Rececsipkék a Kárpát-medencében

Népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyam Budapest

Hagyományok Háza

Rececsipkék a Kárpát-medencében Szakdolgozat

Készítette: Benyhe Zsuzsa 2011

TARTALOMJEGYZÉK

FELÜTÉS ...............................................................................................................................................................3 RECECSIPKE .......................................................................................................................................................5 RECECSIPKE VÁLTOZATOK ....................................................................................................................................... 5 A változat - Varrott rece ...................................................................................................................... 5 B változat - négyzetes receháló .......................................................................................................... 6 C változat - átlós receháló .................................................................................................................. 6 D változat – kerek receháló ................................................................................................................ 6 HÁLÓ KÉSZÍTÉSE ...................................................................................................................................................... 7 Kellékek .............................................................................................................................................. 7 Csomózás ........................................................................................................................................... 8 Beszövés ............................................................................................................................................. 9 RECECSIPKE HELYE A CSIPKÉK KÖZT ..................................................................................................................... 13 A RECE NEVEZÉKTANA........................................................................................................................................... 14 A RECE TÖRTÉNETE ................................................................................................................................................ 15 Rececsipkék Magyarországon............................................................................................................. 24 A RECECSIPKE ALKALMAZÁSAI ............................................................................................................... 30 EGYHÁZI ALKALMAZÁS ......................................................................................................................................... 31 Oltárterítők ........................................................................................................................................ 31 Úrasztali terítők ................................................................................................................................. 32 VÁSZONNEMŰK...................................................................................................................................................... 33 Lepedőszélek ..................................................................................................................................... 33 Halottas lepedők - tükörre való kendők ............................................................................................. 34 Párnavégek ...................................................................................................................................... 35 VISELETI DARABOK................................................................................................................................................ 37 Főkötők, kendők .............................................................................................................................. 37 Kötények, ingujjak betétcsipkéi .......................................................................................................... 38 A RECECSIPKE FŐ ELŐFORDULÁSI TERÜLETEI .................................................................................. 39 ALFÖLD.................................................................................................................................................................. 39 Nagykunság ...................................................................................................................................... 39 Szlovák főkötők ............................................................................................................................... 39 Nagybánhegyesi szlovák főkötők ....................................................................................................... 39 Békési neccfőkötő ............................................................................................................................ 40 FELFÖLD ................................................................................................................................................................ 41 Gömör megye ................................................................................................................................... 41 Bükkalja ............................................................................................................................................ 42 ERDÉLY .................................................................................................................................................................. 42 DUNÁNTÚL ............................................................................................................................................................ 43 Sárköz ............................................................................................................................................... 43 Dél-Dunántúl – Baranya .................................................................................................................... 44 Dél-Dunántúl – sokácok..................................................................................................................... 45 Nyugat-Dunántúl - Kapuvár, Zala ..................................................................................................... 45 RECECSIPKÉK MANAPSÁG........................................................................................................................... 46 ÖSSZEGZÉS HELYETT – VAN-E TOVÁBB?................................................................................................ 51 JÁTSZÓHÁZI BEVEZETÉS LEHETŐSÉGE.................................................................................................................... 52 HAGYOMÁNYÁPOLÓ BEMUTATÓ TERVE ................................................................................................................. 53 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................................................. 54

Harmónia! Ez a rececsipke vonzerejének titka - a szerkezet és kivitelezés egyszerűsége ellenére. Elisa Ricci Felütés

A zenei világból kölcsönzött szóval szeretném előrebocsátani személyes indíttatásomat. Néhány év óta foglalkozom a témával – elöljáróban feltárom törekvéseim okát és célkitűzésemet. Olyan ősi eredetű kézműves technikáról szeretnék írni, mely manapság eltűnő-félben van. Az elmúlt száz év távlatában a rececsipke kezdetben páratlan népszerűségre tett szert a polgári lakáskultúra és az egyházi textíliák körében. Ez is okozta vesztét, mivel elvesztette gyökereit, és jobbára felszámolta kapcsolatát hagyományos és értékes motívumkincsével. Az ötvenes-hatvanas évek vidéki városainak szakma nélküli asszonyai egy része a háziipari szövetkezetek bedolgozóivá váltak. Kislánykoromban Hódmezővásárhelyen a szomszéd néni, férjem nagymamája, és sok más, un. háztartásbeli asszony „necceléssel” biztosította magának a független, saját jogú nyugdíjat. Vidékünkön kizárólag ezzel a szóval illették a rececsipke készítést. De a szocialista korszellem előbb mellőzte, majd száműzte a „kispolgári és klerikális életérzés” kiszolgálójaként megbélyegezve ezt a kézműves technikát. Mi tagadás, a modern lakáskultúra nem is igényelte gyerekkorom rózsa-girlandos terítőit, és mostanra szinte az írmagja is eltűnt ennek a ráadásul igen haladatlan kézműves technikának. A talán legelterjedtebb, és engem is inspiráló, de gyakran igen terjedelmes méretű, csomózott receháló hímzéssel való utólagos díszítése ugyanis igen körülményes a rámára feszítés miatt. Természetesen mindenfajta csipkekészítésre ugyanígy érvényes a fenti megállapítás, de a művészi vert és varrott csipkék aprólékosabb kivitelezésük és technikájuk sokrétű adottságából eredő rendkívül nagy formagazdagságuk révén kialakulásuktól fogva kivételes értéket és elfogadottságot vívtak ki maguknak. Hazánkban a varrott csipkék közül a halasi csipke szinte töretlenül megtartotta rangját a második világháború után, és a csipkeverés is részben visszahódította hírét-nevét a rendszerváltás óta. A saját motívumkinccsel nem rendelkező, kevesebb variációs lehetőséget nyújtó recéről azonban ez nem mondható el. Ismert, hogy korunk a kézzel megteremtett értéket a gyér érdeklődés és a fizetőképes kereslet hiánya folytán nem kezeli értékén. Kihalt az emberekből az időtálló tárgyak becsülése, és hovatovább már csak a gyűjtőkre és a ’kéziipart űzőkre’ szűkül az érdeklődők köre: a közönség, a vevőkör elolvadt. A kedvezőtlen ár-érték arány következtében a rececsipkére különösen érvényes ez az alulértékelés. Nevezéktani szempont is szerepet játszik abban, hogy a modern szakirodalomban csak említésszerűen szerepel a rececsipke; alig foglalkoznak különböző típusaival. Ezért munkám lényege abban áll, hogy kis, szétaprózódott információkat összegyűjtve, rendszerezve kihámozzak a múlt homályából egy széles körben elterjedt, nagyon archaikus technikát, aminek leletei igen sérülékenyek. A második világháború utáni évek korszelleme sikeresen rá is tapasztotta az egyre inkább felhíguló motívumvilágot alkalmazó rececsipkére az idejét múlt jelzőt. Jelenleg egyetlen Bükkaljai falucskáról – a vásárhelyihez hasonló hagyományos recekészítő központról, Szomolyáról – tudom, hogy az elöljáróság felismerte a mesterségben rejlő múltidéző emléket, és ragaszkodik is hozzá. A falusi dalárda a Rece nevet viseli, és felidézik a falunapon a recekészítés hagyományát. Több idős néni évekig bemutatót tartott olyankor – de mivel egyetlen fiatal sem csatlakozott a mozgalomhoz, egyre fogynak, akik még kötik a hálót; ma a falunapi bemutató már csak néhány munka kiállítására szegényedett…

Dolgozatom célja ’rehabilitálni’ a rececsipkét, visszaszerezni méltó helyét a kézműves technikák sorában. Bemutatva a rececsipke egyes válfajait és rövid jellemzőit, szeretném elősorolni alkalmazásukat a történelem során. Megpróbálom kiemelni ennek a technikának az eredetiségét, és a leheletkönnyű munkák egyediségét és különlegességét. Keresem a helyét és kapcsolatait a kézimunkák nagy családjában. Igyekszem összegyűjteni előfordulásait a Kárpát-medencében, és megtalálni azokat a 3

használati és viseleti darabokat, melyeken a magyarság leginkább alkalmazta. Bizonyítani szeretném - igen kötött technikai adottságai dacára – a rececsipke készítésének sokszínűségét és az alkalmazásában rejlő lehetőségek sokrétűségét. A régi korok alkalmazásai révén szeretném rányitni a mai ember szemét is ennek az ősi eredetű kézművességnek az értékére, és visszaadni a mesterség néhai rangját. Keresem mai alkalmazási lehetőségét és a technika azon válfaját, amit érdemes lehet újraéleszteni és bemutatni. Megkísérlek végül néhány javaslatot tenni a rececsipke készítés kézműves foglalkoztatóba való bevezetésére és játszóházi foglalkozásba való bevonására. Bízom abban, hogy munkámat olvasván olvasóim igazolva látják a rececsipkére is Sárosi Bella száznál is több évvel ezelőtt elmondott szavait:

… a valódi csipke éppen olyan, mint az ékszer; értéke mindig megmarad, sőt évről-évre fokozódik…(31)

A Rececsipkék manapság c. részben említett kézműveseken és az irodalomban szereplő szakdolgozat készítőkön kívül sokat segítettek rendezvényeikkel a Magyar Csipkekészítők Egyesülete vezetői és tagjai, az adatgyűjtésben pedig Beszprémy Katalin a Hagyományok Házából, Erdei T. Lilla az Iparművészeti Múzeumból és Milleiné Kelemen Csilla Lengyelből. Köszönettel tartozom nekik! Rececsipke A rececsipke általánosságban olyan lyukacsos, áttört szerkezetű kézimunka, melynek leszámolható mintázatát a hálószerűen kialakított recealapon képzett díszítmény adja. A recealap kialakítása hurokvetéssel és csomózással történik, a halászháló készítéséhez teljesen hasonló módon. Pusztán az eszközök, és vele a munka vált könnyedebbé, és rendszerint a kész hálót látják el a kor szelleméhez igazodó díszítménnyel. A technika bemutatása nem célom, ezért csak érintem a háló készítését. A háló kialakítási módja és szerkezete szerint többféle rececsipkét ismerünk. 4

Rececsipke változatok A változat - Varrott rece Ha laza szerkezetű textília gyérítésével, ritkításával alakítjuk ki a hálós szerkezetet, az a varrott rece - A változat. A varrott rece megjelenésében rececsipke, de készítésének minden mozzanata varrással történik. Ezért hímzésnek is tekinthető – pontosabban a vagdalásos hímzéssel tart közvetlen rokonságot. Azonos számú lánc- és vetülékfonal kihúzása után a vagdalásnál alkalmazott öltésekkel besodorva rögzítjük a hálós szerkezetet, majd a mintának megfelelően beleszőjük a tervezett motívumot (17).

Recealap varrás lépései (35) Ha egyetlen fonalszál csomózásával alakítjuk ki a hálót, úgy csomózott recéről beszélünk. A hurokvetéssel képzett csomózott rece általában természetes szálból készül, a halászháló készítésével azonos módon, speciális tű segítségével. A hurkok méretét távtartó recepálcával vagy léccel szabjuk meg, amelyre egymás után hurkokat kialakítva rácsomózzuk a fonalat. A recepálca mérete szabja meg a háló méretét: a recepálca átmérőjének kétszerese lesz a hurok mérete. Kezdéskor a dolgozó szálat a recetű segítségével az alaphurokhoz, később az előző sor 1-1 hurokívéhez csomózzuk. A recepálcán így szaporodó csomók közti hurkok alkotják a sort, melyet a munka szélén lehúzunk a pálcáról, és kezdhetjük az újabb sort. Attól függően, hogy milyen irányban haladva növeljük a háló „szemeit”, négyzetes, átlós, vagy körrecét kapunk. Természetesen ezeket a fogásokat egymás közt is variálhatjuk – és segítségükkel többféle változatot nyerhetünk. Alapháló szerint

A-varrott rece szögletes Csomózott rece a háló szögletes szerkezete szerint kerek Horgolás recehorgolás Receháló változatok

5

Csomózott rece B -négyzetes receháló C-átlós receháló D -körrece háló

B változat - négyzetes receháló Ha az alaphurokba képzett egyetlen kis kezdőhurokból indulva kezdünk a háló csomózásához, és a hurkok számát soronként szaporítva szélesítjük a munkadarabot a kívánt szélességig, úgy négyzetes hálót kapunk. A munka felétől csökkentjük a hurkok számát a sorok végén. A kapott négyzet alakú hálót rámára feszítve külön lépésben díszítjük leszámolható minta beszövésével.

B – négyzetes háló

C - átlós háló

D – kerek receháló

C változat - átlós receháló Amikor azonos számú hurkot csomózunk a távtartó pálcára egy nagyobb méretű kezdő segédhurokba öltve, akkor a négyzet alakú munkadarabon a hurkok átlós szerkezetet képeznek. Ez a háló a segédszál bőségétől függően ívesen szétnyitható, és pl. gallér, zsabó, kesztyű, keskeny csík kialakítására nyújt változatos lehetőséget. D változat – kerek receháló Az átlós háló összekapcsolásával körbe haladva kör alakú munkadarabot készítünk - a kerek terítők horgolásához hasonlóan. A sorok kiképzését koncentrikus körben végezzük, soronként szaporítva a hurkok számát, hogy szépen szétterülő, laza ívekből álló kerek recehálót kapjunk. Külön említendő a recehorgolás, mely készítési technikájában teljesen különbözik a rececsipkéktől. Mint ismeretes, a horgolás oly változatos formák kialakítására alkalmas, hogy számos technika egyszerűen utánozható vele: vert csipke – klöpli horgolás, szalaghorgolás, kötés – tuniszi horgolás. Bármely rececsipke hálós alapját könnyedén át lehet alakítani horgolássá pálcák és láncszemek ritmikus váltakozásával. A leszámolható mintát pedig sűrű pálcasorral helyettesítjük. Sajnos nemcsak a köznapi szóhasználatban, hanem félig-meddig szakmai anyagokban is keveredik olykor a rececsipke és recehorgolás elnevezés. Segítséget nyújt az egyértelműséghez a „filé” név, ami a magyarban a recére kevésbé honosodott meg: érdemes fenntartani a recehorgolásra a filéhorgolás megjelölést.

6

Varrott – csomózott – horgolt rece (35) Szóhasználatomban a RECE mindig rececsipkét jelent: akár varrott, akár csomózott alapon. A recehorgolás mégoly vékony cérnából készítve is csak csipkeszerű készítményt eredményez! Maga a kész munka élesen elválik egymástól: mivel a horgolásnál mind a láncszemek, mind a pálcák a hurkolással jönnek létre, a fonal mindegyikben háromszorosan halad – a recehorgolás mindig robosztusabb megjelenésű. A rececsipke légies hatását horgolással nem lehet elérni. Háló készítése Kellékek A hálókészítéshez kétféle csomót kell elsajátítanunk. A fonalat takácscsomóval toldjuk. Mivel a rececsipke rajzolata nagyon légies, a fonalat igyekezzünk a fordulásoknál, a sor végén toldani, mert különben zavarja a minta rajzolatát a felesleges bog.

Takácscsomó A receháló a halászok ősi csomózási technikájával készül. Egy villaszerű eszközre, a recetűre felcsévélt fonalból csomózással képezzük a hálót. Soronként haladva egy távtartó recepálcára vagy -hengerre vetjük föl a dolgozó szálat, és csomó képzésével rögzítjük azt az előző sor következő ívéhez. A recetű igen vékony kell, hogy legyen ahhoz, hogy a háló hurokszemein át tudjuk bujtatni a csomózás során. Ezért a széles, fából készült halászháló csomózására szolgáló eszközzel szemben a recetű hosszú, a végén villa módjára szétnyíló fémtű annak érdekében, hogy minél több fonalat fel lehessen rá csévélni. Így a dolgozó szálat ritkábban kell toldani. 7

Szerszámok halászháló kötéséhez

Recetű és recepálcák

A csomókötés során végig egy szilárd ponthoz kell rögzítenünk a felfüggesztő hurkot vagy huroksort( C változat). A csipkeverő párnához hasonlóan, fűrészporral körbetöltve ’felruházhatunk’ egy annál jóval nehezebb tárgyat, pl. téglát – de ez nem lesz szállítható megoldás. Kisebb méretű pillanatszorítót vagy nyitható un. karabinert szerezzünk be, és asztallaphoz erősítsük a munkát. Bár más nációknál láttam már egyszerűen a talpra akasztott spárgás rögzítést is. A csipkekészítők kis betét-csipkék készítésekor varrótűvel szoktak dolgozni. De a csomózás begyakorlásához és terjedelmesebb munkadarab készítéséhez mindenképpen ajánlatos a recetűvel való munka és a szilárd rögzítés! Csomózás A hálókészítés leírását nem részletezem – a rajzok jól szemléltetik a munkamenetet. Több kézimunkakönyv átfésülése után a Gazdáné Olosz Ella-féle Kézimunkázók könyvében (11,242.o) találtam összefogott és világos leírást a hálókészítésről. Tapasztalatom szerint ennek alapján akár könyvből is elsajátítható az alapháló csomózása. Rövid, lényegre szorítkozó és szemléletes a leírás. Csupán a szaporításnál kell igencsak figyelni – bár a sorvégi hurkolás irányát egyetlen könyvben sem találtam meg. A szaporító huroknál ugyanis a dolgozó szálat fölfele kell húzni a csomókötéshez. A csomózás elsajátításához az átlós elrendezésű háló készítését ajánlom: ekkor nem kell vergődnünk a sorvégi szaporítással és fogyasztással, ami már gyakorlatot igényel. A merőleges szögletes háló (B változat) készítésének első felében ugyanis minden sor végén szaporítanunk kell 1-1 hurkot. Amint elérjük a munkadarab kívánt szélességét, a munka második felében sorvégeken két hurkot összekötve fogyasztunk, hogy a négyzet alakot kialakíthassuk.

8

A körrece azonban a koncentrikus körökké zárása miatt már a recézés ”magasiskolája”. Beszövés A varrott recénél a recealap beszövése alakilag az eltávolított szálak minta szerinti pótlását jelenti. Ez azonban megfigyelésem szerint többnyire nem vászonöltéssel, hanem tömőöltéssel történik.

Tömő-, hurok- és vászonöltések

Guipure-minták és huroköltés

Az átlós recehálót ( C ) - előszeretettel díszítik a csomózással egy munkafolyamatban, a hurkok számának és rendjének, ill. a távtartó/recepálca méretének változtatásával kialakítva. A körrece esetén ( D) - a díszítés utólagos beszövése rámára feszítéssel csak korlátozottan lehetséges. A kör alakú receháló elsődleges díszítményét a hurkok kialakításával és csoportosításával érjük el – az átlós hálóhoz hasonlóan.

a) hurok nagyobb recepálcával b) több csomó 1 hurokba c) pötty több hurokból d) sűrűbb hálós minta

9

Átlós receháló mintázása recetű és csomószám változtatásával A négyzetes receháló ( B ) díszítményét - a leszámolható mintát - általában a rámára feszítés után, a kockák utólagos beszövésével visszük föl. Ennyiben hímzésnek is minősíthető a rececsipkézés. A receháló mintájának beszövése kezdetben kizárólag vászonöltéssel és tömőöltéssel történt. A vászonöltés vagy szövőöltés a recekészítés alapöltése. Valójában ”stoppolás”– az üres kockák 2 vagy 4 szállal való egyik majd másik, rá merőleges irányban való beszövésével történik. Az eredmény a tömőöltésnél lazább szerkezet – megjelenésében ritka szövésű vászon. A beszövést általában a háló saját anyagával végezzük.

Vászon(szövő)öltés

Tömő(fűző)öltés

A tömőöltéssel – vagy szemléletesebb nevén fűzőöltéssel (Palotay Gertrúdnál még így olvasható, 31.) párhuzamos szálakkal szorosan beszőjük a háló üres kockáit. Az egy irányba vezetett hímzőszálak tömör megjelenést kölcsönöznek a mintának. Célszerű a leghosszabb kitöltendő sor által meghatározott irányban végezni a beszövést. A hálókötő fonalnál vastagabb beszövő szál alkalmazásával a minta plasztikussá válik. Az árnyalt hatást fokozza a 10

nyers színű lenfonalas vászonöltések és kontúrozásként alkalmazott fehérített kontúröltések ritmusváltása. A rececsipke beszövése számtalan, más technikákból származó csipkeöltéssel és ú.n. pókolással is lehetséges. Ezek a hímzési módok rendkívül nagy változatosságot kölcsönöznek a munkának, fokozzák a fény-árnyék hatást, és ezzel mozgalmassá teszik a munkát. Legismertebb öltések a teljesség igénye nélkül a huroköltés, boszorkány- vagy csillag-öltés, bab-öltés, cikk-cakk öltés, hullám-öltés, stb. A vászon- és tömőöltések elsősorban a minta gerincét, a kontúrokat adják, a csipkeöltések pedig különösen térkitöltésre alkalmasak.

Pókok készítése

Huroköltés

Csillag-, nyolcas- vagy boszorkányöltés hímzésének menete Kezdetben a vászon- és tömőöltések domináltak a receháló díszítésében, és ezek alkalmasak és elegendők is voltak figurális, akár allegorikus ábrázolásra, akár szakrális témák megjelenítésére. Az egyéb hímzésekben használatos öltéseknél is gazdagabb díszítő öltéskombinációkat dolgoztak ki a háló szerkezetének adottságaira építve, különösen a 19. sz. második felében. Hangsúlyozhatjuk a motívumot egy vagy több kontúrszál utólagos beszövésével is – ami egyben lágyítja is a minta szögletességét. Ha a kontúrszállal vászonöltéses területet fogtak közre, a franciák Filet Richelieu névvel illetették. A hímzőszál körbevezetése a háló rácspontjain különösen alkalmas az átlós és a kerek rece mintázására. Lehetséges a teljes minta ilyen módon való kialakítása is – ezt szálvezetéses típusnak nevezzük. Ha virágokat, leveleket, indákat képezünk a hímzőszál egyszeres vagy többszörös átvezetésével a rácsok és átlók fölött, és azt esetleg még tovább díszítjük főleg hurok, vagy egyéb öltéssel, azzal tovább fokozzuk a plasztikusságot, és mintegy kilép a térbe a minta 11

oldjuk a rajzolat merevségét, és mozgalmasabb jelleget ölt a munka. Természetesen ez az ú. n. guipure minta sokkal sérülékenyebb. A mintázás módja szerint történetileg e fő típusok alakultak ki: Cluny-féle rececsipke: vászonöltéssel képzett leszámolható mintával díszítve. Richelieu-típusú: szálvezetéssel kontúrozott minták, virágok és indák. Guipure-típusú rececsipke (gipűr): háló felett vezetett, huroköltéssel díszített szálakból képzett virágok, levelek, pókok, csillagok.

Guipure levelek

Guipure virág

A recemunkát sűrű huroköltéssel fejezzük be – vagy esetleg a mintától függően szélesebb vászonöltéses szegéllyel is keretezhetjük. A minta szerinti szegélyhez a huroköltések alá egy vastagabb vagy több vékonyabb szálat illesztünk. Rececsipke helye a csipkék közt Általános meghatározása szerint a csipke olyan lyukacsos, dekoratív rajzú könnyű textilféle, amelynek egyedüli célja a díszítés és gyönyörködtetés (45). A rececsipkét a magyar szóhasználat is csipkének titulálja. Azonban nem minden meghatározás szerint illeszthető be ebbe a kategóriába. Abban azonban egyetértenek a leírások, hogy a rececsipke a legrégibb kézi készítésű csipkeszerű készítmény. A csipke meghatározására ugyanis több definíció is létezik a nemzetközi szakirodalomban. Textiltörténeti meghatározás szerint a csipke áttört kelme, melynek a díszítményét maga a textúrája, szerkezete adja. Olyan más alapszövet nélküli lyukacsos textília, melynek megjelenését a tervezett mintának megfelelően kialakított sűrűbb és lazább szálak rendje határozza meg (6, 7. o). Ilyen értelemben a szálhúzásos és a vagdalásos munkákkal együtt a rece megjelenésében csipkeszerű, de a szó szoros értelmében nem fogható föl csipkeként, mivel többnyire az alaptextil utólagos díszítésével készül. Fenti követelménynek a csomózott rece két változata tesz eleget, melynél a minta kialakítását a háló csomózásával egyidejűleg végezzük: az átlós és a kerek rece. A másik két változat készítését illetően a hímzéssel tart rokonságot, mert nem egyetlen lépésben alakul ki a díszítmény és az azt hordozó szövedék. A varrott recénél a hímzés jelleg szembeötlő, elnevezése is egyértelműen utal erre. Szoros történeti rokonságot mutat a vagdalásos hímzéssel. E szigorú szempontrendszer szerint a szögletes receháló a hímzés és a csipke határterületén helyezkedik el. Mindenesetre azt minden csipketörténeti munka 12

hangsúlyozza, hogy a csipke kialakulásában fontos szerepet játszott a rececsipke, és a csipkeelőképek közt minden megfontolás szerint ott a helye(24, 14.o). Érdemes áttekinteni ezt a táblázatos felosztást, ami szemléletesen mutatja a rececsipke helyét a csipkék gazdag családjában. A csipkekészítés technikája alapján megkülönböztetnek varrott-, vert-, fonott-, rece-, csomózott-, és egyéb csipkét. Csipke csoport

Technika

Varrott csipke

Vert csipke

Fonott csipke – sprang

Rececsipke

Csomózott csipke Egyéb csipkék

Eszközei

Válfajok

hímzés szálszorító, díszítő és csipkeöltésekkel

hímzőtű, merkelőtű, hímzőráma, mintakarton

azsúr, subrika, reticella, vagdalás, szélek összedolgozása, halasi, szolnoki, csetneki csipke

meghatározott sorrendben egymásra fektetett szálak

verőpárna, verőkék vagy orsók, gombostű, varrótű, horgolótű

balatonendrédi csipke, hanyi csipke, Pannónia csipke, Hunnia csipke, sóvári csipke, Móga csipke, torockói csipke

(függőleges) szálak egymásba fonása

állvány vagy keret, elválasztó pálca

fonott csipke, Teneriffe(Théza v. Sol) csipke

Négyzetes v körháló készítése és kitöltése hímző és csipkeöltésekkel

Recetű, távtartó, hímzőkeret, merkelőtű, horgolótű

csomózott alapú rece, varrott alapú rece, horgolt rece

fonalak egybefonása és rögzítése csomózással

rögzítő rúd, varrótű, hajócska, horgolótű

rojtkötés (makramé), bütkötés, frivolitás = hajócsipke

változatos

sokféle

horgolt csipke, kötött csipke, zsinórcsipke

A kézi készítésű csipkék összehasonlítása készítési módjuk szerint Sindelné Kovács Anna: Rececsipkék c. dolgozatából (36) A „művészi csipke” kiváltságot azonban a varrott és vert csipke élvezi. Emiatt Csernyánszky Mária (5) 85 oldal terjedelmű The Art of Lace-making in Hungary(1962) című, négy világnyelven megjelent munkájában két oldalt szentel a rececsipkének… A receháló „egyenletes alapja a hímzésre igen alkalmas és síkban tartott díszítése bámulatos gazdagságot és változatosságot mutat…” írja a Művészeti Lexikon. „A varrott csipke 13

fejlődésével az összes ott alkalmazott díszöltésekkel élénkítik s így csipkeszerűbbé lesz, noha elveszti a korai rece egyszerű nyugodtságát. Különös érdeme a rajz tisztasága, harmóniája, a fantázia s mozgékonyság”. (27) Munkám nehézsége épp abban áll, hogy sok mű kis információ-töredékét kellett összeillesztenem egy összefüggő ismeretanyaggá. Akárcsak egy varrott csipkénél… A rece nevezéktana Történetileg általában a recét csipkének nevezték, de a legtöbb nyelvben külön kifejezést használnak rá. A rececsipke elnevezések koronként – és a recék sajátságai szerint is változtak. A legtöbb nyelvben megjelenő filet szócska a latin filatorium (szerkezet, hálózat) szóból származik. A latinban elterjedt név a korai, perzsa hatásra kialakult megjelenésre utalhat. A francia elnevezésekben a történeti-technikai szempont együtt jelentkezik, bár ez alighanem Thérède de Dillmont (7) alább említendő emberfeletti rendszerző munkájának gyümölcse. Az angol meghatározások a technika lényegére törekednek. latin francia olasz angol német spanyol orosz magyar

opus araneum Filet Guipure Filet Richelieu Filet Cluny punto ricamato a Tuscany modano rete a rosoni maglia lace(angolul) net embroidery netting, darned net filet lace lacis lace net lace lace Filetknüpfen Netz encaje malla bordada Dél-Amerikában: Randa filet gipür rece(csipke) necc filécsipke forgatott rece = varrott rece Rececsipke elnevezések néhány nyelvben

Filet noué

Filet Brodée filet a modano

A csomózott háló sajátos magyar elnevezése, a rece szó minden valószínűség szerint az olasz „rezza, tsz. rezze=háló” szóból származik (43, 92.o). Ez is a korai magyarországi hatást bizonyítja. A 19-20. szd-ban elterjedt „necc”” megjelölés a német mintakönyvek hatásának tekinthető. A varrott recére régebbi leírásokban alkalmazott „forgatott rece” kifejezés a szálvonásos munkákhoz viszonyított helyzetére utalhat, t.i. hogy a rácsozat kialakulásához mindkét irányban el kell végezni a szálhúzást és a szabad szálkötegek körülfonását. Nem tudni, hogy maga a csipke szavunk honnan ered, de csipkebokor vagy -fa értelemben már a 13. szd-ban ismert volt – a francia dentelle szó is fogacskát jelent. Jellemző módon a szlovák nyelv is átvette elnevezésünket az ottani bányavárosok csipkeműhelyeinek köszönhetően. A rece története A rececsipkét a legrégibb korokból származtatják. Az őskor vadászó-halászó természeti népei idejekorán rájöttek, hogy szálas anyag csomózásával halak és madarak befogására alkalmas hálót készíthetnek. Az egyenletes hálószerkezet kézenfekvő lehetőséget nyújtott arra, hogy megkülönböztetett célra szánt, finomabb szálas anyagot díszítéssel lássanak el. Valószínűleg ez a művelet volt egyik első példája a pusztán díszítő célzatú kelmekészítésnek. Már a neolitikus korból és Krisztus előtt 2000-ből kerültek elő fáraósírokból hálószerű 14

textilmaradvány. A hálós szerkezetű anyagok elterjedését bizonyítja, hogy a mai Peru területén a Kolumbusz előtti időből (Chancay kor, 1100-1350) és az inka birodalomból is maradtak fenn díszített csomózott textilek. A görögök férfiak és nők egyaránt használtak már selyemből, arany és ezüst szállal csomózott fejdíszt. Olykor az egész fejet beborították, máskor hajfonadékot tartottak, erősítettek vele.

Perui csomózott textil maradvány és egy részlete, ill. inka hálós lelet rekonstruált mintája (www.marlamallett.com ill. Fürge Ujjak Évkönyve) Miként a legtöbb kézimunkafajta, a rececsipke is Keletről ered. Krónikák szerint a 11. -12. szd-ban arany-ezüst szállal kivarrt vékony, lenge rececsipkét készítettek Perzsiában (10). Ezek az áruk a bejárt szállítási útvonalon eljutottak Európába: Görögországon keresztül Itálián át Nyugat-Európába. A keresztes háborúk idejéből származó olasz rececsipkék külleme keleti eredetet sugall, és felveti azt a lehetőséget, hogy a keresztes vitézek is lehettek közvetítők(43). A kedvelt és gyakori keleti díszítőelemek, pl. az oroszlán, a növényi ábrázolásban a gránátalma, is lehet a keleti eredet bizonyítéka(25, 111.o). Nemcsak Itáliában, hanem a kontinens más szegletein is maradtak feljegyzések és leletek – a 13. szd-tól kezdődően elsősorban egyházi célú – rececsipkékről. Természetesen Európában a helyi igényekhez és sajátosságokhoz igazították a technikát és kiszélesedett alkalmazása is. Angliában 1295-ből Ingram (1922) említ egy párnát recemunkával a Szent Pál katedrálisban, és 1327-ben az exeter-i székesegyház három hasonló rececsipkéjéről ír Jourdain (1904). De 13. szd-i rececsipke leleteket Németországban is lehet találni pl. a kölni Schnütgenmuseumban.

15

Viseletként valószínűleg a görögökhöz hasonlóan a kései középkorban is először a rece hajhálót kezdték alkalmazni főkötőként, szalaggal és gyönggyel ékesítve. A Cambridge-i St. John’s College egyik ábrázolásán a kígyó a kor divatja szerinti, fátyollal kombinált főkötőt viselő Évát kísérti meg(1270-80). Szintén recés hajháló maradt fenn a 14. szd-i Angliából (Susan Carroll-Clark: Netting for Hairnets 1998).

Hálós főkötő ábrázolás találtható a Manesse-kódexben (Zürich, 1305-1340), más néven a Nagy Heidelbergi Daloskönyvnek nevezett kéziratban. A középkori címerművészet remekei között, a Minnesängerek lírai költeményeit díszítő egyik képen korabeli asszonyságok láthatók hálós főkötőben. Boccaccio(1313-13075) „A klérus és a nemesség asszonyai” c. munkájában egy - nem túl kényelmes pózban - recehálót készítő nőt lehet felfedezni. A 14. szd. végén már Spanyolhonba is tovább terjedhetett a rececsipke: XI. Alfonz (13121350) fia sírjában két csomózott, aranyszállal és színes selyemmel hímzett párnát találtak.

1520-tól kezdve Velencében rendre jelentek meg a hímzés- és receminták gyűjteményei a népszerű mustrákkal. Mivel recehálón az összes leszámolható szőttesszerű, szálhúzásos áttört hímzést meg lehetett valósítani, ezért a motívumkincse több hatásból is újult és fejlődött.

16

Alessandro Paganino, Il Burato, Velence, 1518

Frederico Vinciolo, Velence, 1587

Itáliában a cinquecento-ban terjedt el tömegesen a hímezés mellett a rececsipke készítése, de nyomában szorosan megindult a különféle varrott csipkék kialakulása. A művészetekre oly érzékeny és pompa-kedvelő reneszánsz korban az életigenlés fontos eleme volt az öltözködésben való kitűnés. A fehérneműszélek díszítésszerű előtűnése a felsőruha alól forradalmasította a díszítő kézművességet. A díszítmények kiléptek a fehér-, ágy és asztalneműk behatárolt köréből. Már a 15. szd-tól gyakori az olasz festményeken a recéből készült magas gallér, ing eleje és díszes ruhakivágás. Portréfestészetben 1488-ban került ki először Lorenzo Costa festőecsetje alól recebetétes öltözék(Bologna, S. Giacomo, 37, 16. o). Szálhúzásos és vagdalásos munkákkal, recével díszítették az öltözékeket, megjelent és szinte tökélyre vitték a reticella-ban a varrott csipkét. Később szélek, rojtok és szegélyek szálainak fonásával igyekeztek tovább fokozni az egyre pompásabb kelmék hatását. Ebből alakult ki – kezdetben szintén Velencében - a vert csipke, a „reneszánsz legderűsebb alkotása”. A rececsipke bizonyos mértékig serkentője volt a csipkekészítés kialakulásának, de előbb a varrott, majd a vert csipke fejlődése egymással párhuzamosan haladt. Az a szorosabb rokonság, ami az áttört hímzések és a varrott csipke közt egyértelmű, nem jellemző a rececsipkére, de bizonyos mértékig előképének tekintik, és természetesen kölcsönösen hatottak is egymásra. A kora középkor hajhálóinak és főkötőinek színes selyem-, arany-ezüst szálai helyett előtérbe került a fehér len fonal alkalmazása, ami később a csipkéknek is alapjául szolgál. A fehér rece részben eldurvulást jelentett a színezéssel szemben, mert a selyemnél vastagabb lenfonálból nagyobb felületeket hoztak létre, és ezeket vászonöltéssel nagyvonalú, mintás reneszánsz mintákkal borították. A 17. szd. elején megjelent a tömőöltés, majd később, a „csipke évszázadának” vége felé, a vert és varrott csipke hatására kezdtek elterjedni a csipkeöltések és pókolások és a giupure. A hálót is tovább variálták: Ennek az időszaknak a szüleménye a recéből kifejlesztett „rete a mezza mandolina” is: amikor a háló rendkívül komplikált módon való csomózása adja a mintázatot (44, 5.o, 3. kép, ill. www.geocities.ws/jallenecs/fansquare.html ). 17

Mezza mandolina

Bronzino: Eleonora da Toledo portréja (1540)

Már a 16. szd-ban elkezdték helyettesíteni a rece alapját, egy vetülék és két láncfonal szövésével kialakított szögletes hézagokat képező textillel, de ez a laza hálós szerkezet nem volt teljesen négyzet alakú. Csomók híján a lánc- és vetülékszálak vastagsága különbözött egymástól, és az egymást átfogó szálak elcsúszhattak egymáson. Ezért olykor a minták rajzolata is csorbát szenvedett, és meg kellet válogatni a beszövési módot is – csökkent a szövőöltések változatossága. Itáliában buratto, Angolhonban quintin névvel illették ezt a gézszerű kelmét.

A rececsipke technikai adottságai folytán korlátozottabb lehetőségek közt mozgott, de a csipkeöltések alkalmazása tovább fokozta a fény-árnyék hatást és a plasztikusságot. Összességében elmondható, hogy a különböző technikák fogásai, eszközei és alapanyagai tovább finomodtak, és sajátos oda-vissza kölcsönhatásban álltak egymással. Érdekes adalékot szolgáltat Tulle városának története arra, hogyan követték egymást koronként a kézimunka divatok. A csipkekészítésben - állami ösztönzésre - Frankhon lassan átvette a vezető szerepet átmeneti németalföldi hegemónia hanyatlását követően. A kezdetben rececsipkéjéről híressé vált francia Tulle városában elterjedt a ’Point de Tulle’ öltéssel lenfonálból készült csipke. A tüllkészítés gépesítésével(Calais, 1819) alábbhagyott a rece- és csipke-láz is, de a városka neve rajtaragadt azóta is a gépi tüllön(44, 6.o). Jól szemlélteti a csipke és a rece különleges kapcsolatát a lipcsei textilmúzeumból való áttört, egészen csipkeszerű recemunka, (38) A 17. szd-i recealapon a különleges, de jól ismert csipkeöltések mezőit tovább hangsúlyozták a mintaszerkezet erős kontúrozásával, ami együttesen teljesen csipkeszerű benyomást kelt. Magam is találtam régiségek között ehhez némiképp fogható törekvést abban a terítőben, mely alaphálóján a szögletességet vagdalással 18

feloldották két mezőben is, majd a lazább íveket huroköltésekkel díszítették. Amíg a múzeumi darabon teljesen elfedték a recealap szögletes szerkezetét, addig itt a kockák gyérítésével oldották föl a háló merevségét.

Csipkeszerű rece

Rececsipke saját gyűjtésből

Thérèse de Dillmontnak óriási érdeme van e változatok összegyűjtésében, a mintatervezésben és kiadásban. Az ő 1880-as években megjelent „A női kézimunkák enciklopédiája” c. könyve valóban e témának is teljes tárházát tartalmazza. Amellett, hogy terjedelmes fejezetet szentel a ’filé’-nek, megjelentetett még három kiadványt a rece koronként fejlődő különböző változataiból kiindulva, „korszerű” mustrákat bemutatva: Filet Brodé - Filet Richelieu - Filet Guipure(8).

Richelieu típusú rece

Guipure jellegű rece

Könyvei gyakorlati szemléletűek; nem is törekedett történeti áttekintésre, bár nyilván óriási kutatómunka állt mögötte. Vélhetően szélesre szabta olvasói táborát, és különböző társadalmi 19

rétegekből származó nőközönségét igyekezett ellátni – a szó szoros értelmében – kézzelfogható, azaz kivitelezhető kézimunka leírásokkal, útmutatásokkal és mintákkal. Az orosz csipkekészítés is nagy múltra tekinthet – a jó francia kapcsolatok mellett még magyar közvetítés is közrejátszhatott a nyugati hatásban… A recét Nagy Péter cár honosította meg - külföldi utazásai nyomán - egy Moszkva-környéki kolostorban. Talán ez magyarázza, hogy, jelenleg is Oroszországban a legszélesebb a rece alkalmazása. A 19. szd. végének aprólékos mintái az orosz díszítőművészetben máig élénken élnek. Nagyezsda Tazova a Filet Richelieu és a Filet Guipure felhasználásával sikeresen ötvözte az orosz stílust. 220 oldalas könyvének(1958) címét is az utóbbi névből kölcsönözte(40). A könyv első fele taglalja a technikát: a további gazdag mintagyűjtemény darabjait rendkívül kifinomult hímzéstechnikájú pókolás-szerűen kialakított csillagok és virágok díszítik.

Richelieu minta – N. Tazova

Orosz guipure megvalósítás - O. Jakunyina

Csipkeöltések számítógépes szimbólumai - „Lada” műhely, O. Jakunyina, Samara, Oroszo. 20

Nagyezsda Tazova sikeréhez bizonyára hozzájárult a népművészet „becsatornázása”, de ezzel bővebben nem foglalkoztam, bár alighanem más sem. Tazova munkáját Olga Jakunyina ma is hasonló alapossággal folytatja: honlapja tanúsága szerint fiatal lányoknak oktatja a rececsipke készítését Samara városában, és műhelyével számítógépes rajzolóprogramot és öltés-adatbankot hoztak létre(l. fent). Az orosz lélekhez közelebb áll az aprólékosan díszítettség, és valószínűleg több és kitartóbb hölgy dolgozik ezzel a technikával, mint Európa bármely más fertályán(14). Rececsipkék Magyarországon Mint a legtöbb középkori kézimunkát, kezdetben a rececsipkéket is az uralkodói és nemesi udvarokban valamint a kolostorokban készítették. A külhoni kapcsolatok, uralkodóházak rokonsága révén természetesen ők jutottak hozzá az újabbnál újabb technikákhoz és mustrákhoz. Az egyház kultúrateremtő szerepe erősen kidomborodott ezen a területen is. A recetáblák méreteit és figurális ábrázolásra alkalmas technikáját az egyház messzemenően kiaknázhatta, és a liturgikus nevelés eszközének tekintette. Egy-egy díszes, de mégis áttekinthető ábrázolású oltárterítő valósággal felért a „Biblia pauperum, a szegények Bibliája” rangra(16, 153.o). 21

Ilyen szempontból a rececsipke funkcionális szerepet töltött be az egyházi textíliák között. A karingek(albák) és oltárterítők(antependiumok) – didaktikus célból - szélesebb recebetéttel készültek, és többnyire keskenyebb vert csipkével szegélyezték. A két technika esztétikailag kiegyenlítette egymást, és azonos rangban szerepelt. A rececsipkének nem alakult ki saját mintakincse, hanem a régi stílusú hímzések és szőttesek mustráit hímezték. Ez bizonyos mértékű nyitottságot, rendszeres megújulási lehetőséget is jelentett. Áttekinthető szerkezete kiváló lehetőséget nyújtott az alakos ábrázolásra. A nemesi udvarok allegorikus figurái és a historikus jelenetek, másrészt a templomok és kolostorok egyházi célú bibliai történetei a kegyurak ízlés- és érzésvilágát tükrözték. Hazánkba egyenesen Itáliából juthatott el a rece akár varrott, akár csomózott változatában. Hihetőleg a Mátyás udvarába, Beatrix királynő udvartartásával beáramló reneszánsz kultúra gazdagította az egyházi, öltözködési és háztartási díszítési kultúrát a recekészítéssel.

Tündérujjak, 1930. 4. sz Mivel a szakrális célú textíliák nagyméretűek és egyedi tervezésűek voltak, megkövetelték a magas színvonalú kézügyességet. Ezek a textíliák többnyire kolostori munkák voltak, ahol jól képzett és tapasztalt apácák megosztva végezték a munkát. A középkor nemes hölgyeinek választékos neveléséhez mindig hozzátartozott a kézimunka, az „úrihímzés” elsajátítása. Egymás közti levelezésük tanúsága szerint egy-egy ügyes kezű varróasszonyt nagy becsben 22

tartottak, igyekeztek megtartani, ill. alkalomszerűen, szükség esetén kézről-kézre adták őket. A nemesi udvarházakban ugyanis a soron levő „eladólány” kelengyéjének elkészítése több munkáskezet is követelt, és a munkát általában megosztva végezték. Varrott recekészítésben a cseh származású Batthyány Ferencné Lobkowitz-Poppel Éva (1590 k – 1640), Zrínyi Miklós és Péter nevelőanyja tett szert olyan hírnévre, hogy messze földről is küldtek keze alá főúri lánykákat hímezni tanulni (43, 91.o). Az „olasz korsós” elnevezésű egyik első fennmaradt recemunka jól mutatja az itáliai hatást. Kék selyemszálú hálóra arany, ezüst és sárga színű szállal szövött alakok csoportjait (a feszület alatt álló János és Márk evangélista, ill. Ádám és Éva megkísértése) díszes vázából kígyózó bokor indája keretezi. Ez az ábrázolás(1618) az évszázadok során elterjedt népies motívummá vált(13) és más technikában is megfogalmazták. Másik ilyen elterjedt erdélyi „Magyarosi Anna 1660” feliratú recemunka témájában ötvözi a vallásos és nemesi szemléletmódot: a sárkánnyal viaskodó Szent György lovag alakját itt is hasonló reneszánsz motívum veszi körül(45, 54. o).

(részlet) Különösen a Felföldön és Erdélyben készítettek sok recemunkák – hiszen az ország kétharmada a török igát nyögte. Bár a kényszerű oszmán közelséget ki is használták a hódoltságtól mentes területek nemes hölgyei, és török varróasszonyokat hívtak udvarukba, akik hatása tetten is érhető a mintákban és a színezés hangsúlyosabb esztétikájában. Azt, hogy mi magyarok e korban bízvást „benne voltunk a fősodorban” a textilek területén, az is megerősíti, hogy Palotay Gertrúd két bonyolultabb hálótípusú: mezza mandolina jellegű darabot is talált a rettegi református egyház gyűjteményében. A hozománylajstromokból és az ingóságok hagyatékjegyzékéből jellemző képet alkothatunk a rececsipkék népszerűségéről és elterjedtségéről a 17. sz-ban. Gróf Thurzó Zsuzsanna hozományjegyzéke 1603-ból: 22 előkötőjéből „2 olasz vászon előkötő, szőr selyem recével és arannyal varrott, - 2 patyolat előkötő, szőrselyemmel kötött rece benne, fehér cérnával varrott – 5 patyolat előkötő, ki öreg fehér csipkével kötött (vélhetően ez a rece), s ki kötéssel csinált – ez a csipke. Továbbá 20 kendő keszkenyőből 3 volt recés, selyemmel 23

varrott mesterke mellett, ill. fátyol háló-főkötő, selyemmel, ezüsttel, arannyal varrott, 3 vékony háló-főkötő, selyemmel, ezüsttel, arannyal varrott”. Utóbbiak alsófőkötők lehettek, mivel az „orczatakarók” mellett vannak említve, és a gyöngyös főkötőket külön említi a lajstrom. Ormányi Anna hagyatéki leltárában (1581) „egy merő recés aranyas ingváll és fejér szőr selyemmel kötött reczés alsó abrosz” szerepel(4, 280.o ). Mikor 1595-ben Károlyi Kata nőül ment Losonczi Bánffy Istvánhoz, a hozományában 25 előkötőből hat, 12 főkötőből szintén hat volt recéből való. A ’paraszt rózsás ill. forgatott rece’ kitétel gondolom a díszítetlen hálós és a varrott változatra utalhat(4, 286.o).

A recemunkák egyszerű készítési módjának köszönhetően széles körben elterjedtek, és nem rekedtek meg a főúri udvarházak világában. Az egyházias receminták is fokozatosan elvilágiasodtak. Lassan „a nemesi házak szokásait átvette a nép is és a recés lepedőnek ágy körül való felaggatása széltében divatos lett, kivált az új anya körül” (43, 93.o), hogy az kitekinthessen mögüle. Az olaszkorsók kelyhekké, a pávák kakasokká, a gránátalmák rózsákká egyszerűsödtek. Magyargyerőmonostorban a 18. szd. elején például a Gyerőffy kisasszonyok terjesztették el a recekészítést. Készültek is Erdély-szerte, a Dunántúl és a Felvidék falvaiban a recés lepedők, terítők főkötők, előkötők, keszkenők és ingvállak, ingujjak. Kézről kézre jártak a minták, bár olykor a varróasszonyok elárulták írástudatlanságukat a betűk felcserélésével és kihagyásával. Idővel aztán a nép körében a csillag, rózsa, tulipán és életfa mustra volt a legkedveltebb. Malonyai szerint a 17-18. szd-i recemunkák „ rajza azt mutatja, előképét valamelyik nemes kúriáról vagy papi házból kaphatta az az asszony, aki csinálta valaha… Ami Sajópüspökiből származik, a nép felfogása szerint való, de a tömött bokrok indáinak, virágjának rajza érzéses, erővel teljes és rokon azzal az ornamentikával, ami 1700 tájékáról maradt ránk a templomi kendőkön”(22).

24

A 19. szd. második felének modernebb szemléletével és a hímzéstechnikák finomodásával egyre nagyobb teret nyert a stilizált virágábrázolás, amire a gipűr-minták kiváló lehetőséget adtak. Ez a korszak a rececsipke Thérèse de Dillmont nevéhez fűzhető reneszánsza. A következő újraéledés a 20. század elejére tehető, ami már összekapcsolódott a szecesszió szabad szellemével. Ismét számos mintakönyv jelent meg világszerte – akárcsak a reneszánsz korban. Magyarországon színesítette a képet sajátos történelmünk, de a törekvések követték az európai trendet. A reformkori nemzeti eszmélkedés a díszítőművészeti forradalmat csak a kiegyezés utánra érlelte meg. Az 1885-i évi országos kiállítással beharangozott, Gyarmathy Zsigáné kezdeményezéseként a kalotaszegi háziipar megteremtésére indított mozgalom ráirányította a figyelmet a népművészet értékeire. 1906-ban a népi, nemzeti jelleg újra felfedezése céljából meghirdetett „Tulipán” mozgalomnak az új csipkeműhelyek létrehozása lett az egyik legsikeresebb kezdeményezése országszerte. Sok népi ihletésű recemunka is megjelent ebben a gyorsan változó korban pl. a „Muskátli” c. újság lapjain. A Trianon utáni sokk ellenhatásaként újabb népies stílus-reneszánsz kezdődött. Ennek példái a polgári otthonokban megjelenő, a népi motívumok megtermékenyítő hatására készített lakástextilek és öltözékek. Az „Uj Idők Kézimunka Könyve” 1938-ban (10) Dirner Alice szerkesztésében egész gyűjteményt szerepeltet felvidéki és sárközi rececsipkéinkből, melyek alapján számos új mintát állított össze. Nem volt véletlen akció, hiszen „a magyar úricsaládok képes hetilapjának” főszerkesztője nem volt más, mint a Nobel-díjra fölterjesztett Herczegh Ferenc. A Muskátli, majd a Tündérujjak című lap sokat tett a lakás- és öltözködés-kultúra fejlesztéséért; tervezői közül többen is ízléssel válogattak a népi motívumkincsből. Egy-egy kiadványon belül 100 éves időeltolódást lehet érezni… Egyes összeállítások – pl. a túloldali párna - időszerűségét lehet ugyan vitatni, de az a mesterségbeli tudásból adódó fölény, ahogyan az akkori hölgyek a különböző technikai megvalósítások között váltogattak, és amire a kézimunka újságok is építhettek, inkább irigylésre méltó... 25

Népies terítő, Tündérujjak, 1937. 1. sz

Rece, tűcsipke, lyukhímzés (20, 19.o)

Az új törekvések a recét is igyekezték művészi rangra emelni: a századelő historizáló törekvései nyilvánulnak meg az Iparművészeti Iskola növendékeinek 1924-es recemintás terveiben:

Magyar Iparművészet (XVII) 1914. 7-8. 80. o. szerk. Györgyi Kálmán A szecesszió friss szemlélete még átmenetileg új lendületet hozott az enervált szemléletű polgári miliők lakáskultúrájába. De a gyökértelen törekvések szülte, kevéssé értékes munkák elterjedése a polgári otthonokban nem lehetett hosszú életű. Mindjobban elterjedtek az elnagyolt, hamisan modernkedő alaphálók szögletes és esetlen díszítésükkel. Elterjedtek az óriási méretű munkák, függönyök, ágyterítők és díszabroszok, de a nagy lépték a technikai kivitelezés rovására ment. A minták motívumvilága is szegényedett. A divatlapok egyre inkább történelmietlen, igénytelen mintarajzú munkákat hoztak. Szinte egyeduralkodóvá váltak a bevezetőben rózsagirlandosnak nevezett terítők, függönyök és ágytakarók. A második világháború alatt és azt követően az alapanyagok igénytelenebbé váltak, majd el is eltűntek. 26

Szecessziós függönyminta/netről - Uj Idők Kézimunka Könyve (10, 46.o), alul sárközi gabóca .A népi demokráciában nem akadt, aki megújította volna a technikát és mintakincsét korszerűsítette volna – mint az oroszoknál -, megtalálva a rést, ahová a támogatott népi eredetű kézművességek közé be lehetett volna illeszteni a rececsipkét is. Így – a művészi csipkével és a népi hímzéssel ellentétben – teljesen elvesztette a megbecsültségét az egyszerűsítő és funkcionális szempontokat a végletekig hangsúlyozó modernizáló törekvésekkel szemben. A hatvanas évek második felétől Magyarországon még azok is letették a recetűt, akik korábban kedvvel forgatták – a subahorgolás és más egyszerűbb technika kedvéért. Így a régi munkák már csak itt-ott, az ószeresek polcain sárgulnak tovább… ahol gyakran jó szemű külföldiek potom pénzért vásárolják föl a szebbnél szebb régi darabokat. Meg kell említenem még a közelmúlt jelenség szintű eseményét. Az Iparművészeti Múzeum 1982-ben rendezte meg gazdag anyagából a Recehímzések c. kiállítást a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Kiadványukkal (13) és készséges információival nagy segítségemre volt a textil osztály vezetője, Erdei T. Lilla. A rececsipke alkalmazásai Egyházi alkalmazás Oltárterítők Az oltárterítők (antependium) funkciójáról korábban írtam a történeti részben. A rececsipkék közül e darabok készültek saját mintarajzok szerint a megrendelő szándékának megfelelően. A minták vándorlása során az oltárterítők jelenetei átterjedtek a lepedőkre is. A legnépszerűbb ábrázolás a fentebb említett Szent György alak és a bűnbeesés motívumai mellett az Ábrahám áldozata c. jelenet. A naturalizmusra való törekvés mozgathatta a megrendelőket – így ugyanis lehetőség nyílt állatábrázolásra. 27

Csernyánszky Mária(5, 41.o ) könyvében szereplő, középen szőlőindás recebetétes, levelekkel és fürtökkel, gránátalmával, pünkösdi rózsával ékes szarvasos oltárterítőből egyetlen kópia maradt fenn: az eredeti munka a II. világháborúban elpusztult. A csipkeszegély és a recebetét sajátos összhangban, a saját formanyelvén fogalmazza meg a szőlős-virágos témát.

Megjegyzem, hogy főleg a katolikus templomok még ma is a recéből készült terítők tárházai. Kis falvakban – főleg ha női szerzetesrend is jelen volt – igen gazdag gyűjteményre számíthatunk. Ez tapasztaltam pl. a Nógrád megyei Nagyorosziban, de bizonyára szerepet játszott a rececsipke szomolyai elterjedésében is, hiszen a parasztasszonyok hímzéskultúráját pallérozták az ott szolgáló apácák. Úrasztali terítők A protestáns egyház nem az alakos ábrázolás lehetőségét használta ki a rececsipkében, hanem díszítő funkciójára támaszkodott. A református közösségek kegyurai hímzéssel, csipkével díszített szögletes terítőket és kehelytakarókat adományoztak az egyházaknak. Az ú.n. úrasztali terítők hazai hímzőművészetünk négy évszázadának történetét szinte hiánytalanul őrzik. Európai viszonylatban is kiemelkedő darabjai az erdélyi és tiszántúli egyházak gyűjteményében vannak. A „táblás úrasztali terítők” kiváló lehetőséget adnak különböző típusú technikák kombinálására. A rece áttört szerkezete sajátos ritmust ad a visszafogott díszítésű textíliáknak, ami a protestantizmus puritán és mégis egyedire törekvő szellemiségét jól érvényesíti. A Magyarországon különösen elterjedt táblás terítők egyik legszebb darabját, az ú. n. 28

„fejedelemasszony abroszát” 12-12 db varrott rece és selyem- ill. aranyszálas úri hímzéses vászonkocka váltakozásából állították össze. A szegélye vert csipke. A ma Nagyváradon őrzött úrasztali terítő készítésében 1635-ben Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége maga is részt vett, majd 1660-ban a török elöl menekültében magával vitte Ótordára, ahol kegyúri ajándékként az ottani református gyülekezetnek adományozta (41). A munka pontos datálása szerepel a középső vászontáblán. A recetáblák díszítése sarkos rozetta-szerű virágdísz, fehérrel hímezve – kevés skófiumos(fémszálas aranyfonal) díszítéssel. A táblás terítők kisebb-nagyobb recekockái vagy téglalapjai egyaránt készülhettek varrott és csomózott kivitelben. A leírások a technikai megvalósítás hogyanjára ritkán térnek ki. Eleinte kétféle négyzet sakktáblaszerű váltogatásával állították össze a munkákat, amik körbe általában vert csipke szegélyt kaptak. Idővel az összedolgozáshoz is újabb technikát alkalmaztak, többszörözve ezzel a variációs lehetőségek számát. Saját gyűjtésből való terítőm összeállítását lyukhímzéses téglalapokkal oldották meg, a kicsi kockák reticellával készültek.

Érdekes kulturhistóriai jelenséget az erdélyi, elsősorban „reformata” egyházakban, hogy a nemes hölgyek gazdagon díszített menyasszonyi öltözetük szoknyarészét gyakorta adományozták szívükhöz közelálló, gyakran éppen szerveződő egyházaknak, többnyire megalapozván, de mindenképpen gazdagítva azoknak felszerelését. E remek darabokat alakították át ugyanis úrasztali terítőkké(30). 29

A komoly hímzőműhelyt vivő fejedelemasszony történte után száz évvel, nem kevésbé igényes és választékos úrhölgy nászajándékáról van szó Palotay Gertrúd „Árva Behlen Kata fonalas munkái” c. dolgozatában. Az olthévízi egyháznak juttatott táblás abrosz vászonkockáit már nem hímezték, viszont színes selyemmel kötött hálóját fehérrel töltötték a zászlós Isten Báránya motívummal és a négy evangélista állat-szimbólumával. A vörös selyemből készült vert csipkével szegélyezett táblás abrosz is mutatja - más gyönyörű lelet mellett - hogy milyen magas fokon állt hazánkban e korban a díszítőművészet (30)

Vászonneműk Lepedőszélek A lepedőszélek díszítése a legarchaikusabb jellegű. Kezdetben ugyanis a szinte kultikus jellegű ágyneműt díszítették: a nászlepedőt, a szülőnő lepedőjét, a gyermekágyas lepedőt, az ágyelőtétét és a ravatal vászonneműit. A gyermekágyast néhol áttetsző leplekkel le is függönyözték a kandi szemek elől. Ezek a textilek már az új asszony kelengyéjében össze volt készítve, úgy várta a sorsát… A díszlepedő egyik vagy mindkét széléhez hozzátoldott díszítő sávok lehettek változó szélességű recebetétek. A Felföldön és Kalotaszegen a lepedőbe való keskenyebb vagy szélesebb rececsipke betétcsíkokat és „hímeket” külön elkészítették, vagy akár „csipkároktól” megvásárolták, és szükség esetén hozzátoldották az aktuális új darabokhoz. Divald Kornél (7, 144.o) találta meg jó száz évvel ezelőtt „Sáros vármegye szövött emlékei” között azokat a 1617. szd-i oltárterítőket, melyeknek a másai a lassacskán átvándoroltak a nemes- és polgárasszonyok lepedőszéleire. Más mustrák az úrihímzések kanyargó virágfüzéreire emlékeztetnek – köszönhetően a recekockákat körülfogó szálvezetéses indáknak. A lepedőket vastagabb, vászonszerű vert csipkével szegélyezték. Itt is jellemző, hogy számos leírás a technikai megvalósításra ki sem tér, így rejtve marad, hogy varrott vagy csomózott recét használtak, de a Sáros megyei leletek zöme hálós rece. Bár ezek kevésbé időtállók – de elsősorban nem praktikus szempont igazgatta elődeinket; inkább a jellegzetes fény-árnyék hatásra törekedtek a kivitelezés megválasztásakor. Makoldi Sándorné(21) napjainkban más szemlélettel foglalkozott a putnoki Múzeum lepedőszéleivel, amiket 20 éven át gyűjtött. „Egy-egy nagy múltú háztartás díszlepedői… leggazdagabb példatára ősi jelkészletünknek, mert a népművészet legragyogóbb értékei jelennek meg technikailag és tartalmilag.” Az archaikus összefüggéseket igyekezett felgöngyölgetni a vászonneműk ornamentikájában, a rokonnépek népművészetében ma is észrevehető párhuzamok segítségével. Munkájában föllebbenti a leplet a keletről magunkkal 30

hozott hitvilág továbbéléséről, majd a török időkben ért kölcsönhatásokról – egyáltalán az emberiség nagy családjának egységes világlátásáról…

Az egész nyelvterületen azonos formakincs titkát abban látja, hogy a „részletekben változtatva megtartás” útján a hagyomány közvetítette és megőrizte az ősi hiedelmek egységét. A madaras-kelyhes-kígyós-életfás ornamentika és a leheletfinom áttört leplek azt alapvető szellemiséget tudták szolgálni, hogy az emberi élet fordulóin a lélek szárnyalhasson fel a fénybe, a mennybe, a más létbe. Halottas lepedők - tükörre való kendők A gyászlepedő is a hozomány részét képező díszlepedő volt – eltérő jelentéstartalma miatt külön tárgyalom.. Mindaddig alkalmazták, míg a halottat háznál volt szokás felravatalozni. Használatuk visszautal a honfoglalás korára, a koporsó nélküli temetés idejére, amikor lepelbe csavarva hantolták el a holttestet. Régebben a gyászlepedőt el is temették a halottal együtt – később inkább csak a felravatalozás során volt szerepe. Ebből alakult ki később a szemfedő. Díszítése általában, de nem feltétlenül fehér vagy fekete hímzés, ahogy a gyász színe is változott. Serkén színes, Mezőkövesden tarka selyem vagy gyapjúszálú a díszítés. Mint általában a kultikus tárgyak, a hagyományok egyik leghívebb őrzői. Funkciója folytán sajátos és ünnepi kivitelűek voltak, és az egész nyelvterületen meglepő egységességet mutatnak. A vidékek közötti mintavándorlás legszebb bizonyítékait adják. Amennyiben nem földelték már el az elhunyttal együtt, igen jó minőségben és tekintélyes mennyiségben maradtak fönn. Elsősorban református vidékekről maradtak fenn a tárgyak, de pusztán azért, mert a katolikusok hamarabb feladták az archaikus hagyományt. S. Laczkovits Emőke dolgozta fel a veszprémi múzeum 150 darabos halottas lepedő gyűjteményét. A lepedők alsó harmadát díszítették, a széllezáró csíkot esetleg vert csipke szegélyezte. A 14 recés lepedő legkedveltebb mustrái a tulipán gránátalmával, rozetta csillaggal, tulipán fogazott levéllel, életfa fogazott levelek és csillagok keretében, cserépből kinövő virágbokor, életfa szőlőtővel és csillaggal körülvéve, tulipán rózsával, valamint szőlőtő. A gyakori madárábrázolás az elszálló lélekre utal; a kakas – Péter tagadására hajazva a megtérés, bűnbánat jelképe, de a virradat kapcsán a feltámadásé is. A páva is a halhatatlanság jelképe. Az egymásnak hátat fordító madárpár a halált, az elválást érzékelteti, a szembeforduló madarak a szerelmet. A gömöri lepedők motívumvilágával való rokonság szembeötlő. 31

Pávás halottas lepedő

Tükörre való kendő

A tükörre való kendő a tükör letakarására szolgál a halottas házban a felravatalozás alatt. Baranyában külön fehér vászonkendőt szőttek fekete mintázattal. Olykor fehér rececsipkével szegélyezték és felírat is került rá. Fiatalabb halott esetén más színt is alkalmaztak. Párnavégek A 16-17. szd-i úri és polgári, páronként egyező mintájú párnák hímzései és recéi egyszerűsödve megjelentek a paraszti ágyneműkön. A tollpárna újabb keletű, a derékaljjal együtt lett használatos a magyarság körében. A párnahéj rendszerint a csukással ellentétes, ágyszél külső oldalán volt hímelt, díszített, de néha a felső hosszanti oldal is kapott keskeny díszített csíkot - ez az oldalas-véges párna. A ravatalra szánt, halottas párnán néhol középre tették a nyílást, így mindkét párnavég kaphatott díszítést (két végű párna). Általában a vetett ágy párnáinak végeit díszítették előszeretettel recebetét hozzátoldásával, hogy színes alávalóval kibélelve az áttört mustra jobban érvényesüljön. Recés párnavég alá való színes taftselymet már 1548-ban említenek. A díszítmény az úri-polgári párnákon már lehetett nemcsak a végeken, de körben a párna lapján is. S. Laczkovits Emőke(33) a Bakony és a Balaton-felvidék párnahaj hímzéseivel is foglalkozott, és különösen sok rececsipke munkára bukkant Pápa környékén. A kiadvány különös becsét az adja, hogy mintagyűjteménnyel teszi teljessé és a kézimunkázók számára hasznossá az elméleti megközelítéseket. A virágábrázolások mellett a gömöri lepedők díszítéséhez hasonlóan ott is megjelennek olyan archaikus állatfigurák, melyek jellemzőek az egész Kárpát-medencére, sőt Európára is. A kakasos minták mellett vallásos szimbólumként megjelenik a pelikán alakja – mely már az egyik első rece-mintagyűjtemény megjelenése óta elterjedt, majd „elparasztosodott” egész Európában. Frederico Paganino mustrakönyvének (1603) máig továbbélő mintája mellé példaként egy 19. szd. második feléből való pelikános lepedővéget hozok Érsekvadkertről: 32

Viseleti darabok Rececsipkék az egész magyar nyelvterület paraszti öltözködésében elterjedtek. Kezdetben jobbára kisnemesi községekben és mezővárosokban készítették. Később – a főkötő készítéstől eltekintve - először az ágyneműk és kultikus textíliák használata terjedt el. A paraszti öltözékekre később és időlegesen került rá: „A 19. szd. hozza magával a paraszti viselet kivirágzását, és természetes igény támad a köznépben az áhított csipkére”(47). Miután a csipkével, és különösen a gyári csipkével szemben nem volt „versenyképes”, hamar felváltotta a bolti áru. Mivel azonban minden olyan néprajzi területen tudunk a készítéséről, ahol hosszabb ideig fennmaradtak a viseletek, feltételezhető, hogy mindenütt használták különböző formában és elterjedésben. Többféle alkalmazásból maradtak fenn leírások, szokások és viseleti darabok. Főkötők, kendők A női fejrevalók között a pártán túl a legarchaikusabb a háló- vagy recefőkötő. A férjes asszonyt megillető és státuszát jelképező, fejet borító öltözetdarab, melyet a lakodalomban, a felkontyolás szertartásában kapott az újasszony. Funkció szerint alsó és felső főkötőből állt. Az alsó főkötő a hajkonty leszorítását szolgálta. Aszerint, hogy a kontyot csak fedte, vagy a konty formáját is alakította és rögzítette, puha főkötő, ill. kéregfőkötő szakkifejezés jelöli. A felső főkötő két alaptípusát különböztetik meg: - a 17. sz. közepén a főnemesi női viseletben kialakult a hajkontyot borító, de az előhajat láttatni engedő ún. kontyfőkötőt, - és a 18. sz. végétől, Mária Terézia uralkodásától elterjedő, az előhajat is fedő, eredete után német főkötőnek is nevezett felső főkötőt. A csomózott hálós rece különösen kontyháló készítésére alkalmas. A finom vászonból, gyolcsból, selyemből és más finom matériából való kontyfőkötők mellett gyakran készültek rececsipkéből is, ami anyagából adódóan ráfeszülve jól mutatott a kéregfőkötőn, esetleg drótvázon (Békés, Dél-Dunántúl). A leginkább ünnepeken használt felső főkötők közül a korosodó asszony a díszesebbeket lassan elhagyta, az idősek már csak a legegyszerűbb alsó főkötőt viselték, s mint halotti főkötőben, abban is temették el. A főkötő fölött, alkalomtól függően, fejkendőt is viseltek. Az emberiség díszítő kedve az arcot szegélyező viseleti darabot különös becsben tartotta, ezért vidékenként számtalan változatú főkötő viselet élt párhuzamosan. 33

Hétfalusi csángó menyecskefőkötők (19, Hétfalu címszó) A színek tekintetében az alapháló rendesen fehér, és a mintázás is nagy általánosságban fehér volt, de a kalotaszegi főkötőkön tarka gyapjúfonálból való minta volt, a sárközi recefőkötők is eredetileg fekete alapon készültek, fehér vagy krémszínű hímzéssel (23). Az alföldi református vidékeken is elterjedt volt a fekete főkötő. Ez egyrészt a felekezeti elkülönüléssel függhet össze, másrészt azzal, hogy korábban fekete volt az ünnepi, választékos viselet színe – és a fehér a gyászé. A tájegységi elterjedés kapcsán bővebben írok erről. Kötények, ingujjak betétcsipkéi Az alsótestet fedő ruhadarab fölé illesztett és derékon körülkötött szögletes textil viseleti darab a kötény. Korábban a keskenyebb kötényeket előkötőnek nevezték – Göcsejben ma is ez a név járja. Egyaránt lehet női és férfi viselet. Célja a szennyeződéstől való védelem, de gazdag díszítése rácáfol funkciójára. Rátétkén, betétcsipkeként előfordul a paraszti ruházkodásban a recével való díszítés, de nem jellemző. Debrecen és Kecskemét környéki recebetétes kötényekre utal a Néprajzi Lexikon. 17. szd-i adatok szólnak Debrecenben rece előkötőkről, 1680-ban egy kecskeméti asszony négy előkötőjéből kettő recés volt. Ing ujjába is illesztettek recemintákat - feltehetően inkább varrott recét. Kalotaszegről vannak ilyen adatok, és Malonyai szerint a Sárközben a gabócák, az általában vert csipke ingujjbetétek lehettek rececsipkék is. Egyetlen mintát hoz ebből, ami hálós rece, de DélDunántúlon, Baranyában inkább a varrott rece fordult elő. Ezeknek a mintáknak az újraálmodása került ki Kincses Ágnes keze alól a 2005-ös Élő Népművészet c. kiállításon(29, 30.o). A díszlepedő egyik végéhez hozzátoldott díszítő sáv gyakran rececsipke vagy varrott rece. A rececsipke fő előfordulási területei Alföld Az Alföldön a török kor óta tapasztalható, a mezővárosokba irányuló népességkoncentráció nem kedvezett annyira a viseletek kialakulásának, mint a kis, elszórt falvas népességű területeken, ahol mindenki igyekezett magát megkülönböztetni a másiktól. Ezért itt nagyobb tájegységi viseletformák alakultak ki, és hamarabb megtörtént a ’kivetkőzés’. Emiatt kevesebb néprajzi lelet is található, az alföldi főkötőviseletről viszont sok följegyzés marad fenn és olykor ma is kerülnek elő régi darabok. A főkötő olyan időtálló viseleti darab volt, ami az Alföldön is sokáig fönnmaradt. A kivetkőzés fázisában ez a ruhadarab tartotta magát 34

legtovább a polgári, városi divattal szemben. A Nagykunságban a 60-as évekig használta a főkötőt néhány idős asszony a kendő alatt(1). Nagykunság Elsősorban a Tiszántúlon terjedt el a háló- vagy recefőkötő. A 18. századi nagykun viselet szerves része volt . A kunsági asszonyok szabott és varrott, fehér főkötőt viseltek, aminek „volt korca, elején és közepén rece”. Az új asszony fehér patyolatkendőt tett fel főkötőjére a 18. szd-i Nagykunságon is(1) – akárcsak Sárközben vagy Kalotaszegen. Debrecenből 17. sz-i adatok szólnak rece előkötőkről, 1680-ban egy kecskeméti asszonynak négy előkötőjéből kettő volt rece(19). Szlovák főkötők Általános volt a necc főkötőviselet a szlovákok lakta alföldi településeken. A békéscsabai múzeum mellett - Tóthné Kiss Szilviának (Békéscsaba) van tótkomlósi rece főkötő gyűjteménye, mely Nagy Pál Antalné dolgozatában szerepel (39). A szlovák lakosság lényegesen tovább megtartotta ugyanis a főkötőviseletet. Az átlós szerkezetű rece csíkokból összeállított főkötőket főleg szálvezetéses mintákkal díszítették. A legautentikusabb darabokon az összedolgozást gyakran nem külön szalaggal vagy gyári csipkebetéttel végezték, hanem szintén mintás csomózással. Nagybánhegyesi szlovák főkötők A békéscsabai Illés család gyűjtött Nagybánhegyesen(Békés m.) 15 db szlovák főkötőt. Illés Vanda a Népművészet Ifjú Mestere címre pályázott a gyűjtemény feldolgozásával (12).

Nagybánhegyesi főkötők három típusa A szlovák lakosságú településen homlokpántból és öt sávból összeállított hátsó kontyfedőből állították össze a darabokat. A hétköznapi főkötőknek legfeljebb a homokpántja díszített, de 35

hálójuk különleges mintával van csomózva. Az ünnepi főkötők alaphálója egyszerű, de a beszövött díszítmény sokkal mutatósabb, és e minták tömörségét a szálvezetéses indákkal oldották. Olykor gyönggyel, filterrel és szalagokkal ékes is lehet, és a két páros, összedolgozó keskeny sáv is díszes. A kazettás virágokkal szemben megjelennek a sormintaként, oldalnézetben ábrázolt virágok – ezek bizonyára a legújabb stílusúak. Alig néhányon alkalmaztak gépi segéd- vagy díszítő szalagot. Békési neccfőkötő Különleges adalék a témában Békés város múzeumában a főkötőgyűjteménye, melynek feldolgozása és restaurálása már megtörtént. Ott ugyanis nem volt szlovák betelepítés, mégis gazdag anyag gyűlt össze. Háromféle főkötőt használt a városka református asszonynépe: a legdíszesebb nagyfőkötőt, a gyöngyös főkötőt és az egyszerűbb necchálós főkötőt, amit „öregasszony-főkötőnek” is neveztek. A neccfőkötő egyszerűségének és praktikumának köszönhetően tovább élt az első háború után is a fejkendők alatt. A gyűjtemény 14 darabja közül 9 recéből készült (45). Végh Judit, a szerző kiemeli, hogy a „környéken a református magyar lakosság körében a parasztpolgári ízlést követve terjedtek el … a megye nemzetiségi lakosságának színes és tarka főkötő viseletétől” eltérően. Hasonló főkötőket gyűjtöttek Békéscsabán, Dobozon és Mezőberényben.

Neccfőkötő

Díszes neccfőkötő gyöngyözése Egyszerűbb neccfőkötő

A békési nagyfőkötő is fekete volt a századfordulóig, a fehér szín esküvői megjelenéséig. Az alsófőkötő necchálóját beszövéssel ékítették, alul a konty alatt gumival összefogták. A főkötő szalagjait gyöngyözték is, de visszafogottabban, mint a nagy- és gyöngyös főkötőt. A rövid változatokon a necc fölött nincs gyöngyözött szaténdísz, csak a neccháló tűnik elő. 36

Érdekes szokás alakult ki idővel a menyecskeviseletként szereplő nagyfőkötővel kapcsolatban. Mivel a felkontyolásra készült főkötőt csak ünnepnapokon és a templomba vették föl, az esküvői fényképpel együtt üveges dobozban őrizték a szobában felakasztva – ahol békésen várta a sírba tételt… Ezért is oly becsesek és ritkák ezek a leletek. Felföld Gömör megye A kettéosztott megye gazdag hagyományai kapcsán megemlítem még, hogy Paranai Józsefné írt hasznos tanfolyami dolgozatot a Putnoki Gömöri Múzeum textilkultúrájáról(32) címen. A miskolci Lézerpont Látványtár kiállításán a koloni (Felvidék) menyecskeviselet köténye taft és rececsipke piros gyapjúszálából van összeállítva az 1920-as évekből(18.). A kárpátaljai Csongorról olvastam, hogy míg korábban szebbnél szebb necc függönyöket, terítőket árusítottak a porták kapui előtt, ma már fölhagytak vele. Kivételesen szerencsés módon a népművészet ápolásáról ismert községben a neccelés helyébe a szőnyegszövés lépett (15). A Csallóközben egyszínű recemunkát hímeztek és vastag kendervászonra dolgozták halottas lepedők díszeként. A paradicsomi megkísértés jelenetét szívesen használták, de ünnepi terítők közepére is használták a gránátalmás és csillagos mintákat. . Mátyusföldön a korábban használatos necccsipke kontytakarók a XX. század elején már horgolással készültek. Ez a tendencia másutt is érvényesült – olvastam internetes értesülésként (Jókai Mária és Méry Margit Szlovákiai magyar népviseletek c. könyvében szerepel). Bükkalja Szomolyán, a Bükk egyik kis völgyébe beszorult kis faluban igen sokig fennmaradt a kenderfeldolgozás és a szövés hagyománya (37, 127-1310.o). A nyáron summásnak elszegődött családoknak gyakran még a férfinépe is telente recekészítéssel kereste a betevőt az akkor még igen népes famíliának. Férjem emlékei szerint hódmezővásárhelyi nagyapja is besegített a nagymamának nemcsak a keret készítésével, hanem a háló felfeszítésében és keményítésében – sőt olykor egyszerűbb beszövésekben is. Az ügyes kezű szomolyai szövő- és fonóasszonyoknak kéznél volt a kendercérna, és egyes elmondások szerint még a II. világháború előtt eltanulták summásként a recekészítés tudományát. Másik legendába illő história szerint egy Duna-Tisza közére férjhez ment asszony 1927-es válása után hozta magával a rececsipkézés hagyományát. Öt lánynak adta tovább a titkot 4-4 „hát fáért”(ez a mértékegység az erdőből egy személy által, hátára kötve hazahozott fa mennyisége). Innen eredt egy kis falu megélhetési kiegészítése. Kezdetben a mezőkövesdi matyók szállították a portékát a városi piacokra, később maguk is kereskedtek vele. Ma azonban már csaknem feledésbe mentek a csipkeöltések – úgy kell visszaidézni számukra a régi fogásokat. Az emberek egy része mésztufába vájt lakásokban élt szinte a század közepéig. A Szentendrei Skanzenben az észak-magyarországi település kialakításakor a szomolyai barlanglakás berendezéséhez egy helybeli néni készítette a rece polccsíkokat (Batári Zsuzsanna: Berendezési terv, pinceház, Szomolya”, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 29. o.) Sajnos ő már végleg letette a necctűt, és sajnos 60 év alatti utánpótlást sem látok… 37

Erdély A nyugati hatástól függetlenebb, sajátos történelmet megélő Erdélyben gazdagon kivirágzott – és elzártságából adódóan jobban is konzerválódott – a főúri udvarházak kézművessége. Malonyai hoz néhány szép régi csomózott recemintát, amilyenekkel régente a lepedőket toldották össze. Később inggallérkötésekre, rúdravalókon és párnahéjakra használják. „A rece hálóját len cérnával „kötik” és azután „tőttik” gyöngébb cérnával; a nagyobb recét teljesen abból” – írta A kalotaszegi magyar nép művészete c. fejezet „ház”címszava alatt. Erdély módosabb vidékein is hamar felváltották azonban bolti áruval a kézi csomózású recét az öltözetekben, éppen ezért a viseleti felhasználásáról kevesebb adatunk van. A torockói csipke ottani „visszatanítása” kapcsán – amit a Magyar Csipkekészítők Egyesületének több tagja jelenleg is végez – a gépi rece alkalmazása is előkerült a torockói viseleten.

„Régen házilag, kézzel kötött fehér hálózott recéből készítették a főkötőt, s ezt hárászos töltéssel töltötték be; (Magyar)Vistán éppen ezért hárászos fűkötő a neve. Az 1830-as évektől kezdve inkább bolti rece-anyagból, fátyolból, tüllből szabták”(9, 210-211) A kalotaszegi Türe gazdag hagyományú falu, ahol László István ezt jegyezte föl: „menyecskék nem hordhattak többé pártát, de csipkés „fükötőt”, csipkét és „bosszantót” igen. A főkötő rece anyagból készült, amelyet kitöltöttek mintával és a konty fölé helyezték, a csipke pedig, ami nem más, mint egy gyönggyel kirakott szalag, a homlok fölé került és kilátszott a szőrkendő alól. A „bosszantó” hosszú, színes szalagok együttese, bojttal a végükön, gyönggyel kirakva, mely a menyecskék nyakától a sarkukig tette még díszesebbé a ruházatot.… ” ( 43) A kézműipari termékeknek iparszerű termelésével sajátos körforgás indult meg a 19. szd-ban. Ilyen termékké vált például a tótcsipke – így, állandósult szókapcsolatként. A felföldi bányavárosok – nem feltétlen szlovák nemzetiségű - asszonyai által készített csipkét nevezték így Erdélyben, amit az ottani vándor csipkeárusok elvittek a Monarchia számos csücskébe, és ott nemcsak viseleten, de használati textíliákon is felhasználták(31). Ezeket az ú. n. csipkárokat egy tőről metszették a „drótos tóttal”, aki még a hatvanas évek fordulóján is járta az alföldi tanyavilágot… 38

Dunántúl Sárköz A rendkívül gazdag sárközi hímzésanyag valamennyi csoportja közül legnagyobb számú és legváltozatosabb a főkötők anyaga. Találhatók közöttük fehér, szálvezetéses hímzésű felsőfőkötők. De Malonyai szerint a lentebbi 18. szd-i főkötő elődei fekete alapú, fehér pamuttal kitöltött recefőkötők voltak(23). A női ingek betétjeként használt vert csipkék, az ú. n. gabócák mellett találni recehímzéseket is. Ezeket is ilyen névvel illeti – de több adatot nem találtam róla. Dirner Alice is dolgozott gabócás mintával (l. 27.o). A díszítések megjelenésre rokonságot mutatnak a baranyai ingujjbetétekkel.

Rececsipke főkötő

Rececsipke „gabóca”

Archaikus jellegű, sokkal oldottabb ornamentikájú rajzokat idéz a könyvében jegykendőmintaként, de erről más adatom nincs. Igen emlékeztet a receminta egyes gömöri lepedőszélekre.

Sárközi színes jegykendő minta Dél-Dunántúl – Baranya A baranyai varrott rece általában a tájegységre jellemző színösszeállítású keresztszemes mintával együtt szerepel az ingujjakon.

39

Baranyai varrott recék keresztszemes hímzéssel Dél-Dunántúl – sokácok A Magyar Néprajzi Lexikon szerint szegőcsipkeként Magyarországon csak a sokácok használták a rececsipkét. Erre egy internetes régiségboltban találtam példát – leírást egyelőre nem… Szabályosan visszaköszön benne a Dillmont-korabeli Isabella Beeton mintája(2). De nagyon emlékeztet egy másik dunántúli alkalmazásra is, amiről eddig még nem olvastam. Nyugat-Dunántúl - Kapuvár, Zala Kapuváron a "varrott kendők” szélén alkalmaztak a sokác kötényszélhez hasonló necc szegélyt. Az ottani múzeum munkatársa, Csiszár Attila rendelkezésemre bocsátott néhány fotót a gyűjteményi darabokról, és elmesélte, hogy a csomózáshoz – igen kézenfekvő módon cirokszár darabokat használtak tetszőleges méretű távtartóként. A mintásan csomózott átlós háló mutatósan szegélyezi a varrott kendőket, amik általában – rábaközi szokás szerint - fátyolszerű tüllre, tilángli típusú anyagra készültek (a ’tulle anglais’ elnevezésből). A kapuvári néptánccsoport néhány tagja vállkendőként hordja ezt a necc kendőt. De lakásdíszítésre is használták a rece technikát – erről tanúskodik a másik felvétel.

40

Országh László Kunszentmártonban, a Csengedi Népművészeti Egyesületben igyekszik feltámasztani a kapuvári, általa hálócsipkének titulált átlós hálójú ill. kerek rece készítését(5). Egy kendőre öt méter hosszú, 12-16 centiméter széles mintásra kötött hálócsipke került, míg egy kézbe való kendőre két méter elegendő volt – mesélte el egy újságcikkben 2006-ban. Sajnos azóta sem jelent meg írásban a munkája. Zalakaros, Zalavár környékén az új stílusú viseletekkel terjedt el a főkötőkön a „kötött necc", amit füles- vagy „sarkosnecc" névvel illettek. Valószínűleg a neccháló átlós szerkezetére utalnak ezzel. Itt is az 1930-as évek vége felé, a „Gyöngyösbokréta" korában vált legpompásabbá a paraszti öltözék a gyöngyösnecc főkötővel, amit „neccfűző asszony" készítettek. A zalakarosi, a balatonmagyaródi, a komáromi gyöngyösnecc fogalommá vált (16). A képeken nem vehető ki a necc alap, de eredetileg a kobakra erősíthették a színes necchálót, és gipür-szerű minták gyanánt gyönggyel fűzték(16).

Zalai gyöngyösnecc főkötő

Sokác kötény szélcsipke - követi I. Beeton mintáját(2)

Rececsipkék manapság Jelenleg csak egy-két jelenség látszik megtörni a rececsipke háttérbe szorulásának tendenciáját. A látványos felső réteg csalóka képet mutat. Azokon a népművészeti pályázatokon ugyanis, ahol valóban autentikus források felhasználásával készítik a tárgyakat, rendre ott van a kiemelt díjazottak között néhány rececsipkéző is. Egyértelmű, hogy a legtöbb darab varrott recével készül. Ez nemcsak a haladatlanságából adódik, hanem részben kényszerpálya is, mert szinte lehetetlen erősen sodrott, strapabíró, háló csomózására alkalmas horgolócérnát beszerezni. Van, aki emiatt már fel is adta a csomókötést, és áttért a rece varrására. Jelentősebb rece magángyűjteménye és saját készítésű recemunkái a 90 éves Medgyesiné Vághy Ida néninek, a csetneki csipke felélesztőjének vannak Debrecenben. Önálló kiadványa(26) a rececsipkéről egyetlen a maga nemében a háború óta. Mesterszabói címe meghatározta munkáit: elsősorban átlós rececsipkével alkot viseleti kiegészítőket: gallért, kesztyűt, stb.

41

A hajdúszoboszlói Radácsi Piroska(2000) több munkája nyert kitüntetést az utóbbi időben. Legnagyobb vállalkozása Rákóczi Györgyné Lorántffy Zsuzsanna 1635-ből való úrasztali terítőjének újraalkotása a 2008. évi Mesterségek Ünnepére (27, 26.o), ami eredetijéről már fentebb volt szó .

Párnitzky Józsefné (Székesfehérvár, 2000) szintén varrott rece oltárterítővel érdemelte ki a legmagasabb elismerést(28, 25), de az idén is szerepelt az Élő népművészet kiállításon. A zászlós Isten báránya palóc motívum. Kincses Ágnes (Komló, 2005) a keresztszemmel kombinált baranyai ingujj betétek újrafogalmazója(29, 30.o).

Nagy Vincéné (Tatabánya) azon kevés alkotó közé tartozik, akinek kedvenc területe a hálós rece. A Bábolnai Csipkeünnepeken, ahol történeti ihletésű viseleti darabokkal lehet pályázni, 42

rendre díjazott hálós rececsipkékkel rukkol elő. Csipkeoktatóként ugyanott a mintás és gyöngyözött rececsipke háló készítését tanította is néhány évvel ezelőtt. Kovács Tibor csipkeverő-kosárfonó népi iparművészként szintén készít rececsipkét. A lentebbi ódon minta(13) még félkész állapotban feszült a keretén a 2009. évi mezőkövesdi kiállításán.

Szabó Pál Antalné (Újszász) a szlovák recefőkötők specialistája. Nemcsak tanfolyami dolgozatában foglalkozik részletesen a szlovák necc főkötőkkel, hanem szálvezetéses főkötőmintákról tervezett terítőket is zsűriztetett, és két saját kivitelezésű főkötőjét ismerem. Készített egy fekete változatot, a fehér színűt pedig a 2008. évi Reneszánsz Éve Kiállításon a Budai Várban lehetett megcsodálni. Jelenleg is ezen a témán dolgozik a békéscsabai Ibsenház felkérésére. Sindelné Kovács Anna (Békésszentandrás) szintén recével foglalkozott nép játszóházvezető tanfolyami dolgozatában, és szlovák főkötők mintájára zsűriztetett babafőkötőt.

43

Kiszely Orsolya (Csabacsűd) inkább a csomózott recéhez vonzódik: a 2011. évi Kézműves Kamara Kézműves remekek c. pályázatán szereplő kalotaszegi díszlepedőjén a tömőöltéses csomózott rece betétet vagdalásos csík követi. Baloghné Monostori Irén (Vecsés) is gömöri mintát recézett újra, de keszkenőszegélyt is láttam tőle.

Szülővárosomban, Hódmezővásárhelyen, ahol ötven éve még nagyon népszerű volt a rece, Pokomándy Zsuzsanna népi iparművész többféle típusú rececsipkét készít. 2010-ben a makói életmű kiállításán néhány kerek recével is találkoztunk. Újabban Sándor Istvánné jelent meg a Kiskunhalasi Csipkenapokon és az Kézműves Kamara kiállításán hagyományos és kerek hálós necc terítőkkel.

44

Összegzésként – van-e tovább? A fenti egyedi munkák úgy gondolom, csak jelenségek. Néhány elkötelezett ember próbál egy-két elfeledett mintát újraéleszteni. Hiába zsűrizteti őket az alkotó, sorozatban nem készíthető, és semmiképpen nem piacképesek. Két irányban gondolom a rececsipke feltámasztását. Egyik a meglevő kézműves termékek választékbővítése lenne. Keresni kell a látványos, elérhető és eladható termékeket. Ezeknek valami szembeötlő helyen kellene megjelenniük. Egyik ilyen terület az öltözködés. Egyetlen viseletbeli alkalmazást láttam mostanában az idei Élő Népművészet Kiállításon, a pántos vászonruhán. Pedig erős színű pamut és lenvászon ingek elején, a gombolás pánt mellet kis recerátét is nagyon mutatós lenne. Más öltözék kiegészítővel, vagy az iparművészet felé eső területen is érdemes volna megpróbálkozni a tervezéssel.

A terítők ideje végérvényesen lejárt, de a rece áttört volta kölcsönzi neki most is a mutatósságot. Kis vitrázsfüggönyökön utolérhetetlen hatást lehet elérni. Egyedi darabok természetesen ebből is eladhatatlanok. De meg lehetne próbálni pl. hangulatos vendéglőkben elérni, hogy necc vitrázst tegyenek föl. Ezzel máris sikerülne kirakatba tenni - és a legjobb reklám is lenne egyben. Keretezett faliképet lehetne ajándéktárgyként is készíteni – csipkeöltések alkalmazásával, elütő háttérrel. Alkalmi táskákat is találtam elektronikus naplókban.

45

Másik terület, ahol a rececsipke ügyét előrébb szeretném vinni, az a tudatformálás, a népszerűsítés. Erre is van néhány – kicsit körvonalazottabb elképzelésem. Játszóházi bevezetés lehetősége A receháló teljesen újszerű anyag a mai emberek számára. Érdemes volna megismertetni vele a gyerekeket. Maga a háló készítése, mint az egyik legprimitívebb kézműves technika, megfelelő körülmények között a játszóházba is bevezethető. A csomózást úgyszólván „gyerekjáték” elsajátítani, ugyanakkor újszerűségével teret ad a kreativitásnak. Bellán Erika családja múltjából merítve „Halászélet a Tiszán” c. tanfolyami dolgozatában írt erről(3). A gyermek foglalkoztatóba való bevezetéshez természetesen néhány szemponthoz ragaszkodni kell: - Korosztály megválasztásában a 8-10 év feletti iskolás korosztályt érdemes megcélozni – bár kicsik is megtanulják könnyedén a csomózást, de hosszabb idő kell ahhoz, hogy a fogások rögzüljenek. Erre csak a nagyobbacskáknak van kitartásuk. - alkalomszerű foglalkozásra nem lehet építeni – a gyakorlat megszerzéséhez rendszeres foglalkozásra van szükség, - kis létszámú csoporttal lehet hatékonyan foglalkozni, - nagylyukú, vastag zsinór vagy madzag csomózását kell bemutatni, és tanítani, ahol a hurkolás menete jól látható, és van lehetőség a helytelenül kötött csomók bontására is. A hálókötés ekkor haladós és látványos munka. - gondosan kell megválasztani az elkészítendő tárgyat, hogy legyen használható, motiválja a gyerekeket és megmozgassa a fantáziájukat. Elkészíthető tárgyak: sík hálók az egyszerűbbek: táblára, oldalfalra, mennyezetre dekorációs céllal, függesztéknek konyhai, szobai eszközöknek, kisebb szobai térelválasztó függöny díszítéssel, szárazvirág dekoráció készíthető rá. Körháló készítése nagyobb figyelmet igényel: kosárlabda háló labdaháló labda szállításra háló tárgyak függesztve tárolásához merítőháló játékszernek hajháló készítés, mintázás és végül csoportmunkaként függőágy. Kellő begyakorlás után vékonyabb, díszesebb szálakkal is érdemes már kísérletezni, és gyöngyözött hajhálót is készíthetünk. Hagyományápoló bemutató terve A rececsipke népszerűsítésére saját lehetőségeim és a mostani válság okozta szerény adottságok miatt a kis, helyi jelentőségű eseményeken való részvételben gondolkodom. Országszerte nagyon népszerűek a falunapokon és különböző fesztiválokon a hagyományőrző mesterség bemutatók. Érdemesnek tartom ilyen alkalmon bemutatni a rececsipke készítését. Önmagában kis érdeklődésre számíthatnék, ezért szeretném kiterjeszteni a tevékenységet. A szervesen összetartozó kézműves technikákat egymás mellett gondolom bemutatni. 46

Hosszabb távon tervezek egy olyan programot, ahol együtt jelenne meg a rececsipke és a halászháló készítés. Elképzelésem helyszíne Gyulakeszin a Csobánc Váráért Alapítvány július 3. hétvégéjén szokásos rendezvénysorozata, amit a vár renoválásáért hirdetnek meg évek óta. A gyulakeszi végvári hagyományőrzők bemutatója, a korhű viseletben fellépő lovasok és talpas vitézek a mesteremberekkel és néptáncosokkal kínálkozó helyszín az elképzelésem szerinti mesterség bemutatónak. Olyan idős halászembert, akivel társulhatnék a bemutatóra – és aki tudja még a hálókötést eddig még nem találtam. Egyszerűbb volt a néprajzos vonalon megtalálni a megfelelő embert. Elképzelésem szerint a tihanyi parasztgazda és halászcéh házának működtetője kötné a halászhálót, én pedig – ha sikerül, segítséggel – a rece alaphálóját. Ígéretet kaptam, hogy az ötletet néhány éven belül közösen megvalósítjuk. Recehorgolásban jártas társat már könnyebben találnék. A horgolást és esetleg a keresztszemes technikát lehetne még bevonni ebbe a programba, mint leszámolható mintákkal dolgozó technikákat. Eddig ebből a terv-kezdeményből annyit valósítottam meg, hogy egy kis iskolai kiállításra elkészíttettem valakivel az első recemunkám mását – recehorgolással. Ezekkel érzékeltetem a kétféle megvalósítási mód különbségét.

A fenti tervek mellett úgy gondolom, ennek a dolgozatnak az összeállítása nem volt hiábavaló. Nemcsak sokat tanultam ismereteim és olvasmányaim rendszerezésével, hanem néhány embernek tovább is tudtam adni a vonzalmat és némi tudást is. Terjedelménél fogva természetesen elsősorban a rececsipke szeretetével beoltott embereknek… De remélem, másoknak is örömet tudok okozni!

A rececsipke számomra a kultúrtörténet foglalata. Korok, népek, tájak és életérzések tárulnak fel előttem, mióta vele foglalkozom… ezért élveztem a munka minden percét… 47

IRODALOMJEGYZÉK

1. Bartha Júlia: Nagykunsági néprajzi tanulmányok. Karcag, 2007. 2. Beeton, Isabella: A kézimunkák könyve, London, 1870. 3. Bellán Erika: Halászélet a Tiszán, népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyami dolgozat, Hagyományok Háza, Budapest, 2010. 4. Benyóné dr. Mojzsis Dóra: Régi magyar öltözködés - Viseletek dokumentumok és források tükrében, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1988. 5. Csengedi Népművészeti Egyesület, vezetője Ország László, www.csenged.com 6. Csernyánszky Mária: The Art of Lace-Making in Hungary, Corvina, Budapest, 1962. 7. Divald Kornél: Sáros vármegye szövött emlékei, in: Magyar Iparművészet, VIII. 1905. 89–160. o. 8. Dillmont, Therése de: Encyclopedie Des Ouvrages de Dames 1884( Encyclopedia of Needle Work) - Le Filet Brodé - Le Filet Richelieu - Filet Guipure ( Filet lace) 9. Faragó József - Nagy Jenő – Vámszer Géza: A kalotaszegi magyar népviselet 19191950, Bukarest, 1977, 210-211. o. 10. Feyérné Kovács Erzsébet – Dirner Alice: Az Uj Idők Kézimunkakönyve, Budapest, 1935. 11. Gazdáné Olosz Ella: Kézimunkázók könyve, Kriterion, Bukarest, 1986. 12. Illés Vanda: A nagybánhegyesi főkötők és mintáinak továbbélése, Népművészet Ifjú Mestere pályázat, 2006. 13. Iparművészeti Múzeum: Recehímzések c. kiállítás a Nagytétényi Kastélymúzeumban, Budapest, 1982. 2. 14. Jakunyina, Olga, Samara, Oroszország, www.goldenlada.narod.ru 15. Kárpáti Igaz Szó, 2003. július 22., 107. sz. 16. Kerecsényi Edit: Zala megye néprajzi csoportjai. Budapest, TIT, 1979. 13-14. o. lelőhelye: www.varoshaza.zalakaros.hu/zalakaros/nevezetessegek-erdekessegek 17. Lengyel Györgyi - Molnár Józsefné: Kézimunkakönyv, Magyar Nők Országos Tanácsa, 1966. 18. Lézerpont Látványtár: A Kárpát-medence népviseletei c. kiállítás, Miskolc, www.nepviseleteink.hu 19. Magyar Néprajzi Lexikon I-V. főszerk.: Ortutay Gyula, Budapest, 1977–1982. 20. Miklós Magda - F. Dózsa Katalin: Régimódi kézimunkák – Válogatás a „Bazár” és a „Divat Szalon” 1906-1916 közötti évfolyamainak kézimunkarovataiból, Magyar Divatintézet, Budapest, 1985. 21. Makoldi Sándorné: Feltáruló leplek, Múzeumi könyvtár 10. Putnok, 2003. 22. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete, V. kötet, A palócok művészete - Hont, Nógrád, Heves, Gömör, Borsod magyar népe, Budapest, 1907. 23. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete Budapest 1907. 24. Mátray Magdolna: A csipkeverés iskolája, Budapest, 1992. 25. Mátray Magdolna: A kézi csipkekészítés alapjai, Bábolna, 2010 26. Medgyesiné Vághy Ida: Rececsipke, Debrecen, 2006. 27. Művészeti Lexikon I-IV. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965-68. 28. Országos Népművészeti Kiállítás 2000. Budapest, Hagyományok Háza 29. Országos Népművészeti Kiállítás 2005. Budapest, Hagyományok Háza 48

30. Palotay Gertrúd: Árva Bethlen Kata fonalas munkái, Erdélyi tudományos füzetek 117. Minerva Rt. Kolozsvár, 1940. 31. Palotay Gertrúd: Tót csipke, tót hímzés a XVIII. szd-i Erdélyben, Minerva Rt. Kolozsvár, 1947. 32. Paranai Józsefné: A putnoki Gömöri Múzeum - a gömöri térség textilkultúrája szakdolgozat, népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyami dolgozat, Hagyományok Háza, Budapest, 2006. 33. S. Lackovits Emőke-Egervári Márta: Hímzések a Laczkó Dezső Múzeum Néprajzi Gyűjteményében, Veszprém, 2005. 34. S. Lackovits Emőke: Veszprém megye textilművészete Néprajz, II. A halottas lepedők 1990. 1. p.31-45. 35. Sárosi Bella: A csipke múltja és jelene. Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum Ismeretterjesztő Előadásai, Budapest, 1909. 36. Sindelné Kovács Anna: Rececsipkék, Békés m-i Kézműves Szakiskola, népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyami dolgozat, Békéscsaba, 2008 37. Somogyi Dénes: Szomolya története 1945-ig, 2004. 127-131. o. 38. Schuette, Marie: Alte Spitzen, Wien, 1878. 17-26.o. 39. Szabó Pál Antalné: Rececsipkék régen és ma, Békés m-i Kézműves Szakiskola, népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyami dolgozat, Békéscsaba, 2008. 40. Tazova, Nagyezsda: Filé-gipür hímzések, Moszkva, 1958. 41. Téglás István: Az ótordai református egyház fejedelmi kincsei, Művészet, 13. évf. 1914. 8. p. 413-418. 42. Türei László István: Prófétás kalap és karmazsinos csizma, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, www.keesz.hu/node/2159, 2009, 07. 10. 43. Undi Mária: Magyar hímvarró művészet, Budapest, 1934. 44. V. Ember Mária: A csipke. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 1962. 45. V. Ember Mária: Régi textíliák, Helikon, 74. ábra, Magyar Helikon, 1980. 46. Végh Judit: A békési múzeum főkötőgyűjteménye, Békési Téka 21. sz. 47. Zorkóczy Éva: A csipke - előadás

Felvidéki receminta Borítón illusztráció A. Paganino: Il Burato c. gyűjteményéből, Velence, 1518. 4. o. metszete: www.marlamallett.com/l-other.htm Hátsó borítón az egyetlen nagymamámtól örökölt necc függöny 49