PLAKÁT MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS
E R N S T M Ú Z E U M 1953
BÍRÁLÓ
BIZOTTSÁG
TAGJAI:
Bánó Endre
Pál György
Bortnyik Sándor
Pogány ö. Gábor
Czjglényi Ádám Raszter Károly
Gábor Pál Győry Miklós
Retcb Károly
Konecmi György
Zádor litván
\
-felszabadulásunk óta a magyar alkalmazott grafika először 1948-ban lépett a nyilvánosság elé kiállításszerűen. Az akkor kiállított müvek még erősen magukon viselték a formalizmus jegyeit. Azóta többi művészetekkel párhuzamosan az alkalmazott grafika terén is mélyreható változás történt. Ennek ellenére ezidáig nem került sor hasonló nagyméretű, az alkalmazott grafika széles területét bemutató teiádlításra, amely keresztmetszetét mutatta volna egy hosszabb időszak grafikai termésének. Egy ilyen kiállítás nagy mértékben elősegítette volna a problémáik tisztázását, így nagyobb lendületet adott volna a további fejlődésnek. Felszabadulásunk előtt és még utána is hosszú ideig alkalmazott grafikát majdnem kizárólag a kapitalista reklámgrafika jelentette. Azóta egész képzőművészetünkben alapvető fogalmak tisztázódtak, s evvel párhuzamosan a grafika is új értelmet kapott. Társadalomalakító szerepének tudatosodásával szcoialista tartalommal telítődött, amely új, magasabbrendü kifejezési formát követel. Ennek következtében grafikánk alapjában megszabadulva a formalizmus sallangjaitól a realizmus talajába gyökerezve műfajokban is kibővült, illetve a súlypont áttolódott a politikai és kulturális nevelő jellegű műfajokra. Ma már a grafika nem csupán egyenértékű műfaj a festészettel, szobrászattal, hanem ezen túl a képzőművészetnek, leginkább a tömegekhez szóló harcos műfaj. Éppen műfaj beli tulajdonságai teszik alkalmassá arra, hogy szélesen terjesztve gyorsan válaszoljon minden lényeges eseményre, ez egyben kötelezá is, hogy felelősségeljes agitatív, nevelő feladatát betöltve ideológiai frontunk előretolt állásaiban harcoljon. A sok ezer példányszámban terjesztett és az ország minden részébe eljutó politikai és kultúrpropaganda plakátok, a folyóiratok és napilapok hasábjain megjelenő karikatúrák, dolgozóink könyveit díszítő illusztrációk hathatós eszközt jelentenek népünk politikai és kulturális nevelésében, a szocialista társadalom felépítéséért vívott nagy harcban. Egyben félelmetes fegyverek népünik és Pártunk kezében a békéért vívott, -nagyszerű küzdelemben a háborús gyujtogatók és ügynökeik ellen.
Új tartalmat kapott árupropaganda grafikánk is: hivatásában, feladatában, céljában merő ellentéte a kapitalista reklámgrafikának. Míg az, mint a dolgozó nép kizsákmányolásának, félrevezetésének eszköze, annál ordítóbb és hangosabb, minél silányabb az áru, addig a szocialista árupropaganda célja a dolgozó nép érdekeinek igaz, becsületes szolgálata. Tényleges adatokkal dolgozik, eszközei a jó minőségű, hasznos áru terj esztésére irányulnak. Nincs szüksége ordító formákra, indítványokkal fordul a vásárlókhoz, segíti őket az áruk kiválasztásában, ízlésüket neveli s életszínvonaluk emelését segíti elő. Hogy mennyiben felelt és felel meg grafikánk az új feladatoknak, erre választ fog adni ez a kiállítás is, amely eredményeink felsorakoztatása mellett grafikánk problémáinak legnagyobb részét fel fogja vetni, egyeseket talán tisztázni fog, de mindenképpen elősegíti egész grafikai életünk fejlődését. Újra felmerülnek a politikai plakát égető problémái: többek között hiába keressük a politikai nevelő jellegű, szatirikus plakátokat — ezen a kiállításon is igen kis számban szerepelnek. A Szovjetunió példája nyomán — ahol állandóan nagy figyelemmel kísérik és segítik a plakátművészet fejlődését s napjainkban újra értékes tanulmányok foglalkoznak a plákátmüvészet sajátosságaival és problémáival — nekünk is meg kell állapítanunk, hogy plakátjaink nagy része a helytelenül értelmezett szocialista realizmus miatt nem rendelkezik a plakát sajátos tulajdonságaival. A képszerűség, bőbeszédűség, hamis optimizmus és pátosz hibájába esik s éppen ezért nem tudja betölteni megfelelően hatalmas agitációs feladatát. Természetesen szó sincs róla, hogy a kapitalista reklám „plakátszerűségéhez" térjünk vissza. Ellenkezőleg erőteljesen fel kell lépnünk a fejlődésünkét még nagy mértékben zavaró kapitalista reklámplakát „tradícióival" szemben, melyek az öncélú dekoratávitás, sematikus ábrázolási mód és főleg a sablonfigurák ábrázolásában jelentkeznek. Igen, a mi szocialista-realista plakátművészetünknek is megvannak a maga sajátosságai. De plaikátszerűség alatt itt mindig az eszmei tartalomból fakadó és azt aláhúzó, egyszerű, tömör, világos, dekoratív kompozíciót, erőteljesen sommáaott, de reális rajzot értünk, mely az eszmei tartalom kibontását segíti és képessé teszi feladatának betöltésére. Szemben a kapitalista reklámplakát eszmenélküliségből fakadó öncélú dekorativitásával, „plakátszerüségével", mely a formák sematázálásában, technikai fogásokban és manirokban merül ki. Ezt a kifejezési formát természetesen le kell vetni, hogy a magas-
rendű eszmei tartalmat megfelelő formában juttathassuk kifejezésre. Remélhetőleg ez a kiállítás elősegíti ezeknek a problémáknak tisztázását, a hibák kiküszöbölését, hogy plaká tmű vésze ttinik még hathatósabban tudja teljesíteni felelősségteljes feladatát, melyet dolgozó népünk joggal elvár tőle. Érdekes, de egyben szomorú és tarthatatlan jelenség, hogy a kiállításon bemutatott árupropaganda-grafika termékei, címke, csomagolás, sokkal célszerűbbek, ízlésesebbek, mint a nálunk forgalomban lévő e fajta grafikai termékek. Árupropagandánk egyik hibája, hogy e területen is néha rosszul értelmezve a szocialista realizmust egy-egy csomagolást vagy címkét mássá akar varázsolni, mint amilyennek hivatásáné' rogva lennie kell. Koránt sincs még tisztázva gyakorlatilag a szocialista árupropaganda-grafika és a kapitalista reklámgrafika közti különbség, ezt mutatják egyes művészek reklámplakátjai. Nehéz problémák ezek, de megoldásuk sürget, annál is inkább, mivel a dolgozók életszínvonalának fokozottabb emelésére irányuló új kormány-prograinmunk nagyobb igénnyel lép fel egész alkalmazott, így árupropaganda grafikánkkal szemben is. Természetesen ezek csak kiragadott — főbb problémák és ezeknek és sok más kérdésnek tisztázása^ a velük való alaposabb, részletesebb foglalkozást teszi szükségessé. Mindez arra kötelez bennünket művészeket, hogy a még jelentkező formalista maradványok elleni további kemény küzdelemben egyre mélyítsük ideológiai felkészültségünket, és életismeretünkiet, kiszélesítve tematikánkat a magas művészi kvalitásért vívott harcban, tökéletesítsük mesterségbeli tudásunkat, hogy méltó fegyverzetben vehessük fel a csatát Pártunk, 'kormányunk programmjáért, egész dolgozó népünk nagy ügyéért, a szocialista társadalom felépítéséért és a tartós békéért vívott nagy küzdelemben. Éppen ezért ettől a kiállítástól várjuk, hogy átfogóan egész alkalmazott grafikai területünket, dolgozó népünk elá tárva, megismertesse azt eredményeiben ós műfaj beli gazdagságában. A kiállítástól várjuk azt is, hogy az illetékes szervek, művészeink, műkrittkusaink is fokozottabb érdeklődéssel forduljanak a grafika problémái felé, és egész alkalmazott grafikánk eredményeinek felmérésével a további gyors fejlődést hiányosságainak feltárásával a hibák kiküszöbölését elő segítsék. Raszler
Károly
Amberg József Ács László Balogh István Barcsay Jenő Barkóczi Gyula Bartha Ferenc Bánhegyi Tibor Bánki László Bánó Endre Benkö Sándor Biai Föglein István Biczó András Bognár Magda Boldogfai Farkas Imre Boór Vera Budai László Burger Ferenc Czáglényi Ádám Cziglényi László Csanádi András Cselényi József Csemitzky Tihamér Csergezán Pál Darvas Árpád Demjén Zsuzsa Dómján József Dómján József né Ernyei Sándor Ék Sándor Kossuth- és Munkácsy-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze
Farkas András Fazekas Péter Fejes Gyula Fridrich Gábor Füle Mihály Gacs Gábor Gaál Mátyás Gábor Pál Gáli Gersteinbreán Ferenc Gerő Sándor Glück Félix Golarits István Gönczi Tibor Munkácsy-díjas
Görög Júlia
Görög Lajos Gross Arnold Gudics József Gyimesi Lajos Győry Miklós Havas Gézáné Héti György Hont Varsányi Ferenc Horváth Endre Horváth László Izsák Magda Kaján Kalász Tibor Munk&csy-dijas
Kajári Gyula K. Lukáts Kató Kass János Kassovitz Félix Káldor László Káldorné Csillag Vera Kincses Arisztid Kiss Molnár László KLaudnyi László Koch Ernöné Kondor Béla Kondor Lajos Konecsni György Kétszeres
Kossuth-díjas
Korda Edit Kovács Endre Körössy Lajos Lantos Lajos Mailász Gitta Macskássy János Máté András Mühályfi Ernöné (Filó) Mohrlüder Vilmos Molnár László Nagy Zoltán Németh József Nolipa I. Pál Palkó József Pallai István Papp Gábor Pap Iván Pap Klára Pap Tamás
Pál György Pándi Lajos Pintér Ferenc Pituk József Raj Iá Antal Raszler Károly Reich Károly Réber László Révész Antal Róna Emmi Rusznyák Erzsébet Sajó Péter Sándor Károly Sinka Mátyás Sinkó Károly Samorjai Imre Sótd Klára Szabó Endre Szalaá Gyula Szántó Piroska Szecskó András Szekeres István
Szentgyörgyi Kornél Kossuth-díjas
Szepes Magda Székely István Szálas Győző Szőnyi Gyula Szűcs Pál Tamássi Zoltán Tauber Erzsébet Tedescó Anna Török Endre Vertei József Végh Gusztáv Vincze Dénes Vissy Gábor Wágner Edit Wigner Judit Zala Tibor Zádor István Kossuth-díjas
Zborovszky Katalin Zórád Ernő Zöldiné Szűcs Erzsébet
