Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Andragógia Tanszék Múzeumok mindenkinek Tanár: Magyar Erzsébet Dr.
Reflexió múzeumlátogatásra
Molnár Attila Károly MOATACP.ELTE
Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Az Andrássy úton még az európai kultúra, és a jelenkor igyekszik kifejteni hatását a járókelőre. Ám ahogy belépünk a múzeum kapuján, a kert valami egészen mást kezd sugallni: igen nagy kulturális távolságokat sejtet. Az épület építészeti formája nem utal arra, hogy odabent Ázsia művészeti emlékeinek gyűjteményét találjuk (Molnár, Németh, Voit, 1961). Márpedig számos műtárgy várja a látogatót, melyet Hopp Ferenc, aki „1882 és 1914 között ötször utazta körül a Földet”, egy élet munkájával gyűjtött (Új Magyar Lexikon 3. kötet, 1960., 313. o.). Az épületbe belépve, akármerre nézünk, valami „keleties” dolgot látunk, melyről elsőre csak annyit állapíthatunk meg: szép. Ahogy közeledünk a kiállított tárgyakhoz, fokozatosan kinyílni látjuk azt a világot, amely éppen ismeretlenségével vonzza a tekintetet. A falakon ékeskedő képek, a vitrinekben elhelyezett élet-képek egyaránt bevezetni, áthangolni kívánnak bennünket egy egészen más világba. A kő, a kovácsoltvas szintén kissé visszafelé húz az időben – segítve a látogatót ebben a spontán időutazásban. A látogató megáll, és hosszú percekig szemlél egy-egy kiállított tárgyat, képet, de olykor még több percet tölt azzal, hogy részleteiben elemezze a látványt. Ilyen a múzeum fő folyosójának végében elénk táruló nagyobb méretű kép, mely A ragyogó fényességű csillagfény, Buddha és a Göncölszekér címet viseli. A múzeumpedagógus elmondja, hogy az általunk is jól ismert (legalábbis felismert) Göncölszekér csillagkép hét csillaga különleges jelentéssel bír a koreai művészetben, továbbá, hogy a középen elhelyezkedő CsillagfényBuddha s a kísérők, valamint a mű szereplőinek mindegyike pontosan kijelölt, funkciójának és rangjának megfelelő helyet foglal el a képen. Mindennek jelentése van – s ez a jelentéshordozás a kiállítás minden darabján megtalálható. A szimbolikus állatok, így a denevér, a sárkány és a tigris szintén fontos szerepet töltenek be a koreai kultúrában. S találunk még számos szimbólumot, melyek közül figyelemre méltó a koreai nép nemi tagoltsága, vagy inkább a nemek között húzódó tiszteleti, szokásbeli, kulturálódási különbségek megléte, mely nem is azt sugallja, hogy férfiak és nők, fiúk és lányok oly kirekesztően kezelnék egymást – inkább e csoportok kapcsolati rendszerének épülése, az egymásra találás és a kultúra közös továbbvitelének igénye látszik körvonalazódni. A múzeum, parányi méreteivel ellentétben, hosszú időre leköti a látogatót. Magának a látogatás tempójának e lassú mivolta olyan további benyomást kelt az emberben, ami arra késztet, hogy feledjük egy kis időre megszokott tempónkat, zárjuk ki a zajt, a tülekedést, helyette érezzük át a koreai kultúra emlékeinek lassabb, nyugodtabb szféráját. 2
Semmelweis Orvostudományi Múzeum Ha egy kiállítás nemcsak látványbeli élményt kelt, de még emellett azonnal felhasználható információkkal is szolgál, az figyelemre méltó. Pontosan ez a közvetlen hasznosság jellemzi a Semmelweis Orvostudományi Múzeum kiállítását, mely nem csupán az idő réges-régi koraiból származó tárgyi emlékeket mutatja be, hanem olyan hasznos tudással lát el, melyet akár már aznap továbbadhatunk, s mellyel mi magunk is értékesebb személyekké válunk. A dohányzás anatómiája című kiállítás egy előadást is tartalmaz, melyből a különböző korosztályú látogatók – a 14–18 évesek talán első kézből – jutnak olyan tudásforráshoz, ami megalapozhatja egészséges fejlődésüket. A téma: a dohányzás közvetlen és közvetett ártalmai. Sokkal fontosabb erről beszélni, mint amennyit hallunk róla! Itt, a Múzeum lehetőségeinek keretein belül akár csoportok végighallgathatják, végignézhetik az előadást. Részletesen informálódhatnak a prevenciós lehetőségekről, de azt is megtudhatják, hogy számos segítő kezet találnak akkor is, ha már csak a leszokás jöhet számításba. A tabáni épület kellemes környezetet biztosít a tárlat körbejárására, a jól megvilágított termek egyúttal hangulatosnak is bizonyulnak, hiszen sok a fa, a színesfém. Az esztétikához még hozzájárul a praktikus és ízléses térkihasználás, nevezetesen a vízszintes és függőleges elhelyezés arányossága. Semmelweis Ignác személyén és az őhozzá tartozó tárgyakon kívül további, korabeli személyiségeket is bemutat a Múzeum. Ugyanakkor megtekinthetjük a műszereket, melyek közül nem egynek a működése szemléltető módon kerül bemutatásra. E múzeumban érezhetjük a „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabály eltörlésére való mozdulatokat, hiszen többfelé találunk megérinthető, sőt, meghallgatható elemeket – utóbbira példa a szívhang fejhallgatón keresztüli hallgatása. A termek egy része úgy van kialakítva, hogy a látogató már-már az emberi test belsejében, az erekben érzi magát. Ilyen hatást keltenek többek között a mennyezetre felfüggesztett, sejteket megformáló alakzatok, s nem hanyagolható el e hatás részletessége sem, mi szerint a sejtek változó színe utal a vérben haladó oxigén, illetve széndioxid éppen aktuális mennyiségére. Ha fontosságát tekintjük, ez a múzeum igazán fontosnak bizonyul, legfőképp a fiatal korosztály számára. Azonkívül mindenkinek ajánlható, hogy látogasson el ide, hiszen olyan információkkal gazdagodhat, melyek új irányt mutathatnak egész életének – már ami az egészségtudatos életvezetést illeti. Én magam már a látogatás napján figyelmébe ajánlottam ezt a lehetőséget olyanoknak, akik számára hasznosnak találom e múzeum meglátogatását. 3
Molnár–C. Pál Műterem – Múzeum A Gellérthegy délnyugati lejtőjén, a Ménesi út fái közt, számomra az eddig leghangulatosabb múzeumot tekinthettem meg. Nemcsak külsőségeiben gyakorolt rám mély hatást. A kiállítás bemutatása igen családias hangulatban zajlott, ami nem csoda, hiszen a múzeum üzemeltetője maga a család. Molnár–C. Pál, a festőművész unokája vezetett be bennünket a család történetébe, a múzeum alapításának körülményeibe, s tőle tudhattuk meg azokat a részleteket, melyeket egy brosúra nemigen tartalmazhat. Mivel családi múzeumban jártunk, a művészeti emlékek között gyakran rábukkantunk személyes jellegű „kegytárgyakra”, s egy idő után már természetesnek tartottuk, hogy a festmények között „családi albumra” bukkanunk. Tehát a bemutatandó emlékek jó összhangot adtak ki azzal a bővebb tartalmi sugallattal, amely bevezeti az először idegen látogatót egy család életébe – egy olyan családéba, melyben önkénytelenül otthon éreztük magunkat. Szokatlan, ugyanakkor kellemes volt, hogy ülő helyzetből is rengeteg mindent megtekinthettünk. Ez újdonságként hatott rám, nevezetesen, hogy egy múzeum, a folyamatos vonulás–megállás helyett (vagy éppen után) lehetőséget ad a megpihenésre, de egyben lehetőséget nyújt ebben a kényelmes pozícióban tovább folytatni a tárlatban való gyönyörködést. Nyugodtan mondhatom, jóval többet kaptunk, mint ami egy átlagos látogatónak jár; közvetlen
hangnemben,
a
keresztnevek
szintjén
érintkeztünk
a
háziakkal.
A
múzeumpedagógiai előadás inkább beszélgetésnek volt nevezhető – s a hozzá járó tea már gesztus értéken felüli volt. Pozitív jellemzőnek tartom e múzeum tárgyi/szöveges közlésének jó arányát; azt, hogy a tér hagyta a látvány bűvölő erejét kibontakozni, s éppen csak annyi írásos információt tett hozzá, amennyi, véleményem szerint, nyugodtan nevezhető e jól komponált hely fűszerének. Kissé meglepett, hogy Molnár–C. Pál művei közül nem mind saját tulajdonú. Alig hittem el, hogy jó néhány darabot bérlet útján állíthattak ki. Érezhető, hogy a családnak igen nagy munkája húzódik a nem mindennapi kiállítás megvalósítása mögött. Állandó szervező tevékenységgel érték el, hogy szinte bármikor látogatható legyen a múzeum. Aránylag kis tér áll a kiállítás rendelkezésére, mégis végig érezhető volt az arányok megtartása, a jó ízlés és a szaktudás. Számomra különösen nagy élményt nyújtott a hely, mert ugyan évtizedek óta tudomásom volt a kiállítás létéről, eddig mégsem láthattam. Most egy különleges múzeumlátogatással lettem gazdagabb. 4
Bibliográfia Molnár Albert, Németh Lajos, Voit Pál (szerk., 1961): Művészettörténeti ABC, Akadémiai Kiadó, Budapest Akadémiai Kiadó Lexikonszerkesztősége (1960): Új Magyar Lexikon 3. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest
5
