A re mé nység I stene pe di g t öl tsön be tite ket a hitb e n teljes ör ömmel és b ékességgel, ho gy b ővöl kö djete k a r e mé nys égb en a Szentl él ek e r eje által. (Róm 15,13)
A Pártfogó, a Szentlélek megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. (Jn14,26)
Amikor Jézus életének eseményeiről emlékezünk – karácsonyról, megkereszteléséről, gyógyításairól, haláláról, feltámadásáról –, ezek mind egyszeri, múltban történt események. A mennybemenetelig lehet nyomon követni Jézus útját. Ott megszakad a látható nyom. Csak ígéretek vannak arról, hogy mégsem szakad meg a kapcsolat közte és a benne hívők között, hanem új formát ölt. Ami pünkösdig történt, az mások története: Péteré, Mátéé, a samáriai asszonyé, Keresztelő Jánosé, Júdásé, Tamásé. Pünkösdtől már személyesen a miénk. A Lélek által érint meg, hív el, ébreszt vágyat visszatalálni Istenhez, fölvenni az elvesztett kapcsolat fonalát, újra összetenni a kezünket, újra tanulni az imádságot. Jézusra tereli a figyelmet, mert a mi hitünket is csak az táplálja, hogy neki hatalma van betegség felett, bocsánata tökéletesen tisztává és szabaddá tesz. A Lélek Jézus által működik. Jézusnak azért a mennybemenetelig tartott a szolgálata, mert nagypénteken megtörtént a megváltás.
Nem
azért nem maradt tovább itt a földön, mert ráunt az emberek társaságára. Amikor a legnehezebb volt maradni – amikor sírva vet számot, hogy gyakori hívó szavát elutasították, amikor a legközelebbiek sem értették, amikor a bibliaolvasónak fogalma sem volt arról, hogy mi az újjászületés, amikor remegő szívvel, önmagával küzdve, térden Isten előtt kimondta: legyen meg a te akaratod, és amikor elmenekülhetett volna a halál elől –, akkor maradt. Maradt, amíg szükséges volt. Ezt vállalta, ezért lett emberré.
A megváltással ember és Isten viszonya rendeződhet. Nincs semmi akadálya, hogy visszataláljunk oda, ahonnan valók vagyunk. Látható jelenléte már nem fontos. A munka folytatódik. Tanításait tanuljuk nemzedékről nemzedékre. Gyógyító erejére nekünk is szükségünk van, a kereszt mutatja meg leginkább az emberhez ragaszkodó, megmentő isteni szeretetet.
Hírnökökre, tanúságtevőkre bízza az üzenetet, hogy Isten Fiát adta a világért, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. A Lélek gondoskodik tanúságtevőkről, akik nem szégyenlik a hitüket, akik el merik mondani családban, barátok között, akár nagyobb körben a bűnbocsánat, vagy az Isten szeretete által való gyógyulásuk feletti örömüket. A Lélek munkája, hogy minden emberi támaszt elveszítve a ravatalnál mégis meghalljuk a Feltámadott szavát, és erővé válik az úton. Az is a Lélek munkája, hogy szülők csepp gyermeküknek kérik a keresztséget, az Istennel való kötést. Hogy minden vasárnap van gyülekezet, hogy mindig vannak, akik Jézushoz jönnek köszönettel, vagy erőt meríteni.
Az is a Szentlélek munkája, amit ma élt át a gyülekezet a konfirmáción. Tizenegy fiatal – köztük egy édesapa a fiával – fehérben az oltár előtt a Lélek hitet erősítő ajándékára várva tanúsága voltak annak, hogy Isten élő, személyes kapcsolatot épít velünk Lelke által. Ezek a fiatalok többet-kevesebbet már átéltek abból, hogy Isten nagyon közel van hozzájuk, hogy szereti őket, segíti őket. Ezért vállalták, hogy tanúságtévői legyenek mindannyiunk felé annak, hogy Jézus láthatatlanul Szentlelke által elhív, megerősít, megújít, és megtart szövetségében.
Mindenki, akit megkereszteltek, kapta a Szentlélek ajándékát. De csak annak lehet segítségére, aki hagyja szóhoz jutni a Lelket, aki meghallgatja a Jézusról szóló jó hírt, és kezdi ráépíteni az életét. Jöjj Szentlélek! Ámen. Bálintné Varsányi Vilma
I. Pét. 1,17. vallomások a hitről
SZIVÁRVÁNY Amikor elkezdem írni ezt a történetet, 2008. Húsvét vasárnapja van, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. Ma vettem úrvacsorát először a templomban. A hit erősödése már egy ideje megkezdődött nálunk. Új Bibliát vettünk, részt vettünk a gyülekezet szeretet-vendégségén, ahol Dr. Csókay András híres agysebész beszélt. Tőle tudom, hogy a véletlen nem más, mint a Jó Isten fedőneve. Feleségemmel, Katalinnal együtt írtunk róla cikket az Óbudai Harangszóba. Akkor még nem tudtuk, hogy a téma mennyire aktuálissá válik. Ha föltekintek a falra, a kis Jézus mosolyog rám a Madonnával együtt. Édesanyám rajzolta. Szeretem ezt a képet. A szeme rám néz és biztat engem. Ez a biztatás, a jelek, kapaszkodók – ahogy lelkészünk, Vilma mondja – segítettek bennünket átvészelni ezt a rendkívül nehéz időszakot. Két nappal házassági évfordulónk után, december 3-án felfordult a világ. Éppen dolgozni voltam. Laci fiam telefonált, aki „véletlenül” pont otthon volt egy kis megfázással. „Mama ott fekszik a konyhában, és nem mozdul”. Mentőt hívtunk, s a mentő bevitte őt a kórházba. Másnapra kész volt a diagnózis: agydaganat. A Jó Isten kegyelme volt az, hogy Katalin otthon lett rosszul, és nem a kocsiban, vezetés közben. Aznap ment volna egy hosszabb útra kocsival, amit „véletlenül” a barátnője lemondott. A Biblia rendszeres olvasásához szolgáló útmutatóban, amelyet már elkezdtünk néhány hete forgatni, ez áll december 4-én, a diagnózis napján: „Fenntartom szövetségemet veletek”. Sokat jelentett ez nekünk. Reggel, mielőtt megyek a kórházba, Marci fiam nagy szivárványt mutat nekem a szőnyegen. Az Ószövetségből, Noé ideje óta tudjuk, hogy a szivárvány a Jó Isten szövetségének jele, amelyet az emberrel kötött. December 7-én Katalint hazaengedik a kórházból. Az Útmutató mondja: „Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam a nevedet.” 12-re várnak minket műtétre. Vajon ez az optimális hely, s ez az optimális sebész, ahová a mentő vitt bennünket? „Véletlenül” felhív minket egy orvos ismerősünk. Elmondom neki, mi a helyzet. Azt mondja: van egy agysebész ismerőse. Kérdezzem meg őt is, a szakma nagy öregjét. Vasárnap este fölhívom, s ő felveszi a telefont. Hétfőn ott vagyok nála, nagy kerek szemekkel néz rám: „Én nem vinném a feleségemet abba a kórházba”. Két nap van az előjegyzett műtétig. Orvos ismerősünk átjön aznap este. Van még egy kiváló sebészprofesszor, akit ismer, vidéken. A leletek alapján összefoglalót ír neki, és még aznap este elküldi faxon.
A kijelölt idézet az útmutatóban, aznap, december 10-én, hétfőn: „Istenünk könyörülő irgalmáért meglátogat minket a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábukat a békesség útjára.” Ráigazította lábunkat a békesség útjára. „Véletlenül” a professzor korán reggel megnézi a faxot, és aznap soron kívül fogad engem. Másnap műtét lenne az első kórházban. Délután 5-kor tudok beszélni a professzorral. Nagyon sok az információ. Az egyik sebész nem ennek a specialistája, a másik túl sokat akar vágni. Meg kell találni az egyensúlyt. Az egyensúlyt a gyógyulási esély és az életminőség között. Ebben az emberben talán megtaláltuk. Visszafelé a kocsiban felhívom a szakma nagy öregjét, aki mindenkiről tudott kritikát mondani, és megkérdezem a véleményét. Hát igen, ő jó. Fölhívom az első kórházat. Nincs holnap műtét. A kocka el van vetve. Ez a mi választásunk. Ez a Jó Isten választása. Az útmutató december 12-én: „Veled voltam mindenütt amerre csak jártál.” Jézus Krisztus mondja: „Maradjatok én bennem és én tibennetek.” Megegyezek a professzorral, hogy jövő hét elején lemegyünk vidékre, és ő operálja Katalint. Katalin egyre rosszabbul van itthon. Az agyűri nyomás hullámokban, de folyamatosan fokozódik. Mindenféle gyógyszerekkel ismerkedünk. Péntek reggel valami azt súgja, mennünk kell. Gyülekezetünk lelkésze, Vilma, indulás előtt megint eljön. Hihetetlen erőt ad a hite. S pénteken, sűrű havazásban, csúszós, jeges úton, dugóban, későn induló mentővel, este 10 után megérkezünk a vidéki agysebészeti klinikára. Ott maradok a motelban, berendezkedtem valameddig. December 18. Hat órás műtét. Az Útmutatóban ez áll: „Ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?” „Töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.” December 20. Katalin jobban van, beviszem az intenzív osztályra az Útmutatót, és felolvasom neki az aznapi idézetet: „Isten megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.” December 24. Karácsony este. Alig hiszem el, hogy hazaengedtek minket a kórházból. Mi vagyunk a legnagyobb ajándék a gyerekeknek. Az Útmutató írja: „Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.” 2008. január. Sugár- és gyógyszeres kezelés már Budapesten, minden hétköznap, több héten keresztül. Együtt imádkozunk, Katalin a sugár alatt, én a váróteremben. A 2008. év alapigéje különösen a szívünkből szól. Jézus Krisztus mondja: „Én élek, és ti is élni fogtok.” Február 29. Az Útmutatóban ez áll: „…az ő sebei által gyógyultatok meg.” MRI vizsgálatra várunk, amely az első kontrollt jelenti a műtét, a sugár és gyógyszeres kezelés után. Hiába süt be a nap a váróterembe, ideges emberek, ideges hangulat és kancsók mindenütt, mert egyes vizsgálatok előtt sok vizet kell inni. Rossz ebben a negatív környezetben várakozni, és azon morfondírozni, hogy Katalin gyógyszerek által lerontott vérképével hogyan bírja a vizsgálatot. És vajon mi lesz az eredmény? Imádkozni kezdek. A padlót nézem, s egyszer csak nem hiszek a szememnek. Az egyik asztal alatt a padlón egy pici, néhány centis, trapéz alakú, gyönyörű szivárvány! Álmélkodva nézem legalább egy percig, majd az egyik beteg felemeli a kancsót, vizet tölt magának, s a szivárvány eltűnik. Végtelen nyugalom önt el. Ja, az más. Jó Isten, hiszen Te itt is jelen vagy. „Fenntartom szövetségemet veletek. Ne aggodalmaskodjatok” – jut eszembe lelkészünk, Vilma által sokat idézett ige. Néhány nap múlva hívom az orvost az MRI vizsgálat eredményéért. A vártnál sokkal tisztább a kép, daganatra utaló jel nincsen, mondja. Megkérdezem, hogy ez mennyire számít jó eredménynek, mire azt válaszolja: „ez meghatóan jó eredmény!” Valóban megható a Jó Isten végtelen szeretete. Ez adjon reményt mindnyájunknak. Köszönjük az eddigi és a jövőbeni imádságot a családnak, a barátoknak, az ismerősöknek és a gyülekezetnek. Haás László
Dsida Jenő
Pünkösdi várakozás Kész a világ, Feszült ünnepi várás Tereng felette. Halotti csend. Csak néha-néha Sóhajt az Isten Lelke. Kimérve minden pálya, Megtöltve minden lélek-lámpa, Ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, Mélységes, iszonyú sötét! A zordon tömeg-árnyék Némán zokogva kering útjain, S csak egyet tud és egyet érez… Most váratlanul vágyón megvonaglik És felzúg Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, színt adj nekünk Mert epedünk! Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet, Legyen világosság!... És ismétlik, mindig erősebben A felviharzott étheren keresztül, És felharsan az egek harsonája, S a végtelennek zsolozsmája zendül Zsibongva, zsongva… És nagy szavát az Úr – kimondja!
EMLÉKEZÉS „A Krisztusban hívők mindig tanúskodni fognak arról az örömhírről, amit átéltek és megtapasztaltak.” Ezek a szavak voltak Bálint László esperes lelkészünk hitvalló életének utolsó szavai, utolsó tanúságtétele. Majd perceken belül – 1988. április 8-án – földi élete véget ért, magához szólította az Úr. Rá emlékezett gyülekezetünk április 6-án az istentiszteletünkön, amelyen Fehér Károly vendéglelkész hirdette az igét. A délutáni emlékhangversenyre ismét megtelt a templomunk. Családtagok, rokonok, volt lelkésztársak és a szépszámú gyülekezet töltötte meg a padsorokat. A különböző felekezetek közötti egyre gazdagodó és kiteljesedő kapcsolatoknak is szép példája, hogy az emlékhangverseny közreműködője a Szépvölgyi úti Római Katolikus Egyházközség Sarlós Boldogasszony Kórusa volt, Tóth Miklós Zsolt karnagy vezetésével. Azon túl, hogy elfogadták a meghívást, figyelmességük arra is kiterjedt, hogy a kórus több lutheránus szerző művét is énekelte. Külön is köszönet érte. Gazdag és tartalmas műsoruk megszólaltatása magas színvonallal párosult. Énekükben érezhettük a zene közvetítésének alázatát, az átélés őszinteségét, a szívből jövő éneklés tisztaságát és ünnepélyességét, amely – nyitottá téve
a szíveket – átterjedt a hallgatóságra is. Így az énekesek és a gyülekezet egy közösséget alkotva együtt élhették át a kórus által megszólaltatott zenei imádságok megtisztító élményét.
Az emlékhangversenyt Fehér Károly lelkész úr igehirdetése tette teljessé, amelyet az alábbiakban szeretettel ajánlunk testvéreink figyelmébe.
Az Atya Fiú, Szentlélek nevében Uram, nyisd meg ajkamat, hogy hirdesse szám a Te dicséretedet. Áldjuk az Atyát, a Fiút a Szentlélekkel együtt. Dicsérjük és magasztaljuk Őt örökké. Ámen. Hallgassa meg a gyülekezet Isten igéjét, amelyet megírva találjuk a Zsoltárok könyve 139. fejezetének 7-12. verséig a következőképpen: „7Hová menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? 8Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is vagy. 9Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, 10kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. 11Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: 12a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.” Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét. Ámen. Testvéreim! Több olvasata is lehet ennek a zsoltárrészletnek. Az első hallásra úgy hangzik, mintha valaki úgy érezné, hogy üldözik, és ezért menekülnie kell, de kétséges afelől, hogy menekülése, eltűnése, elbújása eredményes lesz-e. Úgy hangozhat ez a zsoltár első olvasásra, hallásra, mint a reménytelenül menekülő embernek a kiáltása. Igen, az ember sokszor menekül Istene elől, még ha néha napján eszébe jut is, hogy hová futhatnék előle. De nem ez az igazi olvasata ennek a zsoltárnak. Ez nem a menekülés zsoltára, nem a kétségbeesetten elbújni akaró embernek a rejtőzködése. Ez a zsoltár a reménységnek zsoltára, a reménykedő embernek az imádsága. Még akkor is, ha csupa feltételes módról van benne szó: „ha így lenne, ha úgy lenne, ha amúgy lenne”. Ettől függetlenül a reménységnek a zsoltára ez. Arról vall, aki először imádkozta, és jó lenne, hogy akik utána imádkozzuk az idők végéig, hogy valamennyiünk számára a reménység zsoltára lenne. Hogy nem kerülhetünk olyan messze, nem szakadhatunk el úgy másoktól, nem vehet körül bennünket olyan sötét éjszaka, nem támadhat ránk annyi veszedelem, ami eltakarhatna, elrejthetne, megakadályozhatná Istent abban, hogy ránk találjon, ami elszakíthatna bennünket az ő közelségétől. Csodálatos képek ezek: menny magassága, halál mélysége, tenger messzesége, éjszaka vak sötétje semmi, de semmi nem választhat el Őtőle. Mert Ő világosságot teremt. Mert Ő van a mennyben is, és Övéi azok is, akiket elszólított közülünk. „Istent, akinek minden él, jöjjetek, imádjuk!”, – hangzik egyik zsoltárnak az antifónája, a keretverse. Menny magassága, halál mélysége, menny ragyogása, halál sötétje, az Ővé. A tenger innenső partja és túlsó partja az övé. Meg azok a hullámok is, meg azok a mélységek is, amelyek a két part között hullámzanak. Keze ott is elér. És milyen jó, hogy Jézus Krisztus által tudhatjuk, hogy ez a kéz nem a nyomozónak a keze, nem a fogdmegnek a vasmarka, nem egy keresőosztagnak a ténykedése, hanem az a kéz, amely teremtett, és akié vagyunk életünkben és halálunkban. A reménység zsoltára ez, mert nem tud olyan sötétről, amelyet Isten irgalma és szeretete be ne világítana. A passió történetében – János evangélista írása szerint – található az Újtestamentumnak a legrövidebb mondata. Két szóból áll mindössze, így hangzik: „sötét volt”. Ez az árulás éjszakáján hangzik el az evangélista szájából, és nyilván
nem csak azt jelenti, hogy lenyugodott a nap, hogy nem látni semmit. Jelképe annak a mérhetetlen sötétnek is, amelybe beleengedi az Úr Isten az egyetlenét, hogy megízlelje minden nyomorúságnak a mélységét, hogy kitűnjék mindannak az elképzelhetetlen a sötétje, amely emberben benne rejtőzhet, és alkalom adtán kitörhet belőle, még Istennel szemben is, Isten egyetlenével szemben is. De még ez a sötétség sem túl sötét Istennek és az Ő Krisztusának. A húsvéti időszak vesperásának a magnifikátja előtt ezt az antifónát, keretverset olvassuk, vagy énekelhetjük: „Föltámadván Krisztus megjelent tanítványainak, ezt mondván: békesség legyen tinéktek, halleluja, ne féljetek, én vagyok, halleluja” – ez az a jézusi szó, a feltámadott világossága, a Krisztus világossága, amely a legsötétebbet is be tudja ragyogni. Ezért merhet a keresztyén ember meghalni. Mindenkinek meg kell halni, de más dolog a muszáj és más dolog a reménység és a bátorság: meg merek halni, bele merek szállni az elképzelhetetlen sötétségbe is, mert Krisztus világossága azt is beragyogja. Ezen a napon, amikor Bálint László testvérünkről emlékezünk, a hitünk és a reménységünk belerejti őt –nem ebbe a sötétbe – ebbe a világosságba. És imádkozzuk most azt az ősi imádságot, amelyekkel előrement szeretteinkre gondolunk: Úr Isten mennyei Atyánk, aki gazdag vagy irgalmasságban áldunk, hogy megadod László testvérünknek is a nyugalom helyét, a veled való közösség boldogságát és örök világosságod fényét. Kérjük ezt az ő számára és kérjük a magunk számára is. Mert a sötét egyszer bennünket is körülfog, de az legyen a reménységünk, hogy ezt a sötétet is beragyogja az a Krisztus, aki él, és megelevenít. Ámen.
Dr. Gyökössy Endre BOLDOGSÁGMONDÁSOK AZ ISTENI BOLDOGSÁGMONDÁSOK MARGÓJÁN Máté evangéliuma 5. rész 1-12 verseihez (részletek, 1. rész)
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük. BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. BOLDOGOK, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. Szeretettel ajánljuk kedves testvéreink figyelmébe dr. Györkössy Endrének az iratterjesztésen kapható írásait és könyveit.
LEVÉL KONFIRMANDUSAINKHOZ Kedves Konfirmandusaink! Április 27-én – Rogate vasárnapján – a gyülekezet nyilvánossága előtt megvallottátok hiteteket. Keresztelésetekkor szüleitek és keresztszüleitek rábíztak benneteket Jézus Krisztus megváltó és megszentelő szereretetére. A konfirmációban Isten elfogadó és megerősítő szeretete adott nektek bizonyosságot, hogy hűséges hozzátok. Hitvallásotok alapján pedig a gyülekezet felnőtt tagjaivá fogadott benneteket. Polgárjogi, világi értelemben persze – egyikőtök kivételével – nem vagytok felnőttek, de még nagykorúak sem. A konfirmáció azonban nagyon fontos az erre az időszakra, a teljes felnőtt életre való felkészülés tekintetében. Miben látom ennek a felkészülésnek a lényegi elemeit? Mostantól fogva gyülekezetünk felnőtt közösségével együtt járulhattok az Úr asztalához, úrvacsorázhattok, nyerhettek ily módon is bűnbocsánatot. Erre Isten egyszülött Fiának kereszthalála, értünk kiontott vére, Isten végtelen kegyelme ad lehetőséget. Éljetek ezzel a lehetőséggel, készüljetek rá, éljétek meg az igazi felszabadulás élményét.
Rogate vasárnapján a Bibliából Pál apostol szavaival biztatlak én is – az igehirdetővel együtt – Titeket: Szüntelenül imádkozzatok! A mélyen átélt, hittel végzett imádkozás nem más, mint az Istennel való élő kapcsolat, a Vele folytatott beszélgetés, az Ő meghívása életünkbe, napi bánataink, örömeink elébe tárása, - vitele. A szüntelen ima azt jelenti, hogy mindig és mindenben számolunk Isten jelenlétével, hisszük azt, hogy Vele többek, gazdagabbak, erősebbek vagyunk. Imádkozni mindig, mindenhol lehet, nemcsak a templomban. Ismét a Biblia szavaival: „Kérjetek és megadatik … zörgessetek, és megnyittatik.” Imádkozzatok, forduljatok Istenünkhöz rendszeresen, és nap, mint nap megtapasztaljátok az Ő megtartó erejét. A mostani konfirmációtok előtt is volt valamilyen kapcsolatotok az egyházzal, azon belül a mi szeretett gyülekezetünkkel, az óbudaival. Azt kérem Tőletek, hogy ez a kapcsolat most ne „valamilyen”, hanem élő és erős legyen. Istennel együtt mi is várunk Titeket gyülekezetünkbe. A hívás nem önzetlen, mert mi régebben, vagy sokkal régebben konfirmáltak tudjuk, hogy gyülekezetünk élő gyülekezetként való megmaradása, gyarapodása attól függ, hogy milyen mértékben tudjuk megszólítani, sorainkba hívni a fiatal generáció tagjait. Gyülekezetünk felügyelőjeként is kérlek most Titeket, hogy vegyetek aktívan részt közösségünk életében. Ebben lelkészeinkkel együtt a presbitérium és gyülekezetünk valamennyi tagja segítségetekre lesz. Nagyon szeretnék Veletek találkozni az istentiszteleti alkalmakon, az ifjúság számára rendezett összejöveteleken, más rendezvényeinken, egyenként és együtt bármikor. Meglátjátok: ha az Istennel való élő kapcsolatra törekedtek, éltek a bűnbocsánat kegyelmével, rendszeresen beszélgettek Vele (imádkoztok), fokozatosan megismeritek, és követni igyekeztek tanításait, az a mindennapi életeteken is meg fog látszani. Ti magatok is tapasztalni fogjátok ezt, de a szűkebb-tágabb környezetetek is. És ez utóbbi szerintem még fontosabb, mert ha ez bekövetkezik, akkor a Ti életetek mások számára vonzó lesz. Ily módon Ti példát mutatni, világítani – és ugyan nem a szószékről, de – prédikálni fogtok. Így lesztek Isten papságának, az egyetemes papságnak tagjai, így lesz életetek prédikáló élet. Kedves Laci! A levelem első részében jelzett kivétel Te vagy. Te, aki az Istennel, a gyülekezettel már régen együtt élsz, aki számunkra folyamatosan nyilvánvalóvá tetted eddig is az Istennel és gyülekezetünkkel való közösségvállalásodat. Ebben Isten erősített meg ezen az ünnepélyesen szép alkalmon. Ráadásul fiaddal, Lacival együtt. Ilyen még nem volt gyülekezetünkben. Neked már mondtam, de ide írva is ismétlem: számomra óriási öröm, jól eső érzés, boldogság volt eddig is, amikor Családodat, kedves Feleségedet és három nagyszerű gyerekedet a jobb oldalon, a harmadik padban láthattam. Ti öten ott egymás mellett, egymás kezét fogva a közös imádság alatt, nahát ez az, amit leírni nem lehet… Ne felejtsd el Vilma személyes áldását, amit Neked mondott: „Nem a félelem lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk az Úristen.” Isten gazdag áldása legyen Veletek! Kedves Konfirmandusok! A konfirmáció egy feledhetetlenül szép ünnepi alkalom. Azonban egyszeri. Istenbe vetett hitünket, a Vele való együttélést minden nap, folyamatosan konfirmálnunk, megerősítenünk szükséges. Törekedjetek erre, és Isten – meglátjátok, megtapasztaljátok – megáldja igyekezeteteket. A viszontlátás reményében szeretettel köszöntelek mindannyiótokat. Dr. Győrfi Károly
Tanítói misszió Csángóföldön Szeretetvendégségre gyűltünk össze március 3-án az óbudai gyülekezet otthonában. Megrendítő és szívbemarkoló tájékoztatást hallottunk Csoma Gergelytől, az est előadójától. Ő immár harminc éve jár rendszeresen Moldvába – Csángóföldre –, és keresi, ébresztgeti az ott élő magyarokat. A 2002-03. tanévben sok-sok nehézséget, üldöztetést vállalva önfeláldozóan tanított 39–17 gyereket magyarságukra, az „elveszett szavakra”, írni, olvasni magyarul. A kezdő áhítat is kapcsolódott az előadáshoz: a búzaszem, amely jó talajba kerül, és sok termést hoz; – az áldozatos munka meghozza eredményét. Elkezdődött az előadás. Megismertük a moldvai csángók eredetét, történetét, mostani helyzetüket, és azt a sok nehézséget, amit egy velük élő magyar ember a mai Romániában megtapasztalhat. A történelem során három alkalommal telepedtek meg nagyobb csoportban magyarok a Kárpátok gerincén kívül.
Az 1200-as években a tatárok elől menekültek a Juliánus barát által felfedezett Őshazából, feltehetően a honfoglaláskor ott letelepedett magyarok közé. A vatikáni levéltár írásos emléket őriz arról, hogy IV. Béla királyunk papokat, földműveseket küldött hozzájuk. Az 1400-as években husziták menekültek Moldvába Zsigmond király üldözése elől. Megtalált huszita biblia a bizonyíték rá. Az 1764-es „Madéfalvi veszedelem” néven ismert menekülés során a bukovinai székelyek alkotják a harmadik csoportot, akik az észak moldvai területre húzódtak – ők nem Romániához, hanem Ukrajnához tartoznak. Ez a három csoport képezi a mintegy 300 000 főt számláló magyar eredetű népességet, közülük kb. 60 000-ren beszélnek magyarul jelenleg. Noha a népesség száma nő, (3 -6 gyerek születik egy családban) a magyarul beszélők száma az utóbbi évtizedekben rohamosan fogy, a megfélemlítés, az erőteljes románosítás miatt. Elzárt közösségeikben archaikus nyelvet beszélnek. Nem jutott el hozzájuk a nyelvújítás, sem a nyelvtani modernizáció. Úgy beszélnek, mint őseink évszázadokkal ezelőtt, de a magyar szavakat román írásmóddal írják. Az új eszközöket, fogalmakat saját maguk által képzett szavakkal jelölik. A 40-es, 50-es évekig teljesen önellátók voltak: szerszámot, házat, ruhaneműt s természetesen az élelmet is maguk állították elő. Gyógyítók, javasasszonyok vannak most is minden faluban. A hiedelmekben, ráolvasásokban, igézésekben komolyan hisznek ma is, és természetesen nagyon mély a közösség vallásossága, Isten-hite. Katolikusok. Mintha a múltba vivő időgépben ülne a köztük élő – hallottuk az előadótól. Csodálatos vallásos énekeiket, népdalaikat, szokásaikat, hiedelemvilágukat már a 19. szd.-ban kezdték gyűjteni. Petrás Ince János minorita pap, a 20. szd.-ban Domokos Pál Péter nevét említhetjük. S most a 24. órában fordul a figyelem ismét feléjük, hogy ezek az ősi magyarok maradhassanak meg magyarnak, megőrizve értékes nyelvi, gondolkodásbeli kincseiket, illetve akik vesztik nyelvüket, találják meg újra a szavakat, hiszen magyarok ők, tősgyökeres magyarok! Hallottunk fiatal erdélyi pedagógusokról, akik összegyűjtik a román iskolában tanuló magyar gyerekeket, és házaknál tanítják őket a magyar írásra, olvasásra. Különösen izgalmas és érdekes volt hallani az előadó – aki az egyetlen magyarországi oktató volt – saját tapasztalatain alapuló, megélt történeteit. A mostoha körülményeket, hideget, sarat, pénztelenséget, olykor az éhezést is feledtető örömöket. Az első hetekben tábla és füzet híján porba, sárba írt betűket, a gyerekek csillogó szemeit egy-egy sikeres szereplés után. 13 verset, 14 éneket tanultak meg kívülről, színházi játékokat játszottak: Szent László legendáit, balladákat, népmeséket, irodalmi gyerekmeséket elevenítettek meg közösen, egymással versengve a kis tanulók. Pl. Móricz Zsigmond: A török és a tehenek c. versét játszva, sorra mindenki volt tehén, és párnával kitömött pocakos Mehemed is. Sajnos, volt sok keserű tapasztalat is. A pap és a román tanárok megfélemlítései; a „magyar”-hoz járókat rossz jeggyel, pótvizsgával fenyegették, nem engedtek ministrálni – és ez a kisgyermek lelkében komoly törést okozott. S az évtizedeken keresztül elnyomott, megalázott, magyarságukért csúfolt szülők félnek. Ez okozta, hogy a kezdő 39 gyerekből 17 fejezte be az iskolát. Azonban ennek a 17 gyereknek a példája – valamint annak belátása, hogy a magyar nyelv tudása az anyaországban való boldogulást is elősegíti – eredményezte azt, hogy 40 gyerek számára hivatalosan kérték a magyar nyelv fakultatív oktatását a román iskolában. Így, 50 év kihagyással ismét lehetővé vált a magyar írás, olvasás tanulása Magyarfaluban. (A községnek ezt az eredeti nevét is csak az elmúlt években szerezték vissza; Égerfalunak hívták a románok, hogy még csak utalás se lehessen a magyarságra.) Az iskolai magyar oktatás igazi úttörője itt SOMA Gergely volt, önfeláldozó munkájával. S most arra gondolok, hogy bizony sok-sok anyaországi falusi és városi iskolában, vagy iskola mellett is elkelne ilyen önzetlen, lelkes tanító, aki megtanít kallódó, TV-re bámuló gyerekeket versekre, népdalokra, a magyar múltból vett történelmi, irodalmi értékeket játszat el velük. Tudatosítani bennük, hogy magyarok legyenek, büszkék magyarságukra. Bár az adottságok itthon sokkal kedvezőbbek lennének, mint Moldvában, hány fiatal értelmiségi van, aki ezt vállalná? Az előadás végén döbbenten ültünk. Mert ahogy az elején is írtam, megrendítő volt, amit hallottunk. Ez az írás közel sem tudja visszaadni az előadó szuggesztivitását, a megélt élmények hiteles tolmácsolását. Kérdések, kötetlen beszélgetés következett, teázás közben. Megvehettük – a szerző által dedikálva – Csoma Gergely: Megtalált szavak c. könyvét, amelyben jó humorral, élvezetesen írja le a Magyarfaluban töltött esztendő
történéseit, és bepillantást enged a környező falvakban – Klézsén, Pusztinán, Rekecsinben, stb. – folyó munkába, és a magyar pedagógusok nehézségeibe. Megköszöntük az előadást, s végezetül Isten segítségét kértük, hogy az elvetett mag szárba szökkenjen, és jó termést hozzon. Vincze Tamásné
A hit a hallásból van, a hallás hallás pedig Krisztus beszéde által.
(Róm 10,17)
AZ ERŐS VÁRUNK ALAPÍTVÁNY ÉVI KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉSE A 2007. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL Mindazon szervezetek számára, amelyek a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint ilyen szervezet jogállásában működnek, a törvény előírja közhasznúsági jelentés készítését és közzé tételét a törvényben meghatározott tartalmi követelményekkel. A közhasznú szervezet jogállásában működő Erős Várunk Alapítvány a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. sz. törvény 19 § (1) bekezdésének megfelelően készített közhasznúsági jelentését az Alapítvány Alapító Okiratának 6.9. pontjában foglaltak alapján az Óbudai Harangszóban teszi közzé az alábbiak szerint: 1. Számviteli beszámoló Nyitó pénzkészlet 2007. január 1. Ebből: Budapest Bank és MKB Bank folyószámlán Értékpapír számlán (MKB Bank) Készpénz (pénztár) Bevétel Ebből: Magánszemélyek adományai Személyi jövedelemadó felajánlás (1%) Önkormányzati támogatás Kamat Kiadás Ebből: Szociális segélyek Karácsonyi ajándékcsomagok Karácsonyi segélyek Közösségi programok támogatása Templom és gyülekezeti ház fenntartási munkái Eszközbeszerzés (projektor, asztali mikrofon) Működési költségek (banki, nyomtatvány, Posta) Záró pénzkészlet (vagyon) 2007. december 31. Ebből: MKB Bank folyószámlán Értékpapír számlán (MKB Bank) Készpénz (pénztár)
4 009 397
1 661 302 1 994 511 353 584 2 192 581 993 000 893 202 170 000 136 379 2 500 703 200 000 307 982 138 000 210 909 1 472 417
111 848 59 547
3 701 275 122 851 3 223 653 354 771
A beszámolóból kitűnik, hogy az Alapítvány összes vagyona 3 701 205 Ft volt, melyből a kuratóriumi döntésekkel összhangban a gazdálkodási év folyamán 2 500 703 Ft-ot használtak fel a számviteli beszámolóban feltűntetett célokra. Költségvetési támogatások felhasználása Az Alapítvány 2007-ben költségvetési támogatást nem kapott. 2. Tartalmi beszámoló a közhasznú tevékenységről Az Alapítvány munkájában a rászorultak segélyezése kiemelt fontosságú volt 2007-ben is. A számviteli beszámolóból kitűnnek az erre fordított összegek. Különféle címen segélyeket 16-an kaptak. Az Alapítvány Kuratóriuma minden segélyezési, támogatási tételről jegyzőkönyvi határozatokat hozott, melyek nyilvánosak, és betekintésre az Egyházközség irodájában rendelkezésre állnak. Az Alapítvány jelentős összeggel járult hozzá a gyülekezeti ház szigetelési munkái első ütemének költségeihez. A Kuratórium 2007. év folyamán kétszer ülésezett. Az év első negyedévében tartott ülésen a Kuratórium az Alapítvány pénzügyi mérlegét jóváhagyta. 3. Nyilatkozatok, egyéb megjegyzések 3.1. Az Alapítvány vezető tisztségviselői, akik a Kuratórium tagjai, semmilyen juttatásban nem részesültek. 3.2. A gyülekezeti tagok befizetése 10%-kal magasabb szinten alakult, mint az előző évben. Hálásan köszönjük az adományokat. A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából befolyt összeg 2007-ben 893 202 Ft volt. Ez az eddigi legnagyobb összeg Alapítványunk történetében. Az érdeklődők tájékoztatására az alábbiakban adjuk meg az elmúlt évek ilyen bevételeit: Év 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
Összeg 1 %-ból (Ft) 417 000 466 000 591 000 647 000 823 000 808 873 760 503 893 202 (rekord)
Fontos, hogy a gyülekezet tagjai és a szimpatizánsok ne csak a maguk lehetőségein belül ajánlják fel az 1%-ot Alapítványunk számára, hanem rokoni, ismerősi körből is „toborozzanak” felajánlókat, mert ezzel is támogatják az anyagi szempontból önfenntartásra szorított gyülekezeti tevékenységünket. Sajnos továbbra is sokan sehova nem ajánlják fel adójuk 1%-át, jóllehet ez a felajánlóknak semmibe se kerül. Felvilágosító, tájékoztató tevékenységünkön sok múlik. 3.3. Az Alapítvány az 1% felajánlásából befolyt összeget az Alapító Okiratnak megfelelően használta fel. 3.4. 2008-ban erőinket a szociális segélyezésre, egyéb segélyezésekre, a közösségi alkalmak anyagi támogatására, valamint a templom és a gyülekezeti ház felújítási munkáinak támogatására használjuk fel. Az Erős Várunk Alapítvány Kuratóriuma nevében 2008. március 4.
Szabó Gergely (11 éves) rajza
Dr. Győrfi Károly elnök
GYÜLEKEZETÜNK ÉLETÉBŐL ♣ Gyülekezetünk presbitériuma a március 10-én megtartott ülésén Hokker Zsolt áhítatát követően a) meghallgatta a Számvevőszéki Bizottság elnökének tájékoztatóját az egyházközség és az Erős Várunk Alapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről: b) tájékoztatást kapott az Erős Várunk Alapítvány közhasznúsági jelentéséről: c) megvitatta és jóváhagyta a 2007-es gazdálkodási év zárszámadását, illetve a 2008-as év gazdasági tervét, majd egyéb ügyeket tárgyalt. ♣ Gyülekezetünk több tagja – felnőttek, fiatalok és gyermekek – kirándult március 29-én Pesztericz László vezetésével Nagykevélyre.
A legfiatalabb kirándulók
♣ Március 30-án Budahegyvidéken tartották a fiatalok istentiszteletét, amelyen Hokker Zsolt prédikált. ♣ A Derűs Alkony Gondozóházban tartott istentiszteletet Bálintné Varsányi Vilma március 25-én. ♣ Április 6-én Bálint László esperes lelkészünkre emlékeztünk halálának tizedik évfordulóján. A délelőtti istentiszteleten és a délutáni emlékhangversenyen Fehér Károly vendéglelkész hirdette az igét. Közreműködött a Sarlós Boldogasszony Kórus Tóth Miklós Zsolt karnagy vezetésével. (Beszámoló a 3. oldalon.) ♣ Konfirmációs felkészítő hétvégén vettek részt konfirmandusaink április 11-13. között a Nógrád megyei Béren Bálintné Varsányi Vilma és Hokker Zsolt vezetésével. ♣ Az április 13-i istentiszteletünkön Czöndör István püspöki titkár végezte az igehirdetés szolgálatát. ♣ A Budaörsön megtartott egyházmegyei hittanversenyen az 5-6. osztályosaink 3. helyezést, a budahegyvidéki csapattal közösen induló 1-2. osztályosaink 1., az országos hittanversenyen 2. helyezést értek el. Gratulálunk. ♣ Az Ökumenikus Lelkészkörök április 17-én Szegeden magtartott találkozóján Hokker Zsolt vett részt. ♣ Kantate vasárnapján gyülekezetünk énekkara is részt vett a Budai Egyházmegye kórusainak közös éneklésében Budaörsön. ♣ Április 27-i istentiszteletünk keretében tartottuk meg a konfirmációt. (Beszámolónk a 5. oldalon.) ♣ Örömmel értesítjük a kedves szülőket arról, hogy az istentiszteleteinkre kisbabákkal érkező részére az oltártér bal oldali részén kialakítottunk egy helyiséget, ahol a gyermekek szabadon mozoghatnak, a szülők pedig az üvegablakon keresztül hangosítás útján kísérhetik figyelemmel az istentiszteletet. ♣ Kedves Szülők! Gyülekezetünk pedagógusai vállalkoztak arra, hogy segítő-felzárkóztató foglakozásokat szerveznek azon általános- és középiskolás tanulóknak, akik tanulási nehézséggel küzdenek, esetleg egy témazáró dolgozatra való felkészülés okoz gondot, vagy a házi feladatot nem sikerül megoldaniuk. Ezért a gyülekezeti teremben létrehoztunk egy tanulószobát, ahol hétfőtől péntekig 16-19 óra között egy tanító várja az 1-4. osztályosokat, és egy szaktanár a magasabb osztályba járókat. Bővebb információ: Kréthné D. Ilona 09-20-569-2734-es telefonszámán, és a templom faliújságján, szórólapjain. ♣ A gyülekezeti ház szigetelési munkálatainak második szakasza a nyár folyamán folytatódik.
GYÜLEKEZETI ALKALMAK Istentiszteletek minden vasárnap de. 10 órakor. Az istentisztelettel azonos időben a kisgyermekek részére külön foglalkozást tartunk a gyülekezeti teremben. Ezzel szeretnénk a szülőknek segítségére lenni, hogy gyermekeikkel együtt jöhessenek istentiszteletre. Szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe ezt a lehetőséget. Kórházi istentisztelet – a Szent Margit Kórház kápolnájában minden második hónap második vasárnapján de. 9,30 órakor. Úrvacsora – minden hónap első vasárnapján. Idősek, betegek részére – kérésre – készséggel ajánljuk fel az úrvacsora házi kiszolgálását. Tanévzáró istentisztelet – június 8-án. Tanévnyitó istentisztelet – szeptember 7-én. Egyházkerületi missziós nap megrendezésére kerül sor május 17-én Pilisen. A bátorterenyei gyülekezet hittanosai lesznek gyülekezetünk vendégei május 18-án. Az istentiszteleten Sulyok Anna lelkésznő végzi az igehirdetés szolgálatát. Egyházmegyénk lelkészi közössége június 2-5. között Kolozsváron az erdélyi lelkészekkel közösen tartja értekezletét. A presbitérium a soron következő – kihelyezett – ülését június 14-én, Szigligeten tartja. Ökumenikus lelkészkonferenciát tartanak június 16-20. között Berekfürdőn, amelyen előadást tart Bálintné Varsányi Vilma. Országos Szélrózsa Ifjúsági Találkozóra kerül sor július 16-20. között Kőszegen. Gyülekezetünk ifjúságának tábora Szegeden lesz augusztus 18-23. között. Gyülekezeti kirándulást tervezünk augusztus 30-án. A Baba-mama-klub minden hónap utolsó keddjén délelőtt 10 órakor tartja összejöveteleit. A családi istentiszteletek, a bibliaórák, az ifjúsági összejövetelek, az Útkeresők összejövetelei június, július és augusztus hónapban szünetelnek.
A LELKÉSZI HIVATAL CÍME 1034 Budapest, Dévai Bíró Mátyás tér 1. Tel/Fax: Tel.:
Mobil: Bálintné Varsányi Vilma Hokker Zsolt
368-6893 388-1773
06-20-8245796 06-20-8245789
Hivatali órák: Hétfőn 9-12 és 14-17 óráig, csütörtökön 14-17 óráig. A hivatalos időpontokon túl szükségessé váló megbeszélések idejét kérjük a fenti telefonszámokon egyeztetni. Egyházközségünk honlapja:
http://obuda.lutheran.hu
Honlapunkon az aktuális információk és az istentiszteleti rend mellett fényképgaléria a gyülekezeti alkalmakról, és az Óbudai Harangszó korábbi számai is megtalálhatók. Templomunk akadálymentes megközelítése Örömmel tájékoztatjuk a mozgásukban korlátozott, kerekesszékkel közlekedő, valamint az idős testvéreinket és babakocsival érkező kismamákat, hogy templomunk akadálymentes megközelítése érdekében a Dévai téri toronybejárati ajtónál lift áll rendelkezésükre. ADOMÁNYOK FOGADÁSA:
Perselyadományokra az istentiszteleteken és egyéb templomi alkalmakon van lehetőség. Az önkéntes (borítékos) egyházfenntartási hozzájárulást minden hónap első vasárnapján az istentisztelet keretében gyűjtjük össze. Egyházközségünk életének feltétele, hogy tagjai adományokkal is segítsék működési és fenntartási kiadásaink fedezetét. A jókedvű adakozót szereti az Isten. Gyülekezetünk bankszámlaszáma: OTP Kereskedelmi Bank Rt. 11703006-22056126
Erős Várunk Alapítvány bankszámlaszáma Az új számlavezető bank és számlaszám: MKB Bank Nyrt. 10300002-10375516-49020012
Készpénz-átutalási megbízás (csekk) a templomban és a lelkészi hivatalban kapható.
Kellemes myári pihenést és testi-lelki felüdülést kívánunk minden kedves testvérünknek. ÓBUDAI HARANGSZÓ Az Óbudai Evangélikus Egyházközség híradója. Megjelenik évente háromszor. Internetes változat
