelmi tényeken kívül saját gondolataimat, meglátásaimat mondom el. Elismerem, hogy Néked lehetnek más nézeteid minderről. Én nem kutattam, hogy adatközlőm igazat mond-e vagy sem. Leírtam a dolgokat úgy, ahogyan azt ő elbeszélte. Nagyon jól emlékszem, hogy Fábel József bácsi (Kovács Jozso) Szent Iván napján (június 26.) füstölgő üszökkel (parázzsal) füstölte a búzatáblát, hogy a termést az üszkösödéstől megóvja. Hinné ezt ma valaki? Ő azonban biztosan hitte, és eszébe sem jutott, hogy tettével az ősi hajnalégetés, tűzimádás mítoszát idézi. „Jozso bacsi” (Kolonban bacsit mondanak bácsi helyett) kiválóan értett a beteg állatok gyógyításához. A faluban ő tudta legjobban az apró lucernamagot vetni. Biztos vagyok benne, hogy ilyen emberek minden zoboralji faluban éltek, és nagy tiszteletnek, megbecsülésnek örvendtek. Becsüljük meg hát mi is az öregeinket! Remélem, hogy az elmondottakkal, a múltat idéző kis írásokkal, emlékeztetőkkel valamennyire hozzájárulok önmagunk jobb megismeréséhez, hogy kik is voltunk, kik vagyunk, és merre tartunk!

János bácsi

70