Részvétel, bevonódás, demokrácia, emberi jogok Elméleti bevezető. Részvétel

Elméleti bevezető

Részvétel, bevonódás, demokrácia, emberi jogok Elméleti bevezető

Részvétel A fiatalok részvétele a közösség ügyeiben egy lehetőség, hogy teljes életet éljenek ott, ahol laknak vagy lakni szeretnének. Ez alapvető feltétel, ha aktív szerepet kívánnak játszani a társadalmi változásokban. Segítséget nyújt a társadalomba való beilleszkedésükhöz, elősegíti a változtatás igényét, a felelős gondolkodást, a megoldások keresését. A döntéshozók és szakemberek (politikusok, köztisztviselők, ifjúságsegítők, tanárok, szülők) feladata megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a fiatalok részt vállalhassanak az őket érintő döntésekben oly módon, ahogyan ők szeretnének és nem úgy, ahogy a döntéshozók elvárnák tőlük. A mai világ teljesítmény-központúságával, magas követelményrendszerével szemben sokszor bizonytalan a természetes és mesterséges támaszok köre, azaz a család, az iskola, a település, a baráti közösség, az intézmények és a munkahely nem biztosít elég erős hátteret. Fokozatosan, nehézségek árán alakulnak ki az új, autonóm és intézményes, a polgári társadalmaknak megfelelő formák, módszerek és szervezetek, amelyek képesek megteremteni azt a közeget, amelyben a fiatalok kibontakozhatnak mint a közösség erőforrása, a megoldások és a fejlődés elősegítői. A ma meghozott döntések, történések meghatározzák a fiatalok jövőjét, az ő életüket befolyásolják. Olyan feltételrendszert kell teremteni, működtetni és fejleszteni, amelyben a fiatal korosztály megismerheti, gyakorolhatja és alkalmazhatja környezete aktív befolyásolásának módszereit, és elősegíti sajátos érdekei és értékei érvényre jutását. A fiataloknak nem arra van szükségük, hogy mások képviseljék érdekeiket, mások oldják meg helyettük a problémáikat, sokkal inkább arra, hogy önszerveződési lehetőségek birtokába jussanak. Ennek érdekében meg kell erősíteni minden olyan formát helyi, térségi, regionális, országos és európai szinten, amely a fiatalok értékeinek, érdekeinek, elképzeléseinek teret adhat, legyen az bármilyen építő jellegű, demokratikus együttműködési, közösségi forma. Az európai közpolitikákban a ’90-es években megjelentek az ifjúság társadalmi részvételét elősegítő intézkedések, és attól kezdve folyamatosan fejlesztik F1/3

Ifjúságügy – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv

tartalmukat, szélesítik hatókörüket. A helyi szintű résztvétel értelmezhető és valósítható meg a legkönnyebben, és ahogy haladunk a magasabb szintű együttműködések felé, egyre összetettebb, sokrétűbb a részvétel feltételeinek megteremtése. Az Európa Tanács 237. számon 1992-ben fogadta el az Európai charta a fiatalok részvételéről a helyi közösségek és régiók életében című határozatot, amely a fentiek értelmében megalapozta a részvételről szóló szakpolitikai diskurzust. A charta kitér több ágazati politikára, és olyan ajánlásokat fogalmaz meg, amelyeket helyi és regionális szinten értelmezhetnek és hajthatnak végre önkormányzatok és civil szervezetek. A részletes határozat magyar nyelven letölthető a Mobilitás honlapjáról. Az Európai Unióban 2001-ben az Európai Bizottság kiadta a fehér könyvet az ifjúságpolitikáról, amely négy fő pillért határozott meg az ifjúságpolitikában: ifjúsági információ, fiatalok részvétele, önkéntesség és a fiatalok megértése. Az egyik a fiatalok részvétele. E tekintetben arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teremtsék meg a helyi részvétel feltételeit, és elkötelezi magát amellett, hogy európai szintű konzultációs rendszert dolgoz ki. Ez lesz később a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd, amelyet az Európai Bizottság 2007-től folyamatosan vezet be. Az Európai Bizottság által 2009-ben kidolgozott európai ifjúságstratégiát az Európai Unió Tanácsa 2009 év végén megerősítette. Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése című dokumentum 8 évre meghatározza a célokat és a szakpolitikai együttműködés cselekvési területeit. „Európa jövője az ifjúságán múlik.” – olvashatjuk ebben a stratégiában, amelynek egyik átfogó célkitűzése a „lehetőségekhez való hozzáférés javítása és az összes fiatal teljes társadalmi részvétele”.* A 2009-ben elfogadott 8 cselekvési terület egyike a „Részvétel” (5. cselekvési terület): „… az ifjúsági korosztályok részvételének erősítése a helyi közösségek civil életében és a képviseleti demokráciá*

A stratégia három átfogó célt jelöl meg: esélyteremtés az ifjúság számára az oktatás és a foglalkoztatás terén; a lehetőségekhez való hozzáférés javítása és az ifjúsági korosztályok összes tagjának teljes társadalmi részvétele; a kölcsönös szolidaritás erősítése a társadalom és az ifjúsági korosztályok között. F1/4


ban, az ifjúsági szervezetek és „részvételtanulás” különféle formáinak támogatása, a nem szervezett ifjúság részvételének támogatása és minőségi információs szolgáltatások nyújtása”*. Ezen célok elérése érdekében a fiatalokat fel kell készíteni arra, hogy aktív résztvevőként alakítsák életüket – a civil és politikai demokráciát, az e-demokráciát – , megismerjék az őket érintő lehetőségeket, jogaikat, kötelességeiket saját maguk, környezetük és társaik iránt, aktív cselekvő állampolgárként találják meg helyüket a demokratikus társadalomban. Az európai kormányzásról szóló bizottsági fehér könyv szerint „az Európai Unió (EU) döntéshozó mechanizmusát nyitottá kell tenni azok számára, akikre ezek a döntések hatással lesznek, és ebbe a fiatalok is beletartoznak.” A 2009 októberében a magyar Országgyűlésben nagy többséggel, szinte konszenzussal elfogadott 15 éves Nemzeti Ifjúsági Stratégia céljainak egyike szintén a fiatalok részvételének elősegítése.

*

EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA, Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése. Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek, kezelésére, Brüsszel, 2009. 04. 27. 9. oldal, In: www.mobilitas.hu F1/5


Demokrácia A demokrácia szó az ógörög δημοκρατία (demokratia) szóból származik, jelentése a nép uralma. A demokrácia egy olyan megvalósíthatatlan eszme, amelyre törekszünk, tudjuk, hogy soha nem valósul meg tökéletesen, de mindent elkövetünk azért, hogy közelebb kerüljünk hozzá – mert történelmi tapasztalatokból tudjuk, hogy minden más megközelítés téves és végzetes. A demokrácia a mindennapjainkat koordináló intézményrendszert, szabályokat, törvényeket és normákat jelent, amelyekre mi magunk is hatással lehetünk, amelyekbe beleszólhatunk közvetett és közvetlen módon. A demokrácia jelen van (vagy hiányzik) a családban, iskolában, baráti társaságokban, munkahelyen. Jogokkal és kötelességekkel jár. A demokrácia egy összetett tanulási folyamat, amelynek gyermekkortól az időskorig részesévé kell válnunk. Az európai diskurzusban megkülönböztetünk képviseleti és részvételi demokráciát. A képviseleti demokrácia jelenlegi politikai berendezkedésünk alapját képezi a földrajzi Európa legtöbb országában. Tudjuk róla, hogy hibásan működik és torzít, vagyis a képviselőnek választott személyek ellenőrizhetetlenné válnak, pártosodnak, és egyéni, valamint csoportos érdekeik határozzák meg döntéseiket. A részvételi demokrácia, amely a képviseleti demokráciát egyenlőre csak kiegészíti, ehhez képest jobban érvényesíti az egyes egyén, kisebb csoportok, közösségek érdekeit, képes arra, hogy a polgárok nagy számban részt vegyenek helyi környezetük, közösségük alakításában. Ehhez ad kereteket a civil társadalom, az internet adta lehetőségek és a szubszidiaritás elve (a döntések ott szülessenek, ahol a legtöbbet tudnak annak körülményeiről, vagyis minél inkább helyben). A részvételi demokrácia az egyén motiváltságát és tenni akarását helyezi előtérbe. Még a jóléti államokban is felmerül a kérdés, hogy mennyire demokratikus a demokráciánk és biztosítja-e az esélyegyenlőséget és az aktív részvétel lehetőségeit. Számos országban okoz problémát a „demokratikus deficit” mélyülése, az igazán demokratikus intézményrendszer és az alkalmazott jó módszerek hiánya. F1/7


A posztszocialista vagy posztkommunista országok állampolgárai sok esetben kizárólag az államtól várják el, hogy a kisebb csoportok és közösségek vagy akár az egyének gondjait megoldja anélkül, hogy ők mint állampolgárok hozzájárulnának jólétük formálódásához. Az önkéntesség és a civil társadalom kialakulása és fejlődése ezekben az országokban különösen nehéz és hosszantartó folyamat. Úgymond tanulnunk kell a demokráciát, s ezzel együtt az állampolgári jogainkat, kötelességeinket és felelősségünket. Vigyáznunk kell arra, hogy ne keverjük össze a demokráciát a kapitalizmussal. Sajnos a rosszul szabályozott szabadpiaci verseny kudarcai (mint a legutóbbi gazdasági válság is mutatta) alááshatják az emberek demokráciába vetetett hitét, akik szélsőséges eszmék irányába fordulhatnak. A demokrácia nem korlátozható, a kapitalizmus korlátozandó. Nemzetközi tendencia, hogy csökken az emberek politikai intézményekbe vetett bizalma, ami még inkább növeli a demokratikus deficitet. Akár egy ördögi kör: a csalódottság miatt nem érdeklődünk a politikai és közélet történései iránt, reménytelennek érezzük a helyzetünket, s elmegy a kedvünk a közösségi életben való részvételtől. Így gyengül vagy sok esetben ki sem alakul a civil társadalom. Mindemellett a pártpolitikai csatározások és a korrupció szintén elfordítják az emberek figyelmét a közélettől. Mivel tudnánk felkelteni az érdeklődést és ösztönözni a társadalmi folyamatokban való részvételt? Minél korábban kezdjük az állampolgári nevelést, annál nagyobb esélye van egy demokratikus társadalom kialakulásának. Ebben játszik kulcsszerepet az ifjúságsegítői munka is.

F1/8


Aktív állampolgár A fentiek tükrében beszélhetünk aktív állampolgárról, illetve európai polgárról, azokról a személyekről, akik értik és művelik a demokráciát, akik képesek cselekedni és ismerik a cselekvés módszereit. Az aktív állampolgárság egy öszszetett eszme. Ismerni kell állampolgári jogainkat, s hogy miként gyakorolhatjuk azokat. Az aktív részvétel megköveteli az érdeklődést a tágabb közösség és lakókörnyezetünk mindennapi problémái s az iránt, hogy tudomást szerezzünk és másokat is tájékoztassunk a napi politikai és társadalmi kérdésekről. Mindemellett fontos, hogy művelői részt vegyenek a hátrányos helyzetű rétegek, csoportok és kisebbségek társadalomba való integrálásában, valamint hogy osztozzanak a közügyek iránti felelősségben. Aktív állampolgárrá válásunkat számos tényező befolyásolja, segítheti, illetve gátolhatja. Két-három évtizeddel ezelőtt az az állampolgár, akinek alapkészségei – így az írni, olvasni tudás – hiányoztak, hátrányos helyzetbe került, s szinte lehetetlen volt számára a társadalmi folyamatokban való aktív részvétel. Ma már a globalizáció és a technológiai fejlődés következtében ugyanilyen hátrányokkal küzd az az állampolgár, aki például nem ért a számítógépek nyelvén, nem beszél nyelveket vagy a „szakzsargonnal” élve ún. funkcionális analfabéta. „Senki sem születik jó állampolgárnak, ahogy egyetlen államban sincs magától értetődő demokrácia. Sokkal inkább igaz az, hogy mind a kettő folyamat, amely egy életen át tart, és fejlődik. A fiatalokat születésüktől kezdve be kell vonnunk ebbe a folyamatba.” Kofi Annan

F1/9


Emberi jogok A fentiek szellemében az állampolgár számára a legjobb és leghatékonyabb sorvezető nem más, mint az emberi jogok. Az egyetemes (mindenkire érvényes), elidegeníthetetlen (veleszületett) és oszthatatlan alapvető emberi jogok. Az emberi jogok ismerete és tiszteletben tartása a demokrácia alapja. Segítségével könnyen eligazodunk egymás közötti párbeszédekben, együttműködésekben vagy akár konfliktusokban is. Az emberi jogok minden embert egyenlő módon megilletnek, nemcsak a felnőtteket, de a gyermekeket is.* A 18 év alattiak jogainak érvényesítésére született az 1989-es New York-i ENSZ egyezmény, amely kimondja, hogy minden gyermeknek (18 év alatti korosztály) joga van saját véleményéhez, az oktatáshoz, a szabadidőhöz és annak megfelelő eltöltéséhez, az egyenjogú bánásmódhoz.** (A New York-i egyezményen kívül számos más dokumentum is foglalkozik a gyermeki, illetve állampolgári jogokkal, köztük alapvető fontosságú az Alkotmány és az ENSZ nemzetközi emberi jogi egyezségokmányai***.) A 18 év alattiak jogait nem csak dokumentumok védik és szabályozzák. Több szervezet is segíti a hátrányos helyzetű, veszélyben élő gyermekek jogainak érvényesülését (gyámhivatalok, családsegítők, civil szervezetek, országgyűlési biztosok). A mi felelősségünk a megelőzés és nem csak a problémamegoldás. Éppen ezért kell a gyermekekkel minél hamarabb foglalkozni, és megtanítani őket egymás elfogadására, tiszteletére és bizonyos társadalmi normák (kultúrák iránti nyitottság, antirasszizmus, tolerancia, szolidaritás, esélyegyenlőség stb.) befogadására.

*

Kiskompasz – Kézikönyv a gyermekek emberi jogi neveléséhez, Budapest, FSZH-MOISZ, 2009. 21. oldal ** Magyarországon az 1991. évi LXIV. törvénnyel lépett érvénybe, In: i.m 16. oldal. *** A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (bővebben lásd a Magyar ENSZ Társaság honlapját: http://www.menszt.hu/informaciok/emberi_jogok#7) F1/11


Az Európa Tanács Kompasz és Kiskompasz kézikönyvei* és segítségükkel az emberi jogi képzők például a nemformális tanulás eszközeivel ismertetik meg a 7–13 éves gyermeket és a fiatal korosztályokat az emberi jogokkal és azok gyakorlati alkalmazásával. A demokrácia gyakorlásához nem csupán a jogaink ismeretére van szükség, azok ismeretében tudnunk kell cselekedni is. Fontos tudni, hogy az emberi jogok érvényesítése mindenki felelőssége. Minden állampolgár, minden ember feladata nemcsak a saját, hanem mások emberi jogainak tiszteletben tartatása és védelme is. Ebből adódóan az emberi jogok nem jogászok és papírra vetett paragrafusok ügye. Az emberi jogok élnek, megnyilvánulnak cselekedeteink, beszédünk, sőt már gondolataink révén. Nem mindegy, hogy a gyermekeink e tekintetben milyen értékeket sajátítanak el. Amilyen értékek és viselkedésformák között nőnek fel, olyanra formálják majd környezetüket felnőtt korban. Ha gyermek- és fiatal korban nem érzik és értik meg, mit jelent a másik embert elfogadni, méltóságában tisztelni és az emberi sokszínűségből adódó kulturális és egyéni különbözőségeket nem fenyegetettségnek megélni, akkor felnőtt korukban ezt már nem, vagy csak nehezen fogják tudni átértékelni. Amennyiben valaki nem képes az emberi jogok hétköznapi gyakorlására, akkor sokkal nehezebben teljesít ki olyan szerepeket, mint a szülő, férj, feleség, társ, barát, munkatárs, főnök, ügyfél, állampolgár. Nem beszélve az emberekkel foglalkozó szakmákról – orvos, tanár, szociális munkás, ifjúságsegítő, politikus –, ahol az emberi jogok gyakorlati alkalmazásának képessége nem elvárt, hanem kötelező kompetencia.

*

Az Európa Tanács által kiadott Compass és Compasito című kézikönyvek magyar nyelven, Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez (Budapest, GYISM–Mobilitás, 2004.) és Kiskompasz – Kézikönyv a gyermekek emberi jogi neveléséhez (Budapest, FSZH–MOISZ, 2009.) címmel jelentek meg, és letölthetők a Mobilitás honlapjáról. F1/12


A gyermekek jogairól szóló egyezmény három elven alapul: részvétel, védelem és megelőzés. Legfontosabb megállapításai szerint minden gyermeknek joga van: • az élethez • a gondolat, a vallás, a lelkiismeret szabadságához, valamint a véleménynyilvánításhoz • az információhoz és az információ terjesztéséhez • a biztonsághoz • a családhoz (kiemelve a család szerepét és felelősségét) • az oktatáshoz • a szabadsághoz és az egyesüléshez • a szabadidő eltöltéséhez* Az emberi jogokhoz való viszonyulás (tiszteletük vagy nem tiszteletük) meghatározza egy közösség (család, iskola, osztályközösség, baráti társaság) mibenlétét, fontos szerepet tölt be a demokráciában, a demokráciára való nevelésben**. Ahhoz, hogy a gyermekek képesek legyenek az emberi jogok gyakorlására, a következőket kell elsajátítaniuk: • mások véleményének meghallgatása, mérlegelése • önálló, kritikus gondolkodásmód • együttműködés, csapatszellem • konfliktushelyzetek kezelése • demokratikus részvétel a közösségben • problémamegoldás***

*

ENSZ, Egyezmény a gyermek jogairól, New York, 1989. november 20., 29. cikke alapján, In: http://kompasz.balzac.zpok.hu/kompasz/egyezmeny_a_gyermekek_jogairol, Kiskompasz – Kézikönyv a gyermekek emberi jogi neveléséhez, Budapest, FSZH-MOISZ, 2009, 28. oldal ** I. m. 28. oldal *** I. m. 33. oldal F1/13


Minden gyermek és fiatal rendelkezik jogokkal, de ahhoz, hogy egy közösség megbecsült tagjává váljon, meg kell tanulnia tisztelni mások jogait is. Az emberi jogok ismerete és figyelembevétele az ifjúság (elsősorban a 18 év alattiak) bevonásának fontos feltételeként jelenik meg. „Az emberi jogok gyakorlása révén fejlesztendő attitűdök a következők: • tisztelet saját magunk és mások iránt; • felelősségérzet saját tetteinkért; • érdeklődés, nyitottság, és a sokszínűség értékelése és megbecsülése; • empátia és szolidaritás mások iránt, az emberi jogaiktól megfosztott emberek elkötelezett támogatása; • az emberi méltóság iránti érzékenység, önbecsülés, és mások megbecsülése társadalmi, kulturális, nyelvi és vallási különbségektől függetlenül; • igazságérzet, az igazságos bánásmód iránt érzett társadalmi felelősség; • késztetés az iskola és a közösség jobbá tételében való részvételre; • határozottság az emberi jogok előmozdítása terén, helyi és globális szinten egyaránt.”* A fiatalok felkészítése a család, iskola, segítők feladata. Az oktatásnak alapvetően a következő célokra kell irányulnia: „a gyermek személyiségének kibontakoztatása, szellemi és fizikai képességeinek és tehetségének fejlesztése, az emberi jogok és alapvető szabadságok tisztelete, valamint a szabad társadalomban az élettel járó felelősség vállalása a béke, barátság, megértés, tolerancia és egyenlőség szellemében, valamint tiszteletet kell ébreszteni benne a természeti környezet iránt.”** Az ifjúságsegítői munkában a gyermekek, serdülők és a fiatalok (a 10-30 évesek) jogainak két aspektusból is jelentősége van: egyrészt az ifjúságsegítő szempontjából, akinek tiszteletben kell tartania célcsoportja jogait, figyelve arra, hogy nehogy bárki is megsérüljön sem lelkileg sem fizikailag. Másrészt fontos ez az * Előző oldalon i. m. 34. oldal ** ENSZ, Egyezmény a gyermek jogairól, New York, 1989. november 20., 29. cikke alapján, In: http://kompasz.balzac.zpok.hu/kompasz/egyezmeny_a_gyermekek_jogairol F1/14


ifjúsági munka célja szempontjából, hiszen arra törekszik, hogy az ifjúsági korosztályok tagjai sokkal nyitottabbá váljanak egymás elfogadására és tiszteletére, hogy kritikusan gondolkodjanak az igazságtalansággal kapcsolatban, hogy tettre késszé váljanak, hogy a problémák megoldására törekedjenek, hogy erősödjenek bennük a közösségi értékek. A fiatalokkal folytatott munka során mindvégig elsődleges szempontként jelenik meg, hogy ne tegyünk különbséget ember és ember között, hogy mindenkit egyenlő módon kezeljünk, és mindenkinek egyenlő lehetőségeket biztosítsunk. Néhány fundamentális értékre mindenképpen figyelmet kell fordítani ahhoz, hogy az alapvető emberi jogok ne sérüljenek:

Önkéntes részvétel Bármilyen tevékenységbe is szeretnénk bevonni a fiatalokat, mindig figyeljünk az érdeklődési körükre. Ne kényszerítsük őket olyan tevékenységekre, amelyek iránt nem érdeklődnek, vagy amelyek megrémítik őket. Például ha olyan közösségbe kerülünk, amelynek tagjai első alkalommal idegenkednek a közösségi játékoktól és elmenekülnek, a játékot interaktív beszélgetéssel váltsuk fel, illetve humorosan reagálva is oldhatjuk a hangulatot.

Mások iránti tisztelet A gyermekekkel, serdülőkkel, fiatalokkal folytatott munka során elengedhetetlen, hogy partnerként kezeljük őket, tiszteljük a véleményüket – még akkor is, ha nem értünk velük egyet. Emellett tisztelnünk kell a vallási hovatartozásukat, a családi szokásaikat stb.

F1/15


A megkülönböztetés tilalma A segítőnek kerülni kell a diszkriminációt, mindenkinek egyenlő módon meg kell adni a részvétel lehetőségét. Sose ítéljünk elsőre.

Tolerancia, elfogadás Elengedhetetlen a különbségek elfogadása (bármilyen „másság” az eltérő nem, bőrszín, vallás stb. tekintetében).

Felelősség Tisztelni egymást, tolerálni a különbözőséget, elfogadni másokat: mindez komoly felelősségvállalást jelent saját tetteinkért. A segítő példája követendő viselkedési modellként is szolgál. A segítő felelőssége, hogy építő értékeket közvetítsen a célcsoport számára.* Ahhoz, hogy a fiatalok az emberi jogokat megtanulják tiszteletben tartani, elengedhetetlen, hogy környezetük teljes jogú tagként tisztelje őket. Az UNICEF Gyermekbarát Város Titkársága kidolgozott egy kilenc építőkőből álló kritériumrendszert, amely a helyi kormányzási rendszer kiépítésénél figyelembe veszi a gyermekek jogait, biztosítja részvételüket az őket érintő kérdésekben. Az építőkövek a következők: 1. a gyermekek részvétele 2. gyermekbarát jogi keretek 3. városszintű gyermekjogi stratégia 4. gyermekjogi szerv vagy koordinációs mechanizmus 5. a gyermekekre gyakorolt hatás meghatározása, kiértékelése

*

Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez. Budapest, GYISM–Mobilitás, 2004. 322. oldal F1/16


6. 7. 8. 9.

költségvetés a gyermekeknek rendszeres jelentés a helyi gyermekek helyzetéről ismeretek a gyermekek jogairól a gyermekek független jogi képviselete*

A gyerekek jogait a következő területeken kívánja érvényesíteni: • a településsel kapcsolatos döntések befolyásolása • véleménynyilvánítás arról, hogy milyen települést szeretnének • részvétel a családi, közösségi és társadalmi életben • részvétel kulturális és társadalmi eseményeken • a település egyenrangú polgárának lenni, hozzájutni minden szolgáltatáshoz, tekintet nélkül az etnikai származásra, vallásra, vagyoni helyzetre, nemre és fogyatékosságra** Magyarországon most folyik a gyermekbarát települések feltételrendszerének kidolgozása. Az emberi jogokat nem jogszabályokból, hanem gyakorlatokon és az életből vett példákon keresztül lehet elsajátítani, éppen ezért az emberi jogok alkalmazása tanulható. Az emberi jogi képzés céljai tehát: • az emberi jogok megismerése, • hogy az egymás ellen elkövetett jogsértések ne maradjanak észrevétlenek, a fiatalokban kialakuljon egy szociális érzékenység ezek iránt, • azon készségek és képességek megszerzése, amelyek biztosítják az emberi jogok védelmét, • olyan gondolkodásmód kialakítása, amely elveti mások jogainak szándékos megsértését***. *

A gyermekbarát település építőköveiről részletesebben lásd: http://www.szmm.gov.hu/ main.php?folderID=16455&articleID=41566&ctag=articlelist&iid=1 ** A gyermekbarát település építőkövei: In: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16455&articleID=41565&ctag=articlelist&iid= *** I. m. 19. oldal F1/17


A Kompasz című könyv alapvetően 16 emberi jogi témát ölel fel, amelyeket mi is irányadónak tekintünk.* Ezek a következők: • • • • • • • •

Állampolgárság Általános emberi jogok Béke és erőszak Biztonság Demokrácia Diszkrimináció és idegengyűlölet Egészség Globalizáció

• • • • • • • •

Gyermekek Környezet Média Nemek közti egyenlőség Oktatás/képzés/tanulás Sport Szegénység Szociális jogok

Az emberi jogi nevelés egyik leghatásosabb módszere a szerepjáték. Az Európa Tanács már említett Kompasz és Kiskompasz című kiadványai nagyon sok értékes gyakorlatot kínálnak. Az előbbi a fiatalok, az utóbbi a gyermekek emberi jogi neveléséhez nyújt segítséget. A szerepjátékok során a résztvevők jobban beleélik magukat az adott szereplő helyébe, a helyzetek jók vitaindítónak és gondolkodóba ejtenek (lásd a Tegyünk egy lépést előre című gyakorlatot e fejezet gyakorlatokat bemutató részében).

*

Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez. Budapest, GYISM–Mobilitás, 2004. 27. oldal F1/18


A részvétel modellje A részvétel olyan alapvető emberi jog, amely hozzásegít minket ahhoz, hogy megtanuljunk állampolgárként élni.* Roger Hart modellje** szerint a részvételnek nyolc szintje határozható meg. A modell leírja a folyamatot, amint a manipulált és dekorációnak használt ifjú egyénből végül kezdeményező, megvalósító és döntéshozó érett fiatal válik, és ő maga vonja be a felnőtteket mint partnereket a közös döntéshozatalba. Fiatalok által kezdeményezett, felnőttekkel közös döntéshozás Fiatalok által kezdeményezett és irányított folyamat Felnőtt által kezdeményezett, a fiatalokkal közös döntéshozás Tájékoztatás és véleménykérés Kijelölés és tájékoztatás Jelképes részvétel Dekoráció Manipuláció A demokráciatanulás egyik alapvető feltétele az állampolgári kompetencia (tudás, attitűdök és képességek) elsajátítása, gyakorlása. Ez azt jelenti, hogy a megszerzett információt és tudást az egyén képessé válik a gyakorlatban is hasz*

Have your say! – Manual on the Revised European Charter on the Participation of Young People in Local and Regional Life. Council of Europe, 2008. ** A. Hart, Roger: Children’s Participation – From Tokenism to Citizenship.Firenze,UNICEF International Child Development Centre, 1992. http://web.gc.cuny.edu/che/cerg/documents/childrens_participation.pdf (magyarul In: Kiskompasz – Kézikönyv a gyermekek emberi jogi neveléséhez. Budapest, FSZH–MOISZ, 2009. 305. oldal) A Roger Hart-féle részvétel létrájáról (1992 vagy 1997) angol nyelven lásd még: http://www. freechild.org/ladder.htm (előzmény: Arnstein, Sherry R. „A Ladder of Citizen Participation,” JAIP, Vol. 35, No. 4, July 1969, 216-224. o. – http://lithgow-schmidt.dk/sherry-arnstein/ladder-of-citizen-participation.html) –a lekt. F1/19


nálni. Az ifjúságsegítés fontos szerepe, hogy segítse a fiatalok demokráciatanulását, amelynek eredményeképpen képessé válnak önálló megnyilvánulásra, kezdeményezésre a döntési folyamatokban, így nagyobb eséllyel biztosíthatják a tevékenységeikhez szükséges feltételeket, könnyebben hozzájutnak új lehetőségekhez, elindulnak az önmegvalósítás útján. A későbbiekben leírt gyakorlatok olyan készségeket fejlesztenek, amelyek az állampolgári kompetenciák kiteljesítését szolgálják. „Azzal, hogy részt vesznek olyan közösségi tevékenységekben, amelyek mindenki számára nyitottak és mentesek a diszkrimináció minden formájától, hozzájárulnak a társadalom szociálisan érzékenyebbé válásához, és kiteljesedik közéleti részvételük.”*

*

Ifjúságügy – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka (szerk.: Nagy Ádám) Budapest, Palócvilág Alapítvány–Új Mandátum Könyvkiadó, 2008. 119. o. F1/20


Strukturált párbeszéd a fiatalok és a döntéshozók között A strukturált párbeszéd régóta alkalmazott módszer az Európai Unió különböző szakpolitikáiban. Az ifjúsági területen a kifejezés arra utal, hogy a fiatalok és a döntéshozók (helyi, országos, Európai) között egy rendszeres és valamilyen módon keretek közé helyezett párbeszéd zajlik. Ez lehet egy programozott véleménykérő folyamat, vagy akár egy intézményesített együttműködési rendszer (mint például egy helyi ifjúsági önkormányzat). Az Európai Ifjúsági Miniszterek Tanácsa 2009 novemberében megerősítette az Európai Bizottság által kezdeményezett ifjúsági strukturált párbeszéd folyamatot, és felkéri a Bizottságot valamint a tagállamokat, hogy az egyes elnökségek munkáját támogassák e téren. A párbeszéd azt célozza, hogy a következő 10 évben minőségben és mennyiségben is fejlődjön az Európai fiatalok közösségi szerepvállalása helyi, nemzeti és európai szinten. Az első trió elnökség (spanyol, belga és magyar) a strukturált párbeszéd elsődleges témájává – tekintettel a fiatalok körében tapasztalható növekvő arányú munkanélküliségre – a fiatalok munkavállalását tette, amely területen 2010–11-ben komoly előrelépéseket óhajtanak megalapozni. Az Európai Bizottság 2008-ban kezdeményezett ifjúsági strukturált párbeszéd hazai folyamatáról és eredményeiről a Mobilitás által kiadott „Én és Európa – Az Európai Bizottság Strukturált párbeszéd folyamatához kapcsolódó magyarországi felmérés 2008-ban” című könyv részletesen beszámol (a kiadvány a Mobilitás honlapján található NIIDA adatbázisból letölthető). Valójában nem a forma és módszer a fontos, hanem hogy történik-e érdemi párbeszéd és az, hogy az érintett fiatalok mekkora hányada vesz részt a párbeszédben. A strukturált párbeszéd érvényességét az abban potenciális érintettek közül részt vevők aránya mutatja meg, eredményességét pedig a párbeszéd eredményeképpen történő változás mennyisége és mértéke. Tehát ha egy 10 ezer lakosú önkormányzat közreműködik a településen élő körülbelül 1500 15–25 éves fiatal bevonását célzó városi ifjúsági önkormányzat létrehozásában, és ennek érdekében sikerül bevonni 3 iskola diákönkormányzatát és három helyi ifjúsági szervezetet, amelyek együttműködve helyi ifjúsági tanácsot hoznak létre, F1/21


elérve így körülbelül 500 fiatalt, akkor erre azt mondhatjuk, hogy a párbeszéd érvényessége 33%-os, amely közepes/gyengének minősíthető. Ha ugyanezen fórum kezdeményezésére kialakítanak egy helyi ifjúsági házat, ahol az történik, amit és ahogyan a bevont 500 fiatal többsége szeretne és igényelne, akkor azt mondhatjuk, hogy a városban eredményesen működik ez a fórum.

F1/22


A fiatalok aktív szerepvállalása A részvételt természetesen nem csak választásokon való részvételre és ifjúsági szervezetben való tagságra értjük, sőt a részvétel posztmodern értelmezése igen tág. Az ifjúsági szerepvállalás több szinten és különböző formákban nyilvánulhat meg. A társadalmi részvételt négy aspektusból vizsgálhatjuk: gazdasági, politikai, szociális és kulturális tekintetben. • Gazdasági értelemben: általában a foglalkoztatáshoz és a munkához kötődik, illetve a gazdasági fejlesztéshez, a szegénység elleni küzdelemhez, egy stabilabb gazdasági helyzet építéséhez a társadalomban. Ilyen gazdasági részvételi lehetőség az Ifjúsági Innovációs Központ, amely a térségi gazdasági folyamatok 18 év feletti fiatalokkal történő fejlesztését célozza. • Politikai értelemben: helyi, regionális, nemzeti és európai szintű részvételt jelent a döntési folyamatok alakításában (pl. városi, települési gyermek- és ifjúsági önkormányzatok, megyei ifjúsági tanácsok, fórumok, nemzeti ifjúsági tanácsok, ifjúsági fórumok működésében). • Szociális értelemben: az egyénnek – mint a közösség gondoskodó tagjának – a bekapcsolódása a helyi közösség életébe annak érdekében, hogy válaszokat generáljon a helyi problémákra és kihívásokra. • Kulturális értelemben: az egyén megjelenése a közösségben mint annak kultúrateremtő tagja.*

*

Have your say! 15. oldal és Ferencsik Ildikó (szerk.): Strukturált párbeszéd. A fiatalok társadalmi részvételének növelése. 2009. 7. oldal (In: http://mobilitas.hu) F1/23


Az Európai, Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa (CLRAE) 1993-ban kidolgozott, majd 2003-ban módosított chartájában arra keres válaszokat, hogy milyen módon segíthető elő a fiatalok jelenléte az őket érintő döntési folyamatokban.* A részvétel eszközei: • a részvételre oktatás, képzések • folyamatos információszolgáltatás • a részvétel támogatása az információs és kommunikációs technológiák útján • a fiatalok médiában való részvételének támogatása • a fiatalok támogatása az önkéntes és közösségi munkában • az ifjúság programjainak és kezdeményezéseinek támogatása • az ifjúság szervezeteinek támogatása Ezekre az eszközökre a módszertani részben részletesen kitérünk. A részvétel formái szerint lehet egyszeri (pl. fotósorozat, fogadóóra, nyílt nap, rajzakció, meghallgatás), illetve reprezentatív (pl. csoportkonferencia, intézményi tanács, ifjúsági tanács). Megkülönböztetünk nyitott formákat is: pl. ifjúsági fórum, kerekasztal. A demokráciára való nevelés, a bevonás, a helyi ifjúsági munka a sikereken és a pozitív eredmények generálásán túl számos veszélyt, kihívást is rejt magában. Az alábbiakban ezek közül felsoroljuk a legjellemzőbb torzulásokat:

*

Átdolgozott Európai Charta a fiatalok helyi és regionális társadalmi szerepvállalásáról. 2003. május 21., Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa, 10. oldal (In: http://mobilitas.hu), valamint Ifjúságügy – Ifjúsági szakma, ifjúsági munka. (szerk.: Nagy Ádám) Budapest, Palócvilág Alapítvány–Új Mandátum Könyvkiadó, 2008. 120–122. oldal. F1/24


A fiatalok • végrehajtói, eszközei lesznek a felnőtteknek. Ha a felnőttek kötelezővé teszik a részvételt, kötelező feladatokat rónak rájuk, az a látszat ellenére nem valódi részvétel, nem közös problémamegoldás. • nem elég kitartóak, nem követik végig a sikerekig a folyamatot, amelyen keresztül motiválttá válhatnának. • nem mernek felelősséget vállalni, félnek a kudarcélménytől, úgy érzik, nem képesek rá. • leterheltek. • nem értesülnek a számukra fontos információkról, nem tudnak a lehetőségeikről. • bevonásuk nem az igényeiknek, szükségleteiknek megfelelő tevékenységekre irányul.

A segítő • nem jól méri fel a gyermekek, fiatalok szükségleteit, igényeit, felkészültségét. • hiányos, részleges képviseletet biztosít (pl. a hátrányos helyzetűek kimaradnak a képviseletből). • nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal. • nem tud olyan eszközökkel élni, amelyekkel el tudja érni a fiatalokat, vagy kapcsolata a fiatalokkal túl formális.*

*

Bánszegi Zsuzsa: Fiatalok és közéleti szerepvállalás. Új Ifjúsági Szemle, 2004. tavasz F1/25


A fiatalok részvételének állami és helyi feltételei A demokratikus cselekvés kultúrája az aktív részvétel kultúrája is. Az ehhez szükséges állami és önkormányzati szintű feltételek: • A kormányzatnak és a Parlamentnek az ifjúságpolitikát pártpolitikamentes stratégiai ügyként szükséges kezelnie. Ennek megfelelően egy demokratikus országnak elfogadott ifjúsági stratégiával kell rendelkeznie. • Elengedhetetlen az ifjúsági munkát segítő szakmai háttérrendszer kiépítése. • Az ifjúsági érdekérvényesítésnek ki kell alakítani a törvényileg elfogadott és kiépített ifjúsági képviseleti rendszerét, amelynek legmagasabb szintje lehet az alulról építkező, a fiatalok által, a fiatalok értékeit és érdekeit országosan megjelenítő, demokratikus fórum (melyet a legtöbb európai országban nemzeti ifjúsági tanácsként tartanak számon). • A helyi ifjúsági munka hatékonysága érdekében gyermek- és ifjúságbarát helyi, megyei és regionális önkormányzatokra van szükség. • Fontos az ifjúsággal foglalkozó civil szervezetek létrejötte, működése, illetve a következő szereplők jelenléte: – felelősen gondolkodó felnőtt segítők, felnőtt koordinátorok, – motivált és felkészített kortárssegítők, – formális és informális ifjúsági csoportok, valamint – aktív ifjúság, megfelelő kapcsolati, együttműködő rendszerrel. • Az ifjúsági részvételhez szükséges eszközöket – képzés, információ, források – biztosítani kell. A fiatalok a felmérések (Ifjúság2000, -2004, -2008 című nagymintás ifjúságkutatások) szerint nagyon kis részben tagjai valamely ifjúsági szervezetnek. Ebből sokan azt a következtetést vonják le, hogy a fiatalok nem aktívak, nem akarnak részt venni jövőjük formálásában. A helyzet valójában nem ez, nagyon is szívesen részt vennének környezetük, sorsuk, közösségeik formálásában, ha az ahhoz szükséges feltételek adottak lennének helyi, országos és európai szinten, valamint ha úgy látnák, hogy a véleményük valóban számít, valaki meghallgatF1/27


ja őket, és az érdemi változást generál. Ameddig ezek a feltételek nem adottak, addig a fiatalok máshogyan próbálják teljessé tenni életüket, és idejük jelentős részét saját magunk képzésére, karrierjük építésére vagy internetes virtuális rendszerekre fordítják. Az ifjúság aktivitásában az elmúlt egy-két évben komoly minőségi változás figyelhető meg. Az Unióhoz való csatlakozásunk, az új szemlélet megjelenése – a szubszidiaritás, vagyis a helyi döntéshozatal, a helyi érdekek előtérbe kerülése –, az ezt segítő támogatási források, a szakmai munka során a kortárssegítők, az ifjúsági képzések előtérbe kerülése stb. olyan pozitív folyamatokat indítottak el, amelyek már nemcsak a városok, a nagyobb települések ifjúságát érik el. Egyre több kistelepülésen is tapasztalható az ifjúság aktívabbá válása. Az európai uniós támogatással most folyó vidékfejlesztés eredményeképpen ez a folyamat még jobban fel fog gyorsulni. Bíztató, hogy egyre több az ifjúsági öntevékeny csoport. E csoportok tenni akarnak az élhetőbb környezetért, és aktívabban bele kívánnak szólni a település életébe.

F1/28


Érdekességképpen az alábbi ábrán egy húszéves fiatalember értelmezi a demokráciát*. Mi az a demokrácia?

D

*

ÖNTÉS

Lehetőség, hogy szabadon dönts/válassz, hogy alakíthasd az életed és alakíthasd a közösség életét másokkal együtt. Választhatsz, hogy: • citromos vagy vaníliás fagyi. • konzervatív vagy liberális. • tengerész leszel vagy tudós. • itt élsz vagy ott. • tanár leszel vagy kertész. • részt veszel vagy nem veszel részt.

LŐSSÉG

Felelős vagy mindenkor a saját tetteidért, mert azok következménnyel járnak: • számodra mindig • sokszor embertársaidra • nemegyszer világodra.

FEL

E

KÖTELEZETTSÉGEI

M

KAPCS

O

LAT

Azokkal, akikkel Te szeretnéd, szerte a világban.

SO

K

SZÍNŰSÉG

Te is más vagy, Te sem vagy más.

Szabadságaid sem határtalanok, sok mindent kell megtenned: magadért, másokért.

EGYEN

R

ANGÚSÁG

Egyenlőség: Lehetsz fekete, fehér, tarka…, élhetsz gazdagon, szegényen…, lehetsz közel s távol…, legyenek bár képességeid óriásiak avagy szerények…, akarj jót vagy rosszat… – mi mind egyenlők vagyunk.

M

Á

SOK TISZTELETE

Nem csak Neked kell tisztelned más emberségét és szabadságát, de a Tiédet is tisztelik.

MEGVALÓSÍTHATOD

C

ÉLJAID

Ha valamit el akarsz érni és elég erősen hiszel benne, mindent megteszel érte, a k k o r b á r m i t e l é r h e t s z ezen a világon és azon túl!

MINDENK

I

SZÁMÍT

Bölcsis és aggastyán, rokkant és ép, kisebbségi és többségben lévő, felnőtt és fiatal – mind fontos és nem elhanyagolható!

SZAB

A

DSÁG

Hogy merjük vállalni a kihívást, hogy azok legyünk, amik vagyunk.

Tóth Tamás, Kamaszparlament, 2009. F1/29


Módszertan a részvétel elősegítéséhez Az ifjúságsegítő szerepe Tulajdonképpen az ifjúsági munka egyik legfontosabb kérdése, legnagyobb kihívása az, hogy milyen módon lehet motiválni, aktivizálni a fiatalokat. A mögöttünk álló tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a fiatalok társadalmi részvétele nem függ a települések nagyságától, földrajzi elhelyezkedésétől. Abban a helyi humán erőforrás mellett meghatározó szerepe van az információs és kommunikációs technológia forradalmának (mobiltelefon és az internet használata), az Unióhoz való csatlakozásunknak, illetve az ezáltal megnyílt lehetőségeknek és támogatási forrásoknak. Az igazi kihívás az ifjúságsegítőnek és a fiataloknak egyaránt, hogy a passzív egyénből a demokratikus ifjúsági közösség aktív tagjává, „polgárrá” váljon. Az ifjúságsegítőnek első lépésként be kell bizonyítani, hogy a társadalomnak mindenkire szüksége van, hogy mindenkinek van feladata és mindenki felelős nemcsak önmagáért, de társaiért is, mindezt egy csapat tagjaként. Ifjúságról beszélünk, akik gyors sikerre, elismerésre vágynak, tettre készek, sokszor feleslegesnek tartják a „dumát”, cselekedni akarnak. Az ifjúságsegítő felelőssége, hogy a közösség minden résztvevőjére mint önálló, szabad és egyenrangú egyéniségre tekintsen, segítse beilleszkedését a csoportba, közösségbe, illetve előmozdítsa a nyitottság, a befogadókészség kialakulását, erősödését. Az első pillanattól kezdve tudatosítani kell az egyénben, hogy személyes sikere nem az egyéni ambíció előretolásával, hanem a közösség teljesítményével függ össze, azaz az egyéni és közösségi érdekeket együtt kell szolgálni. A csoport, közösség minden tagja azonos értéket képvisel, mindenki tevékenységére szükség van, az egyének tudása, sokszínű személyisége nem gyengíti, hanem megsokszorozza a közösség erejét. Nem igaz, hogy a mai fiatalokból hiányzik a felelősségvállalás! Egyenesen igénylik, hogy személyesen közreműködjenek, részt vegyenek.

F1/31


Természetesen a feladatok nagysága, mennyisége, minősége az egyénre szabottan folyamatosan változik, egyre nehezebb lesz, hiszen ez is a fejlődéshez – a személy, a közösség előrelépéséhez – tartozik. Az ifjúságsegítő feladata, hogy a fiatal minden helyzetből nyertesként kerüljön ki, és az esetleges kudarcokat megfelelő módon feldolgozhassa. Ha egy-egy projekt nem az elvártaknak megfelelően sikerül, akkor meg kell találni a „javítás” módját. Végül, de nem utolsósorban beszéljünk az egyén és a részvételi létra kapcsolatáról. A részvétel mélységét vizsgáló és szemléltető, ún. részvételi létrák közül egy másik modellt emelünk ki a következőkben, Anu Gretschel: Fiatalok mint cselekvő állampolgárok című tanulmánya* alapján a személyes és a közösségi részvétel lépcsőit. A személyes részvétel esetében arról a folyamatról beszélünk, ahogy a fiatal egyén egyre képesebbé válik arra, hogy aktív szereplőként megtalálja helyét a közösségben: • Felismeri a saját igényeit és a cselekedetek következményeit. • Képes kifejezni véleményét. • Képes a közösség, csoport tagjává válni. • Állást foglal a közösségen belül a közös dolgokért. • Állást foglal egy adott kérdésben és részt vesz a társadalmi folyamatokban. Egy jól működő közösségben a magukat jól érző, feladattal, felelősséggel rendelkező fiatalok a közösségi részvétel következő hat szintjét tudják végigjárni: 1. részvétel az információszerzésben, -átadásban és -előkészítésben 2. részvétel a konzultációban 3. részvétel a döntéshozatalban 4. részvétel a tervezésben 5. részvétel a cselekvésben 6. részvétel a monitoringban és értékelésben

*

Anu Gretschel: Fiatalok mint cselekvő állampolgárok. Magyarul megjelent Bánszegi Zsuzsa: Fiatalok és közéleti szerepvállalás című írásában – Új Ifjúsági Szemle, 2004. tavasz

F1/32


Természetesen a személyes és a közösségi részvétel egymással kapcsolatban és kölcsönhatásban áll. Együtt kell fejlesztenünk tehát a személyes és közösségi részvételhez szükséges kompetenciákat is. De ez esetben leginkább a közösségi részvétel létrájával foglalkozunk – kiegészítve azt az EU legújabb stratégiai célkitűzésével, amely szerint törekedni kell az ifjúság teljes körű, globális, minden területet magában foglaló részvételére. A sokéves gyakorlat alapján javasoljuk a hat szint mellé egy hetedik bevezetését, ahol a fiatalra úgy tekintünk, mint stratégiai partnerre. Az ifjúságsegítés és az egyén kapcsolatában az első és legfontosabb eszköz a tanulás, a készségek és képességek fejlesztése. A részvételi létrát vizsgálva ugyanis tudomásul kell vennünk: ahhoz hogy ne akadjunk meg már az első lépcsőfoknál, szükség van alapvető attitűdök elsajátítására. Az ifjúsággal foglalkozó szakemberek hányszor állnak tehetetlenül, hogy értelmes, megfelelő szakmai tudással rendelkező fiatalok nem mernek és nem akarnak elvállalni a szükséges információk ismeretében sem feladatokat. Néhány éves tapasztalat után a szakember először is elhiteti a célcsoportja tagjaival, hogy képesek elvégezni a rájuk bízott tevékenységet, sőt hogy a projekt megvalósításáért ők a felelősek. Majd csak akkor dobja „mélyvízbe” őket, amikor már élvezni tudják az úszást és az ezzel járó kihívást. Minél jobban belekóstolnak a közösségi részvételbe, annál tudatosabban fogják vállalni tetteik következményeit. Minderről azért kell beszélnünk, mert a lépcső harmadik foka is felelősségtudatos magatartást kíván minden fiataltól, hiszen döntésük nemcsak közvetlen környezetüket, de esetenként – pl. választások – az egész társadalmat is érintheti. A negyedik részvételi fokozat – a tervezésben való részvétel – csak csapatmunkában képzelhető el. Miközben az elért eredménynek tükröznie kell a közösség tagjainak sokszínűségét, tudomásul kell venni azt is, hogy mindez a résztvevőktől nagyon komoly csapatmunkát, közösségi szemléletet kíván. Az egyének tudásuk, attitűdjeik alapján különböző szinten és mértékben – irányító, közreműködő stb. – vesznek részt a tervezésben. Ugyanez vonatkozik az ötödik szintre, a megvalósítás szakaszára is. A közösen kezdeményezett, megfogalmazott ötletet közösen, minden tag bevonásával lehet F1/33


csak elvégezni. A részvétel létrájának hatodik szintje a fiatalok személyiségének fejlődése szempontjából igen fontos. A végrehajtás ellenőrzése, a visszacsatolás, a pozitív és negatív visszajelzések – ha megfelelő módon kezelik őket – hozzájárulhatnak nemcsak az egyén, de a közösség fejlődéséhez is. A demokrácia tanulását, a fiatalok részvételét a tartalom és a módszer egyaránt meghatározza.

F1/34


Részvétel az információszerzésben és -átadásban, valamint az előkészítésben Az aktív szerepvállalást vizsgálva más a helyzet egy kistelepülésen, mint a városokban. A kistelepülések emberléptékűek, így a helyi közéletben való részvétel – ha a döntéshozók részéről az akarat megvan – közvetlen, mindennapi és protokollmentes. A városok esetében az ifjúsági korosztályok tagjainak sokkal több lehetősége van az információhoz jutásra*, igaz itt jobban is ügyelnek a formai követelményekre. Viszont sok esetben sokkal bürokratikusabb, bonyolultabb utat kell bejárni az információ célba juttatásához, így gyakran a lényeg el is vész a hivatal útvesztőiben. Az információszolgáltatással, -szerzéssel kapcsolatban általában elmondható, hogy az információs és kommunikációs technológiáknak köszönhetően egyre több lehetőség nyílik a kistelepüléseken élők számára is mindenféle információ megszerzésére, átadására (teleház, e-Magyarország, iskolai projektek, IKSZT, nyitott tér, az internethálózat általi országos lefedettséget célzó programok stb.).

*

Városban és kistelepülésen egyaránt dolgozó ifjúsági szakember több éves gyakorlati tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy számos elszigetelt kistelepülésen mai napig is csupán részben vagy egyáltalán nem megoldott a közösségi internetszolgáltatás, alapvető problémák vannak a tömegközlekedéssel, hiányoznak az alapvető közösségi szolgáltatások. F1/35


Részvétel a konzultációban Hasonló megállapításokat tehetünk, mint az előző esetben. A kistelepülések közösségi élete a legtöbb helyen a régi hagyományokra épül, „mindenki ismer mindenkit”. A falu képviselői közvetlen kapcsolatot tartanak az ott élőkkel, a felmerülő problémákra közösen próbálnak megoldást találni. A városok esetében minderről nem beszélhetünk. Annak ellenére, hogy az egyén sokkal több információhoz juthat, sokkal több lehetőség áll rendelkezésére ismereteinek bővítése terén – gondoljunk csak az internetre, információ-szolgáltató és tanácsadó irodákra, az ifjúsági klubbokra, a különböző szervezetek által nyújtott képzésekre stb. –, sokszor kevesebb lehetősége nyílik a döntéshozókkal való kötetlen beszélgetésre, az érdekképviseletre. A legtöbb esetben ez a konzultáció csak a formai találkozók szintjét éri el, az ifjúsági korosztályok tagjainál véleménye sehol nem jelenik meg. Pedig az Eurobarometer „Young Europeans” 2007-es vizsgálata szerint a fiatal európaiak a döntések befolyásolására a legjobb eszköznek azt tekintenék, ha a döntéshozók közvetlenül konzultálnának velük az előkészítés időszakában.

F1/36


Részvétel a döntéshozatalban Az ifjúság társadalmi részvételének ez a legkényesebb pontja. Sokat és sokféle formában beszélünk a fontosságáról, de alig tudunk igazi példákat mondani a gyakorlati megvalósulására. Több település vezetésében tudatosodott, hogy a jövő szempontjából az ifjúság helyben tartásának kiemelt prioritást kell élveznie (elvándorlásuk különösen kistelepüléseken tapasztalható). A helyi közéletben kialakított strukturált párbeszéd mellett az első igazi megmérettetés a felelősségvállalás saját közösségünkben, a döntéshozatal demokratikus megvalósulásításában. Itt is ki kell emelni a felnőtt segítő szerepét, akinek a „hitelessége” nagymértékben meghatározza az ifjúsági közösségekben kialakuló alapelveket, a döntési gyakorlatot, a település ügyei iránti érdeklődés és felelősségvállalás kialakulását. A demokratikus döntéshozatalban meghatározó szerepe van annak is, hogy mindenki egyenlő félként és saját tudása szerint vegyen részt a csoport munkájában, legyen feladata és azzal együtt tényleges felelőssége. Csak így képes bárki aktívan részt venni a közösség tevékenységében, ami elengedhetetlen a döntésben való felelősségteljes részvételhez is.

F1/37


Részvétel a tervezésben Egy jól működő ifjúsági közösségben, ahol minden közös döntés, csapatmunka eredménye (az ötlet megszületésétől kezdve a terv kidolgozásán át a megvalósításig és utánkövetésig), a résztvevők természetesnek tartják a projektben való aktív részvételt annak elejétől a végéig. A valóban aktívvá vált egyén az egész folyamat részese kíván lenni, mert csak akkor érzi azt magáénak, ha nemcsak kezdeményez, de részesévé válik a tervezésnek, a terv kidolgozásának és megvalósításának is. Az ilyen szemléletben működő közösségek tagjai a közösségi életben is hasonlóképpen gondolkodnak. Nem csupán a véleménynyilvánításhoz, hanem a döntésekben való részvételhez is ragaszkodnak. Tenni és cselekedni akarnak. Ötleteik, kezdeményezéseik jogosságának alátámasztása érdekében részt kívánnak venni az egész folyamatban, ami egyben biztosíték arra is, hogy nem közömbös megfigyelői az eseményeknek. Tapasztalataink alapján a részvételtanulás hiánya, a rossz tapasztalatok és az ebből adódó motiválatlanság az igazi oka az ifjúság passzív viselkedésének. *

*

Nem várható el minden fiatal résztvevőtől, hogy egyenlő mértékben vegyen részt a teljes folyamatban, hiszen mindenki más és más tudással, kompetenciákkal és motivációval rendelkezik. Ugyanakkor a sokéves tapasztalatok azt mutatják, hogy hosszú távon annak van értelme, ha az ifjúsági csoport minden tagja tisztában van a teljes folyamattal. Tudja és látja, hogy mindenkinek más szerepe és feladata van a folyamat teljes megvalósításában és megérti, hogy mindenkire szükség van. Felismeri, hogy egy projekt nem akkor indult csupán, amikor megnyitottunk például egy ifjúsági klubot. Az már jóval előtte elkezdődött: amikor valaki kitalálta, hogy erre szükségünk van, amikor összejöttünk arról vitatkozni, hogy hol is lehetne, mit is szeretnénk ott, hogyan és miért lesz ez jó bárkinek is, és amikor közösen vagy egy páran leültek mindezt megbeszélni a felnőtt döntéshozókkal. Azzal is tisztában lesz a részt vevő fiatal, hogy ezzel nem is ért véget a feladat, hiszen a klubot sok esetben működtetni is kell, a programok végén el kell pakolni, és esetleg lehet folytatni vagy továbbfejleszteni is, amit elkezdtek. F1/38


Részvétel a megvalósításban, a cselekvésben A fiatalok számára leginkább érthető, legélményszerűbb lépcsőfok ez. Általában erre vágynak leginkább a fiatalok: tenni, tenni és tenni. Fontos számukra a lehetőség, hogy részt vegyenek a folyamatokban, és fontos az is, hogy a tenni akaró közösség, szervezet elfogadásra, elismerésre találjon. Aktív cselekvőként működni a legkülönbözőbb helyzetekben – ez a demokráciára nevelés vezérfonala. A leghátrányosabb és legnehezebben kezelhető gyerekek, kamaszok és fiatal felnőttek is kezelhetővé válnak, ha ők maguk tehetnek és alkothatnak. Nem véletlenül használják például a kifejező művészetek és a közös alkotómunka eszközeit az ifjúság bevonására és véleményük kinyilvánításának segítésére.

F1/39


Részvétel a monitoringban és értékelésben Az aktív társadalmi részvétel megújulásának, fejlődésének fontos része, hogy a fiatalok maguk is részt vegyenek az ellenőrzésben, megtanulják, hogy munkájuknak milyen negatív és pozitív hatása van az saját korosztályukra, a közösségre, a környezetükre, illetve hogy áttekintsék, mi a következő lépés, hogyan tovább. A tapasztalatok elemzése a kulcsa a folyamatos megújulásnak és fejlődésnek. Mindez nem a kiválasztottak feladata. Fontos, hogy a közösség tagjai együtt beszéljék meg, elemezzék a történteket, és együtt döntsenek a folytatásról. Ebben is fontos szerepe van a felnőtt segítőnek, különösen ha negatív eseményeket kell megérteni, értékelni. A segítő nagyban hozzájárulhat, hogy a fiatal tanuljon a tapasztalatokból, és ne rossz, hanem jó – vagy legalábbis tanulságos – élményként élje meg őket. Ha egy gyermek vagy fiatal mint a kortársai képviselője lehet részese a közéletben az értékelésnek, másokkal együttműködő partnerként vesz részt egy többszereplős feladatban. Ennek megfelelően szükséges az értékelésre való felkészülés, a felelősség megosztása, a konszenzus megteremtése és az együttműködés.

F1/40


Stratégiai partner A stratégia egészét meghatározza a célcsoportját alkotó korosztályok bevonásának mértéke. A részvételük erősítésére kell törekedni a stratégiaalkotás minden szintjén. Lényeges kiemelni, hogy az esélyteremtésnél az oktatás és a foglalkoztatás mint cselekvési terület összetartozik. Ez a záloga a folyamatos megújulásnak, fejlődésnek, a „kreativitás és vállalkozói szellem” érvényesülésének. Európa elöregedő társadalmainak szüksége van az ifjúság innovációira, kreativitására a megújuláshoz. Mindehhez pedig elengedhetetlen, hogy a fiatalokat teljes jogú partnerként kezeljük. Az egész világon egyre nagyobb népszerűségnek örvendő „generációs párbeszéd” eredményessége – ha más jellegű is, de – rávilágít, hogy a közös kihívás, a közös megoldás keresése mennyire össze tudja kovácsolni a különböző korosztályok érdekeit.

F1/41


Természetesen mindez komoly szemléletváltást kíván mind a felnőttektől, mind a fiataloktól, és komplex feladatokat ró a megvalósítókra. Egyrészt biztosítani kell, hogy a jövő számára mind lelkileg, mind fizikailag egészséges egyének nőjenek fel. Másrészt a most felnövekvő generációnak sokkal aktívabban kell bekapcsolódnia a helyi közösségi életbe, aminek érdekében minőségi információhoz, szolgáltatáshoz kell jutnia, illetve folyamatos konzultációra, egyeztetésre van szüksége a döntéshozókkal az országon belül és nemzetközi szinten egyaránt. Ehhez elengedhetetlen a „részvételtanulás” különböző formáinak és az ifjúsági csoportok, szervezetek munkáinak, kezdeményezéseinek támogatása, valamint a társadalom tagjainak pozitív szemléletváltása. Az önkéntes munka fontosságának elismerése, a társadalmi integráció elősegítése, illetve a világ többi fiataljával való szorosabb együttműködés – az önkéntességtől az ifjúsági vállalkozásig – magában hordozza az ifjúsági korosztályok tagjainak aktivizálását, részvételük erősödését szinte minden területen. Az Európai Bizottság által kidolgozott ifjúsági stratégia olyan prioritásokat fogalmazott meg, melyek a fiatalokat nem projektszinten tekinti a döntéshozók és végrehajtók partnereinek, hanem az Európa jövőjét formáló stratégia vonatkozásában is.

F1/42

Gyakorlatok, tanácsok munka közben

Részvétel, bevonódás, demokrácia, emberi jogok Gyakorlatok, tanácsok munka közben

Információ, illetve annak eljuttatása a fiatalokhoz Cél:

Korosztály:

az „információ mint a részvétel lehetősége” eljuttatása az fiatalokhoz élménybeszámolóval, játékkal egybekötve – a bevonás első lépcsője. Az információ bármi lehet: egy adott településen / településrészen / közösségben elkezdjük a ifjúságsegítői munkát, és építenünk kell egy demokratikus közösséget. Az is lehet, hogy kistérségi vagy nagyobb városi szinten ifjúsági referensként dolgozunk, és valamilyen újabb lehetőségről (képzés, csereprogram, rendezvény, pályázati lehetőség, ifjúsági szervezet bemutatkozása stb.) szeretnénk tájékoztatni a fiatalok csoportját. A kiindulási pontunk: adott egy csoport fiatal, akik még nem demokratikus közösség tagjai, nem feltétlenül vesznek részt aktívan a közösségük, településük, iskolájuk életében. Ennek megfelelően célunk az ismerkedés, valamint partneri, közvetlen, hierarchiamentes kapcsolat, bizalom kialakítása – az első lépések megtétele. információtól is függ a. Kistelepüléseken első alkalommal sok esetben előfordul, hogy egészen 10 éves korútól a 30 évesig minden korosztályból megjelenik egy-két érdeklődő, ha számukra fontos dologról van szó. b. Városi/térségi szinten már ajánlott lehet a korosztályi bontás és annak konkretizálása, hogy az általános iskolásokat (felső tagozat), középiskolásokat, felsőoktatási intézményben tanulókat, illetve a 18–30 éves korosztályokat szeretnénk-e megszólítani. F2/3


Ajánlott csoportlétszám: kb. 20 fő kezelhető egy felnőtt segítővel (ha vannak már kortárssegítők, akkor lehet kisebb csoportokban is dolgozni, illetve nem okoz gondot, ha sokan jönnek el). Ugyanakkor nem kell megijedni, ha csak néhányan is vannak, valahol el kell kezdeni. Szükséges eszközök: információhordozó anyag (prospektusok, plakát, tájékoztató füzet, fi lm, prezentáció, honlap stb.), 5 db flipchart papír, fi lctollak, tollak, néhány A/4-es üres papír, újságpapír Ideális helyszín: egy nagyobb terem, ahol a résztvevők zavartalanul ülhetnek együtt egy nagy körben, illetve akár kisebb körökben is Szükséges idő: 1,5-2 óra (a résztvevők nyitottságától is függ, a gyakorlat során figyelni kell a résztvevők reakcióira, befogadókészségére stb.). A gyakorlat rövidíthető vagy hosszabbítható: ha szükséges, egy egész délutánt szánjunk rá, ne siessük el, álljunk a résztvevők rendelkezésére, ameddig van rá igény! A folyamat leírása: A csoport összetételétől függően alkalmazható jó néhány ismerkedős gyakorlat, amelyek segíthetik a részt vevő fiatalok feloldódását, a névtanulást, az ismerkedést, a csapatépítést. Változatok: csoportfüggő a. A korosztály függvényében: fiatal felnőttek eseteben például nem feltétlenül szükséges sok játék, valószínűleg több közös, irányított beszélgetésre van igény, a résztvevők sokkal inkább tisztában vannak igényeikkel, elképzeléseikkel. b. A csoport tagjai ismeretségi fokának függvényében: a gyakorlat elején ki kell deríteni, hogy mennyire ismerik egymást a résztvevők, hiszen összeszokott F2/4


csoportnak nincs szüksége (annyi) ismerkedési és/vagy csapatépítő játékelemre a gyakorlat során. c. A résztvevők érdeklődésének függvényében: figyelnünk kell arra, hogy a csoport tagjai milyen hosszú ideig tudnak koncentrálni, egymásra figyelni. (Például előfordulhatnak a résztvevők között koncentrálási problémákkal küzdők. Számukra lehet, hogy sokkal jobban kell szakaszolni a workshopot, több rövidebb szünetre vagy több játékelemre lehet szükség stb.) d. Az információ specifi kusságától függően: nem mindegy, mennyire összetett, speciális, testhez álló a téma, mennyire nehezen vagy könnyen tudják a résztvevők feldolgozni, értelmezni a kapott információkat. Esetleges veszélyek: • Kevesen jönnek el. • Túl sokan jönnek el, hirtelen nem tudunk a sokféle korosztállyal mit kezdeni. • A megjelentek passzívnak, érdektelennek tűnhetnek. • A résztvevőknek kevés/nincs jó korábbi tapasztalatuk hasonló rendezvényekkel kapcsolatban, ezért nem tudják kezelni a helyzetet, zárkózottak, nem hajlandók megnyílni. • A résztvevők között vannak egymással szemben kifejezetten bizalmatlanok / konfliktusban állók, ezért nem akarnak nyitni. • Rosszul választjuk meg a játékelemeket / azok sorrendjét. • A résztvevők túl sok információt kapnak egyszerre, nem tudnak vele mit kezdeni, nem tudják feldolgozni, „megemészteni”. • Néhány „hangadó” hallatja csupán véleményét, akikkel nem biztos, hogy a csoport nagy része is egyetért, de mindez nem derül ki egyértelműen. Fejlesztendő kulcskompetenciák: szociális és állampolgári kompetenciák

F2/5


Ismerkedős játékok Név és mozdulat Leírás: A csoport egy körben helyezkedik el. A bemutatkozásunkkal egy időben egy mozdulatot is teszünk. A soron következő csoporttagok a neveket és a mozdulatokat is megismétlik. Megjegyzés: Önmagunk mozdulattal való kifejezése nem túl gyakori, ezért a vezetőnek kell kezdeni a játékot.

F2/7


Névkártyák Leírás: Mindenki felírja a nevét egy kártyára. Ha több azonos keresztnév is szerepel a csoportban, a név mellé valamilyen jelet kell rajzolni, hogy a csoporttagok megkülönböztethetőek legyenek. A névkártyákat összegyűjtjük, megkeverjük, majd újra kiosztjuk. A résztvevők feladata bemutatni a csoportnak azt személyt, akinek a neve a kihúzott kártyán szerepel. Amikor a csoport együtt van (pl. a résztvevők szabadon keverednek), mindenki alaposan kikérdezi azt a személyt, akinek a neve a kártyáján szerepel. Ha közös beszélgetést tartunk, nem szabad elárulni, hogy ki kit fog bemutatni. A beszélgetésre 10–15 perc jut. Ezután körbe ülünk, és először elmondunk mindent, amit megtudtunk az „emberünkről”, a nevét azonban csak a végén mondjuk meg (esetleg a csoport kitalálja). A gyakorlat végén lehet pontosítani vagy még további kérdéseket feltenni.

F2/8


Filmes ismerkedés Cél:

Eszközök:

ismerkedés, a csoporttagok szerepeinek tisztázása. A vezető a következővel kezdi: Csoportunk moziba ment, de kicsit elkéstünk, és sötét van a teremben. Ülőhelyeket keresünk. A reklámoknak vége van, elkezdődött a fi lm, és a vásznon éppen a fi lm címe olvasható. Képzeljük el, milyen fi lmet nézünk és hogyan jelenik meg a vásznon. A fi lm elején látjuk a szereplők nevét. Képzeljük el, melyik lehetne közülük a mi szerepünk! Milyen szereplők lennénk? Főszereplők, mellékszereplők vagy epizódszereplők? papír, fi lctoll, festék, kréta

Leírás: I. lépés: Minden résztvevő kap két lapot. Az egyik lapra leírja (lerajzolja) a fi lm címét, a másik lapra pedig a saját szerepét (először a szerepet, alá pedig a nevet). Majd összeülünk, és bemutatjuk egymásnak a rajzokat, írásokat. II. lépés: Közösen vitassuk meg a következő kérdéseket. Milyen fi lmet készítenénk most el közösen? Komédiát, tragédiát, melodrámát, krimit? Milyen szerepeket játszanánk el külön-külön? Kik lehetnének a főszereplők, mellékszereplők, stb?

F2/9


Fiatal a fiataltól – élménybeszámoló(k) Annak érdekében, hogy ne legyen száraz és egyoldalú az információ-áramlás, és valami „hihető” bizonyíték is legyen arra, hogy amit elmondtunk, az lehetséges, hívjunk meg olyan fiatalokat, akiknek már van valamilyen jó tapasztalata, közösen megvalósított projektje, vagy akik már részt vettek valamiben, ami releváns a témában. Az ifjúságsegítő szerepe: Előkészítés: Ez óriási felelősséget jelent az ifjúságsegítő számára, és a gyakorlatban számtalan nehéz helyzetet, kihívást előzhet meg. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy mindenre nem lehet felkészülni. De sok-sok gyakorlat és tapasztalat során meg lehet tanulni kezelni a helyzeteket. Mindenesetre meg kell vizsgálni a következő kérdéseket: • Mely ifjúsági korosztálynak pontosan mi és mikor jelent valóban információt? • Hogyan lehet megfelelő módon, hatékonyan eljuttatni az információt hozzájuk? • Mi az üzenet számukra? • Van-e elegendő idejük feldolgozni a kapott információt? Avagy elegendő időt hagyunk-e nekik a feldolgozásra és a visszacsatolásra? • Melyek lehetnek a leghatékonyabb közlési módok? Mikor elegendő egy viszonylag személytelenebb kör-e-mail, kör-SMS, hírlevél vagy a település, informális csoport, (ifjúsági) szervezet honlapjára feltett hír? Hogyan használható fel egy MSN / Skype megbeszélés? Mikor fontos az egyenkénti személyes telefonhívás és/vagy a személyes beszélgetés? • Mikor és melyik ifjú tudja hatékonyan segíteni az információ-áramlást? • Hogyan értelmezhető a kortárssegítés az információ eljuttatásában? A fenti kérdésekre készülni úgy tudunk, ha igyekszünk megtudni mindent már előzőekben a településről, a közösségről, a környezetről, esetleg a leendő résztveF2/10


vőkről stb. Ennek tudatában tudunk felkészülni és tudjuk beleélni magunkat a fiatalok helyzetébe. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy az igazi válaszokat maguk a résztvevők fogják tudni megadni. Őket kell megkérdeznünk, tőlük kell visszacsatolást kérnünk, és ahogy egyre jobban megismerjük őket, annál inkább fogjuk tudni a válaszokat. Az ifjúságsegítőnek mindig szem előtt kell tartania a következőket: • Elsődleges cél a bizalmi és őszinte légkör megteremtése a fiatalokkal. Érezniük kell, hogy valóban kíváncsiak rájuk – az életükre, gondolataikra, igényeikre. Fontos, hogy minél jobban megismerjük őket. • A fiatal minden szava és tette információt hordoz – a fiatalok erre nagyon érzékenyek és odafigyelnek a részletekre. Ha a bizalom bármilyen módon meggyengül, nem biztos, hogy újraépíthető, vagy ha igen, nagyon nehezen, és mindent elölről kell kezdeni. • Az információ-áramlásból egy közösséghez tartozó résztvevőt sem lehet kihagyni – ha ez valamiért mégis megtörténik, azonnal el kell ismerni a hibánkat, és korrigálni kell a helyzetet! A csoport bármely tagjában negatív folyamatokat, téves önértékelést indíthat el egy ilyen eset (pl. nem fogja a közösség hasznos tagjának érezni magát). • Elég időt kell hagyni az információ megemésztésére. Vannak személyek, akik gyorsan reagálnak (akár azonnal is), de vannak, akik sokkal megfontoltabbak, esetleg még bátortalanok. És vannak, akik csak egyszerűen jobban követik az információt. • Az fiatalokat folyamatosan biztatni kell a visszacsatolásra, kérdezésre, véleménynyilvánításra. A kapott információt meg kell beszélni velük, le kell fordítani az ő nyelvükre. Nem csupán információközlésre van szükségük, hanem kétirányú kommunikációra. • Nem szabad megijedni, ha úgy érezzük, a célcsoport „nem hisz nekünk”. Különösen a serdülőknek nagyon komoly igénye van arra, hogy saját maguk tapasztalják meg mindazt, amiről mások beszélnek, vagy sok esetben job-

F2/11


ban „elhiszik” ugyanazt saját kortársaiknak. Egy kortárs izgalmas és őszinte élménybeszámolója csodákra képes. • Jó hallgatónak kell lennünk. Ki kell várnunk, hogy az egyén elkezdjen kommunikálni másokkal és velünk is. A hozzászólást, az információ megosztását és közvetítését is meg kell tanulni. Lehet, hogy egy jó ideig csak passzív közreműködője a történéseknek, egyelőre csak keresgéli a helyét, figyel, és csak azt érzi, hogy jó ott lenni. • A célcsoportunk tagjai is értékes információk hordozói. Egyenrangú partneri viszonyt kell kialakítanunk, és tisztában kell lennünk azzal, hogy az egyén akkor is szívja magába az információt, ha mi azt egyáltalán nem gondoljuk vagy látjuk. A „beérés” sokszor hosszú folyamat. A közös értékelés, a gyakorlat(ok) feldolgozásának facilitálása Az értékelés lehetséges szempontjai: Mindenkinek legyen lehetősége elmondani a véleményét, ha akarja! A rendezvény során az ifjak minden reakciója egyben értékelés is. Ha a résztvevők először vesznek részt ilyenen, akkor nem kell bonyolult értékelést tartani. Megkérdezhetjük, hogy a találkozás mennyire tetszett, az információt mennyire találták hasznosnak, érdekesnek, az egyes játékokban szívesen vettek-e részt, és mihez lenne kedvük a jövőben: folytatni hasonló alkalmakkal, vagy más elképzeléseik vannak (ha másképp gondolják, akkor mit és hogyan szeretnének másképpen). Ha bizalmi légkör van a csoportban, fel lehet tenni a kérdéseket a csoport előtt és lehet szóban, közösen értékelni. Ha ez nincs meg, akkor a résztvevők név nélkül kis papírra is leírhatják a véleményüket, javaslataikat. Fontos, hogy a résztvevőket nem szabad kényszeríteni: az értékel, akinek van mondanivalója, kedve.

F2/12


Ajánlott előzmények, lehetséges folytatás Előzmények: Nem szabad szem elől tévesztenünk a közösség, a település(ek), (mikro-, kis)térség, körzet, kerület stb. nagyságát és a helyi viszonyokat sem: Elszigetelt kistelepülésen • nagyon gyorsan, hatékonyan és hierarchiamentesen, szinte pillanatok alatt „szájról szájra” terjed az információ, mint egy láncreakció – persze a jó és a rossz egyaránt. Mikro-, kistérségi szinten • a települések közötti információ-áramlás már okozhat komoly kihívást. • nem tudunk feltétlenül minden településen ott lenni, mindenhová kimenni személyesen, minden egyes korosztályt és tagjait elérni. Nagyon fontos, hogy megpróbáljuk megtalálni azokat az összekötő fiatal személyeket és/vagy felnőtt segítőket, akik közvetíteni tudják a szükséges információkat, és akik már közreműködnek a célcsoportunk tagjainak bevonásában, elérésében is. • alapvető szerepe van az IKT-nak és a személyes (helyi) kapcsolatrendszernek (polgármester, falugondnok, iskola, tanár, igazgató, könyvtáros). Mindez nyilván függ attól, hogy a helyi öntevékeny ifjúsági csoportok a közösségi részvétel létrájának milyen szintjén állnak, van-e már vezetője a csoportnak. Nagyon fontos odafigyelnünk arra, hogy hol (vagy ki által) és miért akadnak el az információk, mert az hosszú távon különösen nehezítheti munkánkat, és furcsa helyzeteket szülhet. Az információ felelősség, az információ továbbítása pedig felelősségteljes feladat, ezért a legcélszerűbb, ha az információáramlást mind a felnőttek (felnőtt segítők és helyi/térségi döntéshozók), mind az ifjúsági korosztályok szintjén biztosítjuk. Arra kell törekednünk, hogy az ifjakat minél komolyabban be tudjuk vonni az információ megfelelő eljuttatásának folyamatába is.

F2/13


Városban • sokkal hierarchikusabb, nem feltétlenül közvetlen az elérés, több szinten kell bevonni az embereket, lassabb lehet a folyamat, esetleg összekötők szükségesek. • előtérbe kerülnek az információs kommunikációs technológiák, a személytelenebb közlésmódok. • a nagyobb szabású akciókba történő bevonás, a mozgósítás viszont sokkal könnyebb lehet, mint az elszigetelt kistelepüléseken. Lehetséges folytatás: Nagyon fontos, hogy a találkozást közös, irányított értékeléssel és a fiatalok ötleteinek meghallgatásával úgy zárjuk, hogy megbeszéltük, mik a következő, konkrét, közös lépések, mi a folytatás. Tisztázzuk, hogy mi, mikor, hogyan történik és esetleg a résztvevőknek mi lesz a szerepük benne, ki hogyan fog részt venni a folytatásban. Folytathatjuk további rendszeres, hasonló találkozásokkal, a felmerült ötletek, kezdeményezések megvalósításának elkezdésével. Hozzáfoghatunk további fiatalok bevonásába is az alábbi lehetséges módokon. • Az ifjúság részvétele az információ eljuttatásában, avagy a közösségi részvétel első lépcsőfoka Ez a bevonás első fázisa, amely nagyon lényeges momentum. Fontosnak tartjuk, hogy ez olyan részvételi lehetőséget jelentsen, amit globálisan, nem csupán projektszemléletben kell értelmezni. Tehát stratégiai erőforrásként tekintsünk a fiatalokra, akik egyenrangú partnereink tudnak lenni munkánk során. Ne csak egy-egy projektbe akarjuk őket bevonni, hanem igazán segítsünk megtalálni a nekik való feladatokat, az erősségeiket, a helyüket az életben. Minden kérdésről, tervről, elképzelésről kérdezzük meg őket, legyen az egy iskola, település(rész), közösség, rendezvény, hosszú távú stratégiai elképzelések, területfejlesztések stb. Ennek megfelelően a bevonási módszerek, lehetőségek a következők a helyi ifjúsági munkában: F2/14


• A fiatalokat vonjuk be az ifjúsági információs közösségi terek kialakításába, működtetésébe, hogy azokat sajátjuknak érezzék (ez elsősorban az IKSZT, a nyitott terek esetében érvényes, de az e-Magyarország pontokra, teleházakra stb. is igaz). • Fel kell mérni, mire is kíváncsiak a célcsoport tagjai, milyen igényeik vannak, mikor és hogyan szeretnének információkat kapni, mit tudnak ők adni. • Ifjúság az ifjúságtól jobban elfogadja az információt. Saját élménybeszámolók, beszélgetések, az érintett korosztályok írásai stb. formájában. • Ki kell választanunk a megfelelő csatornákat a fiatalok bevonásával, – saját honlap, elektronikus hírlevél, fórum, internetes rádió stb. – újság, közösségi rádió, helyi televízió segítségével. Sok esetben azoknak az információs tereknek is leginkább az ifjúsági korosztályok a közönségei, amelyek nem kifejezetten ifjúsági céllal jöttek létre. Számos településen, főleg kistelepüléseken a teleházak és az e-Magyarország pontok jó példák erre. • A fiatalok és a döntéshozók közötti információ-áramlás Az ifjúság részvételének erősítése szempontjából kulcsfontosságú a köztük és a döntéshozók közötti kétoldalú, oda-vissza irányú és folyamatos információ-áramlás. A döntéshozóknak meg kell érteniük – vannak is már erre jó példák több településen –, hogy az ifjúsághoz is el kell juttatni(uk) a számukra fontos információkat, valamint hogy meg kell hallgatniuk az ő véleményüket, elképzeléseiket, és azokra reagálniuk is szükséges. Nagyon fontos lépcsőfok, amikor az ifjúsági korosztályok tagjai el tudnak jutni a döntéshozókig, és abban a helyzetben meg is tudják fogalmazni a mondanivalójukat, azaz képviselik a korosztályuk, közösségük érdekeit.

F2/15


Részvételtanulás A módszer elsősorban az igényfelmérést, a célok meghatározását célozza csapatépítő játékokon irányított, nagy- és kiscsoportos beszélgetéseken keresztül. Ha szeretnénk, hogy a résztvevők valóban elmondják, mi érdekelné őket, mit szeretnének csinálni (pl. az adott településen), milyen közös érdeklődési területeik vannak, maximum tízfős csoportokban dolgozzunk. A beszélgetések során kiderül például az, hogy a bevont ifjú egyének milyen szerepkörben helyezkednek el szívesen (alkotó, gyakorlati kivitelező, segítő), mi vonzza őket, milyen típusú programokban vennének részt. Csak úgy motiválhatjuk őket, ha mindig megkérdezzük a véleményüket! Mérjük fel, hogy mennyire nyitottak a játékra, de ne erőltessük azt, mert végül elmenekülhetnek, amitől maga a segítő is megrémülhet, pánikba eshet.

Mi lenne, ha kapnék 100 millió Ft-ot? – irányított beszélgetés Cél:

annak bebizonyítása, hogy egy ötlet megvalósításához nem elsősorban pénzre, hanem jó ötletre, az ötletet megvalósító közösségre, helyi tudásra, kreativitásra és kitartásra van szükség Korosztály: nem szükséges korcsoportszűkítés Ajánlott csoportlétszám: kb. 20 fő Szükséges eszközök: flipchart papírok, fi lctollak Ideális helyszín: olyan terem, ahol elfér kb. 20 ember egy nagy közös körben, és amely akár kisebb csoportokban való közös munkára is alkalmas Szükséges idő: kb. 30 perc

F2/17


A gyakorlat menete: Felvetjük, hogy mindenki kap 100 millió Ft-ot, és azt arra költheti, amire akarja, annak érdekében, hogy a többiekkel közösen: • élhetőbbé tegyék a települést, • megvalósítsák azokat a programokat, amelyek (még inkább) elégedetté teszik őket, • olyan projekteket vigyenek véghez, amelyek révén az érintettek értelmesen tudják eltölteni a szabadidejüket stb. A feladat: egy olyan ötlet kiválasztása, amely lehet komplex, tartalmazhat többféle rendezvényt, alötletet, de lehet egyetlen egy pici rendezvény is. A lényeg, hogy a fiatalok megértsék, hogy ők maguk is tudnak tenni, sőt ők maguk tudnak csak igazán tenni saját magukért. A beszélgetés során felismerik saját igényeiket, közben megismerik másokét, rájönnek, hogy vannak hasonló elképzelések vagy akár még jobb ötletek. Felismerik, hogy lehetnek közös célok, amelyeket utána el lehet kezdeni megvalósítani közösen, csapatban, ezáltal továbbhaladva a részvételi létra fokozatain. A 100 millió forint lehetne 1 milliárd is, de kevesebb is. A viszonylag „magas” összeg azt szimbolizálja, hogy ne a pénz hiánya legyen a kiindulási pont, ezzel determinálva a szokásos negatív hozzáállást, hogy úgysem megvalósítható valami. Számtalan kérdés fog felmerülni bennük, valószínűleg lesznek igazán megvalósítható ötletek is, ezért jó, ha a csoport végül megegyezik egy konkrét ötlet megvalósításában. Ez lehet a csoport első igazi kis projektje – és nem kell nagyban gondolkodni. A gyakorlat során abba az irányba tereljük a beszélgetést, hogy megfogalmazódjon a résztvevőkben: önmagában az anyagi erőforrás nem lehet kielégítő, szükséges egy közösség, illetve információ arról, hogy a lakosságnak milyen igényei vannak és a település milyen adottságokkal rendelkezik. A tervezés során csak közösségben lehet gondolkozni! A beszélgetés konklúziójaként a résztvevők arra a felismerésre jutnak, hogy egy összetartó közösség, egy igényeken alapuló jó ötlet olyan programokat eredményez, amelyek hozzájárulnak a település F2/18


életének fellendítéséhez. A résztvevők számára mi is adhatunk pár bevált programtippet, amelyek könnyen megvalósíthatók: pl. fi lmklub. Változatok: • Azonnal kiscsoportokban dolgozunk, és a gyakorlat végén a kiscsoportok prezentálnak egymásnak. • Azonnal belekezdünk az irányított beszélgetésbe ötletbörze formájában. • Először adunk a résztvevőknek 5 percet, hogy egyénileg átgondolják a válaszukat a fenti kérdésre. A következő 10 perc alatt párokban kiválasztanak egy-egy közösen megvalósítható ötletet, amelyet ezután az egész csoportnak elmondanak. Majd a hasonló ötletekkel rendelkező párok újabb csoportokat alkotnak, és 15 perc alatt megegyeznek egy végleges ötletben – itt már olyan kérdésekre is keressük a választ, hogy ki, kivel, mit mikor csináljon és hogyan valósítható meg az ötlet. Az ötletek prezentálása után a csoport végül kiválasztja azt az elképzelést, amelyiket meg szeretne valósítani ténylegesen is. Megjegyzés: a csoporttagok fejlettségi szintjétől nagyban függ a gyakorlat menete. Előfordulhat, hogy sokkal messzebb jutnak a résztvevők a közös gondolkodásban. Habár nem elsősorban a felelősségek és szerepek elosztása a cél a megvalósítandó ötlet kapcsán, hamar előkerülhetnek ilyen kérdések is. Sőt, előfordulhat, hogy egyes csoporttagok, kisebb csoportok eleve gyakorlatiasan, életszerűen gondolkodnak majd. Ha az egyik kiscsoport nagyon hamar kész lenne a feladattal, akkor nyugodtan tovább lehet görgetni a közös gondolkodást. Ha úgy látjuk, nehezen megy a feladat, vagy nehezen találnak kompromisszumra a tagok, lehet több időt adni vagy (kérdésekkel, rávezetéssel) segíteni kell a megegyezést és/vagy javasolni több ötlet közös megvalósítását is. Esetleges veszélyek: a résztvevőknek hirtelen nem lesznek ötleteik, passzívnak tűnhetnek. Ekkor az ifjúságsegítőnek ötleteket kell adnia, esetleg példákat kell mondania, segítenie kell őket az elindulásban. Fejlesztendő kulcskompetenciák: szociális és állampolgári kompetenciák F2/19


Mit szeretünk és mit nem? Cél:

közös kiindulási pontok keresése, a fiatalok igényeinek, ötleteinek és környezetéhez való viszonyának megismerése Korosztály: nem szükséges korcsoportszűkítés – az igények sokszor találkoznak Ajánlott csoportlétszám: kb. 20 fő Szükséges eszközök: flipchart papírok, fi lctoll Ideális helyszín: egy olyan terem, ahol akár egy nagy közös körben is elfér kb. 20 ember, és amely alkalmas kisebb csoportokban való közös munkára is Szükséges idő: összesen kb. 1,5 óra A gyakorlat menete: az alábbi kérdésekre keressük a válaszokat közösen: A résztvevők • szeretnek-e a településen élni, miért igen és miért nem? • mit szeretnek a településen és mit nem? • milyen szabadidő-eltöltési lehetőségekkel rendelkeznek? • milyen természeti, kulturális értékeket mondanak magukénak? • milyen problémákat tapasztalnak a településen, és milyen megoldásokat javasolnak? • hogyan szeretnék befolyásolni a döntéseket, amelyek élhetőbbé teszik a települést? stb. A kérdéseket először röviden ismertetjük, hogy a résztvevők lássák, honnan hová akarunk eljutni. Előzetesen a résztvevők is javasolhatnak kérdéseket. A résztvevők ezt követően kiscsoportokban dolgoznak. Egymás után tesszük fel a kérdéseket, és a megválaszolásra 10–10 percet adunk. Mindenképpen fontos, hogy a gyakorlat további részében minden kiscsoport mutassa be az általuk kidolgozott válaszokat magyarázattal együtt, majd a résztvevők közösen is beszéljék meg a felmerült gondolatokat. F2/21


A megbeszélés során érdemes kitérni arra, hogy milyen szabadidős tevékenységek vannak a településen, milyen programokat lehet szervezni, hogyan lehet az ifjúságot megmozgatni, milyen a kapcsolat a helyi döntéshozókkal stb. Miután feltártuk, hogy milyen problémák, lehetőségek, kihívások állnak az ifjúság rendelkezésére, továbbléphetünk a gyakorlattal és megnézhetjük szemléltetésképpen, hogy melyek azok a külső erők (pl. pályázat), amelyek segíthetnek a megoldásban, és melyek azok a veszélyek, amelyek ezen (pl. pályázati) lehetőségek hiányában felmerülnek. A gyakorlat e szakaszát folytathatjuk szóban közös ötleteléssel, de akár az előző részhez hasonlóan kiscsoportokban is. Az utóbbi esetben 15 percet adjunk egy-egy témakör megvitatására, végül közösen is beszéljük meg a felmerült gondolatokat. A gyakorlat végére tulajdonképpen kapunk egy SWOT-analízishez hasonló elemzést, amelyben a részt vevő fiatalok állást foglalnak a településükről környezetükről, és meghatározzák, melyek a település általuk pozitívnak és negatívnak tartott tulajdonságai (erősségek és gyengeségek). Szinte ezzel párhuzamosan rávilágítanak arra, hogy mit lehetne / kellene változtatni, hogyan lehetne a negatívumokat pozitívvá tenni, és megfogalmazzák az ezekkel a lépésekkel kapcsolatos félelmeiket, aggályaikat (lehetőségek és veszélyek) is. Megjegyzés: a gyakorlatnak nem SWOT-analízis készítése az elsődleges célja, ugyanakkor érdemes tisztában lenni a gyakorlat vezetőjének azzal, hogy a végeredmény lehet a fiataloknak egy ahhoz nagyon hasonló, elemző véleménye a környezetükről. Egyes csoporttagok a gyakorlat során maguk is behozhatják a SWOT-analízishez hasonló megközelítést, és a kérdéseken túlmutatva ők maguk vetik föl a külső és belső nehézségeket, valamint a lehetőségeket is. Változatok: Csoporttól és létszámtól függően • Egy nagy csoportban folyik az irányított beszélgetés közös ötletbörze formájában. Ez megvalósítható 20 fővel is, de a beszélgetés kimenetele nagyban függ a csoporttagok hozzáállásától, egymáshoz való viszonyától, leginkább azonban a felnőtt segítő vezetői tapasztalataitól, rátermettségétől. ElőforF2/22


dulhat az is, hogy a csoporttagok kifejezett kérése, hogy az egész csoport együtt beszélje végig ezeket a kérdéseket. • Az elejétől kezdve kisebb, 4–5 fős csoportokban dolgozunk. Esetleges veszélyek: Arra lehet számítani, hogy lesznek nézeteltérések, véleménykülönbségek, és belső problémák is előkerülhetnek. Fejlesztendő kulcskompetenciák: szociális és állampolgári kompetenciák

F2/23


Az ifjúság felkészítése az ötleteik, kezdeményezéseik megvalósítására Nagyon fontos eleme ez a részvételtanulásnak, hiszen a fiatalok számára leginkább a konkrét cselekvésben való részvétel a legvonzóbb és legfontosabb. A projektmódszer – azaz a közös cselekvésben való részvétel – pedig pedagógiai szempontból kiváló csoportmunka-lehetőség egy kiválasztott ötlet, kezdeményezés megvalósítási folyamatának modellezésére. A feladat alapvetően a problémából, szükségletből, igényből indul ki, és mindig célirányos és megtervezett. Éppen ezért kiválóan tud segíteni a fiataloknak az ötletük megvalósításának végiggondolásában, megtervezésében, ráadásul igazi „karakterformáló” jellege van, és olyan készségeket fejleszt a résztvevőkben, amelyek esélyegyenlőséget biztosítanak a demokratikus társadalomban. A célhoz vezető út, a folyamat a lényeg, és a cél tulajdonképpen a tapasztalati tanulás (learning by doing). Miután a csoport már megfogalmazta az ötletét – de még mielőtt belekezdenénk velük a megvalósításba, azaz a folyamat végigkövetésébe a projektmódszer segítségével – érdemes rávezető játékelemekkel és gyakorlatokkal szemléltetni a projekttel kapcsolatban rájuk váró feladatokat.

Barlang* Cél:

a folyamatszemlélet tanulása a tervezéstől a megvalósításon át az értékelésig, problémamegoldás, csapatösszetartás erősítése Korosztály: lehet akár a teljes ifjúsági korosztály Ajánlott csoportlétszám: 12–15 fő

*

A gyakorlat egy másik felhasználási lehetőségét egy komplex tevékenység keretén belül lásd A kreativitás és önkifejezés című fejezetben A varázsló erdeje: Az óriáspók hálója címmel. F2/25


Szükséges eszközök:

Ideális helyszín: Szükséges idő:

papír, toll a tervezéshez, spárga a barlang kereteinek „megépítéséhez”, valamilyen ragasztó (pl. cellux) a barlang elkészítéséhez szabad tér, ahol van két fa vagy használható oszlop 40 perc

A gyakorlat menete: A feladat, hogy a barlangban olyan nyílásokat kell „építeni”, amelyeken minden résztvevőnek át kell jutnia, de egy nyílást csak egyszer használhatnak mégpedig úgy, hogy nem érhetnek a falhoz (spárgához, ragasztóhoz). Meghatározott időkereten belül mindenkinek át kell jutni a barlang másik oldalára. A gyakorlat első részében kérjük meg a résztvevőket, hogy a papír és toll segítségével tervezzék meg, hogyan kivitelezhető a feladat, milyen átjárókat szerkesztenek, milyen sorrendben mennek át, kinek mi lesz a feladata, mennyi időt szánnak a megvalósításra, ki-hol fér át stb. Változatok: egyszerű csapatépítő játékként is alkalmazható, ha nincs benne tervezés Az ifjúságsegítő(k) szerepe: • az előkészítés során a gyakorlathoz és a csoporthoz illeszkedő kerettörténet kigondolása. (A segítő a feladat ismertetése előtt elmesél egy történetet, amely keretbe foglalja a gyakorlatot: pl. eltévedt a csoport, és menekülnie kell a barlangból X idő alatt.) A gyakorlat előtt a barlang kereteinek megépítése. • a gyakorlat közben az időkeretek figyelése, a csapat segítése pl. sugalmazásokkal a pozitív megoldás megtalálása felé • közös értékelés, a gyakorlat feldolgozásának facilitálása

F2/26


A közös értékelést segítő kérdések / szempontok: • Ki hogyan érezte magát? • Hogyan sikerült megoldani a feladatot? • Milyen volt a csapatmunka? • Mennyire sikerült a feladatot időben teljesíteni? • Ki miben vett részt? Igyekeztek-e bevonni azokat is, akiknek nem volt ötletük, kedvük a játékhoz? Ajánlott előzmények, lehetséges folytatás: Következő lépésként a gyakorlat alapján a csoport közösen el tud kezdeni tervezni valamilyen rendezvényt, pl. egy ifjúsági sportnapot. Esetleges veszélyek: a résztvevők kicsúsznak az időből Fejlesztendő kulcskompetenciák: a tanulás kompetenciája, kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetencia

F2/27


Szerepcsere: fordított nap – szerepjáték Cél:

közös felkészülés a döntéshozókkal történő találkozóra*, együttműködésre azáltal, hogy a résztvevők beleképzelik magukat a helyzetbe, átgondolják, hogy kinek mi a szerepe Korosztály: nincs korosztályhoz kötve Ajánlott csoportlétszám: kb. 20 fő Szükséges eszközök: A/4-es papírok, tollak Ideális helyszín: egy egyszerű terem, székek, asztalok Szükséges idő: kb. 1,5 óra (csoportdinamikától függően csökkenthető) A gyakorlat menete: A téma, szituáció (pl. első találkozás a helyi döntéshozókkal, bemutatkozás, ötletek megbeszélése, kapcsolatfelvétel, ismerkedés) kiválasztása után a résztvevőkkel közösen kiválasztjuk a szerepeket is. A szerepeket mindig igazítsuk a szituációkhoz. Nagyon fontos momentum ez, hiszen a fiatalok figyelmét felhívja arra is, hogy egy-egy ötlet megvalósítása milyen sok szereplőt érint. A szereplők lehetnek tehát: • döntéshozók (polgármester, alpolgármester, képviselő-testületi tagok, országgyűlési képviselő stb.) • más, ifjúsági kezdeményezések megvalósítása szempontjából fontos felnőttek (egyesületek vezetői, iskola igazgató stb.) • az ifjúsági közösség képviselői • a helyi média képviselői *

Például miután a fiatalok a képviselő-testület egy tagját meghívták egy közös beszélgetésre az önkormányzatok kötelező ifjúsági feladatainak ellátásáról. (A közoktatási feladatok, ill. az európai ifjúsági részvételi charta elfogadása alapján Magyarország is vállalta az érintettek helyi szerepvállalásának erősítését, azonban ez egyenlőre nem kötelező érvényű.) (Európai charta a fiatalok részvételéről a helyi közösségek és régiók életében, Európa Tanács 237. határozat 1992.) F2/29


Majd a résztvevők kiscsoportokban, 15–20 percben felkészülnek a szerepekre (ki mit mondana, mire hogyan fog reagálni, milyen véleményt képvisel). Ezt követi a szerepjáték szinten 15–20 percben. A résztvevőknek kötelező valamilyen együttműködés, közös álláspont kialakítása a megjelenített szituáció(k)ban. Például a szituáció lehet a következő: az önkormányzat egyik nem használt helyiségében a fiatalok ifjúsági klubot szeretnének nyitni, ugyanakkor a polgármesternek komoly aggályai vannak az elképzeléssel kapcsolatban. A résztvevőknek a szerepjátékban képviselniük kell az általuk játszott szereplők véleményét, érdekeit, és a megfelelő érvek-ellenérvek felsorakoztatása mellett a kompromiszszumra kell törekedniük. A szerepjáték végén a felmerült helyzeteket közösen megbeszéljük. (Ha szükségesnek látjuk, akár egy-egy szituáció közben is megállíthatjuk a játékot.) A közös értékelést az „igazi” találkozóra való konkrét felkészülés követi (kinek mi lesz a szerepe, ki mit fog mondani, mi a találkozó tervezett menete stb.). Változatok: Helyi viszonyoktól és a csoport létszámtól függően lehet úgy izgalmasabbá tenni a gyakorlatot, hogy • a kiscsoportoknak a felkészülés közben kiosztunk kártyákat, amelyeken instrukciókat találnak arról, hogy hogyan reagáljanak egymásra és adott helyzetekre a szerepjáték során. • csak a döntéshozók csoportjának véleményét változtatjuk / határozzuk meg a szerepkártyákon. • rotáljuk a résztvevőket a különböző szerepek között. Esetleges veszélyek: A résztvevők megijedhetnek a feladattól. Ekkor a felnőtt segítőnek rá kell világítani, hogy ez egy játék, nincs következménye, ugyanakkor segít megismerni és megérteni a különböző helyi szereplők helyzetét, véleményét, álláspontjait. Mindezek mellett pedig megkönnyíti a felkészülést az igazi találkozásra.

F2/30


Arra lehet számítani, hogy az ifjak számukra eddig ismeretlen helyzetben találhatják magukat, ezért egyik pillanatról a másikra lehetnek dühösek, vidámak, nem együttműködők stb., illetve konfliktushelyzet alakulhat ki. Ezért fontos, hogy – ha szükséges – megállítsuk a szerepjátékot, megbeszéljük a helyzetet, és a végén értékeljük az egész gyakorlatot. Fejlesztendő kulcskompetenciák: szociális és állampolgári kompetenciák

F2/31


Az ifjúság médiában való részvételének támogatása A média kihagyhatatlan színtere mindennapjainknak, és nagyon jó eszköz arra, hogy erősítsük az ifjúság közéleti szerepvállalását, kíváncsiságát, nyitottságát, felelősségtudatát.

Mit tennél bele 20 percbe? – Ifjúsági műsor készítése A gyakorlat során a résztvevők valóságos élethelyzetbe kerülnek, időkeretek közé szorulnak, strukturálniuk kell a munkájukat, elképzeléseiket, közben pedig együtt kell működniük egymással, csoportkonszenzusra kell jutniuk. A gyakorlat eredményeképpen összeállítanak egy olyan rövid műsort, amelyet, ha jól sikerül, a helyi média felé is továbbíthatunk. Így a résztvevők interaktív tevékenységen keresztül fejlesztik kommunikációs, kreatív készségeiket. Cél:

a résztvevők közelebb hozása a média világához, kommunikációs technikák tanulása, kritikai készségek fejlesztése Korosztály: nem szükséges korcsoportszűkítés (bár kifejezetten ajánlható a 10–18 éves korosztálynak) Ajánlott csoportlétszám: 5 fő/csoport Szükséges eszközök: papír, toll, CD-lejátszó, mikrofon Ideális helyszín: beltéri, zárt terem Szükséges idő: 30–45 perc A gyakorlat menete: A résztvevőket megkérjük, hogy készítsenek egy 20 perces műsort egy tévé vagy rádió számára. Meghagyjuk a szabadságukat, hogy ők találják ki a műsor típusát és szerkezetét (közéleti, vitaműsor, magazin, zenével vegyítve vagy anélkül stb.). Ha készen vannak a tervezéssel, kérjük meg őket, hogy mutassák be a műsort. F2/33


Ha több csoport van, akkor 3 prezentáció után tartsunk 5 perces szünetet. Nem csak egyszerű prezentációkról van szó: fontos, hogy a résztvevők eljátsszák a műsort, mindenkinek legyen feladata (műsorvezető, technikus stb.). Az elkészített, bemutatott műsorokat végül közösen értékeljük a nézők / hallgatók (a többi csoport) és a készítők véleményének meghallgatásával, majd akár helyi médiaszakember bevonásával is. Változatok: Készíthetünk interjút is, a műsort felvehetjük kamerával, vagy eljátszhatunk egy előadást. Az ifjúságsegítő(k) szerepe: • előkészítésképpen beszélgetés a résztvevőkkel arról, hogy ők maguk milyen műsorokat szoktak hallgatni, megnézni, és ha tévét, rádiót csinálnának, milyen műsorokkal töltenék meg. Készítsük elő azoknak a szempontoknak a rövid írásos összefoglalását minden résztvevő számára, amelyeket egy tévévagy rádióműsor szerkesztéséhez figyelembe kell venni • a gyakorlat közben koordinálás, segítés, az időkeretek figyelése, rávezetés Sose tartsunk száraz előadást a hogyanról, az unalmas, nem motiváló. Valós élethelyzetet teremtsünk. Az elkészült műsor bemutatására feltétlenül szánjunk elegendő időt • a gyakorlat zárásaképpen a közös értékelés facilitálása A közös értékelést segítő kérdések / szempontok: • Hogyan érezték magukat a résztvevők? • Mennyire sikerült beleélniük magukat a szerepbe? • Mennyire sikerült felosztani a feladatokat? • Milyen volt visszanézni saját magukat a TV-ben? • Milyen érzés volt kamera előtt állni? • Milyen üzeneteket illetve híreket közvetítettek az elkészült műsorok?

F2/34


• Hogyan választották ki a témát? Miért pont azt? Hogyan választották ki a műfajt? A célközönséget? Mihez mit alakítottak? • Mi volt a legnehezebb feladat? Ajánlott előzmények, lehetséges folytatás: A gyakorlatot megelőzően meghívhatunk a csoportba egy médiaszakembert, aki bemutathat néhány fontos tudnivalót a műsorkészítésről. Folytatásképpen pedig, ha a resztvevők jól érezték magukat, tetszik nekik a médiával való foglalatosság, képzést is szervezhetünk a média valamely területén (pl. webtévé, -rádió, közösségi rádió létrehozása). Egy közösségi rádió, webrádió létrehozása lehet a helyi ifjúsági részvétel egyik fontos célja, eredménye. Esetleges veszélyek: A kreativitás hiánya a csoportban Fejlesztendő kulcskompetenciák: anyanyelvi kommunikáció Számtalan és igen sokféle, a nemformális tanulást célzó módszer, gyakorlat és játékelem áll rendelkezésünkre annak érdekében, hogy a fiatalok aktív állampolgári attitűdöt sajátítsanak el, felelősséget vállalva saját magukért és másokért is. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a gyakorlat végeztével még nem ér véget a felnőtt segítő szerepe. Miután „képessé tette” a fiatal egyéneket vagy azok csoportját az aktív társadalmi részvételre, meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy élhessenek is részvételi szándékukkal egyenrangú partnerként helyi, nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

F2/35


Az emberi jogok megértése és alkalmazása Tegyünk egy lépést előre* Cél:

az empátia fejlesztése, a társadalmi esélyek közötti különbözőségek meglétének tudatosítása, egy társadalmi kisebbséghez vagy kulturális csoporthoz való tartozás lehetséges személyes következményeinek megértése Korosztály: elsősorban a 15–25 éves ifjúsági korosztály Ajánlott csoportlétszám: 10–30 fő Szükséges eszközök: szerepkártyák Ideális helyszín: terem vagy szabad tér Szükséges idő: kb. 60 perc Témák: diszkrimináció és idegengyűlölet, szegénység, általános emberi jogok A gyakorlat menete: Kiosztjuk a szerepkártyákat, majd kérjük, hogy mindenki próbálja beleélni magát az adott szerepbe (hogy telhet egy napja, milyen körülmények között él, mit csinál stb.) Majd a résztvevők egy sorba állnak, de senki nem mutathatja meg a kártyáját. A következőkben felolvassuk az állításokat. Annak, aki az adott állítást jellemzőnek vélte magára (az adott szerepben), előre kell lépnie egyet. Az állítások befejeztével a csoport tagjaival közösen megvizsgáljuk, ki hova jutott. Az értékelés során elsőként a legtöbbet és legkevesebbet előrehaladókat kérdezzük meg, hogy kit képviseltek és hogyan érezték magukat, majd kérdezzük meg a többieket is.

*

A gyakorlat leírása részletesen: Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez. Budapest, GYISM–Mobilitás, 2004. 287. oldal F2/37


Lehetséges szerepek (minden résztvevő kap egy szerepkártyát): • Ön egyedülálló, munkanélküli anya. • Ön egy politikai párt ifjúsági szervezetének elnöke (amelynek anyapártja most van hatalmon). • Ön a helyi bank igazgatójának a lánya. • Ön közgazdaságtant tanul az egyetemen. • Ön egy sikeres gyorséttermi vállalkozást üzemeltető kínai emigráns fia. Lehetséges állítások (egymásnak ellentmondó állításokat is kitalálhatunk): • Ön soha életében nem került súlyosan nehéz anyagi helyzetbe. • Az Ön lakáskörülményei elég jók, van telefonja és televíziója. • Ön úgy érzi, hogy anyanyelve, vallása és kulturális hovatartozása elfogadott abban a társadalomban, amelyben él. • Ön úgy érzi, hogy a társadalmi és politikai kérdésekről alkotott véleménye, valamint nézetei meghallgatásra találnak. • Az emberek tanácsért fordulnak Önhöz különböző kérdésekben. • Ön nem tart attól, hogy a rendőrség letartóztatja. • Ön tudja, hogy hova forduljon tanácsért és segítségért, ha szükségét érzi. • Ön soha nem érezte magát hátrányosan megkülönböztetve származása miatt. Esetleges veszélyek: • A résztvevők nem tudják beleélni magukat az adott szerepbe. • Hangzavar alakul ki. • Valamely résztvevő(ke)t személyes érintettség miatt a gyakorlat érzékenyen érint. Fejlesztendő kulcskompetenciák: szociális és állampolgári kompetenciák

F2/38

Jó példák, mintaértékű kezdeményezések

Részvétel, bevonódás, demokrácia, emberi jogok Jó példák, mintaértékű kezdeményezések

„Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesülete 1998-ban Balatonbogláron látott napvilágot a „Helyiérték” Gondolkodók és Alkotók Regionális Egyesülete azzal a céllal, hogy – az összefogás előnyeit kihasználva – tevékenységével megakadályozza a régió ifjúságának (elsősorban az értelmiségi fiataloknak) az elvándorlását a térségből. Ennek érdekében koordinálja és segíti a regionális ifjúsági szerveződések munkáját, képviseli az ifjúság érdekeit, és segíti őket a részvétel erősödésében. Az egyesület a kultúra, a hagyomány eszközeivel fogja össze a fiatalokat. Jelentős helyi, illetve országos szintű programokat valósít meg. Az egyik legsikeresebb projektjük egyben a magyar kultúra egyik legszebb hagyományőrző mozzanata: a Méta fesztivál. melyen évente átlagosan nyolcszáz, 4–18 éves néptáncos lép fel. A rendezvény már 13 éve színesíti a fesztiválok palettáját. A fesztivál résztvevői művészeti csoportjaikban aktívan részt vállalnak a hagyományok ápolásában, amelyet ezen alkalommal nagyközönség előtt is bemutathatnak. Az itt megtapasztalt sikerélmény, a valahova tartozás érzése növeli a fiatalok önbizalmát, lelkesedését. Másrészt az esemény előkészítésében és lebonyolításában fontos szerepet játszanak a helyi fiatalok is, akikben az aktív tenni akaráson kívül a helyi identitástudat is erősödik. A szubszidiaritás elve napjainkban Magyarországon elsősorban kistérségi szinten működik, ezért egyre több helyen jönnek létre több települést összefogó ifjúsági öntevékeny csoportok. A Fonyódi kistérség 11 településének közreműködésével Ifjúsági Kerekasztal alakult, amelyet anyagilag is kistérségi társulás támogat. A kerekasztal példaként szolgál az ifjúság és a döntéshozók együttműködésére is. A kerekasztal céljai elérése érdekében különböző rendezvényeken – falunapok, fesztiválok, klubrendezvények, iskolai rendezvények, képzések, bemutatók – képviselteti magát. Tagjai a havi közgyűlések mellett játszóházakat szerveznek, fontosnak tartják az önkéntességet, valamint a helyi információszolgáltatást a kistérségben lévő településeken. Mobil infó segítségével tájékoztatják az ifjúságot. Több sikeres projektet hajtottak már végre az egyesület oltalmazásában. Az egyik legsikeresebb programjuk a Jeges napok, melyen a településen F3/3


élő különböző generációk összefogását valósítják meg hagyományt teremtve a Balaton jegén innen és túl. Emellett az IFI Klub nyújt kulturált szórakozási lehetőséget a kistérségben élő ifjak számára. Kapcsolat: 8630 Balatonboglár, Árpád u. 17. Telefon: 85/ 550 063 vagy 20/ 428 9073 E-mail: [email protected] Honlap: www.helyiertek.hu

F3/4


Szolnok Városi Diákok Tanácsa és Szolnok Városi Gyermektanács Szolnokon a diákönkormányzatokat városi szinten két korosztályi alapon szerveződő tanács képviseli. Az általános iskolák küldöttei alkotják a Szolnok Városi Gyermektanácsot (GyT), a középiskolák delegáltjai a Szolnok Városi Diákok Tanácsát (VDT). A két tanács működése nagyban épít az iskolai diákönkormányzatok tevékenységére, egyfajta kapocsként szolgál az iskolák diáksága és az önkormányzat között. A gyermek- és diáktanács folyamatosan egyeztet a helyi döntéshozókkal, az ifjúsági referens pedig közvetlenül is segíti tevékenységüket. Munkájuk jól példázza a különböző ifjúsági korcsoportok és a helyi döntéshozók együttműködését. A két szervezet által megvalósított legsikeresebb projektek: • Közös rendezvényük az Ováció tanévzáró ünnepség, ahol a színpadi előadásokon és koncerteken kívül kézműves foglalkozások, népi- és óriás játékok várják a résztvevőket. • A Retró Bál a fiatalok és felnőttek közös báljára, mely már hagyományosnak számít a város életében. A rendezvényen az ifjúság retró öltözékekben pompázik, míg a felnőttek a mai kor divatos ruháit öltik magukra. • A 24 órás vetélkedő keretében minden év őszén több száz résztvevő együttes játékára nyílik lehetőség. Olyan show-elemekkel tűzdelt programot kínál, mely kiválóan alkalmas a közösségfejlesztése, csapatépítésre. A résztvevők az ügyességi és sportfeladatoktól, a logikai feladatoktól az előadásokon át a kvízkérdésekig különböző feladatokat oldanak meg az élet számos területével kapcsolatban. A 24 óra folyamán mindenki tudására szükség van, mindenki szerepet tud vállalni a siker elérésében. A vetélkedő erősíti a lokális kohéziót, hiszen ez alkalommal kicsik és nagyok, tanárok és szülők közösen vesznek részt az ügyességi és szellemi feladatokban. Kapcsolat: Telefon: 56/ 503 416 E-mail: [email protected] Honlap: http://szolnok.vdt.hu F3/5


Fiatal Hangadók Egyesület Az egyesületet 2009 tavaszán jegyezték be, de a tagok már több mint két éve együttműködnek informális csoportként. Céljuk a szabadidő hasznos eltöltésén túlmenően a fiatalok társadalmi részvételének erősítése, a demokrácia gyakorlása, ifjúsági kezdeményezések erősítése és nyilvánossá tétele, valamint az információáramlás gyorsítása közösségi rádiózás segítségével. 2007-ben ifjúsági kezdeményezésre, a Gyöngyösi Ifjúsági Szolgáltató Iroda koordinálásával létrejött a Rádió IZé (Ifjúsági Zóna) webrádió 24 órás zenei szerkesztéssel. A kezdeti zenélgetést követően megjelent a kívánságműsor, majd a tematikus műsorok (városi ifjúsági hírek, FLP pályázatok, intézményi és civil közérdekű információk stb.). A rádió zenei és szerkesztett műsorait, illetve webfelületét teljes egészében fiatalok állítják össze. Jelenleg 5 fiatal napi szinten és mintegy 8 alkalomszerűen végzi a munkát. Az elmúlt időszakban a Rádió IZé Gyöngyös és térségének szinte mindegyik ifjúsági rendezvényére kitelepült. Működésének eredményeképpen szól néhány városi oktatási intézmény iskolarádiójában, illetve stúdiója a Gyöngyösi Ifjúsági és Diák Fórum találkahelye lett. A rádió célrétege a 12–20 éves korosztály. A szakmai fejlődés és a működéshez szükséges források felhasználásának érdekében létrejött a Fiatal Hangadók Egyesület. A szakmai fejlődést ez esetben egy kisközösségi rádiós pályázat jelenti, melyet az egyesület a 2009. augusztus 1-jei határidőre nyújt be az ORTT-hez. Nyertes pályázat esetén várhatóan 2010 januárjában „igazi”, földi sugárzású ifjúsági rádió indulhat Gyöngyösön. Kapcsolat: 3200 Gyöngyös, Fő tér 13. Telefon: 37/ 503 189 E-mail: [email protected] Honlap: www.fiatalgyongyos.hu, www.radioize.hu

F3/7


Mezőkövesd és az ifjúság A Városi Diákönkormányzatot (DÖK) 2009 júniusában választották újjá 12 fős testülettel. Az új szervezetben 5 bizottságot alakítottak ki: média, sportés kultúra, környezetvédelem, külkapcsolatok, valamint alkotó bizottságot. A DÖK kiemelt célja a helyi serdülők, fiatalok mellett a kistérségből bejáró s itt tanuló diákok bevonása a rendezvényekbe. Az információ-szolgáltatás terén elért eredmények: • Ifjúsági Információs Pont átadása 2006-ban, amely egyben Eurodesk pont • Diákkisokos (16 oldal, A/5 méret 2000 példány) címmel kiadvány megjelentetése, illetve a Városi Diákönkormányzat külön szóróanyagának elkészítése A szervezet kiemelt projektjei: Komplex ifjúságfejlesztés Az alapötlet a 2006 tavaszán megtartott Kistérségi Diákönkormányzati Napok rendezvényen fogalmazódott meg a fiatalokban és az őket segítő pedagógusokban egyaránt. Eszerint nagyon fontos lenne képzések, közös rendezvények révén olyan közösségeket kialakítani, amelyek további közösségeket is aktivizálni tudnak. A fiatalok fogalmazták meg, hogy több információ és kapcsolat nagyon sokat segíthetne számukra az informális ifjúsági közösségi élet aktivizálásában sok helyütt. Ennek a folyamatnak köszönhetően sikerült 2007-ben megalakítani a Térség Ifjúsági Kerekasztalt. Ez az informális csoport egyrészt a térségi diákönkormányzati munkában részt vevő diákokat és pedagógusokat, másrészt ifjúsági területen dolgozó intézmények munkatársait, civil szervezetek vezetőit fogja össze. A kerekasztal tagjai már több alkalommal önállóan készültek fel ifjúsági szakmai konferenciákra, ami jól mutatta, hogy megfelelő előkészítés után képeF3/9


sek az önálló munkára. Ezt segítette egy 3 napos tréning, amelynek fontos része volt a részt vevő fiatalok diák- és emberjogi képzése is. Ki kell emelni azt a Kamaszparlamentnél tett tapasztalatcsere célú látogatást, amely során személyesen győződhettek meg arról, hogyan lehet fiatalokat mozgósítani, megfelelő motiváltsággal milyen feladatokat lehet megoldani, s milyen lehetőségek nyílhatnak meg fiatalok előtt. Egy olyan „magot” sikerült kialakítani, amelynek tagjait bármikor lehet aktivizálni, és ők képesek más fiatalokat is bevonni. Gyalogos City Rally Eddig kétszer rendezték meg e városismereti játékot, s egyre nagyobb az igény a rendszerességre. Az ötletet az adta, hogy a fiatalok szerettek volna más diákönkormányzatokkal megismerkedni, s valami közös programot szervezni. Eszükbe jutott, hogy játékos formában, kicsit rendhagyó módon is sikerülhet egymást és egyúttal azt a települést is megismerni, ahol élnek. A játékszabály igen egyszerű: a vetélkedés 3 helyszínen – Mezőkövesden, Egerben és Miskolcon – zajlik 2–3 hetes időközönként. Kapcsolat: Városi Diákönkormányzat 3400 Mezőkövesd Mátyás király u. 112. Telefon: 30/ 260 4437 E-mail: [email protected]

F3/10


HELPI Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda – ELEVEN A HELPI Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatának ifjúsági szolgálata. Humán szolgáltató intézmény, mely a fiatalok tájékoztatása és informálása terén alapellátás jellegű szolgáltatást nyújt – elsősorban – a város 12–28 éves korosztálya számára. A HELPI célja segítséget nyújtani a fiataloknak a mindennapi életük során felmerülő problémáik megoldásában, információs igényeik kielégítésében. Feladata az ifjúság számára ingyenesen hozzáférhető, közérdekű, szabadidős, kulturális és egyéb, a helyi igényekhez igazodó információ-szolgáltatás, illetve jogi, iskolai, pályaválasztási és életvezetési tanácsadás biztosítása. Már az első munkafázistól érvényesült az a célkitűzés, hogy a felhasználó fiatalokkal közösen történjen a szolgáltatás megszervezése: az ingatlan felújítását és a helyiségek tervezését a Prince’s Trust Alapítvány angol önkéntesei helyi fiatalokkal közösen végezték el. Tiszteletükre – és mert magyarul is találó, kedves, dinamikus szót jelöl – kapta a hely a nevét: ELEVEN Széchenyi városi Ifjúsági Közösségi Tér. Az ELEVEN keretein belül az ifjúsági szervezet napközbeni és éjszakai játszóházat üzemeltet, melyben a közösségi játékokon keresztül az asztaliteniszig számos programot szerveznek. Ezen felül az iskolai felzárkóztatás és készségfejlesztés érdekében tankört rendeznek a fiatalok számára. Az internet a netkuckóban érhető el. A kreatív fiatalokat alkotóműhely és kézműves foglalkozások várják. A közösségi tér nyitott más ifjúsági csoportok és szakmai szervezetek számára is, ez pedig jelentősen növeli a fiatalok részvételét. Az ELEVEN titka abban rejlik, hogy a fiatalok szükségleteire, igényeire épít, illetve interaktív módon köti le a figyelmüket. A célcsoport tagjai a megvalósítás első fázisától aktívan bekapcsolódtak a kezdeményezésbe, így sokkal inkább magukénak érzik azt. Ebben az esetben már valódi részvételről beszélünk: a segítők a fiatalok szükségletei alapján, velük közösen tervezték és alakították ki a közösségi teret.

F3/11


Kapcsolat: Helpi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda 6000 Kecskemét, Széchenyi sétány 2-4. Telefon: 76/ 475 022 E-mail: [email protected] Honlap: www.helpi.hu Eleven Ifjúsági Közösségi Tér 6000 Kecskemét, Széchenyi sétány 11. Telefon: 76/ 320 377 E-mail: [email protected] Honlap: www.helpi.hu/eleven

F3/12


Úton Ifjúsági Egyesület A debreceni Úton Ifjúsági Egyesület már évek óta nemzetközi kapcsolatai fejlesztésével és ifjúsági cserék lebonyolításával foglalkozott, amikor tagjai úgy gondolták, hogy tapasztalatukat és tudásukat szeretnék átadni olyan fiataloknak, akiknek még kevés tapasztalatuk van a nemzetközi ifjúsági munka terén. Így a Hajdú-Bihar megyei roma kisebbségi önkormányzattal való kapcsolatépítésük során roma fiatalokat kerestek meg. Céljuk az volt, hogy a roma fiatalok között egy olyan közösség fejlődjön, amely szívesen részt venne nemzetközi ifjúsági tevékenységekben, kipróbálná magát külföldön. Az egyesület egy hosszú távú cselekvési tervet dolgozott ki, melyben meghatározták a céljuk sikeres elérésének lépéseit és módját. Közösségfejlesztési módszerekkel és önismereti tréninggel, pályázatírási segítségnyújtással és a nemzetközi ifjúsági tevékenységben nyert eddigi tapasztalataikkal kívánják a roma fiatalokat segíteni. Amint a folyamatban részt vevők erős közösséggé és felkészültté válnak, a fejlesztő tevékenységet abbahagyva az egyesület „útjukra engedi” őket, hogy önmaguk felfedezését és új képességeik kipróbálását önállóan folytathassák. Kapcsolat: 4024-Debrecen, Rákóczi utca 62./A. Telefon: 52/ 531 565 E-mail: [email protected] Honlap: www.utonegyesulet.hu

F3/13


Gaudiopolis – avagy az első demokratikus ifjúsági állam Magyarországon Kevesen hallottak a Gaudiopolis-ról vagy Sztehlo Gábor nevéről (akit Nobelbékedíjra terjesztettek fel), ugyanakkor sokaknak ismerősen hangzik a Valahol Európában c. fi lm – pedig komoly kapcsolat van a fi lm és az ún. Örömváros között. A fi lmet ugyanis az ún. „Örömpolgárok” avagy „Sztehlo-gyerekek” igaz története ihlette. A második világháború során, a vészkorszak ideje alatt Sztehlo Gábor, evangélikus lelkész csaknem kétezer üldözött, zsidó származású gyermek megmentésének szentelte az életét. A harcok elől pincében meghúzódva a nagyobb fiúkkal egy olyan Fiúk Városa létrehozásáról álmodozott, amelynek az ő szavaival „…az alapja a kölcsönös megértés, türelem, egymás tiszteletben tartása és az egymásért való élet. E nélkül nincs közösség.” A világháborút követően sem engedte el a megmentettjei kezét. Otthont teremtett számukra. Tevékenységét kiterjesztette a háború egyéb áldozatai, az árván maradt, otthontalan és nehéz helyzetbe került gyermekek számára is. Sztehlo Gábor így új otthont és iskolát szervezett az elhagyott gyermekek részére nem mindennapi szellemiségben. A gyermekek között volt arisztokrata származású és szegény családból érkezett, zsidó és keresztény egyaránt. Nem volt egyszerű a feladat, de a cél egyértelműen megfogalmazódott: „Krisztus evangéliumának szellemében, társadalmi korlátokat megszüntetve, önálló, öntudatos, önismeretre és önbírálatra törekvő, gyakorlatilag ügyes és elméletileg képzett magyar embereket nevelni.” A történet pedig az egyik otthonban, az ún. Farkastanyán kezdődött 1945 őszén: itt alapították meg a Gaudiopolis Ifjúsági Államot, amelyet az otthonban élő iskoláskorú fiúk irányítottak, szerveztek meg demokratikusan, saját törvénykönyv alapján – ahol nem volt kötelező a munka, de mégis örömmel végezte mindenki. „Gapo dollárral” lehetett fizetni, egy Gapo dollár mindenkori értéke egy villamosjegy volt. A Gaudiopolis egy gyermek-köztársaság volt, élén három évre választott államelnökkel, valamint tisztségviselői között rendőrfőnökkel, polgármesterekF3/15


kel (minden épület egy-egy városnak felelt meg). A felelős minisztertanács tagjai között találunk miniszterelnököt, kultuszminisztert, igazságügyi minisztert, gazdasági, iparügyi, népjóléti és pénzügyminisztert, valamint kerületenként (azaz hálószobánként) 1-1 néptribunt. Két rövid idézet a Gaudiopolis törvénykönyvből, amely híven tükrözi a fiatalok felelősségteljes hozzáállását: „Gaudiopolis minden polgára tartozik az állam célkitűzését teljes szívből, igaz akarattal, legjobb tehetsége szerint szolgálni, az állam törvényeit és rendeleteit betartani, vezetőinek és tisztségviselőinek hivatalból folyó utasításait követni.” „Gaudiopolis minden polgárának joga van az állam szolgáltatásait igénybe venni, jogvédelmét kérni, véleményét mindenkor szabadon nyilvánítani, választások alkalmával szavazni.” Az Örömvárosban pezsgő szellemi élet folyt, és – bár 1950-ben államosították az otthont – ennek az eredménye nem maradt el, hiszen lakóinak nagy része jól érvényesült a felnőtt életben: közülük számosan meghatározó személyiségei lettek a művészeti, a tudományos és közéletnek. Visszaemlékezéseik szerint Gaudiopolis a polgárai számára az Örömvárosban eltöltött idő egész életüket meghatározó élményt, szellemiséget, értékrendet adott. A módszer pedig, amellyel a gyerekekkel foglalkoztak, igen egyszerű volt. Összegezve talán három fő elemét emelhetnénk ki: szeretet, felelősség és tanítás. Így a gyerekek elsajátították az egész életüket meghatározó együttműködési készséget, és ez az összetartozás elkíséri őket életük végéig.

F3/16


Külföldi példák Négy Évszak Ifjúsági Bizottság avagy „Fiatalok a fiatalokért!”, Anglia 2005 és 2008 között az angliai Lincolnshire Fenland és a magyarországi Bükki Hegyhát mikrotérségek között LEADER+ nemzetközi együttműködés valósult meg, amelynek egyik legsikeresebb része a Négy Évszak című, kultúra és demokrácia témájú program volt. A program angliai menedzselését természetesen egy, a helyi döntéshozókból és szakemberekből álló felnőtt testület vállalta, az ún. Négy Évszak Vezetői Bizottság. A közösen megvalósított program egyik fontos eredménye, hogy 2009 januárjában a korábbi Négy Évszak Vezetői Bizottságból, amely eredetileg csak felnőtt döntéshozókból állt, megalakult a Négy Évszak Ifjúsági Bizottság. A programban részt vevő angol fiatalok azért kezdeményezték a bizottság felállítását, mert úgy érezték, hogy megérettek a feladatra, és mert a felnőtt bizottság ugyan a fiatalok érdekében hozta meg a döntéseit, de nem a fiatalokkal együtt. Pedig a Lincolnshire Fenland és a Bükki Hegyhát térségek közötti nemzetközi LEADER+ együttműködés célcsoportja kiemelten az ifjúság volt. A programban részt vevő fiatalok azért tartották oly fontosnak az ifjúsági bizottság létrehozását, hogy az őket érintő kérdésekben minél jobban tudják képviselni korosztályuk érdekeit. A Négy Évszak Ifjúsági Bizottság elsődleges célkitűzése az volt, hogy minél több fiatal minél több különböző kultúrával és művészeti ággal ismerkedjen meg, tanuljon a demokráciáról, önbizalma növekedjen, el tudja mondani másoknak a véleményét a saját jövőjét érintő legfontosabb kérdésekről. A bizottság tagjai lehetőséget kívántak adni minél több fiatalnak arra, hogy megtapasztalják, milyen felelősséget vállalni és kezdeményezéseket megvalósítani. Esélyt kívántak teremteni a térségükben élő hátrányos helyzetű fiataloknak az aktív társadalmi részvételre, amelyre egyébként általában esélyük sem lenne. (A hátrányos helyzetű fiatalok körébe beleértjük a társadalmilag kirekesztett csoportokat, a F3/17


csonka családból származókat, de elsősorban az elszigetelt, vidéki területeken élő fiatalokat, akik számára nehéz eljutni bárhová.) A három évig tartó angol–magyar közös munka hozzájárult ahhoz is, hogy az angol fiatalok által lakott térségben megerősödjön a South Holland Térségi Ifjúsági Tanács, és sikerült például egy elszigetelt kistelepülésen egy olyan közösségi teret kialakítani, amely nemcsak a fiatalok találkozóhelye, de amelyért ők maguk is a felelősek. Mindemellett a fiatalok büszkék arra, hogy a kifejező művészetek eszközeinek köszönhetően például a fotózásban és a kézművességben is megmutathatták kreativitásukat az egész helyi közösségnek egy vándorkiállítás formájában. Kapcsolat: Styles and Miles Cím: FAO Paula Horrell 30 Eastgate Fleet Hargate Spalding Lincs PE12 8NA UK Telefon: +44/ 785 232 5151 E-mail: [email protected] Honlap: www.stylesandmiles.com

F3/18


Giosef Caserta: Fiatalok határok nélkül Az 1999 szeptemberében, Casertaban (Dél-Olaszország, Nápoly közelében) alakult ifjúsági szervezet azzal a céllal jött létre, hogy Európa-szerte elősegítse a fiatalok mobilitását és nemformális tanulását. A szervezet elérendő céljai közé tartozik a fiatalok aktív társadalmi részvételének megvalósítása, interkulturális tanulásának segítése, valamint egy mindenki számára elérhető közösségi (találkozási) tér kialakítása. Mindezen célok elérésének érdekében a szervezet kulturális programokat (pl. színház, mozifórum, kiállítások) szervez a fiatalok számára. Emellett Eurodesk irodaként és EVS küldő szervezetként is működik. Az egyik legújabb, igen sikeres projektje a „Caserta útjai” címet viseli. A kezdeményezés a Fiatalok Lendületben Program keretein belül valósult meg 2008 decembere és 2009 júniusa között. Egy 17 főből, 16–25 éves fiatalokból álló csoport számára azt a feladatot adták, hogy készítsenek egy videófi lmet, amelyben reális képet festenek a casertai ifjúság életéről. A projekt érdekességét az adja, hogy a fi lmhez való hozzáférést a szervezet nyitottá tette, vagyis a fi lm on-line mindenki számára elérhetővé vált. Ezek után az alkotáshoz már bárki hozzátehetett és elvehetett belőle a saját ötletei szerint, ezzel elérve a fiatalok magas számú részvételét. Mivel napjainkban a fiatalok nagy százaléka használja az internetet, a részvétel és bevonás újabb eszközei, módszerei állnak a civilek rendelkezésére. Az egyesület ezt a lehetőséget kihasználva ért el sikereket a fiatalok bevonása területén. Az elkészült program elérhető a www.streetsofcaserta.eu honlapon. Kapcsolat: Via Cesare Battisti, 69 81100 Caserta (CE), Italy Telefon: +39/ 0823 446 052 Honlap: http://giosef.it/caserta

F3/19


EVS és Leonardo együtt: mentorálás, szakmai gyakorlat, hátrányos helyzetű fiatalok Az alábbi beszámoló jó példája a jelképes és valódi részvétel közötti különbségnek, átmenetnek. Személyesen a részvétel egy nagyon különleges formáját éltem meg külföldi önkéntes szolgálatom kapcsán, hiszen mentorként tölthettem fél évet egy olaszországi civil szervezetnél. Önkéntes munkám során hátrányos helyzetű fiatalok Leonardo Da Vinci szakmai gyakorlaton való részvételét kellett segítenem. Emellett segítettem a szervezet mindennapi munkáját, részt vettem a közösség adminisztratív munkájában is. A mentorálásom során a fiatalokat nyelvi nehézségeik leküzdésén, a kommunikációs problémáik könnyítésén kívül segítettem az olasz mindennapok megismerésében és természetesen a beilleszkedésben is. A nyelvi gyakorlatok, melyeket tartottam a fiataloknak, amellett, hogy az olasztanulást segítették elő, jó alkalmat jelentettek arra is, hogy kommunikáljunk a fiatalokkal, a bizalmi légkör kialakításának egy igen fontos alkalma volt. Úgy gondolom, hogy a bizalom kialakulása fontos meghatározója lett annak a kapcsolatnak, mely a majdnem 4 hónap alatt kialakult köztem és a fiatalok között. Ugyanakkor a túlzott odafigyelésnek is megvan az átka, hiszen a nyelvi képzés letelte után a fiatalok elkezdték szakmai gyakorlatukat, ezután már nem volt, aki fordítson számukra, mélyvízbe kerültek, mely során saját maguknak kellett megtalálniuk a kommunikációs eszközöket, és ez sokszor nehézkesen ment. Az is világossá vált számomra, hogy olyan fiatalok, akik nem tevékenykedtek még civil szervezeteknél, és nem beszélnek nyelveket, sokkal nehezebben alakítják ki a kommunikációs csatornáikat. Éppen ezért fontos volt, hogy jó csapatszellem alakuljon ki, amely segítette a közös felfedezést, az egymást segítő aktív részvételen alapuló bevonódást , a közös élményeket. Érdekes élményben volt részem, hiszen azáltal, hogy a két kultúra közötti kommunikációt segítettem, mintegy közvetítettem, sokkal tisztábbá vált előttem nemzeti identitásom, mely a nemzeti kultúrától a nyelvi értékelésen keresztül szinte F3/21


minden területet érintett. Emellett sokkal tisztábbá vált előttem az olasz kultúra is, értékeltem a két nemzet közötti hasonlóságokat és eltéréseket. Különleges volt megtapasztalnom, hogy míg önmagam beilleszkedése történt, segítettem más és saját nemzetem fiataljait is a bevonásban, a részvétel erősítésében. A részvétel, bevonás másik formáját a spanyol csoport kulturális életén keresztül éltem meg. Hiszen a civil szervezetet képviselve segítettem a spanyol fiatalokat a kulturális beilleszkedésben. Érdekes volt látni harmadik kultúraként – némelykor kívülről, máskor belülről, esetenként közvetítőként – két hasonló, számomra a szabadságot megtestesítő kultúra találkozását, az esetleges konfliktusok kulturális hasonlóságokból és különbözőségekből adódó kialakulását. Összességében olyan élmények értek, melyek nagyban hozzájárultak személyem alakításához, önmagam megismeréséhez. Amellett, hogy örök életre szóló barátságokat kötöttem, megéltem milyen, amikor 7 fiatal 7 különböző országból egyszerre ugyanazt éli át, az összetartozást, a közös élmények adta érzést. Ez az út hozzájárult ahhoz, hogy hazatérve aktívabb részesévé váljak a saját környezetemnek és segítsem, hogy más fiatalok is felkészüljenek nemzetközi tapasztalatok szerzésére és részt vegyenek hasonló projektekben, valamint részesüljenek mindazokból az élményekből, melyek ezáltal megélhetők és elérhetők. Pálmai Ilka

F3/22


Kamasz szemmel a világban, ENSZ, New York Az alábbi beszámoló jó példája a jelképes és valódi részvétel közötti különbségnek, átmenetnek. Az ENSZ, valamint a gyermekekkel foglalkozó intézménye, az UNICEF a legtöbb ember számára, főleg a gyermekeknek, akikről szól, megfoghatatlan, távoli dolog. A világ minden tájáról érkezett közel 70 gyermek számára mégis elérhetővé és megfoghatóvá vált néhány napra a „World Fit For Children +5” – „Egy gyermekeknek való világ” – világcsúcson, ahol országunk gyermekeit képviselhettük. A Fórum során lehetőségünk nyílt megismerkedni a világ minden tájáról érkezett gyermekekkel. Hihetetlenül színes kavalkád tárult elénk, nem csak nyelvek, kultúrák, szokások, népviseletek, de problémák, tragédiák és kihívások terén is. Egy magyar gyerek számára sokszor fel- és megfoghatatlan történetek, élethelyzetek, amelyek sokkolóak, ugyanakkor elgondolkodtatóak is. Az általunk érintett témák, mint például az AIDS, a gyermekmunka, az oktatás vagy a gyermekprostitúció időnként távolinak tűntek, és nem láttam a helyüket abban a világban, közösségben, amelyben élek, és ahol az ifjúsági munka területén tevékenykedem. Viszont ha nem szembesülünk ezekkel a problémákkal, és nem indítunk világméretű harcot ellenük (ami véleményem szerint felső koordinációval ugyan, de csakis helyi szinten valósulhat meg hatékony módon), akkor könnyen, észrevétlenül a mi problémáinkká is válhatnak úgy, hogy még sosem találkoztunk velük, éppen ezért nem tudjuk kezelni őket. Egyetlen részvevő sem volt 18 év feletti, mégis olyan dolgokat éltek már meg, amelyeket sok felnőtt soha nem is fog. Pontosan ezektől a hatásoktól motiváltan 13–14 évesen olyan komoly, a gyerekeket a hazájukban érintő kérdésekkel foglalkoznak, mint a gyermekjogok, a gyerekmunka vagy a háború. Olyan témákkal, amelyek a legtöbb magyar gyermek számára ismeretlenek, ami nem baj. A probléma abban áll, hogy ők tisztában vannak a korosztályuk és egyben nemzetük problémáival, a magyar gyerekekben viszont még az érdeklődést is nehéz felkelteni. Nekünk nem lennének problémáink? De vannak, csak nem tanítottak meg minF3/23


ket és nem is voltunk, vagyunk rákényszerülve arra, hogy ezeket elmondjuk, és ami a legnagyobb hiba, hogy a leggyakrabban meg sem kérdeznek minket! Egy kenyai fiatalt sem kérdezi meg közvetlenül a kormánya, de ő az, aki felismeri és a legjobban el tudja mondani, hogy mi helyben a problémája, ő az, aki ennek a problémának a megoldásában a legjobban tud közreműködni. És ha az ő helyi részvételének csak egy kicsi szikrája is eljut feljebb, akkor már megérte, hogy megkapta a lehetőséget arra, hogy eljusson egy New York-i világfórumra, ahol megoszthatja tapasztalatait. Valamint azzal, amit ő tett, cselekvésre sarkallhat másokat, nem csak hasonló gyerekeket, hanem felnőtteket is, akik alakítják világunkat. Ezért fontos a részvétel minden lépcsője, minden szinten tehetünk olyat, amivel megválthatjuk vagy csak a szűk világunkat, de lehet, hogy az egészet is. Ezért lenne szüksége minden nemzetnek gyerek ENSZ-nagykövetre, hogy hiteles forrásból értesüljenek a döntéshozók a gyerekeket érintő problémákról, olyan valakitől, aki saját maga is megtapasztalta és megtapasztalja a közös fellépés hiányát, azt, hogy a gyerekek érdekei gyakran háttérbe szorulnak „fontosabb” dolgok mögött. Ezzel mi, gyerekek, fiatalok is segíthetünk abban, hogy felismerjék problémáinkat és komolyan is vegyék azokat, hiszen a mi szánkból még hitelesen hangzik az, amit sok felnőttől már fenntartással fogadnak. Pedig Mi leszünk a jövő felnőttei, akiknek ezen a területen is jó példát kellene mutatni, hogy a ma jobb világot teremtő törekvéseit a jövőben magunkénak érezhessük és továbbvihessük. Mi, gyerekek, sokban hasonlítunk egymásra, mégis nagyon különbözőek vagyunk és ezért biztos vagyok benne, hogy bármilyen jó is egy globális kezdeményezés, az biztosan nem képes megoldani egyszerre egy ghánai, egy kazahsztáni, egy német és egy magyar gyerek problémáit is! Ez a sokszínűség volt viszont az ereje ennek a fórumnak, hiszen a „felnőtt” világ azon tagjai, azok a döntéshozók, akik valóban meghallgatják, értik a fiatalokat és tenni akarnak értünk, soha jobb alkalmat nem fognak találni arra, hogy felmérjék, megtudják azt, hogy hogyan gondolkozunk, mivel lehet jobbá tenni az életünket, annak érdekében, hogy valóban egy gyerekeknek való világban élhessünk. A felnőttek szeretnek mindent számokkal, adatokkal alátámasztani, mert az mérhető, (nekik) sokatmondó, de a gyerekeknek nem számokra van szükségük, F3/24


ha nem esnek bele abba az 5%-ba, akiknek megoldódott az ivóvízellátásuk, vagy akiknek épült játszótér a közvetlen közelében. Nekünk tettekre, együttműködésre, hatékony akciókra van szükségünk, amelyek hatását a saját bőrünkön érezzük, mert számunkra ez a mérhető! Ezért nem szabad az érdeklődésnek a számok világánál kimerülnie: az az érdekes, abba érdemes befektetni, ami eredményt tud felmutatni, aminek lesz látszata. Úgy gondolom, hogy nincs a világon még egy olyan dolog, ami ezeknek a „kritériumoknak” jobban megfelelne, mint a gyerekek, a fiatalok, csak a szemléleten kell változtatni. Olyan erőforrások vagyunk, amelylyel nem a múlandó jelenbe, hanem a biztos jövőbe lehet befektetni! Nem gondolom, hogy attól lett jobb egy-egy delegált élete a hazájában, hogy részt vett ezen a világfórumon, hogy kiválasztották, és részt vehetett egy, a világ minden táján közvetített interjúban vagy az ENSZ-ben és a kerekasztal-beszélgetéseken ott ülhetett a kormánya hivatalos képviselői mellett. Mégis elkezdődött valami! Elkezdődött egy világot átölelő tapasztalatcsere, a gyerekek látókörét kitágító tudás és tapasztalatok átadása, amelyek birtokában lehet, hogy mi, ma már Kamaszok, másképp fogjuk életünket irányítani, a világot szemlélni, érzékenyebbek leszünk a világ más részein élő gyermekek problémáira. Másrészt, ami a legfontosabb, hogy meghallgattak minket! Az ENSZ kusza, a beszédek alatt is állandóan nyüzsgő, diplomaták sűrű hálójával beszőtt termében egyedül akkor lehetett vágni a csendet, amikor az egyik 11 éves delegált állt fel a pódiumra, és megtartotta minden gyerek nevében a beszédét. Pedig a felnőttek tudták, hogy mit fognak hallani, hiszen ők irányították a kezünket, miközben közösen megírtuk a kisfiú beszédét. Sok mindent cenzúráztak, és nem mindent fogalmazhattunk meg, amit szerettünk volna. Ennek ellenére arra a pár percre mindenki feszülten figyelt, volt súlya a szavaknak, mert őszintén, szívből jöttek és elhittük, hogy ezzel megválthatjuk a világot, jobbá tehetjük az életünket, és visszatért az a szellemiség az ENSZ falai közé, amiért megszületett. Majd taps és újra kezdődött a nyüzsgés… Kis Eszter, 2009. június 16.

F3/25


Irodalom Anu Gretschel: Fiatalok mint cselekvő állampolgárok. Magyarul megjelent Bánszegi Zsuzsa: Fiatalok és közéleti szerepvállalás című írásában – Új Ifjúsági Szemle, 2004. tavasz Átdolgozott Európai Charta a fiatalok helyi és regionális társadalmi szerepvállalásáról, 2003. május 21, Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa, In: http:// mobilitas.hu/uploads/fajlok/publikaciok/340/ Revised%20European%20Charter%282%29_atnezett.doc Berencz Mercedes, Lehotzky Zsuzsanna (szerk.): Demokrácia és állampolgárság. A közösségi tevékenységből való tanulás. Szemelvények és módszertani segédletek. Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, 2005. Európai Közösségek Bizottsága, Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítése. Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére. Brüsszel, 2009. 04. 27. 9. o. In: www.mobilitas.hu ENSZ, Egyezmény a gyermek jogairól, New York, 1989. november 20. In: www.szmm.gov.hu Ferencsik Ildikó (szerk.): Strukturált párbeszéd. A fiatalok társadalmi részvételének növelése. 2009. In: http://mobilitas.hu Groska Éva, Huszti Éva, Varga Matild (szerk.): Édes és sós, Receptek a helyi ifjúsági munkához. Nyíregyháza, Közös Nevező Egyesület, 2008. Helyzet és lehetőség az önkormányzatok gyermek-és ifjúsági feladatellátásában. Pest Megye Önkormányzata, publikálva: Budapest, 2002 Nagy Ádám (alkotószerkesztő): Ifjúságügy –Ifjúsági szakma, ifjúsági munka. Budapest, Palócvilág Alapítvány Új Mandátum Könyvkiadó, 2008. Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságsegítés. Probléma vagy lehetőség az ifjúság? Budapest-Szeged, Belvedere, Palócvilág Alapítvány, Új Mandátum Könyvkiadó, 2007. Projektmenedzsment T-Kit. Képzési segédanyag. Budapest, Mobilitás Képzési és Kutatási Igazgatóság, 2004. F3/27


T-kit Egyenlő esély fiataloknak. A fiatalok társadalmi és közösségi részvételét, együttműködését fejlesztő módszertan. Budapest, Mobilitás Európai Fejlesztési Igazgatóság, 2005. Kompasz – Kézikönyv a fiatalok emberi jogi képzéséhez. Budapest, GYISM– Mobilitás, 2004. Kiskompasz – Kézikönyv a gyermekek emberi jogi neveléséhez. Budapest, FSZH–MOISZ, 2009. Unicef Gyermekbarát Város Titkársága: Építőkövek a gyermekbarát város kialakításához. In: http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16455&articleID=41566&ctag=articlelist&iid=1

F3/28

Részvétel, bevonódás, demokrácia, emberi jogok Elméleti bevezető. Részvétel

Recommend Documents