Rekumbensek
II. II. rész rész
A sorozat elõzõ részében a rekumbensek színes világát, annak történetét, az elért fantasztikus sebességrekordokat és a fõbb típusokat mutattuk be. Emellett megpróbáltunk néhány praktikus tanácsot adni a fekvõbringák mindennapi használatához, illetve a velük való túrázáshoz. A mostani részben egyetlen típust, a manapság legnépszerûbb rövid tengelytávú rekukkal foglalkozunk, továbbá megválaszoljuk a leggyakrabban felmerülõ kérdéseket. Formális szinten a kerékpártervezés nem más, mint a hosszméretek és szögméretek meghatározása, illetve a megfelelõ alapanyagok kiválasztása. Ezek kombinációja megszámlálhatatlan különbözõ szerkezetet tesz lehetõvé. Mivel a rekumbenstervezés a kényszerû 50 éves parkolópálya miatt még nem járta be a hagyományos kerékpár útját a teljes kikristályosodáshoz, továbbá a fekvõ testhelyzet adta lehetõségek is sokrétûbbek, nem meglepõ, hogy a több fõág mellett számos kiváló tulajdonságokkal rendelkezõ piacképes tervezési mellékág, azaz rekumbenstípus született. Jelen fejezetben a rövid tengelytávú (SWB) típusokat vesszük sorra, melyek közös nevezõje a 120 cm-nél rövidebb tengelytáv, illetve az elsõ kerék elõtt helyet foglaló hajtómû. Az elõzõ fejezetben elmondtuk, hogy az SWB gépek irányítása gyorsabb, kisebb ívben tudnak fordulni, légellenállásuk a legcsekélyebb, könnyebbek, mint hosszabb tengelytávú társaik. Építési magasságuk lehet magas, vagy majdnem a földet súroló, így a különbözõ modellek alkalmasak túrázásra, teljesítményorientált kerékpározásra, vagy akár versenyzésre. (A sebességi világrekordokat majdnem kizárólag ilyen felépítésû rekumbensekkel tartják.) Az SWB-k hátránya, hogy lassú tempónál irányításuk kissé bizonytalan (szokatlan), az út egyenetlenségeit nem simítják el, mint hosszabb tengelytávú társaik és a fékezés során sem élvezhetjük a "limuzinok" stabilitását. Az elõnyök itt Európában többet nyomnak a latban, mint a felsorolt hátrányok, így egyértelmûen a rövid tengelytávú gépek a legnépszerûbbek. Akkor vizsgáljuk meg az SWB-k variánsait közelebbrõl!
„Túrázás egy eltérõ kerékméretû Azub 5-tel. Mellesleg a rekumbens ideális megoldás lehet a túlsúlyos kerékpárosoknak is…“
KERÉKMÉRET A leggyakoribb elrendezés, hogy az SWB hátul montis méretû „nagy kereket“ kap, míg elõl a hajtómû viszonylag alacsony helyzetét 20"-os BMX-méretû kerékkel biztosítják. Ilyen típus például a cseh Azub 5, az amerikai Rans V-Rex vagy az M5 City Racer. A kisebb elsõ keréknek köszönhetõen az SWB rekuval könnyebb elindulni (nem kell a lábat magasra felnyújtani a pedál eléréséhez), a kerék maga könnyebb, erõsebb és valamivel aerodinamikusabb, illetve a vázkialakítás is egyszerûbb, könnyebb. A kis kerék fõ hátránya az útegyenetlenségek iránti fokozott érzékenység (minél laposabb a szög a kerékív és a talaj között, annál könnyebben gördül át a kerék az akadályokon), amit leginkább ballonosabb köpennyel és/vagy felfüggesztéssel lehet orvosolni. Érdemes megemlíteni, hogy 20"-os méretben inkább csak fekvõkerékpáros szakboltban lehet minõségi (nem BMX jellegû) köpenyt és abroncsot beszerezni, mely gyakorta jelentkezõ probléma a gyorsabban kopó gumifelület miatt. Mindazonáltal a praktikusság a kis kerékméret mellett szól: ezzel a típussal kiválóan lehet túrázni vagy városban közlekedni. Létezik továbbá elõl/hátul 20"-os kerékméretû rekumbens, mint a Rans Rocket, az Optima Dolphin, a Challenge Mistral vagy Hurricane, illetve a HP Velotechnic Grasshopper. Ezek a típusok még kisebb helyen elférnek, még fordulékonyabbak, még alacsonyabban lehet az ülés, viszont a felsorolt hátrányok kétszeresen állnak, és az áttételezésnél is figyelembe kell venni a kisebb meghajtott kerékkerületet. Az egyforma kerékméret miatt viszont nem szükséges kétféle méretû tartalék belsõt magunkkal vinni hosszabb túrára. Az utóbbi pár évben egyre jobban terjednek az elõl/hátul nagyméretû (26"-os vagy triatlonos) kerékkel szerelt rövid tengelytávú rekumbensek. Ezeket highracereknek hívják, mivel üléspozíciójuk magasan, viszont erõteljesebben fektetett szögben helyezkedik el. Emiatt a légellenállásuk a kicsi frontfelületnek köszönhetõen nagyon kedvezõ, így versenyzésre is kiválóan alkalmasak. Elõnyük még, hogy a nagyobb kerékméretnek köszönhetõen kisebb a gördülési ellenállásuk, a keskeny köpenyek és a minõségi felnik könnyebben beszerezhetõk, valamint a talajegyenetlenségek jobb semlegesítése is kecsegtetõ.
„A Rans V-Rex egy klasszikus elõl kis, hátul nagy kerékmérettel rendelkezõ SWB modell. Tökéletes kompromisszum: ideális hajtómûmagasságot, kis tengelytávot, tökéletes láncvezetést biztosít.“
„A Rans Rocket elõl/hátul 20"-os kerékkel rendelkezik, mely tovább csökkenti a gép magasságát is hosszát, javítja a légellenállást. Sajnos rossz útfelületen jól jönne a felfüggesztés…“
„A Rans F5-ös a sebességre kihegyezett highracerek mintapéldánya. Nem rendelkezik felfüggesztéssel, viszont ülése maximális kényelmet biztosít.“
„A lowracerek (a képen a Challenge Fujin modellje látható) leginkább versenyzésre alkalmasak, forgalomban nem célszerû közlekedni velük. Ellenben piszokgyorsak…“
ÉPÍTÉSI
MAGASSÁG
Az SWB-k közül a legmagasabb felépítésûek a highracerek. Ezek mind elõl, mind hátul nagyméretû kerekekkel rendelkeznek, így azonos tengelytáv mellett magasabb üléshelyzetet eredményeznek. Ezáltal jobb a kilátás és a láthatóság, a stabilabb irányítás, mely sokak számára több elõnyt nyújt, mint a magasabb testhelyzetbõl adódó veszélyforrások. Jellemzõ magas építésû SWB modell a Rans F5, az Azub Max, az M5 Shock Proof 559, Challenge Seiran. Az építési magasság tekintetében a highracerek után a túrázásra való 20"/26"-os kerekekkel rendelkezõ ún. túra SWB-k következnek, amelyeknél az ülés kissé kevésbé hátradöntött, a hajtómû és a láb pedig lejjebb helyezkedik el (pl. Azub 5, Rans V-Rex). Majd az ülés fokozottabb meg„Egy M5 lowracer borítással sebességrekord-felállítás közben…“
döntésével és az lejjebb helyezésével jutunk a semi-lowracerekhez, melyre jó példa a Velokraft Vk3, a Challenge Hurricane, vagy a HP-Velotechnik Speedmachine. Az igazi lowracerek, mint a Challenge Fujin, az Optima Baron, vagy az M5 Lowracer már kissé hosszabb tengelytávval rendelkeznek, így nyílik hely arra, hogy a kerékpáros a két kerék közé befeküdjön. Ezek kétségtelenül látványos masinák, de - mint ahogy azt már sorozatunk elõzõ fejezetében említettük - a lowracereknek számos hátrányuk van, melybõl a megfelelõ kilátás és láthatóság hiánya biztonsági problémákat vet fel, a rendkívül alacsony súlypont pedig kis sebességnél az irányítást teszi a többi rekumbenstípusnál nehezebbé. Viszont kétségtelen, hogy a lowracerek esetében javul a kanyarstabilitás, és a légellenállás is a lehetõ legcsekélyebb. Ebbõl csak egy dolog következik: a lowracerek ideális versenygépek, de más célra
„Egy terepre specializált Azub highracerrel fantasztikus dolgokat lehet mûvelni földutakon és múrván.“
csak korlátozottan alkalmasak.
„Azért egy lowracerrel is lehet közlekedni, de célszerû csendesebb utakat
„Már a gigantikus elsõ lánctányér is jelzi, hogy a lowracereket száguldásra tervezik!“
válsztani…“
Összefoglalva, az eltérõ kerékmérettel rendelkezõ (a kerékméret kérdéskörnél taglalt) sport- és túra használatra szánt modellek jelentik a megfelelõ kompromisszumot, mivel a súlypont (és a hajtómû) alacsonyabban van, mint a high-racerek esetében, és bármilyen termetû kerékpáros kényelmesen használhatja ezeket. (Az üléspozíció emelésével egyre növekszik a felhasználók minimális magassága, azaz csak a magasabb embereknek ér le lábuk megálláskor). A lowracerekkel szemben viszont kétségtelen elõnyük, hogy az úton jól láthatóak maradnak 앥 még az elõl/hátul 20"-os kerékmérettel rendelkezõ modellek is.
FELFÜGGESZTÉS A hosszú tengelytávú (LWB) típusokkal ellentétben az SWB-kre jellemzõ, hogy érzékenyebbek az útegyenetlenségekre, amit az egyes modellek esetében alkalmazott kisebb kerékméret tovább fokoz. Ezt csak részlegesen lehet a ballonos köpenyekkel ellensúlyozni, így ha mód van rá, érdemes elõl/hátul felfüggesztett SWB modellt választani. Szerencsére a mountain bike-okon alkalmazott felfüggesztés-technika sokat fejlõdött, és a nagy szériában gyártott teló és rugóstagok a rekumbensépítõk számára is olcsón beszerezhetõk. A legtöbb SWB rekumbens esetében a hátsó villa és a nyeregszerkezet közé a hátsó rugóstag praktikusan beépíthetõ, mindössze egy forgáspontra van szükség az ülés alatt. Elõl a kerékméret határozza meg a szükséges telótípust. Szerencsére a 20"-os kerékmérethez is gyártanak már jobb minõségû modelleket, a highracerek esetében pedig az MTB-k korlátlan telóválasztéka áll rendelkezésre. Az MTB-kel ellentétben a rekumbenseknél inkább a hátsó teleszkóp használata a jellemzõbb, mivel inkább a hátat érõ behatásokat igyekeznek elsõként csökkenteni. Ilyen például az M5, az Azub, a Challenge, vagy az Optima számtalan modellje. Számos modell rendelhetõ összteleszkópos kivitelben is: például az Azub 5/Max, vagy a Challenge. Léteznek persze olyan modellek, melyek nem rendelkeznek külön aktív lengéscsillapítással, mint például az amerikai RANS modelljei, a Rocket, vagy a V-Rex. Igaz, hogy jobban érzõdik rajtuk a hazai utak sokszor siralmas állapota, viszont könnyebbek, kompaktabbak, valamint kisebb tengelytáv és a hátrébb helyezhetõ ülés miatt az SWB-k közül a legkönnyebben kezelhetõek.
"A hátul felfüggesztett Challenge Hurricane SL mind„A hátsó felfüggesztés az SWB-k esetében egyszerûen megvalósítható. Ezáltal akár kisebb kerékméret mellett is kényelmes velük haladni - és nem csak tükörsíma útfelületen. A képen az M5 City Racer.“
össze 9,5 kg-mot nyom a mérlegen, és kapható össztelós változatban is!"
„Az ülés feletti kormányzás 앥 fõleg ha keskeny kormánnyal párosul 앥 rendkívül kis légellenállást eredményez, ráadásul a reku borítása is hatékonyan megoldható.“ „A Challenge Fujin érdekes kormánya a lowracerek egyik fõ dilemmáját oldja meg: a láb a kormányon belül kap helyet, szélessége pedig állítható.“
KORMÁNYZÁS A rekumbenseket kétféle kormányzással építik: ülés feletti (OSS), illetve ülés alatti (USS) változat létezik. Az elõbbi mutat közelebbi rokonságot a hagyományos kerékpárokkal, mivel ott a kormányszerkezet közvetlenül a villanyakhoz csatlakozik, míg az USS típusok esetén a markolat az ülés alatt, illetve mellett található, amely általában egy rúd és egy gömbcsukló segítségével mozgatja a villát. A kormány helyzete leginkább a kényelmet befolyásolja: az ülés alatti fogás laza karhelyzetet tesz lehetõvé, így megvalósul a test tökéletes tehermentesítése, azaz a lábon kívül egyetlen ízület sem "dolgozik". Másik kétségtelen elõny, hogy a karok nem korlátozzák a kilátást, illetve bukkanókon így kissé meg tudjuk emelni magunkat. Az alsókormányos típus hátrányként említhetjük, hogy, eséskor nagyobb az esély, hogy a fék vagy a váltókar megsérül, használata megszokást igényel, továbbá a bowdenvezetés is kissé bonyolultabb. A közvetett kormányzásnak viszont elõnye is van: a tervezõ szabad kezet kap a vázgeometria kialakításában (nincs meghatározva, hogy hol lehet az elsõ kerék és a kormánycsapágy), mely jobb súlyeloszlást tesz lehetõvé, továbbá akár speciális kormányzás-karakterisztikával is épülhet a gép (kvázi szervóhatás is elérhetõ). Felsõ, azaz OSS kormányzással kisebb légellenállás érhetõ „A cseh Azub többféle ülés alatti kormányszerkezettel ren-
el, mivel a karok a test elõtt helyezkednek el (fõleg, ha a kor-
delkezõ SWB modellt gyárt, melyek maximálisra fokozzák
mány keskeny), és nem kell megszokni egy más típusú
a kényelmet.“
testkoordinációt. Praktikus, hogy a rekumbens így a kormánynál megfogva tolható, illetve a felszerelt kilométeróra mindig látható. Ellenben a kormány a kerék helyzete és a fejcsõ szöge miatt sokszor furcsa formát kap, hogy kényelmesen elérhetõ legyen, elfordítása pedig szokatlan mozdulatot igényelhet. (A kormány gyakran lefele is bukik!) Biztonságunk érdekében válasszunk olyan modellt, melynél a kormány elõre hajtható, így könnyebbé válik a fel- és leszállás, illetve baleset esetén a vele történõ ütközés nem okozhat sérülést. Vannak gyártók, akik csak felsõ kormányzású modelleket gyártanak (RANS, Velokraft), de jellemzõbb, hogy opcióként rendelhetõk a modellek alsó kormányzással is, mint például a Challenge és az Optima modellek legtöbbjénél. Az Azub egy érdekes ellenpélda, mivel õk alapesetben vezetõ modelljeiket (Max és 5) alsó kormányzással látják el, de tõlük is kérhetõ felsõ kormánnyal mindkét típus.
ÜLÉSTÍPUSOK A kényelmes kerékpározásért döntõ részben a megfelelõen kialakított ülés „Hálós ülés fémcsõ-keretre feszítve: gyakori megoldás kényelemorientált vagy túrázásra tervezett rekumbensek esetében.“
felel. A hagyományos kerékpárokon a nyereg még a hivatásos kerékpárversenyzõknek is gondot okoz, míg a rekumbensek esetében a kezdõk sem szoktak panaszkodni alsó testük kényelmet-A merev ülések általában könnyebbek, cseréjük, fel- és leszerelésük (például szállítás esetén) egyszerûbb, szivacsozásuk cserélhetõ, a puhaság és szellõzõképesség pedig módosítható. Emellett nem hajlanak, ami javítja a hajtáshatékonyságot. Nem véletlen, hogy a gyors modellekhez szinte kizárólag ezt a típust használják. Hátrányuk, hogy nem, vagy csak korlátozottan biztosítják a hát szellõzését, szögállításuk sem mindig lehetséges. A hálós kialakítás viszont beépített „légkondicionálóval“ rendelkezik, könnyen cserélhetõ, a szövet feszességével a kényelem is befolyásolható, valamint általában oldaltámaszt is nyújt. (Nem véletlen, hogy sok trike esetében is ilyen ülést
„A merev üléseket gyakran kevlárral erõsített karbonszövetbõl
„Egy merev karbon ülés hátsó nézetbõl…“
„Alumíniumból is lehet üléstámlát készíteni, ráadásul a lyuggatás sokat javít a hát szellõzésén.“
készítik, mely így rendkívül könnyû és erõs, továbbá a hajtáshatékonyságot is nagyban javítja.“
találunk.) A szövetülés hátránya, hogy kevésbé tartja a hátat, valamivel nehezebb, és mivel szélesebb, így kedvezõtlenebb a légellenállása. A kombinációs típusok mindkét rendszer elõnyeit és részben hátrányait egyesítik, de gyakran mégis ezek a legkényelmesebbek.lenségére. Mindazonáltal a fekvõbicajok ülései nem egyformák: három különbözõ típus létezik, melyek különbözõ erényeket mutatnak. A merev ülések általában könnyebbek, cseréjük, fel- és leszerelésük (például szállítás esetén) egyszerûbb, szivacsozásuk cserélhetõ, a puhaság és szellõzõképesség pedig módosítható. Emellett nem hajlanak, ami javítja a hajtáshatékonyságot. Nem véletlen, hogy a gyors modellekhez szinte kizárólag ezt a típust használják. Hátrányuk, hogy nem, vagy csak korlátozottan biztosítják a „A nagyobb méretû, csapágyazott „Azt elõl kisebb kerekû SWB-k esetében a felsõ (meg-
görgõk sokat segítenek a hajtáshaté-
hajtott) láncszakasz egyenesen vezet a lánckerékso-
konyság maximalizálásában.“
hát szellõzését, szögállításuk sem mindig lehetséges. A hálós kialakítás viszont beé-
rig, így a láncvezetõ görgõnek legfeljebb stabilizáló
pített „légkondicionálóval“ rendelkezik, köny-
szerepe van. Nagy elsõ kerékméretnél gyakori, hogy
nyen cserélhetõ, a szö-vet feszességével a
a lánc a görgõnél megtörik, ami rontja a hajtáshaté-
kényelem is befolyásolható, valamint álta-
konyságot.“
lában oldaltámaszt is nyújt. (Nem véletlen, hogy sok trike esetében is ilyen ülést találunk.)
A szövetülés hátránya, hogy kevésbé tartja a hátat, valamivel nehezebb, és mivel szélesebb, így kedvezõtlenebb a légellenállása. A kombinációs típusok mindkét rendszer elõnyeit és részben hátrányait egyesítik, de gyakran mégis ezek a legkényelmesebbek. A kényelem mellett még érdemes megjegyezni, hogy az eltérõ magasságú hajtómûhöz, más-más üléskialakítás passzol, azaz nem mindegy, hogy lábunk milyen szögben van felsõtestünkhöz képest. Minél feljebb van a lábunk, annál hátrább kell dönteni az ülést, mely kisebb légellenállást biztosít, de korlátozza a kilátást és a láthatóságot. Hajtás közben az ülés alsó élének nem szabad a combot dörzsölni, és törekedni kell arra, hogy a gerinc a legtermészetesebb helyzetben legyen. A különbözõ gyártók modelljeit szemlélve megállapítható, hogy míg a Hase a hálós, a Challenge, az Optima, az M5 és a Velocraft a merevülést preferálja. A Steintrike-nál viszont a vevõ választhatja meg, hogy merev vagy hálós ülést szeretne. Kombinált ülést például az amerikai Rans cég alkalmaz modelljeihez, de bizonyos modelleket az Azub is ilyennel szállítja.
LÁNCVEZETÉS A lánc közvetíti a hajtásból származó energiát a hátsó kerékhez. A rekumbensek esetében a lánc hosszabb, mivel a hajtómû a kerékpár legelsõ és legfelsõ pontján található, míg a lánckeréksor hátul és lent. A lánc praktikus és megbízható elvezetését vezetõgögõkkel szokták biztosítani, amelyek sajnos rontják a hajtás hatékonyságát. Éppen ezért a láncvezetést átgondoltan kell megvalósítani, a meghajtott szakaszon maximum egy görgõt érdemes alkalmazni. A lábhossz beállítására általában két lehetõség kínálkozik. Ha csak az ülést mozgatjuk el, akkor egyszerûbb a procedúra, viszont a hajtómû elõre vagy hátra tolásával a szükséges lánchossz is duplán változik. Ennek elkerülésére a könnyebb hajtómûtávolság-állítás lehetõségét páran a visszatérõ láncszakaszban láncirány-fordítóval oldják meg (pl. Hase). Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb méretû a láncvezetõ-görgõ, annál kisebb ellenállást okoz. Forgáspontjuk mindenképpen legyen csapágyazott. Egyes modelleken egy közbeiktatott lánckerék biztosítja a praktikus láncvezetést és esetleges áttétel-módosítást. Vannak olyan modellek, ahol a görgõket teljes egészében számûzik, és a láncot mûanyag csõben vezetik. Ez megakadályozza, hogy a lánc a lábat beszennyezze, lengése csekély és nem jelent veszélyforrást, de zajos, és az ellenállást ez a megoldás is növeli. Az SWB-k esetében még egy lehetõség felmerül: ez pedig az elsõkerék hajtás, mely a hajtómû és a kerék közelsége miatt igen kézenfekvõ. Mindazonáltal számos váztervezési és kormányozási problémát vet fel, amivel majd a sorozat egy késõbbi részében foglalkozunk.
FÉKEZÉS A rövid tengelytávú (SWB) rekumbensek viszonylag alacsony súlypontjuknak köszönhetõen jobb fékhatást produkálnak, mint a hagyományos kerékpárok, bár elmaradnak a hosszú tengelytávosok és egyes trikok hihetetlen lassíthatóságától. Természetesen a lowracerek alig hajlamosak az elõrebukásra, így tetszõleges erõvel fékezhetõk - legfeljebb a gumi tapadása szab határt a lassulásnak. A vázgeometria és az építési magasság mellett még az adott kerékmérethez alkalmazott féktípus eredményezhet különbséget a fékhatásban. Tudva levõ, hogy a nagy kerékméret az abroncsfékek használatának kedvez (ezért sem terjed el a tárcsafék az országúti kerékméret esetében), míg a kis kerékméret esetén a tárcsafék mûködik hatékonyabban. Így a 20"-os kerékkel szerelt rekukat célszerû tárcsafékkel ellátni, míg a highracerek esetén az abroncsfék is jó megoldást jelent. Zárójelben: érdemes megtapasztalni, hogy a legolcsóbb kínai no-name bowdenes tárcsafék mire képes egy kis keréken!
„A kis kerekek esetében elõnyösebb a tárcsafék alkalmazása, mivel
„A legtöbb gyártó V-fékekkel szereli az abroncsfékes rekumodelljeit, de
a kerék agyteste gyorsabban pörög, mint a nagy kerekek esetében.“
a Challenge saját tervezésû, CNC-zett féktesteket alkalmaz, amely jobban illik a reku bowdenvezetéséhez, és belesimul a váz vonalaiba.“
CSOMAGSZÁLLÍTÁS Mint ahogy már korábban említettük, a fekvõ kerékpár kiválóan alkalmas túrázásra, ezért célszerû olyan modellt vásárolni, melyen a csomagok szállítása praktikusan megoldható. A legtöbb nem versenyzésre tervezett SWB rekumbens rendelkezik csomagtartó-felszerelési lehetõséggel, melyek az ülés mögé helyezik a pakkot, azaz nem növelik a bicaj légellenállását, nem rontják annak irányítását. Lehetõség van az ülés alatti csomagszállításra is, legfeljebb a láncvezetésnek kell mindenképpen elegendõ helyet biztosítani. Városi közlekedésre viszont egy zárható doboz lehet praktikus, melyet ugyancsak az ülés mögé lehet elhelyezni.
„Városi közlekedéshez, rövid túrákhoz jól jön egy kisebb méretû, ülés mögé felszerelhetõ táska. A légel-
„Az M5 titánváltozata zárható,
lenállást nem növeli, és védett helyen van.“
karbonszálas hátsó dobozzal. Fullextrás megoldás, de mindennapi használatra talán kicsit túlzás…“
REKU GY.I.K. A leggyakrabban felmerülõ kérdések a rekumbensekkel kapcsolatban MIT
TAKAR A REKUMBENS ELNEVEZÉS?
Olyan emberi erõvel hajtott jármûvet jelent, melynél használójának testhelyzete inkább a haladási iránnyal ellentétes szögben helyezkedik el, magyarán a fej az üléshez képest nem elõrébb, hanem inkább hátrébb van. A rekumbens név az angol „recumbent“ magyarított megfelelõje, mely az ülési pozícióra vonatkozik; jelentése fekvõ, heverõ. Ennek megfelelõen hívják még fekvõbiciklinek, fotelbringának, komfortbiciklinek. Angolul recumbent, comfort-bike, recliner, HPV (Human Powered Vehicle, azaz emberi erõvel hajtott jármû). A kerékpáros szlengben egyszerûen "bent" néven említik.
MIÉRT
JÓ EGY REKUMBENS?
Az elsõ és legfontosabb tényezõ a kényelem. A test mentesül a problémákat okozó megterhelésektõl, a karok és a csuklók sem terheltek, mivel nem nehezedik rá a test súlya. A nyak és a váll szintén pihen, mivel nem kell felemelt helyzetben tartani a fejet elõrenézéshez. A rekumbens ülés nem egy kényelmetlen, feneket bántó alkalmatosság, inkább kedvenc fotelünkhõz hasonlít, mely ergonomikusan támasztja meg a hátunkat és alfelünket. Ha rekumbenssel kerekezünk, többé nem kell megtapasztalnunk a szokásos kerékpárral összefüggõ egészségügyi problémákat. Egy másik elõnye a rekumbens ülõpozíciónak a szabadabb mellkas és rekeszizom, ami könnyebb légzést tesz lehetõvé. Ezáltal hosszabb túra megtételére vagyunk képesek és kevesebb fáradtsággal, frissebben érhetjük el úti célunkat. Sok fiatal számára 앥 akik még a komforttal és az egészségügyi problémákkal nem igazán foglalkoznak 앥 a legfontosabb szempont a nagyobb elérhetõ sebesség. Ez annak köszönhetõ, hogy a hagyományos kerékpárokhoz képest (de még az országúti versenybringákkal összehasonlítva is) a frontfelület egy rekumbens esetében általában sokkal kisebb. Ezáltal kisebb a légellenállás, melynek leküzdésére megy el a befektetett energiánk akár 80%-a. Jellemzõen az emberi erõvel hajtott jármûvekkel elért sebességi csúcsokat rekumbensekkel tartják. Mindezeket összefoglalva a rekumbensek ajánlhatóak hosszú túrákra ugyanúgy, mint a napi hobbi, illetve gyorsasági kerekezésre.
MIÉRT
NEM ELTERJEDTEBB A REKUMBENS, HA ILYEN JÓ?
Nagymértékû elterjedésének jelenleg több ok szab gátat. Elsõdlegesen talán a magasabb ár. Ez abból adódik, hogy mivel nagyságrendekkel kisebb mennyiségben készülnek, ezért gyártásuk nem annyira gazdaságos. Szerkezetük valamivel összetettebb, több olyan részegységük, alkatrészük van, melyek bonyolultabbak, nagyobbak, ezáltal több alapanyag szükséges hozzájuk. A másik fon-
tos ok, hogy mióta 1933-ban a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség szabályzata kizárta a rekumbenseket a versenyekbõl, ezek a bringák háttérbe szorultak, és mivel jóval ritkábban találkozhatunk velük, ezért furcsának, szokatlannak tûnnek, mely elriasztja azokat a kerekezõket a használatuktól, akik nem ismerik elõnyeiket, vagy még sosem próbálták.
MENNYIRE
NEHÉZ HOZZÁSZOKNI?
A hagyományostól eltér az egyensúlyérzet, és a kormányzás is különbözik, de hamar megtanulható. Csak hátra kell dõlni és élvezni a kényelmességét. Általában egy nagyobb tengelytávú (LWB vagy CLWB) modellel érdemes kezdeni, mert ezek kormányozhatósága és kezelhetõsége különbözik a legkevésbé a megszokott kerékpárokétól. Ezután érdemes a rövid tengelytávú, azaz az SWB típusokat kipróbálni. A legnagyobb kihívást a versenymodellek jelentik, mert ezek rendkívül alacsonyak és érzékenyek minden apró kormánymozdulatra, bár gyorsaságukkal páratlan élményt jelentenek.
LEHET
VELE HEGYEN FELFELÉ HALADNI?
Természetesen. Nem véletlenül használták sokan több ezer kilométeres, esetleg földkörüli túráik eszközéül. Ennek ellenére sokan gondolják, hogy hegymenetre nem alkalmasak, mivel nem lehet velük kiállni a nyeregbõl. A rekumbensek felfelé haladáskor valóban lassabbak, de amíg megfelelõ áttétellel pedálozni tudunk, addig haladni is lehet. Elegendõ gyakorlattal általában tartható a hagyományos kerékpárosok sebessége, de az esetleges lemaradás könnyen behozható lejtmenetkor illetve sík terepen való haladáskor. Érdekes még megemlíteni, hogy az Amerikát átszelõ RAAM versenyen a csapatok versenyében a holland M5-ötösöket hajtó rekumbenses brigád tartja a csúcsot, 7 (!) órával megelõzve a legerõsebb hagyományos kerékpáron indulókat. Mivel a versenyben 앥 mint azt Káldy Attila már megtapasztalta 앥 nem elhanyagolható, 30.000 méter szintkülönbség van, leszögezhetjük, hogy a rekukkal igenis lehet emelkedõnek menni!
GYORSABB
EGY REKUMBENS, MINT EGY HAGYOMÁNYOS BICIKLI?
Azokon a versenyeken, ahol indulhatnak, a rekumbensek tartják az összes sebességrekordot. A valódi kérdés azonban inkább az, hogy gyorsabb lesz-e az, aki rekumbenst vásárol? A válasz ebben az esetben is igen, de nem azonnal. Az, hogy mennyi idõ kell ehhez, függ az edzések gyakoriságától, hogy milyen nagy és nehéz távokon tréningezünk. A kitartás itt is meghozza gyümölcsét. Megerõsödnek a szükséges izmok, csak ne adjuk fel hamar! Mivel energiánk legnagyobb része a légellenállás leküzdésére megy el, ezért kisebb frontális felülettel ugyanakkora munka kifejtésével nagyobb sebességet tudunk elérni. Mivel ez az elõny leginkább 25-30 km/órás sebesség felett jelentõs, ezért sík terepeken, illetve lejtmenetben nyilvánul meg leginkább a rekumbensek elõnye. Ideális feltételek esetén (nagyjából sík út, szélcsend) a rekumbensek körülbelül 10%-kal gyorsabbak a hagyományos kerékpároknál. Burkolattal ez több mint 15%-ra, de akár 40%-ra is növelhetõ. Érdemes megjegyezni azonban, hogy az utcai használatra szánt modellek nem mindig gyorsabbak a hagyományos kerékpároknál.
Észrevehetõ egy rekumbens a forgalom többi szereplõje számára? Mivel a rekumbens eléggé szokatlan, ezért nem marad észrevétlen. Mivel alacsonyabbak, mint a szokásos kerékpárok, ajánlatos például egy magas hátsó rúdra rögzített zászló használata. Valamennyi kerékpáros számára általánosan javasolt a feltûnõ színû sisak illetve ruházat viselete. Közlekedéskor igyekezni kell minél hatékonyabban felhívni az autósok figyelmét, akik néha figyelmetlenül, hirtelen váltanak sávot, nyitják ki az ajtajukat, így okozva veszélyes helyzetet a bringások számára.
MENNYIRE
BIZTONSÁGOSAK A REKUMBENSEK?
Ugyanannyira, mint amennyire körültekintõ módon használjuk. Közúton haladva egyik szemünk legyen mindig a környezõ jármûveken, mint ahogyan ezt már megszoktuk kerékpározásnál. Amíg megfelelõ gyakorlatot nem szerzünk, addig inkább csak kisforgalmú utcákon, üres parkolókban kerekezzünk. A rendkívül alacsony kialakítású versenymodellek kivételével a legtöbb rekumbens esetében a fej magassága nagyjából a gépjármûvezetõk fejmagasságában helyezkedik el, tehát a legkönnyebben észlelhetõ zónában van. Visszapillantó tükör feltétlenül szükséges a rekumbensek használata esetén, mivel az eltérõ, inkább az autósokéhoz hasonlító ülõhelyzet miatt a hátrafelé tekintés nehézkesebb, mint egy hagyományos bicikli esetében.
LASSABB
VAGYOK, MINT KORÁBBAN.
MIKOR
FOGOM MEGHALADNI KORÁBBI SEBESSÉGEMET?
A rekumbenses kerekezés eltérõ izomcsoportot mozgat meg. Emiatt eltart egy ideig, mire a szükséges izmok megerõsödnek. Ennek hossza függ az edzések gyakoriságától, hosszától és erõsségétõl. Egyesek utólag 2 hétrõl számoltak be napi 30 km út megtételével. A kifejezetten edzett bringások kezdetben nagyobb visszaesést tapasztalhatnak mindaddig, amíg a megmozgatott másfajta izomcsoport meg nem erõsödik annyira, hogy hasonló sebességet tudjanak elérni.
