Örkény Antal Székelyi Mária: Európai identitás az unióban és Magyarországon

Örkény Antal – Székelyi Mária: Európai identitás az unióban és Magyarországon Megjelent: Hegedűs István (szerk.): A magyarok bemenetele. Tagállamként a bővülő Európai Unióban. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 45-70. p. Forrás: http://www.valasztaskutatas.hu

ÖRKÉNY ANTAL–SZÉKELYI MÁRIA

Európai identitás az unióban és Magyarországon1 Az elemzés célja és módszere Az európai egyesülési folyamat egyik alapkérdése, hogy képes lesz-e az Európai Unió olyan európai identitást nyújtani a tagországok polgárai számára, amely európai identitás „versenyképes” lehet a történelmi és évszázados politikai hagyományokból táplálkozó nemzeti identitással. Tanulmányunkban többek között arra keressük a választ, hogy hol tart a közös európai tudat fejlõdése, mely országcsoportokban alakult ki erõsebb európai identitás vagy éppen hol figyelhetõ meg gyengébb kötõdés, változott-e a bõvítés elmúlt évtizedbeli folyamatában az Európához való viszonyunk és ez miként hatott hagyományos nemzeti kötõdésünkre, valamint, hogy szûkebben, Magyarországon a 90-es évek közepétõl a csatlakozást követõ évekig milyen változások történtek a polgárok Európához fûzõdõ attitûdjeiben, illetve nemzeti kötõdésében. Elemzésünkben idõbeli és térbeli összehasonlítások mentén mutatjuk be az Európához kapcsolódó attitûdök szervezõdését. Magyarországot az uniót reprezentáló különféle országcsoportokkal összehasonlítva vizsgáljuk meg. A kutatás alapját az International Social Survey Programme nemzetközi összehasonlító empirikus kutatássorozat 1995-ös és 2003-as vizsgálata szolgáltatja.2 Ezek a kutatások arra keresték a választ, hogy a világ és ezen belül Európa különbözõ országaiban mi jellemzi a polgárok nemzeti identitását, hogyan látják az emberek az idegeneket és a belsõ kisebb1

2

A szöveg alapjául szolgáló kutatás és elemzés az 1994–1997 T 013875 és a 2002–2004 T 038055 számú OTKA-támogatások segítségével jött létre. Az adatfelvételekre a Tárki 1995-ös és 2003-as omnibusz vizsgálatai során került sor. Részletesebben errõl lásd www.issp.org

46


ségeket, valamint, hogy beszélhetünk-e bármiféle, a nemzeti identitáson túlmutató transznacionális vagy szupranacionális identitás kialakulásáról. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok egyik legfontosabb dilemmája, hogy a hagyományosan nemzetállami keretek között zajló szociológiai kutatások individuális szinten szerzett információi és adatai miképpen hasonlíthatók össze egymással.3 A nemzetközi összehasonlítás értelemszerûen jelentõsen megváltoztatja a hagyományos szociológiai elemzés kontextuális terét, és az egyén szintjén konstruált értelmezési mezõt kiterjeszti olyan kulturálisan és politikailag konstruált kollektív, szimbolikus értelmezési terekre, mint például a nemzeti kereteken átívelõ kulturális közösségek tere, a regionális hasonlóságok és másságok szintje, vagy a nemzetállamiság felett szervezõdõ politikai és gazdasági közösségek értelmezési tartománya. Az Európához fûzõdõ viszony és az európai identitás kérdése tipikusan olyan problémák, amelyek nem is elemezhetõk másképpen, mint ezeknek az értelmezési tereknek a metszéspontjában. A modern világ nemzeti közösségi keretek között szocializálódott polgárainak maguknak is végig kell gondolniuk viszonyukat Európához vagy Európa különbözõ régióihoz, miközben új kollektív identitások vannak kialakulóban, a régiek pedig vagy elhalnak, vagy keresik helyüket az új feltételek között. Elemzésünkben a számos megközelítési lehetõség közül azt választottuk, hogy az Európai Unió kiépülésének egyes szakaszait reprezentáló országcsoportokat hasonlítjuk össze.4 Ebbõl a szempontból megkülönböztethetjük az Európai Uniót egykor alapító vagy nem sokkal az alapítás után csatlakozó, mai nyugat-európai jóléti országok körét, a késõbb, több hullámban lezajlott bõvítések során csatlakozott országok vegyes csoportját, illetve az utolsó bõvülés során belépõ posztszocialista országokat. A három országcsoport számos szempontból heterogénnek tekinthetõ, a csoportokhoz tartozó országok jelentõsen különböznek a népességnagyság, a gazdasági teljesítmény és politikai befolyás szerint, továbbá nyelvileg és kulturálisan, valamint a modernizáció sikere és történelmi útja tekintetében is nagyok a különbségek. Mégis az unióhoz – és különösképp az integráció céljához és annak változó politikai tartalmához – való politikai viszony in3

4

Melvin L. Kohn: Cross-National Research as an Analytic Strategy: American Sociological Association, 1987 Presidential Address, American Sociological Review, Vol. 52, No. 6 (Dec., 1987), pp. 713–731. Joseph W. Elder: Comparative Cross-National Methodology, Annual Review of Sociology, Vol. 2 (1976), pp. 209–230. Elemzésünk elõzményeként lásd Csepeli György–Örkény Antal: Nemzetközi összehasonlító szociológiai vizsgálat a nemzeti identitásról, Szociológiai Szemle, 1998/3, pp. 3–36.

EURÓPAI IDENTITÁS AZ UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON

47

kább egybefûzi a különféle országokat, és ebbõl következõen a közös politikai érdek összekapcsolja õket.5 Mindez szerencsés értelmezési keretet kínál fel annak vizsgálatához, hogy a közös Európához való kötõdés intenzitása különbözik-e napjainkban, és ki miért (vagy éppen miért nem) hisz az egységes Európa jövõbeli megvalósulásában.

Elméleti megfontolások Az Európai Unió története egy bõvülõ és egyre komplexebb egyesülési folyamatként írható le. A kezdeteket egy kiszélesedõ gazdasági-piaci integrációként írhatjuk le, mely fokozatosan vezetett a politikai, majd – lassabban – a védelmi együttmûködés fázisaiba. A politikai integráció kikényszerítette az unió politikai közösségként való meghatározásának igényét, ami azzal is járt, hogy a közösség egyre szélesedõ táborának tagjai számára a közösséghez való tartozás tartalmát is végig kellett gondolni. Ennek a folyamatnak szükségszerû következménye, hogy az elmúlt évtizedben az unió számára kiemelt kérdéssé vált a tagállamok politikai jogi státusának és egymáshoz való viszonyának újragondolása, a közösséget összetartó jogi és társadalmi normák tartalmának áttekintése, az európai alkotmány létrehozása, illetve az európai identitás kérdésének tisztázása.6 Ez utóbbinak különös jelentõséget ad, hogy miközben az európai egyesülés folyamata jórészt a geopolitikai realitások, a különbözõ (leginkább nagyhatalmi) kormányzatok politikai akarata és a nemzetállami érdekek mentén alakult az elmúlt évtizedekben, a létrejött „szövetség” egyre kevésbé nélkülözheti az unióhoz tartozó országok polgárainak megerõsítõ támogatását és ennek alapján egy széles körû társadalmi és politikai legitimációt.7 A kérdés tárgyalása alapvetõen két értelmezési keretben történik. Az egyik megközelítés a nemzeti identitás kontextusában vizsgálja az Európai 5

6

7

Az elsõ csoportot a kutatásban Németország, Olaszország, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia, Írország, Dánia képviseli, a második csoporthoz tartozik Ausztria, Svédország, Spanyolország, Portugália, Finnország, és végül, a harmadik körben csatlakozott országok között szerepel Magyarország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Lengyelország, Lettország. Éppen az eltérõ országjellemzõk kontrollálása érdekében az egyes országmintákat a népességnagyság alapján újrasúlyoztuk, és az egyes országcsoportokat azonos nagyságú csoportokra hoztuk. Ez lehetõvé teszi a három régió korrekt összehasonlítását, ahol az országokat jellemzõ eltérõ demográfiai paraméterek nem befolyásolják a három régió összehasonlíthatóságát. Mathieu Deflem; Fred C. Pampel: The Myth of Postnational Identity: Popular Support for European Unification, Social Forces, Vol. 75, No. 1 (Sep., 1996), pp. 119–143. Az alkotmányozási folyamat kudarca épp ennek a dilemmának a megoldatlanságára hívta fel élesen a figyelmet.

48


Unióhoz való tartozás tartalmát, míg a másik a globalizáció és a posztvagy szupranacionális társadalmi integráció és politikai legitimáció mentén keresi az egyesülés lehetséges értelmét. A nemzetállami viszonyítás narratívája arra a kérdésre keresi a választ, hogy az európai identitás mennyiben jelent alternatívát a hagyományos nemzeti identitásokhoz képest, és milyen hasznot hoz vagy elõnyöket biztosít az uniós tagság a polgároknak a tradicionális nemzeti szuverenitás és a nemzetállami közösség nyújtotta elõnyökhöz és biztonsághoz képest. A tõkés modernizáció elmúlt évszázadaiban a politikai uralom és legitimáció, valamint a társadalmi integráció hagyományosan nemzeti keretek között szervezõdött. A nemzetállamiság politikai súlya és jelentõsége azonban komoly mértékben csökkent az utóbbi évtizedek európai egyesülési folyamatában. A gazdasági globalizáció térnyerése aláásta a nemzeti alapokon szervezõdõ piacgazdaság értelmét, az európai politikai intézmények jelentõsen korlátozták a csatlakozó országok nemzeti politikai szuverenitását, a határokon átnyúló munkaerõ-piaci és oktatási rendszerek a transznacionális mobilitás korlátlan lehetõségét kínálják fel az embereknek, az információáramlás, a társadalmi kommunikáció és a globális média „határtalansága” a nemzeti alapon legitimált tudás értelmét kérdõjelezi meg. A megváltozott feltételek több végkifejletet jósolnak. Vannak, akik ezt a folyamatot egyfajta nemzetállami devolúcióként írják le, amely azt sem zárja ki, hogy a jövõben a nemzeti alapon szervezõdõ gazdasági és politikai keretek teljes mértékben eltûnnek. Ebben a megközelítésben a nemzeti közösség alternatívájaként megjelenik az egységes európai nemzetállam megszületésének gondolata. Európa „nemzetállamiasodása” a gazdasági és politikai egységesülésen túlmutató változás, amely szellemi és kulturális közösségé formálja a kontinens etnikailag, nyelvileg, kulturálisan sokszínû világát, utat nyitva az európai identitás megszületésének. Miként egykor a modern nemzetállamok megszületésekor a politikai közösségnek közös mítoszokra, közös történelmi emlékezetre és kulturális-nyelvi azonosságtudatra volt szüksége, hogy a társadalom legkülönfélébb csoportjait egybeforrassza, úgy Európának is meg kell találnia közös gyökereit, amely a zsidó-keresztény hagyományokban és etikában, a reneszánsz, a felvilágosodás, a romantika és a klasszicizmus szellemi örökségében, az individualizmusban, a humanizmusban és a racionális gondolkodásban rejlik, és ami aztán megkülönbözteti Európát a világ más régióitól. Az egységes európai sokszínûségbõl eredõ koncepciója a kultúrák közös tõröl fakadó családja,


49

ahol nem az etnicitás, hanem a közös kulturális hagyományok adják a kiindulópontot.8 A nemzeti identitás kontextusában másként is megközelítik az Európai Unióhoz tartozás problémáját. Ebben az esetben az európai gazdasági-politikai integráció térnyerésérõl és a nemzetállamiság átalakulásáról úgy gondolkodik, mint a nemzet újjászületésének és újraértelmezésének folyamatáról, a kulturális-enikai identitás szerepének felerõsödésérõl, vagy szélsõségesebb esetekben egyfajta nemzetállami etnikai nacionalizmus9 kialakulásáról. Eszerint a nemzeti szimbólumok és mitológiák, az etnotörténelem, a nemzetek megszületésében és fennmaradásában, illetve a nemzeti alapon szervezõdõ társadalmi integrációban meghatározó szerepet játszó kulturális erõforrások, értékek és hagyományok az emberek és országok számára nem vesztik el jelentõségüket, sõt, még fel is értékelõdhetnek. E nézõpont szerint az európai identitás és az átalakuló nemzeti identitás új szimbiózisa alakulhat ki. Az európai, a regionális és nemzeti identitások harmonikus együttélésének elmélete a társadalmi identitás többes identitásként való meghatározásán alapszik, mely szerint jól megfér egymással a régi, etnikai, nyelvi, kulturális és történeti gyökerekbõl építkezõ nemzeti azonosságérzés, a regionális közösségi tudat és a közös európai kultúrára, értékrendre, történeti gyökerekre, szokásokra épülõ új, szupranacionális identitás.10 Az elmúlt évtized olyan történései, mint az európai alkotmány ratifikációja körül kialakult politikai mizéria azonban súlyosan beárnyékolja ezt az optimista képet, és rávilágít az elképzelés ellentmondásaira vagy akár lehetetlenségére. Európa földrajzi-területi határának folyamatos újraértelmezése, a földrajzi-fizikai és a társadalom-lélektani tényezõk meg nem felelése, a mögöttes kulturális-szimbolikus tartalmak ellentmondásai, a keresztény gyökerek kapcsán kialakult alkotmány-elõkészítõ vita, a muszlim-keresztény vallási megosztottságból fakadó feszültségek, az Európába irányuló növekvõ migráció következtében kialakuló nyitottság-zártság dilemma, illetve az európai soknyelvûségbõl fakadó problémák, mind-mind a többes identitás belsõ ellentmondásainak sajátos tünetei.

8

Anthony D. Smith: National Identity and the Idea of European Unity, International Affairs (Royal Institute of International Affairs 1944-), Vol. 68, No. 1 (Jan., 1992), pp. 71. Roger Brubaker: Nationalism Reframed: Nationhood and the National Question in the New Europe, Cambridge University Press, 1996. Anthony H. Richmond: Ethnic Nationalism and Post-industrialism, In. Ethnicity. (eds.) John Hutchinson; Anthony D. Smith, Oxford University Press, 1996. pp. 289–299. 10 Anthony D. Smith: National Identity and the Idea of European Unity, International Affairs, Vol. 68, No. 1 (Jan., 1992), pp. 55–76. 9

50


Az Európai Unióhoz való tartozás és az európai identitás másik megközelítése nem a politikai és társadalmi integráció hagyományos nemzetállami formáinak továbbélésére és az ebbõl fakadó konfliktusokra helyezi a hangsúlyt, hanem olyan új jelenségek kapcsán keresi az európai identitás lehetséges tartalmát, mint a gazdaság, a munkaerõpiac, a tudástranszfer és a társadalmi kommunikáció globalizációjának radikálisan új keretei, vagyis a globális identitások jelentõségének felértékelõdésével számol. Eszerint az emberek számára egyre fontosabbak azok az értékek, amelyeknek nincs közvetlen kapcsolódásuk a hagyományos nemzetállami normákhoz. Ide sorolhatók például az emberi jogok, a jogállamiság és a demokratikus normák, a pluralizmus és a társadalmi konszenzuskeresés, a társadalmi igazságosság, a szociális jogosultságok és a méltányos emberi élethez való jog, továbbá a kulturális-kisebbségi önrendelkezés kérdése.11 Ezek túlmutatnak a nemzeti kereteken, és egyfajta szupranacionális identitásnak adnak lehetséges keretet. Ulrich Beck és Anthony Giddens az uniós alkotmány kudarcát követõen közrebocsátott kiáltványukban úgy fogalmaztak, hogy „mostantól nem lenne szabad az EU-t – félreértésképpen – »félkész nemzetnek« vagy hiányos »szövetségi államnak« tekinteni, hanem sokkal inkább egy történelmileg újszerû, kozmopolita vállalkozásnak. Sokan joggal tartanak valamiféle föderatív »szuperállamtól«. Holott az újból magára találó Európa nem épülhet fel a nemzetek romjain. A kozmopolita Európa létének elõfeltétele az egyes nemzetállamok továbbélése – s az imént felsorolt okok miatt ennek az ellenkezõje is igaz: a kozmopolita Európa nélkül a nemzetállamok is elsüllyednének. Az európai integráció folyamata sokáig fõként a különbségek felszámolása révén ment végbe. De az egység nem azonos az egyformasággal. Kozmopolita szemszögbõl a sokféleség nem a probléma, hanem a megoldás.”12 Beck és Giddens álláspontját úgy is értelmezhetjük, hogy Európának kell szolgáltatnia azokat a vezetõ társadalmi értékeket, amelyek az új szövetség emberi, szociális és civilizatórikus tartalmát és irányát jelölik ki, a nemzetállamok pedig a kulturális integráció hálóját biztosítják. Mindez pedig együtt kínálhat fel egy új és modern identifikációs keretet az unió polgárai számára. A nemzeteken átívelõ szupranacionális identitás abban is jelentõsen különbözik a hagyományos, vérségi, etnikai gyökerekbõl építkezõ nemzeti identitástól, 11

Philip Schlesinger: Europeanness, A New Cultural Battlefield, In. Ethnicity. (eds.) John Hutchinson; Anthony D. Smith, Oxford University Press, 1996. pp. 316–325. Helen Wallace: The Europe that came in from the cold, International Affairs, Vol. 67, No. 4 (Oct., 1991), pp. 661–664. 12 Élet és Irodalom, 2005. 10. 07., 49. évfolyam, 40. szám.


51

hogy míg a nemzeti kereteket a bezárkózás, a másoktól való elhatárolódás és megkülönböztetés, az etnocentrizmus és a nacionalizmus ideológiája teremtette és tartotta életben, addig az európai identitásnak a szabadságra, a nyitottságra, a partnerségre, a társadalmi haszon kölcsönös maximalizációjának elvére kell épülnie. Mindezek az elképzelések persze napjainkban inkább az ideák, semmint a reális lehetõségek világát gazdagítják. Ha azt kérdezzük, hogy mi a közös az uniót alkotó tagországokban, akkor valószínûleg inkább arra az eredményre jutunk, hogy a nyelvi, etnikai, vallási, jogi, gazdasági és politikai különbségek mindig többségben maradnak az azonosságokkal szemben. Ez pedig inkább akadálya, semmint segítõje a közösségformálásnak és az európai identitás megszületésének. Ezen a ponton érdemes azonban különválasztani a kollektív társadalmi identitás és a személyes identitás dimenzióit. Míg az elõbbit az elõírásos jelleg, az állandóság, az elviség és a szubsztantivitás jellemzi, elfogadását pedig részben jogi, részben kulturális szankciók garantálják, az utóbbit a szituatív jelleg és a flekszibilitás jellemzi, amelyet tetszõlegesen változtathat, felcserélhet vagy akár felfüggeszthet valaki. A közösséghez tartozás és az identitás – legyen szó a társadalmi identitás bármely formájáról – kötõanyaga tehát nagyban függ attól, hogy kollektív vagy egyéni szinten közelítjük meg. Ha az európai identitás kötõanyagának személyes összetevõit keressük, érdemes elkülöníteni több markáns dimenziót. a) Az egyik ilyen dimenzió az individuális, haszonelvû szempontok szerepe. A csoporthoz való tartozás pozitív érzetének fontos mozgatórugója, hogy az egyén csoporttagságából következõen több hasznot, mint veszteséget könyvelhessen el. Az európai uniós tagság fontos üzenete, hogy mind egyéni szinten, mind össztársadalmi szinten számos olyan haszon várható, amely a hagyományos nemzetállami keretek között kevésbé vagy egyáltalán nem biztosított. Az elõnyök és hátrányok egyenlege azonban társadalmilag egyenlõtlenül oszlik meg. Ebbõl következik, hogy a haszonelvû megfontolások identitáserõsítõ szerepe státusfüggõ, és míg a társadalom bizonyos csoportjainál felerõsítheti a csoporttagságot kísérõ pozitív identitást, másoknál gyengítheti vagy teljes mértékben alááshatja azt. b) Az identitás másik fontos forrása, hogy a csoportot összetartó, a csoportot nevesítõ normákkal azonosulni tudjon a személy. Az európai identitás fontos próbája, hogy képes-e olyan értékeket és társadalmi integrációs mintákat felmutatni az embereknek, amelyek megkülön-

52


böztetik az uniós közösséget a hagyományos etnikai és nemzeti alapon szervezõdõ közösségeket vezérlõ értékektõl. A különbözõ elemzések fõképp a nacionalista, a materialista és a posztmateriális értékek mentén húzzák meg az elválasztó falakat. c) A szakirodalomban külön szempontként kezelik az individuális kognitív mobilizáció szerepét az európai identitás erõsítésében. Az elmélet fõképp azt emeli ki, hogy a hatékony politikai szocializáció jelentõsen erõsítheti a politikai tudatosságot, a politikai ismereteket és a politikai kommunikációt, és ezek jelentõs mértékben hozzájárulhatnak a szupranacionális identitás vonzerejének erõsítéséhez a hagyományos, akár etnikai-nemzeti, akár lokális identitásokkal szemben. d) A következõ tényezõ az egyénnek a politikai közösséghez való viszonya és a politikai elkötelezettség szerepe. Ez beleágyazódik az európai egyesülési folyamat iránt elkötelezett vagy az egyesülést elutasító, euroszkeptikus politikai mozgalmak iránti attitûdökbe, a politikai pártpreferenciákba, sõt, szélesebben a kormányzati politika támogatottságába vagy elvetésébe, vagy még általánosabban, a fennálló politikai rendszer elfogadásába, illetve tagadásába. Az elmúlt évtizedek számos példával szolgáltak arra, amikor különféle, egymástól igen távol levõ politikai nézetek (például a globalizáció radikális elutasítása, a nacionalizmus vagy anarchizmus) radikális Európa-ellenességet, az egyesülés folyamatát teljes mértékben elutasító viselkedést szültek. e) Egy további identitáserõsítõ tényezõ lehet a beleszületés szerepe és a szocializációs hatás, mely fõképp azokban az országokban lehet fontos szempont, amelyek már régebben tagjai voltak az Európai Közösségnek, és ahol az unió létezése és közösségképzõ szerepe evidenciaként fogalmazódik meg. Az egységesülést kísérõ európai identitásnak a jövõben egyre fontosabb mozgatórugója lehet ez a tényezõ, melynek hatása – akár már ma is – fõképp az életkori és generációs dimenzióban mutatható ki. A fenti tényezõk különbözõ kombinációkban hatnak az egyéni attitûdökre és az emberek viselkedésére, és mindez nagyban befolyásolhatja, hogy az egyesült Európa polgárai a megszületõ európai közösséget csupán csak a gazdasági és politikai együttmûködés célszerû és hatékony racionalizációjának tekintik, amely jelentõsen hozzájárul az egyéni és a társadalmi életminõség javulásához, de más hozadéka nincs, vagy ennél többnek, egyfajta kulturális, értékválasztás-beli, társadalmi közösségnek tekintik majd.


53

A következõ elemzésben ennek a komplex kérdésnek néhány elemét kívánjuk megvizsgálni. Elsõ lépésben az európai kötõdés mértékét hasonlítjuk össze, majd a kötõdés személyes kognitív hátterét rekonstruáljuk.

Az új Európához való kötõdés mértéke Az azonosulás szerkezeti komponenseit rekonstruáló tudásszociológiai elemzés megkülönbözteti a reflektálatlan, magától értetõdõnek és természetesnek tekintett nemzeti identitást, szemben az ideologikus elemeket részben vagy egészben megjelenítõ és reprodukáló konstruált nemzeti identitással.13 Elõször azt nézzük meg, hogy az egyes országokban milyen gyakorisággal és milyen intenzitással azonosulnak a megkérdezettek spontán érzelmi módon saját nemzeti csoportjukkal, illetve magával Európával. Az operacionalizálás során a társadalmilag létrehozott távolság-közelség érzés belsõ, érzelmileg reflektálatlan élményét vettük alapul, melyet a „közelség” szó használatával próbáltunk a megkérdezettek számára érthetõvé tenni. Az azonosulás a lokalitásból kiindulva egészen Európáig terjedõ koncentrikus körök mentén lehetséges, de míg a lokalitás a kérdezett konkrét fizikai-földrajzi környezetét jeleníti meg, addig a nemzet és különösen Európa olyan konstrukció, amelyhez történeti, szimbolikus, érzelmi tényezõk is társulnak. A következõ ábrán azt mutatjuk be, hogy az egyes szintekhez való kötõdés hogyan alakul Európa három régiójában, illetve, hogy ez a kötõdés idõben hogyan változik. Az emberek számára mindhárom régióban és mindkét idõpontban az országhoz és nemzethez való kötõdés jelenti a legszorosabb kötõdést és legerõsebb érzelmi azonosulást, jóllehet a kötõdés mértéke – különösen 1995ben – annál erõsebb, minél kevésbé fejlett gazdaságilag a válaszadó által lakott ország, minél tradicionálisabb a társadalmi szerkezet, valamint minél gyengébb és kikezdhetõbb az országban a demokratikus politikai intézmé-

13

Csepeli György: Nemzet által homályosan. Budapest, Századvég Kiadó, 1992.

54


nyek mûködése.14 Ugyanakkor az adatokból az is látható, hogy a lokális kötõdés erõssége alig marad el a nemzeti azonosulás érzelmi hõfokától, sõt, a második körben csatlakozó országok esetében 1995-ben szinte megegyezik egymással a kettõ. 1. ábra Az azonosulás táguló körei 1995-ben és 2003-ban, 4 fokú skálaátlag 4 országon belül

ország

Európa

3

2

1995 14

frissen csatlakozók

késõbb csatlakozók

alapítók



alapítók

1


55

A legnagyobb különbség a régiók között az Európához való kötõdés mértékében jelentkezik: meglepõ módon már 1995-ben is megfigyelhetõ, hogy Európa éppen az alapító országok számára jelent legkevésbé azonosulási pontot, miközben az Európához tartozás érzése az akkor még csak csatlakozásra váró posztszocialista országokban volt a legerõsebb. 2003-ra viszont a regionális különbségek gyengülni látszanak, hiszen mindhárom régióban egyaránt csökkent Európa vonzereje, mégpedig éppen a harmadik körben csatlakozó posztszocialista országokban a legerõsebben. Úgy tûnik tehát, hogy Európa nem heverte ki az unió harmadik körében történt bõvítésének traumáját, miközben a szûkebb fizikai környezethez való kötõdés, illetve a nemzeti azonosulás nemhogy gyengült volna, de inkább még tovább erõsödött. A közös Európához való tartozás illúzióját láthatóan megtépázta az egyesülés okozta problématömeg. Az azonosulás koncentrikus körei ugyanakkor nem véletlenszerûen, hanem szigorú logika szerint alakítják az emberek attitûdjeit. Az identitásmintázatok egymásra épülése egyrészt a társadalmi identitás többes szerkezetébõl fakad, a párhuzamos csoporttagságok és viszonyítások kényszerébõl következik, másrészt feltételezi, hogy az elsõdleges, a másodlagos és további csoporttagságok és a hozzájuk kötõdõ identitások hierarchikusan épülhetnek fel.15 Ezzel magyarázható az a struktúra, amely a lokális kötõdéstõl a szûkebb, regionális identitáson keresztül vezet el a nemzeti, majd transznacionális identitáshoz. Bizonyítható, hogy az egyes identifikációs pontok egy olyan hierarchiára illeszkednek, amely Guttman-skálát ír le.16 E skála segítségével két kérdésre kaphatunk választ: egyrészt, hogy Európa szerves részét képezi-e a lehetséges identitásoknak, másfelõl, hogy az idõben elõrehaladva, az unió régebbi és újabb tagja között e tekintetben tapasztalható különbségek hogyan változnak.

2003

A migrációs potenciál mértéke visszaigazolja a modernizációs lejtõn való elhelyezkedés összefüggését a nemzeti kötõdés erõsségével. Az 1995-bõl rendelkezésre álló összehasonlító adatok azt jelzik, hogy míg az alapító országok polgárainak közel egynegyede nem zárja ki, hogy más országban éljen, ha ezáltal jelentõsen javulna családjának anyagi helyzete, a második körben csatlakozó országokban a határon átívelõ migrációs potenciál már csak a válaszadók egyötödét jellemzi, míg végül, az akkor csatlakozásukra váró országok körében ez az érték kevesebb, mint egyhatod volt. A modernizáció növekvõ mértéke felerõsíti a migrációs potenciált és gyengítheti a nemzeti kötõdést. A spontán nemzeti kötõdés erõssége viszont szignifikánsan gyengíti a migrációs szándékot és ez az összefüggés éppen a csatlakozásra váró országoknál mutatkozott a legerõsebbnek. Magyarországon a fenti összefüggés még élesebben nyilvánul meg, hiszen mind 1995-ben, mind 2003-ban szinte 100 százalékos az emberek érzelmi kötõdése országukhoz, és csupán 8 százalékuk mutat hajlandóságot a migrációra 1995ben, ami a csatlakozás után is csupán 12 százalékra emelkedik.

15 16

Henri Tajfel: Social Identity and Intergroup Relations, Cambridge University Press, 1982. A Guttman-skála, amely attitûdök mérésére szolgál, egy állítássorozattal szembesíti a válaszadót. Ezek az állítások hierarchiába rendezhetõk az itemek elfogadottságának mértéke szerint. Ha az itemek logikailag is követik ezt a sorrendet, tehát a legszigorúbb item elfogadása a legkisebb, és a legenyhébb item elfogadottsága a legnagyobb, akkor az itemsorozatot Guttman-skálának nevezik. Mindig találkozunk olyan válaszadókkal, akik nem követik pontosan a Guttman-skála szerkezetét (elfogadnak egy erõs itemet, miközben egy gyengét elutasítanak). Ha az ilyen rendhagyó válaszok aránya nem túl nagy (a reprodukálhatósági együttható mértéke nagyobb 0,9-nél) akkor ezeket a nem Guttman-szerkezetû válaszokat a gyakorlatban Guttman-szerkezetû válaszokra alakítják, ügyelve arra, hogy a torzítás mértéke minimális legyen.

56


2. ábra A kötõdés koncentrikus körei Guttman-skála szerint Európa egyes régióiban, 1995-ben és 2003-ban, százalék

Európához (is) kötõdik

országhoz kötõdik

csak országon belüli egységhez kötõdik

100%

80%

57


hogy a régi és új európai uniós tagországok körében jelentõsen erõsödik a nemzeti kötõdés ereje, míg az európai identitás mértéke csökken. A tendencia azt jelzi, hogy az Európai Unió bõvülése fokozta azt a dilemmát, amely a nemzet és Európa közötti választásban ölt testet. Miközben a nemzethez való tartozás érzülete felerõsödik 2003-ra, azoknak az aránya, akik ezt az identitást európai polgárként vallják magukénak, csökkent. Az Európához való kötõdést nemcsak ezen az érzelmekkel telített dimenzióban teszteltük, hanem arra a kérdésre is választ kerestünk, hogy adott esetben az emberek országuk európai uniós tagságát megerõsítenéke szavazatukkal, vagy éppen ellenkezõleg, a kilépésre voksolnának. Ezt a kérdést csak 2003-ban tettük fel, és mivel opcionális volt, összesen 9 országban születtek válaszok.17 3. ábra

60%

1995


80%


0% alapítók

100%


20%


Az uniós tagság megerõsítése, illetve elutasítása az Európához való közelségérzet mentén, régiók szerint 2003-ban, százalék

alapítók

40%

60%

2003 40%

20%

tagság ellen szavaz

tagság mellett szavaz

alapítók 17


közel

távol

nagyon távol

közel

távol

nagyon távol

közel

távol

0% nagyon távol

Az ábrán bemutatott eredmények azt bizonyítják, hogy az idõben elõrehaladva Európa mint az azonosulás lehetséges szempontja egyre inkább illeszkedik a hagyományos identitásképzõ jegyek sorába. Másfelõl az is látható, hogy Európa országai között a különbségek fokozatosan csökkennek, és bár a lehetséges mozgatórugók különbözhetnek az egyes országokban vagy országcsoportokban, a régiókat jellemzõ különbözõ identitáserõsségek viszonylag nagy amplitúdói csillapodni látszanak. Ha a Guttman-skála elõnyeit kihasználva a nem Guttman-szerkezetû válaszokat a szabályoknak megfelelõen átalakítjuk, a fent elemzett trendek még egyértelmûbbé válnak. Az a fajta identitás, amely a lokalitásnál megáll, viszonylag ritka egész Európában, és a két vizsgálati idõpont között még gyengül is. A lokális identitás lépcsõfokain a nemzetig eljutva azt látjuk,


Az országok a következõk voltak: az alapító országok közül kizárólag Franciaországban, a késõbb csatlakozók közül Ausztriában, Svédországban és Finnországban, a posztszocialista országok közül Magyarországon, Szlovéniában, Lengyelországban, Litvániában és Szlovákiában tették fel ezt a kérdést.

58


Az adatokat elemezve azt látjuk, hogy az ilyen típusú vizsgálatokhoz képest szokatlanul konzisztens válaszokat kaptunk. Az alapító, illetve a második körben csatlakozó országok esetében az Európával való alacsony azonosulás mértéke az uniós tagság ellen való szavazattal jár együtt. A posztszocialista országok esetében a trend ugyancsak megfigyelhetõ, de az érzelmi elutasítást valamelyest felülírja az uniós tagságtól várt elõnyök reménye. Ezzel magyarázható, hogy még azok körében is, akik távol érzik maguktól Európát, a válaszadók közel fele a tagság mellett szavazna.


59

kérdésbõl egyszerû aggregálással egy olyan mutatót hoztunk létre, amely az Európai Unió melletti elkötelezettség mértékét mutatja.18 Az uniótól várt elõnyök és a cserébe vállalt nemzeti szuverenitásdeficit 1995-ben a csatlakozásra váró posztszocialista országokban élvezte a legnagyobb népszerûséget, és az akkor frissen csatlakozóknak számító régióban volt a legnépszerûtlenebb. 2003-ra az Európai Unió támogatottsága mindhárom régióban csökkent, de úgy, hogy egyben a régiók közötti különbségek is eltûntek, és az unió támogatottsága egy ötfokú skálán egyik régióban sem éri el a közepes értéket.

4. ábra Az Európai Unió támogatottsága régiónként, 1995-ben és 2003-ban, 5 fokú skálaátlag

Az integrált Európa vízióját egy bonyolult és régiók szerint igen eltérõ koherenciával jellemezhetõ tudati struktúra alapozza meg. Logikusnak tûnhet, hogy mindazon polgárok, akik az egységes Európa felé való haladást kívánatosnak tartják, elfogadják a nemzetek feletti szervezetek létezését, sõt, a nemzetállamok szuverenitásának bizonyos korlátozását is. A nemzetközi szervezetekhez és így az Európai Unióhoz való viszonyt erõsen befolyásolják a globalizációval kapcsolatos attitûdök, illetve az a fajta politikai nacionalizmus, amely a saját ország érdekérvényesítõ képességét és szuverenitását semmiképpen sem óhajtja csorbítva látni. Mindezen vélekedések mögött az a fajta nemzeti fölényérzet munkál, amelyet a szakirodalomban etnocentrizmusnak neveznek. Mindezek alapján érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen logikai sémába rendezhetõk az Európai Unióhoz való viszonyt befolyásoló tényezõk. Modellünket a régebben csatlakozó európai uniós tagországokra, majd a legutolsó körben csatlakozó posztszocialista országokra, végül Magyarországra is bemutatjuk.

1995 2003

5

Az Európai Unióhoz való viszony kognitív háttere

4

3

2

1 alapítók



Az unióhoz való viszonyt nemcsak a tagság elfogadásával, illetve elutasításával, valamint az érzelmi kötõdés erejével lehet jellemezni, de olyan kérdésekkel is, amelyek a tagsággal járó elõnyöket-hátrányokat teszik mérlegre, vagy arra keresnek választ, hogy az Európai Uniónak nagyobb vagy kisebb hatalmának kellene lennie, mint az egyes tagországok kormányainak, és végül, hogy az országok kormányainak akkor is követniük kell-e az európai uniós jogszabályokat, ha azokkal nem feltétlenül értenek egyet. A három

18

Természetesen az aggregált mutató elemeinek összetartozását elõzõleg ellenõriztük.

60


5. ábra Az Európai Unió melletti elkötelezettség magyarázó modellje19 2003-ban, a régebben csatlakozó országokban

Politikai nacionalizmus

–.11 .82

.46 Etnocentrizmus

.42

Szupranacionalitás

.30

EUpártiság

61


tikai nacionalizmuson, mind az antiglobalizációs attitûdön keresztül gyengíti az EU melletti elkötelezettséget. A modell koherens módon épül fel és körvonalazódik benne az elméleti fejezetben tárgyalt európai identitás kettõs értelmezése. A globalizációs szempont megjelenik a szupranacionalitás és az uniós elkötelezettség szoros kapcsolatában, a nemzeti identitás meghatározó szerepe viszont az etnocentrizmus, a ráépülõ politikai nacionalizmus, illetve gazdasági antiglobalizációs attitûd hármasában mutatkozik meg, amely szemben áll az unió melletti elkötelezettséggel. Részben eltérõ képet mutat a posztszocialista országok régiója, mivel a szupranacionalitás nem független tényezõként jelenik meg a modellben, hanem kapcsolódik az etnocentrizmushoz, illetve a politikai nacionalizmushoz és a gazdasági antiglobalizációs attitûdökhöz.

.16 –.22 Gazdasági antiglobalizáció

Az 5. ábra nyilain szereplõ számok az egyes elemek közötti összefüggés erõsségét jelzõ regressziós együtthatók.20 Az Európai Unióhoz való viszony modellünkben két, egymástól független forrásból táplálkozik. Az elsõ a nemzetközi szervezetekbe vetett bizalmából fakadó szupranacionalitás, amely kedvez az uniópártiságnak. A másik forrás a nemzeti etnocentrizmus, amely ugyan közvetlenül nem hat az unióhoz való viszonyra, de mind a poli19

Az etnocentrizmus mutatószáma 3 itembõl jött létre az indexkészítés szabályai szerint. A 3 item a következõ volt: Az elsõ kérdés az állampolgári azonosulás bázisán a kiválasztottság-tudatot, a pozitív különbözés érzésének erejét mérte. A második kérdés a saját nemzeti csoport más nemzeti csoportokhoz képest megítélt fölényét hangoztatta. A harmadik kérdés ugyanezt az etnocentrikus komponenst az országra vonatkoztatva vizsgálta. A politikai nacionalizmust a következõ kérdések segítségével mértük: „Az embereknek akkor is támogatniuk kell országukat, ha az hibát követ el”, „Akkor is követni kell országunk érdekeit, ha az más nemzetekkel való konfliktushoz vezet”, „A nemzetközi szervezetek túl sok hatalmat vesznek el a kormánytól”. A gazdasági antiglobalizációt mérõ itemek a következõk voltak: „Korlátozni kell a külföldi termékek behozatalát”, „Külföldiek ne vásárolhassanak földet”, „A külföldi vállalatok sértik a hazai vállalkozások érdekeit”. Végül, a szupranacionalitás a következõ két item összegzésébõl született: „A nemzetközi szervezeteknek legyen kényszerítõ joguk az országok felett”, „A kormányoknak támogatni kell a nemzetközi szervezetek döntéseit”. Mind a 4 index esetében fõkomponens-elemzés segítségével ellenõriztük, hogy az indexet alkotó egyes itemek elég erõsen összefüggenek-e egymással. 20 A regressziós együttható értékei mínusz 1 és plusz 1 közé esnek. Az 1 közeli értékek nagyon erõs összefüggést, a 0-hoz közel esõ értékek pedig gyenge összefüggést jeleznek. A negatív együtthatók fordított arányt megtestesítõ kapcsolatot jeleznek, azaz ilyen esetben az egyik tényezõ növekedése a másik tényezõ csökkenésével jár együtt. A jobb szélsõ nyílon szereplõ érték azt jelzi, hogy az Európai Unió melletti elkötelezettséget milyen erõsséggel magyarázzák külsõ, a modellben nem szereplõ tényezõk.

6. ábra Az Európai Unió melletti elkötelezettség magyarázó modellje 2003-ban, a frissen csatlakozó posztszocialista országokban


–.08 .90

.08 .42 Etnocentrizmus

.34 .14

Szupranacionalitás

.21

EUpártiság

.07 –.24

Gazdasági antiglobalizáció

A posztszocialista országokban az uniós elkötelezettség az etnocentrizmusból eredeztethetõ, jóllehet a nemzeti etnocentrizmus erõsítheti is és gyengítheti is az EU-pártiságot. Igaz ugyan, hogy az etnocentrizmus közvetlenül viszonylag gyengén hat az unióhoz való viszony megítélésére, de közvetetten tovább növelheti, vagy éppen ellenkezõleg, csökkentheti az Európai Unió iránti elkötelezettséget. Végül is az, hogy ez a közvetett hatás pozitív

62


vagy negatív irányú, attól függ, hogy az etnocentrizmusból eredõ politikai nacionalizmus megfér-e a szupranacionalitás eszméjével. Ha igen, akkor az etnocentrizmus erõsíti az EU-pártiságot. Ha a nemzeti etnocentrizmusra épülõ politikai nacionalizmus hatását úgy vizsgáljuk az Európai Unió iránti elkötelezettségre, hogy nem vagyunk tekintettel a nemzetközi szervezetekhez való viszonyra, akkor ez a hatás negatív irányú, azaz unióellenességet eredményez. Az etnocentrizmusból induló gazdasági antiglobalizációs attitûd – ha nem jár együtt a nemzetközi szervezetek pozitív megítélésével – ugyancsak az unió elutasításához vezet. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a modell számos inkoherens mozzanatot tartalmaz. Kevéssé érthetõ, hogy az erõs nemzeti etnocentrizmus miként egyeztethetõ össze az EU-pártisággal. Ha valakiben munkál a nemzeti fölényérzet, miért gondolja, hogy saját országának uniós tagsága elõnyökkel jár, még azon az áron is, hogy ezáltal csökken országa nemzeti szuverenitása. Ugyancsak kevéssé értelmezhetõ, hogy a politikai nacionalizmus és a gazdasági antiglobalizációs attitûd hogyan férhet meg a nemzetközi szervezetek jelentõségének felértékelésével. A modellben tapasztalható logikai következetlenségek arra hívják fel a figyelmet, hogy ezeket az országokat egyfajta ideológiai és értékbeli zûrzavar hatja át és polgáraikat képlékeny identitás jellemzi, amelyben nem csak a nemzeti fölényérzet fér meg jól az unióhoz fûzõdõ pozitív viszonnyal, hanem a politikai nacionalizmust és a gazdasági antiglobalizációt is képesek összeegyeztetni a szupranacionalitás elvével és ezen keresztül az uniópártisággal. A modell inkoherenciáját úgy is interpretálhatjuk, hogy a frissen csatlakozó országok egyszerre akarnak két, egymásnak ellentmondó célt elérni: õrizni szeretnék gazdasági-politikai szuverenitásukat, ugyanakkor igénylik a nemzetközi szervezetek védõernyõjét, és szeretnének élni mindazokkal az elõnyökkel, amelyeket az unióhoz való csatlakozás ígér. Ha csak Magyarországra fokuszálunk, akkor az Európai Unió melletti elkötelezettséget még kevésbé tudjuk modellünkkel magyarázni.

63


7. ábra Az Európai Unió melletti elkötelezettség magyarázó modellje 2003-ban, Magyarországon

Politikai nacionalizmus .96

.10 .31 Etnocentrizmus

.37 .10

Szupranacionalitás

.21

EUpártiság

.16 –.32

Gazdasági antiglobalizáció

A magyarországi modell több ponton különbözik a posztszocialista régió többi országától. Egyfelõl – és ez a logikai következetlenséget csökkentõ különbség – a nemzeti etnocentrizmus közvetlenül nem jár együtt az Európai Unió melletti elkötelezettséggel. Másfelõl, hiányzik az a régióra érvényes – bár nem túl erõs – közvetlen összefüggés, hogy a politikai nacionalizmus EU-ellenességgel társul. Eszerint Magyarországon a politikai nacionalizmus hívei között éppen olyan arányban találunk EU-pártiakat és EU-elleneseket, mint a nacionalista nézetektõl mentes válaszadók között. Mindezt keresztbe metszi a szupranacionalitáshoz való viszony. Anemzetközi szervezetek iránti bizalom jól megfér a magyarok esetében nemcsak a politikai nacionalizmussal, hanem a gazdasági indíttatású antiglobalizációs nézetekkel, ezzel egy újabb inkoherens mozzanattal gazdagítva a magyarországi modellt. És végül az a különbség is egy eddig nem tapasztalt ellentmondást hordoz, hogy a magyarok számára a nemzetközi szervezetekkel és az Európai Unióval kapcsolatos attitûdök igen kevéssé függnek össze (a béta értéke mindössze 0,08, éppen hogy szignifikáns). A rejtély kulcsa Magyarország politikai megosztottságában rejlik. Míg a nemzetközi szervezetekrõl mind a szociálliberális koalíció, mind a jobboldal hívei egyformán vélekednek, azaz mindkét politikai oldal bizalmat szavaz a nemzetközi szervezeteknek (5 fokú ská-

64


65


lán 3,6-es átlag), addig az Európai Unió megítélésében a két politikai tábor meglehetõsen különbözik. A koalíció hívei 2003-ban sokkal erõsebben voltak elkötelezettek az Európai Unió mellett, mint a jobboldal szavazói. Ennek a politikai megosztottságnak köszönhetõ, hogy a nemzetközi szervezetek és az Európai Unió megítélése Magyarországon oly kevéssé függ össze.

chiában elfoglalt pozíció, amelyek a személyes érdekmotívumokon és a haszonelvû megfontolásokon keresztül Nyugat-Európában az európai kötõdés motorja, Magyarországon alig bír jelentõséggel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Magyarországon a magas státusúak ne gondolkodnának éppen olyan haszonelvûen a közös Európáról, mint azt Nyugat-Európában teszik, de a pártpreferencia mintegy felülírja a státusból fakadó különbségeket.

Az európai identitás kötõanyagainak személyes összetevõi

8. ábra

Az eddigi modellek a hagyományos (az etnocentrizmusból, a nacionalizmusból és a gazdasági antiglobalizmusból építkezõ) nemzeti identitás és az európai identitás viszonyát próbálták tisztázni. A nemzeti és európai identitás viszonyában azonban a nemzeti identitás klasszikus építõkockáin kívül napjainkban egyre fontosabbá válnak az európai modernizációból fakadó értékmozzanatok, amelyek elsõ lépésben a nemzeti büszkeség meghatározó forrásává válnak, majd késõbb remélhetõleg arra is alkalmassá lesznek, hogy a nemzeti identitás és az európaiság között hidat építsenek.21 Ha az Európai Unió iránti elkötelezettséget magyarázó modellünket nem a nemzeti etnocentrizmusból, hanem a nemzeti büszkeségbõl indítjuk, igazolódni látszik, hogy a nemzeti büszkeség – különösen akkor, ha mind az etnocentrikus, mind a nacionalista, mind az antiglobalizációs érzületektõl megtisztítjuk – az európai integráció eszméjének elfogadásával jár együtt. Ez az összefüggés Magyarország esetében mind a régióhoz, mind az unió többi országához képest 2003-ban különösen erõsnek mutatkozott. Magyarország azonban nemcsak az Európai Unióhoz való viszony, hanem a nemzeti büszkeség tekintetében is magán viseli a politikai megosztottságból fakadó különbségeket. A jobboldal arra is hajlandó, hogy az ország modernizációs teljesítményébõl táplálkozó büszkeségérzet helyett nacionalizmusból és gazdasági antiglobalizmusból építse fel saját nemzeti identitását. Magyarországon a politikai elkötelezettség hatása olyan erõs az európai identitásra, illetve az Európai Unióhoz való viszonyra, hogy azok a tényezõk, amelyek a korábbi elméleti fejtegetések, illetve a nyugat-európai empirikus tapasztalatok szerint komoly befolyással vannak az egységesülõ Európáról való nézetekre, elvesztik jelentõségüket. A társadalmi hierar21

A nemzeti büszkeségnek azokat az alkotóelemeit tartjuk relevánsnak, amelyek a gazdasági teljesítménybõl, a jóléti rendszer mûködésébõl, a demokratikus politikai berendezkedésbõl, a nemzetközi politikai befolyásból és az emberi jogok tiszteletben tartásából fakadnak.

Az EU-pártiság mértéke a két politikai táborban 2003-ban, az alacsony és a magas státusúak között,22 5 fokú skálaátlag EU-pártiság

Magas státus 3,72

Alacsony státus 3,42 Baloldali szavazók Magas státus 3,35

Alacsony státus 2,95 Jobboldali szavazók pártpreferencia

A 8. ábrán jól láthatjuk, hogy mind a jobboldalon, mind a baloldalon a magas státusúak elkötelezettebbek az unió mellett, mint az alacsony státusúak. A jobboldali elkötelezettség azonban „nem engedi” az EU-pártiságot elhatalmasodni a magas státusúak körében sem, míg a baloldaliság az alacsony státusúak unió melletti elkötelezettségét is jótékonyan befolyásolja. Ennek a kereszthatásnak köszönhetõ, hogy Magyarországon a státus mérsékeltebben hat az uniós elkötelezettségre, mint más országokban.

22

Alacsony sátusúnak a medián alatti, magas státusúnak a medián feletti státusúakat tekintettük.

66


A státuskülönbségeket Magyarországon különösen erõsen átszínezi a települési lejtõ hatása. Jóllehet kimutatható, hogy a falvaktól a nagyvárosok és Budapest felé haladva egyre erõsödik az EU-pártiság, azonban éppen úgy, ahogy a 8. ábrán bemutattuk, a pártpreferencia ezt a hatást is keresztbe metszi. A jobboldal szavazói még Budapesten sem éreznek akkora elkötelezettséget az unió mellett, mint a baloldali szavazók. A regionális hatást pedig teljes mértékben elsöpri a politikai elkötelezettség, ennek megfelelõen az ország fejletlenebb és fejlettebb régiói között nem mutathatók ki különbségek. Míg a két politikai tábor státus szerinti megoszlása nagyon hasonló, addig korfájuk közismerten eltér egymástól. A fiatalok Fidesz-pártisága így eliminálja a fiatalság Európa iránti nyitottságát, a szocialista tábor idõsebb szavazói pedig éppen politikai elkötelezettségükbõl fakadóan elfogadóbbak a csatlakozással és az európai perspektívákkal szemben. Ennek a kereszthatásnak köszönhetõ, hogy Magyarországon az EU-hoz való viszony tekintetében nem beszélhetünk a generációs hatás érvényesülésérõl. Utolsó lépésként az európai identitást befolyásoló személyes összetevõk közül a politikai ismeretek és az értékek szerepét érdemes megvizsgálnunk. Elõre kell bocsátanunk, hogy a politikai ismeretek, illetve a politikai kommunikációhoz való viszony teszteléséhez csupán szerény mérõeszközök állnak rendelkezésre.23 A politikai ismeretszint emelkedése kétségtelenül az uniós elkötelezettség fokozódásával jár együtt, bár az összefüggés meglehetõsen gyenge (a regressziós béta értéke mindössze 0,1). Ez a mégoly gyenge összefüggés is pusztán annak köszönhetõ, hogy a fiatalok ismeretszintje alacsonyabb, mint az idõseké, és a fiatalok zömmel az ellenzék szavazótáborához tartoznak, ahol viszont az EU iránti elkötelezettség gyengébb. Ebben az értelemben tehát a politikai ismeretszint és az unió iránti elkötelezettség közötti összefüggés nem mutatható ki. Az európai identitást befolyásoló értékválasztások közül a bevezetõben tárgyalt megfontolásoknak megfelelõen a nacionalista, az érdekvezérelt materialista és a posztmaterialista értékpreferenciák hatását vizsgáljuk meg. Míg a nacionalista értékek az Európai Uniótól való egyfajta különállást testesítenek meg, addig a materiális értékek esetében nem elsõsorban ezen értékek fontosságának megítélésérõl, hanem sokkal inkább azokról a várakozá23

A kérdõívben 22 politikai személyiség (11 a kormányzó koalícióból, a másik 11 pedig az ellenzékbõl került ki) rokonszenv-ellenszenv indexét mérték. Számunkra azonban csak az volt a fontos, hogy az egyes személyek közül hányat ismertek, illetve nem ismertek a válaszadók. Ebbõl alkottuk meg a politikai ismeretszintet mérõ mutatónkat.

67


sokról van szó, amellyel az emberek az unió jövõjére tekintenek. Ebben az értelemben tehát a materiális értékek mögött inkább egyfajta pozitív várakozás húzódik meg, és ennek megfelelõen azok, akik az uniós csatlakozástól gazdasági fellendülést és általában jobb életkörülményeket várnak, azok az európai egységet is kedvezõbben ítélik meg. A materiális várakozások és az unióhoz való viszony kapcsolata tehát bizonyos értelemben tautológia, de arra világosan rámutathat, hogy a csatlakozás okozta negatív várakozások legyengítik az uniós elkötelezettség erejét. A posztmateriális értékek esetében sem ezeknek az értékeknek a megítélésérõl van szó, hanem arról, hogy az emberek hogyan tekintenek saját hazájukra, látnak-e okot arra, hogy az ország demokratikus berendezése, a jogbiztonság és az igazságosabb emberi viszonyok okán büszkeséget érezzenek, ha a hazájukra gondolnak. Ilyenfajta nemzeti büszkeségre24 teoretikusan olyan modell is épülhet, ahol ez a fajta nemzeti büszkeség egyáltalán nem kapcsolódik az egységes Európához fûzõdõ viszonyhoz, illetve, olyan modell is, ahol az országban megvalósulni látszó és a válaszadót büszkeséggel eltöltõ posztmodern értékek az Európához való tartozás érzületével párosulnak. 1. táblázat Az EU-pártiság regressziós magyarázó modellje Regressziós béta Szignifikanciaszint A kérdezett születési éve

–,074

,148

Társadalmi státus

,113

,025

Az egyesüléstõl remélt makroszintû anyagi, gazdasági, társadalmi elõnyök hangsúlyozása

,264

,000

Posztmateriális értékek fontossága az ország teljesítményében, büszkeségérzet

,222

,000


–,069

,166

Politikai ismeretszint

–,027

,604

Pártpreferencia 1 MSZP–SZDSZ, 2 Fidesz

–,160

,002

A modell magyarázó ereje 20%

24

Fontos megjegyeznünk, hogy ezt a nemzeti büszkeségérzetet kizárólag a posztmateriális értékeket megjelenítõ változókból aggregáltuk.

68


Ha mindezen tényezõk együttes hatását vizsgáljuk az uniós viszonyra, a sokféle, már az elõzõekben is jelzett kereszthatásoknak köszönhetõen egy, a posztszocialista régióban és különösen Magyarországon szokatlanul erõs magyarázó modellhez jutunk.25 Az elméleti fejezetben említett befolyásoló tényezõk közül az egyéni státus, a materiális várakozások, a posztmodern értékválasztásokból táplálkozó nemzeti büszkeség és a pártpreferencia hatását sikerült empirikusan bizonyítanunk. Ezek közül a legerõsebb, jóllehet a legkézenfekvõbb összefüggés az uniópártiság és az egyesülési folyamathoz fûzött materiális várakozások között tapasztalható. Ennél fontosabb és ígéretesebb az a pozitív összefüggés, amely a nemzeti büszkeség és az egységesülõ Európa eszméje között tapasztalható. Ez egy olyan modern társadalom és emberi viszonylatrendszer körvonalait sejteti, ahol az integráció a demokratikus és posztmodern értékek mentén nyit teret a nemzeti összetartozás újraértelmezésének. A sajátos magyar politikai erõtérnek tudható be az a hatás, amelyet a pártpreferencia gyakorol az unióhoz való viszonyra. Itt érdemes azt is számításba vennünk, hogy az unió megítélésében a politikai táborok között akkor is fennáll a különbség, ha ugyanolyan várakozásokkal bíró és ugyanolyan nemzeti büszkeséggel jellemezhetõ csoportokat hasonlítunk össze. Az emberek tehát hiába bizakodóak a csatlakozás pozitív hatásait illetõen, azaz hiába reménykednek az ország anyagi gyarapodásában és hiába erõs bennük a nemzeti büszkeség, a jobboldalhoz való tartozás gyengíti a közös Európához tartozás érzületét. Másik oldalról közelítve, azoknak az embereknek, akik kisebb várakozásokat fûznek az ország felzárkózásához és büszkeségérzet sem hatja át õket, azoknak pusztán az a tény, hogy baloldali szavazók, megnövekedik az unió iránti affinitásuk. Végül megmutatkozik egy gyenge státushatás is, amely a pártpreferenciákon, a gazdasági természetû várakozásokon és a nemzeti büszkeségen átívelve a magasabb státusúakat Európa-pártivá, az alacsonyabb státusúakat unióellenessé teszi. Mindezzel együtt az Európai Unió megítélésében 25

Az 1. táblázatban szereplõ béta értékek azt mutatják meg, hogy az egyes tényezõk milyen erõsen hatnak az uniós elkötelezettségre. Ezek a béta értékek azonban parciálisak, ami azt jelenti, hogy például a politikai nacionalizmus azért nem hat szignifikánsan az Európa-pártiságra, mert ez a béta azt fejezi ki, hogy a materiális értékek megvalósulásához azonos reményt fûzõk, a posztmateriális értékek dimenziójában azonos mértékû nemzeti büszkeséget érzõk, az azonos pártpreferenciával rendelkezõk és azonos státusúak körén belül a politikai nacionalizmusnak már nincs hatása az unió melletti elkötelezettségre. Ez a kijelentés azonban nincs ellentétben azzal, hogy a politikai nacionalizmus minden országban, így Magyarországon is szemben áll az EU-pártisággal.


69

nem elsõsorban a sikeresek és a perifériára szorultak állnak egymással szemben, hanem a pártpreferenciákból, a materiális és a posztmateriális értékekbõl épül fel az a válaszfal, ami eldönti, ki mit gondol a jövõ Európájáról és benne Magyarországról.

Örkény Antal Székelyi Mária: Európai identitás az unióban és Magyarországon

Recommend Documents