Pohorely Béla grafikája
Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, s így megdicsőülnie? (Lk 24,26)
Méregtelenítés. Bekapcsolom a tv-t és látom, hogy böjti ételeket főznek, a riporter kérdezi a szakácsot, hogy mi az, amit lehet, mi
az amit nem lehet enni a húsvét előtti időszakban.
Aztán felmegyek az internetre, és rengeteg oldalt találok, ahol a böjttel foglalkoznak. „böjt: a fiatalodás esélye,
avagy az éhezés tudománya”. „Kímélő méregtelenítés, ha szeretné, hogy könnyebben menjen.” „Nagytakarítás! Energizáló méregtelenítő kúra testének és lelkének.” Aztán néhány oldal a fittnes, a mozgás fontosságát hangsúlyozza, és valahol a sarokban van néhány szó a „böjt keresztény alapjairól” is.
Mi a böjt? Mit jelent számunkra ez a negyven nap, így húsvét előtt? Az ősi keresztyének húsvét előtt készültek. Készültek arra, hogy
életük legnagyobb és legjelentősebb eseményéről emlékezzenek meg. Készültek a nagypénteki emlékezésre, Jézus értük vállalt keresztáldozatára. Mert hitték, hogy ez az, ami számukra megújulást, új, örök életet adott. Ahogyan egy gyermek készül a születésnapjára, várja az ajándékot, a tortát, a család közösségét, úgy várták ezek az emberek is ezt a napot, a születésük, az újjászületésük napját. Böjtöltek.
Mert a böjti időszak erről szól, Jézus halálára és feltámadására való emlékezésnek az ideje. Méregtelenítés, mert az édenkerti kígyó mérgét, a kételkedés, az Istennel való szembefordulás mérgét el kell
távolítani a szervezetünkből, a lelkünkből, azért, hogy minden jól működjön, hogy minden a helyére kerüljön. Jézus Krisztus ezért jött, ezt kellett elszenvednie. Ő az egyedüli ellenszer erre a méregre. Február első hetében gyümölcsfákat metszettem. Vannak kisebb és nagyobb hajtások, amiket le kell metszeni a fáról ahhoz, hogy teremjen, hogy jó gyümölcsöt teremjen. Néha nagyobb ágakat is ki kell vágni, néha elég egy-egy rossz irányba növő ágacskát. A böjti időszak ilyen metszés. Azt mondjuk: „itt vagyok Istenem, vizsgálj meg engem. Itt vagyok Istenem, leteszem életem.” Itt vagyok Istenem, hogy megmetszhess, hogy életem jó gyümölcsöt termő élet lehessen.
És Isten megteszi ezt. Nem azért, mert mi kérjük, vagy kiérdemelhetnénk. Egyedül kegyelemből, egyedül azért, mert „Isten feltámasztotta Krisztust a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is, amelyet segítségül hívnak, nemcsak eben a világban, hanem az eljövendőben is.”(Ef 1,20-21) Húsvét üzenete ez számunkra: hogy Isten elveszi a mérget, és helyette örök élettel ajándékoz meg azért a Jézus
Krisztusért, aki nagypénteken a vérét, az életét adta, Húsvét vasárnapján viszont feltámadt, mert ezt kellett elszenvednie és így megdicsőülnie. Hogy az ő dicsősége a mi boldogságunk, méregtelen életünk forrása lehessen. Erre készüljünk, ezt ünnepeljük. Hokker Zsolt
… AMI ÉRTÉKESEBB AZ ARANYNÁL … –
(1 Pt 1,17) vallomások a hitről –
Jézus szeret engem Az élet titkokkal van teli. Egy fülledt nyári nap sorsdöntőnek bizonyult az életemben. A nagymamához – anyósomhoz indultam, hogy átvigyem az ebédjét a szomszéd házba. A lépcsőn felfelé már fulladoztam, de még küzdöttem a lélegzésért. Mire felértem, elhatalmasodott bennem a rettegés. Szívritmuszavarom miatt korábban is előfordultak kisebb rosszullétek, szédülés, de most egészen elsötétült előttem a világ és elvesztettem az eszméletem. Megfejthetetlen titok, s Isten végtelen jóságának bizonyítéka, hogy perceken belül megérkezett a segítség. A mentőorvos sikeres újraélesztés után stabilizálta az állapotomat. Az intenzív osztályon volt időm végiggondolni addigi életemet. A homályból szép lassan kirajzolódtak az értékek. Világosan kezdtem látni, mi volt lényeges és lényegtelen, értékes és felesleges eltöltött éveim alatt. Közben a szenvedés is értelmet nyert: megértettem, Isten próbára teszi hűségemet, hogy ne csak a jólétben, a kereszthordozásban is Őt válasszam. Két hónap múlva egy műtét során beültetett defibrillátor készüléket kaptam. Közben sokat beszélgettem a családommal, ami még inkább segített elmélyíteni és megérteni Isten végtelen szeretetét. Hogy Krisztus még a halált is elszenvedte értünk, emberekért. Végül Zsófi lányom kézen fogott, és elhozott ide, a mi óbudai gyülekezetünkbe, ahol nagy szeretettel fogadtak a testvérek. Azóta is boldogan jövök, hogy táplálkozzam szeretetükből és az Úr jóságából, kegyelmeiből. „Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár gyermeked.” (EÉ. 389, 2-3 – O. T. Moe) Brózik Tibor
Pilinszky János
Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót. Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő „szamaracska”. S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a „kövek kiáltanának!”. Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban. S itt érdemes megemlítenünk, hogy növények és állatok milyen szokatlan hangsúllyal szerepelnek mindig az evangéliumban, főképp a példabeszédekben. De nem a hasonlat, és nem is holmi
megszemélyesítés emeli különleges megvilágításba őket, hanem nyilván a Teremtő és teremtmény közötti viszony csodálatos komolysága. Amikor Jézus „dicsőségesen” bevonul Jeruzsálembe, erre a futó ünneplésre futotta a világ erejéből. Azután még az emlékét is elsodorja a pillanat, és belepi az út pora. Az igazi, a tulajdonképpeni „megdicsőülés” még hátra van. Erről az evangéliumnak talán legcsodálatosabban paradox mondatai következnek, közvetlenül a jeruzsálemi bevonulás után. „Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék. Bizony, bizony mondom nektek, ha csak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal, maga marad...” „Most az én lelkem megrendült. És mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára, Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” És mégis… Bármennyire kitérő, csalóka fény volt is Jézus számára a jeruzsálemi bevonulás, a mi ünneplésünk, mégis érez gondosságot, mellyel fogadta, sőt mintegy elébe ment a szegényes fogadtatásnak. Örök időre szóló okulásul szolgálhat számunkra: saját erőnkből csak ilyen szalmaláng lelkesedésre futhatja. S ha jól szemügyre vesszük a történetet, láthatjuk, hogy gyengéd gondoskodással még ezt is Jézus maga készítette elő – miérettünk, ahogy mondotta. A másik tanulság az isteni szerénység. Jézus példamutatása, hogy milyen szelíd alázattal kell fogadnunk az emberek ünneplését. Igaz, nem tér ki előle, mint ahogy semmi emberi elől nem tér ki, hogy annál teljesebb tanítást hagyjon örökül számunkra. A jeruzsálemi bevonulás története hányszor játszódik le az óta is bennünk, egy-egy rövid felbuzdulás képében. Hogy találkozásunk vele hogy válhat tartóssá? Erre felel a következő szakasz. Vállalnunk kell önmagunk „elvesztését”, ahogy ö vállalta a földbe hullott gabonaszem sorsát. Akkor valóban egyek leszünk majd vele, s nem a futó, hanem az örök dicsőségben, a jeruzsálemi bevonulás után az örök Jeruzsálembe való bevonulás örömében.
KÖNYVAJÁNLÓ Be kell vallanom, kicsit zavarban vagyok. Na, nem azért mert nem olvastam, hanem mert ajánlani egy olyan könyvet, aminek tulajdonképpen még a stílusát sem tudnám meghatározni nagyon nehéz. Tulajdonképpen nem is egy könyvről van szó, hanem egy gyűjteményes kötetről. Mint tudjuk általában ez egy téma köré csoportosuló írások, pl. novellák gyűjteménye. A helyzetet bonyolítja, hogy ebben a gyűjteményben a történeti könyvektől, a verseken át a science fictionig minden megtalálható. Látszólag olyan mintha valaki a „csillagok” témáját venné, és egy kötetbe szedné az Egri csillagokat, a Csillagok háborúját, és mondjuk a Csillagszemű pásztor meséjét. Történelemkönyv? Nem igazán, bár ha jobban belegondolunk, akkor valóban elég specifikus, egy nép történetét feldolgozó résszel kerülünk szembe rögtön az elején, tele számunkra érdektelen és érthetetlen utalásokkal, családfa leírással, persze, ahogy történeti műveknél megszoktuk, azért vannak érdekes, olykor misztikusnak tűnő történetek is. Néha az az ember benyomása, hogy nem is történetekkel, hanem mítoszokkal van dolga. Ha jól kezeljük, akkor aránylag gyorsan elérhetünk egy szebb, irodalmibb csokorhoz, egy költői képekben gazdag, ám olykor a költői túlzásokat sem nélkülöző verses, énekes, közmondásokat is felsorakoztató részhez. Ennek az irodalmi résznek a záróakkordjában egy Szent István intelmeihez hasonló könyv, valamint egy ének található, néhol árnyaltan, néhol egészen konkrétan elbeszélve egy férfi és egy nő szerelmének történetét. Ezt a részt egy harmadik, egység követi. Az ember itt nem jelenről, vagy jövőről beszélnek a alátámasztott írások ezek, azonban műveknek. Vannak ezekben történetek, és költői írások, nagyon szép képek is.
Luther-Biblia
talán a legmegfoghatatlanabb, nagyobb igazán képes eldönteni, hogy múltról, szerzők. Nevekkel, évszámokkal mégsem nevezhetjük őket történeti jóslatok, érdekes, elgondolkodtató
Ennél a nagyobb egységnél érezhető, hogy a szerkesztő, vagy szerkesztők (a könyv impresszuma ezt valamilyen rejtélyes okból nem közli) egy irányba, a gyűjtemény második fejezete felé terelik a figyelmet, ahol is a már említett nép helyett egy belőle származó ember történetére koncentrálnak egyre intenzívebben. A második fejezet ennek az embernek az elég hiányos, azonban a családfa tekintetében ismét csak részletes életrajzát tárják elénk, nem is egy, hanem mindjárt négy szerző tollából. A sokszor meseszerű életrajz részleteiért érdemes végigrágnia magát az embernek az érdektelen családfán, ugyanis sok hasznos tanácsot, útmutatást adnak a szerzők ennek az embernek a szájába. Alapvetően talán a könyv legérdekesebb és leggördülékenyebb részéhez értünk, amit azonban egy talán Mikes Kelemen, Törökországi levelek című gyűjteményével lehetne párhuzamba állítani, csakhogy itt több címzett van, és a téma is sokkal csapongóbb. A gyűjteményt lezáró rövidebb könyv őszintén szólva nem teszi fel az i-re a pontot, sokkal inkább kérdéseket, kétségeket ébreszt. Ha az egész gyűjteményt nézzük, alapvetően megállapíthatjuk, hogy bár sok érdekes könyv, vagy részlet található benne, de nehéz olvasmány, és alapos kortörténeti ismereteket is feltételez.
Amiért mégis bekerült az ajánlóba az az a tény, hogy ez a gyűjtemény több ezer éves, kultúrákat meghatározó és több millió ember számára napi olvasmányként az éjjeliszekrényen megtalálható könyv. Miért? Hogy lehet ez? Ennek a könyvgyűjteménynek – görög szóval kivejezve: Bibliának – az impresszumában ezt olvashatjuk: „Istennek az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése”. Mi adódik ebből? Ha külső szemlélőként tekintünk a Bibliára, akkor – ahogy a fentiekben látható – egy gazdag tartalommal rendelkező, de a tudományos megközelítés számára nem túl alapos könyvvel, könyvekkel találkozunk. A kijelentésnek pedig éppen az az értelme, hogy nem tekinthetünk rá kívülállóként, hiszen részesei vagyunk. Isten kinyilatkoztatása az emberi történelem miértjére és céljára ad választ, amire semmilyen más módon, sem értelmes gondolkozással, sem semmilyen más könyvnek az olvasásával, legyen az vallásos, vagy „világi”, nem juthatunk el. Mi ez a cél? Mi a miértekre adott válasz. Luther Márton azt mondta a Szentírás egy pólya, ami Krisztust rejti. Isten kijelentésének lényege Jézus Krisztus személye, értünk vállalt áldozata. Az isteni kijelentést tehát csak hittel közelíthetjük meg, és ezzel máris belehelyeztük magunkat a bibliai történetbe. Egyszer egy teológus azt mondta: „A Biblia használatának lényege nem az, hogy a szöveget megértsük, hanem hogy a szövegen keresztül a világot megértsük.” Hogy benne éljünk a szövegben, és ebből a pozícióból szemléljük mindazt, ami a világban, ami körülöttünk történik. Egyszerűen megfogalmazva: A Biblia Isten szava, hozzánk, nekünk. Mindig aktuális, mindig élő szó. Ha ezt elfogadjuk, ha nem egyszerűen egy könyvet olvasunk, akkor számunkra útmutatássá, párbeszéddé, élő, személyes kapcsolattá válhat azzal az Istennel, aki szeretettel vesz körül, vezet, véd, bátorít, és aki Jézus Krisztusban értünk életét adta. A Biblia évének jelmondatával zárom a könyvajánlót: Boldog aki olvassa! Úgy legyen! Hokker Zsolt
Az egyetemes imahéttel kapcsolatos benyomások Hagyományosan az év harmadik hetében tartjuk az ökumenikus imahetet. Nem is egészen egy hét az évben. Mi a jelentősége, hogy a különböző felekezetű hívők egymás templomába mennek, hogy minden templomban más lelkész/pap szolgál, mint aki vezetője az egyházközségnek? Egyáltalán van-e jelentősége? Ha az emberi kapcsolatok erősödnek, az már hozadéka ennek a néhány napnak. Saját értékeink felfedezését, gazdagságunk megbecsülését segítik ezek a találkozások. Föltesszük a kérdést, miben is vagyunk mások, mint a reformátusok, római katolikusok? Mitől vagyunk evangélikusok? Nekünk már megszokott a templomunk nemes egyszerűsége, az oltár fölött a hatalmas kereszt, de amikor első este egyik plébános kollégám avval kezdte a beszédét, hogy „nem is tudjátok milyen nehéz megszólalni ennek a hatalmas keresztnek a tövében”, azóta sokat gondolok erre a mondatra. Mi Isten halálos szeretetének jelét tudjuk a keresztben, és ez előtt, alatt állhatunk meg minden vasárnap és ünnepen. Nem berendezési tárgy a kereszt, hanem üzenet, emlékeztető. Amikor egyházról beszélünk, a saját gyülekezetünkre gondolunk, a saját egyházunkra. Az egyház pedig Krisztus teste. Beletartozik mindenki, aki Jézus Krisztusban, mint Megváltóban hisz. Ez a közösség független a felekezeti elkötelezettségtől. Római katolikus templomban evangélikus lelkésztársam áldotta meg a gyülekezetet. Egy római katolikus hittestvérünk az istentisztelet után azt mondta: „Néztem a lelkészt, aki áldásra emelt kézzel így szólított meg: »Isten népe!« Mi itt mindnyájan Isten népe vagyunk! Nem katolikusok, reformátusok, evangélikusok, hanem elsősorban Isten népe. Egy nép. Az Ővé. Benne összetartozunk. Ez csodálatos. Erre eddig nem gondoltam. Ez az áldás sokat jelentett! Imádkozni fogok azokért, akik más felekezetben az Ő népe.” Ez a gondolat nem született volna meg, ha nincs az imahét. És lehet, hogy másban is fölsejlik valami hasonló. Amit az elmúlt tizennégy év legnagyobb örömének, érésének, hozadékának látok, az az, hogy 2008-ban először mondtuk egy szöveggel együtt az Apostoli Hitvallást, noha közel két évtizede a három történelmi egyház hivatalosan egységes szöveg használatában egyezett meg. Évekig az egyébként közös hitvallás elmondása nélkül ünnepeltünk. Évek multával, már volt szándék a Hitvallás elmondására, de mindenütt a „helyi” változattal. Most elérkeztünk oda, hogy katolikus testvéreink is a húsz éve hivatalosan elfogadott szöveggel mondták, így adták a kezünkbe a liturgikus rendet.
A különbség mindössze ennyi: Hiszem az egyetemes/ az egy szent katolikus anyaszentegyházat. Vagyis a protestánsok magyarra fordítva mondják azt, amit a katolikusok a latin magyarosodott formájában megtartottak. A katolikus egyetemest jelent. Azt, amiről az asszony szólt; Isten népe az egész földön, amely hisz Krisztusban. Ehhez a közös hitvalláshoz tizennégy év kellett. Felemelő volt, ahogy egyöntetűen erővel szólt: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Ponthius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadott a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.” Bálintné Varsányi Vilma
Robert Crashaw
A kereszten Lábad, mely járni mennyei javunkért annyiszor szokott, bénán csügg. Sós ár szennyezi: szent véred hosszan rácsorog. Magad - szétosztó két kezed nem mozdul, s mégis folyton ad. Ó, adjon is, mert bár szegek ütötték át, mégis szabad!
Felelősséggel, becsülettel, szeretettel A Magyar kultúra Napja alkalmából idén is kitüntetéseket adott át az oktatásügyi miniszter. Az ünnepi eseményre a Néprajzi Múzeumban került sor. Az alap-, közép-, felsőfokú oktatási és szakoktatási területen végzett magas színvonalú munkájáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységéért dr. Hunyadi Zoltán Apáczai Csere János-díjat kapott. Ez a megtiszteltetés számunkra is nagy öröm, mert a díjazott hosszú időn át presbiterként gyülekezetünk elöljáróságának volt tagja, most tiszteletbeli presbiter. Ha csak az egészsége nem gátolja, ősztől tavaszig minden istentiszteleten velünk ünnepel. Építő gondolataira, jó szándékú észrevételeire érdemes figyelni. A kitüntetés alkalom arra, hogy rákérdezzünk, ki van a díj mögött, megismerjük, ha vázlatosan is azt a hosszú szolgálatot, amelyet az oktatás területén végzett. És megbecsüléssel köszöntsük gyülekezetünk hűséges tagját, gyülekezeti hírlevelünk, az Óbudai Harangszó első, éveken át lelkes és fáradhatatlan szerkesztőjét.
„A felelősséggel, becsülettel, szeretettel végzett munka önmagában egy kiegyensúlyozott életnek adja meg az alapját.” Így summázta dr. Hunyadi Zoltán testvérünk az 1940 őszén indult és 2007 őszéig tartó pedagógusi, oktató tevékenységét. Özvegy édesanya szeretete, lelki támasza volt a családi biztonság számára Malomsokon. Osztatlan iskolába járt. A tanévet mindig a falu nyilvánossága előtt zajló vizsga zárta. Kiemelkedő képességei korán megmutatkoztak, de amikor az ötödik-hatodik osztályosoknak feltett kérdésre egyedül csak a negyedikes Hunyadi Zoltán tudott válaszolni, a tanító úr szorgalmazta, hogy a szokott rendtől eltérően egy évvel hamarabb kerülhessen gimnáziumba. A Soproni Evangélikus Líceum egész életére meghatározó nyomokat hagyott benne. Másokat megbecsülő, hazaszerető, nemzeti tudatot erősítő szellemben hordozta a Líceum a növendékeit. A Képzőben Gárdonyi Zoltán zeneszerző, Lyka Károly művészettörténész, Imre Sándor pedagógia professzor voltak tanárai. A Tanítóképzőből Gecsére (Győr-Sopron megye) került egytanerős, osztatlan iskolába, hogy 50-60 gyerek tanítója legyen. Az államosításig felekezeti iskolák voltak. A tanító szolgálatához tartozott az istentiszteleteken való kántorizálás is. Énekkart, színjátszó kört szervezett a gyülekezet ifjúságából, hogy a közös készülések, előadások a diákok és a hallgatóság lelkét, értelmét gazdagítsák. Nehéz munka volt, de kitűnő erőpróba, tapasztalatszerzési lehetőség, amely megalapozta a későbbi munkásságát – vallja ő maga. 1946-tól nyolc éven át a Bécsi kapu téri Evangélikus Általános Iskola tanítója. Itteni szolgálati idejére esik az iskolák államosítása. A pedagógusok szabadságát könyvek, szerzők tilalmi listája korlátozta. Ez idő alatt szerezte meg jogi diplomáját, azzal a szándékkal, hogy a vidéki gazdák támasza, tanácsadója lehessen. 1952-ben a katedránál egy jóval magasabb oktatási szinten, a Fővárosi Pedagógiai Intézetben a budapesti pedagógus továbbképzés, illetve a szakfelügyeletet biztosító képzés munkálatait végezte tíz éven keresztül, kamatoztatva korábbi megszerzett tapasztalatait. Az Intézet megszűnésekor Budapest XV. kerületében iskolaigazgató, majd oktatási osztályvezető lett. Mindkét tisztségét úgy töltötte be, hogy nem lépett be a kommunista pártba. Tizenkét iskolaigazgató, ill. a kerület huszonkét osztályvezetője közül egyedül pártonkívüli!! Elveit, a szülői házból hozott és a Líceumban megerősített szellemiségét nem adta föl! A Pedagógiai Intézet újra szervezéskor visszahívták. Nevéhez kötődnek a fővárosban zajlott kísérletek, amelynek a lényege az anyanyelvi nevelés és matematika oktatás hatékonyságának fokozása volt. Közben tankönyvek kerültek ki a keze alól, módszertani publikációi jelentek meg, szakmai továbbképzéssel foglalkozott, és az iskola TV-nek pedagógiai forgatókönyveket írt. A kerületi iskolák felügyelőinek szakmai irányítását látta el. 1971-ben a Fővárosi Pedagógiai Intézetben igazgatóhelyettesi megbízást kapott. Ezt a tisztét nyugdíjazásáig töltötte be, de egészen 2007 őszéig segítő munkatársa maradt az Intézetnek. Közöttünk él egy ember, aki minden munkájába Istenbe vetett bizalommal fogott, hitében nem csalatkozott, eszméit nem adta föl, de az életét közvetlenül vagy közvetetten a tanítás-oktatásra adta. Tanár Úr! Köszönjük! Szeretettel kívánjuk, Váczi Mihály szavainak igazát: „….. – szeretni, hinni a világot; tenni valamit, mivel besugárzod; melegíteni :– telet a gyertya lángja; szelídíteni: – aszályt a szik virága; rázni a világot :– szellő az erdőt; kérlelve biztatni: – karsztot a felhők; osztani magad: – hogy így sokasodjál; kicsikhez hajolni – hogy magasodjál; hallgatni őket, hogy tudd a világot, róluk beszélni, ha szólsz a világhoz. Széjjel szóródni – eső a homokra – s ha nyár se lesz tőled – s a táj se zöldebb: – kutakká gyűjt a mély:– soká isznak belőled!” Bálintné Varsányi Vilma
Gyermekek és felnőttek karácsonyi kézműves foglalkozása
Mindenható Isten! Te törölted el a bűnt és a halált Fiad halálával, és Te hoztad vissza az ártatlanságot és az örök életet az Ő feltámadása által, hogy az ördög hatalmától megváltva a Te országodban éljünk. Add meg nekünk, hogy ezt teljes szívünkből higgyük, és ebben a hitben állhatatosan mindenkor dicsérjünk Téged, és hálát adjunk Néked, Jézus Krisztus Urunk, a Te Fiad által, aki Veled és a Szentlélekkel valóságos Istenként él és uralkodik örökké. Luther
AKIK A 2007. ÉVBEN keresztségben részesültek
Gyermekek: Hajvár Borka Aletta, Csuba-Mihók Hanga, Zsámbéki Jakab Gábor, Hanzély Benedek József, Dallos Patricia, SoproniHartyánszky Ákos, Dubicz Eszter, Horváth Beatrix, Besze Zalán Bendegúz, Lynn Joerdis Waldvogel, Görög Marcell Zoltán, Erdős Bence Attila, Erdős Ákos, Fülöp Zorka Sára, Ercsényi Anna.
Felnőttek, akik konfirmációban is részesültek: Kiss Virág, Vörös Alida
házasságot kötöttek
Tóth Csaba – Bőhm Szilvia, Sebők Tamás – Hirmann Magdolna, Kelemen András – Zádori Orsolya, Soproni Gyula – Hartyánszky Dorottya, Illés András – Till Gyöngyi.
akiket utolsó útjára kísértünk Légrádi Pál (89); Demján János (68); Kovács Imréné Szamosmenti Mária (85); Jurcsák Nándorné Hajnal Zsuzsanna (86); Pencz Miklósné Réti Zsuzsanna (84); Pencz Miklós (84); Gyárfás Istvánné Dara Zsuzsanna (89); Bajor Rezső (86); Hanák Károly (64); Nagy Pálné Hódy Alice (85); Golyána Julianna (61); Ferenczi Lajos (97); Babusa Károlyné Csengey Ilona (80); Kovács Miklósné Németh Irma (57); Bernáth Károly (90); Zagyva Sándorné Budai Mária (59); Domokos Tibor (79); Olajkár Józsefné Snitta Ilona (96); Gercsényi Zoltán (67); Bekéné Filippinyi Márta (47); Havay Jenő (82); Szalai Károly (82); Dr. Gáti Ferencné Tóth Mária (75); Horváth Ernőné Barna Margit (82); Dr. Veress Miklósné Dr. Faust Lujza (82); Hensch Lászlóné Koczizky Erika (79); Brunekker Gyula (77); Dr. Szilágyi Lászlóné Csonka Judit (88); Bohus Istvánné Urbancsok Judit (64); Szabó Józsefné Horváth Etelka (96); Perényi György (66); Torma János (71); Wladár Jenő (80); Plank Ferencné Novák Erzsébet (84); Kovács Antalné Istvánkó Zsuzsanna (63); Tell Vilmosné Szamecz Márta (87).
F E L H Í V Á S a 2007. évi személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlására Felhívjuk szíves figyelmüket arra, hogy a személyi jövedelemadó 1 %-ának felajánlására vonatkozó törvény módosult. Továbbra is támogathatunk alapítványokat, ezért kérjük, hogy személyi jövedelemadója egyik 1 %-át az Óbudai Evangélikus Egyházközség Erős Várunk Alapítványának ajánlja fel, evvel gyülekezetünk hitéletét is segítheti. A másik 1 %-kal egyházakat lehet támogatni. Kérjük, hogy ezt a Magyarországi Evangélikus Egyháznak ajánlja fel. Ez az összeg az Országos Egyház központi pénztárába folyik be. Kérjük gyülekezetünk tagjait és a velünk szimpatizálókat, hogy a 2007. évi személyi jövedelemadójuk egyik 1 %-ával gyülekezetünk Erős Várunk Alapítványát, másik 1 %-ával a Magyarországi Evangélikus Egyházat támogassák. Nyilatkozattételre a 2007. APEH adócsomagban található 0735-D jelű rendelkező nyilatkozat nyomtatványa szolgál. A nyomtatvány felső részén az adózó neve és adóazonosító jele, vagy adószáma érelemszerűen kitöltendő. A nyomtatvány alsó részén két ablakot talál. A kedvezményezet adószáma Kérjük, hogy ide gyülekeztünk Erős Várunk Alapítványának az alábbi adószámát írják be: 1
8
0
7
2
2
5
1
-
1
-
4
1
A kedvezményezett technikai száma és neve Kérjük, hogy ide az országos egyház alábbi adatait írják be: 0
0
3
5
Országos Evangélikus Egyház
Az 1 % felajánlásával kapcsolatos részletesebb tájékoztató a templomban és a lelkészi hivatalban beszerezhető. Az országos statisztika azt mutatja, hogy az adózók közel fele nem él az 1 % felajánlásával, és állami támogatásban sem részesül gyülekezetünk. Ezért kérünk mindenkit, hogy családja, barátai, ismerősei körében népszerűsítse alapítványunkat, hogy minél többen ajánlják fel jövedelemadójuk 1 %-át. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyháztagjaink jelentős része nyugdíjas, adózó jövedelemmel nem rendelkezik. Azonban ha „maga helyett” valakit a szélesebb családból vagy baráti körből „beszervez”, cselekedetével önmaga is hozzájárul a felajánlások számának emelkedéséhez. Erős Várunk Alapítvány Kuratóriuma
GYÜLEKEZETÜNK ÉLETÉBŐL ♣ Országos felügyelői konferenciát tartottak Egyház a modern világban címmel Révfülöpön november 30. december 2. között, amelyen dr. Győrfi Károly gyülekezeti felügyelőnk vett részt. ♣ Ádventi kézműves foglalkozást tartottunk december 8-án gyermekek és felnőttek részvételével. ♣ Az Advent 4. vasárnapján megtartott karácsonyváró istentiszteleten a kisgyermekek, hittanosok és az ifjúság részvételével színvonalas karácsonyi műsort láthattunk Hokker Zsolt és Kréth Csabáné felkészítésében.
♣ Január 20-án Hokker Zsolt Pápán szolgált igehirdetéssel. ♣ Gyülekezetünk tagjai részt vettek a január 21-25. között megtartott ökumenikus imahét eseménysorozatán. A Szent Péter és Pál római katolikus templomban Bálintné Varsányi Vilma hirdette az igét. ♣ Január 22-én a Derűs Alkony Gondozóház istentiszteletén Bálintné Varsányi Vilma szolgált igehirdetéssel. ♣ A kelenföldi evangélikus templomban január 27-én került sor az ökumenikus imahetet záró ifjúsági istentiszteletre, amelyen gyülekezetünkből számosan vettek részt. A liturgia kidolgozásában és az istentiszteleti szolgálatban Hokker Zsolt is közreműködött. ♣ A presbitérium a január 31-én megtartott ülésén dr. Győrfi Károly felügyelő előterjesztésében megtárgyalta és elfogadta a presbitérium 2008. évi munkatervét. Kaposi Attila gondnok tájékoztatást adott a 2008-as év felújítási és beruházási munkáiról, majd a presbitérium egyéb ügyeket tárgyalt. ♣ Február 4-én Pápán a Gyurátz Ferenc Gondolkodó Kör összejövetelén tartott előadást Hokker Zsolt. ♣ Közös ifjúsági istentiszteletet tartottunk templomunkban a budahegyvidéki ifjúsággal együtt február 17-én.
GYÜLEKEZETI ALKALMAK Istentiszteletek minden vasárnap de. 10 órakor. Az istentisztelettel azonos időben a kisgyermekek részére külön foglalkozást tartunk a gyülekezeti teremben. Ezzel szeretnénk a szülőknek segítségére lenni, hogy gyermekeikkel együtt jöhessenek istentiszteletre. Szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe ezt a lehetőséget. Családi istentisztelet – minden hónap 3. vasárnapján 10 órakor. Az istentiszteletet követően kötetlen találkozóra várjuk testvéreinket a gyülekezeti terembe. Kórházi istentisztelet – a Szent Margit Kórház kápolnájában minden második hónap második vasárnapján de. 9,30 órakor. Szuplikációs istentisztelet lesz templomunkban február 24-én. Igét hirdet Károlyfalvi Zsolt V. évfolyamos teológus hallgató. A böjti időszakban – csütörtökön 10 órakor – a bibliaórák helyett istentiszteletet tartunk a gyülekezeti teremben. Nagycsütörtökön – az úrvacsora szereztetésének ünnepén – 18 órakor tartunk úrvacsorai istentiszteletet. Nagypénteken – 10 órakor tartunk istentiszteletet úrvacsorával, és 18 órakor passióolvasást gyülekezetünk férfi tagjainak szolgálatával.
Húsvétvasárnap és Húsvéthétfőn – 10 órakor tartunk istentiszteletet, úrvacsorával. Mennybemenetel ünnepén – május 1-jén, csütörtökön, 18 órakor tartunk istentiszteletet. Úrvacsora – minden hónap első vasárnapján. Idősek, betegek részére (kérésre) készséggel ajánljuk fel az úrvacsora házi kiszolgálását. Hitoktatás – az óvodás, alsó tagozatos és felső tagozatos csoportoknak pénteki napokon 16 órától a gyülekezeti házban. Ifjúsági összejövetelek – csütörtöki napokon 17,30 órakor. Útkeresők bibliacsoportjának összejövetelei – minden hónap 2. vasárnapján 16 órakor. Szeretetvendégséget tartunk március 2-án. Vendégünk Csoma Gergely, aki a csángók között végzett tanítói missziójáról számol be.
A LELKÉSZI HIVATAL CÍME 1034 Budapest, Dévai Bíró Mátyás tér 1. Tel/Fax: Tel.: Mobil: Bálintné Varsányi Vilma Hokker Zsolt
368-6893 388-1773 06-20-8245796 06-20-8245789
Hivatali órák: Hétfőn 9-12 és 14-17 óráig, csütörtökön 14-17 óráig. A hivatalos időpontokon túl szükségessé váló megbeszélések idejét kérjük a fenti telefonszámokon egyeztetni. Egyházközségünk honlapja: http://obuda.lutheran.hu Honlapunkon az aktuális információk és az istentiszteleti rend mellett fényképgaléria a gyülekezeti alkalmakról, és az Óbudai Harangszó korábbi számai is megtalálhatók. Templomunk akadálymentes megközelítése Örömmel tájékoztatjuk a mozgásukban korlátozott, tolószékkel közlekedő, valamint az idős testvéreinket és babakocsival érkező kismamákat, hogy templomunk akadálymentes megközelítése érdekében a Dévai téri toronybejárati ajtónál lift áll rendelkezésükre. ADOMÁNYOK FOGADÁSA:
Perselyadományokra az istentiszteleteken és egyéb templomi alkalmakon van lehetőség. Az önkéntes (borítékos) egyházfenntartási hozzájárulást minden hónap első vasárnapján az istentisztelet keretében gyűjtjük össze. Egyházközségünk életének feltétele, hogy tagjai adományokkal is segítsék működési és fenntartási kiadásaink fedezetét. Készpénz-átutalási megbízás (csekk) a templomban és a lelkészi hivatalban kapható. A jókedvű adakozót szereti az Isten. Gyülekezetünk bankszámlaszáma: OTP Kereskedelmi Bank Rt. 11703006-22056126
Erős Várunk Alapítvány bankszámlaszáma Az új számlavezető bank és számlaszám: MKB Bank Nyrt. 10300002-10375516-49020012
„Üres a sír! Húsvét reggel Felujjongó, boldog szívvel Köszöntsük ez áldott napot: Krisztus Urunk feltámadott!” (EÉ. 219/5.)
Áldott Húsvéti Ünnepeket! ÓBUDAI HARANGSZÓ Az Óbudai Evangélikus Egyházközség híradója. Megjelenik évente háromszor, 700 példányban. Kiadó: Bálintné Varsányi Vilma. Szerkesztő: Proksza Gyula Internetes változat
