POLGÁRI, GAZDASÁGI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI KOLLÉGIUM. Hatályos, érdemi kollégiumi vélemények egységes szerkezetben

POLGÁRI, GAZDASÁGI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI KOLLÉGIUM Hatályos, érdemi kollégiumi vélemények egységes szerkezetben

1. 1/1992. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Amennyiben a perben a meghatalmazott ügyvéd helyett helyettes jár el, nem kell a helyettest megbízó írásbeli meghatalmazását megkövetelni a következő esetekben: - A helyettes azonos azzal az egyéni ügyvéddel, vagy annak az ügyvédi irodának a tagja, akit az eredeti meghatalmazáson helyettesként megneveztek, - A helyettes a megbízott ügyvéddel vagy ügyvédi irodával munkaviszonyban álló ügyvédjelölt vagy alkalmazott ügyvéd. Minden egyéb esetben a megbízott ügyvéd helyetteseként eljáró ügyvéd vagy ügyvédjelölt a megbízott ügyvédtől származó írásos meghatalmazást köteles csatolni. Az ügyvédjelölt – amennyiben helyettesként jár el – a helyettesítéssel megbízott ügyvéd javára szóló meghatalmazást kell, hogy csatolja, és ügyvédjelölti igazolvánnyal igazolja a vele fennálló munkaviszonyát. Nem fogadható el az olyan meghatalmazás, amelyen helyettesként a megye összes ügyvédje vagy ügyvédi irodája megjelölés szerepel, mert ez ellentétben állónak látszik a fél érdekeivel (szabad ügyvédválasztás). [Pp. 66., 67. §, 1998. évi XI. tv. 23. § (5) bekezdés]. 2. 2/1992. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A pártfogó ügyvéd, ügygondnok, eseti gondnokként eljáró ügyvéd helyettest bízhat meg, ez esetben azonban a részéről adott külön meghatalmazás becsatolása szükséges. Az általános meghatalmazás esetén is lehetséges magában az általános meghatalmazásban helyettes megjelölése [Pp. 73. § (4) bekezdés].

3. 3/1992. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Az alapperben adott meghatalmazás hatálya kiterjed a perújítási eljárásra is. Ez a Pp. 70. § (2) bekezdés azon szövegéből vezethető le, hogy a per vitelére adott meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre. A perújítási kérelem az alapperrel kapcsolatos nyilatkozatot tartalmaz. A megbízás azonban ettől eltérő tartalmú is lehet. Ha erre nem hivatkoznak, az alapperben adott meghatalmazást a perújítási ügyben is el kell fogadni. 4. 4/1992. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A fél halála esetén a jogutódok képviseletét az elhunyt fél képviselője csak külön meghatalmazással láthatja el. Indokolás: A Ptk. 481. § b./ pontja értelmében bármelyik fél halála a megbízás megszűntét is jelenti. Így határidő biztosításával az ügyfelet fel kell hívni arra, hogy más ügyvédet bízzon meg, amennyiben ez szándékában áll. Ez abban az esetben is áll, ha ügyvédi iroda tagjaként járt el az elhunyt ügyvéd. Az elhunyt ügyvéd helyébe tehát „jogutódlással” semmilyen képviselő nem léphet, az újonnan fellépő képviselő csak új meghatalmazás alapján járhat el. 5. 5/1992. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Az ügyvédi megbízás per közben történő megszűnése esetén is megítélhető ügyvédi munkadíj természetszerűleg mérlegeléssel megállapított arányos rész, azonban ez nem kötelező. A per közben történő ügyvédi megbízás megszűnése esetén megállapítandó

ügyvédi munkadíjat az eljárást befejező határozatban kell megállapítani. 6. 6/1992. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) 1. Amennyiben az ügyvéd készkiadásairól kimutatást csatol és a szükségeshez képest azok felmerültét igazolja, a bíróság a készkiadást a benyújtott tételes kimutatás alapján állapítja meg. [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 4. § (1) bekezdés]. 2. Ezen esetben is csak a célszerű és jóhiszemű pervitellel összefüggő költségek állapíthatók meg, figyelemmel a Pp. 75. § (1) bekezdésében írtakra. 3. Az ügyvéd gépkocsi használati költsége a tárgyaláson való megjelenésre elszámolható a gépkocsi adatait figyelembe véve, az adott napra a NAV által megadott hatályos üzemanyagköltséggel. 7. 7/1992. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Nemperes eljárásban a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (4) bekezdésében foglalt korlátok között erre irányuló kérelem nélkül is meg kell állapítani perköltségként ügyvédi munkadíjat a nyertes fél részére. 8. 8/1992. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Amennyiben két ellenérdekű fél támadja fellebbezéssel az elsőfokú ítéletet, akkor a fellebbezési eljárásban a pernyertes fél javára megállapítható perköltség szempontjából a perköltség alapjaként a teljes – összes – fellebbezési érték irányadó. Amennyiben ugyanazon jog (és ehhez kötődő perérték) több fél fellebbezésében is érintett (egyetemlegesség), a perérték egyszer számítható fel ügyvédi munkadíj alapjául. (Pl. a felperes a keresetnek való teljes

helytadás iránt fellebbez, míg az alperes a kereset teljes elutasítása iránt, a fellebbezési értékek összeadandók és gyakorlatilag itt az elsőfokú perértékkel azonos összegű perérték lesz a másodfokú ügyvédi munkadíjak maximális mértékének kiszámításánál alapul vett perérték, változatlan kereset esetén.) [Pp. 78. § (1) bekezdés, Pp. 25. § (3) bekezdés] 9. 9/1992. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 10. 10/1992. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A jogi képviselő nélkül eljáró ügyfél pernyertessége esetén perköltségként a tárgyaláson való megjelenés költsége címén gépkocsihasználatot akkor számolhat el, ha a gépkocsihasználat a célszerű és jóhiszemű pervitel követelményeinek megfelel. Költségként igényt tarthat a jogi képviselő nélkül eljáró fél – de a jogi képviselőjével eljáró fél is, ha a tárgyaláson megjelenik – a keresetkiesés címén felmerülő költségére, abban az esetben is, ha szabadságot vesz ki. Amennyiben a keresetkiesés összegét igazolja, költségként az igazolt összeget kell megállapítani, ha nem igazolja, akkor a rendelkezésre álló adatok alapján kell ezt megállapítani, vagy a megállapítást mellőzni kell [Pp. 75. § (1) és (3) bekezdés]. 11. 11/1992. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) a.) Az eddig követett gyakorlatnak megfelelően az ítélet fejrészének tartalmaznia kell a felek képviselőjének nevét is. Az ügyvédi iroda feltüntetése mellett az ügyvédi iroda címét is meg kell jelölni, és az ügyvédi iroda megbízott ügyintézőjének nevét is külön meg kell jelölni. b.) Az ítélet indokolására tartozó kérdés az, hogy a megítélt perköltségből mely rész képezi az ügyvédi munkadíjat, és mely az egyéb

költségeket, illetékeket. A perköltség összetevőinek az ítélet indokolásában való részletezése helyett csupán a Pp. 78. § (1) bekezdésére történő utalás csak a Pp. 221. § (3) bekezdése szerint szerkesztett ítéleteknél elfogadható. Részleges pernyertesség esetén a Pp. 81. § (1) bekezdésre utalás mellett is megkívánt az indokolásban megállapított perköltség részletezése és az is, hogy milyen arányú pernyertességhez igazodik és milyen perérték alapulvételével. 12. 12/1992. számú K. vélemény A méltányossági jogkörben hozott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére (megváltoztatására) – amennyiben az eljárási szabályokat betartották és a méltányossági jogkört nem visszaélésszerűen gyakorolták – a bíróság felülvizsgálat során (jogszabálysértés hiányában) nincs lehetőség. 13. 1/1993. számú P. vélemény A házastársi vagyonközösség megszüntetési perben az ítélet rendelkező részében nem kell a teljes vagyonmérleget feltüntetni, csupán azokat a vagyontárgyakat, amelyek körében valamilyen teljesítési kötelezettséget ír elő, vagy amelynek jogi sorsát rendezi. Nem jogszabálysértő azonban, ha a rendelkező rész részletesebb, az összes vagyontárgyra kiterjedő rendelkezést és megállapítást tartalmaz (Pp. 220. §). 14. 2/1993. számú P. vélemény: A házastársi közös vagyon megosztáskor fennálló OTP kölcsön (egyéb pénzintézeti) tartozásból az elszámolásnál (negatívumként) az ítélethozatalkor fennálló tőketartozás összegét kell figyelembe venni, a kamatokat nem. Ennek indoka, hogy a kamattartozás a kölcsönvett összeg használatának az ellenértéke. A kölcsön átvállalása után pedig

a vagyonközösség megszűnte után a kölcsönnel terhelt vagyontárgyak kizárólagos tulajdonosa a kölcsön terheit is átvállalta [Csjt. 31. § (2) bekezdés]. 15. 3/1993. P. vélemény 1. Az életközösség megszakításától az ítélethozatalig egyik fél által fizetett pénzintézeti kölcsön részleteinek elszámolása. 2. Az életközösség megszakítása után fennmaradó pénzintézeti kölcsön egyösszegű engedményes visszatérítésének elszámolása, ha a visszafizetést csak az egyik fél eszközölte. A kollégium azt a döntést hozta, hogy a ténylegesen befizetett összeget kell alapul venni, méltányosság alkalmazásával a befizetett törlesztőrészletek értékarányos, vagy attól eltérő felszorzására van lehetőség. A 2. ponttal kapcsolatban vélemény az, hogy a kölcsön visszafizetésével együtt járó kedvezmények a volt házastársakat közösen illetik meg. Így az egyik fél által egy összegben visszafizetett kedvezményes pénzintézeti kölcsön csak a másik félre eső arányos – nem értékarányosan felszorzott – részét követelheti. Ettől azonban különös méltánylást érdemlő esetben el lehet térni [Csjt. 31. § (5) bekezdés]. 16. 4/1993. számú P. vélemény Ha a pénzintézet a közös tulajdon (vagyonközösség) megszüntetés módja tekintetében feltételt szab, vagy csak az általa megszabott módon járul hozzá a közös tulajdon (vagyonközösség) megszüntetéséhez, perben kell állnia és tűrésre kell kötelezni (Pp. 48. §, PK 10. állásfoglalás). 17. 5/1993. számú P. vélemény A házastársi vagyonközösség megszüntetési perben, amennyiben a bíróság készpénzt számol el a vagyonközösség megszüntetése során, a készpénzt az elszámolásig használó fél a banki kamatnak megfelelő mértékű kamattal növelt értéken köteles a másik fél jutórészeként kiegyenlíteni. Ennek indoka, hogy a pénz használata egyik oldalon anyagi

előnnyel, a másik fél oldaláról hátránnyal jár, ami ugyanígy a közös vagyon eleme és az elszámolás során kiegyenlítendő. A készpénz fele jár elvileg a nem birtokló félnek, tehát a kamat is ez után ítélhető meg. Ez csak kérelemre történhet meg. [Csjt. 31. § (5) bekezdés] 18. 6/1993. számú P. vélemény A lakásra fennálló vagyonközösség megszüntetése során egyidejű elbírálásnál a tulajdonjogért járó ellenérték elnyeli a lakáshasználati jog ellenértékét, azaz a lakáshasználat ellenértéke beszámítandó a tulajdoni hányad ellenértékébe. Ez a később történő közös tulajdon megszüntetésénél is irányadó mégis azzal, hogy az időközben kizárólagos használatra eső díj arányos része – a méltányosság szabályai szerint – a bentlakó fél terhére számolandó el [Csjt. 31/C. § (4) bekezdés]. 19. 7/1993. számú P. vélemény A felek egyező előadása és kereseti kérelem esetén a lakáshasználati jog ellenértéke kiegyenlíthető egy nagyobb értékű közös vagyoni vagyontárgynak a lakásban maradó házasfélre jutó részével. Ez a felek jognyilatkozatához való kötöttsége szabályán alapul. Ebben az esetben a vagyontárgy a vagyonközösség köréből kiesik, és később sem lehet figyelembe venni. Csak az ellenérték – mint használati jog ellenértékének – a vagyonközösségi jutórészbe való beszámítására kerülhet sor. (Az ott alkalmazott módon.) [Pp. 3. § (2) bekezdés] 20. 8/1993. számú P. vélemény A házassági vagyonjogi perben az ingatlan csak egy része a vagyonnak. A Legfelsőbb Bíróság PK 10. sz. állásfoglalása IV/g. pontja a perköltség viselés körében csak áttételesen alkalmazható. Nagyobb súlyt kell adni a perköltségfizetés

megállapításánál a felek perbeni magatartásának és pernyertességpervesztesség szabályainak. Időközben a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V. 19.) PK véleménye VIII/g. pontja a PK 10. vélemény IV/g. pontjával azonos módon foglalt állást [Pp. 81. §, 290. § (4) bekezdés, PK 10. állásfoglalás, 1/2008. (V. 19.) PK vélemény VIII/g. pontja]. 21. 9/1993. számú P. vélemény A pénzintézeti kölcsönökkel kapcsolatos perek kamattal összefüggő vitás kérdései: 1. Amennyiben a tőketartozás visszafizetésének esedékessége 3 hónapnál előbb bekövetkezik, akkor a kamat is a tőkével egy időben, előbb mint 3 hónap esedékes. (A szerződések és a bank üzleti szabályzata 3 havonkénti zárlatot ír elő.) 2. Abban az esetben, ha akár szerződésből kifolyóan, akár a Ptk. rendelkezései értelmében a kamat a tőkénél előbb (3 havonként) esedékes – a tőke esedékessége több, mint 3 hónap múlva vagy jóval később következik be, a bíróságnak a kamatot az ítélethozatalig el kell számolni, negyedévenkénti ütemezéssel és – ha van szerződési háttere – alapul szolgálhat a kamatos kamat megállapításának (tőkésedik). 22. 10/1993. számú P. vélemény A bankkölcsön felmondása folytán pénzintézet által indított perben – amennyiben a követelés a tőkére is és járulékaira is irányul – a pertárgy értékének csak a tőke követelés tekintendő. Ha csak a járulékos kérdésekre indult a per, nyilvánvalóan a járulékos követelés összege az irányadó. A tőkébe a tőkésített ügyleti kamat is benn foglaltatik. 23. 11/1993. számú P. vélemény A nagykorú – tanulmányait befejezett – gyermek tartási igényének szüleivel szemben – ha nem munkaképtelen beteg – nincs jogszabályi alapja, akkor sem, ha rajta kívülálló okból nem tud kereső foglalkozást

folytatni (munkanélküli). Munkaképtelen beteg gyermek tartási igénye a Csjt. 60. § (1) bekezdésén alapulhat. 24. 12/1993. számú P. vélemény A Ptk. 293. §-ban írt azon rendelkezés, amely szerint ha a kötelezett kamattal és költséggel is tartozik, részteljesítést elsősorban a költségre, aztán a kamatra, végül a főtartozásba kell elszámolni – a kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan – a jogosultra nézve diszpozitív szabály. Neki joga van más elszámolást alkalmazni, elszámolhatja a főtartozásba a részteljesítést. Ha a végrehajtási kérelmet oly módon nyújtja be a végrehajtást kérő, hogy a főtartozásba számolja el az adós részteljesítését, a bíróságot nem terheli a kitanítási kötelezettség a Pp. 7. § alapján (módosított szöveg), tehát nem kell írásban felhívni a végrehajtást kérőt a joggyakorlás módjára figyelmeztetve, egyrészt, mert diszpozitív szabály esetén az is helyes joggyakorlási mód, ahogy a kérelmet előterjesztette, de kérelméhez egyébként is kötve van a bíróság (Pp. 3. §). Ha egyáltalán nem nyilatkozik a teljesítés elszámolásának módjáról, a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni erre nézve. 25. 13/1993. számú M. vélemény Az általános hatáskörű helyi bíróság a végrehajtási záradékkal való ellátás előtt bármilyen hitelt érdemlő módon megbizonyosodhat arról, hogy a munkáltatói kártérítési határozat ellen keresetet nem terjesztettek elő. A munkaügyi bíróság által kiállított, fenti tartalmú irat egyik ilyen elfogadható módja az igazolásnak. 26. 14/1993. számú G. vélemény A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. (Cstv.) tv. kimondottan a gazdálkodó

szervezet vagyonáról rendelkezik. Ilyen körülmények között a gazdálkodó szervezet tagjainak, például a betéti társaság beltagjának, a közkereseti társaság tagjainak mögöttes felelőssége ezen eljárásban nem érvényesíthető. A hitelezők ezekkel a személyekkel szemben követeléseiket peres úton érvényesíthetik, a felszámoló a felszámolási eljárásban ilyen igényt nem érvényesíthet. (1991. évi XLIX. tv. 4. §, 2006. évi IV. tv. 88. § (1) bek., 97. §, 108. § (1), (3) bek.) 27. 15/1993. számú G. vélemény A Cstv. 57. § (2) bekezdésének f.) pontja értelmében az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek a felszámolási költségek között kell, hogy szerepeljenek. Ezek a költségek – így a bérelt helység bére, a munkadíj, az energia és az ezzel kapcsolatos egyéb költségek – az 57. § (1) bekezdés a.) pontjába sorolandók. 28. 16/1993. számú G. vélemény A pótbefizetés elrendelése a korlátolt felelősségű társaság taggyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet felszámolója a tagok részére pótbefizetési kötelezettséget nem írhat elő. (2006. évi IV. tv. 141. § (1) bekezdés c.) pont) 29. 17/1993. számú G. vélemény Az 1991. évi XLIX. tv. 33. § (2) bekezdése alapján a bíróság kötelezheti a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetőjét, hogy viselje azokat a költségeket, amelyek a 31. §ban foglalt feladatoknak a felszámoló részéről megbízott szakértő által történő elvégzésével felmerültek. Ebből következik, hogy a felszámolás kezdő időpontját megelőzően számviteli, nyilvántartási hiányosságok megszüntetése érdekében megbízott szakértő munkadíja és költségei nem a felszámolás körében elszámolandó költségek, hanem a

vezetőt terhelő kötelezettség. 30. 18/1993. számú G. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 6/2012. (XII.10.) G. véleménnyel) A Cstv. 62. § (1) bekezdésből az állapítható meg, hogy az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért az állam nem felel. Ugyanakkor az 57. § (1) bekezdés c./ pontjában foglalt járadék jellegű követelésekért, továbbá minden követelés tekintetében a gazdálkodó szervezet olyan vagyontárgyai értékének erejéig, amelyek a 4. § (3) bekezdése szerint nem képezik a gazdálkodó szervezet felszámolásba bevonható vagyonát az állam felel. Abban az esetben tehát, ha a felszámolás keretében azt állapítják meg, hogy az adós vagyona a felszámolás költségeire sem elegendő és a vagyontárgyak nem esnek a 4. § (3) bekezdésében foglaltak alá, a felszámolási költséget nem fedezi senki. 31. 19/1993. számú G. vélemény A felszámoló által a vagyonérték megállapításához igénybe vett szakértő díja a vagyon értékesítésével kapcsolatos költségnek tekintendő és a Cstv. 57. § (2) bekezdés c.) pontja alá esik, hiszen mind az adósnak, mind a hitelezőnek érdeke fűződik ahhoz, hogy a vagyontárgyak helyes értékét megállapítsák. 32. 20/1993. számú G. vélemény A Cstv. 31. § a.) pontja alapján a felszámolás megkezdését megelőző nappal kell az éves beszámolóra, illetve az egyszerűsített mérlegre vonatkozó értékelési előírások figyelembevételével záróleltárt, éves beszámolót, egyszerűsített beszámolót, vagy az egyszerűsített mérleget, továbbá adóbevallást és az eredmény felosztása utáni zárómérleget készíteni. Nem sorolható a Cstv. 35. § (1) bekezdésében foglalt tartozások közé a

felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet dolgozói részére nyújtott kamatmentes kölcsön, ha annak törlesztése a szerződés értelmében a felszámolás eljárás befejezésekor még nem fejeződik be. A dolgozók részére így nyújtott kölcsönt az adós követelései között kell nyilvántartani. 33. 1/1994. számú P. vélemény A fizetési meghagyás elleni ellentmondás folytán perré alakult ügyben kötelezetti (alperesi) oldalon az ellentmondással élő fél marad csupán, és amennyiben vele kapcsolatban marasztaló ítélet születik, annak rögzítenie kell, hogy ez a marasztalás egyetemleges a fizetési meghagyásban ellentmondással nem élő kötelezettekkel. Ez utóbbinak nyilvánvaló előfeltétele az, hogy ez az egyetemlegesség a tárgyalás alapján is megállapítható legyen. Az egységes pertársaságra utaló tényállások különösen: - a házastársi vagyonközösség körében kötött jogügyletek esetén az egyetemleges házastársak pertársasága, - egyéb vagyonközösségi perekben az egyetemleges kötelezettek szerepeltetése, - közös tulajdonú vagyontárggyal összefüggő követelések stb. A leggyakoribb esetek az egyetemlegesség körében a fizetési meghagyásos eljárásban a megye gyakorlatában a pénzintézetek, mint jogosultak által a kölcsönadóssal és kezesekkel szemben kibocsátott egyetemlegességi igényt tartalmazó fizetési meghagyás. Ez esetben a kollégium véleménye szerint az az eljárás helyes, amely az ellentmondás hatályát különválasztja, tehát a kölcsönadós ellentmondása nem hat ki a kezesre, illetőleg a kezes ellentmondása a főkötelezettre (egységes pertársak esetén kihat). 34. 2/1994. számú P. vélemény a.) A gyermektartásdíj állam általi előlegezése elrendelése után a Vhr. 25. § (1) bekezdése értelmében a kötelezettet az állam felé megtérítési kötelezettség terheli. Ennek behajtása végrehajtási eljárásban

történik, a bíróság által kiállított vh-lap és a BHG Vht. 23. § (4) bekezdés alapján megküldött hátralék kimutatása alapján. Az adós – kötelezett – halála miatt a végrehajtó a végrehajtást foganatosító bírósághoz beterjeszti az iratokat, és jegyzőkönyvében utal arra, hogy ismeretei szerint nem folyt hagyatéki eljárás és hagyaték nincs. A bíróságnak a jogutódlás kérdésében kell határoznia az 1994. év LIII. tv. (Vht.) 39. § (1) bekezdés értelmében, mégpedig „szükség esetén a felek és a jogutódok meghallgatása és bizonyítás után – végzéssel”. A meghallgatás és bizonyítás lehetősége olyan kötelezettséget ró a bíróságra, hogy a végrehajtó jelzését (miszerint nincs hagyaték) ne vegye döntése alapjául, hanem a saját peren kívüli eljárásában kísérelje meg felderíteni, hogy van-e olyan hagyaték, ami a végrehajtás alapjául szolgálhat. b.) Amennyiben van hagyaték, a bíróság a jogutódlást megállapító végzésében a jogutódok felsorolása mellett a Ptk. 679. § (1) bekezdés és a Legfelsőbb Bíróság PK 192. sz. állásfoglalása értelmében felsorolja azokat a vagyontárgyakat, amelyekkel és amelyek hasznaival a jogutód, mint örökös felelősséggel tartozik. c.) A jogutódlás szempontjából ugyanis az ilyen államnak járó gyermektartásdíj hagyatéki tartozásnak tekintendő [Ptk. 667. § (1) bekezdés c./ pont]. d.) A jogutódlás akkor is bekövetkezik és megállapítandó, ha a kötelezett örökösei – jogutódai – azonosak (vagy azonos) az állam által előlegezett gyermektartásdíj jogosultjával. A Ptk. 322. § nem alkalmazható, két okból: - a végrehajtási eljárásban a tartásdíj jogosultja nem a jogosult, hanem az állam, - e törvényhely szerződéses jogviszonyra alkalmazható csak. Így tehát nem lehet azt megállapítani, hogy megszűnik a végrehajtás azért, mert ugyanazon személy lesz a jogosult és a kötelezett. e.) Amennyiben a bíróság is megállapítja, hogy nincs hagyaték, a jogutódlást akkor is végzéssel meg kell állapítani. A jogutód felelősségének mértékét pedig a rendelkező részbe írt törvényi szöveggel kell

megállapítani. „Az örökös – jogutód – a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel.” A végzés indokolásában kell kitérni arra, hogy a bíróság megállapítása szerint a végzés meghozatalának időpontjában nem volt hagyaték, azonban a későbbiekben kiderülhet, hogy maradt hagyaték az adós után, és ez esetben a végrehajtás csak korlátozott lehet. f.) Amennyiben a jogutódlás megállapítása csak ilyen „elvi jellegű”, a végrehajtás megszüntetésének nincs törvényi lehetősége, hanem a jogutódok ellen a végrehajtónak – a bíróság által megküldött végzésben írt korlátok szem előtt tartásával – meg kell kezdeni a végrehajtást, és ismét megállapítani, hogy végrehajtható vagyontárgy nincs, és a Vht. 52. § a./ pontja alapján a végrehajtás szünetel. Ezt követően a végrehajtást csak a Vht. 54. § szerint lehet folytatni, tehát ha hagyatékhoz tartozó vagyontárgy került elő, és ezt a BGH bejelenti a végrehajtónak. Így tehát ha a BGH nem él ilyen bejelentéssel, akkor a bíróság, illetőleg a BGH elhatározásától függ, hogy a végrehajtást folytatják-e. 35. 3/1994. számú M. vélemény a.) A munkavállaló igazolatlan mulasztása általában munkáltatói rendkívüli felmondás alapjául szolgálhat. Folyamatos munkavállalói igazolatlan távollét esetén a szubjektív rendkívüli felmondási határidő az utolsó igazolatlan távolmaradástól kezdődően számítandó. b.) Az alkoholos befolyásoltság állapotában való munkavégzés, illetőleg a munkaidő alatti alkoholfogyasztás általában megalapozza a munkáltatói rendkívüli felmondást. E felmondás jogellenessége csak kivételesen – az eset összes körülményeinek, a kötelezettségszegés mértékének mérlegelése mellett – állapítható meg. 36. 4/1994. számú M. vélemény a.) Ha a munkáltatói rendkívüli felmondás jogát testület gyakorolja, önmagában a

testületi határozatból ki kell tűnnie a rendkívüli felmondás lényegi indokainak. Ebben az esetben a munkavállaló részére kézbesített, írásba foglalt rendkívüli felmondás indoka nem térhet el alapjaiban a testületi határozatban foglaltaktól. b.) A munkáltatói rendkívüli felmondás joga a munkáltatói rendes felmondást követő felmondási (munkavégzés alóli felmentési) idő alatt is gyakorolható, amennyiben az Mt. 96. § (1) bekezdésében írt feltételek fennállnak. c.) A munkáltató sérelmére elkövetett bűncselekmény esetében a munkáltatói rendkívüli felmondás a kötelességszegő cselekménynek a munkáltató tudomására jutásától számított 15 napon belül, avagy a büntető eljárás során hozott jogerős ítéletnek a munkáltató tudomására jutásától számított 15 napon belül is gyakorolható. 37. 5/1994. számú M. vélemény A munkaszerződés lényeges kikötéseinek a munkáltató egyoldalú, jogellenes intézkedésével való módosítása alapot adhat a munkavállalói rendkívüli felmondásra. 38. 6/1994. számú M. vélemény Az Mt. 96. § (4) bekezdésében említett „tudomásszerzés” akkor valósul meg, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a kötelességszegő munkavállalói magatartás kellő bizonyítékainak birtokába jutott. A munkaügyi perben a bíróság e tudomásszerzés időpontját – függetlenül a munkáltató állításától – az eset összes körülményei alapján, a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére figyelemmel állapítja meg, és e megállapítástól függően minősítheti az előírt határidőn belül gyakoroltnak, avagy jogellenesnek a munkáltatói rendkívüli felmondást. 39. 7/1994. számú M. vélemény a.) A munkavállalói rendkívüli felmondást is

indokolni kell. b.) A munkavállaló rendkívüli felmondása esetén a rendkívüli felmondás közlésével szűnik meg minden esetben a munkavállaló munkaviszonya. 40. 8/1994. számú M. vélemény Amennyiben a szövetkezet határozott idejű munkaviszonyban álló tisztségviselőjét a közgyűlés megbízása alól visszahívja, úgy a tisztségviselőnek a tisztség ellátására létrejött munkaviszonya (munkaviszony jellegű jogviszonya) is megszűnik a visszahívással. A visszahívást egyben rendkívüli felmondásként is kell kezelni, ha a visszahívásról rendelkező határozat indokolásából a közgyűlés ezen akarata tűnik ki, és a felmentő határozat megfelel a rendkívüli felmondás tartalmi követelményeinek. A visszahívott tisztségviselő a munkaviszony (munkaviszony jellegű jogviszony) megszűnése jogellenességének megállapítása iránti perben eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatását nem kérheti. A fentiekben kifejtettek irányadók a gazdasági társaság vezető tisztségviselője munkaviszonyának visszahívással való megszüntetésére is. 41. 9/1994. számú M. vélemény Ha a munkáltatónak az Mt. 202. §-a szerint keresettel támadható írásbeli intézkedése a jogorvoslati kioktatást nem tartalmazta, a munkavállaló jogorvoslati határidő mulasztása az elévülési időn belül nem merülhet fel. 42. 10/1994. számú M. vélemény A munkavállalói rendkívüli felmondás esetén a munkáltatónak – ha a rendkívüli felmondás jogszerűségét elismeri – az Mt. 96. § (7) bekezdése szerinti munkavállalói járandóságokat a munkavállaló részére meg kell fizetnie. Amennyiben a munkáltató a munkavállalói rendkívüli felmondást jogellenesnek tartja, ezt

a döntését haladéktalanul közölnie kell a munkavállalóval, kioktatva őt a jogérvényesítés rendjére. Ebben az esetben a munkavállalónak kell keresetet indítania az Mt. 96. § (7) bekezdése alapján a részére járó munkáltatói járandóságok (tulajdonképpen – előkérdésként – a munkavállalói rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítása) iránt. 43. 11/1994. számú M. vélemény A munkaviszonynak a munkáltató által való rendes felmondással történő megszüntetése esetén a munkavállaló a munkaviszony megszüntetése folytán neki járó járandóságok (végkielégítés, munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkereset) iránt a munkaügyi általános elévülési időn belül indíthat keresetet. 44. 12/1994. számú M. vélemény Idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani azt a keresetlevelet, amely a munkáltató folyamatban lévő felszámolására tekintettel nem a munkáltató pénzbeli marasztalását, hanem csupán – meghatározott jogcímeken és összegben – a munkáltató fizetési kötelezettségének megállapítását kéri. 45. 13/1994. számú M. vélemény Az Mt. 100. § (4) és (7) bekezdésében foglalt járandóságokra nem alkalmazható az Mt. 97. § (2) bekezdése. Lévén, hogy a munkaviszony megszűnése – amennyiben a munkavállaló munkakörébe való visszahelyezésére nem kerül sor – az ítélet jogerőre emelkedésének napján következik be, a munkavállalót megillető végkielégítés, az Mt. 100. § (4) bekezdése szerinti átalány kártérítés, valamint a felmentési időre járó átlagkereset után kamat jogszerűen nem igényelhető.

46. 14/1994. számú M. vélemény A munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránti perben a fellebbezési eljárásban megengedett, ha a munkavállaló az eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatása helyett az eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzését és az Mt. 100. § (4) bekezdése szerinti átlagkereset megfizetését kéri. A bíróságnak e munkavállalói, illetőleg a munkavállaló eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzését kérő munkáltatói kérelemmel kapcsolatosan nincs kitanítási kötelezettsége. 47. 15/1994. számú G. vélemény A saját váltó kibocsátója a váltóbirtokossal szemben hivatkozhat olyan kifogásra, mely a vele szemben fellépő váltóbirtokossal fennálló személyes viszonyán alapul. Erre természetesen csak akkor van lehetőség, ha a perben más személy nem szerepel. A kifogás érvényesítésére akkor van lehetőség, ha a közvetlen hitelezővel szemben a váltón alapuló keresettel megtámadott személy az alapjogviszonyból eredő kifogásait felhozza. A váltó privilegizált jellegéből adódóan ez a kifogásérvényesítési kör erősen korlátozott. Mivel a váltóeljárásra vonatkozó Pp. szabályok a gyors és rövid eljárást írják elő, ezekben az ügyekben csak olyan esetben érvényesíthető a kifogás, amennyiben ez bizonyítást nem igényel, a kifogás jogossága a rendelkezésre álló okiratokból is megállapítható. Az alapügyletből eredő igényeket – amennyiben a váltóügyben ez az ismertetett okoknál fogva nem érvényesíthető – külön perben lehet érvényesíteni. [1/1965. (I.24.) IM rendelet 17. §] 48. 16/1994. számú G. vélemény Az 1/1965. (I.24.) IM rendelet 43. § (2) bekezdésében említett kényszerfelszámolás megfelel az 1991. évi XLIX. törvényben szabályozott felszámolási eljárásnak. Az (1)

bekezdésben említett csőd pedig a magyar jog szerinti csődeljárásnak felel meg. Ha a váltó címzettje ellen csődeljárás vagy felszámolási eljárás indul, az óvás felvétele helyett, az IM rendelet 44. § (7) bekezdése alapján az erről szóló hivatalos értesítést (bírósági határozatot) kell bemutatni az óvás felvétele helyett. Különbözik ettől az esettől az, amikor a címzett fizetéseit megszüntette. Ez esetben nem szükséges a csődeljárás megindítása, ilyenkor a váltót fizetés végett be kell mutatni és óvást kell felvenni. 49. 1/1995. számú P. vélemény A szerződésnek hibás teljesítése során a felperesi oldalról megjelölt többes megtámadási jogcím esetén a bíróság elsődlegesen a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége felől dönt, majd amennyiben eldöntötte, hogy a szerződés érvényes, foglalkozik a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogcímen előterjesztett igénnyel. Indokolás: A hibás teljesítés jogintézménye az érvényes szerződések kapcsán merül fel, tehát amennyiben a szerződés érvénytelen, akkor a hibás teljesítés szóba sem kerülhet. Ha a jogosult a szerződésben meglévő hiányosságok miatt a szerződés érvénytelenségére is (feltűnő értékaránytalanság, megtévesztés, tévedés) hivatkozik, elsődlegesen ezt kell elbírálni, mert amennyiben a szerződés érvénytelensége megállapítható, a hibás teljesítésből származó igények amúgy is tárgytalanná válnak, és az eredeti állapot helyreállítása szükséges. Az érvénytelenséggel kapcsolatos igény alaptalansága esetén másodlagos igényként tekintendő a hibás teljesítésre való hivatkozás, és annak elbírálása ekkor válik lehetségessé és szükségessé. Az érvénytelenségi jogcímek között prioritást felállítani nem lehet, ez egyrészt a felperes nyilatkozatától is függ, másrészt a célszerűségi szempontok is meghatározhatják (Ptk. 234. §, 305. §). A semmisség azonban megelőzi a megtámadhatóságot.

50. 2/1995. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Ha a fél által csatolt nyilatkozatok és igazolások tartalma, valamint jövedelmére vonatkozóan rendelkezésre álló más adat ellentétes a per egyéb adataival, pl. a per tárgyával, háztartás vitelével, környezettanulmánnyal, egyéb nyilatkozattal, önmagában azzal a körülménnyel, pl. gépkocsija van és azt rendszeresen használja, a bíróság levonja azt a következtetést, hogy a becsatolt igazolás nem alkalmas a fél kérelmében állítottak valódiságának igazolására, egyéb igazolást, bizonyítékot nem csatolt, így nem bizonyította a költségmentesség feltételeinek fennállását. Nyilatkozatában nem volt szavahihető. A jogszabály-módosítás folytán a csatolandó igazolás önadózó esetében szintén csak úgy értékelendő, mint a fél előadása, mert az adóhatóság azt csak adóellenőrzés esetén vonja revízió alá. 51. 3/1995. számú P. vélemény A megváltozott piaci értékviszonyok indokolttá teszik, hogy a házastársi vagyonközösség megszüntetése iránti perekben az ingó vagyontárgyak értékének elszámolásánál a konkrét ügyben eljáró bíró a felek nyilatkozatát és a szakértői bizonyítás eredményét együtt mérlegelve az ítélethozatalkori és az életközösség megszakadáskori értékeket is szem előtt tartva hozza meg a döntését. Nem tartható a szakirodalomban és több eseti döntésben is közzétett az az „általános” bírói gyakorlat, hogy az ingóságokat általában az életközösség megszakításkori értéken kell a vagyonmérlegbe állítani. [Erre a Csjt. 31. § (5) bekezdés ún. méltányossági szabálya ad lehetőséget.] 52. 4/1995. számú P. vélemény A lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó 1993. évi LXXVIII.

tv. (Lt.) 6. § (2) bekezdés második mondatában írt határidő átmeneti rendelkezést tartalmaz. A felek közötti jogvita rendezéséig ideiglenes jelleggel szabályozza azt a kérdést, hogy a bérlő addig is milyen bért köteles fizetni. A törvény szövege szerint: „ha a felek a lakbérben vagy a lakbér módosításában nem tudnak megegyezni; annak megállapítását a bírósától kérhetik.” A bíróság jogerős határozatáig a lakbért a korábban fizetett, ennek hiányában a bérbeadó által közölt lakbért kell fizetni. Nem lehet úgy értelmezni ezt a jogszabályhelyet, hogy a bíróság jogerős határozatától lehet módosított lakbérfizetési kötelezettséget megállapítani, és addig a régi bér az irányadó. A lakbér-módosításra mód van attól az időponttól, hogy a bérbeadó ezzel az igénnyel a bérlő felé fellépett. A lakbér megállapításra mód van mind a jogszabály által rögzített bér, mind a szabad megállapodás tárgyát képező bér esetén. Ilyenkor a bérleti szerződést módosítja a bíróság. (Ptk. 241. § - 1993. évi LXXVIII. tv. 6. §) 53. 5/1995. számú K. vélemény Ha az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezésének, módosulásának, illetve megszűnésének bejegyzése alapjául szolgáló okirat – kizárólag az okirat vizsgálata alapján – az ingatlan-nyilvántartási, valamint polgári anyagi jogi alaki és tartalmi követelményeknek megfelel, a földhivatalnak további polgári anyagi jogi kérdések (pl. szerződéskötés körülményei, birtokba lépés stb.) vizsgálatára nincs törvényes lehetősége. 54. 6/1995. számú K. vélemény Ingatlan többszöri eladása esetén a földhivatal a rangsor elve alapján köteles eljárni. Ebben az esetben a földhivatal nem jogosult a Ptk. 117. § (4) bekezdésében írt feltételek vizsgálatára. A polgári anyagi jogi értelemben vett – az ingatlan-nyilvántartási

bejegyzéstől független – polgári perre tartozó kérdés.

tulajdonszerzés

55. 7/1995. számú K. vélemény Amennyiben az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését a változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének alapjául szolgáló okiratban a felek feltételhez kötötték, a változás – kivéve, ha ahhoz valamennyi érdekelt fél hozzájárult – csak a feltétel beálltának okirattal való bizonyítása esetén vezethető át az ingatlannyilvántartáson. A földhivatal nem folytathat le bizonyítást a feltétel bekövetkeztének tisztázása végett. 56. 8/1995. számú K. vélemény a.) Az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződésnek – ahhoz, hogy annak alapján a tulajdonjog változás bejegyezhető legyen – tartalmilag meg kell felelnie a polgári anyagi jogi (a Legfelsőbb Bíróság XXV. Polgári Elvi Döntése I. pontjában részletezett) tartalmi követelményeknek. b.) A többi okiratba foglalt – adásvételi szerződés megkötését célzó – nyilatkozatoknak egyenként is meg kell felelni az ingatlannyilvántartási eljárási, illetőleg polgári anyagi jogi követelményeknek ahhoz, hogy a tulajdonjog változás bejegyzésének alapjául szolgáljanak. 57. 9/1995. számú K. vélemény Elővásárlási joggal terhelt ingatlan adásvétele esetén – amennyiben a vevő nem az elővásárlási jog jogosultja – a földhivatal a 109/1999. (XII. 29.) FVM r. 75. § (2) bekezdése szerinti esetben köteles vizsgálni az elővásárlási jog jogosultjának címzett felszólítás közlésének megtörténtét, továbbá azt a tényt, hogy a kapott vételi ajánlatot teljes terjedelmében közölték-e az elővásárlási jog jogosultjával. Vizsgálandó az is, hogy a felszólításban megszabott határidő letelt-e. A felszólításban foglalt határidő megfelelőségének vizsgálatára ugyanakkor a

földhivatal nem jogosult. 58. 10/1995. számú K. vélemény A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróságnak csak a keresetben felhozott szabálysértéseket kell vizsgálnia. (A bírósági felülvizsgálat tehát nem azonos a közigazgatási fellebbezési eljárásban előírt korlátozás nélküli felülvizsgálattal.) A felperesnek keresetében a sérelmezett jogszabálysértést kifejezetten – azonban nem feltétlenül jogszabályhelyre hivatkozással – meg kell jelölnie. Amennyiben a keresetből a sérelmezett jogszabálysértés nem tűnik ki, a bíróság a keresetlevelet a nem jogi képviselő által képviselt félnek a hiány pótlása végett visszaadja [Pp. 95. § (1) bekezdés], illetve a jogi képviselő által benyújtott ilyen keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja [Pp. 130. § (1) bekezdés i./ pontja]. Ha a fél a hiánypótlási felhívásnak nem tesz eleget, vagy keresetlevelét ismételten hiányosan adja be, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül való elutasításának van helye [Pp. 130. § (1) bekezdés j./ pontja]. 59. 11/1995. számú K. vélemény A közigazgatási határozatot hatályon kívül helyező és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelező bírósági ítélet folytán hozott újabb közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata során a korábbi ítélet iránymutatásának megfelelő döntést (feltéve, hogy időközben nem volt ténybeli változás vagy alkalmazandó jogszabály változás) a bíróságnak jogszerűnek kell tekintenie. 60. 12/1995. számú G. vélemény Ha végelszámoló azt állapítja meg, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona a hitelezők követeléseinek fedezetére nem elegendő és a tagok a hiányzó összeget 30 napon belül nem fizetik meg, kérnie kell a felszámolási

eljárás lefolytatását. (2006. évi V. tv. 108. § (1) bek.) A végelszámoló akkor sem kérheti egyszerűsített felszámolási eljárás lefolytatását, ha azt állapítja meg, hogy a végelszámolás alá került gazdálkodó szervezet vagyona még a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő. A Cstv. 63/B. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy a felszámoló akkor kérheti a felszámolás egyszerűsített módon történő befejezését, ha az adós vagyona a felszámolási költségek fedezetére sem elegendő vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan. Ilyen kérelem előterjesztésére tehát csak a felszámoló jogosult. 61. 13/1995. számú G. vélemény Ha a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet végelszámolója, ha a Ctv. 108. § (1) bekezdésére figyelemmel felszámolási eljárást kezdeményez, melynek során később a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők egyezséget kötnek, a végelszámolás folytatása érdekében nem szükséges a gazdálkodó szervezet legfőbb szervének összehívása és a végelszámolás ismételt elhatározása. A felszámolási eljárást és a felszámoló törlését a Ctv. 26. § (1) bekezdés b.) pontja és a (3) bekezdés alapján hivatalból jegyzi be a cégbíróság, a végelszámolással kapcsolatos adatok bejegyzését azonban az általános szabályok szerint a végelszámolónak kell kérnie. 62. 1/1996. számú P. vélemény A Vht. 19. § (2) bekezdésének azon rendelkezése, mely szerint a kérelemtől eltérő végrehajtási lap kiállítása tárgyában hozott végzést az adósnak a végrehajtó útján kell kézbesíttetni, úgy értendő, hogy a végzést a bíróság közvetlenül küldi meg a végrehajtást kérőnek, míg az adós végzés példányát a végrehajtható okirattal (végrehajtási lappal) és a végzéssel együtt a végrehajtónak küldi meg, aki a továbbiakban a Vht. 36. § (1) bekezdés szerint jár el, azaz a végrehajtó a végrehajtás foganatosításnak megkezdésekor a helyszínen

adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre. Ennek során adja át a bíróság végzését is. Az adós számára ekkor nyílik meg a fellebbezési határidő (a végrehajtást kérő számára a bírósági kézbesítéskor). A bíróságnak a Pp. 257. § rendelkezései szerint (melyet a Vht. 224. § szerint alkalmazni kell) bármelyik fél fellebbezését ki kell adni az ellenérdekű félnek észrevételezésre. Az adós részére a végrehajtást kérő fellebbezése ugyancsak a Vht. 36. § (1) bekezdés szerinti kézbesítési módon – végrehajtó útján adható ki. (Így előfordulhat az, hogy a végrehajtó gyakorlatilag a végrehajtható okiratot, az azt módosító eltérő kiállításról szóló végzést, valamint a végrehajtást kérő fellebbezését észrevételezésre egyszerre kézbesíti az adósnak, és egyúttal megkezdi a végrehajtási cselekményt is a helyszínen. Ugyanis a végrehajtást kérő már előbb kézhez kapta a végzést, tehát a fellebbezési határidő számára már megnyílt.) Kihangsúlyozandó, hogy ezen végzésnek a Vht. 36. § (1) bekezdés szerinti kézbesítése azt jelenti, hogy az a végrehajtási cselekmény foganatosításával egyidejűleg történhet. Ekkor nem szenved ugyanis csorbát az az új törvényi rendelkezések által létrehozott elv, hogy a végrehajtó az adós előzetes értesítése nélkül jelenik meg az adós lakásán a helyszínen, itt átadja a végrehajtható okiratot az adósnak, és ha az nem teljesíti nyomban a kötelezettségét, a végrehajtó azonnal elvégzi a végrehajtási cselekményeket. Ez nem irányadó a Vht. 213. § (1) bekezdésében szabályozott végrehajtható okiratokra. 63. 2/1996. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva az 5/2013. (II.25.) P. véleménnyel) I. A közjegyző határozata ellen bejelentett fellebbezésben előterjesztett költségmentességi kérelem tárgyában a

fellebbezés elbírálása iránti bírósági eljárásban kell dönteni, így tehát a közjegyző előtt előterjesztett kérelmet elbírálás nélkül a fellebbezéssel együtt fel kell terjeszteni a törvényszékhez, amely a költségmentesség engedélyezése iránti kérelem tárgyában dönt (Kmr. 4. § b./ pontja). A feljegyzett illeték és költség megfizetéséről szóló rendelkezés, behajtás és ezeknek a feljegyzése, nyilvántartása a Kmr. 12-15.§ rendelkezései értelmében a bíróság feladatát képezi. II. A fenti eljárásban költségmentességben részesített fél helyett az állam által előlegezett esetleges költség, és az általa le nem rótt, de feljegyzett fellebbezési illeték viselésére a fellebbező fél – adott esetben örökös – ellenérdekű felét kell kötelezni. Ha ilyen ellenérdekű fél nincs, a nem fellebbező felet (örököst) az eset összes körülményei szem előtt tartásával lehet csak kötelezni az illeték és a feljegyzett költség fizetésére. Ha a körülmények nem indokolják a marasztalását, a költség az állam terhén marad. Amennyiben a törvényszék, mint másodfokú bíróság a közjegyző hagyatékátadó végzését hatályon kívül helyezi, a bírósági eljárásban felmerült költségek viseléséről is rendelkeznie kell, és nemcsak megállapításáról a Pp. 259. § szerint alkalmazandó, a Pp. 252. § (4) bekezdés értelmében. Az ezen hatályon kívül helyező végzésben hozott költségekről szóló rendelkezés a hatályon kívül helyezést követő eshetőleges újabb fellebbezési eljárásban nem bírálható felül. Indokolás: I. A Kmr. 4. § 4. pontja úgy fogalmaz, hogy „közjegyző határozata ellen előterjesztett fellebbezés elbírálása iránti bírósági eljárásban” van mód a költségmentességre vonatkozó rendelkezések alkalmazására. Ebből következik, hogy a közjegyző elé terjesztett kérelmet elbírálás nélkül a fellebbezéssel együtt fel kell terjeszteni a másodfokú bírósághoz. Az ezzel ellentétes megoldás ugyanis azt eredményezné, hogy már a bírósági eljárást megelőző eljárásban döntöttek a költségmentesség tárgyában. Ez pedig nem felel

meg a törvény szövegének. E megoldás mellett szól az is, hogy a feljegyzett illeték és költség megfizetéséről szóló rendelkezés, behajtás, és ezeknek a feljegyzése, nyilvántartása is a bíróság feladata a Kmr. 1215. § értelmében. A közjegyző feladatköréből és jogállásából is az következik, hogy a bírósági eljárásra tartozó kérdésekben ne intézkedjen. II. Amennyiben a közjegyző végzése elleni fellebbezési eljárásban a bíróság előtt a fellebbező félnek ellenérdekű fele van, a Kmr. 13. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Pp. 78. és 81. § rendelkezéseiből az következik, hogy a fellebbezés eredményességének függvényében az ellenérdekű felet kötelezni kell azon költségek viselésére, amelyeket az állam előlegezett (illeték és egyéb költség). Ebben a körben ellenérdekű félnek tekinthető minden olyan nem fellebbező fél, akire a fellebbezés eredményessége oly módon hat ki, hogy ezáltal előnytelenebb helyzetbe kerül, mint a fellebbezés elbírálása előtt volt. Amennyiben ilyen ellenérdekű fél nincs, de van nem fellebbező fél, az eljárás során tett nyilatkozatai és az eset összes körülményei alapján kell dönteni az állam által előlegezett költség és illeték viseléséről. Adott esetben az az állam terhén is maradhat, vagy egészben vagy részben áthárítható a nem fellebbező, de nem ellenérdekű félre, amennyiben az eljárásbeli magatartása ezt indokolja, vagy az eljárás az érdekében is állt. Természetesen, ha egy örökös van, és ő fellebbezett, és költségmentességben is részesült, az illeték és a költség nem hárítható át senkire, ez az állam terhén marad. III. Ezt az elvi véleményben kifejtett álláspontot a törvény hiányosságai indokolják, hiszen a közjegyző a bíróság által megállapított költségek viseléséről újabb, a hatályon kívül helyezési eljárásban nem rendelkezhet úgy, mintha ez az eljárás is bírósági eljárás lenne, ez adódik a közjegyző előtti eljárás jellegéből. Ezért a hatályon kívül helyezéssel egyidejűleg a költségek viseléséről (feljegyzett illeték és feljegyzett költség, ha ilyen van) a bíróságnak dönteni kell (természetszerűleg a költségmentességre vonatkozó eljárás

keretében felmerült költségről lehet szó), és a behajtásról is intézkednie kell, mert ez utóbbit sem teheti meg az újabb eljárásban a közjegyző. Ilyen költségben való marasztalás esetén a II. pontban kifejtetteket kell szem előtt tartani. 64. 3/1996. számú K. vélemény Ha az alapítvány nyilvántartásba vételére irányuló eljárásban a kérelmező a kérelem hiányosságait felhívás ellenére nem pótolta, a Pp. 130. § (1) bekezdés j./ pontjának alkalmazására utalva a nyilvántartásba vétel iránti kérelem elutasításának van helye. Az alapító okirat nem pótolható hiányossága, illetőleg jogszabályba ütköző volta esetén az alapítvány nyilvántartásba vételét meg kell tagadni. Ez esetben a végzés indokolásában a Pp. 74/A. § (2) bekezdése a hivatkozandó jogszabály. (Emellett megjelölendők a Ptk. azon előírásai is, amelyek miatt az alapító okirat hiányos, vagy jogszabályba ütközik.) 65. 4/1996. számú K. vélemény Közérdekűnek tekinthető az az alapítvány is, amely egy személy érdekét, de társadalmi célt szolgál. (Pl. meghatározott személy gyógyulásának támogatására létrehozott alapítvány. Nem kizárt azonban ebben az esetben, hogy a bíróság megkövetelje a gyógyítás szükségességének igazolását.) Az alapítvány közérdekű céljának tartóssága relatíve értendő, és a célhoz viszonyítottan ítélendő meg, ezért az alapítvány rövidebb tartalmú határozott időre való létrehozása önmagában nem alapozza meg az alapítvány közérdekű céljának nem tartós volta megállapítását. 66. 5/1996. számú K. vélemény Az alapító okiratban – több alapító esetén – az alapítvány céljára az egyes alapítók által felajánlott vagyont is fel kell tüntetni. A vagyon formái lehetnek: pénz, egyéb ingóság, ingatlan, vagy vagyoni értékű jog. A nem pénzbeli vagyon esetében magában az alapító okiratban a vagyon értékét fel kell

tüntetni. A vagyon meglétét – pénz esetében annak pénzintézeti elkülönített voltát – a kérelem benyújtásával egyidejűleg igazolni kell. Amennyiben a bíróság megítélése szerint az alapítvány a célja eléréséhez szükséges megfelelő vagyonnal nem rendelkezik, úgy a bíróságnak meg kell jelölnie, hogy álláspontja szerint az alapítvány induló vagyonát mekkora értékre kell kiegészíteni, és e kiegészítésre felhívni a hiánypótlás során az alapítót (alapítókat). [A hiánypótlás – a vagyon kiegészítése körében – akként is teljesíthető, hogy az alapítványnak az eredetileg szándékoltnál több alapítója lesz. Vagylagosan – a vagyon nem elégséges volta esetén – a bíróság arra is felhívhatja az alapítót, hogy a célt, valamint a vagyon felhasználási módját (formáit) a vagyonnak megfelelő körre szűkítse le.] 67. 6/1996. számú K. vélemény a.) Az alapítvány célját – a megvalósítandó feladatot, célkitűzést – általánosságban, röviden összefoglalva, nyilvántartásba vételre alkalmas módon kell meghatározni. A célt el kell határolnia a vagyon felhasználási módjától. b.) Az alapító okiratban a vagyon felhasználási módja körében mindazon tevékenységeket fel kell sorolni, amelyekre az alapítvány vagyonát – kizárólagosan a cél keretei között – a kezelő szerv (szervezet) fordíthatja. A vagyon felhasználási módja körében szabályozandók mindazok a korlátozások, egyéb előírások, amelyeket az alapító a kezelő szerv (szervezet) részére megszab. A vagyon felhasználási módja körében szabályozhatók azok a módszerek is, amelyeket az alapító a vagyon felhasználásáról való rendelkezés során előír (pl. a pályázati elbírálás kötelezettsége). A vagyon felhasználási módjának szabályozása során kell felhatalmazást adni az alapító okiratnak az alapítvány vagyonának – azon korlátozást figyelembe véve, hogy az alapítvány elsődlegesen

vállalkozási tevékenység folytatására nem hozható létre – vállalkozási tevékenység folytatására való esetleges felhasználására. Úgyszintén e körben szabályozandó az alapítvány vagyonának az alapítvány működési költségeire való felhasználási lehetősége (pl. költségtérítések, tiszteletdíjak). Az alapítvány induló vagyonának felhasználását nem lehet akként korlátozni, hogy a fennmaradó vagyon az alapítvány működésének megkezdéséhez ne legyen elegendő. 68. 7/1996. számú K. vélemény Az alapító által az alapító okiratban létrehozott alapítványi kezelő szervezet tagjait azonosítható módon meg kell nevezni. A kuratóriumban az alapítók többséget nem alkothatnak. (Az alapító okiratban a kuratórium határozatképességét és a döntéshozatal módját is ezen elvre figyelemmel kell szabályozni.) A bíróság ezen túlmenően a kuratórium függetlenségének megállapítása végett megkövetelheti, hogy az alapítók nyilatkozzanak a kuratórium tagjaival fennálló szervezeti vagy rokoni kapcsolatukról. Az alapító okiratban szabályozni kell a kuratórium megbízásának időtartamát. Erre vonatkozó szabályozás hiánya esetén a kuratóriumi tagok megbízása határozatlan időre szól. Az alapító új kuratóriumot (kuratóriumi tagot) a kuratóriumi tag lemondása, elhalálozása vagy megbízási időtartamának lejárta esetén jelölhet. Egyébként a kuratóriumi tag kijelölésének visszavonására csak a Ptk. 74/C. § (6) bekezdésében írt esetben – ha a kezelő szervezet tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti – van törvényes lehetőség. A kezelő szervezet törvény szerinti (ügydöntő, ügyintéző, képviseleti) jogosultsága az alapító okiratban sem az alapítóra, sem más szervre nem ruházható át. (Nincs azonban akadálya annak, hogy az alapító több kezelő szervezetet hozzon létre, elhatárolva azok feladatkörét.) A kuratórium tagja kijelölésének alapítói

visszavonása estén azt a tényt, hogy a kezelő szervezet tevékenységével az alapítvány célját veszélyeztette, a bíróság pl. az ügyészség megkeresése útján tisztázhatja.

alapító okiratát akként kell módosítani, hogy az alapító okiratok tartalma – az egyesítendő alapítványok céljainak egyesített felsorolása mellett – azonos legyen.

69. 8/1996. számú K. vélemény


a.) Az alapító okiratban az alapítványt megszüntető feltételként csak konkrét, az alapítóktól vagy a kezelő szerv (szervezet) cselekményétől független olyan feltétel írható elő, amelynek beállta egyértelműen ellenőrizhető. A megszűnt alapítvány vagyonának hovafordításáról az alapító csak az alapító okiratban rendelkezhet. E jogát az alapító okiratban sem ruházhatja másra az alapító. Az alapító okiratban azonosítható módon kell megjelölni azt a természetes vagy jogi személyt, akit az alapítvány vagyona az alapítvány megszűnése esetén megillet. Ha az alapító a részesedést valamely feltételhez köti, e feltétel a bíróság által nem vehető figyelembe. Az alapítókra és a csatlakozókra legfeljebb az általuk, az alapítvány céljára felajánlott vagyon értékének megfelelő értékű vagyon szállhat vissza az alapító okirat rendelkezése alapján. Az alapító okiratban meghatározott cél megvalósulását, idő elteltét, feltétel bekövetkeztét a bíróság hivatalból nem vizsgálja. (E tényeket az alapító jelentheti be a bíróságnak, kérve az alapítványnak a nyilvántartásból való törlését.) A bíróság a cél megvalósulása vagy a feltétel bekövetkezte igazolására szólíthatja fel az alapítót. b.) Amennyiben több alapítvány alapítói új alapítvány létrehozása céljából az alapítványok egyesítését kérik, kérelmükhöz valamennyi érintett alapítvány alapítója által aláírt olyan új alapító okiratot kell csatolni, amely valamennyi érintett alapítvány célját tartalmazza. Az alapító okirat egyéb elemei tekintetében az alapítók a korábbi alapító okiratok tartalmától eltérhetnek. Alapítványnak másik alapítványhoz csatlakozása esetén mindkét alapítvány

a.) Az adóhiány megfizetésére kötelező adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata során a pertárgy értékének (az illetékalapnak) – az országosan követett bírói gyakorlatnak megfelelően – kizárólagosan az adóhiány összege tekintendő. Amennyiben a felperes csak az adóbírság jogalapját, mértékét, késedelmi pótlék fizetési kötelezettségét, illetőleg a mulasztási bírságot kéri felülvizsgálni, az illeték alapja az adóbírság, a késedelmi pótlék, illetve a mulasztási bírság összege. b.) Illetékkel, adójellegű kötelezettséggel kapcsolatos egyéb perekben az illeték alapjának megállapítása során az előző pontokban írt elvek alkalmazandók, azaz a főkötelezettség (kiszabott illeték, jövedéki bírság stb.) tekintendő a pertárgy értékének, az illeték alapjának. Ha azonban a felperes a főkötelezettséghez kapcsolódó jogkövetkezményt (késedelmi pótlékot stb.), vagy az önálló mulasztási bírság jellegű szankciót támadja kizárólagosan, a perérték az adott jogkövetkezmény keresettel támadott mértékéhez igazodik. 71. 10/1996. számú K. vélemény Amennyiben a közigazgatási perben (a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekre vonatkozó értelemszerű kivétellel) a felperes alperesként az elsőfokú közigazgatási szervet jelölte meg, a bíróságnak a keresetlevél megvizsgálása után – tekintet nélkül arra, hogy a felperes jogi képviselővel vagy anélkül jár-e el – fel kell hívni a felperest arra, hogy a másodfokú közigazgatási szervet állítsa perbe. Amennyiben ez megtörtént, a bíróságnak a Pp. 64. § (2) bekezdése alapján – anélkül, hogy a felperes ezt kérné – el kell bocsátani a perből az elsőfokú közigazgatási szervet. Amennyien a felperes a másodfokú

közigazgatási szervet a bíróság felhívása ellenére nem vonta perbe, a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés g./ pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania a bíróságnak. Ha a felperes mind az első-, mind a másodfokú közigazgatási szervet megjelöli keresetlevelében alperesként, az elsőfokú közigazgatási szervvel szemben a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés g./ pontja alapján úgyszintén idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. 72. 11/1996. számú K. vélemény a.) A közigazgatási perekben a Pp. 330. §(2) bekezdésében írt keresetindítási határidő elmulasztása, s emiatt a keresetlevélnek idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fennmaradásáról nem beszélhetünk. Amennyiben a felperes a keresetindítási határidőt eredetileg elmulasztotta – mivel már az eredeti időpontban sem volt szabályszerűen beadottnak tekinthető a kereset - a keresetlevélnek a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt való szabályszerű újbóli benyújtása nem a tárgyalás kitűzésére, hanem a keresetlevélnek ismételten a Pp. 130. § h./ pontja alapján való, idézés kibocsátása nélküli elutasítására vezet. b.) A közigazgatási perekben a keresetlevél beadásához fűződő jogi hatályok fennmaradása [Pp. 132. § (1) bekezdés] szempontjából a Pp. 130. § (1) bekezdés g./, i./ és j./ pontja tartalmaz a gyakorlatban is elképzelhetően érvényesülő előírást. Ennélfogva lehetséges, hogy: - a felperes a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt benyújtva keresetét perbe vonja azt a személyt (közigazgatási szervet), akinek perbenállása kötelező; - a jogi képviselő a Pp. 130. § (1) bekezdés i./ pontja alapján elutasított keresetlevelet 30 napon belül ismételten benyújtsa; - a fél (a hiányok pótlásának elmaradása

miatt) a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt szabályszerűen újból benyújtsa a keresetlevelet. Ezekben az esetekben az újabb keresetlevelet az eredeti – a Pp. 330. § (2) bekezdésében írt 30 napos – határidőn belül szabályszerűen beadottnak kell tekinteni, és a tárgyalás kitűzhető. c.) A Pp. 161. § (1) bekezdésben foglalt – a per megszüntetése esetén a keresetlevél beadásának és a perindítás jogi hatályainak fennmaradásáról rendelkező – előírás az előzőekben írtak szerint értelmezendő. 73. 12/1996. számú K. vélemény Közigazgatási perben nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a felperes keresetében olyan jogszabálysértést jelöljön meg, amelyre – feltéve, hogy a közigazgatási eljárásban ő fellebbezett – a közigazgatási fellebbezésben nem hivatkozott. 74. 13/1996. számú K. vélemény A Pp.-t módosító 1995. évi LX. tv. hatálybaléptét követően közigazgatási perben az alaperesként perben álló másodfokú (társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben az elsőfokú) közigazgatási szerv a felperessel (felperesekkel) egyezséget köthet. A közigazgatási perben az egyezség keretében az alperes közigazgatási szerv mindazt megteheti saját határozatával (és az elsőfokú határozattal), amit a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése a bíróság számára megenged. Az egyezség jegyzőkönyvbe foglalása során az alperes által vállalt kötelezettséget a bírósági ítélet szóhasználatnak [Pp. 339. § (1) és (2) bekezdése] megfelelően kell megszövegezni. (A másodfokú szerv tehát saját határozatát hatályon kívül helyezi – esetlegesen az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedő hatállyal -, és emellett (úgyszintén esetlegesen) az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezi, avagy maga vállalhat kötelezettséget az új eljárás lefolytatására.

Amennyiben a közigazgatási határozat megváltoztatására a bíróságnak lehetősége van, az alperesként perben álló másodfokú közigazgatási szerv az egyezségben saját határozatának részben vagy egészben való megváltoztatásában – szükség szerint az elsőfokú közigazgatási határozat helybenhagyásában, meg-változtatásában vagy megsemmisítésében – állapodhat meg a felperessel.) Társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben az alperesként perben álló elsőfokú társadalombiztosítási szerv az egyezség keretében jogosult a másodfokú társadalombiztosítási határozat hatályon kívül helyezésében (emellett szükség szerint az első- vagy másodfokú társadalombiztosítási szerv új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének vállalásában), illetve a másodfokú társadalombiztosítási határozat megváltoztatásában is megállapodni a felperessel. Az egyezség bíróság általi jóváhagyására egyebekben a Pp. 148. § (3) bekezdése az irányadó. 75. 14/1996. számú M. vélemény a.) Munkaügyi perben mindazokban az esetekben, ahol az Mt. a keresetindításra határidőt szab (Mt. 202. §), a felperesnek keresetében meg kell jelölnie azt, hogy miért sérelmezi a támadott intézkedést (mulasztást). Amennyiben a keresetből a sérelmezett jogsértés nem tűnik ki, vagy nem egyértelműen tűnik ki, úgy a munkaügyi bíróságnak a felperest a keresetlevél hiányainak pótlására kell felhívni, illetőleg a jogi képviselő által képviselt felperes esetében a Pp. 130. § (1) bekezdés i./ pontja szerint kell eljárnia. (Jogi képviselő nélkül eljáró felperes keresetében természetszerűleg a megsértett jogszabályhelyre való hivatkozás, illetőleg a jogsértés egzakt jogi megjelölése nem követelhető meg: elégséges, ha a keresetlevélből kiviláglik, hogy milyen okból sérelmezi a felperes az intézkedést.) Amennyiben a hiánypótlásra való felhívást a munkaügyi bíróság elmulasztja, a felperes

a keresetindítási határidőn túl is – az elsőfokú ítélethozatalt megelőző tárgyalás berekesztéséig – megjelölheti az általa megsértettnek vélt munkaviszonyra vonatkozó szabályt. A munkaügyi perben csak a fentiek szerint felhozott – a munkaviszonyra vonatkozó – jogsértések vizsgálhatók. b.) A fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet csak a fellebbezésben megjelölt indokok alapján vizsgálja felül [Pp. 253. § (3) bekezdése]. Nem vizsgálhatók ezért azon jogellenességek (munkaviszonyra vonatkozó szabálysértések), amelyeket a felperes keresetében megjelölt ugyan, fellebbezésében azonban azokra nem hivatkozott. 76. 15/1996. számú K/M vélemény A Pp. 67. § (2) bekezdése alapján a közigazgatási szerv képviseletét ellátó jogtanácsos, illetőleg a munkáltatót képviselő jogtanácsos részére – a Pp. 220. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése folytán tulajdonképpen a képviselt fél részére – az ügyvédi díjszabás szerint jár munkadíj. A jogtanácsos ebbéli minőségét és képviseleti jogosultságát jogtanácsosi igazolvánnyal köteles igazolni. (Amennyiben a jogtanácsos nem azt a szervezetet képviseli, amellyel munkaviszonyban áll, a képviseleti jogosultságot – a jogszabályban meghatározott esetekben – a szervezet által kiállított igazolással kell igazolni.) Jogi előadói képviselet esetén a képviselt szerv az ügyvédi díjszabás szerint járó munkadíjra csak akkor jogosult, ha egyébként jogtanácsos képviseli, és a jogi előadó a jogtanácsos helyettesítőjeként jár el. A jogi előadói minőséget a munkáltató által kiállított igazolással lehet a perben igazolni.

77. 1/1997. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény

tulajdonostársak valamennyien értesítendők a lényeges lépésekről (tekintettel arra, hogy az ingatlan- nyilvántartásba bejegyzett joguk van).

78. 2/1997. számú P. vélemény


A Vht. VII. fejezetében (ingatlanárverés) írt eljárási szabályok megsértése – annak ellenére, hogy szigorú kötelező rendelkezéseket tartalmaznak – nem vezethetnek mindig arra a súlyos jogkövetkezményre, hogy a jogorvoslati eljárás keretében (kifogás) a bíróság az árverést megsemmisíti. A bíróság a jogorvoslati eljárás keretében ilyenkor azt vizsgálja, hogy a végrehajtó által elkövetett eljárási szabálysértés milyen kihatással van az árverés kimenetelére, illetve az eljárási szabálysértés elmaradása a kifogással élő egyéb érdekelt számára kedvezőbb eredménnyel járhatott volna. A bíróság a súlyos eljárási szabálysértést eljárása során hivatalból is észleli.

a.) Az elintézetlen széljegy a végrehajtási jog bejegyzésére irányuló végrehajtói megkereséssel kapcsolatban nem valósítja meg a foglalást figyelemmel arra, hogy a Vht. 138. § (2) bekezdés szerint a foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg. b.) A földhivatalnak a végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatos határozata elleni jogorvoslatnak a végrehajtásra vonatkozóan nincs halasztó hatálya (Vht. 222. §-a).

79. 3/1997. számú P. vélemény a.) Az ingatlanárverés szempontjából a külön tulajdonban lévő lakáshoz tartozónak kell tekinteni az épületnek a közös tulajdonban álló részeiből a lakástulajdonosra eső hányadát. Így nem vonatkozhatnak a közös tulajdonban lévő ingatlan árverésre vonatkozó szabályok külön a társasházi közös tulajdonban lévő ingatlanhányadokra, amelyek egy lakás eszmei közös tulajdoni hányadrészét képezi. Nem kell tehát a tulajdonostársakat külön a becsértékről és az árverésről értesíteni, mert a lakás és a hozzá tartozó közös tulajdonú részek, mint önálló forgalom tárgyai önállóan képezik a végrehajtás tárgyát. b.) Más a helyzet abban az esetben, ha olyan társasházi épületrész van, amely külön helyrajzi számon, de a társasházi tulajdonosok közös tulajdonában áll. Ez esetben az árverés és az ezzel kapcsolatos szabályok a közös tulajdonra vonatkozó árverési szabályok szerint bonyolíthatók, a

81. 5/1997. számú P. vélemény a.) Amennyiben a végrehajtás korlátozása, illetőleg megszüntetése iránti perben a felek a még fennálló tartozás vonatkozásában egyezséget kötnek, és a végrehajtást erre korlátozzák, vagy eshetőleg megszüntetik, akkor ebben a körben kötött bírói egyezségben utalni kell arra is, hogy ez mely végrehajtó előtt, milyen ügyszám alatt, kik között folyamatban lévő, és ki által elrendelt végrehajtással összefüggésben megkötött egyezség. Az egyezségnek azt is tartalmaznia kell, hogy az egyezségnek megfelelően korlátozzák vagy szüntetik meg ezt a végrehajtást. Tehát a végrehajtási ügy helyzetét is tükröznie kell az egyezségnek. b.) Amennyiben az alperes mulasztása miatt a bíróság tárgyaláson bírósági meghagyást bocsát ki a kereset tartalmának megfelelően – végrehajtás korlátozása vagy megszüntetése iránti perben – itt sem elégséges, csak a fennálló tartozásnak a rögzítése a kereset szerint, illetőleg a követelés megszűnésének a rögzítése a kereset szerint, hanem rendelkezni kell a folyamatban lévő és perrel támadott végrehajtás sorsáról is, annak korlátozása vagy megszüntetése formájában a végrehajtási ügy számára és adataira utalással.

82. 6/1997. számú P. vélemény Igényperben alperes a végrehajtást kérő (Pp. 371. §). Ha a foglalásnál jelen van, akkor a rosszhiszeműség kérdése a lefoglalt vagyontárggyal kapcsolatos magatartása szerint ítélendő meg, nevezetesen: tudomása ellenére elhallgatja, vagy mást állít a lefoglalt vagyontárgy tulajdoni helyzetéről. Az alperes ezen magatartásának szándékos és félrevezető magatartásnak kell lenni, amelyből le lehet vonni azt a következtetést, amely a tulajdoni helyzet téves megítélésére vezetett. Így perköltségben marasztalható [Pp. 378. § (1) bekezdés]. 83. 7/1997. számú P. vélemény a.) A vállalkozói díj nem minősül olyan munkából eredő rendszeres díjazásnak, amelyet a végrehajtást kérő szempontjából az a kedvezményezettség illetné meg, amelyet a Vht. 65. §-a szabályoz (50 % erejéig való levonás). A vállalkozói díj ugyanis nem rendszeres, és időszakonként visszatérő díjazás a Ptk. szabályai szerint. b.) Ugyanez vonatkozik a megbízási jogviszonyból eredő megbízási díjra. Márpedig az ügyvédnek az ügyféltől kapott díja megbízási szerződésen alapul, így nem munkából eredő, rendszeresen kapott díjazásról van szó. Kivétel az ún. tartós megbízás, amely viszont már megfelel a Vht. 66. § e./ pontjában írt kritériumnak. c.) A Vht. 165. § c./ pontja a munkavállalói munkabért és a vele egy tekintet alá eső járandóságot sorolja fel, amikor a kielégítési sorrendet állapítja meg. Miután a Vht. 165. § c./ pontja visszautal a 65. és 66. §-ra, a munka díjazása fogalmaként a tágabb értelemben vett díjazást kell itt is érteni, de nem minősül ilyennek a vállalkozói díj és az ügyvédi munkadíj, kivéve a tartós megbízásos jogviszonyból eredő ügyvédi munkadíjat.

84. 8/1997. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva az 1/2013. (II.25.) P. véleménnyel) 1.) Az egész – hatáskörrel és illetékességgel bíró – bíróságra kiterjedő elfogultság miatti kizárás bírák általi bejelentése előtt az elfogultság alapjául szolgáló okot bíránként vizsgálni kell, ezzel kapcsolatosan a bíróság elnöke (törvényszék esetén a szakkollégium vezetője) az elfogultsági ok fennállásáról a bírákat külön-külön megnyilatkoztatja, és amennyiben olyan eljáró bíró található, akivel kapcsolatban az elfogultsági ok nem állapítható meg, a testületi elfogultság, kizárás bejelentésére nem kerülhet sor. 2.) Kizárás elintézése tárgyában a Pp. 18. § (2) bekezdése szerinti eljáráskor a másodfokú bíróság, illetve az ítélőtábla vagy a Kúria döntését igénylő ügyben az iratot elnöki ügyszám alatt készített jelentéssel kell felterjeszteni. 85. 9/1997. számú M. vélemény a.) Önmagában a személyiségi jogsértés – az érvényesíthető egyéb személyiségi jogvédelmi eszközökön túl – nem alapozza meg a nem vagyoni kártérítést. A nem vagyoni kártérítéshez arra is szükség van a jogsértéssel összefüggésben, hogy ennek eredményeként, hatásaként a jogaiban sértett személyt – vagyonilag közvetlenül nem értékelhető – károsító esemény (tény, állapot, helyzet, körülmény) hátrány következzék be. A nem vagyoni hátrány fokozata, tartóssága vagy súlyossága azonban a nem vagyoni kár megállapítása során csak a kártérítés mértéke körében vizsgálható. Nem vagyoni károsodást jelent a személyiségi értékek megvalósulásának vagy érvényesítésének közvetlen vagy közvetett akadályozása. Nem zárható ki ugyanakkor nem vagyoni kártérítésként az ún. fájdalomdíj megállapítása sem. (A testi vagy lelki fájdalom akadályozhatja a személyt rendes élettevékenységében, ezáltal befolyásolhatja a személyiség meg-valósítását, s az így jelentkező nem vagyoni hátrány ellensúlyozására

indokolt a nem vagyoni kártérítés megállapítása.) b.) Azt, hogy az okozott sérülés stb. a társadalom tagjaiban visszatetszést kelt-e – s ezáltal akadályozza-e a beilleszkedést a társadalomba, valamint a károsult személyiségi értékeinek, képességeinek kibontakozását, zavartalan emberi és társadalmi kapcsolatainak kialakulását -, a bíróságnak elsődlegesen az általános élettapasztalatok alapján kell megítélnie. c.) A nem vagyoni kártérítés megítélésére akkor kerülhet sor, ha az egyéb eszközök a nem vagyoni hátrány kiküszöbölésére alkalmatlanok, vagy csak részben alkalmasak. A nem vagyoni kártérítés a személyiség eszmei sérelmének csupán viszonylagos kiegyenlítése vagyoni előny nyújtásával, ezért megállapításánál figyelembe kell venni a vagyoni és nem vagyoni értékek összefonódását is. A nem vagyoni kártérítés összegének a megállapításánál sokoldalú vizsgálódásra van szükség avégett, hogy milyen összegű pénzbeni kárpótlás nyújt olyan előnyt, amely alkalmas az elszenvedett nem vagyoni hátrány viszonylagos kiegyensúlyozására. Az összeg megállapításánál tekintettel kell lenni az elszenvedett nem vagyoni sérelem súlyára, jelentőségére, tartamára, közvetlen és közvetett következményeire. A bírói gyakorlatban arra kell törekedni, hogy a megítélt nem vagyoni kártérítés a nem vagyoni hátrány teljes kiküszöböléséhez – s ne csupán csökkentéséhez – legyen elegendő. d.) Nem vagyoni kártérítés esetében az elévülés a kár bekövetkeztével (tulajdonképpen a nem vagyoni hátrány, azaz a károsult élete valamiféle beszűkülése beállásával) kezdődik. Az elévülés kezdő időpontja ennélfogva nem szükségképpen esik egybe a károkozó magatartás (esemény) bekövetkeztének időpontjával. Az elévülés kezdő időpontját a fent említett esetben józan bírói mérlegeléssel kell megállapítani a feltárt adatok alapján.

86. 10/1997. számú M. vélemény Ha a munkavállaló a munkáltató érdekében a munkáltató által tudomásul vett módon munkaköri feladatai ellátása végett akár a saját, akár a munkáltató, akár a más személy gépjárművével közlekedik, a gépjárművet a munkáltató működési körébe tartozó eszköznek kell tekinteni. A munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok közötti okozati összefüggés ebben az esetben az, hogy a munkavállaló a munkát a számára a munkáltató által előírt körülmények között köteles végezni, és az ezzel összefüggésben beálló baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak számolnia kell. A munkáltató tehát ezekben az esetekben nem mentheti ki magát a felelősség alól arra hivatkozva, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta. 87. 11/1997. számú M. vélemény A munkaviszonnyal összefüggésben való közúti közlekedés során elszenvedett baleset következtében beállott kár megtérítését – ha azt a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás alá tartozó jármű okozta – a munkavállaló (hozzátartozója) választása szerint akár a biztosítótól, akár a munkáltatótól követelheti. Amennyiben a kötelező felelősségbiztosítás szempontjából a biztosított a munkáltató volt, a károsult munkavállaló és a biztosító közötti perben hozott, a kártérítési követelést elutasító jogerős ítélet hatálya a munkáltatóra is kiterjed. A károsult munkavállaló (hozzátartozója) ugyanakkor a munkáltatóval szemben érvényesítheti igényét azon kárelemek tekintetében, amelyeket a biztosító ellen indított polgári perben nem érvényesített. 88. 12/1997. számú M. vélemény A munkavállaló halála esetén a munkavállaló hozzátartozója a részére megállapított járadék felemelését kérheti arra hivatkozással, hogy az elhunyt dolgozó munkabérében időközben bérfejlesztés alapján változás következett volna be.

A teljes kártérítés elvével összhangban e tekintetben az Mt. 181. § (2) bekezdése akként értelmezendő, hogy a munkáltatói károkozással összefüggésben elhalt munkavállaló eltartott hozzátartozója olyan összegű tartáspótló kártérítést igényelhet, amely – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elért jövedelmét is figyelembe véve – az elvesztett tartás mindenkori mértékének megfelel. 89. 1/1998. számú P. vélemény Az Eütv. 197. § (1) és (3) bekezdésből kikövetkeztethetően az önkéntes gyógykezelés esetén a bíróság az intézeti gyógykezelés indokoltságát és a beleegyezés érvényességét a cselekvőképes beteg, illetve a 16. § (1) – (2) bekezdésében meghatározott személy kérelmére vizsgálja. A cselekvőképes önkéntes betegek esetében csak kérelemre van helye bírósági felülvizsgálatnak, cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy gyógykezelésének indokoltsága és beleegyezése érvényességének kérdésében pedig hivatalból kötelező a felülvizsgálat. Ki dönti el azt, hogy az önkéntes beteg cselekvőképessége fennáll-e vagy sem? Válasz: A Ptk. szabályaiból lehet kiindulni figyelemmel arra, hogy a Ptk. 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Ptk.-ban szabályozott viszonyok tekintetében az e viszonyokat szabályozó más jogszabályokat – ha eltérően nem rendelkeznek – e törvénnyel összhangban (Btk.), és e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni. A Ptk. szabályozza a cselekvőképességet és az azt érintő kérdéseket. Miután az Eütv. nem szabályozza külön a cselekvőképesség korlátainak eseteit, csakis a Ptk. szerinti elhatárolások lehetnek az irányadók. Így: - egyrészt az életkorhoz kötődő, - másrészt az ügyek viteléhez szükséges belátási képességhez kötődő vizsgálódás szükséges. Ez a feladat az önkéntes beteget pszichiátriai intézetbe felvevő orvosra

hárul, hiszen az ő döntésén múlik, hogy kezdeményez-e hivatalbóli bírósági eljárást vagy sem. Itt ki kell emelni, hogy ha a cselekvőképesség korlátozását vagy a cselekvőképtelenséget bírói ítélet kimondta, nem lehet vita tárgya a bírósági eljárás szükségessége. Ha nincs ilyen ítélet, akkor csak a nagykorú személy esetében és csak a cselekvőképtelenség megállapítása – pszichiátriai orvos részéről – jöhet szóba a Ptk. 17. § értelmében, mert gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. Korlátozott cselekvőképességet csak a bírói ítélet alapján lehet megállapítani [Ptk. 13. § 81) bekezdés]. Cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselője jár el. Itt az Eütv. Felsorolja azokat, akik a „felvétel iránti kérelmet” előterjeszthetik [Eütv. 16. § (1) – (1) bekezdés]. Tehát a külön törvényhely tartalmazza a törvényes képviselők körét is. A bírósági eljárás azonban ez utóbbi esetben sem maradhat el. Összegezve: Önkéntes beteg esetében – a gyógykezelés indokoltsága és a beleegyezés érvényessége vizsgálata körében – tehát bírósági eljárásnak van helye: 1. a cselekvőképes önkéntes beteg ezirányú kifejezett kérelmére, 2. a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személy esetében mindig (megjegyzendő, hogy a betegek önállóan nem kérhetik a gyógykezelést), 3. ha a cselekvőképes beteg ugyan nem kéri a bírósági felülvizsgálatot, de a 16. § (1) – (2) bekezdéseiben írtak közül valaki kéri. 90. 2/1998. számú P. vélemény Az Eütv. 197. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezések alapján haladéktalan intézkedésként kell elfogadni a pszichiátriai osztály (intézet) vezetőjének azon eljárását, mely szerint a felvétel napján elküldi a bíróságnak az értesítést. Ez történhet postai úton (amennyiben az intézet – osztály – székhelyén nincs illetékes bíróság), vagy személyesen küldönc (kézbesítő)

útján. Ahol a technikai feltétel adott, a telefaxon való értesítés elfogadható. Megjegyzendő, hogy a postai úton való értesítés esetén nyilvánvalóan nem a törvény céljának megfelelően folyik az eljárás, hiszen a postai kézbesítés időtartama köztudottan hosszadalmas, így az értesítés kézhezvétele a bíróság részéről kitolódik. Telefaxon és a kézbesítő útján történő kézbesítéssel oldható csak meg a bíróság határidőben való értesítése törvényesen, ennek a feltételeit azonban meg kell teremteni mind az egészségügyben, mind a bíróságon. 91. 3/1998. számú P. vélemény Az Eütv. szerint az egészségügyi intézménynek 24 óra, a bíróságnak pedig 72 óra áll rendelkezésére az intézetbe történő befogadástól az értesítésre, illetőleg a bírósági döntés meghozatalára. Ez utóbbin belül kell meghallgatást tartani, szakértői véleményt beszerezni és határozatot hozni. Amennyiben a beteg beszállítását csak egy vagy két munkaszüneti nap követi, és az intézet vezetője csak a legközelebbi munkanapon kezdeményezi a sürgősségi gyógykezelést, akkor a 24 órás időtartam mindenképpen túllépettnek tekintendő, a bíróság számára azonban a 72 óra rendelkezésre áll. Amennyiben viszont a munkaszüneti napon a beszállítás időpontjában vagy 24 órán belül kezdeményezi az eljárást, a közbeeső munkaszüneti napok a bíróság terhére esnek. Ügyelet vagy készenlét megszervezése nélkül a jogszabályi rendelkezések nem tarthatók be. 92. 4/1998. számú P. vélemény A bíróság a kötelező gyógykezelés elrendelése tárgyában hozott végzésében megjelöli a pszichiátriai intézetet is, amelybe fel kell venni a beteget. A kötelező gyógykezelés elrendelését kimondó bírói végzés jogerőre emelkedése

után az iratokat az illetékes intézet székhelye szerint illetékes bírósághoz meg kell küldeni, további felülvizsgálati eljárások lefolytatására. A kötelező gyógykezelés elrendelésének nem akadálya az, hogy a beteg már pszichiátriai gyógykezelés alatt áll, de a sürgősségi eljárás előfeltételei nem állnak fenn. Ilyen esetben az eljárásra a tartózkodási hely szerinti bíróság illetékes. Nyilvánvaló, hogy az így megérkezett irat új számot kap az illetékes bíróságon. Ennek indoka az, hogy a kötelező gyógykezelés esetén a beteg általában a bíróság döntése után kerül intézetbe. A bíróságok tekintetében az illetékességi szabályok viszont általában kettősek, egyrészt ha a beteg nincs intézetben, a lakhely szerint illetékes bíróság jár el, másrészt amennyiben gyógykezelése hosszabb időt vesz igénybe, felülvizsgálatra viszont már az intézet székhelye szerinti bíróság illetékes [Eütv. 201. § (3) bekezdés, 197. § (2) bekezdés és 200. §]. Az Eütv. 200. § (6) bekezdésében szabályozottakhoz pedig az az ajánlás került megfogalmazásra, hogy a beteg beszállításához szükséges rendőri közreműködést az eljárást kezdeményező orvos – az, aki jogosult intézkedni a beteg beszállítása iránt is – veszi igénybe. A bíróságnak tehát a beszállítással kapcsolatosan intézkedési kötelezettsége nincs. Felülvizsgálat: Felülvizsgálatot az Eütv. 197. § (2) és 198. § (2) bekezdése szabályozza. A felülvizsgálatra 30 naponként kerül sor az Eütv. 197. § (2) bekezdés szerinti esetekben – cselekvőképes önkéntes gyógykezeltnél, ha ez ellen nem tiltakozik. 93. 5/1998. számú P. vélemény Önkéntes gyógykezeltnél a felülvizsgálattal kapcsolatos tiltakozó nyilatkozatot a beteg az eljárás bármely szakában megteheti, akár a felvételkor, akár a felülvizsgálat esedékességekor, vagy a gyógykezelés bármely időszakában. Ezt írásban kell rögzíteni, vagy amennyiben a meghallgatása során nyilatkozik, a bíróság előtt jegyzőkönyvbe kell foglalni.

Felülvizsgálatra sor kerül a sürgősségi gyógykezeléssel felvett beteg esetében is a 199. § (8) bekezdés értelmében, valamint a kötelező gyógykezelés elrendelése esetén a 200. § (6) bekezdése rendelkezései szerint. Pszichiátriai betegek otthonában lévő személyek vonatkozásában a bíróságnak nincs felülvizsgálati kötelezettsége, ez következik az 1993. évi II. törvény 71. § rendelkezéséből, mely szerint pszichiátriai gyógykezelést ők nem igényelnek, nem veszélyeztető állapotúak. A 113/A. § (1) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az otthonban élő személyek esetén a felülvizsgálatot szakértői bizottság végzi kétévente. Így tehát a felülvizsgálat kérdésében az itt elhelyezett személyekre más jogszabály az irányadó, és nem az Eütv. rendelkezései. 94. 6/1998. számú P. vélemény Az Eütv.-ben szabályozott 30, illetve 60 napos felülvizsgálati határidők számítása: Felülvizsgálat esetében nem kell bevárni az elrendelés, illetőleg a korábbi felülvizsgálat tárgyában hozott határozat jogerejét, a 30 napos határidő az elrendelés, illetve korábbi felülvizsgálat tárgyában hozott végzés alapján kezdődik és 30 napon belül az újabb felülvizsgálat tárgyában meg kell hozni az újabb határozatot a gyógykezelés fenntartásáról vagy az elbocsátásról. 95. 7/1998. számú P. vélemény Bírósági ügyviteli kérdések az Eütv. szerinti felülvizsgálat körében: Amennyiben ugyanazon bíróság jár el a felülvizsgálat esetében mint az elrendelő, illetőleg a folyamatos gyógykezelés esetén minden esetben, a felülvizsgálat ugyanahhoz a bírósághoz tartozik, akkor a felülvizsgálati ügyek nem tekinthetők új ügynek, hanem az elrendeléssel kapcsolatos ügyben utóiratként kezelendők a felülvizsgálattal kapcsolatos intézkedést tartalmazó iratok. Ha a bíróság változik, illetőleg időközben a beteget elbocsátották, majd újra felvették,

akkor az újrafelvételről szóló értesítés újra kezdő iratnak minősül, és így elrendeléssel kapcsolatos új eljárás kezdődik. 96. 8/1998. számú P. vélemény Az intézeti elbocsátás kérdésében értelmezést igénylő kérdésként merült fel, hogy az intézet vezetője az önkéntes beteget elbocsáthatja-e? A kialakult vélemény szerint az intézet vezetője az önkéntes beteget elbocsáthatja. Az önkéntes beteg esetében sem lehet a kezelést kikényszeríteni alanyi jogon, tehát a beteg akaratának megfelelően, ha nincs arra szükség. Sürgősségi gyógykezelés a kötelező gyógykezelés szabályait tartalmazó Eütv. 190. § (9) bekezdése és a 200. § (8) bekezdése szerinti elbocsátás, az intézetvezető főorvos jogkörébe tartozik. Erről a bíróságot értesíteni köteles, a további felülvizsgálati eljárások mellőzése miatt. 97. 9/1998. számú P. vélemény Egyes eljárásjogi kérdések: 1. Önkéntes gyógykezelés alatt álló cselekvőképes személynek nem kell képviselő. 2. A cselekvőképes önkéntes gyógykezelt kivételével valamennyi esetben biztosítani kell a beteg megfelelő képviseletét, a törvényes képviselő vagy meghatalmazott, vagy ügygondnok útján. 3. Az eljárás kezdeményezésekor a bírósághoz megküldött értesítésben a beteg törvényes vagy meghatalmazott képviselőjéről tájékoztatást kell adni. Ez lehet a gondnokság alatt álló gondnoka, a 16. §-ban írt hozzátartozó vagy meghatalmazott. 4. A meghallgatás helye a 201. § (6) bekezdése azon rendelkezése alapján, mely szerint a meghallgatás szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül is megtartható, az a gyakorlat alakult ki, hogy a beteg kezelésének helye szerinti intézetben (osztályon) az intézet által erre kijelölt helyiségben kell a meghallgatást megtartani. Ide kell idézni a szakértőt, a kezelőorvost, a beteget és a képviselőjét is. A megfelelő körülményeket az intézet (osztály) vezetője köteles biztosítani.

A 200. §-ban szabályozott kötelező gyógykezelés esetén (amikor a beteg nincs még intézetben) a meghallgatás helye a bíróság hivatalos helyisége. 5. A határozathozatal: A Pp. általános szabályaiból kiindulva a határozat a peren kívüli eljárásban irányadó szabályok szerint végzés. Ez ellen fellebbezésnek van helye, így a végzést indokolni kell. A határozat közlése célszerűen a meghallgatás befejezésekor nyomban történik a beteggel és képviselőjével. A határozatot közölni kell az eljárást kezdeményezővel is. 98. 10/1998. számú P. vélemény Az Eütv. szerinti eljárásban bíróság végzése ellen az eljárást kezdeményezőnek (intézetvezető vagy orvos) fellebbezési joga nincs,mert rá nézve rendelkezést nem tartalmaz a bírósági határozat, és az eljárás során a bíróság a kezdeményezőt nem tekinti félnek. A fellebbezésnek halasztó hatálya van általában, kivéve a sürgősségi gyógykezelést. 99. 11/1998. számú K. vélemény Amennyiben az alapítvány alapítóinak egyike az alapító okirat módosítására nem hajlandó, az okirat-módosítás aláírása nem kényszeríthető ki. Az alapító ezen magatartása nem jelent joggal való visszaélést, s a módosításra irányuló alapítói jognyilatkozat a bíróság által sem pótolható. 100. 12/1998. számú K. vélemény Az 1997. évi CLVI. (a közhasznú szervezetekről szóló) törvény 3. §-a szerinti közhasznúsági nyilvántartásba vételéhez elegendő, ha az ezen nyilvántartásba vételt kérelmező szervezet a törvény 26. § c./ pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy a szervezet teljes tevékenységében e közhasznú tevékenység

milyen mértékű. A bíróság nem vizsgálhatja, hogy a megjelölt közhasznú tevékenységet ténylegesen folytatjae az adott szervezet. A törvény 4. § (1) bekezdés a./ pontja akként értelmezendő, hogy a közhasznú tevékenységet a szervezetnek nem kell saját magának végeznie: a közhasznú tevékenység folytatását jelenti az is, ha a szervezet a közhasznú tevékenységet ténylegesen folytatót (e tevékenységét) támogatja. A törvény 5.§ a./ pontja úgy értelmezendő, hogy a kiemelkedően közhasznú szervezet esetében elégséges a közfeladat ellátásában való (a kiemelkedően közhasznú szervezetként nyilvántartásba vételét kérő szervezet általi) közreműködés. Ugyanakkor a kiemelkedően közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vételhez a törvény 5. § a./ pontjában írt közfeladat puszta segítése, támogatása nem elégséges: a közfeladat legalább valamely részfeladatát magának a kérelmező szervezetnek kell ellátnia. 101. 1/1999. számú P. vélemény 1. Ha a büntető bíróság valamely bűncselekmény elkövetése miatt az elkövető bűnösségét megállapította, és a bűncselekmény elkövetésének eszköze egy polgári jogi szerződés volt, az esetben a károsult polgári jogi igénye tárgyában folyó polgári perben nem vizsgálandó a szerződés érvényessége vagy érvénytelensége, az elítélt bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség (szerződésen kívüli károkozás) szabályai alapján felel, tehát a Ptk. 339. § (1) bekezdésének megfelelően, mivel tényleges szerződéskötési szándék hiányában a szerződés megtámadására nincs ok. 2. A bíróság abban az esetben, ha kiderül a tényállásból, hogy bűncselekménnyel okozott kárról van szó, a keresetben megjelölt jogcímhez nincs kötve; ha a tényállásból ez nem állapítható meg, a megkötött szerződés szerint kell elbírálni az igényt, illetőleg a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeit lehet alkalmazni.

102. 2/1999. számú P. vélemény Az előzetes letartóztatásért, a szabadságvesztésért érvényesített valamennyi polgári perre tartozó igény (pl. ezek időtartamán túlmenő keresetveszteség iránti, illetve nem vagyoni kártérítés iránti igény) kártalanítás jogcímén jár a károsultnak. A Be. 383. § (3) bekezdése, illetve a 384. § (2) bekezdése szerinti kártalanítást kizáró okokat a bíróság hivatalból veszi figyelembe. 103. 3/1999. számú K. vélemény A közigazgatási perben több érdemi határozat akkor támadható a felperes(ek) által egy keresettel, ha a határozatokat az alperes ugyanazon közigazgatási eljárásban hozta meg. Ezen eset kivételével minden önálló közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát – akár egy, akár több felperesnek – külön, önálló keresettel kell kérni. 104. 4/1999. számú K. vélemény A közigazgatási perben a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmét – annak elutasítása esetén – a felperes többször is előterjesztheti. A végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet azonban ismételt előterjesztés esetén is indokolni kell. A korábbi kérelemmel azonos tartalmú kérelmet a bíróságnak újabb érdemi vizsgálat nélkül – a korábbi elutasító végzésre utalással – kell elutasítani. 105. 5/1999. számú K. vélemény A közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt indított perekben hozott elsőfokú ítéletek indokolásának ajánlott felépítése – akár az alant vázolt részek szerint tagolva vagy külön tagolás nélkül – az alábbi:

I. Tényállás: E rész tartalmazza a bíróság által megállapított, a keresethez kapcsolódó tényállást. Az indokolás e részében ismertetni kell – a kereset keretei között – a felülvizsgálni kért alperesi (elsőfokú) határozatot. Ennek körében – kétfokú közigazgatási eljárás esetén – fel kell tüntetni az elsőfokú közigazgatási határozat számát, és le kell írni az elsőfokú határozat rendelkező részének lényegét. Megjelölendő a másodfokú határozat száma, és ismertetendő a továbbiakban a releváns rendelkező része. Ezt követően – röviden – a jogerős határozatnak a keresetben megjelölt jogszabálysértésekhez kapcsolódó indokait kell ismertetni. II. A kereset és az ellenkérelem: Az indokolás e részében – röviden – a keresetből egyértelműen vagy tartalmilag kivilágló határozott kereseti kérelmet kell leírni, felsorolva azokat a kereseti indokokat, amelyek miatt a felperes(ek) jogszabálysértőnek véli(k) a felülvizsgálni kért határozatot. Az alperes ellenkérelmének lényege – érdeme – úgyszintén ismertetendő (annak indokai ismertetése viszont általában mellőzhető). III. Alkalmazott jogszabályok: Az indokolás e részében az ügy eldöntése (a kereset elbírálása) szempontjából releváns jogszabályhelyeket kell idézni. IV. A bíróság álláspontja: Az indokolás e részét a kereset megalapozott (részben megalapozott, vagy megalapozatlan) voltának megállapításával célszerű kezdeni. A bíróságnak saját jogi álláspontját ki kell e részben fejteni a keresetben felhozott jogszabálysértések (és esetlegesen a hivatalból észlelt súlyos eljárásjogi szabálysértések) tekintetében. Itt kell megemlíteni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság az esetleges bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, és itt kell utalni azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. E részben kerülhet sor az eljárás során meghozott, de fellebbezéssel külön nem támadható egyes határozatok indokolására is, továbbá – az alperesi határozat hatályon kívül helyezése, és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezése esetén – az új eljárásra irányadó

útmutatás taglalására. V. Perköltség: Az indokolás e részében utalni kell arra, hogy melyik fél lett (akár részben) pernyertes. A megfelelő jogszabályi hivatkozással rendelkezni kell a perköltség – ezen belül a feljegyzett kereseti illeték – viseléséről. Az adott felet megillető perköltségi elemeket (ügyvédi munkadíj, utazási költség, leírási és postaköltségek stb.)összegszerűen nem kell részletezni, a felmerült költségelemekre azonban célszerű utalni. 106. 6/1999. számú M. vélemény a.) Az Mt. módosított 90. §-ában foglaltak akként értelmezendők, hogy a korábbi ún. utólagos (vagy csatlakozó) felmondási védelmi időszak nem gátolja a felmondást, csupán a felmondási idő kezdő időpontját hosszabbítja meg – a keresőképtelenség stb. tartamától függően – 15 vagy 30 nappal. b.) Ha a felmondási irat nem, vagy tévesen közli a felmondási időt, ez a tény önmagában a felmondást nem teszi jogellenessé. Ebben az esetben a munkaviszony a jogszerű felmondási idő utolsó napjával szűnik meg. Az Mt. 90. § (2) bekezdésébe ütköző munkáltatói rendes felmondás úgyszintén nem tekintendő egészében jogellenesnek. 107. 7/1999. számú M. vélemény Amennyiben a munkáltató az Mt. 100. § (2) bekezdése alapján kérelmet terjeszt elő a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzése iránt, meg kell jelölnie azokat az okokat, amelyek miatt nem várható el a munkáltatótól a munkavállaló további foglalkoztatása. A bírósági vizsgálódásnak kizárólag a megjelölt okokra kell korlátozódnia. Amennyiben a rendelkezésre álló iratokból, illetőleg a munkáltató megokolt előadásából nem állapítható meg a foglalkoztatás el nem várható volta, abban az esetben a munkáltatónak – akár bírói felhívásra – bizonyítási indítványt kell előterjesztenie.

(Ilyen indítvány hiányában a hivatalból való bizonyítás tilalma folytán a munkáltatói kérelem nem teljesíthető.) A munkavállaló továbbfoglalkoztatása a munkáltatótól nem várható el például akkor, ha a munkaviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedés tartalmilag helytálló volt, azonban az valamilyen eljárásjogi jogsértés miatt mégis jogellenes. (Ugyanakkor szükség szerint bizonyítani lehet a megszüntetési indok valósságát, súlyát és annak a munkáltatóra gyakorolt hatását a továbbfoglalkoztatás elvárható volta kapcsán.) Szóba jöhetnek a munkavállaló továbbfoglalkoztatása el nem várható volta okaként a munkáltató oldalán gazdasági, gazdálkodási indokok is. Az Mt. 100. § (2) bekezdése kapcsán – bizonyítási indítványra – az adott munkáltatói intézkedés (ideértve az átszervezést, létszámcsökkentést is) célszerűsége, okszerűsége is vizsgálható. 108. 8/1999. számú M. vélemény Az Mt. 100. § (4) bekezdése alkalmazása – az eredeti munkakörbe történő visszahelyezés mellőzése esetén járó munkavállalói átlagkereset összegének meghatározása – során a munkáltatónak, illetőleg a munkavállalónak konkrét kérelmet kell előterjesztenie arra nézve, hogy hány havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezze a munkáltatót a bíróság. (A bíróság a kérelemben foglaltakon nem terjeszkedhet túl.) Az eset körülményei- így a jogsértés és annak következményei súlya – tekintetében bizonyításnak csak valamelyik fél indítványára van helye. Az eset összes körülményeit és az egyéb szempontokat bizonyítási indítvány hiányában a bíróság kizárólag a rendelkezésre álló iratok, adatok és a felek nyilatkozata alapján vizsgálhatja. Mindezek alapján vizsgálható például: - a jogellenesség oka (eljárásjogilag vagy tartalmilag volt-e jogsértő a munkáltatói intézkedés); - a munkaviszony megszüntetésének jogcíme; - a felrótt munkavállalói kötelezettségszegés esetén a cselekmény megvalósulása, súlya; - a munkavállaló személyében rejlő oknak a

munkavállaló számára felróható volta; - a munkavállalónak a munkáltatónál (jogelődjénél) munkaviszonyban töltött ideje; - a munkáltató által a munkaviszonyban töltött idő alapján fizetendő végkielégítés mértéke (figyelemmel a kollektív szerződés rendelkezésére is); - a munkavállaló – képzettsége, munkaköre alapján – feltételezhető elhelyezkedési lehetőségei. 109. 9/1999. számú M. vélemény: Az Mt. 101. §-ában felsorolt munkavállalói jogellenes munkaviszony-megszüntetési esetekben az irányadó felmondási időre járó átlagkeresetet – mintegy kötbérként vagy átalány-kártérítésként – a kártérítési feltételek további vizsgálata nélkül (erre irányuló kereset esetén) meg kell ítélni a munkáltatónak. (Határozott időtartamú munkaviszony esetében is az Mt. 92. §-a rendelkezései alapján határozandó meg a felmondási időre járó átlagkereset megfizetésének alapjául szolgáló időtartam.) A felek közötti korábbi szerződések alapján munkaviszonyban töltött időtartamok az Mt. 101. § (1) bekezdése alkalmazása (a felmondási idő megállapítása) során nem jönnek számításba, kivéve, ha a munkavállaló munkaviszonya határozatlan idejű, ám korábban határozott időtartamra szóló szerződése volt, és a felek abban állapodtak meg, hogy a határozott idő lejártával a jogviszony átalakul határozatlan idejűvé. Az irányadó felmondási idő megállapításánál – erre való hivatkozás esetén – a kollektív szerződés rendelkezéseire is figyelemmel kell lenni. 110. 10/1999. számú M. vélemény Az Mt. 140/A. §-a szerinti nyilvántartásokra vonatkozó belső előírások meghatározása – jogszabályi rendelkezés hiányában munkáltatói feladat. Az említett nyilvántartásokban igazolt

munkavállalói jogosultságokhoz kapcsolódó perekben a megfelelő munkáltatói nyilvántartás hiányában a munkavállalói állításnak kell hitelt adni. 111. 11/1999. számú M. vélemény: Az Mt. 89. § (6) bekezdésében írt munkáltatói rendes felmondási indokolási kötelezettség mellőzése azt jelenti, hogy a felmondás okaként a meghatározott – az Mt. 87/A. § (1) bekezdése szerinti – nyugdíjjogosultságot kell megjelölni. Nem jogellenes ugyanakkor az a munkáltatói rendes felmondás sem, amely a fenti esetben nem utal az adott nyugdíjjogosultságra, azonban a bíróság előtti jogvitában a munkáltató alappal hivatkozik erre. (Amennyiben nem állt fenn a felmondáskor az Mt. 87/A. § (1) bekezdés szerinti nyugdíjjogosultság, abban az esetben a munkáltatói rendes felmondás jogellenes.) 112. 12/1999. számú M. vélemény a.) Az Mt. 188/A. § (1) bekezdésében írt írásos tájékoztatásnak a munkaszerződés aláírása előtt meg kell történnie. Amennyiben a tájékoztatás elmarad – lévén, hogy a munkaviszony lényeges tartalmát érintő egyoldalú munkáltatói döntésről van szó – az adott munkavállaló tekintetében a vezetőkre vonatkozó eltérő szabályok nem alkalmazhatók. b.) Az Mt. 188/A. § (1) bekezdése szerinti vezetőre csak az e §-ban kifejezetten megjelölt jogszabályhelyek tartalmaznak eltérő rendelkezést. c.) Az Mt. 188. §-a szerinti vezető állású munkavállalók esetében semmis a felmondási idő kikötése. A korábbi szabályozás szerint megállapodással az Mt. 92. §-a alapján kikötött felmondási idő ezen vezető állású munkavállalók esetében 1999. augusztus 16. napja után úgyszintén semmisnek tekintendő.

113. 13/1999. számú M. vélemény: Lévén, hogy az Mt. 202. § bevezető része nem tartalmaz utalást – szemben a korábbi szabályozással – arra, hogy a keresetet az egyeztetés, illetve a békéltető eljárás eredménytelenségének megállapításától számított 30 napon belül lehet előterjeszteni, ezért az Mt. 202. §-ában írt esetekben a kötelező egyeztetés megkísérlésére, eredményére tekintet nélkül a keresetet a 30 napos határidőben mindenképpen elő kell terjeszteni. (Igazolási kérelemnek helye van.) A bíróságnak nem kell vizsgálnia, hogy a felek között megtörtént-e a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása szerinti előzetes egyeztetés. 114. 14/1999. számú G. vélemény A kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban érvényesül a Pp. 3. § (1) bekezdésében és a 215. §-ban rögzített kérelemhez kötöttség elve. Ha a bíróság az eljárásban olyan egyéb törvénysértést észlel, melyre a kérelem nem terjed ki, és amely miatt hivatalból jogosult és köteles eljárni, hivatalból új eljárást kell indítania. A kérelemre indult eljárásban e törvénysértésekkel kapcsolatban nem hozhat határozatot. A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. (Ctv.) 72. § (2) bekezdése értelmében a törvényességi felügyeleti eljárás olyan nemperes eljárás, amelyre a Pp. szabályait – ha törvény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell. A Ctv. 77. § (4) és (5) bekezdése értelmében a kérelmező az eljárást kezdeményező beadványát bármikor visszavonhatja, ilyen esetben a bíróság az eljárást megszünteti, azonban a cégbíróság az eljárást hivatalból megindíthatja, ha a törvényességi felügyeleti eljárásnak hivatalból is helye van. Amennyiben azonban a kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban észlel a cégbíróság egyéb olyan törvénysértést, amely a kérelemnek nem tárgya, erre

vonatkozóan hivatalból kell új eljárást indítani, mivel a Pp. 3. § (1) bekezdése szerint a bíróság a polgári ügyek körében felmerült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. A Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A bíróság tehát a kérelemre indult eljárásban csak a kérelemről jogosult dönteni. Ebben az eljárásban egyéb határozatot nem hozhat. A külön eljárás megindítását indokolja az is, hogy a kérelemre indult eljárásban a kérelmezőt fellebbezési jog illeti meg. Nyilvánvalóan nem fellebbezhet olyan döntés vonatkozásában, amely nem a kérelem elbírálásával kapcsolatos. Ezért el kell különíteni egymástól a két eljárást. 115. 15/1999. számú G. vélemény A kérelemre indult törvényességi felügyeleti eljárásban a kérelmezőnek valószínűsítenie kell az eljárás lefolytatásához fűződőn jogi érdekét és meg kell jelölni bizonyítékait, azaz csatolni kell a rendelkezésére álló, alátámasztó okiratokat és közölnie kel, hogy milyen további okiratok beszerzését kéri. A cégnyilvánosságról, a bírósági eljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. tv. (Ctv.) 72. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A (2) bekezdés szerint a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt a törvény megengedi. A Ctv. 72. § (3) bekezdése értelmében törvényességi felügyeleti eljárásban csak okirati bizonyításnak, valamint az ügyben érintettek személyes meghallgatásának van helye. A Ctv. 80. § (2) bekezdése ezt annyiban egészíti ki, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás során a cégbíróság a kérelmezőt és a cég képviselőjét, tagját személyesen meghallgathatja, vagy tőlük írásbeli nyilatkozatot kérhet. A cég képviselőjének vagy tagjának elérhetősége céljából szükség esetén megkeresi a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervet.

A bíróság eljárása során hivatalból is beszerzi az írásbeli bizonyítékokat, illetve tisztázza azokat a körülményeket, adatokat és tényeket, amelyek a jogszabálysértő állapot megszüntetéséhez szükségesek. A Ctv. rendelkezése tehát lehetővé teszi a hivatalbóli bizonyítás lefolytatását is. A Ctv. azonban a törvényességi felügyeleti kérelem tartalmára nem állapított meg a Pp. 121. §-ában foglaltaktól eltérő rendelkezéseket, a Ctv. 80. § (2) bekezdése pedig a bizonyítás hivatalbóli lefolytatásának lehetőségével megosztja a tényállás tisztázásának terhét a bíróság és a kérelmező között. Mindezeket figyelembe véve a kérelmezőt az eljárás megindításakor és az eljárás során a hivatalbóli bizonyítás mellett is terheli a bizonyítási kötelezettség.

vonható le az a következtetés, hogy a (2) bekezdés szerinti nyelvhasználat csak a magyar nyelv nem tudása esetén illeti meg azt a felet, aki ehhez a kisebbségi csoporthoz tartozik. - A kisebbségi regionális csoporthoz tartozás a fél nyilatkozata alapján állapítható meg. - Ha tolmács kirendelése esetén derül ki, hogy a kérelmet előterjesztő fél a kisebbségi nyelvet nem ismeri, a rosszhiszemű pervitel következményeit kell alkalmazni [Pp. 6. § (1) – (2) bekezdés, 1999. évi XL. tv. 9. cikk 1.b./ pont].



117. 2/2000. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A Strasbourgban, 1992. november 5-én létrehozott Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának kihirdetéséről szóló 1999. évi XL. tv., az a nemzetközi egyezmény, amely itt a mód. Pp. 6. § (2) bekezdés felhívása szerint alkalmazandó. Ennek megfelelően a 9. cikk 1.b.) pont (i) ill. (ii) pontjára figyelemmel a polgári eljárásokban „a bíróságok biztosítják, hogy az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelven folytassák és/vagy megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentene”. - A fenti Karta tartalma alapján egyértelmű, hogy a cigány nyelv is ilyen kisebbségi nyelv. - A Pp. azon alapelvéből, miszerint [6. § (1) bekezdés] a „magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet”, nem


120. 5/2000. számú P. vélemény: (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A keresetlevélnek a Pp. 130.§ (1) bekezdés i.) pontja szerinti – a Pp. 124.§ (2) bekezdésében foglalt ok alapján való – idézés kibocsátása nélküli elutasítása esetén a végzés indokolásában fel kell sorolni mindazokat a hiányosságokat, amelyek miatt a keresetlevél nem felel meg a Pp. 121.§ (1) bekezdésében írtaknak, avagy a 121/A. § (2) bekezdés a) vagy b) pontjában foglaltaknak, illetőleg – ha ez az eset áll fenn – meg kell jelölni a Pp. 124.§ (2) bekezdés b) és c) pontja szerinti hiányosságokat. 121. 6/2000. számú P. vélemény Ha a tulajdoni perben az önkormányzat az egyik peres fél, a tulajdonjog tárgya pedig (az ezzel kapcsolatos ügylet tárgya) önkormányzati vagyon, az esetben a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell, illetőleg az önkormányzat részéről igazolni kell, hogy az 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 80. § (1) bekezdése

szerint az önkormányzati tulajdon gyakorlására jogosult képviselő-testület (közgyűlés) – korlátozottan forgalomképes közvagyon esetén rendeletben egyéb vagyon esetén pedig határozatban – az önkormányzati tulajdonnal való rendelkezés módjára és feltételeire adott-e felhatalmazást a polgármesternek, az önkormányzat bizottságának, a polgármesteri hivatalnak, az önkormányzat költségvetési szervének vagy gazdasági társaságának. Kihat a jogügylet érvényességére, ha nincs felhatalmazás, mivel érvényesen csak az a szerződés jöhet létre, amelyet az erre felhatalmazott jogosult köt meg. [1990. évi LXV. (Ötv.)] 122. 7/2000. számú P. vélemény Az 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 8. § (1) bekezdése értelmében a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében – egyebek között – a lakás- és a helyiséggazdálkodás. Az Ötv. 9. § (1) bekezdésnek második fordulata szerint az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg, ugyanakkor az Ötv. 9. § (4) bekezdése alapján a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet, gazdasági társaságot alapíthat. Ha a települési önkormányzat képviselőtestülete az ingatlanai kezelésével, az önkormányzati tulajdonú lakások és helyiségek gazdálkodásával kapcsolatos feladatok ellátása végett önkormányzati költségvetési szervet (intézményt), vagy gazdasági társaságot alapított, az esetben az alapító okirat, illetve a társasági szerződés, avagy önkormányzati rendelet felhatalmazása alapján bérleti jogviszony megszűnése után is az önkormányzati tulajdonban lévő lakás vagy helyiség kiürítésével, használatával kapcsolatos jogvitában a lakásés helyiséggazdálkodással kapcsolatos feladatokat ellátó önkormányzati intézmény vagy gazdasági társaság jogosult a perindításra.

Kivétel: 1. Az alapító okirat, illetőleg társasági szerződés, avagy önkormányzati rendelet megszorító rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy bérleti jogviszony megszűnése után az önkormányzati tulajdonban lévő lakás vagy helyiség kiürítésével, használatával kapcsolatos jogvitában a tulajdonos önkormányzat jogosult a perindításra. 2. Önkényes lakásfoglalás esetén – jogviszony hiányában – a tulajdonos önkormányzatot illeti meg a perlési jogosultság. [1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. §] 123. 8/2000. számú P. vélemény Az önkormányzati tulajdonban lévő lakás (helyiség) hasznosításával, bérbeadásával kapcsolatos önkormányzati tevékenység, kötelezettségvállalás nem hatósági, hanem tulajdonosi tevékenység. Az önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan tulajdonjogának átruházásával kapcsolatos olyan tevékenység, amelynek során harmadik személy jogát sértik, nem közhatalmi, hanem tulajdonosi tevékenység. A kártérítési felelősség nem a Ptk. 349. §-ra utalással vizsgálható. (Mindkét esetben fellelhető a polgári jogviszony alapján történő önkormányzati kötelezettség teljesítés, illetve joggyakorlás.) (Ptk. 349. §) 124. 9/2000. számú P. vélemény Az „üdülőhasználati jog” olyan vagyoni értékű jog, amely egy bizonyos helyiség meghatározott időszakban, meghatározott helyen, meghatározott ellenértéken megszerzett használatára való jogosultság. Az üdülőhasználati jog megszerzésére vonatkozó szerződések nem használati jog „tulajdonjogának” vételére, hanem használati jog megszerzésére vonatkoznak, így nem vételár, hanem ellenérték a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás. Ha az üdülőhasználati jog megszerzése egyúttal azon gazdasági társaság részvényeinek megvásárlását is jelenti, amelynek a vagyonát képezi a használatba

adott ingatlan (amin az üdülőhasználati jog megtestesül), a bíróság a jogvitában akkor sem vizsgál mást, csak a használati jog megszerzésére vonatkozó szerződéses jogviszonyt. Akkor kell a tulajdoni állapotot vizsgálni, ha vitás, vagy gyanús a tulajdonosi részjogosítvány átengedése a használatba adó részére. Ha a használati jog megszerzésére vonatkozó – Ptk.-ban nem szabályozott vegyes jellegű – szerződés nem tartalmaz rendelkezést az átruházhatóságra, értékesíthetőségre, akkor a használati jog nem ruházható át a Ptk. 165. § szem előtt tartása mellett. A Ptk. 165. § rendelkezése ugyanis nem kogens jellegű, a szerződés eltérhet e főszabálytól, és csak szerződési kikötés hiányában alkalmazandó. [Ptk. 165. § (1) bekezdés] 125. 10/2000. számú P. vélemény Az ingóság birtoklásával összefüggő tevékenység körében alkalmazhatók a szomszédjoggal kapcsolatos Ptk. 100. § rendelkezései, mivel a „dolog használata” nem kizárólag ingatlanra vonatkozhat. Egyedileg vizsgálandó, hogy sért-e szomszédjogot, vagyis a Ptk. 100. § rendelkezése alkalmazható-e, ha az ingatlan tulajdonosa a korábbi használati móddal felhagyott. 126. 11/2000. számú P. vélemény: Ha a közös tulajdonú ingatlan esetében a tulajdonostársnak nincs módja a tulajdoni hányadának megfelelő használatra, azonban hosszú időn keresztül a fenntartási költségekhez nem járult hozzá, ugyanakkor használati díj iránti igényét sem jelezte a tulajdonostársnak, ez olyan ráutaló magatartásnak tekintendő, amely szerint a felek a kötelezettségüket kölcsönösen kiegyenlítettnek tekintették, vagyis a bentlakó tulajdonostárs számára a többlethasználat nem tekinthető ingyenesnek, de a visszamenőleges

többlethasználati díj iránti igény nem megalapozott, akkor sem, ha a két érték jelentősen eltér egymástól. A többlethasználati díj (és a felmerült költségek) elszámolására a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset benyújtásától kezdődően van lehetőség, és a közös tulajdon ítélettel történő megszüntetéséig kérhető. A közös tulajdon árverési értékesítés útján való megszüntetése esetén a tulajdonostárs számára többlethasználati díj a sikeres árverésig jár, mivel a közös tulajdon megszüntetésének időpontja a sikeres árverési értékesítés időpontjára esik. Ha a bíróság a közös tulajdon megszüntetése iránti keresetet elutasítja, a többlet használatért ellenérték a közös tulajdon megszüntetése iránti perben benyújtott kereset beadásának időpontjától megállapítható. Ekkor ugyanis az ingatlant nem használó tulajdonostárs kinyilvánította azt a szándékát, hogy a tulajdoni hányadára igényt tart. (Ptk. 148. §) 127. 12/2000. számú P. vélemény Az ügyvédi ellenjegyzés hiánya nem teszi érvénytelenné a szerződő felek által aláírt, ingatlan tulajdonjogának átruházására vonatkozó szerződést. [Ptk. 32. §, Ptk. 117. § (3) bekezdés, 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.)] 128. 13/2000. számú P. vélemény A Ptk. 124. § (1) bekezdés b./ pontja alapján az elbirtoklás megszakad az összes tulajdonostárs tulajdoni hányadára nézve a Ptk. 112. § (1) bekezdése szerinti azon rendelkezési jog alapján, hogy: - egyrészt az egyik tulajdonostárs a közös tulajdonban lévő ingatlan tulajdoni hányadát értékesíti, - másrészt a másik tulajdonostárs az elővásárlási jogáról lemond. A közös tulajdonban lévő dologgal való rendelkezésnek kell tekinteni tehát az egyik tulajdonostárs rendelkezését is. [Ptk. 124. § (1) bekezdés b./ pont, 112. § (1) bekezdés]

129. 14/2000. számú K. vélemény A Pp. 324. § (4) bekezdése alapján közigazgatási perben első fokon a három hivatásos bíróból álló tanács eljárására, az elsőfokú eljárás szabályai az irányadók. Az elnök a tanács valamely tagját megbízhatja a határozat írásba foglalásával. 130. 15/2000. számú K/M vélemény Amennyiben a bíróság a jogi képviselő által benyújtott keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdésének i./ pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasítja, az elutasító végzés indokolásában fel kell sorolni mindazokat a hiányosságokat, amelyek a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül való elutasítására okot adtak. Az említett végzésben a felet nem kell kioktatni a keresetlevél jogi hatályának fennmaradásával kapcsolatos Pp.-beli rendelkezésre. 131. 16/2000. számú K/M vélemény A közigazgatási határozat végrehajtásának a Pp. 332. § (3) bekezdés szerinti felfüggesztése, illetőleg a társadalmi szervezet határozata végrehajtásának az Etv. 10. § (2) bekezdés szerinti felfüggesztése nem minősül a Pp. értelmében vett ideiglenes intézkedésnek, ezért a bírósági titkár tárgyaláson kívül határozatot hozhat az említett határozatok végrehajtásának felfüggesztése tárgyában is. 132. 1/2001. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 133. 2/2001. számú P. vélemény A jogcímhez kötöttség a bíróság előtt általában érvényesül. A jogi minősítés jogcímként való értékelését

mindig az adott ügyhöz, a kereset (kérelem)jellegéhez mérten kell elvégezni. Ha kifejezetten a megjelölt jogcímhez ragaszkodva kérik az ügy elbírálását, akkor e jogcím alapján kell azt elbírálni, de ha más jogcímen állna meg a követelés, a kereset elutasítandó (pl.: megbízás vagy munkaviszony). Ez nem ítélt dolog a másik (jó) jogcímen. [Pp. 3. § (2) bekezdés, Pp. 130. § (1) bekezdés d./ pont] 134. 3/2001. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) - Ha a jogi képviselő egyáltalán nem jelöli meg a pertárgy értékét a keresetlevélben és ez a tényállásból sem következtethető ki, az esetben a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítandó. - Ha a jogi képviselő rosszul jelöli meg a pertárgy értékét és rója le az illetéket, az esetben hiánypótlásnak van helye, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül nem elutasítható, mert a bíróság a Pp. szabályai szerint ez esetben a megjelölt perérték helyett más perértéket állapíthat meg. (Pp. 26. §) - Ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevelében elmulasztotta az eljárási illeték lerovását, az esetben a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül elutasítandó akkor is, ha kevesebbet ró le az általa megjelölt perértékhez viszonyítva. [Pp. 124. § (2) bekezdés, Pp. 130. § (1) bekezdés i./ pont] - Ha a jogi képviselő a keresetlevélben helytelenül hivatkozik tárgyi vagy személyes illetékmentességre vagy tárgyi illetékfeljegyzési jogra, az esetben hiánypótlásnak van helye, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül nem utasítható el. - Ha a jogi képviselővel eljáró fél személyes költségmentesség vagy illetékfeljegyzési jog engedélyezését kéri, de a szükséges igazolásokat nem csatolta, hiánypótlásnak van helye, a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül nem utasítható el, mivel előbb a személyes költségmentesség vagy illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelmet kell elbírálni a 6/1986. (VI. 26.) IM számú rendelet alapján, az pedig nem tartalmaz a Pp. 124. § (2)

bekezdéséhez hasonló rendelkezést. 135. 4/2001. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A Pp. 121. § (1) bekezdés b./ pontjára figyelemmel a keresetlevélben az alperes törvényes képviselőjét – ha ez az alperes személye miatt szükséges – meg kell jelölni; ellenkező esetben jogi képviselő által benyújtott keresetlevélnél (gondnokolt, kiskorú alperes) a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának, egyébként hiánypótlásnak van helye. Nem kívánalom a szervezeti képviselő megjelölése és a cégkivonat csatolása, mivel a gazdasági társaság és más gazdálkodó szervezet önmagában is jogképes, idézhető, képviseletét maga köteles bejelenteni és igazolni a bíróság előtt [Pp. 121. § (1) bekezdés b./ pont]. 136. 5/2001. számú P. vélemény A semmisséget – miután arra bárki határidő nélkül hivatkozhat – hivatalból észleli a bíróság, viszont a szerződéskötés előtti állapotot hivatalból nem lehet helyreállítani, erre határozott kereseti kérelem előterjesztésére van szükség. Az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelemnek annyira kell pontosnak és határozottnak lennie, hogy az alapján pl. végrehajtható bírósági meghagyás kibocsátható legyen. Semmisségre irányuló megállapítási keresetnek általában nincs helye, kivéve, ha a fél igazolja, hogy a megállapítás a jogai megóvása érdekében szükséges és egyúttal teljesítést nem követelhet. (Pp. 123. §) Indokolás: A Ptk. 237. §-ából a hivatalbóli eljárás nem olvasható ki, így a kérelemhez kötöttség elve érvényesül. Az új Pp. szabályok elveinek tükrében a korábbi gyakorlat nem tartható, a szerződéskötés előtti helyzet hivatalból nem

helyreállítható. [Pp. 3. § (2) bekezdés] Ugyanakkor az eredeti állapot helyreállítása helyett hivatalból a Ptk. 237. § (2) bekezdésében szabályozott alternatív lehetőség (a szerződés hatályossá vagy érvényessé nyilvánítása) alkalmazható a bíróság számára. 137. 6/2001. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A viszontkereset meg kell hogy feleljen a Pp. 121.§ (1) bekezdése, valamint a 121/A.§ (2) bekezdés a) és b) pontja rendelkezéseinek; ezen túlmenően a Pp. 147.§ (1) bekezdés előírásai tartalmi többletkövetelményt is támasztanak a viszontkeresettel kapcsolatban. Amennyiben a viszontkeresetet a jogi képviselő írásban terjesztette elő, és az nem felel meg a Pp. 121.§ és 121/A.§.(2) bekezdése előírásainak, akkor hiánypótlási felhívás nélkül a Pp. 124.§ (2) bekezdése és a Pp.130.§ (1) bekezdés i) pontja alkalmazandó, azaz érdemi vizsgálat nélkül elutasítandó a viszontkereset. Vonatkozik ez arra az esetre is, ha az újonnan belépő jogi képviselő meghatalmazását nem csatolták, illetőleg a viszontkereseti illetéket nem rótták le. A tárgyaláson szóban előterjesztett viszontkereset hiányai azonban a tárgyalás elhalasztása mellett biztosított határidő alatt pótolhatók. Amennyiben a viszontkereset nem felel meg a Pp. 147.§ (1) bekezdése rendelkezéseinek, akkor az elutasítás alapja a Pp. 147/A. § (4) bekezdése: ez az elutasító végzés nem fellebbezhető. 138. 7/2001. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 139. 8/2001. számú P. vélemény A Pp. 366. § szerinti korlátozás vagy megszüntetés iránti perben, ha a bíróság a keresetlevél vizsgálata során észleli, hogy a felperes (adós) által mellékelt okiratok alapján

helye lenne a Vht. 41. vagy 56. § szerinti végrehajtás megszüntetésének, vagy korlátozásának a végrehajtási eljárásban, az áttétel felől intézkedik (Pp. 129. §). Eshetőleg a 152. § (2) bekezdés szerint az eljárás felfüggesztésének is helye lehet. 140. 9/2001. számú P. vélemény Gyermektartásdíj felemelése esetén az új ítélet (egyezség) alapján kiállítandó – felemelt összegű – gyermektartásdíjra vonatkozó végrehajtási lapnak a végrehajtható határozat rovatában a felemelésre a vonatkozó ítéleti rendelkezésen túlmenően utalni kell a korábban megállapított gyermektartásdíjjal kapcsolatosan folyó végrehajtásra, annak a számára, a végrehajtó – aki az alapügyben a végrehajtást folytatja – megjelölésére, és arra, hogy újonnan csak a két összeg közötti különbözetre került elrendelésre a végrehajtás. A végrehajtó iroda az ügyviteli lehetőségek figyelembevételével gondoskodik arról, hogy a két végrehajtás lehetőleg egy végrehajtó előtt, eshetőleg egyesített ügyben folyjon a későbbiekben. 141. 10/2001. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Az illeték visszatérítésével kapcsolatos bírósági határozat ajánlott megfogalmazása: A bíróság megállapítja, hogy a felperes (alperes) jogosult – az adóhatósághoz benyújtandó kérelem alapján - ….Ft lerótt/megfizetett illeték visszatérítésére. 142. 1/2002. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 4. §ának rendelkezéséből – mely szerint a Pp.nek, valamint a rendelet költségmentességre vonatkozó

rendelkezéseit a végrehajtási eljárásra vonatkozó eltéréssel [Pp. 86. § (2) bekezdés] a polgári nemperes eljárásokban is alkalmazni kell – az következik, hogy a végrehajtás iránti nemperes eljárásban a végrehajtást kérő és az adós számára a költségmentesség akkor is engedélyezhető, ha ilyen költségkedvezményben a per során nem részesültek. A költségmentesség alkalmazhatóságának feltételei ilyenkor újra vizsgálandók. A végrehajtási eljárásra vonatkozó és a Kmr. 4. § c./ pontjában írt szakértő becsüs fogalmán a végrehajtó által alkalmazott ingó becsüs értendő. 143. 2/2002. számú P. vélemény Az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 41. § (1), (2) bekezdése, az adós, végrehajtást kérő és a végrehajtó számára ír elő teendőket, ebből következően a bíróságnak csak az a feladata, hogy a végrehajtást kérőt a (3) bekezdésnek megfelelően végzéssel kötelezze a Vht. 34. § (5) bekezdése szerinti végrehajtási költségek megfizetésére. Ezzel az intézkedéssel tehát a bíróság előtti (végrehajtási számon folyó) eljárás befejeződött, így az eljárás felfüggesztése szükségtelen. A végrehajtó eljárása a továbbiakban már a végrehajtást kérő ellen a költségek behajtása iránt folyik. 144. 3/2002. számú P. vélemény Az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 114/A. § és 138/A. §-aiban szabályozott 15 napos határidő elmulasztásakor a bekapcsolódás iránti kérelmet el kell utasítani. A határidő – a Vht. ilyen rendelkezése és a Vht. módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 53. §-ához fűzött törvényi indokolásból levezethetően (ilyen megállapítása hiányában) – nem jogvesztő, így a zálogjogosult e mulasztása miatt igazolásnak van helye. Amennyiben a végrehajtói felhívás átvételének időpontja tértivevénnyel, vagy egyéb módon nem igazolt, a mulasztás nem állapítható meg,

ezért az elutasítás jogkövetkezménye sem alkalmazható. Ha a végrehajtó felhívása ajánlott küldeményben történt, a kézbesítés időpontjának tisztázására mód nyílhat. 145. 4/2002. számú P. vélemény Az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 114/A. §-a alapján a végrehajtási eljárásba bekapcsolódó zálogjogosult költségeinek behajtása – a végrehajtást kérő végrehajtás elrendelésével felmerült költségeihez hasonlóan – ugyanazon végrehajtási eljárásra tartozik, mert a Vht. 114/A. § (10) bekezdése a költségek előlegezésére, viselésére, a jogok és kötelezettségek tekintetében a végrehajtást kérőre irányadó szabályokat rendeli alkalmazni. 146. 5/2002. számú P. vélemény A végrehajtást felfüggesztő végzésben írtak bekövetkezésekor (p. a végrehajtási kifogás, illetve a bekapcsolódás iránti kérelem jogerős elbírálásakor) a peren kívüli eljárás alakszerű végzés nélkül folytatható. A felfüggesztési ok (pl.: Vht. 48. § (2) bekezdése) megszűnését megelőzően a felfüggesztett eljárás folytatása iránti kérelemnek helyt adó végzés ellen nincs, míg az elutasító végzés ellen van helye fellebbezésnek. 147. 6/2002. számú P. vélemény Amennyiben az adós halála miatt a végrehajtást kérő a jogutódlás megállapítását kéri, de - a jogutód személyére, a hagyaték megállapítására irányuló bizonyítási indítvánnyal - kérelme hiányát felhívásra nem pótolja, kérelmét el kell utasítani és a Vht. 52. § b.) pontjának megfelelő alkalmazásával úgy kell tekinteni, hogy a hiányos kérelem következtében a végrehajtási eljárás szünetel.

148. 7/2002. számú P. vélemény Amennyiben a végrehajtást kérő olyan cég, amely időközben átalakult, a helyes eljárás az átalakult cég nyilatkoztatása arra, hogy végrehajtást kérői oldalról kéri-e a jogutódlás megállapítását. A felhívást azzal a figyelmeztetéssel kell kiadni, hogy a kérelem elmaradását a bíróság úgy tekinti, hogy az eljárást nem kívánja folytatni, annak megszüntetését kéri (Vht. 55. § (1) bekezdés a.) pont). Amennyiben a felhívás ennek ellenére eredménytelen, a végrehajtást kérőnek a felhívásban írt jogkövetkezményt viselnie kell. 149. 8/2002. számú P. vélemény A Pp. 370/A. § (4) bekezdése a tárgyalás egyszeri, legfeljebb 8 napra történő elhalasztásának lehetőségével a kellően megalapozott bizonyítás lefolytatására nem mindig ad lehetőséget, ezért a megalapozott döntés érdekében a tárgyalás elhalasztására fennálló 8 napos határidő túllépése nem minősül olyan eljárási jogszabálysértésnek, amely szankciót vonna maga után. A jogerős, végrehajtás alatt álló határozat alapjául szolgáló tényekre nézve azonban a bizonyítás nem engedhető meg (formai okból történt halasztás nem számít). 150. 9/2002. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A Pp. 23. § (1) bekezdés h.) pont hatásköri szabálya alkalmazása: Az értékpapír fogalmának tisztázásához pertípusonként – amelyekben a per kizárólag az értékpapír kibocsátója, valamint annak jogosultja (birtokosa) között folyik és az értékpapír a jogviszony alapja – az irányadó jogszabályokban kell megkeresni, hogy a kibocsátás helye szerinti jogszabály a tárgyi befektetési eszközt értékpapírnak minősíti-e. Amennyiben a perben a felperes jogi képviselővel jár el, a Pp. 121. § (1) bekezdés d.) pontja alapján elvárható, hogy e

jogszabály megjelölését a keresetlevél tartalmazza. Ha a perben a forgalombahozatal helyének joga külföldi jog, az irányadó szabályozás (az értékpapírrá minősítés) megismerése érdekében az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Jogi Főosztálya megkereshető.



A Vht. 13. § (1) bekezdés c.) pontjából következően a jövőben lejárt követelésre (pl.) használati díjra) a már kibocsátott végrehajtási lap kiegészítése helyett a lejárati időszak(ok)hoz igazodóan újabb végrehajtási lap(ok) kiállításának van helye, mert a végrehajtást kérő kérelme ilyenkor nem ugyanaz, hanem újabb igény behajtása érdekében kerül benyújtásra.



A Pp. 135. § (1), (3) bekezdései a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti perben is alkalmazhatók, ezért amennyiben a tértivevény a tárgyalás napjáig nem érkezik vissza, a bíróság annak beérkezését követően határoz abban a kérdésben, hogy a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak kell-e tekinteni és így sor kerülhet-e a mulasztás esetére megállapított rendelkezések alkalmazására vagy új határnap tűzésére van szükség. Ha az idézés szabályszerű és a tárgyalás megtartásra már nem kerül, csak a határozatot kell kihirdetni, az új határnapról a feleket értesíteni kell. (Az értesítés kézhezvételének igazolatlansága a határozat kihirdetésének nem akadálya.) Amennyiben az utóbb visszaérkező tértivevényből megállapítható, hogy az idézés nem volt szabályszerű, a visszaérkezésétől számított 8 napra a tárgyalás elhalasztható. Ha az elsőfokú tárgyalásra szóló idézés tértivevénye nem kereste jelzéssel érkezik vissza, a Pp. 99. § (2) bekezdése szerinti értesítés megtörténtének – amely a szabályszerű idézés feltétele – az iratokból ki kell tűnnie. Amennyiben a Pp. 370/A. § (1) bekezdésében írt határidő a szabályszerű eljárás érdekében nem kerül betartásra, annak nincs eljárásjogi szankciója.

A Pp. 2. § (3) bekezdése szerinti kárfelelősség objektív, annak nem eleme a közvetlen felróhatóság, megalapozza a bíróságnak valamely eljárási szabályszegésével vagy mulasztásával, illetőleg a működésével összefüggésben sérült a félnek a per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való joga. Az igény érvényesítését csak akkor zárja ki a jogorvoslati lehetőség elmulasztása, ha a sérelem a jogorvoslati eljárásban orvosolható lett volna. Ezt a bíróság objektív megítélés szerint vizsgálja. Ez az orvosolhatóság független az érdemi döntéstől. A „méltányos elégtételt biztosító kártérítés” nem vagyoni kár, e jogcímre alapozottan egyéb igények érvényesítésének nincs helye. Nincs akadálya azonban annak, hogy a károsult ugyanabban a perben a Ptk. 339. §-a, 349. §-a alapján egyéb (vagyoni) kártérítést kérjen. A Pp. 2. § (1) bekezdése szerinti eljárás megsértése önmagában személyiségi jog megsértése miatti pert nem alapoz meg (Ptk. 84. § (1) bekezdés), ahhoz többlettényállás szükséges. 155. 2/2003. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Amennyiben a bíróság a Pp. 114. § szerinti kifogást alaposnak találja, akkor a kifogásoltakat (végzés meghozatala) nélkül orvosolja, ha pedig alaptalannak találja, akkor a kifogás konstatálásával folytatja az eljárást, és az eljárást befejező határozatában fogja

megindokolni a kifogás figyelmen kívül hagyását.

összegben kerül a díjjegyzékbe és a bíróság által figyelembe vételre.

156. 3/2003. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel)


A határidő meghosszabbítására irányuló, Pp. 104. § (2) bekezdése szerinti kérelem tárgyában a bíróság – amennyiben a kérelmet elutasítja és időközben az eredeti határidő lejárt – a kérelem elutasításáról, illetőleg a határidő lejárta miatti jogkövetkezmény alkalmazásáról egy határozatban is dönthet, ezt indokolni köteles. Ha a kérelem alapján a bíróság a határidőt meghosszabbítja, ezt a féllel közölnie kell, és közölnie kell azt az újabb határidőt is, amelyben joghatályosan teljesíthet. 157. 4/2003. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Az igazságügyi szakértő – a bíróság előzetes külön engedélye alapján – amennyiben a szakértői vizsgálathoz szükséges technikai berendezésekkel rendelkező vállalkozót vehet igénybe. A jogviszony a vállalkozó és a szakértő között keletkezik. Ezért a vállalkozó a számlát a szakértő részére nyújtja be, a szakértő a számlában feltüntetett összeget a többször módosított 3/1986. (II. 21.) IM r. 6. § (1) bekezdése szerint egyéb költséggel járó szükséges és igazolt készkiadásként számolhatja el. Amennyiben a vállalkozó (nyilvánvalóan) áfás számlát ad be és költségeit a szakértő ezen számlával igazolja, ebben a körben a bíróság a vállalkozó tekintetében nem minősül kifizetőhelynek, ezért csak a szakértői díjat terheli ÁFA abban az esetben, amennyiben a szakértő nem élvez alanyi ÁFA mentességet. Ekkor a vállalkozó által kiszámlázott költség a díjjegyzékben nettó összegben kell, hogy szerepeljen, majd az az összes szakértői díjjal együtt áfával kerül bruttósításra. A szakértő ÁFA mentessége esetén a vállalkozói díj bruttó

Abban az esetben, ha a bíróság a zálogjogosult kérelmére az 1994. évi LIII. tv. (Vht.) 114/A. §a alapján a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódást engedélyezi, majd az eredeti végrehajtást kérő tartozását az adós megfizeti, a végrehajtó a végrehajtási eljárást a zálogjogosult hozzájárulása nélkül is megszüntetheti, függetlenül attól, hogy a zálogjogosultnak a végrehajtási eljárás során történő lefoglalással az adós felé fennálló követelése lejárttá vált. Nem értelmezhető a Vht. 114/A. § (10) bekezdése sem olyan kiterjesztő módon, hogy a más végrehajtást kérő által indított végrehajtási eljárásban kizárólagos végrehajtást kérővé válhat. 159. 6/2003. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) 1.) A Pp. 51. § b.) és c.) pontjában szabályozott nem egységes pertársaság esetén a felperesi pertársaság tagjai az elkülöníthető igényük tekintetében külön-külön kötelesek az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 42. § (1) bekezdés a.) pontja szerinti peres eljárási illetéket leróni, nem megfelelő, hogy a követeléseket egy illetékalapba összevonva az Itv. 42. § (1) bekezdés a.) pontja szerint meghatározott maximális illetékben róják le. 2.) A jogi képviselővel eljáró felperesre – amennyiben a pertársaság szerinti illetékfizetési kötelezettség téves értelmezése miatt az illetékalap összevonásával rója le az illetéket – nem alkalmazható a Pp. 124. § (2), illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés i.) pontja. 160. 1/2004. számú P. vélemény a.) A gazdasági társaság határozatának megtámadása iránti perek esetében (tagsági viszonyból származó per) a kereset nem terjeszthető ki úgy, hogy a felperes az

eredetileg megtámadott határozat mellett más időpontban tartott taggyűlés határozatát is megtámadja, mert a kereset változtatás Pp. 146. § (1) bekezdésében szabályozott feltételei közül hiányzik, hogy a megtámadási jog ugyanazon jogviszonyból eredjen, mivel a jogviszony alatt a szűkebb értelemben vett, az adott időpontban tartott taggyűlés határozataival elbírált jogviszonyt kell érteni. b.)Az ilyen tárgyú perekben az 1990. évi XCIII. tv. 39. § (3) bekezdés b.) pontjában meghatározott összeget – az előző kérdésben adott kollégiumi véleményből következően is – megtámadott határozatonként kell leróni. (Ez alól kivétel lehet az, ha alaki hiba miatt valamennyi taggyűlésen hozott határozatot egy jogcímen támad a tag, ilyenkor az illeték egyszeresen rovandó le.) 161. 2/2004. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Amennyiben a felperes a szerződés érvénytelenségének megállapítását az eredeti állapot helyreállítása nélkül kéri, a per tárgyának értéke nem tekinthető meg nem határozható értékűnek (Itv. 39. § (3) bekezdés), hanem a Pp. 24. § (1) bekezdéséből következően a támadott szerződésben írt érték (szolgáltatás, ellenszolgáltatás értéke) az irányadó. Ha a fél eltérő jogértelmezése miatt a pertárgyértéket ennél magasabb összegben jelöli meg, a bíróság a megjelölt értéktől eltérhet a fenti bírói gyakorlat által megkövetelt pertárgyértékhez igazodás érdekében. Erről a Pp. 26. § értelmében végzéssel határoz, amely olyan per során hozott végzés, amely ellen külön fellebbezésnek helye nincs. 162. 3/2004. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Amennyiben az elsőfokú bíróság valamely kereseti kérelemről a Pp. 213. § (1)

bekezdésében foglaltakat megszegve nem döntött, úgy a Pp. 225. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet kiegészítésének van helye. Amennyiben a perben el nem bírált kérelem (pl. viszontkereset, érvénytelenségi kifogás) az elbírált keresettel kapcsolatos döntésre kihatna, abban az esetben a mulasztás lényeges eljárási szabálysértés, amely a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján alapot ad az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. 163. 4/2004. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 2/2013. (II.25.) P. véleménnyel) 1.) A Pp. 13. § (1) bekezdésében felsorolt kizárási okokat a kizárásra hivatkozó köteles megjelölni. Az e.) pont szerinti elfogultságot az erre hivatkozó fél oly módon jelentheti be, hogy az elfogultság okát is fel kell tárnia. Amennyiben maga a kijelölt bíró jelent be kizárási okként elfogultságot, csupán az e.) pontra utalással (elfogultság), így a kizárási ok bejelentése nem megfelelő, a további eljáráshoz szükséges az elfogultság okát is bejelenteni röviden. 2.) A bejelentést a szignálást végző vezetőnek vagy a bíróság vezetője felé kell megtenni, akár szóban, akár írásban. Amennyiben igazgatási úton való átszignálást kér, de az elfogultság okát nem jelenti be, az ügy átszignálása felől intézkedni kell, azonban, ha a szignálást végző vezető nem azonos az igazgatási vezetővel, a bejelentést, az arról felvett feljegyzést és annak a körülménynek a leírását, hogy a bíró elfogultsága okát nem tárta fel, az igazgatási vezetőnek továbbítani kell. A bejelentést tevő bíró az elfogultság okát az igazgatási vezetőnek is bejelentheti. Ha az elfogultsági bejelentést előterjesztő bíró kijelenti, hogy az elfogultság okát másik tanács előtt sem kívánja megjelölni, a másik tanácsnak viszont írásos határozatot kell hoznia, a kizárási bejelentést figyelembe kell venni, azonban a további eljárás az előző igazgatási útra tereléssel azonos. 3.) Amennyiben a kizárási bejelentést a Pp. 18. § (1) bekezdése szerinti eljárásban bírálják el, az ügy a BÜSZ és a 4/2002. OIT szabályzat

(BÜSZ Sz.) 29. § (2) bekezdés 13. pontja és 34. § (1) bekezdése alapján új ügyszámot kap, és az ebben született határozatot az eredeti iratokhoz is meg kell küldeni. 164. 5/2004. számú P. vélemény A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perben a Ptk. 349. § (1) bekezdésében írt, különös feltétel (a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette) megléte abban az esetben is vizsgálandó tényállástól függően, hogy a közigazgatási eljárásban a Ket. 15. § (1) bekezdése szerinti ügyfélfogalomba a kártérítést igénylő fél beletartozik-e, illetőleg a Ket. 98. § (1) bekezdése szerinti fellebbezési joga fennálle. 165. 6/2004. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A Pp-nek a 2004. évi LXV. törvénnyel módosított 99. § (4) bekezdésében szabályozott vélelem beállásáról való értesítést ajánlott küldeményként kell postára adni. A postai kézbesítés második megkísérlését követő 5. munkanapon ezt az iratot kézbesítettnek kell tekinteni. Vita esetén az átvétel időpontja a posta útján (tudakozvány) tisztázandó. Az értesítéshez azt a hivatalos iratot, amelyre vonatkozóan a bíróság a kézbesítési vélelem beálltát megállapította, kézbesíteni kell. Az értesítésnek tartalmaznia kell: 1.) annak az iratnak a megnevezését, amellyel kapcsolatban a kézbesítési vélelem beállt, 2.) a kézbesítési vélelem beálltának időpontját, 3.) a perindítás hatályának beálltáról való tájékoztatást (Pp. 128. §) az időpont megjelölésével, 4.) utalást arra, hogy azt az iratot mellékeli a bíróság, amelynek kapcsán a

kézbesítési vélelem beálltát megállapította, 5.) tájékoztatást arról, hogy a fentebb megállapított kézbesítési vélelem beálltáról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül kérelmet terjeszthet elő a kézbesítési vélelem megdöntése iránt annál a bíróságnál, amelynek eljárása alatt a kézbesítés történt, ha a Pp. 99/A. § (3) bekezdésében írt feltételek fennállnak. (Célszerű idézni a Pp. 99/A. § (3) bekezdését.) A tájékoztatásnak nem kell kiterjednie másra (pl. a végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelem előterjesztésének lehetőségére). A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem előterjesztésének határideje kezdete kétféle módon számítandó: a.) egyrészt a Pp. 99. § (4) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételétől (mert ez a tudomásszerzés), b.) másrészt ahol az értesítést nem kell kiadni (pl. folytatólagos tárgyalásra szóló idézés) egyéb módon való tudomásszerzéstől. A vélelem megdöntésére irányuló kérelem az akár folyamatos, akár befejezett perben utóiratként kezelendő. A Pp. 99/A. § (6) bekezdésében írt eljárás felfüggesztése nem azonos a Pp. 152. § (2) bekezdésében írt tárgyalás felfüggesztéssel és nem vonatkoznak rá a Pp. 155. § rendelkezései abban a tekintetben, hogy a vélelem megdöntése iránti kérelem tárgyában minden bírói intézkedés megtehető. Nem teszi szükségtelenné a különös feltétel vizsgálatát – tényállástól függően – az sem, ha a sérelmezett közigazgatási szerv határozata nyilvánvalóan valótlan adatokat tartalmaz, mert ez az államigazgatási rendes jogorvoslati eljárásban eshetőleg orvosolható lett volna, illetőleg ez az eljárás alkalmas az orvoslásra. A hangsúly azon a törvényi elemen van, hogy a jogorvoslat alkalmas legyen a kár elhárítására. 166. 7/2004. számú K. vélemény a.) A Pp. 332. § (5) bekezdése alapján a bíróságtól a beavatkozásra jogosult ellenérdekű fél ismeretlen címre költözése vagy halála esetén nem követelhető meg a cím kiderítése, avagy a jogutód felderítése. Amennyiben a bíróság - a közigazgatási

eljárási iratanyagból megállapítható adatok alapján - eleget tett az ellenérdekű fél értesítési kötelezettségének, szabályszerűen járt el. b.) A kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a kisajátítást kérő által indított perben azon érintett ingatlanok esetében, amelyeknek tulajdonosa ismeretlen, a perbe való beavatkozás lehetőségéről a Pp. 332. § (5) bekezdése alapján a közigazgatási eljárásban kirendelt eseti gondnokot kell értesíteni. Ha az eseti gondnok a beavatkozási szándékot bejelenti és a bíróság a beavatkozást megengedi, a beavatkozó helyes megnevezése a perben: „A … hrsz.-ú ingatlan tulajdonosa(i)nak eseti gondnoka.” (Ugyanez irányadó a felperes(ek) megnevezésére az eseti gondnok perindítása esetén.) 167. 8/2004. számú K. vélemény a.) A kisajátítási eljárásban a közigazgatási szervnek – amennyiben az eljárás során nem jut kifejezett tudomására a kisajátítást szenvedő személyében vagy az egyéb jogosultak személyében beállott változásra utaló egyértelmű adat – a kisajátítási tervben (terület-kimutatásban) foglalt tulajdonosokkal (jogosultakkal) szemben kell eljárnia, s részükre kell a kártalanítást megállapítania, valamint a határozatot kézbesítenie. A kisajátítási közigazgatási eljárásban hozott határozatban megnevezett kisajátítást szenvedett tulajdonostól kötelmi jogcímen a kisajátítási határozat jogerőre emelkedéséig tulajdonjogot szerző személy a Pp. 327. § (1) bekezdése alapján akár a kisajátítást szenvedett eredeti tulajdonos mellett is jogosult keresetet benyújtani. (Ugyanakkor a Pp. 54. § (1) bekezdése alapján – amennyiben nem indított keresetet – be is avatkozhat a perbe.) Az új tulajdonos esetében is a jogelődje tekintetében irányadó keresetindítási határidő-számítási szabályok veendők figyelembe: azaz a jogutód a jogelődre irányadó 30 napos keresetindítási határidőn belül nyújthatja be keresetét. b.) Az eredeti, kisajátítást szenvedett

felperes hozzájárulásával a Pp. 61. §-a alapján a felperes kötelmi jogutódja a perbe önként beléphet. 168. 9/2004. számú K. vélemény a.) A 2007. évi CXXIII. tv. 23. § (1) bekezdés d., e./ pontjai alapján mindazok, akiknek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti (földhasználó, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő, az ingatlan-nyilvántartásból kitűnő egyéb jogosult stb.) ügyfélnek tekintendők, és részükre is kézbesíteni kell a határozatot. Az adott érdekelt tekintetében – lévén a kézbesítés hiányában a határozat nem emelkedhetett jogerőre - tehát a keresetindítási határidő nyitva áll. Ugyanez a helyzet, ha a határozatban nem oktatták ki a feleket a bírósági felülvizsgálat lehetőségére. (A keresetindításnak ezekben az esetekben csak az együttműködési kötelezettség, illetve a jóhiszemű közreműködés elve szab időhatárt.) b.) Ha a kisajátítási közigazgatási eljárásban az ingatlan ismeretlen tulajdonosai eseti gondnokának kézbesítette szabályszerűen a hatóság a határozatot, a később megállapított örökösöknek az eseti gondnok részére való kézbesítéstől számított 30 napon túl benyújtott keresete elkésettnek tekintendő, ezért a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. 169. 10/2004. számú K. vélemény Ha a kisajátítási kártalanítási határozatot nem a jogalap tekintetében kérik felülvizsgálni, az eljárás illetéke az Itv. 43. § (3) bekezdése alapján felperesenként a közigazgatási tételes illetékösszeg. Valamennyi felperes esetében ezen tételes illeték külön-külön jegyeztetendő fel (még akkor is, ha azonos határozatot támadnak, például egy ingatlan tulajdonostársai). E perekben a Pp. 24. § (1) bekezdése alapján a pertárgyérték – akként tekintve, hogy az ügy tárgya a közigazgatási határozat felülvizsgálata - a meg nem határozható perérték szabályai szerint állapítandó meg.

170. 11/2004. számú K. vélemény A kisajátított mezőgazdasági ingatlan haszonbérlőjének járó kártalanításról a haszonbérlő javára kell külön rendelkezni a kisajátítási határozatban. A haszonbérlőnek járó kártalanítás nem lehet a haszonbérlet hátralévő éveire járó elmaradt haszon. A haszonbérlő kártalanítási jogcímei körében az értékvesztés és költség jogcímek jöhetnek szóba. Meg kell téríteni például haszonbérlet esetén a haszonbérlőnek a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan esetében a lábon álló és függő termés értékét, ha az a birtokba adás időpontjában már megállapítható. (Ennek hiányában pedig a folyó gazdasági év várható termésének értékét.) Költségként megtérítendő a folyó gazdasági évben elvégzett mezőgazdasági munkák és egyéb ráfordítások költsége, ha e költségek az ingatlanért járó kártalanításban, illetőleg az előzőekben említett értékveszteségben nem térültek meg. Szóba kerülhet még a kisajátítás következtében a szükséges haszonbérlői átszervezési, áttelepítési és költözködési költség, valamint egyéb igazolt költségek megtérítése is. Kártalanítás járhat azért is, ha részkisajátítás esetén a visszamaradó, továbbra is haszonbérelt ingatlan művelése megnehezedik. A haszonbérlő részére járó kártalanításnál figyelemmel kell lenni a haszonbérlet időtartamára (határozatlan vagy határozott idejére) is. 171. 12/2004. számú K. vélemény a.) Ha a kisajátított mezőgazdasági ingatlanon meglévő ásványi vagyon ismert volta befolyásolja az ingatlan forgalmi értékét, akkor e befolyásoló tényezőt az adott ingatlanért járó kártalanítás körében figyelembe kell venni. Ugyanez a helyzet a bányatelek jellegnek az ingatlanra (annak egy részére) való ingatlan-nyilvántartási bejegyzés esetén, ha - jóváhagyott üzemi terv alapján – nem folyik kitermelési tevékenység a bányatelek jellegű ingatlanon. A bányavállalkozót ebben az esetben a

bányászati jog megszerzésére fordított költségei kártalanításként megillethetik, illetve szóba jöhetnek egyéb megtérítendő költségek is kártalanításként a bányatelek esetlegesen visszamaradó része kitermelési lehetőségének elnehezülése, vagy a bánya bezárásának szükségessége folytán. b.) Az ásványvagyont tartalmazó, illetőleg bányateleknek minősített ingatlan, továbbá azon ingatlan tulajdonosa és bányászati jogának jogosultja, melyen kitermelési tevékenység folyik, kisajátítási kártalanításként – lévén az ásványi nyersanyagok az állam tulajdonában állnak, s a bányavállalkozó a kitermeléssel szerez tulajdonjogot a kitermelt nyersanyagon – alappal nem tarthat igényt a területen lévő ásványi nyersanyag értékére. 172. 13/2004. számú P. és K. vélemény A 32/ 2003. (VIII. 22.) IM számú r. 3. § (3) bekezdésében a meg nem határozható perértékű ügyekre előírt 10.000,- Ft (+ 25% Áfa) minimumösszeg (3. § (3) bekezdés) nem mérsékelhető a rendelet 3. § (6) bekezdése alapján akkor sem, ha az ügyvéd (ügygondnok) által végzett munkához képest az egyébként eltúlzottnak tűnhet. 173. 14/2004. számú Cg. vélemény A visszaváltható és az elővásárlási jogot biztosító elsőbbségi részvény egymással történő ötvözése lehetséges. 174. 15/2004. számú Cg. vélemény A 2006. évi IV. tv. (Gt.) 193. § (4) bekezdés szerinti visszaváltható részvény esetén a vételi vagy eladási jog gyakorlása tényének bejelentését jogi képviselő igénybevétele nélkül, illeték és közzétételi díjfizetés mellőzésével lehet megtenni, mivel a Gt. csak bejelentési kötelezettséget ír elő, melyhez nem kötődik bejegyzési eljárás. A bejelentés határidejére sem a 2006. évi V. tv. (Ctv.) 34. § (1) bekezdése rendelkezései vonatkoznak, hanem a Gt. 7. § (1) bekezdést kell alkalmazni,

mely szerint a jog gyakorlását követően haladéktalanul eleget kell tenni a bejelentési kötelezettségnek. 175. 16/2004. számú Cg. vélemény 1.) Több kérelmező esetén a szavazati jogot, illetve a hitelezői igényt össze lehet számítani arra tekintettel, hogy az eljárás célja a társasági vagyon védelme, mely egyaránt szolgálja a részvényesek és a hitelezők érdekeit. A Gt. 222. § (2) bekezdés szerinti szavazati arányt így kell figyelembe venni. 2.) A részvénytársaságnak a Gt. 222. § (2) bekezdése szerinti vizsgálat során megállapított mulasztása a Gt. 549. § (5) bekezdése alapján alapot adhat a szavazatok legalább 1/10 részét képviselő részvényeseknek, hogy az igényt a gazdasági társaság nevében bírósági keresettel maguk érvényesítsék. 176. 17/2004. számú Cg. vélemény A Gt. 258. § (1) bekezdése szerint az alaptőke leszállításának a Gt. szerinti kötelező eseteiben a társaság kérelme alapján – a törvényességi felügyeleti eljárás szabályainak megfelelő alkalmazásával – a cégbíróság dönt az alaptőke leszállítására irányuló eljárás lefolytatásának elrendeléséről vagy a kérelem elutasításáról. A bíróság határozatának tartalmára a Gt. 259. § (2) bekezdését megfelelően alkalmazni kell. A kérelemnek ki kell terjednie a Gt. 259. § (2) bekezdésében foglalt valamennyi kérdésre. A cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárás szabályai szerint jár el, ezért a Pp. megfelelően alkalmazható, így amennyiben a kérelem hiányos, hiánypótlásnak van helye. 177. 1/2005. számú P. vélemény Ha a gyermeknek harmadik személynél történő elhelyezése érdekében a gyámhatóság vagy az ügyész által indított perben – mivel a perindítás nem a

harmadik személy igényérvényesítését, hanem a gyermek érdekét szolgálja – a Pp. 64. § (3) bekezdése nem alkalmazható, az alapján a felperes pertársaként II.r. felperesként a harmadik személy nem vehet részt a perben, és alperesi perbenállása is szükségtelen. Amennyiben a harmadik személy perbeállítására kerül sor, a vele szembeni kereset érdemi elutasításának van helye. A Pp. 64. § (3) bekezdése szerinti igényérvényesítésnél a gyermek nem kerül felperesi pozícióba. 178. 2/2005. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 3/2013. (II.25.) P. véleménnyel) A helyi bíróságot és a törvényszéket is érintő kizárási ok esetében a helyi bíróság kizárása és más helyi bíróság kijelölése tárgyában az ítélőtábla dönt. A kijelölés tárgyában nem járhat el az a bíró, akit az elfogultsági bejelentés érint. 179. 3/2005. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 180. 4/2005. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 181. 5/2005. számú P. vélemény Ha a jogutódlás megállapítása után a végrehajtó a végrehajtási eljárás folytatását hosszú ideig elmulasztja, akkor a végrehajtási kifogás előterjesztésére mód van, ez esetben a bíróság a késedelmet megállapíthatja végzésében. Adott tényállástól függően kivételesen a nem vagyoni kárpótlási igény mellett a bíróság a körülményeket jogosult úgy értékelni, hogy járadékot is megállapíthat az egyösszegű kárpótlás mellett.



a.) Az ingatlan-nyilvántartási ügyben hozott földhivatali határozat végrehajtásának felfüggesztése fogalmilag kizárt. Az erre irányuló kérelmet el kell utasítani 1997. évi CXLI. tv. (továbbiakban: Inytv.) 17. § (1) bekezdés e.) pontja; 59. § (1)-(3) bekezdése; a 109/1999. (XII. 29.) FVM r. (továbbiakban: Vhr.) 92. § (1)-(2) bekezdése, illetve 109. §-a alapján. b.) Ha a fél keresetlevelében kéri a végrehajtás felfüggesztését, az e tárgyban való döntést meg kell előznie a keresetlevél Pp. 124. § (1) bekezdése szerinti vizsgálatának. Nem kell elbírálni a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet, ha a keresetlevél áttételére vagy idézés kibocsátása nélküli elutasítására kerül sor, hiánypótlás esetén pedig a 8 napos elintézési határidő a hiányok szabályos pótlásától számítandó.

Az Inytv. 16. § j.) pontja szerinti végrehajtási jog bejegyzésére is irányadó az Inytv. 7. § (1) bekezdése szerinti rangsor elve és a 44. § (1) bekezdése szerinti ügyintézési sorrend, ugyanakkor az 1994. évi XIII. tv. (Vht.) 138. § (3) bekezdése alapján a végrehajtási jog bejegyzésére irányuló megkeresés (az esetleges széljegyzet előzménnyel egyidejűleg) az Inytv. 46. §-ának szabályai szerint soron kívül intézendő.

183. 7/2005. számú K. vélemény Az Inytv. Vhr. 75. § (3) bekezdése alapján nem elégséges a szerződő felek részéről a rendkívüli nehézség vagy számottevő késedelem deklarálása az elővásárlási jog jogosultja nyilatkozata beszerzése tekintetében, hanem a nyilatkozatban elő kell adni a mindezt valószínűsítő tényeket. Az előadott tények valószínűségét a földhivatalnak vizsgálnia kell. A vizsgálat során alkalmazható a Legfelsőbb Bíróság Pk.9. számú kollégiumi állásfoglalása. A szerződő felek együttes – nem a bejegyzés alapjául szolgáló okiratba foglalt – nyilatkozatának említett hiányossága esetén hiánypótlási felhívásnak van helye, ha pedig a nyilatkozattól függetlenül megállapítható az iratokból a jogosulti nyilatkozat beszerzésének nem rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járó volta, az elővásárlási jog jogosultja nyilatkozatának csatolására kell felhívni a kérelmezőt.

185. 9/2005. számú K. vélemény A hatósági megkeresés [Inytv. 26. § (1), illetőleg (7) bekezdése] alapján indult ingatlannyilvántartási eljárásban a hiánypótlásnak az Inytv. 39-40. §-ában írt szabályai megfelelően alkalmazandók. A megkereső, illetve a bejegyzés alapjául szolgáló határozatot hozó hatóságnak az e határozat folytán meghozott jogerős földhivatali határozat ellen – közvetlen anyagi jogi érdekeltség hiányában – nincs kereshetőségi joga [Inytv. 58. § (1) bekezdése; Pp. 327. § (1) bekezdése]. 186. 10/2005. számú K. vélemény A hitelintézet javára történő jelzálogjog bejegyzéséhez a hitelintézet által szabályszerűen aláírt magánokirat elégséges, további alaki követelmények – tanúk aláírása, ügyvédi ellenjegyzés – szükségtelen [Inytv. 32. § (5) bekezdése)]. 187. 11/2005. számú Cg. Vélemény A cégjegyzékből jogutód nélkül törölt cég közhiteles nyilvántartásban szereplő vagyontárgyával kapcsolatos beadványt nem eljárást megindító kérelemnek, hanem a hivatalbóli eljárás alapjául szolgáló bejelentésnek kell tekinteni, ezért illeték és közzétételi költségtérítési kötelezettség a bejelentőt nem terheli.

188. 12/2005. számú Cg. Vélemény A felszámolási eljárást követően az olyan vagyontárgyakra, amelyekre a felszámolási eljárásnak is ki kellett volna terjednie, a vagyonrendezési eljárást a sportegyesületek esetében is le lehet folytatni, tekintettel a Cstv. 2. § (4) bekezdésére, amely a törvény hatályát mondja ki. 189. 1/2006. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 190. 2/2006. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) 1.) A Pp. 147. § (2) bekezdésében írt feltételeknek meg nem felelő viszontkereset érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítandó, a pertárgyérték miatt megyei bírósági hatáskörbe tartozó viszontkereset a pertől – amelyben előterjesztették – el nem különíthető, és nem tehető át ilyen módon a hatáskörrel rendelkező megyei bírósághoz. 2.) A pertárgyérték miatt megyei bírósági hatáskörbe tartozó viszontkereset bár önálló keresetként is megáll, de ha a keresettől elállás folytán az eredeti kereset tekintetében a pert megszüntették a Pp. 129. § alkalmazhatósága szempontjából azonban nem minősül önálló keresetnek tekintendő beadványnak. Ugyancsak nincs helye áttételnek abban az esetben, amennyiben az ellenérdekű fél a viszontkereset tárgyában érdemben nyilatkozott, ez esetben a helyi bíróságnak kell a viszontkeresetet érdemben tárgyalnia. 3.) A pertárgyérték miatt megyei hatáskörbe tartozó viszontkereset nem változtatja meg a per eredeti jellegét hatásköri szempontból, mert a Pp. hatásköri szabálya a perre állapítja meg a hatáskört. A pert a hatáskör szempontjából a felperes keresete alapján kell minősíteni és mivel nincs eljárási szabály arra, amely a viszontkereset szerint állapítana meg hatáskört, így a hatáskör szempontjából

továbbra is a pert megindító kereset az irányadó. Így a teljes per (kereset és viszontkereset) sem tehető át a viszontkeresetre tekintettel megyei bírósági hatáskörbe, a helyi bíróság tehát emiatt hatáskörének hiányát nem állapíthatja meg. 4.) A viszontkeresetet érdemi vizsgálat nélkül elutasító határozat végzés, amely ellen külön fellebbezésnek van helye. 191. 3/2006. számú P. vélemény Adott tényállástól függően kivételesen a nem vagyoni kárpótlási igény mellett a bíróság a körülményeket jogosult úgy értékelni, hogy járadékot is megállapíthat az egyösszegű kárpótlás mellett. 192. 4/2006. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Az ügy körülményeit illetően a tárgyi költségmentes perben is megilleti a felet a pártfogó ügyvéd kirendelésére vonatkozó igény, és ez esetben is a 87. § rendelkezései az irányadók. A költségmentesség megadása iránti kérelem elutasítását tartalmazó végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. 193. 1/2007. számú P-K. vélemény A bíróság az elkülönítést végzéssel mondja ki, amely ellen fellebbezésnek nincs helye. A végzésben pontosan meg kell jelölni, hogy mely kereseti kérelmeket tárgyal először. A Pp. 149. § (1) bekezdése szerinti elkülönítést jelentheti az, hogy –ugyanannak a pernek a keretén belül – az eldöntésre váró vitás kérdéseket a bíróság elkülönítetten tárgyalja, jelentheti azt, hogy a vitás kérdések egy részét tárgyalja, más részében pedig a pert megszünteti vagy a keresetlevél e részének áttételét rendeli el. Nem jelentheti az elkülönítés az egyes keresetek, követelések önálló, új ügyszámon történő külön-külön tárgyalását és elbírálását. Az az eljárás, hogy a bíróság nem hoz külön elkülönítő végzést, nem jelent súlyos eljárási szabályszegést. Maga az eljárás során a kereset

egy részében történő külön érdemi, vagy eljárásjogi döntés önmagában is az elkülönítést jelenti értelemszerűen. 194. 2/2007. számú P-K. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva az 5/2013. (II.25.) P. véleménnyel) A sorozatos perbevonások keresetkiterjesztések - megoldása és a bíróság kizárásának kérdése: ha a keresetkiterjesztés alapját képező tényállás nincs az eredeti kereseti kérelem tényállásával összefüggésben – a keresetek tárgya nem függ össze – a kereset-kiterjesztés nem engedhető meg. Ezért a bíró – ha őt még nem perelték be – a Pp. 149. § (1) bekezdése szerint a kiterjesztés tárgyában elkülönítő végzést hoz és a kereset-kiterjesztéssel érintett részben a keresetet végzéssel elutasítja. A végzés ellen fellebbezésnek van helye. Az eredeti kereset tárgyában érdemi döntést hozhat. Az ilyen végzés – a meg nem engedhető kereset-kiterjesztés elutasítása tárgyában – a viszontkeresetnek a Pp. 147. § (1) bekezdés szerinti végzéssel történő elutasítása analógiájára történhet. Ha az eljáró bíróra terjesztették ki a keresetet az ügyben nem járhat el, az előző pontban írtak szerint, viszont a bíróság – más bírája – eljárhat és az előzőeknek megfelelő döntést hozhat. (Ha nem áll fenn a Pp. 13. § (1) bekezdés e.) pont szerinti kizárási ok. Ha a bíróságot is beperelték, a bíróság nem járhat el (Pp. 13. § (1) bekezdés a.) pontja.)Ha a bíróság a kereset-kiterjesztés ezen módját megengedhetőnek tartja, mert úgy látja, hogy a perek tárgya összefügg, akkor – miután az ügy már tárgyalási szakban van – a kereset-kiterjesztéssel érintett kereseti kérelem tekintetében idézés kibocsátása nélküli elutasítás terhével hiánypótlásnak nincs helye. Hiánypótlást azonban el lehet rendelni azzal a figyelmeztetéssel, hogy a bíróság a hiánypótlás elmulasztása esetén a keresetet hiányos tartalma szerint fogja elbírálni.

195. 3/2007. számú P-K. vélemény Az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránti perben az értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezettséget vállaló fél abban az esetben is köteles igazolni a bonitást (fizetési teljesítő képességet), ha bankkölcsönből kívánja a közös tulajdon megszüntetése esetén a tulajdonostárs tulajdoni hányadának kifizetését megoldani. Erre csak a már létrejött bankkölcsönszerződés alkalmas. A felek között létrejött bírói egyezség csak a feleket köti, a bankot – amely a kölcsön nyújtására ígéretet tett,- nem köti. Ha a kölcsönt a bank nem folyósítja a felek a közös tulajdon egyéb módon való megszüntetését, új perben kérhetik. 196. 4/2007. számú P-K. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A bíróság – a kirendeléssel egyidőben – előzetesen a Pp. 185. § (2) bekezdésére történő figyelmeztetéssel felhívja a szakértőt a késlekedés következményeire. A Pp. 185. § (2) bekezdésében megfogalmazott szankció, azaz a díj csökkentése az eredeti határidő lejártát követően kötelező, feltéve, ha a határidő lejárta előtt a szakértő a késedelmét alapos okkal ki nem menti. A szakértő késlekedése a Pp. 2. § (3) bekezdés szerinti bírósági kártérítésre akkor is alapul szolgál, ha a szakvélemény beterjesztését a bíróság sürgette. A Ptk. 349. § szerint kárfelelősségnél azonban jelentősége van a sürgetésnek. 197. 5/2007. számú P-K. nélemény A bíróság kirendelő végzése alapján akár számítógépes (elektronikus) akár írásbeli szakvéleményadásra kerül sor, a Pp. szabályai mindkét esetben irányadóak. Ha a számítógépes program alapján leírt adatok értékelhetősége és ellenőrzése lehetetlen vagy nehéz, a szakvélemény nem világos és magyarázatra szorul. Az egyéb szakvéleményekkel kapcsolatos Pp. 182. § (3) bekezdés szerinti eljárás az irányadó. A

kiegészítésért és magyarázatért a szakértő külön díjat nem számíthat fel. Amennyiben a szakértő a kiegészítést nem vállalja konkrét szóbeli vagy írásbeli formában – a számítógépes adatbázisára és programjára utalással – új szakértő kirendelésének lehet helye a Pp. 182. § (3) bekezdése alapján a fél kérelmére, vagy eredetileg hivatalból elrendelt szakértői bizonyítás esetén hivatalból. Ha mindkét fél úgy nyilatkozik, hogy a számítógépes program és adatbázis alapján adott – egyébként nem követhető, magyarázatra szoruló – szakvélemény végkövetkeztetését így is elfogadják, e nyilatkozat a bíróságot köti. 198. 6/2007. számú P-K. vélemény A perbeli jogképesség hiányában (Pp. 48. §) idézés kibocsátása nélkül kell a keresetlevelet elutasítani, ha a felperes a pert meghalt személy ellen indította meg (Pp. 130. § (1) bekezdés e.) pontja (halott személy nem jogképes). 199. 7/2007. számú P-K. vélemény

cselekvőképtelen, mindig képviselője útján cselekszik, a képviselő a jogi személy nevében jár el, ezért a képviselő magatartása – amely személyiségi jogot sért – alapot adhat a jogi személlyel szemben a Ptk. 84. § (1) bekezdés ad.) pontja szerinti objektív szankciók alkalmazására, feltéve, hogy a jogi személy képviselője a jogi személy működési körébe tartozó tevékenységgel összefüggően és a működésre irányadó jogszabályi keretek között eljárva tanúsította a sérelmezett magatartást. A jogi személy tehát rendelkezik passzív legitimatioval. 2.) A cég ügyvezetője által kötött szerződés esetén – amennyiben a szerződéskötés a bűncselekmény elkövetésének módja volt – kártérítési felelőssége a bűncselekményt elkövető ügyvezetőnek is fennáll, alperesként perben állhat és amennyiben a kártérítési kötelezettség egyéb Ptk. 339. § szerinti előfeltételei fennállnak, kártérítésben marasztalható is, függetlenül a gazdasági társaság és a kárt szenvedett felperes között fennálló szerződéses jogviszony természetétől. 201. 9/2007. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 27/2013. (X.21.) P. véleménnyel)

Amennyiben a felperes által a kereset benyújtásával együtt perfeljegyzés iránti kérelmet terjesztett elő és ezt a bíróság elrendelte, ez egyoldalú kérelemre történt. A bíróság ezért a felperes egyoldalú kérelmére hatályon kívül is helyezi a perfeljegyzést elrendelő végzést, függetlenül attól, hogy az alperes viszontkeresete ugyanezen ingatlannal kapcsolatos tulajdonjogot érintő kereset. Az alperes nem jogosult a felperes perfeljegyzést hatályon kívül helyező kérelmét ellenezve annak fenntartását kérni. Az alperes külön kérelmére ismét elrendelhető a perindítás tényének feljegyzése, az Inytv. 64. § (1) bekezdés b.) pontjának előfeltételei fennállnak.

Amennyiben a szerződéskötés óta eltelt idő alatt bekövetkezett drágulásokra, az értékviszonyok megváltozására figyelemmel a tartás szerződésben rögzített ellenértéke a tartás reális értékétől eltér, a bíróság vizsgálhatja, hogy a tartás a megszüntetés előtti időszakban milyen értéket képvisel, mi a reális tartási érték. Ennek eredményéhez képest a bíróság a Pp. 26. §-a alapján a Pp. 24. § (2) bekezdés a.) pontja szerint meghatározott pertárgyértéktől eltérő összegben határozhatja meg a per tárgyának értékét.


A perújítás során a perújítási kérelemmel egyidejűleg vagy az első tárgyalást megelőzően előterjesztett végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem alapján a bíróság a megtámadott

1.) Tekintettel arra, hogy a jogi személy


határozat végrehajtását a tárgyalást megelőzően tárgyaláson kívül felfüggesztheti; ugyanakkor a perújítás megengedhetősége tárgyában történő határozathozatal bevárása nélkül, azt megelőzően határozhat a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elutasításáról is. Határozatát utóbb a Pp. 267. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel megváltoztathatja. 203. 11/2007. számú P. vélemény A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (új Gt.) 124. §-a értelmében, mely a Vht. 132. § (2) bekezdésével megegyezően akként rendelkezik, hogy a tag üzletrészének bírósági végrehajtási eljárás során történő értékesítésénél a többi tagot, a társaságot vagy a taggyűlés által kijelölt személyt - ebben a sorrendben - az üzletrészre - a bírósági végrehajtási árverésen gyakorolható - elővásárlási jog illeti meg, az üzletrész árverése esetén az elővásárlási jog jogosultja ezen jogát kizárólag és közvetlenül a bírósági végrehajtási árverésen gyakorolhatja. Az új Gt. 123. (3) bekezdésében szabályozott, az elővásárlási jog gyakorlására nyitva álló 15, illetőleg 30 napos határidő az üzletrész árverésen történő értékesítése esetében nem irányadó. 204. 12/2007. számú P. vélemény A bíróság - erre irányuló kérelem esetén - a gyermek törvényes képviseletét ellátó szülőt kötelezheti a gyermek szükséges ingóságai között a gyermek érvényes úti okmányának a különélő szülő részére kapcsolattartás céljából történő kiadására, ennek keretében érvényes úti okmány hiányában annak kiváltására is. 205. 13/2007. számú Fpk. Vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 6/2012. (XII.10.) G. véleménnyel) A Cstv. 27. § (2) bekezdés a./ pontjában

foglalt fizetési felszólítás problémái: A./ A fizetési felszólítás joghatályosan küldhető meg a cég cégjegyzékben szereplő egyéb elérhetőségére, vagy a képviseletre jogosult lakcímére is, amennyiben a címzésből kitűnik, hogy az a cégnek, az adós vezető tisztségviselőjének szól. B./ A Cstv. 27. § (3) bekezdése alapján tértivevénnyel megküldött fizetési felszólításra nem alkalmazható a Pp. 99. § (2) bekezdése szerinti kézbesítési vélelem, a fizetési felszólítás ezért akkor joghatályos, ha azt az adós kézhez vette, a „nem kereste” értesítés pedig ennek megállapítására nem alkalmas. A postán kívül a hitelező a fizetési felszólítást joghatályosan küldheti meg egyéb módon is (pl. telefax, e-mail, közvetlen kézbesítést), amennyiben a küldemény tartalma és az átvétel időpontja igazolható. Az adósnak valamennyi esetben módja van annak bizonyítására, hogy a fizetési felszólítás hozzá nem érkezett meg, illetve azt nem az arra jogosult vette át. C./ Csak a teljesítési határidő lejártát követő 20 nap elteltével bocsátható ki joghatályon fizetési felszólítás [Cstv. 27. § (2) bekezdés a./ pontjának második fordulata]. D./ A hitelező csak a fizetési felszólításban szereplő követelésre kezdeményezhet felszámolási eljárást, az időközben lejárt követelések újabb fizetési felszólításban és felszámolási kérelemben érvényesíthetők. 206. 14/2007. számú Fpk. vélemény A.) A felszámolást elrendelő végzés lényeges tartalmi eleme, hogy a határozat meghozatalára fő eljárásban, másodlagos vagy területi eljárásban került sor, ezért a végzés rendelkező részének ezt tartalmaznia kell, és erre a határozat indokolásában, valamint a közzétételi végzés is ki kell térni. B.) A Cstv. 26. § (3) bekezdése szerinti fizetési határidő engedélyezése jellegét tekintve a bíróság által megállapított határidő, és mivel erről az adós a bíróság végzéséből – annak kézbesítésével – szerez tudomást, a kézbesítést követő nappal veszi kezdetét (Cstv. 26. § (3) bekezdés, 6. § (3) bekezdés, Pp. 103. § (2) bekezdés). A fizetési határidő engedélyezésének az a célja, hogy az adós

tartozását rendezze, és így a felszámolást elkerülje. A bíróság e határozatához nincs kötve, ezért amennyiben a végzés az adós hibájából nem kézbesíthető, így a fizetési határidő engedélyezése a célját nem érné el, a fizetésképtelenség megállapításának és a felszámolás elrendelésének van helye. A bíróság a fizetési határidő lejártát konkrét időpontban is meghatározhatja. Ebben az esetben a végzés kézbesítésének időpontjától függetlenül a fizetési határidő a végzésben megadott időpontban telik le. C.) Ugyanazon gazdálkodó szervezet ellen hitelezői kérelem és a cégbíróság által is kezdeményezett felszámolási eljárásban a cégbíróság által indított eljárás szabályainak alkalmazásával kell a felszámolás elrendeléséről dönteni. A bíróság a felszámolás kérdésében a fizetésképtelenség vizsgálata nélkül hivatalból hoz határozatot és a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

nyilvánította és felszámolását kezdeményezte, azzal, hogy itt kényszertörlés elrendelése nem történt, ezért azt felfüggeszteni sem kell. D./ Az A./ és C./ pont szerinti esetben a cégbíróság köteles vizsgálni, hogy a Ctv. 118. § (5) bekezdése, vagy a Cstv. 27. § (2) bekezdése szerinti valamelyik fizetésképtelenségi ok fennáll-e. A felszámolást lefolytató bíróság az eljárás alapjául szolgáló jogerős cégbírósági határozat megalapozottságát nem vizsgálhatja, és nem juthat olyan döntésre, hogy a felszámolási eljárás elrendelését mellőzi (a Ctv. 84. § alapján történő felszámolás kezdeményezése).

207. 15/2007. számú Cg-Fpk. Vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 6/2012. (XII.10.) G. véleménnyel)

208. 16/2007. számú Cg. Vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 6/2012. (XII.10.) G. véleménnyel)

A./ A cégbíróság a Ctv. 118. § (5) bekezdés alapján köteles a kényszertörlés alatt felszámolási eljárást kezdeményezni a kényszertörlési eljárás megszüntetése mellett, az így indult felszámolási eljárásokban a Ctv. 116. § (5) bekezdés és a felszámolás az adós teljesítésére tekintettel nem szüntethető meg. B./ A Cstv. nem tartalmaz korlátozást arra, hogy a kényszertörlés alatt álló cég ellen a Cstv. 22. § (1) bekezdés szerinti egyéb esetben (pl. hitelezői kérelem alapján) felszámolási eljárás induljon, ezekre az ügyekre a Ctv. 116. § (5) bekezdése és a Cstv. 41. § (1) bekezdése sem alkalmazható, mivel a felszámolás elrendelésére nem a kényszertörlési eljárás megszüntetésére és a felszámolás cégbírósági kezdeményezése mellett került sor. Ilyen esetben a kényszertörlési eljárás felfüggesztése indokolt. C./ A B./ pontban foglalthoz hasonló az eljárás, amennyiben a cégbíróság a céget a Ctv. 84. § (1) bekezdés alapján megszűntnek

A tag által a társaságnak nyújtott hitel (ún. tagi hitel) mint a társasággal szemben fennálló követelés jegyzet tőke emelésnél a tag vagyoni hozzájárulásaként vehető figyelembe eltérő megállapodás hiányában. A tagi hitelt, mint a tag vagyoni hozzájárulását nem pénzbeli hozzájárulás (apport) szolgáltatásának kell tekinteni, ezért a jegyzet tőke emelésnél az erre vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. A változásbejegyzési eljárásban a társaságnak azt kell igazolnia, hogy a tagi hitel nyújtására sor került, a társaság ezt a jegyzettőke emelésre használja fel, és azt milyen értékben veszik a tag vagyoni hozzájárulásaként figyelembe, erre vonatkozóan csatolni kell a könyvvizsgáló véleményét, vagy egyéb okiratot, amely a vagyoni hozzájárulás értékének igazolására alkalmas.

E./ A mennyiben a cég ellen kényszerötlési eljárás folyamatban léte alatt felszámolási eljárás indult, és az a cég fennmaradásával végződött (B./ pont), a kényszerötlés tovább folytatódik, amennyiben pedig a kényszertörlés elrendelésére még nem került sor (C./ pont), a kényszertörlést kell elrendelni.


A peres iratból kért jegyzőkönyv másolat – és a polgári periratból kért más irat másolata – nem szolgáltatási díj alá esik, hanem illetékköteles. A személyes illetékmentes felet megilleti az iratmásolati illeték megfizetése alóli mentesség. (Itv. melléklet IV/1. pont) 210. 2/2008. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) a.) Amennyiben a felek a Pp. 104/A. § (2) bekezdés d./ pontja érelmében közösen kérik a Pp. 104/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásának mellőzését, úgy a bíróság a törvénykezési szünetben nem köteles - soron kívül eljárni, ha az ügy egyébként nem soron kívüli, csak a felek mondanak le a Pp. 104/A. § (1) bekezdésében írt kedvezményről. b.) A bíróságnak a Pp. 104/A. § (2) bekezdésének alkalmazása esetén a feleket erre az eljárás folyamán egy ízben mindenképpen figyelmeztetnie kell, ugyanakkor egyes súlyos jogkövetkezményekkel járó percselekmény esetén a külön figyelmeztetés is indokolt /pl. fellebbezési határidő/. 211. 3/2008. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 212. 4/2008. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 213. 5/2008. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A Pp. 134/A. § /1/ és /2/ bekezdése a sajtónak a nyilvános tárgyalásról történő felvételkészítési jogát szabályozza. A nyilvános tárgyalásról tehát nem bárki

készíthet felvételt. A sajtó képviseletet, azaz a felvételkészítési jogosultságot vizsgálni kell. A felvételkészítés lehetőségét a tárgyalás rendje érdekében korlátozni lehet. Erről pervezető végzést kell hozni, amely ellen nincs helye külön fellebbezésnek. 214. 6/2008. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 215. 7/2008. számú P. vélemény Ha a keresetindításra nyitva álló anyagi jogi határidő munkaszüneti napra - szombat, vasárnap - esik - a határidő csak az azt követő munkanapon a hivatali idő végével jár le. 216. 8/2008. számú P. vélemény Hatályon kívül helyezte a 26/2013. (X.21.) P. vélemény 217. 1/2009. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Mely iratokhoz kell tértivevényes kézbesítés? Tértivevény nélkül kézbesíthető bírósági iratok: - felek beadványai ellenérdekű félnek; - a fél tájékoztatását szolgáló irat (pl. szakértő kirendelés, megkeresés tanúkihallgatásra, irat megkérése, stb.); - jegyzőkönyv másolat a tárgyaláson jelen volt félnek akkor is, ha határozatot tartalmaz; - elsőfokú ítélet, végzés jogerejét megállapító végzés (másodfokú ítélet nem!); - megkeresések (csak a sürgetést kell tértivevénnyel kiadni), de egyedi bírói megítélés szerint (pl. a földhivatali megkeresés ítélet alapján tértivevényes!); - megkeresésekre válasz; - tárgyalás elhalasztása új határnap nélkül (egyedi megítélés szerint). Azon hivatalos iratot, amely szankcióhoz

kötött határidőt tartalmaz, tértivevényes levélként kell kézbesíttetni. A bíró ad utasítást egyedileg vagy általánosságban a postázás módjára. 218. 2/2009. számú P. vélemény A hozzátartozók közötti erőszak miatt alkalmazható távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. tv. alkalmazásával kapcsolatosan felmerülő anyagi és eljárásjogi kérdések. Megállapítások: 1.) Lajstromozás: Az eljárás megnevezése: hivatalból indult távoltartási eljárás, illetve távoltartási eljárás. A lajstromozás ennek megfelelően Pkth., illetve Pkt. szám alatt történik. Valamennyi ügyben a bántalmazott a kérelmező, a bántalmazó pedig a kérelmezett. 2.) Jelzési kötelezettség: A törvény 2. § (2) bekezdése szerinti jelzési kötelezettsége a bíróságnak erőszak veszélye esetén áll fenn, ebben az esetben a gyámhivatalt értesíteni kell. A bíróság a 17. § szerinti jelzési kötelezettségének az erőszak veszélyén túlmenően előfeltétele a konkrét erőszakos magatartás tanúsítása a bántalmazó részéről. Ebben az esetben a rendőrség felé áll fenn a jelzési kötelezettség. A bíróság e célból nem folytat le bizonyítást, az indokoltságot a tényállásból, a felek előadásából, a történtekből szűri le, de a már meglévő bizonyítási anyag is adatokat szolgáltat. A felek akaratától, tényelőadásától függetlenül is indulhat eljárás, amennyiben annak feltételei fennállnak a rendelkezésre álló adatok szerint. E jelzési kötelezettség elmulasztása esetén adott esetben a bírót fegyelmi felelősség terheli, mely fegyelmi eljárás elrendeléséről az elnök dönt. 3.) Határidők: A megelőző távoltartási ügyekben az iratokat a rendőrségnek faxon kell megküldeni, a gyámhivatalnak közvetlenül küldönc útján. A jegyzőkönyveknek gyors határidőn belül kell elkészülnie. Az ügyészt értesíteni

fax, illetve telefon útján kell. A bíróságra 3 napos (akár nem munkanap az a nap a törvény szövege szerint) elintézési határidő az irányadó. A törvény a bíróságra nézve a határidőt nem órákban, hanem napokban állapítja meg, így a határidő végének a harmadik nap 24. óráját kell tekinteni. 4.)A felek meghallgatása: Minden esetben meg kell kísérelni a felek személyes meghallgatását, melyhez szabályszerű értesítés szükséges. A megkísérléshez elegendő, hogy a rendőr a felet több helyen kereste és nem találta, erről jelentést készít. (Ennek előzménye a rendőrkapitányságok és bíróságok közötti megállapodás a kézbesítés mikéntjéről, ami már a törvény hatályba lépése előtt megtörtént.) 5.) Hivatalbóli eljárás és felülvizsgálat találkozása: Amennyiben a Ket. megszegésével született az ideiglenes távoltartó határozat, azt hatályon kívül kell helyezni, illetve az meg is változtatható. Hatályon kívül helyezés esetén a határozat hiánya "kiveszi a talajt az ideiglenes megelőző távoltartás nyomán indult hivatalbóli eljárás alól", így amennyiben megelőző távoltartásról 3 napon belül dönt a bíróság, az "mindent visz". 6.) Fellebbezés: A bíróság távoltartási ügyben született határozatával szemben van helye fellebbezésnek, melynek határideje 15 nap. A törvény nem mondja ki a bíróság határozatának előzetes végrehajthatóságát, így azt a bírósági határozat ne tartalmazza. A halasztó hatály hiányának kimondása indokolt volna, de nincs a törvényben. Ezáltal a határozat a másodfokú eljárás befejezéséig nem foganatosítható. Megoldásra törvénymódosítás kellene, ezért ennek észrevételezését az IRM felé javasolják a jelenlévők. A bírósági végzések tartalmára nézve rendelkezésre állnak a határozatminták. 7.) Tekintettel arra, hogy a határozat kézbesítése két módon is történhet, a meghozatalkor helyben, illetve rendőrség útján, előfordulhat, hogy a határozat meghozatala és a kézbesítés elkülönül. A

távoltartás időtartamát napokban kell meghatározni, kezdete a határozat közlése. 8.) Az ideiglenes megelőző távoltartás, illetőleg a megelőző távoltartás elrendelése hatályát veszti, amennyiben a bántalmazó ellen indított büntetőeljárásban a bíróság távoltartást rendel el. Ennek kapcsán a hatályvesztés ipso iure következik be, a bíróságnak nem szükséges végzést hoznia. 219. 1/2010. számú P. vélemény 1. A közjegyző előtti eljárásban az 1 millió Ft-ot meghaladó pénzkövetelés is érvényesíthető fizetési meghagyással. 2. Munkaviszonyból és egyéb hasonló jellegű jogviszonyból származó, a fenti összeghatárt meg nem haladó pénzkövetelés a munkaügyi bíróság előtt perben is érvényesíthető (alternatív lehetőség). Fizetési meghagyás kibocsátása azonban itt is csak a közjegyzőtől kérhető. A Pp. 349. § (4) bekezdésében írt jogviták elbírálására a továbbiakban is csak a munkaügyi bíróság előtt indult perben van lehetőség. 3. Abban az esetben, ha a fél a bíróság előtt olyan követelést érvényesít, amely kizárólag fizetési meghagyással érvényesíthető, a beadványt keresetlevélként, peres ügyszámra kell iktatni, és azt a Pp. 130. § (1) bekezdésének c./ pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kell utasítani. Akkor, ha a fél a bíróságtól olyan követelés kapcsán kéri fizetési meghagyás kibocsátását, mely nem csupán ilyen módon érvényesíthető, a beadványt Pk-s ügyszámra kell iktatni, és a kérelmet a Pp. 130. § (1) bekezdésének b./ pontja alapján kell érdemi vizsgálat nélkül elutasítani. Az eljárásnak az Itv. 57. § (1) bekezdésének a./ pontja szerint illetékmentessége folytán a bíróságnak mindkét esetben meg kell állapítania az illeték visszatérítésére való jogosultságot, és az az iránti kérelem benyújtásának lehetőségéről a felet tájékoztatnia kell. 4. Fizetési meghagyásos eljárást követő perben az illetékfizetési, valamint a

tényállás-előadási és bizonyíték-előterjesztési kötelezettség – akárcsak részbeni – elmulasztása esetében a bíróság a Pp. 95. § (2) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívást nem adhat ki. Ilyen esetben vagy a pernek a Pp. 318. § alapján történő megszüntetéséről kell határoznia, vagy pedig a Pp. 95. § (2) bekezdése szerint a beadványt annak hiányos tartalma szerint kell elintéznie. Kivételt képez ez alól az az eset, ha a közjegyző az ellentmondásról szóló értesítéshez kapcsolódóan téves tartalmú felhívást intézett a jogosulthoz. Ilyenkor a bíróságnak a felhívást a per megszüntetésének terhére való utalással meg kell ismételnie. 5. Fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondás a perben nem vonható vissza, arra tekintettel a bíróság a pert nem szüntetheti meg. Ezt a nyilatkozatot tartalma szerint a kereset elismerésének kell tekinteni. 6. A jogerős fizetési meghagyás elleni perújítás esetében a felek helyes megnevezése perújító, vagy perújított felperes, illetve alperes. 220. 2/2010. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A bíróságnak a nyilvános ügyfélfogadási napon felvett beadvány hiteles kiadmányát kell az ellenérdekű félnek kézbesítenie. 221. 3/2010. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) A Pp. 41. § szerinti illetékességi kikötésnek (alávetésnek) a keresetlevél benyújtásáig van helye. Az arra történt hivatkozás esetén a bíróság akár hiánypótlás keretében is felhívhatja a feleket a valamennyiük által aláírt, a fenti megállapodást igazoló okirat csatolására.

222. 4/2010. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Gyermekelhelyezési perben az alperes viszontkeresettel kérheti a gyermek nála történő elhelyezését. A gyermek elhelyezése és a gyermekkel való kapcsolattartás – együttes érvényesítésük esetén – illetékjogi szempontból egy igénynek minősülnek. 223. 5/2010. számú P. vélemény (Felülvizsgálva és fenntartva a 25/2013. (X.21.) P. véleménnyel) Az ügygondnoki díj megfizetésére – a Pp. 84. § (4) bekezdéséből következően – a pervesztes felet akkor is kötelezni kell, ha korábban költségmentességben részesült. A Pp. 84. § (4) bekezdésében írtak, mely szerint a költségkedvezményben részesült fél azon költségeit, amely alól a fél mentesül az állam előlegezi, kivéve az ügygondnoki díjat, nem lehet úgy értelmezni, hogy a költségkedvezményben részesült felperes köteles előlegezni a kérelmére kirendelt alperesi ügygondnok díját, mert a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet a költségmentesség alkalmazásáról 13. § (6) bekezdésében akként rendelkezik, hogy az alperes részére kirendelt ügygondnok eljárásával felmerült illetéket és költséget az állam előlegezi, illetőleg viseli a felperes pernyertessége esetén. Ebből következően az alperes részére kirendelt ügygondnok díjának előlegezésére az állam köteles. Ha a per során az ügygondnok felmentésre kerül, az előlegezésről itt is dönteni kell végzéssel, és az eljárást befejező határozatban kell a viselésről rendelkezni a pervesztességpernyertesség függvényében. 224. 6/2010. számú P. vélemény A végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés elleni fellebbezés illetékköteles, viszont az eljárás tárgyának értéke az Itv. 39. § (1)

bekezdése szerint nem állapítható meg, ezért az illeték számításának alapja itt az Itv. 39. § (3) bekezdésében írtak szerint alakul. 225. 7/2010. számú P. vélemény Végrehajtás megszüntetési perben a bíróságnak a keresetnek való helytadás, a végrehajtás megszüntetése esetén nem csupán a végrehajtási költségek viseléséről, hanem azok összegéről is kell határoznia. 226. 8/2010. számú P. vélemény Az adásvételi előszerződés relatív hatálytalanságának bíróság általi megállapítása az elővásárlási jog sérelmére alapítottan megalapozottan nem kérhető. A bíróságnak ilyen esetben az anyagi jog hiánya miatt a keresetet érdemben, ítélettel kell elutasítania. 227. 9/2010. számú P. vélemény A végrehajtási eljárásban, amikor a végrehajtás alá vonható ingóságra vonatkozóan harmadik személy az adós tulajdonjogát vitatja, illetőleg saját tulajdonjogát állítja, és ezért beadványt nyújt be ennek megállapítása iránt a bírósághoz, ez nem végrehajtási kifogásként, hanem igénypert megindító beadványként kell kezelni. Amennyiben ugyanis kifogásként kezelné, a végrehajtást kérő joga sérülne, mivel ő igénypert nem indíthat, az egyéb érdekelt vagy harmadik személy pedig ha végrehajtási kifogásként kérelmét elbírálják ilyet nem is indít, mert nem érdeke. Különösen így áll ez, amikor a forgalmi engedéllyel igazolható az, hogy a gépjármű a harmadik személy tulajdonában van nyilvántartva, ilyen esetben a közokirattal szemben egyébként az eljárásjogban megengedett bizonyítási lehetőségtől a peren kívüli végrehajtási kifogás eljárásban a végrehajtást kérő elesik. Ezért célszerű a harmadik személynek az ilyen kérelmét (megfelelő kitanítás vagy hiánypótlás után) végrehajtási igényperként kezelni.

228. 1/2011. számú P. vélemény (Felüvizsgálva és módosítva a 4/2013. (II.25.) P. véleménnyel) Nem kizárási ok a bíróság valamennyi bírája szempontjából az, ha korábban más ügyben a bíróságot a felperes beperelte. Amennyiben azonban erre hivatkozással a bíróság már több esetben valamennyi bírája aláírásával a Pp. 13. § (1) bekezdés e.) pontja szerinti kizárási okot jelentett be (elfogultság), a továbbiakban – ha nincs olyan bíró, aki a korábbi kizárásra vonatkozó nyilatkozatot nem írta alá a bíróság az objektív teszt szempontjából megítélendően (a pártatlanság látszatának fenntartása végett) – helyesebb, ha a későbbi ügyeiben sem jár el a felperesnek. Az ügyfelek és a közvélemény szempontjából ugyanis (objektív teszt) az elfogultság látszatát is el kell kerülni, és ha már ugyanazon ügyfél tekintetében az ügyfél magatartása vagy perindítása miatt a bíróság minden bírája elfogultságot jelentett be, a későbbiekben külső megítélés szempontjából nem tekinthető elfogulatlannak. 229. 2/2011. számú P. vélemény (Hatályon kívül helyezte a 5/2013. (II.25.) P. vélemény) 230. 3/2011. számú P. vélemény Az 1996. évi LV. tv. 81. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a károsult vadkár esetében a kárának megtérítését közvetlenül a bíróságtól kérje. Amennyiben a kárösszeg 1 millió Ft-os értékhatár alatt van, 1 millió Ft-os értékhatárig kötelező a fizetési meghagyásos eljárás. Ha a jegyző előtti eljárás kimenetele az, hogy nem jön létre egyezség a felek között, akkor a jegyző az eljárást megszünteti; és a 81. § (8) bekezdése (amely jogvesztő határidőt tartalmaz) szerint a károsult az eljárást megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kérheti a bíróságnál kárának megtérítését.

A törvény szó szerinti értelmezése egyértelművé teszi, hogy a bírósághoz kell a jogvesztő 30 napos határidőn belül a keresetet benyújtani. Amennyiben a jegyzői eljárás megszüntetése után mégis fizetési meghagyással érvényesíti igényét a károsult, és perré alakulás esetén a jogvesztő határidőn belül beérkezik a bírósághoz az aktanyomat, akkor az eljárást le kell folytatni. Az a megoldás is elfogadható, hogy a fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. tv. 24. § (1) bekezdés b.) pontja szerint - mivel a követelés érvényesítése közvetlenül a bíróság hatáskörébe tartozik a jegyzői eljárás után is a közjegyzőnek nincs hatásköre, és a Pp. 129. § rendelkezései alapján átteszi az illetékes és hatáskörrel rendelkező bírósághoz. 231. 4/2011. számú P. vélemény A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben a közjegyzőnél az Fmh. tv. (2009. évi L. tv.)20. § (5) bekezdés szerint a kérelemben megjelölhető perré alakulás esetére a perben illetékes bíróság azokkal az adatokkal együtt, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható. Vagylagos illetékesség esetén a perben a felperest illeti meg a választási jog abban a kérdésben, hogy mely bírósághoz nyújtja be a keresetét, adott esetben a fizetési meghagyás után perré alakulás esetére a perben melyik bíróságot jelöli meg. Ha ezt elmulasztja a fizetési meghagyásban megjelölni, akkor alkalmazható az Fmh. tv. 38. § szerinti rendelkezés, mely szerint a közjegyző választ a Pp. 29., 30. és 40. § szerint illetékes bíróságok közül. A választási lehetőség gyakorlása a vagylagos illetékesség esetén a fizetési meghagyásban a bíróság megjelöléssel perré alakulás esetére történik a felperes részéről. Amennyiben ezt elmulasztja, akkor a fizetési meghagyásról szóló 2009. évi L. tv. 29., 30. és 40. § szerinti illetékesség választható a közjegyző által, amelyek között a „vagylagos” illetékesség nem szerepel. A felperes a választási lehetőségével nem élt, ezért azt már az előkészítő iratban nem gyakorolhatja. A közjegyző akkor jár el helyesen, ha a 2009. évi L. tv. 31. § (2) bekezdés szerinti felhívásban

arról is tájékoztatja a jogosultat, hogy az aktanyomatot mely bírósághoz küldte meg. 232.

1/2012 . számú P . számú vélemény a.) Átalakulás: Az egyesület megszűnésének eseteit a Ptk. 63. § (4) bekezdés d./ pontja szabályozza, annak eljárási menetét a 2011. évi CLXXV. tv. (Ectv.), a 2011. évi CLXXXI. tv. (Ctv.) nem szabályozza, ezért szükségszerű, hogy az egyesület saját átalakulásának szabályait, az átalakulás módját az alapszabályban, szervezeti szabályzatban rögzítse. Ez vonatkozik a szétválásra is. A Ptk. 64. § (1) bekezdés a./ pontjából is ez következik. b.) Végelszámolás, kényszer-végelszámolás: A végelszámolás és a kényszervégelszámolás lefolytatására nem a szervezet székhelye szerinti cégbíróság, hanem a nyilvántartást vezető bíróság jogosult. A felszámolási és csődeljárást a cégbíróság folytatja le. Amennyiben a végelszámolás átfordul felszámolásba, úgy a nyilvántartást vezető bíróság a kérelmet megküldi a felszámoló bíróság részére. A nem működő alapítvány törlése iránti eljárást az ügyész indítványára, vagy a képviselő kérésére lehet megindítani, az hivatalból nem indítható meg. A már nem működő alapítvány az informatikai rendszer adatai alapján jelenleg nem szűrhető ki, a későbbiekben sem feladata a bíróságnak ezek ellenőrzése. A bíróság megszüntető ítéletét követően a nyilvántartást vezető bíróság végzéssel rendeli el a kényszer-végelszámolást. Az elrendelő határozatban ki kell jelölni a végelszámolót, aki a civilszervezet vezető tisztségviselője is lehet. Amennyiben a civil szervezetnek van vagyona, úgy a nyilvántartást vezető bíróság a kényszer-végelszámolást elrendelő végzésben a költségek elkülönítéséről is dönt. A civil szervezetek kényszer végelszámolására nézve nem irányadó a felszámolással kapcsolatos kijelölési rendszer, nincs sorsolás, a végelszámoló személyének kijelölése a nyilvántartásból, az összeférhetetlenségi szabályokra figyelemmel történik.

c.) Közhasznú minősítés: Újként nyilvántartásba veendő civil szervezet nem lehet közhasznú. Már működő alapítvány, egyesület amennyiben annak előfeltételei fennállnak (2 éve működik, az elmúlt 2 év beszámolóját letétbe helyezte, alapító okiratát az Ectv. 32-34. § rendelkezéseinek megfelelően módosítja), közhasznúvá átminősíthető. Az ezidáig kiemelkedően közhasznú civil szervezet kérelemre közhasznúvá minősíthető át, amennyiben az előző 2 év beszámolóját letétbe helyezte, és egyébként az előfeltételeknek megfelel. Az elektronikus nyilvántartási rendszer beindulásáig közhasznúsági igazolást annak adható ki, aki papíralapú igazolást nyújt be arról, hogy az előző 2 év beszámolóját az OBH-nál letétbe helyezte (amíg a számítógépes rendszer ezen adat megtekintésére alkalmassá nem válik). A 2012. június 30-án hatályba lépő informatikai rendszerben a szervezetek új nyilvántartási számot kapnak, amelyről őket értesíteni nem kell, de az ügyfél kérelmén használhatja a régi számot, a nyilvántartó bíróság azonosítja ezt be.

233. 2/2012. számú P vélemény Ha a végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelmet a közjegyző érdemi vizsgálat nélkül elutasította, a Pp. 132.§ (1) bekezdésére hivatkozással a közjegyzőnél előterjesztett újabb végrehajtási záradék kibocsátása iránti kérelem közjegyzői díját nem kell a kérelmezőnek ismételten megfizetnie (összhangban az 1/2010. KPJE jogegységi határozattal).

234. 3/2012. számú G. vélemény A./ A Ctv. 131/A. § (1) bekezdés értelmében a 2011. évi CXCVII. tv. (továbbiakban: Mód. tv.) 136. §-ának (2012. március 1-jén) hatályba lépésekor folyamatban lévő kényszervégelszámolásokban és a 2006. július 1-jén folyamatban lévő be nem fejezett végelszámolásokban – amennyiben a cégbíróság még nem kezdeményezett felszámolási eljárást – a végelszámoló 2013.

január 1-jéig köteles megtenni az a-c./ pont szerinti intézkedések valamelyikét (kényszer-végelszámolás befejezése törlési kérelem benyújtásával, felszámolási eljárás kezdeményezése vagy kényszertörlési eljárás kezdeményezése). A Ctv. 131/A. § (8) bekezdés szerint a Mód. tv.-vel megállapított Ctv. 116-118. §-ának rendelkezéseit azokban a törvényességi felügyeleti eljárásokban is alkalmazni kell, amelyek 2012. március 1-je előtt indultak, és a cégbíróság még nem hozott végzést a cég kényszer-végelszámolásának elrendeléséről tehát már csak kényszertörlés rendelhető el. A 2012. március 1. után elrendelt kényszervégelszámolások esetében is alkalmazni kell az (1) bekezdésben foglaltakat azzal, hogy az (1) bekezdés a-c./ pontjában meghatározott eljárást a végelszámolónak 2015. január 1-jéig kell kezdeményeznie. Amennyiben tehát a kényszer végelszámolás már 2012. március 1-jén folyamatban volt, a Ctv. 131/A. § (1) bekezdés a-c./ pontja szerinti intézkedéseket a kényszervégelszámoló legkésőbb 2013. január 1-jéig köteles megtenni, ennek elmulasztása esetén a Ctv. 131/A. § (5) bekezdése értelmében a cégbíróság hivatalból indítja meg a kényszer-törlési eljárást. Amennyiben a kényszer-végelszámolás elrendelésére 2012. március 1. napját követően került sor, a kényszer végelszámoló a 131/A. § (1) bekezdés a-c./ pontjában meghatározott intézkedéseket 2015. január 1-jéig kezdeményezheti azzal, hogy e rendelkezések szerint 2012. július 16. napja után kényszer-végelszámolás már nem volt elrendelhető. B./ A Ctv. 105. § (1) és (2) bekezdése értelmében az általános szabályok szerinti végelszámolást a végelszámolás kezdő időpontjától számított, legkésőbb 3 éven belül be kell fejezni, ennek elmaradása esetén kényszer-törlési eljárás lefolytatására kerül sor. A 2006. július 1-jén már folyamatban lévő végelszámolások még a Cstv. 2006. július 1je előtt hatályban lévő IV. fejezete szerinti végelszámolási szabályok szerint indultak, mely a végelszámolás befejezésére nem

állapított meg határidőt. Amennyiben ezek a végelszámolások még folyamatban vannak és a cégbíróság nem rendelkezett a kényszervégelszámolás elrendeléséről, a Ctv. 131/A. § (1) bekezdése új szabályai szerint a végelszámoló 2013. január 1-jéig köteles megtenni az a-c./ pont szerinti intézkedések valamelyikét, ennek hiányában a cégbíróság kényszer-törlést rendel el a Ctv. 131/A. § (5) bekezdés alapján. A 2006. július 1-je után indított végelszámolásokra már a Ctv. 105. § (1) és (2) bekezdése vonatkozik, tehát azt legkésőbb 3 éven belül kell befejezni, ennek elmaradása esetén a Ctv. 105. § (2) bekezdése és 116. § (1) bekezdés b./ pontja alapján kényszer-törlési eljárásnak van helye.

235. 4/2012. számú G. vélemény A kényszertörlésről rendelkező végzés tartalmáról a Ctv. 118. § (7) bekezdése rendelkezik, mely szerint a cég törlése mellett a Gt. 5. § (10) bekezdése és 23. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó eltiltásról, a vezető tisztségviselő adózás rendjéről szóló törvény szerinti kötelezettségének teljesítésére való felhívásról, valamint a (10) bekezdés alapján – amennyiben hitelezői követelés bejelentésére nem került sor és van felosztható vagyon – a vagyon felosztásáról kell rendelkezni. A cégbíróság a kényszer-törlés során a Ctv. 130. §-a szerinti vizsgálatot nem folytat, ezért amennyiben a cégbíróság a cég vagyonának felosztásáról nem rendelkezik, a cég javára közhiteles nyilvántartásba bejegyzett jogról vagy tényről sem dönt, a még élő bankszámla megszüntetéséről viszont rendelkezik. 236.

5/2012. számú G. vélemény A cég Gt. 21. §-a szerinti vezető tisztségviselőjét a kényszertörlési eljárás megindítására tekintettel nem kell törölni a cégjegyzékből. Ugyanakkor a végelszámoló jogviszonya megszűnésének a Gt. 31. § (1) bekezdés f./ pontja szerinti speciális ok a Ctv. 105. § (3) bekezdésében szabályozott, ezért a végelszámolót a kényszertörlési eljárás megindításával törölni kell a cégjegyzéki

adatok közül. 237. 6/2013. számú P. sz. vélemény A járásbíróság a törvényszék szervezeti egyége, ezért ha a per alperese a törvényszék valamelyik járásbírósága – noha nyilvánvaló a kereset nem tárgyalható volta – más járásbíróság kijelölése tárgyában a törvényszék nem járhat el. Az ügyet a Pp. 13. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ítélőtáblára kell felterjeszteni az eljáró bíróság kijelölése végett. 238. 7/2013. számú K. vélemény A Pp. 326. § (10) bekezdésének rendelkezése folytán – mivel a Pp. XX. fejezete eltérhet az általános szabályoktól – a közigazgatási perekben jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében, továbbá, ha az illetékes bíróság nem állapítható meg vagy kizárás miatt nem járhat el, mindig a Kúria jelöli ki az eljáró bíróságot. 239. 8/2013. számú P. vélemény a) A kizárási bejelentés – akár a bíró, akár a fél teszi meg azt – eredendően nem periratként, hanem elnöki iratként lajstromozandó. (4/2002. OIT szabályzat – BÜSZ Sz.- 2. számú melléklet X.) A bíróság elnökének a Pp. 17. § előírása figyelembevételével – akár a szignálást végző vezető útján – vagy intézkednie kell más bíró (tanács) igazgatási úton való kijelöléséről (az ügy „átszignálásáról”), avagy a bejelentés peren kívüli kezdőiratként való lajstromozására kell utasítást adnia. Ha a fél kizárási bejelentésében más, a perre tartozó ügyféli nyilatkozat, előadás is van, akkor az eljáró bírónak (tanácsnak) a kizárási bejelentést peres iratként is kell kezelnie. Ez esetben az irat 1 példánya továbbítandó a bíróság elnökének. Mivel a bíró (tanács) kizárásáról a bíróság ugyanazon fokon eljáró másik bírája (tanácsa) határoz, ezért a bejelentést – ha annak kezdőiratként való kezelésére a bíróság el-

nöke vagy a szignáló vezető utasítást adott (polgári ügyet alapul véve), Pk-s ügycsoport jelelöléssel kell ellátni. b) Ha a kizárási bejelentés alapján a bíróságnak nincs olyan tanácsa, amelyre kizárási ok nem vonatkozik, vagy ha a kizárás az egész bíróságra kiterjed a Pp. 14. §-a folytán, akkor az elnök a 4/2012. OIT szabályzat (BÜSZ Sz.) 49. § (1) bekezdése szerinti jelentéssel terjeszti fel az ügy iratait a felsőbb bíróságra. Az ügyfél általi elfogultsági bejelentés kapcsán ebben az esetben az elnöknek szükséges előzetesen beszereznie a bírák nyilatkozatát is elfogultságukról. Mindez az elnöki ügyszámon történik meg. c) A 14/2002. (VIII.1.) IM. r. (BÜSZ) 39.§ f) pontja alapján a más bíróságot kijelölő irat befejezi a kizárási bejelentéssel érintett eljárást. Ezen felsőbb bírósági végzés elnöki ügyszámra lajstromozandó, s a végzésnek az elnök által az ügy irataihoz utóiratként elrendelt szerelése lesz az adott bíróságon az ügy azon utolsó irata, amelynek alapján az egyéb módon való befejezést a bíró (tanács) kivezetteti. A Pp. 18. § (1) bekezdése alapján a kizárás kérdéskörében hozott másik bíró (tanács) általi határozat az adott Pk-s ügyet fejezi be, azonban az alapügy befejezésére nincs kihatással. Az alapügy vagy a korábbi, vagy a szignáló vezető által kijelölt új bíró (tanács) eljárása mellett folytatódik. 240. 9/2013. számú P. vélemény Mivel az eljárás befejezését követően nem lehet kizárás iránti kérelmet előterjeszteni, ezért az első fokú tárgyalás berekesztése után érkezett – akár a fellebbezésben foglalt –az I. fokon eljárt bíró (tanács) elleni elfogultsági kifogást nem kell elbírálni. Amennyiben az első fokú, az eljárást befejező határozat jogerőre emelkedett, akkor az elbírálás ezen akadályáról a felet tájékoztatni kell. A fellebbezésben foglalt kizárási bejelentést a másodfokú bíróság fellebbezési érvként bírálhatja el. Ha a másodfokú bíróság az első fokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és az első fokú bíróságot új eljárásra kötelezi, a korábban a tárgyalás berekesztését követően benyújtott elfogultsági kifogás a megismételt eljárásban elbírálandó.

241. 10/2013. számú P. vélemény a) A bíróság nem rendelhet ki párfogó ügyvédet és erre nem is hívja fel – különösen nem utasítja vagy kötelezi – az igazságügyi szolgálatot. b) Amennyiben a bíróság teljes személyes költségmentességet vagy olyan részleges költségmentességet engedélyez, amelyben a pártfogó ügyvéd igénybevételének lehetősége is benne foglaltatik, e végzést nem kell megküldeni az igazságügyi szolgálatnak: ehelyett a felet kell tájékoztatni, hogy a szolgálatnál a jogerős végzés alapján kérheti pártfogó ügyvéd kirendelését. c) Ha pártfogó ügyvéd szerepelt a perben, az őt megillető díj összegéről a bíróságnak nem szabad döntenie. A bíróság határozati döntése e körben kizárólag arról szólhat, hogy a felek közül melyik, milyen arányban viseli a pártfogó ügyvéd díját. A rendelkezésnek egyértelműnek kell lennie. d) Amennyiben a költségmentességet – a pártfogó ügyvéd igénybevételének lehetőségét – a bíróság engedélyezte az egyik fél részére, s e fél pervesztes lett, a bíróság határozatában rendelkezhet akként, hogy megállapítja: a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli. Ezen az eseten túlmenően mellőzendő minden olyan rendelkezés, amely a pártfogó ügyvéd díjának az állam általi viselésére utal. e) Azokban a perekben, amelyekben pártfogó ügyvéd járt el, a jogerős határozatról – a Pp. 87. § (2) bekezdése a)-e) pontjában írt adatokkal – az igazságügyi szolgálat 8 napon belül értesítendő. Az értesítésben a Pp. által előírt adatokon túl célszerű a határozat jogerőre emelkedésének napját illetőleg azt a tényt is közölni, ha a pártfogó ügyvéd kirendelésére a bíróság által engedélyezett költségmentesség alapján került sor. 242. 11/2013. számú P. vélemény Amennyiben a 6/1986. (VI.26.) IM. r. (Kmr.) 6. § (1) bekezdésében írt, a költségmentesség engedélyezésére okot adó feltételek fennállnak, akkor a Pp. 84. § (2) bekezdésében foglalt általános feltétel vizsgálata már nem ke-

rülhet szóba. A Kmr. 6. § (2) bekezdése szerinti kivételes költségmentesség engedélyezési esetben viszont figyelemmel kell lenni a Pp. említett rendelkezésére is. 243. 12/2013. számú P. vélemény Ha a bíróság a fél költségmentességi kérelmét elutasítja, a 6/1986. (VI.26.) IM.r. 16/A. § (2) bekezdésének rendelkezése folytán, csak kifejezett – akár vagylagos – illetékfeljegyzési jog engedélyezése iránti kérelem esetén vizsgálja a bíróság az illetékfeljegyzési jog fennállta feltételeit, és hoz határozatot annak engedélyezése tárgyában. 244. 13/2013. számú P. vélemény Ha a mérsékelt illetékmérték alkalmazása – keresettől elállás; a per megszüntetése; szünetelés folytán való megszűnése, illetve egyezségkötés folytán – a másodfokú eljárásban merül fel, akkor nem csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) illetékalapra alkalmazandó a kedvezményes illetéktétel, hanem a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) érintett elsőfokú illetékalapra – azaz az annak megfelelő azon perértékre, melynek tekintetében a másodfokú bíróság a Pp. 251. § (1) bekezdése vagy 251. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatálytalanítja – nézve is. 245. 14/2013. (II. 25.) P. vélemény a) A perben a költségmentesség engedélyezéséről alakszerű, sorszámozott végzéssel kell dönteni. A költségmentesség – személyes illetékfeljegyzési jog – engedélyezésének tényét és az erről szóló határozat sorszámát a BÜSZ.Sz. 40. § (2) bekezdés d) pontjának megfelelően a kezelőirodának az iratboríték első oldalán piros színnel kell feltüntetnie. A költségjegyzéket a kezelőiroda veszi nyilvántartásba, és tűzi az iratborító hátsó lapjának belső oldalára. A költségjegyzék nem kezelendő perbeli sorszámmal ellátandó utóiratként. b) A perújító fél részére az alapperben engedélyezett költségmentesség a perújításra is kiterjed. A bíróság a perújítási kérelem benyújtása-

kor ugyanakkor köteles megvizsgálni, hogy a személyes költségmentesség feltételei fennállása felülvizsgálatára okot adó, a 6/1986. (VI.26.) IM. r. 8. § (1) bekezdés a), ill. c) pontjában írt feltételek fennállnak-e. 246. 15/2013. (X. 21.) P. vélemény Amennyiben a végrehajtási lappal érvényesíteni kívánt követelések tartalmukban nem térnek el a fizetési meghagyásban jogerősen megállapított követeléstől, a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelem nem utasítható el. /A közjegyző elutasító végzését hatályon kívül kell helyezni, és a közjegyzőt a végrehajtási kérelem érdemi elbírálására kell utasítani./ 247. 16/2013.(X.21.) P. vélemény Amennyiben a jogosult a végrehajtási lap kiállítása iránti kérelemben kisebb összegre kér végrehajtást, mint a jogerős fizetési meghagyásban szereplő követelés, a végrehajtási lap kiállításának nincs akadálya. Ha azonban a végrehajtást kérő olyan követelésre is végrehajtási lap kiállítását kéri, amely a jogerős fizetési meghagyásban nem szerepel, a Vht.19.§ (2) bekezdése alapján a végrehajtási lap kérelemtől eltérő kiállításának van helye. 248. 17/2013. (X.21.) P. vélemény a., Ahhoz, hogy a végrehajtási kifogás érdemben elbírálható legyen, annak konkrétnak, határozottnak és egyértelműnek kell lennie. b., Amennyiben a végrehajtási kifogás részben megalapozott, a teljes illeték visszatérítésének van helye. 249. 18/2013. (X.21.) P. vélemény a., Amennyiben a végrehajtó intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása lényegesen jogszabálysértő, akkor a Vht.

217/B. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezmény a végrehajtóval szemben kötelezően alkalmazandó. Ha az elsőfokú bíróság a kifogásnak helyt adó végzés esetén a bírságolást mellőzi, azt kifejezetten meg kell indokolnia, a mellőzés tényét azonban a rendelkező részben nem kell feltüntetni. b., Ha az elsőfokú bíróság a végrehajtót – a Vht. 217/B. § (1) bekezdésében írt kötelező rendelkezéssel szemben – nem bírságolja, úgy az elsőfokú határozatot hiányosnak kell tekinteni, és a másodfokú eljárás felfüggesztése mellett az elsőfokú bíróságot fel kell hívni határozata kiegészítésére. 250. 19/2013. (X.21.)P. Vélemény a., Az adós kérelmére a végrehajtás felfüggesztésére a Vht. 48. § (3) bekezdése alapján csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kérelemben megjelölt indok az adós élethelyzetében mutatkozó átmeneti nehézség. Amennyiben az adós által hivatkozott körülmények nem átmenetiek - hanem véglegesek a végrehajtási eljárás felfüggesztésére nincs lehetőség. b., A végrehajtási eljárás felfüggesztésére a Vht. 48.§-ában írt esetkörökben, valamint a Pp. speciális szabályai alapján van lehetőség. / Ez utóbbiak a Pp. 370. §, 374. § (1) bekezdése szerinti, a végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti perben, valamint az igényperben szabályozott felfüggesztési lehetőség, továbbá a perújítási eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 267.§ (2), a 273.§ (3) és a 275.§ (6) bekezdésében szabályozott esetek./ A Vht. 48.§-a alapján a végrehajtást foganatosító bíróság, a Pp-ben szabályozott esetekben a végrehajtási perben, illetve a perújítás során az eljáró bíróság, felülvizsgálat esetén pedig a Kúria dönthet a végrehajtás felfüggesztéséről. 251. 20/2013. (X.21.) P. vélemény A végrehajtó által adott – a törvényben nem szabályozott – határidő a bíróság által megszabott határidőhöz hasonlóan nem anyagi jogi, hanem eljárási határidő, ezért azon fél

nyilatkozata is határidőben benyújtottnak minősül, aki a határidő utolsó napján beadványát ajánlottan postára adta. 252. 21/2013. (X.21.) P. vélemény A Vht. 140.§ (8) bekezdésében írt, 2012. szeptember 1-jén hatályba lépett rendelkezést - amely a becsérték ismételt megállapítását lehetővé teszi a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. 253. 22/2013. (X.21.) P. vélemény A végrehajtási eljárás tartama alatt a végrehajtást foganatosító bíróság a természetes személy adós kérelmére a Vhtben szabályozott ilyen lehetőség híján részletfizetés engedélyezésére nem rendelkezik hatáskörrel; a végrehajtási eljárás során a végrehajtó engedélyezhet részletfizetést a Vht. 52/A-52/B. §-okban írt feltételekkel. 254. 23/2013. (X.21.) P. vélemény A közjegyző által kiállított végrehajtható okiratok esetében a végrehajtó székhelye szerinti járásbíróság tekintendő a végrehajtást foganatosító bíróságnak. Miután ezekben az ügyekben a végrehajtást a közjegyző rendeli el, a „végrehajtást elrendelő bíróság” alatt a közjegyző értendő. 255. 24/2013. (X.21.) P. vélemény a., Ha a fizetési meghagyás perré alakulása esetén a felperes a közjegyző felhívásának nem tesz eleget teljes körűen (bizonyítékot a felhívás ellenére nem jelöl meg), további hiánypótlásnak nincs helye. b., Az ellentmondást benyújtó ügyvéd részére a permegszüntető végzést hatályosan lehet kézbesíteni. c., Amennyiben a közjegyző a fizetési meghagyásos eljárásban jogosultat a Fmhtv.

37.§(3) bekezdésében írt felhívásban csupán az eljárás illetékének lerovására hívja fel, annak összege megjelölése nélkül, akkor a tisztességes eljárás követelményéből fakadóan a bíróságnak ismételten fel kell hívnia – az illeték pontos összege megjelölésével – a jogosultat az illeték lerovására.

POLGÁRI, GAZDASÁGI, KÖZIGAZGATÁSI ÉS MUNKAÜGYI KOLLÉGIUM. Hatályos, érdemi kollégiumi vélemények egységes szerkezetben

Recommend Documents