RÉVÉSZ BÉLA Nagy Balázs – és akiknek nem kellett. Töredékek a szegedi évekrıl
Évfolyamtársként ismertük meg egymást a hetvenes évek elején a szegedi jogi karon és Nagy Balázs azonnal feltőnt karakteres véleményalkotásával, közéleti elkötelezettségével, elveihez való hajthatatlan ragaszkodásával. Egy évtizeddel késıbb már egyetemi kollégaként tapasztalhattam, hogy az idı múlása csak elmélyítette hőségét értékvilágához, következetességét a világ dolgainak független megítélésében. Négy évtizedes ismeretségünk, barátságunk egy olyan évét kívánom felidézni, amely talán a legtöbb megpróbáltatást hozta Neki és családjának; ez a szegedi egyetemrıl való eltávolításának éve −1983. Akkoriban sem láttuk és még ma sem láthatjuk egészében az akkor történtek valódi tartalmát, évek multával azonban elıkerültek olyan iratok, dokumentumok, melyek adatai, tényei közelebb vihetnek a rejtett folyamatok feltárásához, megértéséhez. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, az Országos Levéltárban vagy éppen a Csongrád Megyei Levéltárban − más irányú kutatásaim közben − elıkerült iratokat mindig igyekeztem Balázsnak is megmutatni, ha azok közvetlenül vagy közvetve az ı akkori helyzetének alakulására vonatkozó újabb információkat is tartalmaztak, vagy az egyetem, a város esetleg általában a korszak korábban ismeretlen eseményeire vetettek némi fényt. Az ezek alapján készült alábbi válogatás talán alkalmas annak érzékeltetésére, hogy a Kádári rendszer politikai és állambiztonsági intézkedései miként lehetetlenítetek el munkájában, egzisztenciájában egy olyan baloldali értelmiségit, aki kritikájával éppen a rendszer sokat hivatkozott „dolgozó nép” sorsának jobbításán kívánt fáradozni. Vitatkozni, akár az elutasításig menıen is természetesen lehetett Nagy Balázs gondolataival, véleményeivel, elképzeléseivel − ı maga is igényt tartott ezekre a vitákra −, de szándékainak tisztaságát, hitelességét és ıszinteségét soha nem lehetett kétségbe vonni. 1. A nyolcvanas évek elejének eseményei mára már meglehetısen egymásba folynak a személyes emlékezetben, inkább a korszak egészének a szürkesége és kilátástalansága, ami általános hangulati elemként könnyen felidézhetı. A viszont biztos, hogy amikor 1982 elején meghalt Bali Sándor, a Nagy-budapesti Központi Munkástanács vezetıje, szóba került, hogy a temetésére el kellene utazni. Balázs valahonnan tudomást szerzett arról, hogy a családot fenyegette meg az államvédelem, ha demonstrációba fordulna a temetés, ezért a távolmaradás mellett érvelt. Elsı hallásra hihetetlennek tőnt a történet, az azóta elıkerült dokumentumok azonban már azt bizonyítják, hogy a súlyos beteg gyermekük gyógykezelésének megszüntetését helyezték kilátásba Bali Sándor özvegyének, ha bárki beszédet mondana a temetésen. Június folyamán Szegedet is érintették a sorozatos budapesti rendıri akciók (házkutatások, lefoglalások stb.) a szamizdat kiadványok szerkesztıi-készítıi-terjesztıi ellen. Eljutott az egyetemre is demokratikus ellenzék több tagjának, közéleti személyiségeknek a
1
belügyminiszterhez, illetve a legfıbb ügyészhez intézett levele, amely tiltakozott a zaklatások ellen. Az ısszel kezdıdött szorgalmi idıszak nagy témája volt Horváth István belügyminiszter ezzel is foglalkozó októberi beszéde az Országgyőlés ıszi ülésszakán, Valami olyasmit mondott, hogy ezek a szocializmusellenes csoportok a hidegháborús erık szövetségesei. Ugyanekkor lett országos esemény egy helyi hír. A fıszerkesztıi értekezleten felmentik Vörös Lászlót, a szegedi Tiszatáj fıszerkesztıjét és helyettesét, Annus Józsefet, mert a folyóirat szeptemberi száma közölte Köteles Pál Töprengés egy torzkép elıtt és T. Bíró Zoltán Egy nemzedék naplója címő írását. Ma már a szegedi egyetem Társadalomelméleti Győjteménye ırzi azt a forradalom eseményeinek eredeti hanganyagával terjesztett magnókazettát, amelyet 1983 elején Nagy Balázs tanszéke, a Tudományos Szocializmus Tanszék „különgyőjteménye” igyekezett megırizni más szamizdat anyagokkal együtt. Ebbıl jött létre − már Balázs kényszerő távozása után − 1985-ben a huszadik század történetét érintı társadalomelméleti, eszme- és politikatörténeti munkák, „emigráns” és „szamizdat” kiadványok, kéziratok, kéziratos fordítások, memoárok és kutatási háttéranyagok lelıhelye, a Társadalomelméleti Győjtemény, amely gyakorlatilag az egyetlen hely volt az országban, ahol egyetemi hallgatók legálisan olvashattak “emigráns” és “szamizdat” kiadványokat. A város hivatalos történetében viszont a nyolcvanas évek elsı nagy eseménye Farkas Bertalan őrhajós szegedi látogatás a Szabadtéri Játékokon. A helyi sajtó szerint „a baráti találkozón részt vett dr. Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB külügyi osztályának vezetıje, dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság elsı titkára is”. 1981 elején „Korunk problémái a marxizmus–leninizmus fényében” címmel fiatal oktatók, kutatók kétnapos országos tudományos konferenciája kezdıdött a szegedi József Attila Tudományegyetem filozófiai tanszékének szervezésében. Az erjedést, a fiatalok radikalizálódását érzékelve az egyetlen ifjúsági szervezet, a KISZ konferenciákon, vitákon, ifjúsági parlamenteken igyekezett kanalizálni a feszültségeket. De milyenek voltak a valódi fiatalok? A városi KISZ-bizottság tavasszal vitát rendezett a csövesekrıl: erre meghívták a CPG nevő szegedi zenekart és a köréje győlt csoport néhány tagját. Jelen volt kéttucat középiskolai KISZ-vezetı, a megyei KISZ- és pártbizottság képviselıi, de vita végül alig hozott eredményt. A Délmagyar napilap szerint a CPG-s társaság nem tekinti csövesnek magát. Van egy számuk, bizonyos Gázblues, „azt sugallván, hogy ebben az országban a hozzájuk hasonló bátor társadalombírálók az auschwitzi áldozatok sorsára jutnak”. A hatás nem maradt el. A zenekar – érthetı – nem léphet fel többször, majd elmarasztaló bírósági ítélet is született az ügyükben. İsszel az ifjúsági parlamentek sorában az egyik legforróbb pont a „Bölcsészek parlamentje”. „Mindenki alábecsülte az érdeklıdést” – állapította meg a dékán, azért a meghívón szereplı kisebb terembıl átvonultak az Ady téri épület nagy elıadójába. Hosszas vita alakult az oktatás korszerősítésérıl. A krónikus tankönyvhiány orvoslására, jegyzetek írására kérték fel a tanárokat, hiányolták a külföldi ösztöndíjakat, táborokat. A diákok szerint nincsenek kihasználva a nyelvi laboratóriumok, az oktatási segédeszközök – talán, mert a tanárok nem ismerik azok kezelését. Sok szó esett a speciálkollégiumok helyzetérıl, a tanárok választhatóságáról, az esztétika és a marxista tantárgyak korszerősítésérıl. Vitaanyag született az ösztöndíjról. Az Egyetemi Újság szerint „a magyar oktatásügy jelenlegi helyzetének éppúgy pontos hımérıje volt a József Attila Tudományegyetem minap megtartott ifjúsági parlamentje, mint ahogy lemérhették a küldöttekkel legalább azonos számú érdeklıdık azt is,
2
miképpen állunk jogokkal és kötelességekkel, a szocialista demokrácia lehetıségeivel.” A forró hangulatú fórum akkor nem kimondottan, de évek múlva visszagondolva, utólag sokakat emlékeztetett 1956. október 16-ára, a MEFESZ megalakulására. 2. A Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányság vezetıje elıbb 1985 májusában az MSZMP Csongrád Megyei VB ülésén számolt be a fıkapitányságon folyó munkáról, majd a Belügyminisztérium 1985. június 26-i belügyminiszter-helyettesi értekezletén az állambiztonsági munkáról adott tájékoztatást végzett munkájukról Földvári László alezredes, fıkapitány-helyettes, az Állambiztonsági Osztály vezetıje. Írásbeli beszámolóját néhány adattal egészítette ki. Eszerint 1985. március 15-én és április 4-e alkalmával elkövetett zászlótépések és -égetés 11 tettesét sikerült elfogni, illetve rövid idı alatt felderíteni. Az állambiztonsági hálózat megyei létszáma ekkor 246 fı, Ebbıl titkos megbízott 20 fı, ügynök pedig 211 fı. Földvári László felhívta az 1981-85 közötti az ellenség aktivizálódására, elsısorban tudományos, ifjúsági, kulturális és egyházi területen, ahol az adott idıszakban összesen 27 bizalmas nyomozást folytattak. Az egyetemrıl beszélve megemlítette, hogy innen széleskörő kapcsolatok alakultak ki nyugati sajtószemélyekkel, szomszédos országok nacionalistáival, valamint a fıvárosi ellenzéki csoportokkal. Majd így folytatta: „Célszemélyeink egy része az elmúlt idıben Budapestre tette át mőködési területét (Nagy Balázs, Csapodi Miklós, Pálinkás Róbert stb.) Nagy Balázst a tudományos szocializmus tanszékrıl szorítottuk ki.” Egy 1973-as belügyminiszteri parancs értelmében a kiszorítás „az elızetes ellenırzés és bizalmas nyomozás adatai alapján alkalmazható megelızı, akadályozó, korlátozó, megszakító intézkedések” körébe tartozik. Ilyenkor a rendırségi, állambiztonsági szerv más állami és társadalmi szervek által végrehajtható intézkedéseket kezdeményez („szignalizáció”). Ez lehet: a) fegyelmi eljárás; b) becsületügyi bírósági eljárás; c) szabálysértési eljárás; d) társadalmi bíróság hatáskörébe történı átadás; f) alkoholisták kötelezı intézeti gyógykezelése; g) szabadságvesztésbıl szabadult személyek munkába állítása és nyílt ellenırzése; vagy e) kiszorítás: munkahelyrıl való eltávolítás, személyzeti úton, ha érzékeny pozíciókba ellenséges elemek szivárognak be vagy ha az ott dolgozókat az ellenség megkörnyékezte. Az utóbbi helyzetet tartotta a Csongrád megyei állambiztonsági szerv Nagy Balázs esetében olyan súlyosnak, hogy nem csak a kiszorítás operatív intézkedését foganatosították az egyetem végrehajtásával vele szemben, de veszélyességét olyan fokúnak ítélték, hogy két évvel késıbb országos belügyi értekezleten nevesítve ismertette ügyét a megyei állambiztonsági osztály vezetıje hatékonyságukat illusztrálandó. 3. Magának a József Attila Tudományegyetem politikai viszonyainak alakulását − no meg a pártvezetés erre vonatkozó percepcióját − jól érzékelteti az az 1988-as dokumentum, amely az évtized végére kialakult, országos viszonylatban is egyedülálló feszültségek okait kívánta feltérni a nyolcvanas évek elejétıl:
3
Balog Ivánnak a korabeli egyetemi viszonyokra vonatkozó elemzése (lásd 5. sz. melléklet) plasztikus képet fest a „háromszintő” egyetemtıl, benne a hivatalos hatalmi-intézményi rendszerrel, a diplomaszerzés és –gyártás középszintjével, továbbá a reformista-ellenzéki alternatívokkal. Nagy Balázs szemlátomást diplomatikusan közlekedett a három szint között, miközben fokozódtak a konfliktusai a hivatalos vezetéssel, fokozódó averzióval szemlélte a diplomagyárat és növekvı érdeklıdéssel közeledett a változás-párti hallgatók, oktatók és egyetemen kívüliek felé. „A Galamb Gyurit és Bárdi Nándort le kellene géppuskázni”. Ez a kívánság állítólag egy párttag oktató szájából hangzott el a JATÉ-n a Hallgatói Képviseleti Rendszerrel kapcsolatban 1984-ben. (Interjú Galamb Györggyel, Ökrös Csaba, 1997. kézirat). Bár a 4
feltételezhetıen elsı felindultságban kikotyogott vélemény kirívóan szélsıséges példának számított, mégis jól mutatja azt az – elsısorban konzervatív oktatók által képviselt – ellenállást, amit a KISZ patronálásával és közremőködésével kidolgozott bölcsész-reform megalkotóinak még 1984-ben, a viszonylag szabadabb légkörben is le kellett küzdeni. Akkor azonban sikerült az, ami ’81-ben még nem: a rendszer (legalább papíron) mőködni kezdett. Igaz, az már egy felpuhított program volt. A ‘81-ben – a „gondolatjeles” csoport által – kidolgozott önkormányzati-tervezet még politikai kérdéseket feszegetett. Már az 1981-es tervezetben is felismerhetı – bár nyíltan ki nem mondott – gondolatot, hogy ti. KISZ tagnak lenni nem kötelezı, de hallgatói érdekképviseletre a nem KISZ-tagnak is joga van, vagyis az érdekvédelem ne KISZ-alapszervezeti alapon mőködjön, az is erısítette, hogy a KISZ nyolcvanas évekbeli hanyatlása folyamatos volt. A tervezet meghiúsulásában jelentıs szerepet játszott, hogy 1981-ben a hivatalos ideológia szerint az ifjúság politikai irányítása még a KISZ feladata volt. Hiába gondolták a „reformerek”, hogy a KISZ törvényben szabályozott jogosultságainak problémáját megoldják, ha bizonyos jogokat intézményi szinten megkapnak. A szervezeti-formális keretek feszegetése nem fért bele a politikai játéktérbe. A „második egyetem” elképzelésével és gyakorlati megvalósításának igényével Erdélyi Ágnes a Móra Kollégium programjainak akkori szervezıje lépett fel: „1975-1980 körül kezdıdött az egyetemi ifjúság egy olyanfajta mozgolódása, amelyben meg is fogalmazták az egyetemmel szembeni kritikájukat. Egyre inkább kialakultak azok a szubkultúrák, amelyeket a hallgatók maguk képeztek. Megerısödött az a máig igaz tétel, hogy egymástól többet lehet tanulni, mint az egyetemtıl. Egyre több rés támadt a társadalomban és úgy tőnt, hogy érdemes vállalni, hogy a formákon kívül éljünk. Nagyon természetes volt az érzés, hogy az emberek a saját integritásukat meg akarják ırizni.” (Idézi Balog Iván i. m.) A repülıegyetem 1979-tıl egyre gyakrabban „repült” Szegedre is. Csapó Balázs, Molnár Imre, Törzsök Erika és a többiek közvetítésével Vajda Mihály, Szabó Miklós, Nagy Bálint, Vági Gábor, Haraszti, Bence, 1982-ben Rácz Sándor is Szegeden járt. Jelentés-részlet a Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányság Állambiztonsági Osztálya 19811982-ben végzett munkájáról szóló jelentésébıl:
5
Egy akkoriban felvett rendırségi jegyzıkönyv szerint: „1981 ıszén 1982 tavaszán került sor baráti összejövetelre egy Ságvári úti házban. Szabó Miklós történész a kollégiumban tartott nyilvános elıadásai után itt ült le velünk beszélgetni. Egy alkalommal Vajda Mihály filozófus tartott elıadásfélét, pontosabban beszélgetést javasolt, de senki sem tudott tıle érdemit kérdezni, ezért került sor az ı rövid elıadására. A pesti elıadók mindig hoztak magukkal néhány kiadványt, amelyekbıl én is vásároltam. Baráti körömet nem érdekelte a politika, ezért körükben az anyagokat nem terjesztettem. Egyszer Konrád György is lejött beszélgetni. Ezen nem vettem részt, mert Erdélyben jártam, ı is hozott magával anyagokat. Az itt résztvevıkrıl nem sokat tudok, bölcsészek, TTK-sok voltak zömmel. Akiket névrıl ismertem: Molnár Imre, Gonda István. Mindketten nagyon rendes emberek, szerettem és tiszteltem ıket.” (F. Z. önvallomása. Szolnok Megyei Rendırfıkapitányság, 1984.) 4. Ugyanebbıl az idıbıl származik Nagy Balázs szőkebb környezetének, tanszékének tudományos beállítódását, kollégái irányultságát jól érzékeltetı publikációs jegyzék néhány tétele:
6
Ekkoriban készítette Nagy Balázs talán legfontosabb tanulmányát: „Néhány hipotézis a szocialista gazdaságról, politikáról és önkormányzatról”. (Lásd 1. sz. melléklet) A mintegy harminc oldalas munka fontosságát az is érzékelteti, hogy 1983. április 6-án szakmai vitán vitatták meg a marxista tanszékcsoport oktatói. Feljegyzés nem maradt ugyan fenn a vitáról, de az egyik résztvevı − Géczi József − feljegyzéseit megırizte az az egyetlen példány, amely a Társadalomelméleti Győjtemény. (Teljes egészében a mellékletben olvasható a munka illetve a borítójára írt megjegyzések.) Miért fontos a téma kutatása − teszi fel elsıként a kérdést a tanulmány.
7
Ezt követıen válságtünetek részletezése következik:
8
És milyen feladatok következnek mindebbıl?
A felhasznált irodalom láttán a tanulmány megállapításainak tudományos megalapozottsága is bizonyosságot nyer, hiszen nem csak a legfrissebb, de az utókor által is bizonyítottan a leghitelesebb forrásokat használta. Ráadásul hasonló magabiztossággal nyúlt a szakmai érvekhez, ha politikáról, közgazdaságtanról, közjogról vagy éppen filozófiatörténetrıl volt szó.
9
A Nagy Balázs használta Wilhelm Röpke kötet egyébként húsz évvel ezelıtt csak kivételes engedéllyel kerülhetett a kezébe, igaz ma már a ritkasága folytán, de jelenleg is csak „az SZTE oktatók, kutatók, PhD hallgatók kölcsönözhetik” a könyvet 5. Ebben az idıszakban Szeged és Csongrád megye irányítása a Kádár-korszak egy jellegzetes csoportosulása, a „Komócsin-klán” kezében volt, élén Komócsin Mihállyal. Komócsin a aki a KB-titkárrá lett Gyıri Imre utódaként 1974-1985 között volt a megyei elsı titkár. Ekkoriban honosodott meg − diktatórikus és klientúra-építı stílusára utalva − a Pol Pot megye kifejezés.” (Leleplezı riportjaival megelızte korát a helybeli újságíró, Halász Miklós. Lásd: Suttog a város. Kit segít a varázsgömb? Szeged, 1989.) A regionális politikai vezetés és a megyei állambiztonsági osztály szimbiózisa megbízhatóan mőködött Csongrád megyében is. A Történeti Levéltár − a napi Operatív Információs jelentések mellett − három nagyobb ügy-dossziét ıriz, amely valamilyen módon Nagy Balázs akkori tevékenységének nyomait ırzi. „Aradszky” fedınévvel jelentett a Békés megyei Tanács Mővelıdési Osztályának közmővelıdési csoportvezetıje, akit a Békés Megyei Rendır-fıkapitányság III/III. Osztálya hazafias alapon, a kulturális elhárítás vonalára beszervezte 1977-ben, mint mint titkos megbízotat. Jelentései a megyében élı irodalmárokról, mővészekrıl (pl. Fiatal Alkotók Köre) és erdélyi kulturális kapcsolatairól szólnak. 1982. december elején adott jelentése nyomán hozott intézkedést a Békés Megyei Rendırfıkapitányság Nagy Balázs − mint kiderült: „kulákkutatással” összefüggı − tevékenységével kapcsolatban (ABTL M-41286) A közelmúltban Vésztın kulák-sérelmeket kutató szegedi Nagy Balázs látókörünkbe kerülése miatt telefonon felhívtam a Csongrád m. RFK III/III. osztályt a jelentésben szereplı adatgyőjtık ellenırzése céljából. Feladat: mivel „Aradszkynak” erre módja van, a bejelentkezı szociológus-adatgyőjtık neveinek, adatainak folyamatos jelentése. 1982. december 20 Szloszjár György r. fhdgy. Ma már tudható, hogy a békéscsabai Jókai Színház megfigyelésében is jeleskedı hálózat egyik fıszereplıje azonos volt Nagy Balázs besúgójával: A színház a Kádár-rendszerben a hatalom számára ideológiai szempontból különösen veszélyes „üzemnek” számított. Történetünk helyszíne bizonyos értelemben modellértékő: jól illusztrálja, hogy az állambiztonság az általa megfigyelt, ellenırzött „objektumban” teljes lefedettségre törekedett, minél több hálózati személyt telepített, mindenkirıl mindent tudni akart. A színház mintegy százhúsz munkatársáról - amint ez Bor ırnagy jelentéseibıl kiderül nyolc titkos megbízott (tmb) is jelent. İk a hálózati személyek univerzumában az ügynököknél elıkelıbb helyet foglalnak el: önként, meggyızıdésbıl mőködnek együtt az állambiztonsággal. Közülük „Jókai” dossziéján kívül csak kettejüké található meg a történeti levéltárban. Egyikük a Békés megyei Tanács Mővelıdési Osztályának közmővelıdési
10
csoportvezetıje: ıt is hazafias alapon szervezik be „Aradszky” fedınéven. (Gervai András: Egy besúgó tanulóévei I. Élet és Irodalom. 2009. 14. sz.) 6. Fontosabb és részletesebb információkat ırzött meg „Bojtár” személyi dossziéja (Szolnok megyei RFK. 33-Sz-10455. Nyitva: 1983. dec. 8. ABTL 3.1.5. O-18710.) A dosszié megnyitását 1983. október 17- én Török Sándor osztályvezetı a következıképpen indokolja: Vágvölgyi András (Szeged, Lenin krt. 74.) dr. F. Z.- „Owen”-nek - (Szolnok, Kassai u. 44.; 1983. diploma Szegeden, Szolnoki Városi Tanács dolgozója) írt levelének kiemelése a szőrıkutató munka során. Szamizdatot terjesztenek, feltehetıen évfolyamtársak lehettek. Pályakezdı értelmiségiek társadalomra veszélyes csoportosulásban való aktív részvételére utalnak az állambiztonsági szempontból értékes adatok. Bizalmas nyomozás elrendelése - a CSM RFK III/III. Osztályával szorosan együttmőködve - indokolt (Bojtár fedınéven). A jelentésben említett Vágvölgyi András azonos Vágvölgyi B. András, késıbbi újságíróíróval, aki akkoriban a szegedi egyetemrıl való eltávolítása után a budapesti jogi karon folytatta tanulmányait. 2010-ben megjelent „1989” címő könyvében foglalkozik a nyolcvanas évek történéseivel.) Amint F. Z.-vel folytatott „ellenırzött” levelezésébıl kiderül, a városból való távozását követıen is fennmaradt az állambiztonság szakkifejezésével Nagy Balázzsal akár konspiratívnak is mondható kapcsolata. A szamizdatok vonalán haladó belügyi felderítı munka legalábbis ezt valószínősítette. Vágvölgyi 1983. október közepén írt levele is erre utal: 7-es Beszélı! - most péntek délután találkozom Balázzsal, ettıl is függ, Sıt, úgy döntöttem, hogy itt félbeszakítom levelem és a találka eredményérıl a késı délutáni órákban utóhangszerően fogok beszámolni és igyekszem még ma feladni. Utóhang Balázzsal beszéltem. A Marx a 4. évtizedben c. szakmunkát küldi általam. Ha jó, akkor a jövı héten a pénzzel és egyebekkel postáznám. İ már szerzett 7-es Beszélıt, de csak egy példányban, úgyhogy ha ajánlatod áll még kérném azt is. A Kisúgót meg a Szolzsenyicint megígérte, de nincs nála sajnos. Szeged okt. 14. Vasárnaptól megint Pesten vagyok. A Szolnok Megyei RFK vizsgálók bizonytalanságára utal, hogy a levél margójára kézzel odafirkálták: (Csapó - áthúzva) Dr Nagy Balázs ? Igaz, hogy éppen októberben már megjelent a Beszélı 8., Nagy Imre (külön)száma is, de a Balázs által is megszerzett márciusi, 7. szám érdekessége éppen az volt, hogy ez közölte Szilágyi Sándor életrajzi interjúját Rácz Sándorral, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnökével. 7. A megyei állambiztonsági szervnek a BM Állambiztonsági Fıcsoportfınökséghez eljuttatott Napi Operatív Információs Jelentései is érzékeltetik 1983 nyarának forrósodó légkörét:
11
Ezen a nyáron keletkezhettek azok az információk is, amelyek késıbb szintén bekerültek a „Bojtár” fn. ügyben személyes adatgyőjtésrıl szóló jelentésekbe. Bojtár szegedi kapcsolatainak ellenırzése: Szoros kapcsolatban áll Vágvölgyi András szegedi lakossal, az ELTE ÁJTK IV. éves hallgatójával, akit renitens magatartása és kommunistaellenes, izgató tartalmú kijelentései miatt kizártak az egyetemrıl. 1983-ban újra látókörbe került, mint a Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányság III/III O „Jurátus” fn. bizalmas nyomozás célszemélyének, Dr. Nagy Balázs (Komádi, 1952. XI. 12., Harmati Margit, Szeged, Siha köz 3/a) szoros kapcsolataként. Dr. Nagy Balázs a „Bojtár” fn. bizalmas nyomozásunk célszemélyének is szoros kapcsolata. Korábban a Szeged JATE tudományos szocializmus tanszékén tanított. Párttag. Szoros kapcsolatban áll a budapesti radikális ellenzéki személyekkel, részt vesz a „repülı egyetemek” szervezésében. A párt gazdasági, kulturális és nemzetiségi politikáját bíráló magatartása, polgári, radikális beállítottsága és pluralista demokráciát hirdetı nézetei miatt társszervünk 1983. elején kiszorította az egyetemrıl. Ezt követıen a Csongrád megyei MNB Szegedi Fiókjánál, Szeged Városi Tanács Illetékhivatalánál helyezkedett e. 1983. ıszén budapesti ellenzékiek segítségével Budapesten a Tudományszervezési és Informatikai Intézetnél (Bp., XI. Egri József u. 1-9.) helyezkedett el. „Jurátus” információival a Csm. RFK III/III. o. segíteni fogja feldolgozó munkánkat. 12
1984. január 25. Február elején pedig az alábbi összegzést tartalmazza az értékelı jelentés: Értékelı jelentés „Bojtár” fn. bizalmas nyomozás (F. Z.-nek) Dr. Nagy Balázs (Komádi, 1852. 11. 12., Harmati Margit; Szeged, Siha köz 3/a) szoros kapcsolata. Célszemélyünk Vágvölgyivel való kapcsolata illegális ellenséges anyagok több példányban valóbeszervezésében, a terjesztés megszervezésében a legveszélyesebb. Dr. Nagy Balázs „Bojtár” fı szellemi befolyásolója. Korábban a JATE tudományos szocializmus tanszéken célszemélyünket tanította. Biztatására dr. F. Z. szakdolgozatot írt az 1968-as csehszlovák ellenforradalmi kísérlet és az ezt követıkatonai operáció értékelésérıl. Dr. NAGY PÁRTTAG! Szoros kapcsolatban áll a budapesti radikális értelmiség prominens vezetıivel, aktívan részt vesz tevékenységükben, nevezetesen az un. „repülıegyetemek” szervezésében. A párt gazdasági, kulturális és nemzetiségi politikáját egyoldalúan és pártatlanul bíráló magatartása, polgári, radikális beállítottsága és prualista (sic!) demokráciát hirdetı nézetei miatt Csongrád megyei társszervünk 1983 elején kiszorította. 1983 ıszén budapesti ellenzékiek segítségével a Tudományszervezési és Informatikai Intézetnél helyezkedett el. Központi Osztályunk is ellenırzi fıváros tevékenységét. F. Z.1984 márciusában írt önvallomásában ismét kitér Nagy Balázzsal való kapcsolatára: A hozzám intézett kérdéseket legjobb tudomásom szerint az alábbiak szerint rögzítem. 1980 ıszén lett szemináriumvezetınk dr. Nagy Balázs, a JATE-n, amikor III. évfolyamra jártam. Az elsı félévben közöttünk csupán a leghagyományosabb tanár-diák viszony állt fenn. A II. félévben kaptam tıle néhány anyagot („C”-újságok, Cikkek a nemzetközi sajtóból). (…) 1982 ıszén írtam szakdolgozatot Csehszlovákia 1968 címmel. Balázs nem nagyon foglalkozott vele, elfoglalták a saját problémái; én sem foglalkoztam vele túlságosan, mert nagyon szerettem volna más témából írni a szakdolgozatomat, de nem sikerült. A dolgozatot végül ötös eredménnyel védtem meg. 1982 ıszén megszőnt minden kapcsolatom a külvilággal, az államvizsgára készülés és maguk a vizsgák miatt, amelyek nagyon kifárasztottak. Balázzsal minden kapcsolatom megszakadt, nem tudom, mi van vele azóta, de az egyetemrıl elment. Molnár Imre 1982 ıszén Pestre került az ELTE-re, Gonda Istvánról semmit nem tudok. (…) A megszerzett és megvásárolt anyagokat önként beszolgáltattam, melyrıl jegyzıkönyv készült. (Jkv. 1984. március 12. 16 tétel szamizdat) Bevallom, hogy hibát követem el, amikor ezeknek az anyagoknak - társadalomra veszélyességük miatt - beszerzésére, terjesztésére vállalkoztam, nem fogtam fel káros következményüket. Társadalmi rendszerünk híve vagyok, minden hibájával együtt, a hibák kijavításának útját nem ezen a területen fogom keresni. Garanciát adok arra, hogy a hasonló esetektıl a jövıben tartózkodom és becsületes ígéretet teszek arra, hogy mindennemő
13
kapcsolatot megszakítok Molnár Tamással, Nagy Balázzsal, Tóth Istvánnal. Nagyon megbántam,de állampolgári köztelességemnek érzem, hogy hasonló cselekedetrıl, információról tudomást szerzek, bejelentem az állambiztonsági szerveknek. Kérem az állambiztonsági szerveket, hogy ügyemet méltányosan kezeljék és hibámat engedjék kijavítani, mindenekelıtt további magatartásommal és munkámmal. Meghallgatásommal kapcsolatban kifogásom nincs, a beszélgetés mindvégig korrekt, humánus jelleggel zajlott, emberi önérzetemet nem bántották meg. A velem lefolytatott beszélgetés államtitkot képez és tudomásul veszem, hogy arról senkinek semmilyen körülmények között nem beszélhetek. Szolnok, 1984. március 12. Dr. F. Z. Nagy Balázs Budapestre kerülése a szolgálatok figyelı tekintetét természetesen nem kerülte el. A Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányság állambiztonsági helyettes vezetıje 1986, január 3-án számol be a „hálózat és operatív ügyekben történt változásokról. A BM Állambiztonsági Miniszterhelyettes Titkárságon fennmaradt feljegyzésben akad nyoma annak, hogy immár a Budapesti Rendır-fıkapitányság vonta személyét és tevékenységét ellenırzése alá:
Remélhetıleg további dokumentumok is elı fognak még kerülni az irattárakból, teljesebbé téve a képet, amelyet Nagy Balázsnak a személyérıl magunkban kialakítottunk. Magamban leginkább azt a néhány sort tartom legérvényesebbnek rá, amelyeket akár ars poetica-ként is érthetıen nagy tanulmányában szinte próféciaképpen megfogalmazott: Az emberi társadalom történelmi tapasztalatai, különösen a kereszténység hatására kialakult értékek, melyek a társadalom normális mőködését biztosítják: a lelkiismeret, tisztesség, becsület, erkölcs, tolerancia, humanizmus, az emberi méltóság tudata stb. a szocializmusban háttérbe szorulnak a tudat, a ráció számára teljesen értelmetlenek, érthetetlenek, használhatatlanok. Ezek az értékek csak megzavarják a társadalom és gondolkodás dichotómiáját, elterelik a figyelmet a végcélról. (….) Az autonóm személyiség „babér helyett kudarcot arathat”, skizofréniába kerülhet. Az szocializmus embereszménye csak a gazdasági vállalkozásokban megedzett, a piacon toleránssá vált, a szerzıdéskötés technikáját ismerı és a demokrácia fórumain demokratává nevelıdött ember lehet, akit nem lehet az állam által létrehozni. Ezek azok az értékek, amelyeknek − a rendszer változásától függetlenül − ma is hiányát érezzük, és amely értékeknek Balázs hőséges képviselıje volt egész életében.
14
A mellékletek a fenti idézeteket teljes szövegkörnyezetükben kívánják bemutatni, illetve hozzá kívánnak járulni a már több évtizedes távolságba került idıszak közelebbi megismeréséhez.
MELLÉKLETEK 1) Nagy Balázs: Néhány hipotézis a szocialista gazdaságról politikáról és az önkormányzatról. Szeged, 1983. ápr. 6., gépelt kézirat, 31 p. SZTE Tanulmányi Információs Központ, Társadalomelméleti Győjtemény, J/TEGY 537 2) A József Attila Tudományegyetem politikai viszonyait vizsgáló bizottság tapasztalatairól. Jelentés a Politikai Bizottság számára. 1988. december 5. MOL M-KS 288. f. 5/1046. ı. e. 3) A marxizmus-leninizmus oktatók publikációinak jegyzéke 1981-1985. Mővelıdésügyi Minisztérium 1987. 4) Ökrös Csaba: Eper és bér. A JATE hallgatói mozgalmának és önkormányzatának története (1981-1994). Szakdolgozat, JATE BTK Kommunikáció szak 1997. 5) Egyetemi hallgatói mozgalmak Szegeden a nyolcvanas években. In: Civilizációs korszakváltás és az ifjúság. A kelet- és nyugat-európai ifjúság kulturális mintái. Szerk. Gábor Kálmán. Szeged, 1992. 6) Napi Operatív Információs Jelentések. Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. 1984. 7) Az 1978. évi nyilvántartó. Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányság jelentése 1979. január 2-án. 8) Jelentés a Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányságon folyó munkáról 1981-1982. (Részlet) 9) A Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányság tartótisztjei és hálózati személyei 1957-1989. Beszámoló a Tornyai János Múzeum részére ,,A BM III/III-as Csoportfınökség tevékenységének hatása Hódmezıvásárhely M. J. város társadalmi, kulturális és gazdasági életére, az 1956-1989 közötti idıszakban „ címő kutatási téma tárgyában. 2009. 10) Beszámoló jelentés a Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányságon 1984 és 1988 között végzett munkáról. 1989. július 25. MOL BM belsı normák győjteménye XIX-B-1-y-1052/14-1989. 11) Összefoglaló jelentés a Csongrád Megyei Rendır-fıkapitányság állambiztonsági szervének 1989 évi munkáról. 1989. december 14. ÁBTL 1.11.1. 4/295-377/2-89.
15
