NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013
193
RAGADOZÓ ATKÁK ELÔFORDULÁSA A KUNSÁGI BORVIDÉKEN Szabó Árpád1, ifj. Gál Csaba1,2 és Pénzes Béla1 1
Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, 1118 Budapest, Ménesi út 44. Gál Szôlôbirtok és Pincészet, 2317 Szigetcsép, Szôlôtelep
2
A szerzôk a Kunsági borvidék kilenc településének határában, tizennyolc szôlôültetvény, továbbá egyes ültetvények szegélyén lévô leggyakoribb növények ragadozóatka faunáját vizsgálták. A szôlô fás részeinek (cseralap és vesszô) nyugalmi idôszakban történô futtatásos vizsgálatával összesen hét Phytoseiidae fajt sikerült kimutatniuk. A borvidéken nagy meglepetésre nem a Typhlodromus pyri faj volt a leggyakoribb, mint Magyarország többi hegy- és dombvidéki borvidékén, hanem az Amblyseius andersoni. Ennek hátterében feltehetôleg az Alföld, más szôlôtermô vidékektôl eltérô éghajlati adottságai állnak. A növényfajokban és borításban is szegényes szegélynövényzeten csupán négy Phytoseiidae faj elôfordulását tapasztalták, azok is csak kis egyedszámban voltak megtalálhatók. Kulcsszavak: ragadozó atka, Kunsági borvidék, Amblyseius andersoni, szôlô A magyarországi borvidékek közül a legnagyobb, több mint 20 ezer hektár szôlôtermô területtel a Kunsági borvidék rendelkezik. Meghatározó két fajtája a Cserszegi fûszeres és a Kékfrankos. A borvidék nemcsak talajában, de éghajlati adottságaiban is eltérô a többi, hegyés dombvidéki borvidékünktôl (Keresztes 2011). Ezen sajátosságok miatt fontosnak tartottuk, hogy a Kunsági borvidéken is megvizsgáljuk a hasznos szervezetek közül a kártevô atkák populációit szabályozni képes ragadozó atkák elôfordulását. A borvidéken hasonló vizsgálatok eddig nem voltak, csak néhány adattal rendelkezünk egyes fajok elôfordulásáról. Egyegy alföldi településen, így például Lakitelken volt mintavétel, de csak a Typhlodromus pyri faj fordult elô kis gyakorisággal (Sárospataki és mtsai 1991). Szigetcsépen több faj (Euseius finlandicus, Amblyseius andersoni, Paraseiulus talbii, T. pyri, Zetzellia mali) elôfordulásáról tudunk, melyek közül az E. finlandicus volt a leggyakoribb (Mikulás 2000). A hazai borvidékeken elôforduló Phyto seiidae fajokról igen részletes adatokkal rendelkezünk (Bozai 1993, Molnár 2003, Szabó
2010), különös tekintettel a Tokaj-hegyaljai, Egri és Badacsonyi szôlôültetvényekre (Szabó és mtsai 2009, 2010, 2013). Az eddigi adatok alapján minden borvidékünkön a T. pyri faj volt a leggyakoribb, míg szubdomináns az A. andersoni. A T. pyri nem csak Magyarországon, de Európa legtöbb szôlôtermô vidékén igen gyakori ragadozó faj (Boller és mtsai 1988, Sölva és mtsa 1997, Kreiter és mtsai 2000). Anyag és módszer A Kunsági borvidék kilenc településének (Dömsöd, Izsák, Kiskunhalas, Ráckeve, Soltvadkert, Szabadszállás, Szigetcsép, Tabdi, Tiszakürt) határában fekvô, összesen 18 üzemi szôlôültetvényben gyûjtöttünk mintát 2012. január és február havában. Az 5–30 éves ültet vényekben leggyakrabban egyesfüggöny, vagy kordon mûvelést folytattak, a tôkék térállása döntôen 3 × 1 m volt. A sorközöket mecha nikailag, míg a soralját herbicidekkel tartották gyommentesen. A mintavétel tárgyát a borvidéken legnagyobb területen termesztett két szôlôfajta (Cserszegi fûszeres, Kék-
194
frankos) fás részei képezték. Ültetvényenként minden esetben 100, nagyjából 10 cm-es cserrészt gyûjtöttünk, amelyekrôl a telelô atkákat Berlese-Tullgren típusú futtató készülékkel nyertük ki. A 2012-es vegetációs idôszakban a szôlô területek környezetében lévô természetes növénytársulást alkotó fôbb fajokról, összesen 12 növényfajról levélmintát vettünk. A mintavételek során az egyes fajokról 100 levelet gyûjtöttünk. A begyûjtött levelek fonáki oldalát sztereo mikroszkóppal vizsgáltuk át. Az összes begyûjtött Phytoseiidae egyedbôl tartós preparátumot készítettünk, majd Karg (1993) határozókulcsa alapján meghatároztuk. A fajok preparátumait a Rovartani Tanszék gyûjteményében helyeztük el. A Kunsági borvidék és más, fôleg hegy- és dombvidéki borvidék éghajlati adottságainak összehasonlításához az Országos Meteorológiai Szolgálat adatait elemeztük. Mintának az egri és a kecskeméti állomás elmúlt 11 évi téli, illetve nyári adatsorait használtuk fel. A hômérsékleti értékek közül a téli és nyári idôszak abszolút értékeit vettük figyelembe, amely talán a legjobban szemlélteti az Alföld szélsôséges éghajlati adottságait. Eredmények A nyugalmi idôszakban gyûjtött minták alapján a Kunsági borvidék minden vizsgált szôlôültetvényében kimutatható volt a Phytoseiidae fajok elôfordulása. E családból összesen hét, míg a Stigmaeidae családból egy fajt gyûjtöttünk be (1. táblázat). Az azonosított fajok mindegyike ismert volt már hazánkban, bár az Amblyseius graminis fajt itt sikerült elôször szôlôrôl begyûjteni. A Phytoseiidae fajok közül meglepetésre az A. andersoni volt a legelterjedtebb, a 18 vizsgált ültetvény közül 17-ben megtaláltuk a fajt. Az összes begyûjtött egyed 89%-át tette ki, átlagosan minden második cseralapra jutott egy egyed. Az A. andersoni emellett minden esetben nagyobb egyedszámban fordult elô, mint a többi ragadozó atkafaj. A borvidék két leggyakoribb szôlôfajtájának tekintetében nem volt szignifikáns különbség sem
NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013
az A. andersoni, sem a többi ragadozó atkafaj átlagos egyedszámát illetôen. A T. pyri fajt a vizsgált 18 ültetvénybôl mindössze négy ültetvényben tudtuk begyûjteni, egyedszáma jelentôsen elmaradt a domináns fajétól, hiszen az összes egyed csupán 3,7%-át adta a borvidéken (1. táblázat). Az E. finlandicus faj, amely a növényvédelmi kezelésekre igen érzékeny, ugyancsak négy ültetvényben fordult elô, de nagyon kis egyedszámban (0,7%). Az ültetvények környezetében, ahol a növényfajokban és borításban is szegényes volt a szegélynövényzet, alig találtunk ragadozó atkákat. A vegetációs idôben, a szôlôültetvények környezetében élô növényfajokon csak négy Phytoseiidae faj fordult elô, amelyek közül három a szôlô cserrészein is megtalálható volt (2. táblázat). Az éghajlati adatokat elemezve megállapí tottuk, hogy az alföldi területen telente több mint 3 °C-kal hidegebb, nyaranta pedig több mint 2 °C-kal melegebb volt az abszolút hômér séklet az elmúlt 11 évben (3. táblázat). Következtetések A Kunsági borvidéken az eddig megvizsgált hét borvidéken tapasztaltakkal ellentétben (Szabó 2010, Szabó és munkatársai 2009, 2010, 2013) nem a T. pyri a leggyakoribb elterjedésû, hanem az A. andersoni a domináns faj. A két faj állandó versenyét számos tényezô befolyásolhatja, így a gazdanövény levelének fonáki szôrözöttsége (Duso és mtsai 2003), vagy az ültetvény sorközmûvelésének módja is döntô lehet. A nagy növényi borítottsággal bíró ültetvényekben a virágpor leveleken történô felhalmozódása a T. pyri számára elônyösebb (Markó és mtsai 2012). Peszticidekkel szemben mindkét faj hamar képes rezisztenciát kialakítani (Bonafos és mtsai 2007). Az irodalmi adatok alapján elôfordul olyan ültetvény, ahol a két faj egyszerre fordul elô, de ennél gyakoribb, hogy az egyik faj nagymértékben, vagy teljesen kiszorítja a másikat (Franck és mtsai 2008). Fontos tényezô továbbá az élôhely klimatikus adottsága. Hazánk alföldi területein feltehetôleg túlzottan forróak és szárazak a nyarak a T. pyri számára. A Kun-
NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013
195 1. táblázat
Ragadozó fajok egyedszáma ültetvényenként (Kunsági borvidék, 2012)
Dömsöd Izsák Kiskunhalas Ráckeve Soltvadkert Szabadszállás Szigetcsép Tabdi Tiszakürt
Fajok száma
Zetzellia mali
Amblyseius graminis
Typhlodromus pyri
Anthoseius rhenanus
Paraseiulus talbii
Paraseiulus triporus
Szôlôfajta
Euseius finlandicus
Település
Amblyseius andersoni
Egyedszám (db/100 cserrész)
Cserszegi fûszeres
102
15
2
Rajnai rizling
197
44
2
Cserszegi fûszeres
207
7
1
3
Kékfrankos
40
3
3
3
Cserszegi fûszeres
14
1
2
Kékfrankos
28
1
Cserszegi fûszeres
13
1
Kékfrankos Cserszegi fûszeres Kékfrankos
8
1
30
20
2
3
1
Cserszegi fûszeres
62
4
1
3
Kékfrankos
27
1
1
3
Cserszegi fûszeres
35
3
2
178
1
2
8
1
Kékfrankos
56
7
1
3
Cserszegi fûszeres
12
3
1
3
Kékfrankos
19
1
1
6
4
Kékfrankos Cserszegi fûszeres
Összesen (db):
1036
8
63
2
10
43
1
1
Gyakoriság egyedszám alapján (%)
89,00
0,69
5,41
0,17
0,86
3,69
0,09
0,09
sági borvidéken e faj helyét a szélsôségesebb idôjárási feltételekhez jobban alkalmazkodni képes A. andersoni vette át. A jelenséget már Olaszországban és Franciaországban is megfigyelték, ahol a melegebb és szárazabb területeket az A. andersoni, illetve a Kampimodromus aberrans uralta (Duso és mtsai 1991, Kreiter és mtsai 2000). A legnagyobb magyarországi borvidéken mindezidáig a Phytoseiidae fajok elterjedtségérôl nem rendelkeztünk adatokkal, így eredményeink hiánypótlóak a területen.
A hazánkban szôlôrôl elsôként megtalált Amblyseius graminis faj elsôsorban lágyszárú növényeken fordul elô, de szívesen migrál véletlenszerûen szôlôre, mindemellett a növényevô atkák populációjának szabá lyozásában nincs jelentôs szerepe (Kreiter és mtsai 2000). E fajjal együtt a hazai szôlô ültetvényekbôl már harminc Phytoseiidae faj elôfordulását ismerjük. A tenyészidôszakban a szegélynövényekrôl négy Phytoseiidae fajt sikerült begyûjteni, ami
196
NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013 2. táblázat
Szôlôültetvények szegélynövényein gyûjtött Phytoseiidae fajok (Badacsonyi borvidék, 2011)
Anthoseius occiduus
Amblyseius andersoni
Növényfajok
Paraseiulus talbii
Euseius finlandicus
Egyedszám (db/100 levél)
Chenopodium album
Celtis occidentalis
4
1
Crataegus monogyna
3
2
Lycium barbarum
Populus x canadensis
Prunus cerasus
Prunus spinosa
1
Robinia pseudoacacia
Sambucus nigra
Silene latifolia subsp. alba
42
más borvidékek hasonló eredményeivel összehasonlítva igen szegényesnek mondható (e.g. Szabó és mtsai 2009, 2010, 2013). A négy fajból három a szôlô cserrészein is elôfordult, amibôl arra következtethetünk, hogy az ültetvény és a szegélynövényzet fajai között szoros kapcsolat van. A szegényes fajösszetételt egyrészt okozhatta a vizsgálat évében tapasztalt, a ragadozó atkák szaporodását hátráltató, rendkívüli aszályos idôjárás, másrészt, hogy az ültetvények környezete növényfajokban szegény volt, vagy összefüggô szegélynövényzet nem is volt fellelhetô. Javasoljuk a Kunsági borvidék szôlôtermesztôinek, hogy telepítéskor az ökológiai kiegyenlítô sávok területi arányára nagyobb hangsúlyt fektessenek. Kiemeljük továbbá, hogy a szôlô termesztése során a hasznos élô szervezeteket kímélô növényvédelemi technológia betartása a Kunsági borvidéken különösen hangsúlyos, ugyanis gyér szegélynövényzet esetén a ragadozó atkák természetes betelepedése nem kielégítô.
3. táblázat A téli hónapok (december, január, február) abszolút minimum, és nyári hónapok (június, július, augusztus) abszolút maximum hômérsékleti értékei (°C) Kecskeméten és Egerben (2002–2012, OMSZ adatok alapján) Abszolút minimum
Abszolút maximum
Év
Kecske mét
Eger
Kecske mét
2002
–21
–15
37
36
2003
–22
–18
37
35
2004
–15
–13
35
34
2005
–20
–14
36
34
2006
–16
–16
36
34
2007
– 9
– 8
42
39
2008
–17
–12
38
36
2009
–15
–13
36
33
2010
–19
–17
36
32
2011
–17
–14
38
35
2012
–11
–10
38
37
Átlag
–16,5
–13,6
37,2
35,0
Eger
Köszönetnyilvánítás Köszönjük a mintavételi lehetôséget a Kunsági borvidék szôlôtermesztôinek! A kutatás a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0023 pályázat támogatásával valósult meg. IRODALOM Boller, E.F., Remund, U. and Candolfi, M.P. (1988): Hedges as potential sources of Typhlodromus pyri, the most important predatory mite in vineyards of Northern Switzerland. Entomophaga, 33: 249–255. Bonafos, R., Serrano, E., Auger P. and Kreiter S. (2007): Resistance to deltamethrin, lambda-cyhalothrin and chlorpyriphos-ethyl in some populations of Typhlodromus pyri Scheuten and Amblyseius andersoni (Chant) (Acari: Phytoseiidae) from vineyards in the south-west of France. Crop Protection, 26: 169–172. Bozai J. (1993): A szôlôn élô fitofág és ragadozó atkák faji összetétele és dominanciaviszonyai. Növényvédelem, 29: 339. Duso, C., Fontana, P. and Malagnini, V. (2003): Diversity and abundance of phytoseiid mites (Acari: Phyto-
NÖVÉNYVÉDELEM 49 (5), 2013 seiidae) in vineyards and the surrounding vegetation in northeastern Italy. Acarologia, 44: 31–47. Duso, C., Pasqualetto, C. and Camporese, P. (1991) Role of the predatory mites Amblyseius aberrans (Oud.), Typhlodromus pyri Scheuten and Amblyseius andersoni (Chant) (Acari, Phytoseiidae) in vineyards. II. Minimum releases of A. aberrans and T. pyri to control spider mite populations (Acari, Tetranychidae). Journal of Applied Entomology, 112: 298–308. Franck, L., Höhn, H. und Höpli, H-U. (2008): Artenzusammensetzung der Raubmilben im Ostschweizer Apfelanbau. Schweizerische Zeitschrift für Obst- und Weinbau, 15: 7–10. Karg, W. (1993): Eugamasoidea. In: Karg, W. (ed) Raubmilben (Die Tierwelt Deutschlands). Gustav Fischer Verlag, Jena. 329–502. Keresztes J. (2011): A borvidék történelme. www.kunsagiborvidek.hu, 2013. február 25. Kreiter, S., Tixier, M.S., Auger, P., Muckensturm, N., Sentenac, G., Doublet, B. and Weber, M. (2000): Phytoseiid mites of vineyards in France (Acari: Phytoseiidae). Acarologia, 41: 77–96. Markó, V., Jenser, G., Mihályi, K., Hegyi, T. and Balázs, K. (2012): Flowers for better pest control? Effects of apple orchard groundcover management on mites (Acari), leafminers (Lepidoptera, Scitellidae), and fruit pests. Biocontrol Science and Technology, 22: 39–60.
197 Mikulás I. (2000): Környezetkímélô szôlôtermesztési technológiák megvalósíthatósága rezisztens Viktória gyöngye fajtával. Doktori értekezés. Szent István Egyetem, Kertészettudományi Kar, Szôlészeti Tanszék, Budapest. Molnár Gy. J. (2003): Az elmúlt 20 évben végzett atka populáció-vizsgálatok a Veszprém megyei szôlô ültetvényekben. Növényvédelem, 39: 521–530. Sárospataki Gy., Szendrey L. és Mikulás J. (1991): A Typhlodromus pyri Scheuten elôfordulása ma gyarországi szôlôültetvényekben. Növényvéde lem, 27: 391–395. Sölva, J., Zöschg, M., Hluchy, M. and Zacharda, M. (1997): Predatory phytoseiid mites (Acari: Mesostigmata) in vineyards and fruit orchards in Southern Tyrol. Journal of Pest Science, 70: 17–19. Szabó Á. (2010): Ragadozó atkák szerepe kertészeti állókultúrákban Magyarországon. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar, Rovartani Tanszék, Budapest, 1–89. Szabó Á., Kóródi I. és Pénzes B. (2009): Ragadozó atkák elôfordulása a Tokaj-hegyaljai borvidéken. Növényvédelem, 45: 21–27. Szabó Á., Tempfli B. és Pénzes B. (2010): Ragadozó atkák elôfordulása az Egri borvidéken. Növényvédelem, 46: 1–9. Szabó Á., Varga M. és Pénzes B. (2013): Ragadozó atkák elôfordulása a Badacsonyi borvidéken. Növényvédelem, 49: 57–62.
THE OCCURRENCE OF PREDATORY MITES IN THE KUNSÁG WINE REGION, HUNGARY Á. Szabó1, jr. Cs. Gál1,2 and B. Pénzes1 Corvinus University of Budapest, Faculty of Horticultural Sciences, Department of Entomology, H-1118 Budapest, Ménesi str. 44. Gál vineyard and wine cellar, 2317 Szigetcsép, Szôlôtelep
1 2
The authors investigated the occurrence of predatory mites in 18 vineyards of the Kunság wine region, Hungary. Furthermore the predatory mite fauna on the most common plants in the surroundings of four vineyards was also examined. The woody parts of the grapes (spurs) were investigated in the winter dormancy with Tullgren funnels. Seven phytoseiid (Amblyseius andersoni, Euseius finlandicus, Amblyseius graminis, Paraseiulus triporus, Paraseiulus talbii, Anthoseius rhenanus and Typhlodromus pyri) and one stigmaeid (Zetzellia mali) species were determined. The most abundant predatory mite species was Amblyseius andersoni (89% of total phytoseiids). Thyphlodromus pyri, the dominant species in other Hungarian wine regions, was the subdominant species (3,7% of total phytoseiids) here. The difference in the most abundant species compared to other Hungarian wine regions is probably due to the extreme climatic conditions (the summers are hotter and the winters are colder) of the Kunság wine region. The phytoseiid mite fauna of the surroundings was very poor, we found only four species. The rate of colonization of vineyards by phytoseiids is limited. Keywords: Phytoseiid mite composition, Kunság wine region, Amblyseius andersoni, faunistic survey, Vitis vinifera Érkezett: 2013. március 4.
