200 éve születet t
Szende László
Rómer Flóris E g y h a j d a n v o lt p o l i h i s z t o r 1815. április 12-én született Pozsonyban Rómer Flóris Ferenc bencés tanár, régész, történész, természettudós, a 19. századi mıvelŒdés egyik legnagyobb formátumú alakja. A polgárjogot elnyert cipészmester fiából a régiségek tudományának úttörŒje lett, páratlan szorgalmával és kiváló tehetségével megalapozta a magyarországi régészet napjainkig ható kutatási irányait. Múlhatatlan érdemeket szerzett azzal is, hogy a közvélemény figyelmét felhívta a földben rejlŒ értékek megŒrzésére, és a hazai kutatási eredményeket megismertette az európai tudósokkal.
P
olgári családban látta meg a napvilágot, édesapja, aki szintén a Ferenc nevet viselte, Bécsből vándorolt Pozsonyba, ahol cipészműhelyt és üzletet nyitott. A kézműves 1810-ben vette feleségül a polgári családból származó Vetser Annát. A házasságból három fiú született, Ferencet József és Károly követte. A szülők jó iskolákba járatták gyermekeiket, de arról is gondoskodtak, hogy a német ajkú fiúk elsajátítsák a magyar és a szlovák nyelvet is. Így került közülük a legidősebb Tatára, majd a trencséni piarista gimnáziumba.
A FIATAL BENCÉS TANÁR 1825-től ismét szülővárosában, de már a bencések gimnáziumában folytatta tanulmányait. A rend nagy hatással volt rá, és 1830. október 16-án Pannonhalmán belépett a szerzetesek közé, ekkor vette fel a Flóris (Florián) nevet. A kolostor a reformkor idején az egyik legizgalmasabb szellemi központként állandó összeköttetésben volt Széphalommal és a Magyar Tudományos Akadémiával. A fiatal szerzetes Győrben és Bakonybélben mélyítette tovább tudását, a bakonybéli apát, Guzmics Izidor remek érzékkel vette észre történelem, irodalom és rajz iránt tanúsított tehetségét. Az itt töltött időszak abból a szempontból is fontos volt, hogy Rómer botanikai ismereteket sajátított el, a környék bebarangolásával pedig egy életre elkötelezte magát a természet iránt. 1834 őszén Pannonhalmára szólították. A teológiai tanulmányok mellett részt vett az impozáns könyvtár rendezésében, ami jó alkalmat biztosított a történeti források még alaposabb elemzésére. 1838. július 26-án szentelték pappá, első szentmiséjét Csákváron tartotta. Feszített életmódja miatt a rend elöljárói Tihanyba küldték pihenni, így a festői környezetben nyugodt körülmények között tudott felkészülni a bölcsészeti szigorlatára.
1839 őszén a győri bencés gimnázium lett a munkahelye. Kezdetben latint és magyar nyelvet tanított, de érdeklődése a természetrajz felé fordult, ezért engedélyt kapott, hogy csak ezt oktassa. Módszere, amely a könyv helyett a szemléltetést és a gyakorlati tapasztalatszerzést helyezte előtérbe, sikeresnek bizonyult. Olyannyira, hogy a Pozsonyi Királyi Akadémia őt bízta meg a fizika, a természetrajz és a mezei gazdászat tanításával. Tevékenysége során jelentős társadalmi kapcsolatokra tett szert, előkelő és jómódú családok hívták meg természettudományi előadások tartására. A népszerűségnek azonban ára volt: tanártársai nem nézték jó szemmel egyedi stílusát, szemére vetve, hogy katolikusként más felekezetűekkel is gyakran érintkezett, illetve hogy a szakmai kirándulásokról nem tudott időben hazaérkezni. A főapáti megrovást Rómer meglehetősen zokon vette, igaz, némi vigaszt jelentett sértett lelkének, hogy 1847 végén meghívták a fiatal Habsburg József főherceg mellé nevelőnek.
SZABADSÁGHARC, MEGTORLÁS, MELLŐZÉS
Rómer 1848-ban aktívan bekapcsolódott a forradalom és szabadságharc esemé nyeibe. Szeptember 30-án a Nemzeti Múzeumnál jelen volt a Jellasics elleni toborzó gyűlésen, majd a pozsonyi sáncmunkákat irányította, és valószínűleg harcolt a schwechati csatában is. November 13-i dátummal Felhívás volt hallgatóimhoz! címmel kiáltványt tett közzé, amelyben hitet tett a fegyveres küzdelem mellett. „Most […] a szabadság bajnokai számára álljanak készen a tantermek, akadémiánk kaszárnyává alakult át, és Isten tudja, mikor kezdődnek megint az előadások. […] Ha egy 18 éve egészen elütő, gondtalan, sőt kényelmes életet folytató férfiú egy altiszti állás kedvéért otthagyta a biztos tanszéket, hogy teljesen a haza RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
75
szolgálatának szentelje magát, miért nem ragadnátok meg ti, határozott életpálya nélkül lévő ifjak a legszebb alkalmat arra, hogy jobbat tegyetek, mint nyomorult filiszterek módjára az unalomtól és tétlenségtől megpenészedni.” A lángoló sorokat már dr. Rómaiként írta alá, ami jól mutatja hazafias lelkületét. Valóban kardra cserélte a pennát, végigharcolta az egész téli hadjáratot, 1849. március 30-án főhadnaggyá léptették elő. Az isaszegi csatában, 1849. április 6-án katonáival visszaverte az osztrákok hátba támadását, küzdött a váci ütközetben, majd részt vett Buda felszabadításában. Ekkor nevezték ki hivatalosan a Ludovika Akadémia tanárává. Miután százada 1849. augusztus 2-án Debrecennél felmorzsolódott, el akart menekülni az országból, de elfogták és szülővárosába szállították. A pozsonyi katonai törvényszék november 24-én nyolcévi, vasban letöltendő várfogságra ítélte. A vádpontok között szerepelt, hogy „e lépésének [ti. hogy beállt katonának] végtelen morális hatása volt, mivel viselkedésével szabadabb gondolkodásmódnak nyitott teret, és híre az egész ifjúság körében rendkívül kedveltté tette. Nyilvánvaló is, milyen vonzerőt fejtett ki a meggondolatlan és később felizgatott ifjúság körében az a tény, hogy professzoruk a szerzetes-tanár kényelmes sorsát felcserélte a közkatona veszélyekkel és fáradságokkal teli életével.” Bécs – Olmütz – Josefstadt voltak fogságának helyszínei. Rómer nem tört meg, egykori tanítványai pedig anyagilag támogatták. Amennyire lehetett, igyekezett hasznosan tölteRómer Flóris rajza ni a rászakadt időt: sokat BakonybélrŒl olvasott, franciául tanult, festett, rajzolt, sőt még egy
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
76
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
74∞&£∞§™
Czudar László pannonhalmi apát sírköve Rómer elsŒ tudományos publikációjában
74∞&£∞§™
könyvkötő műhelyt is berendezett. A vele együtt raboskodó Tóth Ágoston honvéd ezredes révén a kartográfiában is jártasságot szerzett. Amikor 1854-ben, a Ferenc József és Erzsébet házasságkötése alkalmából meghirdetett amnesztiával szabadult, mementóként magával vitte lábbilincsét és a josefstadti 45/b cella papírból készült makettjét. Hazaérkezése után két évig a rendőrség megfigyelte, és egyetlen iskola sem merte alkalmazni. Mivel az egyházi törvények szerint rendjét engedély nélkül
hagyta el, az elöljárók Bakonybélbe küldték vezekelni. Szerencsére számíthatott József főherceg pártfogására, aki beajánlotta nevelőnek a Szuborits családhoz. 1856 tavaszán gróf Erdődy Károly gyermekeinek oktatásával bízták meg, majd különböző plébániákra hívták volna, de a hatóságok megakadályozták a kinevezését. 1857 végén visszatért a győri rendházba, ahol a gyűjteményeket rendezte, illetve rövid ideig a kőszegi bencés gimnázium tanárai között találjuk. Helyzetében gyökeres változást hozott a Schwabenau Antallal kötött ismeretsége. A császári és királyi tanácsos, Sopron megye egyik vezetője neves ásványgyűjtőként is tevékenykedett. Neki köszönhetően Rómer visszakerült a győri főgimnáziumba, és a rendőrök is felhagytak a zaklatásával. Szabadidejében Győrt és környékét, valamint a Bakonyt barangolta be, egyúttal sort kerített a gimnázium természetrajzi gyűjteményének gyarapítására, illetve tudományosan feltérképezte a Bakony térségét, érintve a botanikai, geológiai, régészeti és építészettörténeti állapotokat is. A gyűjtőutakról Szünnapi levelek E. F. k....i lelkész barátomnak címmel 14 részes cikksorozatban számolt be a Győri Közlöny 1859. évfolyamában. Az Ebenhöch Ferenc koroncói plébánosnak írt levelek egy évvel később önálló kötetben – A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat címmel – is napvilágot láttak. A mű népszerűségét jól mutatja, hogy hamar elfogyott, és még ugyanabban az évben újra ki kellett adni. Mindez a tudományos elismerést is meghozta, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, székfoglaló előadását 1861. június 17-én tartotta a Természettudományi Osz-
tályon, Magyarország földirati és terményi állapotáról a középkorban címmel. Akár jelképesnek is tekinthető, hogy ilyen illusztris közegben köszönt el a természettudománytól, ugyanakkor a tudományág iránti érdeklődése később is megmaradt.
4∞&£∞§™
Ipolyi Arnold 1823–1886
4∞&£∞§™
A RÉGMÚLT EMLÉKEINEK VARÁZSÁBAN
Rómer a történelmet és a régmúlt emlékeit mindig is kedvelte, a legelső tudományos publikációjában Czudar László pannonhalmi apát (1362–1372) sírkövét mutatta be. A régészethez vezető úton többen kísérték, pályája módosításában Ipolyi Arnoldnak jutott a legnagyobb szerep. A Pozsony megye nyugati határán fekvő Zohorban találkoztak, az eszmecserék pedig meghatározóknak bizonyultak. „…a jeles férfiútól egy-két nap alatt többet tanulhattam régészeti törekvéseimre nézve, mintha hónapokon keresztül lapozgattam volna a legbecsesebb könyvtár kincseit. Ipolyi maga egy eleven könyvtár – és terjedelmes tudománya mellett előadása oly világos, okai oly meggyőzőek, ítészete annyira átható, miszerint mindenki lelki élvezettel hallgatja honi, főképp egyházi régészetünk, ha nem egyedüli, bizonyosan legbuzgóbb, legtanultabb mesterét, apostolát.” Az 1885-ös országos régészeti közgyűlésen elhangzott vallomásaiban Rómer megható szavakkal emlékezett a nagy kortársra. „Az egyik fürkészeti utjában sz. László hermája volt a vizsgálódási tárgy, így szólt hozzám a magával minket ragadó falusi lelkész: Hazánkban van elég természetbuvár, régészek nagyon is kevesen vagyunk; te valamikor felléptél e téren, térj át hozzánk s légy archeologussá! Én és archeológus? Én, ki a természettant tanítottam, aztán öt évig könyvkötői munkával életemet tartottam fenn, én, ki az ujabb tudománytól egészen elmaradtam? De a zohori papnak lelkesítő szavai, annak minden ablakát elfoglaló cserépgyűjteményei, a kirándulás Szt.-Györgyre és vidékére tanulságos vezetése alatt, és én Vale-t mondék a gyűjtésnek, elajándékoztam gazdag természeti gyűjteményeimet s lettem régésszé.” A természetjárásai során Rómer számos tapasztalatra tett szert, ezeket Bakony című művében meg is örökítette: „félretéve a kényelem minden élveit, a forró nap, az alkalmatlan szél és az egészséget fenyegető eső dacára bebarangolom hegyvölgyeinket, pusztáinkat, szikláinkat; felmászom elhagyatott váraink ormaira, felkeresem életveszedelemmel falusi tornyaink harangjait, kúszom a dohos pincékbe és odvas barlangokba, és pedig sokszor minden kedvező eredmény nélkül, sokszor egy pár kő darab vagy elhányt cserépért, igen sokszor pedig azért, hogy meggyőződvén arról, miszerint az ajánlott helyen semmi sincs, többé oda ne fáradjak.”
Ipolyi Arnold a 19. századi mıvelŒdéstörténet egyik nagy formátumú alakja volt. Tanulmányainak egy részét a bécsi Pázmáneumban végezte, 1847-ben szentelték pappá. ElsŒ nagyobb terjedelmı munkája, a Magyar mythologia 1854-ben jelent meg, ebben kísérletet tett a régi magyar hitvilág rekonstruálására. Régészeti, mıvészettörténeti érdeklŒdése már korán megmutatkozott, munkásságának köszönhetŒen a Magyarország és Erdély mıemlékeinek védelmére megalakított, bécsi Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmalétól felkérést kapott a pozsonyi kerület épületeinek összeírására. A magyar mıemlékek jegyzékét az Archaeológiai Közleményekben kezdte el közzétenni. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából részt vett abban a konstantinápolyi misszióban, amely a corvinák még fellelhetŒ köteteinek feltérképezésére irányult. 1869-tŒl besztercebányai püspök, 1886-ban, nem sokkal halála elŒtt nagyváradi püspökké nevezték ki. JelentŒs mı-
gyıjtŒ hírében állt, ezt a tevékenységét itthon és külföldön egyaránt tervszerıen folytatta, ennek eredménye impozáns: 521 kép és festmény, 40 gobelin, 83 perzsaszŒnyeg, 219 ötvösmunka, 518 antik edény és számos más egyházi relikvia, 77 régi bútor, 14 000 kötetbŒl álló könyvtár és komoly levéltári anyag. A gyıjtemény egy része végül az esztergomi Keresztény Múzeumba került. Ipolyi kitınt a tudományszervezésben, közbenjárására alakult meg 1872-ben a Mıemlékek Ideiglenes Bizottsága, mely 10 évvel késŒbb Mıemlékek Országos Bizottságává alakult át. Rómer Flórissal együtt 1867-ben megalakította a Magyar Történelmi Társulatot, elindítva annak folyóiratát, a Századokat. Munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte, amikor levelezŒ és rendes taggá választotta, majd 1881ben osztályelnökké nevezte ki. A Magyar Régészeti és Mıvészettörténeti Társulat emlékérmet alapított a tiszteletére, amelyet kiemelkedŒ tudósok nyerhetnek el.
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
77
A MAGYAR RÉGÉSZETTUDOMÁNY ATYJA
74∞&£∞§™
A mindenre kiterjedő, aprólékos megfigyelés Ró mer védjegyévé vált. Tény, hogy kutatásai jelentős részét önálló kötetekben és különböző folyóiratokban publikálta, de hagyatékának legértékesebb részét a saját használatra készült, a megfigyeléseit tartalmazó jegyzetfüzetek alkotják. Ezek nem folyamatos szöveget tartalmaznak, hanem egy-egy szó, egy-egy skicc utal a helyszínre. A terepen vagy a zötykölődő kocsin rótt sorok számos, azóta már az enyészeté lett emléket örökítettek meg. Rómert minden korszak és minden em-
Rómer Flóris az 1850-es években
74∞&£∞§™
78
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
lékanyag érdekelte, legyen szó őskori leletről, sáncokról, római sírkőről vagy középkori templomról. A kibontakozást az intézményi keretek is segítették, de ezeket nem Győrben, hanem Pesten találta meg. A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban létrehozta az Archaeológiai Bizottságot, hogy a hazai régészet és a műemlékvédelem ügyének megfelelő színteret biztosítson. Az alapító tagok között volt Ipolyi Arnold, de már 1860-ban beválasztották soraiba Rómer Flórist is, aki 1863-tól átvette a titkári feladatokat, illetve az Archaeológiai Közlemények szerkesztését.
Rómer komoly gyakorlattal rendelkezett a folyóiratok működtetésében, mivel Ráth Károly levéltárossal együtt alapítója és szerkesztője volt a Győri Történeti és Régészeti Füzetek című időszaki kiadványnak, 1868-ban pedig elindította az Archaeológiai Értesítőt, s az első számok jelentős részét ő írta. A fővárosban további komoly feladatokat – a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának őre, a katolikus főgimnázium igazgatása – kapott, az egyetemen pedig régiségtant és numizmatikát oktatott. Nagy elismerést jelentett, hogy 1869. július 1-jétől rábízták a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának vezetését. Rómer jól ismerte az ország első múzeumát, mivel tagja volt annak a bizottságnak, amelyik az intézmény reformjával kapcsolatban fogalmazott meg javaslatokat 1863-ban. A jelentés az akkori igazgató, Kubinyi Ágoston személyét is érintette – „az igazgatásban nem találtuk azon szellemet, mely ezen nemzeti intézet felvirágoztatására megkívántatnék” –, bár ő mindezek ellenére egészen 1869. február 25-ig a helyén maradt. A korabeli sajtó számos utódjelöltről tudott, akik között Rómert is előszeretettel emlegették. A Kubinyit követő Pulszky Ferenc javaslatára 1869. július 1-jétől nevezték ki Rómer Flórist az Érem- és Régiségtár őrévé, tisztségét 1877. november 16-i lemondásáig töltötte be. Kilencéves működése során a megelőző évtizedekhez képest jóval több tárggyal gyarapította gyűjteményeit, s az új szerzeményeket rendszeresen bemutatta az Archaeológiai Értesítő hasábjain. Képes kalauz a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában címmel magyar és német nyelvű gyűjteményi vezetőt készített. Irányításával megkezdődhetett a gyűjtemények szakszerűbb csoportosítása, és bizonyos vasárnapokon is megnyitotta a termeket a látogatók előtt. Gondját viselte a Múzeumkertben felállított római köveknek, a főlépcső alatti, korábban lomtárként használt helyiséget lapidáriummá alakíttatta át. Megismerni „hazánk régi lakosainak életmódját, szokásait, szükségeit” – így határozta meg Rómer a régészet célját az 1865-ben megjelent Műrégészeti kalauz című művében. Az életmódra vonatkozó információk összegyűjtése volt kutatásainak vezérelve, de felvetette az állatcsontok és a tárgyi anyagvizsgálatok fontosságát, ezek manapság önálló tudományágat alkotnak. Módszertanilag úttörőnek bizonyult abban, hogy a kőkor alaposabb elemzéséhez elkerülhetetlennek tartotta az elmaradott természeti népek életmódjával való összevetést, azaz a néprajzi szempontot. Arra is rámutatott, hogy a temetkezésekből a családi viszonyokra
M Á R I A K I R Á LY N É P O G Á C S Á J A A Magyar Nemzeti Múzeum az 1870-es években
lehet következtetni. „A telepek, házak leégnek, elpusztulnak, sokan használják egymás után, éppen ezért kevés dolgot őriznek meg összefüggően. A halottak azonban pontosan megőrzik a szokásokat, a használati eszközöket, a mindennapi és kultusztárgyakat. Tájékoztatnak a szegények és gazdagok, férfiak és nők helyzetéről, a szerszámok pontos fejlődé-
Rómer Flóris több illusztris sze- kint pedig sátort vertek, József mélyt vezetett a múzeumban, fŒherczeg nyalka pórlegény jelme1871-ben nem mást, mint a Habs- zében rakta a tüzet, a fŒherczegburg József fŒherceg alcsúti birto- nŒ sütötte a pecsenyét, s a királykára látogató Mária belga király- né gyurta a pogácsának valót. Pernét. A Vasárnapi Ujság ekképp sze, hogy pompásan esett aztán tudósított az eseményrŒl: A belga a vigan, tréfák közt folyó lakoma. királyné alcsuti idŒzése kedélyes A szintén meghivott Rómer Flóris szórakozásokkal volt füszerezve. – a fŒherczegi háznak legbizalmaIgy a többi közt kirándultak csen- sabb embere – zsebre dugott a gŒ négyes fogatu debreczeni pogácsák közül egyet. Néhány nap kocsin a közeli erdŒbe, kivétel nél- mulva megtekinté a királyné Peskül mind népies öltönyben; a deli ten a többi közt a muzeum régitermetü királynénak s a szép Klo- ségtárát is. Ott látott pedig üveg tild fŒherczegnŒnek kitünŒen áll- alatt egy pogácsát e fölirattal: hatott a fehérmegyei paraszt Mária belga királyné sütötte ekkor menyecskék festŒi ruházata. Ott s ekkor az alcsuti erdŒben.”
séről, a fémek használatának előrehaladásáról, idegen országokkal való kereskedelemről.” Sokat tett azért, hogy a magyar tudományos élet kitörjön a Kárpátok bércei közül. „Szégyen pirulva olvastam nem régen külföldi lapokban azon szemrehányást, hogy Magyarország tudósai a római műemlékek tudományos kutatását és ismer-
tetését egészen elhanyagolják…” – idézte fel keserűen a kutatás akkori helyzetét. Nehezen viselte, hogy a magyarországi emlékanyagot külföldi tudósok publikálják: „…s ha szégyenpír nél- Tárgyak Szalay Ágoston kül eltürhetjük, hogy mıgyıjteményébŒl, 1877. ismét Mommsenek jöjKlösz György felvétele jenek hazánkba a ró-
74∞&£∞§™ 74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
79
A VILÁG RÉGÉSZEI A MAGYAR FŐVÁROSBAN 1874-ben a Stockholmban rendezett VII. Nemzetközi Ãsrégészeti és Antropológiai Kongreszszuson Rómer Flóris kezdeményezte, hogy a következŒ találkozót Budapesten tartsák meg. Mindössze két év állt rendelkezésre a szervezésre, a gigászi feladatból Rómer mellett Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója is oroszlánrészt vállalt. Jól látták annak jelentŒségét, hogy a magyarországi régészet bemutatkozhat a nemzetközi tudományos közélet elŒtt, ezért 1875. március 5-én kiáltvánnyal fordultak az intézményekhez: „A congressus tartalma alatt a fŒvárosban olyan kiállítás fog a történelem elŒtti tárgyakkal szerveztetni, mely nemcsak a nemzeti muzeumok összes efféle kincseit foglalja magában, hanem a magyarhoni vidéki muzeumoknak és egyes szakférfiak Œsrégi tárgyak gyıjteményeibŒl tünteti fel a legtanulságosabb példányokat természetben, vagy teljes okadatolt lajstromokban, rajzokban vagy gipszöntvényekben.”
74∞&£∞§™
A Borsszem Jankó karikatúrája Rómer Flórisról
74∞&£∞§™
mai feliratokat hitelesítendők és birtokunkban lévő kincsek fölött bennünket felvilágosítandók” – utalt a kiváló német szakember, Theodor Mommsen 1857-es magyarországi útjára. Ő maga kiterjedt levelezést folytatott, többször járt külföldön az ottani emlékanyag megismerése és a tudományos kapcsolatok elmélyítése végett. Megbízták az 1867-es párizsi világkiállításra küldendő régészeti kollekció összeállításával, illetve Xantus Jánossal együtt válogatta az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott „háziipari” tárgycsoportot. Erőfeszítéseit végül nagy siker koronázta, 1876-ban Budapest adott otthont a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Antropológiai Kongresszusnak.
A LELETEK VÉDELMÉBEN Rómer nagyon sokat tett azért, hogy a régészeti eredményeket a nagyközönség megismerhesse, rendszeresen publikált például a Vasárnapi Ujság, A Hon, az Aradi Közlöny és a Magyar Sion hasábjain. A tudomány népszerűsítése mellett igyekezett a közvélemény figyelmét felhívni az értékek megóvására. Volt, amikor kudarcokról számolt be, mint például Dunaszekcső esetében: „Még élnek emberek, kik az itteni várnak falaira emlékeznek, a ft. [főtisztelendő] esperes úr pedig látott igen szép faragványú domborművet, mely Bacchanáliákat ábrázolt, és az egésznek mintegy harmad része lehe-
80
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
74∞&£∞§™ Harangokról készült rajzok
74∞&£∞§™
Rómer fáradhatatlannak bizonyult, a napi napifelhasznál lapokat és a folyóiratokat egyaránt felhasználbizottbizott ta a siker érdekében. Egyszer a szervezŒbizottság mıködésérŒll számolt be, majd biztatta srégészeti térkép ponpon vidéki munkatársait az Œsrégészeti jtésére, bronzkori ása ásatos adatainak összegyıjtésére, tásokat végzett, s készült a nagy beszámolóra, amely fél évszázad munkájának eredméeredmé nyeit ismertette. A kongresszus 1876. szeptember 4-én, a kiállítás szeptember 9-én nyílt meg. Az elért eredmények – nem utolsósorban az ország lt gazdag kiállítási vármegyéibŒl összegyılt anyag, a lelŒhelyeket szemléltetŒ,, a megyénként szervezett gyıjtŒkk lelkes munkájával készült átfogó térkép, illetve a magyarorszá magyarországi vonatkozású elŒadások – jelentik azt a határsrégészeti kutatás követ, amelyhez a hazai Œsrégészeti eljutott. A több száz magyar és külföldi résztvevŒ több nagyszabású kiránduláson vehetett szemlélhet részt, amelyek során a helyszínen szemlélhetbizo ték meg a különbözŒ ásatásokat. „Annyi bizoisme nyos, hogy a kongresszus óta már nem ismeretlen föld többé Magyarország az Œsrégészek elŒtt. A világ tudja, hogy e tudomány terén mi is serényen munkálkodtunk, és hogy e szak
tett. Hogy az összerombolástól megmentse, ígért a tulajdonosnak egy kila [mázsa] búzát, de az sejtvén, hogy bizonyosan arany van benne, mivel papja ilyen áron akarja tőle megvenni, maga kívánván az egész hasznot élvezni, darabokra tőré 's így műtörténetünket ezen jeles darabtól megfosztá.” Egy kunhalom lerombolása kapcsán Jókai Mór segítségét kérte: „Én mint nemzetünk egyik legtekintélyesb és legnépszerűbb iróját kérem: mondja meg azon hivatlan újkori török-tatároknak, hagyják érintetlenül azon egyedüli történelmi kútforrásainkat.” A fellépést az indokolta, hogy a Jókai nevével fémjelzett, Hon című folyóirat beszámolt egy „czölöp-kori” régészeti felfedezés szakszerűtlen kutatásáról. „Fölötte sajnálom, hogy a leírás oly hiányos, és hogy a tanulságos mellékletek alkalmasint mind elvesztek. Mi czélra szolgálna már most a tudományos megvizsgálás? Ha legalább a gerenda kamrát felmérték, lerajzolták s irányát meghatározták volna! A hegedűt összezúzták, s most híjják a művészt, hogy annak tokját bámulja!” Az előbbiekből is kitűnik, hogy minden tőle telhetőt megtett a régészeti emlékanyag megóvása érdekében. Rómer Flóris nagy erénye, hogy megtalálta a hangot a vidéki „szakkedvelőkkel”, mai szóval élve az amatőr, műkedvelő régészekkel. Az Archaeológiai Értesítőben Archaeológiai levelek címmel önálló rovatban tartotta velük a kapcsolatot, gyakorlati tanácsot adott nekik. Ugyan-
elŒbbrevitelében a magyar is betölti a maga fonelŒbbrevitelében fon tos szerepét” – állapította meg a korabeli heti hetilap. Rómernek arra is maradt energiája, hogy a következŒ években francia nyelven kiadja az elhangzott elŒadások anyagát.
akkor nem nézte jó szemmel, ha szakember felügyelete nélkül, saját maguk fogtak hozzá az ásatásokhoz. Arra is törekedett, hogy megakadályozza a mezőgazdasági munkák során előkerült régészeti leletek elpusztítását, ezért 1866. június 15-én kiáltványt intézett Magyarország földműveseihez, amelyet 4000 példányban osztottak szét. Bízott az általa istápolt vidéki régészeti egyletekben: „örömmel szemléljük, hogy itt-ott kezdenek jobbjaink mozogni, szakkönyveket szerezni, felolvasásokat tartani.”
A UTOLSÓ ÉVEK Rómer utolsó éveit Nagyváradon töltötte. 1877-ben elnyerte az egyházmegye egyik kanonoki stallumát, s lemondott a fővárosban viselt tisztségeiről. Ekkor már nem volt a bencés rend tagja, 1875-ben pápai engedéllyel a világi papságot választotta. Viszonylagos elszigeteltségben és visszavonultságban élt, de jelenlétének köszönhetően felpezsdült a Partium kulturális élete. Hozzálátott régi tervének megvalósításához: terepbejárással meghatározni és jegyzékbe venni Bihar megye még meglévő régészeti és műemlékeit. Amikor pedig a váradi várban előkerültek az egykori, Szent László által alapított székesegyház alapfalai, feltárásokat vezetett. Felélesztette a tetszhalottnak tekinthető Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egyletet, jelentős lépéseket
74∞&£∞§™
Torma Zsófia (1832–1899), az elsŒ magyar régésznŒ által a kongresszusra küldött tárgyak szállítólevele
74∞&£∞§™
tett az alakulófélben lévő Bihari Múzeum gyűjteményének megalapozására. Régi barátja, Ipolyi Arnold 1886-ban bekövetkezett halála nagyon megviselte, kedélyállapota romlott, egyre inkább foglalkoztatta az elmúlás gondolata. 1888. augusztus 15-én megünnepelték áldozópapságának ötvenéves jubileumát, majd nem sokkal később, 1889. március 18-án elhunyt. A korabeli sajtó megrendülten búcsúztatta a magyar tudományos élet „legbuzgóbb veterán bajnokát”. Rómer szerteágazó tevékenységének elemeit még sokáig lehetne sorolni, az általa publikált 30 önálló kötet és 450 tudományos közlemény önmagáért beszél. Foglalkozott a középkori falképekkel, monográfiát írt a régi Pestről, felkutatta az európai könyvárakban és gyűjteményekben őrzött corvinákat, értékes megfigyeléseket tett közzé a bronzöntésről, felhasználta a műtárgyfényképezésben rejlő lehetőségeket, javaslatot tett az ipar- és céhtörténeti emlékek megőrzésére és feldolgozására – és a sort még bőven lehetne folytatni. A tudós pap megalapozta Magyarországon a modern, európai szemléletű régészeti kutatást. Egyik késői méltatója szerint egy nagy életmű ritkán fejeződik be, csak megszakad; Rómer örökségét is tanítványai vitték tovább. Szobrok, utcák, emléktáblák, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat egyik emlékérme, illetve a győri Művészeti és Történeti Múzeum őrzi a nevét. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
81
