RŐCZEI LÍVIA „LELKESÜLVE LÁTJUK A RÉGI ŐSI HARCKÉPESSÉG ÚJRA VALÓ FELTÁMADÁSÁT” A PEST MEGYEI KÖZVÉLEMÉNY ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ 1
A háború kitörését követő események Bár a mozgósítási parancs késő éjjel érkezett meg a vármegyébe, már hajnalban elterjedt a híre.2 A lakosság nagy örömmel fogadta a hadüzenetet, s megyeszerte tüntetéseket, felvonulásokat rendeztek a háború mellett, annak elutasításáról, háborúellenességről sehonnan sem lehetett hallani. „Mindent legázoló, mindent elnémító lelkesedés”-ről ír például egy helyi újság, a Gödöllő és Vidéke is.3 Szintén jól ismert az a tény is, hogy rengetegen búcsúztatták a bevonuló katonákat az állomásokon, illetve éljenző, étellel-itallal felszerelt tömegek üdvözölték az áthaladó katonavonatokat. A nép odaadása a katonák iránt nem ismert határokat, s néha már túlzásokba is estek. A belügyminiszter augusztusban kénytelen volt egy rendeletet kiadni, amelyben megtiltotta a lakosságnak, hogy alkohollal itassák a bevonulókat.4 A források alapján a háborús életre való átállás nem okozott különösebb problémát. Az alispán a közgyűlésnek tett jelentésében hangsúlyozta, hogy a társadalmi támogatáson túl a főszolgabírók, polgármesterek, községi jegyzők, valamint az elöljáróságok buzgó, a társadalmi munkát összefogó tevékenysége szintén elősegítette, hogy a mindennapi élet akadálymentesen működjék. A mozgósítás zökkenőmentességét még a békeidőben megtett előkészületeken kívül a közigazgatási tisztviselők lelkiismeretességének, illetve a hadba vonulók óriási lelkesedésének tulajdonította.5
1
Jelen tanulmány a Pest Megyei Levéltárban 2010. november 25-én rendezett tudományos ülésen elhangzott előadás szerkesztett változata. 2 PML (Pest Megyei Levéltár) IV. 403-a. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Törvényhatósági Bizottság iratai. Közgyűlései jegyzőkönyvek. (1876−1944) 1914. október 12. 3 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 2. 4 PML IV. 423-b. Biai járás főszolgabírájának iratai. Általános iratok. (1889−1934) 6092/1914. 5 PML IV. 403-a. 1914. október 12.
1
Vélemények a háborúról De vajon mi lehetett az oka a kitörő örömnek? Milyen gondolatok fogalmazódtak meg a közvéleményben a háborúról, a háborús okokról és célokról? A közvélekedést természetesen irányítani is lehetett, illetve kellett. A nép hangulatának közvetítésében, illetve befolyásolásában a sajtó is aktívan részt vett. „A vidéki lapoknak most csak egy hivatásuk lehet, lelkesülni és lelkesíteni a jövő nemzeti lét felemelkedéséért” – szólt az egyik sajtóorgánum hitvallása.6 Igaz, más választásuk nem is volt a sajtócenzúra miatt, ami alapján tilosnak minősült a nem hivatalos forrásból származó hírek, illetve azon információk közzététele, amelyek a lakosság körében nyugtalanságot vagy izgalmat kelthettek.7 A háborús okok közül a közvélemény szemében elsődleges természetesen a nemzeti sérelem, a királygyilkosság megtorlása és így az igazság védelme volt. „Annyira igazságos az ügy, amiért küzdünk, hogy lehetetlen mással, mint győzelemmel végződnie”8, „e háborúban nemzeti becsületünk forog kockán s így egy jó magyar embernek sem lehet közömbös annak kimenete”9, „a magyar nemzet becsületéért, gyalázatának lemosásáért, túlbizakodott, hitvány ellenségének megfékezéséért, felkent királyáért és a megzavart erkölcsi világrend helyreállításáért viseljük ezt a háborút”10 – hirdették. Mindehhez kapcsolódott a kultúra védelme is: „A kultúráért emeljük fel szavunkat. Ez a háború a kultúra háborúja a barbarizmus, a zsarnokság, a középkor ellen.”11 Ugyanezek a motívumok nemcsak az újságokban, hanem a vármegye vezetőinek beszédeiben is megjelentek. Közgyűlési felszólalásában az egyik tag, Förster Aurél magabiztosan jelentette ki: „Egy percig sincs kétségem a hadjárat sikerében! A harc a mi részünkről védelmi harc és igazságos. S mert az Isten is igazságos, bízom az Istenben, a nemzetben és a hadseregben!”12 A háborús lelkesedést segítették elő a harc pozitív következményeit ecsetelő írások is. Ezek egyike az, hogy a háború érdemi nevelő-társadalomalakító funkcióval bír. A háborúnak köszönhető, hogy „újra egy a nemzet, újra édes testvérek lettek a fiai, megszűnik vetélkedés és torzsalkodás, nincs többé pörünk, tülekedésünk egymással”.
13
A társadalom egységessé
6
Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 9. PML IV. 401-a. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjának iratai. Bizalmas iratok. (1882−1944) 297/1914. 8 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 23. 9 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 2. 10 Rákos Vidéke, 1914. augusztus 2. 11 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 9. 12 PML IV. 403-a. 1914. október 12. 13 Rákos Vidéke, 1914. augusztus 2. 7
2
válását valamelyest még a szélsőségesebb, szociáldemokrata irányzatú újságok is elismerték, így például a Magyar Alföld, a kecskeméti szociáldemokrata párt hivatalos lapja. Ugyanígy hangsúlyozták a személyiség jobbá válását is. Meglehetősen bizarr, hogy egy szerző a háborút azért ünnepelte, mert nyomában mindenhol „hirtelen előtörő szeretetlángocskák” támadtak. Tehát a háború következtében lehet megtapasztalni, hogy van szeretet az emberekben, de még extrémebb az a gondolat, hogy „evvel egyidejűleg keletkezik lelkünkben a nemesítő hit, hogy kevesebb lett a világon a gonoszság”.14 Egyes vélemények szerint a háború pozitívuma a nagy nehézségek megélését követő megtisztulás és az azt követő újjászületés lesz. Ezt fejezi ki például az az elképzelés, hogy a háború „vihar, mely pusztít, hogy a pusztulás után új élet fakadjon”.15 Már ebből a gondolatból is leszűrhető, hogy nem jellemezte teljes elvakultság a közhangulatot: még ha üdvözölték is a háborút, tisztában voltak annak egyes negatív következményeivel. Itt elsődlegesen a családtól való nehéz elválásra, az otthonmaradtak szomorú sorsára gondoltak. Ezek a vélemények az idő előrehaladtával, már pár hét elteltével is, egyre markánsabban jelentkeztek. De a csüggedőket próbálták felrázni, vigasztalni. A háborús propagandának egy érdekes módja volt a Gödöllő és Vidéke által közölt hír: a gödöllői királyi anyakönyvi hivatal értesítése szerint a mozgósítás óta csupa fiú születik, csak minden 10. újszülött lány. „Mintha csak a csata mezején elhulló véreinket akarná pótolni a természet. Nem hagyja el a Magyart a Magyarok Istene!”16
A magyarok és a németek megítélése A közvélemény természetesen egy percig sem kételkedett a győzelemben. Egyértelműen pozitívan ítélték meg a hadi kilátásokat és a jövendő diadalt nemcsak a központi hatalmak vélt erősségének, szilárdságának tulajdonították, hanem a magyarság félelmetes harci képességeinek, ragyogó jellemvonásainak is. Ennek megfelelően csak dicsérő, elismerő szavakkal illették a magyar katonát. Ez a háború elősegítette, hogy a „magyar nemzet kiváló faji tulajdonságai”, „katonai és harci képességei” felszínre kerüljenek és kifejeződjenek, vélte Förster Aurél már említett közgyűlési felszólalásában.17 „Mi tudtuk, tudjuk, hogy a magyar katonának nincs és nem is 14
Rákos Vidéke, 1914. szeptember 6. Abony, 1914. szeptember 13. 16 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 9. 17 PML IV. 403-a. 1914. október 12. 15
3
volt párja sohasem. Tudjuk, hogy bátorság, halálmegvetés, hevesség nem hiányzik a mi fiaink lelkéből, de jóleső tudat az, hogy most erről véres, súlyos bizonyítékot kaptunk” – írta a Gödöllő és Vidéke. 18 A magyarok lelkesedése és áldozatkészsége lesz az, amire a Monarchia népei példaként fognak tekinteni, és magával ragadja őket, hiszi Förster Aurél,19 egy helyi lap pedig arról elmélkedik, hogy „Wien városa, amely eddig ökölbe szorított marokkal, fogvicsorogtatva vagy legalábbis nyelvet kiöltve fogadott mindent, ami magyar − most örömmámorban díszíti házait magyar lobogókkal”.20 Szintén hasonló bizalom jelenik meg a hármas szövetség katonai ütőképességét illetően, Olaszországot is idesorolva. A németekről különös tisztelettel és csodálattal szólnak, ennek a rajongásnak szép példája egy Vilmos császárról megjelent cikk. Eszerint: „Vilmos császár, az Imperator Rex, aki eddig csak a németek szemébe volt a világ legelső embere, most egyszerre mindnyájunk, az egész szemében az lett. Mint egy félisten, úgy magaslik ki Vilmos mindenek feje fölött. Közember, polgár, katona vagy fejedelem, uralkodó, mindegy. Mindenki eltörpül mellette. Mindenki, akár barát, akár ellenfél, most azt nézi, azt lesi, hogy Vilmos császár, a világ legelső embere, mit tesz, mit akar. […] Ami nekünk az események váratlan fordulataiban meglepetés, azt ő – úgy látszik mindigmár belevette a számításba, mindig megvan már a válasza rá és ez a válasz mindig trompf.”21
Az ellenséghez való hozzáállás A Pest megyeieknek az ellenségükről is megvolt a lesújtó véleménye, ezt természetesen a sajtó is szította. Az ideológiai támadás középpontjában a szlávság állt. A Szentendre és Vidéke „királygyilkosságra bujtogató fekete nációnak”, „fékevesztett gyűlölségtől tajtékozó embersöpredéknek” tartotta a szerbeket, s kijelentette, hogy utálattal és megvetéssel sújtja „azokat, akik minden emberi érzésből kivetkőzve, királygyilkosokat nevelnek”.22 A szlávság megvetése, lenézése talán leginkább abban a cikkben fejeződik ki, melyben Welbert professzornak, a néhai német humanistának a gondolatait közlik, aki a bonctan, a koponyatan és egyéb segédtudományok állítólagos felhasználása révén bebizonyította, hogy a „szlávok a jelen emberiség ősmajmai”, így belőlük még csak ezután alakul ki az ember. Kutatásaival „megmutatta, hogy a szlávok test- és koponyalkatában mennyire uralkodó a csim18
Gödöllő és Vidéke, 1914. szeptember 13. PML IV. 403-a. 1914. október 12. 20 Gödöllő és Vidéke, 1914. október 25. 21 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 16. 22 Szentendre és Vidéke, 1914. július 5. 19
4
pánz- és gorillatípus”. Összeállította azokat a tulajdonságokat is, amelyek szerinte ezekhez a majomi sajátosságokhoz kötődnek. Ezek a vadság, a kapzsiság, a rendszertelen és céltalan mohóság, készség arra, hogy embert utánozva magukat embernek adják ki stb., szóval „megtalálta a szlávságban mindazt, amit akár a természettudós, akár a laikus élesszemű figyelő az embermajmok körül tapasztalhat”.23 A szlávságon kívül természetesen megjelent az angolok és a franciák, tehát a királygyilkos, kulturálatlan népet védelembe vevő nemzetek elleni propaganda is. Egy cikkben dicséretesnek tartják, hogy Magyarországon harcot indítottak a francia dolgok ellen. Sajnálatos viszont, hogy továbbra is isznak francia konyakot, holott az Adriatica, Fiumében gyártott konyak minőségben is messze felülmúlja azt.24 A franciaellenességet jól mutatja, hogy egy több mint 21 éve Rákosszentmihályon élő franciatanárnő jogi képviselője útján hirdetést adott fel a helyi újságban, hogy közölje, ő nem francia, hanem svájci származású. A lap maga is kiállt a nő mellett, sőt, később az újságban született egy újabb cikk, ami a nála való nyelvtanulásra hívja fel az olvasóközönség figyelmét. Ebben leszögezik, hogy bár helyes a francia áruk bojkottja, „ellenben abban, ha a műveltségünk fejlesztése érdekében idegen nyelveket tanulunk és gyermekeinket azokra oktattatjuk, nincsen hazafiatlanság”.25 A lakosság éppenséggel a született a magyarokat sem kímélte, ha esetleges franciabarátságot szimatolt velük kapcsolatban. Így vádat emeltek például Czeglédy Antal rákospalotai községi elemi tanító ellen, aki előzően ösztöndíjjal Párizsban tartózkodott. Tapasztalataiból kiindulva a községházán azt találta mondani, hogy „a franciák annyira ellene voltak és vannak a háborúnak, hogy képesek lesznek a németek által azóta már elfoglalt pár várost és községet is inkább feláldozni és ha kell, nagy belforradalommal megakadályozni azt, hogy őket a muszkák kedvéért belerántsák egy világháborúba a szerbek miatt”. Érdekében a királyi tanfelügyelő levelet intézett Ráday Gedeonhoz, tanúsítva, hogy Czeglédy Antal tősgyökeres magyar ember, hajdúsági református magyar tanító.26 Mint ebből is leszűrhető, a lakosság gyanakvása és esetleges gyűlölete könnyen fordulhatott az itt élő nemzetiségiek ellen, noha Ráday főispán még a hadüzenet megtörténte után kérte, hogy indokolatlanul ne viselkedjenek ellenségesen velük szemben, s ne félemlítsék meg őket.27 Egyébként a nemzetiségiek közül sokan viszonyultak lojálisan a Monarchiához, az 1914. október 12-ei közgyűlésen elhangzott felszólalás szerint ők is bátran csatlakoztak a 23
Gödöllő és Vidéke, 1914. szeptember 20. Gödöllő és Vidéke, 1914. október 4. 25 Rákos Vidéke, 1914. augusztus 30. és szeptember 20. 26 PML IV. 401-a. B286/1914. 27 PML IV. 401-a. B225/1914. 24
5
harcoló magyar ezredekhez.28 Zubkovits György, szerb görögkeleti püspök is sietett kifejezni a saját, illetve a híveinek a hűségét. Pásztorlevelében fontosnak tartotta megemlíteni, hogy hite és véleménye szerint se az egyházmegyében, se híveinek körében sincs senki, aki ne ragaszkodna Ferenc Józsefhez és a magyar hazához. Mindenesetre külön figyelmezteti a görögkeletieket arra, hogy tiszteljék a törvényeket, mert ezek Istentől valók és az állampolgári hűség ellen vétők életükkel lakolhatnak tettükért.29 Tény azonban, hogy a nép és a hivatalos szervek ébersége jogos volt, hiszen mind a kémkedés, mind a nemzetiségiek körében a magyarság és háború elleni agitáció komoly problémát jelentett. A belügyminiszter már 1914. július 18-án rendeletet intézett a főispánokhoz, amely szerint a külföldi államok az utóbbi időkben feltűnően sok kémet küldenek az országba, akiknek a kivételes intézkedések feltérképezése, illetve a fegyveres erő harcképességének felmérése a feladata. Sajnos kémek és agitátorok között nem csak külföldi állampolgárok lehetnek, hanem hazai, „államellenes érzelmű egyének és kétes egzisztenciák” is.30 A kémek felderítésével kapcsolatban folyamatosan érkeztek a miniszteri rendeletek, illetve a helyi jelentések. Pesthidegkúton például egy francia családot kellett megfigyelni, különös tekintettel arra, hogy rendelkeznek-e rádiótelegramm készülékkel, továbbá hogy nem folynak-e a ház közelében városi erődítési munkák.31 A Gödöllői járás főszolgabírója a községi iktató megfigyelését kérte, mivel az bizalmas értesülések szerint gyakran utazik Budapestre, összefüggésben azzal, ha a háborúval kapcsolatos hivatalos értesítés érkezik, többször románul telefonál a fővárosba, román leveleket ír és román füzeteket tart magánál.32 A kistarcsai gépgyárban egy Urek György nevű oroszt munkást tartóztattak le, mert a magyarság ellen izgatott.33
Jótékonyság Érdemes a hadsegélyezésről is néhány szót ejteni, hiszen nagyarányú mozgalom indult ki ennek érdekében, és magyar sajátosságként a háborús propaganda nagy részét a jótékonyságra való felhívások tették ki.34 „A magyar társadalomnak erősen, komolyan kell állnia a harcot, és ebben a harcban mindenkinek részt kell venni a maga módján, a maga tehetségével, a 28
PML IV. 403-a. 1914. október 12. Szentendre és Vidéke, 1914. augusztus 30. 30 PML IV. 401-a. B158/1914. 31 PML IV. 401-a. B331/1914. 32 PML IV. 401-a. B370/1914. 33 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 9. 34 RAVASZ ISTVÁN (szerk.): „Boldogtalan hadiidők…” avagy: Ami a „boldog békeidők” után következett, 1914−1918. Budapest, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2005. 262. 29
6
maga erejével”35 – buzdítottak egy cikkben, s valóban ez volt az a pont, ahol mindenki megmutathatta hazafiságát. Pest vármegyében a törvényhatóság gazdasági egyesülete a fő- és alispánnal együtt felhívást adott ki, amelynek nyomán, a tisztviselőkkel és az egyszerű köznép részvételével megalakultak a helyi és a járási segítő bizottságok. Az augusztus 22-ei rendkívüli közgyűlésen megalakították a vármegyei központi segítő bizottságát is, a törvényhatósági bizottság tagjainak, továbbá azok feleségeinek a részvételével. A törvényhatóság 80 000 koronát szavazott meg bizottság céljaira.36 A asszonyok azt vállalták, hogy mozgalmat indítanak a katonáknak meleg téli ruhával való ellátása érdekében, valamint lépéseket tesznek gyapjúfonál beszerzésére és kiosztására. Ennek eredményeképp hósapkákat, csuklómelegítőket, lábszárvédőket, harisnyákat, téli ingeket, kapcákat, talpmelegítőket, párnákat, téli alsónadrágokat, lepedőket, párnahuzatokat és kesztyűket adományoztak. A legnagyobb népszerűségnek a haskötő örvendett, abból 1170 darabot ajándékoztak, míg kesztyűből például csak három párat.37 Természetesen a betegápolást sem hanyagolták el, a Vöröskereszt helyi bizottságai, testületek, községek, magánszemélyek októberig 1904 ágyat és 144 üdülői helyet ajánlottak fel.38 Az Auguszta gyorssegély alap részére való adományozás és gyűjtés iránt intézett felhívás is jó eredménnyel járt, októberig az „Aranyat vasért” mozgalom keretében tett felajánlásokon kívül 7596 korona folyt be.39 Külön propagandamozgalom indult a hadikölcsönjegyzéskor. E propaganda jelentőségére Tisza István és a pénzügyminiszter is felhívta a főispánok figyelmét a nekik írt levelében, az akció megindítására és összefogására is őket kérve fel. A legfontosabb az volt, hogy a lakosság eldugott készpénzkészleteit a párnaalj helyett hadikölcsönbe fektesse. Mindezt a pénzügyminiszter egy jól szervezett akcióval vélte elérhetőnek, a nép körében pedig olyan egyéneknek kellett agitálniuk, akikre hallgattak, ez a hely függvényében lehetett a pap, a tanító, a jegyző vagy épp egy helybeli birtokos is. Ennek során ki kellett emelniük, hogy az, „aki a készpénzt elvonja az államtól éppen olyan hazafiatlanul cselekszik, mint aki hadköteles fiát tagadja el a katonaság elől”. 40 A hadikölcsönjegyzés általános vélemény szerint nem várt eredménnyel járt. Nemcsak a katonák segítése volt fontos, hanem a családfő nélkül maradtak támogatása is. „Akinek két zsemlére jut az evés idején, az egyiket adja oda. Akinek két köntöse van, az
35
Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 9. PML IV. 403-a. 1914. október 12. 37 PML IV. 403-a. 1914. október 12. 38 PML IV. 403-a. 1914. október 12. 39 PML IV. 403-a. 1914. október 12. 40 PML IV. 401-a. 334/1914. 36
7
egyiket ajándékozza el olyannak, akinek egy sem jut”41 – akár mottóul is szolgálhatna ez a mondat. De a támogatás nemcsak pénzt vagy egyéb természetbeni adományokat jelentett, hanem például olyan egyéb intézkedéseket is, mint a betegek gyógyszersegélye, jogsegély nyújtása vagy a szoptatós anyák tejjel való ellátása.42 Természetesen voltak problémák is. Rákosszentmihályon például gyermeknapot rendeztek a bevonult katonák gyermekeinek a javára, ám olyan csekély volt az érdeklődés, hogy végül a szónokok is inkább elálltak attól, hogy megtartsák a beszédeiket.43 Néhol a Vöröskereszt mutatkozott inaktívnak,44 s csalók is előfordultak, akik a Vöröskereszt nevében folytattak gyűjtést.45 Szintén több helyről érkezett hír a segélyezettek követelődző, elégedetlenkedő magatartásáról. A férjük nélkül maradt asszonyok sok helyen valóságos botrányt rendeztek, kevesellve a segélyelőleget, illetve azzal gyanúsítva a helyi szerveket, hogy elsikkasztották az államsegélyt. Az is megesett, hogy valaki két kölcsönkért gyerekkel folyamodott segélyért, így növelve járandóságát.46 Több főszolgabíró rosszallta az államsegély túlzottan magas összegét is, ami csupán dologtalansághoz, henyéléshez vezet.47 Igaz, ezek az asszonyok nyilvánvalóan a háborút támogatók sorába léptek.
41
Rákos Vidéke, 1914. augusztus 9. PML IV. 408-u. Pest-Pillis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai. Alispáni évnegyedes jelentések gyűjteménye. (1912−1944) A Kispesti járás főszolgabírójának évnegyedes jelentése. 1915. január 3. 43 Rákos Vidéke, 1914. augusztus 16. 44 Gödöllő és Vidéke, 1914. augusztus 9. 45 Szentendre és Vidéke, 1914. augusztus 16. 46 Pl. Rákos és Vidéke, 1914. szeptember 13., szeptember 20., Szentendre és Vidéke, 1914. szeptember 13. 47 Pl PML IV. 408-u. A Kispesti járás főszolgabírójának évnegyedes jelentése. 1915. január 3., A Ráckevei járás főszolgabírójának évnegyedes jelentése, 1915. január 4. 42
8
Források PEST MEGYEI LEVÉLTÁR (PML) IV. 401-a. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjának iratai. Bizalmas iratok. (1882−1944) PML IV. 403-a. Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Törvényhatósági Bizottság iratai. Közgyűlései jegyzőkönyvek. (1876−1944) PML IV. 408-u. Pest-Pillis-Solt-Kiskun vármegye alispánjának iratai. Alispáni évnegyedes jelentések gyűjteménye. (1912−1944) PML IV. 423-b. Biai járás főszolgabírájának iratai. Általános iratok. (1889−1934) Sajtó Abony (1898−1919) Gödöllő és Vidéke (1909−1922) Rákos Vidéke (1901−1938) Szentendre és Vidéke (1910−1916) Szakirodalom RAVASZ ISTVÁN (szerk.): „Boldogtalan hadiidők…” avagy: Ami a „boldog békeidők” után következett, 1914−1918. Budapest, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2005.
9
