REJTETT ORVOSI V O N A T K O Z Á S O K RÉGI SZAVAINKBAN BÜKY
BÉLA
l-egyen szabad előadásomat* egy személyes élményem elbeszélésével kezdeni. Egy régen látott osztálytársam azzal állított be hozzám egy alkalommal, hogy kölcsönözzek k i részére a k ö n y v t á r b ó l , ahol dolgozom, egy angol etimológiai szótárt. Minek kell ez neked? — k é r d e z t e m egykori osztálytársamat. Mert angolul szeretnék tanulni, s azokat a szavakat, melyeknek ismerem etimológiáját, igen k ö n n y e n megtartom emlékezetem ben — volt a válasz. Ez az anekdotikus kicsengésű, de k o r á n t s e m kitalált történet megfelelően világít rá arra a tényre, hogy egy-egy szó etimológiájának ismerete folytán valahogy közelebb k e r ü l ü n k ahhoz a szóhoz, melynek etimológiáját megismertük, mintha e szó titkát lep leznénk le. Ez a megállapítás különösen érvényes az orvosi v o n a t k o z á s ú szavakra és kifejezé sekre, minthogy ezeknél igen gyakran számolnunk kell az ősvallási kultusszal kapcsola tos hiedelmekkel, betegségokozó á r t ó d é m o n o k k a l , népi gyógymódokkal, a fiziológiai folyamatok elhomályosult megnevezéseivel. Nyelvészeink hamar észrevették az orvosi vonatkozású szavak etimonjainak nehéz ségeit. Sokszor kellett nyelvészeknek k o r á b b i népetimológiákat, délibábos etimológiai összefüggéseket helyesbíteniök. Pl. Csapodi István ismerteti a hagymáz < had-más egyik téves etimológiáját: 'olyan pusztítást végző betegség, ami valósággal a had m á s a ' (Magyar Nyelv 8,48). A betegségnév etimológiájához megjegyzendő, hogy erről ma sem tudunk t ö b b e t , mint 1908-ban, mikor G[ombocz] Z[oltán] megállapította, hogy a kutatások „valószínű e r e d m é n y e szerint a hagymáz ( < h a g y m á s z ) . . .magya r á z ó ö s s z e t é t e l . . , vagyis az előtag ugyanazt fejezi k i , m i n t az utótag, mintegy »lázbetegseg«. A hagy előtag pontos megfelelői a rokonnyelvekben: északi vogul u l ,Krankheit' . . . A -máz . . . utótag megfelelői: vogul mos, más, mas ,Krankheit'." (Magyar Nyelv 4,192). Talán annyival egészíthető k i ez az etimológia, hogy az előtag t ö b b rokonnyelvben a rosszindulatú, betegséghozó istenség neve. De igen gyakran hosszú vita alakult k i egy-egy orvosi v o n a t k o z á s ú szó etimológiája felett anélkül, hogy a kutatás m e g n y u g t a t ó eredményre vezetett volna. így pl. a beteg szó etimológiája máig sem megoldott, jóllehet a szó etimológiájának valóságos kis könyvhalomnyi irodalma van. x
* A Magyar Orvostörténelmi Társaság 1978. május 19-i ülésén elhangzott előadás módosított változata.
M á r ezek alapján is helytállónak véljük tehát kijelentésünket, hogy a magyar nyelv t u d o m á n y munkásai sohasem t a k a r é k o s k o d t a k energiáikkal, amikor orvosi vonatko zások etimológiai feltárása feladatával találták magukat szemben. Nem kell messze menni további bizonyítékért, pusztán a Magyar Nyelv c. folyóirat hasábjainak ilyen értelmű átvizsgálása is elég sok bizonyító adattal szolgál állításunkhoz. A folyóirat legelső évtizedeiben igen sok orvosi v o n a t k o z á s ú cikk jelent meg annak következtében, hogy ekkoriban a főhangsúly, hogy úgy mondjuk, az etimológián volt, s így és ekkor az orvosi v o n a t k o z á s ú szavak is az etimológiai elemzés tárgyaivá váltak. Ekkoriban Melich J á n o s és Gombocz Z o l t á n , sőt Laziczius Gyula is szolgáltak orvosi vonatkozású szóetimológiákkal, noha egyikük sem volt orvos, sőt k ü l ö n ö s e b b érdek lődés sem fűzte őket az orvostörténethez. Gombocz a hagymáz-t (Magyar Nyelv 4,192), Melich J á n o s az orbánc-ot (Magyar Nyelv 4,85) magyarázta többek között. De a folyóiratnak e korai szakaszában kifejezetten orvostörténeti vagy botanikatörténeti érdeklődésű k u t a t ó k is meg-megjelentek a szerzők s o r á b a n , így Csapodi István és Magyary-Kossa Gyula (ez u t ó b b i p l . a hószem, a hagymás, hagymás-betegség, a himlő, a francu stb. szavak etimológiájával, vö. a Magyar Nyelv 24. kötetét). A folyóirat e korai szakaszában nem egyszer orvostörténeti könyv ismertetésével találkozunk. így Á k o s I . Magyary-Kossa Gyula „Közegészségügy a régi magyarok n á l " és egy másik m u n k á j á t ismerteti (Magyar Nyelv 18,46—47), Gulyás K á r o l y p e d i g elsőként számol be a Teleki-könyvtár erdélyi orvosi k ö n y v é r ő l „Orvosságos könyv a X V I . századból" (Magyar Nyelv 9, 373—377) címmel. A z 1920-as évek folyamán csökken az orvostörténeti v o n a t k o z á s o k száma, a korábbi etimológiai, nyelvemlékcentrikus jelleg helyébe bonyolultabb diszciplínák: fonetika, nyelvjáráskutatás, nyelvjárásföldrajz, orientalisztika (elsősorban turkológia), névkuta tás stb. lépnek, és ezek cikkanyaga csak ritkábban von bele tárgyalásába orvosi vonat kozásokat. De egy-egy etimológia azért ekkoriban is napvilágot lát (pl. Horger Antal nak a bélpoklos-ról írt elemzése Magyar Nyelv 20, 31—32). A z 1930—40-es évek évfolyamai azonban két jelentős eseménnyel szolgálnak. Egyrészt ekkor jelent meg több folytatásban Lovas R ó z s a „ A lelki jelenségek nyelvi kifejezéstanához" c í m ű dolgozata, amely — jóllehet a pszichológiával is kapcsolatot mutat — számos orvostörténeti érdekességű vonatkozással bír. Másrészt ezekben az évjáratokban jelenik meg t ö b b közlemény, m u t a t v á n y a Teleki-könyvtárban őrzött orvosi könyvről (Varjas Béla: Egy X V I . századi magyar nyelvű orvosi kompendium — Magyar Nyelv 36, 159—169, ugyanezen kötetben m u t a t v á n y o k 193—197). A turko lógia is szolgál ezekben az években orvosi v o n a t k o z á s ú etimológiákkal (pl. Ligeti Lajos: Gyomor — Magyar Nyelv 37, 344). És említsük meg a legfontosabbat: M a i gyary-Kossa m u n k á s s á g á n a k legtermékenyebb időszaka is erre a két évtizedre esk,és ez szervesen egészíti k i a nyelvészeti eredetű orvostörténetet. A magyar nyelvészet műhelyeiben jelentkező orvostörténeti eredmények nagyobb része 1945 után m á r nem a Magyar Nyelv hasábjain jelentkezik, jóllehet egy-egy orvosi vonatkozású szó etimológiája ezekben az évjáratokban is megjelenik a folyóiratban, sőt az utóbbi két évtizedben nagy fellendülést m u t a t ó n é v k u t a t á s is felmutathat egy két orvostörténeti v o n a t k o z á s t e folyóirat füzeteiben ( p l . Pozsgay I l d i k ó : Herkules f ü r d ő — Magyar Nyelv 68, 459). Orvostörténeti s z e m p o n t b ó l is jelentős az utóbbi évek k é t tanulmánygyűjteménye:
Pais D e z s ő : A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből (Budapest, 1975. A k a d é m i a K i a d ó ) Ligeti Lajos : A magyar nyelv t ö r ö k kapcsolatai és ami körülöttük van I — I I . (Bp., 197 ; és 1979. K ö r ö s i Csorna Társaság és az M T A K ö n y v t á r a közös k i a d á s á b a n ) . A két ki7 váló nyelvész számos orvostörténeti vonatkozású szótörténeti kérdést említ. így pl. PaisDezső e posztumusz t a n u l m á n y k ö t e t é b e n találjuk meg az agyafúrt szó némileg m ó dosított etimológiáját ( k o r á b b a n a Magyar Nyelv 10, 414—417 alatt jelent meg) és az orvos szóval kapcsolatos, M T A I . Oszt. Közleményeiben megjelent eredmények ú j a b b kiadását. De a legfőbb értéke a tanulmánykötetnek az, hogy i t t jelent meg az őrül szó etimológiai elemzése, ez csak e kötetben található meg. — Ligeti Lajos dolgozatainak gyűjteménye is számos orvostörténeti vonatkozást tartalmaz: a m á r említett gyomor szó mellett az íz 'Gelenk', a kanyaró és több m á s szó etimológiája bizonyítja ezt. A két említett tanulmánygyűjtemény mellett a nyelvészeti terület orvostörténeti vonatkozásainak leghatalmasabb t á r h á z a a B e n k ő L o r á n d főszerkesztésében meg jelent 3 kötetes , , A magyar nyelv történeti-etimológiai s z ó t á r a " c. m u n k a ( I . 1967. 1142 p., I I . 1970. 1111 p., I I I . 1976. 1230 p. — rövidítése a t o v á b b i a k b a n : TESz.) A z említett h á r o m k ö t e t e s szótár azért teszi lehetővé rejtett orvosi v o n a t k o z á s o k fel színre hozatalát, mivel a magyar szavak előzményeinek rokonnyelvi adatait is közli, m á r p e d i g a rokonnyelvi adatok megadott jelentései sokszor olyan orvosi vonatkozást tükröznek, amely a magyar szóban m á r elhalványodott, eltűnt. Ha azonban ilyen előz m é n y t látunk, sokszor nem is túl nagy erőfeszítéssel, r á d ö b b e n ü n k a magyar szó rej tett orvosi vonatkozásaira is. N é z z ü n k n é h á n y példát. A z agyafúrt szó etimológiájának tanulságai. Pais Dezső „ A magyar ősvallás nyelvi emlékeiből" c. postumusz k ö n y v é b e n (1975, 7—10) azt olvassuk, hogy az agyafúrt jelentése ,fúrt agyú' azaz ,lékelt k o p o n y á j ú ' , s e s z ó b a n nemcsak a honfoglaláskori koponyalékelés gyakorlatának bizonyítékát látja, hanem arra is gondol, hogy eseten ként koponyalékeléssel „ f ú r t a g y ú " embert hoztak létre olyan helyeken, ahol nem volt sámánképességű ember. A fúrt agya révén s á m á n n á tett ember közvetített az élők és a túlvilág között. László Gyula szerint ugyan nem hoztak létre s á m á n o k a t m ű t é t i úton, de az agyafúrt—fúrtagyú jelentésfejlődést, és egyben azt, hogy ez a szó az ősi koponya lékelések jelenségére, következményeire utaló nyelvi adat, teljességgel elfogadja. A beteg szóval kapcsolatos észrevételek. A z említett szótárból megtudjuk, hogy a magyar beteg szó számos környező n é p nyelvébe kölcsönszóként á t m e n t (így a szom szédos szláv népek nyelvébe és a r o m á n b a ) . E b b ő l arra kell következtetnünk, hogy a szó országosan elterjedt, gyakran használt szó lehetett m á r az Á r p á d - k o r b a n . A fene szóval kapcsolatban is bízvást utalhatunk olyan etimológiai v o n a t k o z á s o k r a , amely első pillanatra nemigen lenne sejthető. Arról van szó, hogy a jelenlegi nyelvészeti k u t a t á s o k , meglehetősen egyértelműen, a fene szót a fen igével h o z z á k kapcsolatba, érmek melléknévi igenevéül minősítve a szóban forgó alakot. így a fene annyit jelent, mint a mai 'fenő'. Ez a melléknévi igenévi jelentés könnyen v á l h a t o t t erdei állat megjelölőjévé, hiszen erdőben közönséges látvány lehetett, hogy a vadkan valamilyen tárgyon, fán fente agyarát. A vadkan veszedelmes, d ü h ö s állat lévén az öt jelölő fene szó rövidesen 'fenekedő dühös állat' jelentést vehetett fel. Mindebből arra következtethetünk, hogy a betegségnévként jelentkező fene szó 15
Orvostörténeti
eleinte — persze igen ősi időben — nem állt ö n m a g á b a n . Ilyenféle összetétellel számol hatunk: fenebetegség. A fene akkoriban talán a gyorsan terjedő, doppingoló (esetleg a gyógyíthatatlanságot sejtető) betegségminőség jelölője volt. Nyelvjárási terüle teken ma is gyakran használják e szót összetételekben, ahol e szónak, mint tagnak jelentése homályos. Ilyen összetétel a rákfene. A fene egyéb összetételekben is bizony talan jelentéskörű. így p l . a csontfene (Új Magyar Tájszótár. B p . 1980. I . 881. p.) jelentése azokon a nyelvjárási területeken, ahol előfordul, nem 'csontrák', hanem általában 'csontbetegség'. A feketefene (így egybeírt formában !) előfordul a szlavóniai nyelvjárásban [vö. Penavin Olga: Szlavóniai (kórogyi) szótár. N o v i Sad, 1973. 329.]. A lépfene (Néprajzi M ú z e u m , Ethnológiai A d a t t á r 2227.) s z ó b a n is igen általános jelentése van a fene u t ó t a g n a k , és a TESz magyarázata szerint jelentése 'fekélyes betegség'. Ennek ellenére igen nagy t ö m e g b e n találkozunk orvostörténeti szövegekben a fene önálló előfordulásával. Fenti feltevésünk, hogy tudniillik a fene eleinte össze tételekben fordult elő, jelzői funkcióban, s csak később önállósult, gyógyíthatatlan, gyorsan terjedő, a szöveteket roncsoló betegségek összefoglaló jelölőjeként, csak akkor válik bizonyossá, ha majd bizonyítani lehet a szó elsőként összetételszerű, s csak másodlagosan önálló előfordulási jellegét. A nyelvészek által nyújtott etimológia mindenesetre m é g sok v o n a t k o z á s b a n finomítható, i l l . finomítandó. M a m á r nemigen érzékeljük a javas szó orvosi vonatkozását, jóllehet a javasember, javasasszony fogalmát a kuruzslással és a népi gyógyítással ma is kapcsolatba hozh a t ó n a k érezzük. De m i ez a javas? A z etimológia tanúsága szerint ez az alak a jó melléknév ősibb jav ~ jov tőváltozatából j ö t t létre. A j ó melléknév legősibb jelentése viszont 'egészséges' volt. A melléknévből -s képzővel főnév keletkezett, ugyanúgy, mint a jó melléknévből keletkezett jós. Csakhogy a javas a 'gyógyító'jelentést vette fel, a jós a ' j ö v e n d ő m o n d ó ' jelentést. Sőt ősi időben nem is lehetett éles ez a jelentéstani szétválás. Tehát a javas korai időben önállóan, főnévként is gyakran használatos lehetett. M a m á r alig tudjuk elképzelni ezt, mivel jelenkori nyelvhasználatunkban, a javasasszony, javasember összetételekben a javas melléknévként áll. A z 1416 táján keletkezett és 1466-i á t i r a t b a n fennmaradt huszita evangélium-fordítás (a Müncheni K ó d e x ) szövegében olvassuk a következőket: „ (jézus) mgviga3ta Sokakat kic g e t r è t n vala k û l o m b k û l o m b lelète3eteckèl . . . " (13va, a Nyiri-féle kiadás 114. p.). B e n n ü n k e t e mondatban a leletezet szó érdekel közelebbről. A TESzben két fontos közlést találunk e szóval kapcsolatban: 1. a lel 'megtalál' ige szárma z é k a ; 2. jelentése 'betegség'. Minthogy a leletezet a lel 'megtalál, meglel' igével áll kapcsolatban, k i kell derítenünk, miként lett lel-bő\ leleletezet ? Erre nézve a szótár m á r nem ad eligazítást. A következő szófejlődés-lehetőség képzelhető el: lel + -atjet képző + -ozatf-ezet k é p z ő b o k o r . — Ez esetben a jelentés annyi, mintha ezt mon d a n á n k : rátalál - f ás + féleség. Minthogy az etimológiai szótár szerint a lel szó 'rátalál, meglel' jelentésének azáltal van orvosi v o n a t k o z á s a , hogy arra utal, hogy a rontást okozó d é m o n körbejár, keresi á l d o z a t á t ; és végül rátalál, megleli, m á r magá nak a „lelet"-nek, tehát a 'rátalálás'-nak egyúttal 'betegség' a jelentése. — E változat szerint a bibliaszöveg é r t e l m e : megvigasztalt sokakat, k i k gyötretnek vala k ü l ö m b k ü l ö n b betegség(féleség)ektől. Kissé meglepőnek t ű n h e t ; hogy a 'betegség' jelentést egy igen korai magyar szó, a lelet, i l l , ennek továbbképzett alakjai, a leletezet, i l l . a leletezés fejezték k i . De bárc
mennyire m e g l e p ő is ez, az adatok előtt meg kell hajolnunk, olyan tömegesen fordul nak elő. Sőt megvan a leíetezik 'betegség á l l a p o t á b a n van' ige, sőt a leletező 'beteg' melléknév is. (Vö. a Nyelvtörténeti Szótár adatait!) Talán az is kissé szokatlan nak, sőt túl komplikáltnak tűnhet, hogy a leletezetet ősi jelentésében „rátalálásféleség"nek minősítettük. Itt persze, mint ez talán a szövegösszefüggésből kivehető volt, a „ r á t a l á l á s " , a „meglelés" annyi, mint 'betegség', sőt a leletezet végső jelentése így is mondhatjuk — 'kórforma'. Hogy ez lehetett a jelentés, azt a M ü n c h e n i K ó d e x egy másik adata (58vb lap, Nyiri-féle kiadás 254.) az előbb idézettnél m é g talán jobban bizonyítja. Ez az adat, a szövegkörnyezettel együtt a következő: M i k o r ke. nap elnugotuolna medeníi valnacuala betegekét k ú l ö b kûlomb lètètezèteckèl vijicuala avocat o hozia (értelme: M i k o r pedig a nap elnyugodott volna, mindenek, akik bírtak vala betegeket k ü l ö m b külömbféle betegségféleségekkel, viszik vala ezeket őhozzá). Sajnos a TESz nem jelzi a „!el" ige etimológiájában a gonosz, megbetegítő szellem körbejárására vonatkozó jelentésmozzanat tényét, de részletesen utal erre a tényre a hideglelés szócikkben. így ír i t t : „ E szókapcsolat ( t i . a 'leli a hideg" szókapcsolat) lel igéje valószínűleg azonos a lel 'talál' igével, s itteni használata feltehetőleg még pogánykori hiedelmen alapszik : a betegség gonosz szelleme keresi áldozatát, és ha megtalálja, megleli, akkor az illető megbetegszik". Nem fogadja el a TESz, és m i sem tartjuk elfogadhatónak azt a felfogást, amely szerint a betegségnevekben előforduló lel előtag tulajdonképpen a lő ige származéka, és hogy a betegségszellem mintegy „meglövi" az embert, s így teszi beteggé. N e m hisszük, hogy az egyébként igen késői hideg-lövés (MTSz) egy ilyen összefüggésre utalna. Eredetileg a hideg lölte szókapcsolat alakulhatott át hideg lőtte népnyelvi alakra, majd e b b ő l , mikor m á r az eredeti jelentés elhomályosult, elvonással, n é p etimológiával hozták létre a hideg-lövés alakot. A mi lölte? is ugyanígy alakult át mi lőttére. Ha ilyen szavakat látunk magunk előtt, mint bélpoklos, bélpoklosság, pokolvar, bőr poklos, bőrpoklosság stb. mindezekből nyomban elénk tűnik az ' ö r ö k k á r h o z a t helye'jelentésű pokol szavunk. Ezzel kapcsolatban az etimológiai s z ó t á r b a n a követ kezőket olvassuk: „szerb—horvát vagy szlovén eredetű, (így szb-hv. pákao, birt. eset: pàkla, R. pakol . . . ) " , s a jelentéssel kapcsolatban a következőket közli a szótár: „mindezek eredeti jelentése 'szurok'". A ' p o k o l ' j e l e n t é s másodlagos fejlemény a szláv nyelvekben. A magyar szó az átvett alakból főleg a kikövetkeztetett pukulu fokozaton át fejlődött pukulAk. Van púikul változat is, de ez valószínűleg íráshiba. A szó jelentései a magyarban a föjelentés, 'az örök k á r h o z a t helye a vallásos elképzelés szerint' alapján fejlődtek k i . „Lehetséges —jegyzi meg az etimológiai szótár — , hogy a szláv nyelvekben eredetibb 'szurok' jelentés is átkerült. Ennek emlékét őrizheiik — legalábbis részben — a Poklos elemet tártaimazó helynevek, de ezt a jelentést közszói adatokkal nem tudjuk igazolni, b á r esetleg az egy a d a t b ó l ismert ' h i n á r és sárkeverék' (Herman. Pászt. 730) jelentés ezzel függhet össze." M i mindehhez azt tesszük hozzá, hogy a pokol szóval kapcsolt betegségnevek való színűleg valamilyen formában az 'örök kárhozat helye' fogalmával ugyan kapcsolatban állhatnak, de nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy az iszap szürkeségét felidéző színnév is, tehát a pokol eredeti 'szurok' jelentéséből keletkezett színnév, vagy anyag jellegzetesség megnevezés is szerepet játszhatott n é m e l y pokol-hü kapcsolt betegségnév
kialakulásában. Ehhez érdekes tudni, hogy a pokolvar vagy a bőrpoklosság hólyagocskái v a l ó b a n szürkülő, feketedő színelváltozást mutatnak a k ó r előrehaladtával. A z akadémiai k i a d á s ú Orvosi Lexikon (Bp. 1967.) első kötetében az anthrax címszó alatt ugyanis a következők olvashatók : „ B ő r a n t h r a x , pokolvar: a csípéshez hasonló p a p u l á val kezdődik a behatolási h e l y e n . . . ; megfeketedő véres hólyag fejlődik b e l ő l e . . . " A z orvos szó legősibb jelentése bizonyosan 'varázsló', mivel ez lesz a végeredmény akár a finnugor nyelvekből eredeztetjük a vitatott eredetű szót, akár a t ö r ö k b ő l . Pais Dezső a bevezetőben idézett művében a t ö r ö k eredet mellett száll síkra. N é z z ü k röviden az ő m a g y a r á z a t á t ! A török nyelvekben meglevő ur ige jelentése 'üt, k ü z d ' . A z ebből s z á r m a z ó igenév jelentése: ' ü t ő , k ü z d ő ' , melynek általánosabb jelentése 'varázsló'. D e miként keletkezett az ütő-bői 'varázsló'? É p p e n erre szolgál m a g y a r á z a t tal a Pais-féle etimológia. A szóban az ütés a varázsvesszővel való ütés m o z z a n a t á r a utal. A jelentésfejlődést megmagyarázva m é g bizonyos alaktani fejlődésbeli nehézsége ket is meg kellett m a g y a r á z n i a Paisnak. A legfőbb nehézség ugyanis az volt, hogy a magyarban az orvos szó előzményei á l t a l á b a n urus, oros alakban tűnnek elő, tehát a szóban m é g nem találjuk meg a v-t. Pais D e z s ő szerint az urus, oros r-je a fejlődés so rán m e g k e t t ő z ő d ö t t ; így ezekből a korábbi alakokból urrus, orros lett, s ezekben az alakokban az egyik r elhasonulással v-re alakult át, így az urrus urvus-sá, az orros orvos-sá fejlődhetett. Mindehhez azonban meg kell jegyeznünk, hogy itt nem az etimológiai szótárvéleményéhez tartottuk magunkat, hanem Pais Dezső elképzeléséhez. Ugyancsak Pais Dezső szolgál érdekes, szintén rejtett összefüggésekre utaló magya rázattal az őrül ,megtébolyodik' igével kapcsolatban, de ez esetben véleményét az etimológiai szótár fenntartás nélkül elfogadja. Persze az etimológia kifejtése túl sok időt és helyet venne el, itt csak az etimológiai szótárban olvasható összefüggést n y ú j t o m : „ . . . az őrülótörökeredetűvö.:ujg. äftn7-'forog' (Radl.) avril- 'megfordul, visszatér; gyűrűzik, fodrozódik; elutasít' (DrevnSl.) . . . A z őrül ige 'megbolondul' jelentése az elmebajban szenvedők gyakori keringő, szédelgő, k ö r b e j á r ó m o z g á s á n a l a p u l . . . Lehetséges, hogy a jelentésfejlődés a sámánizmussal is kapcsolatban van: 'forog, kering' ' ( a s á m á n ) a révület előidézésének céljából kering' -» 'révületbe esik' 'megtébolyodik'." Legrégibb adatolt szavaink a mai t u d o m á n y o s felosztás alapján valójában csak néhány t u d o m á n y t e r ü l e t r e szorítkoznak, á m ezek egyike az orvostudomány. K á r volna orvostörténetileg kiaknázatlanul hagyni e szókincs etimológiai elemzését.
Zusammenfassung Unter dem Titel: Die verborgenen medizinischen Beziehungen in alten ungarischen Worten — ist die Studie auch als Vortrag verlautbart worden. Der Verfasser weisst auf die Etymologie einiger ungarischer Wörter hin und lenkt die Aufmerksamkeit der Medizin historiker auf das Fachgebiet der Philologie. B. BÜKY, Dr. phil. Research Fellow, Institute for Linguistic Science, Hungarian Academy of Sciences M T A Nyelvtudományi Intézete Budapest, Szentháromság u. 2, Hungary, H-1014
