K A R D O S LÁSZLÓ :
RÁKOSI MÁTYÁS ALAKJA A MAGYAR KÖLTÉSZETRE^ Költészetünk a [elszabadulás óta gyökeresen megváltozott. Lényegében és egészében megújhodott a m a g y a r költészet tematikája, s e döntő f o r dulat nyomán megváltozott a költői nyelv, részben kicserélődött a költői képanyag, módosultak, s főkép módosulóban vannak, költői formáink és gyökeresen megújult a m a g y a r költészet hangulata is. Költőink alkotókedvét alig-alig serkentik m á r az egyéni életnek a közösségi érdekektől elszigetelt mozzanatai, a m a g á n y b a búvó dekadencia álfinom élményei, ritka jelenség a valóság eleven összefüggéseiből kimetszett, üres szépségű t á j r a j z is, m é g ritkábbak azok a formalista mutatványok, amelyekben a költő — eszmei mondavaló híján, — a vers zenei elemeit teszi m e g műve „voltaképpeni t a r t a l m á n a k " . A kiveszett vagy kiveszőben lévő lírai tematika helyét ú j tárgykör foglalta el. Az új> termelési viszonyokon ú j irodalmi felépítmény emelkedik, egyre határozottabb kontúrokkal. Az ú j költő élményei, céljai és önnön jelentőségének új tudata, valamint a költészetről kialakuló ú j felfogása szükségszerűen emeltek merőben új t á r g y kört a letűnő tematika helyébe. Az ú j tárgykör persze nem egyszerre jelentkezett és nem egycsapásra győzött. Térfoglalása szerves része volt a n n a k a bonyolult harcnak, amelynek során ú j életünk fokról-fokra — bár h a t a l mas iramban — kiszorította, megsemmisítette a régit. Az új, az újuló alap meghozta a m a g a ú j költészetét, amely viszont segített az alap megszilárdításában, minden ideológiák törvényszerű hivatása szerint. Az ú j t á r g y kör alakulásának, líránk tematikai fejlődésének eléggé jól elkülönböztethető rétegei vannak. Az első, illetve alsó réteg tárgyait főkép azok a t ö r ténelmi borzalmak teszik, amelyekből népünket a diadalmas szovjet h a d a k mentették ki; a második témaréteget az egyetemes s z a b a d s á g - é l m é n y és az a forró szökőárként felcsapó hála és csodálat termi, amely a felszabadítók gigászi erejét és gigászi áldozatait illette; a harmadik réteg k a r a k t e rét az induló népi munka izgalma, láza, az újjáépítés pátosza adja m e g ; a negyedik tárgyi réteget az ötéves terv és ezzel párhuzamosan az imperializmustól fenyegetett békéért folyó harc bélyegzi. íme, szépen növekvő ú j líránk vázlatos, hozzávetőleges geológiája! De a földtani hasonlat ne csábítson vulgáris, merev, mechanisztikus elgondolásokra. Az egyes „rétegek" ugyan horizontálisan nagyjából egyneműek, de vertikálisan erős összefüggéseik, szakadatlan folytonosságaik vannak. A szabadság-érzés hálás boldogsága például, amely sémánk szerint a második réteg lírai t á r g y a volna, megjelenik m á r az első fázisban is, és egyáltalán nem tűnik el a későbbiekből, a felsőbb rétegekből sem. A n a g y Sztálin alakja szinte az ú j irodalom első pillanatától kezdve diadalmasan ihleti költőinket, de ez a heves intenzitású, kimeríthetetlen inspiráció 1949 végén, a dolgozó emberiség vezérének 70. születésnapja t á j á n 9
Irodalomtörténet
—
.'>- 2Г!
129
h a j t j a a legdúsabb virágzatot — érezhetően megemelve egész új líránk eszmei és művészi szintjét is. A proletárinternacionalizmus érzései, amelyek eleinte csak szovjet vonatkozásokban jelentkeztek konkréten, a harmadik s főleg a negyedik „rétegben" sokfelé kigazdagodnak, elágaznak s i m m á r nemcsak a baráti szabad országok népei felé nyilatkoznak meg sűrűn és lendülettel, hanem a felszabadulásért harcoló vagy a s z a b a d s á g ú t j á t még csak kereső elnyomott tömegek felé is. A m a g y a r költészetnek vertikálisan átfogó, állandó és egyre gazdagabban, változatosabban kibontakozó t á r g y a , n a g y inspirátora Rákosi M á t y á s alakja. A költői ihletnek Rákosi e l v t á r s alakjából immár egyre d ú s a b b a n áradó forrását értelmezhetjük szélesebben és szorosabban. Szélesebb értelmezésben ez az ihlet m i n d a m a tárgyakban ott munkál, amelyeket költőink a magyar nép életének új, pozitív jelenségei közül merítenek. Az a fogalom-komplexus, amelyet Rákosi Mátyás alakja jelent, ha n é m á n , ha kimondatlanul is, de ott hat a karcsún feszülő ú j hidakat, az ú j palotákat, ú j gyáróriásokat, az ú j ipari városokat, termelőszövetkezeteket, az ú j embertípust, ú j emberi érzéseket és gondolatokat megéneklő minden m a g y a r versben. Ahogy népünk képzelete magától értődő természetességgel köti Rákosi elvtárs személyéhez a szocialista építés ú j a b b és ú j a b b eredményeit, olyan természetes és kizárhatatlan s u g a l l ó erő minden, a szocialista realizmus ú t j á n járó m a g y a r költői alkotásban népünk vezérének alakja, Rákosi M á t y á s n a k immár legendásan fénylő neve. Ilyen értelemben bízvást elmondhatjuk, hogy Rákosi Mátyásról szinte minden jelentős m a g y a r költeményben „szó van", azokban is, amelyekben neve sem olvasható, személyére sem történik nyílt célzás. Jelen dolgozat nem ebben a szélesebb értelemben v i z s g á l j a Rákosi e l v t á r s alakját, mint költői témát. H a n e m szűkebb, szorosabb értelemben. Azt a költészetet veszi szemügyre, amelyben Rákosi M á t y á s alakja közvetlenül is feltűnik, amely népünk és Pártunk vezérét nemcsak alkotásain, eredményein é s hatásán keresztül, hanem direkt módon, alkotó, harcoló személyében á b r á zolja. Azok a költemények, amelyek Rákosi Mátyás a l a k j á t vetítik elébünk, mindenek előtt azt a mélységes bizalmat é s szeretetet sugározzák, amellyel népünk övezi n a g y tanítómesterét. Költőink szívesen é s megindultan emlékeznek azokra a napokra, mikor — a fasiszta elnyomás alatt — Rákosi elvtársnak m é g csak a neve, a híre járt varázslatos vigaszként s z á j r ó l szájra, bizalmat öntve a csüggedőkbe. . , . mikor heggyé nőtt a g a z s á g , kikben m é g s e m fogyott a hit, suttogva szájról-szájra adták nevének kezdőbetűit. (Devecseri Gábor) . S csak izzadt és vérzett a proletárság, de lelkében parázslott m é g a hit, várta a m u n k á s tanítóját, társát, kereste, v á g y t a , hívta Rákosit. (Képes Géza) Feltűnik költészetünkben annak a pillanatnak a képe is, mikor a f e l szabaduló nép költőfia először pillantja m e g a vezérnek annyira áhított nevét. 130
Es akkor egy esőverte plakáton az Ö n e v é t láttam m e g — ma is l á t o m — hogy m e g j ö t t B u d a p e s t r e — Debrecenből, egy világot é r t e t t e m én m e g ebből, egy országot, mely csupa seb és r o m volt, csupa öröm és csupa f á j d a l o m volt, egy népet, amely m o s t talált h o n á r a , s lábadozva figyelt az Ö s z a v á r a . (Aczél Tamás) Az ilyen sorok mellett, amelyek a n a g y n é v n e k az egyén s z e m p o n t t jából felfogott döntő f o n t o s s á g á t éreztetik, m e g t a l á l n i költészetünkben az egész nép és a vezér boldog történelmi t a l á l k o z ó j á n a k országon átcsapó, ünnepi pátoszát is. Rákosi! Rákosi! — hömpölygeti, z ú g j a a hegyek, a völgyek h a n g o s k o s z o r ú j a . . . S távoli h a r a n g o k örömhírül hozzák: Rákosit köszönti e g é s z M a g y a r o r s z á g . (Urbán Ernő) É s a kastély rézből kivert n a g y t o r n y á b ó l m á r a szép s z a b a d s á g lobogója lángol. És a P á r t ablakából e g y R á k o s i - k é p : az néz biztatóan és mosolyog feléd. (Juhász Ferenc) Költőink g y a k r a n ábrázolják n é p ü n k n e k azt a mélyről fakadó érzését és hitét, h o g y a jövő reménységének Rákosi a letéteményese. „ R e m é n y s é g e volt ő a m a g n a k — írja Devt-cseri — h o g y m a j d belőle búza n ő . . . " A nép is, a költő is úgy l á t j a , hogy a szebb j ö v e n d ő t csak Rákosi vezetésével éri el. Bízzál őbenne, aki ezt kimondta, figyeld s z a v á t . Rád góndol. És tanít. Emeld fel a szemed a csillagokra! Tekinteted kövesse- Rákosit! (Kónya
Lajos)
Ez a bizalom és szeretet rendszerint lírai m ű f a j o k b a n mutatkozik, de v a n példa epikus m e g f o r m á l á s r a is. Ilyen az a p o é m a , amelynek hőse az írni-olvasni frissen m e g t a n u l t , koros böszörményi parasztasszony, aki az o r s z á g ú t porába megindító, naiv é s m é l y szeretettel r a j z o l j a bele Rákosi M á t y á s nevének betűit. Lélekzetüket v i s s z a f o j t v a nézik a szép szál jegenyék Erzsi nénit, a m i n t a porba r a j z o l j a Rákosi n e v é t . . E l s o d o r h a t j a szél é s zápor Erzsi néni u j j a nyomát, de a délceg jegenyetábor azt a nevet z ú g j a tovább! (Képes 9*
Géza) 131
A népi bizalom és szeretet egyensúlyban érzi magát azzal a szeretettel és bizalommal, amely Rákosi Mátyásból árad az ország népe felé. Az a személyes portré, amely költészetünkben Rákosi elvtársról kialakul, s amely pontosan fedi a népünk képzeletében élő vezéri arcot, csakúgy á r a s z t j a a meleg érzéseket: gyöngédséget, bizalmat, hűséget. A költők képzeletében minduntalan felcsillan Rá'kosi mosolya. „ . . . derítette arcát Édesapák fojtott m o s o l y a " (Darázs Endre). „Szemében csöndes, hunyori derű — írja Vészi Endre. Gerebélyes László egész költeményt szentel ennek a mosolynak, s kivált Benjámin László csillantja fel hatásosan ezt a meleg művészi motívumot: Az első szó róla beszéljen, csak őt dicsérje, a zömök férfit, akit tizenhat évig titkoltak tőlünk börtönök, s kilépve o n n a n ránkemelte két okos, mosolygó s z e m é t . . . A vezér arcán sugárzó derű, amelynek hátterében ott ül a másfél évtizedes börtön, egy nagy élet ezernyi nehézségét megdacoló vasakarat és a m a g y a r s á g sorsáért érzett felelősség, különösen mélyen hat költőinkre, s költőinken túl is mindenkire, aki ezt az arcot, ezt a mosolyt ismeri. Az Operában, a szünetben megszólított. A mosolyától fénylett kezemben a pohár bor . . . Alltam p o h á r vörös borommal, derűs s z e m e boromra lobbant, a mosolyától jó erőm nőtt. (Kónya Ez a mosolygó, néha t r é f á k b a n , kiszikrázó, r a j z o k r a is ihleti költőinket.
Lajos) mély derű
anekdotikus
Egy munkásnő szólt: „Boldog vagyok, boldog: én megcsókoltam a r c á t egy ebéden. Ö rámnézett és é v ő d v e mosolygott: „ M é g jó, hogy ezt n e m látta feleségem!" (Képes
Géza)
Ebben a mosolyos derűben a világszemléleti, a politikai optimizmus r a g y o g á s a érzik, nyilván ezzel m a g y a r á z h a t ó mély hatása is. D e a mosoly nem az egyetlen vonás, amelyet Rákosi elvtárs emberi egyéniségéből megörökített költészetünk. Felvillan a vezér a l a k j a az országos gondok között ( „ . . . t ö p r e n g v e ül, papír fölé h a j o l . " — Képes), egyik népszerű fényképe f o r m á j á b a n („Kezében ékes b ú z a s z á i . . . " — Nagy László), a tanító, a m e s t e r eszményi alakjában („A tanítók szelíd szigora szólt b e l ő l e . . . " ) „ ü g y állt meg itt, mint mester a műhelyében." — Darázs). Néha a jellegzetes derű a jellegzetes komolysággal együtt, tehát lényegi teljességében csillan fel a művészi ábrázolatban. 132
Ez volt ' a szó! Értelmes, egyszerű, küzdelmek tőkéjén érlelt derű, komoly, megfontolt, izzó bölcseség . . . (Aczél Tamás) Megéneklik senkisem tudja való közvetlen élményei ezek a
költőink azt a varázslatos személyi hatást, amely alól kivonni m a g á t , akinek módja nyílik a Rákosi elvtárssal érintkezésre. Demokratizmus és humanitás nagy építő találkozások.
A m é r n ö k szólt: „Hivatott s mint a társát, úgy fogadott és beszélgettünk ketten. Örá gondolok. Kemény^ kézfogását, már h á r o m hídba beleépítettem. ,
(Képes
Géza)
A nép érzésviiága a tömegek felé áradó szeretetet, gondoskodást, a tömegek sorsáért érzett felelősséget önkéntelenül összekapcsolja az „ a p a " fogalmával. Gondoljunk — a műköltői hangulatú, késői keletkezésű „Árpád a p á n k " mellett — a gyökeresen népi „Kossuth apán'k"-ra. Költőink képzelete itt is népi karaktert mutat: Rákosihoz való viszonyát legtöbb költőnk az apa és a gyermek kapcsolatával véli leghitelesebben kifejezhetni, érzékeltethetni. Némelyikük arra az időre, amikor m é g nem érezhette magán Rákosi őrző szemét, úgy gondol vissza, mint az apátlan á r v a s á g éveire. , , . . . És lettem én is, mint a nép, apátlan." — (Benjámin) „ . . .Apátlan és testvértelen csavarogtam a szétlőtt Budapesten." (Benjámin). Rákosiban a nép és a költő apja jelent meg a történelmi színen, „aki ha szól, az idősnek is atyja." (Vészi Endre). (Hogy 2z az apafogalom n e m feltétlenül kapcsolatos az életkor-viszonyokkal, hanem azoktól g y a k r a n független érzéseknek a szülötte, arra kivált Dzsambul a tanú. Dzsambul kerek 35 évvel volt idősebb Sztálinnál, akit verseiben r a j o n g v a tisztel „atyjának".) Eörsí István versében a szovjet m a g y a r hadifoglyai így kiáltanak fel: „Apám! Vezess a f r o n t r a ! " De a bizonyító, citátumok számát könnyűszerrel szaporíthatjuk. Nem vagyok árva! — így kiáltok Hozzád: apjához a gyerek. Most van csak igazán apám! F o g a d j örökbe hű fiadnak Ki ennem adsz — vigyázz reám, hogy jó legyek és szótfogadjak. Szeretlek... (Reményi
Béla)
A forradalom h a n g j a szólott sók hosszú-hosszú év után: én, aki addig árva voltam, éreztem újra — van apám. (Sziidi
György) 133
És mikor öt lángoló év,múlva H a z á j á b a ismét visszatért, A népe, mint kisgyermek apjáét, Ügy r a g a d t a m e g e r ő s kezét. (Darázs Endre) Gondoltam arra évek óta, mit is tennék, ha hozzám szólna. Hát még, ha szidva, kritizálva! — Hogy állnék ott meg, melyik lábra? Csodálatos, olyan nyugodtan szóltam, ahogy a p á m n a k szóltam. (Kónya Lajos) . . . S a h a n g felhangzott. Mint apá'k h a n g j a , oly meleg, amely ha egyszer szólt szívedben tovább hangzik, tovább remeg. (Zelk
Zoltán)
(Dzsambul-Dzsabájev is így ír Sztálin h a n g j á r ó l : „ . . . szelíd, mint hogyha szól hozzánk apánk.") Az apa-képzettel szorosan ö s s z s f ü g g а Rákosi M á t y á s alakjából sarjadt költészet gyermek-motívuma. Most n e m arra gondolunk, hogy a nép, a költő Rákosival, az apával gyermekként áll szemben. Hanem arra, hogy népünk és költészetünk Rákosi elvtárs emberi vonásai között különös gyöngédséggel és [megindulással fedezi fel tanítómesterünknek a gyermekek iránt érzett őszinte szeretetét. Az a meleg gondoskodás, az a dédelgető figyelem, amelyet Rákosi Mátyás az apróságok iránt tanúsít, sok költői tükörképben csillan vissza. Rákosi derűs szeretete a boldog gyermekkor záloga. „ . . . gyermekeinkben virágzik mosolya . . . " — írja Hegedűs Zoltán. „Két m e l e g szeme sokszor végignézett Az ágaskodó g y e r e k s e r e g e n . . . " (Darázs). „A kis gyereknek zsemlyét k ü l d t é l . . ( S z i i d i ) . Visszhangzik költészetünkben a dolgozó m a g y a r a p á k és anyák hálája, akik a Rákosimutatta utat gyermekük boldog és biztos útjának látják. Kedves ábrázolat a vezért köszöntő kisgyermek, a Rákosit ünneplő kispajtás. Tamási Lajos írja a kicsi Katicáról, aki egy röpgyűlésen szavalt: Kis keze a kapitalistákat fenyegette: védjük m e g h a z á n k a t . . . — csobogott, mint é d e s tej belőle, kicsi zászló volt a mosolyába, így köszöntött Rákosi Mátyásra. Vagy: Állok az iskolaudvarban, dobok éneke perdül, jönnek a k i s pajtások, röppen az énekük. „Éljen Rákosi! Éljen a P á r t ! " . . . (Kónya
Lajos) a
Rákosi személye körül népünk valami meleg, családias atmoszférát érez, s ez a népi érzés költészetünkben is tükröződik. Egy májusi felvonulás r a j z á b a n olvassuk: 134
így jöttek feljebb, mint a várfokig, apák, anyák és kis gyerekkocsik, hogy szemtől-szembe lássák Rákosit! A nép most olyan, mint égy bő család, mint aki megtalálta otthonát, amelyre várt oly tikkadt, hosszú századokon át. (Vészi Endre) A költő személyes, egyéni vallomása tipikus jegyekben is g a z d a g : Neked köszönöm meg, hogy kicsi lányom nem tévelyeg m a j d annyit, mint az apja. Már tudja, hogy ki vagy. Két év v a g y három, s biztosan, bátran lép a te utadra. (Képes Géza) Rákosinak a gyermekekhez való viszonyát a proletárinternacionalí m u s nagy távlataiba állítja a költő, mikor arról a gondosságról sző legendaszerű. képet, amellyel Rákosi a hozzánk került kis koreai árvák felé fordul. Éjszaka álmodik a csendben Kan-Gün-Hi, csöpp leány: ágyához lép Rákosi Mátyás, végigsimít haján, betakargatja . . . Kan-Giin-Hi b o l d o g . . . s Ö . . . az ágya szélén megcsókolja sárga kis homlokát. (örvös Lajos) (Rokon érzések nyomán rokon költői motívumok a szovjetköllészetből is ismerősek: „Dombrámmal hadd játszom s hadd énekelek. Mint apjuk előtt gyerekek". — Dzsambul.) Az apa és gyermek-motívumokat egészítik ki az olyan költői á b r á zolások, amelyek Rákosi elvtárs bámulatos közvetlenségét m u t a t j á k meg. „Megkérdezte az egészségem — olvassuk a már idézett Kónya-versben — s bírtam e a repülőgépen a fárasztó utat Pekingig." Ez a közvetlenség azt az érzést kelti a költőben, hogy Rákosi, amikor a tömegekhez szól, voltakép külön-külön szól minden 'egyes emberhez." „ . . . a győzelemről szól itt és mindnyájunkat nevén szólít, ha együtt is, mégis külön-külön" (Zelk). Dolgozó népünk — és részben ez is Rákosi páratlan emberi 'közvetlenségével m a g y a rázható — úgy érzi, hogy Rákosi elvtárs' a nép minden egyes fiával személyes ismeretségben van. Ennek az ismeretség-érzésnek nem feltétele a tényleges ismeretség, még csak az sem, hogy aki ezt érzi, valaha is látta légyen Rákosit. A mosolygó fényképek mély humanitása, a szájról-szájra szálló hírek és emlékezések, Rákosi pregnáns, m a g v a s mondatai, szólásai, a népért való harca és alkotásai olyan közel viszik őt népünk minden fiához, hogy mindenkiben élni kezd a „személyes ismeretség" illúziója. , , . . . az vall róla, aki sose látta" (Képes). Ennek az „ i s m e r e t s é g i n e k eszmei azonosulássá nemesedő m a g a s fokát énekli Benjámin László. 135
Csalódás, g á n c s többé nem ér, igaz ember vezet, igaz vezér; n e m ő — bensőm parancsol, hogy kövessem . . . S ugyancsak Benjámin í r j a : „Szabad h a r c o s — követem Rákosit". Ez a bizodalmas, emberien meleg közelség-érzés m e g r a g a d ó a n párosul költészetünkben Rákosi M á t y á s n a g y s á g á n a k képeivel. A vezérhez emberi közelbe hajló költő szeme n e m véti el az arányokat, a közvetlenségben nem sikkad el a rendkívüli emberi mértéket illető pátosz. A költőt Rákosi nagysága ódai, sőt himnikus hangokra r a g a d j a . „A semmiből formált világot és eget" — kiáltja Benjámin, önkéntelenül himnikus formákban, amikor Rákosi teremtő m u n k á j á n a k méreteit a k a r j a érzékeltetni. Máskor Kölcsey H i m n u s z á n a k kifejezései t ű n n e k föl a Rákosiról szóló versben, mintegy a legmagasabb, legihletettebb szférákba emelve a vezér a l a k ját. „ . . . víg esztendők jönnek e népre, balsors akit annyit tépett" (Képes). Vissza-visszatér a versekben a sziklatömb-hasonlat, amellyel költőink — klasszikus hagyományokat újítva meg — Rákosi törhetetlen akaraterejét vésik az olvasó emlékezetébe. „ . . . mintha napfényes bércet köszönténél.. (Hegedűs Zoltán). „Láttál-e gránit-szikla-tömböt? Rázúdul a szennyes ár, ám ha a hullám vissza ömlött: tisztán és töretlen áll fenn a gránit-sziklaszál." (Képes) „ . . . áll keményen, áll középen rendületlen sziklaszál, bár a lábánál sötéten faldos úri szenny, h a l á l " (Asztalos Sándor). Ahogy népünk h a j l a n d ó rá, hogy népi demokráciánk eredményeit mintegy Rákosi elvtárs személyes tényeinek lássa, költőink is érzik, hogy metaforikus előadásukban b á t ran sűríthetik Rákosi nevébe és személyébe mindazt, ami. felszabadulásunk óta történt velünk. Rákosi végzett a belső ellenséggel („ . . . mint ki viperákat kétágú villával lefog, dühös kígyóitól hazánkat megtisztította". — Devecseri). Rákosi indította el új történelmünket „...Magyarország, amelynek fénylő csúcsaira állva történelme n a g y kapuit kitárta! — Aczél). Néha a m e t a f o r á s pátosz lendülete a népköltészet, a népmesék képzeletj á r á s á r a emlékeztet: „Egyetlen mázsás szavával zúzza a m e n n y e z e t e t . . -'(Asztalos), v a g y : „Harmincezer csendőr rakott rá bilincset". (Urbán), v a g y : „Csillagbörtön csillagtalan homálya —" (Képes). Hadd emlékeztessünk itt egy pillanatra megint a kazah népköltészet nagy akin-jára, DzsambulDzsabájevre, aki „Moszkvában saját szemével látta Sztálint és régt mítoszok merész képével ad fogalmat páratlan világtörténeti n a g y s á g á r ó l " (Trencsényi-Waldapfel Imre: Sztálin és a költészet, 1950. 11. old.) Népünkre is, költészetünkre is jellemző, hogy Rákosinak emlékezetes, fejlődésünk egy-egy fordulóján elhangzó beszédeiből kiragad egy-egy m a r kánsabb, művészi színezetű, jelszó-tömörségű mondatot, olyat, amely különösen nagy erővel sűrít egy-egy fontos gondolatot. A m a g y a r nép szerepét a béke frontján Rákosi elvtárs a „rés" és a „bástya" plasztikus metaforájának ellentétében tömörítette, s ez a kép a legnépszerűbb szólások egyikévé nőtt politikai életünkben. Rákosi szavait, szólásait költőink is hatásosan illesztik versük szövegébe. Azok az eszmeileg nagyjelentőségű, f o r m a i l a g pontosan telibetaláló mondatok, amelyek Rákosi ajkáról pl. a nagy pör során vagy a sztahanovisták kongresszusán hangzottak el, állandóan viszszatérnek ú j líránkban. „En meghalhatok, de az eszme él s harcol a n é p tovább!" — idézi egy Képes-vers. „Vészbírák előtt is ki merte mondani: Dózsa vezér óta folyik a mi perünk, a szegényparasztnak földet követelünk." (Urbán). 136
Tizenhét éve már! J o g o t tanultam akkor s úgy olvastam a pert a reggeli lapokból, mint példát, amiből m a j d kicsendül a jog. És elhangzott a szó, fülem hallotta folyton, hogy: „Bármi is legyen az én egyéni sorsom, melyért én harcolok, az ügyünk győzni fog!" (Hegedűs
Géza)
„Dicsőség a munkásosztálynak!" — idézem szavait. (Zelk Zoltán) S ű r ű n e'khózza költészetünk Rákosi elvtársnak -a sztahanovistákhoz intézett szavait, „ ö országépítőkhöz így szólt: Az égbolt a felső határ!" (Devecseri). „Rákosi szól: Végső h a t á r az ég!" (Képes). „Falaink a felhőket érik? Tovább akarunk szállani. Ifi-brigádok! fel az égig! így mondta nékünk Rákosi!" (Somlyo György). Darázs Endre szinte egy egész kis Rákosibeszéd szavait teszi a jámbusi sorok ágyába: „Elvtársaim, mit itt látok előttem, A sorokozó, fiatal s e r e g Sokat tanul és belőletek lesznek Nemsokára az erős káderek: M é r n ö k és ú j tiszt s a friss otthonokban Ütmutatók, a munkásnevelők, Ezt a frontot kell minékünk bevenni, Sok tanulással ezt kell mielőbb, Jó munkával, hogy egész, tanult ember A dolgozók közt minél több legyen." Rákosi jelentőségének nagy méreteit éreztetik költőink, mikor népünk vezérét a magyar történelem: nagy folytonosságába állítják be, a m a g y a r szabadságharcok vezetőinek sorába; mikor a P á r t h o z való viszonylatát jelzik; mikor a külföld tiszteletét érzik meg és tolmácsolják Rákosi elvtárs felé; s főkép, mikor Rákosit Sztálinhoz való kapcsolatában ábrázolják. A m a g y a r történelem nagyjai közül Dózsa, Rákóczi, Petőfi, Kossuth és Táncsics neve villan fel legtöbbször költőink tollán a Rákosi Mátyásé szomszédságában. ;A fiatal Darázs képzeletét a három nagy emigráns-pillanat gyújtja ki, azok a rokon-percek, amikor Rákóczi 1711-ben, Kossuth 1849ben és Rákosi 1940-ben átlépte a m a g y a r határt, hogy a határokon túl gyűjtsön erőt- a további harcra, a m a g y a r nép megmentésére. H á r m ó j u k közül csak a Rákosi álma vált valóra . . . Rákóczi utolszor visszanézett. Türelmetlenkedtek a lovak És örökre messzire ragadták Lehajtott fejű lovagjukat. Kossuthot is pusztulásba vitte Orsováról a lassú ladik. Két szurony közt került a h a t á r r a Felemelt fővel a harmadik. 137
Vészi Endre úgy ábrázolja Rákosit, mint akiben a dicsőséges m a g y a r mult folytatja önmagát. Egy ezredév alkotta őt, szívét, szavát Petőfi, Kossuth adta át, hogy így folytassa önmagát! Ezeknél az idézeteknél önkéntelenül azokra a szavakra gondolunk, amelyeket Rákosi elvtársi 1948 novemberében mondott a nagybudapesti pártfunkcionáriusok ünnepi értekezletén: „Nekünk jutott az a történelmi feladat, hogy valóra váltsuk és továbbvigyük a m a g y a r s á g legjobbjainak álmát: Kossuthét, Petőfiét, aki száz évvel ezelőtt mint kommunista agitátor bukott el a választáson és aki hirdette, hogy eljön az idő, amikor nem lesznek többé kiváltságok kevély n a g y tornyai: amikor a bőség szarujából mindenki egyformán vehet és a tudás napvilága r a g y o g be minden ház ablakán. Mi vagyunk tettreváltói mindannak a reménynek, amelyekért Táncsics Mihály annyit szenvedett, amit Ady Endre megénekelt, amiért József Attila küzdött és gyötrődött." (Rákosi Mátyás: Válogatott beszédek és cikkek, Bp. 1951. 350. old.) Zelk Zoltán az Októberi Forradalmon keresztül egész haladó történelmünket Rákosi harcaival, munkásságával kapcsolja össze. Dózsa fölfalt teste, Petőfi verse, Táncsics hite, Kossuth égő szava, minden, ami e tájon ezer évig igaz szándék, hű remény parazsa, n a g y Október forró leheletében lobbant újra, hogy győzhetetlen éljen! Dózsa, Kossuth, Petőfi, József Attila mellett festi meg Rákosi arcát Gellért Oszkár is, aki a Rákosi-motívumok egész csokrát f o g j a össze egyik versében. Az ötödiknek hagytuk Rákosit. Nagyon sokáig börtönökben élt, de kiszabadult s végleg visszatért, hazahozta a Vörös Hadsereg. S azóta minden jóra változik! Mosolygó arcát, ugye, ismered? S most úgy számold meg te is az öt ujjad, ötük nevét örökre megtanuljad. Nincsen mumus. Ü r e s kis tenyeredbe, lányunokám, ne hullasd könnyeid. A k a r j a i m között elszenderedve, álmod fölött mind az öt őrködik. (Gellért
Oszkár)
Rákosi n a g y s á g á t érezteti a költészet akkor is, mikor a P á r t o t és Rákosi elvtársat mintegy ikerfogalmakként m u t a t j a fel. Tudják a költők, hogy a Párt tette a népi feltámadás csodáját. Ahogy P á r t u n k szerepét Rákosi elvtárs m e g f o g a l m a z t a , úgy látják ezt a szerepet költőink is: „A mi újjáépíté138
síinknek és talpraállásunknak titka az, hogy demokráciánk élén tapasztalt, viharedzett Párt állott, a m a g y a r kommunisták, a M a g y a r Dolgozók P á r t j a . . . " A ím,agyar költő egynek látja a P á r t o t és vezérét, úgy ahogy Gerő elvtárs mondotta Rákosi elvtárs 60. születésnapján* tartott beszédében: „A Párt és Rákosi — e g y ! " Azzal a P á r t t a l azonosítja Rákosit költészetünk, amelyről Rákosi ezt mondotta: „A mi Pártunk kétségtelenül a m a g y a r élet, .legrégibb' és .legmélyebb' p á r t j a " . (A m a g y a r jövőért. II. kiad. 5. old.) Benjámin László a dolgozó nép fiairól beszél, „kiket helytállni megtanított a Párt és Rákosi." Devecseri ís így ír: „ . . . a Párt és virrasztó vezérünk." M a j a k o v s z k i j látta ilyen egységben a Bolsevik Pártot és Lenint, — ő a két szónak cserélhetően-egyértékü fogalmi t a r t a l m á t h a n g súlyozza: „A párt és Lenin — ikertestvérpár, — történelem-anyánknak melyik drágább r a n g szerint? Azt mondjuk: Lenin, és úgy é r t j ü k : a Párt, azt mondjuk: a P á r t , és úgy é r t j ü k : Lenin." Rákosi n a g y s á g á t sajátosan tükrözik azok a versek, amelyekben költőink külső országokban megélt Rákosi-élményeikről számolnak be. Somlyót Albániában, Devecserit Csehszlovákiában, Kónyát Pekingben éri el a Rákosi nevével, képmásával, halárainkon túlsugárzó dicsőségével való találkozás ünnepi pillanata. e hegy tövén emelte itt Enver elvtárs a serleget, melynek borával csillogó szívünk színültig eltellett: „Sokáig éljen Rákosi, sokáig, mint a n a g y hegyek!" (Somlyó
György)
A csehszlovák Petőfi-ünnepen ezzel köszönt a költő képe r á n k textilgyárban é s Szmetana-teremben, hol Rákosi és Gottwald képe volt szomszédja . . . (Devecseri „Lá-ko-szi v á n - s z ü j ! " — vette szájra nevét mindenki, felkiáltva. Boldogan álltam, meghatottan, virágot tépve zavaromban. (Kónya
Gábor)
Lajos)
Ezen a vonalon persze a legnagyobb költői élmény a n n a k a tudata, hogy milyen szeretettel zárják szívükbe s milyen nagyra becsülik Rákosi elvtársat a Szovjetunió népei, s kivált hogy milyen közel áll népünk vezére a n a g y Sztálin szívéhez. Ahogy tömeggyűléseinken az ünneplő lelkesedés együtt csendíti fel Sztálin és Rákosi nevét, úgy a m a g y a r költők képzeletében is asszociálja egyik név a másikat. A m a g y a r nép „ . . . Sztálintól s tőle (Rákositól) megtanulta, hogy becsület és dicsőség a m ü n k a " . (Aczél.) A költő a néppel együtt köszöni a n a g y Sztálinnak a „legkülönb m a g y a r " megmentett életét: „Magyarok közt a legkülönbnek köszönjük gazdag életét — T e nem engedted, Sztálin elvtárs, hogy gyilkos horda tépje szét. Sztálin! Rákosi! Békénk útja! (Szüdi). Vagy: 139
F e l p a t t a n t már a Csillagbörtön zára, m e g s z ű n t a rabság, a kínoknak vége. S z a b a d s á g nyílt ki n a g y Sztálin szavára, Sztálin, köszönjük, s hála néked, hála, Tanácsköztársaságok Szövetsége! (Képes
Géza)
Vagy Zelk méltán neves sorai a rab Rákosiról: Ha börtönben, de o t t a n is az o r s z á g ü t ő e r é n tartotta hű kezét, ahogy Lenintől, Sztálintól tanulta — Ezért kiáltja boldogan a nép a Tanító után a Tanítvány nevét! Rokon kapcsolatokban csendül fel a két név Kuczka
Péternél:
. . . Öt, aki ott állt muit s jövő között, szabadságot földet és kenyeret adott és Pártot s adta Rákosit, ki boldoggá és erőssé nevelt. Költőinket a felszabadulás óta Rákosi elvtárs és munkája, közvetve vagy közvetlenül, szüntelen inspirálja, e m u n k á n a k szinte minden fázisában, sőt minden mozzanatában. A földosztás, az ú j r a épülő hidak, gyárak, üzemeik, a hlatalmas Terv, a Néphadsereg talpraállítáisa^, alkotmányunk megteremtése, a népi kultúra emelése, a m e z ő g a z d a s á g gépesítése és kollektivizálása, az ú j ember formálása és a békéért folytatott e z e r á g ú harc — állandóan ihleti a költői képzeletet. Rákosi e l v t á r s harcokkal és heroikusan vállalt szenvedésekkel teljesi korábbi életéből a nagy pör képei tűnnek fel különös g a z d a g s á g g a l költészetünkben. (Tudjuk, hogy Rákosi elvtárs hősies helytállása külföldi költőket is megihletett, elég itt Bezimenszkij, Zsarov és Sztálszkij verseire utalnunk.) Rákosi rabságának és pőrének mozzanatai közül négy motívum tükröződik g y a k r a n és színesen a magyar költészetben. Az első a rabság, a második a helytállás az ellenforradalmi bíróság előtt, a h a r m a d i k a világproletariátus n a g y szolidaritása, a negyedik a szabadulás. A r a b s á g szakaszában főkép az lelkesíti a költőket, hogy Rákosi elvtársat nem törte meg a cella magánya, nem roppantották össze az embertelen körülmények. Bölcsesége, éleslátása átvert a v a s t a g börtönfalakon, s a homályos odúban is többet látott, mint mások a fényes napvilágon. Vak de a — S közt
börtönében ült a rab, szeme idáig látott. mit láttam én? ki ködfalak tapogattam szabadságot. (Reményi
Béla)
Amit atycor a g ú z s b a kötött m a g y a r nép, s kivált a letepert magyar munkásosztály v i l á g o s a n érzett, az ú j M a g y a r o r s z á g valóban egy börtön140
cellában készült. Míg az elmúló Régi öncsaló harsogással ágált a tereken, az igazi útmutatás, az Újnak rejtve működő erői, a Párt jövőt építő tervei a Csillagbörtön kövei közül, Rákosi elvtárs agyából sugárzottak szét. A Csillagbörtön odvas, rossz z u g á b a n s mégis a munkásosztály mellkasában vert, dobogott akkor a Párt szíve! Ha jelszó szállt éjjel falakra, fákra, s röpcédulákkal zúgott az üzem: tudta Csepel, Angyalföld, Salgóbánya, hogy Rákosi üzen. (Zelk Zoltán) Rákosi Mátyás életrajzából ismeretes, milyen szívósan és leleményesen tájékoztatta, oktatta és bátorította a rab vezér a kommunista rabtársakat. A költő a híres „kopogtató-szisztémát" az egész forradalmi m u n k á s m o z g a lom erejének jelképévé е т э П : a csodálatos rab halk kopogó-jelei túlzengik az önhitt elnyomó világ minden durva zaját. A fűtőtesten kopogásod falon,'vasajtón, rácson át — a dolgozóknak hírül vitte a szabad élet jelszavát. A csendőrlovak dobogása, ágyúszó, fegyverkattogás z ö r e j volt csupán, tompa lárma, m e r t hallatszott a kopogás . . . Kopogásodnak ritmusára a P á r t élt, harcolt, dolgozott. (Szi'tdi
György)
.
Rákosi rabságának, tárgyalásainak és s z a b a d u l á s á n a k mozzanatai közt is Rákosinak a bíróság előtt tanúsított m a g a t a r t á s a hatott legmélyebben költészetünkre. (Bezimenszkij verse is ezt a mozzanatot r a g a d j a meg nagy erővel.) Ebben a történelmi párharcban az erkölcsi bátorság és a szellemi erő diadalmaskodott. Révai elvtárs így értékeli ezt a küzd?lmet: „Nemcsak a személyes b á t o r s á g jellemzi Rákosi elvtárs m a g a t a r t á s á t e регсекЬэп, hanem a fölényes politikai-taktikai művészet is." (Szabad Nép, 1952 m á r cius 9,) Ahogy Rákosi az első pillanattól kezdve lemondott személye védelméről, és minden erejét a Forradalom nagy ügyének igazolására koncentrálta, ahogy a vádlottak padjáról a vádló erkölcsi m a g a s l a t á r a emelkedett, ahogy a szellemi és etikai erőviszonyokat ott, az ellenforradalmi tárgyalóteremben teljesen megfordította, jobban mondva: való arányaiban feltárta, ahogy fizikailag kiszolgáltatott aiakja óriásira nőtt a két fegyőr közt, s a korlátlan fegyveres hatalomra támaszkodó bíróság, a fasiszta állam gőgös ereje a forradalmi, kommunista érvek zuhogó pörölycsapásai alatt szánalmasan összezsugorodott, mindez dús-erű tárna költészetünk számára. „ H a n g j a úgy szól, mint az ítélet, félve nézik az úri bírák . . . " — írja Képes. „ . . . Feláll és beszélni kezd csengő hangon Rákosink" — olvassuk Asztalosnál. Vagy: 141
Hát őt ne visszhangozta volna a földön minden proletár, a férfit, áki két fegyőr közt a vérbírák ölébe áll? S ha szól, úgy szól: minden szavával a munkásosztály öklét v á g j a a gyilkosok arcába már! (Zelk
Zoltán)
(Zelk
Zoltán)
Ki puszta szóval leteperte rendőr, ügyész, bírák hadát; Kom ját Aladár 1926-ban írt verse a Rákosi-pernek ezzel a m o z z a n a t á val kapcsolatban a rehabilitált 19-re is gondol. Kik ott állnak a vérbírák előtt, keményen, hajthatatlanul: jó társaink, derék katonái a Pártnak, milliók vágya, dühe, a k a r a t a épít alátok roppant dobogót. A diktatúra emléke m e g r a g y o g mocsoktalan. A „vádlott" heroikus helytállásán túl nagy költői látomások forrása a nemzetközi szolidaritás, amely a halálos veszélyben forgó rab mellett megnyilatkozott. Képes kitűnően érzékelteti ennek az életmentő forradalmi szolidaritásnak az erőközpontját, a Kremlt, egyben a nagy Tanítónak és nagy Tanítványnak mintegy delejes kapcsolatát. Sztálin elvtárs jár fel s alá a Kremlben Távol a rab figyel a néma csendben. A Rákosi életéért meginduló világmozgalom a Szovjetunióban forr a legnagyobb erővel, de szerte a világon, mindenütt megmozdulnak a szabadság fiai. S a stegítő szeretet nemcsak a r a b vezér, h a n e m a rab nép felé is'árad. Börtönbe hurcolt Magyarország, rád nézett akkor a világ, cellarácsaidon bezúgni érezted forró á r a m á t a munkásnemzetköziségnek — Nincs hívebb, igazabb család! Fölkeltek a testvéri pártok, fölkeltek minden proletárok m e g m e n t e n i a P á r t fiát! S kétszáz millió ember karja nyúlt érte a határon át, uráli gépész, leningrádi szövőlány, moszkvai diák 142
s a kolhozok szabad p a r a s z t j a — kétszázmillió ember k a r j a kidöntötte börtönfalát. (Zelk
Zoltán)
A pör negyedik n a g y m o z z a n a t a k é n t — s m á r idevezet át az iménti idézet v é g s ő s o r a — R á k o s i szabadulását ábrázolja költészetünk. V e r s e i n k ihletetten és erővel t ü k r ö z i k a világ dolgozóinak azt a kirobbanó örömét, amely 1940 november 2 - á n a k n a g y e s e m é n y é t ü n n e p e l t e : Rákosi M á t y á s tizenöt évi f e g y h á z b ü n t e t é s után U z s o k n á l átlépte a s z o v j e t határt. M i k o r költőink a s z a b a d u l á s p i l l a n a t á r ó l írnak, önkéntelenül a n n a k a tisztelgésnek a pátoszából éreztetnek valamit, amellyel a Vörös H a d s e r e g díszszázada v á r t a Rákosi M á t y á s t a m e g n y í l ó h a t á r o n . Rákosi s z a b a d ! — ez a k é t szó söpör át a világon m e g s z a b a d u l t a rab — felderülnek a dolgozók. Rákosi s o r s á b a n a s a j á t s o r s á t látja a nép. kilép a fogoly s rácsillan a szép, szabad ég. (Képes
Géza)
Rákosi M á t y á s a l a k j a a szabad évek m a g y a r költészetében, noha t á v o l ról sem teljesen, de s o k o l d a l ú a n és híven tükröződik. A forradalmi r o m a n tikával izzó szocialista realizmusnak nem egy sikerült d a r a b j á t t a l á l j u k ebben a költészetben. Azok a versek, amelyek Rákosi M á t y á s a l a k j á t valóban ihletett erővel á l l í t j á k tömegeink elé, a n é p nevelésének n a g y feladatát végzik: segítenek az alakuló ú j e m b e r n e k a n a g y mintához, Rákosi elvtárshoz való igazodásban. Költőink eleven és. őszinte Rákosi-élménye szerencsésen hat az esztétikai m e g f o r m á l á s síkjában is. Líránk, a m e l y különben elég s ű r ű n mutat s e m a t i k u s v o n á s o k a t , a Rákosi-versekben többnyire a lélekző, életszerű ábrázolás útját j á r j a . Ezt a m ű v é s z i n y e r e s é g e t csak akkor becsülhetjük m e g igazán, ha visszagondolunk például a Kossuth a l a k j a körül támadt h a j d a n i költészetre, amely — s o k értékes a l k o t á s mellett — igen g y a k r a n dolgozott m e r e v sablonokkal, s igazában i n k á b b csak a népi e r e detű d a r a b o k b a n t e r e m t e t t tárgyához m é l t ó t . De a s e m a t i z m u s k é r d é s é n túl— menőleg is érezni a Rákosiról szóló k ö l t e m é n y e k e n a költők fokozott g o n d ját. Nyelvnek, f o r m á n a k , kompozíciós f e l a d a t o k n a k felelősebb kezelését látni ebben a költészetben. S a művészi ízlésnek, költői tapintatnak a k á r h á n y jelét. Költőink például n e m emlegetik t ú l z o t t g y a k o r i s á g g a l , mintegy visszaélve a lehetőségekkel, Rákosi nevét, — g y a k r a n c s a k gyöngéd t a r t a l m ú utalással, v a g y a n é v m á s n a g y b e t ű s kezdésével jelzik, kiről van szó. S az a kínálkozó m e g o l d á s sem terjedt el szo'kványszerűen, h o g y a vers v é g é r e , n a g y h a j t ó e r e j ű point g y a n á n t , odacsendítik az inspirátor nevét. Mindez a t é m a - s u g a l l t a művészi komolyságot b i z o n y í t j a . S azt is e l m o n d h a t j u k , hogy ú j költészetünk g y a k r a n éppen a Rákosi ihlette d a r a b o k b a n válik-mélyül-érik igazán költészetté. Költőink — s éppen a legjobbak — Rákosit a nép szemével l á t j á k , alkotásait a nép szempontjából értékelik, s z a v a i t a népi érdekek m é r l e g é n vetik latba és e g é s z életét a nép történelmébe ágyazzák bele. Mikor Rákosi művészi á b r á z o l á s á n a k a f e l a d a t a előtt á l l a n a k , nem v o n j á k ki m a g u k a t annak az é r z e l m i 143
á r a d á s n a k a sod'rából, amely a dolgozó nép szívéből indul Rákosi e l v t á r s felé. A költő érzései is ott t o r l a n a k ebben az áradásban, s így válhatik a költő igazán népe t o l m á c s á v á . A vezéri alak művészi m e g m i n t á z á s á b a n döntő módon természetesen Rákosi e l v t á r s szuggesztív e g y é n i s é g e segíti költőinket. De bizonyára ott m u n k á l e r e j ü k b e n a g a z d a g m a g y a r költői h a g y o m á n y is, amely u g y a n éppen ezen a t é r e n , t. i. t ö r t é n e l m ü n k n a g y j a i n a k kultuszában (Kossuthtal k a p c s o l a t b a n m á r szóltunk erről) inkább mennyiségi, mint minőségi eredményeket m u t a t h a t föl, mégis: e g y e s remekeiben — akár Rákóczi-verseinket, a k á r a „Petőfi k o s z o r ú j a " v a g y az „Ady k o s z o r ú j a " méltóbb darabjait nézzük — t e r m é k e n y h a g y o m á n y n a k tetszik. S n e m kétséges az sem, h o g y Rákosi költői ábrázolásához felszabadító és bátorító példát k a p h a t t a k k ö l tőink abban a c s o d á l a t o s a n g a z d a g költészetben, amelyet a szovjet n é p e k nek, s m á r - m á r az egész világ népeinek a Lenin és Sztálin világtörténelmi a l a k j a iránt érzett tisztelete és r a j o n g ó s z e r e t e t e szült. A baráti, népi d e m o k r a t i k u s irodalmak közül előttünk főkép a n a g y Dimitrov a l a k j á t t ü k r ö z ő b o l g á r költészet ( B a g r j a n a , Furnadzsiev, Radevszki, P a n t e l é e v , L a m a r é s m á s o k ) ismeretes. Mind e különböző nyelvű v e r s c s o p o r t o k egybevető v i z s g á lata rendkívül é r d e k e s és t a n u l s á g o s eredményeket kínál a „szocialista t a r t a l o m — nemzeti f o r m a " tételéhez! Rákosi e l v t á r s a l a k j a n e m egyszerre jelent meg a m a g y a r lírai k ö l tészet tükrében. (A népköltészetben való, e g y r e erősebb jelentkezését ú j a b b dolgozat hivatott vizsgálni,) Az első években csak m o z a i k d a r a b o k b a n v i l l a n t a k elő tettei és szavai, — szuggesztív e r e j e inkább az ú j élet a l a k u l á s á n a k e g y r e lenyűgözőbb m o z z a n a t a i n át, m i n t e g y személytelenül jelentkezett. V e r s - t á r g y i közvetlen m e g n ö v e k e d é s e f o l y a m a t o s a n t ö r t é n t — szinte az élet g a z d a g o d á s á n a k a r á n y á b a n — és születésének 60. é v f o r d u l ó j á r a érte el eddigi t e t ő p o n t j á t . A n a g y ü n n e p alkalmából költőink v a l ó b a n f e l f o k o zott erővel t o l m á c s o l t á k felfokozott érzéseiket, s a java t e r m é s m é l t ó a n é r e z t e t t e azt az érzelmi hőfokot, amellyel ezen a napon n é p ü n k fordult a s z e r e t e t t T a n í t ó m e s t e r felé. De Rákosi M á t y á s alakjának, jelentőségének, h a r c á n a k és m u n k á j á n a k igazi és teljes költői feltárása, természetesen, m é g az elkövetkező é v e k feladata. Hiszen keze k ö z t egyre nő és ú j u l az o r s z á g , e g y r e emelkedik a nép és e g y r e hódítóbban épül a szocializmus. Nőni és ú j u l n i fog költészetünk is, a m e l y az ország, a nép és a szocializmus növekedésének — Rákosi M á t y á s n a g y művének — áhítatos és igaz tükre kíván lenni.
GYŐRY JÁNOS:
A DEMOKRATA VICTOR HUGO A burzsoá kritika a fiatal Hugót következetesen úgy értelmezi, mintha csaknem kizárólag a Bourbonok udvaronca lett volna, telve feudális-royalista hangulatokkal és iképzetekkel, megnemalkuvóan védelmezve trónt és oltárt s első irodalmi szárnypróbálgatásaiban Chateaubriand ájtatos mélabúját utánozva. Emitt-amott felbukkanó demokratikus kijelentéseit afféle kivételes jelenségeknek tartja, mint amelyek csupán a szabályt erősítik. Ez a szemléiét figyelmen kívül hagyja többek közt azt a nagyfontosságú tényt, hogy a royalista környezetben nevelkedő Hugo 144
