2
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Örökösödés. A választás jogáról Amikor megnyílik egy hagyaték (az örökhagyó elhalálozásakor), az örökösöknek, legyenek törvényi vagy csak végrendeleti örökösök (moºtenitori legali sau testamentari), esetleg mindkét minõségben örökösi hivatottsággal rendelkezõk (având vocaþie succesoralã în ambele calitãþi), el kell dön- teniük: elfogadják-e az örökséget vagy lemondanak errõl. A régi Ptk. 700. szakasza szerint erre 6 hónapos elévülési határidõ állt rendelkezésükre, amit azonban az új Ptk. 1 évesre változtatott meg (1103. szakasz 1. bekezdés). Ez a meghosszabbított határidõ azonban csak az új törvénykönyv hatályba lépése, azaz a 2011. október 1-je után megnyílt hagyatékokra vonatkozik és alkalmazható. Ha az örökhagyó a fenti idõpont elõtt hunyt el, hagyatéka elfogadását vagy az errõl történõ lemondást a régi szabályok (törvény) alapján, a 6 hónapos határidõben kell megtenni. Ezt így tételesen az új törvénykönyvet hatályba léptetõ 2011. évi 71. törvény 91. szakaszában találjuk meg, a jogszabályt magát pedig a 2011. évi 409. Hivatalos Közlönyben. Még mielõtt az opciós joggal kapcsolatos egyéb tudnivalókat ismertetném, fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy mind az elfogadást, mind pedig a lemondást oszthatatlannak (opþiunea este indivizibilã) kell tekinteni, az abszolút semmisség szankciója mellett. Ezt az új törvénykönyv 1101. szakaszában olvashatjuk. De mit értünk ez alatt? Azt, hogy egy
örökséget elfogadni vagy errõl lemondani csak az egész hagyatékról lehet, tehát úgy nem, hogy, mondjuk, elfogadjuk a házingatlant, de lemondunk a hagyatéki vagyontömegbe tartozó, az örökhagyótól maradt mezõgazdasági területekrõl. Ismerve a hazai közjegyzõi gyakorlatot, nagyon sok esetben az örökösök el szeretnének térni ettõl az általuk szigorúnak tartott szabálytól, és elfogadásukat, de gyakrabban lemondásukat feltételekhez kívánják kötni. Például úgy, hogy egyik vagy másik társörökösük javára le kívánnak mondani az örökségrõl. Ha mégis ezt teszik, egy ilyen, a társörökös javára történõ lemondás a hagyaték hallgatólagos elfogadásának minõsül (új Ptk. 1101. szakasz 1. bekezdés, b) és c) pont), és ennek alapján ingyenes vagy visszterhes élõk közötti jogügylet megkötése következhet a más javára történõ lemondó, egyébként hallgatólagos elfogadó örökös és a kedvezményezett társörökös, esetleg társörökösök vagy ezek örökösei között. Gyakran elõfordul, hogy az örökhagyó egyébként törvényi örököseinek végrendeletet is hátrahagy, akik aztán választhatnak: törvényi örökösként vagy végrendeleti örökösként érvényesítik jogaikat. A választás joga õket illeti meg, amit a Ptk. 1102. szakaszának 1. bekezdése biztosítja számukra. Az említett törvényszakasz 2. bekezdése az alól az általános szabály alól egyetlen kivételt említ, éspedig azoknak a törvényi örökösöknek az esetét, akiknek javára az örökhagyó olyan végrendeletet, egészen pontosan hagyományt (legat) hagyott hátra vagy létesített, amelyben ugyan kötelesrészüket érintetlenül hagyta, de abban mégis törvényi örökrészüknél kevesebbet biztosított. Ilyen helyzetben az érintett örökös csak hagyományosként, azaz végrendeleti örökösként érvényesítheti jogait.
A választásra elõírt, most már 1 éves határidõt, szokványosnak tekintett esetben (ez tehát az általános szabály) az örökhagyó elhunytától kell számítani (1103. szakasz.) A kivételeket a 2. bekezdés sorolja. Csak röviden: azoknak a személyeknek esetében, akik az örökhagyó elhunyta után születtek, és akiket örökösöknek tekint a törvény, születésük napjától; a halottá nyilvánított örökhagyó esetében attól a naptól számítva, amikor az elhalás tényét anyakönyvezték, kivéve, ha az örökös már a a halál anyakönyvi bejegyzése elõtt bizonyítottan ismerte az halál bekövetkezésének tényét vagy tudomást szerzett a holttá nyilvánítási bírósági határozatról. Mindkét esetben a határidõt az említett napoktól kell számítani! Egy másik eset az, amikor a hagyományosnak ismernie kellett vagy ismeri a javára szóló végrendelet tartalmát, bár magát a végrendeletet csak az örökhagyó elhunyta után találják meg. Végül, amikor a öröklésre jogosult személy (succesibilul) csak azután szerzett tudomást vagy kellett volna tudomást szereznie az örökhagyóval fennálló, neki öröklési hivatottságot biztosító rokoni kapcsolatáról, miután az örökség megnyílott, azaz miután örökhagyó elhalálozott. Az utolsó két esetben vagy helyzetben a választásra megszabott, különben elévülési határidõt a tudomásszerzés napjától kell számítani, vagyis nem az örökhagyó elhunyta napjától. A következõ szabály azokra az örökösökre vonatkozik, akik bár egyelõre nem éltek opciós jogukkal, tehát nem fogadták az örökséget, de le sem mondtak errõl, viszont az örökhagyó javainak leltárba foglalását kezdeményezték. (1104. szakasz) Ha ezzel a jogukkal éltek, esetükben a választási határidõt csak a leltárt tartalmazó jegyzõkönyv közlésétõl számított két hónap leteltével lehet lejártnak tekinteni, füg-
getlenül attól, hogy az örökség megnyílásától mennyi idõ telt el. Ezt a törvénykönyv a határidõ elhalasztásának vagy elnapolásának nevezi (prorogarea termenului pentru exercitarea dreptului de opþiune.) Végül azt a helyzetet is szabályozza a törvénykönyv, amikor egy örökös még azelõtt távozik az élõk sorából, hogy egy, már a javára (is) megnyílt örökséget elfogadott vagy arról lemondott volna, azaz nem élt választási jogával. Az opciós jog ilyenkor az elhunyt örökös örökösére vagy örököseire száll át (retransmiterea dreptului de opþiune), akiknek erre az 1 éves határidõbõl csak annyi idejük marad, amennyi ebbõl jogelõdjük (aki helyett tehát örökölnek ) elhunytáig még nem telt le. (Új Ptk. 1105. szakasz). Deák Levente .
Figyelem!
Lapunk szerkesztõbizottsága a fenti ismertetõt jegyzõ állandó munkatársunk bevonásával jogi tanácsokkal szeretné segíteni erre rászoruló olvasóit. Aki tehát a rendszeresen megjelentetett törvénymagyarázatok kapcsán vagy bármilyen más eseti ügyben jogi tanácsot igényel, a pontos és valósághû tényállást tartalmazó levelével (e-mail-en keresztül is lehet) forduljon szerkesztõségünkhöz, egyben jelezve azt is, hogy a választ zárt levélben vagy pedig a lapban, névreszólóan vagy esetleg név nélkül kéri! (A napokban K.G. vajdahunyadi ol-vasónk jogi tanácskérõ levelére küldtünk választ. A szerkesztõség nevében D.L.) Szerkesztõségünk postacíme: Deva, Str. Iuliu Maniu, Bl. L2. E-mail cím:
[email protected]
Közel 6 éves a Vajdahunyadi Lovagrend Közel hat éve annak, hogy a történelmet kedvelõ vajdahunyadi fiatalok létrehozták a Vajdahunyadi Lovagrendet, melynek tagjai levéltári-, könyvtári-, és internetes tanulmányok alapján, reneszánszkori fegyvereket, és ruhákat készítettek, az akkori tehnikák szerint. Romulus Stoica elektronikus, Dávid Ottó Árpád mérnökkel és társaikkal, Ottó lovag udvarán, saját készítésû szerszámokkal készítették el a lovagok páncél öltözetét és fegyvereiket. A várkisasszonyok pedig régi anyagokból Edit asszony vezetésével, együtt varrták meg az öltözéküket, hogy az minél jobban megfeleljen az általuk képviselt reneszánszkor igényeinek. Önkéntes edzéseik és bemutatóik alatt, a várlátogatók, ahogy beléptek a vár udvarára, XIV.- XV. századi öltözetben vívó lovagok, és reneszánszkori öltözetben táncoló várkisasszonyok körében találták magukat. Így könnyebb volt felidézni Hunyadi János
és fia, Mátyás Király korának a hangulatát. Mindez komolyságot, sok munkát és odaadást igényelt a lovagok és várkisasszonyok részérõl. A munkának meg is volt az eredménye. A vár látogatottsága pár év alatt megduplázódott. Így a vár igazgatója és a város vezetõsége elkezdte támogatni tevékenységüket. Az évek során felvették a kapcsolatot Erdély más városaiban mûködõ lovagrendekkel, akikkel rendszeresen látogatják egymást rendezvényeik alkalmával. A pénzhiány azonban korlátozta tevékenységüket. Az idén elõször, egy elnyert EU-s pályázat eredményeként, sikerült szeptember elején megszervezniök egy nagyszabású középkori fesztivált, amelyen a vár udvarán felállított sátortáborban, Erdély városainak lovagjai és várkisasszonyai is részt vehettek. A vendégekkel közösen, 12 mûhelyt szerveztek, ahol történészek irányítása mellett, középkori ruhákat varrtak, hímez-
tek, asztalokat és székeket készítettek, pajzsokat, fegyvereket, lószerszámokat állítottak elõ, középkori technológiával. Hagyományok, társadalmi szokások, elvárások bemutatásával, felelevenítették a középkori erdélyi életet. A fesztiválon elõállított tárgyakat kiállításon mutatták be Vajdahunyadon és Erdély más városaiban. A sikeren felbuzdulva, októberben újabb 3 napos fesztivált rendeztek, melyen a lovagi tornák és táncok kerültek elõtérbe. A résztvevõk kosztümösen vonultak végig a városon, a Hunyadi János szobortól, a várkastélyig. A látogatók részére a fesztivál második napján fegyverbemutatót tartottak, ami után egy nemessé avatási ceremóniát mutattak be. Ezt követõen pedig középkori zene és táncbemutatóra kerülhetett a sor. Szeptember 17.- én szokatlan esemény történt. 18 órakor a vár belsõ udvarán került sor Dávid Ottó Árpád lovag és Kovács Edit várkisasszony esüvõjére.
Ez volt az elsõ alkalom, hogy a várban bemutatott lovagi tornák hõsei, egymás között házasságot kötöttek. A várkápolna kicsinek bizonyult. A nagyszámú vendég miatt, mind a polgári, mind az egyházi esküvõt, egy az udvaron felállított sátorban tartották meg. Premiernek számít az is, hogy a két felekezet (református és római katolikus), egyhelyüt, egymás után adták össze az ifjú párt. A gratulációk után a lovagrend tagjai és a várkisasszonyok lovagi torna és reneszánszkori táncok bemutatásával kedveskedtek házasodó kollegáiknak. Jövõbeli terveik: a vár környékén szeretnének egy középkori kézmûves sort kialakítani, és élõ történelmet bemutatni iskolásoknak és látogatóknak. Felvetõdött az a gondolat is, hogy a közeljövõben, középkori ruhákba öltözött vajdahunyadi lovagok és várkisasszonyok vezessék az érkezõ látogatókat. Dr. Hauer Erich.
3
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Brüsszel, Érmihályfalva távlatából Európai parlamenti képviselõként Winkler Gyula 2008-ban egy olyan programot indított, amely szorgalmazza az Európai Uniós tematikájú versenyek megszervezését a magyar tannyelvû iskolákban. A verseny nyertesei – ez is egy motiváló tényezõ – brüsszeli tanulmányi kiránduláson vesznek részt. Mivel a programban évente két-három iskola vesz részt, alkalom nyílik arra is, hogy a magyar iskolák szorosabb kapcsolatot építsenek ki egymással. Ennek a programnak a keretén belül december 11-én az érmihályfalvi Zelk Zoltán Általános Iskola és a Mezõgazdasági Iskolacsoport 80 diákja mérkõzött meg. A 16 csapatot alkotó diákoktól a verseny tematikája sokoldalúságot és komoly
felkészülést követelt. Voltak földrajzi kérdések, hazai EP-képviselõknek a felismerése, politikai aktualitások, szemelvények az EU történetbõl, de ismerni kellett Brüsszel jellegzetes épületeit és mûemlékeit, valamint készíteni kellett csapatonként egy-egy három perces bemutatót „Én és az EU” címmel. Az öttagú zsûrinek – melynek tagja volt Derzsi Ákos parlamenti képviselõ, Dezméri István a Hunyad megyei RMDSZ szervezet ügyvezetõ elnöke, valamint Balogh Botár Csaba, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont aligazgatója, a megyei szervezet alelnöke – ugyancsak volt dolga a bemutatók elbírálásákor, valamint a versenylapok értékelésekor. A több, mint két órás reménnyel és izgalommal teli megmérettetés után a következõ rangsor alakult ki. A Zelk Zoltán Általános Iskola diákjai közül elsõ helyen a Big Team, második helyen a Stars, harmadik helyen a No Name csapata végzett. A Mezõgazdasági Iskolacsoport nyertes csapatai sorrendben a Fekete párducok, a Freaks és a Nomber One. Mindkét iskola elsõ helyezett csapatának jutalma a brüsszeli tanulmányút, a második helyezettek Magyarországra kirándulnak a Bihar megyei RMDSZ támogatásával, míg a harmadik helyet megnyerõ csapatok Hunyad megyébe látogatnak a megyei RMDSZ szervezet és a Téglás Gábor
Babos Aranka a miniszterelnök-helyettes kabinetjében kapott megbízást Az RMDSZ Hunyad megyei szervezete nagyon komolyan veszi a jövõépítést. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Burján Gergely megyei politikai alelnök prefektusi tisztségre való jelölése mellett két fiatal magyar politikus került elõtérbe. Az egyik Dézsi Attila, Hunyad megye eddigi fõispánja, akit a Szövetség kormányfõtitkári tisztségre jelölt, valamint Babos Aranka a vajdahunyadi szervezet elnöke, aki a jövõben Markó Béla miniszterelnök-helyettes kabinetjében fejti ki tevékenységét. Mint tanárnõ és mint a szórványgondokat jól ismerõ, aktív szervezõ Babos Aranka az oktatási ügyekben kapott megbízást. Az alig pár napja újraválasztott vajda-
hunyadi RMDSZ szervezet elnöke habár fiatal, máris komoly tapasztalattal rendelkezik mind a szervezetépítésben, mind pedig a kulturális rendezvények szervezésében, az elmúlt években számos nagyméretû rendezvény szervezõjeként bizonyította rátermettségét. A Székelyföld – Szórvány Partnerség egyik legaktívabb tagjaként tartjuk számon. Kinevezése mindenképpen eddigi munkájának elismerését jelenti, de ugyanakkor biztató jövõt is jelez. A Hunyad megyei magyarság biztos abban, hogy ezek a kinevezések közösségünket erõsítik. (www.rmdszhunyad.ro)
Babos Aranka (középen) a munka sûrûjében
Iskolaközpont vendégeiként. A versenyen résztvevõ összes diák ajándékcsomagot kapott Winkler Gyula EP- képviselõ és a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont részérõl. A díjkiosztás és a nyertes csapatok ismertetése, a város központjában, ünnepi keretek között történt. Máté Imre érmihályfalvi költõ szobrának az avatása után Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, valamint Cseke Attila szenátor személyesen nyújtották át az okleveleket az elsõ helyezetteknek A Szövetség elnöke gratulált a szervezõknek, valamint a versenyt elõkészítõ pedagógusoknak is. Dezméri István
Kezdeményezõ szórványpolitika
Szemléletváltás az RMDSZ szórványpolitikájában „Az RMDSZ új szórványpolitikája kezdeményezõ, proaktív, fogalmazhatunk úgy is, hogy offenzív jellegû, nem pedig egy belenyugvó, önsirató, deffenzív politika” – fogalmazott Winkler Gyula Vajdahunyadon az RMDSZ városi szervezetének tisztújító közgyûlésén tartott politikai tájékoztatója során. Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke beszámolt a novemberi dévai szórványkonferenciáról, amelyet a Magyar Szórvány Napja alkalmából szerveztek. A Magyar Szórvány Napját november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésnapján tartják, aki a Hunyad megyei Marosillyén született. „A Magyar Szórvány Napja nem a fogyás és pusztulás siratónapja, hanem az aktív szórványközösségek ünnepe. Az RMDSZ kezdeményezõ, merész és átfogó cselekvési terv alapján offenzív szórványolitikát folytat. Jelentõségteljesnek tartom, hogy szórványpolitikánk szemléletváltási folyamatának két fontos helyszíne Déva és Sepsiszentgyörgy. Déva, ahol a novemberi szórványkonferencia zárónyilatkozata ezt a szemléletváltást kezdeményezi és
Sepsiszentgyörgy, ahol december 17én, az SZKT megvitatja és elfogadja majd az új szórványpolitika dokumentumait. Ez a két helyszín az Összetartozunk szórvány-székely együttmûködés fontos tengelye is” – hangsúlyozta Winkler Gyula. A Vajdahunyadi RMDSZ tisztújító közgyûlésén több mint 150-en vettek részt. Babos Aranka, a vajdahunyadi RMDSZ elnöke újabb két éves mandátumot nyert. Az ülésen jelen volt Borbély Károly gazdasági államtitkár, aki tájékoztatójában beszámolt a kormánykoalíció tevékenységérõl, az ország gazdasági helyzetérõl és ismertette az RMDSZ költségvetési és gazdasági prioritásait a következõ idõszakban. Ugyanakkor jelen volt Burján Gergely, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének politikai alelnöke, Ferenczi István, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének alelnöke és Dezméri István, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének ügyvezetõ elnöke. (www.rmdszhunyad.ro)
4
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
A Paptanár – aki hármas szárnyúnak vallja magát Nem lenne kereken egész és teljes Szászváros rövid bemutatása, ha nem írnánk és beszélnénk Bíró János Antal Atyáról, aki ugyan nem városunk szülötte, de õt a város jelenében méltán nevezhetjük második Kún Kocsárdnak, ha elemezzük életének keserves eseményeit, hûséges szolgálatát 70 éven át az Isten házaiban, fáradhatatlan munkálkodását egész életén át. Szellemi téren, mint költõ és író közérthetõ, szívhez szóló, lélekmelengetõ könyveket és verseket alkotott. Fizikai munkát, gyümölcstermesztést és feldolgozást, kertészkedést a mai napig is végez. A legnagyobb székely, Orbán Balázs jelszavát felkarolva „néppel a népért”, szerint szerette volna szeretett székely népét Erdélyben szolgálni. Nem adatott meg ez neki, de a Partiumban eltöltött 47 éves szolgálat alatt sem tagadta meg önmagát. 8 éve él Szászvároson, elvállalva a kicsiny katolikus közösség pásztorálását, végezvén a plébánosi munkát. Három szárnyúnak vallja magát: Az elsõ szárnyát a fiatal, földmûves székely családból származó legénykének a
ferences rend adja, akik segítették a három diplomájának (tanítói, papi és tanári) megszerzésében. 1941-ben Erdély Nagypüspöke, Márton Áron szentelte fel pappá – õ „ruházta fel” a második szárnnyal, tántoríthatatlan hittel és példamutatásával. Harmadik szárnyát Böjte Csaba testvér adta, látván az õ áldozatos és feddhetetlen tevékenységét a gyermekmentés és nevelés terén, született meg lelkében az elhatározás: A közösség asztalára tenni valamit. ågy születettt meg a Szent Antal alapítvány, amellyel szegény sorsú érettségizett, egyetemre induló diákokat támogat. Erõs meggyõzõdése, lelki gazdagsága sarkallta erre a tettre, egyik legújabb versének címére utlava: „Utat vágni a jövõbe”. Ismerve lelke kincseit, kemény kitartással, mély vallásosságát, önfeláldozó életét különleges szellemi adottságait és emlékezõtehetségét írásaiban, prédikációiban, merem állítani, hogy mindezeket a jellemvonásait székely gyökereinek köszönheti, ez lenne a „negyedik szárnya” – ennek a valódi, igaz Embernek, nagy
Bemutatjuk templomainkat
Õsz a végeken Október 14-16 között a lupényi Református Egyház Gáll Sándor lelkész-esperes vezetésével gyülekezeti napokat szervezett. Ezen belül a gyülekezethez tartozó Urikány leányegyházban Imaház szentelésre került sor. A Zsil völgye nyugati részén fekvõ bányász városnak sokáig nem volt kultikus helye. A gyülekezet a Püspökség támogatásával 1993-ban egy bányászlakást vásárolt meg, és ezt alakították át istentiszteleti hellyé. Az alig száz lelkes gyülekezeti hajlék kivülrõl úgy néz ki, mint egy egyszerû lakás, de belülrõl annál több meleget áraszt. A gyülekezet élni akarásának egyik megnyilvánulása, hogy az épülethez egy kis tornyot építsenek és harangot vásároljanak. A szép õszi napon az ünnepségen ott voltak a lupényi anyaegyház és három
testvérgyülekezetének képviselõi. Magyarországról a Somogy megyei Nagyatádról Jakab László lelkész, aki az igehirdetési szolgálatot végezte. Szintén jelen volt Budapestrõl a fasori gyülekezet, valamint Délvidékrõl Torontálvásárhely küldöttsége. Az ünnepségre kicsinynek bizonyult a hajlék. Megjelnent a város polgármestere, Dézsi Attila prefektus, Winkler Gyula Európai parlamenti képviselõ, és több lelkész. A hivatalos ünnepség után a vendégek egyórás kirándulást tettek felfelé a Zsil völgyén, ahol láthattuk a csodálatos Retyezát déli oldalait. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult. Szívünk ezen a napon még a szórványban is megtelt örömmel. Kun Árpád ny. lp.
betüvel írva az EMBERT. Rendkívüli kritikai érzésekkel is megáldotta a jó Isten. Ezért meri vallani, hogy „egységben az erõ” és kiegészítené Kölcsey himnuszát: Fedd meg Uram a magyart” verssorral a széthuzást szító politikusokra vonatkozva a megfeddést. Ebben az évebn ünnepelte szülõfalujában, pappá szentelésének 70 éves évfordulóját. Személyesen Dr. Jakubini György érsektõl kapta a Rubin misés érmét (1941-2011) július havában. „Az erdélyi magyarság kitartó, hûséges és áldozatos szolgálatáért, életútja elismeréseként’ Hargita megye Tanácsa a Márton Áron emlékérem adományozásával ismerte el P. Bíró János Antal ferences szerzetes közösségért végzett áldozatos tevékenységéért, Borboly Csaba aláírásával. Antal Atya emberi és papi érdemeit a határon túl is értékelték és elismerték, amikor ez év szeptemberében Küküllõkeményfalván egy nagyszabású ünnepség keretében, Magyarország elnöke Dr. Schmidt Pál nevében, a kolozsvári magyar fõkonzul a Magyar Köztársasági érdem-
rend lovagkeresztjét adományozta a híres Antal Atyának. Mi, szászvárosi magyarok, büszkén nézünk fel Antal Atyára, ökuménikus Istentiszteletek alkalmával, amikor teljes lelkével öleli át, hirdeti mély meggyõzõdéssel az ökuméniát, megszólalva ilyenkor magyarul, románul, németül, sõt latinul is. Végezetül álljanak itt Antal Atya egyik gyönyörû, fiataloknak címzett versének utolsó sorai, mintegy minden eddig leírt tettének, jellemének, hitének szánt összefoglaló: Egységben az erõ „Van még remény, van még kiút, Ha végleg el nem csüggedünk, Ábrányinak szilárd hite Lelkesítse nemzetünk. Fessétek bár sötétre a jövõt, szüntelenül hiszem, Akármit mondotok, hogy a magyar nem vész el s élni fog. Legyen bár sorsunk oly mostoha, Él a magyar, s nem veszett el soha. „ Fülöp Júlia
,,Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút...” Ihász Gábor dalának refrénjét visszhangozta a Téglás Gábor Iskolaközpont aulája, ami folyóév nov. 30-án délután 6 órára megtelt az iskola végzõs diákjainak hozzátartozóival, diáktársaival, az iskola tanáraival. Különleges, ünnepéyes alkalomra gyûltek össze: a végzõs diákok szalagavatójára, mi egyben a nagykorúsítást is jelenti. A három végzõs osztály, a XII. matematika-informatika, XII. turizmus és a XIII. nyomdászat diákjainak a bevonulása és felsorakozása után, Szabó Tímea és Vass Mihály XI. matematika-informatika osztályos diákok konferálása a nagyérdemû figyelmét az ünnepeltekre fókuszálta. Balogh-Botár Károly-Csaba tanár úr, az iskola igazgató helyettese köszöntõ beszédében biztatást fogalmazott meg a végzõsök felé és ugyanakkor reményét is kifejezésre juttatta azzal kapcsolatban, hogy a 40 végzõs tanuló nem veszíti el hitét és eléri célját. A tanár úr köszöntõje után Antal Dániel XII. turizmus osztálybeli diák rövid, lényegretörõ, kissé humoros köszöntõje következett, majd Puskás Eszter a XIII. nyomdászati osztályból rövid köszöntõjében méltatta többek között osztályfõnökük atyai gondoskodását. A XII. matematika-informatika osztály nevében, János Henrietta szólalt fel. Õ megfogalmazta, hogy mit is jelent számukra a szalagavatás, azt, hogy kihívások elõtt állnak, döntéseket kell hozniuk, amelyektõl további életútjuk függ. A köszönések sorát kezdte a szülõkkel, folytatva az óvónénikkel, a tanítónénikkel, a tanárokkal és végül a két kiváló osztályfõnökkel, akik szintén méltató szavaknak örvendhettek. Egy gondolat erejéig az osztálytársainak a jellemzésére is kitért, megfogalmazva azt a véleményét, hogy a középiskolai évek meghatározó jellegûek. Beszédének befejezõ részében köszönetet mondott mindazoknak, akik komoly támogatást nyújtottak az ünnepi alkalom létrehozásában és azoknak is, akik az éneket és a táncot betanították a diákoknak. Miután Balogh-Botár Károly-Csaba aligazgató úr az osztályfõnökök szalagját feltûzte, a diákok szalagjának feltûzésére ke-
rült sor: Fodor Edit tanárnõ a XII. turizmusnak, Bíró Imre tanár úr a XIII. nyomdászatnak és Tófalvi Emese tanárnõ a XII. matematika-informatika osztálynak. Ezután csendült fel a diákok elõadásában a ,,Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút,/Új mesék nem várnak reánk...” refrénû dal, ami sokaknak a szemébe könnyet csalt. Nem csak a nosztalgia miatt, hanem azért is, mert a 60as, 70-es években még álmodni sem lehetett egy ilyen bensõséges hangulatú ünnepi alkalomról. Amíg a bécsi keringõre készültek a végzõsök, addig az iskola kisebb diákjai szórakoztatták a közönséget: Domokos Róbert XI. matematika-informatika osztályos tanuló énekelt és gitározott az osztálytársaival közösen, Gáspár-Barra Áron az V. A-ból szintén énekelt és gitározott, végül Suiogan Boby a XI. poligráfiából Búcsú címû saját szerzeményét szavalta el. A várva-várt keringõ megérkezett. A lányok elkápráztató eleganciával párosult könnyed, hópihékhez hasonló, csipkeruhás, csipkenapernyõs tánca, majd a bécsi dallam felcsendülése után a szédítõen, bódítóan ható meglepetés-keringõ elvarázsolt minden jelenlévõt. Köszönet Molnár Noémi és Lengyel Izabella tanárnõknek, akik szabadidejükbõl áldoztak azért, hogy ez a kis 40 fõs közösség bizonyíthasson és örömet szerezzen mindazoknak, akik aggódó szeretettel követik lépéseiket. Az ünnepség az iskola elõtti sportpályán ért véget, ahol a végzõs diákok lampionokat eresztettek útnak, melyek beteljesülésre váró vágyaikat jelképezték. Ahhoz, hogy ilyen jól sikerüljön az ünnepség, sok embernek kellett összefognia, ötleteikkel támogatni és segíteni a kivitelezésben. Oroszlánrésze volt ebben a három XI. osztálynak és osztályfõnökeiknek: Orbán Júlia, Heius Ágnes és Mészáros Enikõ tanárnõknek. Az ünnep magasztos hangulatát alátámasztotta a diszkrét, komoly teremdíszítés is, a fehér-bordó színkontraszt, a szerényen mutatkozó, de a díszletet pompásan kiegészítõ két virágcsokor is. Köszönet és hála mindenért! László Anna
5
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Adventi versünnep Az adventi várakozás, a lelki feltöltõdés hangulatában zajlott le a tíz éve teremtett, és azóta hagyománnyá vált Adventi koszorú elnevezésû vallásosvers-vetélkedõ, amelynek az idén is a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont adott otthont. A vetélkedõ minden iskolai korosztályt megszólított, s az induláskor csak Hunyad- megyei rendezvény az évek során megyeközi, illetve nemzetközi jelleget öltött. Határon innenrõl és túlról jöttek versszeretõ kis- és nagydiákok, hogy a költõi szó erejével bizonyítsák: lélekben készülünk a karácsonyra, a várakozás beteljesülésére, az Úr Jézus eljövetelére. A harmadik adventi gyertya meggyújtása elõtti órákban a versmondók a hallgatóság szívébenlelkében is aprócska lángokat lobbantottak föl, elõkészítve mindnyájunkat a versek üzenetének befogadásával a szeretet, az önzetlen szeretet ünnepére. Kevés kivételtõl eltekintve a tolmácsolt költemények fõleg gyakran szavaltak, ismertek voltak, elsõsorban a klasszikusoktól, de megszólaltak a kortárs költõk is. Az értékelés során a fõként pedagógusokból álló zsûri (Gherghina Rozália, Dulinszky Izabella, Doboly Beatrix, Deák Piroska, Kun-Kriza Ilona, Kocsis Attila, Lengyel Izabella, Szabó Ildikó és a jelenlétével megtisztelõ Dézsi Attila, miniszteri rangú kormányfõtitkár) a versmondás értékelésekor figyelembe vette az életkornak és az eseménynek megfelelõ költeményválasztást, a szövegtudást, az alkotás üzenetének értõ és értelmes tolmácsolását, a jó hangképzést és -ejtést, valamint az élõszó zenei összetevõinek tiszteletben tartását. De kiterjedt a meghallgatók figyelme a szavalók megjelenésére is, a megfelelõ, ízléses öltözetre, ápoltságára. A résztvevõk mindenike emléklapot kapott, a „dobogósok” pedig könyvjutalmat a Corvin Kiadó jóvoltából. Ime az eredmények: I – II. OSZTÁLY : I. helyezett: Osváth Mihály, Déva (Felkészítette: Szabó Ildikó); Uszkai Gyula Krisztián, Lupény (Felkészítette: Madaras Irén). II.helyezett: Dézsi Zsófia, Déva (Felkészítette: Szabó Ildikó); Menyhárt Brigitta, Szászváros (Felkészítette: Menyhárt Ernõ). III. helyezett: Csatlós Elõd, Vajdahunyad (Felkészítette: Bárány Enikõ); Szentes Tímea, Csernakeresztúr (Felkészítette: Dávid
„Havat terel a szél az erdõn, Mint pehely-nyájak pásztora, S néhány fenyõ már érzi sejtõn, miként lesz áldott fényû fa, és hallgatódzik. Szûz utakra feszül sok ága, tûhegye, szelet fog, - készül, nõ magasba az egyetlen szent éj fele.” R. M. Rilke Mónika); Weisz Gabriella, Arad (Felkészítette: Pintér Mária-Irén). Különdíjak:Márton Evelin, Déva Felkészítette: (Szabó Ildikó) EMKE-díj: Papp Evelyn Karina, Csernakeresztúr (Felkészítette: Socosan Csilla); Zala Dániel, Vajdahunyad (Felkészítette: Pampu Anna ) III-IV. OSZTÁLY : I. helyezett: Kecseti Ingrid és László Tamás, Déva (Felkészítette: Sebestyén Anna) II. helyezett: Aczél Emília és Anderlik Patrik, Déva (Felkészítette: Újfalvi Anna-Mária); Gombi Anna, Zsombó, Magyarország (Felkészítette: Becherer Anikó ) III. helyezett: Gergely Melinda, Vajdahunyad (Felkészítette: Bíró Czeczília) ; Moldován Katalin, Déva (Felkészítette: Újfalvi Anna-Mária). Spir Rebeka Petra, Arad (Felkészítette: Pintér Mária-Irén) Különdíj: Dézsi Zsófia, Déva, EMKE-díj (Felkészítette: Szabó Ildikó); Gáll Orsolya, Petrozsény (Felkészítette: Madaras Irén); Giurgiu Mária, Vajdahunyad. EMKE-díj: Salasan Maria Magdolna, Vajdahunyad, (Felkészítette: Bíró Czeczilia); Tóth Áron, Zsombó, Magyarország (Felkészítette: Becherer Anikó ) V-VI. OSZTÁLY : I. helyezett: Nagy Henrietta, Petrozsény (Felkészítette: Ács Éva)
II. helyezett: Gáll Péter, Lupény (Felkészítette: Pop Erzsébet); KunGazda Sára Anna, Déva (Felkészítette: Kun-Gazda Kinga) III. helyezett: Geangos Attila, Petrozsény (Felkészítette: Vodila Izabella) Különdíj: László István, Déva (Felkészítette: László Anna) Lukács Zoltán, Lupény (Felkészítette: Pop Erzsébet). VII-VIII. OSZTÁLY: I. helyezett: Stelczner Britta és Bereczki Éva, Vajdahunyad (Felkészítette: Gherghina Rozália). II. helyezett: Dobner Imola, Lupény (Felkészítette: Pop Erzsébet); Kutasi Enikõ, Petrozsény (Felkészítette: Farkas Éva) III. helyezett: Ferenczi Brigitta, Vajdahunyad (Felkészítette: Gherghina Rozália; Maróti Enikõ, Zsombó, Magyarország (Felkészítette: Becherer Anikó, Pálmai Péter); Pop Tímea, Vajdahunyad (Felkészítette: Gherghina Rozália ) Különdíj: Tóth Melinda, Déva (Felkészítette: Kun-Gazda Kinga); Várhegyi Brigitte, Déva (Felkészítette: Mészáros Enikõ ) EMKE-díj: Bereczki Éva, Ferenczi Brigitta, Pop Tímea, Stelczner Britta, Vajdahunyad (Felkészítette: Gherghina Rozália ) LÍCEUMI OSZTÁLYOK: Az elsõ díj nem osztatott ki. II díj. Márton Edina, Nistor Renáta, Déva (Felkészítette: Mészáros Enikõ ) II díj. Dénes Adolf, Déva (Felkészítette: László Anna) Különdíj: Bajkó Mónika Melinda, Arad (Felkészítette: Pintér Mária); Balázs Orsolya, Déva (Felkészítette: László Anna); János Henrietta, Déva (Felkészítette: Kun-Gazda Kinga) Az adventi versünnep megszervezéséért illesse köszönet a házigazda szerepét betöltõ Téglás Gábor Iskolaközpont igazgatóságát, pedagógusait, jelesül a magyarszakos tanárok közösségét és az ünnepi falatokért a Szivárvány nyugdíjasklub tagjait, valamint a szavalók szüleit. Az Adventi koszorú vallásosvers verseny az idén is eseményszámba menõ, felemelõ ünnep volt. Deák Piroska tanár, zsûrielnök
Mikulásgyár Petrozsényban A Petrozsényi Polgármesteri Hivatal az idén, pontosabban májusban, közösségi pályázatot nyert Európai Úniós alapokból „Testvériség - Önkéntesség - Együttmûködés” címen testvérvárosok tematikus hálózata keretén belül. A pályázat augusztus 24-én indult és jövõ év májusában zárul, több célja van, központi témája az önkéntesség, mivel 2011 az Önkéntesség Nemzetközi Éve. A pályázat megírója és felelõse Wersanski Eduárd a petrozsényi Polgármesteri Hivatal polgármesteri kabinetjének tanácsosa. A célok egyike az önkéntes munka hasznos gyakorlati bemutatása. Ugyanakkor a pályázat kiirása szerint, ki szeretnénk emelni a város lakói számára az önkéntes munka fontos szerepét. A fent említett célok érdekében jött létre az úgynevezett „Mikulásgyár”. Mi is a „Mikulásgyár” ? A december 5-12 közötti idõszakban a város Schreter Károly parkjában több, mint 50 önkéntes segítségével, az ott felállított Mikulásgyár sátornál, a város lakói számára megteremtettük a lehetõséget, hogy adakozhassanak. Ezt megelözõen a média segítségével a lakosság tudomására
hoztuk, hogy mit lehetett adományozni (téli gyermek- és felnõtt ruhákat, tartós élelmiszert, játékokat, iskolai felszerelést és pénzbeli adományokat). Az adakozási periódus letelte után a szervezõk nekiláttak, az önkéntesek segítségégével, különválogatni az összegyûjtött tárgyakat és elkészíteni a csomagokat. Ez a tevékenység december 15-én fejezõdött be. A csomagok sokgyerekes családokhoz valamint szociális
gondozásban lévõ személyekhez jutnak el a Karácsonyt megelõzõ idõszakban. A Mikulásgyárat az adakozási idõszakban naponta 11 és 15 óra között több száz gyerek látogatta meg, versekkel és énekekkel szórakoztatva a jelenlévõket. Az akció sikeréhez hozájárultak a fent említett önkénteseken kívül testvérvárosaink,Várpalota és Ponte nelle Alpi önkéntesei is. A pályázat kiirása szerint a Mikulás Gyár párhuzamosan mûködött Petrozsényban és az osztrák Wolfsberg városában, amely Várpalota testvérvárosa (ezért testvérvárosi hálózat). A Wolfsbergben gyûjtött és elkészített csomagokat az ottaniak Várpalotára és Petrozsényba küldik, elõreláthatólag december 20-a körül. A sikeres akció megvalósításában kifejtett segítõkész munkáért szeretnék köszönetet mondani Petrozsény polgármesterének, Tiberiu Iacob Ridzinek, a Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok Irodája munkatársainak, a civil szervezetek (Vörös Kereszt, Pro Paring, Petro Aqua, Caritas, Templomos Lovagok) önkénteseinek, a város tanintézményeinek, az anyagi támogatóknak, a média képviselõinek és nem utolsó sorban a pályázat csapatának. Wersanski Eduárd, pályázatfelelõs
6
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
Hol van Barcsay Ákos fejedelem sírhelye Az utóbbi idõben a fejedelem dévai emlékköve felavatásának kapcsán, úgy Déváról, mint Kisbarcsáról és Csernakeresztúrról, többen érdeklõdtek Barcsay Ákos fejedelem sírhelye felõl. Kelemen Lajos érdekes tanulmányaiban (lásd „Erdély” 1899 évfolyamában és az Erdélyi Múzeum 1901 évfolyamában) behatóan foglalkozott a fejedelemgyilkosság körülményeinek tisztázásával. A Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat és a „Magyar polgár” 1901 augusztus 19-i száma részletes beszámolót közölt a Kozmatelkére (Cozma) e célból összehívott, szakértõkbõl álló bizottság munkálatainak eredményeirõl. Az erdélyi fejedelem meggyilkolásának 240. évfordulóján, az 1901-ben összehívott bizottság helyszíni megállapításai szerint, a Kozmatelke közelében, 1661ben meggyilkolt fejedelem holttestét, a kozmateleki korabeli templom sírkertjében földelték el és azóta a tragikus véget ért fejedelem nyugvóhelyét – két és fél századon keresztül, egy ottani nemes román család õrizte kegyelettel és idõrõl-idõre megújított faoszloppal jelölte meg. Ennek a családnak, mely „Varodi” (Váradi) nevet visel, õse volt az a Váradi Jónás kapitány, aki Kemény János parancsára, Kõvárra kísérte Barcsayt és így részese lehetett a gyilkosságnak. Utódai, akik egyszerû földmûvesek voltak, több mint két századon keresztül kegyeletes kötelességüknek tartották gon-
dozni a fejedelmi sírt engesztelésül õsük tettéért. A bizottság elõtt egy nyolcvan éves nyugalmazott jegyzõ igazolta, hogy õ még nagyapjától tudja, hogy a bizottság által látott emlékfának egy ideig jeltelen helyén kutatásokat végeztek, és megtalálták annak a kikorhadt régi oszlopnak a maradványát, melyet a kozmateleki lakosok annak idején, az elföldelt fejedelem sírjára állítottak. Azóta mindig ide állították az idõvel kikorhadó oszlopok helyébe az újakat. A Dr. Márki Sándor, Dr. Posta Béla egyetemi tanárok, Hosszú Pompeius m. kir. építészeti hivatalfõnök, Pákey Lajos fõmérnök és Kelemen Lajos összetételû bizottság, a Barcsay-család tagjainak helyszíni jelenlétében megállapította, hogy a gyilkosság idejére visszanyúló élõ hagyomány bizonyítja, hogy Barcsay Ákos nyugvóhelye a régi templom melletti felhagyott sírkertben van, körülbelül azon a helyen, ahol a bizottság által is látott emlékoszlop áll. Leírják, hogy a régi templom Kozmatelke végén magas dombon áll. Az országút felé esõ domboldalon deszkakerítés övezi a régi felhagyott temetõ egy részére ültetett veteményes kertet. A kerítés közepe táján áll egy egyszerû, korhadó faoszlop (melyet rajzban leközöltek) a maga primitív vésésû betûkbõl álló feliratával, mely magyarul annyit tesz mint: „Ide van eltemetve Borcsai király. Csinálta Varodi Simon örök emlékezetül 1886 évében.” Schreiber István
A Szoboszlay-csoport elítéltjeinek rehabilitációja és kártérítési perei Amint már több ízben beszámoltunk róla, az 1956os forradalom szele nem csak Magyarországon ébresztette fel az emberek szabadságvágyát, Erdélyben is próbáltak lépni. A Szoboszlay-per néven ismertté vált koncepciós eljárás során, 1956 után 57 személyt, köztük a megyénkben jól ismert, Déván is mûködõ Ferencz Ervin ferences atyát és Dénes Dávid hátszegi plébánost állították bíróság elé. Az 57 vádlott közül tízet kivégeztek, a többieket börtönbe zárták. Ferencz Ervin atyát életfogytiglanra, Dénes Dávidot pedig 10 évre ítélték. Közülük ma már csak hárman élnek, a 91 éves Ferencz Ervin atya, Orbán Péter és Orbán Etelka. A kommunista diktatúra megdöntését célzó széleskörû földalatti mozgalmat szerveztek papok, világiak és katonatisztek
bevonásával, melyet kommunista titkosrendõrség leleplezett. A Szoboszlay-perben elítélt személyek rehabilitációjára csak az 1989-es rendszerváltás után lehetett gondolni, így is húsz évnek kellett eltelni ahhoz, hogy a bíróság kimondja a végsõ ítéletet: jogtalan volt az 1958ban hozott ítélet, a kommunizmus idején elindított pert, teljes egészében semmissé nyilvánították. A kártérítésre azonban még várni kell, mert nem egyetlen peres eljárás keretében tárgyalják az ügyet, hanem külön-külön minden érintett (elítélt, illetve örökös) lakhelye szerint. Ervin atya azonban a pénznél fontosabbnak találja az erkölcsi jóvátételt, azt szeretné, hogy bocsánatot kérjenek. Ha azonban kap kártérítést, az összeget úgyis Böjte Csaba árváinak javára ajánlja fel.
A szórványért dolgozni kell! „A szórványért nem elég aggódni, hanem dolgozni is kell”. Ez hangzott el december 17-én a Sepsiszentgyörgyön megtartott Szövetségi Küldöttek Tanácsán. A Szórvány Napja alkalmával elfogadott zárónyilatkozatot az SZKT is megerõsítette. Már a november 12-én Déván megtartott szórványkonferencián Winkler Gyula EP-képviselõ felhívta a figyelmet, hogy szükség van az új szórványpolitikára, az új cselekvési tervre:„Meggyõzõdésünk, hogy a magyar szórványok kérdése társadalmunk egyik legfontosabb ügye, ezért helyzetüknek javítása, nemzeti identitásuk megõrzése össztársadalmi odafigyelést, összefogást, cselekvést igényel.”– áll a dévai zárónyilatkozatban. Ez a terv kapott most formát, kiegészítést és szabad utat a kivitelezésére nézve. A négy terület amelyre a szórvány cselekvési terv vonatkozik, az oktatáspolitika, kultúra és társadalomszervezés, ifjúság és sajtó. Ugyancsak a szombati SZKT-n fogadták el a képviselõk az „Együttmûködés a magyar jövõért” címmel az RMDSZ családtámogató és gyermekvállalást ösztönzõ célkitûzéseinek megvalósítására való cselekvési tervet. Ennek jellegzetessége, hogy a helyi költségve-
tésekbõl lesz finanszírozva. Az ülés kezdetén Kelemen Hunor szövetségi elnök az Ezüst Fenyõ díjat adta át, amit évente „a magyarság szülõföldön való megmaradásáért és az RMDSZ programjának megvalósításáért” ítélnek oda. Hunyad megye nevesítettje e díjra az idén Dezméri István ügyvezetõ elnök volt. A Hunyad Megyei Magyar Oktatási, Nevelési és Kulturális Központ megalapításához hozzájárulásáért, valamint a szórványban élõ gyerekek magyar oktatásának és a közösség kulturális életének támogatásáért, Kelemen Hunor Alapító Díszoklevelet adott át Markó Béla kormányfõ helyettesnek, Takács Csaba, a Communitas Kuratóriuma az elnökének, valamint Varga Károlynak a dévai Geszti Ferenc Társaság elnökének. Továbbá Díszoklevéllel tüntette ki Winkler Gyula EP-képviselõt, Dézsi Attila prefektust, ifj. Hauer Erich aligazgatót – post mortem - , Széll Zoltán tanár urat és Kocsis Attila Leventét a Téglás Gábor Iskolaközpont igazgatóját, felelõsségteljes és elkötelezett hivatástudattal végzett munkájáért a Hunyad megyei magyar oktatás megerõsítésében. Dezméri István
Csigmó tündérmeséje A Maros jobb oldalán, Algyógyon alul, három délre nézõ hegyoldalon fekszik a Germizaranak nevezett római település maradványairól ismertté vált, régészeti szempontból nevezetes Csigmó (Cigmau). A falutól dél-keletre, negyedórányi távolságra találjuk a nép által „csigmói vár” néven ismert romokat. A magyarok valamikor „Juriák várának” nevezték a helyet, a románok pedig „Podrágyának” hívták. Feredõgyógyról egy félórai sétával, gyönyörû kirándulást tehetünk idáig és megnézhetjük egyúttal a tekervényes csigmói-barlangot is. Denevérek lakta sikamlós üreg. A barlang közepe táján, a sziklaoldalból kõemberfõ, szaladó lóidomok és koporsóképletek láthatók. A népi fantázia „csigmói várhoz” is egy tündérszép regét fûzött, melyet téli estéken úgy mesélt el a népi mesemondó, amint ezt a Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társaság XV. Évkönyvében, 1905-ben lejegyezték: „Az idõben, amikor a népek még nem lepték el a Földet, víz volt mindenütt, csak a távoli hegyek messzi ormai fehérlettek a láthatáron. A vidék õszülõ öreg tündére, éppen itt, Csigmó alatt egy viharos éjszakán, megcsapta arany varázsvesszõjével a vízözönt s a varázsütésre csodák-csodája, szétvált az ár és a helyében egy tündérvár alakult.” A mesemondó szerint, „kellõ sugarakból túlvilági hangokban zengedezett”. Falai piros márványból voltak faragva, melyeket a felfutó oszlopok lapos koronái kapcsoltak össze. A medrébe visszahömpölyögni igyekvõ áradatra aranypárkányzatú ablakok nyíltak, melyeknek ezüst sarkait csak az esti fuvallat zárta le. Három sugártorony ragyogott ki a várból. Az egyik fényes vert arannyal fedett s úgy ragyogott a sugárözönben, mint a tûzõ napfény pünkösd hajnalán. A másikról pedig, mint a feltámadás szózatára, az ezüst hold mosolygott vissza. Mindkét égitest csudás sebességgel forgott s egy varázsigére hulló szikrákat szórt a vízfolyamba. Ezek tûzcseppjeibõl kapott életet a pikkelyes pisztráng s minden hal az utolsó vízi állatig. A harmadik tornyon pedig egy leláncolt sárkány ült az ólomfedélzeten. Bõgött és ordított, hogy a Földnek tûz mélyében még a kõszirt is elsápadt félelmében. A várudvar közepén egy tágas kútöböl volt korláttal átölelve s az ebbõl felszökõ vízcseppek a homokos földön gyöngy és drágakövekké változtak. A tündérlak minden lépcsõje külön darab vörös márvány volt. A szobákat fehér márványból vésték s a mennyezetrõl csillagok hunyorítottak alá. Itt élt az öreg tündér és leánya; ketten a legelsõk e nagy világon még Ádám és Éva elõtt. Az öreg tündér titkos tanokat forgatott, s szép gyermeke pedig ártatlan madarakat táplált. Selyem hálójával aranyhalakat fogdosott vagy a Maros mélyébõl kagylókat és apró színes csigákat gyûjtögetett s azokból napsugárral koszorút font szûzi homlokára. Az öreg tündér addig elmélkedett, addig kutatgatott, míg sikerült kiolvasnia a csillagok titkait, hogyan kell embert adni a világnak. A sárkány nyálát egybegyúrta halpetével s enyves anyaggal, ezekbõl golyókat kerekített, éjjel kivetette a szárazra, ott másnapra a holdvilág megkeleszté s a napsugár emberalakot és életet fújt belé. Így állt elõ az ember s ily anyagokból. Hogy megsokasodjon a világon ember és nép, az öreg tündér varázspálcájába fújt s leányával felment a Gogány-tetõre. Követte a nép láthatatlan hatalmaktól vitetve. Innen ossza õ ezeknek a tanítást, segélyt és oktatást. Õ lett késõbb a népnek elsõ királya és prófétája. Tanítá, hogy ne féljenek sem töröktõl, sem tatártól, hogy a csatán kapott minden seb a túlvilági életben fényben fog ragyogni s aki harctéren nyer dicsõ halált, az Istenség mennyei tündéreinek, az angyaloknak puha karján ébred föl halhatatlan égi örömre. Az öreg tündér aztán elrontá tündérvárát s annak helyére, valahol Csigmó házai és kunyhói füstölögnek népének oltalmára felépíté Juriák várát. Késõbb eltûnt a vidékrõl az agg tündér is, tündérlányát Juriák vette feleségül, a csigmói várfalak pedig sok évszázadig ellenálltak töröknek-tatárnak, és megvédték Csigmó népét, Juriák és a szép tündérlány utódait, akik ma is itt élnek boldogan, ha meg nem haltak.
7
HUNYAD MEGYEI HÍRMONDÓ
IV. Hunyadi Reneszánsz fesztivál Vajdahunyadon – folytatás az 1. oldalról – Az esti elõadást, amelyre a Corvin Mátyás Kollégium ebédlõjében került sor, a dévai Sigismund Toduþã Zenelíceum rendkívül tehetséges diákjainak kamarazene elõadása nyitotta meg Babos Aranka tanárnõ irányításával. Ezt követõen 100 gyerek lépett színpadra, ami természetesen teltházat eredményezett. Az óvoda összes csoportja és az iskola I-VIII osztályos diákjai kevés kivétellel,
pedagógusaik irányításával, egy-egy színdarabbal, tánccal, reneszánsz ruhába öltözve mutatták meg, hogy milyen ügyes apródjai vannak Mátyás Királynak. A fesztivált az EMKE és a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács is felkarolta, valamint a Communitas Alapítvány és az
RMDSZ Vajdahunyadi Szervezete támogatta. A rendezvényen részt vett Ferenczi István aki nemcsak szülõi minõségében, hanem az RMDSZ Vajdahunyadi Szervezetének politikai alelnökeként volt jelen. Az elsõ nap sikerét követõen pénteken, a vajdahunyadi Magyar Házban kézmûves foglalkozásokra és történelmi vetélkedõkre is sor került. Az óvodás és kisiskolás gyerekek pókhálót készítettek, gyöngyöt fûztek, kastélymakettet készítettek kartonból,
festettek, színeztek, karácsonyi képeslapokat készítettek. Az V-VIII osztályos diákok Doboly Beatrix által összeállított vetélkedõn mérték össze tudásukat reneszánsz irodalom, -történelem, -zene, -képzõmûvészet, reneszánsz illemtan és a reformáció témakö-
rében. A zsûri elnöke Fazakas Tibor festõmûvész, nyugdíjas tanár volt, aki nagyra értékelte a gyerekek megjelenését. Az elsõ helyet Mátyás Király Lustái csapata nyerte, második helyezést Csengettyûs Udvari Bolondok kapták és a harmadik helyre Mátyás király Borivói kerültek. Természetesen minden gyerek e nap nyertesének számít, hiszen emléklapokat, csokoládét és kalácsot kaptak, valamint az eredménybõl kitûnt, hogy alaposan felkészültek a meghirdetett témakörbõl, bibliográfiából. Fegyelmezetten, komolyan dolgoztak, jót mulatva játszottak és remélhetõleg közösséghez tartozásukban, magyarságtu-
datban, önértékelésükben is gyarapodtak. Nem utolsó sorban meg kell említenem mindazokat a pedagógusokat, akik nélkül ez a kiváló és egyre színvonalasabb fesztivál nem valósulhatott volna meg. Fõ szervezõ Kiss Mihály András aligazgató, További közremûködõk: Kun Kríza Ilona, Mindrean Tünde, Pál Judit óvónõk, Bárány Enikõ, Bíró Czeczilia és Pampu Anna tanítónõk, valamint Babos Csaba, Doboly Beatrix és Gherghina Rozália tanárok. Valóban nem a létszám számít, hanem mindenekfelett a lélek, a meggyõzõdés és az elhivatottság. Babos Aranka
Nagyjaink – akiket tisztelünk, akikre emlékezünk Szászváros, a régi Hunyad vármegye egyik legértékesebb történelmi és építészeti múlttal rendelkezõ városa, de kulturális szempontból is jelentõs központ. Ezt a város gazdasági fejlõdése tette lehetõvé, és ez tükrözõdik a város multikulturalitásában is. Szászváros a régi adminisztráció szerint járási székhely volt, ahol békés egyetértésben és együtt munkálkodva románok, szászok és magyarok éltek. 1897ben a Pallas nagy lexikonának adatai szerint a város 5650 lakójából, 2570 román, 1437 magyar 1371 német anyanyelvû. Mindegyik nemzet a templomok és iskolák körül csoportosult, különbözõ tevékenységet folytatva : kórusok, újságkiadás, könyvtáralapítás, irodalmi és zenés esték, tudományokat népszerûsítõ elõadások szervezése, híres személyiségek bemutatása, színházak vendégszereplése, bálok, sportprogramok, majálisok megrendezése – mind ékes bizonyítékai a többnyelvû kultúrának. A magyarság a Kún-Kollégiumot és a katolikus iskolát tekintette a fókusznak ebben az idõben. Világítótoronyként magasodott ki az értelmiségiek közül Gróf Kún Kocsárd (1803-1895), aki népét nagyon szeretõ emberként, igazi magyar lelkesedéssel, fejedelmi adományaival emelkedett ki hon-
fitársai közül. Ismeretes a templomok, iskolák mecénásaként, de mint politikus, forradalmi fõispán is, bátor, fáradhatatlan, buzgó hazafiként végezte áldásos tevékenységét. Hatalmas vagyonát a Kún Kollégium átépítésére, kórház építésére, ösztöndíjak alapítására diákok részére, özvegy papnék, kis fizetésû tanárok jövedelmének kiegészítésére használta fel, a gazdasági iskola beindítására saját birtokát adományozta, szolgálva nemes ügybuzgalommal nemzetét. Az „EMKE” alapítótagjaként, felismerte hogyan kell a magyar kultúra és tudás óriási erejét értékesítve népének hasznára fordítani. Gróf Kuún Géza (1938 - 1905) elismert polihisztor, több nyelvet beszélõ tudós, 25 évig volt a Kún - Kollégium fõgondnoka. Anyagi áldozatokkal õ is hozzájárult az iskola fenntartássához és 1902ben az általa vezetett küldöttségnek sikerült kieszközölnie az iskola felépítéséhez szükséges engedélyeket és jelentõs anyagi segítséget. A Kún-Kollégium kiemelkedõ tanárai közül meg kell említeni Dr. Tankó Bélát, akirõl a debreceni MTV szerkesztõ munkatársai készítettek dokumentumfilmet, a régi és új Kollégium épületében, valamint a református vártemplomban. Tankó Béla kisdiákként ismerte meg a várost, bölcsé-
szeti, teológiai és filólógiai végzettségével, mint meghívott tanár tanított nagyon lelkesen és vezette az önképzõ köröket, kirándulásokat, sportversenyeket, zenés jótékonysági esteket szervezett. Késõbb a Debreceni Egyetem rektoraként vált elismert szaktekintéllyé. Városunkban élt Torma Zsófia (18321899), az elsõ magyar régésznõ, aki autodidakta lévén megyénk több településén végzett ásatásokat saját költségén. Kitartóan, anyagi és fizikai erejét nem kimélve munkálkodott, kutató munkáját siker koronázta, a tordosi (marosvölgyi) prehisztorikus telep feltárása kötõdik nevéhez. Amatõrként kitûnõ tudományos eredményeket ért el, kapcsolatot teremtett az antropológusok, õslénykutatók, vegyészek, nyelvészek, geológusok történészek, néprajzkutatók munkája között. Határozottan kiállt amellett, hogy a tordosi edénytöredékek és más (több ezer) leleteken található írásjelek az õsi magyar rovásírás és számrovás jeleinek felelnek meg. Mint a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja 1899 –ben a „Doctor Honoris Causa” kitüntetést is megkapta a Kolozsvári Tudományegyetem Bölcsészeti Karától.
Sipos Pál (1759-1816), a magyar felvilágosodás különleges személyisége, Tordoson és Szászvároson élt papként. Kiváló teológus, költõ, matematikus és filozófus, sokrétegû tevékenységet fejtett ki. Életét, munkáját a szászvárosi és tordosi magyarság a Vetési László szorványmissziós lelkész kezdeményezésébõl ismerte meg. Több, mint 45 diák, tanár, teológus Nagyenyedrõl és Kolozsvárról vett részt a megemlékezésen. Maxim Orsolyának, Egyed Péter filozófiatörténész, Benkõ Samu akadémikus, Egyed Emese irodalomtörténész, Juhász Tamás teológiai tanár, Dáné Tibor Kálmán EMKE elnök, Józsa Miklós nagyenyedi tanár ismertette a felvilágosult humanista munkáját. Érdekes részlettel szolgált Keszeg Anna, aki a tudósnak egy, a szászvárosi református Kollégium rektoraként az 1784-es Horia Closca és Crisan parasztfelkelés idején támadt „huncut” ötletét elevenítette fel. Ezzel a tettével mentette meg a város lakóit a vérengzéstõl, ugyanis a diákokat összegyûjtve kiterelte a város fõterére és a dobok verésével óriási zajt keltetett, megfélemlítve a paraszt lázadókat, elhitetve velük, hogy erõs katonaság védi a várost. Fülöp Júlia
Hunyad Megyei Hírmondó – Közéleti havilap – Kiadja a dévai Corvin Kiadó Igazgató: Varga Károly, Felelõs szerkesztõ: Csatlós Erzsébet Mûszaki szerkesztõ: Pál Annamária Munkatársak: Deák Piroska, Deák Levente, Doboly Beatrix, dr. Hauer Erich, Kun Kriza Ilona, Kun Árpád, Lukács Lajos, Schreiber István, Pop Erzsébet A szerkesztõség postacíme: RMDSZ Hunyad Megyei Szervezete, Deva, Str. Iuliu Maniu bl. L2, Tel.: 0254-217524, E-mail:
[email protected] Készült a dévai Grapho Tipex nyomdában, Igazgató: Farkas László, Tel.: 0254-234500. A lapban megjelent írásokért a szerzõk vállalják a felelõsséget ISSN 1582-3997
