piaristák Török, a lélek fogadalmak Nagykárolyban A magyar piaristák lapja V. évfolyam I. szám tavasz a nevelés által evangelizálunk

piaristáK

A magyar piaristák lapja | V. évfolyam I. szám | 2015. tavasz

 a lélek tavasza

fogadalmak Nagykárolyban

a nevelés által evangelizálunk

Török, A KÖNYVkiadó

télen gyerekként érkezik : felsír húsvétkor halállal birkózik : verejtékezik mennybe menvén tudatja : legyőzte örök pünkösd : életünk értelme

Kabai Gábor Buda: IC XC

helyet teremteni egymásnak: tzim-tzum Nagyböjt, majd Nagyhét: Istennel való találkozásunk kitüntetett ideje. Készülünk, hangolódunk, majd pedig újra átéljük Jézus húsvéti napjait: az önátadás, a szenvedés, az elnyugvás és a feltámadás cselekedeteit, történéseit. A zsidó rabbik körében egykor felmerült a kérdés: Hogyan is teremtette Isten a világot? Hol jött létre a világ? Hiszen Isten a minden, rajta kívül nem létezhet semmi. A választ a következőképp keresték: Isten – ahhoz hogy létbe tudja szólítani a világot – önmagának egy részéről „visszavonult”, mintegy „visszahúzta” onnan önmagát, hogy így teret nyisson az új teremtés számára.

Jézus egész életében azt láthatjuk, hogyan készít helyet magában az emberek számára: elsősorban a betegek, a bűnösök, a lenézettek, kiközösítettek számára, de a farizeusok és írástudók számára is, s természetesen tanítványai számára is. Teret készít magában – életében, gondolkodásában, érzelmeiben – a többiek számára, s ők ott tudnak élni, jól érzik magukat Jézus közelében. Jézus közelsége nem elítélő, nem megnyomorító közelség volt; személyes kisugárzása felszabadított a jóra, a teljesebb életre. Irgalmas közelség volt ez. Talán nem véletlen, hogy héber nyelven az irgalom szava (rachamim) épp az anyaméhet jelenti. Húsvét napjaiban ennek a szeretetnek a teljességét éljük át. Jézusnak ez a teret nyitó szeretete végül feléli önmagát. „Nagyobb szeretete senkinek nincs an­ nál, mint aki életét adja barátaiért.” Megrendít a szeretetnek ez a végleges formája: jó lenne először csak szemlélni, „ízlelni”, hogy be tudjuk fogadni – hogy hely teremtődjék bennünk az Ő számára –, aztán egyszerűen hálásnak lenni, majd pedig követni Őt. Jól tudjuk mindannyian – szülők, pedagógusok, szerzetesi közösség tagjai –, hogy valójában ebben áll a mi szeretetünk is: helyet teremteni magunkban a gyermekeinknek, tanítványainknak, munkatársainknak, egymásnak. Hogy ők éljenek, és életük bőségben legyen. Kedves Olvasóink, a piaristák tágas családjának Tagjai, szívből kívánom, hogy Húsvét szent napjainak ünneplése újítson meg mindnyájunkat szeretetünkben: találjunk rá eleven helyünkre Istenben, s nyitogassuk szívünket mindazok felé, akik életre, elfogadó térre, irgalomra vágynak. Áldott Húsvétot kívánok:

Amint a női test, amikor új élet születik benne: hely készül a magzat számára. S Istennek e teremtő magatartása azt mutatja meg, hogy mit is jelent Isten szeretete: teret készít számunkra, hogy létezzünk; helyet ad magában, hogy életünk lehessen, hogy fejlődjünk, bontakozzunk.

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

piaristák

3

piarhírvilág Magyarországon tartják az Egyetemes Káptalant 2015. június 29 – július 22. között tartja a Piarista Rend következő Egyetemes Káptalanját. A három hetes esemény „rendhagyó” helyszínen, az esztergomi Szent Adalbert Központban lesz, ahová közel 70 piaristát várnak a Föld számos pontjáról. A Káptalan napjaiban az egybegyűltek áttekintik az elmúlt hat évet, majd a rend generálisának és asszisztenseinek megválasztása (Európa, Afrika, Ázsia, Amerika) következik. A káptalan harmadik részében megvitatják és elfogadják a rend következő hat évre szóló terveit és irányvonalait. Vasárnaponként munka helyett a közép-európai piaristasággal ismerkednek a résztvevők három kirándulás keretében. Az esemény további különlegessége, hogy a Káptalan dokumentálása most először nem papíralapú lesz, hanem minden tableteken fog zajlani. SZATHMÁRY MELINDA

Nemzetközi iskola projekt indul a kecskeméti piaristáknál A kecskeméti Piarista Gimnázium eddig is sok nemzetközi együttműködéssel büszkélkedhetett, most ezek palettája bővül. Az eddigi iskolai együttműködésekben elsősorban a gimnazisták vettek részt, bár már két éve zajlik közös program közép-európai piarista iskolák között, amely a felső tagozatot érinti. Idén bővülnek a lehetőségek, és immár az óvoda és az alsó tagozat is részt vesz már a „nemzetköziesítésben”. Az elmúlt hetekben az iskola két tanára járt Katalóniában, ahol egy lengyelkatalán-magyar projekt beindításán is dolgoztak. Cél, hogy a piarista iskola kihasználja az európai és akár különböző kontinensek piarista iskoláinak együttműködésében rejlő lehetőségeket. A most induló együttműködésben a közvetlen cél hármas: • Kiépíteni egy pedagógiai együttműködést, amelyben az óvodától kezdve a gyerekek/diákok adott évfolyamokon nemzetközi projektekben vesznek részt, főképp az internet adta lehetőségeket kihasználva. • A partner iskolák közt fejleszteni a szakmai, módszertani együttműködést, jó gyakorlatok átadását. • Segíteni az európai piarista iskolák hálózatának kialakítását. Mindezt annak érdekében, hogy fejlesszük gyermekeink, diákjaink interkulturális, nyelvi és informatikai kompetenciáit többek között. Kollégáink részt vettek a katalán piarista iskolák négyévente esedékes közgyűlésén is, ahol az iskolák tanárai, szülő és diák küldöttei közösen határozták meg a következő négy év kiemelt fejlesztési célját, ami ezúttal az interdiszciplináris oktatás megvalósítása iskoláikban. Ezen a területen is jó lehetőségeink mutatkoznak, például a most induló Öveges Diáklaborral való együttműködésben. MIKULÁS DOMONKOS

piaristák

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: [email protected] ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Besze Erika, Borbás Péter, Kalász Ákos, Keszey Tivadar, Szakál Ádám, Szathmáry Melinda, Piarista Archívum, piarista iskolák ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Szalézi Művek Kft. ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból Megáldották a váci Szent Anna templomot és a rendházat

Kerényi Lajos atya Európai Polgári Díjban részesült

Január 23-án Dr. Hölvényi György, európai parlamenti képviselő Európai Polgári Díjat adományozott Kerényi Lajos piarista szerzetestanárnak a budapesti Szent Margit Gimnáziumban. „Kerényi Lajos atya a reményt közvetítette a kommunista diktatúra évtizedeiben. A nagyma­ rosi és egerszalóki ifjúsági találkozó­ kon sok ezer fiatalnak adott reményt, célt és közösséget egy olyan időben, amikor ez kockázatos és tilos volt.” – mondta el Hölvényi György.

Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, piarista konfráter, március 20-án ünnepség keretében megáldotta a váci felújított Szent Anna templomot és a rendházat. Labancz Zsolt tartományfőnök atya mondott köszönetet a tervezőknek (Kollektív Műterem), pályázatíróknak, lebonyolítóknak és a felújítást végző Confector Kft. vezetőinek és munkatársainak a jó minőségű kivitelezési munkálatokért. Ezúton is köszönjük azoknak, aki segítették a rendház homlokzatának felújítását adományaikkal!

Fórián-Szabó Zoltán atya „Keresztény Közéletért” emlékérmet kapott

Január 23-án a kecskeméti Bozsó Gyűjteményben, a Varga László kereszténydemokrata politikus és drámaíró emlékére rendezett ünnepségen átadták a róla elnevezett „Keresztény Közéletért” emlékérmeket. Az ünnepségen FóriánSzabó Zoltán, kecskeméti piarista templomunk plébánosa, valamint Vetéssy Katalin, a Református Gimnázium korábbi igazgatója vehette át az elismerést. A Keresztény Közéletért Alapítványt 1992-ben hozták létre kecskeméti értelmiségiek.

Kitüntették Urbán József piarista igazgatót

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke megbízásából Balog Zoltán miniszter, tartományfőnöki szolgálata során a társadalmi felelősségvállalásról híres piarista közösségek és iskolák szemléletformáló átalakítása érdekében végzett munkája elismeréseként Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést adott át Urbán József, piarista szerzetes, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója részére március 13-án a Pesti Vigadóban. szathmáry Melinda

Lezárult a Piarista Ökollégium „Játsszunk zöld lapokkal!” című programja

A nagykanizsai Piarista Általános Iskola, Gimnázium, Diákotthon és Boldog Donáti Celesztina Óvodához kapcsolódó rendház és fiúkollégium jelentős átalakuláson ment át. A 2013 januárjában elnyert uniós támogatásnak köszönhetően az építési munkálatok mellett két éve egy fenntartható, környezetbarát technológiákat népszerűsítő információs központ is létrejött Piarista Ökollégium néven. A teljes beruházás közel 143 millió Ft-ból valósult meg. A projektet lezáró ünnepi eseményt február 19-én tartották az iskola épületében, ahol többek közt a projekt vezetői munkatársai (Bali Judit projekt-koordinátor, Király Gellért projektmenedzser) beszámoltak az elmúlt két év legfontosabb történéseiről. A kiállítótérrel, bemutató táblákkal, installációkkal ellátott „öko-kollégiumot” eddig közel 3500 érdeklődő látogatta meg. A program ideje alatt több mint 80 szemléletformáló, zöld megoldásokat bemutató, interaktív foglalkozásokkal és filmvetítéssel egybekötött rendezvény valósult meg neves szakemberek közreműködésével. SZATHMÁRY MELINDA

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és

tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

koltai andrás

Iskolafoglalás Vácott

1914

1900–1904

Piaristák a bográcsnál A kiskunfélegyházi születésű Cserép Sándor (1849–1905) 1898-ban lett a szegedi piarista gimnázium igazgatója. Kitűnő humorú ember volt, aki mindig derűt varázsolt környezetében. A tanári karban „közvetlen magatartásával oly egészséges közszellemet teremtett”, amely „a társadalom részéről is bizalmat, tiszteletet és közbecsülést szerzett a testületnek”. Szívesen időzött abban a kis baráti körben, amely rendtársaiból, valamint félegyházi és szegedi gyermekkori barátaiból állt. Őket ábrázolja ez a fénykép is. Sajnos nem tudjuk, hogy mi van a bográcsban, és ki főzte, de az biztos, hogy a „főkostoló” az igazgató úr volt. Balra Frank István, jobbra Fekete Ipoly piarista tanárok láthatók a képen. (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Albumok, XXXIV/20.) 6

piaristák

A piarista diákok egymást követő generációi között csak néhány lehet olyan szerencsés, hogy új iskolaépületet foglalhasson el. Közéjük tartoztak azok is, akik 1941/1942ben a váci piarista gimnáziumba iratkoztak be. A régi épületekhez Hültl Dezső terve szerint fölépült új szárnyat 1941. szeptember 7-én avatták föl. Az ünnep koreográfiájához akkor is hozzátartozott a diákság rendezett átvonulása. A templomban tartott szentmise után az osztályok fölsorakoztak a régi gimnáziumi udvaron, kezükbe fogták osztálytermük feszületét, címérét, Kalazancius képét és az osztálykönyvet, majd az iskola zászlóját követve a téren keresztül indultak az új épületbe. A képen a IV. osztályosok (14 évesek) láthatók osztályfőnökükkel, Boharcsik Pállal. (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Események)

0 5 2 a tat

kban o m á e évsz t e n é tört a l o k ista is r a i p a koltai andrás összeállítása

1764. december 12.  Eszterházy Ferenc kancellár Pozsonyban alapítólevelet állított ki, amelyben elhunyt testvére, Miklós akaratának megfelelően a Tatán nyitandó piarista rendház és iskola számára 35 000 forintos alapítványt, telket, kertet, építőanyagot, és tűzifát ígért, valamint meghatározta az iskola tananyagát. 1765. január 1.  Mária Terézia királynő Bécsben megerősítette az iskola alapítólevelét. 1765. június 23.  Wimmer Ágoston házfőnök átvette az Esterházy Ferenctől felajánlott tatai telket, a kamalduliak majorságát, amelynek épületeit ideiglenes rendházzá, iskolává és kápolnává alakítottak át. 1765. november 13. Megkezdődött a tanítás az iskolában, amelyhez a gimnáziumi osztályok mellett, az alapítólevélnek megfelelően filozófiai kurzus is tartozott, ahol elsősorban matematikát, geometriát és építészetet tanítottak. 1767. március 9.  Fellner Jakab terve szerint, az északi (a kápolnát magába foglaló) szárny alapozásával megkezdték a kollégium építését, amely 1806-ra készült el. 1776. november A leégett szenci Collegium Oeconomicum tanárai és diákjai Tatára költöztek és a két intézmény összeolvadt, de a mérnökképzés 1780-ra megszűnt Tatán. 1840 A rendház nyugati oldalát Faisz József házfőnök egy-egy rövid szárnnyal egészíttette ki. 1849 Az iskola négyosztályos kisgimnáziummá zsugorodott. 1870 Az iskolaépület négy helyiségéből rajztermet és tornatermet alakítottak ki, és az osztályokat a rendház földszinti lakószobáiban helyezték el. 1891/1892  Esterházy Mikós gróf új gimnáziumi épületet emeltetett négy tágas teremmel, tornateremmel és tanári szobával. 1910. november 17. Az állam és a piarista rend által megkötött szerződés lehetővé tette, hogy a gimnázium 1914-ig nyolcosztályos főgimnáziummá fejlődjön. 1911/1912  Baumgarten Sándor építész terve szerint új, kétemeletes gimnáziumi épületet emeltek a rendháztól délkeletre a piarista rend, az Esterházy család, Komárom megye, a tatabányai kőszénbánya és más jótevők költségén. 1929/1930  Hültl Dezső terve szerint, a régi épület barokk homlokzataihoz igazodva beépítették a rendház nyugati szárnyát, amellyel az teljes négyszöggé egészült ki. Az új szárnyban a konviktust helyezték el. 1931. A gimnázium fölvette alapítója, gróf Esterházy Miklós nevét. 1938. június 26. A rendház előcsarnokában megnyílt a Tatatóvárosi Múzeum, amelyet Magyary Zoltán közigazgatási kormánybiztos szervezett meg. 1944. július 10. A gimnázium épületét a német katonai parancsnokság foglalta le, az iskola 1945 márciusáig különféle épületekben működött. 1945. szeptember 29. A Tatabányára (Felsőgallára) kiköltözött piarista tanárok fiókgimnáziumot nyitottak, hogy a gimnázium nagyszámú ottani diáknak ne kelljen naponta vasúttal bejárnia. 1945. november 29. A tatai gimnázium épületét az orosz hadsereg foglalta le kórház céljára, és használta egészen 1946. augusztus 31-ig. 1946. március A tatabányai fiatalabb piaristák alkalmi bányászmunkát vállaltak, hogy természetbeni fizetésként a hiánycikknek számító szappant és margarint kaphassanak, a szenet pedig bányászözvegyeknek juttathassák. 1946. augusztus 30. A piaristák elhagyták Tatabányát, mert megnyílt az állami Rákosi Mátyás Gimnázium. (Az ottani diákok nagyobbik része azonban továbbra is a tatai gimnáziumba járt…) 1946. szeptember A piaristák a tatai katolikus elemi iskolák összevonásával általános iskolát szerveztek. 1948. június A tatai piarista gimnáziumot és konviktust államosították, a piaristák lelkipásztorként dolgoztak tovább, és lelkigyakorlatos házat üzemeltettek. 1950. június 19. A kommunista államvédelmi hatóság a rendház lakóit hajnali fél 3-kor teherautóval az újhatvani ferences rendházba deportálta, ahonnét csak augusztus végén szabadultak. 1952. február Az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyével Murányi Károly és Veszprémi Tibor piaristák az államosított rendház kápolnájának berendezését leszerelték, és Kecskemétre szállították, ahol a templom szentélye melletti emeleti oratóriumban került elhelyezésre.

piaristák

7

hivatás

NŐVÉRNEK LENNI – ÖRÖKKÉ

RAB MELINDA PIARISTA NŐVÉR HITVALLÁSA a nagykárolyban jelöltségbe lépett szentháromságról nevezett rab melinda piarista nővér február

22-én tett örökfogadalmat. az alábbiakban megismerhetjük azt a személyes utat, amelyet

szülővárosától (eger) rómáig tett meg, a linda penotti közösségig.

Néhány napja bemutatkoztam egy hölgynek, és miközben kiejtettem a nevem, arra döbbentem rá, hogy nagyon sok dolgot elmond rólam ez a név… Szentháromságról nevezett Melinda nővér… MELINDA… Rab Melinda a nevem, 1983. október 13-án születtem Egerben. A gyermekkoromat Tarnaszentmiklóson, egy Heves megyei kis faluban töltöttem. Ebből az időszakból csupa önfeledtségre, szabadságra, játékra és örömre emlékszem. Jól éreztem magam az iskolában, és nagy örömmel jártam be a falut a barátaimmal. Önfeledt gyermekkorom egészen tizennégy éves koromig tartott, amikor is betegség miatt elvesztettem az édesanyámat. Édesapám nélkül nőttem fel, ezért Édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatban álltam. Úgy éreztem akkor, hogy összedőlt a világ, és az életemnek egyszeriben nem láttam semmi értelmét. 1997-től tehát Édesanyám nélkül folytattam az utam, ami igazán nehéznek tűnt. Elkezdtem a középiskolát Egerben, így kerültem kollégiumba. Hallani sem akartam templomról, sem szentmiséről, sem Istenről, annak ellenére sem, hogy a Minorita templom mellett laktam, a Szent Hedvig Kollégiumban. Képes voltam az egész teret megkerülni, csak hogy ne kelljen a templom előtt elmennem. Így ment ez egészen egy téli délutánig, amikor iskola után úgy éreztem, hogy meg szeretném nézni a Minorita templomot – csak művészettörténeti szempontból. A templomba lépve viszont teljesen mást éreztem…

8

piaristák

A félhomályban halk zene szólt: a „Nada te turbe”, egy taize-i ének… Egyedül voltam, leültem az első padba, és a lábammal doboltam, mintha a csendet akartam volna elüldözni. Egyszerre csak békét és szeretetet éreztem a lelkemben. Egy percig sem kételkedtem Jézus jelenlétében és szeretetében. Csak egy kérdésem volt akkor Hozzá: „Miért hívtál?” A kollégiumba érve megkerestem a nevelőtanárnőt, és azt mondtam: „én nővér szeretnék lenni”. Persze az első pillanatban egy kicsit mindenkit “megzavartam”, és arra kértek, hogy „nyugodjak meg”… Így is történt. Igyekeztem befejezni a középiskolát, és bejutottam az esztergomi Tanítóképző Főiskolára. Egy kicsit félretettem a hivatás kérdését, a tanulásra és a barátságokra összpontosítottam. Egészen addig, amíg fel nem ajánlottak egy kollégiumi helyet – ami nekem anyagi szempontból nagyon jól jött – a Szatmári Irgalmas Nővérek által fenntartott házban. Innen kezdve újra éreztem azt a nagy szeretetet és békét, amit Jézus nekem ajándékozott a „találkozásunkkor”. A nővéreken keresztül ismertem meg Roska Péter atyát, aki a lelkivezetőm lett. Neki köszönhetem, hogy a hivatásom lassan kezdett letisztulni bennem. Egy Nagymarosi Ifjúsági Találkozó alkalmával hallottam Böjte Csaba testvér dévai házáról, és úgy döntöttem, hogy írok neki egy levelet, amiben megkérdezem, hogy nála tölthetem-e a nyarat. Ez az ötletem minden ismerősöm és rokonom szerint őrültség volt, Roska Péter atya viszont bíztatott és osztozott az örömömben. Hamar érkezett válasz a Dévára írt levelemre, de nem Csaba testvértől, hanem Judit nővértől. Nem tudtam, hogy Judit nővér melyik rendhez tartozik, feltételeztem, hogy ő is ferences.

Dévára menet a vonaton azon gondolkodtam, hogy miért is megyek oda anélkül, hogy bárkit is ismernék… Ezért Jézusnak ugyanazt a kérdést tettem fel: „Miért hívtál ide?” Miután megérkeztem, egy ferences testvér elkísért a nővérekhez. Ekkor megértettem, hogy Édesanyám elvesztése nagy fájdalom, de sok gyermek nem csak az édesanyját vesztette el, hanem MINDENÉT… Tehát kezdett értelmet nyerni az eddigi utam… Judit nővér nagy szeretettel fogadott be a házukba, a közösségbe, az életükbe… és rögtön érkezésem után ajándékba adott nekem egy Celestina anyát ábrázoló képet, miközben a Piarista Nővérek Kongregációjáról és annak csodálatos alapítónőjéről mesélt nekem. NŐVÉR… Onnantól kezdve minden vakációt velük töltöttem, a piarista nővérek közösségét mind jobban megismerve. Majd a főiskola befejezése után Olaszországba utaztam, a Piarista Nővérek Kongregációjának anyaházába, hogy elkezdjem a noviciátust. 2009-ben tettem első fogadalmat, és azóta is gyerekekkel élek és dolgozom itt, Rómában, egy családotthonban.

SZENTHÁROMSÁGRÓL NEVEZETT… Fogadalomtételem után ez lett a szerzetesi nevem. Azért választottam ezt a nevet, mert számomra a Szentháromság EGYSÉG és SZERETET. Meg vagyok győződve róla, hogy a szerzetesi élet – sőt nemcsak a szerzetesi élet – ezen a két pilléren nyugszik. Sok szeretettel emlékszem vissza az első fogadalomtétel napjára, mert igent mondani Jézusnak hatalmas örömmel töltött el. Nagyon jó érzés látni és közel érezni magamhoz azokat, akiket szeretek. rab Melinda

„Itt állok a fogadalomtétel előtt sok-sok emlékkel, sok-sok gondolattal, meghatódva, de bizonyossággal a szívemben. Mély hálát érzek a Jó Isten iránt mindazért, amit egész idáig adott nekem, a szüleimért, a rokonaimért, a barátaimért, akiken keresztül Jézus mindig velem van. Hálát adok az Úrnak a nővértársaimért, az egész közösségemért, akik nagy szeretettel fogadtak be maguk közé. Hálás vagyok a gyerekekért, akik örömöt és értelmet adnak a mindennapjaimnak. Köszönöm az Úrnak, amiért ennyire szeret, amiért meghívott és hív minden nap, amiért soha nem hagy el!”

Újra értelme van az életemnek, sőt ez az értelme az életemnek: egészen Jézusnak adni magam.

Forgatás Február közepén Nagykárolyban jártunk az MTVA Vallási Főszerkesztőségének stábjával, ahol két napig forgattunk a nővérek hétköznapjaiba bepillantva. Az ebből készült közel félórás filmet a Duna TV Isten kezében c. műsora keretében lehetett megtekinteni február legvégén. SZATHMÁRY MELINDA

piaristák

9

Piarista

szerzetesség és szakképzés az egyházi szakképző iskolák aránya csekély az államilag működtetett szakképzőkhöz képest, mégis sok esetben modellértékű az a mód, ahogy a rájuk bízott tanulókat nevelik és szakmára készítik fel. dekiszkyné fejér rita és bángi-magyar attila írása.

bevezetésre kerül(t) a duális képzés, ami a gyakorlati oktatást külső cégeknél képzeli el. Ezzel egyidejűleg az iskolai tanműhelyek finanszírozása messze elmarad a külső cégeknél szakmai gyakorlatot végzőkhöz képest. Éppen az elmúlt hetek oktatáspolitikai bejelentései is hozzásegítették az asztal résztvevőit, hogy még inkább együtt gondolkodjanak. Ennek eredményeként közösen meg tudták fogalmazni, hogy mi az a többlet, amit a szerzetesi szakképzés hozzáadhat ehhez a területhez, és amitől előremutatóbb, innovatívabb, mint más iskolák.

A szerzetesi szakképzők helyzete még az egyházi iskolák között is sajátságos: az egyházi vezetési és érdekérvényesítési struktúrában, egyáltalán a szakmai képviseleti rendszerben, nehezen találják a helyüket akár az egyházon belül, akár az állami vezetéssel kapcsolatban. A szakképzés mindig határmezsgye volt: kevesen élik át problémáit és látják át működését, így aztán gyakran olyan döntések születnek, melyek megosztóak. Az egyes szerzetesrendekben is meglehetősen egyediek a szakképző iskolák: külön utak, próbálkozások, válaszok keresése speciális helyzetekre. Dinamikusak, kreatívak annak érdekében, hogy fennmaradjanak és megfeleljenek küldetésüknek. Az elmúlt másfél év alatt – a szerzetesi szakképzési kerekasztal keretében - öt alkalommal ültek le a szerzetesek közül azon rendek képviselői, akik szakképzéssel is foglalkoznak. Nincsenek sokan, öt rend foglalkozik ezzel a területtel (is). A szaléziak alapértelmezetten, hiszen alapításuk és küldetésük is e területre fókuszált. Mellettük még a bencések, a piaristák és szeptember óta a ferencesek is. A női rendek közül a premontrei nővérek foglalkoznak szakképzéssel Zsámbékon. A kerekasztalokon kiderült, hogy nagyon sok terület van, amiben érdemi közös gondolkodásra és közös továbblépésre van lehetőség. A szakképzésben nagy rendszerbeli változásoknak lehetünk tanúi: a változás némi bizonytalanságot szül, így nagy alkalmazkodóképességet kíván. Magyarországon 10

piaristák

Ezek a következők: • E gységes normarendszer, ami szilárd alapot ad a neveléshez. • Sok elhivatott kolléga iskoláinkban. •A  duális rendszerben a tanulók idejük nagyobb részét külső cégeknél töltik, ezért a mentorálást az iskola falai közül ki kell vinni a cégekhez is; hogy a mentorálást végző pedagógus kollégák, személyes kísérőként követhessék a külső gyakorlati helyen is a rájuk bízott tanulókat. Ez a rendszer akkor működhet érdemben, ha egy mentorhoz csak néhány mentorált tartozik.

Sok szakiskolába érkező tanulónak van szüksége arra, hogy valódi támogatókat kapjon maga mellé. Bizalomra épülő, őszinte kapcsolatokat, amelyek sokuk életében hiánypótlóak.

Az is kiderült számunkra, hogy valódi tudás és tapasztalat halmozódott fel e rendi intézményekben, amit érdemes összevetni, kipróbálni. Így senkinek nem kell feltalálnia a „langyos vizet”. A pedagógiai elemek mellett a szerzetesi szakképző kerekasztalnál résztvevők számára meghatározó terület e párbeszédben a működés fenntarthatósága és továbbfejlesztése. Mert ugyan sokat beszélnek a duális szakképzésről mostanában, de valódi, életképes és működő modellt még senki sem kínált. E területen talán a szaléziak jutottak olyan megoldásra, amely sokban segítheti a többi iskolát is. Jelenleg ezeket vizsgálják és próbálják beépíteni, adaptálni a többiek a saját gyakorlatukba. Az együttműködés hátterét és a technikai működést pedig egy másik, korábban megkezdett szerzetesi és civil együttműködés eredménye szolgálja, ez pedig a Servitor Pro Multis Kft., ami alapvetően a rendi és egyházi intézmények gazdálkodásának támogatására jött létre, de fő feladata, hogy eredményeiből ezeket a közös célokat és lehetőségeket is segítse.

Piarista oldalról a gödi iskola vezetése a Tartományfőnökséggel közösen vesz részt e párbeszédben. Bár kicsinek számítunk, kipróbált és bevált tapasztalatainkat igyekszünk megmutatni a többieknek, hogyan működik a kísérés, mentorálás, a képességzavarokkal érkezők fejlesztése. DEKISZKYNÉ FEJÉR RITA - BÁNGI-MAGYAR ATTILA

A piarista működés alapjai, modellje a gödi Szakiskolában Működésünk alapja az, hogy a hozzánk forduló és ránk szoruló fiúk kísérését az iskolai évek alatt a legtöbb hozzáadott energiával bontakoztassuk ki. A szakmai képzés és az emberré nevelés egyszerre történik és közösségben: „szak-EMBER-képzés”. Támogató rendszereinkkel az elakadások megsegítését és a képességek fejlesztését végezzük. A gyakorlaton a mester-diák kapcsolatot tartjuk értékadónak. Néhány alapérték köré szervezzük az életet, ami egyaránt vonatkozik az intézményi közösség felnőttjeire és diákjaira. A változáshoz, a duális képzéshez való alkalmazkodás az intézmény előtt álló kihívás. A lehetőséget a cégalapításban látjuk, amely részben a piarista intézmények munkáiból „vállalna fel” vagy a környékről érkező, főképp építőipari munkákat. A diákok így a termelői környezetben végeznék iskolai gyakorlatukat. Fontos feladat áll az intézmény előtt, melynek lényege: megtalálni az utat, hogy hogyan tudja a piarista értékeket a termelési szférában dolgozó tanulóihoz is eljuttatni. A szerzetesi kerekasztalnál ülők közül már vannak, akik termelő cégekkel rendelkeznek, az ő tapasztalataikat figyelve szükségesnek látjuk kialakítani a saját piarista szemléletű cégünket, és megtalálni az együttműködés módját iskola és kft. között úgy, hogy a nevelés egységét ne érje kár.

piaristák

11

A lélek tavasza:

nagyböjt

és

húsvét

Húsvét titkának előkészítése – Nagyböjt Nagyböjt 40 napja a keresztény ember évi nagy lelkigyakorlata. A lelkigyakorlat olyan, mint amikor a párnánkat felrázzuk és kitesszük a friss tavaszi szélre. Vagy olyan, mint amikor tavasszal felássuk a kertünket és előkészítjük a veteményezéshez. A nagyböjt lelkünk előkészítése Isten kegyelmének befogadására. A szent negyven nap, böjtjével és imádságos csendjével lelki megújulásunkat, visszafogottságával pedig Jézus feltámadásának örömét készíti elő. A nagyböjti szent idő első napja hamvazószerda. A liturgiában a pap az előző évi virágvasárnapi barkaágak hamujával jelöli meg a homlokunkat. A kereszt (a megváltás) jele személyre szabottan emlékeztet bennünket:

„Emlékezzél ember, porból lettél és porrá leszel!” (Hamvazószerda ünnepi liturgiájából)

Vagyis emlékezz ember mulandóságodra, kicsinységedre, esendőségedre, de soha ne feledd, hogy Isten hatalma örök élettel ajándékoz meg, ha rábízod magad. Nagyböjt lelkületének biblikus kulcsszava lehet a rejtek. A nagyböjti szentírási olvasmányok gyakran említik ezt a szót. Isten is rejtekben munkálkodik, ezért: „Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb, hogy alamizsnád rejtve maradjon. Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” (Mt 5, 3-4)

„…amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót és úgy imádkozzál rejtekben lévő Atyádhoz. Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” (Mt 6, 6-7) „Te amikor böjtölsz, illatosítsd be fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne az embereknek mutasd böjtölésedet, hanem Atyádnak, aki a rejtekben jelen van. Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” (Mt 6, 17-18) 12

piaristák

A nagyböjt liturgikus színe a lila, a bűnbánat színe. A templomokban hiányzik a díszítés, oltárainkon nincs virág. Liturgikus énekeinkből tudatosan elhagyjuk az alleluját, hogy Nagyszombat éjszakáján annál erőteljesebben és ünnepélyesebben csendülhessen fel Jézus feltámadásának örömére. Hamvazószerdával lezárul a szórakozás ideje is. Keresztény emberként nagyböjt idején nem veszünk részt bálokon, zenés mulatságokon. Jézus kereszthordozásának és halálának emlékére keresztútjárást végzünk közösen és egyénileg egyaránt. Nagyböjti önmegtagadásaink, vállalásaink életünk megújulását és Isten iránti szeretetünk kifejezését szolgálják. Ennek három formája az imádság, a böjt és a jótékonyság. Az imádság erejéről szeretnék megosztani Veletek egy igaz és szép történetet. A történetben szereplő atya egy kecskeméti származású, ma is élő piarista paptanár. A történetet Tőle hallottam évekkel ezelőtt. A II. világháborúban történt. Az atya még egészen kisgyermek volt, amikor édesapját behívták katonának. Mindannyian tudták, hogy hosszú ideig nem láthatják egymást. A gyerekek sokáig emlékeztek szüleik búcsúzására, a hosszú szeretetteljes beszélgetésre és a fájdalmas elválásra. Lassan három év is eltelt, s közben egy este sem múlt el anélkül, hogy az édesanya ne imádkozott volna együtt két fiával. Minden este imádkoztak a távolban lévő édesapáért is. Egy este kaviccsal dobták meg lakásuk ablakát. Az édesanya azonnal felfigyelt és tudta, érezte, hogy megjött a férje. Valóban! A gyermekek megszeppenve, de nagy örömmel fogadták édesapjukat. Első kérdése volt az édesapának: „Imádkoztatok esténként nyolc órakor?” „Igen” – válaszolta a felesége. Ugyanis búcsúzásuk előtt megbeszélték, hogy bárhol lesznek is, minden este nyolc órakor imádkoznak egymásért és a távolság ellenére egymással! Az ima ereje újra összehozta a családot.

Te vagy a fény a szívemben Jézus, add, hogy ne szólhasson bennem a sötét! Te vagy a fény a szívemben Jézus, Krisztus jöjj, Te vezess utamon! Taizé-i ének

A böjt az Úristenre való odafigyelésünk egyik legintenzívebb formája. Általa „testünk és lelkünk szom­ jazik az élő Isten után”, aki személyre szabottan tölti be szívünket szeretetének ajándékával. A keresztény ember böjtje teljes mértékben Isten szeretetére irányul. Egyrészt az ember lemondásokat is képes vállalni Isten iránti szeretetből, másrészt Isten tölti be megújító szeretetével a böjt által önmagát kiüresítő embert. Hamvazószerdán és nagypénteken Jézus iránti szeretetből szigorú böjtöt tartunk (14 éves kortól halálunkig). A hívő keresztény felnőtt ember számára, számunkra ez azt jelenti, hogy háromszor étkezünk, a három étkezés közül csak egy alkalommal lakunk jól. Az étkezések között pedig csak folyadékot veszünk magunkhoz. Hamvazószerdán, nagypénteken, valamint nagyböjt péntekjein húst nem eszünk. Jócselekedetek: az egymás iránti szeretetünk nyelve. Nagyböjtben az eddig elhagyott és elfeledett szeretet-cselekedeteink gyakorlása sok gyógyulás forrása lehet. Isten a természet nyelvén is szól hozzánk. A tavasz, valamint a nagyböjt és Húsvét elválaszthatatlanul összefonódik életünkben. A természet elemeinek megvan a mélyebb természetfeletti mondanivalója. Ha rászánunk néhány percet, maga a természet fog tanítani bennünket a Teremtő Isten titkáról. A Húsvétra készülődő ember még inkább ízlelgeti a következő szavakat: megnyílás, sóvárgás, vágyódás, szomjúság, kiüresedés.

Rügyek pattanása – az élet győzelme Tavaszi szél – lelkünket tisztító, frissítő, bűneinket elsöprő erő Tavaszi eső – az isteni kegyelem öntözése

Húsvét titka Az ünnep lényege valóban a legnagyobb titok, misztérium. Hiszen azt felfogni, hogy a halál hatalma legyőzhető és ez a saját halálunkra is érvényes, meghaladja emberi képességeinket. Húsvét titka kettős titok. Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia az új élet reménységét hozta el számunkra a halál reménytelensége helyett. Ő saját testében legyőzte a halál hatalmát, s megígérte, hogy mi is feltámadunk. Jézus egykor a lelke mélyéig megrendült, s megrendül miattunk ma is, amikor a halál jelei erősebbek bennünk, mint az élet jelei. Ő örök élettel szeretne megajándékozni bennünket. Az élet győzelmének legmarkánsabb szimbóluma a fény, legünnepélyesebb szimbóluma pedig a húsvéti gyertya lángja. Ha keresztény emberként gyertyát gyújtunk, az nemcsak a hangulat kedvéért van, hanem a feltámadt Krisztus köztünk való jelenlétét tudatosítjuk. Húsvét az ünnepek ünnepe, az egyházi év csúcspontja, első a vasárnapok között.

„Halálodat hirdetjük Urunk és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.” „Hiszem a test feltámadását és az örök életet. Amen.”

SZABÓ KRISZTINA ÓVÓNŐ, KECSKEMÉT

piaristák

13

BUDAPEST

Tükör által… I. rész

A gimnazista korú diákok, de a középiskolai tanárok sem feltétlenül arról híresek, hogy elégedettek egymással kapcsolatban. Éppen ezért megkértük őket, hogy legyenek idealisták, és mondják el pár mondatban, milyennek képzelik el a jó tanárt, a jó diákot és a jó iskolát. A válaszok egyszerre tükröt is mutatnak nekünk: milyen tanárnak, diáknak, iskolának kellene lennünk. De azért az sem rossz érzés, mikor észrevesszük, hogy valami már megvalósult, vagy legalább egészen szép elképzeléseink vannak, amikre törekedhetünk. (A számtalan válasz közül nemcsak a „kincstári optimizmust” tükrözőket válogattuk ki.)

Tanárok a jó diákról: „A jó diák szerintem maga is tanít (öcsikét, gyenge osztálytársat, nagymamát), és épp azzal tanulja meg a dolgokat, hogy elmagyarázza őket.” „A jó diák szerintem jókedvvel segíti az osztályt és a tanárt, amikor bőséggel éppen nem tudja. „ „Újra meg újra megvizsgálja, hogy miben erős, és abban gazdagítja magát meg a közösséget, nem a hiányzókon kesereg.”

diákok a jó diákról: „Szerintem a jó diák az valami olyasmi, hogy jól tanul, és mellé „bónuszként”, vagy szorgalmas, vagy „jól viselkedik”, vagy nagyon tisztelettudó, vagy valami ilyesmi. Azért csak valamelyik ezek közül, mert, ha mindegyik ilyen tulajdonság meglenne, akkor az egy tökéletes diák lenne. Olyan meg ugyebár nincs, mert csak a Jóisten tökéletes, belőle meg csak egy van, és ráadásul Ő nem is jár iskolába…” „A jó diák rendszeresen készül az órákra, tanórákon figyel, de mindemellett jól érzi magát, nem robotként viselkedik, előre gondolkodik, kreatív.”

d

„A jó diák megérzi tanárai jószándékát.” „Aktív az órán, képességeihez mérten eleget tanul, készül az órára, megbízható.”

„A jó diák az, akinek kérdései vannak.”

„Sokoldalú, nem beszűkült, képes csoportban dolgozni, inspirálni.”

„Elfogadja, hogy érte, őérte komolyak és kemények az elvárások, amelyeket teljesíteni igyekszik.”

„Az, aki ésszel, okosan tanul, nem „bemagolja” az adott anyagot, hanem megérti, és esetleg később így profitálhat belőle.”

„Hiszi, hogy ebben az iskolában Istenhez közel van, és ez az iskola ad lehetőséget számára, hogy életcéljait majd az érettségi után elérje. „

„Tanul, de nem hajtja túl magát. Laza, de nem lezser. Koncentrál és figyel, de nem próbál mindig a tanár szeme előtt lenni.”

„Ő fog nálunk két emeltszintű érettségit tenni, nyelvvizsgázik, őt fogják gond nélkül felvenni az egyetemre, ő fog öregdiákként beköszönni az iskolába, ő fog évente osztálytalálkozót szervezni, ő lesz államtitkár, vagy az Akadémia tagja; ő ránk, mi rá leszünk nagyon büszkék!”

„Milyen a jó diák? Akinek egy iskoláról az jut eszébe, hogy tanulni kell. Ezért járunk ide. […] De eközben nem befordult ember, aki nélkülöz minden társas kommunikációt.”

„A jó diák szerintem nyitott, egyre felnőttebb partner a tanítási-tanulási folyamatban.”

14

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu

piaristák

„A jó diáknak edzettnek kell lennie, hogy a tanárok okatató jellegű non-verbális metakommunikációját könnyen értelmezni tudja. A jó diák nem hülye, ezért az órákra mindig csak an�nyit tanul amennyit kell, mivel a strébereket a jó tanárok sem szeretik. Komolyra fordítva a szót, a jó diáknak jó barátnak is kell lennie.”

PIARISTA ISKOLA Budapest diákok a jó tanárról:

Tanárok a jó tanárról: „A jó tanár – akárcsak a jó diák – valamiképpen a jó iskola "terméke". Nehéz jó tanárnak – akárcsak jó diáknak – lenni egy rossz iskolában. Valójában azt gondolom, hogy lehetetlen. A jó tanár – akárcsak a jó diák – ezért az és olyan, aki képes befogadni azt, amit a jó iskola nyújt, amilyenné a jó iskola tenni akarja őt. Persze hogy a jó tanár – akárcsak a jó diák – bizonyos szakmai elvárásoknak is meg kell, hogy feleljen. De ennek kifejtéséből most kibújok, azzal, hogy a kérdés a jó iskolára vonatkozott, a szakmaiság pedig az iskolasággal van összefüggésben.” „A jó tanár szerintem az, aki nem tartja magát többre a diákjainál.” „Sokrétű eszközrendszerrel rendelkezik, ami óráit érdekessé teszi, a monotonitás, a szürkeség kevéssé jellemző rá!” „A jó tanár örül a diák hibáinak, mert a hibákon tudja legjobban megmutatni, miért nem sikerült a szaltó.” „A jó tanár nem tölti be az egész teret, hanem hagy valamennyit a gyereknek is.” „A jó tanár odafigyel a diákokra, tanított tárgyain keresztül a személyiségével pozitívan hat a tanulók személyiségének alakulására.”

„A diákok nagyon sokat várnak el a tanároktól, ezért van nagyon kevés ideális tanár. Szinte nincs is. Általában ezeket várják el: legyen olyan, mint egy barát, mégis példamutató, legyen türelmes, de tudjon rendet is tartani, legyen laza, de ismerje fel a veszélyes helyzeteket, és így tovább. Ennek az idillnek egyik tanár se felel meg, ezt határozottan állíthatom. A tanulók azt nevezik jó oktatónak, aki részben megfelel ezeknek az elvárásoknak. Véleményem szerint ilyen egy jó tanár.” „A jó tanár tanít. (Ez sajnos nem mindig egyértelmű. :))” „Nem csupán egy adott óra, vagy egy adott dolgozatban nyújtott teljesítménye szerint ítéli meg a diákot, hanem az esetleg több éves munkája alapján. A jó tanár az órán el tud vonatkoztatni és függetleníteni tudja érzéseit egy adott diák iránt érzett személyes érzelmeitől, legyen az szimpátia vagy antipátia.” „Következetes a diákokkal szemben, olyat kérdez számonkérésben, amit leadott…” „Szerintem a jó tanár az, akit a diákja túlnő (tudásban). Az óra előtt a diákok már várják, hogy megjelenjen, és nem szorongással, hanem inkább tudásvággyal.” „A jó tanár az, aki tud fegyelmezni, de ha kell, engedékeny is tud lenni.” „A madarak csőrének színtanulmányát is el tudja adni a diákoknak, úgy, mintha az az életben a legfontosabb lenne.”

t

„A jó tanárnak elsősorban szeretni kell azt, amit csinál. Az ne menjen tanárnak, aki nem szereti a gyerekeket, nincs türelme és nem tud magyarázni.” „Nem negatívan motivál, aki kevésbé tudja, azt se szidja le, nem ordít. Csak ha muszáj.” „Pius”: alázatos, példamutató, diákot/másik tanárt nem kigúnyoló, hivatástudatos, nem a pénzért dolgozik, nyitott, életre nevelő, értékközpontú, egyedi.” „A jó tanár mindenkit a saját képességeihez mérten kezel, és nem hasonlítja össze a legjobbat a legrosszabbal. Úgy tanít, hogy mindenkit bevonjon a tanulásba.” „Jó tanár? Olyan nincs. Szerintem a jó tanár az, aki nem csak azt anyagot adja le, amit megkövetel az iskola. Egy jó tanár az életre nevel és élethelyzetekre ad válaszokat.” „Nem olyan, mint a rossz tanár, akinek az óráján még a papírszínezgetés és hajtogatás is egyértelműen érdekesebb.”

SZAKÁL ÁDÁM igazgatóhelyettes

piaristák

15

szerepváltások

GÖD

feladatok és vezetők új nézőpontból Szilárd lábakon áll a gödi iskola, hiszen az igazgatónőt két férfi igazgatóhelyettes segíti – gondolhatják sokan. Azt talán már kevesebben tudják, hogy középvezetőinknek mi a véleményük a szakképzésről, hogyan tudnak jelen lenni Gödön. Földalattitól a pappá szentelésig, perpetuum mobile és adventi kalendárium? Nehezen összehasonlítható egy évtizedes és egy közel öt éves gödi jelenlét, de nincs lehetetlen! A gödi piarban legalábbis időnként bizonyítjuk… – Mi a legnagyobb kihívás a mostani feladatodban? Segítségnyújtás nevelési helyzetekben, amit az intézmény belső működése szempontjából a terület – így saját magam – egyik legfontosabb feladatának tekintem. Ebben két alapelvet követek. Egyrészt a helyNévjegy zetekbe belépve Galsa László név: nem megoldani kí52 életkor: vánom azokat, hanevelési igazgatóhelyettes poszt: nem a feleket seKalandra fel! jelmondat: gíteni abban, hogy meg tudják oldani. Másrészt ezekben a helyzetekben tanár és diák egyformán fontos számomra. A nevelési terület másik fő feladata véleményem szerint a tanártársak szakmai munkájának segítése. Mindezt úgy, hogy párhuzamosan az új pedagógusi előmeneteli rendszer követelményeinek és az iskolánkra mindig is jellemző innovativitás kihívásainak megfeleljen. Az innovativitás tekintetében szeptembertől tervezzük rendszeres pedagógiai műhelymunka elindítását, aminek előzményeként már egy-két műhelyfoglalkozást tavasszal is szeretnénk tartani. Ezen kívül terveink között szerepel az egy osztályban tanító pedagógusok team-munkájának erősítése, valamint esetmegbeszélő alkalmak szervezése. – Melyik részét emelnéd ki a munkádnak? Újjászerveztük a tanári ügyeletünket és folyamatban van a diákügyelet szervezése. Továbbra is működtetjük a támogató rendszerek vezetőinek megbeszélését, ki­ egészülve az új ifjúságvédelmi felelőssel. A fegyelmi tárgyalások esetében továbbra is érvényesül az az attitűd, amelyben – a fegyelmi helyzeteket nem bagatellizálva – megjelenik az elfogadás, segítés. 16

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu

– Mi a legfontosabb feladat ebben a félévben? Hivatalosan fél éve vettem át a területet, a gyakorlatban az átvétel még tart. Bizonyos helyzetekben még keresem az igazgató és a tagozatvezetők közötti térben a helyem. Célom, hogy év végére teljes egészében átlássam működését, azaz meglegyen az a komfortérzetem, hogy ténylegesen átvettem a területet. – Miben volt más az iskola, mikor elkezdtél itt dolgozni? Egy „saját metafora” jutott eszembe a kérdés kapcsán. Amikor 11 éve Gödre kerültem, akkor szerkezetét tekintve olyan volt az iskola, mint a Milleniumi Földalatti 1896-ban, azaz felszállás a Vörösmarty téren és leszállás a Városligetben. Egy vonal, egy irány – klasszikus szakképzés. Ma már inkább a londoni metróhoz tudnám hasonlítani. Több vonal, rengeteg átszállási lehetőséggel, s igazán csak azok igazodnak el, akik ebben élnek. Azaz egyszerre és átjárhatóan van jelen a klasszikus szakképzés, a szakközépiskola, a szakmai érettségi és az esti gimnázium.

A szakképzés szerintem… a magyarországi köznevelés perpetuum mobile-je. A 2015-ös Húsvét nekem… ugyanaz mint minden évben, „találkozás” a már nem élő nagyszüleimmel, akiknek megköszönöm azokat az „alapokat”, amelyekre építeni tudom a hitemet. A piarista karizmában az a fontos, hogy… egyszerre adja meg számomra a lehetőséget és a hitet abban, hogy azokkal és olyan fiatalokkal foglalkozhassak, akiknek úgy gondolom, hogy segíteni tudok. Gödön az élet… mindig tartogat valami szépségesen váratlant. Ha egy szituációban végiggondolod mind a húsz várható lehetőséget, biztos, hogy a huszonkettedik jön be.

PIARISTA ISKOLA GÖD

Névjegy név: Valaczka János Pál életkor: 28 év poszt: általános igazgatóhelyettes jelmondat: „Amat victoria curam” – Mi a legnagyobb kihívás a mostani feladatodban? Amikor Rita megkért, hogy legyek igazgatóhelyettes, akkor egy olyan terület vezetését bízta rám, ami az előző tanévben még nem létezett. Tavaly a két igazgatóhelyettes között a feladatok a nevelési, ill. az operatív területen oszlottak meg. Idén Laci a nevelési területre került, én azonban nem az operatívon léptem a helyére, hanem egy más megközelítésű feladatkört kaptam, aminek az általános igazgatóhelyettes nevet adtuk. A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy megtaláljuk, mi tartozik ehhez a területhez, és mi tartozik a nevelési területhez. A mi iskolánk szerkezete igencsak bonyolult. Különféle területekre lehet osztani, pl. közismereti oktatás, szakmai elméleti oktatás, szakmai gyakorlati oktatás, esti gimnázium stb. A kollégáink azonban csak egy-két kivételes esetben sorolhatóak be egyértelműen egy-egy területhez. Többen tanítanak pl. a szakiskolai képzésben közismereti tárgyat, és ezzel párhuzamosan a szakközépiskolában egy érettségire felkészítő tárgyat, esetleg még akár ugyanazt a tárgyat az esti gimnáziumban is. Emiatt aztán egyegy kolléga több területhez is tartozik, így a területeket valójában nem nagyon lehet elválasztani egymástól. Bármelyik területen történik valamilyen változtatás, az kihat az összes többire is. Ezt pedig össze kell hangolni, hogy mindegyik tudjon rendesen működni. Leginkább talán ez az én feladatom, és ez adja a kihívást is.

– Melyik részét emelnéd ki a munkádnak? Talán a munkám legfontosabb része azt, ami a legtöbb időmet is kitölti: rengeteg közös gondolkodás, megbeszélés, tervezés, egyeztetés Ritával és Lacival. Ez szerintem nagyon szükséges és fontos része a működésünknek. Az iskolát érintő stratégiai kérdésekről mindig közösen gondolkodunk, és sok energiát fordítunk abba, hogy megértsük egymást. Hogy pontosan értsük, mit gondol a másik, mi fontos neki, mit ért valójában azon, amit mond. Ez ad egy olyanfajta biztonságot, hogy tudom, hogy támaszkodhatom rájuk, és bízom benne, hogy ők is tudnak rám támaszkodni. Tudom, hogy ugyanazt gondoljuk, vagy ha nem, akkor el tudunk oda jutni, hogy ugyanazt gondoljuk. Ez számomra egy hatalmas erőforrás. Nagy segítséget ad ahhoz, hogy azokkal a kollégáimmal, akik közvetlenül hozzám tartoznak, hasonlóképpen tudjak úgy beszélni, hogy meg tudjuk egymást érteni, és el tudjunk jutni oda, hogy ugyanazt gondoljuk mindketten. Tapasztalatom szerint ez nem olyan egyszerű, de azt gondolom, hogy nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jól tudjunk működni. – Mi a legfontosabb feladat ebben a félévben? A szakoktatás az elmúlt években megváltozott a korábbi rendszerhez képest. Immár három év alatt tudnak felkészülni a diákok a szakmunkásvizsgára, és a három év alatt vegyes rendszerben tanulnak elméletet és gyakorlatot. Az új rendszer kiemelten fontosnak tartja, hogy a tanulók a szakmai, elméleti ismereteket a szakképző iskolákban sajátítsák el, a gyakorlati oktatásuk azonban gazdálkodó szervezeteknél történjen. Mivel az egész ember nevelésén fáradozunk, azt gondoljuk, hogy akkor tudjuk nevelni a hozzánk járó diákokat, ha itt vannak velünk, ezért meg kell keresnünk annak a módját, hogy ezt hogyan tudjuk megtenni a kialakult új rendszerben. A legfontosabb feladatunk jelenleg ennek a megtalálása és kialakítása. – Miben volt más az iskola, mikor elkezdtél itt dolgozni? Akkor még a régi rendszerben működött az iskola: két év közismereti képzés után két év szakmai képzést kaptak a gyerekek. Az új szisztéma megváltoztatja az iskola működését is, ami azt is igényli, hogy sokkal világosabban lássuk azt, hogy mit, miért és hogyan működtetünk. Ez a negyedik tanévem itt… azt gondolom, hogy ebben évről évre előbbre léptünk, és egyre többet fejlődtünk. A szakképzés… a szakmai és az emberi fejlődés egységének kibontakoztatását, vagyis a szakemberképzést jelenti. A 2015-ös Húsvét… a pappá szentelésemre való készületről szól. A piarista karizmában az a fontos, hogy… mindig meg tudjuk keresni és találni azt, hogy hogyan tudunk valódi segítséget adni azoknak, akik hozzánk fordulnak. Gödön az élet olyan… mint egy adventi kalendárium. Minden nap új meglepetés vár. :)

besze erika

piaristák

17

kecskemét 300

kecskemét

A kecskeméti piaristák jubileumi kiállítása Január 30-án, pénteken ünnepélyes keretek közt megnyílt a Kecskeméti Katona József Múzeum és a Piarista Rend Magyar Tartománya gyűjteményeiből létrehozott kiállítás, amely a piarista rend 300 éves kecskeméti múltját mutatja be. A Cifrapalotában látható tárlat március 29-ig várta az érdeklődőket. 300 évvel ezelőtt, 1715 januárjában érkeztek Kecskemétre az első piarista szerzetesek azzal a céllal, hogy iskolát nyissanak a városban, és katolikus gimnáziumi oktatást és nevelést nyújtsanak a város és a környék lakói számára. Ezt a szolgálatot az időkhöz és körülményekhez alkalmazkodva azóta is végzik. Ha szükség volt rá, diákotthont, általános iskolát, óvodát nyitottak, ének- és zenekart, színjátszókört, cserkészcsapatot vezettek. A Cifrapalota Pávás termében rendezett megnyitó ünnepségen Nagy Attila, a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda igazgatója köszöntőjében hálaadásnak nevezte azt a kiállítást, amely a rend 300 éves kecskeméti működését mutatja be. Mint egykori itteni piarista diák, szólt a jelenlévőkhöz dr. Bábel Balázs érsek, kiemelve Koháry István gróf tevékenységét, aki a városba hívta a tanító szerzeteseket.

A

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu Az intézmény ma már Közép-Európa legnagyobb piarista iskolája, közel ezer diákkal – erről már Labancz Zsolt tartományfőnök beszélt: „Amikor így visszatekintünk egy 300 éves évforduló kapcsán, akkor fölidézzük mindazt a krea­ tivitást, leleményességet, és azt az elkötelezettséget,ami a rend­ társainkat jellemezte, különös tekintettel a fiatalok szolgála­ tában végzett tevékenységükre. Leginkább a szegények felé való szolgálatu­ kat emelném ki. Ebből szeretnénk ma most mi is meríteni; valahogy úgy élni, működni, hogy tud­ juk folytatni azt a szolgálatot, amit ők elkezdtek” – nyilatkozta a provinciális. A hittel nevelő és oktató szerzetesek iskolájának padsoraiból olyan kiválóságok kerültek ki, mint például Hornyik János, Kada Elek, Katona József, Sík Sándor, Erdősi Imre vagy Homoki Nagy István – hangsúlyozta a tartományfőnök után felszólaló Mák Kornél alpolgármester beszédében.

A piaristák 1715 februárjában a ferencesektől átvett elemi iskolai épületben 63 tanulóval kezdték meg a tanítást. 1724-ben költöztek mostani helyükre, a Piaristák terén álló rendházba, ahol a század közepére templomuk is fölépült. Az egyre növekvő diáksereg számára a katolikus egyházközség 1825 és 1894 között a templom mellett emeltetett újabb épületszárnyakat, majd 1930 és 1933 között Hültl Dezső „modernizált barokk” terve alapján épült új iskolaépület, amely építészetileg is a város egyik meghatározó pontja. A kommunista diktatúra évei nem kímélték a kecskeméti piaristákat sem. Mégis az 1948. évi államosítás után, 1950-től az ország nyolc katolikus iskolájának egyike, egy négyosztályos fiúgimnázium, Kecskeméten működhetett. A rendszerváltást követően, 1992-ben a piarista rend átvette az épületében működő állami Jókai Mór Általános Iskolát, majd 2012-ben az angolkisasszonyok (Congregatio Jesu) Czollner téri intézetét, és 2014-ben óvodát is nyitottak. Ennek következtében ma Kecskeméten működik Európa legnagyobb piarista iskolája, több mint ezer diákkal. Ez az intézmény egyben a második legrégebbi, folyamatosan működő katolikus egyházi iskola a mai Magyarországon.

18

piaristák

PIARISTA ISKOLA kecskemét

A Kecskeméti Katona József Múzeum és a Piarista Rend Magyar Tartománya által rendezett közös kiállítás bepillantást nyújt a piaristák életébe, tevékenységébe, a rendház és templom ritkán látható műtárgyaiba és kincseibe. Bemutatja a rend alapítóját és jelképeit, amelyek évszázadok óta hozzátartoznak Kecskemét városához. Megtekintve a tárlatot, megelevenedik a régi piarista iskola múltja előttünk: hogyan néztek ki a korábbi évszázadok tanárjai és diákjai, milyen könyvekből tanultak, milyen bútorok és taneszközök vették őket kö-

rül, milyen volt az iskolai színjátszás, és milyen kalandokat kerestek a cserkészcsapat tagjai, akik még a síeléssel is megpróbálkoztak a bugaci dombokon. A kiállítás egy izgalmas, gazdagító időutazás, piarista lendülettel fűszerezve, amely sokak munkájának köszönhető; többek között Székelyné Kőrösi Ilona történész, főmuzeológusnak, ifj. Gyergyádesz László művészettörténésznek és Koltai Andrásnak, a Piarista Rend Magyar Tartománya levéltárosának. NAGY ATTILA SP IGAZGATÓ – SZATHMÁRY MELINDA

tanévünknek a 300. jubileum jegyében szervezett programjai 2015. január 30 – március 29. Időszaki kiállítás a kecskeméti piaristák 300 évéről a Cifrapalotában 2015. április 11. szombat A Gróf Koháry István Megyei Történelem Verseny szóbeli döntője 2015. április 25. szombat 10 óra A Takács Sándor Országos Katolikus Történelem Verseny döntője 2015. május 28. csütörtök Piarista Pedagógusnap 2015. május 30. szombat Kerti ünnepély 2015. június 5–7. Részvétel a IV. Kecskeméti Katolikus Városmisszióban 2015 ősze (Patrocínium) A jubileumi kiadványok bemutatása ünnepélyes könyvbemutató keretében, a 300. jubileumi év lezárása

piaristák

19

Mosonmagyaróvár

ünnepi gondolatok, események

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu

„A nagyböjt előtt minden hívő ember lemond valamiről. Nagyböjtben nem az a lényeg, hogy ne együnk húst, hanem az, hogy felkészüljünk Jézus halálára és feltámadására.” Bánfi András 4.b

„Nekem sokat jelent a nagyböjt, mert el tudok csendesed­ ni és tudom követni az Urat. Nekem még nem kell böjtöl­ nöm, de azért én is kipróbálom, például kevesebb édességet eszem.” Smitola Sára 4.b

Mit jelent számomra a nagyböjt? „Az elcsendesedés és az Úrra figyelés. A sok imádság és a rengeteg szeretet a nagyböjt lényege.” Iványi Zalán 4.a

„A lelkek tisztítását és a lélek hangjának meghallását jelenti a nagyböjt.” Kiss Tamás 4.a

„Ha imádkozunk és olvassuk a Szentírást, még jobban kitisztul a szívunk.” Szabó Márton 4.a

„Csendes békességgel, bűneink megbánásával, áldozat­ vállalással viselkedünk…” Antal László René 7.a

„Aki böjtöl, az együttérzést tanúsít Jézussal, aki a pusztában töltött 40 napot. Lemond valamiről, vagy valami pluszt vállal fel, amivel másokon segíthet. A böjt lehetőséget nyújt arra, hogy ezen a földön, emberi lehetőségeinkhez mér­ ten valamilyen mértékben magunkra vállaljuk Krisztus szenvedését.” Vadász Luca 8.a

„Nagyböjtben Jézus nyomában járunk. A mi osztályunk mindig elmegy lelkigyakorlatra, ahol Istenről beszélgetünk.” Berki Klaudia 4.b

20

piaristák

„A nagyböjtben Jézus Krisztus szenvedést és böjtöt vállalt, szemben állva az ördög kísértésével. Példát vehetnénk Jé­ zusról. Mi emberek általában nem gondolunk bele, hogy mit is jelent az, hogy önként lemondás. A mai embernek természeténél fogva nem tetszik az egyik szó sem. – Az, hogy önként…, hogy úgy tennénk bármit, hogy ne kap­ nánk érte valamit…? Lemondás…? Megváljunk valamitől, ami a mienk? – Jézus Krisztus önként mondott le és böjtölt. Semmilyen kényszerítés és senki nem kérte tőle, hogy meg­ tegye. A nagyböjtben mondjunk le valamiről, ami kényel­ münket szolgálná,és tegyünk jót a másiknak még akkor is, ha az irracionális (hiszen az igazi jó cselekedetek általában átlépik az ésszerűség határait), vagy nem a javunkra válna.” Kiss Márton Péter 8.a

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR Téli túrák Minden év januárjában az egész iskola osztályonként téli túrát szervez. A nagyobbak és merészebbek távoli vidékeken túráznak, az apróságok egy kiadós gyalogtúra után a Vár-tónál csiszolhatják korcsolyatudásukat, vagy a közeli szigetközi dombokat hódíthatják meg.

Farsang Több mint száz alsós kisgyermek ölt magára ilyenkor színesebbnél színesebb farsangi jelmezt. Az idei évben voltak, akik a klasszikus tánc lépéseivel próbálkoztak nagy sikerrel.

Könyvbemutató: A COMUNIONE E LIBERAZIONE – KÖZÖSSÉG ÉS SZABADSÁG

Nemzetközi katolikus lelkiségi mozgalom február 19én szentmisével egybekötött könyvbemutatót tartott iskolánkban. Luigi Giussani: „A vallásos érzék” című könyvét Dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök mutatta be kápolnánkban. Pápai Lajos ismertetőjében a könyv egyik számára legfontosabb gondolatát emelte ki, melyet – véleménye szerint – napjainkban sokszor fel kell tenni:

„…A kő nem kérdezi meg magáról, miért létezik – pontosan azért, mert kő, és nem ember. Az ember éppen az a szintje a természetnek, ahol a természet felteszi magának a kérdést: miért vagyok?”

Versenyeredményeink

A felsősök egy-egy kiválasztott zenére ropták a táncot, a középiskolások farsangja pedig a vadnyugati mulatság jegyében telt.

• Az OKTV 2. fordulójába két tanulónk jutott tovább: Kádár Virág Leóna magyar irodalomból és Gulyás Kristóf földrajz tantárgyból. Mindketten a 12.a osztály tanulói. • A megyei Bálint-napi vers-és prózamondó versenyen, Renner Dóra 4.b osztályos tanulónk 1. helyezést ért el. • Lászlóffy Eszter 4.a osztályos tanulónk az országos KockaKobak matematikaverseny döntőjén 18. helyezést ért el. Gratulálunk a versenyzőknek! VEREB ZSOLT SP – ERDŐSNÉ BENKE ÉVA

Értünk – Velünk A.D. 2015 Közelítés húsvét titkához Bensőnket, legbenső én-ünket eléri-e a húsvét titka? Hitvallásunkban megvalljuk: Jézus – értünk emberré lett. Jézus – értünk szenvedett. Jézus – értünk feltámadt. Elér-e engem létem titka?: Jézus velem – emberré lett. Jézus velem – szenved (most is). Jézus velem – feltámad (most is). Varga Zoltán

piaristák

21

KANIZSAI KAVALKÁD

nagyKANizsa

amire büszkék vagyunk

Nagy izgalommal vártuk 2015. január 17-ét. Végre elkészült az általános iskola alsó tagozatának felújított épülete. Csodálatos dolog történt ezen a szombaton: ismét összefogott a piarista nagycsalád. Közel 70 ember: édesapák, édesanyák, nagyszülők, öregdiákok, jelenlegi tanítványaink, pedagógusok közreműködésével visszaköltözött az alsó tagozat a régi, de megújult helyére. A gyerekek nagy örömmel, rácsodálkozással vették birtokba a megszépült épületet. Azóta is folyamatosan díszítjük, csinosítjuk a termeket, folyosókat, az aulát, a tanári szobát… Nap mint nap mosollyal, hálatelt szívvel lépünk be az épületbe, gyönyörködve annak minden szépségében /hátunk mögött hagyva a sártengert, ami az ovink építéséből adódik :) /. Nagy-nagy hálával köszönjük a szülők, öregdiákok, növendékeink szívből jövő segítségét, lelkesedését; az iskoláért, a közösségért vállalt önzetlenségüket! Felemelő érzés volt látni, megtapasztalni, hogy mennyire összetartunk, együttgondolkodunk, ha gyermekeinkről, iskolánkról van szó! Áldja és őrizze meg az Úr minden segítőnket, támogatónkat! SKODA MÁRIA

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu

A 250 ÉVES JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEK TERVEZETE Ünnepélyes Veni Sancte: Balás Béla püspök atya Szeptember 29.: Dr. Freund Tamás előadása Október 16–17.: kórustalálkozó, 16-án Haydn mise a felső templomban November 16. este: Kaláka koncert November 17. délelőtt: Lackfi János műsora November 18. este: Dóczy Péter és Dr. Jelenits István Pilinszky műsora November 21.: Dugonics: Tarházi és a színészek (piarista iskoladráma, diákjaink előadásában) Helyszín: Hevesi Sándor Művelődési Központ

A jubileumi évre és a patrocíniumi hétre még több mindenki szóba került (pl.: Dr. Bagdy Emőke, Kokó, Adriányi Gábor, Bakonyi Bence) ezek a programok jelenleg szervezés alatt állnak. Ezeken felül iskolatörténeti kiállítást is tervezünk az évre.

LELTÁR Február 7.: Február 14.: Február 19.: Február 21., március 7.: Március 25.: Március 27.: Április 30.: Május 10.: Május: Június 1–3.: Július/augusztus

mesemondó találkozó farsangi bál Ökollégium projektzáró rendezvény Piar Suli-Muri – alsós vendégváró iskolazarándoklat Homokkomáromba keresztút a családoknak az óvodában ballagás elsőáldozás családi nap óvodások búcsúztatása kerékpártúra a Batthyányiak nyomán

Sportrendezvények egész tanévben: röplabda, kosárlabda, foci!

22

piaristák

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA

Via Dolorosa

ELINDULT A JUBILEUMI ÉV – 250 évesek lettünk Január 31-én zárult a jubileumi évhez kapcsolódó logótervező pályázatunk, amelyre 5 kategóriában – ovi, alsó tagozat, felső tagozat, gimnázium, felnőtt – közel 300 pályamű érkezett. A szakmai zsűri díjazta az ötletet és a kivitelezést is, emellett nyomdai szemmel is értékelte az alkotásokat. A legjobb művekből hamarosan kiállítást szervezünk. Köszönjük a sok szép munkát, minden nevezőnek gratulálunk! Február 14-én rendeztük meg iskolánk farsangi bálját, amely a jubileumi programok első állomását jelentette. A rendezvényen jelen volt Cseresnyés Péter országgyűlési képviselő úr, Labancz Zsolt tartományfőnök atya, Uzsoki Lászlóné és Vereb Zsolt atya, korábbi igazgatóink is. Az iskola tornaterme teljesen megtelt a lelkes szülőkkel és kollégákkal, akiknek ezúton is hálánkat fejezzük ki a támogatásért! GAYER ILDIKÓ – HORVÁTH GÁBOR

A gimnáziumi győztes logó

Hát kimondatott végre az ítélet. Gyötrődő lelke, mintha elernyedt volna. A kínzó fájdalom csitulni látszott. Bénító erővel sújtott rá a megfellebbezhetetlen verdikt. Egyedül vagy. Vér, rettegés, magány… szeretteid utáni csillapíthatatlan vágy. És akkor, ott, a verejtéktől bűzös kórházi ágyon lehunyt szemhéja takarásában megjelent. Tövis árnyékolta arca vádló, hangja szaggatott suttogás. „Ha valaki utánam akar jönni…” Az asszony megdermedt, aztán fáradt mozdulattal törölte le könnyeit. Szíve legmélyéről jött a válasz. Minden idegszálával érezte, ki kell hát mondania. Igent az életre, a harcra, a szenvedéssel terhelt napokra, a tehetetlen szorongásra. Néha az elviselhetetlen kíntól összegörnyedve enyhülésért rimánkodott. Jöttek egyhangú, üres napok, amikor a fájdalom meghátrálni kényszerült, majd friss erővel újra támadt. Egy különösen kimerítő kezelés után anyját vélte látni az ajtóban. Sokkal törékenyebb, esendőbb volt, mint életében. Átlátszó, apró markában fehér kendőt szorongatott. Az asszony fejében egymást kergették hagymázas gondolatai. Ez már a túlvilág lenne? Hűvös, pillekönnyű érintés a homlokán, s a jelenés tovatűnt. Riadt arc hajolt fölé: – Hangosan sikoltozott, asszonyom, nagyon szenved? – az ápolónő megrendülése őszintének hatott. – Köszönöm, kedves! Csak rosszat álmodtam! – mormolta hálásan, majd jótékony álomba merült. S mint oly sokszor fiatalkorában, különös, szinte bizarr módon egy másik élettérben „ébredt”. Itt elmúlt a fenyegetettség érzése, meggyötört testét erő járta át, lelke kisimult. Most köves, földig hajolt házacskák övezte úton haladt. Nem érzett fáradtságot. Tudta, mennie kell. Érdes, tört hang állította meg: – Ne menj tovább, lányom! Akit keresel, nincs már köztünk. Az asszony bénultan esett térdre. Feje mellére csuklott. – Akkor hát hiába volt minden?! – Elkeseredett kiáltására csak dübörgő szíve visszhangzott. „Ó Uram! – szakadt fel lelkéből a fohász… Múltamat irgalmas­ ságodba – Jelenemet szeretetedbe – Jövőmet gondoskodásodba ajánlom.” Olyan hirtelen riadt, ahogy néhány órája a kábulatba zuhant. Orvosa gyöngéden rázogatta. – Asszonyom, bíztató hírrel jövök. Megérkeztek az első eredmények. Ha erős lesz továbbra is, együtt akár győzhetünk! A nő keze ösztönösen imára kulcsolódott. Sovány, beesett arcára tétova mosolyt csalt a remény. Később alig emlékezett rá, hogy tudta felidézni a rég elfeledett szavakat. „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.” Gal 2,20 KERTÉSZNÉ TÓTH ÉVA

piaristák

23

Szegedi élmények

SZEGED

emmauszi vendégek

A szegedi piarista közösség meghívására 2014 októberében vendégünk volt Alberto Cantero (a spanyol Emmaus rendtartomány pedagógiai igazgatója, a Piarista Rend Egyetemes Testvérisége vezetői csoportjának tagja) és Pablo Santamaria, a bilbaói piarista iskola igazgatója. Azért érkeztek hozzánk, hogy megosszák velünk tapasztalataikat arról, hogyan újították meg az elmúlt évtizedekben a fiatalok és felnőttek körében végzett evangelizációt. Élénken érdeklődünk arról a folyamatról is, amely a felnőtteknek (pl.: világi munkatársak, szülők) a piarista rendhez való kapcsolódását szabályozza, lehetővé téve, hogy akinek ez lelkéből fakad, szorosabban is elkötelezze magát a rend hivatása mellett. Az alábbiakban a velük készült interjú olvasható.

24

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu

– Változatos programokon vettetek részt az elmúlt négy-öt napban. Volt-e ezek között olyan, amely különösen is emlékezetes számotokra? Alberto: Nem egy konkrét eseményt szeretnék említeni. Engem főként az a nyitottság érintett meg, amellyel a szerzetesközösség fogadott minket és saját munkatársait. Olyan közösséget láttunk, amely nyitott az egész világra. Sok emberrel találkoztunk a rendházban, és ez nagyon tetszett. Pablo: A nyelvi nehézségek ellenére könnyen megértettük egymást mindazokkal, akikkel találkoztunk. Engem ez segített abban, hogy nagyon könnyen és szabadon beszéljek.

lesznek azok a leendő piarista nevelők, akik a jövőben a piarista iskolákban a gyerekek kérdéseire választ tudnak adni. Az egész rend arra törekszik, hogy a szerzetesek és mi, világiak együtt végezzük ezt a szolgálatot, így a piarista küldetésnek új alanya születik. P: Otthon sokat beszélünk Kalazancius álmáról, amely arról szól, hogy a szegény gyerekekkel foglalkozzunk. Rendalapítónk annak idején folyamatosan kereste, hogy kik lehetnének azok, akik intézményes formában is ezt a szolgálatot végzik. Azt hiszem, hogy ez a fajta új alany (szerzetesek és világiak közössége) válaszol ma, a XXI. században erre a kalazanciusi álomra. – Iskolánkban sportosztály is működik. A Generális atya kimondottan szereti a focit. Milyen a viszonyotok személyesen a sporthoz? P: Nálunk a bilbaói iskolában hetente kétszer van testnevelésóra. Van egy sportklubunk negyvenkét csapattal. Különösen két sportág erős: a futball és a kosárlabda. Ez a negyvenkét csapat hetente kétszer szokott edzeni. Az Athletic Bilbao egyébként az egyetlen csapat a spanyol labdarúgó bajnokságban, amely csak baszk játékosokat enged a csapatában játszani, ez pedig különleges hangulatot teremt.

– Ha röviden kellene összefoglalni, véleményetek szerint miért fontos a fiatalok evangelizációjával és a világiak szorosabb piarista elköteleződésével Szegeden, Magyarországon is foglalkozni? A: Abban rejlik ennek a témának a fontossága, hogy kik

– Az idei tanévben iskolánk szeretne egy pályázatot beadni a bilbaói piarista iskolával és a temesvári Gerhardinummal való együttműködés fejlesztésére. Ennek előkészítésére személyesen is ellátogattatok

piaristák

piarista iskola szeged Temesvárra. Ottani látogatásotok kapcsán milyen tapasztalataitok, meglátásaitok vannak? A: Gondviselésszerűnek tűnik, hogy eljöttünk Szegedre, majd azon kaptuk magunkat, hogy tovább utazunk 120 km-re délkeletre, és ott is hasonló igényeket találunk. Úgy érzem, a Szentlélek hív minket oda is, hogy segítsük ezeket a folyamatokat. Ránk, spanyol piaristákra az volt a jellemző, hogy Amerikára, Afrikára, Ázsiára figyeltünk. Eddig ez a terület (ti. Közép-Európa) a „hátunk mögött” volt, errefelé nem figyeltünk. Az elmúlt napok eseményei azonban arra hívnak minket, hogy a közép-európai piaristasággal is törődjünk, róluk és velük is gondolkoznunk kell. Van egy igen kiterjedt munkát végző alapítványunk, melyet Itakának hívunk. Nagyon gyakorlatias feladatokkal foglalkozik: a rend céljainak, tevékenységeinek támogatásával. De Odüsszeusz kapcsán tudjuk, Ithaka azt is jelenti, hogy a hazaút előtt mindig egyre távolabb és messzebb kell menni… ez az út ebben is megerősített minket.

P: Ez az az iskola (ti. a temesvári), amelyik a legnagyobb hatást tette rám, mert nem piarista fenntartású, mégis minden a piaristákról beszélt. Nagyon megérintett, ahogyan az igazgatónő szeretné a piarista lelkületet és értékeket továbbvinni. Nagyon erős a szándékuk, hogy kapcsolódjanak a piaristákhoz. Azon gondolkodtam, hogy ha Szegeden már létezne testvériség, akkor jól tudná segíteni ebben Temesvárt. – Mit üzentek a szegedi tanároknak és diákoknak? A: Folyamatosan mélyüljenek el az egész embert megszólító keresésben, ne elégedjenek meg a felszínnel – azzal, ami már van –, és haladjanak a mélység felé. Adjanak és keressenek, legyenek igényesek! P: Kalazancius álma mindenütt él, ahol piarista jelenlét van. Szegeden ez különösen is megfigyelhető, ezért merjük közösen tovább álmodni ezt a már jelen lévő álmot.

Vitorlázz idén is velünk! piarista vitorlástábor

információ:

[email protected]

facebook.com/PiaristaVitorlastabor

BÖSZÖRMÉNYI GÉZA SP

Táborok időpontjai: Budapest I. 2015. június 21-27. Budapest II. 2015. jún. 28.-júl. 4. Kecskemét 2015. július 5-11. Szeged 2015. július 12-18. Vác I. 2015. július 19-25. Vác II. 2015. júl. 26.-aug. 1.

piaristák http://vitorlazas.piarista.hu

25

VÁC

VÁCI SZÍNESEK alma mater

A végzős diákok a ballagásra, érettségire készülnek ilyenkor már. Négy, öt, nyolc piarista év van mögöttük. Ki mit visz tovább, ki hogyan emlékezik és mire? Ezekről beszélgettünk.

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu

Első napi benyomások Kalló Renáta (12. B) – Én több általános iskolai barátommal kerültem egy osztályba. Ez biztonságérzetet adott. De a többiekkel is hamar megbarátkoztam. Emlékszem a második napi zarándoklatra, ahol kettesével kellett gyalogolni (nem keveset :)). Közben nyilván beszélgetett, ismerkedett az ember. Lorenz Péter (13. C) – Münchenben születtem, s ott is éltem 16 évet. Ide 10.-esként érkeztem. Amikor először lépegettem felfelé a „nagylépcsőn”, azon töprengtem, hogy az elmúlt évszázadokban vajon hány diák lépegetett már ezeken a lépcsőfokokon felfele az éppen soron következő órára sietve. Szokatlan jelenség volt számomra az is, hogy a diákok jókedvűnek tűntek. Azt tükrözte a tekintetük, hogy valamiért szeretnek ide járni, s talán nem csak a tanulásért. Az is feltűnt később, hogy nyitottabbak egymás felé a diákok és sokkal jobban tisztelik a tanárokat, mint nálunk Münchenben. Az évek során azt tapasztaltam, hogy ez kölcsönös. Teszár Berci (12. B) – Én is sok ismerőst és barátot láttam az első napon. S mivel eddig is katolikus iskolába jártam, hát a kétórás tanévnyitó a Székesegyházban meg se kottyant. Mások már egy óra után elkezdtek mozgolódni :)… Az első osztályfőnöki órák után döbbentem csak meg: nemcsak az osztályban, de a folyosókon is sok ismerős arc járkál. Bár az ismerkedéssel sose volt problémám, ez nagyon megnyugtatott. Nagy Timi (13. C) – Én is arra emlékszem, hogy szinte letaglózott a hatalmas épület, s valahogy a benne tapintható 300 éves múlt. Még nem igazán tudtuk, mit is jelent piarista diáknak lenni, de azt éreztük, hogy mostantól egy közösségbe tartozunk.

26

piaristák

Tanulás Varga Júlia (13. C) – Nagyon sokan, harmincnyolcan indultunk 2010-ben. Néhány ember más utat választott, de voltak csatlakozók is. Azért Kalász tanár úr első „biztató” mondata csak beigazolódott: „Ne izguljanak, érettségire úgyis kevesebben lesznek, és el fognak férni kisebb teremben is.” :) De azt gondolom, a később csatlakozókat befogadtuk, s szerintem semmiféle hátrányt nem szenvedtek. KR – Úgy érzem, az iskolában minden tantárgyból rendkívül magas az elvárás, aminek olykor a leglelkiismeretesebb tanulók sem tudtak maradéktalanul eleget tenni. Az osztályzatok nem mindig tükrözték a megtett erőfeszítéseket. Az én kedvenc tantárgyaim a történelem és az angol. Az utóbbiból annak ellenére, hogy nem nyelvi előkészítő osztályba jártam, nemrég nyelvvizsgáztam. Az, hogy a csoportunk fel tudott készülni, az az iskola nyelvi oktatásának színvonaláról tanúskodik. TB – Az első néhány félév tényleg nehezebbnek bizonyult. Több osztálytársunktól mi is búcsút vettünk. Sőt, én is gondolkodtam az iskolaváltáson. Azért maradtam, mert sok pozitív élményem is volt, több barátom és ismerősöm járt ide, és reméltem, tudásomat jobban tudom gyarapítani, mint máshol. Élveztem az osztályprogramokat és lelkigyakorlatokat is. Úgy döntöttem, hogy végigcsinálom, ha törik, ha szakad… Idővel persze sokkal jobban ment minden. Aujeszky Nóra (12. A) – Tanulmányaimban a legfontosabb élményeket azok a dolgok jelentették, amik nem voltak kötelezőek. Húsz év múlva is magam előtt fogom látni a képet, amint ülünk a latinteremben reggel hét óra magasságában. Az iskola még alszik, csöndes és sötét, s előttünk ókori szövegek és nagy szótárok halmaza áll – ez a 0. órai latin szakkör Pálfai tanár úrral. Az elején még a kérdéseket sem értettem, de ahogy megragadtak a dolgok a fejemben, egyre inkább megragadott a nyelv és annak szépsége is. Szívesen emlékszem Hujbert tanár úr magyar szakkörére még hatodikból. Csütörtök délutánonként hol hapax lego­ menonokat, hol dadaista verseket fabrikáltunk – kirobbanó lelkesedéssel és jó hangulatban. Véleményem szerint így működik vagy működhet az igazi tanulás.

PIARISTA ISKOLA VÁC Közösségben

Erőpróbák

– Az iskola talán legnagyobb értéke az, hogy erős baráti közösségek vannak itt, amelyben hasonló értékrenddel, érdeklődéssel rendelkezők találnak egymásra. Persze vannak kisebb csoportosulások az osztályon belül. De hogy klikkekbe rendeződve ástuk volna egymás ellen a lövészárkot, az nem jellemző. NT – A közösség nemcsak osztályokon belül alakult ki. Az iskolai élet a PiaristA Diákönkormányzat (PAD) megjelenésével erőre kapott. A farsangi bulik, sütiversenyek, külföldi adventi városlátogatások, sítúrák… az egész iskola diákságát megszólítják.

KR – Juhász tanár úrral sok gyalogos és biciklitúrát tettünk. Az első két évben szinte mindenhová biciklivel mentünk, ami kitartásra nevelt, engem legalábbis biztos. :) NT – Igen, valóban lehetőségünk volt megismerni fizikai-lelki határainkat egy-egy kerékpár-, vagy kenutúrán. Az osztállyal együtt bicikliztünk el Rómába, Dalmáciába, a Dunántúlra, kenuztunk a Dunán, síeltünk. Sok közös élmény csiszolt minket olyan közösséggé, amilyen jelenleg vagyunk. Talán nem túlzás: az évek során olyan nagy családdá formálódtunk, ahol jó lenni. VJ – Az első évben azért érdemes volt beszerezni a piarista életmódhoz szükséges biciklistáskát, vízhatlan túracipőt, hálózsákot, és egy jó tornacipőt a dóm körüli 2000 méteres futásokhoz :). Na, meg egy jó adag fájdalomtűrést a sok-sok erőpróba elviseléséhez… De ez a sok próbatétel alázatra tanított, közösséget épített. Emellett a segítőkészségünk, az önmagunkba és a Jóistenbe vetett hitünk is erősödött. TB – Sokkal több élményt adott egy-egy túra, mintha busszal tettük volna meg a távot. Tekerni kellett akkor is, ha vízszintesen zuhogott az eső és semmit se láttál. Ilyenkor tanulja meg az ember igazán, hogy mennyit ér egy meleg zuhany és egy száraz ruha. AN – Egyik évben a nyári szünetben maroknyi csapatunkkal bent ültem az iskola tanárijában, és egy botanikai fogalmazást gépeltem, ami később szép helyezést ért el a Természet Világa c. folyóirat pályázatán. Ennek a fogalmazásnak az előzménye az volt, hogy Csorba tanár úr verbuvált egy csapatot egy természettudományos pályázatra, melyben Andreánszky Gábor paleobotanikus professzornak, iskolánk öregdiákjának „nyomába” eredtünk. A Kárpátokban és az Alpokban vizsgálódtunk. A túrákon, amiken iskolai csapatunkkal részt vettünk, felejthetetlenek voltak: kempingeztünk a viharban, hógolyóztunk májusban, lélegzetelállítóan szép magaslatokon jártunk…

VJ

Szabadidő TB – A legfontosabb az, hogy van az iskolában élet, ahol

az ember, ha akarja, megtalálja a helyét. Itt folytathattam pl. a színjátszást, amit általános iskolában nagyon szerettem. Nagyon jó élmények fűződnek a színpadhoz, sajnálom, hogy jelenleg nem működik. De mondjuk az iskolai terhek mellett nehezen tudtam az addigi tevékenységeimet végezni. Ilyen volt a néptánc, a cserkészet és a zenélés. VJ – Én azt soha nem éreztem, hogy az iskola és a kollégium hátráltatta volna zeneiskolai vagy szabadidős programjaimat. Sőt! A szigorú kollégiumi rend ellenére klarinétozhattam (elviselték a szobatársak a napi egy óra gyakorlásomat), jártam színjátszó társulatba, ifjúsági hittancsoportba, és rengetegszer színházba, operába, amikről késő éjjel érkeztem csak haza. A bizalom és a megértés az, amiért hálás lehetek, és amik miatt valóban otthon érezhettem magam itt. LP – Remek, hogy az iskolának van saját cserkészcsapata. Mivel ötéves korom óta cserkészkedem, jó volt cserkészként, majd őrsvezetőként is csatlakozni a csapathoz, szervezni a cserkésztábort…

Spiritualitás

Külföld KR – Szívesen emlékszem a 2014-es Vácott rendezett Pia­rista Fiatalok Találkozójára, ahol más országok piarista diákjaival is megismerkedhettünk. Van, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. AN – A 10. osztály utáni tanévet Amerikában töltöttem, a Global Outreach programnak köszönhetően, amiről egy iskolai előadásban hallottam még hetedikesként. Nagyon sokat jelentett számomra a kint töltött év, remélem, hogy az elkövetkező években más tanulók is részesülhetnek ilyen élményekben.

– A vallási nevelődésemet gyermekkoromban elsődlegesen a családom biztosította, majd az általános iskolám. A Piár életben tartotta. Az egyik nagy élmény e téren az évenként szervezett lelkigyakorlatok voltak. Hálás vagyok ezekért. KR – Én református vagyok, és örültem, hogy volt lehetőségem református hittanra járni. Évente egyszer ökumenikus istentiszteletet is tartottunk, ahol bizonyosságot találtunk abban, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül egy az Istenünk. VJ – Hatalmas élmény volt ebbe az osztályba jönni egy nem egyházi általános iskolai osztályból, ahol ketten voltunk hittanosok. Itt természetes, hogy hiszünk, templomba járunk, nem meglepő, ha elhangzik bármelyik órán a Jóisten neve, s mindenki tudja, kiről van szó, ha azt mondjuk „odafent Valaki”.

TB

KALÁSZ ÁKOS igazgatóhelyettes

piaristák

27

a Búzaszem jó talajba került

Búzaszem

BESZÉLGETÉS KESZEY TIVADARRAL, A BÚZASZEM ISKOLA IGAZGATÓJÁVAL Közel három esztendeje vette át a gödi Búzaszem Iskola irányítását Keszey Tivadar. A 2004-ben szülői és plébánosi kezdeményezésre alapított, és 2011-ben piarista fenntartásba került iskola igazgatójával az elmúlt években elvégzett munkáról beszélgettünk.

– Feleségeddel 1995-ben alapítottátok a keszthelyi Család Iskolát, amely a Búzaszem mintaiskolája volt. 2012-ben a Búzaszem alapítóinak tanácsa kért fel a Búzaszem vezetésére. Miért vállaltad el a gödi iskola vezetését, s hagytad ott az általad alapított intézményt? A Búzaszemet mindig magaménak éreztem, részben azért, mert Ország Tibor atya, akkori gödi plébános és Horváth Szilárd, mint alapítók a keszthelyi iskola mintájára képzelték el a 2004-ben elindult gödi intézményt, részben azért, mert a művészeti nevelés 2006-tól a Család Iskola tagintézményeként működött Gödön, tehát ténylegesen is részesei voltunk az itt folyó munkának. Az alapítókkal a kezdetektől sokat beszélgettünk arról, hogy a családi iskola nevelési rendszere miként működik, s miként lehet nagyobban megvalósítani azt, amit a 80 fősnél soha nem nagyobb keszthelyi iskolában megcsináltunk. Amikor 2012-ben felkértek igazgatónak, engem is vonzott ez a feladat, ezért elvállaltam. A keszthelyi iskolát azóta a feleségem vezeti. – Ez azt is jelenti, hogy a családodtól távol élsz… Igen, de csak részben, hiszen a gyermekeim nagyobbrészt már Budapesten élnek. Ámbár egyikőjük épp visszatérőben van Keszthelyre, a Család Iskolába. A hétvégéket vagy Gödön, vagy Keszthelyen mindig együtt töltöm a feleségemmel, Gödön pedig van egy albérletem. – A Búzaszemet, ahogy már mondtad, 2004-ben alapította egy szülői kör a Kolping Szövetség segítségével. Az iskola 2011-ben került piarista fenntartásba. Viszonylag fiatal, alakulóban lévő iskoláról van szó tehát. Mi minden változott a Búzaszemben azóta, hogy Te vezeted? Fontos feladat volt, hogy a Búzaszem fogalmazza meg önmagát. Ez megtörtént, ma már a tantestület és a hozzánk kerülő családok számára is világos, hogy a Bú28

piaristák

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu zaszem keresztény, magyar hagyományokra épülő családi iskola, ahol jelentős részben a hagyományok erejével nevelünk. Kialakult az iskola és a Búzaszem Alapítvány együttműködésének rendje és az egész Búzaszem szervezeti rendje. Tartalmi szempontból is vannak változások. Helyükre kerültek és időálló formát nyertek az iskola ünnepei, rendezvényei. Végleges házirendet alkottunk. Jelentősen javult az iskola fegyelmi helyzete és a gyerekek tanulmányi eredménye is. Új tanárok is munkába álltak. – Miben nyilvánul meg a tanulmányi eredmények javulása? A kompetencia mérés tanúsága szerint jelentős mértékben javult a Búzaszem tanulóinak teljesítménye, amely most már bőven az országos átlag felett van. Egyre jobban szerepelünk a versenyeken. Az országos szintű népzene versenyeken rendre első helyezett és kiváló minősítésű fokozatokat érnek el a gyermekeink, de ugyanez tendenciaként látható az általános iskolai tantárgyakra épülő tanulmányi versenyeken is. Tavaly tavas�szal a Zrínyi matematika versenyen alsósaink szerepeltek nagyon jól: több tízezer induló közül ketten is bejutottak az országos döntőbe, s ott is szépen teljesítettek. Tavaly év végén pedig felsőseink egy kistérségi matekversenyen nyolc iskolával versenyezve a négy felsős osztályból kettőben kerültek az első helyre. De talán nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy a Búzaszemben most mindenkit, aki akarja, el tudunk juttatni ahhoz a tudáshoz, ami a képességei szerint megilleti. – Hova felvételiznek a gyerekek a Búzaszemből? Mármint nyolcadik osztály után? Mert nem támogatjuk, hogy negyedik után nyolcosztályos gimnáziumba menjenek tőlünk a gyermekek, hiszen úgy véljük, a családi iskola nevelési áldásainak kibontakoztatásához szükséges, hogy nyolc évig neveljük a gyermekeket. Nyolcadik után a gyermekeink háromnegyede gimnáziumban tanul

Piarista iskola búzaszem tovább. Ez a szám is évről évre emelkedik. Elsősorban váci és budapesti egyházi gimnáziumokat választanak a családok, de vannak gyermekeink a dunakeszi Radnótiban, a váci Boronkayban és a budapesti Berzsenyiben is. Mégis elsősorban az a fontos számunkra, hogy mindenkit a képességeinek megfelelő iskolába juttathassunk el. – Amit most elmondtál, szöges ellentétben van azzal, hogy Gödön a Búzaszemre sokan úgy gondolnak, mint a hátrányos helyzetű, tanulási, viselkedési problémákkal küszködő gyermekeket előszeretettel fogadó iskolára. Ezek szerint ez nem így van? Az a célunk, hogy szeretetteljes körülmények között a lehető legmagasabb szintű tudást és erkölcsi mintát adjunk a hozzánk kerülő gyerekeknek. De ezt valóban szeretetteljes körülmények között, boldog gyermekeket nevelve tegyük! A Búzaszem nevelési rendszere nagyon alkalmas arra, hogy a legjobbak még többet tudjanak, s arra is, hogy a lemaradókat felzárkóztassuk. De alapvetően egy huszonkét fős osztályba csak egy-két komoly problémával küzdő gyermeket tudunk felvenni, mert így még sikerrel integrálhatjuk őket többiekhez. A Búzaszembe alapvetően átlagos vagy átlag feletti képességekkel rendelkező gyermekeket várunk. Ez az osztályok nagy többsége. Az egy-két lemaradó gyermek – autisták, például -, aki problémákkal jött hozzánk, simulékonyan és tartósan felzárkózik, mert az iskolai közeg nagyon elfogadó és segítő. – Többször hivatkoztál a családi iskola nevelési rendszerére. Mit jelent ez? Egyelőre csak néhány magyar iskola jár ezen az úton. Elsősorban úttörőként a keszthelyi Család Iskola, Mezőőrsön a Magyar Műhely Iskola, talán az abaiak és egy biatorbágyi kezdeményezés (a Czuczor Iskola) valamint – egyáltalán nem utolsó sorban –, közülük a legnagyobb, a Búzaszem. A családi iskolában a keresztény hit, a keresztény magyar néphagyomány erejével és a művészetekkel a gyermek egész személyiségét formáljuk, mégpedig szoros együttműködésben a családokkal. Nagy hangsúlyt helyezünk az érzelmi nevelésre. Minden hozzánk kerülő gyermek zenél, kézműveskedik és néptáncol – vagyis egy komplex művészeti aurát alakít ki

maga körül, amely révén különleges agyi aktivitást ér el. Olyan légkör ez, amely nélkül nem működne az a sokrétű tevékenység, amit itt a gyermekek végeznek. Mindez nemcsak az érzelmi életüket gazdagítja, hanem ötletesebbek lesznek, s racionális gondolkodásuk is fejlődik: könnyebben oldanak meg olyan feladatokat, amelyek váratlan helyzet elé állítják őket. S mindehhez társul, hogy mi a családot behívjuk az iskolába, s minden problémát velük együtt oldunk meg. Azaz a gyermek sohasem kerülhet abba a helyzetbe, hogy kettős nevelés alakul ki: alapvetően más értéket képvisel a család és mást az iskola. – Igen, de ott van az iskola és a család mellett a harmadik alakító tényező, a kortárs csoport… A Búzaszemben a gyerekek körül kialakuló kortárs közösség támogatja nevelési céljainkat. Az iskolába családokat veszünk fel: az együttműködés, a szép beszéd, öltözék, az egymást segítő, közösségi viselkedés a mérvadó a családok és így a gyerekek számára is. Ma már látjuk azt is, hogy a tőlünk kikerülő gyermekek új közösségeikben is megállják a helyüket nemcsak tudásban, de a közösség kovászaiként is. S az is örömteli, hogy elballagott gyerekeink – eddig három osztályból harminckilenc ballagónk volt – visszajárnak a Búzaszembe: velünk töltik az ünnepeket, táncházakat, segítenek a mindennapokban. Mindez azért fontos számunkra, mert azt szeretnénk, hogy a jövőt jól alakító gyermekek kerüljenek ki a kezünkből, akik majdan nemzetük, egyházuk, családjuk, közösségük kovászai lesznek. – Hogyan találta meg a helyét a Búzaszem a piarista iskolák közösségében? Valószínűleg új színt hoztunk a piarista iskolák közé. Már csak azért is, mert a Búzaszemet családok alapították. Ez meghatározza iskolánk jelenét és a jövőjét is. A családi iskola nevelési rendszere a személyre szabott figyelemmel, a belső utak kialakításával meggyőződésünk szerint piarista nevelési út. Az együttműködés a renddel szépen alakul. A váci gimnáziummal szorosabb szövetséget kötöttünk az iskola előkészítőkre, szabadidős foglalkozásokra, hiszen eddigi tapasztalataink szerint a gyerekeink harmada ott tanul tovább. Más iskolákkal is van már kapcsolatunk: Kecskeméten dudásainkkal együtt voltunk az iskola 300 éves évfordulóján, májusban megyünk a kémialabort látogatni. A tartományfőnökségtől pedig sok segítséget kapunk olyan feladatok elvégzéséhez, amelyeket régen egyedül kellett megoldanunk. Most megtapasztalhatjuk, hogy milyen egy profi iskolafenntartóval együttműködni. És hogy az milyen? Jó. b. a.

piaristák

29

piarista nővérek nagykároly

nagykárolyban jártunk… a mindennapok hűségében

Új szerzetest köszöntött március 18-án Nagykároly: Boldog Celestina Donati emléknapján a Kalazanciusi Nővérek Kongregációjának tagja lett Tóth Borbála. A különleges eseményre sokan elmentek imádkozni az új hivatás kiteljesedéséért, Isten kegyelméért.

A szentmise elején Schönberger Jenő püspök a megszentelt élet éve kapcsán elmélkedett a szerzetesi életről: „Ferenc pápa a világegyház számára meghirdette a megszentelt élet évét. Maga is szerzetes lé­ vén, szerzetes testvéreit és nő­ véreit arra hívja, hogy hálával tekintsenek a múltra, szenvedéllyel éljék a jelent és remény­ séggel öleljék át a jövőt. Ma itt, a nagykárolyi Kalazanci Szent József templomban örömmel ünnepeljük a piarista szerzetesnővérekkel Boldog Celestina Donati anyát, rá em­ lékezve, aki Kalazanci Szent József lelkiségében lett a Piaris­ ta Nővérek Kongregációjának alapítója. Örömünket növeli a szerzetesi fogadalomtétel és beöltözés.“ A szentmise elején a püspök köszöntötte a híveit és papjait, külön kiemelve a vendégeket, Anna Lucia D'Ospina generális anyát, Maria Pia Boccacci és Angela Maria Franega főnővéreket, Labancz Zsoltot, a piarista rend magyarországi tartományfőnökét, Ruppert Józsefet, a romániai piarista rendtartomány megbízott felelősét, Vereb Zsoltot, a mosonmagyaróvári Piarista Iskola igazgatóját, valamint a jelenlevő további piarista tanárokat és kispapokat. Kérte Boldog Celestina anya közbenjárását, a fogadalmas nővéri életét kezdő Tóth Borbála, és a fogadalmat újító, Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér számára. Kérte ugyanakkor Isten áldását, a piarista rend nagy családjának minden tagjára. Az evangélium olvasása után kezdődött meg Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér fogadalmának egy évre történő megújítására: felolvasta, majd az oltáron aláírta a fogadalom szövegét tartalmazó iratot. Ezt követte Tóth Borbála első fogadalomtételének és beöltözésének szertartása. A generális anya nevén szólította a novíciát, aki a próféta szavaival válaszolt: „Hívtál, itt vagyok.“ 30

piaristák

A főnővérhez intézte kérését, melyben felvételét kérte a piarista nővérek kongregációjába. Ezután hangzott el Vereb Zsolt atya szentbeszéde. A piarista igazgató szintén a megszentelt élet éve gondolatkörével indította szentbeszédét, hangsúlyozva, hogy jellé kell válni. „Mi haszna a sónak, ha ízét veszti? A lámpást sem azért gyújtják, hogy véka alá tegyék… A hegyre épült város sem rejthető el… Ugyanígy, egy szerzetesnek is, mint a sónak, ízesnek kell lennie, mint a gyertyának, világítania kell a sötétben, és nem rejthető el. Nehezen értelmezhető, sok aggodalomra okot adó korunkban nagyon is szük­ ségünk van az Isten kegyelmére, a racionális józanságra és tisztánlátásra. Tettrekész emberekre van szükség, akik bíznak az isteni gondviselésben és irgalomban, akik de­ rűvel, humorral, jókedvvel, szentséggel, fáradhatatlanul mosolyogják bele a világba Isten szeretetét. Minden kor­ nak megvannak a hiteles apostolai, és ilyen volt az ezerötszázas évek végén, az ezerhatszázas évek első felé­ ben Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója, és ilyen volt az 1848-ban szüle­ tett Boldog Celestina Donati anya is.“ A homíliát követően Tóth Borbála az oltárnál, az általános elöljáró kezébe tette egy évre szerzetesi fogadalmát, aki új nevén szólította – „ettől kezdve a neved Isten anyjáról nevezett Borbála nővér“ –, az oltáron aláírták a fogadalom szövegét tartalmazó iratot, Schönberger Jenő püspök megáldotta a szerzetesi ruhát, amit Borbála nővér magára öltött, végül pedig átvette a keresztet és a piarista nővérek családjának konstitúcióját. Ezután a nővérek mind megújították fogadalmukat, a szentmise pedig az Eukarisztia liturgiájával folytatódott. SZATMÁRI EGYHÁZMEGYE, RUPPERT JÓZSEF SP

tanulmányi ház csíkszereda

csíkszeredai sorozatok

szőttesek székelyföldről (I.) A szőttesek egyszerű, többnyire mindennapi használatra szánt vászonfélék. Sokszor azonban különleges gonddal előmunkált fonálból, különleges gonddal szőtt vásznak, amelyek minden dísz nélkül is ünnepélyes szerepre vannak hivatva. A nagyközönség az előbbi kategóriákat általában nem tartja számon a szőttesek közt, hanem egyedül azt a csoportot, amelyikben különböző színű fonalak váltakoznak úgy, hogy az alapba más színű fonallal csíkokat szőnek be, többségükben bordó, mértanias mintázattal…

alapítva: 2007 honlap: csikszereda.piarista.hu

(II.) De készülnek más anyagból is szőttesek, hasonlóan az előzőekhez: tanításból (1), pietasból (2), játékból (3) és szerzetesi együttlétből (4)… Persze a dolog természetéből fakadóan ezek félkész szőttesek… Egyszerű és világos motívumokkal… Közösségi mintákkal… Mindennapi használatra szánt vászonfélék, különleges gonddal szőtt vásznak… Remélem, Kalazancius sem szégyellné…

„…A Kegyes Iskolák, Isten Anyja Szegényeinek tevékenysé­ ge talán a legfontosabb szolgálat a megromlott erkölcsök megjavítására; szolgálat, amely a fiatalok jó nevelésében áll; hiszen ettől függ a későbbi felnőtt egész hátralevő életé­ nek jósága vagy rosszasága. […]

Nagyon ésszerű a fejedelmek és városok szempontjából, akiknek igen fontos, hogy erkölcsös, engedelmes, hűséges, nyugodt, megszentelődni és a mennyben naggyá lenni képes alattvalóik és polgáraik legyenek. De egyszersmind olyanok is, akik tökéletesíteni és nemesíteni tudják önma­ gukat és hazájukat azzal, hogy vezető állásokat és méltó­ ságokat töltenek be itt a földön. Ez még világosabban kitű­ nik. A rosszul nevelt személyeknek (az előbbiekkel ellentétes) viselkedéséből, akik gyalázatos cselekedeteikkel zavarják az állam békéjét és nyugtalanítják a polgárokat. […] Hogy pedig valamely dologból a kelleténél több van-e, vagy az hiánycikk-e, vagy hogy az a dolog mikor káros és hiábavaló, és noha csekély számú, mikor túlzott a mennyi­ sége, azt nem számmal mérik…” (Kalazancius Memoranduma Tonti bíboroshoz, 1621) SÁRKÖZI SÁNDOR SP

piaristák

31

Piarista

A könyvkiadó: Török jenő „az egyházra nézve a védettség, a biztonság kora lejárt. […] az egyház a szilárd bástyák mögül – a sokszor kényelemre, tunyaságra kísértő biztos fedezékből – isten szabad ege alá került. […] nem az uralkodó, a kormányok, hanem a hívősereg, a nép lesz igazi szövetségese” – írta 1948 januárjában török jenő piarista, aki egész életét arra szánta, hogy az egyház ilyen szellemben újuljon meg.

Török Jenő váci tanár korában (1940 körül)

Jómódú családba született Budapesten. Apja, Török Emil mérnök és vállalkozó volt, aki 1905–1906 között Gerster Bélával, a Korinthoszi-csatorna tervezőjével együtt építette föl az Orosháza–Szentes–Csongrád vasútvonalat, amelyben tulajdont is szerzett. A család zsidó származású volt. Az édesanya, Lőwy Jozefa csak 1919-ben katolizált, de 1908-ban született fiát, Jenőt katolikusnak keresztelték, majd 1917-ben a budapesti piarista gimnáziumba küldték tanulni.

A diák és a tanár

Gimnáziumi osztályfőnöke Kisparti János volt, de még nagyobb hatással volt rá a cserkészcsapat parancsnoka, Sík Sándor. „Azok közé a szerencsések közé tartozhattam – emlékezett vissza később –, akik tőle hallották a tör­ vénymagyarázatot. Kirándulásokon, tábortűznél, reggeliesti imánál, sugárkörében élhettem éveken át. Diákkorom legszebb napjait köszönhetem a cserkészetnek.”

pappá, majd a váci gimnáziumban kezdett tanítani. Osztályfőnökként is lelki vezetőnek érezte magát, és a latin klasszikusok helyett inkább imádságokat és az egyházatyák szövegeit tanította. Eközben – egyetemi professzora, Szekfű Gyula javaslatára – 1941-re doktori disszertációt írt a magyar katolikus autónómiamozgalom történetéről. Ezalatt ismerte meg a modern francia katolicizmus helyzetét, amely alapvetően befolyásolta az Egyházról vallott fölfogását. 1944 nyarán Budapestre helyezték, és tagja lett annak a papi csoportnak, amely a város ostroma idején „rohampasztorációt” végzett. Sík Sándorral együtt járta az óvóhelyeket, hogy gyóntassanak és misézzenek.

A lelkipásztor

1945 tavaszától a debreceni piarista gimnáziumban tanított, ahol kiváló, fiatal tanári kar gyűlt össze. Bulányi Györg�gyel, Szentgyörgyi Andrással együtt bekapcsolódott az Actio Catholica munkájába. Előadásokat tartott a teológiai tanfolyamon, Szent Gellért kölcsönkönyvtárat szervezett, szervezője volt az ifjúsági veze- Török Jenő liturgikus magyarázata a váci gimnáziumban (1941/1944) tőképző táboroknak. Az iskolák 1948. évi államosítása után fél évig az egri egyházmegye középiskolai ifjúsági felelőse, majd 1949 januárjától a budapesti Testnevelési Főiskola lelkésze volt, de miután mindkét állás megszűnt, márciustól a kőbányai Kada utcai, majd 1951. november 1-től az óbudai Segítő Szűz Mária lelkészségre kapott beosztást. Mindenhol közösségeket szervezett, bibliaórákat tartott, lelkiségi munkákat írt, fordított és sokszorosított. Szorosan együttműködött rendtársaival, Bulányi Györggyel, Juhász Miklóssal és másokkal.

Török Jenő váci osztályával (1940 körül)

Bár már gimnazista korában is érdeklődött a papi hivatás iránt, de apja kérésére a jogi egyetemre iratkozott be. Hivatása azonban nem hagyta el, és három év múlva, 1928-ban jelentkezett a piarista rendbe. Hittanár szeretett volna lenni, de elöljárói szándékából történelem és latin szakos diplomát szerzett. 1934-ben szentelték

32

piaristák

Török Jenő osztályának terme a váci gimnáziumban (1941/1944)

Munkájukra az államvédelmi hatóság is fölfigyelt, és 1952. augusztus 28-án a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló” tevékenység vádjával letartóztatták őket. Bulányit és kilenc társát 1952 végén koncepciós perben el is ítélték, Török Jenőt azonban elbocsátották, hogy látszólag „bújjon meg” ismerőseinél, és adjon jelentést a hatóságnak arról, hogy kikkel érintkezik. Ő azonban igyekezett kijátszani tartótisztjeit. Jelentései „hamisak, ér­ Török Jenő, 1944 tékelhetetlenek voltak”. Ezért 1953. május 29-én ismét letartóztatták, és elítélték. A börtönben töltött három és fél évet élete egyik legszebb, kegyelmekben gazdag időszakának tartotta.

Igazi feladatának azonban a könyvkiadást tartotta. 1957. március 15-én létrehozta az Opus Mystici Corporis kiadót. Elsősorban modern francia és német katolikus lelkiségi irodalmat nyújtott magyar nyelven, különös tekintettel a gyerekekre és fiatalokra. Olyan könyveket szerkesztett, mint A legszebb történet (Gaston Courtois, 1962), Légy boldog feleség! (Claire Souvenance, 1964), Első misekönyvem (1964). Könyvei kifejezetten politikamentesek voltak, így azokat idővel legálisan is beengedték Magyarországra, sőt az 1970-es évektől ő maga is hazautazhatott. 1976-ban nyugdíjba vonult, hogy minden hátralévő erejét és idejét a könyvkiadónak szentelhesse, amely attól az évtől a Pázmáneum épületében működött. Az 1970-es évek végére a szétküldött könyvek példányszáma már 40-50 ezer körül volt.

Lékai László esztergomi érsek (balról harmadik) látogatása az OMC kiadó bécsi irodájában, balra Török Jenő

Török Jenő Casablancában (Franciaország), a Notre Dame de Lourdes templomban, amelynek keresztútját nővére, Fodorné Török Magdolna szobrászművész készítette, 1960 körül.

Még hét év adatott neki, mert 1982. március 3-án hajnalban rosszul lett, és két nap múlva a kórházban meghalt. Akaratának megfelelően hamvait a váci alsóvárosi temető piarista sírboltjába temették. Koltai András

A könyvkiadó

1956. október 27-én Török Jenő is kiszabadult a váci fogházból, és még a diktatúra megerősödése előtt, no­ vember végén Nyugatra távozott, azzal a céllal, hogy ott korszerű, magyar nyelvű katolikus műveket állítson elő. Ezért Tomek Vince generális Bécsbe küldte, ahol a St. Thekla piarista templom káplánja lett. 1966-tól a bécsi egyházmegye családi központjában (Familienwerk) kapott beosztást, ahol jegyesekkel és fiatal házas csoportokkal foglalkozott.

Török Jenő Bécsben, 1980 körül

Török Jenő munkatársaival Bécsben, 1960 körül (Wodlitzka Foto)

piaristák

33

Piarista

CONCORDANTIAE CARITATIS – „A SZERETET MŰVÉNEK ÖSSZHANGJA” könyvtárunk két kódexet, kézzel írott középkori

művet őriz, közülük az egyik ulrich von lilienfeld

concordantiae caritatis (piarista központi könyv-

tár cx2.) című műve, a későközépkor egyik leggazdagabban illusztrált, enciklopédikus igényű tipológiai gyűjteménye.

A kódexben foglalt mű szerzője Ulrich von Lilienfeld (1308-1351) ciszterci szerzetes, aki az alsó-ausztriai Lilienfeld kolostor apátja volt. Művét apáti ideje letelte után írta meg, 1350 körül. Jelen kéziratot később, 1413ban otthonában másolta le Stephanus Lang bécsi polgár. Lang Prágában tanult az egyetemen, majd Bécs városi tanácsosa, később jegyzője lett, a Stephansdom munkatársaként is működött. Fennmaradt egy saját műve is, mely mély vallásosságról tanúskodik (Memoria improvisae mortis). A kódex illusztrálásában hét kéz munkája figyelhető meg, a „főmester” az ún. Sankt Lambrecht-i Votívtábla mesterének köréhez köthető, akik a 15. század eleji Bécs táblakép festészetének meghatározó alakjai voltak. Concordantiae caritatis „A szeretet művének összhang­ ja” – mondja a mű címe. Ulrich apát az egyházi év minden ünnepére készített egy „konkordanciát”: a főjelenet az Újszövetség egyik eseménye vagy valamely szent életének döntő momentuma, ehhez kapcsolódik két ószövetségi előkép (az illusztráción négy prófétától származó igehellyel együtt), kiegészítve két, ezekre utaló természetből vett példázattal. Annak érdekében, hogy a caritas „a hívő szeretete Isten iránt” minél teljesebb legyen, a mű kiegészül az erények, bűnök harcával, és az alapvető egyházi tételek (tízparancsolat, Hiszekegy, Miatyánk) bemutatásával. A Concordantiae caritatis mint műfaj a tipológiai gyűjtemények (Biblia pauperum, Speculum humanae salvationis) sorába illeszkedik, melyek közös jellemzője, hogy az előképként (típus) értelmezett ószövetségi és az azokat beteljesítő újszövetségi jelenetek (antitípus) egymást kölcsönösen megvilágosító egységet alkotnak. Sajátossága a természeti képek bevonása, illetve hogy szerkesztése nem az evangéliumi narratíva, hanem a liturgikus év ünneprendjét követi. Ilyen tipológiai gyűjteményből negyven példány ismeretes, harminchárom illusztrálatlan, hét illusztrált. A könyvtárunkban őrzött példány a második legrégeb-

34

piaristák

ben fennmaradt, illusztrált példány, amely előképül szolgált más illusztrált változat elkészítéséhez. A kódex bal oldalán az illusztrációk kaptak helyet, míg a jobb oldalon az adott ünnepnapi prédikáció foglal helyet, ezek egymást kölcsönösen magyarázzák, a mélyebb megértést segítik elő. Az alábbiakban néhány prédikáción keresztül mutatjuk be a kódexet. Ulrich apát a Krisztus születéséről szóló prédikációban az Atyát Jákobhoz hasonlítja, aki fiát, Józsefet, mikor elküldte a testvéreihez, egy bokáig érő szőttesbe öltöztette (Gen 37.), ugyanígy az Atya is fiát, Krisztust az összes erénnyel és kegyelemmel öltöztette fel, mielőtt a világba küldte. Ószövetségi párhuzam még a Dániel könyvéből vett jövendölés (Dan 2,31-32.), mikor egy kő, kéz érintése nélkül, zúdult le a hegyről, így összezúzva a szobrot a hegy lábánál, majd ismét nagy heggyé lett. Itt a kő Krisztus ember nélküli fogantatásának a jelképe lett. Még érdekesebbek a természeti párhuzamok: az Atyát egy strucchoz hasonlítja, mely a tenger homokjába (Mária méhébe) rakja ugyan tojásait, de a tojásokat csakis a nap, az isteni melegség és kegyelem költi ki. Krisztust kaporral azonosítja, mivel szerinte a kapor a feltöretlen, műveletlen földön is életben maradó, sok-sok betegséget gyógyító növény (f. 11v-12r.). Krisztus elfogása kapcsán arról elmélkedik, hogy az ősszülők bűne, az emberi vétkek az emberi nemet halálba fogták, a halálhoz kötözték, amitől Krisztusnak kellett megszabadítani az emberiséget. Ószövetségi előképül felidézi Izsák esetét (Ábrahám az Atyához hasonlóan, szintén egyszülöttjét, akiért gúnyolódást is szenvedett,

kötözte meg, hogy feláldozza engesztelésül [Gen 22.]), valamint Sámson és Delila történetét (Delilát, nevét „jelentéktelen személynek” értelmezve, a zsidókkal azonosítja, aki megkötözi Sámsont, azaz Krisztust, hogy megölje [Bir 16,18-21.]). A természeti párhuzamok közül a báránynál izgalmasabb a sárkánnyal harcoló elefánt. Értelmezése szerint ahogy az elefánt átfogja lábaival a sárkányt, úgy fogja át Krisztus kegyelme is gonoszságot, hogy a földre terítse, azaz elűzze azt (f. 82v-83r). A Boldogságos Szűz mennybemenetelének előképéül a frigyláda (mint a Istengyermeket hordozó Szűz) Obethedom házából Dávid házába, nagy pompával történő szállítását emeli ki (2 Sám 6,1-10.). A teremtett világban a fenyő és egy indiai tó lesz a jelképe. Ahogy a fenyő a föld nedvességében szűkölködve és a tekervényességet nélkülözve nő magasra, úgy Mária is az áteredő bűn nélkül, a tökéletes erények gyakorlata révén jutott el a mennyig. A következő képen ő lesz az Indiában, a mennyországban az a tó, amelynek kegyelmében a leggyorsabban el lehet merülni (f. 207v-208r). A Concordantiae caritatis műfaja Közép-európára jellemző, így több helyi kultusszal rendelkező szent is felbukkan a Sanctorale részben (Szent Flórián, Adalbert, Kálmán). Szent Kálmán, a Szentföldre tartó ír zarándok 1012-ben, a Bécshez közeli Stockerau mellett szenvedte el a mártírhalált; idegen nyelve és ruházata miatt a helyi lakosok cseh vagy magyar kémnek nézték és felakasztották. Tisztelete már a 11. században elterjedt bajor és osztrák területen, kultusza a 16. század elejéig hazánkban is kimutatható. A történet értelmezéséhez utal Ezdrás esetére, aki emelvényre állt a törvény felolvasásához, hogy kiemelkedjen a népből (Neh 8, 4-6.), valamint Jákob hazatérésére a szülőföldjére, aki ugyan egy szál bottal elhagyta otthonát, de elővigyázatosan, két csapattal tért vissza. Szent Kálmánt a sok gallyat, erényt gyűjtő csókákhoz hasonlítja, életének tanulságát pedig a mézre – sok kegyelemre – áhítozó, így elővigyázatlanná váló medvével azonosítja (f. 222v-223r). A mű második fele egyféle keresztény erkölcstan.

Különösen érdekes az erények tornya prédikáció, melyben a világiak számára állít követelményeket. Az erényeket a kor bevett gyakorlata szerint női alakban ábrázolták. A torony tetején a kereszt látható, rajta a lélek (anima) felirattal. A lovat a négy sarkalatos erény (igazság, okosság, mértékletesség, lelki erő) tartja. A lovasra a pajzsot a hit, a páncélinget a szeretet, a sisakot a remény adja, míg más-más eszközökkel látják el a lovast a további erények (önmegtagadás, szelídség, alázatosság, önmegtartóztatás, Isten szeretete, a Lélek szeretete). A mára kanonizálódó erények mellett megjelenő erények az Istenbe vetett hitet (amor Dei) és annak tudatosítását (amor animi) szolgálták. Ulrich apát művével a „sok könyvvel nem bíró szegény klerikusokhoz” és „egyszerű laikusokhoz” is kívánt szólni, tehát egyfelől prédikációgyűjteménynek készült, másfelől pedig a laikusok – ebben az esetben a kolostorok környékén élő laikus testvérek – okítását szolgáló tankönyv szerepét is betölthette a mű. Ezen tanító cél jegyében az illusztrációk készítésénél nem a művészi színvonal volt az elsődleges, a benne szereplő tollrajzok mégis különösen izgalmasak, máig elevenen hatnak. Az 524 oldalon 1225 jelenetet ábrázoltak. Az illusztrációkat valószínűleg hét, egymástól függetlenül dolgozó mester készítette. A hét kéz munkájának vizsgálata azért is izgalmas, mert bepillantást nyújt a gótika egy sajátos területére, megfigyelhető általuk az egyes motívumok vándorlása, valamint az 1400 körüli évekre jellemző „össz-európai” művészeti nyelv kialakulása is. Másfelől az illusztrációkon megelevenedő bibliai események, legendák, valós és mesebeli lények a késő középkor gondolatvilágát jól tükrözik. A könyv lapjain kagylóval, lámával, elefánttal, tevével (138v), delfinnel (36v) – itt-ott kevésbé élethű ábrázolással – éppúgy találkozhatunk, mint a hárpiával (85v), sárkánnyal és egyéb képzeletbeli lényekkel („ludolacra”: tengeri állat 2-2 szárnnyal a fején és a hátán, így a leggyorsabban szeli át a tengert [32v], a „bachora”: köveket és csontokat fogyasztó tengeri lény [29v]). A kódex kapcsán még érdemes szót ejteni a könyv történetéről, annak piarista vonatkozásairól. A könyv első ismert tulajdonosa 1646-ban Lászlóffy Pál volt (ezért hívják Lászlóffy-kódexnek is), ő valószínűleg Bécsben vásárolhatta meg. Tőle sógorán, Mednyászky János tiszttartón keresztül juthatott a Pálffyak bajmóci várába, ahol Franciscus Hanacius piarista szerzetes 1666-ban lemásolta. Valószínűleg Peer Jakab piarista szerzetes révén került pozsonyszentgyörgyi piarista rendház könyvtárába, melynek állományát 1795-ben gazdagította. Innen került 1906-ban a jelenlegi őrzési helyére, könyvtárunkba. Horváth Hajnalka

piaristák

35

Piarista

A Piarista Múzeum numizmatikai gyűjteménye a piarista múzeum jelentős érme- és pénzgyűjteménnyel rendelkezik, amely lászló mihály tanár

úr alatt érte el jelenlegi méretét, a maga közel húszezres darabszámával. kollekciónk három nagyobb egységre tagolódik: pénzérme-, papírpénz- és emlékérem-gyűjteményre.

A gyűjtemény története

A budapesti Piarista Gimnáziumban már a 19. sz. elején kialakult egy jelentősebb ókori pénzgyűjtemény. Egyrészt halála után ide került Simonchich Ince (17501807) piarista atya numizmatikus kollekciója. Másrészt a későbbi Piarista Múzeum gyűjteményének törzse Szűts István pesti piarista egyetemi tanáré volt (1756–1821), amelyről 1821-ben Franz Schams azt írta, hogy görög és római érmékben különösen is gazdag (Vollständige Beschreibung der königlichen Freystadt Pest in Ungarn,

Pest, 1821, 234). A későbbiek során a gyűjtemény Budapestről a váci rendházba költözött, ahol kezelőjének, Nagy Lipót (1773-1861) piarista házfőnöknek, igazgatónak köszönhetően jelentősen gyarapodott. Munkáján föllelkesülve az 1829. évi tartományi káptalan határozatot is hozott arról, hogy min36

piaristák

denütt írják össze a műszer-, ásvány- és éremgyűjteményeket. Nagy Lipót leltárfüzetei, illetve az elkészült katalógusok, melyek hihetetlenül precíz és odaadó munkáról árulkodnak, megtalálhatóak múzeumunkban, és hál’Istennek a leltárakban szereplő érmék többsége is megvan. A 806 darab a leltárnapló alapján 1869ben már 6494-re nőtt. Valamikor ezután került a gyűjtemény Budapestre, ahol viszont fogyott, mivel az aranyakat és a nagy ezüstöket eladták belőle. Sajnálhatjuk, hogy a törzsanyaghoz tartozó római aranypénzek közül egy sem maradt meg. Ugyancsak volt pénzgyűjteménye a szegedi rendháznak, amely 1950-ben Kecskemétre került. Ekkor ez 3674 darabból állt. Az 1960-as években a két gyűjteményt úgy rendezték át, hogy az antik és magyar pénzek Budapestre kerültek (6444 darab), a külföldi pénzek és érmék pedig Kecskeméten maradtak (2529 darab). Később a kecskeméti kollekció is Budapestre került, ahol a 60-as, 70-es, 80-as években László Mihály piarista atya rendezte, illetve bővítette a gyűjteményt, elsősorban magyar és külföldi érmékkel, illetve papírpénzekkel. Az igen tetemes, rengeteg másodpéldánnyal bíró római kori rész mindig is kiváló cserealapot jelentett, például a jóval hiányosabb Árpádházi-kor fejlesztésére. A Piarista Múzeum numizmatikai gyűjteménye László Mihály tanár úr alatt érte el jelenlegi méretét, a maga közel húszezres darabszámával. Az elmúlt két év során cserék révén sikerült pár gyönyörű gyűjteményes darabra szert tennünk, amelyek közül kiemelkednek a magyar aranyforintok, illetve ritkább ezüst tallérok. (Forrás: László Mihály, A Piarista Múzeum régi pénz- és érem-gyűjteménye, Piarista Évkönyv 4(1967), 138.)

A gyűjtemény összetétele

Kollekciónk három nagyobb egységre tagolódik: pénzérme-, papírpénz- és emlékérem-gyűjteményre. Ezek közül a legtetemesebb egyértelműen a pénzérmegyűjtemény, amelynek gazdagsága lehetővé teszi, hogy az érmeverés kezdetétől (Kr.e. 6. század) egészen a 20. század második feléig végigkövessük a pénz történetét. A budapesti Piarista Gimnázium numizmatikai szakköre éppen ezt célozza meg: áthaladunk a történelmen a pénzek beszédes jelképei, feliratai alapján, sőt nemcsak áthaladunk, hanem kézbe is vesszük a történelem egy-egy mesélő darabját. Ókori görög pénzeink szépen reprezentálják a legjelentősebb görög poliszokat, a makedón uralkodóházat, majd Magna Graecia érméi által átvezetnek minket a római korba. Franz Schams 1821-es megállapításának második fele, miszerint gyűjteményünk római érmékben különösen is gazdag, ma is teljesen helytálló. Már a köztársaságkori rész is igen lenyűgöző, a császárkor pedig külön, nyolcvan fiókos érmeszekrényben kap helyet. Minden római uralkodótól van érménk, így a legismeretlenebb császártól (vagy császári rokontól) is vannak ritkaságaink, a jelentősebb történelmi alakoktól pedig többfiókos kollekciókkal bírunk. A római kori rész folytatása a bizánci gyűjtemény, amely viszont szinte kizárólag csak bronzérméket tartalmaz. Az a tény, hogy a gyűjtemény törzsét az ókori rész jelentette, némileg érződik a magyar kollekció finom hiányosságain, hiszen ez a szekció csak későbbi cserék révén lett fejlesztve, illetve egyáltalán kialakítva (eltekintve a 18-19-20. századi érméktől, melyek tudatos gyűjtőmunka eredményei). Bár István királyunk első dénárjától kezdve olyan ritkaságokkal is rendelkezünk, mint mondjuk Aba Sámuel ezüstpénze, azért például az Árpádház vége hiányosabb. Vegyes házi pénzeinktől kezdődően komoly hiányt jelentett az aranyforintok meg nem léte, ám szintén cserék révén a tavalyi évben sikerült javítanunk ezen a helyzeten, így most már a magyar aranypénzverés lényeges változásai is nyomon követhetők gyűjteményünkben. A Habsburg-rész igen gazdag, gyönyörű tallérjaink is vannak a 16. századtól kezdődően. Az erdélyi pénzverés viszonylag alulreprezentált; ritkább érmék tekintetében csak a tavalyi év hozott bővülést, amikor is Bethlen Gábor 1621-es körmöcbányai

tallérjával, illetve II. Rákóczi György 1660as nagybányai tallérjával gazdagodott gyűjteményünk. Fontos még külön kiemelnünk II. Rákóczi Ferenc rézpolturáit, amelyekből igen különleges példányaink is vannak. A külföldi érmék közül elég jelentős készlettel büszkélkedhet az osztrák (Habsburgok és osztrák tartományok), a német (uralkodóházak és fejedelemségek), a lengyel, az itáliai, az orosz, a szerb, a francia, az angol vagy a skandináv gyűjtemény, érdekességet jelentenek a dél-amerikai, ázsiai országok, illetve szigetországok pénzei. A külföldi kollekcióból érdemes kiemelnünk az Árpád-házi ezüstökkel párhuzamosan vert bécsi és friesachi dénárokat, illetve a tallérkorszak elejéről származó szász fejedelmek tallérjait. Emlékérem-gyűjteményünk felvonultat koronázási jetonokat Habsburg uralkodóinktól, pápák, illetve városok emlékérmeit, egyházi emlékérmeket, különböző történelmi emlékérmeket egészen a 16. századtól kezdődően, amelyek közül igen izgalmasak például I. Lipótnak a törökök kiűzésének örömére kibocsátott érmei, vagy Mária Terézia gúnyérmei. Papírpénzgyűjteményünk tárháza pedig a francia assignatáktól kezdődően, az első, Magyarországon is használatos guldeneken, a Kossuth bankókon, a forint-, majd a koronarendszeren át egészen az 1946-os hiperinfláció mil- és bilpengőséig terjed. Kollekciónk gazdagsága kiváló szemléltetőanyagot biztosíthat a történelem, a művészettörténet, a latin és a hittan oktatásához. A Kr. e. 6. századtól kezdődően majd minden korszak, majd minden uralkodó plasztikusabban megjeleníthető numizmatikai gyűjteményünk segítségével. A pénz ugyanis sok mindenről mesél; többek között mitológiáról, nemzeti jelképekről, uralkodói címekről, gazdasági, politikai helyzetről vagy éppen történelmi eseményekről, illetve a címertanba is komoly betekintést nyújt. BORBÁS PÉTER

piaristák

37

Öregdiák oldalak

Indul a Piarista Szalon!

A Piarista Diákszövetség tavasszal indítja útjára a Piarista Szalont. A Piarista Szalon negyedévente (esetenként sűrűbben) tartja majd találkozóit, előre meghirdetett programmal, csütörtöki napokon este 7 órai kezdettel. A Szalon helyszíne a Piarista Központ szomszédságában lévő Café Pio különterme, amely megfelelő otthonként ötvözi a polgári igényességet és a kötetlen együttlétre hívó hangulatot. A Szalon az egymásra és a világra kíváncsi emberek találkozóhelyeként mindenkit hív, aki kész egy-egy izgalmas közösségi együttlétre. Várja mindenekelőtt a piarista öregdiákokat, generációtól függetlenül, ugyanakkor hangsúlyos célkitűzése, hogy a fiatalabb korosztályoknak találkozási és kapcsolatépítési lehetőséget kínáljon. A Szalon az öregdiákokat házastársukkal, párjukkal, közeli barátaikkal együtt invitálja az összejövetelekre. A Piarista Szalon programjai két részből állnak majd, mindkettő középpontjában az öregdiákok találkozásával, párbeszédével. Az első részben meghívott vendégek beszélgetnek kérdezőikkel életutakról és testhezálló témákról. A vendégek alapvetően (de nem kizárólagosan) a piarista szerzetesek és a piarista öregdiákok közül kerülnek ki. A Szalon vendégével moderátor közreműködésével beszélgetünk, de cél, hogy az összegyűltek közül minél többen bekapcsolódjanak hozzászólással. A második részben kötetlen agapévá, borozgatássá, baráti eszmecserévé alakulnának az összejövetelek. A Szalon első találkozójának időpontja: 2015. április 30. 19 óra Helyszín: Café Pio különterme (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.)

Kérjük, hogy részvételi szándékát április 27-ig jelezze a www.mpdsz.hu oldalon vagy a Diákszövetség irodájában! Mindenkit szeretettel várunk!

A Szalon első vendége: Labancz Zsolt piarista tartományfőnök. Témák: 1) Egy 420 éves tanítórend tradíciói és a 21. század spirituális és pedagógiai kihívásai. A fiatalok megszólítása és közösségépítés napjainkban. 2) A piarista iskolák identitása napjaink Magyarországán. 3) A fiatal rendi vezetés jövőképe a következő 20–25 évre 4) A Rend belső megtartó ereje ma . 5) A Piarista Testvériség mint a Rend civil legújabb kori lelkiségi mozgalma, az első magyarországi tapasztalatok.

TÖRÖK BERNÁT

Piarista bor ˝ öregdiák zsuritaggal Az öregdiákok körében is egyre ismertebb és népszerűbb a Piarista bor. A minden évben megrendezett borválogatáson neves szakemberek választják ki azt a bort/borokat, amelyek méltón képviselik a rend hagyományait és értékeit. A zsűriben egy piarista atya is mindig jelen van; az elmúlt években Guba András, Nagy Attila vagy Nyeste Pál pontozott a nedűkről. És természetesen az öregdiákok is képviseltetik magukat: immár hatodik alkalommal foglal helyet a bíráló bizottságban dr. Oberfrank Ferenc, a Piarista Diákszövetség elnöke. A jó hangulatú zsűrizés egyik érdekes tanulsága évről-évre, hogy a borszakértők és a borszerető zsűritagok igen hasonlóan pontozzák a borokat, sokszor ugyanazokat hozva ki győztesnek. A 2014. év győztes Piarista bora a Nyári Pince Szent György-hegyi hárslevelű 2012 lett, amely kitűnő fehérborokat utasított maga mögé, a zsűri egyöntetű véleménye szerint. Hernády Zsolt Géza

A Piarista Diákszövetség Pesti Tagozatának programjai:

Március 30–április 1. 18 órától: Nagyheti triduum Kerényi Lajos atyával a Piarista Kápolnában Május végén: Nyárköszöntő öregdiák-találkozó a Piarista Gimnázium teraszán – szentmise, borkóstoló, grill party

38

piaristák

Köszöntő

65 55 55

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget.  

Bocsa József

1950. március 2.

Nyeste Pál

1960. március 30.

50

Vereb Zsolt 1960. április 16.

Nádudvari Miklós

1965. május 8.

! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL TÁMOGASSA A PIARIS TA OK TAT

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók!

A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4400 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük! piaristák

39

1%

is sokat segíthet,

támogassa a piarista nevelést!

Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány adószám:

18135059-1-41

További alapítványaink: www.piarista.hu/tamogatas