POLGÁRI 30G KAFCSOLATBAN :
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY Főszerkesztő :
Dr. MESZLÉNY ARTÚR •Szerkesztők :
Dr. BECK SALAMON Dr. GLUCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT VILMOS Dr. VARANNAI ISTVÁN
Főmunkatársak:
Dr. Almási Antal Dr. Balla Ignác Dr. Blau György Dr. Bodroghy József Dr. Breit Zoltán Dr. Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Fornheim Ernő Frankéi Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
IV. ÉVFOLYAM 1928.
Ifj. Dr. Ifj. Dr. Dr. Dr.
Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
Radó Ιζοτ nyomdai müintézete, Budapest, VI., Hajós»utca 25.
Ili
A „Polgári jog" rendszeres tárgymutatója. I. Belföldi jog. 1. Általános jogdogmatika. x .Ingójelzálog a Curia gyakorla« tában. (Dr Varannai István) A társadalom jogi egészségtana. (Pollák Illés) , Kötelmi jog: Jog és igazság viaskodása. (Dr. y 157 Háborús filmszerződések. (Dr. Beck Salamon) Palágyi Róbert) A birói gyakorlat megszervez Érdekveszélyeztetés és magán« N zése. (Alföldy Ede) jogi oltalom. (Dr. Beck Salaz ítéletek és indokaik. (Dr. Löw mon) 63 X Tibor) • A versenytilalmi kikötés érvé« nyessége. (Dr. Beck Salamon) 2. Magánjog. Az egyetemlegesség meglazítása. Általában. (Dr. Beck Salamon) Magyarország magánjogi torz A negatív interesse megtérítése. vénykönyve. (Dr. Beck Saz (Dr. Beck Salamon) 83 Kamatdöntvények. (Dr. Varam lamon) Magánjogi törvénykönyvünk nai István) életbeléptető törvénye. (Dr. Beszámítás a perköltséggel 166 Balla Ignác) szemben. (Dr. Frankéi Pál).. Törvénytervezet a magánalkal« Szerzői jog: mazottak szolgálati viszonyais ról. (Dr. · Meszlény Artúr) '.. A római • szerzői jogi konferenz Azonnali hatállyal való felmon« cia és az engedélykényszer dás. Szolgálattétel felmondási rendszere. (Dr. Trebits Her% idő alatt. ( I f j . Dr. Szigeti bert) 16 A „nyilvános előadás" szerzőz László) jogi értelmezéséhez. (Dr. Mol: Túlóra díjazása. (Dr. Beck Salai: 76 nár Márton) mon) A nyugdíjtörvény egy homályos Családi jog: §zának értelmezése. (Dr.. Ber« czel Aladár) Nemesi rend és közszerzemény. kérdések. (Dr. 117 Lakásbérleti (Dr. Beck Salamon) Frankéi Pál) /...,;'• Ideiglenes nőtartás megegyezéz Gazdasági lehetetlenülés lakás« ses különélés esetében. (Dr. bérleteknél. ( I f j . Dr. Szigeti 117 Vági József) László) A házastársak vegyes állampol« X gárságából eredő bonyodab Az átértékelési jog u j korszaka. 135 -mak. (Dr. Scholtz Géza) (Dr. Glücksthal Andor) .... Házasfelek jogviszonya a házas« A hitlező tapasztalatlansága. ság felbontása után. ( I f j . Dr. ( I f j . Dr. Nagy Dezső) Szigeti László) 204 A hitelező tönkrejutása. (Dr. Életközösség folytatása mint Frankéi Pál) megbocsátás. ( I f j . Dr. Szigeti A hitelező tönkrejutása. (Dr. László) 173 Varannai István) Buzavaluta kikötés. (Dr. Króm Dologi jog: stein András) Marasztaló itélet — turpis causa y Törvényjavaslat az ipari zálog« mellett. (Dr. Beck Salamon) levelekről. (Dr., Huppert Leo) 43 v x
26 -'·',
109 145 77 49 208
70 24 X 106 23 201 21
79 K 49 183 202
139 141 207 78
IV Ágyassági viszony — turpis causa. ( I f j . Dr. Szigeti László) 119 Ágyassági viszony és együttes szerzés. (Dr. Beck Salamon) 169 Tilos ügylet és ügyvédi össze« férhetetlenség. ( i f j . Dr. Szb geti László) 22 Csábítás. ( I f j . Dr. Szigeti László) 47 Magánjogi kényszer és büntető« jogi zsarolás. ( I f j . Dr. Szigeti László) 48
4. Eljárási jog. Peres eljárás: „Die Gerichtsstandklausel in der Kautelarpraxis". (Dr. Morvay Uszkár) 112 Felebbezés a törvényszék .ama ítélete ellen, amely a pert meg» szünteti és kimondja, hogy a munkaügyi bíróság bir hatás« körrel. (Dr. d. Breit Zoltán) 27 Ténykérdés és jogkérdés. (Dr. Meszlény Artúr) 176
örök jog: Özvegyi jog és utólagos érdé« metlenség. (Dr.Beck Salamon)
Perenkivüli eljárások: Perenkivüli költség az ellenfél terhére. (Dr. Beck Salamon) 82 Ügyvédi költség telekkönyvi előjegyzése. (Dr. Beck Sala« mon) 173 A kiskorúak házassága, áttérése és kivándorlása a gyámható» ság előtt. (Dr. Ball a Ignác).. 94 Jogorvoslat a végrehajtási el» járásban. (Dr. d. Breit ZoU tán) .·.. 205 Törvénytervezet a fizetőképte» lénségi jogról 44 A kényszeregyesség joghatálya a közkereseti társaság kilépett tagjára. (Dr. György Ernő).. 115 A szövetkezetek kényszeregyes« ségéről. (Dr. Berszán Miklós) 195 Kényszeregyesség és sortartási kifogás. (Dr. Beck Salamon) 148 Köztartozások és csődmegtá« madás. (Dr. György Ernő).. 7A
3. Hiteljog. A 32. számú jogegységi dönt« vény. (Dr. Varannai István) A tisztességtelen versenyről. . . Biztosítási joggyakorlat. (Dr. d. Breit Zoltán) Kárbiztositás felmondásánál mi esik a kártérítés fogalma alá. (Dr. d. Breit Zoltán) A csendes társaság létjogosult« sága. (If i. Dr. Nagy Dezső).. Törvényjavaslat a csendes tár« saságról. (Dr. György Ernő) Az álrészvényes szavazati joga. (Dr. Kronstein András) Az óváselengedés nem irott sza« bályai. (Dr. Pethő Tibor)....
116
20 84 45 175 198 163 171 9
II. Külföldi jog. Felmentés és házasság érvény« telensége Ausztriában. (Dr. Meszlény Artúr) Az osztrák nyilvánkönyvek helyreállítása A tulajdonjog törvényes korlá« tozása az ausztriai ingatlanok« nál. (Dr. Deutsch'Maurus) .. Nehézségek a felértékelés körül Németországban. (Dr. Meszs lény Artúr)
19 20 85 13
Nemzetközi jog. A nemzetközi bíráskodás. (Dr. Magyary Géza)
1
„Détournement du Pouvoir". (Dr. Egry Aurél) 4 A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egy» másközti jogviszonyaira. (Dr. Meszlény Artúr) .". 39,66 A Nemzetközi Jogi Egyesület varsói konferenciája. (Dr.. Ki» rály Ferenc) 178 Az uj nemzetközi vasúti egyez« mény. (Dr. Varannai István) 190 Viszonosság Magyarország és Lengyelország között a csőd» eljárásban és kényszeregyes« ségi eljárásban 19 Az osztrák végrehajtási jog» segély egyezmény köréből . . • 168
V
III. Ügyvédség v-
balatonfüredi ügyvédparla» ment eredményei: (Dr. Király Ferenc) . Áz ügyvédek reformszövetsége. X (Dr. d. Breit Zoltán) ^
A
32
A rendtartás tervezete az Ügy* védek Reformszövetségében A zárt ügyvédség kérdéséhez. (Dr. Leopold Elemér)
34 28.
212
IV. Jogirodalom. Dr. Almási Antal: A valorizál ciós törvény magyarázata . . 93 Dr. Almási Antal: A valorizál ciós törvény magyarázata. . (Dr. Huppert Leo) , 129 Bálás P. Elemér.: Szerzői jogi -reformtörekvések. (Dr. Mesz: lény Artúr) 61 Dr. Balla Ignác: Tételes magyar nemzetközi magánjog. (Dr. d. Breit Zoltán) 214 Dr. Bányász Jenő: Védjegy» oltalom. Tisztességtelen ver» seny. (Dr. Meszlény Artúr).. , 153 Dr. Bányász Jenő: Védjegy« oltalom. Tisztességtelen vers seny. (Dr. Beck Salamon) .. 154 Dr. Borsodi Miklós: A végres hajtási eljárás zsebkönyve .. 182 Dr. Fehérváry Jenő: Magyar magánjog. (Dr. Meszlény Ars tur) 61 Dr. Ferencz Tibor, Balázs József -és Vadnai Béla: A biztosítás és pereinek technikája. (Dr. d. Breit Zoltán) 216 Dr. Ferenczy Ferenc: Magyar állampolgársági jog. (Dr. Kúthy Sándor) 131 Dr. Glücksthal Andor, dr. Hup« pert Leo és dr. Varannai Ists ván: Az 1927. év magánjogi és hiteljogi birói gvakorlata. (Dr. Balla Ignác) 58 Dr. Kiss Dezső: Közjegyzői ma« -gyarsnémet műszótár. (Dr. Vági József) . 132 Dr. Kovács Marcell: A Polgári Perrendtartás magyarázata. Perrendtartás magyarázata 36,92, 36, 92, 182
Dr. Markos Olivér: Kamat és késedelmi kártérítés. (Dr. Fa« rannai István) Dr. Nizsalovszky Endre: A va« lorizációs törvény magyará« zata. (Dr. Huppert Leo) Dr. Nizsalovszky Endre: Érték« jog és zálogjog. (Dr. Glück« sthal Andor) Dr. Schäfer László: Vasúti fu« varozási jog, az uj üzletsza« bályzat és az uj nemzetközi egyezmény Dr. Schwartz Tibor: A valori« zációs· kérdések fejlődése és kialakulása, különös tekintet« tel a birói gyakorlatra. (Dr. Varannai István) Dr. Sikorszky Sándor: Érték« papir és okirat birói meg« semmisítése. (Dr. Wagner György) Dr. Szentirmay ödön: A valo« rizáció fogalma és értékeimé« lete különös tekintettel az úgynevezett tiszta pénztarto« zások és köztük a készpénz» kölcsön átértékelésére. (Dr. Beck Salamon) Szladits szeminárium: A ma« gánjogi birói gyakorlat' 1901 —1927. (Dr. Varannai István) Dr. Túry Sándor Kornél: Fize« tésképtelenségi jogunk re« formja. (Dr. Fränkel Pál) .. Dr. Artúr Chr. Weissmann, dr. Alfred Waiden: Die Gesetz« gebung gegen den unlauteren Wettbewerb. (Dr. Beck Salaimon) Dr. Weninger László: Gáz» háború
155 129 131
90
93 X .
60 213 91
152 21
VI
A „Polgári jog" betiisoros tárgymutatója. Adómorál 129 Azonnali hatályú felmondás 23 Agyassági viszony 119, 169 Alrészvényes szavazati joga 171 Átértékelési jog uj korszaka 183 — Németországban 13 Áttérés kiskorúaknál 94 Beszámítás perköltséggel szemben 24 Bécsi igazságügyi palota égése 20 Bírói gyakorlat megszerzése 98 Biztosítás joggyakorlat 45 — kárbiztositás felmondása 175 Budapesti közp. kir. Járásbíróság elnöke 150 — törvényszék uj elnöke 128 Buzavaluta kikötés 207 Civiljogászok vitatársasága 35, 84, 211 Csábítás 47 Csendes társaság törvényjavaslata 163 — létjogosultsága 198 Csődmegtámadás és köztartozás 74 „Détournement du Pouvoir" 4 Egyetemi oktatóügy 127 Együttes szerzés 169 Életközösség folytatása 173 Érdekveszélyeztetés. 145 Felebbezés törvényszék ítélete ellen 27 o Felmentés 19 Felmondás azonnali hatállyal 23 Fizetőképtelenségi jog törvényterve« zete 44 Gazdasági lehetetlenülés lakásbérlet teknél 49 „Gerichtsstandklausel in der Kaute« larpraxis" 112 Grosschmid Benő 125 Grünhut Ármin dr. 34 Házasság kiskorúak között 94 — felbontása után házasfélek jogviszonya 204 — könnyelmű felbontásának megakadályozása 209 Házastársak vegves állampolgársága 135 Háború hatása a szerződésekre 39, 56, 66 Háborús filmszerződések 109
Hitelező tapasztalatlansága 202 — tönkrejutása 139, 141 Hites tolmácsok 57 Ideiglenes nőtartás 117 Ingójelzálog 26 Ipari záloglevelekről szóló törvényt javaslat 43 ítéletek és indokaik 63 Jogászgvülés hiteljogi szakosztálya 124 .— magánjogi szakosztálya 121
Jogegységi dötvény (32. számú) 20 Jog és igazság 157 Jogirodalom 36, 58, 90, 129, 152, 182, - 213 Jogorvoslat végrehajtási eljárásban 250 Kamatdöntvények 70 Kiskorúak házassága, áttérése és ki= vándorlása 94 Kényszer 48 Kényszeregyesség joghatálya közt kereseti társaság ki« lépett tagjára 115 és sortartási kifő» gás 48 — szövetkezeteknél 195 — viszonosság Lengyelt országgal· 19 Kolosváry Bálint 181 Közszerzemény és nemesi rend 117 Köztartozások és csődmegtámadás 74 Kuncz ödön 181 Lakásbérleteknél gazdasági lehetet« lenülés 49 Lakásbérleti kérdések 79 Lengyelországgal viszonosság csőd« és kényszeregyességi eljárásban 19 Magánalkalmazottak szolgálati vi« szonyai 106 Magán telekkönyvi iroda 150' Magyary Géza 177 Magyarország magánjogi törvény« •könyve 83 — — életbeléptető törvénye 166 Megbocsátás életközösség folyta« tása által 173 Melzer István dr. 34 Nagy Ferenc 128, 133
VII
Nemesi rend és közszerzemény 117 Negatív interesse 208 Nemzetközi bíráskodás 1 — Jogi Egyesület varsói konferenciája 178 — vasúti egyezmény 190 Németországban felértékelés 13 „Nyilvános előadás" (szerzőjogi) 76 Nyugdíjtörvény egy §«ának értelme« zése 21 Országos Hitelvédő Egylet vidéki szervei 20 Osztrák házasság érvénytelensége 19 —• ingatlanoknál tulajdonjog törvényes korlátozása 85 — nyilvánkönyvek helyreálli« tása 20 — végrehajtási jogsegély ègyezmény 168 Óváselengedés 9 özvegyi jog 116 · Perenkivüli költség 82 Perköltséggel szemben beszámítás 24 Római szerzői jogi konferencia 16 Schuszter Rudolf 149 Sortartási kifogás kényszeregyes« ségben 148 Szerzői jogi konferencia Rómában 16 — „nyilvános előadás" 76 Szövetkezetek kényszeregyessége 195 Társadalom jogi egészségtana 95 Ténykérdés és jogkérdés 176
Tilos ügylet és ügyvédi összeférhe« tetlenség 22 Tisztességtelen verseny 84 Törvényjavalsat a csendes társa« ságról 163 — az ipari zálogleve« lekről 43 Törvénytervezet a magánalkalmazot« takról 106 — a fizetőképtelenségi jogról 44 Trianoni állampolgárság 57 Tulajdonjog törvényes korlátozása Ausztriában 85 Túlóra díjazása 201 Turpis causa — ágyassági viszony 119 — mellett marasztaló itélet 78 Utólagos érdemetlenség' és özvegyi jog 116 „Útszéli jogesetek" 52 Ügyvédség (numerus clausus) 28 — balatonfüredi parlament« jének eredményei 32 Ügyvédi költség telekkönyvi elő« jegyzése 173 Ügyvédek Reformszövetsége 34, 212 Vasúti egyezmény (nemzetközi) 190 Versenytilalmi kikötés érvénvessége 77 Végrehajtási eljárásban jogorvoslat 205 Viszonosság Lengyelországgal 19
VIII
A „Polgári Jog" szerzői névmutatója. A v a s t a g o n s z e d e t t számok önálló cikkek oldalszámára utálnak. Dr. Alföldy Ede 98 Dr. Balla Ignác 57, 58, 94, 129, 166, 168, 209 Dr. Beck Salamon 49, 60, 62, 77, 78, 80, 82, 83, 116, 117, 125, 127, 145; 148, 149, 151, 152, 154, 157, 169, 173, 177, 201, 208. Dr. Berezel Aladár 21 Dr. Berszán Miklós 195 Dr. d. Breit Zoltán 27, 45, 175, 205, 212, 214, 216 Dr. Deutsch Maurus 85 Dr. Egrv Aurél 4 Dr. Frankel Pál 24, 79, 91, 139 Dr. Giiickst'nai Andor 131, 183 Dr. György Ernő 74, 115, 163 Dr. Huppert Leo 43, 129, 181 Dr. Király Ferenc 32, 178 Dr. Kronstein Anlrás 171, 207 Dr. Kúthy Sándor 131
1 Dr. Leopold Elemér 28 Dr. Lőw Tibor 63 Dr. Magyary Géza 1 Dr. Meszlény Artúr 13, 19, 39, 52, 61, 66, 106, 133, 153, 176 Dr. Molnár Márton 76 Dr. Morvay Oszkár 112 Dr. Nagy Dezső ifj. 198, 202 Dr. Nizsalovszky Endre 121 Dr. Palágyi Róbert 109 Dr. Pethő Tibor 9 Pollák Illés 95 Dr. Scholtz Géza 135 Dr. Szigeti László ifi. 22, 23. 47. 48. 49, 119, 150, 173, 204 Dr. Trebits Herbert 16 Dr. Varannai István 20, 26, 70, 90, 141, 155, 190, 213 Dr. Vági József 117, 132 Dr, Wagner György 93
IX
A „Közgazdaság és Pénzügy" rendszeres tárgymutatója. A) Adók. 1. Adók általában. A német adóteher statisztika 4 61 Die Lehre von der Steuerüberwälzung 8 116 I. Ha a határozat nem a meghatalmazott ügyvédnek kézesittetett, a jogorvoslat elkésés okából nem utasítható vissza. II. Ha az adózó jövedelmének bizonyításául könyvkivonatokat csatol és könyvvizsgálatot kér: ezen bizonyítékokat indoklás nélkül mellőzni nem lehet 9—10 137 Az adópótlékot maga után vonó késedelem havi tartama az év ^«¡»része szerint számítandó akkor is, ha a késedelem két naptári hónapba nyúlik 9—10 142 2. Házadó. Házhaszonértéknek becslés utján való megállapításánál a határo« zatban pontosan meg kell jelölni az összehasonlító épületeket 4 64 Sertéshizlalással iparszerben foglalkozó vállalatok sertésszállásai házadókötelesek 7 98 Az épület bérlője a kimcstárral szemben a házadóért nem felel és ezért a házadó ellen jogorvoslattal nem élhet 8 114 A tanítói lakást állandó házadómentesség nem illeti meg . . . . 9—10 138 3. Kereseti adó. Magyarországon lakó magántisztviselőnek Csehszlovákiából szár« mazó javadalmazása általános kereseti adó alá esik 5—6 81 A Balaton tavában való halászat jogának bérbeadásából származó jövedelem általános kereseti adó alá esik 8 113 A kereseti adó alapja a zárszámadások mellőzésével becslés utján állapitható meg, ha raktárkönvv nem vezettetett és leltár nem készíttetett 8 113 4. Társulati adók. Külföldi értékpapírokból eredő kamat és osztalékjövedelem csak viszonossági szerződés, vagy a T. H. ö. 4. §«ához fűzött Ut. 3. bekezdésének feltételei mellett (elszakított területről, származó jövedelem) adómentes 1—2 Újonnan alakult részvénytársaság az első üzletévi mérlegben áru« és anyagkészletét vagy a. beszerzési áron, vagy a forgalmi érték 80%«ával értékelheti 4 Adótartalék adómentesen nem alkotható 4
26 63 64
X Ha az értékcsökkenési leírás összege kifogásoltatik, az elhasználás folytán előálló értékcsökkenés mérvét a fél kérelmére szákértő meghallgatása utján kell megállapítani . '8 Magyarországon igazgatósági székhellyel és képviselőséggel bíró külföldi vállalatnak belföldön lakó felügyelő bizottsági tagjai részére kifizetett tiszteletdíj tantiémadó alá esik 7 Csak azoknak a vagyontárgyaknak értékcsökkenése leírására és felnyitására szükséges tartalék létesíthető adómentesen, amelyek mint a termelés eszközei a T. H. ö . 14. §. 3. pontjában fel vannak sorolva. Bútorgyáros által kölcsönadás utján hasznosított buto« rok nem eszközei a termelésnek 9—10
136
5. Alkalmazotti kereseti adó. Alkalmazotti kereseti adó alá eső szolgálati viszony akkor áll fenn, ha valaki egész munkaerejét egy vagy néhány munkaadó részére, díjazás ellenében leköti és egész munkásságát a munkaadó irányi« tása és rendelkezése szerint fejti ki 9—10
136
112 98
6. Jövedelem és vagyonadó. A cseh jövedelmi adó. Dr. Huppert Leo 3 36 4 47 Ha az adózó fél jövedelmének kimutatása céljából bizonyítékokra, különösen pedig könyvére hivatkozik, ezen bizonyítékokat csak a vonatkozó okok ismertetésével lehet mellőzni 3 40 Ha a szülő ingatlanát okirat nélkül ruházta át gyermekeire, a jöve« delem és vagyonadót a szülő terhére kell kivetni 3 41 Az utóöröklésről való lemondásért fizetett évjáradék a jövedelem« adó alapjából nem vonható le 9—10 137 A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. t.«c.«ben megállapított adómentesség a jövedelemadóra nem terjed ki 9—10 137 7.
Autóadó. Autóadó
3
39
8. Forgalmi adók. a) Általában. · ' ' Az u j magyar forgalmi adórendszer kifejlődése. Dr. Zsindely Ferenc 4 51 A váltóval teljesített fizetések általános forgalmi adókötelezett« sége 7 91 A halászat és vadászat általános forgalmi adója 8 107 b) Adókötelezettség. A házgondnoki tevékenységből eredő bevétel, ha nem szolgálati szerződésből ered, általános forgalmi adó alá esik 1—2 27 A belföldről a külföldi bizományi raktárba kiszállított és onnan eladott áruk ellenértéke nem esik forgalmi adó alá, mert ez az eladás nem belföldön folytatott kereseti tevékenységből szár« mazik 1—2 28 8 116 Ha a szóbeli szerződés alapián történt ingó adásvétel illetékki« szabás végett kellő időben bejelentetett, ¿le illeték kiszabásának helye nem lévén, forgalmi adókötelezettség forog fenn, kése« delem cimén sem felemelt forgalmi adó, sem adópótlék nem követelhető 1—2 29 A storno«ügüyletek forgalmi adókötelezettsége 3 41 Nem igényelhető a váltó után lerótt forgalmi adó visszatérítése azért, mert a vevő a váltót fizetésképtelensége folytán a lejá« ratkor nem váltotta be ,.· 3 43
XI A kéményseprő dijak általános forgalmi adó alá esnek akkor is, ha azokat a község fizeti ki 4 A Munkásbiztositótól járó szerződéses orvosi tiszteletdíj általá« nos forgalmi adó alá esik ·. 4 A kölcsönök biztosítására szolgált és árverésen megvásárolt tár« gyak eladásából származó bevételek nem a kölcsönügyletből bői erednek, tehát forgalmi adó alá esnek 8 A később hitelben szállítandó áruk vételárának biztosítására ka« pott váltók után azok átvételekor adót követelni nem lehet.. 8 A külföldi cég belföldi képviselőjének nem tekinthető az, aki« nek tevékenysége a számlaküldés közvetítéséből, levelezésből, a követelések nyilvántartásából és behajtásából áll, de nem ter« jed ki áz eladási ügyletek megkötésére 9—10 Ha az alkalmi egyesülés egyik tagja az általa vásárolt áru« kat a társtagok között szétosztja: forgalmi adóköteles áruszál« litás nem történik II. Kizárólagos terménykereskedő az, aki csak mezőgazdasági növényi termékekkel kereskedik 9—10 A vámfelpénz elengedése nem szünteti meg az áru vámköteles voltát, tehát a behozatal nem forgalmi adómentes .....9—10
65 65 115 115
138
139 140
c) Adóalap. A cséplőgéptulajdonosok általános forgalmaidóalapjának meg« állapítása 7 93 A bizományi dij és a bizományos által elszámolt költségek a meg« bizót terhelő forgalmi adó alapjából; az eladási árból nem vonhatók, le 9—10 141 d) Adópótlék. ' A forgalmi adónak kellő időben való befizetése esetén nem szab« ható ki adópótlék azért, mért a vallomási iv elkésve ada« tott be 9—10 141 e) Adóváltság és adómentesség. A cukor után fizetendő forgalmi adóváltság 1—2 21 A gabona« és takarmányfélék általános forgalmi adójának el« törlése '.; 8 105 Az adókötelezettség megszűnése szempontjából az üzletműködés megszűnésének, nem pedig a megszűnés törvényszéki bejelen« tésének a napja irányadó 8 114 f ) Állatforgalmi adó. Az a körülmény, hogy az állat vételára a holtsúly után fizetendő, nem zárja ki annak megállapítását, hogy az eladás élő állapot« , ban történt, tehát állatforgalmi adó fizetendő 9—10 142
B) Illetékek. 1. Általában. Az apport elllenértéke alapítási költségnek minősíthető
4
63
2. Okirati illeték. A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyilt parancs és a Hivatalos összeállítás előadói terve« zete szerint. Dr. Proszvimmer Béla 1—2 1 3 A fúziós illetékmentesség 1—2
31 21
XII
Nyugtailleték lerovása 1—2 A kereskedelmi könyv illetékét az első bejegyzés időpontjában fenn» álló mérvben kell az első bejegyzés előtt leróni 3 A saját használatra kiállított könyvkivonat bélyegilleték alá nem esik 3 A Tébe felterjesztése az okirati illetékekről szóló rendelettervezet tárgyában 3 A fúzió illetékmentességi határidejének meghosszabbítása 7 Ha a közkereseti társaság alakulásakor az egyik tag által bevitt apport értéke passzív, tiszta vagyonérték hiányában csak a leg» kisebb szerződési illeték vethető ki 9—10
21 43 44 46 92 143
3. Törvénykezési illeték. A cég telepének más bíróság területére való áthelyezését bejelentő beadvány után ugyanannyi illeték fizetendő, mint az u j cég be» jegyzését kérő beadvány után 1—2 28 Nem tekinthető kereset felemelésének a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett az a kérelem, hogy a megítélt összeg egy korábbi időpont szerinti pénzértékben fizettessék 1—2 29 A főbeavatkozási per illetéke ennek értéke után jár és ha ez a fő» perrel egyesittetik, "a két per tárgvának együttes értéke irányadó az illetéknél 9—10 142
(C Közgazdaság. Középosztály és adópolitika. Dr. Tihanyi Lajos 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai. Dr. Meszlény Artúr . . . . 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai. Dr. Bányai Aladár .·... 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai. Bittner János 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai Dr. Bódy Tivadar 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai, dálnoki Kováts Jenő . . . . 1 — 2 Szociális törvényhozásunk feladatai. Magyar Bertalan 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai. Sándor Pál 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai. Székács Antal 1—2 Szociális törvényhozásunk feladatai. Vértes Emil 1—2 A szellemi munkások munkanélkülisége. Major Róbert 1—2 A magyar gabo'namonopolium terve. Dr. Zádor Béla• 1—2 Túltermelés. Z. Szabó Bertalan 1—2 Kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandó 1—2 Az uccai közlekedés Budapesten 1—2 Budapest Székesfőváros Statisztikai és Közigazgatási Évkönyve 1927 1—2 „A Reklám" 3 A Magyar Nemzeti Bank és a pénzpiac 3 Die Volkswirtschaft Ungarns im Jahre 1927 3 Budapest kriminalitása és moralitása az 1909—1925. években 3 Kartelhivatal?Dr. Király Ferenc 4 A túlmunka kérdése a magánalkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvénytervezetben. Major Róbert 4 Az uj francia szociális biztosítás 4 Az angol liberális párt gazdasági programmja 4 Súrlódási felületek a munkásbiztositási járulékok terén. Dr. Mah« ler Sándor 5—6 Dunakérdések. Dr. Zádor Béla 5—6 Az országos jogászgyülés pénzügyi szakosztálya 5—6 A magyar pénzügyi jog. Dr. Huppert Leo 5—6 Adó» és illetékügyi határozatok tára. Vészi Mátyás 5—6 Dr. Domány Gyula, Dr. Viener Miklós Pál 5—6
4 6 7 7 10 12 13 14 15 16 17 21 23 25 30 30 44 45 45 46 54 57 59 62 67 78 80 82 83 84
XIII Észrevételek a jövedéki büntetőjog anyagi és alaki szabályainak . tárgyában kiadott rendelethez. Dr. Huppert Leo 7 Exportfejlesztés és mezőgazdaság. Dr. Zádor Béla 7 Ellentétes munkásbiztositó bírósági joggyakorlat az üzemutódlás kérdésében. Dr. Mahler Sándor .... 7 A z Alföld öntözése és egyebek. Varannai Aurél 7 A jövedéki büntetőjog és eljárás magyarázata 7 Kollektiv kereskedelmi szerződések. Dr. Schiller Ottó 8 Gazdasági minisztérium, uj pénzügyminiszter. Dr. Lénárt Vilmos 8 A magyar hét 8 A bankráta felemelése .· 8 A német bankárnap 8 Anti«Marx 8 Finanzwissenschaftliche und Volkswirtschaftliche Studien 8 Az u j lakásügyi helyzet. Dr. Harrer Ferenc 9—10 A német munkáskizárás. Dr. Knob Sándor 9—10 Az u j pénzügyminiszteri jelentés 9—10 Gazdasági miniszter — . gazdasági programm. Dr. Bodroghy József , 9—10 A kamat alakulása. Dr. Kemény György ...' 9—10 A csepeli kikötő középeurópai jelentősége. Dr. Zádor Béla.. 9—10 Magyarország kereskedelempolitikai helyzete. Lengyel Géza.. 9—10
85 95 95 99 100 101 108 109 109 111 116 116 117 119 125 127 129 131 134
XIV
,Közgazdaság és Pénzügy" betüsoros tárgymutatója. Adókötelezettség megszűnése 114 Adómentesség 137 Adómentesség külföldi értékpapírok jövedelménél 26 Adómentes tartalék 136 Adópótlék 142 Adótartalék 63 Adóteher«statisztika (német) 61 Adóügyi határozatok 83 Alföld öntözése 99 Alkalmazotti kereseti adó 136 Angol liberális párt gazdasági pro« grammja 62 Apport 63 Autóadó 39 Állatforgalmi adó 142 Áru« és anyagkészlet értékelés 63 Árverési bevétel forgalmi adókötele« zettsége 115 Bankárnap (német) 111 Bankráta felemelése 109 Belföldi képviselője külföldi cégnek 138 Bélyegilleték könyvkivonatnak 44 Biztosítási váltóknak forgalmiadó mentessége 115 Budapest statisztikai évkönyve 1927-. 30 Cégtelep áthelyezésének illetéke 28 Cseh jövedelmi adó 36, 47 Csepeli kikötő 131 Cséplőgép tulajdonosok forgalmi adó« alapja 93 Cukor után fizetendő vagyonváltság 21 Dunakérdések 78 Export fejlesztés és mezőgazdaság 93 Értékcsökkenési leirás 112 Felülvizsgálati kérelemben kereset felemelés 29 Forgalmiadó 141 Forgalmi adóalap 141 Forgalmi adóalap (cséplőgéptulajdo« nosnak) 93 Forgalmi adója (gabonaféléknek) 105 Forgalmi adója (halászatnak) 107
Forgalmi adója (házgondnoki bevé« telnek) 27 Forgalmi adója (kéményseprői dijak« nak) 65 Forgalmi adója (orvosi dijaknak) 65 Forgalmi adója (takarmártyfélének) 105 Forgalmi adója (vadászatnak) 107 Forgalmi adója (váltónak) 43 Forgalmi adó kötelezettség 29, 91, 139 Forgalmi adó kötelezettsége (árve« rési bevételnek) 115 Forgalmi adó kötelezettsége (storno« ügyleteknek) 41 Forgalmi adómentesség 140 Forgalmi adómentessége (biztosítási váltóknak) 115 Forgalmi adómentessége (külföldi bi« zományi raktárból eladott áruk« nak) 28 115 Forgalmi adó rendszer 51 Forgalmi adóvallomás 141 Főbeavatkozási per illetéke 142 Francia szociális biztosítás 59 Fuzio illetékmentesség 21, 92 Gabonafélék forgalmi adója 105 Gazdasági miniszter 127 Gazdasági minisztérium 108 Gazdasági program 62, 127 Halászat forgalmi adója 107 Házadó 114 Házadókötelessége sertésszállásnak 98 Házadómentesség tanítói lakásnál 138 Házgondnoki bevétel forgalmi adója 27 Házhaszonérték becslése 64 Illeték cégtelep áthelyezésnél 28 Illeték kereskedelmi könyvnél 43 Illeték főbeavatkozási pernél 142 Illetékmentesség fúziónál 21, 92 Illetékmentesség kereskedelmi leve« leknél 1, 31 Illetékügyi határozatok 83 Ingyenes szolgáltatás 25
XV Jövedelemadó 137 Jövedelem és vagyonadó 41 Jövedelem kimutatás 40 Jövedelmi adó (cseh) 36, 47 Jövedéki eljárás 100 Jövedéki rendeletek 85 Kamat alakulása 129 Kartel hivatal 54 Kereset felemelés felülvizsgálati ké« relemben 29 Kereseti adó 113 Kereskedelempolitikai helyzet 134 Kereskedelmi levelezés illetékmentes« sége 1, 36 Kereskedelmi könyv illetéke 43 Kereskedelmi szerződések 101 Kéményseprő dijak forgalmi "adója 65 Kizárólagos terménykereskedő 139 Kollektív kereskedelmi szerződések 101
Könyvkivonat bélyegilletéke 44 Könyvvizsgálati kérelem elutasítása 137 · •. Középosztály és adópolitika 4 Közkereseti társaságnál · szerződési illeték 143 Külföldi cég belföldi képviselője 138 Külföldi értékpapírok jövedelmének adómentessége 26· Lakásügyi helyzet 117 Magántisztviselő javadalmazása 81 Magyar gabona monopolium terve 21 Magyar hét 109 Masyarország kereskedelempolitika» helyzete 134 Magyar pénzügyi jog 82
Munkásbiztositó bírósági joggyakor« lat 95 Munkásbiztositási járulékok 67 Munkáskizárás (német) 119 Német adóteher«statisztika 61 Német munkáskizárás 119 Német bankárnap 111 Nyugtailleték lerovása 21 Országos jogászgyülés 80 Orvosi tiszteletdíj forgalmi adója 65 Pénzügyminiszteri jelentés 125 Reklám 44 Sertésszállások házadó kötelessége 98 Storno«ügyletek forgalmi adó kötele« zettsége 41 Szabálytalan kézbesítés 137 Szellemi munkások munkanélküli« sége 17 Szerződési illeték közkereseti társa« ságnál 143 Szociális biztosítás (francia) 59 Szociális törvényhozásunk feladatai 6, 7, 10, 12, 13, 14, 15, 16 Takarmányfélék forgalmi adója 105 Tantiemadó 98 ' Tanítói lakás házadómentéssége 138 Tartalék adómentessége 136 Túlmunka 57 Túltermelés 23 Uccai közlekedés 30 U j pénzügyminiszter 108 Vadászat forgalmi adóia 107 Vagyonváltság cukor után 21. Valuta rendszerek elmélete 84 Váltó forgalmi adója 43 Vámfelpénz 140
XVI
A „Közgazdaság és Pénzügy" szerzői névmuiatója. Dr. Bányai Aladár 7 Dr. Beck Salamon 92 Bittner János 7 Dr. Bódy Tivadar 10 Dr. Bodroghy József 127 Dr. Harrer Ferenc 117 Dr. Huppert Leo 36, 47, 82, 85 Dr. Kemény György 131 Dr. Királv Ferenc 54 Dr. Knob Sándor 119 dálnokiíKováts Jenő 12 Dr. Lénárt Vilmos 108 Lengyel Géza 134 Magyar Bertalan 13 Dr. Mahler Sándor 67, 95
Major Róbert 17, 57 Dr. Meszlény Artúr 6 Dr. Proszvimmer Béla 1, 31 Sándor Pál 14 Dr. Schiller Ottó 101 zajtai Szabó Bertalan 23 Székács Antal 15 Dr. Tihanyi Lajos 4 Varannai Aurél 99 Vértes Emil 16 Dr. Vészi Mátyás 83 Dr. Viener Miklós Pál 84 Dr. Zádor Béla 21, 78, 93, 131 Dr. Zsindely Ferenc 51
IV. ÉVFOLYAM
1—2. SZÁM
1928. JAN
FEBRUÁR
POLGÁRI JOG Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON
-
Dr. VARANNAI ISTVÁN
A nemzetközi bíráskodás. H a valaki a világháború előtt sűrűbben emlegette a nemzetközi bíráskodást, őt a felnők közt járó á.modozónak nézték, aki nem számol a gyakorlati élet követelményeivel. Az volt a közmeggyőzödes, hogy a nemzetek egymásközti vitáit a fegyver, a nyers erő dönti el, nem pedig' a biró szava. Azóta a felfogás valamelyest megváltozott. A világháború oly keserves tanulságokkal szolgált az emberiségnek, hogy most már a kétkedők is kezdik belátni, hogy legtöbbször jobb vásár a biró szavára bizni a viták eldöntését, mint a fegyveres összetűzés nagyon" bizonytalan esélyeire. Mindazáltal nem mondhatjuk, hogy a nemzetközi bíráskodás gyökere a háború utáni viszonyokban rejlik, valamint azt sem, hogy ma már teljesen kifejlett intézménnyé lett. Bármennyire is bizalmat an volt a világháború előtti felfogás a nemzetközi bíráskodással szemben, az már akkor is igen jelentős eredményekre tekinthetett vissza. Gondoljunk, csak a két hágai békekonferencia magasztos szellemére s azoknak igen jelentős eredményeire. És bizonyosra vehetjük, hogy ha a .világháború nem jön közbe, a tervbe vett, de eddig meg nem tartott harmadik hágai békekonferencia a nemzetközi bíráskodás terén további igen jelentős eredményeket hozott volna_ létre. A leghatározottabban el kell tel.át magunktól hárítani azt a felfogást, mintha a nemzetközi bíráskodás mai jelentősebb térhódítása a világháború szüleménye volna. De éppen olyan téves volna azt mondani, hogy annak mai kialakulására semmi kihatása sem volt. A világháború keserves tanulságai mindenkit fogékonyabbá tettek a nemzetközi bíráskodás iránt, s a világháború után a nemzetközi bíráskodás nevezetes lépésekkel haladt előre. Más oldalról azonban ma még távolról 1
•2
sem érte eh azt a fejlődési fokot, hogy elég hatékony eszköze lehessen a háborúk elhárításának. Hogy minél tisztábbak legyenek fogalmaink a nemzetközi bíráskodásról, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az szoros kapcsolatban áll az igazságszolgáltatási intézmények kifejlődésével áz állami életben, az ezeknek szükségszerű következménye. A XIX. század ma már mint történeti fejlemény áll szemeink előtt. E század egyik legnagyszerűbb eredménye a teljes jogegyenlőség eszméje alapján az igazságszolgáltatási intézményeknek igen magas fokú kifejlesztése. Ez a fejlődési folyamat azóta állandóan tovább tart. A fejlődés vonala azonban nem egyenes és nem is folytonos, hanem sokszor erős elhajlásokat vagy éppen mulólagos visszaesést mutat és sokszor erősen szakadozott. Az igazságszolgáltatás ugyanis sok más tényezőnek befolyása alatt áll, ezek pedig olykor nem kedvezőek, hanem károsak kialakulására. Ilyen káros tényezők befolyása alatt állott jóformán mindenütt, nemcsak éppen nálunk, a világháború alatt s az azt követő zavaros időszakban. A háború utáni eseményektől különösen a mi igazságszolgáltatásunk szenvedett nagyon sokat. Főleg ez okozta igazságszolgáltatásunk jövőjének pesszimisztikus megítélését, leginkább gyakorlati jogászkörökben, és szülője volt azoknak a különféle terveknek, melyek igazságszolgáltatási intézményeink „leépítését" célozták. Azt mondták, szegények és csonkák lettünk, ebben az állapotban pedig nem bírjuk el a boldogabb kor „fényűző" igazságszolgáltatási intézményeit. Ez a rossz hangú at annyira erős volt, hogy bizonyos szomorú gyakorlati eredményekre is vezetett. De nem tévedek, ha azt - állítom, hogy a mélyponton már tul vagyunk s hogy ismét kezd megerősödni az igazságszolgáltatási intézményeink felemelkedő kialakulásába vetett hit. A jog uralmának hatalmas térhódítása az állami életben nem maradhatott kihatás nélkül a nemzetközi életre sem. H a a jog eszméje a nyers erőszakot el tudta nyomni ott, miért ne tudná elnyomni itt is? Merül fel sokakban a nagyon jogosult kérdés. És mikor ennek eszközét kéresték, csakhamar rájöttek, hogy ez itt sem lehet más, mint a biró szava. A nemzetközi jogrendet is az igazság eszméjén kell felépíteni; és az igy megalkotott jogrendben a jog uralmát a biró szavának kell megvalósítania. Mindenki érzi azonban, hogy ennek a nagy eszmének uralomra jutása óriási nehézségekbe ütközik. Ki merné állítani, hogy a békeszerződések által létesített nemzetközi jogrend igazságos? És ki merné állítani,
3
hogy az azok nyomában keletkezett nemzetközi igazságszolgáltatási intézmények tökéletesek? Ilyennek még, az Állandó Nemzetközi Bíróság sem mondható, pedig ez nagy tudásánál és abszolút pártatlanságánál fogva igazán megérdemli* hogy az egész világ bizalommal tekint' sen feléje. De azért hitünket a jobb jövőbe ne veszítsük el. A mai igazsagtalan nemzetközi jogrendet egy igazságosabb fogja felváltani, amelyben a nemzetközi bíráskodás szervei tökéletesebben fognak működni, mint ma. Nekünk hinnünk kell abban, hogy az emberiség tökéletesedni fog. Ez azonban csak igazságosan felépített jogrendben és ennek a jogrendnek komoly és igazságos megvalósítása mellett leüetséges. Ma a nemzetközi bíráskodás ettől még· meglehetősen távol áll. Iskolapélda err-e a mi .optánsaink birtokpere Románia ellen. A békeszerződés vagyonuk sértetlenségét biztosítja nekik. És mégis mi történt? Kerülő uton vagyonukból kiforgatták őket.- A kisajátítási· jognak egy egészen u j elméletét állították fel, amely szerint a kisajátitottnak semmiféle kártalanítás sem jár. A szegény áldozatok bírósághoz' fordultak, Románia hatásköri kifogást emel. A bíróság egy kimerítően megokolt ítéletben megállapítja hatáskörét,' Románia ezt nem ismeri el s önhatalom térére lép. De ezzel nem éri be, hanem Magyarországot mint békebontót feljelenti a Szövetségi Tanácsnál. Ez a testület a helyett, hogy Magyarország kérelme értelmében a békeszerződés által reá hárított köte'czettségét teljesítené, beleavatkozik az ügy érdemének elbírálásába,, megszabván azokat az irányelveket, amelyek szerint az elbírálásnak történnie kell. Hogy ebből a rettenetes fogalmi zavarból miképen fognak kievezni, annak ma nincs megmondhatója. Es mindez azért történhetett meg, mert a nemzetközi biráskodásoak hiányzik még az a szerve, mely a hatásköri viták esetében rendet teremtsen. Ha volna gondoskodás arról, hogy a hatásköri határozattal meg nem elégedő fél ügyét egy más bíróság elé viheti, mely a hatásköri határozatot végérvényesen felülbírálja, akkor az elkövetett súlyos hibák meg nem történ, ettek volna. A mi szegény optán- saink tehát egyenesen a nemzetközi bíráskodás tökéletlenségének az áldozatai. Az ilyen jelenségek az embert kétkedővé teszik és megingatják benne a nemzetközi bíráskodás · életképességébe vetett hitet. Én ettől törekszem megóvni önmagamat s velem együtt minden honfitársamat. ,Az igazság átütő erejébe vetett hitem erősebb, semhogy emberi gyarlóságok miatt ne higyjek győzelmében. Amint a magyar nemzetnek igaz ügyé kell' hogy győzelemre vezessen, éppúgy győzni fog az az eszme is, hogy 1*
•4
emberek és népek közt igazságos jogrend legyen s hogy ennek érvényesülését megfelelő igazságszolgá'tatási intézmények biztosítsák. Ezért a nagyon sajnálatos és fájdalmas visszaesések és tökéletlenségek dacára erősen bizom a nemzetközi bíráskodás jövőjében és abban, hogy az oly tökélyre fog kifejlődni, hogy erős vára legyen a nemzetek igazságos, békés együttlétének. Pr. Magyary Géza egyetemi ny. r. tanár.
„Détournement du Pouvoir".* Az a r a g y o g ó eszme, amely a népszövetség megalkotás á r a vezetett, alighogy testet öltött, egyre több idegen a n y a g tapadt hozzá. Az eszményt még hirdetik u g y a n időközönként, de mind ritkábban és halkuló hangon. E g y decrescendo, mely néha szinte m á r mint morendo hangzik. Hogy igy történt, azon, közelebbről nézve, nem is lehet csodálkozni. A népszövetség fogantatásót közvetlenül követő iuök még nagyon is a h á b o r ú s gyűlölet jegyében folytak. A nemzetek szövetségének b ü r o k r á c i á j a , — egy h y p e r b ü r o k r á c i a , minden más b ü r o k r á c i á t felülmúló hatalommal, mert hiszen, kivéve n é h á n y hetet az esztendőben, önmaga testesiti meg a nemzetek szövetségét, — kezdetben csakis a győztes h a t a l m a k v a g y a velük egy h ú r o n pendülő semlegesek soraiból került ki. í g y bizony minden kiválósága mellett is önkénytelenül magával hozta az egyoldalúság szellemét és előítéleteit. A z u t á n meg, mint idővel csaknem minden bürokrácia, öncélúvá lett és mint ilyen, g y a k r a n talán önkénytelenül is, a győztesek és osztályos társaik felé h a j l á s b a n látta létének támaszát. Még egy fontos körülmény járult h o z z á : a reális hatalmi eszközök teljes h i á n y a . Minden titkolódzás d a c á r a köztudomású, mily keservesen, mennyi kompromisszum á r á n jött létre a népszövetségi paktum. F ő l e g azért, mert elsősorban a n a g y h a t a l m a k n a k súlyos aggodalmaik voltak szuverénitásuk korlátozása ellen. E z tükröződik az 5. § sokat vitatott rendelkezésében, amely a Közgyűlésnek vagy a T a n á c s n a k minden határozatához egyhangúságot kíván meg, kivéve, m i k o r az alapszabály vagy a békeszerződés ki.ejezetten máskép rendelkezik. Általánosságban kivéve csak az „eljárási kérdések' 1 vannak, * Részlet Szerzőnek a Pester Lloyd 1927. évi karácsonyi számóban közzétett tanulmányából.
•5 „amelyek a Közgyűlésen vagy a T a n á c s ülésein felmerülnek, ideértve a bizottságok kiküldését is egyes meghatározott tárgyak megvizsgálására", — az i'y e l j á r á s i kérdések szótöbbséggel dönthetők el. Minden egyéb, nem eljárási kérdés tekintetében tehát, röviden szólva, az a rendszer áll fenn, amely lengyel vétó néven hires. Az egyhangúság követelményének béklyója természetesen még súlyosbodott azáltal, hogy Németország belépése alkalmával a tanácstagok számát szaporították. De egyenesen groteszkké válik az e g y h a n g ú s á g követelménye a n n a k folytán, hogy a 4. § utolsóelőtti bekezdése szerint a népszövetségnek a T a n á c s b a n nem képviselt tagját is meg kell hivni a Tanácsülésben való részvételre, h a a n n a k érdekeit különösen érintő kérdés van napirenden. í g y tehát az érdekelt felek is ad hoc tanácstagok és — eltekintve az eljárási kérdésektől és a szórványos kivételektől, melyek egyébként is szükség szerint elég önkényesen kezeltetnek, — csak az érdekelt fél h o z z á j á r u lásával lehet határozni. Mindebből valóságos okkult tudomány s a r j a d z o t t ki, amelynek f u r c s a h a j t á s a i néha m á r r a b u l i s z t i k u s tréfák benyomását keltik. Például mikor az egyhangú eredmény kétesnek látszik, még h a nyilvánvalóan e l j á r á s i kérdésről van is szó, mégis legalább a kulisszák mögött felvetik a problémát, h o g y a kérdés valóban eljárási-e? H a eziránt aztán három népszövetségi jogtudóshoz kérdést intéznek, ugy csaknem biztosan két vagy h á r o m egymásnak ellenmondó szakvéleményre lehet számítani, — rendszerint igy kezdődnek: L a question est trés délicate. Ilyen összefüggésben akadtak aztán szószólói a n n a k a felfogásnak is, hogy igaz ugyan, hogy „eljárási kérdésekben" szótöbbség elegendő, de a n n a k az előzetes kérdésnek eldöntéséhez, hogy a szóbanforgó kérdés valóban eljárási-kérdés-e, egyhangú határozat szükséges. Kézenfekvő, hogy az a tanácstag, aki attól tart, hogy az érdemleges kérdésben alulmarad, az ilyen taktika által csaknem minden esetben megakadályozhatja, h o g y az ü g y egyáltalán eldöntésre k e r ü l j ö n . A népszövetség gyengeségének további oka lehet az illető államnak nyíltan kimondott vagy jelzett fenyegetése, h o g y reá nézve kellemetlen döntés esetében ki fog lépni a népszövetségb ő l / h a ennek az államnak b e n n m a r a d á s á r a súlyt helyeznek, —bár az ily fenyegetés veszített súlyából, mióta a Német Birodalom belépett a népszövetségbe és mióta Spanyolország és néh á n y más állam kilépése következmények nélkül maradt, Ehhez j á r u l utóbbi időben a T a n á c s n a k k ü l ö n ö s ; phobiája, m á r félre nem ismerhető féltékenysége a H á g a i Állandó Nemzetközi Törvényszékkel szemben, n o h a azt maga a T a n á c s
e alkotta és abban a z egész világ joggal látja a békeszerződések legbecsesebb termékét. Mindebből a minden áron való k o m p r o m i s s z u m o k n a k és a technikai g á t l á s o k n a k egész módszere fejlődött ki. Kompromisszumok oly esetékben is, mikor az egyik félnek nyilvánvalóan nincs igaza, — főleg h a ezt a felet tekintik a súlyosabbnak. T e c h n i k a i gátlások, amilyet például a kisebbségek kérdésében láttunk, amikor egy h á r m a s bizottságot alakítottak és azt a prohibitiv cenzúra jogával r u h á z t á k fel, valóságos szűrőgátul minden olyan p a n a s z ellen, melyet a T a n á c s elé juttatni a Hármasbizótlság bármely okból nem lát j ó n a k . T i p i k u s példa az erdélyi m a g y a r optánsok esete is. Nem célja a jelen szemlélődésnek, hogy az optánsok ügyében u j a b b plaidoyert szolgáltasson. De az esetnek a népszövetséghez vaió vonatkozásai oly jellemzők, hogy nem mellőzhetjük őket. Mint ismeretes, a békeszerződések két azelőtt ellenséges állam, illetve p o l g á r a i k közötti viták eldöntésére a V e g y e s Döntőbíróságokat alkották meg, amelyekben, valamint a H á g a i Állandó Nemzetközi Törvényszék megteremtésében méltán látta a világ az eddig oly problematikus nemzetközi jog valóra válásának reményteljes kczucici. Mis ónban a -Hágai Állandó T ö r vényszék az egyes érdekelt államok közreműködése nélkül is akcióképes m a r a d , azt tehát a perfelek egyike nem szabotálhatja, addig a Vegyes Döntőbíróságoknál m á s a helyzet. E z e k ' ugyanis, mint ismeretes, egy semleges elnökből és az érdekeli két állam egy-egy választott b i r á j á b ó l állnak. Nyilvánvaló, h o g y ennél a szerkezetnél mindegyik érdekelt államnak m ó d j á b a n van, választott b í r á j á t meg nem nevezni v a g y visszahívni és ezáltal a bíróságot megbénítani. Éppen erre való tekintettel történt gondoskodás a trianoni békeszerződés 239. §-ában és a többi békeszerződés megfelelő szakaszaiban oly i r á n y b a n , hogy a T a n á c s feladata két pótbirót kinevezni, a k i k s z ü k s é g esetén az elnököt vagy a hiányzó nemzeti bírót helyettesitik. Reá kell itt m u t a t n u n k , h o g y : 1. a T a n á c s ezt a feladatát F r a n c i a o r s z á g érdekében és egyoldalú felhívására haladék nélkül teljesítette, m i k o r a német k o r m á n y a Ruhr-megszállás miatt az ö választott b í r á j á t a német—francia döntőbíróságból visszahívta; • - 2. a T a n á c s e kinevezési jogát külön felhívás nélkül is és anélkül, hogy üresedés lett volna, gyakorolta F r a n c i a o r s z á g és Belgium j a v á r a Magyarországgal, Ausztriával és B u l g á r i á v a l szerbben; • :
3 . a T a n á c s e feladatának
semmi köze
a
népszövetségi
•7 paktumhoz és semmi- szerves összefüggése a T a n á c s n a k _a népszövetségi szerződésen nyugvó politikai feladataival: Nemcsak feltevésképen, de határozottan állitható, hogy a pótbirák deleg á l á s a n e m szükségkép, hanem egész véletlenül bízatott a Ta« n á c s r a . Legvilágosabban kitűnik ez abból, hogy u g y a n a z a 239. §; amelyben a T a n á c s n a k e kötelessége gyökeredzik, a / T a nács. megalakulásáig terjedő időre Aldor .Gusztáv. urat, Svájc volt. elnökét, r u h á z t a . fel e hatáskörrel.. U g y a n í g y megtörténhetett volna tehát, hogy később is e feladatot nem a Népszövetség . T a n á c s á r a , hanem pl. a H á g a i Állandó Törvényszékre vagy m á s szervre r u h á z z á k . , ' ; .. ' • . • R o m á n i a az ö b í r ó j á n a k visszahívó sa után, azon ü r ü g y gyei, h o g y a történtek, — értsd: az ö s a j á t szerződésszegő ténye,-· a r o m á n bíró visszahívása — az érdekelt nemzetek közötti jó egyetértést megzavarni alkalmasak, az igazán h a j á n á l fogva ideráncigált 11. §-ra hivatkozással a T a n á c s h o z fordult. Anélkül, hogy a részletekbe merülnénk, megjegyzendő, hogy. a I l i § .alá valóban tartozó esetekben is, —: h a csak nem forog fenn a két nemzet közötti-szakítás veszélye, amit a jelen ügyben senki sem állit, ·— a T a n á c s n a k még papiroson sem. áll m á s eszköz rendelkezésére, mint az, hogy a kérdést megtárgyalja és megkísérli a felek között a közvetítést. Nyilvánvaló, hogy Rom á n i a csak azért fordult a Népszövetséghez, hogy meztelen szerződésszegését valámikép leplezze. . Ezzel szemben Magyarország a 239. § a l a p j á n követelte a pötbiró kinevezését, a T a n á c s egy feltétlen és éppenséggel nem politikai "természetű kötelességének teljesítését. Mint ismeretes, a T a n á c s előadói e kinevezést feltételektől a k a r j á k függővé tenni. Már ez m a g á b a n véve, tekintet nélk ü l a kikötések tartalmára, nyilván jogellenes és a békeszerzö' dés kétségtelen megsértését jelentené, mert a T a n á c s nem kötheti feltételekhez ama kötelességének teljesítését, hogy pótbirót rendeljen ki. Sőt, az az eljárás, melyet az előadók javaslatba hoztak, tekintettel az ajánlott kikötések, tartalmára, nyilvánvalóan olyan, amelyet a francia közigazgatási jogban „détournement de pouvoir" néven a hivatalos hatalom elfordításának neveznek, tudniillik visszaélés a hivatalos hatalommal olyképen, hogy a hatóság közigazgatási hatálmát más célra h a s z n á l j a fel, mint amely célra az neki megadatott. Dalloz közismert standardmüvében (Dictionnaira pratique de droit, 12. kiadás, I. kötet, 312. lap; 93. szám) a következő világos -meghatározását a d j a e f o g a l o m n a k : „Ez a visszaélés — tudniillik a détournement de
•8 pouvoir — abban áll, hogy valamely törvényes hatalmat a céltól, mely végből megszerveztetett, elforditnak és azt oly célok szolgálatába állítják, melyekre nincs rendeltetve. E z a visszaélés forog fenn, midőn egy közigazgatási hivatalnok, b á r intézkedése teljesen hivatali hatáskörébe esik és azt a törvényben előirt formák között végzi, ámde diszkrecionárius hatalmát m á s esetekben és más motívumokból használja fel, mint amelyekre való tekintettel e hatalom reá ruháztatott." E g y példa, amelyre hivatkozni szoktak, a következő: Mikor F r a n c i a o r s z á g b a n bevezették a gyufamonopóliumot, ezzel kacsolatban a magánkézen levő g y u f a g y á r a k kisajátítása iránt is történt intézkedés. A közigazgatási hatóság m á r most igyekezett egyes g y á r a k a t , különösen olyanokat, amelyeknek koncessziója határidőhöz volt kötve, sikánok által megpuhítani vagy egyszerűen az engedély meg nem hosszabbítása által beszüntette őket és csak „önkéntes" kártalanítást ajánlott fel nekik. A Conseil d'Eíat azonban, .mely a mi közigazgatósági bíróságunk hatáskörét l á t j a el, megállapította, hogy az ily e l j á r á s b a n „détournement de pouvoir" forog fenn és megsemmisítette a közigazgatási hatóság intézkedéseit. Dalloz az idézett helyen egy másik példát emlit, amely, ha képletesen vesszük, az optánsok ügyéhez n a g y o n hasonla« tos: F r a n c i a o r s z á g b a n a nem hajózható vizek tekintetében a prefektus g y a k o r o l j a a vizrendöri hatóságot. Az ö h a t á s k ö r é b e tartoznak tehát az a végből szükséges intézkedések, h o g y „ a vizek szabad lefolyását biztosítsa" és „azok stagnálását megakadályozza". Nem tartozik azonban hatáskörébe ama. jógeimekröl dönteni, amelyeket a különböző vízhasználati jogosultak egymás ellen érvényesítenek. Ha tehát a prefektus valaj" mely ipari vállalatnak szolgáló .zsilipeket vagy az öntözés céljából való vízhasználatot nem általános közigazgatási érdekek szerint, hanem oly célból szabályozza, hogy a vízhasználati jogosultak vitáit eldöntse, u g y „détournement de pouvoir"-t követ el. Nos, éppen ilyen „détournement de pouvoir" forogna fenn abban az eljárásban, melyet a Tanács előadói javasolnak. Hógy az utóbbi példa szavaival· é l j ü n k : a T a n á c s n a k csupán az a joga (és kötelessége), hogy „a viz szabad lefolyását", tudniillik a döntőbíróság funkcionálását biztosítsa és „stagnálását megakadályozza", m á s szóval: a pótbirákat kinevezze, hogy. az egyik perfél által szabotált bíráskodás ismét folyamatba jöjjön. E helyett azonban a tervbevett anyagjogi kikötésekkel —. szinte szószerint mondhatni — „ama jogcímek felett dön.tene, melyeket az egyes vízhasználati jogosultak -egymással szemben érvényesítenek".
. .. . Imé tehát : a „détournement de pouvoir" egy -klasszikus esete.· A T a n á c s birókinevezési hatalmát oly. célra h a s z n á l n á f e l / m e l y teljesen elüt attól a céltól, amely végett e hatálom r e á ruháztatott. T a l á n még világosabbá tészi ezt a következő meggondolás. Tegyük fel, hogy a pótbirák kinevezési jogát nem aT a n á c s r a , hanem a Hágai, Törvényszékre vagy más szervre ruház! ák volna, vagy tegyük fel, hogy a vitás ügy még a T a n á c s megalakulása előtt, tehát* abban az időben merült volna fel, mikor*, a kinevezési jog még Aldor Gusztáv u r a t ille'te, vagy tegyük fél végre, hogy a Tanács, u g y amint azt Magyarország, Ausztria és Bulgária ellenére megtette, még mielőtt vita merült volna fel és még mielőtt a bíróságban üresedés állott volna be, már előre kinevezte volna bíráját. V á j j o n ezen esetek bármelyikében is lett volna-e módja a T a n á c s n a k , már csak technikailag is, arra, hógy a Vegyes Döntőbíróságnak előírja, miképen döntsön vagy miképen értelmezze a Békeszerződést? Nyilvánvaló, hógy nem. A birókinevezés megtagadásával való fenyegetés tehát igazán iskolapéldául szolgálhatna a „détournement de pouvoir" néven ismeretes visszaélésre. - Dr. Egry Aurél, a magyar országgyűlés felsőházának t a g j a ; • • ügyvéd.
Az óváselengedés nem irott szabályai. , B á r jogunk évek óta ismeri a kibocsátótól eredő abszolút hatályú óváselengedést, a gyakorlatban ritkán fordul elő Pedig • a kibocsátó' óváseléngedése nagy kényelmet jelent a váltóbirto"lcosra nézve. Felmenti u g y a n i s a lejárat pontos nyilvántartásán a k kötelezettsége alól; nem eshetik abba a veszedelembe, hogy a váltót az óvás' elkésése miatt ne érvényesíthesse a visszkeresetekkel szemben; a váltót tehát a lejárat után az elévülési határidőn belül kamatveszteség á r á n bármikor érvényesítheti: Szabadul továbbá az óvási cselekmények körül felmerülő ténykedések alól; nem is szólva részletesen arról az előnyről,, amit a z ' ó v á s d i j megtartása jelent, mely sokszor igen jelentékeny lehet és behajtása g y a k r a n eleve, reménytelen. Az abszolút hatályú óváselengedés ezenfelül még azt a groteszk előnyt is nyújtja, hogy csökkenti azoknak az eséteknek számát, mikor a váltóbirtokos a bemutatáskor hiányos, vagy helytelenül kitöltött, váltót utólag azért nem javíthatja ki, mert a váltónak bemutatáskor .létezett áhapotát az óváslevél megrögzite.te. Ilyen esetekben az óvatoló hitelező a - p e r t elvesztené, — abszolút ha1 tályu óváselengedés esetében azonban az ilyén hibák a kereset beadásáig rendszerint'kijavíthatok. . .· Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az óváselengedésből csak a váltóhitelezőre háramlik előny. Költségkímélést je-
•10 lent az adós részére is, ami a sok a p r ó tételből álló váltótartozás rendezésekor n a g y könnyebbséget jelent. N a g y előnye azonban a k k o r mutatkozik, mikor a fizetni kész adós a l e j á r a t k o r pontosan nem tud fizetni. Ilyenkor a váltó óvatolása az ügyet rendszerint éppen a költségek miatt elmérgesiti. Óváselengedés esetében azonban a váltóadósok a hitelező „kezében v a n n a k " , anélkül, hogy óvás vétetnék fel és az adós rövid időn belül különösebb komplikációk bekövetkezése nélkül fizethet. A forgató ó\ áselengedése azonban saját m a g a r é s z é r e nem jelent előnyt, mert az óvásdijat a törvény rendelkezése értelmében úgyis meg kell fizetnie; lévén minden körülmények között még egy előzője, a váltó kibocsátója, kivel szemben óvást kell felvennie; — h a pedig a kibocsátó is elengedte az óvást, u g y -fölösleges a forgató óváselengedése, mert. a kibocsátóé r á nézve is hatályos. A forgató óváselengedése csak a váltóbirtokosra nézve jelenthet előnyt és csak abban az esetben, h a a visszkötelezettekkel szemben az óvásfelvételt elmulasztotta, vagy azzal elkésett, mert ilyenkor az elfogadón kívül még az óváselengedö forgatót is perelheti. A váltónovella kiterjesztő rendelkezése tehát az előzőtől eredő óvás elengedő kikötés jelentőségét a minimálisra csökkentette. i *
A kibocsátó óváselengedése csakis m a g á n a váltón, a kibocsátó· aláírásával kapcsolatban történjék. Nincs u g y a n elvileg a k a d á l y a ' annak, hogy a kibocsátó az óvást külön okiratban vagy szóval elengedje ( a k á r c s a k a forgató), de minden követő jogosan kívánhatja az ellene indított fizetési visszkereset feltételéül az óvás felvételét és a váltóbirtokos jogosan követelheti előzőitől az óvásdij megfizetését, hacsak a váltó megszerzésekor nem jutott tudomására a kibocsátó kikötése, ami egy hosszabb, vagy nemzetközi láncolatnál el sem képzelhető. Külön fejezetet érdemelnének azok a nehézségek, amiket az ilyen óváselengedés megtörténtének és közlésének bizonyítása jelentene. Az óváselengedés nemcsak a váltó f o r g a t á s a k o r , illetve kibocsátásakor, hanem később is, a váltó l e j á r a t a után, sőt az óvás felvételére rendelt határidő elteltével is történhetik. Természetes is, mert az adós tetszésétől függ, h o g y a nem-fizetés folytán keletkezett perben az óvás elmulasztását kifogásként érvényesiti-é, vagy nem? Amennyiben ezt a kifogást nem hozza fel, ugy alakilag u g y a n nem, de tényleg óváselengedés történt. Viszont a lejárat után történt óváselengedés azonos h a t á l y ú a kifogásról való lemondással. Az utólagos óváselengedés a forgató részéről a váltóbirtokoshoz intézett egyszerű szóbeli vagy írásbeli kijelentéssel történik. A kibocsátó részéről történő utólagos óváselengedés azonban csak ugy válik abszolút halályuvá, h a ezt az összes', kibocsátót követő érdekeltek kifejezetten elfogadják. Ilyen beleegyezés h i á n y á b a n a kibocsátó óváselengedése csak önmagával szemben hatályos. A forgató relatív hatályú és a kibocsátó abszolút hatályú óváselengedése mellett tehát a kibocsátó relatív hat/dyu óváselengedését is el kell ismernünk.
•11 , _ A z óváselengedés bárki-részéről történt légyen; a fizetésivisszkeresetnek csak egyik feltétele alól mentesiti a- váltóbirtokost,· tehát a bemutatási és értesítési kötelezettség változatlanul fennmarad. A .bemutatás kötelezetségének válozatlan megmara-. dását a; V, T. 42. §-a hangsúlyozza. Természetes is, mert a váltótartozás beszedéses tartozás és ezt a jellegét az óváselengedés sem változtatja meg. A bemutatásra vonatkozik a törvény áz a rendelkezése is, hogy ha váltókötelezett, ki az óvást elengedte, a bemutatás kellő időben megtörténtét t a g a d j a : a-bizonyítás terhe öt illeti. E rendelkezés nélkül az óváselengedés in-; tézménye illuzórius lenne, mert kevesen vállalkoznának arra-,· hogy a teljes bizonyítékként tekinthető óvás helyett-per esetére m a g u k r a vállalják a n n a k bizonyítását, hogv az adós által tagadott fizetés végett való bemutatás valóban megtörtént: illetve, hogy a r r a az eshetőségre számítva, hogy a bemutatás tényét majd igazolni kell, — tanút vigyenek magukkal. A. törvény e rendelkezése felmenti a váltóbirtokost a bemutatás netáni igazolásának gondja alól és megszüntet minden aggályt, mely az óváslevélnek, mint bizonyító okiratnak pótlása kérdésében támadhat. A bizonyítási tehernek az óvást elengedő váltókötelezettre való áthárítása elég biztosítékot n y ú j t a' váltóbirtokosnak á r r a , hogy a váltókötelezett a tényleg megtörtént bemutatást sikerrel tagadni nem fogja. A törvény e rendelkezése csak azt az esetet szabályozza, mikor maga az óváselengedö előző tagadja a bemutatás megtörténtét. A törvényhozó a r r a az eshetőségre nem gondolhatott, hogy a kibocsátó óváselengedése folytán bármelyik követője is megtagadhatja a váltónak fizetés végett való bemutatását, mert a kibocsátó abszolút hatályú óváselengedését a magyar jog akkor még nem ismerte; viszont a váltónovella a törvényhely rendelkezéseit kifejezetten nem terjesztette ki a kibocsátó óváselengedése esetére is. E n n e k dacára a törvénynek a relatív-óváselengedésre vonatkozó rendelkezése az abszolút hatályú óváselengedés esetére is alkalmazandó, még pedig olyan értelemben,· h o g y ha a kibocsátótól eredő óváselengedés esetében valamelyik visszkereseti kötelezett a bemutatás kellő időben megtörténtéÖ tagadja, a bizonyítás a visszkereseti kötelezettet terheli. Ha ugyanis az előző olyan váltót forgat, melyen kibocsátói óváselengedés van, vagy a váltón kívül óváselengedés tudomására jutott, ugy a m a g a részéről alávetette magát ama óváselengedö nyilatkozat hatályának, melyet a törvény abszolút jelleggel ruházott fel, mert különben önszántából nem kapcsolódott volna bele a láncolatba. A kibocsátó óváselengedését tartalmazó váltó forgatója ennek folytán olybá tekintendő, mint aki m a g a is hallgatag óváselengedö nyilatkozatot tett, amennyiben tehát tag a d j a a váltó bemutatását, ugy ennek bizonyítása a Y. T . 42. §-ában foglalt elv a l a p j á n öt terheli.
Az értesítés kötelezettségét a váltótörvény „az óvatolt váltó" birtokosára rója. H a a törvény betűszerinti szövege ' lenne e kérdésben irányadó, ugy a kibocsátó óváselengedése folytán nem óvatolt váltó birtokosa nem lenne az előzök értesi-
12
tésére kötelezhető. Azonban a V. T . 15. §-ának s ú l y p o n t j a nem azon a rendelkezésen nyugszik, hogy a fizetés végett óvatolt váltó birtokosát kötelezi az értesítésre, hanem általában azon, hogy az előzök a váltó ki nem fizetéséről értesitendök. E z az intézkedés olyan lényeges, hogy elmulasztásához a törvény következményeket fűz, sőt a mulasztó váltóbirtokost kártérítésre is kötelezi. A váltóbirtokos -előzői ugyanis hasonló he yzetben vannak, mint az elfogadó. Bemutatás nélkül ez sem tudja kinek fizessen, mert a váltót kiadta birtokából: viszont az előző sem tudja, hogy az elfogadó fizetett-e a váltóbirtokosnak, még pedig azért nem, mert az elfogadó öt nem értesíthette, nem ismervén a forgatókat; a váltóbirtokoshoz pedig még fizetési készsége esetében sem fordulhat, mert nem tudja, h o g y l e j á r a t k o r kinek kezében van a váltó. Ahogyan tehát a váltóbirtokos az elfogadónak a váltót bemutatja, miáltal közvetlen kapcsolatot létesít közte és az elfogadó közt; ugy az előzőjét is értesíteni köteles a váltó dishonorálásáról, miáltal ugyancsak közvetlen kapcsolat keletkezik a későbbi és korábbi váltóhírtokos közt. A h o g y a n az elfogadó nem kötelezhető a fizetés végett való bemutatás elmulasztása esetén a bemutatásig folyó k a m a t o k megfizetésére, ngy az előző is mentesül az értesítés, illetve az ezt pótló keresetlevél kézbesítése időpontjáig a kamatok megfizetése alól, továbbá, ugy a be nem mutatott váltó elfogadója, mint a nem értesített előző mentesülnek a per költségei alól, h a a keresetlevél kézbesítése után nyomban fizetnek. Az értesítés tehát a váltónak az előzőnél, mint az elfogadó fizetéséért felelős személynél való fizetés végett való bemutatást pótolja, ez a váltócselekmény pedig, tekintettel arra, hogy a váltónak az a célja, hogy beváltassék, teljesen független attól, hogy a váltót óvatolták-e vagy (óváselengedés folytán) nem. Az előzőket tehát a kibocsátó óváselengedése esetében is olyképpen kell értesíteni a fizetés meg nem történtéről, mintha óvás vétetett volna fel. A különbség csak az, hogy -mig óvásfelvétel esetén az előzőt az óvás felvételétől számított két oap alatt kell értesíteni, addig a nem óvatolt váltó birtokosa a váltó bemutatásától számitolt két nap alatt köteles előzőjét a fizetés meg nem történtéről tudósítani. Hasonlóan rendelkezik a még hatályba nem lépett u j váltótörvény is. Dr. Pethő Tibor, kir. járásbiró:
•13
SZEMLE. Jogalkotás. Nehézségek a felértékelés körül Németországban. P a n a s z o k t ó l visszhangzik a német erdő: a h a r m a d i k Notsteuerverordnung-tól kezdve és folytatva az oly n a g y gonddal készült felértékelési törvénnyel egészen az 1927 jul. 9-i novelláig a felértékelési jog suiyos problémái nem képesek nyugvópontra jutni. A z utolsó féiév felértékelési a r á n y s z á m a i 101—106% közt ingadoznak, alapul véve a Zeiler-iéle kulcsot, amely egyfelől a birodalmi drágulási indexre, másfelöl egy átlagos jóléti koefficiensre támaszkodik, amely még mögötte m a r a d a háború előtti gazdasági fejlettségnek: a n n a k ma mintegy 70%-a. Igaz tehát az a szemrehányás, hogy a felértékelés szempontjából Németország a pénz stabilizáltságának k o r s z a k á t éii, hogy veszélyességi momentumok, minő a legutóbbi, a Dawes-terv által előidézett válság vagy a reparációs ellenőrző közeg jelentése, nem jönnek figyelembe, s h o g y a hitelező aranymárkakövetelése a felértékelés folytán mint privilegizált tökebefektetés szent és sérthetetlen. 1 D e a mi még feltűnőbb, az az, hogy a jogbizonytalanság a különböző törvényhozási intézkedések folytán nemcsak hogy nem csökken, hanem még folyton fokozódik és hogy éppen a Reichsgericht az, amely szükségét érzi annak, hogy lépten-nyomon szembehelyezkedjék a törvények rendelkezéseivel. Egyébként a német bíró is érzületben a felértékelés mellett van még a törvé i'y messzemenő rendelkezésein tulmenöleg is és el kell viselnie azt a szemrehányást, hogy nincs meg az érzéke az üzleti, gazdasági élet követelményei, a kockázat, a kereskedői adott szó szentsége iránt. 2 Különösen terhesnek és sérelmesnek érzik azt, hogy a bíróságok lépten-nyomon belenyúlnak r é g elintézett jogviszon y o k b a és a felekre rákényszeritenek olyat, amit nem a k a r t a k , sőt amire a szerződés megkötésekor nem gondoltak és nem is gondolhattak. 3 A novella folytán a birói g y a k o r l a t n a k kell megoldania a kérdést, mit jelent a novella 14. §-ában az, hogy jelzálogos követelést az ipgatlan megszerzője megváltott. Egyelőre a n n y i világos, hogy egyedül az, hogy a megszerző a terhet nem vette 1 Dr. Ilans Fritz Abraham, Sonderbeilage zu den Mitteilungen der Industrie- und Handelskammer zu Berün, 1927. nov. 25. 2 Id. h. 3 így Dr. He : nz Harmsen hamburgi ügyvéd, Jur.. Wschr. 56. évf. 50. sz. 2889. 1
•14 át, nem elég ahhoz, hogy a novella rendelkezése ne legyen alkalmazható. A Reiehsgericht 1927 okt. 5-i 137/27. V. sz. Ítéletében u g y találja, h o g y nem a k a d á l y a a felértékelésnek áz, hogy a jelzálogjog m á r törölve volt akkor, amikor az alperes az ingatlant megszerezte (amikor átírták a nevére), söt m á r a k k o r is, amikor a vételi szerződést megkötötte. E h h e z képest a novella értelmében megszerzőnek tekinti azt, aki (vagy akinek s z á m l á j á r a m á s ) a jelzálogjogot a szerzéssel kapcsolatban megváltja, tekintet nélkül arra, v á j j o n ez a kötelmi ügylet létrejötte előtt vagy u t á n történik-e. A visszaható felértékelés s z á m á r a tehát megnyílik az ut, amint nem m a g a az átruházó az, aki a vételárból fizeti k i a jelzálogos követelést. Kapcsolatos ezzel az a kérdés, mennyiben felel az ingatlan" megszerzője (itt már jogi értelemben véve e szót) a személyesen felelős i n g a t l a n á t r u h á z ó visszaható felértékelési kötelezettségéért. A m i k o r a megszerző perelte az á t r u h á z ó t a jelzálogjognak a szerződésben elvállalt törlésére és a felértékelt jelzálogos tartozás összege lényegesen meghaladta az a r a n y m á r k á b a n kifejezett vételárat,'a RG. feloldotta a másodbiróság marasztaló ítéletét és a tévedés alapján való megtámadás lehetőségét kizárva, a polg. tkv. 242. §-a a l a p j á n azt a kérdést teszi fordulóponttá, v á j j o n nem spekulatív ügyleteknél a megszerző az átruházót a forgalomban uralkodó jóhiszeműség elvénél fogva benn tarthatja-e a kötelemben anélkül, h o g y a teher felértékelt kifizetéséhez megfelelő összeggel h o z z á j á r u l j o n . T ö b b Oberlandesgericht hasonló esetben elutasította a felértékelés iránti kérelmet abból az okból, mert eladó és vevő állt egymással szemben és a szerződést mindkét fél m á r teljesítette, a biró pedig nincs jogosítva a r r a , hogy lebonyolított ügyleteket utólag ú j r a felbolygasson. Tényleg ez a kérdés egyik s a r k pontja a felértékelési p r o b l é m á n a k : ha az egyességi és peres uton már elintézett jogviszonyokat nem v o n j u k bele a felértékelés körébe, a n n a k hatályossági r á d i u s z a oly szűk k ö r r e terjed ki, hogy a n n a k a kedvéért nem érdemes a vele j á r ó számtalan nehézséget és jogbizonytalanságot a jogrendnek m a g á r a venni; h a pedig belebocsátkozik a felértékelési törvény a lebonyolított ügyletek felkavafásába, akkor v a j m i nehéz a megállás és a kellő h a t á r eltalálása. 1 Ezen vérzik el a német felértékelési törvény is. Jelzálogos követelés tekintetében a törvényes szabályozás a felértékelési törv. 15. §-ában foglaltatik, mely szerint, h a a szolgáltatás elfogadásakor a hitelező jogfenntartással nem élt (14. §.), a felértékelés ki van zárva, h a az elfogadás 1922 jun. 15. előtt történt. H a helye van, az igényt 1926 jan. l-ig be kellett jelentenie, ellenesetben megszűnt (16. §.). A z o n b a n a fordulónap u t á n történt e l f o g a d á s sem ad feltétlen jogot az utólagos felértékelésre, m e r t - a z érvénvesités körüli hosszasabb késedelemben a RG. hallgatólagos jőgfeladást lát (1927 szept. 23. 198/27, V I . sz.), és mert általában ez alapon a felértékelésnek sokszor csak méltányosság szerint a d n a k helyet. Figyelembe veszik továbbá, v á j j o n a 1 V. ö. Meszlény: 1927. évi 7, szám.
Kölcsönkövetelések felértékelése. Polg,. Jog
•15 mindennapi - gazdasági élet vagy á k e r e s k e d e l m i ' forgalom ügyletéiről van-e szó: h a igen, u g y inkább a f o r d u l ó n a p r a és a j o g f e n n t a r t á s r a . n é z n e k , h a nem; i r á n y a d ó k inkább a méltányossági szempontok. Minél régebben történt az utóbbi esetben a fizetés, annál inkább kell az adós érdekeit és a jogi forgalom biztonságát is figyelembe venni és ezek rég lebonyolított és elintézettnek tekintett jogviszonyoknál, amelyeknél az . érdekeltek a" s a j á t felfogásuk szerint előidézett jogi helyzetre gazdaságilag már berendezkedtek, a n n y i r a túlnyomók lehetnek, hogy az utólagos felértékelést korlátozni vagy k i z á r n i kell (RG. 1926 nov. 20.). Nem kell bővebben fejtegetni, hogy mindezek a kategóriák uszó h a t á r o k k a l vannak egymástól elválasztva és hogy a 100%-ot meghaladó felértékelési kulcs k i z á r j a azokat a közvetítő megoldásokat, melyekhez a mi bíróságaink n y ú l h a t n a k , amikor kétes esetekben 10—50% -erejéig valorizálnak. Szemben az eddigi u r a l k o d ó n a k mondható gyakorlattal, r mely szerint a felért, törv. 7. §-ában meghatározott rangsorfel' jegyzésnek abszolút -hatálya van, tehát a törvény életbelépte után bejegyzett jogokkal szemben q söbbséget biztosit, a RG. 1927 jul.^ 7-én u g y döntött, hogy a! .-angsorfeljegyzés csak a törvény életbeléptekor m á r bejegyzett és az e törvény értelmében a z u t á n bejegyzendő jogokkal szemben· biztosit elsőbbséget. H a m á r most a rangsorfeljegyzés a l a p j á n közben jelzálogjogot jegyeznek be, minthogy ez jogellenesen történt, a német tkvi r e n d t a r t á s értelmében hivatalból ellentmondást kell feljegyezni a telekkönyv helyessége ellen. H a ezt a jelzálogjogot továbbadják, mielőtt az ellentmondást feljegyezték, jóhiszemű h a r m a d i k megszerzi a ranghelyet és a helytelen bejegyzés. utólag helyessé válik. Ellenesetben a r a n g h e l y elvész. Radloff bíró szerint 1 e döntés zavarólag nyúl bele a telekkönyvi hatóságok többéves gyakorlatába, -a telekkönyvet ellentmondások feljegyzéseivel terheli meg, u j a b b relatív rangviszonyoka.t lerenit, növeli á telekkönyvek áttekinthetetlenségét, az 1925 jul. 15. után bejegyzett jelzálogjognak váratlan előnyt, a rangsoríeljegyzéses hitelezőknek v á r a t l a n h á t r á n y t juttat, a tulajdonos o k n a k joaik elértéktelenedése folytán csalódásokat okoz ós az á t r u h á z á s időpontjának véletlenétől teszi függővé, vájjon eltolód á s áll-e be a r a n g s o r b a n , vagy sem. -Mindezen nehézségeket látva, nem érezhetünk irigységet a német jogállapotok iránt. A törvényes szabályozás eddigi h i á n y a nem hozta h á t r á n y o s a b b helyzetbe jogfejlődésünkét, ha m á r e szabályozás nem történt meg mindjárt az infláció legelején, s a felértékelés terén bíróságaink által elért eredmények előtt éppoly fenntartás nélkül kell meghajolnunk, mint a h o g y a n nem törhetünk pálcát a most alkotmányos tárgyalás alatt álló törvényjavaslat fölött, amely a további felértékelésnek u g y a n álljt!-t kiált, de ez a parancsszó egyúttal a ^kételyek és jogbizonytalanságok áradatát is megállítja határainknál. ·' _ Dr. Meszlény Artúr. 1
Jur. Wschr. 56.· évf. 50. füz. 2893. 1.
•16
A római szerzői jogi konferencia és az engedélykényszer rendszere. A mi u j szerzői törvényünk, csakúgy mint a régi, a szerzői jog kizárólagosságának elvén nyugszik. K i z á r ó l a g o s jogot ad a törvcny a szerzőnek, bármilyen formában eleveníti is az meg gondolatát, de kizárólagos jogot kap a szerző a k k o r is, ha arról van szó, hogy a technika vívmányainak segélyével mások a d j a n a k u j megjelenési formát a műnek. A szerzőnek adott monopolisztikus jogot az eszmei moiivumon kivül. amely a gondolatot a n n a k szülőjétől elvenni nem engedi, az a megfontolás terem ette meg, hogy a gazdasági ügyekben n a g y o b b á r a járatlan szerzők gazdasági érdekeit a lehető legmesszebbmenő mértékben meg kell védeni. De ez a jog, éppen azért, mert monopólium, a monopóliumok ellen harcolók t á b o r á b a n — és ez a tábor napról-napra szaporodik — sok ellenvetésre talál. Különös aktualitást nyert ez a kérdés most, a Rómában összeülő szerzői jogi konferencia küszöbén. E z a konferencia a többek között foglalkozni fog egy olyan javaslattal, amely lényegében azt célozza, hogy a szerzői jog monopolisztikus állása az egész vonalon k o r l á t l a n u r a lomra jusson. Az 1922. évi X I I I . t.-c.-be foglalt B e r n i U n i ó 13. cikke szerint u g y a n i s : „Zenemüvek szerzőinek k i z á r ó l a g o s joguk van arra, hogy megengedjék 1. ezeknek a müveknek átvitelét oly készülékekre, amelyek ily müvek mechanikai előadására szolgálnak, 2. az emiitett müvek nyilvános előadását ilyen készülékekkel" Ugyanezen cikk 2. bekezdése szerint pedig: „a jelen cikk alkalmazásának szempontjából az egyes országok s a j á t törvényei fentartásokat és feltételeket szabhatnak meg, de minden ilyen természetű feltételnek hatálya kizárólag a r r a az o r s z á g r a szorítkozik, amely azokat megállapította".· A szerződő államoknak egy jelentékeny c s o p o r t j a rögtön élt a 13. cikk 2. bekezdésében biztosított jogával és a szerzői jog mindenek felet, álló kizárólagossága helyett a mechanikai átvitelek terén az u. n. engedélykényszer („Zvvangslizenz") rendszerét iktatta törvénybe. A z engedélykényszer rendszerének jogelvét azok a szerződő államok honosították meg törvényeikben, amelyekben az emiitett cikk születését megelőzően már virágzó beszélőgép illetve g r a m o p h o n i p a r volt. Ezek az államok: Anglia. Németország, Ausztria, Svájc, de elfogadták a „ Z w a n g s l i z e n z " rendszerének jogelvét az U n i ó n kivül álló É s z a k a m e r i k a i E g y e s ü l t Államok is. Ezzel szemben h a z á n k csakúgy, mint F r a n c i a o r s z á g és Olaszország is a mechanikai átvitelek terén is a szerzői egyedjoguságot juttatta uralomra. Az 1921. évi L I V . t.-c. 6. §-ának 9. p o n t j a szerint ugyanis „a szerző beleegyezése nélkül a műnek átvitele mechanikai előadás céljára szolgáló készülékekre, állandó vagy cserélhető alkatrészeikre (lemezekre), hengerekre, tekercsekre stb." a szerzői jog bi'orlásának tekintendő. Hogy ezzel a szerzői jog kizárólagosságát vagy helyesebben mondva monopolisz-
17
tikusan kiváltságos helyzetét reprezentáló gondolattal szemben mit jelent a Zwangslizenz rendszere, a r r a az alábbiakban azonnal r á fogok térni. A Berni Unióban lefektetett jogelvek netán szükséges revíziója t á r g y á b a n az Unióban résztvevő államok — mint fentebb emiitettem — 1928 m á j u s 8-án Rómában konferenciára fognak összegyűlni. Ezen a konferencián a többek között dönteni .fognak egy olyan javaslat felett, amely azt k í v á n j a , hogy a 13. cikk 2. bekezdésében biztosított fentartásokat az egyes államok ne h a s z n á l h a s s á k fel a Zwangslizenz rendszerének a -bevezetésére. H a az ezen javaslatban lefektetett elv Rómában győzelemre vitetnék, ugy ez kétségtelenül egy ma már a világgazdaságban számottevő ipar, a gramophonipar és.ezzel kapcsolatosan a gramophonkereskedelem lényeges dekadenciáját vonná maga után, anélkül, hogy ezzel a védett személyekre és hozzá tehetjük: a méltán védett személyekre, a szerzőkre a legcsekélyebb előny is háromolnék. Sőt, miként az alábbiakból k i fog derülni, a szerzők csakúgy k á r á t fogják vallani ennek a revíziónak, mint az ipar, a kereskedők és nem csekély mértékben az egyetemes zenei kultura. Bevezető soraimban érintettem, hogy éppen azok az államok érvényesítették a 13. cikkben, foglalt fentartás által n y ú j tott jogot, amelyekben m á r fejlett gramophonipar és virágzó gramophonkereskedelem volt. Ezek az államok átlátták azt, hogy az esetre, h a a mechanikai átvitelek terén is korlátlan cgyedjogusághoz juttatják a szerzőt, ezáltal az iparukat és az ezzel kapcsolatosan virágzásnak indult kereskedelmüket válságos helyzetbe juttathatják anélkül, hogy a 13. cikk első bekezdésében tulajdonképpen szándékolt célt, a szerzőt a gazdasági k i h a s z n á l á s ellen megvédeni, ezzel szolgálnák. A szerzői jog összeegyeztetése a m i n d n y á j u n k boldog u l á s á r a n a g y o n is releváns gazdasági körülményekkel vit; ték a bevezetésben érintett államokat ahhoz az elhatározáshoz, hogy a 13. cikk 2. bekezdésében biztosított fentartási joggal élve a szerzői jog k i z á r ó l a g o s s á g á n a k korrektivumokat emeljenek. E s az emiitett államok megtalálták azt a jogi eszközt, amellyel ugy a szerzőt, mint a gyáripart és. a kereskedelmet, de egyúttal a nagyközönséget is a legjobban megvédeni t u d j á k . E z a jogi eszköz az engedélykényszer („Zwangslizenz") rendszere. Ezen jogelv legideálisabb megvalósításában senkinek sem szabad a szerző kifejezett beleegyezése nélkül az ö müveit mechanikai készülékekre átvinni, reprodukálás céljait szolgáló lemezt gyártani és forgalomba, helyezni. H a azonban a szerző az ehhez való jogot valamilyen vállalatra átruházta és a mü ebben a formában megjelenik, ugy minden harmadik személynek — itt természetesen vannak a részletékben • differenciák; — j o g a van a szerzőtől követelni, hogy öt is részesítse ebben a jogban, természeteseri megfelelő ellenérték ellenében. Hogy a jognak a z ' érvényesítése a szerzővel szemben, milyen formában történhetik a legcélszerűbben, az természetesen m á r részletkérdés, amelyre ehelyütt már nem kívánok kitérni. 2.
•IS A Zwangsljzenz rendszere a gyakorlatban fényesen bevált. Egyrészről előmozdította az ipar és kereskedelem fejlődését, mert tág teret nyitott az egész vonalon a szabad versenynek és megadta a g y á r i p a r n a k azt a biztonságot, amelyre a n n a k okvetlenül szüksége van ahhoz, hogy termelési energiáival a mai modern zenéhez, a n n a k követelményeihez és a ma emberének esztétikai Ízléséhez simulhasson. Ezt a törvény által n y ú j t o t t biztonságot, amely abból áll, hogy sohasem kell tartania attól, h o g y ö ki lesz zárva valamilyen m ü mechanikai átvitelétől, amelyet valamilyen k o n k u r r e n s e m á r forgalomba hozott, nem pótolhatják az esetröl-esetre kötött szerződések, m á r az emberi szeszély, az emberi célkitűzések különbözőségénél fogva sem. É p p ezért m e r j ü k állítani, hogy a z engedélykényszer mint jogi eszköz által az i p a r n a k nyújtott biztonság teremtette meg elsősorban a gramophonipar mai m a g a s nívóját, úgyhogy technikai értelemben ez az ipar ma m á r úgyszólván tökéleteset tud n y ú j tani és ma m á r l a s s a n luxuscikkből a zenei k u l t u r a terjesztése szempontjából közszükségleti cikké kezd átalakulni. Másrészről pedig éppen a most vázolt okoknál fogva a szerzők érdekeit is ezerszerte hatékonyabban szolgálja, mint a monopolium. A technikai tökély és a szabad verseny által nyújtott terjeszkedési lehetőségek a forgalmat és ezzel a szerző jövedelmét is megsokszorozzák. De megvédi a szerzői gondolat k i z á r ó l a g o s s á g á t is ez a jogi eszköz, mert hiszen a szerző beleegyezése nélkül nem lehet mechanikai formában forgalomba hozni azt, de lehetetlenné teszi, hogy a szerzői jog a gazdasági életben monopóliumot teremtsen. Seholsem panaszkodtak a szerzők a Zwangslizenz rendszerét meghonosító államokban, hogy ez c s o r b í t a n á az ö méltán védett jogaikat, de még kevésbé p a n a s z k o d t a k amiatt, hógy ez a gazdasági érdekeiket k á r o s a n befolyásolná, mert hiszen statisztikailag kimutatható, hogy a Zwangslizenzet érvényesítő államokban a szerzői jövedelmek állandóan emelkedő irányzatot mutatnak, de nem mutatható k i emelkedés a z o k b a n az államokban, amelyek miként hazánk — a teljes kizárólagosság elvét fogadták el, aminek m a g y a r á z a t a k i z á r ó l a g abban lelhető, hogy ezekben az államokban a gramphónipar fejlőáesének a feltételei hiányoztak. •Hazánknak, sajnos, nincs g r a m o p h o n i p a r j a , de van élénk gramophonkereskedelme és vannak bőségesen olyan szerzőink, akiket a gramophonipar igen közelről érint. Nem alaptalan az érdekelteknek az az aggodalma, hogy az esetre, h a a gramophonipar terén domináló államokiban az engedélykényszer intézményét a .monopolisztikus jogelvekhez közelálló jogelvekkel cserélik fel, az ezen "törvényhozási o k t r o j által előreláthatólag beálló következmények nem h a g y h a t j á k érintetlenül a mi — ma m á r s o k exisztenciát felölelő — gramophonkereskedelmünket és igen h á t r á n y o s a n befolyásolják m a j d szerzőink jövedelmét, amellett eleve lehetetlenné válik, h o g y nálunk valaha is gramophonipar keletkezhessék. B á r a mi szerzői törvényünk a szerzői gondolat kizárólagosságának elvén nyugszik, a mi törvényeinkben is feltalálható az a belátás, hogy a teremtő elme gondolata nemcsak magáé a kigondolóé, hanem az az összességé is és nem isme-
•19 reilen az a tendencia, amely az egyetemes kulturérdeket összhangzásba kívánja hozni- a teremtő elme istenadta jogaival. A szabadalmi törvényünkre gondolok itt, amely a fenti m a g a s a b b elv érdekében a szükséges korrektivumokat megtalálta. A szerzői jog kizárólagossága a mechanikai átvitelek terén, ahol olyan szoros a kapcsolat a szerző, az iparos és a kereskedő között, korrektivumokra szorul, nemcsak a kereskedelem és az ipar érdekeinek megvédése szempontjából, hanem a nagyközönség és az egyetemes zenei k u l t u r a érdekében is. Dr. Trebits Herbert. Felmentés és házasság érvénytelensége Ausztriában. Az Ausztriaban fennálló házasságjogi szabályok értelmében a közigazgatasi hatóság ad felmentést a házassági akadálvok alól, és ez összeomlás óta az impedimerdum lujamlnis alól"is, s e felmentés a l a p j á n a házasfél u j házasságot köthet. Ennek ellenére a bíróságok az ily házasságot az eléjük került semmisségi perekben érvénytelennek mondották "ki, s a legfelsőbb bíróság egy e kérdésben adott szakvéleményében ugyanerre az álláspontra helyezkedett. Minthogy elterjedt felfogás szerint a bíróságnak nincs hatásköre a r r a , hogy döntsön abban a jogkérdésben, vájjon a közigazgatási hatóság hatáskörébe esik-é az ált. polg. tkv. értelmében u j házasság kötéséhez szükséges felmentés megadása, a házasságvédő m á r 1926-ban az alkotmánybírósághoz fordult, hogy e kérdésben foglaljon állást. Akkoriban az alkotmánybíróság ezt a kérelmet hatáskör hiányából·elutasította és kimondta, hogy hatásköri összeütközés bíróság és közigazgatási hatóság _ közt nem forog fenn azért, mert az utóbbi egyszerűen felmentést * adott, a bíróság pedig a felmentést törvénybe ütközőnek és ezért a házasságot, semmisnek deklarálta. Uj helyzet állt elő azonban a kérdésben az alkotmánybíróságnak egy 1927 nov. 5-én hozott határozata folytán, amelyben azonos esetben az ellenkező álláspontra helyezkedett. Szerinte az alkotmány 68. §-a értelmében közigazgatási intézkedést hivatalból csak az a hatóság jelenthet ki semmisnek, amely azt meghozta, vagy a n n a k fölöttes hatósága. Mindaddig, amig ez meg nem történik, az intézkedést mindenki érvényesnek és kötelezőnek tartozik tekinteni, s különösen a biróság is köteles az intézkedés anyagi jogerejét respektálni. A bíróságnak tehát nincs hatásköre arra, hogy önállóan eldöntse, vájjon a házassági felmentést jogszerűen adták-e meg, még akkor sem, .ha ez a kérdés mint a házassági semmisségi perben hozandó ítélet előkérdése merül fel. Ha a biróság ily hatáskört vindikál a m a g a számára, ugy pozitív hatásköri összeütközés esete forog fenn a biróság és , a közigazgatási hatóság között az alkotmánybíróságról szóló törvény 42. g-a értelmében. Az osztrák igazságügyminiszter kijelentette, hogy a kérdést törvényhozási uton kell rendezni. / Időközben az egyik biróság az említett állásfoglalás a lappi n kimondotta, hogy a bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a felmentés jogérvényességének vizsgálatába bocsátkozzék. M. Viszonosság Magyarország és Lengyelország között a csődeljárásban és kényszeregyezségi eljárásban. A magyar es lengyel kormány között diplomáciai, jegyzékváltás u t j á n megállapítás jött létre a r r a nézve, hogy a két állam polgárai p u n t hitelezők a csődeljárásban és .kényszeregyezségi eljárásban bírósagok előtt teljesen egyenlő jogokat fognak élvezni (az 1881. XVII. t.-c. a . fc-a 2*
•20 és az 1410/1926. M. E. sz. rendelet Igazs. Közi. XXXV. évf. 2. sz. 25. 1. 98. A megállapodás n e m vonatkozik a vagyonbukott (adós) ingóságaínak kölcsönös k i a d á s á r a (1881. XVII. t.-c. 75. S). (47210/1927: I. M. sz.) A bécsi igazságügyi palota égésekor elpnsztult osztrák nyilvánkönyvek helyreállítása. Mindenkinek emlékezetében állanak m é g azok a forradalmi események amelyek néhány hónappal ezelőtt Bécsben lejátszódtak. A legsúlyosabb k á r az osztrák igazságszolgáltatást és jogkereső közönséget a bécsi igazságügyi palota égésével érte, mert ennek estek áldozatul a bécsi I., IX._ és XX. kerületek telekkönyvei, az Alsó-Ausztria Landtaifel és a banya- és vasúti telekkönyv, a hozzájuk tartozó okm á n y t á r r a l . A szövetségi kancellári hivatal külügyi osztálya nem rég közölte, hogy a nyilvánkönyvek helyreállításának előm u n k á l a t a i befejezést nyertek. Mindazok, akik nyilvánkönyvi jogaik megállapítására súlyt helyeznek, bélyeg- és illetékmentes bejelentésben közölhetik jogaik tisztázására és-megvédésére alk a l m a s összes adataikat, valamint előterjeszthetik összes felhasználható okirataikat, telekkönyvi betéteiket, kivonataikat. A telekkönyvek helyreállítását a bécsi országos polgári törvényszék (Landesgericht f ü r Zivilrechtssachen, Wien, I., Herrengasse 17.) végzi. Az Országos Hitelvédő Egylet vidéki szervei. Az Országos Hitel védő Egylet alapszabályai módot a d n a k arra, hogy az egyes vidéki kereskedelmi és i p a r k a m a r á k székhelyein Kamara.kerületi Hitelvédő Szervek legyenek létesíthetők. Jelenleg Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden működik ilyen szerv, a soproni ellenben megszűnt.
Joggyakorlat. A
32. számú
jogegységi
döntvény.
Magánjogi
gyakorlatunk iránya — kevés töréssel hajlik arra, hogy a jogszabályt vagy szerződést megsértő felet nem bünteti már azzal a feltétlen szigorúsággal, amelyet a klasszikus .jog a törvényes rend elkerülhetetlen x posztulátumának tekintett. A szankciók e rugalma T sabbá és puhábbá válását Beck Salamon egy szép dolgozatában (Polg. Jog I I . évf. 1. sz.) a „vétő fél védelme" gondolatának hódításával magyarázza és jogunk finomodó fejlődésének jeleit látja abban a tendenciában, amely a szankciók kíméletes kezelésével a hibás fél érdekeinek védelmét is elvállalja. Még azok is, akik a jogrend legfőbb feltételének a jogszabályok egyenes, kitéréseket nem tiirő alkalmazását tartjuk, elismerhetjük, hogy a vétkes fél érdekvédelme, ha kellő tartózkodással és az ellenfél érdekeinek tiszteletben tartása mellett érvényesül: számos jogviszony elbírálásánál nemcsak a méltányos, hanem az igazságos döntést vonja maga után. Ezt érezzük a 32. sz. polgári jogegységi döntvénnyel szem-
•21
ben, amely a kézizálogadás esetében szabálytalanul kielégítést szerzett hitelező helyzetét rendezi, a vétkes fél védelme intézményes hasznosításával. Kimondja, hogy „ha'a kereskedelmi ügyletből eredő követelés fedezésére adott kézizálogot a hitelező, akinek egyébként joga nvilt arra, hogy magát a kézizálogból kielégítse, bírói közbenjárás.nélkül adja el, annak dacára, hogy a felek ebben irásbelileg meg nem állapodtak — Kt. 306. ,§. szerint — az· ilyén eladás a záloghitelezőt a zálogos adóssal szemben nem áz előbbi állapot 'helyreállítására, hanem csupán kártérítésre kötelezi, amely kártérítési kötelezettség rendszerint annak a különbözetnek megtérítésében merül ki, amely a. szabálytalan értékesítés utján,elért és a között a vételár között mutatkozik, amely a szabályszerű ut megtartása esetén elérhető lett volna". Kétségtelen hogy strictum ius szerint a jogsértés ' — szabálytalan eladás — egyetlen szankciója az előbbi állapot helyreállítása lehetne. De a kézizálog visszaszerzésére való kötelezés aránytalan és túlzott büntetés volna a hitelezőre, akinek már megnyúlt a likvidációhoz való joga és aki hibát csak a.likvidáció formájával követett el.' A másik oldalról nézve: az in integrum restitutio indokolatlan ajándék az adósnak, aki a zálogtárgyat a kritikus időpontban strictum ius szerint is elvesztette volna. íme a vétő fél védelmének szerencsés hasznosítása: a hitelező ballépésének nem lesz az a következménye, hogy most már összeomlik a világ, a hiba elkövetése nem fosztja meg azon jogok érvényesíthetőségétől, amely jogok megszerzése és· gyakorlása tekintetében nem bűnözött. Csupán kártéritéssel tartozik azon összeg erejéig, amely a szabályszerű értékesítés esetén elérhető lett volna. Megint :a másik oldalról nézve: védelemben részesül az adósnak azon érdeke, amely a szabályszerű értékesítéshez, fűződik — de tovább nem hat, mert további védelmet nem érdemel. A jogviszony egészét tekintve: azzal, hogy a döntvény a szabálysértés pönalizációját szűkebbre vonja és a kisebb érdeket veszélyeztető vétkességhez nem kapcsol olyan következményeket, amelyek a nagyobb érdeket megsértő adós felmentését jelentenék — nemcsak a méltányosság, de az objektív igazságosság által kivánt helyes megoldást fogja meg. v. i. A nyugdíjtörvény egy homályos §-ának értelmezése. Az utolsó években életbeléptetett törvények között homályoss á g és hézagosság tekintetében első helyen áll az 1926. évi ^ X V I . t.-c. (a magánalkalmazottak n y u g d i j á n a k átértékeléséről szóló törvény). A homályos és ködös rendelkezések kö-
zöít pedig (most a szociális horizonttal nem foglalkozunk) igen előkelő helyen áll a 4. §-nok 2. bekezdése. (A következő, 3-ik bekezdésről, alkalomadtán más megjegyezni valónk is lesz majd.) A 4. § 2. bekezdése értelmében az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely az alkalmazottat az 1914 julius 1-én fennállott nyugdijszabályzat szerint megilletné. „Alkalmazni kell azonban a .nyugdíjazás előtti utolsó nyugdijszabályzatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek az illetmény összegének figyelmen kívül hagyásával a nyugdíj megállapításának feltételeit és módját (nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt, a n y u g d í j emelkedésének fokozatosságál, a teljes n y u g d í j r a igényt adó szolgálat idejét stb.) szabályozzák." A perek tömkelege keletkezett ebből a bekezdésből. A legtöbb nvugdijper jelenleg a körül a kérdés k ö r ü l forog, h o g y az • 1914 julius 1. után keletkezett sok nvugdijszabályzatnak u. n. lakbérnyugdijpótlékösszeget megállapító rendelkezései a 4. § 2. bekezdésében foglalt rendelkezés alapján figyelembe vehetök-e? Most döntött a Curia II. tanácsa ebben a kérdésben. A z eset az volt, hogy egy 1921-ben· nyugdíjazott magántisztviselő a n y u g d í j a z á s a előtt 1918-ban keletkezett uj nyugdijszabályzatban létesített 2 5 % lakbérnvugdijpótlékot is kérte figyelembe venni n y u g d i j á n a k megállapításánál. A Curia a felperes álláspontjára helyezkedett, kimondván, hogy: „Az 1918. évi nyugdijszabályzat 5. §-a az 1897. évi nyugdijszabályzatban nem foglalt, következő rendelkezést tartalm a z z a : „Az évi n y u g d í j összege után számított 25%-os lakbérpótléknál több nem lehet", továbbá: „a fentiek szerint számítandó nyugdíjon felül minden esetben a nyugdijösszeg u t á n számított 2 5 % lakbérpótlék jár". „Kétségtelen, h o g y a z 1918. évi nyugdijszabályzatban egyszerűen a n y u g d í j megállapítása feltételének és módjának u j szabályozásáról van szó, u j nyug^ dijnemet — lakbérnyugdijat — állapított meg, a nélkül, hogy az átértékelés alapjául szolgáló, irányadó· (1914, évi) alapjárandóság összege érintve volna. Az u j nyűgdijszabályzatot tehát a fenti vonatkozásban alkalmazni kellett." ( P . I I . 5503/1927. 1927 dec. 21.) A döntésből nyilvánvaló, hogy a C u r i a m u n k a ü g y i tanácsa ez alkalommal a méltányosság követelményeit is szem előtt tartotta. Dr. Berezel Aladár. Tilos ügylet és ügyvédi összeférhetetlenség. A felebbezési bíróság ügyvédnek építési földmunkák végzésére létrejött alkalmi egyesülésből eredő igényétől a birói jogsegélyt' megtagadta azon az alapon, hogy az ügyvédi rendtartás 10. §-a szerint az ügyvédséggel összeférhetetlen és ügyvéd részére tilos ügyletből eredő követelés bíróilag nem érvényesíthető. A Kúria ezt a döntést megváltoztatta a következő érveléssel: „Tiltott ügyletről csak abban az esetben lehet szó, h a m a g a az ügylet tartalma, avagy az azzal elérni kívánt^ cél ütközik a törvény vagy a jóerkölcs tilalmába, — n e m lehet azonban erről szó akkor, h a egyébként megengedett ügyletet olyan egyén köt, aki hivatalánál,"állásánál fogva vagy m á s okokból ilyen ügyletek kötésétől s a j á t személyére nézve cl van tiltva — a m i n t
•23 ezt a kereskedelmi ügyletekre való vonatkozásban a Kt. 263. §-a világosan ki is mondja, amidőn kijelenti, hogy „az a körülmény, hogy valaki hivatalánál, állásánál, iparrendészeti, vagy m á s okoknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi ügyletek minőségére és érvényességére befolyással nincsen". Áz adott esetben az alperesnek a meg nem támadott ténymegállapítás szerinti az a ténykedése, hogy mint az ügyvédi k a m a r á n á l bejegyzett gyakorló ügyvéd a fuvaros felperessel a m. vásárcsarnok építésénél felmerült földmunkák végzésére al-kalmi egyesülésre Tépett, ebből ' a célból és egyéj:> ilyennemű m u n k á k iparszert! folytathatása végett a neje részére az iparhatóságnál iparigazolványt váltott, de a felperessel közösen vállalt emiitett ügyletben a saját nevében mint üzlettárs a saját pénzének befektetésével vett részt, tartalmilag nem ütközik tiltó törvénybe; az a körülmény tehát, hogy az ügyvédi rdtts.-ról szóló 1874. 34. t.-c. 10. §-a az ügyvédet eltiltja olyan foglalkozás üzletszerű folytatásától, amely ügyvédi hivatásának vagy állásának tekintélyével össze nem fér, esetleg alapul szolgálhat az ügyvéd el- len megindítható valamely eljárásra, de nem vonhatja maga után az ügylet érvénytelenségét." (P. IV. 3225/1927. szám.) Azt hiszem, a Kúria ítéletének indokolása nem azt a jogsugalmat fejezi ki, amelyből a döntés eredt. Mert nyilvánvalólag az ügylet céljának megvalósulása és a szerződő ügyvéd követelésének kielégítése éppen abba a törvényes célba ütközik, amit az ügyvédi rendtartás 10. §-a elérni kiván. Tulajdonképen a Kúria döntésének alapja az az érzés, hogy éz a. körülmény nem sérti annyira a közérdeket, hogy az ügylet semmiségének szankcióját vonja maga után. Az ügylet semmisége különben lehetőleg azért j s kerülendő, mert az érvényesnek vélt ügylet h a r m a d i k személyeknek erre alapított érdekeit is érinti. Azonban olyan esetben, mikor a contra legem ügylet semmisége, illetve a törvény ellen cselekvő követelésének meg nem ítélése csak az ő kárával jár, a követeléstől a birói jogsegély mindig megtagadandó. A fenti döntés csak megnehezíti az etikailag értékesebb elém versenyfeltételeit. A tágabb lelkiismeretű ügyvéti például egy nagy proviziókövetelés megszerzése céljából hajlandó lesz az esetleges fegyelmi eljárás folytán kijáró feddés rizikóját m a g á r a venni. Végeredményben pedig törvényellenes cselekedetéből tekintélyes anyagi hasznot huz. Érdekes megfigyelni azt is, hogy mig törvényellenes ügyletek külön rendelkezés hiányában, sokszor nem vonják maguk után az ügylet semmiségét, addig tételes törvénybe nem ütköző, de erkölcstelen követelésektől a birói jogsegélyt megtagadják. Szóval, ugy a törvényellenes, mint a jó erkölcsökbe ütköző ügyletek megítélésénél az erkölcsi és a közérdek sérelmének sulyosSz—L Azonnali hatállyal való felmondás. Szolgálattétel felmondási idő alatt. Alperes m u n k a a d ó felperes m i n t alkalmazottjának felmondási idejére nézve menthető tévedésben lévén, 1925 február havi illetményét csak véglegesen mentesítő nyugta ellenében volt hajlandó kifizetni, azonban mikor felperes levele folytán tévedéséről értesült, részére az illetmény fenntartásnélküli kifizetéséről intézkedett. Felperes rögtöni hatállyal való felmondással élt, azonban még február 10-én küldött levelében is a n n a k okát említés nélkül hagyta és csak később hivatkozott a fenti körülményre, mint okra. A Kúria az eddigi gyakorlat-
•24 n a k megfelelőleg kimondotta, hogy „a szolgálati jogviszony keretében az a fél, aki a másik félnek cselekménye, illetve mulasztása miatt egyébként jogosult is lenne a szerződés azonnali hatályú felbontására, ezzel a jogával csak a k k o r és a n n y i b a n élhet, amennyiben ezt a jogát az alapul szolgáló ténykörülmény felmerülte és arról való tudomásszerzése után azonnal érvényesiti azáltal, hogy abból folyó és a szerződés azonnali megszüntetésére irányzott elhatározását az ok megjelölése mellett a másik féllel közli. Egyébként is a jelen esetben alkalmazandó az az általános magánjogi szabály, hogy a másik félnek jóhiszemű és nyilván felismerhető tévedéséből jogokat és előnyöket származtatni nem lehet." Az a tétel, hogy a rögtöni felmondási okot a ténykörül- . mény felmerülte után azonnal kell érvényesíteni az ok- megjelölésével, megfelel az állandó gyakorlatnak és helyes lélektani alapon nyugszik, m e r t h a valakinek valami igazán f á j és helyzetét t a r t h a t a t l a n n á teszi, az m i n d j á r t fáj és akkor f á j a legjobban. Aki később jön rá, hogy a helyzete egy régebbi eset folytán tarthatatlan, az n e m valóságos sérelem, h a n e m spekuláció és okoskodás következménye. . Hogy senki m á s n a k felismerhető tévedéséből előnyöket nem támaszthat, az egyike azoknak az általános, ködszerű jogi tételeknek, amelyek inkább erkölcsi tételek. A fenti esetben később alperes m u n k a a d ó a felmondási idő alatt felperest tényleges szolgálattételre visszahívta, a felhívásn a k azonban a felperes n e m tett eleget. A m u n k a a d ó felperesnek a további szolgálatot megtagadó m a g a t a r t á s a folytán most m ; ár az alkalmazott ellen -élt az azonnali hatályú felmondás jogával. A Kúria ezt a felmondást jogosnak mondta ki, m e r t „nem tagadhatja meg az alkalmazott ezt a szolgálatot rendszerint még akkor sem, h a előzőleg a munkaadó őt a tényleges szolgálat alól egyelőre fel is mentette, m e r t a m u n k a a d ó t megilleti azon jog is, hogy általa fizetett és a tényleges szolgálat alól korábban már felmentett alkalmazottját indokolt esetben fontos cs méltányos okból tényleges szolgálatba m u n k á r a visszarendelje". A Kúria jelen esetben m u n kaadónak a felmondási idő lejártára vonatkozó jóhiszemű tévedését tartotta ilyen méltányos oknak. A Kúria fenti indokolását bizonyos aggodalommal kell néznünk. Kétségtelen, hogy a felmondás csak nyilatkozat a határozatlan időre szóló szolgálati szerződés megszüntetésére és a felmondási idő alatt a szerződési jogok és kötelezettségek még hatályosak és igy a munkavállaló a m u n k a a d ó k í v á n s á g á r a a szolgálatot teljesíteni köteles. Ha azonban a m u k a a d ó kijelenti, hogy ezt a szolgálatot nem veszi igénybe, n e m k í v á n h a t j a , hogy ezért az esetleges érdekért a munkavállaló tétlenül -készenlétben álljon és fontosabb érdekét a kínálkozó u j a b b elhelyezkedés i r á n t feláldozza. A munkaadótól elvárható, hogy határozott és végleges nyilatkozatot tegyen a szolgálat igényhevételére nézve.' ; sz—i.
Beszámítás
a
perköltséggel
szemben.
Bizonyos
csalódással veszünk hirt a Kúria egy ujabb ítéletéről, amely oly kérdéseket zavar fel ismét, melyeket mármár tisztázottnak véltünk. A szóban levő ítélet (C. V. 4964/1927, kelt 1927 dec. 1-én) a felperesnek egy nyilván lényegesen nagyobb
2.5
összeg megfizetése iránt indított keresete folytán az alperest csupán 1244 pengő vételári hátralék megfizetésére kötelezi, viszont a túlnyomóan pervesztessé vált felperest az alperes javára 900 pengő perköltség megfizetésében marasztalja. A rendelkező rész azonban kifejezetten kimondja, hogy az utóbbi perköltség a felperes javára megitélt tőkeösszegbe beszámítható és pedig akár a felperes, akár az alperes kívánságára. Az indokolás vonatkozó szakasza kiemeli, hogy az É. T. 18. § utolsó bekezdése szerint a perköltség az ügyvéd kezeihez fizetendő ugyan, ha az ügyfelet a perben ügyvéd képviselte, ám ez a szabály nem változtat azon az elsőbbrendü jogszabályon, hogy ez a költség — az ítélet· szavai szerint — mégis az ellenfél részére, nem pedig a ellenfél ügyvédje részére Ítéltetik meg. Ezek szerint tehát, ha alperes ugy kívánja, "az általa fizetendő 1244 P vételárhátralék összegéből levonhat 900 pengő perköltséget és csupán 344 pengőt fizet a felperesnek, fittyet hányva, hogy az ügyvédje mikor és hol fog költségeihez jutni. Magyarán:. ügyvédjének a perben kiérdemelt és bíróilag likvidált költségével fizetheti az ellenfél részére a saját tartozását; ha pedig a felperes kívánja a. beszámítás eszközlését, megint csak elvonja az ügyvédet attól a kielégítési alaptól, amelyet a pervesztesnek tekinthető felperes vagyona nyújt és illuzórhissá teszi az· ügyvédnek azt a jogát, hogy a részére megitélt perköltséget elsősorban attól igyekezzen behajtani, akivel szemben azt a bíróság megitelte. ' _ Ismeretesek a Kúriának ujabban kelt azon döntései, amelyek a pernyertes ügyvéd közvetlen végrehajtási jogát elismerték a pervesztes ellenféllel szemben. A kir. Kúria ugyanezen (ötödik) tanácsa mondta ki 6490/ 1927. sz. végzésében elvi éllel, hogy a pernyertes fél ügyvédje saját nevébe-n megkérheti a végrehajtást költségei erejéig a pervesztes ellenfél el lep ében. Yajjon nem hiusul-e meg az ügyvédnek eme joga, ha vele szemben az ellenfél beszámíthat oly követelést, amely nem az ügyvéddel szemben áll fenn; hanem — az általa képviselt féllel szemben? Ugy véljük, a szóban levő határozat bizonyos értelemben lebontását jelenti annak a joggyakorlatnak, amely a Pp. é. 18. § utolsó bekezdésének szűkszavú, ele sokat jelentő alapján épült.. Ez az ítélet is élénken demonstrálja, mennyire célszerű és szükséges az Ugyvédszövetség azon törekvése, hogy „az 1912 : LIY. t.-c. 18. §-ának idevágó hézagos intézkedése helyébe az ügyvédnek a per-
26
költséghez való joga oly módon szabályoztassék, hogy e joga tekintetében őt sem saját ügyfele, sem pedig harmadik személy részéről sérelem ne érhesse." (Yándorgviilési határozat, 1927.) Az a reményünk, hogy az ügyvédségnek ez a törekvése nem túlságosan sok időn belül célt fog érni. Törekednünk kell oly irott jogszabály megalkotására, amely elvi tisztasággal jelentse ki, hogy a perben megítélt költség éppen nem a pernyertes ügyfelet illeti, hanem azt, akinek a munkáját és sikerét kivánta ezzel a bíróság jutalmazni: —· a pert nyert ügyvédet. F. P. Ingójelzálog a Curia gyakorlatában. G a z d a s á g i életünk régóta érzi, hogy a kézizálog nem lehet az ingó v a g y o n r a egyedüli és kielégítő eszköze. D e mivel j o g u n k az i n g ó s á g o k r a történő hitelezést tényleges birtokbaadásra támaszkodó kézizálog f o r m á j á b a n legalizálta: a forgalom k e r ü l ö u t a k o n , színlelt jogügyletekre· burkolva, zavaros és bizonytalan formulákkal próbálta égető szükségleiét kielégíteni. Természetesen ezek a mimikrizáló ügyletek teljesen bizonytalanok, éppen ezért költségesek és u z s o r á s izüek. Nincsen erösebb érv az ingójelzálogjog törvényes intézményesítése mellett, mint éppen a forgalom e jogi torzaiakzaíai, amelyek nomesak azt jelzik, hogy a szükséglet fennáll, de azt is, hogy e kényszerült megoldások a gazdasági élet komoly veszedelmét rejtik. Az érdekképviseletek sürgetése" folytán a legutóbbi időkben már a törvényhozás is kénytelen volt az ingójelzálogjog témájával foglalkozni. De a törvényjavaslat, — a megoldás módja és a jogászi kidolgozás szempontjából kitünö m u n k a — mint oly sok kodifikációs kezdeményezés, amely nem kapcsolódik politikai aktualitásba, megfeneklett a bizottságok és a plénum közti uton. U g y látszik, megint a b í r ó s á g o k r a h á r u l a probléma jogászi rendezése. A Curia egyik legutóbb kelt IV. 1868/1927. sz. ítéletével merész lépést tesz ebben az i r á n y ban. Kimondja, hogy a zálogjog megalapításához szükséges ugyan, hogy a kézizálogul lekötött ingóság a záloghitelezőnek vagy az ö részére egy h a r m a d i k n a k átadassék, de a zálogjog hatályát nem érinti az a körülmény, h o g y a zálog t á r g y a i a zálogadós gondozása alatt hagyattak. (Olvasható a Ker. .Jog. 1927. évi 11-ik számában, 195. lapon.) Azzal, h o g y az adós birtokában hagyott ingóság feletti lekötést h a t á l y o s n a k ismeri el, élesen utal a C u r i a a r r a , h o g y az ingóhitelnek a birtokbaadással kapcsolatos kézizálogként való .megszervezése a jogrend szempontjából nem olyan abszolút. kényszerűség, hogy a jogalakulás i r á n y a attól el ne térhessen."+A fenti Ítélettől már csak egy lépés választ el attól, hogy a gyakorlat az ingójelzálogjogot az idegen f o r m u l á b a bujtatott eseti megoldáson tul, sui iuris intézményként is elismerje.
Fellebbezés a törvényszék azon ítélete ellen, amely a pert megszünteti és kimondja, hogy a munkaügyi bíróság bír hatás.· körrel. Felperes hírlapíró százalékban megállapított haszonrészesedésért perli az alperes lapvállalatok Alperes pergátló kifogást emel a Pp'. 180. §. 3. pontja· a l a p j á n és vitatja, h o g y a per a m u n k a ü g y i bíróság hatáskörébe tartozik. A törvényszék a pergátló kifogásnak helyt ad és a pert megszünteti. Az ítélet ellen felperes él felebbezéssel. Felebbezését a tábla-hivatalból visszautasítja és végzését azzal indokolja, hogy a m u n k a ü g y i eljárást szabályozó és részben ma is érvényben levő 9180—1920. M. É. számú rendelet 5. §-ának utolsó bekezdése kimondja, - h o g y „a bíróság határozata azon az alapon, hogy az ügy á m u n k a ügyi bíróság vagy a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, felebbvitellel meg nem támadható és hivatalból sem vizsgálható felül", ~ .. " A K ú r i a ezen végzést megváltoztatva i g e n ' érdekes, elvi döntést hozott. U g y a n i s kimondotta, hogy a n n a k a. kérdésnek eldöntésénél, h o g y a munkaügyi bíráskodásról szóló 9180/1920. M. E. s z á m ú rendelet 5. §-ának utolsó: bekezdésében foglalt rendelkezésben, amely szerint a bíróság határozata felebbvitellel meg nem támadható azon az alapon, hogy az ügy a m u n k a ü g y i bíróság vagy a- rendes bíróság hatáskörébe tartozik, a „bíróság" kifejezés alatt általában, a ¡bíróságokat vagy pedig csa-K az emiitett s z a k a s z előző bekezdéseiben emiitett járásbíróságot és m u n k a ü g y i bíróságot kell-e érteni, a jogszabályok értelmezésére vonatkozó szabályok szerint a vitás rendelkezésnek a- jogorvoslati rendszer idevonatkozó elveit kifejezésre juttató hasonló t á r g y ú eljárási szabályokkal, igy a P p . 11. §-ával és 759. §-ának 3. bekezdésével való összevetéséből kell kiindulni. Ezek. közül a P.p. 11. §-ának rendelkezése indokolásából is megállapíthatóan azon az elven nyugszik, h o g y mivel a törvényszéki e l j á r á s nagyobb biztosítékokkal van ellátva, mint a járásbirósági, a törvényszéknek, mint nagyobb hatáskörű b í r ó s á g n a k határozata ne legyen felebbvitellel megtámadható azon az alapon, hogy az ü g y a kisebb h a t á s k ö r ű járásbirciság elé tartozik. Hasonló elvi álláspont tűnik ki a rendes bíróság és a községi bíróság közötti viszonylatot illetően a Pp. 759. §-ának 3. bekezdésében foglalt j o g s z a b á l y b ó F i s . . A polgári perrendtartás ezen alapvető elvének a n a l ó g i á j á r a a 9180/1920. M. E. számú rendelet említett rendelkezése helyesnek csak akként értelmezhető, hogy az csupán a járásbíróságra és a munkaügyi bíróságra, vonatkozik, a törvényszékre ellenben nem. A K ú r i a ezen döntésével egy fontos perjogi kérdést preciziroz, mert,hiszen a 9180/1920. M. E. rendelet vitás 5. szakasza tényleg hasonlított Pythia jóslatához. Miután pedig a bíróságok sokszor szigorítva m a g y a r á z z á k a jogszabályokat, a felek néha jogos és alapos jogorvoslataiktól lehettek elzárva. Az, h o g y a K ú r i a a m u n k a ü g y i perekben emelt pergátló k i f o g á s o k r a hozott ítéletek ellen használható jogorvoslat kérdését; mint láttuk, kiterjesztően értelmezi, még nem ád lehetőséget a felesleges és alaptalan felebbezéseknek, mert hiszen mindössze a m u n k a ügyi eljárási jogot szabályozó 9180/1920. M. E. rendeletet
•28 hozza a P p . rendelkezéseivel összhangba, természetesen módon, hogy a rendeletet hozzáidomitja a törvényhez. d. B.
oly Z.
Ügyvédség. A zárt ügyvédség kérdéséhez. Külön számot szentelt a P . J . az ügyvédkérdésnek.·' Az abban megjelent hozzászólásokat talán u g y is nevezhetnem, hogy el nem hangzott beszédek. A P . J., igen helyesen, azon az állásponton van, hogy mindaz, amit ma ügyvédkérdésnek szoktak nevezni, m á r nemcsak az ügyvédeket érdeklő problémák összessége. Különböző társadalmi rétegek és gazdasági osztályok problémáiba szövődnek lassanként mindazon tünetek, amelyek a m a g y a r ügyvédség belső és külső életében mutatkoznak és amelyek elemeiítáris erővel követelik az ügyvédkérdés megoldását. . A társadalom életében csak ugy, mint a fizikai lét minden funkciójában érvényesül a h a t á s és kölcsönhatás törvénye és igy tagadhatatlan, hogy sok igazság van abban, a m i r e az ügyvódkérdés hozzászólói rámutatnak akkor, amidőn a b a j o k és visszásságok okozóit az általános gazdasági válságban, az elszegényedésben, az ipar és kereskedelem p a n g á s á b a n és a. világszerte mutatkozó munkanélküliségben látják. (Bálkányi, Belatiny, Benedek Sándor, Glücksthal, Györki, Kozma Jenő.) Szabadjon azonban az illusztris felszólalókkal szemben a r r a .hivatkoznom, hogy, mint az Ügyvédi R e n d t a r t á s tervezetének egyik e.lkészitöje, aki a válságnak nemcsak igazságszolgáltatási, törvényeinkben rejlő okait vizsgáltam, h a n e m igyekeztem a n n a k szociológiai, szociálpolitikai és statisztikai hátterét is tanulmány tárgyává tenni, az ügyvédi r e n d t a r t á s r e f o r m j á n a k elkészítését nem kizárólag gazdasági okok teszik szükségessé. A gazdasági okok pedig, fájdalom, csak k i s részben azonosak azokkal az okokkal, amelyek a m á s életpályán működök efemer elszegényedését eredményezték. Az ügyvédi p á l y a túlzsúfoltsága érezhető volt m á r a háború előtt is. Nem volt oly ügyvédgyülése az országnak, amelyen komoly érvek ne hangzottak volna el a p á l y á r a való özönlés ellen és amelyeken prófétai ihleltséggel, mintegy mathematikai pontossággal meg nem r a j z o l t á k volna azt a katasztrofális jövőt, amely ma a magyar ügyvédség sivár jelenjében nyi Ivánul meg. Véleményem szerint a szükségletet a kínálat· mindig meghaladta. E z volt az oka annak, hogy a m a g y a r ügyvédnek foglalkozásánál fogva soha sémi volt olyan tekintélye sem ügyfelekkel, sein pedig hatóságokkal szemben, mint b á r h o l E u r ó p á ban és ez volt az oka annak, hogy soha sem tudta m a g á t füg* P o l g á r i J o g . 1927., 8. szám.
•29 getleniteni, — h a b á r független pályán működött, — az ügyfél. töl. Akik a pályán működnek, azok tudni fogják, h o g y ez mily megalkuvást jelentett és milyen h á t r á n y o s u g y az ügyvédek érdekére, mint pedig a közérdekre. Mert nem szabad felednünk azt, hogy az ügyvédek működése legföképen a bíróságok és hatóságok előtt való képviseletben m e r ü l ' k i . Az ezeken kívül esö jogi működés, amely tagadhatatlan, hogy a gazdasági élet funkciója, a legtöbb ügyvédnél csak járulékos természetű és igen g y a k r a n a n n y i r a személyhez kötött, hogy egy-egy ügyvéd ily i r á n y ú működése megszűnvén, megszűnik maga az ügy is, mert a felek, ha nem kell, nem is próbálkoznak ügyvéddel. T e h á t nem is lehet a k a r helyzetének általános javulását várni a gazdasági helyzet javulásától. Mindaddig ugyanis, amig a - h a t ó s á g o k t a g j a i n a k / v a l a m i n t a b i r á k száma korlátozott, ezeknek munkaképessége megadott: addig sem a gazdasági élet fellendülésétől, sem pedig a m u n k a a l k a l m a k szaporításától nem· lehet eredményt várni, h a c s a k ki nem békül az ügyvédség azzal a. gondolattal, hogy ezen körülmények természetes következéseit levonva, a k a m a r á b a csak annyi ügyvéd vehető fel, amennyit az elvégzendő m u n k a megkíván. A gazdasági élet azon jelesei előtt, a k i k az idézett számban az ügyvédkérdéssel foglalkoztak, b i z o n y á r a nem ismeretlen az az eszmeáramlat, amely az utóbbi évtizedekben eleinte lassan, később forradalomra emlékeztető dynainikával tört m a g á n a k utat·. E z a jelenség ama megkötöttség, amely felé egész életünk, h a tiltakozva is, de mégis csak törekszik. Ma még azt hisszük, h o g y külső kényszerítő körülmények folytán, de később r á kell jönnünk, hogy a társadalmi és gazdasági törvények el nem kerülhető gravitációja r a k j a reánk a szabályozás béklyóit. É s mintegy természettudományi következés, hogy ennek az elvnek· gyakorlati konzekvenciáit a n n a k az országn a k azon társadalmi osztályának kell levonnia, amely ország az utolsó évtizedben a legtölbbet vesztette és amely társadalmi osztály régtől eredendő b a j a i n á l fogva legkevésbbé ellenállóképes. Mert h a a k a r még maga tiltakozik is a numerus clausus gondolata ellen, u g y ez a tiltakozás nem más, ,mint régi hagyom á n y o k megmentésére való törekvés, a függetlenség elvesztésén való aggódás, esetleg jelszópolitika, máshelyütt pedig tiltakozó gesztus kérő hangsúllyal. É s valamiképpen nem az általános· gazdasági válság terhére irható az ügyvédség válsága, ugy m a g a T r i a n o n sem alkot gyűjtőfogalmat a kórokozók kifejezésére. (Désy Géza, F e n y ő Miksa.) Kétségtelen, hogy Trianon szomorú valósága kisért bennünket minden gondolatban, minden elgondolásban. Dé, — gazdasági etimológiával élve, — h a az ügyvédkérdésröl beszélünk, u g y az általános gazdasági válságot, mint pedig T r i a n o n t leszámítolnunk kell. A törvénytervezet megalkotásánál legfeljebb annyiban számolhatunk vele, hogy az ügyvédség kedvéért nem lehet más társadalmi osztályokat a munkakör áthárításával még válságosabb helyzetbe hozni, továbbá, hogy az ország területének lényeges megcsökkentése az ügyvédség működésének területi lehetőségét korlátozza; aminek
•30 logikus következménye u g y a n c s a k numerikus korlátozás léhel csak. A felszólaló u r a k a numerus claususban a szabad versenyt is veszélyeztetve látják (Fenyő Miksa, Végh K á r o l y ) . A k i az ügyvédek hivatását helyesen f o g j a fel és azt a maga valójában ismeri, a n n a k tudnia kell, hogy a szabad verseny fogalma az ügyvédi működéssel össze nem egyeztethető. A törvény maga is korlátokat állit, amikor a perköltségek és a perenkivüli birói eljárás költségeinek megállapítását a .bíróságra bízza, v a g y amikor lehetővé teszi a megállapodásszerű perköltségek mérséklését. De a szabad verseny ellen tiltakozik az ügyvédi etika is, amelynek a gyakorlatban kijegecesedö tételes s z a b á l y a i vannak. Ezek a szabályok tiltják az ajánlkozást, az ügyfélszerzést, a reklámot és éberen örködnek azon, hogy az ügyvédi működés minden kommerciális jellegtől mentes legyen. A szabad verseny pedig másként el sem képzelhető. A szabad verseny nem tévesztendő össze a tehetségek érvényesülésével. Mások attól félnek, hogy a n u m e r u s clausus útját állja a tehetségek érvényesülésének. E z az aggodalom azonban annál kevésbbé hirhat komoly alappal, mert a zárt létszámon belül ép u g y érvényesülhetnek a tehetségek, — söt talán még jobban, — mint akkor, amidőn gyakorta a tehetségek érvényesülésének — még a szabad verseny k i z á r á s a esetén is — tülekedés, protekció és kizsákmányolás áll· ú t j á b a n . •Sokan a n u m e r u s elaususnak m á r azért is ellenségei, mert nem látnak benne pillanatnyi segítséget és ugy vélik, hogy^csak a jövőre nézve 'megoldás. (Désy, Györki, P a p p .József.) Jiiz az érv — u g y hiszem — cum g r a n o sanis mérlegelendő. D e még ha a maga egészében helytállót volna is, a k k o r sem szabad elvetni, mert ötven esztendő óta az ügyvédség azzal hárította el mindig magától a· numerus clausus gondolatát, h o g y az a jelenlegi helyzetet u g y sem képes megjavítani. A tervezetek készítői .bizonyára tisztában vannak azzal, csak ugy, mint én is, h o g y máról-holnapra nem segit a numerus clausus. A numerus clausussal azonban megvalósitandónak tartok m á s eszméket, melyek csak vele valósithatók meg. E z e k igenis segítséget hozhatnak" azonnal. Ezeket az» ideákat tervezetemben részletesen ki is 'dolgoztam. De maga a numerus clausus is előbb érezteti hatását, mert a succrescencia csökkenni fog. Hosszú polémiára vezetne a n n a k a megvitatása, hogy a numerus elaususnak a közszabadságok védelméhez mi köze sincs. E r ő s e n vitatható álláspont, hogy az ügyvédség feladata-e, vagy m o n d j u k : i n k á b b feladata-e, mint m á s foglalkozási ágnak, a közszabadságok védelme. Véleményem szerint az ügyvédi hivatás accessorius jellege, mintegy a működéssel j á r ó ténykedés, a s z a b a d s á g j o g a k érdekéhen kifejtett h a r c . Ebből a jelenségből sokan tévesen deriválják azt az álláspontot, hogy az ügyvédek feladata mindenek fölött a közszabadságok védelme, vagyis, mintha a képviselőházon, a közigazgatási bíróságon kivül ál-ló szervei volnának az államélet ellenőrzésének. Ezt a téves hitet előmozdítja az is, hogy az ügyvédség képzettségénél, temperamentumánál, függetlenségénél fogva legalkalmasabb politikai szerep betöltésére és valóban h a z á n k történei-
•31 mének nem egy gigantikus politikusa került ki az ügyvédek sorából. Azonban a numerus clausus nem veszélyeztetheti a közszabadság védelmét, 'ha a r r a szükség van, aminthogy nem veszélyeztetheti az ügyvédeskedés szabadságát, amit olyan szívesen és olyan g y a k r a n tévesztenek össze — nem győzöm elégszer hangsúlyozni — az ügyvédek függetlenségével. (Sohuster Rudolf.) Fentebb emiitettük, hogy mily téves az az álláspont, amely szerint a gazdasági helyzet javulásával az ügyvédség helyzetének is javulnia kell. Ezen álláspontunkat igazolja a közigazgatási biróság nagytekintélyű másodelnöke, aki a jogviszonyok és gazdasági helyzet javulásától a k a r helyzetének rosszabbodását várja. Amikor országunkat más országok jogi állapotával összehasonlítom, mindig a n a g y európai államokra gondolok, mert végtére a fejlődés azt kívánja, hogy minden kérdést, amely,az igazságszolgáltatással összefügg, ennek törvényei szerint intézzünk el. Akkor pedig meg kell látnunk azt, hogy egyrészről a legtöbb országban olyan korlátokat állit maga az ügyvédség a felvétel elé, vagy a k a r olyképen tagozódik, ami feleslegessé teszi a törvényileg leszögezett numerus olausust, de látjuk azt is, hogy a r á n y l a g sehol sem oly rövid az ügyvédjelölti gyakorlat, mint nálunk, ahol pedig éppen a legtöbb a tánulnivaló és ahol, mint a jelen példája is igazolja, az ügyvéddé való nevelés n a g y alaposságot kiván. E z utóbbi álláspontot látszanak elfoglalni azok, akik ' a selectiót m á r a tanulás éveiben k í v á n j á k elvégezni. H a valamely selectió igazságtalanságától félni kell, ugy a k o r a i kiválasztás az, amely tényleg aggodalomra adhat okot. Mert nem dönthető el az iskola padjaiban, hogy vájjon valaki jogi p á l y á r a termett-e, vagy sem, különösképpen nem lehet az egész fiatal generáció tagjairól megállapítani, h o g y ügyvédnek valók-e? Az ekkor hozott Ítélet valóban előítélet, volna, amit a legtöbb esetben megváltoztatna épp az ifjúsági évek alatt már a pálya előcsarnokában való mozgás közben kifejlődött karakterátalakulás; és az ismeretszerzés után megejtett revízió. K a m a r á n k köztiszteletben álló elnöke 'illiberális intézménynek, sőt retrográd eszköznek mondja a numerus clausust. Ámde a liberalizmus nem pártkérdés, mint azt hiszik, nem is politikai elv, mint azt sokan vallják, hanem· módszertani kérdés. Lehetek a szabadságjogok gyakorlásában, a reakció alkalmazásában is liberális, vagy konzervatív. Liberalizmusnak, reakciónak mi köze sincs a numerus clausushoz, mint célkitűzéshez. Hiszen a szó nyomán nem szabad elindulnia az elképzelésnek. T a l á n szabad a r r a hivatkoznom, .hogy benyújtott tervezetemben — és ezzel végzem is az ankétban való utólagos részvételemet — a numerus clausus nem mint célkitűzés szerepelt, hanem mint eszköz. É s csakis azok ismerik fel a kérdés lényegét, a k i k ebből az elgondolásból indulnak ki és h a az ügyvédi rendtartásról, vagy pedig az ügyvédkérdésröl van szó, nemhasítják ki a részletet az egészből, különösen addig, amíg sem az egész, sem pedig a részletek nem ismeretesek.' Dr. Lcopold Elemér.
A balatonfüredi ügyvéd parlament eredményei. V a n egy f r a n c i a szállóige, amely azt m o n d j a , h o g y a . kongresszusoknak pillangószárnyaik vannak, hogy azokon szálljanak el — nyom nélkül — a megsemmisülésbe. Állítom,hogy az Országos Ügyvédszövetség balatonfüredi vándorgyűlésének emléke nem foszlott szét és nem merült el az elfelejiettségben, hanem megmozgatta a m a g y a r ügyvédség szivét és lelkét, mert megmutatta, hogy hogyan kell k ü z d e n ü n k k a r u n k és a magunk boldogulásáért, megmutatta és kibontotta a bennünk rejlő erőket és felhívta ország-világ közvéleményének figyelmét a legmagasabb kulturáju társadalmi osztály: a magyar ügyvédség jogos erkölcsi és anyagi igényeire. Az első n a g y s z e r ű eredmény, amelyet balatonfüredi vándorgyűlésünk érlelt meg számunkra, az, h o g y seregszemlét tarthattunk híveinken, k ü z d ö t á r s a i n k táborán. Hivó szavunkra ötven helyről négyszáz ügyvéd gyűlt egybe, h o g y négy n a p lelkes m u n k á j á v a l vizsgálja problémáinkat és keresse megoldás u k kulcsát. Ha azonban a balatonfüredi szűkös elszállásolási viszonyok tágabb befogadási keretekre lettek volna berendezve, könnyen elérhettük volna az ezres létszámot és én remélem is, hogy legközelebbi vándorgyűlésünkre, amelyet az 1929: év első felében Szegeden fogunk tartani, m á r ezer m a g y a r ügyvéd fog felvonulni, hogy hitet tegyen törhetetlen hazaszeretete, a k a r ideáljaihoz és nemes tradícióihoz való r a g a s z k o d á s a , a Szövetség politikája i r á n t való ¡bizalma mellett, de egyúttal ereje és értéke tudatában önérzetesen követelje jussát azokból az erkölcsi és a n y a g i javakból, amelyek az ország jogi életé-: nek rendjéért vivott h a r c á b a n méltán megilletik. Számbeli erőink revelálódása. és a vándorgyűlésünk rendjét jellemző n a g y s z e r ű fegyelmezettségnek és ö s s z h a n g n a k bemutatása mellett második becses eredményünk az volt, h o g y bizonyságot tehettünk azokról az értékekről, 'amelyeknek a jogi és a kari élet terrénumán karunk a letéteményese. J ó l esik utólag átolvasnunk .a most megjelent Vándorgyülési Naplót és meggyőződnünk a benne leközölt ékes szónoki beszédekből, finoman elemző tudományos előadásokból és a k a r i érdekek szolgálatában elhangzott sok talpraesett, okos ésszel és meleg szívvel elmondott felszólalásból arról, hogy a m a g y a r ügyvéd világégéseken, szenvedéseken és megpróbáltatásokon átmenve is méltó maradt múltjához: megmaradt az, ami volt és ami lesz: a m a g y a r nemzet i m á d s á g á n a k : a Himnusz-nak szerzője, a magyar "szónak mestere, a m a g y a r jognak tudósa, f o r m á l ó j a vagy szakavatott (munkása, rendjének küzdésre kész k a t o n á j a és a m a g y a r igazságnak önfeláldozó aszkétája. Sursum corda, fel a fejekkel és a szivekkel tehát, nézzünk bizalommal a jövőbe és várjuk boldogulásunkat a magunk erejéből, a magunk értékeinek elismertetéséből. A harmadik eredmény, hogy megtaláltuk szövetségi életünk számára azt az irányt, amelyet mozgalmainkban ezután követnünk kell. Ezévi működési koncepciónkban és balatonfüredi vándorgyűlésünk p r o g r a m m j á b a n még egyforma arányokban f o g l a l k o z t u n k - k a r u n k erkölcsi, társadalmi és gazda-
33 sági érdekeivel, (innen az, h o g y vándorgyűlésünk tárgysorozata némelyek szerint talán kissé túlzsúfoltnak is mutatkozott): a balatonfüredi plebiseitumból és a nyomában hozzánk beérkezett: véleményekből módunkban állott azonban megállapítanunk, hogy tagtársaink azon a véleményen vannak, hogy erkölcsi és etikai érdekeinket a velünk szoros harmóniában összemüködö h h a t a l o s szervezeteink: a k a m a r á k , megfelelően istápolják és országos szervezettségünk súlyával, erejével és tekintélyével elsősorban inkább anyagi és szociális érdekeink felé kell figyelmünket fordítanunk. Nincs praldikus és komoly. nyugdíjintézményünk, nincs betegség, baleset és munkaképtelenség esetére való biztosítottságunk, nincs árvaházunk, nincs üdülőtelepünk és rokkantotthonunk, becsületes munkánk pedia sokszor a bizalmukkal visszaélők prédája. í g y segített vándorgyűlésünk tehát a n n a k kikémlelésénez cennünieet, üogy akciónkat íóleg milyen irányvonalba kell beállítanunk. A negyedik eredmény tulajdonképen azonos az előzővel: A ba!a f onfüredi vándorgyűlés záró teljes-ülése, bizottságaink javaslatai alapján nyolc határozatot hozott, amely a megbízásoknak egész sorát utalta át a központi tisztikarhoz. E z t a tizenkilenc feladatot, amely felöleli a magyar ügyvédség érdekeinek és kívánalmainak széles skáláját, már szét is osztotta a Szövetség az a r r a alkalmasaknak talált k a r t á r s á k között. E n n e k feldolgozása a Szövetség jövő évi programmja. Az ölödik és talán legértékesebb eredmény azonban az, hogy balatonfüredi vándorgyűlésünkkel sikerült a sajtó, és pedig nemcsak a bel- és külföldi szaksajtó, hanem a napisajtó figyelmét és ezen a nagyszerű, hangszórón keresztül a közönség, a közvélemény és az· érdekelt körök érdeklődést is a magyar ügyvédség értéke, szerepe, mai helyzete és égetően sürgős megoldásért kiálló, szerteágazó problémái felé fordítanunk. Tizenkét ú j s á g í r ó — a m a g y a r közvélemény íródeákjai — figyelte á nagyszsrü kari megnyilvánulást, melyről, mint az ország érdeklődésének arcvonalába került eseményről egy héten át öles hasábokon, aprólékos részletességgel, száz- és száz riportban, cikkben, vezér, ikkekben, ismertetőkben, fotográfiákban, sőt még élcekben is ontották beszámolóikat napilapjaink. A szaksajtó, köztük az élen a Polgári Jog, ünnepi számokkal kedveskedett vándorgyűlésünknek és a külföldi jogi folyóiratok és testvéregyesületek is meleg érdeklődéssel figyelték megmozdulásunkat. É s ha áll az az igazság, amit az ez évben francia k a r t á r s a i n k nak T u n i s z b a n tartott kongresszusán, elnöküktől Appletontól hallottam, hogy t. i. az . a mi hibánk, hogy erényeinket önmag u n k n a k zengjük el, b a j a i n k a t pedig szigorúan zárt körben, magunk között, a magunk, sa'jtójában p a n a s z o l j u k : a k k o r u g v vélem, jelentékeny vívmányunk volt az, hogy az ország közvéleményének figyelmét egy álló héten át fordíthattuk magunk felé, megmutatván képességeinket és ismertetvén ama kívánalmainkat, amelyeket a közömbösség és a meg-nem-értés sziklafalaival szemben- is ki fogunk, mert ki a k a r u n k vívni. " r Máris olyan eredmények ezek, amelyek azt bizonyítják, hogy Szövetségünk helyesen választott, áruikor működésé súlypontját az érdektelen,- alapszabályelöirta formaságokkal -fog3
•34 lalkozó és ezért nagyobb érdeklődésre nem számitható o r s z á g o s közgyűlésekről áthelyezte a vándorgyűlésekre, ezekre az ügyvénpar.amen.e.a-e, amelyeket rendszeresen, két évenként f o g u n k megismételni, hogy k a r u n k kívánalmainak, vívmányainak és még megvalósításra váró problémáinak tükrei legyenek. A balatontüredi vándorgyűlésen elmondott f ö ú t k á r i előterjesztésemben Goethét iiéz.em, aki azt mondja, hogy minden teremtő k o r s z a k hivő k o r s z a k is volt egyu.tal. Hinni, bizni: annyit jelent, mint alkotni, tenni, küzdeni tudni, még ha száz is az akadály előttünk. Ádventi lélekkel higyjük tehát mi is, hogy egybefonódott testvéri m u n k á n k meg fogja hozni a m a g y a r ügyvéai k a r megváltását és k ü z d j ü n k a szebb m a g y a r jövőben, a szebb m a g y a r ügyvédi jövő kikováesolásáért, amely annál is inkább értékes lesz számunkra, mert hi?zeu, a m a g u n k erejéből fogjuk meghódítani. Dr. Király Ferenc. A rendtartás tervezete az Ügyvédek Reformszövefségében. Az Ügyvédek Reíormszövetsége j a n u á r hó 16-án, dr. Var a n n a i István elröklésével megtartott intézöbizottsági ülésben foglalkozott az ügyvédi r e n d t a r t á s n a k a Budapesti Ügyvédi Kam a r a á.tal elkészítek tervezetével. A z intézőbizottság szükségesnek látva azt, hogy az ügyvédség jövőjét determináló kodifikáció a szélesebb nyilvánosság előtt is megvitattassék, elhatároztá, hogy a ter\ ezet kiemelkedő részeit vitaiiléseken f o g j a tárgyalni. A vitaülések p r o g r a m m j á t a következőképen állapította meg: J a n u á r 23.: Az ügyvédi költség és védelme.' ( E l ő a d ó k : doberdói Breit Zoltán, Glüekstahl Andor és Zoltán József.) F e b r u á r 6.: Ügysédscg szervezete. ( E l ő a d ó k : F r a n k é i P á l , H a j d ú Miklós, ifj. Szigeti L á s z l ó és Szilasi F e r e n c . ) F e b r u á r 20.: Ügyvédi jogok és kötelességek, — összeférhetetlenség. ( E l ő a d ó k : ifj. Nagy Dezső, Sebestyén Ernő-, Sommer Alfréd, Szécsi Gábor.) Március 5.: Közmegbizatások és fegyelmi jog. ( E l ő a d ó k : Huppert Leó, T a u b n e r Géza, Simon Mihálv P á l , V a d á s z B é l a és Wolf Ernő.)'
Jogélet. Grünhut Ármin dr. és Melzer István dr., a budapesti-Ügyvédi Kamara ügyészei, kmrmán.y főtanácsosok lettek. Mindkét ügyvéd követendő példája a fagyományos etikai alapon álló, a karnak működésével tekintélyt adó ügyvédnek. Mint a kamara ügyészei, kellő szigorral és aggodalommal őrködnek az ügyvédi tekintély megóvásán, amellett kellő megértéssel és kartársi együttérzéssel voltak a vádlott kartársak és a nehéz helyzetben levő ügyvédi kárral szemben. A legfelsőbb elismerés érdemes működésnek megérdemelt jutalma és az. ügyvédi társadalom körében általános örömet okozott.
35
A Civiljogászok Vitatársaságában „Anyagi jog contra telekkönyv" címmel dr. Blau hyörgy tartott előadást 1927 december hó 15-én. Előadó gondolatmenete körülbeiül a- következő volt: Az írott jog és a theória (Zsögöd) szerint nem létezik, ellenben az á h a n d ó j u d i k a t u r a szerint létezik olyan általános jogszabály, hogy a telekkönyv csak a jóhiszemben szerzett jogokat védi. A gyakorlat messzemenő esetszerüséggel birálja azt, hogy fennforog-e a jóhiszem és e címen mindeméle olyan körülményt tekint relevánsnak, mely az irott jog szerint irreleváns volna. .Mélyebben nézve, a gyakorlat különböző e'ikai követelményeket érvényesít esetszerüleg. az általános és- szigorú formáirendre törekvő telekkönyvi joggal szemben. Mégis felismerhetők a judikaturában bizonyos elvi kijegecezödések is. Ilyen volt főleg régebben az, hogy a telekkönyvnek konstitutív jellegétől eltekintve, ingatlanokra is a fizikai tradíciót tekintették dolog Vjgilag irányadónak, mint ingókra szokásos. U j a b b a n pedig eltekintenek sokszor a tradíció megkivánásától is "és pusztán kötelmi címeket r u h á z n a k fel dologi védettséggel az ingatlanok tekintetében is, hasonlóan a f r a n c i a m a g á n j o g b a n és a mi laikus köztudatunkban élő gondolatokhoz. Ebben egy általánosabb fejlődés elemei rejlenek: a kötelmek eldologiasodása, vagy ami kb. u g y a n o d a vezet, — dologi jogok tényállasaként puszta kötelmi tényálladékoknak elégségesként elfogadása. A z előadó főleg az utolsó 20 év judikaturájúból hozott fel illusztrálásul gazdag anyagot és a fejlődés iránya tekintetében immuta'ott a gyakorlat tendenciáinak összefüggésére a polg. tvkv. j a v a d a t a bizottsági szövegének 1461., 1486. stb. §§-val. Mig régebben főleg a kétszeri eladás k ö r ü l volt jelentősége a vázolt szempontoknak, addig u j a b b a n legsűrűbben az üres telekkönyvi helyzet a l a p j á n szerzett jelzálogjog érvénytelenítés© i r á n t szokott fellépni a telekkönyvön kívül tulajdont szerzett fél. 1927, december hó 1-én tartotta meg dr. Wolf Ernő Spengler jogelméletéről szóló előadását. Az előadó ismertette Spengler nek a jogíejlödésröl szóló elméletét, kiemelve azt a körülményt, hogy Spengler a jogfejlődéssel csak egy mellékes tételének bizonyi'ásaképen foglalkozik. A sperigleri filozofikus elmélet rövid ismertetése után az előadó rámutatott arra, hogy Spengler jogelméletének alaptétele az, hogy az európai nemzetek a római joggal egy más, nekik merőben idegen k u l t ú r á n a k jogát vették át és ezt sem a m a g a tiszta és virágkorban levő a l a k j á b a n , hanem hamisított, elöregedett és más kulturákon átszűrt formájában. Mi a római jognak Spengler szerint a „mágikus", tehát arab, kéleti formáját kaptuk meg, mert hiszen a k l a s s z i k u s jogászok majdnem mind keletiek. (Ulpián T h y r u s b ó l származott phöniciai, P a u l u s pedig örmény volt.) Helyesen mutat r á Spengler a r r a , hogy a római jogból beitatott formák gátolják a jogn a k ugy a gazdasági rendszerhez való simulását, mint pedig a n n a k nemzeti jellegének kifejlődését. A római élet s t a t i k u s volt, a mai dynamikus, ami azt jelenti, hogy ma megszűnt a tárgyi — m o n d j u k ingatlani — gondolkozás és mindinkább előtérbe nyomul a mozgótökének és vele szemben a mozgásban (dynamikus) levő jogi elgondolásnak domináló szerepe. Az 3*
•36 előadó-a német jogirodalomban megjelent müveknek ismertetése után. különösen kidombori'otta e jogi gondolkozásnak a hiteljogban és különösképen a részvényjogban való előretörését, ismertetve a Sehmalenbach-féle úgynevezett jövedelmezőségi mérlegtheóriát. A z előadást igen m a g a s nívón tartott vita követte, amelynek s o r á n felszólaltak ú j . Szigeti László. Blau G y ö r g y , aki különösképen kidomborította a spengleri elméletnek p r a k tikus voltát és kiemelte a n n a k bizonyos jogterületen való abszolút igazát. Igen érdekes volt B á l á s P . Elemérnek" n a y s z a b á s u , szinte önálló előadásnak beillő felszólalása, amelyben kifejtette azt, hogy a j o g területén is ki kellene fejteni a z alapvető spengleri gondolkozást, amely szerinte abban áll, hogy mig a görögök három dimenzióban gondolkoztak, addig a z európai L u l t u r a tipikusan íausti (irány) gondolkozás, amelynél a statikus momentumnál s o k k a l fontosabb a dynamikus momentum. Kifejtette továbbá azt, hogy a k u l t u r á k n a k civilizatorikus stádiuma nem jelent valami rosszat és tespedöt, a m i r e legjobb példa éppen a kinai kultura. Sok érdekes, egyéb jogterületről vett példával is igyekezett az u j jogi gondolkodást megvilágítani. R a j t a kívül felszólaltak még Székely L a j o s , Vészi Mátyás, Leopold Elemér, F o r n h e i m E r n ő , Beck Salamon, a k i különösen kiemelte azt a körülményt, hogy dacára a spengleri jogelméletben r e j l ő sok érdekes ötletnek, mégis a jogot, fejlődési u t j á n egyedül a gazdasági szükségletek determinálják. A vitát Meszlény A r túr összefoglaló szavai zárták be. 1928 j a n u á r 12-én dr. Bet!la Ignác mrtott előadást „ H á z a s ságjogi esetek" címen. Nemzetközi viszonylatban álló h á z a s s á g kötési eseteket és kö'eléki pereket ismertetett, a szovjetházasságok kérdésére is kiterjeszkedve. A Ht. 77. § b) p o n t j a a l á tartozó egy eset kapcsán azon álláspontjának adott kifejezést, hogy a mai törvényes gyakorlat egyfelől nem n y ú j t kellő -vedelmet az elválni a k a r ó h á z a s t á r s esetlegesen dolózus törekvéseivel szemben, másfelöl viszont a kétszer egyévi időhatár tulliosszu és végeredményben védelmet nem adó. A z e l h a g y á s körülményeinek, nevezetesen a szándékosságnak és jogos oknélküliségnek kiderítését szerinte a büntetőjogi nyomozáshoz, h a sonló nyomozás tárgyává kellene tenni, viszont a kétszer egyévi határidőt megrövidíteni. Ezek után az u j a b b j u d i k a t u r á b ö l vett példákkal illusztrálta a „tevékeny b ü n b á u a t n a k " h á z a s s á g bontó ok enyésztetö szerepét, utalással a K ú r i á n a k az élet követelményeit igen helyesen méltató g y a k o r l a t á r a . Aiz előadást köve'ö élénk vitában Wolf Ernő, Virágh G y ü l a , Leopold Elemér,-Zoltán József, Végi József, Doroghy K á l m á n és Beck Salamon vettek részt.
Jogirodalom. Dr. Kovács Marcell „A Polgári Perrendtartás Magyarázata*' második kiadásának negyedik füzetében különösen a 147., 186., 1S7., 188., 189. és 234. §-ok nagy mértékben kibővültek. Teljesen átdolgozott részletek: 1 ' á 147. §-nál a perfüggőség viszonya a többi perelőfeltételek-
•37 h e z , a külföldi per által előidézett perfüggőség, az' anyagi jógérő és a perfüggőség közti viszony, a megállapítási és teljesítési perek közötti perfüggőség, a keresetlevél beadásának és m á s jogcselekményeknek hatása a keresetelevüiésre, a kézbesítés meghiúsulásának magánjogi hatályai; a 151., 168—171. és 176. §-oknál a kézbesítési rendelet feldolgozása; _ · ,a 180. g-nál а pergátló kifogások és a bizonyítási teher, a pergátlo kifogások és a perújítás, a pérenkivüli ú t r a tartozö ügyek, a választott bírósági kifogás; a 184. g-nál a magánjogi hatályok fenntartása; a 186. §-nál az e'á.llás elintézése az eljárás különböző szakaiban, az elállás folytán inditható megállapítási kereset, az elállás visszavonása; a 187. S-nál a meg nem engedett elállás következményei; a 188. s-nál a keresetfélemelés és leszállítás jogkövetkezményei," á keresel tárgyának utólagos megváltozása; a 189. §-nál a viszontkereseti eljárási szabályok, a kizárt viszontkeresetek, az u j alperes perbevonása; a 203. §-nál a halasztás költsége; а 222. $-nül а perbeli hazugság büntetése; a 225. §-nál á bírósági pervezetés, és a jogkérdések tárgyalása; a 234. §-nál uz uzsora miatti felfüggesztés: Az illetékszabályok а 139., 140., 174., 178., 179., 181., 185^191., 194., 203.. 207. és 211. S-oknál vannak feldolgozva. Mind a négy füzet a szsizőnél (Budapest, I., Csaba-utcá 7/c.) megrendelhető Egy-egy füzet á r a 8 pengő és a postaköltség. Dr. Schwarcz Tibor: A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása. Különös tekintelt'el a bírói g y a k o r l a t r a . ( F r a n k lin Társulat.) Már most felhívjuk a figyelmet a kitűnő szerző u j könyvére; érdemleges ismertetésére következő s z á m u n k b a n " visszatérünk. ' Megjelent az Országos Ügyvédszővetség Határidőnaplója az 1928. évre. Hatalmas 310 oldalas munka, amelyet az Országos Ügyvédszővetség központi tisztikara által felkért tíztagú szerkesztőbizottság Dr. Király Ferenc ügyvezető titkár vezetésével sikeresen oldott meg. Minthogy a Napló anyagát 1927. évi november hó 20-án zárták le, az 1927. év második felének adataiban is magában foglalja és így értéke jelentősen emelkedett. A Napló bevezetésében tartalmazza Pollák Illésnek az 1927. évi .szövetségi közgyűléshez intézett nagyszabású elnöki beszédét. Fejezetenként hsmerteti a csonka anyaország és az elszakított területek ügyvédségének intézményeit és közld 1927 november hó 20-ig helyesbített névjegyzékeit. A Napló közreadja az Országos Ügyvédszxkvétség 1927. évi balatonfüredi vándorgyűlés határozatainak teljes szövegét. Az Országos Ügyvédszövetség tagjainak hiteles jegyzékét egyedül e Határidőnapló tartalmazza, amely közli ezenkívül a magyar igazságszolgáltatás .szervezetét és személyi beosztását, a magyar pénzügyi, kereskedelemügyi, belügyi és külügyi igazgatásoknak az ügyvédséget érintő adatait, a Curia és a Munkásbiztositási Felsőbíróság löntvényeit, az 1920. év óta meg'elent fontosabb törvények és rendeletek betüsoros tárgymutatóját, а törvénykezési és közigazgatási illetékek betüsoros összeállítását s ezenkívül még számos haszno.s táblázatot, összefoglalást és útmutatást. A Napló további tökéletesítése érdekében a szerkesztő-
•38 bizottság kéri a kartársakat, hogy észrevételeiket és a jövőre nézve kívánságaikat az Ügyvédszövetség főtitkári hivatalával közölni szíveskedjenek, ho^y azok az 1929. évi Határidőnaplónál figyelembe vehetők legyenek. A Napló ára egész vászonkötésben P. 8.— és a TÉBE Kiadóvállalata m. sz-nét, Budapest, V., Gróf Tisza István-utca 2. rendelhető meg. Dr. Glücksthal Andor, dr. Huppert Leó é s dr. Varannaü István: Az i92ö év maganjogi és hiie.jogi bírói gyakorlata (Polgári Jcg Könyvtára 5. füzet, 1928.) E könyv 10 iv terjedelmű összefoglaló munka, mely kimerítően ismerteti a legfelsőbb bíróságok ítélkezését e lappal egyidejűleg jeőnik meg; arról következ" számunkban bővebben fogunk megemlékezni. (Megrendelhető kiadóhivatalunknál.) * Az e rovatban megbeszélt művek kaphatók: Poli'zer Zsigmond könyvkereskedésében, Budapest, IV., Kecskeméli-u. 4.
KülföldS
körsyvek.
Mügel: Das gesamte Aufwertungsrecht. Hosenberg: Lehrbuch des Deutschen Zivilprozessrechts. ßentiner: Die Angestelltenerfindung im schweizer. Recht. • l.p.vp.l: Ij» bénéfice de compétence. Lespine: Rapport? entre propriétaires et locataires avec "la loi du 21 juillet 1927. S'amm: Deutsche Übersetzung des neuen rumänischen Mietgesetzes. Loening: Internationales Übereinkommen über den Eisenbahnfrachtverkehr. Kaskel: Hauptfragen des Tarifrechts. Gsell: Die Arbeitslosenversicherung in Grossbritannien. _ Demogiie: L'unification internationale d u droit international privé. Caleb: Essai sur le principe de l'autonomie de la volonté en droit international privé.
Az ügyvédjelöltek Országos Szövetsége felhívja az ügyvédjelöltet kereső ügyvédek figyelmét a Szövetség á.lásközvetitő .tevékenységére.
IV. ÉVFOLYAM
3.
SZÁM
1928.
MÁRCIUS
POLGÁRI JOG Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON
A
Dr. VARANNAI ISTVÁN
háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira.*) I r t a : Dr. Meszlény
Artúr.
Mereskovszkij irj'a „A Messiás" cimü, a Tutanchamon korabeli Egyiptomban lejátszódó legújabb regényében, nogy a gyengédlelkü és "idealista Echnaton király azóta vált a háború ellenségévé és a béke apostolává, mióta, nyolcéves korában résztvett azon az atyja tiszteletére rendezett szertartáson, hol az ellenséges néphez tartozók levágott k a r j a i t halomba rakták az uralkodó lábaihoz. Valahányszor a háborúra gondolt, mindig e testrészek rettenetes hullaszagát érezte. Az ókorban a népek eredétileg egymástól annyira el voltak zárva, hogy a jogot csak a s a j á t körükben ismerték el; aki idegen területre tévedt, jogtalan volt és minden támadásnak ki volt téve.1 Baibylonban, Assyriában, a régi zsidóknál és a görögöknél egyaránt fennállott a jogelv, hogy a győztesnek a legyőzött nép minden tagja testével és vagyonával teljesen ki van szolgáltalva, s a görögök háborúikat egyaránt viselték az ellenséges állam és annak polgárai ellen. 2 A z enyhébb és civilizáltabb felfogás első nyomait — és ezt az elmondandókra tekintettel érdemes lesz különös figyelemre méltatni — az 1215-i angol Magna Chartá-ban fedezzük fel, amelynek 80. §-a szerint (idézi Kókler id. m. 118. 1., hivatkozással 2. Coke 57-re, 1. Blackstone 261-re és 4. Blackstone 424-re): Omnes mercatores . . . habeant salvum et securum conductum, exire de Anglia et venire in Angliám, morari et ire per *) Részlet Szerzőnek a Nemzetközi Jogi Egyesület magyar csoportjában 1928. február 18-án megtartott előadásából. ' 1 .V. ö. Kohler, Grundlagen des Vclkerrecht3, Stuttgart 1918, 16. 1.; Kohler, Deutsche Revue 42. fűz. 58. 1. 2 Kohler id. m. 26; 1.
•40 Angliám, tam per terram quam per aquam, ad emendum vei vendendum sine omnibus malis tolnetis per a n t i q u a s et r e c t a s consuetudines, praeterquam i n tempore g u e r r e ; et si sint de terra contra nos guerrina, et s i tales inveniantur in t e r r a nostra in principio guerre, attaehientur sine dampno c o r p o r u m s u o r u m vei r e r u m . donec seiatur a nobis vei a caioitali justiciario nosfcro, quomodo mercatores terre n o s t r e tractentur, qui tunc inveniantur in t e r r a illa contra nos g u e r r i n a ; et si n o s t r i salvi sint ibi, alii salvi sint in terra nostra. U g y a n í g y intézkedett X I . L a j o s francia k i r á l y 1462-ben a lyoni v á s á r o k tekintetében, kimondván (Recueil des Ordonnances X . 454.), h o g y az ott tartózkodó külföldi kereskedőket nem szabad zaklatni a k k o r sem, h a h a z á j u k k a l h á b o r ú t ö r n e k i ; s a H a n s á v a l 1483-ban kötött egyezményben egy évi h a l á r idővel szabad elvonulást biztosit nekik. Már a r e n a i s s a n c e újból nem tett különbséget a felelősség kérdésében az állam és hozzátartozói között: az államot tagjai összességével a z o n o s n a k vették. Még, Hugó Grotius szerint ( I I I . 2. 2.) „ j u r e gentium voluntario introductum est, ut pro eo, quod debet p r a e s t a r e . . . s o e i e t a s . . . p r o eo teneanl u r . . . b o n a . . . eorum, qui tali societati suhsunt", s ezt a tételét bővebben is kifejti, miközben, igaz, kivételt tesz büntető jellegű kötelmek tekintfJ-pJwvn f í l l . 13. 2.. idézi Kohler id. m., 177. 1.). Ebből azt következtették, h o g y a. háború, amelyet az állam ellen viselnek, a n n a k valamennyi hozzátartozója ellen is irányul, miértis k á r o s í t ó müveletek az utóbiak ellen is meg vannak engedve, sőt oly külföldiek ellen is, akik az ellenséges államban .letelepedtek és a n n a k védelme alatt állottak. E z a gondolat uralkodott a 17. század vezető szellemein is, s ebből kifolyólag jogosítottnak érezték magukat az ellenséges alattvalók k i i r t á s á r a : életük, vagyonuk a h á b o r ú s z a b a d - p r é d á j a volt. E z t az elvet támogatta az az elgondolás, h o g y az állam tagjainak gyengítése m a g á n a k az államnak a gyengítése s h o g y az előbbiek k á r o s í t á s a a ¡háború célját szolgálja. E z volt jelesül a holland iskola felfogása; nemcsak Hugó Grotiusé, h a n e m pl. Bynkershoek-é (Quaestiones j u r i s I. 3.) és Vattel-é ( I I I . 5., 70., mindkettőt szószerint idézi Kohler id. m. 178. 1.). Ellentétben az idézettekkel, m á r a p á p á k é s a spanyol nemzetközi jogi iskola igyekeztek egy modernebb jogfelfogás számára hidat verni, s különbséget tettek „nocentes"- és „ n o n uocentes" között. í g y I I I . S á n d o r p á p a (e. 2. X . de treuga et pace 1. 34.) kijelenti, h o g y „presbyteri, monachi, conversi, peregrini, mercatores, rustici, euntes et redeuntes vei in agricul-
41
t u r a existentes, et a n i m a b a , quibus a r a n t et semina portant ad agrum, congrua securitate laetentur." Rousseau mondta ki a n a g y elvet, hogy az állam csak 'a másik állammal visel hadat, nem a n n a k népességével, s i g y az· ellenségeskedések csupán az állam harcoló szervei ellen irán y u l h a t n a k és csak a n n y i b a n jogosultak, amennyiben a háború céljainak szolgálnak. E h h e z a n a g y gondolathoz kapcsolódott a I I . hágai békeértekezlet, amikor többek köteött a szárazföldi h á b o r ú törvényeiről és szokásairól szabályzatot alkotott, amelynek 22. cikke értelmében a hadviselő feleknek nincs korlátlan joguk az ellenségnek ártó eszközök megválasztásában és 23. cikke szer i n t : „ a k ü l ö n egyezményekkel megállapított tilalmakon felül tilos nevzetesen . . . h) kijelenti, h o g y az ellenfél államp o l g á r a i n a k jogai ési követelései megszűntek v a g y per u t j á n nem érvényesíthetők." A z egyezményhez jelesül A n g l i a is h o z z á j á r u l t ; mi azt az 1913 : X L I I L t.-c.-kel cikkelyeztük he. H a t á l y b a n van-e ez az egyezmény m a ? A T r i a n o n i Bsz. 217—230. c., amelyek a nemzetközi szerződéseket tárgyalják, nem s o r o l j á k fel az emiitett h á g a i egyezményeket azok között, amelyek újból hatályba lépnek; a népszövetségi egyezségokmány 21. cikkéből, amely szerint a béke fenntartását biztosító nemzetközi megegyezések érvényességét az egyezségokmány rendelkezései nem érintik, továbbá a h á g a i nemzetközi választott bíróság továbbmüködéséböl azonban épp u g y következik ez egyezmények h a t á l y á n a k fennállta, mint a contrario abból, hogy áz 1100/1926. M. E . sz. rend. szerint (Igazs. Közi. X X X V . 168. 1.) Anglia ' felmondotta 1926 november 14-ével az ellenséges kereskedelmi h a j ó k r a az ellenségeskedések kitörésekor vonatkozó elbánásról szóló, u g y a n c s a k a I I . h á g a i békeértekezleten létesült egyezményt és h o g y a- 3976/1925. M. E . sz·. rend. szerint (Igazs. Közi. X X X I V . 129. 1.) Lengyelország ezekhez az egyezményekhez csatlakozását jelentette he. Davis amerikai tábornoknak, aki m a g a i s résztvett a I I . h á g a i értekezleten, tartotta fenn a sors, hogy a I I . h á g a i békeértekezlet I V . melléklete 23. (h. cikkének oly értelmezést adjon, amelyre a n n a k megalkotásakor senki sem gondolt, hogy t. i. az csak a szárazföldi haderők p a r a n c s n o k a i h o z intézett utasítást tartalmazna a r r a , hogy ne utasítsák el maguktól oly p a n a s z o k megvizsgálását, amelyek tárgya a szárazföldi h á b o r ú szabályainak a csapatokhoz tartozók által való megsértése.«
•42 Az angol álláspontot a H i g h Court of J u s t i c e l 9 l o j a n u á r 19-i ítélete ( P o r t e r v. Freudenberg) szemléltetően a d j a vissza. A z indokolás· szerint: „A kérdés az, v á j j o n e rendelkezés j o g h a t á s a hatályon kívül helyezi-e azt a régi szabályt (amely nem az angol jog sajátossága, n o h a A n g l i á b a n jobban előtérbe lép,· mint másutt), hogy az ellenséges külföldi kereshetőségi joga a h á b o r ú alatt szünetel. Kiváló jogászok véleményének gondos mérlegelése után a bíróság abban a nézetben van, h o g y ez a rendelkezés nem jelent ily hatályon kívül helyezést. E l s ő s o r b a n m a g á n a k a rendelkezésnek s z ó h a n g z á s a szól ily nézet ellen. Ami meg van tiltva, az egy kijelentés. „Tiltva van kijelenteni." E z nem alkalmazható oly államra, amelyben, mint A n g l i á b a n , kijelentésre nincs tér. A z ország -fennálló jogánál fogva a h á b o r ú puszta tényének van ipso facto az a hatása, h o g y ellenséges külföldiek kereshetőségi jogát felfüggeszti. E g y . kiváló német jogász, Sieveking, abban a nézetben volt, hogy ebből az okból a rendelkezés Angliával szemben hatástalan. Másodszor azt bizonyítja a szóhangzás, h o g y a rendelkezést tényleg u g y kell felfogni, mint fegyveres erők k a t o n a i p a r a n c s n o k á n a k kijelentését tiltó szabályt ellenséges terület megszállása alkalmával, amely kijelentésnek célja az lenne, hogy a lakosságot meggátolja s a j á t bíróságai igénybevételéhen polgári jogai megállapítására vagy védelmére. A rendelkezés a szabályok egy r»Ur no AnA-nti ó ho iTrt-r> Ko+Arf lo HtO Lílj·
Oou
Ijjivutu
» UJ-1J- WVAVJ (^lUil t U )
n nmlvTolr o U U I C 1 J WV
14r UUt
ni Irlrnf o I IrAtió Ir t u n n u lijurx
és amelyek közül a többiek is mind csak h a d e r ő k n e k és par a n c s n o k a i k n a k a h a d b a n á l l á s alatti m a g a t a r t á s á r a vonatkoznak. A fejezet, amelybe a cikk tartozik, „az ellenségnek ártó eszközökről, az ostromzárról és bombázásról" feliratot viseli és a melléklet ama része, amelybe a fejezet tartozik, „az ellenségeskedésekről" általános felírást viseli. A z értelmezés, amely az egészi mellékleten uralkodik és a n n a k alkalmazását szabá- ' lyozza. az 1. cikkben található: „A szerződő h a t a l m a k szárazföldi fegyveres erőiknek oly utasításokat f o g n a k adni, amelyek összhangban állanak a jelen Egyezményhez csatolt Szabályzattal a szárazföldi h á b o r ú törvényeiről és s z o k á s a i r ó l . E z volt a brit k o r m á n y n a k az 1911. évben közzétett véleménye." Ezzel szemben m á r Holland, aki a szőnyegen forgó kérdésben feltétlen tekintély, „The L a w s of w a r on L a n d " cimü, 1908-ban megjelent müve 5. lapján a h á g a i értekezlet eredményeinek friss" h a t á s a alatt a kérdéses 23. · cikkről azt mondja, h o g y a n n a k h. pontja, u g y látszik, a z államokat oly törvények hozatalára hivja fel, amelyek megszüntessék az ellenséges külföldi képtelenségét a bíróság előtt való fellépésre, s f á j l a l j a , hogy az egyezmény összekever oly rendelkezéseket, amelyek a hadban álló seregekre vonatkoznak, olyanokkal, amelyek azegyezményes államokhoz -magukhoz vannak intézve. Tény, hogy a hágai egyezménynek a h á b o r ú j o g á r a vonatkozó részében nincs általános része, amely a szárazföldi és
•43 a tengeri h á b o r ú r a vonatkozó közös rendelkezéseket tartalmazná. A. 23. h ) cikk kétségkívül szerencsétlen helyen áll, mert az ott tárgyalt kérdéseknek önmagukban, semmi közük nincs sem a szárazföldi, sem a tengeri háborúhoz. Mégis inkább a szárazföldi, mint a tengeri h á b o r ú r a vonatkozó egyezmény anyagához tartoznak. (Folytaljuk.)
Jogalkotás. Törvényjavaslat az ipari záloglevelekről. A z i p a r i záloglevelekről szóló, 24 szakaszból álló javaslat a jelzálogjogról szóló 1927:XXXV. t.-c. s a javaslat stádiumában levő ingó-jelzálogjog egyes intézményeinek egyesítésével a köz- és magánhiteli célokat szolgáló ipari záloglevelek fedezetére a zálogjog egy k ü l ö n f a j t á j á t valósítja meg. E z a zálogjog az adós jelzálogul lekötött ingatlan vagyon á t mint egységes egészet terheli s kiterjed a jelzálogadós egész üzemére, az ingatlanok tartozékaira, úgyszintén a jelzálogadósnak az üzem folytatásához tartozó minden egyéb vagyont á r g y a i r a , mely utóbbiak alatt eszmei javai is értendők. T e r heli azon javait is, melyeket a jelzálog alapítása után szerzett (3. §.. 1. bek.). Nem terheli: a telekkönyvezetlen ingatlant s ennek azon tartozékait, melyek a Y. T . ,149. §-a értelmében az ingatlannal együtt árvereztetnek el; nem terheli továbbá azon ingóságokat (javakat, j o g o k a t ) , melyeket kifejezetten kivettek h a t á l y a alól s h a ezt az ezen jelzálogokról a bpesti k i r . törvényszéknél vezetett központi telekkönyvben kitüntetlek. (3. §. 2. bek., 6. §. ut. bek. és 10. §. 2. bek.) , A jelzálogos hitelező pozíciójában csak erre a p. ü. miniszter által feljogosított, részvénytársasági vagy szövetkezeti szervezettel alakult oly pénzintézet állhat, amely k i z á r ó l a g ipari záloglevelek kibocsájtásával foglalkozik s legalább 10 millió pengő alaptökéje v a n (13. §.). A z alapszabályok csak miniszteriális jóváhagyással módosíthatók, melyek megléte esetén a cégbíróság a módosítás bejegyzését meg nem tagad- h a t j a (14. §.). A jelzálogadós csak nyilvános számadásra kötelezett i p a r folytatására alakult vállalat lehet (1. §.), amelynek fedezetül lekötött s az alpszabályok rendelkezései szerint értékelt vagyona h á r o m s z o r o s a a kölcsön tökéjének (2, §. 2. bek.). A zálogjogi lekötés az adóst vagyonának a rendes üzlet menetében való szabályszerű kezelésben nem akadályozza, a lekötött ingatlan további megterheléséhez a kiboesájtó intézet irás-
•44 beli h o z z á j á r u l á s a és az szükséges, hogy a felszabaduló ingatlan a zálogfedezet jogi egységének kötelékéből k i k e r ü l j ö n (5. §. 2. bek.). A javaslatban szabályozott jelzálogjog á t r u h á z á s t á r g y a csak a k k o r lehet, h a megszerzője is i p a r i záloglevelek k i b o c s á j t á s á r a jogosított pénzintézet (11. §.). Végreh a j t á s t á r g y a csak a lekötött vagyon mint jogi egység lehet (4. §.). E n n e k az eddigi j o g u n k b a n ismertlen institutionak részleteit a kiadandó rendelet fogja szabályozni. Adóskésedelem vagy a követelés veszélyezettsége esetén biztosítási intézkedéseknek, esetleg z á r l a t n a k v a n helye (18. §.). Messzemenő védelemre találnak azok a közhiteli érdekek, melyek a zálogleveleket vásárló egyes pénzcsoportok, vagy egyesek érdekében szükségesek; ez intézkedések szükségessége adva van a zálogievclbirtokosok jogi helyzetében, amelynél fogva egyedül a kibocsájtó intézettel állanak kötelmi jogviszonyban. Minden k ö l c s ö n n y ú j t á s előtt az alaptőkéből a kölcsön legalább egyötödének megfelelő külön a l a p létesítendő. E z a k ü l ö n fedezeti alap a kölcsön fennállásának egész ideje alatt fenntartandó. E z az alap oly értékekben helyezendő el, amelyet az intézet részére kinevezett kormánybiztos és a kötvénybirtokosok bizalmi képviselője, trustee-ja kijelöl. E z a fedezet k i z á r ó l a g o s a n a záloglevelek biztositéka; az intézet m á s hitelezője, ideértve az államot is adókövetelése fejében, ez alapra sem végrehajtási sem egyéb uton jogokat nem szerezhet (15. §.). A z intézet pénztárába a z adós által befizetett töke, k a m a t és iürles-ziési részlet hasonlóan k i z á r ó l a g o s lekötést élvez a záloglevélbirtokosok j a v á r a (20. §.). Illetménykedvezmények (21. §.) és s ú l y o s büntetőszankciók (22. §.) biztosítják e papírok forgalomképességét és a fedezeti alap biztonságát. E helyütt a javaslatról egész általánosságban annyit mondhatunk, h o g y a közhiteli érdekeket m a r a d é k uélkiül megvédi, a magánhitel céljait csak igen kis részben s z o l g á l j a (a hitelt igénylök jelentős kökét kihagyja, a hitel b á z i s á t doktrinär módon szabályozza, a hitelt igénybevevőnek n e m c s a k minden meglevő, de minden megszerzendő vagyonát is leköti stb.), jogi k o n s t r u k c i ó j á b a n ; a vegyes jelzálogjog megteremtésével egy még sok jogvitára okot adó, nehezen kezelhető, elmosódó h a t á r u , u j intézményt, a végrehajtási rész szabályozatlanul hagyásával pedig kihatásaiban meg nem ítélhető, u j jogintézményt teremt. H. L. Törvénytervezet a fizetőképtelenségi jogról. Most jelent meg — egyelőre csak korlátolt példányszámban és k é z i r a t ' g y a n á n t — dr. Meszlény Artúr előadói tervezete a fizetőképtelenségi jogról, amelyet az Országos Hitelvédő Egylet megbízásából dolgozott ki. Egyelőre a tervezet kizárólag m a g á n m u n k á l a t , melyhez még a Hitelvédő Egylet sem foglalt semmilyen i r á n y b a n állást és melynek részletei a nagyközönség előtt még ismeretlenek. A javasolt reform alapjául azok a rossz tapasztalatok szolgáltak, amelyeknek okát egyfelől a csődjog, másfelől az egyességi eljárás szabályozásának történetében kell keresnünk. Az 1881-iki csődtörvény a n n a k idején kiváló alkotás volt és minden bizonynyal m a is megállaná helyét, ha világháború, f o r r a d a l m a k és- a gazdasági viszonyokban, gazdasági morálban ezzel járó teljes
•45 felborulás, nem söpörtek volna el fölöttünk. S nyugodt időkben az 1915-iki kényszeregyességi rendélet sem szolgáltatott volna okot különösebb elégedetlenségre. A dolgok m a i állása mellett azonban a kény szer egy ességben az adós az, aki a hitfelezőkkel szemben kényszerrel lép fel, ami abban nyilvánul meg, hogy a legelfogadhatatlanabb egyességet is kénytelenek elfogadni, mivel a csőd, mellyel az adós· fenyeget, lényegében a követelés teljes és biztos elvesztésével jár. Ezzel szemben a hitelező mégis egy, — b á r hátrányos és bizonytalan, —· egyesség mellett foglal állást, hogy igy legalább követelése egy részét megmentse. A panaszok ezek szerint csak ugy orvosolhatók, h a való okukat kiküszöböljük, b a tehát olyan hatékonyabb, gyakorlatibb és modernebb csődeljárást alkotunk, amely a hitelezőknek a csődben is tűrhető quotát biztosit, úgyhogy választásuk csőd és egyesség közt szabad és az előnyöket, hátrányokat mérlegelő lehessen. Hogy hogyan oldjuk ezt meg, ez a t á r g y a a m a számos újításnak, amelyekkel a tervezet kísérletet tesz. Főkép a hitelezői autonomia hatékonyabb érvényesítésére támaszkodnak ezek, az Országos Hitelvédő Egylet bevonására, a tömeg kezelésére és értékesítésére, a megtámadási perek korlátozására, a kényszerelszámolás bevezetésére kis csődökben és olyanokban, ahol ezt a hitelezők többsége előnyösebbnek t a r t j a és ezenkivül az egyszerűsítések egész sorára és az eljárás olcsóbbá tételére. A tervezet a közel jövőben az Országos Hitelvédő Egylet által egybehívandó ankét elé kerül ós az ott felmerülő vélemények meghallgatása u t á n fogja azt a fogalmazást elnyerni, melyben további megmunkálás céljából a kormányhoz terjesztik fel. Részletes megbeszélésére a n n a k idején még visszatérünk.
Joggyakorlat. Biztosítási joggyakorlat. Kereskedelmi törvényünknek egyes részei az idők f o l y a m á n mindinkább eltávolodtak a gyakorlati élet által megkívánt állapottól é s - a jogfejlődés parancsolólag követelte ezen részeknek u j jogszabályokkal való pótlását. Azt hiszem, ez a megállapítás kereskedelmi törvényünknek a biztosítási jogot tárgyazó részére vonatkozik leginkább és ezért az: utóbbi időkben szükségessé vált a törvény e részének módosítása. A reform az 1927. évi X. t.-c. a l a k j á b a n megvalósult, azonban, hogy a kitűzött célt mily mértékben éri el, azt egyelőre nem lehet megállapítani, mert h a b á r le nem tagadható tény, hogy a biztosítási üzletágban éppen a törvény következtében a viszonyok konszolidálódása mutatkozik, azonban tekintettel arra, hogy az u j törvény a l a p j á n a j o g g y a k o r l a t csak most kezd kialakulni, ezért ennek végleges hatását és eredményét, azt hiszem, csak bizonyos idő elmultával lehet leszögezni. Az u j törvény a biztosítási jogban mélyreható reformokat léptetett életbe, melyeknek igen alapos ismertetése és komm e n t á r j a jelent meg dr. K u t a s i Elemér kollegámnak, a Biosz. i g a z g a t ó j á n a k tollából s ezért a törvény intézkedéseinek ismer-
•46 tetésére egyáltalában n e m . kívánok kiterjeszkedni ehelyütt, hanem az u j törvény« a l a p j á n kialakuló j o g g y a k o r l a t egyes parcelláit szeretném röviden megrögzíteni. T u d j u k , hogy a törvény az időközi felmondásokat megnehezítette és ezért módot adott az érvényben lévő biztosítási szerödések felmondására. U g y a n i s egy k r i t i k u s időt állapított meg, 1927 m á j u s 4-töl j u n i u s 4-ik napjáig, mely idő alatt az összes érvényben levő biztositások felmondhatok voltak. A z u j törvény ezen biztositások felmondására vonatkozólag a l a k szerűséget ir elő, nevezetesen kis- és nagyközségekben a biztosított a l á í r á s á n felül, a községi elöljáróság által hitelesítést is követeli. E tekintetben azután kontroverziák támadtak, h o g y vájjon ez az igazolás h o g y a n értelmezendő. Sok felmondás u g y a n i s h i á n y o s volt, mert a községi elöljáróság i g a z o l á s á n á l a 126.000/1902. B. M. számú rendelettel ellentétben — mely a községi elöljáróságok részéről történő hitelesítéseknél a község pecsétjét, a községi jegyző és a biró aláírását rendeli — sokszor a jegyző, de még többször a biró a l á í r á s a hiányzott. A budapesti központi k i r . járásbíróság, ahol az utolsó félévben a biztosítási perek elég íekintélyes s z á m a indult, olyan gyakorlatot léptetett életbe, hogy a felmondás h i á n y o s s á g á t a biztosított j a v á r a kiterjesztöleg értelmezi. A z olyan felmondást tehát, melyen a községi biró a l á í r á s a hiányzik, érvényesnek és joghatályosnak tekintette. A budapesti kir ini-vényszék gyakorlata ezzel szemben még divergáló. A törvényszék biztosítási fellebbezési s z a k t a n á c s a a központi kir. j á r á s b í r ó s á g g y a k o r latával egyező gyakorlatot léptetelt életbe. Ezzel szemben m á s birák ellenkezőleg a felmondásra vonatkozó és az 1927. évi X. t.-c. 15. §-ában előirt rendelkezést megszoritólag értelmezik és nem tekintik szabályszerű felmondásnak azt, h a pl. a községi biró a l á í r á s a h i á n y z i k az igazolásról. A z én nézetem szerint ezen utóbbi álláspont volna a helyes, mert hiszen az u j törvény, éppen a visszaélések meggátlása és a biztosítási szerződések k i k a p c s o l á s á n a k megakadályozása céljából rendelte a felmondás szigorú alakszerűségét. É r d e k e s vitás kérdés a következő is: H a a biztosítási szerződés szerint az évforduló az u j törvény életbelépte előtti időre esett, de a díjfizetésre h a l a s z t á s adatott a kötvény szerint és ez a halasztási h a t á r i d ő 1927 m á j u s 4-ike u t á n járt le. A biztosított az évforduló u t á n felmondta a biztosítást a régi törvény értelmében. Kérdés, h o g y .— m i u t á n az u j törvény az összes h a t á l y b a n lévő biztosításokra vonatkozik, ez a biztosítás pedig a törvény életbeléptekor még hatályban volt — fel kell-e az átmeneti 30 n a p alatt ezt a biztosítást újból mondani, avagy n e m ? A joggyakorlat e kérdésben még nem egységes, azonban oda tendál, h o g y a biztosítást a z átmeneti 30 n a p alatt igenis mégegyszer és az u j törvényben szabályozott módon fel kell mondania a biztosítottnak, h a azt kívánja, h o g y biztosítási szerződése megszűnjön. Természetesen u g y a n e z a helyzet, h a a biztosítás évfordulója esett 1927 m á j u s 4-ike u t á n r a és a biztosított á szerződést 1927 m á j u s 4-ike előtt mondoita volt fel.
•47 Az u j törvény tudvalevőleg igen szigorú intézkedést léptetett életbe a biztosítási dijak b e h a j t á s a tekintetében. A biztosítónak a d i j esedékessége napjától számított 30 n a p ' a l a t t a biztosítottat a teljesítésre fel kell szólítani és h a nem fizet, további 60 n a p alatt pert kell indítania ellene, mert ellenkező esetben a szerződéstől elállottnak tekintetik. Vitás volt,' hogy v á j j o n azon esetben, h a a bitositó a pert nem indította meg a 60 n a p elteltével és ezért a dij esedékessége napjától számitolt kilencvenedik napon elállt a szerződéstől, van-e még az évforduló utáni időre a biztositónak valami követelése és h a igen, m i ? A budapesti kir. törvényszók biztosítási szaktanácsa ezt a kérdést oly formában döntötte el, hogy megállapította, miszerint a biztosító az elállás n a p j á i g viselte a kockázatot és ezért az évfordulótól az elállás n a p j á i g terjedő időre eső aránylagos, úgynevezett pro r a t a dijat és a n n a k törvényszerinti járulékait követelheti. Azt hiszem, a döntés teljesen az u j törvény, illetve az élő biztosítási jog szellemének megfelelő. A z 1927. évi X. t.-c. életbeléptetése kapcsán még egyéb érdekes vitás kérdések is merülnek fel, különösen a jelenlegi átmeneti időben, amely kérdésekre remélem a legközelebbi jövőben visszatérhetek, mert u g y gondolom, hogy ez a kérdés az utóbbi időben g y a k r a n szőnyegre kerülő és a gyakorlati jogászt süriin foglalkoztató probléma leit. Dr. doberdói Breit Zoltán. Csábítás. A tizenhatodik életévét alig meghaladó felperes nő törvényes képviselője u t j á n azon az alapon indított kártérítési keresetet alperes ellen, hogy alperes, miután öt szüleinek beleegyezésével eljegyezte, a házassági ígéret által vette öt reá, hogy vele viszonyt folytasson, utóbb pedig az eljegyzéstől elállott. Alperes azzal védekezett, hogy a felperes nem volt. már érintetlen akkor, mikor a viszony közöttük megkezdődött és hogy erre felperesnek szándékosan izgató m a g a t a r t á s a adott okot. A C u r i a a felülvizsgálati kérelem elutasításával alperest marasztalta. Indokolásában állandó bírói gyakorlat által követett jogszabálynak mondja ki azt, \,hogy ha a férfi egy tapasztalatlan leányt házassági ígérettel vesz reá arra, hogy vele nemileg közösüljön, a k k o r a férfinak ez a cselekménye a magánjogi értelemben vett csábítás fogalma alá esik és mirit a nö erkölcsi épsége ellen elkövetett jogellenes és szándékos cselekmény, kártérítésre kötelez akkor is, h a egyébként büntetendő cselekmény jelensége nem is forog fenn és az a körülmény, liogy a n ő a közösülésbe beleegyezett, a cselekedet jogellenes voltát meg nem szünteti, mert a férfi a nö beleegyezését éppen a h á z a s s á g i - Ígéretből létesített bizalmas viszony kihasználásával szerezte meg. Alperesnek azt a védekezését, hogy a viszony megkezdésére felperesnek szándékosan izgató m a g a t a r t á s a adott okot, a Curia nem látta bizonyítottnak. A, nemi érintetlenség h i á n y á r a alapított kifogást az ü g y eldöntése szempontjából közömbösnek találta. (Curia, P . I I I . 1864/1927. szóm.) A. csábítás fogalmához tartozik, hogy a nőnek a nemi közösüléshez való h o z z á j á r u l á s a , mint akaratkijelentés, jogi
•48
hibában szenved. A jogi hiba eredhet a n ő n e k természeténél fogva fennforgó a k a r a t i korlátozásában, rendszerint a z o n b a n a csábítás közönséges értelmének megfelelöleg, a f é r f i n a k a nö a k a r a t á t korlátozó cselekvésére, erőszakra, lelki kényszerre, vagy megtévesztésre (igy a házassági ígéretére) vezethető vissza. A megtévesztésnél tehát a z a lényeges, h o g y a f é r f i megtévesztő kijelentése okozati összefüggésben van-e a nö beleegyezésével. E tekintetben fontos a n ő n e k tapasztaltsága vagy tapasztalatlansága. A n ö erkölcsi értéke csak a n n y i b a n jön tekintetbe, hogy a h á z a s s á g i ígéret n é l k ü l is beleegyezett volna a viszony folytatásába? E l a p h a s á b j a i n ismertettem egy k ú r i a i ítéletet, mely a n ö kártérítési keresetét elutasította, inert a m a g á n j o g i csábítás esetét nem látta fennforogni, mivel a nőnek a viszony megkezdése előtti viselkedéséből azt a következtetést vonta- le, h o g y a házassági ígéret nem g y a k o r o l t befolyást a nö beleegyezésére, mert h á z a s s á g i igéret nélkül is megtette volna azt, amit tett. Illy módon értendő a C u r i á n a k az a kijelentése, h o g y a nemi érintetlenség közömbös a csábítás megállapítása szempontjából. Maga a nemi érintetlenség h i á n y a semmi adatot nem szolgáltat abból a z egyedül lényeges szempontból, h o g y a h á z a s s á g i igéret és a nőnek beleegyezése között van-e okozati összefüggés? H a azonban alperes azt bizonyította volna, hogy felperes nö egy v a g y több előbbi viszonya folyamán olyan viselkedési: tanúsított, amelyből a r r a lehet következtetni. h o g y a férfi há.za-ssá.gi Ígéretének nem veit döntő befolyása a felperes nö beleegyezésére, illetve a nemi viszony megkezdésére, akkor m á r csábítást nem lehetett volna megállapítani és a kártérítési kereset el lett volna utasítandó. l f j . dr. Szigeti László. Magánjogi kényszer és büntetőjogi zsarolás. Felperes az alperessel házassági vagyonjogi viszonyai szabályozása céljából közjegyzői okiratba foglalt egyességet létesített. Felperes ennek a megállapodásnak érvényességét azon az alapon t á m a d t a meg, hogy azt a büntetőfeljelentéstől való félelmében és az alperes a m a Ígérete folytán fogadta el, hogy a büntetőfeljelentést elejti, h a az egyességet aláírja. A Curia az akaratelhatározást korlátozó lelki kényszert nem látott fennforogni, m e r t felperes beismerte, hogy alperest testileg súlyosan bántalmazta, tehát alperesnek joga volt büntetőfeljelentést tenni, ennélfogva sem a jogos feljelentés, sem a feljelentésnek az egyesség aláírásától függővé tett visszavonása felperesre nézve kényszerhelyzetet n e m létesíthetett, m e r t a büntetőfeljelentés okul szolgálhatott ugyan arra, hogy felperes a h á t r á n y o s következmények elhárítása céljából anyagi áldozatot hozzon, de ez s a j á t jogtalan cselekményének folyománya volt. (Curia P. III. 6745/1926.) A társadalmi fegyelem meglazulásának ellenszereként a büntetőbíróságok az utóbbi években sokkal érzékenyebben bírált á k el a zsarolási eseteket. Zsarolást látnak fennforogni olyan esetben, ahol a hitelező a tartozás meg n e m fizetésével egyúttal csalást, sikkasztást vagy m á s vagyonjogi bűncselekményt elkövető adóst a büntetőfeljelentés kilátásba "helyezésével hiv fel tartozása megfizetésére vagy csőd kérésével fenyeget. Ezt a gya-
49
korlatot helytelennek t a r t o m , . mert amit az üggyel összeíüggőleg jogosan meg is tehetek, azt kilátásba is helyezhetem. Itt azonban csak a r r a az elentétre a k a r o k rámutatni, ami a fenyegetés magánjogi gyakorlata és a büntetőbírósági Ítélkezés között fennforog. Mert nyilvánvaló, hogy h a valaki egy súlyos testi sértés miatti feljelentéssel való fenyegetés u t j á n bir r á valakit egy megállapodás aláírására, a zsarolás feltétlenül fennforog, mert a szerződési ügy és a büntetőfeljelentés alapja között nincs összefüggés, ugyanakkor- polgári bíróság nem lát ebben a fenyegetésben olyan akaratkorlátozó körülményt, mely a megállapodást megtámadhatóvá tenné. Éppen abban van jelen esetben az erkölcstelenség; hogy, mint a C-uria mondja, feltételezhető, hogy felperes vagyoni áldozatot hozott a n n a k következtében, hogy egy más különálló bűncselekmény miatt alperes kezében volt. Mindenesetre kívánatos a büntető és polgári birói gyakorlat egyöntetűsége, Sz—i. Gazdasági lehetetlenülés lakásbérletnél. Bérlő a bérleti szerződés hatálytalanítását kérte gazdasági lehetetlenülés okából. A fellebbezési bíróság a keresetet elutasította. A Curia nem adott helyt a felülvizsgálati panasznak és a fellebbezési bíróság Ítéletét helybenhagyta azzal az indokolással, hogy a lakások és üzlethelyiségek bérlete tekintetében a gazdasági válság egész t a r t a m a alatt állandó és ismételten kiadott kormányrendeletek nyilvánvaló célja az volt, hogy bérleti szerződésekből eredő jogok a t és kötelezettségeket a változó gazdasági viszonyokba méltányosan beillesszék. E rendeletek a bérek megállapítása és a felmondás korlátozása, m a j d a szabad forgalom fokozatos helyreállítása tekintetében m á r figyelembe veszik és jogilag méltányolják azt a joghatást, amelyet a változott gazdasági viszonyok a bérbeadó és a bérlő jogaira és kötelezettségeire gyakorolnak. (Curia P. VI. 2537/1927, szám.) Ez az indokolás megfelel a gazdasági lehetetlenülés kifejlett jogi fogalmának. A gazdasági lehetetlenülés nem állandó, normális gazdasági életben alkalmazandó kötelemmegszüntetési ok, h a n e m csak a gazdasági életnek rendkívüli, társadalmi, politikai katasztrófák által előidézett, előre nem látható, általános h a t á s ú változásai esetén, mint a méltányosság biztosító szelepe jöhet használatba. Másrészt az ilyen válságok éppen álltalános jellegüknél fogva bizonyos helyen és bizonyos f a j t a szerződésekre hasonló hatással vannak. Ha tehát törvény vagy rendelet m á r tekintettel ezekre a katasztrofális eseményekre a szerződő felek jogaira és kötelességeire vonatkozólag bizonyos változtatásokat tesz,· akkor ezzel az előreláthatatlan helyzet folytán bekövetkezett eltolódásokat helyrebillentette és igy a birói gyakorlatnak nincs szüksége és joga ahhoz, hogy ezeket a körülményeket külön és másféle módon figyelembe vegye. Sz—?'. Az egyetemlegesség meglazítása. A Curia P . V I I . 2029/1927. sz. h a t á r o z a t a (Hiteljogi Döntvénytár 1928. évf. 1. sz.) kimondja, h o g y az egyik váltóadós által biztosítékul letett összeg a váltó kifizetésének tekintendő, h a a letét oly megállapodás ellenéhen történik, h o g y a váltóper a többi adós ellen folytattassék. A Döntvénytár szerkesztője kritikai megjegyzést f ü z a határozathoz, amelynek lényege az, hogy „a váltóbirtokos az egyetemlegesen kötelezett adósok közül bármelyik ellen j á r h a t el, tehát h a azt -teheti, joga van ahhoz is, hogy valamelyik
50
váltókötelezettel szemben a biztosítékadással elégedjék meg", í g y nézve az egyetemlegesség alapján, a döntés helytelen volna, amely következtetést a Döntvénytár jegyzete nem v o n j a le. Sőt ezt a következtetést egyenesen el is h á r í t j a — m o n d v á n : „Másként dolus esetében, amikor az imént megjelölt elvi állás-, pont természetesen nem állhat meg,, — és folytatva — „ugv látszik, az elbírált esetben a kifogások érvényesithetésének kiz á r á s á t célzó dolosns összejátszás volt megállapítható". A h a t á r o z a t b a n is, a Döntvénytár jegyzetében is. s o k a helyes, d e mindkettő — í ö k é n t a határozat — s z ű k s z a v ú . E g y kissé megpróbáljuk a m a g u n k nézőpontjából az eset íovábbfejtését. Kétségtelenül helyes az a megállapítás, h o g y a h a t á r o zat ellentétben v a n a hitelezőt az egyetemleges a d ó s t á r s a s á g esetén megillető szuverén joggal. A határozat a hitelezőnek a mai jogtételböl folyó ezt a szuverén választási jogát korlátolja. E r r ő l a korlátozásról m a g a a határozat nem szól; végső értelme a h a t á r o z a t n a k mégis csak az egyetemlegesség meglazítása, amely eredményhez a határozat — mint u j kezdeményezésnél oly s ü r ü n — álokokkal operál. D e : „ E i n e gute J u r i s p r u d e n z mit schlechten G r ü n d e n ist immer noch zehnfach besser, als eine schleehte J u r i s p r u d e n z mit guten G r ü n den" — irta 40 év előtt Kohler. Dogmatikusan a C u r i a határozata önellentmondó indokokat tartalmaz, amely ellentmondásba nyilván a másodbirói ténymegállapítás szorította bele a Curiát. Átveszi u g y a n i s a Guria a fellebbezési bíróság ítéletéből helyeslőleg azon következte'ést, hogy „a peresített váltók felperestől lényegileg beváltattak". 'Ebből a tényállásból önként folynék az a következés, hogy' felperes követelése a solituo folytán megszűnt — mégpedig a r r a való tekintet nélkül, h o g y az alperesnek milyen kifogásai lennének a k á r felperessel, a k á r pedig a biztosítékot adó céggel szemben. Idáig azonban sem a Tábla, -sem a C u r i a nem ment el; mindkét bíróság a továbbiak s o r á n bevallottan c s a k azt a k a r t a lehetővé tenni, hogy alperes ne üttessék el a biztosítékot n y ú j t ó cég perlése esetén öt ezzel szemben megillető kifogásától. H o g y ezen célhoz eljusson a bíróság, a „beváltás" a l a p j á n azt dekretálja, hogy a felperes c s u p á n a biztosítékot adó cég perindítással megbízott felhatalmazottjának volna tekinthető; vagyis u g y bírálja el a dolgot, mintha felperes a biztosítékul adó cég volna. Ehhez azonban nem volt s z ü k s é g a r r a a felek által meg nem teremtett, nem létező, hanem c s u p á n bíróilag k o n s t r u á l t tényállásra, hogy biztositékadás-fizetés, amely konstruált tényállás teljes jogszüntetö következését az ítélet, mint láttuk, le sem vonta. A határozat nem tesz említést arról, h o g y a döntés a kifogásolási jog kijátszásszerüsége ellen i r á n y u l , de a hallgatás mellett is találó- lesz a Döntvénytár szerkesztőjének az a megjegyzése, amely a h a t á r o z a t nyitját a dolosns összejáts z á s elleni küzdelemben lát.ja. A mások j o g a i n a k k i j á t s z á s a elleni vető — ez ennek a h a t á r o z a t n a k nyíltan ki nem mondott sugalma.
51
A Döntvénytár szerkesztőjének egy m á s i k megjegyzésére is r á m u t a t u n k — nem a polémia., hanem a s a j á t tételünk könnyebb demonstrálása kedvéért. A z t - m o n d j a ez a megjegyzés az egyetemlegességből folyó hitelezői jogra, illetve a hitelező e l j á r á s i s z a b a d s á g á r a , hogy dolus esetében az elvi álláspont természetesen nem állhat meg. Természetesen? A n n a k , — aki a dolus generális széles érvényesülését ó h a j t j a — ez. a kijelentés fölöttébb szimpatikus, csak éppen a jog mai állapota szerint egyáltalán nem természetes. Távol v a g y u n k attól, hogy minden jog érvényesítésével szemben a dolus k i f o g á s a mindenkor érvényes volna. A dolus generális eseti szabály, nem általánosan hatályosul. Sőt, amikor hatályosul — még sem ad róla n y i l t a n számot a bíróság. Visszatérve a dolus generális túlságosan elvi témájából a n n a k az esetre g y a k o r o l t h a t á s á r a , az egyetemlegesség meglazitására, egy közelebbi és egy távolabbi rokonesetre mutatunk r á . A háboruelötti váltójogi gyakorlat az áruszerzödésböl (mezőgazdasági gépszállitás) eredő leszámítolt váltót perlő pénzintézet ellenében megengedte a gépvételi alapügyletből eredő kifogásokat. E z a gyakorlat is sérti a V. T . 93. §-át, de az egyetemlegesség nem lehet visszaélések mentsvára. H o g y ez a g y a k o r l a t a cél érekében megint nem szerencsésen választotta meg az eszközöket; a r r a itt most bővebben ki nem térh e t ü n k és csupán az egyetemlegességnek a birói gyakorlatban élő meglazitásaként hivatkoztunk az esetre. A másik eset: gyökereiben ós szemtöl-szembe az egyetemlegességet s a j á t területén t á m a d j a meg. A vh. törvény 190. §. 2. bekezdése az egyetemleges zálogjoggal terhelt több ingatlan egyidejű elárverezése esetén a követelés a r á n y l a g o s felosztását a különböző ingatlanok között, i r j a elő. A gondolatot a birói g y a k o r l a t továbbvitte — és nem engedi meg az egyik zálogjogról való lemondást. A törvény rendelkezéséről Imling m a g y a r á z a t a kiemeli, h o g y az bizony az egyetemlegesség szigorú a n y a g i jogi szabályozásával alig egyeztethető össze. A hitelezőnek az egyetemlegeség adta önkényjogát a birói gyakorlat pedig még erösebben korlátozta. H a szórványosan is — de az egye'emlegesség meglazítása az élö jog ellensége, amelyet meg kell látni. B. S.
52
Útszéli jogesetek. Erő, amely visszahat,
vagy Mi mindent kell tudni. Személyek: A fél. Az ügyvéd. Az irodakisasszony. Szin : Az ügyvéd dolgozószobája. Történik: az 1. felvonás az 1926. év végén, a II. felvonás egy év múlva. I. FELVONÁS. Az ügyvéd, (az ó r á j á r a néz): H a t óra. No, m a s e m k e r e s t e m meg az ozsonnakávémat. Eh, g y e r ü n k a klubba! (Nyújtózkodik. Csengetés.) E j h a ! t a l á n csak n e m . . . Az irodakisasszony (benyit a t a p é t a a j t ó n ) : Kopasz S á m u e l ur Az ügyvéd (hangosan): De kérem, I r m a kisasszony, h á n y szor m o n d t a m m á r , hogy h a k o n f e r e n c i á m v a n , senkit s e m fog a d h a t o k . . . M o n d j a m e g Kopasz u r n á k , hogy f o n t o s értekezletem v a n . . . i t t v a n a Kereskedelmi Bank elnöke, a pénzügyminiszter, a mexikói c s á s z á r . . . De h a n e m siet Kopasz u r és m i n d e n á r o n m e g a k a r j a várni, h á t foglaljon h e l y e t . . . Az irodakisasszony (megértően mosolyogva el). Az ügyvéd: Ivitünő beszerzés volt ez a k á r p i t a j t ó . . . Azelőtt h a n g s z á l a i m összes lehetőségeinek k i h a s z n á l á s á v a l kellett ilyenkor előállítanom az értekezlet fonetikai g r a f i k o n j á t , m i g most senki s e m hallja, hogy n e m hall semmit, t e h á t m i n d e n k i a z t hiszi, hogy hall v a l a m i t . . . Fé, hogy i t t a f é l . . . (töprengve). E g y fél t u l a j d o n k é p csak egy fél fél, m e r t egy egész k é t f é l . . . Ennélfogva a k é t fél együtt csak egy f é l . . . (Elméláz. Csend.) De végre i s . . . (felocsúdik): essünk t u l a dolgon. (A k á r p i t a j t ó t k i t á r j a , a z u t á n a szemben lévő m á s i k ajtóhoz megy, u g y téve, m i n t h a azt éppen becsukná.) M a g a m a t a j á n l o m , kegyelmes u r a m , volt szerencsém, méltóságos u r a m ! (kiszól a k á r p i t a j l ó n ) : tessék, Kopasz ur! Mi jót hoz, Kopasz u r ? Remélem, egy jó zsíros pöröcskét? Csak az istenért n e v a l a m i becs. sért. v é t s . . . . U n d o r o d o m attól a tekintetes k i r . b ü n t e t ő - j á r á s b í r ó s á g t ó l . . . A fél (nagyon izgatott): Hallatlan! Ilyen gazság! De összetöröm a csontját, h a elém kerül a gazember! Falhoz mázolom! Lehengerelem! N e m elég, hogy m e g t a r t j a a h u s z milliómat, m o s t m é g azt a r o n g y h a r m i n c milliót is visszafizessem, a m i t n a g y keservesen k i v a s a l t a m belőle? De abból n e m eszik! I n k á b b odaa d o m az utolsó ingemet ennek a n y ú z ó . . . a k a r o m m o n d a n i az ügyvéd u r n á k . . . Az ügyvéd: Kérem, kedves Kopasz ur, ettől n e m kell félnie; az inge, legalább is, ameddig m a g á n van, m e n t e s a foglalás alól . . . De egyébként is f ő az egészség, Kopasz u r . . . F o g l a l j o n helyet n á l a m , tegyen ugy, m i n t h a otthon volna, csak n e sokáig, m e r t még n a g y o n sok dolgom v a n és az i r o d a ó r a t u l a j d o n k é p m á r elmult s csak az ön i r á n t i különös szívességből állok m é g rendel-
53
kezésre, s m o n d j a el szép sorjában . . . vagy t u d j a mit? itt vannak az íratok? (átveszi a fél iratait) ne mondjon semmit, itt a Pester Lloyd estilapja (átadja), itt meg a telefon-hirmondó (odamutat a kagylókra), szórakozzék egy keveset, amig belenézek a dologba... m i n d j á r t készen l e s z ü n k . . . a jó fogorvos gyorsan huz és f á j d a lom n é l k ü l . . . (Belemélyed az iratokba. Megállapítja belőlük, hogy X. ügyvéd, mint vb. Y. közadós cég csődtömege gondnoka, perli Kopasz Sámuel hirdetőiroda-tulajdonost, előadván, hogy ekkor és ekkor 30 millió korona fizetést vett föl a közadós cégtől oly időben, amikor az fizetéseit m á r megszüntette volt, hogy erről alperesnek tudomása volt, hogy ezzel a csődhitelezőket megkárosította, miért is kéri, méltóztassék stb.). Hát tudta maga, Kopasz ur, mikor a 30 milliót felvette, hogy Y. a fizetéseit megszüntette? A fél: Ugyan kérem; ügyvéd ur, ne tessék viccelni! Hát h a nekem fizetett, akkor nem szüntette meg a fizetéseit! Hahaha 1 Hehehe! Viccelni tetszik, kérem! Aki fizet, az nem szüntet, aki szüntet, az nem fizet! Az ügyvéd: Van benne valami, Kopasz ur, de mi jogászok m á r azt is a fizetések megszüntetésének mondjuk, h a például ellene tömegesen kielégítési végrehajtásokat foganatosítottak, vagy h a körlevélben értesítette hitelezőit, hogy nem t u d j a őket teljesen kielégíteni, v a g y . . . A fél: Hát kérem, ilyesmiről én nem tudtam, és nem is tudhattam. Hiszen én nem tartozom az ő szakmájához. Ő szén- és fakereskedő, én meg hirdetési ügynök vagyok. Mit tudok én a szén- és fapiacról? Sőt még azután, hogy nekem fizetett, hirdetéseket adott fel nekem és én m a r h a el is fogadtam a megbízásait! Hiszen igy m a r a d t adós husz milliómmal, amelynek most bottal üthetem a nyomát,! Én megesküszöm! így görbüljek meg, h a sejtelmem is volt arról, hogy a végit j á r j a . . . As ügyvéd: Hát akkor nagyon jól van, Kopasz ur! En m a g á t ebből a hínárból ki fogom húzni! X. kollega u r nem fog a m a g a pénzéből csődtömeget elővarázsolni, mint Mózes forrást a sziklából! Még jó, hogy nem szegényjogon perel! Tudja, ugy-e, hogy ebben a tömegben egy vak fitying nincs? Ami azt jelenti, hogy pernyerés esetén a perköltség b e h a j t h a t a t l a n n a k fog m u t a t . . . (észreveszi magát), azaz hogy, izé, hm, hm, h a a jó isten a k a r j a , a kapanyél is e l s ü l . . . Szóval, ez a per kitűnően áll, ezt en meg fogom m a g á n a k n y e r n i . . . A fél: Hát akkor most mit csináljak, kérem? Az ügyvéd: ö n aláír nekem egy meghatalmazást, elmegy a P a n n o n i á b a vacsorázni, megnézi a Eorum-moziban a Királyok királyát, iszik u t á n a egy forró teát rummal, szóval él, mint egy ur, nekem pedig lefizet 5Q pengő előleget... A fél: Kérem, ügyvéd ur, kérem . . . (kotorász a tárcájában). Ejnye, a feleségem megint kiszedte mind a p é n z e m e t . . . tetszik látni, csak tiz pengőm v a n . . . de azt mind odaadom, hadd lássa ügyvéd ur, hogy én gavallér vagyok, amig szükségem van a más i k r a . . . T e s s é k . . . (átadja) egy kis nyugtát kapok róla, ugy-e, csak a rend kedvéért? Az ügyvéd: Hogyne, hogyne! (megirja és fitadja a nyugtát.) Ezt a kis ügyet pedig tekintse elintézettnek! Vegye ugy, m i n t h a m á r meg is nyerte volna! Isten vele, Kopasz ur! Jó mulatóst a P a p a g á j b a n ! (A fél el. Magában:) Mna! Ebből se hizunk meg túlságosan! A pert ugyan kétségkívül megnyerem: hiszen a bizonyítás a Cst. 27. § 1. és 2. pontja esetében a tudomás tekintetében a felperest terheli, ami ebben az esetben teljességgel lehetetlen
54
feladat, de meg az iratokbol látcm, hogy a közadós közben esődőnkivüli kény-szeregyezséget kért maga ellen, az ügy még a 4070/1915. M. E. alá tartozik, abban pedig (szavalva), tekintetes kir. Törvényszék, expressis verbis ki van mondva, hogy csak, lia hivatalból vagy 15 napon belül előterjesztett kérelemre megy át a ke.-eljárás csődbe, akkor kell a megtámadási határidőt a ke.eljárás megindításától számítani. Minthogy ez az eset nem forog fenn, a teljesítés és a csödnyitás közt pedig hat h ó n a p n á l hoszszabb idő telt cl, m e g t á m a d á s n a k m á r a Cst. 27. § ut. bek. értelmében sincs helye. Brillirozní fogok az ügyben! Szinte szeretném elveszteni a törvényszéken, hogy aztán odafönn a n n á l nagyobb legyen a h a t á s . . . Csak a költség, csak a költség, hej, csak az a költség . . . az mindenkép az én szegény Kopaszomon szárad . . . De hát végre is, őt perelték, nem engem! Ingyen a suszter se dolgozik . . . Na, elég volt m á r a ! Gyerünk a klubba! (Dudorászva, emelkedett hangulatban el.) II. FELVONÁS, A fél (belép): Hivatni tetszett, ügyvéd u r . . . Az ügyvéd (kissé zavarban, amelyet azonban sikeresen leplez): Igen, izé, kedves Kopasz ur, persze azóta egy és m á s történt, amióta nem láttuk e g y m á s t . . . Mondottam akkor, ugy-e, hogy minden pör l u t r i . . . A fél (csodálkozva): Egy árva szóval se tetszett mondani, sőt... Az ügyvéd (szavába vág): Rosszul emlékszik, kedves Kopasz ur. Husz éves ügyvédi pályámon most a 36.258. számú csomónál tartok, tehát 36.258-szor mondtam, hogy minden pör l u t r i . . . De ilyen lutri még egy se volt. K ; gondol arra, hogy a 6340/1927. M. E. számú rendelet fogja m a g á t és visszaható erejűnek m o n d j a m a j d ki többek között éppen azt a 6. §-t is, amely rendeli, hogy a ke.-eljárás befejezésétől vagy megszüntetésétől számitott 15 n a p eltelte u t á n kért csődben a megtámadási határidőbe a ke.-eljárás megindításától megszüntetéseig lefolyt időköz n e m számitható be? A fél (a fejét fogja): Hogyan kérem? Mit s z á m í t a n a k be? Mibe számítanak be? Az ügyvéd: Sohse törje ezen a fejét, édes Kopasz ur, és ne kérjen tőlem elemi oktatást felnőttek részére, mert az m a g á n a k nagyon drága lecke volna. Inkább iratkozzék be egy jogi szanatóriumba . . . A fél: De hiszen azt tetszett mondani, hocy meg fogok esküdni arra, hogy nem t u d t a m arról az izé-beszüntetésről... Az ügyvéd: Hja, kérem, drága. Kopasz ur, a jó pap holtig tanul. Valóban a m a g a m szűzi áiiatlanságá.ban abban a tévhitben valék, hogy a Csődtörvény 27. §-ának utolsó bekezdése értelmében a n n a k a bizonyítása, hogy a megtámadott tudomással birt a közadós fizetéseinek megszüntetéséről, a támadó tömeggondnokot terheli. A felperes azonban a tárgyaláson az iratokhoz csatoltatta a n n a k a tizennyolc kielégítési v é g r e h a j t á s n a k az iratait, amelyeket a közadós ellen az ön által nyert kielégítést közvetlenül megelőző időben foganatosítottak, és a bíróságnak az volt az álláspontja, he gy a végrehajtás foganatosítása köztudomású tény s arról különösen bejegyzett kereskedőnek t u d n i a kell, miértis az ön tudomását bizonyítottnak vette . . . A fél: De hát miért köztudomásu a végrehajtás? Benne áll a hivatalos lapban vagy az újságokban? A; ügyvéd: Azt nem! Sőt megsúghatom m a g á n a k , hogy a
55
»
végrehajtást szenvedő nevét még a hirdetményekben sem szabad közölni A fél: Hát akkor hogyan tudhatom én meg, hogy valamelyik adosom ellen végrehajtást foganatosítottak? Az ügyvéd: 0, rendkívül egyszerűen! ö n elmegy m i n d e n n a p a budapesti Központi kir. Járásbírósághoz délelőtt 9 és 11 óra közt, szombat kivételével, mert ott szombaton nem adnak értesítést, odaáll a kartoték a m a betűi elé, amelyekkel adósainak a neve kezdődik, s minden egyes asztalnái m á r rövid félórai várakozás u t á n pontosan megmondják, ki, mikor, milyen szám alatt foganatosított. Aztán átmegy B u d á r a az I—III-hoz, s — mily kényelem! — ugyanabban az épületben van a. pestvidéki kir. járásbíróság ÍJ, ott is ugyanolyan előzékenvek, és még kartoték sincs . . . A fél: De mélyen tisztelt, aranyos ügyvéd ur, hiszen az én időm drága, én nem tölthetem a dálelöttjeimet ilyen dolgokkal, s ügyvedet se fizethetek állandóan azért, hogy a jelöltje ott lakjék a Markó-utca 25. számban! De meg nekem vidéken is vannak kommittenseim, tehát a d ó s a i m ' i s , és sok van, mert én, tetszik tudni, hirdetési ügynök vagyok, nekem nagy- és apróhirdetések dijával adósok az emberek, csupa kis t é t e l . . . hát minden bii'óságnál mindennap kutassam, ki ellen vezettek végrehajtást? Piát az egész ország" minden ügyvédjét én t a r t s a m el? Hát elment az ügyvéd u r n á k az esze, bocsánat a, kifejezésért? Az ügyvéd: A bíróság álláspontja szerint önnek, mint bejegyzett kereskedőnek, t u d n i a keli, ha valamelyik adósa megszünteti a fizetéseit... A fél: Bejegyzett, bejegyzett! Én mint hii'detési ügynök vagyok bejegyezve, az adó"saim meg ki a szén- és faszakmához, ki a kence- vagy a cipőzsinórszakmához tartozik. Tőzsdére, kávéházba nem j á r o k . . . vagy talán megkívánja tőlem a rendes családapa gondossága, hogy szorgalmasan e l j á r j a k alsőzni, ott legalább hall egyet-mást az ember? Az ügyvéd: Elvégre az elsőfokú ítélet még nem szentírás. Ha gondolja, fellebbezzük meg. Talán sikerül meggyőznöm a felsőbíróságot arról, liogy a tudomás megállapításának ez az elsablonizálása sem a csődtörvény intenciójának nem felel meg, sem az általános élettapasztalatot nem fedi. (Szaval:) Aki a Csődtörvény 27. §-ában felsorolt tényállásokat egymással összeveti, nem h u n y h a t szemet az elől, hogy azokban éppen a tudomás bizonyítása tekintetében logikai következetességgel felépített fokozat foglaltatik, amely a bizonyítás terhét aszerint h á r í t j a m a j d a felperesre, m a j d az alperesre, hogy mily fokú rosszhiszeműséget tehet az átlagos élettapasztalat a l a p j á n feltételezni a megtámadottról. Az 1. és 2. pont esetében a megtámadott részéről semmi különös dolus nem forog fenn, csak objektív jogellenesség van jelen, az 1. pont esetében az, hogy a hitelezők megkárosittattak, a 2. pont esetében pedig az, hogy a megtámadott teljes kielégítést nyert. Másként áll a dolog a 3. pont esetében, ahol a megtámadott oly kielégítéshez vagy biztosításhoz jutott, amelyhez joga nem volt, ahol tehát fel lehet tételezni az összejátszást a közadós és a megtámadott között. Az összejátszásnak a tények összefüggésében megalapozott ez a nyomatékos g y a n ú j a elég ahhoz, hogy a törvényhozó a bizonyítás terhét áthárítsa a megtámadottra, akit tehát a r r a kötelez, hogy tisztázza m a g á t a gyanú alól. A família suspecta körében a bizonyítás a Cst. 28. § 2. pontja értelmében ugyanebből az okból hárul a megtámadottra, mert ott a közeli családi kapcsolat vélelmet jelent a rosszhiszeműség mellett.
56
Az extraneussal szemben az utóbbi esetben, s mindenkivel szemben a 27. $ esetében a rosszhiszem bizonyítását a n n á l inkább kellett a megtámadó felperesre róni, mert ez egyfelől az a f f i r m a n t i n.cumbit probatio alapelvéből folyik, másfelől pedig a jóhiszemű forgalmat oltalmazza, s erre az oltalomra a n n á l elengedhetetienebb szükség van, mert a sikeres megtámadás folytán beálló in integrum restitutio m á r rég lebonyolított gazdasági összefüggéseket bolygat fel újból, rég elköltött vagy befektetett összesek visszafizetésére kényszeríti a megtámadottat és igy határozottan súlyosan nehezedik a jóhiszemű forgalomra, Amikor m á r most a birós ág a végrehajtás foganatosításáról való tudomást a 27. S 1. és 2. pontjai esetében is nemcsak vélelmezi, h a n e m az ellenkező bizonyításának kizárásával egyenesen ily értelmű fikciót állit fel, a törvényhozó emiitett intenciójával jut ellentétbe és a jóhiszemű forgalmat károsítja, mert a törvény által enyhébb elbánásban részesített eseteket szigorúbban kezeli, mint a törvényileg gyanúsoknak bélyegzett t é n y á l l á s o k a t . . . A fél: Gyönyörű, gyönyörű, bizonyosan nagyon okos dolog' is, mert egy szót sem értek belőle, de m o n d j a meg most m á r őszintén, kedves ügyvéd ur, kerül-e pénzembe a fellebbezés a k k o r is, ha a pert megnyerem? Mert annyi kefét m á r nem ettem, hogy én fizessem meg, amit a jogász u r a k egymástól t a n u l n a k . . . Az ügyvéd: Ja, igen, hogyan is van . . . Nézze, Kopasz ur, én nem ügynök vagyok, h a n e m ügyvéd, én nem vállalok delcrederét az ellenfeleimért. Ha be t u d j u k r a j t a h a j t a n i a perköltséget, beh a j t j u k r a j t a , de nekem Maga tartozik, nem pedig a tömeggondnok ur. Annyi bizonyos, hogy h a én választhatnám ki az adósaimat, nem ezt a csődtömeget választanám . . . A fél: Hát akkor t u d j a mit, ügyvéd ur: megnyugszom az ítéletben. Látom, hogy itt nekem minden körüiménvek között fizetnem kell. Ha megnyertem a pórt, Magának kell a költségeket megfizetnem azért, mert azt a csődtömegen nem tudom bevasalni. Ha elveszítem a pört, a tömeggondnoknak kell fizetnem. Megnyugszom abban, hogy nekem tudnom kell, hogy amit az adósom nekem fizet, az nem az enyém, hanem leendő csődtömegének gondnokáé, tudnom kell, hogy az egész országban minden n a p ki ellen vezetnek végrehajtást s tudnom kell, hogy a m. kir. Kormány a jövőben milyen rendeleteket fog hozni és milyen rendelkezéseit fogja visszaható erővel felruházni, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a polgár nemcsak a fennálló, h a n e m a jövendőbeli jogszabályok nemtudásával sem mentheti m a g á t . . . «(Függöny.)
Jogélet. A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozói között kötött szerződésekre cinnnel tartott előadást dr. Meszlény Artúr egyetemi m a g á n t a n á r , budapesti ügyvéd, az International L a w " Association m a g y a r c s o p o r t j á n a k f e b r u á r hó 18-án dr. Magyary Géza. egyetemi t a n á r elnöklete alatt megtartott ülésén. Előadó az angol világpolitikának a kérdést érintő részét, elemezve, a r r a a z eredményre jutott, b o g y az a m a g y a r állásponttól, amelyet a h á b o r ú kezdete óta követtünk, homlokegyenest ellenkezik, miértis azzal most i s szembe kell helyez-
57
kednunk Az előadás egy részét lapunk vezető cikkében találja olvasó. Dr. Meszlény előadásának különös aktualitást az a körülmény adott, hogy e kérdést az International Law Association Varsóban megtartandó kongresszusának programmjára tűzték ki. Fontos érdek az előadói tervezettel szemben, — amit különben a Nemzetközi Jogi Egyesület központja már megküldött a magyar osztálynak — a magyar álláspont megfelelöleg képviselve legyen. Baumgarten
Nándor
indítványára
a szakosztály erre közfelkiáltással az előadót kérte fel.
A trianoni állampolgárság elevenbe vágó kérdéséről tartott előadást dr. Sömjén Lrisz-ló, az igazságügyminisztériumba beosztott kir. ítélőtáblai biró, a Külügyi Társaság nemzetközijogi és nemzeti kisebbségi szakosztályainak ülésén. Rámutatott a r r a a felületességre, amellyel a békeszerződés diktátorai az állampolgársági rendelkezéseket az iietőségre alapítva megszerkesztették, továbbá arra, hogy a pozitiv és negativ honossági összeütközéseknek milyen á r a d a t a állott elő az" át nem gondolt rendelkezések folytán. ' A kritikai okfejtések u t á n a r r a a konklúzióra jutott, hogy a kivezetőutat csakis célszerűen felállított belső szabályok a d h a t j á k meg. A nagy tetszéssel fogadott előadást élénk eszmecsere követte. Az előadó azon kívánságát, hogy e belső szabályozásnak m i h a m a r á b b meg kellene történnie, mi a m a g u n k részéről is a legnagyob mértékben helyeseljük, hiszen köztudomásu m a már, hogy státusügyeiket, különösen a házassági kötelékük felbontását az érdekeltek igen nagy csoportja képtelen elintéztetni, mert a honossági jogszabályok szövevényes hálózata megakadályozza hatóságainkat az eljárásban. Miután pedig azt, hogy státuskérdésekben az angol-amerikai jogterület lex domicilii elvére térjen át nemzetközi m a g á n j o g u n k , remélni nem lehet, s m i u t á n továbbá a trianoni békeszerződés állampolgársági rendelkezéseiből mint adottságból kell kiindulni, mi is csak helyeselhetjük az előadó azon álláspontját, mely szerint a megadott keretek közötti belső szabályozás kellő kiépítésével lehet csak segíteni a hajokon és ezért a r r a kérjük, t a r t s a felszínen ezt a nyílt kérdést és a belső szabályozásra vonatkozó javaslatait igyekezzék a köz érdekében m i h a m a r á b b tételes erővel felruháztatni, hogy jogsegélyhez juth a s s a n a k nem a külföldiek, hanem azok a magyarok, akiket csak a- trianoni békeszerződés nevezett ki külföldinek, de akiknek azt — hál' Istennek — semmikép megmagyarázni nem lehet — hogy magyarok. Dr. B. I. Kizárólag bírósági hites tolmácsok vállaihalnak hiteles fordítást A belügyminisztérium 1556198/1927..VIII. számú rendeletével a magánforditó irodák működését megrendszabályozta • és véget vetett a visszaéléseknek, melyeket ezen irodák nagy része a bírósági hites tolmácsok rovására és a jóhiszemű közönség érzékeny k á r á r a évek óta űzött. Hiteles fordításokat, vagy fordítások hitelesítését vállalni a tolmácsokon kivül ezentúl senkinek sem szabad és a bírósági tolmácsok is csak oly nyelvre való hiteles fodditásokat vehetnek át, melyre őket az igazságügyminiszter feljogosította. A hitelesen fordítandó ügydarabok gyűjtését, vagyis ily foüditások közvetítését a belügyminisztérium forditó-ügyosztályának hivatalos felvevő helyein kizárólag a Bírósági Tolmácsok Országos Egyesületének az Ügyvédi K a m a r a székházában (V., Szemere-utca 10.) működő felvevőhelye veheti át. Akik tehát a hiteles fordításra illetékes tolmácsot n e m kere-
58
sik fel közvetlenül, ezen hivatalosan szervezett központi felvevőhelyhez juttathatják az ügydarabokat, a hiteles fordítások közvetítése magánforditó irodák részéről és ezen közvetítés mindennemű elősegítése elzárással is büntethető kihágást képez.
Jogirodalom. Az 1927. év magánjogi és hiteljogi bírói gyakorlata.
írták: dr. Glüchsthal Andor, dr. Hu-ppert Leó és ár. Varannai István. (Polgári Jog könyvtára, 5-ik füzet.) A szerzők személyének bizonyos átcsoportosítása dacára, szürke táblájában ismerősként üdvözölhetjük e könyvet, amely az 1926. évi joggyakorlat ismertetése ntán, most az elmnlt év joggyakorlatának összeállítását adja. Előrebocsájtom, amivel végeznem kellene: a mű célkitűzésénél, irányánál és tartalmánál fogva hiánytpótló és ezért gondos áttanulmányozását gyakorló jogásztársaimnak melegen ajánlom. Mi a szerzők célja? Tudott dolog, hogy magánjogunkban a bírói joggyakorlatnak mily fontos szerepe van; ez enyészteti el a jogi közmeggyőződés szerint belső igazságukat vesztett törvényi jog-tételeket, ez kelti életre az u j jogot; ebben érlelődnek meg igen sokszor, előbb tétova kísérletek után, majd egyre erősbödő és végül kitérést nem engedő erővel az u j törvények alapgondolatai és sokszor részletei is. Lassan alakul tehát magánjogunk, de folyton alakul. Az antropológia tanítja, mennyi idő elteltével nincs az emberben egy atom sem a régiből; tételes magánjogunk is ilyesformán van. . Lassan változik, de változik. Aid tehát az élő jogot ismerni akarja, nem elég, ha egyszer megtanulta, mert annak folytonos alakulása és változása elengedhetetlenül -szükségessé teszi, hogy állandóan figyelemmel legyünk az átalakulással járó u j anyagra, a birói joggyakorlat bőséges termésére: az u j jogra. Van is sok döntvénytárunk. Hónapról-hónapra, de hétről-hétre is, a jogi lapoknak immár tekintélyes száma közli felsőbíróságaink elvi érdekű határozatait, hosszabb-rövidebb terjedelemben. Ám ezek a döntések a maguk· elszigeteltségében korántsem tudják azt a didaktikai célt szolgálni, amelyért tanulmányozásuknak időt, erőt és pénzt szentelünk. Mért? Mert, esetenként megjelenve e döntések csak bolt masszát adnak, hiányozván belőlük az az összekötő anyag, amely egységes képpé fogja össze őket és amely rámutat arra, hogy mi az egyes esetekben a visszatérő, merre vezet az alakulás
59
utja, mi tehát a várható jogfejlődés iránya és helyes-e a jelen álláspontja a múltéval szemben. Ennek a feladatnak a betöltésére vállalkoztak a szerzők, amikor az- elmúlt év döntvényanyagának szisztemtikus és kritikai összefoglalását adják. És tegyük mindjárt hozzá, hogy a legteljesebb eredménnyel vállalkoztak. Kétségtelenül helyes felfogásuk szerint a joggyakorlat ismertetése távolról sem jelent egyet azzal, hogy a felsőbirósági döntéseket, mint mozaikokat, egymás mellé állítják, hanem azt, hogy a heterogén döntésekben igyekeznek az átfogó kapcsolatokat megtalálni és azokra rámutatni ugv, hogv az egyes jogterületekről egy egységes tükörképet adjanak, nem pedig elkülönült darabkákat. Szerzők feladatukat ebben látják és feladatuknak meg is felelnek. Ez az oka azután annak, hogy könyvünket nem csupán az esetek tömegei, — ami, ha szükséges is, de semmiesetre sem elégséges előfeltétele az általuk helyesen kitűzött cél megvalósításának — hanem magukból a döntésekből deyivált összekötő szöveg és kritikai részletek dagasztják közel másfélszáz oldalnyira. Szerzők a már emiitetteken kivül azt is feladatuknak tekintik, hogy az egyes kérdésekben megnyilvánuló irányváltozásokhoz a maguk egyéni kritikájával szóljanak hozzá. így tesznek, hogy csak néhány példára mutassak rá, a következő kérdésekben: A felperes által emelt viszontvétkességi kérelem kérdése (12. lap), szovjet! ázasságok érvényessége (u. o.), magánjogi csábítás (18. lap), kézizálogjog alapítása tekintetében a gazdasági élet könnyítő tendenciája és a birói gyakorlat merev elzárkózása (25. lap), a bilaterális turpitudó esetén követett joggyakorlat ujabb fejleményei, figyelemmel különösen a készkiadások követelhetése és a már megtörtént teljesítés visszakövetelése tekintetében (30. lap), az ügyleti feltétel beálltának rosszhiszemű provokálása, mint a Ptkj. 765. §-ának inverz alakja (u. o.), ügyletegység kérdésének egyedi elbírálása (32. lap), a kártérítési kamattörvény nem alkalmazásának helytelenítése az értékromlástól függetlenült esetekben, figyelemmel tőkeszegénységünkre és a hitelszükségletre (40. 1-), balesetkáftéritési' elméletek (48. lap), a ^kölcsönvalorizációs gyakorlat bírálata és a mai tagadó álláspontban való megbékélés (56- és 121. lap), az ági vagyon pótlása tárgyában hozott döntések ellentmondására való rámutatás (86. lap), az özvegyi jogra való érdemetlenség ujabb gyakorlata (87. lap), öröklési igények valorizációja (94. lap), az üzletátruházás megállapíthatóságának kérdése pozitív és negatív irányban (97—98. lap), az szolgálati
60
szerződések körül követett- joggyakorlat irányváltozása, munkaadó és munkavállaló érdekvédelmének középutja (99. 1.), a munkavállaló határozott időtartamú szolgálati szerződésének a munkaadó részéről történt megszüntetéséből eredő kárigény elbírálása, ill. a gyakorlatnak a munkavállaló szempontjából való helytelenítése (101. ].), a napi sajtó által is élénken pertraktált azon eset, amidőn a Kúria a közk. társaságnak a közös üzletből kiszorított tagjától megtagadta a visszahelyezést igényt azon a cimen, ho«y az üzletet nem a tagok birtokolják,^ hanem a társaság, (ki nem elégítő megoldás, _ bírálata, megnyugtatóbb indokolás a birtoklás közössége alapján, 105- lap), a kisrészvényes és részvénvkisebbség túlzott védelmének hátrányos jogi következményeire való utalás (306. 1.). a valorizációs kérdések utjának és mai eredményeinek áttekintése (117— 122. ].), fedezeti vétel és fedezeti eladás, mint a kárkövetelés előfeltétele (129—130. 1.), a rigor cambialis teljes feladását követő gyakorlat helytelenítése (137. 1.). Hogy szerzők bírálati állásfoglalásai a gyakorló jogász szempontjából, aki álláspontjának helyessége mellett állandóan ujabb és ujabb érveket keres, mily becsesek, azt egészen fölösleges hangsúlyoznom. H a tehát azt említem még csak meg, hogy szerzők az ismertetett joggyakorlat ujabb eredményei mellett állandóan utalnak az elmúlt év jogirodalmának termékeire, beigazoltam, a bevezetőleg anticipált konkhizióm helytálló voltát: a gyakorló jogász magánjogi fegyvertárából e könyvnek hiányoznia nem szabad. Dr. Balla Ignác. A valorizáció fogalma és értékelmélete különös tekintettél az agynevezett tiszta pénztartozások és köztük a készpénzkölcsön átértékelésére. Irta: Dr. Szentirmay Ödön m. kir. k ú r i a i bíró, egyet, mtanér. Jogi t é m á j a mellett is inkább jogbölcseleti m u n k a ez a 46 oldalas füzet. A jogbölcselet azonban csak a t á r g y a l á s mód-J jában, az eszmemenet kifejtésében éli ki magát, m e r t végső inten ciója szerint ez a füzet nem éri be az elméleti megállapítások tisztázásával, h a n e m a n n a k gyakorlati következéseit a m a g a számára levonja, sőt az egyéni állásfoglalás elszigeteltségéből a nyert megállapításokat a való élet tényeiül másokkal is elfogadtatni, mi több, mások által megvalósíttatni igyekszik. A magánjogász személyére nézve a füzet az értékazonossági elméletre helyezkedik és bármily merész az elkövetett hibák felismerésében és bármily következetes a gondolat szükségszerűségeinek kifejtésében, mégis józan és gyakorlati érzéket á r u l el, amikor az egyoldalú jogászi szempont mindenhatóságát megt a g a d j a és gazdasági, szociális és etikai komponenseknek a jogi megoldásba is szerepet juttat. Határozottan tör lándzsát a valorizáció gondolata mellett, és reámutat a Ivuria Ítélkezéseinek és a törvényhozói m u n k á n a k hibáira és fogyatékosságára. Mindezt pedig a l á t á m a s z t j a egyik oldalon jogtörténeti pozitivizmus-
61
sal, másik oldalon koncepciózus nemzetgazdasági, jogbölcseleti és . állampolitikai okfejtéssel. Az értékes füzetnek mindenesetre gyöngéje a mondatszerkesztés nehézkessége. A még m a is vajúdó kérdés irodalmi tisztázásának mindenesetre jelentős szolgálatot tett a szerző. g. <j. Bálás P. Elemér: Szerzői jogi reformtörekvések. A Sajtó K ö n y v t á r a 2. sz., Bpest, 1927. A szellemi j a v a k jogának területén m á r korábbi müveivel is méltó feltűnést keltett szerző ezúttal 51 oldalra terjedő füzetben foglalkozik a szerzői jog terén a müveit világban legutóbb felszínre került u j i r á n y zatokkal. A téma rendkívül érdekes és aktuális. Mindenki érzi, h o g y a tudósnak, művésznek, irónak lényegesén tágabb k ö r ű oltalomra van igénye, mint aminőt neki az eddigi szerzőjogi törvények — beleértve a mi u j törvényünket — nyújtanak.· Egyfelől mindinkább tért budit a „tudományos t u l a j d o n " (propriété scienlifique) szemléletmódja, amelyről az angol E d w a r d S. Rogers, az amerikai J o h n H. Wigmore, a f r a n c i a Georges Gariel és L o u i s Ravier, az olasz R u f f i n i szenátor és Niccoia Stolfi értekeztek 1923 óta a különböző s z a k l a p o k b a n s amelynek tudományos kifejtésére a C h a r l e s C. Linthicum-alapitvány ezerdolláros pályadijat tűzött ki. Másfelöl a szinte n a p o n k i n t f e l b u k k a n ó u j technikai berendezések, a rádió, a film, a tökéletesített fonográfok teremtenek a terjesztésre oly lehetőségeket, amelyekről nem is álmodhattak a szerzőjogi törvények. Bálás mindezeket a problémákat n a g y t u d á s á n a k és a szoros értelmű jogtudomány körét messze túlhaladó, a bölcsészetre és szépirodalomra is kiterjedő széles irodalmi tájékozottságán a k egész fegyvertárával felszerelten ismerteti: igv a tudomán y o s felfedezés szerzői jogát, a művész „droit de suite"-jét, az előadó művész szerzői jogát; a rádióközlés szempontjából is, a filmjogot és az időszaki lapok közleményeinek oltalmát, áz utóbbit különös tekintettel a berni egyezményre és a tisztességtelen versenyről szóló m a g y a r 1923 : V. t.-c.-re, s ennek vizsgálata s o r á n a r r a az eredményre jut, h o g y a m a g y a r jog mind magánjogi, mind büntetőjogi téren kellőkép védelmezi a laptudósitásokat, igy különösen a távirati irodák közleményeit is a jogosulatlan átvétel ellen, ú g y h o g y a törvény helyes a l k a l m a z á s a mellett n á l u n k n i n c s szükség u j törvényi szabályozásra. Magyar szempontból nem lehet k i f o g á s a nemzetközi szabályozás ellen, sőt azt egyenesen sürgetnünk kell a s a j á t oltalmunkra oly államokkal szemben, amelyek ma nem adnak ily védelmet. M. Dr. Fehérváry Jenő: Magyar magánjog. Negyedik javitottl és bővített kiadás. Budapest, 1928. Ez az ügyesen szerkesztett — vagy ahogyan szerzője szerényen m o n d j a : „összerótt" — jogi ismétlőkönyv megérdemli a külön felemlitést szabatossága, világossága és a terjedelméhez viszonyított teljessége folytán, valamint azért, mert n e m áll meg a kézikönyvek kivonatolásánál, h a n e m figyelemmel van a Curia "gyakorlatára is, úgyhogy a jogtanulónak n e m csupán a vizsgán való megfelelést könnyíti meg,, h a n e m az élet számára is ismereteket ad: nemcsak „scholae". h a n e m „vitae" is tanit. ' M.
62
Die Gesetzgebung gegen den unlauteren Wettbewerb. í r t á k : D r . A r t h u r Chr. Weinmann, wieni kereskedelmi törvényszéki tanácselnök és Dr. Alfréd Walden, wieni ügyvéd. Wien, 1927. A 2v2 oldalas könyv igen szerencsés ötvözete az elméleti tisztázás és gyakorlati szükség m u n k á j á n a k egyrészt, másrészt — alcímeihez lmen — az osztrák, német, m a g y a r és csehszlovák jog p á r h u z a m o s bemutatásának. K ü l ö n ö s e n ezen utóbbi szempont teszi f o n t o s s á a könyvet, m e r t a tisztességtelen verseny materiája mindenkor a világjog marsallbotját hordozta tarsolyában. Ezzel kapcsolatban dicséröleg kell yncgcmliteni a szerzők azon álláspontját, hogy a versenyjog területén a. különbö államok törvényhozói legalább terminológiában igyekezzenek az egységesség megteremtésére. Világos, éles fogalmazása u g y a n c s a k növeli a könyv h a s z n á l h a t ó s á g á t és irodalmi értékét. A részletkérdések közül csupán két témára utalok, ahol a szerzők álláspontja nem eléggé tisztázott. A könyv „Einzelfall" és „Gruppenfall" neve alatt említi a tisztességtelen verseny azon két, kategóriáját, h o g y a cselekmény érintheti egy vállalat érdekeit, de érintheti egy csoport érdekeit is. A z elsőre példa a hírnévrontás, bitorlás, a másodikra a reklámszédclgés. Mégis k á r ezt a két kategóriát jogilag is elkülöníteni, mert ez az elkülönítés helytelen következtetésekre csábit. í g y egyebek között a könyv is „Einzelfall" esetén c s u p á n a közvetlen sértettnek ad actoratust, holott k ö n n y ű s z e r r e l eshe'.ik meg, hogy a közvetlenül sértett fél érdekeit a cselekmény kevésbbé érinti, mint egyéb versenytársait. (Lásd B e e k - V á m b é r y : A tisztességtelen versenyről szóló törvény magyarázata, 42. 1.) Viszont maguk a törvények sem rendezték el az itt s z ó b a n f o r g ó kérdést a kívánatos átgondoltsággal. A másik kérdés egy speciális, a régi dualizmusból ittmaradt osztrák-magyar probléma. Szerzők szerint a védjegynek a versenytörvénybe ütköző volta alapján a törlési per — a kereskedelmi miniszter jurisdictiójáha t a r t o z i k (83. 1.'). Amennyire kivehető, a m a g y a r bíróságok is ezen álláspontra h a j l a n a k . Ehelyütt csak jelezzük általában eltérő felfogásunkat a kérdés felöl, amelyre a legközelebb k ü l ö n visszatérünk. A m a g y a r törvényről adott tájékoztatása itt-ott nem tökéletes, amit a könyv megbízhatósága érdekében s a j n á l n i kell — éppen a könyv egyébkénti kitűnőségére tekintettel. B. S.
+ A: e rovatban megbeszéli müvek kaphatók Politzer Zsigmond könyvkereskedésében, Budapest, IV., Kecskemétiutca 4.
Külföldi jogirodalom. Charles Wieens: Du principe que l'assurance des choses est u n contrat d'indemnité et de ses applications en matières d'assu ranees terrestres. Bordeaux, impr. Cadoret. 1927. In-8, XXIX 453 p. Alexander Watson: Minig law and mine-management. 8vo pp 240, 8 sh 6 d net. (Mining certificate ser.) 1927. P i t m a n .
IV. ÉVFOLYAM
4. SZÁM
1928. ÁPRILIS
POLGÁRI JOG Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON
Dr. VARANNAI ISTVÁN
ítéletek és indokaik. Kedvelem az olyan dolgozatokat és könyveket, amelyek a k á r didaktikai, a k á r kritikai célzattal birói Ítéleteket taglaln a k vagy különben az Ítélkezés módszerével foglalkoznak. Meggyőződésem, hogy a gyakorlati jogász,, bár a rendszeres tanulmányt nem nélkülözheti, az ilyen olvasmányt sem kisebb haszonnal folytatja. Ezen a kedvtelésen és ezen a véleményen bizonyára, nem fog csodálkozni az, aki maga is olvasta Oskar jBülow, Otto Bahr, G. Rümelin, Erich Danz, vagv M. Rumpf ilyen tárgyú dolgozatait,. E f a j t a olvasmánynak Ígérkezett Ludwig Bendix berlini ügyvédnek nem rég megjelent könyve: Die irrationalen Krafle der zivilrecbtlichen Urteilstátigkeit auf Grund des 110. Bancles des Entscheidungen des Reichsgeriehts in Zivilsachen. A cime azzal biztatott, hogy az Ítélkezés lélektani titkaiba enged bepillantást. Az irò maga (224. o.) á jogalkalmazásnak lélektani leírását kívánja adni. nem befejezett birói lélektant, hanem az u j tudomány kezdeményezését. Ennél a psychologiai tanulmánynál az iró u g y jár cl, hogy a birodalmi törvényszék döntésével, 65 ilyen döntést közöl, szembeállítja az eldöntött esetnek más lehető megoldását, amely más megoldást azonban ö maga sem tart mindig jobbnak a valóságos bíróinál és azután azt keresi,· bogy a birodalmi törvényszék .birái milyen, nem a jogászi okfejtés körébe tartozó, okokból választották éppen azt a megoldást, amelyet választottak. A z elv ekkép. amelyet az író kimutatni kiván és amely a munkának alapvelö eszméje, hogy mindig más, nem a jogászi okfejtés lehető körébe tartozó, tudatos, vagy nem tudatos indokokból ered a döntés. E z indokokhoz tartoznak a birói egyéniségek is teljes „irrationalis" mivoltukban. Amennyiben ezek az állitások descriptiv psychologiai alapon állanak, csak azt felelhetem, hogy kételkedem valóságukban és hogy a 65 közölt döntés, a h o z z á j u k fűzött ellendöntések és a lehető psychologiai alapokra vonatkozó okfejtések nem
64
győztek meg arról, hogy a döntéseknek így kellett létrejönni, söt arról sem, h o g y igy jöhettek létre. Hiszem, h o g y m á s tárgyilagos olvasó sem jöhet más eredményre. Minden közölt döntés, tekintet nélkül helyességére, vagy helytelenségére, lehet tárgyilagos jogalkalmazás eredménye." Amennyiben az iró tétele azt jelenti azonban, h o g y a jogalkalmazásnak szükségképpen ilyennek kell lenni, hogy más, mint ilyen irrationalis erőkből eredő Ítélkezés nincs, ennek az elvnek a leghatározottabban ellentmondok. E z az ellentmondás a n n á l szükségesebb, mert az Ítélkezés, u g y amint az iró azt egyedül lehetőnek állítja, megszűnik jogalkalmazásnak lenni s nem egyéb, mint ama irrationalis erők játéka. É n nem vonom kétségbe, hogy a legtökéletesebb jogalkalmazásban is bizonyos mértékben érvényesülnek subjektiv elemek. Régen túlhaladott már az a naiv felfogás, m i n t h a a biró tiszte egyszerűen abban állana, h o g y az előadott, vagy kiderített tényekre a jogszabályt, amelyet a törvényhozó ilyen esetekre rendelkezésre adott, r á m o n d j a . A k ö z t u d a t legalább a jogászi köztudat szerint a jogalkalmazás nem ilyen egyszerű logikai folyamat, söt nem is tisztán logikai, hanem része van benne az értékelésnek, sőt a z a k a r á s n a k . A z értékelés és az a k a r á s pedig szükségkép szubjektív elemeket t a r t a l m a z n a k . A cél azonban, amelyre törekedni kell és amely az ítélkezési folyamat -irányítója legyen, az emberileg elérhető lehető legnagyobb tárgyilagosság, nem pedig a szubjektív erőknek teljes érvényesülése. Az iró felfogása az ítélkezés lehetőségének a negációja, amely az ítélkezés helyére a sors, a véletlen játékát helyezi, mert mi egyéb a jogkeresők szempontjából az irrationalis erőknek szabad érvényesülése. A tárgyilagos ítélkezés első feltétele, h o g y minél kevésbbé legyen kétséges az irányadó jogszabály. Nem azt a k a r o m ezzel mondani, hogy minél több legyen a törvény s minél kazuisztikusabb. A hiánytalan törvényhozás á b r á n d j á r ó l m á r letett az emberiség. D e a r r a mégis törekedni kell é s törekedni lehet, hogy a bírónak mód adassék "a jogtételek levonására, vagyis, hogy legyen miből megállapítani legalább a törvények szellemét. A teljesen m a g á r a hagyott bírónál szükségkép gyakoribbak a szubjektív megfontolások. A jogtételeknek ennél a meglévő (örvényekből történő levonásánál az u. n. törvénymagyarázat! szabályok érvényesülnek. A konzervativebb módszerek híve vagyok: tartalomban és formában. A szükség a b í r ó n a k szabadabb m o z g á s á r a i s vezethet. Soha sem oda azonban, hogy valamely vélünk született m i n d n y á j u n k b a n feltalálható jogban (Bendix: das wahre Recht,"wie es in u n s a'llen teheneiig ist: Idee das vvaliren Rechls, das mit u n s geboren ist u n d über dem positiven · Reolite voranleucbtet) keressen jogforrást, Ha volna ilyen valamenynyjiinkben élő jog, a k k o r nem volnának ellentétes jogi felfogások, hanem m i n d n y á j á n egyesülnének a k ö z ö s jogban. A birodalmi törvényszék helyeseri tette, h o g y olyan időkben, amidőn részben a ' g a z d á s á g i viszoriyoknak folytonos vál-
65
tozása, részben a törvényhozó tehetetlensége a bírói törvénypótlást nagyobb mértékben szükségesé tette, ragaszkodott legalább a régi f o r m á h o z , amellyel a meglévő jogból fejti k i az alkalmazott szabájlyt, nehogy a szükség, mondhatnám végszükség parancsolta szabadabb mozgásból a bíró és törvény viszon y á n a k teljes eltolódása következzék és normális viszonyok helyreálltának esetére is megmaradjon. Az elmúlt évek történeti változásai talán a német magánjogi törvények szellemét sem hagyták érintetlenül. A törvén y e k n e k a megváltozott viszonyoknak megfelelő alkalmazásához törvényhozói intézkedésekre volna a z o n b a n szükség, mert a kétségtelenül fennforgó ellentétekben csak a törvényhozó állapithatja meg autoritative a változás módját és mértékét. A n é p különböző rétegeinek ellentétes felfogását a törvényhozón a k kell kiegyenlíteni. A biró, .bármily rétegből s z á r m a z z é k is, kevéssé alkalmas erre; megvan a veszély, hogy a k á r h a ladni fog, a k á r maradni, téved abban, hogy a szembenálló ellentétes felfogásoknak mi a helyes eredője. H a pedig erre a szabályozásra a törvényhozás képtelen, amint képtelen volt a- 'háborús és a háborút követő idő törvényhozási szükségleteinek a kielégítésére, a k k o r a bíráló a bíráknak működésével szemben legyem kevésbbé követelődző s lássa be, h o g y m á s m u n k á j á t végzik, nélkülözvén g y a k r a n a kellő eszközöket és végzik mégsem sikertelenül. Szemrehányás nem tehető nékik különösen azért, mert felfogásuk konservativ, a m a g á n j o g n a k jellemzője ez és a történet is a r r a tanit, hogy a politikai változást csak vontatott lépésben követi a magánjogi. E z az oka a n n a k is, h o g y a törvényhozás sem halad abbán a lépésiben, amilyent némelyek, helyesen, vagy- helytelenül szeretnének. A z t találom különben, hogy az olvasmány, amelyhez e sorok .fűződnek, a kételkedőt is meggyőzheti arról, h o g y a birodalmi törvényszék feladatának magaslatán áll. A z iró talán észre vette azt, hogy mennyit dicsér és h o g y éppen ö menynyire kimutatta azt, hogy a birodalmi törvényszék, még az iró követelte mérték alkalmazásával is, mennyire megfelelt a n n a k , ami tőle e nehéz k o r s z a k b a n várható volt. Bizonyos, hogy ez a törvénykezés sokkal nagyobb mértékben mozdította elő azt a lehetőséget, hogy 1 a polgári bíráskodás a nép minden rétegével szemben igazságos legyen, mint ez. a könyv, amely alapeszméjében téves, kidolgozásában pedig nélkülözi azt a .tartalmasságot és szellemet, amely az alapeszme •tévességéért kárpótolna, Dr Löw Tibor.
66
A háb®rai hatása az ©S9®ííség®s államok hozzá« tartozóinak
egymásközti
jogviszonyaira.*)
(Befejező közlemény.) A kérdés érdemében érthetetlen volna, miért tiltaná meg a kérdéses hely a kijelentést a jövőre nézve, anélkül, hogy a múltban netán már megtörtént a z o n o s kijelentés hatályon kívül helyezését is posztulálná. Ha valamely állam f e n n t a r t j a azokat a rendelkezéseit, amelyek az ellenséges külföldit a perkópességtöl megfosztják, ezzel kijelenti azt, amit a 23. li) cikk megtilt, s megsérti e tilalmat. H o g y a p a r a n c s n o k n a k ily kijelentést nem szabad tennie, már a megszállott ellenséges területen tartózkodó haderőre vonatkozó 43., 46., 53., 55. c i k k e k b ő l következik és nem igényel külön szabályozást. Az ítélet kőt indoka egyébként egymást k i is z á r j a : h a a „déclarer" szót az ítéletben foglalt megszorítással kell értelmezni, a k k o r a tilalom nem szólhat a katonai p a r a n c s n o k n a k , h a n e m csak a. szerződő államoknak („tilos . . . kijelenteni") ; h a pedig a m a n n a k szólna, u g y a megszorítás tarthatatlan volna, mert akkor e szónak sokkal tágabb, általunk is képviselt jelentősége van és a törvényhozás ú t j á t a törvénnyel magával azonosítja, a kijelentést a kijelentett· szabállyal. A 23. cikk öszszes rendelkezései értelmetlenek, h a szó szerint vesszük őket, és tulszükek, h a kizárólag az egyezmény 1. cikkével h o z z u k kapcsolatba. A z angol álláspontból az folynék, h o g y valamennyi, a szárazföldi h á b o r ú r a vonatkozó szabályzatban foglalt rendelkezésnek csak az volna a jelentősége, hogy ily értelmű utasításokat kell a p a r a n c s n o k o k n a k adni. E z t a felfogást azonban a szabályzat egyéb rendelkezései megcáfolják, igy a 14. c., amely a hadifoglyokra vonatkozó tudakozóirodák felállításáról rendelkezik, a 20. c., amely a h a d i f o g l y o k n a k a békekötés után mielőbbi hazaszállítását s z a b á l y o z z a és a 21. c.. amely megszabja, hogy a betegekkel és sebesültekkel való bánásmód tekintetében a genfi egyezmény irányadó. Mindezek a rendelkezések nyilván m a g u k h o z a hadviselő államokhoz, v a n n a k intézve és azok követendő magatartását szabályozzák. Ebből folyik, hogy csak ama szabályokat kell a .parancsnokokhoz intézendő utasításba foglalni, amelyek végrehajtása természetük szerint a p a r a n c s n o k hatásköréhe tartozik. Miként azonban egyes rendelkezések a fegyveres erőhöz nem tartozó személyekre nézve is érvényesek lehetnek, u g y v a n n a k a. s z a b á l y z a t b a n oly rendelkezések is, amelyek egyáltalában nem a fegyveres erőhöz v a n n a k intézve. A kérdéses cikknek az angol külügyi államtitkár jegyzékében is érintett keletkezési története is ellentmond a z angol felfogásnak. A II. hágai értekezlet 1907 jun. 18-i h a í á r o z a t a értelmében alakitott bizottságok köziil a I I . bizottság I. albizottságára hárult a feladat, hogy a s z á r a z f ö l d i háború törvényeiről és szokásairól a z 1899-i egyezményben lefek*) Előző közlemény a Polgári Jog 3. számában.
teteti elvek továbbfejlesztése felöl tárgyaljon. E n n e k az « albizottságnak 1907 julius 3-i ülésében indítványozta. Németország nevében von Gündell tábornok, hogy. a 23. cikkhez egy h) pont. illesztessék, amely megtiltsa „de déclarer éteintes, suspendues ou non recevables les réclamations privées de ressortissants de la. partie adverse", mely formulát azután a Comité général de rédaction a következőkép módosított: „de déclarer éteintes, suspendues ou non recevables en justice, les droits et actions de n a t i o n a u x de la P a r t i e adverse". A jegyzőkönyv szerint „Göppert u r , Németország helyettes kiküloöttje Kifejti, hogy ez a javaslat (a von Gündell-féle indítvány) a r r a irányul, hogy az ellenséges tulajdon sérthetetlenségének elve ne szorittassék a testi dolgokra és hogy fel a k a r j a ölelni a kötelmek egész területét is avégből, hogy megakadályoztassanak mindazok a törvényhozási rendszabályok, amelyek h á b o r ú idején az ellenséges állam alattvalója s z á m á r a lehetetlenné tennék, hogy valamely szerződés teljesítését követelhesse az ellenfél bíróságai előtt." 1 Egyenesen érthetetlen, hogyan állíthatta az angol Foreign Office ezzel a világos és az indítványozók intencióját ennyire félreismerhetetlen módon kifejezésre juttató nyilatkozattal szemben. hogy a jegyzőkönyvből nem 1 tinik ki elegendő biztossággal, vájjon több .szándékoltatol,t-e, mint az, hogy a szárazföldi haderők p a r a n c s n o k a i n a k megfelelő utasítást adjanak. 1 ) A fent érintett módszertani hiba azonban ellünik, vagy' legalább lényegesen enyhül, h a az egyezmény 1. cikkét a z abban említett szabályzattól logikailag különválasztjuk és a kettőt egymás mellet! futó független törvényként kezeljük. E módszer mellett a Szabályzat vezető gondolata az, hogy a szárazföldi háború törvényeinek és szokásainak önálló kódexe a k a r lenni, amelyet az egyezményre való utalás nélkül kell értelmezni. E z értelmezés mellett a I I . fejezet az ellenségeskedésre vonatkozó általános elveket tartalmazza és a 23. cikk nem a,z ott felsorolt magatartásokat a k a r j a szabályozni, hanem azt á jogállapotot megteremteni, amely fennáll, lia a tilalmazott cselekmények elesnek. Vezető gondolata nem a jogsértő cselekmény és a sértő jogállása, hanem a sértelf jogi helyzete és abbanh a g y á s r a irányuló igénye. A cél az, hogy bizonyos ellenséges cselekmények a b b a n h a g y á s á r a irányuló igény szabályoztassék és ez uton az ellenségeskedések által nem érinthető ós azok dacára fennmaradó békeállapot írassék körül. Ebben a z összefüggésben az ellenséges hozzátartozó perképessége is beleillik abba a részleges békerendszerbe, amelyet az ellenségeskedések J ) Eredetiben: „M. Göppert, délégué-adjoint d'Allemagne explique que cette proposition (a Gündell-íéle indítvány) tend à ne pas restreindre aux biens corporels l'inviolabilité de la propriété ennemie et qu'elle vise tout le domaine des obligations en vue de prohiber toutes les mesures législatives; qui, en temps de guerre, mettraient le sujet d'un Etat ennemi dans l'impossibilité de poursuivre l'exécution d'un contrat devant les tribunaux de la partie adverse."' 2 ) Dr. Karl S trupp : Das Internationale Landkriegsvecht, F r a n k f u r t a/M'. 1914. 64 s. k. 11. . . ..
68
továbbfolytatása dacára a Szabályzat II. rész I. fejezete meg óhajtott teremteni. E z lehet a végső m a g y a r á z a t a a n n a k , h o g y az egyezmény 1. cikke nem s z o r í t h a t j a meg a Szabályzat körét, h a n e m csak a n n y i b a n nyerhet alkalmazást, amennyiben a z utóbbi egyáltalán oly rendelkezéseket tartalmaz, amelyek mint a h a d e r ő k h ö z intézett utasítások figyelembe jöhetnek. 1 ) T é n y az, hogy a z angol világnézlet évszázadok óta Rousseau elméletével és a h á g a i egyezmények fent idézett rendelkezéseivel diametralis ellentétben áll és az emiitett primitív gondolkodásmóddal azonosítja magát. Régi és különösen, m á r a napoleoni h á b o r ú k s o r á n i s kifejezetten hangoztatott 3 ) angol felfogás szerint a h á b o r ú t nemcsak az ellenfél hadereje, h a n e m annak egész népessége ellen viszik. A h á b o r ú az ellenséges l a k o s s á g m a g á n g a z d a s á g a ellen is folyik. A z ellenséges állam alattvalója A n g l i a ellensége, alien enemy; a vele való m a g á n j o g i érintkezés ezért minden a l a k j á b a n a brit birodalom elleni bűntett. T u l a j d o n a ellenséges tulajdon, amely ezért a z angol államhatalom részéről való lefoglalás tárgya. Az ellenséges alattvaló meg van· fosztva a jogvédelemtől; l e j á r t tartozásokat vele szemben nem s z a b a d teljesíteni, fennálló, a háború előtt kötött szerződések érvénytelenné válnak, vagy legalább teljesítésüket kell felfüggeszteni, megszerzett i p a r i jogokat tőle el kell venni, gazdasági vállalatait kényszerkezelésbe kell venni és kényszei'felszámolás alá kell vonni. A z angol felfogás szerint mind e jogkövetkezmények tekintetében nem is a z állampolgárság az egyedül i r á n y adó, h a n e m elegendő már az ellenséges államban való l a k á s , tartózkodás, v a g y üzleti telep is. 3 ) Sir Wülliam Scolt1) szerint •abból, h o g y csak a k i r á l y üzenhet hadat és köthet békét, következik. hogy részlegesen is csak ö helyezheti a h á b o r ú t hatályon kivül azzal, hogy a h á b o r ú részleges megszüntetésével engedélyezi a kereskedelmi érintkezést. „In mv opinion no prineiple ought to be held more sacred than that this interconrse. cannot subsist on a n y other footing than that of the direet permission of the State", — m o n d j a a kiváló tekintély, s u g y a n ilyen nyomatékkal képviseli azt az elvet is, h o g y aktiv perképesség az alien enemy-t nem illeti meg. 5 ) A H o u s e of L o r d s egy 1902-ben kelt h a t á r o z a t a a Napoleon korabeli idevonatkozó ítéletekben is kifejtett ezeket az elveket fennálló jogként jelöli meg, s a hírhedtté vált Panariello-esetben 1915 m á r c i u s 22-én a b í r ó s á g odáig ment, hogy tilos és a hajó elkobzásával büntetendő cselekménynek jelentette k i azt, m i k o r szövetséges 1 ) Dr. Lud.wig Bcndia:: Völkerrechtsverletzungen Grossbritanniens, Breslau, 1919. Erganzungsheft 3. zu Bd. XI. der Zschr. f ü r Völkerrecht, herausg. v. Köblei· und Fleischmann. 3 ) Kohler id. m. 1181. 1. 3 ) Arthur Paf/e: W a r a n d alien enem'ies, IT. kiad., London, 1915, 3. 1. Effect of vvar on eontracts. Association de droit intern., XXVIII. conf. (1914.) 5 ) Idézi Por/e id. m. 72. s. k. 11.
69
állam alattvalója, ebben az esetben f r a n c i a állampolgár, francia h a j ó n üz ellenséges alattvalóval kereskedést. 1 ) H o g y ez a felfogás mily mértékben egyoldalii és mennyire teljességgel alkalmatlan a r r a , h o g y a kulturnemzetek közös jogává váljék, m u t a t j a a n n a k a végiggondolása. H a „alien enemy" az ellenséges államban lakó angol is, a k k o r az ellenség szempontjából angolnak kellene számitani az Angliában élö honfitársnak, s akkor ezzel szemben nem .nyerhetne alkalmazást az angol jogban az ott lakó ellenséges alattvalók és angolok közt fennálló ügyletkötési tilalom. Az angol jog azonban e tilalmat következetesen fenntartja, 2 ) s igy kifejezetten azon az elven áll: quod licet Jovi, non licel buvi. Pedig Angliában sem h i á n y o z n a k hangok, amelyek erélyesen ellenszegülnek e felfogásnak. Még a h á b o r ú kitörése előtt jelent meg Earl of Loreburn n a g y feltűnést keltett müve: „A magántulajdon á tengeri háborúban", amely Niemeyer fordításában német nyelven is a könyvpiacra került 3 ) s amelyből idézzük a következő jellemző helyeket: „Az emberek, remélem, kezdik belátni, hogy ez a z elj á r á s (t. i. a kereskedelmi h á b o r ú ) , míg egyfelől egy sor ártatlan személyre szerencsétlenséget hoz, addig másfelöl értéktelen, vagy csaknem értéktelen eszköz a r r a , hogy a h á b o r ú i megakadályozza vagy megrövidítse." „A népek jól tették, hogy megtiltották azt a nyomást, amelyet ¡nélkülözések és éhínség a polgári lakosságra gyakorol, olt, ahol a n n a k alkalmazása a legjobb kilátást n y ú j t j a a r r a , h o g y egy tömeg embert az éhhalálnak szolgáltasson ki." 4 ) „A tengeren éppúgy, mint a szárazföldön, ártatlan magánembereket személyük ós vagyonuk tekintetében békén, kellene hagyni, amennyiben katonai szempontok az ellenkezőt sürgősen nem követelik." „Röviden, javaslatom az, hogy az ártatlan kereskedelmet békén kell h a g y n i és nem szabad háborút viselni az ártatlan népesség ellen." * ' Dr. Meszlény 'Arthur.
Μ Kohler id. m, .182. 1. és Jut·. Wechv. 191(1. 104. I. 2 ) Payc id. m. 72 1. *) Earl Loreburn, übersetzt ν. Theodor Niemeyer: Privateigentum im Seekrieg, München—Leipzig. 1914. 4 ) Allúzió a szárazföldi háborúról szóló egyezmény 23. h) cikkére.
70
SZEMLE. . Jogalkotás. Kamatdöntvények. (Megjegyzések
a Jogegységi Tanács határozataihoz.)
33., 34., 35.
számú
Az utóbbi évtizedben a társadalom gazdasági berendezése a l a p j á b a n megváltozott, anélkül, hogy a r o h a m o s á t a l a k u l á s s a l párhuzamosan jelentkező jogi szükségletek kielégítéséről a törvényhozás gondoskodott volna. Összeütközések a z o n b a n nem m a r a d h a t l a k megoldás nélkül, viták elintézetlenül é s igv a bíróság volt kénytelen a z elébe kerülő perek eldöntésével a z u j gazdasági 'helyzet megfelelő jogi szabályozását vállalni. N a g y alapvető kérdésekben ez többé-kevésbbé sikerült is, a problémák egy jelentős h á n y a d ú n á l azonban a z igazságszolgáltatás nem tudta elkerülni kntföi helyzetének szubordinált szerepéből és jelentkezési f o r m á j á n a k bizonytalanságából eredő hiányosságokat. A kainalkérdés szabályozása egyike volt i l y sikertelen vállalkozásainak. E z természetes i s : a régi kamattörvények összeomlottak, mert lábuk alól kiszaladt az a gazdasági talaj, •amelyen épültek; a megmaradt törvényomladékok a jogalkalmazás bázisává kiszélesithetök m á r nem voltak, de még számbavehetö akadályai voltak annak, h o g y a bíróságok jogalkotó ereje szabadon kibontakozzék. Egyébként is a törvényes kamatláb, vagy a jogügyleti kainalmaximum mértékének az eseti ítélkezés eszközeivel való megállapítása szinte leküzdhetetlen feladat. A biró ihivalotl: dönteni ott, hol olyan érdekek ütköznek össze, amelyek közül az egyik a jogrend keretében helyezkedett el, mig a másik a n n a k negációja. D e alig tud mit kezdeni az' olyan problémával, amelynek rengetegében legtávolabbról sem csillog valami jogi alapigazság világossága és amikor az ítélet, amelytől nem kompromisszumot;, hanem igazságot v á r u n k , ezt. az igazságot éppen csak az· ellentéles érdekek kiegyenlítésében tudná megjelentetni. E z a z egyensúlyi helyzet éppen komponenseinek változása, rezgése következtében relatív, változó é s ez tette a kamatkérdést szabályozni próbáló bírói g y a korlatot bizonytalanná, irányait összekuszálttá és eredményeit szinte átlekintheietlenné. A j u d i k a t u r a által teremteti; káosz m á r közhelyévé vált jogirodalmunk és gyakorlati jogászaink p a n a s z a i n a k . Csodálatosképen az általános panaszok nem a természetes megoldás útját siettették, nem a törvényhozás gépezetét indították meg, hanem megint csak legfelsőbb bíróságunk volt az, amely átérezve a helyzet lehetetlen voltát, még egy kísérletet tett, h a nem is a végleges megoldás, legalább a jogbiztonságnak e téren való helyreállítása felé. A k i r . Curia polgári é s hiteljogi jogegységi tanácsainak március hó 19-én tartott ülésében a kérdéskomplexum legaktuá-
71
ligabb vonatkozásait renclezö, három jógegységi döntvényt hozott. ' " I. A 33. sz. döntvény a következőket m o n d j a : „Az 1923 : XXXIX. t'.-c. 2. § 1. bekezdése értelmében járó kártérítést az olyan pénztartozás után is meg lehet állapítani, amelynek keletkezése óta a pénz értéke számbavehető módon már nem csökkent". A kamathatározatok ez első tétele a gyakorlat u j a b b irán y á n a k eredményeit szankcionálja. Emlékezünk arra, h o g y ' a mult, év folyamán g y a k r a n találkoztunk olyan határozatokkal, amelyek azon álláspontra helyezkedtek, hogy pénzünk stabilizálódása folytán megszűnt az 1923 : X X X I X . t:.-c. alkalmazhatóságának jogi feltétele és késedelem esetén-,most mar az adós csupán az 1895 : X X X V . f.-c. 5 % - á t köteles fizetni. A gazdasági élet tiltakozása mellett, az irodalomban is élénk vita folyt arról, h o g y a k l a s s z i k u s kamatláb ez idöelötli restaurálása nem szembehelvezkedés-e az 1923 : X X X I X . t-e. ós a z a n n a k hatályát meghosszabbító 1925 : X X X V I I . t.-c. rendelkezéseivel? De azok, — imint például magam is, — akik a bíróságok ez állásfoglalását a törvény szövegével egybevágónak látták, sem vonták kétségbe a n n a k a megállapításnak helyességét, hogy a gyakorlat visszalengése a régi kamattörvény alacsony bázisára korai, a forgalmi életnek meg nem felelő megoldás. A mai gazdasági helyzet feltétlenül kényszerít a törvény szigorú értelmezésének megkerülésére, meri míg az 1923 : X X X I X . t.-c. merev alkalmazása, egészen 'vigasztalan következtetésekre vezet, addig az általa nyújtott lehetőségek, egy kis elméleti koncesszió á r á n messzemenően hasznosíthatók. Éz az engedmény megtehe'ö annál inkább, mert az a, gazdasági érdek, amely az 1923 : X X X I X . t.-c.-kel megfelelő jogi szabályozáshoz jutóit, fennáll most is és ha a pénzromlás mint eleven tényező meg is szűnt, a hitelviszonyok beteges elfajulása ma is jelenvaló tény, úgyhogy az eredeti fundamentum elkopásával nem szűnt még a törvénynek alkalmi jelentőségétől függetlenül kialakult szükségessége. A jndikatura elég gyorsan változtat olt is elméletileg tálán korrekt:, gyakorlatilag azonban k á r o s i r á n y á n és a C u r i a megint: talált" néhány szellemes fordulatot, amelynek segítségével friss tartalommal tölthette meg az 1.923 : X X X I X . t.-c. megkopott kereteit. Az u j a b b Ítéletek m á r mind az 1923 : X X X I X . f.-c. hatályosságának alapján állanak és most; a jogegységi döntés egyelőre végleges rendet teremtett ezen a területen. I I . A 34. számú döntvény így szó'l: „Ha a késedelmes adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján átértékelt (valorizált) összegben köteles fizetni, ebben az esetben az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §-a, illetve-az 1925 : XXXIX. t.-c. értelmében a késedelem idejére az 1923 : XXXIX. t.-c. 2. §-ának 2-ik bekezdésében meghatározott mérsékelt összegű kártérítés jár, amelyet azonban bíróság a törvényes késedelmi kam.a,t mértékéig le is szállíthat". A z itt eldöntött kérdés feltevését nyilván u g y a n a z - a z elvi ellentmondás tette szükségessé, amely az első határozatot provokálta: vájjon az 1923 : X X X I X . léc. a pénzérték állandósu-
72
lása folytán t á r g y t a l a n n á és hatálytalanná vált, vagy pétiig továbbra i s h a t á l y o s marad-e? Az alaptételre adott igenlő váíaszból következik a második kérdésre adott felelet, mert ha az egész törvény hatályos, a k k o r természetesen h a t á l y b a n van 3-ik §-a is, amely a felértókelten megítélt pénztartozások tekintetében a mérsékelt összegű kártérítést állapítja meg. A törvény és ennek nyomán a döntvény is, a biró mérlegelésére bízza a mérsékelt kártérítés és a törvényes k a m a t között álló s z a b a d s k á l a megfelelő fokának alkalmazását. Utaln u n k kell azonban arra, hogy a jelen gazdasági viszonyok között a minimális törvényes kamatra való leszállásnak — különösen méltánylandó lényállás h í j á n — belső indoka nincs. Ma a mérsékelt kártérítés S%-ban van meghatározva. E k a m a t l á b további csökkentése a késedelmes adósnak adott oknélküli kedvezmény volna. I I I . A 35. szánni döntvény szerint : „Az 1923 : XXXIX. t.-c. intézkedései nem érintik az 1877:VIII. t.-c.-nek a kamatláb magasságát megállapító rendelkezéseit. Ehhez képest a bíróság az_ 1877 : VIII. t.-c. 9. §-a, vagy más törvény eltérő intézkedései alá nem eső pénztartozások után, a lejáratig terjedő időre 8%-nál magasabb kamatot nem ítélhet meg'1. Amily megnyugvással f o g a d h a t j a a jogászközönség az első kéjt döntést, olyan csalódást kelt majd ez ntolsó határozat. Nem mintha egy pillanatig is kétségbe lehetne vonni a n n a k a megállapításnak elvi helyességét, hogy sem az 1923 : X X X I X . t.c.- sem egyéb modern kodifikációk (kivévén mégis a mezőgazdasági hitel megkönnyítéséről szóló 1925 : X V . t.-c. 3. §-át) nem érintik a lejáratig terjedő időre kikötött, jogügyleti k a m a t szabályozását, hogy tehát ezen a területen, a tövényhozási hier a r c h i a magaslatán, megközelíthetetlen m a g á n y o s s á g b a n áll az 1.877 : V I I I . t.-c. és. sugározza parancsát: a 8%-os kamatmaximumot. Érthetetlen azonban, h o g y a kir. Curia, amely az. életlel való összhangjukat elveszített, elavult törvényekkei szemben annyiszor helyezkedett a határozott negáció álláspontjára, itt >a (örvény reámeredö tekintélye ellen nemi tudja, vagy nem a k a r j a helyesség! érveit felvonultatni. Érthetetlen, h o g y mikor a kamatkérdések egyik félgömbjón a legmerészebb logikai játékkal igyekszik helyreállítani a jogalkotó eredeti célkitűzése és a k ö z ben megváltozott gazdasági viszonyok közötti kapcsolatot; mikor egyik oldalon megállapítja, hogy a (örvényes k a m a t tételes szabályai egy elsüllyedt világ gazdasági berendezésének tartozékai, amelyek létük minden jogosultságát elvesztették; addig a jogügyleti 'kamat kérdésében teljesen elfeledkezik mindezekről, egyedüli feladatának a törvény kíméletlen a l k a l m a z á s á t vallja és a formai legitimáció mindenhatóságának szellemében, megtagadja az élet jogának érvényesíthetőségét. De vájjon kénvtelen-e legfelsőbb bíróságunk kritika nékül alávetni magát egy tételes kntfö zsarnoki u r a l m á n a k , m i k o r az m á r régen elvesztette a helyes, közuieggyözödésbe kapcsolódó gyökereit? Mikor az. országban hosszú évek óta alig jött létre olyan ügylet, amelynek kamatlába az évi 8%-or meg nem haladta, inikor bíróságaink az elmúlt esztendőkben rendre megítélték a S%-ot meghaladó ügyleti kamatot, honorálták a ma-
73
gas kosztkamat kikötést, végrehajtásokat rendeltek el és foganatosítottak ilyen k a m a t o k r a és még legkonzervativebb telekkönyvi hatóságaink is a mindenkori k á r k a m a t által megszabott kereten belül bejegyezték a 8%-ot meghaladó jogügyleti kamatot, mivel kapcsolatban önként tolul fel az a meggondolás, h o g y nem lehet jogtalannak vagy erkölcstelennek minősíteni a felek szabad akaratával, a lejárat előtti időre megállapított olyan kamatlábat, amelynek a lejárat utáni időre való alkalmazását m a g a a törvény rendeli el: senki sem vonhatja kétsébe azt, h o g y a törvénnyel ellenkező szokás keletkezett. A szokásjog legélesebb, törvényrontó erejű formájával, az elavulással (desuetudo) ¿állunk itt szemben. A régi jogtétel oiy messze maradt cl a körötte fejlődő élettől, hogy a szokás teljességgel letördeli minden szankcióját és oly ártalmatlanná tette, h o g y ünnepélyes eltemetése, formaszerü hatályon kívül helyezése is feleslegessé vált. Magyar jogász előtt felesleges a szokásjognak a kútfők sorában elfoglalt kimagasló helyét indokolni vagy védelmezni. Nemzeti jogunk a törvényszó tiszteletben t a r t á s a mellett, sohasem vetette alá magát a tételes kntfö kritikátlan szolgálatának és sohasem fojtotta el a z élet jogának a tételes joggal szemben való érvényre jutását, valahányszor utóbbi a közmeggyözödéssel ellentétbe jutott. Ahol a törvénynek az ellenkező szokás által való megváltoztatását szükségesnek és helyesnek látták, bíróságaink mindenkor m o h ó n szívták magukba a szokásjog f r i s s levegőjét, féltéve, hogy azt a jog és az élet eleven sugallata hatotta át. / A döntvények indokolása még nem került a nyilvánosság elé, igy nem tudom, hogy e meggondolásokkal szemben milyen súlyos érvek estek latba a 35. s z á m ú döntvény ilyetén meghozatala mellett. Ha. nem volna komolytalan ez a feltevés, szinte a r r a gondolnánk, hogy akármilyen szöveggel jelentkezik is az indokolás, a döntés mögött meghúzódó, sugallatszerü indítóok m á s neim lehetett, minthogy a Curia — a birói g y a k o r l a t jog-· alkotó szabadságát kifogásoló támadásokkal szemben — egyszer ad absurdum kívánta demonstrálni, hogy mire vezet a tételes törvény mindenhatóságának elve. íme — hirdeti a 35. sz. döntvény — ©z lesz a m a g y a r jog, h a a szabadra törő birói iurisdictio szárnyait megszegve, hozzákötik azokhoz, az elkorhadt tételes törvényekhez, amelyek korszerű felfrissiléséröl gondoskodás nincsen. Való, a jog helyes fejlődése nem képzelhető a birói szabadság teljes felruházottsága nélkül. D e a jog fejlesztése nem a Ibirói ítélkezés privilégiuma: természetes és szerves kialakítása elsősorban az élet fejlődésével lépést tartó törvényhozás feladata. Áll • ez különösen, egyes intézményekre, amelyeknek értéke n a g y mértékben függ attól a kútfőtől, amelyből erednek. Ilyen a kamatkérdés szabályozása. Más területeken még folybatik a vita arról, hogy mi a helyesebb, a célszerűbb: kodifikáció vagy szokásjog, jogbizonyosság vagy a z egyén igazs á g a — ezek a jelszavak küzdheinek a jogalkotás egyéb vidékein. D e h a van kérdés, amelynek megoldása k ö r ü l a közigazs á g és az, egyén, igaza, az átlag szükséglel és az eseli érdek kielégítése egyaránt, csupán a gazdasági élet egészérc kiható,
74
egységes törvényhozási szabályozás eredményeként jelentkezlietik — ugy kétségtelenül a kamatkérdések komplexuma ez. A 35. szánni jogegységi határozat nem a l k a l m a s a r r a , hogy a jogügyleti kamat kérdését megnyugtatólag rendezze. D e azzal, hogy az elavult törvény kifejezett restaurálásával végletekig élesíti a gazdasági érdekek és a hatályos jogszabályok közötti diszharmóniát, talán siettetni fogja a kamatkérdések megoldásának egyedül helyes és lehetséges m ó d j á t : a törvényhozás intézkedését. Dr. Varannai István.
Köztartozások és csődmegtámadás. A Budapesti Közlöny október 9. szánta hozta a pénzügyminisztériumnak a 600/1927. P. M. sz. hivatalos összeállításhoz fűzött 60.000 sz. végrehajtási utasítását, a közadók kezelése tárgyában. E n n e k a gyakorlatilag igen n a g y jelentőségű hivatalos összeállításnak 86. §-a·, 2. bekezdésében n é h á n y l a p i d á r i s szóval egy gyakorlatilag rendkívül nagy jelentőségű kérdést intéz el. K i m o n d j a ugyanis, hogy „a k ö z t a r t o z á s o k miatt a csödnyitást megelőzően szerzett zálogjogok a csődtörvény a l a p j á n meg nem támadhatók." E n n e k a rendkívül n a g y jelentőségű j o g s z a b á l y n a k a gyakorlati konzekvenciáját v o n j a le a végrehajtási utasítás, amikor az ez ügyben e l j á r ó közegeket a r r a utasítja, h o g y a csödnyitást megelőzően lefoglalt ingót á r g y a k elszállítása, hatósági őrizet alá vétele és elárvereztetése iránt késedelem nélkül intézkedjen. Kétségtelen, h o g y ez a rendelkezés, . súlyosan, jogi és gazdasági szempontból e g y a r á n t a legmesszebfcmenöen töri át csődtörvényünk egész konstrukcióját. A kincstár itt oly privilégiumhoz jut, amely a . köztartozások körének az utolsó években történt rdndkivüli' kibővülése — magas adók. forgalmi adó, vámhitel stb. — folytán egymagában véve is biztosítja a csöd teljes g a z d a s á g i sikertelenségét s a másodosztályú hitelezők s z á m á r a a gazdas á g i lehetőségeknek 100%-ra való k i z á r á s á t . Söt m i u t á n a korábbi foglalások révén a kincstár magát; meg nem támadható, k ü l ö n kielégítésre jogosított, söt a fentiek értelmében ö n m a g á t gyakorlatilag is külön kielégítő hitelezőnek minősíti, a csödbeli akció az esetek legnagyobb számában szinte a r r a a kérdésre zsugorodik, -hogy ezen külön kielégítés által igénybevett vagyontömegből mit tud még a tömeggondnok a maga tömegköltségei számára megmenteni? A közadók kezeléséről szóló EL Ö.-nek ez a rendelkezése önmagában véve felborítja csődtörvényünk egész rendszerét. Hiába állítja fel a csődtörvény a maga kategóriáit: tömegtartozásokról, tömegköltségröl, elsömásod- és harmadosztályú követelésekről szólván, a pénzügyminiszteri rendelet megtámadhatatlanná minősítvén a köztartozások miatt szerzett zálogjogot, a csődtörvény egész felépítését, gondos mérlegelésen épülő sorrendi megállapításait teljesen illuzóriussá leszi. Pedig kétségtelen, hogy valamely követelésnek privilegizáltságá, osztályozás szempontjából való
75
keávezményezettebb elbírálása a csöd megtámadási jog kérdésével közvetlen kapcsolatba nem hozható. A csöd megtámadás célja csak az, h o g y a kritikus időben szerzed az összhitelezök érdekeit károsiló ügylelek és cselekvények hatálytalaníttassanak, az összhitelezök érdekeit kielégilö in integvum restilutio menjen végbe s a n n a k alapján fogjon helyet; egy a csődtörvényben előirt osztályozási rendszernek megfelelő felosztás. Előttünk fekszik a legfőbb osztrák bíróságnak* ez év máj u s 11-én meghozott I I I . 401/27. sz. ítélete, amely helyt ad a város által jóléti adó fejében vezetett végrehajtás megtámadása iránt indított pernek. Megállapítja ez- ité-let indokolása, hogy köztartozások miatt vezetett foglalások ellen megtámadási perek indilása a csődtörvény rendelkezései folytán nincs kizárva. Áll ez különösen azon köztartozásokra, melyek a törvény intézkedései folytán külön privilegizált helyzetet nem élveznek. A b b a n a tekintetben, hogy a végrehajtató bir-e tudomással adós fizetésképtelenségéről, elég a n n a k igazolása, h o g y a v é g r e h a j t á s i aktus elrendelését foganatosító közeg tudott Jégyen adós fizetésképtelenségéről. Az osztrák bíróság e döntése kétségkívül helyesen szegezi le azt az elvi megállapítását, h o g y elvileg a köztartozások miatt vezeteti; zálogjog, megtámadás tárgyát képezehti. H o g y milyen körben adassék meg a megtámadási jog — a r r a nézve, k é t i r á n y b a n is lehetne a helyes megoldást keresni. Elvileg kétségtelenül a kielégítőbb és helyesebb megoldás az lenne, a,mely a fentebb már kifejtett okoknál fogva, szétválasztja a k ö z t a r t o z á s elsöosztályba t a r t o z a n d ó s á g á n a k kérdését, a csődmegtámadás problémakörétől. V a g y i s tekintet nélkül a r r a , hogy a köztartozás egyébként első osztályúnak minősül-e, megadja a csödrnegtámadás jogát a köztartozásokkal szemben is, h a a n n a k egyébkénti törvényes előfeltételei fennforognak. A másik elvileg kevésbbé helyes, de gyakorlati szempontból· még elképzelhető megoldás az lenne, hogy a köztartozások iniatt történt végrehajtásnál a megtámadási jog abban az esetben adatnék meg, hogy ha a kérdéses köztartozás nem esik előnyös, első osztályú kielégítés alá s az, első osztályba sorozott tételek volnának azok, amelyek tekintetében megtámadásn a k helye nem lenne. E n n e k kapcsán természetesen módos' tandó lenne a csődtörvény r e f o r m j a során a jelenlegi 60. §-nak azon rendelkezése, hogy a -3 évre hátralévő köztartozások elsöosztályu kielégítést, igényelhetnek. A német és osztrák csődtörvények itt m á r estik egy évről beszélnek. D e véleményünk szerint e k ö r még szűkebbre lenne szorítandó. Megjegyezzük, hogy a K ú r i a gyakorlatában az előnyös kielégítést élvező tételek, igy a bérbeadó törvényes zálogjoga kérdésében a csödmegtámadási jog megengedhetése kérdésében, mindkét most erintett megoldási módra találunk precedenst. Dr. György
Ernő.
76
Joggyakorlat. A „nyilvános előadás" szerzőjogi értelmezéséhez egészen meglepő adatokkal járult hozzá a budapesti kir. Ítélőtábla egy legutóbb kelt ítéletével, amely — ha a z helybenhagyatnék — a .-zinpadi «zerzök számára azt jelentené, h o g y a klubtagok és ezek vendégei elölt tartott műkedvelői előadásul: után nem jár szerzői jogdíj. E z a kijelentés a tábla i J . X I V . 8594—1927. ügyszámú végitélelében foglaltatik s bár még h á t r a van az ügyben a K ú r i a döntése, m á r most szóválehetjük ezt a szerzői jogi szempontból igen fontos kérdést, mert abban a szerzők r o v á s á r a erősen retográu i r á n y mutatkozik. Még pedig — és ez' s a j n o s nem meglepetés s z á m u n k r a — a szerzői jog személyiségi vonatkozásában is. Az alább közölt táblai ítéletben u g y a n i s egyebek közt azt olvassuk, h o g y a fordító, — aki a szerzővel egyforma védelemben részesül, — nem támaszthat igényt a r r a , hogy megnevezzék, h a csak „nem fejezte k i azt az akaratát", h o g y a szinlapon v a g y meghívón kitegyék a nevét! A tábla, sajnos, nem ad útbaigazítást a r r a nézve, hogy a szerző vagy a fordító miként fejezze k i abbeli akaratát, h o g y mindenki, a k i m ű s o r á r a tűzi ki a darabot, tartozik szerzöt-forditót megnevezni, — de a személyiségi jog általános elveiből folyik, h o g y senkinek egyéni érvényesülését elnyomni, tehát a szerzői v a g y fordítói mivoltát elhallgatni nem szabad s amennyiben valaki ez ellen a személyiségi jogi elv ellen vét, a n n a k ellenében szerzönek-forditónak lebecsülése miatt támad kereseti igénye (actio i n j u r i a r u m aestimatoria), amely ezidöszerinti szerzői jogi r e n d s z e r ü n k b e n „nem vagyoni kárért· való elégtétel" szolgáltatására irányul. A z u j a b b külföldi szerzői jogalkotások m á r kifejezetten dekretálják ezt a személyiségi vonatkozású elvei, köztük legvilágosabban az u j olasz szerzői törvény, amely 16. szakaszában ldiqondja, h o g y „a szerzőnek mindenkor joga van keresetet indítani avégett, hogy müvének szerzősége el ne nyomassák (francia szövegében: „que l a . paternité de son oeuvre ne sóit méconue"), mert ez neki igen sulvos és méltatlan morális k á r t okozhat". F e l s ő bíróságainknak a jogfejlődés iránt való kiváló érzéke mellett remélhető, h o g y a személyiségi j o g vonatkozásait a szerzői jogi ítélkezésekben ezentúl mind szélesebb körben í o g j á k figyelembe-' venni, mert erre vezet az u j i r á n y a szerzői jog külföldi g y a k o r l a t á b a n s az elöl a berni egyezményhez csatlakozott állam bírósága aligha znrkózhatik el. Az eset egyébként ez: E g y lipótvárosi t á r s a s k ö r n e k a klubestélyén előadták a „Szobalány őnagysága" cimü zenés színmüvet felperes fordításában, de az ö megnevezése nélkül. A|z előadásra töle engedelmet nem kértek és felszólítására jogdijat nem fizettek. A felperes fordító szerzői jogbitorlás i r á n t indit keresetet s a n n a k a budapesti kir. törvényszék helyt i s adott. A k i r . ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperestkeresetével elutasítja s azt mondja indokolásul, h o g y : mivel alperes a szóbanforgó zenés színmüvet nem mindenki által szabadon és tetszés szerint hozzáférhető, tehát nyil-
I 1
vános helyen, c'.s nem mindenki számára, — hanem csupán saját körhely Légeiben s csak a s a j á t tagjai és azok meghívott vendégei számára adatta etö; az ilyen előadás pedig a in. kir. K ú r i a 1918. évi február 9-én hozott; 18. s z á m ú polgári jogegységi döntvényének . . . indokolása és közfelfogás szerint nyilvános előadásnak nem tekinthető, imivei az 1921. évi L I V . t.-c. 8., 49., 51. és 57. §-ainak egybevetett értelme szerint a szerző, v a g y fordító engedélye nélkül valamely zenés színműnek csak nyilvános helyen való előadása állaipitja meg az idézett szakaszokba 'ütköző szerzői jogbitorlás vétségének tényálladékát, ellenben az ilyen münék nem nyilvános helyen — bár a szerző, vagy a fordító eugedélye nélkül való előadása ilyen vétség tényálladékát meg nem állapítja; mivel az a körülmény, h o g y a szóbanforgó színdarab per tárgyává tett előadására szóló meghívón nem volt kitüntetve, hogy ezt a zenés színművel m a g y a r r a felperes fordította, — egymagába véve az 1921. évi L I V . t.-c. 23. §-ában foglalt szerzői jogbitorlás vétségének tényálladékát sem állapítja meg, mert; nincs bizonyítva, sőt a. per során felperes maga sem állította, hogy az alperes előtt Jcifejezte volna azt az akaratát, hogy a meghívókon az előadandó színdarab megjelölése mellett az is kitiintettessék, hogy azt a színdarabot ő, a felperes fordította. Dr. Molnár Márton. A versenytilalmi kikötés érvényessége. Birói gyakorlatunk egyik kijegecesedett tétele, h o g y a z oly versenytilalmi megállapodás, amely helyi, időbeli kikötéseinél fogva a kötelezett fél megélhetését és boldogulását méltánytalanul vagy túlságosan gátolja, a jó erkölcsökbe ütközik és ezért semmis. Jól esik regisztrálni a K ú r i á n a k a versenytilalmi megállapodás érvényességére vonatkozó egy u j a b b döntését, nemcsak a n n a k helyessége miatt, hanem mert, az igazság diadalra juttatása érdekében nem riadt vissza a jogi és ítélkezési techn i k a eszközétől sem. Az ilélötáibla a perben hivatkozott versenytilalmi kikötést., hogy alperes mindaddig, amíg felperes S. községben szikvizgyárat tart fenn, a község területén szikvizgyártással nem foglalkozhatik, — „bírói elismerésre nem számi tható"n a k mondotta ki. A tényállás teljességéhez hozzátartozik, hogy alperes a felperesnek eladta szikvizgyárat és ezen, eladással kapcsolatban létesült; a fenti versenytilalmi megállapodás. A Curia P . I V . 4936/1927. sz. h a t á r o z a t a noha megállapítja, h o g y a versenyszabadság azon időbeli korlátja, „amig a vevőnek S. községben szikvizgyára lesz", nemcsak határozatlan, de közel áll az időbeli korlát nélkül való versenytilalmi kikötéshez, — mégis kimondja, hogy a kikötés egészében érvénytelennek nem tekinthető, lianem csak azt vonja maga után, h o g y a. versenytilalmi kikötés időbeli korlátozásának a z a része érvénytelen, amely a méltányos időhatárt meghaladja. (A határozat, — s a j n o s — e ponton nem szövegezett elég élesen; a fenti szövegezés azonban a K ú r i a álláspontjának hü visszaadása kívánt lenni.) A versenykorlátozás időbeli ha-
78
tárát pedig, — m o n d j a a K ú r i a — eseileg szakértők meghall gatásával, a méltányosság szerint kell meghatározni. •Ami ebben a határozatban a régi gyakorlattal szemben ujitás, az abban áll, hogy a régi gyakorta', ha a korlátozást sokailotta és 'meg nem engedhetönek tartotta, a k k o r a korlátozás egészben érvénytelenné váll, a kötelezett fél azon mértékű megszorítás alól is felszabadult, amit érvényesen lehetetit volna vele szemben kikötni, inig a mostani döntés csak a korlátozás tilos többletét a k a r j a lefaragni, de kötve t a r t j a a felet a helyes — a jog által megengedett — mértéken belül. A teljes érvényesség vagy teljes érvénytelenség merevigen-nem álláspontjával szemben az igazságnak, a törvényhozói intenciónak valóraváiíása a K ú r i a u j álláspontja. Jogtechnikailag ennek a megoldásnak az a vélt akadálya volt, hogy mi történjék akkor, h a a megállapodás egészében fennmarad, de a megállapodás egy része kiesik, — mint pótoltassék a kieső rész. Kolumbus tojása volt a megoldás. Végezze a pótlás m u n káját a bíróság. A bíróság m o n d j a meg azt, aminek megállapítására a felek lettek volna hivatottak. A bíróság gondolatmenete eddig az volt, h o g y a bíróság a felek m u n k á j á t nem veheti át, quasi nem diktálhatja a szerződő feleknek, h o g y ök miben állapodtak meg, vagy hogy őszintébben fogalmaz, hogy miben kellett volna megállapodniok. A magánjogi törvényjavaslat 1020. §-a jogszabállyá teszi a bírónak ezt a suppleálási jogát: „1020. §. Részleges semmisség vagy megtámadás esetében az egész jognyilatkozat megdől, hacsak meg nem állapíthatni, hogy a nyilatkozattevő azt a semmis vagv megtámadás folytán .érvénytelenné vált r é s z nélkül is megtelte volna. Az utóbbi esetben e részre nézve szükség esetében a bíróság méltányosság szerint határoz." E lapok h a s á b j a i n ismételten irtunk az osztó igazságot szolgáló egyesség-itéletröl. A Kui'ia döntése és a hivatkozott jogszabály a n n y i b a n közösséget tart az osztó ítélettel, hogy a biró a felek szerződéses a k a r a t á n a k pótlását teremti meg itt; is, ott; is. A fenti döntés tehát a s a j á t terültén lul is termékenyen hat vissza az osztó ítélet, nagvobb mérvű térfoglalására. B. S. Marasztaló ítélet — turpis causa mellett. A két alsó bíróság elutasitó ítéletének megváltoztatásával a K ú r i a P . I I I . 8365/926. sz. közbeszóló ítélete elrendelte a z eredeti állapot helyreállítását. A per rövid tényállása a következő: P e r e s felek egymással szerződést kötöttek, melynek b u r k o l t célja az volt, hogy alperes az ágyassági viszony folytatásáért jutalmazást k a p j o n . A fellebbezési bíróság a jó erkölcsökbe ütköző szerződés a l a p j á n a sablont alkalmazta: az ajá.ndék visszakövetelésére bírói jogsegélyt nem lehet igénybevenni. A K ú r i a határozata, amellyel á döntést megváltoztatja, indokolásában nem őszinte, söt a szójátékig megy el. ,.A peres felek között létrejött szerződés a jó erkölcsökbe ütköző volta miatt nem részesülhet u g y a n jogi segélyben, — m o n d j a a K ú r i a — de-
79 téves a fellebbezési bíróságnak az· ¡a jogi álláspontja, hogy a felperes nem léphet fel a szerződés érvénytelenítése végett keresettel". A K ú r i a tehát, hangzat szerint, f e n n t a r t j a a z t a z álláspontot, hogy erkölcstelen · szerződést jogi segélyben nem részesít, de lényegre megadja a hangzat szerint megtagadott jogi segélyt. É r t j ü k a K ú r i a gondolatát. Más a szerződésből -folyó jog érvényesítése i r á n t i igény és más a szerződés érvénytelenségére alapított igény. A differencia azonban az igények· ekként jellemzett eltérésében van — és helytelen a birói jogsegély megtagadására utalás, amely jogsegély elvonás az igény t a r t a m á r a tekintet nélkül vonta maga után a z elutasító ítéletet.. A judicatum hibássága éppen a jogsegély megtagadásának helytelen álláspontja. Nem igaz, hogy a bíróság megtagadja a jogsegélyt, hanem elutasító határozatot h o z A jogsegély megtagadása kifejezészavart támasztott a koponyákban, mert oly értelmet tulajdonítottak e kifejezésnek, h o g y a biró köteles a limine elutasítani a keresetet, az igény közelebbi vizsgálata nélkül, h a egyszer . a turpis causat meglátta. · Nézze meg a biró, mi van az igény mögött és a további k u t a t á s t n e vágja el a turpis c a u s á r a való stereotyp utalással. Csak az erkölcstelen· szerződés teljesítését vagy kártérítést kérő igény utasítandó el. Visszakövetelési igény, — melynek alapja a szerződés érvénytelensége — az eset körülményei szerint lehet jogszerű, de lehet jogszerűtlen is. A z eredeti állapot helyreállítása sem kőtelező szabály és © tekintetben a 458. E . H. szövegezése sem mondható szerencsésnek. A most megbeszélt hat á r o z a t n a k más ítélettel való egybevetése, — m o n d j u k a P . V. 3911/916. sz. határozattal, amelyet a P o l g á r i J o g 1927. évf o l y a m á b a n (290. 1.) beszéltünk meg — m u t a t j a a birói gyakorlat ellentétességét. Az utóbb hivatkozott határozat a durva hálátlanságra alapított ajándékvisszakövetelési igényt, — mivel az a j á n d é k az á g y a s s á g r a tekintettel adatott, ob turpem causam elutasította. E z a határozat az alperes terhére esö d u r v a hálátlanság h i j j á n is, — visszaitélte az ajándékot. H a d a k o z á s u n k célja á birói jogsegély megtagadásának félreértése, hamis utak o n vezetése elleni küzdelem. A lényég . pedig ez: elfojtani a turpis c a u s á s megállapodások érvényesítését, — az adott eset különösségei szerint elbírálni ' a visszakövetelési igény jogosságát vagy jogtalanságát. B. S. Lakásbérleti kérdések. A budapesti kir. törvényszék fellebbezési tanácsainak gyakorlatából r a g a d j u k ki a kővetkező döntéseket: . - , ... 1. „Sz. Testvérek T á r s a s á g a " — a bíróság megállapítása szerint — egyházi testület lévén, mint ilyen, de még hivatásánál és céljánál fogva is, tagjait együttélésre kötelezi; ezért a bíróság e társaság tagjait egy és u g y a n a z o n tekintet alá esőknek tekinti a háztulajdonos azon hozzátartozóival, akiket a rendelet felemiit s minthogy a L . R. egyáltalában nem állított fel korlátot a tekintetben, hogy a h á z t u l a j d o n o s hányszor élhet a 14. § 1. pontjában biztosított felmondási jogával, ennélfogva a felperesként fellépett t á r s a s á g n a k a tagjai beköltözése céljából saját m a g a részére eszközölt felmondását a 31. P f . 8433-^1927. sz.. ítélet jogosnak mondta ki. — Némi aggállyal lehet ezen rendelkezést tudomásul venni, mert hiszen a L. R. valamely társa-
80
ság jogi személyiségét egyházi, kulturális stb. szempontból nem különbözteti meg és igy valamely n a g y s z á m ú szövetség vagy társulat mint háztulajdonos igen könnyen szerét ejtheti a n n a k , hogy egy-egy házat megvévén, a n n a k esetleg összes lakóit kilakoltathatja. 2. Az idézett s z á m ú fenti itélet hatályosnak mondta ki alaki szempontból az olyan ielmondást, amelyet nem maga a háztulajdonos, sem annak állandó házgondnoka, hanem egy oly ügyvéd intézett az bérlőhöz, akinek meghatalmazása csak a perben nyert igazolást. — A bíróság álláspontja szerint a ielmondást eszközlö ügyvédnek a felmondó levéllel egyidejűleg meghatalmazotti minőségét igazolnia nem kell. Kérdés, nem vezethet-e ez a gyakorlat visszaélésekhez; elképzelhető u g y a n i s , hogy a bérlővel szemben a háztulajdonos esetleg később revokálja a felmondást, a n n a k kijelentésével, h o g y az illető ügyvédet nem bizta meg? Nézetünk szerint a felmondás oly fontos nyilatkozat, hogy a n n a k oly személytől kell erednie, akinek jogosultsága á törvényből származik vagy aki meghatalmazását nyomban igazolja; a bérlőnek nem kötelessége az iránt érdeklődnie, hogy a felmondás valóban ily személytől ered-e, hanem e tekintetben minden kétséget eloszlató felmondást kell kapnia. 3. E g y özvegyasszony leányai férjhez kívánta adni s egyúttal leánya jegyesével oly módon állapodott meg, h o g y a megfelelően nagy lakásban az i f j ú párral együtt ö is el fog helyezkedni. A lakást a h á z t u l a j d o n o s n a k fizetett lelépés elleriében ö szerezte meg, azonban a lakásigazolványt leendő vejének, mint családfőnek, a nevére i r a t l a ; ö maga azonban társbérlőként megnevezve nem volt. A lakásba a vőlegény soha be ném költözött, hanem csak az özvegyasszony a leányával. Afz ö neve is szerepelt a l a k ó k n a k k a p u alatti névjegyzékében. H ó n a p o k multán a jegyesek az eljegyzést felbontották; s a h á z t u l a j d o n o s erről értesülvén, felmondási keresetet indított a volt völegény ellen, azon az alapon, hogy jogellenes a l a k á s n a k a h a s z n á l a t a mert az özvegyasszony lakik b e n n ' a leányával s nem alperes, akit ö egyedül tekint bérlöjeként. A bíróság ezen felmondást joghatályosnak mondta ki (31. P f . 13.593—1927. sz. itélet), mert nem látta beigazoltnak, .hogy a háztulajdonos a jegyesség felbontásáról mái· korábban értesült volna, mint - a félmondás etött n é h á n y nappal s ezért az alperesnek a fővárosi lakbérszabályzat 15. §. utolsó bekezdésére 'val'ó azon hivatkozását, h o g y felperes a jogellenes használatot több mint 30 napig fürté, figyelembe nem vette. Nézetünk szerint a bíróság döntése t ú l s á g o s a n formálisztikus s néni méltatta kellőképen az életviszonyokat. Elvégre a feleknek az intenciója az v o l t / h o g y három ember (férj, feleségi anyós) együtt l a k j o n ; aminthogy ezek közül a menyaszszony és az a n y ó s ' n y o m b a n be is költözött a l a k á s b a ; áz a körülmény pedig egymagában, h o g y a leendő f é r j a jegyesség felbontása folytán többé be nem költözik, h a n e m csak a két nö marad a lakásban, a háztulajdonos jogait semmiben sem érinti s igy a lakás használatát jogellenessé nem teszi. F. P. Egy érdektelen ügy érdekességei. F ő t é m á j a szerint az eset. amelyről az alábbiakban szó lesz, szürke és 'jélentőségnélküli
81 Két érdekes oldalhajtása volt az"ügynek. Ezekről kívánunk szólani. Az eset: Két örököstárs közül az egyik a s a j á t nevében áta d j a a hagyaték tárgyát képezett ékszert értékesítésre a megbízott cég garancia-levele ellenében. A megbízott cég, akinek az eladás után jutalék járt volna, az eladást megkísérli és m á r a vevő átvenné az ékszert, amikor a vételár leolvasása közben reájönnek, hogy az ékszeren (brilliáns) repedés van. így az eladásból nem lesz semmi. A megbízó az ékszert utóbb — természetesen alacsonyabb áron eladja és minthogy a cég á különbözetért a felelősséget el nem ismeri, pert indít ellene. Elvileg mindhárom fórum marasztaló ítéletet hozott. Idáig az ügy. A két oldalhajtás: ' 1. Nem. vagyok jogviszonyban. A Polgári Jog 1926. évi. 4—5. számában a kérdésről bővebben irtunk. · Az adott esetben alperes nem mondotta, hogy- nincs jogviszonyban a felperessel, mert hiszen éppen felperes egyedül hízván meg őt, az u. n. jogviszony nyilván közte és felperes között állott fenn. De megemelte azt a lélekben rokon kifogást, hogy felperesnek egyedül nincs felperességi joga. (Jogtechnikailag a helyzet akként áll, hogy a „nem vagyok jogviszonyban" felpevescserét céloz, — célozni tulajdonképpen és rendszerint perelhuzást céloz, — az itt emelt aktoratusi kifogás 0a felperes párosítására tendál. A budapesti ítélőtábla II. tanácsa — ugy t u d j u k rendszeres gyakorlatának megfelelően — egyszerű eszközzel oldotta meg a problémát. Kötelezte felperest, hogy csatoljon oly nyilatkozatot, hogy örökös-társa — a tartalékos felperes — alperes ellen igényt nem támaszt és tudomásul veszi, hogy a felperes lépett fel perrel. A nyilatkozat becsatoltatván, a tábla az akíoratusi kifogást elvetette. A Kúria (P. IV. 9121/1927. sz.) felülvizsgálati t á m a d á s h i j j á n a döntést n e m érintette. Részünkről a felperességi kifogás ezen igen egyszerű és a gazdasági érdekeket kielégítő megoldását igen bölcsnek tartjuk, sőt fölöttébb kívánatos, 'hogy ez a gyakorlat általánossá váljék. 11. Magánjogi elkobzás. Ismeretlen fogalom a jogalkotásban és igazságszolgáltatásban, elméletben és gyakorlatban. Hogy mit akar jelenteni? Talán helyesebb lesz, ha gyakorlati példán illusztráljuk. ' A felelősség összegszerűsége keretében alperes azzal is védekezett, hogy a különbözet kiszámításánál figyelembeveendő az ő jutalékának összege, illetve á különbözet ezzel csökkentendő. Indokolta ezt azzal, hogy ha áz ékszerrel semmi hiba nem történt volna, a felperes akkor is a szóban forgó vételárat a jutalék levonásával kapta volna meg. Julajdonképeni ve.sztesége tehát) csak az a különbözet, amely a jutalékkal csökkentett eredeti vételár és a későbbeni ténylegesen elért vételár között mutatkozik. Ha a jutalék figyelmen kivtil marad, felperes valójában keres a káron, többet kap, mint amennyit normális, k á r nélküli lebonyolítás esetén kapott volna. Az alperesi védekezést mind a három fok elvetette lényegben azon indokból, hogy alperes hibájából m a r a d t el az ügylet valóságos foganatbavétele, a jutalékra tehát nem lehet igénye. . így talán a kérdés nincs jól .megfogva. Az alperes nem az ex contractu őt illető jutalékkövetelést érvényesítette beszámít á s formájában, hanem.azt állította, hogy á felperes k á r a kisebb. Hogy ez a kár azért kisebb, mert alperesnek jutalék járt! volna·, valójában nem változtat azon, hogy a k á r mégis csak kisebb és a nagyobb összeg megítélésével felperes a kár folytán -oly vagyon-plusboz jut, amihez kár nélkül nem jutott volna.
82 A helyzet tehát az: alperes nem szolgált r á a jutalékra, sőt ő felelős, hogy a jutalék meghiúsult; ő tehát a k á r a p a s z t á s kerülő u t j á n sem juthat oly helyzetbe, amely a jutalékérték birtokába j u t t a t j a (ezen jutalékösszeg erejéig a fizetés alól mentesül), de viszont a felperesre is alaptalan a gazdagodás, ha valóságos k á r á t meghaladó összeget kap. A probléma, a m i itt adódik, nem eseti s a j á t s á g . A turpis causa számos esetében érezzük, hogy egyik fél sem érdemli meg a pernyerést, a felperes n e m azt, hogy a követelést megkapja, az alperes nem azt, hogy a követelés alól mentesüljön. A védjegyjog, a tisztességtelen verseny területén gyakori, de a közpolgári forgalomban is aktualissá válhaiik, hogy a jogsértő fél oly gazdagodáshoz jut, amelyet ellenfele az3 ő jogsértése nélkül a s a j á t s z á m á r a nem tudott volna elérni. Pl. valaki nagy propaganda tevékenységet fejt ki egy idegen védjegy kihasználásával és jelentős üzleteket tud kötni e réven, amelyekből nyereség resultálódik. A'védjegy birtokosa m a g a szerényebb propaganda eszközeivel ezt az eredményt n é m . t u d t a volna elérni. Kohler óta jogi elv ' a „Heráusgábe des E r l a n g t e n " meg akkor is, ha felperes kára kisebb. Ez a felperes is'keres a káron. A jogsértő bizonyára nem érdemli meg, hogy a „product u m sceleris'' n á l a maradjon, de visiont az sem erkölcsös, hogy a kártérítés több legyen, mint térités-gazdagodás. Grosschmid említi a következő kis esetet a Kt. 344. §-a körében. Valaki helytelen csomagolással a d j a 'fél az árut, ami miatt az á r u elpusztult volná. De jön egy villámcsapás és még mielőtt a helytelen csomagolás konzekvenciái beállottak volna, — elpusztítja a feladott árut. Ahogy történt; — ugy vevő viseli a veszélyt, tartozik vételárat fizetni; ahogyan a villámcsapás nélkül történt volna — a csomagolás hibásságábóí elpusztultáru vételárát vevő n e m tartoznék fizetni, m e r t eladó hibás abban, hogy az áru elpusztult. „Elragadott okozat" — ezt az elragadó kifejezést használja Grosschmid a n n a k feltüntetésére, hogy rossz csomagolás, mint ok mellől, az emiatt bekövetkező árupusztulás mint okozat' „elragadtatott' 1 . A villámcsapás akkor is bekövetkezett volna, h a eladó az árut hiba nélkül csomagolja, — a másik oldalról: az á r u villámcsapás nélkül is elpusztult volna az eladó hibájából. Vevő ellen is, eladó ellen is van kadencia.' Mégis van egy nagy különbség ezen esfet és az előzők között. Ha a tételes jogi elrendezés á l a p j á n akár Vevőnek, a k á r eladónak a d u n k igazat, — a jogérzet vagy belenyugszik, vagy az ellenkező döntést sürgeti. Valamelyiknek igazat a k a r u n k adni. Az előző esetekben a jogérzet követelménye az, hogy egyik fél se kapjon igazat. Váljon közöttük gazdátlanná ;a vita tárgya! És minthogy valakinek mégis csak meg kell kapni az értéket, — mivel, hogyha senki sem kapja, ugy az alperesnél m a r a d és ezt a k a r j u k elkerülni, — kapja meg az állana. íme: a m a g á n j o g i elkobzás. A magánjogi elkobzás problémája a d v a van. Hogyan foglaljon állást a törvényhozó, a r r a nem egyedül a fenti ¡beállításból kitetsző szempontok irányadók. A probléma sokrétű, de ugy érezzük, megkívánja, hogy foglalkozzunk vele. B. S. Perenkivüli költség az ellenfél terhére. A perenkivüli (de még mindig bírósági) eljárásokban a vesztes fél ellenében sem állapitja meg a birói gyakorlat az ellefénl ügyvédi képviseletének költségeit, ha csak nincs külön oly rendelkezés, amely a költségmarasztalást előírja. Most egy n e m tulajdonképeni pe» renkivüli költség érvényesítését mondotta ki az ellenfél terhére
83
a K ú r i a P. IV. 5259/927. sz. határozata. Eladó a veVő által áfi nem vett árut, közjegyző közben jöttével elárverezte. Vevővel szemben keresetbe vette az árverés foganatosítása és azt megelőző eljárások alkalmával igénybevett ügyvédi képviselet költségeit. A Kúria azon indokolással, hogy az ügyvédi képviselettel fölmerült költség a K. T·. 352. §-a értelmében az indokoltan felmerült kiadások fogalmi kórén kivül nem esik, helybenhagyta a másodbiróságnak ezen ügyvédi költségek marasztaló határozatát. B. S.
Jogélet. Magyarország
magánjogi
törvénykönyve.
Ünnepi
alkalmat kerestek ki a javaslat benyújtására, de a javaslat benyújtása maga is nemzeti ünneppé aranyozta volna, be azt a legszürkcbb hétköznapot, amelyen a benyújtás megtörténik. Post tot discrimina rerum. Sok korszakra oszló ezeréves történelmi viszontagság alatt fény és ború váltakozott. Volt idő, hogy a muló nap utolsó bucsusugarait magyar tenger vizében fürdette meg és volt idő, mikor ellenségek osztozkodtak zsákmány-önmagunkon. A történelem kereke most megint fordult egyet. Ujabb gyászos változatot hozva életünkbe. Fekete magyar égbolton jelenik meg az irás: Magyarország magánjogi törvénykönyve. A magánjogi törvénykönyv jóval több, mint magánjog. A magánjogi törvénykönyv az alkotmány jelentős része, — alapja társadalmi életünknek és végső analízisében fundamentuma a közjognak is. Négyszázéves mult fejeződött be a magyar kodifikációban a javaslattal. Nyolcvan esztendő még az a legközelebbi mult is, amelytől kezdve folyamatosan — ha időbeli megszakításokkal is — tart a mai javaslat megalkotása. Generációk munkája szívódott fel a kodifikációban; a nagy jogászok mellett a jog ismeretlen nevű napszámosai — egyik téglával, másik kavicscsal — vett részt az építkezésben. A javaslat a magyarság jogi kulturerejének mutatós példája. Vannak ma is számra és egyéni jelentőségre is súlyos nézetek, amelyek a kódifikáció és a szokásjog nagy elvi csatájában, a kodifikáció-ellenes táborba tartoznak. Az elvi csata eldőlt és a kódifikáció ellenzői a nemzeti büszkeség ugyanazon örömével tekintenek a javaslatra, mint a kódifikáció lelkes sürgetői. Á különböző jogterületen szétdarabolt országot egy egységes jogterületté kovácsolja ez a javaslat; mindannyiunk reménysége, hogy a különböző területeken szétdarabolt ország egységét is mielőbb kovácsolja össze. B. 8.
*
84
A Civiljogászok Vitatáisaságában március lió S-án dr. Frankéi Pál tartott előadást „Bizományi joiji szabályok" címen. Az. előadó anyagát bárom csoportban foglalta ö-s/.e: mindenekelőtt a bizományi jog alapelveiben kereste a magánjogi és a hiteljogi elemek vegyülését, m a j d külön-külön foglalkozott a bizományosnak kötelességeivel és jogaival a megbízóval szemben. Az előadó az irányadó jogi elvek fejtegetésénél igyekezett egyfelől az u j magánjogi kódex-javaslatának a megbízásra vonatkozó szabályait, másfelől ;t hiteljogi tételes és a kúriai gyakorlatból leszürödö institúciókat egybevetni és mintegy kísérletét állította fel a n n a k a magasabbrendü szempontokból indokolható törekvésnek, amely a magánjogi kódexben látja a nagyobb jogi területen hatályos általános polgári jogi «Zabályók foglalatát, amelyhez a speciális hiteljogi (keieskedelmi) szabályok, mint kiegészítő és speciális intézkedések illeszkedhetnek. Az előadásban érintett egyes kérdésekhez hozzászóltak: dr. Balla Ignác, dr. Vági József, dr. Szigeti László, végül a társas á g elnöke, dr. Meszlény Arthur. A tisztességtelen versenyről tartott nagyérdekü előadást a Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédi Kör f e b r u á r 25-én együttes ülésén dr. Szenle Lajos. Előadó az elmúlt három év joggyakorlata nyomán megállapította, hogy a Tvt. teljesen .megfelelt a kereskedelmi k ö r ö k év izedes ó h a j á n a k s a tisztességes kereskedelemnek hathatós védőbástyája lett a tisztességtelen versennyel szemben. A Tvt. 1. §-a, az u. n. g e n e r á l k l a u z u l a , mely elé az érdekelt körök meglehetős aggodalommal néztek, szintén jónak bizonyult; s dacára e szakasz r u g a l m a s s á g á n a k , sem a rendes bíróságok, sem a K a m a r a mellett működő választott bíróságok e szakasz intencióit nem lépték tul s mig egyrészt oly esetekben, midőn egyéb törvényes intézkedés nem segített, e szakasz hatályos fegyvernek bizonyult, másrészt a bíróságok a z alaptalan igényeket mindig visszautasították. Különösen bevált a 23800/1924. I. M. számú rendelettel szabályozott ideiglenes intézkedések és a Tvt. 11. §-ában szabályozott zárlat intézménye, melyek igen sok esetben azonnali eredményt, vagyis a tisztességtelen verseny abbanhagvását idézték elő. Előadó foglalkozott továbbá a Tvt. 8-, 9. és 15. §-aival és rámutatott a r r a , hogy e §-ok a cégvédjegy- és szabadalmi oltalmat oly erős mértékben terjesztik ki, hogy nincs kizárva az a perspektíva sem, hogy valamikor a Tvt. lesz az egész iparjogvédelmi intézmény centrális törvénye, mely melleit a többi törvények másodranguvá fognak válni. A k a m a r a i választott bíróságok gyakorlatából két kérdéssel foglalkozott és pedig az egyik az az aggályos körülmény, hogy a felek a Tvt. 44. §-ának intencióit félreértve, miután a választott bíróságnál a b b a n h a g y á s r a Ítéletet nyertek, kártérítés iránt még á rendes bírósághoz f o r d u l n a k , holott igényük a választott bírósági Ítélettel konsummálva lett: továbbá azon gyakori esetlel, hogy felperes keresetét a választolt bíróság előtt kiterjeszti, ami szintén visszaélésre a d h a t alkalmat. Általában a k a m a r a i rendszer működését megfelelőnek tartja, csak kicsit túlzottnak látja a Kamara p r o p a g a n d á j á t ez ügyekben.
85
Előadások. Az elmúlt hónapban, — a Magánjogi T ö r vénytervezet megjelenésével kapcsolatiban ds — n a g y lendületet vett a jogélet. Számos érdekes előadásban, ankét.en és vitaüléseken kerültek tárgyalás és megvitatás alá az aktuális problémák, A Magyar Jogászegylet és a Budapesti Ügyvédi Kör közös előadássorozatban ismerteti a z . u j kódex tervezetét. Az első· előadáson, amelyen jogéletünk előkelőségei, n a g y számmal jelentek meg, dr. Szászy Béla, igazságügyi államtitkár általánosságban ismertette a kódexet ós párhuzamot, vont az eddigi szokás, jogi és törvényszabályozás között. Az. eddigiek során dr. Vladár Gábor min. tanácsos, dr. Stolpa Józspf és d,r. Csorna Kálmán ismertették a kódex családjogi fejezeteit. . Dr.. Pap Dezső államtitkár a magántisztviselők és .kereskedösegédek szolgálati viszonyának törvényszabúlyzatáról tai'-r (ott előadást, dr. Bátor Viktor a m a g y a r vagyon jogi védelméről a volt monarchia területén, dr. Szende Péter-Pál,.a korlátolt felelősségű társaságról, dr. KohnerArtur az ipari záloglevelekről szóló .-törvényjavaslatról és a Jogászegyletben dr·.. .Markas Olivér a kamatkérdésekröl. · . ., A fizetőképtelenség! jog egységes kodifikációjáról. kész.ül.t törvény tervezetét vitatta meg az Ügy védek Gazdasági. 'P.ártja,, melynek során dr. Katona Gábor és dr. Taiüiner Géza. ismertették á"javaslat egyes intézkedéseit. ' ' " Az Ügyvédek Reform Szövetsége folytatta az ügyvédi rendtartás r e f o r m j á n a k vitáját, amelynek sorún dr. Molnár Márton, dr. Szécsi Gábor és dr. Sebestyén Ernő ' tartott/előadást.. . .' . s .. '
Külföldi joggyakorlat. A tulajdonjog törvényes korlátozása az ausztriai ingatlanoknál. Az Általános P o l g á r i Törvénykönyv 362. §-a szerint a tulajdonos javait önkényesen h a s z n á l h a t j a , használatlanul h a g y h a t j a , megsemmisítheti, egészben, vagy részben elidegeniíheíi, - azokról lemondhat, azokat átengedheti. Nézzük, mi m a r a d meg a jelenleg Ausztriában érvényben levő lakbértör•vény (1922 december 7-íki törvény Bgbl. 872.) és az, úgynevezett; értéknövekedési 'adótörvény (Landesgestez f ü r W i e n , 2 9 / 8 1927, Lgbl. Nr. 126) rendelkezései folytán az osztrák magánjognak ezen meghatárazásából. Amennyiben a lakástödvény alkalmazást nem nyer, az O P T K . rendelkezései csorbítatlanul érvényesülnek. Ezért az ingatlan, amelyet egyedül a h á z t u l a j d o n o s lakik, tehát nem tekinthető bérbeadottnak, nincs alávetve a lakástörvénynek. Ha. tehát ilyen ingatlan ellen, végrehajtás vezettetik, a l a k á s tulajdonosa, azaz a kötelezett nem élvez bérlö-védelmet, — nem lévén ö bérlő — minek folytán az ingatlan árverési vevője a ház kiüresbését i s foganatosithaija. Nem állanak á lakás-
86
törvény védelme alatt azok a h á z a k , illetőleg" lakások, vagy lakás-alkatrészek sem, melyek a lakástörvény hatályba lépése után építés v a g y hozzáépítés folytán u j j á a l a k i t t a t t a k , vagy oly h á z a k b a n voltak, amelyek s z á m á r a a hatósági építési engedély csak 1917 j a n u á r 27-ike u t á n adatott ki. H a ezektől a főcsoportoktól eltekintünk és apróbb, érdektelen kérdéseket kikapcsolunk, a z összes többi b é r h á z r a a lakástörvény határozatai vannak érvényben. E z e k a tulajdonost a tulajdonjog gyakorlásában két i r á n y b a n korlátozzák. E z a két k o r l á t o z á s a bérmegállapítás és felmondás korlátozása. A bérmegállapitá-s kérdésében az o s z t r á k törvény még azon az alapelven áll, hogy elvileg nem méltányos, h o g y a tulajdonosnak a házbirtokból jövedelem, vagyis ház-tulajdonosi járadék jusson. A háztulajdonos t. i. alapbérül a 150szeres békeház'bért, továbbá a karbantartási költséget és az u. n. kezelési költséget k a p j a . í g y alapjában véve csak a z j á r neki, amit a h á z k a r b a n t a r t á s a megkíván, ahol i s a házbérbizottságok döntik el, hogy a k a r b a n t a r t á s i m u n k á l a t o k szükségesek-e, vagy «sem. E z t az elvet k i z á r ó l a g csak az 1925. évi novella töri át, kimondván, hogy a h á z t u l a j d o n o s a s a j á t lak á s a fölött s z a b a d o n rendelkezik, de csak akkor, h a az 1925 julius 31-én nem volt bérbeadva. E lakásokra u.gy a lakbérkérdésben, mint a felmondáskorlátozásban az általános magánjog -határozatai érvényesek. Ebben a vonatkozásban az úgynevezett u j h á z i u r a k (szerzemény 1918 j a n u á r 1-je u t á n ) megemlítést érdemelnek, mert ezeknél szabad mérlegelés u t á n Ítélik m'eg, a bérbizottságok, h o g y egy n a g y o b b k a r b a n t a r t á s i munkálat egészében, vagy részeiben a bérlökre .átháritható-e, h a az ingatlan a r á n y t a l a n u l alacsony áron szereztetett meg. (Lakástörvény 7. §-a.) A. lakástörvény e szerencsétlen rendelkezését egyes 'bérbizottságok n a g y o n is az u j h á z t u l a j d o n o sok h á t r á n y á r a értelmezik, amennyiben abból i n d u l n a k ki, hogy a szerzemény a békeárral szemben rendkívül alacsony áron történt, holott helyes értelmezés mellett a békeár i r á n y adó nem lehet, mert a forgalmi á r a k a b é k e á r a k n a k c s a k egy csekély töredékét képezik. Minthogy a bérbizottságok, rendelkezései jogorvoslattal meg nem támadhatók, egyes bécsi kerületekben az ilyen h a t á r o z a t o k tömegesen nyernek jogerőt. A legújabb bérnovelláló javaslat a bérkorlátozásban lényeges változásokat hoz. a z eddigi jogállapottal szemben. Ha e novellából törvény lesz, amit ma még nem lehet előre látni, kétségtelen, h o g y ez a háztulajdonosok helyzetének javulását fogja maga u t á n vonni. A novella szerint u. i. a törvényes lakbér a köbmérték alapján, a 'békebér 2—3000-szeresében lesz megállapítva. Ebből a törvényes bérből köteles a háztulajdonos m a g a ¡gondoskodni a ház k a r b a n t a r t á s á r ó l és csak n a g y o b b m u n k á l a t o k n á l kérhető a bérbizottságtól a lakbérnek egy individuális emelése. H a a h á z t u l a j d o n o s n a k módjában áll abból a törvényes bérből megtakarítani valamit, u g y ezek az összegek képezik a háztulajdonosi járadékot. E b b e n az esetben régi és u j birtok között különbség nincs. A fennálló törvény szerint a háztulajdonosnak még az u j bérbeadás
.87 után sincs módja a törvényes bérnél magasabbat k é r n i . , A novella ezt meg a k a r j a szüntetni és jogot a k a r adni a háztulajdonosnak a r r a , hogy- u j Ibér beadásnál, szabad belátásuk szerint a békeár 5000-szereséig emelkedő bért követelhessék. Félévnél hosszabb ideje fennálló bérleteknél teljesen fennáll a szerződési szabadság a bér megállapítására vonatkozólag. A novella ezen meghatározása jogpolitikai szempontból megengedhető, mert ez esetben a bérviszonyok a l a k u l á s a alatt a bérlök n j követelései f o r o g n a k szóban, — a bérlő kényszerhelyzete a lakáskeresésnél itt nem jön figyelembe, ú g y h o g y a bérlő a háztulajdonossal mint egyenrangú szerződő fél áll szemben. Minden olyan megállapodás, mely a lakástörvény bérjnegállapitásának ' megkerülése céljából köttetik, a törvény rendelkezéseinél -fogva érvénytelen. Az efajta megállapodások fejében fizetett összegek visszakövetelbetök. L a k á s o k r a ez a fennálló joggyakorlat szerint, kivétel nélkül érvényes. E f a j t a perek mindennaposak. A joggyakorlat szerint a lelépési szerződés megkötése, amely a l a k á s birtokába juttat és a lelépési d i j utólagos visszakövetelése, a visszakövetelő álláspontjából nem tekinthető a jó erkölcsökbe ütközőnek. Üzletek eladását, h a a vevőkör és a vállalat is együtt adatik el, a joggyakorlat neon tekinti üzlethelyiség, hanem vállalat eladásnak és (ez esetben) a visszakövetelést nem engedi meg. Gsak legutóbb nem h a g y t a jóvá a legfelsőbb bíróság n é h á n y döntvényében a visszakövetelést a r r a az esetre, h a egy hosszú lejáratú szerződés n y ú j t á s á é r t fizetséget követeltek. A felmondáskorlátozás kérdésében a tulajdonjogkorlátozás még élesebben mutatkozik". A bértörvény 19. §-a szerint a felmondás__ csak a törvényben demonstratíve felsorolt fontos okokból engedhető meg. A felsorolt felmondási okokból különös érdekességgel kevés bir. A bér nem fizetés, vagy a bérlő egyéb vétkes magat a r t á s a k ü l ö n t á r g y a l á s r a nem szorul. É r d e k e s a felmondási rendelkezés a s a j á t szükséglet esetében, amely az alábbi előfeltételeket követeli meg: s ü r g ő s szükséglet, vagy valamely lemenő s z á m á r a való s ü r g ő s szükséglet és elsősorban a n n a k kimutatása, hogy a felmondóra a bérszerzödés fenntartásából a r á n y t a l a n u l nagyobb h á t r á n y származik, mint a bérlőre, a felmondásból. Ezen tényállás szerint a felmondás m a j d n e m keresztülvihetetlen. H a m á r a sürgős szükséglet bizonyítása sikerül is, csak a legritkább esetben sikerülhet a n n a k bizonyítása, hogy a felmondóra aránytalanul , nagyobb h á t r á n y háramlik, mert hiszen a felmondást szenvedő mindig a r r a az álláspontra helyezkedik, h o g y a felmondás esetében hajléktalanná válik. A. második felmondási ok a s a j á t szükséglet cimén a sürgős s a j á t szükségletet feltételezi és megköveteli e mellett egy helyettesítő bérlemény szolgáltatását, amelynek fekvését és minőségét tekintve, megfelelőnek kell lennie. E n n e k a felmondási o k n a k az előfeltételei is n a g y o n szigorúak. A joggyakorlat ezeket nem mérsékli, söt a n n y i r a kiclesiti, hogy a gyakorlatban ezzel a felmondási okkal, amely az előbbivel szentben az
88
üzlethelyiségekre is érvénveo, alig lehet boldogulni. (V. ö. a m a g y a r lakásrendelet 8888/927. M. E. sz. IS. §-ával.) Az u. n. u j háztulajdonost (Bécsben szerzemény 1914 a u g u s z t u s 1-je után) ez a s a j á t szükséglet eimén való felmondási ok egyáltalán nem illeti meg. Az egyetlen felhasználható és a gyakorlatban i s s ü r ü n előforduló felmondási ok: az esetben, ha az üzlethelyiség bérlője a bérleményt egészben bérbeadja, vagy csak egy részét a d j a k i és -azért az általa fizetett bérnél aránytalanul nagyobb ellenszolgáltatást követel. A novella javasiala szerint ez a jog a lak á s o k r a is kiterjeszletik. Minden olyan kísérlettel szemben, amely a lakástörvénynek a 'lakásfelmondások korlátozása kérdésében való megkerülésére történt, akár színlelt szerződések, -akár bíróilag végrehajtható egyosségek kötésével a joggyakorlat erélyesen á.llást foglal. A Bécs városának fizetendő értéknövekedési adóról szóié törvény gyakorlati kihatásaiban a t u l a j d o n j o g n a k egy nem kevésbbé jelentős korlátozását mutatja. Ingatlanok, v a g y ingatlanrészek á t r u h á z á s á n á l Bécs városának területén egy értéknövekedési adó rovandó Je. E z a rendelkezés a joggyakorlat részéről oda magyaráztatik, hogy az osztrák valuta elértéktelenedése nem véletik itt figyelembe. Aniták a kérdésnek a megítéléséhez, vájjon értékemelkedés fennáll-e vagy sem, a vételi és eladási ár koronákban, illetve schillingekben szembeállittatik, illetőleg, ha a szerződésben idegen valuta van felvéve, az k o r o n á r a átszámitíatik E két tétel különbsége az értéknövekedés. Számtalan eset; ben az értéknövekedés megadóztatása helyett egy értékcsökkenés megadóztatását, helyesebben egy átruházási ügylet u j a b b városi niegil lefékezését látjuk. Az· értéknövekedési, adó kiszá 1 mitásánál a beszerzési érték csupán 7%-kai' emeltetik a vétellel kapcsolatos költségek és illetékek fejében,, jóllehet ezzel a h á n y a d d a l ' a valorizációtól teljesen el is tekintve, — a kiadások megközelítőleg sem fedezhetők. Kimutatható befektetések, melyeket az eladó az ingatlan értékének tartós emelése céljából basznál fel (építési köllség), a vételárhoz hozzácsatoltatnak. Végül még, egy jelentős rendelkezés: 'a kivető hatóságnak módjában áll. — h a a szerződésekben feltüntetett á r a k áz értékeknek nem felelnek meg — egy egész s a j á t o s e l j á r á s u t j á n megállapítani azokat az értékekei, amelyek azulán a kivetési alapot- képezik. · Az adókötelezettség mint olyan, a bekebelezésre alkalmas szerződés létrejöttével keletkezik. Az értéknövekedési adó alól való kibúvás lehetőségeit kizárandó szeniél.yváltozások, melyek beállanak oly közkereseti társaságok, korlátlan felelősségű társaságok, betéti társaságok és betéti részvénytársaságoknál. melyeknek birtokában ingatlanok vannak, azonosnak tekintendők ezen ingatlanok eszményi részének átruházáséival. Ugyanez áll ö t á r s a s á g részesedési a r á n y á b a n történő változás eselében is, ú g y h o g y mindezen esetekben az értéknövekedési adó elöiratik éppúgy, mintha adásvétel jött volna léire. A részvényátruházásás az egyetlen ügylet e csoportban,
89
mely nem állapítja meg az adókötelezettség megnyíltál egyszerűen azért, mert a törvény megfelelő helyén részvénytársaságokról nem esik említés. Eltekintve néhány mentességtől, amelyek jelen esetben érdektelenek, nem esnek értéknövekedési adó alá elhalálozás folytán való átszállások, vagy élők közti ingyenes' jogügyletek, valamint szülőkről gyermekekre és ház a s t á r s a k és jegyesek' közötti illetékköteles átruházások. Ily mentesített átruházások az értéknövekedési adó kiszabásánál 'sem jönnek tekintetbe, úgyhogy égy későbbi eladásnál beszerzési értékül a jogelőd állal annakidején fizetett vételár vétetik alapul. Alapelv az, hogy az adó az eladót illeti. Ha, szerződésszerűen ezt. átvenné a vevő, akkor az értéknövekedési, adó az eladási árhoz csatolandó hozzá, ú g y h o g y ebben az esetben az adóalapot a 1 vételár és az értéknövekedési adóval megnövelt, eladási ár különbözete adja. Habár' az értéknövekedési adó ebbén az esetben az eladót terheli, a törvény szerint a vevő részéről is fennáll az értéknövekedési adófizetési kötelezettség,, h a ez nem hajtható be az eladón. Ezen rendelkezésre való tekintettel, ingatlanok vételénél szükséges lesz kellő tekintettel lenni az értéknövekedési adónak az eladó· · részéről való biztosítására. Megemlítendő, hogy árverésen történt vételnél ez a kötelezettség a vevőt, n e m ' terheli,- amely· rendelkezésnek a gyakorlatban igen n a g y jelentősége .van. Az adó mértéke általában a megállapított értéknövekedésnek 10%-a. Ezen adó ; azonban kétszeresére növekedik, h a a számbajő vő vétel 1920.' évben, megháromszorozódik, ha 1921. évben, négy és félszeresére emelkedik, ha a z 1922. évben, meghatsz,orozódik, h a 1922 december 31-é után jött létre. Eszerint egész 60%-ig terjedő értéknövekedési adót látunk, úgyhogy az' 1922.· évben, vagy később szerzett ingatlanok, amennyiben értékemelkedés áll fenn, a 45%-os, illetőleg 60%-os értéknövekedési' adó miatt valójában nem is kerülhetnek eladásra annál is kevésbbé, mivel minden egyes á t r u h á z á s n á l az állami átruházási illeték 8'.6ct. í g y tehát, — bár az értéknövekedési adó mint. olyan, nem jelenti a tulajdonjognak jogi korlátozását, gyakorlati kihatás á b a n egyenlő értékű egy súlyos korlátozással, mert, • mint kifejtettük, az ingatlanok' egy hiányos csoportja ezen adó miatt, csak a legritkább esetekben értékesíthetők. Igen érdekesek ós s a j á t o s a k azok a rendelkezések, amelyek Bécs ' városának a vételi szerződésbe váló belépési' jog á r a vonatkoznak. Bécs városának ugyanis joga van a vevő helyébe a, vételi szerződésbe belépni akkor, ha az a g y a n ú merül fél, hogy a szerződési okiratban a vételár helytelenül, vagy h i á n y o s a n van feltüntetve. • ' ' " Ennélfogva Bécs városának· belépési jogára való· tekintettel. a vételi szerződés nem kerülhet minden további nélkül bekebelezésre. Szükség van vagy Bécs városának igénylemondására,· vagy egy 30 napos · határidő elteltére, amelyen belül Bécs városának a belépési joga gyakorlandó. Bécs városa eddig csak egv vagy két: esetheti vette igénybe ezen belépési jogát, minthogy módjában van a szerződésbe 'beállított eladási á r n a k az adókivetés céljából a forgalmi értékre való emelésével kellőképen védekezni áz adóeltitkolás
90
ellen. Ezért általában megállapítható, hogy ezen belépési jog csak Damokles k a r d j a k é n t lebeg a szerződő felek fölött, a g y a k o r l a t b a n azonban alig szerepel, mert a vételár felemelésének lehetősége folytán, gyakorlatilag e r r e tulajdonképen szükség nincs Valósággal d r á k ó i a k azok a rendelkezések, amelyek ezen adóeltitkolásra vonatkoznak. Már a késedelmesen beadott vallomásokra, vagy késedelmes fizetésekre is büntetésül illetékemelések v a n n a k kiróva; megállapított adóeltitkolás a z eltitkolt összeg 50-szereséig terjedő pénzbüntetéssel és h á r o m hónapig terjedhető elzárásbüntetéssel sújtható. A büntetés kiterjed minden b ű n t á r s r a és résztvevőre. Megjegyzendő, h o g y az ilyen b ű n ü g y i vizsgálatok elég g y a k o r i a k ; legutóbb egy nem n a g y o n jelentékeny összegű iííct ékcltitkolásban való részvétel miatt egy bécsi ügyvédet jogerősen mintegy 50.000 schilling büntetésre ítéltek. Dr. Deutsch Maurus.
Jogirodalom. Dr. Sckwazfz Tibor: A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása, különös tekintette! a bírói gyakorlatra. ( F r a n k l i n T á r s u l a t kiadása.) A valorizációs gyakorlat- fejlődése nyugvópontra jutott: tételei többé-kevésbbé kiformálódtak, elvei rendszerzödtek, kilengései megszűntek. A pénzromlás h a t á s a i t rendező ítéletek f o r r á s a i lassan eldugulnak, szélesen hömpölygő, valamikor mindent magával, r a g a d ó f o l y a m a visszahúzódik, eliszaposodik. T á v l a t szempontjából a legalkalmasabb pozícióba helyezkedhetik ma az, aki e n a g y probléma s z á m o s á g á n a k áttekintésére vállalkozik. Schwartz Tibor könyve, — elörebocsáthrnjuk — - kivételesen sikerült m u n k a és két irányban is mintául szolgálhat. Abban, hogyan kell a valorizáció kérdését nemzetgazdasági, államjogi és etikai összefüggések foglalatában mégis p a r excelence jogászi problémaként tárgyalni és abban, h o g y a z elméleti megállapítások és azok gyakorlati hasznosítása, a gondolatokat érlelő tudománynak és az élö jogot tükröző bírói g y a k o r l a t n a k , milyen okos érzékkel történő a d a g o l á s a kell ahhoz, hogy a szertehulló a n y a g egy, — a s z ó n a k nemesveretü, régi értelmében nevezett — m o n o g r á f i á v á fonódjon össze. K ö n y v ü n k végigkíséri a valorizáció g o n d o l a t á n a k érvényesülését a jogrendszer egészén. Vertikális és horizontális i r á n y b a n : tüzetesen foglalkozik az adásvétel, a z ö r ö k j o g i és családjogi vonatkozású kötelezettségek, a kamatkérdés·, a gazdasági lehetetlenülés valorizációs tüneteivel és k ü l ö n fejezetekben mutat a z o k r a a z elvi közösségekre, amelyek a szétszórt rendelkezések mindegyikében, megtalálhatók. T ö r e k s z i k az ügvlet-tipusok jelen jogállapotát a kérdés fejlődésének és az idekapcsolódó szabályok változásának keretébe állítani. A z a n y a g ilyetén tárgyalása, nemcsak jogtörténeti érdeket szolgál, de mint minden evolúciós módszer, a legbiztosabb ut-
•91
mutató >a probléma jövő alakulásai felé. Mert 'ha a z alapvető kérdésebben, — valorizáció jogalapja, mértéke stb. — a szembenálló nézetek hárcaikat m á r megvívták, e sokat zaklatott területen a n y u g a l o m m a is csak viszonylagos és, még mindig v a n n a k fehér foltok a valorizáció térképén, 'amelyek okkupációra várnak. Mi sem természetesebb, mint, — m á r a z emberi gondolkozás ökonómiája is arra késztet — h o g y e még felderítetlen területek valorizációs berendezése .azon minták szerint fog fejlődni, amelyeket szerző a valorizációs organizáció· teljes kibontakozásában élö ügyiet-tipusoknál megfigyelhetett. Törvényhozás, söt az elmélet is, eleinte értetlenül és tehetetlenül állottak szemben a pénzromlás tényével: hosszú ideig nem Tudták diagnosztizálni a k u s z a jelenségeket, ame-' lyeket a k ö z g a z d a s á g i . elméletek elvont légkörében elképzeltek u g y a n , de a valóság világában sohasem ismertek. Bíróság a i n k azonlban nem várhattak a theória felkészülödésére; egy pillanatig sem engedhettek vitákat megoldatlanul, összeütközéseket rendezés nélkül és kényszerítve voltak arra, hogy a gazdasági élet e n a g y katasztrófájában, egy h á b o r ú s mentőállomás lelkesedésével, d e kezdetleges eszközeivel, n y ú j t s á k a z első segélyt. A felszinen tapogatódzó, szinte reflexszerüen reagáló, ellentmondó ítélkezések lendületét, utóbb kezdte csak helyes i r á n y b a szorítani a mind1 elevenebb erővel bontakozó tudomá 7 n y o s munkálkodás. , H a kétségtelen is az, hogy a pénzromlás elleni védekezés első hatalmas formuláit felsőbíróságaink intuitív bölcsesége teremtette meg, másfelöl a valorizáció rendszerének kiépítését, megoldásainak kifinomitását és csiszolását a jogirodalom kezdte és fejlesztette. A másik oldálról nézve, a valorizáció problémája volt az a centrális tengely, amely k ö r ü l a h á b o r ú b a n teljes mozdulatlanságra itélt tudom á n y o s munkálkodás u j . erőre kapott: régi tekintélyek egy élet tudását áldozták a n a g y kérdés megfejtésére és a fiatalok ebben a h a r c b a n estek át a tűzkeresztségen. Schwartz Tibor bibliográfiai pontossággal é s hűséggel dolgozza fel könyvében a m a g y a r jogirodalom e h ő s k o r á n a k vestigiumait.. É s ha a könyvnek a gyakorlati jogász kézikönyveként legnagyobb sikere természetesen az, hogy a valorizáció labirintusában olyan fonalat ad kézbe, amellyel az utat alig lehet eltéveszteni, — mégis a jogirodalom· mérlegén egyik legszebb értéke az lesz, hogy- maradandó emléket állit a n n a k a hatalmas gondolati gazdagságról tanúskodó szellemi energiakifejtésnek, mely végső' eredményben a valorizációba kapcsolódó u j m a g á n j o g i dogmatika kialakulását eredményezte. Dr. Varanncti István. Fizetésképtelenségi jogunk reformja. (Die Reform unseres Zahlungsunfáhgkeits-Rechtes von Dr. Alexander Cornel Túrij. Professor a. d. kgl. ung. Franz Josephs Universitát, Szeged,, 1928.) A fenti cim, alatt .német nyelvén közölt hosszabb értekezés „a szegedi egyetem jogi irományai" közt jelent meg. A m u n k a a válságjog válságának megoldását keresi és kritikai rendszerét adva a háború óta állandóan toldott-foldott jogállapotunknak, igyekszik a helyesnek talált kiutat olymódon megvilágítani, hogy
92
a ma szervetlenül egymásra torlódó intézmények (csőd, kényszeregyesség kényszerfelszámolás) elméletileg szerves egységbe, de egyúttal gyakorlatilag is a lehető leghasznosabban foglaltassanak össze. Célkeresésénél csupán azt a megoldást találja jogosnak, amely mellett a hitelezők egyfelől a legnagyobb m é r v ü k i elégitésbez jutnak, másfelől az egyforma bánásmód a hitelezek közt leginkább juthat érvényre. . A szerző részletesen ismerteti a csőd megnyitása nélkül lezajló fizetésképtelenségek mai típusát és az anyagi igazsággal össze nem férő jogi tökéletlenségeit. Nevezetesen r á m u t a t a hitelezői védőeszközök hiányosságára. A szerző ismerteti a magánjogi törvénykönyv tervezetének 1240. §-át, amely kiindulópontja lehetne egy alakilag legcélszerűbben, külön törvényben szabályozandó megtámadási instrumentumnak. A Schreyer-féle tervezetet igen ötletesnek, de célra nem vezetőnek t a r t j a és e tekintetben ő is osztja a Meszlény-iéie tervezet elgondolását, bár azt, — sajnos, csak általánosságban hangoztatott — bizonyos szempontokból hiányolja. Abban azonban ő is egyetért a Mteszlény-féle tervezettel, hogy a csődönkivüli megtámadásnak célja csakis a csőd lehet, az ilymódon megtámadott vagyonrészek tehát elsősorban arra szolgáljanak, hogy ,a csődnyitáshoz szükséges költségekre fedezet teremtessék. Helyesen emeli ki a szerző, hogy büntetőjogilag is mily kevés retorzió áll rendelkezésre azzal a fizetésképtelen adóssal szemben, akit valamely oknál fogva nemcsak a csődnyitástói, hanem attól is megkíméltek, hogy vagyontalansági esküt tegyen, mert ilyenkor a vétk es vagy csalárd bukás, bármely alapos tény-, állás is feküdjön a biró előtt, mégsem állapitható meg csupán azon véletlen oknál fogva, hogy a hitelezők nem, kérték csődöt ellene, talán éppen azért, mert eleve is kizártnak láttak akármily anyagi eredményt. Szépen m u t a t j a ki az értekezés, hogy a csődönkivüli kényszeregyesség intézménye, amely háborús panaceának készült, mikép lett a háború utáni idők visszaéléseinek kútforrása, amely állapoton az 1935. évi kompromisszumos reform lényegileg nem sokat változtatott. A megoldást ezek után egy egységesen szabályozott fizetésképtelenségi e l j á r á s megszervezésében látja, teljesen kikapcsolva az adósnak az eljárás m ó d j á t illető választási jogát. Az adós azonnal, mihelyt fizetésképtelensége t u d a t á r a jutott, jelentse ezt a bíróságnál,- amely minden esetben lefolytatná az előzetes eljárást s csak miután ez megtörtént, döntsenek a hitelezők arról, hogy csődöt kivánnak-e, vagy hajlandók az adóssal (kényszer-) egyességet kötni. Az O. H. E. szerepköre tisztán gazdasági kérdésekre (vagyonfelülvizsgálás, a hányad elbírálása, az adós üzletvitelének ellenőrzése) szoritkozhatik, de a tulajdonképeni birói feladatok megoldását el kell vonni tőle. A jövő csődeljárását is modernizálni kell a gyorsaság és olcsóság szempontjából. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy a nyilván külföldi érdeklődésre számító könyvecske német nyelvezete igen nehézkes és nagyon is magyarhói fordítottnak tűnik fel s hogy a sajtóhibák szempontjából sem ártott volna a-nyomtatást alaposabban ellenőrizni. Dr. Frankéi Pál. Dr. Kovács Marcel Pp.-kommentárjának V. füzete a 238. -§-tól a 370. §-ig terjed. Jelentékenyen bővültek a 252., 263., 268., 271., 325., 350., 363,, 368. §-ok, de különösen a köztudomásról. a bizonyítási teherről, a bizonyítékok mérlegeléséről, a törvényes védelmekről és az okiratok alaki érvényességére
93 vonatkozó különleges szabályokról szóló 267., 269., 270-, 272. ós 319. §-ók; valamint a X I I . fejezet bevezetésében a perenkivüü szakértői véleményekre vonatkozó részek. Törvénykezési illetékszabályok a 238—241., 243—245., 251., 252., 254., 278., 280.. 361. §-oknál vannak feldolgozva. Megrendelhető a szerzőnél (I., Csa'ba-u. 7 / c ) . E g y füzet ára 8 pengő, az első négy füzet vászonköt'ésben 36 pengő, külön bekötési tábla .3 pengő. A z összeg félerésze előre vagy utánvéttel fizetendő.. A valorizációs törvény magyarázata. Dr. Almási Antal kir. kúriai biró, c. egyetemi rk. tanár, a P á z m á n y Péter tud. egyetem magántanára tollából megjelent a valorizációs törvény részletes gyakorlati kommentárja. Szerző a törvényt a miniszteri, továbbá a.képviselőház pénzügyi, és igazságügyi bizottságainak indokolásai kapcsán a gyakorlat alapján és a gyakorlat számára magyarázza. Ismerteti azokat a jogelveket, amelyek a törvény alkalmazása s o r á n kérdésessé válhatnak. Részletesen feldolgozza az eddigi joggyakorlatot és kiegészíti azt a ' s a j á t közvetlen gyakorlatával is. A valorizáció kérdése éveken át f o g j a a jogkereső közönséget foglalkoztatni, .igy ez a g y a k o r lati kézikönyv egy jogász asztaláról sem hiányozhatik, ügyvédek részére pedig egyenesen nélkülözhetetlen. A törvényben elszórtan sok határidő van megállapítva, ezeknek ismerete a jogkereső szempontjából felette fontos. A m u n k a a T É B E kiadóvállalatánál, V., Gróf Tisza István-utca 2., valamint minden könyvkereskedésben -is .megrendelhető. A könyv részletes ismertetésére még visszatérünk. Értékpapír és okirat bírói megsemmisítése' Irta: dr. Sikorszky Sándor m. kir. törvényszéki tanácselnök. Hézagpótló m u n k a ad végre tájékoztatást az okiratmegsemmisitési szabályok-útvesztőjében irányt kereső közönségnek. Dr. Sikorszky Sándor szerencsés kézzel oldja m e g az idevágó törvények egyes ellenmondásai által összekuszált p r o b l é m á k a t Műve szakavatott módon s előnyös csoportosításban ismerteti előbb a szükséges fogalmi meghatározásokat s a megsemmisítés általános szabályait, m a j d végigvezet bennünket a m u n k a különös részében az. 1881:XXXIII. t.-c. szabályai szerinti u.· n. közforgalom tárgyát képező értékpapírok,· a Ppét. 5. §. s á 68300/1914. I. M. sz. rend. 5. §-a -értelmében váltók, kereskedelmi utalványok, közraktári jegyek, csekk és zálogjegyek megsemmisítése, azután a Pp. által a járásbíróság hatáskörébe .utalt ok iratmegsemmisítés, végűi a közigazgatási vagy más ut.on megsemmisítendő okiratokra érvényes jogszabályok rendszerén ,s mindenütt áttekinthető és pontos. Amellett gördülékeny előadásban taglalja a szerteágazó s eddig rendszerbe nem foglalt joganyagot,. Sokoldalú ós a gyakorlatban rendkívül hasznos könyvet adott a kiváló szerző nemcsak a magyar jogász.kezéhe, dé a laikus jogkeresők szám á r a is könnyen hozzáférhetővé teszi a perenkivüli törvénykezési jog ez ismertnek és népszerűnek egyáltalában nem, de a praktikus életben annál fontosabhnak ós hasznosabbnak tekinthető tartományát. W. Gy.
94
A kiskornak házassága, áttérése és kivándorlása a gyámhatóság előtt. Irta: Mosdóssy Gyula. Ázok a rendszeres monográfiák, amelyek a közigazgatási eljárások l a b i r i n t u s a i b a n kalauzolják a jogkereső közönséget, különösen hasznosak, m i u t á n ezek a jogterületek a legkevésbbé ismertek, viszont kérdéseik fontossága rendszerint jóval nagyobb, mint holmi kis vagyonjogi követeléseké, amelyek tekintetében mindenféle u t m u t a t á s t bőven találhatunk. Hasznos m u n k á t végzett t e h á t a címben jelzett könyv szerzője: Mosdóssy Gyula szfővárosi árvaszéki főjegyző, amikor a k i s k o r ú a k r a vonatkozó ezen nagyfontosságú kérdéseknek h a b á r vázlatos, mégis rendszeres összeállítására vállalkozott. A könyvecske előnye a tiszta gyakorlati voltán felül a világosság ós rövidség, amellyel a szerző az odatartozó kérdéseket tárgyalja; használhatóságát nagyban emelik a függelékbe felvett példák és iratminták. Kívánatosnak t a r t a n é k , h a a szerző rövidesen a legfelsőbb gyámhatóság elvi jelentőségű döntéseit m a g u k a t is rendszerbe foglalva ismertetné, hasonló gyakorlati módon. . B. I.
Külföldi könyvek. Consultation de M. Gilbert Gidel, professeur à l a Faculté de droit de L'Université de P a r i s et à l'École libre des Sciences politiques, associé de l'Institut de droit international, s u r quelques points de droit relatifs à l'article 250 du traité de Trianon. Avec une adhésion de M. Ch. Dupuis, membre de l'Institut de France, membre de l'Inst. de droit internat., professeur de d r o i t des gens à l'Ecole libre des sciences politiques. Paris, Imprimerie E. Desfossés, 13 Quai Voltaire. 1907. In-8, 30 p. Eugène Tulet: De la situation juridique et de la responsabilité du transitère en matière des transports maritimes. Rennes. Impr. G. Natar. Paris, Libr. générale de droit et de jurisprudence, 1927. 201 p. L. M. Mitchell: Le chèque d a n s les pays anglo-saxons. Paris, Rousseau et Cie, In-8, XIX, 247 p. 1927. A. M. Wilshere: Principals of the law of contracts a n d torts etc. Rewritten and enl. 8vo, 30 s net. Sweet et M. 1927. · Becher Carl: Das Steuerrecht der Aktiengesellschaften u. d e r Gesellschaften mit beschränkter Haftung. 2. erw". Aufl. 320 S. Din, Spaeth u. Linde. Frankenburger Hch.: F ü h r e r durch das neue Arbeitsgerichtsgesetz Gerichtsverfassung ur Gerichtsverfahren. 77 S. Mchn. C. H. Reck. Das Händelsgesetzbuch (ohne Seerecht) in der seit 22. April 1927. gelt. Fassung. Gemeinverständl. erl. v. OttoWarneyer u. Fritz Koppe. 2, neubearb. Aufl. XXIV. 474. S. Rln. Spaeth u. Linde.
IV. ÉVFOLYAM
5—6. SZÁM
1928. MÁJUS—JUNIUS
POLGÁRI JOG Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON
Dr. VARANNAI ISTVÁN
A társadalom jogi egészségtana.*) Irta:
Pollák
Illés.
Minden ujabban előálló egyéni szükséglet ujabb védekezést tett szükségessé az egész társadalom érdekében. Minden uj ok uj okozatot tett szükségessé. Minden újfajta, az egyént vagy a vagyont veszélyeztető törekvéssel szemben, újfajta biztonsági ellentörekvések következtek, még pedig nemcsak szabályokban, hanem fizikai ellenállásokban is. A betörés ellen jöttek a zárak; mikor ezek már megfúrhatok lettek, jöttek a Wertheimok, mikor ezeket is megfúrták, jöttek az acélszekrények és Safek nagyszerű kombinációval. A fahajó után, mert az ágyuk tökéletesedtek, következtek a páncélosok, mikor ezekkel szemben tökélesedtek az ágyuk, megvastagodtak a hadihajók; mikor jöttek az ekrazitgolyók, következtek a dreadnaughtok és mikor már ezek sem nőhettek az égbe, kezdtek bujkálni és alattomoskodni és lettek ők is vizalatli kasssafurók. A Jog is· igy fejlődött az egyének erőszakos vagy alattomos támadásai alatt mindig előbbre, mígnem ö maga is éppen olyan ravasz és furfangos lett, mint ök. Ebből megállapíthat óvá válik, hogy a Jogban is az a Hvppolite Taine á.ltal megállapított törvény vezet: hogy aminek valami a teremtő törvénye, az annak a fenntartó és továbbfejlesztő törvénye is. A Jogot az asoeiális ember erőszakoskodása és vadsága teremtette. Fejlesztője is ez. íme, a Jog nem más, mint a társadalom örökös küzdelme a bűnnel. A Jogot eszerint a bűn viszi előbbre, mert az anarchikus ember viselkedése fejlődött állapotban már bűntetté vált. ·) Részlet szerzőnek a Magyar Cobden-Szövetségben tartott előadásából.
96
Már most hogv hová fog ez a versengés fejlődni, ma nem tudjuk még. De meg kell látni, hogy Jog és bűntett egymásra fejleszlüleg hatnak, mert láttuk, hogy a vasszekrények tökéletesítése ujabb és ujabb erőfeszítésre ösztökélte a betörők nemes gárdáját. Tudjuk, hogy a bankók nyomásának minden ujabb biztonsági methódusa mind ujabb -meg ujabb hamisítási metbódusokra ösztökélik a gazembereknek ezt az osztályát és hogy mennyire összehasonlíthatatlan a modern csalók raffinementje akárcsak azl ötven év előttivel: veszedelem nélkül lehet mondani, hogy bűntett és Jogegymásra fejlesztőleg hatnak. Bűntetten a civil kasszafúrást is kell érteni. Legjobban a nagyszerű római jog illusztrálja azt a versengést, mely az egyén és a Jog közt örökkönörökké folyik és felette érdekes nézni, mint igyekszik mindegyik a másikon felülkerekedni, mint- igyekszik az ember a körülötte mindjobban összebogozódó Jog hézagaiban megélni s mint iparkodik emez a liurokjait mind szűkebbre kötni. H a ezeket a küzdelmeket egyszóval akarjuk megjelölni, előttünk áll a civilizáció. Ahogyan az előbb megállapítottuk: a Jog ebben a harcban, melyet a nagy Ihering professzor „Gleich-vvege. des .Lebens"-nek nevezett, mind komplikáltabb, ravaszabb és áttekinthetetlenebb lett. Ma már ugv a társadalmi, mint a magános ember élete egy nagyszerű hálózatban' folyik le, valami régi módi harisnyához hasonlóban, melyet az asszonyok négy hosszú acéltűvel (ezek a törvényhozók) kötöttek, s amelyen belül élünk. Ma már valamennyien ennek a harisnyának foglyai -vagyunk, melynek az ajtóin senki be, se ki. A mai ember, becsületes és mem becsületes ember egyaránt, alig bir ebben a végtelenül komplikált harisnyában eligazodni. A nem becsületes ember jóformán még könnyebben, mint a becsületes, mert amaz, ha nem bir a bogok és szemektől mozogni, vagy elszakít egy szemet, vagy keresztiilbujik rajta. Ezek rés- és hézaglakói ennek, a szövetnek. Nehezebb a becsületes embernek. Nehéz már csak azért is, mert nem ért ahhoz az -útvesztőhöz, melyben élni kénytelen, szinte lehetetlen azt a rengeteg törvényt, rendeletet, jog- és társadalmi szabályt ismernie, melveknk liinárja közt mozognia kell. Ezek a szabályok, hol írottak, hol nem, és majdnem azt mondhatni, hogy a nem Írottak még többen vannak és még félelmetesebbek, mint az Írottak. Itt vannak a társas- és erkölcsi élet szabályai, a sima együttélésnek az ősöktől átvett és mindennap ujakkal szaporodó,
97
törvénynél még szigorúbb kényszerei. Itt vannak a hitéletnek, az államnak tartozó erkölcsi, a családi élet tisztaságának és tekintélyének tartozó kötelességek, bölcsességek és észszeriiségek, ezer meg ezer' imponderabiliák, megmérhetetlen árnyalatok és tekintetek, melyeket. mind tudni és alkalmazni kell, ha nem. akarunk súlyos összeütközésekbe keveredni, mint életrendi diüth-hibákba, melyek végzetessé válhatnak. És itt áll az a törvény- és jogszabály-erdő, mely belénk kapaszkodik, írtjainkat állja, mint abban a bizonyos arab mesében, annak a kútba, esett, embernek, aki a lelógó kötélbe kapaszkodva, felülről egy teve, alulról egy egér kezdi rágni ezt a'kötelet. Néhai Vavrik Bélát, a Kurta nagynevű másodelnökét, soksor láttuk az utcán, amint nagv meggondoltsággal, lábat láb elé, mint valami jégsima felületen, rakva, járt és valaki ezt különösnek mondotta, mire én azt mondottam: Iura novit Curia. A Ivuria az egyetlen, akinek minden jogot ismernie kell. íme, a Kúria elnöke tudja azt, hogy minden lépésével valami jogszabályba iitközhetik. Ezért lépked annyi kínnal és óvatossággal. Jó. Ez a Kúria tudós és bölcs elnöke. Ö tud minden törvényt, minden rendeletet, miniszterit, megyeit, városit, pénzügyit, közigazgatásit. Tudja a multat, a jelent és még az eljövendőt is. Megtanulta iskolában, egyetemen, birói hivatásában, egy bosszú élet végtelen és soha meg nem szűnő tanulásában, ítélő erejének kiélesitése közben, életének teljes odaadása közben. De mi a helyzetük azoknak a millió és millióknak, akik mindezeket nem tudják, mert nem tanulták, nem állt módjukban megtanulni és akik az életbe belekerülték, mint ponty a csukás tóbaf A Jogrend ezen a nehéz problémán hamarosan átesett. Felállította a jogszabályt, hogy a Jogot mindenkinek ismernie kell. Kell! Kathegórikus imperativus, melytől nincs "menekülés. Annak a parasztfiunak künn a mezőn mindent kell tudni: törvényt, rendeletet stb. stb., — csakúgy, miként magának a Kúriának, sőt jobban, mint ez, mert ez a zöld asztal mellett, tanácsülésben, nagy tudás és élettapasztaláson átszűrt bölcsességgel és vita után határoz, holott annak a parasztfiunak, annak a kis tanulatlan, bölcstelen emberkének az ujjából kell szopnia az igazságot. Ennél a szónál egyszeriben egy nagyobb, komoly épület zárt vaskapuja előtt találjuk magunkat. Nem akarom ezt a kaput döngetni, mert ha belépnék, soha
98
ide vissza nem találnék. így tehát csak rövidesen lehet róla szólanom. Az igazság ugyanis nem, azonos fogalom a joggal. Igaza ugyanis mindenkinek van különkülön a lelkében, de ezek a, külön igazságok rendesen beleütköznek a mások igazságába. A tigrisnek is igaza van a maga szempontjából: öt az Úristen ugy teremtette, hogy csak másnak az; eleven élete árán tud megélni, ennélfogva az ö saját külön igazsága ez! Ennyiben igaza is van annak a már idézett római megállapításnak, hogy jog az, amire a természet minden, állatot kioktatott, a római definíció csak annyiban hibás, hogy az igazságot a joggal összckonfundálta. Mert amint láttuk: a jog az egyesek igazságainak egy közös nevezőre emelése, egy magasabb plattformja az. igazságnak, melyben ennek a szomszédra káros volta ki van küszöbölve. A tigris nem eszik tigrist: az ő egyéni igazságát nem fedi a tigristársadalom igazsága. Most már, hogy tudjuk, hogy az igazság nem azonos a joggal,. visszájáról is megmondhatjuk, hogy tehát a jog sem lehet igazságos, éppen mert a közösség igazsága, és mert, mint ilyen, fogalmilag kizárja az egyén külön igazságát. Igaz, hogy ujabban nagy mozgalmak vannak abban az irányban, hogy a jog igazságos legyen ugy, de ez fogalmilag lehetetlen, mert a Jogrendnek első következménye az egyéni önzésnek föláldozása. Lehet, hogy a - további fejlődés igazságos jogot is fog hozni, sőt valószínű is, hogy a civilizáció ebben a vonalirányban fog mozogni, de ehhez kettőre van. szükség. Egy: az emberek igazságérzésének jobb irányban való fejlődése. A másik: a civilizációnak kultúrává kibontakozása. Ez azonban a jövő zenéje.
A birói gyakorlat megszervezése. A perek ijesztő szaporodása és az elintézési h á t r a l é k o k az igazságszolgáltatásnak olyan idült bajai lettek, amelyeknek a gyógyításánál a jó öreg tüneti kezelés fölmondja a szolgálatot. A bírósági személyzet létszámának a foytonos s z a p o r í t á s a terén például m á r régen· tulmentünk azon a határon, amelyen belül a jó bíró kiválogatásához elegendő e m b e r a n y a g áll rendelkezésre és már régen több biró van a l k a l m a z á s b a n , mint amennyit az állam kellően díjazni képes. A perlekedés mesterséges megnehezítése és a perindítás intézményes akadályozása k ö r ü l is többet engedtünk meg magunknak" mint amennyit a gazdasági élet az egészséges fejlődés veszélyeztetése nélkül elbír. A tarthatatlan állapot a n n a k a m e g l á t á s á r a kényszerit
99
bennünket, hogy csak a b a j okainak a kiderítésétől és eltávolításától lehet· komoly segítséget remélni. A perek rémséges elszaporodásának, — jól tudjuk — az igazságügyi okokon kivüi, főképen gazdasági és ezenkívül politikai, nemkülönben kulturális okai is vannak. A gazdasági, k u l t u r á l i s és politikai okoknak, valamint ezek kiküszöbölésének a kérdésével ezúttal még általánosságban sem foglalkozunk, hanem közvetlenül a törvénykezés terén nézünk szét megoldási mód után. A jogviták megsokasodásának egyik föoka abban rejlik, hogy a világháború és a forradalmak nyomán gyökeresen megváltozott gazdasági és általában társadalmi viszonyok olyan bonyodalmakat teremtettek, amelyeknek a kibogozására a z érvényben levő jogszabályok nem eléggé alkalmasak. A jogalkalm a z á s terén ekként beállott bizonytalanság és ingadozás a perek tömeges kitermelődését eredményezi. Ezenkívül a n n y i r a egészen ú j s z e r ű jogviszonyok is keletkeztek, amelyeknek a megítélésére az érvényben levő jogszabályok utmutatást egyáltalában nem tartalmaznak és u j jogalkotás vált szükségessé, ez á jogalkotás azonban sokáig várat m a g á r a és e miatt nem képes a perek áradatát megállítani. Elősegíti még a perek b u r j á n z á sát az is, hogy a gazdasági viszonyok nagymérvű átalakulás á n a k a folyamata még nem ért véget és ebből az okból a jogalkotás és jogalkalmazás nem tud kellő megállapodottságra szert tenni. A pereket termelő jogbizonytalanságnak tehát ez a k o r l á t j a is hiányzik. Valóban nem nehéz a n n a k a meglátásáig eljutni, hogy a jogalkotás és jogalkalmazás tökéletesítése és meggyorsítása hathatós eszközül szolgálhat a perek s z á m á n a k a csökkentésére. A fejtörés tulajdonképen annál a kérdésnél kezdődik, hogy miképen lehetne ezt a célt megvalósítani? H a a szabályozatlan jogviszonyok elbírálására a lehető legjobb jogszabályok a lehető leggyorsabban létesülnek és h a a birói gyakorlat k i a l a k u l á s a nemcsak meggyorsul, hanem alaposabbá is válnék, szűkebb k ö r r e szorulna a n n a k a b i z o n y t a l a n s á g n a k és i n g a d o z á s n a k a lehetősége, amely a pereknek legjobb termőtalaja. Ami .mindenekelőtt a jogalkotás kérdését illeti, érvényben levő jogszabályaink két föforrásból erednek', nevezetesen a törvényhozásból és a jogalkalmazás szűkebb körén túlterjedő, tehát valósággal jogalkotó birói gyakorlatból. Abban a tekintetben eltérők lehetnek a vélemények, hogy helves-e,. h a a birói hatalom a törvényhozás jogkörét is gyakorolja, de ennek az elméleti kérdésnek a tárgyalását ezúttal bátran kikapcsolhatj u k a r r a a tényleges állapotra való tekintettel, hogy bíróságaink a szó legszorosabb értelmében vett törvényhozói hivatást is betöltenek. Ezzel a körülménnyel számolni kell és ennélfogva a birói jogalkotás u t j á n a k az egyengetését elhanyagolni még akkor sem volna szabad, h a a r r a az elvi álláspontra helyezkednénk, hogy a birói hivatás a jogalkalmazás h a t á s k ö r é r e szorítkozik és a bírónak a törvényhozásba beleavatkoznia- nem szabad. Bíróságaink bölcs mérséklettel bár, de mégis állandóan g y a k o r o l j á k a jogalkalmazástól élesen
100
megkülönböztetett jogalkotást. Amidőn a törvényhozás ennek a tudatában néha még a halasztást egyáltalában nem t ü r ö esetekben sem siet szavát hallatni, ezzel egyenesen fölhatalmazza a bíróságokat a törvény h i á n y a i n a k a pótlására és hézagain a k a kitöltésére, söt elvárja a bíróságoktól, h o g y helyettesítsék. A r r a is volt m á r eset, h o g y a Curia amiatt hárította el magától a teljesülési döntést, mert a kérdés elbírálását törvényhozási föladatnak tartotta és amidőn a törvényhozás bizonyos idő elteltével sem intézkedett, a Curia mégis megalkotta a h i á n y z ó szabályt és ezzel kifejezésre juttatta, h o g y megérti a törvényhozás hallgatását. A k á r m i k é p e n vélekedünk ezekről a jogi állapotokról, annyi bizonyos, hogy az adott helyzetben elsősorban és főképen a bíróságok volnának képesek a jogalkotást és jogalkalmazást akként tökéletesíteni és meggyorsítani, h o g y a perlekedés szükségessége csökkenjen. E z t a célt a bíróságok leginkább szervezettebb birói gyakorlat u t j á n valósithatnák meg. A birói g y a k o r l a t előbb-utóbb meg s z o k t a u g y a n találni a vitás elvi kérdések helyes megoldásának az ú t j á t és ez a megoldás általános m e g n y u g v á s eredményezésére is a l k a l m a s , de a jogszabályok k i a l a k u l á s á n a k ez az u t j a rendkivül h o s s z ú és évek, söt néha évtizedek is kellenek ahhoz, h o g y a birói g y a k o r l a t a megállapodottság állomásához eljusson, ezalatt a hosszú idő alatt pedig, különösen válságos k o r s z a k o k b a n , semmi g á t j a nincsen a jogbizonytalanságból s z á r m a z ó perek á r a d a t á n a k . Amig az egyes 'jogviták elszigetelt elbírálásából kiinduló szálak véletlenül valahogy összefutnak és összefüggésük szemlélhetövé, egyúttal jelentőségük megítélhetővé válik, az indukció f o l y a m a t á n a k rendszertelensége és l a s s ú s á g a folytán a jogi és különösen a gazdasági életnek sok értéke megy veszendőbe, mert a lépten-nyomon fölmerülő jogviták a forgalmat bénítják és ez a megkötöttség ncrfi kedvez a produktivitásnak. A birói k a r n a k az. a szellemi tevékenysége, amely végeredményképen az úgynevezett birói gyakorlat- k i a l a k u l á s á hoz vezet, .megfelelő rendszer és szervezettség h i á n y á b a n nemcsak késedelmesen, érvényesül, hanem a kellő intenzivitást is nélkülözi. Minthogy pedig a birói k a r n a k ezt a szellemi tevékenységét igen sok kérdés tekintetében semmi sem pótolja, kétségtelen, hogy a birói állásfoglalás rendszerességének a kiépítése és a birói' g y a k o r l a t terén müködö szellemi erök megszervezése a birói jogalkotás intenzivitása és g y o r s a s á g a szempontjából nem volna háládatlan feladat. A birói jogalkotás u t j a a szerte-szét, természetesen rendszertelenül fölmerülő perek elszigetelt e l b í r á l á s á n a k h o s s z ú és viszontagságos p á l y á j á n vezet keresztül és csak a P p . életbeléptetéséről szóló törvényben szabályozott döntvényalkotás stádiumában kerül s o r a vitás elvi kérdéseknek a k o n k r é t jogesetektől elvont t á r g y a l á s á r a és szabályozására, tehát tulajdonképen csak ezt a perenkivüli eljárást lehet a szó s z o r o s értelmében vett jogalkotásnak nevezni. A perenkivüli e l j á r á s e körének a megfelelő kibővítésével meg lehetne rövidíteni a
101
pótolhatatlan _ birói jogalkotás ú t j á t és a bírói jogalkotásban megnyilvánuló szellemi erők megszervezésével intenzivebbé válnék a nélkülözhetetlen birói jogalkotás. Sem elvi, sem g y a k o r l a t i akadálya nincsen a n n a k , hogy a birói k a r vitás kérdésekben a konkrét jogesetek elbírálása előtt és ettől függetlenül állást foglalhasson és hogy ez az állásfoglalás azután, természetesen szabályszerű visszavonásig, az ü g y e k elbírálásánál kötelező, vagy legalábbis i r á n y a d ó lehessen. A döntvényalkotás ez idő szerint is, bár szűkebb keretben, de az elbírálás alá kerülő jogesetektől elvontan történik és nemcsak a m á r elbírálás alatt álló, hanem az ezután fölmerülő perek elbírálására is kihat, tehát mindenképen a törvény erejét reprezentálja és nem szorítkozik a birói ítélkezés szűkebb körére. A birói k a r különben is megérezte m á r a n n a k a szükségességét, h o g y a döntvényalkotás k ö r e kiszélcsittcssck és a g y a k o r l a t b a n hozzálátott a törvény ebbeli h i á n y á n a k a pótlásához. Nem sokszor u g y a n , de mégis előfordult már, h o g y némely birói testület vitás elvi kérdések tekintetében előzetesen állástfoglalt és ezzel a birói gyakorlatot megnyugtatóan alátámasztotta és kifejlődésének az ú t j á t megrövidítette, ezenkívül az állásfoglalás publikálásával egyrészt csökkentette a perindítás szükségességét, másrészről pedig ez a birói állásfoglalás tért nyit a kérdés nyilvános megvitatására és ekként az esetleges tévedések gyorsabb kiküszöbölésére. • A jogászközvélemény egyáltalában nem emelt elvi kifő? gást a birói állásfoglalás e m ó d j a ellen és ezzel a n n a k a a álláspontnak adott kifejezést, hogy nem idegenkedik a döntvényalkotás körének a kiszélesítésétől. A döntvényalkotásra vonatkozó törvény novelláris kiegészítése nélkül is m ó d j á b a n áll a birói k a r n a k a konkrét jogviták elbírálásától függetlenül, vitás elvi kérdésekben peren kivül, testületileg állást foglalni és ezzel az iránymutatással a jogbizonytalanságot, valamint a birói gyakorlat ingadozását Csökkenteni. A bíróságok főnökei általában és különösen azok, a k i k a felsőbb bíróságok vagy felsőbb bírósági tanácsok élén állanak, nem lépik tul hatáskörüket és nem kerülnek összeütközésbe hivatali kötelességükkel, h a a jogviták fölmerülését állandóan éber figyelemmel kisérik és v a l a h á n y s z o r szükségesnek mutatkozik, testületi tanácskozásról gondoskodnak. A testületi eszmecserék mindenesetre megkönnyítik a vitás elvi kérdések tisztázását és nemcsak meggyorsítják, hanem meg is javíthatják a birói gyakorlat, leszürödésének a folyamatát. A testületi eszmecserék szervezésének és rendszeresítésének a h i á n y a okozza főképen, h o g y a birói gyakorlat többnyire megtalálja u g y a n a vitás és szabályozatlan elvi kérdések helyes megoldásának az ú t j á t , de ez az eredmény még· a legégetőbb kérdések tekintetében is rendszerint olyan késedelmesen következik be, hogy emiatt egyeseknek és a közg a z d a s á g n a k k á r o s o d á s a kikerülhetetlen. A birói szellemben rejlő értékek kitermelése szervezettség és rendszeres m ű k ö d tetés mellett eredményesebbé válhat.
102
A testületi eszmecserék rendszeresítése és megszervezése amiatt is szükséges, mert a társasbirói rendszer leépítése folytán a bírói ítélkezés a tanácskozásban rejlő g a r a n c i á l i s tényezőt az elsőfokú eljárásban egészen nélkülözi, a felsőbb bírósági szervezetben pedig az szűkebb k ö r r e szorul é s ennélfogva valahogy a n n a k a pótlásáról kell gondoskodni, d e c s a k azzal az óvatossággal, hogy a társasbirói rendszer leépítésének az előnyei veszendőbe ne menjenek. Jól tudjuk, h o g y az e l j á r á s g y o r s a s á g a a jó igazságszolgáltatásnak nélkülözhetetlen kelléke, s hogy ebben a tekintetben a társasbirói e l j á r á s az egyesbíróival nem versenyezhet. Az is kétségtelen, h o g y a társasbirói rendszer f ö n n t a r t á s a elviselhetetlen közterhekkel j á r és hogy a társasbiráskodás előnyei megsemmisülnek a k k o r , hatóbb bírót kell alkalmazni, mint amennyi jó b í r ó n a k való emberanyag rendelkezésre áll. A bírói létszámnak nem jó bírákkal való szaporítása i g a z á n nem érdemli aneg az áldozatot. A r r a kell módot keresni, h o g y a társasbirói rendszer leépítéséből származó előnyök k o c k á z t a t á s a nélkül a t á r s a s b i r á s k o d á s n a k egyedül fényoldalai értékesíttessenek. E z a cél a téstületi eszmecserék rendszeresítésével és megszervezésével megvalósítható. A társult erök igénybevételével a legnagyobb mértékben takarékoskodni kell u g y a n , de minthogy ezeknek az alkalmazása teljesen csak az igazságszolgáltatás s z í n v o n a l á n a k a r o v á s á r a mellőzhető, ennélfogva a társas erök bekapcsolódás á n a k csak a k k o r lehet helye, ha a bekapcsolódástól hatványozott produktivitás várható. A z nemcsak lehetetlen, de nincs is r á szükség, söt fölösleges, hogy minden ü g y b e n és minden alkalommal a birói tárgyalások és. ítélethozatalok t á r s a s erök közreműködésével történjenek. A társasbirósági erőknek a konkrét jogesetek tárgyalás á n á l és elbírálásánál az elsöfolyamodásu e l j á r á s b a n való igénybevételéről le kell mondanunk, mert az ezzel járó a n y a g i terheket az állam nem győzi és nem is képes a n n y i birót előteremteni, mint amennyire ennek a föladatkörnek a kielégítő betöltése céljából szükség van. Különben is a t á r s a s b i r á s k o d á s körében az e r ö p a z a r l á s kikerülhetetlen, mert a k á r h á n y perben és az e l j á r á s a k á r h á n y s z a k á b a n a t á r s a s e r ö k jelenléte és közreműködése teljesen fölösleges, de azt lehetetlen előre pontosan megállapítani, hogy mely ügyekben és az e l j á r á s mely s z a k á b a n produktív vagy meddő a társasbirói működés és ennélfogva lehetetlen a peres eljárásból a társasbirói működés fölösleges részét kiküszöbölni és az eröpazarlást kikerülni. Az egyes perbeli jogesetek t á r g y a l á s á n a k és elbírálásának az u t j a nem alkalmas a társasbirói erök értékesítésére, mert ezen az utóm az erök összetételében rejlő érték a r á n y talanul csekélyebb mértékben érvényesül, mint amilyen áldozatot igényel az intézmény« fönntartása. Nem az egyes k o n k r é t jogesetek t á r g y a l á s a és elbírálása utján, v a g y i s nem elaprózotton kell az erök összetételében rejlő értéket az általános birói gyakorlat javára hasznosítani, mert h a ezeket az erőket
103
a vitás elvi kérdéseknek a konkrét jogesetektől elvont, általános elbírálására összpontosítjuk, ezzel az eröösszetétel eredménye egyenletesebben, h a m a r a b b és intenzivebben érezteti hatását áz egyes jogesetek elbírálásában. A vitás elvi kérdéseknek a konkrét jogesetektől elvont, általános elbírálására fordított eröösszetétel automatice, vagyis ennek az erőkifejtésnek a megismétlése nélkül is kihat az egyes ügyek elbírálására. A bíróságok vezetői s a j á t hatáskörükben, u j a b b törvény nélkül is, elősegíthetnék a döntvényalkotás u t j á n a k a kiszélesítését és kiépítését a testületi eszmecserék rendszeresítésével és megszervezésével. E z e k az eszmecserék nemcsak a tömegesen fölmerülő vitás elvi kérdések tudományos megvitatása és a helyes megoldás i r á n y á n a k a kijelölése u t j á n tehetnének szolgálatot, hanem egyes konkrét esetekben i s , , amidőn az egyesbiró tanácstalanul áll a r e á váró valamely nehéz föladat előtt és t á m o g a t á s r a szorul. Ilymódon a társasbirói rendszer leépítésének a h á t r á n y a i lényegesen csökkennének, mert a biró a magárahagyatottságból, v a l a h á n y s z o r ez kivételesen veszedelmessé válik, k ö n n y ű szerrel kimenthető. Hivatalvezetői és fölügyeleti uton is elég h a t é k o n y a n lehetne u g y a n a vitás elvi kérdések tisztázását elősegíteni, é s a jogbizonytalanságot csökkenteni, de ez az eredmény nem· elégséges a n a g y cél megvalósítására és ennélfogva törvény u t j á n kell intézményes biztosítékokról gondoskodni. ,A döntvényalkotásra vonatkozó e l j á r á s n a k kiszélesítése utján a perek csökkentése olyan törvény alkotásával volna lehetséges, amely törvény a bírói gyakorlat alkotására hivatott szellemi erőket m á r a kiindulási pontnál, ahol legnehezebb a föladat, megszervezné,, működésűket a cél i r á n y á b a n összpontosítaná és e l j á r á s u k a t rendszerbe foglalná. A bírói gyakorlat. az egész birói k a r működésének a. leszűrt eredménye, de a leszürödés folyamata az utak kellő egyengetésének a hiányában és az erök szétforgácsolódása. folytán, lassú és bizonytalan. A birói k a r egyetemes működésében rejlő· eröt a vitás elvi kérdések eldöntésének már a, kiindulási p o n t j á n á l sem szabad nélkülözni és ennélfogva a birói gyakorlat kialak u l á s á n a k m á r a kezdeténél is biztosítékokra van szüksége abban a tekintetben, hogy egyrészről a birói k a r bármely tagja, tehát az elsöfolyamodásu b i r ó éppen ugy, mint az, aki a legfelsőbb bíróság székében ül, véleményt nyilváníthasson és ekként a birói g y a k o r l a t k i a l a k u l á s á h o z tehetségével hozzájárulhasson, másrészt pedig arról kell gondoskodni, h o g y a szellemi erök összetételében rejlő értékek a testületi eszmecserék és állásfoglalások u t j á n n y o m b a n a vitás elvi kérdés Kimerülésekor, az egyes konkrét jogesetek elbírálása előtt és attól függetlenül is, hasznosíthatók legyenek. A testületi állásfoglalás, amely a konkrét jogesetektől elvontan és a jogerős birói ítéletek keletkezését megelőzően tisztázza a vitás elvi kérdéseket és kijelöli a birói gyakorlat helyes irányát, hiányosi volna, h a a testületi állásfoglalás az érdekelt jogkereső közönség jogi képviseletére hivatott ügyvédi k a r meghallgatása nélkül létesülne. Nincsen a n n a k semmi
0
104
akadalya, h o g y a testületi állásfoglalás előtt az ügyvédi k a r tagjai a k á r testületileg, a k á r egyénenként, a vitás kérdéshez hozzászólhassanak és az ügyvédség nélkülözhetetlen meghallgatása az e l j á r á s i szabályokban biztosítható. A vitás elvi kérdéseknek az ügyvédi k a r meghallgatásával, a konkrét jogesetektől elvont tárgyalásától és testületi elbírálásától, több i r á n y b a n lehet jótékony eredményt várni. E n n e k a perenkivüü e l j á r á s n a k a rendszeresítése és az e l j á r á s keretében a közreműködésre hivatott szellemi erök megszervezése mindenekelőtt k i a k n á z n á a bírói g y a k o r l a t j a v á r a az e r ö k összetételében rejlő értékeket és ezenkívül szűkebb térre szorítaná azt a bátran közveszélyesnek nevezhető állapotot, amely szerint a bírói gyakorlat csak h o s s z a s tapogatódzás és kísérletezés u t j á n , romokon keresztül képes a megnyugtató megállapodottságig eljutni. A peres eljárástól elkülönített és azt többnyire megelőző testületi állásfoglalás lényegesen csökkentené a n n a k a szükségességét, hogy a biró az egyes perekben különkülön, tehát eröpazarlással végezze az uttörés nehéz m u n k á ját, még pedig kellő támogatás h i á n y á b a n tanácstalanul és e szerint csak fogyatékos sikerrel. A vitás elvi kérdéseknek az erök összpontosítása u t j á n perenkivül való elbírálása h a m a r a b b és biztosabban juttathatja a birói gyakorlatot a megnyugtató megállapodottságig és ezzel elejét veszi a jogbizonytalanságból eredő perek f e l b u r j á n z á s á n a k . A döntvényalkotásra vonatkozó perenkivüü e l j á r á s határ a i n a k a kiszélesítése a perek számának a csökkentésén kivül azzal az eredménnyel is járna, h o g y f o k o z n á a birói működés minőségbeli produktivitását és lehetővé tenné az érvényben levő jogorvoslati rendszer szertelenségeinek a kiküszöbölését és azt a n a g y f o n t o s s á g ú célt is szolgálná, hogy a birói létszám apasztható és a birói k a r jobban megválogatható legyen. Az érvényiben levő fellebbviteli r e n d s z e r tökéletlenségét csak a megszokottság t a k a r j a el némiképpen szemeink elöl. A jog alapelvei szempontjából sajnálatos mindenekelőtt az a tény, amely szerint h a r m a d f o k ú -fellebbvi telnek csak kivételesen, tehát mondhatni: c s a k kiváltságképpen v a n helye és ezenkívül az a további kivétel és kiváltság áll fönn, h o g y a h a r madfokú fellebbvitel nem mindig kerül a legfelsőbb b í r ó s á g elé, hanem néha a feleknek kisebb tekintélyű bíróság döntésével kell beérniök. A harmadfokú fellebbvitelnek ez a rendszere az igazságszolgáltatás általános érdeke szempontjából csak a jogalkotás és jogegység céljait szolgálja és csak ezeknek acéloknak a keretében tekinthető igazoltnak, de azokon tul nincs létjogosultsága. Minthogy pedig ez a cél perenkivüü e l j á r á s utján kisebb apparátussal, kevesebb költséggel, csekélyebb fáradsággal és mégis intenzivebben megvalósítható, ennélfogva a legfelsőbb bíróságot fel kell s z a b a d t a m a k o n k r é t jogesetek elbírálásának az aprólékos m u n k á j á t ó l és. niüküdését. a jogalkotás és jogegység általános és n a g y s z a b á s ú feladatkörének a betöltésére kell összpontosítani. A döntvényalkotásra vonatkozó perenkivüü eljárás- kiböritósére vonatkozó törvényt a n n a k a célnak a szem előtt tartásával kellene megalkotni, hogy egyrészt a t á r s a s erök csak
105
valódi szükség esetében mozgósiítassanak és az erők- összpontosítása a valódi szükség mértékén tul igénybe vehető ne legyen, másrészről pedig a felmerülő szükséghez képest az eröösszetétel f o k o z á s á n a k ne legyenek akadályai. F ő b b vonásokban és vázlatosan a következő szabályok volnának: a j á n l a t o s a k : Azokban a vitás elvi kérdésekben, amelykre nézve az 1912 : L1V. t. e. 78. §-4ban k ö r ü l i r t hivatalos döntvénygyüjtemény döntést nem tartalmaz, az. a bíróság, amelynél a vita felmerül, az illető ü g y e k elbírálása előtt is és azoktól függetlenül, teljes ülésben állást foglalhat és ez az állásfoglalás, jogerőre emelkedése után, szabályszerű h a t á l y o n kivül helyezéséig, az ügyek elbírálásánál irányadó. A teljes ülést a biróság, vezetője liivja össze akkor, ha azt szükségesnek találja. A biróság tagjai többségének a kívánságára, vagy az illetékes felügyeleti h a t ó s á g u t a s í t á s á r a a bíróság vezetője a teljes ülést összehívni· köteles. A teljes ülési állásfoglalás előtt módot és alkalmat kell adni a biróság területén működő ügyvédi k a r tagjainak, hogy Írásban és a teljes ülési értekezleten szóval is a kérdéshez hozzászólhassanak. A teljes ülési állásfoglalást az illetékes fellebbviteli biróság u g y a n c s a k teljes ülésben felülbírálja abban az esetben, h a az eljárt biróság t a g j a i n a k legalább egyharmadrésze különvéleményt jelent he, vagy h á az eljárt biróság területén működő ügyvédi k a r t a g j a i n a k legalább egyharmadrésze fellebbezést terjeszt elő. A fellebbviteli biróság döntés előtt módot nyújt a területén működő egész birói és ügyvédi k a r n a k arra, hogy a kérdéshez a k á r egyénenkint, a k á r testületileg hozzászólhassanak. ' Azonos feltételek mellett További fellebbvitelnek van helye a felülvizsgálati bírósághoz. Azokat a teljes ülési határozatokat, amelyek jogerőre emelkednek anélkül·, h o g y az eldöntött vitás kérdés t á r g y á b a n a Curia döntésére került volna sor, közölni kell az összes bíróságokkal, és ha e közlések n y o m á n kiderül, h o g y ellentétes teljes ülési állásfoglalások léteznek, a Curia jogegységi tanácsának az eljárását haladéktalanul folyamatbá kell tenni. ^ E n n e k az e l j á r á s n a k a keretében keletkezett curiai állásfoglalás a b í r ó s á g o k r a éppen olyan kötelező, mint a hivatalos összeállításban foglalt többi döntvényé. A bíróságok a velük közölt teljes ülési állásfoglalasfol az ügyek elbírálásánál csak abban az esetben térhetnek el, h a előbb az e végből a s a j á t területükön folyamatba teendő teljes ülési e l j á r á s u t j á n m á s álláspont jut jogerősen érvényre. Alföldy Ede, ny. ítélőtáblai tanácselnök, ügyvéd.
106
SZEMLE. Jogalkotás. Törvénytervezet a magánalkalmazottak szolgálati viszonyáról. Dr. Pap Dezső ny. államtitkárnál hivatottabbat e kényes és nagyfontosságú Jegislatórius feladat megoldására keresve sem lehetett volna találni. Évtizedes mélyreható tanulmánvok és előmunkálatok alapján, teljes szociálpolitikai és jogi felkészültséggel, minden radikalizmustól ment. de azért e fontos kereső társadalmi osztáiy érdekeit szerető gondossággal figyelembevevő szociális érzékkel foghatott neki a szerző nehéz m u n k á j á n a k . Az eredmény ennek megfelelő egészen kiváló alkotás s ha ezt a 115. g-ra terjedő előadói tervezetet áttanulmányoztuk, azzal az érzéssel tesszük le, hogy gazdasági életünk és konszolidációs törekvéseink mérhetetlen nyeresége v.olna e tervezet mielőbbi törvénnyé válása. Megerősített e meggyőződésünkben az a m a g a s színvonalú előadás, amellyel a szerző művét a Társadalompolitikai Társaság ülésében ismertette. Az alábbi néhány szórványos kritikai megjegyzés ezért a tervezet alapelveinek teljes mértékű elfogadásán és azon az igyekezeten alapul, hogy ezt a szinte tökéletes alkotást egynéhány inkább jogtechnikai természetű homály vagy hiány kiküszöbölésével lehető közel hozzuk a teljes tökélyhez. Megjegyzéseinket a törvénytervezet „ordo legális 1! -án haladva tesszük meg. A törvénytervezet 14. §-a „alkalmazkodás" címszó alatt körülírja, hogy az alkalmazott mennyiben tartozik főnöke utasításait követni. Az alkalmazott adott esetben főnöke utasításaitól eltérhet, h a a fennforgó körülményekre tekintettel felteheti, hogy a m u n k a a d ó a tényállás ismeretében az eltérést helyeselné, köteles azonban, ha a halasztás veszéllyel n e m jár, erről a m u n k a a d ó t eleve értesíteni. Mivel azonban az alkalmazott a gyakorlatban sokszor olyan esetekben is kénytelen főnöke utasításaitól eltérni, amelyekben egyúttal a halaszthatatlan cselekvés szüksége is fennforog, mivel továbbá a m u n k a a d ó fontos érdeke fűződhetik ahhoz, hogy az eltérésről legalább utólag, amint lehet tudomást szerezzen: ezt a §-t azzal kellene kiegészíteni, hogy — amennyiben az előzetes közlés n e m volt lehetséges — az alkalmazott az utasítástól történt eltérést utólag tartozik lehető első alkal,ómmal a munkaadó tudomására hozni. A 19. tartalmazza a versenytilalmi mer/állapodás cogens korlátozásait. Mindenképpen helyeselhető, h a a törvényhozó lehetetlenné a k a r j a tenni azokat a versenytilalmakat, amelyek a kötelezett gazdasági exisztenciájának teljes megbénítására alkalmasak és fokozottan helyeselhető, ha bizonyos ¡minimálisan meghatározott évi illetményen felül (6000 TV) engedi meg egyáltalán a versenytilalom kikötését. Ez utóbbi rendelkezés nyilvánvaló intenciója az. hogy olyanok versenytilalom által megköthetők ne legyenek, akik alkalmaztatásuk idején ,olyan magasabb javadalmazásban nem részesültek, amely az ilyen kikötések quasi ellenértékének lenne tekinthető. H a -azonban a versenytilalmi megállapodást in idea megengedhetőnek tartjuk, nem szabad a n n a k szabályozásával azt lehetetlenné tennünk. A tervezet a m a rendelkezése t. i., hogy a m u n k a a d ó a korlátozás t a r t a m a alatt az alkalmazott teljes illetményeit tartozik tovább-
107
fizetni, nem jelent mást, mint a versenytilalmi megállapodások teljes eltörlését. Ez a korlátozás, — mely egyébként bírói gyakorlatunkban ismeretlen, hiszen a birói gyakorlat ilyen természetű pozitiv jogszabályokat nem is alakithatna ki — azt jelentené, bpgy a munkaadó alkalmazottjának, a nála élvezett Utolsó, tehát legmagasabb fizetése nagyságában megélhetést biztosit és egyben feleslegessé tenné azt az egyébként gyakorlatunk által m á r régen elfogadott tételt, hogy az időbelileg korlátlan versenytilalom semmis. A tervezet 20. §-a meglehetősen elhibázott elvi alapon junktimot létesít a •szolgálati viszony és a versenytilalmi megállapodás megszüntetése között. A 20. 1. bekezdése szerint, h a a szolgálati viszony rögtöni hatályú megszakítására a munkaadó vétkessége szolgáltatott okot, akkor az alkalmazott a versenytilalmi megállapodástól elállhat. Ez a rendelkezés helytelen. Jogszerkezetileg nincs logikai összefüggés a szolgálati viszony rögtöni hatályú megszüntetése és a versenytilalmi megállapodástól való elállás között. A versenytilalom érdeke lehet a m u n k a a d ó n a k akkor is. ha a szolgálati viszony rögtönösen szűnik meg. A §·. 1. bek. ebből folyólag a m u n k a a d ó t érő külön büntetés jellegével bír azért, mert a rögtöni felmondásra okot adott. A magánjognak azonban nem feladata a büntetés és az ilyen külön joghátrány véletlen körülmények szerint m a j d túlságosan enyhe, m a j d tulszigoru, mert nem hozható kapcsolatba a vétkesség fokával. Ugyanezen §>. 3. bekezdése, a r r a az esetre, ha a munkaadó a 'szolgálat^ viszony megszűnése előtt írásban lemond a versenytilalmi megállapodásról, őt a munkavállalóval szemben a szolgálati viszony megszűnése után az illetményeknek bizonyos ideig tartó fizetésére kötelezi. Ez magánjogilag t a r t h a t a t l a n konstrukció. A versenytilalom kizárólag a m u n k a a d ó érdekét van hivatva szolgálni, h a tehát arról lem,ond, ezért a munkavállaló tőle semmiféle megtérítést nem igényelhet. Pláne, amikor a tényállásbeli előfeltétel az, hogy a lemondás a szolgálati viszony megszűnése előtt történt legyen. A munkavállaló részéről nem szerzett jog az, hogy a m u n k a a d ó a versenytilalommal járó hátrány ellenértékéül járó kártalanítást fizesse akkor is, ha jogával nem él. A mérték meghatározása is merőben önkényes: a megállapodás érvényének t a r t a m a semmi kapcsolatban nincs azzal a feltételezett kárral, amelyet az alkalmazott szenved azáltal, hogy oly versenytilalmi megállapodása volt, amely egy pillanatig sem v,olt tényleg érvényben, mert hiszen a munkaadó a szolgálati viszony megszűnte előtt lemondott róla. A 31. a jutalékra vonatkozó megállapodások tekintetében tartalmaz interpretativ szabályokat. Kimondja a §., hogy h a az alkalmazottnak az ő közreműködésével kötött ügyletek u t á n megállapodás szerint jutalék jár, ez áll olyan ügyletekre is, amelyeket nem közvetlenül az alkalmazott kötött ugyan, amelyekre azonban ő kereste az alkalmat, vagy h a az ő szolgálati hatáskörébe utalt, vagy abban a körletben kötött ügyletről van szó, melyre nézve megállapodás szerint a munkaadónak ő az „egyedüli üzleti képviselője." Elsősorban hibáztatnunk kell a felsorolást, mely sem nem teljes, sem nem eléggé szabatos. Egyáltalán feleslegesnek t a r t j u k azonban ezt a §-t, mert ebben a kérdésben is a felek szerződésben kifejezésre jutó szándékának kell irányadónak m a r a d n i a — a magánjogi elveknek megfelelően. Az egyedüli üzleti képviselő fogalmának körülírása is felesleges, mert a gyakorlat m á r amugyis határozott t a r t a l m a t adott neki.
124
A találmányokról szóló 35. körülírja az „üzemi találmány" fogalmát. Eszerint a munkaadó termelési köréhez tartozó találmány a munkaadóé, h a a n n a k megvalósításában a munkaadó gondolatai és utasításai, az üzemi segédeszközök előmunkálatok, tapasztalatok é s „egyéb tények közreműködése mellett, bizonyos személyek döntő szerepe meg nem állapitható." A gondolatot világosabban kellene kifejezni. A felmondás fejezetében a 88. §. a határozott időre kötött szolgálati viszony megszüntetéséhez is felmondást kiván meg. Ennek indokoltsága azonban csak nehezen látható be. Kitűnik ez a §. utolsó bekezdéséből is, mely szerint a határozott időre kötött szolgálati viszonyt ugy kell felmondani, hogy a felmondási idő és a szerződési idő lejárata egybeessék. Ha pedig a felmondási idő a szerződési időt meghaladja, a szolgálati viszony a felmondási idő lejártáig tart. Aki ezt a redelkezést meg a k a r j a kerülni, egyszerűen levonja a szolgálati idő tartamából a . felmondási időt. További súlyos hátránya ennek a szabályozásnak az is, hogy a felmondási időnél rövidebb határozott időre az alkalmazott nem is szerződhetnék. Ez a korlátozás az alkalmazottakat esetleg fontos munkaalkalomtól foszthatja meg. Elméletileg sem helytálló a határozott és határozatlan időre kötött szolgálati szerződés közt fennálló és a köztudatba is átment különböztetés elejtése, m e r t a dies interpellât pro hominc elvébe ütközik: lia a szerződés hatályának ideje lejárt, nem a n n a k megszüntetéséhez, h a n e m további fenntartásához kell u j akaratnyilvánítás. A rögtöni hatályú felmondás okai közt sorolja fel a tervezet azt is, h a a m u n k a a d ó az alkalmazott vagy ennek hozzátartozója ellen „komoly" becsületsértést követ el. Ez a meghatározás tarthatatlan. Vagy elfogadjuk a becsületsértés büntetőjogi körülírását és akkor elképzelhetetlen a büntetendő cselekmények közti disztingválás, ahogy azt a tervezet megteszi, vagy teljesen elvonatkoztatjuk m a g u n k a t a büntetőjogi kategóriáktól és csak azt t a r t j u k szem előtt, hogy elég sulyos-e a megbántás. Ez utóbbi helyesebbnek tűnik. (Nem jelentheti ez azonban, hogy büntetendő cselekmény ne legyen felmondási ok, ellenkezőleg·, büntetendő sértésnek eo ipso bontási oknak kell lennie.) Azt hisszük egyébként, hogy a „komoly" jelzőnél mélyebb és találóbb különböztető ismérvet kell keresnünk. Helytelen felmondási okként szabályozni azt az esetet, amikor valamilyen, előbbi szolgálati viszonyára nézve releváns körülmény tekintetében az alkalmazott a .munkaadót „tudatosan félrevezette". A magánjog szabályai szerint a szerződés ez okból megtévesztés cimén megtámadható. Nincs ok a r r a , hogy e szemléletmódtól eltérjünk. Egy speciális törvénynek n e m szabad a speciális jogviszonyra is helytálló generális szabályokat formailag eltérőleg megfogalmaznia. A 94. szabályozza a végkielégítést. Noha első tekintetre súlyosnak látszik az a rendelkezés, hogy m á r 5 évi szolgálat végkielégítésre adjon igényt, az a munkaadót azért n e m terheli meg túlságosan, mert az alkalmazási szerződésben az illetmények megállapításánál módjában van a végkielégítést is kalkulálni s az illetmények összegét a r r a való tekintettel megállapítani. Szükségesek azonban átmeneti rendelkezések, amelyek megóvják a munkaadót attól, hogy oly illetményeken felül, amelyeket a még csak életbeléptetendő törvényre való tekintet nélkül állapított meg, utólag túlságosan terhes végkielégítések fize-
109
tésére köteleztessék. Visszahatólapr-tehát, a m á r fennálló szolgálati szerződésekre vonatkozólag az 5 éves minimnmot tulalacsonynak találom. i\i
Joggyakorlat. Háborús filmszerződések. I. Már a háborút megelőző időben ismeretesek voltak azok a szerződések, amelyek valamely irói mű megfilmesítésére vonatkozó jogosítványt engedtek át a filmvállalkozónak abból a célból, hogy az irói műben élő gondolat és cselekmény, film segítségével, mozgófényképelőadás céljaira feldolgoztassék. Ezen szerződéstípus alapjában rendkívül egyszerű és látszólag mindenféle komplikációtól mentes megállapodás. Eredetileg ez azért volt ilyen egyszerű, mert sem a filmgyártó, sem a szerző, a feldolgozandó irói műben rejlő értéknek különös jelentőséget nem tulajdonított. A témák oly végtelen sokaságban állottak a vállalkozók rendelkezésére és oly szűk körben került egy-egy gyár által előállított film nyilvános előadásra, viszont a már egyszer bemutatott filmnek újbóli feldolgozása annyira nem tartozott a praktikus lehetőségek közé, hogy sem a szerző, sem a filmgyártó a további részletek szabályozását nem tartották szükségesnek. Ezek a részletek a film fejlődésének első stádiumában nem is voltak időszerűek, így nem nyert szabályozást rendszerint az a körülmény, mely időre szól a filmgyártó megszerzett joga, milyen területen értékesítheti az elkészített filmet, vájjon a már egyszer feldolgozott téma a megszerzett jog alapján a szerző újbóli megkérdezése nélkül, újból feldolgozható-e, milyen mértékű lehet aiz irói műben megvalósult gondolatnak és cselekménynek a filmen szükségkép jelentkező megváltoztatása? Ez a szükség meddig terjedf A háború a filmiparnak soha el nem képzelt lendületét hozta magával. A világ minden részén keletkeztek ujabb és ujabb filmgyártó vállalkozások, telepek. Ujabb technikai találmányok előbbre vitték a gyártás ügyét. Nagy. tömegeket hódított meg a film, miáltal lehetővé" vált, hogy az eddig közömbös, rengeteg tőkének figyelmét vonta magára ez az iparág és millióknak nyújtott biztos kenyeret. Ez a fejlődő irány a háború után meg nem tört, ha lehetséges, még határozottabban halad élőre. A film ügyének ezen fellendülésével vetődtek fel azok a kérdések, melyekét fentebb érintettünk. Az egy-
110
más eüen viaskodó hatalmas filmgyártó vállalatok féltékenyen vigyáztak arra, hogy az általuk megszerzett irói műhöz fűződő kizárólagos jogukat senki meg ne sértse. Senki a világon. A film nemzetközi, művészi élményt nyújtván, egyformán élvezhetővé vált minden világrész minden· nemzeténél. Ezért fontos volt a filmgyártó vállalkozónak, hogy ugyanazon irói műből készülő idegen filmmel az ő filmműve sehol ne találkozhassék. Hogy a filmtermék, amelybe ő töméntelen tőkét és munkát fektetett, kizárólagosan uralja az egész világot. Ezen fejlődés nyomán jegecesedett ki a „film-világjog" (Weítfilmrecht) fogalma. Ez abban áll, hogy az irói mű megfilmesítésének jogát, a vállalat az egész világ területére — bizonyos időtartamra — megszerzi és mint rendkiviili értékű kizárólagos jogot, megfelelően honorálja is. II. A háború alatt hazánkban is fellendült a filmgyártás. Ennek kapcsán itt is kötöttek irói művek megfilmesítésére irányuló szerződéseket. A magyar filmgyártás termékeinek elhelyezési területe és lehetősége csak nagyon korlátolt volt. Nemcsak azért, mert a magyar filmet, előállító művészet még kezdetleges volt és technikája a többi filmgyártó nemzettel szemben elmaradott, hanem elsősorban azért, mert a háború miatt csak egészen korlátozott, területen kerülhetett az ilyen film bemutatás alá. A „központi hatalmak" háborús területe volt az a. keret, amelyen belül ilyen magyar filmek elhelyezhetők voltak. Ezen szűk értékesítési területhez képest alacsonyak voltak természetszerűleg azok az ellenszolgáltatások is,' melyeket a magyar filmgyártó a filmtárgy szerzőjének nyújthatott. Ténylég és fogalmilag, az adottság parancsoló körülményeinek hatása alatt, nem lehetett ezen szerződésekben másról szó, mint arról, hogy a filmgyártó ezen korlátozott 'területre megszerzi a megfilmesítés jogát és a filmszerző ezen korlátozott területre átengedi ugyanezt a jogot. Szerény célokra, szerény összegért. Nem lehetett szó az adott időpontban és viszonyok között arról, hogy a magyar filmszerző magyar filmgyárnak az egész világra ható filmszerzői jogot engedjen át. Ilyen jog akkor — még ha elvileg- szórványosan a háború előtt ismeretes volt is, — a háború alatt nálunk, vagy a központi hatalmak területén egyáltalán nem képezte és nem képezhette forgalom tárgyát. Senki sem árusított az amerikai háború alatt Amerikába szóló luxus-hajójegyeket. Ez akkor nem lehetett üzlet,. Senki ilyen luxus-utazásra nem gondolhatott. Éppen igy nem gondolhatott a magyar filmgyártó sem arra, hogy film-
111
jevel a francia, angol, spanyol, portugál vagy pláne az amerikai színházak közönsége elé kerüljön. A konkrét film jogát tehát a magyar szerző a magyar filmgyártónak a háború alatt, ilyen körülmények között, kizárólag azért engedte át, hogy magyar filmet állitson elő. Nem pedig azért, hogy magával a szerzett joggal akár itt, akár másutt kereskedjék. Aki tehát ismeri a háború alatti tényleges helyzetnek körülményeit, kizártnak kell, hogy tartsa, hogy a szerződő felek erre ne gondoltak volna, Kétségtelennek kell tartani, hogy a szerződő felek a filmjog megvétele alkalmával csak olyan jog tárgyában alkudhattak, amelyjog a központi hatalmak területén aknázható ki. Sem a háború befejezésének időpontja, sem kiménél elének eredménye nem volt előrelátható és igy hallgatag semmiképpen sem lehetett a felek között olyan eonsensus, amely a film jogának a háború megszűnése utáni időre való automatikus kiterjesztését biztosíthatta volná a filmjog megszerzőjének. De ellene-mond a háborús filmvállalatok azon álláspontjának, mintha ők az egész világra szóló korlátlan jogot ¡szereztek volna, az a további meggondolás is, hogy maga a „Weltfilmrecht" is, csak területileg korlátlan, időben azonban korlátozott. Az a gyakorlat alakult ki ugyanis a külföldi államok idevágó ügyleteinek megkötésénél, hogy a „Weltfilmrecht"-et 6—7 évi időtartamra engedi át a szerző a filmvállalkozónak. Ilyen körülmények között nem lehet arról szó, hogy a háború alatt Magyarországon létesített megfilmesítési szerződésnek, a tények és jogszabályok helyes méltatása alapján, oly hatályt tulaj doni tsunk, hogy a jogszerző ma — körülbelül 10 esztendővel a jogszerzés után —i azt vitathassa, hogy az egész világra szóló korlátlan jogot szerzett. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás szembetűnő aránytalansága szintén jelentős érv a vállalkozói álláspont cáfolatára. Ennek a körülménynek kiemelése mellett kell még rámutatnunk arra, hogy sem a logika, sem a méltányosság nem n y ú j t alapot olyan álláspont megkonstruálásához, amely álláspont módot adna arra, hogy a háborús konjunktura alatt tömegesen megszületett jelentéktelen és időközben megszűnt filmvállalatok, potom pénzecskén, kisded vállalkozásaik számára olyan jogokat szereztek legyen, amely jogokat saját életükön túl óhajtanák meghosszabbítani és engedményeseik segítségével kívánnak óriási vagyonnal felérő tőkét kovácsolni azokból az ügyletekből, amelyeknek ilyen je-
112
lentőséget sohasem tulajdonítottak és amelyekből most utólag kívánnának meggazdagodni. I I I . Az előadottak figyelembevétele mellett nyilvánvaló, bogv amennyiben valamely szerződés ezen normális és a felek akaratát képezhető kereteken túl akart volna hatni — azt a feleknek nyomatékosam, és határozottan ki kellett volna emel/ni. Az idevágó analóg jogszabály, a K. T. 522. §-a szerint, — mely a könyvkiadásról szól —> kétség esetén, a felek megállapodása csak egy kiadásra szól. Vagyis kétség esetén a vállalkozó a kisebb jogot szerezte meg. A nyomatékos ós világos kiemelés kötelezettsége mindenekfölött a filmgyártót terhelte, mint olyat, aki az adott körülmények között a normálisnál több jogot kívánt szerezni és mint olyat, aki hasonló ügyleteket üzletszerűen kötvén, a vele ügyletkötő félként szembenálló szerzőt, a megállapodás következményekre és jelentőségére, a jóhiszemű szerződéskötés szabályai szerint felhívni tartozott volna. A filmgyártó részéről „bensőleg'' „elképzelt" olyan titkos fenntartás, mely szerint ő az üzletet majdan igy fogja értelmezni — nem birbat hatállyal. Végkonkluziónk tehát az, hogy a filmszerző között egyrészről, a filmgyártó között másrészről, a háború alatt Magyarországon kötött olyan szerződés, mellyel a szerző valamely művének megfilmesítési jogát engedte át, — kifejezett és határozott kikötés bijján, >— egyedül a központi hatalmak területére korlátozott, egyszeri megfilmesítési jogot biztosított a filmgyártónak. Az idevonatkozó megállapodás értelmezésénél csak ez lehetett a felek ügyleti akarata. Az eset körülményei, az élet felfogása erre mutatnak. Dr. Palágyi Róbert. „Die Gerichtsstandklausel in der Kautelarpraxis." E z e n a eimen érdekes cikk jelent r n e g D r . Maurus Deutseh wieni ügyvéd tollából az „Österreichische Anwalts-Zeitung" folyó évi április 16-i számában. A cikkben felvetett kérdésről polémia keletkezett D r . Rib á r y Géza budapesti ügyvéd és Dr. Kovács Marcel ny. k i r . kúr i a i biró között (lásd: Pester L l o y d f. é . m á j u s 6,. 8. és 10-i számait) . Minthogy a szóbanforgó jogi kérdést első ízben ezen lap h a s á b j a i n vetették fel (lásd: D r . Beck Salamon cikkét a „Polgári J o g " 1927. évi 9-ik s z á m á b a n ) , ehelyütt kísérletet teszek a felvetett kérdés u j a b b megvilágítására. D r . Maurus Deutseh ismerteti a k i r . K ú r i a P . I I . 8496/ 1926. számú Ítéletét, amelynek alapjául az a tényállás szolgált, hogy valamely angol cég és magyarországi alkalmazottja kö-
113
„zötti szolgálati szerződésben egy Londonban székelő választott bíróság kizárólagos illetékessége köttetett ki és felperes a szolgálati szerződésből származó követelését Magyarországon, a rendes bíróság előtt érvényesítette, amely a pergátló kifogásnak mind a három fokon helyt adott. Ismerteti továbbá a bécsi Oberlandesgericht egyik határozatát, amelyben a nevezett bíróság .helyt adott a pergátló kifogásnak, amikor a felek a k r a k ó i kereskedelmi és i p a r k a m a r a választott bíróságának kizárólagos illetékességét kötötték ki és felperes a r r a való teintettel, hogy alperesnek Lengyelországban vagyona nincsen, Ausztriában pedig vagyona van, keresetét a wieni bíróság előtt indította meg. Dr. M a u r u s Deutsch véleménye szerint — és ehhez D r . Ribáry 'Géza is csatlakozott — mindkét ¡határozat téves volt, mert a választott "bíróság ítélete abban az országban, ahol alperesnek v a g y o n a van, nem volna végrehajtható, pedig ne.m tételezhető fel, h o g y a feleknek a választott bírósági szerződés megkötésénél az lett volna az intenciójuk, hogy a rendes bíróság hatáskörének •kizárásával a végrehajtás lehetőségéről lemondjanak, ami egyértelmű volna a követelésről való lemondással. Véleményem •szerint a kir. K ú r i a ítélete kétségtelenül helyes volt. A közölt tényállás szerint alp. angol cég, tehát Angliában vagyonnal rendelkezik.· Felperes tehát· nincsen elzárva attól, hogy a választott bírósági kikötés alapján keresetét· Angliában a választott bírós á g előtt megindíthassa és a n n a k Ítéletét Angliában, végrehajth a s s a . Az a körülmény, hogy az alperesi cégnek Magyarország o n is van vagyona és hogy felperesre nézve bizonyára kényelmesebb lett volna követelését Magyarországon érvényesíteni, mit sem változtat a dolgon. Felperesnek a választott bírósági •szerződés megkötésekor számolnia kellett azzal, hogy per esetén kénytelen lesz igényét Londonban a választott bíróság előtt, érvényesíteni és mint alperes esetleg kénytelen lesz a londoni bír ó s á g előtt védekezni. A wieni Oberlandesgericht Ítélete valószínűleg szintén helyes volt. A cikkben idézett indokolásból ugyanis nem állapitható meg oly tényállás, mintha alperesnek a választott bírósági szerződés megkötésekor Lengyelországiján vagyona lett volna és csupán utólag állott volna elő az a helyzet, hogy alperesnek Lengyelországban nem volt vagyona, hanem •csupán Ausztriában, mert az ítélet indokolása szerint „felperesnek a választott bírósági szerző,dés megkötésekor m ó d j á b a n •állott szem előtt tartani a n n a k perjogi kihatásait". D r . Maurus Deutsch ur rendkívül érdekes fejtegetései során helyesen utal arra, h o g y választott bírósági kikötések létesítésénél a felek nem láthatják mindig előre az ily kikötés következményeit, igy pl. a felek, amikor osztrák választott biróság illetékességét kötötték ki, nem számolhattak azzal, hogy az egyik fél utóbb lakhelyét Budapestre teszi át és megtörténhetik, hogy éppen azt a felet kell alperesként, perbe vonni, aki Budapestre költözött, és akinek Wienben vagyona már nincsen. A r r a sem gondolhatlak a felek, — folytatja igen helyesen D r . Deutsch u r — hogy 1914ben Ausztria és Magyarország között jogsegélvszerzödés fog létrejönni, amely szerint a kikötésen alapuló illetékesség nem szerepel azon illetékességi okok között, amelyeknek alapján hozott ítéletek kölcsönösen végrehajthatók. Ámde éppen ezekben
114 a helyes fejtegetésekben látom a felvetett jogkérdés megoldásán a k kulcsát. H a a felek a választott b i r ó s á g k i z á r ó l a g o s illetékesságét kötötték ki, u g y általában ezen illetékességtől eltérésnek helye nincsen. E z következik nem csupán a P p . 180-ik § - á n a k 4-ik pontjából, amely félremagyarázhatatlanul pergátló k i f o g á s n a k minősíti a választott biróság kizárólagos illetékességének kikötését („el kell j á r n i " ) hanem abból is, h o g y a választott b í r ó sági szerződés mint kétoldalú jogügyiéi, m á r m a g á n j o g i h a t á lyánál fogva is mindkét félre kötelező. A választott bírósági kikötés k i z á r ó l a g o s s á g á n a k szigorú f e n n t a r t á s á h o z g y a k r a n fontos érdekek fűződnek, különösen gazdasági szervezeteknél, kartelleknél, szindikátusi megállapodásoknál stb. a szerződő feleknek rendkívül fontos érdeke fűződhetik ahhoz, h o g y valamely különleges jogviszonyból eredő perek kizárólag a kikötött választott biróság előtt legyenek megindíthatok, mert az illető ü g y n e k biróság előtt való t á r g y a l á s a m á r m a g á b a n véve súlyos hátrányokkal járhat a szerződő felekre nézve. Másképpen áll a helyzet, ha a választott bírósági szerződés megkötése óta következtek be oly tények (elköltözlcödés más országba vagyon áthelyezése stb.) vagy oly jogi állapotok, (nemzetközi szerződés, u j a b b jogszabályok), amelyeket a felek a választott bírósági szerződés megkötésekor nem láthattak előre és amelyek ismeretében a választott bírósági szerződést nem kötötték volna meg. Ilyenkor áll a „rebus sic stantibus" elve, amelynek a l a p j á n felperes, véleményem szerint, sikerrel hivatkozhatik arra, hogy a választott bírósági szerződés kizárólag o s s á g á r a v o n i t k o z ó kikötés a viszonyok változása következtében hatályát vesztette. U g y hiszem, hogy D r . Deutsch u r n á k i s ez a gondolat lebeghetett a szeme előtt cikkének megírásánál, mert ha- a választott bírósági szerződés megkötése óta semmi sem változott, u g y egymagában az a körülmény, h o g y alperesnek abban az országban, amelynek területén az ítélet végrehajtható, vagyona nincsen, nem szolgálhat okul a r r a , h o g y a választott bírósági szerződés kizárólagosságára vonatkozó kikötést egyszerűen nem létezőnek tekintsük. A szerződő félnek a választott bírósági szerződés megkötésekor számolnia kell azzal, hogy a választott biróság ítélete csak bizonyos jogterületen lesz végrehajtható. Volenti non fit iniuria. D r . Maurus Deutsch mindenesetre értékes szolgálatot tett a gyakorlati jogászvilágnak és a közgazdasági életnek, a m i k o r ezt a nagyfontosságú kérdést felvetette, különösen pedig azzal, hogy a felmerülhető nehézségek elhárítására alkalmas néhányügyesen megszerkesztett bírósági kikötés szövegét mutatta be, aminthogy az Dr. R i b á r y Géza u r által javasolt szövegmintát is alkalmasnak találom arra, h o g y a birói g y a k o r l a t bizonytalanságára való tekintettel a kérdést legalább g y a k o r l a t i szempontból a jövőben kötendő választott bírósági szerződésekre való tekintettel az ügyfél érdekében megfelelően megoldhassuk. Dr. Morvay Oszkár ügyvéd. Ű
115
A kényszeregyesség joghatálya a közkereseti társaság kilépett tagjára. Arra a kérdésre, hogy a kényszeregyesség megindításának időpontjában a közkereseti társaságból m á r kilépett tagra, illetve a betéti társaságból kilépett beltagra nézve kiterjed-e a kényszeregyesség joghatálya, voltaképen a ke. rendeletnek az egyesség joghatálya kérdését szabályozó 92. §-a a d j a meg egész világosan a választ. Kimondja ugyanis e szakasz 3. bekezdése, hogy az egyesség joghatálya, amennyiben az egyességben m á s megállapítva nincs, a közkereseti társaság tagjai, illetve a betéti társaság beltagjai javára is beáll. Világosan következik ebből, hogy a kényszeregyesség joghatálya e társaságoknak bejegyzett tagjaira terjed ki. Aki az eljárás megindításakor m á r kilépett, az a társaság tagjának nem tekinthető, a r r a az egyesség joghatálya ki sem terjedhet. Világosan folyik ez a rendelet egész konstrukciójából. A ke. rendelet 1. §-ának 6. bekezdése, valam i n t 6. §-ának 6. bekezdése az eljárás megindítása szempontjából is mindig a közkereseti t á r s a s á g tagjairól beszél. Aki m á r megszűnt tag lenni, az nem kérhet kényszeregyesség.et a társas á g nevében, a r r a az egyesség joghatálya sem terjed ki. Ezt a ke. rendelet és a kereskedelmi törvény szellemének minden tekintetben megfelelő intézkedést a kényszeregyességi rendelet komm e n t á r j a i is magukévá tették, a korábbi rendelet h a t á l y a alatt e kérdésben a budapesti Tábla VIII. .P. 10209/1925. sz. a l a t t állást foglalván, kimondja, hogy az egyesség joghatálya a társaságn a k csak azon t a g j a i r a terjed ki, kik a kényszeregyességi eljárás ideje alatt voltak tagjai a társaságnak. A korábban kivált tag az anyagi jogszabályok szerint a. t á r a s s á g hitelezőivel szemben felelősséggel tartozik s e felelősségét az egyesség joghatálya semmiben sem érinti. Ugyanezen álláspont alakult ki az osztrák és a német joggyakorlatban is. Ezzel szemben legújabban nálunk több oly döntéssel találkozunk, melyek a kényszeregyesség joghatályát a közkereseti -társaságból, illetve a betéti társaságból az eljárás megindítását megelőzően kilépett tagra, illetve beltagra nézve is ki a k a r j a terjeszteni. ŰVfegemiiténdőnek t a r t j u k ezek sorából a budapesti Tábla P. II. 7711/1927. sz.' a. meghozott Ítéletét. Az itt'eldöntött esetben nem vitás az a tényállás, hogy a társaság hitelezője által perelt! beltag az üzletből a kényszeregyességi eljárás megindítása előtt kilépett s hogy a cég egyéni céggé alakult át. A táblai ítélet indokoláskép azt hozza fel, hogy a beltag felelősségének mérve a kiválás folytán, nem változik, jogi helyzete ugyanaz, ami volt. H a tehát utóbb az előbbi társascég jogutódja kényszeregyességet) kér, a n n a k következményeit a kivált tagra nézve ugy kell elbírálni, mintha még a jogelőd társaság kérte volna az eljárás megindítását. A Tábla ¡felfogása szerint az a körülmény, hogy a betéti t á r s a s á g beltagja korábban kilépett, az egyesség létrejötte által teremtett jogi helyzet szempontjából különbséget nem jelent. Iia a hitelezők a betéti társaság beltagjának felelősségére nézve a 92. §. szerint m á s t meg nem állapítottak, ugy az egyesság joghatálya a betéti társaság beltagjára is kiterjed. A táblai döntés n e m bocsátkozik annak a jogi különbségnek a taglalásába, amely az e l j á r á s megindításának időpontjában a közkereseti társaság tagjainak, illetve a betéti társaság beltagjának minősülő személyek és az e társaságokból m á r korábban kilépett tagok között fennáll. A 92. §. 3. bekezdése kifejezetten a közkereseti társaság tagjairól és a betéti társaság beltagjairól beszél — s nem a volt tagokról. Ezt a speciális szabályt a táblai· ítéletnek az az általános jellegű megállapítása, hogy a beltag felelőssége nem módosul
116
azzal, hogy kilépett-e a társaságból vagy sem — egyáltalán n e m érinti. Véleményünk szerint a fentidézett táblai döntésben és a z ehhez hasonló egyéb Ítéletekben kifejezésre juttatott felfogás jogi és gazdasági szempontból egyaránt súlyosan aggályos. Világos ellentétben áll a ke. rendelet 92. §-ában foglalt rendelkezéssel, de ellenkezik a kényszeregyesség jogintézményének szellemével is. Kétségtelen ugyanis, hogy a kényszeregyesség egy a kötelezettség terjedelmét korlátozó, mindig in personam ható egyességi forma, amelyet kiterjesztőleg értelmezni n e m lehet. Ahogyan ez elvre való tekintettel a kényszeregyesség joghatálya nem h a t ki a kezes kötelezettségben állására, ugy n e m befolyásolhatja ez a korábban kilépett tag helyzetét sem. Aki e társaságok t a g j a k o r á b b a n megszűnt m á r lenni, a n n a k felelőssége addig az időpontig keletkezett kötelezettségekre nézve, mig ő a t á r s a s á g tagja volt, a K. T. ide vágó rendelkezéseinél fogva áll fenn. Ugyanezt az álláspontot erősiti egyébként az a jogi és gazdasági szempontból egyaránt figyelemreméltó körülmény, hogy az egyességi eljárás során a korlátozó rendelkezések, az eljárás lebonyolításával kapcsolatos intézkedések, az eljárás megindítását kért t á r s a s á g i tagokra szorítkoznak. Akkor, a m i k o r a t á r s a s á g vagyoni helyzete az egyességi kvóta szempontjából elbiráltatik, a t á r s a s á g b a n még tényleg helyt foglaló tagok gazdasági pozíciója vétetik számításba. Lehetetlen eredményre vezetne, hogy az a kilépett tag, aki az eljárás szempontjából teljesen kivül m a r a d , az egyességi eljárásba ott kapcsolódjék csupán be, ahol ez s z á m á r a kizárólagosan előnyt jelent, t. i. hogy az egyessóg joghatálya reá is kiterjedjen. Az itt érintett bírói döntésekben kifejezésre jutófelfogásnak általánossá válása a visszaélések özönét v o n h a t n á m a g a után s könnyen a r r a vezetne, hogy a vagyonos tagok a közkereseti vagy betéti társaságból adott pillanatban kilépve, az eljárás lefolytatására vagyontalan strohmann-társukat hagynák vissza —- a megkötött egyesség joghatálya viszont r e á j u k is kiterjedne. Dr. György Ernő. Özvegyi jog és utólagos érdemtelenség. A K ú r i a u j a b b gyakorlatában állandósult az a tétel, amely az özvegyet az özvegyi jog megszerzése u t á n is felelteti magatartásáért és adott esetben az özvegyi jog megszűnésének sanctiójával j á r . Most a K ú r i a P . I. 4889/1926. sz. h a t á r o z a t a .igen jelentős· eddig tisztázatlan kérdést világit meg. K i m o n d j a u g y a n i s a hivatkozott k ú r i a i h a t á r o z a t : „Nem áll, h o g y az a nö, aki a f é r j e h a l á l á v a l ennek h a g y a t é k á r a az özvegyi jogot már megszerezte, a z özvegyi j o g r a utólag érdemtelenné válna a f é r j h a l á l a u t á n tanúsított minden oly viselkedésével, amelynél fogva a h á z a s s á g fennállása alatt a nöt t a r t á s d í j meg nem illeti. A nö az özvegyi jogra csak a f é r j e emlékét sértő, közmegbotránkozást keltő viselkedésével válik érdemtelenné." A m á r megszerzett özvegyi jog elvonását 'a K ú r i a tehát éppúgy szigorúbb feltételhez köti, mint a h o g y a bontóperi ítélettel a volt f é r j nevének tovább viselésére feljogosított nőtől is csupán h a s o n l ó a n súlyos esetben v o n j a meg a további névviselés jogát. D e ö s s z h a n g b a n van ez a k ú r i a i ítélet a m a g á n j o g i törvénykönyvjavaslatnak azzal a megértő és en-
117
gedékenyebb rendelkezésével is, amely az özvegyi j o g n a k u j a b b férjhezmenetel esetére való megválthatóságáról rendelkezik. Mindenesetre alkalmas a -Kúria h a t á r o z a t a arra, h o g y a bosszuérzetböl vagy gyűlölködésből fakadt kicsinyes zaklatást. jelentő pereknek ú t j á t állja. B. S. Nemesi rend és közszerzemény. Ismeretes, hogy magánjogi törvénykönyvünk a közszerzeményi jognak rendek szerinti különbségét megszünteti és ezzel mai m a g á n j o g u n k a t e g y m á r r é g t a l a j á t vesztett anachronizmustól mentesiti. A polgári törvénykönyv codifikatórik-us előmunkálatainak lassú felszivódásn folyamata alatt, birói g y a k o r l a t u n k tompítani igyekezett az idejétmúlt, régi jogszabály következéseinek élét és súlyt tulajdonított, a rendi megoszlás mellett a n n a k a foglalkozási körnek is, amely a h á z a s s á g alatti szerzemény birtokába juttatta a feleket. iMost, amikor a magánjogi törvénykönyv m á r az országgyűlés előtt fekszik, a K ú r i a teljes élességgel nyul vissza az ideiglenes törvénykezési szab á l y o k n a k már-már lassú, homokkal elborított rendelkezésére. A P . I. 7081/1926. számú h a t á r o z a t szerint: „[Az, hogy az örökhagyó egyszerű földmives m ó d j á r a szerezte a vag y o n á t és ennek szerzésében hasonló m u n k á j á v a l felesége is résztvett, az ideiglenes törvénykezési szabályok 13. §-ának a l k a l m a z á s á r a nincs befolyással, mert ezek a nemesrendüek között a közszerzemény intézményét, tekintet nélkül a f é r j foglalkozásának minőségére, p u s z t á n a férjnek a nemesi rendhez való tartozása a l a p j á n szabályozzák." A z ítélet szociális szempontból is súlyos méltánytalanságot jelent. Az a társadami miliő, amelyben a házasfelek együttéltek, nyilvánvalóan nem juttatta a feleség tudatába azt a tényt, h o g y ö egy nemes ember felesége. í g y még h a a jogszabályok nem ismerésének következései elhárithatlan u l térheinék is az asszonyt, a férje nemesrendüsógéröl való tájékozatlansága megfosztotta öt attól a lehetőségtől, hogy legalább szerződéses nton gondoskodjék a közszerzeményi j o g o s u l t s á g a megalapozásáról. A rendiség magánjogi visszahatásának hamvadó tüze egy utolsót lobbant a hivatkozott határozatban. E n n e k a l o b b a n á s n a k fénye, amely világit, nincs, csak f ü s t j e van, amely fojt. B. S. Ideiglenes nőtartás megegyezéses különélés esetében. A j á r á s b í r ó s á g előtt folyó nötartási perben a f é r j azzal védekezik, h o g y ö feleségével megegyezett, hogy külön mennek lakni és mivel az ily különélés a K ú r i a bontóperekben kifejlődött p r a x i s a szerint a női részéről is vétkes (Magánjog T á r a 1920. 35. sz., K ú r i a P . I I I . 808/1919., J o g i H í r l a p 1927 1048· sz. P . I I I . 5996/1926., u. o. 1248. sz. P . I I I . 2339/1927.) : nötart á s r a nem köteles. A bíróságok és végső fokon a K ú r i a i s ( P . I I I . 2716/1927.) megállapította a tartási kötelezettséget, a következő indokolással: „Az alperes az életközösség meg-
118
s z a k í t á s á n a k közvetlen okául azt is érvényesíteni kívánta, h o g y a különválás k ö z ö s megállapodással történt, amiből azonban okszerű leg csak az állapitható meg, hogy a felperes a z alperes beleegyezésével van távol. A h á z a s s á g i kötelék érintése nélkül azonban p u s z t á n a különélésre s a n n a k szabál y o z á s á r a vonatkozó megállapodás a h á z a s t á r s a k rendelkezésének jogszerű t á r g y a s magából az ily megállapodásból an" n a k a jó erkölcsökbe ütközö volta s a felek bármelyikének vétkessége sem állapitható meg . . . Söt a h á z a s s á g i életközösségnek közös megállapodással történt megszüntetése mellett az együttélés alatt egymással szemben tanúsított vétkes m a g a t a r t á s a különélés közvetlen okául nem szolgálván, a közös megállapodás a l a p j á n a f é r j beleegyezésével távozó s. a k ö z ö s háztartástól különélő nöt a birói gyakorlatban elfogadott jogszabálynál fogva a f é r j m á r ezen az alapon i s eltartani köteles." (Hasonlóan döntött a budapesti tábla a J o g i H i r l a p 1927. évi 1381. száma alatt közölt P . I I I . 14028/1926. sz. Ítéletével.) A z ítélet gondolkodóba ejt. Lehet, h o g y a felek a U s z o n y o k k é n y szere alatt ideiglenesen k ü l ö n v á l n a k ugyan, de azzal a szándékkal, hogy« mihelyt a kényszerítő a k a d á l y o k e l h á r u l n a k , újból felveszik az együttélést. Gondoljunk a r r a , h o g y az egy«ik félnek h ó n a p o k r a vagy évekre szanatóriumba, külföldi fürdő" helyre kell mennie, t a n u l m á n y a i t kell befejeznie, v a g y pl. a r r a , h o g y a f é r j kivándorol és a feleség csak a z u t á n megy« u t á n a , miután a f é r j már· odakinn exisztenciát teremtett. I l y e n k o r m o n d h a t n i ·— b á r groteszkül h a n g z i k t— hogy« a k ü l ö n é l é s az egy«üttélésnek az adott esetben indokolt f o r m á j a . ( J o g o s okból való e l h a g y á s n a k ezeket az eseteket azért n e m minősíteném, mert ez utóbbi az egyik félnek egyoldalú — b á r menthető és indokolt — cselekmény«e.) Ezekben az esetekben a tartási kötelezettség a megállapodásos különélés f o l y t á n tény«leg nem szűnik meg. Másként áll azonban az eset a k k o r , h a a felek azzal a szándékkal szüntetik meg az életközösséget, hogy« azt soha többé n e állítsák vissza. Nem az a lény«eges, h o g y egy«ut~ tal a bontóper lefolytatását is elhatározzák — elképzelhető olyan eset is, hogy« a felek ezt nem t a r t j á k f o n t o s n a k — h a n e m azon van a suly«, h o g y a házasélet esszenciáiéját képező együttélést a felek egyszer s m i n d e n k o r r a befejezték. A K ú r i a bontóperekben á l l a n d ó a n követett p r a x i s a az, h o g y t u r p i s és mindkét felet vétkessé tesz az oly megegyezés, h o g y a felek elválnak, mert a h á z a s s á g jogi és erkölcsi fogalmával a z ily« megállapodás ellentétben van. Ily« megállapodásban résztvevő fél csak akkor kérhet elhagyás a l a p j á n bontást, h a előzőleg a m a g a vétkességét e x k u l p á l j a és h á z a s t á r s á t m a g á n ú t o n felh í v j a az életközösség helyreállítására. Már most nyilvánvaló, hogy« u g y a n a z a megállapodás, amely a bontóper szempontjából "turpis, a nötartási per szempontjából nem lehet érvényes; a vétkesség nem s z a k a d h a t ketté é s nem· lehet m á s a n ö t a r t á s i p e r és m á s a bontóper szempontjából. Még m á s s z a v a k k a l : önmagának mond ellen ez a felfogás, amely a megegyezést addig a pontig, ameddig az csak a különélőkről szól, érvényesnek tekinti, de érvény«telenné nyilvánítja • a m e g á l l a p o d á s n a k az elözö rendelkezéssel s z o r o s "kapcsolatban álló azt a további
119
intézkedését, amely abból, a végső konzekvenciákat v o n j a · le és a h á z a s s á g materiális megszüntetése u t á n azt formálisan is meg a k a r j a szüntetni. ' Dr. Vági József. Agyassági viszony — turpis causa. Felperes nő alperes férfivel h á z a s s á g o n kivüli nemi viszonyt folytatott. A viszony megszűnése után alperes Ígéretet tett, hogy gondoskodni fog felperesről és gyermekéről ugy, h o g y n y u g o d t a n élhessenek, a felperes részére egy összeget fog letenni és egy villát fog venni. Alperes ennek az Ígéretének nem tett eleget. Felperes alperest pereli kárpótlásért Ígérete és a magánjogi csábításból folyó kártérítési kötelezettsége alapján. A K ú r i a alperest marasztalja. „ A m. kir. K ú r i á n a k ismételten kifejezett g y a k o r l a t a szerint, h a a nőt a nemi érintkezésre a férfi csábítással is vette rá, a nőnek ebből eredő kártérítési igénye elenyészik akkor, h a utóbb a nő a csábitójával á g y a s s á g i viszonyt folytatott, h a b a r ebből következően a n n a k folytán, h o g y a tényállás szerint az alperessel hónapokon keresztül közös háztartásban együtt élt, jóllehet tudta, hogy alperes nős, a felperes elveszítette azt a jogát, h o g y keresetének a csábításra fektetett alapj á t sikerrel érvényesíthesse, mégis az alperesnek a felperes részére való m a r a s z t a l á s a az a n y a g i jogpak megfelel. A meg nem támadott tényállás szerint u g y a n i s az együttélés megszűnése u t á n a z alperes ígéretet tett, hogy felperesről gondoskodik. E z a z ígéret nem az ágyassági együttélés folytatását, hanem az együttélés megszüntetéséből a felperesre háramló megélhetési nehézségek megkönnyítését célozza. Az ígéret ennélfogva nem esik a jó erkölcsökbe ütköző ügylet fog a l m a alá." ( K ú r i a P . I I I . 2628/1927.) E z az ítélet több szempontból érdekes. Az egyik kérdés, ami felvetődik: mikor válik a csábítás folytán keletkezett viszony ágyassági viszonnyá? (V. ö. D r . Glucksthal, D r . Huppert, D r . V a r a n n a i : Az 1927. év magánjogi és hiteljogi ibirói gyakorlata 18. oldal.) Az első meggondolás az időbeli tartam kérdését helyezi előtérbe. ¡Alaposabb megvizsgálás u t á n oda kell jutnunk, hogy a külömbséget nem a tartam maga, hanem csak a körülmények mérlegelése esetenként állapithatja meg. (L-Például egy cselédleánynak egy m u n k á s házasságot igér. Mivel állítólagos anyagi nehézségek vannak, esetleg, már egy éve együtt élnek, azután a férfi a· nőt ok nélkül elhagyja. Nézetem szerint ilyen esetben a ¡csábítás· m a g á n j o g i következményei még ¡alkalmazhatók. Viszont rövid viszonynál sem forog fenn csábítás, h a a körülményekből kivehetöleg a nő a háziassági Ígéret nélkül is megkezdte volná a nemi viszonyt. A K ú r i á n a k egy ilyen ítéletét ismertettem is. A döntést a csábitásnak kialakult jogi fogalmából kell merítenünk. A csábít á s következményei addig f o r o g n a k fenn, mig a nő, értelmiségét, erkölcsiségét, körülményeit figyelembevéve, a megtévesztés, illetve a csábítást megállapító egyéb akaratkorlátozás hat á s a alatt folytatja a nemi érintkezést. A másik kérdés: forog-e fenn jelen esetben turpis c a u s a ? A K ú r i a szigorú gyakorlata szerint az ágyassági viszony a jó
120
erkölcsökbe ütközik, a n n a k létesítésére,' f e n n t a r t á s á r a vonatkozólag a felek valamelyike, söt harmadik személyek által tett ígéretekből sem jogot, sem kötelezettséget s z á r m a z t a t n i n e m lehet. ( í g y K ú r i a P . I I I . 8080/1926.) A K ú r i a fenti esetben azzal érvel, h o g y itt az á g y a s s á g i viszony megszüntetéséről van szó. Nézetem szerint ez az érvelés csak formalisztikus. A z eredmény az, h o g y felperes az ágyassági viszony folytatása alapján utólagos a n y a g i előnyökhöz jut, azért v a n p y u g o d t megélhetése, mert é g y a s s á g i U s z o n y t folytatott. A döntést anyagilag azonban helyesnek tartom és itt vetődik fel a s o k k a l fontosabb kérdés, nem kellene-e azt az álláspontot, mely minden az ágyassági viszonnyal kapcsolatos követelést bíróilag nem érvényesíthetőnek tart revideálni? A kétoldalú turpitudo esetén két álláspont k ü z d egymással. A z egyik szerint ily esetben a bíróság nem avatkozik bele a felek viszonyaiba, mintegy büntetésből m e g f o s z t j a őket a jogsegélytől; aki k á r t szenvedett, vessen m a g á r a . A m á s i k enyhébb álláspont szerint ily esetekben a m é l t á n y o s s á g szerint kell a jogsegélyt megadni, vagy megtagadni. A z utóbbi álláspont a helyes.*) A kötelmi jogban a vétlen félnek k á r e l h á r í t á s i kötelezettségét fejlesztette k i a joggyakorlat a szerződésszegő fél érdekében. A z á l l a m n a k is meg kell, h o g y legyen ez a k á r csökkentésére i r á n y u l ó kötelezettsége a jó erkölcsökbe ü t k ö z ő cselekményeket elkövető polgáraival szemben. Az állam nem m o n d h a t j a azt: ti erkölcstelenek vagytok, közöttetek döntsön az ököljog. A törvénynek azt kell m o n d a n i a : az erkölcstelenség megtörtént, nem h a g y o m ezt jogtalanságokkal tetézni, hanem igyekezem lehetőleg >a jogrendet helyreállítani. Gyengék voltatok, de azért én a törvény, nem h a g y l a k el benneteket, nem i s csak a ti érdeketekben, hanem a közösség érdekéhen. E l s ő s o r b a n a restitutiós követelésekre gondolok. A h á z a s ságon kivüli együttélés folytán történt a j á n d é k o z á s , mint j é erkölcsökbe ütköző, h á l á t l a n s á g okából meg nem támadható, ( í g y K ú r i a P . Y. 3911/1926.) E z azt jelenti, h o g y h a a z egyik fél a másik, fél ösztöneit számitó módon kihasználva, a n y a g i előnyöket szerez, azokat n á l a kell hagyni, De lege ferenda bizonyos esetekben az ilyen juttatásokat h á l á t l a n s á g nélkül i s megtámadhatóvá tenném. Itt s o k s z o r a k i z s á k m á n y o l ó ü g y l e t .analógiájára a k a d u n k . A szenvedélytől elvakult ember áll sokszor egy m á s i k számitó, e szenvedélyt k i h a s z n á l ó féllel szemben. E z a kihasznált ember s a j á t maga ellen i s megvédendő, éppen az erkölcs nevében, h a b á r maga a cselekmény erkölcsileg elítélendő is. ' I f j . Dr. Szigeti László. '•) V. ö. Dr. Beck Salamonnak több idevágó fejtegetését.
Jogélet. Széljegyzetek a Jogászgyülés magánjogi osztályának jegyzőkönyvéhez.
szak-
Tapintatos és u d v a r i a s formában ugyan, de több oldalról hangzott el a jogászgyülés p r o g r a m m j a ellen az az észrevétel, h o g y a z o n általában nem szerepeltek igazán· n a g y kérdések, a m a g á n j o g i szakosztály kérdései ellen pedig »külön is felhozták, h o g y kevés volt bennük a tiszta m a g á n j o g 'éb az aktualitás. Bocsánatot kérek a paradoxónért, de én u g y érzem;, hogy a m a g á n j o g területén szinte nem, is lehet olyan kérdést kiválasztani, amelynek a mélyén nem húzódnék meg t u d o m á n y u n k n a k valami mélységes és örökké aktuális problémája. A természettudósok nem s o k k a l több, mint 80 elemből az egész világrendet felépitik és talán még ennél is kevesebb alapvető tétel elégséges a jogrendszer felépítéséhez, c s a k h o g y a jogban éppen ezek az alaptételek azok, amelyek tekintetében nincs és sohasem lesz megnyugvás, mert ezeknek a tételeknek a vita az életük s a vita a jogtudomány életnyilvánulása, szivdobogása is. Ellene látszik a mondottaknak szólani az a sok-sok részletekbe menő eltérés, amelyet az egyes jogrendszerek egymással szemben mutatnak, mert ezek az eltérések a problémák ezreire l á t s z a n a k utalni. E z a z o n b a n csak optikai csalódás, mert valójában egy-egy alapkő eltérő k i f a r a g á s a ad a felülépitménynek eltérő' charaktert. Ilyen felülépitménybeli kérdés volt Q, m a g á n j o g i szakosztály első kérdése is. P r ó b á l j u k megkeresni az alapkövet. *
A kérdés, hogy miképpen kellene szabályozni az elmebetegek cselekvőképességét, valójában c s a k u g y a n másodlagos· kérdés. F ü g g v é n y e az a r r a a kérdésre adott feleletnek, hogy mi szükséges jognyilatkozat tételéhez, helyesebben mű az a minimális személyi kellék, amely nélkül valamely nyilatkozatnak a jog hatályosságot nem tulajdonit. Amikor ezt a kérdést általánosságban vizsgálom és a normális, testileg, szellemileg teljesen kifejlett ember jogi hatást célzó nyilatkozatára vagy egyéb cselekvésére gondolok, a kérdés n a g y o n egyszerűnek tűnik fel és^ nem veszem észre, h o g y a személyi kellékekből több van, mint ami kellene. A minimális követelmény elmosódik, beleolvad a snperfluumba. E z a probléma valahogy a vitaminkérdésre emlékeztet. Nem tudjuk, hogy mi a vitamin, de az orvos észreveszi és betegséget konstatál, ha a szervezetben nincs belőle elegendő. H o g y azután az emiitett minimum nem mindenféle jognyilatkozatnál azonos, hanem az ingyenes juttatás elfogadásától az ingyenes juttatásig, az örökösi nyilatkozattól a végintézkedés tóteléig bizonyos fokozati különbségek megállapítására, van szükség, ez m á r az alsó h a t á r megvonásához igazodó további kérdés.
122 D e ha az emiitett minimumot sikerül is megtalálnom és ahhoz sikerül is a n a g y k o r ú , a kiskorú, a z átmenetileg abnormális lelkiállapotban lévő mellett az elmebeteg minden egyes jognyilatkozatát is hozzámérve eldöntenem, h o g y mikor fíizödik valamely nyilatkozathoz jogi hatály és minő, a problémát még mindig csak részben oldottam meg, mért előttem áll a kérdés másik ága, ismét egy olyan probléma, amely a jogrendszert karakterizáló alaptételek közé tartozik, nevezetesen az, h o g y az exakt tételekkel szemben minő koncessziókat v a g y u n k h a j landók a forgalom biztonságának tenni. Amint az első k é r d é s a l a p j á b a n nem az elmebetegek kérdése, éppen u g v nem az ez a második kérdés sem. H a a jogrendszer az elvi tételek tisztas á g á n a k megőrzésében nemi a k a r a forgalom b i z t o n s á g á r a figyelemmel lenni, nemcsak az elmebeteg jogügyleteinek absolut semmiségét kell dekretálnia, hanem meg kell tagadnia a nem tulajdonostól való jóhiszemű tulajdonszerzést, el kell ejtenie vagy a telekkönyvi jogszerzés védelmének szabályait, vagy e s z a b á l y o k n a k a korlátait, söt revízió a l á kell · vennie a jóhiszemű birtokos jogállását is. A jóhiszemű forgalom· biztonságát védő jogszabályok között a m a g á n j o g különböző területein lehetnek finom eltérések, d e ezeknek u g y a n a z o n alapgondolat különböző esetekre való kiépítéseként kell jelentkezni&k. Az ilyen v o n a t k o z á s ú szabályoknak, egy csokorba kötve, harmónius egészet kell alkotniok és nem szabad chaotikus szinvegyüléket ¡mutatniok. H a a nem tulajdonostól szerzőnek tulajdont adok a (Mt. 563. és 565. §-ától eltérve a jóhiszeműség egyedüli feltétele mellett, az elmebeteg jogügylete a l a p j á n is jogot kell a (másik félnek adnom minden olyan esetben, amikor a z elmebetegséget nem ismerte fel, h a viszont a jóhiszeműségen felül amott az ¡ügylet visszterhességét is megkívánom, söt a tulajdonos birtolcvesztésének a szerző előtt nem ismert m ó d j á n a k is jelentőséget tulajdonitok, esmiatt is megtehetem, h o g y a gondnokság alá helyezett· elmebeteg tényei tekintetében a forgalom b i z t o n s á g á n a k tett koncessziókat restringáljam. *
Az Országos Jogászgyülés elé kitűzött első kérdés mélyén tehát igen s u l v o s m a g á n j o g i probléma is volt: 1. Mi a •minimális személyi kelléke a jognyilatkozat tételének? 2. Minő engedményeket lehet a minimális kellékkel szemben a forgalom biztonsága érdekében tenni? •Még sokáig távol leszünk attól, hogy e r r e a k é t kérdésre átfogó, pontos és definitív választ t u d j u n k adni, b á r n é h a tudat alatt, néha kifejezetten is ez a két alapkérdés is sokat szerepelt a jogászgyülési vitában. Gyakorlatilag talán n a g y o n üdvös volt, h o g y a kérdés napirendre tűzése az elmebetegügy általános kérdéseinek megvitatására is alkalmat adott, de nem tudok ö r ü l n i a n n a k , h o g y az eredeti előadói indítványban felvetett valóban mély kérdésekről a figyelem a további felszólalások során éppen az elmebetegügy miatt a n n y i r a elterelődött, hogy az illusztris előadó
123
célszerűnek látta részletes indítványát visszavonva, elmebetegügyre vonatkozó részt fenntartani.
csak
az
*
A második kérdést talán azzal is lehetne jellemezni, hogy a. m a g y a r tételes jog szempontjából 34 évvel ezelőtt kifogást a l a n u l megoldott, ivéresen aktuális probléma. A domináló álláspont a kérdést állampolgársági kérdésként kezelte s valóban tiszta anyagi m a g á n j o g i elem; alig van benne. (Az alaptétel is nemzetközi színezetű, nevezetesen az, hogy a személyi állapot kérdésében a birói kompetentia kizárólag a s a j á t állambeli bíróságot illeti-,e meg? A tárgyalási a n y a g ellen ennél a kérdésnél talán éppen az ellenkező kifogást lehetne tenni, mint az első kérdésnél. Világos, hogy éppen a statuta personalia körében meddőnek látszik minden olyan egyoldalú állásfoglalás, amely a tételes nemzetközi szabályokban —· ide nem· értve természetesen a. trianoni államokmányt — a nemzetközi magánjog a l a p j á u l el van fogadva, még pedig a felvetett kérdés szempontjából akkor is, ha elméletileg ezek a Tételek sebezhetők; a vita s o r á n mégis előfordultak olyan felszólalások, amelyek a nemzetközi jogállapotra figyelem nélkül kívánták, h o g y Mag y a r o r s z á g a nehézségeket egyoldalúan oldja meg, nem törődve azokkal a jogkövetkezményekkel, amelyek ebből nemzetközi vonatkozásban éppen a védeni kívánt személyekre hárulnak. De, hogy a h á z a s s á g i bontóperben és általában statusperben az állampolgárság szerinti bíróság kizárólagos kompetenciája mégsemi -dogma, az kitűnik nemcsak a h á z a s s á g i törvény 116. §-ból, hanem 1 a Malonyai Béla véleményének 7. lapján (4. j.) közölt igen tanulságos összeállításból, amely több példáját m u t a t j a annak, hogy a külföldi állam a m a g a államp o l g á r á n a k h á z a s s á g i perében m a g y a r bíróság által hozott ítéletet elismeri. A m i k o r tehát azt látjuk, hogy a m a g y a r biróság egyes esetekben a felek bizonytalan állampolgársága miatt nem t u d j a a m a g a hatáskörét megállapítani, nézetem szerint nem az állampolgárság kérdését tisztázó egyezménykötés a legegyszer ű b b megoldás, sőt az ilyen egyezménytől a trianoni áilamokanány tökéletlen rendelkezései mellett alig v á r o k kifogást a l a n eredményt. T a l á n az állampolgársági kérdésekben tap a s z t a l á s szerint túlságosan érzékeny utódállamokkal szemben könnyebben elérhető és a belső jog szempontjából is egyszer ű b b és világosabb lenne a kérdést h á z a s s á g i jog körében tartani. A z egyezmény egyszerűen a h á z a s s á g i törvény 116. §-ának a l k a l m a z á s á r a teremthetne bázist olyan esetekben, amik o r a trianoni állampolgárság C s o n k a - M a g y a r o r s z á g területén lakó fél tekintetében idézett elő nehézségeket. Az u g y a n i s , h o g y az idegen biróság kompetenciájának elismerése feltételhez köthető a Malonyay idézett összeállításából és a 9.874/1921. M. E. számú rendelet 1. §-ából is kitűnik. H a az utódállamok ilyen egyezmény kötésébe a feltételek szerencsés körvonalazásával belemennének, aminek elvi a k a d á l y a r é s z ü k r ő l alig lehet, az egyezmény nemcsak a jövőre nézve küszöbölné ki a nehézségeket, hanem konvalidólhatná azt a periferián keletkezett sok
124
jogerős bontó ítéletet is, amelyek hatálytalansága csak o l y a n k o r derül ki, amikor valamelyik fél u j házasságot a k a r kötni és a közigazgatási hatóság kissé komolyabban kezdi firtatni az állampolgárságát, mint ahogy azt bontó perben a vidéki egyesbiró tette. *
H a az előadott n é h á n y megjegyzésemben nem is szegődhettem feltétlenül a jogászgyülés magánjogi eredményeinek védőjéül, azt tárgyilagosan el kell ismernem, h o g y mind a- témák megválasztása, mind megvitatása és megoldása méltó volt a m a g y a r jogászgyülés régi tradícióihoz, h a az egyik kérdésnél az előadót kevesen követték is a mélységekbe s a m á s i k kérdésnél a megoldás idegen területre vezetett is.
Dr. Nizsalovszky
Endre.
A 13. Országos Jogászgyülés hiteljogi szakosztályának tárgyalási anyaga a t á r g y helyes megválasztásánál f o g v a igen erős érdeklődést váltott ki ás élénk t a n á c s k o z á s n a k volt középpontja. A kérdés u g y volt feltéve, vájjon reformálandó-e és miképpen a fizetésképtelenségi jog, — a vita a z o n b a n s o k k a l szélesebb keretben mozgott, a hitelvédelemnek teljes problémakörét ölelvén fel. Amikor a gazdasági helyzet válságossá a l a k u l á s a folytán a megelőző hitelvédelem eredményes működésében akadályozva van, — a megtorló hitelvédelem k e r ü l az érdeklődés homlokterébe. E z é r t áll m a is a csőd- és kénvszeregyességi jog súlyos, sokszor heves vitáknak középpontjában. A legutóbbi időben e t á r g y a k k a l foglalkozott m á r a Budapesti Ügyvédi K a m a r á n a k közgyűlése, az Ügyvédszövetség törvényelökészitö bizottsága és az OHIE jogügyi szakosztálya. E z előzmények után került a kérdés a jogászgyülés hiteljogi s z a k o s z t á l y a elé. A vitának konkrét kiinduló pontjai d r . Meszlény Á r t h u r és dr. T u r y S á n d o r Kornél részletes és mélyen j á r ó előadói tervezetei és dr. Gallia Béla u g y gyakorlati, mint elméleti szempontból mesterien felépített bevezető elöadmánva voltak. A vitában igen sokan vettek részt. E keretben nincs hely az egyes felszólalásoknak .méltat á s á r a és igy csak a felszólalóknak jegyzékét a d j u k : S c h r e y e r J a k a b , L a u f e r József, Cs. Sommer József, K a t o n a Gábor, V a j d a Ákos, Aczél Jenő, Mészöly Imre, U r b a c h L a j o s , Szlezák L a j o s , D o r o g h i Ervin, Steiu Jenő, Molnár Marcel, Beck Salamon, B e r n h a r d Miksa, G y ö r g y Ernő, Szenté L a j o s , Rakonitz Dezső, Stricker J a k a b , Kertész Béla és Görög F r i g y e s . A vita a n y a g á r a egymás után reflektáltak dr. Meszlény A r t ú r , dr. T u r y Sándor Kornél és dr. Gallia Béla. A szakosztály végül oly határozati javaslatot fogadott el, amely a súlyt a jogi kívánalmak mellett elsősorban a gazdasági k ö r ö k jogos érdekeire helyezi. A h a t á r o z a t szövege a következő: „1. Az Országos Jogászgyülés a fizetésképtelenség lebonyolítására vonatkozó jogszabályok szervesen egységes olyan szabályozását t a r t j a kívánatosnak, mely az eljárást egyszerűbbé, g y o r s a b b á és olcsóbbá teszi.
125
2. A esödönkivüli kényszeregyesség intézménye — azonb a n egységes· formában — fenntartandó. 3. Szükségesnek t a r t j a a megállapítandó megfelelő esetekben a csőd mellett a kényszerfelszámolás intézményét. 4. Szükségesnek t a r t j a mind a esödönkivüli kényszeregyesség, mind a csőd és kényszerfelszámolási e l j á r á s b a n a jogászi és gazdasági teendők b i f u r k á c i ó j á t és a gazdasági teendőknek megfelelő autonom gazdasági szerv bevonásával való ellátását. 5. IAZ a n y a g i csödjognak a hitelezők tekintetében adott védelme a esödönkivüli fizetésképtelenségi esetekre is kiterjesztendő. 6. Szükségesnek t a r t j a a büntető intézkedéseknek a fizetésképtelenségek azon eseteire is kiterjesztését, amelyekben csőd nem nyittatott. 7. A esödönkivüli megtámadási jognak még a kódex megalkotása előtti sürgős törvényes szabályozását t a r t j a kívánatosnak." A szakosztálynak üléseit bölcs körültekintéssel vezette dr. Schuster Rudolf. A szakoszály által elfogadott határozatot a jogászgyülés plénuma is szankcionálta.
Grosschmid Benő.* Veteres migrate colom! A francia közmondás az „ote toi" liasonértelmü imperativusához még egy okadatoló, magyarázó toldatot is illesztett: que je m'y mette. Grosschmid Benő évtizedek óta feltétlen tekintély, szinte szimbólum, mégis azt állítjuk, igazi jelentőségével a köztudat egyáltalában nincs tisztában. Soha jogász analízise mélyebbre nem hatott, mint az övé és generációk múlnak, amig egyenértékű hasonmása támad. Logikájának élessége gigantikus méretű, abstraháló ereje a gondolkodás erőkifejezésének szélső határát jelenti, ameddig rajta kivül más gondolkodó el nem jutott. Európai mórtékkel nézve és genrációkra viszszanyulva is, — egyedül áll. Zseni, ·— a szónak eredeti, elkoptatlan súlyos értelmében, amelyhez nem tett hozzá semmit, se nemzeti, s egyéni elfogultság. Véleményünket nem az egykori tanítvány tnlzó bálája, vagy rajongó extázisa formálta ki, hanem az objektív értékelés, amely a kivételes szellemű nagyság előtt térdhajtásra kényszerit. - Grosschmid tekintélyének elismerésében, abban, ahogy a köztudatban él az· ő jelentősége, sok van, — * Megjelent a „Századunk" társadalomtudományi folyóirat m á j u s i számában.
126
bocsáttassék meg ez. a hasonlat — a köznap istenhitéből, — ahogyan a költő még a bölcsről is énekelte: Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér. Érezi a jogászság széles tömege az ő nagy mindenhatóságát, de alkotását egészében felfogni, koncepcióját· magába felszívni, őt nyomon követni, meg sem kísérli. H a ennek a különös embernek különös helyzetét nézzük is, érdekelnek azok az okok, amelyek egy meg nem értett, de föltételezett erejű szellem hálványszerii tiszteletéhez juttattak, — sokrétű magyarázatra akadunk. A mi egyetemi rendszerünk: az egyetemi polgár absentizmusa. Hogy ezt azi absentizmust nem a földi javak bősége idézte előj — mint ama másik hires, forradalomra vivő földesúri absentizmust — hanem az anyagi javak hiánya, a kenyérkeresés aktiv munkájának kényszere, oly időben, amikor a munkát még nem végezni, csak arra felkészülni kellene, az egyik tényező. Az a nálunk szokásos mód, hogy a tanárhoz az írásán keresztül jussanak legközelebb, — a vizsga bármily csúnya, de élő institutió — vele szemben megfeneklett azon, hogy nem volt „egykönyvii" ember és hogy a könyvei nem voltak tankönyvek, sőt arra se voltak alkalmasak, hogy egy ügyes kéz soványító kúrája után könnyen emészthető kompendiummá karcsusodjék. A stílusa, — horatiusi összevisszaságokba elnyújtott és mégis tacitusi tömörség — se igen volt csalogató. És >vas Hánschen nicht gelernt hat, das lernt Hans nimmermehr". Az életbe kikerült jogász utólag nem pótolja azt, amit a tanulás kizárólagos idejének tartott diákidő alatt meg nem tanult. Minden akadály ellenére reá is illik a „Non omnis moriar" büszke szava. Iránvitólag hatott birói gyakorlatunkra, — ez az egyik emlékoszlop. De irányitólag hatott szinte minden egyes mai teoretikusunkra. Ezeknek a közvetítésén keresztül kapott képet jogászságunk nagyobb része az ő munkásságáról. I f j ú szivekben élek, — énekelte Ady. Grosschmid is él a mai generátió fejében, — bár megközelítően se elég· intensitással. A harmadik emlékoszlop: eodifikatori munkássága, amelynek legegyénibb terméke a házassági törvény. Grosschmid fiatalsága egybeesik Ibering professzori működésével. Ennek a kornak jogászai közül Ibering kezdte kitaposni a jognak a társadalommal való összefüggéseit. Ö volt az első szociológus-jogász. Grosschmid ezen értelemben nem volt- „korszerű", sőt a mélyen bennülő konzervativizmust szinte tüntetően, való-
127
ságos erősségi fokánál mindig nagyobbnak akarta mutatni és lehet, hogy ez okból Ikering neve elő se fordul írásában, holott Ihering célszerűségi teóriája általánosságban elfogadott iskola lett, amelynek Magvarorszá-. gon Grosschmid szellemes tanártársa, a felejthetetlen Szászy-Schwarcz Gusztáv · volt a képviselője. Még se volt idegen ez az egész jogot átfogó gondolat Grosschmidtől, aminek illusztrálására ideiktatunk egy citátumot, hajtva attól a vágytól is, hogy példáját "adjuk a Grosschmid savas-borsos, a patinás arehaizmust kedvelő stílusának. A jogtétel az' ő külalkatában, kimerevített tényében a maga sugalló okát nem minclig fedi egészen. Van, ami nem fér bele a bárkába. A törvénylátás feladata a törvényakarat ily kintmaradt elemeivel a törvény merevségét értelmezőieg meghajlítani . . . Az érdekszempont bevetése nem kikezdése ekként a törvénynek kívülről, hanem a törvény saját, belülről jövő, csak hogy halkabb önszavának a meghajlása a lármásabb tételek mögül. (Fejezetek Kötelmi jogunk köréből, II. k. 865 1.) Bizonyos, hogy Grosschmidre Arany János ihletett Széchenyi-jóslata várakozik: „nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik". Ezt a kort a magánjogi irodalomban az ő munkái tették nevezetessé és ez a kor rövidesen a magyar magánjog Grosschmidkorszaka gyanánt fog élni. Beck Salamon.
A z egyetemi oktatóügy. A kultuszminiszter a költségvetés parlamenti tárgyalása során tartott beszédében szokatlanul kemény kiritikát mond az egyetemi oktatásügyről — vagy inkább az egyetemi tanárokról. Közismert panaszok kaptak nyilvánosságot; — tanártipusok elevenedtek meg, akik a magyar jogász anekdotakincs jókora anyagának szolgáltatói. Az irodalmilag nem dolgozó tanár mellett felvonult az előadást ledaráló tanár, meg a másik, aki a maga- kevésszámú vizsgakérdésével képviseli a tudományt. Bizonyos, hogy egyetemünkön igen kiváló, hivatásának magaslatán álló, tudományágukban jelentős tanáraink ás vannak, akik a magyar kulturának igazi diszei — mégis a miniszteri megállapítás csak nyilt fel-
128
tárása egy rejtve nem maradt titoknak. Az egyetemi katedráknak fiágon és leányágon átörökítése, a tanári kinevezéseknek a be nem avatottak előtt ismeretlen egyéb befolyásolása gátolta meg az angol elv érvényesülését: The right man on the right plaee. Igen szomorít, hogy a miniszter nézete szinte osztatlan közvéleményre támaszkodhatott. A magyar kultúra, a magyar jövő érdekében egyaránt kivánatos volna, ha a jövőben az egyetemi tanári állások betöltésénél az errevalóság volna az irányadó szempont. A tanári kinevezés csak arra eshetik, aki eddigi irodalmi munkásságával rátermettségét bebizonyította — de ha ilykép a kinevezés a múltban teljesített munka jutalmazása is, egyben a további irodalmi és nevelőmunkára való kötelezést is jelenti. Az irodalmi munkásságot nem lehet se rőf re, se'kilóra, de még nyomtatott oldalszámra se mérni — kinek-kinek írói kvalitása dönti el, hogy mennyit dolgozik — de dolgozni kell. A katedra nem jelentheti az irodalmi működés befejezését — az alkotásvágy szent izgalma nélkül a katedra nem piedesztál, amelyre áhítattal néznek, hanem jövedelmi forrás, amely után áhítoznak. Vaksi megszállottság: emberei kerüljenek a 'katedrákra, akiknek élettartalma a küldetés, a tanítás. Termel ki a magyar nemzet önmagából ilyen embereket is elegendő számban — az intézőkörök dolga, hogy éles szemmel válasszák ki az alkalmasokat. Ma a szürke hétköznapi foglalkozások mezején is az a jelszó: érvényesüljenek a tehetségek, az egyetemi tanári pályára pedig a minősítést adja meg a tehetség. Itt nincs helye másnak, mint akit , a tehetsége jelöl ki erre a pályára. B. S. • Nagy Ferenc. Az egyetem nyugdíjba vonuló t a n á r a i közül a civiljog művelőit Grosschmid Benő mellett N a g y F e r e n c neve érdekli. A z őstehetség Grosschmid mellett ott állott szerenesés kiegészítőül N a g y Ferenc. Néhány évtizede a kereskedelmi jgg afféle titkos tudomány volt, amelynek rejtelmeit n é h á n y pesti ügyvéd ismerte. N a g y F e r e n c tette a kereskedelmi jogot az ált a l á n o s jogi k u l t u r a integráns alkatelemévé. U g y a n c s a k nevezetes szerep jutott Nagy Ferencnek, amikor V a v r i k Béla után' átvette a Magyar -Jogász-Egylet elnöki tisztét és u j életre keltette a jogászgyülés szinte feledésbe ment intézményét. A jól végzett, becsületes m u n k a teljesítésének b ü s z k e tudatával távozhatik a katedráról, amelyen eltöltött évtizedek alatt szinte az egész mai jogászgeneráció tanítómestere volt. Kézikönyvei örök mintaképei m a r a d n a k a szolid, szélesen megalapozott, minden kritikát megálló, rendszeres és kiegyenlített t u d á s n a k . A budapesti törvényszék nj elnöke. Egyéves interregnum után dr. L u k á t s Jenő, a törvényszék másodelnöke, aki dr. Oszwald István távozása óta vezette a törvényszéket, került az
129
elnöki székbe, hozzátehetjük, a jogászközönség v á r a k o z á s a szerint. Őszinte örömmel adunk hirt az ú j elnök beköszöntő beszédéről, amelynek során a birák és ügyvédek egymásközötti viszonyáról is szólott. Az ügyvédi hivatás megbecsülése nyilatkozott meg a beszédben és az ügyvédség, amely a b í r ó s á g n a k megadja a kellő tiszteletet, ezt a megbecsülést kívánja. Bizalommal tekintünk az u j elnök működése elé, akinek adminisztratív képességeit a r á várakozó súlyos feladat nagy próba elé állítja. Az adómorálról tartott előadást dr. Takács György pénzü g y i fogalmazó a. Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztál y á n a k folyó évi m á j u s hó 19-én tartott üléséhen. Előadó mindenekelőtt e fogalom tartalmát határozta meg és pedig u g y az ethika mint az államgazdasági szempontjainak szem előtt tartósával. Rámutatott a r r a , hogy az adómorál J a n u s arcú fogalma alatt nemcsak a polgárok adófizetési kötelezettségének eszményi irányító elvét kell érteni, hanem az állami bevételek helyes f e l h a s z n á l á s á n a k n o r m á j á t is. Ebben a kétféle i r á n y u lásban vizsgálta azután az adómorál elvét és nézte, mikép felelt meg ennek a mult. Figyelemmel volt nemcsak a h a z a i történetre, hanem smás o r s z á g o k é r a is, részletesen azonban éppen mi történelmünket vizsgálta, ami előadását igen érdekessé és színessé tette. A z adómorál kimélyitése érdekében, amelynek a kényszer g y a k o r l á s a nem válik előnyére, oktató tanfolyamok felállítását t a r t j a szükségesnek és pedig az általános tankötelezettség keretében m á r a m a g a s a b b népiskolákban is, de annál inkább a közép- és felsőoktatás körében. A mindvégig érdekes előadást dr. Benedek Sándornak, a Közigazgatási Bíróság másodelnökének, a szakosztály elnökének rövid biráló és átfogó .megjegyzései zárták be, amelyek az előadást érdeme szerint méltatták. |Mi a m a g u n k . részéről kívánatosnak tartanok, h a addig is, amig az előadó kívánságához képest az adómorálról való tanítás a rendes oktatás keretén helyt kapna, a 'Magyar Jogászegylet ezen tanulságos és gondolatkeltö értekezést mih a m a r á b b és minél nagyobb számban kihozná és terjesztené, mert az adómorál elvének' térhódítása az állam egyik legfőbb érdeke. ' Dr. B. I. . A nemzetközi magánjog mai állását Magyarországon ismerteti dr. Meszlény Arthur a Blatter f ü r internationales P r i vatrecht 1928 áprilisi számában megjelent kimerítő tanulmán y á b a n . Különösen a h á z a s s á g i jog, valorizáció, a teljesítési pénznem, a részvénytársasági jog és a kényszeregyezségi elj á r á s .terén felmerült gyakorlati eseteket állítja össze és látja el m a g y a r á z ó és összefoglaló megjegyzésekkel.
Irodalom. Két könyv a valorizációs törvényről. A németek megalkották 1925 juliusában törvényüket a valorizációról és elmélet és gyakorlat évekig tartó vitája után a jogi és gazdasági élet folytonos rázkódásai között iparkodtak azt az életbe átültetni. A valorizáció legfanatikusabb hivei sem tartották jónak a tör-
«
130
vényt, amit a novelláris módosítások sora a bírói gyakorlatban s leglényegesebb kérdések tekintetében felmerült kontroverziák igazollak. Nálunk a valorizáció kérdései körülbelül u g y a n a z o n időben s a német gazdasági élet hasonló kérdéseivel p á r h u z a m o s a n merültek fel. Megoldásuk egészségesebb uton, az egészséges és természetes, önmagából szerves fejlődés utján történt. A m a g y a r kir. K ú r i á n a k s vele együtt a jogot fejlesztő és jogot alkalmazó tényezők immanens jogérzetének, jogot fejlesztő és jogot alkotó képességének s o h a el nem muló dicső emlékezete lesz az a n é h á n y lap, amelyek a valorizációs joggyakorlat birói-jog alkotta szabályait f o g j á k megörökíteni. Lesznek, — mondom — mert az egyes m a g á n j o g i pénztartozások átértékeléséről szóló iörvcny nem tesz pontot az eddigi jogfejlődés szabályai u t á n s nem törli el a z eddigi megállapodott és kialakult szabályokat. Sok helyütt megállást parancsol, itt-ott visszafejleszt, de mindenütt , utatmódot h a g y a birói gyakorlat érvényesülésére. E z a d j a meg a kommentár létjogosultságának és szükségességének előfeltételeit és célját. Dr. Almási Antal (A valorizációs törvény magyarázata, Tébe 1928.)" és Dr. Nizsalovszky Endre kommentárjai (Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló törvény. A törvényhozás tárgyalási anyagával, az i r á n y adó joggyakorlattal és m a g y a r á z ó jegyzetekkel. Összeállította és a jegyzeteket irta D r . Nizsalovszky E n d r e i g a z s á g ü g y i min titkár, Budapest, 1928. Grill K á r o l y könyvkiadóvállalata·) e cél szolgálatában íródtak s a kitűzött feladatol" m a r a d é k nélkül megvalósítják. Nem véletlen, hogy ugy Nizsalovszky könyve, mint Almási átfogó m u n k á j a u g y a n a z t a rendszert követik. A törvényhozási teljes anyagot, a birói gyakorlatot és s a j á t jegyzeteiket p á r h u z a m o s a n a d j á k . A törvény, a gyakorlat és a t u d o m á n y h á r m a s tényezőjén keresztül szűrik mondanivalóikat. S e részben talán szabad megállapítanunk, hogy e két könyv az inflációs idők kommentárai után valorizációt, — még pedig a méltányos kiegyenlítés elvén tuli 100%-os valorizációt jelent. É r tékük abban van, hogy messze az egyes t ö r v é n y s z a k a s z o k o n tul látnak és találnak összefüggéseket s igy az egyes kérdéseknek a m a g á n j o g egész materiájával való összefüggését állandóan érzékeltetik. Különösen áll ez Almási m u n k á j á r a , kinek az élet- és járadékbiztositási szerződésen alapuló pénztartozásokról szóló 20—27. §§.-hoz irott jegyzetei a l k a l m a s alapul fognak szolgálhatni a kiadandó rendeletek s z á m á r a . Nizsalovszkynál ilyen kiemelkedő résznek l á t j u k a jelzálogjogról szóló 28. §-ho"z· irott jegyzeteket. D e akár a családi v a g y öröklési jogon alapuló pénztartozások átértékeléséről szóló 15—16. §§-ok jegyzeteit olvassuk (1. Almási jegyzeteit a végrendeleti végrehajtó, a törvénytelen gyermek t a r t á s d i j á t illetőleg stb. 147,—148. old.) a k á r az átértékelésből kizárt követelésekről irott m a g y a r á z a t o k a t (1. Nizsaiovszkynál az óvadékról irt jegyzeteket"34—35. old.), egyképen l á t j u k , h o g y a jó "kommentár a jogi irásmünek azért egyik legnehezebb f a j tája, mert tudásban, fantáziában, precizitásban egymást ki-
131
egyensúlyozó egyforma igen m a g a s mértéket kíván. Ez a két m u n k a ezeknek a legmagasabb szempontoknak szem előtt tartásával készült, s igy g y a k o r l a t és elmélet számára nélkülözhetetlen forrás. H. L.
Értékjog és zálogjog. Dr. Nizsalovszky Endre. Budapest 1928. ^— Gyönvörködtetően hatnak a kommentáló és magyarázó irodalom tengerében az elméleti munkák szigetei. Nizsalovszky könyve egyszerű polémiának indul az- értékjog u j dogmatikai kategóriájával szemben, de végeredményben, mint a zálogjog fejlődésének és el' méletének szinte teljes bemutatása jelentkezik. A szerző biztos jártassággal mozog ugv a jogtörténet mezcjcn, mint a nagy jogtudósok tanításainak és téziseinek erdejében. Felépítése nagyvonalú, okfejtése világos, érvei acélos erejűek: a mű, mint egész, szép és meggyőző; . értékes darabja a zálogjog- nemzetközi irodalmának. Mindezek mellett pedig gyakorlati jelentősége is van ma, amikor uton-utfélen támadnak a zálogjog uj, különös alakulásai. Gl. A. ' Magyar állampolgársági jog. Dr. Ferenczy Ferenc. A hatóságok t u d j á k legjobban megmondani, mennyi b a j t okoz nekik, h o g y eligazítsák a feleket abban a labirintusban, amit ma állampolgársági jognak neveznek. Még jogászember is nehezen ismeri ki m a g á t a régi jog és a trianoni törvény ellentmondó intézkedései között. Amint adóügyekben, itt is s z ü k s é g lett volna egy hivatalos összeállításra, hiszen vagy öt törvény és tizenkét rendelet szól az állampolgárságról, opcióról, visszahonositásról stb. Dr. Ferenczy Ferenc belügyminiszteri titkár vállalkozott a r r a a nehéz feladatra, hogy világos összeállításban, áttekinthetően a d j a az érvényben levő jogszabályokat s azok hivatalos magyarázatát ugy, amint azokat a belügyminisztérium értelmezi. E z t a m u n k á t kitűnően oldotta meg. Ritkán akad kezünkbe jogi munka, mely ily alaposan, tiszta, világos m a g y a r nyelven dolgozza fel tárgyát, mint ez a kézikönyv. Mellőz minden sallangot, csak a lényeget adja. Magyarázatai kitűnnek komoly okfejtésükkel s h a a belügyminisztérium egyik másik állásfoglalásával nem is é r t ü n k egyet, h a megkönnyíteni s nem megnehezíteni k í v á n j u k megszállt területről elköltözött s mi több, kiüldözött testvéreinknek az anyaországban letelepülését, el kell ösmernünk, hogy a mai jogállapot maradéktalan feldolgozást nyert e könyvben, mely alapos tanulmány és m u n k a eredménye: Ferenczy F e r e n c kézikönyve, melyet jogász és laikus egyaránt h a s z o n n a l forgathat, részletesen ösmerteti a m a g y a r állampolgárság igazolása, megszerzése, elvesztése, az opció, a visszahonositás, a külföldiek beköltözése kérdéseit, kérvénymintákat ad minden előforduló esetre, pontos kioktatást a mellékletek megszerzésére, a kérvények illetékezésére s
132
végül közli az összes érvényben levő törvények és rendeletek szövegét. A 240 oldalas m u n k a kiállítása a gyomai K n e r ízlését dicséri, ára 8 pengő, megrendelhető a kiadónál G y o m á n . Dr. Kúthy Sándor. Közjegyzői magyar-német műszótár. Irta Dr. Kiss Dezső kir. közjegyzöhelyettes. A füzet a közjegyzői g y a k o r l a t b a n előforduló f o r m u l á k és záradékok, valamint az a z o k b a n szereplő egyes szavak és kifejezések német fordítását a d j a , felölelvén mindegyiknél a szokásos variánsokat. E z utóbbiak összeállításánál a szerző mondhatni az összes elgondolható alternatívákat kimerítette. A n a g y szorgalommal összeállított m u n k a nemcsak közjegyzői i r o d á k b a n tesz igen hasznos szolgálatot, h a n e m a z o k n a k az ügyvédeknek és vállalatoknak is, a k i k n e k g y a k o r latában ilynemű teendők sűrűbben előfordulnak és a k i k időkímélés okából a közjegyzői záradékot is s a j á t i r o d á j u k b a n kív á n j á k elkészíteni. A Pesti Llovd-társulat n y o m d á j a által ízlésesen kiállított füzet ára 6.— pengő. V. J.
Külföldi könyvek. Ehrenzweig Alb.: Der zwangsrechtliche Schutz des Versicherungsanspruches. (Schriften des Reichsverbds. d. dtschn. Volkswirte. Bd. 6.) 19 S. Bln. Verl. d. Reiehsverbandes. Curti Arthur: Englands Privat- u. Handelsrecht. Bd. 1: Personen-, Familien-, Sachen- u. Erbrecht. XVI. 247. S. Bln. J. Springer. Sinzheimer Hugo: Grundzüge des Arbeitsrechts. 2. erw. u. völlig umgearb. Aufl. XV. 309 S. Jena. Gustav Fischer. Staub: Staubs Kommentar zum Handelsgesetzbuch. 12. u. 13. Aufl. Bearb. v. Hch. Koenige, Alb. Pinner u. Felix Bondi. Bd. 4. §§ 376-473. V. 1026. S. Bln. W. de Gruyter u. Co. Die Institution der ungar. Kammer und Geschichte der Budapester Kammer (Handelskammer). Von Sachverständigen u. aus den inneren Daten der Kammer ausgearb. von Julius Szavay. 1850—1925. (In ungar. Sprache). XII. 648. S. Budapest. Budapest! Kereskedelmi es Iparkamara.
IV. ÉVFOLYAM
7. SZÁM
1928. SZEPTEMBER
POLGÁRI JOG Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON
Nagy
Dr. VARANNAI ISTVÁN
Ferenc.
Irta : Dr. Meszlény Arlur.
Álljon meg egy órára a munka a jog műhelyeiben: temetik Nagy Ferencet. Temetik, alighogy lelépett a katedráról, amellyel egybe volt forrva, amelynek szinte magától kellene megszólalnia a Mester mélyen és harmonikusan csengő hangján, magától kellene tovább tradálnia a Kereskedelmi jogot, a Váltójogot, ahogyan az egy emberöltőn át röppent szét naponta a tágas tanteremben s töltötte bele egy jól működő gépezet szabatosságával és megbízhatóságával a szolid ismerteket a hallgatóság figyelő agyába. Nagy Ferenc igazi pedagógiai és tudományos becsét és jelentőségét talán mi, a régebbi generáció, jobban tudjuk a maga egész impozáns nagystilüségében értékelni, mint az utánunk következő nemzedékek. 'Az igen jelentős mértékben túlhaladta a. szoros értelemben vett kereskedelmi és váltójog körét. Akkor még a jogászóriás, Grosschmid, nem irta volt meg örökszép művét, s magánjogot csak hiányos kőnyomatos jegyzetekből tanulhattunk, inert a magánjogi kollégium, amily olimpiai gyönyörűséget és. mélységes okulást jelentett a csekély számú törzshallgatóság számára, oly töredékes és befejezetlen maradt a tananyag egésze szempontjából. Azt a magánjogot, amely a kereskedelmi jog megértéséhez és elsajátításához nélkülözhetetlen és amely úgyszólván az egész kötelmi jogot és a dologi jog egy tekintélyes ré-
134
ezét magába foglalja, — Nagy Ferenctől tanultuk. S tőle tanultuk, hogy van a polgári perjognak is tudománya, mert biszen akkor perjogot egyedül néhai "való Herceg Mihál adott elő. Az iÖ ^nyugodt, .kiegyenlített, szabatos egyénisége nem ismert a vizsgákon kedvezést, ellenszenvet vagy kivételt: ¡ezért az Ő tárgyát minden vizsgázó tudta, s tudta ügy, hogy annak mélyét és értelmét e is felszívta magába. Az operatőr biztos kezével hatolt kérdéseiben mind mélyebbre és mélyebbre, a nagyvonalú általánosságoktól a részletekig és nxianszokig, s rövid husz perc alatt a jelölt agya felboncolva feküdt lelki szemei előtt. Mintha tegnap történt volna: az időközben a Közgazdasági Egyetembe beolvasztott Keleti Kereskedelmi Akadémián, mint a felügyelőbizottság elnöke, minden évben megjelent a záróvizsgán. Türelemmel és figyelemmel hallgatta egy ideig, hogyan kérdezi a Kereskedelmi jogot a professzor és hogyan felelnek a diákok. Láthatólag meg volt elégedve. Mikor egy fogasabb kérdésre kerül a sor, félbeszakítja a kérdező tanárt és azt mondja: „Erre feleljen ez az ur". És rámutat egy meglehetős szimpla külsejü hallgatóra az utolsó sorok egyikében. Megfelelt rá. Vizsga végeztével csodálkozással nyilatkozott ugy, hogy örülne, ha .az egyetemi szigorlatokon ilyen eredményeket látna, s kérdezte a professzort, hogyan csinálja. A' felelet az volt, aminek lennie kellett: „Méltóságodtól tanultam." Mint tudós, igyekezett a magyar jogtudomány egyoldalii német orientációját azzal ellensúlyozni, hogy a figyelmet a francia jogfejlődésre és jogalkalmazásra terelje. Párisban is tanult fiatal korában, ami nagy szó volt akkor. Ez tette lehetővé, hogy különösen a váltójog terén Plósz Sándor után még tudott u j a t és jelentőset alkotni. Ott szerezte meg alapjait ama széles ismereteinek, amelyek képessé és hivatottá tették arra, hogy a magyar tengerjog kodifikálására vonatkozó megbízást vállalhassa. A szövetkezeti jog kiépítése körül kifejtett törvényelőkészítő tevékenysége is elárulja, ezeket az- ifjúkori tanulmányokat. A Magyar Jogászegylet virágkora éppúgy, mint-az
/
135
Országos Jogászgyülés újjászervezése, az Ö pályájának delelőjével esik egybe és az ő nevével van összeforrva. Az az (ajmbició'zute és tudományszeretet fiatal gárda, amely köréje | csoportosult és a mai mentalitással meg sem érthető lelkesedést és munkát vitt bele a Jogászegylet és Jogászgyülés felvirágoztatásába és ezzel a magyar jogi tudás kiszélesítése és kimélyitése köriili küzdelembe, benne mindig megtalálta önzetlen pártolóját és elismerő munkatársát. Az 0 szemében csak egy lépték számított: a tehetség és a komoly törekvés. ( Temetik Nagy Perencet. Ne temessék el vele az Ő lelkét, az Ő ideáljait.
A házastársak vegyes állampolgárságából eredő bonyodalmak. A házastársaik vegyes állampolgársága, amely a múltban 'kivételes eset volt, — ma, a trianoni békeszerződés egyik specialitásaként, mindennapos esetté vált. A békeszerződés ezrével termeli ki a család állampolgársági szétszakítást; mindennapi eset, hogy a férj, a feleség és a gyermekek, vagyis a család összes tagjai egyenként ¡más ós más államnak a polgárai. Tudvalevő, hogy a házassági jogkérdéseket a „lex patriae" elve értelmében kell megoldani, vagyis a házasság fennállásával, annak megszűnésével kapcsolatos személyi és vagyonjogi kérdések az érdekelt házastársak állampolgárságához igazodó hazai jog 'alapján birálandók el. H a a házasfelek állampolgársága egy és ugyanaz, a jogalkalmazás kérdése nehézséget nem okoz. A közös „lex patriae" értelmében kell a jogtételeket alkalmazni. Magyar állampolgár házastársakra tehát kizárólag a magyar törvényes jogszabályokat. Mihelyt azonban a házastársak, a házasság fennállása alatt, vegye^állampolgárságuakká válnak, (pld. az egyik magyar a másik pedig román állampolgár): a jogi kérdések két „lex patriae" uralma alá kerülnek. Ezúttal arra az esetre kívánnám az érdeklő figyelmét felhívni, mikor a házastársak egyike magyar a másik pedig utódállambeli honos és a házasság felbontásáról illetőleg a bontó ítélet hatályáról van szó. A hágai nemzetközi egyezmény (1911:XXII. t.-c.) ¡kétségkívül közös nevezőre hozza a jogi kérdések: megoldását. Az .utolsó
136
közös törvényhozásra utalva, egy jogrendszer alá reirdeli a döntést. Amikor azonban nemzetközi egyezmény alkalmazhatósága szóba sem jöhet, 'a házassággal kapcsolatos kérdések kétféle jogrendszer döntése alá kerülvén: a legcsudálatosabb helyzetek állhatnak elő. Magyar bontó ítélet keletkezhetik, mert hiszen az egyik házastárs magyar állampolgár (H. T. 114. §.), ámde az az ítélet nem hatályos a másik házastársra nézve, aki utódállambeli honos és ahol a magyar ítéletet az utódállambeli házastársra nézve nem ismerhetik el érvényesnek, mert a .kizárólagos hazai bíráskodás van fenntartva. Ha pedig utóbbinak hazájában az ottani bíróság jogejős bontó ítéletet hozott, ez a magyar házastársra nem lesz hatályos. Ahhoz tehát, hogy a házasságnak bontó ítélet következtében történt megszűnése okából a házastársak mindketten szabad állapotba kerülhessenek: két jogerős ítéletre van szükség, magyar és utódállambeli bíróságtól hozott jogerős ítéletekre. Hogy a ké'tféle' jogból'- szörnyű bonyodalmak és szinte megoldhatatlan összeütközések származhatnak, az kézenfekvő. H a a házastársak között békésen nem rendezett kérdések vita tárgyává válnak, szinte lehetetlen a jogkérdések észszerű megoldása. Ugyanarra a házasságra nézve az egyik Ítélet a ;férj, a másik a nő hibájából és vétkesnek nyilvánításával mondja ki a => bontást. Homlokegyenest ellenkező vagyonjogi rendelkezésekkel és a gyermekek elhelyezésére nézve is egymással összeférthetetlenül; ne felejtsük ugyanis, 'hogy mindkét perben az alperes ismeretlen helyen tartózkodóként szerepelvén, a felperesi álűtások fognak itéletileg elismertetni. A' nemzetközi jogsegély, — ha az ítélet nemzetközi végrehajtásáról van 'szó — csődöt mond, mert pl. a magyar állam bizonyára nem fogja azokat a magyar honos gyermekeket a külföldi ítélet alapján a külföldi szülőnek kiadatni, akikre a magyar ítélet akként rendelkezett, hogy ezek a magyar szülők gondozása alá bocsájtandók. Persze ugyanígy fog a külföldi állam is eljárni, ha az ő Ítéleti rendelkezésével ellenkező magyar Ítéleti rendelkezésnek végrehajtásáról lenne ott szó. Ezúttal a kérdés comiplexumnak egy egészen speciális esetére óhajtanám az érdeklődő figyelmét felhívni. És pedig a szabad illetőleg kötött állapot kérdésére u j házasságkötés esetén vegyes állampolgárságnál, amikor csak egy bontóitélet keletkezett. Példa világosítsa meg a kérdést. Adva van: a férj, mint magyar honos, a feleség, mint szerb-horvát-szlovén állampolgár és tegyük fel, hogy utóbbi állam illetékes bírósága a házasság fel-
137
bontását jogerős ítélettel kimondta. Kétségtelen, hogy ennek ellenére (a EL T. 114. §-a értelmében) a férj még mindig kötött állapotban van, (rá nézve a házasság külföldi felbontása nem hatályos), míg a feleségre nézve a korábbi házasság megszűnvén ő feltétlenül szabad állapotban van. A (házasság fennállása, illetőleg megszűnése két egymással szemben álló jogrendszer, szabályai szerint lévén elbírálandó, az egység szükségképen megsemmisül és előáll két 'egymástól különböző jogi helyzet. Házasság már nincs az 'egyikre nézve, de a másikra nézve a házasság változatlanul fennáll. Fennáll akkor is, ha a korábbi házastárs további u j házasságot kötött, más család kebelében éli életét; az Ítéletet hatályosnak nem tekintő állaan honosa változatlanul a korábbi· kötelékben áll mindaddig, mig a korábbi házasság az ő reá érvényesülő „lex patriae" jogszabálya szerint meg nem szűnik vagy érvénytelennek nyilvánítva nincs. Ebből következik tehát, hogy a példának keretében felhozott férfi u j érvényes házasságot absolute nem köthet, ellenben a feleség, mint külföldi és a külföldi jog szerint szabad állapotban levő nő, köthet u j házasságot, nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is. Az itteni u j házasság nem lesz bigámia, még akkor sem, hai az u j házastárs, akivel kötötte magyar állampolgár. Pedig ebben az esetben a nő újból magyarrá válván előáll az a csodálatos helyzet, hogy a nő al magyar jog szerint törvényes felesége ugyan az ujabb férjnek, de korábbi férje neki még mindig törvényes férje. Tegyük fel, a példánkban szereplő házastársak megbékülnek egymással és a ¡házasságot szeretnék anna'k rendje és módja szerint folytatni. Mit kell tenniük! A kérdés annál is inkább felvethető, mert tudtommal elvi állásfoglalás ebben az irányban mindeddig nem történt. Ismételten: a külföldi nőre nézve jogerős bontás van, ő tehát a férjnek nem felesége, ellenben a férj neki még most is férje. Pusztán újból felvenni az életközösséget, aligha lesz kielégítő megoldás, hiszen a külföldi bontó ítéletnek a nőre hatályos voltát a magyar törvény parancsolja akkor, mikor a nőre alkalmazandónak mondja a lex patriae jogelvét. A bontó ítéletet pedig nem döntheti meg egymagában az a tény, hogy a bontás után a házasfelek u;jbói együttélnek. Az is-igaz, hogy a: férjnek — a d personaimi — a feleség most is házastársa, hiszen az ítélet ő rá nem hatályos, amiből logice következik, ¡hogy az ő szempontjából tulajdonképpen nincs szükség semmiféle lépésre, ő folyamatosan és állandóan férj. A megoldás tehát nyilvánvalókig u j különös házasságkötésben
138
keresendő, amely azzal a sajátos színezettel van felruházva, hogy csak az egyik fél szempontjából jogszerző. A kopuláláskori akaratkijelentés a nő részéről kétségkívül az, hogy volt férjével újból házasságot akar kötni, ellenben a f é r j akaratkijelentése csak annyi jogi ért-elemmel bírhat, hogy a f é r j akarja azt, hogy a vele állandóan és folytonosan házassági viszonyban álló feleség a saját személyére nézve külföldi joga adta helyzetéből kifolyólag újból megszerezze a házastársi minőséghez kapcsolódó jogokat. A praxisban tehát a H. T. 113. §-ának 3. bekezdésében foglalt felmentést a felek az igazságiigymimszteriumban kérelmezhetik s figyelemmel a szokatlan és egészen speciális helyzet adta ama körülményre, hogy az állami anyakönywezetők felsőbb irányítás nélkül alig vállalkoznának a közreműködésre a kötésnél, indokolt az igazságügyminisztertől eredő és az anyakönyvvezetőnek szóló olyan útbaigazító ad hoc rendelet kiadása, amely utal arra, hogy a közreműködést nem akadályozza ai házassági kapocsnak az egyik félre nézve fennállása,· de erre való tekintettel a házassági anyakönyv megjegyzés! rovatában feltüntetendő, hogy a felek ezzel az u j kötéssel az egyik félre nézve a ¡külföldi jog szerint megszűnt, de a másik félre fennálló házasságot kívánták mindkettőjükre hatályosan. létrehozni. A -felhozott érdekes jogeset, amelynek persze má!s variációi is lehetnek és sok más részletkérdést is felvethet, ismét rámutat arra, hogy a különböző lex patriae-k mellett a házasság egységessége szükségképen felbomlik. S előáll a megszűnés szempontjából a két széthúzó még-t állapitás, hogy a házasság fennáll és a házasság nem all fenn, — mint ahogy ugyanez áll elő a házasság keletkezése szempontjából — vegyes állampolgárság esetében — akkor, ha a kötés formájára nézve a l'ex patriae-k egymással ellentmondóan rendelkezvén, a polgári kötéssel az egyik félre nézve létrejött, a másikra nézve pedig nem keletkezett házassági kötelék. Dr. Scholtz Géza igazságügyminiszteri
tanácsos.
139
SZEMLE. Joggyakorlat. A hitelező tönkre jutása. (Két közlemény.) I. Ezt a fogalmat, mint jogi .műszót az egyes m a g á n j o g i pénztartozások átértékeléséről szóló 1928·: X I I . t.-c. 14. § - a iktatta be jogi műszavaink fegyvertárába. E n n e k a s z a k a s z n a k n a g y jelentőségű 4. bekezdése megengedi a z oly követeléseknek utólagos átértékelését is, amelyek 1919 j a n u á r 1. után, d e 1923 julius hó 1. előtt olyképpen egyenlítettek ki, hogy a hitelező jogfenntartás nélkül elfogadta az adósnak névértékű k o r o n á k ban eszközölt teljesítését és igy a vonatkozó jogügylet felett a z érdekelt felek teljesen napirendre tértek; ezeknek a gazdasági és jogi életüket teljesen befejezett követeléseknek a kérdéses törvényhely oly feltétel mellett ad életet a halál után, h a valóban égbekiáltó igazságtalanság történt a követelések a n n a k idején, p a p i r k o r o n á k b a n való elintézésével: a z a z egyfelől a z adósra indokolatlan előnnyel járt légyen a teljesítés elfogadása, másrészről az átértékelés elmaradása a hitelező tönkrejutását eredményezte. Érthetö' a törvényhozónak az az intenciója, hogy régesrégen elintézett'ügyeknek megbolygatását és tetemrehivását nem szívesen látja. A lefolyt tiz esztendőben a gazdasági egyedeket A legkülönbözőbb formában a csapások légiója érte; alig állitható, hogy — néhány elszánt és szerencsés ember kivételével — bárkit is megkimélt volna a közös sors. A z egyik régi vagyonát hadikölcsön f o r m á j á b a n vitte a máglyává vált oltárra; a másikat a z összekuporgatott pénzeken öregkorára megszerzett biztosítási összeg elértéktelenitése tett nincstelenné; de a többi embert is utolérte a devalvációnak, k á r o k n a k ezer a l a k j a közül az egyik vagy a másik. I l y körülmények közt vérző sebeket mutathat fel a gazdasági élet jóformán valamennyi részese; n e m is beszélve az életüket és egészségüket vesztett emberek véráldozatairól. K i tudna itt teljes é s végleges igazságot o s z t a n i ? Ki merné e vérzivataros tiz vagy tizennégy esztendő minden igazságtalanságának törvénybeidézését vállalni? Fátyolt a múltra, hiszen a fájdalmat az idö mindig enyhíti és a törvényhozás joggal visszariadhatott az elöl, hogy oly igazságtalanságok biró elé vitelét megengedje, amelyeken a felek m á r régen tultették magukat és amelyeket a legnagyobb fájdalomenyhitö — az idö — a maga balzsamával m á r elviselhetővé tett. Nem tudjuk, szerencsésen választotta-e a törvényhozó a belenyugodás próbakövéül a jogfenntartási nyilatkozat megtörténtét, Kétségelen, hogy az, aki n a g y f o k ú igazságtalanságn a k érezte a papirkoro.nában való teljesítést, az — nolens volens elfogadta ugyan — de, legalább egy formulával, egy jobb jövő-
140
ben való bizalommal tett akadémikus kijelentéssel rögzítette le azt a jogi érzületét, h o g y vele a követelés i l y módon való elintézése folytán igazságtalanság esett és h o g y apellál a jobb időkre. Ám n a g y o n kérdéses volt-e mindenkiben ily bölcs előrelátás és bizalom; v á j j o n nem a legelkeseredettebbek közül való volt-e talán az, aki még egy jogfenntartó nyilatkozat megtételére sem érzett m a g á b a n lelkierőt és a jogban való hitét ö r ö k r e elvesztvén, megadta magát a sorsnak m a r a d é k nélkül. A jogfenntartás kérdése tehát a valorizáció tekintetében merőben a liéletlen vagy a lelki hangulat és diszpozíció dolga volt, ami tehát távolról sem felel meg oly mérvben a törvényhozó által· szánt próbakő szerepének, mint ahogy a z kívánatos volna s kedélyek megnyugtatása szempontjából. A törvényhozás azonban nem térhetett k i a z elöl, h o g y a jogfenntartás nélkül konszummált teljesítéseket is bizonyos egészen kirívó esetekben revízió alá vegye és azok átértéke-, lésére a fentebb ismertetett feltételek mellett a b í r ó n a k módot 'adott. A n n a k tudatában, hogy a törvényhozás az ily utólagos valorizációt kivételes eszköznek és nem általános Instrumentumnak szánta·, kell tehát a megengedett esetek jogi szempont alatt való bírálatához fogni. A z ezen s z a k a s z r a épített perek megindítására szánt rendkívül rövid határidő 1928 július hó 1-én lejárt. A h a t á r i d ő oly rövid volt, hogy igen s o k érdekelt jóformán nem Is tudhatott róla s mire egyes újságcikkek vagy más közvetett módon tudatába jutott, hogy minő fontos joga- nyilt meg in eventu, m á r tudomásul is vehette, hogy a kérdés tárgytalan, a h á r o m h ó n a p letelt. Nem tudjuk, szerencsés volt-e ily abszolút szokatlanul (ovid határidőt ki tűzni. Elvégre szokatlanul nehéz jogi problémákról van szó, amelyeknek tisztábahozatala, ügyvéddel való megbeszélése megfelelő időt és megfontolást tesz szükségessé; & per megindítása pedig — rendszerint n a g y szubsztrétumróí léVén szó oly anyagi áldozatot kíván, amely egy a törvény áital is „tönkrejutott"-nak nevezett embertől e g y k ö n y e n nem lehetséges. Szinte a z az érzésünk, hogy a h á r o m h ó n a p o s h a t á r idő nem is a függő helyzetek gyors megoldását célozta, mint azt, hogy ezen határidő rövidsége folytán a z érdekelteknek n a g y tömege egyszerűen lekésik jogai érvényesítéséről és ezzel tárgyt a t a n n á teszi azt, amit a- törvényhozás úgysem túlságos lélkes.édésel engedett meg, t. i. ügyeiknek a biró elé való vitelét. A z a reményünk, hogy e határidőt a törvényhozás utólag inég k i fogja terjeszteni, mert nem volna igazságos, h o g y a többn y i r e nehéz viszom-ok k ö z t élő emberek késlekedése ily s ú l y o s jogvesztéssel j á r j o n ; még hozzá minden i g a z o l á s vagy pótlás lehetősége nélkiil. . Azok előtt azonban, akik nem mulasztották dl keresetüknek kellő időben való benyújtását, ott meredezik a nehéz fel; adat: megbirkózni a törvényszabta előfeltételek bizonyításával, egyfelől abban a z irányban, hogy követelésük a törvény értelmében jogcim és személyre való tekintettel nincsen k i z á r v a ; másfelöl pedig abban az i r á n y b a n , hogy a hitelező és adós sze-. nyelvében fennforognak-e a kivételes jog a l k a l m a z á s á t meg 1 engedő szubjektív momentumok?
141
Azt a körülményt, h o g y a z adós a p a p i r k o r o n á b a n való fizetéssel indokolatlan, előnyhöz jutott, talán nem lesz oly nehéz igazolni, mert hiszen itt az eset beszél magáért. Elvégre 100 a r a n y k o r o n a helyett 1-et v a g y még annyit sem fizetni; elég n a g y élöny. E g y ajtó árával kifizetni a ház vételárát, szintén eléggé szembeszökő valami. T a l á n csak ott kétesebb a dolog, h a az adós maga is egy harmadik személytől k a p t a a pénzt, jobb valutájú követelése fejében és ezzel teljesített a s a j á t hitelezőjének ; azonban ez a z eset -nem lesz éppen gyakori. A n n á l nehezebb és kétségesebb a hitelező személyére vonatkozó körülmény tisztázása. Azt k í v á n j a a törvény szövege, h o g y az igazoltassék, mikép éppen az átértékelés elmaradása folytán tönkrement légyen a hitelező. Tönkremenés és pedig 1923. julius l - i g bezárólag! V o n u l j a n a k fel tehát a mezítlábasok seregei, akik az utcasarkán kezüket adományért n y ú j t j á k k i és a résztvevők kérdésére, hogy mikép jutottak e szomorú sorsba, azt v á l a s z o l j á k : 1919 és 1923 közt hitelező voltam, rossz pénzben k a p t a m követelésemet, nem éltem jogfenntartással és emiatt tönkrementem. Ó j a j nekem! Azt gondoljuk, a törvény aligha gondolta a tönkrejutás kérdését a köznapi élet szószerinti értelmében. íMert ilyképen óly s z ű k r e szabta volna a jogosultak körét, amely teljesén illu> zióriussá tette volna a perindítás lehetőségét. T ö n k r e j u t á s : ugy gondoljuk az is, h a a vagyonos, rendezett viszonyok közt éle ember s t a n d a r d j á t mélyen leengedve, küzd azért, hogy a min- " áennapi kenyerét megkeresse. T ö n k r e j u t á s : azt h i s s z ü k e törvényhelynek megfelelően az is, h a a h a j d a n i lateiner m a öreg n a p j a i r a , versenyt fárad fiatalabb társaival, ahelyett, h o g y gyűjtött v a g y o n k á j á n a k hozadékából élhetne ¿ s azt hisszük, a bíróság tönkrejutást fog látni abban is, h a a jómódú ember özvegye, ma ügynökösködik és naponta husz lakásból dobatja ki magát, holott a f é r j e valamikor szép· .vagyont hagyhatott volna reá. T ö n k r e j u t á s mindez akkor is, h a történetesen tiszta r u h á b a n j á r a szenvedő a l a n y és egyszer-másszor egy-egy színházba is bemerészkedik. B í z u n k benne, hogy a bíróságnak .méltányos belátással és a törvény céljának szem előtt tartásával és főleg: a szellemnek a szívvel való egyeztetésével meg fogja találni a kérdések minden i r á n y b a n megnyugtató megoldását. Hiszen a valorizációs problémát is a jus aequum vetette felszínre; oly b i r á k hozták a z első átértékelő ítéleteket, akiknek a lelkiismerete nem tudott belenyugodni a törvény s z á r a z szavaiba; hízunk tehát abban; Hogy e fontos részletkérdés megoldásánál is u g y a n az a méltányos jog fog érvényesülni, mint amelyik s z ü l ő a n y j a volt az egész átértékelési jognak. Dr. Frünkel Pál. '
II.
. Az utólagos átértékelés problémái ma forrnak, erjednek, minden perirat, minden irodalmi glossza alakit és formál, valamit azon anyagon, amelyből a bitói határozatok idővel az, egységes joggyakorlat medrét fogják kivájni. Tekintve, h o g y a kérdésnek a fenti cikkel teljesen ellentétes interpretációját látom helyesnek, ugy vélem; hogy a probléma objektív és helyes
o 142
i r á n y b a n való fejlődését szolgálja, h a az a m á s i k oldalról is megvilágítást nyer. A 14. §. IV. bekezdése, amely a z utólagos átértékelésnek, a birói gyakorlatban el nem ismert, intézményét kodifikálta, az országgyűlés tárgyalásai során incidentaliter, i n k á b b érzésszerü sugallat mint legiszlativ megfontolás révén került a törvénybe. A törvényjavaslat eredeti felépítésében nem intézkedett az utólagos valorizációról, mert azon az állásponton volt, h o g y a valorizáció visszaható ereje begyógyult sebeket szakit fel és olyan igazságtalanságokat, amelyeket az idő megtisztított sértő elemeitől és intézményekké szublimált, újból felkavarva, súlyosabb k á r o k a t okoz, mint amilyeneket orvosolna. A bizottsági tárgyalások alkalmával eleven erővel érvényesült a z o n b a n a közfelfogás nyomása, amely a hadikölcsön, a k i n c s t á r i értékpapírok és életbiztosítások elértéktelenedésével s ú l y o s a n k á r o sult közönségnek legalább magánjogi követelései tekintetében óhajtott valami kisegítő lehetőséget nyújtani. E g y i k oldalon a méltányosság, a másik oldalon jogi meggondolások és a közgazdasági hatás mérlegelése, végül is egy kiegyenlítő és az objektív igazság mérlegén is helyes formulában találkoztak. A 14. §. IV. bekezdése e kompromisszum eredményeként a legkirívóbb igazságtalanságok kiegyenlítésére szánt, 'kivételes és szigorúan magyarázandó jogszabályként jelentkezik és ugy az indokolás szövege, mint a tárgyalások kifejezett h a n g u l a t á nak t a n ú s á g a szerint azt célozza, hogy ott, ahol k o n k r é t ügylet által tönkretett hitelező létfenntartási érdekei és a szociális szempont kényszerítően megkívánják, a jogosult valami kiegyenlítő és méltányos segítséghez jusson. A szabály a n n a k a gondolatnak szolgálatában áll, amefyet az átértékelés m á s vidéken az u. n. karitatív valorizáció kiván megvalósítani: segélyt, megfelelő tartást n y ú j t a n i annak, akit pénzünk értékromlása tönkretett. B á r a törvény helyes magyarázata a n n a k objektív szövegébe kapcsolódik és nem keresi i g a z o l á s á b a törvény keletkezésének motívumaiban, sem abban a hangulatban, amelynek levegőjében a. kodifikácionális gondolat törvényszöveggé vált: utalnunk kellett ezekre a körülményekre is, azzal a- tendenciával szemben, amely a szociális gondoskodás és méltányosság szellemében, maximális engedményként beültetett jogszabályt a méltányosság címén még tovább próbálja kiélezni. A k r i t i k u s p a r a g r a f u s szerint: a teljesítés . j o g f e n n t a r t á s nélküli elfogadása nem z á r j a ki az átértékelést, h a a teljesítés a törvényben megszabott kritikus határidő alatt történt és pénztartozás átértékelése nélkül való megszűnése, gazdaságilag tűrhetetlen eredményre vezetett. Az átértékelés e l m a r a d á s a gazdaságilag tűrhetetlen eredményt okoz, h a a hitelező t ö n k r e j u t á s á t eredményezte és az. adósra indokolatlan előnnyel járt. A1 hitelező tönkrejutása é s az adósra hárult indokolatlan előny e szabály a l k a l m a z á s á n a k együttes feltételei: h a csak az egyik állapitható meg, utólagos átértékelésnek helye nincs. Téves dr. F r a n k é i P á l azon megállapítása, hogy egymagá-
143
gályán az a körülmény,- hogy az adós papirkorönában fizetett, az „indokolatlan előny" igazolását feleslegessé teszi. Való u g y a n , hogy „100 a r a n y k o r o n a helyeit egyet, vagy még annyit sem fizetni, elég n a g y előny", de ez a kézen fekvő igazságnak látszó következtetés is csak olyan értékű, mint minden általánosítás. Az esetek legtöbbjén e tipikus igazság talál, de számtalan konkrét eset volt, mikor még az ilyen kedvézö —.100 a r a n y k o r o n a helyett egy a r a n y k o r o n a — teljesítés sem j á r t előnnyel, még kevésbbé indokolatlan előnnyel az adósra. H a például a ház, amelynek vételárával a vevő tartozott, a vételár lefizetése előtt leégett — a csökkent értékű k o r o n á b a n teljesített fizetés d a c á r a a vevőt clöny nem érte. Adott esetben a béke utolsó éveiben megkötött birtokvételi szerződésből kifolyólag, a vételárhátralák a iháboru első napjaiban vált esedékessé. Felek ekkor megállapodtak abban, h o g y a vételár fizetését 1919-re halasztják. A vevők a vételár kiegyenlítésére készen tartott egész összeget ezután hadikölcsönbe fektették. Való, hogy 1919ben sokkal rosszabb valörü koronával egyenlítették k i tartozásukat, de az átértékelés nélküli teljesítés r e á j u k semmiféle előnnyel nem járt, mert a vételárnak szánt összeget hadikölcsönkötvényekben 99% erejéig elvesztették. G y a k o r i eset volt, hogy a vevő a vételárhátralékra készen tartott összeget takarékbetétben helyezte el; itt is valorizálatlanul fizetett később, de nem jutott semmi előnyhöz, tekintve, hogy az egész vételárra szánt összeg, nála is elértéktelenedett. A példák könnyen volnának folytathatók, első pillanatra is megállapítható azonban, hogy mindezen esetekben a névértékben való fizetés dacára, az adós javára indokolatlan előny nem mutatkozik: in cont.rario „indokolatlan előny" feltótlenül jelentkezne ott, ahol — a szolgáltatás szándékolt egyensúlyától való eltérést elvileg, jogellenesnek minősítve — az adós jogtalanul gazdagodott volna. A jogtalan gazdagodás azonban még nem szinonimája az „indokolatlan elöny"-nek, nem meríti ki a törvényes terminológia tartalmát, inkább csak ez összetett fogalom egyik legszembeötlőbb eleme.. A törvényszerkesztés ökonómiája k i z á r j a azt, hogy u j jogi műszót teremtsen ott, ahol nem a k a r n á az azzal reprezentált gondolatnak, a rokonfogalomtól való elválasztását éreztetni. A Törvény nyilván egyebet, a jogtalan gazdagodásnál többet, a k a r t az u j terminus technikussal kiejezni; az adós olyap előnyös pozícióját, amelyet a jogtalan gazdagodás ismérvein tul még m á s kedvezmények hatványoznak. A!z „indokolatlan előny" fogalmának teljes tartalmát tehát a k k o r kapjuk, ¡ha a fogalmat nem terminológiai izoláltságában, hanem a törvény egész rendszerével való összefüggésében, vizsgáljuk. Ebben a perspektívában pedig kétségtelen, h o g y az átértékelés elmaradását csak a k k o r tekinthetjük a z adósra indokolatlan előnnyel jártnak, h a a tényállás olyan, hogy a törvényben az átértékelés feltételéül vagy mértékének fokozásául megjelölt és különösen a 12. §-ban tüzetes szabatossággal felsorolt körülmények, benne megtalálhatók és olyanok, hogy a „rendes való-
144
n z á c i ó " eseteiben is az átértékelésnek pozitív i r á n y b a n való eldöntésére, illetve az átértékelés mértékének f o k o z á s á r a vezetnek. Azzal, hogy az átértékelés meghatározásánál általánosságban is figyelembe veendő körülmények közül egyet kiemel, és e speciális átértékelési igény egyenes előfeltételévé k v a l i f i k á l : a törvényhozó nyilván azt kívánta, hogy e feltétel f e n n f o r g á s a a legszigorúbb mérlegelés tárgyát képezze. A törvény szövege ebben a vonatkozásban félreértést nem enged — az olyan szövegmagyarázat pedig, amely a névértékben való fizetést az „indokolatlan előnnyel" aequiparálja, szóval a jogigény érvényesítésének fettételéül rendelt kelléket, azonosítja magával a jogigény alapjával, logikailag lehetetlen. A z utólagos átértékelés érvényesítésének másik előfeltétele: a hitelező tönkrejutása. A Törvény itt ismét egy olyan fogalommal operál, amelynek tartalmát közelebbről nem határozza meg, amelynek m e g h a t á r o z á s a tehát a t u d o m á n y r a , konkrét esetben pedig a bíróságra vár. Nézetem szerint a tönkrejutás gazdasági és jogi értelmében is, objektív és abszolút fogalom. Jelenti a jogosult anyagi erejének olyan befejezett megfogyatkozását, amely a létminirrtumot meg nem haladó szegénységgel határos. H a a köznapi szóhasználat a b a n k á r tönkremenéséröl beszél, a k k o r is, mikor két autója helyett már •csak kocsit tarthat és svábhegyi villája eladása után kénytelen négyszobás városi l a k á s b a bevonulni; ha a társadalmi fikciók m á s mértékkel mérik is az arisztokrata, á kereskedő, a gazda vagy a szabad foglalkozású ember szegénységének és tönkrejutásának standardját: a T ö r v é n y nem disztingválhat és a kritikus határvonalat társadalmi és gazdasági osztályokra, foglalkozásra és minden egyéb szubjektív körülményre való tekinteti nélkül egyformán állapítja meg. E z a felfogás egyedül igazságos, mert a jogegyenlőség alapelveivel jutnánk összeütközésbe, h a hajlítható fogalomként, gazdasági és társadalmi osztályok, sőt egyéni pozíciók szerint különbözőképen határoznék meg; számol a szociális igazsággal, mert az ellenkező megoldás odavezetne, hogy a gazdag ember könnyebben juthatná a T ö r v é n y kedvezményéhez, — a sznbjegtiv mérlegelés szerint ö már akkor hivatkozhatván t ö n k r e j u t á s á r a , h a nyolc szobájából négybe költözött — mint a szegény, akinél a rongyos ing és l y u k a s cipőig való letörés szolgálhat csak indiciumul. E z a felfogás egyedül célszerű, mert likyid, könynyen bizonyítható tényállásba kapcsolódik: végül a fogalomnak csupán ez a m a g y a r á z a t a szolgálja a törvényhozó szándékát, tekintve, hogy a 14. §. IV. bekezdése nem az általános valorizáció értékkiegyenlitö eredményeit célozza, hanem csak a legkirívóbb, gazdaságilag tűrhetetlen esetek remédiumaként jelentkezik. A törvény szigorú értelmezését t á m o g a t j á k a parlamenti tanácskozások jegyzökönyvei, a z indokolás, a legis ratio és a logika szabályai is. A bizottsági tárgyalások s o r á n beszúrt rendelkezés eredetileg az utólagos valorizációt ahhoz a feltétel-
145 hez kötötte, hogy „az átértékelés elmaradása a hitelezőre, létfenntartását ( veszélyeztető mértékben, méltánytalanul súlyos hatású lenne"; a plénum ezt a feltételt a rendelkezés intenciójához képest túlságosan széles a l a p ú n a k vélte és ezért az, átértékelés elmaradását a legszélsőségesebb feltételhez, a hitelező „tönkrejutásához" fűzte. Figyelembe kell vennünk azt, hogy e kritikus r e n d e l k e z é s i törvény kiépített ú t j á r ó l való olyan letérés volt, amely a gazdasági és jogi megfontolásokkal szemben kizárólag a méltányosságnak tett engedményként jelentkezik; már pedig a méltányosság sugallatán keletkezett és e szempontot a legszélsőbb határig honoráló intézkedés, az egyszer már konsummált motívumok u j a b b felhívásával, tovább m á r ki nem szélesíthető. Végül, h a a törvény valamely általánosságban el nem ismert igényt kizárólag a pontosan meghatározott különös kellék fennforgása esetén enged érvényesülni, u g y ez a k ü l ö n ö s kellék kiterjesztően nem magyarázható. A tönkrejutás fogalmának ily abszolút meghatározása ellen m á s kifogás ,nem is emelhető, mint a „méltányosság" szempontja. A|z elmúlt tíz esztendő azonban megtanított arra, hogy óvakodjunk jogrendszerünk irányítását hozzákapcsolni a jogászi gondolkodástól idegen, az erkölcsi, gazdasági vagy politikai élet más dimenziókban élő ideáljaihoz, amelyek a klaszszikus jog logikailag zárt kategóriáival szemben szétfolyó, az eseti világítás á r n y a l a t a i szerint változó tartalommal jelentkeznek. !A jog nem operálhat az olyan fogalmakkal, amelyekről objektív képet nem alkothat magának. Hogy mi az igazságos, a méltányos vagy a méltánytalan, az az egyes társadalmi osztályok szükségletei, erkölcsi érzéke és kulturális nivója szerint folyton változik és a társadalom ¡ugyanazon rétegeiben, sőt azonos érdekek által összefűzött köreiben is, m á s és más képet mutat. Nemcsak a jog érvényesülésének logikai követelménye az, ami a Törvény világos rendelkezésének teljesítését megkívánja, de a gazdasági élet r e n d j e és n y u g a l m a is. A gazdasági élet mai szövevényessége mellett az egyik félnek, a szabály megkerülésével,' méltányosság folytán juttatott előny, a szembenálló félre súlyos sérelemmel j á r ; ez a sérelem az érdekek összefonódása u t j á n túlterjed a közvetlen érdekeltek körén, növekedő erővel gyűrűzik tovább és a forgalom számos' pontján, a konkrét esetben ítélő· biró által be sem tekinthető távolságban, válik érezhetővé. Hisszük, h o g y a bíróság nem fog „a szellemnek a szivvol való egyeztetésével" kísérletezni, hanem végre fogja h a j t a n i a Törvényt, amely az érdekösszeütközések eredőjének tükre és az állam szuverén a k a r a t á n a k kifejezője. T a r t o z i k ezzel a Törvény tekintélyének és a n n a k a hitnek, amely a jogrendben látja az állami élet legfőbb biztositékát. Dr. Varannai István.
Érdekveszélyeztetés
és magánjogi oltalom. A K ú r i a
rövid időn belül ¡két igen érdekes messzemenő következésekkel járható 'határozatban foglalt állást az érdék-
/
146
veszélyeztetés magánjogi kihatásai dolgában. A két határozat két tanács munkája, tehát bizonyos fokig „a rendszert" lebet a két határozatban látni. H a a határozatokban 'megnyilvánuló álláspont következetesen további fejlődéshez jut, ugy 'ez a magánjogi gyakorlat nagy jelentőségű és — nézetűnk szerint — a. várható támadások ellenére is igen örvendetes gazdagodását hozza m a j d magával. A1 témára, elvi általánosságban és elméleti alapvetéseiben talán módunkban lesz rövidesen szélesebb keretben is visszatérni. Ezúttal szinte élőbeszédként a két gyakorlati esetre szorítkoznak. I. A másodbiróság ténymegállapítása a következő: Az I. r. felperes 1924 szept. 30-án kelt „adás-vevési" szerződéssel átruházta házát alperesre kettős ellenszolgáltatás éllenében. Alperes kötelezte magát, hogy a búzában meghatározott vételárat az I. r. felperes halála után 6 hónap alatt megfizeti a II. r. felpereseknek és egy külön okiratban kötelezte magát alperes, hogy I. r. felperesnek holta napjáig a megvett házban lakóhelyet, eleimet, ruházatot, ápolást nyújt. 1924 oki 9-én, majd 1925 szept. 24-én vevő az átruházott házat megterhelte, m a j d 1926 április havában újságban hirdette egyéb ingatlanaival együtt a házat is eladásra. A felperesek a buzavételár telekkönyvi biztosítása iránt pert indítottak. A keresetnek mind a három bíróság helyt adott. (P. V. 1172/927.) A Kúria lényegileg a clausula rebns sic stantibus elvi álláspontjára helyezkedik. „A szerződő felek abban a feltevésben voltak, hogy az akkori állapot fennmarad" és a helyzet megváltozása folytán adnak helyet a kereseti igénynek. Ezt az elvi állásfoglalást nem tartjuk szerencsésnek. A forgalmi érdek a clausula rebus sic stantibus elvét a régiségek lomtárába utalta és annak feltámasztása a maga teljes szélességében nem is kívánatos. „Die Interesseverscbiebung ist recbtlicb irrelevant" ezt hirdette, mint jogbiztonsági követelményt már Ihring is a helyzet megváltoztatásának jogi konzekvenciákkal való felruházása, a jogbiztonságot erőteljesen alámosná. Eszmetörténetileg érthető, ha a Kúria a háboruelőtti jogban eltemetett, de a háborús joggyakorlatban ú j r a feltámasztott clausula mankójára támaszkodik. A magunk részéről szivesebben láttuk volna, ha a Kúria a. clausula mellőzésével egyedül az alperes érdekveszélyeztető eljárására alapította volna a biztosítás iránti igényt és kiínon dottan a veszélyeztetést mondotta volna, ki jogkeletkeztető ténynek. Egy mondattal legyen szabad arra is kitérni, hogy a veszélyeztetés jogosító erejét még attól is függetleníteni óhajtjuk, hogy alp. eljárása' nyitja meg á
147
veszélyeshetőségét, vagyis az érdekveszélyeztetés deliktuáiis mellékiz hijján is járjon jogi következésekkel. A második határozat a hagyatéki eljárás rendjén született, örökhagyó utóöröklést rendelt, el végrendele-' tében és erre vonatkozóan akként rendelkezett, hogy az utóöröklési jog nem biztosítandó; a végrendelet egy másik intézkedése kötelezte az örököst, hogy a hagyaték állagát őrizze meg. Az örökös a hagyatéki eljárás folyamatban léte aiatt a hagyatékból jelentékeny értékeket elidegenített. A Kúria Pk. I. 153/928. sz. határozatával elrendelte az utóöröklési jog biztosítását. Az indokolás szerint az örökhagyó azért tiltotta el az utóöröklési jog biztosítását, mert bizott abban, hogy az előörökös a vagyon fenntartására tett kötelező rendelkezést biztosítás nélkül is megtartja és megállapítható, hogy a biztosítás mellőzésének feltétele volt az, hogy az örökös az őt kötelező rendelkezést megtartsa. A „Magánjogi Döntvénytár", mely ' az esetet közli (idei évfoly. 55. szám) helyesen mutat rá a jegyzetben, hogy a biztosítás mellőzésének aligha lehetett feltétele a vagyon megőrzése. A végrendelet közölt tartalma feltétel rendelésre nem vall. A bíróság &. maga méltányossági érzésének követelését le akarta vonni, de a felelősséget a fél rendelkezésére akarta, alapítani. _ Reméljük, hegy az első jelentkezéséhen a tényállásra támaszkodóan kimondott döntés ismétlődéssel a saját erejéből táplálkozó jogtétellé növi ki magát. A veszély elhárításának oltalma szükségességén, a jogi érdeknek a veszélyeztetés elhárítására való érdekességén semmit nem változtat, hogy a felek tettek-e rendelkezést a veszély elhárítására, vagy sem. Mai jogrendünk sok vonatkozásban ismeri a jog gondoskodását a veszély elhárítására vagy leküzdésére. A jogfejlődés célját talán abban találhatnék meg, hogy ma — Almási kifejezésével élve, jogrendünkben a veszélyelhárító rendelkezések engedélyezett nevesített tételek, amelyek a maguk konkrét, rendszerint szűken körülhatárolt tényállására érvényesülnek — a jövő jogfejlődésében általános jogparanccsá váljék, hogy az; érdekveszélyeztetés a jogi védelemnyujtást magában kiváltó tényező legyen. Ennek a tág általánosságban nyújtott védelemnek példája a kereskedelmi perenkivüli eljárás .17. §-a (amellyel mellesleg szólva, gyakorlatunk aránylag ritkán él) és a tisztességtelen versenyről szóló törvény, ill. rendelet által szabályozott ideiglenes intézkedés, amelynek eléggé süríi alkalmazása remélhetőleg egyenesen nevelni fogja bíróságainknak a veszélyelhárítására vivő praeventio iránti érzéket. Ebből a szem)
148
pontból egyenesen örvendetes fejlődési nyomokat szabott a fentebb ismertetett két kúriai határozat. B. S. Kényszeregyesség és sortartási kifogás. A' kényszer-
egyességi intézménynek jogrendszerünkbe beiktatása számos kérdést vetett fel a kénvszeregyességi állapotnak egyéb területre való jogi kihatását illetően. így sürün vetődött föl a kényszeregyesség értékelése váltótörvény 29. §-ával kapcsolatban a biztonság hiánya miatti viszkereset megengedhetőségére. Most a Kúria más vonatkozásban ugyan, de akként, hogy a kimondott elv szélesebb területen nyerhet alkalmazást, döntött a kényszeregyességgel fölvetődött vitakérdésben. A per alapjául a következő tényállás szolgált. Az alperes kezességet vállalt a felperes pénzintézet javára akként, hogy a követelés behajtása az egyenes adósokkal szemben előzetesen megkiséreltessék. Az egyenes adósok ellen kényszeregyességi eljárás indult; a pénzintézet mind a két kényszeregyességi eljárásban bejelentette követelését, de adósok a követelés fennállását tagadták. A hitelező pénzintézet adósok ellen további lépést nem tett, nevezetesen a kényszeregyességi rendelet 93. §-ában emliett pert nem tette folyamatba, ellenben a kezest perelte. A kezes időelőttiségi kifogását mindhárom biróság honorálta. A Kúria (P. VII. 7937/927) kimondotta, hogy a f elperes a K. E. rendelet 93. §-ában irt megállapítási per lefolytatását nem igazolta és mert az egyenes adósok ellenében lefolytatott kényszeregyességi eljárás egymagában 'ennek megállapítására nem szolgálhat alapul, hogy az egyenes adósok elleni állítólag fennálló követelés behajthatatlanná vált. A határozat hitelvédelmi ' szempontból kifogásolható. A kényszeregyesség folyamatban léte talán nem jelenti szükségszerűen a követelés behajthatlanságát, de a kényszeregyesség életbeli súlya erősebben nyom, mint a logikai súlya. A kezesnek arra való hivatkozása, hogy „csak" kényszeregyességben van adós, alig lehet jóhiszemű. De az adós, illetve a kezes oldaláról nézve se túlságosan ajánlatos, hogy a közönséges és kész fizető kezes között a felelősségi távolság egyre növeltessék. Minden oly szabály, mely komoly tartalmától fosztja meg az -egyszerű kezességet, indíték a. hitelezői oldalon arra ,hogy· az egyszerű kezességet ne fogadja el biztosítéknak, hanem erőltesse a készfizető kezesség vállalását. A hitelező hajlandó a kezesi felelőség alsóbb fokával is beérni, de ha birói gyakorlatunk azt az alsóbb fokot messzire kitolja, a
149
gazdasági élet retorziója az egyszerű kezesség elsenyvesztése lesz. Számolni kell azzal, hogy az egyszerű kezesség is hitelbiztosítéki intézmény és nem szabad az egyszerű kezességet sem kivetkőztetni abból aocharakteréből, hogy a hitelező biztonságát az szolgálja, hanem, éppen amikor szükség volna a kezesség szolgálataira — akkor mondjon csődöt az intézmény. Igaz, a' K. T. 97. <§-a a közk. társaság csődje esetére is megvárakoztatja a hitelezőket, akik a társasági tagok ellen csak a csőd megszüntetése után fordulhatnak, de ez a törvényi elrendezés gyakorlatilag azért nem váltott ki nagyobb elégedetlenséget, mert a hitelezőket nem juttatta abba a tantalusi helyzetbe, hogy ott állanak a kielégítés lehetősége előtt, de hozzányulniok nem szabad. A vagyonbukott közk. társaság tagjai sem ígérnek sok jót a ¡hitelezőknek, de az extraneus keze,s sokszor nyújthatja a kielégítés reményét és igy további ¡hátránya a Kúria állásfoglalásának, hogy a kény szervárakozás ideje alatt a kezes vagyoni viszonyai is megromolhatnak. B. S.
Jogélet Schuster Rudolf nyugalomban.
A szabadalmi felső-
bíróságnak beolvasztása után Schuster Rudolf, a bíróság elnöke nyugalomba — a „vonult" szó az ilyen nyugdíjazásoknál ugy érezzük, nem szabatos -— került. Schuster Rudolf jogászi karaktere éles ellentétben volt hivatalával. Nem volt „specialista". A polgári jog teljes anyaga — még ha voltak is visszatérő kedvenc témái — egyenlő vonzóerővel kötötte le érdeklődését éso vérbeli jogászi vénáját. Schuster egyénisége sok, együtt ritkán található képességből tevődött össze. Teljes elméleti, dogmatikai készültség mellett az élet gyakorlati igényeit felismerte és respektálta. Biró volt, akinek hivatása a rendet teremtő döntés kimondása, de szinte ügy : védi temperamentuma debatter volt tollal és szóval egyaránt. Józan ítélőképessége azzá alakította ki történelmi gyökerekre támaszkodó egyéni karakterét, amit Walter Jellinek egy nemrég közzétett rektori diszebszédben „Gegenwart juris"-nak nevezett el, de megvolt a nagy fokú 'hajlamossága a „Zukunftsjurist" másik kategóriájára, akire igazán illik, hogy „hat Spürsinn fiir die Zukunft". A jog apróbb részletkérdései is sürün foglalkoztatták, de nézeteit mindig egységes szempontok elvi magassága kerekítette ki összhangzó egésszé. H a ezek mellett a kiváló tárgyi tulajdonságok mellett .említést
150
teszünk egyéni szeretetreméltóságáról, könnyen érthetővé válik az a nagy tisztelet és a jogászközönség kivételes megbecsülése, amelyben pályáján része volt. Scbuster 1/Rudolfot fiatalos munkabírásában érte a nyugdíjazás. Felszabadult munkaereje, jogászi becsvágya ismeretében ő a nyugdíjazás után sem lesz „a nvc u embere". B. S. Magán telekkönyvi iroda. Állandóan h a l l u n k arról, hogy a m u n k a a l k a l m a k szaporítása segíthet csak a válságba jutott ügyvédségen. Állandóan követeljük a községi jegyzők m a g á n m u n k á l a t a i n a k eltiltását. A kormány részéről is hangzottak el kijelentések, hogy az ügyvédségen segíteni kell. És íme, segítség helyett a jegyzők m a g á n m u n k á l a t a i mellé a telekkönyvi iroda m a g á n m u n k á l a t á i ' fognak mégint egy jó d a r a b k á t elvenni az ügyvédség sovány kenyéréből. Természetesen, h a a közönség a telekkönyvi irodához fordul, az iroda nem fog m e g m a r a d n i a telekkönyvi másolatok kiadásánál, mert a laikus részére a telekkönyvi feljegyzések és tételek magukban semmit sem mondanak, az iroda jogi felvilágosításokkal is fog szolgálni és ettől m á r egy. lépés — és minden jóhiszeműség mellett is nehezen elkerülhető lépés — a jogi ügy további elintézésére egy „megbízható" ügyvéd ajánlása. Egyébként a telekkönyvi iroda engedélyezése a n n a k beismerése lenne, hogy az állami hatóságok nem t u d n a k a közönségnek eleget tenni, pedig ez az állami hatóságok elemi kötelessége és itt semmiféle pénzügyi érdek nem jöhet tekintetbe. Különben, h a egy magánosnak jó üzlet ez a z iroda, akkor az államnak is jó üzlet lennt, ha mérsékelt dijak szedése mellett kiszolgálná a közönséget, a m i ugyan díjtalanul is kötelessége lenne, különösen a telekkönyvnél.. Ha a telekkönyvi adatok n e m ismerésére nem lehet hivatkozni, akkor az államnak gondoskodnia kell arról, hogy polgárainak ez lehetséges is legyen. A mai államról alkotott felfogással különben sem egyeztethető össze, hogy az állami hatóságoknak magánszemélyek (az autonóm testületek mások!) segítsenek. Hallunk sokat a középosztály védelméről és az elproletárosodás veszélyéről. A középosztály legnagyobb veszedelme az egészségtelen koncentráció, a gyér kereseti lehetőségeknek néhány kézbe való összpontosítása. Még ha ez az összpontosítás egyébként anyagi megtakarítást jelentene, akkor is fontosabb a minél több embernek megélhetése. Ha a különböző gazdasági körök az államtól vámokat, kamatmentes hiteleket követelnek a s a j á t külön kari érdekükben, akkor mi, ügyvédek is kérhetünk annyit, hogy ne vegyenek el a kevés kereseti lehetőségből n e m is a közönség, h a n e m egyes privilegizált személyek érdekéhen. Vagy az egyetlen varázsszer a numerus clausus? Lényegileg ez az intézmény n e m más, — tekintettel arra, hogy m a egy pálya se jó — mint egyeseknek a megélhetésből való kirekesztése. Már pedig a m a i államnak bármilyen nehéz viszonyok mellett, nem szabad polgárait cserben hagynia. Sz —i. A budapesti' központi feir. járásbíróság elnöke a. végrehajtási kérvényekre és a fizetési meghagyásokra vonatkozólag kettős dijskálát állapított meg aszerint, hogy az előadmány és a végzések kiadmányainak tervezete csatolva lett vagy nem. Hivatkozik arra, hogy a kiadmányok a biróság által való el-
151
készítése torlódást és késedelmet idéz elő az ügyforgalomban: Mindenesetre abból az álláspontból kifolyólag, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatás szerve és igy a bíróságok m u n k á j á t minden a rendelkezésére álló eszközzel, meg kell könnyitenie, ezúton is felhívjuk a k a r t á r s a k figyelmét arra, hogy lehetőség szerint e kiadmányokat csatolják. Az is helyes intézkedés, hogy a kiadmányok csatolása esetén a külön munkáért magasabb költségek állapíttassanak meg és ez a különbözet egyúttal a r r a fogja serkenteni az ügyvédeket, hogy e kiadmányokat csatolják. A skála tételeiből azonban ugy látjuk, hogy tulajdonképpen dijleszállitás történt. A kiadmány csatolása esetén m a r a d n a k a régi díjtételek, ellenben h a ezek nincsenek csatolva, a dijskála kb. 25%-al leszállittatott. Ez igen sajnálatos, mert a budapesti ügyvédség válságos helyzetében minden dijleszállitás sok u j a b b k a r t á r s r a teszi lehetetlenné a keresetétől való szük megélhetést is. Helyesebb lett volna a kiadmányok csatolása esetén a dij skálát mérsékelten felemelni. Sz —i.
Az erkölcsi szinvakságról. Krayzell Miklós budapesti büntető' törvényszéki tanácselnök a fenti cim alatt cikket irt egyik napilapunkba és ott példálódzás közbep a következőket írja: „Erkölcsi szinvakság az is, amikor közhivatalból ügyvédi pályára lépett egyének azt hiszik, hogy (ami most jön, az a cikkben ritkított hetükkel jelent meg) közhivatali pályájukon szerzett személyes öszszeköttetéseiket előző kartársaiknál ügyfeleik érdekében kamatoztathatják. A jogkereső közönség is teljesen ferdén látja a helyzetet, amikor azt hiszi az ily n j csillagokról, bogv a jogsegély terén éppoly biztonsággal vezetnek el az igazsághoz, mint ama betlehemi csillag." Ha mindnyájan tudjuk is, hogy nincs szabály kivétel nélkül és hogy nem egy olyan volt köztisztviselő működik ma az ügyvédség soraiban, akinek ügyködéséhez gáncs nqm férhet: mégis, nyomdafestéken keresztül is, tapsra verődnek tenyereink abból a tudatos vagy tudatalatti ösztönből, hogy a tapsok zaja ráterelje a figyelmet a leirt szavakra, hogy a taps visszhangja megöblüsitse, újra ismételje a szavak erős zöngését. Nem tudjuk, hogy a cikkíró tanácselnök mekkora stilmuvész, de az emberlátásnak, az iróniának, az irnitudásnak nagyszerű kifejezője: a „közhiyatalnokból ügyvédi pályára lépett egyén" megjelölése. Az erkölcsi szinvakság mindennapos esetei: a villamos-jegycsalási, a vendéglői fizetés, vagy annak elmaradása körüli csalások megemlítése mellett az önállótlan eldngottság szürkeségében jelent még a fenti ' szószerint idézett pár mondat, de ez az eldugott néhány, r szó a maga lapidaritásával üt, vág, illúziókat rombol. Hálásan regisztráljuk a kompetensi helyről· jövő megnyilatkozást, amellyel szemben egyetlen hálátlanságot engednénk meg magunknak. Azt irja a cikk, hogy a
152
jogkereső közönség azt hiszi az u j csillagról, hogy éppoly biztonsággal vezet el az Igazsághoz, mint ama betlehemi csillag. I t t van egy kis korrigálni való. Itt-ott talán nem is az.igazság elérése az áhított cél, mert a jogkereső közönség sokszor nem a maga jogát keresi, hanem a neki kedvező döntést. Ez a kettő, sajnos, nem esik szükségszerűen egybe: az igazán erkölcsromboló ereje éppen a közönség azon tévhitének van, hogy az u j csillagot' — ráktéritőnek nézi, aki eltéríti a döntést a maga eszmei irányától: az Igazságtól. Ennek a hitnek létét, hamisságát, kártékonyságát felismerni és hirdetni — cz a cikk érdeme és jelentősége. 7?. S.
Jogirodalom. Die Gesetzgebung gegen den unlauteren Wettbewerb. í r t á k : Dr. Artwr Chr. Weissmann wieni kereskedelmi törvényszéki tanácselnök é s )Dr. Alfréd Waiden wieni ügyvéd. Wien, 1927. A 272 oldalas könyv igen szerencsés ötvözete az elméleti tisztázás és gyakorlati szükség m u n k á j á n a k egyrészt, másrészt — a könyv alcíméhez h ű e n — az osztrák, német, mag y a r és csehszlovák j o g p á r h u z a m o s b e m u t a t á s á n a k . Különösen ezen utóbbi szempont teszi fontossá a könyvet, mert a tisztességtelen verseny m a t e r i á j a mindenkor a világjog marsallbotját hordozta tarsolyában. Ezzel kapcsolatban dicséröleg kell megemlíteni a szerzők azon álláspontját, h o g y a v e r s e n y j o g területén a különböző államok törvényhozásai legalább a terminológiában igyekezzenek a z egységesség megteremtésére. Világos, éles fogalmazása ugyancsak növeli a könyv használhatóságát és irodalmi értékét. i i A részletkérdések közül csupán két témára utalok, ahol a szerzők álláspontja nem eléggé tisztázott. A; k ö n y v Einzelfall u. Gruppenfall cim alatt emliti a tisztességtelen verseny azon k é t kategóriáját, hogy a cselekmény érintheti egy vállalat érdekeit, de érintheti egy csoport érdekeit is. Az elsőre" példa a hírnévrontás, bitorlás, a másodikra a reklámszédelgés. Mégis k á r ezt a két kategóriát jogilag is elkülöníteni, mert az elkülönítés helytelen következtetésekre csábit. í g y egyebek között a könyv is „Einzelfall" esetén csupán a közvetlen sértettnek ad actoratust, holott könnyűszerrel eshetik meg, hogy a közvetlenül sértett fél érdekeit a cselekmény kevésbbé érinti, mint egyéb versenytársáért. ( L á s d : Beck—Vámbéry: A tiszt, versenyről szóló törvény magyarázata, 42. 1.) Viszont m a g u k a törvények sem rendezték el az itt szóbanforgó kérdést a kívánatos elgondoltsággal. A másik kérdés egy speciális, a régi dualizmusból itt mar a d t osztrák-magyar probléma. Szerzők szerint a védjegynek a versenytörvénybe ütköző volta alapján, a törlési per — a ' k e r e s kedelmi miniszter iurisdictdójához tartozik (83. 1.). A m e n n y i r e kivehető, a magyar, bíróságok is ezen álláspontra h a j l a n a k .
153
Ehelyütt csak jelezzük általában eltérő felfogásunkat a k é r d é s felöl, amelyre legközelebb k ü l ö n visszatérünk. A m a g y a r törvényről adott tájékoztatása itt-ott nem tökéletesen teljes, amit a könyv megbízhatósága érdekében s a j n á l n i kell — éppen a könyv egyébkénti kitűnőségére való tekintettel. B. S. Védjegyoltalom. Tisztességtelen verseny. I r t a : Dr. Bányász Jenő, a Budapesti Kereskedelmi és I p a r k a m a r a titkára. Az Iparjogvédelmi Egyesület kiadása. Budapest, 1928. I. A z e téren immár vitán felül szaktekintélyként elismert szerző e nagyméretű — 304 oldalra terjedő — legújabb munkájában sokkal messzebbmenő célokat tűzött maga elé és ért el, mint aminőket előszavában azzal ir körül, hogy fokozottabban az i p a r és kereskedelem eszmei j a v a felé terelje az érdekeltek figyelmét, hogy felnyissa szemeiket és h o g y haladottabb jogállapotok keletkezését mozdítsa elő. V a l ó j á b a n az ipari tulajdon n a g y problémakörének egyik legbonyolultabb és legnehezebben • piegmarkolható fejezetét: a védjegyjog és a tisztességtelen vers e n y határterületét szántja fel és műveli meg szeretetteljes odaadással és mindén elismerésre méltó tudományos felkészültséggel. Minekutána megismertette az olvasót a védjegy- és a versenyjog vezető gondolataival és tájékoztatta arról, hogy a részletekben mikép valósul meg az az alapelv, h o g y m a g á n a k a lajstromozásnak vagy cégbejegyzésnek a ténye sohase érévényesülhessen az üzleti tisztesség, a jó erkölcsök rovására, kirekeszti az oltalom köréből a minőségjelzőket, szabadjegyeket stb., rátér a védjegyes á r u k utánzásának kérdésére, ismerteti a cég, név, címer és üzleti megnevezés oltalmát, részletesen fejtegeti a védjeggyel űzött visszaélések különböző megjelenési. formáit, amint azok a tisztességtelen verseny során fel szoktak merülni és az 1923 : V. t.-c. folytán n á l u n k is jogelleneseknek v a n n a k bélyegezve. Az a n y a g i szabályokat követi az alaki rendelkezések ismertetése, a védjegyek lajstromozásáról, a védjegytörlési és megállapítási perekről, a büntetőjogi következményekről, a nemzetközi oltalomról, Függelékként le vannak közölve a védjegytörvények, a tisztességtélen versenyről szóló törvény és az azzal kapcsolatos rendeletek. A munkát kimerítő betűrendes tárgymutató egészíti ki. A m u n k a elvi állásfoglalásai és sokszor igen mélyreható kritikai fejtegetései hiven tükrözik vissza azt a magas szárnyalású idealizmust; amely szerzőjét egyéb működésében is jellemzi és amely az üzleti élet mocsoktalanságát, az erkölcsi követelmények teljes és maradék nélküli érvényesülését posztulálja. Ebben az i r á n y b a n t a r t j a reformálandónak elsősorban védjegyjogunkat is, amelynek mind anyagi, mind eljárási részét elavultnak és felette hiányosnak jelzi. A részletes fejtegetéseket, amelyekkel e tézisét alátámasztja, az· utolsó betűig immár communis opinionak mondhatjuk A közjogi nehézségek és akadályok, amelyek ennek részben, az Ausztriával való közösség, részben Horvátországgal fennállott kapcsolatunk idejében útját állották, eltűntek, s igy valóban mulasztás volna jogalkotásunk részéről, ha a teljesen modern és kielégitö versenytörvény és
154
szerzöijogi törvény mellé nem igyekeznék mielőbb odaállítani az u j m a g y a r védjegyjogot is. E m u n k á n á l kétségkívül elsőrendű segédeszköze lesz a jelen mü, amely nemcsak a törvényi és rendeleti joganyagot meriti k i teljesen, de feldolgozza a kam a r a i j u r y g y a k o r l a t á b a n kijegecesedett állásfoglalásokat is. K ü l ö n ö s dicséretére szolgál a szerzőnek e részben, h o g y nem becsüli tul a z s ű r i elvi kijelentéseit, söt kiemeli, h o g y azok egyes konkrét esetekre vonatkozó döntések k a p c s á n születtek, ahol a k o n k r é t eset önkéntelenül is impresszionálja a bíróságot, s nyomatékosan a j á n l j a ezért az óvatosságot a döntések általánosításánál. Valóban csak ez az eljárás védheti meg a védjegyj o g fejlődését a praecedensimádás veszélyeitől és a megcsonto- » sodástól. í 1 Nem volna teljes a mü jellemzése, h a k i nem emelnök azt a rendkívül szellemes és eredeti módot, a h o g y a n szemlélteti azt a lelki processzust,^ amely az utánzás láttára a közönséges vevőben végbemegy. Háromféle, technikailag is n a g y tökéllyel készült szines ábrát állit egymás mellé: az első feltünteti az utánzott külső megjelenést a maga eredeti a l a k j á b a n , a második ködfátyolon át m u t a t j a ugyanazt, a harmadik pedig az utánzatokat t á r j a fel. Amikor a szemlélő e h á r o m étappe-ot közvetlenül átéli, a k k o r jut csak a n n a k tudatára, milyen biztosan beáll az összetévesztés a figyelmetlen l a i k u s részéről, s milyen szükséges, hogy az ítélkezés az első tekintetre teljesen eltérőnek látszó utánzatot a legnagyobb figyelemmel vizsgálja u g y a n o l y a n figyelmetlenül, mint ahogyan azt a közönséges vevő szokta tenni. , M. II. Érdekes könyv. Bányász a közvetítő tiszt szerepét játssza a jog- és közgazdasági érdekeltség között, mert hivatása és hivatala — a kettő a szerző személyére egyet jelent — ezt a közvetítést számára előírja és ezt az éltalános keretet még jobban aláhúzta a k a m a r a i választott bíróság és j u r y megalkotása, amelynek kezdettől fogva titkára. Ez a könyv is t u d a t o s a n a közvetítés m u n k á j á r a vállalkozik. A tudományos közvetítés · közben dr. Bányász is köt, hogy kereskedelmi szakkifejezéssel éljünk, „propre" üzleteket. A mások tanításának továbbadását felhasználja a s a j á t áru, s a j á t gondolatai 'forgalomba hozatalára. Különösen érdekes dr. Bányásznak az az egyéni meglátása, hogy a védjegybitorlásokat visszavezeti az utánzott védjegynek az emlékezetben elmosódottan élő képére, hogy így világítson r á a megtévesztés psychikai ú t j á r a . Ugyancsak jelentős szolgálatot teljesít dr. Bányász könyve abban az irányban, hogy igen erőteljesen hangsúlyozza az anyagi igazság és a jó erkölcs követelményeinek elsőségét a formai joggal szemben, és hogy egy felsőbb egységbe foglalja össze az eszmei javak oltalmát, nevezetesen a védjegytörvényt világitja meg a versenytörvény szellemében. A magyar gyakorlat a versenytörvény alkotása óta szerencsésen függetlenítette magát minden formalisztikus béklyótól — gyakorlatunknak ezt az egészséges irányát Bányász könyve csak erősiteni fogj<^ . . A dicséret szavai mellett, amelyet a m u n k a megérdemel, nem hallgatjuk ei a könyvnek egy-két fogyatékosságát. Itt-ott szövegrészek ismétlőidnek. Csupán elvétésre vezethető vissza, h a a könyv védjegykihágásról beszél, nohiaj az 192-1 :XXII. t.-c. a kihágást vétséggé formálta át (241. lap). Megemlékezik a
155
könyv az 1925. évi hágai egyezményről, amelyről a szöveg -alatt megjegyzi, hogy ez idő szerint nincs ratifikálva, de a szövegben előadja, hogy Magyarország ezen egyezményhez nem is csatlakozott. (258. lap.) Egy helyütt a tisztességtelen verseny ellen „alkotandó" törvényről ir (162. lap), nyilvánvaló elirósból. Szerző azt irja, hogy a k a m a r a i választott, bíróság megalakulása előtt előzetes intézkedések nem rendelhetők el. (228. lap.) Ha figyelembe vesszük a törvényes joganyagot és a budapesti tábla P. VI. 7031/1927. sz. kétségtelenül helyes döntését (amely a könyv 235. lapján olvasható), szerző nyilván azt a k a r t a mondani, hogy a választott bíróság csak mint tanács hozhat, tehát csak az elnök, mint egyes bíró, nem hozhat, ideiglenes rendelkezést. Idézett a l a k j á b a n a szerző ennél töhet mond, aminek következése az volna, hogy« a k a m a r a i választott birőság Igénybevétele esetén be kellene várni a tanács megalakulását és csak akkor lehetne ideiglenes intézkedést kérni. Holott a 23.800/1924. sz. rendelet 3. §-a kifejezetten kimondja, hogy ha a választott bíróság előtt folyik az eljárás, az eljárás megindítása előtt az a rendes bíróság illetékes az ideiglenes intézkedés elrendelésére, amely választott bírósági szerződés hiányában illetékes lenne. Ez a rendelkezés, nézetünk szerint, a k a m a r a i versenybíróságra is áll és az ideiglenes intézkedés a k a m a r a i bíróság megalakulása előtt is- kérhető a rendes bíróságnál. Szerző szerint a védjegyügyi zárlatot és lefoglalást a. polgári biró is elrendelheti (246. lap). Nem t u d j u k , hogy ezt szerző mire alapítja. F e n n t a r t á s nélkül .nem fogadhatjuk el a védjegyjogi licentia inegengedhetetlenségét vitató álláspontját (265. lap), noha érveinek súlyosságát méltányolni tudjuk. Helyt nem álló az a tétele, hogy az alkalmazott a versenytörvény 15. §-ába ütköző vétséget „nem a titok jogosulatlan felhasználásával, h a n e m .már a titok elavulásával is elköveti" (218. lap). A tőrvény a vétség tónyálladéki alkotó elemévé teszi egyenesen a felhasználást — de lege lata az álláspont a törvénnyel kerül szembe. Mjás dolog, amire e sorok irója is rámutatott, hogy ez a törvényi állapot a jogvédelem szempontjából nem kielégítő és hogy a felhasználás előtt a felhasználás veszélyével szemben is indokolt volna az oltalom, ami m a esetleg csak polgári per u t j á n érhető el. · • Ezen kifogások ellenére is a könyv számottevő nyereséget jelent a mi szegényes irodalmunkban. B. S. Kamat és késedelmi kártérítés. I r t a : Dr. Markos Olivér. (Tóbe könyvtár.) Budapest, 1928. V a n n a k a gazdasági életnek vidékei, amelyek nem rendezettségük tökélye, a belőlük s a r j a d zott jogelvek tisztasága, hanem éppen az, által válnak a tudomán y o s m u n k a szinterévé, mert a forgalom középpontjában fekve .is h i á n y z i k kapcsolatuk azokkal a jogi instrumentumokkal, mélyek a gazdálkodás zavartalan menetének előfeltételei. Ilyen centrális fontosságú, de a jogi szabályozottságot érzékenyen nélkülöző terület volt a közelmúltban a kamatproblémák területe. Kamattörvényeink ötletszerű é s rendszertelen felépítése mindenkor nehézzé tette az idetartozó szabályok áttekinthetését. T í z éve pedig, mióta a gazdasági viszonyok felfordulása u t á n e n a g y érdekeket rendezni hivatott " szabálykomplexum felfrissítéséről iá jogalkotás egyszerűen megfeledkezett: forrongó és ködbevesző az egész perspektíva. 'A régi kamattörvények összeomlottak, mert lábuk alól kiszaladt az a gazda-
0
o
156
s á g i talaj, amelyen épültek; a romok között hol itt, hol ott felénk mered egy u j a b b keletű építmény ötletszerű és félbemaradt váza, de az egész területet belepi az írott törvényt befonó és megerötlenitö, szokásjoggá még nem fejlődött, százfelé á g a z ó birói g y a k o r l a t ; -a megmaradt törvényomladékok a jogalkalm a z á s b á z i s á v á kiszélesithetök m á r nem voltak, de számbavehetö akadályul állottak még ú t j á b a n a n n a k , h o g y a bíróságok jogalkotó e r e j e szabadon kibontakozzék. Markos Olivér kedvező idő-pontban vállalkozott arra, hogy e zavaros és k u s z a anyagot kellő távlatban állítsa monográfiája keretébe. A j u d i k a t u r a érzékeny i r á n y t ű j e , m i u t á n esztendők s o r á n a szélrózsa minden t á j á r a divergált, m a viszonylagos n y u g v ó p o n t r a jutott. !A Valorizációs viták lezajlóban vannak — velük a kamatproblémák n a g y tömege megszűnt. A C u r i a 33. és 34. sz. döntvényeivel a legégetőbb kérdések n a g y részét kiemelte az erjedő anyagból. U g y a n e z e n időben a birói g y a k o r l a t erőfeszítéseinek é s csalódásainak reakciójaként egységesen alakult ki a jogászi közvélemény abban az i r á n y b a n , hogy a kamatkérdések -megnyugtató és végleges megoldását nem hozhatja más, mint a törvényhozás rendezése. Ebben a perspektívában — a próbálkozások liquidálásán a k és a kodifikáció előestéjének h a t á r á n — k ü l ö n ö s jelentőséget n y e r Markos könyve. Megállapítható azonban, h o g y a helyzeti pozíció előnye nem meríti ki k ö n y v ü n k n e k az a n y a g helyes ökonomiával történő kiválasztásában, szerxezetének világosságában és okfejtésének mindig találó, g y a k r a n meglepő eredményeiben jelentkező értékeit. A k a m a t és a k a m a t s z e r ü szolgáltatások fajairól, a tiszta kamatköíelem elhatárolásáról, a késedelmi- és k á r k a m a t h a t á r a i n a k definíciójáról szóló fejezetek, akkor is tanulságos és élvezetes lapjai lesznek irodalmunknak, mikor a n y a g u k m á r csak jogtörténeti érdekességre tarthat számot. A K ú r i a kamatdöntvényeinek érdekes é s szellemes bírálata s o r á n örömmel köszöntöm a 35. s z á m ú döntvény eleven és erős k r i t i k á j á t : n a g y o n helyesen m u t a t r á a szerző a z o k r a a veszedelmekre, amelyek az 1877: V I I I . t.-c. 8%-os k a m a t m a x i m u m á n a k erőszakos restaurálásával, g y ó g y u l á s b a n lévő gazdasági életünket érhetik. 'Érdekes a k ö n y v n e k de lege ferenda összegyűjtött anyaga, amely a felvetett gondolatok és a megoldásul kínálkozó formulák változatosságával a törvényalkotási m u n k á n a k gazdag t á r h á z a lesz. K ü l ö n ö s értékét látom a könyvnek abban, — ami egyébként a m u l t a k k a l ellentét-, ben, u j a b b monográfiáinknak örvendetes tendenciaként jelentkező tünete — hogy a birói gyakorlat részletes ismertetése mellett, nemcsak hasznosítja, de idézi és feldolgozza a j o g i r o d a ; lom eredményeit is, azokat a szellemi erőkifejtéseket, amelyek leghamarabb egyengették a kérdés helyes m e g o l d á s á n a k ú t j á t . Markos könyve m a nélkülözhetetlen kézikönyve a gyakorlati j o g á s z n a k ; a közel jövőben a jogalkotás értékes a n y a g gyüjteményeként hasznosítható; egy n y u g o d t a b b levegőben élő jogásznemzeuékeknek pedig maradandó becsű jogtörténeti rekreációja lesz. Dr. Varannai István.
0
IV. ÉVFOLYAM
8. SZÁM
1928. OKTÓBER
r
POL G A R1 J O G Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR ¡szerkesztők ;
Dr. BECK SALAMON
Dr. VARANNAI ISTVÁN
J@g és Igazság viaskodása. (A magánjogi törvénykönyv visszhangja.) A jog: eszköz az igazság elérésére. A jognak ez a még oly fontos hivatása, a jognak nem egyetlen feladata. Egyéb, .hasonlóan nagysúlyú kötelezettségek terhe is nehezedik a jogra, amelyek közül a. legkiemelkedőbb: a jognak társadalom szervező ereje. A jog rendet szab életünkbe. Az egymás mellett élő emberek sokaságában a jog jelöli ki helyeinket, mozgási pályánkat, a másik emberrel való súrlódás kiegyenlítését. A jog feladatainak ez a különválása az, hogy a jog se szolgálhat egy célt kizárólagosan — ellentéteket teremthet egyes esetekre a jog mint eszköz és céljai között. így kerül összeütközésbe a jog hol az igazsággal. — amiért a rend követelményeit is kénytelen szem előtt tartani, vagy kielégítetlenül hagyja a rend igényeit az igazság tökéletesebb szolgálata kedvéért. A jog többcéluságához tapad ennek a coliisiónak a bekövetkezése. Amily régi ennek a coliisiónak a léte, époly régi annak meglátása is. Ennek a meglátásnak a kritikai öszszesürüsitése a summum ius — summa iniuria csendes megállapítása, amely csipkelődő gúnyba fordul át· a fiat iustitia — pereat inundus iróniájában és erőtlen resignátiová gyöngül a lex dura sed ita seripta, apathikus belenyugvásában. A bekötöttszemü Jog a maga szervi gyöngéjével szemben nem vak. A legkülönfélébb eszközökkel küzd ez ellen a gyöngeség ellen és igyekszik, mint a toxintó] megtámadott szervezet teszi — önmagában kifejleszteni az antitoxint. Az igazságtól kényszerűen eltávolodó jog vissza akar jutni az igazsághoz. A jognak ezért a közeledésért önmagával folytatott yiaskodásáról akarunk Írni,
158
nem a tudós systematikus rendszere szerint, hanem csak egyes kikapott iliustratiok felvonultatásával, anriket az uj Magánjogi Törvénykönyv lapozgatása felkiuál. H a az igazság és a rend követelményei összeüt- . közősbe jutnak, és a rend érdekei diadalmaskodnak a jogszabályban — 'ebből nem következik, hogy a jogszabály elvileg és minden esetre helytelen volna. Inkább az egyes eset részletkérdései színezik át igazságtalanságra azt, ami elvileg helytálló volt. Lehet azonban, hogy a jogszabály elvileg is helytelen. Különösen megeshetik ez régi jogszabályoknál, amikor az életviszonyok erőteljes eltolódása, folytán a régmúlt viszonyaihoz igazodó szabálya a ma változott- viszonyok körülményei között anaehronizmussá öregedett. Ez a jogszabály elöregedése folytán került- az igazsággal összeütközésbe. Ennek a gyógyszere: az elavulás. A törvényhozás kifejezett hatálytalanítása nélkül is hatályát veszti ekkép a jogszabály, amely igy egész létének megszűnésével engeszteli ki az igazsággal való szembekerülését. Az elavulásról a magánjogi törvénykönyv nem rendelkezik; születése percében senki se gondol a halálra. A magyar birói gyakorlat a jogszabály elavulását ismeri. Kúriai döntvény mondotta ki, hogy az u. n. boltkézi szabályok, amelyek felekezetek ingatlanszerzési képességét korlátozzák, elavultak. Ismeretes az a különbség, ami a jogszabály általánossága és a birói itélet esetre szóló individnalismusa között van. Ha a jog azért kerül szembe, vagy ellenkezésbe az igazsággal, minthogy a maga általánossága mellett nincs módja az egyes eset különlegességeivel számolni — az ellentét feloldásának legegyszerűbb módja, ha a jog a döntés hatalmát reá ruházza a bíróra. Az eleven biró az élő tényállással hamarabb tud barátságra lépni, mint az elvont jogszabály. A birói hatalomkörnek ez a tágítása történhetik a jogtételeknek a biróra nem is utaló, objectivnek tünő Q fogalmazásával. Amikor a törvényjavaslat egyes kérdések tekintetében a „közfelfogásra, az életfelfogásra" utal, a méltányosságra utal, a szabály tartalmát nem adja meg, hanem csak a szabály irányát jelöli ki. így a szerződés értelmezésére azt rendeli a javaslat, hogy „azt kell a felek akaratának tartani, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet felíosrására a méltányosságnak leginkább megfelel." (995. §, 2."bekezdés.) A birót ez a szövegezés nem is említi; nyilvánvaló mégis, hogy a törvény a bírótól várja, hogy ő mondja
159
meg, mi is itt az élet felfogása és a méltányosság. Az. élet felfogásának a keresésében a bíró a tőle különvált világra van utalva — de a méltányosságot már önmagában kell keresnie a bírónak, a maga subjectiv vélekedése szerint fogja majd megmondani a biró, hogy ő mit tart méltányosnak. A törvényhozó abban a tudatban adja a bíró' kezébe azt a nagy hatalmat, hogy a birói subjectivismns az átlagos véleménnyel egyezni fog és nem fog külöuködéssé elfajulni. A biró tágkörü feljogosítása nem a biró egyéniségének fokozottabb érvényesíthetősége kedvéért történik, a birói hatalom kitágítása —• a törvényi szabályozás szűkebbre szorítása nem a hatalmak megoszlásának ily értelmű programmja — csak technikai kényszerűség. A döntésnél a törvény felfogása szerepet akar juttatni a concret esetnek; mert érzi, hogy egy merev általános szabály igazságtalanságra vezetne; a concret eset Proteusszerü változatosságát előre a törvény nem láthatja; ezért adja a biró kezébe a. döntést, aki már az egyes, eset körülményeit is ismeri. Más esetekben m á r ' n e m az objectiv fogalmazás mögé bujtatja a javaslat a biró feljogosítását, hanem nyíltan adja meg a bírónak a hatalmat az egyéni esetben méltányosnak mutatkozó döntésre. így egyenesen feljogosítja a javaslat a birót, hogy a szerződéses kötbér, foglaló összegét, a jogvesztés kikötés hátrányait a méltányosság szerint mérsékelheti. (1052., 1060., 3061. §.) A megfordított felhatalmazásra is példát ad a, javaslat: a biró a vállalkozó kikötött diját, ha munka és költségtöbblet merül fel, megfelelően felemelheti, ,,ha a méltánvossáa: megkívánja." (1593. §.1 A törvény önmagát a biró igénybevétele nélkül is korrigálhatja. Szabályokat, amelyeket elvi hatályukban fenntart — szűkebb területre korlátolhat. A leszármazók bátrahaffvása nélkül elhalt házastárs törvényes örököse a túlélő házastárs. (1781. §.) A házastárs törvényes örökségét terheli azonban az ági öröklés. Az elhalt házastársnak valamelyik elődtől öröklött, vagy az elődtől élők között ingyenesen szerzett vagyonára a közös előd másik ivadékának a házastársat megelőző ági öröklési jogosultsága van. (1795. §.) Az ági öröklés címén a túlélő ¡házastárs elől az ági jogosult elvihetné azon vagyontárgyakat is, amelyek a házastársak háztartási felszereléséhez tartoznak, amelyeket a megszokottság erős szálai fűznek a nem tulaidonos túlélő házastárshoz is. Gondoljunk csak arra, hogy a házastársak az egyik házastárs öröklött bútorzatát, használták harmincévi házasságuk alatt. A jog rideg szabálya ezt a bútorzatot, amelyhez az emlékezés
160
ezerszála köti a túlélő házastársat, elvonná a házastárstól. Ezért az ági vagyon szabálya alól a törvény kiveszi az ily ingóságokat a házastárs kezéből. (1807. §.) Más esetekben az igazságtalanság kiküszöbölhető volt a törvényből, anélkül, hogy a kérdéses jogot teljesen el kellett volna vonni attól, akit a jog szabálya értelmében ez megilletne. A közszerzemény a házasság megszűnésével esedékessé válik és kiadandó. (154. §.) Ez a rendelkezés sokszor igen méltánytalan volna arra a házastársra, aki a közszerzeményi vagyonnak mégis csak a valóságos egyedüli szerzője, akinek existenciális bázisa, amin egész gazdálkodása nyugszik, a közszerzeményként jelentkező vagyonérték és akinek további gazdálkodását érzékenyen károsítaná, ha most a közszerzeményt a házasság bírói felbontása esetén volt házastársának, a házasságnak a másik házastárs halálával bekövetkezett megszűnése esetén, a házastárs örököseinek ki kellene adni. Mai jogaink kénytelen kelletlen elszenvedheti a vagyonszerző házastárssal is ezt a kézenfekvő méltánytalanságot. A magánjogi törvénykönyvjavaslat 159. §-a egy áthidaló rendelkezést állit fel. A túlélő házastársnak jogot ad ez a rendelkezés, hogy a közszerzemény kifizetésének elhalasztását, esetleg a saját haláláig terjedő időre kérheti a bíróságtól, ha ily halasztás nélkül vagyoni romlásnak volna kitéve, vagy a közszerzemény kiadása reá egyébként méltánytalan hátránnyal járna, viszont a közszerzeményt és annak jövőbeli kamatát megfelelően biztosítaná. Az ági vagyon és közszerzemény köréből vont mindkét példában a törvény a saját rendelkezését akarja mitigálni. Siirün adódik szükség arra, hogy a törvény rendelkezésének az igazsággal való megegyezése ellenére is védekezni kell a törvénynek nem önmaga, hanem az önmaga rosszhiszemű felhasználása ellen — olyan .esetekben, amikor a törvény hézagaiba furakodik be a rossz;hiszemüség és visszájára fordítja a törvény becsületes szándékát. A Javaslat 264. §-a szerint, ha a házasságon kívüli gyermek tartására valaki, mint természetes atya, ítélettel vagy egyességgel köteleztetett, más személytől a tartást már követelni nem lehet. Ez a rendelkezés módot adna rosszhiszemű kijátszásokra. A valóságos természetes atya, aki egyébként kötelezettségétől szerződéses uton sem szabadulhat, könnyűszerrel mentesülne tartási kötelezettségétől, ha az anyával egyetértve strobmannt. perelnének a tartásdíjra és ellene ítélet hozatnék. A törvény célzata ilyen kijátszásának megakadályozására kimondja a hivatkozott szakasz, hogy e rendelkezésekre hivatkozni nem lehet, ha az előző perlés akként történt, hogy valaki
161
a gyermek jogának sérelmére a kötelezettel csalárdul öszszejátszott. A Javaslat — csakúgy, mint minden külföldi jog — az egyes tartalmuk szerint elkülönülő ügyletfajták (adás-vétel, haszonbérlet, megbízás stb.) mellett ismeri a tartozás elismerését is, ahol a. kötelezettség független attól, hogy miért vállaltatott, illeve ahol a kötelezettség alapja maga az elismerés. Gyakorlatilag a tartozáselismerés fontossága abban rejlik, hogy amíg az egyes ügyletekből eredő kötelezettségeknél az adós az ügyleti tényállásból levonható sokféle kifogással védekezhetik, tartozáselismerésnél egyedül az a fontos, történt-e elismerés, ímert az elismerésből eredő kötelezettségnek egyéb előfeltétele, mint az- elismerés, nincs. Ahogy a jogi műnyelvben szokás kifejezni, a tartozáselismerés után az alapügyletre visszanyúlni nem lehet. Nehogy a tartozáselismerés olyan kötelezettségnek adja meg a törvényesség látszatát, amelyektől a törvény egyébként megtagadja, az 1695. § kimondja, hogy „azok a jogszabályok, amelyek az elismert kötelem keletkezését kizárják, a tartozás elismeréséből származó kötelemre is kihatnak." A rendelkezés értelme és célja, hogy a tartozáselismeréssel ne lehessen érvényességhez juttatni egyébként a törvénybeütköző és emiatt nem érvényes kötelezettségeket. Minthogy a kötelezettség újítása az 1279. §. 2. bekezdés szerint ugyancsak azzal a hatállyal bir, hogy a régi követelésnek ellenvethető kifogások, ha csak fenn nem tartattak, nem érvényesíthetők, ugyanezen szakaszban kimondja a törvényjavaslat, hogy semmis jogügyletből· származó követelés nem újítható meg és hogv bíróilag nem érvényesíthető követelésujitás esetén sem válik érvényesithetővé. Sem a tartozáselismerés, sem az ujitás tehát nem használható fel arra, hogy a törvény kijátszása következzék be. • Ugyancsak önmagát, a törvény becsületes intentioit védi a Bevezető szabályok 2. §-a: „A jogok gyakorlásában s a kötelezettségek teljesítésében a jóhiszeműségnek és a tisztességnek megfelelően kell eljárni." A törvény nem nyújt oltalmat a joggal való visszaélésnek. A jogszabályokból összesűrűsödő jogrend fölött ott lebeg még az erkölcs szabályaiból folyó magasabb jogrend. Rechtsätze höherer Ordnung hangsúlyozza ujabban a német Reichsgericht, de megszólal ez a hang a mi Curiánk gyakorlatában is — sajnos itt is — ott is, még nem minden esetben. Az erkölcs felsőbbrendű jogszabá-
162
lyainak a gyakorlati érvényesítésére törekszik az exceptio dőli generális. Másik eset a német törvény köréből. A német törvénykönyv szerint a törvénytelen gyermek tartási igényével szemben a természetes apa védekezhetik azzal, hogy a fogamzási időn belül az anya r a j t a kiviil mással is érintkezett. (A magyar törvénykönyv, sőt már a mai magyar jog is a tartási igényt csak akkor tagadja meg, ha az anya feslett életmódot folytatott.) A Teendő apa tudatos rosszhiszeműséggel akként irányítja a dolgot, bogv a nő r a j t a kívül mással is érintkezzék. Ilir lasst den Armen scbuldig werden — énekelte Goethe. A férfi, aki a teherben levő anyának szinte egyengeti az útját, hogy mással is barátságra lépjen, szinte bekkergeti a nőt a másik férfi karjaiba, jutalmul azt kapná, bogv szabadulna a gyermektartási igényétől. Orvosszer — a. dolus generális. Életelixir ez a rendelkezés, ezerjófü, amelyet csak alkalmazni kell tudni és az igazság győztesen diadalmaskodik a ravaszkodás, a rosszhiszeműség felett. Gyakorlati esetek. A halálos halesetet szenvedett sérült özvegyét a kártérítésre kötelezett beülteti egy kantinba, — amely tisztességes megélhetést nvujt az özvegynek. Az elévülési idő eltelte után a vállalat az özvegyet kiteszi a kantinból. 'Az özvegy perel — a vállalat az elévülés kifogását hozza fel. Jogilag az, elévülési kifogásnak helyű kellene adni. Ezzel a döntéssel a vállalat erkölcstelen megtévesztésre szánt időleges álhnmanizmusa o'csó dicsőséghez jutna. Az elévülési kifogás meg erőtlenitbető azzal, hogy a kötelezett magatartásával rosszhiszemüleg idézte elő az elévülést, amelyre tehát nem hivatkozhatik. Exceptio doli generális, — mondja a jogászi műnyelv — amely kifejezéssel minden oly esetet értetni akarunk, amikor magasabb erkölcsi okok kerülnek összeütközésbe a jogszabályok első következéseivel. A dolus generális nincs jogszabályhoz, nincs tényálláshoz kötve. A mesebeli segitő jószellem a dolus generális, amely hívásra megjelenik. De a jó szellem segitő ereje is kiapad, ha játékos kedvtöltésből, komoly szükség nélkül idézik. A dolus generális, a 2. § rendelkezéseire azt fogják mondani, hogy tul messzemenő értelmezést kaptak a fentiekben, — oly büvós talismán, amellyel okosan kell élni — de, amely a legnagyobb szolgálatokat teheti a magasabbrendü erkölcsnek, a tételes jogszabályok fölött éfő igazságnak. Dr. Beck Salamon.
/
163
Törvényjavaslat a csendes társaságról.* A korlátolt felelősségű t á r s a s á g immár remélhetőleg végleges alakjába öntött és mihamar törvényeink sorába is emelkedő javaslatával együtt bocsáttatott közre a csendes társ a s á g r ó l szóló javaslat is. A két javaslat most egy törvénytervezetnek i n t e s r á n s részévé vált. Amig azonban K u n c z pro- D leszór értékes m u n k á j a a gazdasági élet által o l y a n n y i r a nélkülözött korlátolt felelősségű társaságról, az előző tervezet alapján, a gazdasági és jogászi körök élénk megvitatásának tüzpróbáját immár kiállotta s a jelenlegi tervezet a kritikákból. — igen elismerésre méltó módon — számos helyes rendelkezést tett a- magáévá — addig a csendes társaságról szóló javaslat czideig nem képezte ily vita a n y a g á t s u g y látom, h o g y ahhoz a mostani tervezet kibocsátása alkalmával sem igen történt hozzászólás. A csendes t á r s a s á g i javaslattal foglalkozván, véleményem szerint, mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy a korlátolt felelősségű társaság mielőbbi megalkotása oly általánosan érzett sürgős szükség kielégítésére szolgál, hogy a n n a k megalkotását m á s társasági forrná' életrehivását célzó javaslattal csak abban az esetben szabad egybekapcsolni, h a ennek szükségessége és a- tervezett megoldási m ó d j a olyan, hogy a n n a k törvényre emelése szintén teljesen megérett s további vitatást, hozzászólást nem igényel. Ellenkező esetben u g y a n i s a k, f. t. halasztást nem türö ügyét nem volna kívánatos e másik társasági f o r m a életrehivásával szervesen egybekapcsolni. A tervezet a csendes társasági formát — elgondolásban és a kivitel részleteiben is, szorosan a német és osztrák törvények . idevágó rendelkezéseinek megfelelően ••— olyképen kívánja, megoldani, hogy ennek révén mint u j társasági kategória jelentkezik az oly együttműködés, amelynél „valaki anélkül, hogy kifelé tagul jelentkeznék — m á s n a k s a j á t nevében folytatott kereskedelmi vállalatában, vagyoni betéttel u g y vesz részt, hogy azt a vállalat t u l a j d o n o s á r a á t r u h á z n i köteles". A javaslat a továbbiakban részletesen szabályozza a csendes társnak és a vállalat t u l a j d o n o s á n a k egymáshoz való viszonyát, jogaikat és kötelezettségeiket, a nyereség-veszteségben való részesedés mikéntjét, adatok közlésére, a könyvekbe való betekintésre vonatkozó jogosultságot. Kifelé, harmadik személyekkel szemben való vonatkozásban a legfontosabb a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a vállalat ügyletei alapj á n , jogok és kötelezettségek egyedül a vállalat tulajdonosát · illetik. A csendes társsal szemben tehát harmadik személyek, a n n a k ezen minőségében egyáltalán nem fordulhatnak. A csendes társ a maga vagyonbetételét á t r u h á z t a a vállalat tulajdonosára, ennek alapján vele szemben — más megállapodás hiányában — már a javaslatból íolyóan is érvényesítheti érdekei védelmére jogait, — kifelé a csendes társ ezen minősége változást * A kérdésre legközelebbi számunkban még visszatérünk.
Sxerk.
164
nem jelent, pénze ott van a vállalatban, — de személye a kötelezettségben állás szempontjából kikapcsoltatik. I l a ez intézmény bevezetésének szükségességét illetőleg kívánunk állást foglalni, u g y elsősorban a r r a a kérdésre kell választ keresnünk, vájjon a csendes társasági f o r m a megalkotásával jut-e valamilyen előnyhöz a gazdasági élet azáltal, hogy egy u j vállalkozási formával gazdagszik? V a n n a k - e aggályos momentumok ez intézmény életrehivásávnl kapcsolatosan s b a Cnegvonjuk a szaldót, mit l á t u n k : több előny t-e, mint h á t r á n y t ? A csendes társasági alakulat a tervezet szerinti a l a k j á b a n nem kipróbáltan u j institúciója a jogéletnek. Az a körülmény, hogy ezt a javaslat a német-osztrák jogból recipiálja, egymagában véve inkább előnyt, mint h á t r á n y t jelent. De h a m á r a külföldi példákra s ú l y t helyezünk, u g y reá kell m u t a t n u n k a r r a , hogy a csendes t á r s a s á g intézménye az angol, a f r a n c i a , a svájci jogrendszerből hiányzik. Ez sem lehet véletlen. H a e magas gazdasági k u l t u r á j u országok nem érezték szükségét ez intézmény éleirehivásának, ugy ez magában véve is komoly bizonyíték ameHett, hogy a r r a elkerülhetetlen szükség nincs, hogy ott e vállalkozási f o r m á n a k hiányát nem érzik. Meggyőződésünk szerint nincs is komoly szükségérzet, mely a csendes t á r s a s á g jogintézményének m e g a l k o t á s á t sürgetné. Ha a már ma is meglévő betéti t á r s a s á g i f o r m a melleit életre hívják mihamar a k. f. L.-t, u g y az elegendő keretei fog n y ú j t a n i a személyes felelősséget kizárni a k a r ó , csak lökével részesedő t á r s a k n a k a vállalkozásokban való részvételére. H a a k. f. t. intézménye n á l u n k m á r megvolna, u g y senki sem gondolna a csendes társaság megalkotásának szükségességére. Azt a hiányérzetet, amim ma a gazdasági ételben egy, a személyes felelősséget kizáró ujabb társasági forma megalkotása i r á n t él, a k. f. i. intézménye teljes mértékben ki f o g j a elégíteni. Az a diszpoziliv jellegű szabályozás, amelyet a csendes társ jogaira nézve a javaslat megállapít, g y a k o r l a t i l a g a m u g v sem fog valami komoly jelentőséggel bírni. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a személyek, akik haszonrészesedés ellenében már ma is elég n a g y számmal n y ú j t a n a k lökét valamely vállalkozás céljaira, jogaikat eleve jól k ö r ü l b á s t y á z z á k , megfelelő biztosítékokat é- egyébiráuyu jogokat szerezzenek, messzemenően és erüsebb megkötöttségekkel, mint amilyeneket a javaslat állapit meg az esetre, ba a felek között más megállapodás nem jön létre. A tökével bekapcsolódó ilyen csendes t á r sak ma is igen jól meg szokták védeni jogaikat, ú g y h o g y valószínűleg a jövőben is túl enyhének fogják találni a j a v a s l a t rendelkezéseit, semhogy azokkal éljenek. Ebben a vonatkozásban sem vár tehát a javaslatra valamilyen eddig nélkülözött jogviszony szabályozásának megoldása. Komoly szükség nincs tehát, felfogásunk szerint, a csendes társasági f o r m á r a . Dc nézzük az érem másik oldalát: volnának-e az intézmény megalkotásával felmerülő veszélylehetöségek? E r r e a kérdésre elsősorban liitelvédclmi v o n a t k o z á s b a n igenlő választ kell adnunk.
165
E vélemény megfelelő' alátámasztása végett a ma létező, a köztudatba átment szituációból kell kiindulnunk. A kereskedelmi t á r s a s á g o k tekintetében ma az a közismert jogi helyzet áll ienn, hogy egy vállalkozásban társként közreműködő személy a maga személyes felelősségét csak abban az esetben korlátozhatja harmadik személyekkel szemben, hogy ha az a jogrendünk által elismert társasági forma, amely ily felelősségkorlátozást megenged, a kereskedelmi cégjegyzékbe ténylegesen bejegyeztetett és a felelősség korlátozás azután ebből a megtörtént bejegyzésből folyik. A betéti társaság k ü l t a g j á n a k személyes felelőssége csak. az esetre zárható ki, hogyha a betéti társaság, mint ilyen s abban az illetőnek kültagi minősége a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezettetett. De ugyanezen az állásponton áll a k. f. t. tervezete is, amikor 1-3. §-ában k i m o n d j a azt az elvet, hogy a k. f. t. a cégjegyzékbe bevezetése előtt nem ' létezik s akik addig annak nevében eljártak, személyesen és egyelernleg felelősek. H a n g s u l y o z a n d ó n a k t a r t j u k , hogy ez az eddig k i a l a k u l t jogi helyzet valóban igy is ment át a köztudatba. Aki ma valamilyen vonatkozásban több személyt lát- társként közreműködni s a cégjegyzék nem t a n ú s í t j a azt a körülményt, h o g y itt részvénytársasággal, szövetkezettel, vagy betéti társasággal állanak szemben, vagyis a személyes felelősség k i z á r á s á n a k kifelé is felismerhető tényével, az joggal fog abban a meggyőződésben élni, hogy ez a társ pedig az üzleti kötelezettségekért személves obiigóban is áll. Az évtizedek óta érvényben lévő jogszabályokból kialakult ez a- köztudat, a gazdasági életben teljes mértékben felszívódott s a hitelnyújtásnál szem előtt tartott alaptétellé vált. Ezen az axiómaszerü vélelmen, hogy a valamely vállalk o z á s b a n együttműködő t á r s a k — h a ennek ellenkezője a cégjegyzékből ki nem tűnik — személyes és egyetemleges kötelezettségben állóknak tartandók, üt súlyos rést a csendes társaságról szóló javaslat. Minthogy a tervezet értelmében a csendes t á r s a s á g létesítése semmiféle alakszerűséghez kötve nincsen, a visszaélések lehetőségének n y ú j t h a t tág kaput ez intézmény megalkotása, az. által, hogy igen n a g y s z á m ú be nem jegyzett közkereseti t á r s a s á g n a k látszó vállalkozás, b a j esetén igen könnyen, meglepelésszerüleg csendes társaságként jelentkezhetik. Minthogy a javaslat nem ¡zárja ki a csendes t á r s n a k a vállalatban való közreműködését, — holott például ez a kirekesztés fennáll a mi betéti t á r s a s á g u n k n a k megfelelő angol limited eompanynél, a személyesen nem felelős t a g r a nézve — könnyen adódhat majd elő az a hitelezők súlyos megkárosítására vezető szituáció, hogy valamely vállalatban aktive működő, mindenki által társn a k tartolt, jó bonitásu személyről utóbb derül ki, hogy ö bizony csak csendes társ. Lehet, hogy a vállalat vezetésénél, a megrendelések feladásánál ö éppen nem volt csendes, ott döntően vette ki a maga aktív részét — „csendessé" — legalább is a hitelezői s z á m á r a — csak akkor válik, amikor a társasági kötelezettségekért való helytállás válik aktuálissá. A k k o r majd n a g y meglepetésre kiderülhet, h o g y a mindenki által személyes
166
közreműködése folytán felelős t á r s n a k tartott személy, egy, a t á r s a k közt szigorú bizalmassággal kezelt szerződés értelmében nem más, mint a h a r m a d i k személyekkel szemben minden felelősséget kizáró csendes társ, aki mint a vállalat tulajdonosa, felelősségre vonható, a n n a k személyes bonilása történetesen semmi értéket sem jelent. E beájllitás gyakorlati jelentőségét v i s z o n y a i n k között csak f o k o z h a t j a az a közismert, s a j n á l a t o s körülmény, h o g y n á l u n k a kereskedő- és iparosvilág egy jelentős, része, különböző, jórészt egyáltalán helyt nem álló indokokból — nem tesz eleget kereskedelmi törvényünk által előirt cégbejegyeztetési kötelezettségének. Hogy ezzel kapcsolatban a könyvelési, leltár- é s mérlegkészitési kötelezetlség teljesítése k ö r ü l is mily súlyos fogyatékosságok találhatók, szintén általánosan ismert tény. Hogy ily körülmények folytán a csendes t á r s a s á g intézményével kapcsolatos veszélylehetöségek a g y a k o r l a t b a n még fokozottabb mértékben jelentkezhetnek, ezt- aligha kell bővebben indokolni. Bizonyos, hogy általános hitelvédelmi szempontból ez intézmény bevezetése ilyen körülmények között a g g á l y o s n a k mutalkozik. Hogy éppen a hitelnyújtás szempontjából Németországban sem n a g y a rokonszenv ez intézmény iránt, az G i e r k e professzor dolgozatában olvashatjuk, a k i megállapítja azt a körülményt, h o g y a háború utáni időkben, mint hitelszerzési szempontból kielégítőbb alakulatot, inkább a l k a l m a z t á k Németországban is a betéti-, mint a csendes t á r s a s á g i formát. H a Németországban is visszamenőben van e t á r s a s á g i forma, u g y nálunk, a felhozott aggályos momentumokra való tekintettel e javaslat teljes elejtése mellett kell állást foglalnunk. Dr. György Ernő.
Jogalkotás. Magánjogi
törvénykönyvünk
életbeléptető
törvé-
nye. Ász. ősiség eltörléséről szóló 1848:XV. tc. kimondotta, hogy „a minisztérium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni és eze,n törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyűlés elé terjesztendi." A1 törvény, e parancsát teljesítendő az igazságügyi kormány az alkotmányos éle,t folytonosságának helyreállítása után azonnal megindította a polgári törvénykönyv előkészítésének előmunkálatait, és amint köztudomású, úgyszólván állandóan dolgozott és dolgozik jelenleg is a nagv művön amennyiben most készül a f. évi március 1-én az országgyűlés elé terjesztett szöveg (Magyarország Magánjogi Törvénykönyve, rövidítve: Mt.) indokolása. Nyolc évtized telt el a kodifikáció szükségességének előbb
167
idézett törvényi deklarációja óta és talán csak. most érezzük valahogy igazán, hogy a sorsnak az a különös játéka, amely folyton folyvást ujabb akadályokat gördített a kodifikációs álmok megvalósulása elé, megszűnt és a^ tervezetek és javaslatok hoöszu sorozatából végre törvény'lesz. E helyzetben — a törvénykönyv javaslata u. i. már a képviselőház igazságügyi bizottsága előtt van — elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy az igazságügyminisztérium megalkossa és nyilvánosság,elé bocsássa a Mt. életbeléptető törvényének javaslatát is. Az életbeléptető törvénynek két különböző minőségű joganyagot kell tartalmaznia, és pedig a) nemzetközi magánjogunk elveit és az ezek között az u. n. juriszdikcionális szabályokat és b) a tulajdonképpeni életbeléptető szabályokat időközi viszonylatú kérdések szabályozását és az Mt. által hatályon kivül helyezett törvé.nyek és törvényszakaszok felsorolását. Ami a nemzetközi magánjogi szabályok elhelyezését illeti, e részben három törvényszerkesztési megoldás képzelhető el; az egyik: belevinni ezen elveket magába a magánjogi törvénykönyvbe, mint ahogy .tette ezt az Optk. és Code; a másik: a magánjogi kódexet.'élet beléptető törvény anyagaként felvenni, mint a német és svájci törvényhozás, végül pedig: egész külön törvénybe foglalni. Polgári törvénykönyvünknek első tervezete még tartalmazott nemzetközi magánjogi szabályokat, de már a Javaslat világosan arra azi álláspontra helyezkedett (1. Indokolás I. k. 16. lap), hogy a nemzetközi magánjogot, vagy a magánjogi kódex életbeléptető törvénye vagy külön törvény fogja szabályozni. Azi elkülönítés indokolásául azt hozza fel a Javaslat, hogy „a nemzetközi magánjog mai fejlődése ezt az anyagot Széles körben teszi nemzetközi megállapodások tárgyává, és az ilykép folytonosan fluktuáló joganyagot nem célszerű a nagyobb állandóságra szánt polgári törvénykönyvben elhelyezni". A nemzetközi magánjog anyagának szeparációja helyes elv, bár egyáltalában nem a Javaslat által felhozott· okdkból. Mert akár magába a magánjogi kódexbe vesszük is fel a nemzetközi magánjogi szabályokat, akár az életbeléptető vagy külön törvénybe, bizonyos, hogy csakis az alapelvek kodif iká'ásáról lehet szó, már pedig ezek egész határozott, állandó természetű és egyáltalán nem változó tartalommal élnek jogrendszerünkben, viszont az általánostól eltérő nemzetközi szerződések és egyezmények amugyis külön szabályozás tárgyai. Nem-
168
zetközi magánjogunk azon tételei, amelyek törvénybe foglalásáról szó lehet, egyáltalán nem alkotván folyton fluktuáló joganyagot, ez a körülmény nem is tenné szükségessé az elkülönített koclifikációt. Ámde a hivatalos indokolással szemben helyesnek 1 kell tartanunk a külön szabályozást, egyszerűen azért, mert a szerkesztési világosság és ökonómia követelménye, hogy ez az általánossal szemben speciális jogterület, t. i. a külföldi viszonylata magánjog, külön szabályoztassék. Bármi legyen is azon ha n indoka, a. külön szabályozás célszerű voltának, a lényeges az, hogy a külföldi viszonylatú magánjogi törvény tervezetét sürgősen, ·— mindenesetre jóval a javaslat formájában történő benyújtás előtt, — a jogi közvélemény kritikai fóruma elé kell bocsájtani, bogv ez a törvény minden egyes rendelkezéséhez hozzászólhasson és hogy a hozzászólások és viták tisztító tüzében a megoldások kiérhessenek. Gondoljunk csak arra, hogy a házassági perek juriszdikciójának nagyfontosságú kérdése — amelynek az ezévi jogászgyűlés napirendjére kitűzött 2. számú kérdés csak egy igen kis részét öleli fel — egymagában is minő gondos és körültekintő' megoldást, igényel és hogy házassági törvényünk vonatkozó 14—117. §-ának rendelkezéseit, amelyeknek gyökeres revízióra szoruló voltát a gyakorlat nagyon is igazolta, mindenesetre kellően át kell dolgozni. Sürgősen meg kell tehát csinálni és kellően nyilvánosságra hozni a nemzetközi magánjogunk szabályozását is felölelő életbelépő törvény tervezetét, mert· ha azt idejében meg nem kapjuk, vagy lesz egy elnagyolt életbeléptető törvényünk, amely nem teljesen kiforrott álláspontokat rögzít meg, vagy viszont körültekintő megalkotás feltartaná a Mt. életbeléptetését. Mindkét bajnak elébe vágunk, ha az életbeléptető törvénytervezetét az igazságügyi minisztérium mihamarabb elkészíti és nyilvánosság elé hozza, Dr. Bállá Ignác. Az osztrák végrehajtási jogsegélyegyezmény körébőL A h á z a s t á r s a k utolsó együttlakásának helye Budapest volt; a f é r j elköltözött Bécsbe és mint bécsi lakós indit bontópert a felesége ellen a budapesti törvényszék előtt. A bontóperben alperesnö kérelmére a törvényszék felperest végzéssel ideiglenes nő- ós gyermektartásdíj fizetésére kötelezi, ám alperesnö azon kérelmének teljesítését, mely szerint az osztrák bíróság kerestessék meg a végrehajtás foganatosítása céljából az 1914:XLI. tc-be iktatott jogsegélyegyezményre hivatkozással m e g t a g a d j a azért, mert a törvény 3. cikk 1—15. pontjaiban jelölt illetékességi okok
169
egyike sem forog fenn. A törvényszék végzését alperesnö felfolyamodására a bpesti kir. ítélőtábla P . X. 1098/1928 sz. végzésével megváltoztatja és a törvényszékei a megkeresés kiboc s á j t á s á r a utasítja azért, mert ez ,,az első bíróság az említed törvény 3. cikének 11. pontja értelmében az e l j á r á s r a illetékes volt", ami annyit tesz, hogy ez a biróság viszontkereseti illetékesség alapján járt el. · A T á b l a a n n a k a közelebbi megindokolásával, h o g y miért látja fennforogni a viszontkereset illetékességét, adós maradt, noha jogászi szempontból kétségtelenül ez az indokolás lelt volna érdekes. Formailag nézve u. i. nem lehet· viszontkereseti illetékességről szó, mert hiszen nincs is viszontkereset: alperesnö az igényt nem kereset u t j á n érvényesiti. A Tábla azonban — helyesen — ezt lényegtelennek tartotta és lényegesnek csak azt, hogy alperesnö a felperes által ellene indított kereset során támasztott felperessel szemben marasztalási kérelmet, miért is a 3. cikk 11. pontjának előfeltételét fennforgónak találta. Kérdés termésaetesen, mit szól ezen állásponthoz a megkeresett osztrák biróság, mely a 10. cikk 2. bekezdése a l a p j á n teljesen önállóan jogosult felülbírálni azt, hogy a végrehajtásnak helye van-e, vagyis a viszontkereseti illetékesség fenforgását az alperesnö innominat marasztalási kérelme tekintetében fenforgónak látja-e? Dr. B, I.
Joggyakorlat. Ágyassági viszony és együttes szerzés. Igen n a g y jelentőségű, az eddig vallott jogfelfogástól meglehetősen elütő álláspont jutott kifejezésre a K ú r i a P . I. 7534/1926. számú határozatában. (Az esetet közli Magánjogi Döntvénytár idei évfolyam 67. szám alatt.) A felperesek természetes atyjuk ellen indítottak pert elhalt édesanyjuk jogán, aki 30 éven át házasságon kívül együtt élt a felperes édesanyjával. A felperesek ádesanyjuk ós természetes atyjuk életközössége alatt történt együttes vagyonszerzés a l a p j á n a vagyonnak a n y j u k a t megillető részét igényelték keresetileg. A K ú r i a elörebocsátva, h o g y ágyassági viszonyból közszerzeményi igényt érvényesíteni nem lehet, azzal az oldalhajlással, hogy a felperesek nem is a h á z a s s á g i közszerzeményt, hanem csak a közös m u n k a eredményét — bár ekként ezt a határozat nem 'fogalmazza eredeti f o r m á j á b a n — igényeli, az igény elvi jogosultságát megállapítja, azzal' az indokolással, hogy turpis causa okából csak az ágyasság létesítése és fenntartása érdekében kikötött szolgáltatás követelése van kizárva. A közös szerzeményből az egyik szerzőtársra esö rész kiadása iránti követelés "nem ütközik^a jó erkölcsökbe és nem esik a turpis causa fogalma alá. Ismételten reá mutattunk arra, h o g y az a felfogás, amely a turpis causa észlelésével az eset érdami vizsgálata nélkül a kereseti igénynek elutasításában látja a biróság kötelességét, mennyire helytelen és méltánytalan. A turpis causa nem az a /
170
megmérgezett légkör, amely a körzetébe esö egész területet inficiálja. örvendetes a K ú r i a fenti határozatában a turpis e a u s a hatókörének a causalitás mértékére való szoritása, amikor a K ú r i a kijelenti, hogy csupán az ágyasság létesítése és fenntartása érdekében kikötött szolgáltatás megitélését z á r j a ki a fennforgó turpis causa. Az esetnek a döntésből kitetsző egyes ténykörülményei is mutatják, hogy a keresetnek érdemi vizsgálat nélküli, a turpis causa okából következő elutasítása (bátran mondhatnók egy jogilag nem szabatos, de a felfogást jól viszszatükröztetö kifejezéssel: visszautasítása) m e n n y i r e sérti az igazságot és mily jogosulatlan kedvezést n y ú j t a n a az erre ugyancsak érdemtelen férjnek. Az á g y a s í á r s a k közös gazdálkodást folytattak. A tényállásban külön ki nem emelt fizikai murikán kívül az ágyasság ideje alatti vagyonszerzésnek egyik jelentékeny tényezője az asszony által özvegyi jogon élvezett ingatlanok jövedelme volt. Ez a jövedelem Lefordíttatott a közösszerzeménybe. Az igény elvi elutasítása «tehát az· asszonytól, illetve örököseitől az asszony s a j á t vagyonát is elvonta volna, és ezzel a férfi az ágyasság megjutalmazásaképpen j o g a l a p nélkül gazdagodnék. Ajz ágyassági viszonynak, mint turpis c a u s á n a k felfogása a házassági intézmény körülbástyázása kiván lenni. Közelfekvö, hogy a fenti h a t á r o z a t támadásokkal is fog találkozni, amiért a h á z a s s á g n a k nyújtott oltalmat meglazítja és csupán a h á z a s ság esetén fennálló közszerzeményt, az á g y a s s á g r a is kiterjeszti. A határozat a kereseti igény ós a közszerzemény szembesítése tekintetében a maga állásfoglalását élesen nem formulázza, de bevezető részében a határozat fenntartja azt az egyébként is kétségtelen érvényű tételt, hogy ágyassági viszonyból közszerzeményi igényt érvényesíteni nem lehet, amiből tehát következik, hogy a K ú r i a a kereseti igényt nem is közszerzeményi igénynek, hanem ettől jogilag különböző m á s természetű igénynek fogja fel, aímivel a k ú r i a i határozat adós maradt, az abban áll, 'hogy ennek a mástermészetü igénynek· a z eltéréseit nem domboritottaoki. Tahin nem tévedünk, lia a K ú r i a határozatát akként értelmezzük, hogy a kereseti igény a tényleges, valóságos együttszerzésen alapszik, amelynek előfeltétele a szerzésiben való tényleges részvétel, de amelynek előfeltételei közé az ágyassági együttélés nem is tartozik. Amig a közszerzeményi igény előfeltétele a házassági együttélés, de viszont nem előfeltétele a h á z a s t á r s tényleges részvétele a s z e r z é s m u n k á j á b a n . A közszerzemény és együttszerzés két különböző jogi fogalom és az együttszerzés birói oltalma, helyesebben mondva a bírói oltalom megtagadásának elejtése nem vezethet a 'fogalmak öszszezavarására, sem a h á z a s s á g i intézmény meglazitására. Viszont kétségtelen előnye a kúriai álláspontnak, h o g y a tényállás teljes felfejtése mellett nem a birtokban lét véletlene, hanem az anyagi igazság követelményei szerint juttatja a vagyont a n n a k kezére, akit ez jog ós igazság szerint megillet. B. S.
t
171
Az álrészvényes szavazati joga. A kir. K ú r i a legutóbbi P . IV. 3087/1928. sz. ítéletében a részvényjog alapveiö kérdéseiben a gazdasági életet legközelebbről is igen érzékenyen érintő elvi fontosságú határozatot hozott.- KimQndta nevezetesen, hogy semmis a részvénytulajdonos felperes és szindikátustársai között egyfelől, alperes bankok között másfelöl létrejött az a megállapodás, mely szerint mindaddig, amig alperesnek a r.-t.-gal szemben követelése áll fenn, a felperes és tulajdonostársai tulajdonában levő részvénybirtokból folyó jogok gyakorlása alpereseknek olyként engedtetett át, hogy ezek anélkül, hogy a részvények tulajdonosai, vagy azok képviseletére jogosult mégha. almazottak lennének, jogosítva vannak az ez alatt az idő alatt tartandó a k á r rendes, a k á r rendkívüli közgyűlésre a részvényeket b á r k i nevére letenni és a közgyűlésen ezekkel a nem részvényesi szavazatokkal oly határozatokat hozni, amelyet alperesek a hitel fentartása biztosítása, vagy behajlása céljából szükségesnek tartanak, kifejezetten hangsúlyozva, hogy ezen nem részvényesek joga kiierjed a r.-t. mérlegének megállapítására az aktívák és passzívák értékelésére, igazgatósági és feitigyelöbizotsági tagoknak meghatározott számban való delegálására. E z e p döntést sajnos aggályosnak kell tartanunk, miután ellenkezik ugy a gazdasági érdekkel, mint szerény nézetünk szerint a K. T.-vel és a birói gyakorlattal. A magán- és hiteljog területén vezető elv, hogy a felek mindazt megtehetik, amit a törvény, illetőleg a közerkölcs nem tilt. ' V Az; indokolásban deklarált a n y a g i jogszabály (1. N a g y F e r e n c : Keresk. J o g kézikönyve I. kötet,347 lap), h o g y a törv. a r.-t. nemcsak alapítását, d e . m ű k ö d é s é t is csak bizonyos; kölcsönös hit és bizalom, valamint k ö z j ó érdekében felállított és a visszaélések megakadályozására szolgáló feltételek és korlátok mellett engedi meg, ebből a szempontból lehet megfelelő, de az ilyen általánosságban t a r t o t t - s z a b á l y o k valódi értékét mindig a belőle vont következtelések adják. Elörebocsátandó, hogy a döntésben a kir. K ú r i a kimondja u g y a n egyhelyütt, hogy a társaság többi hitelezőjének 'vagy részvényeseinek joga kijátszására i r á n y u l ó átadás semmis, de ilyen célzatot tényállásként sehol meg nem állapit, — elutasító táblai ítélet, folytán meg sem állapithatott, — sőt máshelyütt csupán arról a körülményről beszél, hogy a részvények átadása a többi érdekeltek jogát sértheti, ugy hogv nézetünk szerint a döntés nem k í v á n j a valamely dolus speciális fenforgását, hanem a semmiséghez elegendőnek t a r t j a a n n a k lehetőségét, hogy a megállapodás harmadik személyek jogát sértheti. .A megállapodás semmisségével kapcsolatban kimondja a kir. K ú r i a , hogy a közgyűlésen a részvényesi jogokat csak a valóságos részvényesek, vagy azok meghatalmazottjai, de nem „ az alrészvényesek gyakorolhatják. Ennél a kérdésnél u g y véljük a kir. K ú r i á n a k kifejezetten foglalkoznia kellett volna az ellenkező gyakorlattal, m e r t ' a C. V. 217/1913. (azonos C 299/ 907) — u j Döntvénytár X V I . 1672 - kimondja, iiogy a részvényeknek u. n. ólrészvényesek részére való átadása és ezeknek a közgyűlésen részvényesi minőségükben történt szerepeltelése
csak akkor szolgálhat alapul a közgyűlési h a t á r o z a t megsemmisítésére, ha a részvények ilyen átruházása valamely visszaélés keresztülvitele, vagy valamely jog kijátszása céljából történt. Bozóky szerint is (Magyar keresk. jog I. k. 564. old. 13. j.) a szavazati jog á t r u h á z á s a a gyakorlatban rendkívül el van terjedve. A német H. G-. B. a k á r c s a k a K. T. nem szabályozza azt a kérdést, v á j j o n a zálogszerződésben át lehet-e a szavazati jogot ruházni. Staub (12 und 13 A u f l a g e 252. § Aiim. 5. és 3189. Anm. 6.) ezt természetesnek és megengedettnek mondja, u g y a n e z a német bíróságok álláspontja is (1. az ot. felhívott döntéseket). Giesecke (JJas Aktiensliuinireeht der B a n k é n 19. old.) kifejti, hogy szük és nem felel meg a helyes törvényértelmezésnek „részvényes" alatt csupán „a tulajdonost" érteni s h o g y a törvény — amelynek intézkedései lényegileg a z o n o s a k a magyaréval, — nem z á r j a ki, hogv a megbízott mel'ett valaki a saját nevében, de m á s részvényével szavazzon. U g y a n ő kimerítően és igen tanulságosan ismerteti a külföldi törvényeket és bírói gyakorlatot; helyszűke folytán csupán a szomszédos államok közül emiitjük meg, hogy az osztrák Ober^ter Gericbíshof 1922. óta elismeri a „Legitimationsüberlragung"-ot és a cseh 1924. október 10-i törvény a bankoknál letett, vagy elzálogosított részvényekre vonatkozólag megengedi a szavazati jog átruházását, h a az á t r u h á z á s az elöszabott formában történt. Nem meggyőző az indokolás azon tétele sem, amely a K. T. 164. §-ában-foglalt rendelkezésre tekintettel a részvényeknek oszthatatlanságát akként értelmezi, hogy ez k i z á r j a az oly megállapodást, mely a tulajdont a felperes részére fentartja, mégis a részvénytulajdonban rejlő és allól el nem választható teljes és kizárólagos jogi hatalmat bizonyos, fentebb megjelölt vonatkozásokban alperesekre ruházza, mert kétségtelen, hogy a szavazati jog és egyéb részvényesi jogok g y a k o r l á s a nem a részvényektől elvonatkoztatottan, hanem éppen a r é s z v é n y o k i r a t alapján történt, tehát a részvén}*·, mint olyan megoszlás t á r g y a nem volt. Nem meggyőző továbbá, hogy miután ez a szerződési jogosultság közvetlenül nemcsak a r r a irányul, hogy az alperesek, mint hitelezők a fentebb megjelölt követeléseik biztosítására ekként lekötött részvényekből kereshessenek követeléseik erejéig ezek lejárta után kielégítést, ez a szerződéses megállapodás a kereskedelmi zálogjog fogalmi körét is túlhaladja, tehát egész terjedelmében törvényes tilalomba ütközik, mert lényegileg nem köttetett ki más, mint a zálogtárgy rendeltetésszerű használata — a részvényesi jogok g y a k o r l á s a a részvény h a s z n á l a t á n a k lévén tekinthető — a hitelező pedig a zálogtárgyat az adós beleegyezésével h a s z n á l h a t j a (Stand: M a g y a r magánjog, 142. l a p ) . De nézetünk szerint a döntés helyessége nem ezeken, az irodalomban és gyakorlatban nagyrészt m á r a m ú g y is megoldott problémáknak jog-dogmatikai nagyobb megalapozottságán fordul meg, hanem azon, megfelel-e a gazdasági élet jogos érdekeinek, mert ellenkező esetben a hiteljog s a j á t céljaival jő
173
ellenkezésbe. H a figyelmen kivül is hagyjuk, hogy alig képzelhető szindikátusi, kartell-, vagy más hasonló érdekközösségi szerződés anélkül, hogy a felek a részvények szavazati jogáról ne disponáljanak, annak g y a k o r l á s á t esetleg T r e u h a n d r a ne bízzák, hanem megmaradván csupán a hitelszerződéseknél, azt látjuk, hogy a döntés, amenyire k á r o s a hitelező szempontjából, a n n y i r a nem szolgálja a részvényes, illetve a társaság érdekét sem. Mert az a hitelező, aki elüttetik a szavazati jogban rejlő biztosítéktól, követelni fogja a főrészvényes kezességét, h a attól tart, hogy utóbbi részvényesi jogával meghiúsíthatja a követelés érvényesítését s így egyfelől az anyagilag gyengébb részvénytársaságok hitelképessége még fokozottabb mértékben fog csökkeni, másrészt a főrészvényes elveszti a közvetett és korlátolt felelősségben rejlő előnyt és igy végső fokon maga a részvénytársasági forma is veszélyben forog. U g y véljük, hogy a fent tárgyalt ítélet még sok megbeszélés tárgya lesz, s reméljük, hogy a kir. K ú r i a adandó alkalommal álláspontját revízió alá fogja venni. • Dr. Kronstein András. Ügyvédi költség telekkönyvi előjegyzése. A K ú r i a P k . V. 6961/1927. sz. határozata a Ppé 18. §-a szerint hozott költségmegállapitó végzés a l a p j á n kért telekkönyvi előjegyzést elrendelte, mert bar az egészhez szakaszhatárt nem tartalmaz, de oly bizonyítékul szolgál, amelynek alapján a telekkönyvi rendelet 87., 88. és 89. §-ai a l a p j á n a zálogjog előjegyzése elrendelhető. A költségmegállapitó végzés az ügyfél által n y ú j tott előlegre — hacsak az ügyvéd a Ppé. 18. §-a szerinti eljárásban be nem jelenti — nem lehet u g y a n figyelemmel és igy a költségmegállapitás összegszerüleg nem esik egvbe az ügyvédnek még járó, ki nem egyenlített költségköveteléssel, ügyvédi szempontból a K ú r i a döntése mégis örvendetes. Amit a K ú r i a h a ' á r o z a t a honorál, az egyébként nem az ügyvédi költség valamelyes kedvezőbb felfogása, hanem ami az előjegyzésben honor á l á s r a talál, az a költségmegállapitó végzés, amely akkor is birói határozat, ha abban marasztalás nem is foglaltatik. B. S. Életközösség folytatása, mint megbocsátás. A házassági törvény 82. §-a szerint a- bontó o k r a alapított kereseti jog elenyészik, h a a h á z a s t á r s a vétkes cselekményt megbocsátotta. A megbocs'ájtásra vonatkozólag, mint jogi h a t á s ú tényre nézve az általános elvelc alkalmazandók. Lehet tehát a megbocsátás közvetlen ilyen .ér'elmü nyilatkozat, de lehet valamilyen más cselekmény, melyből a megbocsátást következtetni lehet. A birói gyakorlatban a leggyakrabban előforduló ilyen k ö r ü l m é n y : a h á z a s s á g i életközösség folytatása. A h á z a s t á r s a k n a k , mint házasfeleknek, további együttélése a birói gyakorlat szerint magában foglalja a korábbi bontó okul szolgáló vétkes cselek; mények megbocsátását. Maga a házastársi életközösség folytatása összetett tény és többet foglal magában, igy a közös lakást, közös háztartást, a belső nemi érintkezést stb. Természetesen a körülmények sze-
174
rint egyes elemnek ideiglenes h i á n y a esetén is megállapítható a h á z a s - á g i együttélés. A házasfeleknek kenyérkereseti vagy más célokból való k ü l ö n é l ' s e eselén is lehet iogi h á z a s s á g i együttélés. Vi-'/.ont a ¡lázassági egy ii ítélés elemeinek látszólagos fenn.orgá-a ellenére <-em állapítható meg a h á z a s s á g i együttélés loly atá-a. í g y p.'ldául a háborús lakásínség következtében a bíróságok nem állapították meg az együttélés folytatása a l a p j á n a megbocsátást, amikor a kényszerítő s z ü k s é g következtében a felek tovább is egy lakásban laklak, söt a feleség az u r á n a k főzött is és egy asztalnál ettek. Jelen fejtegetésemben azzal a kérdéssel a k a r o k foglalkozni. hogy a belső nemi érintkezés folytatása mennyiben tekinthető h á z a s s á g j o g i megbocsátásnak? Mielőtt észrevételeimet megtenném, három k ú r i a i ítéletet ismertetek röviden. I. A P. I I I . 3461/1927. számú ítélet kimondja, h o g y „az állandó hirói gyakorlat szerint a legbensőbb házasélet folytatás á r a mutató nemi érintkezés következtében az ezt megelőzően elkövetett kötelességsértö cselekedeteket megbocsátottnak kell (sic!) tartani". A konkrét esetben a Kúria egy előző bántalmazást tekintett megbocsátottnak. II. A P . I I I . 4483/1927. számú ítéletben a megállapított tényállás szerint az alperes feleség anyagi okokból férjét sértegette és elhagyta. Békítési kísérletek történtek, de alperes h a l l a n i sem akart felperesről, söt k i f a k a d t felperes ellen. E g y találkozás alkalmával a megállapított tényállás szerint felperes f é r j alpereshez nemi közösülés céljából hízelegve közeledett, azonban alperes felperest összekarmolta. Alperes a perben először azt állította, hogy a nemi érintkezés megtörtént és megbocsátást vitatott, később pedig a megbocsátást m á r - a nemi közeledésre i r á nyuló lelkiállapolban benne rejlőnek tartja. A K ú r i a nem lát megbocsátást, mert „a nemi érintkezés is csak vélelem a l a p j á u l szolgál a megbocsátásra való következtetésre, vagyis minden egyes esetben a nemi érintkezés körülmén vei vizsgálandók". I I I . A K ú r i a P . I I I . 4655/1927. számű Ítélete tulajdonképpen nem vág ide. Az Ítéleti tényállás egy valóságos Strindbergd r á m a a n y a g a olyan jelenetekkel, ahol a z udvarló megüti a férjet, a felesége is rátámad és a f é r j a feszülettel a kezében védekezik. Az öreg f é r j h i s t ó r i á j a a fiatal feleségével, k i nemi hatalmát ravasz módon a debitum conjugale időnkénti megtagadásával a r r a h a s z n á l j a fel, h o g y férje vagyonát megszerezze. A K ú r i a „nem hagyhatta figyelmen kivül alperesnek a felperes vagyona megszerzésére irányuló célzatát, amelynek elérésére a peres felek közötti korkülönbség mellett az alperes a s a j á t részéről erkölcsi tartalma szerint nem értékelt h á z a s s á g megkötésébe is belement és a nemi elhatározó h a t á s ú befolyásolását is igénybe vette". íme ez a kifejezés: „a nemi elhatározó h a t á s ú b e f o l y á s " , amiért ezt az ítéletet itt felhoztam. Minden emberi érintkezésben, jogi ügyleteknél is, a felek kölcsönösen befolyást g y a k o r o l n a k a másik fél a k a r a t á r a . E z a befolyásolás minden emberi viszonynál megvan, ez maga az élet és jogi beavatkozásra nem szorul. Közbelépésre csak a k k o r van ok, h a az egyik fél a m á s i k
175
felet hatalmi túlsúlya folytán a jó erkölcsökbe ütköző módon k i z s á k m á n y o l j a . !Ezt nevezhetjük ¡illetéktelen (befolyásnak és mint m á r e lap h a s á b j a i n a házasságon kivüli nemi viszonnyal kapcsolatos a j á n d é k o k n á l emiitettem, van illetéktelen nemi befolyásolás és kizsákmányolás is. T e g y ü k fel például, h o g y az ismertetett harmadik esetben a nő „nemi elhatározó h a t á s ú befolyását" felhasználva időnkénti kötelességszegései u t á n a férjet a maga kelletésével ráveszi arra, hogy nemi érintkezés által cselekményeit „megbocsássa", u g y nyilvánvaló, h o g y ilyen esetben a megbocsátás jogi megállapítása a h á z a s s á g erkölcsi tartalmával és az erkölcsi felfogással ellenkeznék. Helyes tehát és különben is a jogi precizitásnak is jobban megfelel a második ítéletnek az a kijelentése, 'hogy a nemi érintkezés körülményeiből kell megállapítani, hogy jelent-e ez factum concludens általi megbocsátást. E g y s z e r ű presumtio fatíti-ról van szó. Nem helyes tehát az első ítéletnek valószínűleg csak nem pontos fogalmazásból született kijelentése, h o g y a nemi érintkezés következtében az előbbi kötelességszegéseket megbocsátottnak kell tekinteni. I f j . dr. Szigeti László. Kárbiztositás felmondásánál mi esik a kártérítés fogalma alá. A K. T. 486. §-a tudvalevőleg azt az intézkedést tartalmazza·, hogy a biztosítás idöelötti megszűnte esetén, h a ez a biztosított hibájából történik, a biztositó a m á r lefizetett dijat visszatéríteni nem köteles és ezenfelül a biztosított tartozik a biztositónak okozott k á r á t megfizetni. Ebből a törvényhelyből alakult ki a kárbiztositásnál a tartamengedmény. A biztosító u g y a n i s a félnek, a biztosítási szerződés több évi fennállása reményében e n g e d m é n y t — u. n. tartamengedményt, rabattot ád a díjból. H a azután a biztosított a szerződést ideje lejárta előtt felmondja és ezen egyoldalú tényével a biztosítást megszünteti, a birói gyakorlat értelmében és a fenti törvényszakasz alkalmazásával az okozott kárt megtéríteni tartozik. Nem változtatott ezen a jogszabályon az 1927. évi X. t.-c. sem, mer ti akkor, amikor a biztosítottnak a 15. §. értelmében megadja a felmondási jogot, a K. T. 486. §. szerinti kártérítési kötelezettséget nem helyezi hatályonkivül. Fontos tehát a n n a k eldöntése, hogy „ a biztositónak okozott k á r o k " fogalma alá tulajdonképen mi is vonható? A biztosító-társaságok ilyen esetben a biztosított fél által élvezett tartamengedményen felül a dij után engedményezett 50 százalékos mellékilletékböl a tartamengedményre eső részt is felszámítják. A bíróságok legnagyobb része, per esetén, a biztosítottakat ilyen értelemben marasztalta. Ezzel szemben a budapesti kir. Törvényszók, mint Felllebbezési Bíróság olyan gyakorlatot' léptetett életbe, s ezen gyakorlatát követik a budapesti járásbíróságok is, hogy k á r cimén a 486. §. a l a p j á n csak a tiszta tartamengedményt itéli meg. Miután a kir. K ú r i a e kérdésben még nem döntött, érdeklődéssel várták a kir. ítélőtáblának e tárgyban elfoglalandó áláspontját. A kir. ítélőtábla P . IV. 406—1928. számú ítéletében a legutóbb foglalkozott a fentebb exponált komplexummal
0
·
· · '
176
és ítéletében a tiszta tartamengedményen felül a n n a k 50 százalékos illetékét is megitálte a biztositónak. Nézetem szerint ez az ítélet a törvény helyes interpretációján alapszik és ezért érdemesnek tartom indokolásából a következő részeket kiemelni : „A! szerződésileg kikötött mellékilletményeket a biztosításoknál a felperes tartamengedménnyel csökkentett biztosítási dijak után számította, holott tartamengedmények h i á n y á b a n a mellékiiletmények a teljes dij után számittatnak. A felperes tehát az alperesnek a szerződés 10 évi fennállásának reményében a mellékilletményeket a tartamengedmény u t á n elengedte." „Alperes a tartamengedmény után elengedett mellékilletményeket is k á r eimén a felperesnek megtéríteni tartozik és pedig, tekintet nélkül a r r a , hogy a biztosítási szerződésekben számszerűleg ki voltak-e tüntetve, vagy sem, mert az igazolható tényleges k á r a biztositónak akkor is megtérítendő, h a · a n n a k Összege a kötvényekből esetleg ki nem tűnik." Sőt az ítélet a biztosítási novella 2. § - á n a k rendelkezésére " is hivatkozik', amikor kimondja, h o g y : „A vitás mellékilletmények a felperest a n n á l inkább megilletik, mert az 1927. évi X, t.-c. 2. §-a értelmében is a biztosítási díjjal egy tekintet alá esnek azok a pénzbeli mellékszolgáltatások, melyeket a biztosítási szerződés, vagy jogszabály alapján a biztosítottnak a biztosító részére fizetnie kell." A pervesztes alperes az ítéletet a kir. K ú r i á n á l felülvizsgálati kérelemmel támadta meg, érdeklődéssel v á r j u k tehát a K ú r i a döntését e perben, amely b í r ó s á g a i n k n a k e kérdésben ma még divergáló joggyakorlatát hivatva lesz egy mederbe terelni. " Dr. B. z. Ténykérdés és jogkérdés. A felülvizsgálat köréndk problém á j a már az 1893-iki sommás eljárási törvény idejében is sok gondot okozott. Az akkori elhatárolást tulmerevnek tartották s ezért a Pp. tágított a korlátokon és lényegében csak a bizonyítékok mérlegelését vonta el a felülvizsgálati bíróság elöl, kiindulva abból, hogy ez maradion fenntartva a m a bíróság részére, amely előtt a tanúvallomás és a fél eskü alatti vallomása, no meg némileg a szakértő véleménye is elhangzik, hogy a közvetlenség elve ne szenvedjen csorbát. A kir. K ú r i a gyakorlata — körülbelül az összeomlás óta — mintha az igazság keresése körüli buzgalmában n é h a túllépné ezeket a részére szabott és már a m ú g y is a legvégsőkig enyhévé tett határokat. L á t u n k ítéleteket és feloldó végzéseket, amelyek nyilvánvalóan a másodbiróság előtt tett vallomásokn a k azzal ellentétes mérlegelésén fordulnak meg, ami az indokolásban csak éppen azért nem jut nyilt kifejezésre, hogy a törvény betűjével ellenmondásba n e kerüljön. Szem elöl tévesztödik ilyenkor valami, amit éppen annak az a n y a g i i g a z s á g n a k az érdekében kell kimelni, amelynek keresése s o r á n a K ú r i a azt figyelmen kivül h a g y j a , az t. i„ hogy a tárgyalási jegyzőkönyv csak fölötte tökéletlen és hézagos tükörképe annak a val-
177
(J lomásnak, amelyet megrögzít. Még a szószerinti gyorsírói feljegyzés is csak torzképet n y ú j t h a t n a , mert az sem rögzíti meg a vallomást tevő egyén egy-egy önkéntelen mozdulatát, elpirulását vagy elsápadását, egy-egy kínos szünetet a válaszadás elölt stb. Hát még az a jegyzőkönyv«, amely m á r csak az elnök lelkületén átszűrődött rövid foglalatot ad, amelyből tehát nem tűnik ki például, hogyan igyekszik a vallomást tevő egyén a kérdés lényege mellett elsiklani, hogyan tér vissza ú j r a és ú j r a a r r a a konstrukcióra, amelyet magának előre összeállított és amelyből a gyakorlott elnök öt untalan - kizökkenti, h o g y a n viselkedik a szembesítés soráfí azon a szokásos mondaton tul is, hogy mindegyik fél fenntartotta vallomását stb. Amikor tehát például a másod- (vagy az első-) biróság megállapította, hogy a tanú vagy a fél vallomása habozó vagy határozatlan volt, a kir. Kúria, szerény nézetünk szerint, túllépi a felülvizsgálat körének a törvény intenciójában elképzelt határvonalát, amikor — a tárgyalási jegyzőkönyv a l a p j á n nem látván ilyen habozást vagy határozatlanságot —• azon az alapon dönt, hogy ez a vallomás 'határozott és hiteltérdemiö. A má. sodbiróság ellenkező megállapítása — legalább is ebből kell kiindulni — éppen amaz imponderabiliák hatása alatt keletkezett, amelyek az iratokból ki nem tűnnek ós amelyek a bíró észlelésének egyik legértékesebb alkateleme. S ezek az imponderabiliák utóbb már nem is pótolhatók, mert természetes, hogy a t a n ú vagv a fél, akit netán másodszor hallgatnak ki, mór okult az esetből, jobban vigyáz magára, erösebb szuggesztiója alatt áll a n n a k a célnak, amelyet vallomásával el a k a r érni. A bizonyítékok mérlegelése nemcsak közvetlen és nyílt a l a k j á b a n , hanem közvetett megnyilatkozásaiban is el van vonva a felülvizsgálati biróság elöl. Ez nem formalizmus .és ósdi elmarado'tság, hanem fontos következménye a közvellenség elvének, amely a modern perjog egyik sarkalatos pillére. Éppen mert a közvetlenség teljes érvényrejuttatása a m ú g y is fölötte nehéz, — hiszen már a tauu és a fél vallomása mint bizonyitó eszköz is csak halvány pótlása a biró megvalósithatlan közvetlen észlelésének, — kell a n n a k minden legkisebb megnyilvánulásán is féltő gonddal őrködnünk. · M.
Jogélet
Magyary Géza A hétköznapi élei ŰZ eleven ember me'lett is ugy ment el, hogy szürkeségnek vélte egy magasröptű léleknek minden feltűnéstől való irtózását. Pedig ez a szürke ember szines egyéniség, sulvos belső értékek hordozója volt. A huszadik század első éveiben került fel előző jogakadémiai professzorkodása után a budapesti egyetemre.
178
abban az időben, amikor nekipezsdülő szellemi életünk eleven lüktetése számos beteljesülésre váró ígéretet vetett fel. Magyary Géza már ezen időpontban is több volt, mint igéret, de irodalmi és tanári működése Budapesten vált érett kalásszá. Szikár, csontos külseje a fölényes embernek a maga tudatából is kivesző, szinte rejtve élő fölényességéből fakadó jóakarat derűje mellett is a szerzetesre emlékeztetett. Magyary Géza szerzetese volt'a jognak, — de egyedülélő, magyányosságában tépelődő monachus és nem társaságot kedvelő „barát". Talán soha senkit- anvnyira be nem töltött a Jog és megint csak szerzetesi jellemvonása volt a Jog iránti rajongó szeretete. Soha nem omló diákkori emlékem, hogy amikor öt hallgatója eolloqiűumra jelentkezett, és egymás után irta be az öt „kitűnőt" az indexbe, könnyes szemekkel mondta: „Az urak nem is tudják, mily boldogság az a tanárnak, ha ő kitűnőt osztályozhat." A fiatalos léleknek minden csufondároskodásra hajló, diákos jó kedve hamar észrevette a professzornak bájos (ezt a szót nem kerestem, kibujt a tollam alól) ügyetlenségét, de vele szemben mindent elnémított lényének tiszteletet érdemlő és tiszteletadásra a hatáskeresés külső eszközei nélkül is rákényszeritő nemessége. A száraznak tartott perjogot művelte oly le.kességgel, amelyet át tudott vinni haligatóságára. Nagyvonalú következetességgel egységes gondolati rendszert épitett ki; hihetetlen elmélyedéssel bányászta ki a törvény rendelkezéseinek e'őtte felderitlen tartalmát, addig nem látott belső összefüggéseit. Élete utolsó esztendeiben a Jogeszmének papjából a. Jogeszme militans katonája lett. Nemzetközi jogi munkái a magyarság békebeli fegyvertényeinek számítanak. Ez a munkásság európai tekintélyt és elismerést szerzett nevének. Ez a nemzetközi jogi iroda'mi munkásság volt egyetlen érintkezése a politikával. Egyébként hűvös előkelőséggel eltérített maga elől minden politizálást. Egyetlen elfogultsága volt: a Jognak szeretete. De ment voltminden e'öitólettől és a hangulatok áramlásától. Amint jogászi gondolkodása a könyörtelen következetességet mutatja, olyan volt egész egyénisége. Hálás emlékezetünk kisérte utolsó útjára. B. S. A Nemzetközi Jogi Egyesület varsói konferenciája. Tekervényes és liosszu az az ut, amelyet a nemzetközi jogi életben a gondolat megtesz, addig, amig valóság és nemzetközi szabály lesz belőle. A k ö z g a z d a avagy a jogász asztaláról előpattant ötlet találkozik v á n d o r u t j á n más országhatárok felöl elősiető, hasonló gondolatcsermelyekkel, az egyre izmosodó árt pedig
179
n a g y szűrőállomások, hatalmas nemzetközi aeropágok elemzik és módosítják, amig bejuthat a világforgalom csúcsán levő központi gyüjtömedencékbe. H a az á r sodra elég erős volt es a fluidum" nem vesztette még el a sok elemzés, filtrálás és irányít á s közben a maga sajátos" összetételét: megindul a folyamat visszafelé: a Nemzetek Szövetségének égisze alatt létesült konvenció jogi a n y a g a visszafolyik a nemzeti törvényhozásokba . . . Az egységesített jogalkotás e ma még bátortalan és hosszadalm a s folyamatának hatalmás erősítő és gyüjtötelepe az International Law Association, amely kétévenként "ismétlődő sokadalmaiban foglalja össze a nemzetközi közjognak és a nemzetközi m a g á n j o g n a k egységes szabályozás alá kivánkozó kérdéseit. Az idén n y á r o n Varsóban tartott konferencia (1928 aug. 9—15) kiemelkedő módon a nemzeíközi közjog kérdéseivel: a bűntettesek kiadatásának nemzetközi szabályozásával, a nemzetközi közjog kodifikálásával, a légi jog nemzetközi szabályozásával, továbbá a háború, a megszállás és a semlegesség nemzetközi jogszabályaival foglalkozott. Feltűnő volt, hogy a háború k ö z j o g á n a k szabályozását, amelyet a világháború óta először tűztek újból napirendre, a konferencia plénumában milyen szokatlan érdeklődéssel kisérték, ami azt mutatja, hogy a Kelfopp-paktum langyos nyárvégi előestéjén is a légkör megmaradt villamossággal telitettnek. A teljes ülésbe került az a probléma, is, hogy a háborúnak milyen hatása legyen az ellenséges államok hozzátart-ozói között fennálló magánjogi jogviszonyokra. Nagy figyelemmel hallgatták itt meg főszerkesztőnk emelkedett jogfilozófiai szempontokból kiinduló tanulmányát, 1 amelynek sikerült is legalább elvi győzelemre vinni azt a z "álláspontunkat, hogy a h á b o r ú n a k a m a g á n j o g i jogviszon y o k r a való hatását a lehető legcsekélyebbre kell leszorítani. E kérdést a konferencia további kidolgozásra utalta, inig a íöbbi kérdésben részben egyezménytervezeteket dolgoztak ki, részben pedig tovább: előkészítést h a t á r o z t a k el. A népek békés gazdasági együttműködése során adódó nemzetközi magánjogi problémák hamupipőke helyre: a teljes üléssel párhuzamosan ülésező tengeri és kereskedelmi jogi bizottságba kerültek. 1 E bizottság kimerítően foglalkozott a tisztességtelen verseny és a választott bíráskodás nemzetközi magánjogi problémáival (magyar részről ez, utóbbi tárgyban dr. fippler Emil szólalt fel), a nemzetközi csődjog kérdésével és egy világvédjegy-egyezmény tervezetével, érdemlegesebbet azonban a cif-szerződések szabályozása, a jogszabályok összeütközésénél további irányadó szabályok lefektetése, valamint egy nemze'közi kartelügyi konvenció kezdeményezése tekintetében alkotott. A tengermelléki nemzetek régóta érzik azt a hiányt, hogy az u. n. cif-szerződésekkel (olyan helykülönbség melletti áru1 Dr. M.eszlény Artúr: A háború h a t á s a az ellenséges államok hozálartozóiuak egymás közötti jogviszonyaira. Polgári Jog, ezévi évfolyam, 3. szám, 39. lap; Magyar Jogászegyleti Értekezé^ sek XVIII. k. 97. füz.
180 "adásvételi szerződések, amelyeknél az árut tengeren s z á l l í t j á k ) kapcsolatban mindennap felmerülő jogi kérdések — a veszélyviselés és a tulajdonátszállás kérdései; az á r u n a k külön r a k o mányokra osztása esetében a jogügylet egysége avagy többsége; az eladó biztosítási kötelezettsége; a tengerentúli adásvételi szerződéseknél szokásos okmányok és a z o k n a k az eladó részéről való kiszolgáltatásának kérdése stb. — egységes szabályozásban nem részesültek. A konferencia most a lengeri és a kereskedelmi jogi bizottság rendkívül, széleskörű és mélyreható m u n k á j a a l a p j á n megalkotta a varsói szabályokat (Warsaw Rules 1928.), amelyek hivatva vannak egységet vinni a tengeren szállított á r u k adásvételi ügyleteinél adódó vitás jogi kérdések helyébe, h a a szerződő felek kötleveleikben e standard-szabályokra hivatkoztak. A jogszabályok -összeütközése (Conflict of Laws) tárgykörében a konferencia a bizottság munkálatai a l a p j á n (amelyekben m a g y a r részről dr. Geőcze Bertalan vett r é s z t ) , a nemzetközi relációkban létrejött vételi ügyleteknél alkalmazandó jogra vonatkozóan kidolgozott bécsi szabályok 2 elé általános bevezető szabályokat illesztett. Ezek az általános szabályok (1—5. §), amelyek után tehát az 1926-ban a bécsi k o n f e r e n c i á n hozo'-t szabályok (6—11. §) jönnek, a következők: „1. §. Adásvételi szerződéseknél ezen egyezmény szabályai szerint kell megállapítani, hogy a szerződésre mely állam joga alkalmazandó. — 2. §. Amennyiben magából a szerződésből v a g y egyébként világosan megállapítható, bogv a felek a 6—11. §§ban megjelölt állam jogát ki a k a r t á k zárni, szerződésükre az általuk megjelölt nemzeti jog alkalmazandó. A bizonyítás ilyenkor azt a szerződő felel terheli, aki az eltérő jog a l k a l m a z á s á r a hivatkozik; a szerződés érvényessége és -értelmezése tekintetében azonban ekkor is a 6—11. §§-okban megjelölt állam jogát kell alkalmaznzi. — 3 §. Amennyiben választott b í r á k n a k kell ítéletet hozniok a szerződésben kikötöt-t jog alapján, ezeknek az egyezményt: a 4. §. értelmében kell alkalmazniok. — 4. §. B á r mely állam bírósága közrendi tilalomra való hivatkozással megtagadhalja az ennek az egyezménynek értelmében számbajövö jognak alkalmazását. — 5. §. Ez az egyezmény nem alkalmazható a felek jogképessége és a szerződés 'formai kellékei tekintetében, valamint azokban az esetekben sem, amelyekben szerződéskötési tilalom áll fenn, igy f é r j és feleség, szülök és gyerekek, gyám és gyámoltja, valamint kölcsönös hűs-égen alapuló jogviszonyban álló felek közt." Ai bizottság harmadik érdemleges eredménye az volt, hogy megtette a kezdeményező lépéseket a nemzeti karteljogok a n y a g á n a k egybegyűjtésére és egy nemzetközi karteliigyi konvenció tervezésére. A bizottság karteljogi ülésében, amelynek 2 Dr. Király Ferenc: Vienna Rules 1926, nemzetközi m a g á n jogi egyezménytervezet és tulajdonvédő deklaráció a bécsi jogászkongresszuson. Polgári Jog, II. évf. 261. lap.
181
előadói dr. Koch E . Fritz (Berlin) és e sorok írója 3 vôltak, angol, francia, lengyel és m a g y a r részről sok becses gondolatot tartalmazó felszólalás hangzott el (dr. Faluhelyi Ferenc pécsi egyetemi professzor felszólalása, amelyben az Association legfőbb m u n k á j á u l a nemzeti parlamentek teremtő m u q k á r a való ösztönzését jelölte meg, élénk tetszést aratott), mire az ment határozatba, hogy az International Law Association állandó bizottságot fog kiküldeni azzal a- megbízatással, hogy ez a) azonnal tegye tanulmányozás tárgyává a nemzetközi karleiekre vonatkozó joganyagot (jogelmélet, bírói gyakorlati, törvényhozási és kormányzati intézkedések, felek szerződései), b) állapítsa meg és elemezze a nemzetközi karlelek és más kartelszerü szervezetek működéséből fakadó jogi problémákat cs (erjesszen az International La,w Association elé egyezménytervezetet ezen problémák egységes megoldására és a jelenleg fennálló és idevonatkozó nemzeti jogok megfelelő módosítására. A záró teljes-ülés egyhangúlag magáévá tette dr. Lugmayer Józsefnek azt az indítványát, hogy a következő — Newy o r k b a n összehivandónak tervezett — konferencia vegye napir e n d j é r e a szociális biztosítás nemzetközi .szabályozásának kérdését. · _ Mindent egybevetve, elmondhatjuk, hogy az International Lato Association pompázó külsőségek között megrendezett varsói konferenciája méltó maradt harmincnégy elődjéhez és a nemzetközi jogászi szolidaritás és a nemzetközi jogélet evolu; d ó j á n a k gondolatát eredményesen szolgálta. Dr. Király Ferenc. Kolosváry Bálint és Kunz ödön a Pázmány Péter tudományegyetem professzorai. A diákoknak újság, a megilletődött jogászságnak pedig esemény, hogy szeptember elsejétől fogva abból a székből, ahonnan Grosschmied Béni és Nagy F e r e n c tanilásai hangzottak, ahonnan a ma élö egész jogá=znemzctség tudását és jogi gondolkodásának irányát kapta, Kolosváry Bálint és K u n z Ödön fognak prelegálni. A kilün'etés minden kétségen felül a m a g y a r jogtudomány két előkelő, a legelső sorban helyet foglaló tudósát érte. Kolosváry Bálint működése, a k a r magánjogi tankönyvét, a k á r örökjogi értekezéseit tekintjük, azt a stílust képviseli irodalmunkban, amelyei; a tanítóin a k lehetne nevezni. Az ismereteknek széles alapokon nyugvó, a forrásokból eredő közlése, precíz gondolkodás és hibátlan gondolatközlés. Ma, amikor az írni-olvasni tudást könnyen tévesztik össze az írás és olvasás tudományával s a jog valamely ágának „müvelése" mentség a többi szak tekintetében való teljes tudaManságra: mindazok számára, akik Kolosváry könyvét forgatták, megnyugvás az a tudat, hogy a legfontosabb ágát a magyar jogtudománynak ö fogja a jövő generáció elé tárni, tudatába, vérébe, egész gondolkodásába beleitatni. Meg fogja 3
Dr. Francis de Király: Problems of International Cartel Law. Az International Law Association kiadása, Londn, 1928.
182
valósítani, amit Szászy-Sc-hwarz követelt a jó jogtanártól: nem törvényt kelt tanítania, hanem it'lkeznie. K u n z Ödön két részvénytársasági tervezete, a korlátolt felelősségű társaságról szerkesztett kél tervezete, a tisztességtelen versenyről szóló törvény, az aranyméríeg-rendelet, m a g y a r és német szaklapokban megjelen', cikkeinek <mra s kétkötetes kereskedelmi j o g a : alvan oeuvre, amelyre alig-alig van tanártársai között egy-kettö, ki visszatekinthetne. Ilyen alkotóerő és ily munkakészség mellett bizakodással kell K u n z Ödön további működése elé tekintenünk. A m a g y a r kereskedelmi jog művelői nagy feladatok előtt állanak. Nemcsak a részvényjog r e f o r m j a és a korlátolt felelősségű társaság megalkotása, de h a m a r a b b késöbb az, egész K. T . reformja napi problémává, fog válni. Nagy jelentősége van a n n a k , lingy eme feladatok K u n z Ödönt a P á z m á n y Péter egyetem tanári székében f o g j á k találni, ahonn a n nem csupán kodifikátori erejét érvényesitheti a m a g a teljességében, de a közreműködésével létesült törvények helyes értelmét is beleviheti a következő nemzedékek lelkébe. H. L.
Jogirodalom. Megjelent dr. Kovács Marcel „Polgári perrendtartás magyarázata" II. k i a d á s á n a k V I . füzete, amely a 'Pp. 37—489 §-ait az 1925:VIII. t.-c. módosításaival, 155 oldalas terjedelemben — az I. kiadás 111 lapnyi terjedelmével szemben — tartalmazza. F e l van benne dolgozva a birói gyakorlat 1928. év közepéig. Részben teljesen átdolgozta, részben tetemesen kibővítette a szerző a beszámításról, a rendelkezési és t á r g y a l á s i elvről, a teljesítési határidőről, az ítélet közléséről, tartalmáról, a l a k i ési anyagi jogerejéről, az időszakos szolgáltatás felemeléséről, a külföldi ítéletekről, az előzetes végrehajthatóságról, a birói egyességröl, a vesztes fél és a beavatkozó által viselendő perköltségről szóló 389., 394., 397., 399., 401., 410., 411., 413., 414., 415., 417., 423., 425. és 433. §-okat. A h a t á r o z a t i illetékekről szóló pénzügyi jogszabályok és közigazgatási bírósági döntések a,788—792. lapokon kimerítően fel vannak dolgozva. E g y füzet á r a 8 pengő, hal füzeté 48 pengő, a bekötött első négy füzeté 36 pengő és a postaköltség. Megrendelhető a szerzőnél (Budapest, I., Csaba-utca 7 / c ) . Dr. Borsodi Miklós: A végrehajtási eljárás zsebkönyve. III. kiadás. Budapest, Grill, 1928. A Szerző ez i m m á r n a g y népszerűségre szert tett műve először 1915-ben jelent meg. Ila m á r akkor is szinte nélkülözhetetlen gyakorlati segédeszköz volt, ugy még sokkal inkább az ma, amikor lábunk alatt megingott a föld, országokat söpört el a vihar és koronákat zuzoit össze, — de a magyar végrehajtási törvény még mindig az 18S1:LX. tc., hozzátéve azi a SOK novellát, rendeletet, a joggyakorlat alapvelő változásait, amelyek a közbeesett tizenhárom év során napvilágot láttak. Nem könnyű — és hozzátehetjük: kiválóan megoldott — feladat, ebből a mozaikból egységes képet összerakni. A Szerző rendkívüli önfegyelmezéssel mindenből e s a k a nélkülözhetetlen szükségeset a d j a s ezzel eléri, hogy könyvének terjedelme nem duzzadt fel lényegesebben, úgyhogy még mindig ..zsebkönyv" maradhatott, noha tartalma annál sokkalta több: igazi kis kommentár.
IV. ÉVFOLYAM
9—10. SZÁM
1928. NOV.—DEC.
POLGÁRI JOG Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők;
Dr. BECK SALAMON
Dr. VARANNAi ISTVÁN
Az átértékelési jog uj korszaka. Irta: Glücksthal Andor ügyvéd. I. Primitív k o r : az, átértéikelés megtagadásának és a kezdő puhatolódzásmak időszaka. Középkor: az átértékelési elméietek kialakulásának és a valorizációs joggyakorlat naggyá fejlődésének időszaka. Ú j k o r r a törvényességnek és megállapodottságnak időszaka. •II. A két első időszak története, tartalma, már lezárt és ismert egész. A harmadiknak még sem története, sem tartalma 1 nincs ; a jogászvilág és gazdasági élet .egyaránt kíváncsian lesi kialakulásukat. Joggal, mert sok jelentős kérdésnek hozzák megoldását, reménynek, igénynek beteljesülését avagy elbukását. I I I . A kialakulás gyors lesz". A valorizációs törvény, egész. sorát hozza a rövidebb-hosszabb jogérvényesítési határidőknek, amelyeken t u L a teljes jogvesztés réme áll. í g y azután előbújnak rejtekeikből beporosodott igények, félig már feledésbe merült követelések, jogosak, jogtalanok egyaránt és! zárt sorokban vonulnak a biró elé döntésért és igazságért. A magyar biró megint egyszer, mint ¡már Annyiszor jogfejlődésünk során, nehéz feladat 1 előtt áll. Az igények zárt hadoszlopát megállapodott tervvel,, kidolgozott alapelvekkel kell fogadnia. E tervekhez és elvekhez nem szabad hozzá,férkőznie a jogegyenlötlenség és jogbizonytalanság egy s z i k r á j á n a k sem, mert ez egyfelől a valorizációs' jogfejlődés mai szakában mivel sem lenne indokolható, másfelől .¡pedig megingatná a hitet a bíróságok igazságtalálásában. • Az elkövetkező átértékelési jogalkalmazás terveinek megépítésénél és alapelveinek lefektetésénél két' tényezőből kell ki-' indulhi: az egyik a törvény jogtörténeti pozíciója, á másik a törvényhozó és .a törvény valóságos szándéka. IV. A valorizációs törvény jogtörténéti pozíciója, h a a törvények történetében nem iö egyedülálló, de ritka éé kivételes. A z átértékelési jog vidéke a jogbirodalom egészéhez viszonyítottan kicsi, körülhatárolt terület. É s e területen évek óta termelte ¡a gyakorlat a jogalkalmazás százfajta és ezerfelé ágazó
184
nemes ¡hajtásait. Mire a törvényhozó h á b o r ú s és h á b o r ú utáni megrázkódtatások u t á n ismét a n n y i h a t a l o m r a tett szert, h o g y e terület szabályozásához merhetett fogni, itt m á r jól ápolt, d ú s a n termő és önerejéből szépen rendeződő kertet talált. É s a törvénynek mégis n a g y m u n k á j a akadt, mert a törvényhozónak nem csak a k i s egységet, h a n e m a z egészet kell néznie, ténykedéseinek gazdasági és társadalmi következményeit kell szem előtt tartania. A z u j törvény sokat mellőzött, sok u j a t plántált, sokfban máskép h ú z t a meg a szabályozás alapvonalait. A k ö r ü l határolt szűk területen u j rendet teremtett. E z az u j r e n d végállomás és nem kiindulópont. Befejezése egy változatokban g a z d a g fejlődésnek é s nem kezdete a folytatólagos átrendezéseknek. Véglegesen k i m u n k á l t felállítása egész -az aprói okosságig' kidolgozott joglélelseregnek és nem puszta átmeneti átcsoportosítás. A jogalkalmazás, a bíróságok jogalkotó tevékenysége itt m á r súlyos problémáik, nehéz döntések u t á n — lezárta szerepét: itt nincs tovább. Hiszen a jövőben is feladata lesz irodalomnak és b í r ó s á g n a k megvilágítani a z u j fogalmaikat vagy a régiek közül is azokat, amelyek eleddig a sötétségben v a g y félhomályban m a r a d t a k — de ott, ahol a törvényhozó ingadozó vagy állhatatos fejlődés u t á n strikt jogelvet talált, azt megbírálta, megtartotta v a g y u j j a l helyettesitette — tovább-burjánzásnak, a legmagasabbrendü j o g f o r r á s f o r m á j á b a n tett állami akaratkijelentés elfordításának helye nem lehet. A z átértékelési törvény országgyűlési t á r g y a l á s a i s o r á n éles megvilágításba állíttattak u g y a z alapvető kérdések, mint a részletproblémák, ú g y h o g y a vonatkozó viták a formai jogT f o r r á s n a k értékes kiegészítését adják. A törvény jogtörténeti pozíciója is· erős k ö r v o n a l a k k a l domborodik k i a parlamenti érvelések során. „A ibiróság nem gondolkozhatik és nem itélkezhetik másképen, hanem akképen, amint a törvény rendeli." 1 „A bíróságnak (a törvény) azt m o n d j a : a követeléseknek ez vagy az a neme, ez vagy az a k a t e g ó r i á j a valorizálható s te, •bíróság, határozd meg az eset összes körülményeinek és a méltányosság elvének figyelembevételével — h o g y milyen mértékben valorizálod." 2 É s ez idézetek mellé lenne iktatható a kijelentéseknek egész sorozata, melyeknek t á r g y a és lényege a valorizációs törvény joghelyzetének olyatén m e g h a t á r o z á s a , amely szerint ez az ellentéteknek, a vitáknak, a j o g g y a k o r l a t i s z a b a d s á g n a k végét és· a szilárd jogi k a t e g ó r i á k n a k az átértékelés terén is való érvényesítését jelenti. V. A másik tényező, mely figyelembeveendő a valorizációs keresetek legújabb és ezúttal utolsó c s o p o r t j á n a k elvi megítélésénél : a törvény szándéka, célja. E z m á r összetettebb valami és elemekre hontható. 1 Kálnoky-Bedő Sándor (1928 február 1. 121. ülés. Képv, Napló 320. oldal). 2 Dr. Lakatos Gyula előadó (1927 december 14. 103. ülés. Képv. Napló 312.'oldal). ,
185
Az első cél: a világosság. „A jogszabályoknak célja nem c s a k az, hogy« a birónak az ítélkezésben zsinórmértékül szolgálj a n a k , hanem a z is, hogy a felek a birói u t igénybevétele tíélk ü l is meg t u d j á k állapítani, miiben áll a kötelezettségük." 3 „Nem lebet módot n y ú j t a n i arra, hogy a bíróságok perekkel á r a s z t a t v á n el, ezeknek a pereknek elintézésével a jogbiztonságot és jogszilárdságot veszélyeztesék." 4 „A jogkereső közönség é r d e k e i r e . . . rendkívül veszedelmes, h a nein támaszkodhatik biztos . . . szövegű törvényekre, hanem egyelőre bizonytalan, csak majd a iperben, a legfelsőbb bíróság által kimondandó j o g s z a b á l y r a támaszkodva kénytelen megkisérleni a m a g a igazságának érvényesítését." 5 í m e h á r o m jellemző nyilatkozat, egyik a, törvény előkészítőjének, a másik a végrehajtó hatalom képviselőjének, a harmadik a birói szervezet kimagasló egyéniségének kijelentése. É s mindhárom egybehangzóan nyilvánítja a törvény céljául azt, hogy világosan, mindenkire egyformán kiterjedően és többé nem bolygatbatóan állapítsa meg az érvényes jogtételeket. A második cél: jogpolitikai. A birói gyakorlat mindjobb a n kiépítette a felértékelés szabályait, hol itt) hol ott hódított u j területet a valorizáció számára és nem volt semrnikópan sem biztos·, h o g y ennek a szerteágazó továbbhaladásnak hol v a n n a k a végső határai. A jogszabályok tekintélyének ós a gazdasági élet megerősödésének pedig nincsen nagyobb ellensége a bizonytalanságnál. Kérdés, „hogy ha eddig'késett ez a törvényjavaslat, miért szükséges ennek mostani m e g a l k o t á s a . . . Szükséges volt = . . . abból a s z e m p o n t b ó l . . . hogy a bíróságok g y a k o r l a t a a valorizáció terén kiterjeszkedő volt és nem volt tisztán látható, h o g y meddig fog menni ez a kiterjeszkcdós . . . Szükséges volt megteremteni a törvényi lehetőséget és a törvényi rendelkezést a r r a , hogy ez a valorizációs kérdés a m a g y a r közgazdasági életből egyszer m á r végre v a l a h á r a teljesen kikapcsoltassék a m a g á n j o g i viszonylatokban." 0 „Ezúttal a rendezés súlypontja tulajdonképen a m a g á n j o g i átértékelésen n y u g s z i k ós pedig azért, mert a kérdésnek ezt a z oldalát most feltétlenül végieger sen r e n d e z n ü n k kell, hiszen nem lehet szó arról, h o g y a törvényhozás még egyizben foglalkozzék a m a g á n j o g i valorizáció kérdésével és ú j r a felzavarja a gazdasági élet megállást nem türö menetét." 7 „Kétségtelen, hogy m o r á l i s és tiszteletreméltó álláspont lett volna az, amely a m ú l t r a is tekint ós a múltban felmerült igazságtalanságokat enyhíteni .és reparálni igyekszik legalább a lehetőség mértékéhez képest. De kérdem, v á j j o n lecsonkitott és a n y a g i erejében is megtorpant ország törvényhozá3 4
A törvényjavaslat miniszteri indokolása, fi—12. oldal. Pesthy Pál igazságügyminiszter (1928 január 20. 114. ülés. Képv. Napló 160. oldal). . . ° Juhász Andor, a Curia elnöke (1928 március 21,-29. ülés. Felsőházi Napló. 178. oldal). . - 4 Pesthy Pál (1928 március 22. 30. ülés. Felsőházi Napló 200. old.). 7 Juhász Andor (1928 március 21. 29. ülés. Felsőházi Naplp 176. oldí(l). ' · '
186 .-ának ez-e a helyes ú t j a ? Kérdeni, vájjon a kötelesség- és felelősségérzetnek nem egy m a g a s a b b fokát jelenti-e az, h a ez az ország minden gazdasági energiáját a jövő felé k o n c e n t r á l j a . " 8 A törvény jogpulilikai célja tehát oda irányult, h o g y az átértékelés területén a z eddigi bizonytalanság helyén végleges rend teremtessék, olyan rend, melyben megbizbatik a gazdasági életnek minden a l a n y a egyaránt és amely többé u j a b b bomlásn a k kitéve nincsen. A harmadik cél: gazdaságpolitikai. E téren az egyes jetjeanzö. törvényhozói kijelentések idézését is mellőzhetjük, m e r t hiszen u g y a törvényelökészités, mint az. országgyűlési vita szinte teljes egészében e cél, mint probléma k ö r ü l forgott. A törvény kihasított oly teriileíteket, amelyekre az átértékelés gondolatát még csak belépni sem engedi. (Államadósságok, záloglevelek, takarékbetétek stb.) A k ö z g a z d a s á g egy egybefüggő, ezer szállal egybefonódott szövevény. Hogy v á j j o n a magasabb állameszme, a külföld bizalma, a középosztály védelme szempontjából helyes és bölcs rendszabály volt-e a z átértékelésnek n a g y körben való kizárása, ez tulnyomólag politikai kérdés és igy e megbeszélés keretébe nem tartozik. A n n y i a z o n b a n kétségtelen, h o g y a törvényhozónak nem lehetett szándéka a k ö z g a z d a s á g egységes területét két élesen elválasztott réiszre hasitani ,ós az egyik részen felállított tilalommal szemben a másik részen az átértékelés áldását bőségesen, két' kézzel osztani. Hogy súlyos méltánytalanságok el'kerültessenek, s z ü k ség volt ,a (magánjogi viszonylatok egész s o r o z a t á b a n az átértékelhetés törvényi kijelentésére. A törvény gazdaságpolitikai jelentősége' azonban éppen abban áll, h o g y megállapította, merre vezet a h a t á r a régi igazságtál anságok kiküszöbölése és u j gazdasági visszásságok teremtése között. E h a t á r megvonása súlyos feladat volt és nehéz küzdelmekbe került. H a előfordulh a t n a k is egyedi sérelmek, ,az o r s z á g k ö z g a z d a s á g a a lxatármegállapitásiban megnyugodott. Még pedig főleg é s egyedül azért, mert' m a g a s r a értékeli e határvonás gazdaságpolitikai jelentőségét, azt, h o g y az végleges és a béke csendijét jelenti. V I . A törvény jogtörténeti pozíciójának és vezető céljain a k bemutatóiul á l l j a n a k itt ez n j h a t á r n a k egyes állomásai. 1. A tiszta készpénzkölcsöntartozás az átértékelésből általában ki van zárva. Az eredeti törvényjavaslat ez á l t a l á n o s szabály alól csupán igen s z ü k kivételeket ismert, a m e l y e k e t . a z u t á n a képviselőház pénzügyi és igazságügyi bizottsága jelentősen megtoldott. E toldás lényegében abból állott, hogy megengedtetett a kölcsön átértékelése a k k o r is, h a a hitelező m a g á t a pénz. értékcsökkenése ellen egészen vagy részben megvédte és a z a dolog, ,amelybe a kölcsön összegét ¡befektette, természetben ¡még t u l a j d o n á b a n van, v a g y a z azért kapott ellenérték megvan. . · Már most felüti a fejét az értelmezés. E l ő r e küldött Örsei a méltányosságot, az analógiát emlegetik. A m a g y a r á z a t m a g a 8
oldal).
Lakatos Gvula (1927 december 11. 103. ülés. Képv. Napló 312. 7
187
pedig szól ugy, hogy a „dolog" szó é s a „természetben meglétei" kritériuma nem vehető és igy nem veendő szó szerint. H a például az adós a kölesönt kereskedelmi üzletbe fektette és az üzlet még ma is fennáll és továbbra is az adós tulajdonában v a n : az átértékelés kimondandó lenne. E z az értelmezés — nézetünk szerint — nyilt szembehelyezkedés a törvény jogtörténeti helyzetével és a törvényhozó szándékával. A, törvény lezárta a joggyakorlati elvek fejlődését; a törvényhozó pedig nem a k a r t ,uj kaput nyitni u j bizonyt a l a n s á g o k és u j ellentétek behatolásának. A dolog tehát maradion osak dolog, a szó szigorú jogi értelmében ó s ne. változzék át vagyonösszességgé; a természetben meglétei pedig m a r a d j o n az- a kifejezés valóságos jelentősége szerint és n e változzék átvitté, képlegessé. 2. A mesgyéne'k egy másik jelentős p o n t j a : a devalvált péwtsz4,l már teljesített tartozások kérdése. H a az. állam tartozásai körül folyt vitától eltekintünk, ez a pont volt a leghevesebb h a r c o k ¡tárgya. Itt mutatkoztak legélesebben a törvény hatalmi szavával való rendezésnek egyedi igazságtalanságai, de itt nyilatkoztak ¡meg egyúttal legkomolyabban a s ú l y o s gazdasági következmények i r á n y á b a n táplált aggodalmak is. „Az általános szempont, amely osztatlanul e l f o g a d t a t o t t . . . az volt, h o g v a teljesítéssel befejezett ügyletekre a.z átértékelés tekintetében visszatérni ne lehessen." 3 „A vi'í'a le van zárva, -ezzel kiv a n mondva az, h o g y az értékét vesztett pénzben történt teljesítést. is a bíróság teljesítésnek kell, -hogy elfogadja:" 1 0 „Meg 1 n y u g o d h a t u n k .albban, hogy a j a v a s l a t 1 . . . a jogtalanságok orvoslása érdekében elment a lehetőség h a t á r é i g akkor, amikor kivételesen megengedi a megszűnt követelések felélesztését·." 11 A vitának eredménye egy megegyezéses megoldás volt — kompromisszum, mely szabálykóp a felélesztés- kizárását m o n d j a ki .ós e s z a b á l y alól csak két kivételt állit fel: az. egyiket a törvény 14. §-á.ban a kötelmek tekintetében teljes általánosságban, a másikat a 15. §-ban .a c-salád- és örökjogi jogügyletek vonatkozásában. E z a kompromisszum éppen a vita élessége és hajszálrészlelessége folytán olyannak tekintendő, mely az· ellentétes szempontok, és érdekek közepette teljes ¡pontossággal. fejezi ki -a törvényhozó a k a r a t á t ós a törvény szándékát, melytől való gyakorlati eltérés tehát, még h a ¡a legcsekélyebb is, világos megtagadása ez a k a r a t n a k és s z á n d é k n a k . a) Az általános kivétel hirói h o n o r á l á s á n a k négy előfeltétele v a n : 1'. a devalvált teljesítés időbeli elhelyezése, 2. a zár-os határidőn belül való jogérvényesítés, 3. a hitelezőnek az értékevesztett teljesítéssel okozati összefüggésben álló- tönkrejutása, 9 Kálnoky-Bedő Sándor (192S február 1. 121. ülés. Kópv. Na'pló 320. oldal). 10 Kálnoky-Bedő Sándor (192S február 1. 121. ülés, Képv. Napló 320. oldal). 11 Dr. .Tobász Andor (192S március 21. 29. íilés. Felsőházi Napló 179. oldal). • .
188
4. az adós oldalán mutatkozó indokolatlan előny. A z 1. és 2. előfeltétel oly természetű, hogy vitának t á m a d á s á t sem engedi meg, a 3. és 4. előfeltétel vonatkozásában ellenben minden bizonnyal lesznek próbálgatások és a valóságos értelemtől v a l ó elfordítási törekvések. A legutóbbi hetek s o r á n a s z a k i r o d a l o m m á r foglalkozott e részletproblémával 1 2 és igy talán felesleges ezzel bővebben foglalkoznom. P u s z t á n a n n a k h a n g s ú l y o z á s á r a szorítkozom, hogy a legnagyobb határozottsággal dr. Y a r a n n a í álláspontját foglalom el, ami egyebekben okfejtéseimnek vonalából világosan következik. E z álláspont további a l á t á m a s z t á s á r a hivatkozom a parlamenti vita s o r á n elhangzott következő autentikus kijelentésre: „Ez a m e g h a t á r o z á s : „a l é t f e n n t a r t á s veszélyeztetettsége" (a javaslat bizottsági szövegében tartalmazott kitétel) bizonyos kilengést enged, mert m á s a l é t f e n n t a r t á s kritériuma egy felsőbb társadalmi osztálynál és m á s a kritér i u m a egy a l a c s o n y a b b társadalmi osztályban állónál. . . . A „tönkremenés" tartalma m á r nem engedi meg ezt a kilengést, amelyet megenged a „létfenntartás" és e m e g h a t á r o z á s „tönkremenés" általánosabb, a társadalmi rétegeken jobban keresztülvágó kritérium, mint a létfenntartás." 1 3 É s éppen a törvényhozásnak ily precíz állásfoglalása folytán szembe kell helyezkednem a szakirodalom egy hivatott művelőjének, dr. S c h w a r r z T i b o r n a k felfogásával, aki u g y véli, hogy az u. n. „ t ö n k r e j u t á s " felette labilis és gazdasági ágak és osztályok szerint k ü l ö n b ö z ő fogalma nehezen lesz megállapítható. 1 4 T a g a d o m a megállapítás nehéz voltát, h a hiven a törvény intencióihoz a b a t á r éles m a r a d és nem teszik kétessé a méltányossá,g többé-kevésbbé való vagy látszatszerü leple alatti szerteágazó, kiterjesztő m a gyarázattal. U g y a n e z áll egyébként az adós oldalán mutatkozó „indokolatlan előny" fogalma tekintetében is. b) A család- és örökjogi ügyletek v o n a t k o z á s á b a n felállított különös kivételnél is mutatkoznak m á r a törvénynélküliség k o r s z a k á b a n megszokott önkényes értelmezések k ö r v o n a l a i : nem okvetlen s z ü k s é g e s a családjogi ügylet, mint jogcím, elég a családi „jelleg", lehet az alapul szolgáló ügylet szűkebb értelemben vett köztörvényi is, csak meglegyen a családi, a patriarchális színezet; a családijogi minőség nem veendő szószerint, elegendő az, h a a jogviszony közeli r o k o n o k között létesült: mindmegannyi jóakaratú, móltányos m a g y a r á z a t , mely a z adott esetben jelentheti is egyedi sérelmek orvoslását. É s mégis·, mindeme értelemkiterjesztö törekvések kezdettől fogva a leghatározottabban elvetendök. Egyszerűen azért, mert- ezen a z utón nincs m e g á l l á s ; ma ez a k o r l á t dől le, h o l n a p ia m á s i k és egyszerre ott tartunk, h o g y a jogszokás elfedte a friss, meggon12
Dr. Fraenkel—Dr. Varannai: A hitelező tönkrejutása (Polgári Jog 1928. évi 6. szám, 139. oldal). 13 Pesthy Pál (1928 február 1. 121. ülés. Képv. Napló 330. old). 14 Dr. Schwartz Tibor: Egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928. XII. t. e.magyarázata (Budapest, 1928. 34. old.).
189
dolt latolgatások u t á n beiktatott törvényi jogszabályt és itt* van ú j r a a bizonytalanság, az igények, a jogok nyilt kérdésessége. A helyes megoldás itt is a z : megmaradni a törvény szava, a törvényhozó intenciója mellett. E r r ő l a törvónyjavaslati szakaszról is sok szó esett az országgyűlési viták során, de mind egy. azon értelemben, mind a tiszta és idegen elemektől mentes család- és örökjogi megítélés gondolatköréiben mozogván: „A b i z o t t s á g . . . a házassági éls örökjogban, valamint a családjogból folyó viszonylatokban megengedi a z o k n a k a k a o t i k u s ' idökíben létrejött megállapodásoknak a revideálását 1 ." 15 „A családi és öröklési j o g keretébe tartozó követelések tekintetében . . . enyhébb kritériumok állíttattak fel, mint az egyéb m a g á n j o g i követelésekre vonatkozólag." 1 6 Mindig: családi és öröklési jog házassági és örökjog, családjogi viszonylatok! Sehol egy szó e h a t á r o n kivül eső jogról, jogviszonyról, jogügyletről. 1 7 Honn a n veszi a kiterjesztő értelmezés a jogalapot törekvéseihez? P u s z t á n attól a teljesítetlen, de még reménye nem vesztett óhajból, hogy az u j törvény által immár mozdulatlanságra ítélt, elintézett jogigények ismét felélesztessenek. Veszélyes, de előreláthatólag meddő törekvések.
\
. V I I . Nincsen öröfcéltü törvény. Sőt: a motorok i r a m á n a k idején nincsen hogszuéletü sem. A gazdasági erők gépezete g y o r s a n forog és mindig u j alakzatokat teremt a jog terén is. A törvény e g y o r s h a l a d á s n a k csak egy-egy pillanatát rögzíti meg, a z u j fejlődött jogi megoldásokat kitermeli azután az élet, és ennek vetülete a jogviták s í k j á b a n : a joggyakorlat. D e ez nem jelenti a törvénybontó s z o k á s o k n a k szabállyá, természetszerűvé' tételét, nein egyértelmű egy olyan társadalmi felhatalutazással, mely a törvény gyakorlatba lépésének pillanatában elkövetett törvénysértést is szentesíti. A törvénybontó s z o k á s jogosultsága ott kezdődik, ahol m é r a törvény következetes alkalmazása a változott korszellemnek megfelelően gazdasági vagy erkölcsi lehetetlenséget hozna. É s még e vonatkozásban sem jogosult pusztuló, kivesző területeken, amelyeken a törvény a végső rendelkezést, a záró felszámolást jelenti. A m a g y a r bíró büszkén vallja, h o g y sok életrevaló gondolatot. adott a m a g y a r jognak. Szerepe azonban valójában tragikus szerep — a szó klasszikus értelmében: diadalt sohasem ünnepelhet, mert azt l e a r a t j a a vele versenyző és megállást parancsoló államhatalmi tényező: a Ihiró nyomában haladó törvény. S ahol. a törvény megjelent — a jogalkotó biró elhallgat ós megy m á s terekre elölről kezdeni a sziszifuszi m u n k á j á t .
15
Dr. Lakatos Gyula (1927 dwember 14. 103. ülés. Képv. Napló 311. oldal). 10 Dr. resthy Pál (1928 február 6. 122. ülés. Képv. Napló 352. oldal).11 A 15. § a családjogi és az örökjogi alapú pénztartozások külön kiváltságát tartalmazza (Dr. Almási: A valorizációs jognak magyarázata, 1928, 145. oldal).
190
A z uj nemzetközi vasúti egyezmény. 1928 október elseje jelentós dáruma a nemzetközi forgalmi jog történetének. Ezen a n a p o n lépett hatályba az 1924 tavas z á n Bernben tartolt tanácskozásokban megalkotott u j nemzetközi vasúti egyezmény és ezzel az egységes fuvarozási jog gondolata, amely 1874-ben két svájci ü g w ó d , de Seigneux és Christ utópisztikus ötleteként merült fel, szinte m a r a d é k nélkül valósággá vált. A vasúti (árufuvarozás tárgyában létrejött nemzetközt egyezmény a szakjogász partikuláris érdeklődésén íul, két szempontból vizsgálandó és ítélendő meg: a nemzetek közötti áruforgalom és a nemzetközi forgalmi jog fejlődése szempontjából. Már az 1890. október 14-én létesített B e r n i E g y e z m é n y (B. E.) hatalmas lépés volt a nemzetek közötti vasúti forgalom egységesítése i r á n y á b a n és pusztán keletkezése tényével nemcsak a népek közötti árucsere, hanem az európai államok fuvarozási j o g á n a k u j k o r s z a k á t nyitotta- meg. Az u j Nemzetközti Egyezmény (N. E.) u j a b b jelentős állomás a technikai és jogegység haladási i r á n y á b a n : életbelépése óta az európai szárazföldet egységes technikai készséggel berendezett és azonos törvénnyel szabályozott forgalmi vonalak hálózzák be. A N. E. 2. cikkében a gépkocsijáratokat és h a j ó z á s i vonaJakat is bevonja 'az egyezménnyel szabályozott forgalmi közösségbe. E rendelkezés jelentősége sokkal több mint a szerkezetinóvum érdekessége, a vasúti jog u r a l m á n a k e kiterjesztésében ott s z u n n y a d m á r egész világot átfogó egységes forgalmi jog csirája. A távlat h a t á r t a l a n : a technika fejlődésével a gözmozdony ellünhetik a f u v a r o z á s i eszközök sorábó'l, de az a gon'dolaf, amely a vasúti 'közlekedésen felépülve intézményesítette a forgalmi jog egységét, megfinomodva és átalakulva tovább fog élni és fejlődni a, közlekedési eszközök fejlődésével. A forgalmi egységre való törekvés a z o n b a n nem öncél. Gazdasági és jogi szempontból az egységes szabályok gyűjteménye a k k o r nyer valóságos értéket, ha a p a r t i k u l á r i s jögok darabosabb intézkedéseivel és a megelőző jogállapottal szemben egyúttal haladottabb, könnyebben kezelhető, a hiányolt szükségletet teljesebben kielégítő rendszert teremt. Ebből a szögből nézve is megállapítható, hogy· a N. E . sok szerencsés újítást hozott, b á r az· objektív bírálat itt súlyos k i f o g á s o k a t emelhet, különösen azért, m e r t szabályai számos vonatkozásban a fuvarozó közönség érdekei szempontjából jelentős megszorításokat, — ha a jog fejlődését, a szerződő felek érdekeinek lehető igazságos kiegyenlítésében látjuk — -a gazdasági és jogi haladással elleritétes hrányban való visszafejlődést mutatnak. Alig van jogterület, amely oly kevéssé k í v á n n á meg, sőt amely oly kevéssé tudná elviselni a s z a b á l y o z á s állandóságát, mint, a vasúti fuvarozási jog területe. T e c h n i k a i újítások, a gazdasági viszonvok átalakulása, a kereskedelmi élet változásai, u j szükségleteket és a szükségletek kielégítésének u j
191
formáit k í v á n j á k meg. B á r a N. E. elvi elgondolásához és céljához képest nem kívánt, más lenni, mint a Berni Egyezmény egy korszerűen javított és továbbfejlesztett novellája, a h á b o r ú óta,, megváltozott viszonyok oly elevenen nyomták reá bélye. güket, hogy a szerkezetében és részleteiben yaló tüzetes átdolgozás eredményeként, mint egészében és részleteiben is önálló és1 eredeti alkotás jelentkezik. . . Szerkezetét illetően ,a régi Berni Egyezménytől jelentő« • sen különbözik, annyiban, hogy mig a régi Egyezményben az összes szakaszok összefüggő egészet alkottak, addig n N. E. négy fejezetre tagolva csoportosítja szabályait. Szerkezeti nóvuma az is, hogy nem konstituál végrehajtási határozmányokat, — ezek a n y a g á t a törvény szövegébe szőtte bele. Messzeható' — m á r emiitett — ujitás, h o g y az Egyezmény területi hatálya gépkocsik vagy hajójáratok nyilvántartott vonalaira is kiterjeszthető. Miután ezek a jármüvek gazdasági szerepüket és biztonságukat illetően változatosabb skálát mutatnak, mint a vasutak, felvételük szigorúbb feltételektől van függővé téve. A fuvarozásból kizárt tárgyaik tekintetében jelentős újítás, h o g y a nagyértékü, u. n. „drágaság" jellegű tárgyak, amelyek azelőtt a szállításból k i voltak zárva, most minden korlátozás nélkül szállíthatók. A „ d r á g a s á g " jogi fogalma a vasúti jogban, különösen a háborús időkben, számos nehézst get okozott, — a N. E. megoldása ebben a vonatkozásban tiszta helyzetet teremt. Részletes kazuisztikával" tárgyalva, kiépíti a . fuvardíj-. spótlék intézményét. A íuvardijpótlék par excellence vasutjogi intézmény, de jogi természetét vizsgálva, sok általános magánjogi tanulságra utal. Lényegében civilis természetű szankció, amelyet az irodalomban egyesek törvényes birságnak, mások viszont szerződéses kötbérnek tekintenek. Kétségtelen, hogy .a jogi dogmatika, akármelyik osztályába skatulyázzuk is, gyakorlati jelentősége abban jelentkezik, hogy a feladót szerződéses kötelezettsége teljesítésére s a r k a l j a . A teljesítésre liajtó impulzív erőjén kivül másik célja az, hogy a nehezen konstrui álható és a joggyakorlat által aniugv is elszintelenitett kártérítési igény helyett — vétkesség bizonyítása és k á r o k o z á s kimutatása nélkül — a kártérítés mérvének számszerűleg előre megbatározott összegével kielégítse a jogosult érdekeit. A íuvardijpótlék tehát csupán egy többletet jelent a szerződésszegés következményei sorában. D e ez a többlet közvetlenebb, az általános szankcióknál likvidebb, feltétlenebb, beállása pedig gyorsabb lévén, az általános következményekkel szembei) erösebben és érzékenyebben hat a teljesítés kikényszerítése érdekében. A B. E. szerint a. feladó felelős volt a csomagolás elismert hiányából, továbbá a n n a k fel nem ismerhető " hibáiból .eredő következményekért. A N. E. továbbmenöleg felelőssé teszi a feladót, a csomagolásnak a fuvarlevélen el nem ismert, külsőleg f e l ismerhető· hiányosságaiért is, feltéve, hogy a vasút a liiá? nvosságokat bebizonyítja. Materiálisán ez a felelősség aequi-
192
p a r á l h a t ó az elismert hiányokért való felelősséggel, az eltérés ott kezdődik, h o g y elismerés h i á n y á b a n a vasút köteles bizonyítani. A z u j rendszer szerint tehát a feladó elvileg felelős a csomagolás minden hiányáért, a k á r elismerte azokat, a k á r nem és tekintet nélkül a r r a , hogy a h i á n y o k konstatálhatok voltak vagy nem. A B. E. hatálya idején nehéz kérdés volt a n n a k eldöntése, h o g y téves fuvar díjszámítás esetén ki a visszafizetésre jogosult, illetve kötelezett. A B. E . kitért a kérdés határozott megválaszolása elöl, a X. E . azonban részletes s z a b á l y o z á s t ad és megállapítja, h o g y a visszatérítésre kötelezett a feladó, h a a fuvarlevél nem váltatott ki, vagy h a a bérmentesítési nyilatkozat értelmében elvállalt költségek és d i j a k f o r o g n a k szóban. H a a fuvarlevelet kiváltották, a bérmentesítési nyilatkozat értelmében a feladót terhelő költségeken tul mutatkozó különbözetet az átvevő tartozik megfizetni. A többlet visszakövetelése azt illeti meg, aki a fizetést teljesítette. A fuvarozási határidők tekintetében a N. E . semmi változást nem h o z : e határidők azonosak a B. E . végrehajtási határozmánvaiban megállapítottakkal. A változás h i á n y a olyan negativum, amely méltán eshetik kifogás alá. A technika haladásával a vasúti közlekedés jelentősen fejlődött, kétségtelen tehát, h o g y az évtizedes nivón megrögzített h a t á r i d ő k a vasút érdekeit jelentősen és indokolatlanul kedvezményezik. A B. E . u r a l m a idején számos per feneklett meg azon a homályos rendelkezésen, amely az átvevőnek a kiszolgáltatáskor érvényesülő kötelezettségeit szabályozta- A vita itt rendszerint a k ö r ü l forgott, h o g y az átvevőnek a kiszolgáltatáskor mit kell megfizetnie: az egyik, nézet szerint csak a fuvarlevélben feltüntetett összegekért felel, mig a másik felfogás szerint a fuvarozási szerződésből eredő összes követelések kiegyenlítésére köteles. A N. E. u j szövegezése a vitát elszegi, kétségtelenül kifejezve azt, hogy az átvevő mindazon követeléseket megfizetni tartozik, amelyek a fuvarlevélből kitűnnek, tehát egyrészt semmivel sem többet, mint, ami a fuvarlevél objektív tartalmából elébe tárul, másfelöl a z o n b a n nemcsak az ott számszerűleg kiirt „összeget", hanem mindazon követelést, amely a fuvarlevélből közvetlenül vagy közvetve — a díjszabásokra vagy egyéb szabályokra való u t a l á s s a l — jelentkezik. A' vasút felelőssége, késedelem esetén egyike volt a B. E . körül kifejlődött irodalom legnehezebb kérdéseinek. A nehézségeket az okozta, h o g y a fuvarozási felelősség tekintetéhen a francia-olasz és a német jognak elvileg különböző felfogása van. A francia-olasz felfogás késedelem esetén c s u p á n vis m a j o r esetén mentesiti a fuvarozót, mig a német jog s z e r i n t utóbbi csak a köteíles gondosságért felelős. A z elvileg éles különbségnek természetesen messzeható gyakorlati következményei is v a n n a k és éppen ezért már a régebbi berni tárgyalások mindenáron ki óhajtván egyenlíteni az ellentéteket, végül is olyan megoldást hoztak, amely a német jógi felelősség kereteit szélesebbre tolta anélkül azonban, hogy a f r a n c i a
193
vis m a j o r h a t á r á t elérte volna. A felelősségnek e hibrid — a mindenáron való kiegyenlítés eredendő fogyatékosságában szenvedő — konstrukciója a B. E.-ben olyan homályos szövegezésre vezetett, amelynek határozatlanságából minden i r á n y a maga álláspontját olvasta ki. í g y történt, hogy a kommentátorok egy része a B. E . 39. cikkében a vis m a j o r i g terjedő felelősség szabályát, mások a rendes m a g á n j o g i felelősséget, rnig megint mások a közönséges felelősség — a rendes kereskedő gondossága — és a recepturai szigorú felelőssége közötti a r a n y középutat látták. A N. E . terhes örökségként vette át a 39. cikk j o g a n y a g á t és e cikk körül kifejlődött vita divergáló eredményeit. A gondolatok tisztázása és az ellentétek lehető kiküszöbölése u t á n azonban a szabályozás vezető eszméi az u j szövegezésben m á r élesebben domborodnak ki. Az első következetesen érvénye-' sülő alapgondolat az, hogy a N. E. szigorúan különböztet a dologi k á r o k é s a késedelemből eredő károkért való felelősség között. A miásik gondolat az, h o g y a z utóbbi a rendes fuvarozásból eredő gondosságot meghaladja, de a vis majorig terjedő felelősséget nem foglalja, magában. A vasút felelőssége megszűnik a n n a k bizonyításával, hogy a késedelmet olyan körülmények okozták, amelyeket a vasút k i uem kerülhetett ós amelyeknek e l h á r í t á s a nem tőle függött. A két mentesítő o k n a k együttesen kell fennforognia: h a csak az egyik hiányzik, a felelősség meg nem tagadható. Jelentős ú j í t á s a a N. E.-nek a kártérítés mértékének szabályozása. A B. E . 34. cikke szerint a kártérítés mérve az elveszett vagy megsérült á r u rendes kereskedelmi értéke, ilyen nem létében, a n n a k közönséges értéke, még pedig a feladás helyén és a f u v a r o z á s r a való átvétel idejében levő értékelés szerint. A N. E. 29. cikke eltér az objektív kártérítési elvtől és a kártérítés mértékét maximális szabványtételekben állapítja ¡Heg. Kétségtelen, h o g y a kártérítés mérvének ilyen korlátozása a vasút a m u g y i s h a t á r o k közé szorított k á r térítő felelősségének u j a b b csökkentése és a vasúti jognak az objektív fejlődés ú t j á r ó l való olyan letérése, amely a fuvarozó közönség érdekeinek érzékeny sérelmével' jár. Az Egyezmény szerkesztői az u j i t á s indokolását és védelmét abban találták, h o g y a gyakorlatban ez. a kártérítés sem m a r a d el a régi szabályozás mögött, másrészt, hogy a N. E . rendszerének nóvumai — különösen a d r á g a s á g o k n a k feltétlenül fuvarozható á r u v á nyilvánítása — a kártérítés szabályozásánák ilyetén megoldását a vasutak számára parancsoló szükséggé tették. Reámutatnak a r r a , h o g y a jogosult a íB. E . u r a l m a idején sem kapta meg valóságos k á r a ellenértékét, mert a kártérítés mindig valamely á t l a g o s értéket vett alapul, é s az esetet többségében nem hozta a jogosultat abba a helyzetbe; amelyben a k k o r lett volna, h a k á r a nem merül fel. A B. E. a kártérítést egy elvi konstrukció korlátaival szegi el ós a N. E . az eredményt illetően ettől csak a n n y i b a n tér el, hogy a korlátozást fix szabványtótelek felállításával viszi keresztül. Végül méltánytalannak mondották a vasútra korlátlan felelősséget h á r í t a n i .akkor.
194
i
mikor a feladónak csekély díj lefizetése ellenében érdekbevallás u t j á n m ó d j á b a n van magát a normális kártérítésen felül teljes kártérítésre biztosítani."* E kifogásokkal szemben azonban reá kell m u t a t n u n k a r r a , hogy a régi szabályozás kézenfekvő defektusai nem szolgálhatnak mentségül a meglevő hibákat még tovább kimélyitö s z a b á l y o z á s n a k . Ami pedig az érdekbevalíá.s u t j á n való védelmet illeti, az nyilván a félnek kiilön költségekbe kerülő biztosítási ügylete, amelynek kétségtelen előnyei a n o r m á l i s ügylet e hiányaival nem kompenzálhatok. A kártérítés mérvének ily korlátozott megállapítása még kirívóbbá válik a X. E. 36. * cikke rendelkezésében, amely a vasút szándékossága vagy súlyos gondatlansága- esetén beálló n. n. teljes kártérítést szabályozza. T e l j e s kártérítés alatt a B. E. azonos előfeltételek mellett a damnum· emergens és a lucrum cessans, tehát a teljes egyéni érdek megtérítését rendelte, ,a X. E. 34. cikké ilyenkor is csak a maximális szabványtétel kétszereséig terjedő kártérítést ad. A X. E. ezt a kártérítést — nyilván a vasúti dogmatika h a g y o m á n y a i kedvéért — „teljes" kártérítésnek nevezi: kézenfekvő qzonban, h o g y az objektív értéken felépült, ezt is szabványtételekben maximalizált összeget egyszerűen megduplázó, tehát a l a p j á t és eredményét tekintve, a valóságos értéktől messze elmaradt kártérítés, teljes kártérítésnek nem nevezhető. A z u j szabályozás kétségen kívül a fuvarozó közönség érdekeinek jelentős sérelmével jár. Az Egyezmény szerkesztői e rendelkezés i n d o k o l á s á t és — tekintve, h o g y a vasúti j o g n a k a gazdaság érdekei által megkivánt, begyökerezett posztulát u m á n a k visszafejlesztéséről van szó — mentségét, a b b a n találták, h o g y a d r á g a s á g o k most feltétlenül f u v a r o z h a t ó áruikká válván, a vasút hallatlan kockázatot vállalna a r r a az esetre, ha a kártérítést nem maximálván, valamelyik a l k a l m a z o t t j á n a k dolusa vagy gondatlansága folytán az elvész v a g y megsérül. Kellő objektivitással megállapíthatjuk, hogy a N. E. e szembeötlő hibái és mindazok a szabályok, amelyek a B. E . intézkedéseivel szemben a fuvarozó közönség érdekeinek - sérelmét jelentik, abban az eredendő fogyatékosságban gyökereznek, amely az Egyezmény keletkezése idejének közviszonyaival van kapcsolatban. Az u j Egyezmény m e g a l k o t á s á r a kiküldött delegátusok az inflációs, valularomló idők z a v a r o s és bizonytalan miliőjében folytatták tárgyalásaikat. Gondolkodásukat befolyásolta, elhatározásukat determinálta az európai államok valutáinak folyton fokozódó devalvációja, ennek következtében a f u v a r d i j a k elértéktelenedése és a szállítás anyagi és technikai bizonytalansága. Nyilván innen ered az a törekvés, h o g y a vasút kötelezettségei a lehetőség szerint enyhittessenek, rendkívüli kockázata csökkenjen, és ez a, légkör magyarázza- xncg a vasút előnyére es a felek terhére iníezményes'ifett azon újításokat, amelyekben a t á r g y i l a g o s bírálat a nemzetközi vasúti jog visszafejlődésének tüneteit konstatálja. ' . '
195 Ezen a téren a N. E . u j a b b revíziója rendkívül hasznos munkát hivatott végezni. B á r a N. E . csak most lépett hatályba, megalkotása óta öt esztendő m á r elmúlt, és- a- mai gazdasági helyzet síkjáról nézve az Egyezmény számos — a n n a k idején többé-kevésbbé indokolható — nóvuma meghaladott, sőt ellenszenves anakronizmusként hat. 1923 óta az európai államok pénzügyi helyzete és valutája az egész vonalon stabilizáló 1 dolt; a szállítási viszonyok bizonytalanságát a teljes biztonság váltotta fel, ennek következtében· a vasutak bevételei emelkednek, az általuk fizetendő kártérítési összegek jelentékenyen csökkennek. Kétségtelen, hogy rövidesen módosítani kell a sérelmes rendelkezéseket, természetesen ugy, hogy a revizió ne a vasutak jogosulatlan terhelését eredményezze, hanem a szállitó közönség és különösen a kereskedelem érdekeit, — .amelyek helyes felfogás szerint a vasutakéval nem ellenkeznek, hanem egészséges viszonyok mellett p á r h u z a m o s a n haladn a k — kellőképpen figyelembe vegye. Dr. Vwrannai István.
Jogalkotás^ A szövetkezetek kényszeregyezségéről. Az 1916. V. t.-c., midőn a kormányt felhatalmazta a csödönkivüli kényszeregyezségi eljárás rendeleti szabályozására, ezt a felhatalmazást a r r a is kiterjesztette, hogy a Cs. T.-nek a kényszeregyezségröl szóló része rendeleti uton módosittassék. E z e n felhatalmazás célja nyilvánvalóan az volt, h o g y a csödbeli és a esödönkivüli kényszeregyezség egymással legalább bizonyos mértékig összhangba hozassanak. Ezzel a felhatalmazással a kormány csak igen szük keretek közt élt. Eltekintve a minimális quota és maximális teljesítési idő megállapításától, valamint egy-két kevésbbé jelentős rendelkezéstől, a kényszeregyezségi rendelet a Cs. T . kényszeregyezségi szabályozását érintetlenül hagyta. Ezáltal a vonatkozó joganyag szinte áttekinthetetlenné vált s a két e l j á r á s közt n a g y s z á m b a n támadtak olyan különbségek, amelyek nem a kétféle kényszeregyzség eltérő s a j á t s á g a i n a k logikus következményei. Ilyen egyik példája ennek a szövetkezetek kényszeregyezségére vonatkozó szabályozás. A Cs. T . 199. §. utolsó bekezdése kereken kimondta, hogy a szövetkezeteik csődjében kényszeregyezségnek nincs helye. Ezzel szemben a ma hatályban levő 1926. évi esödönkivüli kényszeregyezségi rendelet, teljes összhangban az előzőleg hatályb a n volt 1915. évi rendelettel, ezt a korlátozást a esödönkivüli kényszeregyezségek tekintetében csak azokra a szövetkezetekre
196
i r j a elő, amelyeknek tagjai korlátlanul felelősek. U g y a n c s a k a pénzintézetek kényszerfelszámolásáról szóló 920/1917. M. E . számú rendelet 50. §. 3. bekezdése viszont a szövetkezetek kényszerfelszámolása esetére a tagok felelősségének f o k á r a való tekintet nélkül általánosságban megengedi a kényszeregyezségi a j á n l a t előterjesztését. I t t tehát háromféle szabályozás van, amelyek közül a középutat a csödönkivüli kényszeregyezség foglalja el, mig a két végletet egyrészt a csödbeli, másrészt a kényszerfelszámolási eljárással kapcsolatos kényszeregyezség képviseli. E z a tény egyúttal élesen rávilágit a szembeszökő eltérésekre. H i s z az e l j á r á s természete éppen a két szélsőség közt m u t a t leginkább rokonságot. A kényszerfelszámolás u g y a n i s lényegileg nem egyéb, mint a csöd lebonyolításának kevésbbé b ü r o k r a t i k u s és kommerciálisabb f o r m á j a , amelyhez általában a csödnyitásnak, illetve a csődeljárásnak a joghatályai fűződnek. Még nagyobb az eltérés, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a csödbeli kényszeregyezség létrejövetele általában s o k k a l szigorúbb g a r a n c i á k h o z van kötve, mint a kén.yszerfelszámolással kapcsolatos kényszeregyezségé. E z utóbbinál elegendő a követelések összege szerinti kétharmad többség, mig a csödbeli kényszeregyezségnél kettős i r á n y ú , fejenkénti k é t h a r m a d ós összegszerinti négyötöd többség szükséges. Ezenkívül a kényszerfelszámolási e l j á r á s során· kötött kényszeregyezség jóváhagyását a bíróság c s u p á n a törvény alaki vagy anyagi szabályainak meg nem tartása esetén tagadhatja meg, mig a csödbeli kényszeregyezségét ezenfelül a közadós csalárd eljárása, vagy a csödhitelezök k ö z ö s érdekeinek védelme cimén is. B á r a rendelet nyilván a Pénzintézeti Központ h o z z á j á r u l á s á b a n látta a hiányzó garanciák pótlását, mégis a hitelezők n a g y o b b a r á n y ú többsége és a bíróság szélesebb mérlegelési k ö r e megnyugtatóbb garanciát jelentenek. H a tehát indokoltnak látszott a kényszerfelszámolással · kapcsolatban a kényszeregyezség lehetőségének a szövetkezetekre való kiterjesztése, u g y logikus a n ezt a lehetőséget a csödbeli kény szeregyezség fokozottabb bírói g a r a n c i á j a mellett is meg kellett volna adni. Eddigi eredmény tehát az, hogy a kérdést célszerű volna a kényszeregyezség . mindhárom . a l a k j á r a egységesen eldönteni. Nézzük ezek után, h o g y miben állna a leghelyesebb egységes megoldás. H a merev distinkciót teszünk a szövetkezetek különböző nemei közé, u g y szerény véleményem s z e r i n t nem helyes ezt egyszerűen a tagok felelősségének k o r l á t l a n és korlátolt volta szerint megtenni, mint azt a kényszeregyezségi rendelet teszi. Teljesen különálló kategóriát legfeljebb a z o k b a n a szövetkezetekben láthatunk, amelyekben a tagok felelőssége az üzletrész mértékét nem h a l a d j a meg. Az ily szövetkezeteknél tényleg a társasági vagyon a hitelezők követeléseinek egyedüli fedezete, tehát e tekintetben semmiben sem különböznek a részvénytársaságoktól. Mihelyt azonban a tagok felelőssége, ha. korlátolt is" de ezt a mértéket meghaladja, — u g y a különbség a k o r l á t l a n felelősséggel szemben már pusztán fokozati. _Ugv a korlátlan, mint az üzlettész mértékét meghaladóan korlátolt fe-
197 lelösség esetén a szövetkezetet a z jellemzi, hogy a szövetkezet v a g y o n á n a k a csődben, vagy a kónyszerfelszámolás s o r á n történő felosztása után a hitelezők kielégítésére tartalékkép rendelkezésre áll teljesen, v a g y bizonyos korlátok közt a tagok m a g á n v a g y o n a is s igy megvan az eshetőség, hogy a szövetkezet passziv vagyoni állapota mellett is a hitelezők a csőd lebonyolítása u t á n teljes kielégítéshez fognak jutni. E z az eshetőség a n n á l nagyobb, minél inkább közeledik a tagok felelősségének mértéke a korlátlansághoz. Hiábavaló igyekezet lenne azonban olyan fix határpontot keresni, amelyen tul az eshetőség teljes bizonyossággá változik. Még korlátlan felelősség sem a d j a meg az abszolút bizonyosságot. Különösen, h a az üzletrészek kevés személy kezében összpontosulnak s ezek vagyontalanok, ugy a szövetkezeti tagok korlátlan felelőssége gyakorlatilag esetleg alig jelent több biztosítékot a közkereseti t á r s a s á g i tagok korlátlan felelősségénél. H a lehetne szó a hitelezők teljes kielégítésének bizonyosságáról, akkor-a Gs. T. álláspontja lenne a helyes, s a kényszeregyezség a szövetkezetek általi igénybevétele nem lenne megengedhető. Esetleg még ilyenkor is érvként h o z h a t n á k fel egyesek a kényszeregyezség megengedése mellett azt, hogy a kényszeregyezség lehetővé tenné az illető szövetkezetnek, mint a gazdasági élet egyik a l a n y á n a k további fennmaradását. Ámde szerény nézetem szerint ez az érv nem állhat meg. A kényszeregyezségi intézmény egyik alápgondolata tényleg a nehézségek közé jutott, de azért még életképes gazdasági exisztenciák fenntartása. De ez az exisztencia-mentés nem szabad, h o g y a hitelezők bőrére történjék, mint ahogy, sajnos, történik és pedig nem kis mértékben. A szerződések megtartásán és a m a g á n t u l a j d o n o n alapuló polgári társadalomban okszerűen a hitelezőknek még legtörpébb kisebbségét sem lehetne kényszeríteni a r r a , h o g y valamely, — bármennyire érdemes — a gazdasági a l a n y . megmentése érdekében áldozatokat h o z z a n a k . A kényszeregyezség intézményének egészséges magva éppen abban rejlik, hogy nem kiván a hitelezőktől valódi áldozatot, sőt az adós exisztemciájának megmentése mellett a hitelezők is jól j á r n a k vele. Hiszen köztudomásu, hogy a csődök esetén, a másodosztályú csödhitelezök egyáltalában semmi, az elsöoszt á l y u csödhitelezök pedig csak egészen elenyésző h á n y a d b a n (szinte 99%-ban nem) j u t n a k kielégítéshez. E kedvezőtlen száma r á n y t azonban némileg befolyásolja az is, hogy a felsőbíróság jurisdikciójában kifejlődött jogszabálynál fogva nemcsak az 1910/1920. M. E . számú rendelet szerint alkalmazotti felmondás és végkielégítés tekintetik tömegtartozásnak, h a n e m más illetmény is, ami előzően I. osztályú követelést képezett. í g y a kényszeregyezség nem egyszerűen az exisztenciák feláldozásának^ hanem csak a hiábavaló feláldozásának megakadályo' z á s á í a szolgál. ... . Ézt a gondolatmenetet a szövetkezetekre is alkalmazva, a r r a az eredményre jutunk, hogy mindig megengedendő a kényszeregyezség, amikor előreláthatóan nincs kilátás a r r a , h o g y a hitelezők a csőd, vagy a kényszerfelszámolás lebonyo-
198 ütásM' után, a tagok személyes felelösségének tekintetbevételével kedvezőbb - kielégités.hez jussanak, mint amilyent a kény-: szeregyezségi ajánlat nekik felajánlott. Ellenkezö esetben a kényszeregyezségi eljárás meginditásának, illetve a létrejö'a egyezség birói jóváhagyásnap helye nem lehet. Ha lehetne a szövetkezeteket oly szempontból kategorizálni, hogy a hitelezök teljes kielégitése biztositva van, e, vagy sem, ugy az elöbbiekre nézve ki lehetne zárni a kényszerégyezségi eljárás meginditását. A fentiekben azonban kifejtettem, hogy ily kategorizálás lehetetlen s minden ilyiránya megkülönböztető tételes intézkedés szükségképen elnagyoláshoz' vezetne. Ily körülmények• között nem marad más megoldás, mint a csödönhivüli kényszeregyezségi eljárás meginditását a szövetkezetek összes kategóriáira nézve elvileg megengedi. Hogy azután a létrejött kényszeregyezség jóváhagyása nem tagadandó-e meg a hitelezök érdekeinek sére'inie alapján, azt nyugodtan lehe'ne a birói mérlegelésre bi.zni. A birói kogniciónak ol •5, mérvű megszoritása azonban, mint azt a kényszerfelszámolási rendelet tartalmazza, mindenkép indokolatlan. Természetes, hogy a biróságok mérlegelésükben tekintetbe kéllene, hogy vegyék a szövetkezetek sajátos helyzetét. Gondo-z san kellene mérlegelniök a tagok alapszabá]yszerü járulékainak behajtásából várható eredményeket is. Minél nagyobb a tagok felelösségének mértéke, annál kisebb lenne a valószinüsége a létrejött kényszeregyezség jóváhagyásának. Azonban a birói individualizáció szabadsága ezt a kérdést sokkal megnyugtatóbban oldaná meg, mint bármiféle cogens megoldás. Különösen sokkal helyesebb lenne ez az elrendezés a mai helyzetnél midön nemcsak a szövetkezetek egyes kategóriái, hanem a kénys zeregyezségi eljárások egyes nemei közt is sokszor indokolatlan különbségek állanak fenn. Ehhez hasonló szellemben, a különböző kényszeregyezségi eljárások számos más, eltérő rendelkezését lehetne összhangba hozni. •
Dr. Berszán Miklós.
A csendes társas4g létjogosultsága. A csendes társaság jogintézménye e lapok hasábjain igen tekintélyes oldalról támadásban részesült.* A támadás érvei' azonban, — szerintünk — nem voltak meggyözök. Az angol és francia jogrendszerékre való hivatkozás nem helytálló, mert ugy élettapasztalataink, mint a birói döntések kétségtelenül igazolják, hogy a csendes társaság létezése és elterjedése hazánkban már olyan adottság; amely elött szemet hunyni a magyar legislativ politika sulyos tévedése volna. A kérdés tehát nem az: életrehivTandó-e nálunk. a csendes társa. * Törvényjavaslat a csendes társaságról.' dr. György Ernő, PJ.•IV.• • cvf. 8. sz.
199
s á g intézménye, hanem,, hogy szükséges-e a csendes · társaságn a k törvényi s z a b á l y o z á s a ? B á r távolról sem vagyunk hívei a jogszabályok inflációjának, mégis jogi k u l t u r á n k szükségletének tartjuk, hogy tételes szabály terjesszen világot a csendes társaság körül támadt homályban. H a a törvénynek semmi más eredményé nem lesz, mint, hogy eldönti a régóta megoldatlan problémát: vájjon a kölcsön vagy a társaság jogszabályai irányadók-e a szóbanforgó alakulatra, — m á r előbbre vitte hiteljogunk fejlődését. Minden jogszabály, amely jogbizonytalanságot és önkényt szüntet meg, a m a g y a r jog birtokállományának értékes) alkateleme lesz. Egyébként téves az a felfogás, amely abból indul ki, hogy a csendes társasáig eltűnnék gazdasági életünkből, h a azt a törvény neon szabályozná. Nézetünk szerint ez intézmény eltörléséhez, h a nem is pönalizáíás, de legalább a törvény oly tiltó intézkedése volna szükséges, mely a birói jogsegélytől f o s z t j a meg az efajta megállapodásokból eredő igényeket. Ámde minden benső indokoltsága hiányoznék a szigorú szabályozásnak. Gazdaságpolitikai szempontból pedig egyenesen elvetendő volna, hisz jelentékeny összegű u. n. lusta tökét riasztana el a vállalkozásokban való részvételtől, aminek azután a n a g y tökehiánnyal küzdő i p a r u n k és kereskedelmünk látná k á r á t . D e nem helyeselnek jogpolitikai okokból sem, h i s z súlyosan megsértené a szerződési szabadságnak a t á r s a s á g i szerződések terén i s érvényesülő n a g y elvét. A· csendes t á r s a s á g lényegének félreismerésén alapszik az a nézet is, bogy a betéti t á r s a s á g és a megalkotandó k. f. t á r s a s á g feleslegessé teszi a csendes társaságot azért, mert ezeknél a tagok személyes felelőssége úgyis k i van zárva (helyesebben k o r l á t o z v a ) . A csendes t á r s a s á g n a k u. i. elsősorban neim a felelősség k i z á r á s a a k a r ak t erisz t ik o nj a, hanem a társuló harmadik személy titokban maradása. E z é r t választották ezt a társulati formát a k ö z é p k o r b a n a z o k az előkelőségek (pápák, ¡királyok), akiknek állami vagy. társadalmi állása tiltotta, h o g y kereskedelmi vállalatokban nyíltan szerepeljenek, tökéjüket viszont szívesen bocsátották a kereskedelem rendelkezésére. A n a p j a i n k b a n is uralkodó társadalmi elöitélet, de meg n a g y üzletpolitikai érdekek is megkívánhatják, hogy a tökét n y ú j t ó érdekeltség, pénzintézet stb. teljesen háttérben m a r a d j o n . E célra kitűnően alkalmas a csendes társaság, melynek lényegét találóbban adná vissza — a közelmúltban kissé kompromittált i—-„titkos t á r s a s á g " elnevezés. Viszont sem a betéti, sem a k. f. t á r s a s á g n á l a tagok nem m a r a d h a t n a k titokban, mert az előbbinél neveik a cégjegyzésbe is bevezettetnek, az utóbbinál pedig a tagok neveit feltüntető ¡társasági szerződés be fog k e r ü l n i a céghivatalba. J J a v a s l a t 3. §. 3. p. é s 8. §. 1. p.) További n a g y előnye a csendes társasági formának, az alkalmi egyesülésen kívül egyedül n y ú j t lehetőséget h o g y harmadik személy a vállalkozó több üzletága egyre, vagy egyesekre korlátozza érdekeltségét. A mai
hogy arra, közül hatal-
200 jnas ipari és kereskedelmi vállalatoknál ez az előny különös jelentőségű. Gondoljunk a bányaüzemekre, melyeknek szénüzleteik mellett, cement- és téglagyáraik vannak, vagy a nagy nyomdavállalatokra, amelyek hírlap-, könyvkiadással és könyvkereskedéssel is foglalkoznak. Mindennapos eset, hogy a financirozó nem tartván valamennyi üzemet lukrativnak, csak egyes üzletágak eredményeiben káván részesedni. E szándék megvalósítására a legmegfelelőbb forma a csendes társaság, mert más társasági alakulatnál a felelősségnek ilynemű korlátozása a társaság hitelezőivel szemben nem volna joghatályos. Vájjon a hitelvédelmi szempontok indokolják-e az „esse delendam"-t? Arra történt hivatkozás, hogy axiomaszerü védelem az együtt működő tagok személyes és egyetemleges kötelezettsége, a hitelezőt azonban később meglepetés éri: akit társként látott, az nem társ, amit közkereseti társaságnak tartott, az csak csendes társaság, a csendes tagot pedig nem vonhatja felelősségre. . , Ám ily csalódások csak a be nem jegyzett cégéknél fordulhatnak elő. Ezeknek a hitelképessége viszont amugyis jelentékenyen csekélyebb, mint a bejegyzetteké és igy a hitelélet terén sem játszanak nagy szerepet·. Egyébként Grosschmid más joganyagra felállított tétele jut itt eszünkbe; „ne bizz a telekkönyvben, hanem vizsgáld a, tényleges viszonyokat". Mennyivel inkább álll é tan, ha be nem jegyzett társas viszonnyal állunk szemben! A hitelező az üzleti összeköttetés kezdetén szerezzen be információt, nézze meg az iparlajstromokat, intézzen kérdést a társakhoz jogviszonyuk tárgyában — s csak azután hitelezzen. Ha ennyi gondossággal sem jár el, ha 'mindezeket
elmulasztja, — saját veszélyére
hitelez.
Bejegyzett cégeknél más a helyzet: itt a hitelezőnek számolnia kell azzal, hogy aki nincs bejegyezve, az szabályként nem is felel neki. Meglepetés azonban mindennemű társasági alakulatnál érheti a hitelezőt; például rendszerint a hitelezés után, még hozzá a fizetések megszüntetésekor szokott kiderülni, hogy az adós raktárán levő árukészlet jelentékeny hányada nem az övé, hanem harmadik személyek tulajdonát képező bizományi áru. Már pedig a hitelezés motívumaként gyakrabban szerepel a dúsan felszerelt raktár, mint az adós mellett tevékenykedő társ személye. Senkinek sem jut azonban eszébe a bizomány. intézményének eltörlése csak azért, hogy. a hitelezők efajta váratlan meglepetésektől meg legyenek kiméivé. A csendes társaság törvényi szabályozását tehát szerény felfogásunk szerint — ugy nagy gazdasági jelentőségénél fogva, mint .jogpolitikai, okokból, csak ürömmel üdvözölhetjük. I f j . dr. Nagy
Dezső.
201
Joggyakorlat. Túlóra díjazása. A K ú r i a m u n k a ü g y i joggyakorlata az utolsó esztendők folyamán az alkalmazotti munkavállalói érdek e k szempontjából s a j n á l a t o s a n visszafejlődést mutat. Most megint egy szociálpolitikai élü elvi kérdésben döntött a K ú r i a — ezúttal is a munkavállalói érdek rovására. A téma ezúttal a t ú l ó r á z á s d i j a z á s a iránti igény-volt. A K ú r i a P . I I . 5942/1927. s z á m ú h a t á r o z a t a kettős indokból utasította el a felperesnek a túlóra d i j a z á s a iránti igényét. A z első indok a túlóra díjazásán a k kérdését a reráunerációval hozza összefüggésbe és kimondja, h o g y a remuneráció az alkalmazott szorgalmától és teljesítményétől függően járván, a felperes összes tevékenységének iés teljesítményének, tehát a netáni túlórákban kifejtett tevékenységnek d í j a z á s á r a is szolgál. Nem m o n d j a ki u g y a n a határozat kifejezetten, de a döntésben lényegében az foglaltatik hogy a remuneráció k i z á r j a a tulóradijazást, tehát vagy remunerációt, vagy tulóradijazá"st követelhet az alkalmazott, (együtt a kettőt nem. Bármennyire plauzibilis is a K ú r i a kijelentése, hogy a remuneráció az alkalmazott mindennemű teljesítményének honorálása, nézetünk szerint a remuneráció és a tulóradijazás két ineommensurabilis, egymás felváltására nem alkalmas, jogi természetükre eltérő igények. A remuneráció a d á s a lehet önmagában kötelezettség nélküli teljesítés, de még a k k o r is, h a a m u n k a a d ó a remuneráció a d á s á r a kötelezve van, a k k o r is a m u n k a a d ó szabad tetszése szerint állapítja meg a remuneráció összegszerű nagyságát. Nem ismerünk a birói gyak o r l a t b a n oly döntést, amely a remuneráció s z ű k m a r k ú megállapítása ellen az összeg birói megállapításának kérésére való jogot elismerné. A remuneráció összegének birói megállapítása ellenkezik i s a r e m u n e r á c i ó n a k a rrii birói g y a k o r l a t u n k által kiépített rendszerével. A r e m u n e r á c i ó n a k a fönök tetszésére bízása azon a gazdasági gondolaton alapul, h o g y a munkavállaló m u n k á j á é r t törzsfizetéssel m á r megkapta a m a g a ellenértékét, a remuneráció a m á r nyújtott ellenérték nem kötelezet megtetézése, plus, amely az alapfizetést serkentés célzatával kiegészíti. A k ü l ö n ó r a d i j a z á s ezzel szemben önálló igény, a nyújtott munkaszolgáltatás első dijazása, mert a törzsfizetés csupán a rendes, valamely módon meghatározott munkateljesítmény dijazása- T ú l ó r á k alatt kifejtett m u n k a dijazása ebben benn nem foglaltatik. E z é r t a túlórák dijazása nem eshetik a munkaadó szabad rendelkezése alá, sem a kötelezettség elvi fennállása, sem az összeg· tekintetében. Amig· tehát a remuneráció jellemzője, a m u n k a a d ó többé-kevésbbé szabad elhatározás á n alapszik, a t ú l ó r a kötöttséget jelent a m u n k a a d ó terhére. H a egyszer a m u n k a a d ó a túlórázást elfogadta, fizetnie kell és megfelelően fizetni kell. H o g y - m i az a megfelelő, ezzel itt most bővebbén nem foglalkozunk. Ebből a rövid szembesítésből is eléggé kitűnik, h o g y a két igény távolról sem egyirányú, a kölcsönös helyettesítésre nein alkalmas· A K ú r i a másik indoka tényállási természetű, de azért iögtételi tartalma- is van. Kiindul abból a' tényből, hogy az. alpé-
202
resi vállalatnak, — egy n a g y budapesti malom — hivatalos órái nicsenek és ehhez hozzáteszi, ami m á r jogtétel jelentőségű, h o g y „a hivatalos órákhoz nem kötött szerződéses m u n k a elvégzéséért k ü l ö n kikötés nélkül, tulóradijazás n e m j á r " . Nehéz feladat volna a K ú r i a kijelentéseinek rideg jogászi szempontból való k r i t i k á j a , minthogy n i n c s oly törvényes rendelkezés, amely a túlórákat szabályozná. D e még így is messzemenőnek érezzük a K ú r i a kijelentését, amely a m u n k a i d ő k o r l á t t a l a n s á g á n a k álláspontján látszik állani, vagy legalább is nem tesz semmi megszorítást a munkaidő terjedelmére. A törvényhozás feladata volna, h o g y e kérdésben rendezett viszonyokat teremtsen, de a j u d i k a t u r a teremtő ereje a törvényhozás mulasztását is ellensúlyozhatná. Meg lehetett volna állapítani a tényleges viszonyok a l a p j á n egy normál m u n k a i d ő t és akkor túlórát jelent, a munk á b a n eltöltött minden idő, amely ezt a n o r m á l i s munkaidőkeretet meghaladja. Itt újból megismétlődik a szociálpolitikának a gyakorlati gyöngéje, hogy a méltányosabb m u n k a a d ó hátrányosabb helyzetbe kerül. Azáltal ugyanis, hogy a vállalat nem állapit meg hivatalos órát, a K ú r i a szerint mentesiti magát elvileg a túlóra d í j a z á s a alól, mert hivatalos óra h i j j á n nincs „túlóra". Egyetlen jogtétel sem kívánatos amely előnyben részesiti a méltánytalanabb eljárást és oly h á t r á n n y a l terheli a ¡méltányos munkaadót, amelynek terhe alól a kevésbbé belátó m u n k a a d ó önkezével megszabadítja magát. Nem t a r t j u k ¡helyesnek, h a m u n k a ü g y i g y a k o r l a t u n k egyszerűen a r r a támaszkodik, h o g y a törvényhozás nem alkotta meg a szükséges j o g s z a b á l y o k a t és h o g y a b í r ó s á g n a k nem lehet feladata a törvényhozási munkát pótolni. A kiegyenlítő méltányosság elveinek az egyes eseteken való alkalmazása az elv következményeinek levonása még nem egyértelmű a törvényhozói m u n k a pótlásával. E r r e a kiegyenlítő' méltányossági szellemre a m a i időkben talán fokozottabb szükség van, mint v a l a h a és f á j d a l m a s érzés, h a a K ú r i a gyakorlatában a lex lata rideg szelleme teljes nehézséggel él. Szeretnők a m u n k a ü g y i jogterületen is a méltányosságn a k azt a m a g a s hullámverését látni, amely például a törvénytelen gyermek igényei körüli gyakorlatban, vagy közelebbi témát emlitve, a nyugdíj valorizáció terén törvény h i j j á n i s észlelhető volt. B. S. A hitelező tapasztalatlansága. < A t a p a s z t a l a t l a n s á g nem u j fogalom a. m a g y a r corpus juris szótárában. F ő l e g büntetőtörvényeink (Btk. 385. §, 1883 :XXV. t.-c. 1. §) operálnak vele, a jövő m a g á n j o g á b a n i s nagyfontosságú szerep v á r r e á az u. n. kizsákmányoló ügyletek megtámadásánál (Mj't. 977: § ) . A inost idézett törvényhelyek az adós oldaláról, egy uijiabb törvényünk — 1928 : X í L — azonban a hitelező részéről k i v á n j a a tapasztalatlanság kellékét, almikor a családi vagy öröklési jogon alapuló pénztartozások utólagos átértékelését engedi meg. Az idézett törvény 15. §. negyedik bekezdése szerint az u t ó l a g o s átértékelésnek egyik feltétele,- h o g y a jogosult az átértékelési követelést a n n a k kiegyenlítésekor tapasztalatlansága miatt nem érvényesítette.
203
Fel f o g vetődni a kérdés : mit ért a· törvény ehelyütt tapasztalatlanság a l a t t ? Vájjon-azt-e, amit a közfelfogás eddig e foga-" lom alá vont: az; életviszonyókban .való járatlanságot, a v a g y · pedig a jogban, p a r excel]enee' az átértékelési jogkérdésekben való tájékozatlanságot is. B á r ismeretes előttünk az érv, hogy e kivételes törvényhelyet megiszoritólag kell magyarázni, mégis meggyőzőbb és igazságosabb felfogásnak tartjuk, ha az. átértékelési jogban való tájékozatlanságot is tapasztalatlanságnak minősítjük. E vitás pont különben h a t á r k é r d é s a jogban való tévedés tanával. A t u d a t l a n s á g (ignora,ntiá) és a tévedés (error) - az elmélet szempontjából 'ozortos jogkövetkezményeket szülő körülmények, lévén a joghidatlanságnak (ignörantia juris) és a jogban való tévedésnek (error juris) azonos következményei vannak. Vizsgálandó tehát, h o g y m a g á n j o g u n k n a k mik a követelményei a tévedési címén történő megtámaejás esetén. Szabályként áll, (hogy a tévedés elsősorban 'menthető legyen, a jogban való tévedés (error juris) pedig elvileg nem menthető, mert a jogszabályok nem tudásával senki sem exculpá-lhatja magát. A:z u j a b b jogfejlődés azonban m á r oda mutat, h o g y a tévedés cimén való megtámadásnál a menthetöség el v a n ejtve (Nptk. 119. §, Mjt. 1002. §), vagyis a. tévedő fél —, egyéb feltételek f e n n f o r g á s a mellett — még durva gondatlansága esetén is megtámadhatja szerződéses nyilatkozatát. A j'övö joga szerint nem a s z o r g a l m a s családapa (gondos v á g y gondatlan) eljárása, h a n e m az a k a r a t s z a b a d s á g a s tisztasága a döntő. E z az álláspont logikus is·, mert megfelel a n n a k az indeterminista alapgondolatnak, amin az egész kötelmi jogunk felépül. : Ámde a. m a i jog szerint sem áll kivétel, nélkül az error juris menthetetlensége. H a m a g a a jogszabály vitás, a reá vonatkozó tévedés is menthető. Nem lehet u g y a n i s a l a i k u s felek-: töl kivánni, h o g y jobban ismerjék a jogszabályokat, mint a jogászok, nem-lehet tehát őket gondatlansággal sem vádolni, h a a jogászok imaguk sincsenek tisztában a jogszabályok fennállása és t a r t a l m a tekintetében. Már pedig nincsen t a l á n az egész m a g y a r jogtörténetben olyan joganyag, amely az alapelvek, a s z a b á l y o k konstrukciója, a jogtechnika·, a mértékek stb. szempontjából a n n y i r a vitás lett volna, mint épp az ••átértékelési jog. H i s z volt idő, midőn azt sem t u d t u k : mi a valorizál ció, a m i k o r jogszabály még ítéleti döntések embrionális álak« j á b a n s e m létezett. Már pedig ami nem volt, azt nem1 lehetett, tudni semi. Később az egyes j'ogtételek l a s s a n kialakultak u g y a n , de a legnágyobb jogbizonytalanság képét mutatták. A római jogászok m á r kontroversnek látták a jogszabályt, h a különböző iskolák m á s é s m á s nézetet vallottak (diversae sehol'aé autores) ; . az átértékelési, j o g ¡területén az iskoláknál °is h a t a l m a s a b b szervezetek. „osztályok" érdekei ütköztek össze. A valorizáiicó egyik alapos ismerőjének, dr. B l a u Györgynek kitűnő tanulmányaiból i(A m a g y a r val. eddigi története J k . 1926. Valorizációs joggya- v k o r l a t u n k 1926-ig; U . a. 1927-ig) tisztán l á t h a t ó / h o g y a val'Or rizáció története, osztályok és érdekcsoportok küzdelme vòlt és
204
a h a r c állandó hullámzás képét mutatta. A legkitűnőbb magán-' j o g á s z sem t u d h a t t a : h á n y a d á n áll a valorizációval. J o g g a l hivatkozhatik tehát t a p a s z t a l a n s á g á r a n e m c s a k a laikus, h a n e m az a fél is, akit ügyvéd képviselt, de még a kúriai biró is, h a követelésének nem valorizált ki elégi tésekor a m a g y a r birói g y a k o r l a t a z átértékelést e g y á l t a l á n nem., v a g y csak s z ó r v á n y o s a n és kivételesen ismerte. I f j . ér. Nagy Dezső. Házasfelek jogviszonya a házasság felbontása után. A h á z a s s á g i perben ¡hozott jogerős bontóperbeli ítélettel a h á z a s t á r s a k közötti házastársi viszony megszűnik. Természetszerűleg tehát azok a jogok é s kötelezettségek, melyek a házastársakat,. mint h á z a s t á r s a k a t illették, illotv6 terhelték, m e g : szűnnek. A h á z a s s á g i vagyonjogi viszonyok i s lebonyolítást nyernek, a h á z a s s á g i vagyoni érdekeltségek és kapcsolatok mintegy felszámoltatnak. Az u j a b b birói g y a k o r l a t b a n azonban vannak olyan Ítéletek, melyekből azt az elméleti következményt kell a jogi t u d o m á n y n a k levonnia, hogy valami utólagos, á r n y é k szerű· m a r a d v á n y a a megszűnt jogviszonynak mégis megmarad. É r d e m e s lenne más, megszűnt jogviszonyoknál i s ezeket a postobligacionális jogi kapcsolatokat feldolgozni (pl. a különböző szavatosságok a teljesítés u t á n ) . A h á z a s s á g i törvény maga szabályoz ilyen f e n n m a r a d ó jogokat é s kötelezettségeket. í g y a Ht. '94. §-a a nem vétkes n ö névviselési jogát, a Ht. 90—92. §-ai a nem vétkes n ő n e k végleges nötartási. követelését, illetve a vétkes f é r j e z i r á n y u k ö telezettségét. A K ú r i a P . I I I . 6417/925. számú itélété az érdemetlenné vált, botrányos életet élő nö névviselési j o g á r a vonatkozólag a h á z a s s á g megsz-ünése u t á n i okokból m e g a d j a a volt f é r j n e k a névviselési jog megszüntetéséré i r á n y u l ó kereseti jogot, azóta ez a döntés j o g s z o k á s s á vált. (V. ö. e d ö n t é s k r i t i k á j á t dr. W a g n e r Lillától P o l g á r i J o g I I . évfolyam, 232. oldal.) •Egy lépéssel tovább ment a K ú r i a P . I I I . 6870/927. s z á m ú ítéletével, amely k i m o n d j a : „ H a b á r a h á z a s s á g felbontásával a Ht. 73. ,§-a értelmében a volt h á z a s t á r s a k között a h á z a s s á g meg is szűnt é s ezért őket egymással szemben' a h á z a s t á r s i kötelességek, így a hitvestársi hűség, nem kötelezik, m é g i s a t a r t á s n a k a volt f é r j e t terhelő szolgáltatása erkölcsileg csak addig indokolható, míg a tnö társadalmi á l l á s á h o z nem illő és a közerkölcsökbe ütköző botrányos életmódjával a t a r t á s r a érdemetlenné nem válik." Szóval az ítélet ismeri a végleges nötartási kötelezettség megszűnését a n ő n e k . u t ó l a g o s érdemetlensége miatt. A s z i g o r ú jogi álláspontnak ez az itélet nem felel meg, mert a Ht. a tartást, mint a névviselést is, a böntóperbeli vétkesség szempontjából véglegesen megrögzíti és a törvényből kivehetnie^ á kötelem módosulásának a- h á z a s s á g megszünese utáni okokból csak· a Ht. 9'1. § - á n a k keretében ( t a r t á s d í j felemelése) van helye. ' , ·. A névviselési jog tekintetében a jogi helyzet könnyebb,
205
mert itt a f é r j n e k bizonyos tekintetben személyiségi jogát sérti, h a egy nö, a k i ínég most is a z ö nevét viseli, a h á z a s t á r s i k a p c s o l a t r a való utalással, közbotrányt okozó életet él és nevére szégyent hoz. D e a végleges tartásnál tisztán vagyonjogi szolgáltatásról van szó, mely a f é r j h á z a s s á g j o g i vétkességén alapszik, a h á z a s s á g megszűnése után pedig a nőnek a tételes jog szerint kötelezettsége volt férjével szemben nincs és igy ilyennek megszegéséről szó nem lehet. A (Kúria. ítélete jogpolitikai, társadalmi és etikai okokból p r o és k o n t r a vitatható, ezeket az. érveket itt felhozni nem akarom. Csak megállapítom, h o g y az u j a b b joggyakorlat bizonyos halványabb, lazább h á z a s t á r s i kötelezettségeket k o n s t r u á l a nő terhére, aminek megszegését érdemetlenségnek nevezi é s valami kegyeletszerü jellege van a volt férjjel szemben, a nő bizonyos tekintettel tartozik lenni arra, h o g y volt férjére szégyent ne hozzon. Felvetődik az a kérdés, h o g y ilyen jogi szerkezet mellett lehet-e m á s okokból a végleges n ö t a r t á s kötelezettségét á nőnek viselkedése miatt megszüntetni, pl. h a a volt feleség volt férjét uton-utfélen alaptalanul rágalmazza, öt tettleg bántalmazza, élete vagy testi épsége ellen valami cselekményt követ e l ? A következetesség azt kívánja, h o g y ezeket az eseteket is igenlöleg döntsük el. Ezzel szemben a K ú r i a P . I I I . 7249/1927. s z á m ú ítélete szigorúan a bontóper vagyonjogi tekintetben való végleges felszámolási jellegét emeli ki, m i k o r kimondja, h o g y a vétkes f é r j a vétlen nőnek ta h á z a s s á g fennállása alatt tett ajándékait utólagosi h á l á t l a n s á g elmén vissza nem követelheti. A z előbbi végleges nötartási döntés mellett ez nem következetes, de nézetem szerint jogilag sem megokolt. A z ajándékozást jellegétől nem fosztja meg az, h o g y az h á z a s t á r s a k között történt és a Ht. 89. § - á n a k különleges intézkedése, mely a vétlen házast á r s n a k k ü l ö n visszakövetelósi jogot a d a vétkes h á z a s t á r s s a l szemben k ü l ö n hálátlanság bizonyítása nélkül, nem szünteti meg az a j á n d é k o z á s r a vonatkozó jogszabályokból eredő által á n o s jogokat. A h á z a s s á g megszűnése n t á n a felek megsziin n e k h á z a s t á r s a k lenni, de továbbra is m e g m a r a d n a k ajándékozó és megajándékozott minőségükben. | I f j . ár. Szigeti László. 1 Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban. E g y vidéki gőzmalom t u l a j d o n o s a 1925-ben fizetésképtelen lett és megkérte maga ellen a kényszeregyezséget. A z egyezségi eljárás folyamán a kényszeregyezség létrejött, de az adós nem tudván teljesíteni, 1926-ban u j a b b kényszeregyezséget kér, amelynek folyamán az eljáró törvényszék az eljárást megszünteti és ezen végzése .jogerőre emelkedésétől számított 6 hét alatt a malomtulajdonos ellen .megnyitotta a csődöt. Mindkét kényszeregyezségi eljárásban vagyonfelügyelőül és csödtömeggondnokul a törvényszók u g y a n a z o n ügyvédet nevezte ki. Csödvagyon számot nem tevő ingóságtól eltekintve a jelzálogos hitelezők által a Cs. T . 26-29. §§-ai szerint m á r megtámadhatatlan zálogjogokkal megterhel«
206
malomépületböl állott. E z e n ingatlant azonban a esödnyitásf 19 nappal megelőzőleg az egyik hitelező kérelmére végrehajtási árverés u t j á n elárverezték. A«/, árverés nem emelkedett jogerőre, lianem felfolyámodás folytán csak a csödnvitást követöleg 9 hónappal vált m'egtámadhatatlanná. Éppen ezért a telekkönyvi hatóság az elrendelt csődöt a foganatosított árverés d a c á r a jogerősen feljegyezte az ingatlanra. A csődeljárás f o l y a m á n a csödválasztmány a tömeggondnokkal szabályszerű egyezséget köt, melyben megállapítják, hogy mennyi az általános tömeget és mennyi az ingatlant terhelő tömeggondnoki költség és készkiadás. Ezt az egyezséget a csődbíróság először a Cs. T . 164. §-a értelmében megküldi a telekkönyvi hatósághoz a jelzálogos hitelezők meghallgatása céljából. A kitűzött h a t á r n a p o n a megjelent hitelezők a tömeggondnoki költségeket nem k i f o g á s o l t á k s ezért a csődbíróság azokat most m á r jogerősen j ó v á h a g y t a . E z e n előzmények után jön az ingatlan sorrendi t á r g y a lása. A tömeggondnok előnyös tételként kéri s o r o z n i a I l - i k kényszeregyezségben megállapított vagyonfelügyelői diját és a külön · tömeget terhelő tömeggondnoki diját és készkiadásait. A telekkönyvi h a t ó s á g legnagyobb meglepetésre az 1410/1926. M. E . s z . rendelet 89. §-ának imperativ rendelkezése d a c á r a és az élö joggyakorlat (C. V. 2021/1927) ellenére a vagyonfelügyelői díj sorozását mellőzte, végzését azzal indokolva, h o g y a vagyonfelügyelő nem szerezve zálogjogot a jelzálogos hitelezők előtt, öt sorozni nem lehetett! A tömeggondnoki d i j sorozását szintén mellőzte a telekkönyvi hatóság azon az alapon, h o g y az árverést a csödnyitás előtt 'foganatosították. Nem vette tehát figyelembe a. már jogerősen jóváhagyott egyezséget és a csöd feljegyzését sem. A tömeggondnok a végzést megfolyamodta a törvényszékhez, a másodfok azonban minden törvényes rendelkezés ellenére, a. végzést teljes egészében helybenhagyta. Ezzel minden további jogorvoslat teljesen el van zárva, :mert a V. T . 199. §-a szerint csak a megváltoztató másodfokú· végzések ellen van helye további felfolyamodásnak. Semmi további r e p a r á d ó n a k ez ellen a törvénysértő végzés ellen nem lévén helye, a tömeggondnok kénytelen erkölcsi igazának tudatával beérni és tudomásul venni, hogy miután csödügyében általános tömeg nincs, 3 iévi közmegbizatásból végzett fárasztó és komoly m u n k á j á é r t nem k a p semmi díjazást. Mindezekből pedig azt a rezümét a k a r o m levonni, h o g y a végrehajtási e l j á r á s b a n speciálisan az ingatlan árverési hirdetmény és a sorrendi végzés ellen a törvény által engedélyezett egyfokú felfolyamodás kevés jogorvoslatot biztosit a félnek. E z a két végzés kiváló fontosságánál fogva sokszor óriási vagyoni érdekek felett dönt és tekintve, hogy két egybehangzó végzés esetén a fél minden további lépéstől meg van fosztva, ki van téve egy helybenhagyó és helytelen másodfokú végzés· esetén a legnagyobb i n j u r i á k n a k . A polgári peres e l j á r á s b a n bármily csekély legyen a per substratuma, joga van a félnek perujitással'élni, "sot "nincs is- a pérujitás'korlátozva, ugv, h o g y vélt iga-
zam esetén a k á r tizenötször is újíthatom a pert. Ezzel szemben a végrehajtási eljárásban semmiféle ehhez h a s o n l ó eljárás nem áll rendelkezésünkre. A! mi jogunk nem ismeri egyes idegen' jogrendszereknek — „Syndikatsklage" nevü — azt az eljárását, hogy egv helytelen és egyéb jogorvoslattal meg nem támadható birói határozat esetén a k á r t szenvedett fél az államot perli káráért, azt az eljárást pedig, h o g y egy törvénytelen határozat miatt a. határozatot hozó birák ellen fegyelmi feljelentést tegyen, annál kevésbbé tartom megengedhetőnek, mert .legtöbbször a biró igazán csak felületességből hozza, helyt nem álló határozatát, minden rosszindulat nélkül és nem érdemli meg egy fegyelmi eljárás kellemetlenségeit. Egyébként is n a g y o n problematikus, hog\- egy fegyelmi feljelentéssel az anyagi k á r t szenvedett fél egyáltalában segithet-e magán. Nagyon, helyes volna tehát, h a a végrehajtási eljárásban általában, de legalább fentebb emiitett két esetben meg volna adva a kétfoku felfolyamodás lehetősége és ezzel a Curia mondh a t n á ki az utolsó szót a "nagyobb fontosságú és n a g y anyagi érdekeket eldöntő végrehajtási ügyekben, teljes megnyugvás á r a az érdekelt feleknek. Dr. B. Z. . Buza-valuta kikötés. A Curia legutóbb P. VII. 7618/1927. (Hitel jogi Dtár. XXI/01.) számú Ítéletében visszaítélte a cséplőgép vevőjének tartozatlan fizetés címén azt a többletet, amelyet buza-valuta kikötés mellett·, a vételárnak zürichi értékét meghaladóan' az eladónak —• alperesnek — fizetett. Az állandósult gyakorlat szerint (C. 6109/1925., 8721/1927.) a buza-valuta kikötés csupán a korona-romlás veszélyét hárítja, az adásra, de az árviszonyok . ¡abnormis alakulása nem jelenthet aránytalan előnyt a hitelezőnek. A felek valódi a k a r a t á n a k bölcs felismerése, a szerződések mesteri értelmezése és az anyagi igazság érvényesülése jellemzik ezt a gyakorlatot. Mégis, ugy tetszik, fenti számú Ítélet, mikor a felek közötti jogviszonyt a k a r j a a legmegfelelőbben rendezni, szem elől téveszti a tartozatlan fizetésre vonatkozó jogszabályokat és a : forgalmi élet biztonságának követelményét. Lényeges különbség van ugyanis a korábban eldöntött esetek között, midőn adós megtagadta a zürichi értéken felüli fizetést és a jelen eset között, midőn tényleg teljesített, de utóbb, mint tartozatlan fizetést .alaptalan gazdagodás cimén a többletet visszakövetelte. A Curia m á r 1882-ben kimondotta '(a tétel m á r ' R ó m a óta áll), hogy tartozatlan fizetés csak akkor követelhető vissza, ha a fizető tévedést igazol, vagy azt bizonyítja, hogy a fizetetjt összeg fennállását a fizetéskor el nem ismerte és visszakövetelési jogát fenntartotta, mert ellenkező esetben a fizetést, mint kölcsönös megállapodás eredményét kell tekinteni. (Staud. 538: old. C, 569/1882.) Lényegileg igy a 'polg. tvkv. terv. biz. szöv. 15Ó8. §-a és az Mjtvjav. 1754. §-a és Almássy Köt. jog. 819. old. 4. pont. A tárgyalt ítéletben nincsen adat arra, hogy felperes a fizetéskor tartozásának tartalma felől tévedésben völt, enélkül pedig tekintettel arra is, hogy ezen körülményre felperes az állító és bizonyító fél, a condictió in-debiti tényálladéka hiányos. Másfelől viszo'nt méltánytalan és a forgalom biztonságát veszélyezteti, h a a hitelező esetleg 32 évig bizonytalanságban van a tekintetben, hogy egyebekben a szerződéses kötelezettségének ele-
208
get tevő adós megtámadja-e utóbb az ügyletet olyan meggondolás alapján, hogy mégis csak sok azért a gépért, a m i t fizettem. Ugy hisszük, még a felek közötti viszonyban is a legigazságosabb, ha a teljesítést, — tévedés stb. esetét kivéve — a szerződés autentikus interpretátorának elfogadjuk. Dr. Kronstein András. A negatív interesse megtérítése. Kártérítési g y a k o r l a t u n k kal szemben állandó a panasz, hogy bíróságaink, m i n t h a averzióval viseltetnének a kártérítési igények irányában. Hol a kártérítési jog előfeltételei, hol elvi fennállása, hol a megítélt kártérítési jog összegszerű megállapítása tekintetéhen üti fel a- fejét ez a jelenség. U j a b b érdekes adalékot szolgáltat agyakorlat- ezen tendenciájának jellemzésére a K ú r i a P . I I . 1083/1927. számú határozata. A határozat, amely igen helyesen egy más jogkérdéssel kapcsolatosan megismétli azt az elvi jelentőségű határozatot, hogy „aki oly Ígérettel fogad valakit m a gához, hogy azt örökösévé teszi, de igéretét megszegve, azt h á zából elűzi, azt azért kárpótolni, illetőleg a h á z á n á l léte a l a t t teljesített szolgálatokért méltányos bért abban az esetben, i s köteles fizetni, ha a felek között létrejött egyezményben erre az esetre előleges megállapodás nem történt és igy szolgálati fizetés ki nem köttetett". A feliperes az adott esetben nemcsak a teljesített szolgálatok dijazását követelte, h a n e m abbeli k á r á n a k megtérítését is, hogy az alpereshez való költözése okából előzőgyári alkalmaztatását otthagyta, bútorainak egy részét eladta, s ez alapon az elveszteti keresménytöbblet -és a b ú t o r a i eladásából származott k á r megtérítését ds kérte. E z t az utóbbi igényt a z alsóbiróságok -elutasították és a K ú r i a a felülvizsgálati k é r e lemnek u g y a n c s a k nem adott helyt azzal az indokolással, h o g y a felperes s z a b a d elhatározásából kényszer nélkül cselekedett é^..módjában állott az alperes ajánlatát megfontolni, azt elfogadni vagy visszautasítani és ezért az ezzel j á r ó kockázatot vi,selni, mert ez szabad a k a r a t e l h a t á r o z á s á n a k f o l y a m á n y a volt: Uigyanez indokolással a K ú r i á n a k fent hivatkozott elvi jelentőségű határozatával elismert bérigény is elutasítandó lenne, h a a felperes bizonyos feltételezésekkel u g y a n i n g y e n m u n k á r a vállalkozik és amint a K ú r i a mondja, a r r a az esetre sem k ö t i k i . a szolgálat dijazását, ha- alperes a megigért örökösi" kinevezést nem foganatosítja, u g y a felperes az adott esetben szintén nem gondoskodott a m a g a -érdekeinek oltalmáról. Mégis helyes a k ú r i a i elvi határozatban, lefektetett elv, h o g y a r r a való a törvény, hogy adott esetben olyankor is védelmet n y ú j t s o n , a m i k o r a fél a s a j á t érdekei megvédéséről önmaga szerződéses kikötéssel nem gondoskodott. Az az indokolás tehát, h o g y a felperes kényszer nélkül cselekedett, nem lehet elegendő alapja az érvényesített igény elutasításának. Az alperesi kötelezettség nem a szerződéses kikötéseken, hanem a z alperesi ígéret be nem t a r tásán alapul. H a a K ú r i a elvi állásfoglalása ezen kártérítési alapból l e v o n t a ' a teljesített szolgálatok d í j a z á s á n a k ' k ö t e l e z e t t ségét, amely dijazási kötelezettség tehát, nem ex contractu, har nem ex delicto folyik, ugy nyilvánvaló az ellentét a szolgálati
09
igény elismerése és a másik igény megtagadása között. Bizonyos, hogy a ¡most emiitett két igény jogi természete nem teljesen egyező és -hogy nem csupán egy elvileg elfogadott kártérítési kötelezettség terjedelmi kérdéséről van szó. Általánosan ismert jogtétel, h o g y h a a felek között szándékolt jogügylet nem létesülésért felelősséggel tartozik, a k k o r általa megtérítendő az úgynevezett negatív interesse, amely név alatt éppen, a jogosult azon k á r a i értendők, amelyeket a szerződés érvényes létrejötte okából tett. A K ú r i a által elutasított, igény a negatív interesbe tipikus esete. A felperes azon okból hagyta el állását és adta el bútorait, mert megbízott az alperesben és mert. alperes az örökösi kinevezésre ígéretet tett, mint a negatív interesse körébe eső k á r , ez az igény elvileg elismerendő lett volna. A gyakorlati eset u g y a n nem mutat r e á a helyzetnek oly alakulására, amely egy másik érdekes jogkérdést, vet fel, de az eset megbeszélése ennek a jogkérdésnek is aktualitást ad. Fentebb emiitettem, (hogy a szolgálati igény és a negatív interesse kért megtérítése nem egyszerűen terjedelmi kiágazása egy egységes alapigénynek, s h o g y jogi természetére a két igény nem teljesen egybevágó. A negatív interesse cimén igényelhető öszszeg általános jogszabály erejénél fogva nem h a l a d h a t j a meg azon értéket, amelyet a fél a szerződés érvényessége címén igényelhetne. Ami annyit jelent, h o g y az esetre, h a a tervezett örökösi juttatás megvalósulása esetén egy bizonyos értéket juttatott volna, a felpereshez, ugy a negatív interesse megtérítése ezen értéket tul nem haladhatja. Minthogy az esetre, h a az örökösödési j u t t a t á s megtörténik, a szolgálatok d i j a z á s a sem volna igényelhető (ily értelemben a szolgálatok díjazása- iránti igény elismerése is a· negatív interesse gondolatmenete alapján történik), u g y a két igény együttesen is csak azon határig érvényesíthető, mint amely összeget a tervezett végrendeleti juttatás helyezett a felperes j a v á r a kilátásba. E z e n a kereten belül azonban nemcsak a szolgálat d í j a z á s a lett volna elismerendő, h a n e m a fejperesnek egyéb a z alperes ígéretében, való megbízás okából bekövetkezett károsodása is. A K n r i a elutasító álláspontját léhát nagyon is a g g á l y o s n a k tartjuk. B. S.
Jogélet. A könnyelmű válások megakadályozása tárgyában 'interpelláció h a n g z o t t el 'országgyűlésünk felsőházának f. évi nov'. 16-án tartott ülésében. Az interpelláció hivatkozott a válások nagy s z á m á r a , é s g a r a n c i á k a t kívánt atékintetben, hogy frivol okokból n e történhessenek válások, a házassági törvény revízióját sürgette e célból, és gyors orvoslást kért. Igazságügyminiszterünk az interpellációra nyomban adott válaszában maga i s közveszélynek mondotta a h á z a s s á g o k felbontásának szaporodását, válási epidémiáról beszélt, majd utalva a r r a , hogy a bontások kb. 75—80%-a- a Ht. -77. i§. a>) pontja a l a p j á n
210
történt az utóbbi években, kijelentette, hogy kellő módon gondoskodni fog arról, h o g y ez a veszélyes epidémia n e terjedjen tovább. Ám szemben az interpelláció és az a r r a adott válasz felfogásával, nem kevés b a j u n k közepette is, azt hiszem, a harangok félreverése nem indokolt. Mit érthetünk k ö n n y e l m ű válás alatt? H a a h á z a s t á r s a k egyike ellenzi a bontást, könnyelmű válásiéi szó sem lehet, legfeljebb csak könnyelmű válási törekvésről. Mert válna ám A. meg B. meg C., de mert h á z a s t á r s a i k ellenzik a h á z a s s á g felbontását, és mert b í r ó s á g u n k c s a k i s a Ht.-ben körülirt s ú l y o s é s komoly ibontó okok valamelyikének fennforgása esetén bontják fel a házasságot, a könnyelműen válni ¡kiváuó legfeljebb a r r a ébredhet, h o g y tanult egy kevés házassági jogot és fizetheti a per költségeit. Marad csakis a m á s i k esetkör: a 77. '§. a ) p o n t j á n a k keretéhen kialakult egyező akaratú válás. Maga az. a könül-· mény — ami miatt az interpelláló aggódik —, h o g y az egyező a k a r a t ú válások s z á m a az 'összes válások 75—80%-át teszi, egyáltalán nem 'aggasztó tünet, mert mi ügyvédek n a g y o n is jól tudjuk, h o g y ezen (pernek a keretei között intéződik el az egyéb §-ok alá szubszumálható bontóperek n a g y része is akkor, ¡ha..a felek delikát okokból nem a k a r j á k , " vagy« nem a k a r j á k továbbra is egyéb bontó okaikat a n y i l v á n o s s á g elé kiteregetni. [Almi pedig a 77. §-on nyugvó ibbntópereknek — megengedem — nagyobb részét teszi, -amelyekben a törvény követelményeit tekintve, talán nem szerepel oly kifejezett súlyos vétkességi körülmény, amely a Ht. valamelyik bontó o k á n a k tényállását kimerítené, vagyis amelynek f e n n f o r g á s a esetén a imásik fél -hozzájárulása nélkül n e m ¡következhetnék b e válás, ezek -miatt sem 'tartom az -aggodalmat a l a p o s n a k . L e g a l á b b is különböztetnünk -kell. Á -válás -semmikép sem örvendetes jelenség, hiszen szándékok, tervek hajótörését mutatja. De f á j d a l m a s és aggasztó éppen ez benne, nem pedig maga a z egyező a k a r a t ú válás, mint ahogy szomorú valami (a betegség, baleset, és b á r n e m tréfadolog az operáció sem, de szükségképi valami. H a a házast á r s a k a k a r a t a egyező atekintetben-, h o g y elváljanak, ők tudják, miért teszik, ki tudja n á l u k jobban, hogy helyesen tesznek-e, vagy sem, 'és h a ttnás t u d n á is jobban, vállalhatja-e azért a .felelősséget, és egyáltalán, kinek van a b b a j o g a b e l e szólni. L e g y ü n k végre tisztában azzal, hogy itt mindenekelőtt, a ¡ö életükről van szó. K ö n n y ű is nekik prédikálni, de ők vannak , egymáshoz láncolva és töltik így le életüket, noha mindkettőnek a k a r a t a az, hogy ne így legyen. A h á z a s t á r s a k a k a r a t a ellenére fenntartani házasságukat, valóban nem más, mint valami ¡teljesen képtelen beleeröszakoskodás a n n a k a két n a g y k o r ú egyénnek életébe, erőszak azzal az elvvel szemben, h o g y az. ő j o g u k életük rendjét megszabni, h a egyezik a z akaratuk. Annál, h o g y a tői-vény mindkettő a k a r a t a ellenére'tartsa ,össze ö-kel, csak az volna képtelenebb, hogy mindkettő a k a r a t á ellenére a d j a is lösszé löket.
211
. , 0 í f o pl is ismerem a., közéletnek a h á z a s s á g o k ' f e n n á l l á s á hoz füzödö-érdekét', mégis az államnak és társadalomnak csak egészséges h á z a s s á g o k r a -van szüksége, nem pedig olyanokra, amelyek férgesek. A z ilyenek tekintetében az érdek az, hogy igenis mihamarabb és minél könnyebben megszűnhessenek. A társadalomnak és államnak sem érdeke, hogy olyan házast á r s a k a t kényszeritsen egymás mellé, akik egyező akarattal a k a r n a k válni. Minő gyermekeket várhatunk a rossz házasság o k b ó l ? Az eugenetika i's tiltakozik azok fenntartása ellen. Igenis, a r a c i o n á l i s megoldás egyediül az, h o g y amennyiben egyfelől a válni kívánó (házastársak a vagyoni kérdésekben és a gyermekek elhelyezése és tartása kérdésében megegyeztek, másfelöl pedig a bíróság a felek a k a r a t á n a k komolyságáról meggyőződött (1. a tényleges különélés m á r egy ideje, 3—6 h ó n a p j a fennáll; 2. a Ifelek megjelennek a biróság előtt, a békéltetés dacára is megmaradnak elhatározásuk mellett; 3. az életközösséget, mondjuk, további egy hónap alatt sem állítják vissza és a biróság előtt személyesen újból kérik a bontást), a házasságot a. biróság felbontja. Nem ok nélkül, sőt az élet egzigenciáit. n a g y o n is mérlegelve és értékelve jutott oda bírói g y a k o r l a t u n k , hogy a a egyező a k a r a t ú válást a 77. keretei között elismerte. A g y a k o r l ó ügyvéd az egyedüli, aki mesterségénél fogva igaz bepillantást nyer a beteg h á z a s s á g egész kórtanába. A n n a k - t a p a s z t a l a t a i r a támaszkodva nyugodtan merem állítani, hogy könnyelmű v á l á s — a z esetek egész elenyésző százalékát leszámítva —- nincs, csak könnyelmű h á z a s s á g van. Emberileg komoly ok nélkül nem [válnak el (házastársak,, és h a a k a r a t u k egyezik a válás tekintetében, az állam n e gördítsen a z elé akadályt. A társadalomnak és az egyénnek teljesen összeforró érdeke az, hogy a ímeg nem álló h á z a s s á g o k szűnjenek (meg, m á r azért is, (hogy (az azokból kikerülő egyének megkísérelhessék újbóli elhelyezkedésüket. A z nem öncél, h o g y a megkötött h á z a s s á g o k f e n n m a r a d j a n a k , h a n e m csak az, hogy á jó h á z a s s á g o k m a r a d j a n a k meg. E n n e k pedig éppen az esik [a vonala irányába, h o g y a meg nem állók mih a m a r a b b szűnjenek meg. H a egy r o s s z h á z a s s á g megszűnik, még mindig lehet belőle k é t jó .háziasság, i , . A törvényhozásnak a. lehetőség szerint arról kell gondoskodnia, h o g y az egyének megélhetésének előfeltételei kellően adva legyenek, és mi meg leszünk elégedve, h a ezt a feladatát oldja meg helyesen. Ez a tér. az, amelyen szívből köszönteni t u d n á n k minden interpellációt, még inkább szanálási ideát. H a a törvényhozás e téren betölti feladatát, kevesebb szerencsétlen h á z a s s á g fog létrejönni, és kevesebb jó h á z a s s á g fog elszerencsétlenedni. Dr. Balla Ignác. A Civiljogászok Vitatársasága az idén is. megkezdte minden hét csütörtökjén délután fél 7 (órakor az Ügyvédi K ö r helyiségében vitaestélyeit. Eddig dr. D o r o g h y K á l m á n a valorizációs törvényről tartott előadást, melyben a törvény egyes szakaszaihoz füzödö joggyakorlatot kritikai megjegyzé-
212
sek k a p c s á n ismertette. D r . V á g i József „ Z á l o g j o g é s q u a s i zálogjog" cimen a .zálogjog é s a vele r o k o n jogi intézmények (törvényes zálogjog, megtartási és visszatartási jog stb.) elemzését adta é s e t a r k a a l a k u l a t o k n a k egyszerűsítését tartotta célszerűnek. Legközelebb megkezdi a t á r s a s á g M a g y a r o r s z á g m a g á n törvénykönyvének javaslatával ¡kapcsolatos ¡előadássorozatát, melynek s o r á n többek között dr. Beck Salamon, dr. G a á r Vilmos, dr. Meszlény A r t ú r , idr. Schuszter Rudolf é s d r . Szladits K á r o l y t a r t a n a k előadást. Az Ügyvédek Reformszövetsége a kebelébe tömörült ügyvédek intenzív m u n k á l k o d á s a ¡mellett ügyvédi kérdésekben nagyon ¡komoly tevékenységet f e j t ki. P r o g r a m m j a keretében október '30-án ¡és november 6-án a Budapesti Ügyvédi K ö r helyiségeiben vitaértekezletet hivott össze, amelyen az ügyvédi m u n k a a l k a l m a k kérdését exponálták. Az előadók n a g y o n ügyesen osztották meg az anyagot egymás között. D r . Helle László a közigazgatási jog, dr. Szalay Zoltán a büntetőjog, dr. Nyulászi Alajos a pénzügyi jog, dr. Priesender László a perenkivüli eljárások és végül dr. Zoltán József a polgári peres eljárás keretein belül mutatkozó ügyvédi m u n k a a l k a l m a k kérdését boncolták. Az előadók mindvégig érdekes fejtegetéseiből leszürödött az a tény, hogy n a g y o n sok ügyvédi m u n k a ' alkalmat lehetne teremteni a jogkereső közönség legcsekélyebb megterhelése nélkül. LA Ivitában résztvettek közül kiemeljük Popper Tódort, a budapesti k a m a r a főtitkárát, aki az ügyvédi munkaalkalmakat a kamara nézőpontjából ismertette, dr. Szegő Ferenc és dr. Vészi Mátyás általánosságban szóltak hozzá a vita a n y a g á h o z és hangot adtak az ügyvédség azon ó h a j á n a k , h o g y az elhangzott eszmék felhasználásával induljon meg végre egy 'komoly és hathatós p r o p a g a n d a az ügyvédség érdekében. D r . Nagy Dezső Bálint adó- és illeték-kérdésekhez, dr. Glücksihal Andor a perenkivüli m u n k a a l k a l m a k kérdéséhez szóltak hozzá. ¡A többi felszólaló: dr. R a k o v s z k y Menyhért, dr. árvátfalvi N a g y István, dr: Leopold Elemér,' i f j . dr. Szigeti László, dr. H u p p e r t Leó, dr. W a g n e r G y ö r g y és dr. doberdói Breit Zoltán az előadói vélemények egyes részeivel foglalkoztak felszólalásukban. 'A vitaértekezlet befejezéséül dr. Varannai István, a Reformszövetség elnöke, foglalta össze a z elhangzott indítványokat é s eszméket és bejelentette, hogy dr. V é s z i Mátyás indítványára a Reformszövetség ezen ankét a n y a g á t széles körben, lehetőleg nyomtatásban is, terjeszteni f o g j a , végül a n n a k u g y az értekezleten megnyilvánult, m i n t az életben lépten-nyomon felbukkanó ó h a j n a k adott n y o m a t é k o s kifejezést, h o g y a z ügyvédség k i v á n j a a m u n k a a l k a l m a k s ü r g ő s kiszélesítését, de mindig 1 csak a jogkereső -' közönség érdekeinek szigorú szem előtt tartása mellett. E h h e z képest s ü r g ő s e n szükséges, éppen a közönség érdekében, - h o g y egyes o l y a n elj á r á s o k s o r á n , ahol ma áz ügvvádi képviselet fakultatív, söt
213
kizárt, behozassák az ügyvédi kényszer, illetve adassék meg a z ügyvéddel való képviseltetési lehetősége. iDr. B. Z.
Jogirodalom. A magánjogi birói gyakorlat 1901—1927. Összeállította dr. Szladits Károly vezetésével a P á z m á n y P é t e r Tudományegyetem m a g á n j o g i szemináriuma. .(Grill ¡Károly kiadása, 1928.) A m a g á n j o g i törvénykönyv kodifikáció jávai magánj o g u n k egy negyedszázadának rengeteg tudományos és gyakorlati értéket tartalmazó leltárát foglalja m a g á b a n a cimben említett m u n k a . M a g á n j o g u n k mind a m a i napig legfőbb, számos vonatk o z á s b a n k i z á r ó l a g o s kútfeje a szokásjog volt. A szokásj o g n a k a k u t f ö i hierarchiában elfoglalt uralkodó helyzete nemzeti j o g u n k egyik karakterisztikuma és azon. h a nem i s elvi megfontoláson, d e sugallatszerü érzésen alapul, h o g y a kódexbe szorított jogszabály sohasem lehet a viszonyok kimerítő és kizárólagos elrendezöje, mert mozdulatlan formulákba merevítve örökké mozgó jelenségeket, n e m adhat mást, mint sabl o n o k r a szabott kereteket, amelyek elmosódó vonalai között k ö n n y e n elvész az életviszonyok változó árnyalataihoz simuló igazság. E z a jogászi világnézet vezetett a r r a , h o g y még ott is, ahol az életviszonyokat irott törvény szabályozza, ennek sohasem tulajdonítottunk oly szent és »érhetetlen, minden más jogalkotó tényezőt elhomályosító formai erőt, mint pl. a némel 'és a f r a n c i a felfogás. Nekünk — csak u g y , mint a régi róm a i n a k és a m a egyedül a z a n g o l n a k — a törvény is csak egyik megjelenési a l a k j a a jognak, úgyszólván kezdeményezője é s kerete a belőle fakadó szokásjogi gyakorlatnak A h o l pedig nincsen feltétlen erővel ható törvény é s ahol a s z o k á s j o g egyetlen érzékelhető és megfogható tanúsítója a birój gyakorlat, ott természetes, hogy n é h á n y m a g á n j o g i kodifikáeiónk szabálya is lassankint a jogelmélet a n y a g á v á halványodott és eleven életre a bennük foglalt jogtételek, csak ugy, mint a m a g á n j o g , sehol sem kodifikált szabályai, csak abban az a l a k b a n kerülnek, amelyet a 'birói - ítéletek formálásán- keresztül a j u d i k a t u r a u t j á n nyernek. Ma tehát a m a g y a r j o g a Curia g y a k o r l a t á b a n él. É s igy a z a· rengeteg határozat, amely könyvünkben összegyűjtve elénk tárul, nemcsak a jogalkotó gyakorlat fejlődésének tükre, minden rendszeres tanulmánynál elevenebben ható jogtörténeti emlék, hanem m a g a a i u s vigens, a z élő m a g y a r m a g á n j o g teljes foglalata. E b b e n a vonatkozásban azonban n e m h a l l g a t h a t u n k el egy k é n y s z e r ű megállapítást, amely a k ö n y v által elérni szándékolt cél jelentőségét talán korlátozza, d e a szerkesztők által intencionált m a g a s a b b gyakorlati érdekek.szolgálatában áll. R e á kell m u t a t n u n k nevezetesen arra, hogy . a
214
ouriai ítéletek, amint azok a döntvénytárokon vagy jelen gyűjteményen keresztül -a k ö z ö n s é g jelé kerülnék, az adott össze 1 függésből kiszakítva, csupán a legnagyobb óvatossággal kezelhetők a Curia elvi precedensül jelentkező akaratnyilvánításaként. E n n e k o k a p u s z t á n technikai. Sűrűbben, mint kívánatos, megtörténik, h o g y a Curia ítéletének szövegéből nem derül ki a t é n y á l l á s .'és sötétben é l ü n k ' atekintetben,' h o g y -a j o g i dönté3 valójában milyen előzményekbe kapcsolódik. Nem kell részletesebben u t a l n u n k a r r a , h o g y ez a f o g y a t é k o s s á g n e m a konkrét ítélet h i á n y a és; csak a j o g g y a k o r l a t i r á n y í t á s á n a k szempontjából forog f e n n . Inter partes a jogvita szabályszerűen rendeződik ez. esetben is, d e a z itéiet nem számol azzal, hogy a benne foglalt gondolatok nemcsak a peres felek vitájának: rendezésére hivatottak, h a n e m az egész bírósági g y a k o r l a t irányításában hasznosíthatók. K ö n y v ü n k ebben a vonatkozásban i s megtalálta a helyes utat: az egymáshoz · tartozó, egymást kiegészítő, vagy tételeik különbözőségénél fogva az elvi tartalmat · élesebben kiemelő határozatokat helyes készséggel fűzi össze,. ú g y h o g y végül nem a z egyes ítéletekben felbukkanó eseti kicsiségek tűnnek szemünkbe, hanem érzékelhetővé válnak azok a n a g y , átfogó gondolatok, amelyek jogunk ' fejlődési i r á n y á t m e g s z a b j á k H o g y csak n é h á n y példát idézzek: a cselekvőképesség, zálogjog, telekkönyv, a szerződések érvénytelensége, valorizáció, ajándékozás, ¡bérlet és· haszonbérlet, vétlen k á r o k o z á s , özvegyi jog; kötelesrész «stb. fejezeteiben a z esetek olyan tömegét és a döntésekből következő olyan egységes képét k a p j u k a feldolgozott a n y a g n a k , amellyel semmilyen dogmatikus, feldolgozás nem versenyezhet. K ö n y v ü n k n e k objektiv jelentőségén tul messzeható értéket ad szerkesztésének helye és módja. Szladits p r o f e s s o r bölcs vezetése mellett, a feldolgozás na.gy m u n k á j á t a budapesti P á z m á n y Péter egyetem m a g á n j o g i s z e m i n á r i u m á n a k tagjai — ezek közül különösen az előszóban névszerint is kiemelt dr. F ü r s t L á s z l ó r— végezték. H a elgondoljuk, h o g y a könyv a n y a g á n a k . h o s s z ú időn át tartó feldolgozása/a tételes törvény milyen finom disztinkciót kiváiió- ismeretét, a logikus elrendezés milyen .művészetét k í v á n j a meg és a jog ö r ö k igazságain a k milyen szuggesztív erejével h a t : a k k o r örömmel állapith a t j u k meg, h o g y a szeminárium tagjai e n a g y m u n k á b a n való részvétellel, a jogászképzés -legideálisabb tűzkeresztségén estek át. E z a ¡könyv igy nemcsak kiemelkedő é r t é k ű terméke a m a g y a r jogirodalomnak, de egyben biztató ígéret:, egy n a g y r a hivatott, i f j ú jogásznemzedék első mesterműve. Dr. Varanntu István. Dr. Balla Ignác: Tételes magyar nemzetközi magánjog. K i a d j a Grill Károly, Budapest, 1928.*) Fenti cím alatt h a g y t a el a sajtót D r . Balla Ignác nemzetközi jogi m u n k á j a , aki amellett, hogy a jogirodalom, úgyszólván, legnehezebb és *) A könyv méltatására még egy másik cikkben visszatérünk. (Szerk.)
215
n a g y o n széleskörű ismereteket követelő részét választotta' ki témájául,· a gyakorlati jogász részére igen értékes munkával ajándékozta meg a m a g y a r jogi könyvpiacot. •A mű legfőbb érdeméül azt kell kiemelnem, hogy Bal la, — habár erre. a téma valószínűleg sokszor csábította — nem tért ki egyes elméletek divergens tanításai ismertetésére, hanem meg-, m a r a d t az a n y a g összefoglaló és n a g y o n áttekinthető ismertetése' mellett. Ilyenformán a mii a gyakorlati jogász részére meghepsülhetetlen szolgálatot tehet, mert hiszen — amiként a szerző is megemlíti előszavában — a h á b o r u u t á n i idők folyamán, de' par excellence a üvanoni békeszerződés rendelkezései következtében tényleg lépésről lépésre találkozik a gyakorlati jogász a nemzetközi m a g á n j o g kérdéseivel, amely kérdések komplexumával foglalkozik dr. Balla könyve. A mü alaki beosztása nagyon ügyes és áttekinthető, tartalmában igyekszik az uiolsó évek során felmerült összes nemzetközi jogi problémákat letárgyalni Különösen érdekes dr. Balla könyvének a személyi jogokat tárgyaló része, nemcsak azért, mert a szerző a státusügyeknek, különösen pedig a h á z a s s á g i jognak elsőrangú ismerője és ez a könyvre is reányomta bélyegéi, hanem azért is, mert behatóan foglalkozik a trianoni szerződés következtében előállt ¡jogi helyzettel és az ebből keletkező, jóformán naponta előforduló jogeseteket megvilágítva, ismerteti a vonatkozó tételes törvényhelyeket. Egyetlen kifogásom a könyv ellen talán az, hogy a „Vagyoni jogok" alcim alatt tárgyalt rész kissé túlságosan rövidre vonatott össze. A hiteljogi részben oly eminensen fontos kérdésekre, mint pl. a kényszeregyezség, a fuvarozási ügylet, vagy a biztosítási ügylet, csak röv:id p á r oldalt szentelt a szerző,· holott, ezek a problémák annál is i n k á b b megérdemelték volna a bővebb kommentálást, mert hiszen mindennapos problémákká váltak az ország megcsonkítása következtében. ' " Mindent összefoglalva meg kell állapitanom, hogy sikerült Baliának nagyrészben elérni azon kitűzőit célját, hogy müve a kodifikáció hiányát a m a g y a r nemzetközi magánjog terén pótolja. b. z. Dr. Weninger László: „Gázháboru" c. most megjelent könyvében a mai idők egyik szomorúan súlyos problémáját dolgozta fel. Egyes h a t a l m a k ahelyett, hogy leszerelnének, való'ságos versenyhe Ikozdtek a hadikészülődések terén és ezek között különösen szembetűnő, mint íő újdonság: a gázháborura való lázas'előkészület. A polgári lakósság és az emberi k u l t u r a eredményei ellen is irányuló ezen harcmodorral szemben* vészkiáltás a szerző könyve. A gázháboru elleni küzdelmet most kéli felvenni, amig .nem késő. ¡A szerző célja éppen az, ¡hogy a veszély nagyságára mutatva, közönyünkből felrázzon. E célja érdekében •a nagyközönség részére hozzá nem férhető adatokat, statisztikákat halmozott fél monográfiájában, továbbá, — m á r amennyire ez lehetséges — a gázvédelem kérdését is feldolgozta könyvében. Ismertéti végül a gázháboru eltiltására· irányuló törekvéseket
216
é s , m e g a d j a egy - nemzetközi egyezmény tervezetét, a m e l y . tilt6 rendelkezéseivel hivatott volna a veszélynek preveniálni. Á könyv Turcsány Antal (VIIT., Üllöi-ut 2.) kiadásában jelent meg, á r a 4.80 pengő. Dr. Schäfer László: „Vasnti fuvarozási jog, az uj üzletszabályzat és az uj nemzetközi egyezmény". A Magyar Tarifőrök Országos Szövetsége titkárának tollából most jelent meg ez a kétkötetes. 540 oldalas munka, melynek előszavát báró Sztcrényi József, v. b. t. t., ny. kereskedelmi miniszter irta. Ez a könyv az október elsejétől érvényes uj rendelkezéseknek teljes, kimerítő magyarázatokkal ellátott kiadása, mely ugy az u j üzletszabályzatnak, mint az u j nemzetközi egyezménynek hiteles szövegét a végrehajtási határoznia ti yokkai együtt egységes m u n k a keretében foglalja n.-sze. A hivatott szakszerűséggel megirt könyvet a gyakorlati jogász számára különösen a körülbelül 600 bírói ítéletet tartalmazó döntvénytár leszi jelentőssé,, mely m á r az 1928. évi-joggyakorlatot is felöleli. A régi törvények és rendeletek hatályukat vesztették, viszont a fuvarozási jogszabályok ismeretére minden jogásznak szüksége van; örömmel üdvözöljük tehát ezt a nagyszabású művet, mely a f u v a r j o g teljes anyagát, .a tételes szabályokat, a k o m m e n t á r t és a joggyakorlatot szakaszonként, sőt bekezdésenként csoportosított, ügyes és áttekinthető feldolgozásban adja. A részletes t á r g y mutatóval f-elszerelt m u n k a , mely a hivatalos kiadmányoknál olcsóbb (fűzve 12.—, kötve 13.80 P), kapható a fenti szövetségnél (VIII., Népszínház-utca 31.) és minden könyvkereskedésben. A biztosítás és pereinek technikája cini alatt most hagyta el a sajtót dr. Fercncz Tibor, Balázs József és Vadnai Béla könyve. A szerzők könyvüket négy részre osztották és e n é g y részben az egész biztosítás jogi és üzleti részét felölelő alapos ismertetést n y ú j t a n a k . Az első részben a m a élő biztosítási .jogot ismertetik és a szerződő felek jogviszonyait precizirozzák ugy biztosítás-technikai, mint · jogi szempontból. A második rész a biztosítási perek kimerítő és alapos ismertetésének szenteltetett. A harmadik rész a biztosító intézetek helyes ügyvitelét és végül a negyedik a biztosítási revizor m u n k á s s á g á t tárgyalja. Biztosítási jogunk mai helyzete mellett, amidőn az elavult törvényt .nagyon is hiányos és m á r i s alapos pótlásra szoruló novellával foltozták ki és a bírói gyakorlat egész nagv területekre, csak most. van kialakulóban, valóban hézagpótlónak tekinthetjük ezt a könyvet. Különösen a biztosítási joggyakorlat és a biztosítási per ismertetése tömör és precíz, úgyhogy nemcsak az cgves kádenciát kutató ü""védnek szolgálhat jó segédeszközül. hanem a szakjogásznak is élvezetes olvasmányává kell e könyvnek válnia. b. z. Ügyvédi zsebhatáridó'naptár az 1929. évre. E n n e k a k ö z hasznú kis könyvnek immár 3. évfolyama jelenik meg dr. Frankel Pál budapesti ügyvéd szerkesztésében. Az igen p r a k t i k u s , heti áttekintést engedő, bejegyzésre szánt n a p t á r i részt bö tartalmú szöveg követi, amely a níár megszokott tudnivalókon felül (budapesti és k ö r n y é k i bírósági kalauz, peres és perenkiviili skála, pengőértékhatárok stb.) az 1914—1924. évekre terjedő kimerítő valorizációs tabellát is nyújtja, ami különösen a valorizációs perekben tehet hasznos szolgálatot. A csinos kötésben kiállított zsebnapló á r a 2.40 P és a k i a d ó r ó l ( R ó n a i Miksa, Budapest, V., Alkotmány-utca 10. sz.) k a p h a t ó .
á
I
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY IV. évfolyam
1—2. szám
1928. január—február
Szerkesztik: Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr LÉNÁRT VILMOS
A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyílt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint. Irta: Dr. Proszvimmer Béla, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank jogtanácsosa. Habent sua fata libelli. Az 1868. évi XXIII. t.-c. felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a bélyeget és illetékeket, valamint a dijak megszabására, mérvére és lerovási módjára nézve, akkor m á r az abszolút idők maradványaként mintegy 18 . éve fennálló szabályokat az 1S69. évi december 31-ik napjáig- érvényben tarthassa, remélve, hogy eddig az időpontig a törvényhozás abba a helyzetbe kerül, hogy az idevonatkozó egész joganyagot maga fogja törvényben szabályozhatni. A várt szabályozás a kitűzött időpontig meg nem történt, de a törvényhozás azt az illúzióját, hogy az illetékjog szabályozására érkezése lesz, még jó darabig fenntartotta, amennyiben az 1869: XVII., 1870 : LVIII., 1871: LXIII., 1873 : IX. és 1874: XXXVII. törvénycikkekben a feladat elvégzésére magának ujabb ós u. abb rövid határidőket tűzött és csak az 1875 :XXV. t.-c. jelentette ki lemondóan, hogy ezek a szabályok a „törvényhozás további intézkedéséig" érvényben maradnak. Érvényben is maradtak azóta majdnem további 60 évig, érvényben vannak mind a mai napig és ugy látszik, érvényben fognak maradni további beláthatatlan ideig. Igaz, hogy a fent idézett korábbi törvények csaknem mindegyike toldozott-foldozott valamit az illetékszabályokon, sőt az 1868. évi XXIII. törvénycikkel törvénytárunkba mintegy inkorporált szabálygyűjtemény'maga is már négyszeresen módosított változata volt az 1850. évi augusztus 2-án kelt császári nyill paranccsal behozott eredeti szabályozásnak. Igaz továbbá az is, hogy számos törvény és rendelet, különösen az utóbbi években, azóta is ugyancsak sok u j meg u j anyagot rakott a régire és kisebb-nagyobb javításokkal igyekezett annak hiányait pótolni. Mikor tehát a ma törvényhozása belátni kényszerült, hogy az illetékkodex megalkotására most sem képes, nagyjában oly anyag állott rendelkezésére, amelyet az eddigi módosításokkal
2 együtt további -igen lényegtelen módosításokkal és pótlásokkai lehetett és érdemes is volt jobb idők bekövetkeztéig konzerválni. A törvényhozás a.zonban s a j á t alkotmányos hatáskörének csodálatos alábecsülésével nem vette magának a fáradságot arra, hogy — amint az eddig történt és szerény véleményem szerint egy alkotmányos országban történnie is kell — a szükséges módosításokat maga végezze el, hanem az 1927. évi V. t.-c. meghozásával a r r a szorítkozott, hogy felhatalmazta a pénzügyminisztert a vonatkozó jogszabályok hivatalos összeállításban rendeleti uton való kiadására. Ezzel kapcsolatosan továbbá generális felhatalmazást adott neki oly módosítások eszközlésére, amelyek a szabályoknak 1. a változott viszonyokhoz való hozzáalkalmazása, 2. a szabályok összhangja, 3. az eljárási és büntető szabályok egységesítése, 4. a zavart keltő hiányok pótlása, 5. a m á r kialakult joggyakorlatnak irott jogszabállyá emelése, 6. az. elavult, vagy az összeállításba bele nem illő szövegezésnek ujjat helyettesítése, végül 7. az eljárás gyorsítása vagy egyszerűsítése érdekében szükségesek. A felhatalmazásnak pozitív irányban való megkötésével azonban be nem érve, a törvény tiltó korlátozást is tartalmaz, oly irányban, hogy a jelenleginél, illetőleg a háború előttinél súlyosabb terhelést a k á r közvetve a k á r közvetlenül m a g a u t á n vonó bármely irányú módosítást a hivatalos összeállításba felvenni nem szabad Ezekből a rendelkezésekből világos, hogy a törvényhozó nemcsak abban a k a r t konzervatív lenni, hogy a fennálló jogszabályokon lényeges változtatásokat nem kívánt tenni, haneni főleg abban, hogy az illeték terhét viselő állampolgárok j a v á r a lényegében csorbit.atlanul a k a r t a fenntartani az eddigi jogállapotot. Ugy látszik továbbá, hogy ezek a rendelkezések minden ellenkező irányú tendencia meggátlására alkalmasak is Sajnos, az eredmények az ellenkezőről tanúskodnak, világos jeléül" annak, hogy a törvényhozásnak soha, még a legbiztosabbnak látszó kautélák mellett sem szabad hatáskörét a végreh a j t ó hatalomra átruháznia. A pénzügyminiszter ugyanis, mint azt az imént emiitett felhatalmazás alapján az okirati illetékekre vonatkozóan kiadm szándékolt hivatalos összeállítás tervezetéből látjuk, megbízását a felhatalmazás korlátaira való tekintet nélkül ugy fogja fel, hogy az eddigi szabályokat mindenütt, ahol azok a terhek megállapításáról szóinak, nemcsak fenntartania, de szigorítania is kell, hogy viszont jogában áll azokat mindenütt módosítania is, ahol a bennük foglalt, helyesebben beléjük interpretált szándék maradéktalan megvalósíthatóságában csak némi hézag is mutatkozik. Különösen érdekesek ezek a hézagpótló rendelkezések, mert nyilvánvalónak látszik, hogy az ilyen „hézagok" nem a véletlen müvei, hanem magából a rendszerből folynak s különösen olyam kor, mikor közel §0 év zavartalan gyakorlata következtében a köztudatba beleidegződtek, áz állampolgárokat megillető jogok birtokállományának alkatrészeivé váltak s azok megszüntetése a terheknek a törvényben tiltott oly súlyosbítását jelenti, a m i
/. /
3
megengedhető akkor sem volna, h a a törvényes felhatalmazásban adott hét szempont egyikével indokolható v'olna is. A tervezetben található számtalan ilynemű sérelem közüi csak eggyel akarok ezúttal foglalkozni, nemcsak azért, mert azt a r r a való tekintettel, hogy az okirati illetékek m a j d mindegyik tételével kapcsolatba lévén hozható, centrális jelentőségűnek ítélem,· hanem főleg azért, mert a tervezet szerzőinek jogszabályalkotási módszerére annyira tipikusnak tartom, hogy az egész munkálaton átvonuló szellem megvilágítására alkalmasabb anyagot alig tudok találni. Az osztrák császárság közmondásossá vált 1848 utáni „financ"-ai, akiktől az 185Q. évi augusztus 2-án kelt nyilt parancs révén illetékjogunkat örököltük, . nyilván a világ legnagyobb bürokratái voltak, akiknek az. abszolutisztikus kormány fiskális érdekei iránt való feltétlen tisztelet úgyszólván második természetük volt. Tényleg az általuk alkotott illetékjog az állampolgár életének egyetlen személyes, családi vagy gazdasági mozzan a t á t sem h a g y j a figyelmen kívül, mikor azoknak illetékekkel vagy d i j a k k a l való megterheléséről lehet szó. Nemcsak akkor kell illetéket fizetni, mikor az állam ily címen valamely szolgáltatásának ellenértékét kívánja magának biztosítani, nemcsak akkor, mikor valamely hasznothajtó ügyletből kér magán a k részt, h a n e m számtalan esetben akkor is, amikor sem az egyik, sem a másik eset fenn nem forog, hanem az illetékszedésnek csupán az az alapja, hogy a szóbanforgó gazdasági müvelet tinta, toll és papiros nélkül le nem bonyolítható. És mégis, ez a minden elképzelhető illetékezési alapot éber figyelemmel kisérő fiskális bürokrácia is érintetlenül hagyott egy egyébként látszólag bő jövedelmet kínáló területet: a kereskedők és iparüzők levelezéseit, amelyek után, hacsak 1. váltót, 2. kötelezvényt, 3.. zálogjegyet, 4. utalványt vagy hitellevelet, 5. engedményt, 6. számlát, 7. szállítmányi okmányt, 8. ígérvényt, 9. hajókölcsönt, 10. biztosítási szerződést, vagy végül 11. társasági szerződést nem tartalmaznak, nemcsak hogy „papiros"-illetékeket nem szed, hanem azokat illetékmenteseknek nyilvánítja a k k o r is, h a egyébként bármily illetéktétel alá eső ügyletet tartalmaznak, vagy okiratot foglalnak magukban és tekintet nélkül a r r a is, hogy azok íróikat vagy cimzetleiket bármily egyébként illetékalapot képező haszonhoz vagy jövedelemhez j u t t a t j á k (III. Dijj. 59. tétel 4. pont). Mindössze az van kikötve, hogyha^ezek a levelezések bíróságok előtt vagy, a bűnvádi eljárást és adóhatósagoknál való felhasználás esetét kivéve, más hivatalos célokra felhasználtatnak, az illető jogügyletekre és okiratokra nézve megállapított illeték alá esnek (id. tétel 5. pont). Ez az intézkedés, amelynek szándékos és tudatos volta iránt semmiféle kétség fenn nem foroghat, m u t a t j a , hogy az akkori közigazgatás minden bürokráciája mellett mégis világosan látta az eLeven élet követelményeit és a legsúlyosabb adóés illetékterhek elhelyezésénél is éberen őrködött afelett, hogy azok a gazdasági organizmust valahogyan mégis agyou ne nyomják. • . . .-.-.·-(Folytatjuk.)
4
Középosztály és adópolitika.* I r t a : Dr. Tihanyi
Lajos
ügyvéd.
A m a g y a r kereskedelmi szerződési politika egyik legfőbb miniszter iá.is irányítójától nemrégiben egy m á s i k t u d o m á n y o s társaságban igen érdekes emadást hallottam a r r ó l a kölcsönhatásról, meiy a külkereskedelmi mérleg s a kereskedelmi szerződési politika közt jeler.Uezhetik. Ez a n a g y o n érdekes előadás a r r a az eredményre jutott, hogy b a b o n a a köztudatban élö a m a hit, me y szerint külkereskedelmi mérlegünk pozitív i r á n y b a n kereskedelmi szerződésekkel erősen betolyásolható. Szerinte a külkereskedelmi mérleg a l a k u l á s a a belső termelési viszonyoknak s a világpiaci á r a . a k u l á s n a k a rüggvénye. Két oly tényező, melyre kereskedelmi szerződések, vagyis vámpolitika s igy a mi szempontunkból: pénzügyi jogszabályok, különösen az olyan kis gazdasági egység részéről, mint a minő a mi megcsonkított h a z á n k , csak vajmi kevés befolyást gyakorolhatnak. E z az álláspont a pénzügyi jog tudományának n y e h é r e lefordítva annyit jemnt, hogy a p é n z ü g y i jogalkotásn a k csak az lehet a Hivatása, hogy az állami célok által szükségessé tett bevételek terhét az adóalanyok között teherviselési képességük szerint a r á n y l a g o s a n , egyenlékenyen és igazságosan ossza íel; de a közgazdasági és továbbmenve, szociális és kultúrpolitika közvetlen szolgálata az á l l a m h á z t a r t á s i költségvetésnek nem a bevételi, hanem a kiadási oldalára való. E felfogás támogatására valóban számos és s ú l y o s érv sorakoztatható. í g y , hogy többet ne hozzak fel, a kiadási tételek oldalára beállított összeg egész b a t á r o z o tan mutatja az áldozatot, melyet áz állam az illető cél érdekében h o z ; mig h a ez áldozat a bevételi oldalon adó-, vagy illetékkedvezmény a l a k j á b a n nyujtatik, sohsem lehet előre, de g y a k r a n utólagosan sem tudni a n n a k \ a.óságos mérvét. Azok az összegek, melyek a kiadási oldalon álliitatnak be, általában c s a k u g y a n oda jutnak, ahova szánvák, ellenben a bevételi oldalon n y ú j t o t t ily áldozat o k r a nézve az a d ó á t h á r u l á s bekövetkezésének, v a g y be nem következésének mindig bizonytalan voltánál fogva sohsem lehet ezt kétségtelenül biztosítani; végül — last not least — lia k o r m á n y és törvényhozás a kiadási tételek megállapitásánál kellő gondossággal mérlege ik az egyes állami szükségletek mértékét, viszonylagos súlyát, sürgősségét s azok szerint viszik be az egyes kiadási összegeket a budget-be, a közvélemény az ily tételeket megnyugvással f o g a d j a . H a ellenben az ilyen állami áldozatok adó- és illetékkedvezmények a l a k j á b a n , a bevételi oldalon, burkoltan jelentkeznek, azok mint az aránylagos és egyenlékeny közteherviselés elvének áttörései, rendszerint r o s s z pszychikai hatást, a kedvezményben nem részes ü l ő k n é l g y a k r a n elkeseredést is keltenek és igy csökkentik a közteherviselés n a g y elvének nemzetnevelö hatását. * ítészlet a Magyar Jogászegylet Pénzügyi Szakosztályában tartott előadásból.
5 D e h a e megfontolások a r r a az eredményre vezetnek is, hogy a p é n z ü g y i ' jogalkotásnak nem lehet igazi hivatása az állani közgazdasági, szociális és k u l t u r á l i s célkitűzéseinek közvetlen szolgálata, ez nem csökkenti a helyes pénzügyi jogalkotásnak éppen ez államcélok szempontjából is való mérhetetlen .jelentőségét. Mert h a puszta pénzügyi jogszabályokkai nem i s lehet, egyéb előfeltételek h í j á n , ' közvetlenül közgazdaságot, szociális és k u l t u r á l i s haladást teremteni; de viszont az is kétségtelen, hogy rossz pénzügyi szabályokkal tönkre lehet tenni a m a g y a r közgazdaságot, a m a g y a r társadalmat, a m a g y a r kulturát. A helyes jogalkotás voltaképen egy szintéiikus tevékenység. A társadalomban egymással k o n x u r r á l ó érdekeknek s a társadalom és áLam látszólag u g y a n c s a k g y a k r a n konkurráló érdekeinek összeegyeztetése. E g y n a g y s z e r ű szintézis, mely t á r s a d a l o m és állam, a nemzet egész egyetemes érdekeinek szolgálatát jelenti. A helyes pénzügyi jogalkotásnak is a nemzet egyetemes erdekét kell szolgálnia. A m a g y a r középosztály a középvagyonu tőkés, földbirtokos, iparos és. kereskedő, a-köztisztvise.ö és magántisztviselő, a m a g a s a b b műveltséget feltételező u. n. szabad szellemi fogl a l k o z á s ú a k ; mindezeket a vagyon, a hivatás természete, illetőleg a feltételezett magasabb műveltség által lehetővé tett magasabb kulturnivó hozza a középosztály társadalmi rétegében egymás közelébe. A nemzet gazdasági, szociális, kulturális erejének növelése és jó középosztálypolitika, ezek szinonimák. í g y az olyan- pénzügyi politika, mely elősegíti a középosztály számbeli és fajsulybeli- gyarapodását, nemzeti'ejlesztés és az olyan pénzügyi poútika, me.y nem egyszersmind jó középosztálypolitika is, nemzetróntás. A jó pénzügyi politikának tehát nem szabad gátolnia a középvagyonok k i a l a k u l á s á t és ienmaradását, nem szabad megnehezítenie, h o g y a úxfize.ésüek szellemi szükségleteinek kielégítésére is jusson és nem szabad lehetetlenné tennie, hogy a tehetség vagyon és fixfizetés nélkül is segíthessen fentartani és növelni a nemzet és társadalom physicai, szellemi, ethicai, jogi és aestheiicai javait. A mi adórendszerünkben a jövedelemadó a személyhez kapcsolódott jövedelmet, a hozadéki adók s a vagyonadó egyes jövedelemforrások fundált voltában rejlő nagyobb teherbírást, a fogyasztási és forgalmi adók a fogyasztásban s a forgalom lényeiben napvilágra jutó adózási képességet a k a r j á k utolérni.. Ott, ahol az elsőrendű közszükségleti cikkeket terhelő fogyasztási adókat nem nélkülözheti a köz és igy azokkal még" a legszegényebb néprétegeket is kénytelen megterhelni, természetes, hogy a fogyasztási adók ügyében a középosztálypolitikának nem lehetnek külön szempontjai; s ugyanez áll az olyan forgalmi adókra is, amelyek valóságos teherbírási eláruló forgalmi tények alapján és valóban azokra h á r u l n a k , kiket az adótörvényhozás velük e'érni kiván. De a helyes küzépbsztálypolitika, mely nem privilégiumokra, hanem a méltányos és a r á n y o s közteherviselés érvényesülésére törekszik, el kell hogy ismerje egy általános jövedelmi adó mellett a f u n -
6
dált jövedelmek s a vagyon erösebb megterhelésének indokoltságát is.· A jó középosziáiypolitika szempontjai csupán azt követelik meg, hogy a jövede.emadó s általában az egyenesadók kulcsainál egy bölcs progresszivitás megkönnyítse, hogy· a magasabb kulturszükségletek kie.égithetése ne szorítkozzék Kizárólag a n a g y vagyonokra — hogy ott, ahol ez indokolt, a hivatásból fo yó magasabb létminimumról az adótörvényhozás is tudomást vegyen — és hogy a lundált jövedelmek m a g a s a b b megterhe ését s egyes forgalmi tényekben ki.ejezésre jutó nagyobb teherbírás elérését célzó hozadéki, illetőleg forgalmi aaók szabá.yozása megteleljen az a r á n y o s közteherviselés - elveinek és ne eredményezze a középosztály egyik rétegére nézve sem u g y a n a z o n adóalapnak többszörös megterhelését. E g y nemzet gazdasági, szociális és k u l t u r á l i s erejének fokmérője középosztályának állapota. É s igy a trianoni Mag y a r o r s z á g o n különös jelentőségű egész a d ó r e n d s z e r ü n k r e k a helyes középosztálypolitika szempontjából való tüzetes vizsgálata* és revíziója, Fokozott jelentőségű, mert hiszen nemzeti k o r m á n y és nemzeti törvényhozás a nemzet gerincének, középosztályának erősítésében szükségképen l á t j a egyik legnemesebb hivatását. Kétségtelen, hogy . a m a g y a r középosztály p r o b l é m á j a sem adópolitikai kérdés. De az is kétségtelen, h o g y adópolit i k á n k n a k a trianoni átoktól különösképen sújtott középosztály adózását ak szempontjából való reviziója nemcsak pénzügyi, nemcsak közgazdasági, de egyszersmind t á r s a d a l m i és közművelődési szükség.
,
Szociális törvényhezásunk feladatai. A társadalmi béke és konszolidáció — ez minden objektív gondolkodó előtt világos — csak abban a mértékben haladhat előre, amely mértékben sikerül a jelen súlyos társadalmi b a j o k a t : a munkanélküliséget, a középosz.ály leromlását, a munkásosztály elsőrendű életszükségleti kielégítésének legkirívóbb hiányosságait orvosolni. E n n e k az orvoslásnak egyetlen bevált eszköze a szociálpolitika: minden felforgató világmegváltásnak ama teljes csődje után, amelyet átéltünk, ezt is alapigazságként szögezhetjük le.' Ebből viszont az következik, hogy minden állam közeljövöb'eli fejlődésének oly mértékben vannak kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb esélyei, amily mértékben meg tud bizkózni a reá váró szociálpolitikai feladatokkal. Közérdeket vélünk tehát szolgálni, amik o r az alábbiakban megszólaltatjuk közéletünk kiválóságainak sorát és közöljük véleményüket szociális t ö r v é n y h o z á s u n k legközelebbi feladatai felöl. Dr. Meszlény Artúr. *
4 Ezt kíséreltem meg a Magyar Jogászegylet Pénzügyi Szakosztályában 1927.' évi dec. 3-án „Középosztálypolitika és adózás" címmel tartott előadásomban, melynek része a fenti sorok Is.·
7.
Szociális törvényhozásunk feladatai.* Dr. Bányai a Budapesti
Aladár
Giró és Pénztáregylet
r.-t. vezérigazgatója.
'
Gazdasági életünk válságos viszonyai melleit feltétlenül a legsürgősebben rendezendönek tartom a munkanélküliség esetére szóló és az aggkori biztosiíás, a n y u g d í j a z á s és az alkalmazotti jogviszony mielőbbi és megfelelő szabályozását. Mindenki, aki a gyakorlati életben áll, napról-napra tapasztalja azt, hogy é szabályozás ugy a munkaadók, mint az alkalmazottak érdekében sürgősen szükséges.' T é n y az, hogy állami szabályozás h i á n y á b a n sok esetben maguk az egyes m u n k a a d ó k voltak kénytelenek alkalmazottaikn a k nyugdíjaztatásáról vagy biztosításáról gondoskodni. Végső • eredményben azonban ezek a munkaadó által önként vállalt terhek azt jelentik, hogy a munkaadó állami feladatok teljesítését vállalta magára, vagyis önként növelte a maga közterheit. Nyilvánvaló azonban, hogy éppen a mai gazdasági válság következtében ezeket a fokozott terheket a munkaadó viselni kép'.elen. E n n e k következtében vált szükségessé az, liogy most már maga az állam szabályozza ezeket a kérdéseket és gondoskodjék azok anyagi előfeltételeinek megteremtéséről is.
Bittner a Budapesti
Kereskedelmi
János és Iparkamara
alelnöke.
A termelés zavartalan menetének biztosításához nélkülözhetetlenül szükséges a társadalmi harmónia. Az a szociálpolitika tehát, amely a társadalmi alkoló rétegek összehangolására és a társadalmon belül érvényesülő feszitöerök kiegyensúlyozására törekszik, a termelés szempontjából különösenképen értékkel -bír. A termelési és a szociális politika tehát egymástól elválaszthatatlan. Amint a termelési politika i r á n y í t á s á t befolyásolják a szociális érdekek, u g y a n u g y érvényesülniük kell a szociálpolitikai célkitűzések körül a termelési politika szempontjainak. Az . álkalmazott szociálpolitika tehát a k k o r jár helyes úton, h a p r o g r a m m j á n a k felrajzolásánál pontosan leméri, vájjon a megvalósítandó szociálpolitikai cél értéke . hogyan viszonylik ahhoz a megterheléshez, ami ezzel összéfüggpsben a ' g a z d a s á g i életre, elsősorban pedig a termelésre hárul. • L á s d dr. Meszlény
Artúr bevezető sorait fent 6. lap..
8 Amennyire nem vitatható, hogy a termelés és a termelő i s tartoznak a szociálpolitikai célkitűzések valóraváltása érdekében áldozatokat hozni, a n n y i r a áll· ezzel szemben az a m á s i k tétel, hogyha a hozandó áldozat a termelés részéről nagyobb, mint az az eredmény, amit a szociálpolitikai alkotás létre hoz, a k k o r igen alaposan megfontolandó, érdemes e egyáltalán a szóbanforgó szociálpolitikai elgondolást a gyakorlatba átültetni. Ebben az esetben u g y a n i s az a veszedelem fenyeget, hogy a termelésnek túlzott igénybevétele egyik oldalon, közvetett uton kikezdi és megsemmisiti a szociálpolitikai alkotás gyakorlati értékét és h á t r á n y o s a n befolyásolja a társa.dalmi h a r m ó n i a a l a k u l á s á t a másik oldalon.· Az alkalmazott m a g y a r szociálpolitika i r á n y i t ó i n a k ezenkívül állandóan" számolniok kell változott v i s z o n y a i n k k a l és azzal, hogy nálunk most alapvető gazdasági -átszerveződéi'történik. Békében a m a g y a r mezőgazdaság a m o n a r c h i a h a t a l m a s fogyasztó-területére támaszkodott. A m o n a r c h i a n a g y h a t a l m ú helyzetéből folyóan — a hadseregszállitás, floltaépités, a Máv. fejlesztés stb. — az ipar részére adódtak rendszeresen visszatérő értékes munkaalkalmak. Ma egészen m á s a helyzet. A g r á r kiviteli állammá alakultunk és mezőgazdaságunk világpiaci áron kénytelen feleslegeit elhelyezni. A földreform folytán megkezdődött agrárnépességünk átrétegezödése. A z i p a r i termelés feltételei és helyzete is gyökeresen megváltoztak. A z állami beruházások által nyújtott munkaalkalmak, ha pillanatnyilag értékesek is, a békéhez viszonyítva lényegesen megszűkültek. Vámpoli.ikai önállóságunk viszont u j perspektívát nyit i p a r u n k fejlesztése számára, amely szükségszerűvé válik azért is, msrt csak ézen a módon lehetséges középosztályunk gazdasági elhelyezése és kívánatos megerősítése. Ezek a viszonyok, valamint ezekkel összefüggésben az egyre élesebbé váló világverseny csak olyan szociálpolitika folytatását teszik lehetővé, amely alkalmazása s o r á n nem állja útját egyes termelési ágak kifejlődésének, nem veszélyezteti más termelési csoportok versenyképességét, végül pedig nem vált ki a gazdasági élet, vagy a társadalmi helyzet más pontjain káros eredményeket. A kormányzati szociálpolitika legközelebbi m u n k a p r o g rammjáfcan: az alkalmazotti jogviszony szabályozása, az aggkori és r o k k a n t s á g esetére, végül pedig a m u n k a h i á n y esetére szóló biztosiiás megvalósítása szerepel. E n n e k a p r o g r a m m n a k kereteit és tartalmát a fentebb kifejtett elvek és szempontok megszabják. A létesítendő törvényalkotások a k k o r lesznek hasznothajtók, ha. bennük ezek
az elvek teljes mértékben érvényesülni fognak. A magánalkalmazottak szolgála.i jogviszonyának szabályozása céljából, egy egységes munkakódex megteremtése időszerű. E r r e vonatkozóan a kereskedelemügyi minisztérium már készített is egy tervezetet, amelyre a gazdasági érdekeltségek megtelték észrevételeiket. E n n e k a javaslatnak részletes elemzésével itt nem foglalkozhatunk. Elég u t a l n u n k a r r a , hogy a létesítendő kódex feladata a termelés két fontos tényezője, a munkaadó és alkalmazott közötti jogviszony pontos szabályozása és ezen keresztül a felek közötti felesleges, valamint bizonytalan kimenetelű jogviták kiküszöbölése. A mai állapot e téren nem kielégkö. Az érvényben levő 1910/1920. sz. rendelet a munkaadó és alkalmazott között felmerülő viiás kérdéseket csak részben rendezi és a kialakult gyakorlat sokszor nem áll összhangban a termelés érdekeivel. • A szociális biztosítás kiépítésére irányuló törekvés helyes. Az é p i t ö m u i k á n a k azonban tervszerűséggel kell megtörténnie. Nem helyes, ha a szociális biztositásnak előbb a feliilépitményeit készítjük el és nem teremtjük meg az alapokat. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy addig, amig a szociális biztosítás, fundamentuma, a kötelező betegségi és baleseti biztosítás az egész vonalon, vagyis a mezőgazdasági munkavállalókra is kiterjedően és az ipari, valamint kereskedői alkalmazottakkal egyező elvek szerint megvalósítva nincs, elméletileg és gyakorlatilag is elképzelhetetlen az aggkor és rokkantság esetére szóló kötelező biztosítás bevezetése. Éppen igy, amig nincs kiépítve teljesen .az aggkori és r o k k a n t s á g esetére szóló biztosítás, nem lehet foglalkozni a munkahiány esetére szóló biztosítás megvalósításával. A termelés oldaláról nézve a dolgot, az aggkori és r o k k a n t s á g i biztosítás intézményes megvalósítására irányuló törekvést helyesléssel lehet fogadni. Számolni kell azonban azzal, hogy a belföldi termelés szociális terhei máris igen súlyosak és hogy u j a b b terhet kivetni alig lehet. Amikor tehát az aggkori és r o k k a n t s á g i biztosítást bevezetjük, revízió alá kell venni a betegbiztosítási szolgáltatásokat, amelyeknek az u j törvény által megállapított mértéke jóval felelte áll azoknak a szolgáltatásoknak, amelyeket ugyanez a biztosítás a biztosito'.taknak külföldön nyújt. Ezen az uton elérhető lenne a betegbiztosítási járulékterhek csökkentése és az itt felszabaduló töke viszont a rokkant- és aggkori biztosiiás céljaira fordíttatnék, amelyet megfelelő pénzbeli támogatásban kell, hogy részesítsen az állam is. Nem folytatható u g y a n i s tovább az a szociálpolitika, amely ennek minden terhét a termelésnek egy kisebb
10
csoportjával, elsősorban az ipari munkaadókkal a k a r j a viseltetni. H a teljesen kiépült a szociális biztosításnak a betegségi és baleseti, valamint az a g g k o r i és r o k k a n t s á g esetére szóló biztosítási szolgálata, egészen bizonyos, hogy elveszti jelentőségét a munkanélküliség esetére szóló biztosítás. A külföldi tapasztalatok bizonyítják, hogy a szociális biztositásnak ez a f o r m á j a korántsem n y ú j t j a azokat az előnyöket, mint amilyen h á t r á n y o k k a l megvalósítása jár. A munkanélküliság ellen nem biztosítással, hanem jól átgondolt és tervszerű gazdaságpolitikával, a termelést elősegítő és olcsóbbitó, a belső piac fogyasztóképességét megerősítő és a kiviteli piacok feltárására, valamint meghódítására irányuló törekvéseket hatályosan támogató kormányzati gazdasági, pénzügyi, iparfejlesztő és kereskedelempolitikával lehet eredményesen- védekezni.
Dr. Bódy Tivadar ny. polgármester,
a felsőház
tagja.
A P o l g á r i J o g ankétje, amely a h á b o r ú és az azt követő események hatásaként felmerült szociálpolitikai problémák megoldásáról t á r g y a l és amelyen a magyar közélet g y a k o r l a t i és elméleti szakértői szólalnak meg, b i z o n y á r a érdekes ötletek tárházát f o g j a adni és talán n é h á n y p r a k t i k u s t a n á c c s a l is fog szolgálni szociális törvényhozásunknak. Részemről, anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, a következőket'szeretném csup á n elmondani. Tekintve, hogy a z alkalmazottak jogviszonyát szabályozó törvényes rendelkezések a világháború előtt készültek javarészt és igy a n n a k a szociális gondoskodásnak, amely ma időszerű, még elemi követelményekben sem felelnek meg, szükséges mielőbb megalkotni az alkalmazottak jogviszonyát szabályozó törvényt. Ilyen n a g y f o n t o s s á g ú kérdést, amely az állampolgárok legszélesebb rétegeit érinti, nem lehet sem miniszteri intézkedésekkel, sem birói gyakorlattal szabályozni, hiszen a miniszteri intézkedések a mindenkori k o r m á n y o k szociális belátásától f ü g g n e k és m a g a a bírói gyakorlat is n a g y o n g y a k r a n ingadozó. E n n e k az u j törvénynek a keretében véglegesen el kell m a j d intézni a felmondási idő, munkaidő, m u n k a s z a b a d s á g , végkielégítés, n y u g d í j stb. problémáit. E z e k n e k a kérdéseknek egy részét, igy a munkaidő és m u n k a s z a b a d s á g problémáit
·
11 nemzetközi szerződések szabályozzák, amelyek ezeknek megállapítását a genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal feladatává teszik. Az ilyen egységes elintézése a szociális kérdéseknek csak fokozni f o g j a az összes államok szociális berendezkedésének kiterjesztését és M a g y a r o r s z á g n a k is csak kodifikálnia kell ezeket a nemzetközi szerződés által szabályozott intézkedéseket. Elavult törvény, miniszteri rendelkezések és birói gyakorlat helyébe .— egységes kódexet az alkalmazottak jogairól és kötelességeiről! A nyugdijkérdés is állandó problémája a világháború utáni közgazdasági éleinek. Bizonyos, h o g y miként külföldön, n á l u n k is szélesebb rétegeket kell bevonni a nyugdijélvezök táborába. Nem feladatom, hogy ennek gyakorlati ú t j á r a rámutassak. Yan elég külföldi példa rá. Kötelezni kell a bizonyos alkalmazotti létszámmal dolgozó és bizonyos vagyontömeg'! m u n k a a d ó k a t a n y u g d í j intézményének bevezetésére és h a erre ö n m a g u k n a k nem volna elég erejük, a k k o r meg kell valósítani ezt a m u n k a a d ó k szövetsége f o r m á j á b a n . A munkanélküliség esetére szóló biztosítás és az aggkori biztosítás is beletartoznak a modern szociálpolitika legközelebb megvalósítandó eszményei közé. P e r s z e vigyázni kell a módra, a h o g y a n létrehozhatók! Hiszen a munkanélküliség esetére szóló biztosítás rendszerénél elég, h a a gépezet egy c s a v a r j a aneglazul. É s a munkanélküliek segélyezése helyett munkanélküliek tenyésztése jön létre. Bizonyos azonban az, hogy a munkanélküliség esetére való segélyezés nem az egyes községek feladata, hanem állami feladat. Az aggkori biztosítás rendszerénél két különböző forma van. Az egyik az· 1908. évi angol old age pensions act, amelynél sem a biztosítottak, sem a m u n k a a d ó k nem fizetnek járulékot, hanem az állam fizeti erre a célra létesített ós bevételeiből kiutalt alapjából. A német rendszernél ezzel szemben a munkaadók és m u n k á s o k járulékaiból jön létre a munkanélküliség esetére szóló alap, amelyet az állam csak kiegészít. Ezt a rend- j szert azóta a f r a n c i a és olasz törvényhozás is átvette, és ez a rendszer fog alighanem megvalósulni az eljövendő m a g y a r törvényhozás során. A szociális kérdésekkel való foglalkozás elsőrangú feladata a törvényhozásnak, mert minden társadalomnak két a l a p j a van: a jóllakott gyomor és a megbékélt lélek. 4
12
Dálnoki-Kováts Jenő az Országos 'Iparegyesület
igazgatója·.
Az ipar igazán nem pereskedketik azért, hogy a törvényhozás e l h a n y a g o l j a a szociális vonatkozású kérdéseket. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításával j á r ó vérveszteséget az ipar még k i sem heverte, máris bőséges'szociális .terhekre van kilátása. A munkásbiztositó-intézmény reformja a közelmúltban következelt be, még pedig korántsem az érdekeltség megelégedésére. A terhek u g y a n magasabbak, mint a külföldön bárhol, a régi alkotmányosságnak azonban még a nyomai is eltűntek. A közel jövőben foglalkozik a törvényhozás a m u n k a h i á n y esetére szóló biztosításra vonatkozó·törvényjavaslattal. E r r ő l az érdekeltségnek az a véleménye, h o g y 1. megvalósítására csak a k k o r kerülhet a sor, ha az ipar pótolta vérveszteségeit, h a a kiéleződött világversenyben megtalálta fogyasztópiacait és e versenyigényeknek megfelelően átszervezkedve m á r feleslegei is mutatkoznak, amelyek szociális célokra forditliatók; hogy 2. az ezzel j á r ó terhelőben az államnak is részt kell vennie, mert tulnyomólag a g r á r országunkban az őstermelés m u n k á s feleslegei az i p a r b a n próbálkoznak elhelyezkedni, ezek m u n k a , h i á n y esetén való ellátásának terhe tehát semmiesetre sem illetheti a z i p a r t ; végül 3. a m u n k a h i á n y esetére való biztosítás, h a nincs helyesen megoldva, k ö n n y e n elösegiti a m u n k á t l a n s á g r a való törekvést és végeredményben a munka-kerülés ösztöndijává válik. Elkészült és rövidesen tárgyalás alá kerül a m u n k á s o k aggkori ellátásáról szóló törvényjavaslat is. E n n e k szükségessége b á r vitán felül áll, de éppen a z előbb elmondottaknál fogva időszerűsége legalább is kétséges. Ha pedig m á r mégis tető alá kerül, elintézhetné egyúttal a- kisiparosok aggkori ellátásának kérdését is. annál is inkább, mert hiszen az érdekeltek m á r évtizedek óta sürgetik és állandóan hangsúlyozzák, h o g y az ezzel járó terheket teljes egészükben maguk ó h a j t j á k viselni. A fiatalkorúak és nök védelmére tervezett törvényes intézkedéseket az- ipar általában rokonszenvvel fogadta, b á r számos tervezett intézkedés nem .számol a helyi viszonyokkal, és bizon y o s vonatkozásaiban k á r o s következményekkel fog járni. Általában bizonyos .szociális vonatkozású kérdések rendezésénél a s z á r a z elméleti elgondolás erőszakolt keresztülvitele könvn y e n k á r o s visszahatást vált ki, mert nem számol a g y a k o r l a t i
13 élet követelményeivel. Ha. például a fiatalkorú m u n k á s munkaideje a törvény intézkedései folytán elüt a felnőtt munkások munkaidejének beosztásától, a munkamenet zavartalanságának biztosítása érdekében a m u n k a a d ó kénytelen fiatalkorúak alkalmazásától eltekinteni. í g y lesz a szociális célú intézkedés antiszociális kihatású, kereseti lehetőségeitől fosztva meg az a r r a reászorultak , Szó van a minimális munkabér törvényes rendezéséről is, amely tervvel szemben szintén általános bizalmatlanság tapasztalható. „ Viszont örömmel értesültünk, hogy a költségelőirányzatban tanoncotthonok támogatására egymillió pengőt szán a kormány, amely fölött a népjóléti miniszter fog rendelkezni. A tanoncotthonok kérdése a régi probléma, amelynek megoldását régóta ó h a j t j a az iparosság. E r r e nézve csupáni az a megjegyzésem, hogy az iparoktatás kérdése, amely a tanoncotthonok kérdésével is szerves kapcsolatban van, n a g y o n szétforgácsoltán most már három tárca illetékessége alá tartozik, holott a n n a k egyedüli helye az ipari ügyeket intéző kereskedelemügyi minisztériumban lenne, amely pedig'iparoktatási célokra a költségvetés szerint csupán néhány ezer pengő- felett rendelkezik;' í g y azután egységes, céltudatos m u n k a aligha remélhető, bármennyire telítve van is invencióval, munkakészséggel a kereskedelemügyi minisztérium illetékes ügyosztálya. Végeredményben tehát az ipar mai gonddal terhelt állapotában nem n a g y o n tolakodik u j a b b szociális vonatkozású kívánságokkal, amelyek számára ma elviselhetetlen terheket jelenteriériek.
Magyar Bertalan az OMKE
alelnöke.
A felvetett problémához nem elniéleti alapon kiváno.k hozzászólni, csupán s a j á t gyakorlati tapasztalataim felhasználásával kivánnék egy megoldási módot felvetni. Szociális törvényhozásunknak egyik hiányát abban látom,' hogy az alkalmazottak biztosítása csak baleset vagy betegség esetére terjed ki, de az alkalmazottak r o k k a n t s á g u k vagy elhalálozásuk ésetére nincsenek biztosítva. Ezen a hiányon segíteni kell. A következő kérdés, amellyel foglalkozni kivánok: vájjon feltétlenül szükséges-e ehhez különleges törvényhozási intézkedés s nem lehetséges-e egyszerűen a főnök és alkalmazott meg-
14 állapodásával elintézni a problémát. A megoldást szerintem u g y a n i s u g y lehetne megközelíteni, hogy a fönök, vagy azokn a k egy csoportja valamely biztosító-intézetnél biztosítaná az alkalmazottakat bizonyos szolgálati idö betöltése u t á n r o k k a n t ság és halál esetére. A biztosítási dijtételt fele részben viselné az alkalmazott és a munkaadó. É n azt hiszem, hogy a munkaadó kereskedőnek s z á m o s esetben sikerülni fog megállapodni a gyárosaival is abban, h o g y a mindenkori vételárnak egy elenyésző részét, m o n d j u k 1—2 ezrelékét a kereskedő levonhassa alkalmazottainak biztosítása javára. A megoldásnak ezen módja szerint tehát a biztosítás terhe voltaképen három részre oszolnék el, igy egyik félnek sem okozna jelentős megterhelést és emellett'szociális intézményeink fenti hiánya is hosszabb vagy bonyolultabb e l j á r á s nélkül megszüntethető lenne, s ezzel n a g y lépést tennénk előre a szociális gondoskodás u t j á n .
Sándor Pál országgyűlési
képviselő.
A kereskedelemnek és i p a r n a k gazdasági leromlását és elszegényedését talán mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az a körülmény, hogy most m á r nemcsak az alkalmazotti jogviszonyban állók szociális kérdéseire, hanem speciálisan a m u n k a a d ó k n a k ·. a kereskedőknek és az i p a r o s o k n a k a szociális kérdéseire kell megoldást keresnünk. T é n y az, hogy mig a kereskedők és iparosok a béke idejében a maguk elsősorban szellemi munkájával a mindennapi kenyér biztosításán felül tudtak tökét gyűjteni, addig ez a lehetőség a legutóbbi esztendőkben csaknem teljesen megszűnt. Kereskedő és iparos ma csak a mindennapi kenyérért küzd. H a m á r maguk a m u n k a a d ó k sem képesek ezeknek a szociális problémáknak a megoldására, még kevésbbé képesek a r r a a munkavállalók, az alkalmazottak. A kérdések, amelyek itt felmerülnek, nem is azok, hogy miféle problémák oldandók meg. Teljesen tisztán látjuk azt, hogy a. munkanélküliség, a betegség és r o k k a n t s á g idejére szóló biztosítás megoldása a legsürgősebb probléma. A kérdés inkább a megoldás m ó d j á b a n és az anyagi előfeltételek rendezésében áll. Bármiféle, ezen kérdések megoldását célzó intézmény a biztosítottak vagy biztositandók autonom szerve kell hogy
15
legyen. Mellőznünk kell ezen intézmények létesítésénél a nagy költségeket okozó nagyobb apparátust, a bürokráciát, vagyis a r r a kell törekednünk, hogy mindennemű h o z z á j á r u l á s a feltétlenül szükséges költségeken tul a biztosítottak javára legyen . fordítható. E z pedig csak ugy érhető el, h a maguk a biztosítottak autonom jogkörükben vigyáznak .arra, hogy az ügyviteli költségek minimálisak legyenek. Ami végül a kérdés anyagi megoldását illeti, természetszerűleg itt. a terhek jelentékenyebb részét maguknak a biztosítottaknak kell viselniök. Végső eredményben azonban állami feladatoknak az ellátásáról van szó, s ezért indokolt, hogy az anyagi terhekből az állam is kivegye a maga részét. É n azt hiszem, hogy az államháztartás mai helyzetében ennek komoly a k a d á l y a alig lehet. Remélem ezért, hogy ez a kérdés az érdekeltek bevonásával valamilyen formában mielőbb napirendre-tűzetik a k o r m á n y részéről is abból a célból, hogy ezek az égető problémák végre teljes megoldáshoz jussanak.
Székács Antal j a Budapesti
Kereskedelmi
és Iparkamara
alelnöke.
Teljesen át vagyok hatva a n n a k a tudatától, h'ogv a mai "kurnak m á r nem felel meg B i s m a r c k n a k az a receptje, 'mely szerint az állam gépezetét n é h á n y csepp szociálpolitikai olajjal kell megkenni, hogy a n n a k zavartalan működése biztosítva legyen. A szociálpolitika, a gyengék védelme, ma m á r öncél és az állam feladatait e téren t a g a d á s b a venni nem lehet. Mégis a legnagyobb óvatossággal és kellő doziro'zással szabad csak ezen kérdésekhez hozzányúlni. Amennyire szükséges a gyengék védelme az élet nehéz küzdelmében, a n n y i r a kell óvakodnunjk, aitól, hogy az állam túlzásba vigye a beavatkozás politikáját, mely — m i n t azt m á r más helyen kifejtettem — veszedelmes lejtőre, a szocializálás felé viheti az államot. E g y másik szempont is szól amellett, hogy a szociálpolitikai alkotások tempó» ját helyesen válasszuk meg és ez a teherviselési képesség mértékének kérdése, különösen a jelen viszonyok között, a még mindig tartó és még hosszúnak ígérkező krónikus gazdasági válság, vagy mondjuk tespedés állapotában. A népjóléti minisztérium ügyei ma a legjobb kezekbe vannak letéve. A miniszter fenkölt gondolkozású, nagy kvalitású államférfiú, államtitkárát is emberbaráti érzés és nemes ambíció heviti, a gazdasági körök-
16
ben csak az az aggály él. hogy ezeket a teremteni a k a r ó férfiakai nem-e r a g a d j a el az alkotás vágyának heve tul a z o n a határon, melyet a termelésnek teherbíró képessége megszab. Ezek előrebocsátása után álláspontomat az egyes szociálpolitikai feladatok ,tekintetében röviden a következőkben f o g l a - ' lom össze: Az alkalmazottak jogviszonyának rendezését magam is sürgősnek tartom, minek ellenében a n y u g d i j k é r d é s megoldás á r a a jelenlegi gazdasági viszonyok mellett gondolni sem leliet. Helyeslem, hogy a munkanélküliség esetére szóló, valamint az aggkori biztosítás ügye a megvalósítás elé vitessék, hangsúlyozni kívánom azonban, hogy ez csak a k k o r lesz lehetséges, h a az állam az ezen szociális intézményekkel j á r ó tehernek n a g y részét m a g á r a veszi. . Kívánatosnak és szükségesnek tartom, h o g y azok a szociális intézmények, melyek terheit az érdekeltek egészben v a g y nagy részben viselik, hatásos állami felügyelet mellett autonom módon intéztessenek, nemcsak azért, mert az adminisztráció igy jobban és gazdaságosabban biztositható, hanem azért is, mert az állami omnipotencia folytonos növelését a g g á l y o s n a k tartom. A kereskedők betegség ellen való kötelező biztosítását — bármely nemes intencióból eredt légyen' is az eszme — kívánatosnak nem vélem. Igaz, hogy a kereskedelem s ú l y o s küzdelmet viv és mostoha helyzetben van, de ennyire p r o l e t á r s o r s r a még nem jutott. E z azonban nem z á r j a k i azt, h o g y azok a kereskedők, akik sorsukat biztosítani kívánják, társadalmi szabad karitatív és szociális intézményeket ne létesítsenek és hogy az állam ezeket né támogathassa.
Vértes Emil a- Fővárosi
Kereskedők
Egyesületének
ügyvezető
elnöke.
T a l á n sohasem volt oly jelentősége a szociális intézményeknek a kereskedelem számára, mint éppen a mai viszonyok között. A háború, az azt követő események, m a j d az immár esztendők óta tartó s ú l y o s gazdasági válság elsősorban a kiskereskedelem a n y a g i helyzetét ásták alá. Mindennek következtében a kiskereskedő ma többé nem a tőkéjéből, hanem a maga szellemi és testi munkájából él meg és ezzel a m u n k á j á v a l sem képes többé vagyont gyűjteni, hanem legfeljebb a maga és családja mindennapi megélhetését biztosithatja. H a tehát a kiskereskedő munkabírása, a k á r betegség következtében idölege-
17
sen, a k á r megrokkanása miatt "véglegesen megszűnik, tökéje nem lévén, a legsúlyosabb helyzetbe jut. De meg a mindennapi kenyérért való dolgozás egyúttal azt is jelenti, h o g y a k á r a maga, a k á r valamelyik családtagja gyógykezeltetésévei járó összegeket is aligha tudja előteremteni. A legsürgősebben megvalósitandónak tartom ezért a Kereskedőnek és családtagjainak a betegség ellen való biztosítását oly módon, h o g y . betegség esetében megfelelő ingyen kezelésben, esetleg a családfő betegségének esetére ezenfelül a családtagok eltartása céljából anyagi segélyben is részesüljön. A biztosítás csak -önkéntes lehet és mindenféle bürokratikus kezelés vagv nagy költségek mellőzése érdekében kizárólag a kereskedők által és nem állami szerv által valósítható meg. A r r a az esetre azonban, h a -maguk a biztosításban résztvevő kereskedők az első esztendőkben nem tudnák maguk vállalni ennek a biztositásnak a teljes anyagi terheit, a felállítandó vagy kifejlesztendő intézmény állami támogatására van szükség. Meggyőződésem az, hogyha az állam az első öt esztendőben csupán azokat -a költségeket engedné el az u j intézmény számára, amelyeket egy ilyen célú állami intézet felállítása vagy fenntartása okozna, ez elegendő segély volna a r r a . hogy az intézmény megindulhasson.
A szellemi munkások munkanélkülisége. A „szellemi m u n k á s s á g " elnevezés fogalmi és tartalmi hybriditásával f ü g g össze, h o g y a szociálpolitika kevés terrén u m á r a jellemző annyira á „peccatur intra et extra" mondása, mint erre. Nem speciális m a g y a r jelenség ez, azonban nem szorul m a g y a r á z a t r a , hogy a m a g y a r intelligencia problémáj á n a k kiélezettebb volta a n n a k kihatásait súlyosbítja. A tisztánlátást még jobban megnehezíti a szociális statisztika elhanyagoltsága, mely alól csupán a fővárosi statisztikai hivatal m u n k á s s á g a képez 'kivételt. A. fizikai m u n k á s s á g munkanélküliségére vonatkozó adatok sem. kielégitöek, minthogy azok a szakszervezetekbe tömörült m u n k á s s á g r a vonatkoznak csupán, mégis, az adatgyűjtés körének bizonyos stabilitása folytán, a szakszervezeti statisztika, a munkaközvetítők adatai és a g y á r i p a r i statisztika, h a a munkanélküliség országos méreteire nem is, de a m u n k a p i a c tendenciájára vonatkozólag tájékoztatást n y ú j t a n a k . Más a helyzet a szellemi íhunkásoknál. A szabad foglalk o z á s o k b a n duló munkanélküliségről csak alkalmi adatok áll a n a k rendelkezésünkre. A magánalkalmazottak adatait az alkalmazotti szervezetek gyűjtik csupán, minthogy itt az üzemi statisztikák és a munkaközvetítők jelentései nem j á t s z a n a k
18
szerepet. D e a szervezetek adatai is viszonylag még szűkebb térre szorítkoznak a szervezett alkalmazottak kisebb arányszáma folytán és ezek is javarészt a fővárosban tömörülnek. De a bevont rétegek adatgyűjtése is nélkülözi a helyesség egy szükséges kellékét: a kötelezöséget, minthogy az adatszolgáltatás · elmulasztása v a g y h i b á s volta természetszerűleg kevesebb szankcióval jár, mint az ipari m u n k á s s á g szervezeteiben. Azok a centralizált vállalatok, melyeknek tisztviselői adatait könnyebb összegyűjteni, többnyire nyugdíjintézettel b í r n a k és igy azokat az alkalmazottaikat, a k i k a v á r a k o z á s i időt kitöltötték, a munkanélküliség kérdése közvetlenül csak kevéssé érdekli. Az érdekelt szervezetek pedig nem s z á m í t a n a k a r r a , hogy az inflációs konjunktúra, elmultával munkanélkülivé vált tagjaik a szakmába visszatérnek, velük a k o n t a k t u s t s o k esetben elvesztették, ez pedig adatgyűjtésük körét még szűkebbre szorítja, Megjegyzendő, h o g y kimerítő szociális helyzetrajzot még az ipari m u n k á s s á g m u n k a n é l k ü l i s é g é r e vonatkozó adatgyűjtés módszerével dolgozó felvétel sem n y ú j t a n a , mivel nem vehetné tekintetbe az alkalmi m u n k á k és a nem teljes n a p i elfoglaltság szociális kihatásait. É r t h e t ő tehát, h o g y a kétségtelenül s ú l y o s helyzet megítélésében és a gyógyszerek p r o p a g á l á s á b a n tág tere nyílik a t á j é k o z a t l a n s á g n a k "és a demagógiának. Sok minden megváltozott az utóbbi években, a probléma s ú l y p o n t j a eltolódott, de az inflációs évek frazeológiája megmaradt. í g y a n a p i s a j t ó mindkét árnyalata, érthető politikai okokból, adós a n n a k megállapításával, hogy az elhelyezkedési lehetőségek szempontjából a szellemi m u n k á s s á g két többé-kevésbbé elhatárolható csoportra oszlott. E g y i k csoport elhelyezkedési nehézségeit sem lehet tagadni. A z o n b a n — nem t a g a d h a t j u k természetesen a m u n k a a l k a l m a k nem s z o r o s a n idetartozó gazdasági megfelelőségét és kielégi töség'ét — a n n a k a csoportnak elhelyezkedési viszonyai, amelyre a közhatalom, helyesebben az u r a l kodó rendszer támogatása kiterjed, nem hasonlíthatók össze azon csoportéival, melyek e támogatás keretein kívül rekedtek. Közhely, hogy a m a g y a r intelligencia túlnyomó r é s z e mindig függőségi viszonyban volt a mindenkori k o r m á n y h a t a l o m m a l szemben, a h á b o r ú óta azonban ez a függőség fokozódott. Még a tropikus szabadfoglalkozások területére is teljes mértékben áll ez a megállapítás, azonban lényegesen megnövekedett azoknak az a r á n y s z á m a , a k i k közvetlenül és e g y s z e r s m i n d e n k o r r a a közhatalomtól v á r j á k exisztenciájuk biztosítását. Különös hogy éppen az intelligenciának ez a csoportja, amelyik világnézeténél fogva a szocialisztikus gondolattól legtávolabb áll, követel az elhelyezkedési nehézségek elhárítására az államhatalomtól az államszocializmus eléggé fejlett fokát feltételező intézkedéseket, igaz, hogy nem kollektív, az összességre kiható, h a n e m partikuláris, csak a saját c s o p o r t ú k r a kiterjedő irányban. A gazdasági és politikai szempontok szoros összef o n ó d á s a okolja meg talán, hogy nagyobb visszhangot éppen ennek a csoportnak p a n a s z a i és kívánságai keltenek és a statisztikai adatok a l á t á m a s z t á s á n a k hiánya teszi lehetővé, h o g y a kormányt e szempontból a szellemi m u n k á s s á g hozzá érzel-
19 mileg közelebb álló részéről olyan támadások érik ma is, amilyeneket csupán ez osztálynak a h á b o r ú t közvetlenül követő években a mainál is kedvezőtlenebb a n y a g i helyzete tett teljes mértékben indokolttá. Holott — a szanálás-követelte lélszámapasztás ellenére !— ezen a téren az uralkodó rendszer nagyjából-egészéből betartotta Ígéreteit és a közigazgatásban, közoktatásban, valamint az állami és a ma az államhatalomlói függő kommunális igazgatás egyéb ágaiban u j m u n k a a l k a l mak egész sorát teremtette meg, a versenytársak egy részétől amúgy is törvény segítségével megszabadított h o z z á közelebb álló intelligencia részére. Ehhez számítandó a közhatalom megnövekedett gazdasági tevékenysége és befolyása révén az állami és községi üzemek, továbbá a koncesszionált és szubvencionált vállalkozási ágak számának szaporodása, amelyek állásainak betöltésénél az államhatalomnak domináns szava van. Nem szabad elfeledkeznünk az állástalan intelligencia, jelentős részének esetleg más exisztenciák r o v á s á r a is elhelyezkedést n y ú j t ó állami egyedáruságokról sem. Mindezek segítségével az intelligencia eme részének elhelyezkedési nehézségei, a pályaválasztási nehézségeket is beleertve, csökkentek és többek között a menekült-probléma is veszített hevességéből'. A m u n k a a l k a l m a k felett való ily n a g y mértékű centrális rendelkezés folytán a n n á l súlyosabb a n n a k a kategóriának helyzete, amely a fennmaradó, az ország megcsonkulása folytán korlátozott befogadóképességű magángazdaság-nyujtotta m u n k a a l k a l m a k b a n keresi elhelyezkedését, de éppen itt érezhető legkevésbbé az államhatalom segítő beavatkozása. Pedig a gazdasági válságok hosszú s o r á n az intelligencia, söt általában a társadalom középrétegeinek capillaritása nagyobb lett és a tülekedést növeli a m á s pályáról kivetettek vagy kihullottak n a g y serege. E z az áldatlan tülekedés nem csupán a munkakeresők n a g y számában nyilvánul meg, hanem természetesen nyomasztólag hat a m u n k á b a n levők kereseti viszonyaira is. Abból az alkalomból, hogy a m a g y a r gazdasági élet konj u n k t ú r á j á n a k szemmelláthatólag u j f á z i s á b a lépünk, meg kell állapitanunk, h o g y a közelmúlt felfokozott beruházási tevékenysége, a forgalom megélénkülése sem teremtette meg a kellöszámu m u n k a a l k a l m a k a t és ebből, valamint egyéb gazdasági és társadalmi meggondolásokból kiindulva attól félünk, hogy az intelligencia eme részének elhelyezkedési problémáját a közeljövőben még a gazdasági életnek, egy, a lehetőség és kiszámíthatóság h a t á r a i n belüli, maximális fellendülése sem oldhatná meg autonóm uton. Az idö' nagyobb távlataiba tekintve, a fejlődés menetét szabályozó igen sok összetevő eröt kell tekintetbe vennünk, azonban itt csupán két, általunk fontosnak tartott ellentétes i r á n y ú componens erö hatásával k í v á n u n k foglalkozni. A z egyik a születések csökkenésének általánosan ismert tendenciája, amelyet fokoz a gazdaságilag leszorult osztály önszabályozó és a gazdasági és politikai ledönthetetlen akadályokat ezúton megkerülni óhajtó tevékenysége. Ez az osztályöngyilkosság "kétségkívül a legkevésbbé kívánatos u t j a a megoldásnak, azonban, bár csak a második és harmadik generációban,
olyan megoldás, amelynek s a j n á l a t o s megvalósulásával számolnunk kell, sőt amellyel nyilván igen s o k a n tudatosan számolnak is. E k l a t á n s példája ennek már ma is, h o g y a születések a r á n y a s o k k a l kisebb pl. a magántisztviselőknél, mint az egyébiránt szintén nem kedvező anyagi helyzetű, de biztosilottabb exisztenciáju köztisztviselői k a r b a n . E n n e k a tendenciának hatását azonban jórészt megsemmisíti az a m á s i k tendencia, amely az alsóbb néposztályokat s z a k a d a t l a n u l és minden államban h a j t j a a még oly tultömött szellemi v a g y úgynevezett szellemi foglalkozási ágakba, viszont azonban a m á r oda tartozókét S Z Í V Ó S r a g a s z k o d á s r a készteti és védekezésre a fizikai m u n k á s o k s o r á b a való visszaesés ellen. E jelenség okainak vizsgálata kívül esik cikkünk keretein, de a l k a l m a s a n n a k bizonyítására, hogy a kihalási elmélet ez osztályban csak kevéssé érvényesülhet. H a még számításba vesszük a kiv á n d o r l á s n a k a szellemi m u n k á s o k szempontjából n a g y o b b nehézségét, sőt többnyire lehetetlenségét, továbbá azt, h o g y időközben az elszakított területek olyan u j intelligenciát termelnek ki, amelyek esetleges kedvező politikai változások esetén sem teszi jogosulttá a e s o n k a m a g y a r o r s z á g i szellemi munkások elhelyezkedését illető optimizmust, h a továbbá tekintetbe vesszük, h o g y az uralkodó rendszer n á l u n k is társadalompolitikai célzattal -olyan u j rétegeket' von be a régiek mellé az intelligencia -keretei közé, amelyek elhelyezkedési lehetőségei végre is -beleütköznek a lakosság egyéb á g a i n a k teljesítőképességébe és igy azok eltartása ismét c s a k a m a g á n g a z d a s á g r a fog h á r u l n i : azt hisszük, nem kell tovább b i z o n y í t a n u n k , hogy7 a kérdés az eddiginél sokkal komolyabb és a napipolitika jelszavaitól függetlenebb megfontolást igényel. H a a k o r m á n y a szociális statisztika idevonatkozó ágain a k a statisztikai hivatal munkálataiba való beiktatásával nem teszi lehetővé a helyzet kellő megítélését és áttekintését, ezzel bizonyságát a d j a a n n a k , hogy a céltudatos szociálpolitikának még -csak az előfeltételeit sem kívánja megteremteni. P e d i g a szociális alkotások fejlesztésének lehetnek elvi ellenzői,, aminthogy nem vitatható, hogy az o r g a n i k u s megoldás a gazdaságpolitika s i k j á n fekszik. D e a gazdaságpolitikai célkitűzés eredményei lassan érnek és a reálpolitikának addig is számolnia kell a közhatalomtól független intelligencia f e n n t a r t á s á n a k szükségességével is. Cikkünk eddigi fejtegetéseiből következik, hogy7 -nem kívánunk itt a magunk részéről is részletes szociálpolitikai programmal szolgálni. Célunkat elértük, h a sikerült a probléma egyik kevésbbé figyelembe vett oldalát megvilágítanunk és r á m u t a t n u n k a r r a , hogy a szociálpolitikai alkotások menetét nem az -egyes foglalkozási osztályok organizált panas z á n a k ereje, hanem a segités sürgősségének foka kell, h o g y •irányítsa. Major Róbert.
21
P é n z ü g y i szemle. A cukor után fizetendő forgalmi adóváltság. Az 1927. évi 161.200. számú pénzügyminiszteri rendelet (közzététetett a Budapesti Közlöny 1927. évi december 25-én megjelent számában) a vámtarifáról szóló T924. évi 'XXI. t.-c. mellékletét képező vámtarifa 152., 153. és 154. számai alá tartozó áruk u t á n — a festő cukor kivételével — járó általános forgalmi adót forgalmiadóváltságban állapítja meg. Az adóváltság,ot külföldről történő behozatal esetén (behozatali.forgalomban) a cukor átvevője, belföldi előállítás esetén (belföldi forgalomban) pedig az előállító köteles megfizetni. Az adóvált.ság alá eső cukornak a behozataltól, illetve az előállítótól a fogyasztóig (el- vagy felhasználóig, feldolgozóig) terjedő forgalmában jelentkező szállításai az általános forgalmi, illetve vámforgalmi adó alól mentesek. Az adóváltság a belföldi forgalomban négy százalék, a behozatali forgalomban hat százalék. Az adóváltság lerovására és az általános forgalmiadómentesség feltételeire vonatkozó rendelkezések azonosak a tüzelőanyagok adóváltságára vonatkozó intézkedésekkel. A fúziós illetékmentesség. Az 1927. évi 6700/P. 'IM. számú, rendelet (közzététetett a Budapesti Közlöny 1927. évi december hó 17-én megjelent számában) a fúziós illetékmentességnek 1927 december 31-én lejárt határidejét akként hosszabbította meg, hogy a kedvezményes intézkedések alkalmazást nyernek akkor, ha az egyesülést az abban résztvevő mindegyik társaság közgyűlése 1928. évi Julius hó 1. előtt határozta el. Nyugtailleték lerovása. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok alkalmazottainak 1927. évi illetményei u t á n járó nyugtaületék mikénti lerovása tekintetében az 1927. évi 150.900. számú pénzügyminiszteri rendelet (közzététetett a Budapesti Közlöny 1927. évi december hó 18-án megjelent számában) a nyugtailletéknek fokozatos illetékből az 1927. év folyamán történt százalékos illetékké történt átalakulása és a nyugtailleték mérvének 1.5%-ról 0.5%-ra történt leszállítása folytán szükségessé váló intézkedéseket a'következőképen eszközölte : A vállalatok a nyugtaületék lerovásának alapjául szolgáló kimutatásban minden egyes személyre nézve két rpvatban tüntetik fel azoknak az összes járandóságoknak együttes összegét, amelyeket a megnevezett személy a vállalattól egyrészt 1927 jan u á r 1-től bezárólag m á j u s 15-ig, másrészt 1927 m á j u s 16-tól bezárólag december 31-ig bármilyen elnevezéssel kapott. Mindkét rovat külön-külön összeadandó és a j a n u á r 1-től m á j u s 15-ig kifizetett összeg az 1.5%-os, a m á j u s 16-tól december 31-ig kifizetett összeg pedig az 0.5%-os nyugtailleték alapja. A kimutatás a vállalat székhelye szerint illetékes m: kir. adóhivatalhoz (Budapesten az V/A. kerületi adófelügyelőséghez) n y ú j t a n d ó be és az illeték a hivataltól kapott postatakarékpénztári beíizetési lap felhasználásával 1928. évi január hó végéig teljesítendő.
Gazdasági szemle. A magyar gabonamonopólium terve. A magyar állami gabonamonopólium terve, mely az idén merült lel, elgondolásában abban különbözik az európai külföld hasonló irányú intézményeitől, hogy az utóbbiak kivétel nélkül importorszógokban p
22
létesültek, a fogyasztók érdekeinek megvédésére és biztosítására, míg a magyar „centrale" terve a termelők körében született, célja a termelők érdekeinek megvédése és mintaképe a kanadai gabona-pool, valamint az Egyesült Államokban tervezett hasonló intézmény, melynek megvalósítása ellen Coolidgc a kongresszussal szemben h á r o m ízben élt vétójogával (1. 1927. 3. számunkban). Célkitűzésében kél feladatot emlit cz a terv, egyrészt a termés értékesítésének megoldását, másrészt pedig a gabonaexport fejlesztését és megvédését a külföldi konkurrenciával szemben. Ezen célok elérésére a centrale tervezői az állam tőkeerejét akarták igénybevenni, mert ennek segítségével szerintük kivárható a piac kedvező áralakulása, összegyűjthetők azon nálunk egyelőre nem létező egységes minőségű nagy menynyiségek, melyekkel jobb á r a k érhetők el, s a külfölddel szemben egy ilyen egységes szerv könnyebben védheti meg az eddigi és szerezheti meg az ujabb külföldi piacokat, mint a magánkereskedelem. A fent emiitett feladatok feltétlenül fennállanak, s azok elvégzése mindenképen szükséges és előnyös. Kérdés csak az, hogy mostanáig megoldatlanok-e s' ha igen, a monopólium jelenti-e megoldásukat. Az első feladatot illetően a külföldön m á r ismert megoldást Magyarország részére épp az idei év hozta meg nagyobb mértékben. A Nemzeti Bank valamivel engedékenyebb hitelpolitikája, mindenekelőtt azonban az erőteljesen megindult ás továbbfejlesztett betárolási üzlet az idén eltüntették az a r a t á s utáni hetek árlemorzsolódását és augusztustól mostanáig a tőzsde kínálata úgyszólván állandóan gyenge, átlagon aluli maradt, holott a termés mennyisége átlagon felüli volt. Ebben az irányban a megoldás tehát centrale és monopólium nélkül is igen reálisan adva van. A második feladat megoldása mindenesetre nehezebb és égetőbb. Az export alakulása az idén sok kívánnivalót hagyott h á t r a és ez többet jelent már, mint puszta termelőérdekeket. Ennek ázonban oly mélyen fekvő okai vannak, melyeket a centrale sem tudna megszüntetni. A viszonyok teljes félreismerését jelenti a n n a k feltevése, hogy a m a g y a r gabonakereskedelem eddig a termésértékesités és az export problémáját megoldani képtelen volt. Éppen a magánkereskedelem volt az, mely a maga elasztikus simulékorryságával és régi, megalapozott összeköttetéseinek hálózatával a fent vázolt feladatokat az adott viszonyokhoz képest kielégítően meg tudta oldani még akkor is, midőn az állam maga is közvetett formában konkurrcnsei sorába lépett (Futura).· A centrale tehát semmiképen sem hézagpótló. De továbbmenve, véleményünk szerint a magyar mezőgazdaság- s t r u k t ú r á j á n á l fogva egyelőre alkalmatlan ily hatalmas szerv létesítésére, mert a minőségek különbözősége, az á r u k óriási változatossága s ezenfelül az igények differenciálódása is meggátolja a nagybani gabonakereskedelem azon f a j t á j á t , melyet a példaképpen felhozott kanadai pool folytat. Nálunk egyelőre szinte lehetetlen máról holnapra azt a néhány egységes árutipust kifejleszteni, mely nagy tömegek
23
egyszeri exportálásához szükséges és ezért még a korlátolt nagyságú homogén tömegek összegyűjtése is jelentős időt . venne igénybe. Ennekfolytán növekedik a centrale üzemköltsége, t ő k e szükséglete és tőkerizikója, vagyis a fogyasztókkal szemben elérhető magasabb á r a k előnyét nem a termelők élveznék, "mert azt a centrale rezsije és veszteségei felemésztenék. A felsorolt okok elegendők m á r a gabonacentrale tervének elutasítására. Csak mellékesen emiitjük meg még egy lappangó veszélyét·. Magyarországban mint agrárországban egy ily állami szerv létesítése egyszersmind azt is jelenti, hogy lakos-, sága nagy töhhségének a sorsa teljesen az állami szerv kezébe kerül s anyagi boldogulásában vagy pusztulásában a n n a k kényére van bízva. Dr. Zádor Béla. Toltermelés. A gazdasági krízis egyik legszembeötlőbb tünete az, hogy az ipar, megfelelő piac hiányában, kénytelen az üzemeket korlátozni, a termelést csökkenteni. Feldolgozásra váró n y e r s a n y a g b a n nincs hiány, ellenben hiányzik az értékesítési lehetőség. U g y a n í g y van ez a kereskedelemnél, -mely a r a k t á r o n lévő á r u k a t a szokottnál -csekélyebb haszonnal, esetleg haszon nélkül, sőt veszteséggel is.kénytelen eladni. Az üzemek korlátozása munkanélküliséget, a r a k t á r á r u k olcsó k i á r u s í t á s a üzleti pangást és cégbukásokat von maga után, ami által a k r í zis egyre inkább elharapózik. H a kutatjuk a krízis okait, első felületes megállapításunk -az lesz — és ez a felfogás tényleg létezik — hogy mindennek oka: a túltermelés. Nem szükséges azonban tudományos képzettség alihoz, hogy meggyőződjünk arról, mennyire nem állja, meg helyét ez a tétel. H o g y a n lehet túltermelésről beszélni akkor, amikor a népnek széles· rétegei még az életfenntartás elemi eszközeit, melyekkel szemben állandó szükséglet áll fenn, nélkülözik? Túltermelést u g y a n i s két ok idézhet elö: 1. H a a termelés a n n y i r a fokozódik, hogy a· kínálat jóval felülmúlja, a keresletet és ezáltal a. termelés rentabilitását elveszti. 2. H a a vevőközönség vásárlóképessége annyira- legyengül, hogy a már készen lévő á r u k a t sem lehet a kellő nyereséggel eladni. E g y e s ipará g a k b a n ennélfogva tényleg előállhat, ilyen relatív túltermelés, azonban az általános túltermelést csak a tájékozatlanság állíth a t j a elénk, mint a krízis okát. É s ennek a- tájékozatlanságnak vészes következményei vannak. Mert ebből a feltevésből azt a következtetést vonják le, hogy a gazdasági krízist csak -a termelés csökkentésével lehet orvosolni. A modern gazdasági élet koncentrációs törekvéseinek (kartellek, trösztök) célja szintén az, hogy a termelést a rentabilitás követelményének megfelelően szabályozzák. A gazdasági életnek minden legkisebb ága azonban olyan szerves kapcsolatban áll egymással, hogy bárhol történjék is legkisebb változós, ennek hatása kiterjed a közgazdaság egész szervezetére. így, ha valamelyik üzemben termeléscsökkentés áll be, ennek szükségszerű következménye a termelés csökkentése az egész vonalon, h a nem is mindig nagyon szembeötlő mértékben.
Ellenkezőleg: a túltermelés nem oka, h a n e m következménye a gazdasági krízisnek. Állapítsuk meg: minden gazdasági krízisnek oka a kereslet hiánya. Ezt pedig nem lehet a termelés korlátozásával gyógyítani. A k r í z i s egyedüli orvossága tehát csak a kereslet fokozása lehet. F o k o z h a t j u k a keresletet azáltal, hogy a szükségletek kielégítésének lehetőségét, azaz a közönség vásárlóképességét emeljük. E r r e csak egy mód van: a termelés fokozása, mert végeredményben minden kereslet a n y a g r a , azaz á r u r a i r á n y u l és minden kínálat anyagból indul ki, a pénz- csak elősegíti ezt a folyamatot: anyagot anyagért. Bármily ellenmondásnak látszik is, mégis u g y van, hogy a túltermelést csak a termelés fokozásával lehet megszüntetni Ha valamelyik ágában fokozzuk a termelést, ez serkentőleg hat a termelés egész területére. Természetes azonban, h o g y egt a hatást főleg az elsőrendű szükségleti cikkek termelésének fokozása által, vagyis a mezőgazdasági többtermelés által érhetjük el. Mert míg. a termelés többi á g á b a n tényleg bekövetkezhetik relativ túltermelés azáltal, hogy a kinálat erősödése folytán a rentabilitás csökken, - ez az eset a mezőgazdasági termelésben sohasem fordulhat elö, mert az elsőrendű szükségleti cikkekből sohasem lehet annyit termelni, hogy azok elhelyezése biztosítva ne volna, olcsóbbodásuk pedig feltétlenül általános olcsóbbodást von maga után, ami termelésük rentabilitását állandóan megőrzi. Ha tehát, látszólag a túltermelés következtében, gazdasági krízis áll be; a k k o r az első teendő a. mezőgazdasági termelés fokozása. E z a gyógyulás legfőbb feltétele. M á r az iparban sokkal nehezebb problémák elé állit bennünket a termelés fokozása·. Mert egyes i p a r i termékeknél a forszírozott termelés megfelelő piac hiányában tényleg k ö n n y e n relativ túltermelésre vezet. Azonban ezt a problémát is megoldh a t j u k akkor, ha elhárítjuk a termelés útjában fekvő akadái lyokat. Kétségtelen, hogy a mai gazdasági éleiben a termelés szabad fejlődését számos tényező gátolja, ilyen tényezők az adók, a vámok, a tarifák. A termelés folyamata három részre oszlik: 1. m a g a á termelés, az á r u k előállítása; 2. az á r u k elszállítása a termelés helyéről a fogyasztás helyére; 3. az áruk szétosztása, vagyis a kereskedelem. H a e h á r o m tényező közül bármelyikének működésére gátlólag hat valamely akadály, ez a gátló h a t á s kiterjeszkedik a másik kettőre, vagyis a termelés egész területére is. " Adórendszerünk azon az elven alapszik, h o g y k i minél többet termel, annál több adót fizessen·, minél többet dolgozik, annál többet adjon le a m u n k á j a gyümölcséből, mintha éppen a többet termelés és a több m u n k a volna megbírságolandó cselekmény. Hogy ez az elv m á r pszichológiai okokból i s milyen gátlólag hat, azt könnyen megérthetjük. V a n n a k jövedelmek, melyeknek 75 százaléka megy el az adópénztárba. D e s o k k a l súlyosabban érinti a kis embert, h a azt látja, h o g y minél többet dolgozik, annál többet kell fizetnie, mintegy b í r s á g g y a n á n t a szorgalmáért, kitartásáért.
25
Adórendszerünk azonban, bármennyire helytelen elven alapszik is, oly mélyen gyökerezik állami életünkben, hogy a n n a k lényegbe vágó megváltozását egyelőre nem remélhetjük. Gsak egyes adónemek ellen lehet küzdenünk, különösen azok ellen, melyeket az állani rendkívüli és kritikus viszonyok között létesített, —; hogy jogosan és észszerüen-e, azt most nem vitatjuk — s melyeknek fenntartása a normálissá vált viszonyok között bénitólag h a t a gazdasági életre. Ilyen adó a forgalmi adó. Mint csaknem minden adó, ez is végeredményben a fogyasztóra hárul. Csökkenti a n n a k fizetőképességét, vagyis a keresletet, ezáltal gyengíti a kerskedelmet és ezen keresztül a termelést, túltermelést, majd ennek következtében- termeléskorlátozást idéz elö, egy szóval kimélyíti a gazdasági krízist. T u d j u k , hogy az állam jövedelmének n a g y része ebből az adóból folyik be. Azonban n a g y o n gyenge jogalappal biró jövedelem az, mely vitális erőket, vért von el a gazdasági életből. E z az adónem tehát az, melynek megszüntetése elsőrendű érdeke volna az egész közgazdaságnak. Guglielmo F e r r e r ò azt a különös tételt állította fel, hogy a pusztuló középosztálynak és az általa képviselt civilizációnak megmentése érdekében szükség van túltermelésre, mert a drága-, ság letörésb csak ezáltal remélhető. Milyen s a j á t s á g o s társadalom lehet az, melynek egyik osztálya csak a másiknak rovás á r a menthető m e g ? Ahol gazdasági krízist kell- előidézni a célból, hogy a „fixfizetésüek" könnyebben elégíthessék k i szükségleteiket? Ahol az i p a r n a k és kereskedelemnek virnlását pesszimisztikusan „ k o n j u n k t u r á " - n a k nevezik és ezáltal megállapítják, h o g y az a természetes Állapot, amikor az ipar és a kereskedelem p a n g a n a k ? Mert ahol nincs. értékesítési lehetőség, ott a túltermelés nem fog szükségszerűen az á r a k csökkenésében megnyilvánulni, és ahol nem lehet többé a fennálló korlátozások és terhek miatt rentábilisan termelni, ott nem a drágaság, hanem a termelés f o g megszűnni. E z pedig b i z o n y é r a nem a civilizáció érdeke. ' Z. Szabó Bertalan.
Joggyakorlat. Kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás a mérlegszerű nyereséghez hozzászámitandó. (Közig. Bíróság 23.550/ 1926. P. 'sz.) Panaszos kifogásolja azt. hogy a valorizációs különbözet cimén a folyószámla terhére elszámolt 5,433.099 koronát és a költségszámla terhére elszámolt 32,149.244 koronát a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság a kifogást alaptalannak találta. Az innen elrendelt bizonyítási eljárás során megállapittatott, hogy a fent számjélzett összegek Sz. 'J. és V. I. javára könyveitettek' el 1923 december 31-én, vagyis az 1923. üzletév utolsó n a p j á n „érték-különbözet" cimén és pedig ¡az 1924. évi junius hó 26-án megtartott igazgatósági ülésről felvett jegyzőkönyv szerint, azon az alapon,, hogy nevezettek az 1923. üzletév folyamán kölcsönöket adtak a panaszos, részvénytársaságnak, amely kölcsö-
26
nőknek visszafizetését valorizált értékben kívánták. Ezen kívánságokhoz az igazgatóság utólag hozzájárult és 1924 junius 26-án elhatározta, hogy a kölcsönök „valorizált értékben fognak jóváiratni". A tényállás tisztázása érdekében a biróság megállapítja még azt is. hogy panaszos részvénytársaság családi vállalat, hogy V. I. időközben meghalt és hogy az 1923. üzletévre vonatkozó évzáró közgyűlés alkalmával a társaság 800 d a r a b részvénye közül a felterjesztett hatoknál levő jegyzőkönyvi kivonat szerint 198 Sz. J„ 157 V. L. és 240 özv. 'V. I.-né birtokában volt és hogy az 1923. üzletévről szóló igazgatósági jelentés szerint néhai V. I. „A. részvénytársaság ügyeit teljhatalommal intézte". Ezen adatok a l a p j á n a biróság megállapította azt, hogy a szóbanforgó kölcsönök folyósítása alkalmával olyan igazgatósági határozat vagy szerződés, ameiy a vállalatot a valorizációs értékkülönbözet megtérítésére kötelezte volna, nem létezett, de nem volt 1923 december 31-én sem, amely n a p o n az értékkülönbözet a két hitelező j a v á r a Íratott. Magánjogi cimen alapuló kötelezettség az árfolyamkülönbözet folyósítására az 1923. 'üzletév folyamán nem állott fenn és azJ igazgatóság csak utólag és önként járult hozzá ahhoz, .hogy az értékkülönbözet a részvények két birtokosa javára írassék, vagyis, hogy a családi vállalat az Sz. és V. családnak az elől számjelzett összeget értékkülönbözet cimén folyósíthassa. Az 1923. évi december 31-én a nevezett részvényesek javára irt értékkülönbözet tehát kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás volt és (mint ilyen az 1922. évi XXIV. t.-c. 14. §-ának 4. pontja a l a p j á n helyesen számíttatott hozzá a mérlegszerű nyereséghez. Külföldi értékpapírokból eredő kamat- és osztalékjövedelem csak viszonossági szerződés, vagy a T. H. Ö.. í. §-ához fűzött Ut. 3. bekezdésének feltételei mellett (elszakított területről származó jövedelem) adómentes. (M. Kir. Közig. Biróság 24.318/ 1926. P, sz.) Panaszos elsősorban azt kifogásolja, hogy a fix kamatozási! cseh és lengyel értékpapírokból eredő kamatjövedelmet az adóalapból nem vonták le. A biróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A-'panaszos vállalat ezen kifogást a r r a alapítja, hogy az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ü. 4. g-ának 2. bekezdése szerint a külföldről származó kamatjövedelem csak akkor adóköteles, ha az illető állammal viszonosság az adókötelezettség tekintetében nem áll fenn, a szóbanforgó kamatok pedig olyan államokból erednek, amelyekkel a viszonosság fennforog. A Csehszlovák köztársasággal az egyenes adók tekintetében a kétszeres adóztatás elhárítása céljából kötött és az 1924. évi XXII. t.-c.-kel becikkelyezett egyezmény azonban az értékpapírokról származó jövedelem kétszeres megadóztatásának elhárításáról nem rendelkezik, sőt a 2. cikk 4. (bekezdésében kifejezetten megmondja, hogy a viszonosság a bányarészvények, részjegyek, részvények és egyéb értékpapírokból eredő jövedelmekre nem vonatkozik. A lengyel köztársasággal kötött és-az 1925. évi XXVII. t.-c.-kel becikkelyezett kereskedelmi egyezmény pedig a külföldi papírokból származó kamatjövedelemről nem rendelkezik és csupán azt köti /ki, hogy a szerződő államok területén az egyik államban létező társaság által a másik államban alapított fióktelepeket nem fogják magasabb adók terhelni, mint bármely harmadik állam társaságait.
27
A viszonosság tehát ugy. a Csehszlovák, valamint a Lengyel köztársasággal szemben az értékpapírokból származó jövedelmek . kétszeres megadóztatásának - elkerülésére nézve nem forogván fenn, a' szóbanforgó kamatjövedelmek az 1925. évi 400/P. M. számú H. Ö. '4. §. 2. bekezdése alapján jogosan vonattak adó alá. Panaszos további kifogása az, hogy az osztrák részvények osztalékát a mérlegszerű nyereségből nem hozták levonásba. Ezt a kifogást is alaptalannak találta a bíróság, mert az Osztrák köztársasággal a kétszeres adóztatás elhárítása targyá. ban kötött és az 1925. évi XXXIX. t.-c.-kel becikkelyezett egyezmény 3. cikk 4. bekezdése értelmében a viszonosság a 'bányarész. vényekre, részvényekre, részjegyekre és egyéb értékpapírokra, nem terjed ki. Panaszos végül azt kifogásolja, h,ogy a prágai Continentale Részvénytársaság részvényeiből származó jőve de lemnek csak a felét vonták le a -nyereségből, holott ez a vállalat a panaszos intézet volt. felsőmagyarországi és prágai f (¡ügynökségeiből alakult, és igy a felhívott H. ö. 4. §-ához fűzött utasítás-3. bekezdése értelmében a részvényeiből eredő jövedelem itt adómentes. A bíróság ezt a íkifogást is alaptalannak találta. Az 1925. évi 400/P. iM. számú H. 0. 4. §. 2. bekezdéséhez fűzött utasítás 3. bekezdésének 2.\pontja szerint azon vállalatok részvényeiből származó jövedelem után nem kell Magyarországon társulati .adót fizetni, amely vállalatok belföldi vállalatnak az' átkapcsolt területen-volt telepeiből alakultak át az átkapcsolt területen működő külföldi vállalatokká és igazolják azt, hogy az átkapcsolt 'területen a m a g y a r társulati adónak megfelelő adóval megrovattak. Panaszos vállalat azt, hogy -a Continentale Biztosító 'Részvénytársaság prágai bejegyzett cég a pozsonyi és kassai főügynökségei után társulati adóval megadóztatott, az innen elrendelt bizonyítás s,oi'án igazolta, de nem igazolta azt, hogy a szóban forgó prágai intézet a panaszos részvénytársaságnak az 1928 november elseje előtt az átkapcsolt területen volt telepeiből alakult és ezért a szóbanforgó kamatjövedelem az adóalapból levonható nem volt. A házgondnoki tevékenységből eredő bevétel·, ha nem szolgálati szerződésből ered, általános forgalmi adó alá esik. (Közig. Bíróság 21.712/1926. P. sz.) A pénzügyi hatóság a vitás általános forgalmi adót azért, állapította meg, mert a panaszos házgondnoki foglalkozásból 1921. évi szeptember hó 1-től 1925. évi j a n u á r hó 23-ig terjedő időben elért bevételei után általános forgalmi adót nem rótt le. A vizsgálat spr-án megállapított tényállás szerint a panaszos U. V. gráci Jakos budapesti házainak a gondnoka s e minőségében köteles a házbéreket évnegyedenként beszedni, a házak tisztántartását, 'a netán felmerülő javításokat ellenőrizni és a házadóügyeket ellátni, a kiadások levonása után fennmaradó házbért a háztulajdonosnak elküldeni. Ezért a tevékenységeért -a beszedett bruttó házbér fél százalékát kapja díjazásul. A panaszos az általános forgalmi adó megállapítását azért támadja, mert -adóköteles tevékenységet nem folytat. Á panasz alaptalan. Az 1921. évi ¡XXXIX. t.-c.' 29. §-ának 1. bekezdése értelmében általános . forgalmi adó alá esik mindenki, aki az őstermeléstől különböző bármilyen önálló, bevétel eléréséré irányuló kereseti tevékenységet fejt ki, az adó tárgyát pedig a <30. ,-§. 1. bekezdése szerint -az önálló kereseti tevékenység körében történt áruszállítás vagy munkateljesítmény képezi. • • · . · :
2S
Minthogy a panaszos m a g a sem állítja, hogy díjazás mellett végzett házgondnoki tevékenységet a háztulajdonossal kötött szó- vagy Írásbeli szolgálati szerződés a l a p j á n teljesítené és igy a fentebb hivatkozott 29. §. 3/bekezdése nem nyerhet alkalmazást s kereseti tevékenységét önállónak kell tekinteni, ezért a 31. §. 1. bekezdése értelmében a munkateljesítményének ellenértékeképen a beszedett házbérekből kapott fél százalék díjazása után az általános forgalmi adót megfizetni tartozik. A belföldről a külföldi bizományi raktárba kiszállított és onnan eladott áruk ellenértéke nem esik forgalmi adó alá, mert ez az eladás nem belföldön folytatott kereseti tevékenységből származik.. (Közig. Bíróság 11213/1925. sz.) A panasz.es az iratokból megállapítható tényállás szerint Wienben és F r a n k f u r t b a n bizományi r a k t á r a k a t t a r t fenn és az odaszállított és ott eladott liszt és egyéb termények vételáróból folyt be az adó alá vont bevétel. Az adózó e két bevételi tételnek forgalmi adómentességét azon a címen igényli, mert ezek külföldön folytatott kereseti tevékenységből származnak, a pénzügyi hatóság pedig az.1 adót azért, követeli, mert a tételeknek adómentességét a panaszos cég az 1921. évi 130.000 sz. Utasítás ,100. §-ában előirt módon, vámbejelentési okmányokkal nem igazolta. A panasz alapos, mert azáltal, hogy a panaszos cég a részint kül-, részint belföldön összevásárolt á r u i t külföldön levő bizományosaihoz elárusitás végett elszállította, az 1921. évi XXXIX. t.-c. (30. §. 2. bekzedése szerint adókötelezettséget megállapító visszterhes elidegenítés ¡még nem 'történt, az csak .a külföldön jött létre akkor, amidőn a bizományosok panaszosnak ott tárolt áruit külföldi vevőknek elárusították. Minthogy pedig a hivatkozott törvénycikk 29. §-ának 1. bekezdése értelmében csak a belföldön folytatott kereseti tevékenység adóköteles, a külföldön fekvő árunak ottani bizományosok u t j á n külföldre történt eladása nem tekinthető belföldön folytatott kereseti tevékenységnek, ezért a kövelelt általános forgalmi adó törlését el kellett rendelni. A cég telepének más cégbíróság területére való áthelyezését bejelentő beadvány után ugyanannyi illeték fizetendő, mint az uj cég bejegyzését kérő beadvány után. (Közig. Bíróság 21.45S/ 1926. P. sz.) A panaszolt illetéket attól a beadványtól követelik, amelyben panaszos a cégtelepnek m á s cégbíróság területére való áthelyezését jelentette be és azért az iratoknak az illetékes cégbírósághoz való áttételét és az áthelyezés cégbejegyzését kérte. A beadványtól a pénzügyi hatóságok u g y a n a n n y i illetéket követelnek, m i n t h a u j cégbejelentés történt yolna. Ezzel szemben -panaszos azt vitatja, hogy ez nem u j cégbejegyzés és igy nem alkalmazható erre a b e a d v á n y r a az 1920. évi XXIV. t.-c. 40. §-ának 1. pontja. A panasz nem alapos. A kereskedelmi és váltóügyekben követendő nem peres eljárás szabályozása tárgyában kiadott és ezidőszerint érvényben levő 1914. évi 68.300. I. M. számú rendelet 33. §-ának második bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, hogy „ha a korábbi telep cégbírósága által foganatosított bejegyzés a törvény rendelkezéseit sérti, a bejegyzést mindaddig, mig a folyamodó a törvényellenesség megszűnését nem igazolja, !az a bíróság is megtagadhatja, amelynek területére a részvénytársaság vagy a szövetkezet a telep helyét áthelyezni kívánja", alaposan következtet-
hető, hogy a székhely áthelyezést m á r maga az igazságügyi kormányzat is nem puszta áthelyezésnek, hanem u j bejegyzésnek minősiti, mert a bejegyzés előfeltételeit a cégbíróság újból elbírálja. D e ugyancsak kitűnik ez a m. kir. igazságügyminiszternek 19224. évi 55.900. számú rendeletének 1. §. ufoisó bekezdéséből, amely a főtelep áthelyezését, b a a székhely szerinti cégbíróság területén fióktelep nincsen, a bejegyzési dij tekintetében az első bejegyzéssel egyenlőnek tekinti. Minthogy panaszos nem is ¡állítja, hogy a cégáthelyezés olyan cégbíróság területére történt volna, amelynek -területén fióktelep lett volna bejegyezve, minthogy ezekből nyilvánvaló, hogy a cégáthelyezés bejegyzése egyenlő 'elbírálás alá esik az első bejegyzéssél és minthogy a bejegyzés illetéke a bíróság munk á j á n a k az ellenértékéül szolgál, az illetékkötelezettséget a panasszal megtámadott pénzügyigazgatósági határozat az 1920. évi XXIV. t.-c. 40. §-ának 1. bekezdésének megfelelően helyesen és jogosan állapította meg. . Nem tekinthető kereset felemelésének a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett az a kérelem, hogy a megítélt összeg egy korábbi időpont szerinti pénzértékben fizettessék. (Közig. Bíróság 15.375/1926. P. sz.) Az illeték törlését el kellett rendelni, mert a betekintett bírósági iratok szerint a megleletezett felülvizsgálati kérelem az abban számszerint, is megjelölt 20.000 korona kereseti összegnek megfelelő bélyeggel szabályszerűen el van látva, a beadványban pedig nyoma sincs a n n a k , mintha abban a 20.000 k,orona kereseti összeg a kiszabásnál· és a panaszolt határozatban, is alapul vett 60.000.000 koronára felemeltetett volna és pedig annál kevésbé, m e r t az abban az iránt előterjesztett kérelem, hogy a felülvizsgálati kérelemmel megtámadott Ítélettel megítélt 20.000 koronára nézve mondassák ki az, hogy 1918.'évi .november hó 30-iki pénzéitékben fizetendő, ilyen kereset felemelésnek nem tekinthető vagy minősíthető. Ha a szóbeli szerződés alapján történt ingó-adásvétel illetékkiszabás végett kellő időben bejelentetett, de illeték kiszabásának helye nem lévén, forgalmi adókötelezettség forog fenn, késedelem cimén sem felemelt forgalmi adó, sem adópótlék nem követelhető. (Közig. Bíróság 16826/1926. P. sz.) A panaszos 1925. m á j u s 10-én szóbeli megállapodás alapján 35.000.000i koronáért megvett egy fényképészeti üzletet és- ezt a szóbeli vételt 1925 m á j u s 14-én illetékkiszabás végett bejelentette a központi dij- és illetékkiszabási hivatalnak, Minthogy azonban illeték a szóbeli ingóvétel u t á n nem jár, a kiszabási hivatal ezt a bejelentést áttette a forgalmi adóhivatalhoz, ahol a panaszos terhére az üzletátruházás u t á n — késedelmes lerpvás címén — felemelt forgalmi adót állapítottak meg. Minthogy az 1921. évi -XXXIX. t.-c. 48. §-ának 2. bekezdése értelmében üzletátruházás esetén a szerződő felek az üzlet megszerzéseért fizetett ellenértéket, a forgalmi adó kivethetése céljából, az átruházástól számított 30 napon belül bevallani tartoznak· és ennek a kötelézettségnek a panaszos, mint vevő, a megszabott, határidőn belül a pénzügyi hatóság egyik szervéhez benyújtott bejelentés u t j á n eleget tett: tőle késedelem címén az emiitett törvénycikk 63. §-a értelmében sem felemelt forgalmi adó, sem adópótlék jogosan nem követelhető. '
5*'
30
Irodalom. Az utcai közlekedés Budapesten. Irta: P á s z t o r M i h á 1 y. Kiadja Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. A n e m r é g megindult Statisztikai közlemények 4. füzeteként jelent meg az a rendkívül értékes statisztikai munkálat, amelynek az adatai és megállapításai nélkül komolyan foglalkozni Budapest közlekedési problémáival alig lehet. A statisztikus tabelláit és grafikonjait a gyakorlati széles látókörű szakember egy sereg szempontból használta fel: ezekből az adatokból állapítja meg azt, hogv m a m á r a budapesti utca szintje nem t u d j a lebonyolítani a város forgalmát és ezért a forgalom egy részét vagy az utca szintje alá kell levinni, vagy a fölé emelni. Érdekes megállapítás az, hogy az utca forgalma minden szakszerű előrelátást és becslést túlhaladt: hiszen az 1894. évben szakemberek által készített terv szerint a budapesti villamosnak 1948-ban 116 millió évenkénti utasforgalmat kellett volna lebonyolítani és e helyett m á r 1912-ben 123.7 millió u t a s t szállított. Pásztor Mihály a m a g a statisztikai k u t a t á s a i n keresztül a pesti ember pszichológiáját igyekszik megismerni. Megállapítja azt, hogy a pesti ember fényűző, kis távolságra is villamosra ül, amint azt az elfogyott szakaszjegyek nagy száma bizonyítja. Megállapítja azt, hogy a pesti ember kényelmes s még a legszebb tavaszi és őszi hónapokban a séta idejét is villamoson tölti. Megállapítja azt, hogy a pesti ember nem kell fel túlságosan korán, stb. stb. A m a g y a r statisztikai irodalmat Pásztor Mihály ezzel a legutóbbi nagy munkájával, értékes monográfiával gazdagította. Budapest Székesfőváros Statisztikai és Közigazgatási évkönyve: 1927. Szerkeszti: dr. I l l y e f a l v i I. Lajos. B u d a p e s t Székesfőváros Statisztikai Hivatalának kiadása. A Székesfőváros Statisztikai Hivatala a legutóbbi hónapokban egyre-másra bocsátja ki értékesnél értékesebb kiadványait. Ezek sorában első helyet foglal el az az 1400 oldalas h a t a l m a s kötet, amely a legkülönbözőbb szemptokból összeállított s Budapest Székesfővárosára vonatkozó rendkívül részletes és alapos statisztikai adatgyűjteményt szolgáltat. A statisztikai kötet t a r t a l m á t is nehéz volna a rendelkezésre álló szük helyen ismertetni s igy abból csak szemelvényként közlünk néhány részletet. A székesfőváros fizikai és topográfiai viszonyain tul a legkülönbözőbb szempontokból állítja statisztikailag össze a székes" főváros területén levő épületek és lakások adatait. A népesség statisztikájában a népesség számát, gyarapodását, a n n a k megoszlását nem, kor, foglalkozás, felekezet, stb. stb. szerint, m a j d a népmozgalmat ismerteti. Részletesen foglalkozik a főváros területén kivetett adók megoszlásával-s h a r m i n c oldalon keresztül oly adatokat nyújt, amelyeknek az; országos adóstatisztikában való feldolgozását a k o r m á n y nagyobb a p p a r á t u sótól esztendők óta hiába kért a közvélemény. Az építkezések és közmunkák, a közegészségügy, őstermelés, ipar és kereskedelem, közlekedés, közélelmezés, szociális és munkásügyek és közjótékonyság fejezetei rendkívül érdekes és értékes adatösszeállitásokat tartalmaznak. A közgazdasági kérdésekkel gyakorlatilag, vagy elméletileg foglalkozóknak e g y a r á n t értékes szolgálatot fog tenni az árak, keresetek, munkabérek és fizetések alakulásának a statisztikája is. A kötet bolti ára 30 pengő.
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY I V . évfolyam
3. szám
1928. március
Szerkesztik : Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr. LÉNÁRT VILMOS
A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyilt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint.*) Irta: Dr. Proszvimmer Béla, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank jogtanácsosa. (Folytatás.)
A múlt század ötvenes éveiben ugyanis azok, akik az. osztrák császárság gazdasági ügyeit igazgatták, jól tudták, hogy a kereskedő napról-napra, óráról-órára illetékköteles ügyleteket köt és foglal írásba, hogy továbbá ugyanazokat a gazdasági élet. változó helyzeteihez alkalmazkodva folyton módosítja, igen gyakran felbontja, ezzel megannyi ujabb és ujabb illetékköteles ügyletnek adva' életet. Ezeket az ügyleteket tehát egyenként illetékezés alá vonni oktalannak látták, jól tudva azt is, hogy ezeknek az ügyleteknek nagy része egyáltalán eredménytelenül fejezi be· létét, megmaradó részük sem önmagában, hanem egymást kiegészítve ér cl gazdasági eredményt. Ám a pénzügyi tehernél is végzetesebb a kereskedőre már magában az, ha minden levele megírásánál szem előtt kell tartania azokat az esetleges ügyleteket, amelyek abban szükségszerűen foglaltatnak, gondoskodnia kell azok illetékjogilag korrekt kezeléséről (bemutatás, nyivántartás, lerovás, meghiusulás esetén visszakövetelés stb.). A" gazdasági életre ilyen adminisztrációs béklyókat rakni a mult század ötvenes éveiben komoly pénzügyi szakember nem vállalkozott. De a pátens szerzői még mást is tudtak. Nevezetesen tudták azt is, hogy ilyesmivel amugyis hiába próbálkoznának, mert a gazdasági organizmus minden olyan beavatkozás ellen, amely őt életfunkciói szabad kifejtésében gátolja, automatikusan védekezik és vagy egyszerűen kiveti magából a neki nem megfelelő idegen matériát, vagy a hosszú használat alatt annyira áthasonitja, hogy végül a szándékolt hatásnak már_gemmi eredményét sem lehet tapasztalni. Ezért tettek éles megkülönböztetést a kereskedő és nem kereskedő között és míg a nem kereskedő minden ügyletét illetékezés alá vonták, a kereskedőre vonatkozólag egészen különös jogszabályokat alkottak. Ezt a bölcs önmegtartóztatást azután az azóta eltelt évtizedek teljesen igazolták is, mert azt. hiszem, túlzás nélkül lehet állítani, hogy a gazdasági étetnek., *) Lásd előző közleményt 1928. 1—2. számban.
32
a múlt század végén és e század elején tapasztalt n a g y a r á n y ú fellendülése nagyrószben a pénzügyi szabályok ilyetén liberális kezelésének is köszönhető. Viszont másfelől az is kétségtelen, hogy a gazdasági élet csak azért nem termelt ki olyan intézményeket, amelyek az illetékszabályoknak a kereskedővilágir. vonatkozó rendelkezéseit kikezdették volna, mivel ezek annak vitális követelményeivel m á r eleve számoltak. Ha tehát ily körülmények között ma ezt az illetékrendszert a maga egészében át a k a r j u k venni, illetőleg egyelőre lényegében fönn a k a r j u k tartani, akkor a n n a k zavartalan továbbmüködését veszélyeztetjük, ha figyelmen kívül h a g y j u k egyik olyan lényeges és elvi jelentőségű alkatelemét, mint amilyen az, hogy a kereskedelmi élet ügyleteinek lebonyolítása a / egyéb ügyletektől szükségszerűen eltérő, különleges elbírálást igényel. Ez éppoly helytelen volna, mint ahogy nyilván ninc.oly konstruktőr, aki akkor, midőn egy komplikált gépet a n n a k mindé n hatalmas erőt kifejteni alkalmas szerkezeti alkatrészeivel átvesz, s a j á t ötletességét azzal kívánná kimutatni, hogy könnyedén mellőzi, sőt elzárja a biztonsági szelepet, amely lehetővé teszi, hogy a felgyülemlett, de káros hatású erők maguknak veszély esetén szabad utat keressenek. Pedig kétségtelen, hogy a biztonsági szelep is „hézag", de bizonyára nem olyan hiány, amelynek pótlásáért a merész tervező dicséretet várhatna. Már pedig a m. kir. pénzügyminiszternek az okirati illetékekre vonatkozó jogszabályok hivatalos összeállításáról szóló rendelettervezete körülbelül ilyesmit tartalmaz, amidőn a 18S. §-ában „Kereskedők és iparosok levélváltása" cim a l a t t a régi Illetéki Díjjegyzék 59. tételének 4. pontjában foglalt kedvezményt úgyszólván teljesen megszünteti. Az ebben a pontban foglalt általános és csak taxatíve felsorolt kivételekkel korlátozott mentességet ugyanis az u j p a r a g r a f u s 1. bekezdése megszünteti és a feltételes illetékmentességet kivétellé teszi, amennyiben kimondja, hogy az csak akkor áll fenn, ha ezek a levelek nem tartalmaznak mást, mint 1. a kereskedő vagy iparos rendes üzletkörének tárgyaira vonatkozó adásvételi, szállítási vagy vállalkozási jogügyletet: 2. az 1. pontban emiitett jogügyletre vonatkozó ajánlatot: 3. az 1. pontban emiitett jogügyletből származó követelés kiegyenlítésére vonatkozó megállapodást: 4. az 1. pontban emiitett jogügyletből származó követelés kiegyenlítésének elismerését. Ha azonban ezeket a kivételeket közelebbről megtekintjük, ugy azt látjuk, bogv végeredményben azok sem biztosítanak valóságos illetékmentességet, mert részben az időközben életbelépett más jogszabályok következtében tárgytalanok, részben pedig a p a r a g r a f u s további bekezdésében foglalt rendelkezések következtében soha alkalmazást nem nyerhetnek. Igv nevezetesen az 1. pont alá eső jogügyletek illetékmentessége a kereskedőt ma m á r nem érdekli, m e r t hiszen azok után forgalmi adót kell fizetnie, m á r pedig a forgalmi adóval terhelt ügyletek után ujabb illetéket a feltételes illetékmentesség hiányában sem kellene fizetnie.
33
A 3. pontban emiitett mentesség viszont azért nem jelent előnyt, mert az a 2. bekezdés rendelkezése szerint m á r nem terjed ki a követelés kiegyenlítésére vonatkozólag a levélben foglalt oly megállapodásra, amely az előbbi jogalap helyett más jogalapot, vagy a követelés főtárgya helyett más tárgyat köt ki és ezzel olyan jogügyletet hoz létre, amely nem a kereskedő vagy iparos rendes üzletkörének tárgyaira vonatkozó adásvételi, szállítási vagv vállalkozási jogügylet. Már pedig a követelés kiegyenlítésére vonatkozó olyan illetékköteles megállapodást, amely ez utóbbi, a mentességet ismét megszüntető rendelkczes valamelyik kritériumát ki nem merítené, elképzelni a legjobb szándék mellett sem tudok. Ami végül a 4. pontban emiitett mentességet illeti, az. tekintettel arra, hogy a követelés kiegyenlítésének elismerése általában a számlák úgynevezett szaldirozása u t j á n történik, ugyancsak nem rejt magában semmiféle gyakorlati előnyt, minthogy a számlák feltételes illetékmentességet nem élveznek. Legfeljebb talán a 2. pont alatt emiitett „ajánlatok"' azok, amelyekre nézve a kereskedő a régi 59. tételben foglalt mentességnek csekély maradványaiként illetékmentességet élvezhet, mert a tervezet 285. §-a szerint oly ajánlatok, amelyeket nem kereskedő tenne, tényleg 2 pengő illeték alá esnének. Ámde eltekintve attól, hogy oz a tétel nyitván a minden reális alapot nélkülöző és pénzügyi jogi szempontból leginkább elítélendő úgynevezett papirosilletékek közé tartozik, amellyel a kereskedőt sújtani -valóban elképzelhetetlen volna, azt hiszem, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy nem kereskedők az íllctéki szabályok fennállása óta ezt, az illetéket valószínűleg egyetlenegyszer sem rótták te, úgyhogy tehát előnyt a nem kereskedőkkel szemben még ez a pont sem nyújt. Az 1927. évi V. t.-c. fent idézett 39. §-a értelmében kétség nem férhet ahhoz, hogy az Illetéki Díjjegyzék 59. tétele 4. pontjában foglalt és ma is változatlanul fennálló rendelkezések ily módon való denaturálása semmikép sem fér bele az ott nyert felhatalmazás kereteibe és sem ezen szakasz 1. bekezdésében foglalt hét szemponttal meg nem indokolható, sem különösen nem igazolható a 2. bekezdésben foglalt világos tilalom folytán. Azonban a rendelet tervezői még ennél is tovább mentek, amennyiben a 188. §. 2. bekezdésében még szükségesnek tartották azt is kijelenteni, hogy az Illetéki Díjjegyzék idézett tételében emiitett kivételeken felül a feltételes illetékmentességet a jövőben megvonni kívánják még a levélbe foglalt, kezesség vállalására és zálogjogalapitásra nézve is. Minthogy ez a jogmegvonás az 1. bekezdésben foglalt rendelkezésre való tekintettel nyitván fölösleges, szinte azt kell hinnem, hogy a rendelet tervezői egészen nyíltan kívánták az 1927. évi V. t.-c.-ben foglalt tilalommal szembehelyezkedve az Illetéki Díjjegyzék 59. tételének 4. pontjában nyújtott kedvezmény elvonásával oly szabályt létesíteni, mely a jelenleginél több illeték fizetését vonja maga után. Ugyanezt teszi egyébként a 3. bekezdés is, amely az eddig általában véve szokásban volt és a m. kir. közigazgatási bíróság
34
ítéleteiben sohasem kifogásolt gyakorlattal szemben a feltételes illetékmentességet abban az esetben is megvonja, h a valamely levelet mindkét szerződő fél aláirta, vagy amikor a másik féi az ügylethez való hozzájárulását rávezette és azokat a levélírónak visszaadta. Az u j szöveg tehát nemcsak hogy nem emeli a m á r kialakult joggyakorlatot kifejezett jogszabállyá, h a n e m ellenkezőleg, kifejezett jogszabályt vél alkothatni a m á r kialakult joggyakorlat megváltoztatására. A fent használt hasonlatra visszatérve, ugy látszik tehát, hogy a tervezet nem elégszik meg a biztonsági szelep megszüntetésével, hanem még a n n a k a helyét is be a k a r j a szögezni. lJe még ez sem elég neki, hanem ezen is túlmenve, még egy további intézkedést vél szükségesnek, amely azután igazán alkalmas arra, hogy az eddig fennállott feltételes illetékmentességnek még a nyomát is eltüntesse. Nem tudok eléggé nyomatékosan r á m u t a t n i a r r a az 5. bekezdésben foglalt rendelkezésre, amely az eddigiek megkoronázásául még azt is kimondja, hogy „ha a jogügyletet az üzleti szokások szerint nem levelezés utján szokták írásba foglalni és a levél tartalmát nyilván csak az illeték elkerülése végeit választották", a levelet a feltételes illetékmentesség nem illeti meg. Ez a rendelkezés ugyanis magában is teljesen eiegendö lenne az Illetéki Díjjegyzék 59. tételének 4. pontjában foglalt kedvezmény teljes hatályon kivül helyezésére, mert hiszen merőben alantas közegek belátására bizza, hogy mit t a r t a n a k ők olyan üzleti szokásoknak, amelyek szerint valamely ügyletet levelezés u t j á n szoktak Írásba foglalni és mikor vélelmezik ők azt, hogy a levélforma nyilván csak az illeték elkerülése végett választatott. A zaklatásoknak végeláthatatlan sora kell hogy következzék ebből a pongyola szövegezésből, mely minden világos kritérium mellőzésével csak a kereskedelmi életben és a n n a k szokásaiban teljesen járatlan pénzügyi közegeknek szolgáltatja ki a feleket. Azzal a várható ellenvetéssel szemben, hogy a lelek vélt sérelmeik ellen jogorvoslattal élhetnek, r á kell m u t a t n u n k arra, hogy mindaddig, ameddig csak a felettes hatóságnak felelő pénzügyigazgatóság dönt a fellebbezés felett, amig a m. kir. közigazgatási bíróság túlterheltsége, miatt a végső döntésre csak évek multán lehet számítani és mindaddig, amig a m. kir. kincstárt előzetes végrehajtás illeti meg, ellenben a jogtalanul beszedett és évekig visszatartott illetékösszegckért k a m a t o t nem térit, igazi jogorvoslatról nálunk beszélni nem lehet. Az Illetéki Díjjegyzék 59. tételében foglalt rendelkezésnek a hivatalos összeállításba ily módon való átvétele a fentiek szerint kétségtelenül törvénybe ütköző és ugy hiszem, a két szöveg egyszerű egybevetése önmagában, még az eddig felhozott indokok nélkül is, mindennél meggyőzőbben igazolja ezt. Minthogv továbbá a régi rendelkezésekből folyó gazdasági eredmények nyilván nem következhetnek be akkor, ha — mint volt szerencsém demonstrálni — a tervezett rendelkezések éppen azok ellenkezőjét tartalmazzák, hanem ez utóbbiak okszerűen ugyancsak-épp ellenkező, tehát gazdaságilag káros eredményekre vezethetnek, a tervezetbe felvett rendelkezésekből eredhető gazdasági károkra szintén nem kell újból felhívnom a figyelmet.
35
Amit azonban mindezek u t á n a legkevésbbé tudok a rendelettervezet készítőinek megbocsátani, az az, hogy nem látták be a tervezett módosítások teljesen hiábavaló és keresztülvihetetlen voltát. Magyarország sokezer kereskedőjének milliószámra menő levelezéseit kellene ugyanis a pénzügyi hatóságoknak állandóan figyelemmel kisérni és ellenőrizni, ami úgyszólván a lehetetlenséggel határos. Ha tehát a tervezett rendelkezések valóban •életbelépnének, csak két eshetőség volna elképzelhető: vagy az hogy a pénzügyi hatóságoknak a forgalmi adóellenőrök intézményéhez hasonlóan, kereskedelmi leveleket ellenőrző pénzügyi tisztviselők ezreit kellene alkalmazniok cs ezzel nemcsak az egész gazdasági életet a folytonos kellemetlen zaklatásokkal állandóan izgalomban tartaniok, hanem egyszersmind az összes •adózókat is teljesen improduktív módon súlyos, személyi és dologi kiadásokkal megterhelniük, vagy pedig az, hogy a felelős tényezők ettől az immár eléggé diszkreditált eszköztől visszariadva, az eddigi, erre be nem rendezett szervezettel próbálnán a k az ú j o n n a n tervezett szakasznak érvényt szerezni, ami azonban eredmény szempontjából kétségtelenül a semmivel volna egyenlő. Egészen bizonyos, hogy az első esetben az intézkedés végreh a j t á s á r a fordított költségek felemésztenék az ebből várható hasznot, a másik esetben pedig a szakasz irott malaszt maradna, melyből az államnak alig valami többletjövedelme származnék. Ily körülmények között pedig a tervezet készítőinek józanul gondolkozva csak a liberális megoldást lett volna szabad választaniok. Sajnos, azt az előkelő gesztust, amellyel a XIX. század ötvenes éveinek pénzügyi szakemberei a számukra reménytelen problémát megkerülték, a XX. században m á r nem tudták megtalálni, holott a kilátások ma sem kecsegtetőbbek. Sokan vannak, akik némi elégiával látják, hogy törvényhozásunknak 1869 óta még mindig nem volt ideje az illetéki kódex megalkotására, de h a meggondolom, hogy m á r csupán a meglévő jogszabályoknak „hivatalos összeállításba való összefoglalása" is minő sajnálatos eredményekre vezethet, valóban nem m a r a d más hátra, mint Anatole Francé rezignált filozófiájában keresni megnyugvást, aki azt mondja, hogy az emberiségnek minden időkben egy és ugyanazon mennyiségű ostobaság és gyarlóság áll, mint tőke, rendelkezésére és csák azon múlik, hogy, mikor annak gyümölcsöztetéséről van szó, nem azt a befektetést kell-e a legjobb elhelyezésnek tekinteni, amit az idő m á r megszentelt. „Lom de me réjouir", úgymond, „quand je vois s'en aller quelque vieille erreur, je songé á l'erreur nouvelle qui viendre la remplacer, et je me demande avec inqui•étude si elle ne sera pas plus incommode ou plus dangereuse qué l'autre. A tout bien considérer, les vieux préjuges sont moins funestes que les nouveaux: le temps, en les usant, lés a polis et rendus presque innocents."
36
A cseh jövedelmi adó. I r t a : Dr. Huppert
Leó.
I. Minden átfogó adóreform a társadalom gazdasági tényezőinek egy adott időpontban fennálló egvmásliozi viszonyát a az államnak az egyes termelési tényezök'szociális jelentőségéről vallott felfogását feltüntető h ü tükörkép. Vagyis, minden adóreform két irányban vetiti fényét: az egyik: ami van. — a meglevő gazdasági s t r u k t u r a — a másik: ami legyen — a gazdasági erőviszonyok tudatos kialakulása és befolyásolása az állam által. A cél szempontjából nézve: minden adóreform az állani azon törekvését ábrázolja, hogy polgárai lehető legmérsékelíebb és "legigazságosabb megterhelése á r á n biztosítsa a funkcionáláshoz múlhatatlanul szükséges a n y a g i eszközöket. E két tételből következik, hogy minden -adóreformnak, — hogy az tartós, igazságos és materialiter kielégítő legyen — gazdasági és társadalmi feltételei vannak. Ilyen feltételek a pénz értékében, a társadalmi osztályok elhelyezkedésében, az állam gazdasági és politikai céljában beállott bizonyos állandóság, megállapodottság. Nem véletlen tehát, hogy a középeurópai államok úgyszólván mindegyike, miután u j határai között elhelyezkedett s a -pénz elértéktelenedése f o r m á j á b a n jelentkező sziv-attakokat legyőzte, adórendszerének u j felépítéséhez kezdett. A társadalompolitikai vizsgálódás feladatkörébe tartozik a n n a k megállapítása, hogy az egyes társadalmi osztályok kialakulása, a gazdasági viszonyok stabilizációja az állandóságnak az itt követett mértékét elérte-e? Autochton gazdasági egységekben ez a vizsgálat könnyebb; ellenben a vérkeringésükben a szétdarabolás által alákötött köizépeurópai államokban, valamint vámvonalak és politikai és gazdasági elszigeteltség által meg- és. felosztott E u r ó p á b a n inkább a gazdasági jóslás, mint a pontos. diagnózis áll rendelkezésre a kérdés eldöntése céljából. Még viszonylag stabil és gazdasági i r á n y a i b a n megállapodott társadalom is a fejlődő tudomány és a haladó gazdasági élet i r á n y á b a n változtatja adórendszerét, amire kitűnő példa az angol adójog utolsó két évtizedes fejlődése, — úgyhogy végeredményében a kérdés minden át.ogó reforma'órius törekvéssel szemben az, hogy a rendszer alapjaiban, felépítésében és szabályainak elasztieitásában elég ruganyos-e ahhoz, hogy a bekövetkező változások adójogi konzekvenciái szervesen beleilleszthetők legyenek. H a ezen a szemüvegen keresztül vizsgáljuk az egyenes adónak Csehországban az 1927. évben bekövetkezett reformját, u g y a n n a k jogi és gazdasági szükségszerűsége m á r első meggondolásra adva van. A régi Ausztria területéből Szilézia, Morvaország és a tulajdonképeni Csehország, N a g y - M a g y a r országból az egész m a g y a r felvidék, — amely az u j -országban Szlovákia és -Kárpátho-Russzia nevet- kapta — egyesittetett egy országgá. A fennállott jogszabályok h a s o n l ó s á g a az ezen országrészek között, létezett közjogi kapcsolatból következett, a« egység azonban hiányzott. A törvény általános indokolása
37
tanulságos képét a d j a a n n a k a- 8 esztendőn keresztül iartott toldozás-foldozásnak, amellyel a cseh törvényhozás megkiséreite unifikálni a meglevő szabályokat. Természetes azonban, hogy ez csak .pillanatnyi segítséget nyújtott. Ami előttünk fekszik, az egy u j épület u j alapzata, A politikailag egységesített területek politikai és gazdasági egységének adójogi rezultánsa. II. A cseh egyenes adórendszer alapjául az alábbi gazdasági szemlélet szolgál: H a a gazdasági életet egy kör formájában képzeljük el, ennek egyik felében foglalnak helyet a termelés, másik felében a fogyasztás tényezői. Az egyik részt a termelő gazdasági egységek, a másikat a fogyasztási egységek, a háztartások alkotják, A jövedelem, amely a termelő egységekben létrehozatik, a gazdálkodás csatornáin keresztül, a fogyasztási egységekbe jut. A háztartásokba bejutó jövedelem egyenlő a termelő egységek h o z a d é k á n a k summázatával. A nemzeti termelés egyenlő a nemzeti jövedelemmel. E n n e k a gazdasági rendnek megfelel a hozadéki és jövedelmi adók rendszere. I I I . E helyütt csupán a cseh jövedelmi adórendszert vizsgálom, e tekintetben minden törvényhozás legégetőbb kérdése, hogy a személyes, egyéni teherviselöképesség alsó és felső h a t á r á t miként állapítsa meg (szociális szempont), másfelől a megállapítás lehetőségeit miként biztosítsa. Mert sehol az adótörvényhozás és minden törvényhozás igazságossági szempontja olyan nehézségekre nem bukkan, mint éppen a jövedelemadónál. Fellner F r i g y e s : Ausztria és Magyarország nemzeti jövedelme o. m u n k á j á b a n (Akadémiai.értekezés, 136. és 137. old.) kimutatja, hogy 1913-ban a jövedelmi adó tárgyául szolgálható 14.512 milliárd (arany) k o r o n a jövedelemből Ausztriában a valóságban csak ennek 45.76%-a fizetett ténylegesen jövedelmi adót. Noha fenti jövedelemben számba v a n n a k véve az 1200 k o r o n á n aluli, tehát jövedelmadó-mentes jövedelmek is, de ezek számbavételével sem lehet más eredményre jutni, mint a r r a , hogy a jövedelemadó-költeles vagyonnak legalább 40%-a elvonatott az adó alól. E z t az eredményt a cseh pénzügyminisztérium vizsgálatai is támogatják. C s u p á n azon adatokat vizsgálva, melyek a „Mitteilungen des oesterreichischen Finanzministeriums" hivatalos kiadványaiból is ellenőrizhetek, megállapítható, h o g y a m a i Csehország területén 1898-ban az adó alá kerülő összjövedelem 34.44%-a ered fix-fizetésékböl, mig az összjövedelem 42.28%-a azon jövedelem, mely töke és vállalkozási eredmény a l a p j á n adózik. V a g y i s az adó alá kerülő összjövedelemnek közel fele a fix-fizetésüek jövedelméből kerül ki. Az 1913-as adatok a l a p j á n megállapítható, hogy az egyenes adó alá kerülő nemzeti jövedelem 43.65%-a származik a fix-fizetésekböl, mig a z összjövedelemnek csupán 36.83%-át szolgáltatják a töke és a vállalatok. Csak a r r a kell gondolni, hogy a régi Ausztriának ezen a legjobban iparos vidékén 1898 és 1913 között mily módon szaporodtak az életerős vállalatok, mennyire
38 emelkedett a részvénytöke és mint növekedett a bankbetét, h o g y kellő világításban lássuk ezt az adatot, amely végeredményében azt mondja, hogy a kapitális és a vállalkozás, ideértve a szabad p á l y á k o n mozgókat is, az adóalapul szolgáló összjövedelemben 6.82%-al kevesebbet participáltak, mint a fixfizetésü alkalmazottak és a tisztviselők. Végeredményében ez annyit jelent, hogy mihelyt a jövedelem nem ellenőrizhető forrásból ered, miként a fentiekben a vállalati és tökejövedelem, szemben a fix-fizetésekkel, — a k k o r igen jelentős mértékben elmenekül az adó elöl. További el nem hanyagolható szempont egy — a következő 10—20 évre szánt jövedelemadó-rendszer kiépítésénél az adómorálnak a h á b o r ú alatt s azt követöleg bekövetkezett teljes leromlása. Miután e részben adóstatisztika rendelkezés ü n k r e nem áll, á cseh törvény indokolásában található adatokra vagyunk utalva. Ebből megállapítható, h o g y 1924-ben 995.18 millió cseh k o r o n a a jövedelemadóból s z á r m a z ó tiszta jövedelme a cseh á l l a m k a s s z á n a k s ezen jövedelem 42.80%-a oly jövedelmekből származott, melyek a d ó j á t p é n z t á r a k , vállalati k a s s z á k stb. levonják, vagyis oly jövedelmekből, melyek el nem rejthetök. Ismét csak a r r a hivatkozhatunk, h o g y minden köztapasztalattal ellentétes, hogy a jövedelemadó alá esö nemzeti jövedelem közel felét köz- és magántisztviselők -hivatali illetményei képezzék. A T . indokolása idézi és megerősíti a német pénzügyi irodalom azon tételét, melyet a porosz jövedelmi adótörvény vizsgálatánál találtak, h o g y az állam tudatos megrövidítése a kiviteli technika g y a r l ó s á g a mellett egyik legfőbb tényezője a jövedelmi adó csekély eredményének. E tapasztalatok u t á n " c s a k egy lehetséges u t k í n á l k o z i k : alacsony kulccsal kezdődő, erös progresszivitással emelkedő, szociális, tekinteteket messzemenően honoráló, egyszerű adórendszer. A Swift-féle adóegyszeregy régi s z a b á l y a : 2 X 2 — nem mindig — különösen az adónál nem mindig négy. E mellett, azonban hangsúlyozni kell, amit a cseh törvény idevágó indokolása is kiemel, hogy b á r m e l y tökéletes adórendszer eredményei is kárbavesznek, ha maga az adó adminisztrációja nem jó. Ezeknek az indokolásban lefektetett szempontoknak figyelembevételével a cseh jövedelmi adótörvényt a k k é n t jellemezhetjük, hogy az szociális és igazságossági szempontokat messzemenően honoráló, áttekinthető, "precizen fogalmazott törvénymü, mely a szász-porosz mintára felépített és Nyugatés Közép-Európában elfogadott jövedelmi adórendszereken épül fel. Éppen ezek m i n t á j á r a a jövedelem fogalmát nem a d j a . Minden törvényi fogalommeghatározás bizonyos, törvényi kötöttséget, eredményez, s h a azt általában az a d ó z á s terén ker ü l n i kell kézenfekvő okokból, a n n á l inkább óvatosan kell b á n n i egy közgazdaságilag oly vitatott fogalommal, mint a jövedelem. Ennélfogva a mi törvényünkkel egyezően nem azt állapítja meg elsősorban a cs. T., h o g y mi esik adó alá, h a n e m az adóköteles személyeket s o r o l j a fel.
39
A közös adózás együttadózásának rendjét fenntartja, n o h a ez meglehetősen súlyos i g a z s á g t a l a n s á g r a vezet a legtöbb esetben. A háztartás körét azonban a H . Ö. 3. §-ával szemben kitágítja". A mi törvényünkhö'z fűzött ut. 4. bek.-e pontosan k ö r ü l z á r j a e k ö r t ; m i g a mi törvényünk intézkedése törvényes házasságot kíván a n ö részéről, addig a cseh törvény a tényleges együttélést jogalapitó ténynek f o g a d j a .el. Mig a nagyk o r ú lemenők, a felmenők, oldalrokonok jövedelme a mi törvényünk szerint a h á z t a r t á s fejének jövedelméhez rendszerint hozzászámítandó, a 3. §. 4 bek.-ében irt kivételes esetektől eltekintve, addig a cs. T . 5.. § - a az ellenkezőjét rendeli. E z annyiban helyesebb, mert kisebb térre· szorítja azt az anomáliát, mely azáltal áll elő, hogy s o k tag jövedelmének összeszámítása folytán egy végeredményében sokkal m a g a s a b b adó kerül ki, mintha az egyes tagok k ü l ö n adóznának. H a s z n o s utmutatást tartalmaz a cs. T. 7- §-ának 5. bek.-e számunkra·. A m i törvényünkkel egyezően az alkalomszerű rendkívüli nyereségeket, mint aminő a sorsjegynyeremény, örökség, hozomány, ingatlan eladásából származó rendkívüli bevétel, végkielégítés stb., csak hozadékában adóztatja. E z e n körbe tartozik mindkét törvény szerint a rendes kereseten kivül történt alkalomszerű spekulációból származó jövedelem is. Mindkét T . kiemeli, h o g y ez a spekulációs nyereség adóköteles, de mig a mi törvényünk hallgatása folytán jogosult az esetleges veszteséget — számszerű vallomás esetén — levonásba jiozni, addig a cseh T . ezt igen helyesen tiltja. Az ily ügyletek rendszerint igen kevéssé érdemelnek védelmet s azt a veszélyt is m a g u k b a n rejtik, hogy adóköteles jövedelmek általuk eltüntet'etnek. Reámutatok végül a r r a a közgazdaságilag jelentős ifiíézkedésre, melyet a cs. T . 10. §. 2. bek.-e tartalmaz; e rendelkezés megengedi szabályszerű kereskedelmi könyvek vezetése esetén, hogy vállalati épületek emelése, építése, át- vagv hozzáépítése, u j gép yagy egyéb berendezések "beszerzése, vagy kicserélése esetén, az egyébként megengedett levonásokon felül ezek tényleges költségének 20%-a, 5 éven keresztül, tehát 5 részletben leírassanak a jövedelemből. A mi törvényünk (15. §. 3. p.) szerint ez tudvalevőleg a törzsvagyon gyarapításának a fogalma a l á esik s adóköteles. (Folytatjuk.)
Pénzügyi szemle. Autóadó. A gépjárművek és azok pótkocsijai 1927. év végéig az egyes városok és községek által hozott szabályrendeletekben megállapított adózás alá estek, vagyis ez az adó helyhatósági szolgáltatás volt. Az 1928. évi j a n u á r hó 1-től kezdődő hatállyal életbelépett 1928. évi VI. t-c. (a közúti g é p j á r m ű v e d közúti célokra való megadóztatásáról) a gép járóműveket állami közúti a d ó alá. vonja és kimondja, hogy a közúti gépjáróműveket ezen közúti adón felül m á s (például törvényhatósági vagy községi) közle-
40
kedési adóval (közmunkaváltsággal) megterhelni n e m lehet. Ez a tilalom azonban nem z á r j a ki azt, hogy személy- vagy áruszállítással üzletszerűen foglalkozó gepjárművek tulajdonosai az útfenntartás költségeihez való hozzájárulásra köteleztessenek. Az adó tárgyai a közutakon sinpálva nélkül közlekedő személy· vagy teherszállításra szolgáló, Illetőleg különleges rendeltetésű gépjárművek és azok pótkocsijai. Nem esnek ezen adó alá a géperejű uti hengereink, a gőz- vagy motoros ekék kötéldobos lokomotivjai, a motorekék, a cséplőgépek, motoros fűrészek és faapritók, valamint azok a vontatógépek (traktorok), melyeknek közlekedése nincs forgalmi engedélyhez kötve. Az adó a l a p j a autóbuszoknál, tehergépkocsiknál,, adóköteles traktoroknál és pótkocsiknál a forgalmi engedélyben megadott önsúly, egyéb gépjárműveknél a forgalmi engedélyben megadott lóerők száma (adólóerő). A törvény az egyes gépjárműfajoknál a legkisebb és legnagyobb adótételeket állapítja meg, a· fizetendő adó nagyságát ezen határokon belül a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza. Az adót az köteles fizetni, akinek a nevére a forgalmi engedély szól. Az adót első fokon a kir. adóhivatalok vetik ki, fellebbezési hatóság a közigazgatási bizottság adóügvi bizottsága, melynek másodfokú határozatai ellen a kir. közigazgatási bírósághoz van panasznak helye. A törvény végrehajtasára vonatkozó 1928. évi" 15.00O—VII. a. számú utasitás a Budapesti Közlöny 1928 január 29-én megjelent számában tétetett közzé. Az adónyilvántartások egyszerűsítésének célját n e m szolgálja az az intézkedés, hogy amig az évnegyedenként fizetendő' adók esedékességi határideje február, május, augusztus és november 15-ike, addig az autóadó, jóllehet évnegyedenként fizetendő, január, április, julius és október 15-én esedékes.
Pénzügyi joggyakorlat. Ha az adózó fél jövedelmének kimutatása céljából bizonyítékokra, különösen. pedig könyveire hivatkozik, ezen bizonyítékokat csak a vonatkozó okok ismertetésével lehet mellőzni. (M. Kir. Közig. Bíróság 10 053/1926. P. sz.) A K. H. Ö. 21. §. 1. bekezdésében, a 23. §. 1. bekezdésének 1. és 3. .pontjaiban és a 30. §. 3. bekezdésében foglalt rendelkezésekből következik, — a m i különben a 30. / . 2. bekezdésére vonatkozó végrehajtási utasításban ki is van mondva, — hogy adóalapú' a valóságos tiszta jövedelmet kel] vennb Ennek a jövedelemnek kinyomozásánál pedig elsősorban az adózó fél által szolgáltatott bizonyítékokra kell tekinlettel lenni, tehát ezeket a bizonyrékokat a kivető hatóságoknak mérlegelni kell s azok el n e m fogadása okait tüzetesen elő kell sorolni. Az adózók könyvvezetési kötelezettségére a K. H. Ö. 50. §-ához t a r tozó végrehajtási utasitás különös rendelkezéseket is t a r ' a l m a z , s a kereskedelmi könyvek figyelembevételére, esetleg könyvvizsgálat tartására nézve, a K. H. Ö. 12. §. 4. bekezdése, a 29 §-ához tartozó végrehajtási utasitás 16. bekezdése, illetve a 30. §. 4. bekezdéséhez tartozó végrehajtási utasitás 3. bekezdése külön is intézkedik. Abban az esetben tehát, a m i k o r az adózó fél a jövedelme kimutatására bizonyítékokra, különösen ped'g a könyveire hivatkozik. ezeket a bizonyítékokat mellőzni nem lehet anélkül, hogy a hatóság az a r r a vonatkozó okokat ne ismertesse, h a n e m azok-
41
kai elsősorban keli /foglalkozni, s a jövedelem megállapításának egyéb m ó d j á r a akkor lehet áttérni, ha azok elfogadható és kellő' adatokat nem n y ú j t a n a k . Minthogy pedig az adózó fél már a vallomásában az üzleti könyveire hivatkozott, s a könyvkivonatokat becsatolta és a fellebbezésében könyvvizsgálatot is kért, amelyekről azonl an az adófelszólamlási bizottság meg sem emlékezik, s a határozata egyébként sem tartalmaz kimerítő indokolást: az ügy alaposan felii] nem vizsgálható, amiért a határ,ozat feloldása vált szükségessé. Ha a szülő ingatlanát okirat nélkül ruházza át gyermekeire, a jövedelem- és vagyonadót a szülő terhére kell kivetni. (M. Kii·. Közig. B róság 8287/1927. P. sz.) A panaszos a terhére kirótt jövedelem- és vagyonadó törlését azon az alapon igényli, b,ogy az adózás alá vont birtokát még az 1924. évben felosztotta gyermekei között. A panaszt alaposnak elismerni nem lehetett, mert a panaszos azt az okiratot, amellyel birtokát gyermekeire átruházta, felhívás ellenére be sem m u t a t t a és így, ha az átruházás va óban meg is történt volna, — az n r n t magánjogi címen nem alapu'ó rokoni támogatás —· a jövedelem- és vagyonadóról szóló H. Ü. 15. §. 4. pontja szerint a panaszos 1926. évi jövedelem- és vagyonadójának kirovása szempontjából figyelembe nem vehető. A storno-ügyletek forgalmiadókötelezettsége. (Közig. Bíróság 3027/1927. P. szám.) ' A panaszps részvénytársaság terhére a pénzügyi hatóság azért állapította meg. a 80 715 612 korona általános forgalmi adót, mert az általa határidős szállításra elad,ott lisztek kötteveleinek visszavásárlásakor — amikor az első eladás perfektu^ltnak volt tekinthető — ezen első eladás u t á n a panaszos részvenytáisaság a forgalmi adót nem rótta le. A panaszos részvénytársaság a megállapítással szemben azt vitatja, hogy itt storno, azaz ügyletmegszüntetés esete forog fenn, amidőn az elmaradt szállításért' kártérítés cimén fizetett összeg után forgalmi adó nem jár. A panaszos szerint az áll alános forgalmi adó tárgya az áruszállítás, az adó alapja pe lig a szállított á r u k ellenértéke fejében fizetett összeg, de pusztán az eladás m a g a nem tárgya a forgalmi adónak. A jelen esetben pedig áruszállítás és fizetés a panaszos részvénytársaság részére nem történt, h a n e m ellenkezőleg, a panaszos volt kénytelen kártérítést fizetni azért, mert szállítási kötelezettségének eleget tenni nem tudott. De a panaszos szerint visszavásárlás Sem történt, mert az eladott őrleményeket a kikötött határidőre leszállítani nem tudván, e mulasztásból fo yólag a panaszos részvénytársaság a malmot terhelő kártérítési kötelezettséget stornó u t j á n peren kívül rendezte. A határidős szállításra eladott liszt nem volt meg sem a kötés létrejöttekor, sem az ügylet storm'rozásakor. Minthogy pedig csupán valamely létező dolog tulajdonjogát lehet átruházni, itt nincs adóköte'es eladás, illetve áruszállítás, hanem egy nem teljesíthető ügylelnek kölcsönös megegyezéssel való megszüntetéséről van szó. A panasz,os részvénytársaság szándéka tehát nem az eladott liszt visszavásárlására iránvult, hanem a nem teljesíthető szá'litási kötelezettségtől való szabadulásra. Az innen elrendelt bizonyifás során a panaszos részvénytársaságnak nem s'kerü't az' az állítását bebizonyítani, hegy nagyobb mennyiségű liszt szállítására vállalt kötelezettséget, mint amennyi rendelke'zésére álló őrleménnyel és gabonával fedezve
42
volt és igy még a szállítási határidők lejárta előtt a m a l o m n a k gondoskodnia kellett, hogy a nem teljesíthető lisztkötéseket még áldozat á r á n is stornírozza. Ellenkezőleg, a megállapítások a r r a mutatnak, ltogy a panaszos ily kényszerhelyzetben nem volt, mert a szóbanforgó időszakban a külföldön bizományi raktárban eladásra tárolt lisztmennyiség figyelembevétele mellett a panaszos beismerése szerint is a raktáron levő liszttel és a íendelkezésre álló gabonamennyiséggel teljesen fedezve volt a prompt szállításra eladott és a határidős szállításra lekötött lisztmenvnyiség. A visszavásárolt lisztkötésekben feltüntetett 4CO.OOO kg. lisztmennyiség pedig ugy az 1924 szeptember 30-án mutatkozó 740.000 kg. liszt és a 9 millió kg. liszt kiőrlését lehetővé tevő gabonakészlethez, mint az 1924 december 31-én' jelentkező és 7 millió kg.-ot meghaladó liszt és 4.5 millió kg. liszt kiőrlését lehetővé tevő gabonakészlethez, nemkülönben az ezan három h ó n a p alatt a malom által tényleg elszállított több mint 21 millió kg. lisztmennyiséghez képest olyan jelentéktelen tételt képviselt, amelynek leszállítása a malom részéről az ügylet feltétlen stornirozását szükségessé tevő akadá.yba nyilvánvalólag nem ütközhetett, tekintettel éppen arra, hogy a lisztkötések nagy többsége éppen december havában vásároltatott vissza és hogy a lisztkötések egy része csupán 1925. év első hónapjaiban vált volna esedékessé. Azt a körülményt, hogy a panaszos kényszerhelyzetben nem volt, bizonyítja továbbá az is, hogy ezen három h ó n a p alatt 5' millió kg.-ot meghaladó lisztmennyiséget szállított ki bizományi rakt á r r a a külföldre, amely mennyiség közvetett uton szintén fedezetül szolgálhatott a belföldi liszíkötések lebonyolítására. Emellett a panaszos részvénytársaság e három hónap alatt megbízásból idegen malmok vevőinek is teljesített szállításokat és ugy ezen idő alatt, mint a rákövetkező időszakban, azaz 1925 e ső négy hónapjában lisztkészlete állandó emelkedést m u t a t . Mindez a vállalt szállítási kötelezettségek teljesítésének lehetőségét bizonyítja és kizárja a szállítási ügyletek stornirozásának szükségét. Megállapítást nyert továbbá, hogy a panaszos részvénytársaság levelezéseiben nincs nyoma annak, hogy a malom a vevőkkel közölte volna, hogy szállítási kötelezettségének a teljesítési batáridőben eleget tenni nem tud és nem fog és hogy kérte yolna a vevőktől a szállítási ügyletnek megegyezés u t j á n való stornirozását. Arra sincs semmi adat, hogy tárgyalás u t á n a stornóra vonatkozólag a malom és a vevők között megállapodás jött volna létre. Ezzel ellentétben a lebonyolítás akként történt, hogy a szóbanforgó lisztkötéseket, illetve az erre vonatkozó kötleveleket a panaszos részvénytársaság ügynökök u t j á n ráfizetéssel visszavásárolta. A ráfizetés ugyan nem felelt meg teljesen az eladási á r és a lisztnek a kötlevél visszavásárlása idejében fennál'iOtt piaci ára között mutatkozó különbözetnek, hanem annál rendszerint valamivel kevesebb volt, de ez a különbözet mégis állandóan a piaci árhoz igazodott és ugyancsak a visszavásárlási árhoz képest nyert kiszámítást az ügynök jutaléka is. Ami pedig a kérdés jogi részét illeti, az 1921. évi XXXIX. t.-c. 30. és 31. §-aiból kitünőleg a forgalmi adó fizetésének kötelezettsége bekövetkezik, mihelyt a forgalmi adó tárgya: az áruszállítási ügylet létrejött, azaz az ingó dolog visszterhes elidegenilése ügyletileg megtörtént és másrészt a forgalmi adó a l a p j a megvan, azaz a szállítási ügyletből folyólag fizetés történik. Az .áruszállítás adókötelezettségére egyáltalán nincs befolyással az a körül-
43 mény, liogy az á r u ismételt átruházás esetén nem megy át természetben minden egyes szerző Tényleges birtokába és így forgalmi adó alá eső átruházásnak minősül az is, ha az elidegenített áru egyelőre az eladó birtokában m a r a d (130.000/1921. P. M. számú végrehajtási utasítás 15. §-ának 6. bekezdésé). És fizetésnek tekintendő a tartozás és követelés kölcsönös elszámolása u t j á n történő árkiegyenlités, tehát visszavásárlásnál történő ráfizetéssel eszközölt vételárkiegyenlités is. Tekintettel arra, hogy a fent előadottakból kitünőleg az ügydöntő körülmény, hogy a jogérvényesen létrejött áruszállítási szerződés a teljesítés lehetetlenülése következtében megszűnt volna, illetve hogy foganatba nem mehetett, igazolva nincs, ellenben a megállapított körülmények mind a r r a mutatnak, hogy a szóbanforgó lisztszállitási ügyletek a köti evet éknek az eladó részéről való visszavásárlása u t j á n — lényegileg perfektuáltattak és a visszavétel alkalmával az eladás ellenében járó ellenérték a visszavásárlásért felszámított összegben elszámolást nyert olyképen, hogy a vevőnek, illetve a lisztkötés visszaadójának csupán a jelentkező többlet fizettetett ki: a liszt első eladása mint teljesedésbe ment szállítási ügylet után kivetett általános forgalmi adót e helyütt is fenn kellett tartani. Nem igényelhető a váltó után lerótt forgalmi adó visszatérítése azért, mert a vevő a váltót fizetésképtelensége folytán a lejáratkor nem váltotta be. (Közig. Bíróság 20.462/1926. szám.) Az adózó áruszállítások ellenértéke fejében fizetésképen kapott és általa leszámitoltatott a m a váltók u t á n lerótt általános forgalmi adó visszatérítését kérte, melyeket üzletfelei fizetésképtelenségük folytán a lejáratkor be nem váltottak. A pénzügyi hatóság elutasító határozata ellen benyújtott panaszát az adózó fél az 1921. évi XXXIX. t.-c. 49. §-ára alapítja.' A panasznak helyet adni nem lehetett, a megtámadott határozatban foglalt indokokon felül még azért sem, mert a panaszban hivatkozott törvényes rendelkezés nyilvánvalóan csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor az áruszállítás iránt kötött jogügylet meghiúsulása, vagy pedig a szállított áru minőségének meg nem felelő volta miatt, az áru vételárát a vevő részére egészben vagy részben vissza kellett fizetni; ebben az esetben pedig az adókötelezettség szempontjából teljesen lebonyolított áruszállításokról van szó, miért is az adó visszatérítésének helye nincs. A kereskedelmi könyv illetékét az első bejegyzés időpontjában fennálló mérvben kell az első bejegyzés előtt leróni. (Közig. Bíróság 21.358/1925. sz.) A panaszostól azért követelik az egyszeres és felemelt illetéket, mert a „Napló" cimü kereskedelmi könyve után az 1924. évi február hó 1-től életbelépett 1924. évi 10.300. sz. P. M. rendelet 4. §-ában meghatározott magasabb bélvegilletéket az 1924. évi február hó 8-án történt első bejegyzést megelőzően nem rótta le. illetőleg a korábban érvényben volt szabályok szerint m á r lerótt kisebb illetékkel szemben mutatkozó különbözetet nem pótolta. . ' . Az illetékköteles fél csupán a felemelt illeték kirovását tám a d j a / m e r t az emiitett pénzügyminiszteri rendeletben nem foglaltatik oly rendelkezés, mely szerint a m á r hitelesített és felbélyegzett könyveket újból be kellene mutatni hitelesítés végett és liogy ennek elmulasztása felemelt illeték alkalmazását vonná maga u t á n A panasz alaptalan. A kereskedelmi és iparüzleti könyvek1 után járó illetéket az illetékszabályok 4. §-ának l'/c. pontja értelmében bélyegben kell
44
leróni és ahhoz a kincstár joga az illetékszabályok 23. §-ának 5. pontjában foglaltakból kitűnő.eg a könyvbe való első bejegyzéssel nyílik meg, de azt a 3S. §-ban előirt módon a bejegyzést ¡megelőzően le kell róni. Ezekből következik, hogy a könyvbe való első bejegyzés idejében annak az illetéknek, ami az akkor érvénybeD álló szabó 'yok szerint a kincstárt megilleti, m á r leróva kell lenni Minthogy a m. kir. pénzügyminiszter által az 1923: XXXII. t.-e. 7. és 23. §-aiban nyert felhatalmazás a l a p j á n kiadott 10.300,1924. sz. rendelet. 4. § a az olyan bekötött kereskedelmi könyvek bélyegilletékét, amelyekbe az első bejegyzés a rendelet életbelépte, vagyis 1924 február hó 1. után történt, a megtámadott határozat szerinti mérvre felemelte, a kérdéses könyvnek az abban 1924. é\i február hó 8-án történt első bejegyzés alkalmával m á r el kellett volna látva lenni a magasabb illetéknek -megfelelő bélyeggel s miután az illetékköteles fél tartozik gondoskodni arról, hogy csak oly kereskedelmi könyvet vegyen használatba, mely a megfelelő bélyeggel m á r el van látva cs igy az a körül elkövetett mulasztás következményeit viselni tartozikennélfogva a megállapított bélyeghiány alapján az 1920 : XXIV t.-e. 5. g-ának 9. bekezdése értelmében kirótt felemeli illeték jogos, ezért a panasznak helyet adni nem lehetett, A saját használatra kiállított könyvkivonat bélyegilleték alá nem esik. (Közig. Bíróság 3424/192G. sz.) Panaszos azon az alapon kifogásolja, a terhére kiszabott illetéket, hogy a megieletezett könyvkivonatot a s a j á t könyveiből s a s a j á t részére állította k i és a kivonat a hitelesítés folytán a tőle követelt illetéknél magasabb illetékkel lett ellátva, a hitelesítő kir. közjegyző által. A bíróság a kifogást alaposnak találta, mert, panaszos a szóbanforgó könyvkivonatot a telekkönyvi hatóságnál zálogjog előjegyzése céljából használatra állította ki, tehát azt s a j á t céljára állította ki és az,1920:XXIV. t.-e. 10. §-a szerint a könyvkivonat csak abban az esetben esik bélyegilleték alá, lia azt a kereskedők vagy iparüzők egymás között vagy más személyek részére állítják ki.
Irodalom. „A Reklám." í r t á k : dr. Naményi Ernő, dr. Beck Salamon, dr. Hermanné Cziner Alice és dr. Nádai Pál. (A P a n t h e o n Irodalmi Rt. kiadása.) A magyar reklámirodalom legátfogóbb és legalaposabb munkája, jelent meg a fenti eimen iöbbszáz oldalas h a t a l m a s kötetben. A r e k l á m gazdaságtanával Naményi E r n ő foglalkozott. Részletesen tanulmányozza a reklám é s a szükségleteknek, valamint a modern termelési rendnek a· kapcsolatait, m a j d külön-külön tanulmányozza a gyáripar és a nagykereskede,lem, a kisipar és a kiskereskedelem reklámját, valamint a kollektív reklámot. A reklámgazdaság tanához s z o r o s a n hozzátartozik egy-egy vállalat reklám-költségvetésének, reklámtervének és a liatás k o n t r o l l j á n a k a vizsgálata, amivel szintén igen bőven é s részletesen foglalkozik az iró. Vizsgálatait alapos statisztikai anyaggal és bö illusztrációval egészíti ki és külföldi példák felsorolásával és ismertetésével igazolja a magn adatait.
45 O Érdekes az a kép, amely Naménvi E r n ő fejezetéből eléuk túrul. Kimutatja azt, hogy az amerikai nagy á r u h á z a k összes kiadásaiból egyedül a reklámköltség gyakran az 5%-ot is eléri. Rendkívül jelentős a n a g y i p a r reklámja, ahol a reklám hatása nem egyedül a forgalom növekedésében, hanem főleg abban nyilvánul, hogy az emelkedő forgalomra eloszolván az állandó rezsiköltségek, végeredményben a fokozott reklám állal okozott kiadások nemcsak hogy megtérülnek, hanem az á r u egyre olcsóbban is adható. A „reklám joga!' cimen dr. Beck Salamon irt rendkívül értékes fejezetet, amelyben főleg a tisztességtelen verseny, a szerzői jog és a védjegy jogkérdéseivel foglalkozik. H e r m a n n é Cziner Aliee a reklám lélektanát vizsgálja. Az általa közölt rendkívül értékes adatokból csak egvet; emelünk k i : a Chevrolet Motor Co. 1926-ban 4,100.000 dollárt költött reklámra. A reklám feladatát abban látja, hogy a tömegben az egyes ember cselekvésére hasson. Ebből a célból megkülönbözteti a reklám közvetlen hatását, a n n a k emlékezeti hatását és a vásárlásra való kész.etésl. Szükségesnek t a r t j a ezért azt, hogy a reklám figyelmet keltsen és hogy meggyőzzön arról, h o g y az· illető szükséglet a legjobban a hirdetett cikkel elégíthető ki. Végül a reklám művészetéről Nádai P á l irt s az ö Írásában végigvonul előttünk a reklám művészetének fejlődése a X V I I . század közepének primiliv reklám.echnikájától a mai modern amerikai reklámig. V i z s g á l j a az újsághirdetések, körlevelek, plakátok, világítási reklámok stb. slb. művészetét, kiindulva abból a gondolatból, hogy a. reklám igazán hatásos csak a k k o r lehei, ha az a maga ízlésében és művészi elgondolásában is képes hatni az egyénék tömegeire. A békebeli életéhez visszaiéró m a g y a r közgazdaságnak hasznos könyve lesz az ú j o n n a n megjelent munka. A Magyar Nemzeti Bank és a pénzpiac. I r t a : Havas Miksa. (Tébe-könyvtár, á r a 3 P.) A 160 oldalas m u n k a kimerítően és részletesen foglalkozik a Magyar Nemzeti B a n k tevékenységével és a n n a k hatásával a pénzpiacra. A m u n k a történeii visszapillantást ad az 1821. évi devalvációig és részletesen tárgyalja a Magyar Nemzeti B a n k születésének történetét. Teoretikusan is vizsgálat tárgyává teszi a Magyar Nemzeti B a n k mérlegét, ismerteti a. mérleg jogi és közgazdasági felépítését, m a j d külön fejezetekben foglalkozik a Magyar Nemzeti B a n k egyes üzletágaival. Végül összefoglalójában ismerteti az árupiac és a pénzpiac helyzetét és a n n a k függését, a Nemzeti B a n k politikájától. Die Volkswirtschait Ungars im Jahre 1927. í r t á k ; dr. Kemény György és Vágó József. (Pester Lloyd kiadás.) A m u n k a az 1927. esztendő közgazdasági mérlegét tartalmazza. Vizsgálatainak tengelyébe a tökepiacot állítja és elsősorban azt a hatást kutatja, amelyei az amerikai tőkeimport, m a j d az
46
1927. esztendő vége felé a n n a k megesükkenése okozod általában az európai és különösen a m a g y a r pénzpiacra. Részletesen tárgyalja az 1927. esztendő világgazdaságát, majd speciálisan a m a g y a r gazdasági viszonyokat oly módon, hogy az egyes termelőágak helyzetével k ü l ö n - k ü l ö n részletesen foglalkozik, s o r r a véve a mezőgazdaságot, az i p a r t és a kereskedelmet. Ismerteti az 1927. évi m a g y a r valuta-, pénz- és tökepiacokat és végül behatóan foglalkozik az állami pénzügyek alakulásával. A műhöz Popovics Sándor, a Magyar Nemzeti B a n k elnöke irt előszót, r á m u t a t v á n a r r a , hogy az 1927. esztendő első 9 h ó n a p j a fejlődő és kedvező gazdasági v i s z o n y o k r a engedett következtetést, az utolsó 3 h ó n a p b a n azonban ebben a javulásban stagnálás következett be. E n n e k a s t a g n á l á s n a k az okát az általános európai gazdasági viszonyok h a t á s a k é n t látja. Közgazdaságunk rekonstruálására szükségesnek tart egy szociális és nevelő m u n k á t egyfelől a könnyelműségnek és a fényűző fogyasztásnak a csökkentésére és másfelől a tökeképzés gyorsítására. Budapest kriminalitása és moralitása az 1909—1925. években. I r t a : dr. Pálosi Ervin jogakadémiai tanár. (Budapest székesfőváros statisztikai hivatalának kiadása.) Az u j statisztik a i monográfia részletesen ismerteti a bűnügyi e l j á r á s o k , nevezetesen a feljelentések és azok elintézésének, a rendörségnek, ügyészségnek ü g y f o r g a l m i adatait; foglalkozik a k r i m i n a l i t á s alakulásával, ahol jelentékeny javulást állapit meg: nevezetesen amig az 1923. esztendőben még 129.517 büncselekmény volt, addig ez a szám az 1925. esztendőben 63.600-ra csökkent: k u t a t j a azokat az okokat, amelyek Budapest k r i m i n a l i t á s á i mozdítják elö. Egyenként foglalkozik a f i a t a l k o r ú a k k r i m i n a litásával, a kihágásokkal, a prostitúcióval és a cselédkérdéssel, a társadalmi élet általános jelenségeivel. Végül összefoglalásában kimutatja azt, hogy B u d a p e s t kriminalitása a bűnözés m a g y a r o r s z á g i átlagának alatta marad, mig a külföldi n a g y v á r o s o k kriminalitása 20—30% -kai m e g h a l a d j a a bűnözés m a g y a r o r s z á g i átlagát. A Tébe felterjesztése az okirati illetékekről szóló rendelettervezet tárgyában. H a s z n o s szolgálatot tett a Tébe nemcsak a jogászközönségnek, de általában a k ö z g a z d a s á g n a k a k k o r , amikor a maga rendkívüli alapos és az okirati illetékekről szóló rendelettervezet t á r g y á b a n elkészített felterjesztését 100 oldalas kötetben nyomtatásban i s kiadta. A felterjesztés általános megjegyzéseinek s o r á b a n mindenekelőtt hangsúlyozza azt a körülményt, h o g y az illetéknek a mai gazdasági életre nehezedő s ú l y a s o k k a l nagyobb, mint amilyen azelőtt volt. Csak fokozná ezeket а terheket а tervezet életbeléptetése. E r r ő l а tehernövelésröl s z á m o s példát sorol fel a felterjesztés. K i m u t a t j a például azt, h o g y egy mezőgazda által észközölt primitív lóeladás esetében átlagban négyizben áll be illetékkötelezettség а forgalmi adótól függetlenül is. Az általános megjegyzések után a tervezet egyes p a r a g r a f u s a i h o z teszi meg az elö'erjesztés a m a g a észrevételeit, a maga kritikáját és a maga k o n k r é t módosító javaslatait.
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY I V . évfolyam
4. szám
1928. április
Szerkesztik Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr. LÉNÁRT VILMOS
A cseh jövedelmi adó. I r t a : Dr. Huppert
Leó.
(Folytatás.) 1. Adóalanyok. A mi adórendszerünk a szolgálati viszonyból eredő jövedelmet az alkalmazotti kereseti adó alá vonja s jövedelmi adót az idevágó PL Ö. 5. §. 10- pontjában csupán a 3600 pengőt meghaladó jövedelemmel bíró magánalkalmazottakra és egyházi javadalmasokra vet ki. A cseh T. ezzel szemben az összes alkalmazotti viszonyban levőkre egyedül jövedelmi adót vet ki. Rendszerileg helyesebb s megoldásában méltányosabb a cseh törvény. Közelebbről vizsgálva, a m a g y a r alkalmazotti kereseti adó tulajdonképen jövedelmi adó. A fogyasztás a háztartás keretében r a g a d j a meg a jövedelmet s a személyes teherviselés mértéke szerint adóztat. Lényegét egyáltalán nem érinti, hogy a munkaadó vonja le s nem az adófizető fizeti az államkasszába, sem az, hogy a bruttó jövedelemre van alapítva s levonási tóteleket nem enged. Ezt pótolja az adómentes minimum aránylagos magasabb volta s az adótétel alacsonysága, mely végeredményében oda vezet, hogy a bruttó jövedelem után adózó liavifizeléses kevesebbet fizet', mint. az, ugyanakkora tiszta jövedelem után adózó nem fix-fizetésü polgár. A cseh T. indokolása különös súlyt liclyez ez adónem igazságosságának és létjogosultságának bizonyítására. Azt hisszük, hogy a közteherviselés korában, mikor az állam közintézményei áldásaiban minden polgárát egyformán részesiti, túlzott külön indokokat keresni. Miként a mi törvényünk szerint is, tulajdonképeni napszámosok nem fizetik ezt az adónemei. Egyévi jövedelemre átszámítva 1708 P-ig. — s amennyiben az egyéb nem szolgálati viszonyból eredő jövedelem az 500 cseh koronái meg nem haladja, u g y 1793.— P-ig a jövedelem adómentes. A mi törvényünkhöz viszonyítva ez igen magas minimum. Az alkalmazotti kereseti adó tételeit· egy évre átszámítva heti adózás esetén 1040.—- P . havi adózás esetén 960.— P. az évi adómentes minimum. Ez az adómentes minimum a családtagok számának ötig való. emelkedésével fokozatosan emelkedik, míg végül 5 családtagnál 15.000 cs. koronát — 2550 pengőt — ér el.
4S
A teljesség kedvéért ki kell emelnem, h o g y mig a mi törvényünk s z e r i n j a heti 20 — P jövedelem 0.22% adót fizet, addig a cseh törvény szerint az ennél jóval nagyobb 31.98 P - t kitevő heti jövedelem alig valamivel többet, mint a felét u g y a n a n n a k a százaléktételnek: 0.128%-ot. Viszont a mi törvényünk progresszivitása l a s s a b b a n emelkedik. 453 cs koronánál (77.01 P ) a cseh T . 2.31% adót vet ki, mig a mi t ö r v é n y ü n k 77.— JP heti jövedelemnél csupán 1.29%-ot. A szolgálati viszonyból származó jövedelmeknek ez a mindkét törvény által elfogadott alacsonyabb, illetve mérsékeltebb adóztatása jól indokolt m a g y a r á z a t á t t a l á l j a a fundált és munkaerőből származó jövedelmek alapvető különbségében . 2. Adóalap. Áttcrelc ezekután az adómentes minimum és az adókulcs tekintetében elfoglalt törvényi álláspont ismertetésére. Az adómentes minimum meghatározásánál s z i g o r ú különbséget kell tenni az adóminimum és a létminimum között. E n n e k nyomatékos kiemelése azért szükséges, mert törvén y ü n k 4. §-ának 4. bekezdéséhez fűzött végrh- ut. indokolásszerüleg az 1000.— pengőt a n n a k az összegnek m o n d j a , amely az adózó életének a f e n n t a r t á s á r a szükséges. — zárójelben odateszi: létminimum. E z indokolásnak: helytelen, — létminim u m n a k pedig kevés. Hol van az az ember, — a legtöbb esetben családos ember — aki 1000 pengőből életét f e n n t a r t j a ; ki az, aki napi 2 P 73 fillérből, esetleg kél, vagy három családtaggal, meg tud élni? Az államnak kellene elsősorban ez ellen g felfogás ellen küzdeni, amelyik azon a cimen kér m a g a s a b b adóminimumot, mert ez nem fedi a létminimumot Az elv az, h o g y adót mindenki tartozik fizetni. Indokolásra nem szorul, h o g y az állam a békés közéleti élet lehetőségeinek n y ú j t á s a által minden polgárától megkövetelheti, hogy az állam terheiben osztozzanak. E részben az államot c s a k két egymásból folyó tekintet korlátozza. Az egyik az, h o g y nem követel adót ott, ahol az adózóképesség h i á n y z i k , vagy alább érintendő rendkívüli okok folytán jelentékenyen lecsökkent, s m á s o d s o r b a n nem kövelel ott. ahol előreláthatólag az állam a d ó - a p p a r á t u s á n a k mozgásbahozása nagj'obb költséget igényelne, mint amennyi hasznot a behajtható a d ó jelent. A cs. T. indokolása e r r e az alapvető szempontra reámutat s az itt érintett elvek keresztülvitelét igazolja, hogy, — h a b á r az adómentes minimumot a korábbi állapothoz képest lényegesen emelve 7000.— cs. k o r o n á ban állapítja meg. ami 1190.— pengőnek felel meg — a valódi segítséget és szociális szempontoknak érvényesítését e körön belül azon esetekre t a r t j a fenn, mikor k ü l ö n ö s szempontok az adózóképesség kétségtelen csökkenésére mutatnak. Ilyen esetnek ismeri el a számos családtagot s ezért a z esetre,· h a az adóköteles jövedelem 26.000.— cs. k o r o n á t nem halad meg. egész e h a t á r i g terjedő adóminimumot. állapit meg az esetre, h a a családtagok száma — a feleséget isi beleértve, de beleértve a ténylegesen eltartott n a g y k o r ú fel- v a g y lemenőt, mostohaszülőt, nevelőszülőt, nászt, vöt és menyt — legalább hetet elér. Számbavéve e k ö r igen tág voltát, el kell ismerni,
'49
hogy a c-s. T. az adóképességet befolyásoló e k ö r ü l m é n y t messzemenően veszi figyelembe. E l kell rögtön ismerni, hogy e tényező méltatására módot , ad a mi törvényünk is. Nem teszi u g y a n lehetségessé az adóminimum emelését, s nem teszi lehetségessé kivételes és méltánylandó körülmények messzemenő honorálhatását, azonban 6000 pengőn felüli jövedelemnél egy fokozattal alacsonyabb adótétel alkalmazását engedi ott, ahol az adózón kivül 3—5, kettővel alacsonyabbat, ahol 5-nél több családtag tartozik a közös háztartáshoz. H i b á j a törvényünknek, hogy az. együttadózó , közös háztartás, — ami természetesen nem egyértelmű a családdal —. tagjait a cseh T . mint á j á r a nem adja. ami hol tul szük, hol tul bö m a g y a r á z a t r a fog vezetni. E helyütt kell megemlítenem, hogj« ilyen, az adózóképességet csökkentő s az adót mérséklő tényezőnek ismeri el a cseh T . az özvegységet, feltéve, hogy az özvegy családos. 3. Adókulcs. Minden jövedelmi adótörvény gerince s elvi helyességének a p r ó b á j a az adó-skála. ¡Ma már nincs vita a b b a n , a kérdésben, hogy a n a g y o b b fogyasztóképességet jelentő jövedelem nagyobb adót, több terhet tor el. E n n e k az elvnek a kifejezése a progresszív jövedelmi adó-skála. Maga a progresszivitás azonban kétféle módon vihető' keresztül. Az egyikre példa a mi törvényünk, a más i k r a a cseh, illetve az ennek mintájául szolgált német vagyonadói örvény. A mi törvényünk a ídkozatos skála rendszerén épült fel; a cseh T . az u. n. táblázatos adótarifa rendszerét honosítja meg. A mi törvényünk egy fokozaton belül nem ismer progressziót s az ebből származó a r á n y t a l a n adóztatás eshetőségétől eltekintve, gyakori lehetőséggé teszi azt az esetet, hogy a m a g a s a b b fokozatba esö legalacsonyabb adóalap a r á n y t a l a n u l több adót fizet, mint a közvetlenül alatta fekvő fokozat legmagasabb összege. V a g y i s : egy és u g y a n a z o n fokozaton belül degresszive hat a mi skálánk. A törvényhozó figyelmét ez utóbbi igazságtalanság nem kerülte el, s a H. Ö 22. §. 2. bekezdésében bizonyos h a t á r i g ú t j á t i s állja e lehetőségnek, azonban nem teljésen. A fokozatos s k á l á n a k további hibája, hogy egy bizonyos h a t á r o n tul, — n á l u n k kétségtelenül igen m a g a s h a t á r n á l : 1,200.000.— P évi jövedelemnél — proporcionálissá válik. • A táblázatos adótarifa cseh rendszere abból indul ki. ami minden progresszív adóztatás lényege: hogy t. i. ugyanabban a jövedelemben különböző adózóképességü részjövedelmek v a n n a k . E g y m á r viszonylag alacsony jövedelemben is van elsősorban munkából, munkából és tökéből és végül tisztán a tökéből eredő jövedelem. E h h e z képest legalacsonyabban a munkából, azután a munkából .és tökéből, legvégül a tiszta· tökéből eredő jövedelem adóztatandó meg. E g y 13.000.— es. k o r o n á t reprezentáló jövedelem ehhezképest h á r o m fokozatra osztható schematikusan:
50
további
0.000 cseh koronáig 2.000 ., ,. 3.000
munkajövedelem adóztatandó 1%-al munka -4- tőkejövedelem ,, 2 ° 0 ,, tőkejövedelem, v a g y egyébként nagyobb adókJpess.'get reprezentáló jövedelem adóztatandó 13.000 c s e h korona adóztatandó
Az elméleti megoldásra váró és tisztán matematikai leiadat az volt, miként küszöbölhetők ki az egy fokozaton belül és a szomszédos fokozatok között jelentkező a r á n y t a l a n s á gok, továbbá, h o g y miként legyen elkerülhető az, hogy minden adófizetőnek, — kiindulva a 6000·— os. koronát terhelő 1%-ból — végig kelljen számolni az összes fokozatokat, mig eljut a saját jövedelmét terhelő adóhoz. A cseh T. ezt a matematikai formulát egy k o n s t a n s számban találja meg, m e l y a százalék szerint kiszámított adóból levonandó. E z a k o n s t a n s szám azt a különbséget egyenlíti ki, amely azáltal áll elö, h o g y a fentiekben tagozott összjövedelem mind a b á r o m n e m ű r é s z e a legmagasabb jövedelemrészre eső és mindig legmagasabb százaióktétellel szorozlatlak. holott, ha az egyes részösszegek mindig alacsonyabb százaléklélellel szoroztattak volna, u g y alacsonyabb összegű adó jött volna ki. D e miután a k o n s t a n s szám egy fokozaton belül állandó: épp ez egyszersmind a legkisebb jövedelememelkedés a r á n y o s a n m a g a s a b b adóztatását biztosítja.* Biztosítja legvégül azt, hogy ott, aliol a s k á l a megáll, — a eseli T.-ben ötmilliónál —· még ott sem válik proporcionálissá az adó, mint n á l u n k 1.200.000.— pengőnél; mert ezen legmagasabb összegtől kezdve állandóan u g y a n a z az összeg vonatván le, — a cseh T. szerint 5,000.000.— cseh kor o n a u t á n 291.000 K — az ettől kezdve mindig 2 9 % - k a l számítolt adóból, mennél jobban haladja meg a jövedelem az 5,000.000.— cs. koronát, annál nagyobb százaléktételt eredményez az, hogy a 2 9 % adóból egy változatlan összeget, 291.000 k o r o n á t vonnak le. De éppen ez a rendszer okozza, h o g y a cseh adótörvény indokolásának az a n a g y hangsúllyal kiemelt tétele, h o g y az eddigi 1.60—40%-ig terjedő adó helyett most egy 1—29%-ig emelkedő adó-skála álliltatolt: nem felel jneg a lényeknek. A fentiekből kitünöleg u g y a n i s igaz ugyan az, h o g y a k o n s t a n s sz/ám levonása folytán a végeredményben adódó adó alacsonyabb százaléktételi fog eredményezni, mint a m e k k o r a a skála százaléktétele, másfelöl azonban az imént kimutatottak szerint ez a százaléklétei nem áll meg 29%-nál, h a n e m a konstans szám rendszere folytán, h a b á r csak törtszámokkal is, de folyton, a végletekig progresszive emelkedik. Az u j cseh adó-skála, a cseh pénzügyminisztérium által az indokoláshoz fiizöli statisztikai adatokat vizsgálva, körülbelül 35—40%-os csökkentését jelenti az adózók eddigi jöve* h'gyanis a mi skálánk szerint is több adót fizet egy fokozaton belül is a magasabb összeg, de nem progressive többet. Ptóbbit biztosítja a constans szám.
51 clelmi acló terhének, a h á b o r ú előtti álla.potlioz képest, viszont, amikor — s ez kuriózum számba fog menni a következő 50 esztendőben — 1.9—6.7%-ig emelkedő volt a jövedelmi adós k á l a (az osztr. törv.) — 50%-tól 300%-ig terjedő adóemelést jelent. De hozzá kell tennem, h o g y kb. 40.000.— koronáig a békebeli s a mai adótétel egyezik, — a,mi ugyan rendkívüli szociális belátásra vall, de ennél sokkal többet nem is jedent, lévén a békebeli 40.000.— k o r o n a egy, az élet. minden kényelmét és fényűzést jelentő biztosító összeg, szemben a mai 40.000.— cs. koronával (kb. 88,000.000.— K J , amely az átlagos család elemi, polgári szükségleteit biztosítja.
Az uj magyar forgalmi adórendszer kifejlődése. Irta dr. Zsindely
Ferenc
pénzügyminiszteri titkár.
Az 1923. évben merült fel először komoly formában az a - kívánság, amely a forgalmi adó beszedésének az 1921. évi X X X I X . t.-c.-ben megszabott rendszere helyett az egyes cikkek átlagos forgalmának beeslésszerü megállapításán alapuló úgynevezett osztrák rendszer meghonosítására irányult. Ez a kívánság azóta állandóan foglalkoztatja az érdekeltséget és a közvéleményt. Hírlapi polémiák és parlamenti viták folytak körülötte, s ankétek lavinája indult meg. Aj' pénzügyminisztérium is, egyes érdekeltségek is szakférfiakat küldtek ki Ausztriába - az osztrák rendszer tanulmányozására, s a s z a k - , férfiak egymástól eltérő véleménnyel érkeztek vissza. Kereskedelmi. ós ipari érdekeltségek szembe kerültek egymással. Közben leltek az évek, folyt a vita, de eredményre mind e mai napig nem vezetett. í g y telt el öt esztendő. Igen bosszú idő a gazdasági élet ujjászerveződésének abban· a korszakában, amely 1923-tól 1928-ig lefolyt. A gazdasági élet élt, s mert fejlődni akart, változni volt kénytelen. A forgalmi adó rendszerének, pedig, h a zök-' kenőkkel is, de nyomon kellett, követnie a gazdasági életet. ¡3 amig a közvélemény figyelmét az osztrák rendszer körül folyó hol hevesebb, hol ellanyhulóbb vita kötötte le, lassan és észrevétlenül kifejlődni kezdett a forgalmi adó beszedésének u j magva i' rendszere. Nem ugrott elő készen és szervesen a semmiségből. Nem is rendszer még á mai napig sem. De a célszerűség szükségességének nyomása alatt időközben kiadott több miniszteri rendelet egymással szervesen össze nem függő rendelkezéseiben mintha már fel lehetne ismerni körvonalait. Mintha itt; volna már az idő, hogy rendszerré válhasson, hogy tudatosan lehessen összefoglalni azt, ami öntudatlanul alakult ki, de az élet parancsa szerint, tehát, helyesen. Az általános forgalmi adónak forgalmi adóváltság fizetése u t j á n való lerovásáról kiadott 1926. évi 70.900. számú pénzügyminiszteri rendelet még mintha teljesen az osztrák rendszer meghonosítását tűzte volna ki. célul. Alaprendeletnek készült,
52
keretnek, amelybe egymásután kelleti volna a z egyes cikkek forgalmi adóváltságát — az osztrák Phasen-pausúlé-t — beleilleszteni. A pénzügyi kormányzatnak a rendelet k i a d á s a k o r aligha lehetett m á s céja, min u n n a k az e l h a t á r o z á s á n a k kifejezése, ogv az osztrák rendszert fokozatosan. Magyarország n is megvalósítsa. Az 1926. évi 70.900. számú rendelet tehát megjelent, felölelte az osztrák rendszerre vonatkozó, Ausztriából importált általános rendelkezéseket, s alapul szolgálhatott részletes tárgyalások megindulására. A tárgyalások folytak is, s eredményükhöz képest egymásután jelentek meg a tűzifa és szén általános forgalmi adójának forgalmi adóváltság fizetése utján való lerovása t á r g y á b a n kiadott 1926. évi S0.S00. számú, a lisztnek, kenyérnek és péksüteménynek a forgalmi adó alól való ideiglenes mentesítése t á r g y á b a n kiadott 1927. évű 66.460. számú, a legfontosabb élelmicikkek ideiglenes forgalmi adómentességét szabályozó 1927. évi 103.930. és 1927. évi 146.995. számú, valamint a hus után fizetendő általános forgalmi adónak részleges elengedése t á r g y á b a n kiadott 1927. évi 119.841. számú pénzügyminiszteri rendeletek. Ezt követte a cukor u t á n fizetendő forgalmi adóváltságról szóló 1927. évi 161.200. s z á m ú és ennek végrehajtása t á r g y á b a n kiadott 1927. évi 165.206. számú pénzügyminiszteri rendelet. •Mindezek a rendeletek különállóan, csaknem k i z á r ó l a g a célszerűségi szempontok figyelembevételével és a z o k n a k a szociális szempontoknak az alapján jöttek létre, amelyeknek honorálását az állam költségvetési helyzete lehetővé tette. H a összehasonlítjuk őket az importált- általános rendelkezéseket tartalmazó 1926. évi 70.900. számú rendelettel, a r r a a megállapításra kell jutnunk, hogy a 70.900. számú rendelet általános rendelkezéseit az egyes részleges rendeletek szinte egyáltalán nem tudták felhasználni. Ezek az idegenből hozott általános .rendelkezések nem bizonyultak megfelelőknek. A keret üresen m a r a d t . A keretrendelet után időrendben elsőnek a tűzifa és szén forgalmi adó váltságáról szóló 1926. évi 80.800. s z á n m pénzügyminiszteri rendelet jelent meg. Megjelenésének idején az osztrák rendszer lemásolására irányuló törekvés a r á n y l a g a legerősebb volt, ez a rendelet igyekezett tehát leginkább a keret-rendeletliez simulni. Mivel azonban a rendelkezések lényegének mégis csak a magyar gazdasági élethez kellett simulnia, nem pedig a keretrendelet importált irányelveihez, az 1926. évi 80.800. s z á m ú rendelet is már csak inkább külsőségekben követte a keretrendeletet. A későbbi rendeletek még erről is lemondottak. C s a k azt a közvetlen célt .tartolták szem előtt, amelyet megvalósítani iparkodtak. E z a cél a z o n b a n . m a j d n e m kivétel nélkül azonos volt azzal a céllal, amelynek érdekében az osztrák rendszer meghonos í t á s á n a k óhaja tulajdonképpen felmerült: tudniillik az előbb felsorolt rendeletek mindegyike csökkentette a forgalmi adóterheket. Ezenkívül figyelemmel lehetett fontos szociális és gyakorlati szempontokra s éppen részlegességénéi fogva fokozatosan megvalósíthatott olyan adózási kedvezményeket, amelyek
53
általánosságban való megvalósításáról a költségvetési helyzetre való tekintettel szó sem lehetett volna. Megállapíthatjuk tehát, hogy ezek a részleges rendeletek nem tekinthetők u g y a n az osztrák rendszer meghonosításának, azonban jobban szolgálják azt a célt, amelyet az érdekeltségek az osztrák rendszer u t j á n véltek elérhetőnek, mint az osztrák rendszer szolgai lemásolása. Mielőtt a végső következtetésünket levonnánk, még egy fontos rendeletről kell megemlékeznünk: a belföldön előállított és külországokba, kivitt á r u k a t terhelő általános forgalmi adó megtérítéséről szóló 1926. évi 99.500., illetőleg 1927. évi 34.800. számú pénzügyminiszteri rendeletről. Az exportnak juttatott forgalmi adómegtérités nélkül ugyanis alig volna elképzelhető az u j m a g y a r forgalmi adó rendszere. E n n e k a m a g y a r forgalmi adórendszernek kristályosodási pontjai volnának léhát a.) teljes adóelengedések (kenyér, péksütemény, zöldség, gyümölcs; b) részleges adóelengedések (liszt, hus) ; c) méltányosan megállapított forgalmi adóváltságok (szén, tűzifa, cukor) ; d) az export a d ó j á n a k megtérítése: e) a kiskereskedelmi forgalomban lerovandó — egyre kevesbedő f a j t a cikkek eladási á r a után fizetett — általános forgalmi adónak széleskörű méltányos átalánvozása. · A rendszer lépésről-lépésre nyomon követheti az állam költségvetési helyzetének javulását és támogathat fontos szociális és gazdasági törekvéseket. Föelönye, h o g y elsősorban gyakorlati, s hogy a hazai szükségesség talajából nőtt ki. H á t r á n y a , hogy még tulajdonképen nem rendszer. Az egyes rendeletek semmilyen, vagy csak igeri laza összefüggésben állanak egymással, a részletrendelkezéseik különbözők, az egyes rendeletek közvetlen céljánál magasabb és általánosabb szempontból rendszerbe foglalva, csoportosítva, .áttekinthetővé téve nincsenek. Mindez természetes a vázolt fejlődés következtében, de akadálya annak, hogy véglegesen kialakult m a g y a r forgalmi adórendszerről beszélhessünk. A,z általános forgalmi adóra vonatkozó rendelkezéseknek hivatalos összeállítása küszöbön áll. Ezzel kapcsolatban talán a különböző részleges rendeletek rendelkezéseinek szövevényéből világosan bontakozhatnak ki azok az alapok, amelyeken idővel felépülhet a „magyar rendszer".
54
Kariéi hivaiai? A közgazdasági élet eseményeit figyelemmel kisérö jogászok előtt bizonyára feltűnt az az élénk érdeklődés és nyugtalanság, amellyel ipari és mezőgazdasági érdekképviseleteink, valamint közgazdasági és politikai életünk reprezentánsai u j a b ban a kartelügvet kisérik. -V jó és a rossz kartel régi problémáj á n a k fellángolt polémiairodalma keresi a kartelek közérdekű és a jó erkölcsök irányában haladó működésének biztosítékait, ezek között pedig a legfontosabbaknak és a legsürgősebbeknek rekintik h a z a i közgazdászaink is de lege ferenda a kartelpublicilás és a külön kartelbirúságok, illetve kartelhivatalok intézményeit Az OMGE hivatalos lapjának, a Köztelek-nek cikksorozata* a német szabályozás m i n t á j á r a törvényi vagy k o r m á n y rendeletet sürget, amely kimondaná a kartelszerzödések kötelező Írásbeliséget, és a szóval kötöttek semmiségét, kartelhivatalt állítana fel, amely előjegyzést vezetne a kartelekröl és alapszabályaikról, felügyelne arra, hogy a kari elek alapszabályaikat betartják-e, a visszaéléseket az, illetékes h a t ó s á g o k n á l bejelentené és „a vitás eseteket választott bíróságok elé vinné". (Sic!) Báró Kornfeld Móric törvénytervezete**. — b á r szövege- · zése sem a közgazdasági politika helyes elveinek nézöszögéböl, sem jogászi szempontból szintén nem állja k i a s z i g o r a kritikát — bennünket, jogászokat inkább érdekel. Figyelemreméltó indokolás kíséretében egy tizenhárom szakaszból álló lex.ferendá-1 ad, amely főleg a német kartelrendelet nyomdokain' igyekszik a m a g y a r közgazdasági életbe a szükségesnek vélt szabályozást beiLleszteni. A tervezett törvény kartelhivatalt, a kartelhivatal mellett szervezett árbiröságot és felsőbb fórumként működő kartelbiróságot állitana fel. Minthogy a tervezet csupán az árkarleleket en.gedi.~mcg és az észszerű árképzés szabályait k í v á n j a törvénybe iktatni, e hivatalok legfőbb funkciója is az áralakulás kellő irányítása és ellenőrzése lenne. Az, á r a k helyességét a k o r m á n y panaszára az árbiróság vizsgálná felül, amely, ha a panaszolt árat tulmagasnak avagy tulalacsonynak tartja, a kartelhivatal a szóbanforgó kartelt az á r csökkentésére avagy felemelésére szólítja fel. Ha a kartel a felszólításnak haladéktalanul eleget nem tesz, avagy haladéktalanul fel nem oszlik, a kartelhivatal az ügyei a szankciók a l k a l m a z á s a céljából a kartelbirósághoz teszi át. A kartelhivatal m á s i k f u n k ciója az volna, hogy lajstromozná a kartelszerződéseket is és a lajstromozás tényét a hivatalos lapban közzélenné. A gondolat nem uj, mert a nyilvános kartellajstrom eszméjét m á r Landesberger vetette fel először az első osztrák k a r teltörvénvtervezetröl irt bírálatával. • Az irodalom azóta sokat Q * Havas
a Köztelek
Mór:
Az ipari kartelek és a mezőgazdaság.
1926. évi 93., 94., 96. és 100. számaiban'.
«* t ö r v é n y a kartelekről. Kísérlet a megoldásra. Muyyur I. köt. 163. 1.
Megjelent Szemle,
·
55
foglalkozott e gondolattal és körülbelül oda konkludál, hogy h a már indokoltnak is. látszik valamely országban, bölcs mérséklettel valamely kartelellenörzö szervet életbehiv.ni és kartelnyíívántartásról is gondoskodni, ez a panacea· csupán a lelkek megn y u g t a t á s á r a alkalmas, mert kiküszöböli azt a pszichológiai nyugtalanságot, amelyet a nagy tömegek előtt a kartelek elzárkózottsága avagy titokzatossága szokott kelteni. A nyilvánosság eszméje különben benne· van m á r az 1897. évi osztrák és az 1904. évi magyar javaslatban is. Per tangentem foglalkozott a gondolattal a Nemzetek Szövetsége niult évi világgazdasági konferenciája is, amely a nemzetközi kartelekröl hozott és bölcs mérséklettel fogalmazott határozatában a belföldi kartelek állami ellenőrzéséről igy emlékezik meg: „Nem kívánatos, hogy a nemzeti törvényhozások előzetes védekezést — á priori preventio-t — tanúsítván a kartelekkel szemben, útjaiban legyenek a kartelek által elérhető előnyöknek." Ez az álláspont helyeslésre talált a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara stockholmi kongresszusán is. •Ez idő szerint hú,rám kuliuráliam létesített állami kartelellenörzö szerveket; tekintsük át a keresztülvitel módozatait egész röviden. Canada 1923. évi junius hó 13-án hozott törvénye, amely The Combine.s Investigation Act eirnet viseli, egy magasrangu funkcionáriusról és pedig a kormányzó által kinevezett regiszIrátorról gondoskodik, aki a kartel működése tekintetében hozzá beérkezett pattaszokat vizsgálat tárgyává leszi, vizsgálatának eredményét miniszterével közli és mindezekről nyilvántartást vezet. Vizsgálati indítványt Írásban és indokoltan lehet kérvényezni olyképen, h a g y az ilyen kérvényt hat, Canadában lakó brit állampolgárnak kell aláírnia. A regiszlrátor vizsgálata a l a p j á n vagy megszüntetési indítványt javasol a miniszternek, akinek indokolt határozata e tekintetben végérvényes, avagy pedig széleskörű vizsgálatot indít a perbéli bizonyítás minden megengedett eszközével. A vizsgálati eljárás, kivételes esetektől eltekintve, titkos, aminthogy a vizsgálat eredményéről szóló indokolt jelentés is a nyilvánosság elöl elzái : ható. H a e jelentés oda konkludál, hogy valóban a közjóba és a közgazdasági érdekekbe ütközik a kartelnek működése, a kormányzó államtanácsban elrendelheti az ellensúlyozó intézkedéseket, nevezetesen· azt, hogy a kartel által előállított termények vámmentesen engedtessenek be és a 'kartel esetleges szaba.da.lmai visszavonassanak. Az ilyenkor törvénytelennek minősilett kartelben való közreműködés büntető eljárást von maga után. Norvégiának kimondott karteliörvénye van, és pedig az 1926. évi március hó 12-én kelt „ T ö r v é n y a verseny-korlátozások ellenőrzéséről és az árképzéssel való visszaélésekről". Jellemző, hogy e törvény árkontrolláló tevékenységében kiterjed azokra a községi üzentekre is, amelyek magánvállalatokkal versenyeznek. Két szervet állit, fel, az ellenőrző irodát és az ellenőrző tanácsot. A kartelek és az á r a l a k u l á s tekintetében az ellenőrzést az ellenőrző iroda gyakorolja, ahonnan fellebbezésnek van helye
56
\
az ellenőrző tanácshoz. Az ellenőrző iroda vezeti a nyilvántartást, amelynél jelentkezni tartoznak a vállalkozók mindama társulásai, amelyek az á r a k , a termelés, illetve a f o g y a s z t á s szabályozását célozzák és ezálial a piaci viszonyokra befolyást gyakorolnak. E nyilvántartó irodánál, amelynek feljegyzései kizárólag a hivatalos szervek részére hozzáférhetők, nyújtandók be a szóbanforgó megállapodások szövegei is. A törvény kimondja azt is, hogy a kartelszerzödések legfeljebb egy évre és pedig legalább háromhavi felmondással köthetők. A be nem jelentett kartelszerzödés semmis. Az ellenőrző tanács k o n k u r renciaszabályozó kartelszerzödéseket feloldhat, illetve felfüggeszthet. A törvény intézkedéseket tartalmaz a bojkott, az exkluzív szerződések é.s az árkiilönböztetések tekintetében, is, igeu általános szabályban bocsátván előre, hogy a karteleknek a közjóval, az áraknak pedig a normális s méltányos áralakulással ellentétben nem szabad állaniok. A közismert német kartelrendelel* amely tudvalevően csup á n a gazdasági ' h a t a l m a s k o d á s o k k a l való visszaéléseket k í v á n j a szabályozni, a Reichswirt'schaftsgericht mellett k ü l ö n bíróságként működő kartelbiróságot lépteti életbe, amelynél a Reichswirtschaftsminister indokolt esetekben bizonyos közjóval ellentétbe kerülő karfelszerzödéseknek semmissé nyilvánítását, illetve azok keresztülvitelének megtiltását indítványozhatja. A rendelet nóvumaként emiitett felmondási „fontos ok': tekintetében, valamint a miniszter ellenőrzési jogából folyó egyéb indítványok tekintetében a kartelbiróság van hivatva dönteni. E futó áttekintésből n a g y általánosságban azt l á t h a t j u k , hogy a termelés organizált szervezetének egészséges tényezőit a külföldi törvényhozások bántó ellenőrzésektől és beavatkozásoktól lehetőleg kímélni kívánják. Canada kortelszervei csak a publica actio eselén lépnek működésbe, Norvégia bejelentési kötelezettséget megkövetel ugyan, de a nyilvánosságot n a g y o n is indokoltan k i z á r j a ellenőrző tevékenységéből, Németország kartelrendeleie mindössze a közjóval, a közérdekkel szemben való felelősségérzetéhez a k a r j a a termelést és a kereskedelmet viszavezetni és ezért csupán a gazdasági hatalommal való visszaélés eseteiben n y ú j t a k o r m á n y ellenőrző h a t a l m á n a k és a speciális kartelbiróságnak intézkedési lehetőségeket. Grunzel a jogászok m u n k á j á t a kartelproblémáknál feleslegesnek, sőt k á r o s n a k tartja. Sokat lehetne tehát beszéln ü n k arról, vájjon h a z á n k b a n , ahol nem ugy, mint Németországban kettöezernégvszáz kartel, hanem becslések szerint ötven, hatvan, avagy hetven kartel működik, a közjóval esetleg önzö érdekei szempontjából ellentétbe helyezkedő n é h á n y kartel kinövéseinek megfékezésére szükséges-e egy hatalmas, u j a b b és költséges apparátust életbehivnunk, szükséges-e, u<>-v, mint. azt Komfeld báró javasolja, az ipari termelés adatait a feszélyező n j n l v á n o s s á g elé vinnünk és a világgazdaságban liliputi helyet elfoglaló gazdasági életünk s z á m á r a olyan * Verordnnng gegcn Missbrauch wirtsclmftlicher Machtstellungen, 2. November 1923.
.Konstruktionsjurisprudenz-et teremtenünk, olyan u j jogi direktívákat és szerveket létesítenünk, amelyeket bölcs, tanult és józan közgazdasági intézkedések célszerűen pótolhatnak. Amit Kornfeld báró n á l u n k javasol, azt Németországban 1926-ban a szociáldemokrata javaslat tartalmazta. Ne felejtsük el, hogy ezzel államszomszédaink gazdasági politikájánál — talán hát r á n y u n k r a — ¡messzebb mennénk. Véleményünk szerint a legtöbb, amit közgazdasági életünk egyes csoportjai a m a g y a r k a r telekkel szemben ma kívánhatnak, a kartel bejelentési kötelezettségének igen tapintatos és bölcs módon való m.egvalósitása, kiegészítve a nemzeti termelés tényezőinek autonóm szerveiből összeállított magas színvonalú irányító bizottsággal, amely hazai termelésünk egységes organizációja szempontjából szükség esetén direktívákat is adhatna karteljeinknek, beléjük nevelhetné a felelősségérzet tudatát a gazdasági közösséggel szemben és makacs esetekben actio publica-val is léphetne fel a rendes bíróságok előtt, a k o r m á n y n á l egyidejűleg megfelelő közgazdasági intézkedések javasolása mellett. A karteljogi reformeszmék hirdetői elfelejtkeznek n á l u n k arról, hogy a jog csak kiforrott közgazdasági megállapítások után, alapos adatgyűjtő és anyag csoportosító munka után kezdhet ilyen fontos kérdésben uj szabályozáshoz. Németországban a z u. n. n a g y kartelankét (1903.) után, amelynek anyagát öt hatalmas kötetben a Kontradiktorische Verhandlungen, őrzi, a reformideák huszévi erjedése és tisztulása után, jutottak el a 2400 kartel számára jogszabályokat statuáló Kartelverordmungig és n e k ü n k is. óvakodnunk keli attól, hogy ipari termelésünk organizált; k i a l a k u l á s á n a k rendjébe elhamarkodottan és készületlenül belenyúljunk. A német: Kartelv er ordnung-ivak is az alapelve a gazdasági szabadság valóságos visszaállítása; ezt az. elvet pedig n e k ü n k csak fejlesztenünk szabad, nem pedig visszafejlesztenünk. Dr. Király Ferenc.
A tulmunka kérdése a magánalkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvénytervezetben. A magánalkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvénytervezetnek a m a g y a r m u n k a j o g terén korszakos fontosságát a P o l g á r i J o g olvasói előtt fejtegetnem nem szükséges. U g y a n c s a k szükségtelen kiemelnem a tervezetet eltöltő méltányosság és praktikus humanizmus szellemét, hiszen ennek a tervezet előadója, dr. P a p Dezső, már eleve, személyében, garanciáját nyújtotta. A tervezet egyes részleteivel vagy passzusaival szemben megtehető észrevételeknek viszont a részletes tárgyalásnál jön meg az ideje. Hozzászólásom célja, hogy a tervezet egy p a r a g r a f u s á n a k olyan h i á n y a i r a mulassak rá, amelyek, kellő átszövegezés nélkül, szociális és közgazdasági kihatásaikban a munkíft'ál kilóknak a tervezetben, kontemplált előnyök
5S nagy részétől való megfosztását idézhetik elő. anélkül, hogy a munkáltatói oldalon megfelelő előnyök s z á r m a z n á n a k belőlük. A tervezet 12. §-a kimondja, hogy „sürgős szükség esetén az alkalmazott kivételesen a szerződésben kikötőitől eltérő és a kikülöttnél több m u n k á t is köteles végezni", amikor is „a szerződésszerű szolgálattal elérhető m u n k a d í j az alkalmazottnak ilyen eselben is kijár". A részletes tárgyalásnál talán még lesz alkalmunk a h a z a i joggyakorlatból és a külföldi törvényhozás példáiból kiindulva a „sürgős s z ü k s é g " visszaéléseknek ulat hagyó, tulságosan tágkörü megfogalmazásával szemben szabatosabb fogalmazást k é r n ü n k és egyszersmind r á m u t a t n u n k a következő p a s s z u s n a k : „a tulmunkát, amennyiben azt a m u n k a adó jogszabály \'agy megállapodás szerint megfelelő szabad iuö engedésével nem egyenlíti ki, a munkaadó külön díjazni tallózik" a praxisban adódó veszélyeire is. Fontosnak t a r t j u k azonban már most a n n a k leszögezését, hogy a lulniunkának a szerződés szerinti munkáéval egyenlő díjazása nem elegendő. AK alkalmazotti munkaviszonynak olyan speciális vonatkozásai vannak, amelyek a tulmunkakérdésnek a fizikai munkaviszonyok terén ismert generális rendezéséi megnehezítik, elvi kikapcsolásai pedig nem engedik. Azonban általánosan elfogadott az a nézet, hogy a tulniunka mérve — ha rugalmasabb keretek között is — az alkalmazotti munkaviszonyban is maximálható és az a külföldi praxisban törvényes rendelkezéssel és bérszabályszerzödésekkel valóban maximállatik is. Hazánkban, alkalmazotti kollektív szerződések és egyéb, a munkaidőre vonatkozó megfelelő törvényes rendelkezések hiányában, ezirányban kétszeresen fontos a törvényes intézkedés. Hasonlóképpen hosszabb idő óta utal tört az a felfogás — ós többek közt a washingtoni egyezmény 6. cikkelyében nemzetközi elismertetést is nyert. — hogy a tuhnunka a szerződésileg vállalt rendes munkánál nagyobb mértékben díjazandó. Az egyezmény 25% pótdijat ir elő minimumként, a gyakorlatban az 25—100% közt mozog, bizonyos esetekben ennél több. Részletes példákkal szolgálnunk felesleges, a különböző módozatok a magyar ipari életből is ismeretesek. H a n g s ú l y o z z u k , hogy ez a kérdés nem elsősorban bérkérdés, a pótdijazás célja nem annyira az alkalmazott keresetének növelése, mint a munkaidő túlságos meghosszabbításának akadályozása. Közhely volna a n n a k fejtegetése, milyen káros hatással van az alkalmazottakra kulturális, szociális és higiénikus szemponlból a tulhosszu munkaidő. De nálunk kevés figyelemre méltatják a munkanélküliségtől sújtott s z a k m á k r a gyakorolt k a t a s z t r o f á lis hatását, mely mindig u j a b b tömegek elbocsátásában, illetőleg a munkátlanokká váltak újból való alkalmaztatásrínak megakadályozásában nyilvánul. Lehet, hogy némely vállalat súlyos helyzetében ily módon a k a r j a alkalmazotti terheit könnyíteni, bár a munkatudomány kimutatta, hogy a m u n k a v á l l a l ó munkaerejének tulfeszitése a rentabilitás szempontjából sem kívánatos. Igen sok helyen azonban csak kényelmi szempont vezeti a munkáltatókat és törvényes rendelkezés mindenekelölt itt éreztetné jótékony halasát. *
Befejezésül megjegyezzük,-hogy — b á r lesznek érdekellek, kik a tervezetnek éppen szociális alapgondolatát fogják kritika tárgyává tenni, — fokozott szükség v a n a munkavállalók érdekeit védő törvényes rendelkezésre krónikus gazdasági vál' ságoktói és munkanélküliségtől sújtott, országokban. Ezt az elvei a nemzetközi összehasonlításokban is helyes volna szem előtt tartani. A gazdasági élet erverése, az erőviszonyok dinamikája amúgy is hatálytalanná tehetik a legjobb indulatu törvények védelmét, is. I g v félő, hogy e tervezet törvénnyé válása u t á n is, más, itt nem részletezhető törvényalkotás hiányában, és a gazdasági depresszió folytatódása eseten, lesznek olyan rendelkezések, amelyeket az alkalmazottak nem tudnak majd teljes mértékben a maguk javára érvényesíteni. E z azonban m á r nem irható a tervezel rovására. Konkrét feladatunk, hogy a gazdasági lehetőségek határai között minél több szociális tartalommal telitsük a hozandó 1 örvényt. Major Róbert.
Gazdasági szemle. Az uj francia szociális biztosítás. A liáboru után szociális törvényalkotások s o r á t most; . kezdte meg a francia törvényhozás a szociális biztosítási törvény megalkotásával. E z a törvény a szociális biztosítás valamennyi ágazatát államilag szabályozza, megalkotván F r a n c i a o r s z á g területén a betegség esetére szóló biztosítást, az anyasági biztosítást, az aggkori ós r o k k a n t s á g esetére szóló biztosítást, a családi biztosítéki pótlékokat és a temetési segélyeket. A biztosításokat a biztosított a maga törvényes háztartása és 16 éven aluli, eltartott gyermekei részére veheti igénybe. A biztosítás alapelvei: ingyenes gyógykezelés az orvos szabad választása mellett, ingyen gyógyszer és preventív kezelés. Betegség esetére a betegség 6. napjától kezdődőleg a biztosított bérjövedelmének felerészét kitevő táppénzt k a p . A legalacsonyabb bérfokozalokban azonban, amidőn tehát a táppénz a ¡biztosított; és családjának eltartásához kevés volna, pótlékok j á r n a k oly mértékben, hogy a táppénz a létminimumot elérje. Gyermekágyas asszonyok u g y a n c s a k m u n k a b é r ü k felerészét k a p j á k gyermekágyi segélyként, még pedig 12 heti időtartamra. Az a n y a s á g első évére ezenfelül egy táplálási segélyt k a p a biztosított. A rokkantsági járulék minimálisan 600 f r a n k o t tesz ki, átlagban pedig a legutoljára élvezett bér 40%-a. Ezenkívül a biztosítottnak a r o k k a n t s á g első öt esztendejében ingyen gyógykezelésre és gyógyszerre van igénye. Az aggkori biztosítás a legutoljára élvezett munkabérnek miiiimálsan 10%-át teszi ki. Aggkori biztosításra jogosult az a biztosított, aki biztosítási diját 30 esztendőn keresztül befizette. Az átmeneti időszakban azonban a törvényhozás további intézkedéséig 5 eszlendei biztosítás is elegendő. A szociális biztosítás kényszerbiztositás f o r m á j á b a n alkottatott meg. Biztosításra vannak kötelezve mindazok (fér-
60
fiak és nők e g y a r á n t ) , akik testi vagy szellemi m u n k á j u k a t bér ellenében m u n k a a d ó j u k n a k bocsátják rendelkezésére. Az állampolgárság a biztosításra befolyással ne.n bir. Megszűnik a biztosítási kötelezettség a n n á l az egyedülálló alkalmazottnál, akinek évi bérjövedelme meghaladja az évi 15.000 f r a n k o t . H a az alkalmazott családtagokat tart el, a 15.000 f r a n k o s bérhatár skála szerint emelkedik. A biztosításra kötelezett abból a célból, hogy a fent felsorolt valamennyi biztosításban részesedjen, az állami alaphoz h o z z á j á n t l á s r a köteleztctetl. A h o z z á j á r u l á s terhét azonban a f r a n c i a törvényhozás egyenlő a r á n y b a n megosztotía a munkavállaló és a munkaadó között. A biztosítási clij a biztosításra kötelezett mindenkori bérének 10%-a, amelyből 5%-ot a munkaadó fizet, 5%-ot pedig egyetemleges felelősség mellett- alkalmazottjának mindennemű járandóságával levonni és a kincstárnak beszolgáltatni tartozik. Az ilymódon befolyó bevételeket az állam h o z z á j á r u l á s á val együtt a biztosító intézet kezeli, amelynek működését egy felügyelö tanács ellenőrzi. A -biztosító intézet vezetőségében, valamint a felügyelő tanácsban a munkaadók és a m u n k a vállalók egyenlő a r á n y b a n rés/.t vesznek. A biztosító intézet mindenekelőtt köteles a befolyó bevételekből j á r a d é k o k a t képezni. J o g á b a n áll e célból állampapírokat, államilag g a r a n tált értékeket, zálogleveleket, a n a g y vasúttársaságok kötvényeit korlátlan mennyiségben vásárolni, jogában áll azonban mindenkori tökéjének legfeljebb felerészéig szociális természetű vállalkozásokban is részt venni, llv szociális természetű vállalkozásként sorolja fel a f r a n c i a törvény a szanatóriumok és k ó r h á z a k létesítését, kislakás-építést, mezőgazdasági hitelintézetek létesítését stb. A törvényjavaslat, indokolása statisztikai s z á m í t á s o k a t végzett abban a z i r á n y b a n , hogy kb. mennyit fog kitenni évenként- a munkaadók ós munka válla lók biztosítási h o z z á j á r u l á s a . A számítás eredménye az, liogy ez az összeg évi 5.6 milliárd f r a n c i a f r a n k o t tesz ki, vagyis mintegy milliárd pengőt. Minthogy a törvény megalkotói szerint ez az összeg elegendően fedezni látszik a kötelező biztosítás bevezetésével járó kiadásokat és terheket, az állam h o z z á j á r u l á s á t egyelőre mindössze 100 millió f r a n k évenkénti összegben i r á n y o z t á k elö. A törvény 1930 j a n u á r 1-vel fog életbelépni. Az addig rendelkezésre álló időt a szükséges intézmények létesítésére, azok vidéki szervezetének kiépítésére és a különböző kezelési szabályok és ügyrendek megállapítására k í v á n j á k fordítani. Rendkívül érdekesek azok a speciálisan f r a n c i a viszonyok, amelyek között ez a törvény 'létrejött. Mindenekelőtt érdekes az, hogy a kötelező biztosítás egyaránt cs u g y a n a z o n szabályok szerint terjed ki a mezőgazdasági és ipari m u n k á sokra és a szellemi foglalkozású alkalmazottakra. A francia törvényhozás csaknem kényszerhelyzetben volt akkor, amikor ezt "a törvényt megalkotta. Áz 1911. évi német szociális biztosítási törvény ugyanis még ma is teljes mértékben és közmegelégedésre életben van Elzász-Lotaringia területén. A f r a n c i a állam szociális törvényhozása m á r most
61
nem bírta ki azi az összehasonlítást, amelyre ez a körülmény a régi francia területek és a Németországtól átvett területek között fennállott. Nagyrészt tehát ennek volt köszönhető az líj törvényalkotás. A r r a a bizalmatlanságra azonban, amely az u j törvénnyel szemben megnyilvánul, jellemző az, hogy az elzászlotaringiai lakosság állásfoglalása következtében ezen a területen az u j törvény életbeléptetése után is változatlanul a régi német törvények m a r a d n a k életben. A bizalmatlanságra mindenesetre ok van. Hiszen egyelőre a. kommunista munk á s o k kijelentették, hogy semmiféle bérievonást eltűrni nem fognak. Az u j törvénnyel szemben azonban a francia törvényhozás és a f r a n c i a közvélemény egy része nagy várakozásokkal néz. V á r j a tőle a népbetegségek és ezek közt: elsősorban a tüdővész pusztításának a csökkenését, sőt még a születések számának emelkedését is. A német adőteher-statisztika. A Statistisches Ii eich samt: részletes monográfiái között legutóbb érdekes statisztikai összeállítást tett közzé a németországi ipari vállalatok jövedelmezőségéről és adózási viszonyairól. Különösen szükségessé vált ez Németországban az egyes államok speciális adótörvényei és különböző adópótlokolásai miatt., a n n á l is inkább, mert a német gazdasági körök egyre sűrűbben hangoztatják azt, hogy a német ipartelepek- adózása i m m á r gyakran a véletlentől, sok esetben pedig attól függ, bogy mely állam vagy város területén fekszik az illető vállalat központi igazgatása. Es kimutatták azt, hogy ezen véletlenek következtében, talán csak a székhely rossz megválasztása, vagy időközi jogszabálymódositások miatt egy-egy iparvállalat nem b i r j a a versenyt másutt levő konkurrens-vállalatokkal szemben. A Statistisches 'Reichsamt kiadott u j kötete teljes mértékben igazolta, ezeket a vádakat. A m a g a részletes és rendkívül kiterjedt adatgyűjtései nyomán megállapította azt, bogy az adóztatás a Németbirodalom területén teljesen, egyenlőtlen. Ez az egyenlőtlenség mindenekelőtt, a községi pótlékok következtében áll elő. lebben a vonatkozásban Poroszország területén belül mutatkoznak a, legnagyobb differenciák. így például az esetben, h a egy bizonyos vállalat jövedelme Hannoverben vonatuk adó alá, összesen 682.000 m á r k a az évi adóterhe, míg ugyanaz a vállalat ugyanakkora jövedelemmel Duishurgban 824.700 m á r k a adó alá esik. A különbség tehát 142.700 márka, vagyis a hannoveri adótehernek kereken 21 százaléka. Megállapította a vizsgálat, hogy Poroszországban a legkisebb adóteherrel operál Hannover, E r f u r t és Barnten, a legnagyobb adóval pedig jOberhausen, Duisburg, Königsberg és Köln. « Az államok sorában Bajorország, Württemberg és Baden még Poroszországnál is magasabb adóterheket szab ki és ezzel szemben Szászország, Braunschweig és Thüringia adóztatása a legkönnyebb. További megállapítása a statisztikai hivatalnak az, hogy még egy és ugyanazon porosz területen is a különböző ipartelepek különböző adóterheket viselnek. így például F r a n k f u r t b a n azonos nagyságú nyevsjövedelmeknek a 25—42 százalékát veszik el adóban aszerint, hogy milyen ipartelepről van szó. A különbségek onnan állanak elő, hogy az adókivetésnél szerepet játszik a kifizetett bérek összege, a befektetett üzemi tőke, az illető ipar-
62
vállalat ingatlanvagyona, vagyis csupa oly tényező, amely az iparvállalat természetével a legszorosabb kapcsolatban áll. A német statisztika adatgyűjtését most egy kerettörvény létesítésénél kívánja felhasználni a törvényhozás abból a céltól, hogy a községi adózlalás is legalább annak kereteiben egységesen szabálvoztassék. A német statisztikai munkálatokból bennünket közelről két kérdés érdekel. Az egyik az, hogy a községi pótlékolások magyarországi rendsz.ere következtében nálunk is felvethető \ o l n a az a kérdés, hogy a székhely megválasztása miiven adótechnikai előnyökkel vagy hátrányokkal jár. Akkor, amikor a vidéken többszáz százaiékos adópótlékokról tudunk szemben más vidéki városoknak és a fővárosnak 50 százalékos pótlékkulcsával, ez a kérdés nálunk is igen nagy szerepet játszik. A másik megállapítandó kérdés az. hogy a német statisztikai hivatal elborzadva állapítja meg azt, hogy egyes iparvállalatoknál a nyersjövedelem 42 százalékát veszi el maximálisan az adó. A mi társulati adókulcsaink a n n a k pótlékaival együtt minimálisan a tiszta nyereség 28 százalékát veszik igénybe. A m á s i k kérdés tehát az internatiouális vonatkozásban beállott egyenlőtlen adóztatás kérdése, ami csak annyit jelent, hogy a szomszédos államok könnyebb adóteherrel sújtott termelése mellett a magyar termelés versenyképtelenné válhatik. Az angol liberális párt gazdasági programmja. Az angol liberális párt gazdasági programra járói lapunkban m á r több ízben emléke/tünk meg. A liberális párt gazdasági bizottságának egy ujabb jelentése azonban szükségessé teszi azt, hogy erre a programmra annál is inkább visszatérjünk, m e r t az abban foglalt megállapítások és következmények talán Európa egész gazdasági s t r u k t ú r á j á r a és a tökekéjrzésére kihatással lesznek. Megállapítja mindenekelőtt ez a jelentés azt, hogy az angol nemzeti jövedelemnek mindössze 62 százaléka esik m u n k a bérekre és fizetésekre, mig azok 38 százaléka bérek, kamatok, nyereségek és vállalkozói jövedelmek címén néhány ezer nagytőkés jövedelmét képezi. Az angol liberális politika ezért a nagy vagyonok képződésének megakadályozását, a jelenleg meglévők felaprózását és e helyett a legszélesebb néprétegek jövedelmeinek és vagyonának emelését tűzte ki céljául. Tervbe vették ezért mindenekelőtt az örökösödési adó 40 százalékos maximális kulcsának további jelentékeny fnérlckben történő felemelését és a jövedelemadó kulcsának 30 százalékra való maximális felemelését. A cél tehát itt az, hogy a nagy vagyonok és nagy jövedelmek lecsökkentessenek. Ezzel szemben a munkások és alkalmazottak béreit állami kényszer utján jelentékeny mértékben a k a r j á k növelni abból a célból, hogy ily módon a nagytőke jövedelmeit csökkentvén, a lakosság széles rétegeinek a d j á k meg a tőke gyűjtésére a módot. Célja ennek az akciónak a tőkegyűjtés" mellett a lakosság fogyasztókcpességcnek radikális növekedése. A/, angol termelés exportpiacának jelentékeny részét, elvesztette és ezért a belföldi piac felvevőké pessegét keli radikálisan fokozni. Ebből a célból szociális szolgáltatásokra 350.000.000 font sterlinaet kíván az. állam fordítani, hogy ezáltal azoknak a vásárlóképességét növelje, akik egyéb forrásból jövedelemre szert tenni nem tudnak. A harmadik célja végül ennek a politikának az, hogy a kisemberek által képezendő tőkéket az angol ipar közvetlen szolgálatába állítsa. Propagandát indit tehát abban az irányban.
63
hogy ezek a kistőkések angol ipari részvényeket vásároljanak és ennek a lehetővé tételére állami intézményt kiván felállítani, amelynél a kisemberek arra alkalmasnak talált, teliát értékében és jövedelmezőségében komoly részvényeket részletfizetésre vásárolhassanak. Ennek a politikának a célja, hogy ily módon "lassanként a nagy ipari vállalatok kevésszámú tulajdonosai helyett széles rétegeknek váljanak a t u l a j d o n á v á . ' Ennek a politikának az eddigi eredményéről egy adattal számol he a jelentés: a kistőkések cvi tőkeszaporulata i m m á r évi 500,000.000 angol fontot tesz ki és h a ez a fejlődés fokozható, néhány esztendőn belül teljes ellenértéket fog szolgáltatni ez a tőkeképződés a nagytők3 lefaragásával és a nagy jövedelmek csökkentésével szemben.
Pénzügyi joggyakorlat. Az apport ellenértéke alapitásl költségnek nem minősíthető. (Közig. Bíróság 17.836/1926. sz.) Panaszos azt kifogásolja, hogy az első mérlegében alapítási költség címén leirt 45,000.(100 koronái a mérlegszerű nyereséghez hozzáadták. A bíróság ezt a kifogást a l a p t a l a n n a k találta. Panaszos vállalat, a költségszámla terhére alapítási költség és illetékek címén 39,319.957 koronát számolt el. Ezt a kiadást a pénzügyigazgatóság n e m kifogásolta. A panaszos vállalat azonban alapítási költség elmén számolta el, illetve irta le azt a 45,000.000 koronát is, amelyet a győri kir. adóhivatalhoz, intézett és azt 11.004/1925. s z á m alatt iktatott, bejelentése szerint a „Győrvidéki Mezőgazdák Szövetkezetének ezen üzletág átengedéseért'' ingyen részvényekben adott. Ugyanis a nevezett szövetkezet a részvénytársaságba készpénzben i hetét gyanánt terményosztályá.t hozta be és a részvényt á r s a s á g alapszabályainak 7. §-a szerint ezen betét egyenértéke a részvénytársaság alaptőkéjének 10%-ában, vagyis 45,000.000 koronában állapíttatott meg. Alapítási költség az a kiadás, amely a vállalat alapítása körül felmerül, ami a vállalatra nézve veszteség, mert vele szemben vagyontétel nem keletkezik. A szóhariforgó 45,000.000 korona tehát tévesen minősíttetett a panaszos vállalat részéről alapítási költségnek, m e r t az alapító anyaintézetnek adott ingyen részvények a természetbeni betét (az alapító szövetkezet terményosztálya) ellenértékét képezték és az apport ellenértéke alapítási Költségnek n e m minősíthető, mert a vállalatra n e m veszteség. A vállalat tehát azt az értéket irta le. amelyet az alapító szövetkezet természetbeni betéte — a terményosztály — képvisel, ez a leírás pedig az 1925. évi 400/P. M. számú pénzügyminiszteri H. Ö. 14. §-ának 3. pontjában adómentesen engedélyezett értékcsökkenési leírásnak n e m minősíthető és ezért a rendelkező rész szerint kellett határozni. Újonnan alakult részvénytársaság az első üzletévi mérlegban áru- és anyagkészletét vagy a beszerzési áron vagy a forgalmi érték 80%-ával értékelheti. (Közigazgatási Bíróság 2646/1926. P. sz.) A panaszló részvénytársaság, m i n t az ügyiratok tartalmából megállapítható, az 1922. év november 22-én tartott alakuló közgyűlésen alakult meg. cége azon év december h a v á b a n jegyeztetett be, üzletét csak a bejegyzés u t á n kezdhette meg és az 1923 október 31-én lezárt üzleti év az első üzleti éve volt.
I
64
Ennek folytán az áru- és anyagkészlet, melyet a panaszló az 1922 október 31. kelettel kiállított, kezdő leltárban kimutat, az előző évtől m a r a d t készletnek nem, hanem az első év folyamán beszerzett készletnek, — első beszerzésnek — tekintendő, s ezért az 1922/23. üzleti év záróleltárában kimutatott egész készletnek értékelésére az 1922-.XXIV. t.-c. 14. §. 18. p o n t j á n a k — illetve az 5800/1924. P. M. rendelet 8. §. 12. bekezdésének az a rendelkezése irányadó, hogy azt vagy a beszerzési, — előállítási — áron, vagy az üzleti év végén mutatkozó forgalmi értéknél 20%-kal alacsonyabban lehet értékelni. Minthogy a panaszló a bevalláshoz csatolt jelentésében azt állítja, hogy a kezdő leltárban felvett készletnek megfelelő menynyiséget az üzletév elején és végén fennállott forgalmi értéknek mintegy középarányosával, a többi készletet, pedig részben a beszerzési, részben az év végi forgalmi értéknél 20%-kai alacsonyabb á r b a n vette fel záró leltárba, minthogy továbbá a kezdő leltárban k i m u t a t o t t árukészlet a záró leltárbeli készlettől el nem különíthető azon az alapon, hogy a záró leltárbeli készlete egy részére nézve az 1922:XXIV. t.-c. 14. §. 8. pontja szerint is megengedett aláértékelés jogával nem élt, a kir. .adófelügyelőnek helyes megállapítása szerint n e m igényelheti azt, hogy« az elmulasztott értékelési kedvezményt utólagosan érvényesíthesse és az ez uton esetleg megállapítható különbözet a mérleg alapján megállapított nyereségből levonassék. Adótartalék adómentesen nem alkotható. (Közig. Bíróság 7079/1927. sz.) Panaszos azt kifogásolja, hogy a hitelezők szám. Iáján adóra tartalékolt 20,000.000 koronát a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság a kifogást a l a p t a l a n n a k találta. Az 1925. évi 400/P. M. számú pénzügyminiszteri H. Ö. 13. §-ának 14. pontja szerint a 14. §-ban felsorolt tartalékalapokon kivül b á r m i n ő m á s célra és bármely elnevezés a l a t t t a r t a l é k o l t összegek adókötelesek. Az adótartalék a 14. §-ban felsorolva nincsen, tehát a n n a k fent számjeizett javadalmazását az adóalaphoz helyesen számították hózzá. A szóbanforgó tartalékolás a 13. §. 14. pontjához fűzött utasítás 5. bekezdésében emiitett valóban átmeneti tartalékolásnak nem minősíthető, m e r t n e m valamely« későbbi vagy m á r elmúlt számadási időszakot terhel, h a n e m a folyó számadási időszak terhére helyeztetett kiadásba, és pedig nem a folyta üzletévet terhelő, de csak a következő üzletévben esedékessé váló adók fedezésére, sem olyan, köztartozás fedezésére, amely m á r elmúlt időszakot, terhel ugyan, de amelynek kivetésé a mérleg lezártáig nem történt meg. hanem az innen elrendelt bizonyítási eljárás eredménye szerint olyan adókra, amelyek a mérlegzárlat időpontjában részben m á r esedékesek voltak, vészben pedig csak a következő üzletévben fognak, esedékessé válni. A 20,000.000 korona tehát n e m átmeneti tétel, hanem lényegéhen tartalékolás, amely a 13. §. 14. p o n t j a a l a p j á n adóköteles. A panaszban emiitett az az indokolás, hogy« a szóbanforgó összeg azért adómentes, m e r t a vállalat azzal — legalább részben — a kincstárnak tényleg tartozott, n e m helytálló, m e r t a felhívott H. Ö. csak a tényleg teljesített adófizetést mentesiti az adóztatás alól, azonban sem az esedékes, sem a jövőbeni adókra atdómentes tartalékolást nem engedélyez. Házhaszonértéknek becslés utján való megállapításánál a határozatban pontosan meg kell jelölni az összehasonlított épületeket. (Közig. Bíróság 3419/1926. sz.) Az 1925. évi házadó a l a p j a a 200/1925. P. M. számú renldelet 9. §-a első bekezdése értelmé·
65
ben, bérbe nem adott épületeknél a bérbeadottakkal való összehasonlítás u t j á n megbecsült haszonérték. Ebből következik, hogy az összehasonlítás még a k k o r sem mellőzhető, h a az adózó a bevallásban a haszonértékre nézve nyilatkozott is. Az összehasonlítás azonban megtörténtnek csak akkor tekinthető, h a az összehasonlításnál felhasznált, tehát az adótárggyal összehasonlított épületek a határozatban pontosan utca, házszám és tulajdonos szerint nxeg v a n n a k jelölve. A kéményseprői dijak általános forgalmi adó alá esnek akkor is, ha azokat a község fizeti ki. (Közig. Bíróság 9416/1926. szám.) A kéményseprőmesteri foglalkozás kétségtelenül önálló ipari tevékenység, amelyből mint munkateljesítményből eredő minden bevétel — tekintet nélkül a munkateljesítésért járó ellenérték megállapításának és fizetésének módozataira — az 1921. évi XXXIX. t.-c. 29. és 30. §-ai értelmében általános forgalmi adó alá esik. Az önálló kéményseprőiparos által végzett kéményseprési m u n k a egyedül azért, m e r t a kéményseprési dijak közérdekből, a tűzrendészet] érdekek védelme szempontjából hatóságilag v a n n a k megállapítva, és azokat a lakóktól n e m közvetlenül a kéményseprők szedik be, h a n e m maga a község és a kéményseprési dijakat a teljesített kéményseprési m u n k a ellenértéke g y a n á n t m a g a a község fizeti ki a kéményseprők kezéhez: nyilvánvalóan még nem tekinthető olyan tevékenységnek, amelyet a kóményseprőmesterek n e m m i n t önálló iparosok, han e m mint községi alkalmazottak végeznek, hiszen a 8542/1923. sz. alispáni értesítés szerint a panaszosok kétségtelenül nem községi alkalmazottak' és a kémények kiseprésének m u n k á j á t — bár hatóságilag megszabott és az egyesek helyett a község által fizetett dijak ellenében teljesitik is — ezt a m u n k á t önálló kereseti tevékenységük keretében és a n n a k egyik részeként végzik. Ennélfogva az ezért kézhez vett ellenszolgáltatás, mint önállóan űzött ipari kereseti tevékenységből eredő bevétel, jogosan vonatott általános forgalmi aldó alá. A panaszosok forgalmi adó fizc-. tósi kötelezettségét nem érinti az a körülmény sem, hogy a köz-* ségi pénztárból felvett összegek u t á n II. fok. illetéket róttak le. m e r t ez a pénz átvételéről kiállított elismervények u t á n fizetendő nyugtailletéket cs nem a nvunkateljesitésre vonatkozó megállapodás u t á n lerótt ügyleti illetéket jelenti, tehát ez a lerótt illeték az emiitett törvénycikk 37. §-ának 14. pontja értelmében az általános forgalmi adóval kapcsolatban figyelembe vehető nem ' volt. Á munkásbiztositótól járó szerződéses orvosi tiszteletdíj általános forgalmi adó alá esik. (Közig. Bíróság 18.322/1926. sz.) Panaszos a határozatot azért t á m a d j a meg, mert orvosi forgalmi adóköteles bevételként, az átalány kiszabásánál a munkásbiztositótól jái'ó (díjazás is számításba vétetett, holott ez szerinte n e m forgalmi adóköteles. A bíróság figyelmen kívül hagyta azt a védekezést, hogy h a forgalmi adóköteles is volna, az 1921. évi XXXIX. t.-c. 37. §-ának 14. p o n t j a értelmében mentes, mert panaszos a hivatkozott mentesség előfeltételét, hogy nevezetesen a munkabérszerződés u t á n az illetéket lerótta, n e m igazolta, döntés tárgyává azt a felvetett elvi kérdést tette, hogy a munkásbiztositótól orvosi tevékenységért élvezett díjazás lehet-e egyúttal á n forgalmi adóköteles? A bíróság a forgalmi adókötelezettséget nem az e tárgyban kibocsátott 40.428/1928. számú pénzügyminiszteri rendelet, h a n e m az 1921. évi XXXIX. t.-c. 29. §-a és V. U. 7. §-a alapján állapította meg. amint
66
a kibocsátott fenti rendelet sem a k a r uj jogszabályt teremteni, hanem csak a fennálló és érvényes jogszabály alkalmazását biztosítani. A panasz, nyilvánvalóan az 1921. évi XXXIX. t.-c. 29. §-ának 3. bekezdése alapján, a forgalmi adómentességet azért vitatja, mert ezen bevételt „bér vagy szolgálati viszonytól származónak" veszi. A panasy, észrevétele, hogy „ez az állás közhivatali fizetés jellegével bír'' nincs semmivel sem indokolva, jogi alapja sincs, de az általános forgalmi adó szempontjából a mentességhez n e m is szükséges, hogy közhivatali jellegű állás fizetéséről Jegyen szó, mert az idézett törvényhely és az u t a s í t á s 7. §-a szerint is, a mentesség lényege a bér vagy szolgálati viszony. amelyben nemcsak a. köz., hanem a m a g á n a l k a l m a z o t t a k is bennfoglaltatnak. Élére állítva a kérdést, a T. 29. §. 3., illetve az Utasítás 7. §-a esetében nem. is mentességről, h a n e m arról van szó, hogy itt az általános forgalmi adó alá vonás általános, jellegzetes előfeltétele: a T. 29. §. 1. bekezdésében irt önálló, bevétel elérésére irányuló kereseti tevékenység, hiányzik. Á kérdés m á r most, hogy a munkásbiztositói, panasz szerint is szerződéses viszony, amely az orvosi tevékenységnek a munkásbiztositó keretébe tartozó betegek orvosi gyógykezelésének biztosítására vonatkozik, az orvosi tevékenységnek önálló bevétel elérésére irányuló kereseti jellegét kizárja-e? Adóügyi rendszerünkben ez a kérdés felmerült a III. osztályú és felmerül most az általános kereseti adónál is. A hivatkozott pénzügyminiszteri rendelet indokoló része helyesen m u t a t arra, hogy ott a kereseti adó alá. tartozása megállapittatott és ezt a jogtételt az általános kereseti adó ujabb szabályozását tartalmazó 300/1925. sz. II. Ö. végreh a j t á s a tárgyában 30.000/1925. szám alatt kibocsátolt rendelet 16. §. 1. bekezdéséhez fűzött utasítás 2. bekezdése világosan ki is mondja. A bíróság, a kereseti adónál ma m á r nem v i t a t h a t ó jogszabály fennállásával, azonban ezt a kérdést eldöntöttnek még n e m tartja, mert kénytelen számolni azzal, hogy az egyes adótörvények ugyanazt, a kérdést nem egyformán kezelik és a forgalmi aidó T. 29. §. 3. bekezdése is ezen törvény a l k a l m a z á s á n a k szempontjáról szól. Ezen törvény különleges szempontjait is tekintetbe véve. ugyanazon tényállás elbírálására azonban ugyanazon eredményre vezet. A munkásbiztosi tói orvosi tevékenység szerződési szabályozása nem egyéb. mint. a m u n k a d í j a z á s á n a k különleges megállapítása, amely a V. U. 7. g-ának 2. bekezdése szerint, s a kereseti tevékenység önállóságának vagy önállótlanságának elbírálásánál közömbös és a s a j á t számlára és a saját, felelősségre folytatott, önálló és független kereseti tevékenység jellegén nem változtat, m á r pedig az adó alá v o n á s előfeltétele az „önálló bevétel elérésére irányuló kei-eseti tevékenység". Panaszos nem igazolt semmi olyan különleges lekötöttséget, amely az alkalmazotti minőség megállapítására a l a p u l szolgálna és a gyógykezelés teljesítése adózót még alkalmazottá c törvény szempontjából sem teszi. A munkásbiztositótól járó bevételt tehát az eljárt m. kir. pénzügy igazgatóság jogosan ós helyesen számította az átalány kiszámításánál az adóköteles bevételek közé.
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY IV. évfolyam
5—6. szám
1928. május—junius
Szerkesztik: Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr. LÉNÁRT VILMOS
Súrlódási felületek a munkásbiztositási járulékok terén. Irta: Dr. Mahler
Sándor.
Közel két évtizedes pénzügyi közszolgálatom alatt jogászérzésemre nyomasztóan nehezedett az a lappangó harc, ellenséges érzület, amellyel az adózók és a pénzügy i közigazgatás ritkán tudatosan, de majdnem mindig a tudat alatt egymással szemben állanak. Egy dologban öszszetalálkozik ez a két világ: a jogtudománnyal és a tiszta jogi meggyőződéssel szemben táplált bizalmatlanságban. Az adózók a pénzügyi törvényekben és rendeletekben egy rejtelmes, tudatosan és rosszhiszeműen megismerhetetlenné tett területet látnak, amely azért oly bonyolult, hogy abban a pénzügyi közigazgatás szabadon erőszakoskodhassék, a pénzügyi közigazgatás pedig minden jogszabályt s a jogot általában az adózók részére készült fedezéknek véli, amely mögé rosszhiszemű adózók vonulhatnak vissza. Most e két évtizedes porondot elhagyva, kénytelen vagyok beismerni, hogy van még egy olyan területe a közigazgatásnak, ahol az atmoszféra még mérgezettebb és az ellentétek még élesebbek s ez a munkásbiztositási igazgatás területe. A szociális biztosítás gyakorlati mezejére kerülve, reám a legnagyobb meglepetést az a már első percekben derengő, majd világos tudattá emelkedett felfedezés tette, hogy lényegében körülöttem semmi sem változott. Ugyanazokat az embereket, ugyanazt a szellemet, ugyanazokat az erényeket és ugyanazokat a hibákat látom. S h a ' a meglepetés első percei után higgadtan gondolkozva ezt; természetesnek találom, hisz ugyanazon gazdasági, szociális és kulturális talajon fejlődött társadalom élet jelenségeinek az igazgatás kü' lönböző ágaiban ugyanazt a képet kell nyújtania, mégis
68
erősödik bennem a tudat, hogy itt egy egyetemes betegségről, a magyar társadalom közigazgatási lelki válságáról van szó. Á magyar társadalom nem érzi a közigazgatást védőpajzsának, atyai barátjának, a magyar közigazgatás lelke nincsen összeforrva a magyar társadalom lelkével. Hogy mi ennek az oka, az mélyebb szántásu probléma, ennek nem egy, de száz oka van, ebbe történelmi, gazdasági, műveltségi okok játszanak közre és ezzel foglalkozni feladatomon kiviil esik. Ezúttal a munkásbiztositási járulékok súrlódási felüleltét vizsgálva, keresem a súrlódásoknak sűrűbben előforduló konkrét okait. Az általános okok ugyanazok, mint a pénzügyi közigazgatásban. A munkásbiztositási járulékteher épp oly közteher, mint az adó, a biztosítási járulék gazdasági hatásában épp ugy termelési költség, mint az adó, egy válsággal küzdő gazdasági és politikai rendben épp oly súlyos, mint az adó, ennélfogva a fizetésre kötelezettekre épp oly ellenszenves, mint az adó. Ez a kendőzetlen igazság. (Ahogy az adót sem fizeti örömest senki, ugy a biztosítási járulék is gyűlöletes teher a legtöbb ember szemében. Nagyon kevés ember emelkedik a politikai iskolázottság oly magaslatára, hogy megértse az állami és a társadalmi rend fenntartását biztositó adó, vagy szociális teher szükséges voltát. Az adónál talán még kedvezőbb a helyzet, mert annak százados gyökerei vannak, a pénzügyi közigazgatás sok évtizedes múltra, viszszatekintő intézmény, amelyne.k nagy tradícióit megtépázhatták, de nem semmisíthették meg az utolsó évtized viharai. Ezzel szemben a mnnkásbiztositás aránylag fiatal hajtás, annak terhe még nem ivódott át ugy a gazdasági élet szervezetébe, mint- az adó, igazgatása állami szervezés s hosszú múlt hijján nem tudott annyira ellenállni a politikai viharoknak, mint az állami igazgatás. Ezért az agitáció jobban átjárta, erősebben ostromolta s az ellentétek mélyebben érvényesültek. Nagyon hosszú időnek kell még eltelni és jótékony türelemmel kell azt előkészíteni, amig az ellentétek megenyhülnek s a munkásbiztositási járulék fizetése ha nem is válik népszerűvé, de legalább vészit ellenszenves természetéből. Kétségtelenül történhettek hibák az igazgatás részéről s a járulékok szedésének a törvényből folyó nehézkes formája kétségtelen, de az elmérgesitett atmoszféra főforrása mégis az a krónikus betegség, hogy az államtól, s a köztől mindent követelünk, szociális " délibábokat kergetünk, de ha fizetésre keriil a sor, senki sem akarja vállalni a fizetséget, s megindul egy szivós küzdelem a
69
teher lerázására, kijátszására, amit a politikai agitáció hangulatokkal aláfest. Ez mindkét oldalon idegességet kelt, s egy oly védelmi helyzetben való elhelyezkedést, amely azután a jogszabályt és a jogot nem barátnak, hanem ellenségnek, kibúvó eszköznek nézi. Az igazgatás újjászervezése lassan gyógyítani fogja a sebeket, de csodákat nem teremthet, ezt csak az állametikai művelődésnek és igazságérzetnek a *·munkaadóknál és az. igazgatásban való keresztülhatolása fogja magával hozni. Ezeken az általános körülményeken kiviil azonban sok oly részletkérdés kelt izgalmat a munkásbiztositásí járulék körül, amely kevés jóakarattal tisztázható és orvosaiható volna s az ezekre vonatkozó ismeretek terjedése már magában gyógyító tényező. Néhány ilyen jellegzetes részletet kívánok ismertetni, amelyek körül leggyakrabban kerül sor félreértésre a munkaadó és a munkásbiztositásí közigazgatás között. Közönségünk még normális időkben meglehetős rossz fizető volt a magángazdasága életben is s a fizetési határidőket szerette kitolni. A gazdasági szorultság mai állapotában pedig valóságos járvány a nemfizetés olyanok részérő] is, akik azt önkorlátozással meg tudják tenni, sőt olyanok is, akiknél a fizetésnek gazdasági akadályai nincsenek. A fizetési határidő meg nem tartásának azután természetes következménye a késedelmi kamatok felduzzadása. Áz 1927 :XXI. te. 20. §. utolsó bekezdése értelmében, ba a fizetés teljesítése az esedékességi határnapot követő időben történik, a késedelem minden megkezdett hónapjára a hátralékos járulék 2 százalékát kell késedelmi pótlék fejében lefizetni. Ez tehát évi 24 százalék csak kamatban. Ha ehhez hozzászámítjuk a behajtás költségeit, akkor oly összeg kerekedik egy aránylag nem is tul hosszú idő alatt, ami meghaladja a tőkét. A késedelmes munkaadó a jobbik esetben fizet ugyan, de mivel sohasem egyenlíti ki teljesen tartozását·, a befizetett összegeket elnyelik a kamatok és költségek, a tőketartozás fennmarad és mindig ujabb kamatokat szül. Ily helyzetben a munkaadói felszólamlások kétiránvuak. Egyfelől sokalják a kamatokat, másfelől kérik annak méltányosságból való elengedését. Mindkét felszólamlás természetesen eredménytelen, mert' a kamatok nagyságát a törvény szabja meg, annak ' kulcsa tehát adminisztratív uton nem szállítható le. Méltányosság cimén pedig a kamat éppúgy nem engedhető eí, mint a tőkekövetelés, mert erre törvényes felhatalmazás nincs. Tökét és kamatot egyaránt csakis jogi
70
címen, nem pedig méltányosság okából lehet elengedni. Az elengedésre irányuló kérelmek azonban jóformán megszűnnének, ha a késedelmi kamat százalékát a törvényhozás leszállítaná. A 24 százalékos kamat kétségtelenül az inflációs idők utórezgése s egy stabil valuta hátterében nem késedelmi kamat már, hanem büntetés azzal a súlyos hátránnyal, hogy inig' minden büntetés enyhítő-körülmény fennforgása esetében mérsékelhető, addig a büntetés hatásával felérő késedelmi kamat nem mérsékelhető. Szerény nézetem szerint megokolt az az irányzat, mely a késedelmi pótlék törvényhozási leszállítását kivánja, mindaddig azonban, amig ez be nem következik, az Intézetnek 24 százalékos kamatot kell követelnie s ez állandó forrása marad az elégedetlenségnek és súrlódásoknak. Itt jegy zeni meg, hogy a késedelmi pótléknak az Intézet pénzügyi érdekeiből való esetleges védelmezése teljesen téves volna. Komoly pénzügyi politika nem a késedelmi kamatokon, hanem ' a behajtáson épül, annál egészségesebb egy pénzügyi zárószámadás, minél kevesebb benne a késedelmi kamat cimén befolyt összeg. Súrlódásoknak további forrása az 1927:XXI. tc. 130. §-ának értelmezése. E törvényhely szerint a munkaadó a vállalatában, üzemében, a hivatalában, a foglalkozásában, vagy a háztartásában foglalkoztatott mindem biztosításra kötelezett munkaviszonyának megszűnését az erre vonatkozó szabályok szerint a megszűnéstől szá• mitott 8 nap alatt az Országos Muukásbiztositó Intézet Kerületi Pénztáránál bejelenteni köteles. !Ha a munkaadó a biztosításra kötelezett munkaviszonyának megszűnését a szabályszerű határidő alatt bejelenteni elmulasztja, köteles a járulékot a bejelentés megtörténtéig, vagy addig amíg az Intézet a munkaviszony megszűnését más módon meg nem állapítja, az Intézetnek megfizetni anélkül, hogy a járulék felének megtérítését a biztositottói követelhetné. A bejelentés késedelmes teljesítése vagy elmulasztása következtében jogtalanul igénybevett segélyeknek és az eljárási költségnek megtérítése a munkaadót ebben az e,setben is terheli. Ezt a törvényhelyet az Intézet gyakorlata ugy értelmezi, hogy a bejeíéntés elmulasztása esetében a járulékokat a bejelentés megtörténtéig, illetve a munkaadó felszólamlásáig, mint addig az időpontig, amikor a kilépés az Intézet tudomására jutott, kirója. Ettől a gyakorlattól akkor sem tér el, ha a munkaadó mulasztása jóhiszemű volt. Az Intézet kizárólag a kijelentés megtörténtének, vagy meg nem történtének a tényét
71
vizsgálja s ha a. kijelentés meg nem történt, a felszólaló munkaadónak munkaviszonyban már nem álló alkalmazottja után a felszólamlásig· esedékes járulékot kiveti és fenntartja és a. nem létező munkaviszony után kivetett járulékokat a kijelentés' elmulasztása joghátrányának tekinti, JA' munkaadók zöme ebbe nem tud belenyugodni, felszólal és hogy az elutasítás ellen nem veszi igénybe a bírói utat, annak az összeg csekélysége az oka. Ott marad azonban a íulánk a munkaadó lelkében, mert ugy érzi, hogy nem fizethet nem, létező munkaviszony után járulékot. Az Intézetnek pedig nincs módjában a járulékot törölni, mert a törvény 130. §-a tényleg joghátrányt létesített, még pedig annál súlyosabb joghátrányt, mert a járulékot méltányosság címén se,ui lehet elengedni, vagy mérsékelni. Ez tehát a büntetésnél is súlyosabb joghátrány. Megjegyezzük, hogy ezenkívül a kijelentést elmulasztó munkaadót az 1927 :XXI. tc. 250. §-a alapján pénzbirsággal is lehet sújtani. Igen sokszor azzal védekezik a mulasztó munkaadó, hogy alkalmazottja a tőle való távozás után egy másik munkaadó szolgálatába lépett és ezután az ujabb .munkaviszonya után a járulékot szintén kiveti az Intézet, tehát ugyanazon alkalmazott után kétszer szed járulékot. Az 19Ö7:XIX. tc. 14. §. 3. bekezdése értelmében a kilépés bejelentésének elmulasztása esetében akkor, ha. az alkalmazott más biztosítási kötelezettség alá eső munkaadónál. munkába állt, a régi munkaadó csak az ujabb munkába állás napjáig volt köteles a járulékot fizetni. E'zt· a törvényes rendelkezést azonban az 1920:1. tc. 10. §-ában foglalt felhatalmazás alapján kibocsájtott 11.200/926. M. E. szánni rendelet 9. ·§. 5. bekezdése hatályon kívül helyezte és az 1927: XXI. tc. 130. §-ában szaliálvozott és fent már ismertetett módon szabályozta e kérdést. Az 1927: XXI. te. 130. §. e fogalmazása mellett nyilvánvaló, hogy ,az. Intézetnek jogában áll a kilépés bejelentéséig, illetőleg a felszólamlás megtörténtéig a járulékot, kivetni. A törvény ugyanis nem nvujt módot arra, hogy a munkavállalónak ujabb munkaviszonya után kirótt járulékokra tekintettel az előbbi s kijelenteni elmulasztott munkaviszony után kirótt járulékok törölhetők legyenek. Siker nélkül érvényesitik a munkaadók azt az érvet, hogy azáltal, hogy az ujabb munkaadó a munkavállalót bejelentette, az In' tézet „más módon" megállapíthatta __ volna, hogy az előbbi munkaadótól a munkavállaló kilépett. Ez az érvelés sikertelen, mert az ujabb munkaviszony
72
bejelentéséből az Intézet egyáltalán nem tudhatja meg az előbbi munkaadónál fennállott munkaviszony megszűnését, mert a bejelentés rendszere a m.ukaadók, nem pedig a munkavállalók.' alfabetikus nyilvántartásán épül, a munkaadókról nem pedig a munkavállalókról készül a bejelentés alkalmával egyéni nyilvántartási lap. Ennélfogva, ha Nagy Péter mukaadó történetesen elmulasztja kijelenteni Kovács Sándor munkavállalójának kilépését, e munkaviszony megszűnése az Intézetnek nem juthat a tudomására akkor sem, 'ha /Kovács Sándor munkavállaló Nagy7 Pétertől való távozása után Kiss Pál munkaadónál szolgálatba lépett és őt Kiss Pál munkaadó 'szabályszerűen bejelentette. Az Intézet joggyakorlata tehát a formális jog szempontjából szabályszerű és a bírósághoz való fele,bbezés sem vezethetne eredményre, ele a felszólamlások tömeges volta mégis azt mutatja, hogy itt az átlagos teherviselő jogérze.te ebbe a jogszabályozásba belenyugodni nem tud, azt jogi meggyőződésével ellenkezőnek érzi. A törvény mai szövegezése mellett arra kell felhívnom a munkaadók figyelmét, hogy7 alkalmazottaik kilépésének a bejelentését ne mulasszák el, azt tegyék meg szabályszerű időben és a kijelentésről szóló szelvényt· gondosan őrizzék meg, mert ez az 'egyedüli hatályos fegyver a felszólamlásnál. A munkaadók elhalálozása sokszor együtt jár az üzem s a munkavállalói viszony megszűnésével. Különösen háztartási munkaadóknál előfordul, hogy a mun'kaadó halálával háztartása megszűnik és igv háztartási alkalmazottja természetszerűen távozik. A munkaadó elhalálozván a dolog természeténél fogva a kijelentést nem tehette meg, az· örökösök pedig elmulasztják a kijelentést·. A gyakorlat ilyenkor is a kijelentés bejelentéséig, illetőleg az örökösök felszólamlásáig követeli a járuléJkokat az örökösökön. Szerény nézetem szerint ez kétségtelenül jogosan sérti a jogérzületet, mert a törvény csakis az élő munkaadó terhére állapította meg az 1927:XXI. tc. 130,- §-ában létesített joghátrányt, a halottal fezemben" azonban nem alkalmazható, mert halottat nem terhelhet kijelentési kötelezettség. Olyan jogszabály pedig nincsen a törvényben, amely az elhalálozott munkaadó örököseit kötelezné a kijelentésre és velük szemben engedné meg a 130. §-ban foglalt joghátrány alkalmazását. Mindenesetre kívánatos volna ebben a kérdésben a. birói döntés, mert a munkásbiztositási felsőbíróság 213/8—1926. szánm ítélete arra vonatkozik, hogy a kilépett alkalmazott elhalálozásáénak időpontján tul nem
73
terhelheti a kilépés bejelentését elmulasztó munkaadót járulékfizetési kötelezettség, arra vonatkozólag azonban nincs döntés, hogy örökhagyó munkaadó halála esetében alkalmazható-e a 130. §. Az Intézet gyakorlatára tekintettel az^ örökösöknek minden ilyen esetben érdekük, hogy valahányszor az örökhagyó (munkaadó) halálával munkaviszony sziinik meg, a munkaviszony megszűnését azonnal jelentsék be az elhunyt örökhagyó helyett. Ezzel sok kellemetlenségtől szabadulnak meg, annál is inkább, mert az Intézet gyakorlata az örökös fogalmát a legtágabban magyarázza s ha valaki néhány öreg bútort örököl szüleitől, vagy más hozzátartozójától, akkor már érvényesíteni próbálják az elhunyt járuléktartozásainak a behajtását az „örökösökön". A munkaadó halála nélkül is megszűnhet az üzem megszűnése folytán a munkavállalói viszony. Ilyenkor a gyakorlat a járulékokat- a megszűnt üzem riolt tulajdonosa terhére; az üzem megszűnésének tudomásul vételéig kiveti és a kijelentés elmulasztása esetéhen a járulékokat a felszólamlásig követeli. A munkaadók arra hivatkoznak, liogy üzem hiányában a munkavállalói viszony lehetősége és a járulékkivetés alapja hiányzik és azt vitatják, hogy nem lehet a. 130. §-t arra. az esetre alkalmazni, ha nemcsak a munkavállalói viszony, hanem az annak alapjául szolgáló üzem is megszűnt. A! gyakorlat ezzel szemben ekkor is alkalmazza a. 130. §-t a volt munkaadóval szemben, a munkaadóknak tehát fontos érdeke, hogy üzemmegszüntetés esetében· ne mulasszák el alkalmazottaik kijelentését. A 130. §. alkalmazása körül süriin hangzik fel a . munkaadóknak az a panasza, hogy alkalmazottaik betegsége nem jelentvén a munkavállalói viszony megszűnését, alkalmazottaikat nem jelenthetik ki. Az Intézet a biztosított tag után a munkaképtelen betegség igazolt tartamára — amennyiben munkaadójától teljes javadalmazását nem kapja meg — a törvény 23. §-á.ra tekintettel a járulékokat ugyan nem veti ki, a felgyógyulástól kezdve azonban a járulékokat újból kiveti. Már most a meggyógyult munkavállaló sokszor nem tér vissza a munkaadójához, a munkaadó nem szerez tudomást a felgyógyulásáról és vissza nem téréséről, elmulasztja a kijelentést- abban a feltevésben, liogy alkalmazottja még keresőképtelenség címén segélyezést élvez s csak akkor tudja meg, hogy alkalmazottját már nem segélyezi az Intézet, amikor a hozzá vissza sem tért alkalmazottja után történt járulékkivetésről szóló fizetési meghagyást kézhezveszi. Az Intézet ilyenkor a járulékokat csakis a
74
felszólamlás napjától törli azon a cimen, hogy a munkaadó az alkalmazott kijelentését elmulasztotta. Ez azt kívánná a munkaadótól, hogy állandóan érdeklődjék beteg alkalmazottjai állapotáról és segélyezéséről. Ezen a visszásságon ugy lehetne segíteni, hogy az Intézet a segélyezés megszűntéről a munkaadót minden egyes esetben értesítené azzal, hogyha alkalmazottja hozzá vissza nem tért, azonnal jelentse ki. Ez kétségtelenül adminisztratív munkatöbbletet jelentene, de méltányos eljárás .volna és sok vitát hárítana el, ezért megfontolásra' erdemesnek tartjuk. Állandó súrlódásoknak forrása a törvény 26. §-a. Itt a munkaadók hiányos törvényismerete vezet állandó kontroverziákhoz. E törvényszakasz 7. bekezdése 'értelmében a biztosítási járulékokért, pótjárulékokért és a munkaadót- a. törvény alapján az Intézet javára terhelő megtérítésekért az üzemutódok az eredeti munkaadóval egyetemlegesen felelősek. Az üzemutódlást az üzemnek az eredeti adós üzemével való azonosság esetében a szer-f zés jogcimére tekintet nélkül meg· kell állapítani. E törvényhelynek logikus következménye az volna, hogy minden üzem átvétele, sőt minden üzleti helyiségkibérlése alkalmából a vállalkozó érdeklődjék, hogy azon a helyen milyen üzem volt és ha. az ugyanolyan tizem, mint az övé, akkor az előző üzem járulékterheiről és hátralékáról érdeklődjék az Intézetnél és az üzlet átvételénél, vagy az üzlethelyiség kibérlésénél számoljon ezzel a teherrel. Az üzemutódlásra vonatkozó törvényhelyet ugyanis az Intézet és a biróság is a legszorosabban értelmezi. Ez nem a kereskedelmi jog értelmezése szerint történt üzletátruházás. Az üzemutódlás átruházás nélkül is fennforog, ha ugyanazon a helyen ugyanazt az üzletet folytatják. A biróság értelmezése szerint is a törvény az üzemmel összekötött biztositásnak járulékterheit az üzemmel kapcsolatos dologi tehernek kívánja tekinteni. Ezért mondja ki a törvény, hogy a munkásbiztositási köztartozás hátralékaiért nemcsak az eredeti adós, hanem az üzem mindenkori tulajdonosa (üzemutód) is egyetemleges felelősséggel tartozik. E felelősség szempontjából az üzem azonossága a tényleges körülmények szerint, bírálandó el és az üzem azonosságát az a körülmény sem zárja ki; hogy az üzemutód az üzleti berendezést az előző tulajdonos ellen foganatosított árverésen vásárolt vevőtől szerezte meg*, ha egyébként az üzem azonossága megállapítható. Az üzemutódlás fennforgá-
75
sáriak megállapithatása végett tehát csupán az üzemazonosság vizsgálandó, mert közömbös az a körülmény, vájjon a későbbi üzemtulajdonos mily jog-ügylettel és mily szerzési módon jutott az általa tovább folytatott üzem birtokába. Az üzem után felmerült járulék átruházás ténye nélkül is terheli az üzem mindenkori tulajdonosát. Az üzemazonosság megállapításánál figyelembe jön az iparágnak, helynek, munkaeszközöknek, szellemi vezetésnek és mindazon tényezőknek azonossága, melyek az illető üzem jellegzetes alkotó részét teszik, igy p l a régi üzemből átvett munkások száma, szakképzettsége, az áru forgalombahozására szükséges berendezések, különleges gyártási eljárások, beszerzési források, a céghez fűződő Isialakult hirnév, állandósított vevőkör és üzleti összeköttetések. Nem szükséges, azonban ezen tényezők valamennyiének a fennforgása, mert a bíróság kimondotta (Bp. M. B. IV. 3608/1927—2.), hogy pl. az iparág, a hely tehát a legfontosabb tényezők azonossága alapján az üzemnek a régi üzemmel való azonossága kétségtelenül megállapítható akkor is, ha az utóbbi tulajdonos a berendezést az előző tulajdonostól meg nem vette, mert a bírói gyakorlat szerint igaz ugyan, hogy a berendezés azonossága szintén egyik " bizonyítéka az üzem azonosságának, azonban sokkal kevésbbé jellegzetes alkotó része a.i üzemnek, semhogy annak különböző volta jelentőséggel bírhatna akkor, ha a legfontosabb egyéb alkotó részek: iparág és hely azonosak. Az ismertetett birói gyakorlat szerint tehát az üzemutódi felelősség megállapításához· nem szükséges üzemátruházás, hanem csupán üzemazonosság. Ez pedig fennforog, ha valaki ugyanazon a helyen ugyanazt az üzletet gyakorolja akkor is, ha az üzemutódnak üzemelőd j éhez egyébként semmi köze nincsen és ha időközben az illető üzlethelyiség üresen állott is. Mindenesetre kívánatos volna annak a rendeleti tisztázása, hogy mennyi az az időköz, amelynek eltelte után egy üres üzlethelyiségátvétele esetében még az üze.mutódi minőség megállapítható, mert ennek vég nélkül való megállapítását sem az igazsággal, sem a gazdasági éle,t követelményeivel egyezőnek nem tartjuk. Egy hosszú időn át üresen álló üzlethelyiség átvételénél ugyanis nemcsak nincsen jogi öszszefüggés az üzletutód és üzletelőd között, de már a gazdasági összefüggés, a hirnév, a vevőkör is ugv elhomályosodik, hogy igazában csakis a hely azonossága forog fenn. Ez pedig nem lehet elég gazdasági és jogi: érv arra, hogy a járulékokat az u j bérlőn behajtsák. Ennek a kérdésnek szabályozatlansága azonban bizony-
76
talanságot teremt és ez a gazdasági életben mindig nyugtalanító körülmény és nem ér fel azzal az aránylag kisebb előnnyel, hogy az eltávozott előző munkaadó járulékhátralékát talán behajtják az ugyanazon a helyen kísérletező ujabb üzletemberen. Az üzemutódlás esetében az üzemutódnak védelmére szolgál a törvény 27. §-a, amelynek értelmében ha az üzemutód, aki az üzemet visszterhes ügylettel szerezte, az Intézettől az üzemelőd tartozásáról kimutatást kér, a kimutatás kiállításáig kirótt járulékokért, pótjárulékokért s egyéb tartozásokért csak annyiban felelős, amennyiben a kimutatás azokat feltünteti. Az üzemutódlás azonban nemcsak az iizlet visszterhes ügylettel való megszerzése esetében áll fenn és azt hisszük, hogy ily visszterhes megszerzés hiányában is a hátralékokról kiállított ily kimutatást el kell fogadni az üzemutód védelmére, mert ezt a forgalom biztonságának a követelménye megkívánja. Az üzemutódlás körüli nehézségek akkor · mutatkoznak a legkirivóbban, ha ugyanazon a helyen siiriin váltakozva követik egymást az üzlettulajdonosok. Ilyenkor az iizemutódlás egész sorozata fordul elő s ez éppen olyankor, amikor rosszul menő üzletről van szó, hisz az ülettulajdonos rövid időközökben való változása az illető üzlet válságos helyzetét mutatja. A kávéház és vendéglő iparban fordul elő ez süriin. Itt tehát nem elég az u j tulajdonosnak csak az előző egy üzletelőd tartozásáról érdeklődni az Intézetnél, lianem az . üzemelődök egész sorozatáról. Sok zugolódást vált ki a fővárosnak az az eljárása, hogy minden építkezésénél és az azzal kapcsolatos vállalati munkáknál biztosítási szavatossága fedezésére bizonyos összeget visszatart. A törvény 26. §. 5. bekezdése ugyanis az építtetőt felelőssé teszi azokért a tartozásokért, amelyek az általa megrendelt építkezésnél az Intézet javára felmerültek és a vállalkozókon a kellő gondosság kifejtésével sem hajthatók be. A1 főváros e felelőssége folytán addig nem fizeti ki a kereseti összeget, amíg a vállalkozó nem igazolja biztosítási terhei kiegyenlítését, illetőleg a. kereseti összeg 6 százalékát fedezetül visszatartja addig, amig a vállalkozó az igazolást be nem mutatja. Ez annyit jelent, hogy amig a főváros a visszatartott összeg után kamatot a vállalkozónak nem fizet, addig a vállalkozó az Intézetnek havi 2 százalékos késedelmi pótlékot fizet, nem is beszélve a behajtási költségekről. Legcélszerűbben jár el tehát a vállalkozó, ha késedelem nélkül kifizeti a járulékokat,
77
mert csak ekkor jut hozzá a fővárosnál visszatartott pénzéhez. Ez azonban válságos időkben, főleg kisiparosoknál inkább óhaj, mint lehetőség és előáll az a circulus vitiosus, hogyha megkapná az iparos a fővárosnál visaszatartott pénzt, akkor ki tudná, fizetni a járulékát, ezt a visszatartott pénzt azonban azért nem kapja vissza, mert még nem fizette ki a járulékokat. A mai kamatviszonyok mellett az iparos még jobban jár, lat kölcsönvett összeggel fizeti ki a. járulékokat, mintha a járulékokkal késedelemben marad, mert az intézeti kamat évi 24 százalék, tehát a magánkamatnál jóval magasabb. Az érdekeltek azt kérik, hogy az Intézet a fővárost kérje meg a levont összegek átutalására, ez azonban rendszeressé nem válhat, mert sok adminisztratív akadálya van, igv többek között a főváros által kalkulált kereseti összeg 6 .százalékában visszatartott összeg egy önkényesen felvett öszeg, ami.a biztosítási terhet esetleg meghaladja, esetleg azonban annál kevesebb.- A munkabér ugyanis a kereseti Összegnek csakis egvik, de nem kizárólagos tényezője. Még sok olyan pont van a munkásbiztositási járulékok körül kialakult gyakorlatban, ami állandó súrlódásokhoz vezet, nem akarom azonban olvasóim türelmét mindezeknek az ismertetésével próbára tenni, csak éppen a legjellegzetesebb eseteket ragadtam ki a nagy tömegből, azokat, ahol a legelkeseredettebb az ellentét és ahol a legnehezebb a munkaadókat meggyőzni a gyakorlat helyes voltáról. Cikkem bevezetésében már reámutattam a súrlódások általános okaira, a súrlódások konkrét okainak ismertetése után azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy ezeknek okai részben a törvényben, részben a gyakorlat egyoldalúságában s talán legfőképpen a munkaadói érdekeltség tájékozatlanságában vannak. Mivel a törvénv más szövegezésére hosszú időre kilátás nincsen, hiszen egészen friss törvényről van szó, .kívánatos, hogy a gyakorlat jótékony jóakarattal simítson az ellentéteken, adjon ki oly értelmező rendeleteket,.amelyek a bírói gyakorlat tiszteletbentartásával tiszta képet teremtenek minden vitás kérdésben. A kérdéseknek folvtonoí megkerülése minden csak nem megoldás s mindig csak keserűségek forrása. Az Intézet becsületes üzleti politikája minél kevesebb vitás kérdést s minél kevesebb keserűséget kiván, ehhez pedig az szükséges, hogy minden ügyeskedés félretételével a vitás kérdések becsületesen és nyíltan oldassanak meg. Kívánatos azonban' az is, hogy a munkaadói érdekeltség és annak leghivatottabb
78
képviselői a magyar ügyvédek a mnnkásbiztositás igazgatásának^ jogi kérdéseivel alaposan foglalkozzanak. A megismerés a megértésnek a legbiztosabb utja s ahhoz vezet el, hogy az Intézet igazgatása és a terheket fizetők együttesen szolgálhatják a magyar szoqiális biztosítás nagy feladatát, amely ugy gazdasági, mint szociális, valamint nemzeti vonatkozásában a nemzet egyik legfontosabb problémája. A megértés útjában álló és az igazgatást csak bénító lappangó ellentétek kiküszöbölhetők, ha a munkaadók részéről a megismerés, az igazgatás részéről pedig a megértés jut érvényre. Ebhez pedig nincsen másra szükség mindkét oldalon, mint a kölcsönös nyíltságra és jószándékra. A magyar ügyvédek fontos hivatása, hogy az igazgatásnak ezen a terén is a pernek első birái és a materális igazság szolgálói legyenek. Ezzel semmiféle igazgatásnak kárára nem lehetnek, mert minden közigazgatás gyökerének és eszményének az anyagi igazság érvényesítésének kell lennie s végeredményben az igazság éppúgy, mint a becsület marad mindenkor a legjobb üzleti elv.
Gazdasági szemle» Dunakérdések. A „Mitteleuropäische W i r t s c h a f t s t a g u n g " Hantos Elemér ny. államtitkár elnöklete mellett az elmúlt napokban tartotta Bécsben ezévi üléseit. Idei főtárgyuk a közlekedési problémák voltak, elsősorban a dunai hajózás kérdései. Az előadások és megbeszélések eredményeképpen egyhangúan fogadtatott el a Hantos által beterjesztett határozati javaslat, mely megállapítja a közlekedés nagy szerepét a nemzetek politikai és gazdasági közeledésében s megállapítja egyszersmind, hogy ezen szerepét a közlekedés általában, de legelsős,orban a dunai hajózás nem fejtheti kielégitő mértékben ki, mert az utódállamok védővámos és általában elzárkózó kereskedelmi és közlekedési politikája ebben meggátolja. Ezen gátlások megszűntétől v á r j a a Wirtschaftstagung a dunai hajózás fellendülését és ezzel közvetve a dunai államok gazdasági közeledését is. A megoldatlan középeurópai gazdasági problémák hosszú sorában a ' Dunakérdés négy szempontból is megoldatlan: .a technikai, mint a jogi, gazdasági és politikai kérdések m a hatványozottan előtérben állanak. Ha mégsem t u d u n k a Wirtschafstagung határozatával fenntartás nélkül egyetérteni, ugy ennek oka az, hogy a dunai hajózás jövőjének n e m tulajdonítjuk gazdaságilag azon jelentőséget, m i n t ezen határozat teszi. Mint minden közlekedési útvonalnál, a Dunánál is elkülönítve kell szemlélnünk lehetséges (potenciális) teljesítőképességét és tényleges teljesítményét, mely az előbbivel csak a legkedvezőbb esetben egyenlő. Hogy ezt a felső határt az útvonal menynyiben éri el. az a közlekedési terület minőségén kivül erős mér-, tékben függ földrajzi fekvésétől, folyóknál természetesen á r a m -
79
lásának irányától is. Csak ezek után léphetnek a fentemiitett egyéb technikái, jogi és politikai hatások érvénybe, amelyek azután a tényleges teljesítmény mértékét megszabják. Kétségtelen tény és ebben teljesen egyetértünk a Wirtschaftstagung határozatával, hogy a dunai hajózás teljesítménye, a . tényleges forgalom, a potenciális képesség alatt marad. Nem téveszthető azonban szem elől, bármennyire is rosszul esik á megállapítás, hogy ez a potenciális teljesítőképesség is meglehetősen alacsony határok között mozog s a dunai hajózás <jazdastí,gila,(j a legkedvezőbb esetben is csak korlátolt szerepet játszhat a m a g y a r közlekedésbén. Elsősorban a r r a a körülményre gondolunk itten, hogy a tömegáru-export iránya n á l u n k a Dunán felfelé irányul és ugyanebben az irányban mozog a balkáni államok, Jugoszlávia, Románia és Bulgária, tehát a legfontosabb dunai államok kivitele is. Ennek a kiviteinek általános jellemzője, hogy nyersanyagokból áll, íőcikkei a gabona, fa és ásványolaj, tehát általában kicsiny specifikus értékű, alacsonyan tarifálandó cikkek. Ezzel szemben az importban csak egy nyersanyag, a szén, játszik nagyobb szerepet, többi cikkei elsősorban gépekből, ipari termékekből, tehát általában magasabb specifikus értékű, magasabban tarifáiható anyagokból állanak. A folyamhajózásnál' a hegymenet az áramláselleni vontatás nagyobb költségei folytán magasabb tarifa alá esik, mint a völgymenet, (a különbség a háború előtt körülbelül 30% volt, ma körülbelül 15—20%). így előáll azon kényszerű ellentmondás, hogy magasabban tarifáiható anyagok élvezik az alacsonyabb tarifát, mig a- mérsékelten tarifálandó cikkek viselik a magasabb díjtételt. Minthogy ezek az iránybeli dijtételkiilönbségek természetesen a vasútnál nem játszanak szerepet, a dunai hajózás m á r ezen oknál fogva is csak egy bizonyos határig lehet a vasúttal szemben «Nisenyképes. A h a j ó és vasút közötti különbség második szempontunknál is döntő. A vasútvonalak és a Duna földrajzi fekvésének első pillanatra szembeötlő különbsége,' hogy az előbbiek kimondottan centralizálva, radikálisan fekszenek, mig a Duna iránya tőlük . eltérően tranzverzális. A vasúthálózat sugárszcrii szerkezete történelmi fejlődés eredménye, mely követte az Ország gazdaságának a főváros felé központ,osuló fejlődését.. Ilyenformán a vasúthálózat .megfelel a fogyasztás és termelés főbb utvonalain a k és a n n a k követelményeit nagy mértékben ki t u d j a elégíteni. Az ország centrális gazdasági s t r u k t ú r á j a mellett a tranzverzális ú t i r á n y n a k csak az esetben volna valóban jelentősége, h a egyrészt technikai és gazdasgi berendezése (kikötők, mederszabályozás stb.) nemcsak egyenlő színvonalon, de magasabban állana a vasuténál, másrészt ha a vasúttal a kontaktus minden téren meg volna, s az átmenet vasút és hajó közt minden ponton szakadás és súrlódás nélkül menne végbe. Leopold Lajos és ujabban elsősorban éppen Hantos Elemér munkássága nagyban hozzájárult a n n a k megvilágításához, hogy a tényleges viszonyok sem az első, sem a második követelménynek nem tesznek eleget, és alig van gazdaságilag kilátás arra, hogy ez a jövőben javuljon, mert a-minden szempontból magasabbra, fejlett vasút szinte behozhatatlan előnnyel bir. Ilyenformán a potenciális teljesítőképesség mindkét hatóerejének vizsgálata kedvezőtlen következtetésekre vezet és erre alapítottuk fenti megállapításunkat, hogy a dunai hajózás gazdasági lehetősége és jelentősége elég szűken megvont határok között mozog. Epp ezért ugy hisszük, hogy magyar gazdasági
80
szempontból a Dunához fűzött csatornatervek a Duna—Tisza csatornától eltekintve nem bírnak nagyobb jelentőséggel. Dr. Zádor Béla.
Jogélet Az országos jogászgyülés pénzügyi szakosztálya Benedek Sándor a kir. K ö z i g a z g a t á s i B í r ó s á g másodelnökének elnöklete alatt Nyulászi János előadásában azzal a kérdéssel foglalkozott, h o g y az adó- és illetékügyekben a kivetési és jogorvoslali e l j á r á s r e f o r m j a kiváuatos-e? A t á r g y a l á s a l a p j á t dr. Thury Zoltán, dr. Újlaki József é s dr. Nagy Dezső Bálint elaboratumai képezték. Az eg\ r es elöadmányok kimerítően, de mindegyik más-más ^zemszögböl tekintette a felvetett kérdéseket s ezeket az előadó a saját mindig egyéni, tapasztalatból és tudásból leszűrt tételeivel foglalta kerek egészbe indítványai ós javaslatai megtétele alkalmával. A kérdéshez dr. Hupperl Leó, Klug Emil, Stejszkál Ottó, Kégl J á n o s , Mahler Sándor, Mezei Sándor, N a g y Dezső Bálint és T i h a n y i L a j o s szóltak hozzá. A vita a bizonyítási e l j á r á s kiszélesítése, az ügvfélegyenlöség elvének bővebb keresztülvitele és a k ö z é p f o k ú pénzü g y i b í r á s k o d á s kérdései körül forgott. A szakosztály a teljesülés által utóbb szankcionált alábbi határozatokat h o z t a : i. 1. K e r ü l n i kell ugy a kivetési, mint a jogorvoslati e l j á r á s s o r á n mindazt, ami által a fél oly kényszerhelyzetbe jut, hogy kénytelen elfogadni a reá nézve igazságtalan kincstári álláspontot. Az illetékkivetési e l j á r á s s o r á n a becslés n e alkalmaztassák ott, ahol az értékmegállapitás a felek m e g á l l a p o d á s á n a k alkateleme. 2. A magánfelek ugy a kivetési, mint a jogorvoslati elj á r á s s o r á n h a l l g a t t a s s a n a k meg, h a azt kívánják, v a g y pedig a hozandó h a t á r o z a t r e á j u k nézve előreláthatólag n a g y o b b terhet fog jelenteni s az e részben jóindulatu g y a k o r l a t megfelelően tovább fejlesztendő. (H. Ö. 108. §. S. pont és 1927. évi <60.000. 3. A bizonyítási e l j á r á s megfelelően kiegészítendő és t a n u l m á n y o z á s tárgyává teendő, hogy különösen kereset-, jöve3 delem- és vagyonadó ügyekben a tanuk, szakértők és k ö n y v e k általi bizonyítás nem-e lenne szélesebb körben igénybevehetö és különösen a könyvek tekintetében, ha azok s z a b á l y s z e r ű e n vezettettek, a z o k n a k a kincstárra nézve is feltétlen kötelező alapulvétele. 4. Általában k e r ü l n i kell mindazt, ami a kincstárt, mint perfelet ellentétbe hozza a kincstárral, mint bíróval, ezekre az esetekre a. magánfélnek meg kell adni a kellő garanciát, aminek legcélravezetőbb eszköze a polgári és büntető perrendben elfogadott, alapelvek alkalmazása. (Ügyfélegyenlöség, iratbetekintési jogosultság, zugirászat k i z á r á s a , könyvvizsgálat
81
felülbírálásának az összes adatok közlése mellett leendő megvitatása, határozat részletes indokolása.) 5. A z elévülés intézménye elismerendő azokra az esetekre is, amidőn a fél részéről az adóköteles tény nem lett bejelentve. 6. Az illetékkiszabási eljárásban szükséges az illetékfizetési meghagyásoknak részletes és kimerítő indokolással való ellátása. II. Kívánatos adó- és illetékügyekben a jogorvoslati e l j á r á s olyan r e f o r m j a , hogy a jogviták a. független bíróság kellékeivel megszervezendő alsóbbfoku közigazgatási biróságok elé legyenek
vihetők.
Addig pedig, amig ez nem lehetséges, a jelenlegi auófelszólamlási bizottságok pártatlan működése megfelelően bizto-, sitandó. H a r m a d f o k o n kívánatos egyenesadó és forgalmi adó ü g y e k b e n az ügyfélnyilvánosság. Értve ezalatt a fél hozzászólási jogát is. Az Országos Jogászgylilés szükségesnek t a r t j a eme határozatával kapcsolatban a n n a k leszögezését, hogy a közigazgatási jog tárgyában felvetett kérdésre hozott határozat szintén az alsófoku közigazgatási bíróságok felállítását, kivánja.
Joggyakorlat. Magyarországon lakó magántisztviselőnek Csehszlovákiából származó javadalmazása általános kereseti adó alá esik. (Közigazgatási Bíróság 10.740/1927. P . szám.) P a n a s z o s magyar állam területén levő Komáromban lakik, a Cseh-Szlovák területen levő komáromi pénzintézettől k a p j a a fizetését, mely után az adóhivatal terhére általános kereseti adót irt elő és ezt az adófelszólamlási bizottság fenntartotta. Adózó a kereseti adónak törlését kérte azon az alapon, hogy fizetését a Cseh-Szlovák államban kapja és ez . után ott adót is fizet. E n n e k a p a n a s z n a k megállható a l a p j a nincsen. Az 1924:XXII. t.-c.-be iktatott m a g y a r cseh-szlovák egyezmény 1—5. cikkei bizonyos jövedelmek megadóztatásának helyét külön szabályozzák. Ugyanezen egyezmény 6. cikke viszont az egyéb eseteket szaMlyozza. Miután a magánvállalatoktól húzott illetmények adóztatási helyéről az emiitett 1—5. cikkek nem emlékeznek meg, nyilvánvaló, hogy ezekre a 6. éikk általános rendelkezése irányadó, mely u g y szól: „egyebekben a m a g y a r vagy cseh-szlovák állampolgárok csak abban az államban vonhatók egyenes adók alá, amelyben laknak." ¡Nem vitás, hogy panaszos Magyarországon Komárom városban lakik, itteni megadóztatása az egyezmény szeript helyes. A z is helyes, hogy általános kereseti adó alá vonatott, mert -a kereseti adóról szóló H. Ö. 3. §-ának (2) bekezdése szerint a külföldi munkaadótól élvezett illetmény, ha
82
•a, kifizető vagy megbízottja nincsen Magyarországon, nem az alkalmazottak kereseti adója, hanem általános kereseti adó alá esik.
Irodalom» pénzügyi jog. I r t a : Dr. Bodroghy
A magyar József. Mariska Vilmos, E x n e r Kornél, ' Kmetty K á r o l y , Földes Béla pénzügytani és pénzügyi jogi tan- és kézikönyveinek megjelenése óta a pénzügyi jogtudomány s o h a nem sejtett fejlődésnek indult. Mint hasonló esetekben mindig, az állami exigenciák szülte nyomás a t u d o m á n y n a k a fejlődését, a kutatók s z á m á n a k növekedését és u j alapelvek és teóriák k i a l a k u l á s á t eredményezte. A háborút követő évek törvényeiben a pénzügyi jogi rendelkezések számban és jelentőségben túlsúlyba kerültek. E g y m á s u t á n jelentek meg oly törvények és rendeletek, amelyek békés időkben c s a k hosszas elméleti megvitatás és a s z a k k ö r ö k k e l folytatott beható tanácskozás után alkottattak volna meg. Ebből a törvény- és rendeletkáoszból maga a pénzügyi k o r m á n y z a t vezette ki a jogászságot, mikor l a s s ú é s fokozatos leépítéssel kész és készülő Hivatalos Összeállítások f o r m á j á b a n áttekinthető és egységes elvi alapokon nyugvó jogszabályokat teremtett. V a g y i s az elméleti posztulátumok szemszögéből nézve, megteremtette a további vizsgálódás és kutatás t á r g y i alapjait, azt az alapzatot, amelyről a jobb institúció, a célszerű és gazdaságosabb pénzügyi fegyverek után való k u t a t á s elindulhat. D r . Bodroghy József könyvének: A Magyar P é n z ü g y i J o g első és egyik legnagyobb érdeme, hogy egységes egészbe foglalta és rendszerbe szedte azokat a jogszabályokat, amelyek ezen fentjelzett h á b o r ú s fejlődés határköve g y a n á n t a további fejlődés alapjaiként jelentkeznek. A magyar pénzügyi jog ma már olyan óriási területen a jogszabályok oly tömegét f o g l a l j a magában, hogy igen nehéz, fáradságos, szisztematizáló munk á r a vállalkozik az, aki ezeknek a rendszeres feldolgozását vállalja. E vállalt feladatának Bodroghy József könyve m a r a dék nélkül megfelel. Felöleli u g y az alaki, mint az a n y a g i pénzügyi jogot.. A z alaki jog terén a szervezeti, kivetési, jogorvoslati, végrehajtási és büntető szabályokat, az a n y a g i jog terén az összes adónemeket, illetékeket és jövedékeket. A vámok és a dijak, valamint a költségvetési jog tekintetében azon alapvető jogszabályokat, amelyeken ez az egyenként is hatalmas matéria felépül. Az egész münkát megelőzi egy rövid bevezetés, amely nélkülözhetetlen fogalmi és j o g f o r r á s t a n i ismereteket közli. Az egyes adónemenként szükséges fogalmi és elvi alapot szerencsés kézzel és tömören összefoglalva, az egyes adónemek előtt a d j a a szerző. Ugyanitt r e á m u t a t a z o k r a a korábbi törvényekre és rendeleti j o g f o r r á s o k r a , melyekből való szerves fejlődés u t j á n alakult ki a ma élő jogszabály. A k t u á l i s előnyt jelent, hogy adónemenként közli, h o g y az 1928/1929. évi költségvetés az egyes adónem hozadékát mily összeggel irányozza- elö.
83
I g a z s á g t a l a n n a k éreznök kritika tárgyává tenni azt, ami a könyvből kétségtelenül kimaradt. I g a z s á g t a l a n n a k főként és elsősorban azért, mert első áttekintésre megállapítható, hogy amit a szerző az előszóban feladatául tűzött, nevezetesen az 1924. évi IV. te. a l a p j á n kibocsájtott rendeletek és törvényi szabályok szerves összefoglalását·, azt szerencsés kézzel teljes tárgyismerettel és n a g y felelősségérzettel valósította meg. Munk á j a alapját és pedig anegbizható alapját f o g j a képezni a további kutatásoknak, jelentős fegyvere lesz a pénzügyi jogi ismeretek terjesztésének és nélkülözhetetlen fegyvere azoknak, akik a pénzügyi jogszolgáltatásban a j o g a n y a g egészének ismeretére törekszenek. Bodrogliy József könyve a n n a k az ígéretnek beváltását jelenti, amely Ígéretet eddigi pénzügyi jogi működése és írásai a működését figyelőknek jelentett. E g y jelentős pálya u j a b b etappe-ja, amely felé a pénzügyi jog minden művelője reménykedve tekint. H. L. Adó- és illetékügyi határozatok tára. Szerkesztették: Voloszynovich Zoltán, dr. Nerád Béla közigazgatási birósági tanáesjegyzök és dr. Volenszky Béla budapesti ügyvéd. Régi, jogos p a n a s z u k azoknak, akik a pénzügyi joggal behatóbban foglalkoznak, hogy a pénzügyi jog egyik leglényegesebb jogforr á s a , a közigazgatási biróság határozatai a nyilvánosság szám á r a c s u p á n részben és akkor is elszórva, publikáltatok. 'Különösen fontos ez akkor, amikor a légutóbbi esztendők adótörvényei számos kérdést adójogi vonatkozásában rendezetlenül h a g y t a k és igy törvénypótló, vagy törvénymagyarázó intézkedés vált szükségessé, E z t az eddigi hiányt szünteti meg a most megjelent munka. A gyűjtemény első kötetében a szerkesztők az egyenes adók és a közadók kezelésére vonatkozó közigazgatási birósági határozatokat foglalták össze. A szerkesztők a hivatalos összeállítás rendszerét követve, paragrafusonként csoportosítják a közigazgatási biróság jelentőséggel biró határozatait, a régieket és ujakat egyaránt és ezen belül a könnyebb áttekinthetőség kedvéért az egyes adónemekkel kapcsolatban külön-külön ismertetik a határozatokat. A szerkesztők minden elismerésreméltó gyakorlati érzékkel csoportosították a felvett határozatokat és választották ki a határozatok hatalmas tömegéből azokat, amelyek az adóhatóságok és az adófizetők szempontjából jelentőséggel bírn a k és tették lehetővé ezzel azt, hogy azt a hatalmas anyagot, amely valójában egy egész könyvtárat tenne ki, egy kötetben csoportosíthatták és adtak ezzel a jogászok kezébe egy olyan munkát, amelyet különösen, ha az alsófoku adókivető hatóságok kivetéseiknél felhasználnak, az adósérelmek és panaszok tetemesen lecsökkenthetök lesznek. A m u n k a ú j s z e r ű és hézagpótló abból a szempontból is, hogy nem ad elvont adószabályokat, nem ad egyéni kommentárokat, hanem a d j a a legilletékesebb magyarázatot, az életben tényleg előforduló sokszor konkrét eset kapcsán könnyen kezelhető formában. A munka, amely 576 oldalon tetszetős kiállításban jelent meg, 36 pengő áron megrendelhető dr. Volenszky Béla ügyvédnél, Budapest, V., Klotild-u. 4. V. M.
84
Dr. Domány Gyula: A valutarendszerek elmélete. (Közgazdasági Könyvtár, V I I . kötet.) A világháború 191S-ban nem ért véget. Csak a h a r c szintere változott meg és azóia a gazdasági életet, kevés kivétellel, a z egész világ g a z d a s á g i rendjét dúlta fel az elszabadult tragédia. Ebben a h a r c b a n azonban sokszor a győzök is legyözöttekké lettek. E n n e k a h á b o r ú n a k is megvannak a maga Höfer-jelentései: a n a g y g a z d a s á g i centrumok, valuta és deviza árfolyamlapjai. Az utolsó években az árfolyamlapok híven tükrözték az eseményeket és az ijesztő tragikumok semmivel sem voltak ijesztőbbek a valóságnál. A teóriák értékállóságának próbaköve, hogy mennyire állják meg helyüket rendkívüli események bekövetkezésével, mennyiben t u d j á k követni a gyakorlatot, h a a n n a k p á l y á j a váratlan fordulatot vesz. Feltehető lenne a k é r d é s : Mit érnek a valuta kicsiszolt teóriái, a nagyszerűen felépített elméleti k á r t y a v á r a k , h a látnunk kellett, hogy mennyire tehetetlenek voltak a középeurópai valuták rohamos pusztulásával szemben. Mintha erre a k i nem mondott kérdésre a k a r n a választ adni Domány, n a g y tudományos felkészültséggel és kimerítő alapossággal megirt könyvében. A történelem hosszmetszetében és a minden gazdasági élet differenciáltságának keresztmetszetében felvonultatja előttünk az összes valutarendszereket és elméleteket, hogyha jövö perspektívájában röviden a nemzetközi valuta eszméjét is ismertesse és bírálat t á r g y á v á tegye. Külön t á r g y a l j a azokat az eszközöket, amelyek a pénz értékállandóságának biztosítására szolgálnak. Domány meggyőződéses metallista, az a r a n y v a l u t a feltétlen hive. Minden mondaiából kitetszik f a n a t i k u s meggyőződése, hogy c s a k az aranyvaluta az, mely a g a z d a s á g i élet számára szilárd alapot n y ú j t h a t , amely biztosithatja a k ü h é s belforgalom zavartalanságát. A történelem n a g y kísérletein (Laav., as'signaták sfb.) és a v i l á g h á b o r ú ' é s az azt követő eseményeken igazolja, hogy az· a r a n y princípiumától való eltávolodás, mindig a gazdasági élet megrendülésével járt. A valuták b u k á s á n a k eredő f o r r á s á t a h á b o r ú s g a z d á l k o d á s b a n látja, amikor az improduktív kiadások szükségszerűen felemésztették az államok aranykészletét, amit nyomon követett a fedezetlen bankjegvkibocsá'tás. Domány természetesen nem fogadja el K n a p p pénzelméletét, a kartáiis teorát, amely a pénzben csupán a jogrend egy alkotását látja, r á m u t a t azonban a r r a , hogy g y a k o r l a t i szempontból maga K n a p p sem vetette el a metallista gondolatot. Az a r a n y v a l u t a védőirata ez a könyv, bizonyítása a n n a k , hogy a világháborút követő időkben nem az a r a n y v a l u t a gondolata bukott meg, hanem ezzel ellenkezően nyilvánvalóvá lett, hogy csak az a r a n y jegyében képzelhető el a g a z d a s á g i rekonstrukció. Domány Gyula nem u j ember a m a g y a r közgazdasági irodalomban, nem egy tanulmányával vonta m a g á r a a szakkörök figyelmét. L e g ú j a b b müve is a széles látókörű, n a g y í u dásu írót releválja s z á m u n k r a , aki nem a h a n g z a t o s elméletek birodalmában, hanem a szó igaz értelmében vett tradíciókban keresi és találja meg a gazdasági élet n a g y problémáinak megoldását. " Dr. Viener Miklós Pál.
KÖZGAZDASÁG ES PÉNZÜGY IV. évfolyam
7. szám
1928. szeptember
S z erkesztik: Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr. LÉNÁRT VILMOS
ÉsirevételeSc a jövedék! büntetőjog anyagi és alaki szabályainak tárgyában kiadott rendeletekhez. I r t a : dr. Huppert Leó ügyvéd. A magyar kir. pénzügyminiszternek 18.400/1928. sz. rendelete a jövedéki büntetőjog anyagi szabályainak megalkotása és a jövedéki büntető eljárás szabályozása tárgyában, nemkülönben a- magyar kir. igazságügyminiszternek 31.000/1928. I. M. sz. rendelete a jövedéki kihágások eseteiben követendő büntetőbírósági eljárás szabályainak ujabb megállapítása tárgyában, legvégül a Jbp.-nek az, előbbi pénzügyminiszteri rendeletbe beolvasztott és az 1916. évi 800. számú I. M. rendeletnek ezúton történt módosítása, 2 hónap: óta az alkotmányjogi, pénz.ügyi jogi és büntetőjogi jogviták középpontjában áll s az egyébként száraz és csak szakjogászokat érdeklő matériát ankétok sorozata s a napisajtó hangos cikkei az elsőrendű napi problémák sorába iktatták. Az alkotmányjogi viták akörül folynak, hogy joga volt-e a pénzügyminiszternek az, 1927. évi V. t.-c. 66. §-a alapján a jövedéki büntetőjog u j anyagi szabályait, megalkotni, nemkülönben az eljárást újból szabályozni? Továbbá az 1909. évi XI. t.-c. 101. '§-ában nyert és egyszer már kimerített felhatalmazás alapján a jövedéki kihágások esetében követendő büntetőbírósági eljárást újból szabályozni ?Az első kérdést illetőleg utalunk az 1927. évi V. t.-c. 66. §. 2. bek.-éhez fűzött.miniszteri indokolásra,, amelyik a miniszteri szándékot, amely e rendeletben megnyilvánul, nyíltan feltárta. Aki visszaemlékszik az 1927. évi V. t.-c. körül a jogászegyletben lefolyt vitára, emlékezni fog a r r a is, hogy az akkor még javaslatunk e pontja heves viták tárgya volt. Ma, amikor e vitás ¡60. §, törvényerejű intézkedés, törvényességét senkisem. vonhatja kétségbe. Más lapra tartozik az, hogy ilojálisnak nevezhetö-e az az eljárás, amely az u j szabályozásra azon a címen kért felhatalmazást, hogy a Harmincadhivatali utasítás már elavult szabályait felfrissítse s a felhatalmazással viszont ugy él, hogy az elavult szabályok helyébe középkori szabályokat emel. Törvénytelen azonban — meggyőződésünk szerint — az az, eljárás, amellyel az igazságügyminiszter az 1909. évi XL
86 t.-c. 101. §-ában nyert felhatalmazás alapján a büntetőbírósági e l j á r á s szabályait újból megalkotta. Töménytelen azért, mert ezen törvényhely a l a p j á n a 800/1916. I. M. oz. rendelet ki'bocsájtatott s ezzel az a jog, h o g y e matéria a m a g a egészében u j a b b s z a b á l y o z á s n a k vettessék alá, konszumáltatott. Lehetett volna szó az 1916. évi rendelet kiegészítéséről vagy pótlásáról, de közjogi szabályaink szerint nem lehetett szó újbóli szabályozásról. tAl rendelet anyagi jogi szabályait a túlzott szigor, elismert j o g i elvek semmibevétele ós a megtorlás k ö z é p k o r i a s szellemének uralkodóvá tétele jellemzi. T a l á n ngy mondhatnók, h o g y az egész rendelet anyagi részében a Harmincadhivatali Utasítás o k n a k modern jogi m ű s z a v a k k a l való felfrissítése, ezen utasitások szellemének érintetlenül h a g y á s a mellett. A Btk. 92. §-át megengedi alkalmazni u g y a n , de az illető cselekményre megszabott legkisebb büntetési mértéken aluli kiszabást nem engedi; ú g y h o g y a valóságban csak a Btk. 91. §-ának alkalmazását ismeri, de nem a 92-ét is. A. kísérletnek és a bünsegédi cselekménynek egyenlősítése a tettesével, nem ismeretlen u g y a n a pénzügyi büntetőjogban (1. Eeichsabgabenordn u n g 860., 361. §§-ok), azonban ez a jogi analógia indokolás á r a egyáltalában nem elegendő. Különösen ott, ahol a szabályozás oly krűdélisan szigorú, mint nálunk, a z o k n a k a meggondolásoknak kellene előtérben maradni, amelyek a l a p j á n büntetötörvénykönyvünk az ismert megkülönböztetést tette. Az elkobzás szabályozása látszólag h a r m a d i k ártatlan személyek jogainak figyelembevételével történik. E h h e z képest mellőzi azt ott, ahol az elkobzás alá eső t á r g y t u l a j d o n o s a a cselekményben nem részes, a r r a vonatkozólag bűnpártolást nem követett el és a jövedéki kihágásból előnyhöz sem jutott. í g y a szabályozás elfogadható is volna. De két o l y a n - k o r l á t j a van, amely az egész szabályozást illuzóriussá teszi. U g y a n i s még ilyen esetben is a pénzügyi hatóság diszkréciójától függ, h o g y a z elkobzást kimondja-e vagy sem, továbbá a feltételek f e n n f o r gása dacára is kimondandó az elkobzás, h a a feltételek fennf o r g á s á n a k megállapitása. a büntető eljárást késleltetné. H o g y ez a szabályozás egy nem is rosszhiszemű, csak erőszakos eljár á s során minő súlyos vagyoni érdeksérelmeket idézhet elő, bizonyításra nem szorul. Büntetőjogi elv, h o g y a m a g á n j o g i jogszabály nemtudása mentesítő körülmény. A pénzügyi jog területére ezt a jogszabályt a német törvény 358. §-ában akként f o r m u l á z z a : ..büntetlen m a r a d az, aki p é n z ü g y i jogi szabályok f e n n á l l á s a v a g y alkalmazhatósága tekintetében menthető tévedésben volt -és ennek folytán a cselekményt megengedettnek tartotta". Ezzel szemben a rendelet 13. §-a ezzel ellenkező szabályt állit fel. E z e n szabály értelmében még azt sem lehet igazolni, h o g y v a l a k i a vámtarifa, valamely tételét illetőleg menthető tévedésben volt. Vagyis ellenkező oldaláról nézve a dolgot, praesumptto j u r i s et de jure-ként áll az a tétel, h o g y az összes adójogi és vámjogi
87
szabályokat büntetőjogi felelősség terhe mellett kell mindenkinek ismerni. H a r m a d i k személy szavatossága cimán a megbizót, meghatalmazót, az atyát és a gyámot felelőssé teszi a rendelet a megbizás, illetve a felügyelet körében az a l á j u k tartozó által elkövetet tt cselekményekért. Ez idáig rendben is volna. A z o n b a n a 16. §. 1. bek. d) p o n t j a felelőssé tesz mindenkit a felügyelete alatt álló, vagy a háznépéhez tartozó személy jövedéki kihágásáért. E z utóbiak felelőssége nem áll fenn, h a tudtuk nélkül követték el a kihágást, vagy nem állott m ó d j u k b a n a n n a k megakadályozása. E z ismét a felelősség olymértékű kiterjesztése, amelyet még a Harmincadhivatali Utasítás sem ismert. (1. 1842. évi Harmincadhiv. Ut. negyedik rész, II. fejezet 5. s z a k a s z 550—557. §§.) Csak u t a l n u n k lehet e helyen a r r a a hosszú és mély i r á n y ú fejlődésre, amely a magánjogban a quasi delictuaiis cselekményekből származó felelősség kérdésének mai állásáig vezetett, amelynek párhuzamos pénzügyi jogi intézkedése kiván lenni a rendelet 16. § 1. bek. szabálya. A z o n b a n míg a m a g á n j o g b a n a K ú r i a 84. ,sz. döntvénye pontosan k ö r ü l í r j a a felelősség határait, addig az idézett) pénzügyi jogi szabály véletlen felelősségi konstrukciója a végtelenbe vész. i Az anyagi szabályozás kérdései körében kell végül reám u t a t n u n k a r r a , hogy az 1. '§. jogszabály alatt a törvényt, a törvény a l a p j á n kiadott rendeletet és a törvényben fenntartott szabályt érti. De h o g y mi a „törvényben fenntartott szabály", ezt nem magyarázza. Miután á pátenseken nyugvó illetékszabályok szabályozása köréből kiesnek :(132. §), amelyeket fenntartó törvények szólnak „fenntartott szabályokról", — azt kell mondanunk. h o g y megfelelő hivatalos m a g y a r á z a t h i á n y á b a n nem t u d j u k , mi az, amire a törvény ehelyütt gondolt. Meg kell emlékeznünk legvégül arról az u j institúcióról, qmelyet a rendelet 15. §. 6. bekezdése teremt j o g u n k b a n s amely az adórövidítést és csempészetet egy gondos üzleti kalkuláció lehetősége körébe vonja és jogunkban a gazdag és fizető büntetlen csempész és a szegény bűntettes eddig ismeretlen kategóriáit van hivatva bevezetni. Kétségtelenül van olyan joggyakorlat, amely önmagában .büntetendő cselekményeket megfelelő bírság lefizetése ellenében további üldözésben nem részesített. De ezt mindenkor csak a bűnösség egyidejű elismerése mellett tette. Az idézett rendelkezés a büntető eljárás mellőzésére ad módot, h a a terhelt vagy helyette -bárki m á s a mellőzést'kéri, a megrövidített közadó s a pénzügyi hatóság által meghatározott összeget lefizeti vagy biztosítja. — A megelőzés célját szolgáló büntetőjogi elvekkel ellentétes az, h o g y pénzzel valaki büntetlenséget vásárolhasson. Ellentétes a polgári egyenlőség alapvető elveivel, hogy a gazdag pénz. á r á n szabaduljon, a szegény pedig u g y a n é cselekményért fogházat .szenvedjen s a büntetett előélet ódiumát viselje. De legvégül minden észszerüséggel ellentétes. az, hogy a n n a k a (büntetésnek meghatározása, amelynek á r á n a cselekmény elkövetője- vagy részese szabadul, a pénzÜgyi (hatóság semmi által nem korlátozott diszkréciójára bizas-
88 sék. Különösen ott és akkor, amikor a tettenéröi jutalék révén bizonyos anyagi érdekeltsége állhat fenn a pénzügyi hatóságnak. Mellőzhetetlen volna tehát a pénzbüntetés mértéke tekintetében megfelelő szabályokat felállítani s az igazságosság követelményé az, h o g y a mellőzésért j á r ó összeg lefizetése ellenében a részesek i s mentesittessenek. E z utóbbi következik a törvény konstrukciójából is, amely a mellőzést nem a büntetést, — hanem a bűnösséget k i z á r ó o k n a k minősíti. A rendelet II. része a nyomozást és vizsgálat s z a b á l y a i t tartalmazza. Az alapelvekben, nemkülönben a h á z k u t a t á s , személymotozás, lefoglalás, tanúkihallgatás, szemle és s z a k e r ő k meghallgatása kérdéseiben a Bp. nyomdokain halad. A f ö és alapvető eltérés az, hogy nyomozati és vizsgálati (toréi) cselekményeket belső és jogi indok nélkül pénzügyi hatóságra, söt pénzügyi közegekre biz, az egyén becsületét és személyes szabadságát, mint valami árucikket kezeli és alantos közegek kezébe öketi meg nem illető olyan fegyvereket ad, amelyekkel azok eddigi tapasztalatuknál és előképzettségüknél fogva élni nem tudhatnak. Nehéz elképzelni, hogy mi volt a pénzügyi k o r m á n y zat célja akkor, amikor a pénzügyi hatóságot rendőrségi és vizsgálóbírói teendőkre feljogosította. Az. a túlnyomóan hangoztatott érv, hogy ez ügyekben a pénzügyi kérdések praevaleálnak, téves. Mert hiszen a legkülönbözőbb intellektuális bűncselekményeknél a legkülönbözőbb jogi matériák ismerete szükséges és ennek ellenére a rendőrség, illetve a vizsgálóbíró az egységes szempontú nyomozást és vizsgálatot le t u d j á k folytatni. A' Harmincadhivatali Utasítások nyomán f e n n t a r t j a a rendelet a feltartóztatás intézményét, anélkül, hogy ezt a személyes szabadságba mélyen benyúló intézkedést fogalmilag meghatározná, vagy legalább is pontosan k ö r ü l í r n á . — Mig a z o n b a n 1788-ban vagy 1842-ben ennek az intézménynek az a k k o r i bűnvádi eljárási szabályok elégtelenségében és az intézmények fejletlenségében kellő m a g y a r á z a t u k volt, addig ma, amikor az. elővezetés, örizetbevétel és letartóztatás intézményeit az eljárási jog ismeri s ezáltal a személyes szabadság lehető kímélésével a célt a mindenkor szükséges mértékig biztosítja, érthetetlen és felesleges ezen u j és bizonytalan fogalom bevezetése. Azt. hiszszivk, h o g y a rendelet körülbelül azt a hatályt k í v á n j a neki t u l a j donítani, aminőt a rendőrségi jogban az elövezetési jog képvisel. Ehelyütt k í v á n u n k megemlékezni a 31.000/1928. I. M. sz. rendelet 9. §-ában szabályozott u j letartóztatási okokról, amelyek messzemenően korlátozzák az egyén szabadságát és a Bp. 141. §-át szigorúságban túlhaladják. Megengedi u g y a n i s a letartóztatást, „ha a terhelti lefoglalható vagyonát elidegenítette vagy elrejtette". E z más szavakkal annyit jelent, h o g y h a a- kereskedő á r u r a k t á r á t árusitja, ami kétségtelenül kimeriti az elidegenítés fogalmát, u g y jövedéki kihágás g y a n ú j a esetén letartóztatható. Letartóztatható az idegen honos, h a a kincstár k á r á nak és a legmagasabb pénzbüntetés összegének megfelelő értékű vagyona nincs. Tehát nem ar kiszabható büntetés i r á n y a d ó , hanem a legmagasabb büntetés. E z az esetek legtöbbjében azt
89
fogja jelenteni, hogy idegen honosok súlyos jövedéki k i h á g á s esetén letartóztattatnak. A kötött bizonyításnak ma már minden büntető eljárásban mellőzött szabályai a Harmincadhivatali Utasítások nyomán megtalálhatók a rendeletben. Idetartozik a súlyosbító körülményeknek példálódzó felsorolása, ami a gyakorlatban oda fog vezetni, hogy m á s súlyosbító körülmények nem fognak elismertetni. Noha a· rendelet kifejezetten parancsolja az enyhitö és súlyosbító körülmények egyforma mérlegelését, de h o g y ezt mennyire komolyan veszi, semmi sem ibizonyitia, jobban, mint az, h o g y az enyhitö körülményeknek az előbbihez, hasonló felsorolását elmulasztja. A kötött bizonyítás rendszere érvényesül a Harmincadhivatali Utasítás u. n. záró kérdéseinek szabályozásában. Célja az volna, hogy a pénzügyi nyomozás és vizsgálat hadszinterén étitekintést n y ú j t s o n u g y a terheltnek, mint a vizsgálóbiztosnak, anélkül azonban, hogy ezt a célját valóban el is tudná érni. Minden eset oly sokoldalú, h o g y ott formális szabályokkal nem lehet elősegíteni azt, h o g y a nyomozó hatóság az. eset összes szálait kezében tartsa. A „Men not measures" szabálya, h a sehol, de a „záró-kérdések" szabályainál jut az olvasó eszébe. ,Már jeleztük, hogy a rendelet a személyes szabadságot és vagyonbiztonságot érintő jelentős kérdésekben a döntést végső s o r o n nem a független bíróságra, hanem közigazgatási hatós á g r a bizza. Nem szólva a rendelet 30. és 50 §§-airól, melyeket fentebb érintettünk, említenünk· kell a lefoglalás és az öná l l ó a n alkalmazható elkobzás kérdéseit, amelyekben a büntető bíróság megkerülésével közigazgatási hatóság véglegesen dönthet. Sem célszerűségi, sem egyéb okokkal ez intézkedés indokolva tnem látszok, annál kevésbbé, mert hiszen az alap bünösségi kérdésben még mindig büntetőbíróság fog dönteni. Előállhat tehát az az eset, hogy a 20. §. 3. bek. alapján a pénzügyminiszter jogerősen kimondja a lefoglalást és ezzel a döntéssel merőben ellentétben a büntetőbíróság bűncselekmény h i á n y a cimén felment. Meg kéli végül emlékeznünk a rendelet I I I . részében tárgyalt feljelentői és tettenér.öi jutalékokról. Az 1842. évi Harmincadhivatali Utasítás IV. fejezetének egész gondolatmenete szerint történt átvétele egyik oldalán elhomályosítja az állampolgárok minden érdek nélkül fennálló kötelességét a büntetendő cselekmények feljelentésére vonatkozólag, másik oldalán külön jutalmaz olyan hivatalos cselekményeket, amelyek elmulasztása az illetékes közegek részéről súlyos kötelességszegést képez. Ai rendőrállam szelleme alkotta meg é szabályokat, amelyeket a polgári és hivatali kötelességről alkotott fogalmaink k i z á r n a k és a jogtörténeti emlékek közé utalnak. E z e n más állami levegőben és m á s gazdasági rendszerben született szabályoknak nincs is ma már az a jelentősége, amit a szabályozás vele elérni céloz, ami szándékolatlanul legvilágosabban! az 1842. évi Harmincadhiv. Ut. 672—689. §§-ainak a ¡mai szabályozással való összehasonlításából adódik. A Harmincad-
90
hiv. Ut. jelentős jutalmak kilátásba helyezésével kívánta a közigazgatás eme á g á n a k gyöngébb szerevezettségét pótolni s ezért a pénzbüntetés bruttó összegéből (673. és 680. §§) fizette a feljelentőnek a befolyt pénzbüntetés egyharmadrészét, a tettenérönek négyhatod, esetleg öthatodrészét. A z állam részéről gyakorolt ez a tudatos bőkezűség a közigazgatási szervezetlenség érthető következménye és célszerű kiegészítése volt. Ellenben a jelenlegi, a rendelet 120. §-ában foglalt szabályozás az esetek legtöbbjében a 119. § szerinti elszámolás megejtése, tehát a nettó összeg kiszámítása u t á n semmiesetre sem fog oly üszszeget eredményezni, amely a rendelkezés által célzott pislákoló állampolgári kötelességtudat felébresztésére szolgál. Aminthogy erre a mai szervezettség, a pénzügyi közigazgatás kiépítettsége mellett nincs is semmi szükség. Fájdalommal kell r á m u t a t n u n k arra, h o g y a Harmincadhiv. Ut. még e részben is több raisonnal rendelkezett. 686. §-ában kizárta a tettenéröi jutalékból azt, aki — a rendelet nyelvén szólva — az ü g y b e n mint vizsgálóbiztos járt el. Ezzel szemben a rendelet 127. §-a a m á r megindított e l j á r á s során u j a b b bűncselekményt felfedező vizsgálóbiztost is, aki a rendelet 52. §-ához fűzött utasítás rendelkezése folytán oly személy i s lehet, aki a 128. § szerint a jutalékból kizárva nincs, tettenéröi jutalomban rendeli részesíteni. E z a rendelkezés éppen mert csak alacsonyabb képesítésű és az esetek átlagában alacsonyabb intelligenciájú személyeknél jöhet alkalmazásba : a visszaéléseknek, de mindenesetre a hivatali hitbuzgalomnak olyan lehetőségeit n y i t j a meg, amelyek a pénzügyi közigazgatást az állampolgárok szemében félelmetessé és gyűlöltté tehetik. Befejezésül a következőket: az 1920. évi X X X I I . t.-c., amély az adócsalásról intézkedik, 13. §-ában k i m o n d j a , h o g y adócsalás esetén az eljárásra- a bűnvádi perrendtartás szabályai alkalmazandók. Köztudomásu azonban a gyakorló j o g á s z o k között, hogy adócsalások esetén a nyomozás és vizsgálat s o r á n a pénzügyi hatóságok szernél ymotozás, h á z k u t a t á s , az ügyvédnek az iratokba való betekintési joga stb. stb. tekintetében mindenkor és ma is a Harmincadhiv. Ut. szabályait alkalmazzák. Álláspontjuk az volt, hogy az idézett törvényhely a főtárgyalás! s z a k r a vonatkozik, de nem vonatkozik az előkészítő e l j á r á s r a . Ma a helyzet az, hogy a rendelet 2. § 4. bek. a) p o n t j a érteimében adócsalásra a 18.400/1928. sz. rendelet nem vonatkozik, — a rendelet 133. §-a pedig a Harmincadhiv. Ut.-ok még hatályban lévő rendelkezéseit hatályon kivül helyezték. 'Az; előbbi pénzügyi álláspont mellett tehát éppen a legsúlyosabb p é n z ü g y i deliktumjok előkészítő szakát szabályozó eljárási "rend hiányzik. Hangsúlyozzuk, hogy ez egy törvényellenes pénzügyi hatósági gyakorlat következménye. De megvan, amelyen hivatalos magyarázattal vagy törvényi szóval a legsürgősebben segíteni kell. E z utóbbi esetben u g y a n a törvényhozás nehéz dilemma elé kerül. Mert ha a pénzügyi deliktumok legsúlyosabb esetei kellő eljárási szabályrendet t a l á l n a k a bűnvádi perrendtartásban, joggal vethető fel az a kérdés, mi ozükség van a r r a , h o g y az
91
enyhébb jövedéki k i h á g á s o k r a egy súlyosabb u j szabályozás, teremtessék? A felelet csak egy lehet: semmi szükség nincs r á . A Harmin;cadMv. Utasítások h a t á l y o n Jkivül .helyezésével a 800/1916. I. 'M. sz. rendelet fenntartásával s a bűnvádi perrendt a r t á s szabályainak szigorú alkalmazásával a m a g y a r pénz-: ügyi igazgatás büntetőjogi védelemre s z o r u l ó intézményei telj e s védelemben részesülnek.
P é n z ü g y i jogalkotás. A váltóval teljesített fizetések általános forgalmi adókötelezettsége. A z általános forgalmiadó szabályai és az. a körül kifejlődött joggyakorlat körében ugy jogi, mint gazdasági szempontból a legtöbb kifogás a törvény 31. §-a (3) bekezdésének azon intézkedése ellen merült fel, hogy az adókötelezettségen nem változtat, h o g y a fizetés nem készpénzben, hanem más módon (pl. jóváírással, csekkel vagy váltóval) történik. A pénzü g y i h a t ó s á g o k a váltó átvételét minden esetben adóköteles bevételnek tekintették. A közigazgatági bíróság az esö időben szankcionálta ezt a jogi felfogást. A magánjogi birói g y a k o r l a t már (évtizedek óta különbséget tett a fedezeti váltók és ,a kiegyenlítésül, fizetésül szolgáló váltók között akként, hogy a váltót általában fedezeti váltónak minősítette és kiegyenlítésül» fizetésül szolgáló váltónak azt tekintette, amelynek adásával, a felek közötti kifejezett megállapodás folytán az alapkötelem nováció révén megszűnt ós hitelügyletté alakult át. A közigazgatási bíróság később engedett merev álláspontjából és elvileg elfogadta a fedezeti váltó fogalmát forgalmi adójogi szempontból is, de még mindig a magánjogi birói gyakorlattal ellentétben szabályként a váltót fizetésnek tekintette és csak k ü l ö n kifejezett megállapodás esetén ismerte el a váltó fedezeti jellegét A váltó átvétele alkalmával tehát rendszerint a forgalmiadó lerovandó volt, vagyis a forgalmiadó esedékes volt, mielőtt az adózó fizetés jellegével biró bevételhez, jutott volna- és fizetendő volt a k k o r is, h a a váltó beváltásra nem is került. A pénzügyi hatóságok és a "közigazgatási bíróság állásp o n t j á n a k logikus következménye az kellett volna hogy legyen» hogy ha a váltó fizetésnek számit és a forgalmiadó lerovandó,, ugy, h a a- váltó, célját nem éri és az: adós által beváltásra nem kerül, ez a körülmény a fizetés visszatérítésének legyen tekintendő, aminek folyományakép a törvény 49. §-a a l a p j á n a lerótt adó visszatérítésének van helye. A közigazgatási bíróság gyakorlata szerint azonban ezen az alapon a lerótt adó visszatérítésének helye nem volt. A pénzügyminiszter az 1928. évi 95.000 .számú rendeletében (közzététetett a Budapesti Közlöny 1928 julius 1-én megjelent 148. számában) az eléje tárt jogi és gazdasági érvek hatása alatt az 1927. évi V. t.-c. 36. és 37. §§-aiban nyert fel-
92
hatalmazás alapján, tehát a törvény erejével, újból szabályozta a váltóval kapcsolatos forgalmi adó lerovás kérdését u g y anyagi, mint e l j á r á s i vontkozásban. E z a rendelet h a l a d á s t jelent az eddigi gyakorlattal szemben, de különösen az e l j á r á s i részben több olyan intézkedés van, amely módosításra szorul és értesülésünk szerint a szükséges módosításokra rövidesen s o r is kerül. A z általános szabály továbbra is az, h o g y a váltó fizetésnek számit és az adó alapja a váltóban kitett összeg, az adófizetési kötelezettség pedig a váltó átvételekor áll be. A szabályszerű könyveket vezető olyan adózó azonban, aki üzleti könyveivel, levelezéseivel bizonyítani tudja, hogy a váltót nem fizetésként; hanem követelésének biztosítására kapta (fedezeti váltó), az adót nem a váltó átvételekor, hanem a teljesített fizetések átvételekor tartozik leróni. H a azonban a váltót forgatm á n n y a l ellátva továbbadja, az adófizetési kötelezettség a továbbadás n a p j á n áll be. A váltó fedezeti jellege a váltó továbbadása esetén sem áll be azonban, h a kifejezett megállapodás szerint a váltó birtok o s a a- fedezeti váltót s a j á t beváltási kötelezettsége mellett továbbadhatja. A- váltó értéke u t á n lerótt forgalmiadó a r á n y o s része visszatérítésének van helye, h a a váltóbirtokos bizonyítani tudja, h o g y az adósa ellen vezetett csődeljárás v a g y csödönkivüli kényszeregyezségi e l j á r á s (ideértve a bíróilag jóváhagyóit magánegyezséget is) miatt követelése egyáltalán nem, vagy csak részben nyert kiegyenlítést. A visszatérítés i r á n t i kérelem a csődeljárás befejeztétöl számitott 6 h ó n a p alatt a pénzügyigazgatóságnál terjesztendő elö. A rendeleti életbelépése előtt m á r befejezett ügyekben az életbelépéstől számitott 6 h ó n a p alatt terjesztendő elö a kérelem. A kérvényben fel kell sorolni az adófizetésnek megtörténtét igazoló adatokat, csatolni kell az eredeti váltót, a követelés azonosságának i g a z o l á s á r a szolgáló bizonyítékokat, a csődeljárás befejezésére vonatkozó birósági végzést, kényszeregyezség esetén az e l j á r á s befejezésére vonatkozó birósági végzést és az egyezségi jegyzőkönyv hiteles másolatát. Nyilatkozatban felhatalmazandó a pénzügyigazgatóság a r r a , h o g y a beesatdlt váltót legkésőbb 5 év alatt megsemmisítheti. A rendelet 1928. évi julius hó 1-én lépett életbe. Miután a rendelet lényegesebb hibái minden valószínűség szerint rövid időn belül korrigáltatni fognak, azoknak részletes ismertetését mellőzzük. A fúzió illetékmentességi határidejének meghosszabbítása. A pénzügyminiszter 1928. évi 1560/P. M. s z á m ú rendeletében (közzététetett a Budapesti Közlöny 1928 j u l i u s 1-én megjelent 148. számában) a fúziós illetékmentességnek 1928 j u n i u s 30-án lejárt határidejét akként hosszabbította meg, hogy a kedvezmén y e s intézkedések alkalmazást nyernek akkor, ha az egyesülést
93
az. abban résztvevő mindegyik t á r s a s á g közgyűlése 1929. évi j a n u á r hó 1: előtt határozta el. A cséplőgéptulajdonosok általános lorgalmi adóalapjának' megállapítása t á r g y á b a n . a pénzügyminiszter a z 1928. évi 68.295. s z á m ú rendeletében (közzététetett a ¡Budapesti Közlöny 1928 junius 21-én megjelent 140. számávan) az eddigi intézkedések h a t á l y o n kívül helyezésével elrendelte, h o g y a cséplögeptulajdonosok általános forgalmi adóalapját a jövőben kizárólag a gépkereset a l a p j á n kell megállapítani és az adóalap kiszámításánál a cséplőgépnél alkalmazott m u n k á s o k n a k a csépeltetö gazda által kifizetett járandóség nem veendő számításba. A cséplögéptulajdonosok a cséplés megkezdése előtt mázsakönyvükben kötelesek azt is feltüntetni, h o g y h á n y százalékért válalták a cséplést és a beirt adat helyességét a csépeltetö gazda aláírásával igazolni tartozik.
Gazdasági szemle. Exportfejlesztés és mezőgazdaság. Kétségtelen, h o g y az utóbbi idők vitái a külkereskedelmi mérleg növekvő passzivitása és az export fejlesztése k ö r ü l igen s o k b a n tisztázták a helyzetet és: feltártak s o k lényeges pontot, ahol az exporttámogatás valamelyik f o r m á j á t érvényesíteni kell. Ámbátor a vita k ö z p o n t j á b a n a külkereskedelem legerősebb oszlopa, a mezőgazdaság állott, két kérdés még sem részesült eddig abban a figyelemben, melyet fontosságánál fogva megérdemelt volna. Mindeddig "a mezőgazdasági export fejlesztését és behatását a külkereskedelmi mérleg a l a k u l á s á u l k i z á r ó l a g kereskedelmi szempontból nézték, a m a g y a r g a b o n a régi és u j piacairól, az értékesítés lebonyolításáról, a termékek szállításáról esett szó, — ezenkívül, m á r ritkábban, a z értékesítés fina.ncirozásáról, a mezőgazdasági hitel kérdéséről lehetett hallani, a m a g y a r mezőgazdaság termelési kérdéseit, a termelés t á r g y á n a k és a termékek minőségének exportalakitó h a t á s á t mindeddig, meglehetősen elhanyagolták. P e d i g tisztában kell l e n n ü n k avval, h o g y az esetleg elégtelen mezőgazdasági export csak részben i r h a t ó a kedvezőtlen, vám- és tarifapolitikai viszonyok terhére, h o g y a mezőgazdas á g i hitel kérdése egymagában távolról sem szolgáltat elegendő; indokolást és h o g y a m a g y a r agrártermékek kereskedelme m á r c s a k a legkisebb mértékben felelős az export visszam a r a d á s á é r t . A kivitel kérdése magánál a termelésnél indulmeg ¡s igy az exportfejlesztésnek is a termelésnél kell kezdődnie. lA „ m a g y a r b ú z a " f o g a l m a n a g y népszerűségnek örvend külföldön is. A z o n b a n elsiklott eddig a diszkusszió azon kérdés felett, van-e egyáltalán „magyar búza", mint egységesfogalom, v a n n a k - e egyáltalán egységes m a g y a r buzatipusok, söt továbbmenve, megtaláljuk-e ezen egységes típusokat amezögazdasági termelés többi cikkeinél? E r r e a kérdésre taga-
o 94
dóan kell válaszolni. Bármennyire is iparkodik a kereskedelem a kezébe kerülő árukat valamelyest egységes csoportokba osztani, — tiszai, felsötiszai, fehérmegyei, dunántuli, pestvidéki buza szerepel ugyan a tőzsde jegyzésében, — de a tiszaföldvári buza más mint a békési vagy csongrádi, pedig mindhárman a tiszai buza kategóriájába tartoznak, a „felsötiszai" buza más Berettyóújfalun, mint pl. Vámospércsen és ugyanezeket a végtelenségig menő különbségeket látjuk a többi osztályokban is. Nincsenek egységes tipusok a magyar gabonában, mint pl. [Kanadában s az osztályozás inkább ösztönös, érzés szerinti és ezért megbízhatatlan. Szinte felesleges hangsúlyozni, hogy ez mily hátrányt jelent az értékesítés, a külkereskedelem szempontjából. Hiányzik egyTészt a homogén nagy tömegek ¡átütő ereje, másrészt az; értékesítés lebonyolítása, a pillanatnyilag mutatkozó lehetőségek gyors kihasználása is nehézkessé ési szinte lehetetlenné válik. Elég, ha emlékezetbe idézzük, mit jelent például a külfölddel való kereskedésben a megbízható tipusminták hiánya. Ezen egységes hozzátartozó megfelelő volna nézetünk szerint
minőségeknek vetőmagakciókkal és a intézkedésekkel való megteremtése a mezőgazdasági exportfejlesztés első
megvilágítani, amelyek
ezt a qualitást
és tán legfontosabb feladata. Megállani azonban itten sem szabad. Nem közömbös ezeknek az egységes típusoknak a minősége sem. Ma mikor termelőterületünk a háború előttihez képest annyira megcsappant, életbevágóan fontos, hogy a termékek qualitásával .pótoljuk azt; amit quantitásban nélkülöznünk kell. Az exportfejlesztés második feladata volna azon tényezőket befolyásolják
és ered-
ményezik. Ezek egyike, a mezőgazdasági termelés methodikája és az avval rokon teriiletek állandóan müveit és magas fokon álló tudomány körébe tartoznak. Kevésbbé ismertek már a qualitás fizikai előfeltételei, mint pl. a földminőség hatása, klimatikus viszonyok befolyása a termékek minőségére és legkevésbbé ismert, bármily paradoxan isi hangzik, a termék magal Az agrochemiának a föld termékeivel foglalkozó ága és vele együtt a tápszerchemia ma még igen nagy megoldatlan kérdéskomplexumokkal áll szemben, — elég, ha itt csak a sikértartalom sokat vitatott és tisztázatlan problémájára utalunk, — és amig ezek megoldatlanok, bizonyos mértékben minden tudás és igyekezet ellenére a termelés is bizonytalan tapogatódzás fog maradni. Az ilyirányu. kutatások támogatása volna szerintünk a mezőgazdasági exportfejlesztés második igen fontos feladata.· Nekünk a magyar buza kétszeresen kenyerünk, tudnunk kell,, mi az, ami kenyérré teszi. Épp ezért csak üdvözölni lehet,· ha most az állam lisztvizsgáló intézetet szándékszik létesíteni, de ennél is fontosabb és kivánatosabb, hogy ezen túlmenve, akár állami, akár magánúton egy gabonavizsgáló és minősítő intézmény létesülne, mely a fentvázolt kérdésekkel foglalkozna. Mindazok az intézkedések, melyeket a mezőgazdasági export és evvel teljes magyar export fejlesztésének érdekében hoztak vagy hozni szándékoznak, mint a tarifapolitikai, vám- és hitelpolitikai kérdések megoldása, csak félsikert eredményezhetnek,
95
mig a kivitélfejlesztés szolgálatába nem áll a legfontosabb tényező maga, a céltudatos és nagyvonalú termelés. z. b.
Pénzügyi joggyakorlat. Ellentétes
munkásbiztositó
bírósági
joggyakorlat
a PolgárisJog· 1928:. év.i·
. számában:,
az űzemutódlás kérdésében. A betegségi és balesetek kö< telező biztosításáról· szóló törvény értelmében a1 biztosítási járulékokért, pótjárulékokért a munkaadót a törvény alapján· az Intézet javára terhelő megtérítésekért asz üzemutódok az eredeti munkaadóval egyetemlegesen felelősek. Az üzemiutódlást az üzemeik az eredeti adós üzemével való azonossága esetében a szerzés jogcímére tekintet nélkül meg kell· állapítani. Az üzemutódlásra vonatkozó törvényhelyet az Intézet és eddig a bíróság is a legszorosabban értelmezte.1) Az üzemutódlást átruházás nélkül is megállapította, ha ugyanazon a helyen ugyanazt az üzletet folytatják. A ' bíróság értelmezése szerint ugyanis a törvény az üzemmel· összekötött biztositásnak járulékterheit az üzemmel kapcsolatos dologi tehernek, kívánja tekinteni. A gyakorlat az iparág és a hely azonossága esetében az üzemnek a régi üzemimel való azonosságát mindenkor megállapította. E gyakorlat szerint az üzemutódi felelősség megállapításához nem szükséges üzemátruházás, hanem csupán üzemazonosság. Ez pedig fennforog, ha valaki ugyanazon a helyen, ugyanazt az üzletet gyakorolja akkor is, ha,4 az üzemutódnak üzemelődjéhez egyébként semmi köze nincsen és ha időközben az illető üzlethelyiség üresen 'állott is. Ezzel á kiforrott gyakorlattal teljesen ellentétes ítéletet hozott ujabban a munkásbiztositási felsőbíróság MB. F . B. I I . 780/6—1927. szám alatt és ebben az. Ítéletben azt mondotta ki, hogy a munkásbiztositási köztartozások tekintetében az üzemutódra· hárítható egyetemleges felelősséget csak az üzem azonosságának feltétele alatt lehett megállapítani. Az üzem azonossága azonban ugyanazon üzemek folytatólagos fennállását, valamint azt feltételezi, hogy az üzemelőd üzlete az üzemutódra átruháztassék. H a ugyanabban az üzleti helyiségben 'a:z előző" üzem megszűnése után1 jogutódlás nélkül hasonló üzeni: nyílik meg, annak tulajdonosa nem- n'zeihíítóíL'· a) Lásd szerzőnek közölt cikkét.
96
Az indokolás a következő: A v-i községi elöljáróság 720/926. sz. jelentéséből megállapitható a peres felek által egyébként vitássá nem .tett tényállás szerint felperes V. községben fekvő, s tulajdonát képező házban levő vendéglői helyiséget B. és F . cégnek adta ¡haszonbérbe, kik ott 1925. év őszéig vendéglői üzletet folytattak, ekkor az üzemüket beszüntették, a bérleményből kimentek és 1926. április l-ig a helyiségben vendéglői üzemet senki sem folytatott, akkor azonban maga felperes nyitott ott vendéglői üzemet. Tény az is, hogy az előző üzem tulajdonosok 2,060.934 K járulék és késedelmi kamatból előállott összeggel a pénztárnak adósai maÁ radtak. ' Ily tényállás mellett helyesen mondotta ki iaz elsőbiróság, hogy felperest üzemntódnak tekinteni nem lehet, s helyesen mentette őt fel az összegnek megfizetése alól. Az üzemutódok egyetemleges kötelezettségét az 1907:XIX. t.-c. 46. §-a és a 4790/917 M. E. sz. rend. 21. §-a akképen szabályozza, bog)7· üzemntódnak az tekintendő, akivel szemben megállapítható „az üzem azonossága" mellett az is, hogy „az eredeti adós üzemét folytatja", tehát a munkaadó személyében változás csak abban az esetben állapítható meg, mely intézkedés célja a törvényjavaslat indokolása szerint annak megakadályozása volt, „nehogy színleges üzletátruházás révén, vagy a munkaadó személyében beállott változás következményeképpen egyesek a biztosítási járulék és dijak fizetésének kötelezettsége alól magukat jogtalanul kivonhassák". Ez a törvényes rendelkezés nem értelmezhető tehát olyképen, hogy valamely iizem folytatására alkalmas épületnek, vagy helyiségnek, vagy valamely üzem folytatására alkalmas berendezésnek tulajdonosa tekintessék üzemutódnak az esetben, ha a haszonbérleti vagy bérleti szerződés megszűnte esetén a bérlet tárgya feletti rendelkezést visszanyeri, mert a felhívott §-ok az egyetemleges felelősséget csak üzeinátszáJlás' esetére korlátozzák, egy üzem folytatására alkalmas helyiség, vagy berendezés tulajdona pedig azzal nem azonos, mert az még kihasználatlanul üzemet nem jelent. De nem áll meg 'az üzemutódlás akkor sem, ha ugyanabban az épületben és helyiségben akár ia tulajdonos, akár egy u j bérlő az előzően fennállott üzem jellegével azonos természetű üzemet állit fel, mert hiányzik ez esetben1 az üzem azonossága, s az üzemnek a folytatása, különösen
97
" a jelen esetben, mikor a régi1 üzem megszűnése, s az u j ' üzem megkezdése között hosszabb idő telt el. Az üzem azonossága ugyanazon üzemnek folytatólagos fennállását feltételezi, mert ha egy üzem megszűnt és folytatólag fenn nem áll, az ugyanazon a helyen keletkezett n j üzemet, mely az előbbivel semmiféle' kapcsolatban nincsen, azzal azonos folytatólagos üzemnek nem lehet minősíteni. Ezt az értelmezést megerősíti a törvényjavaslat indokolása is, amely az üzletátruházás esetére azért "akarta kiterjeszteni az egyetemleges felelősséget, mert az 1908:LVIL t. c. hataLyba lépéséig az üzletátvevőt egyáltalán nem, illetve csak akkor terhelték az átvett üzlet terhei, ha azokat kifejezetten átvállalta. Az egyetemleges felelősségnek minden esetben az az előfeltétele, hogy az üzemutódra az üzemelőd üzlete átruháztasiSék, ezt ugy a felhívott §-ok, mint az 1908 L V I I . t.-c. is megkövetelik, s csupán annak a megállapítását utalják át a birói mérlegelésre, hogy az adott körülmények között az üzlet kétségbevont átruházása, vagy az üzlethez tartozó egyes részek megszerzése esetén az üzletátruházás megállapitható-e vagy sem. Az 1928 január 1-én életbe lépett 1927: XXI. t.-c. 26,. §-ának utolsó bekezdése is ugyancsak ehhez a feltétélhez köti az üzemutódlást, amidőn azt mondja ki, hogy az üzemutódlást az üzemnek az eredeti adós üzemével való azonossága esetében a szerzés jogcímére tekintet nélkül meg kell állapítani, tehát a „szerzés" megállapítását mellőzhetetlenné teszi. A törvény ezen célján túlmenő' és fölötte méltánytalan volna tehát az üzemhelyiség tulajdonosának szavatosságát abban az esetben is megállapítani, amikor nyilvánvaló az, hogy az üzemet nem átvette, hanem a bérleti idő lejártával megszűnt, amikor tehát törvényes eszköz sem állott rendelkezésére a tekintetben, hogy a befizetni elmulasztott járulékok erejéig fedezetet teremthessen magának, mert törvényes visszatartási joga legfeljebb a hátralékos bérösszegre terjed, de semmiesetre sem az üzemnek a volt bérlő révén keletkezett s harmadik személyt illető tartozásokra. A per során alperes nemcsak, hogy nem igazolta azt, hogy felperes volt bérlőjének vendéglői üzemét folyt a t t a volna, de a fenti tényállás szerint ez a körülmény meg is van cáfolva, mert az üzlethelyiség 6 hónapon át (kihasználatlanul állott, s igy maga alperes is csak arra .alapítja felperessel szemben támasztott igényét, hogy a hátralékos járulékok behajtásakor ez volt az üzem tulaj-
98
donosa, ezt azonban a kir. Felsőbíróság a fent kifejtettek alapján az üzemutódlás s ennek folyamányaként a szavatosság megállapítására alapul el nem fogadhatta, s igy az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta."' Mivel a Munkásbiztositó Felsőbíróság tanácsai ebben a fontos kérdésben homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el, sürgős szükség volna arra, hogy a munkásbiztositási bíróságról szóló 1911: X X X I . t.-c. 21. §-ában nyert felhatalmazás alapján a mimkásbiztositási felsőbíróság teljes ülési határozatot hozzon. Ennek hiányában az Országos Munkásbiztositó Intézet kétségtelenül továbbra, is szigorúbb állásponthoz fog ragaszkodni és a jogbizonytalanság felesleges perek tömegének fog utat engedni. · Dr. Mahler Sándor. Sertéshizlalással iparszerüen foglalkozó vállalatok sertésszállásai házadókötelesek. (Közigazgatási Bíróság. 11.047/1926. P. A panaszló azt vitatja, h o g y a sertés szállásai, mint n e m állandó jellegű deszkaópitmények, az. 1922:XXII. t.-c. 1. §-a értelmében h á z a d ó alá nem vonhatók. Minthogy az 1922. évi 182.000 számú pénzügyminiszteri rendelet helyes meghatározása szerint állandó jellegűnek kell minden épületet tekinteni, melynek fennállása nincs időhöz kötve és az a kérdés, h o g y mily anyagból van a z épület, figyelembe nem vehető·, — minthogy továbbá a sertéshizlalással iparszerüen foglalkozó vállalatok sertésszállása az idézett törvénycikk 2. §-ában felsorolt, háza-dó alá nem esö épületek közé nem tartozik, a z o k n a k adó alá vonása jogos." Magyarországon igazgatósági székhellyel és képviselőséggel biró külföldi vállalatnak belföldön lakó felügyelő-bizottsági tagjai részére kifizetett tiszteletdíj tantiémadó alá esik. (Közigazgatási B í r ó s á g 4944/1927. P . szám.) P a n a s z o s érdemben azt kifogásolja, h o g y a Budapesten lakó felügyelő-bizottsági tagok tiszteletdijai u t á n tantiémadót vetettek ki, holott a vállalatnak itt csak fióktelepe v a n és székhelye Bruxellesben létezik és a felügyelő-bizottság a bruxellesi főtelepnek a szerve, amely szerv javadalmazását a főtelep közgyűlése állapítja meg. A. bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A vállalat alapszabályainak második s z a k a s z a s z e r i n t a t á r s a s á g székhelye Bruxellesben van és a t á r s a s á g n a k igazgatási székhelye és hivatalos képviselősége van M a g y a r o r s z á gon és a harmadik s z a k a s z szerint ugyanitt v a n n a k a b á n y a telepei is, vagyis a vállalat üzemét Magyarországon folytatja. Az 1925. évi 4 0 0 / P . M. számú H. IÖ. 1. § - á b a n foglaltak alapján, tehát nem vitás az, h o g y panaszos vállalat m a g y a r o r szági üzletei után társulati adót fizetni köteles és a ÍEL Ö. 2. §-ában foglalt rendelkezések mindazokra a v á l l a l a t o k r a kiterjednek, amelyeknek adókötelezettségét, az 1. '§. megállapítja. A p a n a s z o s vállalat alapszabályaínak felhívott rendelkezései szerint helytelenül állítja panaszos azt, h o g y M a g y a r o r -
99 s z á g o n csak fióktelepe van, mert ugy az igazgatási székhely, valamint az üzlettelep itt létezik és a vállalat adókötelezettsége a H. Ö. 1. §-a a l a p j á n a n n á l i s inkább megállapítható, mert üzletét á m a g y a r állam területén gyakorolja. E z t az adókötelezettséget az a körülmény, h o g y a vállalat? a társulati a d ó r a nézve ideiglenes adómentességet élvez, nem érinti. A 0 . ö . 2. §-a pedig mindazon vállalatokra nézve, amelyek az 1. §. rendelkezései alá tartoznak, megállapítja azt, h o g y tantiémadót kötelesek fizetni az igazgatóság és felügyelö-bizotts á g tagjainak juttatott javadalmazás után. A vállalat alapszabályainak második s z a k a s z á b a n emiitett magyarországi hivatalos képviselősége a z itteni igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok. Ezeknek javadalmazása tehát a H . Ö. 2. §-a a l a p j á n tantiémádá alá tartozik.
Irodalom. Az Alföld öntözése és egyebek. Irta:. Vig Emil. Budapest, 1928. Szerző kiadása. A m a g y a r közgazdaságnak van egy? néhány olyan kérdése, mely a legrégibb idő óta egyformán foglalkoztatja a gyakorlat és elmélet embereit. Ezek a kérdések jelentőségben messze, túlnőttek a közgazdaság határain. Országos fontosságúak, sőt kétszeresen azok. Egyrészt, merf — közvetlenül vagy közvetve — mindenkit érintenek, másrészt m e r t nem kiagyalt, sém importált prpblémák, h a n e m itt gyökereznek a m a g y a r földben, melynek fizikai adottságain alapulnak. Egymást kiegészítve alkotnak szerves egészet és lehetetlen hozzányúlni egyikükhöz is, hogy ne táruljon elénk a többi. Valamennyien pedig elengedhetetlen összetevői a jövő nagy magyar gazdasági programmjának, mely az észszerű és többtermelés jegyében áll. Ezeknek a problémáknak, — amilyenek az energiagazdálkodás, az útépítés, a Duna—Tisza-csatorna, a talajjavítás, az öntözés és a termésértékesités — vannak propagátorai és vannak fanatikusai. Vig Emil ezekhez tartozik. Műve, mely elsősorban az Alföld öntözéséről szói; városi visszhangja — és felelete — a vidék egy nagy kérdésének, m á r ezáltal is bizonyítva a n n a k országos súlyát. Sok évi munka, tanulmány, kalkuláció, adat- és adatgyűjtés eredményeinek kiv,onata a kis könyv, melynek gondolatmenete a következő: Az Alföld m a j d felerésze az országnak (45.4%) és mégis a kerteknek 34.1%-a; a réteknek 40%-a, a legelőknek 16.5%-a terül csak el r a j t a . Hasonlóképpen szarvasmarhaállománya is mindössze 36%-át teszi az országnak. Az Alföld őstermelésének ez a visszamaradottsága szerző szerint a vizkérdésre vezethető vissza. Annak megoldásával — és pedig az egész világon való megoldásával — nemcsak a legszélesebbkörü belterjes gazdálkodás valósitható meg, de egyszersmind a gazdatársadalom életszínvonalának n a g y a r á n y ú emelése a népszaporulat biztos elhelyezése is. (Igen helyesen utal ehelyütt szerző az „egyke"problémának a földkérdéssel való összefüggésére, amit már Laky Dezső is hangsúlyozott.) Párhuzamot vonva a m ű t r á g y a feltalálása előtti rablógazdálkodással és a m a n n a k gazdasági kihatásaival, melyekből Raoul Francé olyan messzemenő történeti következtetéseket vont le — szembetűnik az öntözés korszakot alkotó jelentősége. Kiindulva a tisztán biológiai szempontból
100
való tárgyalásból, egymásután világosodnak m e g a probléma egyéb vonatkozásai. Az öntözőmű létesítése főleg technikai és pénzügyi feladat. Szerző mindkettőre talál megoldást. A technikai kivitel: modern eszközökkel való, nagyméretű, egységes megvalósítása az ókorban m á r eredményesen használt — részben a közlekedőedények elvén alapuló — földalatti csatornahálózatnak. A tervezet pénzügyi képét pedig jellemzi az állami hozzájárulás, a l t r u i s t a öntözőtársulat és a meliorációt élvező birtoktulajdonos meg' terhelése. A javasolt pénzügyi megoldással — különösképpen az állami hozzájárulás fedezésével — kapcsolatban egymásután merülnek föl a m a g y a r közgazdaság vajúdó problémái: a többtermelés, a talajjavítás, a mesterséges viziutak, az energiagazdálkodás és a termésértékesités kérdése. A kisajátított szik és homok, valamint az árterekből, holtágakból és fölösmedrekből nyert terület termőképes állapotba hozatala által keletkezett értéktöbblet szerző számításai szerint teljesen fedezné az állam hozzájárulását. A Duna és Tisza folyók vizszint.különbségét hajózáson kívül öntözésre és vizenergianyerésre felhasználva pedig egyrészt fedezzük az ország egész világítási- és erőszükségletét, másrészt a világ legolcsóbb öntözővizével l á t h a t j u k el gazdáinkat. Ily módon az eddigi 6.5 q-ás buzatermésátlag m i n d e n további nélkül elérné a jelenlegi sopron- és imosonmegyei 18 q-ás eredményeket. Ami pedig az öntözés kihatását illeti a termésértékesitésére, bizonyos, hogy a rugalmasabb mezőgazdasági termelés lehetővétételével többé nem egy-két s t a n d a r d terményünkkel jelenünk meg a világpiacon, de huszonötfélével. így nem •függünk szomszédaink gazdasági külpolitikájától, h a n e m a legkülönbözőbb helyen és időben találhatunk vevőt — esetleges n a g y vámot és messzi szállítást is kibíró ·— cikkeinknek. A mezőgazdasági termelés egyenesen arányos a csapadékdussággal. Nagy, kontinentális agrikulturterületeknek, — tehát az Alföldnek — egységes és rendszeres öntözése pedig nem megoldhatatlan feladat. Ez a rezüméje a sok szeretettel megirt könyvnek, mely h a t a l m a s irodalmi anyagra és sokoldalú tájékozottságra támaszkodva, következetesen és meggyőzően, sokszor merészen és talán túlságosan nagyvonalúan, — ami különben az anyag és könyv arányánál elkerülhetetlen — de mindvégig szuggesztív erővel hirdeti a -magyar föld jövőjébe vetett bizalmat. V. A. A jövedéki büntetőjog és eljárás magyarázata. A közeli napokban megjelenik Dr. Klug Emil és Dr. Mahler Sándor szerkesztésében az u j jövedéki büntető rendeletek kimerítő komm e n t á r j a . A könyvet a Grill-cég a d j a ki és kb. 320 oldalra fog terjedni. Szakszerű összeállításban, egyszerű, világos előadásban és a gyakorlat követelményeivel is számolva, tartalmazza a könyv a vonatkozó teljes joganyagot, az u j rendeleteket, felhasználható bírói gyakorlatot, részletes m a g y a r á z a t o k a t és az adócsalásra vonatkozó jogszabályokat is. Évtizedek h i á n y á t pótolja a m u n k a s megérdemli a jogászközönség érdeklődését. A jövedéki rendeleteket magyarázó esetleges pótrendelétet a kiadó az esetleges megjelenés u t á n azonnal fogja az előfizetőknek díjtalanul rendelkezésére bocsátani.
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY IY. évfolyam
\ 8. szám
1928. október
Szerkesztik: Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr. LÉNÁRT VILMOS
Kollektiv kereskedelmi szerződések. Irta: Dr. Schiller Ottó, a Magyar Textilgyárosok Orsz. Egyesületének főtitkára. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara egy javaslatot terjesztett a kamara különböző nemzeti bizottságai elé, amely megoldást keres arranézve, hogy miképpen lehetne az európai államokban ma érvényben levő védővámos tarifáknak szinvona át fokozatosan leszállítani. A kamara javaslata ezt a problémát olyképpen gondolja megoldani, hogy az egyes államok között kötött kereskedelmi szerződések jelenlegi rendszerét kiegészítené u. n. kollektiv vám-megállapodásokkal, amelyek az összes államok között egyidejűleg jönnének létre Az egyes államok között kötött kereskedelmi szerződések, mint ismeretes, ma az illető államoknak egymással va'ó egész kereskedelmi forgalmát szabályozzák. A kollektiv vámmegállapodások már technikai okokból sem terjedhetnének ki egy ilyen óriási komplexumra. « ezért a Nemzetközi Kamara a kollektiv megállapodások hálózatát ugy kivánja kiépíteni, hogy a megállapodások egyelőre csupán néhány fontos forgalmi cikkre, pl. vasra, papirra, üvegre, alumíniumra, cementre jönnének létre és fokozatosan épülnének ki azután a többi cikkekre. A Nemzetközi Kamara javaslatával a kamara magyar nemzeti bizottsága is foglalkozott és azzal szemben elutasító álláspontra helyezkedett. A magyar bizottságvéleménye szerint azok a cikkek, amelyeknek vámját a Nemzetközi Kamara kiindulásképpen akarja egységes szabályozás tárgyává tenni, egészen incidentaliter és szakszerűtlenül vannak kiragadva. A szóbanforgó cikkek tekintetében a különböző országokban eltérőek a termelési és fogyasztási viszonyok és igy a cikkek vámjainak akár szigorúan egységes unifikálása, akár pedig nivellálása egészen különbözőképpen hatna ki az egyes orszá-
102
gokra. Ilyen módon a kollektiv megállapodás az egyik államra nézve egészen más áldozatot jelentene, mint a másikra s a látszótag egyöntetű szabályozás voltaképpen a legnagyobb egyenlőt1 enséget teremtené. Éppen ezért a magyar bizottság szerint a kollektiv megállapodások gondolata nem fér össze a ma általános és jól bevált kereskedelmi szerződések rendszerével. Nem lehet azt kívánni, hogy valamely állam a kollektiv megállapodás révén terheket vegyen magára minden ellenérték nélkül, amikor egy kereskedelmi szerződés keretében ezekért a terhekért megfelelő ellenszolgáltatásokat kapna. Éppen a mai védővámos irányzat mellett a kereskedelmi szerződések képezik a legfőbb biztosítékait a nemzetközi forgalom normális alakulásának, nem -szabad tehát u j kísérletezésekbe bocsátkozni, amelyek ezt, az egyes államok egymásközti közvetlen tárgyalásaiból kifejlődött szerződéses hálózatot és annak további kiépülését veszélyeztetik. A magyar bizottság kritikája a Nemzetközi Kamara javaslatáról kétségtelenül tökéletesen helytálló. A kollektív megállapodásoknak az a formája, amelyet a Nemzetközi Kamara ajánl, valóban beleütközik abba az elemi kereskedelempolitikai tételbe, hogy reális gazdasági megegyezéseknek mindig kétoldaluaknak kell lenniök. Nem __ mondjuk, hogy a Nemzetközi Kamara javaslata naiv. de mindenesetre magán viseli azt a bélyeget, amely ma az egész ¡európai politikát jellemzi: egyes államoknak a képzelődését. hogy a maguk izlése szerint rendezhetik be az egész világot és a termékettan energiapazarlást oly irányban, hogy a problémáknak gyökeres megoldása helyett üres formutak teremtsenek látszólagos „összhangot" a nemzetek között. Más kérdés azonban, hogy a Nemzetközi Kamara javaslatát nem lehetne-e mégis megfelelően kiegészíteni, korrigálni? A javaslat magva, a kollektivitás gondö'ata nem olyan abszurd gondolat, hogy ne érdemelne meg egy kissé alaposabb vizsgálatot. ' A probléma az: mennyiben egyeztethető össze, vagy nem egyeztethető össze a nemzetközi kereskedelmi szerző-'· dések kollektiv formája azzal az alapvető követe'ménvnvel, hogv az ilyen szerződéseknek mindenkor a do ut des elvi alapján, az aktiv és passzív tételek mérlegszerű öszszeegveztetésén kell nvugodniok? Megfér-e a szerződések · koTektiv jellege ezzel a princípiummal, vagy sem, esetleg minő feltételek mellett fér meg? Világos, hogv az árucikkeknek egy önkényesen össze- · állított csoportjára, amelyre nézve a szerződő államok érdekei merőben különbözők, kollektiv megállapodások
103
sohasem fognak létrejönni. (Hacsak nem egyoldalú politikai nyomás alatt, gazdasági szempontoktói és szükségszerűségektől függetlenül, tehát nem gazdasági paktum, hanem többé-kevésbbé leplezett politikai diktátum formájában és ebhez képest nem is a tartós gazdasági célokat szolgálva.) Világos az is, hogy az összes európai államok, vagy pláne a világ összes államai között kollektiv kereskedelmi megállapodások egyidejűleg egyáltalán nem képzelhetők, mert hiszen az ilyen' megállapodásoknak egyszerre· kellene szabályozmok az összes kereskedelmi relációkat, amelyekben a szóbanforgó államok érdekelve vannak, ami pedig praktikusan megoldhatatlan feladat. Nagyobbszámu á'lam között kollektiv kereskedelmi nlegállapodások csak bizonyos speciális esetekben lehetségesek, pl. ha egy árucikk tekintetében a szerződő államok mind azonos irányban (pl. mint termelők) vannak érdekelve és érdekeltségük foka sem túlságosan különböző. Az ilyen kollektiv megá lapodások azonban inkább államilag támogatott, vagy szankcionált kartellszerü konvenciók, mintsem valóságos, kereskedelmi szerződések, amely utóbbiaknak lényege éppen az, hogy a szerződő országok egész gazdasági struktúrájából származó ezerféle érdekeket ós tendenciákat igyekszenek kölcsönösen kiegyenlíteni, amelyekben tehát a szerződő országok közgazdasága mint organikus és oszthatatlan egység jelentkezik. Máskép áT a helyzet, ha azt nézzük, hogy nem jöhetnek-e létre ilyen valóságos kereskedelmi szerződések is kollektive nem egyidejűleg az összes államok között, hanem, az államoknak egy szűkebb körébem,, egy olyan államcsoporton belül, amelynek tagjai szorosabb gazdasági kapcsolatban állanak egymással. Azt hisszük, hogy a feladat igy leegyszerűsítve, egyáltalán nem tartozik az utópiák sorába. Gondoljunk pl. egy kollektiv kereskedelmi szerződés lehetőségére a voT osztrák-magyar monarchia terül étéiből alakult u j államformációk között. Természetesen mindig az egyes államok politikai és gazdasági önállóságát abszolnte nem érintő kereskedelmi szerződések mai rendszerén belül maradva^ nem pedig vámuniók stb. formájában, amiknek a politikai, gazdasági stb. előfeltételei még teljesen hiányzanak. Bizonyára vannak a kisebb államcsoportokként kötendő (regionális) kollektiv kereskedelmi megállapodásoknak is gyakorlati nehézségeik. Tudjuk, hogy egy kereskedelmi szerződés szubsztrátuma ma is, amikor a szerződést csak két állam köti egymással, rendkívül komplikált és hosszú tárgyalásokat igényel. Ezek ' a komplikációk csak halmozódnak, ha a tárgyaló felek
104
száma növekszik. Az is bizonyos, hogy bármennyire szoros gazdasági összeköttetésben álljanak is az egyes ábamok egymással, mindig lesznek másirányu kapcsolataik, amelyekre szintén, — bár kisebb mértékben — tekintettel kell lenniök, amelyek tehát egymásközti kollektív megál apodásaikba belejátszanak és azoknak terjedelmét, vagy éppen lehetőségét befolyásolhatják. Mindezek az akadályok azonban, ugy véljük, nem döntő természetűek, különösen ha figyelembe veszsziik a másik oldalon a szóbanforgó kollektív megállapodásokkal járó előnjmket. A legfontosabb ezek közül az, bog\" sokkal nagyobb „spielraum"-ja nvilik a kölcsönös koncesszióknak akkor, ha több állam között a kereskedelmi relációkat egy kollektív megá.lapodásban egyszerre sikerül rendezni. Éppen abból, hogv — mint láttuk — a kereskedelmi szerződésekben az államok igyekszenek a maguk gazdasági érdekeit a gazdasági élet organikusan összefüggő természetének megfelelően, lehetőleg ¡egy magasabb gazdaságpolitikai tervszerűségre törekedve megvédeni, — következik, hogy ez a cél sokkal jobban biztosítható, lm az állam egyszerre több irányban köt kereskedelmi szerződést, vagyis a különböző szerződések hatásait pontosan kalkulálhatja és nem kell későbbi szerződések lehetőségeit csupán hozzávetőleges becslési alapon számításba vennie, e célra utóbb esetleg hiábavalóknak bizonyuló rezervákat tartalékolnia stb. H a pl. egy kollek.tiv tárgyalás keretében nemcsak Magyarország szállítaná le textilvámjait Csehországgal szemben, hanem egyidejűleg Románia és Jugoszlávia is s ezzel párhuzamosan a cseh agrárvámokra vonatkozólag oly megállapodás jönne· létre, amely a magyar, román és jugoszláv mezőgazdasági érdekeket egyformán figyelembe veszi, ugy ezen a kiszélesített tárgyalási alapon az érdekelt államok közötti gazdasági problémáknak sokkal többféle racionális megoldása válnék lehetővé és ezáltal összehasonlíthatatlanul tágabb tere nyílna azoknak a törekvéseknek, amelyek a mai középeurópai gazdasági helyzet konszolidációját kereskedelempolitikai uton kívánják 'előmozdítani. Megszűnnék az, hogy a legtöbb kedvezmény elve alapján egyes államok ellenszo^áltatás nélkül jutnak előnyökhöz, mások pedig kénytelenek a faltörő kos szerepére vállalkozni, ami spekulatív elemeket visz a kereskedelempolitikába, tehát minden irányban zavaróAg hat a kereskedelempolitika őszinteségére, becsületességére és lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására. Az államcsoportokként kötendő kereskedelmi szerződések rendszere révén a kereskedelempolitikai viszonylatok stabil
105
rendezésének' mai tempója feltétlenül meggyorsulna. Az egyes államok közötti kereskedelmi szerződések jelenleg érvényben lévő szisztémájáról csak erős elfogultsággal lehet azt mondani, hogy az igazán „jól bevált". Kétségtelen ugyan, hogy jobb instrumentumunk a nemzetközi'kereskedelmi relációk szabályozására ma nincsen, de épily bizonyos, bogy ez az instrumentum még igen tökéletlen, különösen ha meggondoljuk, hogy nemcsak az a fontos, hogy valamilyen szabályozás legyen (noha természetesen már ez is pozitívum), hanem hogy a szabályozás lehetőleg hosszabb időre szóló, ilyen értelemben végleges és kiegyensúlyozott helyzetet teremtsen. A Nemzetközi Kamara javaslata tehát ott téveszti el az utat, amikor a kollektív kereskedelmi szerződések rendszerét ugy kivánja kiépíteni, hogy lehetőleg sok államot • kiván egyidejűleg a szerződések hálózatába bevonni, ellenben a kollektív megállapodások tárgyát képező árucikkek körét restringálja és az utóbbit igyekszik azután fokozatosan kibővíteni. A kollektivitás eszméjének gyakorlati megvalósítása a kereskedelempolitikában ezzel szemben csak ugy lehetséges, ha a kereskedelmi szerződések tárgyi körét e szerződések alaptermészetének megfelelően nem korlátozzuk, hanem a szerződő felek számát redukáljuk. Hogy azután a kollektív kereskedelmi szerződések teljes rendszere ugy épül-e ki, hogy a kollektive szerződő államcsoportok kötnek-e egymással további kollektív szerződéseket, vagy pedig, hogy az egyes államcsoportok egyes tagjai több kollektív csoportnak tagjai is lehetnek,: ez későbbi kérdés, melynek elvi jelentősége sem tul nagy, aktualitása pedig e pillanatban egyáltalán nincsen.
Pénzügyi jogalkotás. A gabona- és takarmányfélék általános forgalmi adójának eltörlése. A pénzügyminisztérium aiz 1927.'évi V. t.-c. 36. §-a 2-ik bekezdésében nyert felhatalmazás a l a p j á n a· 120.000/1928. sz. rendeletével (közzététetett a Budapesti Közlöny 1928 szeptember hó 12-éD megjelent 207. számában) az 1921. évi X X X I X . t.-c. 37. §-a 12. pontját hatályon kívül helyezte és a n n a k hel y é b e az alább ismertetett u j réndelkezéseket tette. A hatályon kívül, helyezett törvényhely szerint nem estek általános forgalmiadó alá a kizárólag terménykereskedéssel foglalkozóknak buza, r.ozs, kétszeres és köles, valamint malmoknak feldolgozás végett eladott árpa eladásából származó bevételei. Az adómentesség tehát csak azokat a keresetüzöket illette meg, akik kizárólag terménykereskedéssel foglalkoztak.
106
A közigazgatási bíróság gjrakorlata szerint k i z á r ó l a g o s terménykereskedő az, aki a föld növényi termékeinek feldolgozatlan állapotban való adás-vételével foglalkozik. Nem tekintetett tehát kizárólag terménykereskedéssel foglalkozónak az, aki például gyapjú, vatgy korpa eladásával is foglalkozott. A gyakorlatban felmerült méltánytalanságok elhárítása érdekében a pénzügyminisztérium a kizárólag terménykcrcskcdcssel foglalkozókat megillető adómentességet előterjesztett kérelemre engedélyezte mindazon terménykereskedőknek, akik b á r nem kizárólag a föld növényi termékeinek eladásával foglalkoztak, de szabályszerű üzleti könyveket vezettek és az egyes termények forgalmát külön-külön számlákon könyvelték. Részben az ügyvitel egyszerűsítése és a fennforgó m é l t á n y t a l a n s á g o k kiküszöbölése, részben pedig a folyó évben előállott t a k a r m á n y hiány folytán bekövetkezett drágulás enyhítése céljából a most kiadott rendelet egyrészt megszünteti az adómentesség szubjektív feltételét és tárgyi mentességet állapit meg, másrészt pedig az adómentes á r u k körét kiszélesíti. A rendelet szerint nem esnek általános forgalmi a d ó ' a l á a buza, rozs1, kétszeres és árpa eladásából s z á r m a z ó bevételek (a jövőben tehát az árpa eladásánál közömbös, hogy a vevő malom-e, vagy m á s ; a rendeletből nyilvánvalóan tévedésből kimaradt a köles adómentessége), továbbá a széna és l a k a r m á nyozási célokra szolgáló nyers szalma és nád eladásából származó bevételek. A pénzügyminisztérium további rendelkezéséig mentesek a tengeri, zab, takarmányborsó, lóbab, bükköny, malombukköny, konkoly, roslaalja és mindennemű k o r p a eladásából származó bevételek, továbbá a rendeletben felsői olt, a vámtarifa különböző tételei alá tartozó és t a k a r m á n y o z á s i célokra szolgáló cikkek. A rendeletben felsorolt á r u k b a n a budapesti áru- és értéktőzsdén kötött ügyletek u t á n a 93.417/1927. számú pénzügyminiszteri rendeletben megállapított 0.5, illetve 0.2% forgalmiadót sem kell megfizetni. E z e n törvényerejű u j a b b rendelkezések végrehajtása tárgyában a következő eljárási szabályok állapíttattak meg: Azok a keresetüzök, akik kizárólag adómentes· gabona- és takarmányfélék árusításával foglalkoznak, külön igazolás nélkül igénybevehetik az adómentességet, de kötelesek a rendelet életbelépésétől számított 15 nap alatt (1928 szeptember 27-ig) az illetékes 1 forgalmi adóhivatalnál bejelenteni, hogy k i z á r ó l a g adómentes gabona- és takarmányfélék árusításával foglalkoznak. Ugyanilyen módon vehetik igénybe az adómentességet azok is, akik ezenfelül csak adómentes élelmiszereket vagy olyan á r u k a t hoznak forgalomba, amelyek forgalmi adóváltság alá esnek, de a váltságfizetési kötelezettség nem őket terheli. H a az ilyen adózók a forgalmi adót átalányösszegben fizették, az. átalányt a rendelet életbelépésétől kezdve törölni kell. H a a keresetüzö később forgalmi adóköteles áruk forgalombahozatalával is kezd foglalkozni, ezt a körülményt 15 n a p alatt bejelenteni tartozik és a forgalmi adót a részére korábban megállapított módon megfizetni tartozik. Ha korábban á t a l á n y b a n fize-
107
tett, megfelelő átalány megállapítását a bejelentéssel együtt kérnie kell. Az olyan kereselüzök, akik forgalmi adóköteles á r u k forgalombahozatalával is foglalkoznak, az adómentességet csak a k k o r vehetik igénybe, h a az adómentes árukról külön könyveket vezetnek és igazolni tudják, hogy az adómentesnek feltüntetett bevételük valóban adómentes forgalomból származik. H a az adózó bejegyzett kereskedő és rendes kereskedelmi könyveket vezet, külön könyvvitel nem szükséges, ha az adómentes gabona- és takarmányüzleteit külön számlákon könyveli. H a az adózó adóját átalányösszegben fizeti, az á t a l á n y n a k a gabonaés* takarmányfélékre esö részét, kérelemre, törölni kell. A rendelet életbelépéséig kötött és a korábbi rendelkezések szerint adóköteles ügyletek után a forgalmi adót meg kell fizetni. Azok az adózók, akik a jövőben forgalmi adó fizetésére nem kötelesek, a rendelet életbelépéséig teljesített adóköteles szállításaik után még le nem rótt forgalmi adót, tekintet nélkül a r r a , hogy az ellenértéket már megkapták-e vagy még nem, 30 n a p alatt leróni tartoznak. Indokolt esetben a pénzügyigazgatóság részletfizetést engedélyezhet. A rer,delet 1927 szeptember 12-én lépett életbe. A halászat és vadászat általános forgalmi adója. Az 1921. évi X X X I X . t.-c. 29. §-ának 2. bekezdése szerint á r t ö r v é n y alkalmazásában őstermelésnek számit (tehát nem esik általános lorgalmi adó alá) a vadászat és a halászat. Nem számit azonban őstermelésnek a halászatnak vagy vadászatnak bérelt területen kereskedés céljából való üzése és a h a l a k n a k vagy v a d a k n a k kereskedelem u t j á n való forgalombahozatala. Az 1927. évi V. t.-c. 37. és 39. §§-aiban felhatalmazást nyert a pénzügyminiszter a r r a , hogy — a k á r a hivatalos összeállításban, a k á r külön rendeletekben — az általános forgalmi adó anyagi jogszabályain is a változott viszonyokkal indokolt változtatást megtehesse. Ezen felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter az 1928. évi 35.600. számú rendeletében (közzététetett a Budapesti Közlöny 1928 junius 9-én megjelent 130. számá.ba.n) az 1921. évi X X X I X . t.-c. 29. §-ánalc fentebb ismertetett rendelkezését hatályon kívül helyezte ós a n n a k helyébe azt rendelte, h o g y : „a törvény alkalmazásában őstermelésnek számit a vadászat és halászat". Miután a törvény 29. §-ának 1. bekezdése szerint általános forgalmi adó alá az esik, aki az őstermeléstől különböző kereseti tevékenységet fejt ki, a rendelet életbelépése napjától: 1928 julius 1-töl kezdve a vadászat és halászat nem esik a forgalmi adó körébe. Ezen törvényt módosító rendelkezés k a p c s á n módosíttatott az 1921. évi 130.000. számú végrehajtási utasítás 9. §^ának 5. bekezdése is akként, hogy a halászat és mesterséges haltenyésztés abban az esetben sem esik általános forgalmi adó alá,· lia a hal forgalombahozatala nem kereskedelmi tevékenység körében (nyílt üzlethelyiségben, állandó piaci bódéban) történik. Nem forog fenn forgalmi adókötelezettség a k k o r sem, ha a halász (haltenyésztő) a halat csak alkalom-
340
szerűen viszi piacra. Ily eseiben azonban a h a l á s z (haltenyésztő) helyhatósági bizonyítvánnyal igazolni köteles, hogy rtem másoktól vásárolt halat áru=it. U g y a n c s á k nem esik forgalmi adó alá a vadászat és ann a k minden mellékhas^onvéteie, ha a vadá-z a vadat (a vad liusát, bőrét stb.) kereskedelmi tevékenységnek nem tekinthető módon értékesiti, vagy csak alkalomszerűen viszi piacra. Az utóbbi esetben az értékesítő helyhatósági bizonyítvánnyal tartozik igazolni, hogy nem másoktól vásárolt vadat (vadhúst, bőrt stb.) árusít.
Gazdasági szemle·, Gazdiasági minisztérium, uj pénzügyminiszter. A h á b o r ú pusztításai, a monarchia politikai összeomlása és g a z d a s á g i szétdarabolása, a két forradalom, a román invázió, T r i a n o n , a jóvátételnek elkeresztelt hadisarc veszedelme és mindezek együttes hatásaként pénzünk majdnem teljes elértéktelenedése szülték állampénzügyeink és közgazdaságunk teljes leromlását. Az államháztartás egyensúlya még a legvérmesebb reményeket is meghaladó rövid időn belül helyreállott. L á t j u k azonban,hogy ennek a nagy sikernek sötét szinnel aláfestett á r n y o l d a l a is van. A névtelen adózó nem jövedelme egy részének az állam serpenyőjébe való hordásával állította helyre az államháztartás egyensúlyát, hanem vagyona megmaradt roncsainak feláldozásával.· A közszolgáltatások immenzis megnövekedése és a megduzzadt állami bevételeknek nem mindig gazdaságos felhasználása nemcsak hogy nem segítették elö a magángazdaság helyzetének javulását, hanem a n n a k további sülyedését okozták. Már pedig ingoványos talaj felett emelkedik az állami pénzügyek díszes vára, h a nem szilárd m a g á n g a z d a s á g o n épült. Az u j gazdasági minisztérium feladata a m a g á n g a z d a s á g talpraállitása és. megerősítése, programmja és ennek eszköze pedig az egyes gazdasági minisztériumok esetleg p a r t i k u l á r i s szempontjain feliilemelkedöen mindazoknak az intézkedéseknek az előkészítése és érvényesítése, amelyek minden egyes gazdasági ág és ezzel az egész közgazdaság helyzetének megjavítására alkalmasak. E z e n feladat megvalósulásának megszemélyesítője B u d J á n o s , akinek négyévi pénzügyminisztersége idején az állami finaneiák rendbejöttek. Ha a gazdasági minisztérium élén csak megközelítően oly fényes eredményt fog elérni, az ország közgdzdaságának elismerésében lesz része. A z u j pénzügyminisztertől, D r . W e k e r l e Sándortól azt v á r j u k , hogy nagynevű a t y j á n a k lesz méltó utódja. Szeretnénk, h a kincstárnoki teendőit abban a klasszikus szellemben vezetné, amely az „öreg" Wekerlének 1909. évi egyenes a d ó r e f o r m j á b a n megnyilatkozott. Szeretnénk, h a a gazdasági minisztert a közterhek csökkentése és az államfinanciának a gazdasági követelményekhez való alkalmazkodása iránti törekvésében támogatná és ha ezen törekvések megvalósulását megkönnyítené az
109 állami költségvetés kiadási rovatainak mélyreható vizsgálatával. Az u j pénzügyrúiniszternek s o k teendője lesz és sokat vár u n k töle. L. A „magyar hét" nem m a g y a r találmány és semmiképpen sem eredeti. P u s z t á n megismétlése — más viszonyok és formák közt, kevesebb érzelmi és több ténylegesi tartalommal — a n n a k , ami a tulipán-mozgalom volt. V a g y a nemzeti iparok támogatása jegyében lefolytatott p r o p a g a n d a n a p o k n a k , amit „semaine suisse" stb. nevek alatt más országokban a közelmúltban rendeztek. Szembeszállás azzal az előítélettel, h o g y a m a g y a r közönség ízlésének csak a külföldi g y á r t m á n y tud megfelelni és hogy minden, ami külföldről származik jobb és értékesebb a m a g y a r n á l . Á magyar hét kisérlet, — melynek sikere a kereskedővilág agilitásától és a fogyasztóközönség öntudatosságától f ü g g — kisérlet abban az h-ányban, h o g y azt, amit vámfalak segítségével, a fogyasztás megterhelése mellett, a k a r t u n k eddig elérni, társadalmi akció u t j á n még sokkal sikeresebben valósítsuk meg. A fogyasztás i r á n y á t túlnyomórészt azonban nem. k i z á r ó l a g az á r a l a k u l á s szabályozza. Az Ízlésnek, szokásokn a k és ezerféle más imponderabiliának is felbecsülhetetlenül n a g y a hatása, különösen a z o k n a k a cikkeknek a fogyasztás á r a , melyek magasabbrendii szükségletek céljait szolgálják. A vámok az á r oldaláról fogják meg ezt a kérdést. A m a g y a r hét és az egész ezzel kapcsolatos mozgalom divatot kell hogy alkosson a m a g y a r iparcikk s z á m á r a . De a magyar iparcikk térfoglalásán kivül a m a g y a r hétnek még m á s jelentősége is van. Az iparos- és kereskedővilág — amelyet a vámok kérdése évek óta két ellenlábas t á b o r r a bontott — most fognak elsöizben őszintén összetalálkozni. Ann a k a kereskedelemnek, amelynek súlyos helyzete mindanyn y i u n k előtt túlságosan jól ismeretes, meg kell találni a maga helyét, a maga feladatát ott, ahol kétségtelenül n a g y szükség van a n n a k a hidnak a megépítésére, amely a hazai i p a r t a hazai fogyasztóközönséggel összeköti. A m a g y a r hét eszméjének és céljainak propagálása és megvalósítása közben tehát a kereskedő nemcsak az ipar érdekeinek a szolgálatába szegődik, hanem szolgálja egyben a s a j á t érdekét és ¡megépiti jövő prosperitásának tulajdonképeni alapját. A bankráta felemelését az egész gazdasági élet előre látta. Miután Németországban több mint egy éve 7%-ra emelkedett a hivatalos kamatláb és ezt a példát előbb vagy utóbb a legtöbb középeurópai államban követték, nevezetesen pedig miután az Egyesült-Alamokban a n y á r folyamán megszükült a pénzpiac, kétségtelen volt, h o g y a több mint két esztendeje — mondhatn á n k : némi heroizmussal — fenntartott 6 % - o s kamatnivót a Nemzeti B a n k -kénytelen lesz feladni. Már. igy is elég hosszú ideig állt fenn az a különös helyzet, h o g y a tökeszegény és erős tökeimportra szoruló Magyarország alacsonyabb kamatlábat élvezett azoknál az országoknál, melyek tökeimport tekintetében a legrosszabb esetben egy megítélés alá esnek velünk, de jobbára nagyobb tökegazdagságuk révén inkább engedhetik meg m a g u k n a k az alacsony kamatláb luxusát, mint mi.
110 A jegybankok kamatpolitikája — eltekintve attól a modern gazdaságpolitikusok által hangoztatott tendenciától, hogy a k o n j u n k t u r a bizonyos fokú irányítása is az ö feladatukat képezi — a mindenkori pénzpiaci helyzetnek van alávetve. Németországban nem a Reichsbank által megállapított hivatalos ráta a legolcsóbb kamatláb. Elsőrangú pénzintézeteknek és b a n k h á z a k n a k rendelkezésére áll az úgynevezett P r i v a t diskont, amely a n n á l rendszerint B százalékkal olcsóbb. Nálunk a bankrátánál alacsonyabb hitelkamat a belföldi piacon nem létezik. A z o n b a n itt is h o z z á j u t h a t n a k az elsőrangú bonitásn baukok külföldi hitelekhez, a bankrátánál kedvezőbb feltételek mellett. A nemzetközi kamatdrágulás folytán ezek a feltételek az utóbbi időben egészen megközelítették a Nemzeti Bank kamatlábát. Azt íul nem haládhatják, mert hiszen akinek ezek a külföldi hitelek rendelkezésére állnak, az a Nemzeti Banknál is hitelképes. í g y íehát a hivatalos b a n k r á t a n á l u n k úgyszólván m a x i m a l i z á l j a a rövidlejáratú külföldi pénz után fizethető kamatot. Már pedig az adott esetben velünk legalább is egy megitélés alá eső külföldi helyek kedvezőbb elhelyezési lehetőséget k i n á l t a k az idegen tökéknek, mint mi. E n n e k első konzekvenciájaképen jelentős tökekiáramlás indult meg, amint az a Nemzeti B a n k nemesfém- és devizakészletének csökkenésében is kifejezésre jutott, holott más években az őszi hónapok mezőgazdasági exp o r t j a ezeknek a készleteknek bizonyos fokú g y a r a p o d á s á t szokta előidézni. Emellett továbbá a Nemzeti B a n k egyre fokozódó igénybevétele is bekövetkezett, mint o k s z e r ű következ- • ménye a külföldi pénzek távozásának. E z viszont a Nemzeti B a n k váltótárcájának rapid emelkedéséből látható. Sőt a 6%-os b a n k r á t a és a prima külföldi kölcsönfeltételek közötti disparitás m a g y a r tökeexportot is lehetővé tett, amint ezt, tőkeszegénységünk kigunyolásával, állítólag egyesek g y a k o r l a t i l a g keresztül is vitték. P é n z p i a c ú n k n a k ez az elvértelenedése a pillanatnyi helyzetben még fokozott mértékben k á r o s volt. Tudvalevőleg hoszszu hónapok óta n a g y f o k ú stagnáció következelt be az amerikai kötvénypiacon. Nemcsak u j a b b kötvénykibocsátásra nem gondolhattak az európai bankok, hanem a lekötött üzletek is sok esetben annulláltattak. A gazdasági élet a h o s s z ú l e j á r a t ú kölcsönök ezen hiányát olyformán hidalja át, h o g y a konverziós lehetőség beköszöntéig hosszúlejáratú pénz helyett rövidlejáratut vesz igénybe. A jelenlegi szituációban, külföldi hitelf o r r á s o k r a való beállítottságunkban a külföldi tökét teljesen nélkülözni nem v a g y u n k képesek és ezért a b a n k r á t a emelése u t j á n legalább a rövidlejáratú töke előtt kellett k a p u i n k a t ú j r a . megnyitni. A z bizonyos, h o g y az ennyire megdrágult k a m a t s z á m o s vállalkozást lehetetlenné tesz. Vonatkozik ez e l s ő s o r b a n mindennemű építkezésekre, ipari és főleg mezőgazdasági b e r u h á zásokra. Másrészt azonban a k a m a t d r á g u l á s a takarékbetétek gyűjtésére serkentőleg fog hatni. Ebben természetszerűleg aligha rejlik a tőkehiány" ellenszere, mert m a g a a t a k a r é k -
111
betétek emelkedése még nem egyértelmű u j a b b tőkeképződéssel·. A pénz- és tökepiac helyzetének megjavulása és a kamatláb csökkenése r a j t u n k teljesen kivülálló momentumokon múlik. Ezek között talán a legfontosabb az amerikai tőzsdéken hónapok óta tartó és minden pénzforrást kimerítő értékpapir-hausse megtorpanása, amely egymagában elegendő volna ahhoz, hogy az ottani kötvénypiacok i r á n t u n k ismét kedvezően legyenek hangolva és u j a b b dolláráradattal megszüntessék jelenlegi tökehiányunkat. A német bankárnap mindenkor igényt tartott Németország határain tul is a gazdasági k ö r ö k legmelegebb érdeklődésére. Az idei kölni kongreszus azonban egészen különösen közelről érint bennünket, mert az ott elhangzott különféle, többé-kevésbbé lokális vonatkozású referátumok közt tárgyi szempontból kétségtelenül azok álltak az érdeklődés középpontjában, melyek az agrárhitel kérdésével foglalkoztak. Szembetűnő a kongruencia, amely az ottani és a n á l u n k mutatkozó problémák között található és ezért figyelmet érdemelnek azok a z u t a k és « módok, melyekkel a h a j o k n a k a német b a n k á r o k elejét venni igyekeznek. Németország is mezőgazdaságának tuladésodottságáról és emellett az őstermelés kétségessé vált jövedelmezőségéről panaszkodik. E n n e k a rentabilitási válságnak következménye az, — amit a mezőgazdaság tuladósodottsága még különösen is indokolttá tesz — hogy a gazdának nem áll oly mértékben hitel rendelkezésére, mint azt az intenzív termelés megkívánná. A reálhitel f o k o z á s á r a a földbirtok jelzálogilag meghitelezhető értékhatárának felemelésére gondolni rieiVi lehet, egyrészt közhiteli szempontból, másrészt azért nem, mert nem a mezőgazdaság (ujabb beruházások céljait szolgáló) hosszúlejáratú hitelszükségletéről van szó, hanem az üzemi hitelről, a földbirtok forgótőke-szükségletének fedezéséről. Hiszen már ma is túlnyomórészt a helyzet az, hogy az amortizációs kölcsönök formájában szerzett tökét a gazda nem maradandó b e r u h á z á s o k r a . forditja, hanem forgótökéül h a s z n á l j a , mert egyéb hitelforrása, mint a jelzálog, úgyszólván nincsen: A s a r k a l a t o s probléma tehát az, hogy a mezőgazdaság részére rövidlejáratú, üzemi hitellehetőségek nyittassanak. Solmssen, ennek a kérdésnek a föreferense a bankárkongresszuson, a mezőgazdasági termelés fokozott indusztrializálásában és a termények standardizálásában látja végeredményben a kérdés megoldását. Csak á k k o r , h a a mezőgazdasági termények standardizál ódnak, egységesekké és ezáltal fungibilissé válnak, akkor lesz csak hozzáférhető a mezőgazdaság a mobil bankhitel számára. A termékek fungibilitása — karöltve megfelelő modern r a k t á r h á z i törvényhozással és megfelelő raktárházak létesítésével —- felszabadítja a mezőgazdaságban lekötött óriási értékeket a bankforgalom számára és egyben jelentősen h o z z á j á r u l ahhoz, hogy a mezőgazda s a j á t mobilitását fokozhassa, Ugy a termelés racionalizálása és standardizálása, mint
112
pedig a forgalmi igényeknek megfelelő r a k t á r h á z a k létesítése csak a kooperatív gondolatnak fokozott megvalósítása u t j á n érhető el. A kooperatív alapon működő szövetkezetek emellett az anyagbeszerzés rendkívül fontos kérdésével is f o g l a l k o z n á n a k és ebbeli működésűkkel kiküszöbölnék azt az állandóan h a n goztatott panaszt, hogy — a n n a k ellenére, hogy a mezőgazdas á g tömegcikket állit elö — a nagyüzem előnyei nála mégsem érvényesülnek, mert termékeit nagykereskedői á r o n értékesili, mig jelentős szükségletét különböző ipari tömegcikkekben detail-árakon kénytelen fedezni. Különösen feljegyzésre érdemes, h o g y Schacht, a Birodalmi B a n k elnöke, — aki természetszerűleg szintén résztvett a kölni k o n g r e s s z u s o n — melegen állást foglalt a z elhangzott kívánságok mellett és a maga részéről kilátásba helyezte a Birodalmi B a n k közreműködését jegybankképes mezőgazdasági raktárjegyek kreálása és forgalombahozatala tekintetében. Németország alkalmasint meg fog előzni bennünket ezen .institúciók létesítésével. E z rendkívül jellemző a k é t o r s z á g gazdálkodni-tudására. N e feledjük el, hogy a prononciertan ipari Németország keretében a mezőgazdaság távol sem foglalja el .viszonylag azt a helyet, mint a mi agrártermelésünk. Ami pedig a termelés standardizálását illeti, ott elsősorban nem a gabonatermelésre gondolnak, amely m á r ma is n a g y j á b a n •meg'felel a z o k n a k a követelményeknek, amelyek Kölnben elhangzottak, hanem a gyümölcs- és zöldségfélék, vaj-, tojás- és tejtermékek, végül az ipari növények s t a n d a r d i z á l á s á r a . Hol tartunk még mi ettől az állapottól, amikor még gabonatermelésünkben — Magyarország legerősebben kifejlett tömegprodukeiójában — sem sikerült egységes típusokat t e r e m t e n ü n k ? D e egyébként is,, nemcsak a termelés sfandardizálása tekintetében, hanem a r a k t á r h á z a k r a , az anyagbeszerzésre' is az egészséges alapokon felépítendő szövetkezeti rendszerre vonatkozólag elhangzottak rendkívül tanulságosak a mi s z á m u n k r a , mert megmutatják' a mezőgazdaságnak jelenlegi ipari körülbástyázottságában jövendő fejlődésének irányát. sz.
Joggyakorlat. Ha az értékcsökkenési leírás összege kifogásoltatik, az elhasználás folytán előálló értékcsökkenés mérvét a fél kérelmére szakértő meghallgatása utján kell megállapítani, (Közig. Bíróság 10.291/1926. sz.) Panaszos azt kifogásolja, hogy a felszerelések értékéből 10%-on felül eszközölt leírást a mérlegszerű veszteségből levonták. A vállalat fellebbezését a kir. adófelügyelő azért utasította el, m e r t a felszerelés értékéből a „tényleges tiz évi élettartamnak megfelelő 10% leirás jogosult". Ez az indokolás helytálló akkor, h a a kivetés során a kérdéses t á r g y a k használati idejének t a r t a m a megfelelő módon megállapíttatik. Panaszos azt sérelmezi elsősorban, hogy a kir. adófeliigvelő a fellebbezésben előterjesztett kérelem dacára az 1925. évi 400/P. M. számú H. ö . 14. §. 1. bekezdésének 3. pontjához fűzött u t a -
113
sitás 7. bekezdésében szabályoott eljárást nem folytatta le és a leírás megfelelő voltának megvizsgálása céljából a vállalattól felvilágosításokat nem kért és szakértőket nem hallgatott meg. A felhívott H. Ö. 14. §. 1. bekedésének 3. pontjához fűzött utasítás (5) bekezdésében emiitett 10%-os h a t á r nem azt jelenti, hogy a vállalat többet adómentesen leirni nem jogosult, hanem csak azt, hogy a pénzügyi hatóságok a 10% leírást egyelőre ne kifogásolják. I-la pedig a leírás 10%-ot meghalad, akkor azt minden esetben alapos vizsgálat tárgyává kell tenni, a 7. bekezdésben szabályozott, eljárás szerint, és pedig különösen abban az esetben nem mellőzhető a. 7. bekezdésben szabályozott eljárás, ha a vállalat a n n a k lefolytatását a tényleges használati időtártam megállapítása céljából kifejezetten kéri. Az utasítás 5. be.kezdésében felsorolt számszerű adatok a tájékoztatás jellegével- bírnak és nem zárják ki azt. hogy a vállalat az azokat meghaladó ' leírás megfelelő voltát igazolja, m e r i a H. ö. 14. §. 1. bekezdésének 3. pontja szerint az értékcsökkenés címén eszközölt leírásnak vagy tartalékolásnak az elhasználás folytán előállott értékcsökkenéssel arányban kell állania cs ezt a körülményt bizonyítani a vállalat jogosult abban az esetben is. h a 10%-on felül leirt. A kereseti adó alapja a zárszámadások mellőzésével becslés utján állapitható meg ; ha raktárkönyv nem vezettetett és leltár nem készíttetett. (Közigazgatási Bíróság 4803/1927. P. szám.) Az adófelszólamlási bizottság által elrendelt könyvvizsgálat s o r á n megállapittatolt, hogy panaszos cég 1925. évben raktárkönyvet nem vezetett és leltárt nem késziiett. A könyvvizsgálat célja a zárszámadás adatainak ellenőrzése, melynek s o r á n az 1925. évi 300/P. M. számú, pénzügyminiszteri H. Ö 30. §-ának (4) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) bekezdése szerint meg kell állapítani azt is, hogy a mérlegben kimulatott anyag- és árukészlel értéke megfelel-e a H. ö . 15. §. (3) bekezdése szerint számítandó értéknek. Raktárkönyv és leltár hiányában az értékelés nem ellenőrizhető és a mérleg adatainak helyességét nem lehet megállapítani. Ezért az adófelszólamlási bizottság helyesen járt el akkor, amidőn a zárszámadás alapján való adómegállapitá«t mellőzte és a fellebbezésében előadottakra tekintettel becslés alapján állapította meg a cég liszta nyereségét. Miután adózó cég panaszában sem terjesztett elő az 1925. évi jövedelem n a g y s á g á r a nézve ujabb bizonyítékokat, a biróság a helyi viszonyokkal ismerős bizottság becslését nem változtathatta meg. A Balaton tavában való halászat jogának bérbeadásából származó jövedelem általános kereseti adó alá esik. (Közigazgatási Biróság 7625/1927. P. sz.) Az, 1922. X X I I I . t.-c. 1. §-ának 7., illetve a -300/1925. K. H. Ö. sz. rendelet 2. §-ának 6. pontja értelmében általános kereseti adó alá tartozik — egyebek közt — a földadó alá nem esö jogok használatáért járó haszonbérekből származó jövedelem. A Balaton tava pedig egyáltalán nem'esik a földterület fogalma alá és igy a 100/1925. P. M. számú rendelet 1. §-a értelmében nem tárgya a földadóinak, minélfogva nem is volt a r r a szükség, hogy • az idézett rendelet 2. §-a azt azok közt, amik nem tárgyai a földadónak, külön felemlítse. A Balaton tavában való halászat
114
jogának bérbeadásából származó jövedelem tehát kereseti adó alá esik. És nem z á r j a ki az adókötelezettséget az, h o g y az idézett 300/1925. P . M. számú rendelet 2. §-ának 1. p o n t j a mint a kereseti adó tárgyát külön is megnevezi a mesterséges halastavakból származó jövedelmet, mert ennek a rendelkezésnek az az értelme, hogy a mesterséges halastavak jövedelme a k k o r is kereseti adó alá esik, ha a halászatot maga a tulajdonos gyakorolja, mig a nyilt vizekben való halászat jövedelme csak bérbeadás esetén tartozik kereseti adó alá. A rendelet 4. § - á n a k 1. pontja pedig taxative felsőrolja, hogy a földadó alanyainál, mely művelési ágak jövedelmei nem tartoznak kereseti adó alá és ezek közt a halászat egyáltalán nincs, de h a a h a l á s z a t ide soroziatnék is. a k k o r is a kereseti adó alól való kivétel csakis a s a j á t kezelésében folytatott halászatra volna érthető, de nem a haszonbérbe adott halászatra, amely a rendelet 2. § - á n a k 6. pontja szerint feltétlenül kereseti adó alá esik. Az adókötelezettség megszűnése szempontjából az üzletműködés megszűnésének; nem pedig a megszűnés törvényszéki bejelentésének a napja irányadó. (Közigazgatási bíróság 21.051/ 1926. sz.) Az 1922. évi XXIV. t.-c. 7. §-a értelmében a t á r s u l a t i adókötelezettség a n n a k a hónapnak utolsó n a p j á v a l szűnik meg, amelyben a vállalat üzletműködését végleg megszüntette. Az nem vitás, hogy Kovács Gézának a társas cégből 1923. évi augusztus hónap 23. n a p j á n történt kilépésével ez a közkereseti t á r s a ság megszűnt és Horváth Gábor egyedüli cégtulajdonossal egyéni céggé vált. A társulali adónak kérelmezett törlését a panaszolt határozat azzal a megokolással tagadta meg, hogy a cégnek a jelzett napon történt, megszűnése a" törvényszéknél csak 1925. évi j a n u á r hó 9-én jelentetett be. A bíróság a panaszt a l a p o s n a k találta, meri az előbb felhivott törvényszakasz rendelkezése szerint az adókötelezettség megszűnése szempontjából a üzletműködés megszűnésének, nem pedig e megszűnés törvényszéki bejelenléisének a n a p j a irányadó. Az a körülmény pedig, hogy a cég a közkereseti társaság megszűnését a királyi pénzügyigazgatóságnál nem jelenlette be. illetőleg késedelmesen jelentette be, alapja lehet az 1922. évi XXIV. t.-c. 30. és 44. §§-ain. nyugvó pénzbüntetésnek, de nem lehet indoka az adótörlési kérelem elutasításának. Az épület bérló'je a kincstárral szemben a házadóért nem íelel és ezért a házadó ellen jogorvoslattal nem élhet. (Közigazgatási bíróság 6514/1927. sz.) A felterjesztett adókivetési iratok és a panaszos cég fellebbezésében előadottak szerint a szóbanforgó épület néhai Z. E. örököscinek tulajdonát képezi és panaszos azt bérben birja. Az 1925. évi 200/P. M. szamu p. ü. min. H. 0. 6. §-a szerint a házadó a házbirtokot közvetlenül terheli és annak lényleges birtokosa által fizetendő. Tényleges birtokosnak a tulajdonost, illetőleg a haszonélvezőt kell tekinteni. Az épület bérlője tehát a kincstárral szemben házadóért még az esetben sem felel, h a a bérbeadó és bérlő között olyan megállapodás létezik, hogy a házadót bérlő köteles fizetni. Az a körülmény tehát, hogy panaszos a házadó fizetésére magánjogi kötelezettséset vállalt nem teheti őt a házadó alanyává és ezért a házadó mérve és jogossága ellen a jogorvoslat n e m illeti meg. mert a bérlőt a bélbeadó meghatalmazottjának tekinteni n e m lehet. Ezért a panaszt aktorátus hiánya miatt vissza kellett utasítani.
115
A kölcsönök biztosítására szolgált és árverésen megvásárolt tárgyak eladásából származó bevételek nem a kölcsönügyletből erednek, tehát íorgalmi adó alá esnek. (Közigazgatási bíróság 9190/1926. sz.) A nem vitás tényállás szerint a panaszos cég ismételten vett árveréseken, árverés alá került zálogtárgyakat és azokat á r u b a bocsátotta, de az ebből eredő bevételei u t á n általános forgalmi adót nem rótt le. A cégnek ez a tevékenysége — tekintettel az 1921. évi 130.000. sz. pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 8., illetve 3. §-ában foglalt rendelkezésekre — kétségtelenül a keresetszerüen űzött és igy forgalmi adó alá eső áruszállítás fogalma alá esik, tekintet nélkül arra, hogy ezt a tevékenységet valamely kényszerhelyzetből folyólkg és haszonnal, avagy veszteséggel "folytatta-e. Az ebből eredő bevételeknek forgalmi adó alá vonásia tehát jogosan történt. A panaszos cég forgalmi adókötelezettségét nem szünteti meg, illetve adómentességre való igényt nem állapit meg az a körülmény, hogy az igy árverésen megvett és továbbadott tárgyak a panaszos cég által nyújtott kölcsönök biztosítására szolgáló kézizálogok voltak, mert. ezeknek ia t á r g y a k n a k ilyen jellege az árverésen történt eladással megszűnt, épugy. mint a hitelügylettel va-ló minden kapcsolatuk· és igy az azok eladásából származó bevétel nyilvánvalóan nem tekinthető hitel- avagy kölcsönügyletből, h a n e m csakis a panaszos cég tulajdonába került áruk továbbadásából ereidő bevételnek, amelyet az 1921:XXXIX. t.-c. 37. §-ának 5. pontjában biztosított mentesség nyilvánvalóan nem illet meg. A később hitelben szállítandó áruk vételárának biztosítására kápott váltók után azok átvételekor forgalmi adót követelni nem lehet. (Közigazgatási bíróság 21.375/1925. sz.) Adózó cég egyes vásárlóitól részben m á r átvett, részben még csak szállítandó á r u k értékének biztosításául nyílt váltókat vett át és azokat egy közös számalapbn elkönyvelte. .Az 1926. évi julius hó 9-én felvett jegyzőkönyvben a bizottság megállapította, hogy panaszos ezeket a váltókat feleinek egyéni folyószámláján nem vezette keresztül, h a n e m minden áruszállítás alkalmával a feleknek egyéni folyószámlalapján elkönyveli és jóváírás mellett a forgalmi adót szabályszerűen le is rója. Az 1921:XXXIX. t..c. 31, §-ának 1-ső bekezdése szerint az adó alapja a szállított á r u k ellenértéke fejében teljesített fizetések összege, a 3-ik bekezdés szerint az adókötelezettségen nem válioztat az. hogy b a a. fizetés váltóval történik. Adott esetben azonban a bizottság megállapította, hogy a váltók átadásával a felek az á r u n a k ellenértéke fejében fizetést nem teljesítettek, mert a váltó még olyan áruk értékének biztosítására szolgál, mely á r u k egyáltalában szállítva még nem leltek és amennyiben panaszos azokat szállította, azoknak értékét jóváírás u t j á n elszámolta és a forgalmi adót lerótta.. Kétségtelen tehát, hogy a kérdéses váltók a feleknek még csak jövőben n y ú j t a n d ó hitel biztosítására szolgálnak, azokkal fizetés nem történt,, minélfogva ezen váltóknak névértéke után forgalmi adót kövelelni nem lehet. Külföldi bizományi raktárra kiszállított árunak a külíöldi bizományos által történő eladása nem tekinthető beliöldön folytatott és íorgalmi adó alá eső kereseti tevékenységnek. (Közigazgatási bíróság 11.213/1925.) A panaszos az iratokból megállapítható tényállás szerint Wienben és F r a n k f u r t b a n bizományi raktárokat tart fenn s' az oda szállított és az ott' eladott liszt és • egyéb termények vételárából folyt be a szóbanforgó adó alá vont bevétel. Az adózó e két bevételi tételnek forgalmi adómentességét azon a cimen igényli,, m e r t ezek külföldön folytatott kere-
116
seti tevékenységből származnak, a pénzügyi hatóság pedig az adót azért követeli, mert a tételeknek adómentességét a panaszos cég az 1921. évi 130.000. sz. utasítás 100. §-ábao előirt módon, vámbejelentési okmányokkal nem igazolta. A p a n a s z alapos, mert azáltal, hogy a panaszos cég a részint kül-. részint belföldön ö-szevásáiolt áruit külföldön levő bizománvosaihoz eláru-dtás végett elszállította, az 1921:XXXIX. t.-c. 30" §. 2. bekezdése szerint adókötelezettséget megállapító visszterhes elidegenítés még nem történt, az csak a külföldön jött létre akkor, amidőn a bizományosok panaszosnak az ott tárolt á i u i t külföldi vevőknek elárusították. Minthogy pedig a hivatkozott törvénycikk 29. §-ának 1. bekezdése értelmében csak a belföldön folytatott kereseti tevékeny.-éa; adóköteles, a külföldön fekvő á r u n a k oltani bizományosok u t j á n külföldre történt eladása nem tekinthető belföldön folytatott kereseti tevékenységnek, ezért a követelt általános forgalmi adó törlését el kellett rendelni.
Irodalom. Die Lehre von der Steuerüberwälzung. I r t a Edwin R. A. Seligman. A terjedelmes munka két részből áll: a történeti részből és az adóátháritás mai theoriájának tárgyalásából. A iörléneti részben s o r r a veszi a fogyasztási adók, az egyetlen adó, az általános vagyonadó fejlődése s o r á n az illető adónemek ellen és mellett f e l h o z o l érveket, és kifogásokat. Az adóátháritás mai theoriájának tárgyalásánál s o r r a veszi az egyes adónemeket és adónemenként vizsgálja azok átháríthatóságát, kutatván' ily módon azt, hogy végső eredményben k i viseli az illető adók terhét. Anti-Marx. Irta dr. Kari Muhs. A mü m a r x i s t a gazdasági világszemlélet cáfolatául készült. Könyvének első része a Marxista objektiv értéktheoria kritikájával, második része a Mehrwert theoriájával, h a r m a d i k része a tökefelhalmozódás kérdésével foglalkozik. Finanzwissenschaftliche und Volkswirtschaftliche Studien. Szerkeszti dr. Karl Breuer a breslaui egyetem t a n á r a . A gyűjtemény a pénzügyi tudomány és a pénzügyi politika köréből kiragadott aktuális kérdéseket igyekszik egyes kötetekben a legalaposabban kivizsgálni. A gyűjtemény a breslaui egyetem pénzügytani intézetének a támogatása alatt áll és eddig a következő köteteket tartalmazza: Umrisse und Untersuchungen zu einer L e h r e vom Steuertarif (dr K a r l B r e u e r ) , Vorgeschichte u n d Gestaltung des Haushaltplanes der Vereinigten Staaten von Amerika 1789—1926 (Richard B ü c h n e r ) ; Die Besteuerung der Kriegsgewinne in den Vereinigten Staaten von Amerika- (dr. H a n s L i c h t ) : Grundzüge des Japanischen Steuersystems der Gegenwart (dr. Masao K a m b e ) ; Die Zollpolitik der Vereinigten Staaten von Amerika (dr. Rudolf Schlesinger); D a s Steuersystem im Staate New-York (dr. Siegfried Blassberg) ; D a s französische Steuersystem (dr. Joachim Lemcke.)
KOZGAZDASAG ES PÉNZÜGY
IV. évfolyam
9—10. szám
1928. nov.—dec.
Szerkesztik: Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR Dr. LÉNÁRT VILMOS
Az uj lakásügyi helyzet. Irta: Dr. Harrer
Ferenc.
A kormány a tagadhatatlanul nyomott gazdasági viszonyok hatása alatt a kötött lakásbéreknek a 100 százalékos aranybérekig tervezett fokozatos emelését a 85 százalékos fokon megállította, ezt a lakásbéfszinvonalat — a nagyjában adódó 85 százalékos aranykorona = pengő formulával — pengőben megrögzítette s egyben ·— az érdekelt háztulajdonosokat kárpótlandó, de bizonyára inkább közhiteli szempontból — a budapesti házadónak 20rol 17 százalékra való leszállítására nézve törvényjavaslatot terjesztett elő. Pillanatnyilag ez a legnagyszerűbb megoldásnak látszik; hiszen a lakosság túlnyomó része lakásbérterhének növekedését megállította, a köztisztviselőkét (a 95 százalékos lakásbérnek.megfelelő lakáspénz kiutalványozásával) még könnyítette is, a háztulajdonosokat pedig annyira-amennyire kárpótolta. Végleges megoldását jelenti-e ez azonban a lakáskérdésnek s fia. nem, miféle helyzetet teremtett a végleges megoldás számárai H a csak azt nézzük, hogy a háború előtt és a háború után épült házaknak az építési költségből levezetett gazdaságilag megokolt lakásbérei különbözők és ha fölveszszük, amit elvégre lehet, hogy a most rögzített kötött lakásbérek a régi házakra nézve e tekintetben megfelelők és ha azt hisszük, hogy — ami a lakásbérrögzitéssel együtt jár — a fölmondási jog kötöttségének a perpetuálása is megokolt és a lakásügy fejlődése szempontjából továbbiakkal törődnünk nem kell, akkor a lakáskérdés mostani megoldása, amennyire ilyenféle dolgoknál véglegességről beszélni lehet, véglegesnek volna tekinthető. H a azonban figyelembe vesszük, hogy ez azt jelenti, hogy a régi lakások zsúfoltsága csak kevéssé fog szűnni, az újonnan termelt lakások közül pedig mind több üre-
118
sen fog maradni, mert a jövedelemeloszlás nem simul a kismennyiségii u j lakások mai nagy előállítási költségeiből adódó magas lakbérekhez, vagyis mindinkább kevesebben lesznek, akik az u j házak lakásbéreit megfizetni tudják, vagy akarják, akkor aligha mondhatjuk azt, hogy a kormánynak a lakásforgalom ügyében most hozott döntése, a lakáskcrdésnek végleges megoldása is lenne. Ha pedig nem az, akkor hol fekszik a végleges megaldás és mit jelent ennek szempontjából az u j lakásügyi helyzet? A kormány álláspontja mindig az volt — ezen, azt hiszem, a legutóbbi lakásbérrendelkezés sem változtatott — hogy a lakáskérdés végleges megoldását az építkezés rentabilitását biztosító szabad lakásforgalom fogja meghozni, amelyet a kötött forgalmú lakások százszázalékos aranybérszintjéről kívánt az 1929. évben elindítani, az u j házak rentábilis lakásbérszintjét pedig adómentességi kedvezménnyel igyekezett leszállítani. Ez a koncepció az adott adókedvezmények mellett végrehajtásában azt eredményezte volna, hogy a lakásfölszabaditás pillanatában a lakások 90 százalékát kitevő régi lakások számára egy 'mintegy száz százalékos béremelési lehetőség nyílt volna meg, e magasságban lévén körülbelül az u j házak rentábilis lakásbérszinvonala; folyományként pe-. dig bekövetkezett volna egyfelől a régi házak lakásbéreinek hirtelen felszökkenése s vele a bérlők sokasága megélhetésének fölbillenése, másfelől az n j házak lakásbérlőinek a, régi házak jóval alacsonyabban tartható bérii lakásainak tömegki n ál ata folytán kiszívása és vele az ü j házak lakáskrachja. Ezért meg voltam győződve arról, hogy a kormány tervezett hikásforgaloui-fölszabaditási programja az adott körülmények között nem fog végrehajtásra kerülni. Ezzel szemben áll az az elgondolás, — amelyet évek óta propagálok, amely irányban baladnak a külföldön és amelyet az idén sikerült a főváros törvényhatóságának is álláspontjává tenni — hogy a lakáskérdés végleges megoldása a szükségelt összes lakások megfizethető egységes lakás bérszintjének megteremtésében áll. Ez pedig akkor következik be, ha az építkezés rentabilitása a lakosság zömének fizetőképességével egyensúlyba kerül. Minél olcsóbbá tesszük az építkezést, annál alacsonyabb lesz az u j házak gazdaságilag mégókplt lakásbére, aiuely-. nek az általános lakásbérfölszabaditás pillanatáig természetesen szintén .kötöttnek kell lennie, amely rendszabálynak.teljés jogosultságot ad áz a;körülínény, liógy áz u j házak5 olcsóbb laká'sbéreit a köz támogatása ercdmé-
119
'nyezi; az u j íiázák ezen lakásbérszintjét kell a lakásbérfölszabád'ítás idejéig a régi házak lakásbéreinek elérnie vagy'legalább is megközelítenie. Kiadós adómentesség; olcsó épitési hitel és esetleg az építési anyaggal'való ellátás megfelelő tervezése is, ezek azok a módok, amelyekkel az alacsony épitési költség és az alacsony lakásbérszinvonal biztositható. A pénzügyi megoldás a régi és uj házak előállítási költségeinek diszparitásában megtalálható. ' Mit jelent most már a végleges megoldás e koncepciójára nézve az u j lakásügyi helyzeti Egyelőre mindenesetre megállást a régi és az n j házak lakásbérszintjének közelebbre jutásában és tekintve, hogy a diszparitást még fokozza a csökkenő adómentesség és az emelkedő kölcsönkamat is, a lakáskérdés végleges megoldásától távolabbra kerülést. Ha a kormány a lakáskérdés megoldására szánt egész erejét nem fogja az u j házak lakásbérszintjének a leszorítására forditani és ha nem következik be a régi házak lakásbérszintjének bizonyos mértékű, az általános árszínvonallal arányban álló emelkedése, akkor a mai lakásügyi helyzet egészében fog megrögződni: megmaradnak a mai lakásbérek és lakásállapotok a régi házakban, az u j bérek, és a mind szaporodóbb üres lakások az u j házakban, bekövetkezik a magánépitkezés megszűnése s mindezzel szemben mint egyedüli remedium itt-ott egy kisszerű szükség] a kásépitkezés a köz részéről.
A német muhkáskizárás. Irta: Dr. Knob
Sándor.
A rajna-westfáliai munkáskizárás eseményei kivételes jelentőségűek. A háború befejezése óta eltelt tíz esztendő hasonló mozgalmainak egyetlen ilyen fontos fejezete volt: az általános sztrájk hamar letört kísérlete Angliában. Akinek csak valamelyes tájékozottsága van ezen a téren, az kezdettől fogva tisztán látta, hogy ez a mostani mérkőzés nem csupán külső méreteinél, de belső okainál fogva is többet jelent, mint annak az eldöntését, hogy kapjanak-e béremelést ezek a német munkástömegek s ha igen, hány pfennig-et. E -mérkőzés jóval több ennél: erőpróbája azoknak a törekvéseknek, amelyek a tőke és munka érdekeinek szembekerüléséből eredő küzdelmek hátrányait és kockázatát szeretnék csökkenteni s jóhiszemű igyekvéssel keresik az erre alkalmas eszközö-
120
ket és intézményeket: Nem ujak ezek a törekvések; a. háború után azonban igen erős támogatáshoz jutottak abban a pacifista ideológiában, amelyet a legnagyobb emberi küzdelem: a világháború szenvedései váltottak ki s amelynek a népszövetségi gondolat a legjellemzőbb kifejezője. Németország már jóval a háború előtt tudomásul vette, sőt fel is karolta ezeket a törekvéseket. Nem építette ugyan még ki az ipari békéltetésnek azt a rendszerét, amelyet a mai u. n. Schlichtungsverfahren jelent, megadta mégis a törvényes jelentőségét annak, hogy az ellentétes érdekeket erre alkalmas fórumok megpróbálják összeegyeztetni s az összeütközés veszélyét elhárítani. Ez a feladat első sorban az ipari és kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartozott, de volt bizonyos szerepük ilyen vitákban.közigazgatási tényezőknek is. A háború közepe táján: 1916 decemberében, amikor mindennél fontosabb volt az, hogy a katonai célok szolgálatába állított termelés munkáját bérkérdésekből eredő nézeteltérések ne zavarják, külön egyeztető bizottságokat állítottak fel ilyen viták elintézésére, ami az u. n. panaszbizottságok formájában nálunk is megtörtént. Ez a rendelkezés a magja tulajdonképen a mai .egyeztetési eljárásnak. Érdekes, hogy ez az eljárás mind a mai napig nem kapott törvényben szigorúan megszabott formát., mert a kérdést a birodalmi kormány 1923. évi október hó 30-án kiadott rendelete szabályozza, természetesen törvényben kapott felhatalmazás alapján. A birodalmi munkaügyi minisztérium készített ugyan törvénytervezetet az ügy végleges szabályozására, a javaslat legfontosabb rendelkezései tekintetében azonban olyan nagyok a véleményeltérések a munkás és munkaadóérdekeltségek s a politikai pártok között, hogy .a javaslat érdemleges tárgyalására eddig nem került sor. Az érvényben lévő rendelet szerint a munkaviszonyokból eredő nézeteltérések és viszályok békés elintézésebez szükséges tárgyalások u. n. egyeztető bizottságok (ezek a munkaadó s munkásérdekeltségek egyenlő számú képviselőiből s egy pártatlan elnökből állnak), vagy a birodalmi munkaügyi miniszter által kinevezett egyeztető tisztviselők előtt (Schlichter) indulnak meg. A miniszternek joga van bizonyos esetekben ilyen megbízással kiilön kijelölni valakit, ha ezt szükségesnek tartja, -— mintahogy ez a mostani konfliktusban is történt — mégpedig nemcsak azok közül a tisztviselők· közül, akik ezzel a munkával hivatalos munkakörükben foglalkoznak. E bizottságok és a kinevezett tisztviselők feladatát a ren-
121
délet 3. §-á állapitja .meg, még pedig akképen, hogy a megegyezések (tarifaszerződések, üzemi megállapodások) létrejötte és megkötése körül segédkezni tartoznak. Ha az eljárás — akár az egyik fél kérelmére, akár hivatalból — megindult, a pártatlan elnöknek, illetve az egyeztető tisztviselőnek az az első és egyetlen funkciója, hogy megkísérli a békés megegyezés létrehozását. Az esetek nagy számában ez persze nem sikerül, ilyenkor az iigyet az u. n. egyeztető választmánynak kell folytatólag s szigorúbb formák között tárgyalnia. Ez az u j szerv — ha bizottság előtt folyt az addigi eljárás — magából a bizottságból alakul meg; ha pedig az egyébként illetékes, vágy külön kijelölt egyeztető tisztviselő vezette az előzetes eljárást, ő alakítja meg a választmányt munkások és munkaadók egyenlő számban behívott képviselőiből, még pedig ugy, hogy annak ő az elnöke. Ez az u j alakulat is azzal kezdi a munkáját, hogy megpróbál békét teremteni a felek között,· ha azonban ez nem sikerül, a maga legjobb meggyőződése szerint javaslatot tesz nekik a megjegyezésre (ez a sokat emlegetett'Schiedspruch), amelynek ebben az alakjában kötelező ereje ugyan csak akkor van, ha a felek elfogadjak, amelyet azonban bizonyos esetekben a birodalmi munkaügyi miniszter, máskor az illetékes egyeztető tisztviselő — békebirónak nevezhetnénk őt — kötelező erejűvé tehet (Vcrbindlichkeits•erklárung). Itt kell egyúttal megemlítenünk, hogy olyan törvényes rendelkezés, amely a sztrájkot, vagy a kizárást akár az egyeztető eljárás idején, akár azon kivül megtil! taná, nincsen s az a törvényjavaslat, amelyről az előbb említést tettünk s amely az egyeztetési eljárást törvényes keretekben szabályozta volna, jó részben azért nem kerülhetett tárgyalásra, mert a felek nem voltak hajlandók hozzájárulni annak a joguknak a megszorításához, hogy végső szükség esetén hozzányúlhassanak ehhez a fégyverhez is. Másképen áll a dolog persze akkor, ha a.felek egymáshoz való viszonyát, a munkafeltételeket szerződés állapítja meg, mert ennek tartama alatt a sztrájk, vágy kizárás a szerződés által intenciónál! nyugalmi állapot felbontását, jogi hatásában tehát a szerződés megszegését jelenti azokkal a magánjogi természetű jogkövetkezményekkel együtt, amelyek a szerződésszegés tényéből adódnak. Az egyeztetési eljárásra vonatkozó mai jogszabályokból ennyit kell ismernünk az események megértéséhez. Lássuk már most: mi történt s a kérdés minő részletéi -körül élesedett ki a helyzet annyira 1 A most szembenálló két fél között a munka általános feltételéit egy
122
u. n. tarifális alapszerződés szabályozza s ennek a keretén belül külön szerződés szól a munkabérviszonyokkal kapcsolatos kérdésekről. Ezt az utóbbit, tehát az u. n. munkabérszerződést az érdekelt szakszervezetek a kikötött három havi határidővel október 31-ére. felmondották, egyúttal a bérek 15 Pfennig-es felemelését, illetve ilyen alapon u j szerződés kötését kérték. A felek között mégindult közvetlen tárgyalások eredménytelenek maradtak, .mire a szakszervezetek egyeztető eljárás .megindítását kérték a birodalmi munkaügyi minisztertől, aki ennek a kívánságnak eleget is tett. Ezt megelőzően azonban az üzemek — az érdekképviseleteikkel való megállapodás alapján — hogy a maguk tagadó álláspontjának nagyobb súlyt adjanak — 14 napps határidővel munkásaiknak felmondottak s nem csináltak titkot abból az elhatározásukból, hogy ha nem sikerül október 31-éigmegállapodásra jutni velük, november 1-ével megállítják az üzemek munkáját, tehát kizárják őket. A munkaügyi miniszter által kijelölt egyeztető tisztviselő, illetve az egyéztető választmány közvetítő tárgyalásai sem jártak eredménnyel. Erre a választmány október 26-án közölte a maga javaslatát az egyeztetési eljárásra · vonatkozó kormányrendelet 5. §-a értelmében a felekkel s az órabéreknél átlagosan 6 Pfennig-es, az akkordbéreknél átlagosan 2 Pfennig-es béremelés megadását javasolta. Ezt a javaslatot a munkaadók nem fogadták el. mire az ügy az egyeztető választmány által tett javaslat kötelezővé tétele érdekében a miniszter elé került. Maga a miniszter is kísérletet tett az ellentétek áthidalására, de siker n é l kül, mire október 31-én délelőtt meghozta döntését, az egyeztető választmány javaslatát kötelező erejűnek jelentette ki s erről a feleket még aznap értesítette. Az üzemek ellenben nem voltak hajlandók alávetni magukat a miniszter döntésének, november 1-ével az egész vonalon beszüntették a munkát s 213.000 embert, elbocsátottak. Ennek a gazdasági, szociális és politikai szempontból egyformán nagyhorderejű elhatározásnak természetesen megfelelő magyarázatát adták. Szerintük az egyeztető választmány javaslata s a miniszter erre'támaszkodó döntése jogilag semmis, gazdasági szempontból elfogadhatatlan. Amellett az egyeztetési eljárás mai rendszere a német gazdasági élet szempontjából igen súlyos kockázatok felidézését teszi lehetővé s éppen ezért igen sürgős átalakításra szorul. Semmis a választmány javaslata szerintük két okból: mindenek előtt azért, mert az egyeztetési eljárás ügyében kibocsátott végrehajtási utasítás rendelkezéseinek a sérelmével jött létre. Az u. n. máso-
123
dik végrehajtási utasításnak a 21. §-a ugyanis az u. n. Sehiedspruch létrejöttéhez szótöbbséget kiván, már pedig a munkáadószervezetek megállapítása szerint a szükséges szótöbbség a választmányon belül nem volt meg & a kihirdetett határozat, illetve javaslat a tárgyalást vezető egyeztető tisztviselő álláspontját fejezi ki. A második jogi ellenvetés szerint a kötelező erőre emelt Sehiedspruch beleütközik a még érvényben lévő tarifái is alapszerződés rendelkezéseibe s már csak ezért is SemmisGazdasági szempontból viszont elfogadhatatlan a döntés, mert hanyatló konjunktúrában béreket javítani nem lebet s mert a béremelés megszabott mértéke nem számol a német vasipar és vasíeldolgozóipar versenyviszonyaival. Rendkívül érdekesek azok a szempontok, amelyekre az egész .eljárás reformja. érdekében hivatkoznak a német munkaadói szervezetek. Ezek szerint az eljárás az elmúlt évek gyakorlatában egyre jobban sematizálódott, •már pedig az egyes szakmák különleges helyzete s a folyton változó viszonyok ezt a sematizálódást nem tűrik; az eljárásnak különleges lélektana (Schlichtungspsychologie) alakult ki, amely sorsdöntő gazdasági kérdések megoldásánál igen nagy veszélyeket rejt magában, mert egy harmadik személyt illetvén a döntés, csökkenti az érdekelt felek felelősségérzetét; ezeknek a nehéz és kényes kérdéseknék a tárgyalása az eljárás során nem egyszer a politikai propaganda cél jait szolgálja s az ebből származó veszélyeket fokozza, a különféle munka,sérdekeltségek'és szakszervezetek versengése a követelések megszabásában s magatartásuk intransigenciájában; az a körülmény, hogy az egyeztető tisztviselőket politikai felelősséggel tartozó tényező: a birodalmi munkaügyi miniszter nevezi ki s fontos kérdésekben nem egyszer ő maga mondja ki a döntést is, elkerülhetetlenné teszi, hogy a döntőbírósági jellegű és hatályú határozatok meghozatalánál politikai megfontolások ne érvényesüljenek a gazdaságiak rovására. A szakszervezetek persze egészen más türésii lencsén / keresztüljátják a kérdést s meg kell állapitanunk, hogy amémet sajtó és a politikai közvélemény túlnyomó nagy többsége nem annyira tárgyi, mint inkább érzelmi motívumok alapján a munkásság álláspontja felé hajlik. Ez persze nem jelent annyit, hogy ez az álláspont felel meg legjobban a német közgazdaság érdekeinek, már pedig ezek ellenéré csak egy ideig lehet munkáspolitikát csinálni, de mutatja azt az igen nehéz helyzetet, amelyben a német vasiparnak ezt a küzdelmet meg kell vívnia. A szakszervezetek szerint a Sehiedspruch meghozatala for-
124
mai szempontból nem kifogásolható, a munkaügyi miniszter döntése tehát jogérvényes és kötelező, ami e szerint annyit jelent, hogy november hóJL-én, amikor a kizárásra sor került, már hatályban volt a miniszter döntése nyomán keletkezett u j szerződés s igy a kizárás aktusa az u j szerződésnek a megszegésével egyértelmű és maga után vonja egy ilyen szerződésszegés minden konzekvenciáját. A munkaadói testületek által szóvátett gazdasági szempontok helytálló voltát pedig egyáltalán nem ismerik el, ami különben logikus folytatása az egyeztető tárgyalások alkalmával tanúsított magatartásuknak. Á jogi kérdés körül folyó vitának érdekes változata különben a duisburgi munkaügyi bizottságnak ebben az ügyben nov. 12-én első fokon hozott ítélete. A munkaügyi bíráskodásról szóló s 1926 december 23-áról kelt törvény 2. §-a szerint ugyanis azokban a jogvitákban, amelyek az érdekelt felek között tarifaszerződések fennállása, vagy fenn nem állása tekintetében keletkeznek, a munkaügyi bíróságok az illetékes fórumok. A munkaadószervezetek mindjárt a miniszter döntése után siettek biróí megítélés alá bocsátani a maguk jogi álláspontját, tehát azt a felfogást, hogy az u. n. Schiedspruch érvénytelen, mert formai szempontokból kifogásolandó módon s az u. n. alapszerződés anyagi sérelmével jött létre. Az elsőfokú birói itélet ennek az álláspontnak mindenben igazat adott s egyelőre elhárította a munkaadószervezetek feje felől azt a veszélyt, hogy az eseatleg megállapítandó szerződésszegés magánjogi következményeiért felelniök kelljen. Második fokon a tartományi munkaügyi bíróság elé keriil az ügy; kell-e mondanunk, hogv egész Németország figyelme ott lesz a november 24-ére kitűzött felebbviteli tárgyaláson.* Az eset egyébként egyik legérdekesebb és legjellegzetesebb példája annak, amikor egy kimondottan gazdasági tartalmú kérdés vitaanyaga tisztán jogi és politikái materiává alakul át. Ez különben más kérdéseknél is felismerhető s nem egyszer nagy erővel jelentkező tendencia. Hogy itt erről van szó, bizonnyal nem vitás: a.probléma eredetileg az volt, hogy a német vasipar és vasfeldolgozó ipar a maga életfeltételeinek a kockáztatása nélkül vállalhatja-e a kért béremelés terhét. Tulajdonképen csak erre az alapvető kérdésre kell feleletet a d n i ; ' a felelet megvan ugyan, de olyan valaki szájából, akinek az illetékességét és birói funkciókra való alkalmasságát joggal vonják kétségbe, hiszen azokkal a politikai tényezőkkel szemben tartozik felelősséggel, amelyeknek az erejét a *• Ezen a tárgyaláson a munkaadók ellen döntött a biróság. Az ügy most harmadfokon a birodalmi munkaügyi biróság elé kerül.
125
vitában érdekelt másik fél tömegei adják. Kikerülni ezt a helyzetet, más fórumot kérni, a mai rendelkezések értelmében nem lehet; változtatni rajta ugyanezek a politikai faktorok hatalmi érdekekből nem hajlandók; ez visz azután ahhoz a fonáksághoz, hogy az alapvető és döntő fontosságú gazdasági kérdés helyett most harmadrendű jogi formulákról vitáznak: az előirt formák betar : fásával jött-e létre az egyeztető választmány határozata, a. miniszter döntése jogérvényes-e s van-e a felek között u j szerződéses viszony, ha igen, a kizárás ennek a szerződéses viszonynak a megszegését jelenti-e, mik a szerződésszegés konzekvenciái, ha igen, ki tartozik ezekért helytállani stb. éwq' Világos, hogy a kérdés ilyen alakulása az egyeztetési eljárás mostani rendszerének a krízisét idézte fel. Ez a krizis világosan érzékelhető ma is, de igazán akkor lesz nyilvánvalóvá mindenki számára, ha a bíróságok netán az ipar ellen döntenek, tehát az üzemeknek a leállás által okozott károkon felül viselniök kell a szerződésszegés anyagi konzekvenciáit, magukra kell venniük a béremelés nagyobb terhét s kiderül, hogy ezt a tehertöbbletet a német iparnak ez a hatalmas ága tényleg nem birja el. Olyan intézmény, amely ekkora kockázat elé állit egész termelési ágakat s rákényszeríti őket a védekezés ultima ratio-ként ismert eszközeinek az igénybevételére, aligha tud megfelelni a rábízott feladatoknak. Még az is kérdéses, hogy csak a mostani eljárási módszer válsága-e ez a mai s vájjon nem az egész gondolaté-e! Mert a sok mellékes szempont közül kihámozott lényeg •alighanem a következő: egyik fél s^m mondhat le arról a jogáról, hogy végső szorongatottságában, egy olyan helyzetben tehát, amikor létéről van szó, a nyilt hadviselés fegyveréhez nyúljon. Amikor nem ennyire kiélezett a helyzet, akkor a békéltetés buzgalma és segítsége nélkül sem kerül erre sor, még pedig azért nem, mert a. háború költsége és kockázata — ha az elkerülhető ·— meggondolásra kényszeríti a feleket. De ha ez igy van, .akkor viszont hol veszi igazi hasznát az intézménynek a .gazdasági élet!
Pénzügyi szemle. Az uj pénzügyminiszteri jelentés. A pénzügyminiszternek M a g y a r o r s z á g . pénzügyi helyzetéről kiadott X X V I I . jelentésének különös jelentősége van abból a szempontból, hogy ezt a .jelentést .már az n j pénzügyminiszter, Wekerle Sándor -adta ki. É s amíg elődének a feladata az államháztartás egyens ú l y á n a k 'helyreállítása és ezen e g y e n s ú l y - t a r t ó s biztosítása
126 volt, addig az u j miniszter ezekkel a körülményekkel m á r mint adottsággal számithat és föfeladatát a magángazdaságok anyagi helyzetének megszilárditjása kell hogy képezze. É s különös jelentősége van ennek a jelentésnek a z é r t is, mert ebből a folyó költségvetési év első negyedének a l a k u lásáról k a p u n k hírt. Az 1928—29. évi állami költségvetés lényegesen eltért az azt megelőző esztendőkétől. A megelőző évek költségvetése u g y a n i s a b e r u h á z á s o k r a kevesebb összeget fordított és a pénzügyi adminisztráció a r r a törpkedett, hogy a költségvetési kiadások felett jelentékeny állami feleslegek legyenek elérhetők. Égyfelöl ezekből a feleslegekből, másfelől pedig a népszövetségi kölcsön felhasználatlan összegeiből fedezte azután az állam a maga szükséges és hasznos beruházásait. A költségvetésben esztendők'ön keresztül mutatkozó és átlagban évi 100' millió pengőt kitevő állami feleslegek a z o n b a n támadási felületet nyújtottak az államkincstárral szemben. A magángazdaságok rendkívül sulvos helyzetét figyelembe véve, lehetővé tettek oly érvelést, hogy adóleszállitás vitessék keresztül a költségvetési feleslegek terhére. A pénzügyi k o r m á n y ezzel szemben azzal érvelt, hogy a rendes költségvetési keretekben b e r u h á z á s o k nem foglaltatnak és a békeszerződés, illetve a jóvátételi h a t á r o z a t o k és genfi jegyzökönyvek k o r l á t o z z á k a magyar államot kölcsönök felvételében, aminek az eredménye a beruházások teljes elmaradása lehet. A b e r u h á z á s o k r a pedig — a k o r m á n y érvelése szerint — nem csupán azért volt szükség, mert azok mellözbetetleuek, hanem el kellett azokat végezni a m a g á n g a z d a s á g o k .helyett is. Az 1928—29. évi állami költségvetés m á r most ennek a támadási felületnek a megszüntetése végett az állami b e r u h á zásokat a rendes költségvetésbe vette fel. Felemlíti ennek megfelelően a másik oldalon az állami bevételeket is azzal a kifejezett ¿állal, hogy a jövőben az államháztartás 1 vitelében a költségvetésen felüli 'állami feleslegek nem fognak mutatkozni. A bevételeknek és a kiadásoknak a megelőző esztendővel szemben ez a felemelése igen jelentékeny volt: évi 168 millió pengőt tett ki. A pénzügyminiszter XX-VII. Jelentéséből m á r most a legnagyobb meglepetéssel azt látjuk, hogy 1928 j u l i u s é s augusztus havában a költségvetésen felül a felesleg 8.4 millió pengőt, tett ki, szeptember h a v á b a n ismct mintegy 4 millió ,pengő a felesleg ugy, hogy az első három h ó n a p p é n z ü g y i eredménye ismét mintegy 13 millió pengő. 'Ez pedig nem jelent kevesebbel, mint azt, hogy a költségvetés bevételi tételei felett a folyó esztendőben ismét mintegy 60 millió pengő állami felesleg fog mutatkozni. Ebből a tételből pedig egyfelől az állami végrehajtó közegeknek az az intenciója látszik ki, hogy a bevételeket változatlanul fokozni ó h a j t j á k , hiásfelöl pedig most m á r a k o r m á n y n a k sem lehet érve az ellen, hogy ezen állami feleslegek terhére adóleszáhrtásokat' végezzen. Érdekes megállapítani azt is, hogy mely tételek azok.
127 a h o l jelentékeny bevételi felesleg származott. A legnagyobb emelkedést augusztus havában az illetékek mutatták, a költségvetési előirányzatot ebben az egy h ó n a p b a n 2.1 millióval haladták meg az illetékbevételek. U t á n a forgalmi és fogyasztási adók bevételi emelkedése következik, havi 900.000, illetve 800.000 pengővel, majd egyeli es^ a dók havi 600.000 pengővel. É s az elmúlt esztendő azonos hónapjaival való szembeállítása azt eredményezi, hogy az egyenes adóbevételek kereken 50 százalékkal emelkedtek. E z a szám m u t a t j a legjobban a végrehajtó közegek tuladóztatási tendenciáját. Nyilvánvaló u. i. az, hogy az egyenesadó bevételek i emelkedésének egy része a házadó emelkedésének tulajdoniiható. E z az« összeg azonban a szóban forgó hónapok alatt legfeljebb 8 millió pengői lehet ki, ami pedig a bevételi növekedésnek c s a k egyharmad része. A többi feltétlenül a jövedelem- és vagyonadóra, iIlletve a társulati adóra esik. Nem valószinti már most az, hogy a magángazdasjágok helyzete a n n y i r a javult volna a megelőző esztendővel szemben, hogy jogosan lehetett volna ezeknél az adóknál ily lényeges adóemelési; keresztülvinni. A X X V I I . pénzügyi jelentésből a pénzügyminiszter nagyon s o k adatot fog találni a maga összeállításához. Látni fogja egyfelől azt, liogy az adóleszállitásokra v a n fedezet, látni fogja másfelöl, hogy az adózók panasza az állandó adóemelés ellen statisztikailag is igazoltatott és bit ni f o g j a végül azt, hogy melyek azok az adónemek, amelyeknél a leszállításra a legsürgősebb szükség van.
Gazdasági szemle. Gazdasági miniszter — gazdasági programm. A kormány őszi p r o g r a m m j á b a n ismét aláhúzta a p r o g r a m m n a k azt a részét, amely a z ' államháztartás szanálása után immár a magángazdaságbk talpraálütását tűzte k i legsürgősebb és legkorno-. Íyabb feladatául. É s e programm keresztülvitelének biztosítására u j tárcanélküli 'minisztérium állíttatott iel és B u d J'ános gazdasági miniszternek tétetett feladatává a magángazdaságok életkérdéseinek sürgős megoldása. Önmagában a gazdasági minisztérium felállítása igen kevéssé biztató jel a magángazdaságok taJpraállitásának elé-, résére. Végső eredményben az ¡egész kormányzat feladata az 7 kell. hogy legyén, hogy az ország minden lakosának meg legyen a mindennapi kenyere és ha ezt sikerül elérni, a további , feladat az, hogy mindennap több és jobb kenyere legyen, mint a megelőző napokban. E n n e k .a célnak kell mutatkoznia ,a kormányzat minden i g á b a n és az egyes , miniszterek minden egyes kormányzati-cselekményében. A k k o r azonban, amikor; -a k o r m á n y a · gazdasági élet fellendítésére külön tárcát kreál,: ez égyüttáí· beismerése annak, h o g y a k o r m á n y egyes, resszort-
128 o
jaiban nem az egyetemes közgazdaság érdekei dominálnak. Akkor ez beismerése a n n a k , hogy7 a pénzügyi kormány 7 egy, a gazdasági élet mindenkori alakulsásától független és csak a z államháztartás bevételeinek fokozására irányuló egyoldalú pénzügyi politikát folytat és talán beismerése egy még ennéL is sokkal súlyosabb körülménynek: a n n a k , hogy a kereskedelemügyi miniszter képtelen a kereskedelem és ipar, a földmiveléstigyi miniszter -pedig a földmivelés érdekeinek felkarolására. Ahol k ü l ö n gazdasági miniszter kell, ott a k o r m á n y többi nyolc tagja nem foglalkozik gazdasági kérdésekkel és ott u mindennapi k e n y é r problémája csak ugy7anoly7 jelentőségű kérdéssé süllyedt le, mint például a közigazgatás adminisztrációja. Ha azonban ez a helyzet, a k k o r a gazdasági miniszternek fokozott kötelessége van. A gazdasági miniszternek a feladata iily7en viszony 7 ok között az, hogy7 a maga tevékenységével, a m a g a jól kiépített prögrauunjával és ennek a p r o g r a m m n a k az energikus és tökéletes végrehajtásával a k o r m á n y legfontosabb ténymzöjévé váljék. A 'helyzet azonban itt is egészen különös. Mindenekelőtt különös az, h o g y a k o r m á m n i a k ez a legfontosabb szerve Összesen egy miniszterből, Ggy titkárból é s egy gépíró kisasszonyból áll és amellett tárcanélküli, tehát külön költségvetési fedezete nincs. É s igaz ugy 7 an az, h o g y egy7 7 miniszter és egy titkár nagyon s o k a t és n a g y o n eredményeset képes végezni, de mindennemű any7agi fedezet nélkül komoly 7 gazdasági programmot lebonyolítani rendkívül nehéz. Az egy7 miniszternek és egy titkárnak az idejét talán mégsem s z a b a d intézményesen igénybe venni a r r a a célra, h o g y minden néhány pengőért hosszadalmas és bonyolult t á r g y a l á s o k a t folytassanak a pénzügyminisztériummal. Sokkal különösebb a z o n b a n még ennél is az a programúi, amelyet a gazdasági miniszter .maga elé tűzött. Bud J á n o s egy7 banketten és a parlamentben elmondott két beszédében k ö r ü l belül u g y a n a z t a programmot adta elö é s ebből v a g y u n k i n f o r málva a r r ó l a pozitívumról, amelyben a gazdasági ügyek minisztere a m a g a működésének-jelenlegi kereteit látja. E z a pozitívum: külkereskedelmi mérlegünk deficitjének csökkentése, aminek a miniszterileg megjelölt eszköze a külföldi g a z d a s á g i hírszolgálat megszervezése és bizonyms szállítási tarifakérdé- . sek. .Volt még egy7 hoinály 7 os allúzió az exporthitelre is, ennek a kérdésnek a bővebb taglalásába azonban nem mélyedt jobban bele az u j gazdasági miniszter. Kétségtelenül igen fontos a gazdasági hírszolgálat arról, hogy a külföld piacain milyen árukban van kereslet. A magyar k ö z g a z d a s á g azonban igen keveset fog ezzel a hírszolgálattal élni akkor, h a nem lesz mit exportálnia és az e x p o r t r a nem lesz módja. A többtermelés kvantitative és kvalitative, a termékek versenyképességének biztosítása, a primer kérdések s a piac megkeresése csak másodlagos. A mezőgazdasági s i p a r i többtermelés, egész adópolitikánk reformja, megfelelő hiteikere-
129
lek biztosítása, az export-hitelbiztosítás megoldása slb. mind oly kérdések, amelyekre a gazdasági ¡miniszter eddig még programmot sem adott. Pedig hát a m a g y a r mezőgazdaság, kereskedelem, és ipar fellendítése ezekkel az eszközökkel indítandó meg, nem pedig a hírszolgálattal. I g a z viszont az,,'hogy a gazdasági hírszolgálatot n é h á n y ember kinevezésével el lehet intézni, mig a komolyabb problémák ¡nehezebb megoldási módokat igényelnek. A mi álláspontunk a gazdasági miniszterrel szemben az, hogyha van m á r gazdasági miniszter, h a már szükség van ennek a miniszternek a kinevezésére, a k k o r legyen g a z d a s á g i programm is. —bj.— A kamat alakulása. A kaniatkérdés tárgyalásánál szükségkép az Egyesült-Államok felé irányul a tekintet, mint a jelenleg •a világgazdaság számára irányadó tökepiac felé, melynek tökefeleslege nélkülözhetetlen tényező a legtöbb európai és tengerentúli ország befektetési szükségletének fedezésénél.· Az amerikai tőkeexportban a tőzsdei kibocsátások adatai szerint ez év közepe óta jelentős-visszaesés mutatkozott. Számokban kifejezve a helyzet a következőkép ilakult: 1927-ben összevéve 1376 millió dollár összegben bocs: tottak ki külföldi értékeket az amerikai tőzsdéken, 1928 első i dében 1053 millió dollárt, ez év h a r madik negyedében már csal 155 milliót. A kamatláb alakulása á legtöbb európai államban ezen csökkenés következményeit mutatja. De a kamattételek az év eleje óla az Egyesült-Államokban is lényegesen, emelkedtek. Az Unió jegybankrendszere a folyó ével 3 % % - o s hivatalos kamatlábbal kezdte. J ú l i u s i g A %-os etappokban 5%-ot ért már a hivatalos kamatláb. T ú l zás volna ezt a fejlődést a külföldi értékekben való telítettségre visszavezetni. B á r a külföld rendelkezésére. bocsátott tőkék összege a kérdéses időszakban szokatlanul megnőtt, az erre a célra igényelt dollár-milliárd még mindig csak szerény h á n y a d a maradt azon hileleknek, melyek a belső piac céljaira rendelkezésre állottak. A tökeexport tehát csak a belső tökemozgalmak egy függvényének tekinlhetö. Az Egyesiit-Államok jegybankrendszerének a kamatpolitikája alapjában véve az ármozgalom szerint orientálódik. Á Federal Reserve Bank törekvése a r r a irányul, hogy az á r nivót, vagyis a dollár vásárlóerejét stabilizálja. E z az árszabályozó hitelpolitika u g y a n nem következetesen vallott prog r a m m j a a jegybankoknak, de a gyakorlatuk n a g y j á b a n és. egészében mégis ehhez igazodik. '· í g y az 1927. évi diszkontleszállitás egész 3A százalékig csökkenő ártendenciával esett össze, amely a Federal Reserve-rendszer vezetőit a r r a késztette, hogy a hitelt olcsóbbá tegyék és igy az árnivónak bizonyos fokig való felfelé tendálását megkönyitsék. Amellett a nemzetközi pénzpiaci relációk is ezen hitelpolitika mellett szóltak. A folyó évben az amerikai jegybankpolitika bizonyos fokig mellékvágányra terelődött. A túlhajtott tözsdespekulácié letörése lett a jelszó és ez késztette Amerika jegybankjait a m á r jelzett fokozatos kamatlábemelésekre, bár a gazdasági élet tem-
130 pója az első félévben ezt a kamatpolitikát tulajdonképen nem indokolta. A z amerikai termelés és kereskedelem hiteligénye, a z ottani tőkeképződés méreteihez arányítva, nem volt lulnagv és igy a jegybánkhitelek megszorítása, rövid átmeneti időszaktól eltekintve, nem volt a várt hatással a tőzsdei fejlődésre. A tőzsdei hitelek kamattételeinek íölverése 7—8, sőt átmenetileg nd u s q u e 10 százalékig, a hatalmas amerikai tökerezervoárból ujabb és u j a b b ö.-szegeket vontak a tőzsdére és ez a megnövekedett kínálat a jegybankhitelek megszorítását bőven ellensúlyozta. Időközben, főkép az év második felétől kezdve, az amerik a i ipari k o n j u n k t u r a , úgyszintén az árnivó is emelkedett, u g v hogy ez a fejlődés a kamatdrágulást, amelynek a tőzsde ellen irányuló éle hovatovább megszűnt, bizonyos fokig igazolta. Az amerikai k a m a t d r á g u l á s a rövidlejáratú hitelek pia« cán, a k á r c s a k a kötvénypiacon nemzetközileg erősen kifejezésre jutott. A. drágulás nem annyira az európai jegybankok hivatalos kamattételét érintette, hanem a piaci tételeket, amelyek pontosabban a dollárhitelek k a m a t j á h o z igazodnak. Már pedig ezek a hitelek, melyek nemcsak E u r ó p a összes adósállamaiban, hanem a londoni piacon is fonios szerepet j á t s z a n a k , középeurópai elsőrangú adósok s z á m á r a 5—5% százalékról 6 — 6 A %-ra emelkedtek. E z a drágulás és bizonyos fokú hitelvisszavonások főleg Londonon át, általában a magánkamattételek megdrágulására vezettek. A csökkent érdeklődésre h o s s z ú l e j á r a t ú kölcsönök iránt pedig jellemző a F r a n k f u r t e r Zeitung-nak a német kötvényekre vonatkozó számítása, mely szerint ezek átlagos effektív kamatozása a mult év juniusában 6.8, ez év j a n u á r j á ban 7.5%-ot tett ki és az őszi hónapok óta 7.8%-ot ért el. Az a r á u y á r a m l á s o k , melyek gyakran döntően befolyásolták a jegybankok hitelpolitikáját és igy a kamatnivót is, nem játszottak szerepel: a világpiaci kamatváltozásnál, b á r az a r a n y készletekben rendkívüli eltolódások mentek végbe. : A z Egye.sUlt-Államok egy év leforgása alatt nem kevesebb mint 500 millió dollár értékű, aranyat exportáltak. E kivitel n a g y részben Franciaországba. Németországba és Délamerika államaiba juiolt. De ez a csökkenés nem érinti a Federal Keserve B a n k o k hitelpolitikáját, aranykészleteik még mindig tul n a g y o k , csak a z úgynevezett „sterilizált" aranymennyiség egy részét adták le, vagyis oly tartalékokat, amelyeket amúgy sem h a s z n á l t a k kiTuteíezásek alapjául. Másrészt a Reichsbank, melynek a r a n y készlete ugyancsak egy.év óta föbb mint 100 millió dollárral növekedett, nem tekintette ezt elegendő indoknak magas, 7%-os diszkontjának leszállítására. Ezzel szemben az Angol B a n k , melynek aranytartalékát kikezdték a dollárhitel-megvonások, áldozatok árán is megmaradt a mérsékelt 4'A %-os k a m a t l á b melle't, nem akarván az angol iparnak gyenge üzletmenetét kamatemeléssel h á t r á n y o s a n befolyásolni. Aj jegybankok diszkont ja igy távolról sem reagált oly mértékben " az amerikai kamatpolitikára, mint a nemzetközi pénzpiaci tételek. Anglia, valamint a többi hitelező állandók
1:31
jegybankjai· többé-kevésbbé kivonták m a g u k a t az am.erjkai hatás alól. Még feltűnőbb ez F r a n c i a o r s z á g , mint Anglia'esetében, minthogy a f r a n c i a jegybank kamatlába 3 % % maradt. A francia, pénzpiac azonban különleges helyzetben van, kapcso-' lata · a nemzetközi piacokkal még laza. A stabilizálás óta az országba visszaáramlott hatalmas tőkék "nem találnak gyors elhelyezést, főkép, mert az adók és illetékek, melyek a külföldi értékpapírokat terhelik, egyelőre lehetetlenné teszik, Hogy P á r i z s ú j b ó l nemzetközi kibocsátási központtá fejlődjön. A n a g y adós államok közül Németországnak nem, volt alkalma, hogy jegybankkamatjával a newyorki rátához igazodjon, minthogy a Reichsbank már a mult év őszén belső konj u n k t u r á l i s okoknál fogva 7%-ra emelté a diszkontját. A Magyar Nemzeti Bank október elején vonta le a nemzetk ö z i k a m a ' d r á g u l á s konzekvenciáját,, midőn - a hivatalos kamatlábat 6-ról 7 % - r a emelte. |A 6%-os r á t a több mint két éven át volt érvényben és jegybankunk igyekezett a mérsékelt tételt a hitel olcsóbbá tétele érdekében lehetőleg sokáig fenntartani. D e a piaci kamattételek a nemzetközi viszonyok hatása alatt m i n d : inkább eltávolodtak a hivatalos diszkonttól és a dollárhitelek elsőrangú igénylök részére is 6% fölé emelkedtek. A jegybank igénybevétele igy erősen növekedett, egyben az érc- és devizakészlet részben a gabonakampagne nehézkes megindulása, részben külföldi rövidlejáratú kölcsönök visszavonása folytán csökkenni kezdett. A Nemzeti B a n k n a k ezen folyamat ellen védekezni kellett. E g y w'abb enyhülését a hitelviszonyoknak — csak u g y mint a többi adós államok — a newyorki pénzpiaci helyzet megfelelő változásától remélhetjük. Űr. Kemény György. A csepeli kikötő középearópai jelentősége. A Csepelszigeten és a soroksári D u n a á g b a n részben m á r felépült, részben még épülő, ós legutóbb megnyitott kereskedelmi és ipari kikötő a jelenben is m á r többet jelent, mint egy fordulópontot a mag y a r D u n a és elsősorban Budapest h a j ó z á s á b a n . H a t a l m a s méreteivel, impozáns teljesítőképességével kiesik a jelen gazdasági keretekből, egy messzebb jövö fejlődését anticipálja é s adott körülmények között egy messzebb jövö fejlődéséhez adh a t j a a szükséges alapfeltételeket. 1 A kikötö-terv első felmerülésétől kezdve egész az utolsó időkig sok dicséret mellett is g y a k r a n hallatszottak hangok, melyek a tervet ég keresztülvitelét éppen ezen idöszerütlensége miatt kifogásolták. Több oldalról felhozták az ellenvetést, hogy a kikötöépitkezés tulnö a jelenlegi gazdasági szükségességek méretein, hogy bizonyos értelemben „luxusbefektetést" jelent, 1 Történelmi és statisztikai, valamint geográfiai és technikai adatokat lásd a magyar kikötőügyek kormánybiztossága által 1927-ben kiadott jelentésében, valamint a baseli kongresszuson •1926-ban beterjesztett referátumban. (A csepeli kereskedelmi; és ipari kikötő építkezése és a soroksári Dunaág szabályozása, 'Budapest, 1927.) ' · -' ·
132 mely nem hozza meg gyümölcseit és hogy sürgősebb szükségletek kielégítésére kellene a rendelkezésre álló tökéket felhasználni, mint ily nagyméretű és bizonytalan jövöjü vállakózáshoz. Különösen erősödtek ezen ellenvetések, m i k o r az eredetileg .az építkezésben részes magántöke, (a f r a n c i a SehneiderCrenzot csoport, mely 1923-ban az lállammal együtt alapította a z építkezésre koncessionált társaságot) attól visszavonult és az állam az építkezést teljesen m a g á r a vállalta. Nem szorul bővebb bizonyításra, h o g y amennyiben a kikötöépitkezés rentabilitása, szükségessége és célszerűsége a k á r c s a k egy távoli jövő s z á m á r a reális elgondolásban biztosítottnak tűnik, u g y a z ilyen i r á n y b a n elhangzott k i f o g á s o k é s ellenvetések nem állhatnak ma sem vele szemben helyt. U g y a n c s a k kétségtelen azonban, hogy biztosítottnak a terv létjogosultsága a távolabbi jövő számára is csak a k k o r tekinthető, h a megteremtetnek a z ehhez szükséges g a z d a s á g i és egyéb természetű előfeltételek, — irrnásszóva.1 h a a kikötöépitkezés nem izoláltan, h a n e m egy n a g y s z a b á s ú és egységes elgondolásu gazdasági és szorosabban vett közlekedési Prog r a m m egyik p o n t j a k é n t szerepel, mely f o k o z a t o s a n megvalósul. — 'Az ellenkezés nem irányulhat tehát m a g á b a n a tény ellen, hogy az állam pillanatnyilag nem rentábilis vállalkozást kezdeményezett és vitt a ¡kikötő megépítésével keresztül. Adott körülmények között, — a fenti fenntartással •— ez nemcsak lehetőség, hanem szinte kötelesség volt s z á m á r a . A z i l y természetű feladatokat és problémákat nem szabad tisztán magángazdasági szemszögből nézni, mert igy tekintve indokolatlannak, mert veszteségesnek tűnnek oly vállalkozások, melyek közgazdaságilag eminens ¡szükségességet jelenthetnek. -Ezeket kell, h o g y az állam vállalja m a g á r a és itt k ö z r e j á t s z i k az a körülmény is, hogy ¡rendszerint olyméretü feladatokról van ezé, melyek megoldása általános érdekből sem hízható egyedül a m a g á n g a z d a s á g r a . 'Hangsúlyozzuk tehát: A csepeli kikötő gazdasági jelentősége nem bírálható a jelen adatai szerint, mindig fenntartva.' a fenntemlitett /programm megvalósulását, nem ítélhető el pusztlán azért, mert a jelen s z á m á r a túldimenzionált és indokoltnak látszik megépítése, b á r a vállalkozás mint olyan m a veszteséges, nem gyümölcsöző befektetés. Véleményünk szerint azon előfeltételek és korrelátumok,· melyek a kívánt pTogrammba.n bennfoglaltatnak, oly s z o r o s a n f ü g g n e k ,össze u g y ' a z egész tervvel, mint kereszbülvihetöségével és életképességével, h o g y a kikötő építésének igazi jelentősége éppen ebben rejlik. Döntő erejű és kényszerítő kezdeményezője lesz egy olyan hatalmas gazdasági p r o g r a n i m n a k , . melynek megvalósítása a z u t á n m a g á n a k a kikötőnek létjogosultságát és életképességét indokolni fogja.
.
E z e n programm fötartalma, — és erre k í v á n u n k a z alábbiakban bár vázlatosan reámutatni —, két főpontban foglaíható össze; ezek: a ' forgalmi terület megszervezése és n a g y o b bít ás a és a. d u n a i ' h a j ó z á s általános felfejlesztése technikai
133
jurisztikus és ökonomikus eszközökkel azon maximumig, mely potenciális teljesítőképességének a l a p j á n elérhető. 2 'A forgalmi terület megszervezésében ég nagyobbitásában $ok feladat foglalódik össze. ¡Ide tartozik egyrészt a folyó szervesebb összekapcsolása partvidékével u g y útépítések, mint megfelelően elhelyezett partmenti kikötök építése révén, továbbá a hosszú partmenti izoláló n a g y árvizterületek megszüntetésével.3 Ide tartozik továbbá azon n a g y ellentét kiegyensúlyozása, mely a dunai h a j ó ú t és a m a g y a r vasutak fekvése között fennáll, a vasutak szinte egyoldalúan centrális és r a d i k á l i s elhelvezödése nehezen kapcsolható ma össze a tranzverzális vizLnttal és i g y a földrajzilag indokolt kombinált szállitás technik a i l a g lehetetlenné válik. Ezen kérdés megoldását n a g y b a n elősegítené a régen tervezett D u n a — T i s z a - c s a t o r n a megépítése. A csepeli kikötö c s a k a k k o r válhat a z igazi gabona-kikötővé, melyre h a t a l m a s elevátorai és t á r h á z a predesztinálják, ha a D u n a — T i s z a - k ö z és a feísötiszai vidék termésére számithat. Ma, amikor la h a j ó ú t egy >cca 900 km-es kerülőt jelent T i s z á n le, D u n á n föl a fővárosig, ez lehetetlen. Evvel kapcsolatban égetően fontos, a folyamreguláliás kérdése, mely a háború óta u j megoldásra vár. IA csepeli kikötö 1.000 tonnás h a j ó k r a számit. A ¡mai D u n á n még a 650 tonnás h a j ó is, 1— mely ma a z átlagos típus — csak meghatározbtt szakaszokon és megfelelő vízállás! mellett közlekedhetik, ami kétségtelen, hogy nagyobb á t r a k á s i rizikójával, lassabb szállítási idejével a forgalomra nem h a t fejlesztően. A fentieken kiviül a forgalmi terület és evvel a kikötö életképességének nagyobbodását jelentené a tarifális kérdések megoldása. E z e n a, ponton azonban a forgalmi terület problém á j a m á r egybekapcsolódik a másik fenntemlitett előfeltétellel, a hájóziás fejlesztésével, é s ezen túlmenő konzekvenciákat is rejt magában. lA tarifakérdés megoldása a Ikombináltvasuth a j ó t a r i f á k életbeléptetésében állana. E z e k n e k a t a r i f á k n a k a lehetősége, vagyis a s z ü k s é g e s alacsony árnivó mellett is biztosított m a g á n g a z d a s á g i rentabilitása csak a k k o r lehetséges, h a megvan egyrészt a kellő kooperáció vasút és h a j ó között, a kellő kooperáció, mely eddig nem volt ímeg. Most, amikor az •állam a kikötö építkezéssel szervesebben bekapcsolódott a hajózásba mint eddig, valószínűbbnek · látszik a vasút részéről is a (belátás, Ihogy a h a j ó z á s nem k o n k u r r e n c i á j a , hanem kiegészítője a v a s u t a k n a k és igy együttmunkálkodásuk nem áldozatot jelent a z egyik fél részére, hanem mindkettőjüknek •előnyt. A z o n b a n továbbmenve, még ezen kooperáció sem elegendő a sikerhez. ¡Alacsony tarifák, — kikapcsolva azon á la longue megvalósíthatatlan esetet, h o g y állandóan vesztéségések _ ¡csak a k k o r vihetők keresztül, ha a h a j ó z á s mögött állandó n a g y forgalom-mennyiségek állanak és állandó, nagy' 2 Lásd e folyóiratban „Dunakérdések"· Címen megjelent ciklíGiHöt. 3 Lásd Le,opold Lajos: Senki Dunája, Az abban· vázolt, viszonyok sokban még m a is fennállanak. ;
134
tömegű forgalmat csak n a g y gazdasági területek szolgáltat 1 hatnak, melyeknek k o m m u n i k á c i ó j a nem ütközik uton-utfélen akadályokba. Végeredményben tehát — és itt r e j l i k a kikötöprobléma általános, középeurópai jelentősége, nem elégséges a d u n a i h a j ó z á s s z á m á r a jelenleg rendelkezésre álló forgalmi terület belső szervezése és nagyobbitása, n e m elegendő a h a j ó zás könnyítése é s n ö v e l é s e — csatornák, kikötök, s z a b á l y o z á sok, tarifaegyezmények mind elengedhetetlen, d e nem egyedül elégséges előfeltételek. A végső alapfeltétel a nagy, egybetartozó g a z d a s á g i terület, a n n a k a területnek az egybekapcsolódása, mely természeti, geografikus adottságánál fogva a D u n á hoz tartozik. (A k o r á b b a n emiitett programra végső p o n t j a ezért a kereskedelmi é s szorosabban véve a vámpolitikának oly értelmű i r á n y í t á s a kell hogy legyen, mely ezt a n a g y o b b területet megvalósulásában elösegiti. Nem szükséges oly ineszszemenö lehetőségekre gondolni, mint az a D u n á t m a keresztező hét o r s z á g h a t á r megszűnése volna. De viszont n a g y o n reálisan is elképzelhető, hogy ezek a h a t á r o k n e képezzenek hermetikus záró válaszfalakat, ne szorítsák' az egyes o r s z á g o k gazdasági életét fojtó keretek közé és ne az i n d o k o l a t l a n féltékenységek, hanem gazdasági, racionális irányelvek vezessék a gazdasági élet és forgalom alakulását. Kevés jelentősége v a n tehát a vizsgálódásnak, h o g y számszerűen, a jelenlegi keretek között mennyire indokolt és gazdaságilag biztosított a kikötő építkezése. Nem kell leplezni, h o g y nem a ma s z p m á r a készült és nem kell titkolni, h o g y a ma nem t u d j a kielégíteni. E z t nem is lehetne leplezni, h i s z az itt vázoltak [mind csak előfeltételei volnának a kikötő gazdasági, v a g y jobban mondva m a g á n g a z d a s á g i indokoltságának és a mondottak n a g y része még megvalósításra vár. Megítélésében azonban ez nem lehet most a döntő faktor. . Végeredményben még a k k o r is indokolt és előnyös a (kikötő exisztenciája, h a építőinek fejében nem mint a jelzett n a g y programm integráns r é s z e fogant ima ímeg. A kikötő a maga exisztenciájával nolens-volens követelni, kényszeríteni f o g j a ennek a p r o g r a m m n a k a megvalósítását és igy abban rejlik legmélyebb jelentősége, hogy h o z z á j á r u l a (mai Középeurópa v á l s á g á n a k megoldásához, h o g y p i o n í r j a a m a szétforgácsolt é s k i c s i n y g a z d a s á g i területek gazdasági összeforrásának. Dr. Zjádor Béla. • Magyarország kereskedelempolitikai helyzete. A n a p o k b a n fogadta el a Képviselőház az u j végleges m a g y a r - o l a s z vámtarifaszerződésről szóló törvényjavaslatot. E z a második, meglehetősen inagyterjedelmü ' tarifaszerződésünk, amelyet nem egészen n é g y év lefolyása alatt, az u j v á m t a r i f a életbeléptetése óta, Olaszországgal kötöttünk s hogy egy velünk igen b a r á t ságos viszonyban, levő, de a kölcsönös g a z d a s á g i forgalom tekintetében n e m az első vonalban álló állammal m á r a második szerződést hoztuk létre, azt bizonyítja, hogy M a g y a r o r s z á g n a k nemcsak jó s z á n d é k a van a n o r m á l i s b a r á t s á g o s gazdaságpolitikai kapcsolatok megteremtésére, h a n e m a k e l l ő
135
mozgékonysággal s a kellő rugékonysággal i s rendelkezik s e tulajdonságok segítségével a m á r meglévő kapcsolatokat is erősíti és szorosabbra fűzi. A f o r g a l m u n k r a nézve fontos nyugati államok közül egyedül Németországgal n i n c s még tarifaszerződésünk, de tudvalevő, hogy Németországgal is megkezdődtek m á r az érdemleges tárgyalások. A másik állam, melynek delegátusaival e pillanatban t á r g y a l n a k a m a g y a r korm á n y megbízottai: Lengyelország. Lengyelország volt az első állam, amellyel Magyarország még 1925-elején vámtarifaszerzödést kötött s az évek multával ez a megállapodás n a g y o n is r á s z o r u l t a revízióra. E z a két, -most tárgyalás alatt levő szerződés kétségen kivül a legnehezebbek közzé tartozik. Németo r s z á g hatalmas gazdasági területével 's a vesztes háború ellenére is meglévő állami erejével szemben Magyarország' nagyon szerény pozíciót foglal el. B á r a tárgyaló asztalnál két egyenr a n g ú fél ül, a természetes erőviszonyok mégis éreztetik hatás u k a t . í g y történik aneg, h o g y M a g y a r o r s z á g n a k egy mindenképpen jogos és méltányos k í v á n s á g a az t. i., hog.y élőállataival és állati termékeivel felkereshesse a német piacokat, mindig egészen kedvezőtlen fogadtatásra talál. Lengyelországgal szemben nincsen ilyen döntö és nagyjelentőségű kívánság, de különböző agrártermékek, a m a g y a r liszt és egyes iparcikkek pozíciója ott is lényeges javításra szorul, h a az u j szerződésben gazdasági egyensúlyt a k a r u n k elérni. Min-d a két szerződésnél jelentkezik u g y a n a z a nehézség: hogy. olyan elvi jelentőségű gazdaságpolitikai kérdéseket kellene megoldani, amelyeket u g y Németország, mint Lengyelország nyilvánvalóan, előbb m á s államokkal szeretne tisztázni. A többször megsza-. kitott lengyel-német szerződéses t á r g y a l á s o k mind a két vonatk o z á s b a n fontosak r á n k nézve s u g y látszik, éppen ezeknek a t á r g y a l á s o k n a k kell lényegesen elörehaladniok, mielőtt Mag y a r o r s z á g szerződése e két állammal döntö stádiumba juth a t n a . M a g y a r o r s z á g kereskedelmi szerződéses hálózata a n n a k ellenére, h o g y ez a két fontos k é r d é s függőben van,, csaknem teljesnek mondható, mert, mint elörebocsáíottuk, több nyugati á l l a m o k k a l kötött n a g y szerződések a m a g y a r kereskedelmi és vámpolitikát m á r meglehetősen stabilizálták. H á t r a v a n n a k még a keleti államok. J u g o s z l á v i a ' és Románia, de ebben a relációban természetszerűen n a g y szerepet játszik a politika is egészen eltekintve attól, h o g y Románia, amely szintén közvetlen szomszédunk, ¡sí g a z d a s á g i k o n s t r u k c i ó j á b a n Magyarországgal s o k hasonlóságot mutat fel, még egyetlen egy államm a l sem kötött vámtarifaszerzödést. ILengyel Géza.
i
•
136
Joggyakorlat. Csak azoknak a vagyontárgyaknak értékcsökkenése leírására és felnyitására szükséges tartalék létesíthető adómentesen, amelyek mint a termelés eszközei a T. H. Ö. 14. §. 3. pontjában lel vannak sorolva. Bútorgyáros által kölcsönadás utján hasznosított bátorok nem eszközei a termelésnek. (Közigazgatási Bíróság 8560/1926. P . szám.) • A bútorgyártást és lakásberendezési vállalatot folytató panaszló azt a rendelkezést támadja, hogy a z általa gyártott b ú torok közül a s z í n h á z a k n a k használati díjért kölcsönadottaknak é s egyéb kölcsönadott lakásberendezési t á r g y a k n a k értékcsökkenése és felújítása címén tartalékba helyezett 7,000.000 koronának a jövedelemből való levonása megtagadtatott, illetve ezen összeg adó aló vonatott. A megtámadott rendelkezés jogos, mert az 1922 : X X I V . t.-c. 15. §. 3. p o n t j a csak a z o k n a k a v a g y o n t á r g y a k n a k értékcsökkenése l e í r á s á r a és felújítására szükséges tartalékok adómentes alakítását engedi meg, melyek ott mint a termelés eszközei v a n n a k felsorolva, s ez a tartalékolási jog a vállalat által gyártott vagy megszerzett á r u k r a azon a z alapon, h o g y . a z o k a t részben és egyelőre kölcsönadás utján értékesiti, nem terjeszthető ki. Az árukészlet értékelésére vonatkozóan az idézett törvény 14. §. 18. pontja rendelkezik s az abban foglalt rendelkezések módot n y ú j t a n a k a r r a , hogy a használt bútorok és egyéb berendezési t á r g y a k tényleges forgalmi értékekkel vétessenek fel s a panaszló leltárából kitűnik, h o g y az értékelésnél egyes t á r gyak avult volta figyelembe is vétetett. Alkalmazotti kereseti adó a l á eső'szolgálati viszony akkor áll fenn, ha valaki egész munkaerejét egy vagy néhány munka-, ádó részére rendszeres dijazás ellenében leköti és egész munkás, ságát a munkaadó irányítása és rendelkezése szerint fejti ki. (Közigazgatási bíróság 4216/1926. sz.) A bemutatott és 1920 julius 3-án kelt megállapodás szerint a B. Testvérek cég megbízta a panaszost, hogy a cég részére megrendeléseket g y ű j t s ö n a cégre vonatkozólag elfogadási kötelezettség nélkül. Az elfogadott megrendelések a l a p j á n tényleg befolyt összegekből a panaszost jutalék illette meg, akivel szemben a cég csak a z t kötötte ki, hogy szakmabeli üzletet (rum, gyümölcspálinka) sem saját, sem m á s s z á m l á j á r a n e m köthet. Ez a megállapodás kölcsönösen bármikor, felmondás nélkül felbontható volt. A panaszos azt vitatja, hogy az e megállapodás szerint folytatott tevékenysége révén kapott jutalék u t á n n e m tartozik forgalmi adót leróni, m e r t ő a B. céggel 'szolgálati viszonyban állott. A panaszt el kellett utasítani, m e r t a megállapodás formájából és tartalmából egyaránt kétségtelenül megállapítható, hogy jelen esetben bizonyos árucikkben történő közvetítéssel való megbízásról, de n e m olyan szolgálati szerződésről v a n szó, amellyel valaki egész munkaerejét, egy vagy néhány m u n k a a d ó részére, rendszeres dijazás ellenében leköti és a .munkaadó i r á n y í t á s a é s rendelkezése szerint fejti ki az illető egész m u n k á s s á g á t ; ez a megállapodás nyilvánvalóan csak laza üzleti viszonyt létesített a cég és panaszos között, amely n e m érinti a panaszos gazdasági
137 függetlenségét, csak bizonyos vonatkozásban korlátozza üzleti szabad mozgását, igy h á t tekintettel az 1921:XXXIX. t.-c. 29. §-ának 1. és 3. bekezdésében foglalt rendelkezésekre — a pénzügyi hatóság helyesen járt el, amidőn a panaszosnak önállóan, folytatott ügynöki működéséből eredő jutaléka u t á n forgalmi adót állapított meg. Az ntóOrőklésröI való lemondásért fizetett évjáradék a jö-r vedelemadó alapjából nem vonható le. (Közigazgatási Bíróság 14.397/1926. P . szám.) A panaszlónak az a kérelme, h o g y az özv. D . Bélánénak 1924-ben fizetett 206,000.000 k o r o n a összjövedelméből levonassék, jogösan tagadtatott meg, mert: a levonni bért fizetés a D . Bélával 1920-ban kötött azon egyesség alapján történt, mely szerint ö a n n a k fejében, bogy D. Béla az öt a panaszló' ingatlanaira megilletett utóöröklési jogról lemondott, évi 200 q buza járadékot tartozott fizetni, s a jogosított halála esetén a n n a k özvegye részére járadék-megváltásként 1000 q búzát tartozott szolgáltatni. Minthogy a panaszló azzal, hogy vagyonát az azt terhelő utóöröklési jogtól mentesítette, vagyonát gyarapította, s a járadéktartozás ezen vagyonszerzéssel kapcsolatban a szerzésért j á r ó ellenszolgáltatásból keletkezett, a vagyon gyarapítására fordított kiadások pedig az 1925. évi 500/P. M. sz., rendelet 15. §. 3. pontja értelmében az összjövedelemből nem vonhatók le. a levonási igénynek nincs törvényes alapja. A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. t.-c.-ben megállapított adómentesség a jövedelemadóra nem terjed ki. (Közigazgatási B í r ó s á g 8047/1927. P . szám.) A z 1907. évi 3. t.-c. 1. §-a az adómentességet kifejezetten a g y á r i üzem u t á n járó egyenes állami a d ó k r a nézve m o n d j a ki. Kétségtelen tehát, h o g y ez a mentesség c s a k i s az úgynevezett tárgyi adókra vonatkozik, a jövedelemadó pedig nem tárgyi, hanem személyi adó, mert a személyhez van kötve és a k á r h á n y kereseti forrásból legyen is a személynek jövedelme, egy összesített a l a p után egy összegben állapítandó meg, nem ugy, mint a régebbi kereseti adó, melyre nézve az 1875. évi 29. t.-c. 3. §-a kifejezetten kimondotta, hogy azon adóköteles, akinek különböző foglalkozásból eredő többféle keresete van, mindenik kereset után a megfelelő adókulcs szerint külön rovandó meg keresetadóval. Megerősíti ezt az álláspontot az a körülmény is, hogy az általános kereseti adóra vonatkozó és törvényerejű K. H. Ö. rendelet 6. §-a az 1907. évi 3. t.-c.-ben megállapított adómentességet az általános kereseti adó tekintetében kifejezetten fenntartja, mig ily értelmű törvényes rendelkezés a jövedelemadóra nézve nincsen. I. Ha a határozat nem a meghatalmazott ügyvédnek kézbesittétett, a jogorvoslat elkésés okából nem utasítható vissza. H. Ha az adózó jövedelmének bizonyításául könyvkivonatokat csatol és könyvvizsgálatot kér: ezen bizonyítékokat indokolás nélkül mellőzni nem lehet. (Közigazgatási bíróság 10.053/ 1926. sz.) I. Az adófelszólamlási bizottság határozatát. 1925 november
138
23-án n e m az adózó fél igazolt meghatalmazottjának kézbesítették, h a n e m m a g á n a k a adózó félnek, ami szabálytalan s azért a panaszt, dacára, hogy csak 1926 január 5-én aldatott be. törvényes időben beadottnak kellett elfogadni. II. A K. H. ö. 21. §. 1. bekezdésében, a 23. §. 1. bekezdésének 1. és 3. pontjaiban s a 30. §. 3. bekezdésébon foglalt rendelkezésekből következik. — ami különben a 30. §. 2. bekezdésére vonatkozó végrehajtási utasításban k i is van mondva — hogy adóalapul a valóságos tiszta jövedelmet kell venni. E n n e k a jövedelemnek kinyomozásánál pedig elsősorban az adózó fél által szolgáltatott bizonyítékokra kell tekintettel lenni, t e h á t ezeket a bizonyítékokat a kivető hatóságoknak mérlegelni kell s azok el nem fogadása okait tüzetesen elő kell sorolni. Az adózó könyvvezetési kötelezettségére a K. H. ö. 50. §-ához tartozó végrehajtási utasítás különös rendelkezéseket is tartalmaz s a kereskedelmi könyvek figyelembevételére, esetleg könyvvizsgálat t a r tására nézve, a K. H. Ö. 12. §. 4. bekezdése, a 29. §-ához tartozó végrehajtási utasítás 16. bekezdése, illetve a 30. §. 4. bekezdésehez tartozó végrehajtási utasítás 3. bekezdése külön is intézkedik. Abban az esetben tehát, amikor az adózó fél a jövedelme k i m u t a t á s á r a bizonyítékokra, különösen pedig a könyveire hivatkozik, ezeket a bizonyítékokat mellőzni n e m lehet anélkül, hogy a hatóság az a r r a vonatkozó okokat ne ismertesse, h a n e m azokkal elsősorban kell foglalkozni s a jövedelem megállapításának egyéb m ó d j á r a akkor lehet áttérni, h a azok elfogadható és kellő okokat n e m n y ú j t a n a k . Minthogy pedig az adózó fél már a vallomásában az üzleti könyveire hivatkozott s a könyvkivonatokat becsatolta é sa fellebbezésében könyvvizsgálatot is kért·, amelyekről azonban az adófelszólamlási bizottság meg sem emlékezik s a határozata egyébként sem tartalmaz kimerítő indokolást: a ügy alaposan felül ¡nem vizsgálható, a m i é r t a határozat feloldása vált szükségessé. A tanítói lakást állandó házadómentesség nem illeti meg. (Közig. Bíróság Ü.978/1925. sz.) Minthogy a tanítói természetbeni lakásnak a laká.s jellegét az a körülmény, hogy az iskolahelyiségekkel egy épületben van, nem változtatja meg, — ennélfogva az 1922:XXII. t.-c. 2. §-a 5. pontjában, az iskolák részére biztosított állandó adómentességet, amelyet mint kivételes rendelkezést kiterjesztően magyarázni nem szabad, a tanítói természetbeni l a k á s r a vonatkoztatni n e m leliet. A külföldi cég belföldi képviselőjének nem tekinthető az. akinek tevékenysége a számlaküldés közvetítéséből, levelezésből, a követelések nyilvántartásából és behajtásából áll, de nem terjed ki az eladási ügyletek megkötésére. (Közigazgatási bíróság 4205/1927. P : sz.) A pénzügyi hatóság a panaszos részvénytársaság. terhére azért állapított meg 94,940.439 korona általános forgalmi adót, mert az 1924 november 20-án kelt üzleti levél alapján a panaszos részvénytársaságot az 1921:XXX1X. t.-c. 29. §-ának 6. bekezdésére való utalással, az A. brassói cég itt kereseti tevékenységet folytató belföldi képviselőjének minősítette és ennek folyományaképen a nevezett külföldi cég által a belföldön h a r madik személyek részére épugy, m i n t a panaszos részvénytársaság részére eszközölt faeladásokat általános forgalmi adó a l á esőknek vette és az ezután járó a d ó k r a nézve .— az 1921:XXXIX. t.-c. 34. §-a 4. bekezdése értelmében — az egyetemleges felelősséget a panaszos részvénytársasággal, mint a belföldön kereseti tevékenységet folytató külföldi cég képviselőjével szemben fenn-
139
forgónak tekintette. A pénzügyi hatóság ezt az álláspontját az emiitett levélnek a m a kitételére alapította, amely szerint a! ¡külföldi cég a panaszost, mint a cég ügynökét, megbízta a magyar ügyletek lebonyolításával és az inkasszóval. A panaszos részvénytársaságnak e megbízás a l a p j á n kifejtett tényleges működésére nézve azonban csak annyit állapított meg. hogy az a következőkre terjedt ki: 1. á részvénytársaság számlázza egyes esetekben az A. brassói cég által a magyarországi üzletfelek részére szállított árut. de mindig a külföldi cég által jelzett adatok alapján és a cég számlanyomtatványán, illetve továbbítja a vevőknek a külföldi cég által hozzáküldött számlákat, 2. a fizetéseket szorgalmazza, 3. a felmerült differenciákat elintézi, 4. az A. cég üzleteinek számlaértékéből 3%-öt k a p kifejezetten a fizetendő forgalmi adó fedezésére, 5. a magyarországi fizetéseket inkasszálja és nyugtázza, E megállapítás szerint a levélben foglalt lebonyolítási tevékenység kizárólag számlaküldés közvetítéséből, levelezésből, a külföldi cég követeléseinek nyilvántartásából és behajtásából áll, de a panaszos részvénytársaság megrendeléseket a külföldi cég részére n e m gyűjt, semmiféle eladási ügyletet áz ő részére n e m köt, sem pedig n e m közvetít. Tekintettel arra, hogy az 1921:XXXI. 29. §-ának t.-c. 6. bekezdése szerint a külföldi cég belföldi képviselőjének az tekintendő, aki itt az ő nevében kereseti tevékenységet fejt ki, tehát az. aki a belföldön a külföldi cég nevében az üzleteket megköti, az á r u t eladja, holott a . jelen esetben a panaszos részvénytársaság a külföldi cég részére csupán a pénzbeszedési és az ezzel kapcsolatos számlaküldési, nyilvántartási és szorgalmazási teendőket végzi el: a panaszos részvénytársaság nem tekinthető a külföldi cég olyan képviselőjének, aki itt a n n a k nevében kereseti tevékenységet folytatván, azt az emiitett törvénycikk 34. §-ának 4. bekezdése értelmében egyetemleges felelősség címén, a külföldi cég által a belföldről beszedett vételár, teljes összege után forgalmi adó fizetésére lehetne kötelezni. A panaszos részvénytársaság adófizetési kötelezettségét n e m á.llapitja meg az a körülmény sem, hogy a külföldi cég a forgalmi adó fedezésére szükséges összeget rendelkezésére bocsátotta és hogy panaszos ebből" az általa inkasszált összegek egy része u t á n a forgalmi aídót lerótta, mert ezeket a lerovásokat ez a bíróság a 19.876/1926.. 20.007/1926., 23.133/1926. P. számok alatt hozott ítéletekben tartozatlanoknak mondotta ki. Ez azonban n e m érinti a panaszos részvénytársaságnak azt a kötelezettségét, hogy a külföldi cég részére végzett pénzbeszedési, levelezési, számlaküldési és nyilvántartási p i u n k a ellenértékeként kézhezvett 5%-os jutalék után — személyes kötelezettség a l a p j á n — a forgalmi adót leróni tartozik. í. Ha az alkalmi egyesülés egyik tagja az általa vásárolt árukat a társtagok között szétosztja: forgalmi adóköteles áruszállítás nem történik. — n . Kizárólagos terménykereskedő az, aki csak mezőgazdasági növényi termékekkel kereskedik. (Közigazgatási biróság 21.255/1925. P. sz.) A vitás általános forgalmi adót ¡azért követeli a pénzügyigazgatóság, mert a panaszos cég az 1921. évi szeptember hó 1-től 1923. évi december hó 31-ig terjedő időszakban a F.' Sáuiu budapesti cég, az A. kereskedelmi részvénytársaság és a C. gabonakereskedelmi részvénytársaság, továbbá S. Adolf és Z. Lajos részére szállított különféle termények ellenértéke u t á n általános forgalmi adót nem rótt le. A panasz · részben alapos. A hiteles másolatban bemutatott levelek szerint a F. Samu budapesti és a S. Testvérek miskolci cég 1921.
140 évi szeptember hó 14-én megállapodtak abban, hogy mezőgazdasági terményeket, m a g v a k a t és gyapjút stb. közös s z á m l á r a vásárolnak és a d n a k el. Ebbe a megállapodásba belevették a panaszos terménykereskedő céget is azzal, hogy ez a cég bevásárlásait és eladásait a fentnevezett két céggel közös számlára fogja teljesíteni s 25%-kai részesül a miskolci telep üzleteredményében. Ezt a megállapodást 1923. évi november hó 4-én kiterjesztették az A. kereskedelmi részvénytársaságra és a C. gabonakereskedelmi részvénytársaságra is. A megállapodás lényege az. hogy a bevásárlásokat a panaszos cég teljesiti, ehhez a szükséges pénzt a társulás többi tagjától kapja, a bevásárlások a közös számla terhére történnek, a bevásárolt á r u k a t pedig ereldeti á r b a n a többi társ valamelyikéhez szállítja s a miskolci telep üzleti eredményének 25 százalékában részesedik. Ezen esetben tehát, t.öbh kereskedelmi cégnek közös haszonra bizonyos meghatározott időre ós ügyletekre történt egyesüléséről, vagyis 'alkalmi egyesülésről van szó, melyben a panaszos cég üzleti tevékenységével, a többi társtag pedig tőkével vesz részt. Az 1921:XXXIX. t.-c. 29. §-ának 1. bekezdéséből kitünőleg az általános forgalmi adó alanya az, aki bevétel elérésére irányuló önálló, kereseti tevékenységet folytat, a 30. §. 1. és 2. pontja, szerint pedig az adó t á r g y a az önálló kereseti tevékenység körében történő áruszállítás, mely alatt minden ingó testi dolognak visszterhes elidegenítését kell érteni. Ebben az esetben az adó a l a n y a nem az alkalmi egyesülés egyes tagjai, h a n e m m a g a az alkalmi egyesülés, m i n t gazdasági egység, m e r t az folytatja s a j á t kockázatára, t e h á t önállóan a kereseti tevékenységet, nem pedig a társtagok. Azáltal tehát, hogy a panaszos, mint az egyesülés egyik tagja, a közös s z á m l a terhére beszerzi a megállapodásban meghatározott á r u k a t s ezeket további eladás végett szétosztja az egyes társaságok k ö zött, n e m folytat önálló kereseti tevékenységet s . közte és az illető társtag között nem létesül ingó dolgoknak visszterhes elidegenítése ,s ezért az egyesülés többi tagja, részére vásárolt, illetve szállított á r u k értéke u t á n általános forgalmi aldót követelni n e m lehet. A C. 'gabonakereskedelmi r. t. és az A. részvénytársaságok azonban csak 1923. évi november bó 4-e óta tagjai a szóbanforgó alkalmi egyesülésnek, mig S. Adolf és Z. L a j o s egyáltalában n e m voltak társtagok, ennélfogva a nevezett k é t részvénytársaság részére, az 1923. évi november hó 4-ét megelőző időben szállított gyapjú és gabonanemü. v a l a m i n t a S. Adolf és· Z. Lajos részére eladott termények értéke u t á n az általános forgalmi adót meg kell fizetni, a k á r mint önálló kereskedő, a k á r mint az alkalmi egyesülés t a g j a szállította is ázt a panaszos, mert utóbbi minőségben a hivatkozott törvénycikk 34. §. 5. bekezdése értelmében az adók tekintetében egyetemleges fizetési kötelezettség terheli; az a kifogása pedig, hogy« ő m i n t kizárólagos terménykereskedő a törvény-37. §. 12. p o n t j á b a n felsorolt gabouianemüek eladásából származó bevételei u t a n általános forgalmi adót-fizetni n e m tartozik, alaptalan, mert a panaszos a megállapításból kitünőleg turó- és lisztkereskedést is folytat, m á r pedig a m. kir. közigazgatási bíróságnak állandó gyakorlata szerint kizárólagos terménykereskedésnek általános forgalmi adó szempontjából csak a mezőgazdasági növényi nyerstermékekkel való kereskedés tekintendő, a turó azonban állati termék, a liszt pedig iparcikk. A vámfelpénz elengedése nem. szünteti meg ,az ára vámköteles voltát, tehát a behozatal nem forgalmi adómentes. (Közigazgatási bíróság 9509/1926. sz.) A irr. kir. pénzügyminisztérium
141
. . . . száimu rendeletével a szóbanforgó gépeknek külföldről való behozatalát nem vámmentesen engedélyezte, hanem kifejezetten a szabályszerű vámilleték lefizetése mellett, de a vá.moknak m á s törvényes fizetési eszközökben, mint a r a n y b a » történő be. fizetése esetén vámfelpénz fizetése nélkül engedte meg és igy a panaszos, az 1921:XXXIX. t.-c. 38. §-a alapján, jogosan nem igényelheti a vámköteles á r u n a k külföldről «történt behozatala u t á n a v á m m a l együtt lerótt általános forgalmi adó visszatérítését azon a címen, hogy a vámfelpénz, tehát az a r a n y b a n megállapított v á m n a k egyrcsze elengedtetett, hiszen ez csupán kivételes kedvezményként — a behozott áru vámköteles voltának kifejezett f e n n t a r t á s a mellett — történt, t e h á t ¡ai behozott áru vámköteles és igy egyben forgalmi adóköteles volta meg nem szűntr
A bizományi díj és a bizományos által elszámolt költségek a megbízót terhelő forgalmi adó alapjából: az eladási árból nem vonhatók le. (Közigazgatási Bíróság 11.041/1926. P. sz.) A panaszos bizományos u t j á n a m a g a részéről előre kikötött egységárak a l a p j á n gabonát adott el, !de a forgalmi adót nem a, bizományos által megszabott egységáraknak megfelelően elszámolt, teljes eladásiár u t á n rótta le, h a n e m abból levonásba hozta a bizományosnak fizetett dijat és egyéb, az eladással kapcsolatos költségeket és pedig azon, a cimen, hogy ezek ai megszabott árból má.r a bizományos által levonattak és igy hozzá tényleg n e m folytak be, tehát az ő üzleti bevételét nem alkották. E levont összegek után pótlólag forgalmi adó ellen irányuló panasznak iielyt adni nem lehetett a következő okokból: A nemvitás tényállás szerint a panaszos előre megszabott egységárak a l a p j á n bocsátotta a gabonát a bizományos rendelkezésére bizományi eladás céljából, tehá.t a bizományos által a maga nevében ugyan, de tulajdonképen a megbízó, eladásaként eszközölt áruszállításnál ellenértéknek, azaz eladási á r n a k az az összeg tekintendő, amely az eladott gabonamennyiséghez képest az eladási egységárak alapján végösszegként jelentkezik. Kétségtelenné teszi ezt a bizományos" részéről történt elszámolás is, amelyeknél .az egységárak a l a p j á n adódó végösszeg vétetett a panaszost, mint megbízót megillető, előre kikötött elaldási árnak és ebből vonattak le. m i n t a panaszost az eladással kapcsolatban terhelő kiadások, a bizományi díj és a panaszos helyett a bizományos által kifizetett egyéb költségek. Minthogy pedig az 1921:XXXTX. t.-c. 31. §-á.nak rendelkezéseiből kitünőleg ..áruszállításoknál az általános forgalmi adó a l a p j a a szállított áru ellenértéke fejében teljesített fizetések összege, fizetésnek vévén az elszámolás u t j á n eszközölt kiegyenlítést is; és minthogy továbbá az emiitett törvénycikk 33. §-ának rendelkezései szerint az árueladással kapcsolatos és az. áru eladóját terhelő kiadások az adóalapból le n e m vonhatók: a kincstár az eladási árból levonásba hozott összegek ut.á.n, jogosan követeli a panaszostól a forgalmi adót. A forgalmi adónak kellő időben való befizetése esetén, nem szabható ki iadópótlék azért, mert a vallomási iv elkésve adatott be. (Közigazgatási bíróság 14:930/1925. sz.) A· pénzügyigazgatóság jelentése szerint a panaszos cég az 1924. év második negyedére eső és az adópótlék előírásának alapjául szolgált 4,202.540 koronát ugyan 1924. évi julius bó 14-én fizette be, de minthogy a második negyedévi elszámoláshoz a befizetéssel egyidejűleg vallomási- ivet n e m adott be, a befizetett összeg előlegként kezeltetett és a második évnegyedi forgalmi aldóra csak az 1924. évi október hó 15-én történt· elszámoláskor, tehát há.romhónapi
142
késedelemmel vétetett befizetés gyanánt, amikor a vonatkozó vallomási ivet a panaszos utólag bemutatta. Az e k k é n t megkonstruált háromhónapi késedelemhez képest a, panaszos terhére megállapított összesen 30%-nyi adó pótlékot fen tartani nem lehetett, m e r t az 1921:XXX1X. t.-c. 63. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezés a l a p j á n adópótlék csak az esetben fizetendő, h a az adóköteles a forgalmi adót a 45. §-ban megszabott h a t á r i idő. azaz az adókivetési időszakot követő 15 n a p a l a t t a kincst á r n a k be nem fizeti, de az adópótlék fizetésének kötelezettségével n e m s ú j t h a t ó az, aki a 48. §-ban foglalt a m a rendelkezésnek, hogy a befizetéssel egyidejűleg adóvallomást is kell adni, eleget n e m tett.; m á r pcöig a panaszos cég az őt terhelő negyedévi forgalmi adót a megszabott idő alatt tényleg befizette és csupán a vallomási iv benyújtásával késedelmeskedett, amely mulasztása nepi az emiitett törvénycikk 63. §-á,nak 1. p o n t j a , h a n e m a 65. §. a l a p j á n torlandó meg. Az adópótlékot maga után vonó késedelem havi tartama az év V12 része szerint számítandó akkor is, ha a késedelem két naptári hónapba nynlik. (Közigazgatási biróság 8 616/1925. sz.) A nemvitás tényállás szerint a szóbanforgó adó befizetésének határideje 1924. évi április hó 14-e volt, míg a t á r s a s á g ezt az adótartozását csupán 1924. évi m á j u s hó 14-én egyenlítette ki. Az 1923:XXXIII. 2. §-a értelmében köztartozások késedelemes befizetése esetébén a késedelem megkezdett h ó n a p j á r a 10%-os adópótlék szabandó ki. Minthogy a jelen esetben ;a késedelem kétségtelenül csupán 30 n a p r a terjedt és minthogy a törvényben használt „hónap" kifejezés alatt nyilvánvalóan· n e m külön-külön a különböző tartalmi n a p t á r i hónapok értendők, h a n e m a késeIdeiem időbeli nagyságának egyenlő alapon való megállapítása érdekében csakis a_z év V„ része, azaz átlagosan és kereken 30 nap; az április hónapjából a m á j u s hónapjába átnyúló és ezen alapon két megkezdett naptári hónapra kiterjedőnek vett késedelemhez képest 10—10%-kai, azaz összesen 20%-kal kirótt adópótlékot a n n a k felére kellett leszállítani. Az a körülmény, hogy az állat vételára a holtsúly után fizetendő, nem zárja k i annak megállapítását, hogy az eladás élő. állapotban történt, tehát állatiorgalmi adó fizetendő. (Közigazgatási biróság 8670/1926. P. sz.) Panaszos azért kéri a megállapított állatforgalmi adó törlését, m e r t azt a 117 darab bárányt, melynek·, vételána u t á n állatiorgalmi adó lefizetésére köteleztetett, n e m élő állapotban vette meg,, h a n e m azoknak csak a h ú s á t s igy jogosan állatforgalmi adó fizetésére kötelezhető n e m volt. A panasznak nem lehetett helyt adni. mert: az eladó u r a d a l o m jószágfelügyelőjének jegyzőkönyvi vallomása szerint, a bárányok ela d á s á r a vonatkozó megállapodás azoknak élő állapotában történt azzal, hogy a vételár a holtsúly u t á n fizetendő, a m i nyilván az élő állapotban levő állatok tulajdonjogának megszerzését -igazolja, annyival is inkább, m e r t el sem képzelhető, hogy az· eladó nagyobb mennyiségű Allatot levágasson a t u l a j d o n j o g á t r u h á zása előtt, aminek ellenkezőjét panaszos, sem az eljárás, sem· panaszirata r e n d j é n n e m bizonyította. A fobeavatkozási per illetéke ennek értéke után jár és ha ez a főperrel egyesittetik, a két per tárgyának együttes értéke irányadó az illetéknél. (Közigazgatási biróság 6156/1924. sz.) A panaszló a K. bank nevében fobeavatkozási keresetet adott be az 1922. évi szeptember 4-én a G. Jenő által K. Miksa ellen előzően 495.538 valóságos csehkorona iránt indított, perre vonatko-
,
1 43
zóan, a Pp. 82. §-a értelmében kérve' a 495.538 csehkoronát a maga részére megítélni.: Minthogy a főbeavatkozási p^r la Pp. 83. §-a értelmében a főper első bíróságánál az abban felperes és alperes gyanánt szereplő felek ellen együttesen beadandó keresettel megindítandó önálló per s az 1924:XLIII. t.-c. 31. §-a értelmében az dlletékek a kereset beadása napján fennállott pertárgyi érték, szerint járnak, iazt pedig a panaszló nem kifogásolja, hogy a keresetindítás idején a 495.538 cseh korona 35,186.447 m a g y a r koronának felelt meg, minthogy továbbá annak az álláspontnak, hogy a főbeavatkozási kereset illetéke nem lehet több a főperbeli kereset illetékénél, nincs törvényes alapja s az 1914:XLIII. t.-c. 36. §-a szerint a két kereset együttes értéke lesz az illetékeknél irányadó akkor is, h a a főbeavatkozási per a íőperrel egyesittetik, a panaszt nem lehetett jogosnak elismerni. 1 Ha a közkereseti társaság alakulásakor az egyik tag által bevitt apport értéke passzív, tiszta vagyonérték hiányában csak a legkisebb szerződési illeték vethető ki. (Közigazgatási Bíróság 16.963/1926. P. szám.) A panaszolt illeték tárgya az a társasági szerződés, amelyet panaszos és D. Gyula kötöttek és amely szerint a közkereseti társaság akként alakul, hogy abba D. Gyula beviszi üzletét és panaszos pedig átvállalja a 330,000.000 k o r o n a üzleti adósságot. A 330,000.000 korona üzleti adósság fedezetét a 230,000.000 korona árukészlet képezi. P a n a s z o s kötelezi azonkívül a szerződésben magát 100,000.000 korona kölcsöntőkének a szerzésére, hogy az aktívummal nem fedezett 100,000.000 korona üzleti adósság kiegyenlíthető legyen. A 100,000.000 korona kölcsön törlesztésére vonatkozólag is rendelkezik a szerződés. Ebből a tényállásból kitűnik, hogy a társaságba egy paszszivummal biró üzletet vittek be. amely az 1920. évi XXIV. t.-c. 13. §. '5. pontja szerint esik illeték alá; hasonlókép neiri tekinthető illetékalapnak a panaszosnak egy 100,000.000 koronás kölcsön szerzése tekintetéhen vállalt kötelezettsége sem, mert vagyonbetétnek ez nem minősül. Minthogy a most hivatkozott törvényszakasz szerint az illeték alapja a tiszta vagyonérték, ami jelen esetben nincs, mégis figyelemmel az 1924. évi 68.600. P . M. számú rendelet 10. §. (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre, amely szerint a társasági, szerződés illetéke 200.000 K-nál kevesebb nem lehet, azt a rendelkező rész szerinti összegre kellett helyesbíteni.
Felhívás! „Nagyon leköteleznének t. Kartársaim, ha az állatszavatossági ügyekben hozott érdekesebb, elvi jelentőségű végleges ítéleteket velem közölni szíveskednének, minthogy az . állatszavatosságról irott · könyvem második kiadását tervezem és azt a törvény életbelépte óta felmerült bírói joggyakorlatokkal kibővíteni óhajtom. Dr. Polyák Béla ügyvéd, Budapest, V., Kálmán-utca 10." . / Hibaigazítás. November hó 22-én szétküldött jogi könyvjegyzékem I. oldalán Térfy, igazságügyi zsebtör vényt á r előfizetési árát tévesen 34 pengőért hirdettem. Az ára 36 pengő. Rónai Miksa könyvkereskedése, V., Alkotmány-utca 1.
144
Külföldi könyvek. A d a m e t z , Walt. u. M ö s s n e r , Karl Eugen: Die deutsche Verwaltungs- u. Verfassungsreform i n Zahlen. Vergleichende Darstellung der Staatsausgaben des Reiches ,u. der Länder nach Verwialtungszwecken u. Verwendungsarten. 1927. 226 S. Bln., Spitzenverbde, von Banken, Handel, Handwerk u. Industrie. A n d e r s o n , Oskar: Z u r Problematik der empirischstatistischen Konjunkturforschung, Krit. Betrachtung der HarvardMethoden, (Veröff. d. F r a n k f u r t e r Ges. f. Konjunkturforschung. Heft 1.) 39 S. Bonn, K. Schroeder. B a u m , Rieh.: Neuzeitliche Buchhaltungsmethoden u n t . Berücks, der Maschinenbnr.hhaltiing. ML Geleitwort v. Rieh R e i s c h . 1—10 Taus. X. 388 S. Rln., R.· Wiehert. F i s c h b a c h , Gg.: Allgemeine Staatslehre. 2, Aufl. (Sammig. Göschen. .Nr. 358.) 136 S. Bln., W. de Gruyter u. Co. H e i m b u r g e r , Karl: Die Theorie von d e r industriellen Reservearmee. XII, 165 S. Halberstadt, H. Meyer. M ü l l e r , Aug.: Die unmittelbaren Beziehungen zwischen den Genossenschaften der Landwirte u. der Verbraucher. (Kieler Vortr. Heft 28.) 67 S. Jena, G. Fischer. . S w o b o d a , Otto: Die Arbitrage in Wertpapieren, Wechseln,. Münzen u. Edelmetallen. Handbuch des Börsen-, Münz- u. Geldwesens sämtlicher Handelsplätze der Welk 17. Aufl. V-pllst. n e u bearb. u. verm. v. Ed. W a g o n. XX. 785" ,S. Bln., H a u d e u. Spenersche Buchhandlung. I W i e s e , ,Leop. v.: Allgemeine Soziologie als Lehre von den Beziehungen u. Beziehungsgebilden der Menschen·. Tl. 2f ¡Gebildelehre. XIV. 282. S. Mchn., Duncker u. Humblot. B e r g e r, Zoltan: Die Eisenbahnpolitik d e r tschecho-slowakischen Republik seit ihrem Bestehen. 141 S. Strassburg. Ed. Heitz u. Cie. ' : B o s c h e k , Anna: Frauenarbeit und Gewerkschaften. Rede u. Diskussion. M. Anh. 58 S. Wien, Werl. „Arbeit u. Wirtschaft". D a n n e n b a u m , Fritz: Deutsche Hypothekenbanken. Wiirtschaftl. Darstellung u. Kommentar zum I i ypothckenbankgesetz. 2. Aufl. VI. 536 ,.S. Bln., Frz. Vahlen. H e r z o g , S.: Kapitalbeschaffung. Winke u. jWegleitungen f. d. Befriedigung d. industriellen· Geldbedarfs u. f. Kapitalbindungen auf industriellem , Gebiet. VIII. 464 S: Freibg. i. B., UrbanVerlag. H o l z e r , R. v.: Systematische Fabriks-Rationalisierung. ,M. Abb. VIII. 152 S. Mjchn.,*R. Oldenbourg. L e h m a n n , M. R.: Allgemeine Betriebswirtschaftslehre. (Handels-Hochschul-Bibl. Bd. 21.) XII. 227 S. Lpzg., G. A. Gloeckner. M e n z , Gerhard: Die Zeitschrift. Ihre Entwicklung u. ihre Lebensbedingungen. Wirtschaftsgeschichtliche Studie. 134. S. Sttgt., C. E. Poeschel. S i e v e k i n g , Hch.: Grundzüge , der neueren Wirtschaftsgeschichte vom 17- J a h r h u n d e r t bis zur Gegenwart. 5. verb. Aufl. (Grundriss der Geschichtswiss. Reihe 2. Abt.) 126 S. Lpzg., B. G. Teubiier. S t e i n m a n n - B u c h e r . Arnold: Der innere Markt. Seine Bedeutg. f. Volks- u. Weltwirtschaft. 142 iS>. Bln., Askanischer Verlag (Carl Alb. Ivindle.) S t r e l l e r , Rud.: Die Dynamik der theoretischen Nationalökonomie. M. 12 Textflg. X. 225 S. Tbgn.. I.,C. B. M;ohr. W e d e m e y e r ; Rud.: Konjunktur-Vei'sehlechterühg durch Lehnerhöhungen? 160. S. Essen. Dr. A. Kerksieck. ..
!
blltL
1
•·
.·.·>. !.. 1.
ESETTÁR Szerkesztik:
Dr. Huppert Leó, ifj. Dr. Nagy Dezső és
ifj. Dr. Szigeti László.
A) Magánjog. 398
A 10 A 10
899
A 10
Házastárshoz nem illő magatartás. A házasság fenn-
soo
A 10
Házassági életközösség helyreállítása. A m. kir. Curiá-
Hálastársi
kötelesség megsértésé.
A férjnek kötelessége a saját társadalmi állásához, v a g y o n á h o z és keresőképességéhez m é r t e n a ' c s a l á d j a ferintartásáról gondoskodni. A per adatai szerint a felperes ennek a kötelezettségének megfelelvén, az alperes n e m v o l t rászorulva arra, hogy' családfenntartás címe a l a t t b a t y u z á s céljából férje házát ismételten elhagyja és férjét s családját elhanyagolja, eszerint jogos és indokolt volt, h o g y a felperes a nejét e t t ő l e l t i l t o t t a s igy alperes a saját oktalan eljárásával szolgált rá arra, h o g y férje öt a lakásból kizárta. (Curia P. I I I . 359/1927. 1927 november 3-án.)
állása alatt, bár a különélés idején a feleség részéről * idegen férfi házassági ajánlatának elfogadása s a vele való eljegyzés kétségtelenül a házastárshoz n e m illő magatartás volna, s m i n t ilyen a nő tartásdíj megvonására is alapul szolgálhat. (Curia P . I I I . 8962/1926. 1927 október 12-én.)
nak ítélkezési gyakorlatában már ismételten elfoglalt jogi állásporitja szerint az a házastárs, aki a különélés ideje a l a t t o l y a n s ú l y o s házastársi kötelességsértóst követ el, m i n t a m i l y e n az ágyassági v i s z o n y folytatása, a H . T.' 77. §. a) pontja alapján sikeresen n e m követelheti a másik házastárstól azt, hogy a házassági e g y ü t t é l é s t vele állítsa helyre, m é g a b b a n az esetben sem, ha egyébként az együttélést a másik házastárs- jogos indok nélkül szakította m e g és h a az illető házasfél a vétkes v i s z o n y t a' visszahívási kérvény beadása idejében már m e g is szünt e t t e volt, n e m pedig azért, mért a . .' . házastársak a, különélés alatt is o l y a n viselkedést kötelesek tanúsítani, m i n t a m i l y e n t az együttélés alatt kötelesek folytatni. (Curia P. I I I . '4560/1927. 1927 november 8-án.)
901
Ali
Közszerzemény kölcsönpénzen vett ingatlannál. Az a kö-
r ü l m é n y , h o g y a házasság alatt szerzett ingatlan vétele kölcsönpénzen történt s a kölcsöntartozás az egyik házastárs halálakor még fenriállott és azt a túlélő házastárs csak a házasság m e g s z ű n t e u t á n fizette ki, az ingatlan közszerzeményi megítélésén n e m v á l t o z t a t , n e v e z e t e s e n ezekkel a tényekkel az ingatlan a túlélő házastárs k ü l ö n v a g y o n á v á n e m válik, h a n e m e tények k ö v e t k e z m é n y e csak az, h o g y a túlélő házastárs
2 az elhalt házastárs örököseitől a kifizetett kölcsöntartozás fele részének megtérítését követelheti. (Curia P. I. 3626/1926. 1927 október 25-én.)
A 11
Közszerzemény különélés esetén. Jogszabályaink értel-
A 12
Elmebetegség miatti gondnokság. Habár kereseti kérel-
mében a házasfelek állandó különélése esetében a közszerzemény kiszámításának alapjául az a vagyoni állapot szolgál, mely az életközösség megszűnésekor állott fenn. A közszerzeményi vagyontárgyakban a házassági együttélés megszűnése után beállott változások ennélfogva a közszerzemény megállapításánál rendszerint figyelembe nem vehetők, kivéve, ha a másik fél bizonyítja, hogy valamely közszerzeményi vagyontárgy értékcsökkenése v a g y megsemmisülése házastársának kártérítésre kötelező vétkes cselekménye folytán következett be. (Curia P. I I I . 216/1927. 1927 november 4-én.)
903
mének megállapítására az alperes oly bizonyítékokat hozott fel, amelyekből következtetni lehetne arra, hogy az alperes a fent említett vélemény keletkezését megelőző időben elmebeteg volt, a m. kir. Curia ezekre ezúttal nem helyez súlyt. Az elmebetegségre és az elmegyengeségre alapított gondnokság alá helyezési perben, a gyámi törvény 28. §-ának és a Pp. 723., 720., 716. és 699. §ii-nak egybevetett értelme szerint, ugyanis az ügy elbírálásánál a gondnokság alá helyezendő elmeállapotának a jelen állapota a döntő. (Curia P. III. 6337/1927. 1927 november 15.) Menytartás. H o g y h a az önálló vagyonnal nem biró férj a feleségét a szülők beleegyezésével a szülői házba és vagyonba vitte és munkásságukat a szülök vagyonában és közös háztartásában fejtették ki, akkor az özvegy a néhai férje szüleitől tartást követelhet, amennyiben vagyontalan, férje után vagyon nem maradt·, keresetképtelen vagy munkaképessége számba vehetően csökkent és a tartás természetben való élvezetét az alperesek vétkes magatartása tette lehetetlenné. (Curia P. III. 163/1927. 1927 november 2-án.)
904
A 12
905
A 12
903
A 13
Ideiglenes nőtartás mértéke. Az önhibáján kívül külön-
váltan élő nő, a férj társadalmi állásához és vagyoni viszonyaihoz mért illő tartáshoz tarthat igényt és pedig olyanhoz, m i n t amilyenben a férje mellett részesült. (Curia P. III. 2755/1927. 1927 október 25-én.)
Törvénytelen gyermek tartásának mértéke. Téves a fel-
lebbezési bíróság álláspontja, hogy a házasságon kivül született gyermek tartásdijának megállapításánál a felek társadalmi állása s vagyoni viszonyai volnának az irányadók, mert a tartásdíj a természetes atya vagyoni és kereseti viszonyaihoz és az anya társadalmi állásához mérten állapítandó meg. (Curia P . I I I . 94/1927. 1927 október 20-án.)
3
^ a SÜnjogi csábitás. A gazdai hatalom alatt álló, tehát függő helyzetben levő tisztességes nőnek még a közösülésbe való beleegyezése sem szünteti meg a gazda cselekményének jogellenes voltát, amely a nő erkölcsi épségének a csorbításáért erkölcsi s közvetve vagyoni kár megtérítését vonja maga után. A nemi életre vonatkozó tapasztalatlanság és érintetlenség tekintetében a tényekkel szemben az alperes azt, hogy a felperes vele szemben kellette magát és hogy a felperes kívánta volna az alperessel való nemi érintkezést, nem bizonyította. (Curia P. III. 9212/1926. 1927 október 12). 907
A
13 A 13
908
A
21 A 21
®°' o s u s birtokos visszatartási joga. A dologra fordított
A 300
Akaratelhatározás korlátolt volta egyezségnél. A sza-
szükséges költségek visszatérítéséig a • tulajdonossal szemben n e m illeti visszatartási jog azt a birtokost, aki szándékosan elkövetett tilos cselekmény által jutott a dologhoz, visszatartási jog hiányában pedig ellenkövetelésének sincs viszonos jellege: minélfogva jogszabályt sért s fellebbezési bíróságnak az a döntése, mellyel a peres ingatlanjutaléknak a felperesek tulajdonába való bocsátását az I. r. alperes ellenkövetelésének a kiegyenlítésétől tette függővé. (Curia P. I. 3096/1926. 1927 október 18-án.)
909
badakaratelhatározási képesség korlátozott volta s ennek folytán az a körülmény, hogy a felperes könnyebben befolyásolható s így könnyebben határozhatta el magát ügyletkötésre, mint más teljesen normális egyén, egymagában véve nem elegendő ok az egyezség hatálytalanítására. (Curia P. I. 3269/1927. 1927 szeptember 6-án.) ; Turpis causa. Jó erkölcsökbe ütközik annak az eljárása , aki egy házasságban lévő házastárssal — ennek ismerete mellett — jegyesi viszonyt létesít s mint ilyen, a polgári törvény kivételés rendelkezése alá tartozó formában jogügyletet köt. A jó erkölcsökbe ütköző szerződés önmagában semmis lévén, abból jogok és kötelezettségek nem keletkezhetnek s ezért a fellebbezési bíróság az anyagi jogot helyesen alkalmazta, amidőn a fent jelzett közjegyzői okiratba foglalt ajándékozási ügyletet hatálytalannak nyilvánította. (Curia P. III.-365/1927. 1927. november 4-én.)
910
A 303
Visszatérő szolgáltatások időtartama. Az anyagi jogszabályok értelmében, ha a kötelem tárgyát tevő — ismételten visszatérő — szolgáltatásokra irányuló kötelezettség időtartama a szerződésben kifejezetten meghatározva nincs és a felek erre vonatkozó megegyező akarata az' ügyletkötés körülményei, vagy egyéb ok alapján sem állapitható meg, ezt az időtartamot a bíróság a fennforgó körülményekhez és az ügylet természetéhez képest a méltányosság szerint határozza meg. (Curia P. IV. 2096/1927. 1927 október 21-én.) 911
A 305
4 Hozomány valorizációja. Az alperes az á t v e t t hozományvisszaadása iránti kötelezettségének csak akkor tesz eleget, ha azt az értéket szolgáltatja a felperesnek, amelyet hozományul tényleg kapott, ezt az értéket pedig a felperesnek csak akkor téríti meg, s illetve az alperes visszaszolgáltatási kötelezettségének csak abban az esetben tesz eleget, ha a kapott hozományt tőkét átértékelve egyenlíti ki.
912
A
A birói gyakorlatban állandóan követett jogszabállyal egyező a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is, amely szerint az értékcsökkenés folytán beállott különbözetek a méltányosság elvei szerint egyenlitendők ki, s .különösen családjogi vonatkozású ügyletekből eredő követeléseknél fokozottabban kell érvényesülnie annak a jogszabálynak, h o g y a teljesítésnek megállapítandó mérve a másik fél károsodásával n e m járhat. (Curia P. III. 8296/1926. 1927 október 12-én.) Kölcsön felértékelése. A birói gyakorlat a kölcsönöszszegek felértékelését rendszerint n e m ismeri el. A jelen perben nem merült fel oly adat, amely a felértékelést az eset körülményeinek alapulvételével indokolná. Ily körülménynek n e m tekinthető felpereseknek az az előadása sem, hogy a II. rendű alperes füszerkereskedéssel is foglalkozott és igy a kapott kölcsönt megfelelően tudta értékesíteni. Ugyanis e tényből még nem következik, hogy az alperes a kapott kölcsönt valóban értékálló módon gyümölcsöztette és hogy annak egyenértékét a pénzromlás alól egészben, vagy részben csakugyan m e n t e s í t e t t e is. lí nélkül pedig készpénzkölesön felértékelésének helye n e m lehet. Az ingatlanvételárat a birói gyakorlat még abban az esetben is felértékeli, ha az ügyletkötő felek azt később kölcsöntartozássá változtatták át. (Curia P. VI. 4744/1926. 1927 november 8-án.)
913
A 311
Óvadék felértékelése haszonbérletnél. A Curia az óva-
914
dékot nem értékelte fel. A pénz értékének romlásából folyólag az alperesek jelentékeny vagyoni előnyhöz jutottak az által, hogy teljes mértékben és köztudomás szerint kedvező értékesítési viszonyok mellett húzták az ingatlan hasznát, míg a kikötött ellenszolgáltatást, a herzonbért, hosszú időn át nem teljes, sőt aránytalanul kis értékben teljesítették, — s ennek az e l ő n y n e k a mértéke messze túlhaladja a félévi haszonbérnek megfelelő óvadék értékét. (Curia P. VI. 4276/1926. 1927 október 26-án.)
915
A 311
Kamattartozás elismerése.' A tartozáselismerés is csak
a bíróilag is érvényesíthető jogcímen alapuló tartozás tekintetében hatályos. Minthogy pedig a törvényesen követelhető kamatokat meghaladó mérvű kamatok érvényesítését a törvény kizárja, — a fellebbezési bíróság nem sértette meg az anyagi jogot azzal sem, hogy vizsgálat tárgyává tette, vájjon a N B . alattiban elismert kamattartozásb a n vannak-e a törvény szerint nem érvényesíthető magasabb kamatok is s ezen magasabb kamatokból származott követelést meg nem ítélte. (Curia P. V. 9014/1925. 1927 október 12-én.)
5 Hitelező kötelezettsége. A hitelező a követelésének biztosítására kapott váltót érvényesíteni s a váltó alapján a váltót a köztörvényi adóson kivül aláirt egyének ellen eljárni nem köteles. A felperest tehát abból kifolyólag, hogy az alperesektől a kereseti követelés biztosítására kapott, de sem az alperesek, sem pedig a többi váltókötelezettek által ki nem fizetett váltót a IV·. r. alperes állítása szerint megfelelő vagyonnal biró kibocsátó ellen nem érvényesítette, az alperesekkel szemben még kártérítési kötelezettség sem terheli. (Curia P. V I I . 9022/1926. 1927 október 13-án.
916
A 32
Teljesítési pénznem kölcsönnél. Alperes mint kölcsön-, vevő az anyagi jog szerint a kapott készpénzzel azonos minőségű és mennyiségű készpénznek visszaszolgáltatására köteles; következőleg a felperessel szemben fennálló tartozását eddig nem törlesztett alperes, az amerikai pénznemben kapott s felvett kölcsönt, ugyanazon pénznemben azonos mennyiségűt s minőségűt tartozik a felperesnek visszaadni. Külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozásnak — a beh földön is ugyanezen pénzértékben leendő visszafizetésre vonatkozó megállapodás hiányában — az anyagi jog szerint a külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozás belföldi pénzértékben is teljesíthető.
917
A 350
A külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozásnak belföldi pénzértékben teljesítése esetén a belföldi összeg meghatározása végett a külföldi pénzérték átszámítása válik szükségessé. Az átszámításnál a fizetés idején a teljesítési helyen — ha pedig itt nincsen — a teljesítési helyhez legközelebb fekvő belföldi tőzsdeárfolyam jegyzése irányadó. (Curia P. VII. 9048/1926. 1927. október 19-én.)
918
A 351
Javadalmas egyházi vagyon elidegenítése. A javadalmas
egyházi , vagyon elidegenítéséhez királyi, illetve kormányhatósági jóváhagyás is szükséges és a közjogi jellegre való tekintettel a bíróság hivatalból is köteles volt gondoskodni arról, hogy az érvényes elidegenítés eme törvényes feltétele betartassék. Az az Ítéleti rendelkezése ennélfogva, hogy az alperes által kiállítandó szerződést — az elsőbiróság fellebbezéssel meg nem támadott eltérő rendelkezésével szemben — korrnányhatósági jóváhagyással ellátandónak mondotta ki, jogszabályt szintén nem sért. Minthogy azonban a vételár ellenében alperes köteles a vevőknek olyan okiratot kiadni, amely tulajdonjoguk bekebelezésére feltétlenül alkalmas: a kir. Curia ugy találta, hogy alperes nem a vevő tulajdonjogának a bekebelezését felsőbb jóváhagyástól feltételezetten megengedő, hanem felsőbb jóváhagyással már ellátott okiratot köteles szolgáltatni; mihez képest a felebbezési biróság ítéletének idevonatkozó rendelkezését felperesek felülvizsgálati kérelme folytán a jelen ítélet rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta, (Curia P. V. 6063/1927. 1927 október 14-én.)
6
919
A 351
A 351
'"Satlanvétel alakszerűsége. Az ingatlanra vonatkozó
920
A 356
Megrendelő késedelme vállalkozási szerződésnél. Jog-
921
A 351
Ingatlan elidegenítése megbízott által. Érvényesnek kell
922
A 355
Ingyenesség vélelme nevelt gyermek
923
A 361
Javitásl költségek beszámítása tulajdonostársakkal szem-
adásvételi ügylet érvényessége szempontjából közömbös az, hogy a róla szóló okirat aláírása miért maradt el. Az ügyleti alakszerűség konkludens tényekkel n e m pótolható. Ezért sem az, h o g y az okiratot a felperes és a férje csak azért nem irták alá rögtön, mert írni nem tudtak, sem az, hogy az ideiglenes adásvételi szerződést az alperesek aláírták és hogy ezek arra foglalót is adtak, n e m tekinthető oly jogi ténynek, amely a parancsoló jogszabállyal előirt írásbeli alakszerűség pótlására alkalmas. (Curia P. VI. 4252/1920. 1927 október 19.)
szabály, hogy ha a m ü előállítása a megrendelő hibájából késik, a vállalkozó a késedelem miatt a körülményekhez mért méltányos kárpótlást követelhet. (Curia P. IV. 2442/1926. 1927 é október 11.)
tekinteni az ingatlan elidegenítésére vonatkozó jogügyletet akkor is, ha bizonyítást nyer az, liogy a bármelyik szerződő fél érdekében az ügylet kötésénél közreműködött -harmadik személy az illető szerződő fél á l t a l akár szóval, akár írásban az ő részéről a szerződés kötésére megbízást kapott és igy a szerződő fél ingatlanilletményének az elidegenítésére meghatalmazása volt. (Curia P. V. 6288/1926. 1927 okt. 8.)
munkájánál. A
birói gyakorlat által állandóan követett jogszabály, hogy a nevelt gyermek a nevelőszülő, gazdaságában teljesített szolgálatokért díjazást csak külön kikötés esetében követelhet. (Curia P. II. 5089/ 1926. 1927 október 27-én.)
ben. Nincs olyan jogszabály, amely akképen rendelkez-' nék, hogy a többek tulajdonát tevő épületen végzett javítás költségeinek a megtérítése csak valamennyi tulajdonosnak a perbenállása mellett és csak a tulajdonközösség megszüntetéséből folyó vételárfelosztás alkalmával érvényesített beszámítás utján volna követelhető. Téves ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az az állásfoglalása, liogy az alperes a közös tulajdont tevő házon végzett javítások költségeinek a megtérítését csak valamennyi tulajdonosnak a perbenállása esetében és csak a tulajdonközösség megszüntetéséből folyó vételárfelosztás alkalmával érvényesítendő beszámítás utján követelheti. (Curia P. I. 3696/1926. 1927 október 25-én.)
B) Hitel jog. Valorizáció. Az állandó birói gyakorlat szerint jogerős Ítélettel meghatározott és még meg nem szűnt pénztartozás tekintetében is helye lehet az átértékelésnek és ezt az igényét a jo-
924
B 024
/
g o s u l t fél uj keresettel is érvényesítheti. Az átértékelésre irányuló ujabb keresettel szemben az itélt dolog kifogása sikerrel csak az esetben v e t h e t ő fel, h a a felperes a követelés valorizálatlan összegét fenntartás nélkül elfogadta. (Curia P. IV. 2342/1927. 1927 október 28.)
B003
Szolgálati viszony. A felmondásnak kétségtelenül be-
következett tényével szemben nincs jelentősége annak, h o g y a felmondás csak szóbelileg eszközöltetett és h o g y felperes azt forma szerint tudomásul vette-e v a g y sem: mert egyrészt az 1910/1920. s z á m ú rendelet kifejezetten csak a kereskedősegédeknek, v a l a m i n t az ipari é s kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyáról rendelkezik, az 1 8 7 4 é v i X X X V . és 1 8 8 6 r é v i V I I . t.-cikkel, m i n t k ü l ö n törvényekkel s z a b á l y o z o t t közjegyzői intézményre t e h á t ki n e m terjeszthető és így a közjegyző és helyettese k ö z ö t t a felmondás az általános magánjogi szab á l y n a k megfelelően külön alakszerűségekhez, különösen az Írásbeli alakokhoz k ö t v e nincs, másfelől, mert a felmondás m i n t természeténél f o g v a egyo l d a l ú jogügylet» amennyibén a címzettel közöltetett és jogszerűen fogan a t o s í t t a t o t t , a hozzá fűződő joghatásokat rendszerint akkor is létesiti, h a a c í m z e t t ahhoz hozzá n e m járul. (Curia P. I I . 2841/927. 1927 nov. 11.) 926
g 003
Viszony. A felmondás nélkül jogosan történt elbocsátásnak is csak a tényleges elbocsátást köv e t ő időre eső, u g y n e v e z e t t felmondási illetmények és a végkielégítés t e k i n t e t é b e n v a n jogszüntető hatálya, m i g a szolgálati viszony annak t é n y l e g e s felbontásáig i l y e n esetben is változatlanul fennáll és ennék az a. kötelezettség felel meg, h o g y egyrészt az alkalmazott- a m u n k a a d ó kívánságára a közbeeső időben is megfelelő m u n k á t mindenkor teljesíteni, másfelől a m u n k a a d ó az alkalmazottnak illetményeit kiszolgáltatni tartozik és pedig tekintet nélkül arra, *hogy az alkalmazott ezen időben a m u n k a a d ó t i l a l m a és rendelkezése f o l y t á n m u n k á t valósággal n e m végzett; mert az a l k a l m a z o t t e m e l l e t t is munkáját a m u n k a a d ó rendelkezésére tartani köteles, a m u n k a tényleges teljesítése csak a m u n k a a d ó akaratából maradt el és a m u n k a a d ó az a l k a l m a z o t t n a k az ekkép mégis lekötve tartott munkaideje és munkaereje egyenértékeért felelős. K T em terjed ki természetszerűleg a munkaadónak az illetményekért v a l ó ezen felelőssége a betegségnek az első 6 hetet meghaladó további tartamára, mert egyrészt a Ker. Törv. 56. §-a a m u n k a k é p t e l e n beteg alkalm a z o t t n a k a fizetéshez v a l ó igényét csak 6 hétre biztosítja, másfelől, mert ezen időszakban az alkalmazott m u n k á j a már a betegség előidézte munkaképtelenség okából a m u n k a a d ó akaratától függetlenül a m ú g y is elmarad. (P. I I . 7243/1926. Curia 1927. október 6.)
B003
Alkalmi egyesülés. A n y a g i jogszabály értelmében az esetben, ha az alkalmi egyesülés tagjai a nyereség felosztására vonatkozólag m á r eleve bizonyos részesedési arányban állapodt a k meg, u g y a n i l y e n arányban osztandó fel az esetleges veszteség is. (Curia P . I V . 2759/1927. 1927 november 17.)
B 010
8 ®sen,'es ^ r s · társas viszonynak az a formája amely harmadik személyek irányában kifelé m e g nem nyilvánul és amelynél a vállalkozás külsőleg nem társas üzletként jelentkezik, csak az úgynevezett csendes társaság fogalma alá vonható, ennek keretében pedig a csendes társ az állandó bírói gyakorlat értelmében a társas vállalat kötelezettségeiért harmadik személyekkel szemben nem felelős. (Curia P. II. 8059/1926. 1927 november 11.) 928
B 010
929
B013
B010
Részvénytársaság. A K. T. 179., 182. és 194. §-ai értel-
mében az igazgatóságot és a felügyelő-bizottságot az előbbire nézve a törvény 183. §-ában meghatározott kivételtől eltekintve, a közgyűlés választja. E z a szabály azonban n e m zárja ki, hogy a közigazgatási h a t ó s á g egyes engedélyezésétől függő, avagy keletkezése körülményeinél fogva hasonló megítélés alá vonható részvénytársasági vállalatnál kiköthesse egy, esetleg, több igazgatósági, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölési jogát oly értelemben, hogy a közgyűlés az ekként kijelölt egyéneket választja meg. A fennebb kifejtettekhez képest a törvény kötelező rendelkezését n e m sérti a S. város törvényhatósága által a maga részére szerződésileg kikötött ezen kijelölési jognak az alapszabályokba történt felvétele, és ez az intézkedés nem áll ellentétben az alapszabályoknak a törvénnyel egyező azzal a rendelkezésével, hogy az igazgatóságot és a felügyelő-bizottságot a részvénytársaság közgyűlése választja, mert a kijelölt egyén, n e m a kijelölés által, hanem a részvénytársaság közgyűlése által való megválasz-' tása alapján válik igazgatósági, illetve felügyelő-bizottsági taggá. (Curia Pk. IV. 457/1927. 1927 november 2.) Általános határozatok. H a az alperes a felismert tévedés felhasználásával szerezte m e g a mindenkép téves felszámításnak megfelelő fizetéssel a kiegyenlítést elismerő nyugtatványt: az alperes arra mint jogszüntető tényre jóhiszeműen nem hivatkozhatik. (Curia P. IV. 2424/1927. 1927 október 27.)
930
B 02
Keraskedelmi ügyletek. Az általános anyagi jogszabálynak az alkalmazását pedig, hogy tiltott ügyletekből eredő követelések nem részesülhetnek birói jogsegélyben, a Kt. 263. ipában foglalt rendelkezés sem gátolhatja. Ugyanis a Kt. 263. §-a csak azokra az esetekre vonatkozik, midőn valamelyik ügyletkötő fél a saját személyében rejlő okoknál fogva általában nem foglalkozhatok kereskedelmi ügyletekkel, nem pedig oly esetre, midőn bizonyos kereskedelmi ügyletek kötéséhez való jogosultság külön hatósági engedélytől függ. (Curia P. IV. 2348/1927. 1927 november 10.)
931
B 020
Valorizáció. Kiindulva abból, hogy az anyagi jogszabályok értelmében a vételügyletnek az áruszállítás tárgyi lehetetlenülése folytán bekövetkezett nem teljesedése esetén az előre fel-
932
B 024
9 v e t t előlegeket és a vételárösszegeket az érdekkiegyenliités elve alapján az eladó abban az értékben köteles a vevőnek visszatéríteni, amely értében ő azokat kapta; anyagi jogszabályt sértett a fellebbezési biróság azzal, hogy a\pénz-, érték csökkenéséből eredő értékmegtérítést nem a visszatérítés tárgyául szolgáló összegeknek átadása napjától, hanem csak attól az időponttól kezdődően ítélte meg, amely napon alperes kijelentette, hogy az áruszállítást a vevő részére nem teljesítheti. (Curia P. IV. 1133/1927. 1927 okt. 27.) Valorizáció. Nincs olyan jogszabály, amely alperesekkel, mint kereskedőkkel szemben, a teljes átértékelés lehetőségét kizárná és az átértékelés mérve mindenkor a bíróságnak az eset körülményeihez és méltányossághoz szabott belátásától függ. (Curia P. II. 292/1927. 9127. november 10.)
933
B 024
Vétel. A biróí gyakorlat értelmében ugyanis olyan esetben, amikor a rendeltetési hely nem egyszersmind a teljesítés helye, a vételár azonnali kifizetésének kikötése esetében az eladó az áru vételárát az. árunak a vasútra feladásával egyidejűleg követelheti. (Curia P . IV. 902/1927. 1*927 október 11.),
934
B 03_
Válté, Óvás. Az állandó biróí gyakorlat értelmében a V. T. 102. §-ában az óvásfelvétel idejére nézve foglalt korlátozás nem érvényességi kellék és csak annak javára szolgál, aki ellen a váltócselekmény teljesítendő; ha tehát az óvatolt személy nem tesz kifogást az ellen, hogy a váltó 2 óra előtt mutattatott be, sőt azzal, hogy az óvatoló személy felszólítására érdemben nyilatkozott, — az óvásnak a törvényben előirt időhatáron kivül való felvételébe beleegyezett — az óvás hatályosan vétetett fel. (Curia P. VII. 497/1927. 1927 nov. 11.)
935
B10
C) Perjog. 936
C 00
Hatáskör államvasuti alkalmazott szolgálati Szerződésé-
nek felmondásánál. Az 1914 : X V I I . t.-c. 55. §-a szerint, ha a felmondás szabályellenesen történt, az elbocsátott alkalmazott ma. gánjogi igényeit a törvény rendes utján érvényesítheti. Ennélfogva a rendes biróság elbírálása körébe tartozik, vájjon fennforog-e az id. t. 53. §. II. pontjának az az esete, m e l y az állandó alkalmazottal szemben a felmondás megengedhetöségét a megállapított szolgálatképtelenséghez köti, miből következik, hogy a szolgálatképtelenség fennforgásának előfeltételei sem vonhatók el a rendes biróság megítélése alól; mert a szolgálatképtelenség megállapítása nincs a vasúti szolgálati rendtartásban olyan perjogi biztosítékokhoz kötve, mint a fegyelmi uton való elbocsátás, amelynél a , fegyelmi vétség tényállásának megállapítása és a törvényes büntetés mértékének kiszabása' a fegyelmi bíróságnak autonom hatáskörébe tartozik, hanem a felmondás alperes egyoldalú ténye, mely éppen ezért teljes egé-
10 szében a rendes bíróság megítélése alá esik. (Curia P. II. 3456/1927. 1927 november 11.)
937
C 00
Hatáskör vízjogi ügyekben. (1885 : x x i n . t.-c. 156. §.)
A vízjogi törvény általános rendelkezéssel (156. §.) azokat az ügyeket utalja a közigazgatási hatóság hatáskörébe, amelyek a vizszabályozásra, vízhasználatra és a vizek elleni védelemre vonatkoznak, vagy amelyek vizrendőri intézkedést igényelnek. Ezek közé az ügyek közé a kártérítési követelések n e m tartoznak, mert a kártérítési ügyek — még ha a vizjoggal többé-kevésbbé összefüggnek is, avagy ha a kárért tartozó felelősség alapjaként a vízjogi törvényből folyó kötelességek elmulasztását hozzák is fel,.— túlnyomó részben az általános magánjog szabályai szerint igazodnak. Ennélfogva ezek az ügyek, mint lényegükben v é v e magánjogi jellegűek, csak abban az esetben tartoznak a közigazgatási hatóság hatáskörébe, ha odatartozásukat törvényes rendelkezés kifejezetten megállapítja. I l y rendelkezés azonban a jelen perbeli követeléshez hasonló követelések tekintetében sem a vízjogi törvényben, sem más jogszabályban nincsen, kivéve azt az esetet, ha a vizjogi törvényben meghatározott valamennyi kihágásból eredő kárkövetelés a 20 pengőt meg nem haladja és azt a károsult fél a kihágás miatt eljáró közigazgatási hatóság előtt a büntetőtárgyalás befejezéséig érvényesiti (65.000/1909. B. M. sz. rend. 43. §-a, illetőleg a 63.800/1926. I. M. sz. rendelet). (Curia P. VI. 3976/1926. sz.) PerbehiváS. (Pp. 89. §.) A polgári perrendtartás 89. §. szerinti perbehivás abból a célból történik, hogy annak a harmadik személynek, aki ellen pervesztés esetére valamelyik peresfél szavatossági, vagy kártérítési követelést kiván érvényesíteni, lehetővé tétessék a perbe beavatkozás a perbehivó érdekéhez csatlakozással és h o g y szavatosság esetében a szavatos a kártalanítás alól a perbeli, esetleg hibás védelem miatt magát fel ne szabadithassa.
938 1
coi
H a tehát az alperes mint perbehivott, a felperes ellen H . L. által malomfelszerelési ingók kiadása iránt indított perbe nem avatkozott,alperes az ellene felperes által indított szavatossági, illetőleg kártérítési perben nem hivatkozhatik arra, hogy a kedvezőtlen döntést a jelen perbeli felperesnek hibás pervitele okozta. (Curia P. II. 4738/1926. 1927 nov. 8.) = Állandó gyakorlat. Curia 1176/1889. sz., X). L. 1890. 30., Marosi T. 1902. G. 51., Térjy VI. 497. sz., idézi Kovács Marcell II. kiad. 327. 1. 1. j.
939
C 02
Személyes megjelenésre Idézés hatálya házassági bontó
perben. Az idézővégzés rendelkezése szerint a peresfelek csak személyes megjelenésre és nem eskü alatti kihallgatásra voltak idézve. Tekintettel azonban arra, hogy a perrendtartás az adatszolgáltatási szempont előtérbe helyezésével (Pp. 657. §.) a fél személyes megjelenésre való idézése esetén az elmaradáshoz más jogkövetkezményeket füz, mint h a a fél a bizonyíték megszerzése szempontjából eskü alatti kihallgatásra lett
11 volna idézve-(Pp. 376. és 670. §.), nyilvánvaló, hogy a fellebbezési bíróság eljárási jogszabályt sértett, amidőn a személyes megjelenésre idézett féllel szemben az eskü alatti kihallgatásra való idézés jogkövetkezményeit vonta le s ezért a megállapított tényállás az ügy érdemi megvizsgálására alkalmas nem lévén: a fellebbezési bíróság ítéletét feloldani kellett. (Curia P. III. 9393/1926. 1927 október .19.)
940
C 03
C 03
Va
Sy° n f e , ü £y e l 0
kincs
tá r · követelés kielégítésével ennek
helyébe lép. A kir. Curia .— szemben a másodbirósági döntéssel — elfogadja az elsöbiróság végzésének arra vonatkozó helyes indokolását, hogy P. I. volt vagyonfelügyelő a külön kielégítésre jogosult kir. kincstár követelésének kiegyenlítésével ennek a hitelezőnek a helyébe lépett s igy a külön kielégítési joggal terhelt ingók eladásából befolyt összegből a Cs. T. 52. §-a értelmében elismert követelése tekintetében a esődhitelezőket megelőző külön kielégítésre tarthatott igényt. Ezért a tömeggondnok javaslatának megfelelően hozott az a csődválasztmányi határozat, hogy a volt vagyonfelügyelőnek a kir. kincstár követelése kiűzetéséből származó követelése a vételárösszegből kiutaltassák, megfelel a Cs. T. 55. §-ának s igy nincs ok a határozat jóváhagyásának a megtagadására. (Curia Pk. VII. 3519/1927. 1927 október 18.),
C 03
' S41
C 03
Lellebbvitel ítéleti indokolás ellen. Az ítélet indokolása
csak annyiban támadható meg fellebbvitellel, ha az határozati jelleggel biró, tehát olyan megállapítást tartalmaz, mely az ítélet jogerőre emelkedése esetében alkalmas lehet arra, hogy a felek jogviszonyait ítélt dolog hatályával rendezze. (Curia P. I. 2378/1926. 1927 október 13.) = A korábbi jog inkább arra helyezte a súlyt, vájjon az indokok kérdéses tartalma a kereseti kérelemmek tárgya volt-e? Igy C. 8250/ 1907. sz., Mj. D t . II. 171. V. ö. C. 1369/1905. V. sz., Hjogi D t . I. 27.; C. 186/1904. sz., Grill X I I . 1327. sz., valamennyit idézi Kovács Marcell I. kiad. I I . 516. 1. 97. j. "A Pp. 411. §. 1. bek. ugyanezt a szempontot hangsúlyozza s azért a fenti ítéleti kijelentést ezzel a szűkítő értelmezéssel kell interpretálni. 942
I C 03
Pelums·
^ U ' ötödik fejezetében sehol nincs olyan rendelkezés, amely az alapperben eljárt birót az újított perben való részvételből kizárná, a T. Ü. Sz. 38. §. utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés pedig, hogy a perujitási kereset lehetőleg az alapperben el nem járt bírónak osztandó ki, csupán az ügyvitel keretébe foglalt célszerűségi intézkedés, mely azonban, amint az a „lehetőleg" kitételből is kitűnik, még az ügyvitel szempontjából sem feltétlenül kötelező. A Pp. életbelépése előtt, amikor a bírói egyezség ellen perújításnak nem volt helye és a bírói egyezség semmiségi keresettel is csupán néhány semmiségi okra korlátozottan volt megtámadható, a birói gyakorlat — a törvény és a perjog elvei ellenére — megengedte a bírói egyezségnek uj keresettel való megtámadását (lásd a Pp. min. indokolását); a P p t !
12 életbeléptetésével azonban ennek a bírói gyakorlatnak az alkalmazhatósága megszűnt, mert a Pp.- 563. §. utolsó bekezdése — az ott megszabott korlátok között — a bírói egyezségnek perujitási keresettel való megtámadását is megengedte. A m a érvényben lévő eljárási szabály szerint tehát a birói egyezség, amely Ítélet hatályával bír (Pp. 423.J.), csakis perujitási keresettel támadható meg és n e m vonható a magánjogi egyezség szabályai alá. (Curia P . V. 6065/1926. 1927 október 11.) 943
C
1
Meliékbeavatkozás. (Pp. 88. §.) A perbehivó alperes, aki a fellebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel n e m is élt, a felülvizsgálati tárgyaláson a kereseti követelést szóbeli nyilatkozattal elismerte. Mivel ennek a nyilatkozatnak alapján a keresettel érvényesített és a mellékbeavatkozó által vita tárgyává t e t t igénynek fennállását e perben meg kell állapítani és mivel e nyilatkozat a Pp. 390. §-a szerint az annak értelmében minden további tárgyalás nélkül nyomban hozandó ítéletnek egymagában is alapul szolgál: a mellékbeavatkozónak a kereseti követelésre nézve előterjesztett felülvizsgálati kérelme és az alperesnek a most emiitett elismerő nyilatkozatában megnyilvánuló akarata között ellentét állott be. Ennélfogva, figyelemmel arra is, hogy a jelen perben résztvevők egymásközötti viszonya n e m olyan, hogy a perben hozott ítélet jogereje a mellékbeavatkozónak a felpereshez való viszonyára is kiterjedne és igy a Pp. 80. §-ának a 88. §. utolsó bekezdése szerint való alkalmazása helyet nem foghat: a mellékbeavatkozó felülvizsgálati kérelmének a per főtárgyára nézve az előlidézett eljárási szabály értelmében többé helye nincs: azt tehát az ü g y főtárgyára vonatkozó részében ebből az okból hivatalból vissza kellett utasítani.
C 1
A fellebbezési költségre vonatkozó részében pedig azért kellett a felülvizsgálati kérelmet ugyancsak hivatalból visszautasítani, mert a Pp. 521. §-a szerint a fellebbezési bíróság ítélete ellen a perköltség kérdésében felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a felülvizsgálat egyúttal az ítélet egyéb része ellen is irányul; ámde az ítélet főtárgyara nézve előterjesztett felülvizsgálati kérelem mint- törvény értelmében kizárt, a fent kifejtettek szerint· hivatalból visszautasítandó lévén, a perköltség kérdésére vonatkozó felülvizsgálati kérelemnek vele kapcsolatosan való előterjesztésére alapul nem szolgálhat. Ekként az adott esetben a fellebbezési költségre nézve sincs felülvizsgálatnak helye. (Curia P. IV. 6185/1927. 1927 október 27.) H a a fél a jogorvoslatról- lemond, a Pp. 88. §. 3. bek. alá nem eső mellékbeavatkozó sem veheti azt igénybe: Curia IV. P . 1400/1924. sz., Perj. D t . X . 69. A mellékbeavatkozó nincs jogosítva a fél kifejezett, v a g y tényekben nyilvánuló akaratával ellenkező nyilatkozatokat tenni és perbeli cselekményeket végezni. Pp. T. 1898. I. G. 12., idézi Kovács Marcell II. kiad- 323. 1. 2. j. , -
ESETTAR. Szerkesztik:
Dr. Huppert Leó, ifj. Dr. Nagy Dezső és
ifj. Dr. Szigeti László.
A) Magánjog. A 3 Szerzői Jog. Az 1921: LIV. t.-c. 6. §-ának 8. p o n t j a _ _ _ _ _ _ szerint a szerző beleegyezése nélkül a m ü k ö z z é t e t t címének l é n y e g é b e n változatlan á t v é t e l e m á s m ű címéül, ha a körülmén y e k b ő l n y i l v á n v a l ó , h o g y az átvétel, a m e l y n e m volt elkerülhetetlen, a közönség m e g t é v e s z t é s é t célozta s a szerzőnek v a g y o n i és nem v a g y o n i kárt o k o z h a t o t t , a szerzői jog bitorlásának tekintendő. (Curia P. I. 3569/1925. 1926 december 7-én.) 944
A 3
945
A
11 A 11
Közszerzemény. A m. kir. Curia által állandóan allcalm á z o t t jogszabály szerint a házasság tartama alatt az egyik házastárs által vásárolt ingatlan közszerzemény, amelynek megosztását a házasság megszűnése u t á n a közszerző házastárs, illetve jpgu t ó d a jogszerűen követelheti é s ezen n e m v á l t o z t a t az a t é n y sem, h o g y a vételárt a szerző házastárs a saját külön v a g y o n á b ó l és az általa f e l v e t t é s utóbb a házasság megszűnése u t á n ugyancsak sajátjából törlesztett kölcsönösszegből fizette is ki, mert ez a k ö r ü l m é n y a szerző házastársnak csak arra ad jogot, h o g y házastársától a hiányzó k ü l ö n ' v a g y o n értékét s az általa kifizetett vételár felének a megtérítését követelje, _ m i v e l ezek a megosztás alá jutó közszerzeményi ingatlant terhelik. Az a körülmény tehát, h o g y ezek a terhek a szerzeményi v a g y o n é r t é k é t meghaladják, n e m fosztja m e g a közszerző házastársat s illetve jogutódát attól az igényétől, h o g y a közszerzemény jellegével bíró ingatlanok fele részének a kiadását követelhesse. (Curia P. I. 4121/1926. 1927 január 27-én.) Közszerzemény. Minthogy azonban az örökhagyó hadbavonulásával a közte és alperes k ö z ö t t fennállott házastársi életközösség nem szűnt meg, ebből f o l y ó a n pedig az az érték, a m i t az alperes a házasságénak fennállása alatt, bár férje távollétében, saját m u n k á j á v a l szerzett, nem tokinthető az alperes külön v a g y o n á n a k , — a f e l h í v o t t jogszabályra tekintettel, az e k k é n t szerzett értéknek az örökh a g y ó ingatlanaiba történt beruházása alapján az alperes közszerzőnek nem mondható.
Ali
A jászkun V. S t a t ú t u m 1. é s 2. §-aiba foglalt jogszabályok ós az azokhoz fűződő állandó birói gyakorlat szerint (a m. kir. Curiának a polgári jogi határozatok tárába 565. szám alatt felvett 2683/1916. számú
14 ítélete) a nem közszerző nőt a férje szerzeményi ingatlanaiból tulajdonul semmi sem illeti, hanem ezek törvényes leszármazó nom létében a férj vérszerinti rokonaira széllanak. (Curia P. I. 5313/925. 1926 dee. 10-én.) Köztzerzemény. A közszerzeményi jog csak a házassági együttélés tartama alatt szerzett vagyonra terjed ki, azonban a házastárs beleegyezésével pénzszerzés céljából Amerikába való kivándorlás a közszerzeményi jog érvényesülése szempontjából a házassági életközösség megszakításának nem tekinthető. (Curia P. I I I . 1685/1926. 1928 november 10-áu.)
A 11
948
A
A
1 2 Örökbefogadási szerződés. Az örökbefogadott gyermek1 2 nek az a ténye azonban, hogy a segély- és ápolásra
szoruló s vagyonukat neki szabad gazdálkodásra átadó örökbefogadó szülőket a szerződésileg is elvállalt életfogytiglani eltartási és ápolási s haláluk esetére eltemetési kikötmények teljesítésére nézve fennálló kötelezettsége dacára gondozás s ápolás nélkül igazolatlanul magukra hagyja, a fent kifejtett gyakorlatnak megfelelően, az örökbefogadási szerződés hatálytalanítására magéban v é v e elégséges. (Curia P. III. 1930/1926. 1926 december 2-án.)
949 I » 3 5 0
S*6mélyes adős. A hitelező követelését köz-
I vetlenül a dologi adóssal szemben is érvényesítheti, anélkül, hogy előzőleg követelésének a személyes adóssal szemben való behajtását kellene megkísérelnie. (Curia P. I. 5404/1926. 1926 nov. 18-án.)
950
A 351
A 351
'n6a"an
adásvétele. Nem helytálló alperesnek az a
felülvizsgálati érvelése, hogy m i u t á n a felperes t u d v a olyan ingatlant vásárolt meg az alperestől, amelyre nézve az alperes tulajdonjog átírására alkalmas szerződéssel még nem rendelkezett, az alperes ellenében a. tulajdonjog megítélését sem szorgalmazhatja. mivel a felebbezési bíróságnak e részben meg sem támadott ítéleti • ténymegállapítása szerint a kereseti ingatlan az alperesnek telekkönyvön kivül kizárólagos tulajdona, így pedig alperes kötelessége a telekkönyvet olyan állapotba hozni, hogy a felperes a megvett ingatlanra a tulajdonjogát az alperes által kiállítandó és a felperesnek átadandó, telekkönyvi bekebelézésre alkalmas okirat alapján esetleg az ezt helyettesítő birói ítélet alapján akadálytalanul bekebeleztethesse. (Curia P. V. 6522/1926. 1927 január 14-én.) Kizsákmányoló Ügylet. A felebbezési bíróság által alapul v e t t tényállás szerint felperes 71 éves, Írástudatlan földmivesnő, I. rendű alperes pedig bognár. Szabályszerűen állapította m e g a felebbezési bíróság azt is, hogy az A) alatti keltekor, 1924. é v i augusztus hó 13-án az 1918. évi szeptember havában alperesnél h a g y o t t 6000 korona vételárhátralék belértéke már a harmincmillió papirkoronát is meghaladta volt.
A 351
15 I l y ügyállás mellett az alperes nagyobb értelmiségénél fogva is, azért is, mert az A) alattiban a maga részére aránytalan vagyoni előnyt k ö t ö t t ki, a szerződés kötésénél az ügyleti ellenféltől is elvárható forgalmi gondosságnál és jóhiszemnél fogva tartozott az igen alacsony műveltségű felperest felvilágosítani arról, hogy az A) alattiban felperesnek oly összeget ajánl, amely a 6000 korona belértékének csak igen csekély törtrésze(Vio r.). Amennyiben ezt nem tette, pedig perbeli védekezésében ezt nem az állította, a felperes tapasztalatlanságát kihasználva, a maga javára ós felperes hátrányára o l y aránytalan vagyoni előnyt kötött ki, amely felperest e kizsákmányoló szerződés érvénytelenítésére feljogosította. (Curia P. VI. 7711/1925. 1926 november 10-én.) m
. _
Özvegyi Jog. Az ideigl. törv. szab. 16. §-a az örökhagyó szülő és a leszármazó örökösei között fennálló legszorgosabb családi kapcsolatot sszem előtt tartva csak a leszármazó örökösnek adta meg az özvegyi jog megszorításához való jogot, ezzel a leszármazó örökösre bízva azt, hogy kivánja-e a szülő (nagyszülő) özvegyével szemben e jogot igénybe venni. Mindazonáltal a kir. Curia az özvegyi jog megszorítása iránti jogot nem tekinti a leszármazó örökös legszemélyesebb jogának. Abban az esetben, ha a leszármazó örökös az özvegyi jogot akár •egyességgel, akár birói ítélettel megszorította, az egyesség, illetve bírói Ítélet hatálya az ő jogutódaira is kihat, sőt amennyiben a leszármazó örökös pert tett folyamatba az özvegyi jog megszorítása iránt s annak befejezésében őt a halál gátolja, halála után már az ő jogán az ő örököse is érvényesítheti a megszorítás jogát. Megengedhetőnek tartja a kir. Curia azt is, hogy a leszármazó örökös az özvegyi joggal terhelt örökséget, avagy az ahhoz tartozó egyes vagyontárgyakat akár élők közötti ügylettel, akár halálesetre szóló intézkedéssel másra ruházza, az átruházás tárgyát tevő örökségre, illetve örökségi vagyontárgyakra vonatkozólag az özvegyi jog megszorításának jogát is külön átruházhassa. (Curia P. I. 3136/1925. — 1926 október 7-én.)
A 40
953
A 40
A 40
® ZVegyi
nemesnél és
városi polgárnál. Az 1840 : XVIII.
t.-c. 18. §-ában foglalt ez a szabály, amely szerint abban az esetben, ha az örökhagyó gyermekei vagy azoknak egy része az előbbi házasságából származtak, az özvegyet a férjének ősi javaiból és n e m az utolsó házasság idejében keletkezett szerzeményből özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrész illeti, — csupán a volt jobbágyokra vonatkozik, ellenben nem nyer ez a szabály alkalmazást a városi polgárokra és a nemesi rendhez tartozókra, amely utóbbiakkal a honoratiorok is egy tekintet alá esnek. Az utóbbiak özvegyei az özvegyi haszonélvezeti jogukban a korábbi házasságból származott gyermekek részéről is csak annyib a n korlátozhatók, amennyiben a vagyon jövedelme meghaladja az özv e g y illő eltartását. (Curia P. I. 1452/1926. 1927 szeptember 15-én.)
16
954
A 40
A 40 _
Köte,esrészt
sértő ajándékozás értéke. A kötelesrész ki-
számításánál a kötelesrészt sértő ajándékozásnak az ajándékozáskori értéke irányadó. H a a vagyon értéke időközben a gazdasági viszonyok eltolódása és más, a megajándékozottól független körülmények miatt változott, a jelenlegi érték csak az ajándékozáskori értékre vonatkozó adatok helyességének ellenőrzésénél s a kötelesrész átértékelési mértékének meghatározásánál jön tekintetbe. (Curia P . X. 1605/1926. 1927. szeptember 22-én.)
955
A 40
A 40
Örökhagyó adósának letéti kötelezettsége. Az állandó
birói gyakorlat értelmében bármely örökös kérelmére kötelezhető az örökhagyó adósa tartozásának birói letétbe helyezésére. (Curia P. IV. 2087/1927. 1927 november 3-án.) ^
^
Betudás. Az állandó birói gyakorlat szerint a szülők életében valamelyik gyermeküknek előre kiadott érték ellenkéző megállapodás hiányában mindkét szülő által egyenlő arányban adottnak tekintendő. (Curia P. X. 2860/1926. 1926 október 8-án.)
A 41
957
A 41
Özvegyi jog korlátozása. Ha az örökhagyó végrende-
lettel biztosította az özvegynek a haszonélvezeti jogot, akkor a leszármazó örökösök az özvegyi jog korlátozását csak a köteles részükre vonatkozólag követelhetik és pedig annyiban, amennyiben azt az özvegyi jog legkisebb törvényes mértéke (illő tartás) megengedi. Ezek a szabályok nyernek alkalmazást a jászkun özvegyre is, mert á jászkun statutumok az özvegyet a férje vagyonára megillető özvegyi jog megszorítása tárgyában intézkedést nem tartalmaznak s igy e tekintetben az országos jog szabályai nyernek alkalmazást. (Curia P. I. 3859/1925, 1926 október 13-án.) Özvegyi jog. Az özvegyi jog megszorítása csak az e tárgyban hozott Ítélet jogerőre emelkedésével lép hatályba, még abban az esetben is, ha az özvegyi jog megszorítását olyan lemenő kéri, aki köteles részére van szorítva. Ezért az özvegyi jogot megszorító Ítélet jogerőre emelkedését megelőző időre az özvegy a beszedett hasznokat kiadni nem tartozik. (Curia P. I. 3854/1925, 1926 október 13-án.)
958
A 41
959
A 41
Öröklésről való lemondás. A kir. Curia jogi álláspontja
szerint az alperes sem a születendő fiának nevében ennek öröklési jogáról le nem mondhatott,"sem az ö lemondásának nem lehetett hatálya a születendő fiának öröklési jogára m é g arra való tekintettel sem, h o g y ellenérték fejében mondott le. Jogszabály ugyan, hogy ha az örökös annak folytán mond le, hogy öröklési igényére nézve ki l e t t elégítve, lemondása kiterjed az ő örökösére is; ez a szabály azonban nem alkalmazható a jelen esetben, amikor az. alperes születendő fiának, mint a végrendeletben megnevezett örökösnek, a végrendeletben rendelt önálló öröklési jogáról v a n szó. (Curia P. I . 6875/1926. 1926 december 22-én.)
17
B) Hitel jog. 960
B 004
Segédszemélyzet Szolgálati viszony. A fellebbezési bíró-
ság által megállapított és a peresfelek által meg nem támadott tényá'lás szerint az alperes közellátási szervét képező üzemnek, kereskedelmi vállalatnak, mely évenként milliárdokat meghaladó értékű árukat forgalmazott, melynek lebonyolításánál az alperes által alkalmazott magasabb- és kisebbrangu tisztviselői- és munkás-személyzet voit foglalkoztatva, vezetője egyetemi képzettséggel biró főnöke a felperes volt. Minthogy azonban a felperes által vezetendő üzem befolyó jövedelmei és kiadásai tekintetében a felperes hatásköre korlátozott, amennyiben önálló, független utalványozási joggal nem bir, ilyen ténykörülmények mellett a felperes nem tekinthető olyan vezetőés rendelkezőállásban levőnek, 'akinek felmondási idejét a birói gyakorlatban megnyilvánuló jogszabály egy évben állapítja meg, hanem az állása és munkakőre szempontjából az alperes üzeménél alkalmazott személyzet köréből kiemelkedő olyan alkalmazottnak tekintendő, akinek az állandó birói gyakorlat — szolgálati időre tekintet nélkül is — 6 havi felmondási időt biztosit. (Curia 6562/1926. 1927 október. 7.)
961
B 013 I R é " v é » M 0 k ·
962
B021
Valamel
- v szerződés feltételei csak I mindkét szerződő fél közös megállapodásával módosíthatók. Ebből következőleg az alperes tejipari részvénytársaság — amelynek részére egyes részvényesei a köztük létrejött szerződés alapján tejet szállítottak — a tejszállítási szerződés feltételeit pusztán egyoldalúan közgyűlési határozattal nem módosíthatta olyképen, hogy az alperes részvénytársaság a tejet szállító részvényeseknek — köztük a felperesnek — a tejért járó vételár meghatározott részét az emiitett részvényesek részéről az alperes részvénytársaság részére nyújtott —- és az 1926 április 24-én hozott közgyűlési határozat szerinti részletekben visszafizetendő — kölcsönképen visszatarthatja. I l y közgyűlési határozat a tejet szállító részvényesek közül csak azokat kötelezi, akik ahhoz hozzájárultak; az anyagi joggal ellentétes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a szóbanforgó kérdésben hozott közgyűlési határozat, minthogy az a K . T. 174. §-a alapján megtámadva és megsemmisítve n e m lett és így hatályában jelenleg is fennáll, a tejszállítási jogviszonyuk tekintetében a tejszállitásra szerződésileg kötelezett azokat a részvényeseket is kötelezi, akik a határozat hozatalában részt nem vettek, illetve ahhoz hozzá nem járultak. (P. IV. 1618/1927. Curia 1927 október 5.)
Általános határozatok. Kamat. Az, hogy az alperesek
nem tiltakoztak az 1925 október 7-től 1926 január 7-ig terjedő időre 32%-os kamat fejében 3,600.000 K-nak a visszatartott 14,560.000 K összegből való levonása ellen, nem egyértelmű azzal, mintha az alperesek a törvényben megszabott mértéken felül kikötött ezt a kam a t o t a felperesnek megfizették volna.
I
18 E kamatra t e h á t n e m a l k a l m a z h a t ó az 1877. é v i V I I I . t.-cikk első bekezdésének a m e g f i z e t e t t k a m a t o k vissza n e m követelhetésére v o n a t kozó rendelkezése, h a n e m a harmadik bekezdésben f o g l a l t a z a rendelkezés, h o g y a t ö r v é n y b e n meghatározott mértéken felül b á r m i l y időtart a m r a előre l o v o n t k a m a t o k a t ő k é b ő l levont összegnek t e k i n t e t n e k . ( I \ V I I . 144/1927. Curia 1927 nov. 8.)
SS3
B 02
i 02
Kes-esil
·
áüteíáöan. Lényeges ügyleti leitevés.
A z e g y é b k é n t f e l t é t l e n ü l és érvényesen l é t e s ü l t ü g y l e t i s h a t á l y á t v e s z t i , h a a z ü g y l e t a felek által ismert v a l a m e l y lényeges, v a g y i s o l y f e l t e v é s m e l l e t t k ö t t e t e t t m e g , m e l y feltevés n é l k ü l a z ü g y l e t e t a felek m e g n e m k ö t ö t t é k volna, a feltevés pedig t é v e s n e k bizonyul. (P. I V . 2746/1927. Curia 1927 n o v . 17.)
966
B 021 B 021
ÁDtsiénos határozatok. Kezesség. Kereskedelmi ügylet.
A z I . r. alpeiessel egyetemlegesen azért m a r a s z t a l t a e l a kir. Curia a I I . r. alperest, m e r t abból a tényből, h o g y a C . / . a l a t t i fedezeti v á l t ó n a k szánt okiratot fellebbezésének t a r t a l m a szerint i s elfogad ó k é n t irta alá, okszerűen k ö v e t k e z t e t h e t ő , h o g y férjével e g y e t e m l e g e s fizetési k ö t e l e z e t t s é g e t v á l l a l t . D e a z 1875. é v i X X X V I I . t.-o. 270. §-a értelmében is e g y e t e m l e g e s k ö t e l e z e t t s é g terheli, a m e n n y i b e n a z I . r. alperesnek a z a z ü g y l e t e , a m e l l y e l a z á l t a l a bérelt ü z l e t e t m e g v e t t e , m i n t bérleti v i s z o n y alapján f e n n á l l o t t kereskedelmi ü z l e t é n e k f o l y t a t á s á t célzó ü g y l e t a z I. r. alperesre n é z v e kereskedelmi ü g y l e t n e k t e k i n t e n d ő , kereskedelmi ü g y l e t b ő l eredő kötelezettségért történt kezességvállalás p e d i g a kezesre nézve az adóssal e g y e t e m l e g e s kötelezést v o n m a g a u t á n . ( P . I. 5 5 5 4 / 1 9 2 6 . Curia 1927 dec. 21.) 965
B Q g I Vétel. A K . T. 356. § 2-ik pontja alapján é r v é n y e s í t e t t I árkülönbözet meghatározásánál n e m a rendeltetési helyen, h a n e m a teljesítési h e l y e n v o l t piaci ár veendő alapul. (P. I V . 2 8 0 6 / 9 2 6 / 6 1 . sz. Curia 1926 december 17.) - - - V é t e l .
966
„ A h n e h m e n " SZŐ értelme. A n é m e t „ A b n e h m e n " ,
„ A b n a h m e " kifejezésnek a kereskedelmi forgalom k ö v e t kezetesen használt jelentőséget n e m tulajdonit, — a m e n n y i b e n e z e k k e l n e m csupán a t é n y l e g e s á t v é t e l t , hanem általában a v e v ő n e k a szerződés teljesítésére irányuló bármely cselekmónyet, — t e h á t a többi k ö z t a „leh í v á s t " is szokta megjelölni. (Lásd S t a u b Kommentárjának I I . köt. 18. lapját.) Oly esetben, h a a használt kifejezésnek a kereskedelmi forgalomban következetesen használt jelentősége nincs, a felek v a l ó d i szerződési akaratának megállapításánál a k ö t l e v é l tartalmán kívül a feleknek esetleg azt megelőzőleg t e t t nyilatkozatai, v a l a m i n t későbbi t é n y k e d é s e i é s m a g a tartása is figyelembe veendők é s emellett az okiratok magyarázatára v o n a t k o z ó anyagjogi szabályok is alkalmazandók. (P. IV. 2 8 1 0 / 9 2 6 / 2 2 . Curia 1926 december 17.)
19 Vétel elállás. Abból a tényállásból, liogy a peres felek közt létrejött adásvételi ügylet -teljesítése iránt négy é v e t meghaladó ideig a felek egyike sem tett semmiféle lépést, — a felebbezési bíróság az Ítéletében előadott helyes indokok alapján, a birói gyakorlatnak megfelelően vonta le azt a következtetést, hogy a felok az ügylettől kölcsönösen elállottak, hogy tehát alperes a felperestől felvett vételárelőleget az előbbi állapot helyreállitásakép visszatéríteni köteles s alperesnek a kölcsönös elállás folytán már egészben megszűnt ügylet nem teljesítése miatt felperes irányában kárkövetelése sincs. (P. VII. 5843/926/10. Curia 1926 december 22.)
967
B03
Kényszeregyesség. I. H a a hitelező a megállapodás értelmében esetleg valamivel rövidebb idő alatt jutott is a követeléséhez, ez a rövidebb fizetési határidő, szemben azzal, hogy ez a hitelező bejelentett követelése egyezségi quotájónak a fentiek szerint m é g csak 2 / 3 részét sem kapta meg, nem tekinthető az 50. § ellenére adott olyan külön kedvezménynek, amely okul szolgálhatott volna az alperesek által kötött kényszeregyesség jóváhagyásának az 54. § 1. pontja alapján való megtagadáséra s igy alapja lehetne a 64. § szerinti hatálytalanításnak. II. N e m szolgálhat alapul a kényszeregyesség hatálytalanítására a valódiságra nem vitás A · /. alatti okirat tartalmából megállapítható az a körülmény sem, hogy a 30,000.000 K megfizetése tekintetében mindkét alperes neje kezességet vállalt, mert kényszeregyességi hányadon lényegesen alul maradó kielégítésre tekintettel, a nevezett hitelezőnek előnyben részesítése m é n abban az esetben sem volna megállapítható, ha az alperesek a 30,000.000 osztrák koronát nem csupán kezességgel biztosítják, hanem a megállapodás létesítésekor nyomban ki is fizetik. (P. VII. 2376/926/16. Curia 1926 december 22.)
968
B 3
Kényszeregyesség. A külön kielégítési alapul szolgáló ingó dolgokat az utóbb folyamatba tett esődön kívüli kényszeregyességi eljárás költségeiből a dolog természete szerint, de a csődtörvény 55. §-ának analógiájára figyelemmel is csupán a kényszeregyességi eljárásba bevont tömegnek ezen külön kielégítési alapra eső tartozásai és költségei terhelik; az ezek levonása után fennmaradó külön kielégítési alapot képező ingó vagyon árverési vételára azonban már az illető zálogos hitelezőket illet' a foglalások sorrendjében. (Pk. V. 4679/ 1927 Curia 1927. nov. 3.)
969
B 3
C) Perjog. .
970
..
lCl 00 UU
Hatáskör hadi célokra történt foglalásból származó Igé„yjfcnéi,
(Ppé
33
§
)
Az
1912.
évi 68. t.-c. 33. §-ának
az 1922. évi 3-ik t.-c. 20. §. végbekezdésében foglalt rendelkezéssel való egybevetéséből, u g y nemkülönben a 4950/1920. és 6649/1924. M. E. sz. rendeletek tartalmából a magyar kir. Curia azt állapítja meg, hogy a kir.
0 kincstárnak, hadi célokra történt foglalásából származtatható megtérítési és azzal egy tekintet alá eső birtokba bocsátási igényeket birói uton érvényesíteni nem lehet. (Curia 1928 okt. 28. — P. V. 7233/1925. sz.) 971
© 09
972
© 09 © 09
b'fŐsSg. A választott bírósági szerződés, mint a birói hatáskört megállapító általános jogszabályok alól kivételt alkotó megegyezés, kiterjesztően nem értelmezhető. A választott biróság hatásköre tehát nem terjeszthető ki sem más személyre, sem más ügyre, mint akire és amely ügyre vonatkozóan az a választott bírósági szerződés tartalma szerint kiknttetett. (Curia 1926 nov. 9. — P. II. 6520/1926. sz.)
© 09
bíróság. A Pp. 767. §-a a választott bírósági szerződés érvényességét írásbeli alakhoz köti. Ebből önként folyik, hogy a szerződés tartalma tekintetében kizárólag az a mérvadó, ami az írásban bennfoglaltatik. Az tehát, ami abban nincs benn, a szerződő feleknek más adatok vagy bizonyítékok alapján esetleg megállapítható ügyleti akarata belemagyarázása utján nem pótolható. (Curia 1926 október 27. — P. IV. 5168/1925. sz.)
| gsa • VálaszttottMréséai MMfés értetaaazésa. A szerzőI • dés szerint az ebből a társas viszonyból eredő vitás kérdések választottbiróság döntése alá tartoznak. ,a választottbíróság tehát a t á r s a s viszonyból 'eredő vitás kérdéseken kivül semmiféle m á s kérdést döntése alá nem v o n h a t s igy a fentebb megjelölt t á r s a s á g i szerződés érvényességének elbírálásával olyan kérdés felett határozott, amely a választott biróság elé u t a l v a n e m volt s amely kérdés felett éppen ezért nem is dönthetett. (C. 1926. ápr. 15. P. IV. 2926—1925/14. sz.). ! 7
974
© 1 0 1
Végrehajtás külföldi pénznem iránt. A végrehajtási eljárás rendén a végrehajtató hitelező az idegen pénznemben való fizetést csakis annyiban szorgalmazhatja, amennyiben a marasztalási összeg a végrehajtás foganatosításakor a végrehajtást szenvedettnél a megítélt idegen pénznemben valósággal meg is találtatik; ellenkező esetben a végrehajtatónak csak arra nyilik joga, hogy a pénzforgalomban rendes árfolyammal biró áruként tekintett idegen pénznem megvételéhez szükséges összeg behajtásával az országos pénznemben nyerjen kielégítést. (Curia P. V. 3730/1926. sz. 1927 jun. 7-én.) 975
© 11 ©
Sorrendi tárgyalás költsége. A végrehajtási
törvény
_ _ _ _ _ _ _ nem tartalmaz oly intézkedést, amely szerint a kielégítési sorrend megállapítása iránti eljárás keretében kifogást emelt hitelezők, a másik hitelező javára költségben volnának marasztalhatók. (Curia 1926 november 4. — Pk. V. 7227/1926. sz.)
/
ESETTAR. Szerkesztik:
Dr. Huppert Leó, ifj. Dr. Nagy Dezső és
ifj. Dr. Szigeti László.
A) Magánjog. A szerződés tartalma a szerződő feleknek azt a kölcsönösen kifejezett akaratát teszi felismerhetővé, hogy felek a házasság bírói felbontása e s e t é n a v é t k e s s é g kérdésétől s ennek mibenlététől függetlenül k i v á n t á k v a g y o n i v i s z o n y a i k a t a szerződés értelm é b e n rendezni.
976
A 10
Kózszerzemény. A házasság tartama alatt visszterhesen szerzett v a g y o n abban az esetben is közszerzemény, h a a szerzés alapja csupán az egyik házastársnak t e v é k e n y s é g e v a g y k ü l ö n v a g y o n a v o l t é s — a m e n n y i b e n a szerzett v a g y o n ingatlan — ha azt. kizárólag az e g y i k házastárs tulajdonául jegyezték is be. Az, h o g y az alperes elhalt férje állítólag m u n k a k é p t e l e n v o l t s m i n t i l y e n a szerzésben n e m v e t t részt, másrészt h o g y a szerzés alapja állítólag az alperes külön v a g y o n a é s kereső t e v é k e n y s é g e volt, az előrebocsátott jogszabálynál f o g v a a kérdés eldöntését nem befolyásolja. (Curia P. I. 4751/1925.)
977
A 11
SzQlótartáS. Mindaddig, a m í g a férj — j ó l l e h e t végrehajtás utján — a felperessel szemben tartási kötelezettségének eleget tesz, az a n y a a gyermekei ellen a t ö r v é n y n é l f o g v a , a v a g y azért, mert a tartásra kötelezett v a g y o n á t a gyermekeire átruházta, tartásdíj iránti igénnyel fel nem léphet. (Curia P. I I I . 3251/1926.)
978
A 12
979
A 22
Bejegyzés megtámadása eredeti érvénytelenség okábél.
Minden kereset és igy a törlési kereset is csak anyagi jog oltalmára szolgál, és e g y m a g á b a n az a t é n y , h o g y a t e l e k k ö n y v i bejegyzés akkor m é g n e m h a t á l y o s szerződés alapján e s z k ö z ö l t e t e t t ki, a bejegyzést eredeti érvénytelenség okából sikerrel m e g t á m a d h a t ó v á m é g n e m teszi, — s h a n e m teszi azzá k ü l ö n ö s e n akkor, — ha a szerződés közben h a t á l y o s s á v á l t , m i n t h o g y a fennebb kifejtettek szerint a z érvén y e s n e k elismert szerződés alapján bekebelezett n y i l v á n k ö n y v i jog a szerződő felperesnek n y i l v á n k ö n y v i jogait n e m sérti. A t e l e k k ö n y v i rendtartás értelmében pedig v a l a m e l y bekebelezést eredeti érvénytelenség m i a t t m e g t á m a d n i és annak kitörlését k ö v e t e l n i csak az jogosult, a k i t a bekebelezés t e l e k k ö n y v i jogaiban sért. (Curia P . V I . 1505/1927. 1927. n o v e m b e r 24-én.)
I
22
980
hao Aa 303 A 303
Turpis causa. A törvényes házasságban lévő férfival ágyas -
• QQO
Turpis causa. ü g y a házasság felbontására irányuló kölcsönös megegyezés, mint az a megállapodás, amely
sági viszony letesitese és fenntartása maga a házassagi életközösség visszaállításának tartós akadályaként a házasélet megbontására is irányulónak lévén tekintendő, az erkölcsi közfelfogás szerint ez mindenkor a jó erkölcsökbe ütközőnek tekintendő. A jó erkölcsökbe ütköző viszonyból folvólag e viszony tartamán az egyik felet ért erkölcsi és vagyoni hátrány kiegyenlítéseként követelt kártalanítás, mint a jó erkölcsökbe ütköző követelés pedig birói jogsegélyben nem részesíthető. (Curia P. ü l . 798/1927. 1927 november 24-én.) ^^
A 303
szerint valamelyik házasfél arra kötelezi magát, hogy a megindítandó házassági bontóper ellen bizonyos jogvesztés terhe alatt akadályokat gördíteni nem fog, az erkölcsi fogalmakba ütközik és joghatályosnak el n e m ismerhető. Ám a kétoldalú turpitudóval terhelt ügyletből kapott szolgáltatást az általános anyagi jogszabályok értelmében csak abban az esetben kell visszaadni, ha megtartása a hozzájutott felet a másiknak hátrányára méltánytalanul gazdagítaná. (Curia P. III. 6745/1926. 1927. november 24-én.) * e z e S *6telezettSégp. A kezes csak saját nyilatkozatának tartalma szerint felelős, felelőssége nem terjed ki többre, mint amennyire kifejezetten kötelezettséget vállalt. Aki tehát megszorítással vállalt valamely kötelezettségért kezességet, akkor kötelezettségét nem lehet kiterjeszteni azon a határon tul, amelyet annak a nyilatkozatában szabott. (Curia P. V I I . 1677/1926.) 982
A 308
A 308
983
A 311
A 311
bölcsön valorizációja. Alperes az 1912. év folyamán
A 311
Kölcsön
felvett 600 forint készpénzt a felperestől kapta kölcsön, amelynek visszafizetésére felperes az alperest sokszor felszólította, de alperes a kiegyenlítést csak ígérgette s azt mindezideig n e m teljesítette. Az alperest ezek szerint, mint késedelmes adóst, a késedelem folyományaként a pénz elértéktelenedéséből származó hátrány megtérítésének kötelezettsége is terheli, — a felperes kereseti kérelme tehát annyiban is jogos, amennyiben követelésének valorizált értékben való kiegyenlítését kéri. (Curia P. III. 3830/1926.)
valorizációja.
A kölcsönügyletre
vonatkozó
jogszabályok értelmében a kölcsönvevő a kölcsönvett helyettesíthető ingó dologból ugyanazon nemben és minőségben ugyanannyit tartozik visszaadni, mint amennyit kölcsönvett. Készpénzkölcsönre vonatkoztatva, ez annyit jelent, hogy az adós a kölcsönvett összeget o l y a n értékben tartozik visszafizetni, mint amily értékkel az a kölcsönadás idején birt. Minthogy tiltó jogszabály nem áll fenn a kölcsönkövetelések átértékelése tekintetében — a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt
:>3
azzal, hogy a kölcsönkövetelést átértékelve ítélte vissza. (Curia P. VII. 2309/1926.) Valorizáció. Anyagi jogszabályt sértett a felebbezési bíróság azzal, hogy az átértékelés kezdő időpontjául nem a szerződéskötés napját, hanem az esedékesség s illetve a fizetés elmulasztásának a napját vette alapul; egyrészt, mert az átértékelés alapja nem a késedelem, hanem az egyenlő értékkicserélés elve, ami helyesen csak akként alkalmazható, ha a vételár a szerződéskötés időpontjában fennállott érték szerint vétetik számításba. (Curia P. II. 4724/1926.)
985
A 311
. Kölcsön valorizációja. Kölcsön átértékelésének a birói gyakorlat szerint csak akkor van helye, ha az adóst a fizetésben vétkes késedelem terheli, vagy ha a kölcsönnek értékálló javakba fektetése által gazdagodott. (Curia P. II. 6288/1925.)
986
A 311
987
A 311
Átértékelés engedményezés esetén. Mivel az engedmé-
nyesnek az engedményezőnél nincsen több joga': az átértékelés összegszerű megállapításánál nem az engedményesnek és az adósnak, hanem az engedményezőnek és az adósnak viszonyait kell figyelembe venni: /Curia P. VI. 5656/1926. 1927. december 14-én.) . Kényszer. A büntető eljárás alá nem vorit IV. r. felperesnek és a letartóztatva volt 'I—III. r. felperesek sorsa felett érzett aggodalma nem tekinthető oly lelki kényszernek, amely IV. r. felperesnek szabad akaratelhatározását kizárta volna s alapul szolgálhatna arra, hogy az A) és 6) alattiban foglalt megállapodás, illetőleg, az ezekben történt kezességvállalás a IV. r. felperesre vonatkozóan i3 érvénytelenittessék. (Curia P. VII. 2605/1926.) ,
988
A 313
Gazdasági lehetetlenltés. Az alperes által vitatott gazdasági lehetetlenülés nem forog fenn. Ennek szabályai ugyanis a birói gyakorlat értelmében csakis az áruszállításra köteles eladó javára alkalmazhatók, mert gazdasági lehetetlenülés bekövetkezéséről csak akkor lehet szó, ha a vételügylet tárgyául szolgáló áruk értéke a teljesítésre kitűzött határidőben a kikötött vételár összegét aránytalanul meghaladó mértékben emelkedett, ez az értékemelkedés pedig csakis az eladó gazdasági helyzetének megvédése szempontjából indokolja a szállítási kötelezettség megszüntetését, amiből okszerűen következik, hogy a vételár fizetésére kötelezett vevő ezekre a jogszabályokra sikerrel nem hivatkozhatik. (Curia P. IV. 5472/1925.)
989
A 314
Nyugdíj. A nyugdíjfizetési kötelezettség az állandó birói gyakorlat szerint a munkaadót mint közvetlen és a nyugdíjintézettel egyetemlegesen kötelezett adóstársat abban az esetben is terheli, ha az alkalmazottai nyugdíjigényének kielégítésére önálló jog-
990
| A 35
alanyisággal biró nyugdíjintézetet létesít. A nyugdíj követelésére jogosított tehát nyugdijának a fizetését közvetlenül a munkaadótól is követelheti és ezt az igényét a munkaadó mint egyetemlegesen kötelezett adóstárs ellen per utján a nyugdíjintézet perbevonása nélkül is jogosult érvényesíteni. A felebbezési bíróság ennélfogva nem sértett jogszabályt azzal, hogy alperest a felperes felemelt nyugdijának a fizetésére kötelezte anélkül, hogy felperes az alperes nyugdíjintézetét perbe vonta volna. (Curia P. I. 2621/1926. SngatlaB adásvétele. A más nevén álló ingatlannak eladására feljogosító meghatalmazásnak írásba foglalása az ügylet érvényessége szempontjából nem szükséges; következésképen alperes a felperes ingatlan jutalékát közokiratba foglalt és hitelesített meghatalmazás nélkül is eladhatta. (Curia P. V. 4440/1925.)
991 A 351
I
A 351 I
állandó
birói joggyakorlat értelmében.
I ha a vevő a megvett árut az eladótól kifogás nélkül átvette, őt terheli a bizonyítás abban a kérdésben, hogy az áru minőségi hiányban szenvedett. (Curia P. VI. 3495/1926.) Wísszsetses" aJántlékOSáSESál. A jogügylet visszterhes v o l tának megállapításánál ugy az átruházott vagyonnak, mint az átvállalt adósságnak ügyletkötéskori értéke .s illetve összege mérvadó, mivel ajándékot csak az az értéktöbblet képez, amelyet a megajándékozott az ügyletkötés alkalmával ellenszolgáltatásán felül kapott. Ennélfogva mellékes az a kérdés, hogy az átvállalt tartozás törlesztése» kölcsön volt-e, előnyösen lehetett-e törleszteni és miként nyert az kiegyenlítést. Jelentőséggel csak az adósságnak átvállalt összege bir, mert. ennyivel apadt az ajándék értéke. Tekintet nélkül arra, hogy az később mily aranyértékii összeggel nyert kiegyenlítést, mert az ajándékérték meghatározásúnál az átvállalt tartozás átvállalásakori értékében veendő figyelembe. (Curia P. I. 874/1926.)
A 352
994
A 352
Ajándékozás halál esetére. Az anya részéről történt
995
A 353
Üzem körében történt baleset nyugdíjigénynél. Helyes
ajándékozásnak a közte s az örökhagyó közt fennállott vérségi kapcsolat volt az alapja, aminélfogva okszerűen csak azt leliet feltenni, hogy az anya az ingókkal csak az örökhagyót s nem ennek nejét is kívánta megajándékozni, amivel szemben az alperes tartozott bizonyítani, hogy az ajándékozás az ő részére is történt. (Curia Pp. I. 2199/1924.)
a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a munkásnak az üzembe vezető uton munkába menetele és a munkából hazatérése az üzem érdekében teljesített munkának tekintendő, tehát az a baleset is, melyet a felperes férje akként szenvedett, hogy a gyárból hazaindulva, a gyár udvarán, amikor valakinek köszönni akart, a kezét
egy gyári munkásnak az ételhordó ládájába ütötte, a felperes férjét hivatalos működése körében és annak következtében ért balesetnek tekintendő.. Amennyiben tehát a felperes férjének az elhalálozása ennek a balesetnek volt a következménye, felperes az alperesek nyugdijszabályzatának 15. §-a alapján a nyngdij fizetését alperesektől jogosan követelheti. (Curia P. II. 4422/1926.)
996
A 354
A 354
Haszonbérlő hadbavonulása. A személyes gazdálkodásra
kötelezett haszonbérlőnek a hadbavonulása pedig — a föntebb felhívott körülményekre tekintettel — .jogszerű ok és alap arra. hogy a haszonbérlő a haszonbérleti szerződésben vállalt kötelezettségei alól mentesüljön. (Curia P. VI. 5431/1927.)
997
A 354
A 354
B
®rHzítés
®s bérbeadó szerződés szegése. Jogszabály,
h o g y . a bérbeadó köteles a bérbeadott dolgot a szerződésszerű használatra alkalmas állapotban a bérlő használatába bocsátani és gondoskodni, hogy a dolog a bérlet egész idje alatt szerződésszerűen használható maradjon.· Ugyancsak jogszabály, hogy abban az esetben, ha a bérbeadóit dolognak valamely kikötött tulajdonsága hiányzik, vagy később elenyészik, vagy ha a dolognak az átengedéskor oly hibája van, mely ázt a szerződésszerű célra használhatatlanná teszi, vagy használhatóságát számba vehetően csökkenti; vagy ha ily hibája a bérlet ideje alatt áll elő: a bérlő arra az időre, amig a dolog ily hiány miatt használhatatlan, bérfizetéssel nem tartozik. (Curia P. VI. 7348/1926.)
998
A 355
Szolgálati szerződés vasútnál. Az 1914 : XVII. t.-c. 54.
§-a a létszámból törlés előfeltételéül a szolgálatból való igazolatlan kimaradást irván elő, nem vonhatja maga után a létszámból való törlést az a körülmény, hogy a betegsége által a szolgálatban gátolt alkalmazott betegségének tartama alatt a vasútnál való jelentkezést elmulasztja. (Curia P. II. 4857/1926.) szerzö(lés és családi kapcsolat. A bírói gya! korlat által állandóan követett jogszabály szerint azzal a ténnyel, hogy a családfő háztartásában élő családtag a családfő gazdaságában dolgozik, — külön díjazás Ígérete vagy kikötése nélkül — a családfő és a családtag között szolgálati jogviszony nem létesül s a családtag munkája az általa a családfő háztartásában élvezett ellátással kiegyenlítettnek tekintendő. (Curia P. II. 5845/1925.)
999
1000
A 3551 Szolgá,ati
A 38
Kártérítési járadék felosztása. Az a gyakorlat, hogy a
kártalanítási összeg az özvegy és a kiskorú gyermekek közt */· és V. arányban osztandó meg. (Curia P. VI. 7648/1925.)
26 1001
A 38 „„ |
n
^'térítés mérve.
A gazdasági szakértő
peres
felek által a perben nem kifogásolt szakvéleményében, a kónveneiós gazdasági cselédeknek az évi keresményét illetőleg adott véleményt. Felperes az ellenkezőt nem is vitatta, de a kiskorúnak a balesetkori életkorát (13 év) tekintve nyilvánvaló is, hogy az a baleset idején ilyen alkalmazásban nem állott. Felperes kártalanítási járadékának a meghatározásánál tehát nem a conventiós gazdasági cselédek illetményei, hanem a földmiveléssel foglalkozó női munkásoknak átlagos keresete a mérvadó. (Curia P. VI. 7056/1925.) Elismerés és Jogtalan gazdagodás. Az anyagjogi szabályok értelmében az adós tartozás-elismerés esetén is az elismerésből folyó kötelezettsége . ellen az elismert kötelem fenn nem állása miatt, amennyiben az alaptalan gazdagodás visszakövetelő sének előfeltételei fennforognak, kifogást tehet. (Curia P. IV. 945/1926.) 1002
A 39
Alaptalan gazdagodás. Az értékesítésnél jóhiszeműen eljárt alperes a birtokából elkerült idegen valutát a felperes részére visszaszerezni és ezúton a felperesnek mást s esetleg többet visszaadni, mint ami az ő vagyonában az értékesítés után megmaradt, az irányadó anyagi jogszabály szerint nem tartozik. (Curia P. VII. 1106/1926.)
1003
A 39
1004
A 40
Jász-Kun-Statutum érvényességi köre. A m. kir. Curiának
a Polgári jogi határozatok tárába 405. sorszám alatt felvett· P. I. 2683/1916. számú elvi jelentőségű határozata szerint a JászKun Statutumban lefektetett jogszabályok ezidő szerint nem a Jász-Kun nemzetségből származók személyéhez fűződő kiváltságos jogot, hanem az egész Jász-Kun kerületre kiterjedő területi jogot foglalnak magukban.
* Ez a jogszabály — annak helyes értelme szerint — azt jelenti, hogy a Jász-Kun-Statutumok nem csupán olyan egyénekre nyernek alkalmazást, akik Jász-Nagy-Kun szülőktől származtak, hanem olyanokra is, akik származásuk szerint nem voltak jászok vagy kunok, azonban a Jász-Kun kerülethez tartozott valamely községben utóbb községi illetőséget nyertek s már a Jász-Kun kerületben laktak, amikor házasságot kötöttek. (Curia P. I. 3973/1925,) Közszerzemény. Annak megbirálásánál, hogy a nőnek pusztán a házassági életközösségnél fogva van-e igénye közszerzeményre, rendszerint a férjnek a házasságkötés idejében volt személyi állapotát kell irányadóul venni. (Curia P. I. 3973/1925.)
1005
A 40
27
B) Hitel jog. 1006
B 021
B 021
*,a*®roza'°'1·
,n
Intogrum restitutio. Alaptalan az
alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy neki (az alperesnek) joga kell, hogy legyen a felpereseket hasonló minőségben és értékű ingókkal természetben kártalanítani, ha elveszett ingóikat egyedileg visszaadni nem is tudná; mert felperesek az alperes őrizetére bízott ingókért, amennyiben ezeket az ingókat természetben vissza nem kaphatják, mást, mint azoknak bizonyos időpontban volt készpénzbeli egyenértéket az ezen tárgyakért felelős alperestől elfogadni nem tartoznak. P. VII. 1889/926/50. sz. Curia.)
1007
B 021
B 021
Keresk
* Ügyletek Ált. határozatok. Késedelem. Helyes
a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerint a felperest a részvények árfolyamkülönbségére alapított kereseti kérelmével elutasította, mert a dologszolgáltatásra kötelezett adós késedelem esetén nem tehető a véletlen közrehatása folytán előállott olyan kárért felelőssé, amely kellő időben való teljesítés esetén is bekövetkezett volna. Már pedig az értékpapírok emiitett árfolyamvesztesége akkor is beállott volna, h a az alperesek az értékpapírokat kellő időben kiszolgáltatták volna, — az pedig, hogy a felperes a részvényeket esetleg még árfolyamuk csökkenése előtt eladhatta volna, oly eventualitas, amely kiszámíthatatlanságánál fogva sem szolgálhat kármegállapitási alapul. (P. IV. 1103/926/14. Curia.) 1008
\ B 023
Kereskedelmi ügyletek teljesítése. Kártérítés IdOpontja.
A bírói gyakorlat által követett szabály, hogy a kár mérvének meghatározásánál az ingó elveszéséről való értesítés időpontja az irányadó. Az alperes a felperestől kapott: két darab p o n y v a tekintetében E · / . alatti levéllel 1920. évi december hó 20-án, a szénaprés tekintetében az F /, alatti levéllel 1921. évi április hó 14-én értesítette a felperest, hogy ezen ingók a birtokából kiesték, azokat visszaadni módjában nem áll. továbbá a perben sincsen semmi adat, hogy az emiitett ingók a fennebbi értesítések idejében az alperesnél még meg lettek volna és csak később kerültek ki a birtokából. • Élihez képest a két katonai ponyvának 1920. évi december hó 20-án, a szónakéziprásnek pedig 1921. évi április hó 14-én fennállott értéke megtérítéséhez van a felperesnek jogos igénye. Felperesnek az 1925. évi április hó 18-án megtartott tárgyaláson az akkori, érték alapul vételével történt kárfelszámitásában, mint nagyob • ban az emiitett összegek valorizációja iránti igény is bennfoglaltatik. Ez az igény jogos, mert a kártérítési követelésnek a fennebbi időpontokban beállott esedékességével a korona időközi nagyarányú értékromlása folytán a birói gyakorlat értelmében valorizációnak van helye. Az átértékelés mértékét illetően alperesnek a követelés alapjával szemben-nem jóhiszemű védekezése folytán a·koronaromlás következmé-
nyének kivételes körülmények fennforgása nélkül rendszerint alkalmazandó egyenlő arányú megosztásától való eltérés mutatkozott, az adott esetben indokoltnak s ezért és mert másfelöl a tapasztalat szerint a pénzromlás mindenkit sújtott és igy felperesnek sem állott volna módjában a kártérítés összegét a pénzromlás következményétől egészen mentesíteni, a kir. Curia a valorizáció aránykulcsát 75%-ban határozta meg. (Curia, P. IV. 2923/1926.)
1009
B 023
B 023
Ker"
teljesítése. Devlsa. A felebbezési
bíróság
itt is elfogadott jogi álláspontja mellett közömbös az. hogy az alperes megkisérlotte a Deviza Központtól dollárok igénylését, azonban a Deviza Központ nem bocsátott dollárokat az alperes rendelkezésére, hanem e helyett német márkákat engedélyezett, mert ez a körülmény az alperes szerződési kötelmén nem változtat. (P. VII. 1072/926/17. Curia.) Valorlzácl6 · Kétoldalú turpltudo. Abból a megállapított és meg nem támadott tényből, hogy felperes a keresetében megjelölt összegeket az alpereseknek oly célból adta át, hogy azokat üzleti befektetésekre használják fel, amely üzletekből származó hasznon azután mogosztozkodnak; valamint abból a szintén meg nem támadott tényből, hogy alperesek a felperes hozzájárulásával ezeket az összegeket a 3678/1917. M. E. számú rendelet hatályban léte idejében és anélkül, hogy az alkalmi egyesülésbe lépett peres felek a közszükségleti cikkek közé tartozó bor beszerzésére a rendeletben előirt hatósági engedéllyel bírtak volna, a közös borüzletbe fektették s ennek folytán a nagyobb tételekben vásárolt borokat ugyanilyen, v a g y hasonló tételekben nem közvetlenül a fogyasztók részére adták tovább, vonatkozó indokai alapján helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi következtetése, hogy a szóban forgó ügyletek az idézett rendelet és az 1920. évi XV. törvénycikk tilalmába ütköznek. Minthogy pedig a tiltott ügyletek semmisek: a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy felperes ezekből az ügyletekből folyóan az alperesektől sem teljesítést, sem pedig kártérítést nem követelhet, hanem csupán az előbbi állapot helyreállitásakép a közös borüzletbe fektetett összegek visszafizetését igényelheti, anyagi jogszabályt nem sért.
1010
B 024 B024
Részben alapos ellenben a felperesnek a visszatérítés mérvére vonatkozó panasza. Ennél ugyanis nem hagyható figyelmen kivül a korona időközi elértéktelenedése, miért is felperes a neki visszajáró pénzösszegnek megfelelő átértékelésére tarthat jogosan igényt. Minthogy pedig a perben oly adat merült fel, amely az adott esetben indokolttá tenné a birói gyakorlatban kialakult attól az elvtől való eltérést, mely szerint a felek a koronaromlásból előálló hátrányt rendszerint egyenlő arányban tartoznak viselni, ezért a m. kir. Curia az összegszerüleg különben nem vitás kereseti összegeknek 50%-os valorizálását itólte meg a felperes részére. Az alperesek részéről időközben teljesített fizetések ugyanígy átértékelten számitandók be a felperes követelésébe, kivéve az 1924. évi május hó 8-án teljesített, 13,000.000-os fizetést, miután e naptól kezdve a magyar korona értékében
29 lényegesebb változás nincsen, a kir. Curia ezt a tételt névértékében rendelte el beszámítani. (Curia, P. IV. 3044/1926.) :
1011
B B 024 024
* Ó. KésefSele!n és vétkesség. A fizetési késede-
Valorlz cl
lemből folyó felelősség mellett a kölcsönös követelések átértékelése szempontjából közömbös az, hogy terhelte-e vétkesség v a g y rosszhiszeműség a fizetésben késedelmes felet, mert az átértékelésnek nem az adós vétkessége, rosszhiszeműsége az alapja, hanem — a fentiek szerint — a korona értékének időközi csökkenése. (Curia, P. 3461/926.)
1012
a oriz ci4 B B 024 024 ^ ' ^ ·
Kezdőpontja és mértéke. Az anyagi joggal
ellentétesen döntött a felebbezési bíróság, midőn a felperesnek a keresetében megjelölt kétrendbeli tőke- és kamatkövetelésére nézve az átértékelés kezdőpontját 1921. évi julius hó 26. napjában állapította meg; jóllehet a követelések egyike 1919. évi április hó 5-én, másika pedig 1919. évi május hó 7-én vált esedékessé. A követelések átértékelésének a magyar pénz árfolyamának csökkenése az alapja és az adós a hitelező követelésének az ezzel az árfolyamcsökkenéssel kapcsolatos értékveszteségéért annyiban felelős, amennyiben az értékveszteség késedelmének ideje alatt következett be. Már pedig az· alperes által hivatkozott 12.000/1915. I. M. E. számú rendelet csak a bíróság részére szab meg eljárási rendelkezéseket arra nézve, hogy ítéletében megfelelő esetben a törvényben megszabott teljesítési határidő meghosszabbítását mondhatja ki, — nem tartalmaz azonban olyan intézkedést, amely a kereskedelemügyi m. kir. miniszter 3 /. alatt csatolt és az idézett rendelet 11. §-ának 2-ik pontja alá eső bizonyítványával is egybevetve, az alperes részére kormány hatóságilag adott fizetési halasztásnak — moratóriumnak — lenne tekintendő. Ennélfogva az alperes fizetési késedelme tartozása esedékességének fentebb emiitett időpontjaitól 'kezdve megszakítás nélkül fennforog. Ehhez képest az átértékelés kezdő napjául az esedékességnek emiitett időpontjait kellett megállapítani. Ellentétes az anyagi joggal a felebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy a magyar korona árfolyamcsökkenésével kapcsolatosan a felperest érő vagyoni hátrányt egészben az alperes terhére rótta. A pénz értékének csökkenése ugyanis a felektől független általános gazdasági válság következménye volt s igy ennek a követelések elértéktelenedésében mutatkozó hátrányát a hitelezőnek és adósnak az eset körülményei szerint megállapítandó arányban közösen kell viselni. Az emiitett arányt pedig a m. kir. Curia arra való tekintettel, hogy az alperes vasúti vonalai előbb az ellenséges megszállás, utóbb azoknak más állam területéhez csatolása következtében el vannak vonva kezelése alól s igy azok jövedelmei felett szabadon nem rendelkezhetett és ekként fizetési késedelme méltányos elbírálást érdemel: az alperes terhére 30%-ban állapította meg. Igaz ugyan, hogy az alperes a felebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő s igy az átértékelésnek a felebbezési bíróság ítéletében megszabott mértéke megtámadva nincsen. Ámde ez a körülmény a jelen esetben az átértékelés mértéke tekintetében irányadó
30 fentebb emiitett anyagi jogi szabálynak érvényesülését nem zárja ki, mert abból, hogy az alperes a felebbezési bíróság ítéletét felülvizsgálattal nem támadta meg, csupán az következik, hogy a felebbezési bíróság által az alperes terhére .megítélt marasztalási összeg le nem szállítható; már pedig a m. kir Curia jelen ítéletében a fentiek értelmében megítélt marasztalási összeg a felebbezési bíróság ítélete szerint számított összeget nemcsak megüti, hanem meg is haladja. (Curia, P. IV. 1584/1926.) Vétel. Az alperesnek megtartási joga megszűnt akkor, midőn a felebbezési bíróságnak meg nem támadott megállapítása szerint alperes a zár alól feloldott árut visszavette s noha ennek tőzsdei vagy piaci ára nincs — a 30 q árut ezután 1% hó múlva itt Budapesten szabad kézből eladta, a 38 q kiváltatlan árut pedig bécsi telepére visszaszállittatta s ott üzeme körében értékesítette, tehát az ügylet tárgyát képező egész árumennyiséget nem a K. T. 352. §-ában előirt módon a felperes terhére s veszélyére adta el, hanem azzal, mint sajátjával rendelkezett s igy az ügylettől elállva, az ügylet kölcsönös megszüntetéséhez maga is hozzájárult; ennek folytán az eredeti állapot visszaállításának szükségessége állott be. (Curia, P. VII. 2551/1926.)
1013
| B 03
Fuvarozói. Elévülés. Ellentétes az anyagi joggal á felebbezési bíróságnak a kereset e részének elévülésére nézve elfoglalt jogi álláspontja, mert a vasúti árufuvarozás tárgyában létrejött berni nemzetközi egyezmény (N. E.) 45. cikkében foglalt elévülési szabályok csak az elveszés, hiány, megsérülés vagy késedelemből származó kártérítési igényékre vonatkoznak, már pedig a felperes a most kifejtettek szerint keresetének ebben a részében nem az árü elveszése és nem is a felsorolt többi károkok miatt, hanem az áru hatósági elárverezése miatt támaszt kártérítési igényt. A felperes a második helyen emiitett kártérítési követelését a borküldemény elveszésére alapítja, amely — előadása szerint — részben amiatt következett be, mert az alperes őt, mint feladót a N. E. 18. cikkében foglaltak ellenére nem értesítette az áru feltartóztatásáról. Az áru elveszéséből származtatott ennek a kártérítési igénynek elévülésére nézve a N. E. 45. cikkében foglalt szabályok az irányadók, ezek szerint pedig az ily követelés egy esztendő alatt évül el; a N. E. 44. cikkének 1. pontjában megjelölt eset ugyanis nem forog fenn, mert a felperes nem szolgáltatott adatot arra, hogy az alperes a kárt csalárdságból okozta, az áru feltartóztatásáról .való értesítés elmulasztása pedig a felebbezési bíróság helyes· okfejtése szerint az akkori zavaros politikai viszonyok közepette vét kes gondatlanságnak nem tekinthető. Nem sértette meg tehát az anyagi jogot a felebbezési bíróság azzal, hogy a felperes eme követelésének elévülési idejét egy évi időtartamban állapította meg. (Curia, P. IV. 1572/926.)
1014
B 05
Üzletátruházfil. Az 1908 : LVII. t.-c. 5. §-ában foglalt rendelkezéssel szemben helyes a felebbezési bíróságnak áz a jogi álláspontja, 'hogy az üzletátruházó ellen az átvétel után
1015
B 05
31 megindult perben keletkezett ítélet jogereje az üzletátvevő alperesre nem terjed ki és hogy ebből folyóan az alperes tagadásával szemben a . kereseti követelés fennállását és összegszerűségét ebben a perben a felperes :' bizonyítani tartozik. (P. IV. 8215/926/25. sz. Curia.)
C) Perjog. Hatáskör. Őrlési adószolgáltatások után árkülönbözet és túlszállitás cimén megállapított összeg megfizetésére a kincstár ellen indított kereset tárgya közszolgáltatásból, tehát az adózóknak a kir, kincstárral fennálló közjogi viszonyából származó igény, amelynek ezen a jogi természetén nem változtat az, hogy az illetékes hatóság a követelés összegét megállapította. Általános hatásköri szabály, hogy közjogi (közigazgatási jogi) jogviszonyból eredő vitás ügyek csak akkor tartoznak rendes bírói útra, ha különös törvényes jogszabály oda utalja. , Ilyen rendelkezést sem az őrlési adót szabályozó 1921 : X X X I X . t.-c., sem más jogszabály nem tartalmaz. (Curia P. IV. 3070/1927. 1927 november 23-án.) 1016
C 00
Hatáskör és anyagi jog. Nincs oly jogszabály, amely szerint a tőzsdei áruüzleti szokásoknak valamely ügyletre alkalmazása csak a tőzsdebiróság illetékességének kikötésével együtt köthető ki, nincs tehát alapja annak a felperesi felülvizsgálati álláspontnak, hogy miután a bíróság a pergátló kifogás tárgyában hozott ítéletével a tőzsdebiróság illetékességének kikötését hatálytalannak mondta ki, — ezzel érvényét vesztette a kereset alapjául szolgáló kötjegynek a .tőzsdei szokások alkalmazását kikötő rendelkezése is. (Curia P. VII. 9090/1926. 1927 november 4-én.)
1017
coo
A bíró kizárása. A Pp. 59. §. 6. pontja szerint a biró csak olyan ügyben nem járhat el," amelyben mint az alsóbiróság tagja a megtámadott határozat hozatalában résztvett; az a körülmény azonban, hogy a fellebbezési bíróság egyik tagja a P. 479/1925. - számú per elsőfokú elbírálásában résztvett, bár az emiitett per ugyanazon végrendelet érvényessége felett folyt, ezt a birót á jelen per másodfokú elbírálásában való részvételtől el nem zárja; mert abban a perben azon az alapon volt megtámadva a végrendelet, hogy a végrendelkezp elmebajban szenvedett, a jelen perben pedig azon az alapon támadta meg a felperes a végrendeletet, hogy a végrendelkező kényszer hatása alatt tette. (Curia P. I. 7338/1927. 1927 december 5-én.) 1018
Fellebbviteli érdek. A felperes a keresetében nem támasztott ugyan követelést az elsőbiróság Ítéletének rendelkező részében megjelölt ezüstnemiiek kiadása iránt és ezeknek követelése
1019
C 03
32 a kereseti kérelemben bennfoglaltnak sem tekinthető, minthogy azonban az alpereseknek eme tárgyak kiadósára való kötelezése a felperesre nem sérelmes és minthogy a felperesnek megítélt jog érvényesítése felperes tetszésétől függ, a felperes az ítéletnek erre vonatkozó rendelkezését sem támadhatja meg. (Curia P. I. 4053/1926.)
1020
C 03 C 03
Felf0lyam0d*S-
k0ltSe^ek tárgyában. A
felfolyamodó
a másodbiróság végzésének azt a részét támadja, amelylyel a másodbiróság a végrehajtáskérési költség kérdésében határozott. A felfolyamodást azért kellett visszautasítani, mert a Pp. 40. §-ának 5. bekezdése szerint a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó Pp. 551. §-ának első bekezdése é» ennek a törvényhelynek a Pp. 521. második bekezdésével egybevetett értelme szerint· a másodbiróságnak egyedül a költséget tárgyazó rendelkezése ellen további felfolyamodásnak helye nincs. (Curia Pk. V. 6987/1927. 1928 január 24-én.)
1021
" c " 0 4 ~ ® 0 m m a s visszahelyezés.
C 04
A
vizjogról alkotott 1818. évi
X X I I I . t.-c. 156. íjának ama tartalmából, hogy mindazon ügyekben, amelyek az emiitett törvény szerint a vizszabályozásra, a vízhasználatra és a vizek elleni védelemre vonatkoznak, a közigazgatási hatóság illetékes; még akkor is, ha esetleg birtokháboritás történt, ami sommás visszahelyezésre adna jogot.· (Curia P. V. 4907/1927. 1927 nov. 8.)
C 07
Viszontkereset a bontóperben. A házassági kötelék egy-
C 09
V^tásztott bíróság kikötése. Az érvényesen létrejött
séges voltánál fogva bontóperben a házasság felbontása kérdésében a keresetnek és viszontkeresetnek csak egységes és együttes elbírálása alapján lehet érdemleges ítéletet hozni, még abban az esetben is, ha a fellebbezési bíróság ítélete ellen csak egyik irányban éltek jogorvoslattal. Az ügyet ezért a m. kir. Curia a viszontkeresetik nézve is elbírálás tárgyává tette, jóllehet a viszontkereset alapján történő bontás ellen a felek egyike se élt felülvizsgálati kérelemmel. (Curia P. III. 4772/ 1927. 1927 október 28-án.)
1023
C 09
_ írásbeli alapszabályok társasági szerződésnek tekintendők, hatályuk nincs a társasági tagok aláírásától feltételezve; az alapszabályok írásbeli szerződési jellegét tehát nem érinti az a körülmény, hogy azt a felperes mint társasági tag nem irta alá. N y i l v á n alaptalan ezért a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperesi alapszabályoknak a választott bírósági eljárásra vonatkozó része irányában azért n e m lehet joghatályos, mert az, aláirás hiányában nem tekinthető a Pp. 767. §-ában megkívánt írásba foglalt szerződésnek. (Curia P. VII. 2192/1927. 1927. november 29-én.)
ESETTAR. Szerkesztik:
oDr.
Huppert Leő, ifj. Dr. Nagy Dezső és
ifj. Dr. Szigeti I ászló.
A) Magánjog. 1024
A 12 A 12
y
-
1025
A 13
Levél, mint jogfenntartás lejárt tartási követelésre. Köz-
1026
A 13
Anya kereseti joga törvénytelen gyermek tartásánál. A
1027
A 22
Tulajdonközősség és telekkönyv.
Men tartáS A férjnek szülői azzal a beleegyezé' sükkel, h o g y nagy fokban hadirokkant s igy súlyos testi fogyatkozásban szenvedő s csakhamar teljesen munkaképtelenné, s ő t magával tehetetlenné v á l t fiuk, — ki önmagát s nejét eltartani képes n e m v o l t , a házastársul v e t t n ő t háztartásukba és gazdaságukba v i t t e s á fíu haláláig feleségével — a felperessel — e g y ü t t a szülőkkel tényleg közös háztartásban is éltek s a szülők az eltartásukról gondoskodtak is : a felperes eltartásának a gondját is magukra vállalták s az özvegységre j u t o t t nő eltartásáról már ezen az alapon gondoskodni tartoznának, a m e n n y i b e n ez v a g y o n t a l a n és keresetképtelen s oly tények nyernek megállapítást, amelyekből jogszerüleg az állapitható meg, hogy az alperesekkel közös háztartásban élés és együttmaradás a felperesre nézve elviselhetetlenné vált. (Curia P. I I I . 3122/1927.. 1928 február 8-án.)
vetlenül az alpereshez a tartásdíj kiegyenlítésére vonatkozólag intézett levélbeli felszólítások, maguk az első felszólítás megtörténtétől kezdve m é g fennállott 39 havi időre esedékessé v á l t tartásdijak t e k i n t e t é b e n az ezekre vonatkozó követelés kifejezett fenntartását is magukban foglalják. (Curia P. I I I . 3177/1927. 1928 február 3-án.)
bírói gyakorlatban elfogadott jogszabály ugyanis az, hogy amennyiben a házasságon kivül született gyermek eltartására vonatkozó, a törvénynél f o g v a őt egyedül és kizárólag terhelő, sőt jogerős birói ítélettel is megállapított kötelezettségének a természetes a t y a n e m tesz eleget, az alapjában m a g á t a gyermeket illető tartási követelés .az ő t eltartani kényszerült anyára száll át, a megítélt s már lejárt tartási követelésnek a gyermek eltartására kényszerült felperes személyes követeléseként v a l ó megítélése t e h á t nem sérti az anyagi jogot. (Curia P . I I I . 3177/1927. 1928 február 3-án.)
Téves a fellebbezési
bíróságnak az a jogi álláspontja, h o g y a tulajdonostársaknak a tulajdonközösség megszüntetése iránti kérését, illetve i g é n y é t a természetben v a l ó tényleges megosztás megtörténte kizárja. T é v e s pedig azért, mert ingatlanra vonatkozóan a tulajdonközösség a tulajdonostársak között a telekkönyvben akkor is fennáll, amikor a természetben a meg-
34 osztás a tulajdonostársak között végleg megtörtént is, de az a telekkönyvben keresztül nem vitetett. (Curia P. V. 11/1927. 1928. február 21-én.) Termény-kamat. A korona értékének, fokozatos és rollamos hanyatlása idején általánossá vált az a szoká3, hogy a szerződő felek az eladdig készpénzben kötelezett szolgáltatások (kölcsön, vételár, haszonbér stb.) helyett értékállóbbnak jelentkező termény (buza, rozs) szolgáltatást kötötték ki, illetve kötelezték.
A 311
A terményszolgáltatás a pénztartozás jogi természetével birt, s arra az általános kötelmi jogszabályok nyertek alkalmazást, igy a késedelmes teljesítésére vonatkozólag a, pénztartozásokra alkotott jogszabályok is. De az 1925. évi X X X V I I . t.-c. által hatályban tartott 1923. évi X X X I X . t.-c. 4. §-ának második bekezdéséből is nyilvánvaló, hogy késedelmi kamat a tőketartozásra irányadó forgalmi cikk mennyiségében is megítélhető. Minthogy azonban ez esetben, — a felhívott törvényszakasz szerint, — a törvény 1. és 2. §-ában meghatározott kártalanításnak helye nincs, a m. kir. Curia, a felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyet adva, —5 alpereseket csak 5 % buza kamat fizetésére kötelezte. (Curia P . VI. 7132/1926. 1928 március 8-án.) 1029
351 A 351
ln
A 351
R e t e t t h i l , a me tel
A
Satlan
®r*ékemelkedése "ételnél. A megvett
ingatlan
értékemelkedése a vevő uj tulajdonos javára bekövetkezett oly esély, amely épp ugy nem szolgálhatna alapul arra, hogy a felperes a kötelezett vételár teljes mérvben átértékelt összegénél magasabb vételárat követelhessen az alperestől, amint nem lehet ok és alap arra, hogy a szerződéses kötelezettség nem kellő teljesítéséből az alperesre netán háramlott kár fedezetére a felperes javára betudassék. (Curia P. VI. 471/1927. 1928 január 31-én.)
1030
A 351
'
S <Íntés melletti vételnél. Helyesen fej-
tette ki a fellebbezési bíróság, hogy a megtekintés mellett/ történt vételnél is szavatol az eladó a dolognak törvényes kellékeiért, vagyis a vételkor, illetve az átvétel idejében megvolt lényeges ^rejtett hibáiért ; hogy tehát az alperesek is felelősséggel tartoznak a cséplőgépnek fentebb emiitett lényeges rejtett hibáiért. (Curia P. V. 8699/1926. 1928 február 1-én.) 1031
A
354
Gazdaságl
le|iet
e t l e n ü l é s lakásbérletnél. A lakások és üzlethelyiségek bérlete tekintetében törvényszerűen kim o n d o t t kormányrendeletek a bérek megállapítása, a felmondási jog és a szabad bérletforgalom korlátozása, majd ennek fokozatos helyreállítása tekintetében külön is részletes rendelkezésekben már megszabják azt a joghatást, amelyet a változott gazdasági viszonyok az ingatlant bérbea d ó és az azt bérlő jogaira és kötelességeire gyakorolnak. Ezen túl a bérlő az őt terhelő bérfizetési kötelességét gazdasági lehetetlenülés okából meg nem tagadhatja és ebből az okból, ezt engedélyező külön jogszabály nélkül
A 354
35 a bérleti szerződés megszüntetését sem követelheti. (Curia P. VI. 2537/ 1927. 1927 december 1-én.)
1032 A 355 A 355
Szo'Eá,at' szerződésnél
dijazás védelme. Azoknak
a szemé-
lyes szolgálatoknak a természetéből továbbá, amelyeket felperes az irányadó tényállás szerint az alperes házánál állandóan teljesített, — okszerű a következtetés arra, hogy eme szolgálatok után abban az esetben, ha azokat a családi kötelék körén kívül eső és az illető család tagjaival szemben cselédnek tekintendő idegen személy végzi el, — rendszerint bérfizetés követelhető. S mert- felperes a teljesített szolgáltatás díjazásáról soha le nem mondott, a felperes kereseti követelésének jogosultsága az alperessel szemben fennállott szolgálati viszony cimén annál a jogszabálynál fogva is megáll, amely szerint szerződési jogviszony valamely munka állandó teljesítéséből és ennek a teljesítésnek elfogadásából is érvényesen keletkezhetik. (Curia P. III. 4847/1927. 1928 február 29-én.)
1033
A 355
Gyógyszerész felmondási ideje. I. Az állandó birói gyakorlat
az egyetemi oklevéllel rendelkező gyógyszerész alkalmazottnak is csak akkor biztosit egy évi felmondási időt, ha nagykiterjedésű és forgalmú egész üzletre kiható kimagasló vezető és . irányító munkakörrel van alkalmazva. II. Az 1876 : XIV. t.-c. nem tartalmaz oly rendelkezéseket, melyek a nem szakértő gyógyszertár tulajdonosnak alkalmazási és felmondási jogát kizárnák és azt a gyógyszertári gondnok kizárólagos jogkörébe utalnák. Sőt a 125. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a gyógyszertár tulajdonosa alkalmazottjával magánjogi szerződési viszonyban áll, kétségtelen, hogy a magánjogi szolgálati viszonyt a tulajdonos, mint munkaadó saját személyében is felbonthatja. (Curia P. II. 9053/1926. 1928 február 16-án.) Nyugdijvalorizáció. H a az érdekelt munkaadó nak az 1914. évben érvényben volt nyugdíj szabályzata a nyugdíj összegére nézve bizonyos felső határt szab meg, amelyet a nyugdíj a fizetés magasabb volta és bármily hosszú szolgálati időtartam dacára semmi körülmények között sem haladhat meg, ugy ilyenkor az átértékelés alapja a legkedvezőbb esetben sem lehet több a szabályzat szerint' elérhető és eleve korlátolt legfelsőbb nyugdíj összegnél. Ennélfogva tehát az a körülmény, liogy maga a jogosult vagy a hasonló állást betöltő más alkalmazottak az 1914. évben már ennél sokkal nagyobb és mily összegű fizetéssel bírtak, teljesen közömbös. (Curia P. II. 9321/1926. 1928 február 23-án.)
1034
A 355
Kegydij. Ahhoz, hogy a törvény értelmében kegydijról lehessen beszélni, nem szükséges, hogy az a szolgálati szerződésben, vagy egyébként legyen kikötve, elegendő, ha a szolgálatadó az ily járandóság fizetésére a szolgálati szerződés megszűntekor önként kötelezi magát, vagy később vállal ilyen kötelezettséget. A járandóság elnevezése a törvény szempontjából közömbös, a lényeg az, hogy a teljesített szolgálat fejében, vagy arra figyelemmel a szol-
1035
A 355
36 gálatot teljesítőnek, vagy családtagjának visszatérő időszakokban tessék. {Curia P. II. 6779/1926. 1928 január 11-én.)
1036
A 356
A 356
Megbizd e,á
fizet-
" á s i joga vállalkozási szerződésnél. Az anyagi
jog szerint, ha a vállalkozó vállalt kötelezettsége teljesítésében tanúsított késedelmes eljárásából már előrelátható, hogy a vállalkozás a kikötött időre befejezést nem nyer, is igy a vállalkozó teljesítési késedelme előreláthatólag be fog állani, a megrendelő (alperes) anélkül, hogy a teljesítési időt, illetve a vállalkozónak késedelembe esését be kellene várnia és függetlenül attól, hogy a késedelem tekintetében a vállalkozót vétkesség terheli-e vagy sem, a konkrét körülményekhez képest megfelelő záros határidőt tűzhet ki a mulasztás pótlására oly hatállyal, hogy ennek eredménytelen eltelte u t á n a megrendelő a szerződéstől jogosítva lesz elállani. (Curia P. VII. 8971/1927. 1928 február 10-én.) Vétel kiskorúakkal. Az adásvételi szerződés hatályossága a jelen esetben a kiskorú eladókat illetőleg gyámhatósági jóváhagyástól függött, ennek bekövetkeztét pedig a felperesek bizonyosnak nem vehették s ha ennek ellenére a kiskorúakra eső vételárat nem az árvaszékhez szolgáltatták be, hanem harmadik személy részére előre kifizették, ami egyszersmind a kiskorúak ingatlanát terhelő haszonélvezeti jog rendezésére is szolgált, ez pedig természetesen szintén árvaszéki jóváhagyást igényelt, ugy a kockázat a felperesek terhére is esik, mert nekik tudniok kellett, hogy a jelzett fizetési módozat, — amely szerint a fizetés nem a kiskorú eladók, hanem harmadik személy részére történt, — nem tekinthető kétségtelenül hatályos teljesítésnek. (Curia P. VI. 1905/1927. 1928 febr. 28-án.)
1037
A 356
Í038
A 357
Ügyvédi dij költségjegyzékért. A költségjegyzék össze-
1039
A 357
Ingatlan haszonbérletének
állításáért az ügyvédet külön dij nem illeti meg. (Curia P, VI. 3866/1927. 1928. január 26-án.)
közvetítése.
Az 1920. évi
X X X V I . t.-c. 97'. §-ának 3. pontja és a 60.000/1921. F . M. rendelet 230. §-a értelmében kihágást követ el az, aki ingatlanok forgalmának közvetítésével s ingatlanok adásvételével az Országos Földbirtokrendező Bíróság engedélye nélkül üzletszerűen foglalkozik. A fellebbezési bíróság — épp ugy mint az elsőbiróság — a felhívott törvényhelyben foglalt rendelkezés helyes értelmezésével fogadta el azt a jogi álláspontot, mikép ez a tiltó rendszabály a mezőgazdasági ingatlanok haszonbérletének közvetítésére is vonatkozik, vagyis az ily ügyleteket közvetítő is elköveti a felhívott rendelkezésekbe ütköző kihágást, h a ezzel az O. F. B. engedélye nélkül üzletszerűen foglalkozik. U g y a n i s a közönséges felfogás szerint is a "közvetítés üzletszerűségének alkateleme az ellenszolgáltatás (dijazás) kikötésén, érvényesítésén felül az is, hogy az illető a közvetítést hivatásszerűen több ízben gyakorolja. Fogalmilag ki van zárva tehát az üzletszerűség akkor, ha valaki a köz-
vetítést ellenszolgáltatás kikötése, érvényesítése mellett ugyan, de nem hivatásszerűen, nem is többször, hanem csupán egy ízben — alkalomszerűen — vállalja, teljesiti. (Curia P. VII. 3814/1927. 1928 január 31-én.) 1040
A 33 Kártérítés tartásért H a a, tartásdíj iránti igény a kár_ _A_ _ 38 _ _ _ térítés jogi természetét és jellegét ölti magára, a jogos árkigény összegének meghatározására nincsen az befolyással, hogy a kártérítésre kötelezettnek a nőtartásdij kielégítése elől elvont vagyonokból, s általán van-e annyi jövedelme, amennyit a kárigény kielégítése megkíván ; hanem az ily tartásdíjra· nem a családjog alapján álló ideiglenes nőtartásdijra vonatkozó, hanem a jogellenes cselekmény által okozott kár teljes megtérítésére vonatkozó jogszabály nyer alkalmazást. (Curia P. III. 6840/1927. 1928. február 29-én.) Kártérítés. A nem vitás tényállás szerint a felperes az alperesek mulasztásából őt fenyegető kárát maga hárította el — kártérítést nem igényelhet. Joga volna a felperesnek ahhoz, hogy annak a költségének megtérítését követelje, ami a kár elhárítása körül felmerült. (Curia P. VII. 4231 / 1927. 1928. február 24-én.)
A 38
A 38
Kártérítési kötelezettség forradalmi tevékenységért Az a
körülmény, hogy forradalmi időkben egy hatósági jogkört színlelő bizottságba alperesek tagokul beválasztattak, az alperesek kártérítési felelősségének megállapítására elégséges okul és alapul nem szolgálhat. De nem terhelhetők felelősséggel az alperesek a város vezetősége által a felperesnek okozott károkért azon az alapon sem, hogy ezt a vezetőséget a törvényhatósági bizottság választotta, mert a bizottság tagjai S a bizottsági közgyűlés által választott funkcionáriusok között megbízó és megbízotti viszony a választás ténye által nem létesül, s igy az utóbbiak törvényellenes, büntetendő ténykedéséért a bizottsági tagok nem szavatolnak. (Curia P. VI. 2727/1927. 1928 február 15-én.) Állam felelőssége. Az anyagi jogot a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta, amidőn az I. r. alperest (az államot) kártérítés fizetésére kötelezte, mert M. A . akkor, amidőn a szökésben volt N. J. huszárt elfogta és a kaszárnyába visszakísérte, szolgálata teljesítésében, tehát hivatalos eljárásban volt, ezenfelül pedig az utasítást N. J. felakasztására a reá (M.-ra) ruházott szolgálati hatalom felhasználáséval, még pedig azzal visszaélve adta ki. Ezekhez járul, hogy tekintettel az eset körülményeire, jelesül az N . J.-t ért jogsérelem kirívó voltára és a peresfelek vagyoni helyzetében az I. rendű alperes javára mutatkozó nagy különbségre: a méltányosság legelemibb követelményeképpen jelent kezik, hogy az I. rendű alperes a cselekmény vagyoni következményét az eltartóját veszített özveggyel szemben viselje. (Curia P. VI. 6694/1927. 1928. január 19-én.)
A 39
38
1044
A 40
A 40
0szö
' y ° s egywség alakja. Az örökség tárgyában az
osztályos társak között létrejött egyezség alakszerűséghez kötve nincs, ezért ebben a tárgyban létrejött szóbeli megállapodás is érvényes, kivéve, ha a felek az ügylet létrejöttét és érvényességét írásbeli formához kötötték. (Curia P. I. 5692/1927. 1928. január 12-én.)
1045
A
41 A 41
Szem
c'yazonosság Igazolása végrendeletnél. A megálla-
pitott, e részben meg nem támadott tényállás szerint a végrendeleti tanuknak az örökhagyót negyedik végrendeleti tanú saját ügyvédi irodájában mutatta be a végrendelet alkotásakor. Elől emiitett tanuk az örökhagyót sem előbb, sem utólag sohasem látták és nem ismerték. E tényállásból az általa felhozott helyes indokok alapján a felebbezési bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy ez a három tanú nem bírt képességgel annak a bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, s mert az 1876 : XVI. t.-c. 3. §-a értelmében a magánvégrendelet érvényességének feltétele, hogy a végrendelkezésnél együtt jelen volt tanuknak e képességgel birniok kell, az a körülmény, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, az ügyleti tanuk által bizonyítandó, s más bizonyíték által nem pótolható. (Curia P. I. 6452/1926. 1928. január 27-én.)
syennek öröklése. Mivel az örökbefogadott gyermek a szülő és gyermek közti viszonyban a törvényes gyerbiekekkel egy tekintet alá esik, a végrendeletnek a gyermekek érdekét szemelőtt tartó intézkedése az örökbefogadott gyermekre éppen ugy vonatkozik, mint a vérszerinti leszármazó kra. (Curia P. I. 7463/1926. 1928 március 9-én.) 1046
A 42 A 42
B) Hiteljog. 1047
Kereskedő fogalma. Minthogy a kérdéses korcsmaüzem a kisipar körét meg nem haladja és az a körülmény, hogy az italmérés a nem nagy lakosszámu T. községben csekély költséggel épült fürdőüzem tehát kisebbszerü vállalat keretében folytattatik, a korcsmaüzletnek a kisipar körét meg nem haladó terjedelmét teszi felismerhetővé, a felek társulása a K. T. 5. §-a értelmében kereskedelmi társaságnak nem minősül, hanem egyszerű magánjogi társaságnak. (Curia P. IV. 5120/1927. 1928 február 24-én.) 1048
g 00
B00
DQAá
Szolgálati Viszony ; tengerésztiszt. A magyar tengerészeti jog pedig nem tartalmaz oly rendelkezést, ámely szerint a tengerészi szolgálatra felfogadott alkalmazottak szolgálati viszonya, ideértve a tengerésztisztek szolgálati viszonyát is, felmondási idő betartásával volna megszüntetendő, hanem a tengerészeti jog általános szabálya szerint a tengerészek és tengerésztisztek részére más kikötés hiányában a bér a hajózás megkezdésétől a hajózás befejezéséig jár és a tengerészeti jog
B004
39 elbocsátás esetén az alkalmazott részére kártérítést csak abban az esetben biztosit, h a a hajótiszt vagy tengerész a szolgálatból a hojózás tartama alatt vagyis a szegödési idő lejárta, illetve a hajónak a rendeltetési kikötőbe való érkezése és a szabad közlekedésre bocsátása előtt jogos ok nélkül bocsáttatik el. Az 1774. évi április 25-én kibocsátott „Edito politico di navigazione merkantile" 7. fejezetének 15. §-a értelmében a h'ajóparancsnoknak a h'ajótisztekkel, tengerészekkel stb. való megegyezései a hajó indulása előtt irásbelileg kötendők meg és a megegyezés a hajó személyzeti jegyzékébe hiven bevezetendő, mert máskülönben a hajótiszteknek és tengerészeknek esküvel megerősített bemondását kell hitelesnek tekinteni. (Curia P. 7084/ 1927. 1928. március 13-án.) Szolgálati viszony. A kereskedelmi szokásnak is megfelel, hogy nagyobb kereskedelmi vállalatok egyes leányvállalataikhoz saját közegeiket közvetlenül kirendelik anélkül, hogy az alkalmazott ezáltal a leányvállalat tisztviselőjévé válnék. Az 1914. évi X I V . t.-c. 17. §-a alapján kijelölt személyt kizárólag csak a szorosan v e t t sajtójogi felelősség, nevezetesen a sajtórendőri, büntetőjogi és legfölebb azon magánjogi felelősség terheli, amely a· felhívott törv. 40. §-ából folyik és ami a 'lapban megjelent közlemények tartalmával van szoros összefüggésben, míg az ő felelőssége a lapkiadó vállalat jogi személy egyéb üzleti és magánjogi ügyleteiből származó kötelezettségekre, — amelyek közé az alkalmazottaknak a szolgálati szerződésből eredő esetleges igényei is tartoznak, — már ki nem terjed. (Curia P. II. 8280/1927. 1928 febr. 15.)
1049
B 004
Szolgálati viszony. Felperes munkakörét a fellebbezési bíróság nem nyilván helytelen ténybeli következtetéssel állapította meg fontosabbnak, tekintettel arra, hogy alperes felperest gyári műszaki üzemvezetőként alkalmazta havi 5;000.000 K fizetéssel és felperesnek ez a javadalmazása akkor is megmaradt, amidőn felperes munkaköre pusztán az áruk átvételére és beszámolására szorítkozott. (Curia P. II. 9401/1926. 1928 február 24-én.)
1050
B 004
Szolgálati viszony. A munkaidő üzeme megnagyobbodásának ténye és az alkalmazott teendőinek ezzel összefüggő megnövekedése magában véve nem adnak alapot a szerződésszerüleg kötelezettnél magasabb fizetés követelésére. Az alkalmazott szerződésszerű illetményeinek felemelését egyoldalúan egyáltalán nem követelheti és amennyiben magát kellően díjazottnak nem találja, ez csak arra szolgálhat okul, hogy a szolgálati viszonyt megszüntesse. (Curia P. II. 9248/1926. 1928 március 1-én.)
1051
B 004
1052
B
Szolgálati viszony. A munkaadónak az alkalmazottaival
szemben fennálló szerződésnek az alkalmazottak terhére irányuló jövőbeli módosításáról az alkalmazottak a szerződési szabadság elvéből kifolyólag szabadon folytathatnak egymással megbeszéléseket és
40 a munkaadó az alkalmazottnak oly magatartását, mellyel munkatársait valamely irányban szóval befolyásolni, meggyőzni kívánja, — kifogás tárgyává jogszerűen nem teheti. (Curia P. II. 7797/1926. 1928 febr. 14.)
1053
B010 B010
Kereskede,mi
B 013
Há^áoylársaság. lg. tag lakhelye ; érdekeltség. A tár
társaság- Tagsági jog. Csak valamely
társasági tagnak lehet beleszólása a társasági ügyek vitelébe, a csupán együtt egy tagként jelentkező örökösök egyike tehát, aki bár az elhalt tag után 1/8-ad részben érdekelt, egymagában nem lévén jogosult társasági tagként fellépni, meg sem támadhatja a társaság valamely jogügyletének vele szemben való joghatályosságát egyedül azon az alapon, hogy az az ő tudta és hozzájárulása nélkül keletkezett. (Curia P. IV. 9263/ 1927. 1928 február 29-én.
1054
B013
saság ügyeinek intézése nem szükségképen kívánja meg a székhelyen, vagy annak közelében való állandó tartózkodást, mert az ügyvezetésre és az ügymenetre való befolyás nem csupán személyes, hanem postai vagy távirati érintkezés utján is gyakorolható. Másfelől arra nézve sem állit fel a törvény vagy az alapszabály tilalmat, amely szerint a társasággal harmadik személyként jogviszonyban lévő egyén ekép való érdekeltsége okából az igazgatóságba beválasztható nem volna. (Curia P. IV. 4327/1927. 1928 március 22-én.)
1055
B 021 B 021
Általán0S ka^rozat°k
B 021
Keresk
; kezesség. Nincs oly
jogszabály,
_ _ _ _ _ hogy az együttkötelezettek ne védekezhessenek egymástól függetlenül s a kezes ne vitathassa a kötelezettség fenn nem állását akkor is, ha az egyenes adós a hitelező követelésével szemben nem védekezik is. Az a körülmény tehát, hogy az egyenes adós jogerősen marasztaltatott, nem zárja ki, hogy a kezes ne védekezhessék és ne támadhassa meg a kezességvállalást tartalmazó jogügyletet tévedés alapján. (Curia P. VII. 4807/ 1927. 1928 március 1-én.)
1056
B 021
' k l e t e k általában; különbözeti ügylet A sze-
rencsejáték tekintete alá eső tőzsdei ügylet akkor forog fenn, ha megállapítható, hogy a megvett értékpapírok tényleges átadása és átvétele a szerződő felek akarata szerint eleve ki volt zárva s a felek akarata csupán az értékpapíroknak vételi és eladási ára közti árkülönbözet megszerzésére irányult. (Curia P. VII. 1154/1928. 1928. március 22-én.)
B03
Vétel; K. T. 350. § alkalmazása joghasonlóság alapján.
,A hajtó energia kifejtésére szolgáló gépeknél a géppel kifejthető lóerő a vevő szempontjából kétségtelenül olyan lényeges tulajdonság, amelynek hiánya a vevőt feljogosítja, hogy a gépet, mint a szerződésnek meg nem felelő árut a K. T. 350. §-ának hasonszerü alkalmazásával tekintet nélkül a K. T. 346. és 349. §§-ainak határozataira visszautasíthassa és a vételügylettöl elállhasson. (Curia P. IV. 5724/1927. 1928 február 28-án.)
41 Alkuszi ügylet. Az állandó bírói gyakorlat értelmében, ha az ügylet a közvetítő tevékenysége következtében tényleg létrejött — az a körülmény, h o g y a megbízó az ügylettől utóbb elállott, nem szünteti meg a közvetítőnek a közvetítési dij iránti jogát. (Curia P. VII. 5559/1927. 1928 március 9-én.)
1058
B 09
1059
B 2
IOSO
B
1061
B 5
Csőd. Költségek a „külön" perben és a megtámadási
perben. A Cs. T. 150. §-a a bejelentett követelés valódisága ós osztályozása tekintetében f o l y t a t o t t külön per költségeiről rendelkezik és. a megtámadási költségeire alkalmazást nem nyerhet. A megtámadási pernek s egyáltalában a tömeggondnok által a csődtömeg képviseletében folytatott egyéb pereknek költségei, amennyiben a tömeggondnok pervesztessé válik és az eljárási költségekben marasztaltatik, a Cs. T. 48. §. 1. pontja szerinti tömegtartozás tekintete alá esnek. (Curia P. VII. 4272/1927. 1928 február 23-án.)
2
Csőd ; megtámadás. Nem támadható meg a Cs. T. 27.
§-ának 2. pontja alapján a vagyonbukottnak a megállapodásból kifolyóan a hat hónapi időtartamon belül eszközölt fizetésben jelentkező jogcselekménye sem azért, mert a felperes tömeggondnok az alperes által az adós ingatlanára az utóbb kiegyenlített követelése erejéig szerzett zálogjogot meg nem támadhatván, a fizetés idején a csődhitelezőkkel szemben is hatályban volt zálog-, illetve külön kielégítési jog az állandóan követett birói gyakorlat értelmében kizárja az ezzel biztosított követelés kifizetésének megtámadását még abban az esetben is, ha az alperes a fizetés elfogadásakor a fizetések megszüntetéséről t u d o t t volna is. (Curia P. VII. 1484/1927. 1927. november 17-én.)
Tisztességtelen verseny. A 23900/1924. I. M. számú ren-
delet oly intézkedést, amely a felfolyamodás és az érvénytelenítési per párhuzamos igénybevételét kizárná, nem tartalmaz; sőt abból a körülményből, hogy a felfolyamodás okait felsoroló 13. §. 2—6. pontjait a 14. §-ában egyszersmind érvénytelenítési okoknak is jelöli meg, egyenesen arra kell következtetni, hogy a felek a szűkebb körben mozgó és a contradiktorius eljárás előnyeit nélkülöző felfolyamodás mellett a szóbeli eljárást, valamint a teljes bizonyítás felvételét lehetővé tevő ós a felfolyamodás eredményétől független peres eljárást vehessék igénybe. (Curia P. IV. 549/1927. 1928 február 29-én.)
C) Perjog. 1062
C 00
Illetékesség Ingatlanra vonatkozó kötelmi perekben. A
telekkönyvi tulajdonjog megszerzése iránt kötelmi alap o n indított keresetekre, vagyis á személyes (kötelmi) jellegű vagyonjogi perekre nézve a Pp. 39. §-ának az ingatlan fekvése szerinti kizárólagos birói illetékességet megállapító rendelkezései nem vonatkoztathatók, kétség-
42
'
telen, hogy a jelen esetben a Pp. 180. §-ának 3. pontjában említett pergátló körülmény fenn nem forog, hanem a bírói illetékesség a Pp. 19. §-a szerint igazodik. (Curia P. V. 6348/1927. 1927. november 3-án.) Hatáskör. Alperesnek a Pp. 180 §. 1. pontjára alapított pergátló kifogás elutasítása miatt felhozott felülvizsgálati támadását a m. kir. Curia alaptalannak találta; mert az a körülmény, hogy valamely ipari vagy kereskedelmi vállalat létesítését közérdek, vagy hatósági intézkedés teszi szükségessé, vagy írja elő, az még ezeket a vállalatokat közhivatalokká nem minősiti, hanem azok minőségét az általuk végzett feladatok és kötött ügyletek szerint kell elbírálni.
C 00
Minthogy K. th. város alperesnek közgyűlési határozatával a közélelmezési hivatal megszüntetése után létesített az a közellátási szerve, illetőleg üzeme, melynek a felperes vezetője volt, nem vitásan, nemcsak kötött forgalmú, hanem szabadforgalmu árucikkeknek (petróleum, zsir, hüvelyesfélék, burgonya) nagyban való beszerzésével és eladásával is, tehát a K. T. 258. §. 1. pontjában meghatározott kereskedelmi ügyletekkel üzletszerűen foglalkozott, — ezért az alperes város közellátási szerve, illetőleg üzeme kereskedelmi vállalat, nak és az alkalmazottai kereskedelmi alkalmazottaknak tekintendők (Curia P. II. 6562/1926. 1927 október 7-én.) I ^ ^ p e r e s t a baleset az 1905. évi október hó 31-ik napI ján érte, tehát olyan időpontban, amikor az 1907 : X I X . t.-c. még nem volt életben. Ebből következik, hogy a jelen perre a rendes bíróságnak van hatásköre, tehát a rendelkező rész szerint kellett határozni. (Curia P. VI. 3190/1927. 1928. január 18-án.)
1064
C 00
1065
C 02
Keresetváltoztatás
váltóperben.
A
fellebbezési bíróság
jogszabálysértés nélkül mondotta ki, hogy a felperes az alperes perbebocsátkozása előtt jogosítva v o l t keresetét akként megváltoztatni, hogy váltó helyett az annak alapjául szolgált köztörvényi ügylet alapján kérte az alperes marasztalását. (Curia P. VII. 998/1927. 1927. november 4-én.) Pertársaság. Ugyanarra a dologra több önálló követelés erejéig eszközölt foglalás esetében eme követelésekre jogosítottak között nincs olyan kapcsolat, hogy ama dolog iránt támasztott igény reájuk nézve csak egységesen volna eldönthető. Az alperesek mint külön végrehajtatok között tehát csak azért, mert a felperes által ellenük külön indított keresetek egyesittettek és együtt döntettek el, a Pp. 80. §-a szerinti pertársaság nem létesült, következéskép az elsőbiróság ítélete ellen egyedül a IV. r. alperes által beadott fellebbezés a nem fellebbező I., II. és ü l . r. alperesek érdekében is beadottnak n e m tekinthető. A IV. r. alperes csatlakozási kérelmét vissza kellett utasítani azért, mert az alperesek között a Pp. 80. §-a~értelmében pertársaság nincs; s mert a IV. r. alperes nem a saját érdekében, hanem a többi alperesek hátrányára
(őse
c
02
43 és ellenfele érdekében csatlakozott a felperes felülvizsgálati kérelméhez amire pedig nem jogosított. (Curia P. V. 5941/1926. 1928. január 28-án.)
A számadási per szükségessége. A Pp. 130. §. 1. bekez-
1067
désében külön kiemelt szükségességét a számadási perekről szóló második bekezdés nem tartalmazza, a gyám és a gondnok által előterjesztett számadás helyességének megállapítása iránti pernek a törvény rendes utján való lefolytatását az 1877 : X X . t.-cikk 130. §-ának 2. bekezdése az ott foglalt előfeltételek mellett megengedi. E külön törv é n y e s rendelkezéssel megengedett megállapítási per tekintetében tehát a bíróság nem bocsát', ozhatik annak további vizsgálatába, vájjon az a bperes jogállapotának biztosítására az alperessel szemben a törvényes szabálytól függetlenül is szükséges-e? (Curia P. II. 6056/1927.) Perszünetelés és anyagi jog. A birói gyakorlat értelmében az egy évi elévülésnek a keresetindítás által előidézett félbeszakítása addig tart, amig a kellően lefolytatott per jogerős ítélettel vagy egyébként el nincs intézve, ha azonban az eljárás a felek mulasztása vagy megállapodása következtében szünetel, az elévülés félbeszakítása a feleknek, v a g y a bíróságnak utolsó cselekményével véget ér, ezen időtől kezdve tehát az elévülés újra kezdődik. (Curia P. IV. 2401/ 1927. 1927 október 14-én.) 1068
G 02
10S9
С 03
Perújítás uj jogszabály alapján. Helyes a fellebbezési
107Ó
G 03
Beszámítás a feloldott fellebbviteli eljárásban. Nincsen
bíróságnak az a jogi álláspontja is, hogy a m. kir. Curiának 87. sz. teljes ülési döntvénye sem szolgálhat a perújítás alapjául. Jogforrás, különösen az alapperbeli eljárás befejezése után hozott felsőbb bírósági döntvény, avagy későbbi törvény (1926 : X V I . t.-c.) nem lehet a Pp. 563. §. 11. pontja szerint kért perújításnak az alapja, amely törvényes rendelkezés szerint ugyanis a perújításnak az az előfeltétele, hogy az uj előadás és bizonyítók а perbeli tényállásnak valamely döntő kérdésére vonatkozzék. (Curia Р. II. 6292/1926. 1927 október 4-én.)
olyan kötelező bizonyítási szabály, amelynek értelmében valamely vagyontárgynak értéke csakis szakértővóleménnyel volna megállapítható. Ennek hiányában tehát a bíróság nincs elzárva attól,' hogy a v a g y o n ' értékének megállapításánál a szakértői bizonyítástól különböző más bizonyítási adatot vehessen figyelembe. A feloldás folytán az ügy feloldott részében újból a fellebbezési eljárás szakába jut, amelynek során alperesnek módjában lesz a 8 millió koronára vonatkozó, Írásbeli fellebbezésében felhozott, de a szóbeli tárgyaláson előadni elmulasztott beszámítási kifogását is a Pp. 498. §-á értelmében érvényesíteni. (Curia P. IV. 5580/1927. 1928. január 17-én.)
1071
С 1
A bérbeadó elsőbbségi Joga. A magyar királyi Curia előrebocsátja, hogy a végrehajtási törvény
(1881 évi
44 L X . fc.-cikk) 72. §-ának helyes értelme szerint a bárbeadót megillető törvényes zálogjog tekintetében a lejért bérrészletekre nézve a félév mindig a foglalás és nem az árverés megtörténtétől visszafelé számítandó. (Curia Pk. V. 7418/1927. 1927 december 2-án.) 1072
" ( S í
fügyuéá a saját mesében tartozik a tiflBíségelre végre» hajtást kérni. A végrehajtást a végrehajtató kérelmére megszüntették, ezután kérte az ügyvéd a költségek erejéig a végrehajtás elrendelését. A végrehajtató képviselőjét az 1912 : LIV. t.-c. 18. §-ának utolsó bekezdésében harmadik személyek igényeivei szemben megállapított elsőbbségi jogából kifolyóan megillette ugyan az a jog, hogy a maga részére, mint felének képviselője részére, végrehajtást, kérhessen, de ezt nem tette, ezzel az eljárásával tehát elállott attól a hivatkozott 18. §-ban megállapított elsőbbségi jogából kifolyó jogától, hogy a szóbanforgó költség behajtása végett végrehajtást a maga részére kérhesse meg. (Curia Pk. V. 7432/1927. 1928 január 12-én.)
© 1
I © % 1 "®e®s®®S08 köveíelés soresásánál vaüerlsSelő. A jelzálogiI i lag biztosított követelés csak a biztosítás mértékének keretében, nem pedig azt meghaladó összegben sorozandó annak dacára s, hogy a jelzál o gos hitelező követelésének átértékelten leendő sorozása iránt pert is indított, mivel az a későbbi jelzálogos hitelezők sérelmével járna. Különben is perenkivüli eljárásban a bíróság nem is dönthet abban a kérdésben, hogy valamely követelés átértékelendő és igy sorozandó-e? (Curia Pk. V. 1221/1927. 1927 m á r c i u s 24-én.) 1073
ZáOogjog biztosítása. A hagyomány összegét megállapító ítélet alapján tekintettel az 1894 : X V I . t.-e. 82. §. 3. bekezdésében foglalt rendelkezésekre, helye v a n annak, hogy a megítélt hagyomány a hagyományos kérelmére a hagyatéki eljárás rendjén a zálogjognak a hagyatéki ingatlanokra való bekebelézése utján biztosittassók. (Curia P. I. 1869/1926. 1927 szeptember 24-én.)
1074
ESETTAR. Szerkesztik:
Dr. Huppert Leó, Ifj. Dr. Nagy Dezső és
ifj. Dr. Szigeti László.
A) Magánjog. 1075
A 11
Nő tartás megegyezéses különélés esetén. Ha a házas-
társak kenyérkereset céljából különélnek s a külön. élő férj a nő tartásáról nem gondoskodik, jogosítva van utóbbi, ha a különélés hibáján kivül történt, tartást követelni. (Curia P. n . 7546/1927., 1928 május 9-én.) ' ' Törvénytelen gyermek tartása. A házasságon kivül született gyermek anyja gyermekének iskoláztatása s pályaválasztásánál jogosítottnak tekintendő gyermekét oly iskoláztatásban részesíteni s őt oly pályára nevelni, mely az ő' társadalmi állásához illő s annak megfelel, a természetes apa azonban, a z ezzel járó költségeket csak vagyoni viszonyaihoz mérten tartozik viselni. A természetes anya magá^ihivatalnoknői minősége a társadalmi állásához képest tehát a gyermeknek középiskolába járatása s ily jellegü neveltetése az ő társadalmi állásának megfelel, s a gyermek tartásának és neveltetésének költségei elsősorban és kizárólag a természetes apát terhelvén, _az alperes az iskoláztatási költségeknek csak attól a részétől szabadulhatna, mely az anya társadalmi állását már meghaladja. (Curia P. III. 7584/1927., 1928 májusi 1.) '
1076
A 13
Törvénytelen gyermek tartása. Jogszabály az, hogy a házasságon kivül született gyermek eltartási kötelezettsége a természetes apa halálával nem szűnik meg, hanem a természetes apa elhalálozása alkalmával már fennállván, mint nem személyes terhet tévő hagyatéki tartozás ' száll át az örökösökre s mint bármely más hagyatéki tartozás, a hagyatéki vagyonból elégítendő ki s az örökös annak ilymódon való kiegyenlítését a hagyaték erejéig tűrni tartozik. Jogszabály, hogy a tartásdijat a természetes apa hagyatékából érvényesítő házasságon kivül született gyermek tartása fejében csak oly járadékot követelhet, amilyennek szolgáltatására az apát a hagyaték alapján, — saját keresőképességét figyelmen kivül hagyva — esetleg fennálló más törvényes tartási· kötelezettségei számbavételével lehetne kötelezni. (Curia P. III. 6280/1927. 1927. novmber 16-án.)
1077
A 13
46 Telekkönyv és haszonbérlet. Felperes az ingatlaA 22 1078 A 22 n o k tulajdonjogának az A ) alatti ajándékozási szerződés alapján való megszerzése alkalmával tudta, s mint családtagnak, tudnia is kelett, hogy jogelődje, vagyis a peres felek édesatyja, a kérdésben forgó ingatlanokat már az átruházás előtt haszonbérbe adta alpereseknek s ekként elsőrendű alperes is ezen a cimen tartja birtokban a felperesnek ajándékozott ingatlanokból az ő (első r. alperes) által használt — elkülönített — birtokrészeket, s mint-' hogy felperes az ingatlanokat nem viszterhes szerződéssel, hanem ajándék utján szerezte, következőleg azokat a rajtuk levő teherrel (haszonbérleti jog) szerezte meg, ennélfogva elsőrendű alperessel szemben a jogelőd terhét képezett haszonbérleti jogügyletet pusztán telekkönyvi tulajdonjoga alapján egyoldalulag meg nem szüntetheti. (Curia P. V.· 4324/1927. 1928 junius 8.)
1079
A 300
A 300 JUU.
Kiskoru
szerződése és a bíróság felülvizsgálati joga.
biróság jogosított támadás esetén vizsgálni még gyámhatósági jóváhagyás esetében is, vájjon a szerződésben foglalt vételár az ingatlan értékének megfelel-e, vagyis, hogy a kiskorú eladó szolgáltatása és ellenszolgáltatás között nincs-e a kiskora hátrányára jelentékeny aránytalánság. (Curia P. V. 4211/1928. 1928 május 25-én.) 1080
A 302
Vakok által kötött jogügylet. Az 1886 :VTL törvény-
cikk a vakok által kötött ügyletek érvényességéhez nem kívánja meg az ügyletnek közjegyzői okiratba foglalását, s a 21. §. c) pontja szerint csak az okirat által való bizonyítás történhetik csupán közjegyzői okirattal, a vakok által kiállított minden okiratra nézve, amennyiben a jogügylet megkötésénél személyesen járnak el. Eszerint a vak ( részéről kiállított magánokirat az abban foglalt jogügylet létrejöttét nem bizonyítja még abban az esetben sem, ha az okirat egyébként a Pp. 317. §-ában megszabott alakban van kiállítva.
H a azonban az ingatlant elidegenítő ügylet nincs közjegyzői okiratba foglalva s vitás, hogy valóban az okiratba foglalt ügyletet létesitette-e a vak személy, akkor a részéről kiállított okirat vele szemben nem szolgálhat bizonyítékul, hanem a magánokiratba foglalt jogügylet létrejöttét más módon — nevezetesen tanuk vagy a felek eskü alatti kihallgatásával — kell bizonyítani. (Curia P I 8629/1926. 1928 május 11-én.)
1081
A 3051 »-.wwwi
a
d°ssa'
szemben a törvényben
meg-
engedett kényszereszközök alkalmazásba vételének kilátásba helyezése abban az esetben sem jogellenes, ha. az adós hitelének megrendülésével jár.
47 Az anyagi és erkölcsi ' törikretétellel, valamint a büntető feljelentéssel való fenyegetés tenyere a P p , 535.§-ának rendelkezésével szemben csak a felülvizsgálati eljárásban felhozott bizonyíték pedig annál kevésbbé volt figyelembevehető, mert a felperes beismerése szerint heteken át folytatott tárgyalások kölcsönös levélváltás alakjában közölt eredményének, a vitatott fenyegetés által elő. idézett lelki kényszerrel fennállott' okozati összefüggését, mint a kényszer egyik lényeges előfeltételét, megállapítani nem lehet. .(Curia P. III. 8444/1927. 1928 január 17-én.) Alapper és átértékelési per viszonya. Az átértékelés iránti igény az 1928. évi XII. t.-e. 13. §-a értelmében a rendes magánjogi elévülési idő alatt ujabb keresettel szorgalmazható és csak a követelés átértékelésére irányuló, ebben a perben a peres felek között,fennálló jogviszonyból származó jogok és kötelezettségek újból vita tárgyává nem tehetők, sem a most már kizárólag csak átértékelendő- kövtelésnek a korábbi perben jogerősen elbirált jogalapját felülvizsgálni nem lehet. (Curia P. III. 5489/1927. 1928 május 31-éri.) 1082
A 311
A 311
Átértékelés mérve buzavaluta esetén. Az adóslevél
szerint a pénztartozás s kamata „búzában" teljesítendő. Ez nemcsak már az ügyletkötéskor létesült s a feleknek a pénz értékcsökkenéséből eredhető következmények elhárítását célzó' megállapodás, ^hanem egyúttal az átértékelés mérvének meghatározását is jelenti és pedig oly kép, hogy a kölcsönt felvevő alperesek az értékcsökkenés egész veszélyét viselik és igy 100%-os átértékelés , elvállalását tartalmazza. (Curia P. VII. 8154/1927. 1928 április-24-én.)
1084
Vásári helypénz-jog természete. Az egyes árusítóhelyeken árusitó egyének és a közigazgatósági hatóság között magánjogi értelemben vett bérleti viszony sem a fedett vásárcsarnokokban, sem a nyilt piacon kiielölt árusítóhelyek tekintetében létre nem jött.
A 354
Az árusitó ennélfogva az árusítóhelyért a fedett vásárcsarnokokban épp ugy, mint a nyilt piacokon, a helyes meghatározás szerint nem is (bért fizet, hanem a szolgáltatás jogi természetének megfelelően helypénzt, vagyis közszolgáltatást ró !e. (Curia P. VI. 8478/1927. 1928 május 1.) Baleseti járadék mértéke. A felperest, mint hátramaradt házastársat, kártalanításul olyösszegü járadék illeti, mint amennyit férje életében jövedelméből reáforditott, vagy fordíthatott.
1085
mek
A 38
Ez az összeg, ha eltartásra szoruló gyermek, vagy több gyermaradt, az állandó bírói gyakorlat értelmében az úgynevezett
48 általános költségek számításba vételével, rendszerint a férj összjövedelmének 40%-a, gyermek nem létében 50%-a. (Curia P. VI. 8301/1926. 1928 május 31-én.)
B) Hiteljog. Cég. A birói gyakorlatban kialakult cégjogi szabály szerint a kereskedelmi cégjegyzékbe részvénytársaság cége természetes személy polgári nevét tartalmazó cégszöveggel csakis abban az esetben jegyezhető he. ha a részvénytársaság e természetes személy kereskedelmi üzletének szerződés utján átvételét a bejegyzéssel kapcsolatosan igazolja. (Curia P. IV. 8722/1927. 1928 április 1§.)
1086
B001
1087
B003
Kereskedelmi alkalmazotak. önként távozó alkalmazott igénye haszonrészesedésre. Az erdőkitermelési
ügylet itiszta haszna után járó 10%-os nyereségrészesedés kérdése csak azon szabály szem előtt tartásával dönthető el, hogy az olyan alkalmazott, aki állását önként és a saját elhatározásából, jogos ok nélkül, az üzlet teljes lebonyolítása előtt hagyta el, — amint az az elfogadott tényállás szerint felperesre nézve is megállapittatott — haszonrészesedést esak akkor és annyiban követelhet, ha és amennyiben az üzlet végleges és teljes lebonyolítása után valóban nyereség jelentkezik, mig az üzlet lebonyolítása közben, bizonyos időpont szerint, például az alkalmazott kiválása idején esetleg mutatkozó és még nem a végeredményt feltüntető nyereség az önként távozó alkalmazottnak haszonrészesedés követelésére sem alapot, sem irányadó mértéket nem ad. (Curia P. II. 2525/1927. 1928 május 21.) 1088
[Boos
Kereskedelmi alkalmazott. Szerződés rögtöni hatályú
felbontása. Az Ipartörv. 94. §. b) pontja szorosan magyarázandó, t·. i. szerződésfelbontási okul csak maga a munkaadó, annak helyettese vagy családtag ellen intézett sértés vehető, ami azonban szintén csak ugy értendő, hogy ez a szükséges munkafegyelmet kivánja biztosítani és ennélfogva a munkaadónak csak olyan helyettesét védi, akinek működési köre ugyancsak a kérdéses alkalmazottat foglalkoztató üzemre terjed ki és aki az illető alkalmazottnak a szolgálati szerződésből folyó tevékenységet illetően feljebbvalója (Curia P. H. 8806/1927. 1928 május 30.)
1089
Kkereseti társaság tagjának felelőssége harmadik sze-
mélyek irányában. A meg nem támadott tényállás szerint, a II. és ü l . r. alperesekkel, mint együttes képviseletre jogosított cégtagokkal, bejegyzett I. r. alperes közkereseti társaság a vonatkozó változásnak a cégjegyzékbe bevezetése és kihirdetése nélkül már feloszlott akkor, amikor az üzletet a régi cég alatt egyedül foly- ' tató II. r. alperes a cég részére felvett és a cég által felhasznált ke-
49 reseti kölcsön tekintetében az ügyletet a beállott változásról nem tudó felperessel megkötötte. E tényállás mellett a III. r. alperesnek a Kt. 19. §-ának második bekezdése és a törvény 88. §-a alapján a kölcsön megfizetésében, történt marasztalása jogszerű. (Curia P. IV. 6871/1927. 1928 május 10.)
Kereskedelmi
1090
ügyletek
meghatározása.
Kezesség.
Nincsen olyan jogszabály, amelynél fogva a jótálló az adóstól a kezességért kikötés nélkül jutalékot, vagy más ellenértéket követelhetne. (Curia P. II. 9434/1926. 1928 március 8.)
Altalános
1091
határozatok. Kereskedelmi
utalvány. Az
anyagi jog szabálya szerint az utalványozó mindaddig. visszavonhatja az utalványt az utalványozottal szemben, amig ez azt az utalványos irányában el nem fogadta. Annak tehát, hogy az utalványos az utalványózottól fizetést követelhessen, — az utalványozott részéről az utalványos irányában tett elfogadási nyilatkozat' az előfeltétele. • (Curia P. VII, 5566/1927. 1928 április 18.)
Általános határozatok. Kamat. A felperes' felülvizsgálati kérelme arra irányul, hogy az alperes a megállapított részhátralék után 1919. október hó 1-étől kezdődőleg 9% rézanyagban szolgáltatandó késedelmi kamat megtérítésére köteleztessék. E kérdés megoldásánál szem előtt tartandó, hogy a felperes által hivatkozott az a jogszabály, hogy a hitelező követelése után a késedelem idejére kamatot követelhet, nem készpénzbeli, hanem más helyettesíthető ingó dolog szolgáltatásában álló tartozásnál csak ily értelmű külön kikötés vagy az illető jogviszonyra vonatkozó törvényes rendelkezés alapján nyerhet alkalmazást, mert a magánjog általános szabálya szerint (ekép rendelkezik a magánjogi törvényre vonatkozó, 1928 március 1-én az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat 1153. §-a is) csak a pénzfizetésre kötelezett adóst terhelően áll fenn a késedelem idejére törvényes kamat fizetésére kötelezettség. Nem tesz ez alól kivételt a Kt. 282. és 283. §-ainak szabálya sem, mert az abban foglalt rendelkezés helyes értelmezése szerint nem jelenti azt, hogy az alkalmazási körébe eső kereskedelmi ügyletekből származó bármely követelés után követelhető a lejárattól, illetve megintéstől kamat, hanem csak abban az irányban intézkedik, hogy — feltéve mikép a magánjog szabálya szerint valamely adott esetben kamat egyáltalában követelhető — ez az igény mely időponttól illeti meg a hitelezőt. (Curia P. IV. 5483/1927. 1928 április I I . )
1092
B 21
Altalános határozatok. Treuhand. A hű kéz (Treuhand) intézményének hazai szokásjogunkba is átment anyagi jog szabályai szerint a bizalmi egyén, akinek kezére a ^ szerződő felek dolgukat bizták, a feleknek a dolgot érintő m agat art á/ÍÚ
1093
B01
50 sát, illetve ebből folyólag a dologra egyoldalúan t á m a s z t o t t i g é n y ü k jogosultságát szerződésszerűség szempontjából ellenőrizni, ennél a ténykedésénél a felek mindenikének érdekét pártatlanul s z e m e l ő t t tartani és amennyiben az igény bármelyiküknek a szerződésen alapuló jogvédte érdekét s é r t e n é : annak kielégítését m e g t a g a d n i t a r t o zik. E jogszabálynál fogva az alperes, m i n t ily bizalmi e g y é n , a felperesnek a részvények kiszolgáltatása iránt támasztott· igényével szemben a szerződés keretei k ö z ö t t a z t is szem előtt t a r t a n i v o l t köteles, hogy a felperes a vételár fizetésére nézve megszabott k ö t e l e s s é g é n e k e l e g e t t e t t - e ? N o h a a C) jelű levél, amely az alperesnek a megbízásából folyó tennivalóit más tekintetben szabályozza, a vételár m e g f i z e tésének ellenőrzésére vonatkozó kötelességéről e m l i t é s t n e m t e s z , mert az ily bizalmi egyén f e n t e m l í t e t t általános ellenőrzési k ö t e l e s sége magából megbízatásának természetéből folyik és igy — f i g y e l e m mel arra, hogy megbízatásának ,,hű k é z " minőségót a C) jelű levél kifejezetten megjelöli — a feleknek erre vonatkozó külön u t a s i t á s a nélkül is fnnáll. (Curia P . I V . 1435/1928. 1928 május 3 1 . ) Vétel. Szállítási ügylet. Abból, h o g y az eladónak az eladáskor m é g áruja nincs, a valóságos s z á l l í t á s t kizáró szándékára következtetni, ez okból az ü g y l e t e t j á t é k ü g y l e t n e k minősíteni és attól a birói uton érvényesítés jogát m e g t a g a d n i a tőzsdei forgalomban sem lehet. (Curia P . I V . 6380/1927. 1928 m á j u s 1 0 . )
1094
B 03
1095
B 03
Vétel. Utólagos teljesítési határidő.
Eladás késedel-
m e s fél rovására. I. A z osztrák általános kereskedelmi
törvény 356. §-ában foglalt rendelkezés a magyar kereskedelmi törvény 354. §-ában foglalt rendelkezéssel nemcsak lényegben, de m é g a szövegében is azonos; e szakaszok helyes értelmezése szerint a késedelmes félnek, m i n t a törvény szövgében előforduló „ e n g e d n i " , illetőleg „ g e w ä h r e n " szó mutatja, az utólagos teljesítésre szolgáló határidőnek k i t ű z é s é t kérnie kell. II. A m a g y a r kereskedelmi törvénykönyv 342. §-ának, illetőleg az osztrák kereskedelmi törvénynek ezzel azonos rendelkezését t a r t a l mazó 354. §-ának a, birói gyakorlat által elfogadott helyes é r t e l m e z é s e szerint az árunak az e szakaszokban megjelölt· határozatok m e g t a r tása m e l l e t t foganatosított· eladása a fizetésben és átvételben késedelmes vevő rovására megtörténtnek csak akkor t e k i n t h e t ő , h a a z t az eladó igazolatlan késedelem nélkül teljesiti és m e r t az ily eladásnak bizonytalan eshetőségekre való elhalasztása, amely a d o t t esetben az áruval a vevő rovására való nyerészkedésre vezethet, m e g n e m engedhető.' (Curia P . I V . 6186/1927. 1928'március 2 0 . ) Vétel. Elállás. Jogszabály, hogy annak elbírálásánál, vájjon a fél a szerződéstől jogosan állott-e el, rendszerint csak az illető félnek az elállási nyilatkozatában az elállás okául felhozott és a másik féllel közölt körülmények vehetők irányadóul. (Curia P . I V . 4154/1927. 1928 január 1 2 . )
1096
B 03
51
C) Perjog. 1097
C 00
1098
c o o
Hatáskör községi végrehajtik illetékigényére. Általános
jogszabály, hogy közjogi jogviszonyból származó vitás ügyek csak· abban az esetben tartoznak rendes birói útra, ha v a n olyan törvényes jogszabály, amely az ilyen természetű ügyeket kifejezetten polgári perutra utasítja. (Öhria P. V. 5112/1927. 1927. november 24-én.)
Hatáskör zárlat megszüntetése ir. perekre. Az a har-
madik személy ugyanis, aki valamely zárlat által magát tulajdoni jogában sértve érzi, nincs elzárva attól, hogy tulajdonjoga alapj á n a törvény rendes utján érvényesíthesse az abból folyó azt az igényét, hogy az emiitett jogot sértő zárlat megszüntettessék. Az ily irányban folyamatba t e t t jelen per tehát sem az 1881. évi L X . t.-o. 92.'és következő szakaszokban szabályozott igénykeresetnek, sem pedig az e törvény 216. §-ban meghatározott végrehajtás megszüntetési kereset hasonszerüségére indított keresetnek, hanem a^ köztörvényen alapuló oly közönséges keresetnek tekintendő, amelyet a zárlat által jogaiban sértett, v a g y jogaiban korlátozott fél, a zárlatot kérő fél ellen a Pp. szabályai szerint hatáskörrel biró illetékes bíróságnál, tehát esetleg a kir. törvényszéknél folyamatba tehet. (Curia P. V. 7839/1926. 1927. december 7-én.) Hatáskör vámügyekben. Azoknak a vitás kérdéseknek elbírálása, hogy a felperes vámhitelét helyesen szüntettók-e meg? s az ő vámtartozásai esedékesekké váltak-e? továbbá, hogy a felperes ellen a vámtartozásainak behajtása céljából a végrehajtást közadók módjára tévesen rendelték-e el? s 'a felperest a büntetés jellegű kamatkülönbözet ós behajtási illetékek terhelik-e ? a per tárgyának közjogi {köztartozási) természeténél fogva az 1924. évi X I X . és az 1901. évi X X . törvénycikkek rendelkezései értelmében az azokban megjelölt közigazgatási hatóságok tehát nem a rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. (Curia P . V. 5706/1927. 1927. december 2-án.)
1099
C 00
0 0 I K ' z d r ® ' a S ° s il'etékesség. A korábban már megítélt bal-I eseti járadék felemelése (átértékelése) iránt indított kereset az 1874 : X V I I I . t.-c. 5. §-a alá esik, amelyre az illetékesség kérdésében a perrendtartás vonatkozó rendelkezései lévén irányadók, a felperes keresetére is áll a· Pp. 413. §-ának az a szabálya, hogy az ilyen keresetet az előbbi per bíróságánál kell indítani. E z az illetékességet kizárólagosnak kell tekinteni, még pedig annak ellenére is, hogy a törvény a „kizárólagos" kifejezést nem használja. (Curia P . VI. 6268/1917. 1927. december 20-án.) 1100
C
Anyagi jogerő. A jelen perbeli alperesvevők a vételárra további fizetést teljesíteni azon a cimen sem tartoznak, hogy' a letett vételár hátraléki összeg a per folyama alatt a letétben a pénz értékének csökkenése következtében az értékéből veszitett, még 1101
C 02
52 pedig azért nem tartoznak, mert a peres felek között korábban f o l y a m a t ban v o l t perben jogerejüleg kimondatott, hogy a vevőfelek a vételárhátralék megfizetésére vonatkozó kötelezettségüknek a bírói letétbé helyezéssel eleget tettek: megfelel annak az anyagi jogerőre vonatkozó jogszabálynak, a m e l y szerint a peres felek között korábban lefolytatott ós jogerejüleg befejezett perekben jogerejüleg eldöntött kérdések — perújításnak ezúttal fönn n e m forgó esetét kivéve' — ujabb vitatás, vizsgálat és döntés tárgyává n e m tehetők. (Curia P . V. 6755/1926. 1927. november 17-én.) A mellékbeavatkOzO. A mellékbeavatkozó peresfélnek nem tekinthető, amiből következik, hogy a fentebb megnevezett mellékbeavatkozó nem félként, hanem tanuként lett v o l n a kihallgatandó. (Curia P. II. 5631/1926. 1927. december 9-én.) 1102
Perújítás! határidő. A Pp. 567. §-a értelmében a perújítás határideje hat hónap s ez a határidő az alapperben hozott végitélet jogerőre emelkedésének napjától számítandó. A Pp. 410. §. 2. bekezdése szerint pedig az az ítélet, amely fellebbezéssel meg n e m támadható, a kihirdetéssel emelkedik u g y a n jogerőre, azonban azok a határidők, amelyek a fél részére az ítélet jogerőre emelkedésétől számitandók, az ítéletnek vele történt közlésétől' kezdenek folyni.
1103
C ©3
Mivel pedig ezen közlés alatt az ítéletnek kézbesítése értendő s a Pp. 546. §-a a felülvizsgálati bíróság Ítéletének kézbesítését elő is irja, nyilvánvaló, hogy a jelen esetben a perujitási 6 hónapi határidő az alapperben hozott kúriai ítéletnek nem a kihirdetésétől, hanem annak a felperes részére történt kézbesítésétől számítandó. Az a körülmény, hogy a felperes által már az alapper folyamán ismert perujitási ok az alapperben az ügyvéd mulasztása miatt n e m használtatott, á t u d o m á s t illetően közömbös. (Curia P . VII. 96/1927. 1927. november 30 ; án.)
1104
w
| Ténymegállapítás megtámadása. -Ténymegállapítás azon
az alapon nem támadható meg, hogy a per adatai alapján nem a bíróság által megállapított, hanem a fél álláspontja szerinti tényállás volt volna megállapítandó. Mert az általánosságban ekként emelt panasz nem tekinthető a Pp. 534. §-ban előirt támadási alapnak; egyébként pedig a felülvizsgálati eljárásban egyedül a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó, amivel szemben a peres félnek a saját álláspontjánál fogva ellenkező előadása figyelembe n e m vehető. (Curia P. VI. 4803/1926. 1927. november 11-én.)
ESETTAR. Szerkesztik:
Dr. Huppert Leó, ifj. Dr. Nagy Dezső ifj. Dr. Szigeti László.
A) Magánjog. Férj lakhelyválasztási joga. Jogszabály, h o g y a házassági együttélés és a közös lakás h e l y é n e k . megválasztása a férjnek, m i n t a család fejének jogköréhez tartozik és ez a joga csak annyib a n v a n korlátozva, h o g y gyakorlásánál feleségének tanácsát és ellenvetéseit méltányosan figyelembe kell vennie.
1105
A 10
E z ellenvetés a fenti jogszabály értelmében m é g az akkori nehéz lakásviszonyok között is méltányosan figyelembe veendő lett volna, mert a f e n t jelzett kis lakásban a 'mással v a l ó közös lakás ngm egyeztethető össze a házasság bensőségességével és zavartalan nyugodtságával. (Curia P I I I . 2475/1927. 1928 január 19-én.) Elévülési idő bontó pernél. H e l y e s a fellebbezési bíróság ítéletének az az álláspontja, h o g y a cselekedetekkel szem• b e n a H t . 83. §-ában meghatározott elenyószési időt n e m a cselekmények elkövetési idejétől, hanem attól a naptól számította, a m e l y e n a felperes a magyar állampolgárságot megszerezte és ezen az alapon kimondotta, h o g y a felperesnek ezekre a cselekedetekre fektetett kereseti joga időmúlás következtében n e m enyészett el. Az álláspont alapjául a H t . 115. §-ának első bekezdése alapján a H t . 145. §-ában foglalt rendelkezésre is tekintettel, kifejlődött bírói gyakorlatban kifejezett jogszabály szolgál. (Curia P. I I I . 6224/1927. 1928 február 23-án). 1106
A 10
Hűtlen elhagyás. Abból, h o g y az alperes a felperest az uj lakásába n e m ' k ö v e t t e , a H . T. 77. §-ában meghatározott jogosulatlan elhagyásra, az anyagi jog szabályánál fogva, csak akkor lehet következtetni, ha a felperes az uj lakásába a birói felhívás előtt legalább h a t hónappal az alperest h í v t a és az alperes ennek megokolatlanul nem t e t t eleget. (Curia P. I I I . 3737/1927. 1928 február 23-án.)
1107
A 10
Házastársi kötelesség súlyos megsértése. A házassági életközösség megszakítására az alperesnek az a magatartása szolgáltatott közvetlen okot, m e l y szerint az alperes 1926. évi január havában több ízben K . M. háztartási alkalmazottat különbejáratu cselédszobájab a n rövidebb-hosszabb időre meglátogatta, vele karonfogva m e n t és ölelkezett.
1108
A 10
A z alperesnek ez a viselkedése m i n t a házastárshoz n e m illő, a házastársi hűség iránt is alapos g y a n ú t keltő s a házastársi tisztességgel össze n e m egyeztethető magatartása, a nemi érintkezésben, is jelentkező szerelmi
54 viszony külön bizonyítása nélkül egymagában véve is alapos okul szolgál ^ arra, hogy a felperes az alperessel az életközösséget megszakítsa. (Curia P. H l . 2470/1927. 1928. január 19-én.) Házasság alatti adős'ágok. A házasság alatti adósságok a háztartási kiadások fedezése végett keletkezetteknek vélelmezendők és mint ilyenek elsősorban a közszerzeményből fedezendők. (Curia P. I. 7262/1926. 1928 február 17-én.)
A11
Hozomány. Az anyagi jog szabálya szerint a férj sem saját, se pedig a család szükségleteire a hozományt el nem használhatja, kivéve, ha fonto3 családi érdekek, vagy a családnak nagyobb veszélytől való megmentése igényeli feltétlenül a hozomány felhasználását Az anyagi jog szerint a jegyesek és házastársak vagyoni viszonyaikat egymással szemben szerződéssel szabályozhatják és igy érvényes a feleknek az a megállapodása, hogy különélés bekövetkezte és felmondás előrebocsátása után a házasság fennállása alatt is megnyílik a felperes részére a hozomány visszaköveteléséhez való jog és ez a megállapodás a hozomány természetén nem változtat. (Curia P. III. 4336/1927. 1928 február 29-én.) 1111
A
12
1112
A
12
*p* tartási kötelezettsége. Jogszabály, hogy a férj — családfői kötelességéből kifolyólag — a háztartásába beleegyezésével került vagyontalan, semmiféle jövedelem felett sem rendelkező és keresetképtelen kiskorú mostoha gyermekét is sajátjából eltartani, valamint neveltetni köteles, ha annak eltartásáért és neveltetéséért a gyermek édes anyja, vagy más harmadik személy kifejezetten kötelezettséget nem vállalt. Jogszabály továbbá az is, hogy a mostoha gyermekének a fentebbi körülmények között történt eltartására, valamiqt neveltetésére fordított költség megtérítését a mostoha apa mostoha gyermekétől sem követelheti, még pedig akkor sem, ha a mostoha gyermek utóbb vagyonhoz, jövedelemhez vagy keresethez jut, mert ebben a vonatkozásban a mostoha gyermeket a saját gyermekkel egy tekintet alá kell Venni. (Curia P. III. 2976/1927. 1928 január 25-én.)
A 12
" ^ t a r t á s mértéke. Helyes a fellebbezési bíróságnak a H. T. 90. §-ra alapított az a jogi álláspontja, hogy az alperestől követelhető tartásdíj összegének megállapítása tekintetében az alperes teherviselő képessége is korlátot szab és igy a mások törvényes tartási igénye mellett a felperes nem igényelheti az alperes társadalmi helyzetének megfelelő illő tartás teljes mértékét, hanem meg kell hogy elégedjék az illő tartás szükségletének a részbeni kielégítésével. (Curia P. III. 3080/ 1927. 1928 január 31-én.)
A
.
12
Agi vagyon kiadása. A felperes birtokában visszamaradt állatállomány nem helyettesiheti azt az amelyet a felperes a házasélet megszakítását három
A 40 állományt,
55 évvel azelőtt apjától örökölt, mert az állatállománynak időnként szükségessé vált kicserélése, illetve felújítása céljából szerzett uj anyaga, valamint a háziállatokban a forgalmi viszonyok alakulásától függetlenül, csupán azok természetszerű fejlődésével előálló értékemelkedés, mint az azok gondozásával és eltartásával rendszerint együttjáró munkának és gazdasági tevékenységnek az eredménye, a fennálló törvénykezési gyakorlat szerint a közszerzemény javára esik, s a természetben már meg nem levő állatállomány helyett különvagyon címén azoknak csak a háruláskor volt értéke ítélendő meg. (Curia P. III. 4587/1927. 1928 április 25.) Agi érték kiadása. Az ági érték a hagyatéki tartozások levonása után maradó- tiszta hagyatékból abban az esetben js kiadandó, ha a szerzeménybe befektetve nem volt.
A 40
1114
o
Családtag munkája — nem ági érték. Családtag által családtag részére végzett személyes munka dija az örökhagyó vagyonába befektetett ági érték gyanánt nem követelhető. (Curia P. I. 4573/1927." 1928 május 14.)
1115
A 40
Szavatosság köteles-részért. Jogszabályaink szerint az, aki maga is köteles-részre jogosult, csak a törvényes örökrészt meghaladó juttatás értéke erejéig, az öröklése kapcsolaton kívül álló kedvezményezettek pedig az ajándékozások sorrendjében a nekik ajándékozott egész vagyon értéke arányában szavatolnak a köteles-rész kiadásáért. .(Curia P. I. 8507/1926. 1928 május 11.)
1116
A 41
1117
A 41
Kézjeggyel
ellátott végrendelet
alakszerűsége. Az
örökhagyó a végrendeletet kezének megsérülése miatt önkezűleg alá nem írhatta, hanem csak kézjegyével látta el A végrendelet alaki kellékeinek megítélésénél tehát az 1876. év XVI. t.-c. 6. §-át kell alkalmazni. A végrendelet és annak zára déka nem foglalja magában annak az igazolását, hogy a végrende let tartalma felolvastatott és hogy az örökhagyó az okiratot kéz jegyével ellátta. Ezt a hiányt nem pótolja az, hogy a záradék felett az örökhagyó nevénél és kézjegyénél Weiland Károly tanú e szavakkal irta alá a maga nevét: „névirója és okmány magyarázó", mert az örökhagyó anyanyelvén szövegezett okirat megmagyarázása nem egyjelentőségü az okirat felolvasásával,, a kézjegy igazolását pedig ezek a szavak egyáltalában nem foglalják magukban. Minthogy a végrendelet ezek szerint az 1876 :XVI. t.-c. 6. §-ának nem felel meg, a fellebbezési bíróság helyesen mondta ki az örökhagyó végrendeletét érvénytelennek. (Curia P. I. 6472/1926. 1928 március 8.)
56 — Végrendelet és vagyonelidegenltés. A vagyon egy A 1118 A 41 41 részének elidegenítésével az egyéb vagyonra vonatkozó végrendelkezés visszavontnak, illetve hatályát vesztettnek sem tekinthető. (Curia P. I. 3368/1927. 1928 március 1.)
B) Hitel jog. . Váltó. Kamat. A váltótörvény 50. s-a értelmében a " " | váltóbirtokos a váltókötelezettől a ki nem fizetett váltóösszeg után a lejárattól számítandó 6% kamatot igényelhet csupán; ennél nagyobb kamat tehát váltó alapján a váltólejárattól még akkor sem követelhető, ha a magasabb kamat szerződéssel köttetett ki. Csak az 1923 -.XXXIX. t.-c.-ben meghatározott, u. n. kárkamat cimén követelhet a váltóhitelező a lejárat után késedelmes adóstól — a törvényben, meghatározott feltételek fennforgása esetén — nagyobb kamatot. (Curia P. VII. 9349/1926. 1927 november 17.)
1119
1120
B 5
Kénycszeregyesség. Bejelentett és kifogásolt követe-
lés fennállásának megállapítása. A K. e. rendelet 93. §-ának harmadik bekezdése, amely szerint a bejelentett és kifogásolt követelés fennállása tekintetében a Pp. 130. §-ában meghatározott feltételek fennforgása nélkül megindítható a megállapítási kereset, nyilván nem vonatkozhatik azokra a követelésekre, illetve igények érvényesítésére, amelyek kiviil esnek a kényszeregyességi eljárás körén s abban bejelentésnek nem tárgyai: amiből viszont következik, hogy. a felperes a B) alatti szerint óvadékul átadott összeg óvadéki jellegének s a felperes ez összegre vonatkozó tulajdonjogának megállapítását csak a Pp. 130. §-ában meghatározott feltételek fennforgása esetén szorgalmazhatta megállapítási keresettel. (Curia P. VII. 9398/1927. 1928 június 6.) Üzletátruházás. Abból a megállapított és meg nem támadott tényből, hogy az alperessel szemben üzletátruházóként jelentkező, elől megnevezett közkereseti társaságnak egyik tagja az átvevő alperes részvénytársaságnak alapitója és igazgatósági tagja lett: az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően helyesen vonta le a fellebbezési bíróság .azt a következtetést, hogy ez a körülmény az alperesnek a tartozásról való tudomásával egyjelentőségü. (Curia 6382/1927. 1927 október 11.)
1121
B5
Kényszeregyesség. Külön kielégítési jog. A kényszeregyességi eljárás nem akadálya annak, hogy a felperesek a vételügylet hatálytalanná válta folytán nekik visszajáró vételár cimén őket megillető lejárt kereseti követelésük alapján a birtokukban levő alperesi ingókra a K. T. 309. §-a értelmében megtartási jogot gyakoroljanak, még pedig a 40%-os kényszeregyességi
1122
B5
57 bámadot meghaladó 60% követelésük erejéig is, mert a megtartási joguk érvényesítése folytán a felperesek a Cs. T. 57. §. 4. pontjában kimondott jogszabály megfelelő alkalmazásával ingó zálog által biztosított hitelezőkkel azonos jogi elbírálás alá eső, tehát külön kielégítésre jogosult hitelezőknek tekintendők s igy a birtokukban levő lokomobilból és morzsológépből, illetve értékükből a kényszeregyességi hányadot meghaladó követelésük tekintetében is kielégítést szerezhetnek. (Curia P. VII. 6866/1927. 1928 május 16.)
C) Perjog. A per félbenszakadása csődben. A felperesnek a Pp. 467. §-a szabályának megsértésére alapitott támadása alaptalan, mert ezen törvényi rendelkezés értelmében a csődnek valamelyik fél ellen megnyitása esetén az eljárás csak azokban a perekben szakad félbe, amelyeket a esődtörvény szerint a közadós ellen vagy a közadós részéről nem lehet folytatni. A Cst. 10. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a bejelentés alá eső követelés iránt folyó olyan perben, amely a csődnyitás idejében elsőfolyamodásilag érdemleges határozattal már elintéztetett, a csődnyitás által az illetőségen vaitizás nem történik és az ilyen perben a csődnyitásig le nem járt határidők a tömeggondnokra nézve a bejelentéstől számitandók. Ekkép az elsőfolyamodásilag érdemleges határozattal már elintézett ily perekben az eljárás felfüggesztésének helye nincs, hanem az eljárás folytatandó. (C. P. IV. 6318/1927. sz.)
1123
C 02
1124
| c 03
Tényállás megállapítása a felülvizsgálati bíróság által.
Minthogy pedig a fent kiemelt tények nem vitásak, a hivatkozott kijelentések pedig beismertek, ahelyütt is helye van tehát annak a tényállásnak következtetés utján való megállapításának, hogy a II. r. alperes a N B . / ügylet foganatba menetelének lehetősége esetére az abból folyóan az I. r. alperest terhelő kötelezettség teljesítését valósággal magára is vállalta. (P. IV. 3410/1928. sz.) Perújítás. A Pp. 563. §. 11. p. alapján első ízben kért perújítás megengedhetőségének nem feltétele a Ppp. 564. §. értelmében az, hogy az uj előadás vagy bizonyíték az alapperben nem is volt felhozható. (C. P. IV. 8556/1927. sz.)
1125
C 03
Igazolás és perújítás. A Pp. 459. §-a szerint ugyanis az igazolási kérelemnek a végrehajtásra és az eljárás folytatására is csupán abban az esetben van halasztó hatálya, ha a bíróság ezeknek ideiglenes felfüggesztését elrendeli. Ebből következik, hogy az igazolási kérelemnek más vonatkozásban nincs halasztó hatálya s igy a Pp. 567. §-ában megszabott perujitási határidő megkezdését és folyását sem akadályozza. (Curia P. IV. 3360/1927. 1927. december 2-án.)
1126
C 03
58
1127
| C 07
Állampolgárság a házassági perben. A visszahonosí-
tási kérvény jogérvényes elintézése előtt s a végérvényes elintézés eredményének ismerete nélkül a felperes m a g y a r állampolgársága s házassági bontó perében a H . t . 114. §-a értelmében a magyar bíróság ítéletének h a t á l y o s s á g a meg nem állapitható, ennek megállapithatása végett tehát a felperes felhívandó, hogy visszahonnsitás iránti kérvénye eredményét záros határidő a l a t t jelentse be. (C. P . III. 5058/1927. s z . )
1128
n—
Választott bíróság kikötése alapszabályokban. Az érvé-
** nyesen létrejött írásbeli (rokkantsegéiyző és nyugdijegvleti) alapszabályok társasági szerződésnek tekintendők, h a t á l y u k nincs a társasági tagok aláírásától feltételezve; az alapszabályok írásbeli szerződési jellegét tehát nem érinti az a körülmény, hogy a z t a felperes mint társasági tag nem irta alá. Nyilván' alaptalan ezért a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperesi alapszabályoknak a választ o t t bírósági eljárásra vonatkozó része irányában azért nem l e h e t joghatályos, mert az, aláírás hiányában, nem tekinthető a P p . 767. §-ában megkívánt Írásba foglalt szerződésnek. (C. P . V I I , 2191/1927. s z . )
1129
E l
C1
'gazolás sorrendi végzés eilen. Az 1881 :LX. t.-c.-nek
a sorrendi végzés elleni felfolyamodásról intézkedő 119. §-a nem tartalmaz olyan intézkedést, hogy a sorrendi t á r g y a l á s elmulasztása és a sorrendi végzés elleni felfolyamodásnak a végzés kihirdetésekor' történt be nem jelentése miatt igazolási kérelemnek helye nincsen és ilyen törvényes intézkedés a Pp.-ben sem foglaltatik. Ehhez képest a felfolyamodásra és az igazolásra az általános szabályok nyernek alkalmazást. (Pp. 40. §.) A P p . 451. §-a értelmében, h a a fél képviselője határnapon önhibáján kivül nem jelent m e g , a mulaszt á s következményei igazolással orvosolhatók. (C. P k . V . 3452/1928. s z . ) Hatáskör. A hatásköri bíróság .1927. évi február hó 7-ik napjan 1926. Hb. 95/5. szám alatt kelt· határozatával kimondotta, hogy az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik, h a "felperes a kárt a malmot hajtó viz elvezetéséből származtatja. (C. Pv. 2517/1927. sz.)
1130
C 8
- E S E T T A R. Szerkesztik:
Dr. Huppert Leó, ifj. Dr. Nagy Dezsfi és
ifj. Dr. Szigeti László.
A) Magánjog. Háztartásból való eltávozás. A férj kifejezett beleegyezóse nélkül s annak ellenére történt e l t á v o z á s a házt a r t á s v e z e t é s e s kezelésével kapcsolatos kölcsönös együttélés, e g y m á s r ó l v a l ó g o n d o s k o d á s , t á m o g a t á s iránti kötelesség megsértése. (Curia P . I I I . 5121/1927. 1928 április 23-án.)
1131
A 10
Ideiglenes nötartás. A házasság jogi f e n n á l l á s a a l a t t a különélésben n e m v é t k e s nőt, a férj a természetbeni t a r t á s h e l y e t t , ideiglenes n ő t a r t á s i dij fizetése á l t a l k ö t e l e s eltartani és a feleség e b b e n a h e l y z e t b e n n e m köteles a saját fenntartásáról a saját m u n k á j a u t j á n gondoskodni, h a a házassági életközösség f e n n á l l á s a a l a t t a háztartási kiadásokhoz a saját munkájával biztosított j ö v e d e l e m m e l h o z z á n e m járult. (Curia P . I I I . 5256/1927. 1928 .május 22-én.)
1132
A11
Eseti gondnok cselekménye. Az e s e t i g o n d n o k kirendelése é s a létrejött szerződés j ó v á h a g y á s a körül elrendelt g y á m h a t ó s á g i intézkedések helyességének elbírálása n e m a bíróság, h a n e m a g y á m h a t ó s á g hatáskörébe tartozik, mert az 1877 : X X . t.-c. 30. és 42. §-ai értelmében a kiskora érdekével összeütközésbe került t ö r v é n y e s képviselő helyébe a g o n d n o k kirendelésére é s működésének felülbírálására a g y á m h a t ó s á g bir hatáskörrel. (Curia P. V. 8732/1926. 1928 junius 8.)
1133
A 12
1134
A 12
Tékozlás miatt gondnokság. Alperesnek kb. már két év
ó t a tartó kifogás alá n e m eső m a g a v i s e l e t e , v a l a m i n t a z a körülmény, h o g y i g y alperesnek a tékozlásra m u t a t ó viselkedése csak n é h á n y h ó n a p o n át- tartott, alkalmas lehet az alperes g o n d n o k s á g a l á helyezésének megtagadására. (Curia P . I I I . 5987/1927. 1928. junius 20-án.) A '12 ®S hagyatéki egyezség. Az egyezség a b b a n a rószé_ _ _ _ _ _ _ ben, a m e l y a felperesek örökrészének készpénzben v a l ó kielégítését állapítja m e g , n e m más, m i n t a természetben kijáró örökségn e k az örökös társak javára visszteher ellenében való elidegenítése, amire a g y á m az 1877 : X X . t.-e. 113. §-ának 9. pontja értelmében a g y á m h a t ó ság jóváhagyása mellett jogosítva van. 1135
A 12
60 Pusztán azon az alapon tehát, hogy a felperesek örökrésze helyett gyámjuk készpénzbeli kielégítést fogadott, el, a felperesek az egyezség érvénytelenségét n e m vitathatják, mert ez egymagában joglemondást n e m állapit meg. D e n e m vitathatják a felperesek az egyezség érvénytelenségét még •azért sem, mert az egyezség teljesítését az alábbiak szerint nagykorúságuk elérte után elfogadták s ekként azt a maguk részéről is megerősítették. (Curia P. I . 5157/1926. 1928 május 31-én.) 1136
Átértékelés fenntartás nélkül. Az aranykorona árfolyama 1916. év november havában 1.83 papírkorona, 1917. é v augusztus havában pedig 2.49 papírkorona volt. E szerint a korona értéke a vételár megállapítása s annak megfizetése közti idő alatt a korona teljes értékcsökkenéséhez viszonyítva, nem szenvedett oly súlyos veszteséget, h o g y a már egyszer jogfenntartás nélkül átvett összeggel kiegyenlítettnek tekintett követelés utólagos átértékelése helyt foghatna. (Curia P. I . 7344/1926. 1928 március 29-én.) 1137
A
1
A 311 *
A 311 Átértékelés időpontja.
Adásvételi, helyesen kitermelési ügyletből eredő vételár követelésnél az átértékelés kezdő időpontjául a gyakorlat szerint a szerződés vagy ü g y l e t megkötésének időpontját kell tekinteni, mert az átértékelés alapja n e m a késedelem, h a n e m az egyenlő értókkicserélés elve, amelynél fogva a vételár az ügyletkötés időpontjában fennállott érték szerint vétetik számításba, n e m pedig az esedékesség s illetve a fizetés elmulasztása napján volt értékben. (Curia P. VII. 624/1928. 1928. május 17-én.) ·
A 311
Újbóli átértékelés. Minthogy a felperes a 6000 K - t a megállapított tényállás szerint fenntartás nélkül elfogadta, ezáltal a követelés átértékeléséhez is hozzájárult. Oly követelés pedig, amelyet már egyszer a felek átértékeltek és amely átértékelésekor teljesen ki is egyenlittetett, mindaddig, mig a felek megegyezése hatályában fennáll, ujabb átértékelés alá n e m vonható. Oly okot, amely m i a t t a 6000 K fizetésébe való beleegyezése hatálytalannak volna tekintendő, " a felperes nem igazolván, a fellebbezési bíróság a kereset elutasításával jogszabályt nem sértett. (Curia P . I. 8084/1928. 1928 március 29-én.)
1138
A 311
Jogfenntartás valorizációnál. A korábbi perben a felperesek az eljárásnak felülvizsgálati szakában már előterjesztették azt a kérelmüket, hogy a fizetés napjáig bekövetkezett pénzromlás vétessék figyelembe, amely kérelem a jogfenntartást (1928. X I I . t.-c. 14. §-a 3. bekezdése) pótolta. (Curia P. VI. 3447/1926. 1928 máj. 18.)
1139
A 311
Átértékelés nyugdijegylettel szemben. D e n e m követel heti felperes a neki járó megítélt összeg átértékelését még azon esetre sem, ha alperes kölcsönös biztosító társasági minősége a Ker. Törv. 223. §-a alapján elismerhető nem lenne és ha alperes a fel1140
A 311
61 peres érvelésének megfelelően csak egy közönséges magánjogi temetkezésiegyletnek tekintetnék; mert a felperes követelése ez esetben is az alperesi tagság jogviszonyán alapszik és az ebből merített pénzkövetelés mindenesetre a biztosítási igényekkel teljesen azonos természetű; már pedig a7. 1928. évi X I I . t.-cikknek idézett rendelkezése az egyleti tagságból eredő ilyen természetű követelésekre is kiterjed és ezek a szorosan vett biztosítási tartozásokkal egyenlően az átértékelésből ugyancsak feltétlenül ki vannak zárva. (Curia P. II. 1689/1926. 1928 junius 27-én.) A 311 I átértékelése. A m. kir. Cnriának állandó gyaI korláta, hogy a 87. számú teljes iilési döntvény meghozatalét megelőző időre a járadék felemelésének egyedül a pénzromlás címén helye nincs. Ehhez képest a felemelt járadékot a felperes is csak 1925. évi julius hó 1. napjától kezdve követelheti. (Curia P. VI. 3054/1926. 1928 junius 20-án.)
1141
1142
A 341
Beszámítás baleseti járadéknál. .Az alperesnek
azt a.
kérelmét, hogy az előbbi perben az ő javára megitólt perköltség összegét a járadékba beszámíthassa, n e m lehetett teljesíteni, mert a baleseti járadék megbatározott célra, jelesül a baleset következtében elmaradt tartás céljára szolgál és így a járadék a beszámítás szempontjából a tartásdijakkal egy tekintet alá esik. Az utóbbiakba pedig a bírói gyakorlat (P. H. Ti 718. sz.) szerint beszámításnak lielye nincs (Curia P. VT. 8441/1926. 1928 junius 28-án.) Jogról
1143
A 343
Elszámolás, Az elszámolás az alapul szolgáló jogviszonyból merített igények érvényesítését kizáró önálló kötelmet létesít, amelyet csakis a jogügyletek érvénytelenítésére fennálló jogelvek alapján lehet megtámadni; ilyen érvénytelenségi okot pedig felperes maga sem vitat. (Curia P. IV. 2239/1928. 1928 május 29-én.)
A 35
1145
A
354
Haszonbérlő felelőssége. A megtérítési kötelezettség a haszonbérleti jogviszonyra vonatkozó különös szabályok alapján isoterheli a haszonbérlőket, mert-a birtok termőképességének fenntartása külön kikötés nélkül is kötelessége a haszonbérlőnek, a termőképesség csökkentése pedig egyértelmű a szerződésellenes használatból eredő rongálással, amelyért a bérlő felelős.
A 354
Amennyiben a rongálásnál az előbbi állapot helyreállítása lehetséges, , a bérletre vonatkozó általános szabályok szerint a helyreállítás végzése követelhető.
62 A haszonbérletnél azonban e részben bizonuyos kivétel van, nevezetesen a haszonbérlő az elmulasztott trág\ ázásnak a haszonbérlet megszüntetése utáni időben való teljesítésére már n e m kötelezhető, hanem a haszonbérbeadó esetleg csak arra jogosult, hogy a trágyázás elmulasztásából reá liáramlott kár megtérítését követelhesse. L. Polgári J o g Határozatok Tára 129. sz. (Curia P. VI. 3149/1928. 1928 junius 28-án.) ^ z o n esetre, — ha felperesnek alperes részéről a nyugdíj kifejezetten megígértetett ós részére a nyugdíjjogosultság akár csak szóval is és minden különösebb formaság nélkül biztosíttatott, — alperes kötelezettsége a nyugdíjszolgáltatás, esetleg annak elmulasztása miatti kártérítés tekintetében beállott és az igy létrejövő kötelem alól alperes n e m szabadulhat pusztán azáltal, h o g y a nyugdíj közelebbi módozatait és mértékét részletesen rendező nyugdíj szabályzatot felperes elbocsátásáig m e g nem alkotta, mert egyrészt a saját mulasztásából senki előnyöket n e m származtathat és az alperesi mulasztás ilyen körülmények között felperesnek a nyugdíjhoz való jogot már kártérítés cimen is megadná, — másrészt, mert ez esetben a nyugdijszabályzat hiánya csak azt eredményezhetné, hogy a nyugdíjigény megnyíltának egyéni feltételeit és a nyugdíj mérvét a hasonszeriiség és a nyugdíjügyekben fennálló szokáshoz mérten a bíróság állapítja meg. (Curia P. II. 7106/1927. 1928 junius 20-án.)
1146
A 355 I
Végkielégítés. Az 1923. évi X X X V . t.-c. 3. §-ának az a rendelkezése, hogy végkielégítés összege a rendszeres fizetésben nem részesülő alkalmazottaknál a tényleges alkalmazás utolsó hónapjában élvezett napibérnek számításba vételével állapítandó meg, — a fennforgó esetben, amikor felperes 1921. április 1-től 1924. junius 15-ig fizetés nélküli' szabadságon volt, amely idő alatt a pénz értéke nagymértékben csökkent és a munkások a kedvezményes ellátásra vonatkozó igényeikre nézve is az órabérben nyertek kielégítést, — nem értelmezhető ugy, hogy a végkielégítés az 1921. é v elején fizetett órabér al'apján állapítandó meg; hanem az alperes által 1924. junius 15-én fizetett órabér veendő számításba, amikor felperes szolgálattételre újból berendeltetvén, a jelzett időben tényleges szolgálatban levőnek volt tekintendő. (Curia P. II. 4915/1927. 1928 junius 6-án.)
1147
A 355
Levonások-gyári munkás fizetéséből. A gyáros és a munkások közötti viszony csakis az 1884. éri X V I I . t.-c. III. fejezetében megszabott korlátok között képezheti szabad "egyezkedés tárgyát; az idézett törvény 118. §-a értelmében a gyáros köteles munkásainak bérét készpénzben kifizetni, abból levonások csak a 118. és 120. § okban megjelölt munkásjóléti célokra eszközölhetek; az a kikötés tehát, hogy a felperesek béréből 10% óvadék fejében visszatartassék, — amely a munkaadó részére biztosíték gyanánt szolgál, — az idézett törvény rendelkezésébe ütközik és mint ilyen hatálytalan. (Curia P. II. 121/1927. •1928 junius 14-én.)
-1148
A 355
63 1149
A 355
Vasúti alkalmazott szolgálati viszonya. Amonnyiben a-
vasúti alkalmazott szolgálati viszonya folytatólag és megszakítás nélkül fennállott és az alperes által történt alkalmazásba vétel ennek a szolgálati viszonynak tényleges folytatását jelenti: annyiban az alperés vasútnak nem áll jogában az állandó alkalmazotti viszonyt külön szerződéssel ideiglenes alkalmazott viszonnyá átvált o z t a t n i és a felperest állandó alkalmazotti szerzett jogaitól azzal az egyoldalú rendelkezésével megfosztani, hogy őt csupán külön, szerződés alapján hajlandó alkalmazni és felperest ennek az alkalmazásnak elfogadására kényszeríti. (Curia P. II. 5310/1927. 1928 május 31-én.)
Ügyvédi munkadíj és valorizáció. Az ítéleti tényállás szerint a felperes állandó jogtanácsosa volt az alperesnek, aki az alperes helyett fizetéseket is teljesített s alperest készpénzkölcsönökkel is támogatta; — n e m tudható tehát be a felperes hátrányára az, a tény, h o g y költségjegyzékét az egyes ügyek befejezése után nyomban néni peresítette.
A 357
De, — a koronának időközben bekövetkezett elértéktelenedésére tekintettel — azt a kérdést, hogy az ügyvéd tevékenysége mily összeggel v a n megfelelően díjazva, nem az egyes ténykedések felmerültének az időpontjától, hanem a bírói ítélkezés időpontja szerint kell elbírálni, mert ellenkező esetben az ügyvéd — a már leromlott belértéki pénzben, — n e m juthatna végzett munkájának az ellenértékéhez, ami viszont a megállapítás céljával s a méltányossággal is ellenkeznék. , Az adott esetben tehát tulajdonképpen n e m is a dijak átértékelésének, hane az ügyvédi ténykedéseknek az ítélkezés időpontja szerinti értékelésének v a n helye. (Curia P. VI. 8019/1926. 1928 május 24-én.)
A 361
Közösség tagjainak felelőssége kiadásokért.' Általános
szabály, hogy jogközösség esetén a részesek a .közös tárgy terheit illetőségeik arányában kötelesek viselni s amelyik részes kötelezettségének n e m tesz eleget, köteles megtéríteni azt az összeget, amelyet h e l y e t t e a többi részes fizetett. Ez a jogszabály általában, tehát rokonok közt levő jogközösség esetén is irányadó. A hivatkozott jogszabály alapján a Pp. 269. § : ának a bizonyítási teherre vonatkozó rendelkezései értelmében az alperesek tartoztak bizonyítani, h o g y az aránylagos teherviselési kötelezettségtől eltérőleg a felperesek és az alperesek jogelőde között oly megállapodás jött létre, hogy az utóbbi a közös birtok megszerzésére fordított kiadásokból n e m a tulajdonjog arányában reá eső részt, hanem csak az általa már fizetett összeget tartozik viselni. (Curia P. VI. 8733/1926. 1928 junius 26-án.)
1152
A 38
Államkincstár felelőssége. Mivel a hivatkozott kormány rendelet a lócsempészési ügyekben az eljárást ja közigazgatási hatóság, mint a rendőri büntető bíróság, illetőleg az állam;
A 38
64 rendőrség hatáskörébe utalta, katonai hatóság 1920 október 12-én a felperesek ellen lócsempészési ügyben önállóan eljárni n e m v o l t jogosult. Ilykép alaptalan az I. r. alperesnek arra alapított támadása, h o g y a helyi katonai parancsnokság a 20301/1920. sz. honvédelmi miniszteri rendelet alapján az eljárásra saját hatáskörében jogosított volt. Az I. r. alperes m. kir. kincstár kártérítési felelőssége tehát a katonai parancsnokság jogellenes eljárásáért anyagi jogszabálysértés nélkül állapíttatott meg. Alaptalan azonban a felpereseknek a II. r. alperes kártérítési felelősségének m e g n e m állapítása miatt érvényesített támadása is. A. TT, r. alperes ugyanis, mint az úgynevezett J.-század parancsnoka a felettes hatóság meghagyásából járt el, midőn alantas tisztjének az eljárás foganatosítására parancsot adott, a meghagyás teljesítéséből folvólag pedig a II. r. alperes a saját személyében felelősséggel n e m tartozik. (Curia P. VI. 1993/1926. 1928 május 23-án.)
I
A
38
Fegyverhasználat jogossága. A határszolgálati utasítás 127. §-a ugyanis a vámőrségi legénység fegyverhasználatának jogossága feletti döntést, az illetékes m. kir. vámőrkerületi parancsnok hatáskörébe utalja.
1153
Mihelyt ekként jogerős megállapítást nyert, h o g y a fegyverhasználat jogosan történt, e jogerős megállapítással szemben a polgári bíróság n e m bocsátkozhatik többé annak vizsgálatába, vájjon a magánjogi kártérítés szempontjából, a kérdésben forgott fegyverhasználat n e m minősül-e mégis jogellenesnek. A fellebbezési bíróság tehát az illetékes katonai hatóság jogerős döntésével ellentétben, szabálysértéssel v e t t e a fegyverhasználatot jogtalannak és igy jogalap nélkül marasztalta az alperest. (Curia P. VI. 8734/1926. 1928 junius 26-án.) Kártérítés emberölés esetén. A Btk.-nek fentebb felhívott §-a a tettes kártérítési kötelezettségét n e m kimerítően szabályozza, hanem csak arról rendelkezik, hogy oly személyek részére, akik a megölt személytől eltartást követelhettek, a t e t t e s az elv o n t tartás fejében kártérítést fizessen. Emellett azonban fennáll a tettesnek — vagyis az adott esetben az alperesnek — az általános szabályokból folyó kötelezettsége mindama kárnak megtérítésére, amely cselekményéből közvetlenül v a g y közvetve a felperesekre hárult.
1154
A 38
A felperesek a megölt fiuktól tartást n e m követelhettek,, tehát ezen a címen n e m léphetnek fel az alperes ellen. Ámde ez n e m változtat azon, hogy a felpereseknek káruk van, amely a fiuktól élvezett anyagi támogatás megszűnésében jelentkezik. (Curia P. VI. 8756/1926. 1928 junius 21-én.)
Át nem adott hagyaték. Minthogy azonban a hagyaték még nincs átadva és a hagyaték az örökösök közt — akik között a folperes is szerepel — vitás, a felperes fizetés helyett csak
1155
A 40
65 a követelésnek a hagyatékból való kielégítését követelheti. (Curia P. I. 9477/1927. 1928 április 18-án.) 1156
A
40 A 40
va
S y ° n felelőssége ági vagyonért. A hiányzó ági
értékért a külön v a g y o n n e m felelős, az özvegy ennélf o g v a külön vagyonát az ági érték biztosítására átengedni csakis veszély kimutatása esetében volna köteles. (Curia P. I. 5976/1927. 1928 jun. 25.)
B) Hiteljog. B
ftftl
B001
Cég. A Kt. 16. §. 2. bekezdése értelmében valamely kereskedő a kereskedelmi törvényben a kereskedők
részére megállapított jogokban csak cége bejegyzésétől fogva részesülhet. Ily, csupán a bejegyzett kereskedőt megillető jog az is, hogy valamely üzlet a Kt. 12. §-a értelmében az üzlet megjelölésére használt név, ' a cég változatlan, avagy az utódlást feltüntető toldással való használatáv a l legyen átruházható. """ A K t . 17. és 18. §-ainak rendelkezéseiből pedig nyilvánvaló, hogy valamely főüzlet mellett tulajdonosi kapcsolat nélkül, annak' fióküzlete, önálló cégként, a föüzlettől különböző jogalanyisággal biró telepként fenn mem állhat. Az ezeknél fogva jogilag lehetetlen céghasználat pedig még a cégj o g i szempontoktól függetlenül, csupán a szerződő felek személyes jogviszonya alapján sem mondható ki itéletileg jogszerűnek. N e m sértett tehát a fellebbezési bíróság irányadó anyagi jogszabályt, midőn a cégjegyzékbe be nem jegyzett felperes jogviszony megállapítására, valamint arra irányuló keresetének nem adott helyet, hogy az alperes özv, S. S.-né a bejegyezve n e m volt Dorottya-utcai S.-miiterem most. S. S.-né céggel bejegyzett tulajdonosa annak tűrésére köteleztessék, hogy a felperes azon az alapon használja Kecskeméti-utcai külön "üzlete megjelölésére a ,,Strelisky-fiók" céget akár egymagában, akár az utódlás kifejezésre juttatásával saját nevével kiegészítve, mert erre az -annak idején bejegyezve nem volt Strelisky-müterem néhai tulajdonosától, a jelen perbeli alperes jogelődjétől a vele v i t á n kivül létesült B) és C) jelű szerződések révén nyert jogot. (P. IV. 9157/1927. Curia 1928 május 18-án.) ^
1158
gg Q 0 4 B 004
Segédszemélyzet. Felmondási
illetmény és nyugdij. Az
állandó birói gyakorlatban elfogadott jogszabály szerint -a szolgálati jogviszony a felmondási idő alatt is változatlanul fennáll és csakis a felmondási határidő lejártával szűnik meg; másfelől a nyugdij az arra egyébként jogosultat is csak a tényleges szolgálati jogviszony megszűntétől fogva illeti meg, amiből szükségszerűen következik, hogy ugyana z o n munkaadótól, ugyanazon időre a fizetés természetével biró felmondási illetmény és "nyugdij együttesen az alkalmazottnak még akkor sem
66 jár, h a a munkaadó a törvényes felmondási idó alatt az alkalmazott m u n káját már nem is v e t t e igénybe és ha a munkaadó helytelenül alkalmazottját az őt megillető törvényes felmondás mellőzésével rögtönösen helyezte nyugállományba, mert a munkaadó ezen eljárásának csak az lehet a- következménye, hogy a munkaadó a teljes illetményt a felmondási időre espleg ilyenkor is kiadni tartozik és a fizetésnél kisebb összegű nyugdíj adására vonatkozó kötelezettsége csak a felmondási idő leteltével kezdődik. (P. TI. 3590/1927. Curia 1928 szeptember 6-án.) Segédszemélyzet. A kereskedősegédi v a g y tisztviselői minőségnek nélkülözhetetlen kelléke, hogy a munka vállaló és munkaadó között bizonyos állandó jellegű függőségi viszony forogjon fenn, amelynek alapján a munkaadó, a munkavállaló ideje é s munkaereje fölött bizonyos tartós folytonossággal rendelkezhessék. E z az állandó és folytonos függőségi viszony azonban nincs meg ott, ahol a munkaadó a munkavállalót egy bár időszakosan ismétlődő, de a dolog természete által már tartamában is előre megszabott feladat végzéséve T mindenkor külön alkalomszerüleg bizza meg, az évnek csak aránytalanul csekély részét betöltő ezen munkaszakon kivül pedig a munkavállaló és munkaadó között semmi függőségi kapocs nincs és a munkavállaló idejével és munkaerejével teljesen szabadon rendelkezhetik és azt bárhol bármikép értékesítheti. (P. II. 1215/1927. Curia 1928 augusztus 28-án.)
1159
B 004
1160
B013
Részvénytársaság.
B 013
Részvénytársaság; részvényesi minőség igazolása. Ama
Közgyűlési helyiség. Ez a támadás,
arra vonatkozik, hogy az alperes igazgatósága a közgyűlést oly kicsiny — szük — helyiségbe tűzte ki, hogy oda a részvényesek fele sem fért el. Figyelemmel arra. hogy a közgyűlésnek megfelelő helyiségben tartására a megállapított és e részben meg n e m támadott tényállás szerint, indítvány is érkezett be és ennek ellenére ez irányban n e m történt intézkedés, ugy kétségtelen, hogy a fenti panasz valósága esetén a részvényesek a közgyűlésen való megjelenés és részvételre vonatkozó egyéni jogukban korlátozást szenvedtek; amely körülmény pedig a többség akaratára és a határozathozatal irányára lényeges kihatással lehetett; miért is az. ilykép jogaiktól megfosztott részvényesek kizárásával keletkezett összes határozatok érvényteleneknek tekintendők. (P. IV. 8977/1927. Curia 1928 augusztus 28-án.)
n e m vitás tényállás mellett, h o g y a felperesek a keresettel bemutatott mások nevére szóié részvényeket az alperes részvénytársaságnak tulajdonosi minőségüknek bejegyzése v é g e t t fel n e m m u t a t t á k és ekként e részvényeknek reájuk történt átruházása a társasági részvénykönyvbe bevezetve nincs, kétségtelen, liogy mint olyanok, akiknek részvényesi minősége a társasággal szemben igazoltnak n e m tekinthető, csak z a lapszabályszerüen igazolt részkényest megillető azt a jogot, hogy a.
67 közgyűlési határozatot a Kt.' 174. §-a álapján megtámadhatják, · nem érvényesíthetik. (Cur'ia P. IV." 8873/1927. 1928 október 4-én.) " Részvénytársaság, mérleg megtámadása. Kétségtelen, hogy a részvényes a közgyűlés mérlegmegállapitó határozatát a K t . 174. §-a alapján .megtámadhatja, ha a jóváhagyott évi mérleg adatai helytelenek, illetőleg a mérleg összeállítása a törvény v a g y az alapszabályoknak a törvénnyel nem ellentétes rendelkezésével ellenkezik. Ebből folyik, hogy a mérlegnek oly módon kell a vagyonállapotot feltüntető adatokat tartalmaznia, hogy a fennebb megjelölt szempontokból az ellenőrzés lehetséges legyen. Ezen ellenőrzési jog gyakorlása lehetőségét pedig az adja meg, hogy a részvényes a mérleg helyességének és törvényszerű összeállításának megbirálásához szükséges adatok tekintetében az évi rendes közgyűlés téré és célja, valamint a tárgy természete által megszabott korlátok közt a közgyűlésen a vezetőségtől felvilágosítást kérhessen és ezt a felvilágosítást a vezetőség abban a keretben, amelyben az által a z üzleti érdek veszélyeztetve nincs, megadni is tartozik. (P. IV. 4331/1927. Curia 1928 március 29-ón.) ; 1162
B013
1163
B 02
Keresk. ügyletek általában. Közvetítési dij. Az alperes
nyilvános versenytárgyalás eredményeként, mint a legolcsóbb ajánlatot tevő kapott megbízást szállításra. Az ügyletkötésnek ez a módja, a fellebbezési bíróság helyes jogi álláspontja szerint, kizárja azt, hogy az ügylet a felperes közvetítői tevékenységének volna a folyománya s ezért n e m sérti az anyagi jogot az a döntés, mely szerint a szóban forgó ló eladási ügylet után követelt közvetítési dij megfizetése iránt indított keresetnek hely nem adatott. (P. VII. 4072/1928. Cüria 1928 augusztus 28-án.) Valorizáció. Az a körülmény, hogy a fenntartás nélkül elfogadott vételár az eredetileg kikötött vételár valóságos értékének meg nem felelt, — ily értelmű jogszabály hiányában valamely jogos követelésre nem ad alapot. (P. V. 346/1927. Curia 1928 március 27-én.)
1164
B 024
Valorizáció.· Az eladó a kikötött vételár előzetes átvételével, a vételár valorizálásnak a terhét és veszélyét magára vállalta, a korona további romlása okából tehát a vevőtől vételárpótlást n e m igényelhet. (P. VII. 2156/1926. Cnria 1928 szept. 4-ón.)
1165
B024
Vétel ; rejtett hiba. A fellebbezési bíróság a meg nem támadott és ehhez képest a Pp. 534. §-a értelmében az ehelyütt való Ítélkezésnél is irányadó ténymegállapításainak alapul vételével helyesen minősítette az általa felhozott megfelelő okfejtéssel azt a körülm é n y t , "miszerint a kifejezetten 16 lóerősként eladott perbeli gép, tényleg csak 12 lóerős volt — rejtett hibának és helyes a fellebbezési bíróságnak 1166
B03
68 az ehhez kapcsolódó olyan értelmű jogi álláspontja is, amely szerint az .A) alatti kötlevélnek az eladó szavatosságát· egyébként kizáró kikötése nem jelenti azt is, hogy az eladó felperesnek a v e v ő alperes részérc kifejezetten 16 lóerősként eladott perbeli gép lóereje tekintetében a szerződés értelmében fennálló, —- és már az átadás előtt is m e g v o l t rejtett hibának minősülő kellékhiány miatti — szavatolási kötelezettségét is kizárná : mert nem vitás, hogy a felperes kifejezetten 16 lóerősként adta el az alperesnek a perbeli gépet, már pedig az itt is irányadó tényállás szerint· ez a gép csak 12 lóerejü volt. E rejtett hibának minősülő kellékhiány okából a. v e v ő alperest a keresk. törv. 348. §-a alapján nyilván megillette az árleszállítás iránti igény, de csakis akkor és annyiban, h a és amennyiben ezt a jogát az eladó felperessel szemben kellő Időben érvényesítette; mert bár ilyen e s e t b e n nem is nyer alkalmazást a keresk. törv. 346. §-ának az azonnali értesítés kötelezettségére vonatkozó rendelkezése, de azért a vevő ilyen e s e t b e n sem hagyhatja az eladót tul sokáig és indokolatlanul kétségben aziránt, hogy az áru megtartása mellett árleszállitási igényt kívánt érvényesíteni, hanem a köteles kereskedői gondosság és hűség követelményeinek megfelelően, árleszállitási igényének okáról, az ennek alapjául szolgáló hiányosság kétségtelenné válta u t á n az eladót mindenesetre mielőbb értesíteni tartozik. Curia P. VII. 7510/1927. 1928 május 25-én.)
i. 1167
B 03
Vétel ; levonás ; elállás. H a a vevő avételárból levonást eszközöl: ez a levont vételárrészlet megfizetésének
megtagadásával egyenlő jelentőségű, a vételár megfizetésének, habár csak részben is megtagadása pedig az eladónak azonnali elállására ad jogot, akár esedékes volt már a vételár, akár nem.
H. A birói gyakorlatban kialakult anyagi jogi szabály szerint annak, aki a szerződéstől elállani kíván, elállási nyilatkozatában m e g kell jelölnie elállása okát és ezt a perben sem terjesztheti ki más, habár az elálláskor már fenn is forgó okokra. (Curia P. IV. 2854/1928. 1928 jun. 6.) Vétel. A birói gyakorlatban kialakult jogszabály szerint az, aki a megrendelés nélkül küldött árút ötveszi, az vételáráért vevőként felelős. (P. IV. 6501/1927. Curia 1928 ápr. 17.)
11 €8
B 03
1169
B03
Vétel,
kárveszély viselése átadás
hiányában.
Átadás
hiányában, amennyiben a vevőt átvételi késedelem n e m terheli; a K. T. 342. és 344. §-ai rendelkezéseinek egybevetéséből következőleg az eladó a vételár megfizetését jogosan n e m igényelheti s a vétel tárgyát ért kárveszélyt viselni tartozik, ha az időközben elpusztul. (P. VII. 6846/1927. Curia 1928 március 20-án.) *
69 Vétel, kifogásolás. Megtekintés alapján megvett árut a vevő minőségileg csak akkor kifogásolhat, ha rejtett hiba fennforgását bizonyítja, de rejtett hibára nem hívatkozhatik a vevő akkor, ha maga az áru megvizsgálásához szakértelemmel bir, vagy a hibát kellő gondokság mellett felfedezhette volna.
1170
B 03
h· . Igaz i'igyan, hogy a vevő abban az esetben, .ha a szerződésnek meg nem- felelő árut megtartja, árleszállítást az árunak rendelkezésre bocsátása, nélkül is kérhet, de az állandó bírói gyakorlat értelmében azt oly időn belül tartozik megtenni, hogy az eladót árleszállításra irányuló szándéka felül túlhosszu időn át bizonytalanságban ne tartsa. (P. VII. 9354/1927. Curia 1928 március 30-án.)
1171
B 1
Váltó. KibocsájtA fizetése elfogadó érdekében. Viszonos
teljesítés váltó alapján. Az állandó birói gyakorlat értelmében az elfogadó a kibocsátó által teljesített fizetésre csak akkor hívatkozhatik az azt felvevő váltóbirtokossal szemben, ha, beigazolja, hogy a. visszkereseti adós nem csupán a saját, hanem egyúttal az elfogadó érdekében és ő helyette is teljesítette a fizetést. Knélkül a kibocsátó által teljesített fizetés egymagában n e m akadályozza a váltóbirtokost' abSkn, hogy a V. T. 49. §-ában. biztosított'jóga alapján az elfogadótól is követelhesse a váltó kifizetését. A nem vitás tényállás szerint a kereseti váltó fedezeti váltó; ámenyuiyiben tehát az alapügyletből folyóa.n a váltóadós a fizetés ellenében ellen-" értéket követelhet, semmi' akadálya nincs annak, hogy a váltó alapján való marasztalás a kikötött ellenérték ellenében történjék. (P. .VII. 7750/1927. Curia 1928 október 17-én.) Váltó, kamat. A V. T. 23. §-a alapján alperes kötelesa kereseti váltók összegének a 126,000.000 K-nak megtelelő 10.080 P kereseti összeget a felperesnek megfizetni. Ezen tökeösszeg u t á n a kereseti váltók lejáratától, mint a fizetési késedelem kezdőpontjától számítva, az 1923. évi X X X I . t.-e. 1. és 2.' §§-ai értelmében kamatkártéritést tartozik az I. r. alperes fizetni, de csupán a 2. jj. második bekezdése és a kibocsátott rendeletek szerinti mérsékeltkamatkártéritést., mert a tényállás szerint az I. r. alperes a, kereseti váltókra; ellenértéket nem kapott s igy a kereseti összeggel nem nyerészkedett. (Curia P. VII. 7737/1927. 1928 máj. 24.)
1172
B1
1173
B1
Váltó; váltéi nyilatkozat önállósága. A váltótörvény
7. és 12. §-ai akként rendelkeznek, hogy a kibocsátóés illetőleg forgató a váltó elfogadásáért és kifizetéséért váltójogilag felelős.. . A kereseti váltók tartalma szerint azokat I. r. alperes kibocsátói,. I I i'; alperes pedig forgatói minőségbeli irták alá. A törvény idézett rendelkezésére való tekintettel és alpereseknek ilyen minőségben tett váltói nyilatkozataikból nyilvánvaló, hogy váltói kötelezettség vállalásuk önálló· és független az elfogadó váltói kötelezett-
bégétől. Ennek következtében annak az állítása és illetőleg annak a bizonyítása nélkül, hogy a megállapodás rájuk is kiterjesztetett, mellékes az, hogy felperes adott-e-.s ha igen, milyen halasztást az elfogadónak a váltó kifizetésére, mert az önállóan t e t t váltói nyilatkozat és az ezzel vállalt váltói kötelezettség alapján a váltó összegének a lejáratkori kifizetéséért felperesnek az elfogadóval létesített megállapodására való tekintet nélkül felelősek. (Curia P. VII. 2600/1928. 1928 jun. 19.) -Váltó. N e m sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amely szerint a v á l t ó n lévő elfogadói váltónyilatkozat alapján az alperes részvénytársaság fizetési kötelezettségét a V. X. 23. §-a értelmében megállapította s az alperest -a váltóöszeg s kamata megfizetésére kötelezte, noha az elfogadói· nyilatkozatot a r.-t. nem vitás kollektív cégjegyzésének m e g n e m felelően csak egy ig. t a g irta alá, de azt utóbb n e m váltói uton a r.-t. jóváhagyta. (P. VII. 5797/1927. Curia 1928 március 23-án.)
1174
1175
B 1
P
2
Csőd
felmondási igény csödbeli érvényesítése. A fel-
mondási időre járó követelését a félperes az alperesi részvénytársaság csődjében az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 22. §-a alapján mint tömeghitelező érvényesíthette volna, mert a most idézett szakasz e rendelet alapján támasztható követeléseket, amelyek közé tartozik a felmondási időre járó fizetés iránt támasztott követelés is, minden megszorítás, illetve anélkül, hogy különbséget tenne a csődöt megelőző egy éven belül vagy ennél régebben lejárt követelések között, a tömegtartozásaival egy tekintet alá esőnek mondja ki. A szóban forgó követelésnek a csődkövetelések I. osztályában történt érvényesítésével a felperes tehát kevesebbet kér, mint amihez joga volna, a követelésnek I. osztályba sorozása az alperesi csődtömegre joghátránnyal nem jár s ezért nem állhat meg az alperes tömeggondnoknak az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság ennek a követelésnek a csődkövetelések I. osztályába sorozásával a csődtömeg sérelmére jogszabályt sértett. (Curia P. VII. 7013/1927. 1928 junifis 1.) Tisztességtelen verseny. Az irányadó meg sem támadott tényállás szerint a felperes cége S. A. kötéláru, tornaszer és sportcikkek készítésével foglalkozó kereskedőként van bejegyezve, az alperes cége pedig S. M. divat- és rövidáru kereskedőként. Ebből okszerűen következik, hogy a cégnek a bejegyzéstől eltérően, pusztán a hasonló hangzású vezetéknév feltüntetésével, hasonló üzletkör hirdetésével kapcsolatban való használata a két cég összetévesztésére ad alkalmat, miért is az alperesnek az az eljárása, hogy a felperes üzletkörébe tartozó torna- és atlétikai felszereléseket hirdet a bejegyzéstől eltérő, esorika ,,Seháfer-cég" alatt: nyilvánvalóan a t v t . 8. §-ába ütköző tisztességtelen versenynek minősül. (Curia 1?. IV. 7799/1927. 1928. évi május 25.)
1176
B5
C) Perjog. Igazolás. A tényállás'szerint 1927. évi szeptember hó 28. napján az izraelita vallásuaknak —· igy a felperesi képviselőnek is — újév ünnepének másodnapja volt és a felperesi ügyvéd csak az újév első napján vette észre határidő naplójában, hogy a folytatólagos fellébbezési tárgyalás, az újév másodnapjára v a n kitűzve, miért is az újév ünnepének első napjára tekintettel a felperesi képviselő az ujév második napjára eső fellebbezési tárgyaláson való helyettesítésről már nem gondoskodhatott.
1177
C 02
Ez a körülmény alkalmas annak megállapítására, hogy a felperesi képviselő az 1927. évi szeptember hó 28. napjára kitűzött fellebbezési tárgyalási határnapon önhibáján kivül nem jelent meg. (Curia P. V: 1429/1928.
1178
C 02
Hatáskör: alkalmazott kártérítési -követelésére. Felperes
mint kereskedelmi alkalmazott az 1907. évi X I X . t.-e. 1. §. 1. pontja értelmében, amennyiben évi fizetése a törvényileg meghatározott összeget meg nem haladta, betegség esetére való biztosítás kötelezettség alá esett, mint ilyen a szolgálat közben előállott betegségből szármázó igényeit az 1921. évi X X X I . t.-c. értelmében a munkásbiztositási bíróság előtt érvényesítheti. Ugyanezen törvény 15. §. 2. pontja értelmében a munkásbiztositási biróSág hatáskörébe tartoznak azok a perek is, amelyeknek tárgya egyfelől az alkalmazott, másfelől a munkaadója között a pénztár által nyuj, tott betegségi segélyt meghaladó kártérítési igény. Minthogy felperes keresetében az alperes mint volt munkaadója •ellen a szolgálat közben, — állítása szerint az alperes hibájából származott betegségéből eredő kártérítési igényt kíván érvényesíteni: a kir. törvényszék jogszabálysértés nélkül mondta ki, — hogy ennek érvényesítése nem •a rendes bíróság, hanem a .munkásbiztositási bíróság hatáskörébe tartozik. (Curia P. II. 6683/1927.) '
1179
C 02
Hatáskör: gyámi számadási perre.
A megállapított és
meg nem támadott tényállás szerint a felperes gyámja 1919. évtől kezdve számadást az árvaszékhez nem terjesztett be, mert •a számadási kötelezettségtől fel volt mentye. A felperes ennek folytán a volt gyámja számadási kötelezettségének közvetlen a bíróság előtt való megállapítását jogosan követelheti. D e jogosan fordulhatott a felperes keresettel közvetlenül a rendes bírósághoz a gyámja által az árvaszékhez az 1919. év előtt beterjesztett számadások feletti kifogásai megtétele céljából is, mert a megállapított és meg nem támadott tényállás szerint, jóllehet a gyám az 1917—1919. években befolyt jövedelmekről a számadásait beterjesztette, a gyámhatóság -erről a nagykorúvá vált felperest nem értesítette s igy az 1877 : X X . t.-e. .135. §-ában körülirt rendelkezés ellenére nem adott módot arra, hogy a
felperes a számadások ellen kifogásait megtehesse és hogy a kiegyenlítési a közte s a gyámja között megkísérelhető legyen. (Curia P. I. 5255/1927.) Hatáskör. A háztartási alkalmazottak az 5400/1919. M. E. sz. rendelet 2. és 3. §-a értelmében az 1907 : XTX. t.-c.-ben meghatározott biztosítási kötelezettség alá tartoznak: viszont az ily alkalmazottaknak a munkaadó ellen érvényesített, a pénztár által nyújtott betegségi segélyt, illetőleg baleseti kártalanítást meghaladó kártérítési igényének elbírálása az 1921 : X X I . t.-c. 15. §-ának 2. pontja .szerint, a Jlimkásbiztositási bíróság hatáskörébe tartozik. (Curia P . V I . 7576/1926.1 1180
C 02
Hatáskör: feljelentői jutalékkövetelésre. A kereset tárgya forgalmiadó eltitkolás miatt tett feljelentés folytán járó j utalók, illetve jutalom iránti igény. Az államhatalom gyakorlására jogosított állami szervak nem magánjogi, hanem közjogi természetű feladatai teljesítésének az elcsegitése céljából a magánosok által önkéntesen teljesített szolgálat az állam és a szolgálatot teljesítő között nenynagánjcgi, hanem közjogi viszonyt létesít, mert a szolgálat nem a z állam, mint magánjogi személv érdekében, hanem az államakarat és az államhatalom érvényesül hetesének az érdekében teljesittetvén, az állam nem mint magánjogi jogalany, hnn°m mint közjogi személy lép a szolgálatot teljesítővel jogviszonyba. 1181
C 02
Az ilv természetű szolgálatteljesités jutalmazása· iránt az állammal szemben támasztott követelés érvényesítése nem polgári peres útra, hanem közigazgatási ubra tartozik abban az esetben is. lia a követelést támasztóa szolgálatot előzetesen kilátásba helyezett jutalom reményében teljesítette,, mert általános hatásköri szabály, hogv közjogi (közigazgatásjogi) jogviszonyból eredő vitás ügyek csak akkor tartoznak rendes birói útra, ha különös törvényes szabály odautalja. Ily rendelkezést azonban sem a forgalmi adóról szóló 1921. évi X X X I X . t.-c., sem az ennek végrehajtása tárgyában kibocsátott rendelet, sem pedig más jogszabály nem tartalmaz. (Curia P. VIT. 6305/1928.)
Perujitá's közbenszóló Ítélet ellen. A közbenszóló ítélet (Pp. 391. §.) a kereset jogalapjának kérdését véglegesen dönti el: s ez ellen külön fellebbviteli jogorvoslatnak (fellebbezésnek, felülvizsgálatnak) v a n helye; a közbenszóló ítélet teliát a perújítás szempontjából egy tekintet alá esik s végitélettel és részitélettel, és nem esik a Pp. 565. §: hatálya alá. Ennélfogva perújításnak közbenszóló Ítélet ellen is önállóan helye lehet. Ebből következik, liogy ilyen közbenszóló ítélettel szemben a perujitási kereset beadásának határidejét is a. közbenszóló ítélet jogerőre emelkedésétől kell számítani. (Curia P. I. 9279/1926.) 1182
C 93
V?*»
. ..
— - - r f t ' i *
.. A*
A'oé 50100 1 — 2 . SZÁM*
IV. ÉVFOLYAM
1928
JAN.—FEBR.
POLGÁRI JOG KAPCSOLATBAN:
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT VILMOS Dr. VARANNAI ISTVÁN
Főmunkatársak:
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Almási Antal Balla Ignác Blau György Bodroghy József Breit Zoltán Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Fornheim Ernő Frankéi Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
Ifj. D-» 1 iJr. Dr. Dr.
Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
I. CIKKEK : Dr, Pethő Tibor; Az óváselengedés Dr. Magyary Géza: A nemzetközi nem irott szabályai. bíráskodás. Dr. Egry Aurél: „Détournement du Pouvoir." II. SZEMLE. (Lásd a részletes tartalommutatót a boríték belső oldalán.) MELLÉKLET: ESETTÁR.
BUDAPEST Előfizetési ár egész évre 16 pengő, félévre 8 pengő. A jelen szám ára 2 pengő. A lap megjelenik évenkint tízszer. Szerkesztőség: Budapest, II., Nyul ucca 4. — Tel.: Teréz 143—11. Kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 3. — Telefon: Teréz 233—74. Minden kiadóhivatal! ügyben kizárólag itt Intézkednek.
r
7
A POLGÁRI
JOG TARTALOMMUTATÓJA :
közi bíráskodás. Dr. Magyary Qéza rement du Pouvoir". Dr. Egry Aurél /elengedés nem írott szabályai. Dr. Pethö
Tibor
zségek a felértékelés körül Németországban. Dr. Meszlény - . .rtur A római szerzőijogi konferencia ós az engedélykényszer rendszere. Dr. Trebits Herbert Felmentés és házasság érvénytelensége Ausztriában. M Viszonosság Magyarország ós Lengyelország között A bécsi igazságügyi palota égése Az Országos Hitelvédő Egylet vidéki szervei
1 4 9
13 16 19 19 20 20
Joggyakorlat. A 32. sz. jogegységi döntvény, v. i A nyugdíjtörvény egy homályos paragrafusának értelmezése. Dr. Berezel Aladár Tilos ügylet és ügyvédi összeférhetetlenség. Sz—i Azonnali hatállyal való feimondás. Sz—i Beszámítás a perköltséggel szemben. F. P Ingójelzálog a Curia gyakorlatába, v. i Fellebbezés a törvényszék ítélete ellen. d. B. Z
20 21 22 23 24 26 27
Ügyvédség. A zárt ügyvédség- kérdéséhez. Dr. Leopoli Elemér A balatonfüredi ügyvédparlament eredményei. Dr. Király Ferenc A rendtartás tervezete az Ügyvédek Reformszövetségében . .
28 32 34
Jogélet. Dr. Grünhut Ármin és Dr. Me'.tzer István A Civiljogászok Vitatársasága
34 35
Jogirodalom. Dr. Kovács Marcél: Dr. Schtcarz Tibor: alakulása Külföldi
A Polgári Perrendtartás Magyarázata . . . . A valorizációs kérdések fejlődése és ki-
könyvek :
36 37 38
(Folytatás a boríték 3-ik oldalán.)
A KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY TARTALOMMUTATÓJA. A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyílt parancs és a Hivatalos Összeállítás előadói tervezete szerint. Dr. Proszwimmer Béla Középosztály és adópolitika. Dr. Tihanyi Lajos Szociális törvényhozásunk feladatai. Dr. Bányai Aladár, Bittner János, Dr. Bódy Tivadar, Dálnolei-Kováts Jenő, Magyar Bertalan, Sándor Pál, Székács Antal és Vértes Emil nyilatkozatai A szellemi munkások munkanélkülisége. Major Bábért Pénzügyi
1 4
6 17
szemle.
A cukor után fizetendő vagyon véltság A fnziós illetékmentesség Nyugtailleték lerovása Gazdasági szemle. A magyar gabonamonopólium terve. Dr. Zádor Béla Túltermelés. Z. Szabó Bertalan
21 21 21 21 23
Joggyakorlat: Kötelezettség nélkül teljesített ingyenes szolgáltatás a mérlegszerű nyereséghez hozzászámítandó Külföldi értékpapírokból eredő kamat- ós osztalékjövedelem csak viszonossági szerződés, vagy a T. H. Ö. 4. §-ához fűzött Ut. 3. bekezdésének feltételei mellett (elszakított területről származó jövedelem) adómentes A házgondnoki tevékenységből eredő bevétel, ha nem szolgálati szerződésből eredő, általános forgalmi adó alá esik- . . . . A belföldről a külföldi bizományi raktárba kiszállított és onnan eladott áruk ellenértéke nem esik forgalmi adó alá, mert ez az eladás nem belföldön folytatott kereseti tevékenységből származik A cég telepének más cégbíróság területére való áthelyezését bejelentő beadvány után ugyanannyi illeték fizetendő, mint az uj cég bejegyzését kérő beadvány után N e m tekinthető kereset felemelésének a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett az a kérelem, hogy a m e g í t é l t összeg egy korábbi időpontszerinti pénzértékben fizettessék H a a szóbeli szerződés alapján történt ingó-adásvétel illeték kiszabás végett kellő időben bejelentetett, de illeték kiszabásának helye nem lévén, forgalmi adókötelezettség forog fenn, késedelem címén sem felemelt forgalmi adó, sem adópótlék nem követelhető
23
Irodalom. Pásztor Mihály: Az utcai közlekedés Budapesten Dr. Iilye/alvi I. Lajos: Budapest Székesfőváros Statisztikai és Közigazgatási Évkönyve 1927
30
A szerkesztésért felel: Dr. BECK SALAMON. A kiadásért felel: Ifj. Dr. SZIGETI LÁ8ZLÓ.
Légrády nyomda és kSnyttfadd r.-t. nyomd:a, Budapest. (Nyomdaigazgató: Kertész Árpád.)
25
26 27
28 29
30
Felhívjuk olvasóink figyelmét a Polgári Jog Esettár-kartotékjára, amely a legmegbízhatóbb, a leggyorsabb, soha el nem avuló tájékoztató a bírói gyakorlat felől. Ára 15 pengő.
Megrendelhető a Polgári Jog kiadóhivatalában.
50100 3. SZÁM
IV. ÉVFOLYAM
1 9 2 8 MÁRCIUS
POLGÁRI JOG KAPCSOLATBAN :
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR
-j
Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT V l l l í O S Dr. VARANNA I ISTVÁN
Főmunkatírsak:
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Almási Antal Balla Ignác Blau György Bodroghy József Breit Zoltán Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Fornheim Ernő Frankéi Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
Ifj. Dr. Ifj. Dr. Dr. Dr.
Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
I. C I K K E K : Dr. Meszlény Artúr : A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira. Dr. Proszwimmer Béla: A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyílt parancs és a Hivatalos összeállítás előadói tervezete szerint. Dr. Huppert Leo: A cseh jövedelmi adó. II. SZEMLE. (Lásd a részletes tartalommutatót a boríték belső oldalán.) MELLÉKLET : ESETTÁR.
BUDAPEST Előfizetési ár egész évre 16 pengő, félévre 8 pengő. A jelen szám ára 2 pengő. A lap megjelenik évenkint tízszer. Szerkesztőség: Budapest, II., Nyul ucca 4· —· Tel.: Tetéz 143—11. Kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 3. — Telefon: Teréz 233—74. Minden kladőhlvatali ügyben kizárólag Itt Intézkednek.
A POLGÁRI JOG TARTALOMMUTATÓJA : A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira. Dr. Meszlény Artúr
39
jogalkotás. Törvényjavaslat az ipari záloglevelekről. H. L Törvénytervezet a fizetőképtelenségi jogról
43 44
Joggyakorlat. Biztosítási joggyakorlat. Dr. doberdói Breit Zoltán Csábítás. I f j dr. Szigeti László Magánjogi kényszer és büntetőjogi zsarolás. Sz-i Gazdasági lehetetlenülés lakásbérletnél. Sz-i. Az egyetemlegesség meglazítása. B. S Útszéli jogesetek. M
45 47 48 49 49 52
Jogélet. A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozói között kötött szerződésekre A trianoni állampolgárság elevenbe vágó kérdése Kizárólag bírósági hites tolmácsok vállalhatnak hiteles fordítást
56 57 57
Jogirodalom. Dr. Glücksthal Andor, dr. Huppert Leo és dr. Varannai István : Az 1927. év magánjogi és hiteljogi bírói gyakorlata Dr Szentirmai Ödön: A valorizáció fogalma és értékelmélete különös tekintettel az úgynevezett tiszta pénztartozások és köztük bészpénzkölcsön átértékelésére Bálás P. Elemér: Szerzői jogi reformtörekvések Dr. Fehérvári Jenő : Magyar magánjog Dr. Arthur Chr. Weinmann és dr. Alfred Waiden : Die Gesetzgebung gegen den unlauteren Wettbewerb Külföldi jogirodalom:
(Folytatás a boríték 3-ik oldalán.)
58 60 61 61 62 62
A KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY TARTALOMMUTATÓJA. A kereskedők és iparosok levélváltásainak illetékmentessége az 1850. évi nyilt parancs és a Hivatalos összeállítás előadói tervezete szerint. Dr. Proszwimmer Béla A cseh jövedelmi adó. Dr. Huppert Leo Pénzügyi szemle. Autóadó
31 36 39
Joggyakorlat. Ha az adózó fél jövedelmének kimutatása céljából bizonyítékokra, különösen pedig könyveire hivatkozik, ezen bizonyítékokat csak a vonatkozó okok ismertetésével lehet mellőzni Ha a szülő ingatlanát okirat nélkül ruházza át gyermekeire, a jövedelem- és vagyonadót a szülő terhére kell kivetni.... A stomo-ügyletek forgalmiadókötelezettsége _ Nem igényelhető a váltó után lerótt forgalmi adó visszatérítése azért, mert a vevő a váltót fizetésképtelensége folytán a lejáratkor nem váltotta be j A kereskedelmi könyv illetékét az első bejegyzés időpontjában fennálló mérvben kell az első bejegyzés előtt leróni A saját használatra kiállított könyvkivonat bélyegilleték alá nem esik Irodalom. Dr. Narnényi Ernő, dr. Beck Salamon, dr. Hermanné Cziner Alice és dr.' Nádai Pál: „A Reklám" , Havas Miksa: A Magyar Nemzeti Bank és a pénzpiac Dr. Kemény György és Vdgó József: Die Volkswirtschaft Ungarns im Jahre 1927 Dr. Pálosi Ervin: Budapest kriminalitása és moralitása az 1909—1925. években A Tébe felterjesztése az okirati illetékekről szóló rendelettervezet tárgyában
A szerkesztésért telel: Dr. BECK SALAMON. A kiadásért telel: IfJ. Dr. SZIGETI LÁSZLÓ. Légrády nyomda is könyvkiadó r.-t. nyomása, Bndapost. (Nyomdaigazgató: Kertész Árpid.)
40 41 41
43 43 44
44 45 45 46 46
Felhívjuk olvasóink figyelmét a Polgári Jog Esettár-kartotékjára, amely a legmegbízhatóbb, a leggyorsabb, soha el nem avuló tájékoztató a bírói gyakorlat felől. Ára 15 pengő.
Megrendelhető a Polgári Jog kiadóhivatalában*-
50100 4 . SZÁM
IV. ÉVFOLYAM
1928
ÁPRILIS
POLGÁRI JOG KAPCSOLATBAN :
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT VILMOS Dr. VARANNAI ISTVÁN
Főmunkatársak:
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Almási Antal Balla Ignác Blau György Bodroghy József Breit Zoltán Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Fornheim Ernő Frankéi Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
Ifj. Dr. Ifj. Dr. Dr. Dr.
Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
I. C I K K E K : Dr. Deutsch Maurus: A tulajdonjog Dr. Löw Tibor: ítéletek és indokaik. törvényes korlátozása az ausztriai Dr. Meszlény Artúr : A háború hatása ingatlanoknál. az ellenséges államok hozzátartoDr. Király Ferenc: Kartelhivatal? zóinak egymásközti jogviszonyaira. Dr. Zsindely Ferenc: Az uj magyar Dr. Varannai István: Kamatdöntvéforgalmi adórendezés kifejlődése. nyek. Dr. György Ernő: Köztartozások és csődmegtámadás. II. SZEMLE. (Lásd a részletes tartalommutatót a boríték belső oldalán.) MELLÉKLET : ESETTÁR.
BUDAPEST Előfizetési ár egész évre 16 pengő, félévre 3 pengő. A jelen szám ára 2 pengő. A lap megjelenik évenkint tízszer. Szerkesztőség: Budapest, II., Nyul ucca 4. — Tel.: Teréz 143—11. Kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 3. — Telefon : Teréz 233—74. Minden kiadóhivatal] ügyben kizárólag itt intézkednek.
A POLGÁRI JOG TARTALOMMUTATÓJA : ítéletek és indokaik. Dr. Löm Tibor A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira- Dr. Meszlény Artúr
63 66
Jogalkotás. Kamatdöntvények. Dr. Varannai István Köztartozások és csődmegtámadás. Dr. György Ernő
70 74
Joggyakorlat. A „nyilvános előadás" szerzőjogi értelmezéséhez. Márton A versenytilalmi kikötés érvényessége. B. i Marasztaló ítélet — turpis causa mellett. B. S Lakásbérleti kérdések. F. P Egy érdektelen ügy érdekességei. B. S Perenkivüli költség az ellenfél terhére. B. S
Dr,
Molnár 76 77 78 79 80 82
Jogélet. Magyarország magánjogi törvénykönyve A Cíviljogászok Vitatársasága Előadás a tisztességtelen versenyről Előadások Külföldi
T
83 84 84 85
Joggyakorlat.
A tulajdonjog törvényes Dr. Deutsch Maurus
korlátozása az ausztriai ingatlanoknál 85
Jogirodalom. Dr. Schwartz Tibor: A valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása, különös tekintettel a birói gyakorlatra. (Dr. Varannai István) Dr. Túry Sándor Kornél: Fizetésképtelenségi jogunk reformja. (Dr. Frankéi Pál) Dr. Kovács Morcéi: Pp.-kommentár V. füzete Dr. Almási Antal: A valorizációs törvény magyarázata Dr. Sikorszky Sándor: Értékpapír és okirat birói megsemmisítése. ( W . Cy.) Dr. Mosdóssy Gyula : A kiskorúak házassága, áttérése és kivándorlása a gyámhatóság előtt. (B. I.) Külföldi
könyvek
90 91 92 93 93 94 94
(Folytatás a boríték 3-ik oldalán.)
A KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY TARTALOMMUTATÓJA. A cseh jövedelmi adó. Dr. Huppert Leo Az u j magyar forgalmi adórendszer kifejlődése. Dr. Zsindely Ferenc Kartelhivatal ? Dr. Király Ferenc A tulmunka kérdése a magánalkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló törvénytervezetben. Major Róbert
47 51 54 57
Gazdasági szemle. Az u j francia szociális biztosítás A német adóteher-statisztika Az angol liberális párt gazdasági programmja
59 őr 6a
Joggyakorlat. Az apport ellenértéke alapítási költségnek nem minősíthető.... Újonnan alakult részvénytársaság az első üzletévi mérlegben árués anyagkészletét vagy a beszerzési áron, vagy a forgalmi érték 80%-ával értékelheti Adótartalék adómentesen nem alkotható Házhaszonértéknek becslés utján való megállapításánál a határozatban pontosan meg kell jelölni az összehasonlított épületeket A kéményseprői dijak általános forgalmi adó alá esnek akkor is, ha azokat a község fizeti ki A munkásbiztositótól járó szerződéses orvosi tiszteletdíj általános forgalmi adó alá esik
A szerkesztésért felel: Dr. BECK SALAMON. A kiadásért felel: Ifj. Dr. 8ZIGETI LÁSZLÓ. Légrády nyomda és kónyvkladi r.-t. nyomása, Budapest. (Nyomdaigazgató: Kertész Árpád.)
63
63 64
64 65 65
A Polgári Jog könyvtára. A gyűjteményben eddig a következő fűzetek jelentek meg: 1. Dr. Balla Ignác. Házassági per és honosság. 2. Dr. Beck Salamon: Kötelemvalósulás. 3. Dr. Beck Salamon és Dr. Varannai István: Az 1926. év magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata. 4. Dr. Glücksthal Andor: A jelzálogadóslevél. 5. Dr. Glücksthal Andor, Dr. Huppert Leó és Dr. Varannai István: Az 1927. év magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata.
Felhívjuk olvasóink figyelmét a Polgári Jog Esettár-kartotékjára, amely a legmegbízhatóbb, a leggyorsabb, soha el nem avuló tájékoztató a bírói gyakorlat felől. Ára 15 pengő.
Megrendelhető a Polgári Jog kiadóhivatalában.
50100 5 — 6 . SZÁM
IV. ÉVFOLYAM
1 9 2 8 M Á J U S - JUNIUS
POLGÁRI JOG KAPCSOLATBAN:
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR t
Szerkesztők:
Dr.BECK SALAMON Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT VILMOS Dr. VARANNAI ISTVÁN
Főmunkatársak:
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Almási Antal Balla Ignác Blau György Bodroghy József Breit Zoltán Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Fornheim Ernő Fr&nkel Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
) Ifj. Dr. Ifj. Dr. Dr. Dr.
Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
I. C I K K E K : Polldk Illés: A társadalom jogi egészségtana. Dr. Alföldy Ede: A bíró' gyakorlat megszervezése. Dr. Mahler Sándor: Súrlódási felületek a munkásbiztositási járulékok terén. II. SZEMLE. (Lásd a részletes tartalommutatót a boríték belső oldalán.) MELLÉKLET: ESETTÁR.
BUDAPEST Előfizetési ár egész évre 16 pengő, félévre 8 pengő. :A jelen kettős szám ára P 3.20. A lap megjelenik évenkint tízszer. Szerkesztőség: Budapest, II., Nyul ucca 4. — Tel.: Teréz 143—11. Kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 3. — Telefon: Teréz 233—74. Minden kiadóhivatal! ügyben kizárólag Itt Intézkednek.
A POLGÁRI JOG TARTALOMMUTATÓJA : A társadalom jogi egészségtana. Dr. Polldk Illés A birói gyakorlat megszervezése. Dr. A'földy Ede
95 98
Jogalkotás. Törvénytervezet a magánalkalmazottakról. M
106
Joggyakorlat. Háborús filmszerződések. Dr. Pa'agyi Róbert Die Gerichtsstandklausel in der Kautelarpraxis.Dr. Morvay Oszkár A kényszeregyezség joghatálya a közkereseti társaság kilépett tagjára. Dr. György Ernő özvegyi jog és utólagos érdemtelenség. B. S Nemesi rend és közszerzemény. B. S Ideiglenes nötartás megegyezéses különélés esetében. Dr. Vági József Ágyassági viszony — turpis causa. Sz. J
109 113 115 116 117 117 119
Jogélet. Széljegyzetek a jogászgyülés magánjogi szakosztályának könyvéhez. Dr. Nizsa'.ovszky Endre A 13. Jogászgyülés hiteljogi szakosztálya Grosschmid Benő. B. S. Az egyetemi oktatóügy B. S Nagy Ferenc A budapesti törvényszék uj elnöke Az adómorálról (Dr. Takács György) B. 1 A nemzetközi magánjog (Dr. Meszlény Artúr)
jegyző121 124 125 127 128 128 129 129
Jogirodalom. Két könyv a valorizációs törvényről. (Dr. Almási Antal és Dr. Nizsalovszky Endre) H. L Értékjog és zálogjog. (Dr. Nizsalovszky Endre) Gy. A Magyar állampolgársági jog/Dr.Ferenczy Ferenc)Dr. Kuthy Sándor Közjegyzői magyar-német műszótár (Dr. Kiss Dezső) V. / . . . .
(Folytatás a boríték 3-ik oldalán.)
129 131 131 132
A KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY TARTALOMMUTATÓJA. Súrlódási felületek a munkásbiztositási járulékok terén. Dr. Mahler Sándor
67
Cazdasági szemle. Dunakérdések. Dr. Zádor Béla
78
Jogélet. Az országos jogászgyülés pénzügyi szakosztálya
80
Joggyakorlat. Magyarországon lakó magántisztviselőnek Csehszlovákiából származó javadalmazása . Irodalom. A magyar pénzügyi jog. (Dr. Bodroghy József) H. L Adó- és illetékügyi határozatok tára. (Voloszynovich, Nerdd, Volenszky) V. M. .. A valutarendszerek elmélete. Dr. Domány Gyula (Viener Miklós Pál)
81 8z 83 84
Felhívjuk olvasóink figyelmét a Polgári Jog Esettár-kartotékjára, amely a legmegbízhatóbb, a leggyorsabb, soha el nem avuló tájékoztató a birói gyakorlat felől. Ara 15 pengő.
Megrendelhető a Polgári Jog kiadóhivatalában.
A szerkesztésért telel: Dr. BECK SALAMON. A kiadásért telel: ltj. Dr. 8ZIGETI LÁSZLÖ. Légrády nyomda és kSnyrkladé r.-t. nyomása, Budapest. (Nyomdaigazgató: Kertész Árpád.)
•
aDaonaDaaaD&aaaDcaaGaoBaaDcncnaaaaaiiaaaaao·
! Magyar Vegyipari Gépgyár R.-t. j a
(Reichel és Heiszler)
•
a a •
G é p - és kazángyár, rézműves műhely, vas· é s fémöntöde, vasszerkezetek
* • •
jj Budapest X., Noszlopi-utca 1. \
° F e n n á l l 1807 ö t a . ° • s § Telefon: 390-07, 3S0—03. Sürgönyeim: Desztillator. ° o • aaaaDDDaoaDDDDDnaaanDDBaDDnaoaoaooaaDDaooBBD
Studebaker legújabb
tipusai
teljes sorozatban raktárunkra érkeztek B s t b i n a 6-hengercs, 4 kerékfékos, 5-üléses luxusautó E · 0l%lllt&! komplett pótkerékkel P 8900 6-hengeres, 50 HP, 4 kerékfékes, d l i f i C i e D a l l E r 6—7-üléses luxusautó gazdag felszereléssel P 12,006. Menetirányu pétülésekkel P 12,500 C l l l f l A h a l f G B · 6-hengeres, 75 HP, 7-üléses hatalwéUW850CWttB· mas túrakocsi minden igényt kielégítő pazar kényelemmel P 15,500 K e d v e z ő részletfizetési fellételek.
Használ? autókat cserébe veszünk!
Fehér Miklós Gépgyár R.-t.
Budapest, V., Váci-ut 80. sz. Mintaterem: IV., Kossuth Lajos-utca 8. sz.
„Globus" Nyomdai Míiintézet R.-t. Papirüzlete Nádor-utca 12.
í r ó s z e r e k , i r o d a f e l s z e r e l é s i c i k k e k , t ö l t ő t o l l a k , Üzleti könyvek, kő- és könyvnyomdái m u n k á k , l a p o k .
A
50100 7 . SZÁM
IV. ÉVFOLYAM
1 9 2 8 SZEPTEMBER
POLGÁRI JOG KAPCSOLATBAN :
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT VILMOS Dr. VARANNAI ISTVÁN
Főmunkatársak:
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Almási Antal Balla Ignác Blau György Bodroghy József Breit Zoltán Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Fornheim Ernő Frankéi Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
Dr. Ifj. Dr. Ifj. Dr. Dr. Dr.
Mahler Sándor. Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
I. C I K K E K : Dr. Meszlény Artúr: Nagy Ferenc. Dr. Scholtz Géza: A házastársak vegyes állampolgárságából eredő bonyodalmak. Dr. Huppert Leó: Észrevételek a jövedéki büntetőjog anyagi és alaki szabályainak tárgyában kiadott rendeletekhez. II. SZEMLE. (Lásd a részletes tartalommutatót a boríték belső oldalán.) MELLÉKLET: ESETTÁR.
BUDAPEST Előfizetési ár egész évre IS pengő, félévre 8 pengő. A jelen szám ára 2 pengő. A lap megjelenik évenkint tízszer. Szerkesztőség: Budapest, II., Nyul ucca 4. — Tel.: Aut. 536—77. Kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 3. — Telefon : Aut. 233—74. Minden kiadóhivatal) ügyben kizárólag Itt Intézkednek.
A POLGÁRI JOG TARTALOMMUTATÓJA : Nagy Ferenc. Dr. Meszlény Artúr A házastársak vegyes állampolgárságából eredő bonyodalmak. Dr. Scholtz Géza
133 135
Joggyakorlat. A hitelezők tönkrejutása. (Két közlemény.) Dr. Frankel Pál, dr. Varannai István 139 Érdekveszélyeztetés és magánjogi oltalom. B. S 145 Kényszeregyezség és sortartási kifogás. B. S 148 Jogélet. Schuster Rudolf nyugalomban. B. S Magántelekkönyvi iroda. Sz—i A budapesti közp. kir. járásbíróság elnöke. Sz—i Az erkölcsi szinvakságról B. S
149 160 150 151
Jogirodalom. Dr. Arthur Chr. Weissmann és dr. Alfred Waiden: Die Gesetzgebung gegen den unlauteren Wettbewerb. B. S 152 Dr. Bányász Jenő: Védjegyoltalom. Tisztességtelen verseny. (Két közlemény.) M. — B. S 153 Dr. Markos Olivér. Kamat és késedelmi kártérítés. Dr. Varannai István 155
Felhívjuk olvasóink figyelmét a Polgári Jog Esettár-kartotékjára, amely a legmegbízhatóbb, a leggyorsabb, soha el nem avuló tájékoztató a birói gyakorlat felől. Ara 15 pengő.
Megrendelhető a Polgári Jog kiadóhivatalában.
(Folytatás a boríték 3-ik oldalán j
A KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY TARTALOMMUTATÓJA. Észrevételek a jövedéki büntetőjogf anyagi és alaki szabályainak tárgyában kiadott rendeletekhez. Dr Huppert Leó
85
Pénzügyi jogalkotás. A váltóval teljesített fizetések általános forgalmi adókötelezettsége A fúzió illetékmentességi határidejének meghosszabbítása. B. S. A cséplőgéptulajdonosok általános forgalmi adóalapjának megállapítása
93
Gazdasági szende. Exportfejlesztés és mezőgazdaság, z. b
93
Pénzügyi joggyakorlat. Ellentétes munkásbiztositó bírósági joggyakorlat az üzemutódlás kérdésében. Dr. Mahler Sándor Sertéshizlalással iparszerüen foglalkozó vállalatok sertésszállásai házadókötelesek Magyarországon igazgatósági székhellyel és képviselőséggel biró külföldi vállalatnak belföldön lakó felügyelő-bizottsági tagjai részére kifizetett tiszteletdíj tantiemadó alá esik Irodalom. Vig Emil: Az Alföld öntözése és egyebek. V. A Dr. Klug Emil és dr. Mahler Sándor: A jövedéki büntető jog és eljárás magyarázata
91 92
95 98
98 99 100
A Polgári J o g könyvtára. A gyűjteményben eddig a következő fűzetek Jelentek meg: x, Dr. Ballá Ignác: Házassági per és honosság. 2. Dr. Beck Sálamon: Kötelemvalósulás. 3. Dr. Beck Sálamon és Dr. Varannai István: Az 1926, év magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata. 4. Dr. Glücksthal Andor: A jelzálogadóslevél. 5. Dr. Glücksthal Andor, Dr. Huppert Leó és Dr. Varannai István: Az 1927. év magánjogi és hitel jogi birói gyakorlata.
A szerkesztésért felel: Dr. BECK SALAMON. A kiadásért felel: IfJ. Dr. SZIGETI LÁ8ZLÓ. Légr&dy nyomda és könyvkladd r.-t. nyomása, Budapest. (Nyomdaigazgató: Kertész Árpád.)
••••aanaDaDDaaaDDDaaoaaaaaaaaaaaaDODaaaaaaD·
o a a • •• a • a a a • •
• a • •• D • (Reichel és Helszler) a• G é p - és kazángyár, rázmllves műhely, a vas« és fémöntöde, vasszerkezetek a• •D a a F e n n á l l 1807 éta. a Telefon: 390—07, 390—08. Sürgönyeim: Oesztillator. "
Magyar Vegyipari Gépgyár R.-t.
Budapest X., Noszlopi-utca 1.
a • • a • a o •DQDDDDaDaODaDDDDODaDDaDDODDDDDflDDDODDDaBRD·
Studebaker legújabb
tipusal
teljes sorozatban raktárunkra érkeztek
E s a L i s i A E F 9 I I I I I 6
6-hengeres, 4 kerékfékes, 5-liléses luxusautó komplett pótkerékkel _ ... P 8900
C l l l « Í A K a b A F 6-hengeres, 50 HP, 4 kerékfékes? • U i y 6 K 9 a H « · 6—7· üléses luxusautó gazdag felszereléssel P 12.000. Menetirányu pótülésekkel P 12.500 C#ai#f A V 6-hengeres, 75 HP, 7-üléses hatalv a U U v S W C i l k l S r n»as túrakocsi minden igényt kielégítő pazar kényelemmel P 15.500 K e d v e z ő részletfizetési feltételek.
Használt autókat cserébe veszünk l
Fehér Miklós Gépgyár R.-t.
Budapest, V., Váci-ut 80. sz. Hintaterem: IV., Kessuth Lajos-utca 8. sz.
„Glóbus" Nyomdai Míiintézet R.-t. Paptrüzlete Nádor-utca 12.
írószerek, i r o d a f e l s z e r e l é s i c i k k e k , t ö l t ő t o l l a k , Üzleti könyvek, k ő · és könyvnyomdái inuiikűk, l a p o k .
50100 IV. ÉVFOLYAM
8 . SZÁM
1928
OKTÓBER
POLGÁRI JOG KAPCSOLATBAN:
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY Főszerkesztő:
Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT VILMOS Dr. VARANNAI ISTVÁN
Főmunkatársak:
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Almási Antal Balla Ignác Blau György Bodroghy József Breit Zoltán Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr,
Fornheim Ernő Frankéi Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
Dr. Ifj. Dr. Ifj. Dr. Dr. Dr.
Mahler Sándor. Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
I. C I K K E K : Dr. Beck Salamon: Jog és igazság viaskodása. Dr. György Ernő: Törvényjavaslat a csendes társaságról. Dr. Schiller Ottó: Kollektív kereskedelmi szerződések.
II. SZEMLE. (Lásd a részletes tartalommutatót a boríték belső oldalán.) MELLÉKLET : ESETTÁR.
BUDAPEST Előfizetési ár egész évre 16 pengő, félévre 8 pengő. A jelen szám ára 2 pengő. A lap megjelenik évenkint tízszer. Szerkesztőség: Budapest, II., Nyul ucca 4. — Tel.: Aut. 536—77. Kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 3. — Telefon: Aut. 233—74. Minden kiadóhivatal! ügyben kizárólag Itt Intézkednek. f&fcs-i·
A POLGÁRI JOG TARTALOMMUTATÓJA : Jog és igazság viaskodása. Dr. Beck Salamon Törvényjavaslat a csendes társaságról. Dr. György Ernő
157 163
Jogalkotás. Magánjogi törvénykönyvünk életbeléptetö törvénye. Dr. Ignác Az osztrák végrehajtási jogsegély egyezmény köréből. Dr
Bállá B. I.
Joggyakorlat. Ágyassági viszony és együttes szerzés. B. S. . ••· Az álrészvényes szavazati joga. Dr. Kronstein András Ügyvédi költség telekkönyyi előjegyzése. B. N Életközösség folytatása, mint megbocsátás. J f j . Dr. S2igeti László Kárbiztositás felmondásánál mi esik a kártérítés fogalma alá. Dr. B. Z Ténykérdés és jogkérdés. M
166 168 169 171 173 173 175 176
Jogélet. Magyary Géza. B. S A Nemzetközi Jogi Egyesület varsói konferenciája. Dr. Király Ferenc Kolosváry Bálint és Kunz Ödön a Pázmány Péter tudományegyetem professzorai. H. L
177 178 180
Jogirodalom. Dr. Kovács Marcel: A Polgári perrendtartás magyarázata Dr. Borsodi Miklós: A végrehajtási eljárás zsebkönyve
181 182
Felhívjuk olvasóink figyelmét a Polgári Jog Esettár-kartotékjára, amely a legmegbízhatóbb, a leggyorsabb, soha el nem avuló tájékoztató a birói gyakorlat felől. Ára 15 pengő.
Megrendelhető a Polgári Jog kiadóhivatalában. (Folytatás a boríték 3-ik oldalán.)
A KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY TARTALOMMUTATÓJA. Kollektív kereskedelmi szerződések. Dr. Schiller Cttó Pénzügyi
jogalkotás.
A gabona- és takarmányfélék általános forgalmi adójának eltörlése A halászat és vadászat általános forga'mi adója Pénzügyi
101
105 107
szemle.
Gazdasági minisztérium, u j pénzügyminiszter. L A „magyar h é t " ' A bankráta felemelése A német bankárnap •
108 109 109 1»
Pénzügyi joggyakorlat. Ha az értékcsökkenési leírás összege kifogásoltatik, az elhasználás folytán előálló értékcsökkenés mérvét a fél kérelmére szakértő meghallgatása utján kell megállapítani A kereseti adó alapja a zárszámadások mellőzésével becslés utján állapitható meg, ha raktárkönyv nem vezettetett és leltár nem készíttetett A Balaton tavában való halászat jogának bérbeadásából származó jövedelem általános kereseti adó alá esik .· Az adókötelezettség megszűnése szempontjából az üzletműködés megszűnésének, nem pedig a megszűnés törvényszéki bejelentésének a napja irányadó Az épület bérlője a kincstárral szemben a házadóért nem felel és ezért a házadó ellen jogorvoslattal nem élhet A kölcsönök biztosítására szolgált és árverésen megvásárolt tárgyak eladásából származó bevételek nem a kölcsönügyletből erednek, tehát forgalmi adó alá esnek · A később hitelben szállítandó áruk vételárának biztosítására kapott váltók után azok átvételekor forgalmi adót követelni nem lehet Külföldi bizományi raktárra kiszállított árunak a külföldi bizományos által történő eladása nem tekinthető belföldön folytatott és forgalmi adó alá eső kereseti tevékenységnek Külföldi irodalom
A szerkesztésért felel: Dr. BECK SALAMON. A kiadásért telel: ltj. Dr. SZIGETI LÁ8ZLÓ. Légridy nyomda is kdnyvkladd r.-t. nyomása, Budapest. (Hy 0 mdalgasgaté: Kertéss Árpid.)
112
113 113
114 114
115
115
115 116
•DDODoaDoaaaoDaoDDDDODaoDaDDoaaDDaaaaDDaaaD· a a
\ Magyar Vegyipari Gépgyár R.-t. i a
• • a
(Reichel é s
Heiszler)
a
G é p - és kazángyár, rézműves műhely, v a s · és fémöntöde, vasszerkezetek
° a a
jj Budapest X., Noszlopi-utca 1. ° ° F e n n á l l 1807 ó t a . ° ° Telefon : 390- 07, 3 9 0 - 0 8 . Sürgönyeim: Dcsztülator ° • a •oaDDoaonoaDooDoaoDoaaaDBDflaBoongoaaDaDaasDi
Studebaker legújabb
tipusai
teljes sorozatban raktárunkra érkeztek E l 51%· I i e
6-hengeres, 4 kerékfékes, ő-iiléses luxusautó komplett pótkeréksel P 8900
C l u s J A k a l f A V 6-hengeres, 50 HP, 4 kerékfékes, « I l l d t S D a H O S B 6-7·Üléses luxusautó gazdag felszereléssel P 12.000. Menetirányu pótiilésekke) P 12.500 ^ t l l f f A k a k A F 6-hengeres, 75 HP, 7-tiléses hataltflUliCDGIICl mas túrakocsi minden igényt kielégítő pazar kényele p.:mel P 15.500 K e d v e z ő részletfizetési feltételek. Használ* autókat cserébe
veszünk!
Fehér Miklós Gépgyár R.-t.
Budapest, V., Váci-ut 80. sz. Mintaterem: IV., Kossuth Lajos-utca 8. sz.
„Glóbus" NyomdaiffiüintézetR.-t. Papirüzlete Nádor-utca 12.
írószerek, irodafelszerelési cikkek, töltőtollak, üzleti könyvek, kő- és k ö n y v n y o m d a i m u n k á k , l a p o k .
50100 9 — I Q . SZAM
IV. ÉVFOLYAM
1928
NOV.—DEC.
POLGÁRI JOG KAPCSOLATBAN :
KÖZGAZDASÁG ÉS PÉNZÜGY T P · Főszerkesztő : Dr. MESZLÉNY ARTÚR Szerkesztők:
Dr. BECK SALAMON Dr. GLÜCKSTHAL ANDOR
Dr. LÉNÁRT VILMOS Dr. VARANNAI ISTVÁN
Főmunkatársak:
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Dr. Dr. Dr. Dr.
Almási Antal Balla Ignác Blau György Bodroghy József Breit Zoltán Deutsch Maurus (Wien)
Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr. Dr.
Fornheim Ernő Frankéi Pál Frigyes Béla Huppert Leo Kemény György Kende Ernő Király Ferenc
Dr. Ifj. Dr. Ifj. Dr. Dr. Dr.
Mahler Sándor. Dr. Nagy Dezső Ribáry Géza Dr. Szigeti László Sziklai Ferenc Vági József Wagner György
I. C I K K E K : Harrer Ferenc: Az uj lakásügyi helyzet. Glücksthal Andor: Az átértékelési jog uj korszaka. Varannai István: Az uj nemzetközi vasúti egyezmény. Knob Sándor: A német munkáskizárás. II. SZEMLE. (Lásd a részletes tartalommutatót a boríték belső oldalin.) MELLÉKLET: ESETTÁR.
BUDAPEST Előfizetési ár egész évre 16 pengő, félévre 8 pengő. A jelen kettős szám ára P 3.20 A lap megjelenik éven kint tízszer. Szerkesztőség: Budapest, II., Nyul ucca 4. — Tel.: Aut. 536—77. Kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia ucca 3. — Telefon: Aut. 233— 74. Minden kiadóhivatal! ügyben kizárólag Itt Intézkednek.
A POLGÁRI JOG T A R T A L O M M U T A T Ó J A : Az átértékelési jog u j korszaka. Dr. Glücksthal Andor Az u j nemzetközi vasúti egyezmény. Dr. Varannai István
183 190
Jogalkotás. A szövetkezetek kényszeregyezségéről. Dr. Berszán Miklós A csendes társaság létjogosultsága. //;'. Dr. Nagy Dezső
195 ig8
Joggyakorlat. Túlóra díjazása. B. S 301 A hitelező tapasztalatlansága. //;'. Dr. Nagy Dezső 303 Házasfelek jogviszonya a házasság felbontása után. I f j . Dr. Szigeti László 304 Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban. Dr. B. Z 305 Buzavaluta-kikötés. Dr. Kronstein András 207 A negatív interesse megtérítése. B. S 308 Jogilet. A könnyelmű válások megakadályozása. Dr. Balla Ignác A Civiljogászok Vitatársasága Az Ügyvédek Reformszövetsége
309 311 312
Jogirodalom. A magánjogi birói gyakorlat 1901—1927. Dr. Varannai István. . Dr. Balla Ignác: Tételes magyar nemzetközi magánjog, b. z.... Dr. Weninger László: Gázháboru Dr. Schaefer László: Vasúti fuvarozási jog, az u j üzletszabályzat és az uj nemzetközi egyezmény Dr. Ferencz, Balázs és Vadnál: A biztosítás és pereinek technikája. b. z. Ügyvédi zsebhatáridőnaptár az 1939. évre
313 314 315 316 316 316
A K Ö Z G A Z D A S Á G ÉS P É N Z Ü G Y T A R T A L O M M U T A T Ó J A : Az u j lakásügyi helyzet. Dr. Harrer Ferenc A német munkáskizárás. Dr. Knob Sándor Pénzügyi
szemle.
Az u j pénzügyminiszteri jelentés Gazdasági
117 119
135
szem'e.
Gazdasági miniszter — gazdasági programm. —bj.— A kamat alakulása. Dr. Kemény György A csepeli kikötő középeurópai jelentősége. Dr. Zddor Béla Magyarország kereskedelempolitikai helyzete. Lengyel Géza (Folytatás a boríték 3-ik oldalán.)
137 139 131 134
A Polgári Jog könyvtára. A gyűjteményben eddig a következű fűzetek Jelentek meg: 1. Dr. Balla Ignác. Házassági per és honosság. 2. Dr. Beck Sálamon:
Kötelemvalósulás.
3. Dr. Beck Salamon és Dr. Varannai István: magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata.
Az 1926. év
4. Dr. Glücksthal Andor: A jelzálogadóslevél. 5. Dr. Glücksthal Andor, Dr. Hoppért Leó és Dr. Varannai István: A z 1927. év magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata.
IflDOaDDaDDDDDDDDDDOOaaDDDaaDDODDDaDanDQaaDD·
I Magyar Vegyipari Gépgyár R.-t.! •
a
•
(Reíchel és Heiszler)
2
S •
G é p - és kazéngyár, rézműves műhely, v a s · és fémöntöde, vasszerkezetek
° •
D
•
l Budapest X., Noszlopi-utca 1. jj
° F e n n á l l 1807 é t a . ° • • g Telefon: 390—07, 390—08. Sürgönyeim: Des2tillator g • •
•DOaDnDaDDDODODnDaDaDDDDDnDDDDDDaanDDaDBBagi
Joggyakorlat. Csak azoknak a vagyontárgyaknak értékcsökkenése leírására és felnyitására szükséges tartalék létesíthető adómentesen, amelyek mint a termelés eszközei a T . H . ö . 14. §. 3. pontjában fel vannak sorolva. Bútorgyáros által kölcsönadás utján hasznosított bútorok nem eszközei a termelésnek Alkalmazotti kereseti adó alá eső szolgálali viszony akkor áll fenn, ha valaki egész munkaerejét egy vagy néhány munkaadó részére rendszeres díjazás ellenében leköti és egész munkásságát a munkaadó irányítása és rendelkezése szerint fejti ki Az utóöröklésről való lemondásért fizetett évjáradék a jövedelemadó alapjából nem vonható le ..,,., A hazai ipar fejlesztéséről szóló 1907. évi III. t.-c.-ben megállapított adómentesség a jövedelemadóra nem terjed ki I. Ha a határozat nem a meghatalmazott ügyvédnek kézbesittetett, a jogorvoslat elkésés okából nem utasítható vissza. — I I . Ha az adózó jövedelmének bizonyításául könyvkivonatokat csatol és könyvvizsgálatot kér: ezen bizonyítékokat indokolás nélkül mellőzni nem lehet A tanitói lakást állandó házadómentesség nem illeti meg A külföldi cég belföldi képviselőjének nem tekinthető az, akinek tevékenysége a számlaküldés közvetítéséből, levelezésből, a követelések nyilvántartásából és behajtásából áll, de nem terjed ki az eladási ügyletek megkötésére I. Ha az alkalmi egyesülés egyik tagja az általa vásárolt árukat a társtagok között szétosztja: forgalmi adóköteles áruszállítás nem történik. — II. Kizárólagos terménykereskedő az, aki csak mezőgazdasági növényi termékekkel kereskedik ... A vámfelpénz elengedése nem szünteti meg az áru vámköteles voltát, tehát a behozatal nem forgalmi adómentes A bizományi dij és a bizományos által elszámolt költségek a megbízót terhelő forgalmi adó alapjából: az eladási árból nem vonhatók le A forgalmi adónak kellő időben való befizetése esetén nem szabható ki adópótlék azért, mert a vallomási iv elkésve adatott be Az adópótlékot maga után vonó késedelem havi tartama az év y i s része szerint számítandó akkor is, ha a késedelem két naptári hónapba nyúlik Az a körülmény, hogy az állat vételára a holtsúly után fizetendő, nem zárja ki annak megállapítását, hogy az eladás élő állapotban történt, tehát állatforgalmi adó fizetendő A főbeavatkozási per illetéke ennek értéke után jár és ha ez a főperrel egyesittetik, a két per tárgyának együttes értéke irányadó az illetéknél Ha a közkereseti társaság alakulásakor az egyik tag által bevitt apport értéke passzív, tiszta vagyonérték hiányában csak a legkisebb szerződési illeték vethető ki
Külföldi könyvek.
A szerkesztésért felel: Dr. BECK SALAMON. A kiadásért felel: Ifj. Dr. SZIGETI LÁSZLÓ.
Légrády nyomda és kSnyrkiadó r.-t. nyomása, Budapest. (Nyomdaigazgató: Kertész Árpád.)
136
136 137 137
137 138
138
139 140 141 141 143 143 142 143
