Predestinatio a reformátori teológiában

Készítette: Dr. Hodossi Sándor Debrecen

Bőn és Bőnhıdés Arany János balladáiban

Számos tanulmány, amely Arany János költészetérıl, kritikai, irodalomelméleti munkásságáról szól tényként kezeli azt a megállapítást, hogy a költı reformátussága, és azon belül is a kettıs predestinatio kálvini tana nagy hatással volt nemcsak világképének, erkölcsi felfogásának, hanem mővészi fejlıdésének alakulására is. Ennek a hatásnak közelebbi meghatározására azonban az irodalmárok nemigen vállalkoztak. Sem az irodalomelmélettel, sem a konkrét mővekkel foglalkozók nem érezték magukat igazán illetékesnek a kérdésben. Az Arany keresztyénségét méltató írások pedig elsısorban a hívı embert, és nem a mővészt jellemzik. Dolgozatomban elsısorban Arany balladáira kívánok koncentrálni, de a költı mőfajra vonatkozó gondolatait meghatározza a tragikumról szóló felfogása, ezért célszerőnek tőnik a vázlatos dogmatikai áttekintés után ennek jellemzése is. Predestinatio a reformátori teológiában

A teológia történetében az eleve elrendelés tana többféle formában és hangsúllyal jelent meg, így tulajdonképpen többféle predestinatio-tan létezik.1 Története Augustinusig vezethetı vissza, aki megtérésének személyes élményében tapasztalta meg az embert kiválasztó és elhívó kegyelem nagyságát, és ezzel párhuzamosan az embernek önmagától a jóra való teljes képtelenségét. (Róma 7,18) A reformátorok közül Zwingli filozófiai és nem bibliai alapon jutott el az eleve elrendelés tanához, minden esemény egyedüli ıs okát mutatta meg Istenben. Luther Erasmussal és a humanistákkal való vitájában fejtette ki álláspontját, mely szerint az isteni kegyelem és a szabad akarat kölcsönösen kizárják egymást. Csakis Isten kiválasztó kegyelme teheti alkalmassá az embert a kegyelem elfogadására. / De servo arbitrio, (1525)/ Luther a predestinatio pozitív oldalát fejti ki, „ad bonam partem” bontakoztatja ki. Kálvin a kegyelembıl hit által való megigazítás reformátori tanához kapcsolja a predestinatio tanát. „Eleve elrendelésnek pedig az Isten ama örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra rendelt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök 1

Kocsis Elemér:Református dogmatika Debrecen, 1998. 179.p. A továbbiakban Kocsis Elemér gondolatmenete alapján mutatom be a predestinatio történetét

1


kárhozatra rendelt már kezdettıl fogva.”2Amiben tehát túllép Lutheren, azaz jellegzetesen kálvini vonás, hogy a tant kiterjeszti az elvetettekre is. A kettıs predestinatio (praedestinatio gemina) a kálvinista orthodoxiában kap jelentıs szerepet, a dortrechti zsinat (1618/19) határozottan kiáll mellette. . A kettıs predestinatio kálvini tanításának hatása Arany tragikumfelfogásában

Az egyesek üdvösségre való kiválasztását, mások kárhozatra való elvettetését magában foglaló kettıs predestinatio tanában Kálvin szerint is „az isteni ítéletnek kikutathatatlan mélysége mutatkozik meg.”3Kálvin Augustinus nyomán Isten feltétlen szuverenitásából indul ki. Az isteni kegyelmet magához engedı és ezzel Isten szemében igaznak nyilvánított ember nem megszerzett érdemei, hanem Isten kegyelme révén kaphat új életet. Ezzel szemben áll a Krisztus váltságát elvetı ember, aki így a kárhozat állapotában marad. Az, hogy valaki miért tartozik egyik vagy másik csoportba, az ember számára titok. Bár részletesen kifejtett tragikumelméletet Arany nem írt, elszórt megjegyzéseibıl tudhatjuk, hogy az „eleve elrendelés mőfaját”4 az eposzban találta meg. A fı különbséget abban látta az eposzi és drámai hıs között, hogy „a tragikai hıs bátor a sors ellen, míg leküzdhetınek hiszi, az eposz hıse bátor, noha nem hiszi annak.”5 Az eposz hıse elıre tudja végzetét, mégis vállalja azt, hiszen tudja, a fátummal úgyis hiába próbálna meg szembeszegülni. A református keresztyén Arany világképében nincs helye a vak fátumnak, nála az Istentıl elszakadt ember elveszettségében jelenik meg a tragikum. A bőn egyszerre egyetemes léttapasztalat és személyes tragédia. Az elvettetés és a végzetszerő elbukás bár különbözı gondolati rendszerek elemei, mégis egymással rokonítható fogalmak. Mindkettıben jelen van a szubjektum kiszolgáltatottságának drámája. A Széptani jegyzetek címő elméleti munkájában ezt írja Arany az eposz hıseirıl: „Többnyire végzetszerőek, akiknek sorsa Isten által már eleve el van határozva. Így Aeneas isteni végzésbıl indul hazát keresni, Gottfriednek egyenesen Gábor arkangyal jelenik meg, s adja tudtára isteni küldetését, Árpád Hadur akaratának végrehajtója.”6 Az antik görög fátumhit és az eleve elrendelés keresztyén tanítása természetesen nem egybemosható, ezt Arany is jól tudja. Zrinyi és Tasso címő tanulmányában értekezik arról, hogy az elavult antik görög hitvilág elemei helyett a keresztyén világkép kell hogy meghatározó legyen az újabb kori eposzokban. 2

Kálvin: Institutio 1559. III. 21. 5 Kálvin:I.m. III. 21. 1 4 Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk Argumentum 1992. 137.p. 5 Dávidházi I.m.138.p. 6 Arany: Széptani jegyzetek Arany János: Tanulmányok és kritikák Debrecen, 1998. 298.p. 3

2


A Nádasdy-pályázatra küldött pályamőveket egységesen elmarasztaló bírálatában többek között az isteni akarat megjelenését hiányolja a beküldött epikai költeményekben. „Hiányzik az emberek sorsát intézı fensıbb hatalom akaratjának látható kifejezése, érezhetı, szemlélhetı jelensége ama fensıbb világrendnek, melyet a tömegektıl gyámolítva betölt az eposzi, s mely ellen, a tömegekkel szemközt feltámad és bukik a tragikus hıs. Mert bár a világrendet, ez isteni akarat látható megjelenését, mint minden csodálatost, sokan a régiség lomtárába utasítják… az új eposz feladata volna eme gondviselésszerő világfolyást…a mai kor s keresztyénség szellemének megfelelıbb módon is fel tudni tüntetni, éppen úgy, mint a modern tragédia mellızi és pótolni tudja a régiek fátumát és deus ex machináit.”7 A költı erkölcsi elkötelezettségét is mutatja, hogy a kiengesztelıdést tartja a szépmővészet egyik legfontosabb kritériumának. „Aranynál a tragikum által megélt kiengesztelıdés olyan intenzív érzés, melyet nem a fıhıs bukása, hanem annak a bukás általi gyızelme idéz elı.”8 A bőn A keresztyén felfogás szerint a bőn az emberi élettıl elválaszthatatlan fogalom. A Biblia egyszerre tud az ember felelısségérıl, és egy Istennek alávetett személyes létezırıl (Sátán), aki képes arra, hogy az emberek életében munkálja a gonoszt. Így a bőn egyfelıl Isten elleni lázadás és engedetlenség, másrészt ez iránt a gonosz hatalmasság iránti engedelmesség. A bőnös állapot, illetve a konkrét bőnök elkövetése magára a bőnös emberre is hatással van. A bőn mint teher és adósság nehezedik az emberre. (1Mózes 4,13) A bőneset elbeszélése bemutatja, hogy az elkövetett bőn közvetlenül bőntudat kialakulását eredményezi. A bőn így magában hordozza önmaga büntetését. Emellett természetesen az egyes emberek bőne gyakran hatással van az egész közösség életére. A bőnhıdés az elkövetett bőn következményeinek elhordozása. A Biblia tanítása szerint az ember által elkövetett bőn sohasem marad következmények nélkül, hiszen az visszaélés az embernek adott szabadsággal. „Isten a bőneset következtében az embert és vele együtt a földet, amelyen és amelybıl az ember él, az ı haragjának terhe alá helyezte, és beállította az embert a bőnnel való harcba.”9 Az elsı bőn legfontosabb következménye az ember Istenhez való viszonyának megváltozása, az imago Dei megrontása. „De csak a szőkebb értelemben vett Isten-kép veszett el, mert a tágabb értelemben vett elveszíthetetlen. Az ember tehát nem a lényegében romlott meg, hanem a természetében. Ez lett a bőn következménye.”10 A bőn tehát maga után vonja az 7

Bírálat a Nádasdy-jutalomra küldött három pályamunkáról In. Arany János: Tanulmányok és kritikák Debrecen 1998. pp. 377-378 8 Kondor Tamás:Katarzisértelmezések a 19.sz-i magyar tragikumelméletekben In. Értékek kontextusa és kontextusok értéke 19. századi irodalmunkban Debrecen, 2000. 52.p. 9 Tavaszy Sándor: Református keresztyén dogmatika Kolozsvár,1932. 143.p. 10 Sebestyén Jenı: Református dogmatika Budapest 1940.170.p.

3


emberi természet megromlását és annak következtében a bőnös életet. Ezért van, hogy az ember mindig vétkesnek érzi magát Isten színe elıtt. Az Ószövetség prófétáinál olvasható, hogy az Istentıl elforduló Izraelnek bőnhıdnie kell. (Ézs.24,5 Ez.14,10 Hós.5,14) „Különösen nagy hangsúlyt kap a bőnhıdés, mint az engedetlenségnek a következménye az Isten által Izraelnek adott törvények meg nem tartása esetén. Ezek közül a legfontosabb esetek azok, amelyek valamilyen kultuszi, áldozati elıírás elmulasztását vagy megszegését fenyegetik erıteljes hangsúllyal.”11 A Biblia nem ad egységes definíciót a bőnrıl, viszont több oldalról is jellemzi, megvilágítja. Az Ószövetség szerint a bőn lényegéhez tartozik az Istennel való szövetséges viszony megszegése. Ez jelentheti Isten aktuális akaratának figyelmen kívül hagyását, illetve a Neki való engedetlenséget. Az Újszövetségben a kegyelem megvetése, az Istennel szembeni ellenségeskedés, lázadás, az atyai ház hőtlen elhagyásának mozzanatai bıvítik ki a fogalom jelentését. „Pál teológiájában a bőn pervertálódás, eltévelyedés és megromlás, elfajulás, amely annak a következménye, hogy az ember felcserélte a teremtı imádását a teremtmények imádásával”12 Az Arisztotelész Poetikáját és a görög tragédiákat tanulmányozó holland kutató, Jan Bremer egy egész könyvet szentel a bőn (hamartia) és a vele egy szócsaládot alkotó kifejezések (dihamartanein, hamartanein, hamartia, hamartéma) feltérképezésére. Homérosztól a Kr.e. negyedik századig vizsgálja a szócsalád elıfordulásait, és három jelentésirányt különböztet meg.: 1. MISS (to fail of purpose) A célt eltéveszteni. 2. ERR (to make a mistake) Hibát elkövetni. 3. OFFEND (to break the law) Törvényt szegni. Bőnösen cselekedni. A szó jelentéstartománya tehát az antikvitás korában az egyszerő tévesztéstıl a morális bőn elkövetéséig terjedt. „A hellenizmus korában, valamint a Septuaginta és az Újszövetség görögjében a harmadik, nevezetesen a morális bőn, eltévelyedés értelem válik meghatározóvá.(…) A korábbi századokban a hamartia olyan tragikus eseményt kiváltó tett, amelyet nem szubjektív-morális bőn okoz, mégis súlyos erkölcsi-egzisztenciális következményeket von maga után."13 Az elkövetett bőn azonban nemcsak bőntudatot és bőnhıdést eredményez, hanem megteremti a bőnbocsánat lehetıségét is. „Az igazi bőntudat elválaszthatatlan Isten kegyelmének az ismeretétıl. A bőntudat önmagában vigasztalan és halálos, de az Isten szerinti bőntudat életet és vigasztalást, megtérést eredményez.”14 Isten szeretı Atya volta az elkövetett és megbánt bőnök megbocsátásában mutatkozik meg. Isten megbocsátó kegyelme szabadít fel a bőn súlya alól. „Isten a bőnös emberen oly módon könyörült meg, hogy 11

Keresztyén Bibliai Lexikon Bp. 1993. 230.p. Kocsis Elemér:I.m. 124.p. 13 Pongrácz Tibor: Hamartia, palinódia, tragédia In. Gond 1999 (18-19) pp.179-180 14 Kocsis Elemér I.m. 125.p. 12

4


tudomásul vette a bőnnel való együttélést, de ugyanakkor adott szabadítást is számára a törvényben, a rendeleteiben és végsı soron pedig a krisztusi szeretetszabályban, ami minden törvénynek a foglalata a keresztyénség számára.”15 A keresztyén teológiában tehát nem lehet úgy szólni a bőnrıl, hogy egyszersmind ne essék szó a Krisztusban nyert bőnbocsánat lehetıségérıl is. A ballada mőfaja

Greguss Ágost, aki 1865-ben könyvet írt a balladáról tekinthetı a mőfaj 19.századi elsı magyar teoretikusának. „Greguss a keresztény gondolkodásmódot tükrözı mőformának látja a balladát, amelyben a tragikum mozgatója a bőnbe sodró szenvedély, s a lelkiismeret, amely az embert önmaga bírájává teszi.”16 A három mőnem határán fekvı ballada (Greguss szállóigévé vált meghatározása szerint „tragédia dalban elbeszélve”) különösen alkalmas a tragikum kifejezésére.17 Greguss meghatározása Goethére vezethetı vissza, aki annak az ıstojásnak nevezte a mőfajt, amelybıl szétvált a három mőnem. Ezt fejti ki Greguss, amikor epikusnak nevezi a balladát, hiszen történetet mond el, lírainak, hiszen énekelhetı és drámainak, mert párbeszédes formában írt. Beöthy Zsolt azt feltételezte, hogy már az antik görög irodalomban is lehettek balladaszerő epikus költemények, de ennek semmi nyoma nem maradt fenn. A parasztballada a 13-14. századi Európából ered. A korábbi idıszakok hısi eposzaihoz, csodás történeteihez képest az a döntı változás, hogy „a balladákban hétköznapi emberek ellentétei és vétkei járnak végletes következményekkel. Ezzel magyarázható a mőfaj fogékonysága a társadalmi igazságtalanság és a lélektani motiváció iránt.”18 A skót és angol népballadák 1765-ben kerültek az irodalmi nyilvánosság elé. Az ószékely népballadákat csak az 1860-as években ismerhette meg az olvasóközönség Magyarországon. (Kriza János: Vadrózsák címő győjteménye 1863-ban jelent meg.) Arany is ekkor vonhatott párhuzamot a skót és székely népballadák között. A német mőballadák is széles körben ismertek voltak már Magyarországon a 19. század elsı felében. (Bürger, Uhland, Goethe, Schiller)

15

Gaál Botond: A bőnmegelızés és a keresztyén nevelési formák In. Confessio 2003/3 74.p. 16 Imre László: Arany János balladái Bp. 1988. 18.p. 17 A tragikum mint esztétikai minıség a korban már elszakadt a tragédia mőfajától. 18 Imre László I.m.20.p.

5


Arany balladái „Arany balladái azáltal hoztak oly lényeges minıségi változást, hogy a hazai és külföldi népballada indításait ötvözték a német és a reformkori magyar mőballada tanulságaival.”19 A korábbi rendszerezések eredményeit Imre László összegezte Arany balladáiról írt könyvében, és a balladák között a következı csoportokat különítette el: 1. népi balladák 2. drámai szerkesztéső balladák (legfıbb ihletıjük Shakespeare) 3. históriás énekeket idézı mővek 4. románcos balladák 5. romantikus balladák (rémromantika kísértetballadái) 6. vitatható mőfajiságú anekdotikus balladák (A méh románca, Pázmán lovag) Mindebbıl leszőrhetı az a tanulság, hogy a különbözı változatokhoz tartozó balladák nem elemezhetık egységes szempontok alapján. A körülbelül 25-30 Arany ballada is 5-6 alapváltozatra osztható. A népi, drámai szerkesztéső és a romantikus balladák gyakran épülnek valamilyen lelkiismereti válságra. ( Ágnes asszony, A walesi bárdok, Árva fiú, Tengeri-hántás). Ezekre a mővekre jellemzı, hogy a görög sorstragédiákhoz hasonlóan „már a kiinduló helyzet magában foglalja a végzetszerőséget.”20 A mőfajjal már 1848 elıtt kísérletezett a költı, de jelentıs mővei csak Nagykırösön, 1853 körül születtek. A Hunyadi balladakör már sejteti, hogy a mőfaj különbözı változatait rajzolja meg Arany. A Szibinyányi Jank derőjétıl igen messze esik. az V. László sejtelmes, tragikus világa A bőn és bőnhıdés motívuma a legtöbb balladájában meghatározó. A hamis tanú (1853) egy kevéssé ismert mőve a költınek. Fıhıse, a vén Márkus a Szentháromság Istenre esküszik, hogy a föld, melyen áll, a ladányi határhoz tartozik. Úgy akarta magát mentesíteni a hamis eskü alól, hogy csizmájának talpába ladányi földet szórt. A bíróságot be tudta így csapni, Istent azonban nem. Nem is tud örülni az elkövetett csínynek, folyton önvád, bőntudat gyötri tettéért. Büntetése nem marad el, a magára kimondott átka beteljesedik. Arany-tıle szokatlan módon- az erkölcsi tanulságot közvetlen formában is megfogalmazza a vers utolsó soraiban: „Halkan, imádkozva evezzetek itt el, 19 20

Imre László I.m. 26.p. Imre László I.m. 93.p.

6


S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.” A vén Márkus maga szegi meg az erkölcsi törvényt, tehát felelıs tettének következményeiért. A walesi bárdok és az Ágnes asszony fıszereplıi is saját maguk felelısek a világrend, az isteni törvény megsértéséért. Bőnhıdésük törvényszerő. Hiába akarja lepedıjébıl kimosni Ágnes asszony a vérfoltot, valójában az ı lelkiismerete foltos. Vállalkozása mégsem tudatos vezeklés, hanem az ırület jele. Edward király a londoni palotában is a meggyilkolt walesi bárdok énekét hallja. Bőnéért neki is fizetnie kell. „Miközben a külvilág számára belsı lényegük megnyilvánul, addig tudatuk sötétségében énjük elrejtızik az önismeret elıl. A legbensı én itt a „megszentelt”, a törvényes, autentikus létezésen kívüli káoszban vergıdı, minden alapját elvesztett, mindenbıl kirekesztett maradványa a személyiségnek.”21 Az Árva fiú címő romantikusan eltúlzott történet hıse, a fiára ügyet sem vetı, kedvesével szórakozó özvegy alakja Ágnes asszony közeli rokona. Férje után gyereke halála is a lelkén szárad. A fiút halott apja viszi ki a temetıbe. A kísértet szavai ébresztik fel az asszony lelkiismeretét, aki beleırül abba, hogy felismeri tettei szörnyőségét. A Bor vitéz sejtelmes, rejtelmes hangulatú ballada. Fıhıse a halott vılegénye után a rákényszerített esküvı elıl a halálba menekülı lány. A nagykırösi évek balladái után hosszú szünet következik, majd az İszikék ciklusban folytatja a balladák írását a költı. A kései balladákból mindenféle történeti vagy politikai áthallás hiányzik, fıleg babonás népi hiedelmeket elevenít föl bennük. Tartalmilag azonban folytatása az elsı korszaknak, hiszen elsısorban a bőn és bőnhıdés kérdéskörét jeleníti meg ezekben a mőveiben is. Az Ünneprontók címő kevésbé ismert kései balladában a templom és kocsma, a kiáradó Szentlélek és a tivornyázókat dudaszóval a pokolba táncoltató ördög, a pünkösd reggeli templomi áhítat és az éjfélt kongató toronyóra adják a feszültséget fokozó ellentétpárokat. Az ünnep szentségét megtörı csoport is felelıs tragédiájáért. A Tengeri-hántás ismét a bőn és bőnhıdés kapcsolatát mutatja be népies életkép keretben. Tuba Ferkó elhagyja szeretıjét, Dalos Esztit. A lány belebetegszik és belehal a csalódásba. Mikor a legény visszatér a faluba és megtudja, mi történt, a lelkiismeret-furdalás holdkórossá teszi. Egy éjjel felmászik a templom tornyára, mert elhagyott szeretıje hangját véli hallani, ahonnan lezuhan. Sok balladahıshöz hasonlóan ıt sem hagyta bőne nyugodni. A Híd-avatás írásában talán Az ember tragédiájának londoni színét lezáró haláltánc inspirálhatta a költıt. Egy ifjú, aki pénzével együtt a kártyán elvesztette az életkedvét. életerejét is, az új hídon állva öngyilkosságra készül. 21

Eisemann György: Az Arany balladák tragikumához In. Keresztutak és labirintusok Bp. 1991. 28.p.

7


Az ı látomása idézi meg az egyre gyorsabb tempóban felbukkanó öngyilkosok különbözı típusait. Az Éjféli párbaj ismét a felismert bőn elhordozhatatlanságából fakadó ırületet mutatja be. Bende vitéz megölette vetélytársát legényeivel, s így nyerte el a szeretett lány kezét. A lakodalom mindhárom éjszakáján megjelenik elıtte a legyilkolt vetélytárs, és újra párbajra hívja. A harmadik éjszakán szolgái fegyverzik le az ırjöngı lovagot, és ifjú felesége zárdába vonul. A költı általános érvényővé tágítja a tanulságot: „Vérbe fogant nász sohse volt Isten átka nélkül” A Tetemre hívás fıhısének bőne a könnyelmőség, büntetése szintén elméjének megbomlása. Egy középkori istenítélet adja a történet keretét. A Képmutogató egy vásári jelenetet idéz fel, ahol a vásári képmutogató egy összefüggı képsorozat magyarázataként mondja el a romantikus kísértettörténetet a szívtelen grófról és lánya tragédiájáról. Az öreg gróf úgy megharagudott lánya és szegény íródeákja szerelméért, hogy elüldözte a fiatalokat. A lány nyomorogva hal meg, és gyermekével jön vissza apját kísérteni. Ennek hatására a zord atya teljesen összetör, és mániákusan keresi a kapcsolatot lánya szellemével. Mikor sírva esedezik bocsánatért, a lány szelleme ezt válaszolja: Nem mondom, hogy megbocsátok, Mert nem tılem függ ez átok: Míg szívemben élet égett Sem táplált az győlölséget, Megtöré csak fájdalom. Kérjed Istent, bőnbocsátni Nála több az irgalom.” A Vörös Rébék a Tengeri-hántáshoz hasonlóan paraszti témájú ballada. Sejtelmes, népi hiedelmekre épülı története egy boszorkányos kerítıasszonyról szól, aki Pörge Danit egy kikapós menyecskével boronálta össze. Az asszonyt házasságtörésre csábítja, a férjet gyilkosságba kergeti. Arany a népi életbıl vett reális történetet babonás elemekkel keveri, mint a varjúvá változó, és Pörge Danit így üldözı boszorkány. Míg Arany balladái a bőn által megrontott ember lehetséges útjait mutatják meg, addig a teológia tud arról, hogy Isten is készített utat a bőnben vergıdı ember számára, és ez a megváltás. Ahogyan Arany balladái sem adnak logikus magyarázatot a bőn létezésére, a Biblia sem. A Szentírás „azt mondja el nekünk, hogy Isten a gonoszt a mi érdekünkben korlátozta és legyızte.”22 Mert még a tıle elszakadt, bőnben élı emberrıl sem mondott le. 22

Gotthold Müller: Felelısségteljes élet Bp. 1999. 117.p.

8


Összegzés Arany balladái sok mindenben különböznek egymástól. Ami közös bennük, az a vonás, hogy egyik típusban sincsen szó az egzisztenciális válságból való visszatérés lehetıségérıl. Ennek poétikai okai vannak, hiszen a költı mőfajról vallott felfogásán kívül esett a megbánás és a bőntudat formáló és megmentı ereje. A lelki átváltozás bemutatása szétfeszítette volna a mőfaji kereteket. Podmaniczky Pálné azzal magyarázza a hiányt, hogy bármennyire is ismerte, forgatta és idézte többször a Szentírást a költı, mőveibıl „hiányzik az evangélium diadalmas világnézete.”23 Podmaniczky Pálné nem poétikai, hanem teológiai szempontok alapján értékeli Arany költészetét, és azt állítja, hogy „A bőn gyötrı kérdésére azért nem talál tragikusnál egyéb feleletet, mivel nem ejtette foglyul egész valóját a golgotai áldozatnak bőnön és halálon diadalmat aratott ereje. De nem is ejthette, mert hiszen bármennyire komolyan foglalkoztatja is a bőn problémája, odáig mégsem jut el, hogy a bőnt a maga igaz mivoltában s teljes egyetemességében, az embernek s legelsısorban saját magának Istennel szemben fennálló és föltétlen rendezésre szoruló nagy tartozásaként ismerje fel”24 De egészen másfajta kép alakulhat ki az olvasóban, ha megismeri az elsı lopás címő költıi elbeszélését. A vers nem ballada, és éppen arról szól, amit kritikusa hiányol, vagyis a bőnös megtérésérıl, Istenhez megtérve élete rendbe tételérıl. A Szent László füve címő epikus költeménye is kívül esik a ballada körén, és vall Arany Istenképérıl: „A király ellenben csöndes sátorában Buzgón imádkozva térdepelt magában, Fényes gyızelmét nem tartá övének, Hálát adva érte Ura-Istenének. De nem hallgatá meg a felséges Isten, Véres háborúkban mivel kedve nincsen, Véres háborúkban, emberáldozatban Hogy gyönyörködhetnék a jó Isten abban.” Akkor tehát mennyiben érhetı tetten a református teológia hatása Arany mővészetelméleti gondolkodásában és balladáiban? 23 24

Podmaniczky Pálné Vargha Ilona: Arany János és az evangélium Bp. 1934. 22.p. Ua.

9


Amit a bőn következményérıl és elkövetıjére gyakorolt hatásáról ír, az teljes egészében megfelel a református teológia tanításának. A bőn eredetének kérdése nem jelenik meg mőveiben, de ezen nem csodálkozhatunk, hiszen Arany költı és nem teológus. A kálvini predestinatio-felfogás hatásáról szóló feltevéseket sem érzem erıltetettnek. Arany nem boncolgatja a titkot, inkább poétikai keretet keres megjelenítésére, s ezt találja meg az eposz illetve a ballada mőfajában. Ami pedig Arany keresztyénségének mélységeit illeti, meggyızınek tartom Hamvas József 1935-ben írt gondolatait: „A mélyen gondolkodó Arany János nem azért választott túlnyomó részben erkölcsi problémákat, mert ezekhez valami mővészi kedvtelés vonzotta, hanem mert a bőnnek és bőnhıdésnek összefüggését kutatta, és errıl alkotott meggyızıdését akarta kifejezni. Arany érezte, hogy a bőnnek és bőnhıdésnek egymáshoz való hagyományos viszonyában van valami, ami nem elégíti ki a gondolkodó embert. A bőn és bőnhıdés között igen sokszor nincs meg az értelmi kapcsolat. Olyan messze esik egymástól a két dolog, hogy nem találjuk közöttük az összefüggést.(…) A bőnnek és bőnhıdésnek közvetlen kapcsolatát kereste, és abban állapodott meg, hogy a bőn elkövetése maga a legnagyobb büntetés. Mert a bőn a lélek egészségét teszi tönkre, és a megbetegedett lélek romlásnak indul. (…) A bőn és bőnhıdés nagy kérdésének reformátora, vagy mondjuk prófétája volt Arany János. Mert az erkölcsi felfogásban közelebb hozta az okozatot és az okot. Ezzel kimélyítette a tetteinkért való felelısséget. Kétségtelen, hogy az evangélium adta meg hozzá az irányítást, mert a hegyi beszéd törvénymagyarázata is ezen az úton halad, az erkölcsi felfogásnak szellemibbé tételét akarja.”25 Végül értékelését Hamvas Így foglalja össze: „A józan magyar erkölcs halhatatlan bölcse volt Arany János és abban, hogy költészetének fıforrása ebbıl a lelkületbıl fakadt, mélységesen jó keresztyénnek vallom.”26 Ebbıl a keresztyén értékrendbıl és világlátásból fakadhatott Arany különös érzékenysége az emberi életet behálózó és alapjaiban megrontó bőn iránt. Ezért mutathatta be újra és újra mindig más formában, mint az emberi élet állandó kísérıjét. Erıteljesen láttatta, hogy a bőn olyan fenyegetı valóság életünkben, amit nem lehet eltakarni, bagatellizálni, az egyszer elkövetett bőn végérvényes és lezárt. A bőn félelmetes és embert megrontó hatalma mutatkozik meg elemi erejő, tébolyodásig feszített pillanatokban, amikor a bőnt bőnként ismeri fel a hıs, és ezzel bőnhıdése is kezdetét veszi. Ez magyarázza, hogy miért ilyen sok az ırüléssel bőnhıdı balladahıs Aranynál. V. László, akit álomképek gyötörnek, az ırjöngı Bende vitéz, a palotájában nyugalmat nem találó Edward király, a törvényszék elıtt síró Ágnes asszony, vagy halott kedvese mellett görcsösen kacagó Kund Abigél, és folytathatnánk a sort. Arany balladái így figyelmeztetésként is olvashatók, és ez a figyelmeztetés 25

Hamvas József:Arany keresztyénsége In. Protestáns Szemle 1935. pp. 25-27 26 Hamvas I.m. 27.p.

10


egybevág a Biblia tanításával: Az elkövetett bőn sosem marad következmények nélkül, és ezek a következmények visszaszállnak a bőn elkövetıjére is. Ugyanakkor a hívı ember annak is tudatában van, hogy nem a bőn a legnagyobb erı a világban, és kész hálával elfogadni az Isten által kínált szabadulást. Ez a következtetés megjelenik ugyan néhány Arany költeményben, de a ballada mőfaji korlátait már szétfeszítené, ezért balladáiból hiányzik. Ami viszont nem hiányzik, az a meggyızıdés, hogy a bőn kérdésére emberi erıfeszítésekkel nem lehet megoldást találni. Számos példán keresztül meggyızı erıvel mutatja be, hogy hiába akarja saját sorsának alakítását kezébe venni az ember, a Teremtı és Gondviselı Isten szavának figyelmen kívül hagyásával ez nem sikerülhet. A bőn olyan tudatos, szándékos emberi cselekedet, amely Istentıl egyre távolabb, a kétségbeesés, reménytelenség, a megsemmisülés felé vezeti elkövetıjét. Az ember pusztulásba tartó élete (amelyet oly sok oldalról mutatnak be Arany balladái) a bőn egyenes következménye. Keresztyén olvasatban Arany balladái figyelmeztetések. Újra és újra emlékeztetnek arra, hogy az ember megváltásra szoruló, váltság után vágyakozó lény, de önmagát nem képes megszabadítani a bőn uralma alól. Az önmegváltás útja nem járható az ember számára. Az evangéliumot jól ismerı, rendszeresen olvasó keresztyén költı azt is tudja azonban, hogy az ember élete mégsem szükségszerően tragikus, mert van más megoldás. A Krisztusban újjászületett ember felszabadul a bőn törvénye alól. „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bőn és a halál törvényétıl.” (Róma 8,1-2) Az önmegváltás tehát nem csupán reménytelen kísérlet, de egyben felesleges is.

Hodossi Sándor

11


FELHASZNÁLT IRODALOM 1.

Arany János: Tanulmányok és kritikák Debrecen, 1988. Válogatta, szerkesztette S. Varga Pál

2.

Benedek Marcell: Arany János Bp. Gondolat, 1970.

3. Bibliai fogalmi szókönyv Szerk.: ifj. Dr. Bartha Tibor, Vladár Gábor Bp. Kálvin Kiadó, 1993. 4. Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk Arany János kritikusi öröksége Budapest, Argumentum 1992. 5. Eisemann György: Az Arany-balladák tragikumához In. Keresztutak és labirintusok, Elemzések a 19. és 20. sz-i magyar mővekrıl Budapest 1991. 6. Értékek kontextusa és kontextusok értéke 19. Századi irodalmunkban Szerk.: Imre László, Gönczy Mónika Debrecen, 2000. 7. Gaál Botond: A bőnmegelızés és a keresztyén nevelési formák In. Confessio 2003/3 pp. 72-78 8. Gotthald Müller: Felelısségteljes élet Bp. 1999. 9. Gyıri L. János: A magyar reformáció irodalmi hagyományai Bp. 1998. 10. Hamvas József: Arany János keresztyénsége In. Protestáns Szemle 1935. pp. 25-27 11. Imre László: Arany János balladái Bp. 1988. 12. Kálvin János: Tanítás a keresztyén vallásra Bp., 1986.

12


12

13. Keresztyén Bibliai Lexikon I-II. Bp., Kálvin Kiadó 1993., 1995. 14. Kocsis Elemér: Református dogmatika Debrecen, 1998. 15. Podmaniczky Pálné Vargha Ilona: Arany János és az evangélium (Bp.1934.) 16. Pollák Miksa: Arany János és a Biblia Bp. MTA 1904. 17. Pongrácz Tibor: Hamartia, palinódia, tragédia In. Gond 1999. (18-19) pp. 179-189 18. Riedl Frigyes: Arany János Budapest, 1887. 19. Sebestyén Jenı: Református dogmatika Bp. 1940. 20. Sıtér István: Arany János In. A magyar irodalom története 4 pp. 96-152 21. Szegedy-Maszák Mihály: Arany életmővének változó megítélésérıl Itk. 1981. 561-580 22. Tavaszy Sándor: Református keresztyén dogmatika Cluj - Kolozsvár 1932.

13


14

Predestinatio a reformátori teológiában

Recommend Documents