Rendszertani kategóriák (taxonok) • Elsőrendű kategóriák: • Ország (regnum), törzs (phylum), osztály (classis), rend (ordo), család (familia), nem (genus), faj (species) • Másodrendű kategóriák: • Sub... – al... • Harmadrendű kategóriák: • Tagozat (divisio), ágazat (cladus), csapat (legio), osztag (sectio), nemzetség (tribus), raj (cohors) • (Negyedrendű kategóriák: Sub... – altagozat, ág, öregrend, öregcsalád, öregnem, fajcsoport)
Törzs:
- Puhatestűek A pirossal írt nevek a megfelelő szinten (faj, nem, család) felismerendők! V : Védett faj
Hazai Mollusca osztályok:
Gastropoda - csigák Bivalvia - kagylók
Classis Gastropoda - csigák
A csigák szimmetriaviszonyainak alakulása
A – hipotetikus ősi csiga: egyenesidegűség (a köpenydúc és a fali dúc között húzódó idegtörzsek párhuzamos lefutásúak (orthoneuria), kopoltyúk a szív mögött helyezkednek el) B – flexió (visszahajlás) hátsó testvég vízszintes síkban előrehajlik, a végbélnyílás és a kopoltyúk előre (a szív elé) kerülnek C – torzió (csavarodás) a zsigerzacskó és a köpeny szervei a flexió síkjára merőlegesen 180°-kal megcsavarodtak (keresztezettidegűség: a köpeny és a fali dúc közötti idegtörzsek kereszteződnek: streptoneuria) a páros szervek helyet cserélnek, később az egyik oldaliak elcsökevényesednek (szívpitvar, kopoltyú, középbéli mirigy, vese) D – detorzió (visszacsavarodás) a zsigerzacskó és a köpeny szervei eredeti helyükre kerülnek, másodlagosan egyenesidegűség alakul ki (euthyneuria)
(forrás: Zboray G. (szerk.): Összehasonlító anatómiai praktikum)
A csigaház legfontosabb alaktani jellemzői A legtöbb ház jobbra csavarodó: magunk felé fordítva a szájadékot az jobbkézre esik tekercs
különféle operculumok (Prosobranchia aloszt.)
planispirális
trochospirális
gömbölyű
periostracum: szín, mintázat
balra
csavarodó
jobbra
ostracum: ház vastagsága, átlátszósága
a hypostracum csak néhány ősi csigánál fejlett (pl. Haliotis - fülcsiga fajok)
az oszlop alsó vége a köldök nyitott, tág köldök
a szájadékban:
zárt
fogak a szájadék pereme: éles
kihajló, eltérő színű lehet
redők, lemezek
Radula fogak (SEM felvételek) A szájüregben a szájfenéken található izmos nyelvet a radula (reszelő) borítja, amelynek fogazata faj- vagy genusspecifikus, így az azonosítás egyik legfontosabb eszköze a malakológusok számára, csakúgy, mint a szájüreg felső részén található ív alakú állkapocs. Képek forrása: internet
TÖRZS - MOLLUSCA Osztály: Gastropoda – csigák Alosztály: Prosobranchia – elölkopoltyúsok Rend: Archaeogastropoda (Diotocardia) – kétpitvarosak Rend: Mesogastropoda (Ctenobranchiata) Alosztály: Pulmonata – tüdőscsigák Rend: Basommatophora – ülőszemű tüdőscsigák Rend: Stylommatophora – nyelesszemű tüdőscsigák Osztály: Lamellibranchiata – kagylók (= Pelecypoda, Bivalvia)
héjfedő
szem a tapogató tövénél
szem a hosszabbik tapogató csúcsán (nyelesszemű tüdőscsigák) v. a tapogató tövénél (ülőszemű tüdőscsigák) fésűs kopoltyú
Prosobranchia
tüdőscsiga légzőnyílása
Pulmonata
PROSOBRANCHIA ALOSZTÁLY • • • • •
Teljes torzió Kopoltyúk: 1 v. 2, bi- ill. monopectinata kopoltyú Héjfedő (operculum) az ősi páros héj másik alkotója, rajta: növekedési vonalak láthatók, a láb dorzális oldalán helyezkedik el, a szájadékba illeszkedik Váltivarúak Többségük tengeri, többnyire külső megtermékenyítés
Archaeogastropoda rend • • • •
Két (egy) bipectinata kopoltyú Két szívpitvar Két vese Planktonikus trochophora vagy veligera lárva (édesvízieknél hiányzik!)
Mesogastropoda rend • • • •
Egy monopectinata kopoltyú (a kopoltyú tengelye a köpenyhez nőtt, lemezek csak az egyik oldalán találhatók) Egy szívpitvar Egy vese A tengerieknél planktonikus veligera lárva
(Neogastropoda rend) • • • •
(Egy monopectinata kopoltyú, 1 pitvar, 1 vese Többnyire tengeri ragadozók Nincs planktoni lárva Pl. Conidae – kúpcsigák, Muricidae - bíborcsigák)
Héjfedő (operculum): A feltételezett ősi páros héj másik alkotója, láthatók rajta a növekedési vonalak, a láb dorzális oldalán helyezkedik el, illeszkedik a szájadékba, Prosobranchia alosztálynál fordul elő
Alosztály: Prosobranchia – elölkopoltyúsok Rend: Archaeogastropoda (Diotocardia) – kétpitvarosak Család: Neritidae – bödöncsigák • Theodoxus fajok • Max. 1 cm • Magyarországon 4 faj él
• Theodoxus danubialis V rajzos bödöncsiga • (Duna, Zala)
• Theodoxus transversalis – sávos bödöncsiga V (Duna, Tisza) • Theodoxus V praevostianus – fekete csiga (melegvizű források, hévizek) • Theodoxus fluviatilis – folyami bödöncsiga (Duna, Tisza) (Folyóinkban, dél felől gyorsan terjedő, idegenhonos faj!)
Bödöncsigák a Dunában
rajzos bödöncsiga
sávos bödöncsiga
ritkul
főként szubfosszilis házak
folyami bödöncsiga terjed
Rend: Mesogastropoda • Család: Pomatiasidae – szárazföldi ajtóscsigák – kopoltyújuk visszafejlődött, a köpenyüreg falával lélegeznek
• melegkedvelők V
• Pomatias elegans – nyugati ajtóscsiga • 13-16 mm • Mediterráneum, Nyugat-Európa, Közép-Európában csak szigetszerű előfordulás • Hazánkban élő példányai csak Tihanyból ismertek, üres házait többfelé megtalálták
operculum forrás: internet
Pomatias sp.
Viviparidae - fiallócsigák • Elevenszülők: a nyár folyamán fokozatosan érő petéik a belső megtermékenyítést követően az oviductus kitágult részében fejlődnek és az anyaállat testét a petéből kibújt fiatal állatok hagyják el. • Viviparus acerosus (V. hungaricus) • - fialló csiga • •
Vaskos héj, lapos kanyarulatok, erősebb sodrású folyókban. 40-55 mm
• Viviparus contectus (V. fasciatus) – peremes csiga •
30-45 mm
Vékonyabb héj, domborúbb kanyarulatok, álló vagy lassúfolyású vizekben.
Viviparus acerosus (V. hungaricus) - fialló csiga
Viviparus contectus (V. fasciatus) – peremes csiga
Viviparus contectus (V. fasciatus) – peremes csiga
Valvatidae • Valvata piscinalis – kerekszájú csiga Az egyetlen hímnős fajokból álló család az elölkopoltyúsok között. Kopoltyújuk kitolható a köpenyüregből (ez egyedülálló a csoportban). •
4-6 mm
Bithyniidae Bithynia tentaculata – közönséges vízicsiga 8-15 mm
hegyi patakoktól eltekintve minden hazai víztípusban
Hydrobiidae Lithoglyphus naticoides – kavicscsiga 7-12 mm
igen vastag héj; nagy folyók és nagy állóvizek
• Bythinella austriaca – forráscsiga • 2-3- mm
andezithegységeink tisztavizű forráskifolyóiban él
V
Sadleriana pannonica - patakcsiga
• Mészkőhegységek forrásaiban, patakjaiban él. • Endemikus faj, védett, csak a Bükk és a Tornai-karszt lakója. • Algákkal, májmohákkal benőtt köveken található. • Közeli rokona a forráscsigának!
2-4 mm
Melaniidae • Fagotia esperi – pettyes csiga V
V
16-22 mm
a szájadék közel olyan magas, mint a tekercs
• Fagotia acicularis - folyamcsiga 16-24 mm
szájadéka jóval alacsonyabb a tekercs magasságánál melegvízi változat egyes hévizeinkben A Dunában és néhány más folyóban élnek. Védettek!
Alosztály: Pulmonata - tüdőscsigák (detorsio, euthyneuria, tüdő, hímnősek )
• Rend: Basommatophora – ülőszemű tüdőscsigák • (1 pár tapogató, tövében szemek, vízben élnek)
• Rend: Stylommatophora – nyelesszemű tüdőscsigák • (2 pár tapogató, hosszabbikon szemek, szárazföldiek)
Rend: Basommatophora – ülőszemű tüdőscsigák
jellemző élőhely: állóvizek
Táplálkozás: mikroszervezetek, élőbevonat víz felületi hártyájáról is
Rend: Basommatophora • Limnaeidae – mocsári csigák vékonyfalú, többnyire tornyos ház, álló- és mocsaras vizekben
• Limnaea stagnalis – (nagy) mocsári csiga • Limnaea palustris – karcsúcsiga • Radix peregra – pocsolya csiga 15-20 mm
szervesanyagban dús állóvizekben
Limnaea palustris – karcsúcsiga
Radix peregra – pocsolya csiga
Limnaea stagnalis – (nagy) mocsári csiga
karcsúcsiga 40-67 mm
18-40 mm
állóvízben és mocsárban
(nagy) mocsári csiga
Galba truncatula - májmételycsiga 6-12 mm
nyitott köldök!
vizek partmenti részén, nedves réteken; májmétely köztigazdája 5-6 nagyon domború kanyarulat
pocsolya csiga
Physidae • Physidae balmenetesek álló- és lassúfolyású áramlóvizekben; köpenyszegély: kisegítő légzőszerv;
• Physa fontinalis – hólyagcsiga 9-14 mm
• Physella acuta – jövevény hólyagcsiga 9-14 mm
Physidae (Aplexa hypnorum)
Planorbidae - tányércsigák holtágak, lassúfolyású- és állóvizek, mocsarak
• Planorbarius corneus – nagy tányércsiga 27-40 mm
apex
nagy tányércsiga
Planorbis planorbis – élescsiga
17-25 mm
Planorbis vortex – lemezcsiga
9-11 mm
Segmentina nitida - gombcsiga
4-7 mm
élescsiga
lemezcsiga gombcsiga
Ancylidae - sapkacsigák • Ancylus fluviatilis - sapkacsiga ház csúcsa hátra középre hajlik tisztavizű, oxigéndús patakokban kövek felszínén;
4-9 mm
nem jön fel légvételre, köpenyszegéllyel folytat gázcserét
Acroloxidae
•Acroloxus lacustris – pajzscsiga ház csúcsa hátra és balra hajlik, állóvízben növényeken él 5-10 mm
sapkacsiga
Börzsöny, Rózsás-patak
Rend: Stylommatophora • Succineidae – borostyánkőcsigák extrém vékonyfalú, törékeny ház
• Succinea putris – borostyánkőcsiga 16-22 mm
folyók mentén, ártéri erdőben, egyéb vizes területeken
• Succinea oblonga -karcsú borostyánkőcsiga 14-20 mm
hegyvidéki nedves területeken
Succinea putris – borostyánkőcsiga
Cochlicopidae • Cochlicopa lubrica - ragyogócsiga 6-6,5 mm
fényes, szaruszínű, erdőben avar alatt gyakori
Pupillidae - bábcsigák • Pupilla muscorum - bábcsiga 3-4 mm
mohapárnában, gyökérzetben mezőkön, legelőkön országszerte gyakori
Enidae - csavarcsigák • Imparietula tridens – tonnacsiga 7-15 mm
szájadékában a boltozaton, a külső száron és az oszlopon 1-1 fog van; száraz, füves, bokros területeken országszerte gyakori
• Zebrina detrita - zebracsiga 19-28 mm
vastag héj; napos területeken, legelőkön, száraz domboldalakon él, a lándzsás métely köztigazdája
zebracsiga
fotó: Béres Tibor
Clausiliidae - orsócsigák • Zárókészülék: clausilium (név) számos hazai faj; orsó alakú ház: a tekercs középen a legszélesebb; zömük balmenetes
orsócsiga faj
fotó: Béres Tibor
Zonitidae • Aegopinella nitens – dombi csiga • Oxychilus glaber – átlátszócsiga • Aegopis verticillus - kövicsiga tág köldök, Ny-Dunántúlon erdőkben avarszintben, ragadozó (apró férgek, csigák)
forrás: internet
24-32 mm
(Oxychilus draparnaudi)
Daudebardiidae félmeztelencsigák • Daudebardia cavicola baradlai - barlangi félmeztelencsiga kb. 5 mm
nem tud teljesen visszahúzódni a házába nedves helyeken, talajban él, hegyvidékeinken ragadozó (apró férgek...)
Limacidae - meztelencsigák
héj a köpenypajzs alatt vékony lemez formájában; légzőnyílás a köpenypajzs caudalis részéhez közelebb; talp dorsalis oldalán erős borda fut végig; Limax maximus 10-20 mm
forrás: internet
Limacidae fotó: Béres Tibor
V
Bielzia caerulans – kárpáti meztelencsiga
V
Bielzia caerulans – kárpáti meztelencsiga
Arionidae - csupaszcsigák a héj a köpenypajzs alatt apró szemcsék formájában, légzőnyílás: a köpenypajzs elülső felében
fotó: Béres Tibor fotó: Béres Tibor
fotó: Béres Tibor
Fruticicolidae • Bradybaena (Fruticicola) fruticum – berki csiga
16-26 mm
utolsó kanyarulatnál a köldök tág, nedves, üde bokros helyeken
fotó: Béres Tibor
berki csiga
Helicidae - főcsigák • Helicella obvia – avarcsiga, kórócsiga 14-22 mm
napos, száraz helyeken, kórókon, gyakran tömeges
nagyon tág a köldök, a szájadék pereme nem hajlik ki
Monacha cartusiana –tejfehér csiga
8,5-19 mm
bokros, füves helyeken, erdőben, talajon és növényeken, gyakori
Arianta (Helicigona) arbustorum márványozott csiga 17-30 mm
nedves helyeken, ligetekben a Duna mentén, + néhány hegységünkben, gyakori
tejfehér csiga
márványozott csiga
Helicidae – főcsigák 2. • Cepaea vindobonensis – pannoncsiga 17-27 mm
meleg, száraz területeken, országszerte V
• Cepaea nemoralis – ligeti csiga 19-25 mm
ligetes, bokros helyeken, NyDunántúlon
fotó: Béres Tibor
pannon csiga
ligeti csiga
V
Cepaea hortensis – kerti csiga létezik övvel borított színváltozat is! szájadék pereme fehér a Duna mentén és a Dunántúlon él 17-23 mm
V
Helix pomatia – éti csiga
35-60 mm
üde, bokros helyeken országszerte
Osztály: Bivalvia (Lamellibranchiata) - kagylók • • •
• •
A kagylóteknők sajátosságai: búb (umbo) helyzete (teknő felső élének középvonalában v. előtte v. mögötte) sarokpánt (ligamentum) a búb mögött (conchyn, elmeszesedett, szilárd, rugalmas, a teknők szabad széleit távolítani igyekszik a létfontosságú életműködések: táplálkozás, gázcsere miatt) zárpárkányzat és fogak: a teknő felső élén; a búbhoz anterior irányban a legközelebb eső fog a kardinális fog (nincs minden hazai fajnál!) hypostracum réteg jól fejlett
Unionidae
Zárszerkezet:
forrás: internet
taxodont
heterodont
(egyforma)
(különböző)
tengeri fajoknál
hazai fajoknál
Osztály: Bivalvia (Lamellibranchiata) - kagylók • Rend: Eulamellibranchiata – lemezkopoltyúsok – Sphaeriidae a búb a héj felső élvonalának a közepén (Sphaerium) vagy amögött (Pisidium) helyezkedik el; hermafroditák, ovoviviparok, az embriók az anya kopoltyúinak betűrődéseiben fejlődnek, a kikelt állatok is sokáig ott tartózkodnak, egyszerre különböző fejlettségű utódok lehetnek egyetlen anyaállatban
•Sphaerium spp. – gömbkagylók (nagyobbak: max. 4 cm) •Pisidium spp. – borsókagylók (kisebbek, <1cm)
– Dreissenidae váltivarúak
• Dreissena polymorpha - vándorkagyló
Dreissenidae
Életmód:
-naponta ~ 1 l vizet szűr át, jelentős mennyiségű planktont fogyasztva (táplálékkonkurrens halak és más planktonfogyasztók számára) - legalább 6 évig él, 2 éves korától évente > 40 000 petét bocsájt ki Invazív faj: - eredetileg pontuszi elterjedésű (a Fekete- és Kaszpitengerbe ömlő folyók alsó szakaszának vízrendszerében élt) - 1700-as évek végétől: folyami hajózással: Közép-Európa, Balaton, Duna hazai szakasza, egyéb hazai vizek - 1988-tól: Észak-Amerika, Nagy-Tavak és onnan tovább Jelentőség: - planktonikus lárva révén könnyen terjed, szinte minden vízi élőhelyen megél, - vízvezetékekben is megtelepszik, gátolja a vízáramlást - rátelepszik az Unionidae házakra, gátolja a vízáramlást annak szifói körül, táplálék és oxigén konkurrens
Unionidae - najádok váltivarúak glochidium 1-25 hétig marad a gazdán kagylóteknőn a búb a középvonal előtt fekszik
• Unio pictorum - festőkagyló álló- és folyóvizekben, gyakori
• Unio crassus – tompa folyami kagyló V
folyóvizekben, ritkulóban, védett (kisebb folyókban, nagyobb hegyi patakokban, ahol már halak is élnek)
• Anodonta cygnea – tavikagyló állóvizekben, ritkulóban
forrás: internet
• Sinanodonta woodiana – amúri kagyló igen nagy, álló és lassúfolyású vizekben, terjedőben levő, keletázsiai invazív faj, valószínűleg a haltelepítések során került be Európába
különböző életkorú lárvák
Az Unionidae családban a kagylók glochidium lárvával fejlődnek. A glochidium az anyaállatot elhagyva halak testére kapaszkodik. A megkapaszkodást a bisszusz-fonal és a teknők szélén található fogak segítik elő. forrás: internet
A hám a lárvát körülnövi, amely a gazda szövetközti nedvével táplálkozik. Bizonyos idő elteltével a kifejlődött kagyló elhagyja a gazdát, lesüllyed az alzatra és áttér a szűrögető életmódra.
forrás: internet forrás: internet
glochidium sematikus rajza
festett készítmény
halat utánzó Unionidae (Lampsilis reeveiana, É-Amerika) A kagyló szifója kis halra emlékeztet, így csalja közelébe a nagyobb ragadozó halakat (fekete sügér ill. az Ambloplites rupestris díszsügér fajok), amelyeken a glochidiumok megkapaszkodnak. Glochidiumok: Éppen megkapaszkodó lárva Beágyazódott lárva Glochidiumok halkopoltyún
Képek forrása: internet
Corbiculidae
forrás: internet
Corbicula fluminalis
forrás: internet
Corbicula fluminea Magyrországon a Duna és Tisza mentén terjedőben levő, invazív fajok
Corbicula fluminea család: Corbiculidae, rend: Veneroida, alosztály: Heterodonta
•
Invazív faj, mára Európa és É-Amerika nagy részét elárasztotta
•
Hozzánk valószínűleg a Rajnából került a Duna-Majna-Rajna csatorna rendszeren keresztül
•
Eredeti area: Közép- és Nyugat Ázsia mérsékeltövitől a trópusi területekig, határ a Mediterraneum, + DK-Ázsia szigetvilága, Afrika, Ausztrália
• Szaporodás:16°C vízhőmérséklet fölött • Képes biz. körülmények között önmegtermekéenyítésre is • Élettartama: 1-7 év • Kifejletten az üledékbe ássa be magát és sokszor csak a szifók nyúlnak ki az üledékfelszínre • Jelentőség: őshonos Sphaeridae fajok visszaszorítása, vízi műtárgyaknál csövek eltömése stb.
Invazív fajok a hazai faunában:
• • • • •
Dreissena polymorpha Sinanodonta woodiana Corbicula fluminea Theodoxus fluviatilis Physella acuta
Corbicula
Sphaerium
különbség: felület, héjvastagság, zárszerkezet
