ÖRÖKSÉG
H E L T A I G Á S P Á R ÉS K R Ó N I K Á J A 400 É V T Á V L A T Á B A N * Elbeszélő szépprózánk első igazán vérbeli művésze, a z i n d u l ó m a g y a r k ö n y v k i a d á s m e s t e r e és szellemi irányítója — Heltai Gáspár — n é g y évszázaddal ezelőtt, 1574-ben halt m e g . Születésének ismeretlen i d ő p o n t j a m i a t t n e m t u d j u k b i z o n y o s a n , h o g y h á n y éves lehetett e k k o r , de az ezidőben d a t á l t m u n k á i m u t a t j á k , h o g y az 1574-es év m é g i r o d a l m i , a l k o t ó t e v é k e n y s é g é n e k teljében találta. Születésének évére az i r o d a l o m t ö r t é n e t által f e l h o z o t t , e g y m á s t ó l t ú l o n t ú l is e l t é r ő a d a t o k szerint v a g y 84 éves v a g y 6 4 éves k o r á b a n érte a halál. Kortársai m á r j ó v a l ezelőtt „ a z v é n H e l t a i Gáspár"-ként emlegették. E korára utaló megjegyzések azonban inkább csak a t e t t e k b e n és tapasztalatokban g a z d a g életpályára, a beérett szellemi kvalitásokra v o n a t k o z t a k , m i n t s e m az a l k o t ó lendület m e g f o g y a t k o z á s á r a . M u n k á i és egész t e v é k e n y s é g e frisseséget, életerőt sugalltak k o r á n a k . Az 1574-es év m é g n a g y m u n k á k a t érlelt, élete két i g e n nevezetes m ű v é t j u t t a t t a b e f e j e zéshez: e k k o r adta k ö z r e n y o m t a t á s b a n „ g y ö n y ö r ű s é g " - s z e r z é s i g é n y é v e l n a g y h í r ű v é vált Cancionale-]ít, históriás é n e k e s k ö n y v é t , s u g y a n e z e n é v b e n bocsátotta n y o m d a p r é s alá g r a n diózus Krónikajának kéziratát, a m e l y b e n a m a g y a r o k viselt d o l g a i t „ A t t i l a h e r c e g " - t ő l a m o h á c s i csatáig k í v á n t a m e g i s m e r t e t n i m a g y a r u l , a latinul n e m t u d ó „ e g y ü g y ű e k " - k e l .
* A jelen írás részben az évfordulóra készült; részben a Bibliotheca Hungarica Antiqua fakszimile sorozatban megjelent Heltai-mű, a Chronica az magyaroknac dolgairól..., Kolozsvár, 1575. (Szerk.: Varjas Béla, kísérő tanulmány: Kulcsár Péter, Budapest, 1973.) bemutatását kívánja nyújtani.
396
Örökség
Élete utolsó évének ezek az alkotásai — m i k é n t annyi t ö b b , más m ű v e is — „ s i k e r k ö n y v e k " lesznek századokon át, s n e m z e d é k e k sora n ő fel, h o g y kikerülhetetlenül általuk n y e r jen a n e m z e t i múltról igényes s egyben élvezetes o l v a s m á n y t . Most 400 év múltán, m i k o r éppen az í r ó életkorát, „ v é n s é g é t " latolgattuk, k é z e n f e k v ő kontrasztként kérdezzük, m i is az oka a n n a k , h o g y a 20. század olvasója és kutatója Heltai prózájában m é g ma is egyaránt eleven frisseséggel, fiatalos üdeséggel találja szembe magát? Miért l á t j u k tárgyában és előadásmódjában az el n e m avultat, az el n e m homályosultat, a m e g n e m kopottat? M i é r t véljük észrevenni benne a szinte kortársként hozzánk szólót? És folytathatnánk a kérdéseket. Tény, h o g y ha olyan széppróza-írót keresünk a „ r é g i " m a g y a r irodalomban, aki m ű v e i olvasása közben leginkább elfeledteti az azóta e l m ú l t időket, e m b e r ö l t ő k változásait, akkor Heltait az első ilyen, k o r u k a t m e g h a z u d t o l ó a l k o t ó k között találjuk, írásai m a is k ö n n y e n és igen élvezetesen olvashatók, n e m szakemberek számára is lebilincselőek. A fentiek n y o m á n t ö b b e n — irodalomtörténészek, n y e l vészek — keresték a n y i t j á t Heltai talányos, nyelvi, stiláris, elbeszéléstechnikai frisseségének, n e m szürkülő aktualitásának. Sokféle k o n k r é t indokolás volt m á r lehetséges: m a g u n k is utalunk m a j d ilyenekre, mégis elöljáróban a teljesértékű magyarázatot keresve; á t f o g ó a n megállapíthatjuk, h o g y az alapvető o k o k a t m a g á b a n a reneszánsz k o r b a n , a reneszánszadta lehetőségekben lehet és kell megtalálnunk. Az e k o r b a n rejlő r e n d k í v ü l i lehetőségek, a társadalmi erők alakulása folytán m e g h a t á r o z ó erejűek voltak m i n d az elbeszélő széppróza kibontakozása, m i n d pedig a kiemelkedő, alkotó t e h e t ségek felmutatása tekintetében. így a hazai, feudális viszonyok között, a reformációval összekapcsolódó reneszánsz, s a n n a k főleg m á s o d i k , elvilágiasodó szakasza lesz képes — sajnos csak átmenetileg — a m a g y a r világi és szórakoztató széppróza felemelésére, Heltai Gáspár tehetségének, m a g a s szintű életm ű v é n e k kibontakoztatására. Heltai halálát követően, s e g y ben a reneszánsz lehanyatlása után már évtizedeken át hiába
Örökség
397
keressük a folytatókat, az elbeszélő széppróza t o v á b b v i v ő i t , m e r t a tértnyert feudális erők a b a r o k k b a n m á r n e m b i z t o sítják a Heltaitól m é g élvezett lehetőségeket. E f o l y a m a t átlátásából kiindulva, a reneszánsz ideálok kicsengéséből és számos összefüggéséből érthető m e g Heltai mai aktualitása, közelsége, közvetlen kapcsolódása k o r u n k h o z ; innét m a g y a rázható, h o g y Heltai irodalomtörténeti súlya s jelentősége egyre nő, értékelése évről évre időszerű meglátásokkal e g é szül ki, s m e g l e p ő m ó d o n g a z d a g o d i k ; életmüvéből ú j a b b és ú j a b b darabokra irányul m e g é r d e m e l t figyelem és r o k o n szenv. Heltai Gáspár, aki m é g néhány évtizeddel ezelőtt szinte kizárólagosan a Száz Fabulával, Ezopus-fordításával írta be nevét az újabb irodalmi köztudatba, az a Heltai n a p j a i n k r a két irányban lépett óriási mértékben előre. Egyrészt m i n t alkotó szépprózaíró sokkal szélesebb és ú j a b b oldalakról m e g világított repertoárral, valamint a l k o t ó módszerének k ö r ü l tekintően feltárt ismeretében áll m a a k ö z t u d a t előtt; másrészt m i n t k ö n y v n y o m t a t ó r ó l közelebbről is tudottá vált, h o g y k ö n y v k i a d ó i tevékenysége az európai n a g y , reneszánsz s p o l gári nyomda-dinasztiák vállalkozásainak sorába állítható j o g gal. A továbbiakban e m e két irányú, előtérben álló p r o b l e m a tikával foglalkozunk, benne kiváltképpen a Krónika témavilágával, h o g y a 400 éves Heltai-művek m a i aktualitását érzékeltethessük. H a közelebbről tekintjük, h o g y az u t ó b b i negyedszázad milyen H e l t a i - m ű v e k e t emelt ki akár ú j kiadással, akár m é l tatással, akkor n é g y m u n k á t kell e m l í t e n ü n k : A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról szóló dialógust, a Cancionalét, а Ponciánus históriáját és a Krónikát. H o g y miért éppen ezeket, annak számos oka v a n ; most csak n é h á n y olyan k ö z ö s j e g y r e utalunk, amelyek miatt szükségszerűen f o r d u l t feléj ü k k o r u n k érdeklődése. Először is m i n d a négy m u n k a világi tárgyú és m a g y a r n y e l v ű , ami a 16. század közepén igen l é n y e ges. Másodszor m i n d e g y i k m ű tárgyánál és előadásánál f o g v a
398
Örökség
eleve szélesebb k ö r ö k olvasmányigényét elégíthette ki. H a r madszor m i n d a n é g y írásban a „ t u d o m á n y " - o n túl a magános olvasáson keresztül való szórakoztatásnak és g y ö n y ö r k ö d t e t é s nek nyilvánvaló igyekezete ismerhető fel. N e g y e d s z e r m i n d a n é g y m u n k á b a n alkalmat talál a szerző, h o g y a tárgyadta lehetőségeken belül — eredetiként, a m i n d e n n a p i élet és a magánélet hétköznapi eseményei is teret k a p j a n a k . Végül ötödször a n é g y m u n k a k ö z ü l h á r o m olyan szépprózai alkotás, a m e l y b e n a reneszánsz kisepikai elemek sajátos felhasználása történik m e g , s a n e g y e d i k , a históriás é n e k g y ű j t e m é n y is sok tekintetben épít a szépprózai elbeszélés eszköztárára. Az említett közös vonások egytől egyig a reneszánszban f o g a n t m o d e r n polgárias i g é n y e k b ő l adódnak, s n e m csoda, h o g y továbbélve hosszú ideig az érdeklődés k ö z é p p o n t j á b a n tarthatták a m ű v e k e t . A k ö z ö s jegyek a z o n b a n n e m valami véletlenszerű, szerencsés egybeesés eredményei, h a n e m Heltai Gáspár k i f o r r o t t alkotó módszerének törvényszerű következményei. Sorra véve az említett jegyeknek a szerző törekvéséhez való kapcsolódását, f e l t ű n ő az a határozott és biztos vonalvezetés, a m i az ide v a g y o d a tartozásban vízválasztót jelent. A világi t á r g y összefüggésében a szakirodalomban sokszor esett m á r szó arról, h o g y m i n t e g y külső kényszer hatására, a vallási t á r g y ú k ö n y v e k e t s ú j t ó cenzúra-rendelet következtében „állt á t " Heltai teljesebben a világi m u n k á k kiadására. Ez a nézet a z o n b a n egyetlen o k k é n t s e m m i k é p p e n sem f o g a d ható el: Heltai polgár volt, egész emberi magatartása, napi életvitele, gazdasági vállalkozásai stb. egyaránt azt mutatják, h o g y hajlama, adottságai — kolozsvári plébános léte ellenére — világi gyakorlatias t á r g y a k h o z vitték közel, s igazában ott volt elemében. írásai is ezt a tematikát és magatartás-igényt sugározzák. Kiadási profilját i n k á b b határozzák m e g a világi t á r g y ú m ű v e k , mintsem a bibliafordítás, a káté, az isteni dicséretek stb. N é m e t anyanyelve ellenére a magyar n y e l v e t állította szerzői és k ö n y v k i a d ó i m u n k á j á n a k előterébe. Szokták ezt a tényt úgy magyarázni, h o g y a magyarnyelvűségét gazdasági
Örökség
399
érdekei diktálták, m i n t h o g y m a g y a r nyelvű k ö n y v e k közreadása — szinte versenytárs nélkül — g y ü m ö l c s ö z ő b b volt, m i n t a fejlett n é m e t könyvpiaccal vívandó k o n k u r e n c i a . V a n ugyan ebben sok igazság, m é g i s írói mivoltában, az ö n t u dattal s rátermettséggel magyarul a l k o t ó író tűnik elsőbbrend ű e n szemünk elé. Magyarnyelvűségében, stílusában van valami ösztönös, spontán rátalálás, megérzés. M i n t n é m e t anyanyelvű e m b e r ugyanis, aki élete delén tanult m e g m a g y a rul, csak egyféle m a g y a r nyelvet ismerhetett m e g , azt, a m e lyiket m i n d e n n a p o s tevékenysége k ö z b e n élőszóban használt, és azt is egyszersmind, amit írásban rögzített. О a h a n g o s beszédet kötötte m e g kisebb finomításokkal írásban. N e m így tettek m a g y a r anyanyelvű író kortásai, vagy kiváltképpen a manierista alkotók, akik valósággal két magyar n y e l v e t alkalm a z t a k n a g y tudatossággal: egyiket beszédben, napi tárgyról, kevéssé m ű v e l t e k k ö r é b e n ; a másikat pedig írásban használták nemesebb tárgyról, mesterkélten, művelt írástudókkal kapcsolatosan. N é z e t ü n k szerint a most vázolt nyelvhasználati adottságokból, Heltainak a beszélt n y e l v e t rögzítő eljárásmódjából következik n y e l v é n e k elöljáróban m á r említett frissesége, m á h o z is szóló jellege, mesterkéletlen közvetlensége, élőszó szerinti természetessége. Kár, h o g y oktatásunk és k ö n y v k i a dásunk m a m á r n e m használja ki ezt a Heltaitól n y ú j t o t t külön ö s adottságot, s n e m állítja a 16. század élőszavát visszaadó Heltai-szövegeket — pl. a meséket, s egyéb szépprózai betéteket, a kolozsvári b í r ó t stb. — é r d e m ü k szerint — a fiatalság olvasmányai közé. J ó eredménnyel és kedvező hatással járna. I m m á r az irodalomtörténeti k ö z t u d a t b a m e n t át N é m e t h László szava n y o m á n , h o g y Heltai írásainak megítélésekor a „ h o g y a n " kérdése a d ö n t ő . Eszerint i n k á b b előadásm ó d j á b a n rejlik az a varázs, amivel megejti olvasóit, m i n t s e m a t a r t a l m i tényezőkkel lenyűgöző agitatív erőb e n . Százada n a g y kérdései, m i n t a reformáció és ellenr e f o r m á c i ó harca, a török és n é m e t erők jelenléte, a feudális viszonyok kiélezettsége, a parasztfelkelés u t á n i hely-
400
Örökség
zet, az elkülönülő Erdély problematikája stb. m i n d - m i n d korrektül jelen v a n n a k u g y a n Heltai életművében, de e g y két kivételt leszámítva, n e m izzanak ezek a témák, nincs b e n n ü k lírai hevület, eposzi felnagyítás, publicisztikai kicsengés. Heltai n e m koncentrál Dávid Ferenc m ó d j á n a vallási-társadalmi konfliktusokra, sem T i n ó d i m ó d j á n a török elleni harcra, sem Bornemisza m ó d j á n az e m b e r t „ k ö r n y ü l v e v ő " számos drámai összeütközésre. Heltai m i n d i g m i n d e n b e n m é r t é k t a r t ó , n y u g o d t marad, túlságosan n e m zavarhatja m e g s e m m i : ráérős, részletek kimunkálására is i d ő t adó, k i t é r ő k b e n gazdag prózai elbeszélésmódjának természetes folyása m i n d e n k o r m e g m a r a d . Vérbeli p r ó z a í r ó : sehol sincs a líra eszköztárának nálunk szokott segítségülhívása v a g y a dráma kiélezett k o n f liktusainak alkalmazása. Ú g y tűnik tehát, h o g y Heltai a kor súlyos eszmei harcait csak m i n t e g y türelmes polgár m ó d j á r a szemléli, a békességet hirdeti, a társadalmi, nemzeti b a j o k b a n vigasztal, n y u g a l o m r a int. Legfeljebb i d ő k ö z ö n k é n t e g y - e g y s o k a t m o n d ó k ö z m o n d á s r a utal: „Kicsi a hangya, d e azért m e g tud búsulni." E z a magatartás felel m e g kétségtelenül Heltai polgári érdekeinek, n y o m d a i s egyéb vállalkozásai sikerének. Teljesen helytelen volt valaha is arra g o n d o l n i , h o g y Heltait m i n t a Háló című, az inkvizíció ellen harcosan szembeforduló m ű fordítóját általánosítva és egészében jellemzőként lehetne értelmezni. U g y a n a k k o r n a g y o n is m é l tánytalan lenne a ténylegesen plebejus, polgári magatartásnak, eszmei megnyilvánulásnak számos más vonását a „ h o g y a n " kérdésének hangsúlyozása révén háttérbe szorítani. Szerzőnk haladó p o l g á r i eszmeköre ugyanis m á r t ö b b , sokkal f i n o m a b b a n k i m u n k á l t , m i n t a Szkhárosi-féle „ h a r c o s " feudalizmusellenes á t k o k versbe foglalása. Heltai eszmei felfogása m á r a j ö v ő t jelenti, eszmekörének igazi k i b o n t a k o z t a tására a polgári fejlődésben előbbre j á r ó k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t kerülhetett volna sor. N e m véletlen, h o g y csak a hosszúra nyúló, feudális f é k e z ő erők meggyengülésekor, s n e m utolsósorban a b a r o k k lehanyatlása után, a felvilágosodás előretörésekor értik m e g ő t igazán. Bessenyei nemzedéke például
Örökség
401
e két évszázaddal előtte j á r ó polgári és világi szépíróhoz m i n t „ p a j t á s á h o z " fordul. Heltai polgári magatartásából is fakad, h o g y írói célja m u n káival a k o r intencióihoz képest nagy eltérést m u t a t : a k o r b a n túlburjánzó „nagy, n e m e s , tudós" valláserkölcsi, n e v e l ő és tanító szándékot határozottan mérsékelni látszik, sőt, e n n e k helyébe egyáltalán n e m tartja véteknek v a g y méltóságán alulinak, h o g y a k ö n n y e d e b b e t , a szórakoztatót tegye. C í m l a p o n hirdeti már öntudattal, h o g y ama k ö n y v b e n „ g y ö n y ö r ű séges" d o l g o k a t talál m a j d a szorgos olvasó. Benne v a n m á r törekvésében a m o d e r n igény, h o g y széles k ö r ű olvasórétegnek olyan olvasmányt a d j o n , ami egyszerre tanulságos és szórakoztató. A n é p k ö n y v e k igénye is itt m u n k á l már, Heltai tevékenysége n e m idegen attól, s p r o g r a m j a sok esetben é r i n t kezik is a kolportázs-célkitűzésekkel. A szórakoztató, r e g é nyes megoldásoknak és törekvéseknek igazi, vérbeli m e g v a lósítása történik m e g Heltai által. Legjellemzőbb sajátja e téren a z o k n a k a magánéletbeli b o n y o d a l m a k n a k szövése, bonyolítása, színezése, a m e l y e k b e n „szép asszonyi s z ö m é l y e k " viszik a főszerepet oly m ó d o n , h o g y „csalafintaságuk" h e l y e n ként egyenesen Boccaccio világát j u t t a t j á k eszünkbe. A m i n d e n n a p o k világa és annak a p r ó eseményei érdeklik különösen írónkat, ezekkel foglalkozik behatóan, előszeretettel. M é g történeti m ű v e i b e n — í g y a K r ó n i k á b a n — is ahol teheti, i n k á b b a h é t k ö z n a p i magánéletbeli szinteken időzik, eredeti betoldásait itt alkalmazza. A n a g y történelmi h ő s ö k e t , a királyokat szívesen leszállítja a magas piedesztálról a f ö l d porába. A t m o s z f é r a t e r e m t ő zsenialitása is innét f a k a d ; ezáltal a magatartásforma által tud pár m o n d a t t a l n y o m b a n k ö z vetlen, n a p i valóságot elénk idézni. A sokat emlegetett dialogizáló hajlama, miszerint az egyszerű f o l y é k o n y elbeszélést párbeszédes cselekvéssé b o n t j a fel, szintén a környezet és a jelenlévő emberek közelítését célozza, n a g y sikerrel. Heltai fordulatot h o z ó jelentősége a b b a n a határozott felsmerésébsn van, h o g y az i r o d a l m i fejlődésnek korá ban lezajló válsága idején, amikor is a szóbeliség és írásbeliség k ö z ö t t , a
402
Örökség
h a g y o m á n y o s a n előadott, énekelt, verses história és az ú j i g é n y ű olvasásra szánt próza k ö z ö t t végérvényesen választani kellett, ő ingadozás nélkül az íráshoz és n y o m t a t á s h o z k ö t ö t t próza mellett döntött, sőt m i n t utaltunk rá, a históriáséneket is m á r m i n t e g y átjátszani igyekezett az „ o l v a s ó k " számára. A Cancionálét e szempontból n é z v e törvényszerűen követi a próza eszközeit m á r diadalra v i v ő Krónika, a m e l y n e k témái nemegyszer szoros p á r h u z a m b a n állnak egymással. A Heltaitól kimunkált széppróza alapot, i r á n y t teremtett elbeszélő prózánk további, válságokkal teli, ú j r a meg újra k e z d ő d ő fejlődéséhez. Az a n y u g o d t , ráérős t e m p ó b a n h ö m p ö l y g ő elbeszéléstípus, amely önálló elbeszélő egységekkel, j elenetekkel, epizódokkal, k i t é r ő k k e l s n e m utolsósorban anekdotikus toldalékokkal előszeretettel él, az a p r ó z a a szerzőnktől m á r kitaposott úton f o g j á r n i hosszú ideig. Heltai kedveli és ahol csak m ó d j a van, eredetiként is alkalmazza a kerek t ö r ténetek kialakítását, a kisepikai egységek, részelemek elhintését, a m i k e t keretbe fog a m ű másirányú n e m eredeti koncepciója. A m a g y a r kisepikai, anekdotikus, novellisztikus próza fejlődésének alapja már itt, a 16. század második felében adva volt, n a g y kár, h o g y továbbvitelét a reneszánsz n e m fejezhette be és csak m a j d a 18. század térhetett vissza hozzá. M e n n y i b e n eredeti alkotó Heltai? — m e r ü l t fel a kérdés számos filológiailag alapos vizsgálattal e g y ü t t j á r ó munkában. Ú g y tűnik, m i n d e n túlzás b á r m e l y i k irányba, f e r d e útra vitt. Egyfelől felvetődött, h o g y lényegében szerzőnk minden m u n k á j a visszavezethető k ü l f ö l d i forrásra, s í g y nála egészében csak egyszerű fordításokról, legfeljebb magyarításokról lehetne szó. Másfelől a források követésének figyelembevétele nélkül, m i n t önálló H e l t a i - m ű v e k e t kezelni ezeket u g y a n csak illúzió lenne. Azt t a r t j u k általában, h o g y vannak, bár n e m túl n a g y számban olyan filológiailag k i m u t a t h a t ó részek, amelyek Heltai betoldásai, kitérői az eredeti kézhez kapott szöveghez képest, míg a t ö b b i lényegében fordítás. Részleteiben a z o n b a n szerintünk t ö b b r ő l is szó v a n : azáltal válik keze alatt eredetivé részben v a g y egészében az idegen szöveg
Örökség
403
— s ehhez v a n k i t ű n ő érzéke s rátermettsége H e l t a i n a k —, h o g y átstilizálja e szövegeket, vezetteti magát az eredetitől, m i n d e n t feltétlenül saját felfogásán áthangolva e n g e d keresztül. Egészen minimális eltérés elegendőnek látszik nála, h o g y „eredetivé" váljék az ú j szöveg, s n e m minden esetben szükséges az oldalakon át történő függetlenedés. Ahol szükségesnek látja s m o n d a n i v a l ó j a is van, o t t kisebb-nagyobb részegységet be is illeszt, távolról sem ragaszkodik mereven az eredetihez. N a g y o n érdekes eredményhez vezetne végighaladni e g y - e g y m u n k á j á n , tapasztalva, h o g y miként ékelődnek be ezek az árnyalati, stiláris eltérések, m a j d a szövegszerű betoldások, amelyek legtöbbször kisepikai egységek, szépprózai szigetek; s mindezek hogyan r o m b o l j á k , hogyan feszítik szét az eredeti „ t u d ó s " m u n k á k a t , m i n t pl. Bonfini m o d o r o s , történetírói alkotását a Krónika esetében, s hogyan hangolódik át az egész m ű élvezetes olvasmánnyá. A Krónika, a m e l y e t most fakszimile kiadásában k a p u n k kézhez Varjas Béla impozáns sorozatában, méltán közelebbi f i g y e l m e t is érdemel. M á r a m ű eredeti, külső megjelenése is l e n y ű g ö z ő : 16. századi induló könyvkiadásunk elismerésre m é l t ó teljesítménye, s a korabeli E u r ó p á b a n versenyképes alkotás. A Bibliotheca Hungarica A n t i q u a sorozat kiemelkedően szép darabja m a is. Heltait szinte egész életén keresztül vonzotta a történeti tárgy. T ö b b ilyen i r á n y ú vállalkozása is ismeretes, d e élete utolsó évtizedében teljességgel ide összpontosult érdeklődése, s e n n e k eredménye az éveken át készülő Krónika. Igaz ugyan az is — m i n t írják —, h o g y Heltai észrevette az olvasók igén y é t történeti m u n k á k iránt, és ezt a nyilvánvalóan jelentkező igényt kívánta kielégíteni. B á r m i k é n t is legyen, H e l t a i számára a történeti t á r g y olyan alapanyagot n y ú j t o t t a m i sajátos, f e n t elemzett alkotásmódjának k i t ű n ő e n megfelelt. Olyan keret, olyan anyaggyűjtés, szövegszerűen felhasználható nyersa n y a g volt ez számára, amelynek saját igényére v a l ó átformálása igen csak k e d v é r e való m u n k a , akár szórakozás lehetett, a h o g y a szövegekből ezt kiérezni lehet. N e m szeretnénk túl-
404
Örökség
zásba esni az é p p e n szóbanlevő m ű javára, és n e m szeretnénk a r é g e n m á r első helyre tett, d e azóta kissé h á t t é r b e szorult Száz fabulát t o v á b b árnyékolni, d e kétségtelen, h o g y Heltain a k a Krónikában tapasztalható eredeti szépprózai alkotásm ó d j a méltán m i n d e n elismerést megérdemel. A n a g y g o n d d a l és igen szépen g o n d o z o t t fakszimile kötethez csatolt t a n u l m á n y b a n Kulcsár Péter p é l d a m u t a t ó a n igazít el a m ű a d t a p r o b l é m a k ö r b e n , s számos p o n t o n ú j kutatásainak e r e d m é n y é t adja közre. E z e k közül k i e m e l k e d ő a f o r rások alapos, p o n t r ó l p o n t r a t ö r t é n ő kimutatása. T o v á b b i vizsgálatokra hív fel a B o n f i n i m u n k á j á v a l való egybevetés g a z d a g d o k u m e n t á c i ó j a . T ö b b e k k ö z ö t t arra, h o g y Mátyás király olasz humanistái, az „ i d e g e n " történetírók, B o n f i n i és Galeotto m i k é n t járultak hozzá a magyar történetszemlélet korszerű kialakításához, s m a g y a r nemzeti é r d e k ű m ű v e i k kel m i k é p p e n épültek be például Heltai magyar n y e l v ű m u n kásságán keresztül a kialakuló t ö r t é n e t i h a g y o m á n y b a , közfelfogásba. — D e ugyancsak n e m k ö z ö m b ö s a n n a k lemérése sem, h o g y B o n f i n i mellett — ha kisebb mértékben is — milyen szerepe volt az alapszöveg n y ú j t á s b a n Thuróczinak, Székely Istvánnak, Z s á m b o k i n a k v a g y Brodarics Istvánnak. A kísérő t a n u l m á n y tiszta helyzetet kíván teremteni a tekint e t b e n , h o g y kijelölje azokat a forrásoktól nyilvánvalóan és szövegszerűen eltérő részeket, amelyek bizonyosan Heltai eredeti alkotásai. E részek aránya ezúttal sem n a g y . Például a n a g y h í r ű és a közismert, H u n y a d i a k k a l foglalkozó egységből az ilyen írott forrást nélkülöző szövegek a k ö v e t k e z ő k : Mátyás tojást árul Bécsben, a Kolozsvári bíró, A szebeni özvegyasszony története és a sok tekintetben problematikus H u n y a d i család származásának meséje. U t a l a szerző ezeken túl más változtató k ö r ü l m é n y r e is, de hangsúlyozza m é g azt is, h o g y n é m e l y „tartalmilag m i t sem h o z ó módosítások csak Heltai stílusjegyei" lehetnek. Szerintünk e stílusjegyek jelenléte, ismételt szerepe éppen, h o g y lényegi, tartalmi változást, akár a m u n k a egyes n a g y o b b egységeinek áthangolását is eredményezheti. Például az a pusztán stiláris, hangulati elem,
Örökség
405
a m i ebben a lapszéli megjegyzésben van : „ E g y olasz menyetske megváltoztattya az hatalmas Mátyás k i r á l y t " — teljességgel más szint, más árnyalatot ad a szöveghűen követett t a r t a l o m nak. Dicséretes a t a n u l m á n y b ó l a H u n y a d i J á n o s származásának meséje m ö g ö t t i összes b o n y o d a l o m kibogozásának m u n k á j a : e szerint a Z s i g m o n d király és a szép Morszinai leány szerelmi kapcsolatának és a kis Janikulának története a Krónikában m á r csak a kidolgozás végső f o r m á j á t nyeri el, m e r t megelőzőleg a História, m a j d a Cancionale megfelelő részletei már e g y - e g y változatban előadták azt. A b b a n látjuk az itt bizonyított f o l y a m a t jelentőségét, h o g y aszerint Heltai menet k ö z b e n állandóan és fokozatosan bővítette, alakította, kerekítette az esetet, m í g v é g r e magas művészi színvonalon, népies ízekkel, élvezetes, mesésregényes olvasmánnyá formálta. N a g y o n e g y e t é r t ü n k v é g ü l a t a n u l m á n y értékelő megjegyzésével, amely szerint „ H e l t a i n e m n a i v krónikás, de n a g y o n is k i f i n o m u l t ízlésű és ítéletű szépíró". Az előttünk levő Krónika-kiadás kötetének szépsége, k o r a beli n y o m d a t e c h n i k a i kimunkáltsága n e m feledteti, sőt eszünkb e juttatja a szépírói Heltai mellett — egyszemélyben — a jeles k ö n y v k i a d ó t , aki európai szintre tudta emelni — sajnos csak ideiglenesen — a m a g y a r nyomdászat, könyvkiadás és terjesztés tevékenységét. Nincs terünk e n n e k b ő v e b b t á r g y a lására, csupán soraink lezárásaként összegezhetjük, h o g y H e l tai Gáspár k ö n y v k i a d ó i munkásságát m á r olyan polgári, kulturális-gazdasági vállalkozásnak tekinthetjük joggal, a h o l a „ k ö n y v t e r m e l é s " jellegzetes organizációja érvényesülhetett. Az irodalomszociológia legújabb megállapításai szerint a polgári könyvkiadás f o l y a m a t á b a n törvényszerűen h á r o m tényező, h á r o m tevékenységfajta összehangolt jelenléte szükséges: a kiválasztás, a kinyomtatás és a terjesztés m u n k á j a . Heltainál e h á r o m aktus m á r megfelelően kiépült, önálló, zárt k ö r t alkotott, m i n d e n a saját kezében f u t o t t össze : s n e m ú g y , m i n t a feudális könyvkiadásban, ahol a direkt mecénás vállalta a kiválasztás és a terjesztés feladatát, m í g a „ k i a d ó " - r a 10
Irodalomtörténet
412
Örökség
csupán a kinyomtatás feladata várt. Heltai k i t ű n ő áttekintője, szellemi irányítója, sikeres üzletvivője t u d o t t lenni az egészen m o d e r n könyvkiadásnak, ahol szükséglet, funkció, igény, rentabilitás stb. egyaránt k ö r ü l t e k i n t ő f i g y e l e m b e n részesült. Sokrétűen gazdag k ö n y v k i a d ó i tevékenységére jellemző a számbavetteken túlmenően, „ m ű v e i n e k " az a további tetemes sora, amelynek darabjait — t u d o m á n y u n k jelenlegi állásakor — a „Heltainak t u l a j d o n í t h a t ó m ű v e k " - n e k nevezzük. Lehet, h o g y szerzője, lehet, h o g y csak kiadója volt, ezeknek az írásoknak. R e m é l h e t ő viszont, h o g y e m u n k á k tekintetében is ú j felismerések k ö v e t k e z n e k a közeljövőben, m e r t a sokoldalú Heltai-hagyaték m é g m a is kimeríthetetlenül ú j d o n ságokkal és meglepetésekkel szolgálhat. GYENIS VILMOS
C S O K O N A I ELFELEJTETT ÉBRESZTŐJE D ó c z i Lajos írói presztízse, m e l y a századvégen, R e v i c z kyék n e m z e d é k e szemében m é g igen magas v o l t — alaposan devalválódott azóta: m a m á r látjuk, h o g y vígjátékai híján v a n n a k a hús-vér alakoknak, versei pedig az érzelemnek, csak versfordításait, m i n d a németből m a g y a r r a , m i n d a m a g y a r b ó l németre készült darabokat, érezzük bravúrosnak m i n d m á i g , f ő k é p p cikkei, esszéi okos, szellemes (sajnos, t ö b b nyire n é m e t nyelvű) írások. Ilyen többek k ö z t a Csokonai, m e l y 1871-ben R á k o s i Jenő Reform c í m ű lapjában jelent m e g először, a k ö l t ő születésének k ö z e l g ő századik évfordulója, illetve debreceni szobrának felállítása alkalmából. A z írás már azért is m e g é r d e m l i f i g y e l m ü n k e t , m e r t C s o k o n a i tekintélye és népszerűsége az idő tájt apályban volt. T u d v a l e v ő , h o g y halála u t á n Kazinczy és Kölcsey versengve csepülték, T o l d y Ferenc is csak később, a 40-es években kezdett kissé melegebben tekinteni rá, Erdélyi János, Salamon Ferenc, Gyulai fel-
Örökség
407
figyel u g y a n rá népies elemei o k á n , de ő k s e m becsülik é r d e m e szerint, m e r t keveslik népiességét. í g y Szász K á r o l y 1871-ben m e g j e g y z i , h o g y C s o k o n a i „ m é g h a r m i n c évvel is halála u t á n csak D e b r e c e n b e n és a Tisza m e n t é n t a r t a t o t t n a g y k ö l t ő n e k " (Vasárnapi Újság, 1871, 42. sz.). Ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z t írja D ó c z i a t a n u l m á n y t a k ö l t ő r ő l , az elsőt, a m e l y n a g y elmélyedéssel, k i t ű n ő ítélettel, f i n o m m ű v é s z i érzékkel, s illő megbecsüléssel m é l t a t j a őt. D e n e m esik a felfedezők szokásos túlzásaiba. C s o k o n a i kiválóságai m e l l e t t látja a k o r látait is: n a g y s á g á t elsősorban n y e l v m ű v é s z e t é b e n pillantja m e g , „ K a z i n c z y j o b b a n t u d t a , m i j e hiányzik a m a g y a r n y e l v nek; Csokonai j o b b a n tudta, h o g y mije v a n " (Magyar K ö n y v tár, 300. sz. 9.), m o n d j a találóan. F i n o m é r z é k k e l m u t a t rá, h o g y K ö l c s e y f i n o m k o d á s a , m e l y a parasztosnak érzett „szellő" szó h e l y e t t a „ s z e l l e m " szót javasolta, á r t h a t o t t v o l n a A rózsabimbóhoz c. k ö l t e m é n y n e k . M é g é r d e k e s e b b , h o g y m e g l á t j a Az estve P e t ő f i t e l ő z ő szemléletének merészségét (uo. 18.). A z elterjedt v é l e m é n n y e l szemben, m e l y C s o k o n a i t r e n d h a g y ó élete o k á n P e t ő f i elődjének tartja, felismeri, h o g y A r a n y az, aki m ű v é s z i jellegével l e g r o k o n a b b vele (21.). N e m h u n y s z e m e t afölött, h o g y C s o k o n a i n y e l v e és verselése erősebb, m i n t é r z e l m i élete. Bőbeszédűségét s e m hallgatja el. D e lándzsát t ö r m e l l e t t e K a z i n c z y ellenében, aki póriasnak tartotta, h o g y p i l l a n g ó n a k n e v e z t e a lepét. K ü l ö n ö s e n é r d e kes és eredeti m ó d o n fejtegeti a k ö l t ő i és p r ó z a i n y e l v k ü l ö n b ségét: „Legtöbb esetben a legjelesebb próza az, mely minden dolgot a legpontosabban tud megjelölni, nem mondván sem többet, sem kevesebbet a szó, mint amennyit képzelt a gondolat. A poézisben ellenkezőleg áll a dolog, mert annak tárgya kifej ezezhetetlen; kitűnősége nem a pontosságban áll, mellyel a dolgot kimeríti, hanem azon erőben, mellyel másokat izgat, hogy hasonlót képzeljenek, érezzenek és gondoljanak, mint amit a költő képzelt, érzett és g o n dolt, midőn szavait leírta." A költő „nyelvének ereje nem annyira abban fekszik, amit kimond, mint abban, amit sejtet; előnye nem a pontosság, mellyel a szó a fogalmat födözi, hanem a pendítés, melylyel a szó nyomán minél hosszabban és titkosabban rezegteti a rokon 10*
414
Örökség
érzet vagy gondolat húrjait. A próza legjobb lesz, ha kimond mindent; a poézis leghatalmasabb, ha minél kevesebbet mondván, minél többet éreztet." (Uo. 38—47.) E z é r t Kazinczy m ű k ö d é s e hasznos v o l t a prózára, d e a k ö l tészetre kevésbé, f ő k é p p az volt k á r o s , h o g y u d v a r k é p e s és n e m u d v a r k é p e s szókat teremtett. C s o k o n a i é r d e m e t o v á b b á , h o g y n e m p á r o l o g t a t j a el a szavak é r z é k i tartalmát, n e m ü t i rájuk a próza kényszer-árfolyamát, m e g h a g y j a őket a költői szólás t e r m é s - a r a n y á n a k : „az ő n y e l v e se n e m tisztán népies, se n e m tisztán k ö n y v n y e l v , h a n e m az, a m i n e k m i n d e n k ö l t ő i n y e l v n e k lennie k e l l : n a i v . " Az ily n y e l v „a g y e r m e k k o r üdeségével testesíti m e g a férfikor t a r t a l m á t " ; ez „ f ö l e m e l é s e a férfinak, a művelődött nemzetnek, a gyermekkor, a természeti á l l a p o t azon o l d a l á h o z , m e l y b e n az fenségesebb, i g a z a b b , e m b e r i b b s azért istenibb nálánál: az érzés, a szemlélet, a g o n d o l k o z á s k ö z v e t l e n s é g é h e z " . „ P e t ő f i ú j és eredeti, d e — j ó l f i g y e l j ü k m e g ezt — n e m nyelvében az, h a n e m g o n d o l a t a i ban és é r z e l m e i b e n . " (44.) C s o k o n a i naivitásának p é l d á j á u l a „ k ö z ö l n i " szó használatát említi, a m e l y p r ó z a i szó, d e C s o k o n a i n á l k ö l t ő i v é válik : „ A virág a t ö b b v i r á g g a l Közli ö r ö m c s ó k j a i t " . C s o k o n a i u g y a n i s n e m népies, d e a z értelmet az e l v o n t á r n y a l a t r ó l átviszi az érzékire. U g y a n í g y j á r el az „ i n t é z e t " szóval: „ I m á d j u k bölcs intézetét, N e szálljunk véle a l k u r a " , m o n d j a az istenségről. A merészséget c s o d á l j u k - e j o b b a n , a m e l l y e l Dóczi felfedezi az a k k o r i b a n f i t y m á l t k ö l t ő t v a g y a b ö l c s és p o n t o s j ó z a n s á g o t , a m e l l y e l értékét megállapítja, stílusa szellemes k ö n n y ű s é gét, m e l y t a n u l m á n y a i n k b a n ismeretlen v o l t addig, v a g y nyelvesztétikája f i n o m s á g á t és eredetiségét, m e l y n e k A r a n y i g , P é t e r f y i g , Babitsig n i n c s p á r j a nálunk? K i n e k a segítségével j u t o t t D ó c z i a C s o k o n a i felfedezéséhez e g y k o r b a n , m i k o r ettől a m a g y a r k r i t i k a és i r o d a l o m t ö r t é n e t i d e g e n k e d e t t ? H o g y j u t o t t ide a b u r g e n l a n d i „ t i z e n h á r o m k ö z s é g " - b ő l szárm a z ó , S o p r o n n é m e t k ö r n y e z e t é b e n n e v e l k e d e t t író? A s o p r o n i e v a n g é l i k u s l í c e u m b a n ? A l i g h a n e m a Kávéforrás n e v ű A r a n y t tisztelő írótársaságban, m e l y n e k ő is tagja v o l t . N e m
Örökség
409
t u d o m lépésről lépésre n y o m o n k ö v e t n i , v o l t - e a t a n u l m á n y n a k hatása. D e m i n d e n e s e t r e v o l t : erre vall, h o g y R a d ó A n t a l 1902-ben a M a g y a r K ö n y v t á r 300. f ü z e t é b e n ú j b ó l k i a d t a a r e m e k esszét, s 1904. szept. 16-án K o s z t o l á n y i azt írja B a b i t s nak: „Akik nem reálisan írnak, azoknak hályog van a szemükön; a nagy művészek kíméletlenül és barátságtalanul hatolnak be a dolgok rejtekébe s szagot adnak a szavaiknak. Ezt a dolgot, ha jól tudom, Dóczi fedezte fel először, kinek nyelv tekintetében sokat, majdnem mindent köszönhetek. Ő utalt Csokonaira, s benne leltem fel a nyelv titkos bűvészetét." Babits válaszát n e m i s m e r j ü k , d e — az ő nyelve a K o s z t o l á nyiénál is realistább lévén — egyetértését biztosra v e h e t j ü k . 1906. április 3 - á n p e d i g Kosztolányi ú g y dicséri Babits „Ez a jelen költeményem" c í m ű versét, h o g y „ E kis bájos k ö l t e m é n y A r a n y , C s o k o n a i és D ó c z i n y e l v é n v a n m e g í r v a . " M a d a y G y u l a A költői nyelv és Csokonai (1910) c. t a n u l m á n y a e g y i k lábjegyzetében m e g e m l í t i „eredeti és tanulságos észrevételeit". H a v a n t u d o m á n y , a m e l y m e g ő r z i e r e d m é n y e i t , elsősorban az i r o d a l o m t ö r t é n e t az, g o n d o l j a az e m b e r . N e m g y ő z ö k hát csodálkozni, h o g y a m o s t a n i C s o k o n a i - é v f o r d u l ó n t u d t o m mal mindenki megfeledkezett e kitűnő tanulmányról, amely elsőnek f e d e z t e fel a k ö l t ő nagyságát és f o r d u l a t o t i d é z e t t elő értékelésében. P e d i g g o n d o l a t k e l t ő , m á i g érvényes k i t ű n ő megállapításaiért, i r o d a l o m t ö r t é n e t i elsősége é r d e m é é r t , n y e l v esztétikájáért és hatásáért is m e g é r d e m l i , h o g y kiássuk a feledésből. KOMLÓS ALADÁR
416
Örökség ÚJ E R E D M É N Y E K ,
ÚJ P R O B L É M Á K
A
PETŐFI-KUTATÁSBAN Látványosan
és
tartalmasan
ünnepelte
könyvkiadásunk
j u b i l e u m i P e t ő f i - é v f o r d u l ó t . Illyés
Gyula immár
nak
és D i e n e s
számító
életrajzi m u n k á j á n a k
a
klasszikus-
András
Petőfi
fiatal-koráról szóló monográfiájának legújabb kiadásával egyi d ő b e n ú j a d a t o k a t és s z e m p o n t o k a t é r v é n y e s í t ő s a részkutatások eredményeit e g y b e g y ű j t ő
pályaképek,
tanulmánykötetek
j e l e n t e k m e g . E l k é s z ü l t a z ú j k r i t i k a i k i a d á s és a P e t ő f i - s z ó t á r , v a l a m i n t a h á r o m r é s z r e t e r v e z e t t életrajz első k ö t e t e .
Olvas-
hattunk egy színvonalas monográfiát a centenáriumi
Petőfi-
ünnepségek
idején
A n n a : Koszorúcsata),
fellángoló
ideológiai
g a l m i é l e t é r ő l is ( B o d o l a y G é z a : Petőfi az
összefoglaló,
harcokról
s a reformkori Magyarország
mind
(Szalai
diákmoz-
diáktársaságai).
a részproblémákat
Mind
vizsgáló
munkák
s z e r v e s e n k a p c s o l ó d n a k az u t ó b b i m á s f é l é v t i z e d P e t ő f i - k u t a tásaihoz, m é g s e m
mondható,
a l a p j á n az ú j e r e d m é n y e k
hogy
a jubileumi
kiadványok
valamiféle rendszerezését
elvégezni. Ezt csak akkor tehetnénk, ha valamennyi n y o s és i r o d a l m i mát,
s a már
folyóiratunk Petőfinek
korábban
tisztelgő
lehetne tudomá-
különszá-
„ f o r g a l o m b a k e r ü l t " Petőfi
és
kora
c í m ű t a n u l m á n y k ö t e t mellett P á n d i Pál — e folyóiratban m á r méltatott
— nagyjelentőségű monográfiáját
Magyarországon)
is v i z s g á l ó d á s u n k k ö r é b e
(„Kísértetjárás"
vonnánk.
M é g i s , h a azt k e r e s s ü k , v a n n a k - e e n n e k az ú j P e t ő f i - f i l o l ó giának lényegi k ö z ö s vonásai, felfedezhetők-e b e n n e
minősé-
gileg új elemek, s h o g y tett-e fel ú j kérdéseket, kijelölte-e a további kutatás irányát — e kérdésekre általánosságban
igen-
nel felelhetünk. Az
új alapozás
jelentős
igénye
az
Petőfi-filológusának
mielőtt folytatta volna
u t ó b b i 10—15
év
kutatásait jellemzi.
a költő
valamennyi Pándi
Pál,
pályáját 1844-ig k ö v e t ő
—
t ö b b m i n t 10 é v e m e g j e l e n t — m o n o g r á f i á j á t , k ö n y v e t í r t a k ö v e t k e z ő pályaszakasz eszmei tájékozódását d ö n t ő e n
moti-
v á l ó újszociális e s z m é k m a g y a r o r s z á g i jelentkezéséről.
Luká-
Örökség
411
csy Sándor ú j a b b dolgozataiban a k ö l t ő forradalmi eszmerendszerének európai forrásvidékeit kutatja, szükségszerűen eltávolodva magának az életműnek a vizsgálatától. Fekete Sándor az életrajz fehér foltjainak eltüntetésére törekszik, s az irodalmi hatások asszimilálódásának sajátosságait vizsgálja. A P e t ő f i próza legérzékenyebb elemzőjét, M a r t i n k ó Andrást is j o b b a n izgatják most a kétes hitelűnek bizonyult biográfiai adatok, m i n t az értékelés problémái, s az új kritikai kiadás egyik szerkesztőjeként — érthetően — fontosabbnak érzi a versek k r o nológiájának tisztázását, mint esztétikai szempontú rangsorolásukat. Hasonlóképp alapozó jellegűnek tekinthetjük a n a g y o b b kollektívák kutatásait összegző t a n u l m á n y k ö t e t e k e t is. Ilyen feladatot tűztek m a g u k elé m á r az 1970-ben m e g j e l e n t Petőfi és kora c. kötet szerzői, s ezt az utat építette t o v á b b az é v f o r dulóra készült Petőfi tüze című k ö t e t csakúgy, m i n t a P e t ő f i Irodalmi M ú z e u m 1973-as é v k ö n y v é b e n , illetve az Ú j v i d é k i E g y e t e m Petőfi című kiadványában napvilágot látott d o l gozatok. N e m mellékes eredménye e kutatásoknak, h o g y összehasonlíthatatlanul t ö b b e t tudunk m a a költőről és koráról, m i n t akár 10—15 esztendővel ezelőtt. S h o g y másképp látjuk, értékeljük műveit, jellemét, történelmi szerepét, annak elsősorb a n ez a m e g n ö v e k e d e t t , minőségében is új i s m e r e t a n y a g a magyarázata. H a n g s ú l y o z n u n k kell ezt azzal az — olykor a tágabb szakmai k ö r ö k b e n is hallható — vélekedéssel szemben, amelyik — f o n t o l ó r a sem véve, h o g y e költészetnek az irodalomtörténész beavatkozásától függetlenül is lehet újfajta i d ő szerűsége — az aktualizálás szándékát gyanítja a filológus-szenvedély m ö g ö t t . Pedig ha m a a k ö l t ő kérlelhetetlensége és n e m alkuvó forradalmisága m ö g ö t t politikai realitás-érzékét, az értelmes k o m p r o m i s s z u m o k a t is ismerő taktikai készségét is hangsúlyozzuk, másfelől a világszabadság jelszavát zászlajára tűző p r o g r a m j á b a n polgári nacionalizmusának p r o b l e matikusságát is látjuk, n e m kívülről viszünk be ú j értékelési szempontokat a műveibe, csupán azokat a b e n n e rejlő tartal-
412
Örökség
m a k a t írjuk le, amelyekre k o r u n k problémáit érzékelve váltunk figyelemessebbé. R e c e n z i ó n k b a n a teljességre t ö r e k v ő kitekintés helyett a tekintélyes m e n n y i s é g ű ünnepi kiadvány é r d e m i bírálatát csupán néhány s z e m p o n t o t érvényesítő tallózásra kell korlátoznunk. N e m foglalkozunk ezúttal az összefoglaló pályaképekkel, a költő kortársairól és utóéletéről szóló t a n u l m á n y o k k a l , s kimaradnak áttekintésünkből a P e t ő f i életművét világirodalmi összefüggéseiben értékelő, illetve a magyar irodalmi irányzat o k h o z m é r ő dolgozatok is. A teljesség helyett bizonyos egységre törekszünk. Az életrajzi irodalom számbavétele mellett azokra a t a n u l m á n y o k r a figyelünk, amelyek a költő erkölcsi, szellemi és művészi f e j lődését vizsgálják, v a g y m ű v e i n e k elemzésére-értékelésére vállalkoznak. Életrajzi
irodalom
Mezősi Károly posztumusz k ö n y v e (Közelebb Petőfihez) végre hozzáférhetővé tette az u t ó b b i másfél évtized egyik legszenvedélyesebb Petőfi-kutatójának biográfiai érdekű d o l gozatait, m e g j e l e n t a h á r o m kötetre tervezett akadémiai életrajz első kötete, Fekete Sándor munkája, s a történészek — Spira G y ö r g y és U r b á n Aladár — m u n k á j a n y o m á n tisztábban látjuk a k ö l t ő 1848-as politikai szerepének részleteit és jelentőségét. Mezősi Károly k ö n y v e a k k o r is külön figyelmet érdemel, ha eredményeinek e g y része beépült a Fekete-féle életrajzba, n é h á n y elméletét, véleményét p e d i g m á r felülbírálta a t u d o m á n y . S erre a k ü l ö n figyelemre nemcsak a fáradhatatlan tudós iránti kegyelet kötelez. Mezősi sok kérdésben — a szülőhelyvitában, Petőfi jellemének megítélésében stb . . . — elfogult volt, de elfogultsága a tények feltárására ösztönözte. M a m á r a középiskolai t a n k ö n y v e k t ö m ö r Petőfi-életrajza is h a n g s ú lyozza, h o g y a k ö l t ő forradalmár-jellemének kialakulásában milyen fontos szerepet játszott a deklasszálódás élménye, á m
Örökség
413
h o g y e lélektani—szociológiai képlet m ö g ö t t milyen t ö r t é nelmi f o l y a m a t o k hatottak, h o g y a f o r r a d a l o m előtti p o l g á r o sodás m e n n y i r e törvényszerű ellentmondásai jelentek m e g családja látszólag véletlen anyagi bukásában, s h o g y v é g ü l ez a bukás — első nagy sorsfordulóján túl — m i k o r és h o g y a n szólt bele a k ö l t ő életébe — mindezt Mezősi Károlytól t u d j u k . Mezősi munkásságának — szakmai k ö r ö k b e n már a k ö t e t megjelenése előtt is ismert — eredményei nélkül aligha készülhetett v o l n a el az első marxista igényű életrajz első része. Szerzőjének, Fekete Sándornak két feladattal kellett m e g b i r kóznia. Egyrészt — támaszkodva az ellenőrzött d o k u m e n t u m o k r a és eloszlatva az életrajzi legendákat — újra kellett írnia a Ferenczi-féle biográfia hiányos és sokhelyt valótlan adatokra épült eseménytörténetét, másrészt pedig m e g kellett szabadítania az eseménytörténet tényeit azoktól a konstruált összefüggésektől, amelyek érzelmi elfogultság, világnézeti eklekticizmus és politikai érdekek kusza szövevényéből f o n ó d t a k rájuk. A k ö l t ő életútját 1844 januárjáig kísérő I. kötet m i n d k é t feladatot színvonalasan o l d o t t a meg Petőfi g y e r m e k - és i f j ú k o r á r ó l lévén szó, a szerző k o n c e p cióját dicséri, h o g y az eseménytörténet gondolati tengelyébe a j e l l e m kibontakozásának és fejlődésének rajza került. Ebből a nézőpontból ítéli m e g a születés és a származás k ö r ü l ményeinek — a korábbi szakirodalomban aránytalanul f e l nagyított — problémáját, erre figyel a szülők karakterét, sorsát és g y e r m e k ü k h ö z való viszonyát vizsgálva, és ezt teszi mérlegre a színésznek, majd k a t o n á n a k álló „diákszökevény" indítékait kutatva is. Vitánk csak n é h á n y részletkérdésben lehet a szerzővel, s ezek között is csak e g y olyan természetű akad, amely — mivel „ k é n y e s " p r o b l é m á t érint — e recenzió szűk keretein belül is említést érdemel. Fekete a Petőfi-filológiában is n y o m o t h a g y ó származáselméletekkel és fajmítosszal polemizálva iróniával idézi N é m e t h Lászlót, aki „ m é g a n n a k is jelentőséget tulajdonított", h o g y e g y „Petőfi-Petrovitsnak egy K e r é n y i - C h r i s t m a n n a barátja." „ V a j o n hová j u t n á n k , ha elkezdenénk n y o m o z n i ,
414
Örökség
melyik m a g y a r n é v n e k m i l y e n idegen n é v lehetett a forrása?" — k é r d i Fekete. Indulata és iróniája csak annyiban j o g o s , a m e n n y i b e n a névelemzés divatjának felújítása ellen szól. Á m ha e g y politikai eredetű ideológia valóságos történeti jelenségek között hamis összefüggéseket konstruál, a t u d o m á n y válasza n e m lehet az, h o g y m a g u k a t a történeti jelenségeket negligálja. H o g y a r e f o r m k o r i Magyarország nagyvárosaiban — elsősorban Pesten és B u d á n — felgyorsult az idegen a j k ú — javarészt német — polgárság magyarosodása, az szociográfiai t é n y . S h o g y a radikalizálódó fiatal értelmiség n a g y o b b részben ebből az asszimilálódó rétegből k e r ü l t ki — az is tény. A két jelenség nyilvánvalóan n e m f ü g g e t l e n egymástól, s a t u d o m á n y r a éppen az a feladat vár, h o g y feltárja ezt az összefüggést. Sajátos véletlen, h o g y ennek a feladatnak az oroszlánrészét éppen a Petőfi-filológia hivatott elvégezni. Eszmei-világnézeti
fejlődés
A z u t ó b b i évek Petőfi-kutatásának talán legjelentékenyebb eredménye, h o g y nemcsak felvetette, de sok tekintetben m e g is oldotta a költő eszmei-világnézeti fejlődésének k o r á b b a n elhanyagolt kérdését. A z t a gondolati impulzust, amelyik — szinte egyik napról a másikra — tudatos forradalmárrá f o r m á l ta, máshol keresi Lukácsy Sándor, és máshol Fekete Sándor, de e g y b e h a n g z ó v é l e m é n y ü k szerint m i n d a Felhők-ciklus jelezte válság-korszak, m i n d pedig az ebből kivezető fordulat a francia f o r r a d a l o m h o z kapcsolódó, k ü l ö n b ö z ő szemléletű olvasmányaira vezethető vissza. Kettőjük sokban eltérő állásp o n t j a — végső .bizonyítékok híján is — m e g g y ő z ő k é p e t ad P e t ő f i forradalmi világnézetének kialakulásáról. N e m m e g g y ő z ő viszont az a kép, amelyet a k ö l t ő forradalmi eszméinek t o v á b b f e j l ő d é s é r ő l Lukácsy Sándor r a j zol. N é z e t e szerint P e t ő f i „ a nemzeti és társadalmi célok elérését csak forradalmi ú t o n tudta elképzelni, s politikai lírája legszebb darabjaiban f o r r a d a l m a t j ó s o l t . . . , sürgetett, hirdette, h o g y a megújúláshoz v é r t e n g e r e n át vezet az ú t " . — Ú g y
Örökség
415
véli: . . már m a g a ez élesen elválasztja a Saint-Simon v a g y Fourier-féle békés utópiáktól, m e l y e k n e k lényege é p p e n az, h o g y a forradalmi megoldást elvetették, s rokonítja a B u o n a r roti-iskolával, M a r x előtt az e g y e t l e n szociális irányzattal, m e l y . . . a forradalmi diktatúra t a n á r a esküdött." Lukácsy d ö n t ő érve a Babeuf—Buonarroti-féle hatás kizárólagossága mellett az, h o g y ezek a teoretikusok d o l g o z t á k k i a v é g s ő f o r r a d a l o m elméletét, amely P e t ő f i politikai költészetének — szerinte — „ v e z é r m o t í v u m á v á v á l t " . „ A z o l y a n forradalomét, mely m i n d e n szociális sebet b e g y ó gyít, a vagyonközösség megvalósításával létrehozza a teljes egyenlőséget, olyan igazságos társadalmat, tehát, m e l y b e n m á r n e m lesz ok ú j a b b f o r r a d a l o m r a . " — N e m nehéz d o k u mentálni, h o g y — a m i n t Lukácsy S á n d o r m o n d j a — „ a végső f o r r a d a l o m eszméje az első forradalmi riadótól kezdve v é g i g kíséri P e t ő f i politikai líráját". C s a k h o g y a „békés u t ó p i á k " hatását, a vértelen, erőszakmentes átalakulás eszméjének s az evolúciós társadalmi fejlődés g o n d o l a t á n a k a „kísértését" ez egyáltalán n e m cáfolja. A lassan f e j l ő d ő „világszellemről" u g y a n a z a Petőfi elmélkedett, aki m á s k o r „véres n a p o k r ó l á l m o d o t t " . A szőlőszem-metaforát u g y a n a z a képzelet t e r e m tette, amelyik f ú j ó paripák száguldását hallucinálta saját h o l t teste fölött. S u g y a n a z a politikus m o n d t a azt, h o g y „ a z o n l e g y ü n k , h o g y minél kevesebb vér f o l y j o n " , aki n e m sokkal k o r á b b a n elkiáltotta, h o g y „ Ü t ö t t a n a g y bosszúállás ó r á j a " . H a Lukácsy Sándor Petőfi f o r r a d a l m i világnézetének f o r r á sát a b b a n a Buonarroti-iskolában látja, amely „a . . . f o r r a dalmi diktatúra tanára esküdött", másfelől viszont A XIX. század költőinek p r o g r a m a d ó strófáját a költő „ b u o n a r r o t i á nus szellemben f o g a n t politikai világnézetének t ö m ö r f o g lalataként" értelmezi — a két tétel egymást cáfolja. N e m azért, m e r t A XIX. század költőiben h i á b a keresünk bármiféle diktatúrára, s általában a végső célok elérésének politikai m ó d szerére v o n a t k o z ó utalást, hanem m e r t ez a p r o g r a m n e m a végső forradalom eszméjét, épp ellenkezőleg: a permanens, a hosszantartó f o r r a d a l m i fejlődés g o n d o l a t á t hirdeti. N e m c s a k
422
Örökség
a h á r o m s z o r o s „ h a m a j d . . . " utal erre, sokkal inkább az utána k ö v e t k e z ő strófa k ö z p o n t i gondolata: a tudomásul vétele annak a lehetőségnek, h o g y „Talán az élet, m u n k á i n kért, N e m f o g fizetni s e m m i v e l . " A végsőkig v a l ó „küszködés", a harc é r t e l m é t tehát n e m ( n e m mindig!) k ö t ö t t e a végső f o r r a d a l o m elméletéhez, n e m h i t t e (mindig), h o g y olyan f o r r a d a l m a t lehet „csinálni", a m e l y „minden szociális sebet b e g y ó g y í t . . . . , létrehozza a teljes egyenlőséget". A francia f o r r a d a l o m h o z kapcsolódó olvasmányélmények természetesen aligha válhattak v o l n a világnézetet, magatartást és költészetet f o r m á l ó erővé, h a a költő i r o d a l m i műveltsége, esztétikai ideálja n e m h a t o t t volna ugyanebbe az irányba. Az új Petőfi-életrajz írója, Fekete Sándor egy téves köztudattal szemben érthető szenvedéllyel hangsúlyozza, h o g y Petőfi n e m a „természet vadvirága" v o l t . Azok az a d a t o k , melyek d i á k k o r i olvasmányairól vallanak, n e m igazolják ugyan átlag o n felüli műveltségét, az a t é n y viszont, h o g y színészi pályafutása során „csaknem másfélszáz színművel ismerkedett m e g " , ö n m a g á b a n is jelzi rendkívüli műveltségigényét. A sokat m o n d ó adat m ö g ö t t Fekete Sándor jó érzékkel sejtette m e g a költő eszmei és művészi ideáljait, s a Petőfi romantikájának forrásai c í m ű t a n u l m á n y k ö t e t é b e n m e g g y ő z ő e n bizon y í t o t t a is a vándorszínészként megismert d r á m a i r o d a l o m egész életműre terjedő hatást. A m i n t a könyv c í m e is jelzi, e k ö t e t szerzője egyfelől a k ö l t ő eszmei fejlődését tisztázó filológiai alapkutatásokra vállalkozott, másfelől viszont felelnie kellett arra az elméleti kérdésre is, h o g y m e l y e k Petőfi jellemének, lírájának, eszméinek r o m a n t i k u s vonásai. E r e d m é n y e i t azzal foglalhatnánk össze, h o g y a színészi pályára készülő Petőfi előbb a n é m e t d r á m a i r o d a l o m nálunk divatos szerzőivel (Raupach, Holtéi, Kotzebue, Schiller) ismerkedik m e g , s csak később — részben a színházak műsorpolitikájában bekövetkezett változás n y o m á n — f o r d u l k o m o l y a b b érdeklődéssel a francia írók (Seribe, Dumas, Sand, H u g o stb . . .) felé. Helytállónak érezzük végkövetkeztetését, mely szerint e hatások n y o m a i n e m bizonyos gondolatok átvételé-
Örökség
417
ről, kifejezési f o r m á k követéséről, h a n e m a mások m e g f o g a l mazásában saját tapasztalataira és mondanivalójára ismerő művész önkifejezéséről vallanak. N e m érthetünk egyet azonban a szerzővel, a m i k o r a k ü l ö n b ö z ő eredetű és sokfelé m u t a t ó eszme-csírákat, karakter-típusokat stb . . . differenciálatlanul r o m a n t i k u s o k n a k , illetve P e t ő f i romantikája forrásának minősíti. Nincs a romantikának olyan általános érvén y ű elméleti meghatározása, amelyre hivatkozva a Petőfit ihlető irodalmi példák egyikének v a g y másikának Fekete szerinti értelmezése cáfolható lenne. D e ahhoz, h o g y közelebb jussunk e g y ilyen meghatározáshoz, é p p a tényeket osztályozó irodalomtörténésznek kell olyan t a r t a l m i összefüggéseket felmutatnia, amelyek alapján a jelenségek közös terminológiát viselő jelenség-csoportokba lesznek sorolhatók. Fekete Sándor dolgozataiból viszont éppen ez az elméleti következetesség hiányolható. A m i k o r 1848 tavaszán P e t ő f i azzal i n d o k o l j a királyellenes verseinek indulatát, h o g y „szoktatni" akarta a kedélyeket a kor szelleméhez, n e h o g y „ajtóstul r o n t s o n " m a j d be, az „ajtóstul b e r o n t ó к о r s z e 11 e m " képét hihetően R a u p a c h egyik általa ismert — és játszott — v í g j á t é k á ból kölcsönözte. Á m ha e metafora szemléleti tartalmában van valami, amit romantikusnak n e v e z h e t ü n k , akkor P e t ő f i nek a lassan, „ f o k o n k é n t fejlődő", a m i n d e n száz- v a g y „néha csak ezer esztendőben" előrelépő „ ö r ö k k é v a l ó világszellemr ő l " vallott felfogása é p p e n ellentétes ezzel a szemléleti tartalommal, tehát n e m lehet romantikus. S n e m érezzük P e t ő f i r o m a n t i k u s ihletőjének Kotzebue (Kisvárosiak című) v í g j á tékát, m e l y b e n a „ c í m d ö g k ó r " s a „tudatlanság, a törleszkedés, a mucsai szolgalelkűség és m a r a d i s á g " kerül pellengérre, de a Legjobb az egyenes út című k o m é d i a antiklerikalizmusát sem. M i n t a h o g y Gaál József A peleskei nótáriusának és N a g y Ignác Tisztújításának társadalomkritikai éle, liberális r e f o r m szelleme is inkább a kritikai realizmus, semmint a r o m a n t i k a felé m u t a t n a k . A r o m a n t i k a Petőfi-féle változatának megértése s z e m p o n t jából alapvetőek viszont azok az összefüggések, amelyeket
424
Örökség
Holtéi, Schiller, Seribe és D u m a s hatásával kapcsolatban világít m e g Fekete Sándor. M e r t h a a küldetés-vállalással való vívódás első megfogalmazása m ö g ö t t (Utolsó alamizsna) H o l t é i egyik d r á m á j á n a k ihletése mutatható ki, ha a színész tiszavirág-életű művészetét a költészet halhatatlanságával szembeállító versben (Egressy Gáborhoz) Schiller Pro/ogjának alapeszméjére és kifejezéseire b u k k a n u n k , ha az e g y i k Etelkavers (Hová levél. . .) f e l f o k o z o t t fájdalma a kétségbeesés afölött, h o g y a halál utáni lét sem oldhatja fel az e m b e r szenvedését — e g y D u m a s novellára (Nagybátyáin és ipam) emlékeztet, ha az eltiport e r é n y fölött diadalmaskodó b ű n pesszimizmust sugalló, de lázadást is érlelő konfliktusa szintén D u m a s - o l v a s m á n y o k hatását tükrözi, s végül, ha lázadó hősein e k indulata Schiller figuráiból ( M o ó r Károly, Teli Vilmos), ítélkező hőseinek elszántsága (Szilaj Pista, Szilveszter) pedig D u m a s regényalakjaiból is táplálkozik — megállapítható: ezekben az esetekben az e m b e r világról alkotott képének és világhoz való viszonyának e g y m e r ő b e n új minősége van kialakulóban. S m i v e l ez a m i n ő s é g egyértelműen m e g k ü l ö n böztethető m i n d az evolucionista világképtől, m i n d a kritikai realista művészi magatartástól, egyedül szolgál elég okot, h o g y vele kapcsolatban — a k o r specifikus jegyeit jelölni hivatott — „ r o m a n t i k u s " jelzőt alkalmazzuk. N e m m e n t h e t ő fogyatékossága a százharminc éves Petőfiirodalomnak, h o g y az idegen forrásokat n y o m o z ó tanulmán y o k h o z képest aránytalanul csekély azoknak az elemzésekn e k a száma, amelyek a k ö l t ő műveltségének, gondolkodásán a k a hazai talajból táplálkozó gyökereit keresik. H a fordulat o t n e m hozott is az évforduló, a továbblépéshez nélkülözhetetlen alapozó m u n k á k r ó l , s n é h á n y részkérdéssel foglalkozó dolgozatról számot adhatunk ezen a téren is. P á n d i Pál m o n o g ráfiájának („Kísértetjárás" Magyarországon) a reformkori hazai progressziót felvonultató fejezetei mellett T a m á s Anna, F e n y ő István, J a k u s Lajos, Solt A n d o r , Kiss József és Fekete Sándor írásaira, illetve B o d o l a y Géza könyvére (Petó'fi diáktársaságai) g o n d o l u n k .
Örökség
419
Alig járt ú t o n indult el Tamás A n n a (Petőfi és a magyar történet lapjai — Petőfi tüze), amikor P e t ő f i szabadságeszméinek tartalmát a k o r m a g y a r történetíróinak munkáival h o z t a összefüggésbe. H a értettük eddig is, h o g y Lehel, Kont, B á n k , Csák Máté, Dózsa, R á k ó c z i és Martinovits neve mit jelentett a k ö l t ő eszmei szótárában, arról v a j m i keveset tudtunk, h o g y e nevekkel jelképezett szabadság-eszméből m e n n y i a t ö r t é n e t írók sugallata, s m e n n y i a sajátja. M ű v e i m a g y a r t ö r t é n e l m i t á r g y ú utalásainak, történelmi tárgyú költeményeinek és az általa ismert történetírók m u n k á i n a k a számbavétele — T a m á s A n n a alapozó t a n u l m á n y a — biztató kezdetét jelzi az ilyen irányú kutatásoknak. A r e f o r m k o r i progresszió két nemzedékének, ha tetszik, liberalizmusnak és radikalizmusnak a kapcsolatát is m e g v i l á gítja Fenyő István Petőfi és Kölcsey (P. Irodalmi M ú z . É v k ö n y v e ) c í m ű t a n u l m á n y a . Állítása, m e l y szerint Az apostol írója „Kölcseynek e g y k o n k r é t alkotásából (Kazinczy Ferenc felett — 1832) is merített ihletet . . . m ű v é s z i szintéziséhez" — ö n m a g á b a n is figyelmet ébresztő. D e n e m kisebb jelentőségű az a felismerés, h o g y „az apostol szerepcsírája, alapgondolata m á r 1832-ben, az érdekegyesítő ideológia megalapozásának időszakában megszületett, s éppen annál a vezéregyéniségnél, aki ennek az ideológiának legnagyobb hatású és k a r a k t e r ű fundátora volt". Akár a rendkívüli történeti érdeklődésre keresünk m a g y a rázatot, akár az apostol-eszme korai sugallatait keressük: az i f j ú Petőfit érő eszmei hatások között első helyen kell s z á m b a v e n n ü n k iskoláinak, pontosabban tanárainak és az iskolákban m ű k ö d ő diáktársaságoknak a szerepét. Tanárait illetően ú j és lényeges ismeretekhez Jakus Lajos nyomozásai vezettek. E n y o mozás — Fekete Sándor által összefoglalt és értékelt — e r e d m é n y e i (P. S. életrajza) szerint már a hét esztendős d i á k b a n elültették a radikalizmus eszmei és indulati csíráit. A k é s ő b b i tanári hatások közül talán a pápai Tarczy Lajos szerepének megítélése a leglényegesebb, akivel kapcsolatban a H e g e l hatás — k o r á b b a n is vitatott — problémája merül fel. F e k e t e
420
Örökség
Sándor azzal az érvvel szorítja minimálisra e hatás valószínűségét, h o g y ti. „ P e t ő f i P á p á n n e m tett szert dialektikus t ö r ténelembölcseletre". — N e m állítjuk az ellenkezőjét, n e m g o n d o l j u k — a m i t Fekete j o g g a l cáfol —, h o g y „ m á r Pápán megszerezte volna a felvilágosodásra és az ú j k o r i f o r r a d a l m a k ra v o n a t k o z ó ismereteit," n e m hisszük azonban azt sem, h o g y ilyen ismeretek nélkül n e m ragadhatott rá v a l a m i a dialektikus világnézet elemeiből. Az, h o g y „1844 előtt egyetlen olyan szót n e m találunk Petőfi m ű v e i b e n vagy leveleiben, amely ilyen ismeretekről t a n ú s k o d h a t n a " (ti. történetiekről), n e m zárja ki a dialektikával való találkozás valószínűségét. A g o n dolkodást, jellemet alakító tényezők között — a m e g r a g a d ható filológiai tényeken k í v ü l — fontos szerephez juthat n e m csak e g y T a r c z y - m é r e t ű egyéniség szuggesztivitása, de e g y közösség atmoszférája, műveltségének tartalma, érdeklődésének iránya is. H o g y Petőfi esetében mennyire i n d o k o l t ezeknek a másodlagos (?) hatótényezőknek a f i g y e l e m b e vétele, az Solt A n d o r és Kiss József életrajzi v o n a t k o z á s ú kutatásaiból é p p ú g y kiderül, m i n t B o d o l a y Géza e m l í t e t t könyvéből. Solt A n d o r a Pesti M a g y a r Színház 1839-es műsorát és belső viszonyait idéző tanulmányában (Amikor Petőfi statiszta volt... — P. I. M . É v k ö n y v e ) a költő színész-pályájának első epizódját m e g h a t á r o z ó szellemi erőteret „ m é r i be", Kiss József p e d i g a pápai kollégiumtól megváló diák hirtelen d ö n tésében Egressy Gábor színészegyéniségének vonzását fedezi fel (Művész és költő—P. I. M . Évkönyve). A tényszerűen legkevesbé m é r h e t ő , mégis az egyik legmarkánsabb jellemformáló erő összetevőit B o d o l a y Géza tárta fel. P e t ő f i — v á n dorlásainak szinte m i n d e n f o n t o s a b b állomásán — diáktársaságokkal érintkezik, s e k o r á b b a n s o k a d r e n d ű n e k tekintett életrajzi t é n y b ő l Bodolay a k ö l t ő országos h í r n e v é t és vezéri szerepre v a l ó predesztináltságát magyarázó összefüggésekre jut. A szellemi élet e kis m ű h e l y e i nemcsak az iskolai a n y a g o n túli m ű v e l ő d é s tartalmát határozták meg, de egyszerre voltak a m ű v é s z - a m b í c i ó k élesztői-nevelői, s a g y o r s a n b o n t a k o z ó kulturális és politikai élet figyelőállásai is.
Örökség
Kronológiai
421
problémák
K o m o l y g o n d j a az új kritikai kiadás készítőinek a P e t ő f i versek lehetőség szerinti p o n t o s kronológiájának megállapítása. E g y e t érthetünk M a r t i n k ó Andrással, aki szerint „ez nemcsak a kritikai kiadásnak sajátos . . . f o n t o s - és p o n t o s k o d ó céljai érdekében van így, h a n e m azért is, m e r t a k ö l t e m é n y t e l j e s mondanivalójához, s ennek t e l j e s recepciójához hozzátartozik lehető teljes ismerete is" (Alkotásmód és kronológia — P. I. M . É v k ö n y v e ) . Annál kevésbé értünk egyet M a r t i n k ó András kronológiai elméletével. Koncepciója két — sok tekintetben t e r m é k e n y ötleteket tartalmazó, egészében mégis problematikus — hipotézisre épül. „ A z egyik: P e t ő f i lírai ciklusainak (s alciklusainak) a k ö l t ő lírai alkatából, s alkotásmódjából, de általában az érzés biológiájából adódó strukt ú r á j á t " körvonalazó elképzelése. N e m c s a k azért ó v a k o d n á n k e ciklus-elméletet a kronológiai kutatások módszerévé tenni, m e r t — a m i n t M a r t i n k ó is látja — „előfordul, h o g y e g y - e g y vers m á r a ciklus-fázis hangját, magatartását, tónusát, közvetlenségét v a g y k ö z v e tettségét előlegzi", s n e m is csak azért kételkedünk használhatóságában, m e r t van „ e g y másik pályát zavaró k ö r ü l m é n y : a ciklustörés," h a n e m m e r t ezek a periódusok egymástól elszigetelt érzések, élményanyagok, p r o b l é m á k ö n t ö r v é n y ű fejlődését feltételezik. S noha n e m vitatjuk e szubjektív tényezők (folyamatok) viszonylagos autonómiáját, az alkotófolyamat i d ő r e n d j é t meghatározó szerepükben kételkedni t ö b b o k u n k is v a n . H a d d említsünk itt most csak kettőt! A személyesség erősebb v a g y gyengébb, közvetlen v a g y közvetett jelenléte szerint osztályozva a m ű v e k e t az életrajz és az alkotás egyik járulékos összefüggésének felismerésére j u t h a t u n k , de n e m ragadhatjuk m e g a m ű v e k — fejlődésrendet is jelző — esztétikai specifikumát. Másodszor: egy-egy élmény-problematika „felmerüléséről" és „lezárásáról" — a m i a ciklusok határait jelölné — P e t ő f i lírájának éppen a l e g m a r kánsabb vonulatai esetében n e m beszélhetünk. Az olyan szubII
Iroda lom történet
422
Örökség
jektív tartalmak fejlődését, m i n t amilyen a költő szociális nyugtalansága, forradalom-várása, nemzetostorozó indulata, v a g y küldetés-tudatával való vívódása, n e m az „érzések b i o l ó g i á j á n a k " törvényei határozzák m e g , h a n e m az események logikája, s a költő szemléletét alakító e g y é b tényezők (olvasm á n y é l m é n y e i , emberi kapcsolatai stb. . . . ) . N e m m e g g y ő z ő M a r t i n k ó András másik hipotézise sem. H a az i m é n t az ö n t ö r v é n y ű alkati tényezők szerepének eltúlzását kifogásoltuk, az esetben ellenkező előjelű egyoldalúság veszélyét látjuk. „ P e t ő f i élményrealizmusa, verseinek valósághitele" alapján — M a r t i n k ó szerint — m e g b í z h a t ó p o n t o s sággal lehet következtetni a keletkezés időpontjára. Vagyis azok a versmozzanatok, amelyek utalnak „az évszakra, n a p szakra és időjárásra, a természet külső képeire, általában a fizikai környezete adataira az ihlet pillanatának valóságos k ö r ü l m é n y e i t rögzítik". M i é r t n e lehetnének a tájra, évszakra, napszakra történő utalások az emlékezetben felidézett é l m é n y hordozói? „ D é l i bábos é g alatt" született-e m e g Petőfi lelkében-agyában Az alföld? — vagy „ . . . esti szürkületben"? És m i k o r születhetett A Tisza? „ N y á r i n a p n a k alkonyulatánál" — v a g y „pár n a p m ú l v a " , amikor „félrevert harang z ú g á s a " verte föl a költőt?! Csak a leíró versekre lenne érvényes a Kiskunságban adott önjellemzés: „Testi szemeimet B e h u n y o m , és lelki szemeimmel n é z e k ? " — N e m azt vitatjuk, h o g y P e t ő f i verseinek lega p r ó b b valóságmozzanatai mindig valóságos élményből táplálkoznak, s h o g y ebben alapvetően k ü l ö n b ö z i k elődeitől és kortársaitól, csupán azt n e m f o g a d j u k el, h o g y egy-egy „külső m o z z a n a t m i n t impulzus megindítja az alkotás f o l y a m a t á t " , s h o g y a k ö l t ő a m á r kész verset hordozza „erős emlékezetében". H o g y nincs egyelőre olyan módszer, amellyel kétséget kizáróan m e g lehetne állapítani egy-egy írás p o n t o s keletkezési d á t u m á t , azt jól példázza a Karaffa-drámatöredékkel kapcsolatos k é t álláspont is. Szigethy Gábor tartalmi érvekre hivatkozva megerősíti a k o r á b b i szakirodalomban elfogadott fel-
Örökség
423
tevést, amely az 1849. júliusi, mezőberényi tartózkodás idejére datálja a töredéket (A drámaíró Petőfi — Petőfi tüze) Mezősi Károly viszont figyelmet é r d e m l ő filológiai módszerrel (a kézirat papírminősége, a tinta színe s t b . . . . ) és szövegelemzéssel arra a következtetésre j u t , h o g y 1848 szeptemberében, Az apostol befejezése után — színpadra állítás r e m é n y é b e n — vetette papírra a dráma első részét (Közelebb Petőfihez). A vitatott kérdésben — mint a t ö b b i írás esetében is — alapos történ e l m i vizsgálatok, mikrofilológiai módszerek, szövegelemzések és a spekulatív megközelítés együttes alkalmazása vezethet csak további eredményre. Művekről A h a g y o m á n y o k h o z híven, kevés t a n u l m á n y foglalkozik egyes m ű v e k k e l elemző-értékelő igénnyel. Mezei M á r t a (Petőfi szerelmes levele — P e t ő f i tüze) és N é m e t h G. Béla (Az ódához emelt dal — P e t ő f i tüze) verselemzésein mégsem érződik ez a rossz h a g y o m á n y . Mezei Márta az élmény, a jellem és az alkotás egységének, az etikai t a r t a l o m esztétikaivá való transzformálódásának a felmutatásával, N é m e t h G. Béla e g y m ű f a j lehetőségeit megemelő-kitágító költői ihlet „ m ű ködésének" leírásával a Petőfi-vers szerkezetének és születésének legsajátosabb törvényeit közelíti m e g — olyan példákon, amelyeket a k ö z t u d a t k o r á b b a n n e m tartott számon a „ n a g y " költemények k ö z ö t t . Vitára késztet viszont Szörényi László izgalmas és színvonalas műelemzése a költő utolsó verséről (Szörnyű idő). Szörényi azon az úton szegődik a költő n y o m á b a (Apokalipszis helyett katalizma — P. Ir. M ú z . É v k ö n y v e ) , amelyet — történelembe vetett hite a történelem értelmetlenségétől való félelmével birkózva — a Jövendöléstől Az aposto'ig járt végig. Az egymást kizáró két eszme, két világkép küzdelme — felfogása szerint — csak ideig-óráig dőlhetett a történelemnek értelmet adó apokalipiszis javára, mert „végül is . . . győzött a nemzethalál, és leleplezte az apokalipszist. Rábizonyította, и*
424
Örökség
h o g y történetietlen, kataklizmatikus. A történelemről p e d i g , h o g y n e m teleologikus. Abszurd." E z lenne hát Petőfi költészetének végső tanulsága. A t ö r t é n e l e m abszurditásának fel- és beismerése. H a Petőfi számára az lett volna a d ö n t ő kérdés, van-e értelme a történelemnek, s n e m az: h o g y a n lehet értelmessé tenni — Szörényinek igaza lenne. Á m a lét, a tett, a történelem értelmét igenlő és t a g a d ó válaszok Petőfi életművében n e m két, e g y m á s t érvénytelenítő világkép a r g u m e n t u m a i voltak, h a n e m e g y egyirányba f e j l ő d ő m a g a t a r t á s pszichikai áramforrásának ellenpólusai. N e m z e t halál-víziója, kétségbeesése, pesszimizmusa u g y a n ú g y ö s z t ö n ö z t e a történelemnek értelmet adó személyes beavatkozásra, cselekvésre, ahogy küldetés-tudata és f o r r a d a l m i indulata f e l keltette benne a t ö r t é n e l e m b e n m u n k á l ó törvények m e g i s m e résének a vágyát. S h o g y akkor is t o v á b b kereste a cselekvés lehetőségét, amikor a legsötétebben látott, a legtöbb félelem, szorongás gyötörte, az u g y a n ú g y jelzi a direkt m e g f o g a l m a z o t t világkép költői jelentésének értelmezhetőségét, m i n t az, h o g y f o r r a d a l m i lírájában is fel-felvillan a személyes cselekvés érték é n e k bizonytalanságát t u d ó e m b e r rezignáltsága. Szörényin e k igaza v a n : P e t ő f i n e k az igazság, az eszme végső diadalát v á r ó apokalipszis-hite és a kataklizmától való félelme v é g i g kíséri egész pályáját. D e nincs igaza, ha a költő utolsónak ismert versét az u t ó b b i győzelmeként s az életmű egészének eszmei konklúzióját minősítő jelképes bizonyítékaként értelmezi. A végső k o n k l ú z i ó t n e m a Szörnyű idő, h a n e m Segesvár jelenti. Az elkerülhetetlen kataklizmával szembeni jelképes é r t e l m ű cselekvés. S ez a m ű v ö n kívüli mozzanat, ha n e m is „az é l e t m ű sűrűjébe", de csúcsára világít. Az apostol eszméinek és sorsának bukását ábrázoló Petőfi szembenézett a kataklizmával, s a befejezés tanúsága szerint k ö l t ő k é n t m e g b i r k ó z o t t véle. Segesvár m á r „csak" az e m b e r próbája Volt. Szörényi műelemzése mellett a Tigris és hiénával foglalkozó h á r ö m tanulmány érdemel figyelmet. Az élénk érdeklődést dsak részben magyarázza a dráma k ö z e l m ú l t b a n történt színp a d r a állítása. Inkább az vonzotta a filológusokat, h o g y az
Örökség
oly sok téves és felületes vélekedéssel eltakart m ű tartós b u k á sának, illetve hirtelen felfedezett korszerűségének titkát m e g fejtsék. Alexander Gerskovics Petőfi költői színháza című készülő k ö n y v é n e k ide vonatkozó fejezete (A Tigris és hiéna — P. Ir. M ú z . Évk.) alapjában helyesen ítéli m e g a „ r o m a n t i k u s és realista stílus ü t k ö z ő p o n t j á n a l k o t ó költő bámulatosan egyenetlen m ű v é n e k " művészi értékeit és fogyatékosságait, eszmei tartalmának forradalmiságáról azonban n e m t u d m e g g y ő z n i — mégha e l f o g a d j u k is, h o g y a drámának „sokkal több köze v o l t 1848 előestéjéhez, m i n t azt eddig g o n d o l t á k " . Alighanem Szigethy G á b o r n a k van igaza, aki a „ k o r . . . szellemét l e g tökéletesebben visszatükröző-idéző ironikus tragédia születését" látja a m ű b e n . Petőfi eszerint kívülről és felülről szemléli a „cselekvést h a z u d ó , de cselekedni n e m t u d ó " hőseit, s „ i r o nikus tragikum-értésében b e n n e foglaltatik a hősök k o r l á t o zott nagyságának és k o r l á t o z o t t t r a g i k u m á n a k szorongóegyüttérző elismerése é p p ú g y , m i n t a sorsukkal való d r á m a i azonosulás e g y é r t e l m ű elutasítása". Ellenkező következtetésre j u t Gerold László (Újvidéki E g y e t e m Petőfi-kiadványa). A Kazimir Károly rendezésében színpadra vitt d r á m á t korszerűsége szempontjából vizsgálva „felfedezi" P e t ő f i b e n a m o d e r n színpadi költőt, aki „ C a m u s m e l lett Beckett és Sartre kortársává is válik". A m e g l e p ő p á r h u z a m n e m e g y felvillanó ötlet csupán, h a n e m egy kifejtett — számunkra problematikus — esztétikai teória terméke. „ M a a groteszk — m o n d j a a szerző — n e m a meghökkentés, n e m a különösség eszköze, h a n e m az abszurd k o m i k u m é " , amely — Ionesco szavaival — „ n e m m u t a t az a d o t t helyzetből kiutat." És G e r o l d László ú g y véli, „Petőfi drámájának g r o teszk helyei p o n t o s a n megfelelnek ennek a m a i k é p l e t n e k " . — Iskolás m ó d s z e r lenne, ha e felfogással szemben azt b i z o n y gatnánk, h o g y a Tigris és hiéna miben k ü l ö n b ö z i k Sartre, Camus, Beckett abszurd drámáitól. Nyilvánvaló, az ő életérzésük és P e t ő f i 1845—46-os válságélménye k ö z ö t t van r o konság. A társadalmi és e g y é n i kiúttalanság érzése, a morális
426
Örökség
e s z m é n y e k b e n v a l ó csalódottság, a p e s s z i m i z m u s — k ö n n y e n a z o n o s í t h a t ó lelkiállapotok, b á r m i l y e n k o r , t ö r t é n e l m i h e l y z e t t e r m é k e i k é n t j ö n n e k létre. C s a k h o g y a szubjektív t a r t a l m a k ö n m a g u k b a n soha n e m esztétikai é r t é k - k é p z ő t é n y e z ő k . K ö v e t k e z é s k é p p a b e l ő l ü k levezetett i r o d a l o m t ö r t é n e t i p á r h u z a m o k hamis konklúziókat sugallnak: másodlagos jegyek h a s o n l ó s á g á r a h i v a t k o z v a k ü l ö n b ö z ő e r e d e t ű és f u n k c i ó j ú e s z m e i jelenségek azonosságát sejtetik. A z a szemlélet, a m e l y i k „ a z a d o t t h e l y z e t b ő l k i u t a t n e m m u t a t ó " , kísérletező, válságával k ü z d ő P e t ő f i t érzi a l e g k o r s z e r ű b b n e k , s az a felfogás, amelyik a Szörnyű idő k a t a k l i z m a é l m é n y e felől m i n ő s í t i P e t ő f i egész é l e t m ű v é t — l é n y e g é t t e k i n t v e azonos. N e m a r o m a n t i k u s f o r r a d a l m á r t állítjuk ezzel a 20. századian szkeptikus P e t ő f i - k é p p e l szembe, h a n e m a k ö l t ő politikai és erkölcsi realizmusát. M e r t n e m a r o m a n t i k u s v é g l e t e k k ö z t h á n y ó d ó e m b e r t látjuk b e n n e , h a n e m a t ö r t é n e l e m és a sors végletesen ellentétes lehetőségeivel s z á m o t v e t ő , a z o k r a állandó készenlétben v á r ó - s z á m í t ó a u t o n ó m j e l l e m e t . A z t a k ö l t ő - p o l i t i k u s t , akit az ü n n e p i é v f o r d u l ó n k i a d o t t p á l y a k é p e k , m o n o g r á f i á k és r é s z l e t t a n u l m á n y o k n a g y o b b h á n y a d a m i n d e n k o r á b b i P e t ő f i - k é p n é l á r n y a l t a b b a n és m e g g y ő z ő b b e n állít e l é n k . KULIN FERENC
A Z O N O S - E A „FELFÖLDI" A
„PALÓC'-CAL?*
A z o k k ö z ü l , akik e l ő a d á s o m c í m é t olvasták v a g y h a l l o t t á k , b i z o n y á r a t ö b b e n a z o n n a l felismerték, h o g y ez a c í m n e m saját ötletem, h a n e m egy irodalomtudományi munkából * Előadásként elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság, Zalaegerszeg város Tanácsa és a TIT Zala megyei szervezete által Zalaegerszegen (1974. május 23 — 25.) rendezett Pais Dezső emlékünnepségen.
Örökség
427
kölcsönöztem. Mégpedig Fekete Sándor k i t ű n ő Petőfi-életrajzából. (Petőfi Sándor életrajza I. A k ö l t ő g y e r m e k - és i f j ú kora. Budapest, 1973.) O t t e g y jegyzetszerű fejezetnek a címeként olvasható ez a kérdés. M u n k á j á n a k ebben a fejezetében Fekete Sándor azt vizsgálja, h o g y P e t ő f i Sándor édesapja, Petrovics István milyen színvonalon beszélte a magyar nyelvet, illetőleg azt elemzi, h o g y hogyan is kell értelmeznünk Arany Jánosnak azt a közismert kijelentését, amely szerint Petrovics István „felföldi kiejtéssel, d e jól beszélt m a g y a r u l " . E n n e k során Fekete Sándor egyrészt bírálja a z o k a t a következtetéseket, amelyekre Dienes A n d r á s j u t o t t ebben a kérdésben, másrészt kifejti saját véleményét. (Ugyanezzel a kérdéssel n é m i l e g részletesebben foglalkozott Fekete S á n d o r a Petőfi születésének 150. é v f o r d u l ó j a alkalmából rendezett t u d o m á n y o s ülésszakon; v ö . I. О К . X X V I I I , 195 —200.) Dienes András, illetőleg Fekete Sándor nézeteit ebben a kérdésben r ö v i d e n így összegezhetem: Dienes A n d r á s abból a t é n y b ő l kiindulva, h o g y Petrovics István K a r t a l o n született, m a j d Valkón nevelkedett — m i n d kettő Pest m e g y e i , nyelvi szempontból a „ p a l ó c " nyelvjárástípushoz t a r t o z ó község —, továbbá n é h á n y rövid Petrovicsírás, illetőleg Arany János idézett kijelentése alapján, l é n y e g é ben arra a következtetésre j u t o t t , hogy Petrovics István k i f o gástalanul beszélt magyarul, palócos kiejtéssel. S Arany J á n o s megállapításával kapcsolatban többek k ö z ö t t ezt írta: „ í g y hallotta azt a fültanú, a duna—tiszai g y ö n y ö r ű nyelvjárást beszélő k ö l t ő : n e m ítélte szlovákosnak, h a n e m »felföldi«-nek, ami alatt csak a palócot érthette, s valóban, a megállapítás e g y nyelvészé is lehetne" (idézi Fekete i. m . 317). Ezzel szemben Fekete Sándor — lényegében Arany J á n o s kijelentése alapján — ú g y véli, hogy Petrovics István m a g y a r beszédét a szlovákos kiejtés jellemezte. Én m a g a m elsősorban n e m azért kapcsolódok bele e b b e a vitába, m e r t nyelvészeti-nyelvjárástani vonatkozása is v a n , hanem sokkal inkább azért, mert Dienes András és Fekete
428
Örökség
Sándor érvei között egyaránt ott található a r á m mint a m a gyar nyelvjárások szakemberére való hivatkozás is. Dienes A n d r á s — a h o g y ezt Fekete S á n d o r is említi (i. m . 317) — annak idején arról kért véleményt t ő l e m , h o g y azokat a feljegyzéseket, amelyeket n e k e m b e m u t a t o t t — s amelyekről természetesen közölte azt is, h o g y azok Petrovics Istvántól valók —, írhatta-e olyan m a g y a r a n y a n y e l v ű személy, aki valamelyik palóc nyelvjárásváltozatot beszélte. A válaszom az volt, h o g y írhatta. És ez a v é l e m é n y e m m a is. A b e m u t a t o t t írásokban ugyanis n e m találtam semmiféle olyan helyesírási-kiejtési, alaktani, szóhasználati vagy m o n d a t szerkesztési jellegzetességet, amely ennek ellene mondott volna. D e u g y a n a k k o r azt is k ö z ö l t e m Dienes Andrással: ezek a „ n e g a t í v " érvek n e m eléggé súlyosak ahhoz, h o g y ebben az erősen összetett kérdésben d ö n t ő szerepük lehessen. A n e k e m b e m u t a t o t t szövegek terjedelme pedig túl kicsi ahhoz,, h o g y palóc jellegüket pozitív érvekkel is bizonyítsuk. S r á m u t a t t a m arra is, h o g y éppen ezprt ezek a szövegek n e m adnak elég k o n k r é t f o g ó d z ó t ahhoz sem, h o g y e l d ö n t s ü k : szerzőjük magyar anyanyelvű, illetőleg m a g y a r u l jól beszélő szlovák anyanyelvű személy volt-e. Ú g y v é l e m tehát, h o g y a Dienes Andrásnak adott nyelvjárástani szakvéleményem önmagában n e m a d h a t o t t reális alapot ahhoz, h o g y A r a n y János kijelentését Dienes ú g y értelmezze, ahogy az e l ő b b már utaltam rá, tehát h o g y : Petrovics István kifogástalanul beszélt m a g y a r u l — palóc kiejtéssel. Fekete Sándor arra a kérdésre kért tőlem választ, h o g y n y e l v t u d o m á n y u n k b a n v a g y a nyelvjárástani szakirodalomban szokásos-e a „ f e l f ö l d i " szónak a „palóc" szinonimájaként v a l ó használata. E r r e a kérdésre „ n e m " - m e l válaszoltam. S í g y válaszolnék m a is. Ú g y l á t o m azonban, h o g y ebből a válaszomból Fekete Sándor is n e m egészen helytálló következtetést v o n t le; valah o g y í g y : ha a „felföldi" n e m azonos a „palóc"-cal, akkor a „szlovák"-kal azonos. K ö v e t k e z ő idézete legalábbis ezt sugallja;
Örökség
429
„Ha szlovák ízűnek érezte volna Petrovics István kiejtését — írja Dienes Arany Jánosról —, ezt éppen olyan őszintén és pontosan megmondta volna, mint ahogy a felesége — Petőfi anyja — magyar beszédét már n e m jellemezte hibátlannak. Megítélésem szerint Arany János őszintén meg is mondta a maga véleményét, amikor felföldinek jellemezte Petrovics István kiejtését — felföldinek, vagyis szlovdkosnak. [A kiemelés tőlem. I. S.] S ezt a pontos fogalmazást Dienes tette bizonytalanná, amikor a felföldit a palóccal azonosította" (i. m. 319). Fekete S á n d o r n a k az a n é z e t e , h o g y a felföldi szónak v a n 'szlovák' jelentése — szerintem — nyelvi a d a t o k k a l n e m b i z o n y í t h a t ó . A N y S z . szerint л felföldi szó jelentése: 'incola p a r t i u m r e g n i s u p e r i o r u m ' , ' h o c h l ä n d e r , o b e r l ä n d e r , oberländisch, aus O b e r u n g a r n ' . — A Tzs. (1838.) szerint f ő n é v k é n t : ' d e r H o c h l ä n d e r , O b e r l ä n d e r ' ; m e l l é k n é v k é n t : 'oberländisch' а szó jelentése. — CzF. szerint: „ F e l f ö l d r ő l való, arra v o n a t k o z ó , azt illető. Felföldi lakosok. Felföldi kereskedés, műipar. H a s z n á tatik f ő n é v ü l is, s am. f e l f ö l d ö n lakó, a v a g y o n n a n való szem é l y . A felföldiek közül sokan nyaranta alföldön dolgoznak." — H a s o n l ó k é p p e n közli a szó jelentését az É r t S z . is, e g y i k p é l d a k é n t é p p e n a vitatott A r a n y - m o n d a t o t i d é z v e . Vagyis: a szótári értelmezésekből — ú g y g o n d o l o m — teljesen e g y é r t e l m ű e n az derül ki, h o g y a 19. század nyelvhasználatában a felföldi szónak csak a területre utaló jelentése v o l t ( m i n t az alföldi „ellentéte"), s a szó ö n m a g á b a n nem tartalmazott semmiféle nemzetiségre vagy nyelvre való utalást. D e hasonló tanulsággal szolgálnak az A k a d é m i a i N a g y s z ó t á r — e g y é b k é n t n e m k ü l ö n ö s e b b e n n a g y s z á m ú — adatai is. E z t a n é z e t e t t á m o g a t j a e g y é b k é n t az a t é n y is, h o g y а felföld f o g a l m á b a — a h o g y ezt T ö r ö k Gábor ( M N y . LVI, 216— 9) m e g g y ő z ő e n kimutatta — r é g e b b e n D u n á n t ú l is beletartozott, s a felföldizmus m e g n e v e z é s is — s z e m b e n az alföldizmussal és erdélyizmus-sal — l é n y e g é b e n a d u n á n t ú l i regionális nyelvhasználatra v o n a t k o z o t t elsősorban. Fekete S á n d o r is idéz egy o l y a n — éppen a P e t ő f i - f i l o l ó g i á h o z k a p c s o l ó d ó — m o n d a t o t Szeberényi Lajostól, a m e l y b e n e l ő f o r d u l a felföldi szó: „. . . Selmecen, hol а sok felföldi i f j ú
430
Örökség
k ö z t t ö b b n y i r e csak g y ö n g e m a g y a r o k v a l á n a k . . . " (318—9). S e b b ő l a m o n d a t b ó l F e k e t e az alábbi k ö v e t k e z t e t é s r e j u t : „A selmeci lyceum viszonyainak, az ott m ű k ö d ő »tót irodalmi kör« és a magyar irodalmi társaság viszályának ismeretében bizonyosra vehetjük, hogy a felföldi az általam kiemelt szavak összefüggésében a szlovák vagy még csak félig-meddig elmagyarosodott elemet jelöli" (i. m. 319). A b b a n vitathatatlanul igaza v a n Fekete S á n d o r n a k , h o g y az idézett mondatban szlovák v a g y félig m e d d i g e l m a g y a r o s o d o t t i f j a k r ó l v a n szó. A b b a n a z o n b a n kétségtelenül téved, ha ezt a t é n y t a felföldi szóból olvassa ki. A teljes mondat tartalmából, a teljes nyelvi mezőből — n e m utolsósorban a „ g y ö n g e m a g y a r o k " kifejezésből — d e r ü l ez ki, n e m p e d i g a felföldi s z ó b ó l . Ez a szó e b b e n a m o n d a t b a n is ugyanazt jelenti, m i n t az i d é zett s z ó t á r a k b a n ; t e h á t : 'incola p a r t i u m r e g n i s u p e r i o r u m ' . A m a g a m részéről t e h á t ú g y látom, h o g y A r a n y János k i j e lentésének tartalmát k i z á r ó l a g a felföldi szó alapján n e m l e h e t e g y é r t e l m ű e n megállapítani. P e t r o v i c s István m a g y a r beszédének megítéléséhez — szer i n t e m — talán n a g y o b b segítséget n y ú j t A r a n y kijelentésének m á s o d i k része, a m e l y r e e d d i g szinte s e m m i f i g y e l m e t s e m f o r d í t o t t a k , s amely í g y h a n g z i k : „ d e j ó l beszélt m a g y a r u l " . H a v a l a k i Berzsenyiről ilyesmit í r n a : „Vas megyei kiejtéssel, de jól beszélt m a g y a r u l " , v a g y C s o k o n a i r ó l : „debreceni kiejtéssel, de jól beszélt m a g y a r u l " — ú g y g o n d o l o m — a „ d e j ó l " m e g s z o r í t á s t é r t e l m e t l e n s é g n e k t a r t a n á n k . A táji íz, a t á j r a j e l l e m z ő kiejtésmód jelentkezése nincs e l l e n t é t b e n a m a g y a r u l „ j ó l beszélés" f o g a l m á v a l m a sem, s f e l t e h e t ő e n m é g k e v é s b é v o l t ellentétes a m ú l t s z á z a d b a n . A r a n y J á n o s kijelentését é n tehát csak ú g y t u d o m értelmezni, h o g y P e t r o v i c s István jól beszélt u g y a n m a g y a r u l , de nem kifogástalanul. N e m olyan tökéletességgel, m i n t e g y olyasvalaki, aki anyanyelveként t a n u l t a a m a g y a r t , m a g y a r családi k ö r n y e z e t b e n t a n u l t m e g m a g y a r u l — és csak m a g y a r u l beszélt m i n d i g . E z a megszorítás a z o n b a n — m e g í t é l é s e m szerint — n e m
Örökség
431
szükségszerűen és n e m feltétlenül és talán n e m is elsősorban „ a szlovákos k i e j t é s " - r e v o n a t k o z i k . A h h o z a z o n b a n , h o g y e n n e k a nézetnek a realitását valószínűsíthessük, m a g á t az egész k é r d é s t szélesebb összefüggéseib e n kellene m e g n é z n ü n k , j o b b a n f i g y e l e m b e v é v e a család m e l l e t t a k ö r n y e z e t hatását is, a család és k ö r n y e z e t hatásának összefüggését is, t e h á t a „szociális h á t t é r " - t — a h o g y erre, bár e l é g g é r ö v i d e n , d e kitér Fekete S á n d o r is (i. m . 14—8). Tapasztalataim szerint u g y a n i s — de ezt m u t a t j a a n e m z e t k ö z i s z a k i r o d a l o m is — a k i s g y e r e k nyelvét a család mellett k ö r n y e z e t e is i g e n n a g y m é r t é k b e n befolyásolja. S különösen v o n a t k o z i k ez a viszonylagos n y e l v i elszigeteltségben élő családokra. Kétségtelen t é n y , h o g y P e t r o v i c s István szülei szlovák származásúak. E r r ő l Fekete S á n d o r í g y í r : „A családtörténeti adatok egyértelműen azt valószínűsítik, hogy a Petrovics-ősök délszláv eredetű szlovákok voltak, akik között a költő nagyapjánál, Petrovics Tamásnál észlelhetők a komolyabb asszimilálódási törekvések. Jakus Lajos legújabb kutatásai szerint Petrovics Tamás 1773—83 között főleg magyar környezetben élt, s hivatalos iratok foglalkozási nevét többször használják családi névként, Mészáros Tamásnak említve a költő nagyapját" (I. О К . XXVIII, 197)Petrovics T a m á s felesége, az aszódi Salkovics Zsuzsanna is szlovák származású volt. Szinte kétségtelennek t e k i n t h e t j ü k tehát, h o g y P e t r o v i c s T a m á s családjában a s z l o v á k — v a g y f ő k é p p e n a s z l o v á k — volt a m i n d e n n a p i családi érintkezés nyelve, s szinte bizonyosra v e h e t j ü k , h o g y anyanyelv k é n t Petrovics István is a szlovákot sajátította el. Petrovics I s t v á n azonban a P e s t m e g y e i K a r t a l o n született, m a j d a szintén Pest m e g y e i V a l k ó n nevelkedett. A korabeli összeírások szerint m i n d k é t k ö z s é g katolikus vallású és színm a g y a r . V a g y i s : a kis Petrovics István családon k í v ü l i k ö r n y e zete csak m a g y a r u l beszélt, ő c s a k m a g y a r u l t u d ó gyerekekkel játszott, i d e j é n e k jelentős részét v e l ü k töltötte, kétségtelennek t e k i n t h e t j ü k t e h á t , h o g y igen j ó l elsajátította a m a g y a r nyelvet,
432
Örökség
a n n a k kiejtését is — természetesen h e l y i palócos v á l t o z a t á b a n . M i n d e z e k alapján ú g y vélem, joggal tételezhetjük fel, h o g y P e t r o v i c s István g y e r e k k o r á t a kétnyelvűség jellemzi, a m i h a sonló esetekben, hasonló k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t egyáltalán n e m példátlan. E z e k előrebocsátása u t á n — egy kis k i t é r ő t téve — feltétlenül s z ó l n u n k kell n é h á n y szót a „szlovákos", illetőleg a „ p a l ó c o s " k i e j t é s m ó d r ó l is. Ez a k é t fogalom a n e m szakemberek t u d a t á ban u g y a n i s eléggé össszekuszálódik, m é g m a is. A palóc nyelvjárás e g y i k legjellemzőbb, mindenki számára első hallásra is jól érzékelhető sajátsága a köznyelvi labiális ö-nak illabiális (a) ejtése, tehát a maga, kàpà, àblàk e j t é s m ó d . Ezt az ejtésmódot, m i n t h o g y lényegében azonos a szlovákkal, m a is sokan „szlovákos"-nak tartják, jóllehet a kettő k ö z ö t t s e m m i f é l e történeti összefüggés nincs. J e l l e m z ő a palócság n a g y részére — í g y Aszód, Kartal, V a l k ó k ö r n y é k é r e is — az ly f o n é m a m e g l é t e , tehát a gólja, oljan, pëtrëzseljëm típusú e j t é s m ó d . — J e l l e m z ő elsősorban az i (ritk á b b a n az í, ü, u) h a n g erős palatizáló hatása a m e g e l ő z ő t, d, n, l h a n g o k r a , tehát a szeretyi, gyinnye, kenyi, rëggelji típusú kiejtés. — Hasonló jelenségeket szintén találunk a szlovákban is, d e e m i a t t a p a l ó c o k magyar beszédét nem t e k i n t h e t j ü k szlovákosnak. V a n viszont a szlovák nyelvjárásoknak — így a középszlovák nak is — néhány o l y a n sajátságuk, a m e l y e k erősen e l ü t n e k a m a g y a r t ó l s ezen belül a palóctól is. P é l d á u l : nem i s m e r i k a labiopalatális h a n g o k a t (ö, ü, o, ű). A mássalhangzók r e n d szerében n e m ismerik a hosszú: r ö v i d ellentétet. V a g y i s a m a g y a r u l gyengén t u d ó szlovák a köszönöm, tükör, szőlő, gyűrű, ittam, ütöttem szavakat valahogy í g y ejti: këszënëm, tikër, szélé, gyírí, itàm, itëtem stb. S ez m á r valóban „ s z l o v á k o s " kiejtés. Teljesen valószínűtlennek tartom a z o n b a n , hogy P e t r o v i c s István, aki ugyan feltehetően szlovákul — vagy a m a g y a r t m i n d e n bizonnyal erősen szlovákos kiejtéssel beszélő — családban, de teljesen magyar környezetben n ő t t fel, a maga k é t n y e l v ű -
Örökség
433
ségében ezt az utóbbi, általam is ,,szlovákos"-nak m o n d o t t kiejtési színvonalat képviselte volna. Szerintem Petrovics István Kartalon és Valkón a m a g y a r nyelvnek a szlováktól eltérő legjellegzetesebb fonológiai-rendszertani jellegű sajátságait m i n d e n bizonnyal lényegében jól elsajátította. N e m szeretném azonban, ha m i n d a b b ó l , amit e d d i g elmondt a m bárki is azt a következtetést v o n n á le, h o g y szerintem Petrovics István felnőtt korára egészen elszakadt a szlovák nyelvtől, és teljesen kifogástalan magyarsággal beszélt. Számos tény kétségtelenné teszi, h o g y Petrovics István szlovák nyelvi kapcsolatai m e g m a r a d t a k , s a szlovák vonatkozások átszövik t o v á b b i életét is. Csak egy-két ilyen adat! A Petrovics család mozgalmas életet élt. Valkó után Aszódon, M a g l ó d o n és D o m o n y b a n is laktak, s m i n d e g y i k községben m á r a szlovák n y e l v is járta, az egykori összeírás szerint m i n d h á r o m községben a „divat o z ó n y e l v e k " k ö z ö t t a m a g y a r mellett ott szerepel a „ t ó t " és a n é m e t is. Petrovics István H r ú z Mária személyében magyar u l kétségtelenül gyengén beszélő szlovák lányt v e t t feleségül, akinek feltehetően szlovákul udvarolt, és később családi nyelvhasználatukban sem lehetett szoktalan a szlovák. Sőt — mint Fekete Sándor írja — Petrovics István „később a magyarul csak m o t y o g ó M a r t i n y Mihály fiát kéri fel keresztapának, s Korennel, az aszódi tanárral szlovákul beszélget e l " (i. m. 16). V é l e m é n y e m szerint tehát Petrovics István kétnyelvűsége b i z o n y o s m é r t é k i g m é g felnőtt k o r á b a n is m e g m a r a d t . S ez a kétnyelvűség n é m i l e g megérződhetett magyar beszédén — ahogy e r r e céloz A r a n y János is. Ez a kétnyelvűség valószínűleg színezte szlovák beszédét is — erre azonban nincs bizonyítékunk. A b b a n a kérdésben tehát, h o g y milyen szinten is beszélhette a m a g y a r nyelvet Petrovics István, v é l e m é n y e m e t — figyel e m b e véve A r a n y János megjegyzését is — a következőkben összegezhetem. Petrovics István j ó l beszélt m a g y a r u l , de n e m o l y a n kifogástalanul, mint a csupán a saját anyanyelvüket ism e r ő m a g y a r o k beszélnek. Lehetséges, h o g y ilyen jellegű m a g y a r beszédében a kiejtés tekintetében is jelentkezett valami
434
Örökség
sajátos, idegenszerű íz, d e — figyelembe v é v e Petrovics István életének külső k ö r ü l m é n y e i t (születése helyét, g y e r e k k o r i nevelkedésének helyét, későbbi tartózkodási helyeit) — ez a „sajátos, idegenszerű í z " semmiképpen sem lehetett olyan f o k ú , h o g y azt mai értelemben véve ,,szlovákos"-nak n e v e z hessük. Petrovics István magyar beszédére — szerintem — a kiejtés vonatkozásában elsősorban a palócos ejtésmód v o l t a jellemző. S v é g ü l m é g egy kérdést! Az, h o g y m i l y e n szinten beszélte Petrovics István a m a g y a r nyelvet, n a g y o n érdekes nyelvszociológiai probléma u g y a n , de a l e g t á g a b b értelemben vett Petőfi-filológia szempontjából is egészen jelentéktelen részletkérdés. Teljes m é r t é k b e n egyetértek Fekete Sándorral, aki szerint: „Petőfi magyarságát egyszerűen semmi sem teheti vitássá, fölösleges és t u d o m á n y o s s z e m p o n t b ó l sem kívánatos a k ö l t ő magyarságát alaptalan elméletekkel »erősíteni«" (i. m . 319)S ő t : az, h o g y m e n n y i r e beszélt jól m a g y a r u l , még m a g á n a k Petrovics Istvánnak a magyarságát sem érinti. A „Ki a m a g y a r ? " sokat v i t a t o t t kérdésére ugyanis — ú g y g o n d o l o m — e l f o g a d h a t j u k Illyés Gyula válaszát, amely n a g y o n tömören í g y szól: „ A k i vállalja" (vö. Fekete i. m . 11). S Petrovics István, a „ v é n zászlótartó" — vállalta. IMRE SAMU
Örökség ADY FURCSA PÁRIZSI ERNEST
435
ISMERŐSE:
GIRAULT I.
A d y párizsi cikkeiből a századeleji Párizs g a z d a g , s z í n p o m pás, és f o n á k s á g a i t illetően szellemes-epés k r ó n i k á j a b o n t a k o zik ki. Hallatlan zsurnaliszta szimata nemcsak a n a g y vadakra figyel fel, n e m csupán V e r l a i n e „szívekbe síró verseiről" számol b e ; n e m c s a k France-ról, „ a z istenien n a g y s z e r ű e m b e r r ő l " ír t i s z t e l ő - r e m e g ő s o r o k a t ; n e m c s a k Lotit említi, akinek „egészséges barbárságát i m á d j a a fáradt, f o n n y a d t francia bourgeoisie", n e m c s a k d e n e m f o l y t a t o m , hisz' c i k k g y ű j t e m é n y e i valóságos nevekkel, eseményekkel teli enciklopédiával szolgálhatnak, h a n e m felfedezi például — évtizedekkel a francia szürrealisták és félszázaddal a m a g y a r k r i t i k u s o k előtt — azt a L a u t r é a m o n t - t , a k i r ő l m á r 1906-ban m e g j e g y e z t e , h o g y : „ k ö r ü l b e l ü l ő írta a v i l á g l e g k ü l ö n ö s e b b verseit". Az 1907. f e b r u á r i - i Budapesti Napló-Ъа, a szokásos Párizsi jegyzetek c í m ű rovatába, k é t másik cikkecskén kívül, Egy szent család c í m m e l , a k ö v e t k e z ő k e t írta: Az én párizsi furcsa ismerőseim egyik legkedvesebbjéről, Giraultról kapok hírt. Michel Lujzánál ismerkedtem meg ezzel a pompás piaci Tolsztojjal. Később egy népgyűlésen szidta Jaurèst és híveit, akik akkor a kormánypártisággal kísérleteztek. Clemenceau és Briand egykoron pajtásai voltak ennek a vad és alapjában szomorú és szelíd anarchistának. Most pedig Girault megundorodott a fórumtól, az utcától, a tömegtől. Itt, Párizs mellett, Saint-Germain-en-Laye-ban egy kommunista családot alapított. Szép, csöndes mezőn épült a lakásuk. Hat férfiú és öt nő él, dolgozik, szenved és vigad együtt. Van négy gyermeke a szent családnak már. Egy tehenük van, néhány juhuk s nagyon megelégedettek valamennyien . . . A cikkecske t o v á b b i s o r a i b a n a tudósító m é g e l m o n d j a , h o g y „ G i r a u l t - é k sokat s z e n v e d n e k a h a t ó s á g o k t ó l . . . b á n t j a őket ez a k ü l ö n ö s család, m e l y f i t y m á l j a a szent t á r s a d a l m a t . . . "
442
Örökség
G i r a u l t neve n e m e k k o r b u k k a n fel először A d y c i k k e i b e n . A „ p o m p á s , piaci T o l s z t o j r ó l " a B u d a p e s t i H í r l a p b a n 1904. s z e p t e m b e r 23-án m e g j e l e n t cikkében is említést tesz. A t u d ó sítás Louise M i c h e l r ő l , a n a g y f o r r a d a l m á r n ő r ő l szól, a k i r e a m a g y a r k ö l t ő - h í r l a p í r ó m i n d i g n a g y érdeklődéssel tekintett, s a k i n e k viszontagságos életéről, t ö r e t l e n kitartásáról lelkesen t u d ó s í t o t t a a hazai sajtót, m e r t l e n y ű g ö z t e a „ v ö r ö s szűz száz r o m a n t i k u s k ö n y v r e m é l t ó élete", „ e s z m e - f a n a t i z m u s a " , „ c s u p a j ó s á g a " . E z a c i k k egy f ö l o l v a s ó estről tudósít. E z e n t a l á l k o z o t t — a c i k k szerint — G i r a u l t - v a l , akit a „ j ó L u j z a " e g y i k bajtársának m o n d . Legelőször a z o n b a n a Budapesti H í r l a p b a n 1904. j ú n i u s 4 - é n m e g j e l e n t t u d ó s í t á s b a n említi G i r a u l t - t . A c i k k c í m e : Michel Lujza búcsúzdsa. Arról az a n a r c h i s t a gyűlésről szól, a m e l y r ő l mellesleg Az anarchisták gyülekezetében című tudósításában is b e s z á m o l t a Pesti N a p l ó j ú n i u s 9-i s z á m á b a n , de itt G i r a u l t - t n e m e m l í t i . A Budapesti H í r l a p b a n k ö z ö l t színes tudósítás szerint v i s z o n t : „ E z u t á n (Louise Michel beszéde u t á n . — B . L. E.) G i r a u l t , a k o m m u n i s t á k ismert v e z é r e m o n d o t t véresszájú b e s z é d e t . " 1 1 E cikkeket természetesen az Ady összes prózai műveinek, m e g felelő kötetei szerint idézem. Ez a kiválóan szerkesztett, nagy gonddal sajtó alá rendezett sorozat V E Z É R E R Z S É B E T szorgos utánjárását dicséri, de persze akad benne néhány tévedés. Kettőre már rámutattam (Jelenkor, 1968, 12 és 1974, 3). Ami G I R A U L T - Í illeti, a jegyzetek semmit sem tudnak róla, amin nem is csodálkozom, mert semmilyen megjelent lexikon nem említi azt, akit akkor Ady „ismert" k o m m u nistának titulált. Jelen cikkem legtöbb adatát a Párizsban most sajtó („Dictionnaire alatt levő Jean Maitron-féle remek enciklopédia biographique du mouvement ouvrier français") újabb kiadásának Giraultcikkéből merítettem. Egyébként a fenti sorozat V. kötetének 320. oldalán olvasható szöveg szerint a jegyzetelő a francia lapokban nem talált híradást az anarchisták gyűléséről, amelyen „Ady minden bizonnyal jelen volt". A jegyzetelő szerint azonban annyi kiderül a tudósításból, hogy „az anarchista összejövetel a Gaíté utcában, Párizs külső, munkásnegyedében volt". Módomban van közölni E D I T H T H O M A S Louise Michel című monográfiája (1971) n y o m á n : a gyűlés Г904. május 26-án hajlott le 600 részvevővel, valóban a rue
Örökség
437
A két 1904-es s az első 1907-es cikk u t á n A d y m é g egyszer visszatér Girault-ra, éspedig A H é t hasábjain 1907. d e c e m b e r 15-én k ö z r e b o c s á t o t t glosszáiban. A h é t cikkecske k ö z ü l a m á s o d i k a t szentelte n e k i : „ A j ó Girault s z o m o r ú példáját a j á n l j u k f i g y e l m ü k b e a z o k n a k , akik a messiási és apostoli pályára készülnek . . . " A d y aztán b ú s a n jelenti, h o g y Girault utópista telepe, „ I k á r i á j a " , m e g b u k o t t : „ m i n d e n k i m e g s z ö k ö t t Girault mellől, aki k ü l ö n b e n Louise M i c h e l tanítványa, e x - n y o m d á s z , szónok, kicsit k ö l t ő , kicsit művész, kicsit tudós. És m o s t á r v á n , bár n e m egészen hitevesztetten j á r - k e l a j ó Girault." A d y aztán t ö b b é m á r n e m e m l í t i azt a „piaci T o l s z t o j t " , akit — m i n t láttuk — e g y i k l e g k e d v e s e b b „ i s m e r ő s é n e k " nevezett... II.
Ki is v o l t h á t ez a k ü l ö n ö s f i g u r a , k i t A d y h á r o m éven át többször e m l í t , s akiről o l y kedélyes r o k o n s z e n v v e l , illetve g u n y o r o s melegséggel ír? Ernest-Louis Girault e g y h ó n a p p a l a Véres H é t u t á n , 1871 j ú n i u s á b a n született ( n e m t u d n i , 15-én, 19-én v a g y 21-én-e) Párizsban, e g y A l e x a n d r e k e r e s z t n e v ű , blanquista apától. A D r e y f u s - ü g y idején t ű n t f e l : C l e m e n c e a u A u r o r e c í m ű lapjába írt, d e e p o l g á r i radikális n a p i l a p mellett csakhamar a Libertaire c í m ű anarchista hetilap b u z g ó m u n k a t á r s a lett. E g y é b k é n t k e n y e r é t n y o m d á s z k é n t kereste. C i k k e i b e n ellenezte a szakszervezeti m o z g a l m a t , szerinte ugyanis az anarchista akciót a m u n k a n é l k ü l i e k r e és az é h e z ő k r e kell alapozni. 1904 de la Gaíté-ben, a Montparnasse-on (tehát nem „külső, munkáskerületben"), az ún. Salle des Mille Colonnes nevű teremben, amely Lajos-Fülöp idején híres örömtanya volt: a mór stílű, „ezer oszlopos" teremben bálokat rendeztek; a II. Császárság végén sokat járt ide JULES VALLÈS, a forradalmár hírlapíró és A N D R É GILL, A híres karikaturista; később gyűléseket is tartottak a teremben, s L O U I S E M I C H E L már 1902-ben is szónokolt itt G I R A U L T társaságában. 12
Irodalomtörténet
438
Örökség
j ú n i u s á b a n (tehát k ö r ü l b e l ü l a k k o r , a m i k o r A d y m e g i s m e r t e ) részt v e t t az a m s z t e r d a m i antimilitarista kongresszuson. K i t ű n ő s z ó n o k , g y ú j t ó s z a v ú agitátor v o l t , s beszédeiért — a m e l y e k n e k egyikét, m i n t l á t t u k , A d y is „ v é r e s s z á j ú n a k " m o n d o t t a — t ö b b s z ö r letartóztatták és elítélték. Igazán i s m e r t t é 1903-ban lett, a m i k o r agitációs k ö r ú t r a i n d u l t Louise Michellel, aki a Libertaire-h.cz f o r d u l t , h o g y e l ő készítse bretagne-i t u r n é j á t . Girault lelkesen vállalja a feladat o t , levelet ír az a k k o r r o p p a n t i s m e r t , világhírű f o r r a d a l m á r n ő n e k , felajánlja szolgálatait, a m i t a „ v ö r ö s s z ű z " bizal o m m a l fogad, a m i n t erről 1903. a u g u s z t u s 10-iki levele t a n ú s k o d i k . A h u s z o n k é t éves fiatal G i r a u l t - t a k k o r i b a n a m o z g a l o m b a n elég ö n t e l t n e k tartották, s valószínű, h o g y b o l d o g a n f ü r d ö t t Louise M i c h e l á r n y é k á b a n e z e n a k i h í v ó k ö r ú t o n , 2 a m e l y a legreakciósabb, l e g e l m a r a d o t t a b b francia v i d é k r e v i t t e őket, s a m e l y n e k során Girault első m ű v é t , Az általános sztrájk és a forradalom3 c í m ű b r o s ú r á t árulták. E b b e n az i f j ú anarchista titán b ő s z e n t á m a d t a a r e f o r m i s t á k a t , sőt a m a r x i s t á k a t is, s azt h i r d e t t e , h o g y csak az általános sztrájk képes átalakítani a t á r s a d a l m a t . Az e l ő a d ó k ö r ú t o n e g y é b k é n t m é r g e z e t t feketekávéval a k a r t á k k i d ö n t e n i a sorból Louise M i c h e l t , a h e t v e n h á r o m éves f o r r a d a l m á r t , a k i ö r e g e n és b e t e g e n , d e f á r a d h a t a t l a n u l j á r t a az országot. O k t ó b e r b e n Girault társas á g á b a n L o n d o n b a utazik, m a j d 1904. elején ismét francia k ö r ú t r a i n d u l n a k , m i u t á n az anarchista n y o m d á s z k ö z b e n k é t ú j a b b b r o s ú r á t a d o t t k i ; egyrészt arról, h o g y m i k é p p kell a társadalmat újjászervezni a g y ő z e d e l m e s általános sztrájk u t á n ; másrészt Tudomány és természet4 c í m m e l . M á r c i u s v é g é n Louise Michel T o u l o n b a n m e g b e t e g s z i k , de Girault t o v á b b
2 A L . M I C H E L és G I R A U L T megismerkedésére, propagandakörútjaira vonatkozó adataimat javarészt E D I T H T H O M A S : Louise Michel ou la Velléda de l'anarchie című munkájából merítem (Párizs, 1971). 8 La Grève générale et la révolution (P., 1903). 4 Au lendemain de la grève générale. Organisation communiste du travail (Puteaux, 1903); és Science et nature (Puteaux, 1903).
Örökség
439
folytatja agitációját, m i u t á n táviratozott Sébastien Faure anarchista vezérnek: „Louise haldoklik." Á m a „ v ö r ö s szűz" mégis felépül, s m á j u s b a n visszatér a fővárosba. Girault-nak e k k o r születik Fernande n e v ű kisleánya, s Louise Michel v é n kezével, reszketeg betűkkel versben köszönti ifjú bajtársa g y e r m e k é t : „ n e félj s e m m i t ő l " — buzdítja a csecsemőt — „a m ú l t , m i n t h o l m i szörnyű álom, szertefoszlik" . . . S m á j u s végén Girault m e g i n t ott szónokol Louise Michel oldalán, aki — amint a Budapesti Hírlap tudósítója írja — „ m á r p i t varában volt annak a Panteonnak, h o v a az eszmék bolondjai és hősei k e r ü l n e k " . 26-án zajlik le az a montparnasse-i g y ű lés, amelyről A d y két színes cikket ír és beszámol az „anarchista apostolok hegyi beszédeiről", a „bizarr figurákról, a sustorgó k ü l ö n ö s lármáról" és a „csodálatos jelenetekről". Girault ősszel ú j a b b propaganda útra m e g y Louise M i c h e l lel, amelynek során ismét m e g akarják mérgezni őket, illetve m e g p r ó b á l j á k kisiklatni a v o n a t j u k a t . O k t ó b e r b e n az i f j ú Girault sem bírja m á r az őrült iramot, megbetegszik, de azért n e m s o k á r a már m e g i n t úton vannak, éspedig Algériába r á n dulnak, majd az év v é g é n ismét Dél-Franciaországot j á r j á k , m í g v é g ü l Louise Michel Marseille-ben megbetegszik. A k ó r ezúttal végzetes: 1905. január 9-én meghal, miután Girault táviratban riasztotta Clemenceau-t; tiltakozzék az ellen, h o g y a rendőrség d u r v á n háborgatja a halálos beteget. T e t e m é t ideiglenesen a marseille-i temetőben helyezik el. Az egyik gyászbeszédet Girault m o n d j a . R o c h e f o r t , a híres újságíró, a hajdani k o m m ü n á r , aki k ö z b e n erősen j o b b r a csúszott, de aki m i n d i g támogatta a „ v ö r ö s szüzet", táviratozik, h o g y vállalja a párizsi temetés költségeit, Girault a z o n b a n nyersen visszautasítja: „tartsa m e g a pénzét, u r a m . A m i n t Marseille is, az anarchista és f o r r a d a l m i Párizs is megteszi, a m i t k e l l . . . " R o c h e f o r t d ü h ö d t e n kikel Girault „cirkuszi t e m p ó i " ellen, de a Párizs melletti t e m e t ő b e n Girault m e g i n t jelen van és ú j a b b beszédet m o n d . 1906-ban — t ö b b brosúra után, amelyeknek egyike az orosz forradalmat köszöntötte — Girault megírja k ö n y v é t a 12*
440
Örökség
„ j ó L u j z á r ó l " , 5 a m e l y b e n elég sok i d ő r e n d i és helyi tévedés ellenére n a g y o n értékesen írja le a k i v á l ó m u n k á s m o z g a l m i h ő s életének utolsó éveit. U g y a n c s a k e b b e n az é v b e n alapítja m e g azt a k o m m u n á t , a m e l y r ő l A d y t u d ó s í t o t t , s a m e l y n e k másik v e z e t ő j e L o r u l o t , a Le a csuhával! c í m ű ateista lap szerkesztője. A „szent család" kísérlete 1908 v é g é i g tartott. A h á b o r ú alatt Girault-t, aki m á r r é g e n v ö r ö s posztó v o l t a r e n d ő r s é g szemében, szigorú felügyelet alatt t a r t o t t á k . E g y d a r a b i g v e g y é s z k é n t d o l g o z o t t e g y ü z e m b e n , s e g y 1917-es r e n d ő r i jelentés szerint a b b a h a g y t a a p r o p a g a n d á t , n e m használta a saját kis n y o m d á j á t , a m e l y b e n k o r á b b a n anarchista k i a d v á n y a i t n y o m t a . 1919-ben A r g e n t e u i l - b e n „ s z o v j e t e t " alapított, m a j d 1920-ben, a pártszakadás u t á n , ő is a k o m m u n i s t á k h o z csatlakozott. 1921-ben a híres C l u b d u F a u b o u r g n e v ű v i t a e g y e s ü l e t b e n előadást t a r t o t t . Kijelentette, h o g y „a h á b o r ú m e g az orosz f o r r a d a l o m m e g t a n í t o t t b e n n ü n k e t : elker ü l h e t e t l e n ü l vállalnunk kell az á t m e n e t i d i k t a t ú r á t " . Ettől k e z d v e m á r a L ' H u m a n i t é - b a m e g a V o i x paysanne-ba, a párt parasztújságjába ír, amiért az anarchista Libertaire „szélkakasn a k " titulálja. 1925-ben t a g j a lett a N e m z e t k ö z i V ö r ö s Segély v é g r e h a j t ó bizottságának. 1928 m á j u s á b a n p e d i g vidéki k ö r z e t b e n k o m m u n i s t a képviselőjelöltként lépett fel. 1933 d e c e m b e r é b e n halt m e g : a n a p — a k á r születése esetében — b i z o n y t a l a n : 15-én v a g y 16-én, h a t v a n k é t esztendős k o r á b a n . Az említ e t t e k e n k í v ü l m é g t ö b b k ö n y v e c s k é t írt, nevezetesen az alkoh o l i z m u s r ó l , az agrárkérdésről, az e l m e b e t e g e k ö n k é n y e s elzárásól; 1926-ban k ü l ö n b r o s ú r á b a n i n d o k o l t a m e g , h o g y m i é r t csatlakoztak az anarcho-szindikalisták a III. Internacio n á l é h o z . U t o l s ó m ű v e az p a r a s z t o k n a k szánt b r o s ú r a volt, a m e l y n e k előszavát R e n a u d J e a n k o m m u n i s t a képviselő írta, a k i a F K P parasztpolitikájának megszabásában n a g y szerepet játszott.® 5
„La bonne Louise, psychologie de Louise Michel: sa physionomie, son caractère, son tempérament, sa mentalité, les dernières années de sa vie" (P„ 1905). •„Paysans! A bas les partageux" (P., 1927).
Örökség
441
HI. A d y és Girault? T ö b b kérdés v e t ő d i k fel ezzel a „ f u r c s a " ismeretséggel k a p c s o l a t b a n ! M i n d e n e k e l ő t t az, h o g y m i k é p p é r t e n d ő az „ i s m e r ő s " szó. N e m valószínű, h o g y a k ö l t ő 1904 m á j u s á b a n , a m i k o r e l m e n t 7 a m o n t p a r n a s s e - i anarchista g y ü lekezetbe, beszélt, és valóban személyesen m e g i s m e r k e d e t t v o l n a az agitátorral. E z m á r csak azért sem n a g y o n valószínű, m e r t B ö l ö n i hiteles tanúsága szerint e k k o r m é g A d y „alig g a g y o g o t t v a l a m i t f r a n c i á u l " , s az orvosnál is, aki é p p e n e g y ű l é s előtt k é t h é t t e l állapította m e g végzetes b a j á t , B ö l ö n i t o l m á c s o l t neki. B ö l ö n i e g y é b k é n t Az igazi Adyban n e m tesz említést sem Louise Michelről, s e m Girault-ról. (Igaz, h o g y ő éppen ekkortájt egy hónapot Londonban töltött. Nem t u d o m , p o n t o s a n m i k o r u t a z o t t á t ; lehet, h o g y m á j u s v é g é n m é g a francia f ő v á r o s b a n volt, s elkísérte A d y t a Salle des Mille Colonnes-ba.) A m i az 1907-es cikkeit illeti: az A E Ö P M VIII. k ö t e t é b e n a j e g y z e t szerint az elsőt ( „ A szent család") a Le Matin-hől vette; ' É n még ebben az „elmenetelben" sem vagyok teljesen bizonyos: az A E Ö P M V. kötetének jegyzete szerint ugyan „minden bizonnyal jelen volt". E feltételezést a jegyzetelő azzal indokolja, hogy ADY tudósítása „élményi" jellegű. Valóban roppant láttató erejű, eredeti a cikk, de köztudott, hogy ADY sokszor még színikritikáit is másodkézből, azaz a sajtó alapján írta. N e m tartom teljesen kizártnak, hogy ezúttal ismeretlen forrásból merített s ezt a saját zsurnaliszta zsenialitásával forrósította át. R É V É S Z B É L A írja: „Ady zsenijét méri, hogy egy java cikktől annyira meg tudott termékeny ülni, hogy a fogalmak, nézetek velejét pontosan megérezte és az elszerzett kis magból nagyszerű, látó ítéleteinek egész lombozata terebélyesedett föl." Viszont mégis ADY jelenléte mellett szól, hogy később, egy 1906. május i-én megjelent (Tűnődések május napján, Budapesti Napló), visszatér a gyűlésre: „Párizsban egyszer meglátogattam az anarchisták gyülekezetét." Az, hogy a jegyzetelő nem találta meg a francia beszámolót a L'Humanité-ban, nem bizonyíték, mert miért is csinált volna nekik propagandát a szocialista lap, amelyet G I R A U L T ék kegyetlenül szidtak. Lehet, hogy ADY anarchista lapból merített, például д Libertaire-oól vagy eppenséggel valamelyik polgári lapból...
442
Örökség
a másodikat, amelyet A Hét közölt, m i n d e n bizonnyal szintén a francia sajtóból merítette, de persze az ő eredeti gondolkozása és vérmérséklete szerint átgyúrva, s a végére illesztve a hazafelé szóló kiábrándult tanácsot, amelyet a Girault-féle k o m m u n a sugallt: „ E m b e r e k , f ő k é p p e n m a g y a r o k , ó v a k o d j a t o k attól, h o g y megvalósítsátok, amit beszédekben í g é r t e k . " A d y t mindig érdekelték a k ü l ö n c ö k és hóbortosok, kivált ha rendkívüli tevékenységüknek f o r r a d a l m i vonatkozásai is v o l t a k . Ezért f o r d u l t figyelemmel a „ j ó Girault" felé, aki v a l ó b a n nyomdász volt. Arról azonban, h o g y k ö l t ő is, v a g y m ű v é s z is lett volna — nincs t u d o m á s u n k , persze lehet, h o g y A d y jelzői csupán Girault emberi magatartására utalnak. A „ t u d ó s " jelzőt is újságírói túlzásnak é r z e m . Igaz, h o g y Girault k o m o l y a n foglalkozott a társadalomtudománnyal, de végeredm é n y b e n sem agitátori, sem közírói munkássága n e m h a g y o t t k ü l ö n ö s e b b n y o m o t a francia közéletben. S ezt m i s e m bizon y í t j a jobban, m i n t az, h o g y m a m á r mindenki elfelejtette, és a fentieket csak hosszú n y o m o z á s u t á n t u d t a m kideríteni róla. BAJOMI LÁZÁR E N D R E
