Polihistória. Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából. Szerkesztette. Bagdy Emőke Demetrovics Zsolt Pilling János

Polihistória Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából

Szerkesztette Bagdy Emőke Demetrovics Zsolt Pilling János

AKADÉMIAI KIADÓ, BUDAPEST

Buda.indd 3

2009.03.11. 21:03:10

Megjelent a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, a Klinikai Pszichológiáért Alapítvány, a Magyar Kommunikációtudományi Társaság, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet és a Magyar Addiktológiai Társaság támogatásával

ISBN 978 963 05 8679 5

Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akademiaikiado.hu

Első magyar nyelvű kiadás: 2009 © Akadémiai Kiadó, 2009

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is. Printed in Hungary

Buda.indd 4

2009.03.11. 21:03:10

A KÖTET SZERZŐI

Bagdy Emőke Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet, Budapest Baráth Árpád Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, Pécs Biró Gyula Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet, Budapest A.T. NLP Hungária Kft., Budapest Bozsonyi Károly Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézet, Piliscsaba Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola, Budapest Csepeli György Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar Szociálpszichológia Tanszék, Budapest Deme Tamás Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar, Esztergom Demetrovics Zsolt Eötvös Loránd Tudományegyetem Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport, Budapest Elekes Zsuzsanna Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézet, Budapest

Buda.indd 5

Erős Ferenc Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest Felvinczi Katalin Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest Grezsa Ferenc Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet, Budapest Grünczeisz Attila Beroendecentrum, Stockholm Haraszti László Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa Harmatta János Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-rehabilitációs Osztály (Tündérhegy), Budapest Horányi Özséb Budapesti Műszaki Egyetem, Budapest Hoyer Mária Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszék, Budapest Józan Péter Központi Statisztikai Hivatal, Budapest Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest Kapitány Ágnes Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet, Budapest

2009.03.11. 21:03:10

Kapitány Gábor Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézet, Budapest Kelemen Gábor Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, Pécs Kézdi Balázs Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet, Pécs Kmetty Zoltán Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsésztudományi Kar Szociológia Intézet, Piliscsaba Kolozsi Béla Fővárosi Szent István Kórház Addiktológiai Rehabilitáció Komlósi Piroska Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció Tanszék, Budapest Komoróczy Géza ELTE BTK Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszék, Budapest Magyar Tudományos Akadémia Judaisztikai Kutatóközpont, Budapest Koós Tamás Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest Kopp Mária Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Budapest László János Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest Lőke János Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Szent Borbála Kórház, Tatabánya Paksi Borbála Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet Viselkedéskutató Központ, Budapest

Buda.indd 6

Pikó Bettina Szegedi Tudományegyetem Magatartástudományi Intézet, Szeged Pilling János Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Budapest Pléh Csaba Budapesti Műszaki Egyetem Kognitív Tudományi Tanszék, Budapest Rácz József Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézet, Budapest Somlai Péter Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kar, Budapest Süle Ferenc Dr. Süle Jungi Lélekgyógyászati és Képző Bt. Szilágyi Vilmos – Szőnyi Gábor MentalPort kft. Topolánszky Ákos Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest Túry Ferenc Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet, Budapest Varga Katalin Eötvös Loránd Tudományegyetem Affektív Pszichológiai Intézeti Központ, Budapest Zonda Tamás Magyar Szuicid-Prevenciós Társaság

2009.03.11. 21:03:10

TARTALOM

Prológus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11

KÖSZÖNTŐK Bagdy Emőke: Aranyérmes szellemi olimpikonunk köszöntése (avagy a hosszútávfutó magányossága) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Deme Tamás: Buda Béla térdére teszi a billentyűs írógépet . . . . . . . . . . . . . . Erős Ferenc: Buda Béla, a polihisztor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Grezsa Ferenc: Amin kívül „nincsen számunkra hely” . . . . . . . . . . . . . . . . . . Grünczeisz Attila: Harcban a lélek szabadságáért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Harmatta János: Buda Béla köszöntésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Komlósi Piroska: Ajándék az élettől . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kopp Mária: A magyar pszichiátria Kazinczyja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Lőke János: Miért tisztelem Buda Bélát? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15 19 25 29 33 39 43 49 53

TANULMÁNYOK ÉS ESSZÉK BUDA BÉLA MUNKÁSSÁGÁRÓL Kelemen Gábor: Rácsodálkozás és újrakezdés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Baráth Árpád: Dubrovnik 1979–1991: Buda Béla jelenléte és szerepe az európai önsegítő mozgalom és ideológiai megújhodásában . . . . . . . . . 79 Szőnyi Gábor: A terapeuta szándéka és rejtett üzenete. . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 Szilágyi Vilmos: A szexuális kultúra és a szexuálterápia úttörője . . . . . . . . . 105 KÖSZÖNTŐ TANULMÁNYOK ÉS ESSZÉK Tudománytörténet Pléh Csaba: A pszichológia alakulása a hivatások rendszerében . . . . . . . . 125 László János: Narratív pszichológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 Somlai Péter: Szerepelméletek útjai és állomásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153

Buda.indd 7

2009.03.11. 21:03:10

Pikó Bettina: Az orvosi szociológia múltja és jövőbeli kihívásai: az elmélettől a gyakorlatig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 Felvinczi Katalin: Az egészségfejlesztéssel kapcsolatos tudományos gondolkodás alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179 Kommunikáció, nyelvészet Horányi Özséb: Arról, ami problematikus, arról, ami szignifikatív, valamint arról, ami kommunikatív . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201 Lőke János: A metakommunikáció és a kongruencia viszonya . . . . . . . . . 237 Komoróczy Géza: Szavak és kőtáblák: a tízparancsolat . . . . . . . . . . . . . . . 249 Antropológia Csepeli György: A politikai mező antropológiai állandói . . . . . . . . . . . . . . 263 Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor: Recycling, szimbolizáció, kulturális antropológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273 Epidemiológia és adatgyjtés Józan Péter: A II. világháború utáni epidemiológiai fejlődés fontosabb jellemzői Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 287 Koós Tamás: A kezelésiigény-indikátor (TDI) adatgyűjtési rendszerének bevezetése Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305 Addiktológia Elekes Zsuzsanna: Az alkohol- és drogprobléma változó megjelenése a politikai és a közgondolkodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Paksi Borbála, Bozsonyi Károly és Kmetty Zoltán: Adalékok a drogfogyasztás strukturalista magyarázatához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Rácz József: Kvalitatív kutatások: injekciós droghasználói élettörténetek Kolozsi Béla: A HIV/AIDS-megelőzés drogvisszaéléssel összefüggő kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Túry Ferenc: Az evészavarok a modern addikciók között . . . . . . . . . . . . . Haraszti László: Gyűjtés és… . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

315 335 361 377 397 405

Szexualitás, kötdés, család Hoyer Mária: Nők, addikció és szexualitás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423 Varga Katalin: Szexualitás, szülés, kötődés: az oxitocin pszichoemotív hatásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 449 Süle Ferenc: Teher vagy áldás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477

Buda.indd 8

2009.03.11. 21:03:10

Szuicidológia Kézdi Balázs: A diszkurzív szuicidológiáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491 Zonda Tamás: A magyarországi öngyilkossági szcéna múltja és jelene . . 505 Pszichoterápia Biró Gyula: Egy allergiás lelkisége és kibontakozása: pszichoterápiás esettanulmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521 Topolánszky Ákos: Terápiás közösségek kezelési modalitásainak fejlődése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 547 BUDA BÉLA PUBLIKÁCIÓI Pilling János: Buda Béla publikációi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 567

Buda.indd 9

2009.03.11. 21:03:10

PROLÓGUS

Az ünneplés életigenlés, a köszöntés szeretetkifejezés. Ünneplő köszöntésünk ekképp illeti meg az emberszolgálati professziók puritán professzorát és polihisztorát, Buda Bélát, aki életútján elérkezett a hetvenedik év megállójához. Ez a kötet tisztelgés páratlanul impozáns szellemi teljesítménye, fénylő szellemisége, mintaadó moralitása, szakmaetikai magatartása, intellektuális tevékenysége és különleges kapcsolathálózat építésére képes, mások megsegítésére, kollégáinak szolgálatára mindig kész személyisége előtt. Lényében sűrűsödik a század(ezred)fordulónak a múltat a jövővel összekötő értelmiségi személyiségeszménye: a hiteles, autentikus, körülményfüggetlen, szabad alkotó ember, aki (pl. akár térdére helyezett írógépén is) bármely mostoha körülményben rendkívülit képes alkotni. Tisztelettel köszöntjük a „közvetlen emberi kommunikáció” szerelmesét, aki komputeromorf világunkba belenőve ma már az internetről is játszi könnyedséggel sugározza szét a legfrissebb szakmai-tudományos információkat, tudást terjeszt, tanít „nem középiskolás fokon”. Életművének eddig született értékeire tekintve mindünket elfoghat az ámulat alkotó erőinek sokágúsága, a szellemi dimenziók tágassága és műveinek már-már számbavehetetlen sokasága láttán. Bibliográfiájának teljességét ily módon legfeljebb óhajtani lehet, a tökéletes teljesség összeállításán (talán az Ő segítségével is) tovább kell dolgoznunk. A kommunikáció elméleti művelése és zsonglőri gyakorlatának valósága alkotja mégis az alapszövetet, amelyben a tudományterületek képviseletének sokszínűsége szőtte, formálta ki az összetett mintázatot. Buda Béla kétségkívül évtizedek óta mindenütt jelen van a magyar értelmiségi létezés valóságában. A tudománytörténet, kommunikáció, nyelvészet, antropológia, szociológia, addiktológia, szexológia, szuicidológia, pszichiátria-pszichoterápia (a pszichoanalízistől a családterápián át a csoportterápiákig) és a mentálhigiéné területein éppúgy otthonos, mint a szakképviselet és a kapcsolatok nemzetközi színterein, ahol szakmai nagykövetünknek tekinthetjük. Minden közösségisége mellett mégis benne tisztelhetjük a szellemi szabadságát soha fel nem adó, megvesztegethetetlenül autonóm embert. •  •

Buda.indd 11

2009.03.11. 21:03:10

Ünneplő köszöntésünk és a tisztelgő Bagdytanulmányok, Emke esszék negyven szerző írását fogják csokorba, a szándékozók azonban messze többen vannak a kötetbe kerülők számánál. A személyes köszöntéseket olyan tanulmányok és esszék követik, amelyek Buda Béla munkásságáról szólnak. A további tanulmányokat megkíséreltük tudományos és szakmaképviseleti területek szerint rendezni, mintegy ezáltal is tükröztetve Buda Béla szellemi kisugárzásának hatásmezejét. Sokunk óhaja, hogy Buda Béla az elkövetkező évtized után, a nyolcvanadik fordulót is alkotó produktivitásának olyan teljességében élje meg, amilyet most tapasztalhatunk. Ehhez kívánunk számára mindannyian – a kötet szerkesztői, szerzői, a születésnapot ünneplő barátok, kollégák, kortársak, tanítványok, tisztelők és követők – jó egészséget, derűt, alkotókedvet és áldást. Budapest, 2009 tavaszán A szerkesztők

•  •

Buda.indd 12

2009.03.11. 21:03:10

Bagdy Emke

ARANYÉRMES SZELLEMI OLIMPIKONUNK KÖSZÖNTÉSE AVAGY A HOSSZÚTÁVFUTÓ MAGÁNYOSSÁGA Kedves Barátom, „mienk az idő” üzeni a csaknem száz évet megélt Dienes Valéria. Sorstársak, kortársak vagyunk, életmintánkat sorsidőnk szövetébe közös történelmi szálak szőtték, ahogy haladunk előre a rendelt időben, lassacskán „múlttá lesz a jövőnk”. Az ünneplés, mint az „elmozdulás misztériuma” – most mégis jelenvalóvá teszi a múltat, és egy tünékeny pillanatra megállítja lelkünkben az időt. Igen! Alig tegnap ünnepeltünk Téged a hatvanadik születésnapodon a Lipóton, az OPNI-kápolna ismerős meghittségében, kollegiális, baráti és tanítványi körben, s lám máris itt toporog a hetvenedik. Akkor úgy terveztük, hogy majd ezt is az OPNI világában üljük meg, abban az intézményben, mely maga is a hazai pszichiátria mementójaként a tradíciók és ünnepek eleven hordozója volt. Ma már azonban ezt az intézményt (miként az általad vezetettet is) feláldozta az esztelen konzumista merkantilizmus, gazdaságossági lépésnek címkézve a szakmai, emberi és erkölcsi amputációt. Most, amikor Téged köszöntünk, a sokszorosan megcsonkított segítő szakmákban már csak a reménység tartja az életet. Tíz éve azt hittem, legalábbis reméltem, hogy a 70. megállónál a Téged megillető országos magaslaton ér az a méltó kitüntetés, amelyben elismerő tisztelettel mond köszönetet egy virágzó szakma, a magyar pszichiátria, pszichoterápia, addiktológia, alkohológia, szuicidológia, kommunikációtudomány, pszichológia és mindazon szakterület, amelyet alkotó életed során szolgáltál. Mindez másként történt, virágzás helyett itt a fagy, mi mégsem felejtünk, emlékezünk és megemlékezünk. A hetedik évtizeded fordulóján összejöttünk, hogy személyesebben, bensőségesen, közvetlenül köszönthessünk, s ez most így van rendjén. Tudjuk, hogy megveted a külsőségeket, manapság pedig különösen nem tartasz igényt olyan hatalom hajbókolására, amely szívós kegyetlenséggel pusztította mindazt, amit felépítettél és híven szolgáltál. Ekképp hát veszteségeink csatamezején körülnézve ma mégis felemeljük a fejünket, és hozzád méltó baráti ünneplést készítettünk elő: azok köszöntenek, akik tisztelnek, szeretnek, akik nagyrabecsüléssel − mi több, ámulattal – tekintenek hatalmas teljesítményeidre, szakmaépítő szolgálatodra. •  •

Buda.indd Sec1:15

2009.03.11. 21:03:10

BAGDY EMŐKE

A hatvanadik megállóban azt a kérdést vetettem fel, miképp látlak a magyar szakmai páston, ki vagy számomra abban a bajvívásban, amelyben soha nem találtalak élretörőnek, mégis mindig legelöl voltál. Jólesik visszaidéznem, megerősítenem, hogy számomra Te vagy az self made man, aki pozitív marginalitásában, identitásának önteremtő útján, kívülálló egyediségében megoldotta a hatalom és a szabadság együttes birtoklásának szinte megoldhatatlan dilemmáját. Független vagy a mindenkori hatalomtól, mely integrációt kívánna, nem vegyülsz, nem elegyülsz, a neked járó privilégiumokat szinte stigmaként kezeled. A peremen maradsz, mint autonóm self, aki az alkotásban – mint legszakrálisabb játékban – megteremti és újrateremti magát. Tíz év múltán sem változott a rólad alkotott kép, a világ azonban nagyot fordult, olyannyira, hogy alkotó sorsodra tekintve most két kép vetélkedésének feszültségében látlak. Az egyik az aranyérmes győztesé, aki a szellem olimpiai küzdelmében verhetetlenül, magasan az első helyen áll. A második − mögöttes vonulat – a „hosszútávfutó magányossága”, azé a tehetségé, aki – mint Alan Sillitoe hőse – a versenyfutás biztos győzelmének tudatában önmaga dönt: nem versenyez mások elvárásának nyomására, mert nem adja fel a magányos futás függetlenségének, szabadságának gyönyörűségét. Laudációm fő címének ihletője (nem is tagadom) a 27. pekingi nyári olimpia, amelynek zajlásában élet-halál kifeszített kötelén egyensúlyoznak és vergődnek a magyar versenyzők, körülöttük örvénylő indulatok és győzelemre parancsoló erők feszültségében, mint egykor az életükért küzdő gladiátorok: győzni vagy meghalni! S van, akinek az utóbbi jut osztályrészül. Az embertelen versengésben hovatovább a győztes válik vesztessé, mindent feláldoz a dobogós helyezésért. Te, a szellem embere vajon nem ezt tetted-e, anélkül hogy győzelmed aranyérme megmozdítaná a büszkeségedet vagy megérintené érzelmeidet! Pedig summa cum laude illet meg szellemi csúcsteljesítményedért, amely imigyen szól az elismerés ünnepén: Köszöntünk dr. Buda Béla, aranyérmes magyar olimpikonunk! Nemzetközi híred minden magyar fölé emel. Büszkék vagyunk rád. Tudjuk, hogy vonakodsz a dobogóra állni, és csak kérésre, rábeszélésre teszed meg, hogy átvedd azt az aranyat, amely akár gyémánt is lehetne. Nem ezért küzdöttél, nem az érem bűvöletében edzettél éjjel-nappal, minden mást a felkészülés, szintelérés, nívóemelés és csúcsteljesítmény mögé parancsolva egész életedben. Milyenek is voltak a csúcsteljesítményeid eléréséhez számodra adott feltételek? Magyarmódiak, szegényesek, sokszor – kiharcolással elérve is, csak – legfeljebb közepesek. Edződ sose volt. Teljesítményed mérésére sem került gyakorta sor, helyette inkább elmarasztaltak, miért keresel új és új edzőterepeket. Sokan nem látták (be), hogy a magas teljesítmény mögött milyen elszánt, szívós, puritán és fegyelmezett életvezetés küzdelmei állnak. Magad edzője lévén nem hordozta sikered glóriáját más. Minden elért többleted azt ingerelte, akinek kevesebbje •  •

Buda.indd Sec1:16

2009.03.11. 21:03:10

ARANYÉRMES SZELLEMI OLIMPIKONUNK KÖSZÖNTÉSE

volt, mint neked, így új és új terepeken kellett kipróbálnod és erősítened magad. Sokan azt sem értették, miért térsz le a neked megszokott versenypályáról, de Te nem álltál be a (be)futók sorába, mert tudott volt edzettséged és verhetetlen teljesítményed. Elvárták tőled, hogy egyik vagy másik csapatba beállj, és a színeikben fuss, de nem sokáig tűrted magadon a neked készített mezt, inkább saját pályádon edzve kívülről segítetted azokat, akik egy-egy csapatból erre kértek. Gyakorta együttműködtél olyan társakkal, akik bíztak benned, és megértették, hogy számodra nem a győztes szerep fontos, hanem maga a futás, az út, a szellemi erőnlét és az ügy iránti elköteleződés. Ki is mérhetné hitelesen a „teljesítményt” a magyar ég alatt? Ki az, aki méltóképpen elismerhetné a szellem diadalát? A magyar olimpikonok mostoha sorsában kötelező és életveszélyes a dobogó elérése, győzelmek nélkül nincs támogatás, elismerés. A befektetés, felkészülés, edzés, önfeláldozás nem érték, csak az „érem”, semmi más nem „érdem”. A te aranyérmedet most mégis azok adják át neked, akik ámulattal kísérték pályád eddigi teljesítményeit, aszketikus, fegyelmezett életedet, segítő önzetlenségedet, amellyel mások (be)futását elősegítetted. Nem hagyhatjuk a dobogós elsőség dicsérete és ünneplése nélkül egy alkotó pálya hosszútávfutásának győzelmét, folyamatosan magas teljesítményét, a tehetség karbantartásának példaértékű mintáját, az edzettségi nívókövetelmény modelljét. Mégis, hadd szólaljon meg egy halk belső hang az ünnepelt aranyérmes mögött, Sillitoe (alcímben) megidézett hősének, az istenadta tehetségű hosszútávfutónak a szavaival: „Elkezdtem futni. Úgy éreztem, hogy én diktálom a tempót, de ez annyira mégsem érdekelt, hogy meg is győződjek róla … Aztán már nem láttam többé senkit magam mellett és megtudtam, milyen az a magányosság, amit a hosszútávfutó érez a mezőn … csak annyit tudtam, hogy az embernek futni, futni kell, futni a mezőkön át, hiába nem tudja, mikor visz az útja föl és mikor le … és ennek a célszalag se vet véget, hiába éljenezi az embert a tömeg, mert muszáj tovább futnia, mielőtt még lélegzethez jutna…” „Kíváncsi volnék, vajon én vagyok-e az egyetlen a futó szakmában, aki elfelejti magáról, hogy fut, és erre azért vagyok képes, mert folyvást gondolkodom …” „… arra gondoltam, engem úgysem palizhatnak be ezzel a versenymókával, ezzel a »fuss és próbálj győzni« mesével, kékszalag ígérgetéssel, mert nem ez a módja, hogy az ember boldoguljon, még ha ezek esküsznek is rá…” „Mert győzni annyit jelent, mint túlélni. Ha marad az emberben egy kis élet, akkor győzött és az is kell, hogy tudomásul vegye az élet egy s más kellemetlenségét és szépségét, különben az is megkeseredik benne, ami jó” (Sillitoe, 1970, 198, 246−247). Kedves Ünnepeltünk, Te is ilyeténképpen láttatod hosszútávfutó talentumodat. Sillitoe szabálytalan életű ifjú hősének pozitív devianciájához hasonlatos a •  •

Buda.indd Sec1:17

2009.03.11. 21:03:10

BAGDY EMŐKE

tiéd is, melyet olyan nyíltsággal társz elénk, mint Montaigne az önvallomásaiban: „Ha a világ tetszését keresném, jobban felékesítettem volna magam és mesterkélt tartásban mutatkoznék. De én azt szeretném, hogy egyszerű és természetes valómat lássák, keresetlenül és kendőzetlenül, hiszen önmagamat ábrázolom, élethű képet adok leplezetlen lényemről” (Montaigne, 1977, 25). Így látunk téged, hosszútávfutásod pozitív deviáns jelesét, a (sorból is) kiállás futóbajnokát, a befutókat messziről szemlélő, „folyvást gondolkodó” igazi győztest, a magányos és eltökélten autonóm „kívülállót”. Mi végre is hát akkor ez a hosszú és küzdelmes futás? – tehetjük fel mindannyian a döntő kérdést, hiszen azt már tudjuk, hogyan műveled, azaz milyen a pályafutásod. Azt azonban csak sejthetjük, hogy a miértre távlatosabb a válasz: a küldetés maga. „De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel …” (Apostolok cselekedetei 20,24). Kedves Béla, tisztelt és szeretett Barátunk, adja az ég, hogy beteljesítsd küldetésed és ennek jutalmát, örömét, békéjét hozza el életedbe a következő évtized! Isten óvja életedet, melyre mindnyájan áldást kívánunk.

Irodalom Montaigne, M. (1977) Az olvasóhoz. (Fordította: Réz Ádám.) In: Gyergyai A. (vál.) Ima az Akropoliszon (25). A francia esszé klasszikusai. Európa, Budapest Assmann, J. (1999) A kulturális emlékezet. Atlantia Kiadó, Budapest Sillitoe, A. (1970) A hosszútávfutó magányossága. Európa, Budapest

•  •

Buda.indd Sec1:18

2009.03.11. 21:03:10

Kopp Mária

A MAGYAR PSZICHIÁTRIA KAZINCZYJA

Buda Béla életműve teljesen egyedülálló jelenség a magyar pszichiátria történetében. Kezdettől meghatározó szerepe volt pályám alakulásában, bár az első években ismeretségünk egyoldalú volt. Az ő gyűjteményes köteteiből ismertem meg azokat a nyugati áramlatokat, amelyek a pszichológia, pszichiátria, pszichoterápia akkoriban Magyarországon tiltott, ismeretlen világába engedtek betekintést. 1971-ben jelent meg Buda Béla szerkesztésében „A pszichoanalízis és modern irányzatai” a Gondolat Kiadónál, és ez a kötet teljesen új távlatokat nyitott meg előttem. Bár már gimnazista korom óta nagyon érdekelt a pszichológia, szüleim könyvei közül mindent elolvastam, ami ott fellelhető volt a II. világháború előtti pszichológia irodalmából, ez a kötet és az utána megjelenő sorozat nyújtotta először egy egységes pszichológiai világkép ígéretét számomra. 1973-ban, amikor pályaválasztási helyzetbe kerültem, olvasmánybeli ismeretségünk alapján felkerestem Buda Bélát, hogy tanácsot kérjek tőle. Ismeretlenül is nagyon kedvesen fogadott, nem tudhattam, hogy egyáltalán nincs olyan erős helyzetben az akkori pszichiátriai hierarchiában, mint azt kötetei alapján feltételeztem. Tanácsai, odafordulása mégis fontos tényező volt abban, hogy felkerestem Juhász Pál profeszszort, és ezután a klinikára kerülhettem. Béla valószínűleg nem is emlékszik erre a számomra életre szóló jelentőségű találkozásra. Kapcsolatunk akkor vált személyessé, amikor a Pszichiátriai Klinikán Juhász Pál professzor, illetve dr. Tringer László azzal bíztak meg, hogy szerkesszek egy pszichiátriai referáló lapot, a Pszichinformot. A kezdetleges sokszorosítási módszerrel kiadott lap célja az volt, hogy a Pszichiátriai Klinika könyvtárának kitűnő és majdnem teljes körű nyugati pszichiátriai irodalmat tartalmazó folyóirataiból válasszuk ki a legfontosabb cikkeket, és referáljuk a hazai érdeklődők részére. Ez a feladat igen vonzó volt számomra, hiszen rendszeresen és nagy érdeklődéssel futottam át a bejövő lapokat, de az érdekes cikkek referálása lehetetlen lett volna számomra. Akkor kerestem meg személyesen is Buda Bélát, aki a legnagyobb örömmel vállalkozott a feladatra, és tett javaslatot arra, hogy kiket lehetne még bevonni a munkába. Attól kezdve az én dolgom csak a cikkek kiválasztása és •  •

Buda.indd Sec3:49

2009.03.11. 21:03:12

KOPP MÁRIA

a számomra legérdekesebbek kimazsolázása volt – a többi írást másolás után egyenesen Bélának továbbítottam, és minden esetben néhány napon belül megkaptam a cikk kitűnő, lényeget kiemelő kivonatát. Akkor kezdődött el az utóbbi évekig tartó folyamatos levélváltásunk is – a Bélától érkező levélfolyam áradása. Az az érzésem, Buda Béla alapvető írói vénája ezekben a levelekben nyilvánult meg. Igazi „betű embereként” számára a levélírás az emberi érintkezés kitüntetett formája. Leveleivel egy igen széles körű hálózat középpontjába került, mondhatnánk, egy virtuális országos intézetet hozott létre, a hasonlóan gondolkozó, motivált emberek hálózatát. Ez a hálózat természetesen túllépett az országhatárokon, hiszen Béla úttörő volt a hazai pszichiátria nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében is. A XX. század első felének polgári morálja mutatkozott meg abban, hogy minden fellelhető üres papírlapot felhasznált, így leveleiből, ha nem is említette, pontosan követhető volt, hogy a világ mely szállodáiban volt meghívott vendég előadó. A levelek tartalma és hossza a néhány soros értesítéstől a hosszú elemzésekig terjedt. Igyekeztem mindig válaszolni, hiszen az írásbeli kommunikáció magatartási szabályaira is ő hívta fel a figyelmemet elsősorban. Az évek során felgyűlt dossziéimban ezeknek a leveleknek nagy része megtalálható, ha majd egy kutató a XX. század második felének pszichiátriai eseményeire, gondolkozásmódjára lesz kíváncsi, ezek a levelek valóságos kincsesbányát jelenthetnek. Természetesen nem csupán velem levelezett, hanem szinte mindenkivel, aki beletartozik abba a láthatatlan kapcsolatrendszerbe, amely a pszichiátria, pszichológia, pszichoterápia, krízisintervenció megújulását szolgálja. Évtizedeken át harcolt például a lelki elsősegély telefonszolgálatok létéért és elfogadottságáért, de kiállt és kiáll minden olyan kezdeményezés mellett, amely a jobbítást szolgálja. A majdhogynem csupán levélbeli barátság évei után, amikor 1992−93-ban a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének szervezésébe fogtam, természetes első lépés volt, hogy Buda Bélát kértem meg az intézet kommunikációs részlegének megszervezésére és vezetésére. Bár akkor más feladatok miatt igen elfoglalt volt, félállásban azonnal elvállalta ezt az igen fontos feladatot. Hihetetlen energiával és odaadással látott neki az orvosegyetemi kommunikációs képzés elindításának. A Magatartástudományi Intézet 1993. július 1-jén alakult meg. Azon a nyáron és utána is hetenként összejöttek a kommunikációs részleg fiatal munkatársai Béla vezetésével, és hétről hétre referálták a csoportnak az általa kiadott irodalmat. Lelkesedése és elhivatottsága átszállt a csoport többi tagjaira is, nem emlékszem, hogy bármelyikük panaszkodott volna a rendkívüli nyári feladatok miatt, sőt a csoport egyre szorosabban összekovácsolódott. Ez a kezdeti elkötelezettség, igényesség alapozta meg a ma már sok szempontból másképp működő, folyamatosan fejlődő, de a Buda Bélától kapott indításra épülő munkacsoport mai kiváló teljesítményét és állandó fejlődőképességét. •  •

Buda.indd Sec3:50

2009.03.11. 21:03:12

A MAGYAR PSZICHIÁTRIA KAZINCZYJA

Bár Béla valóban a betűk embere, gyorsolvasási teljesítménye és írásainak sokoldalúsága egyedülálló, intézeti kollégaként a legsegítőkészebb, leghumánusabb emberként ismertem meg. Ha nehéz helyzet elé kerültünk, például amikor Molnár Péter professzort felkérték a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán a Magatartástudományi Intézet megszervezésére, és így az orvosi antropológiai részleg vezető nélkül maradt, Buda Béla vállalta a részleg vezetését, amíg Lázár Imre visszatért az angliai orvosi antropológiai mesterképzésről. Ezt a feladatot is ugyanolyan igényességgel látta el, a kommunikáció oktatása mellett, mint mindent, amit elvállalt. Meggyőződésem, hogy Buda Béla igazi egyetemi oktatói egyéniség, született professzor, még akkor is, ha a formális elvárások miatt viszonylag későn nyerte el az őt régen megillető egyetemi tanári címet. Miközben szinte minden európai országban az ország saját nyelvén tartott előadásokat, és nyelvzseninek tartották már orvostanhallgató korában is, nyelvvizsgákat nem tett, és egy idő múlva a vizsga már nevetségesnek is tűnt volna. Máig is büszke vagyok rá, hogy sikerült rábeszélnem arra, hogy ne akadályozza tovább egyetemi tanári kinevezését ilyen nevetséges adminisztratív akadályok miatt. Ez a mozzanat rávilágít arra a nagyvonalúságra, ahogy Buda Béla a karrierszempontokat kezelte. Tette és teszi a dolgát, több pszichiáter-, pszichológusnemzedék professzora, szellemi vezetője, de a karrier formális szempontjaival alig törődött. Az ő kiválósága a budabélaság, ez az egyszeri, egyedülálló és pótolhatatlan minőség.

•  •

Buda.indd Sec3:51

2009.03.11. 21:03:12

Csepeli György

A POLITIKAI MEZŐ ANTROPOLÓGIAI ÁLLANDÓI

Az embernek, ha már egyszer megszületett és felnőtt, függetlenül attól, hogy hol él, mit csinál, óhatatlanul meg kell kérdeznie, hogy mi élete értelme. Nietzsche drámai választ ad erre a kérdésre, felidézvén a pillanatot, amikor Midász király hosszú üldözés után végre kézre keríti Szilénoszt, Dionüszosz kísérőjét, s megkérdezi tőle, hogy szerinte mi a legjobb az embernek. A démon makacsul hallgat, meg sem moccan. Ám a király ragaszkodik ahhoz, hogy választ kapjon kérdésére, mire a démon harsány nevetésbe tör ki, és a következőket mondja: „Nyomorúságos egy napig élő, a gond és a véletlen gyermeke, minek kényszerítesz arra, hogy megmondjam neked azt, amit nem hallanod volna a legüdvösebb? A legjobbat te el nem érheted: a legjobb neked meg nem születni, nem lenni, semminek lenni. A másodsorban legjobb azonban neked − mielőbb meghalni” (Nietzsche, 1986, 37−38). Nem véletlen azonban, hogy a Nietzsche által idézett mitikus történetben egy király teszi fel a kérdést egy démonnak. A királyt mint a politikai mező főszereplőjét csak egy lépés választja el az istenektől, akik azért születtek meg, hogy ragyogó és tökéletes másai legyenek a létezés borzalmaitól és retteneteitől sújtott embereknek. Minden ember fájdalma, hogy egyszer kiszakad a létből, minden ember akarja az életet, de senki nincs, akit annyira elevenen áthatna a létből való kiszakadás fájdalma, mint azt, aki a politikai mező cselekvője. Ez az a mező, ahol lét és nemlét találkozik. Amint valaki e mezőre lép, a semmiben találja magát. Bár társak veszik körül, térben és időben cselekszik, nincsenek társai, nincs tőle független fizikai tere, nincs ideje. A politikai cselekvő egyetlen eszköze az akarat, mely a semmiből valóságot teremt. Ez a valóság nem hasonlít sem a rendszer, sem az életvilág valóságához. Rendszer és életvilág elkülönülése az ember társadalmi létéből következnek. A rendszerben a cselekvők úgy viselkednek, mintha természeti erők fogságában lennének, s ilyen értelemben mondja azt Habermas, hogy a rendszer az ember „második természete” (Habermas, 1985). Az életvilágban viszont a cselekvő szabad. Szabadságának biztosítéka a másikkal való kommunikáció, a kölcsönös •  •

Buda.indd Sec8:263

2009.03.11. 21:03:21

CSEPELI GYÖRGY

megértésre alapozott közös cselekvés lehetősége. Az életvilág szabta mindennapi tudás ad értelmet, rendet a mindennapokban élő embernek, akinek hite, hazugságról és igazságról homályos, inkoherens, hézagos tudása a rendszer által teremtett és fenntartott vallás, művészet, tudomány tudástartományaiból származik. Az életvilág lakói a rendszer álomvalóságában élnek, mely nem engedi, hogy meghallják Szilénosz démoni nevetését. Rendszer és életvilág kettősségét Dahrendorf a ligatúra és az opció kettősségével írja le, míg Nietzsche a szenvedő és a cselekvő igeragozás paradigmáinak egyidejűségét emeli ki. Az igazsághoz talán Marx jár a legközelebb, amikor azt vélelmezi, hogy az emberek ugyan szabadok a mindenkori cselekvésben, de lehetőségeik adott, megváltoztathatatlan körülményekből fakadnak. A „második természet” hajdanvolt emberi akaratokból származik, elmúlt opciók terében zajlott interakciók eredménye, s ily módon az „első természettel” ellentétben pszichológiailag aktív környezet, mely szüntelen párbeszédre késztet a halottakkal, akik foglyai az élők. A rendszer és az életvilág határán van egy köztes mező, melyben már nem lehetséges a teljes szabadság és felszabadultság, de még nem alvadt meg második természetként a társadalmi valóság. Nincs persze emberi sors az opció és a ligatúra, a lét szenvedő és cselekvő igeragozási paradigmák szerint történő berendezkedése, holtak és élők terhes együttélése nélkül, de a kettősség egyidejű és intenzív átélése sehol sem annyira jellemző, mint a politikai mezőben cselekvő ember, a politikai hatalom birtokosa esetében. A természeti lét titáni hatalmaival szemben a társadalmi lét a maga hatalmi potenciálját mutatja fel, melynek létrehozója és gyakorlója az, akit a sors a hatalom gyakorlójának pozíciójába juttat. Antropológiai szempontból másodlagos jelentőségű, hogy milyen eljárás folytán kerül valaki a hatalom pozíciójába. A lényeg az, hogy ha egyszer ott van, akkor a lehető legtávolabb került az emberek világától, s a lehető legközelebb került az istenek világához. Cicero joggal írja, hogy „nincs olyan dolog, amelyben az emberi erény jobban megközelítené az isteni hatalmat, mint az államalapítás vagy a már létrehozott állam fenntartása” (Cicero, 2007, 74). Rendszer és életvilág szétkapcsolódása történeti folyamatként is leírható, melynek része a politikai mező elkülönülése, alrendszerként való megszerveződése. A történeti szempontú vizsgálat azonban elfedi, hogy ez a mező eredendően a senki és semmi földje, ahol nem érvényesek a rendszer és az életvilág konvencionális maszkjai. A politikai akarat szempontjából nincs különbség rendszer és életvilág között. Csak cselekvés van, melynek anyaga lesz mindenki, aki akár akarja, akár nem akarja, ha egyszer a politikai cselekvés hatókörén belülre kerül. Aki a politikai mezőre lép, nem ámíthatja magát a vallás, a művészet, a tudomány vagy a mindennapi tudás álomvalóságával, melynek forgatókönyvei szerint élik életüket az életvilág szabad rabjai. A politikus még nincs ott a halhatatlanok •  •

Buda.indd Sec8:264

2009.03.11. 21:03:21


között, de már a halandók között sincs helye, hiszen hatalma van felettük. Ebből a szempontból mindegy, hogy törzsfőnökről, abszolút uralkodóról, zsarnokról van szó vagy demokratikus formák szerint megválasztott politikusról. Carl Schmitt a politika lényegének a barát és az ellenség megkülönböztetését tartja (Schmitt, 2002, 19). A politikai aktorok nem tehetnek mást, mint hogy szövetkezzenek vagy szembeálljanak egymással. Nincs harmadik út. A politikai mező a harc logikája mentén szerveződik. Barátok szövetkeznek ellenségeik ellen, akik önmagukat ugyancsak barátnak tartják. Az alapvető kérdés, melyet minden cselekvőnek fel kell tennie, hogy ő kivel s ki ellen van, illetve ki van ellene, s ki van vele. Az már politikai taktika kérdése, hogy az alaptézis szűkíti vagy tágítja a barátok és ellenségek körét. A szűk definíció értelmében „aki nincs velem, az ellenem van”, aminek ellentéte a tág definíció, mely szerint „aki nincs ellenem, az velem van”. Heider híres kognitívegyensúly-elmélete jól leírja a barát és ellenség meghatározásának pszichologikáját, mely a politikai cselekvés mezejét a cselekvő számára könyörtelen szigorral meghatározza. A barát barátja barát, miként a barát ellensége ellenség, s az ellenség barátja ellenség. Ezzel szemben az ellenség ellensége barát (Heider, 2003, 304). A barát és az ellenség azonban felettébb változó kategória. Miközben a barát-ellenség megkülönböztetés a politikai mező konstans ereje, a barát-ellenség szereposztás felettébb változékony. A politikai mező cselekvői közül soha senki sem lehet bizonyos abban, hogy aki aktuálisan barát, az barát marad-e a következő pillanatban, s aki ellenség, azt nem öleli-e majd keblére mint legjobb barátot. A politikai mezőben mozgó barát és ellenség közötti határ cseppfolyós, mondhatni fuzzy jellegére példa, amikor egy-egy célszemély megfigyelésére a titkosszolgálatok a célszemély barátait szemelik ki. A barát ez esetben egyben ellenség is, ami további feszültséget visz a feszültségektől egyébként sem mentes besúgói szerepbe. Még érdekesebbé válik a viszony, ha a célszemély rájön barátja megváltozott státusára, de úgy tesz, mintha semmit sem tudna, sőt, továbbra is barátjának tartja1 (Rainer, 2008). A barát-ellenség megkülönböztetés bizony1 Barát és ellenség megkülönböztetésének nehézségeiről a politikai mezőn remek esettanulmány Rainer M. János Antall Józsefről és besúgóiról szóló könyve. Antall József mintha a semmiből lépett volna ki 1989-ben, hogy utóbb 1990-ben Magyarország szabadon megválasztott miniszterelnöke legyen. A besúgók által produkált tetemes dokumentumtömeg mintha arról tanúskodna, hogy a választás jóval előbb megtörtént. Már 1957-ben voltak, akik Antall Józsefben meglátták, ami több mint 40 évvel később vált láthatóvá mások számára. Életének 1957 és 1989 között nem volt olyan pillanata, amikor a titkosszolgálat ügynökei ne figyelték volna meg, pontosan olyan intenzitással, mint a szerencsétlen véget ért Rudolf trónörököst. A szolgálat felkészítette Antallt leendő történelmi szerepére, akit a szüntelen megfigyelés megerősített kiválasztottsága hitében. Megfigyeltség hiányában elnyelte volna a szürkeség, a korszak meghatározó színe. A besúgói hálózat révén a hatalom is felkészülhetett, hiszen Antall tökéletesen tudatában volt annak, hogy amit mond, azt a hatalomnak mondja. Ki is használta a lehetőséget. Az évek során tollba •  •

Buda.indd Sec8:265

2009.03.11. 21:03:21

CSEPELI GYÖRGY

talansága feloldhatatlan dilemmába sodorja a politikai cselekvőt. Ha túlzottan megbízik környezetében, ellenségeit is barátnak hiszi, ami vesztét okozza. Ha túlzottan gyanakszik, barátait ellenségnek hiszi, árulót lát bennük, ami ellehetetleníti ténykedését. Amikor az ember politikai mezőre lép, felébred az életvilág álmából, melynek rendszer által szült igazsága értelmet visz az értelmetlenbe, hitet visz a hihetetlenbe. A politika a semmi mezeje, ahol minden és mindennek az ellentéte megtörténhet. Erzsébet cárnőről jegyezték fel, hogy egy kárpit mögül, némán figyelte, hogyan ítélik el titkos perekben minapi barátait, akikből ellenségek lettek. Az ítéleteket természetesen már a per előtt meghozta. Ennek megfelelően a vádlottakat a bírák halálra ítélték. Ez ellentmondott a cárnő ünnepélyes ígéretének, melyet hatalomra kerülése egyik feltételeként kimondott. Az ígéret úgy szólt, hogy eltörli a halálbüntetést. Ezért amikor a halálos ítélet végrehajtására került volna sor, az utolsó pillanatban a kivégzés látványosságára összesereglett nagy számú közönség végtelen csalódására megérkezett a cárnő küldönce a hírrel, hogy őfelsége határtalan jóságában örökös száműzetésre változtatta ellenségei büntetését. A helyzetben egyaránt jelen volt az irgalmasság és a vérszomj, a borzalom és a tréfa, melyek szeszélyes váltogatását már Erzsébet apja, Nagy Péter is annyira kedvelt (Troyat, 2008, 116). A politika lepusztított mezőjének szereplőit a hatalom vágya mozgatja. Ez az egyetlen erő, mely taszítva-vonzva a politikai cselekvők viselkedését motiválja. Mindenki szem a láncban, ami távolról sem jelenti azt, hogy mindenkinek azonos mértékű hatalma lenne. De a hatalom akkor hat, ha sokak akarata testesül meg benne. A hatalom mértékegysége az erő, mely egyesít és szétválaszt. A hatalom matematikája a lehető legegyszerűbb. A nagyobb hatalom mindig legyőzi a kisebb hatalmat. Bár a képlet egyszerű, alkalmazása annál nehezebb. A nagyság mértékét nem abszolút, hanem relatív tényezők szabják meg. A túlerőnek adott időben és adott helyen kell rendelkezésre állnia. Lenin nem alaptalanul beszél a „konkrét helyzet konkrét elemzéséről”, mely nélkül lehetetlen az erőviszonyokra vonatkozó helyes következtetés. Az emberre egyébként jellemző szándékos előidézés, az okozás képessége a hatalom terében végtelennek tűnik. Nincs a létnek olyan dimenziója, melynek befolyásolására a hatalom ne vetne szemet. Az már a hatalom megszerveződésének, társadalomban való működésének a függvénye, hogy hol húzódik meg a határ a lehető és a lehetetlen között. De ez a határ sosem végleges.

mondva politikai krédóját tudatosította megfigyelőiben, hogy jól választottak, tényleg ő lesz az örökös. Antifasiszta, demokratikus köztársaságot, szociális elemekkel lágyított kapitalizmust hirdetett meg besúgói előtt, akik betűhíven tolmácsolták gondolatait a hatalom birtokosainak. Ellentétben a Rudolfról szóló jelentésekkel, melyeket a császár valósággal falt, Antall nem érdekelte a párt első titkárát. Rudolf öngyilkos lett, Antall megörökölte a főhatalmat. •  •

Buda.indd Sec8:266

2009.03.11. 21:03:21


A születés a semmiből hívja életre az embert, aki életéért a semmibe való visszatérés szorongató bizonyosságával fizet. Élet nincs az élet elvesztésének fenyegetése nélkül. A halál oka lehet betegség, baleset, a test természetes kopása, esetleg gyilkosság. A hatalom semmi máshoz nem hasonlítható, egyedülálló jellege abban van, hogy birtokosa szándékolt módon, előre megfontoltan képes arra, hogy az életet elvegye, pusztítson és romboljon, miközben nem kell félnie a számonkéréstől sem kívül, sem belül. Nincs kategorikus imperatívusz, mely a hatalmat korlátozná az élet elvételében, mert a hatalom a társadalom működtetésének közege, mely nélkül nem maradna más, mint a természet. Egyedül a hatalom képes arra, hogy szándékolt módon, társadalmilag jóváhagyott eszközökkel kivédhetetlenül előrehozza a sors rendelését (Weber, 1989), miként csak a hatalom képes arra, hogy kegyelmet gyakorolva, megállítsa a pusztító gépezetet, mely felett rendelkezik (Foucault, 1990, 71). Ez a lehetőség teremt isteni aurát a politikai cselekvők köré. A hatalom a barátnak életet ad, míg az ellenségnek halált tartogat. Az élet része a gyarapodás, a bővülés, az anyagi és szimbolikus javak tömege. Ezzel szemben a halál felén van a szenvedés, a hiány, az élet javaitól való megfosztottság. A hatalom egyaránt képes arra, hogy osszon és fosszon. Caesar tömör megfogalmazása szerint „két tényezővel lehet a hatalmat megszerezni és gyarapítani, katonákkal és pénzzel, az egyik teremti a másikat” (Ürögdi, 1983, 128). E két tényező fölötti rendelkezés képessége a barát-ellenség megkülönböztetés alapja. A hatalom lélektani forrása az erőszak, mely a politikai mezőben elveszti öncélúságát, s eszközzé válik, kifejezvén a hatalom erejét. Kezdetben a hatalom által szentesített erőszak elsődleges és látványos megnyilvánulás volt, melyet Foucault joggal nevez „politikai rituálénak” (Foucault, 1990, 64). Az erőszak joga mentesíti a hatalom birtokosát a bűntudat, a lelkiismeret-furdalás terhei alól, áthárítva azokat a bűnösökként megbélyegzett ellenségekre, akik ha barátokként tették volna ugyanazt, akkor nem bűnösök, hanem hősök lettek volna. Az emberölés megítélésének paradoxonjára utal Pascal dialógusa, melyben egy gyilkos és áldozata beszélget egymással: „Miért ölsz meg engem” – kérdezi az áldozat, mire a gyilkos a következőt válaszolja: „Hát nem a folyó másik oldalán laksz? Barátom, ha ezen az oldalon laknál, gyilkos lennék, és igazságtalanságot követnék el, ha most így megölnélek, de mivel a másik parton laksz, vitéz katona vagyok, és ez így helyes” (Pascal, 1983, 145). A halál az élet ténye a hatalom terében, ahol soha senki sem lehet bizonyos abban, hogy mikor éri el a végzet, melynek nincs és nem lehet semmilyen mércéje. A hatalommal érintkező élete kívül van a konvenciókon, s ha valami egyáltalán érvényes rá, az a rítus, mely megengedi az ölést. Ha ez nem lenne így, megmagyarázhatatlan lenne az a könnyedség, mellyel a politikai mező szereplői egymásra támadnak, és ha csak nincsenek demokratikus fékek, mindenkit •  •

Buda.indd Sec8:267

2009.03.11. 21:03:21

CSEPELI GYÖRGY

megölnek, akiben hatalmukat veszélyeztetve látják, míg egy óvatlan pillanatban maguk is áldozatul esnek. Akik a politikai cselekvőket kegyetlennek, kíméletlennek látják, nem tudják, hogy a politikai mező szenvtelen közegében egyedül a túlélés parancsa számít. Erőszak és hatalom eltéphetetlen kapcsolata akkor is magas feszültséggel telíti a politikai mezőt, ha az erőszak gyakorlása társadalmilag jóváhagyott módon történik. Pascal mély példázata arra utal, hogy az erőszak minősítése nem semmisíti meg a lélektani összetevőt, melyben Freud joggal látja az emberi egzisztencia egyik alapvető mozgatóerejét. Akár akarja, akár nem a politikai cselekvő, az agresszivitás közvetlenül vagy közvetetten része a politikai cselekvés motivációjának, jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy a politikai mező inkább a fenyegetettség, a félelem és a szorongás, mintsem a remény terepe legyen. A politikai cselekvő nem térhet ki az agresszivitás megismerésformáit eltöltő őrjítő bizonytalanság elől, mely elragadtatottságot szabadít fel. Ez az, amit Nietzsche a principium individuationis széthasadásának, Freud regreszsziónak nevez, amikor is bepillanthatnánk (ha ott lennénk) az Apollón maszkját viselő lélek dionüszoszi lényegébe, mely leginkább a mámor analógiájával közelíthető meg. Érdekes és kevéssé vizsgált kérdés, hogy erre a helyzetre miként reagálnak a férfiak és miként a nők. Utóbbiak, mivel a politikai mezőben döntően férfiakkal vannak együtt, mintha jobban tudnának együtt élni a hatalom adta felszabadultsággal, szemben a férfiakkal, akiket jobban meggyötörnek a dionüszoszi izgalmak. A férfiak társaságában a hatalom a nőket egy külön erőforrással, saját testükkel, nemi varázzsal ruházza fel, melyet soha nem mulasztanak el bevetni, függetlenül szexepiljük fiziológiai erejétől. Ezzel szemben a férfiak férfiak feletti hatalma merő erőszak, s minden nemi mozzanat elfojtódik vagy célt téveszt, ami csak fokozza az agresszivitást. A középkori francia királyoknak tulajdonított gyógyító hatalom eredetét keresve Marc Bloch idézi James Frazer megfigyelését, aki szerint a Csendes-óceán szigetein és másutt az alattvalók egyes királyokról úgy tartották, hogy „spirituális elektromossággal feltöltött térben” élnek, mely agyonsújt mindenkit, aki illetéktelenül betolakodik, de jótékony hatással van arra, akit a király megérint (Bloch, 2005, 95). A hatóerő központja a főhatalom birtokosa, de mindenki részesül belőle, akikről elhihető, hogy a hatalom házában laknak. A hatás csak akkor jön létre, ha a politikai cselekvő ott van a helyszínen. A királynak személyesen kellett megérintenie a görvélykórban szenvedőket, s ki kellett mondania a szavakat, melyek csak az ő szájából hangozhattak el. A politikai cselekvésnek nincs múltja és nincs jövője. Az idő csak utólag, a krónikaírók számára válik fontossá. A politika ideje a pillanat. A múlt, mint Sztálin egyszer De Gaulle-lal beszélgetve találóan megjegyezte, Istené. A jövő kiszámíthatatlan és bizonytalan. A politikai mező harci terep, ahol a győzelem sosem •  •

Buda.indd Sec8:268

2009.03.11. 21:03:21


végleges, miként a vereség sem az. A harc nem ér véget az ellenség leverésével, aki ha életben marad, veszélyes, mert újra támadhat, de ha meghal, akkor még veszélyesebb, hiszen halhatatlanként bármikor feltámadhat. Nem véletlen, hogy minden új politikai korszak azzal kezdi uralkodását, hogy átokkal sújtja az emlékezetet, aminek legjobb példái a római császárkor elroncsolt arcú, újrafaragott márványfejei, melyek a régi császárt feledni hivatott új császár arcát mutatják. A politikai puszta országában nincs semmi, ami az életvilág vagy a rendszer terminusai szerint valóságként volna meghatározható, nincs a priori, mely a dolgoknak, jelenségeknek, személyeknek jelentést szabna. Egyedül a hit van, mely a politikai cselekvőket áthatva önmagát beváltó jóslattá teszi az akaratot. A hit tölti be az űrt, melyet csak az érez át a maga borzongató és elragadtató teljességében, aki legelöl és legfelül van. Előtte és fölötte nincs már senki, csak a cél, melyet fegyverrel, pénzzel el kell kérnie. A hit táplálja az akaratot, az akarat szüli a célt, s a cél megvalósításához szükséges eszközöket. A politika kommunikációs terében a szavaknak nincs leíró értelemben vett jelentésük. A szavak csak eszközök. A mondatok beszédaktusok, melyek nélkül nem működne a politika társas gépezete, melyet az ígéretek, fenyegetések, felszólítások, kérések, parancsok mozgatnak. Egyetlen jelentés van, melynek jelei képben, szoborban, hangban, mozgásban, épített környezetben mind a hatalom meglétébe vetett hitet sugallják. A hit azonban csak addig marad eleven, amíg siker van. A siker a politikai cselekvő egyetlen mércéje. Addig él, amíg sikere van. Addig van sikere, amíg képes fenntartani a hitet, hogy sikert tud elérni. A kudarc halál. Ezáltal zárt, öntörvényű világ jön létre, mely a lehető legnyersebben szembesít az élet primer tényeivel, ahol semmi más nem számít, csak a pillanatnyi hatás, melynek eredménye egyaránt lehet a másokban ébresztett félelem, remény, szomorúság vagy boldogság. Hatás bármi lehet, de lennie kell, mert különben elvész a hit, s vele eltűnik az erő. A politikai mező sajátos kultúrájába könnyen megy a beilleszkedés annak, akiben megvan a hatalom akarása, a hit felkeltésének képessége, a szüntelen változó körülményekhez való alkalmazkodás képessége. A bekerülő maga számára is váratlanul tapasztalja az ismerősséget, melynek forrása saját maga. Mintha mindig ott lett volna, hiszen amit talál, az nem más, mint saját zabolázatlansága, tudattalan elfojtásainak felszabadulása, mely a politikai mezőn kívül deviancia, elfogadhatatlan viselkedési zavar, a politikai mezőn belül viszont a rá váró szerep abszolút fontos tartozéka. Minden nemzedék kitermeli a politikai mező szereplőit, akik azonnal hozzákezdenek a forgatókönyv szerepeinek teljesítéséhez, anélkül hogy bárki beavatta vagy felkészítette volna őket. A királytükrök vagy az újabban működtetett politikai iskolák annyira hasznosak, mint amennyire hasznosak lehetnek a szexológiai tanfolyamok pornográf filmek szereplőinek felkészítésekor. A politikai mező vonzása éppen elég erős ahhoz, hogy •  •

Buda.indd Sec8:269

2009.03.11. 21:03:21

CSEPELI GYÖRGY

elriassza az alkalmatlanokat, s magához vonzza az alkalmasakat, kiszelektálva a pályát tévesztetteket. A játszma újra meg újra kezdődik. Különbség csak abban van, hogy a politikai játéktér határait kijelölő rendszer éppen hol helyezkedik el a káosz és a rend végletei között. Ha a rend paradigmája erősebb, a politika nem igényel különösebb kreativitást és intellektualitást, a cselekvők feladata csupán a működtetés. Ha a káosz paradigmája dominál, akkor az egyre elviselhetetlenebb bizonytalanság valósággal kiköveteli az államférfi megjelenését, akit egyszerre jellemez a „konkrét helyzet konkrét elemzésének” képessége, valamint az előrelátásban mutatott csalhatatlanság, mely valósággal megbabonázza a kortársakat, s követésre kényszeríti az utókort is. Az már a véletlenen múlik, hogy mikor születik meg, s hogyan válik politikai szereplővé az, aki szembeszáll a káosz fenyegetésével, és leküzdi azt (Fokasz, 1997). „Ha a szánalomra méltó gyengeség és az állandó tétovázás a tanácsadó testületek és a hatalom állandó részesei, ha a kormányzat enged a szemben álló felek befolyásának, ha egyik napról a másikra él, mindenféle tervek, határozott irányelvek nélkül, nyilvánvalóvá válik alkalmatlansága az állampolgárok számára, akik rá kell döbbenjenek, az államot nem kormányozzák, végezetül ha a közigazgatás egy büszke nemzet szemében legmegalázóbb hibát elkövetve tetézi belső tartalmatlanságát − az ország lejáratására gondolok, akkor megfoghatatlan aggodalom keríti hatalmába a társadalmat, mely magába fordul, s soraiban keres valakit, aki megmentheti.” Napóleon írta ezeket a szavakat első konzulként, de írhatta volna Nagy Sándor, Caesar, II. Frigyes vagy Roosevelt (Weider, Gueguen, 2006). Az államférfiak kísértetiesen hasonlítanak egymáshoz, szülessenek bármelyik korban, bármelyik társadalomban. De ugyanezt a hasonlóságot találjuk, ha a politikai mező egészét nézzük. Mindig és mindenütt vannak a hatalom „spirituális elektromossággal feltöltött” terében izgő-mozgó emberek, akik Marx apokrif bonmot-ja szerint „teszik, de nem tudják”, amit a helyzet elvár tőlük, mígnem lelépnek a színről, átadva helyüket azoknak, akik éppen olyanok, mint ők, csak fiatalabbak. A politikai mező antropológiai állandóit áttekintve óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vannak-e változások a hordáktól a demokratikus nemzetállamokig tartó történeti ív mentén? Egyértelműnek tűnik, hogy a rend fenntartásában, a társadalom ügyeinek megszervezésében az erőszak szerepe gyengül, s a fegyverek helyét a pénz és a lélektani befolyásolás veszi át. Montesquieu elveinek érvényesülése hatalmas rést ütött a monolit hatalom épületén. Ahol megjelennek a demokratikus intézmények, ott egyre többen válnak aktív részeseivé a hatalom gyakorlásának, egyre kisebb az egyes személyek hatóköre, s a főhatalom birtokosának egyre több ellensúllyal és ellenőrzéssel kell szembesülnie. Következésképpen a politikai mező sokkal kevésbé lesz nyers, kíméletlen, szenvtelen és kegyetlen, mint volt korábban, ám eredendő jellemzői sosem múlnak el egészen. Lehet, •  •

Buda.indd Sec8:270

2009.03.11. 21:03:21


hogy napjaink demokratikus társadalmaiban a politikai foglalatosság nem több annál, amit Margaret Thatcher kedvenc filmsorozatának főhőse, Jim Hacker mond: „Egész héten más sem történik, mint hogy az embereim ajnároznak, gyámkodnak, bábáskodnak körülöttem. Óhajom számukra parancs. (Lényeges ügyekben persze nem, csak piszlicsáré dolgokban.) Elkészítik a leveleimet, felveszik a telefonjaimat, kikérik a véleményemet, lesik a kívánságomat. Hivatali kocsi visz mindenhova, s olyan áhítattal beszélnek hozzám, mintha magam lennék az Úristen” (Lynn, Jay, 2008, 136). A demokrácia elporlasztja a hatalmat, kiterjeszti s ezáltal felszámolja a politikai mezőt, egyik részét átengedve az életvilágnak, másik részét pedig áttolva a rendszerbe. Semmi sem történik többé a miniszteri dolgozószobákban és a parlamenti üléstermekben. Ugyanakkor ne feledjük, hogy XVI. Lajos 1789. július 1-jén azt írta naplójába: „Rien.”

Irodalom Bloch, M. (2005) Gyógyító királyok. A királyi hatalom természetfeletti ereje Franciaországban és Angliában. Osiris, Budapest Cicero, M. T. (2007) Az állam. Akadémiai Kiadó, Budapest Fokasz, N., szerk. (1997) Rend és káosz. Replika könyvek. Új Mandátum, Budapest Foucault, M. (1990) Felügyelet és büntetés. A börtön története. Gondolat, Budapest Habermas, J. (1985) A kommunikatív cselekvés elmélete. ELTE, Budapest Heider, F. (2003) A személyközi viszonyok pszichológiája. Osiris, Budapest Lynn, J., Jay, A. (2008) Igenis miniszter úr! Egy kabinetminiszter naplója. Írta: Őexcellenciája James Hacker parlamenti képviselő úr. Tas, Budapest Nietzsche, F. (1986) A tragédia születése avagy a görögség és pesszimizmus. Európa, Budapest Pascal, B. (1983) Gondolatok. Gondolat, Budapest Rainer, M. J. (2008) Jelentések hálójában − Antall József és az állambiztonság emberei, 1957−1989. 1956-os Intézet, Budapest Schmitt, C. (2002) A politika fogalma. Válogatott politika- és államelméleti tanulmányok. Osiris−Pallas−Attraktor, Budapest Troyat, H. (2008) Rettenetes cárnők. Európa, Budapest Ürögdi Gy. (1983) Kleopátra. Gondolat, Budapest (2. kiadás) Weber, M. (1989) A politika mint hivatás. Medvetánc füzetek. ELTE, Budapest Weider, B., Gueguen, E. (2006) Napóleon. Az Európát átformáló férfiú. Hajja és fiai, Debrecen

•  •

Buda.indd Sec8:271

2009.03.11. 21:03:22

BUDA BÉLA PUBLIKÁCIÓI1

1. Könyvek 1.1. Önállóan írt könyvek, magyar nyelven A tömegkommunikáció szociohigiénés jelentősége és szerepe. MRT Tömegkommunikációs Kutatóintézet, Budapest, 1971 A szexualitás modern elmélete. Tankönyvkiadó, Budapest, 1972 A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1974 Az empátia – a beleélés lélektana. Gondolat, Budapest, 1978 A személyiségfejlődés és a nevelés szociálpszichológiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1986 Az alkohológia új távlatai. Utak az alkoholproblémák megértéséhez, megelőzéséhez és korai kezelésbevételéhez. Alkoholizmus Elleni Bizottság, Budapest, 1992 A pszichoterápia alapkérdései. Kapcsolat és kommunikáció a pszichoterápiában. OAI– TÁMASZ, Budapest, 1993 Fejezetek az orvosi szociológia és a társaslélektan tárgyköréből. TÁMASZ, Budapest, 1994 Szexuális viselkedés. Jelenségek és zavarok – társadalmi és orvosi dilemmák. Animula, Budapest, 1994 Mentálhigiéné. A lelki egészség társadalmi, munkaszervezeti, pszichokulturális és gyakorlati vetületei. Animula, Budapest, 1994 A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. TÁMASZ, Budapest, 1995 Szenvedélyeink. Megelőzés, felismerés, rehabilitálás. SubRosa, Budapest, 1995 1 A publikációs lista a teljességre törekszik – ám azt nyilvánvalóan nem érheti el. Buda Béla publikációs tevékenysége olyan gazdag és szerteágazó, hogy csak szakkönyvtárak gyűjteményeinek alapos kutatásával lehetne minden írásának nyomára jutni. A magyar nyelvű könyvek, könyvfejezetek és tanulmányok listája számos (online és nyomtatásban megjelent) bibliográfia adatainak egyesítése alapján minden bizonnyal közelebb áll a teljességhez, mint a külföldi írások listája. A recenziók és a konferenciabeszámolók esetében azonban szinte csak jelzésértékű az a több mint 150 tétel, ami ebben a gyűjteményben szerepel. A bibliográfia tematikus csoportosításban s ezen belül időrendben tartalmazza a publikációk adatait. A könyvek listájában csak az első kiadások adatait tüntettük fel – fontos azonban jelezni, hogy Buda Béla néhány könyve már közel húsz kiadásban jelent meg. (A publikációs listát összeállította: Pilling János) •  •

Buda_irodalom.indd 567

2009.03.11. 21:02:44

BUDA BÉLA PUBLIKÁCIÓI

Az öngyilkosság. Orvosi és társadalomtudományi tanulmányok. Animula, Budapest, 1997 A szexualitás lélektana. Élmény – magatartás – emberi kapcsolat. MAPET–Végeken, Budapest, 1997 Az öngyilkosság. Animula, Budapest, 1997 Elmélet és alkalmazás a mentálhigiénében. Újabb tanulmányok a mentálhigiénés szemlélet és az elsődleges megelőzés témaköréből. OAI–TÁMASZ, Budapest, 1998

1.2. Társszerzőkkel írt könyvek, magyar nyelven Andorka R., Buda B., Cseh-Szombathy L.: Az alkoholizmus kifejlődésének tényezői. KSH, Budapest, 1972 Buda B., Hajnal A.: A család természetéről. Egy rendszerszemléleti modell körvonalai. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1973 Buda B., Havas O.: A felnőttkor küszöbén. Tankönyvkiadó, Budapest, 1974 Buda B., Szilágyi V.: Párválasztás. A partnerkapcsolatok pszichológiája. Gondolat, Budapest, 1974 Buda B., Cseh-Szombathy L., Szilágyi V.: Szexualitás és párkapcsolat a felnőttkorban. Tankönyvkiadó, Budapest, 1979 Buda B., László J.: Beszéd a szavak mögött. A nemverbális kommunikáció. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1981 Büchler R., Buda B.: A sportpszichológia alapjai. Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet, Budapest, 1981 Buda B., Oláh T., Pécsi T.: Neurózis. Origo-press, Budapest, 1988 Czeizel E., Bocsi Zs., Buda B.: Tanácsok házasságkötés előtt. Országos Egészségvédelmi Tanács Titkársága, Budapest, 1989 Barta T., Buda B., Koncz I.: Életvezetés. Szókratész Külgazdasági Akadémia, Budapest, 1996

1.3. Önállóan írt könyvek, idegen nyelven Psychologie der Sexualität. Verlag der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, Budapest, 1977 Čo vieme o empatii? Pravda, Bratislava, 1987 Empatia – psychológia vcítenia a vžitia sa. Psychoprof, Nové Zámky, 1994

1.4. Társszerzővel, idegen nyelven írt könyvek Agarwall, D. P., Buda, B., Czeizel, E., Goedde, H. W.: Alcohol consumption and alcoholism in Hungary. Ethnocultural, epidemiological and biomedical aspects. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997

1.5. Önállóan szerkesztett könyvek, magyar nyelven A pszichoanalízis és modern irányzatai. Gondolat, Budapest, 1971 Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény. I. Általános kommunikációelmélet. ELTE, Budapest, 1974 •  •


2009.03.11. 21:02:44


Pszichoterápia. Gondolat, Budapest, 1981 Szexológiai és szexuálpatológiai tanulmányok. (Szexológiai szöveggyűjtemény.) A Szegedi Orvostudományi Egyetem jegyzete, Szeged, 1986 Addiktológiai kiskáté. Vezérfonal szakvizsgára készülőknek. HIETE Pszichiátriai Tanszék, Budapest, 1995 Alkohol és szexualitás. OAI–TÁMASZ, Budapest, 1996

1.6. Társszerkesztővel szerkesztett kötetek, magyar nyelven Andorka R., Buda B., Cseh-Szombathy L. (szerk.) A deviáns viselkedés szociológiája. Gondolat, Budapest, 1974 Buda B., Csáki F., Gergely T. és mtsai (szerk.) Rendszerkutatási tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979 Buda B., Bonta M. (szerk.) Alkoholizmus: Viselkedés? Betegség? Társadalmi probléma? Medicina, Budapest, 1985 Buda B., Füredi J. (szerk.) Az öngyilkosság a szociálpszichiátria szempontjából. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1986 Füredi J., Buda B. (szerk.) A család szociálpszichiátriája. Medicina, Budapest, 1986 Buda B., Füredi J. (szerk.) Az öngyilkosság pszichés háttere. Esettanulmányok. Medicina, Budapest, 1987 Buda B., Füredi J. (szerk.) A neurosis változó arca. Medicina, Budapest, 1989 Füredi J., Buda B. (szerk.) A pszichoterápia műhelyei. Módszerkombinációk és indikációk. Medicina, Budapest, 1990 Füredi J., Buda B. (szerk.) Múzsák a díványon. Pszichoterápia és kultúra. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1992 Füredi J., Buda B., Németh A., Tariska P.: A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina, Budapest, 1998 Buda B., Kopp M. (szerk.), Nagy E. (társszerk.) Magatartástudományok. Medicina, Budapest, 2001 Buda B., Sárközy E. (szerk.) Közéleti kommunikáció. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2001

1.7. Társszerkesztővel szerkesztett könyvek, idegen nyelven Buda, B., Gondos, A. (eds) Costs of rights in psychiatry I. Interim report. Open Society Institute, Budapest, 1998 Buda, B., Gondos, A., Demetrovics, Zs. (eds) Costs of rights in psychiatry II. Comparative data from five Eastern-European Countries. Open Society Institute, Budapest, 1998 Buda, B., Gondos, A., Demetrovics, Zs. (eds) Costs of rights in psychiatry III. Hungarian study and conclusions. Open Society Institute, Budapest, 1998

•  •


2009.03.11. 21:02:44


2. Könyvfejezetek 2.1. Magyar nyelven, önállóan A kommunikáció pszichológiai aspektusai. In: Szecskő T., Szépe Gy. (szerk.) Nyelv és kommunikáció. 1. kötet. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1970 A serdülőkor szociálpszichológiája. In: Havas O. (szerk.) Serdülőkről. Tankönyvkiadó, Budapest, 1970, 63–100. Személyiség és magatartás az organizációban. Szervezetelméleti és mentálhigiénés megfontolások az általános rendszerelmélet perspektívájából. In: Hajnal, A., Kiss I. (szerk.) Rendszerelméleti ankét a szervezeti rendszerekről. MTESZ, Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Budapest, 1971, 257–282. Szociálpszichológia a pályaválasztási tanácsadásban. In: Havas O. (szerk.) Pályaválasztási felelősök kézikönyve. Tankönyvkiadó, Budapest, 1971, 101–122. A filmhatás problémája a szociológiában és a szociálpszichológiában. In: Tanulmányok a filmszociológia problémaköréhez. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, Budapest, 1971, 147–170. A kommunikációkutatás néhány eredményének felhasználhatósága az egészségnevelésben. In: Fodor K. (szerk.) Tanulmányok az egészségnevelés és határterületei témaköréből. Medicina, Budapest, 1972, 30–44. Az orvos-beteg kapcsolat psychologiája és a psychotherapia alapjai. In: Trencséni T. (szerk.) A gyakorló orvos enciklopédiája. I. kötet. Medicina, Budapest, 1973, 39–74. Az interperszonális kommunikáció kutatásának jelenlegi állása és perspektívái. In: Hunyady Gy., Pataki F., Váriné Szilágyi I. (szerk.) Szociálpszichológiai kutatások Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976, 33–40. Gondolatok az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséről, a kommunikációkutatás, szociálpszichológia és a személyiséglélektan alapján. In: Szépe Gy. (szerk.) Az anyanyelvi oktatás korszerűsítéséért. Tanulmányok, szakvélemények, javaslatok. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976, 73–89. Az intenzív betegellátás pszichoszociális vonatkozásai. In: Varga P. (szerk.) Az intenzív betegellátás elmélete és gyakorlata. Medicina, Budapest, 1977, 94–99. Szexuálpatológia. In: Trencséni T. (szerk.) A gyakorló orvos enciklopédiája. Medicina, Budapest, 1977, 1421–1480. Kommunikációs kutatások a klinikai pszichológiában. In: Dancs I. (szerk.) 75 éves a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete. Az 1977. nov. 21–24-i tudományos ülésszak előadásai. MTA Pszichológiai Intézet, Budapest, 1978, 137–142. Szexuális zavarok az ideggondozó szemszögéből. In: Hárdi I. (szerk.) Fejezetek az idegbeteggondozásról. Országos ideggondozói ankét, Gyula, 1976. május 26. Békés Megyei Tanács VB., Békéscsaba, 1978, 56–73. A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, a metakommunikáció. In: Közönségkapcsolatok. A könyvtári alkalmazás módszerei. NPI–OSZK KMK, Budapest, 1979, 137–142.

•  •


2009.03.11. 21:02:44


Az orvos-beteg kapcsolat szociológiai alapkérdései. In: Egészség és társadalom. A Magyar Szociológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Pécs, 1979. október 25–27. Magyar Szociológiai Társaság, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Budapest, 1979, 325–335. Párválasztás és házasságkötés. In: Szilágyi V. (szerk.) A családi élet mai problémái: Ahogyan hazai szakértőink látják. Tankönyvkiadó, Budapest, 1980, 75–81. A nemiség és a nemek kialakulása. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, 23–35. Élmények és hatások a gyermekkorban. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, 36–46. Szülői és nevelői teendők a gyermekkorban. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, 47–57. A nemiség a serdülő személyiségében. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, 85–93. Az önkielégítés. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, 94–105. A biológiai és a lelki zavarok. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, 192–200. Az impotencia és a frigiditás. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1975, 201–209. A homoszexualitás. In: Ludas M. L. (szerk.) A szexualitásról. A fogamzástól a felnőtté válásig. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981 (4. kiadás), 192–200. Empátia a gyógyításban. In: Székely S. (szerk.) A gyógyítás világa. Medicina, Budapest, 1980, 386–392. Az alkoholizmus szociálpszichiátriai vizsgálata. In: Bálint I. (szerk.) Megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció. Válogatás az Alkohológia I–IX. évfolyamából. Medicina, Budapest, 1980, 58–75. A család szerepe a deviáns magatartásformák kialakításában, különös tekintettel az alkoholizmusra. In: Bálint I. (szerk.) Megelőzés, gyógyítás, rehabilitáció. Válogatás az Alkohológia I–IX. évfolyamából. Medicina, Budapest, 1980, 76–97. Az öngyilkosság fogalmi meghatározása. In: Miltényi K., Münnich I. (szerk.) Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarok köréből. SKV, Budapest, 1980, 53–64. Javaslatok a longitudinális vizsgálat előkészítéséhez. In: Miltényi K., Münnich I. (szerk.) Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarok köréből. SKV, Budapest, 1980, 205–207. A deviáns viselkedésmódok komplex vizsgálata, különös tekintettel a longitudinális vizsgálatra. In: Miltényi K., Münnich I. (szerk.) Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarok köréből. SKV, Budapest, 1980, 231–238. Kontextus és kommunikáció az emberi kapcsolatokban. In: Radics K., László J. (szerk.) Dialógus és interakció. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1980, 220–228. A vezetés pszichológiája, avagy a pszichológiai vezetés. In: Urbán-Frendl I. (szerk.) Munkakultúra, vezetéskultúra. A munkapszichológia és munkaszociológia szerepe a vezetésben. Budapesti Vegyiművek KISZ és FMKT Szervezete–MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, Budapest, 1981, 138–155.

•  •


2009.03.11. 21:02:44


Az alkoholbetegek családi környezetének hatása az utódokra. In: Czeizel E. (szerk.) Az iszákosok iszákosokat nemzenek? Medicina, Budapest, 1982, 203–218. A klinikai pszichológia és a szociálpszichológia szerepe és alkalmazási perspektívái a sportlélektanban. In: Derzsy B. (szerk.) A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Testnevelési Főiskola, Budapest, 1982, 62–66. A közvetlen emberi kommunikáció modern elmélete és ennek pedagógiai perspektívái. In: Murányi-Kovács E. (szerk.) Tanulmánygyűjtemény a nevelőotthoni pedagógia köréből. Tankönyvkiadó, Budapest, 1983, 83–104. A csoport-pszichoterápia stratégiái. In: Popper P. (szerk.) A csoport-pszichoterápia elméleti és gyakorlati kérdései. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984, 157–174. Lelki egészség a modern társadalomban. In: S. Nagy K. (szerk.) A viselkedéskultúráról. Kossuth, Budapest, 1984, 335–354. Klinikai sportpszichológia. In: Frenkl R. (szerk.) Sportorvostan. Sport Kiadó, Budapest, 1984, 405–415. Pszichoterápia szociálpszichológiai és személyiséglélektani megközelítésben. In: Lénárd F. (szerk.) Alkalmazott pszichológia. Gondolat, Budapest, 1984, 383–399. A tömegtájékoztatás nyelvének néhány kommunikáció-lélektani és szociolingvisztikai sajátossága. In: Grétsy L. (szerk.) Nyelvészet és tömegkommunikáció. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985, 7–29. Női szerep, női szocializáció, női identitás. In: Koncz K. (szerk.) Nők és férfiak. Hiedelmek, tények. Kossuth Könyvkiadó–MNOT, Budapest, 1985, 93–110. A szerelem lélektana. In: Kamarás I., Varga Cs. (szerk.) A szerelemről komolyan. Gondolat, Budapest, 1985, 49–62. Akció – katarzis – empátia – encounter. In: Komlósi P. (összeáll.) Pszichodráma. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986, 69–92. Az öngyilkosság szociálpszichiátriai alapkérdései. In: Buda B., Füredi J. (szerk.) Az öngyilkosság a szociálpszichiátria szempontjából. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1986, 10–27. A szifilisz a kései középkorban. In: Oláh T. (szerk.) Fejezetek a szexualitás történetéből. Gondolat, Budapest, 1986, 189–194. A pornográfia. In: Oláh T. (szerk.) Fejezetek a szexualitás történetéből. Gondolat, Budapest, 1986, 226–232. A homoszexualitás. In: Oláh T. (szerk.) Fejezetek a szexualitás történetéből. Gondolat, Budapest, 1986, 233–239. Az önkielégítés. In: Oláh T. (szerk.) Fejezetek a szexualitás történetéből. Gondolat, Budapest, 1986, 239–244. Orvos-beteg kapcsolat a nőgyógyászatban és ennek pszichoterápiás lehetőségei. In: Lampé L. (szerk.) Szülészet-nőgyógyászat és pszichoszomatika. 1. Pszichoszomatikus szemlélet a betegellátásban. DOTE, Debrecen, 1986, 15–32. Az önismeret problémája a mai társadalomban. In: Ambrus M. (szerk.) Gondolatok az önismeretről. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Budapest, 1986, 7–27. A minősítés problémája a devianciakutatásban. In: Tráser L. (szerk.) Társadalmi szerkezet, műveltség, deviancia. TIT Csongrád Megyei Szervezete, Szeged, 1986, 185–204.

•  •


2009.03.11. 21:02:44


Ifjúkor és mentálhygiéné. In: Gyenis Gy., Till G. (szerk.) A felsőoktatási intézmények hallgatóinak egészségvédelme. BME, Budapest, 1986, 48–63. A kommunikáció jelentősége a vezetésben. In: Szende L. (szerk.) Vezetéspszichológiai tanulmányok. MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet, Budapest, 1986, 15–34. Mentálhygiéné és alkoholizmus. In: Szent-Imrey T. (szerk.) „Az ergonómia a műszaki fejlődés szolgálatában” címmel rendezett V. Ergonómiai Konferencia tematikus szekcióinak előadásai és a poszterkommentárok. 1986. június 11–12. Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Ergonómiai Szakosztálya, Budapest, 1986, 236–237. Grafológia és pszichológia. In: Csütörtök Cs.: Grafológia. Az íráselemzés kézikönyve. Gondolat, Budapest, 1986, 147–161. Bukáslélektan. In: Komlósi G.: Zsebemben az edzőm. Sport Kiadó, Budapest, 1987 A lelki egészségvédelem társadalomlélektani megvilágításban. In: Bogláryné Mailáth E. (szerk.) Társadalmi beilleszkedési zavarok és megelőzésük. MM VTI, Magyar Pszichiátriai Társaság, Magyar Pszichológiai Társaság, Budapest, 1987, 7–20. Az egészségnevelés lehetőségei az öngyilkosság megelőzésében. In: Bogláryné Mailáth E. (szerk.) Társadalmi beilleszkedési zavarok és megelőzésük. MM VTI, Magyar Pszichiátriai Társaság, Magyar Pszichológiai Társaság, Budapest, 1987, 55–70. A szexualitás evolúciós problematikája. In: Balogh T. (szerk.) A tudat evolúciója, mai szemmel. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, 39–42. Esettanulmányok az öngyilkosság-kutatásban. In: Buda B., Füredi J. (szerk.) Az öngyilkosság pszichés háttere. Esettanulmányok. Medicina, Budapest, 1987, 17–33. A segítő kapcsolat. In: Zsámboki M., Borgosné Lendvai M. (szerk.) Családsegítők kézikönyve. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Budapest, 1987, 47–67. Öregség és társadalom. In: Széman Zs. (szerk.) Nyugdíjkor (határ?) Kossuth Könyvkiadó–MNOT, Budapest, 1988, 11–27. Személyiség és emberi kapcsolatok az öregkorban. In: Széman Zs. (szerk.) Nyugdíjkor (határ?) Kossuth Könyvkiadó–MNOT, Budapest, 1988, 47–76. Értelmezési modellek és beavatkozási stratégiák. In: Fekete J. (szerk.) Van segítség?! Kossuth, Budapest, 1988, 9–24. A depresszió pszichodinamikája. In: Arató M. (szerk.) Depresszió ’88. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1988, 23–37. Öngyilkossággal kapcsolatos kutatások Magyarországon. In: Münnich I. (szerk.) Tanulmányok a társadalmi beilleszkedési zavarokról. Kossuth, Budapest, 1988, 39–57. Kommunikáció az üzemi szervezetekben. In: Frank T., Gömöri G., Klein S., Vértes L. (szerk.) Pszichológia vezetőknek. Gépipari Tudományos Egyesület, Budapest, 1988, 455–480. A pszichoszomatikus betegségek és a vezetés. In: Frank T., Gömöri G., Klein S., Vértes L. (szerk.) Pszichológia vezetőknek. Gépipari Tudományos Egyesület, Budapest, 1988, 581–604. Kommunikáció és kultúra. In: Hidasi J. (szerk.) Kommunikáció idegen kultúrákban. Külkereskedelmi Főiskola, Budapest, 1989 Munkahely és mentálhigiéné. In: Gerevich J. (szerk.) Közösségi mentálhigiéné. Gondolat, Budapest, 1989, 81–100.

•  •


2009.03.11. 21:02:44


Kell-e reformálni a családot? In: Levendel L., Zelnik J. (szerk.) Humán reform. Közművelődési Információs Vállalat, Budapest, 1989, 41–43. Gazdaságos, mentálhigiénés szemléletű programok az alkoholizmus megelőzésére. In: Levendel L. (vál.) Szemlélet-tágító törekvések az alkohológiában. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1989, 25–36. Egészségvédelmi feladatok az alkoholabúzus vonatkozásában. In: Levendel L. (vál.) Szemlélet-tágító törekvések az alkohológiában. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1989, 37–42. A mentálhigiéné fejlesztésének lehetőségei, különös tekintettel a szociálpolitikai hálózatra. In: Levendel L. (vál.) Szemlélet-tágító törekvések az alkohológiában. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1989, 43–54. Lelki segítség telefonon át. In: Levendel L. (vál.) Szemlélet-tágító törekvések az alkohológiában. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1989, 55–62. A pár- és családterápia néhány szemléleti és gyakorlati alapkérdése. In: Füredi J. (szerk.) Családterápiák. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989, 27–51. Munkahely és mentálhigiéné. In: Gerevich J. (szerk.) Közösségi mentálhigiéné. Gondolat, Budapest, 1989, 81–100. A személyiségfejlesztést szolgáló csoportmódszerek. In: Fodor K. (szerk.) Személyiségfejlesztés. 1. kötet. A Közművelődés Háza és a Magyar Népművelők Egyesületének Mentálhigiénés Szakmai Szervezete, Tatabánya, 1989, 25–50. Esszék a magyar önvizsgálat, helyzetelemzés és politikai reménykedés tárgyköréből. In: Fodor K. (szerk.) Személyiségfejlesztés. 4. kötet. A Közművelődés Háza és a Magyar Népművelők Egyesületének Mentálhigiénés Szakmai Szervezete, Tatabánya, 1989, 49–89. A szexualitás pszichoszomatikája. In: Császár Gy. (szerk.) Pszichoszomatika a gyakorlatban. Pszichoteam, Budapest, 1989, 70–80. A betegszerep és betegviselkedés. In: Molnár L. (szerk.) Orvosi szociológia. Medicina, Budapest, 1989, 87–97. Az orvosszerep és orvosviselkedés. In: Molnár L. (szerk.): Orvosi szociológia. Medicina, Budapest, 1989, 98–107. Az orvos-beteg kapcsolat szociológiai kérdései. In: Molnár L. (szerk.) Orvosi szociológia. Medicina, Budapest, 1989, 108–118. A szexualitás zavarai. In: Pethő B. (szerk.) Részletes psychiatria. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1989, 1155–1177. Esettanulmányok a pszichoterápiában. In: Füredi J. (szerk.) Pszichoterápiás esettanulmányok. MPT, Budapest, 1990, 9–15. Iskola és mentálhigiéné. In: Veres J. (szerk.) A primer prevenció iskolai feladatai. Nemzeti Egészségvédelmi Intézet, Budapest, 1990, 14–21. A segítő szakma kialakulása. In: Balog M. (szerk.) Szociális segítő. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991, 31–43. Kommunikáció és kultúra. In: Hidas J. (szerk.) Kultúra – viselkedés – kommunikáció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992, 9–26.

•  •


2009.03.11. 21:02:44


Pszichoterápia és kultúra. In: Füredi J., Buda B. (szerk.) Múzsák a díványon. Pszichoterápia és kultúra. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1992, 11–25. A betegek érdekvédelme és a betegbiztosítás korszerű rendszere. In: Fodor K. (szerk.) Személyiségfejlesztés. IV. A magyar társadalom lelkiállapota. A Közművelődés Háza, Tatabánya, 1992, 72–86. Drogabususok és drogbetegségek. In: Magyar I. (szerk.) Psychiatria. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1993, 153–157. Az egészségmegőrzés és a média. In: Ki őrzi az egészségét? NEVI, Budapest, 1993, 15–19. A deviáns magatartásformák visszaszorításának és megelőzésének lehetőségei. In: Münnich I., Moksony F. (szerk.) Devianciák Magyarországon. Közélet Kiadó, Szeged, 1994, 242–265. Családi életre nevelés. A családi és intézményes nevelés feladatai, megelőző és terápiás lehetőségek. In: Komlósi S. (szerk.) Családi életre nevelés. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1995, 235–259. Az egészségvédelem iskolai lehetőségei. In: Sipos K. (szerk.) Drogmegelőzés az iskolában. Magyar Testnevelési Egyetem–TÁMASZ Alapítvány, Budapest, 1995, 5–11. A kommunikáció tudománya, jelenségvilága és alkalmazása. In: Vincze L. (szerk.) Kommunikáció – kultúra. Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, Budapest, 1995, 15–58. Az empátia jelentősége a pedagógiai munkában. In: Kaposi L. (szerk.) Drámapedagógiai olvasókönyv. Magyar Drámapedagógiai Társaság, Budapest, 95–102. A HIV-fertőzés és az AIDS-megelőzés szexológiai összefüggései. In: Szilágyi E. (szerk.) Az AIDS egészségügyi, prevenciós, kulturális és társadalomtudományi megközelítése. NEVI–Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Budapest, 1996, 111–126. A vezetés lehetőségei és gondjai. In: Fedor M. (szerk.) Erőforrásunk: a sikeres(ebb) ember. Ego School, Budapest, 1996, 37–78. Kommunikáció az osztályban. A tanári munka kommunikációs eszközei. In: Mészáros A. (szerk.) Az iskola szociálpszichológiai jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997, 13–22. A trauma szociális természete. Az identitás károsításának stációi. In: Virág T. (szerk.) Elhúzódó társadalmi traumák hatásának felismerése és gyógyítása. Animula, Budapest, 1997, 107–114. Határkérdések és kezelésük a pszichoterápiában. In: Határhelyzetek. A pszichoanalízis elméleti és technikai dilemmái, alkalmazási területei. Animula, Budapest, 1998, 39–48. Iskolai mentálhigiéné. Álmok, dilemmák, lehetőségek. In: Kézdi B. (szerk.) Iskolai mentálhigiéné. Pro Pannonia, Pécs, 1998, 13–31. Pszichopatológiai modellek. In: Füredi J., Buda B., Németh A., Tariska P. (szerk.) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina, Budapest, 1998, 73–90. Identitás és kommunikáció a posztkommunista világban. In: Sárközy E. (szerk.) Rendszerváltás és kommunikáció. Osiris–Erasmus 2000 Bt., Budapest, 1999, 193–204.

•  •


2009.03.11. 21:02:44


„Halottak élén…” A nagy magyar halandóság és a rossz lelki-testi állapot különös problémája. In: Tenke S. (szerk.) Örökség, adósság, felelősség. Szárszói füzetek, 8. 2000, 49–57. Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át. In: Kelemen G. (szerk.) Teledialógus. Pro Pannonia, Pécs, 2000, 24–44. Terápiás hatáslehetőségek a segítő telefonbeszélgetésben. In: Kelemen G. (szerk.) Teledialógus. Pro Pannonia, Pécs, 2000, 67–80. A megelőzés és az ártalomcsökkentés új perspektívái. In: Fürst Zs., Wenger T. (szerk.) A kábítószerkérdés orvosi, jogi és társadalmi vonatkozásai. Semmelweis Egyetem Farmakológiai Intézet, Budapest, 2000, 289–312. A család segítésének útjai. In: Hamp G., Kelemen G. (szerk.) A család. Balassi Kiadó– Magyar Pax Romana, Budapest, 2000, 136–148. A vezetők mentálhigiénéje. In: Klein S. (szerk.) Vezetés- és szervezetpszichológia. SHL Hungary Kft., Budapest, 2001, 199–216. Empátia a vezetésben. In: Klein S. (szerk.) Vezetés- és szervezetpszichológia. SHL Hungary Kft., Budapest, 2001, 247–260. A mobiltelefon problémái a pszichoterapeuta szempontjából. In: Nyíri Kristóf (szerk.) Mobilközösség – mobilmegismerés. Westel, Budapest, 2002, 259–272.

2.2. Magyar nyelven, társszerzővel Andorka R., Buda B., Kiss J.: A család szerepe az egyes deviáns viselkedésformákban. In: Kósa E. (szerk.) Család és házasság a mai magyar társadalomban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1971, 226–270. Andorka R., Buda B.: Elméletek – vizsgálatok – következtetések, a jelenség szociálpszichológiai megközelítése. In: Fekete J. (szerk.) Alkoholizmus: Kórkép vagy korkép? Kossuth, Budapest, 1982, 142–180. Buda B., Füredi J.: Az esettanulmányok jelentősége a pszichiátriában és a pszichoterápiában. In: Buda B., Füredi J. (szerk.) Az öngyilkosság pszichés háttere. Esettanulmányok. Medicina, Budapest, 1987, 5–16. Buda B., Csepeli Gy.: Mindennapi feszültségeink. In: Szollár L. (szerk.) Biztató. „… őrizd meg jól az életed.” Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988, 165–171. Buda B., Veér A.: A mentálhigiéné és fejlesztésének lehetőségei hazánkban. In: Levendel L., Zelnik J. (szerk.) Humán reform. Közművelődési Információs Vállalat, Budapest, 1989, 51–53. Buda B., Gayer Gyné: Családsegítő humán szolgáltatások – non-profit szervezetek. In: Levendel L., Zelnik J. (szerk.) Humán reform. Közművelődési Információs Vállalat, Budapest, 1989, 44–47. Buda B., Füredi J.: Módszerek és módszerkombinációk. In: Füredi J., Buda B. (szerk.) A pszichoterápia műhelyei. Módszerkombinációk és indikációk. Medicina, Budapest, 1990, 9–28. Buda B., Hidas Gy.: Megfigyelések a visszajelentés hatásáról kiképző csoportokban. In: Lénárd F. (szerk.) Környezet és tevékenység. Pszichológiai tanulmányok XIII. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972, 505–511. •  •


2009.03.11. 21:02:45


Környey E., Buda B.: A szenvedélybetegségek fogalmi meghatározása. In: Magyar I. (szerk.) Psychiatria. Semmelweis Kiadó, Budapest, 1993, 133–157. Buda B., Veér A.: A megelőzés és az egészségvédelem perspektívái a pszichiátriában. In: Füredi J., Buda B., Németh A., Tariska P. (szerk.) A pszichiátria magyar kézikönyve. Medicina, Budapest, 1998, 605–626. Dúll A., Demetrovics Zs., Paksi B., Felvinczi K., Buda B.: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei: a „helyfogyasztás” kontextuális elemzése. In: Dúll A., Szokolszky Á. (szerk.) Környezet – pszichológia. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006, 107–137.

2.3. Önállóan, idegen nyelven Words, concepts and the regulation of behavior. Semantic theory of the unconscious. In: Prangisvili, A. Sz., Sorozija, A. E., Basszin, F. V. (pod redakcii) Bezszoznatyelnoje. Priroda, funkcii, metodi isszledovanyija. Tom III.: Poznanye, obscsenyije, licsnoszty. 310–313. (golova 173.) Izdatyelsztvo Mecniereba, Tbiliszi, 1978 Observations on the family dynamics of depression. In: Achté, K., Aalberg, V., Lönnquist, J. (eds) Psychopatology of depression. (Psychiatria Fennica Supplementum.) Helsinki, 1980, 237–242. Suicide in Hungary. In: Soubrier, J. P., Vedrinne, J. (eds) Depression and suicide. Pergamon Press, Paris–Oxford, 1981, 23–27. Suicide in Hungary. In: Varah, Ch. (ed.) The samaritans. Befriending the suicidal. (2nd rev. ed.) Constable, London, 1987, 252–257. Etnopsychotherapie. In: Dittrich, A., Scharfetter, Ch. (Hrsg.) Etnopsychotherapie. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart, 1987, 277. Alcoholism and alcohol policy in Hungary. In: Piotrowski, A., Leder, S., Gawronska, G. (eds) Alcoholism and other dependencies. Polish Psychiatric Association, Warsaw, 1989, 334–339. Selbsthilfegruppen als Ausdruck der Ungestaltung. Das Beispiel Ungarn. In Selbsthilfegruppen –Unterstützung als Beruf. Giessen, Deutsche Arbeitsgemeinschaft Selbsthilfegruppen, 1990, 1219. Fenomenologia e terapia del senso di colpa. In: Lambertiono, A. (a cura di) Al di lá del senso di colpa? Cittá Nuova Editrice, Roma, 1991, 129–135. Intraprofessional communication in psychology, hostile subcultures in behavioral sciences. In: Hunyady, Gy. (ed.) Proceedings of the 2nd European Congress of Psychology. ELTE, Budapest, 1992, 137–159. Psychische Reaktionen auf sozialen Wandel und Übergang. Der Fall Ungarn. In: Gorzka, G. (Hrsg.) Ungarn im Wandel. Zwischenbalanz und Aspekte der ungarisch-deutschen Beziechungen. Verlag Wissenschaft und Politik, Claus-Peter von Nottbeck, Köln, 1995, 93–100. Hungary. In: Ritson, B. (ed.) Alcohol and the community. Case studies. Report on an international collaborative study on community response to alcohol-related problems. World Health Organization, Regional Office for Europe, Copenhagen, 1996

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Aspects of positive mental health. Steps for individuals and families. In: Trent, D. R., Reed, C. A. (eds) Promotion of mental health. 1996. Avebury. Aldershot, Brookfield (USA), Hong Kong, Singapore, Sydney, Ch. 15, 147–153. Die Lage der Drogenprävention in Ungarn. Kompass (Hrsg.) Jahrbuch Suchtprävention. Salzburg, 1997, 41. Immigrants – Experiences in Hungary. In: Jenkins, R., Üstün, T. B. (eds) Preventing mental illness: Mental health promotion in primary care. Wiley, 1997, Ch. 34, 337–342. Rape as sexual addiction. A case study and its theoretical implications. In: Dunovsky, J., Weiss, P., Trojan, O. (eds) Child sexual abuse and sexual violence. Ministry of Labour and Social Affairs, Prague, 1997, 150–154. Suicidal crisis: psychodynamic approaches. In: Botsis, A. J. et al. (eds) Suicide. A Biopsychosocial Approach. Elsevier, 1997, 201–207. Ätiologie, Prädiktive Faktoren und Prävention der Somatoformen Störungen. In: Magraf, G. (Hrsg.) Somatoforme Störungen. Springer, Berlin, 1998, Ch. 9, 129–136. Substance abuse, alcohol and smoking. In: Gaszner, P., Halbreich, U. (eds) Training in psychiatry and psychopharmacology. OPNI-WPA, Budapest, 1998 Symbolic communication and systems of symbols in politics, organizations and lifestyles. In: Schleicher, N. (ed.) Communication culture in transition. Akadémiai, Budapest, 2000, 53–68.

2.4. Társszerzővel, idegen nyelven Hidas, Gy., Buda, B.: Beiträge zur Frage der Kreativität in der Gruppenpsychotherapie. In: Ammon, G. (Hrsg.) Gruppendynamik der Kreativität. Kindler, München, 1974, 100–115. Füredi, J., Buda, B.: Integration of in- and outpatient services in psychiatry. In: Seva, A. (ed.) The European Handbook of Psychiatry and Mental Health. Vol. II. Anthropos, Editorial del Hombre Barcelona, Prensas Universarias de Zaragoza, 1991, 1848–1852. Buda, B., Gondos, A., Demetrovics, Zs.: Report on the work of the psychiatric section. In: Buda, B., Gondos, A., Demetrovics, Zs. (eds) Costs of rights in psychiatry III. Hungarian study and conclusions. Open Society Institute, Budapest, 1998, 13–17. Buda, B., Gondos, A., Demetrovics, Zs.: Legal, administrative and psychosocial advocacy of chronic mental patients. In: Buda, B., Gondos, A., Demetrovics, Zs. (eds) Costs of rights in psychiatry III. Hungarian study and conclusions. Open Society Institute, Budapest, 1998, 123–127.

3. Tanulmányok, cikkek 3.1. Önállóan, magyar nyelven A szociálpszichológia tárgya és jelentősége. Magyar Pszichológiai Szemle, 1963, 20(4), 606–613.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Ember és társadalom a neofreudizmus elméleteiben. Valóság, 1963, 6(3), 68–76. A szerep fogalma a szociálpszichológiában. Magyar Pszichológiai Szemle, 1965, 22(1–2), 101–112. „Double-bind.” Kommunikációs-szociálpszichológiai elmélet a schizophrénia keletkezéséről. Magyar Pszichológiai Szemle, 1965, 22(3–4), 540–541. A kommunikáció és az emberi kapcsolatok pszichológiája. Valóság, 1966, 9(6), 16–27. A filmhatás szociálpszichológiája. Filmkultúra, 1966, 1, 68–86. A film és fantáziavilág. Filmkultúra, 1966, 5, 70–76. Szempontok a pszichoanalízis értékeléséhez. Valóság, 1967, 10(8), 81–95. A serdülőkor szociálpszichológiai problémái. Gyermekgyógyászat, 1967, 4, 489–494. A közvetlen emberi kommunikáció modern elmélete és ennek pedagógiai perspektívái. Pedagógiai Szemle, 1967, 17(10), 925–940. Újabb adatok a szkizofrénia „double-bind” elméletéhez. Magyar Pszichológiai Szemle, 1968, 25(4), 620–629. Homoszexualitás – az általános orvos szemszögéből. Orvosi Hetilap, 1969, 110(37), 2137–2145. Lelki egészség a modern társadalomban. Valóság, 1970, 7, 335–353. Az orvos szerepe az öngyilkosság megelőzésében (Szerkesztőségi közlemény). Orvosi Hetilap, 1971, 112(22), 1274–1276. Az öngyilkosság. I–IV. rész. Orvosi Hetilap, 1971, 112. I. rész: Társadalmi tényezők, statisztikai adatok. 22. szám, 1263–1267. II. rész: Hazai statisztikai adatok, általános társaslélektani szabályszerűségek. 29. szám, 1691–1695. III. rész: Pszichológiai szabályszerűségek. 35. szám, 1943–1946. IV. rész: A megelőzés lehetőségei és módszerei, az öngyilkosságveszély orvosi pszichológiai ellátása. 39. szám, 2327–2332. A pszichiátriai szociológia. Problématerületek, dilemmák, fejlődési perspektívák az amerikai kutatások tükrében. Szociológia, 1972, 1(3), 355–382. Szempontok a pszichoterápia eredményessége és a kiképzés problémáihoz. Magyar Pszichológiai Szemle, 1972, 29(1), 81–92. A kommunikáció modern elméletének felhasználási lehetőségei az ismeretterjesztés vizsgálatában és továbbfejlesztésében. TIT Módszertani Műhely, 1973, 3–4, 43–68. Fogalomstruktúrák a viselkedés belső szabályozásában. (Adalékok a viselkedés kognitív elméleteihez.) Nyelvtudományi Közlemények, 1974, 76(1–2), 309–321. A közvetlen emberi kommunikáció promotív aspektusa. Magyar Pszichológiai Szemle, 1975, 32(4), 397–407. Az empátia jelensége és jelentősége a pszichiátriában. Magyar Pszichológiai Szemle, 1976, 33(2), 107–126. Pszichés hatás és pszichoterápia telefonon át. I. rész: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976, 33(5), 429–440. II. rész: Magyar Pszichológiai Szemle, 1976, 33(6), 530–543. Régi orvosi vélemények az önkielégítésről. Egy különös iatrogenia történetéről. Orvosi Hetilap, 1976, 117(35), 2115–2119.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Az önkielégítés. Szociológiai és lélektani adatok, a jelenség korszerű orvosi értelmezése, különleges formák. Orvosi Hetilap, 1976, 117(48), 2903–2908. Hozzászólás szakmai nyelvünk tisztaságának kérdéséhez. Magyar Pszichológiai Szemle, 1976, 33(5), 461–466. A közösség pszichológiai jelentősége. Kultúra és közösség, 1976, 3(1), 5–15. Ferenczi Sándor munkássága és életműve a mai tudományos ismeretek fényében. Magyar Pszichológiai Szemle, 1976, 33(3), 276–292. Piaget és iskolája. Magyar Pszichológiai Szemle, 1977, 34(6), 645–647. Az öngyilkosság pszichiátriai vonatkozásai. Világosság, 1977, 18(10), 618–626. Ellentmondások korunk medicinájában – és ezek tükröződése az orvos személyiségében. Orvosi Hetilap, 1977, 118(40), 2379–2386. A házasság viharban – de nem süllyed. Confessio, 1978, 1. Lelki segélyszolgálat. Világosság, 1978, 19(1), 61–63. Adalékok a férfi homoszexualitás etiológiájához és pszichodinamikájához. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978, 36(4), 322–340. A sportmentálhygiéné koncepciója. Valóság, 1979, 22(4), 41–54. Az orvosegyetemi oktatás kommunikációs kérdései. Orvosi Hetilap, 1979, 120, 1179. Nyelv és kommunikáció az úgynevezett stanfordi iskola felfogásában. Általános Nyelvészeti Tanulmányok, 1982, 14, 17–27. A tudattalan szemantikai elmélete (A szavak és a fogalmak szerepe a viselkedés szabályozásában és az énműködések szervezésében). Pszichológia, 1982, 2(1), 47–65. Javaslatok a filmélmény lélektanának kutatására. Filmtudományi Szemle (tematikus szám: Filmtudományunk eredményei és problémái), 1982, 3, 67–69. Más az írás és más az olvasás. Magyar Pszichológiai Szemle, 1983, 40(4), 359–362. A kísérlet „szimbolikája”. Pszichológia, 1983, 3(2), 307–311. A kísérlet „szimbolikájáról” – újra. Pszichológia, 1984, 4(2), 276–280. Gondolatok az iskolapszichológiáról, az iskolapszichológus tevékenységéről. Pályaválasztás, 1984, 26–34. Az euthanasia dilemmái. Confessio, 1984, 3, 24–34. A pszichoterápia stratégiai szemlélete és a nem specifikus tényezők problémája. Magyar Pszichológiai Szemle, 1985, 42(5), 508–519. A szorongás pszichológiai és sportlélektani kérdései. Sportorvosi Szemle, 1985, 26(2), 127–138. Az alkoholizmus családpatológiája és családterápiája. Alkohológia, 1986, 17, 8–16. A képzés problémája a szociálpszichiátriában. Alkohológia, 1987, 2. A halál és a haldoklás szociálpszichológiai jelenségei. Valóság, 1988, 2, 58–70. A mentálhigiéné fejlesztésének lehetőségei, különös tekintettel a szociálpolitikai hálózatra. Psychiatria Hungarica, 1989, 4(3), 220–225. Közösségi válasz az alkohollal kapcsolatos problémákra. Szociális Munka, 1989, 1(1), 59–62. Stressztermelő folyamatok (paradoxonok) a szervezetekben és intézményekben. Szociális Munka, 1989, 1(3), 161–167. Esettanulmányok az öngyilkosságkutatásban. Szociális Munka, 1989, 1(3), 205–213.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Az alkoholproblémák munkahelyi befolyásolása. Szociális Munka, 1990, 2(1), 22–24. Öngyilkossággal kapcsolatos kutatások Magyarországon. Szociális Munka, 1990, 2(2), 116–135. Ifjúkor és mentálhygiéné. Szociális Munka, 1990, 2(3), 199–206. A többszintű, többfázisú, koordinált, interdiszciplináris öngyilkosság-kutatás koncepciója. Szociális Munka, 1990, 2(3), 216–219. Talán majd az önkormányzatok. Recept (Független egészségpolitikai magazin), 1990, 1(2), 8. Identitásproblémák a Kárpát-medencében: a magyar lelki bajok történeti-politológiai háttértényezői. Végeken, 1991, 2(3), 3–8. A gyűlöletről. Liget, 1991, 4(2), 94–97. A szeretetről. Liget, 1991, 4(3), 57–62. A betegek érdekvédelme és az egészségügyi munka minőségkontrollja: aggodalmas gondolatok. Lege Artis Medicinae, 1991, 1(1), 58–59. Prevenció, egészségnevelés és egészségmegőrzés a mozgásszervi betegségekben. Magyar Reumatológia, 1992, 33(4), 197–200. A hálapénz-szindróma. A magyar egészségügy különleges tünete nyomában. Replika, 1992, 3(1–2), 80–87. Hozzászólás a szimbólum-vitához. Replika, 1993, 11–12, 142–147. A szétfoszló titok. Egy különös társaslélektani jelenség nyomában. Café Bábel, 1993, 3(9), 77–84. A pszichoterápiás irányzatok integrációjának lehetőségei. Psychiatria Hungarica, 1993, 8(3), 215–222. Fejezetek a NEVI munkáját értékelő tanulmányból. Egészségnevelés, 1993, 34(1), 1–3. Mentálhigiéné, prevenció, ellátás. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(2), 150–151. A placebo: probléma – paradoxon – paradigma (vázlat). Psychiatria Hungarica, 1994, 9(3), 273–276. A természeti, a természetfeletti és ami a szomszéd ismerősének használt ... Gondolatok a hiszékenység anatómiájáról. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(1), 49–53. Pedagógus – iskola – egészség: gondolatok a testi és lelki egészségmegőrzés szemszögéből. Iskolakultúra, 1994, 4(7), 41–46. A magyar és a konfliktus. Magyar Szemle 1995, 4(11), 1189–1192. A lelki egészségmegőrzés és személyiségfejlesztés (mentálhigiéné) lehetőségei az iskolában. Pszichoterápia, 1995, 4(3), 149–153. A pedagógia dilemmája. Iskolakultúra, 1995, 5(6–7), 86–89. A mentálhigiénés nevelés lehetőségei az iskolában. Iskolakultúra, 1995, 5(8–9), 54–58. Találkozásaim az etikával. Gondolatok a bioetika tartalmáról és jelentőségéről. Magyar Bioetikai Szemle, 1995, 1(1–2), 3–5. Quo vadis szociálpolitika? Hozzászólás a Vigília vitájához. Vigília, 1996, 4, 278–279. Európai Alkoholellenes Charta: Etikai elvek és célok. Szenvedélybetegségek, 1996, 4(2), 144–145. Az orvos és az alkohol. Orvostovábbképző Szemle, 1996, 3(6), 11–12. A pedagóguspálya nőiesedésének pszichoszociális problémái. Educatio, 1996, 5(3), 431–440.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


A halál és a haldoklás szociálpszichológiai tényezői és folyamatai. Kharón – Thanatológiai Szemle, 1997, 1(1), 5–15. Az alkoholizmus leküzdésének lehetőségei hazánkban. Kórház, 1997, 4(4), 28–30. Pszichoterápiás lehetőségek mozgásszervi betegségekben. MRE Info. A Magyar Reumatológusok Egyesületének Lapja, 1997, 3, 18–20. Szakmai önéletrajz – a pszichológia szempontjából. Pszichológia, 1997, 17(2), 222–228. A mentálhigiéné fogalma. Educatio, 1998, 7(2), 229–238. A tanatológia és szakirodalma Magyarországon. Magyar Tudomány, 1998, 43(12), 1527–1530. Gotland, depresszió, öngyilkosság-kutatás: szerkesztői megjegyzések a vitához. Szenvedélybetegségek, 1999, 7(6), 457–462. Identitás és kommunikáció a posztkommunista világban: adalékok a magyar köz- és magánéleti kommunikáció fenomenológiájához. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 1999, 1(1–2), 56–61. Irányzatok és integráció a családterápiában. Psychiatria Hungarica, 1999, 14(6), 644–651. A megújulási potenciál vészes meggyengülése. Jel-kép. Kommunikáció, közvélemény, média. 1999, 4, 6–8. „Halottak élén…” A nagy magyar halandóság és a rossz lelki-testi állapot különös problémája. Confessio, 1999, 23(4), 25–29. A szexuális viselkedés változó trendjei. Magyar Szexológiai Szemle, 2000, 3(4), 42–43. Szexuális tanácsadás és nevelés: HIV-prevenció. Magyar Szexológiai Szemle, 2000, 3(4), 21–22. A szexuális viselkedés változó trendjei. Magyar Szexológiai Szemle, 2000, 3(4), 42–43. Jelenségek és problémák a csoport-pszichoterápia hazai fejlődésében. Pszichoterápia, 2001, 10(6), 417–422. Gondozás – ellátás – prevenció a testi és lelki betegségek területén. Családorvosi Fórum, 2001. április, 51–55. Droghelyzet és drog-perspektívák Magyarországon: prevenció és problémakezelés. Pszichoterápia, 2002 11(4), 275–280. Ó Mr. Alkohol...: Alkohol, ifjúság, egészség Magyarországon. Szenvedélybetegségek, 2001, 9(4), 286–289. „Egészségmarketing.” Marketing & Management, 2002, 36(5–6), 3–9. A merevedési zavarok diagnózisának és terápiájának pszichológiai irányelvei. Pszichoterápia, 2002, 11(5), 365–371. A pszichoterápia néhány gyakorlati kérdése. Reflexiók Ed McBain Özvegyek című könyvének esetleírásához. Pszichoterápia, 2002, 11(3), 215–227. Gondolatok a magyar orvosi szaknyelv kérdéséhez. Magyar Orvosi Nyelv, 2002, 2(2), 6–7. „Egészségmarketing.” Az egészség viselkedésmintáinak és értékeinek társadalmi terjesztése. Marketing Menedzsment, 2002, 36(5–6), 3–9. Gondolatok Feldmár András írásához. Addiktológia, 2003, 2(1), 113–116. A pszichoterápia hajtóerői: a kényszerítő körülmények elméleti és módszertani tanulságai. Pszichoterápia, 2003, 12(5), 312–320.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Az identitás koncepciója: eredet – változatok – alkalmazás – elméleti problémák. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2003, 4(4), 5–11. Droghelyzet és drogperspektívák Magyarországon. Fejlesztő Pedagógia, 2003, 14(2–3), 16–20. Antidepresszáns és placebo. Mozgó világ, 2004, 30(12), 115–117. Önsegítés, önsegítő csoportok. Reumainfo, 2004, 1, 24–26. Placebo, placebo-kutatás, placebo-terápia. Reumainfo, 2004, 2, 30–37. A Eurocare az európai alkoholpolitikáért. Addiktológia, 2004, 3(2), 280–289. Orvosi kommunikáció. „Felülnézetből” (a követelmények felől): avagy hogyan kell(ene) az orvosnak kommunikálnia? Reumainfo, 2004, 4, 37–42. Orvosi kommunikáció. Fejlődés és fejlesztés a kommunikációs képességek és hatékonyság terén. Reumainfo, 2005, 1, 34–38. A legális és illegális szerhasználat integrált szemléletű kezelésének aktualitása és indokai. Addiktológia, 2005, 4(1), 65–72. Drogmegelőzés. Szándékok, dilemmák és perspektívák. Addiktológia, 2005, 4(1), 71–86. Drogproblémák, ifjúsági pszichopatológia, szociokulturális háttértényezők. Ideggyógyászati Szemle, 2006, 59(3–4), 132–134. A női orgazmus rejtélye. Reumainfo, 2006, 3, 32–37. A női orgazmus nyomában – néhány kiegészítés. Reumainfo, 2006, 4, 37–40. A szülés Janus-arcai: lelki és családi élmény: versus high-tech orvoslás. Komplementer Medicina, 2007, 11(1), 56–59.

3.2. Társszerzőkkel, magyar nyelven Hidas Gy., Buda B.: A csoportpszichoterápiás folyamat vizsgálata az interperszonális kommunikációelmélet szempontjából. I. Elméleti és módszertani alapok. Az első vizsgálat eredményei és következtetései. Magyar Pszichológiai Szemle, 1967, 24(4), 537–551. II. Betegcsoport és kiképző (tanulmányi) csoportok összehasonlítása. A csoportpszichoterápiával szembeni ellenállás jelentkezése a kommunikációs tartalmak tematikus szintjeiben. Magyar Pszichológiai Szemle, 1968, 25(1–2), 104–122. Csákány Gy., Buda B.: A magyar radiológusok helyzete. Magyar Radiológia, 1970, 2, 72–84. Andorka R., Buda B.: Egyes deviáns viselkedések okai Magyarországon. Valóság, 1972, 15(11), 55–68. Andorka R., Buda B.: Az alkoholizmus okainak kutatása. Statisztikai Szemle, 1972, 50(12), 1256–1273. Ábrahám L., Buda B.: A magyar általános orvosok pályaválasztási motivációi és szakmai közérzete egy szociológiai vizsgálat tükrében. Medicus Universalis melléklete, 1974. március, 3–18. Füredi J., Buda B.: A pszichiátria önállósodásának problémája Magyarországon. Orvosi Hetilap, 1980, 121(19), 1115–1120.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Komlósi P., Budavári Á. Polgár T., Buda B.: A klinikai sportpszichológia lehetőségei a sportteljesítmény javításában. Sportorvosi Szemle, 1981, 22(4), 269–279. Buda B., Veér A.: A mentálhigiéné és fejlesztésének lehetőségei hazánkban. Psychiatria Hungarica, 1989, 4(3), 215–219. Buda B., Füredi J.: Az esettanulmányok jelentősége a pszichiátriában és a pszichoterápiában. Szociális munka, 1990, 2(4), 299–305. Varga K., Buda B., Hankiss E.: Gondolatok a vallásosság magyarországi helyzetéről, avagy kommunikatív cselekvés stratégikus közegben. Jel-kép, 1999, 4, 3–21. Buda B., Gombos G., Harangozó J. és mtsai: Módszertani ajánlás a krónikus pszichiátriai betegségben szenvedők, a demenciában szenvedők és a szenvedélybetegek számára kialakítandó közösségi szociális szolgáltatásokhoz. Network, 1999, 5(74), 1–3. Alkoholpolitika és -stratégia: koncepció – javaslat. Addiktológia, 2005, 4(2), 212–222. Paksi B., Demetrovics Zs., Nyirády A., Nádas E., Buda B., Felvinczi K.: A magyarországi iskolai drogprevenciós programok jellemzői. Addiktológia, 2006, 5(1–2), 5–36. Dúll A., Demetrovics Zs., Paksi B., Felvinczi K., Buda B.: A bevásárlóközpontok mint a csellengés helyei: a „helyfogyasztás” kontextuális elemzése. Magyar Pszichológiai Szemle, 2006, 61(1), 107–132.

3.3. Önállóan, idegen nyelven Utilization of resistance and paradox communication in short-term psychotherapy. Psychotherapy and Psychosomatics, 1972, 20, 200–211. Strategie und Taktik in der Gruppenpsychotherapie. Dynamische Psychiatrie, 1974, 7(5), 301–324. Familien- und Partnerbeziehungen in Theorie und Praxis der Dynamischen Psychiatrie. Dynamische Psychiatrie, 1978, 11(5–6), 484–495. Die Psychodynamik der Depression und die Rolle der depressiven Mechanismen in der Selbstmordbehandlung. Dynamische Psychiatrie, 1980, 13(2–3), 106–115. The application of Maruyama’s morphogenetic model to group psychotherapy. Studia psychoterapeutica, 1980, 1(3), 15–22. Sozialenergetische Felder und ihre Anwendungen in stationärer Psychotherapie. Dynamische Psychiatrie, 1984, 17(5–6), 445–455. Androgynität in der klinischen Praxis. Erscheinungen und Probleme von Gesichtspunkt der Psychotherapie. Dynamische Psychiatrie, 1986, 19(2–3), 147–155. Deviant behaviour in Hungary. Suicide. The New Hungarian Quarterly, 1986, 27(102), 137–144. Systemtheorie und dynamische psychiatrie. Dynamische Psychiatrie, 1993, 26(5–6), 335–346. Existential psychotherapy: A view from Hungary. Journal of the Society for Existential Analysis, 1995, 6(1), 124–131. Nachholende Ich-Entwicklung: Ein von Günter Ammon formuliertes Konzept von grosser therapeutischer Bedeutung. Dynamische Psychiatrie, 1996, 29(3–4), 192–198. Humor as therapeutic communication. The uses of humor in psychotherapy. Dynamische Psychiatrie, 1997, 30(5–6), 305–319. •  •


2009.03.11. 21:02:45


Specific ethical principles in dynamic psychiatry. Dynamische Psychiatry, 1998, 31(5–6), 406–410. Communication of and with schizophrenic patients. Dynamische Psychiatrie, 1999, 32 Jg. 1/2. Heft (174/175), 94–103. Changing trends in homosexual and heterosexual promiscuity. Recent surveys and experiences. Magyar Venerológiai Archívum, 2000, 4(2–3), 73–77.

3.4. Társszerzővel, idegen nyelven Andorka, R., Buda, B., Kiss, J.: Alcoolisme et culture en Hongrie. Toxicomanies, 1970, 3(3), 371–381. Hidas, Gy., Buda, B.: Ereignisse der Kommunikation und Aggression in psychoanalytischen Gruppen. Der Gruppenprozess von Standpunkt der interpersonellen. Kommunikationstheorie. Dynamische Psychiatrie, 1970, 3(4), 191–204. Hidas, Gy., Buda, B.: Communication and aggression in psychoanalytic groups. The group process from the standpoint of interpersonal communication theory. International Journal of Group Psychotherapy, 1973, 23(2), 148–154. Buda, B., Gondos, A.; Demetrovics, Zs.: Studying human rights violations in psychiatric wards. Mental Health Reforms, 1998, 1, 13–14.

4. Könyvek elő- és utószavai Jahoda, G.: A babona lélektana. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1975 (előszó) Jankowski, K.: Pszichiátria és humánum. Gondolat, Budapest, 1979 (előszó) Freud, S.: Esszék. Gondolat, Budapest, 1982 (utószó) Szilágyi V.: A pszichológus válaszol. Szerelemről, szexről. Gondolat, Budapest, 1984 (előszó) Oláh T. (szerk.) Fejezetek a szexualitás történetéből. Gondolat, Budapest, 1986 (utószó) Csáth G.: Egy elmebeteg nő naplója. Magvető, Budapest, 1987 (utószó) Jung, C. G.: Emlékek, álmok, gondolatok. Gondolat, Budapest, 1987 (utószó) Géczi J.: Vadnarancsok II. Magvető, Budapest, 1987 (utószó) Kübler-Ross, E.: A halál és a hozzávezető út. Gondolat, Budapest, 1988 (előszó) Gendlin, E. T.: Életproblémák megoldása önerőből: „Fókuszolás”. Tankönyvkiadó, Budapest, 1989 (előszó) Bálint M.: Az orvos, a betege és a betegség. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1990 (utószó) Freud, S.: Totem és tabu. Göncöl, Budapest, 1990 (utószó) Kolozsi B.: Addiktológiai tanulmányok. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1991 (előszó) Bakó T.: Titkok nélkül. Lélektani vizsgálódások az öngyilkosságról. Cserépfalvi, Budapest, 1992 (utószó) Sándor J. (szerk.) Abortusz és... Literatura Medica, Budapest, 1992 (előszó) Hidasi J.: Kultúra, viselkedés, kommunikáció külkereskedőknek, idegenvezetőknek, diplomatáknak, utazóknak. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992 (előszó) •  •


2009.03.11. 21:02:45


Neményiné Gyimesi I.: Hogyan kommunikáljunk tárgyalás közben? Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1993 (előszó) Pozsgai A.: Szabadulásom az alkoholtól. Egészséges Ifjúságért Alapítvány, Vác, 1993 (előszó) Huber, W.: Fordulópont a szenvedélybetegek kezelésében. Forrás Egyesület, Debrecen, 1993 (előszó) Simek Zs., Fekete J.: Az alkohológia megújításáért. Életmű-kötet. Budapest, Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1994 (előszó) Rózsahegyi J.: Férfidolgokról nemcsak férfiaknak. Budakönyvek Kft., Budapest, 1994, 1997 (előszó) Szilágyi V.: Intimkapcsolat kézikönyve. Szeretkezés – felsőfokon. Szerzői kiadás, Budapest, 1994 (előszó) Harris, Th.: Oké vagyok, oké vagy: módszer az önismerethez. Édesvíz, Budapest, 1994 (előszó) Lakatos M. (szerk.) Tovább... Levendel László tanulmányai. Országos Alkohológiai Intézet–TÁMASZ Alapítvány, Budapest, 1994 (előszó) Kelemen G.: Az addikciók széles spektruma. Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1994 (utószó) Csató Zs. (szerk.) Szociális munka és egészségügy. Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Budapest, 1994 (előszó) Freeman, D. R.: Házassági krízisek: a házassági tanácsadás gyakorlata. Animula Egyesület, Budapest, 1994 (utószó) Berne, E.: Sorskönyv. Háttér, Budapest, 1997 (előszó) Vallejo-Nágera, J. A.: Szemtől szemben a depresszióval. Háttér, Budapest, 1999 (előszó) Vargo, M. E.: Ők és mi: melegek a társadalomban. Háttér, Budapest, 1999 (előszó) Jones, S., Nissenson, M.: Anyák és lányaik. Háttér, Budapest, 2001 (utószó) Pusztaháziné Gazdag I.: Más világ. Egy anya naplójából. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2001 (utószó) Szasz, Th.: Az elmebetegség mítosza. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002 (utószó) Pikó B.: Kultúra, társadalom és lélektan. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2003 (utószó) Leary, T.: Az eksztázis politikája. Edge 2000–NDI Kiadó, Budapest, 2003 (előszó) Lukács D.: Nőiség, szexualitás, freudizmus: pszichoanalitikus tanulmányok. Animula, Budapest, 2004 (előszó) Szendi G.: Depresszióipar. Sík Kiadó, Budapest, 2005 (utószó)

5. Megemlékezések és köszöntők Gondos Ernő emlékére. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(4), 303. Levendel László. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(6), 405–406. Günther Ammon (1918–1995). Pszichoterápia, 1995, 4(6), 441–443. Egy tanítvány megjegyzései. Emlékezés Günter Ammonra. Végeken, 1995, 6(3), 20. Trencséni Tibor dr. emlékére. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(1), 70–71. Trencséni Tibor dr. (1907–1996). Pszichoterápia, 1997, 6(1), 59–60. •  •


2009.03.11. 21:02:45


Andorka Rudolf (1931–1997). Szenvedélybetegségek, 1997, 5(5), 385–386. Günter Ammon munkássága: emlékezés és tisztelgés 80. születésnapja alkalmából. Pszichoterápia, 1998, 7(1), 41. Harsányi István köszöntése. Pszichoterápia, 1998, 7(1), 49–50. Levendel László – nyolcvanéves lenne. Szenvedélybetegségek, 2000, 8(3), 223–224. Dr. Holzberg Mária (1925. október 1.–2001. január 3.). Szenvedélybetegségek, 2001, 9(2), 145–146. Dr. Gondos Anna (1947–2003). Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2003, 4(1), 38–39. Szubjektív megemlékezés Kontra Györgyről (1925–2007). Magyar Szemle, 2007, 16(11–12), 161–167. Búcsú dr. Császár Gyulától (1928. január 29.–2007. január 4.). Psychiatria Hungarica, 2006, 21(6), 451–452.

6. Recenziók Fejes A.: A baleseti gerincsérültek jelentősebb pszichológiai problémái. Magyar Pszichológiai Szemle, 1974, 31(2), 247–248. Boszormenyi-Nagy, I., Spark, G. M.: Invisible loyalities reciprocity in intergeneration family therapy. Magyar Pszichológiai Szemle, 1974, 31(3), 359–362. Szvjadoscs, A. M.: A nő szexuálpatológiája. Magyar Pszichológiai Szemle, 1975, 32(5), 544–545. Ranschburg J.: Félelem, harag, agresszió. Magyar Pszichológiai Szemle, 1976, 33(3), 303–304. Schnabl, S.: Ideges Ön? A pszichoszociális egészségzavarok okai, megjelenési formái, megelőzése és gyógyítása. Magyar Pszichológiai Szemle, 1977, 34(2), 187–188. Hauss, W. H., Oberwittler, W.: Geriátria a gyakorlatban. Magyar Pszichológiai Szemle, 1977, 34(2), 188–190. Schulte, W., Tölle, R.: Pszichiátria. Magyar Pszichológiai Szemle, 1977, 34(3), 320–321. Ciompi, L., Müller, C.: A skizofrének életútja és öregsége. Magyar Pszichológiai Szemle, 1977, 34(4), 421–423. Gelléri P.: A vándorló munkások. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978, 35(3), 297–299. Brüschke, G., Schmidt, U. J.: Bevezetés a geriátriába. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978, 35(4), 409–410. Blaser, A.: Az ítéletalkotási folyamat a pszichoterápiás indikáció felállításában. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978, 35(5), 518–520. Gáspárné Zauner É.: Mondásválasztás. Pedagógiai-pszichológiai módszer a személyiség értékrendszerének megismerésére. Magyar Pszichológiai Szemle, 1979, 36(4), 428–430. Prangisvili, A. Sz., Serozija, A. E., Basszin, F. V. (szerk.) A tudattalan természete, funkciói és vizsgálatának módszerei. Magyar Pszichológiai Szemle, 1979, 36(6), 649–653. Schmidbauer, W.: Ki segít a segítőnek? Magyar Pszichológiai Szemle, 1980, 37(1), 82–84. Kardos L.: A neuropszichikus információ eredete. Magyar Pszichológiai Szemle, 1980, 37(3), 310–311. •  •


2009.03.11. 21:02:45


Böttchner, H. F., Kerner, U.: A zenepszichológia módszerei. Magyar Pszichológiai Szemle, 1981, 38(6), 624–625. Pataki F.: Utak és válaszutak a szociálpszichológiában. Pszichológia, 1981, 1(2), 281–284. Helm, H. J., Rösler, D., Szewczyk, H. (Hrsg.) Klinikai lélektan – elméleti és ideológiai problémák. Magyar Pszichológiai Szemle, 1982, 39(1), 105–107. Lawrence, W. G.: Az egyéni és a szervezeti határok vizsgálata. A Tavistock Klinika nyílt-rendszer megközelítésmódja. Magyar Pszichológiai Szemle, 1982, 39(5), 545–548. Garai L.: Szabadságszükséglet és esztétikum. Magyar Pszichológiai Szemle, 1983, 40(2), 190–191. European Journal of Social Psychology, 1980. Magyar Pszichológiai Szemle, 1983, 40(5), 498–501. Archives of Sexual Behavior. An interdisciplinary Research Journal, 1982. Magyar Pszichológiai Szemle, 1985, 42(1), 83–87. Brenner, M.: A cselekvés szerkezete. Magyar Pszichológiai Szemle, 1985, 42(3), 261–263. Sarbin, T. R., Mancuso, J. C.: Szkizofrénia. Orvosi kórisme vagy morális megítélés? Magyar Pszichológiai Szemle, 1986, 43(2), 179–182. Gurman, A. S., Kniskern, D. P.: A családterápia kézikönyve. Magyar Pszichológiai Szemle, 1986, 43(2), 191–193. Váriné Szilágyi I., Niedermüller P. (szerk.) Az identitás kettős tükörben. Magyar Pszichológiai Szemle, 1990, 46(5–6), 292–295. Zászkaliczky P.: „… önmagában véve senki sem...” Gyógypedagógiai Szemle, 1997, 25(3), 236–238. Horányi Özséb (szerk.) A sokarcú kép. Válogatott tanulmányok a képek logikájáról. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(1), 95–97. Nyíri K., Kovács G. (szerk.) Virtuális egyetem Magyarországon. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(1), 98–102. Németh Attila három új könyvéről (József Attila betegsége(i) – változatok egy témára; Loyolai Szent Ignác, az önmagát gyógyító kényszerbeteg; Pszichiátria – másképp). Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(2), 203–206. Buchanan, M.: Nexus, avagy kicsi a világ. A hálózatok úttörő tudománya. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(2), 207–209. Fokasz, N. (szerk.) Káosz és nemlineáris dinamika a társadalomtudományokban. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(2), 209–211. Rosengren, K. E.: Kommunikáció. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(3), 278–281. Siklós P., Terts I. (szerk.) Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában. Lénárd Sándor írásai nyelvekről. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(3), 281–283. de Swaan, A.: A nyelvek társadalma. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(3), 283–284.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Ries, J. (szerk.) A szent antropológiája. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2004, 5(3), 285–287. Kalke, J., Raschke, P., Kern, W., Lengemann, Ch., Frahm, H. (Hrsg.) Handbuch der Suchtprävention. Addiktológia, 2004, 3(2), 290–292. Thomas, R., Mills, A., Mills, J. H. (eds) Identity Politics at Work. Resisting Gender, Gendering Resistance. Addiktológia, 2004, 3(4), 588–590. Gordosné Szabó A.: Gyógyító pedagógia. Gyógypedagógiai Szemle, 2004, 32(3), 219–221. Anheier, H., Glasius, M., Kaldor, M. (szerk.) Globális civil társadalom. 1–2. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2005, 6(2), 160–161. Russell, B.: A hatalom. A társadalom újszerű elemzése. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2005, 6(2), 161–163. Day, B.: Bársonyos filozófusok. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2005, 6(2), 163–164. Pikó B.: Lelki egészség a modern társadalomban. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2005, 6(4), 329–332. Varga K.: Szuggesztív kommunikáció a szomatikus orvoslásban. Egészségfejlesztés, 2005, 66(5–6), 51. Pullen, A., Linstead, S. (eds) Organization and Identity. Addiktológia, 2005, 4(4), 551–553. Klein, L.: Working accross the Gap. The practice of social science in organizations. Addiktológia, 2005, 4(4), 554–555. Zászkaliczky P., Verdes T. (szerk.) Tágabb értelemben vett gyógypedagógia. Gyógypedagógiai Szemle, 2005, 33(1), 66–68. B. Erdős M.: A nyelvben élő kapcsolat. Egy öngyilkosság-megelőző sürgősségi telefonszolgálat beszélgetéseinek vizsgálata. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2006, 7(4), 353–357. Anderson, A.: A kommunikációelmélet ismeretelméleti alapjai. Jel-kép, 2006, 1, 79–84. Campbell, D., Groenback, M.: Taking positions in the organization. Addiktológia, 2006, 5(1–2), 91–94. Vas J. P.: Egy elmeorvos tévelygései. Lege Artis Medicinae, 2006, 16(8–9), 810–811. Vajda Zs., Kósa É.: Neveléslélektan. Magyar Pszichológiai Szemle, 2006, 61(2), 323–325. Horányi Ö. (szerk.) A kommunikáció mint participáció. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2007, 8(3), 243–248. Tényi T.: Nietzsche és a pszichológia. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2007, 8(3), 248–252. Fink, A., Haming, R. (Hrsg.) Drogenabhängigkeit. Geläufige psychiatrische Probleme. Addiktológia, 2007, 6(1), 69–71. Lowinson, J. H., Ruiz, P., Millman, R. B., Langrod, J. G. (eds) Substance Abuse. A Comprehensive Textbook. Addiktológia, 2007, 6(2), 165–167. Castles, F. G. (ed.) The disappearing state. Retrenchment realities in an age of globalisation. Addiktológia, 2007, 6(3), 255–256.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Hamowy, R.: Government and public health in America. Addiktológia, 2007, 6(3), 257–260. Fichter, M. M.: Magersucht und Bulimie. Addiktológia, 2007, 6(4), 302–304. Mikó E,: Csak hazudni kéne. Kapu, 2007, 20(8), 54–55. Linden, M., Rotter, M., Baumann, M., Lieberei, B.: Posttraumatic embitterment disorder. Definition, evidence, diagnosis and treatment. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2008, 9(1), 97–101. Kapitány Á., Kapitány G.: Túlélési stratégiák. Jel-kép, 2008, 2, 99–102. Járó K. (szerk.) Sors mint döntés. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2008, 9(3), 266–273. Horwitz, A. V., Wakefield, J. C.: The loss of sadness. How psychiatry transformed normal sorrow into depressive disorder. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 2008, 9(3), 274–277.

7. Beszámolók konferenciákról és tanulmányutakról „Megosztottság, konfliktusok, megoldások”: első családterápiás világkongresszus. Psychiatria Hungarica, 1989, 4(4), 360–362. Az önsegítő csoportok támogatása mint hivatás? A Deutsche Arbeitsgemeinschaft Selbsthilfegruppen V. évi konferenciája és továbbképző kurzusa, Giessen, 1990. május 2–4. Alkohológia, 1990, 21(3), 45–47. és Orvosi Hetilap, 1990, 131(43), 2381–2382. VIII. Pszichiátriai világkongresszus (Athén, 1989. október 12–19.). Orvosi Hetilap, 1990, 131(5), 253–254. Közösségi válasz az alkohollal kapcsolatos problémákra: A kutatásvezetők harmadik értekezlete, San Marino, 1989. április 25–28. Ideggyógyászati Szemle, 1990, 43(1), 43–47. Homoszexualitás, biszexualitás és más kényes kérdések: 3. International Berlin-conference for sexology: Berlin (Charité – Reichstag), 1990. július 10–15. Orvosi Hetilap, 1990, 131(45), 2495–2496. Család és háztartás Bécsben és Budapesten, a múltban és most: Kutatási munkamegbeszélés, Bécs, Pallotti Haus, 1990, június 18–19. Psychiatria Hungarica, 1990, 5(4), 374–376. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 143. évi találkozója, New York, 1990. május 12–17. Psychiatria Hungarica, 1990, 5(4), 370–374. Látogatás a mannheimi Zentralinstitut für Seelische Gesundheitben, 1990. november 13–18. Psychiatria Hungarica, 1991, 6(2), 127–132. Az elmeegészségügyi ellátás változásai Európa városaiban: WHO szakértői értekezlet, 1991. április 9., Nemzetközi konferencia, 1991. április 10–13. Amsterdam. Orvosi Hetilap, 1991, 132(38), 2125–2126. A szexuális egészség elősegítése: Cambridge, 1991. március 24–27. Promoting sexual health, The Second International Workshop on Preventing the Sexual Transmission of HIV and other STDs. Lege Artis Medicinae, 1991, 1(11–12), 751–753. Nagy elméletek helyett rendszerszemléletű gyakorlat. Psychiatria Hungarica, 1991, 6(3), 251–254. •  •


2009.03.11. 21:02:45


Törvény és elmeegészségügy – a 2001. év felé tekintve: Az International Academy of Law and Mental health XVII. Nemzetközi kongresszusa, Leuven (Louvain), 1991. május 26–30. Psychiatria Hungarica, 1991, 6(4), 329–332. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 144. évi nagygyűlése: New Orleans, 1991. május 11–16. Psychiatria Hungarica, 1991, 6(4), 325–337. Európai Családterápiás Konferencia: Wembley Conference Centre, London, 1992. július 27–31. Pszichoterápia, 1992, 1(1), 53–55. Szexuális dolgok ... A 10. Szexológiai Világkongresszus, Amsterdam, 1991. június 18–22. Orvosi Hetilap, 1992, 133(6), 383–384. Önsegítő csoportok támogatása Európában. Nemzetközi Szakértői Értekezlet, Frankfurt/Main, 1991. szeptember 2–5. Orvosi Hetilap, 1992, 133(15), 949–950. Working Group on Evaluation and Monitoring of Action on Alcohol. Koppenhága, 1992. szeptember 1–4. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(1), 64–66. Európai szakértői értekezlet az önsegítő csoportokról. Odense és Kolding, Dánia, 1993. szeptember 23–26. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(6), 459–460. Social and epidemiological research on alcohol and drugs. Invited WHO–IVO Expert Meeting, Rotterdam, 1993. március 17–19. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(2), 142–143. Health promotion in action. Fourth International Summer School: Cardiff, Wales, 1992. szeptember 20–25. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(1), 66–67. WHO/EURO Task force on mental health promotion and education. Conference, Utrecht, 1993. január 25–26. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(2), 144–145. First meeting of reformers in psychiatry: Pozsony, 1993. szeptember 2–5. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(6), 458–459. WHO/EURO Task force on mental health promotion and education. Utrecht, 1993. október 11–12. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(6), 460–461. Gewalt: Folgerungen für die soziale Arbeit: 73. Deutscher Fürsorgetag Mainz, 1993. október 20–22. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(6), 461–462. „Az öngyilkosság kihatásai”: Az International Association for Suicide Prevention and Crisis Intervention (IASP) 17. Nemzetközi kongresszusa: Montreal, 1993. május 30.–június 3. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(4), 311–312. 36. Nemzetközi kongresszus az Alkoholról és Drogfüggőségről. Glasgow, 1992. augusztus 16–21. Szenvedélybetegségek, 1993, 1(1), 63–64. Érzelmek és rendszerek: Kihívás a családterápia számára? Az European Family Therapy Association (EFTA) első nemzetközi kongresszusa, Sorrento, 1992. november 12–15. Pszichoterápia, 1993, 2(1), 61–62. 4. International Conference on Innovations in Community Psychiatry. University of York, 1994. március 23–25. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(3), 228–229. WHO/EURO Task force on mental health promotion and prevention. Utrecht, 1994. június 19–20. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(5), 379–380. Evolution of psychotherapy. Congress Centrum Hamburg, 1994. július 27–31. Pszichoterápia, 1994, 3(4), 317–320. A Bálint-Szövetség 8. világkongresszusa: Zágráb, 1993. július 18–21. Pszichoterápia, 1994, 3(1), 67–68.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Changes in helpers – Changes in helping systems. International Conference, Prága, 1994. szeptember 25–27. Pszichoterápia, 1994, 3(4), 320–321. Alkoholproblémák Németországban és Magyarországon (Német–magyar szakértői értekezlet). München, 1993. november 24–25. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(1), 63–64. Abshied von Babylon – Verständigung über Grenzen in der Psychiatrie: Beyond Babel – diversity and tolerance: XIV. Szociálpszichiátriai Világkongresszus, Hamburg, 1994. június 5–10. Szenvedélybetegségek, 1994, 2(5), 376–378. A család iskolája és az iskola családja. Családterápiás konferencia, Athén, 1993. november 18–20. Pszichoterápia, 1994, 3(1), 68–70. Ethics and freedom. Changing contexts and family therapy. International Congress of the European Family Therapy Association, Athén, 1994. április 7–9. Pszichoterápia, 1994, 3(3), 236–238. Látogatás és oktatás a párizsi Institut de Sexologie-ban. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(4), 297–298. 2. European Congress for Relatives of Mentally Ill, Barcelona. Pszichoterápia, 1995, 4(3), 199–201. Human rights, patients’ rights and medical ethics: Second Meeting of Reformers in Psychiatry. Driebergen, 1994. szeptember 2–4. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(1), 61–63. Második látogatás a kölni Bundeszentrale für gesundheitliche Aufklärungban: 1994. november 27–28. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(2), 145–146. European Committee for Health Promotion Development: Inaugural meeting. Dublin, 1995. március 4–16. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(4), 299–300. Ungarn im Umbruch: Zwischenbilanz des Transformationsprozesses in Ungarn Aspekte der Ungarisch-Deutschen Beziehungen. Kassel, 1995. április 6–8. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(4), 301–302. V. Internationale Berliner Konferenz für Sexualwissenschaft; XII. Fachtagung: Sozialwissenschaftliche Sexualforschung. Berlin, 1994. augusztus 19–21. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(1), 58–60. Somatoform zavarok: 8. Workshop Experten-Rundgespräch, Forschungsverbund Public Health Sachsen, Drezda, 1996. január 16–17. Végeken, 1995, 6(4), 38–40. Executive Council Meeting of the World Association for Dynamic Psychiatry (WADP). München, 1995. december 16. Pszichoterápia, 1996, 5(2), 131. WHO/EURO Task force on mental health promotion and prevention. Department of Health, Wellington House, London, 1995. október 14. Szenvedélybetegségek, 1996, 4(1), 43–44. WHO/EURO Task force on mental health promotion and prevention. Department of Health, Wellington House, London, 1996. szeptember 14. Pszichoterápia, 1996, 5(6), 416–418. Mind-body healing: towards a biopsychosocial synthesis. 8th World Congress of the International Family Therapy Association (IFTA). Satellite Symposium in Crete II. Agia Pelagia, Capsis Beach, Iraklion, Kréta, 1996. július 8–10. Pszichoterápia, 1996, 5(5), 336–337. X. Pszichiátriai világkongresszus, Madrid, 1996. augusztus 23–28.: benyomások–gondolatok–dilemmák. Pszichoterápia, 1996, 5(6), 406–409.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


European Conference on Health Society and Alcohol: Párizs, 1995. december 12–14. Szenvedélybetegségek, 1996, 4(2), 142–144. Suicide: Biopsychosocial Approaches: Athén, 1996. május 16–19. Szenvedélybetegségek, 1996, 4(4), 306–308. és Végeken, 1996, 7(2), 38–40. European Psychiatry: East and West. 7th Congress of the Association of European Psychiatrists, Koppenhága, Tivoli, 1994. szeptember 18–22. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(1), 63–64. Groningen és környéke alkohol- és drogbetegellátása (a Geneva Initiative on Psychiatry alkohol- és drogszubnetworkjének konferenciája és tanulmányútja). Hollandia, 1995. február 15–19. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(4), 298–299. Prevention of mental illness and mental health promotion in primary care. Kensington, London, 1995. július 12–14. Pszichoterápia, 1995, 4(5), 369–371. A pszichiátria és a jog. A pszichiátria reformereinek harmadik találkozója: Prága, 1995. szeptember 1–3. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(6), 472–473. Medicine and psychology in a holistic approach to health and illness. 10th World Congress of the World Association for Dynamic Psychiatry (WADP), 1994. október 25–29. Szentpétervár. Pszichoterápia, 1995, 4(1), 62–64. Sexualaufklärung für Jugendliche: 1. Europäische Fachtagung und Projekt-Messe der BZgA, Köln, 1994. november 29–30. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(2), 146–147. 2. Europäische Werkstatt Drogenprävention. Bochum, 1994. október 16–20. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(2), 142–143. First Meeting of National Counterparts for the European Alcohol Action Plan. Bécs, 1994. november 3–5. Szenvedélybetegségek, 1995, 3(2), 143–145. Fourth Meeting of Reformers on Psychiatry. Madrid, 1996. augusztus 29–31. Pszichoterápia, 1996, 5(6), 409–411. Zur Zusammenarbeit von Sucht-Selbsthilfegruppen und Kontaktstellen: Fachtagung der DHS und der NAKOS, Bonn, 1995. október 6–8. Szenvedélybetegségek, 1996, 4(1), 38–39. Options for Life 95, Positive steps. The Fifth Annual European Conference on the Promotion of Mental Health, The Commonwealth Institute, Kensington, London, 1995. október 11–13. Szenvedélybetegségek, 1996, 4(1), 41–42. Geneva Initiative on Psychiatry, Meeting of the Subnetwork Alcohol and Drugs: Zeist, Hollandia, 1996. április 24–28. Szenvedélybetegségek, 1996, 4(4), 303–304. Options for Life ’96, Positive steps. The Sixth Annual European Conference on the Promotion of Mental Health, 1996. szeptember 11–13. Pszichoterápia, 1996, 5(6), 414–416. Dynamische psychiatrie heute: symposium in memoriam Prof. Dr. med. Günter Ammon. Pszichoterápia, 1996, 5(4), 284–285. 8th World Congress of the International Family Therapy Association (IFTA): Global Dialogue – Diversity and Unity, Athén, 1996. július 4–8. Pszichoterápia, 1996, 5(5), 334–335. Child sexual abuse and sexual violence. East-West Conference, Prága, 1996. szeptember 5–7. Pszichoterápia, 1996, 5(6), 411–414.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Dynamische Psychiatrie Heute: zur Integration der Psychoterapie in die Psychiatrie. Pszichoterápia, 1997, 5(3), 206–208. Third Meeting of National Counterparts for the European Alcohol Action Plan. Róma, 1997. április 10–12. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(4), 315–316. The role of professional psychiatric associations in reforms in psychiatry. Subnetwork Meeting of the Geneva Initiative on Psychiatry, Zeist, 1997. május 7–11. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(5), 395–396. Cornerstones for mental health. A World Federation for Mental Health világkongresszusa. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(5), 397–399. VI. Biológiai Pszichiátriai Világkongresszus, Nizza, 1997. június 22–27. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(5), 396–397. Impact de la famille, de l’école et des médias sur le bien-être des enfants et adolescents: Symposium europaeum, Hémicycle européen, Luxemburg, 1997. szeptember 19–20. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(6), 462–464. Sharing the way to success: the value of model programmes. The 7th European Conference on the Promotion of Mental Health, Maastricht, 1997. október 8–10. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(6), 464–466. Meeting of the WHO/EURO Task force on mental health promotion and prevention. Maastricht, Grand Hotel de l’Empereur, 1997. október 11. Szenvedélybetegségek, 1997, 5(6), 466–467. Child sexual abuse and sexual violence. East-West Conference, Prága, 1996. szeptember 5–7. Végeken, 1997, 8(1), 38–40. XVI World Conference on Health Promotion and Health Education. New Horizons in Health: From Vision to Practice. Szenvedélybetegségek, 1998, 6(5), 372–376. Meeting of the WHO/EURO Task force on mental health promotion and prevention. Utrecht, Trombos-Instituut, 1999. január 28–29. Pszichoterápia, 1999, 8(2), 136–138. Schizophrenia and Borderline Disorders: a Challenge for Science and Society. Pszichoterápia, 1999, 8(3), 226–228. Abschied von Babylon-Verständigung über Grenzen in der Psychiatrie – Beyond Babel-diversity and tolerance, XIV. Szociálpszichiátriai világkongresszus, Hamburg, 1994. június 5–10. Pszichoterápia Supplementum, 1998, 7(1), 95–98. Mental disability rights international: human rights and mental health. Pszichoterápia Supplementum, 1998, 7(1), 100–102. The global information network and the future of psychiatry and medicine. XVI. Congress of the World Association for Social Psychiatry. Szenvedélybetegségek, 1998, 6(6), 442–443. 4. International Conference on Innovations in Community Psychiatry. University of York, 1994. március 23–25. Pszichoterápia Supplementum, 1998, 7(1), 98–100. 5th World Congress on „Innovations in psychiatry – 1998”. London, 1998. május 19–22. Szenvedélybetegségek, 1998, 6(5), 371–372. Manage or Perish? Challenges of Managed Mental Health Care in Europe. Szenvedélybetegségek, 1999, 7(1), 52–53. Thinking about the future of the network. NGO-Building VI. Szenvedélybetegségek, 1999, 7(1), 54.

•  •


2009.03.11. 21:02:45


Attitudes and Needs Assessment in Psychiatry Project (ANAP). First Working Conference. Szenvedélybetegségek, 1999, 7(1), 55–56. Meeting of WHO/EURO Task force on mental health promotion and prevention. Utrecht, Trimbos-Instituut, 1999. január 28–29. Szenvedélybetegségek, 1999, 7(3), 224–226. Child sexual abuse, sexual violence, post-traumatic stress syndrome. Second East-West Conference. Szenvedélybetegségek, 1999, 7(4), 319–321. Preventing suicide at the dawn of the new century. 20th Congress of the International Association for Suicide Prevention, Athén, 1999. november 6–10. Szenvedélybetegségek, 2000, 8(1), 63–64. „For a millenium of sexual health”. 5th Congress of the European Federation of Sexology, in conjuction with the 14th DGSS Congress of Social Scientific Sex Research. Berlin, 2000. június 29.–július 2. Szenvedélybetegségek, 2000, 8(5), 378–379. Die Bedeutung der Gruppe für Krankheit und Gesundheit 13. Weltkongress der World Association for Dynamic Psychiatry (WADP) XXVI. Int. Symposium der Deutschen Akademie für Psychoanalyse (DAP), München, 2001. március 13–17. Pszichoterápia, 2001, 10(3), 205–206. 9. Suchttherapietage Prävention, Beratung und Behandlung, Hamburg, 2004. június 1–4. Addiktológia, 2004, 3(2), 275–279.

8. Könyvekben megjelent interjúk, beszélgetések Növelni kell a fiatalok kapcsolati kultúráját. In: Győri Gy. (szerk.) Ember és műveltség. Harmincnégy interjú tudósokkal, írókkal, művészekkel. Gondolat, Budapest, 1976 Juszt L., Zeley L.: A halál egészen más...? Medicina, Budapest, 1981 Czeizel E.: Jövőnk titkai. RTV–Minerva, Budapest, 1984 Zeley L.: A pillanat fogságában. Korok, társadalmak, válságok és az ember. Medicina, Budapest, 1984 Buda B., Jelenits I., Vikár Gy., Weisbender, H. J.: Kerekasztal-beszélgetés a szexualitásról és a házasságról. In: Jelenits I., Tomcsányi T. (szerk.) Egymás közt, egymásért. Híd Családsegítő Központ, Budapest, 1990, 70–119.

•  •


2009.03.11. 21:02:45

A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó Zrt. igazgatója Szerkesztette: Stark Mariann Felelős szerkesztő: Tárnok Irén Termékmenedzser: Egri Róbert A nyomdai munkálatokat a Dürer Nyomda Kft. végezte Felelős vezető: Kovács János ügyvezető igazgató Gyula, 2009 Kiadványszám: TK080022 Megjelent 53,27 (A/5) ív terjedelemben


2009.03.11. 21:02:45

Polihistória. Köszöntők és tanulmányok Buda Béla 70. születésnapja alkalmából. Szerkesztette. Bagdy Emőke Demetrovics Zsolt Pilling János

Recommend Documents