Ritkán lehet manapság olyan ígéreteket

”

Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M

5. évfolyam 2. szám • 2009. május • A Budapesti Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lapja

Lelkipásztori üzenet

Az ég nyitva van felettünk… Lekció: János 16, 23b-33. Textus: Zsoltárok 37, 4. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!”

R

itkán lehet manapság olyan ígéreteket hallani magunk körül, mint amilyen elhangzik Isten részérõl a felolvasott bibliai versekben. Talán még egy kételkedõ, keserû mosoly is átfut az arcunkon, mint ahogy az Ószövetségben szereplõ Sára is nevetett, amikor Isten ígéretét hallhatta születendõ gyermeke felõl. Ugyanis az ígértekre legkézenfekvõbb válaszunk a kételkedés. Fõleg, ha kérésrõl van szó. Ma csak arról hallunk, mit vesznek el tõlünk, mit veszíthetünk, és õszintén szólva a veszteségeink körül forognak a gondolataink. Kérelmeink, kéréseink gyakran elutasításba ütköznek. Mélyen belénk van nevelve valami oknál fogva, hogy az ember csak magára számíthat- és a tények gyakran alá is támasztják a tézisünket. Alaposan meg kell gondolni, kitõl várhatunk és kérhetünk valamit.

E számunk tartalmából ÚTRAVALÓ Az ég nyitva van felettünk… • 1 B

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Gyülekezeti délután • 8 A Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata • 10 Testvérgyülekezetünk vendéglátása • 12 Jótékonysági koncert • 14 Csíksomlyói passió a Svábhegyen • 17 Gondnoki jelentés • 18 B

IFI OLDAL Reggeli a templomban • 20 Impressziók az ifi hétvégérõl • 21 Ifihétvége • 22 B

A HIT EMBEREI Orvos-missziói munka Indiában • 24 Post tenebras lux – Sötétség után fény • 26 B

PRESBITERI ÉLETÚT Minden napért hálát ad Istennek… • 28 B

BEHARANGOZÓ Nyári táborok, csendeshetek • 34 Rendszeres gyülekezeti alkalmaink • 35 B

OLVASÁSRA AJÁNLJUK • 36


d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

Csalódásunkban, aggódásunkban, várakozásunkban olykor kimondjuk: Itt már tényleg csak az Isten segíthet. Akkor Isten, az Elfelejtett és az Ismeretlen újra elõkerül a pókhálós, poros padlásról. Csak nem tudunk vele mit kezdeni. Imádkozzunk? Menjünk el templomba? Olvassunk valamit a Bibliából? Igazából, ha kéréssel fordulunk is Hozzá, nem várjuk meg Isten feleletét még a bajban sem. Olykor türelmetlenek és figyelmetlenek vagyunk, nem vesszük észre, hogy Isten már különös kegyelemmel és szeretettel fogadta kérésünket. A hívõ embernek is nehéz ezt észrevenni, és még nehezebb megállni, hogy csak az összes emberi megoldás és lehetõség után forduljon csak Istenhez. Megígérjük a másik embernek, hogy imádkozunk érte, aztán könnyen elfelejtjük ezt megfogalmazni Isten elõtt is kérésként. Érezzük, hogy Isten segíthetne, de mégsem mondjuk ki Felé kérésünket. A magam életén látom leginkább, miért is kell Istennek erre buzdítani az embert, hogy kérjen Tõle. Azért, mert nem magától értetõdõ. Pedig kapva kaphatnánk a lehetõségen. Mégsem tudunk vele élni addig, amíg Istent magát fel nem fedezzük. „Kívántok valamit – írja Jakab levele –, és nem kapjátok meg, öltök, irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg, mert nem kéritek” (Jakab 4,2.) Mert a kéréshez hozzátartozik a bizalom és csak abban tudunk bízni és attól tudunk kérni, akit ismerünk; és akit úgy ismerünk, hogy tud és akar adni. Isten biztat a bizalomra. Õ nyitott felénk. Azt hiszem ezen a területen sok még a számunkra kiaknázatlan terület és a meg nem talált forrás.

2009. Pünkösd

1. A kérõimádság Isten és ember kapcsolatának keresztmetszete: Itt találkozik az a felismerés, hogy Istennek fontosak vagyunk; és az, hogy Isten mit jelent számunkra. Egy valláspszichológus szerint a kérõima problematikus és primitív, mert azzal az ember Istent akarja manipulálni a saját akarata teljesítésének az érdekében. Valamit ki akar csikarni Istentõl, és ha ez így van, akkor nem beszélhetünk Isten és ember közötti bizalmas kapcsolatról. Sõt inkább konfliktust kell feltételezni Isten és az ember akarata között. Vagyis: Isten akar valamit az egyik oldalról, én is a másikról: de ez a kettõ nincs összhangban. Tényleg lehet a kérés ilyen hangvételû, fõleg ha a címzett számunkra is ismeretlen. Akkor hangzanak el ilyen mondatok: „Isten, ha vagy, akkor tedd meg ezt és ezt.” „Most az egyszer segíts.” Mintha Isten egyébként nem akarna segíteni. Az ilyen kérések mögött általában egy sürgetõ probléma áll, és ilyenkor jó lenne, ha hirtelen megnyílna az ég. Jó lenne, ha az Ismeretlen Isten produkálna valamit,- de csak most az egyszerutána akár vissza is vonulhat, ha elmúlt a baj. Nem mondom, hogy Isten nem hallgatja meg az ilyen imádságot és nem fakadhat ebbõl akár valamiféle Isten tapasztalat. Luther kérése és fogadalma is egy határhelyzetben, a viharban egy erdõ közepén született meg, és Isten meg is hallgatta. Ez után az élmény után még egy pár évnek el kellett telnie, míg az õ imáját meghallgató Istenrõl egészen megváltozott a véleménye, látásmódja. Csak késõbb találkozott a Jézusban szeretõ, kegyelmes Atyával. De éppen azért gondolom Isten és ember kapcsolat keresztmetszetének az imádságot, mert itt

2009. Pünkösd

ÚTRAVALÓ

érzékelhetõ talán a legjobban saját magunk számára elsõsorban, hogy mit gondolunk Istenrõl. Valaki, akirõl nem sokat tudunk, kapcsolatról kevéssé beszélhetünk, de olykor megér egy próbát hozzá fordulni, mert nem veszíthetünk semmit? Nem a megítélés hangján mondom ezt, hiszen egyikünk sem születik úgy, hogy magától értetõdõ módon ismerné Istent. Imádkozni is úgy tanítottak meg valamikor. Hitünk a Lélek munkája. Lehet, hogy egy- egy helyzetben úgy kérünk Istentõl, hogy valami homályos emlékképbe kapaszkodunk, bizonytalanul, de mégis reménykedve, próbálkozva. Itt az Isten ismeretlen, távoli, aki talán hallja a kérést, talán nem. Mindenesetre jó helyen hangzik el a kérés, akkor is, ha bizonytalanul és tévelyegve történik ez, és nem egy sziklaszilárd hit és egy szeretõ istenkép áll a kérés mögött. Lehet Isten a titkos ellenségünk, úgyis, hogy közben mást vallunk, mást szeretnénk vallani Róla, mint amit igazából érzünk. Titkon boldogtalanságunk okának Õt tesszük meg, és az ilyen meghasadt állapotban nehéz õszinte kapcsolatról beszélni. Vagyis, ha azt feltételezzük Róla, hogy Isten bizonyára nem akarja megadni nekünk ezt vagy azt a kérésünket; nem akarja, hogy boldogok legyünk, nekünk a szenvedés és a lemondás útját kell vállalnunk. Pedig Jézus teljes örömrõl beszél éppen az Atya által megadott kérések kapcsán. Egy páran már megkérdezték tõlem megerõsítést várva különbözõ élethelyzetekben, hogy lehet-e ezt vagy azt kérni Istentõl?- és itt elmondták, hogy mi lenne a szívük vágya, a konkrét kérésük. Szerintem Isten elõtt lehetünk annyira õszinték, hogy nem titkoljuk el, ami ben-

Örömmondó

d

KÁLVIN,1535 Aetatis suae 26 Ott ül a tornyos, vén Basileában, fiatalon, a zord idõk fokán. Helvét magasság ég a messzeségben s a kor viharsugára homlokán. Páris felõl piros máglyák lobognak, jajgatva sír egy messzi, tompa kar. Ádám esendõ, átkozott fajában lázad a bûn és zúg a zûrzavar. Vergõdve látja lázmeleg szemével, igazság annyi hõse hogy zuhan. S kitör a jajszó nyugtalan szivébõl: Meddig a próba, meddig még, Uram? A vörös Münster várja már Erasmust, az õszt, ki hullva is világtudás. De Pál apostol óriás alakja fölébe nõ, mint égõ látomás. S feleletül mögötte felmagaslik a vérestestû embernek-fia: fény hull sebébõl és a fény zenéje: Egyedül Istené a glória. S két szót kiált a bibliás magasság, hogy megkondul belé a végtelen: Eleve-elrendeltetés az egyik, s megváltó arcú társa: kegyelem. S megered tolla lázas éjszakákon, és növekedve ír és írva nõ. Amit leír, a századokba csendül, sors lesz belõle, szellem és erõ. Acélos új rend, gyõzelmes tanítás, világformáló s mégis õsi szó. S teremtve hull a szomjazó szivekbe: Igaz tudomány. Institutio. Áprily Lajos

 d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

nünk van, ugyanis Istennek nem a szépen megfogalmazott, ámde megerõszakolt érzésekkel átitatott szavaink kellenek. Nemes Ödön szerzetes szerint „ A legszomorúbb dolog, ha valaki azt mondja, hogy él benne egy mély, erõs vágy, és ismeri Isten akaratát, de a kettõ nem érinti egymást. Sajnos sokan meg vannak gyõzõdve arról, hogy Isten biztosan mást akar, mint amit õk szeretnének. Ez borzasztó. A valóság az, hogy Isten írta a szívembe, hogy vágyom szeretetre és igazán értékes akarok lenni Isten, a magam és az emberek szemében egyaránt. Isten akarja, hogy meghitt kapcsolatban éljek, és azt is, hogy szabad legyek, szabadon tudjak dönteni. Ezek nélkül nem ember az ember. A legmélyebb vágyaink tökéletesen egybeesnek Isten akaratával. De sokaknak nagyon rossz az istenképe. Zsarnoknak képzelik õt, helytelen akaratot tulajdonítanak neki, és nem tudják mit jelent a gondviselés.” Az Istennel való kommunikációban derül ki, hogy a kérésre bátorító Isten esetében nem a mese-

2009. Pünkösd

beli jó tündérrõl van szó, vagy a kifogott aranyhalról, aki teljesíti három kívánságunkat. Ha megvárjuk Isten válaszát, ami nem feltétlenül az, amit mi várunk – és hozzáteszem: milyen jó, hogy Isten nem úgy ad választ, nem úgy adja meg mindig a mi kéréseinket, ahogy mi elképzeljük –, akkor kiderül, hogy Isten sokkal komolyabban vesz minket, mint mi Õt. A jó tündérnek vagy az aranyhalnak nem számít, hogy mi lesz a következménye a kérésednek. Nem számít, hogy jól sül el, vagy rosszul. Nem számít a te igazi boldogságod, a te igazi hiányod és mélységes vágyad. Istennek viszont sokkal fontosabbak és értékesebbek vagyunk annál, minthogy ki legyünk szolgáltatva saját emberi vágyainknak, kicsinyes elképzeléseinknek Istent illetõen is. „Amikor a tékozló fiú elherdálta a vagyon ráesõ részét, az biztos nem az atyja akarata volt, de az igen, hogy visszajöjjön. Az apa tehát mindennap kiment, és várta haza a fiát. Ez a kettõ, hogy õ haza akar menni, még ha csak béresnek is, és az apa vágya a fia után egybeesik.” Az Atya nem elvenni akar, hanem megajándékozni. Szóval a kérés tekintetében nem beszélhetünk csupán az ember erõs akaratáról, amellyel Istent akarja manipulálni. Azért nem, mert Isten nem fogja magát hagyni manipulálni. De így lesz még inkább hatalmas ajándék, hogy Õ maga biztat arra, hogy kéréseinket bizalommal tárjuk elé. Ezért lehet keresztmetszete a kérés az Isten és ember közötti kapcsolatnak. Nem egyoldalú, emberi, pszichés folyamat történik, hanem az élõ Isten nyitottsága még erõteljesebben nyilvánul meg a másik oldalon. Kívülrõl jön a segítség, a válasz. Isten nem féltékeny az ember boldogságára, hanem éppen teljessé szeretné azt tenni. Részesíteni szeretné

2009. Pünkösd

ÚTRAVALÓ

Örömmondó

d

az embert a maga örömében. A kérésre való biztatásban, és annak meghallgatása felõli biztosításban mutatkozik meg leginkább, hogy Istennek tényleg fontosak és értékesek vagyunk, úgy ahogy vagyunk. Szükségeinkkel, testi-, lelki-, érzelmi-, mindenféle igényekkel egyaránt. 2. Az Úrban (vagyis a Szentháromság Istenben) való gyönyörködés egész lényünket – kéréseinket is – átformálja, új alapra helyez. Régebben, amikor azt a verset olvastam: „Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit”, valahogy mindig a mondat második tagja mozgatott meg. Mentségemre legyen, másoknál is ezt tapasztaltam, hogy általában elõször a mondat második tagjára rezonálunk. Merthogy szívünknek vannak kérései. Igenis szomjazunk, vágyunk rengeteg dologra. Kielégítetlen, hiányokkal teli szívünk Istentõl is ezt kívánja: Adjon! Mint ahogy a népdal is õszintén ezt mondja: “Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat, ne csak mindig a rosszat... mitõl félek mentsen meg, amit várok legyen meg.” Most is van, lenne mit Istentõl kérni. Csak Isten több annál, mint amit kérünk Tõle, és amit tudunk kérni Tõle. Õ több az áldásainál, nagyobb az elképzeléseinknél. Kéréseink nagyon korlátoltak és visszafogottak tudnak lenni Isten szeretetéhez és nagyságához képest. Meg olykor önmagunkhoz képest is, mert nehéz realizálni, hogy pontosan mit szeretnénk kérni a másik és a magunk számára. Mert lehet, hogy kérünk valamit: sikerüljön minden feladatunk, vállalkozásunk; kapjunk barátot, társat; legyen egészség; szeretnénk megnyugtató választ kapni a miértekre, stb. Isten viszont önmagán

keresztül szeretné megadni a kéréseinket. Isten éppen megadhatja a kéréseinket úgy is, ha nem gyönyörködünk egyébként benne, hisz a zsoltárvers sem így hangzik: Ha gyönyörködsz az Úrban, csak akkor adja meg szíved kéréseit. Lényegében különbözik azonban az a kérés és az a meghallgatás, amely egy szeretet-kapcsolatból indul ki. A felolvasott Újszövetségi szakasz teszi teljesen megfoghatóvá és Krisztus után 2009-ben is érthetõvé, milyen alapon kérhetünk mi az Atyától bármit. Jézus többször is beszél a tanítványoknak az Istentõl való kérés lehetõségérõl, de a kereszthalál elõtti búcsúbeszédben szól arról a közvetlen kapcsolatról, ami létrejöhet Isten és ember között, és ez a kérésben nyilvánul meg. Isten kész adni a maga szeretetét, erejét, hatalmát, Lelkét úgy, mint mennyei édesatyánk. A legjobbat várhatjuk Tõle. Jézus Krisztusért pedig bátrak lehetünk kérni is és hálát adni. Nem választ el már a bûn, a szégyen, a félelem Tõle, ha hisszük, hogy Jézus mindennek elébe ment. Ezt fogják megtapasztalni a tanítványok, amikor a Feltámadott Krisztussal fognak találkozni, de még teljesebben akkor élik meg az öröm teljességét, ami-

 d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

kor a megígért Szentlélek, a Vigasztaló és Pártfogó eljön hozzájuk. Az apostolok cselekedetei és a levelek a tanú arra, hogy a Krisztus-követõ emberek életében mennyire határtalanul mûködik az, hogy Istentõl várnak, kérnek mindent és meg is kapják emberi értelem számára felfoghatatlan módon. Lehet a kérések teljesülése után rácsodálkozni Istenre, de ha elõbb rádöbbenünk arra, hogy a világ teremtõje, megváltója és Ura hatalmaz fel minket a kérés lehetõségére, az talán a kéréseinket és minket, magunkat is formál. Gyönyörködni azt jelenti: szemlélem és keresem az Isten munkáját magamban, másokban, ebben a világban. Talán néha nem is ártana papírra vetni, vagy másokkal megosztani a felfedezéseket, mert különben hajlamosak vagyunk elsiklani mellette. Mintha a gyönyörködéssel a dicsõítés és a hála megelõzne minden kérést. Mielõtt még hozzáfogsz megszámlálni a szíved kéréseit, vedd számba az Isten csodáit, dicsõségét. Gondolkozz el, milyen csodálatos módon megalkotott téged, õ viseli gondodat kérésed és tudtod nélkül is. Ez mércét és keretet is ad a kérésekhez. S talán nem az önzõ kívánságaim kerülnek Isten elé, hanem valami teljesebb, Istentõl való ajándékra lesz igényem. Gyönyörködni azt jelenti, hogy felfedezem Õt az események mögött, érzem, hogy a számomra érthetetlen és szomorú eseményekben is Õ az Úr, aki hordoz. Az érthetetlen eseményeknek is van valami értéke és értelme Istennél, akkor is, ha kértem, de nem kaptam Tõle kielégítõ feleletet. Nemcsak szemlélem, hanem a legbizalmasabb lehetek Vele Jézusnak köszönhetõen. A Vele való kapcsolat motivál arra, hogy nap mint nap felkeljek és legyen értelme, alapja örülni, dolgozni és szeretni.

2009. Pünkösd

Aki bölcs és gyönyörködik az Úrban, az úgy fog kérni, mint a kisfiú, akit leküldtek a fûszeres boltba vásárolni. Miután mindent megvett, az eladó jutalmazásképpen levett a polcról egy cukorral teli dobozt. A kisfiú szégyenlõsen kivett egy darabot. Erre az eladó biztatta, hogy vegyen annyit, amennyit csak tud. A kisfiú pedig megkérte az eladót, hogy akkor õ adjon, mert neki nagyobb a keze. Fedezzük fel hát a mondat elsõ tagját is, és talán a kéréseink is másabbak lesznek, mint egyébként, és a meghallgatást is másképp fogjuk megélni. 3. A kérések meghallgatásának ígéretében és a kérések meghallgatásában Isten ereje és gazdagsága tárul fel egy sóhajtozó világban. Két ünnep között – mennybemenetel és a Lélek kitöltetésének ünnepe között – fontosnak érzem, hogy ez a biztatás mai tanítványokhoz, meg leendõ tanítványokhoz is elérkezzen. Az Atya jobbján ülõ Jézus, aki a Szentlélek által most is velünk van, bátorít a kérésre. Megpróbálkozhatunk saját szívünk kéréseire támaszkodni csupán, és betölteni a lehetõségekhez képest azt. Azaz harcolhatunk, viszálykodhatunk, körömszakadtig erõlködhetünk és teljesen egyedül is próbálkozhatunk, magunkra vállalva egy-pár felesleges terhet. Emberileg nézve sok mindent meg lehet és meg is kell tenni. De ha ebben nincs öröm és szabadság, értelem meg áldás; akkor nem biztos, hogy jól jártunk és nem biztos, hogy Istennek leszünk hálásak. A kérés a kegyelem megtapasztalására ad lehetõséget. Ez máris egy olyan viszonyt feltételez, hogy a kérõ elismeri Istennel szemben kicsinységét, semmisségét. Alázatosságot jelen Istennel szem-

2009. Pünkösd

ÚTRAVALÓ

ben. A kérõ felismeri és elismeri Jézust Isten fiának, Istent pedig Atyának. Sóhajtozó, megfáradt, gondokkal és fájdalommal teli világban élünk. Sokszor a tehetetlenség és a tanácstalanság uralkodik felettünk. Ötletelünk, mi jelenhetne megoldást, de számos akadályba ütközik a legtöbb és legjobb szándékú próbálkozás. Nehéz elfogadni és beismerni azt az állapotot, hogy nincs! Nincs nekünk mit adnunk a másiknak, nincs nekünk megváltó megoldásunk, nincs nekünk erõnk. De Istennek meg az van, ami ennek a világnak, meg nekünk is kell. Az Õ szeretete, békessége, öröme. Ez az, ami legyõzi a világot, a ránk nehezedõ nyomást és terhet. Naivság lenne kérni és hinni egy sóhajtozó világban? Amíg nem próbáltuk ki, nem tapasztaltuk meg, hogy Istenben lehet gyönyörködni – és ha ez nem lenne elég, még a szívünk kéréseit is megadja –, akkor tényleg naivságnak tûnik. Pedig a kérés, a kérõ ima nem egy szórakoztató játék, hanem aminek van ereje a mi életünkben, meg a másikéban is. Az én kezem kicsi, de Isten hatalmas kezébõl várhatom mindazt, amit szívesen ad. Isten legdrágább ajándéka a Szentlélek, amit ezen a világon kérni lehet. Aki által más dimenziókat is megtapasztalhatunk, hogy Isten országa közöttünk van. Mert mûködik mindaz, amit Jézus itt a földön megmutatott. Szentlélek által értjük meg az Atya mérhetetlen szeretetét, hogy Jézus mirõl beszél, és általa tudunk szeretni, megbocsátani, szolgálni a másik felé, teremni a gyümölcsöket, amelyre elhívattunk. Ugyanis éppen a világot, egyházat, életünket elõbbre lendítõ dolgoknak vagyunk híján. De Jézusért és az Õ nevében mindezt kérhetjük. Van miben gyönyörködni, ha Istenrõl van szó. Ha gyönyörködünk

Örömmondó

d

a szép és nagyszerû dolgokban, és a legapróbb élõlények vagy élettelen tárgyak, alkotások esetén hangot is adunk a gyönyörködésünknek, hogyne lenne meg minden okunk az Istenben való gyönyörködésre és az õ dicséretére. Több mint az ószövetségi zsoltárosnak. Ez nem a racionalitás ellenére van, nem egy parttalan érzelmi áradatot jelent, hanem egy nagyon is erõteljes hitharcot, mert sok minden fog ellen szólni annak, hogy keressük elõbb az Isten országát. Isten ezzel egy felfedezõ útra hív, ami egyáltalán nem ígérkezik unalmasnak. Van még mit felfedezni és megismeri Istenbõl. Azt gondolom, hogy tényleg érdemes elindulni ezen a nyomon: Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit. Egyrészt jó megismerkedni önmagunkkal is. Mi az ami foglalkoztat, mi jelenti számunkra a kincset, mik a kérések mögött meghúzódó legmélyebb vágyak és hol találunk arra megelégülést? Istennek mindenestül fontosak vagyunk, szívesen megosztaná velünk munkáját, örömét, szeretetét, békéjét. Nem féltékeny Õ. Viszont pusztán kérések által, a nélkül, hogy vele igazi kapcsolatunk lenne, ezt nem nagyon fogjuk megtapasztalni. Ha felismerjük, hogy Isten országa nekünk lett kitalálva és anélkül részesülhetünk benne, hogy arra önmagunktól méltók volnánk, akkor az Úrban való gyönyörködés életünk része lesz. Talán kéréseink kevésbé lesznek önzõek és akaratosak, talán látjuk majd az igazi szükséget, talán oda tudjuk majd tenni kéréseink mellé, hogy „Legyen meg a Te akaratod!” és megtapasztaljuk azt az örömet, amirõl Ó és Újszövetség beszél. Így legyen! Ámen. Négyesi Adrienn vizsgaprédikációja, amely 2009. május 24-én hangzott el a templomban.

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2009. Pünkösd

„Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is”

G

yülekezeti családi délutánjaink keretében április 5-én Szanyi Miklós közgazdász tartott elõadást a globális gazdasági válság okairól, hatásairól. Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön – szól hozzánk az Ige, ám gondoljunk a talentumok híres példázatára, amely egyenesen kötelességünkké teszi a ránk bízott javak gyarapítását. A mérleg nyelve valahol a józan ésszerûség és a felelõs, etikus hozzáállás környékén billeg: igen, kötelességünk a gyümölcsözõ gazdálkodás anyagi és szellemi javainkkal, de ezt felelõsséggel és becsületes eszközökkel kell tennünk. (Protestáns gyökereink is ezt igazolják a kapitalizmus kezdeti szakaszában.) Ma azonban bizonytalansággal, válsággal kell szembesülnünk, és felmerülnek a kérdések: van-e felelõssége annak, aki teljesíthetetlen ígéreteket tett? Ki fogja a következményeket viselni? A válságokról általában tudnunk kell, hogy azok a kapitalista gazdaság természetes velejárói. A jelenlegi válság azért

sokkoló, mert már harminc éve, az olajválság óta nem volt példa ekkora visszaesésre – eddig sikerült elfedni, megelõzni a kirobbanását. A válságot egy marginálisnak tûnõ probléma, az Egyesült Államokbéli másodrendû jelzálogpiac válsága indította el, láncreakciót gerjesztve. Hogy megértsük a folyamatot, azzal a ténnyel kell tisztában lennünk, hogy a fejlett világ fogyasztása egyre nagyobb mértékben hitelbõl volt fedezve (Amerikában különösen, de Európára és hazánkra is jellemzõen). A hitelállomány egyre duzzadt, míg végül már 20-30%-kal haladta meg a valós fedezetet. Ázsia forrásbõsége sokáig lehetõvé tette ennek finanszírozását, ám a kockázatok terítésével (a másodrendû hitelpiac lényegében adósságokkal kereskedett) és veszélyes pénzügyi innovációkkal (jelzálogkövetelések „értékpapírosítása”, a spekulációs határidõs ügyletek globális alkalmazása) olyan buborék keletkezett, amely kipukkadva tömeges bedõlést idézett elõ. Most összeomlott a hitelfinanszírozási

2009. Pünkösd

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

rendszer, feleslegessé váltak a kapacitások, a fogyasztás visszaesett. A jelzálogköveteléseket tartalmazó értékpapírok árfolyama és az ingatlanárak zuhannak, a veszteségek hatalmasak, a negatív várakozások pedig önbeteljesítõ módon is mûködnek. A pénzügyi szektor rendszerproblémái miatt általános bizalmi válság is kialakult, a forrásszûkében pedig minden gazdasági tevékenység akadozik. Ami a magyarországi helyzetet illeti: az utóbbi években forrásbõség volt, és tömegesen vették fel a lakossági devizahiteleket – ennek kockázatára figyelmeztettek ugyan, de a forinthitelhez viszonyítva még így is elõnyösebbnek tûnt. Midehhez már régóta és tartósan társult a gigantikus állami költségvetési hiány, amelyet ugyancsak hitelbõl finanszíroztak. Technikai akadályba mindez nem ütközött, de nyugodtan kijelenthetõ, hogy nagymértékû felelõtlenség, meggondolatlanság volt erre a pályára állítani az országot. A válság bekövetkeztével egyik pillanatról a másikra súlyos forrásszûke következett be, a külföldi befektetõk azonnal visszavonták kihelyezéseiket,

Örömmondó

d

a devizahitelesek pedig súlyos helyzetbe kerültek: mind a törlesztõrészleteik, mind a tõketartozásuk jelentõsen megnövekedett. A költségvetés összeomlásának elkerülésére IMF-hitelt kellett felvenni (amelynek törlesztése hosszútávon meghatározza majd az ország gazdasági helyzetét), s mindehhez keresletcsökkenés, emelkedõ munkanélküliség, az export tartós visszaesése társul. Látható tehát, hogy a válság Magyarországon még erõteljesebben érvényesült, mint a stabilabb, tõkeerõsebb országokban. Hogyan lehet elhárítani a válság kedvezõtlen hatásait? Kevés ennél aktuálisabb kérdés van most. Csak azt lehet mondani, bármily nehéznek is tûnik, hogy korszerûsítéssel, a jövõ piacait célzó beruházásokkal lehet a felszínen maradni. Ebben hosszabb távon segíthet egy átgondolt állami fejlesztési politika, ami eddig ugyan tilos volt (eddig a piac öntisztító, saját magát kiigazító hatásában hittek a szabadelvû közgazdászok), most azonban beigazolódott, hogy szükség van a kontrollra és a szabályozásra is. Berecz Ágnes

d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2009. Pünkösd

Krisztus a jövõ, együtt követjük Õt! A Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinata és Hálaadó Ünnepe 2009. május 22-én

T

örténelme felemelõ pillanatára készült a magyar reformátusság. Egyszerre kondult meg a Kárpát-medence összes református templomának harangja, amikor egységesültek a történelmi határok megváltoztatása miatt szétszakított Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék és az anyaország reformátusai. 2009. május 22-én, pénteken az Alkotmányozó Zsinat Debrecenben ült össze, hogy ratifikálja az egységes Magyar Református Egyház Alkotmányát. Az elõzményeket Bölcskei Gusztáv püspök úr így foglalta össze: „A 2004. december ötödikei népszavazás után elhatároztuk: ha már ez a gyalázat bekövet-

Egy-egy marék föld…

kezett, legalább a magyar református egyház egyesüljön. Aztán arra gondoltunk: mi lenne, ha közös alkotmányunk lenne, amelyet minden egyház beillesztene saját jogrendjébe? Úgy, ahogyan az EU-tagállamok is átveszik az Európai Unió jogrendjét. Krisztus a jövõ, együtt követjük Õt! – ez a fõ üzenete a napnak.” A magyar reformátusság a reformáció korától kezdõdõen mindig több ország területén és több államszervezet keretei között élt, egyházjogi közösségben a Kárpát-medencében élõ, a reformációhoz csatlakozott nemzetiségekkel. A kényszerû szervezeti széttagoltságban élõ egyházrészek 1881-ben Debrecenben létrehoz-

2009. Pünkösd

VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR

Örömmondó

d

A Zsinat tagjai

ták a Magyar Református Egyház teljes szervezeti egységét. A folyamat azonban ismét, több ízben is megtört, legfájdalmasabban talán a trianoni döntést követõ határátrendezéssel. A magyar reformátusság a kényszerû szétszakítottság ellenére tanúságtételében és szolgálatában mindvégig megõrizte hitbeli és teológiai egységét. Az egység megvalósításáról Pap Géza erdélyi református püspök beszélt: „Az egyesítés szimbolikus tett és cselekedet. Eddig is megvolt közöttünk a kapcsolat, ezután pedig még szorosabb lesz. Amit Trianon szétszakított, azt református szinten sikerül valamilyen formában helyrehoznunk és kimondhatjuk, amit

eddig nagyon sokan tiltottak: a Kárpátmedencében egyetlen egységes magyar református egyház van! Nem akarunk határokat megváltoztatni, mi egy ország polgárai vagyunk, akkor is, ha határok maradtak közöttünk. Azokkal akarunk egységben lenni, akik elfogadnak és szeretnek minket.” Az Alkotmány szövegét és más hasznos információkat (interjúkat, ismertetéseket) az esemény hivatalos honlapján, a www. majus22.org címen találhatjuk. Gyülekezetünkbõl többen is részt vettek az alkalmon, ezért tervezzük, hogy a következõ számunkban személyes beszámolóval emlékezünk vissza az ünnepre.


d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR

2009. Pünkösd

Viszonozta a látogatást a torontálvásárhelyi testvérgyülekezet

A

nyák napja és május elseje az elmúlt években többnyire a testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolásával telt. A kellemes májusi idõ, a hosszabbodó nappalok és a hosszú hétvége lehetõsége nagyon alkalmassá teszi ezt az idõpontot 3-4 napos látogatások lebonyolítására. Idén a torontálvásárhelyi gyülekezet csoportja látogatott el hozzánk a Délvidékrõl. Torontálvásárhely 5000 lakójának mintegy fele magyar. A falu a Duna alsó folyásának vidékén fekszik, ahová az 1700-as években vegyesen telepítettek magyar, német, szlovák és szerb telepeseket. Így már akkor nagyon sokszínû nemzetiségi összetétel jellemezte ezt a vidéket. Az elmúlt évek háborús viszonyai miatt a magyar lakosok száma fogyásnak indult, és sok elüldözött szerb menekültet telepítettek be ebbe a faluba is a hatóságok. Így a magyarok ma már kisebbségbe kerültek, ami sajnos érezhetõ mindennapi életükben is. Ráadásul, mivel szórvány településrõl van szó, különösen erõs az asszimiláció. 40-50 kilométert kell megtenni ahhoz, hogy a legközelebbi magyarok lakta településre eljussanak. Ezért az ott élõ magyarok különösen hálásak, ha magyarságukat ápolhatják. Ha idõnként érzékelhetik, hogy nincsenek teljesen magukra hagyva. Azt, hogy vannak olyan magyar

emberek, családok, akik számára fontos, hogy õk léteznek. Ezt az érzést erõsíti meg bennük a gyülekezetünkkel fennálló kapcsolat, egymás kölcsönös vendéglátása. A mi gyülekezetünk legutóbb éppen egy éve látogatott el a Délvidékre. Ezt a látogatást viszonozta most a testvérek 35 fõs csoportja. A vendégek fogadására a szervezkedés már márciusban elkezdõdött, és bár sokáig kétségek között voltunk, hogy vajon sikerül-e mindent idõben és jól megszervezni, a vendéglátás kiválóan sikerült! A legnagyobb problémát a szállásadás jelentette, mivel a csoport érkezésének idõpontja egybeesett a gimnazisták ballagásával. Több családnál, akik vállalkoztak volna vendégfogadásra, vidéki rokonok vendégeskedtek. Végül Istennek hála, sikerült mindenkinek családoknál helyet találnunk, még ha itt-ott kicsit szûkösen, zsúfoltan laktak is. A programok minden várakozást felülmúlóan jól sikerültek. Rögtön az érkezés után nagyon jó alaphangulatot teremtett a kalács, és a kis kupica pálinka, amellyel köszöntöttük a hosszú úton kicsit elfáradt, de nagyon lelkes, a viszontlátásnak örvendezõ testvéreinket. Komlós Imréné, Klárika javaslatára most elõször kerítettünk sort ilyen vendégvárós fogadtatásra, de nagyon bevált, megadta a derûs, ke-

2009. Pünkösd

VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR

délyes alaphangulatot. Másnap, pénteken a vendégek autóbuszos kiránduláson vettek részt. Jártak a Parlamentben, majd Gödöllõn a királyi kastélyban. Mindkét helyen nagyon színvonalas, érdekes vezetést kaptunk. Ezt ugyan nem a minden programot kiválóan megszervezõ Úr Gézáné, Lia intézte, hanem az ezzel is minket bátorító, bíztató Mindenható. Minden esetre a testvérek egyöntetû véleménye szerint most volt a legérdekesebb, de egyszerre a leginkább személyes, a határon túlról érkezõ vendégekhez szóló mindkét tárlatvezetés. Itt szükséges megjegyezni, hogy a vendégeket az egyes helyszínek között a buszban kísérte Batizi László testvérünk, aki mint hivatásos idegenvezetõ, az utazás alatt, illetve Gödöllõrõl visszaérve a városnézés közben látta el vendégeinket hasznos, érdekes, idõnként humoros információkkal. Szombaton ismét új utakat próbáltak ki a szervezõk, mert rövid szentendrei városnézést követõen sétahajóval folytattuk utunkat Visegrádra. A hajóút is jól telt el, hiszen a szép, meleg idõben kellemes volt a vízen tölteni az utazáshoz szükséges kétórányi idõt. Visegrádon megnéztük a Fellegvárat, majd az utolsó pillanatban még sikerült pár percre bekérezkednünk a királyi palotá-

Örömmondó

d 

ba is, ahol a reneszánsz udvaron megcsodáltuk a Herkules-kutat. Vasárnap a testvérekkel együtt vettünk részt a közös istentiszteleten, ahol Gyenge Károly tiszteletes úr hirdetett igét. Nagyon emlékezetes, gondolatébresztõ prédikációt hallottunk tõle arról, hogy a nagy események, fontos döntések közepette is szükségünk van elvonulásra, elmélyülésre, az Atyával való kapcsolatra. A hitbeli elmélyülés után a látogatás talán legjobban sikerült programja következett: közös ebéd vendégeinkkel. A Jókai Mór Általános Iskola ebédlõjében Pálffy Mariann és segítõi, gyülekezetünk asszonyai és az ifi számos tagjának közremûködésével pompás ebédet fogyaszthattunk el, majd süteményezés, kávézás mellett kötetlenül beszélgethettünk vendégeinkkel. Nagyon jó volt ez az összetartozást hangsúlyozó közös étkezés, búcsúebéd! Miután elbúcsúztunk vendégeinktõl, vendéglátók, szervezõk és minden résztvevõ segítõ azzal a jólesõ érzéssel indult haza, hogy ez a mostani alkalom, a közösen elvégzett, sikeres munka, a közösen átélt élmények tovább mélyítették a testvéri szálakat nem csak a vendégeinkkel, de egymás között is. Köszönet ezért az élményért is Istennek! Szanyi Miklós

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2009. Pünkösd

Jótékonysági koncert a templomépítés javára

N

épes közönség gyûlt egybe 2009. április 19-én, vasárnap délután a Svábhegyrõl és távolabbról is, hogy a templom további építések támogatására adott jótékonysági hangversenyt meghallgassa és együtt örvendjen a svábhegyi gyülekezettel a templom épülésének. A két részbõl álló, merõben eltérõ mûfajú elõadást Isten dicsõítése és a zene lelkeket megszólító közös nyelve kapcsolta össze. A koncert elsõ felében a Thalita kúmi együttes adott elõ megzenésített verseket. Az együttes ,,bizonyságtételnek,, nevezi elõadásait és valóban arról tettek elõttünk bizonyságot, hogy lelküket áthatja az istenszeretet. Az elõadók Hevér

Hajnalka, Pogrányi Mária, Farkas Rajmund, Horváth Imre, Szabó András, Triebl László voltak. Vendégként lépett fel teológusunk, Négyesi Adrienn, aki korábban tagja volt az együttesnek és akin keresztül e koncert létre jöhetett. Köszönet érte. A modern hangszereken magas színvonalú komponált zene felerõsítette a dalszövegekbõl áradó hangulatot, drámaiságot, kifejezõbbé és befogadhatóvá téve a közönség számára a mondanivalót. A lírai dalok különös szépséggel simultak a hangszeres zenébe teológusunk, Négyesi Adrienn fényes koloratúr szoprán hangján. Az elõadás hangvételének ízelítõjeként idézünk egy dalszöveget:

2009. Pünkösd

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Járom a táncot én csak járom a táncot és ölel a kar forr- forog a táj de tart a kéz és követ a lépés egyet-kettõt veled a tánc oly szép. Majd karom elenged lépés vissza hátra még nem keres a kéz és kihagy a lépés feled a gond szétesik a ritmus giccses a dal én azt hiszem, jó így ez is elég az elvetett mag elvetél s csak járom a táncot de üres a kar már nem is akar nem akar. Az arcodon látom, keres a könny és tövis a vér és tövis a vér a karodon látom hátrafeszül de ölel még ölelne még a szemeden látom én vagyok az akit kutat a jel hogy ne hagyj még az ajkadon látom én vagyok az akit lehel a szó hogy szeretsz még. én csak járom a táncot de keres a kar hova forog a táj mért nem talál? Most összeér és megszorít hogy megtalál új öröm a tánc én járom a táncot lépés vissza az ismétlés már nem is fáj majd összeér és újra szép de meddig igaz ez a tánc? Tudod eljön egyszer a befejezés a sohasevolt a gyönyörûszép és nem lesz vissza, nem enged el a kar soha többé már soha többé s csak járjuk a táncot, és ölel a dallam szorit a ritmus, tart a kéz és igazzá lesz az ölelés akkor örökké mind-örökké, ámen. Addig járom a táncot s ha szédül a kép és zuhan a test a karod vár tudom szemed vigyáz ha új a lépés a vállad tart ha botlik a láb. Csak te légy a dallam ebben a táncban, te légy a ritmus, amire jár, Krisztusom, Krisztusom.

Örömmondó

d 

A Thalita kúmi együttes elõadását nagy tapssal köszönte a közönség. A szünetben a szép tavaszi idõ sokakat a templomkertbe csábított, mások a templom alsó termében berendezett „büfében” osztották meg az elõadás kapcsán érzéseiket és gondolataikat egymással. Sokan várták a jótékonysági koncert folytatását, amelyben gyülekezetünk fiataljai szerepeltek. Ugyanis az elõadás második felében egy pályakezdõkbõl álló mûvészeti csoport adott népzenei mûsort. Az elõadás Konkoly Borbála és Csenge kezdeményezésére jött létre. A mûsor anyagát is õk válogatták és szerkesztették egybe. Közremûködõként barátaikat, zenész és táncos társaikat hívták meg. A ,,Konkoly lányok,, mindketten a Zeneakadémia Népzenei Tanszékén tervezik folytatni tanulmányaikat. Énekes társuk, Paár Julianna is a Népzenei Tanszék hallgatója. A másik két énekessel, Kiss Blankával és Kun Eszterrel együtt az öt lány a budafoki Nádasdy Kálmán Alapfokú Mûvészeti Iskola növendékeiként kezdett együtt dolgozni, majd megalapították a Tüzinke Énekegyüttest. A zenészek közül Bednárik János és Danhauser Vince a budakeszi Rojtos együttes alapító tagjai. Táncházakban, regõscserkész és népzenei táborokban kötöttek barátságot Kerékgyártó Gergellyel, aki a Nyíregyházi Népzenei Fõiskolán fejezi be éppen tanulmányait. Pállfy Zoárd – gyülekezetünk tagja –, a Magyar Táncmûvészeti Fõiskola néptáncpedagógus hallgatója, a Jókai Néptánccsoport oktatója és egyben a Szentendre Néptáncegyüttes táncosa is. Táncos párja kishúga, Pállfy Emese volt. A regõscserkészek által létrehozott Rege Táncegyüttesben a koncert szereplõi kö-

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

zül többen táncolnak, az elõadásunkon Hamar György és párja, Dobri Kinga képviselte õket. Az elsõ énekes szám után, mely egy Goudimel zsoltárfeldolgozás-szerû többszólamúságban elõadott köszöntõ volt, Lékó András gyülekezeti tagunk köszöntötte a hallgatóságot. A zeneszámok között is õ konferált. A fiatal mûvészek a magyar kistájak dallamait szólaltatták meg ,,Hencidától-Bonchidáig,, némelykor rendkívül lírai hangvétellel, máskor épp kitörõ mulatásban. Színes népzenénk és néptáncaink sokféleségének kitûnõ tolmácsolása mellett

2009. Pünkösd

a legemlékezetesebb talán az a profán farsangi vénleány csúfoló volt, amelyet az öt leány adott elõ. Ebben a zenei öszszeállításban benne volt a cserfesség, csintalanság és huncutság mellett mindaz a népi bölcsesség, az Isten nagysága elõtti mély emberi alázat, tisztelet és szeretet, ami annyira jellemzõ népdalainkra. Bizony a derûs mosoly mellett sokaknak csillant a meghatottság könnye a szemében. Hálás szívvel köszönjük szolgálatát mindazoknak, akik az elõadás elõkészítésében és lebonyolításában részt vettek, és az elõadóknak a páratlan élményt! Konkoly Elemér

2009. Pünkösd

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

Örömmondó

d 

Csíksomlyói passió a Svábhegyen

K

ülönös élményben volt részük azoknak, akik jelen voltak Nagyhét szerdáján a húsvéti bûnbánati elõkészítõ sorozat alkalmán. A Szenczi Molnár Albert Cserkész Csapatot láttuk akkor vendégül, hogy elõadják számunkra templomunkban a Csíksomlyói passiót. A cserkészcsapatba jár több egyháztagunk gyermeke. Gyülekezetünk az igényes színi elõadást perselybevétele felajánlásával is megköszönte, így 32 500 Ftot adományoztunk a cserkészeknek támogatásképpen, amit õk nyári táborozásaik költségeire fordítanak. A virágvasárnaptól nagypéntekig bemutatott csíksomlyói passiójátékok a középkori színjátszás kiemelkedõ kultúrtörténeti értékei, mert a szerzetesek a kora középkori eredetû passiójátékokat az 1500-as évek végén tulajdonképpen felújították. Misztériumjátékaikban a ferences szerzetesek adatoltan az 1200-as évektõl már élõ és profán hagyományokat magukon hordozó népi színjátékokat dolgoztak fel. A csíksomlyói ferencesek könyvtárában megmaradtak a passiójátékok szövegkönyvei. Az elõadások az elsõ világháborút követõen kisebb érdeklõdésre tarthattak számot, majd a 1948 után sajnos el is maradtak. De ott éltek tovább a népi emlékezetben. A passió ugyanis az évszázadok során folklorizálódott a székelyföldön vallási képzetekben és hiedelmekben, egyházi népénekekben, színjátékszerû népszokásokban. Ezeket a töredékeket rekonstruálva a Passiót 1981-ben színpadra állította Kerényi Imre és Balogh Elemér, és a Nemzeti Színház társulata bemutatta a Várszínházban. Akkoriban az MTA Zenetu-

dományi Intézete Hangdokumentációs Osztályán dolgoztam. Népzenegyûjtõként és a zenei archívum kezelõjeként népzenei adatokkal segédkezhettem Rossa László zeneszerzõnek, aki a Csíksomlyói passió zenéjét összeállította. A Várszínházi elõadásban zenészként a kezdetektõl magam is játszottam. A Szenczi Molnár Albert Cserkészcsapat tagjai lerövidített elõadásukban valóban csak a lényegre szorítkoztak, de megtartották a hagyományt. Játékukban a Passió magán viselte a székely mentalitást: könnyed, bohókás népi játékként induló, majd döbbenetesen komoly tragédiává váló színdarabot adtak elõ. Nézõink olyan szellemû elõadást láthattak, amely, miként a két és fél évszázaddal ezelõtti iskola elõadások az akkori nézõknek, igaz gyönyörûségükre és épülésükre szolgált. A Szenczi Molnár Albert Cserkészcsapat cserkészesen lényegretörõ egyszerûséggel oldotta meg a feladatot. Elõadásukon a díszletek és kellékek csupán jelzés értékûek voltak. Gyülekezetünk cserkész tagjai adták a fõbb szerepeket, Konkoly Csaba Júdás Iskáriótot, Lékó András az Atya Istent és a narrátort, Konkoly Borbála Máriát alakította. Boriska megható Ómagyar Mária-siralom énekével jelenítette meg a gyermekét elveszítõ anya mély fájdalmát a feszület alatt. Az elõadás után egyszerre meghatott és megrendült lélekkel álltunk gyarló mivoltunkban Berta Zsolt tiszteletes úrral imádkozva. A Szenczi Molnár Albert Cserkészcsapat Csíksomlyói passió elõadása valamennyiünknek lélekemelõ élményt adott. Konkoly Elemér

 d Örömmondó

VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR

2009. Pünkösd

Gondnoki jelentés templomépítésünk 2008. évi munkáiról

A

z elmúlt évben a használatbavételi engedély megszerzése és a fölsõ templomtér alsó szintjének tartós használatba vétele volt a templomépítés célja. Az elsõ negyedévben valósult meg a tûzbiztonsági és -jelzõrendszer, melynek ki kellett terjednie a teljes templomépületre. Ez a szakhatósági engedély megadásának föltétele volt. Több kivitelezõvel történt versenytárgyalás után az Építési Bizottság a Szat-Alarm Kft-t bízta meg a rendszer kiépítésével, mely a tûzoltóság igényeinek megfelelõen többszöri áttervezést követõen valósulhatott meg az elfogadott formában. A kivitelezés ára 1 361 736 Ft volt. Ugyancsak a tavaszi hónapokban történtek a fölsõ templomtér elõterének világítás-villanyszerelési munkái, mely a lámpákkal és izzókkal együtt fölszerelten 275 413 Ft értékben készült el. A nyári-õszi hónapokban az építési munkák szüneteltek a fölsõ templomtérben. Az aljzat betonozás, az aljzati elektromos hálózat kiépítés, a padló- és radiátoros fûtés és a kazán elhelyezés, beüzemelés munkáit terveztük. Mivel a zaj és hõszigetelési, a kõmûves, a fûtés és villanyszerelési munkákat szinte egy ütemben kellett elkészíteni, alapos tervezést, gondos elõkészítést igényelt a munka megkezdése. Az összetett kivitelezési munkákra az Építési Bizottság a legjobb ajánlattevõt, Kollár és Társa Építõipari és Szolgáltató Kft.-t ítélte legalkalmasabbnak, akik valóban kitûnõ minõségben készítették el aljzatunkat. A templom földszintjének

templomtéri és elõcsarnoki padlófûtéspadlóépítési munkái betonozással, a gázkazán csõrendszerének kiépítésével és a kazán valamint a radiátorok elhelyezésével 5 219 956 Ft értékben valósultak meg. Itt mondok köszönetet a gyülekezet nevében a WOLF Klíma és Fûtéstechnika Kft.-nek, akik becsülik a Svábhegyi reformátusok templomépítõ munkáját, és ismét megajándékozták a gyülekezetünket egy korszerû redukciós gázkazánnal. Köszönöm vezetõjének Zsoldos Gézának a nagy értékû adományt. Nagy Árpád gépészmérnök úrnak pedig ezúton köszönöm a fûtési rendszer beszabályozását és beüzemelését. A templom földszintjének padlóba rejtett elektromos hálózat kiépítése és villanyszerelési munkái 408 865 Ft-ba kerültek. A 2008. évi templomépítési munkálatok együttesen 7 265 970 Ft-ot tettek ki. Templomépítés céljára a hívek 2008-ban a Gyülekezetnek közvetlenül 3 197 000 Ft-ot adakoztak. Az Istenhegy Alapítvány a hívek templomépítési célú adományai és egyéb pályázott forrásai együtteseként 3 500 000 Ft-ot adott át Egyházközségünknek templomépítés céljára. Ezen felül a XII. kerületi Önkormányzat is támogatta templomépítésünket 2 100 000 Ft-tal. Az így begyûlt templomépítési célú adományok összege 8 797 000 Ft volt. 2009-ben tervezzük a lelkészlakás kialakítását. Ez egy nagy feladat. Örömmel jelenthetem, hogy emberi

2009. Pünkösd

VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR

Örömmondó

d 

reménység szerint ez a cél talán még az sárnapon a gyülekezetek perselypénzeiidén meg is valósulhat. Ügyünket támo- ket a svábhegyi templom építésének jagatja az Egyházmegye is. Emlékeztetek, vára ajánlják fel. hogy tiszteletes Kiss László lelkész úr Írásban kinyilvánított szándéka szea kanonika vizitáció alrint az Egyházkerület kalmával arról gyõzõis erején fölül támodött meg, hogy mind gatja ez évben tempki állja meg a helyét? az eddig megvalósult lomépítésünket és a paCsak az, akinek nem a maga missziói munka, mind rókia épületen belüli okossága, elvei … jelenti minden a templom építésének kialakítását. dolgok legvégso´´mértékét… elõrehaladta alapján érA mi ügyünk, hogy Akinek élete semmi más demesnek találja gyüimádságban hordoznem akar lenni, mint felelet lekezetünket a megye zuk e lelki és szellemi Isten kérdésére és hívására.” támogatására. hajlék épülését. – D.Bonhoeffer – A májusban megA Presbitérium és tartott Egyházmegyei Egyházközségünk Elnem az vagyok Közgyûlésen a gyülekenöksége nevében hálás Többnek látszom és jobbnak, zetek megjelent lelkészívvel köszönöm meg mint vagyok, szégyellem is e hazug szei és gondnokai egyvalamennyi egyháztalátszatot, de nem tudok ellene hangú szavazással fogunk és pártoló hívünk mit se tenni… – Nem az vagyok, gadták el tiszteletes segítségét, nagylelkû Kiss László lelkész úr adakozását! de az szeretnék lenni." – Füle Lajos – elõterjesztett javaslatát, Konkoly Elemér hogy a Diakóniai Vagondnok

Dr. Huszár Pál: Kálvin János élete, teológusi, reformátori és egyházszervezõi munkássága A kiadvány a Magyarországi Református Egyház által létrehozott Kálvin János Emlékbizottság könyvkiadói programja keretében jelent meg.

Protestáns egyházi körökben, illetve a protestáns közgondolkodásban jól ismert, de másutt sem teljesen ismeretlen, hogy többnyire az észszerûség határát meghaladóan leegyszerûsített elképzelések, sommás ítéletek – úgy is mondhatnánk: a torzításoktól egyáltalán nem mentes sémák, klisék – élnek az egyházi és azon kívüli köztudatban Kálvin Jánosról. Ráadásul ezek az egyes országokban is jelentõs különbségeket, idõnként meglepõ, sõt meghökkentõ eltéréseket mutatnak. A legõszintébb tisztelet, elismerés, sõt rajongás mellett a hatalomvágy, a zsarnoki törekvések, a konokság, a türelmetlenség, valamint a kegyetlenség igaztalan vádjai szoktak Kálvinnal kapcsolatban a leggyakrabban elhangzani azoktól, akik ilyen vagy olyan okból nem kedvelték, sõt esetleg éppen elítélték, netán még gyûlölték is a nagy genfi teológust és reformátort.


d Örömmondó

ÚTRAVALÓ

2009. Pünkösd


d Örömmondó

IFI OLDAL

2009. Pünkösd

Reggeli a templomban Hagyományteremtõ ifireggeli húsvéthétfõn

´ A

prilis 13-án, húsvét hétfõjének reggelén közös früstökölésre gyûltünk össze mi hatan, a svábhegyi ifi tagjai. Bár nem volt túl nagy a létszám (Zsoltbán és Adriennen kívül csak Zsuzsi, Csenge, Melinda és jómagam volt jelen), az esemény jó hangulatban zajlott le. Mivel húsvéthétfõ a lányok, asszonyok meglocsolásának is a napja, a fiúk a megfelelõ felszereléssel, kölnivel érkeztek. Miután sikerült elérni, hogy a lányok ne hervadjanak el, a mesebeli terülj-terülj asztalkám puszta sivatagnak tûnhetett a lelkészi szoba asztalához képest. Szép, étvágygerjesztõ rendben sorakozott a húsvéti sonka, kolbász, tojás, kalács, kenyér, zöldségek, és mindnek koronájaként a Csenge hozta töltött bárány. A húsvéti vendégjárás és

étkezések után még mindenki gyomrában maradt hely az ifireggeli számára, így a gazdagon terített asztal is kisebbfajta tatárjáráson ment keresztül. Az étkezést gyakran megszakították az ugyancsak jóízû nevetések. Reggeli közben az aznapi ifjúsági istentiszteletre készülve dalokat hallgattunk a gyülekezet laptopjáról, amely dalok jazzes hangzása következtében, mármár egy elegáns golfklub villásreggelijén érezhettük magunkat. Miután jóllaktunk, hálát adtunk Istennek a bõséges testi táplálékért és hozzáláttunk, hogy egyengessük az utat a befogadandó lelki táplálék számára is. Lékó András

2009. Pünkösd

IFI OLDAL

Örömmondó

d


Impressziók az ifi hétvégérõl Idõben: Érettségi, nagyheti- húsvéti alkalmak elõtt, valakinek szakdolgozat leadás után. De azért a legtöbben (Béres Melinda, Csöregi Csenge, Fekete Zsuzsi, Kádár Ábel, Lékó Andris és Nagy Dénes) ráértünk és oda tudtuk szánni az elsõ áprilisi hétvégénket. Zsolt bácsit kivéve, akit gyülekezeti teendõi és kötelességei elszólítottak szombat délután. Szóval hajtás után és hajtás elõtt került sor erre a hétvégére, ahogyan ez illik. Térben: Mányi Dani és kedves családja jóvoltából Kismaroson voltunk, a gyönyörûséges és feledhetetlen, elképzeléseinket felülmúló nyaralóban, amelyben nagyon könnyen otthon tudtuk érezni magunkat. A visegrádi kilátás (vár, Duna, esti fények stb.) sem volt mindennapi élmény. A vidéki életre (favágásra és kandalló beüzemelésére) és csendre áhítozó fõvárosi lakos víziói megvalósulni látszottak már a megérkezéskor. Most újra megköszönjük Daniéknak ezt a nagyszerû lehetõséget mindannyiunk nevében. Hangulatban: Némi szereptisztázás elõzte meg a hétvégét, amit azért túléltünk. Remélem, senkiben nem maradtak mély sebek? A közös nevezõ megtalálása sehol nem egyszerû feladat, ha ez vigasztaló. Mégis abban a nagy megtiszteltetésben volt részük a jelenlevõknek, hogy „Zsolt bácsi” megengedte a kölcsönös tegezõdõ viszonyt. Ez a nagy váltás nem is (volt) olyan egyszerû. Összességében vidám és pihenõs hangulatban telt a hétvége. Mélységében: Húsvét felé közeledve aktuálisnak tûnt a húsvét elõtti eseményekre tekinteni. Ezért a hétvégénk lelki tartalmának témáját a húsvéti eseményeket megelõzõ Jézussal való beszélgetések, ta-

lálkozások adták. Kettõ beszélgetést Berta Zsolt vezetett. Bartimeus esetében az alkalom megragadásáról volt szó. Jézus Zákeussal való beszélgetése kapcsán az istenkeresésrõl beszélgettünk. Szombat délután Lázár történetét néztük meg, és kerestük a magunk életkérdéseire, érzéseire az ige mondanivalóját. A csoporttal – mint általában –, nagyon jókat beszélgettünk, gondolkodtunk, vitatkoztunk. Nekem az volt a legizgalmasabb, amikor arról folytattunk eszmecserét, hogy milyen emberi és Isteni feltételek szükségesek ahhoz, hogy valaki hívõ legyen. Ki keres kit? Még nem jutottunk egységes válaszra… A Virágvasárnapot a nagymarosi templomban ünnepeltük, ott vettünk részt közösen az istentiszteleten. Még annyit megjegyzek, hogy van most már egy saját „SvábhegyIfi” énekfüzetünk, ami az eddig bevált új énekekeinket tartalmazza az alkalmakra való jobb ráhangolódás érdekében. Már ebbõl készülõdtünk a húsvéthétfõi énektanításra. Legjobb közös élmények: Az Activity! Igazán nagy kihívást jelentett nekünk, hiszen nem is olyan egyszerû elmutogatni olyan dolgokat, mint: fõkolompos, tündérmese, sugárhajtás, kazánkovács, honfoglalás…? További maradandó közös élmények: az „egymenüs” étterem; a fagyizó legalább egy órán át tartó keresése (ami végül zárva volt, de legalább sétáltunk); a hárombetûs szavak játéka, amit Dani tanított; és amikor szombat esti magasröptû beszélgetés során irodalmi és film hõsökhöz hasonlítottuk egymást, de ez most maradjon talány. Négyesi Adrienn



d Örömmondó

E´

IFI OLDAL

2009. Pünkösd

Ifihétvége

rettségi elõtti aggodalmainkon enyhítve egy laza ifihétvégére utaztunk április elején, Kismarosra. A Duna-parton fekvõ kis város hangulata egybõl megfogott, ezt csak felülmúlta szállásunk, ahonnan gyönyörû kilátás nyílik a Dunakanyarra, és a ház is kifogástalan volt. Kis csapatunk nyolc fõbõl állt: Feki, Melinda, Adrienn, Lékó, Ábel, Dénes, Zsolt bácsi és én (Csenge). Elsõ nap, pénteken, iskola, egyetem, illetve munka után Lékó Andrást és engem kivéve mindenki autóval közelítette meg hétvégénk helyszínét. Mi kicsit késõbb vonattal mentünk a többiek után. Miután megérkeztünk, az asztal már meg volt terítve. Egy hálaadó imádság után neki láttunk kései vacsoránknak. Az este remek hangulatba telt. Vacsora

után elkezdtük beszélgetés sorozatunkat, melynek – Nagyhét lévén – témája a Krisztussal való találkozások voltak. Áhítat után mi, fiatalok kiültünk a teraszra még egy rövid beszélgetésre. Másnap reggel a kicsit késõn kelõ fiúkat már terített asztal várta. Rendrakás után megint kiültünk beszélgetni a verõfényes napsütésbe. Zákeus megváltozásáról beszélgettünk a Jézussal való találkozása után. Lelki feltöltõdésünk után elmentünk ebédelni egy közeli „vendéglõbe”, amirõl kiderült, hogy nem is egy vendéglõ, hanem egy sarki büfé. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy másnap, nem itt óhajtjuk elfogyasztani ebédünket. Éhségünket enyhítendõ elmentünk fagyizót keresni, amelyet összekötöttünk egy Duna-parti

2009. Pünkösd

IFI OLDAL

sétával. Fagylaltozót nem találtunk, ezért egy közeli szupermarketben vettünk pár pálcikás jégkrémet. Vissza kellett térnünk zárós határidõn belül szállásunkra, mert lelkészünk Zsolt bácsi haza indulni készült, gyülekezeti okok miatt. Zsolt bácsi elmenetele után Adrienn vette át a staféta botot. A délután folyamán egy vad activity-csatába kezdtünk. Esti beszélgetésünk témája Lázár feltámasztása volt, amit Adrienn játékosan vezetett elõ. Egész este izgatottan vártuk vendéglátónkat, Mányi Danit, aki vizitet tartott nálunk a kései órákban. Tanított nekünk egy jó játékot, amit késõ estig játszottuk, egy pohár bor kíséretében, lévén mindannyian elmúltunk 18 évesek. Vasárnap reggel kicsit korábban kellett kelnünk, mert virágvasárnapi istentiszteletre mentünk. Reggelink gyors elfogyasztása után elindultunk a nagyma-

Örömmondó

d


rosi református templom felé. Az istentiszteletet egy lelkésznõ tartotta, az általunk megszokott prédikációtól eltérõen. Az igehirdetés után elmentünk a szomszéd faluba, Verõcére ebédelni. Ez az étkezés kiadósabbnak bizonyult, mint a szombati. Jóllakottan és kicsit fáradtan visszatértünk szállásunkra, ott magunk után rendet raktunk, megvártuk Danit, hogy átadhassuk neki a kulcsokat és koradélután visszaindultunk Budapestre. Sofõrjeink Ábel és Dénes voltak. Haza utunk kellemesen telt. Ezúton is szeretném az egész ifi nevében megköszönni Mányi Daninak, hogy helyet adott ifihétvégénk lebonyolításához. Nagyon kellemes pár napot töltöttünk itt. Szeretnénk még megköszönni Zsolt bácsi és Adrienn áldozatos munkáját, amellyel megvalósíthattuk ezt a hétvégét. Csöregi Csenge


 d Örömmondó

AÚ HIT TRAVALÓ EMBEREI

2009. Pünkösd

Orvos-missziói munka Indiában

G

yülekezetünk történetében elõször A meglehetõsen korrupt indiai egészségláttunk vendégül olyan embereket, akik ügyben, ahol az orvosok érdekeltek miegy távoli földrészre, Indiába készülnek nél több és költségesebb vizsgálat elrenmissziói célból. 2009. május 17-én, gyü- delésében (sokszor értelmetlenül) a szelekezeti délután keretében hallgattuk gények teljesen kiszorulnak az orvosi meg Dr. Németh Júlia orvos és férje, Pálúr ellátásból. Ez a missziós kórház, amelyet Tamás bemutatkozását, akik egy indiai az EHA mûködtet, igyekszik a lehetõ keresztyén missziós szervezet, az Emma- legolcsóbb gyógyszereket felírni a betenuel Hospitals Association (EHA) kórhá- geknek. Az orvosok nem kapnak és nem zaiban dolgoznak 2009 nyarától hat, eset- fogadnak el jutalékot a vizsgálatokért és leg kilenc hónapos idõtartamig. Ez a misz- a legszegényebbeknek nyugat-európai és sziós szervezet fõként brit keresztyének Egyesült Államokbeli alapítványok nyújtámogatásával csöktanak támogatást. kentett áron vagy Erdélyi Dánielék ingyen gyógyít ottakésztetése onnan ni szegényeket, akik jött, hogy Dániel nem tudják kifizettíz évvel korábban ni máshol az elláegy lepramissziós tás árát. A gyülekekórházban volt zeti délután kereegyetemi gyakorlatében megtartott ton. Kinn tartózkobeszélgetés során eldásuk elsõ két hómondták, hogy kinapjában az északküldetésüket kezindiai Landourban dettõl jó szívvel távoltak, itt akklimamogatja a Magyartizálódtak és beleDr. Erdélyi Dániel egy indiai gyermekkel országi Reformátanultak az indiai tus Egyház, hiszen két évvel korábban egészségügyi rendszerbe, illetve hindiül már járt ott egy magyar orvos-házaspár. is itt tanultak meg, mivel a valódi célálDr. Erdélyi Dániel (gyermekgyógyász) és lomáson, Fatehpurban már nekik közvetfelesége Dr. Falus Ágnes (radiológus) – há- lenül kellett a betegekkel kommunikálni. rom gyermekükkel 9, 7 és fél éves –, Er- Két hónapos tartózkodás után mentek délyi Fruzsinával (Erdélyi Dániel húgával) Fatehpurba, India legnépesebb, egyben 2007 júliusa és 2008 márciusa között szol- legszegényebb tartományába (Uttar Pragáltak Indiában missziós kórházakban. desh). A kórházban akkor éppen 1 orvos Ezért a bemutatkozó elõtt missziói bi- és egy szakápoló látta el az összes feladazottságunk tagja, Falus György vetített tot és Daniék érkezése hatalmas segítség képes elõadásban foglalta össze testvére és fellélegzés volt. családjának Indiai élményeit. Elmondta, Gyakorlatilag azonnal be kellett kaphogy Indiában nincs egészségbiztosítás. csolódniuk a munkába és a gyermek-

2009. Pünkösd

AÚ HIT TRAVALÓ EMBEREI

gyógyászati feladatok mellett a kórház vonzáskörzetébõl érkezõ összes beteget és betegséget el kellett látni. Erdélyi Dánielék tartózkodása alatt két magyar orvostanhallgató érkezett két hónapos szakmai gyakorlatra a kórházba, így volt olyan idõszak, amikor egyszerre öt magyar szolgált a missziós kórházban. A család 2008. márciusában, csodálatos módon, mindenféle komplikáció, betegség, sérülés és baleset nélkül érkezett haza. Dr. Németh Júlia és Pálúr Tamás az elsõ négy hét során az EHA landouri kórházában készülnek fel az indiai körülményekre. Megismerik a helyi gyógyszereket, beiratkoznak hindi nyelvtanfolyamra, elsajátítják a legfontosabb indiai szervezési ismereteket. Minderre azért van szükség, hogy a következõ öt, vagy hét hónapig tartó munka a fatehpuri kórházban minél zökkenõmentesebb legyen. Ez egy negyven ágyas, nagy járóbeteg-forgalmat bonyolító kórház India egyik legszegényebb területén. Hasonló környékbeli kórház híján mindenféle betegséggel foglalkoznak. Dr. Németh Júlia a betegellátásban dolgozik majd, ezen belül is a szülészeti osztály munkájában vállal jelentõs részt. Férje, Pálúr Tamás többek között a kórház logisztikai feladataiban – pl. gyógyszer-, kötszerbeszerzés, adminisztrációs feladatok, betegnyilvántar-

Örömmondó

d


tás – vállal szerepet. Mivel az indiai miszsziós szervezet csak a munkaeszközök biztosítását vállalja, és a terv teljes költségvetése repülõjegyekkel, vízummal, egészségbiztosítással, nyelvtanfolyammal, a házaspár kinti megélhetésével, adókkal együtt összesen több, mint 2,8 millió forintba kerül, ezért a Magyarországi Református Egyház gyülekezeti adományok gyûjtésével szeretné támogatni ezt a munkát. Olyan testvéreket, gyülekezeteket keresnek, akik imádságban és/vagy egyszeri ill. rendszeres adományokkal támogatnák a terv megvalósulását. „Cserébe” havi rendszeres beszámolót és aktuális imakéréseket fognak küldeni nekik. Az adományokhoz kérésre csekkeket küldenek, vagy banki átutalás lehetséges az alábbi számlára: 11100104-19024048-36000001 Címzett: Magyarországi Református Egyház Közlemény: Külmisszió – Céladomány Németh Júlia indiai orvos-missziói útjára

Az adományok a közhasznú szervezetek támogatását megilletõ adókedvezményre jogosítanak (ha igazolást kér, küldje el adószámát is!) E-mail: [email protected] Dr. Németh Júlia és Pálúr Tamás: [email protected] Berta Zsolt

A fatehrpuri kórház bejárata


 d Örömmondó

AÚ HIT TRAVALÓ EMBEREI

2009. Pünkösd

Post tenebras lux – Sötétség után fény

E

zelõtt 100 évvel is ünnepelt a világ, csak akkor éppen Kálvin János születésének kerek, 400. évfordulóját. Genf városa erre – valamint a Genfi Akadémia megalapításának 350. évére – emlékezve avatta fel 1909-ben a Reformáció nemzetközi emlékmûvét, amelyet egyszerûbben a Reformátorok falának is neveznek. A képen jól felismerhetõ a régi városfalat idézõ (és az a mellett felépült) hoszszú, 100 méteres építmény, amelyet szobrok és dombormûvek tagolnak. A fal középpontjában a vezéralakok bal és jobboldalán van felvésve a címben található három szó, ami egyben Genf városának máig is megtartott jelmondata. Ha az olvasó egy pillanatra belegondol, mi is lehet ezeknek a frappáns szavaknak a mögöttes tartalma, rögtön rájön,

hogy az kettõs értelmû: egyrészt nem más, mint a város állapota a reformáció elõtt és után: sötétség után fény, de ki-ki saját magára is vonatkoztathatja megtérése elõtti és utáni állapotára. Az emlékmû közepén öt méter magas alakok állnak: Guillaume Farel (Farel Vilmos) a genfi reformáció egyik alkotója, Kálvin János a központi alak (kissé magasabb, mint a többiek), Théodor de Bèze (Béza Tódor) a Genfi Akadémia rektora, John Knox a skót presbiteriánus egyház megalapítója. A fõcsoporttól balra a szobrok alacsonyabbak. A legszélen Coligny admirális áll, a francia protestantizmus nagy alakja (Szent Bertalan éj). Mellette I. vagy

2009. Pünkösd

AÚ HIT TRAVALÓ EMBEREI

Hallgatag (Orániai) Vilmos, a Holland Köztársaság alapítója képviseli a magyar reformáció történetében oly fontos Hollandiát. A harmadik szobor Brandenburgi Frigyes-Vilmos a Nagy Választófejedelem, a hugenották védelmezõje, mintegy a német kálvinizmus megtestesítõje. A jobboldali elsõ alak Roger Williams új-angliai (Amerika) angol telepes és lelkész, a vallásszabadság úttörõje, Rhode Island alapítója. Mellette áll Oliver Cromwell, a „vasbordájú szentek” vezére, az angliai reformáció megtestesítõje. A legszélen pedig szablyás Bocskai István erdélyi fejedelem a magyar kálvinizmust jelképezi. Tessék ebbe belegondolni: Amerikától Magyarországig fogja át az emlékmû a reformáció történetét, és abban „egy nemzetnél sem alábbvaló” helyünk van nekünk, magyaroknak is! Sõt, a fal nyolc dombormûvének jobb- szélsõ darabja is Bocskaival kapcsolatos: a kassai országgyûlés elfogadja a vallásszabadságról szóló okiratot. A többi dombormû közül kiemelném a Nantes-i Ediktum (vallásszabadság) kiadását és IV. Henriket megörökítõ és az elsõ és protestáns amerikai telepesek közös nyilat-

Örömmondó

d


kozatának aláírását a híres „Mayflower” hajó fedélzetén ábrázoló alkotást. Az emlékmû bal- és jobboldalán, de nem azzal egységet alkotva áll még két szobor, az egyik Luther Mártoné, a másik Ulrich Zwinglié, aki Svájcot „térítette” protestáns hitre. 2002-ben további három férfi neve került fel a falra: Pierre Valdo (az olasz protestáns kisebbség, a valdensek alapító atyja), John Wycliff az angol reformáció elõfutára és Jan Hus (Husz János) a máglyahalálra ítélt cseh vallásatya. A három kétségkívül nagyjelentõségû férfialak mellett szerepel egy nõ is! Marie Dentière francia egyháztörténész neve. Talán egy késõbbi rövid cikkben érdemes lesz róla többet is megtudnunk. Végezetül: ha valaki Genfbe tévedne és felkeresné a Szent Péter katedrálist, Kálvin szolgálati helyét, mi több, még azt is megnézné, melyik volt az õ ülése, akkor onnan nem messze a Bástyák parkjában – Parc des Bastions – keresse fel az emlékmûvet. Kicsit tovább idõzzön a jobbszélen Bocskai szobra elõtt, és énekelje el magában a magyar reformátusok himnuszát: Tebenned bíztunk eleitõl fogva. Ágai László


 d Örömmondó

PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT

2009. Pünkösd

Minden napért hálát ad Istennek… A presbitert az egyháztagok maguk közül választják. De olykor sok évnek kell eltelnie, hogy közelebbrõl is megismerjük szolgatársainkat, egyházközségünk lelki és anyagi javainak sáfárait. Sorozatunk abban segít, hogy többet tudjunk róluk. A Svábhegyi Református Missziói Egyházközség elöljárói közül eddig Berta Zsolt lelkipásztor, majd Konkoly Elemér gondnok, a presbiterek közül dr. Berecz Ágnes, Csuka Gábor, dr. Molnár László, Pálffy Tibor és Lovas Miklós beszélt életérõl, családjáról, munkájáról. A sort Sütõ-Nagy István folytatja. – Bevett szokás szerint elsõként a felmenõkrõl kérdezem. Milyenek a családi gyökerek? – Sokfelõl összejött család vagyunk. Apai ágon tiszta székelyföldi. A családban egyedül csak az apai nagyapai vonal református, õk fiátfalvaiak (ma Székelykeresztúr külvárosa). Dédapám tanító volt, 1849 októberében a szebeni bíróság várfogságra ítélte a szabadságharcban való részvételért. Szabadulása után feleségül vette másod-unokatestvérét, tíz gyerekük született. Kettõ elesett az elsõ világháborúban, a templom hátsó falán emléktábla õrzi nevüket. Nagyapám 1900-ban Marosvásárhelyen szerzett jogi diplomát. Csíkszeredába került, mint ügyvédbojtár, ott ismerte meg nagyanyámat, aki az õsi csíki Sándor család leszármazottja. Nagyanyám apja, Pap Domokos, máréfalvi, mûszaki egyetemet végzett, csíkvármegye királyi fõmérnöke volt. Õk katolikusok voltak, a csíksomlyói templom kriptájában nyugszanak. Öt gyermekükbõl a legidõsebb az én nagyanyám. Apai nagyanyám mélyen hívõ katolikus volt, gyakran elkísértem a katolikus templomba. – És az anyai ág? – Az anyai ág is eléggé szerteágazó, mert a nagyapai felmenõ Csuporok eredendõen szentgyörgyvölgyiek, zalaiak.

Ahogy a reformáció terjedt, a katolikus család húzódott egyre északabbra, és végül Szílsárkányban éltek a 18. század közepétõl. Csupor dédapám Selmecbányán tanult, onnan nõsült, az egyik professzora leányát vette el. Nagyanyám a tolnai Madi-Kovács családból származott. Az Õ nagyapja, Madi-Kovács István, Deák Ferencnek egyik legjobb barátja volt, Pakson szomszédok voltak. Dédanyám, Kovács Sebestény Julianna Garam környékérõl való. Õ az evangélikus vonalat hozta a családba. Felmenõi között több evangélikus és református lelkészt is találtam. – A szélrózsa tájairól hogyan találkoztak szülei? – Apámék ketten voltak testvérek. Az elsõ román betöréskor, 1916-ban félbemaradt a tanulásuk. Bátyja feljött Budapestre, a Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizett, itt járt egyetemre. Apám a háború után folytatta a tanulást Brassóban, ahol az egyik nagybátyja iskolaigazgató volt. Amikor a hazalátogató bátyját elvitték román katonának, õ átszökött a határon, mert azt mondta, nem lesz román katona. Apám is a Lónyai utcában fejezte be a gimnáziumot, utána elvégezte a Ludovikát, majd Keszthelyen a Georgicumot. Kaposvár mellett egy katolikus birtokon

2009. Pünkösd

PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT

gazdálkodott, amikor anyámat megismerte. 1940-ben házasodtak össze, két gyermekük született. – Hogyan emlékszik gyermekkorára? – Mire megszülettem, kitört a háború, apám kiment a frontra, Ukrajnából tífusszal hazakerült, itthon volt másfél évet, majd ’43 késõ õszén ismét kiment a frontra, és 1944. július 27-én, a pripjeti áttörésnél elesett. Attól kezdve zaklatott életet éltünk, sodródtunk jobbra-balra, majd Gerjen után Budapesten, nagyapámnál laktunk. 1948-tól a Salétrom utcai református templomba jártunk vasárnapi iskolába, ahol Czövek Olivér lelkész tanított, aki az elsõk között meglátogatott minket a kitelepítésben, biciklivel jött utánunk Sápra, amikor 1951-ben elköltöztettek minket Biharba. A falu református, ott rendszeresen jártunk templomba. Soha nem éreztem, hogy én csak református vagyok. Úgy nõttem föl, hogy a felekezeti hovatartozás nem meghatározó és fõleg nem kizáró a másikkal szemben, jóllehet anyám kicsi koromtól ügyelt arra, hogy én a református gyülekezetbe, templomba járjak. – Hol tanult tovább? – 1953 októberében szabadultunk. Pestre nem jöhettünk vissza, anyám nagybátyja szerzett lakást Alsógödön, egy víkendházban. Ott fejeztem be a nyolcadik osztályt, ott konfirmáltam Bartha Zoltán tiszteletes úrnál, 1955-ben. Mivel ki voltam tiltva Magyarország összes középiskolájából, asztalos szakmát tanultam. Mint dolgozó 1958-tól a Könyves Kálmán Gimnáziumban estin tanultam. 1961-ben bevonultam katonának, viszont mint sorkatona nem járhattam volna iskolába, de mivel negyedikes voltam, mindenki becsukta a szemét, így leérettségizhettem. Sõt, a katonaságnál

Örömmondó

d


biztatott egy õrnagy, hogy jelentkezzem egyetemre is. Az ELTE-n, alkalmazott matematikusként 1970-ben végeztem. A gyülekezetünkbõl Farkas Ernõné Berki Éva évfolyamtársam volt. Közben az EMG-ben (Elektronikus Mérõkészülékek Gyára – a szerk.) dolgoztam, mint gyakornok. Ott kezdtem el számítógépekkel ismerkedni. Magyarországon két vonalon indult be a számítógép-fejlesztés, az egyik a KFKI-ban (Központi Fizikai Kutató Intézet – a szerk.), a másik az EMG-ben, ebben vettem részt. – De ne ugorjunk annyit az idõben… – A hatvanas évekre eltörölték a lakhatási korlátozást, újra lakhattam Budapesten. 1964-ben nagyanyám öccse, aki akkor már özvegyember volt, vett egy leválasztott lakást a Veres Pálné utcában és befogadott, hogy ne legyen egyedül. (Õ vette magához apámat is a sarkadi csendõrségrõl, amikor átszökött a román-magyar határon.) Alkalmanként gyerekkori kötõdéseim miatt a Salétrom utcába, vagy Czövek Olivérhez, a Kálvin térre jártam református istentiszteletre. Közben az EMG-ben kaptam lakásépítési kedvezményt, mire végeztem, kész is lett a lakásom Sashalmon. Nem volt kötõdésem Sashalomhoz. Amikor az Iskola utcába kerültem, a Szilágyi Dezsõ térre kezdtem templomba járni, ugyanis 1972tõl az SzKI-ban (Számítástechnikai Koordinációs Intézet – a szerk.) dolgoztam. – Mikor alapított családot? – 1977-ben megismertem dr. Simon Ágnest, akivel 1978. május 20-án házasodtunk össze. Három év alatt három lányunk született, Réka, Kata, Emese. Feleségem itt a hegyen, a római katolikus plébánia képviselõtestületének tagja. – Hogyan szerzett tudomást a szervezõdõ svábhegyi gyülekezetrõl?

 d Örömmondó

PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT

2009. Pünkösd

Az elsõ sorban balról a második Sütõ-Nagy István a konfirmáción, a felsõgödi református templomban 1955-ben

– 1984-ben költöztünk a hegyre, utána a Böszörményi útra is le-lementem. Amíg a gyerekek kicsik voltak, rendszeresen a katolikus templomba jártam velük. Szinte minden vasárnap a család együtt volt mindaddig, amíg a gyerekek kezdtek önállósodni. Nagypénteken mindig a református templomba ment az egész család. 1995-ben a Böszörményi úton hallottam meg, hogy itt a hegyen szervezõdik a református gyülekezet. Nagyon megörültem. 1995 adventjének elsõ vasárnapjától Jánosa Domonkos plébános a hittanteremben adott helyet a református istentiszteletnek vasárnap délutánonként. Már a legelsõ istentiszteleten ott voltam. – Emlékszik, kik voltak az elsõ alkalmon? – Egy nõ, akinek a férje vak volt, de a nevére nem emlékszem, azóta elköltöztek. Dénes Imréné Sárika az Istenhegyi útról, a Lassányi házaspár, akik tavaly haltak meg, és természetesen Berecz Ágnes és Lovas Miklós, akik kezdeményez-

ték az újraindulást. Nagy Tibor kísérte fel Berta Zsolt tiszteletes urat. Eleinte öten-hatan voltunk, aztán egyre többen kezdtünk járni. Plakátokat csináltunk, a lányaimmal a lóitatótól, a Lelesz utcai szerpentintõl a Normafáig ragasztgattuk az egész környéken a hirdetéseket a református istentiszteletre. – Hogyan építette, gyarapította még a svábhegyi református gyülekezetet? – Igyekeztem közremûködni a gyülekezet kialakításában is, többször bejártam ezeket az utcákat. Annakidején, amikor a templomhoz aláírást gyûjtöttünk, mindenhová becsöngettünk. Vegyes volt a fogadtatás, de sokan aláírtak, nem reformátusok is. Így találkoztam Házman Imrénével, Bözsi nénivel, aki nagy szegénységben élt akkor a Susogó utcában, de támogatta a templomépítést a megtakarított százezer forint adományával. – Emlékszik, mennyit vándoroltunk, amíg elkezdõdhetett a templomunk építése?

2009. Pünkösd

PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT

– Az elsõ három évben voltunk a plébánián, majd helyet kaptunk a Német Kisebbségi Házban, aztán egy húsvéti alkalomra a Jókai Általános Iskolában. Majd visszamentünk egy rövid idõre a plébániára, de akkor már annyian voltunk, hogy nem fértünk el. Így kerültünk vissza a Jókai iskolába. Sajnos nem sikerült megfelelõ épületet találni a gyülekezet számára. Végül az Önkormányzat felkínált két telket templomépítésre, mind a kettõ a Felhõ utcában volt. Ezen a telken 2003-ban kezdõdött meg az építkezés. – Máig megmaradt a lelkes gyülekezetépítése. – Sokat leadtam, elsõsorban egészségi állapotom romlása miatt. 1999-tõl több problémám van, 2007-ben a szívemet megmûtötték. – A Városmajor utcai Szív- és Érsebészeti Klinikán sokan meglátogattuk, a gyülekezet is imádkozott a sikeres mûtétért, és azért, hogy minél hamarabb ismét köztünk legyen. Hogyan emlékszik azokra a napokra? – A szívmûtétem elõtt mondtam feleségemnek: ha meghalnék, temetésemen kedves énekem, a 42. zsoltárt, a Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik… kezdetût énekeljék. Nem akartam elbúcsúzni a családtól, túl akartam élni, de tudtam, hogy megvan a kockázata. Egy csodálatos ember mûtött, Szabolcs Zoltán professzor, akirõl utólag derült ki, hogy református, dr. Molnár László presbitertársam nagyon jó barátja. – Ön mikor lett presbiter? – Már a Böszörményi úton megválasztottak presbiternek. Hárman voltunk, akik innen föntrõl lettünk beválasztva az ottani harminctagú presbitériumba, a hegyieket képviseltük. Támogattuk azt a törekvést, hogy a hegyieknek is legyen templomuk.

Örömmondó

d 

– Mi a presbitériumban a munkája, milyen feladatokat vállalt el? – A presbitériumban három bizottságban vagyok bent, a diakóniai-, a pénzügyi- és az építésügyi bizottságban. – Mibõl áll a diakóniai bizottsági munka? A gyülekezet szegényeinek, rászorulóinak adományokat, természetbeli juttatásokat osztanak? – Is, de legalább ennyire fontosak a lelki dolgok is. A betegek fölkeresése, az elesettekkel való törõdés mellett esetenként még anyagi támogatást is nyújtunk. A diakóniai bizottságban elsõsorban az adminisztrációt, ügyintézést csinálom. – Hozzávetõleg mennyi rászoruló, szegény tagja van a gyülekezetünknek? Hány emberen tud segíteni a diakóniai bizottságon keresztül a gyülekezet, anyagilag és mennyin lelkileg? – Évente négy-tíz családnak segítünk anyagilag, lelki törõdéssel, valamivel több. – Milyen problémákkal találkoztak? – Leginkább az elesettség, a magára maradtság, az önellátás hiánya, az emberi kapcsolatok hiánya. A látogatások során számos kedves ember, mint például az egyik kedves szomszédom, Kardos Gyuri bácsi közel került a szívemhez. Tavaly húsvétkor halt meg, addig rendszeresen látogattam. – Egyedül látogatja a gyülekezet tagjait, vagy van segítsége ebben a diakóniai munkában? – Én vagyok inkább a segítség. A fõ látogató és felkeresõ Klárika (Komlós Imréné presbiter – a szerk.), és Horváth Ákos, aki a diakóniai bizottságot vezeti, és nagyon sokfelé jár a tiszteletes úr is. – A presbitérium megbízásából milyen feladatokat vállalt még? – Részt vettem a 2006. január 1-tõl önálló svábhegyi református egyházközségünk területi határának meghatározásában. A Budahegyvidéki Református Egyházközségtõl átadott terület határá-


d Örömmondó

PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT

2009. Pünkösd

Komlós Imréné, Klárika néni és Sütõ-Nagy István a római katolikus plébánián az egyik ökomenikus Istentisztelet utáni szeretetvendégségen

nak meghatározásában nagyjából Szabó István püspök úr szava döntött. Végül a fogaskerekû vasút Esze Tamás állomásától az Óra utca alatt, a Diana lépcsõn át a Kakukk utca fölött és a Farkasréti temetõ fölötti rész és Csillebérc lett a mienk. Mivel akkor indult Lovas András gazdagréti gyülekezete is, a temetõn túli részt átadtuk nekik, hiszen onnan ide járni elég körülményes. Testvéri egyetértésben állapodtunk meg a Pasaréti Egyházközség presbitereivel. Többszöri rajzolgatás után átvettük tõlük az Erdei Iskolától a Kútvölgyi kápolnáig, tovább a Cinege út kanyarjáig, Béla király úton keresztül az Alkony út és Tündérhegyi út mentén a János-hegyen keresztül az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetig terjedõ részt, aminek jelentõs része ma még erdõ. – Mint presbiter gyakran biztosítja az úrvacsorai szent jegyeket, a kenyeret és a bort is. Honnan szerzi be az úrvacsorai bort?

– Ez nem feladat, ez vállat tevékenység. Igyekszem hasznossá tenni magam. Kéthárom alkalommal egy évben viszek bort. Badacsonyit. Feleségem két orvosegyetemi évfolyamtársa szõlõmûveléssel is foglakozik, bort is termel. Rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, magunk számára is szoktunk bort hozni, és az úrvacsorához is. – Mindig tud idõt szakítani arra, hogy elmenjen a bibliaórákra is? – A bibliaórákat és a biblia-iskolát is nagyon szeretem. A bibliaórák azért jók, mert egy kicsit más szempontból közelítjük meg az igei témákat. Nagyon szeretem, ahogy a tiszteletes úr mindig kifejti, milyen környezetben, hogy kell érteni az Igét, hogy igazán meg tudjuk érteni. A görög szöveget, az eredeti szavakból magyarázza, megmondja, mennyi jelentése van, hogy tudjuk értelmezni. Ha magamtól olvasok egy-egy Ige szakaszt, a negyedére, vagy talán csak a tizedére gondolok. A bibliaiskolát fokozottan

2009. Pünkösd

PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT

szeretem. Kimondottan alapos-mély ismeretszerzést, elmélyülést jelent számomra. Mindig nagyon várom. Ha egy mód van rá, mindig törekszem, hogy ott legyek. A bibliai-iskolai alkalmakra különösen igyekszem eljutni. – Hogyan jut ideje arra is, hogy a közösségi alkalmakon, az imaközösségeken, a bûnbánati hét esti istentiszteletein is jelen legyen? – Teszem, mert én is tagja vagyok a gyülekezetnek, és ezzel is igyekszem hozzájárulni a gyülekezeti élethez. A gyülekezeten belüli rendezvényeken mindig igyekszem részt venni, fizikai erõmnek megfelelõen igyekszem hasznossá tenni magam. Régebben jobban ment, most már kevésbé. – Természetes, hogy a presbiter példát mu-

Örömmondó

d 

tat, hiszen hitbeli és erkölcsi szempontból is az egyházközség vezetõje, lelki és anyagi javainak sáfára. De ez nem érdem, kitüntetés, hanem szolgálat. Egy tartalmas élettel a háta mögött hogyan tekint elõre? – Én a hitemet belülrõl próbálom megélni, nem kívülrõl, a szertartásokban. A puritán reformátusság mindig közelebb állt hozzám. Számomra kedves rész a Bibliában az Újszövetség, szeretettel és sokszor olvasom a Zsoltárok könyvét is. Mindig találok bennük valamit, ami hozzám szól, vezet hétköznapjaimban. – Mik a tervei? – Amióta felépültem, nap-mint nap hálát adok az Istennek. Béres L. Attila

Gyülekezeti programjaink – 2009. június 6-án, szombaton délelõtt játékos kirándulást szervezünk a hittanos, kisgyermekes családok számára a Budai hegyekbe. Találkozunk 9.30kor a Gyermekvasút Széchenyi-hegyi végállomásánál. Mindenkit szeretettel várunk! – 2009. június 13-án, szombaton délután 4 órától ismét gyülekezeti sport délutánt tartunk a Baár-Madas Református Gimnázium felújított sportudvarán. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! – 2009. június 14-én, vasárnap de. 10 órakor tartjuk a 2008–2009-es tanév hittanévzáró istentiszteletét. A gyermekek az istentiszteletet követõ szeretetvendégség keretén belül kapják meg bizonyítványukat. Kérjük, hogy aki még nem hozta vissza gyermekének bizonyítványát, az legkésõbb június elsõ hetében tegye ezt meg, és aki tud, egy tálca süteménnyel járuljon hozzá a sze-

retetvendégséghez! Elõre is köszönjük! Programjainkra mindenkit nagy szeretettel várunk! – Gyülekezeti hétvégét szervezünk 2009. szeptember 11. (péntek) és 13. (vasárnap) között a Vértesben található Pusztavámra, a Malomerdõ Panzió és Üdülõbe, ahol összesen 42 fõ részére tudunk szállást biztosítani két-három és négyágyas fürdõszobás szobákban. Jelentkezni a templomban lehet. Az üdülõ internetes honlapja: http://www.vertes-okoturizmus.hu

Ünnepi alkalmak, istentiszteletek ● 2009. május 31-én, vasárnap 10 órakor, pünkösd elsõ napján – igét hirdet: Berta Zsolt lelkipásztor ● 2009. június 1-én, hétfõn 10 órakor, pünkösd második napján – igét hirdet Négyesi Adrienn VI. éves teológus

 d Örömmondó

2009. Pünkösd

BEHARANGOZÓ ÚTRAVALÓ

Nyári táborok, csendeshetek – Gyülekezeti autóbuszos kirándulást szervezünk Erdélybe 2009. augusztus 17. és 23. között. A kirándulás elõzetes tervezett útvonala és programja a következõ: augusztus 17: Nagyvárad – Bánffyhunyad – Szentlászló (vagy Kolozsvár) – aug. 18: Kalotaszeg – Kalotaszentkirály – Jósikafalva (Bélis) – Szentlászló (Kolozsvár) – aug. 19: Kolozsvár – Torda – Marosvásárhely – Szováta (Ilylyefalva) – aug. 20: Kézdivásárhely – Nyergestetõ – aug. 21: Háromszék – Brassó – Szentgyörgy – aug. 22: Szentgyörgy – Királyföld – Gyulafehérvár – Nagyenyed (Torockó) – aug. 23: Nagyenyed (Torockó) – Magyarigen (istentisztelet) – Máriaradna – Arad – Budapest – Jelentkezni június 15-ig lehet a

templomban, 10 000 Ft/fõ elõleg befizetésével. Mindenkit szeretettel várunk! – Gyülekezetünk középiskolás ifjúsági csoportjának nyári táborát, konfirmandusainkkal együtt idén a Református Egyház országos ifjúsági találkozójának, az ún. Csillagpontnak a keretén belül tartjuk. Ez 2009. július 21. és 25. között lesz Fadd-Domboriban, Tolna megyében, Szekszárd közelében, a Duna-parton. A táborról részletes leírást lehet találni az interneten, a www.csillag.reformatus.hu oldalon. Elõleget kérünk: 5000 Ft/fõ Valamennyi alkalmunkra, programunkra szeretettel hívunk és várunk minden érdeklõdõt! Rászorulóknak támogatást tudunk biztosítani!

Tordai hasadék

Marosvásárhely Nyergestetõ

Torockó és a Székelykõ

Brassó, a régi Városháza

2009. Pünkösd

Örömmondó

BEHARANGOZÓ ÚTRAVALÓ

d 

Rendszeres gyülekezeti alkalmaink – Vasárnap 10:00 – istentisztelet, ezzel egy idõben gyermek-istentisztelet és a legkisebbek számára gyermekmegõrzés – Gyülekezeti bibliaiskola kéthetente kedden 18:00-kor a templomban – Csütörtökön 18:00 – gyülekezeti bibliaóra – Csütörtökön 20:00 – egyetemi ifjúsági óra a Protestáns Kollégiumban (Bp. 1121 Eötvös út 35.) – Pénteken 18:00 – ifjúsági bibliaóra a középiskolás korosztály számára – Minden hónap második vasárnapján délután: családi-kisgyermekes bibliakör egyeztetett helyszínen Hittanórák rendje Óvodai hitoktatás

– Csütörtökön 15,00–15,30 – Ovis hittan-foglalkozás a Normafa úti Óvodában (2. csoport) Iskolai hitoktatás Iskolai

Hittan

– Hétfõn 13:00 – 2. osztályosoknak a Jókai Mór Általános Iskola 202-es termében – Hétfõn 14:00 – 1–2. osztályosoknak a Diana úti Általános Iskola 22-es termében – Szerdán 13:00 – 1. osztályosoknak a Jókai Mór Általános Iskola 202-es termében – Szerdán 13:45 – 3. osztályosoknak, 14:30 – 4-5. osztályosoknak a Jókai Mór Általános Iskola 202-es termében

Óvodai

Hittan

Templomi hitoktatás Hittan

– Kedden 14,45–15,15 – Ovis hittan-foglalkozás az Õzike úti Óvodában (1. csoport) – Kedden 15,15–15,45 – Ovis hittan-foglalkozás az Õzike úti Óvodában (2. csoport) – Csütörtökön 14,30–15,00 – Ovis hittanfoglalkozás a Normafa úti Óvodában (1. csoport)

– Péntekenként 17:00-tól a 7-8. osztályosok számára konfirmációi elõkészítõ a templomban. Felhívjuk a figyelmet, hogy a konfirmációi elõkészítõ Egyházunk rendje szerint két év! A hittanórák nyáron szünetelnek.

Református Zenei Fesztivál 2009. június 5-6-7-én immár hatodik alkalommal kerül megrendezésre Budapesten, a ferencvárosi Ráday utcában. A színes kulturális program keretében esténként 18 órától ingyenes koncertek is lesznek. A július 3-án, pénteken 19.30-kor tartandó Református énekek VIII. hangversenyre a Mûvészetek Palotájába jegyek már kaphatók a STEREO KFT. üzletében (1114 Budapest, Bartók Béla út 59.) Bõvebben: http://www.PerifericRecords.com A jegyigényléshez Oláh Edithez lehet fordulni!

 d Örömmondó

OLVASÁSRA ÚTRAVALÓ AJÁNLJUK

2009. Pünkösd

Bibliai történetek gyerekeknek 52 ószövetségi és 52 újszövetségi történetet mond e1 ez a „gyerekbiblia”. A több mint 140 színes illusztrációval díszített könyv alapvetõ bibliaismeretet nyújt a 8–14 éves korosztály számára.

Molnár Miklós: Tollal az evangélium szolgálatában (Küzdelem az élettel – küzdelem a halállal) A lelkigondozói levelezés lehetõsége és fontossága abban rejlik, hogy gondolatokat érlel, formál, közöl, és eközben lassabban ugyan, de elmélyülten fogalmazza meg mondanivalóját. Nem véletlen, hogy 27 újszövetségi irat közül 21 levél. Ezek a levelek nem csupán információkat közölnek, hanem életet is formálnak. A kötet két teljes, ilyen jellegû levelezést tartalmaz. Jörg Zink: A nagy Isten és a mi kis ügyeink (Hétköznapi gondolatok) A szerzõ az emberi aggodalmaskodás és a Krisztusba vetett feltétlen bizalom közötti feszültséget fõként irodalmi példákkal érzékelteti – mélyen szántó gondolatai alapján megállapítható: nem „optimista”’, hanem „bibliai realista”, a koncentrációs táborok borzalmait és Isten gondviselõ szeretetét egységben látja és láttatja.

Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10 HVB BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1126 BUDAPEST, BÖSZÖRMÉNYI ÚT 28. (BUDAHEGYVIDÉK) H., K., CS.: 9:00–13:00 SZERKESZTI: BERECZ ÁGNES PRESBITER A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi önkormányzata.