Nagy Attila Tibor
Programírás CDU módra
A legújabb FIDESZ-program tavaly decemberi bemutatásán a szónokok mögötti paravánon nem pusztán a legnagyobb hazai ellenzéki párt honlapjára való utalás volt olvasható, hanem egy www.kas.de felirat is. Ha ellátogatunk a jelzett német honlapra, láthatjuk, a Konrad Adenauer Stiftungról van szó, ami a német kereszténydemokraták ún. párt közeli alapítványa. Ez a momentum mindennél jobban szimbolizálja, a FIDESZ és a CDU között az elmúlt negyedévben lezajló programegyeztetési folyamatot. Angela Merkel német kancellár és pártelnök augusztus 21-i budapesti látogatásán a hivatalban lévő miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc mellett felkereste Orbán Viktor is, akivel megállapodtak a két jobboldali párt korábban elindított programalkotási folyamatának összehangolásában. Nem sokkal ezt követően elkészült a két testvérpárt új alapvetése: a CDU december 3-án, a FIDESZ december 8-án hozta nyilvánosságra középtávú programját. A magyar párhuzamok szempontjából érdekes lehet, hogy az Európai Néppárt legbefolyásosabb tagjaként a német kereszténydemokraták miként vélekednek hazájuk helyzetéről a globalizált világban, és a XXI. század kihívásaira adott válaszaik milyen mértékben befolyásolták a Navracsics Tibor vezette programíró-csoport munkáját, azaz a vezető magyar ellenzéki erő távlati stratégiáját. Alábbi elemzésünkben sorra vesszük a CDU most elfogadott alapprogramjának 1 fő elemeit, emellett röviden utalunk a FIDESZ „Erős Magyarország” programjával 2 való egyezőségekre és különbségekre is annak érdekében, hogy megállapíthassuk, milyen mértékben képes csatlakozni a FIDESZ napjaink európai politikai főáramlatához.
1 2
Freiheit und Sicherheit.Grundsätze für Deutschland.Das Grunsatzprogramm. 2007 Erős Magyarország. A FIDESZ Magyar Polgári Szövetség programja.2007
-1-
A CDU globalista konzervativizmusa Fontos leszögezni, hogy egyik esetben sem választási programokról van szó; egyik párt sem csinált titkot abból, hogy nyilvánosságra hozott dokumentumával hosszabb távú, 10-15 évre szóló víziót kívánnak a választóközönség elé tárni. Ebből következik, hogy a napi kérdésekre adandó praktikus válaszok mindkét szövegben háttérbe szorulnak, és inkább a pártok meghatározó elveit ismerhetjük meg, melyekből az egyes szakpolitikák származtathatók. Egy program megalkotása mindig kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy egy adott politikai szereplő elhelyezze magát az ország politikai erőterében, (újra)definiálja magát, bemutatkozzon az apolitikus társadalmi csoportok előtt. A szimpatizánsi – és tagsági kör számára pedig önmeghatározási szempontból, kohézió-erősítő célzattal bír. A programírók ezesetben is törekedtek arra, hogy a gyakori fogalom-meghatározásoknak által, és az értékek hangsúlyozásával az olvasó ne vesszen el a sokféle szakpolitika tengerében. Az ideológiai háttér felvázolásának köszönhetően a választók számára egyértelműen kiderül nemcsak az, mit akar a CDU, hanem, hogy miért is akarja. A program ismertetésekor célszerű annak ideológiai kötőelemeivel kezdenünk, melyekben egyszerre van jelen a maradandóság, a hagyományokhoz való tradicionális ragaszkodás és a XXI. század elejének aktuális kihívásaihoz való pragmatikus alkalmazkodásigénye. A német konzervatívok a globalizációt elkerülhetetlen folyamatnak tartják, és az erre adandó, a német érdekeket leginkább szolgáló pragmatikus válaszok kidolgozására törekednek. A CDU tehát a globalizáció korszakában is fel kívánja vállalni a korábbi évszázadokban keletkezett, a katolicizmusban gyökerező értékeket és elveket. Ugyanakkor a program egészén végigvonul az a gondolat, miszerint a gazdasági globalizáció komoly veszélyei (pl: a Merkel hatására egyre többet hangoztatott globális felmelegedés), melyekkel szemben Németországnak minden esélye megvan arra, hogy sikeresen helytálljon, vagyis a globalizációs folyamatok előnyeit élvezze. Erre példaként hozzák fel a program szerzői a nemzetközi verseny kiélezett viszonyai között helytálló német gazdaság pozitív helyzetét és kilátásait: Merkel a pártnapon sem feledkezett el emlékeztetni az emelkedő GDP-re és a tíz éves mélyponton lévő munkanélküliségi mutatókra.
-2-
A dokumentum bevezetője hangsúlyozza, hogy a CDU tisztában van Isten előtti felelősségével. Már az első mondatokban szerepel a párt sokat hangoztatott új jelszava, mely szerint a párt középen álló néppárt, ami azt jelenti, hogy minden emberhez szólni kíván. A középen állás még hangsúlyosabban jelentkezett Angela Merkel pártelnöki beszédében. „Középen mi vagyunk. És csak mi vagyunk!”, hangoztatta abból a célból, hogy koalíciós partnerét, ugyanakkor fő riválisát, az SPD-t a középtől balra szorítsa (ehhez kedvező körülményt jelentett számára, hogy a szociáldemokraták októberi pártnapjukon a demokratikus szocializmus távlati célja mellett foglaltak állát). A közvélemény minél szélesebb spektrumának elérését szolgálja továbbá azon – a párt több mint 50 éves történetéből és korábbi programjaiból is adódó – megállapítás, hogy a CDU-ban három irányzat van jelen: a keresztény-szociális, a liberális és a konzervatív. Antall József, aki szintén e hármas felosztás mentén láttatta az MDF belső tagozódását, német mintára hasonló gyűjtőpárt létrehozására törekedett. A FIDESZ 1998-as sikerének szintén meghatározó eleme volt a gyűjtőpárti jelleg, aminek köszönhetően az egykori generációs párt liberális törzsszavazói megtartása mellett képes volt elnyerni a tradicionális konzervatív szavazói csoportok támogatását is. A CDU legutóbbi választási sikere, és az abból következő (nagykoalíciós) kormányzati pozíciója a hazai jobboldal vezető ereje számára ismét hitelesítheti e stratégia létjogosultságát. Az új CDU-programban a második világháború utáni német kereszténydemokrata tradíciónak megfelelően a párt alapértékei között szerepel a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás hármasa, valamint az emberi méltóság rendíthetetlen tisztelete, ami a keresztény humanizmus eszmeiségéből következik. A szabadság fogalmának meghatározásakor már XXI. századi kategóriákat használ a dokumentum: a szabadság újradefiniált jelentésének középpontjában minden élőlény és a környezet iránti felelősség áll (természetesen a demokratikus jogállam és az alapvető szabadságjogok garantálása mellett). Hangsúlyosan végigvonul a programon a szabadság olyan értelmezése is, amely – és itt a protestáns etika hatását tapinthatjuk ki – az embernek lehetőséget ad teljesítmény kifejtésére, azaz olyan munka végzésére, mely nem pusztán az individuum, de a közösség számára is hasznos. A FIDESZ májusi vitairatának és decemberi programjának vonatkozó fejezetével összhangban a CDU-dokumentum 12. pontja – a munka emberre gyakorolt termékeny, jótékony hatására hivatkozva – síkra száll a teljes foglalkoztatás megvalósítása mellett.
-3-
További hasonlóságokat fedezhetünk fel a német és a magyar jobboldal között a család társadalmi szerepének vonatkozásában. Ezen közös alapállást megkönnyíti, hogy mind a két ország népességfogyással és a lakosság elöregedésével küzd, ami mind nagyobb kihívás elé állítja a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszert. Ennek jegyében a CDU határozottan síkraszáll a gyermekes családok nagyobb adókedvezménye mellett. Némi elmozdulást tapasztalhatunk a hagyományos kereszténydemokrata családképtől is a 68. pontban, amelyből ezért érdemes egy részletet kiemelnünk: „A családok szerepe mind fontosabbá válik, társadalmunknak az alapját alkotják. Család van jelen mindenütt, ahol a szülők a gyerekekért, a gyerekek pedig a szülőkért viselnek felelősséget”. Azaz: az élettársi kapcsolatokban élő és gyermekeket nevelő szülők is családnak számítanak. Itt a hasonlóság megszakad a FIDESZ és CDU között; a magyar párt ugyanis nem jutott el ennek deklarálására, dacára annak, hogy Magyarországon a gyermekek mintegy harmada ma már házasságon kívüli kapcsolatban születik A német konzervatívok leszögezik, hogy egyáltalán nem kívánják előírni az embereknek, milyen formában éljenek együtt: elutasítják az egynemű párok diszkriminációját, viszont azt ellenzik, hogy az egynemű párok gyermek-örökbefogadási jogot is kapjanak (80. pont). A fentiek fényében megállapíthatjuk, pontos jellemzője a CDU-programnak (a párt néppárti jellegéből adódóan) a különféle, olykor egymással élesen szembenálló érdekek közötti egyensúlyozás. A CDU a programban mérsékelten támaszkodik a nacionalizmusra is: kinyilvánítja a német nemzetet összekötő nemzeti himnuszt és zászló szimbolikus jelentőségét, a bevándorlóktól elvárja a német nyelv elsajátítását, a német demokratikus alapértékek tiszteletét, magyarán a társadalomba való integrálódást. (Decemberben, e szellemben meghozott bevándorlással kapcsolatos
rendelkezések
komoly
vihart
váltottak
ki
a
török
nemzetiségűek
érdekszervezeteiben. Az újdonsült előírások szerint a bevándorlóknak minimális német szókincset kell elsajátítaniuk a mindennapi beilleszkedés érdekében.). Nem várják el viszont az idegen ajkúaktól identitásuk feladását, s deklarálják a kulturális sokszínűség fontosságát.
-4-
Kiknek az oldalán áll a CDU? Röviden azt is mondhatnánk: mindenkién, elvégre deklaráltan néppárt. Láttuk, hogy erőteljesen kívánja képviselni a családos emberek, a középosztály érdekeit. De támogatni kívánja a mezőgazdaságból élőket, a bérből és fizetésből élőket, és természetesen a munkanélkülieket (a munkahelyteremtés fontosságának hangsúlyozásával). A német konzervatívok megszólítják az idősebb generációk tagjait is, bár a nyugdíjrendszer kapcsán bátran hangsúlyozza, hogy abban a korban, amikor – a már vázolt elöregedés következtében – mind kevesebb aktív tartja el adóiból és járulékokból a nyugdíjas korúakat, akkor „a generációk közötti szerződést olyan új alapra kell helyezni, amely a fiataloknak szilárd jövőképet biztosít, az időseknek pedig magas fokú megbízhatóságot szavatol”(190. pont). Ezen, első olvasatra kissé homályos, megfogalmazás szerint a demográfiai változások következtében nem lehet a jövő nyugdíjasainak ellátását pusztán a törvényileg garantált juttatásokra alapozni, be kell ebbe vonni az előgondoskodás (illetve az öngondoskodás) intézményeit is. Mindez a járulékfizetők anyagi túlterhelésének elkerülése érdekében, vagyis a versenyképességi (és adózási) szempontok okán tekinthető elsődleges prioritásnak. Azonban a program nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a népességfogyás tendenciájának hosszabb távú fennmaradása esetén a CDU kész-e újabb nyugdíjkorhatár-emelésre (egy határozott igen Németországban is komoly szavazatveszteséget eredményezne) A FIDESZ új programját azonban még nagyobb figyelemmel kell olvasnia annak, aki valamiféle megoldási javaslatot vár a szövetségtől a magyar nyugdíjrendszer hosszabb távú fenntarthatóságával kapcsolatban. „Hosszú távon, legalább két évtized alatt, a fokozatosság figyelembevételével alakítjuk ki a nyugdíjkorhatárt”, olvashatjuk a FIDESZ program 32. oldalán. Hogy a fokozatosság a nyugdíjkorhatár lépcsőzetes kitolását jelenti-e, arra az olvasó nem kap feleletet. De nézzük meg a német kereszténydemokráciának a belföldi és a multinacionális nagyvállalatokhoz való viszonyát. A CDU sem igyekszik nyíltan választ adni a kérdéskörre, így a program rejtett utalásaiból és persze a párt közpolitikájából vonhatunk le bizonyos következtetéseket. Németországban sem számíthat az a politikai erő nagy népszerűségre, amelyik a nagytőke érdekeit tűzi zászlajára. Tudja ezt Angela Merkel kancellár is: még némi kirohanást is megengedett egyes menedzserek túlzott jövedelme ellen, ami már-már baloldali -5-
színezetet kölcsönzött szavainak. Ugyanakkor a mai nyugati parlamentáris demokráciák tapasztalatai mégiscsak azt mutatják, hogy a gazdaság befolyásos szereplőinek támogatása vagy legalábbis jóindulatú semlegessége nélkül nem vagy csak nehezen tud egy párt meghatározó erővé válni. A CDU a korábbi években támogatta a társasági adó csökkentését, a programban nem veti el a német cégek külföldre településének folyamatát (bár társadalmi felelősségvállalásra is felszólítja őket), szorgalmazza a nemzetközi szabadkereskedelem erősítését; vagyis megállapíthatjuk, hogy a gazdasági verseny primátusa vonul végig a dokumentum gazdasági fejezetén. (Habár a program – neokonzervatív hatásra - hangsúlyozza egy olyan szociális piacgazdaság szükségességét is, amelyben minden rétegnek esélye van a jólétre). A FIDESZ nagytőkéhez való viszonya (az elmúlt évek történései fényében) ennél sokkal negatívabbként értelmezhető. A Széchenyi-terv keretében a multinacionális szférának nyújtott nagyarányú adózási kedvezmények, illetve a nagyvállalatok befektetéseinek egyéb jellegű ösztönző-rendszerének fenntartásával párhuzamosan már az Orbán-kormány alatt is, de főként azt követően, az antiglobalista retorika egyre meghatározóbbá vált a magyar jobboldalon. Ez a tendencia torkollott a jelenlegi társadalombiztosítási átalakítás fideszes ellenzéséhez, amellyel a párt komoly globális pénzügyi érdekcsoportokkal került ellentétbe. Az jelenleg még kétséges, hogy miként tudja majd a FIDESZ-MPSZ a német programelemeket hatékonyan átültetni a magyar belpolitikai életbe. Különösen megállja a helyét e megállapítás annak tükrében, hogy az évtizedeken át a konszenzuskeresésre épülő német politikai élet (minden újkeletű konfrontatív vonása ellenére) még mindig sokkal nagyobb mértékben a politikai centrum által meghatározott rendszer, mint a magyar. A CDU vezetői komolyan vették az alapprogram előkészítését: a kongresszus előtti hónapokban belső rendezvényeken vettek részt a pártvezetés tagjai, a párt honlapján is volt lehetőség szövegszerű javaslatokat küldeni az alapprogram tervezetéhez. Szinte dicsekvően mondta Merkel több helyütt is, milyen jó, hogy alapos vita előzte meg az alapprogram küldöttek elé terjesztését . 3 Ezt bizonyítja, hogy a Konrad Adenauer Alapítvány
több
tanulmányt is nyilvánosságra hozott honlapján a téma kapcsán. Több mint 2000 javaslat érkezett a tervezethez és a pártnap délutáni részében az új program egyes pontjairól a küldöttek külön-külön szavaztak, órákon át. Itt ragadható meg talán leginkább a FIDESZ és a 3
Deutschlandfunk,2007.december 2.
-6-
CDU-program közti eltérés: a magyar párt új programját nem az elvileg legfontosabb döntéshozó szerv, a kongresszus hagyta jóvá, hanem a pártelnök mutatta be azt egy nagyszabású sajtótájékoztatón. A következő hónapok alapvető kérdése lesz ,hogy a CDU nagyobbik magyar testvérpártja milyen gyakorlati tapasztalatokat fog majd leszűrni a közös programalkotási folyamatból.
-7-
