régi áron! 10. december XXI. évf. 12. szám

2010. december

10. december • XXI. évf. 12. szám

www.uj-muveszet.hu

20

ára

régi áron! Ha még idén előfizet 2011-re, további kedvezmények várják Fél évre 3900 Ft helyett 3400 Ft, egy évre 7800 Ft helyett 6200 Ft. 1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2. e-mail: [email protected] telefon: (1) 341 55 98 (Ollári Barbara)

uM-2010-12-december-borito-01.in1 1

HU ISSN 08662185

695 Ft

A hulladék esztétikája Mesterművek Budapestről Nuda Veritas AVIVA 2010 Szubjektív terek és térképek Nosztalgiamentes övezet

2010. 11. 26. 9:48:23

TAIWAN CALLING Pécsi Galéria | Zsolnay Negyed | 7630 Pécs, Zsolnay Vilmos utca 37. 2010. 0. december emberr 10. – 2011. 011. január januá ja janu 23. Pécsi Nyitva: naponta aponta 10-18 óráig, kedd szünnap szünna GALÉRIA

Founded: 1977

A SZABADSÁG FANTOMJA THE PHANTOM OF LIBERTY MŰCSARNOK 2010.12.17–2011.02.13. WWW.MUCSARNOK.HU

HATÁRTALAN SZIGET ELUSIVE ISLAND LUDWIG MÚZEUM 2010.12.17–2011.03.06. WWW.LUDWIGMUSEUM.HU

Yang Mao-Lin: Jataka Tale of Extraordinary Love Vajradhara (detail)

„Válogatás az életműből”

Pecs Gallery Gal &V Visual isual Arts A Workshop Workshop

Támogatók és együttműködő partnerek | Supported by and in collaboration with

Council for Cultural Affairs Republic of China （Taiwan）

uM-2010-12-december-borito-01.in2 2

2010. 11. 26. 9:51:33

Pierre Arman: Szemétláda, 1961

Tehnica Schweiz: Garázs Projekt, 2007-2009

Lapalapító-főszerkesztő: Sinkovits Péter

Gustav Klimt: Halovány arc, 1903

tar talom Főszerkesztői jegyzet

A borító a HUNGART

4

SINKOVITS PÉTER

A hulladék esztétikája

kismonográfia-sorozat öt új kötete könyvborítóinak felhasználásával készült.

30

Nagyvizit

7

SOMHEGYI ZOLTÁN

A forma dinamikája

Arman-emlékkiállítás a Pompidou-ban

Kelemen Zénó kiállítása

32

MENDÖL ZSUZSANNA

Szaunázó paraszt

P. S Z A B Ó E R N Ő

Mosonyi Tamás kiállítása

Mesterművek Budapestről A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása Londonban

10

Kiállítások

34

GELLÉR KATALIN

Az 57. HódmezővásárhelyiŐszi Tárlatról

Nuda Veritas Díjak és jogdíjak

13

38

Lengyel alkotók csoportos kiállítása

40

Szüts Miklós retrospektív kiállítása

SZEIFERT JUDIT

42

A második ötös A HUNGART kortárs művészeti kismonográfia-sorozatának újabb öt kötete

KOVÁCS PÉTER

Az első díj vesztese

Hencze Tamás kiállítása

43

LÓSKA LAJOS

Tóth-Kovács József munkái

45

Restyánszki Attila kiállítása

46

KOVÁCS ÁGNES

Tájak alkonyatban Kovács Lehel kiállítása Vásárok

BORDÁCS ANDREA

Alternatív bedekker Szubjektív Budapest tér-képek

28

KOZÁK CSABA

Pixelekre törve

Kortárs horvát szobrászat Pécsett

25

RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN

Tisztelet és figyelem

Vígh Tamás 1926–2010

Eszmék, ötletek három dimenzióban

KOZÁK CSABA

Függőleges fény

Térfoglalás

22

TO L N AY I M R E

Retour

AVIVA-díj 2010

20

PELESEK DÓRA

Engedetlenek

MULADI BRIGITTA

Az emlékezés és az emlékeztetés technikái 17

STURCZ JÁNOS

Nosztalgiamentes övezet II.

Bécs Budapesten

48

BAGYÓ ANNA

Őszi művészeti vásárok 2010 Art Forum, Frieze Art Fair, Fiac

FÁBIÁN LÁSZLÓ

Geometrikus narratívák Nagámi

Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.

uM-2010-12-december-03.indd 1

Stark Attila: Soho I., 2005

Szabó Klára Petra: Fekete fehér és ágy III., 2010

Anna Maria Karczmarska: Párbaj, 2008

2010. 11. 24. 12:34:02

k i á l l í t á s ajánló

Összeállította: R U D O L F A N I C A

Térképzetek Várady Róbert festményei Győr, Városi Művészeti Múzeum, Esterházy Palota, 2010. december 12–2011. január 16.

Várady Róbert festészete arra keresi a választ, hogy a hálózatok, konstrukciók virtuális világában, kibernetikus terében hogyan tartható meg a köznapisággal és partikularitással konfrontálódó, individuális művészeti én. A 2000-es évek közepétől az interface kérdése kezdte intenzíven foglalkoztatni, mely térben és időben távollévő dolgokat, személyeket hozhat egyetlen tér-idő síkba, így a képein az egymástól térben és időben távoli személyek virtuális, imaginárius találkozásán keresztül különböző esztétikai, társadalmi, szubkulturális jelenségeket idéz meg. Várady nyitott a világ legaktuálisabb tudományos és társadalmi kérdésfelvetéseire, melyek meghatározzák az emberi életet, a társas viszonyokat, az ember lehetséges perspektíváit. A legújabb sorozatán az utóbbi évek virtuális tereiből visszatér a látszólag valóságos, perspektivikus térbe, de ezek a terek továbbra is elég szokatlanok. A győri kiállítás az utóbbi tíz év festményeiből ad válogatást. Várady Róbert: Metropolisz II., 2010, olaj, vászon, 150x190 cm

Taiwan Calling – Határtalan sziget Műcsarnok, 2010. december 17–2011. február 13. LUMÚ, 2010. december 17–2011. március 6.

Az elmúlt évtizedekben Tajvan gyors és radikális politikai, illetve kulturális változásokon ment keresztül, amelyek a tajvani identitás kritikus megkérdőjelezését, majd újraalkotását eredményezték. A folyamat a kínai kontinens által diktált egységes kulturális identitásalkotásról élesen váltott át a helyi öntudat felépítésének szándékába. Ebből adódóan a kortárs tajvani művészet látványosan elfordult a tradicionális műformáktól, és az új médiumokkal való kísérletezésbe kezdett. A nyugati művészet másolásáról szóló, egyfajta tapogatózó, experimentális fázist

követően a tajvani művészek saját utakat tapostak ki új kifejezésmódokat keresve, legfőképp az installáció és a videó műfajában.

A Műcsarnok, a Ludwig Múzeum és a National Taiwan Museum of Fine Arts együttműködésében nagyszabású, méreteivel és koncepciójával Európában is egyedülálló projekt valósul meg, amelynek célja a kortárs tajvani művészet bemutatása, kulturális identitásának megismertetése a második világháború után született, egymást követő tajvani művészgenerációk munkásságán keresztül. Tzeng Yong-Ning: Original Rythm 15, golyóstoll, papír, 107x225 cm, 2009

Válogatás az életműből Pinczehelyi Sándor pályájának indulásakor a magyar neoavantgárd második nemzedékéhez kapcsolódott. A Lantos Ferenc körül kialakult Pécsi Műhely tagjaként készített geometrikus kompozíciókat, konceptuális fotókat, objekteket, tervezett plakátokat. Részt vett a csoport táj-akcióiban: sokféle területen kereste a maga önálló útját. Az 1970-es évek elejétől fogott a közismert politikai szimbólumok – sarló és kalapács, ötágú csillag, nemzeti zászló, utcakő – vizsgálatába. Az újfestészet internacionális hulláma az 1980-as évek közepén őt is elérte. Nagyméretű festményein korábbi motívumai jelennek meg a fogyasztói társadalom és a vidéki lét jellegzetes tárgyainak kíséretében. Pinczehelyi tevékenysége sok szállal kapcsolódik az elmúlt évtizedek közép-európai művészetének áramlataihoz, elsősorban a cseh, a lengyel, a horvát kortársak hasonló törekvéseihez.

2010. december

Pinczehelyi Sándor: Lőtábla Bálint Endrének I., 2008 2


akril, fára kasírozott vászon, Ø 100 cm

A rovatban szereplő képek az eredeti művek részletei.

Pinczehelyi Sándor kiállítása Pécsi Galéria, Zsolnay-negyed, 2010. december 10–2011. január 17.

2010. 11. 24. 12:35:33

k i á l l í t á s ajánló

Tót Endre before Endre Tót Válogatás a korai munkákból 1964–1968 acb Galéria, 2010. december 9–2011. január 21.

A 2009-ben Kossuth-díjjal is elismert Tót Endre már a 70-es évek óta aktív résztvevője a nemzetközi művészeti életnek. Pályakezdésekor, a 60-as években a Magyarországon akkor újdonságnak számító színes kalligráfiákkal és informel festészettel, rajzokkal foglalkozott. Ezeket a kollázsok, a pop és minimal artos művek követik. 196869-ben részt vett a ma már legendássá vált Iparterv-kiállításokon, majd 197071-ben, szakítva a festészettel, a Semmi/

Zéró-, Eső- és Öröm-ideák kibontására szentelte egész későbbi munkásságát, s ezekkel a munkáival került be a nemzetközi művészetbe. Talán épp ezért, maga is sokáig elhanyagolta a korai munkáit, melyeken az elemi erejű, spontán érzelmek, gesztusok töltik meg élettel a papírt és a vásznat. Az acb Galéria kiállításán Tót 60-as évekbeli, papír alapú, festett, rajzolt munkáival és néhány kollázsával találkozhatnak. Tót Endre: Angyalföldi naplórajz, 1965

Cézanne és Matisse bűvöletében A Nyolcak – centenáriumi kiállítás Janus Pannonius Múzeum – Modern Magyar Képtár, 2010. december 10–2011. március 27.

A Nyolcak csoport tagjai – Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos – a 20. század első éveiben, elsősorban a francia modern művészettől megigézve teremtették meg önálló festői stílusukat. Az 1909-ben rendezett budapesti kiállításuk fordulópontot jelentett a magyar művészet történetében: elsőként állt a közönség elé egy olyan fiatal művészcsoport, melynek munkássága szervesen illeszkedett a legmodernebb nemzetközi irányzatokhoz. A Nyolcakat a fauvizmus, elsősorban Matisse alkotásai és Cézanne művészete inspirálta. A tárlat a centenáriumát ünneplő csoport három egykori budapesti kiállítását kívánja rekonstruálni, kiegészítve a tagok 1910 körül készült alkotásainak reprezentatív válogatásával. Fontos célja, hogy a csoport művészetét integrálja a korabeli Európa modern irányzatai közé, ezért egy olyan nemzetközi műtárgyegyüttest mutat be, mely a közönség elé tárja az őket inspiráló vizuális forrásokat, elsősorban Cézanne alkotásait; illetve illusztrálja a külföldi kortársak analóg törekvéseit – többek között Matisse, Picasso, Dufy, Vlaminck és Kokoschka válogatott műveinek kiállításával. Orbán Dezső: Templomkert, 1908, olaj, vászon, 59x69 cm

XIX. Nemzet és művészet Kép és önkép Magyar Nemzeti Galéria, 2011. április 3-ig

mind a nemzeti múltat idézték. Ekkor jött létre az a vizuális motívumkészlet (és az ezzel összefüggő jelentésrendszer), mely magában foglalja a nemzeti hősök, népies figurák, emblematikus hazai vidékek és szokások ábrázolási mintáit. A tárlat tematikus nézőpontból, történeti megközelítéssel, egységekbe illesztve értelmezi a 19. század hazai művészetét. A kiállítás A felemelő század című kulturális programsorozat keretében valósul meg. Ferenczy István: Pásztorlányka (A Szép Mesterségek kezdete), 1920–22, márvány, 94 cm 2010. december

A Magyar Nemzeti Galéria jelenlegi kiállítása nemzet és művészet eszmei összekapcsolódásának legjellemzőbb képi emlékeit és azok kialakulását mutatja be a 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszakban. Ez a „hosszúnak” nevezett évszázad a polgári nemzet kialakulásának korszaka: a nemzetépítésé és a nemzeti keretek közötti önmeghatározásé. Noha alkotóink az európai akadémiákon megismert festői sémákat követték, a magyar történelemből vett példák, a nemzeti dicsőség és áldozat képei, vagy a tájfestészetben gyakran ábrázolt történelmi emlékek


3

2010. 11. 24. 12:36:18

Nizzában pedig egy antikvitásüzletet vezetett. Ez a közeg jó

SINKOVITS PÉTER

A hulladék esztétikája Arman-emlékkiállítás a Po m p i d o u - b a n

hatással volt a fiatalemberre, noha nem képzőművészeti tanulmányokat folytatott, hanem matematikát és filozófiát tanult. Egyetemi évei alatt judózni kezdett a nizzai rendőrségi judoiskolában, ahol megismerkedett Yves Kleinnel, majd ennek az intézménynek tanára lett. Beteghordóként is szolgált a francia hadseregben az indokínai háborúban. A pályaívet hét jól elkülöníthető részre osztották, melyből az

Pompidou Központ, Párizs 2010. IX. 22–2011. I. 10.

első terem az 50-es évek végének és a 60-es évek elejének informel képeit és tárgyait mutatta be. Az absztrakt képek vonalhálóitól, foltjaitól eltávolodik, hogy a vastagon felvitt festékrétegből jelzésszerű figurális elemeket formázzon: ember, madár, kar, kombiné motívumai bukkannak fel.

Nagy szerencséje van Pierre Armannak, hogy 1904-ben Nizzában látta meg a napvilágot. Így fordulhatott elő, hogy az ország első számú kiállítótermében, a Pompidou Központ legfelső emeletén retrospektív tárlatot rendeztek műveiből. Ha Magyarországon született volna, akkor kizárt, hogy halála után öt évvel az ország legjelentősebb bemutatóhelyén, a Műcsarnokban

műhelyében a Nouveau Réalisme (Új Realizmus) csoportot, melynek kiáltványát a művészettörténész és műkritikus Pierre Restany fogalmazta meg. A résztvevők Klein mellett Arman, Martyal Raysse, Pierre Restany, Daniel Spoerri, Jean Tingely, Jacques de la Villeglé. 1961-ben csatlakozott a csoporthoz Niki de Saint-Phalle és Gérard Deschamps, később Christo is kiállított velük. Az első bemutatkozó közös tárlatukat a Festival d’ avant-garde, vagyis a párizsi

fotó: Centre Pompidou

helyet szorítottak volna neki.

Ebben a periódusban, 1960-ban alapítják meg Yves Klein

Pierre Arman: Chopin Waterloonál, 1962 összetört zongora fa panelon, 186x302x48 cm

A tárlat a teljes életmű bemutatására vállalko-

avantgárd fesztivál keretében rendezték meg. 1963-ban volt

zott, a kezdeti informel festészettől az akkumu-

az utolsó közös fellépésük, ebben közrejátszott, hogy Yves

lációkon keresztül egészen az amerikai periódu-

Klein fiatalon, 1962. június 6-án szívrohamban meghalt.

sában készített csorgatott képekig. A művészi

Barátját, Armant a tragédia mélyen megrázta.

4

2010. december

pályához az inspirációt otthonról hozta, hiszen


apja is amatőr képzőművész és fotográfus volt,

2010. 11. 24. 12:36:53

Klein vonzó, karizmatikus egyéniség volt, aki rövidre szabott

darabjaiból álltak össze, a Chopin Waterloonál

pályafutása során a képzőművészet nyelvezetét alapvetően

(1962) a szétroncsolt zongora jól felismerhető

kívánta megváltoztatni. 2004 szeptemberében a frankfurti

részeit komponálta harmonikus relieffé.

Schirn Kunsthalléban rendeztek munkáiból és filmjeiből nagy retrospektív tárlatot, amit volt szerencsém megnézni. A sikertelen érettségi után rózsakeresztes filozófiával kezdett foglalkozni, melynek lényege önmagunk megtisztítása, és a semmi, a tér, az üresség, az űr fogalmának, lehetőségeinek megélése és a művészetbe emelése. Szeretett volna lebegni a levegőben, de nem mindig sikerült, ilyenkor összetörte magát. 1955-től festett monokróm képeket, kezdetben puszta kézzel, majd lábbal, végül festőhengerrel. A tiszta és spirituálisan gazdag semmit akarta megragadni. Eleven szellemiségével, merész megoldásaival nagy hatást gyakorolt barátaira, művésztársaira. Arman fiának keresztnevéül a szeretett barát nevét, az Yves-t választotta.

Az ötödik kiállítási egység a jelen megidézése a jövő által, vagyis a Jövő archeológiája címet viselte. Az Egy nap után című environmentjében egy XV. Lajos korabeli bronz nappali bútorzatot lángszóróval megégetett, átadva a lassú enyészetnek. A tárgyegyüttesben meghagyta a nagyméretű, megpörkölődött, de mégis működőképesnek látszó órát, hogy művének az idővel, az elmúlással való kapcsolatára utalást tehessen. Ezek a katasztrófaművek Pompei vagy Atlantisz mindent elsöprő tragédiáit idézik, de azóta már a mi életünkben is előfordultak hasonló nagyságrendű kataklizmák,

A második teremben indult az ún. Poubelles, amit az

például a nemrég, 2004. december 26-án

angol verzióban sem fordítottak le, mivel az egyszerűen

Thaiföldön végigsöprő cunami.

szemétládát jelent, és úgy gondolták, hogy ez nem túl elegáns megfogalmazás. Már 1960-ban elkezdte gyűjteni a hulladékot akkumulációs munkáihoz. Először műfogakat, műanyag szájpadlásokat rendezett el egy átlátszó plexivel lefedett dobozban. Nyilvánvaló volt, hogy a művész nem a szépség megragadó formáit kereste, hanem valami meghökkentő, viszolygást keltő, undort kiváltó hatást akart elérni. A későbbiek során ez a szemléletmód háttérbe szorul, az Írisz portré robot (1960), vagy az Yves Klein első portré

Főszerkesztői jegyzet

Arman fontosnak tartja, hogy reflektáljon a környezetünket sújtó ökológiai katasztrófák veszélyeire is. A kék betonba ágyazott hegedű 1974-ből, vagy a poliészterbe olvasztott hangszer az ökológiai pusztulás, a mindent elöntő sárlavinák, vörösiszapok, ciánnal fertőzött és a folyóba eresztett zagyok, undorító hulladékok veszélyeire utalnak.

Pierre Arman: Egy nap után (részlet), 1965 tűz martalékává vált XV. Lajos korabeli karosszék, gyanta, 80x80x120 cm

robotja (1960) már kollázs-szerű, asszamblázs-szerű elrendezést mutat. Míg az előbbin a kacatok, rongyok, kölnisüvegek, összenyomott Coca-Colás dobozok egyvelegét hozta létre, addig Kleint megörökítő munkáján a hulladékok kavalkádjában egy papírlapon megjelenő mester portréja, könyvborítók odavetett címlapjai a művész szellemiségének horizontjára tesznek utalásokat. A harmadik terem A tárgyak kritikus tömege címet viselte. Itt sorjáztak az egymásra halmozott, gondosan elrendezett gázálarcok, gyermek babák, gázórák, régi írógépek, magas sarkú női cipők, kézi fűrészek áttekinthető kompozícióba gyűjtött együttesei. A két kiállítótérben elhelyezett tárgyak Arman munkásságának konstruktív szellemiségét képviselték, ahol a vásárcsarnoki és háztartási szemétből, valamint kiválogatott hulladék tárgyakból új minőséget kívánt létrehozni. Ezután következtek a destrukció emlékei, a szétvágott, összeroncsolt, esetleg felrobbantott, jobb sorsra érdemes fotó: Centre Pompidou

tárgyak a negyedik térben, ahol a rendezők a düh, a harag és a rombolás kitörésének termékeit válogatták össze. Arman ugyanebben a periódusában – a 60-es évek elején – jelenik meg a rombolás szelleme, mégis itt tér vissza leginkább a művészi komponálás eszközeihez. A széttört, szétroncsolt tárgyak engedelmesen simulnak az elképzelt kompozíció szövetébe. Formájukkal vagy utalnak az eredetükre, vagy azoktól lényegesen eltérnek. 2010. december

A lepkevariációk (1962) egy felszeletelt hegedű


5

2010. 11. 24. 12:37:37

fotó: Centre Pompidou

Pierre Arman: Home Sweet Home, 1960 gázmaszkgyűjtemény fadobozban plexiüveg alatt, 160x140,5x20,3 cm

Természetesen Arman szerteágazó tevékenységébe mindennek az ellenkezője is belefér, hiszen az utolsó előtti teremben a francia nagyipar büszkeségének, a Renault autógyár termékeinek megdicsőülését láthattuk. A Renault motortetők akkumulációi mellett a kapcsolási rendszerek bonyolult hálózatának művészi formába rendezése is a művészet és az ipar együttműködésére igyekezett utalni. Utolsó korszakában, amikor már Amerikában, New Yorkban élt, ismét visszatért a festészethez, de képi világa továbbra is megtartotta az akkumulációkkal kialakított szellemiséget. A Színek gazdagsága (1967) című műve a falapra szerelt, sorba rendezett tubusokból kiömlő sűrű festéknyalábok harmonikus elrendezésével ragadja meg a nézőt, míg a Csillagos ég (1995) egy korai emlékkép felvillanása, Van Gogh festészetének lenyűgöző hatása. Tizenhét évesen olvasta el Antonin Artaud Van Gogh, a társadalom öngyilkosa című könyvét, amely hosszú évekig befolyásolta életét, művészi felfogását. Most, idős korában visszatért a nagy előd emlékéhez, ezért festette meg hasonló című és formavilágú képét Van Gogh-ra emlékezve. A retrospektív tárlat átfogta a művész életművét, nagy hangsúlyt kapott a 60-es években a Nouveau Réalisme mozgalomban végzett tevékenysége, amely pályájának csúcspontját jelentette. Itt a mozgalom felhajtó ereje, valamint a hasonló gondolkozású művésztársakkal végzett munka, a közös kiállítások olyan pozitív, biztató erőteret biztosítottak számára, amely művészi tehetségének kibontakoztatására és kiteljesedésére a lehető legjobb feltételeket teremtette meg. Ennek a korszaknak a főműveit megismerhettük, és az építkezés további stációiról is képet kaphattunk. Így kell egy nagy mestert a hazájában emlékkiállításon 2010. december

ünnepelni. Tanulhatunk tőlük. 6


2010. 11. 24. 12:38:01

város egész területén, a metró

Nagyvizit

állomásain is fölfedezhető

P. S Z A B Ó E R N Ő

kisebb plakátokkal együtt) a Budapest kincsei című

Mesterművek Budapestről

tárlatot népszerűsítette a kiállítás három fő művének reprodukciójával. Középre Schiele két ölelkező nőt ábrá-

A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása Londonban Royal Academy of Arts, London, 2010. XII. 12-ig

zoló, 1915-ös alkotása került, kétoldalra pedig Raffaello Esterházy Madonnája, illetve Goya Vízhordó leánya. Utóbbi

Szélesség, gazdagság és minőség – ezekkel a jelzőkkel minősíti bevezetőjében Sir Nicholas Grimshaw, a Royal Academy of Arts elnöke annak a kiállításnak az anyagát, amely szeptember 25-én nyílt meg és december 12-ig látható a budapesti Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria anyagából a nagyhírű londoni intézményben. Hogy nem a kulturális diplomáciában megszokott dicséretről van szó, azt jól érzékelteti, hogy a Treasures from Budapest – European Masterpieces from Leonardo to Schiele (Budapest kincsei – Európai mesterművek Leonardótól Schieléig) című kiállítás átütő szakmai, közönség- és sajtósikert aratott, arat. A londoni napilapok felsőfokú jelzőkkel méltatják a mintegy kétszáz darabos összeállítást, de a párizsi Le Monde is nagy terjedelmű cikket szentelt a bemutafotó: Szépművészeti Múzeum

tónak, s noha a fény városa sosem szűkölködik látnivalókban, az újságíró szerint a Magyarországról érkezett összeállítás „igencsak megér egy ugrást”. Önmagában is hívószó persze a Royal Academy of Arts neve, hiszen London legnépszerűbb, legnívósabb kiállítóhelyei közé tartozik. Maga az épület is figyelmet érdemel, története a 17. századig nyúlik vissza, amikor, 1660 körül, Sir John

Egon Schiele: Két egymást átkaroló lány, 1915

Denham nekikezdett az építkezésnek az akkor még a városon kívüli országút mentén. Richard Boyle, I. Earl of Burlington (innen a Burlington palota név) befejezetlenül

látható a földszinten kifüggesztett kisebb

vette meg 1661-ben, 1704-ben örökölte az akkor 10 éves

transzparensen is – úgy tűnik, mintha csak

Richard Boyle, aki később palladiánus stílusban építtette

az udvar közepén álló, Sir Joshua Reynoldsot

át „az egyik legszebb építészeti alkotássá”. Újabb átalakí-

ábrázoló szobor társaságában vezetnék be

tások és újabb tulajdonosok után vette meg a brit kormány

a magyarországi gyűjtemények remekeit a

1854-ben, hogy lerombolják, és a helyén új egyetemi épüle-

királyi akadémia termeibe. Jól érzékelteti

teket emeljenek. A széleskörű tiltakozás miatt erre végül

ez a választás, hogy a tárlat kurátora, David

nem keült sor, sőt 1867-ben a Royal Academy 999 évre

Ekserdjian professzor egyszerre helyezett

bérbe vehette a palotát évi névleges 1 fontos bérleti díj elle-

hangsúlyt arra, hogy a különböző művészet-

nében. Az oldalszárnyakban öt királyi tudományos társaság

történeti korszakok nagy neveihez kötődő

működik, a főépületben kaptak helyet a kiállítótermek.

remekművek szólítsák meg a közönséget, s arra, hogy érzékeltesse, milyen szerepe volt

a The Glasgow Boys 1880–1900 című tárlat a mellékgalériákban kapott helyet, addig a budapesti kiállítást az első emeleten, a piano nobilén lévő Main Galleries termeiben rendezték meg. A párhuzamos programok közötti különbséget az is erőteljesen érzékeltette, hogy az épület homlokzatán lévő nagyméretű transzparens (sok-sok, a


a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének létrejöttében annak a gyűjtői, mecénási tevékenységnek amelyet az Esterházy család tagjai, elsősorban II. Miklós herceg gyakoroltak. A tárlat anyagát tartalmazó reprezentatív katalógus borítóján is Raffaello remeke látható, Schiele a hátsó borítóra szorult.

2010. december

E termek között is komoly különbségek vannak. Míg például

7

2010. 11. 24. 12:38:09

A vízhordó lány, 1808-1812 olaj, vászon, 68x52 cm

El Greco: Bűnbánó Magdolna, 1590 körül olaj, vászon, 157x121 cm

fotó: Szépművészeti Múzeum

Francisco José de Goya:

A kiállítás kiváló beharangozása mellett

szemben álló, magyarországi mester által 1512-ben készített

nyilván annak is nagy szerepe lehet abban,

Szent András szárnyasoltár a liptószentandrási templomból

hogy a nyitvatartási idő legkülönbözőbb

került Budapestre. Valószínűleg Besztercebányán készült, a

szakaszaiban zsúfoltak a Main Galleries

„dunai iskola” hatását mutatja, egyszerre kapcsolja be a magyar

termei, hogy emberemlékezet óta nem

művészetet a korszak egyetemes folyamataiba, s érzékelteti,

rendeztek ilyen átfogó, ilyen kvalitásos

milyen sajátos történelmi körülmények között alakult.

tárlatot a két budapesti gyűjtemény anyagából. Az egyes művek önmagukban és az alkotások együttese nem egyszerűen érdeklődést kelt, de megragadja a látogatók többségét, amit érzékeltet az is, hogy a termek nem ürülnek ki, s mivel az átlagos napi látogatószám jóval ezer fő fölött lehet (ami összességében százezer fölötti nézőt jelenthet majd a tárlat zárásakor), olykor ugyancsak bajos egy-egy főmű megtekintése.

2010. december

teremben, amelynek a címe (Historical Art) ugyan egy kissé félrevezető, hiszen arra utal, hogy a török hódítás nyomán részeire szakadt, Bécsből irányított Magyarország művészete hogyan mutatja a kölcsönhatásokat Európa különböző részeinek művészete között, a különböző stílusok megjelenését a főúri, főpapi megbízóknak, az ideákat hordozó metszeteknek köszönhetően a művek viszont kiválóan besorolhatóak a második, Szakrális művészet a XV. és XVI. században című fejezetbe, amelyet olyan mesterek művei fémjeleznek, mint például id. Lucas Cranach,

már Leonardo előtt majd két évszázaddal,

Altdorfer, Raffaello, Tintoretto. A harmadik nagy fejezet (El Greco,

a kiváló Giotto-tanítvány, Maso di Banco

Jordaens, Il Guercino, Artemisia Gentileschi) a reformáció utáni szak-

művével, A Szűz megkoronázásával elkez-

rális művészetre koncentrál, a negyedik a mitológiai és történelmi

dődik, s két magyar mester, Mattisch Teutsch

témájú művekre. A koncentrál kifejezés azért helyes, mert „elcsú-

János és Bortnyik Sándor alkotása is néhány

szások” bőségesen vannak, az utóbbi fejezetben például egyetlen

évvel a Schiele-mű után, az első világháború

történelmi témájú mű található, Tintoretto, Rubens, Lotto és mások

utolsó éveiben keletkezett. A kiállítást indító

múzsákat idéző képei, Donner, Kern plasztikái mellett.

az anghiari csatát ábrázoló, a firenzei Palazzo


mellé helyezése jellemzi a kiállítást indító összeállítást az első

A tárlat címétől eltérően a remekművek sora

alkotás viszont nagyjából egyidős Leonardo

8

Az egyetemes európai és a magyar művészet értékeinek egymás

Vecchióba szánt, de soha meg nem valósult falképhez készült vázlataival. A bejárattal

A barokk szakrális művészete témamegjelölés alkalmas rá, hogy ízelítőt adjon a Szépművészeti gazdag spanyol gyűjteményéből (Ribera, Murillo), a Régi mesterek rajzai arra, hogy egymás mellé

2010. 11. 24. 12:38:11

kerüljenek Leonardo, Raffaello, Veronese remekei, és újra a központba kerüljön II. Esterházy Miklós gyűj-

Nagyvizit

teményépítő szerepe. Veronese indítja és Messerschmidt sorozata zárja le a Portré című összeállítást, amelyben Mányoki Ádám 1711-es Önarcképe is méltó helyére kerül. Kérdés viszont, hogy Kupeczky János néhány évvel későbbi, a festőt felesége és gyermeke társaságában ábrázoló önarcképe, illetve László Fülöp XIII. Leó pápát ábrázoló festménye miért nem ide, hanem a Csendélet és életkép fejezetbe került – ahol egyébként Bogdány Jakab munkája méltó párja a többiekének, s amely fejezetet id. Jan Brueghel 1613-15-ös Noé bárkája zárja le. A régi mesterek rajzainak szentelt második összeállítást a tájképek együttese követi Claude Lorrainne-nel, Ruysdaellel, Canalettóval – és a klasszicistamitologikus tájkép sematikáját meglehetős késéssel, de még a 19. században is elhitető erővel alkalmazó id. Markó Károllyal. A 19. századhoz kötődik az utolsó előtti, izgalmas fejezet: a Modern művészet gyűjtése az új nagyvárosban, Budapesten, amelyet Rudolf von Alt metszetei megidéznek a londoni közönség számára is, és amelyben Pisarro és Monet egy-egy műve között Munkácsy Poros út II.-je megsejteti, mi lett volna alkotójából, ha… Corot, Courbet, Renoir művei sorakoznak az egyik, Ferenczy Károly Festőnője, RipplRónai Nő kalitkávalja, Vaszary Aranykora a másik oldalon. Igazi aranykorba vezetnek ezek az alkotások, a 19-20. fordulójához, törekvések, gyűjtők, múzeumok között a távolság egyre csökkent, már-már a tökéletes szinkron lehetősége ígérkezett – csak hát az első világháború itt is kérlelhetetlenül újra elválasz-


amikor az egyetemes és magyar

totta egymástól azt, ami valójában összetartozott. Az utolsó, A modern és kortárs művek XX. századi gyűjtése című fejezet egyik főszereplője Petrovics Elek, a Szépművészeti egykori igazgatója, aki Rippl-Rónai egyik vászna révén munkatársával, Meller Simonnal

Raffaello: Esterházy Madonna, 1508 fatábla, olaj, 28,5x21,5 cm

együtt szintén Londonba érkezett. Rodin, Kokoschka, Chagall, Picasso munkái kaptak helyet az utolsó teremben – velük szemben Mattis Teutsch János, Ziffer Sándor, Bortnyik Sándor alkotásai. Közöttük pedig marad a rejtély: Csontváry Kosztka Tivadar Zarándoklás a cédrushoz című vászna, amely fő helyet kapott az egyik falon, de láthatóan sokkal kevesebb figyelmet fordítanak rá a látogatók, mint a terem bármelyik más alkotására. Érdemes lesz a titkon töprengeni – egy olyan tárlat után pedig, amely egyéb2010. december

ként olyan sikeres, mint a Treasures from Budapest, alighanem erre is marad energiánk.


9

2010. 11. 24. 12:41:00

GELLÉR KATALIN

Bécs Budapesten N u d a Ve r i t a s


Szépművészeti Múzeum 2010. IX. 23–2011. I. 9.

A Szépművészeti Múzeum új Josef Maria Auchentaller: Téli mese (Február), 1900 toll, ecset, fekete tinta, aranyfesték, 25,1x24,5 cm Ver Sacrum 4 (1901)

kiállítását, mely a bécsi szecesszió születését, a Secession néven ismertté vált művészeti egyesület alapítóit és tevékenységüket mutatja be, egy korábbi kiállítás remake-jének is nevezhetnénk. A magyar rendezők, Gonda Zsuzsa és Bodor Katalin

A kiállítás legreprezentatívabb darabja, Gustav Klimt Nuda

az Albertinában 1998-ban bemutatott, többszáz művet felsorakoztató, Marian BisanzPrakken rendezte kiállítás anyagából válogattak, s kiegészítették a Szépművészeti Múzeum osztrák és nemzetközi anyagával. Tanulmányaik bemutatják a múzeum korabeli vezetőinek a

Fernand Khnopff Női fej című grafikája, melynek hatása még Judit I. című festményén is felfedezhető, ahogy Franz von Stucknak a VII. müncheni képzőművészeti kiállításra sajnos hiányzik Klimt Pallasz Athéné (1898) című, a fentivel

kenységéhez hasonlítható sokirányú, gyakran

megegyező hatásokat beépítő munkája.1 Látható ellenben

Bécshez kötődő gyűjtőmunkáját, melyből az

a Nuda Veritas szimbolikus párdarabjának tekintett Az élet

osztrák szecesszió vezető művésze, Gustav

küzdelem (Az arany lovag, 1903) című festménye, melynek

Klimt furcsa módon kimaradt. Az osztrák-

forrásai szintén könnyen felderíthetők, szimbolikájuk,

magyar kapcsolatokról sokat elmond, hogy a

dekoratív rendjük azonban már a szecesszió legjelentő-

közismerten nemzeti tartalmakat és formákat kereső századeleji magyar művészek közül senki Az élet küzdelem (Az arany lovag), 1903

Nyomon követhetők inspiráló forrásai, mindenek előtt

készített plakátjáé (1897) is. A fiatalkori alkotások sorából

Secession művészegyesület nemzetközi tevé-

Gustav Klimt:

Veritas (1899) című festménye két korszak határán áll.

sem volt tagja a művészegyesületnek, csak egyetlen művész, Kövesházi Kalmár Elza állított ki körükben.

sebb festőjének egyéni kézjegyét hordja magán. Gustav Klimt Nuda Veritas című festményének frontális beállítású, csontsovány nőalakja a 19. századi festészetben is gyakori toposz, az igazság allegóriájának újrafogalmazása. A korábbi ábrázolások pátosza nélkül, betű szerint meztelenül, kihívóan áll szemben a nézővel. Az akt megjelenítése naturalista, minden részletet kérlelhetetlenül felfedő, melyet a festő dekoratív részletekkel ellensúlyoz, a virágokkal ékesített vörös hajat aprólékosan, finom festőiséggel örökíti meg. Ellentétekkel játszik, a kép felső részének grafikus megoldásával szemben a nőalak derekától lefelé a tér légiesen könnyed, hullámzó kékségéből a bűnt és a halált szimbolizáló, plasztikusan formált kígyófej tekint ki. A nőalak a japán hatásra divatba jött hosszított formához illesztett. A test ellapításával, a grafikus formálással, az arany háttérre helyezett Schiller-idézettel és az arannyal rajzolt ornamentikával a felület síkja erős hangsúlyt kap. A Nuda



10

2010. december

Veritas par excellence szecessziós festmény, melyben kép és szöveg, keret és vászon szoros egységet alkot. Klimt törékeny jégen táncolt a festőiség és az iparművészeti díszítettség között, s azon kevesek közül való volt, akik a kettő egységét magas szinten meg tudták teremteni.

2010. 11. 24. 12:41:25

A festményen látható, mereven előre tekintő, vörös hajú nőalak lesz Klimt terhes nőjének

fejezetcím????

is a modellje A remény I. című (1903) festményen, melynek hátterében az oszlás különböző stádiumát mutató alakok rejtőznek. Az „élethez való akarat igenlését” jelentő nemiség és a halál ellentétének és egységének schopenhaueri témája Klimt egész életművét végigkísérte, ahogy annak a tragikus felismerésnek a sejtetése is, melyet a berggasse-i lakásában dolgozó Freud tudatosított nemzedékében: az embert nem elvek, hanem ösztönök irányítják, „az én nem úr a saját házában”.2 „A filozófiának voltaképp sugalmazó szelleme vagy Muzagétesze a halál, ezért mondta Szókratész, hogy a filozófia thanatu meleté, a halállal való foglalkozás” – írta Schopenhauer, akinek hatására, az elemzők szerint, élet és halál dialektikájának megfogalmazása már korán megjelent Klimt művein, nevezetesen az Egyetemi freskókon.3 Az elpusztult falképek kiállított vázlatai közül elsősorban az orvostudományhoz készültek tükrözik Schopenhauer akaratról és halálról, a szenvedésre született emberről elmélkedő írásainak pesszimizmusát: a különböző életkorú, magányos és családot alkotó emberek szenvedését Hügieia istennő sem állíthatja meg. A semmibe zuhanó testekből a gyógyítás és gyógyulás hite helyett egy modern haláltánc szereplői bontakoznak ki. Érett korszakának többnyire arannyal, szimbolikus vagy csupán dekoratív ornamensekkel, geometrikus mintákkal borított, plasztikusan csupán az arcot megfestő nőalakjai helyett korai, a fekete variációira épülő arcképeit láthatjuk. A Női portré kalappal és körgallérral (1897-98) és a Halovány arc (1903) a sötétbe, az árnyékba vesző formákkal való játék kétféle megoldását képviseli, az első a grafikus hatások keresését példázza, az utóbbi stilizáltsága kifinomultabb. Hangulatgazdagságuk, dekorativitásuk Rippl-Rónai franciaországi női portréinak (Női fej – Tête gris, 1893; Fekete fátyolos hölgy, 1896) a rokona. A tájképek közül, a Nuda Veritashoz hasonlóan, szintén a belga mester, Khnopff hatását mutató Reggel a tónál (1899) a szimbolizmus tájképfestészetének iskolapéldája; a vízben tükröződő kép nagyobb teret kap, mint a valós táj, melynek látványa homályos tükörképként sejlik fel. A viszonylag kevés festményt lehengerlő mennyiségű kvalitásos rajz és sokszorosított grafika kíséri, melyek az osztrák szecesszió nyitányáról izgalmas és összetett képet nyújtanak. Klimt erotikus rajzai, ahogy a Halvérűek című (1897-98) grafikája a vonal lágy hullámzására, az animalitás és a kifinomult nőiség egyensúlyára épülnek. Válogatást kapunk a bécsi szecesszió élvonalába tartozó művészek grafikából, többek között Kolo Moser, Karl Moll, Alfred Roller, Adolf Böhm, Ernst Stöhr, Josef Maria Auchentaller munkáiból, a Ver Sacrum folyóirat remekbe készült illusztrációiból, melyek közül még kevés sorolható a geometrikusdekoratív irányba.

Joseph Maria Olbrich tervezte épületének üvegablakához (Kolo Mosertől) és belső díszítéséhez, Klimt Beethoven-frízéhez, valamint az Otto Wagner steinhofi Szent Lipót-templomához készült vázlatok (Ernst Stöhr, Kolo Moser) még különböző utakat mutatnak, de a geometrikus dekorativitás itt már túlsúlyba került.


A jelentős középületekhez, a Secession

Gustav Klimt: Nuda Veritas, 1899 olaj, vászon, 252x56 cm

Secessionban kiállító külföldi művészekről, Franz von Stucktól Maurice Denis-ig. Bemutatásukhoz a Szépművészeti


Franz von Stuck: Táncosnő, 1897 bronz, 63,5 cm 2010. december

Hasonlóan gazdag képet kapunk a

11

2010. 11. 24. 12:41:39

Múzeum is jelentős saját anyaggal járult hozzá, melyek különböző módon és különböző időben kerültek a múzeumba. A korabeli osztrák művészet és művészeti élet befogadásában ellentét mutatkozik, míg a művészek (az egyetlen kivételnek Gulácsy Lajos tekinthető) és a hazai kritikusok kevesebb figyelmet fordítottak Bécsre, a gyűjtők és a múzeumi szakemberek figyelemmel kísérték a Secession kiállításain szereplő osztrák és külföldi művészeket. Ezt példázza az a jelentős hozzátétel, amit a múzeum munkatársai csatolhattak az osztrák múzeumok anyagához. Meglepő módon még a Nuda Veritas pompás aktja körül sem tolongtak annyian, mint a Szépművészet Múzeum tulajdonában lévő Giovanni Segantini Az élet angyala (1890-es évek) című,


vegyes technikával készült munkája és az évek óta az állandó kiállításon is látható Maximilian Lenz Egy élet (Egy világ) című festménye előtt. A bécsi szecesszió e korai periódusának sokszínűsége elgondolkoztató a magyar századelő művészetét kutatók számára is. Viszonylagos megkésettsége következtében a magyar szecesszióhoz hasonlóan rendkívül sok forrásból merített, s ekkor még sokkal változatosabb összképet mutatott, mint geometrikus-funkcionális karakterjegyeinek kialakulása után. Talán egyszer érdemes lenne rendezni egy az időszakos együttélés korát részleteiben feltáró, közös osztrák-magyar kiállítást is, mert ha a magyar szecesszió első hullámának eredeti és nemzeti stílust kereső alkotói el is fordultak Bécstől, a Monarchia mindennapjai során létrejött közvetlen érintkezés akart vagy akaratlan hatása még a rivalizálásból született művekben is jelen vannak. A hazai szecesszió második nemzedékének műveiben, például Kozma Lajos illusztrációiban és A KÉVE alkotóinál pedig már tisztán felismerhetőek.

12

2010. december


Jegyzet


1 Jelentőségéről lásd Marian Bisanz-Prakken tanulmányát (A bécsi Secession „szent tavasza”. Történeti áttekintés) a katalógusban. 2 Sigmund Freud: A pszichoanalízis egy nehézségéről. Nyugat, 1917, 1. sz. 52. 3 Arthur Schopenhauer: A halálról. Fordította: Dr. Bánóczi József. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Budapest, 2001, 5.

Gustav Klimt: Halvérűek, 1897-98, toll, fekete tinta, fekete kréta, fedőfehér, 40,2x40,3 cm Carl Moll: Tél (A Hohe Warte Bécsben), 1903, színes fametszet, 55,6x45,3 cm

2010. 11. 24. 12:41:51

A kiállítás egységbe rendező-

Díjak és jogdíjak

désének az lehet az oka, hogy

MULADI BRIGITTA

a legaktuálisabb művészeti

Az emlékezés és az emlékeztetés technikái

tendenciák hasonló kérdésekkel foglalkoznak – az elmúlt ötven-száz év eseményeinek feldolgozásával, a helyben járás helyett a továbblépést keresve,

AV I VA - d í j 2 0 1 0

mind a politika útvesztőiből,

Műcsarnok, 2010. X. 9–XI. 7.

mind a privát élet dilemmáiból. Az emlékezés folyamata és az emlékezet az ember életének, tevékenységének állandó fontos

különös egységbe rendeződött. Ha mit sem tudnánk a kiállításról, azt gondolnánk, egy nagyon határozott kurátori projektről van szó, aminek témája tömören: az emlékezet, az emlékezés, az emlékeztetés különböző formáinak – a jelhagyásnak, a jelteremtésnek – a folyamata; tárgyak, képek formájában való megnyilvánulása.

kísérője, amiben, mint egy nagy könyvtárban, nemcsak a tanulás alapjait, de létezésének bizonyítékait is tárolja – az idők folyamán a szükségességét olykor kétségbe vontuk, olykor felértékeltük, és a technikái is folyton változtak a tárgyi formától a virtuális adathordozókig. A művészek által használt technikai

Pedig a kiállítás anyaga valójában hat egyéni kiállításból

eszközök – komputer, digitális eszközök – lehetővé

állt össze. Az AVIVA biztosítótársaság által felajánlott

teszik a gyors rögzítést és feldolgozást, a köz- és

pénzdíj intézményét tavaly alapították, idén másodszor

privát archívumok változó szempontok nyomán

adták át, a Műcsarnok igazgatója által minden évben újra

történő átszkennelését.

kijelölt kuratórium tagjainak javaslatai alapján megrendezett kiállítást követően. A kuratórium tagjai a képzőművészeti élet közszereplői – múzeumigazgató, kutató, kurátor, művész, galériás, műgyűjtő: Bencsik Barnabás, Hornyik Sándor, Páldi Lívia, Szűcs Attila, Hans Knoll és Karvalits Ferenc. A hat kiállító művész(csoport): a Société Réaliste, Németh Hajnal, a Tehnica Schweiz, Batykó Róbert, Katarina Šević, Esterházy Marcell – a jelölők sorrendjében. A zsűri a fődíjas személyét határozta meg, a közönség interneten és a Műcsarnokban szavazhatott, így két díj került átadásra a kiállítás nyitva tartásának vége felé november elején, ezután a tárlat még egy hétig volt látható.


Tehnica Schweiz: Ingázó Tüzérek, 2004-2006 85x100 cm

A bemutatott művek lehetőséget adnak a mnemotechnikák átgondolására, az első és legprimerebb módszertől kezdve, amiben az emlékezést tárgyakkal tartjuk fenn. Ez a forma a múzeumi gyakorlatban épp úgy jelen van, mint privát életünkben. Katarina Šević ezt a két területet mosta össze, és kreált belőle egy harmadikat szimbolikus tárgyak megalkotásával és kiállításával, mintegy „az én múzeumom” jegyében. Számára a 20. század traumatikus eseményei olyan szükségszerű részei mai életünknek, amelyek nélkül – szó szerint

2010. december

Az idei AVIVA-díjra jelölt művészek kiállítása egészen

13

2010. 11. 24. 12:42:16

garázs-falu a férfiak találkozóhelye, akik a legkülönösebb tevékenységeket folytatták itt. Pop-zenekarok próbaterme, autó-, motor- és bringaszerelő műhelyek, műtermek bontakoztak ki az ajtók mögött, de volt, aki lámaistállónak használta a garázsát, vagy vadkendert termesztett benne. A projekt olyan sikeres lett, hogy a dokumentáló fotósorozat mellett László Gergely és Rákosi Péter 2008-ban és 2009-ben a helyi fiatalságot összehozó Garázs Fesztivált is megrendezték, a TE ITT ÁLL című, a Lektorátus és az MMI által kiírt public art pályázat keretében. Lokális, talán letűnő közösségeket, csoportokat örökít meg öt másik munkájuk: a Jobb és Bal, a Railway Cottage, az Ingázó Tüzérek, a Csoportkép a laki romasor lakóiról és a Jad Hanna projekt. László Gergely szoros baráti kapcsolatban áll Katarina Šević-tyel, akinek szerb családja a délszláv háborúban elhagyta a horvát területen álló nyaralóját. A több mint tíz év után újra birtokba vett romos házból mint régészeti leleteket emelték ki a kis tárgyakat, és Házi Múzeumként több szempontot követve rendezték tárlókba, majd 2006-ban kiállításon mutatták be. E maradványokból egy rövidfilm is készült, amelyhez László Gergely történetet is írt. A használati eszközök újjáélednek egy fikcióban, amiről nem tudjuk eldönteni, hogy áll-e bármilyen kapcsolatban azzal a személlyel, aki a házban lakott. Batykó Róbert, a jelöltek között az egyetlen festő, a maga műfajában szintén az emlékezet sajátos terü-

fotó: Műcsarnok

letét járja körül. A technikai világunkat tekinti korunk

Société Réaliste: The

14

2010. december

Fountainhead, 2010 fekete-fehér némafilm, 1h 50


– nem azok lennénk, akik vagyunk. Šević ezt

jellemzőjének, amelynek elemei sokszor ismeretlenek számunkra. Azért azok, mert a gépek, a technikai eszközök elemeit akkor ismerjük fel körvonalukról, ami leginkább Batykó kiindulópontja, ha használjuk őket. Ha nem, vagy esetleg múltbéli, vagy mondjuk

másodlagos jelekkel idézi fel, amit mondjuk

Kelet-Ázsiában használatos eszközökről van szó, akkor

a vörös csillag és a horogkereszt helyett

számunkra az csak egy forma lesz, amely desing-ja miatt

olyan formákban lel fel, mint a napszemüveg,

utal a technológiára. Ezt az alapgondolatot váltja festé-

egy 50-es évekbeli divattáska, a címerpajzs,

szetre úgy, hogy egyes rétegeket matricával takar ki, hogy

a glóbusz vagy a vasúti állomások ma már

a legkülönbözőbb festészeti eljárásokkal párosítsa őket.

feledésbe merült tipikus neonlámpája. Ezeket

Koncepciója a műfajról szól, arról, hogyan tud megújulni

idéző kis és nagyobb szobrocskáit és tárgyait

az egyik legősibb művészeti kifejezésmód, hogyan utal

kézműves technikákkal, fából faragja, és vidéki

egyszerre a tradíciójára és kapcsolódik azokhoz az aktuális

vásárok emléktárgyaihoz hasonlóan lakkozza,

kérdésekhez, amelyek korunkat meghatározzák.

vagy intarziaként jeleníti meg, mint nagymé-

Németh Hajnal bemutatójának alapját a Kiscelli Múzeumban,

retű paravánfalán, amelyen egy szikla mögött

majd a MODEM-ben is bemutatott Crash című installációja

lapuló katonát láthatunk.

adta*. Műcsarnoki verzióját az új, zöld és vörös megvilá-

László Gergely és Rákosi Péter, a Tehnica

gítás és az operalibrettók kék alapú kivetítése adta. Az élet

Schweiz alkotócsoport tagjai, 2004 óta készült

és a halál átmenetéről szóló komplex alkotás itt ezzel egy

projektjeiket rendezték újra. Műveik közép-

új elemmel gazdagodott, mert a kottaállvány elé lépő

pontjában embercsoportok kollektív életének

nézők beléptek a kék vetítés terébe, és testük árnyékával

dokumentatív feldolgozása áll, amelybe

Pliniusnak a rajz eredetéről szóló történetét idéző animációt

olykor személyes motívumok is keverednek.

hoztak létre. Másik termében fényképsorozatok és egy videó

Számomra a legérdekesebb a Garázs Projekt,

látható, amely részben munkásságának alapmotívumát,

ami 2007-ben Dunaújvárosban készült, és egy

a hang, a zene képi feldolgozhatóságát járják körül. Fotói

végtelen sorban kígyózó, 1200 garázsból álló

közül ezért épp azt emelném ki, amelyen berlini ismerősei

telep rejtett életével foglalkozik. Ez a különálló

láthatók, akiket arra kért, hogy énekeljék el a Marseillest úgy,

2010. 11. 24. 12:42:43

fejezetcím????

hogy gesztusokkal és kézbe vett tárgyakkal kifejezik annak

lyes: a képeken látható személy Esterházy apai nagy-

tartalmát. Ez a széria a politikai ábrázolások sztereotípiáit

apja, az az alak, aki a művészt már több munkára

keresi ugyanúgy, mint a másik, tüntetőkről készült, megren-

ihlette, és aki Esterházy Péter Harmonia Caelestis

dezett sorozata.

című regényének alakja is. A videó tehát a művész

Az Air Out című videófilmben nyitott hátú estélyi ruhás orgonista nő Bach-darabot játszik, míg egy pillanatban

azzal, amit tudunk és azzal, amit látunk. A Société Réaliste csoport a Műcsarnok első

néhány percig még tovább cirkulál megszólaltatva a

termében a 20. századot egy komplex installáci-

sípokat, de a film végére elhalkul, miközben a zenész töret-

óban idézte fel. A politikatörténettel, gazdasággal

lenül játssza tovább a darabot. A munka végén a billentyűk

és társadalommal sokat foglalkozó francia-magyar

kopogó hangját halljuk csak, ami a létező, a nem létező és

művészpáros tizenkét sávon a fehértől a feketéig

az elmúló fogalmait juttatja az eszünkbe. Az Air Out témáját

körbefestette a termet, és telerakta alkotásokkal.

tekintve is könnyen rokonítható a Crashsel, és a zenével

Ezek közül csak néhányat emelnék ki, mint például a

összefüggésben a fotósorozattal is. Az utóbbi években

központban látható függönyt, amelynek felső sávja

készült munkái között számos olyan művet találunk,

Dante Isteni színjátékában a pokol feliratának – Ki

amelyben Németh Hajnalnak a zenéhez való szoros kapcso-

itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! – átiratát

lata fejeződik ki, és úgy tűnik, ez vált a legerősebb oldalává.

mutatja, amelyben a remény szót megváltoztatták,

tott be. A Marseille-ben élő művész bár sokat szerepel Magyarországon, mégis némi hiányérzetet keltett a többiekhez képest, vállalt szűkszavúságával. Kíváncsiak lettünk

Atelier bp II., 2010 fotó, 30x40 cm

számvetése, emléke saját családjáról, és szembesülés

kikapcsolja a hangszer sípjait működtető áramot. A levegő

Esterházy Marcell két teremben két munkát muta-

Esterházy Marcell:

és a másság/idegenség szót írták oda. A műanyag szöveten kapuformákat látunk, amelyek az európai művészet korszakait idézik. Aki közelebb lép, észreveszi, hogy a kapuzatok szegélyén alul feliratok

Batykó Róbert: Memento, 2010 olaj, akril, vászon, 80x120 cm

volna rá, milyen kérdésekkel foglalkozott az elmúlt években az Atelier bp 2007-2010 című fotószériáján és a Feketénfehéren című filmjén kívül. 50 budapesti műtermet végigjárva minden alkotó munkaasztalát, falát lefényképezte. A projekt sajátossága, hogy az egy sorba kifüggesztett fotók mellé nem írt nevet (azok csak a közös cím alatt egy sorban szerepelnek), így nem portrékat, hanem általános jellemzést adott a 30-40 körüli művészekről, saját generációjáról. A képes szociológiai felmérésnek is beillő szériából kiderül, senki nincs jobban eleresztve a másiknál, az IKEAbútor általános környezeti elem, a számítógéppark visszafogott, sem könyvekben, sem CD-kben vagy DVD-kben nem dúskálnak az alkotók, jellemzésül tulajdonképpen a növények jelenléte, vagy hiánya, a rendtartás, vagy a kaotikusság tudna szolgálni, ha néhány részletből, a művek belógásából véletlenül kitalálnánk a művészek kilétét. Másik bemutatott munkája, az új Feketén-fehéren Gazdag Gyula Sípoló Macskakő című 1971-es filmjének rövid részlete, amelyen egy ötven év fölötti férfit látunk egy vonaton század felidézése ennek a munkának az elsődleges jelentése,

árulják el, hogy a formák melyik euro-bankjegyről

mert mindaz a trauma, amiről Katarina Šević is beszélt, egy

származnak. Lelepleződik előttünk, hogy a bankje-

arcon, egy életkoron és a sehonnan sehová tartás folyama-

gyek híd- és kapumotívumai hogyan reprezentálják

tában tükröződik. A mű második jelentéssíkja nagyon szemé-

az Európai Unió ideáját. A Fountainhead című videó


2010. december

utazni, hol lehajtott, hol velünk szembe néző arccal. A 20.

15

2010. 11. 24. 12:43:28

Katarina Šević: Social Motions (Tömegmozgás), Berlin, az egykori fal helyén, fotó- és videódokumentáció a performance-ról

egy 1949-es, King Vidor által rendezett film

nemcsak az itthon tapasztaltak alapján tudta „leképezni” a

átalakított változata, amelyből az összes ember-

kortárs művészet érdeklődési területét, hanem internacionális

alakot eltüntették. Ami maradt, az eredeti, a

közegből érkezők szempontjain keresztül is. A magyarországi

kapitalizmust védő propagandafilm kerete,

kötődésű, de nem itthon élő Esterházy Marcell, Gróf Ferenc

építészeti háttere. Kiderül számunkra, hogy ha

(Société Réaliste) vagy Németh Hajnal mellett helyet kapott

volt a fasizmusnak és a szocializmusnak biro-

olyan művész is aki több mint tíz éve él és dolgozik a buda-

dalmi építészete, a kapitalizmusnak is van az

pesti művészeti szcénában: Katarina Šević. Bár a mai heves

azóta is burjánzó felhőkarcolók formavilágában.

népvándorlásnak hazánk még nem kifejezett célpontja, de

A hatalom image-teremtő karakterisztikáját,

lehet, hogy ez a folyamat feltartóztathatatlanul elér minket is,

visszatérő design-elemeit keresik a művészek

és megváltoztatja országunk arculatát a jövőben. A kiállítás

a Reichsstaatsbau – az Empire State Building

struktúrájával és nyitottságával közvetetten utalt erre a tényre.

német fordítása – újfajta betűtípussal való megjelenítésével is. Ezt két elem – a Futura és a gótikus betűk – keverékében találták meg, amivel a modernizmus és a vele szemben álló hatalmi struktúrák kényszerű együttélésére utalnak. Az idei AVIVA-kiállítás meglehetősen sokoldalú,

Az idei 2010-es díjazottak: a Tehnica Schweiz az 500.000 Ft-os közönségdíj, a Société Réaliste pedig az 5.000.000 Ft-os fődíj elnyerője. És bár nálam Németh Hajnal nyert, ő az AVIVÁ-n nem vitt haza semmi, de két nap múlva kiderült, hogy a Peternák Miklós kurátorral közösen benyújtott pályázata alapján ő képviseli 2011-ben hazánkat a Velencei Biennále magyar pavilonjában.

és egységes arculatot képezve járja körül a 20. Németh Hajnal: Kristálytiszta

16

hatalmi pozícióból való emlékeztetés kérdését, miközben a jelölők egymás művészeiről mit sem sejtve adták meg a művészneveket. A véletlen konstelláció szerencséje az, hogy

Jegyzet * Lásd Muladi Brigitta: A halál szekere. Németh Hajnal – Összeomlás, Passzív Interjú. Új Művészet, 2010/június 18-19.

A Tehnica Schweiz és László Gergely jelenlegi, Jad Hanna – A kollektív ember című kiállítása az Ernst Múzeumban látható 2010. XII. 31-ig.

2010. december

propaganda – Az átlátszó módszer, 2009 Propaganda – Arkangyalok, triptichon, c-print üveg alatt, keretezve, 3 db 84x59 cm

századra való privát és kollektív emlékezés és a


2010. 11. 24. 12:43:46

kiadói szándék is alapvető szerepet

SZEIFERT JUDIT

A második ötös A HUNGART kor társ művészeti kismonográfia-sorozatának újabb öt kötete


játszott, hogy minden díjazott művészeti ág (képzőművészet, ezen belül jelenleg festészet, grafika és szobrászat, iparművészet és fotóművészet) képviselve legyen. Pápai Líviáról (1955), a hazai textilművészet nemzetközi rangú képviselőjéről Rieder Gábor művészettörténész írta a most megjelenő kismonográfiát. Pápai Lívia a szövés jelenének, jövőjének és múltjának fáradhatatlan kutatója. Könyvben és textilben keresi több évtizede az európai kárpittörténet mélyén

A HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület

bujkáló titkos szellemtörténeti szálakat,

a képző-, ipar- és fotóművészek szerzői jogainak kollektív kezelésére

a prekolumbiánus mintáktól kezdve,

1997-ben alapított non-profit szervezet, amely az egyesület által beszedett

a fekete-fehér családi fotográfiákon, a

felosztható járulékokból és a jogdíjak bizonyos százalékából képez anyagi

matematikai algoritmusokon, a rene-

hátteret ahhoz, hogy a magyar kortárs vizuális művészeket támogatásban

szánsz hachure-ön, a digitális technoló-

tudja részesíteni. Ez a támogatási rendszer többek között megjelenik

gián, a megsárgult breviáriumlapokon,

kiállítások rendezésében, más művészeti szervezetek évenként történő

a kemény drótokon és a restaurátorok

anyagi támogatásában, a kortárs alkotóművészek szociális támogatásában, illetve az immár 13 esztendeje, eleinte évente 6, majd évek óta 8 alkotóművésznek nyújtott egyéni ösztöndíj, és 2006 óta alkalmanként egy-egy életműdíj odaítélésében. A HUNGART kortárs vizuális művészetet támogató sokrétű tevékenysége a tavalyi év során egy újabb mozzanattal bővült. 2009 decemberében napvilágot látott a HUNGART-könyvek első öt kötete. A kismonográfia-sorozat az eddig díjazott közel száz alkotó közül mutat be évente ötöt-ötöt. Az idei öt kiadványt, akárcsak tavaly, most is a HUNGART-ösztöndíjak átadásával egy időben ismerheti meg a közönség. A cél egy olyan kétnyelvű (angolmagyar) kismonográfia-sorozat megalkotása, amely magyar kortárs vizuális művészek munkásságát dolgozza fel és teszi ismertebbé a szakma, valamint a hazai és a külföldi közönség számára. A nemzetközi könyvpiacon való megjelenés is a HUNGART tervei között szerepel. Az immár tíz kötetet számláló kortárs művészeti kismonográfia-sorozat hiánypótló a hazai művészeti könyvpiacon. A kötetek szerzői az alkotók életművét behatóan ismerő, neves szakemberek, művészettörténészek, művészeti szakírók, akiknek a könyvekben publikált értő, elemző tanulmányai biztosítják e sorozat szakmai hitelét. A HUNGART mint kiadó ezzel a könyvsorozattal szeretné a kortárs művészeti kismonográfia műfaját is új életre kelteni. A könyvek külső megjelenésükkel szintén igyekeznek régebbi hagyományokat feléleszteni, hiszen viszonylag kis méretük (14,5x19,5 cm) a művészeti kiskönyvtárak formáját idézi. A könyvek szerkezete is hagyományos felépítést követ. A magyar nyelvű monografikus tanulmány után annak angol nyelvű fordítása olvasható. Ezután kezdődnek a művekről készült színes reprodukciók, kötetenként egy-egy alkotótól ötven-hatvan kép szerepel. Majd következik a függelék életrajz, egyéni és csoportos kiállítások jegyzéke, a közgyűjteményekben és a jelentősebb magánkollekciókban található művek listája és a részletes bibliográfia.

cellulózán keresztül egészen az anatómiai ábrák csontszövetéig, Veronika kendőjéig,

is a sorozatszerkesztői javaslatok figyelembevételével döntött a kiadó. Egyrészt igyekeztünk ismét az ösztöndíjasok közül azokat a jelentős alkotókat kiválasztani, akikről a közelmúltban, vagy eddig még egyáltalán nem jelent meg monografikus igényű kiadvány. A mostani kötetekben szereplő művészek kiválogatásánál a tavalyi évhez hasonlóan az a szerkesztői és


az Eucharisztiáig, az egyiptomi halottkultuszig és a kínai mesterek tudásáig. Művészete azt is jelzi, hogy a képző- és iparművészet kategóriái nem elegendőek a kortárs művészet jelenségeinek

2010. december

Az idei öt kötetben bemutatásra kerülő alkotók kiválasztásában most

17

2010. 11. 24. 13:36:24

leíráshoz. Bár alapvetően textillel foglalkozik,

hangvételű életérzéseinek, kilátástalanságot, kiúttalanságot

a textil tanulságaiból merít tevékenysége

tükröztető szellemiségének megtestesülései. Ugyanakkor

során, művei átlépik, sőt sok esetben ledöntik

régi korok, ősi kultúrák rituális szertartásai, a művészet

a képző- és iparművészet között húzódó igen

eredendő mágiája elevenedik meg Szabó Tamás műveiben.

keskeny határvonalat is.

1998 és 2010 közötti periódust dokumentálja a róla szóló,

született alkotásait bemutató kötet szerzője,

most napvilágot látó kötet. Mivel korábban is hasonló

a hazai szobrászat szakértője, Wehner Tibor

szellemiségben alkotott, így a könyvben szereplő művei

művészettörténész. Szabó Tamásnak ezek a

által szinte teljes képet kaphatunk eddigi munkásságáról.

legutóbbi évtizedben készült munkái is tanú-

Az alkotásokat elemző tanulmányt Kozák Csaba művészeti

sítják, hogy a kortárs magyar művészetben

író írta. Vásárhelyi életműve annyira egységes, hogy sem

szuverén egyéniségként alkotó művész,

tematikusan, sem stilárisan nem igazán korszakolható.

reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes

Műfajilag is következetes, a litográfia mellett folyama-

mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a

tosan készít egyedi rajzokat és festményeket is. Művein

festészet, a grafika párhuzamos, esetenként

megszűnnek a terek, idők megszokott és tudott viszony-

egymást átható, egymást inspiráló művelése

rendszerei. A képein megjelenő illuzórikus architektúrák,

miatt mondhatjuk ezt, hanem az archaizálás,

veduták, labirintusok – perspektívákat és axonometriákat

az emberközpontúság, a figurativitás-őrzés,

elegyítő – ki-be forgatása révén új és újabb dimenziók és

a motívumhasználat, valamint a művek

térértelmezések tárulnak fel. De nem csupán a bravúros

izzó atmoszférája miatt is. Korábbi realisz-

szerkezeti megoldások, nem a trouvaille inspirálta

tikus kompozícióinak helyét a bálványok és

Vásárhelyit képsorozatainak létrehozásában. Művei sokkal

totemek lényegkiemelő redukciójával készí-

inkább a lélek, a művészi invenció irányította belső képzelet

tett plasztikáinak sora vette át. Borongós

teremtményei, mint egy geometriai spekuláció eredményei.

árnyaltságú műegyüttesei a nyers rútságok és a megsebzett szépségek, a kemény bruta-

2010. december

litások érzékeny együttjátszásának formát 18


Vásárhelyi Antal (1950) művészetének egy szeletét, az

A Szabó Tamás (1952) legutóbbi években

és teret adó sorozatai – a művész tragikus

A Butak Andrásról (1948) szóló kötet szerzője D. Udvary Ildikó művészettörténész. Butak András alkotói folyamatában kiemelkedő szerepet játszik a papírművészet 20. században önállósult területe, a művészkönyvalkotás,

2010. 11. 24. 13:36:44

amely új műfajként jelenik meg a könyvsorozatban is,

kép, a fotó dokumentumjellegét kérdőjelezi meg,

ezzel színesítve a bemutatásra kerülő művészeti ágak

inkább a látszat, a konvencionális és primer látásmód

palettáját. Butak elsősorban könyvművészeti tevé-

csalfasága foglalkoztatja.

HUNGART-ösztöndíjat is. Könyvművészeti munkássága a különféle eljárásmódok és tartalmi jegyek alapján több korszakra is felosztható. Ez a korszakolás elsősorban a kompozíciót alkotó különféle összetevők, technikai megoldások hangsúlyainak eltolódását, illetve felcserélődést, kihagyásokat és beemeléseket jelent. Ugyanakkor gyökeres stilisztikai változásokat nem fedezhetünk fel munkáiban. Művészkönyveit ezért szoros egységben,

egyetlen koherens művészi világkép elemeiként értelmezhetjük, egységes és folyamatosan bővülő, gazdagodó művész-könyv-tárként. Az Illés Barnáról (1964) szóló kismonográfiát Bordács Andrea esztéta írta. Illés Barna professzionális fotóművész, ugyanakkor a kortárs képzőművészet látásmódja határozza meg tevékenységét, melynek fő jellemzője magára a médiumra való reflexió, a vele való játék. Különösen a látszat és a valóság közti határ elmosása foglalkoztatja. A különböző makettekből álló modellek ugyan gyakran egy mesterséges, szimulált valóságot teremtenek, ahol azért rendre „kiszól” a képből, mivel nem célja, hogy a hamis valóság illúziójának keltésével a nézőt „becsapja”. Illés Barna tevékenysége nem igazán a

Úgy gondolom, ma a gazdaság és a kultúra területén is tapasztalható válsághelyzetben különösen fontos vállalkozás a HUNGART új kortárs művészeti könyvsorozatának megjelenése. Továbbá az is, hogy ezekben az időkben is folyamatosan odaítéli nyolc-nyolc művésznek a több mint 10 éve alapított HUNGART-ösztöndíjat, amellyel hathatósan támogatja az alkotómunkát. (Csak összehasonlításképpen,

a Munkácsy-díj kb. a tizede annak a pénzösszegnek, amit a HUNGART-ösztöndíjasok kapnak egy-egy évben fejenként.) A kötetek kiadásával és bemutatásával, az ösztöndíjak átadásával és új irodagalériájának megnyitásával a HUNGART alkalmat és lehetőséget teremt arra is, hogy az alkotók, a művészeti szakmai szervezetek képviselői, valamint a kultúrpolitika vezetői találkozzanak, hogy elinduljon a párbeszéd és az eszmecsere – a művészetről, a művészetért, a művészet platformján. A kiadó reményei szerint ez a hiánypótló kismonográfia-sorozat hozzá tud járulni a jelenkori magyar művészet szellemi értékeinek megőrzéséhez, valamint hazai és nemzetközi megismertetéséhez. (x) A szerző a HUNGART-kismonográfiák sorozatszerkesztője


2010. december

kenységének elismeréseképpen kapta meg 2007-ben a


19

2010. 11. 24. 13:36:54

közösen – az Életfa című tervvel. A város vezetőit valószínűleg nemigen foglalkoztatta sem a mű szimbolikus jelen-

KOVÁCS PÉTER

tése, de még csak önálló, amorf formákból épülő, s valóban

Az első díj vesztese Ví g h Ta m á s 1 9 2 6 – 2 0 1 0

nem mindennapos plasztikai megjelenése sem. A szakmai zsűri döntése után gyorsan, „demokratikusan” megszavaztatták a lakosságot, s bejelentették, hogy a megbízást a Kalló Viktor–Skoda Lajos szobrász-építész páros kapja. Így került a fehérvári Bányató szomszédságában emelkedő, a város minden pontjáról jól látható magaslatra – és áll ott mindmáig – a győztes mű helyett a kevésbé szobrászi, mint inkább propagandisztikus jellegű három árboc (vagy antennarúd?), amelyeket alul széles, domborművű portrékkal díszes gyűrű fog össze. Az egész bizony – valamiért – erősen

A cím kölcsönzés: Rózsa Gyula 1971. júniusi Népszabadságban közölt cikkének volt ez a címe. 1972-ben ünnepelte

hasonlít Szovjet-Fehéroroszország fővárosának csak néhány évvel korábban készült felszabadulási emlékművére. Az Életfa így maradt hosszú évtizedekre csupán kisplasztika.

Székesfehérvár alapításának ezeréves évfor-

Vígh Tamás 1946-ban a főiskolára kerülve Ferenczy Bénit

dulóját, s ebből az alkalomból írt ki a város

választotta mesterének. Választása egész életére érvé-

még az előző évben pályázatot a milleniumi

nyesnek bizonyult. Pályára lépésének első éveiben formailag

emlékműre. A pályázat nyertese Vígh Tamás

is szinte tökéletesen leképezte mestere stílusát. Egy-egy,

lett – építésztársával, Erdély Miklóssal

az 50-es évek elején készült portréját mintha csak annak keze mintázta volna (Ferenczy Béni, 1953; Mária, 1953), s nem véletlen, hogy az 1956 után súlyosan megbetegedett

Vígh Tamás: Magyar mérnök a reformkorból, bronz, 38 cm

Ferenczynek 61-ben a budai Horváth-kertben fölállított Ülő nő című szobrát éppen ő fejezhette be. Az 1961-es év ezen túl is meghatározónak bizonyult Vígh életművének alakulásában. Az ekkor készült Akadémiai érmen meghökkentően monumentális hatású, kezében mérőónt tartó, csónakban álló figurát ábrázol. Az adott témát most is ugyanazzal a szelíd magabiztossággal ragadta meg, ami olyannyira jellemezte mesterének lélegzetállítóan pontos, klasszikus remekeit. Ugyanakkor az érem műfaj történetében addig szinte ismeretlen egyértelműséggel az apró, alig tenyérnyi kompozíciót a való világ terének végtelenjére tárta. Itt és ekkor fogalmazódott meg először Vígh Tamásnak a monumentális formaadás iránti vehemens, de nagyon is természetes vágya. A művészi szándék nyilvánvalóságának bizonyítéka az érem nyomán két esztendővel később mintázott, A tudomány szimbóluma (1963) című kisplasztika. Innen és ekkortól számíthatjuk Vígh Tamás soha ki nem mondott, mégis nagyon tudatos szakítását mesterének – meg a megelőző sok évtized hazai szobrászatának – kisplasztikai gyakorlatával. E pillanattól számíthatjuk, hogy számára a kisplasztika többé nem öncél, s ha nem is csupán vázlat, többnyire mindig inkább lett terv, ötlet egy-egy monumentálisnak gondolt kompozícióhoz. Székesfehérvári győztes pályázatának mellőzése nem az első kudarc volt Vígh Tamás pályáján. 1967-ben kapott megbízást Tiszadobra, a reformkori, történelmi jelentőségű vállalkozás, a Tisza-szabályozás emlékművének elkészítésére. A megbízó hosszú huzavona után visszautasította a tervet. A következő évtizedek művészettörténeti szakirodalma egybehang-

20

2010. december

zóan a 20. századi magyar nemzeti szobrászat


2010. 11. 24. 13:37:04

egyik nagy ígéreteként emlegette, s torzóban maradását – a Magyar mérnök és

Térfoglalás

Az Alföld népe című kisplasztikák – pótolhatatlan veszteségként értékelte. A mellőzés és visszautasítás ténylegesen nemcsak Vígh Tamás veresége volt, hanem vesztesége a hazai szobrászi gondolkodás megújulásának is. Hasonló kudarcból másnak egy is elég lett volna ahhoz, hogy életre szólóan elvegye kedvét a folytatástól. Vígh Tamásnak azonban volt ereje és magabízása, hogy újra és újra, megint és megint, megalkuvások nélkül, egyedül, saját belső művészi meggyőződésére figyelve járja a maga útját, amelynek itt csak néhány állomását van módunk röviden megidézni. A debreceni Magvető (1962-66) mészkő domborműve az Akadémiai érem sem nem naturális, sem nem dekoratív monumentalitását idézi csendesen, mintegy legtermészetesebb tulajdonát magának az anyagnak; a budapesti háromalakos Kürtösök (1964-67) gyűrt lemezekből egymásra torlódó-rakódó, ugyancsak monumentális formáit a kompozíció arabeszkszerűen áttört szövedéke szinte a rokokó könnyedségével ajándékozza meg; szintén lemezplasztika – egy szarvasnak farkassal vívott harcát örökíti meg – a Karancsberényi partizánemlék (1968); már később, a 80-as évek elején született a győri Ady-emlék különös, négy „nagyranőtt” éremből komponált együttese (Ady négy arca, 1980-83); hosszan érlelődött Vígh Tamás budai műtermében a pécsi József Attila-emlékmű a költőnek egy könyv lapjaiból drámai erővel kiszakadó alakjával (198290, de már 1978-ban kész a Semmi ágán című első variáció). Termékenynek bizonyultak Vígh Tamás utolsó alkotói évei. A korábban többnyire fémben megoldott szobrokat most kivétel nélkül kőből faragott kompozíciók követték. A korai művek, a 60-as évek méltósággal hullámzó, nyugodt formáit most kemény, agresszív éleknek és lágy hajlásoknak a váratlan találkozásaiból születő feszültség uralja. A Gyulára tervezett Múlt és jövő (2000) című kompozíció még fölállításra vár. A múlt esztendőben avatták

Vígh Tamás: Ferenczi Béni, 1953 terrakota, 38 cm

a budapesti Deák téren az 1944-es év rémületes hónapjaiban 1600 zsidó gyermeket megmentő Sztehlo Gábor emlékművét. A Tudományos Akadémia megrendelésére készült az 1956-ban a forradalom áldozataként meghalt I. Tóth Zoltán emlékszobra (2006), melyről P. Szűcs Julianna írt legutóbb, soraival mintegy jellemezve a többi kései művet is: „(…) az I. Tóth Zoltán-szobor a legerősebb példája Vígh új nyelvének. Mintha szélvihar csavarná a leszegett fejet a posztamensnek tekintett nonfiguratív szobor tengelyétől föl a magasba, mintha az antropomorf büszt ívelt formái és a tört vonalú, rosszat sejtető másik alakzat, az oszlop egymással harcban állnának. Ekkora feszültségre, dinamikára a formák összetűzésére – írja P. Szűcs – csak egyetlen múltbéli stiláris példa akad. A futurizmusé. (…) a statikus rend megküzd a plasztikától idegen létformával, a mozgással.” És közben még csoda is történt. Éppen négy évtizeddel az eredeti megbízás után a vízügyesek új generációja fölfedezte Vígh Tamásnak a Nemzeti Galériában őrzött kisplasztikáját, Vásárhelyi Pál szobrát, s 2007 novemberében a tiszalöki erőmű szomszédságában felavathatták a Tisza-szabályozás és Vásárhelyi Pál végre mégis megvalósult emlékművét. Két évvel később pedig a visegrádi Dunaparton megépülhetett az 1971-ben Fehérvárra tervezett Életfa is. Az igazi csoda azonban az volt, hogy a két főmű évtizedek után eredeti frissességéből semmit sem vesztve foglalta el megérde2010. december

melten kiemelkedő helyét a modern magyar plasztikában.


21

2010. 11. 24. 13:37:07

Magyar Nemzeti Galériába utazik tovább. Célja, hogy a Kulturális Minisztérium projektjének keretében megismer-

LÓSKA LAJOS

tesse Európát a horvát szobrászat eredményeivel. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy napjaink magyar képzőmű-

Eszmék, ötletek három dimenzióban

vészetének a népszerűsítését is nagyban elősegítené egy ehhez hasonló vándorkiállítás-sorozat.) Nem tudom, hogy szükségből került-e a Séta tér alatt feltárt ókeresztény romok közé ez a jelentős méretű anyag,

Kor társ hor vát szobrászat Pé c s e t t

mindenesetre jól mutat ebben a furcsa, szabálytalan, beüvegezett térben, a kora keresztény épületek és falképek között.

Cella Septichora, Pécs, 2010. X. 5–30.

Jasminka Poklečki Stošić kurátornak a katalógusban olvasható tanulmányából kiderül, hogy 17 szobrász 51 alkotását láthatja a nagyközönség, tehát minden művésztől három

Az idén ősszel rendezték meg Európa

munkát választottak. Azt már én teszem hozzá, hogy első-

ez évi kulturális fővárosában, Pécsett

sorban az idősebb és középgenerációhoz tartozó alkotók

a Cella Septichorában a Kortárs horvát szob-

képviseltetik magukat. (A magas kort megért Ivan Kožarić

rászat című tárlatot. Az anyagról illik tudni,

1921-es születésű, míg a legfiatalabb szobrász, Siniša Majkus

hogy vándorkiállításként járja Európát, és

1962-ben látta meg a napvilágot.)

mielőtt hozzánk érkezett volna, bemutatták

Németh László1 írta a Trianon utáni állapotokat vázoló egyik tanulmányában: ahhoz, hogy megismerjük szomszédainkat, előbb meg kell ismernünk történelmüket és kultúrájukat. Nos, ez az elvárás sajnos máig nem valósult meg maradéktalanul, hiszen ha megkérnénk egy-egy lelkes kiállításlátogatót, hogy ugyan nevezzen meg nekünk néhány modern horvát vagy román szobrászt – ha csak nem délvidéki vagy erdélyi az illető –, némi hümmögés és vállvonogatás után esetleg megemlítené Meštrović vagy Brâncuşi nevét, akik viszont tudvalevőleg nem kortársaink, hanem klasszikus modernek. E tájékozatlanság természetesen kölcsönös: nem lenne nagyobb sikerélményünk akkor sem, ha egy cseh vagy egy horvát tárlatlátogatót faggatnánk napjaink magyar művészetről. A korrekt, jól válogatott anyagot nézegetve felvetődött bennem a kérdés, hogy a nemzetközi elismertséghez, vagy ha nagy szavakat akarok mondani, a világhírnévhez mi segíthetne hozzá minket, közép-európaiakat. Az ilyen típusú állami segédlettel életre hívott bemutatók, vagy a New York-i, esetleg más nyugat-európai galériákban való folyamatos szereplés? Ezen töprengve gyakran jutunk el ahhoz a feloldhatatlannak tűnő dilemmához, hogy a világművészetbe való tartozás fontosabb-e számunkra, vagy a regionalitás. Hans Belting rólunk szólva írja, hogy: „…egyesek azt kívánják, állítsák vissza a jogaiba a magyar művészetnek a nemzetközi modernségben játszott szerepét, míg mások a nemzeti művészet újabb vereségétől, nivelfotó: Bordács Andrea

lálásától tartanak.”2 A megoldás természetesen egyszerű,

2010. december

22


kellene becsatlakoznunk az egyetemes művészettörténetbe. De vajon hova csatlakozzunk? „…A világkultúra – fogalmaz Belting – tulajdonképpen a médiumok fantomja, amely – túl az eredet és a tulajdonlás korlátain – mindenkinek

Peruško Bogdanić: Királynő, 2003 festett fa, 145 cm magas

csak nehezen kivitelezhető: a sajátos, regionális érékeinkkel

Bécsben, Berlinben, Pozsonyban, Zágrábban, Triesztben, valamint Ljubljanában, a jövő esztendőben pedig Pécsről Budapestre, a

egyenlő részesedést ígér a kultúrából… Kételyek akkor ébrednek egy ilyen világművészet létét illetően, amikor azt valami olyan világművészet-történetben próbáljuk fellelni, amely – az emlékezet közös modelljeként – nem létezik, és

2010. 11. 24. 13:37:10

nem is létezhet.”3 A horvát kollégák

Térfoglalás

mindenesetre azt gondolják, hogy művészetük megismertetéséhez nem csupán az amerikai vagy a nyugat-európai galériákon át vezet az út: vágyott céljuk eléréséhez ők a vándorkiállítások szervezését, utaztatását választották. E hírnévről szóló rövid eszmefuttatás után próbáltam fellelni a magyar és a horvát művészek munkái közötti fő hasonlóságokat a körülbelül harminc évet átfogó kollekcióban. (A legrégebbi plasztika 1976-ban készült, a legújabb 2009-ben.) Ha vonatkozásában nézzük, az egyéni utak mellett (Samu Géza, Bukta Imre) igen jelentős volt az újkonstruktivista és a minimal szobrászat (Csiky Tibor

fotó: Bordács Andrea

ezt az időszakot a magyar művészet

és köre), jelen volt a posztmodern (Gulyás Gyula), az új hullám (Mata

Tibor-alkotásokat állíthatunk analógiaként.

Ljubo de Karina:

Attila), majd a 90-es években az új minimel, végezetül a

Ilyen reduktív szemléletűek Alem Korkut soro-

fiatalok körében népszerű lett az új figurativitás (Kovách

zatai, a Dagály (2006) és a Tenger (2006) is.

Kavicsok, 2003-2007 fa, fém, Ø 160 cm

Gergely). Úgy tűnt számomra, hogy a horvát anyagban −

Marina Bauer írásos kőlapjai, levelei (Portré,

részben a magyarral megegyező módon – a konstruktív és

2006) Berhidi Mária vagy Sas Valéria műveivel

a minimal tendenciák a legmeghatározóbbak, de jelen van

állíthatók párhuzamba.

preferáló kifejezésmód is.

A helyi tradíciókhoz, illetve az archaikus művészethez kapcsolható Vladimír Gašparić

Az 1955 óta kiállító Ivan Kožarić fa állványai, bakjai (Gida,

Gapa geometrizáló, női és férfialakos

1993-2009) elsősorban objektek, használati tárgyak. Nekem

faszobra, a Nép (2000), de redukált fakompo-

Heritesz Gábornak a fűrészbakszobra jutott eszembe róluk.

zíciók Peruško Bogdanić hosszirányban rovát-

Marija Ujević Galetović többek között redukált figurális

kolt oszlopformából kibontott plasztikái

portréval szerepelt (Önarckép, 1979). Az említett két idős

(Királynő, 2003; Apród, 2003). A vízszintes

mesteren kívül a kiállítók többsége a középgeneráció tagja.

irányú rovátkolás és a visszafogott alakzatok

Petar Barišić négyzetes keretbe állított és abból kilógó

jellemzik Ljubo De Karina részben lemezzel

monumentális háromszöge egyértelműen a konstruktivista

borított műveit (Vertikális 145, 2006). Ehhez

tradíciókat idézi (Feszültségek, 1999), ahogy arra utal másik,

a számomra az anyaghasználatban, sőt

téglalap, henger, negyedkör formákból és fémhuzalból

sokszor szemléletében is a magyar Fáskörrel

felépülő alkotása is (Az íjászat művészete, 1992). Továbbra

rokon irányzathoz kapcsolható még Dalibor

is a konstruktivizmusnál maradva, ez az irányzat alakítja

Stošić tojás alakú Termése (2006) vagy az

Slavomír Drinković művészetét is. Hegyes gúlatüskékre

erőt és szilárdságot sugárzó, vaspánttal,

helyezett „aranyröge” a geometrizmus és az objektművészet

csavarokkal és fém alkatrésszel megerősített

összekapcsolásából született (Ég és föld között, 2001).

Őre (1990) is.

A plasztika szúrós gúlái Budahelyi Tibor vagy Péter Ágnes némely szobrát idézik. Geometrikus indíttatású a klasszikus anyagkezelésű, kettétört gömbből és meghegyezett téglalapból álló kompozíciója is. Harmadik szobrának, a kő- vagy márványbányában a kőtömb repesztésére használt géppel készült minimal artos Ablakának (1998) eszközhasználata igen közkedvelt napjainkban, az arte povera képviselőitől kezdve Farkas Ádámig sokan alkalmazzák.

Természetesen az egy-egy meghatározó stílushoz tartozó vagy abból kiinduló művek mellett számos más alkotásmódban készültet is szemrevételezhetünk a bemutatón. Így Siniša Majkus drótszobrait (Tüske, 2000), melyekhez hasonlók Magyarországon éppúgy születtek (Csemniczky Zoltán művei), mint a szlovák művészetben. Említésre

Az anyagban több minimal artos munkával is találkozunk.

érdemesek Matko Mijić játékos (Mély bors-

Kuzma Kovačić kék színű, enyhén rusztikus, gerendaszerű

edény, 2000), vagy sokszor talált tárgyakat,

plasztikájához – Csa-nyelvjárás a szobrászatban, 1988 − Csiky

kulcsot, horgonyt is felhasználó kisbronzai


2010. december

a mitizáló, helyi hagyományokat, anyagot, leginkább a fát

23

2010. 11. 24. 13:37:19


Kiállítási enteriőr

(Szent Péter és Pál, 1993). Találkozhatunk az

alkothatunk képet például a fiatal nemzedék tevékenysé-

anyagban Kažimir Hraste síküveg és lemez

géről.) Összegezve a látottakat: nívós és informatív bemu-

konstrukcióival, Damir Mataušić iparművé-

tatót tekinthettünk meg Pécsett, egy olyan válogatást,

szeti jellegű munkáival, Božica Matasić 60-as

mely példaadóan hozzájárult a régió kortárs szobrásza-

évek levegőjét árasztó, halakra emlékeztető,

tának a megismertetéséhez. Remélhetőleg a közeljövőben

függesztett műanyag térformáival (nálunk

− a kölcsönösség jegyében − egy, a jelenkori magyar

Csutoros Sándor csinált függesztett szob-

művészet eredményeit felvonultató kollekciót Zágrábban

rokat a 60-as évek közepén). Mirko Zrinšćak

is kiállítanak majd.

kivájt, a belső tereket hangsúlyozó nonfiguratív plasztikái is e kort, a Szovjetuniótól

24

2010. december

Emlékezések II., 2006 faláda, homok, tárgyak kő vakolatban, 65x85x100 cm


függő konszolidálódó diktatúrák idejét idézik.

1 Németh László: Egy folyóirat terve, in: A minőség forradalma, Budapest 1940, 169

A kiállítás a horvát szobrászat zömmel

2 Hans Belting: Európa: Nyugat és Kelet – a művészettörténet kettéhasadása, in: A művészettörténet vége, Budapest, 2006, 87

körplasztikákkal és domborművekkel képvi-

3 Hans Belting uo., 99

selt metszetét tárja elénk. (Kár, hogy nem


Marina Bauer:

Jegyzet

2010. 11. 24. 13:37:34

térkép e táj, / s nem tudja,

Térfoglalás

hol lakott itt Vörösmarty

BORDÁCS ANDREA

Mihály / annak mit rejt e

Alternatív bedekker Szubjektív Budapest tér-képek

térkép? Gyárat és vad laktanyát, / de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát”. Tehát míg a térképek célja a

Centrális Galéria, 2010. X. 20–XII. 2.

világnak valamilyen aspektusból való minél pontosabb, objektívebb rögzítése, addig a Centrális Galéria Szubjektív Budapest tér-képek című kiállításának koncepciója

„Ez a város egy távoli bolygó,

látszólagos oximoron, hiszen

Itt élni nem rossz, itt élni nem jó,

itt a szubjektivitás kap szerepet. Ugyanakkor

Osztályon felüli elmeosztály,

e problémafelvetés köré épülő kiállítással

A félelem bére csak ennyi,

nemrég már találkozhattunk a Budapest

A legjobból a legtöbb kell,

Fiction galériában2.

De ez is jobb, mint a semmi.” Európa Kiadó

Hogyan is lehet eligazodni egy városban? Turistaként természetesen a térképet és az útikönyvet bújva próbálunk meg minél töményebb „fontos” látnivalóhoz jutni, bár a rutinosabbak, ha lehet, kitapasztalják, hova jár a helyi lakosság enni-inni-vásárolni-szórakozni, mert az biztosabb élményt adhat minden bedekker ajánlatnál. Budapestről már igen sokféle képet láthattunk, sokféle véleményt hallhattunk, de eddig úgy tűnt, hogy a leíró, térkép jellegű bemutatása lényegesen ellentmond a személyes élményekkel, emlékekkel átitatott, kiemelt helyszíneknek. A térkép mint művészeti téma a 17. századi holland festémég pontosabban a térkép ekkor és itt jelenik meg abszolút festményszerűen. Tendenciájában „talán egyetlen más korban vagy helyen sem találkozott így össze térképészet és festészet. Eddigi tapasztalataink fényében aligha


szetben kerül előtérbe, pontosabban a falakra a képeken,

meglepő, hogy ennek a találkozásnak az alapja a tudásra festett képek révén lehet megszerezni és megszilárdítani. De a festmények és térképek közti megegyezés nem egyszerűen csak megerősíti, amit már láttunk.”1

Budapestről még az itt élőknek is ambivalens képük van. Olykor ugyan tudatosul bennünk, hogy valójában szép, elhanyaváros, de főleg a koszt, a folytonosan

találkozhatunk, ugyanis ebben a korban mind a térképnek,

feltúrt utakat, a konfliktusokat tapasztaljuk

mind a festészetnek világleíró funkciója volt. A festőknek

nap mint nap. A városról gondolkodva

az volt a céljuk, hogy a világról való információikat, azaz

aligha jut eszünkbe, hogy személyes élmé-

a „valóságot” minél precízebben rögzítsék. A tematikus

nyeink által mennyire felülírjuk az objektív

térképek – melyek a 16. századtól terjedtek el – egyik

térképeket.

térképek létrehozása, melyben a tudat és a képzelet világa összemosódásának lehetnénk tanúi. Bár maga a problémafelvetés problémásnak tűnik, hisz ellentmond a topográfia vélt egzaktságának. Az, hogy egy táj, terület egzakt leírása valójában nem képes semmit elmondani annak a helyszínnek a kulturális, érzelmi jelentőségéről, már Radnóti Miklós versében is előkerült: „Ki gépen száll fölébe, annak


Budapest hangtérképe, interaktív installáció, 2010

golt értékeket és lehetőségeket rejtő

A térkép festményként való bemutatásával Vermeernél is

vágyott, de eddig meg nem valósított fajtája a mentális

Liszka Tamás, Bart Dániel, Elekes Dóra:

Az OSA Archívum által szervezett pályázat és kiállítás a város életében az elmúlt két évtizedben végbemenő gazdaságitársadalmi változásokra kívánt reflektálni. A pályázati kiírásban műfaji megkötés nem volt, tartalmilag viszont kikötésként szerepelt, hogy „Budapest 1990 és 2010 közötti

2010. december

vonatkozó közös elképzelés és az a hit, hogy a tudást

25

2010. 11. 24. 12:51:10

időszakát bemutató térképpel, városi háló-

rezésére, kedve szerinti variálására, hogy az otthonosabb

zatokkal, vagy a térkép-problematikára

legyen számára. A tologatható táblákon a város legkülön-

reflektáló alkotásokkal lehet

pályázni”3

.

A kiállítás érdekessége, hogy az eredendően kétdimenziós térképek4 térben és időben kitágulnak, s olykor kifejezetten interaktívvá válnak. Ez legnyilvánvalóbban Berei Zoltán–Barsay Gergely földalattis föld feletti kalandján nyilvánul meg, ahol a látvány szintjén Budapest metrótérképét idéző installáció megállókat jelző fogantyúi valójában mászófalként működnek. Így a vállalkozó szellemű látogatók a kiállításnézést némi testmozgással is összeköthetik, a

félébb jellemzői láthatók szinte geometrikus elemekként megjelenítve, így például az alkotó számára meghatározó streeat art művek, kocsmák, színházak, kávézók, galériák. Szintén a vidékről érkezett nagyvárosi élményét dolgozza fel Dani Boglárka. Szubjektív várostérképe saját, alapvetően a kerékpározás során szerzett élményei alapján megrajzolt csomópontok köré szerveződik. Lévai István viszont kifejezetten a társas kapcsolatok feltérképezésére szenteli idejét és energiáját (Kapcsolati háló az évezred eleji Budapestről). A társas kapcsolatok szűkebb csoportját, az együtt dolgozó testvérek útvonalait, közlekedési csomópontjait elemzi Tillmann Adél Hanna videója.

gyakorlatlanokat az esetleges sérülésektől

Szintén ez a személyesség van jelen a Kitchen Budapest5

szivacsszőnyeg óvja.

SubMap című művén, mely a projekt résztvevőinek mozgása


alapján torzított Budapest-térkép. Ezeket a személyes

Fisli Éva, Róbert Júlia, Varga Piroska: Rejtett útvonalak, installáció, 2010 Kiállítási enteriőr, előtérben Keresztes Zsófi: Vaktérkép, háttérben Kitchen Budapest: SubMap

Volt, aki a várost egy testhez hasonló élő organizmusként szemlélte, melyet például az egészségügyi intézmények útvonalai mint vénák és artériák hálózzák be. Matyus Dóra kórházi lepedőkből készített, rongypapírra nyomtatott színes rézkarcokon tárja elénk fővárosunk Vérképhálózatát, mely így természetesen az egészségesgyógyuló-haldokló város, illetve városrészek gondolatát is felveti. Navratil Judit szabadon alakítható városa egy régebbi kirakós gyerekjátékot idéz, mely lehe-

26

2010. december

tőséget teremt egy vidékről Pestre költözött


személy „szubjektív urbán-dzsungel” rendsze-

élmények által keltett mozgásokat mintegy két hónapon át rögzítették, amit a kiállításon videón követhetünk nyomon, majd ezekből a testre szabott városképekből három variációt konkrét nyomtatott térkép formájában is láthatunk. Keresztes Zsófia Vaktérkép című kötélgubanca Budapest főbb útvonalait és a várost kettészelő Dunát egyaránt megidézi. Hagyományosabb térképátirat jelenik meg Nagy Kristófnál, aki néhány íróról, költőről elnevezett utcát egy-egy sorukkal pontosítja, így a Petőfi Sándor utcát Talpra magyar utcára, a Krúdy Gyula utcát Régi magyar világ utcára keresztelte, és még sorolhatnánk. A kiállítás érdekessége, hogy a város leképezése nemcsak a szokásos vizuális módon történt, hanem más érzékszervek benyomásait és élményeit is rögzítő művekkel találkozhat-

2010. 11. 24. 12:51:34

tunk. Így például a hangok szerepe két

Térfoglalás

munkánál is kiemelkedően fontos volt. Fisli Éva–Rubert Júlia–Varga Piroska Rejtett útvonalak című többrészes installációja alapvetően a vakok és gyengénlátók szempontjából reflektál Budapestre. Kutatásuk elején arra keresték a választ, hogy a látássérültek hogyan tudnak tájékozódni, bár az ő városuk legalább annyiféle, mint a látóké. Az installáció maga egy körbejárható, kívül brailleírásos doboz belül három fülhallgatóval, melyekben egyrészt a jó (fehér) „botozás” technikája, másrészt a Bíró Csaba és Vincze Renáta készítette konkrét „Szeretnék egy útvonalat!” hangostérkép vakok és gyengénlátók részére, harmadrészt Mária/Éva, Tomi/Juli, Ivette/Piroska szubjektív benyomásai hallhatók. A kiállítás egyik legizgalmasabb munkája a Liszka Tamás–Bart Dániel–Elekes Dóra által megvalósított Budapest-hangtérkép. Egy városhoz nemcsak a látványa tartozik szervesen, hanem szaga-illata, hangjai is. Budapest hangtérképe által mintegy a nagyváros szimfóniája válik átélhetővé (Walter Ruttmann). E munkában a „helyleírás”, az emlékezés eszközei a hangok. Már az emlékezés nagy elbeszélőjénél, Proustnál is a látásnál kevésbé éles érzékszervek kapnak kiemelt szerepet, szerinte azok sokkal tovább és mélyebben „emlékeznek”, tartósabban őrzik meg az érzéki benyomásokat. „Az önkéntelen emlékezet, mely az alsóbb érzékekre az ember egész életidejét… az önkéntelen emlékezet hosszú és mély felejtés alatt váj alagutat.”6 Élethelyzeteket is megidéznek, úgy mint a piacot, a


támaszkodik, távolabbra tekint, átfogja

földalattit, a részegeket, a játszótéri Navratil Judit:

gyerekzsivalyt, a Kálvin téri templom

Tsepadub és Tsa, installáció, 2010

zenéjét. A hangtérkép a szakmai zsűritől is első helyezést kapott. A zsűri7 által jóváhagyott művekből Seres Szilvia által rendezett kiállításon a nézőben nemcsak az elmúlt évek változásai tudatosodhattak, hanem az is, hogy a város mennyi személyes hálózatot rejthet még. A dolog pikantériája, hogy a számos szubjektív térkép így gyakorlatilag hozzájárul környezetünk egzakt leírásához. Mindenesetre a kiállítás felfogható egy alternatív bedekkernek is.

Berei Zoltán, Barcsay Gergely: Metro Boulder, 2010 installáció (mászófal) háttérben Tillmann Adél Hanna: Testvérek városa, videó

Jegyzet 1 Svetlana Alpers: Hű képet alkotni. Holland művészet a 17. században. Bp., Corvina Kiadó, 2000, 143 2 Budapest Fiction, Kés alatt – Canelle Tanc, Bujdosó Attila, Feles Dávid, Gergely Krisztián kiállítása, 2010. VII. 1-24. A kiállításról lapunk is közölt recenziót: Somogyi Zsófia: Felkerülni a térképre. Új Művészet 2010/8. 3 Pályázati kiírás 4 Bár a technika a topográfiában is lehetővé teszi a többdimenziós, térbeli ábrázolást.

7 Seres Szilvia, Szegedi-Maszák Zoltán, Török András, Gyáni Gábor, Dózsa Imre


2010. december

5 Kitchen Budapest: Bujdosó Attila–Feles Dániel–Gergely Krisztina–Hajdú Gáspár 6 Harald Weinrich: Léthé. A felejtés művészete és kritikája. Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2002, 219

27

2010. 11. 24. 12:52:02

A minimal art jobbára szintúgy a geometriai alapformákra hagyatkozik (talán a malevicsi szellemet éltetendő), elsősorban

FÁBIÁN LÁSZLÓ

azok méretével operál. Kirekesztve minden érzelmi tartalom, nulla fokon a kézjegy (többnyire csak a vázlat az alkotóé, a kivi-

Geometrikus narratívák

telezés üzemi), totális a redukció. Ha innét közelítünk Nagámi érett munkásságához, egyszerre válik előttünk világossá, mi ragadta meg ebből az elképzelésből, és mi az, ami elkülöníti a 60-es évek amerikai posztkubista törekvéseitől. (Érdemes

Nagámi

megjegyeznünk, hogy a Németországba átsugárzó minimal

Galéria IX. 2010. X. 8–21.

art – mondjuk Hausernél – hasonlóképpen módosult, miként a Nagámi előtt járó nemzedék magyar alkotóinál is.) Alapvetően az elemi formák iránt vonzódik; ezekbe kívánja belefogalmazni elgondolásait. Volt egy korszaka, amikor a

bármi történjék is…

találtat, a természet által alakítottat állította az emberfor-

ha törik, ha szakad…

málta geometrizált világ mellé (és nem azzal szembe!). Ebben

Tandori Dezső

kétségkívül jelen van a minimalisták aszkétikus önfegyelme: a kifejezés szűkszavúsága. Ugyanakkor azonban kinyílik a

Annak idején, amikor Nagámi szobrászpá-

lehetőség az érzelmi mozzanat megjelenítésére, hiszen a

lyája elindult, be is sorolódott a konstruk-

természeti és a megformált egymáshoz választása kifeje-

tívak közé, nevezetesen azokhoz az induló

zetten emocionális gesztus. Nagámi a minimalizált forma-

pályatársakhoz, akiket ugyancsak sommásan

világ esetében is az anyagválasztást tekinti az alkotás másik

Csiky-iskola néven is szoktunk emlegetni.

meghatározó mozzanatának. Egyszerűbben fogalmazva: a választott anyagokban rejlő szépség maximális kibontására irányulnak technológiai beavatkozásai, úgy társít különböző anyagokat, hogy azok hangsúlyosan emeljék ki egymás esztétikai értékeit. Kétségtelen, a modern művészet konstruktivista programjában kezdetektől fogva szerepelt az anyagban rejlő esztétikum kibontása, ekként kapott hangsúlyt a krómacél, a plexi vagy akár a műanyag festék (akril). Az egyszerűség és szimmetria – voltaképpen klasszikus alapelvek, amelyek nemcsak a művészetekben, de a tudományban, a matematikában is hatnak. Az igazságot – mondja Richard Feynman fizikus – szépségéről és egysze-

fotó: Sulyok Miklós

rűségéről lehet felismerni. Nos, ha Nagámi grafikáira

2010. december

28


metriából származó egyensúlyukat, szépségüket. A színes ceruzarajzok benső strukturáltsága pillanatig sem mond ellent ennek az elvnek, sőt, rafinált elemek terelik nézőjüket a harmónia fel- és elismerésére (túlhúzott kontúr egy csaknem feketévé sűrített négyzeten – esetleg hommage à

Nagámi: Vonal, feketegránit, krómacél, 33x40x30 cm

pillantunk, azonnal tapasztaljuk egyszerűségüket és szim-

Jóllehet, mára markánsan elkülöníthető

Malevics –, fogyásig ritkuló színezék egy, a papír fehérjébe

életműveket sodor egybe ez a fogalmazás,

vesző csíkon stb.). Nem szokványos szobrászgrafikákról van

mégis mindannyian megtiszteltetésnek

esetében szó, hanem önálló, a konceptualizmussal rokonít-

veszik a bélyeget, hálával adóznak egykori

ható autentikus képekről. Nagámi a „kézhez kötöttséggel”

mesterüknek. Mert az nyilvánvaló, hogy

(ami – ugye – idegen a minimalistáktól) éppenséggel

– teszem föl – Budahelyi Tibor, Heritesz Gábor

hangoztatja a megmunkálás karakterének jelentőségét,

vagy Ézsiás István alkotói világa, önállósulva

mivel az aktív részese igazsága teljes megfogalmazásának.

a mintától, különböző irányokba fordult,

Ez azonban semmi esetre sem írja fölül az egyszerűséget,

miképpen Nagámi sem csak polgári nevét

csupán – mint említettük – az anyagban rejlő esztétikum

hagyta el, művésznevének egyéniségét

célzatos kiemeléseként funkcionál. A krómacél szépsége –

úgyszólván már teljes oeuvre szavatolja.

teszem azt – a különböző megmunkálásokban derül föl; más

Tagadhatatlan, hogy a konstruktivitás szel-

a hatása a tükörfényes polírozásnak, más a selyemfényre

lemében, noha azon belül jól fölismerhető

csiszolásnak. Az amerikai dió szépen rendezett, mély tónusú

karakterrel. Érdeklődése szerint – amint ez

erezete ugyancsak a tökéletes felületkezelésben mutatja

jószerivel a kezdetkor megmutatkozott –

legelőnyösebben magát.

valami minimalizált geometrikus szemlélettel.

2010. 11. 24. 12:52:28

Mindez önmagában elegendő ahhoz, hogy Nagámi plasz-

dülésbe vágott, azaz – torzított téglányról

tikáit elkülönítsük a „primer struktúrák” (így is nevezik a

van szó; az egyik selymesre dörzsölt fölületű

minimalt) szembeötlő redundanciájától, noha a mérettel

krómacél, a másik, a kisebb – fa. Mindkettő

azok is némi távolságot tartanak ettől a végletes szimpli-

jobb alsó sarkába egy-egy fél fakocka épül be,

fikálástól. Nagámi ráadásul szerkezetekben gondolkodik,

amelyek felülete szobrászvésővel frakturált

voltaképpen a strukturalista jelző jobban illenék rá. Ha innét

(engem Csiky líraian izgalmas tábláira emlé-

közelítjük, akkor még bizonyos narratíva is érzékelhetővé

keztet, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen

Térfoglalás

válik. Van például egy „története”, amit három tükröző krómacél négyzet „beszél el”. A lapok egyenlő méretűek. Az elsőbe mintegy belemetsz egyik oldaláról egy keskeny vízszintes fahasáb, a második üres, mindössze a vázhoz erősítő popszegecsek futják körbe, a harmadikon a fahasáb függőlegesen az egyik oldalhoz tapad. Egyértelmű, hogy a história vezérmotívuma a fahasáb pozicionálása. (A középső a nulla helyzet, a majdnem teljesen redundáns szimmetria.) „Végigolvasva a történetet” a befogadó elmerenghet a szimbolikán – ad abszurdum akár a magasabb dimenzióváltások alagúteffektusáig. Természetesen nem ilyen konkrét a zásban egyetlen elem mozdul el, amelynek félreismerhetetlen mássága – úgy tetszik – indokolja is ezt a fordulatot. Az idő általában nem a szobrászat dimenziója, vagy többnyire csak a mozdulatlan örökkévalóság formájában, ám


jelképiség: a történés metaforáját érzékeljük benne. A válto-

ebben az esetben virtuálisan jelen van. (Szeretném egyértelNagámi: Érintés csiszolt krómacél, fa, 100x50x10 cm

művé tenni, hogy a műleírásom szóhasználata szándékoltan a narratívára utal.) Elemi narratíváról beszélhetünk azokban az esetekben, amikor különböző anyagokat társít, és itt nem csupán arra gondolok, milyen párbeszédet kezdhet egymással fém és fa, márvány és fém, hanem a visszafogottabb „nyelvjátékokra”, mint a különböző fémek, eltérő fák egybekomponálása. (Talán érdemes utalnom az amerikai festő, Barnett Newman vélekedésére, miszerint a geometria akár szerves is lehet, ugyanis a természet ismeri az egyenes vonalat.) Nagámi kompozícióinak foglalatát rendre négyszögek (a belőlük eredeztethető testek) adják – esetenként áttörve, mintegy keretképpen. Egy amerikai dióból készült műve

Nagámi híven őrzi mestere emlékét.). Kicsit olyan ez a két fél kocka, mintha az elbizonytalanított egyensúlyt akarná visszaállítani, az igazságot visszahelyezni jogaiba, másképpen fogalmazva: a szimmetriasértést korrigálná. Hasonlóképpen a felületek különbözősége sem pusztán az ellentét gesztusa, inkább a kiegészítés felé hajlik. Azaz: Nagámi félreismerhetetlenül egyéni „rafinériái” a minimalizált struktúraépítésben is megnyilatkoznak, hogy az egyszerűség nyilvánvaló bonyodalmával hassanak.

Nagámi: Történet pöttyös gránit, krómacél, 65x35x12 cm

lényegét tekintve vízszintes – áttört, szinte ráma – téglatest, amelynek fölső oldalát ferde átmetszés szakítja meg. Ennyi talán a minimal dogmákba szintén belefér. Akár az is, hogy a tökélyt nyugtalanító módon megbontó folytonossághiány semmiféle praktikumhoz nem köthető, használhatóságra aligha utal. Föltehető azonban, hogy szándékolt szimmetriasértésről van szó, az magyarázza figyelmünk kifeszülését erre a résre, és csak azt erősíti tudatunkban, hogy környezetünk – mind az anyagi, mind a szellemi – tele van efféle szimmetriasértésekkel. Ez pedig vitathatatlanul érzelmi reakció, amely már több, mint a primer struktúrák közleménye.

meg azokat, hiszen megszoktuk a címek a művekkel való együttértelmezését. Ekként ellenben szabadabbakká válnak a narratívák értelmezései, tágabbá a befogadás esélyei. Például azé a két reliefé is, amelyek – megítélésem szerint – szorosan összetartoznak. Két – mondhatni: rövi-


2010. december

inak. Lehet, hogy irodalmiaskodó fölhangokkal terhelnék


Gyanítom, Nagámi eltökélten vonakodik címet adni munká-

29

2010. 11. 24. 12:52:46

Geometrikus és organikus viszonya így lendületet hoz létre. A stabil alap folyamatos, véget nem érő áramlásba fordul

SOMHEGYI ZOLTÁN

át, nem véletlen, hogy – más alkotókhoz hasonlóan –

A forma dinamikája Kelemen Zénó kiállítása

Kelemen Zénót is többször foglalkoztatta a Möbius-szalag. A geometriából kinövő áramlás végigvezeti a szemet a szobor felületén, azaz a szobor minden súlya, anyagisága és helyhezkötöttsége ellenére mozgásba lendít – minket, nézőket. Nem csoda, hiszen maga a forma is lendületes.

Városi Művészeti Múzeum, Győr 2010. IX. 19–X. 24.

Valójában egy térbe írt jelről, háromdimenzióban kibontakozó kalligráfiáról van szó. Nemcsak formai okokból hivatkozhatunk a keleti írásjegyek jelszerűségére, hanem az egyszerűségben rejlő teljesség miatt is. Ezt különösen megfigyelhetjük, ha összevetjük a szobrokat előkészítő

Kelemen Zénó szobrai magukkal ragadják a szemlélőt. Méghozzá úgy, hogy elsőre valójában nem is lehet pontosan meghatározni, hogy miért. A szem végigköveti a különleges formákat, megérezzük a szobor monumentalitásának erejét, vizsgáljuk

nem vész el a kifejlődés során sem. Ez a kifejlődés pedig jól látható a kiállításon, hiszen nemcsak tervezett vagy meg is valósult köztéri munkákról is fogalmat

megmondani, hogy

alkothatunk, melyeket Kelemen Zénó az utóbbi években

mi lehet ezekben az

készített. Így még jobban kibontakozik az a folyamat,

olykor egyébként

amelynek során egy-két vonallal megszületik a szobor, ennek

egészen egyszerű

háromdimenziós változata – még ha kisebb is, mint a terve-

formákban a lenyű-

zett valódi – már a térbe tör, helyet vág magának a világban,

göző? Véleményem

majd pedig, szerencsés esetben, immáron valós méretben

szerint leginkább az

köztérre kerül, ahol használatba veszik, nézik, élvezik. Kis áttétellel az írás problémája vezet át ennél a téri

Ha alaposabban

jelnél forma és felület kérdéséhez. A nagy szobor felü-

megnézzük,

letét megfigyelve feltűnhet, hogy gondos végigsatí-

Kelemen Zénó

rozással van dolgunk. A többméteres plasztika egésze

szobrai izgalmas

így egy vékony ceruzától nyeri el színét. Nem nehéz

ellentétek

belegondolni, hogy ennek kivitelezése ekkora felületnél

egymásnak feszü-

napokig tart, ezzel pedig újra egy ellentéthez érkezünk: a

léséből kelet-

formaerőket magában foglaló vázlatok pillanatai, illetve

keznek. Lényeges

– a pillanatokhoz képest – a szinte végtelennek tűnő

például organikus

napok, amíg a szobor felületének végső megjelenési

és geometrikus

módját megkapja. Ennek a viszonylatnak a kettőssége

viszonya. A plasz-

magában a rajzmodorban is megjelenik, ha a vázlatok

tikákat nézve

egy-egy vonalát és a szoborfelület satírozásának végte-

elmondható,

lenségét vetjük össze. Végeredményben pedig nemcsak

hogy mindig

a kalligrafikus vázlatok esetében, hanem itt is eszünkbe

egy stabil forma

juthat egy keleti párhuzam: a satírozás ugyanis könnyen

alapozza meg a

meditatív tevékenységgé válik. Így bontakozik ki az össz-

lendületet. Ez pedig nem csupán a szobor

hang, hiszen a satírozás egyben a vázlat lendületének

végső látványában, hanem már készülési

lecsillapítását jelenti. Ami ott egy dinamikus gesztus,

módjában is megmutatkozik. Kelemen

az itt módszeres, gondos, repetitív és főleg igen lassú

Zénó műveinek kiindulópontja ugyanis

manuális munkává válik. Szinte már nem is tűnik művészi

mindig egy téglalap, ebből jön létre a

feladatnak – és mégis, hiszen a mű végső megjelené-

később téglalapra már nemigen emlékez-

séhez ez is hozzátesz.

és forgatások mentén visszaigazítjuk, megkapjuk a kezdeti lapos téglalapot. 2010. december

gottság garantálja, hogy a forma születésének dinamikája

a szobor elő-, hanem utóéletét is láthatjuk, azaz azokról a

végső megjelenését a vágások, hajlítások


ahogy a keleti írásművészek is dolgoznak. Ez az összefo-

így sem egyszerű

tető forma. Fordítva mondva: ha a szobor

30

gott vonallal készülnek ezek a rajzok – és nádtollal, tussal,

a felületét, de még

ellentétek kezelése.

Látványtervek a Gömbölyített hurokhoz

vázlatokat a művekkel. Egy-két, igen dinamikus, összefo-

A satírozás ugyanis nem csupán valamiféle színezési vagy szépítési eljárás. A grafitvonalak szépsége akkor tűnik fel, ha nem egyetlen pontból nézzük a művet. A felület finom csillogása így arra is utal, sőt figyelmeztet, hogy a plasztika

2010. 11. 24. 12:53:31

Térfoglalás

leginkább akkor bontakozik ki, ha a szobrot „mozgásban” ismerjük meg. A plasztika fizikai mozdulatlanságát azzal győzi le, hogy nézőit mozgásba lendíti, azaz szinte felszólítja, hogy járják be azt a teret, amelybe a szobor – térbeli kalligráfiaként – beleírja magát. Geometrikus és organikus viszonya így azt is eredményezi, hogy az alap és feszültség egymással kölcsö-

Kelemen Zénó: Gömbölyített hurok, 2010 Art-Universitas Pályázat a Budapesti Műszaki Egyetem Q2 épületéhez, makett

nösen függő viszonyba kerül. A lendület bemozdul, de a geometria azt visszafogja. Nem akadályozza meg a kiteljesedést, csak éppen nem hagyja elfolyni. Ennek köszönhető, hogy a mű végül is feszes

Kelemen Zénó:

marad. A szobor dinamikája azt is jelenti, hogy a forma feszülése rejti és tartja magában a plasztikai

Rezonancia, 2010 grafit, vegyes technika, 300x350x220 cm

2010. december

erőt. A lendület így belülről fakad, hogy átsugározódjon a nézőre is, és fellelkesítse őt.


31

2010. 11. 24. 12:53:42

Mosonyi fémszobrai. Adekvát helyszín e „tüzes” múltú hely a

MENDÖL ZSUZSANNA

Szaunázó paraszt M o s o n y i Ta m á s k i á l l í t á s a PBMT Tűztorony Galéria, Pécs, 2010. IX. 29–X. 15.

lánggal, tűzzel formált fémszobroknak; a mintegy „tűzvész” által megégett, összeolvadt tárgyak a pusztulásról és a tűzből születő új minőségek szépségéről szólnak. Alkotója Pécs szülötte és neveltje, 2000-ben végzett a PTE Művészeti Karán mint Keserü Ilona festőművész és Gaál Tamás szobrászművész növendéke. Azóta is a városban dolgozik, tanít, résztvevője a város művészeti életének, szimpóziumoknak. Pécsett és a régióban több köztéri szobra áll. Kiállításán a „tüskés”, szétrobbannó golyóbisforma a robbanás akciójának kimerevített pillanatával uralja a teret. „Szétfröccsenő” darabjai a falra és a mennyezetre is feltapadtak, mintegy éppen most lezajlott akció nyomaiként. Ez

Kiállítási enteriőr

Mosonyi Tamás vasszobrait láthatta a

a kiállítás szürreális címadó műve: a Szaunázó paraszt. A cím

közönség Pécs egyik még kevéssé „bejá-

félrehallásnak tűnik, a közismert porcelánfigurára, a polgári

ratott” kiállítóhelyén, a Tűztorony Galériában.

otthonok kedvelt vitrinnippjére, a Zsolnay gyár termékeként

A Pécs–Baranya Művészeinek Társasága tagja-

népszerű Szalonnázó paraszt porcelánszobrára utalhat.

inak nyújt rendszeres bemutatkozási lehető-

E meglepő szókapcsolathoz látszólag nincs köze magának

séget az előző századfordulón épült egykori

a látványnak sem. Ellenétes e szobor a cím által felidéződő

tűzoltólaktanya emeletén a műtermek mellett

szobor anyagával – a porcelán fehér, elegáns, törékeny,

létrehozott szobányi kiállítóhelyiség. Az intéz-

szobadísz funkciójú, részletgazdag megformáltságával – és

mény kamaratárlatokra, a művészek friss

szobrászi felfogásával. E korszaknak vége. A szalonnázásról

munkáinak gyors közönség elé kerülésére ad

szaunázásra váltó életforma egy alapvetően új korszakot

lehetőséget. A világos terem otthonosságába

jelent. A robbanás fénykévéinek vasba formázása merész

drámákat, kataklizmát idézően robbantak be

deklarálása annak, hogy alkotója kortárs szobrászként anyagválasztásában és technikájában új úton jár, szemléletében is messze távolodva a szobadíszként megvásárolható polgári léptékű, szépelgő művészi dísztárgykészítéstől. A népi zsánerfigurának porcelánba öntése éppoly abszurd, mint akár a szaunázó paraszt. Mosonyi a vasszobrászat nem könnyű és nem elterjedt műfaját választotta. Szobrait acélhuzalokból, vaspálcákból vagy rozsdamentes acél (olykor fa, kő) kombinációjával építi, ezzel az inkább ipari megmunkálást feltételező/kívánó anyaggal dolgozik, ehhez illő eszközhasználattal és technikával. Az anyag felrakásával történő mintázás, vagy a formát kibontó, az anyag elvevésével alakító faragás, vésés helyett a forrasztó- és hegesztőpáka, a láng a munkaeszköze. Összeköt, ráolvaszt vele, de leginkább roncsol: a láng és hő hatására alakuló anyagban meglátott szuggesztív formák megragadásával – a művész szavait idézve – „a műfajok és a minket körülvevő világ viszonylagosságára kérdez rá.” Szellemes címadások segítik a formái sugallta asszociációk bővítését – a Törvényből örvénybe (2002), A törvény örvénye (2009) –, a posztamensre rácsúszó, azt gúzsba kötő drótköteg látványos egységének értelmezését. Egész sorozatot szentelt a szobor és a posz-

32

2010. december

tamens, egy négyzetes hasáb kontúrrajzváza


viszonyának. E sorozat fémszobrai drámai

2010. 11. 24. 12:54:32

küzdelmet folytatnak talpazatukkal, legin-

Térfoglalás

kább eggyé válnak velük, vagy szétnyomják, megsemmisítik azt, a mű összeomlik, földre rogy, szétfolyik a kiállítótér földjére kenődve, vagy a mennyezetre fröccsent darabkái beszélnek a mű létrehozhatóságának drámáiról, egykor volt szépségek megsemmisüléséről. A meglepetés és szokatlanság egyik erőssége e munkáknak: a kiállítás hagyományos felépítésében, a „piedesztálra emelt”, a szobrot szolgáló pozícióból Mosonyinál a fémvázposztamensek szinte élőlénnyekké válnak: maradandó egyesüléssel épülnek be a művekbe, szétolvadó végük madárlábat vagy növényi gyökérzetet idéző elágazásokkal próbálnak megkapaszkodni. A szobor tölcsérszerűen behatol a posztamens geometrikus terébe, a szétfolyó fémpálca organikus jellegű világa, festői felülete merő ellentétben van anyagával, a rideg vassal. A posztamens több lépésben, különféle módon válik az izzóan rákerülő szobor „áldozatává”, térdrebukva a szobor szétterülését, olvadékká torzulását, együttesük „halálát” rögzíti. A kiállítások „szemmagasságba emelt művészi élménye” helyett a néző tekintetét a földre irányítja. A félig roncsolt, torzult talpazatok sorstörténete ez: hogyan válnak „posztposztamensek”-ké, egykori tartó szerepük utáni, használhatatlanná rogyott, de új minőséget, szerepet kapott tárgyakká. Máskor meg éppen hiányuk érdekes: a rozsdás, hiányos lemez fejszobor (Az idő arca, 2008) elhányt roncsként vagy leletként fekszik a kiállítóhely padlóján. A térbeli rajzként megjelenő plasztikákat a tűz, a rozsda színezi. Megjelenik az égetés egy másik „mellékterméke”, az olvasztókemencéből származó salak, a fémolvadék masszaszerű, földszerű tömbje – mint talált tárgy–, amin megtelepedett az élet: zöld moha, apró növények az élet győzelmének jeleként (Mindenből mindenbe, 2010). A több kiállításról ismerős Kapukon át (2005) az áthatások, átlátások bonyolult szövevényével a leginkább „megcsinált”, cizellált darab: nyílhegyszerű, szétnyíló egyenesek sokasága türemkedik egy kapun át, a szabályos keret (az átjárás lehetőségét) határait szétfeszítő, meghaladó, kikerülő igyekezettel. Méretüknél fogva és érdes, szerteágazó megjelenésük következtében a kiállításon bemutatott szobrok a természeti környezetben, vagy a kiállítótermek steril világában találnak igazán magukra, ott közvetítik alkotójuk humorral, iróniával teli gondolkodását, érzékeny reflexióit világunkra. Mosonyi Tamás: A törvény örvénye, 2009 Mosonyi Tamás: Mindenből mindenbe (részlet), 2010 hegesztett vas, kő mohával, 42x90x58 cm


2010. december

hegesztett vas, 125x70x70 cm

33

2010. 11. 24. 13:11:20

is. A legkülönbözőbb témák, stílusok és realitásfokozatok jelennek meg a városi életképektől az Én belső világát feltáró

STURCZ JÁNOS

művekig, a fotórealizmustól a klasszikus realizmuson át a

Nosztalgiamentes övezet II.* Az 57. Hódmezővásárhelyi Ő s z i Tá r l a t r ó l Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely 2010. X. 10–XII. 5.

félig absztrakt, vagy a szimbolizmus, az expresszionizmus, a szürrealizmus és a konceptuális felfogás elemeit felhasználó munkákig. Az alkotók túlnyomó többségét az önreflektív, posztkonceptuális szemléletmód jellemzi, ami ma a kortárs művészet alapkritériuma. Ami hiányzik: az egyik oldalról a természet és a vidéki élet anakronisztikus, megszépítően édeskés ábrázolása, a másik oldalról a késő modernizmus l’art pour l’art formalizmusa. Van persze egy-két hagyományos, kisrealista vagy posztalföldi stílusú csendélet, táj- és életkép – Barta András, Bessenyei Bence, Bukor Tibor, Király György, Szabó

Az utóbbi tíz évben alapvetően megváltozott a Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlatok karaktere. Szó sincs már „lósegg” festészetről, a paraszti élet naturalisztikus vagy nosztalgikus ábrázolásáról, mint ahogy az alföldi táj közhelyes, giccsbehajló megjelenítéséről sem. Ami maradt, az még csak nem is a realizmus, hanem az ábrázoló jelleg. Furcsa provincializmus, hogy ezt a budapesti

Éva Mária alkotásai –, de ezek olyan szikár szemléletmódot, magas technikai szintet reprezentálnak, olyan szakmai értékeket őriznek, ami indokolttá teszi bemutatásukat, és kifejezetten élvezetes nézni őket. Már többször dicsértem szóban és írásban Balogh Gyula és Bodor Zoltán munkásságát. Bodor enteriőrje most is az ablak metafora és a kép a képben motívum kifinomult, vermeeres felhasználásával elmélkedik a paraszti létforma múzeumi értékké válásáról, a természettől való elszakadásról, a lét uniformizálódásáról. Kissé leegyszerűsítve, a tárlat két szélső értékét a realitásfokozatok tekintetében Krajcsovics Éva absztrakt és Lakatos Ervin, illetve Szabó Ábel fotórealista alkotásai képviselik. Krajcsovics Éva Mélyben című festménye az érzékeny, lírai, meditatív color field piktúra örököse, puha, bársonyos színfelületei Rothko melankolikus, fájdalmas négyszögeit, túlvilágra nyíló kapuit idézik. Ám címe és a szürke monokróm felületen meginduló bordós-barnás ecsetnyom alatt felderengő színes fények, mintha egy sötét árnyék nyomása alatti enteriőrt vagy víz alatti jelenetet sugallnának. Absztrakció és ábrázolás határán egyensúlyoz Bikácsi Daniela is, aki konceptuálisan alkalmazott, már-már misztikus, atmoszférikus hatásokat keltő, aprólékos „pointillizmusával” a halottban még ott derengő életet, a profánban felvillanó transzcendenciát képes megmutatni. A színesen vibráló, vizenyős, párás alapból éppen csak kiváló Három lekaszált fűcsomó nem a halált, hanem egy köztes, földi létezésen túli, de még nem túlvilági, asztráltestszerű létformát tesz láthatóvá, a három, majdnem egyforma, lényszerű gombolyaggal – engem – Rubljov Szentháromságának ikerangyalaira emlékeztetve. A Betemetett medence elvben szintén sírra utalna. Számomra inkább veteményeskert vagy kapu, melyen keresztül a túlvilági életbe léphetünk. Szabó Ábel ugyan fotórealista technikát alkalmaz, de továbblép a klasszikus hiperrealizmus mechanikus leképzésén, s a

Sipos Eszter: Te adod a tanácsot, én festem a képet! című interaktív sorozatból: Érintésekre szükséged van minden nap!, 2009 akril, olaj, formázott vászontér, Ø 80 cm

kortárs képzőművészeti intézmények vezetői

látványba szimbolikus jelentést visz. A kapu önmagában

alábecsülik, és távol tartják múzeumaiktól,

is jelképes motívum, két világ közötti kapcsolatot, egyik

kiállítóhelyeiktől. Pedig a világ festészetének

világból a másikba való átmenetet jelent. Itt a köz- és az

gerince ma ábrázoló, figuratív jellegű, s ez

intimszféra közötti határt testesíti meg, ám vasrácsaival, vizu-

korántsem jelent rosszértelmű, a jelentől

ális zűrzavarával, köz- és magánhirdetéseivel a mai magyar

idegenkedő, a múlt szellemi, művészi prob-

valóság látleletét adja.

lémáiba zárkózó szűklátókörűséget. Épp ellenkezőleg, a figurativitás rendkívül széles

34

2010. december

skálájú kifejezésmódot tesz lehetővé, s így


van ez az itt kiállított festmények esetében

Az Őszi Tárlat presztízsének fokozatos növekedését jelzi, hogy mind több elismert budapesti alkotó válik folyamatos résztvevőjévé a festészeti seregszemlének. Nyilván nem a díjak halmozása miatt, hiszen abból van már nekik elég.

2010. 11. 24. 13:12:38

Egyszerűen fontosnak tartják, hogy a szakma, a festőkollégák

amelyeket szinte „természetesnek” érzékelünk,

előtt megmutassák, hogy mivel foglalkoznak. A látszólag

amivel festőnk azt jelzi, hogy a mai média

egyszerű téma és eszközhasználat mögött megbújó gazdag

uralta társadalomban élő ember számára a

intellektuális lehetőségek felvillantására két jeles budapesti

fénykép, és nem a valóságos természeti látvány

művész munkáit szeretném felhasználni. A fődíjas, a Tornyai-

jelenti az elsődleges valóságot. A Hétköznapi

plakettel díjazott Fehér László első látásra hétköznapi, tondó

történet II. galambjai egy még földhözragad-

formájával klasszikus felhangokat is megpendítő, realisztikus

tabb létszintet sejtetnek. Ám a kör origójába

életképet tár elénk Hétköznapi történet I. című alkotásán.

döfött madárcsőrhegy – amely a „valóságos”

Az egyszerűnek tűnő zsánerjelenet azonban konceptu-

állat fotószerű képét és árnyékát kapcsolja

ális módon a festészet fogalmát járja körül azáltal, hogy a

össze – jelzi a festmény képelméleti megköze-

festői leképzés összes elemi formáját – körvonal, árnyék,

lítését. Az Alkony a sztrádán című képen Fehér

tükörkép – felsorakoztatja és összekapcsolja, megzavarva a

a klasszikus perspektíván és a szimmetrián

képi illúziót. A körformában egy nézőnek háttal álló esernyős

keresztül a központ hiányának filozófiai kérdé-

nőalakot láthatunk a végtelen horizont előtt. A női figura

sére utal, tőle szokatlanul élénk színekben,

azonban csak egy fehér sziluett, üres, átlátszó körvonal,

Magritte-ot idéző, drámai fény-árnyék hatá-

a művésztől megszokott személyes szellem-, álom- vagy

sokkal és monumentalitással operáló szürrea-

emlékkép. Földre vetülő árnyéka és tükörképe mégis olyan,

lisztikus vízióban.

s esernyője is valóságos tárgyként borul fölé. A háttal álló figura Caspar David Friedrich Rückenfigurjait idézi, csak Fehér képének főszereplője nem a fenséges hegycsúcsokat vagy a végtelen tengert nézi, mint Friedrich Vándora vagy Szerzetese, hanem a Semmit. Ez a kietlen, semmilyen transzcendens asszociációt nem keltő Semmi azonban nem azonos azzal a Sömmivel sem, amiről az alföldi táj kapcsán Tornyai beszélt. A helyszín meghatározhatatlan, mesterséges jellegű, s a föld, az elmaszatolódott tócsa szinte nonfiguratív foltfestményként is értelmezhető. A legabsztraktabb mégis maga a festésmód, a fekete-fehér fotókra jellemző színek és formák,


olaj, vászon, 90x130 cm

A Galyasi Miklós-díjas Szikora Tamás már tárgy és festmény határán mozgó médiumával is példázza azt a váltást, ami a festészetben az új médiumok kihívására bekövetkezett. Itt kiállított műveit végletekig lecsupaszított, mégis drámai anyag- és eszközhasználat, s az illúzióval való játék jellemzi, melyet Szikora pusztán festői és grafikai eszközökkel, a színek térteremtő hatásával, csúcsfényekkel, bekarcolásokkal, a hordozó fafelület felcsiszolásával ér el. Ahogy Fehér a kör, Szikora az ovális képformához nyúlt.

2010. december

mintha valódi, tömeggel rendelkező emberi testből eredne,

Cserna Tamás: Alvók, 2010

35

2010. 11. 24. 13:12:56

Az utóbbi néhány évben a fiatal generáció felé történő nyitás jelei figyelhetők meg a hódmezővásárhelyi őszi tárlat stratégiájában. Sikerült úgy kitágítani, felfrissíteni a tárlat szellemi dimenzióit, elkerülni a belterjesség veszélyeit, hogy közben nem kellett feladni értékőrző szerepét, a vásárhelyi hagyomány eredeti karakterét, az alföldi festészet realista gyökereit. Kapóra jött, hogy az elmúlt 8-10 évben alapvető szemléletváltás következett be a fiatal magyar művészek körében a festészet és a realizmus vonatkozásában. Az új nemzedék tagjai már nem osztják absztrakcióban hívő nagyapáik késő modernista előítéleteit, s nem hiszik el a majd százéves avantgárd művészet azon állítását, miszerint akár általában a festészet, akár a szűkebben vett realista, ábrázoló, figuratív piktúra lehetőségei kifulladtak volna. Ma már a budapesti intézményes szcéna által szinte egyedül elfogadott figuratív festészet, a fiatal generáció körében divatos technorealizmus sem hiányzik. Adorján Attila Bevásárlás után kiégetten a szófán agonizáló, platinaszőke konzumidióta macája, Szabó Ábel lepukkant nyóckeres hiperrealista kapuja, Lakatos Ervin fegyvereket, elektronikus alkatrészeket, partikellékekkel és emberi testrészletekkel elegyítő, jéghideg, hiperrealista kollázsa az irányzat fogyasztói társadalmat kritizáló ágát képviseli. Titkó Ildikó üde városi impresszionizmusa Kántor Ágnes: Ablak, 2010 akril, vászon, 80x80 cm

Mindkét képtípus a kompozíció összefogásának eszköze, ám náluk a képkivágás a voyeurizmus gondolatát veti fel. Közös az árnyékok szélsőséges, már-már absztrakt elmélyítése is, de funkciója eltérő. Szikoránál az ovális képmező

és Szabó Klára Petra hiperrealisztikus, konceptes akvarelljei mutatják ennek a festészetnek jó értelemben vett szórakoztatóbb, hedonisztikusabb felfogását. Sipos Eszter személyes, nevezzük „terapeutikus” realizmusa azokra a pszichés problémákra kínál megoldásokat, melyeket a városi lét okoz.

olyan, mint egy reflektor fénycsóvája, melyben

Nagy létszámmal képviselteti magát a fiatalok figuratív

úgy áll ütött-kopott, apró kis dobozkája,

festészetének másik, általam félig játékosan „radikális

mint egy elárvult bohóc a cirkusz porondján.

neokonzervatívnak” nevezett iránya is, többek között a Sensaria

Számomra Szikora doboza az emberi porhüvely

társaság, Lőrincz Tamás, Horváth Krisztián, László Dániel és

vagy a lélek metaforája, amely nyitottan várja

mások, akik a város és a médiaképek helyett inkább a termé-

a külső rezgéseket, benyomásokat. A doboz

szetből és történelmi előképekből indulnak ki.

ugyanakkor Szikora festményein szélsőséges metamorfózison megy keresztül, s hol apró,

Önreflektív, konceptuális jelleget mutat, hogy néhány fiatal alkotó

hétköznapi, fiókszerű tárgyként, hol kútként,

egészen egyéni módon aktualizálva, megcsavarva nyúl a törté-

hol épületszárnyként jelenik meg, az őt

nelmi realizmus egy-egy fajtájához, s már-már provokatív, kvázi

monumentalizáló árnyékok hatására.

avantgárd gesztussal értelmezi újra. Cserna Tamás vizuálisan a

36

2010. december

caravaggiói plebejus, testközeli naturalizmust imitálja bravúros


Radikálisabban dekonstruálja a képi illúziót

technikával, ám a klasszikus akt nemi viszonylatait bolygatja

a fiatal Kántor Ágnes, aki formázott vásznán

fel azáltal, hogy a fekvő Vénuszok helyére két félmeztelen, alvó

Albertinek a festményt az ablakkal azonosító

férfiaktot helyez, ráadásul egymással szembefordítva. Mintha a

metaforáját parafrazeálva, virtuálisan kilép a

nemeket megcserélve, Tiziano Urbinói Vénuszát kettőzné meg,

valóságos térbe. Fehérhez hasonlóan ő is a

s fordítaná fejtől-lábtól szembe. A testeket is ugyanúgy vágja

realitásfokozatokkal játszik, amikor az imitált

absztrakt, monokróm síklapokkal ketté, mint Tiziano. A különös

vakkeretre, egyben ablakpárkányra verebek

konfigurációval játékosan a bámuló férfitekintetet (male gaze-t)

sorát ülteti, majd az ablakot félig eltakaró

ostorozó feminista kritikát fricskázza meg, hiszen itt nem a női,

függönyön a madarakat árnyszerű mintaként

hanem a férfi test válik a vágyakozó női tekintet (female gaze)

szerepelteti. A kép összes eleme szimbolikus

kiszolgáltatott tárgyává. A két fiatal férfi ráadásul kísértetiesen

és kétértelmű. Az ablak egyben festmény is, a

hasonlít egymásra, vagy ikertestvérek, vagy egymás klónjai.

függöny egyszerre leplezi el és le a festményt,

A férfitest bezárul, az alvásba, a tudatalattiba menekül a voyuer

félig elfedi, de fel is tárja az ábrázolás központi

tekintetek elől. Hasonlóképpen provokatív szexualitás jellemzi

motívumát, a sötét ablakban passzívan

Horváth Krisztián reneszánsz előképeket a naiv festők vérbő test-

ücsörgő, mindent elviselő szürke verebek

képével elegyítő görög istenalakjait. Egyik festményén Aphrodité,

sorát. „Akiket” – engedelmes tömegként – akár

a szépség és szerelem istennője látható születése pillanatában,

antropomorfizáltan is értelmezhetünk.

ahogy – Hésziodosz leírása szerint – a tenger habjaiból Küprosz szigetén a földre lépett. A test formáin és mozdulatán érzékelhető

2010. 11. 24. 13:13:19

az antik szobrászat alkotásainak, különösen a kürénéi Aphroditének, de még Botticelli, Giorgione, Tiziano és Cranach istennőalakjainak hatása is. Ám az érzéki görbületek és a fanszőrzet felerősítése naiv művészeti vonásokat hordoz, némiképp Giorgio de Chiricóra és a 20-es évek neoklaszszicizmusára emlékeztetve. Párdarabján Horváth Krisztián Perszeuszt, a görög mitológia tökéletes hősét kelti életre, akinek minden sikerült, s akit talán ezért vezényel aktualizálva a Hargitára. Bár fején ott van Hádész láthatatlanná tevő sisakja, szépséges, erős alakja diadalmasan ragyog a hegy magasán, méltó párjaként Aphroditénak. Surman Viktor csak a történeti hangulatot idézi fel üres, az eredeti épületeket leegyszerűsítő, a tudattalan jungi archetípusába, a vízbe állító, múlt és jelen, valóság és álom között lebegő, szürrealisztikus városában. A korábbi Velence-képet kitágítva és Északra tolva, csak távolról idézi a Németalföld csatornázott városait, Amszterdamot, Brugge-t, a helyszínek beazonosíthatatlanok, csak a lélek belső világában léteznek, inkább a meditáció metafizikus belső terei, mint valódi városképek. Budapesten ehhez hasonló elképzelhetetlen. Egy sor alkotás ötvözi a kortárs realizmust a modernizmus

A budapesti intézményes szcéna ugyanis a

különböző iskoláinak elemeivel. A Galyasi Miklós-díjas Kovács

festészetet elavult médiumnak tekinti, vagy csak

Péter a mulandó test kortárs képét és képzeteit kapcsolja

egy szűk tematikus mezsgyén belül tolerálja. Be

össze az expresszionizmus Goyáig visszanyúló történeti

kellene végre látni, hogy egy videóinstalláció,

rétegeivel. Gábriel Ajna sajátos városi realizmusában a pop,

egy c-print vagy bármely más elektronikus

a punk és a Brücke jegyei, Sárai Lajos képén az expresszio-

médiumra készült alkotás önmagában nem

nizmus és a pop art, Dunai Editnél az expresszionizmus és a

feltétlenül értékesebb vagy korszerűbb, mint

német romantika, míg Incze Mózes festményein az expresz-

egy festmény, a műalkotás értékét, kortárs

szionista vonások az alföldi realizmus és a szimbolizmus

mivoltát nem a médiuma, témája, hanem szem-

elemeivel keverednek. Ez évben különösen sok munkán érzé-

léletmódja határozza meg.

Szabó Ábel: József körút 2., 2008 olaj, vászon, 140x110 cm

kelhetőek szürrealisztikus jegyek. Említettük Surman Viktort, elmondható például Fürjesi Csaba, Szotyory László, Pető Márk, Ifjabb Benedek Jenő alkotásairól is. Néhány példával azt az intellektuális, stiláris, felfogásbeli gazdagságot szerettem volna érzékeltetni, ami az egyetlen országos festőművészeti seregszemlét jellemzi. Szomorú, hogy


A szöveg az 57. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitójának enyhén átdolgozott változata. Jegyzet * Az 56. Vásárhelyi Őszi Tárlat katalógusába írt szövegem címe is Nosztalgiamentes övezet volt. 2010. december

Fehér Lászlót, Horváth Krisztiánt, Cserna Tamást, de ugyanez

37

2010. 11. 24. 13:13:37

PELESEK DÓRA

Engedetlenek Lengyel alkotók csopor tos kiállítása HattyúHáz Galéria, Pécs, 2010. X. 15-ig

Engedetlenek címmel nyolc fiatal, lengyel

alkotó(nő)1

munká-

megelőző botrány. Ha a lengyel alkotók nevei nem is szolgáltak a szó szoros értelmében vett hívószavakként, a pécsi püspöknek a

iból nyílt kiállítás Pécsett, a nőkkel

tárlatot, illetve annak provokatív tematikáját bíráló megnyilvánulása

kapcsolatos kulturális és társadalmi

annál inkább felkeltette a figyelmet a válogatás iránt. Arra vonatko-

sztereotípiák elleni lázadás jegyében.

zóan nincsenek értékelhető adatok, vajon a kiállítás anyaga milyen

A hazánkban még nem igazán ismert,

mértékben váltotta be azon látogatók reményeit, akik kizárólag a

Lengyelországban azonban rend-

fent említett nyilatkozat hatására döntöttek a tárlat megtekintése

kívül népszerű művészek alkotásait

mellett. Sejthető azonban: a rendszeresen televíziót nézők kellően

felvonultató tárlat központi témája a

magas ingerküszöbbel rendelkeznek ahhoz, hogy ne botránkozzanak

hagyományos női szerepek és elvárások

meg túlságosan egy autó csomagtartójában kuporgó, összekötözött kezű és lábú, fürdőruhát viselő nő látványától2. A válogatás ugyan a koncepció alapját képező, rendkívül szerteágazó problematika tekintetében valóban provokatív – hiszen a mindennapokban is jelen lévő, ugyanakkor legtöbbször burkolt formában megnyilvánuló társadalmi és/vagy kulturális jelenségek feltárására ösztönöz3, illetve megteremti az ezekkel való elkerülhetetlen szembesülés feltételeit –, ám vizuális értelemben nem sokkoló. A kiállított munkákat inkább lehetséges – a kulturális közeg által támogatott, megtűrt, vagy éppen nem kívánatosnak bélyegzett – női létmód(ok) vizsgálata, és a téma hangsúlyozottan kritikus megközelítésmódja kapcsolja össze, semmint a jó ízlés határait feszegető ábrázolásmód. Úgy tűnik, a gender-tematika kellően tág ahhoz, hogy valamennyi alkotó megtalálja annak a számára legrelevánsabb vetületét, s a művészet sajátos eszközeinek segítségével reagáljon is rá. A megközelítés(mód)beli változatosság megmutatkozik a bemutatott munkák technikai sokszínűségében is: a fotók mellett festmények, installációk, videómű, animáció és egy videófelvétel formájában vetített performance-dokumentáció is helyet kapott. A kiállítás kurátorai4 egyfelől arra törekedtek, hogy az átfogó tematikán belül, az egyéni prioritások bemutatása révén kirajzolódhassanak és érvényesülhessenek a markáns, szemléletmódbeli különb(öző)ségek. Másfelől kísérletet tettek arra, hogy a néző virtuális képet alkothasson az adott művészről – Cynthia Chase szavaival élve, „arcot adhasson a névnek”. Olyan munkákat választottak tehát, amelyek szervesen kapcsolódnak a tárlat központi problémáihoz, ugyanakkor az alkotók művészi érdeklődésének meghatározó irányát és sajátos látásmódját is reprezentálják. E törekvés tükröződik a kiállításhoz készült katalógus struktúrájában és tartalmában is. Bár a lengyel, angol és magyar nyelvű, alapvetően informatív könyvecske nem nyújt valódi fogódzót annak a látoga-

Zuzanna Krajewska: Lányok, 2004 az „Exklusiv” magazin borítója

megkérdőjelezése, a sztereotip maga-

tónak, aki a tárlat anyagát e katalógus segítségével, a helyszínen szán-

tartásformákat ki- vagy újratermelő és

dékozik interpretálni, mégis sokat segít(het) azoknak, akik szeretnének

támogató társadalmi-kulturális mecha-

jobban elmélyedni a fiatal lengyel alkotók munkásságában – általában.

nizmusok leleplezése, tudatosítása.

38

2010. december

A könyv magyar nyelvű, a művészeket és azok munkáit bemu-


A már címével is nyílt kritikai attitűdöt

tató részében sajnos kevés szó esik a kiállításon látható, konkrét

sugalló kiállítás látogatottságának

művekről. Ráadásul a szövegekhez kiválasztott műtárgyfotók sem

egyértelműen jót tett a megnyitót

könnyítik meg az egyes alkotók beazonosítását. Ennek ellenére a

2010. 11. 24. 13:13:58

katalógus kiválóan alkalmas arra, hogy kiemelje, megragadja a művészek egyéni karakterét: a látogató dolgát megkönnyítendő, jelzőket rendel az ismeretlenül csengő nevek mellé. Így derül fény például arra, hogy Laura Pawela fekete betűkből kirakott installációja, a bejárathoz közeli falon látható No, I don’t (2008) felirat nem más, mint a valóság ellentmondásaihoz kapcsolódó, örökérvényű kommentár: a realitás abszurd voltát gyakorta tematizáló művésznő eddigi – a katalógusban felvázolt – munkásságának voltaképpeni esszenciája. A meglehetősen tágan értelmezhető üzenet mindazonáltal nem nyer biztos vonatkoz(tat)ási pontot a kiállítás kontextusában. A mű

Jegyzet

Kiállítások

1 Művészek: Laura Pawela, Karolina Kowalska, Anna Niesterowicz, Lidia Krawczyk, Agnieszka Kurant, Anna Maria Karczmarska, Zuzanna Krajewska, Justyna Koeke 2 Zuza Krajevska: Agata az autómban, fotó, 2003 3 Ld. Anna Niesterowiz rendőrségi kihallgatásokat ábrázoló festményeit (Ügynökség; Rendőrség által letartóztatott csaló; Injekcióstűvel támadt fenyegetőzve, hogy megfertőz, 2010), Agnieszka Kurant

– egyszerűsége, letisztultsága és a kijelentés konkrét volta ellenére – olyannyira kitágítja saját értelmezhetőségének kereteit, hogy a lázadás egyik formájaként megjelenő tagadás paradox módon üres tiltakozássá, jelentés és jelentett nélküli jelölővé válik. Lidia Krawczyk, a kiállítást kurátorként is jegyző alkotó esetében a lázadás sokkal konkrétabb, dekódolhatóbb formájával találkozunk. Me (2010) című animációjában szimbolikus módon tiltakozik önmaga nővé érése, gyermektestének szükségszerű átalakulása, a nőiség attribútumaiként – vagy ha úgy tetszik, stigmáiként – funkcionáló másodlagos nemi jellegeknek a testen való megmutatkozása ellen. Videójában saját meztelen, felnőttkori alteregójának rajzolt figurája az, aki ütésekkel és rúgásokkal támadja meg, radírozza ki és tünteti el végleg a képernyőről a művész fotó formájában megjelenő alakmását. Az első pillantásra humorosnak tetsző szituáció azonban hamar nyugtalanítóvá válik. Bár a gyermekfigura nem üt vissza, sőt, a testét ért agresszió következtében megszűnik létezni, a nőalak győzelme, vagyis a női testben maradás (a női testbe zártság) állapota siker helyett szörnyű büntetéssé lesz. A fogyasztói társadalomban az önreprezántáció egyik legfőbb eszközeként funkcionáló test mulandóságát tematizálja Karolina Kowalska is Miss White Bluebird of Happiness (2007) című munkájában. A „káosz építésznőjeként”, a kulturális sztereotípiák bomlasztójaként jellemzett művésznő ezúttal is ironikus gesztust tesz: sötét karikákat fest a jellemzően a tisztaság, ártatlanság és boldogság fogalmait asszociáltató Hófehérke-figura szemei alá – így leplezve le a (női) test tökéletesítésére irányuló stratégiák hiábavalóságát. Szintén a test felől, ám a test belső működéseinek naturalisztikus bemutatása oldaláról kezdi ki a női léttel kapcsolatos tabukat Justyna Koeke. Szellentő nő (2010) című, monumentális méretű installációjához olyan anyagokat (pl. csipkét és tüllt) használ, amelyeket hagyományosan a női divathoz, a női eleganciához kapcsolunk: amelyek felerősítik és a végsőkig fokozzák a rendhagyó téma és a megjelenítési mód egyébként is intenzív feszültségét. A kiállítás talán legemblematikusabb darabjai a „vizuális partizánként” emlegetett Zuza Krajewska nőket ábrázoló, erőteljesen szexuális töltetű fényképei5. A kortárs lengyel fotográfia egyik meghatározó alakja a látványon keresztül lázad: nyíltan szembesíti a nézőt az erőszak és a fájdalom képeivel. Megmutatja az ideálisnak tételezett valóság mögött megbújó romlottságot, a látszólagos – a női léttel, a női szerepekkel is asszociálható – nyugalom álarca mögött rejtőző agresszivitást. Képein az elfojtásra ítélt disszonancia, a félelmetes vagy taszító minőség rendszerint a legváratlanabb helyzetekben nyilatkozik meg és tör fel elementáris erővel. A szépség és rútság, élet és halál, a teljes/ép és a sérült/szenvedő test egyidejű ábrázolásával a világ összetettségének tényére hívja

Justyna Koeke: művészet és politika végzetes összefonódásáról szóló kétcsatornás videóját (Az apokalipszis ideje, 2010), vagy Anna Maria Karczmarska Párbaj című, a nőnek a modern társadalomban betöltött szerepét a filmes nyelv eszközeivel kikezdő performance-dokumentációját (2008).

Szellentő nő, 2010 installáció

Karolina Kowalska: Miss White Bluebird of Happiness, 2007, részlet

4 Kurátorok: Lidia Krawczyk és Beata Nowacka-Kardzis 5 Zuzanna Krajewska: Kaisa/Kertciklus, 2004, Endo, 2003, Agata az autómban, 2003, Lányok (az „Exklusiv” magazin borítója), 2004

működ(tet)ésének korlátaira is reflektál. A szerző a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Kállai Ernő-ösztöndíjasa


2010. december

fel a figyelmet, miközben a sztereotípiák illuzórikus voltára, azok 39

2010. 11. 24. 13:14:15

TOLNAY IMRE

Retour Szüts Miklós retrospektív kiállítása Városi Művészeti Múzeum, Esterházy-palota, Győr, 2010. XI. 6–XII. 5.

[prológus] Alighogy hazaért legújabb

nyokat szólaltatnak meg, ahol a narrativitás már nem igazán

akvarellsorozata (most nincs kiállítva)

működik. Nem is egyszerűen festmények, mert rajzi elemek,

franciaországi munkaheteiből, csomagolni

tépett, zúzódott felületek, kollázs-szerű applikációk is vannak

kezdett. Nem ki, hanem be, nem újabb út,

többségükön, színben visszafogottak, de drámai vizuális szél-

hanem eddigi belső útjai, szakmaibban-klasz-

sőértékek feszülnek egymásnak képmezőjükben.

szikusabban: festői életútja retrospektívjét szedte, szedette össze Kolozsváry Marianna kurátor munkájával, hogy Győrben az Esterházy Palotában bemutassa, negyvenvalahányadik önálló kiállításán.

[útközben] Az átlagutas lelkesen bólogatva adna igazat a Varga Mátyás írásába beszúrt provokatív felvetésnek1 – „Hogy lehet autópályát festeni?” –, ha Szüts út-képei egy részét látná. Hagyományos táj- és útiképek abban az értelemben, hogy az átlagnéző is el tud igazodni rajtuk, fentet és lentet, táji elemekből építkezést látunk, sőt bárki az atmoszférájuk részese, aki beengedi magát. De mégsem hagyományos tájképek, mert expresszív festőiségük ellenére fotósan éles kontrasztokkal, kemény fekete-fehér minőségekkel és mennyiségekkel szembesül nézőjük. Az úton levés pillanatnyiságáról, megismételhetetlenségéről szól Szüts: a meg-megbillenő vagy ködösen felderengő ólomszínű horizont, az alácsorduló festék, az alácsorduló fény, a sötét foltok, mint a látómező perifériái vezetnek – „sehonnan sehová”, ahogy György Péter2 írta, illetve „in the middle of nothing”, ahogy a csak gyalog és vonattal közlekedő svájci ismerősöm definiálta ironikusan az autópályát. Magányos utas-képek, sofőr-vallomások ezek egy utas nélküli világból. Csakazértis megfesteni ezt az ellentmondást, tetten érni az utat. Megragadni a kairoszt a kronoszban. Profán, kimerevített úti pillanatok, álmos vagy, felhangosítod a zenét, a kopogós grafitszürkeségben a hely, a kép Kosztolányival élve „dalolni kezd ekkor az azúrnak”. [natura morta] A győri retrospektív tárlat legkisebb terme Szüts Miklós legintimebb képeié, a csendéleteké. Minden asztal valahol és valakinek teríttetik, ezek a csendéletek a

Szüts Miklós: Második csendélet, 1991/6 olaj, vászon, 80x80 cm

[absztrakt] Szüts Miklós a 70-es évek végén, a 80-as években olyan, absztraktnak titulálható képeket festett, amelyekben esszenciálisan már minden ott van későbbi önmagából is, nagy horderejű, súlyos művek ezek. Nem kép-szonettek, kamaradarabok, mint egy-egy

40

2010. december

későbbi kisebb képe, hanem szimfonikus


semmiben, a vészjóslóan sötét dosztojevszkiji egérlyukban vagy száraz, légüres térben egzisztálnak. Bár Szüts mediterránosan élet- és társaságkedvelő ember, terített asztalai mégis a magány néhány tenyérnyi áldozati objektumai, szikár spirituális erőterek. Az agapéból részt kérő, a táplálékban megújulni akaró, a (fizikai és szellemi) étekből erőt merítő teremtmény valakinek terített asztalai.

opusok, fúgák, zsoltárok (Áldozat, Andante,

Második csendélet című képe festői alapvetés, a műfajhoz

Zsoltár). Olyan szellemi-spirituális tartomá-

viszonyuló alapállás is. Bár a szó kronológiai, művészettörténeti értelmében nyilvánvalóan nem az első vagy második

2010. 11. 24. 13:14:44

csendéletet festi meg Szüts, hanem gesztust tesz: a műfajba

ségük ellenére belső, emberi ködök, lépcsői, kikötői

való alázatos belépését nyilvánítja ki. Filozófiai értelemben az

sorsmodellek, analógiák, fényeiben-árnyaiban ott a

első csendéletet festi, idézi meg, a natura morta archetípusáig

város és a világ napos és árnyékos oldala.

megy vissza. Teremt, újrateremt, újrarendez egy-egy kicsi enteriőrben, mert mint Pilinszkytől tudjuk, „a teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb”. Azt is mondhatjuk, e csendélet vakolatszürkeségének csöndjéből a tétován odatett asztal és üveg által kihallatszik valami a tárgyi világ előttiségből, a csendéleten innen, az origó közeléből. Eszköztára a legkevesebb felé konvergál, vagy onnan nem kíván sokkal messzebb mutatni.

Pilinszky Apokrifjának első sora jut leginkább eszünkbe Szüts lakótelepeket ábrázoló képeiről: „Mert elhagyatnak akkor mindenek”. Bár végtelenül elhagyatott ember alkotta objektumok ezek, puha fehérekkel, hamuszürkékkel, olykor már-már graffitiszerűen megfestett útjelző tábláikkal együtt mégis empatikus, szenvedélyesen ember- és

A csendélet nehéz ügy, minden megkezdett asztal és teríték

Istenkereső helyeket látunk. Nem egyszerűen

a műfaj megannyi előképét, művelőjét idézi meg, jól is van

látunk, hanem részesei vagyunk, beavatottak.

ez így: Chardint, Morandit, Vajdát. Ennyiféle fehér, mint Szütsnél, azonban senkinél sincs, nem is anyagokat fest, hanem engramokat: egy néhai poharat, egy kés emlékét, üres palack sziluettjét, beégett foltját. Talán be kell látnunk, nem is natura morta előtti, hanem (csend)életen túli, az

odaátot megidéző csend(élet)ek ezek, bizánci perspektívájúak, csak az ikon-arany helyett fehér ragyogásban.

Kiállítások

[retour] Szüts úton van, a klasszikus műfajokhoz váltott retour-jegyet, helyjeggyel, mert nagyon személyes és egyéni amit fest. Nem retro, nem patináz és nem trendizik, friss festészetet művel. Vállalja a rokonságot a nagy festészeti œuvre-

Szüts Miklós: Fő út I., 2004/2 olaj, vászon, 100x140 cm

ökkel, ugyanakkor következetesen, sőt makacsul a fehérek-szürkék-feketék tompa színekkel derengő

[helyek] Az expresszív absztraktok, majd az út-képek és a

terraenumában marad. Nem érdemes reprókon

monumentális erdő-akvarellek után Szüts városrészleteket

nézni Szüts képeit, mert azok lüktetnek, zenélnek,

ábrázoló két termébe jutunk a győri tárlaton. Tárgyilagosság

Schubert Winterreiséje szól, úton vagyunk.

és személyesség, tárgyak és személyek nélkül. Nem csak hogy szokatlanul személyesen, sőt olykor drámaian vagy részvéttel. A hiány vedutái, néma, lélegző házak, lélekző hajlékok, „hiszen a város is csak ember”. Szüts városi ködjei tehát embernélküli-


Jegyzet 1 Varga Mátyás: Yo-Yo Ma, in: Szüts & Vojnich, Scolar Kiadó, Budapest, 2006 2 György Péter: A tetthely, in: Szüts & Vojnich, Scolar Kiadó, Budapest, 2008

2010. december

helyeket, de végülis közhelyeket fest, nem közhelyesen és

41

2010. 11. 24. 13:39:45

KOZÁK CSABA

Függőleges fény H e n c z e Ta m á s k i á l l í t á s a Prestige Galéria, 2010. X. 29–XI. 23.

Hencze Tamás az idei nyáron készült

folyamat része. A 24 táblából álló 21 festmény színei, formaje-

olaj-vászon festményeit mutatta be

gyei, motívumai, szerkesztési módszere, építkezése és technikai

a Műgyűjtők éjszakáján. Két évvel ezelőtti, a Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeumban

kivitelezése rá vallóan következetes. Tiszta színvilágában most csak négy szín jelenik meg, az orosz konstruktívok három alapszíne (fekete-vörös-fehér) és a kék. Ebben a redukált színvilágban természetesen számtalan tónus, árnyalat is szerepel, ahogy a festékhenger járása közben sűrűbben vagy ritkábban viszi fel a pigment a vászonra, fedi át a váltakozó színeket. A háttér általában fehér, akárcsak a neonosan izzó, irizáló fénysugár a művek tengelyében. A fehér vagy éles határvonallal válik el a kép többi részétől (pl. Négy + 1 csapás), vagy pedig más színekbe olvadva azok peremvidékét lágyítja (pl. Vörös-kék diptichon). A vörös skálázik: a pipacs pirosa, a flamingó rózsaszíne vagy a meggy bordója egyaránt jelen van a festményeken (pl. A négyzet felett I.; Színtörés II.; Színes fríz I.). A fekete olyan mély, mint a csillagtalan éjszakák, mint az ébenfa. Súlyosan uralja a képet (pl. Sötét tér), vagy csak jelzésszerűen, ellenpontként van jelen (pl. Színtörés II.). Sokszor megküzd a fehérrel és szürkévé tompul (pl. Színes fríz III.). A kék több helyen foltok szigetét alkotja (pl. Hierarchikusan), másutt violába olvad a fröccsentés (pl. Sötét tér), és van, ahol lilává oldja a kéket (pl. Függőleges fény II.). A négy szín együttállása (pl. Hierarchikusan) alig figyelhető meg, legtöbbször hármas koloritot használ. Hencze teljesen kiiktatta motívumrendszeréből az elementárisan kígyózó, orientalista írásmódra emlékeztető kalligráfiát. Helyette élre tört a tasizmus és az informel hagyományaira hajazó, szabdalt szigeteket alkotó paca, folt, fröccsentés (pl. Négy + 1 csapás) és a képmezőn eluralkodó, fagyott szegélyű, csipkézetten fodrozott „földnyelv” (pl. Kék tér), melyekről apró szilánkok válnak le, hogy meghintsék a vászon monokróm felszínét. A fény csíkja immáron csakis függőleges lehet, ellentétben a korábbi műveken szereplő, részben átlós elrendezéssel. A kép tengelyét uraló függőleges fénycsík általában fehér, de van, ahol pirosan világít (pl. Vörös fény). Pár munkán feltűnik a téglatest vagy négyzet alakú homogén színmező is (pl. A négyzet felett I–II.), ám ezeket nem osztja ketté a neonos fény. Hencze úgy szerkeszt, úgy állítja egyensúlyba a képmezőt, hogy a lélek ösztönös, a kéz automatizmusából származó

Hencze Tamás: Színtörés I, 2010, olaj, vászon, 150x80 cm

rendezett tárlatához képest eszköztárát újrastrukturálta, szűkítette, ám ez alig észrevehető, hiszen a Mester munkái az oeuvre tükrében másoktól könnyen megkülönböztethetőek, ezért minden új

42

2010. december

mű visszacsatolás és egy közel öt évtizedes


gesztusát (a pacák és festékfoltok terrénumát) ütközteti a tudatosan szabályozott fénylő csíkkal vagy a monokróm regulázott tábláival. Festményei mindig egy függőleges tengely mentén oszthatóak, látszatra szimmetrikusan rendezettek, ám ha összehajtanánk azokat, akkor kiderülne, hogy a tengely a tökéletes harmóniát megtöri, hiszen mindig jelen van ebben egy apró sérülés, diszimmetriával állunk tehát szemben. A statikus

2010. 11. 24. 13:39:57

és mobil elemek párba állításán és az erőteljes színek egymás mellé rendelésén túl ez adja a művek dinami-

Kiállítások

káját, feszültségét. A művész képeinek virtuális teréből kivilágló fénycsík a szélek tónusváltása következtében mozgásba lendül, elkezd hengeresedni, s rabul ejti a szemet a függőleges fény. A művész munkamódszere változatlan: a véletlent és a tudatost tereli párba. Ezernyi gesztust ejt a csomagolópapíron. A festékfröccsenések véletlen sorozatából kiválaszt egy-egy esetleges foltot, pacát, hogy azt körbevágva hiátust, egy negatív formát nyerjen, amit aztán tudatosan átvisz a vászonra, hogy az eredeti gesztust pozitív motívummá változtassa. Az átlényegülés folyamata nem feltétlenül tartozik a nézőre, ám a tökéletes kivitelezés, a tiszta gondolatiság megjelenítését nem véletlenül bízta a festékhengerre, hanem tudatosan választotta azt ecset és szórópisztoly helyett. A mű úgy lélegzik, hogy a tépett szegélyű részleteket, a fagyott csipkézetet felülírja, ritmizálja a színmezőket felhasító, azokon átvilágító fénycsík. Hernádi Miklós megnyitójában elmondta: „Azzal, hogy Hencze rendre végigfuttatja ezen a világon a maga »függőleges fényeit«, voltaképpen a saját művészi, mondhatni fejedelmi szabadságát érvényesíti.” (Hozzátenném, hogy a művész logójává vált fénycsík előbb jelent meg festészetében /1970/, mint az fénykard-

Hencze Tamás: Színes fríz I-II-III., 2008 olaj, vászon, 3 db 120x60 cm

ként feltűnt volna George Lucas Csillagok háborújában /1977/). Hencze Tamás festészetét, motívumrendszerét nehezen lehet narratív módon megközelíteni, művészetét nehéz hasonlítgatni kortársaihoz. A festőművész hosszú monológja immáron arról szól, hogy ő a festészet nyelvén beszélget… a festészetről.

RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN

Tisztelet és figyelem Tó t h - K o v á c s J ó z s e f m u n k á i Forrás Galéria, 2010. X. 1–16.

A zentai születésű festőművész, Tóth-Kovács József első önálló kiállítására került sor a Forrás Galériában. A művész 2009-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, és műveivel érdekes, a mainstreamtől ugyancsak eltérő irányt képvisel. Pátosz – azt hiszem, ez az egyik kulcsszó a műveihez. Pátosz és hétköznapiság. Vagyis az a pátosz, ami a hétköznapjainkból, a mi modern hétköznapjainkból hiányzik. Talán belőlünk, magunkból is, még ha erre elfoglaltságaink sodrában nem is gondolunk. Kevéssé emelkedett a gumisnál az abroncs cseréje az autón, és mégannyira sem, mikor a szupermarketben beszerezzük a húst. Az abroncs egy jellegtelen, személytelen gyárban készül, valahol a háttérben, tudnunk sem kell róla, a hús hatalmas állattartó telepeken „képződik”, húskombinátban fóliázzák, védőgáz és szavatossági idő teszi megbízhatóvá. Hozzájutni egyszerű, úgy hívják: fogyasztás. Így megy ez, ilyen szürkén, mintegy az élet alapzajaként. Mint befogadóban ez a hiány hangsúlyozódott Tóth-Kovács kiállított munkái által, míg végignéztem a portrékat és zsánerképeket. A művész is a múlton mutatja meg ezt az érzést, talán mert mi is oda módjában. Mindkét múlt furcsa múlt, olyan, hogy jelen. Portréin javarészt most élő emberek láthatók,


2010. december

helyezzük. Egyszerre két síkon nyúl e múlt felé: egyrészt a művek témájában, másrészt az ábrázolás 43

2010. 11. 24. 13:40:12

például mesterei, Nagy Gábor és Kósa

Az a jó, ha egy mű a szó jó értelmében szug-

János, viszont ahogyan megjeleníti őket,

gesztív. Ha figyelemre méltó tartalmat tud közve-

az első látásra anakronisztikusnak tűnik.

títeni úgy, hogy az emlékezetes marad a befoga-

Mintha jó száz-százötven évet mennénk

dóban – és Tóth-Kovács József nyíltan kimondott

vissza az időben, olyan érzést keltenek.

célja ez. Nem törődik pillanatnyi „divatokkal”. Ezen

Ugyanez igaz a zsánerképekre is, mint

első önálló tárlatán ez világosan látszik. Hogy a

a Lópatkolás. Pedig ott is minden mai.

későbbiekben, tíz, húsz, negyven év múlva hová

Csak épp az alapként szolgáló emlék a

fejlődik, ma még nem lehet, nem is kell megálla-

múltidézés: meghívott, idős mesterek

pítani, de azt igen, hogy nem teljesen magányos

Csongrádon, akik bemutattak egy régi

ezen az úton. Vannak kvázi paralellnek mondható

mesterséget. Ruhadarabjaik nem archai-

irányultságról tanúskodó munkák, mint pl. Kocsis

zálnak, rögtön felismerni a valós időt, akár

Imre és Csernus Tibor (akivel mellesleg a bravúros

a két, disznóvágásról készült festményen

anyaghasználat is összeköti) művei, de ide illenek

is. Nyilvánvalóvá válik, hogy ez a hatás

talán, bár csak gondolatilag, Bukta Imre munkái

tudatos. Utalás egy művészettörténeti

is, festői megoldásainak erőteljes különbözősége

korszakra, valahol a realizmus, a romantika

ellenére. Ám Tóth-Kovács világa az esetleges

környékén, innen van „kölcsön” a pate-

(rész)párhuzamok ellenére nagyon is sajátos

tikusság, és ezért tud természetesként

világ. Aki akar, ezzel persze vitatkozhat, vagy ki is

hatni. Lehet, szubjektív élményem ez.

egészítheti a sort.

Tóth-Kovács József: Lópatkolás, 2009 olaj, vászon, 260x200 cm

Az viszont bizonyos, hogy mindezeken túl ez a megfogalmazás az alkotó mély hagyománytiszteletéről árulkodik. Bár ez így nem elég árnyalt. Inkább a tradíciókhoz és a kortársakhoz való érzékeny viszony kifejeződéséről lehetne beszélni, együtt a személyességgel, a megéltséggel, amik a fiatal művész hitelességének tán legerősebb pillérei. A képeken barátok, mesterek, személyesen tapasztalt élmények, a vajdasági gyerekkor emlékei, ahol ez a halványuló, tűnő világ még erős tónusú jelen lehet. Párbeszéd az elődökkel és a kortár44

2010. december

sakkal, miközben maga is egyértelműen az.


Számomra a szemlélet igazán megkapó, amellyel „visszahívásra érdemesnek” látja azt a szociális technikaként elavult, vagy végképp avulófélben lévő viszonyt, amit embertársainkkal szemben egykor természetesnek tartottunk. Ezek a tisztelet és a figyelem. És itt érdemes megemlíteni azt, ahogyan Tóth-Kovács felkészül egy-egy festmény megvalósítására. Sok időt szán rá. Tájékozódik, megfigyel, utánaolvas, szemlél és elmélkedik, mélységében igyekszik kapcsolatba kerülni tárgyával, mielőtt ecsethez nyúlna. Festészete nem „sortűz”, a képek rendkívül kimunkáltak. Ez is tisztelet és figyelem. És remélhetőleg kivívja, hogy befogadói is ilyen módon forduljanak felé.

2010. 11. 24. 13:40:47

Kiállítások

KOZÁK CSABA

Pixelekre törve Restyánszki Attila kiállítása Ferencvárosi Pincegaléria, 2010. IX. 30–X. 22.

A Mester utca egykori szenes pincéjéből 1967-ben

elemeire bontja. Egy képszerkesztő program segít-

kialakított galéria mind a mai napig megtartotta

ségével a kép felbontását annak töredékére szűkíti,

profilját: a IX. kerületi művészeken kívül bárkit bemutat, ha

az új, virtuális valóságot aztán kisebb-nagyobb

annak műveit erre érdemesnek tartja. Restyánszki Attilának

beavatkozásokkal módosítja, cizellálja. A számára

nem kellet kétszer kopogtatnia. A Farkas Ádám osztályában

feleslegest eltakarítja, új arányokat teremt. Felülírja a

2003-ban végzett művész az utóbbi két évben készült munká-

gép reduktív automatizmusát. Végül pedig a számí-

ival itt jelentkezett. Címadása, a bin-art project élből zavarba

tógépes látványt síkban és térben kivitelezi. Gép és

ejtő, ám a fogadófal információs táblája eligazítja a látogatót,

ember együtt komponál.

hogy mi is történik síkban és térben. A „bin” a bináris szó rövidítése, azaz a számítógép alapnyelveként használt kettős számrendszert jelzi, így az ember és gép közötti mindennapi kommunikáció/függőség részére utal. A második – a művész által nem bonyolított – értelmezés viszont a szó angol jelentéséhez köthető (litter bin, waste bin = szemétkosár, szeméttartó), hiszen ez az anyaghasználatot sejtető momentum. Restyánszki a kidobásra ítélt hulladékot, a feleslegessé vált csomagolódobozok kartonját vagy az ipari szemetet, fémmaradékot egyféle bio art jegyében újrahasznosítja (recycling), és a művészet fogalomkörébe emeli. (Az arte povera szakkifejezést viszont nem használhatjuk, mivel a szobrászok és a MÉH-telepekre beszállítók a megmondhatói, hogy a sárga- és vörösréz árának köze nincs a A fal síkjából kilépő papírmunkák három dimenzi-

A fiatal alkotó már a kezdetektől tudatosan építkezett; az ábrá-

ósak, hiszen a művész a snitzerrel kivágott karton-

zolót, a figurálist próbálta absztrahálni, a pólusokat – a valós

darabkákat egymáson rétegezi. Hol pozitívban, hol

reprezentációt és annak elvonatkoztatott változatát – párba

negatívban jelenik meg a manipulált kép. Az alap-

kényszeríteni. A figurális absztrakció (geometrizált ülő és álló

anyag, a banános doboz húsos rózsaszín, míg a

emberalakok, magányos tömeg) lehetőségével a 90-es évek

többi karton fáradt szürkésbarna. A monokróm

második felétől foglalkozik, míg a tárgyiasult művészet (asztal,

színekben tartott kollázsokat pár lépéssel hátrálva,

szék) terminust pár éve vezette be. A művész kiemelte eredeti

szemünket szűkítve kell szemlélnünk, hogy egyér-

szövegkörnyezetéből a mindennapi használati tárgyakat, és

telműen kirajzolódjon a gazdagon mintázott

azokat kultikusan, ikonszerűen mutatta fel, új jelentését adva

faktúrából előderengő hármas Portré. Anya-apa-

egy-egy konkrét objektnek. A jelen kiállításon is redukcióra

gyerek ezernyi kartonfecniből összeállítva, digi-

törekvően, minimalista eszközökkel dolgozik, hiszen a karton-

tális nyelven. Egyszerre van jelen a rejtekezés és

papíron, a rézen és a plexin kívül más anyagot nem használ.

a kitárulkozás, a konstruálás és a dekonstruálás.

Módszere, hogy kiválaszt egy tárgyat, figurát, hétköznapi jele-

A Kulcs című műben kettős szimbolikával él az

netet újságokból, magazinokból, és azt digitális kamerája segít-

alkotó, hiszen a cím egyrészt egy létező település

ségével átviszi számítógépére, hogy az adott képet több síkból

neve, másrészt benne van a műtárgy dekódol-

szemlélve darabolja, pixelekre törje. A valós, analóg világot a

hatósága, hiszen a kép apró fragmentumai egy

számítógépes digitalizáció térben újra kódolja, és azt minimális

hétvégi házikót és a felette/mögötte hajladozó


Restyánszki Attila: Áttört architektúra II., 2010 sárgaréz 44x20x8 cm

2010. december

szegény művészethez.)

45

2010. 11. 24. 13:41:01

fát rejtenek. Ábrázolóból az absztrakcióba, és

tábla csokoládé. A plexi többször alig észrevehető használata

vissza. A térbe léptetett számítógépes kép a

itt domináns motívummá válik. A transzparencia lebegést

szobrok esetében még izgalmasabb. Már a

sugall és a szikár, strukturált részletek kontrapunktjának

fogadó munkán, a vörösréz Mutatón jelen van

tekinthető.

az összes többi mű dinamikája, miközben azok statikus mintákból (kockák, téglatestek) építkeznek. A stabil állapotot ellenpontozza, ahogy a számítógépes nyíl előre-hátra ugrál, pulzál. A munkák többségének egy vagy két főnézete van, de mindegyik körbejárható, a látvány új, a korábbiból nem következő szeletét mutatja. A Fibonacci kocsi nem más, mint egymásba tolt bevásárlókocsik a számsor ritmikája szerint rendezve. Az ívbe hajló architektonika látványos, aprólékos. Az Áramlás az autóforgalom mobilitását sugallja, amint állandó mozgásban van a gép, akárcsak az információ a komputer univerzális sztrádáján. Az Áttört architektúrák

Ugyanez az éteri lebegés jellemző az Atlantisz-műre. (Atlasz szigete Platón szerint egy természeti katasztrófa következtében süllyedt el.) A művész Atlantisza egyszerre süllyed alá a habokba és emelkedik ki a felhőkből. A réz konstrukció impozáns tornyosulása a plexi lemezekből kitörve egy mai felhőkarcolóra emlékeztet. A mű egyszerre légies és robosztus. A Mátrix című kapcsán a szó eredeti jelentése (méh, anyaöl) is megfogalmazódik, hiszen ezernyi apró rézlapocskából építkezve van megjelenítve egy robotszerű, elnagyolt női alak, míg oldalnézetből kerekded hasa terhességre utaló. A mátrix nemcsak új élet hordozója, hanem egyben új információk bináris elrendezését is jelzi. A Fúzión ember és számítógép Kentaurként egybenő.

előképei a lakótelepi háztömbök, az elidege-

Restyánszki Attila új művein jelen van a hagyományos

nedés kockái. A panelházak résnyi ablakaiban

figurális ábrázolásra való utalás és annak átirata, a számító-

beszűkül a lét, „a tervezett környezet – idézem

gépen módosított absztrakció, párban jár a konstrukció és

a művészt – ugyanúgy szorítja lakóit egységnyi

dekonstrukció, a valós és virtuális bipolaritása, a minimal

világokba, ahogy a binaritás dönt 0 vagy

art és az indusztriális művészet koncepciója, a bio art

1 között”. A Parton a tárlat egyik legszebb

természetféltése, a geometrikus konstruktívok szellemisé-

darabja. Szepezd apró házainak és a túlpart

gének továbbvitele, tisztelgés a múlt század elején alkotó

foghíjas épületeinek ölelésében ott terül el a

divizionisták (Paul Signac és Geoges Seurat) munkássága

tó; piciny sárgaréz lapok egy plexi téglatestre

előtt. És természetesen a lego és a puzzle is eszünkbe juthat

applikálva. Mindez alig nagyobb, mint egy

a művész pixelekre tört világáról.

KOVÁCS ÁGNES

Tájak alkonyatban Kovács Lehel kiállítása Bartók 32. Galéria, 2010 X. 29-ig „Mit mondasz, mi egyéb a festészet, ha nem magunkhoz ölelni a forrás vizének tükrét?”

46

2010. december

Alberti: A festészetről


„állunk szemben”. Valamint az is előfordul, hogy kívülről nézve, az a bizonyos kamera áll ugyan, de a merész, ferde képkivágások, svenkek, totálok, néhol premier plánok

A Bartók Galéria hosszúkás, kissé rideg kiál-

mintha egy filmből való szekvencia kinagyításai, standfotói

lítótere ezúttal puha, sötét, nézőtérszerű

lennének. Ennek ellenére igazi festészetet látunk, hiszen

kulisszává alakult át. Ezt a sejtelmesen

Kovács Lehel festészete valamiképpen az „intim tájkép”,

megvilágított teret azonban nem egy igazi

vagy más néven a hangulati tájkép hagyományát gazda-

mozifilm bemutatására szánták, hanem

gítja abban az értelemben, hogy képein a táji hangulat

inkább egy olyan „belső film” bemutatására,

megfoghatatlanságát a színek és fények „anyagiságán”

amelynek egyes, színes képkockái nagymé-

keresztül igyekszik megragadni.

retű festményekké nagyítódtak ki Kovács

A képtérben kiterjedő tér az ecsetkezelés és a pasztózus

Lehel emlékezetében, s most mintegy a

színértékek által materializálódik, amelyhez mindenekelőtt

saját maguk által generált belső fényben

az égbolt sokféle, pompás alakzatainak ábrázolása járul.

„ragyognak” a galéria falain.

A festményeken látható tájak nem pontos bejárásai a való-

Ezt az első, filmszerű benyomást erősíti több

ságos helyeknek, hanem sokkal inkább vázlatokból, gondo-

tényező is. Például, hogy a megkomponált

lati reminiszcenciákból állnak össze, némileg hasonlóan

tájrészletek többnyire olyannak tűnnek,

Caspar David Friedrich és körének alkotómódszeréhez (csak

mintha azokat egy utazó kocsiban „vették

itt a vázlatfüzetet a fotográfiák helyettesítik), és ha nem is

volna fel”, és emiatt néha olyan érzésünk

a belső hangulatot direkt közvetítő táji montázsokat, de

van, hogy tovafutó, mozgó látvánnyal

mindenképpen „lelki” tájképeket látunk.

2010. 11. 24. 13:41:15

Lelki tájképeket, amelyek azonban nem olyan szélsőségesen drámaiak, mint az amerikai

Kiállítások

Hudson River Iskola festőinél (Thomas Cole, Edward Church stb.), akik először néztek szembe az emberi civilizáció természetpusztító hatásával, és akik először gondoltak arra, hogy nemzeti identitásuk jelképét, az érintetlen vadont – akár indiánostól – meg kéne menteni. És nem is olyan szenvtelenül „precíz” tájak ezek, mint a száz évvel későbbi Charles Sheeler ember nélküli, ipari tájai. Paradox módon Kovács Lehel képei kapcsán leginkább Edward Hopper elhagyatott városi „tájképei”, a szürrealista Magritte csodálatos éjszakai festményei (Fények birodalma), vagy éppen a chandleri hős, Philipp Marlow éjszakai autós nyomozásai merülnek fel. Talán mert a Bartók Galéria-beli válogatásban látható képeken is majdnem éjszaka van, a későalkony titokzatos fényei vonják bűvkörükbe az erdőket, a nagy, hegységes tereket, az országutak végtelenbe vesző aszfaltját, a környező fákat, a dús bokrokat és a földutat övező kukoricást. Némely táji részlet mintha már megadta volna magát az éjszaka leányainak, más részletek viszont mintha eszméletüket visszanyerve felébrednének, és kilépve a fényre megmozdulnának, hogy nyugtalanságot keltsenek. Az esti égbolt, ellentétben a lenti mozdulatlanságba hajló tájjal, néhol lila, rózsaszín, szürke, máshol vöröses, vagy a lebukó nap leírhatatlan színpompájában úszik, máskor épp ellenkezőleg, sötét, szürkéskék, feketébe hajló, szinte monokróm hidegségével uralja el a kép hangulatát. Ezekből a változó fényben úszó, telített tájképi terekből általában hiányzik az emberi alak, vagy ha ott van, akkor is csak mintegy kicsiny, lényegtelen tartozékaként az estének, a „hálót szövő nagy, barna póknak.” Érezhetően jelen vannak viszont az emberi civilizáció nyomai, amelyek az éjszaka védőszárnyai miatt talán kevésbé tolakodóak, mint más napszakokban, de az autó fénycsóvái, a sztráda kilométerjelzői, vagy a margitszigeti közlámpák műviségükkel még ebben a redukált jelenlétben is jelzik a civilizáció uralmát a természet felett. Kovács Lehel elmerülten „neszezik,”ebben az álomszerű valóságban, s ezzel a nesze-

Kovács Lehel: Park, 2009 olaj, vászon, 120x150 cm

zéssel mintha az észlelésnek egy ősi állapotát keresné, ugyanakkor tudja, hogy a világ,

Kovács Lehel: Esti autóút III., 2009 olaj, vászon, 120x150 cm

beleértve a fenséges természetet is, már rég elveszítette mitikus ártatlanságát. Talán ezért van az, hogy a dolgokra, amelyek a tájban a sötétből előtűnnek, vagy éppen belemelát, és hogy ki mire vár és mit sejt az alkony csendjeiben, azt a kép szemlélőjére bízza.


2010. december

rülnek, nem reflektál, nincsenek erős érzelmei. Egyszerűen csak lefesti azt, amit „belülről” 47

2010. 11. 24. 13:41:21

közönség az őszi vásári maraton közepette ezt a rendezvényt a „muszáj megnézni” listán kissé hátrébb szorította, vagy egysze-

BAGYÓ ANNA

rűen kihagyta. A német műgyűjtők viszont lelkesen vették ki részüket, és valamelyest költöttek is fórumon.

Őszi művészeti vásárok 2010

Az idén másfél évtizedes évfordulóját ünneplő vásárt ez alka-

A r t F o r u m , F r i e z e A r t Fa i r, F i a c

lommal is a város nyugati részén, a Berlin Messe 18. és 20. pavilonjában rendezték. A fórumon részt vevő galériák számát

Berlin, X. 7 –10.; London, X.14–17.; Párizs, X. 21–24.

110-re csökkentették, ami valójában 76 önálló standot jelentett. Ehhez csatlakozott a korábban külön pavilonban szereplő Focus szektor is, ahol a hatévesnél fiatalabb galériák, összesen 26 (13 pár) mutatkozott be. A kiállítók kevesebb mint fele érkezett Németországból (51), viszont jelentős részük a vezető berlini galériák soraiból került ki

Az európai modern és kortárs művé-

(28). Őket, ugyan messze lemaradva, az amerikai (10), főleg New

szeti vásárok őszi szezonja az idén a

York-iak követték. Amíg az osztrákok bécsi galériák színe-javával

szokásosnál később, október második hetében

mutatkoztak be (8), a svájciak 7, az olaszok 6 kiállítóval vették ki

vette kezdetét. Viszont ezt követően intenzív

részüket az eseményen. 5-5 jelentős galéria érkezett Párizsból,

vásározás következett, és szinte lélegzetvé-

fiatalabbak, de az ismertebbek közül Londonból és Dániából.

telnyi szünet nélkül, három hét leforgása alatt

A többi nemzet 1-3 résztvevővel reprezentálta magát. Az egész

rendezték meg az év legjelentősebb műkeres-

kelet-európai térségből viszont szembetűnően kevés, mindössze

kedelmi eseményeit – sorrendben Berlinben

két magyar (Kisterem, Vintage), egy-egy orosz (Iragui) és szlovén (Skuc) galéria szerepelt. A vásár koncepciója már két évvel korábban változott, így nemcsak az elmúlt néhány év friss alkotásai, de már a fél évszázadra visszatekintő művek is helyet kaptak. A műfajok sokfélesége mellett a rendezvény érdekessége, hogy az általános szektorban 17 galéria mutatott be standján kurátolt egyéni kiállítást. Például Douglas Gordon (a párizsi Yvon Lambert Galéria) asztalvitrinekből összeállított installációja már a megnyitó napján félmillió dollárért talált gazdára. Szóló kategóriában szerepelt Martin Walde (a bécsi Galerie Krinzinger) installációja, vagy Karen Cytter (a zürichi Schau Ort Galéria) videómunkája is. A csoportos kiállítást bemutató standok között monumentalitásával keltett feltűnést a berlini Neugerriemschneider a koreai Rikrit Tiravanija

sajtófotó

üvegvitrinbe helyezett Peugeot 205 gépkocsijával.

Katharina Sieverding: Life-death VI., 1969 c-print, 6 db, 100x100 cm Wilma Tolksdorf Galéria, Art Forum Berlin

A budapesti Kisterem és a Vitage galéria közös standot állított fel, ahol magyar művészek 60-es és 70-es évekből származó művei mellett a fiatalabb generáció munkáival mutatkoztak be.

(Art Forum), Londonban (Frieze Art Fair) és Párizsban (Fiac). Talán véletlen, de a kiállító

Frieze Art Fair

galériák névsorát, a művek minőségét, a rendez-

Az értékesítés ugyan a vártnál jobbra sikerült, de a recesszió

vények érdekességét és az értékesítést illetően

hangulata a londoni vásárra is rányomta bélyegét. Az idén 8. alka-

is ezt a sorrendet vehetjük alapul. Az európai

lommal bemutatkozó Frieze Art Fair már szemmel láthatóan veszí-

műkereskedelem helyzetére vonatkozóan pedig

tett korábbi friss, progresszív kínálatából, és helyette a kevesebb

azt tanulságot vonhatjuk le, hogy a pánikhan-

kockázatot képviselő, „értékállóbb” művek kerültek bemutatásra.

gulat felhői oszladoznak, a bizalom és a vásárlókedv görbéi pedig lassú emelkedést mutatnak.

A bizonytalan gazdasági kilátások ellenére a galériák számát megemelték, így az általános programban 173, a Frame-szek-

A r t Fo r u m

cióban pedig 25 fiatal galéria kapott szereplésre alkalmat a

48

2010. december

város észak-nyugati részén, a Regent Parkban felállított sátor-


Az idei Art Forum iránti érdeklődést kissé csor-

pavilonban. A kiállítók közel egynegyedét a londoni galériák

bította a közelmúltban rendezett Berlin Gallery

(40) adták, ami után nem sokkal lemaradva következtek az

District eseménye, a Charlie Checkpoint

amerikaiak (35), főleg New Yorkból. Jelentős arányban vettek

környéki galériák és múzeumok kiállításainak

részt Németországból (26) is, akiket számban az olasz (11) és

közös megnyitója. A nemzetközi szakmai

a bécsi (7) galériák követtek. 4-5 kiállító szerepelt Belgiumból,

2010. 11. 24. 13:41:42

Vásárok

Franciaországból, Hollandiából és Svájcból. Brazíliából meglepően sok, összesen 5 galéria érkezett. Nyitás volt jellemző Ázsia felé is, ugyanis az idén az egy koreai és a 4 japán mellé ugyanannyi kínai intézményt is befogadtak. Kelet-európai részről még mindig kevesen (7) jöttek el, 2-2 lengyel, orosz és román, ill. egy szlovén galéria. A Frieze Art Fair kiállított műveit illetően a sokszínűség, az egyenletes minőség volt a jellemző. A londoni Sadie Coles HQ a „Legjobb stand” díját is elnyert kiállításán többek között Sarah Lucas csavarodó harisnyás szobrait és Elizabeth Peyton festményeit láthattuk. A New York-i Gladstone Galéria Anish Kapoor, Ugo Rondinone, Huang Yong Ping nagyméretű szobrait, installációit hozta el. A Gagosian Damien Hirst pöttyös Eigen+Art Martin Eder festményeit és Ricarda Roggan fekete-fehér, felhőket ábrázoló fotósorozatát állította ki.

sajtófotó

képeivel és Andy Warhol Campell’s soup-dobozaival állt elő. A berlini

Sylvie Fleury:

Az idén a leglátványosabb projektek közé tartozott a brit-japán Galéria a román Serban Savu figuratív festmé-

Simon Fujiwara munkája, aki a vásár különböző pontjain, üveglappal

nyeit hozta el. Itt szerepelt a Lafayette üzlet-

fedett árkokban egy képzelt város valódi régészeti feltárását, falfest-

lánc által támogatott 16 galéria is, melyek nagy

ményeket, archeológiai leleteket tárt elénk. A Regent Parkba a sátor-

Cím nélkül, 2008 Almine Rech Galéria, Frieze Art Fair, Regent’s Park, London

része először vette ki részét a Fiacon.

pavilonon kívül most is kerültek monumentális szobrok és installációk, például Gavin Turk vagy Franz West munkái.

A két kiállítási helyszín közti területre, a Tuileriák Kertjébe is jutottak monumentális szobrok és

Fiac

installációk, közel harminc projekt. Az ismertebbek közül Carl Andre, Subodh Gupta, Markus

A párizsi Fiac időrendben utolsóként szerepelt az októberi vásárok

Lüpertz alkotásait csodálhatta meg az arra

rohamában, de a minőséget, az érdekességet és az értékesítést illetően

sétáló, nem csak szakmai közönség.

magasan teljesített. A vásáron megvalósult értékesítés sikere arra utal, hogy a francia műkereskedelmet viszonylag kevesebb „sérülés” érte,

Yayoi Kusama: Narcissus Garden, 1966 acél, tükrök, Victoria Miro Galéria (London), Fiac, Párizs

habár a szomszédos belga gyűjtők is kitettek magukért. A 37. alkalommal megrendezett vásáron összesen 195 (114 a Grand Palais-ban, 81 a Cour Carrée du Louvre-ban) modern és a kortárs művészetet felkaroló galéria mutatkozott be. A kiállítók közül a franciák 72 galériával szerepeltek, majd őket messze elmaradva követték a németek (23) és nem sokkal kevesebben az amerikaiak (22). Amíg a szomszédos országok közül Olaszország 15, Belgium és Svájc 11-11 galériával vette ki részét a rendezvényen, a britek 8 résztvevővel, amíg Spanyolország 5, Japán 4 és Ausztria csak 3 galériával érkezett. Kelet-Európából a magyar Videospace, az orosz M&J Guelman, a román PlanB és a szlovén Gregor Podnar mutatkozott be. A Grand Palais-ban kiállítók jelentős részben a világ vezető galériáinak soraiból kerültek ki. A New York-i David Zwirner Adel Abdessemed szóló kiállítását hozta el installációk keretében. Szintén egyedül mutatkozott be a japán Yayoi Kusama pöttyös festményeivel és monumentális tökformáival. A berlini Klosterfelde Hanne Darboven egész standot betöltő szöveges képeit, installációját mutatta be. A csoportos szereplések közül kiemelkedett a Continua Galéria, itt mások mellett Pascale Marthine Tayou fatörzsekre helyezett, üvegből készült afrikai szobrait állították ki. A párizsi Karsten Greve Louise Bourgeois textilszobrait és Pierre Soulages festményeit tárta a közönség elé. A modern művészet képviselői között szerepelt például a párizsi Denise René és a Jeanne-Bucher/Jaeger Bucher galéria, az utóbbi standján Mark Tobey festményei. A Louvre udvarán a Cour Carrée időlegesen felállított pavilonjában


2010. december

A párizsi Suzanne Tarasieve Galéria az orosz Borisz Mihajlov egész standot betöltő, kékes árnyalatú fotóit (21 db), a párizsi Hussenot

sajtófotó

a fiatal galériákat, a feltörekvő művészeket részesítették előnyben. 49

2010. 11. 24. 13:41:56

B UDAPEST

50

2010. december

acb Galéria (VI. Király u. 76.) Tót Endre XII. 9–2011. I. 21. Artkatakomba (XIII. Szent István krt. 2.) „egy kép rólad az igazság rólam” X. 28–2011. I. 3. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Martin Piaček, Németh Ilona: History XII. 1–2011. I. 29. Bazilika Galéria (V. Hercegprímás u. 12.) Záborszky Gábor XI. 10–2011. I. 15. Budapest Galéria Kiállítóterem (V. Szabad sajtó út 5.) Bp. Szabó György XII. 2–2011. I. 9. Budapest Galéria Kiállítóháza (III. Lajos u. 158.) Továbbított üzenet XII. 9–2011. I. 16. B55 Kortárs Galéria (V. Balaton u. 4.) Sam Havadtoy XI. 16–2011. I. 22. Deák Erika Galéria (VI. Mozsár u. 1.) Szűcs Attila: Exits XII. 3–2011. I. 15. Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) Duronelly Balázs: Memento XI. 12–2011. I. 11. Erlin Klub Galéria (IX. Ráday u. 49.) Jelképes mozdulatok X. 20–XII. 13. Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) Tehnica Schweiz: A kollektív ember XI. 6–XII. 31. Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Tomay Katalin XI. 23–XII. 17. Nagy Gabriella XII. 7–2011. I. 7. David Sutherland XII. 21–XII. 30. Forrás Galéria (VI. Teréz krt. 9.) Szabó Ákos XII. 2–XII. 23. Fővárosi Képtár (III. Kiscelli u. 108.) Ficzek Ferenc XI. 18–2011. I. 9. FUGA (V. Petőfi Sándor u. 5.) 12 év–Dél-Dunántúl építészete a 21. század elején XI. 25–XII. 15. Építészeti fotó No. 3. XI. 26–XII. 16. Gaál Imre Galéria (XX. Kossuth Lajos u. 39.) Pasqualetti Eleonóra és Verebes György XI. 4–2011. I. 9. Galéria Lénia (II. Széher út 74/a) Vogel Eric: „Ujjé, a ligetben…” XI. 6–2011. II. 20. G13 Galéria (VII. Király u. 13.) Szüret: Az AmA-ház első nemzedéke XII. 3–2011. I. 15. Hamilton Aulich Art Galéria (V. Aulich u. 5.) Kalmár János: Lélek helyzetek XI. 8–2011. I. 13. HUBA Galéria (NÉZHELY) (I. Attila út 133. utcai bejárat) Udvardy Emese festőművész: Munkák XII. 22-ig Inda Galéria (VI. Király u. 324. II/4.) Szabó Ádám XI. 17–XII. 10. Czene Márta XII. 15–2011. I. 21. Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Megvalósult művek 2010 XI. 26–XII. 19. K.A.S. Galéria (V. Váci u. 36.) Makovecz Imre: Templomok XI. 24– Kassák Lajos Emlékmúzeum (III. Fő tér 1.) Szandai Sándor XI. 9–2011. I. 30. Kiállítás Előtt Galéria (VI. Hegedű utca 3.) Clarisse d’Arcimoles, Gáldi-Vinkó Andrea XI. 2–XII. 30. Ignasi Cunill-Roca: A mögöttes XII. 9–2011. I. 4. Klauzál13 Galéria (VII. Klauzál tér 13.) Födő Gábor: Apa, suliba mész? XI. 11–XII. 12. Knoll Galéria (VI. Liszt Ferenc tér 10. I/17.) Birkás Ákos XI. 27–2011. I. 22. Lengyel Intézet – Platán (VI. Andrássy út 32.) Przemek Dzienis: NN személyiség XI. 25–2011. I. 21. LUMÚ (IX. Komor M. u. 1) Martin Munkácsi: Think While You Shoot X. 7–2011. I. 9. Taiwan Calling – Határtalan sziget XII. 17–2011. III. 6.


Magyar Műhely Galéria (VII. Akácfa u. 20.) Gyenes Zsolt: Szinkrónia XI. 17–XII. 10. Magyar Nemzeti Múzeum (VIII. Múzeum krt. 14-16.) Széchenyi világai X. 12–2011. III. 6. Mai Manó Ház (VI. Nagymező u. 20.) Escher Károly X. 21–XII. 12. Melange Galéria (V. ker. Markó utca 3.) Regine Kalmár XI. 16–XII. 29. Millenáris (II. Fény u. 20-22.) Félúton – Törökország X. 5–2011. I. 30. MissionArt Galéria (V. Falk Miksa u. 17., 30.) XIII. Képzőműv. Aukció és Kiállítás XII. 2–XII. 16. MNG (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) Gyűjtemény a gyűjteményben I. VI. 15–2011. II. 13. Félicien Rops: Magyar Ropszódiák X. 1–2011. I. 9. XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép XI. 5–2011. IV. 3. Munkácsi Mihály: Krisztus-trilógia XI. 23–2011. IV. 30. Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1. emelet) Cseke Szilárd: Reményfutam XII. 2–2011. II. 11. Molnár C. Pál Műterem (XI. Ménesi út 65.) Nagy Sándor és Kriesch Laura XI. 12–2011. II. 19. Műcsarnok (XIV. Dózsa György. út 37–Hősök tere) Tajvani kortárs képzőművészet XII. 17–2011. II. 13. Nemzeti Színház Előcsarnoka (IX. Bajor Gizi park 1.) Bek Balla Mónika, Braun András: Szolidáris vidámpark XI. 19–2011. II. 13. Nessim Galéria (VI. Paulay Ede u. 10.) Czigány Ákos: „B. felett az ég” XI. 12–XII. 17. NextArt Galéria (V. Aulich u. 4–6.) Csató József: Nők, cukrászat és egy kígyó XI. 23–XII. 10. OSZK (I. Budavári Palota F épület) Escher Károly fényképei X. 22–XII. 22. Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) Benczúr Emese: Ne zárkózz el XI. 11–2011. V. 20. Petőfi Irodalmi Múzeum (V. Károlyi Mihály u. 16.) Svájci és magyar művészkönyvek XI. 11–2011. I. 9. Prestige Galéria (V. Falk Miksa u. 7.) Szőnyei György: Dzsungel XI. 25–XII. 16. Raiffeisen Galéria (V. Akadémia u. 6.) Halas István XI. 3–2011. I. 9. Stoll’art Galéria (V. Stollár Béla u. 3/b) Töttös Kata: Vedd komolyan! XI. 17–2011. I. 7. Szépművészeti Múzeum (XIV. Dózsa György út 41.) Gustav Klimt: Nuda Veritas IX. 23–2011. I. 9. Fernando Botero IX. 30–2011. I. 23. Lucien Hervé 100 X. 28–2011. I. 23. Tat Galéria (VIII. József krt. 69.) Garay-Nagy Norbert: Anghiari–Remake 2010 XI. 24–2011. I. 15. Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) Kiutak a boldogság felé XI. 11–XII. 30. Újlipótvárosi Klub-Galéria (XIII. Tátra u. 20/b) Vásárhelyi Kata XI. 24–XII. 17. Vasarely Múzeum (III. Szentlélek tér 6.) Pont, vonal mozgásban X. 14–2011. I. 6. Videospace Budapest Galéria (IX. Ráday u. 56.) Szabó Eszter XI. 19–2011. I. 28. Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) Sziget – Karácsonyi Tárlat IX. XI. 30–XII. 21. 400 Klub (VII. Kazinczy u. 52/b.) H. Jancsó Kata: Álom állomás XI. 30–2011. I. 2.

B ALATONFÜRED Vaszary Villa (Honvéd u. 2–4.) Márffy és Csinszka XI. 20–2011. IV. 24.

B ÉKÉSCSABA Munkácsy Mihály Múzeum (Széchenyi u. 9.) Üvegikonok XI. 12–2011. I. 30.

D EBRECEN MODEM (Baltazár D. tér 1.) A kartuson kívül X. 23–2011. II. 13.

A héttoronyba zárva X. 23–2011. II. 13.

E GER Dobó István Vármúzeum (Vár u. 1.) Robert Capa: /H/Arcok XI. 18–2011. I. 16.

G YŐR Váczy Péter Gyűjtemény (Nefelejcs köz 3.) Szabó Gergely XI. 11–XII. 31. Esterházy-palota (Király u. 17.) Borsos Miklós: Egy ünnep fényei XI. 6–XII. 31. Várady Róbert XII. 12–2011. I. 16.

K APOSVÁR Vaszary Képtár (Fő u. 12.) XIII. Barátság hídja nemz. fotókiáll. XI. 12–XII. 23.

M ISKOLC Miskolci Galéria (Rákóczi u. 2.) Szalay Zoltán XI. 16–XII. 16. Zeke Edit XI. 11–2011. I. 29. Ötödik Kunszt: Rembrandtól Picassóig X. 1–2011. I. Kortárs bulvár XII. 7–2011. I. 31.

P AKS Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Vincze Ottó: Kognitív mentés XI. 25–2011. II. 6.

PÉCS Janus Pannonius Múzeum – Modern Magyar Képtár (Papnövelde u. 5.) Nyolcak – Cézanne és Matisse bűvöletében XII. 10–2011. III. 27. Kortárs Galéria (Ferencesek u. 5.) T. Varga László XII. 7–XII. 31. Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Gellér B. István XI. 26–XII. 30. Pinczehelyi Sándor: Válogatás az életműből XII. 10–2011. I. 23. Pécsi Kisgaléria (Szent I. tér 4.) Nicolas Schöffer: Felületdinamika XI. 23–2011. I. 9. Művészetek és Irodalom Háza (Széchenyi tér 7-8.) Zsolnay remekművek XI. 19–XII. 17. Székesegyház (Szent István tér 14.) Közös tér – közös örökség XI. 12–2011. I. 9. Vasváry-ház (Király u. 19.) Drégely László: Az idő fogságában XI. 18–XII. 18.

S ZEGED REÖK (Tisza L. krt. 56.) Csáki Róbert XI. 12–2011. I. 24. Kass Galéria (Vár u. 7/a) 7x3D X. 28–XII. 19.

S ZÉKESFEHÉRVÁR Szent István Király Múz. – Rendház (Fő u. 6.) Ujházi Péter: Up részlet X. 30–2011. III. 30. Asztalos Zsolt: Törékeny XI. 13–2011. II. 27. Szent István Művelődési Ház (Liszt Ferenc. u. 1.) Horváth János: Emlékképek XI. 12–2011. I. 12. Csók István Képtár (Bartók Béla tér 1.) Zsögödi Nagy Imre XI. 6–2011. I. 23.

S ZOMBATHELY Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc. u. 12.) A látott valóság és design XII. 2–XII. 23. Uldis Briedis XII. 9–XII. 23.

VESZPRÉM Csikász Galéria (Vár u. 17) Digitális Médiaművészet XI. 19–XII. 18. A USZTRIA

B ÉCS Michelangelo Albertina, I. 9-ig Picasso: Béke és szabadság Albertina, I. 16-ig Cézanne, Picasso, Giacometti – a Beyeler Alapítvány Leopoldmuseum, I. 17-ig Bíró Mihály: Pátosz vörösben MAK, I. 9-ig Hiperreál MUMOK, II. 13-ig Közvetlen művészet. A bécsi akcionizmus nemzetközi kontextusban MUMOK, V. 29-ig

2010. 11. 24. 13:42:29

Rodin Belvedere, I. 9-ig Valie Export Belvedere, I. 30-ig Női popművészek Kunsthalle, II. 20-ig Természet és design Künstlerhaus, I. 23-ig

B REGENZ Harun Farocki Kunsthaus, I. 9-ig

G RAZ Franz West ön-színháza Kunsthaus, I. 9-ig Robotálmok Kunsthaus, I. 9-ig

L INZ Sigfried Anzinger Lentos, II. 1-ig Shilpa Gupta OK Centrum für Gegenwartskunst, I. 30-ig B ELGIUM

B RUGGE

L ONDON Cézanne Kártyázói Courtauld Gallery, I. 16-ig Eadward Muybridge Tate Britain, I. 16-ig Turner-díj Tate Britain, I. 2-ig Gauguin Tate Modern, I. 16-ig Damian Ortega Barbican, I. 16-ig Newspeak. Kortárs brit műv. The Saatchi Gallery, I. 16-ig Fotók kamera nélkül Victoria and Albert Museum, II. 20-ig Anish Kapoor Serpentine Gallery, III. 13-ig Bridget Riley National Gallery, V.22-ig Koreografálás Hayward Gallery, I. 9-ig Walid Raad. Csodálatos kezdetek Whitechapel Art Gallery, I. 2-ig N ÉMETORSZÁG

B ADEN -B ADEN

Luc Tuymans: Pillantás Közép-Európára Arentshuis, I. 23-ig Daumier Párizsa Museum für Kunst und Technik, III. 20-ig B ERLIN Korai németalföldi mesterek közép-európai gyűjteményekből Groeninge Museum, I. 30-ig Erich Heckel retrospektív Brücke-Museum, I. 16-ig Moholy-Nagy László: a fény művészete B RÜSSZEL Martin-Gropius-Bau, I. 16-ig Orientalizmus – Delacroix-tól Kandinszkijig Musée des Beaux-Arts, I. 9-ig Színes mezők. A color-field painting Deutsche Guggenheim, I. 16-ig Cranach és kora Palais des Beaux-Arts, I. 23-ig Hitler és a németek Deutsches Historisches Museum, I. 23-ig C SEHORSZÁG

P RÁGA Monet-tól Warholig. A Batliner-gyűjtemény Národná Galeria, I. 7-ig Karel Škreta, a cseh barokk mestere Národná Galeria, IV. 10-ig Roelandt Savery, II. Rudolf udvari festője Národná Galeria, XII. 8-III. 20. Dekadencia most! Rudolfinum, I. 2-ig D ÁNIA

KOPPENHÁGA Bob Dylan Statens Museum for Kunst, I. 30-ig A vad 80-as évek Arken Museum, I. 9-ig Degas kisplasztikái Ny Carlsberg Glyptothek, XII. 31-ig F RANCIAORSZÁG

LYON Trisha Brown Musée d’Art Contemporain, XII. 31-ig

P ÁRIZS Gabriel Orozco Centre Pompidou, I. 3-ig Arman Centre Pompidou, I. 10-ig Mondrian és a Stijl Centre Pompidou, XII. 1-III. 22. Claude Monet Grand Palais, I. 24-ig A középkor és a reneszánsz között. Franciaország 1500-ban Grand Palais, I. 10-ig André Kertész Jeu de Paume, II. 6-ig J. L. Gérome Musée d’Orsay, I. 23-ig Az orosz romantika Musée de la Vie Romantique, I. 16-ig Gótikus műv. a Felvidéken Musée du Moyen-Âge, I. 10-ig A Mediciek kincsei Musée Maillol, I. 11-ig Basquiat Musée d’Art Moderne de la Ville, I. 30-ig A japán art brut Halle Saint Pierre, I. 2-ig G ÖRÖGORSZÁG

Kiállítások G ENOVA Táblaképfestészet a novecentóban Wolfsoniana, IV. 1-ig

M ILÁNÓ Salvador Dali Palazzo Reale, I. 30-ig

N ÁPOLY Bill Viola Museo di Capodimonte, I. 23-ig

R IMINI Párizs: az impresszionisták és a Szalon Castel Sismondo, III. 27-ig

R ÓMA Velencei festészet Pisanellótól Tiepolóig Chiostro del Bramante, I. 30-ig Az olasz egyesülés és a festészet Scuderie del Quirinale, I. 16-ig Anthony Gormley MACRO, II. 6-ig

VELENCE Adolph Gottlieb retrosp. Peggy Guggenheim Collection, I. 9-ig Tony Cragg Ca’Pesaro, I. 9-ig Giorgio Morandi Palazzo Fortuny, I. 9-ig S PANYOLORSZÁG

B ARCELONA Picasso és Degas Museu Picasso, I. 16-ig Javier Mariscal La Pedrera, I. 30-ig

M ADRID

B OTTROP Ad Reinhardt: az utolsó képek Josef Albers Museum, I. 9-ig

D ARMSTADT Az expresszionista Gesamtkunstwerk Mathildenhöhe, II. 13-ig

D ÜSSELDOR F Beuys: párhuzamos folyamatok K 20, I. 16-ig A repülési adatok kiértékelése. A 80-as évek művészete K 21, I. 30-ig Katharina Grosse Johanneskirche, I. 16-ig

F RANKFUR T Courbet. Álom a modernségről Schirn, I. 30-ig

H ALLE

Az impresszioinista kert Museo Thyssen-Bornemisza, II. 13-ig Rubens Prado, I. 23-ig Aby Warburg Atlasza és a művészet Reina Sofia, III. 28-ig

M ALAGA Avantgárd játékok Museo Picasso, I. 30-ig S VÁJC

B ÁZEL Idegenben. Mobilitás és migráció Barfüsserkirche, III. 27-ig Andy Warhol: a korai 60-as évek Kunstmuseum, I. 23-ig Szétszerelés alatt Museum Jean Tinguely, I. 23-ig

G ENF Corot és Svájc Musée Rath, I. 9-ig

Klee és Franz Marc: képek dialógusa Moritzburg, I. 9-ig

H AMBURG Chagall: Életvonalak Bucerius Kunst Forum, I. 16-ig Paul Graham Deichtorhallen, I.9-ig E. L. Kirchner Kunsthalle, I. 16-ig

KÖLN

WINTER THUR Találkozás a természettel – a 19. sz.-tól a máig Kunstmuseum, III. 27-ig

Z ÜRICH Picasso Kunsthaus, I. 30-ig S VÉDORSZÁG

A bohémek. Művészek a fotókon Museum Ludwig, I. 9-ig G ÖTEBORG Előre emlékezve. Ausztrál aboriginál művészet Sophie Calle Hasselblad Center, II. 6-ig Museum Ludwig, III. 20-ig S ZLOVÁKIA

M ÜNCHEN

A jövő tradíciója, a tradíció jövője. Iszlám művészet Haus der Kunst, I. 9-ig Marlen Dumas és elődei Haus der Kunst, II. 6-ig Giacometti, Hodler, Klee – a svájci művészet csúcspontjai Hypo-Kunsthalle, I. 30-ig Szecessziós művek müncheni magángyűjteményekből Villa Stuck, I. 23-ig

N ÜRNBERG

ATHÉN Mircea Cantor Kunsthalle, XII. 8-II. 6. Edvard Munch Herakleidos Museum, II. 27-ig O LDENBURG Művészet és politika National Museum of Contemporary Art, I. 30-ig Sigmar Polke Horst Janssen Museum, XII. 12-III. 3. H OLLANDIA S PEYER

E PERJES Rombauer János Šarišská galeria, I. 9-ig

POZSONY Vladimir Popovic Dunacsúny/Danubiana, XII. 5-III.6. „Ipari tájak” . Felvidéki bányavárosok a 16-18. sz.-ban SNG, XII. 16-III. 13.

TÚRÓCSZENTMÁR TON A visegrádi országok könyvművészeti triennáléja Turčianska galeria, XII. 3-III. 20. TÖRÖKORSZÁG

I SZTAMBUL Kutlug Ataman Istanbul Modern, III. 6-ig

A MSZTERDAM

A titokzatos amazonok Historisches Museum, II. 13-ig Nagy Sándor – mítosz és valóság Hermitage, III. 18-ig WIESBADEN A realitás illúziója – a naturalizmus Van Gogh Museum, I. 16-ig Expresszionizmus – a R OTTERDAM Blaue Reitertől a New York Realizmus és realizmusok. Courbet-tól Schoolig Museum, II. 27-ig Hansonig Kunsthal, I. 16-ig WOLFSBURG Kees van Dongen Museum Boijmans van Beuningen, I. 30-ig Giacometti – ugrás a térbe Kiállítások kronológiája, bibliográfiája, írások (Bakos Katalin, Vörösváry Ákos, Maczó Péter, Kunstmuseum, III. 6-ig L ENGYELORSZÁG K RAKKÓ O LASZORSZÁG Szűcs György, Szalay Pál, Christopher Pelley, A brit bohémek és Virginia Woolf MCK, I. 9-ig B ERGAMO Fülöp Ildikó, Szombathy Bálint, Erdélyi Gábor, Privát múzeum. Kortárs VARSÓ Gergely Mariann, Hangyál Judit, Lencsés Ida) műgyűjtők GAMeC, I.9-ig A dolgok érzete CSW Ujazdowski, XII. 30-ig médiafigyelő, katalógusok, kiadványok 64 oldal, B OLZANO L UXEMBURG 6 fekete-fehér és 91 színes képpel, A/5 formátum. Isa Genzken Mouseion, I. 16-ig L UXEMBOURG

Vízivárosi Galéria Évkönyv 2010

E DINBURGH Más világ, Dali, Magritte, Miró és a szürrealisták Dean Gallery, I. 9-ig


FERRARA Chardin – a csend festője Palazzo dei Diamanti, I. 23-ig

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Szakmai Kolégium 51 Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága II. kerületi Önkormányzat Kulturális Bizottsága 2010. december

Csörgő Attila MUDAM, I. 23-ig N AGY -B RITANNIA

Vízivárosi Galéria, 1027 Budapest, kapás utca 55., 06 1 201 69 25

2010. 11. 24. 13:42:31

Impresszum

S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:

e-mail:

[email protected] [email protected]

Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail:

Következő számunk tartalmából

S INKOVITS PÉTER Lajta Gábor G YŐRFFY L ÁSZLÓ Rops, a belga B ORDÁCS A NDREA Dekadencia-kiállítás Prágában S ZEGŐ G YÖRGY Lucien Hervé K EMENESI Z SUZSANNA Rodolf Hervé M ULADI B RIGITTA Lakner László P. S ZABÓ E RNŐ Moholy-Nagy László

B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ

L ÓSKA L AJOS A Magyar Szorbász Társaság kiállítása

[email protected]

TATAI E RZSÉBET Benczúr Emese

O LLÁRI B ARBARA

K OVALOVSZKY M ÁRTA Ujházi Péter PELESEK D ÓRA Fáskerti Zsófia

[email protected]

FORGÁCS É VA (Los Angeles) S z á m u n k s z e r z ő i U HL G ABRIELLA (Baltikum) Review of the Foundation of Art Today B AGYÓ A NNA művészeti konzultáns. PÉTER S INKOVITS Editor in Chief: FÁBIÁN L ÁSZLÓ író, költő, műfordító, művészeti író, az Életünk Tudósító:

Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány

főszerkesztője. M.: Gutaházi nyarak (2001); Gutaházi telek

H-1065 Budapest,

Nagymező u. 49. II/2.

(2002); A gond embere (2002); Keresztapám háza (2002);

Szerkesztőség:

H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2.

...maradék Édene (2003); 1876 vagy az elrejtett ember –

Telefon/fax:

+36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479

0233

Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233 Felelős kiadó: Terjeszti

Nagyapám regénye (2003); Démonok után (2005); Henrik király nyughatatlan éjszakái (2005); ... gyanánt (2006); Időrés, (2006).

G ELLÉR K ATALIN művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa. F. m.: Bonnard (1975); Nagy Sándor (1978); Gödöllői művésztelep [Keserü

S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke

Katalinnal] (1987); Zichy Mihály (1990); Szikora Tamás (2001);

a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.

szecesszió (2004).

Mester, hol lakol? Nagy Sándor művészete (2003); A magyar

K OVÁCS Á GNES művészettörténész, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének oktatója.

Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai

nka

Nemzeti Kulturális Alap

Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra. Egy példány ára: Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:

695 Ft. 7800 Ft. 3900 Ft.

Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail: [email protected] Lapterv és tördelés:

K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu

Nyomdai munka: Felelős vezető:

BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila

A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem

Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából (1992); A barokk Székesfehérvárott [Szelényi Károllyal] (1993); Schaár Erzsébet (1995).

K OZÁK C SABA művészeti író. M ENDÖL Z SUZSANNA művészettörténész. PELESEK D ÓRA esztéta, a Nemzeti Erőforrás Minimsztérium Kállai Ernő-ösztöndíjasa.

R ÓNAI -B ALÁZS Z OLTÁN író, művészeti író. S OMHEGYI Z OLTÁN művészettörténész, PhD-hallgató (ELTE). S TURCZ J ÁNOS művészettörténész, PhD, egyetemi docens, az MKE Művészettörténet Tanszékének vezetője. F. m.: Janus félúton (1999); A techné vállalása. 48. Velencei Biennálé Magyar Pavilon (1999); Generációk, stratégiák, műtípusok. Női művészek, természethez kötődő női identitásszimbólumok a magyar képzőművészet új médiumaiban 1970-2000 (2000).

S ZEIFERT J UDIT művészettörténész, az MNG főmuzeológusa.

küldjük vissza. A megjelent szövegek másodköz-

F. m.: Bene Géza (2001), Bátai Sándor (2003); Jánossy ferenc

lése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyá-

(2004); Gaál József (2005); Molnár Péter (2005); Borgó (2005);

sával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők

Baksai József (2007).

HU ISSN 08662185


K OVÁCS PÉTER művészettörténész. F. m.: A tegnap szobrai.

TOLNAY I MRE képzőművész, művészeti író, DLA.

2010. 11. 24. 13:42:31

régi áron! 10. december XXI. évf. 12. szám

Recommend Documents