pusztavámi krónika II. évfolyam 16. szám Idôszaki havilap Ingyenes

pusztavámi krónika

II. évfolyam 16. szám • Idôszaki havilap • Ingyenes

2013. szeptember

Stabil, keresztény állam Merkatz László Pusztavám polgármestere augusztus 20-án a település központjában megrendezett ünnepségen szólt a falu közösségéhez. Méltatta Szent István királyunkat, aki a magyar államiság megteremtôje. – Tiszta szívvel összegyûlni, gondtalanul ünnepelni, nem is olyan könnyû. – kezdte beszédét Merkatz László polgármester, majd így folytatta: – Nem könnyû, hiszen ünnepeink mára gyökeresen átalakultak, mi magunk alakítottuk át ôket az elmúlt évtizedek során. Ahogy közelítünk egy-egy jeles alkalom felé, ahogy fogynak elôttünk a naptár lapjai, úgy lép elôtérbe a média, és a politika. Gondosan leporolják a piros betûs napot, majd ki-ki a maga ízlése, igényei és nem utolsósorban céljai szerint öltözteti a neki tetszô köntösbe. Mai divatos szóval: aktualizálják az ünnepet. Évrôl évre egyre erôsödik ez a jelenség és valljuk be: az írott és elektronikus média kény-

szerû foglyaiként egyre nehezebbé teszi számunkra az ünnepi készülôdést. Mégis elmondhatjuk: rohanjon bárhogy a világ, fújjon bármerrôl a szél, augusztus 20-a, s benne I. István király soha el nem halványuló alakja mindig része volt és része lesz a magyar nyárnak. S nem csupán a hagyomány, a megszokás miatt. Államalapító nagy királyunk megvalósult életmûve, a stabil, keresztény alapokra helyezett európai állam ma ismét célként lebeg elôttünk. De nem csupán a cél, a körülmények is hasonlóak, mint az államalapítás idején. Keressük a helyünket a nagyvilágban, Európában, s meg kell találnunk a kö-

Ribárszki Ákos lelkész és Gerendai Sándor plébános megáldották az új kenyeret

zös hangot, a bennünket körülvevô nemzetekkel. Szent István hatalmas elszántsággal, ugyanakkor végtelen alázattal szolgálta nemzetét. Puritán jelleme, megrendíthetetlen hite vezette munkájában, mely nyomán alakja példaként állt a késôbbi korok nemzedékei elôtt, s állhat elôttünk most is. De vajon ott van e nagy királyunk eszmeisége mindannyiunk szívében? Hányan tekintjük valóban szolgálatnak a közért, a társadalomért vállalt munkát? Ott csengenek-e a fülekben István király intelmei? Az eltökélt uralkodó szavai, aki nem a tôle függetlenül zajló politikai eseményekre bízta a saját és országa sorsát, noha a keresztény Európában lett volna jelentkezô bôven, aki úgymond szárnyai alá vette volna újonnan született hazánkat. István király tetteinek ereje éppen abban rejlett, hogy nélkülözött mindenfajta öncélúságot, sôt ellenkezôleg: biztonságot, hitet, jövôképet adott az országnak. Mai világunk is ilyen választás elé állít valamennyiünket: vitetni magunkat az árral, a kijárt úton a sodrásban bízva várakozni, vagy nap mint nap erôs hittel, akarattal harcba indulni közös ügyünkért, vállalni az újat vagy ahogy a Biblia is fogalmaz a keskenyebb, talán rögösebb utat. Tetterôs királyunk, Szent István életútja megadja a választ, azt a választ, amit mindannyian ismerünk. Szavak helyett tettekkel, ígéretek helyett munkával állhatunk csak meg a vállalt feladat és embertársaink elôtt. Ez augusztus 20-a és Szent István legfôbb üzenete a ma emberének. Tisztelt Pusztavámiak! Nézzünk most erre a kenyérre, nézzünk a rásimuló nemzetiszín szalagra. Én ma, 2013. augusztus 20-án, a dolgozó és nem utolsósorban az áldozatra kész embert látom benne. A mi kenyerünk. Múlt, jelen és jövô szimbóluma. Mementója embernek, becsületnek és munkának. Az, hogy ide kerülhetett, számunkra ma talán már természetes, hiszen valamennyiünk munkája itt van most ebben a cipóban. Mert magyarként, pusztavámiként Önökkel együtt vallom, hogy igenis mi fogtuk annak az ekének a szarvát, mely

Merkatz László: „Sokáig termeltük ezt a kenyeret, még tovább gyúrtuk és most kisült”.

búzát, lisztet adott. Mi, pusztavámi emberek, ki-ki a maga munkahelyén. S mint ahogy oly sok mindent jelent most ez a kenyér – mindegyikünknek egy kicsit mást – számomra, itt Önök elôtt állva elsôsorban Pusztavámot jelenti. Ahogy minden nap kell az asztalra az új kenyér, úgy kell megújulni településünknek is idôrôl idôre. Sokáig termeltük ezt a kenyeret, még tovább gyúrtuk és most kisült. Szép, friss kerek és új kenyér ez. A történelem viharait kiállva a sokadik generáció állja most körül e kenyeret. Ez a falu, mely példát adott az utódoknak felelôsségvállalásról, közös ügyeket elôremozdító munkáról. A kicsinyes politikai taktikák, furkálódások ideje lejárt. A ma Magyarországában csak azok maradhatnak talpon, akik egy emberként képesek küzdeni egy településért, egy célért. Erre, munkára hívom most ismét Pusztavám lakosságát, hiszen közeleg az újabb vetés ideje. Induljunk hát, tegyük a dolgunkat, hogy egy év múlva ismét emelt fôvel állhassunk meg a MI KENYERÜNK mellett.

Augusztus 20. – méltó megemlékezés 2013. augusztus 20-án szerte az országban, ünnepségekkel emlékeztek a magyar állam alapítására, Szent István királyra és az új kenyérre. Az „Együtt az ország” címû állami rendezvények keretében községünk is méltó megemlékezéssel idézte a múltat és az azóta eltelt több, mint ezer évet. A magyar nép nehézségeit túlélve, véres háborúkban gyôztesként, küzdelemmel, bizakodással, nagy-nagy akarattal, mindig talpon maradva találta meg végleges hazáját a Kárpát-medencében. A 15 óra 30 perckor kezdôdô ünnepségen a történelmi egyházakkal együttmûködve ünnepeltünk. Szép számú közönség jött össze a Mûvelôdési Ház mögötti téren, ahol nagyon meghitt, bensôséges ünneplésben volt részünk, köszönhetôen a szép dekorációnak, színvonalas rendezésnek és mûsornak. Az ünnepély Varga Miklós fellépésével kezdôdött. Az elôadómûvész az ünnephez illô dalokat adott elô: Európáról, az államalapításról, Szent István dicsô tetteirôl. Részletek hang-

zottak el az „István a Király” címû rockoperából. A mûsor a népszerû Vén Európa címû dallal zárult. Varga Miklós hitvallásában kiemelte: Azért tartja ma is aktuálisnak ezt a dalt, mert magyarként, ma is emelt fôvel és nyitott szívvel találjuk meg helyünket Európa közepén a „Vén Európában”. Varga Miklós hangsúlyozta: „Az Európai Unió nem egyenlô Európával, az Európai Unió majd csak akkor lesz közös hazánk, ha magyar népünk, nemzetünk minden tagja, része lehet a közös Európai Háznak”! A közönség vele együtt éne-

A szabadbattyáni magyar tánccsoport a pusztavámi színpadon

Fûvósaink is részt vettek az ünnepségen

kelve azonosult az ünneppel, átérezve az összefogás jelentôségét. A Himnusz elhangzása után községünk polgármestere, Merkatz László polgármester mondott ünnepi beszédet, melyben méltatta az elvetett mag termés érlelôdésének hosszú áldozatos munkáját, annak megérdemelt gyümölcsét, eredményét. Ezt követôen ökumenikus szertartás keretében – a történelmi egyházak képviseletében – Ribárszki Ákos, evangélikus lelkész megáldotta az új kenyeret, valamint Gerendai Sándor római katolikus plébános megszentelte az emberi élet nélkülözhetetlen termékét, mindennapi kenyerünket. Beszédükben mindketten hangsúlyozták: Szükségünk van arra, hogy Szent István öröksége, az ô utat mutató és jövôt építô jobb keze ma is irányítson, ma is erôsítsen minket. Kihangsúlyozták, az új termést, az új kenyeret is évrôl-évre úgy tekintjük, mint az emberi munka gyümölcsét, és egyben Isten ajándékát. Szent István intelmeiben elsô helyen szól a hit megôrzésérôl, és ezzel olyan értéket adott népének, ami megteremtette az összefogást, igazolta az áldozatvállalást, a felelôsséget. A megáldott új kenyeret megszegve, az ünneplô közönség boldogan fogadta annak minden falatját. Az ünnepség második részében kultúrmûsor következett. Felléptek a helyi német nemzetiségi táncosok,

A helyi táncosok a kultúrmûsor keretében léptek fel

A közönség a kultúrmûsort figyeli

Varga Miklós énekes is fellépett Pusztavámon

2

valamint a tánccsoport által meghívott szabadbattyáni magyar tánccsoport. A közönség nagy tapssal jutalmazta színvonalas mûsorukat. Jó érzés volt látni az összetartozás szép példáját a „nemzet-nemzetiség” között, az egységes országgá érett többnemzetiségû nép kultúráját. A mûsor után a község önkormányzata „ünnepi estebéddel” vendégelte meg a megjelenteket. A nyugdíjas klub tagjai finom sültkolbászt, kenyeret, valamint mustárt szolgáltak fel. Köszönjük a szervezôknek, az intézményeknek, civil szervezeteknek és minden segítônek, hogy munkájukkal egy méltó ünneplés részesei lehettek azok, akik erre az augusztus 20-i ünnepi délutánra eljöttek. Bízzunk benne, hogy a következôkben még többen átérzik az augusztus 20-i ünnep jelentôségét, hiszen ôseink, a régiek adtak nekünk egy nyelvet, egy országot, hazát, amelyben otthon érezhetjük magunkat, és igenis ôk, ôk hagyták ránk a hitet, amiben bízni lehet. Tiszteljük István királyt, mert nem csak a dicsô múlt egy része ô, hanem ô adta meg azt az alapot, amire építhetünk, ô teremtette meg a jövô lehetôségét minden magyarnak. Az ünnepség megerôsített abban, lelkesítsen minket az elôdök példája, kivált Szent Istváné. E példa fényében lássuk meg a jót jelenünkben, ahhoz ragaszkodjunk, és azt kövessük is! Finta János ny. címzetes igazgató

Pusztavámi Krónika • 2013. szeptember

II. Focitábor Augusztus 12-tôl 17-ig immár második alkalommal került megrendezésre a Pusztavámi Torna Club szervezésében a focitábor. A tavalyi tábor nagy sikereinek is köszönhetô talán, hogy immár 47 kisgyermekkel tölthettünk el egy tartalmas hetet. Büszkén mondhatjuk, hogy ebbôl a 47 kisgyermekbôl 38 igazolt játékosunk van, amely létszám szeptembertôl még 5 fôvel bôvül. Ez jó aránynak mondható egy ilyen kis településen. A mindennapos edzéseket három edzônk: U7-es korosztálynak Járóka Rudolf, U9-es korosztálynak Kocsis Jenô és U11-es korosztálynak Kis Viktor tartotta. Hálás köszönet nekik, hogy mindegyikôjük munkahelyi szabadságát feláldozva, türelemmel, kitartással foglalkozott gyermekinkkel. Munkájukat segítették a helyi ificsapat tagjai: Molnár Richárd, Csordás Tamás, Kocsis Dominik és Lascsik Bence. Öröm volt látni, hogy a kicsik, mint egyfajta „példaképként” tekintettek rájuk, s büszkék voltak, hogy a „nagyokkal” együtt edzhetnek nap, mint nap. Minden nap 8 órakor találkoztunk a sportpályán. A reggeli után egy edzéssel kezdtünk, majd megtartottuk délelôtti edzésünket. A tréningek során a gyermekek az alaptechnikákat gyakorolták. Állóképességi és erôsítô gyakorlatokat végeztünk. Az ebédet az Ezerjó étterem támogatásával kaptunk, majd a déli szieszta alatt – tanárnénik segítségével – kézmûves foglalkozásokkal színesítettük a tábor programjait. Festettünk üvegpoharat,

zsugorfóliából medálokat készítettünk, tábori zászlót festettünk stb. Köszönjük a segítségét Visztné Kemele Szilvia tagintézmény -vezetônek, Hadnagyné Róth Eszter, Vajdicsné Fenyvesi Angéla és Freyné Pratsler Anikó tanárnéniknek, hogy a hetet velünk töltötték. A tábor ideje alatt vendégünk volt Kovács „Vipera” Attila világbajnok bokszoló, aki elôadást tartott gyermekeinknek, majd egy kötetlen beszélgetéssel zárta látogatását. Lehetôségünk volt egy délutánt eltölteni a tatai kalandparkban, ahol gyerkôceink kipróbálhatták erejüket, bátorságukat. Pénteki napon a tábor lezárásaként a szülôkkel együtt töltöttük délutánunkat közös focival, játékokkal. Az önkormányzat támogatásával óriáscsúszdát, élô csocsót és hordó szumó játékokat kaptunk, kicsi és nagy is önfeledten szórakozhatott. Péntek este egy nagy tábortûzzel, közös vacsorával zártuk a hetet. Nagy

izgalmat és élményt jelentett a gyermekeknek az este, mikor az egész családdal együtt a focipálya mellett felállított sátrakban ott aludhattak. A tábor ideje alatt rengeteg önkéntes segítônk volt. Segítségünkre voltak szülôk, nagyszülôk. A héten velünk voltak: Kocsis Jenôné Mónika, Lascsikné Jakab Andrea anyuka, Kisné Lázár Anita anyuka, Gergôné Jakab Anikó anyuka, Gergô Gábor apuka, R. Nagy Zoltán apuka, Harcos Edina anyuka, Lengyel Tamás apuka és Horváthné Dobos Judit anyuka. Ezentúl köszönetet mondunk Merkatz László polgármester úrnak és Pratsler Jánosnak, a Torna Club elnökének, az egész heti segítségért. Anyagi segítséget kaptunk a Fejér Megyei Önkormányzattól – Törô Gábor úrtól 50 000 forintot. Pusztavám Község Önkormányzatánál pályáztunk a Civilek Pusztavámért pályázatra, ahonnan 80 000 forintot sikerült elnyernünk. Anyagi támogatást

kaptunk az Alu-Span Kft-tôl – 40 000 forintot, a Palló és Deszka Kft-tôl és az FHL Björn Kft-tôl 10 000 – 10 000 forintot. Anyagi segítséget kaptunk még több szülôtôl is. Mindezeken túl, fagylaltozhattunk helyi vállalkozóink jóvoltából, palacsintázhattunk a helyi Karitasz csoport felajánlásából, gyümölcsöt, üdítôt és édességeket kaptunk szülôktôl, nagyszülôktôl illetve sok zöldséget, gyümölcsöt kaptunk egy móri vállalkozó felajánlásából. Nagymamák gondoskodtak, hogy kis focistáink finom házi süteményeket is kapjanak. Így telt el a hetünk. Egy kellemesen eltöltött egy hét igazi közösséget teremtett, a tartalmas szórakozás mellett remek kikapcsolódást nyújtott valamennyiünknek. Részeseivé váltunk egy vidám „játéknak”, melyre terveink szerint jövôre is benevezünk. Reméljük, sikerrel! Leitnerné Pratsler Regina

A focitábor résztvevôi

Bányásznap 1919. szeptember 6-án csendôrsortûz oltotta ki bányászok életét Tatabányán. Ennek emlékére szeptember elsô vasárnapja a bányászat, a bányászatban dolgozók nagy áldozatokat követelô munkájának ünnepnapja. Pusztavámon augusztus 28-án emlékeztek a föld mélyén dolgozó emberekre. A koszorúzással egybekötött összejövetelen jelen volt: Kovács András Zoltán a VÉRT Rt. vezérigazgatója, dr. Havelda Tamás bányászati igazgató, Vicsai János termelési fômérnök, Merkatz László polgármester, Kubinyi Balázs és Bartók Béla alpolgármesterek, dr. Légrádi Gábor jegyzô, Lisztmayer János BDSZ elnök, Illés Róbert szakszervezeti vezetô. Merkatz László – az igen szépszámú érdeklôdô elôtt – az alábbiakat mondta:

Merkatz László: „A bányászok legfôbb óhaja az, hogy hagyják ôket dolgozni”


– Jó szerencsét! Tizenegyedik alkalommal állhatunk itt koszorúkkal Pusztavám központi terén, a bányásznapi ünnepségünk kapcsán. Tizenegyedik alkalommal szólhatunk a bányásztársadalomhoz egy olyan településen, ahol még létezik, mûködik, él a bányászat. Tizenegyedik éve igyekszünk kifejezni azon óhajunkat, kérésünket, elvárásunkat, hogy legyen még a következô évben is ilyen ünnepségünk, ahol élô, mûködô szénbánya mellett tudunk emlé-

kezni a bányász szakmáról, a bányászokról. Hinnünk kell magunkban, bíznunk kell a munkánkban, mert ennek az országnak igen is szüksége lesz a szénre. Ehhez hívjuk és várjuk a bányásztársadalom képviselôit, akiknek legfôbb óhajuk az, hogy hagyják ôket dolgozni. Együtt akarunk mûködni és élni a bányászokkal, a Márkus-hegyi bányaüzemmel. Hajtsuk meg fe-

jünket a régi és jelenlegi bányászok elôtt! Különösen azok elôtt, akik valamilyen bányaszerencsétlenség miatt nem lehetnek most velünk. Sokszor gyûltek már viharfelhôk a magyar bányászat ege felett, ma is így indult a nap, s lám, az ünnepségre szép idô lett. Higgyünk benne, hogy kisüt még a nap! Ezt kívánom mindannyiunknak! Jó szerencsét!

A helyi önkormányzat képviselôi és a bányászok együtt ünnepelték a bányásznapot

3

2013. második félévi munkaterv – elfogadott – Beszámoló a 2013. évi költségvetés elsô féléves teljesítésérôl- Elôzetesen tárgyalja: pénzügyi bizottság Elôadó: polgármester. – Tájékoztató a település egészségügyi ellátásáról Elôadó: háziorvos, védônô, kórház vezetése, jegyzô. Egyebek: 2013. október 02. (szerda): – Civil szervezetek Tanácsnokának beszámolója a szervezetek mûködésérôl Elôadó: Civil szervezetek Tanácsnoka. – A Nemzetiségi csoportok Tanácsnokának beszámolója a csoportok mûködésérôl Elôadó: Nemzetiségi csoportok Tanácsnoka – A Bûnmegelôzési Tanácsnok beszámolója az elmúlt évi tevékenységrôl Elôadó: Bûnmegelôzési Tanácsnok Egyebek: 2013. november 13. (szerda): – Beszámoló a 2013. évi költségvetés háromnegyedévi teljesítésérôl Elôzetesen tárgyalja: Pénzügyi Bizottság Elôadó: polgármester – Javaslat a 2014. évi költségvetési koncepció megalkotására (második tárgyalás). Elôzetesen tárgyalja: Pénzügyi Bizottság Elôadó: polgármester. – 2014. évi belsô ellenôrzési terv meghatározása Elôadó: jegyzô – H. E. P. eddigit tapasztalatairól beszámoló Elôadó: jegyzô Egyebek: 2013. december 11. (szerda): – 2014. évi költségvetési keretszámok meghatározása Elôzetesen tárgyalja: pénzügyi bizottság Elôadó: polgármester. – Mûvelôdési Ház 2014. évi munkatervének meghatározása Elôadó: Mûvelôdési Ház vezetôje – 2014. elsô félévi munkaterv meghatározása Elôadó: polgármester Közmeghallgatás!

A Vértes Vidéke Kft. az új hulladékbegyûjtô Az idén hatályba lépett Hulladéktörvény alapvetôen módosította a lakosság ellátását jelentô közszolgáltatást. Elôírt a szolgáltatást ellátók részére egy új kötelezettséget: a begyûjtési, szállítási, ártalmatlanítási engedély mellett rendelkezni kell közszolgáltatói engedéllyel, és OHÜ minôsítéssel is. Ez az engedély azonban csak állami, önkormányzati többségû tulajdonnal rendelkezô cég részére adható meg. Vagyis, végre a helyére kerülnek a közszolgáltatást, a köz érdekében végzô cég végezheti. Az AVE Tatabánya Zrt. ennek a kitételnek nem felel meg. Az AVE Tatabánya Zrt. tulajdonosai – hosszas önkormányzati egyeztetések után – döntöttek arról, hogy a lakosság zavartalan ellátása, az ágazatban dolgozók munkahelyének megôrzése érdekében a lakossági szolgáltatást leválasztják az AVE Tatabánya Zrt. palettájáról és beépítik a Vértes Vidéke Kft-be. A kiválás-beolvadás jogi, gazdasági lépései a jogszabályok szerint megtörténtek. Ennek alapján 2013. június 30. napjával a szétválási szerzôdés szerint bejegyzésre került a közszolgálat átadása, vagyis – más, elrettentô

Polgárôr kirándulás Pusztavám Község Polgárôr Egyesületének vezetôsége kirándulást szervezett tagjai részére. A kétnapos kirándulás programja (augusztus 10–11), Gödöllôn kezdôdött egy-két órás városnézéssel. Megtekintettük a felújított fôteret, majd idegenvezetéssel megnéztük a királyi kastélyt, melyet Syssy kastélynak ismernek a turisták. A múzeumlátogatás mindenkinek elnyerte a tetszését. Folytattuk utunkat Inárcsra. Ott a Kastély Szálló és Wellness várta a csoportot különbözô lehetôségekkel. Helyünket elfoglaltuk, majd indult a wellnessezés. Ez a program is sikeresnek mutatkozott. A Kastély Szálló szol-

Egyebek: Állandó napirendi pontok: – Polgármesteri beszámoló a két ülés között történt eseményekrôl - Tájékoztató a döntések végrehajtásáról, bejelentések megtétele – Képviselôi bejelentések, interpellációk Merkatz László polgármester

4

példákkal szemben – a lakossági szolgáltatás folyamatában biztosított településünkön. Konkrét lépések: – 2013. július 1-jei keltezéssel jogutódként a Vértes Vidéke Kft. átvette az AVE Tatabánya Zrt. és az önkormányzat között meglévô lakossági hulladékkezelési szerzôdést (ebbe beleértendôk a lakossági hulladékkal egy tekintet alá esô intézményi hulladékkezelési szerzôdések is). – A hulladékbegyûjtéssel, ügyfélszolgálattal foglalkozó munkavállalókat jogutódként átvette saját állományába. – A begyûjtést, szállítást végzô jármûveket a szelektív hulladékgyûjtô autók kivételével bérbe vette az AVE Tatabánya Zrt. - tôl. – A lerakás változatlanul a tatabányai regionális hulladéklerakón történik meg, ahogy eddig is. – A szelektíven gyûjtött anyagok elszállítását, elôkezelését és hasznosítását az AVE Tatabánya Zrt. végzi a Vértes Vidéke Kft. megbízásából. Fentiek azt jelentik, hogy Pusztavámon ugyanaz a személyzet, ugyanazokkal a jármûvekkel, ugyanazokkal a feltételekkel végzi a hulladékkezelési

Közös fotó a kastélypark udvarán.

gáltatásai minden igényt kielégítettek. Így lehetôség nyílott a kalandparkban az erô és az ügyesség „fitogtatására”, a csodálatos környezetben a sétára a pálmafák és a különleges virágok között. Este egy alföldi szokásnak megfelelô lakodalmat nézhettünk végig. Másnap délelôtt folytatódott a Wellness program, valamint a kalandpark nehézségeinek legyôzése. Ebéd után Budapest felé vettük az irányt. A Campona bevásárló központban található Tropikáriumot tekintettük meg. Hazafelé megálltunk a Báder fogadóban egy vacsorára, majd kitûnô hangulatban értünk haza. Finta János

közszolgáltatást, azonban mindezt jogutódként a Vértes Vidéke Kft. látja el. A soron következô számlát, amely a teljesítést követô negyedév után, október hónapban lesz esedékes, már a Vértes Vidéke Kft. fogja kibocsátani, amely a rezsicsökkentés – melynek „hulladékfrontos” Pusztavám Önkormányzata mozgatórugója volt – jogszabályának megfelelôen tartalmazni fogja a lakosságnak járó kedvezményt is. Az átszervezés alatt – mind az önkormányzati összefogás, mind pedig az AVE Tatabánya Zrt. elsôrendû célként a lakosság zavartalan ellátását tûzte ki célul. A tatabányai ügyfélszolgálat nyitva tartása sem változott, az új címe és telefonszáma a következô: 2800 Tatabánya, Komáromi u. 55. Tel.: 34/600-700. * Név: Vértes Vidéke Hulladékgazdálkodási Kft. Cégjegyzék száma: 11-09-020967 Adószáma: 24121567-2-11 Ügyvezetô: Kovács Krisztián telefon: 70/422-2520, e-mail: [email protected] Merkatz László polgármester

Anyakönyvi hírek Augusztus HÁZASSÁGkötés: Komjáti Tibor – Kosztolányi Katalin Mária (augusztus 02.) * Halálozások: Fülöp Gyula (augusztus 12.) Deák Gábor (augusztus 18.) Leitermann István (augusztus 27.)

Nyelvtanfolyam Október és november hónapokban lehetôség lesz a Pusztavámi Mûvelôdési Házban angol és német alapfokú nyelvtanfolyam elvégzésére. A tanfolyami költségek igen csekélyek lesznek, ugyanis egy pályázaton keresztül történik a lebonyolításuk. Aki érez magában egy kis elszántságot és vállalkozó kedvet nyugodtan jelentkezzen elôzetesen! Bôvebb információval majd csak a pályázat kihirdetése után tudunk szolgálni. Addig is minden kedves érdeklôdôt szívesen fogadunk, és regisztrálunk! Bôvebb információ: Leitner Andreánál: 0630/5740473


Együtt a csúcs felé! – hittanos tábor

A tábor résztvevôi

Ebben az évben is együtt táboroztunk hittanosainkkal a Vértesben. 21 évvel ezelôtt azzal a céllal fogtunk bele az elsô pusztavámi hittanos tábor szervezésébe, hogy továbbadjuk mindazt, amit kaptunk. Istennek hála, hogy újra és újra együtt lehetünk, kereshetjük a közösséget egymással és Vele. Több olyan résztvevônk is volt, akiknek már a szülei is táboroztak velünk. Jó ezt megélni, hogy a világ rohan, de mégis szükségünk van megállni, szükségünk van a közös idôre, a csendre, az egymásrautaltság megtapasztalására. A létszámunk is ezt igazolja, ebben az évben 75-en táboroztunk együtt. Örülünk neki, hogy mind a segítôk, mind a résztvevôk közé jöttek evangélikus testvéreink is. Minden évben egy-egy téma köré építjük föl a legfontosabb mondanivalót. Az idei tábor címe így szólt: „Együtt a csúcs felé”! Együtt megélve

a közösséget kortól és felekezettôl függetlenül, hiszen széles a skála hét éves kortól egészen a középiskolásainkkal bezárólag. A csúcs felé vezetô úton pedig a tízparancsolatra fókuszáltunk, de megpróbáltuk nem parancsként, hanem útjelzô táblaként, védôkorlátként tekinteni rájuk. Négy korosztályra bontva a résztvevôket sokféle technika alkalmazásával (beszélgetés, barkácsolás, szituációs játékok, médiakészítés…) dolgoztuk fel a témát. Természetesen kiegészítve mindezt az elmaradhatatlan métázásokkal, kirándulással, tábortûzzel. A „magot”, amit elvetettünk a Jó Istenre bízzuk, hogy növelje, érlelje bennünk. Szeretnék megosztani egy élménybeszámolót az egyik középiskolás résztvevônk, Laczkó Éva soraiból: „A nyár beköszöntével kicsiknek és nagyoknak egy évnyi várakozás után egyaránt megkezdôdött a nagy visszaszámlálás, ami az idén is elhozta közös táborozásunk

A 2013/14-es tanév rendje A Magyar Közlöny 2013. évi 115. számában megjelent a következô tanév rendjérôl szóló miniszteri rendelet [az emberi erôforrások minisztere 47/2013. (VII. 4.) EMMI-rendelete]. A rendelet alapján a 2013/2014. tanév rendje a következôképpen alakul: 2013. szeptember 2. (hétfô): elsô tanítási nap 2013. október 25. (péntek): ôszi szünet elôtti utolsó tanítási nap 2013. október 26. (szombat): ôszi szünet elsô napja 2013. november 3. (vasárnap): ôszi szünet utolsó napja 2013. november 4. (hétfô): ôszi szünet utáni elsô tanítási nap 2013. december 21. (szombat): téli szünet elôtti utolsó tanítási nap


2013. december 22. (vasárnap): téli szünet elsô napja 2014. január 5. (vasárnap): téli szünet utolsó napja 2014. január 6. (hétfô): téli szünet utáni elsô tanítási nap 2014. január 17. (péntek): elsô félév vége 2014. január 24-ig értesítés a félévben elért tanulmányi eredményrôl 2014. április 16. (szerda): tavaszi szünet elôtti utolsó tanítási nap 2014. április 17. (csütörtök): tavaszi szünet elsô napja 2014. április 22. (kedd): tavaszi szünet utolsó napja 2014. április 23. (szerda): tavaszi szünet utáni elsô tanítási nap 2013. június 13. (péntek): utolsó tanítási nap

idôpontját, mely sokunk számára már a nyár elmaradhatatlan része. A hagyományokhoz híven az idei évben is 6 napot töltöttünk a Vértesben. Nevetésbôl és jó hangulatból az idén sem volt hiány. A tábor egy csütörtöki délelôttön kezdôdött, amikor megismerkedhettünk a tábor témájával, a Tízparancsolattal, melynek pontjait napról-napra feldolgoztuk. A korosztályos bontás után pedig megkezdôdött a közös munka, a csapatépítés. Pénteken keményfába vágtuk a fejszénket, és a teljes csapattal Csókakô felé vettük utunkat. Még a legkisebbek is hôsiesen vették az erdô kínálta akadályokat, melyek mellett sokszor egymás segítségére voltunk utalva. Szombaton az elôzô nappal ellentétben egy kön�nyedébb lélegzetvételû napot tartottunk, a Médianapot. Csoportonként kisfilmeket forgattunk megadott témákban. Jó volt látni a kisebbek lelkesedését és ötletgazdagságát a forgatásokon. Ezzel párhuzamosan megismerkedhettünk az agyagedény- készítés rejtelmeivel. Vasárnap délelôtt elôadásokon vettünk részt, majd este izgatottan néztük meg elkészült kisfilmjeinket, melyek nem okoztak csalódást. Hétfôn tûzzománcozás keretein belül lehetôségünk adódott egymásnak, valamint az otthoniaknak egy kis ajándékot készíteni. Ezen a foglalkozáson nagyon sok ötletes fülbevaló és medál készült. Este pedig sor került az utolsó tábortûzre, ahol fergeteges hangulat uralkodott. Kedden, rendhagyó módon lánctalpas akadályversennyel zárult a programsorozat, amelyen kicsiknek és

nagyoknak ugyanazon feladatokkal kellett szembesülnie. A hálaadó szentmisét követôen délután hosszas búcsúzkodás után lezártuk táborunkat, de természetesen csak az idei esztendôre. Ezúton magam és az összes táborozó nevében szeretnék köszönetet mondani a tábor szervezôinek és az összes segítônek, támogatónak, szülôknek, akik lehetôvé tették számunkra, hogy részt vegyünk ezen a táboron. Remélem az elkövetkezendô években is, együtt tudunk majd táborozni.”

Minden évben egy-egy téma köré építjük föl a legfontosabb mondanivalót. … Természetesen mi is a folytatást tervezzük, jövô júliusra már le is foglaltuk a helyünket. A továbblépés elôtt még a köszönet a feladatunk, hiszen a megvalósításhoz nagyon sok segítséget kaptunk, lelkieket, anyagiakat egyaránt. Hálás szívvel köszönjük mindenkinek, aki bármilyen formában is támogatta táborunkat! Staudt Gáborné

Az EED Zrt. felhívása A közép- és kisfeszültségû transzformátor állomásoknál tapasztalható károkozások miatt felhívással fordul a fogyasztókhoz E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.(EED Zrt.). Az elmúlt években egyre gyakrabban fordul elô, hogy az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. tulajdonában lévô közép-, kisfeszültségû transzformátor állomásokból transzformátor-tekercs anyagot, illetve szigetelô olajat tulajdonítanak el ismeretlen tettesek. Ezek az események azon túl, hogy az EED Zrt.-nek jelentôs elhárítási költséget jelentenek, a villamosenergia- felhasználó ügyfeleket, a lakossági fogyasztókat, valamint a vállalkozásokat is egyértelmûen hátrányosan érintik, mivel a lopásokat követô üzemzavar elhárításáig az érintett háztartásokban, munkahelyeken, különbözô helyszíneken nem tudnak dolgozni, pihenni, szórakozni, hiszen a villamosenergia-szolgáltatás nem biztosított.

A cég a lopások megelôzése, megakadályozása érdekében azt kéri a fogyasztóktól, hogy amennyiben akár napközben, akár sötétedést követôen észreveszik, hogy a transzformátor állomások környékén idegenek mozognak, vagy dolgoznak, hívják fel a rendôrség telefonszámát, és jelezzék nekik a látottakat! A rendôrség munkatársai felveszik a kapcsolatot az EED Zrt. üzemirányítóival, akik meg tudják tenni a szükséges intézkedéseket, mivel ôk tisztában vannak azzal, hogy tervezett feladat végrehajtása, vagy üzemzavar-elhárítás miatt dolgoznak, vagy esetleg valóban egy lopási eseményt sikerült felderíteni, és ezzel sok kellemetlenségtôl megmenteni a településen lakókat. A feladat végrehajtásában nagy segítséget jelenthetnek a településeken mûködô polgárôrségek tagjai is – tájékoztatott közleményben az EED Zrt. Székesfehérvári Hálózati Régiója.

5

Puszit a halnak Beszélgetés Tóth Lajos nyugdíjas pedagógussal A minap Tóth Lajos nyugdíjas pedagógus vendége voltam. Annyit tudtam róla, hogy 1939-ben Dunaszerdahelyen született, majd 1949-ben a családjával együtt, kitelepítették az akkori Csehszlovákiából. Pusztavámon kötöttek ki. Szerencséje volt, mert osztályidegenként fölvették a fôiskolára, Pécsre került. Diplomával a zsebében, itt Pusztavámon tanárként helyezkedett el. Van két lánya, unokái, egy szeretô felesége, akiket imád. – Kezdjük a leglényegesebb dologgal: boldog ember?– kérdeztem Tóth Lajostól. – Úgy érzem, igen. – válaszolta egy kávé mellett. – Akinek ilyen szeretô család jutott, az ha nem boldog, akkor ki legyen boldog? Büszke vagyok a két lányomra, vejeimre, unokáimra. Napjainkban nagyon sok ember bizony a mindennapi betevôért küzd, és hát szerencsére a családomra ez nem jellemzôje. 1939-ben születtem, még a háborúról is vannak emlékeim. Mielôtt kitelepítettek, édesapám tanító volt, nem taníthatott, mint magyar ember. Érdekes módon, fôkönyvelôje viszont lehetett egy gyárnak. Az általános iskola elvégzés után érettségiztem, így kerültem aztán a fôiskolára. Nappalin végeztem. Kemény idôszak volt ez a Rákosi érában, mert én minden nyáron dolgoztam. Voltam mélyfúró munkás, planéros. Nem szégyellem elmondani, hogy 16 éves voltam akkor, mikor elôször a Balatonra kerültem egy kirándulóvonattal. – Pont 10 éves volt, amikor a kitelepítés megtörtént. Éppen elég idôs ahhoz, hogy megértse, hogy tulajdonképpen mi is történt. Lehet, hogy a politikai összefüggéseket akkor még nem értette, azt viszont láthatta, hogy szüleiben milyen

traumát okozott ez a fajta erôszakos lakosságcsere, vagy magyarüldözés. – Ez az üldözés talán még ma is létezik. Arra gondolok, hogy uniós ország révén Szlovákia és Csehország ma is érvényben tartja a Benes-i dekrétumokat. Én ma ott a kollektív bûnösség elve alapján háborús bûnös vagyok, noha 10 éves korom óta nem élek abban az országban. – Édesapja, vagy édesanyja, hogyan élték meg a kitelepítést? – Sokkal nehezebben, mint mi gyerekek. A gyökereket vágták el náluk. Ôk halálukig nem tudtak ezzel végérvényesen megbékélni. Mi gyerekek ezt inkább kihevertük. – A pusztavámi tanári évekre hogyan lehet vissza emlékezni? Jók voltak, szépek voltak? – Szépek voltak. Az elején nagyon nehéz volt, hiszen azok, akik általános iskolában tanáraim voltak, azok kollegák lettek. Igaz, eltelt közben 7 év. 4 év középiskola és 3 év fôiskola, de 7 év egy ember életében nagyon hosszú idô, és azok, akik engem tanítottak általános iskolában, azok mind kollegák lettek akkor. – Ha a pedagógusi ars poeticáját meg kéne fogalmazni, akkor hogy tenné? Ki a jó pedagógus?

– Személyi példamutatás nélkül ez nem megy. Egy pedagógus örökké kirakatban van. Minden ballépését, minden botlását (fôleg egy kis faluban) figyelemmel követik. És utána mesélhet, mondhat akármit a gyerekeknek. – A bevezetôben mondtuk, hogy van két lánya. Hogyan nevelte föl ôket, pedagógusként vagy Tóth Lajosként? – Inkább a párom nevelte a gyerekeket. Abban az idôben nagyon-nagyon sokat dolgoztam, mert a pedagógusfizetés akkor sem volt igazán magas. Sokat túlóráztam az iskolában, és hát ugye annakidején az esti tagozaton is lehetett tanítani. Rengeteg ember szerzett esti tagozaton általános iskolai végzettséget, még a háború elôtti legjobb tanulók is legfeljebb 6 osztállyal rendelkeztek. Sok ember volt, aki anyagi problémák miatt a háború elôtt nem tudta elvégezni az általános iskolát, és itt végezte el. A bányász szakszervezet is indított tanfolyamokat a középiskolába beiskolázott dolgozói számára, tehát a bányász szakszervezetnél is óraadók voltunk. De minden pedagógus ugyanebben a cipôben járt abban az idôben. – Mikor ment nyugdíjba? – Nyugdíjba 1999-ben elmentem, de még két évet ráhúztam. – Mindenki tudja önrôl ebben a kis falucskában, hogy imád horgászni. Honnan van ez a hobbi? – Ez a szenvedély még Szlovákiából jött velem, hiszen Dunaszerdahely környéke tele van kanálisokkal (így hívják ott ezeket az öntözôcsatornákat), és abban az idôben, amikor én kisgyerek voltam, ezek na-

gyon halbô vizek voltak. Mindenféle hal megtalálható volt, ami a Dunában létezik. A házunkat 1945-ben elvették és nagyanyáméknál éltünk, ahol a kert alján folyt egy kanális. Ott horgásztam.

Tóth Lajos: „a halat inkább fôzni szeretem, mint enni”

– Szereti a halat? – Megeszem, de nem vagyok oda érte. Megfogni szeretem, de van, amelyiket visszaengedem a vízbe. Az a legélvezetesebb dolog, amikor egy halat az ember megfog, úgy gondolatban puszit ad neki és azt mondja: „Küldd a nagymamát vagy a papát”! – Hogyan érzi most magát? – Hál’ Istennek jól. Egészségileg rendben vagyok, család is rendben van. – Akkor ön tényleg egy boldog ember. Emlékszik, ezzel indítottunk és ezzel is zárunk. Nem csak boldog, hanem elégedett is. – Igen. – Köszönöm a beszélgetést! – Én is köszönöm, hogy megtisztelt kérdéseivel. Nédó Géza

Új evangélikus lelkész Pusztavámon A pusztavámi evangélikus presbitérium úgy döntött, hogy ezentúl Ribárszki Ákos lelkész töltheti be a nemrég nyugdíjba vonuló Kapi Zoltán lelkész helyét. A fiatal lelkészt a Pusztavámi Krónika arra kérte, hogy mutatkozzon be az olvasóknak. – Sok szeretettel köszöntöm a Kedves Olvasót! Ribárszki Ákosnak hívnak, és az ország másik végébôl, a távoli Békés megyébôl, egészen pontosan Orosházáról érkeztem a Pusztavám - Móri Evangélikus Egyházközségbe. Szüleim a Békéscsaba mellett fekvô Kondoroson laknak, így gyerekkoromat, valamint iskoláséveim egy részét is ott töltöttem. Az általános iskola elsô négy osztálya után a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium 8 osztályos rendszerében folytattam tanulmányaimat, ahol 2003-ban érettségiztem. A gimnázium utolsó évei voltak a legfontosabbak és meghatározók számomra abban a tekintetben, hogy a teológián szeretném folytatni ta-

6

nulmányaimat. Még abban az évben, 2003-ban sikerrel felvételiztem az Evangélikus Hittudományi Egyetemre, és szeptemberben elkezdtem tanulmányaimat. Diplomámat 2008 májusában védtem meg, „A Mária kultusz kialakulása és fejlôdése a Római Katolikus Egyházban” címmel. Még ebben az évben egyéves ösztöndíjat nyertem a németországi Neuendettelsauban található „Augustana fôiskola” teológiai karára. Ezután kerültem az orosházi gyülekezethez, mint hatodéves teológushallgató, ahol Deák László mentorsága alatt végeztem a gyakorlataimat. 2010. augusztus 14-én szenteltek lelkésszé a kondorosi evangélikus templomban, s a szolgálatra Ézsaiás próféta

szavaival indultam: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerôsítelek, meg is segítelek, sôt gyôzelmes jobbommal támogatlak.” /Ézs 41, 10/. 2010. augusztusában kezdtem az iskolalelkészi szolgálatomat az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium életében. Az ott eltöltött három esztendôben nagyon sok alkalmat tartottam, melyeknek célja a gyermekek egészséges lelki nevelése, s végsô soron Istenhez vezetése volt. Ha a személyes célomat akarom szemléltetni az iskolalelkészi szolgálat során, akkor egy jánosi igevers jut eszembe. „Nem azt kérem, hogy vedd ki ôket a világból, hanem hogy ôrizd meg ôket a gonosztól.” /Jn 17, 15/ Vagyis iskolalelkészi célom volt, hogy megmutassuk a diákoknak, igenis megélhetik, és merjék is megélni a hitüket ebben a világ-

ban. Merjenek olyan mai fiatalok lenni, akiknek teljesen természetesek a keresztyén értékek, akik vállalják Istenhez való tartozásukat. Majd 2013-ban részben magánéleti örömök, részben új kihívások keresése miatt kerültem a Pusztavám - Móri Evangélikus Egyházközségbe. Menyasszonyom, Pintér Noémi a közeli Bakonyszombathelyrôl származik, s jelenleg az ácsteszéri óvodában óvónô, illetve szülôfalujában evangélikus hittant tanít. Közös életünkre 2013. október 12-én, a bakonyszombathelyi templomban kérjük Isten áldását. Szeretnénk sok szép esztendôt eltölteni a gyülekezetben, s alkalmainkkal mind az idôsebbeket, mind a fiatalabbakat közelebb vezetni a legbecsesebb, soha el nem múló kincshez: Isten igéjéhez. Így kívánom a Kedves Olvasó életére Isten áldását!


Az aranydiplomás óvónô Hornyák Ferencné (Ibolya) Budapesten született. Édesapja Mátyásföldön repülôgép szerelô volt, ám egy szép napon megszüntették a katonai repteret, Veszprémtapolcára helyezték, természetesen a család ment vele. Ibolya itt volt óvodás, az elsô négy elemi iskoláját az apácák által mûködtetett zárdában végezte. A sors úgy hozta, hogy itt sem maradtak sokáig, a II. világháború után Gárdonyba kerültek, ahol a kislány az akkor alakult Állami Általános Iskolában fejezte be tanulmányait. Késôbb visszakerült Budapestre, ahol a Brunszvik Teréz Állami Óvónôképzôbe járt. Diplomáját 1954-ben vehette kézbe. – Miért pont az óvónôi pályát választotta? – kérdeztem pusztavámi otthonában a nyugdíjas óvónôt. – Miért? – merengett el Ibolya – talán azért, mert családom hagyományosan szerette a gyerekeket. A melegséget, a szeretetet szüleimtôl örököltem, az én életem is így teljesedett be, hogy óvónô

Az elmúlt évtizedek igazolták, hogy nekem itt a helyem. … lehettem. A képzôben dr. Wéber Istvántól tanultam hegedülni. Bizony ez nagy segítség volt a gyermekek nevelésében is. Szerintem a hegedû az a hangszer, amely az ember lelkét megérinti. Tapasztalatból mondom: a hegedû áll a gyermeki érzelemhez a legközelebb. – Hol volt ez elsô munkahelye? – Budapesten, a Fôvárosi Villamos Vasútnál, a mai BKV jogelôdjénél. A vállalatnak volt egy óvodája, még a nevére is emlékszem: Kossa István Gyermekotthon. A háború elôtt itt apácák voltak a gyermeknevelôk. A mi generációnknak az volt a feladata, hogy az új nevelési módszereket honosítsuk meg, melyeknek lényege, hogy értékekre neveljük a nebulókat. Ez sikerült is, méghozzá konfliktusmentesen. Bármennyire is furcsa, de az óvodapedagógiába akkor a politika nem szivárgott be. Sôt, késôbb sem! – Mikor ment férjhez? – Ez egy jeles nap volt az életemben…1958-ban kötöttünk házasságot a férjemmel. A kezdet-kezdetén albérletben éltünk, ami nem volt egy kényelmes helyzet. Képzelje el, négy család élt két szobában. El is döntöttük,

hogy az elsô adandó alkalommal lépni fogunk. Megpályáztam egy pusztavámi vezetô-óvónôi állást, szolgálati lakással, melyet – 1958. szeptember 23-án – én nyertem meg. Akkor még egy tanerôs óvoda mûködött a faluban. Az akkori tanácselnöknél lejelentkeztem, majd végigvezetett a településen. Örömöm határtalan volt, hiszen a férjemmel nyugodt körülmények között élhettem, s ami még nagyon fontos, megtaláltam a munkám értelmét. – Milyen volt az akkori óvoda? – Két csoportos volt az óvoda. Higéniáról nem beszélhettünk, az árnyékszék az udvaron volt, vezetékes folyóvíz sehol. Az akkori intézmény valójában gyermekmegôrzôként mûködött. Itt jegyzem meg, hogy a régi óvoda a Kossuth utcán volt, ahol egy idôben pékség mûködött. A mai óvoda minden higénia, szakmai követelménynek megfelel. – Befogadták-e önt az itteni emberek? – Voltak velem szemben fenntartásaik. Nehéz idôszak volt! Mivel én messzirôl jöttem, „a pesti nô”, nekem kellett nyitnom feléjük. Miután rájöttek az emberek, hogy jó szándékkal közeledem feléjük, lassan-lassan elfogadtak. Nagyon keményen meg kellett dolgozom azért, hogy elismerjék a munkámat. Az elején a levegô fagyos volt a szülök és köztem. Nem tudtam mi a gondjuk. Kértem ôket, hogy ôszintén mondják el a problémáikat. Egyszeribe megnyíltak, s ekkor derült ki, hogy a kitelepítések miatt bizalmatlanok az idegenekkel szemben. Ekkor hallottam elôször a svábok üldöztetésérôl, megalázásáról. A kitelepítések fájdalma ma is élénken bennük él. Ugyanez elmondható a Szlovákiából idetelepített magyarokról is. Egész életemben soha nem tettem különbséget magyar, felvidéki, vagy

Kedves Anyukák! A nagy sikerû és a már korábban is megrendezésre került baba-mama börzék után, ôsszel egy újabb lehetôség nyílik a gyerekruhák és babaholmik eladására, illetve megvásárlására. 2013. október 7-én és 8-án, 8–16 óráig ismét baba-mama börze lesz a kultúrházban. Várunk minden


kedves anyukát és érdeklôdôt, aki szívesen eladná, vagy elajándékozná az otthon már feleslegessé vált, vagy megunt gyermekruhákat, játékokat, mindenféle használati tárgyakat. Horváth Tímea védônô

„egész életemben soha nem tettem különbséget magyar, felvidéki, vagy sváb gyerek között”

sváb gyerek között. Pedig volt olyan sváb kisgyerek, aki feljött az óvodába, és egy szót sem tudott magyarul. Ezek a gyermekek szép lassan – játékosan – elsajátították (az óvónôk, dadák irányítása mellett) a többi gyerektôl a magyar nyelvet, s feltalálták magukat. Aztán már minden ment, mint a karikacsapás. A célom az volt a gyerekekkel, hogy édes anyanyelvünket tisztán, szépen, hibátlanul beszéljék. – Az elsô évfolyamos óvodások ma már nagypapák, nagymamák lehetnek. – Így igaz! Sokáig hontalannak éreztem magam. Több generációt tanítottam, neveltem. Az elmúlt év-

tizedek igazolták, hogy nekem itt a helyem. Pusztavámhoz minden szálon kötôdöm, hiszen éppen 55 éve, hogy ide érkeztem. A kezdeti nehézségek után a szülôk elismerték a munkámat, mert látták az eredményeket. Az utcán, amikor egy-egy régi tanítványommal találkozom, megpuszilnak, kedvesen elbeszélgetnek velem. A jó óvónô, gyermek tud maradni felnôtt fejjel is. Tudjon irányítani, játszani, mesélni, nevetni, igazakat mondani. Az ideális óvónô nem távolról, hanem közelrôl, testközelbôl tud szeretni. Nédó Géza

Lelki egészégnap A tavalyi évben igen nagy sikere volt az október 10-én megrendezett lelki egészség napjának, ahol filmvetítés, természetgyógyász tanácsadás, Bach virágterápia tanácsadás, esti jóga és hangfürdô várta a kedves érdeklôdôket. A programok ingyenesen elérhetôek voltak mindenki számára. Idén is szeretnénk ezt a napot hasznosan , az érdeklôdôk igényeihez igazítva megrendezni, ezért elôzetesen szívesen vennénk, ha ötleteikkel,

tanácsaikkal segítenének a programok kialakításában. Bátran keressenek, akár levélben, akár e-mailben, vagy telefonon! Igyekezni fogok a lehetôségek függvényében minél sokszínûbb programsorozatot kialakítani. Elérhetôségeim: Levélcím: Leitner Andrea 8066 Pusztavám, Kossuth L. u. 64–66. E-mail: [email protected] Telefon: 22/417-201

7

zSóFi: egy ezüSt, egy bronz Leitner Zsófia – a Móri Úszó Egyesület kiválósága – legutóbb Egerben versenyzett az Országos Gyermek-és Serdülôk Országos bajnokságon. Zsófi öt számban jutott be a nyolcas döntôbe, ahol egy ezüst és egy bronzérmet szerzett. Ezen kívül több értékes helyezéssel gazdagította eddig is szép éremgyûjteményét. Eredményei: 100 m mellúszásban II. helyezés, 50 m gyorsúszásban III. helyezés, 200 m mellúszásban V. helyezés, 200 m vegyesúszásban VIII. helyezés, 100 m gyorsúszásban VIII. helyezés.

A móri úszók az augusztust pihenéssel töltik, a munkát szeptemberben kezdik el.

zsófi a dobogón

kôzés elég unalmasan kezdôdött, mindkét csapat nagyon óvatosan kezdett. A 3. percben Zséfár lövése szállt fölé. 42. perc: Egy védelmi hiba után Babicsek lôtt gólt 0–1. 46. perc: KATóKA egy méterrôl lôtt mellé. óriási helyzet volt! 60. perc: Megint egy védelmi hiba volt a hazaiak részérôl, így az ellenfél 11-eshez jutott, amelyet Bobory biztosan lôtt be 0–2. 85. perc: Katóka lövését védte a kapus. 87. perc: Klein fejese a kapufán csattant. 92. perc: Klein most már nem hibázott és szépített 1–2. Sajnos vereség lett a vége, a védelem hibáit könyörtelenül kihasználta az ellenfél. Csatárjátékunk a mai napon nagyon gyengén játszott.

orVoSi rendeléS 8–9-ig: gyermekeknek elôjegyzés nélkül! 9–12-ig felnôtteknek, csak elôjegyzéssel. Még gyógyszeríratásra is kell idôpontot kérni! Az orvosi rendelô telefonszáma: 22/417-103.

Az I. Pusztavámi Szüreti Murci fesztivált szeptember 21-én rendezik Pusztavámon. A felvonulással 15 órakor kezdôdik. Indulás a bányaparkolótól a Mûvelôdési Házig, ahol a felvonuló csoportok fellépése kezdôdik. A belépés díjtalan, de támogatói jegy váltható a helyszínen. A rendezvényt támogatja a helyi önkormányzat. Mindenkit szeretettel várunk! Stettner Attila a Pusztavámi német nemzetiségi tánccsoport vezetôje

VereSég a bajnoki nyitányon A Pusztavámi TC az elsô fordulóban Bodajk csapatát fogadta. Az ifjúsági mérkôzésen átalakított, fiatal csapatunk magabiztos 2:0 arányú gyôzelmet aratott. Reméljük, a továbbiakban is ilyen hozzáállással futballoznak majd. A felnôtt mér-

Szüreti (murci) FelVonuláS

magyar kupa 2013. augusztus 3-án megkezdôdött a 2013/2014-es megyei labdarúgó bajnokság. Csapatunk Kincsesbányán a Dise-Pátka csapata ellen lépett pályára, a Magyar Kupa I. fordulójában. A mérkôzést csapatunk nagyon simán, 3–0 ra megnyerte és tovább jutott. A II. fordulóra augusztus 11-én került sor, ahol az ellenfél a megyei 1. osztályú bakonycsernyei csapat következett. Nagyon izgalmas, kiélezett mérkôzést láthatott a szép számú közönség. Mindkét csapat nagyon komolyan vette a mérkôzést, ami végül is 2–2 döntetlennel zárult. Mivel csapatunk alacsonyabb osztályban játszik, így mi jutottunk a III. fordulóba. A következô ellenfél Bodajk csapata volt, amit szeptember 4-én játszottunk le saját pályánkon.

hirdeSSen

lapunkban! Tisztelt Olvasók! A Pusztavámi Krónika szívesen fogad hirdetéseket. Tarifáink alacsonyak, kérjük, éljenek vele! A hirdetésekben (kérésre) emblémát is feltüntetünk. A hirdetések szövegét leadhatják a lap fôszerkesztôjénél. E-mail: [email protected] Telefon: 30/773-52-81 A hirdetések kifizetése az önkormányzati hivatalban lehetséges, minden esetben a megjelenés utáni napok egyikén. Áraink (megjelenésenként): 5x5 cm-es felület 3000 Ft, 5x10 cm-es 6000 Ft, 10x10 cm-es 12 000 Ft, 1/2 oldal 24 000 Ft, 1 oldal 48 000 Ft. Hirdetéseikkel támogatják községünk lapjának, a Pusztavámi Krónikának a költségeit. Várjuk jelentkezésüket! nédó Géza

fôszerkesztô

orVoSi ügyelet móron hétköznap: 16 órától, másnap reggel 8 óráig! telefon: 311-104 Életveszélyes esetben: 104

a gyógySzertár nyitVa tartáSa Hétfôn: 13:30–15 óráig Kedd: 11–14 óráig Szerda: 8–11 óráig Csütörtök: 13:30–17 óráig Péntek: 8–11 óráig

patikai ügyelet móron: Hétköznap: 17–22-ig Ünnepnapokon: 8–22 óráig Éjszaka: Székesfehérvár, Viktória Gyógyszertár Móron a négy patika (hétfôtôl vasárnap estig) heti bontásban egymást váltja.

Dr. Csillag Márta mobiltelefon-száma: 30/509-27-70.

pusztavámI krónIka • Issn 2063-6105 • szerkeszti a szerkesztőbizottság. tagjai: kubinyi Balázs alpolgármester, nédó Géza főszerkesztő, Leitner andrea művelődésszervező, Brücklné staudt mónika óvodavezető, visztné kemele szilvia iskolaigazgató. • műszaki szerkesztő: Losjak László, e-mail: [email protected] • a szerkesztőség telefonszáma: 30/773-5281 • kiadó: pusztavámi községi művelődési Ház • a szerkesztőség e-mail címe: [email protected] • nyomdai munka: aLtO nyomda kft. székesfehérvár, Irinyi Dániel u. 6. sz. telefon: 22/ 510-579, e-mail címe: [email protected]

8

pusztavámi krónika • 2013. augusztus

pusztavámi krónika II. évfolyam 16. szám Idôszaki havilap Ingyenes

Recommend Documents