PHD TUDOMÁNYOS NAPOK 2010

PHD TUDOMÁNYOS NAPOK 2010 ___________________________________

2010. április 15-16. Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömb

PhD. Tudományos Napok 2010.

2

2010. április 15-16.

ELŐSZÓ Nem túlzás az a megállapítás, hogy az évente megrendezett Ph.D. Tudományos Napok a Semmelweis Egyetem kiemelkedő tudományos eseményévé vált. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a rendezvény színes, sokféle tudományterületet és tudományágat magába foglaló programja, mely az Egyetem tudományos műhelyeiben tevékenykedő Ph.D. hallgatók kutatásait, tudományos munkájuk eredményeit mutatja be. Az előadások és poszter-bemutatók nagy száma bizonyítja, hogy a Ph.D. Tudományos Napok vonzó fórumot jelent a Ph.D. képzés keretében kutatómunkát végző fiatalok számára. Különösen örvendetes, hogy az előadók sorában ez évben a Semmelweis Egyetem nyolc Tudományági Doktori Iskolájának hallgatóin kívül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem 5 hallgatóját is üdvözölhetjük. A tudományos program nem titkolt célja, hogy a jövő kutatónemzedékének seregszemléjén kívül a tudományok iránt elkötelezett fiatalok számára a távolabbi jövőre is közvetítsen üzenetet. Ezt az üzenetet a rendezvény ünnepélyes megnyitását követően elhangzó két előadás fogalmazza meg, melyeket a ”Kiváló Ph.D. Oktató ”díjjal kitüntetett Makara Gábor akadémikus és Sótonyi Péter akadémikus, rektor emeritus tartanak. A tudományos kutatás és oktatás e két messze kimagasló egyéniségének munkássága, tudományos és oktatói elkötelezettsége biztos irányt nyújt és példaképül szolgál a tudományos életpályájukat éppen megkezdő fiatalok számára. A program további szereplői, a Tudományági Doktori Iskolák Ph.D. hallgatói jelenleg még témavezetőik irányításával, tanítványként végzik a kutatómunkát, azonban ne feledjük, a nagy elődök nyomdokain a jelenkor tanítványai közül kerülnek ki a jövő kiváló tudósai és tanítómesterei. Kívánom, hogy a 2010. évi Ph.D. Tudományos Napok programja hasznos tapasztalatokat és emlékezetes élményt nyújtson minden kedves résztvevőnek és érdeklődőnek. Budapest, 2010. április 15.

Prof. Rácz Károly a Doktori Tanács elnöke

3


4

2010. április 15-16.

TUDOMÁNYOS PROGRAM 2010.április 15. csütörtök 08.30 - 08.40 Megnyitó: Dr. Tulassay Tivadar egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem rektora Dr. Rácz Károly egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke 08.40 - 09.15

"Kiváló PhD Oktató"-díjas előadó: Dr. Sótonyi Péter rector emeritus A bűnügyi nyomozástan új lehetőségei a bizonyításban

09.15-09.40

”Kiváló PhD Oktató"-díjas előadó: Dr. Makara Gábor akadémikus Gondolatok a doktorandusz képzésről

09.40 - 10.00

Kávészünet

10.00 - 11.30

Előadások: E-I/1 - E-I/9

11.00 - 12.30

Poszterek: P-I/1 - P-I/14

11.30 - 13.00

Előadások: E-II/1 - E-II/11

13.00 - 14.00

Ebédszünet

14.00 - 15.50

Előadások: E-III/1 - E-III/11

15.50 - 16.00

Kávészünet

16.00 - 17.10

Poszterek: P-II/1- P-II/11

17.00 - 18.00

Előadások: E-IV/1 - E-IV/6

2010.április 16. péntek 08.30 – 10.10 Előadások: E-V/1 – E-V/10 10.00 - 11.30

Poszterek: P-III/1 – P-III/13

10.00 – 10.20

Kávészünet

10.20 – 11.40

Előadások: E-VI/1 – E-VI/8

11.40 – 13.00

Előadások: E-VII/1 - E-VII/8

13.00 – 13.50

Ebédszünet

13.50 – 15.30

Előadások: E-VIII/1 – E-VIII/10

15.30 – 16.00

Kávészünet

15.30 – 17.00

Poszterek: P-IV/1 – P-IV/12

17.10 - 17.30

Zárszó, díjkiosztó

5


6

2010. április 15-16.

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ

3

TUDOMÁNYOS PROGRAM

5

E/I SZEKCIÓ

19

E/I-1 A DOPAMIN AGONISTA KEZELÉS HATÁSA A JUTALOMÉRZÉKENYSÉGRE PARKINSON-KÓRBAN Bódi Nikoletta, Catherine E. Myers, Takáts Annamária, Bereczki Dániel, Mark A. Gluck, Kéri Szabolcs

21

E/I-2 A MALNUTRÍCIÓ-GYULLADÁS VESETRANSZPLANTÁLT BETEGEKBEN Czira Mária Eszter

22

ÉS

A

DEPRESSZIÓ

KAPCSOLATA

E/I-3 KÜSZÖB ALATTI GYERMEKPSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEK VIZSGÁLATA Dallos Gyöngyvér

23

E/I-4 AZ OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE SZINDRÓMA VESETRANSZPLANTÁLT BETEGEK KÖRÉBEN Fornádi Katalin

ÖSSZEFÜGGÉSEI

24

E/I-5 JOB INSECURITY AND HEALTH: A STUDY OF 16 EUROPEAN COUNTRIES Krisztina László, Hynek Pikhart, Mária S. Kopp, Martin Bobak, Andrzej Pajak, Sofia Malyutina, Gyöngyvér Salavecz, Michael Marmot

25

E/I-6 AZ ALVÁS ALATTI PERIODIKUS LÁBMOZGÁSZAVAR ELŐFORDULÁSA ÉS ÖSSZEFÜGGÉSE KARDIOVASZKULÁRIS ÉS CEREBROVASZKULÁRIS RIZIKÓTÉNYEZŐKKEL VESETRANSZPLANTÁLT ÉS DIALIZÁLT BETEGCSOPORTBAN Lindner Anett Virág

26

E/I-7 A MEDIÁCIÓ SZFÉRÁBAN Pilinszki Attila

SZOCIÁLIS

27

E/I-8 DAGANATOS BETEG GYERMEKEK BETEGSÉGREPREZENTÁCIÓJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA MÁS KRÓNIKUS BETEGCSOPORTOKKAL Szentes Annamária, Bokrétás Ildikó

28

E/I-9 DOHÁNYZÁSRÓL LESZOKÁST SEGÍTŐ TELEFONOS TANÁCSADÁS (QUITLINE) IGÉNYBEVÉTELÉNEK AKADÁLYAI – ELŐZETES EREDMÉNYEK Vajer Péter, Urbán Róbert, Berkes Tímea, Kalabay László, Stauder Adrienne

29

E/II SZEKCIÓ

31

E/II-1 A TUMOR NECROSIS FACTOR SZABÁLYOZZA A CD3 ZÉTA LÁNC MENNYISÉGÉT HUMÁN T LIMFOCITÁKON Érsek Barbara, Wiener Zoltán, Buzás Edit, Nagy György, Falus András

33

INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK

KIHÍVÁSAI

A

7


E/II-2 KÉT DIMENZIÓS EMBERI NYÁLMIRIGY MODELL AZ EPITHELIÁLIS TRANSZPORTFOLYAMATOK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATÁHOZ Hegyesi Orsolya, Földes Anna, Lőrincz Ádám, Rásonyi-Kovács Orsolya, Barabás József, Martin C. Steward,Varga Gábor

34

E/II-3 SZERKEZETI ÁTMENETEK EGYEDI FILAMENTUMOKBAN Kiss Balázs, Karsai Árpád, Kellermayer Miklós S.Z.

INTERMEDIER

35

GLIKOPROTEINEK

36

E/II-5 A PI3 /K AKT JELÁTVITELI RENDSZER MODULÁLJA A HUMÁN EMBRIONÁLIS ŐSSEJT EREDETŰ ENDOTHEL SEJTEK PROLIFERÁCIÓJÁT ÉS ÉRKÉPZŐ AKTIVITÁSÁT Lendvai Zsuzsanna, Sian E. Harding, Merkely Béla, Michael D. Schneider, Nadire N. Ali, Földes Gábor

37

E/II-6 VÁZIZOM TITIN NANOMECHANIKAI ERŐVISSZACSATOLT LÉZERCSIPESSZEL Mártonfalvi Zsolt, Pasquale Bianco, Kellermayer Miklós

VIZSGÁLATA

38

E/II-7 A HÍZÓSEJTEK MIKRORNS-EXPRESSZIÓS MINTÁZATÁNAK JELLEMZÉSE IGE-MEDIÁLT AKTIVÁCIÓJUK SORÁN Molnár Viktor, Érsek Barbara, Wiener Zoltán, Hegyi Krisztina, Falus András

39

E/II-8 BAKTERIÁLIS MODELLRENDSZER LÉTREHOZÁSA AZ ENDOPLAZMÁS RETIKULUM GLUKURONID TRANSZPORTERÉNEK AZONOSÍTÁSÁRA Révész Katalin, Mészáros Tamás, Tüttő Anna, György Eszter, Balogh Zsófia, Csala Miklós

40

E/II-9 A TRPM2 CSATORNA DIREKT ÉS INDIREKT MODULÁTORAINAK AZONOSÍTÁSA Tóth Balázs

41

E/III SZEKCIÓ

43

E/III-1 MELANOMA SEJTEK MOZGÁSÁNAK ÉS OSZTÓDÁSÁNAK EGYIDEJŰ VIDEOMIKROSZKÓPOS MÉRÉSE: A „GO OR GROW” HIPOTÉZIS VIZSGÁLATA Garay Tamás, Tímár József, Hegedűs Balázs

45

E/III-2 A TRICELLULIN JELENLÉTÉNEK, LOKALIZÁCIÓJÁNAK ÉS MENNYISÉGI VÁLTOZÁSAINAK VIZSGÁLATA HUMÁN PANCREASBAN ÉS EGYES DAGANATAIBAN Korompay Anna,Borka Katalin, Lotz Gábor, Kovalszky Ilona, Somorácz Áron, Patonai Attila, Erdélyi-Belle Boglárka, Kiss András, Schaff Zsuzsa

47

DEZMIN

E/II-4 AZ EPIGALLO-KATECHIN-GALLÁT HATÁSA ÉRÉSÉRE ÉS MINŐSÉGELLENŐRZÉSÉRE Konta Laura, Száraz Péter, Magyar Éva Judit, Csala Miklós

8

A

2010. április 15-16.

E/III-3 DAGANATELLENES GYÓGYSZEREK CÉLBAJUTTATÁSÁHOZ FEJLESZTETT NANOPARTIKULUMOK BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA Lőrincz András, Varga Zoltán, Naszályi Lívia, Paku Sándor, Bóta Attila, Takáts Zoltán, Mihalik Rudolf, Kopper László, Peták István

48

E/III-4 GALEKTIN-1 EXPRESSZIÓ HODGKIN-LYMPHOMA SEJTEKBEN Márk Ágnes, Nemes Karolina

49

E/III-5 A RAS IZOFORMÁK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA RÁKOS SEJTVONALAK GYÓGYSZERREL SZEMBENI REZISZTENCIÁJÁBAN Munkácsy Gyöngyi, Mihály Zsuzsa, Pénzváltó Zsófia, Tegze Bálint, Győrffy Balázs

50

E/III-6 MIKRO RNS EXPRESSZIÓ VIZSGÁLAT HUMÁN LYMPHOMA/LEUKÉMIA SEJTEKBEN Nemes Karolina, Márk Ágnes

51

E/III-7 A REAKTÍV MIKROKÖRNYEZET SZEREPE A FOLLICULARIS LYMPHOMA CSONTVELŐI TERJEDÉSÉBEN Rajnai Hajnalka, Bödör Csaba, Balogh Zsófia, Gagyi Éva, Csomor Judit, Szepesi Ágota, Krenács Tibor, Tóth Erika, Matolcsy András

52

E/III-8 A FIATAL- ÉS IDŐSKORI EMLŐRÁK KLINIKOPATOLÓGIAI JELLEMZŐK ALAPJÁN Székely Borbála, Szász A. Marcell

ÖSSZEHASONLÍTÁSA

53

E/III-9 MIKRORNS EXPRESSZIÓS MINTÁZAT VIZSGÁLATA PHAEOCHROMOCYTOMÁKBAN Tömböl Zsófia, Éder Katalin, Szabó Péter M., Kovács Attila, Kulka Janina, Zalatnai Attila, Rácz Gergely, Patócs Attila, Falus András, Rácz Károly, Igaz Péter

54

E/III-10 CLAUDINOK: A HUMÁN HÚGYHÓLYAG LOW ÉS HIGH GRADE ÁTMENETI SEJTES KARCINÓMÁINAK ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK POTENCIÁLIS MARKEREI Törzsök Péter, Lotz Gábor, Riesz Péter, Székely Eszter, Somorácz Áron, Romics Imre, Schaff Zsuzsa, Kiss Aandrás

55

E/III-11 TIROZIN-KINÁZ RECEPTOROK KIFEJEZŐDÉSE AGYDAGANATOKBAN Virág József, Tímár József, Hegedűs Balázs, Garami Miklós

56

GYERMEKKORI

E/IV SZEKCIÓ

57

E/IV-1 AZ IZOMMŰKÖDÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK MODELLEZÉSE ALSÓ VÉGTAGOK IZOMGEOMETRIAI ÉS IZOM-ELEKTROFIZIOLÓGIAI VIZSGÁLATA ALAPJÁN Katona Péter

59

E/IV-2 SPORTOLÓK ÉS NEM SPORTOLÓK DIASZTOLÉS FUNKCIÓJÁT JELLEMZŐ PARAMÉTEREK Major Zsuzsanna, Pavlik Gábor, Bosnyák Edit, Komka Zsolt, Trájer Emese, Udvardy Anna

60

9


E/IV-3 AZ BILATERÁLIS ERŐDEFICIT VIZSGÁLATA AZ IDŐBEN NEM ELKÜLÖNÜLŐ IZOMETRIÁS UNILATERÁLIS ÉS BILATERÁLIS ERŐCSÖKKENÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSÁVAL Sáfár Sándor, Rácz Levente, Lukasz Trzaskoma, Tihanyi József

61

E/IV-4 A DROGHASZNÁLAT ÉLETMINŐSÉGRE KONTROLLÁLT SZERFOGYASZTÓK KÖRÉBEN Simon Katalin, Móró Levente, Bárd Imre

HATÁSA

63

E/IV-5 AZ ADRB2 POLIMORFIZMUSAINAK SZEREPE A SPORTÁGI KIVÁLASZTÁSBAN Udvardy Anna, Szőke Vince B., Komka Zsolt, Trájer Emese, Bosnyák Edit, Györe István

64

E/IV-6 A PATELLA ÍN HOSSZVÁLTOZÁSÁNAK ERŐKIFEJTÉS NAGYSÁGÁVAL Ureczky Dóra, Tihanyi József

65

GYAKOROLT

ÖSSZEFÜGGÉSE

AZ

E/V SZEKCIÓ

67

E/V-1 KISM LEKULÁS O EGFR ÉS C-MET KINÁZGÁTLÓK BIOKÉMIAI VIZSGÁLATA Gyulavári Pál, Szántai-Kis Csaba, Őrfi László, Pató János, Wáczek Frigyes, Szabadkai István, Breza Nóra, Kéri György, Vántus Tibor

69

E/V-2 ÚJ BISZPIRIDÍNIUM ALDOXIM FOLYADÉKKROMATOGRÁFIÁS VIZSGÁLATA Laufer Rudolf, Szegi Péter, Tekes Kornélia, Kalász Huba

70

TÍPUSÚ

VEGYÜLETEK

E/V-3 IZOMALT, MINT ÚJ SEGÉDANYAG PRÉSELHETŐSÉGET HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Sáska Zsófia, Dredán Judit, Balogh Emese, Antal István

JAVÍTÓ

71

E/V-4 PAMPA MÓDSZER KIDOLGOZÁSA BŐRÖN KERESZTÜLI FELSZÍVÓDÁS MODELLEZÉSÉRE Sinkó Bálint, Elvira Escribano, Teresa Garrigues, Alex Avdeef, Takácsné Novák Krisztina

72

E/V-5 VINKA ALKALOIDOK CIKLODEXTRIN KOMPLEXEINEK SZUBSZTITUENS- ÉS ÜREGMÉRET-FÜGGŐ VIZSGÁLATA KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZISSEL ÉS MÁGNESES MAGREZONANCIA SPEKTROSZKÓPIÁVAL Sohajda Tamás, Varga Erzsébet, Iványi Róbert, Fejős Ida, Béni Szabolcs, Szente Lajos, Noszál Béla

73

E/V-6 TOLPERIZON HCL TARTALMÚ GASZTRORETENTÍV ÚSZÓTABLETTA FORMULÁLÁSA ÉS ANALITIKAI VIZSGÁLATA Stiedl Bernadett, Kovács-Kiss Dorottya, Ludányi Krisztina, Bódis Attila, Zelkó Romána, Klebovich Imre, Antal István

74

E/V-7 POLIMER MÁTRIXOK FIZIKAI STABILITÁSÁNAK PREDIKCIÓJA Szente Virág, Zelkó Romána

75

10

2010. április 15-16.

E/V-8 TIROZIN ÉS JÓDOZOTT SZÁRMAZÉKAINAK MIKROSPECIÁCIÓJA ÉS KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZISES VIZSGÁLATA Tóth Gergő, Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál Béla

76

E/V-9 MEMBRÁN VEZIKULUMOKBÓL TÖMEGSPEKTROMETRIÁS MEGHATÁROZÁSA Turiák Lilla

77

SZÁRMAZÓ

E/V-10 MORFINSZÁRMAZÉKOK SZULFÁTÉSZTEREINEK VIZSGÁLATA Váradi András, Hosztafi Sándor, Noszál Béla

FEHÉRJÉK

SZINTÉZISE

ÉS

78

E/VI SZEKCIÓ

79

E/VI-1 A RENIN-ANGIOTENZIN-ALDOSZTERON RENDSZER (RAAS) GÁTLÁSÁNAK HATÁSA A DIABÉTESZES NEFROPÁTIÁBAN: A NA/K ATP-ÁZ (NKA) ÉS A HŐSOKK-FEHÉRJE (HSP) 72 SZEREPE Bánki Nóra Fanni, Wagner László, Prókai Ágnes, Vér Ágota, Végh Edit, Rusai Krisztina, Tulassay Tivadar, Vannay Ádám, Szabó J. Attila, Fekete Andrea

81

E/VI-2 CELL THERAPY USING NON-PLURIPOTENT H9C2 CARDIOMYOBLASTS ATTENUATES CELL DEATH AND DECREASES MALONDIALDEHYDE LEVELS IN AN IN VITRO ISCHEMIA-REPERFUSION MODEL Attila Cselenyák, Levente Kiss, Zsolt Benkő, Mónika Szepes, Eszter Pankotai, Zsombor Lacza

82

E/VI-3 NAGY MENNYISÉGŰ ANTIOXIDÁNS BEVITEL KÁROS HATÁSAI KÍSÉRLETES ZSÍRMÁJBAN Hegedüs Viktor, Stangl Rita, Ferreira Gábor, Szijártó Attila, Blázovics Anna

83

E/VI-4 ACETILKOLIN KORONÁRIA-HATÁS MECHANIZMUSÁNAK VIZSGÁLATA IZOLÁLT PATKÁNYSZÍVEN Kerekes Máté, Mihályi Csaba, Dézsi László, Dégi Arianna, Merkely Béla, Kékesi Violetta

84

E/VI-5 ANTIINFLAMMATORY EFFECT OF BPC 157 ON EXPERIMENTAL PERIODONTITIS IN RATS Beáta Kerémi, Zsolt Lohinai, Árpád Fazekas, Csaba Dobó-Nagy, Gábor Varga

85

E/VI-6 G PROTEIN MEDIATED SIGNALING PATHWAYS OF THROMBOXANE A2 IN THE VASCULAR SMOOTH MUSCLE Tamas Nemeth, A. Wirth, E. Ruisanchez, S. Offermanns, Z. Benyo

86

E/VI-7 AZ ANADAMID CB1 RECEPTOR GLUTAMÁTERG TRANSZMISSZIÓRA Papp Orsolya, Hájos Norbert

A

87

E/VI-8 THE EFFECT OF ENDURANCE EXERCISE AND SIRT ACTIVATION ON BRAIN FUNCTION IN RATS ARTIFICIALLY SELECTED TO HIGH OR LOW RUNNING CAPACITY Sárga Linda, Hart Nikolett, Koltai Erika, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Marosi Krisztina, Britton Steve, Koch Larsson, Radák Zsolt

88

FÜGGETLEN

HATÁSA

11


E/VII SZEKCIÓ

89

E/VII-1 ISMÉTELT RESTENOSIS KIALAKULÁSA GYÓGYSZERKIBOCSÁTÓ STENT BEÜLTETÉS UTÁN Berta Balázs, Bárczi György, Becker Dávid, Fülöp Gábor, Gellér László, Jambrik Zoltán, Molnár Levente, Páli Szabolcs, Szabó György, Merkely Béla

91

E/VII-2 AKTIVÁLT LYMPHOCYTA SZUBPOPULÁCIÓK ÉS CD4+CD25+FOXP3+ REGULÁCIÓS T SEJTEK MEGOSZLÁSA ASTHMÁS TERHESEK PERIFÉRIÁS VÉRÉBEN Bohács Anikó, Tamási Lilla, Pállinger Éva, Cseh Áron, Stenczer Balázs, Falus András, Vásárhelyi Barna, Rigó János, Losonczy György

92

E/VII-3 AZ ADAPTÍV ÉS VELESZÜLETETT IMMUNITÁS SZISZTÉMÁS ELTÉRÉSEI CROHN BETEG GYERMEKEKBEN Cseh Áron, Molnár Krisztina, Nagy Szakál Dorottya, Szebeni Beáta, Szalay Balázs, Vásárhelyi Barna, Arató András, Veres Gábor

93

E/VII-4 KORSZERŰ GLAUCOMA DIAGNOSZTIKA: A FOURIER-DOMAIN OPTIKAI KOHERENCIA TOMOGRÁFIA ÉS A SCANNING LÉZER POLARIMETRIA DIAGNOSZTIKAI PONTOSSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Garas Anita

94

E/VII-5 A PLAZMA HŐSOKK PROTEIN 70 SZINTEK ÖSSZEFÜGGNEK AZ ATHEROSZKLERÓZIS MÉRTÉKÉVEL PERIFÉRIÁS ÉRBETEGEKBEN Krepuska Miklós, Rimely Endre, Apor Astrid, Sarkadi Hunor, Fehérvári Mátyás, Prohászka Zoltán, Sótonyi Péter, Acsády György, Szeberin Zoltán

95

E/VII-6 FOLYAMATOS SZÖVETI GLUKÓZMONITOROZÁSSAL (CGMS) KOMBINÁLT VIZSGÁLATI EREDMÉNYEINK VESETRANSZPLANTÁLT (NTX) GYERMEKEKBEN Pásti Krisztina, Prókai Ágnes, Pekó Nóra, Reusz György, Sallay Péter, Tulassay Tivadar, Szabó J Attila

96

E/VII-7 LEVOSIMENDAN, MINT KÉMIAI PRECONDITIONÁLÓ SZER A MÁJSEBÉSZETBEN Stangl Rita, Szijártó Attila, Lotz Gábor , Rosero Olivér1, Schneider Ágnes, Darvas Katalin

97

E/VII-8 SURGERY AND THE VERTEBRAL ARTERY Mihaela Munteanu,Constantin Copotoiu

98

E/VIII SZEKCIÓ

99

E/VIII-1 A VEGF G405C AND B2AR Q27E POLIMORFIZMUSOK VIZSGÁLATÁNAK PREDIKTÍV ÉRTÉKE AZ IN-STENT RESTENOSIS PREVALENCIÁJÁBAN Bagyura Zsolt, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely Béla

12

101

2010. április 15-16.

E/VIII-2 AZ MHCIII HAPLOTÍPUSOK BEFOLYÁSA AZ MHCII RÉGIÓ 1-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉGRE HAJLAMOSÍTÓ HATÁSÁRA Bánlaki Zsófia, Hosszúfalusi Nóra, Pánczél Pál, Hossó Adrienn, Pozsonyi Éva, Rajczy Katalin, Füst Gyögy, Szilágyi Ágnes

102

E/VIII-3 A GGH –401C>T ÉS AZ RFC1 80G>A POLIMORFIZMUSOK KLINIKAI JELENTŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA OSTEOSARCOMÁS GYERMEKEKNÉL Hegyi Márta, F. Semsei Ágnes, Cságoly Edit, Erdélyi Dániel, Szalai Csaba, Kovács Gábor

103

E/VIII-4 MITOKONDRIÁLIS BETEGEK PSZICHÉS STÁTUSZÁNAK ÉS KOGNITÍV TELJESÍTMÉNYÉNEK FELMÉRÉSE Inczédy-Farkas Gabriella, Mészáros Ágnes, Andrejkovics Mónika, Balla Petra, Gál Anikó, Reményi Viktória, Molnár Mária Judit

104

E/VIII-5 A TCF7L2 GÉN RS7903146 POLIMORFIZMUSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE A 2ES TÍPUSÚ DIABÉTESSZEL MAGYAR POPULÁCIÓBAN Lukács Krisztina, Hosszúfalusi Nóra, Pánczél Pál, Madácsy László

105

E/VIII-6 BCR-ABL KINÁZ DOMÉN MUTÁCIÓ KIMUTATÁS JELENTŐSÉGE IMATINIB REZISZTENS KRÓNIKUS MYELOID LEUKÉMIÁBAN Meggyesi Nóra, Bors András, Halm Gabriella, Nahajevszky Sarolta, Lueff Sándor, Bátai Árpád, Reményi Péter, Masszi Tamás, Tordai Attila, Andrikovics Hajnalka

106

E/VIII-7 A SNAP25 GÉN MIRNS KÖTŐHELY POLIMORFIZMUSAI A 2-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉG LEHETSÉGES RIZIKÓFAKTORAI Nagy Réka, Nagy Géza, Hu Jimmy, Sasvári-Székely Mária, Somogyi Anikó

107

E/VIII-8 KANDIDÁNS GÉNEK NEM KÓDOLÓ RÉGIÓJÁBAN TALÁLHATÓ POLIMORFIZMUSOK ASSZOCIÁCIÓ VIZSGÁLATA DEPRESSZIÓS ZAVARBAN Pócza Tímea, Nagy Réka

108

E/VIII-9 A MITOCHONDRIÁLIS DNS DELÉCIÓK, MINT A PRIMER MITOCHONDRIÁLIS BETEGSÉGEK MOLEKULÁRIS DIAGNOSZTIKAI KIHÍVÁSAI Reményi Viktória, Gál Anikó, Pentelényi Klára, Zágonyi Kristóf, Molnár Mária Judit

109

E/VIII-10 A HEROINFÜGGŐSÉG GENETIKAI RIZIKÓFAKTORAI: DOPAMINERG POLIMORFIZMUSOK ESET-KONTROLL VIZSGÁLATA Vereczkei Andrea

110

A

P/I SZEKCIÓ P/I-1 HOST EREDETŰ FAKTOROK SZEREPE ÁTTÉTKÉPZÉSBEN Barbai Tamás, Tímár József , Rásó Erzsébet

111 A

HUMÁN

MELANÓMÁK

P/I-2 TERHESSÉGBEN ELKÜLÖNÜL A KILÉGZETT LEVEGŐ SZAGMINTÁZATA Bikoy András, Lázár Zsófia

113

114

13


P/I-3 GST ÉS CCR5 GÉNEK POLIMORFIZMUSAINAK VIZSGÁLATA GYERMEKKORI AKUT LIMFOID LEUKÉMIA KIALAKULÁSÁBAN MAGYAR POPULÁCIÓN Csorba Orsolya, F.Semsei Ágnes, Erdélyi Dániel, Barabás Eszter, Sándorné Vángor Mónika, Schermann Géza, Hadadi Éva, Virág Viktor, Falus András, Szalai Csaba

115

P/I-4 A HEREDITER ANGIOÖDÉMÁS GYERMEKEK KEZELÉSÉVEL SZERZETT TAPASZTALATAINK– MIKOR, MIT ÉS HOGYAN? Csuka Dorottya, Varga Lilian, Füst György, Farkas Henriette

116

P/I-5 HEPATOKARCINOGENEZIS MATRILIN-2 HIÁNYOS EGEREKBEN Fullár Alexandra, Baghy Kornélia

117

P/I-6 PROARRYTHMIÁS FAKTOROK MÉRÉSE VÁLOGATOTT TRIATLONISTÁK TERHELÉSES VIZSGÁLATA SORÁN Komka Zsolt, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Udvardy Anna, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor

118

P/I-7 GENETIKAI VARIANCIÁK ÉS HEMODINAMIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA ÉLSPORTOLÓKBAN Lux Árpád, Balogh Júlia, Varga Zsuzsanna, Merkely Béla, Szelid Zsolt

VÁLTOZÁSOK

119

P/I-8 KIMUTATHATÓ-E ÖSSZEFÜGGÉS AZ AUTONÓM FUNKCIÓ ÉS A DIURNÁLIS VÉRNYOMÁSVÁLTOZÁSOK KÖZÖTT CSÖKKENT GLUKÓZTOLERANCIÁJÚ EGYÉNEKBEN? Németh Nóra, Putz Zsuzsanna, Tabák Gy. Ádám, Istenes Ildikó, Martos Tímea, Körei Anna, Hermányi Zsolt, Keresztes Katalin, Jermendy György, Kempler Péter

120

P/I-9 MÁTRIX-METALLOPROTEÁZ ENZIMEK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA A SPORTSZÍV KIALAKULÁSÁBAN Sax Balázs, Vágó Hajnalka, Tóth Attila, Takács Péter, Merkely Béla

121

P/I-10 AZ AGRIN EXPRESSZIÓ CSÖKKENTÉSE FOKOZZA AZ MZCHA2 SEJTEK PROLIFERÁCIÓJÁT Somorácz Áron, Tátrai Péter, Kiss András, Kovalszky Ilona, Schaff Zsuzsa

122

P/I-11 PHYSICAL DEVELOPMENT AND MOTOR PERFORMANCE OF 7-11 YEAR OLD BOYS AND GIRLS Szabó Eszter

123

P/I-12 REZISZTENS SEJTVONALAK LÉTREHOZÁSA MDA-MB-231 ÉS MCF7 EMLŐRÁK SEJTVONALAKBÓL A PÁRHUZAMOSAN KIALAKULÓ KEMOREZISZTENCIA KIALAKULÁSÁNAK MODELLEZÉSÉRE Tegze Bálint, Munkácsy Gyöngyi, Pénzváltó Zsófia, Győrffy Balázs

124

P/I-1 3 PATHOGENESIS OF RENAL STONES – THE INFLUENCE OF BMI ON PH URINE Buda Brindusa T. A. Nicola, V. Osan

125

14

2010. április 15-16.

P/I-14 THE IMPORTANCE OF ACUTE PHASE PROTEINS IN MALIGNANT HEMOPATHIES PROGNOSIS Gizella Mareş-Ferencz, G.Oltean, B.Mares

126

P/II SZEKCIÓ

127

P/II-1 JAVASOLT ELJÁRÁSOK A FÉRFI TESTKÉP MÉRÉSÉRE Babusa Bernadett

129

P/II-2 FÜLZÚGÁSBAN SZENVEDŐ BETEGEK TÜNETTANA ÉS ÉLETMINŐSÉGÜK ALAKULÁSA Bencsik Beáta

130

P/II-3 A KÁBÍTÓSZER-ABÚZUS ÉS A GENETIKAI POLIMORFIZMUSOK ÖSSZEFÜGGÉSE A TÜNETI SÚLYOSSÁGGAL SZKIZOFRÉNIÁBAN Benkovits Judit, Réthelyi János, Polgár Patrícia, Czobor Pál, Bitter István

131

P/II-4 AZ ORVOSI PÁLYA VÁLASZTÁSÁNAK MOTIVÁCIÓI ORVOSTANHALLGATÓK ÉS REZIDENSEK VÉLEMÉNYE ALAPJÁN Girasek Edmond, Eke Edit, Szócska Miklós

AZ

132

P/II-5 TRAUMATIKUS ÉLETESEMÉNYEK FELDOLGOZÁSA ÉS A SZOKATLAN LELKI JELENSÉGEK KAPCSOLATA FIATAL FELNŐTT MINTÁBAN Kocsis-Bogár Krisztina, Perczel Forintos Dóra

133

P/II-6 AZ ARCFELISMERÉS ELEKTROFIZIOLÓGIA KORRELÁTUMAINAK VIZSGÁLATA SZKIZOFRÉN BETEGEKEN Komlósi Sarolta, Csukly Gábor, Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál

134

P/II-7 A VALLÁSOSSÁG MINT VÉDŐFAKTOR SZERKIPRÓBÁLÁS ÉS SZERFOGYASZTÁS Kovács Eszter, Pikó Bettina

135

A

SERDÜLŐKORI

P/II-8 MIGRÁCIÓ ÉS LELKI EGÉSZSÉG Ládonyi Zsuzsanna

136

P/II-9 KOGNITÍV ÉRZELMI-REGULÁCIÓS STRATÉGIÁK ÉS A STRESSZRE ADOTT REAKCIÓK ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA NORMÁL POPULÁCIÓBAN Miklósi Mónika, Martos Tamás, Kocsis-Bogár Krisztina

137

P/II-10 A SZEROTONIN-2A RECEPTOR GÉN HATÁSA A SZEZONALITÁSRA ÉS A SZEZONÁLIS DEPRESSZIÓRA Molnár Eszter, Lazáry Judit, Benkő Anita, Gonda Xénia, Pap Dorottya, Bagdy György

138

P/II-11 HOFSTEDEI ÉRTÉKKUTATÁSOK A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYSÁG KÖRÉBEN. ÉRTÉKKONFLIKTUSOK ÉS ÉRTÉKDISKURZUSOK A TÖBBSÉGI ÉS A KISEBBSÉGI TÁRSADALOM VISZONYÁBAN Szabó Tünde

139

15


P/III SZEKCIÓ

141

P/III-1 FOGEREDETŰ ŐSSEJTEK DIFFERENCIÁCIÓS POTENCIÁLJA

143

Kádár Kristóf, Király Mariann P/III-2 MEMRÁNPERMEABILITÁS ÖSSZEHASONLÍTÁSASUV — GUV 144 MODELLRENDSZEREKEN. ESR SPEKTROSZKÓPIAI ÉS KONFOKÁLIS MIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATOK Kaszás Nóra, Bozó Tamás P/III-3 KINÁZ GÁTLÓ MOLEKULAKÖNYVTÁR TESZTELÉSE VEGFR2 ÉS PDGFRB 145 KETTŐS GÁTLÁSÁRA Kurkó Ibolya, Pénzes Kinga, Szokol Bálint, Németh Gábor, Szántai-Kis Csaba, Őrfi László, Vántus Tibor, Kéri György P/III-4 EGFR ÉS C-MET GÁTLÓK SEJTVONALAKON

KÖLCSÖNHATÁSÁNAK VIZSGÁLATA 146

Őrfi Zoltán, Jóri Balázs, Barti-Juhász Helga, Mihalik Rudolf, Nagy Katalin, Kopper László, Schwab Richard, Kéri György, Őrfi László, Peták István P/III-5 SUBSTRATE BINDING DIRECTS THE FUNCTIONAL HINGE BENDING 147 MOTION OF HUMAN 3-PHOSPHOGLYCERATE KINASE Erika Balog, Zoltan Palmai, Laurent Chaloin, Corinne Lionne, Judit Fidy, David Perahia P/III-6 AURORA A KINÁZGÁTLÓK CELLULÁRIS ÉS BIOKÉMIAI VIZSGÁLATA

148

Pénzes Kinga, Szokol Bálint, Kurkó Ibolya, Németh Gábor,Szántai-Kis Csaba, Peták István, Vántus Tibor, Örfi László, Kéri György P/III-7 A MAL D1 ALLERGÉN FEHÉRJE STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA 149 INFRAVÖRÖS SPEKTROSZKÓPIÁVAL Somkuti Judit, Smeller László P/III-8 INVESTIGATION OF THE PTDINS(4,5)P2 DEPENDENCE OF G PROTEIN- 150 COUPLED RECEPTOR ENDOCYTOSIS IN LIVING CELLS Dániel Tóth, László Hunyady, Tamas Balla, Péter Várnai P/III-9 HUMÁN AMNION EPITÉL ŐSSEJTEK HATÁSA ENDOTÉL SÉRÜLÉSEKBEN Vácz Gabriella, Cselenyák Attila, Cserép Zsuzsanna, Benkő Rita, Kovács Endre, Weszl Miklós, Heinz Redl

16

151

2010. április 15-16.

P/III-10 MIKRODIALIZÁTUM ASZPARTÁT ÉS GLUTAMÁT TARTALMÁNAK 152 MEGHATÁROZÁSA NAGYHATÉKONYSÁGÚ KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZISSEL Wagner Zsolt, Tábi Tamás, Zachar Gergely, Csillag András, Szökő Éva P/III-11 SZÖVETÉPÍTŐ KÉSZÜLÉK STRUKTÚRÁK LÉTREHOZÁSÁRA

FEJLESZTÉSE3-DIMENZIÓS

SEJTES 153

Weszl Miklós, Izápy Viktor, Cselenyák Attila, Vácz Gabriella, Szalay Kristóf, Kiss Levente P/III-12 A PI3K-AKT-MTOR ÚTVONAL GÁTLÁSÁNAK SZIGNÁL TRANSZDUKCIÓS TUMORTERÁPIÁBAN

LEHETŐSÉGEI

A 154

Zsákai Lilian P/III-13 TSH-RECEPTOR ELLENI MEGHATÁROZÁSA KOMPETITÍV MÓDSZEREKKEL

ANTITESTEK RADIOJÓD ÉS

ÖSSZEHASONÍTÓ 155 ENZIMJELZÉSES

Réti Zsuzsanna, Nagy Erzsébet, Balázs Csaba, Kun Imre Zoltán P/IV SZEKCIÓ

157

P/IV-1 PHARMACOLOGICAL PROPERTIES OF BACKPROPAGATING ACTION 159 POTENTIAL EVOKED CA2+ TRANSIENTS IN HIPPOCAMPAL FAST SPIKING INTERNEURONS Balázs Chiovini, Gergely F. Turi, Gergely Katona, Attila Kaszás, Anikó Vágvölgyi, E. Sylvester Vizi, Balázs Rózsa P/IV-2 LATERAL VENTRICULAR INJECTION OF A PARATHYROID HORMONE 2 160 RECEPTOR ANTAGONIST ABOLISHES SUCKLING INDUCED PROLACTIN RELEASE Melinda Cservenák, Ibolya Bodnár, Ted B. Usdin, Miklós Palkovits, György Nagy, Árpád Dobolyi P/IV-3 ADHD ÉS MOTOROS NEHÉZSÉGEK: EGY MOZGÁSFEJLESZTŐ SZAKMAI MUNKÁJÁNAK BEMUTATÁSA

ALAPÍTVÁNY 161

Kiszela Kinga, Bognár József, Jávori Ildikó P/IV-4 STRESS-RELATED CHANGES IN NESFATIN-1 POSITIVE NEURONS

162

Könczöl Katalin, Zelena Dóra, Pintér Ottó, Kirilly Eszter, Szabó-Meltzer Kinga, Tóth Zsuzsanna, Palkovits Miklós

17


P/IV-5 EFFECTS OF ESTRADIOL AND EXERCISE TREATMENTS ON COGNITIVE 163 PERFORMANCE IN ADULT AND AGED FEMALE RATS Krisztina Marosi, Linda Sárga, Nikolett Hart, Klára Felszeghy and Csaba Nyakas P/IV-6 PHARMACOLOGICAL PROPERTIES OF BACKPROPAGATING ACTION 164 POTENTIAL EVOKED CA2+ TRANSIENTS IN HIPPOCAMPAL FAST SPIKING INTERNEURONS Balázs Chiovini, Gergely F. Turi, Gergely Katona, Attila Kaszás, Anikó Vágvölgyi, E. Sylvester Vizi, Balázs Rózsa P/IV-7 OREXINERGIC INNERVATION OF ADRENALINE AND NORADRENALINE 165 CELL GROUPS OF THE LOWER BRAINSTEM Rege Sugárka Papp, Nela Puskás, Miklós Palkovits P/IV-8 BRAINSTEM PRRP- AND GLP-1-CONTAINING PROJECTIONS TO THE 166 REFEEDING ACTIVATED NEURONS OF THE HYPOTHALAMIC DORSOMEDIAL NUCLEUS OF FASTED RATS Éva Renner, Kinga I. Szabó-Meltzer, Nela Puskás, Zsuzsanna E. Tóth, Árpád Dobolyi, Miklós Palkovits P/IV-9 OPTICALLY MEASURED PROPAGATION SPEED OF ACTION POTENTIAL 167 IN NEURONAL AXONS AND DENDRITES Gergely Szalay, Pál Maák, Máté Veress, Anikó Vágvölgyi, Gergely Katona, Balázs Rózsa P/IV-10 AGYRÉSZLETEK BIOGÉN AMIN TARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA 168 HPLC SEGÍTSÉGÉVEL BISZPIRIDÍNIUM ALDOXIM KEZELÉST KÖVETŐEN Szegi Péter, Laufer Rudolf, Kalász Huba, Tekes Kornélia P/IV-11 EXPERIMENTAL STUDY ON THE ASSOCIATION OF A NSAID AND AN 169 OPIOID DRUG WITH A SELECTIVE SEROTONIN REUPTAKE INHIBITOR Brezeanu Romeo, Brezeanu Adriana, Alecu Adrian, Ionitoiu Adriana P/IV-12 MODULATION OF THE ANALGESIC EFFECT OF TRAMADOL AND 170 ETORICOXIB WITH ENALAPRIL Brezeanu Romeo, Brezeanu Adriana, Alecu Adrian, Ionitoiu Adriana, Ban Erika, Mareş Ferencz Gizella, Monea Marioara DOKTORI ISKOLÁK SZERINTI MUTATÓ

171

SZERZŐ INDEX

191

18

2010. április 15-16.

E-I ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Túry Ferenc egyetemi tanár Dr. Czobor Pál egyetemi docens Dr. Simon Lajos egyetemi docens

19


20

2010. április 15-16.

E/I-1 A dopamin agonista kezelés hatása a jutalomérzékenységre Parkinsonkórban Bódi Nikoletta1, Catherine E. Myers2, Takáts Annamária3, Bereczki Dániel3, Mark A. Gluck2, Kéri Szabolcs1 1

Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest Rurgers University, Center for Molecular and Behavioral Neuroscience, Newark, USA 3 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika, Budapest

2

Célok: A Parkinson-kór kezelésében használt dopamin agonisták nemcsak a motoros, hanem a kognitív és az affektív funkciókat is befolyásolják. Jellegzetes mellékhatásuk lehet az impulzus kontroll zavarok megjelenése, amely a neurokognitív endofenotípusok szintjén a jutalomérzékenység növekedésével függhet össze. Vizsgálatunkban ezt a hipotézist ellenőriztük. Módszerek: A vizsgálatban 26 gyógyszert nem szedő, Parkinson-kór diagnózist kapott beteg és 20 egészséges kontrollszemély vett részt. A jutalom- és büntetésérzékenység felmérését a QUARTERS teszt segítségével végeztük, amelynek során absztrakt formák „A” vagy „B” kategóriába sorolását kell megtanulni. A helyes válaszokat 25 pont hozzáadása (jutalom), a helyteleneket 25 pont elvonása (büntetés) követi. A teszt illesztett változatait felvettük a kezelés előtt és a kezelés elkezdése után 12 héttel is. Eredmények: A dopamin agonista kezelés (ropinirole és pramipexole) hatására a betegek csoportjában a jutalomérzékenység szignifikáns növekedést, a büntetésérzékenység pedig csökkenést mutatott (p<0.001, varianciaanalízist követő Tukey HSD teszt). Ez a hatás a tanulás korai és késői fázisaiban egyaránt megfigyelhető volt. A kezelés után a jutalomvezérelt tanulás során lineáris teljesítménynövekedés volt megfigyelhető, míg a kezelés előtt ez hiányzott. Az egészséges kontrollszemélyek mindkét tesztfelvétel alkalmával stabil és hasonló teljesítményt nyújtottak mind a jutalom-, mind a büntetésvezérelt tanulásban. Következtetések: A dopamin agonista kezelés jelentősen áthangolja a jutalom- és büntetésérzékenységet kognitív feladatok során, amely hozzájárulhat a Parkinson-kórt kísérő depresszív jellegű affektív tünetek javulásához, de kapcsolatban állhat az impulzus kontroll zavarokkal is (pl. excesszív szerencsejáték, gyógyszerabúzus). Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Klinikai pszichológia Témavezető: Kéri Szabolcs E-mail: [email protected]

21


E/I-2 A malnutríció-gyulladás és a depresszió kapcsolata vesetranszplantált betegekben Czira Mária Eszter Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest Elméleti háttér: A malnutríció és a krónikus gyulladás gyakran fordulnak elő krónikus vesebetegek körében. A kettő kombinációját malnutríciós-inflammációs komplex szindrómának (MICS) nevezzük. Egy nemrégiben kifejlesztett és munkacsoportunk által validált pontozóskálán elért pontszám (Malnurition-Inflammation Score, MIS) jól jellemzi a betegek tápláltsági és gyulladásos állapotát. Munkacsoportunk korábbi vizsgálata alapján a depressziós tünetek gyakoriak a vesetranszplantált betegek körében. Irodalmi adatok szerint összefüggés feltételezhető a krónikus gyulladás és a depressziós tünetek között. Célkitűzés: Vesetranszplantált betegekben a malnutríciós és gyulladásos állapotot jelző paraméterek, valamint a MIS pontszám és a depressziós tünetek előfordulása között kerestünk összefüggést. Módszerek: A SE Transzplantációs Klinikájának nephrológia ambulanciáján gondozott 986 vesetranszplantált (TX) betegnél mértük fel a depresszió előfordulását a Center for Epidemiologic Studies-Depression (CES-D) skála segítségével. A malnutríció és gyulladás mértékét gyulladásos markerek (pl. albumin, C reaktív protein (CRP), interleukin-6 (IL-6)) szintjének mérésével, valamint a MIS skála segítségével állapítottuk meg. Eredmények: A betegek átlagéletkora 51+13 év volt, 57%-uk volt férfi, a transzplantáció óta eltelt idő mediánja 72 hónap volt. A CES-D pontszám gyenge, de szignifikáns (p<0,05) összefüggést mutatott az életkorral (rho = 0,115), a vesefunkcióval (rho = -0,138), az albuminszinttel (rho = -0,096) a CRP szinttel (rho = 0,082), és az IL-6 szinttel (rho = 0,160). A MIS pontsz á més a CES-D pontszám között közepesen erős korrelációt találtunk (rho = 0,306; p<0,001). Többváltozós lineáris regressziós modellben számos társváltozóra való korrekció után a MICS pontszám független összefüggést mutatott a CES-D pontszámmal (ß = 0,204; p<0,001). Következtetés: Vesetranszplantált betegekben független kapcsolat mutatható ki a gyulladásos és tápláltsági állapotot becslő MIS pontszám és a depressziós tünetek között. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Novák Márta E-mail: [email protected]

22

2010. április 15-16.

E/I-3 Küszöb alatti gyermekpszichiátriai kórképek vizsgálata Dallos Gyöngyvér Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia, Budapest Cél: A gyermekek pszichés megbetegedésének időben történő felismerése, kezelése rendkívül fontos tényező mind saját, mind környezetük, illetve tágabb értelemben a társadalom számára. Vizsgálatunk célja gyermekpszichiátriai osztályra felvételt nyert gyermekeknél a klasszifikációs rendszernek megfelelő diagnózisú csoport életminőségének összehasonlítása olyan gyermekekkel, akiknél ilyen diagnózis nem állítható fel. Utóbbi csoportban célunk a „küszöb alatti” pszichiátriai zavarok fennállásának vizsgálata. Módszerek: Vizsgálatunkba a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórházban 2006.09.042007.10.31. között minden osztályra első alkalommal felvételre kerülő gyermeket megkíséreltünk bevonni (n=418). Alkalmazott vizsgálati eszközök: Gyermek Mini International Neuropsychiatric Interview (Gyermek M.I.N.I.). 2.0-as változata, demográfiai adatlap, Quality of Life (LQ) - gyermek, -serdülő, -szülői változat. Vizsgálatunkban mind a klasszifikációs rendszereknek megfelelő, mind a küszöb alatti diagnózis felállítását a Gyermek M.I.N.I. végzi. A küszöb alatti pszichiátriai zavarok definíciói szintén pontosan meghatározott kritériumokon alapulnak, de nem kívánják meg, hogy a DSM-IV összes kritériuma teljesüljön, azonban a panaszok jelentős szenvedést okoznak a gyermeknek/környezetének. Eredmények / Megbeszélés: Jelenleg Ph.D. munkám során az adatbevitellel elkészültünk, jelenleg az adatatok elemzésén dolgozunk. Előadásom során beszámolok a vizsgálat hátteréről, módszertanáról és jelen fázisáról és mindezeknek a gyermekpszichiátriai klinikai vonatkozásáról. Doktori Iskola: Mentális egsészségtudományok Program: Klinikai pszichológia Témavezető: Balázs Judit E-mail: [email protected]

23


E/I-4 Az obstruktív alvási apnoe szindróma összefüggései vesetranszplantált betegek körében Fornádi Katalin Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Neurológiai Klinika, Budapest Bevezetés: Az obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) és a kardiovaszkuláris betegségek előfordulása között ismert az összefüggés. A vesetranszplantált betegek körében a kardiovaszkuláris betegségek képezik a vezető halálokot. Nem ismert az OSAS előfordulása, illetve összefüggései a vesetranszplantált betegekben. Célkitűzés: Az OSAS prevalenciájának és korrelátumainak meghatározása vesetranszplantált és várólistás dializált betegek körében. Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkban 100 véletlenszerűen kiválasztott vesetranszplantált (TX) és 50 budapesti várólistán szereplő dializált (VL) beteg egy éjszakás standard poliszomnográfiás vizsgálatát végeztük el. Rögzítettük a betegek szociodemográfai és transzplantációval kapcsolatos adatait, társbetegségeit és laborparamétereket. Az alvási apnoe szindróma fennállását az Apnoe-Hypopnoe Index (AHI) 5/óránál magasabb értékével definiáltuk. Eredmények: A dializált és vesetranszplantált betegpopulációk átlagéletkorában nem volt különbség (VL: 50±13 év; Tx: 51±13 év; p=NS). A nemek és a cukorbetegek aránya is hasonló volt a két betegcsoportban (férfi: VL: 54%, Tx: 57%, p=NS; cukorbeteg: VL: 16%, Tx: 19%; p=NS). Az enyhe, középsúlyos, illetve a súlyos alvási apnoe szindróma (AHI 5-15, 1530 illetve 30 feletti) előfordulása 18%, 11% illetve 14% volt a Tx és 28%, 16% illetve 10% a VL csoportban. Az AHI szignifikáns (p<0.05, minden esetben) összefüggést mutatott a Tx betegek életkorával (rho=0.34), testtömeg indexével (rho=0.45) haskörfogatával (rho=0.51) és a hemoglobin szintjével (rho=0.24). Az átlagos szisztolés vérnyomás (apnoes vs nem apnoes: 147±21 Hgmm vs 139±18 Hgmm; p=0.059) és a három vagy több antihipertenzív szert szedők aránya (apnoes vs nem apnoes: 56% vs 31%, p=0.022) magasabb volt apnoesok esetében. Következtetés: Az OSAS prevalenciája vesetranszplantált betegek körében a várólistás dializált betegekhez hasonlóan magas, s ez hozzájárulhat ezen betegek ismerten fokozott kardiovaszkuláris morbiditásához és mortalitásához. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Novák Márta E-mail: [email protected]

24

2010. április 15-16.

E/I-5 Job insecurity and health: A study of 16 European countries Krisztina László1, Hynek Pikhart2, Mária S. Kopp1, Martin Bobak2, Andrzej Pajak3, Sofia Malyutina4, Gyöngyvér Salavecz1, Michael Marmot2 1

Institute of Behavioural Sciences, Semmelweis University, Budapest, Hungary 2 International Institute for Society and Health, Department of Epidemiology and Public Health, University College London, London, UK 3 Department of Epidemiology and Population Studies, Jagiellonian University, Krakow, Poland 4 Institute of Internal Medicine, Russian Academy of Medical Sciences, Novosibirsk, Russia

Although the number of insecure jobs has increased considerably over the recent decades, relatively little is known about the health consequences of job insecurity, their international pattern, and factors that may modify them. In this paper, we investigated the association between job insecurity and self-rated health, and whether the relationship differs by country or individual-level characteristics. Cross-sectional data from 3 population-based studies on job insecurity, self-rated health, demographic, socioeconomic, work-related and behavioural factors and lifetime chronic diseases in 23,245 working subjects aged 45–70 years from 16 European countries were analysed using logistic regression and meta-analysis. In fully adjusted models, job insecurity was significantly associated with an increased risk of poor health in the Czech Republic, Denmark, Germany, Greece, Hungary, Israel, the Netherlands, Poland and Russia, with odds ratios ranging between 1.3 and 2.0. Similar, but not significant, associations were observed in Austria, France, Italy, Spain and Switzerland. We found no effect of job insecurity in Belgium and Sweden. In the pooled data, the odds ratio of poor health by job insecurity was 1.39. The association between job insecurity and health did not differ significantly by age, sex, education, and marital status. Persons with insecure jobs were at an increased risk of poor health in most of the countries included in the analysis. Given these results and trends towards increasing frequency of insecure jobs, attention needs to be paid to the public health consequences of job insecurity. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Kopp Mária E-mail: [email protected]

25


E/I-6 Az alvás alatti periodikus lábmozgászavar előfordulása és összefüggése kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris rizikótényezőkkel vesetranszplantált és dializált betegcsoportban Lindner Anett Virág Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest Háttér: Hemodializált (HD) betegek körében az alvás alatti periodikus lábmozgászavar (Periodic Limb Movements in Sleep, PLMS) előfordulása az átlagpopulációnál jóval magasabb (40-70% vs. 415%). Egy hemodializált betegekben végzett prospektív vizsgálat összefüggést talált a PLMS és a mortalitás közt. Vesetranszplantált betegekben nem ismert átfogó vizsgálat a témában. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a PLMS prevalenciáját mértük fel vesetranszplantált (Tx) és dialízisben részesülő (HD) betegekben, továbbá a vesetranszplantált betegek körében elemeztük a PLMS összefüggéseit laboratóriumi értékekkel, valamint kardiovaszkuláris (KV) rizikótényezőkkel. Feltételeztük, hogy a PLMS fokozott KV kockázattal jár együtt. Módszerek: A SE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján gondozott Tx-populációból random módon kiválasztott betegek és négy budapesti centrumban gondozott, Tx-várólistán lévő HD betegek poliszomnográfiás alvásvizsgálaton vettek részt. A betegektől szociodemográfiai és laboratóriumi paramétereket gyűjtöttünk. A KV és cerebrovaszkuláris események rizikóját a 10 éves Framingham féle koszorúérbetegség-rizikó skálával illetve 10 éves Framingham stroke-rizikó skálával becsültük. Eredmények: 100 Tx- és 50 HD-betegtől nyertünk adatokat. A PLMS gyakorisága (PLMS-index > 5/óra) mindkét mintában 52%; a Tx-csoportban ugyanakkor a súlyos PLMS (PLMS-index > 25/óra) prevalenciája 16%, míg a dializáltak körében ugyanez 32% volt (p=0,024). A transzplantált csoportban a súlyos PLMS betegek szignifikánsan magasabb koszorúérbetegség-rizikóval rendelkeztek mind a Tx (18 (14) vs. 7 (10); p=0,002), mind a dializált csoportban (11 (13) vs. 4 (7); p=0,032), valamint magasabb stroke-rizikót mértünk a TX csoportban (10 (9) vs. 5 (6); p=0,002). A teljes populációban a súlyos PLMS független prediktorának bizonyult a férfi nem a dohányzás és a dialízis terápia több társváltozóra történt korrekció után. A magasabb PLM-index független, szignifikáns prediktornak bizonyult mind magasabb koszorúérbetegség-rizikó illetve a nagyobb stroke rizikó logaritmusára nézve számos társváltozóra történt korrekció után. Következtetések: A PLMS igen gyakori mind hemodializált, mind vesetranszplantált betegekben. Vesetranszplantált betegek körében a súlyos PLMS prevalenciája szignifikánsan kisebb, mint várólistás dializáltaknál. A magasabb PLM-index független, szignifikáns prediktora a magasabb koszorúérbetegség és cerebrovasculáris rizikónak. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Molnár Miklós Zsolt E-mail: [email protected]

26

2010. április 15-16.

E/I-7 A mediáció intézményesülésének kihívásai a szociális szférában Pilinszki Attila Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Budapest A mediáció (közvetítés) egy olyan alternatív vitarendezési módszer, melynek során a konfliktusban lévő feleknek egy harmadik, pártatlan fél segít egyezségre jutni. A mediáció kiemelten indokolt azokban esetekben, amikor a kapcsolat fenntartásához mindkét félnek érdekei fűződnek – így az egyik leginkább érintett terület a családi élet konfliktusaihoz kötődik. A szociális munka célja többek között, hogy elősegítse a „kapcsolati-társas mezőben kialakuló problémák megoldását” (International Federation of Social Workers, 2000). Ezen problémák kezelésére a szociális szakma a mediációban kiváló eszközre találhat. Hazánkban a mediáció alkalmazása csupán két évtizedre tekint vissza, azonban a közvetítést szabályozó törvény csak 2005-ben született. Kutatásom során vizsgálom a gyakorlat, a képzés alakulását, valamint ezek jogszabályi háttérét. Jelen előadásban a mediátorokat vizsgáló kérdőíves felmérést előkészítő interjúsorozat tapasztalatait mutatom be. A mediátor-képző intézmények vezetőivel (n=8) készített szakértői interjúk által kívánom bemutatni azokat a fő kihívásokat, kérdéseket, melyekkel a szakmának szembe kell néznie. A képzők egy része a terepről közvetlen tapasztalattal rendelkezik, mások pedig az oktatott szakemberek munkáján keresztül látnak rá a szociális területre. Az interjúalanyok által említett leggyakoribb probléma a mediáció beágyazatlansága, azaz a területen sokszor idegen testként jelenik meg (a társszakmák képviselői nem ismerik); valamint a képzési követelmények tisztázatlansága. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése Témavezető: Tomka Miklós E-mail: [email protected]

27


E/I-8 Daganatos beteg gyermekek betegségreprezentációjának összehasonlító vizsgálata más krónikus betegcsoportokkal Szentes Annamária1, Bokrétás Ildikó2 1

Semmelweis Egyetem, II.sz. Gyermekgyógyászati Klinika 2 Bátor Tábor Alapítvány, Budapest

Bevezetés: Minden krónikus beteg rendelkezik egy, a betegségre vonatkozó reprezentációval, amelynek dimenziói jelentős hatással vannak a betegséghez kapcsolódó stresszorokkal való megküzdésre, valamint az életminőségre (Leventhal ,1997). A betegségreprezentáció pozitív változása, a krónikusan beteg gyerekek önértékelésének, önbizalmának, és kompetenciaérzésének növekedését eredményezi, segítve ezzel a krónikus betegség-állapotok pszichoszociális rehabilitációjának folyamatát (Baldwin, 2002). A vizsgálat célja: A betegségreprezentáció dimenzióinak vizsgálata, arra vonatkozóan, hogy a daganatos beteg gyerekek milyen jellegzetes eltéréseket mutatnak más krónikusan beteg gyerekekhez képest. Hipotézisünk szerint a vizsgált három betegségcsoport (onkológiai, diabetes, JIA - juvenilis idiopathias arthritis) betegséggel kapcsolatos kognitív reprezentációi eltérnek egymástól Módszer: A vizsgálati minta: A Bátor Tábor Alapítvány rehabiltációs táboraiban 2008 nyarán részt vevő krónikusan beteg gyermek (N=115). A betegség szerinti megoszlás: 32 onkológiai, 28 JIA-s, 55 diabéteses beteg gyermek. Vizsgálatom kérdőíves módszerre épül. A vizsgálatban részt vevő személyek az IPQ-R betegségreprezentáció kérdőív magyar változatát (Moss-Morris és mtsai, 2002) töltötték ki. Az IPQ-R kérdőív Leventhal (2002) önszabályozási modelljére épül, és a betegség-reprezentációt vizsgálja. A három betegségcsoportot a kérdőív 7 dimenziója mentén (idői lefolyás, következmény, személyes kontroll, ciklikusság, gyógyíthatóság, megértés, érzelmi reprezentáció) hasonlítottam össze. Az adatok elemzése SPSS 15.0.1 programmal történt. Eredmények: Előadásomban a vizsgálat során kapott eredményeket mutatom be és foglalom össze. Jelen vizsgálati mintán az IPQR kérdőív „gyógyíthatóság” dimenzióján kaptunk határeseti szignifikancia értéket. Az Onkológiai és Diabéteszes csoport eltérő betegségreprezentációja a kezelések jellegzetességeivel, a betegség időtartamával és lefolyásával magyarázható. A három betegségcsoport betegségreprezentációja közötti eltérések feltárása és figyelembevétele jelentős pszichoterápiás indikációval bír. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése Témavezető:Török Szabolcs E-mail: [email protected]

28

2010. április 15-16.

E/I-9 Dohányzásról leszokást segítő telefonos tanácsadás (quitline) igénybevételének akadályai – előzetes eredmények Vajer Péter1,3, Urbán Róbert2,3, Berkes Tímea3, Kalabay László1, Stauder Adrienne4 1

Semmelweis Egyetem, Családorvosi Tanszék, Budapest 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, Budapest 3 Dohányzásról Leszokást Támogató Központ, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest Háttér: A dohányosok nem használják kellő mértékben a rendelkezésre álló leszokást támogató forrásokat (beleértve a quitline-okat). Nem világos, hogy miért nem hívják a quitline-okat. A quitline-ok használatának növelése érdekében, ismernük kell a használatot akadályozó tényezőket. Célkitűzés: (1) azonosítani azokat a tényezőket, amelyek megakadályozzák a leszokni vágyókat a quitline felhívásában; (2) megérteni azokat, amelyek előrevetítik a quitline használatának mellőzését. Módszer: Résztvevők: Dohányzásról Leszokást Támogató Központ honlapján 2009. szeptember és december között regisztráltak és a 2010. januárjában lefolytatott telefonos interjúkon (N=141, 49% férfi és 51% nő, átlagos életkor 39,4 év SD=11,8) részt vett dohányosok. Vizsgálatunkban a quitline hívását akadályozó tényezők felmérésére szolgáló skála rövidített változatát használtuk (Solomon et al., 2009). Eredmények: A skála feltáró faktorelemzése 6 faktort eredményezett: (1) A tanácsadás észlelt elégtelensége; (2) Stigma; (3) A szolgáltatás lebecsülése; (4) Az akaraterő hangsúlyozása; (5) A segítség szükségességének tagadása; (6) Ódzkodás a problémák megosztásától. A megerősítő faktorelemzés alátámasztotta a 6-faktoros elrendezést (χ2=105 df=104; CFI=1.00; RMSEA=0.01). Strukturális egyenletek elemzési módszere (MIMIC modellezés) szignifikáns nemi különbségeket tárt fel: a férfiak magasabb értéket mutatnak az akaraterő hangsúlyozásában (β=-0.29 p<.002) és a segítség szükségességének tagadásában (β=-0.32 p<.001). A korábbi leszokási próbálkozások számának növekedésével csökken a Stigma (β=-0.19 p<.04), A szolgáltatás lebecsülése (β=-0.22 p<.055), Az akaraterő hangsúlyozása (β=-0,21 p<.03), A segítség szükségességének tagadása (β=-0.22 p<.06). Az életkor, a nikotinfüggés, a dohányzás súlyossága, a leszokás fontossága és a leszokással kapcsolatos énhatékonyság nem mutattak szignifikáns összefüggést a kognitív akadályok faktoraival. Konklúzió: A quitline-ok felhívásának kognitív akadályait mérő skála rövidített változata pszichometriailag érvényes és megbízható eszköz. A férfiak nagyobb mértékben hangsúlyozzák az akaraterőt és, hogy nincs szükségük segítségre a leszokásban. A leszokással többször próbálkozók kevésbé tartják stigmatizálónak a segítség igénybevételét, kevésbé becsülik le a szolgáltatást, kevésbé hangsúlyozzák az akaraterőt és kevésbé tagadják a segítség szükségességét. Későbbi kutatásokban kívánjuk feltárni, hogy ezek az akadályok előrejelzik-e a proaktív tanácsadás elkezdését és annak sikerességét. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Stauder Adrienne E-mail: [email protected]

29


30

2010. április 15-16.

E-II ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Enyedi Péter egyetemi tanár

31


32

2010. április 15-16.

E/II-1 A tumor necrosis factor szabályozza a CD3 zéta lánc mennyiségét humán T limfocitákon Érsek Barbara, Wiener Zoltán, Buzás Edit, Nagy György, Falus András Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest Bevezetés: A tumor necrosis factornak (TNF) és a T limfociták fokozott aktivációjának központi szerepe van a rheumatoid arthritis (RA) patogenézisében. A TNF blokkolás az egyik leghatékonyabb gyógymód RA-ban, ugyanakkor nem ismert részleteiben, hogy milyen tényezők szabályozzák a TNF hatásait. A nitrogén monoxid (NO) a sejtfunkciók fontos és sokrétű fiziológiás szabályozója, korábbi eredményeink szerint fokozott mértékben termelődik RA-ben és szabályozza a T limfociták aktivációját. Módszerek: Humán T limfocita sejtvonalon, valamint humán teljes vérből izolált PBLeken vizsgáltuk a CD3 ill. Src-like adaptor protein (SLAP) expresszióját western blot módszerrel ill. áramlási citometriával. Microarray és valós idejű RT-PCR segítségével vizsgáltuk TNF és NO által szabályozott gének expresszióját. Eredmények: A TNF kezelés dózisfüggő módon csökkenti a CD3 ζ, és fokozza a CD3 foszfo ζ ánc l expressziót, ugyanakkor a CD3 ε ál nc mennyiségét a TNF kezelés nem befolyásolja. A TNF kezelés növeli a SLAP protein expresszióját, mely arra utal, hogy a TNF zéta lánc csökkentő hatása SLAP-on keresztül jut érvényre. További eredményeink szerint az NO szabályozza a TNF T limfocitákra kifejtett hatásait: gátolja a TNF által indukált CD3 ζ downregulációt, gátolja a TNF által indukált SLAP expresszió fokozódását. Konklúzió: Eredményeink szerint TNF SLAP proteinen keresztül dózisfüggő módon csökkenti CD3 ζ lánc expresszióját. Az NO több ponton befolyásolja a TNF által kiváltott fehérje expressziós változásokat. Ezen jelenségek pedig hozzájárulhatnak a T limfociták kóros működéséhez rheumatoid arthritisben. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai Témavezető: Nagy György E-mail: [email protected]

33


E/II-2 Két dimenziós emberi nyálmirigy modell az epitheliális transzportfolyamatok molekuláris vizsgálatához Hegyesi Orsolya1, Földes Anna1, Lőrincz Ádám2, Rásonyi-Kovács Orsolya2, Barabás József2, Martin C. Steward3,Varga Gábor1 1

Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék, Budapest Semmelweis Egyetem, Arc- Állcsont- Szájsebészeti és Fogászati Klinika, Budapest 3 Faculty of Life Sciences, The University of Manchester, Manchester, UK

2

Célkitűzés: A különböző okok (pl. radioterápia, autoimmun kórképek) miatt károsodott nyálmirigy szövet funkcionális helyreállítása jelenleg nem megoldott kérdés. Célunk humán, primer szubmandibuláris nyálmirigy sejtkultúra és ebből polarizált monolayer létrehozása. Módszerek: A kétféle primer sejtkultúrát (a főként epitheliális sejtekből álló HuSMG-t és a vegyes, epitheliális-mesenchymális jellegű PTHSG-t) nyaki dissectios műtétekből származó szubmandibuláris nyálmirigy mintákból hoztuk létre, korábban már publikált protokoll szerint (Tissue Eng:14:1915-26,2008). Az 1.-3. passzálásból származó sejteket Transwell Clear membránra ültettük, hogy polarizált monolayert alkossanak. Kétféle tápoldatot használtunk: MEM-et és HepatoStim-et. A monolayer kialakulását a transzepithel ellenállás (TEER) mérésével követtük nyomon. A transzepitheliális anion transzportot Ussing kamrában, rövidzárlati áram (Isc) mérésével mutattuk ki. Eredmények: A HuSMG is és a PTHSG is polarizált monolayert hoz létre Hepatostim jelenlétében (TEER=500-700Ωcm2), MEM-ben viszont nem (TEER<200Ωcm2). A Hepatostimben tenyésztett monolayereken Isc mérésével transzepitheliális ionáramot tudtunk kimutatni. Ez az ionáram gátolható a Cl- és HCO3- ionok bazolaterális megvonásával, ami bazolaterális-apikális irányú anion áramlást jelez; és gátolható apikálisan adott amiloriddal (eNaC inhibitor), ami apikális-bazolaterális irányú Na+ transzport szerepére utal. Az Isc apikálisan adott ATP-vel és bazolaterálisan adott carbachollal is növelhető, a forskolin hatástalan, ami arra utal, hogy az elektrolit szekréció szabályozásában főként a Ca2+aktiválta útvonalak vesznek részt. A bazolaterális NKCC1 gátlása bumetaniddal csökkentette az ATP-re adott választ, tehát ez a transzporter fontos szerepet játszik a szekrécióban. Következtetések: Sikeresen létrehoztunk egy humán nyálmirigy szekréciós modellt, bár a modell vegyes acináris/duktális jelleget mutat. Ez a modell alapja lehet további kutatásoknak, melyek végül elvezethetnek a kiesett nyálmirigy funkció helyreállításához. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: A humán molekuláris genetika és géndiagnosztika alapjai Témavezető: Varga Gábor E-mail: [email protected]

34

2010. április 15-16.

E/II-3 Szerkezeti átmenetek egyedi dezmin intermedier filamentumokban Kiss Balázs, Karsai Árpád, Kellermayer Miklós S.Z. Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest A dezmin, az izomszövet intermedier filamentuma feltételezett szerepet játszik a szöveti mechanikai integritás és rugalmasság fenntartásában, melynek molekuláris alapjai nem pontosan ismertek. Kísérleteinkben izolált, egyedi dezmin filamentumok morfológiáját, rugalmasságát és mechanikailag vezérelt szerkezeti átmeneteit vizsgáltuk atomerőmikroszkóppal (AFM). A dezmin polimerizációját Na+ vagy Mg++ só hozzáadásával indukáltuk, majd a kialakult filamentumokat csillám-, vagy szilanizált tárgylemezfelszínhez adszorbeáltuk. A felszínt az AFM rugólapkájával végigpásztázva regisztráltuk a filamentumok geometriai orientációeloszlását. A rugólapka vertikális mozgatásával a molekulákat feszítés-relaxáció ciklusokban nyújtottuk, melyek során a dezmin rugalmasságát leíró erő-megnyúlás függvényeket vettünk fel. A filamentumok kontúrhossza és vég-vég hossza alapján számított perzisztenciahossz 0,48 µm, a becsült Young-modulus 3,7 MPa. A molekulák nyújtása során regisztrált 20-60 pN nagyságú erőátmenet vélhetően a dezmin dimerek kiszakítását jellemezheti. A dezmin további nyújtásakor mért konstans erő feltehetően protofilamentum-leválasztódás következménye, míg a molekulakötegek további nyújtásakor mért nemlineáris rugalmasság a részlegesen denaturált dezmin dimerek mechanikai válaszát tükrözheti. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Ionizáló és nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai Témavezető: Kellermayer Miklós E-mail: [email protected]

35


E/II-4 Az epigallo-katechin-gallát hatása a glikoproteinek érésére és minőségellenőrzésére Konta Laura, Száraz Péter, Magyar Éva Judit, Csala Miklós Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet, Budapest A zöld teában legnagyobb mennyiségben jelenlévő polifenol, az epigallo-katechin-gallát (EGCG) számos jótékony hatással rendelkezik. Korábban kimutattuk, hogy a tea-flavanolok hatékonyan gátolják az endoplazmás retikulum (ER) glukozidáz II enzimét, mely a glikoproteinek érésében és minőségellenőrzésében játszik fontos szerepet. A gátló hatás alapján valószínűsítettük, hogy az EGCG a glikoproteinek érését is befolyásolja. Ennek eldöntésére a tirozináz enzimet mint a glikoziláció ismert modelljét használtuk fel. Sk-Mel 28 melanocita sejteket EGCG-vel és - pozitív kontrollként - a glukozidázgátló deoxi-nojirimicinnel (DNJ) kezeltünk. A tirozináz expresszióját RT-PCR, illetve Westernblot technikával vizsgáltuk. EGCG kezelés hatására a tirozináz fehérje mennyisége csökkent, míg az mRNS szintű expresszió nem változott. Specifikus proteaszoma-gátló lactacystin jelenlétében a tirozináz mennyisége növekedett, és az EGCG-kezelés hatástalanná vált, ami alátámasztja, hogy az EGCG poszttranszlációs szinten fejti ki hatását. Továbbiakban egy olyan glikoprotein, "vascular endothelial growth factor" (VEGF) expresszióját vizsgáltuk, amely a daganatos betegségekben is szerepet játszik. Ismert, hogy a VEGF indukcióját a hypoxia-indukált faktor 1 (HIF1) transzkripciós faktoron keresztül számos tényező (pl. hipoxia, NO, hipoglikémia) kiváltja. Azt tapasztaltuk, hogy EGCG- és DNJ-kezelés hatására nem történt változás a HIF1 α fehérje mennyiségében, ugyanakkor a VEGF fehérje mennyiségének csökkenését tapasztaltuk, míg az mRNS szintű expresszió nem változott. Lactacystin ez esetben is kivédte az EGCG hatását, tehát az EGCG közvetlenül a VEGF fehérje érésére lehetett hatással. Eredményeink alátámasztják eredeti feltételezésünket, mely szerint a glukozidázgátló EGCG zavart okoz a glikoproteinek fehérjeérési és minőségellenőrzési folyamatában. Megfigyelésünk hozzájárulhat a tea-flavanolok ismert tumorellenes hatásának megértéséhez, és egyben új terápiás célpontot is kínál. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Pathobiokémia Témavezető: Csala Miklós E-mail: [email protected]

36

2010. április 15-16.

E/II-5 A PI3K/Akt jelátviteli rendszer modulálja a humán embrionális őssejt eredetű endothel sejtek proliferációját és érképző aktivitását Lendvai Zsuzsanna1, Sian E. Harding 2, Merkely Béla1, Michael D. Schneider2, Nadire N. Ali2, Földes Gábor1,2 1

2

Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest Imperial College London, National Heart and Lung Institute, London

A humán embrionális őssejtből származtatott endothel sejtek (hESC-EC) a jövőben alkalmasak lehetnek a sérült és elhalt sejtek pótlására, és az iszkémiás szövetekben új erek képzésére. Azonban a folyamatokban részt vevő jelátviteli rendszerek még kevéssé ismertek. Jelen munkánkban a foszfatidilinozitol-3-kináz/Akt (PI3K/Akt) jelátviteli út szabályozó szerepét vizsgáltuk a hESC-EC proliferációjában és angiogenetikus aktivitásában. Kísérleteinkhez a differenciálatlan H7 humán embrionális őssejteket Activin és BMP4 faktorokkal kezeltük, majd a CD31 antitesttel megjelölt sejteket sejtszeparálóval (FACS) kiválogattuk és endothel médiumban tenyésztettük tovább. A hESC-EC-ket morfológia, acetilált-LDL felvétel, CD31 és von Willebrand faktor markerek, valamint endothel specifikus gének (eNOS, angiopoietin-2) expressziójával jellemeztük. Igazoltuk, hogy a felnőtt endothel sejtekhez hasonlóan a hESC-EC kapillárisokat képez Matrigelen. Automatizált fluoreszcens mikroszkópos technikával megfigyeltük, hogy a PI3K/Akt inhibítor LY294002 (10μM, 24 h) cs ökkenti a képzett kapillárisok területét és hosszát (p<0.05). Az LY294002 szintén csökkenti a proliferáló sejtek arányát a kontrollokhoz képest (-23±2%, p<0.0001, n>1000). A PI3K/Akt jelátviteli út többek között befolyásolja a FOXO1A és FOXO3A transzkripciós faktorok működését, melyek fontos szerepet játszanak a sejtek proliferációjának és metabolizmusának szabályozásában. Az LY294002 fokozza a FOXO1A nukleáris transzlokációját, és kvantitatív PCR-ral detektálható volt a FOXO1A mRNS megnövekedett szintje is, amely a FOXO1A többszintű aktivációjára utal. A FOXO3A sejten belüli eloszlására az LY294002 nincs hatással (p=0.28). Eredményeink szerint a PI3K/Akt jelátviteli út fontos szerepet tölt be a hESC-EC proliferációjában és az in vitro angiogenezisben. A szabályozó rendszerek megismerése segítheti a sejtek későbbi terápiás felhasználását a szöveti regenerációban. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma Témavezető: Földes Gábor E-mail: [email protected]

37


E/II-6 Vázizom titin nanomechanikai vizsgálata erővisszacsatolt lézercsipesszel Mártonfalvi Zsolt1, Pasquale Bianco2, Kellermayer Miklós1 1

Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest 2 Department of Evolutionary Biology, University of Florence, Italy

A titin a fél szarkomert áthidaló filamentáris fehérje, mely molekuláris rugóként, szarkomerikus templántként és feltehetően mechanoszenzorként funkcionál a harántcsíkolt izomban. A molekulát felépítő globuláris szerkezetű domének tandem ismétlődése miatt a titin kedvelt kísérleti modell az erővezérelt fehérjetekeredési vizsgálatokban. Mivel azonban a hagyományos mechanikai manipulációs kísérletekben az erő és a molekulahossz egyszerre változó paraméterek, a tekeredési mechanizmusok pontosabb megértése érdekében az egyik változót ideálisan konstans értéken kell tartani. Kísérleteinkben erővisszacsatolt lézercsipesz segítségével állandó erőnél vizsgáltuk a titinmolekula tekeredési folyamatait. Állandó erővel (~100 pN) történő megnyújtás során a molekula kontúrhossza diszkrét lépésekben növekedett, ami az egyes globuláris domének sorozatos kitekeredését reprezentálja. Állandó erő (~2 pN) melletti relaxáció során a molekula rövidülése egy többfázisú, összetett erő választ mutatott, ami arra utal, hogy a kitekert polimerlánc nem tisztán entrópikus mechanizmusokon keresztül veszi fel alakját. A feltekeredett molekula újbóli megnyújtása során a domén kitekeredések ismét megfigyelhetők voltak. Állandó terhelés melletti ciklusos erő-rámpa kísérletek során, a sorozatos doménkitekeredést már alacsony erőknél (~50 pN) is megfigyeltünk. A nyújtási terhelés az egyes ciklusokban 1-10 pN/s között, a minimális molekulára ható erő pedig 2-10 pN között változott. A részlegesen kitekert molekula 2 pN erőig történő rámpa relaxációja során entrópikus „féregszerű“ láncként viselkedett, majd azonnali újra megnyújtása során nem tapasztaltunk szignifikáns domén tekeredést. A teljes domén újratekeredéshez feltehetően hosszabb időt kell a molekulának alacsony erőnél (<2 pN) megrövidült állapotban töltenie. A kitekeredett titinmolekula rövidülését tehát nemcsak entrópikus, hanem entalpikus mechanizmusok is segítik, és a molekula hoszú ideig diffundál a konformációs energiaprofilon, mielőtt térbeli szerkezete teljesen stabilizálódik. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Ionizáló és nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai Témavezető: Kellermayer Miklós E-mail: [email protected]

38

2010. április 15-16.

E/II-7 A hízósejtek mikroRNS-expressziós mintázatának jellemzése IgE-mediált aktivációjuk során Molnár Viktor, Érsek Barbara, Wiener Zoltán, Hegyi Krisztina, Falus András Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest A hízósejtek nemcsak a gyulladás effektor szakaszában, hanem az immunrendszer működésének szabályozásában is fontos szerepet játszanak. Jelen munka célja a hízósejtek differenciálódását és IgE-mediált aktivációját kísérő mikroRNS expressziós változások leírása, és ezek funkcionális jelentőségének felmérése. A mikroRNS-ek funkciójukat poszttranszkripcionálisan fejtik ki, a megfelelő hírvivő RNS-ekhez kapcsolódva, elsősorban azok fehérjévé történő lefordítását gátolják. Egy adott funkcionális változás hátterében tehát nemcsak a hírvívő RNS-pool összetétele, hanem az azok érvényre jutásának szabályozásában szerepet játszó mikroRNS-ek változása is meghatározó lehet. Egér hízósejtek csontvelőből történő differenciáltatásával lehetőség nyílik éretlen hízósejtek IgE-közvetített aktivációjának in vitro vizsgálatára. A differenciálódási folyamat kiindulási pontját a c-kit+ progenitor sejtek jelentik, és az éretlen c-kit+/FcERI+ hízósejtek mukozális iányba elkötelezett, érett sejtekké is differenciáltathatók (IL-9 + TGF-beta). A vizsgált folyamatok mikroRNS expressziós mintázatát microarray módszerrel térképeztük fel az egér modellben (~450 mért miRNS), a folyamatban lehetséges szabályozó szereppel bíró mikroRNS-jelöltek validálása real-time RT-PCR-rel történt. A miR-132 gén jelentős mértékű upregulációját igazoltuk az aktiválás következtében egér és emberi hízósejteken. A mikroRNS-mintázat a génexpresszióra gyakorolt szabályozó befolyásának in silico feltérképezését az aktiváció során mikroRNS target predikciós adatbázisok (miRBase, TargetScanS, PicTar) felhasználásával kíséreltük meg egérben és emberben. Ennek során meghatározásra került a miR-132 által potenciálisan befolyásolt cél-mRNS-ek köre, továbbá ezek funkcionális reprezentációja. A folyamatban releváns cél-mRNS-eket választottuk ki további experimentális vizsgálatokra. Mivel a sejtekben lehetőség van egy adott mikroRNS mennyiségének megváltoztatására, és ennek következményei a továbbiakban közvetlenül a feltételezett cél-mRNS 3’- nem transzlálódó régiójának luciferáz riporter konstrukcióba építetésével igazolhatóak. A miR-132 negatív feed-back szerepét hangsúlyozó feltételezés igazolására további, az aktivációs folyamatot jellemző vizsgálatok is szükségesek. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai program Témavezető: Falus András E-mail: [email protected]

39


E/II-8 Bakteriális modellrendszer létrehozása az endoplazmás retikulum glukuronid transzporterének azonosítására Révész Katalin, Mészáros Tamás, Tüttő Anna, György Eszter, Balogh Zsófia, Csala Miklós Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest Az endoplazmás retikulum (ER) lumenében végbemenő glukuronsavas konjugáció számos endo- és xenobiotikum inaktiválásában játszik elsődleges szerepet. A konjugált termékek nagyrészt ismeretlen módon jutnak ki a citoplazmába, de funkcionális vizsgálatok bizonyítják az ER membránban lokalizálodó specifikus glukuronidtranszporterek meglétét. Kutatásunk elsődleges célja e fehérjék azonosítása. Mivel több humán transzportert azonosítottak bakteriális homológok felhasználásával, mi is az E. coli gusB génje által kódolt proton-glukuronid szimporter ismert szekvenciájából indultunk ki. In silico összehasonlító vizsgálataink során egy feltételezett glukuronid-transzportert azonosítottunk a humán fehérje adatbázisban. A kérdéses fehérje (BC011587) 36%-os aminosav hasonlóságot mutat a GusB-vel, és rendelkezik ER retenciós szignállal. A prediktív számítógépes analízis alátámasztotta a fehérje transzmembrán jellegét, gusB-éhez hasonló szerkezetét és valószínűsíthető transzporter-funkcióját. Humán máj cDNS könyvtárból amplifikáltuk és klónoztuk a BC011587 fehérjét kódoló gén nyílt leolvasási keretét. Kísérleteink során inaktív glukuronid-transzportert termelő (gusB-pontmutáns) és gusB-deléciós mutáns baktériumtörzsekben termeltettük a normál (pozitív kontroll), illetve inaktív (negatív kontroll) bakteriális glukuronid-transzportert, valamint a feltételezett humán glukuronid-transzporter BC011587 fehérjét. Az így létrehozott sejtek glukuronidtranszport-aktivitását mesterséges glukuronid konjugátumok alkalmazásával közvetett módon tanulmányoztuk. A sejtekhez adott glukuronid a transzporteren keresztül juthat be a sejtekbe, ahol a bakteriális glukuronidáz elhasítja, a hasított termékek pedig jól mérhetők. A modell alkalmasságát bizonyítja a kontrollok vártnak megfelelő működése. Az ismeretlen fehérje vizsgálata folyamatban van. Munkánk a glukuronid-transzporter lehetséges azonosítása mellett metodikailag is fontos újításokkal szolgál. A fenti bakteriális modellrendszer módosításokkal jól alkalmazható egyéb transzport folyamatok tanulmányozására is, így általános módszerként szolgálhat további kutatásokhoz. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Pathobiokémia Témavezető: Csala Miklós E-mail: [email protected]

40

2010. április 15-16.

E/II-9 A TRPM2 csatorna direkt és indirekt modulátorainak azonosítása Tóth Balázs Semmelweis Egyetem, Orvosi Biokémia Intézet, Budapest A TRPM2 egy Ca2+-ra permeábilis kation csatorna, amelynek fontos szerepe van az oxidatív stresszhez kapcsolódó mind fiziológiás, mind patofiziológiás folyamatokban. A TRPM2 csatornákat ADP-ribóz (ADPR) és intracelluláris Ca2+ együttes jelenléte aktiválja, de működését számos intracelluláris faktor is befolyásolja. Egész sejtes mérések során, TRPM2-t expresszáló sejtek kezelése hidrogén-peroxiddal (H2O2), intracelluláris dialízise ciklikus ADPR-zal (cADPR) vagy nikotinsav-adenin-dinukleotid foszfáttal (NAADP) aktiválta, míg AMP dialízise gátolta a csatornát. Emellett intakt sejtekben a H2O2, a cADPR és az NAADP fokozta a TRPM2 csatornák ADPR iránti érzékenységét. Azonban ilyen típusú méréseknél a sejt enzimei és Ca2+ rendszerei jelen vannak, így nem dönthető el, hogy ezek a modulátorok a TRPM2 csatornához kötődve direkt, vagy az ADPR-nak és a Ca2+nak, mint elsődleges ligandnak a lokális koncentrációját befolyásolva, indirekt módon hatnak. Kutatásunk célja az volt, hogy azonosítsuk a TRPM2 csatorna direkt modulátorait. Ehhez hTRPM2 csatornát expresszáló Xenopus petesejtekből származó, inside-out patch-ek citoszólikus felszínét közvetlenül perfundáltuk, H2O2-dal, AMP-vel, cADPR-zal, NAADPvel és nikotinsav-adenin-dinukleotiddal (NAAD), és megvizsgáltuk befolyásolják-e a TRPM2 csatorna áramát. A H2O2 (1 mM) és az enzimatikusan tisztított cADPR (10 μM) nem aktiválta, míg az AMP (2 0 0μM) nemátolta g a TRPM2 működését. Sőt a tisztított cADPR alacsony affinitással (KI~2 μM), kompetitív módon gátolta az ADPR-indukálta áramot. Az NAADP a maximális áramnak csak 50%-át tudta kiváltani, így parciális agonistának, míg az NAAD teljes agonistának bizonyult, de mindkét molekula affinitása nagyon alacsony volt (K½=104 és 35 μM). Az ADPR hatásának fokozására sem a H2O2, sem a cADPR, sem az NAADP nem volt képes. Figyelembe véve ezen molekulák intracelluláris koncentrációját és alacsony affinitását nem valószínű, hogy ezek fiziológiás körülmények között direkt módon befolyásolnák a TRPM2 csatorna működését. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Celluláris és molekuláris élettan Témavezető: Csanády László E-mail: [email protected]

41


42

2010. április 15-16.

E-III ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Kopper László egyetemi tanár

43


44

2010. április 15-16.

E/III-1 Melanoma sejtek mozgásának és osztódásának egyidejű videomikroszkópos mérése: a „go or grow” hipotézis vizsgálata Garay Tamás1, Tímár József1, Hegedűs Balázs1 1

Semmelwei Egyetem, II.sz. Patológiai Intézet, Budapest

Háttér: A rosszindulatú melanoma az egyik legrosszabb prognózisú daganat és előfordulása világszerte emelkedik. A melanomák nagy mortalitásának hátterében a rendkívül nagy áttétképző képesség áll, amelynek egyik legfontosabb eleme a sejtek migrációs aktivitása. Éppen ezért ebben a kísérletsorozatba a két leggyakoribb onkogén mutációnak (NRAS es BRAF) a sejtek mozgására gyakorolt hátasát vizsgáljuk. Módszerek: Összesen 8 melanoma sejtvonalat (A2058, HT168, HT199, HT168/M1, M24met, WM35, WM983A, WM983B) használtunk vizsgálataink során. A sejtvonalakban található NRAS mutációt direkt szekvencia-analízis útján, a BRAF mutációt restrikciós fragmentek kapilláris elektroforézise révén mutattuk ki. A sejtek osztódását és mozgását 3 napon keresztül végzett videómikroszkópos vizsgálatok elemzésével jellemeztük Ezen felvételsorozatok elemzésével meghatároztuk a sejtciklus hosszát, a sejtosztódások számát és a sejtek mozgásának sebességet és az adott hosszúságú időintervallumban a kiindulási ponttól mért átlagos eltávolodás mértékét. Eredmények: A sejtvonalak genetikai analízise során mind NRAS, mind BRAF mutációkat sikerült kimutatni. A vizsgált sejtvonalak esetében a 24 órán belül történő osztódás valószínűsége az intenzíven migráló sejtek esetén 1,07, míg a kevéssé migráló sejtek esetén 0,46 volt. Ez megközelítőleg 22,43 illetve 52,17 óra hosszú sejtciklusnak felel meg. A leggyorsabban mozgók sebessége 7,7 μm/h míg átlagos eltávolodásuk 65-70 μm/nap volt. A leglassabban mozgó sejtvonalakra 2-3 μm/h örüli k sebesség és 15 -20 μm-es napi eltávolodás volt jellemző. Megállapítások, továbblépési lehetőségek: Eredményeink alapján a „go or grow” hipotézis 2D sejttenyészetekben nem képes maradéktalanul megjósolni a sejtek viselkedését. A sejtvonalak között mind NRAS és BRAF onkogén mutációját hordozó vonalak megtalálhatóak, klinikailag is releváns következtetésekre juthatunk Ras/Raf inhibitorok in vitro preklinikai tesztelése során.

45


1. ábra – Egy intenzíven (A2058) és egy kevéssé migráló (WM35) sejtvonal adott időintervallumban mért átlagos eltávolodása a kiindulási helytől. Egy görbe egy adott látótérben megfigyelt szoliter sejtek átlagos eltávolodását mutatja az idő függvényében Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető:Tímár József E-mail: [email protected]

46

2010. április 15-16.

E/III-2 A tricellulin jelenlétének, lokalizációjának és mennyiségi változásainak vizsgálata humán pancreasban és egyes daganataiban. Korompay Anna1, Borka Katalin1, Lotz Gábor1, Kovalszky Ilona2, Somorácz Áron1, Patonai Attila1, Erdélyi-Belle Boglárka1, Kiss András1, Schaff Zsuzsa1 1

Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet,2 I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet

Bevezetés: Az ismert tight junction (TJ) transzmembrán proteinek (claudinok, occludin, ZO-1) mellett, melyek két sejt között létesítenek kapcsolatot, 2005-ben írták le a há rom sejt kapcsolódá sába n is rész t vevő tricellulint (TRIC). Jelenlétét eddig néhány egér-és humán sejttípusban vizsgálták. Célkitűzés: A TRIC expressziójának, lokalizációjának és mennyiségi változásainak vizsgálata egér és humán hasnyálmirigyben fehérje- és mRNS-szinten, valamint az immunhisztokémiai reakció beállítása formalinban fixált, paraffinba ágyazott anyagokon. Anyag és módszer: Immunfluoreszcens (IF), immunhisztokémiai (IHC) és Western-blot vizsgálatainkat paraffinba ágyazott humán, illetve fagyasztott egér és humán anyagokon végeztük. Eredményeinket fluoreszcens és konfokális mikroszkóppal, szemikvantitatívan értékeltük. Az mRNS-expressziót RT-PCR alkalmazásával mértük. 92 esetet (15 humán ép hasnyálmirigyet, valamint 15-15 grade I, grade II és grade III pancreas ductalis adenocarcinomát (PDAC) és 15 pancreasdaganat májáttétét, illetve 15 neuroendocrin pancreastumort (PNET) és 2 acinussejtes daganatot) vizsgáltunk, 5 egér pancreas elemzésével kiegészítve. Eredmények: IF és IHC vizsgálataink hasonló eredményeket adtak. A TRIC fehérje humán pancreasban az acinus- és ductussejtek apikális felszínén volt megfigyelhető, két sejt között lineáris, három sejt között pedig pontszerű elhelyezkedésben, míg a Langerhans-szigeteket alkotó neuroendocrin sejtek negatívnak bizonyultak. A neuroendocrin pancreasdaganatok egyike sem expresszálta a vizsgált fehérjét. A PDAC-sejtekben a TRIC fehérje- és mRNS-szintű expressziója a daganatok grádusával korrelált: míg grade I esetben a TRIC az ép szövethez képest csökkent mennyiségben ugyan, de azonosítható volt, a grade III daganatokban már nem volt detektálható. A tumoros minták mindegyikében az apikális elhelyezkedés mellett atípusosan, bazolaterálisan is észleltünk TRICexpressziót. A májáttétekben megfigyelt TRIC-expresszió foka a grade I tumorokéhoz volt hasonló. Egér mintáinkat elemezve a humán ép szövetekhez hasonló lokalizációjú, gyengébb intenzitású TRICexpressziót tapasztaltunk. Elsőként állítottuk be az immunhisztokémiai reakciót formalinban fixált, paraffinba ágyazott anyagokon. Következtetések: Elsőként írtuk le a TRIC-fehérje jelenlétét ép hasnyálmirigyben és egyes daganatos elváltozásaiban. Eddigi eredményeink szerint a tricellulin alkalmazható az exocrin és endocrin pancreastumorok differenciáldiagnosztikájában, illetve a tumorok differenciáltságának markere lehet. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Sejt-, extracelluláris matrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok. Témavezető: Schaff Zsuzsa E-mail: [email protected]

47


E/III-3 Daganatellenes gyógyszerek célbajuttatásához fejlesztett nanopartikulumok biológiai vizsgálata Lőrincz András1, Varga Zoltán2, Naszályi Lívia2, Paku Sándor1, Bóta Attila2, Takáts Zoltán3, Mihalik Rudolf1, Kopper László1, Peták István1 1

Semmelweis Egyetem, 1. Patológiai És Kísérleti Rákkutató Intézet, Molekuláris Terápia Laboratórium, Budapest; 2 MTA Kémiai Kutatóintézet, Felületmódosítás és Nanoszerkezetek Osztály; 3 MassProm Kutató Fejlesztő és Szolgáltató Kft.

A daganatellenes gyógyszereknek, így a molekulárisan célzott gyógyszernek is, citotoxikus mellékhatásai vannak egészséges szövetekben. A széles körben alkalmazott EGFR-gátlók használata esetén a hámszövetben gyulladások, gennyesedések figyelhetők meg. Megoldás lehet, ha a hatóanyag a célszövetben, ez esetben a daganatszövetben dúsul. Olyan nanoméretű gyógyszermolekula-hordozó partikulumokat kívánunk fejleszteni, amelyek alkalmasak kinázgátlók lokális célbajuttatására, ezáltal a mellékhatásaikat jelentősen csökkenthetjük, a gyógyszerhatást pedig megnövelhetjük. Kísérleteinkben vizsgáltuk fluoroscensen (NBD) jelölt liposzóma és cirkonium dioxid nanorészecskék in vitro citotoxicitását, sejtek általi felvételét, valamint in vivo szervi disztribúcióját egérkísérletekben. A nanohordozók daganatszövetekben történő dúsulását SCID egerekben, humán nemkissejtes tüdőrák xenograftokban vizsgáltuk. A nanorészecskék kimutathatóak voltak a xenograftban, és néhány szervben (májban, lépben) is. A vizsgált humán tüdőkarcinómasejtek képesek voltak a hordozót felvenni in vitro. Tervezett gyógyszerhordozóink alkalmasak lehetnek a daganatellenes gyógyszerek szöveti lokalizációjának megváltoztatására. Doktori iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Peták István E-mail: [email protected]

48

2010. április 15-16.

E/III-4 Galektin-1 expresszió Hodgkin-lymphoma sejtekben Márk Ágnes, Nemes Karolina Semmelweis Egyetem, I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest Bevezetés: A szénhidrátkötő fehérjék családjába tartozó galektin-1 az immunsejtek homeosztázisát és immuntoleranciát szabályozó fehérje. Az expresszióját szabályozó folyamatokról még keveset tudunk. Számos daganatban a tumorsejtek galektin-1 termelése fokozott. Célunk különböző kemoterápiás szerek és citokinek galektin-1 expressziót módosító hatásának vizsgálatára alkalmas in vitro és in vivo Hodgkin-lymphoma (HL) modellek kialakítása és ezekben az expresszióváltozás követése. Emellett HL biopsziás mintákban a tumorsejtek és a mikrokörnyezet galektin-1 expresszióját és az ECM egyéb elemeit tanulmányoztuk. Módszer: Archivált biopsziás anyagokból 93 db különböző HL-s esethez tartozó blokkot gyűjtöttünk, majd Tissue microarray (TMA) blokkokat készítettünk, immunhisztokémiai vizsgálatokat végeztünk (CD30, MUM1, galektin-1, CD4, Foxp3). Humán HL-sejtvonalon (KMH2) in vitro kezeléseket (cyclophosphamide, rapalógok, TGFb, PI3K-inhibítor) végeztünk, majd Western blot (WB), immuncitokémiai (ICC) és real-time PCR vizsgálatokkal követtük a galektin-1 expresszió változását. A kezelések tumornövekedésre és galektin-1 expresszióra gyakorolt hatását in vivo HL-xenograftban is vizsgáltuk. Eredmények: Megfigyeltük, hogy a különböző HL-altípusok eltérő mértékben expresszálják a galektin-1-et és ezzel korrelál a mikrokörnyezetben megjelenő regulátor Tsejtek mennyisége. A galektin-1 a tumorsejteken kívül a mátrixban is jelentős mértékben van jelen különösen a nodular sclerosisban. WB, ICC és PCR vizsgálatokkal igazoltuk, hogy a KMH2 galektin-1-et termel. Különböző kezelések galektin-1 expressziót módosító hatását igazoltuk in vitro. A rapamycin esetén például in vitro csak kismértékű galektin-1 termelés csökkenést és proliferációt gátló hatást tapasztaltunk. Az általunk kialakított HL-xenograft modellben azonban igazoltuk, hogy a rapamycin (Rapamune) kezelés hatására csökken a tumorméret és a galektin-1 expresszió in vivo. Összefoglalás: A mikrokörnyezet és a tumorsejtek kölcsönhatása HL-ben különösen fontos a daganatsejtek relatíve kis száma miatt. Eredményeink szerint a HL-kat galektin-1 fokozott termelése jellemzi, ami felveti a galektin-1 daganatsejtek túlélését elősegítő szerepét. A galektin-1 termelés szabályozása, a különböző terápiás kezelések galektin-1 expressziót módosító hatása a HL esetében fontos kérdés lehet. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Sebestyén Anna E-mail: [email protected]

49


E/III-5 A RAS izoformák szerepének vizsgálata rákos sejtvonalak gyógyszerrel szembeni rezisztenciájában Munkácsy Gyöngyi1, Mihály Zsuzsa2, Pénzváltó Zsófia3, Tegze Bálint1, Győrffy Balázs1 1

MTA-SE Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatócsoport, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Budapest 3 Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Budapest

Bevezető: A RAS jelátviteli folyamat szerepe a rákos daganatok kialakulásában ismert. A kaszkád egyes célpontjaira ható ún. célzott terápiás gyógyszerekkel a daganatok egy része hatékonyan gyógyítható. E gyógyszerekkel szembeni rezisztencia okát vizsgálva az egyes RAS izoformák (H, K, M, N, RRAS valamint RRAS2) expresszióját vizsgáltuk 9, különböző eredetű rákos sejtvonalon lapatinib és erlotinib célzott terápiás gyógyszerrel szemben. Módszer: Tüdő- (2), emlő- (2), vastagbél- (4) és májrákból (1) származó sejtvonalak RAS izoformáinak expresszióját letöltöttük a nyilvánosan is elérhető GSK adatbázisból (https://cabig.nci.nih.gov/caArray_GSKdata/), majd az eredményeket összevetettük az általunk készített RT-PCR eredményekkel. Lapatinibbel és erlotinibbel szembeni rezisztencia vizsgálatára MTT tesztet (MTT Cell Proliferation Kit, Roche) végeztünk. Eredmények: RT-PCR-rel a legtöbb esetben megerősítettük a GSK adatbázis adatait. Eltérést kaptunk a következő 2 esetben: RT-PCR-rel a HCT15 sejtvonalban KRAS felülexpresszió, az SNU449 sejtvonalban HRAS felülexpresszió bizonyosodott. A rezisztenciavizsgálat eredményeként erlotinibre a KRAS-t alul- és RRAS2-t felülexpresszáló HCT8, míg lapatinibre a KRAS-t felülexpresszáló SW620 sejtvonal a legrezisztensebb. Következtetés: Bár a rezisztencia hátterében szerepe lehet az egyes RAS izoformák felülill. alulexpressziójának, kiterjesztettebb vizsgálat van folyamatban annak pontosabb meghatározásához. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Győrffy Balázs E-mail: [email protected]

50

2010. április 15-16.

E/III-6 Mikro RNS expresszió vizsgálat humán lymphoma/leukémia sejtekben Nemes Karolina1-2, Márk Ágnes2 Semmelweis Egyetem, II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika1, I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet2, Budapest Bevezetés: A mikroRNS-ek (miR) rövid nem kódoló RNS-ek, melyek a transzláció gátlása révén fejthetik ki hatásukat a génexpresszió szabályozására. Az elmúlt években egyre több publikáció foglalkozik a miRNS-ek expresszió-változásával különböző daganattípusokban és pontos szerepükkel a daganatok kialakulásában, növekedésében és progressziójában. Vizsgáltuk irodalmi adatok alapján kiválasztott miR-ek expresszióját humán leukémia és lymphoma sejtekben, sejtvonalakon. Módszerek: Munkánk során különböző human lymphoma/leukémia sejtvonalakkal (BHD1, Nalm6, Mn60, KMH2, Jurkat, HL60, Raji, Ramos, BJAB, Daudi) dolgoztunk. Az akut lymphoblasztos leukémiában (ALL) szenvedő gyermekek csontvelői sejteit ficoll gradiens centrifugálással izoláltuk. A mikro-RNS izolálásához izoláló kitet (miRVana TM miRNA Isolation Kit), a cDNS átírásához TaqMan MicroRNA Reverse Transcriptin Kitet használtunk. Végül az izolált miR-ek expresszióját TaqMAn micro-RNA (miR21, miR24, miR155, miR16, miR128b, miR142-3p, miR29b, miR223) Assays alkalmazását követően real time PCR módszerrel határoztuk meg. A miR expressziót izolált normál B- és T-sejtekhez viszonyítottuk. Eredmények: Eddigi vizsgálataink alapján kimutattuk különböző miR-ek jelenlétét a vizsgált leukemia/lymphoma sejtvonalakon, izolált T- és B-sejteken, valamint gyerekkori ALL-es beteg csontvelői mintáin. A legtöbbet vizsgált miR 21 – melynek onkogén funkciót feltételeznek –, emelkedett expressziót mutatott csaknem mindegyik leukémia/lymphoma sejtvonalban. Az ugyancsak oncomiR 155 az általunk vizsgált sejtvonalak csak 20%-ában mutatott jelentős expressziót. A miR128b igen magasan expresszálódott minden lymphoma/leukémia sejtvonalon, de kiemelkedően emelkedett expresszióját figyeltük meg ALL sejtvonalak (Jurkat, Nalm6) esetében, amit a gyerekkori ALL-es mintákon kapott eredményeink is alátámasztották. Összefoglalás: Eredményeink megerősítik a vizsgált miR-ek jelenlétét különböző humán lymphoma/leukémia sejtvonalakban, illetve ALL-es betegek leukémia sejteiben. Már ezen eredményeink alapján is felmerül, hogy a különböző hematológiai malignitások eltérő miR profillal jellemezhetők, ami a későbbiekben segítséget nyújthat különböző daganatcsoportok diagnosztikus elkülönítésében, a betegség prognózisának-, és a sejtek szabályozó folyamataiban betöltött szerepének megítélésében. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Klinikai haematológia Témavezető: Csóka Monika E-mail: [email protected]

51


E/III-7 A reaktív mikrokörnyezet szerepe a Follicularis Lymphoma csontvelői terjedésében Rajnai Hajnalka1, Bödör Csaba1, Balogh Zsófia1, Gagyi Éva1, Csomor Judit1, Szepesi Ágota1, Krenács Tibor1, Tóth Erika2, Matolcsy András1 Semmelweis Egyetem, 1 I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest 2 Molekuláris Patológia, Országos Onkológiai Intézet, Budapest A follicularis lymphoma (FL) egy indolens megbetegedés, ami az alacsony malignitású B-sejtes lymphomák 75-80%-át teszi ki, klinikai lefolyása során az esetek 50-80%-ában alakul ki csontvelői érintettség. Napjainkban egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a tumor mikrokörnyezet, vagyis a daganatot infiltráló immunsejtek vizsgálatának. Irodalmi adatok alapján a betegség prognózisa és a túlélés a nem malignus immunsejtek génexpressziós profiljának változásaival mutat összefüggést. Munkánk célkitűzése a follicularis lymphoma nyirokcsomói és csontvelői mikrokörnyezetének analízise patológiai és immunológiai jellemzők, illetve a klinikai viselkedés tükrében. Az immunhisztokémiai vizsgálatokat szöveti multiblokk technológia (TMA) felhasználásával végeztük, melynek során vizsgáltuk a nyirokcsomói és csontvelői mikrokörnyezetben található regulátoros T-lymphocyták, NK-lymphocyták, follicularis helper T-lymphocyták, machrophagok immunfenotípusát. Az immunhisztokémiai vizsgálatok elvégzése után a metszeteket digitalizáltuk, értékelésüket egy pontos és reprodukálható kvantifikálást lehetővé tevő szoftverrel végezzük. Eredményeink alapján szignifikáns különbség mutatkozik csontvelői manifesztációval rendelkező, illetve nem rendelkező esetek nyirokcsomói reaktív sejt összetételében. A csontvelői infiltrációt mutató esetekben a CD8+ cytotoxicus T-lymphocyták illetve a CD68+ machrophagok a tumoros nyirokcsomó follicularis régiójában alacsonyabb számban voltak jelen. Valamint szignifikáns különbség volt kimutatható az egyazon beteghez tartozó tumoros nyirokcsomó és csontvelői infiltrátum reaktív immunsejt-mintázata között. Eredményeink a sejtes immunitás általános szuppressziójáról tanúskodnak a tumoros nyirokcsomó területén, ami lehetővé teszik a tumorsejtek migrációját továbbá azt, hogy azok kikerüljék a szervezet immunválaszát. Az egyazon beteghez tartozó tumoros nyirokcsomó - csontvelő párok különböző reaktív sejtmintázata arra enged következtetni, hogy eltérő a tumorsejtek immunfenotípusa, és ezáltal különbözik az általuk indukált immunválasz is. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Matolcsy András E-mail: [email protected]

52

2010. április 15-16.

E/III-8 A fiatal- és időskori emlőrák összehasonlítása klinikopatológiai jellemzők alapján Székely Borbála, Szász A. Marcell Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet, Budapest Bevezetés: Az emlőrák diagnózisakor betöltött életkor alapján a két szélsőséges, egymástól várhatóan legjobban különböző csoportot a 35 évnél fiatalabb és a 70 évnél idősebb betegek csoportja képezi. Célkitűzés: A jelen vizsgálat célja e két csoport összehasonlításán keresztül annak alátámasztása, hogy az életkor prognosztikai faktornak tekinthető a vizsgált betegek esetében. Módszerek: A Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinikáján 1995. október és 2009. március között kezelt 131 nőbeteg (80 idős és 51 fiatal) adatai kerültek feldolgozásra a diagnózis idején vizsgált prediktív és prognosztikus faktorok felhasználásával. Emellett vizsgáltuk a betegek teljes- (OS) és betegségmentes túlélését (DFS) is, valamint az ezeket befolyásoló faktorokat. A minták szövettani vizsgálata a Semmelweis Egyetem II. sz. Patológiai Intézetében történt. Eredmények: Statisztikailag szignifikáns eltérés adódott a két csoport között a menarche időpontja, a reproduktív faktorok, a tumor hisztológiai jellemzői és immunfenotípusa tekintetében. A tumorméret, a nyirokcsomóstátusz és a Nottingham Prognosztikai Index (NPI) értékek tekintetében nem mutatkozott szignifikáns eltérés a két csoport között. Annak ellenére, hogy a fiatal betegek között több volt a vizsgálat végéig kialakult áttétes betegség, a betegségmentes túlélés tekintetében nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget. A teljes túlélés azonban szignifikánsan hosszabbnak bizonyult az idős páciensek csoportjában. Összefoglalás: A fenti eredmények az irodalmi adatokkal egybehangzóan arra utalnak, hogy a fiatal nőknél a betegség rosszabb prognózisú, agresszívebb és rapidabb a klinikai lefolyás. Mivel egyik csoport sem tartozik a hazánkban szervezetten szűrt populációba, igen nagy jelentősége lenne az önvizsgálat (már iskolás korban történő) oktatásának, a tömegkommunikáció adta lehetőségek szélesebb körű kihasználásának, a pozitív familiáris anamnézissel bíró nők (különös tekintettel a fiatalok) esetében az egyéni követés megoldásának. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Sejt-, extracelluláris mátrix- rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok Témavezető: Kulka Janina E-mail: [email protected]

53


E/III-9 MikroRNS expressziós mintázat vizsgálata phaeochromocytomákban Tömböl Zsófia1, Éder Katalin2, Szabó Péter M.1, Kovács Attila3, Kulka Janina3, Zalatnai Attila4, Rácz Gergely4, Patócs Attila5, Falus András2, Rácz Károly1, Igaz Péter1 Semmelweis Egyetem,1II. sz. Belgyógyászati Klinika, 2 Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, 3 II. sz. Patológiai Intézet, 4 I. sz. Patológiai Intézet, Budapest, 5 MTA-SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport, Budapest Bevezetés: A phaeochromocytomák ritka daganatok. Leggyakrabban sporadikus előfordulásúak, de kialakulhatnak csírasejtes mutáció talaján, amelyek familiáris daganatszindrómák kialakulására vezetnek (pl.: multiplex endokrin neoplasia 2-es típus (MEN2A), von Hippel-Lindau betegség (VHL), neurofibromatosis 1, öröklődő paraganglioma szindróma). A mikroRNS expressziós mintázat eltéréseit korábban számos más daganatban leírták, azonban phaeochromocytomákra vonatkozó adatok nem ismertek. E daganatok ritkasága miatt megfelelő számú minta összegyűjtése prospektív vizsgálatban nehéz, ezért paraffinos szövetblokkokon (FFPE) kíséreltük meg a mikroRNS expressziós mintázat vizsgálatát. Módszerek: 21 phaeochromocytoma (sporadikus, malignus, MEN2A és VHL) paraffinos blokkjából állítottunk elő teljes RNS mintákat. Az FFPE blokkok mikroRNS expressziós arrayre való alkalmazhatóságát 3 phaeochromocytomás beteg FFPE-fagyasztott mintapárjain elvégzett mikroRNS expressziós vizsgálatok eredményeinek korrelációja alapján ítéltük meg. Az RNS minták integritását Agilent 2100 Bioanalyzer segítségével ellenőríztük. A 21 minta mikroRNS expressziós mintázatának meghatározása Agilent mikroRNS microarray lemezen történt. Az eredmények validálását kvantitatív real-time PCR segítségével végeztük. Eredmények: A korábbi adatoknak megfelelően az FFPE mintákból izolált teljes RNS integritása alacsonynak bizonyult a fagyasztott mintákhoz képest. Ennek ellenére a fagyasztott és FFPE minták mikroRNS expressziós mintázata 70-90%-ban korrelált. Mindezek alapján a paraffinos blokkokból izolált RNS felhasználható a ritka phaeochromocytomák mikroRNS szintű vizsgálatára is. A mikroRNS expressziós eredmények értékelése során 11 mikroRNS expressziója mutatott szignifikáns eltérést a vizsgált csoportok között. Ezek között a miR-139-3p, miR-541, miR-765, miR885-5p, miR-1225-3p expresszióját validáltuk. A legtöbb eltérést a malignus daganatokban találtuk. Összegzés: Az archivált patológiai minták bevonhatók a mikroRNS expressziós vizsgálatokba, amely a jövőben a minták számának számottevő növeléséhez járulhat hozzá. Mivel phaeochromocytomák esetében a rosszindulatúság megállapítása szövettani diagnózis alapján nem lehetséges, az észlelt mikroRNS expressziós eltérések hasznosak lehetnek e daganatok elkülönítő diagnosztikájában. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Hormonális szabályozó mechanizmusok Témavezető: Igaz Péter E-mail: [email protected]

54

2010. április 15-16.

E/III-10 Claudinok: a humán húgyhólyag low és high grade átmeneti sejtes karcinómáinak elkülönítésének potenciális markerei Törzsök Péter1, Lotz Gábor1, Riesz Péter2 , Székely Eszter1, Somorácz Áron1, Romics Imre2, Schaff Zsuzsa1, Kiss Aandrás1 1

Semmelweis Egyetem, II. Patológiai Intézet, Budapest, 2 Semmelweis Egyetem, Urológiai Klinika, Budapest

Háttér: A claudinok a tight junction integráns fehérjéi, melyek expressziós változása fontos szerepet tölt be számos humán tumor karcinogenezisében, azonban a claudin expresszió és a tumorprogresszió közötti kapcsolat nem egyértelmű. A húgyhólyagtumorok korszerűsített klasszifikációja a tumorokat low (LG) és high grade (HG) tumorokra osztja, mely felosztás összefüggést mutat a klinikai lefolyással. Az irodalomban csökkent CLDN-4 expressziót írtak le az invazív/HG húgyhólyagtumorokban. Célkitűzés: a claudin-1-5, -7, -10 és a Ki-67 expresszió vizsgálata különböző stádiumú és differenciáltságú húgyhólyagtumorokban és független minták nem tumoros húgyhólyaghámjában (kontroll). Módszer: 90 húgyhólyagtumort (30 LG+60 HG) és 15 kontroll mintát vizsgáltunk real time RT-PCR és immunhisztokémia segítségével. Eredmények: claudin-10 fehérje nem volt kimutatható a tumoros és a kontroll hámban, míg egy-egy esetben gyenge claudin-3 és -5 fehérje expressziót találtunk. A tumormintákban emelkedett claudin-1, -2, -4, -7 mRNS és csökkent fehérje expressziót találtunk a kontrollhoz képest. A HG tumorokban a LG tumorokhoz képest kisebb a claudin-1 és -7 fehérje expressziója. Továbbá, a HG tumorokat szignifikánsan magasabb claudin-4 fehérje és mRNS va la mint Ki-67 fehérje expresszió jellemzi a LG tumorokhoz képest. Következtetés: A claudinok potenciális markerként szolgálhatnak a húgyhólyag low és high grade átmenetei sejtes karcinómáinak elkülönítésében. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Sejt-, extracelluláris mátrix- rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok Témavezető: Kiss András E-mail: [email protected]

55


E/III-11 Tirozin-kináz receptorok kifejeződése gyermekkori agydaganatokban Virág József1, Tímár József2, Hegedűs Balázs2, Garami Miklós1 1 2

Semmelweis Egyetem, II. Sz. Gyermekklinika, Budapest, Semmelweis Egyetem, II. Sz. Patológiai Intézet, Budapest

Bevezetés: A leggyakoribb gyermekkori szolid tumorok az agydaganatok, elsősorban medulloblastoma, astrocytoma és ependymoma daganatok. Bár néhány tirozin-kináz receptor expresszióját vizsgálták egyes daganattípusokban, a PDGFR α, PDGFRβés c -Kit receptorok átfogó vizsgálata eddig nem történt meg. Mivel más felnőttkori daganatokban (GIST, nem-kissejtes tüdőrák) felmerült ezen növekedési faktor receptorok gátlásának terápiás alkalmazása, így a gyermekkori agydaganatokban is fontos a receptorok kifejeződésének vizsgálata. Módszerek: Az Országos Idegtudományi Intézetben operált 46 gyermekkori agydaganat (15 ependymoma, 18 astrocytoma, 13 medulloblastoma) retrospektív vizsgálatára került sor. Paraffinba ágyazott formalinban fixált metszeteken immunhisztokémiai módszerekkel vizsgáltuk a PDGFR α, PDGFRβ, és c-Kit receptorok jelenlétét. Eredmények: Az PDGFRα gyakran ős er expressziót mutatott mindhárom tumor típusnál , bár mindegyik csoportban előfordultak PDGFRα negatív da ga natok is. A c -Kit receptor az astrocytoma és ependymoma tumorok esetében – szemben a medulloblastoma daganatokkal – gyakran megjelent a daganat érhálózatát alkotó endotél sejteken. Érdekes módon a medulloblastoma tumorok egy jelentős részében találtunk néhány c-Kit pozitív daganat sejtet. A PDGFR β fehérje jelenléte csak néhány daganatban volt gyengén megfigyelhető és az is az érhálózatra korlátozódott. Következtetések: Előzetes eredményeink arra utalnak, hogy a PDGFRα és c -Kit gátlására képes inhibitorok potenciális célzott terápiás szerek lehetnek egyes gyermekkori agydaganatokban esetében is.

1. ábra – c-Kit és PDGFRα pozitív tumor sejtek astrocytoma illetve ependymoma daganatokban. A PDGFR α jelölés szépen körülrajzolja a daganat ereit is. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Garami Miklós E-mail: [email protected]

56

2010. április 15-16.

E-IV ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Radák Zsolt egyetemi tanár

57


58

2010. április 15-16.

E/IV-1 Az izomműködés szabályozásának modellezése alsó végtagok izomgeometriai és izom-elektrofiziológiai vizsgálata alapján Katona Péter Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Biomechanika Tanszék, Budapest A vázizomzat működésének megértésére irányuló vizsgálatok széleskörű ismeretekhez juttatták a kutatókat eddig is, és jelenleg is dinamikus fejlődés tapasztalható e területen. Egy-egy izom vagy izomcsoport működésének ismerete által azonban nem lehet leírni komplex mozgásokat, melyekkel a különböző sportágakban vagy akár a hétköznapokban szembesülünk, s melyeket magunk is nap mint nap végrehajtunk. Kutatásunk során a kerékpározó mozgást vettük alaposabb megfigyelés alá, mely több szempontból alkalmas vizsgálataink tárgyának: nem bonyolult és igen elterjedt összetett mozgás, jól szabályozható kinetikájában és kinematikájában, nagy izmok vesznek részt létrehozásában, melyeket kevés kötőszövet fed. Megmértük egészséges alanyok két különböző sebességű kerékpározása során EMG használatával a combfeszítő valamint a combhajlító izmok elektromos aktivitását, felületi markerek segítségével pedig- melyeket a csípő-, térd- és bokaízületek forgásközéppontjainak megfelelően helyeztünk el – az alsó végtag nagy ízületeinek helyzetét a mozgás során. Az EMG adatokat – szűrés, simítás, normalizálás után – először a két sebességű kerékpározás alatt mérhető izomaktivitások összehasonlítására használtuk, ez alapján megállapítottuk, hogy a gyorsabb kerékpározás érdekében a combhajlító izomcsoport elektromos aktivitása arányosan nagyobb mértékben növekszik mint a combfeszítők elektromos aktivitása. Az ízületeken elhelyezett markerek pozíciójának adatai alapján létrehoztunk egy matematikai modellt, mely általunk definiált koordinátarendszerekből áll, és ahol saját és irodalmi adatokat* felhasználva ki tudtuk számítani az izmok eredésének és tapadásának helyét a térben, és az egyes izmok hosszát a mozgás bármely pillanatában. Kutatásunk jelenlegi szakaszában az izmok elektromos aktivitásának és hosszváltozásának összefüggéseit vizsgáljuk, valamint eredményeink alkalmazhatóságát a gerincsérültek funkcionális elektromos stimulációs (FES) terápiájában. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben folytatom ezeket a kutatásokat parpleg páciensek FES-el szabályozott kerékpározó mozgásának létrehozásához. Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere Témavezető: Laczkó József E-mail: [email protected]

*R. A. Brand, et all(1982): A model of lower extremity muscular anatomy. Journal of Biomechanical Engineering, Vol. 104, pp. 304-310, November 1982.

59


E/IV-2 Sportolók és nem sportolók diasztolés funkcióját jellemző paraméterek Major Zsuzsanna, Pavlik Gábor, Bosnyák Edit, Komka Zsolt, Trájer Emese, Udvardy Anna Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Sporttudományi Kutatóintézet, Budapest Bevezetés- A mozgásszegény életmód egyik legjelentősebb következménye a szív-vérkeringésre gyakorolt káros hatása. Míg sportolóknál a bal kamra hipertrófiát az egyik legmarkánsabb edzettségi jelnek tekintjük, addig a testmozgást rendszeresen nem végzőknél a cardyomiopathia egyik prediktora, valamint a hirtelen szívhalálok egyik oka. A szív edzettségi jeleit 3 csoportba sorolhatjuk: 1. Morfológia a. Bal kamra hipertrófia b. Fejlettebb koszoróér-haálózat 2. Reguláció a. Jobb diasztolés funkció (E/A) 3. Funkció a. Alacsonyabb pulzusszám (edzésbradycardia) Hipotézis- A vizsgálat célja a szív diasztolés funkciójának jellemzése volt nem edzett és válogatott triatlonos férfiaknál. Vizsgálati módszerek- A SE Testnevelési és Sporttudományi Karán zajló kutatások eredményeképpen vizsgálatainkban élvonalbeli sportoló és kontroll férfiak vettek részt. A szív nyugalmi és működésbeli tulajdonságait két lépésben vizsgáltuk: Először egy 10 perces, 12 elvezetéses nyugalmi EKG-t végeztünk a szívfrekvencia-variabilitás különböző paramétereinek meghatározása céljából, mely a „sympatho- vagalis” rendszer egyensúlyáról nyújt felvilágosítást. Második lépésben pedig az áramlási sebességek, valamint a diastolés funkció meghatározására kétdimenzionálisan irányított Doppler- és tissue Doppler- echokardiográfiát használtunk. A csoportok közötti különbségek kimutatására a Statictica 8.0 program kétmintás t-próbáját használtuk. Eredmények- Doppler vizsgálat során a diastolés funkciót jellemző E/A hányadosnál (p<0,05), valamint a falmozgásokat mutató szöveti formánál is (p<0,05) nem edzettek esetében krdvezőbb értékeket kaptunk (triatlonosok: 2,05 +/- 0,51; nem edzettek 1,45 +/- 0,52) A szívfrekvencia-vizsgálat esetében a HR-nél (triatlonosok: 55,64 +/- 11,02; nem edzettek: 78,6 +/-22,85) , a QT hányadosnál (triatlonosok: 428+/- 43,90; nem edzettek: 359 +/- 43,62) és a QT van de Water képletre korrigált változatánál (418 +/- 35,38; 375 +/- 27,43) találtunk jobb eredményeket a válogatott tagjainál. Nem mutatkozott azonban szignifikáns eltérés sem az alacsony, sem pedig a magas frekvenciájú szívfrekvencia variabilitás esetében. Összefoglalás- Az eredményeink megfelelnek az előzetes várakozásoknak, a szöveti doppler vizsgálat megerősítette a hagyományos doppler vizsgálat eredményeit.

Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Edzés és adaptáció Témavezető: Pavlik Gábor E-mail: [email protected]

60

2010. április 15-16.

E/IV-3 Az bilaterális erődeficit vizsgálata az időben nem elkülönülő izometriás unilaterális és bilaterális erőcsökkenés összehasonlításával SÁFÁR Sándor, RÁCZ Levente, Lukasz TRZASKOMA, TIHANYI József Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Biomechanika tanszék, Budapest Bevezetés: A két izom által egyidejűleg létrehozott maximális izometriás erő jelentősen kisebb, mint a két izomcsoport időben elkülönülő (unilaterális erőkifejtés) maximális erejének az összege (Henry és Smith, 1961). Ezt a jelenséget az irodalomban, bilaterális deficitnek (BLD) nevezik. Korábbi vizsgálatokban a kutatók számos aspektusból megvizsgálták a jelenséget. A legtöbb kutató úgy találta, hogy a bilaterális deficit a motoros cortex csökkent idegi gátló mechanizmus következménye (Howard és Enoka 1991, Oda és Moritani 1995, Van Dieen és mtsai 2003). A legtöbb esetben elkülönülten alkalmazták az akaratlagos maximális kontrakciókat. Kevés az olyan vizsgálat, amelyben a vizsgálati személyek akaratlagos bilaterális erőcsökkenését egy kontrakción belül vizsgálták. Hipotézisünk szerint amikor a domináns láb erőkifejtése csökken, akkor a másik láb által kifejtett forgatónyomaték érték is csökkenni fog a bilaterális értékhez képest, ha ez igaz, akkor feltehetőleg az idegi gátlás megváltozásának következménye a forgatónyomaték csökkenés. Abban az esetben, amikor a domináns láb már nem fejt ki erőt, a másik oldali láb forgatónyomaték értéke növekszik, de nem haladja meg az adott szögben mért unilaterális értéket. Feltételezésünk szerint az erőkifejtés mértékét nem befolyásolja a domináns láb relaxációs sebessége. Jelenlegi vizsgálatunk célja, hogy az újabb vizsgálati beállításokkal magyarázatot kapjunk a bilaterális deficittel kapcsolatos kérdéseinkre. Módszerek: Tíz egészséges, különböző sportágakban edzett, önkéntes férfi egyetemi hallgató vett részt a vizsgálatunkban. A MULTICONT II Tihanyi System komputerizált izomvizsgáló eszközön foglaltak helyet a vizsgálati személyek. Maximális izometriás kontrakciókat akaratlagosan hajtották végre a vizsgálati személyek térdfeszítő izmaikkal. Megmértük a maximális unilaterális izometriás (UL) forgatónyomatékot 90 fokban. Ezt követően ugyanabban a szöghelyzetben akaratlagos maximális bilaterális izometriás erőt mértünk (BL), majd adott jelre a vizsgálati személyek a domináns láb erőkifejtését csökkentették úgy, hogy a másik láb továbbra is maximális izometriás erőt fejtsen ki (UL2). Az erő csökkenését fokozatosan csökkenő sebességgel (RTD1, 2700 ms), illetve gyorsan (RTD2 – 500 ms) hajtották végre. Maximális forgatónyomaték növekedést a forgatónyomaték–idő görbéből számoltuk, a százalékos változást pedig az unilaterális és bilaterális kontrakció alatt mért, összesített forgatónyomaték értékekből kalkuláltuk. A bilaterális deficitet {[(BL Bal + Jobb) / (UL Bal + Jobb)*100]-100} képlettel határoztuk meg. Kiszámítottuk a változók átlag és szórás értékeit. Az átlagokat egymintás Student t-

61


próbával hasonlítottuk össze. Az átlagok különbségét p<0,05 szintnél fogadtuk el szignifikánsnak. Eredmények: Nem találtunk szignifikáns különbséget a 90 fokban mért maximális izometriás bilaterális forgatónyomaték, valamint az adott szögben mért unilaterális forgatónyomaték értékek között (5,6 %; 2,2 %). A domináns láb erejének csökkenésekor a másik láb által kifejtett maximális érték 9,5, illetve 10,8 százalékkal csökkent (p<0,05), és ez az érték szignifikánsan kisebb volt, mint az adott szögben mért unilaterális átlag forgatónyomaték (14,2 %; 12,8%). A domináns láb erőkifejtésének megszűnése után a másik lábon szignifikánsan nagyobb értékeket mértünk, összehasonlítva a bilaterális erőkifejtés alatt mért értékekkel (5,0 %; 5,8 %), azonban ez a fenntartott érték nem különbözött, az unilaterális átlag értékektől (0,2 %; 2,7 %). A domináns lábon különböző sebességgel (RTD1: -0,087; RTD2: -0,454) végrehajtott akaratlagos erőváltozás nem eredményezett szignifikáns különbségeket a másik lábon, azonban bilaterális deficitet mértünk mind a két esetben (BLD: -5,46; -5,69). Megbeszélés: Hipotézisünk szerint amikor a kétoldali erőkifejtéséből a domináns láb erőkifejtése csökken, akkor a nem domináns láb által kifejtett forgatónyomaték érték is csökken a bilaterális értékhez képest egy pillanatra. Vizsgálatunk során szignifikáns erőcsökkenést tapasztaltunk, amelyet feltételezésünk szerint a központi idegrendszer gátló mechanizmusának megváltozása okozta. Bilaterális erődeficitet mértünk és nem befolyásolta a deficit mértékét az erőcsökkenés sebessége. Hasonló eredményekre jutottunk, mint a korábbi kutatások, miszerint a bilaterális jelenséget a motoros cortex csökkent idegi gátló mechanizmusa okozza (Howard és Enoka 1991, Oda és Moritani 1995, Van Dieen és mtsai 2003). Post és mtsai. (2007) úgy találták, hogy a bilaterális csökkenés eredője az elsődleges mozgató terület aktivitásának a csökkenése. Ennek bizonyítására a jelenleg is zajló neurológiai és biomechanikai mérések együttes kiértékelése szükséges, így egyértelmű magyarázatot kaphatunk a bilaterális jelenségre. Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere Témavezető:Tihanyi József E-mail: [email protected]

62

2010. április 15-16.

E/IV-4 A droghasználat életminőségre gyakorolt hatása kontrollált szerfogyasztók körében Simon Katalin1,2, Móró Levente3, Bárd Imre4 1

Semmelweis Egyetem, Doktori Iskola, Budapest 2 Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest 3 University of Turku, Turku, Finnország 4 University of Vienna, Institute for Ethics and Law in Medicine, Bécs, Ausztria Cél: Kutatásunk célja, hogy megismerjük egy erős szubkulturális kontrollmechanizmusokkal rendelkező csoport, a pszichedelikumokat önismereti céllal fogyasztók droghasználati szokásait, s feltárjuk, hogy a szerhasználat milyen szerepet tölt be életminőségük alakulásában. Módszer: 667 személy online felületen keresztül kitöltött kérdőívét elemeztük. Az alanyok eléréséhez alapvetően hólabda módszert alkalmaztunk, melyet a saját közösségi internetes oldallal rendelkező célcsoport (PSY) esetében célzott online megkereséssel egészítettünk ki. A mintát szerfogyasztási szokások szerint 3 csoportra osztottuk. A PSY csoportba kerültek azok, akik jellemzően önismereti céllal fogyasztottak pszichedelikumokat, a K1 csoportba azok, akik jellemzően más drogokat fogyasztottak, nem önismereti céllal, a K2 csoportba pedig a csak alkoholt és/vagy dohányt fogyasztó személyeket soroltuk. A három csoport körében összehasonlító elemzéssel vizsgáltuk a szerfogyasztásnak az életminőségre gyakorolt hatásait, a pszichológiai immunkompetencia (PIK), az életcélok és a spirituális motivációk változóit. Eredmények: A PIK eredményeit tekintve az egyes csoportok között nem voltak szignifikáns különbségek. A pszichedelikus szerek önismereti célú használata gyenge pozitív korrelációt mutatott a PIK-el. Az életcélok terén nem találtunk szignifikáns különbséget az egyes csoportok között, ugyanakkor az önismereti szerfogyasztók körében meglehetősen magas eredményeket kapunk az intrinzik spirituális motivációk terén. Ezen túlmenően érdekes, és további kutatásokat indokolttá tevő eredményeket kaptunk az egyes szerek életminőségre gyakorolt hatásait illetően. A célcsoport tagjai kevésbé érzékelték problémásnak a szerfogyasztásukat, mint a K1 csoport tagjai, és a kutatásban résztvevő személyek az egyes szereknek az életminőségre gyakorolt hatását tekintve a pszichedelikumokat ítélték a legpozitívabbnak. Az eredmények kiemelik a drogfogyasztás jelenségének sokszínűségét, továbbá a szerhasználat társas meghatározottságainak, valamint a személyes motivációknak a szerepét. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Egészségtudományok Témavezető: Rácz József E-mail: [email protected]

63


E/IV-5 Az ADRB2 polimorfizmusainak szerepe a sportági kiválasztásban Udvardy Anna1, Szőke Vince B. 1, Komka Zsolt 1, Trájer Emese1, Bosnyák Edit1, Györe István2 Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar 1 Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest 2 OSEI, Budapest Nemzetközi vizsgálatok már több polimorfizmusról bizonyították, hogy meghatározott allélkombinációik szignifikánsan gyakoribb előfordulást mutatnak az élsportolók között. Vizsgálatunkban az ADRB2, mint a terhelésre fellépő adrenalinválasz egyik kulcseleme kerül bemutatásra. A genotipizálás az R16G és a Q27E SNP-kre terjedt ki. Az élettani háttérrel összefüggésben az egyik legjobban használható felosztásnak bizonyult a sportágak ciklikus és aciklikus mozgásformák szerinti megkülönböztetése. Hipotézis: A hazai válogatott élsportolók esetében a ciklikus szubpopuláció tagjai között magasabb az R és a Q frekvenciája. A sportolók ergometriás terhelése, élettani és antropometriai mérései kapcsán megismert paraméterek illesztése az allélkombinációkhoz lehetőséget teremt a háttérben meghuÏzódó konkrét mechanizmusok megismerésére. Ez alapján feltételeztük a Q27E variánsok és a maximális oxigén felvevő képesség (VO2max )kapcsolatát. Vizsgálati módszerek: A vizsgált populáció(n=131): heterogén sportági csoportokból kikerült válogatott kerettagok (63 ffi, 68 nő). A genotípus meghatározás vénás vérből történt, az izolálást és genotipizálást a GenoID laboratórium végezte. Eredmények: Az aciklikus csoportban (n=72) az allélkombinációk megoszlása: R16G: GG: 0,29; GR: 0,47; RR: 0,24; Q27E: QQ: 0,43; QE: 0,47; EE: 0,097. A ciklikus csoport (n=59) esetében: R16G: GG: 0,31; GR: 0,58; RR: 0,12; Q27E: QQ: 0,25; QE: 0,56; EE: 0,19. Így az egyes allélok megoszlása az aciklikus és ciklikus csoportok esetében: G: 0,53 vs. 0,59; R: 0,47 vs. 0,41; Q: 0,67 vs. 0,63; E: 0,33 vs. 0,47. A ciklikus csoportban Khi2-próbát alkalmazva szignifikánsan magasabb (p<0,05) az ADRB2 gén E alléljának előfordulása. A VO2max relatív értékei( ml·kg -1·min-1) szignifikánsan különböztek a Q27E SNP allélkombinációi szerint kialakított csoportok között( n= 49) : QQ: 56,28, QE: 62,76, EE: 66,52. Összefoglalás: A vizsgált populációról elmondható: a Q27E SNP alléljai szignifikánsan különböző előfordulást mutatnak a ciklikus és aciklikus sportági csoportok között. A VO2max értékekben mutatkozott szignifikáns különbségek további vizsgálódási indokul szolgálnak a genotípus és a sportélettani hattér összefüggéseinek kutatásában további gének bevonásával, illetve az elemszám folyamatos növelésével. Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Edzés és adaptáció Témavezető:Tóth Miklós E-mail: [email protected]

64

2010. április 15-16.

E/IV-6 A patella ín hosszváltozásának összefüggése az erőkifejtés nagyságával Ureczky Dóra, Tihanyi József Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Biomechanika Tanszék, Budapest Bevezetés: A patella ín egy vastag erős ín a térdkalács csont alatt. Irodalmi adatok alapján a patella ín maximális erőkifejtés esetén 20%-ot nyúlik meg. Hipotézis: Feltételezésünk szerint a patella nyugalmi hossza összefügg a vizsgálati személy magasságával, súlyával, és az edzettségével. Valamint feltételezzük, hogy a patella ín nyúlása a forgatónyomaték nagyságának növelésével arányos, így a nem mérhető tartományban valamint mozgás közben a patella ín hossza becsülhető lesz. Módszerek: Vizsgálatunkban 5 fő vett részt. A maximális izometriás és excentrikus forgatónyomaték méréséhez a Multicont II. dinamométert használtuk. A patella ín hosszát HITACHI EUB-405Plus ultrahang készülék segítségével határoztuk meg, nyugalomban, kis feszülés esetén, valamint a maximális izometriás erő 20%, 40%, 60%, 80% és 100%-ánál. A térd hajlásszöge 60 fok, a nyújtás sebessége 30 fok/s volt. Eredmények: A patella ín nyugalmi hossza szoros összefüggést mutatott a vizsgálati személyek magasságával (r= 0,58, p<0,05), súlyával (r=0,98, p<0,05), valamint a vizsgálati személyek maximális izometriás erejével (r=0,96, p<0,05). A patella ín, a nyugalmi hosszához képest, az erőkifejtés hatására megnyúlt. Az erőkifejtés nagysága, és az ín hossza szignifikáns korrelációt mutatott minden személynél (r=0,78, r=0,73…, p<0,05). A regresszió analízis eredménye azt mutatja, hogy a 2 változó kapcsolata lineáris regressziós egyenlettel közelíthető (p<0,01). Az egyenlet állandói személyenként változott, hiszen a nyugalmi ín hosszát nem csak az erőkifejtés nagysága határozza meg, hanem a nyugalmi hossz is. Következtetések: A patella ín hosszát ultrahang technikát alkalmazva jól lehet becsülni regressziós egyenlettel, a forgatónyomaték-hosszváltozás görbékkel meg lehet határozni, hogy mennyi elasztikus energia tárolható a patella ínban. Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere Témavezető:Tihanyi József E-mail: [email protected]

65


66

2010. április 15-16.

E-V ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Zelkó Romána egyetemi tanár

67


68

2010. április 15-16.

E/V-1 Kismolekulás EGFR és c-Met kinázgátlók biokémiai vizsgálata Gyulavári Pál 1, Szántai-Kis Csaba 2, Őrfi László 2, Pató János 2, Wáczek Frigyes2, Szabadkai István 2, Breza Nóra 2, Kéri György 1,2, Vántus Tibor 1 1

MTA – SE, Pathobiokémiai Kutatócsoport,Budapest, 2 Vichem Kft. Budapest

A nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC - non-small cell lung cancer) világszerte az egyik leggyakoribb, magas mortalitású daganattípus. Kezelésében a sebészeti beavatkozás és a hagyományos kemoterápia mellett új alternatívát nyújtanak a legújabb kismolekulás kinázgátlók (Iressa, Tarceva). Ezek a hatóanyagok ATP-kompetitív gátlószerei a nem-kissejtes tüdőrák központi onkogénjének, az epidermális növekedési faktor receptor tirozin kináznak (EGFR). A jelenleg alkalmazott kinázgátlók elsősorban az úgynevezett aktiváló mutáns (pl. L858R) EGFR-t expresszáló daganatsejteken fejtik ki hatásukat. Az esetek túlnyomó többségében idővel relapszus következik be, a tumor rezisztensé válik ezen kinázgátlókkal szemben. A jelenség leggyakoribb oka másodlagos, úgynevezett rezisztencia mutációk (pl. T790M) megjelenése az EGFR szerkezetében, vagy pedig a Met onkogén amplifikációja. Célunk új gátlószerek keresése volt az EGFR-kapcsolt jelátviteli útvonalak legfontosabb kinázaira a Vichem Kft. Nested Chemical Library™ -jében. Munkánk során rekombináns vad típusú és mutáns EGFR, c-Met és c-Src enzimek aktivitását mértük a könyvtár hatóanyagainak jelenlétében. Méréseinkhez egy, a kinázreakcióban keletkező ADP detektálásán alapuló fluoreszcens HTS (high throughput screening) rendszert, a Transcreener®-t használtuk. Vizsgálataink alatt két új szabadalmaztatható alapvázú vegyületcsoportot találtunk, amelyek nanomólos nagyságrendben gátolták az L858R EGFR-t. Egy jelenleg is vizsgált molekulacsoport az L858R/T790M EGFR-en mutatott hatást. Legfontosabb eredményünk azonban több L858R EGFR és c-Met kettősgátló vegyület azonosítása. A szóban forgó kismolekulás kinázgátlókat jelenleg tüdőráksejt-vonalakon teszteljük, további ADME-Tox vizsgálatokkal kiegészítve. Összegezve, beállítottunk egy költséghatékony, rekombináns enzim alapú HTS mérési rendszert, aminek a segítségével több új, mutáns EGFR-en és c-Met-en ható kismolekulás gátlószert szűrtünk ki egy molekulakönyvtárból. Kutatásainkat az NKTH OM-00080/2008 és OM-00107/2008 számú pályázataiból finanszíroztuk. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Vántus Tibor E-mail: [email protected]

69


E/V-2 Új biszpiridínium aldoxim típusú vegyületek folyadékkromatográfiás vizsgálata Laufer Rudolf1, Szegi Péter2, Tekes Kornélia2, Kalász Huba1 Semmelweis Egyetem 1 Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem,2 Gyógyszerhatástani Intézet, Budapest Bevezetés: Organofoszfát mérgezésekben (növényvédő szerek, harci gázok) az acetilkolinészteráz enzim reaktiválására alkalmazott mono- (pralidoxim) és biszpiridinium (obidoxim) aldoximok mellett a közelmúltban szintetizált vegyületektől (kukoximok) számos terápiás előny várható. A kukoximok két piridínium gyűrűt és aldoxim csoportot tartalmazó vegyületek. Tartalmazhatnak egy ill. két aldoxim csoportot. A farmakokinetikai vizsgálatok elvégzéséhez, optimalizált bioanalitikai módszer kidolgozását tűztük ki célul. A kukoximok erősen hidrofil karakterű, két piridinium gyűrűt tartalmazó, a szöveti pH-n két pozitiv töltéssel rendelkező vegyületek. Kisérleteinkben olyan HPLC-UV ill. HPLC-EC módszereket dolgoztunk ki a k’-érték meghatározásával, mellyel lehetőség nyílik a biológiai mátrixból való mérés optimalizására, az elválasztás hatékonyságának növelésére. A k’-érték befolyásolható a folyadékromatográfiában gyakran alkalmazott ionpárképző mennyiségi és minőségi változtatásával. A k’-értékeket oktánszulfonsav és laurilszulfát koncentrációjanak függvényében vizsgáltuk. Módszerek: Kísérleteink során a fenti vegyületek HPLC vizsgálatát elektrokémiai (0,8 V) és UV (254 nm) detektálás mellett végeztük. Az elválasztás 25 cm hosszú, 4,6 mm átmérőjű, 5 μm-es szemcseméretű C18-as oszlopon történt. A mozgó fázis 50-50 mM foszfát-citrát puffer (3,6 pH) és acetonitril 4:1 arányú keveréke volt, melyhez változó mennyiségben adtuk hozzá a kétféle ionpárképzőt külön-külön többféle koncentrációban. Eredmények: A vizsgált kukoximok kromatográfiás viselkedéséből az általánosítható, hogy az ionpárképző mennyiségi változtatása alig volt hatással a karboxil csoportot is tartalmazó K-250 és K-012 valamint a monopiridínium aldoxim, pralidoxim retenciós idejére. A három gyűrűt tartalmazó K-113 jelentősen, míg a K-388 (három piridínium gyűrűvel) extrém módon reagáltak az ionpárképzők változtatására. A retenciós idők változásából, a meghatározott k’ értékekből, arra a következtetésre jutottunk, hogy az ionpárképző gondos kiválasztásával (valamint ha azt megfelelő koncentrációban alkalmazzuk a mozgó fázisban) a két piridínium gyűrűt tartalmazó kukoximok könnyedén elválaszthatók akár egymástól, akár bármely biológiai mátrixból származó egyéb zavaró csúcstól. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: Experimentális és klinikai farmakológia Témavezető: Kalász Huba E-mail: [email protected]

70

2010. április 15-16.

E/V-3 Izomalt, mint új segédanyag préselhetőséget javító hatásának vizsgálata Sáska Zsófia, Dredán Judit, Balogh Emese, Antal István Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészeti Intézet, Budapest A tabletta számos előnyös tulajdonsága révén gyakran alkalmazott gyógyszerforma a hatóanyagok szervezetbe juttatására, külseje tetszetős és alkalmazása kényelmes.Napjainkban a tablettapréselés művelete nem kizárólag gyakorlati tapasztalatokon alapszik, a fizika alapvető elméleti összefüggéseinek alkalmazásával lehetőség nyílik présszerszám által kifejtett erő és elmozdulás mérésére műszerezett tablettázógépeken. Az alkalmazott préserő, a présszerszám által megtett út és idő összefüggések elemzésével megadhatók a műveletre illetve adott hatóanyag-segédanyag rendszerre jellemző paraméterek (matricában fellépő súrlódás leküzdéséhez szükséges munka, a tisztán tabletta préselésére fordított energia, elaszticitási, illetve plaszticitási tényezők, stb.), amelyek fontos szerepet töltenek be az összetétel és gyártástechnológia optimálásában. Célkitűzésünk volt annak vizsgálata, hogy az izomalt mint töltőanyag, milyen hatással van a nehezen préselhető és nagy dózisú paracetamol tablettázhatóságára. A kísérlet során paracetamolból és izomaltból nedves úton granulátumokat készítettünk, melyekben a töltőanyag különböző arányban volt jelen. A préselés műveletéből és a tabletták tulajdonságaiból származó eredményeket 32 randomizált faktoriális kísérlettervezés alapján értékeltük. Független változókként (faktorként) a hatóanyag – töltőanyag arányt és a préselési erőt választottuk, függő változókként a tabletta fontosabb jellemzőit illetve a művelet paramétereit. Az eredmények alapján megállapítható, hogy az izomalt kedvező hatással volt mind a préselés műveletére, mind a tabletta tulajdonságaira, így kötőanyagként is felhasználható tablettázás során, valamint levonható a következtetés is, hogy a préselés szempontjából fennáll a hatóanyag és a segédanyag optimális aránya. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Antal István E-mail: [email protected]

71


E/V-4 PAMPA módszer kidolgozása bőrön keresztüli felszívódás modellezésére Sinkó Bálint1, Elvira Escribano2, Teresa Garrigues3, Alex Avdeef4, Takácsné Novák Krisztina1 1

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest 2 University of Valencia, Spanyolország 3 Uviversity of Barcelona, Spanyolország 4 pION INC., Woburn, MA, USA

Bevezetés: Az elmúlt évtizedben jelentős fejlődés történt a bőrön keresztüli gyógyszeralkalmazás területén, számos új készítmény került a gyógyszerpiacra. Ez indokolta a gyógyszeripar erőfeszítéseit, melyet a transzdermális gyógyszeradagolást előre jelző modellek kifejlesztésében tett. Az eddig kidolgozott modellek eredeti vagy mesterségeses emberi bőrt alkalmaztak, vagy különböző állatmodelleket. Ezen módszerek viszonylag lassú kivitelezhetőségük és magas költségeik miatt nem használhatók a gyógyszerfejlesztés korai fázisában. Cél: Célunk egy olyan modell kifejlesztése, mely alkalmas lehet a bőrön keresztüli felszívódás becslésére a kutatás korai fázisában. Ehhez szintetizáltunk egy olyan molekula családot, amely a modellben a ceramidok helyettesítésére szolgál. Módszer: A modell felépítéséhez a PAMPA módszert használtuk, amely egy mesterséges membránon keresztüli permeábilitás vizsgálati in vitro módszer. Eredmények: Munkánk során négy lépésben 10 ceramid-analóg molekulát szintetizáltunk és az újonnan szintetizált molekulákat a PAMPA módszer mesterséges membránjának felépítéséhez használtuk. Vizsgáltuk a különböző szénlánchosszú analógok hatását a permeábilitásra és a hatás koncentrációfüggését. Felépítettünk egy adatbázist, mely 7 molekula (diklofenák, naproxen, paracetamol, teofillin, pefloxacin, verapamil, furoszemid) permeábilitás adatait tartalmazza 10 különböző certramiddal három koncentrációban felépített membránon vizsgálva három pH értéken három párhuzamos méréssel. Ezen adatbázis segítségével kiválasztjuk az in vitro humán bőrön kapott eredményekkel legjobb korrelációt mutató membránt, és a modellt tovább optimáljuk. Az előadásban eddigi eredményeinket és a talált legjobb membránt mutatjuk be. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Takácsné Dr. Novák Krisztina E-mail: [email protected]

72

2010. április 15-16.

E/V-5 Vinka alkaloidok ciklodextrin komplexeinek szubsztituens- és üregméretfüggő vizsgálata kapilláris elektroforézissel és mágneses magrezonancia spektroszkópiával Sohajda Tamás1, Varga Erzsébet2, Iványi Róbert2, Fejős Ida1, Béni Szabolcs1, Szente Lajos2, Noszál Béla1 1

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest 2 Cyclolab Kft., Budapest

A vinka alkaloidok széles körben alkalmazott értágító, nootróp és neuroprotektív hatással bíró hatóanyagok. Habár a növényekből kivonható vinka alkaloidok félszintetikus prekurzorként használhatóak analógok szintéziséhez, ezeket az iparban sztereoszelektív szintézissel állítják elő. Az enantiomerek eltérő fiziológiai tulajdonságai hatékony királis elválasztási módszer kifejlesztését indokolják. Királis gyógyszermolekulák enantiomer tisztaságának meghatározása alapvető fontosságú analitikai feladat, mely szelektív és robosztus módszereket igényel. E követelményeknek a kapilláris elektroforézis (CE) technika maradéktalanul megfelel. A ciklodextrinek (CD) ciklikus oligoszacharidok, melyek külső felszíne hidrofil, belső ürege hidrofób jellegű, így ideálisak zárványkomplexek képzésére számos gyógyszerhatóanyaggal. Kedvező tulajdonságaiknak köszönhetően a CD-ek a királis szelektorok egyik legjelentősebb családját képezik. CE-sel mind a CD komplexek stabilitása, mind elválasztási hatékonysága vizsgálható. A vizsgált vinka alkaloidok (vinkamin, vinkadifformin, vinpocetin) számos ciklodextrinnel képzett zárványkomplexét 1H NMR titrálással is vizsgáltuk. Ez a független módszer bizonyos korlátok között (10
73


E/V-6 Tolperizon HCl tartalmú gasztroretentív úszótabletta formulálása és analitikai vizsgálata STIEDL Bernadett1,2, Kovács-Kiss Dorottya1, Ludányi Krisztina2, Bódis Attila1, Zelkó Romána3, Klebovich Imre2, Antal István2 1

Richter Gedeon Nyrt., Termékfejlesztési Igazgatóság, Gyógyszertechnológiai Osztály, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészeti Intézet,Budapest, 3 Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest

A gyógyszertechnológia fejlődésének eredményeként napjainkban egyre elterjedtebb a módosított hatóanyag leadású gyógyszerkészítmények alkalmazása. Gasztroretentív gyógyszerforma-tervezés során a fizikai jellemzők (sűrűség, méret, alak) mellett számolni kell a biológiai tényezők (éhomi/jóllakott állapot, a nem, kor, testhelyzet, betegség és az egyéb gyógyszerek) befolyásoló hatásával is. Az úszótabletták potenciálisan jobb biohasznosíthatóságot tesznek lehetővé a gyomor-bélrendszer felső szakaszán szűk abszorpciós ablakkal rendelkező hatóanyagok számára. A gyomorban való tartózkodási idő megnyújtásával, kisebb dózis bevitelével elérhető a kívánt terápiás hatás, a mellékhatások gyakorisága pedig csökkenthető. Hatóanyagként tolperizon HCl-ot választottunk, mely egy centrális támadáspontú izomrelaxáns, rendkívül jó vízoldékonyságú finom por, stabilitásának a gyomor alacsony pH-jú közege kedvez (pH<4,5). Kísérleteink során tolperizon HCl tartalmú úszótabletta kidolgozását tűztük ki célul, mely lehetővé teszi a készítmény 6-8 órás gyomorban való tartózkodást. Különböző magas poli(etilén-oxid) (PEO) polimer tartalmú tablettákat préseltünk, melyek a kioldóközegbe kerülést követően megduzzadtak. A polimer hidrofil gél mátrixot képez, mely szabályozza a hatóanyag felszabadulását; elősegítette a tabletták úszását előnyös hidrodinamikai tulajdonsága révén. Vizsgáltuk a formulált tabletták fizikai paramétereit, hidrodinamikai viselkedését, hatóanyag leadását és hatóanyag-tartalmát. A nagy molekulatömegű PEO jelenléte jelentős minta-előkészítési nehézséget okozott, mert a polimer mátrix duzzadása szignifikáns viszkozitás növekedéssel járt, megnehezítve a minta kezelhetőségét. A fejlesztés eredményeként sikerült olyan összetételt kidolgozni, mely minden vizsgálati követelménynek eleget tesz, azonnali úszásra képes és 8 óra alatt 100 %-os hatóanyag leadást biztosít. Továbbá a kioldódás módszer paramétereit alapul véve kidolgoztunk egy analitikai minta-előkészítési módszert, mely lehetővé teszi a nagy viszkozitású polimer mátrix rendszerek hatóanyag-tartalom meghatározását. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Antal Isván E-mail: [email protected]

74

2010. április 15-16.

E/V-7 Polimer mátrixok fizikai stabilitásának predikciója Szente Virág, Zelkó Romána Semmelweis Egyetem, Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet, Budapest A napjainkban egyre szélesebb körben terjedő terápiás rendszerek hordozói és segédanyagai szinte kivétel nélkül polimerek. A polimerek kémiai szerkezete rendkívül változatos, a gyógyszer-technológiában felhasznált polimerek nagy része amorf, vagy részben amorf tulajdonságú, ezért számolni kell az anyagokban végbemenő lehetséges fizikai öregedési folyamattal. A segédanyag stabilitás-változása együtt jár a gyógyszerforma stabilitás-változásával, amely jelentősen befolyásolhatja a hatóanyagfelszabadulás kinetikáját és a készítmény biohasznosíthatóságát. A vizsgálat során polivinilpirrolidon és karbopol mátrixtablettákat formuláltunk famotidin és metronidazol hatóanyagokkal. A tablettákat különböző ideig tároltuk stressz körülmények között, és vizsgáltuk a tárolt és nem tárolt minták kioldódási kinetikáját. A hatóanyagok és segédanyagok biner fizikai keverékeit a tablettákhoz hasonló módon tároltuk, az így készült mintákból pozitron élettartam és FT-IR spektroszkópiával követtük a tárolás során esetlegesen bekövetkező szerkezetváltozásokat. Ab initio számításokkal meghatároztuk a hatóanyagok és a segédanyagok között létrejövő lehetséges másodrendű kötések energiáit. Az in silico predikció és a mikroszerkezet-változások vizsgálatának eredményei együttesen előre jelezhetik a készítmény hatóanyag-felszabadulásának instabilitását, így kiszűrhető az adott hatóanyaggal nem megfelelő fizikai stabilitást mutató polimer segédanyag. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Zelkó Romána E-mail: [email protected]

75


E/V-8 Tirozin és jódozott származékainak mikrospeciációja és kapilláris elektroforézises vizsgálata Tóth Gergő, Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál Béla Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest Bevezetés: A bio- és gyógyszermolekulák többsége tartalmaz egynél több bázikus funkciós csoportot, melyek protonálódási állandói fontos fizikai – kémiai paraméterek. Segítségükkel előre jelezhető egy molekula szervezetbeni sorsa, illetve a protonálódási állandók ismeretében megtervezhető különböző vegyületek kapilláris elektroforézises vizsgálata. Célok: Kutatómunkánk célja a tirozinnak, és két az aromás gyűrűben jódozott származékának a monojódtirozinnak, és a dijódtirozinnak mikrospeciációs vizsgálata. Ehhez a vegyületek makroállandóit 1H-NMR titrálással, a fenolátcsoport protonálódására jellemző mikroállandót UV-pH titrálással, míg az ezen módszerekkel meg nem határozható mikroállandókat deduktív módszerrel állapítottuk meg. Ez utóbbihoz olyan csökkentett számú bázikus csoporttal rendelkező molekulákat állítottunk elő, amelyek makroállandói megfeleltethetőek az eredeti vegyület egyes mikroállandóinak. Ezen előállított vegyületek közül több új, az irodalomban le nem írt molekula található. Célul tűztük ki továbbá ezen protonálódási állandók ismeretében a vegyületek elválasztását, és további vizsgálatát kapilláris elektroforézissel. Eredmények: A fenolátcsoportra jellemző logko mikroállandó értéke a tirozinnál, monojódtirozinnál, és dijódtirozinnál rendre: 10,09, 8,82, 6,23. Az értékek mutatják, hogy a tirozin molekulába a második jód atom beépülésével a jódatomok elektronszívó hatása erőteljesebb lesz, és jobban lecsökkentik a fenolátcsoport bázicitását. A szervezetben két jódozott származék szubsztituciójából képződnek a pajzsmirigyhormonok. A molekulák szubsztituciója csak akkor lehetséges, ha a fenolátcsoport deprotonált állapotban van. Méréseinkből megszerkesztettük a mikrorészecskék eloszlását a pH függvényében. Ebből látszik, hogy a vér pH értékén csak a dijodtirozinnál található nagy százalékban olyan részecske, ahol a fenolátcsoport deprotonált állapotban van. Ez jól korrelál azzal a ténnyel, hogy a pajzsmirigyben a hormonok 90%-a 3,5,3',5'-tetrajódtironin, azaz a két dijódtirozin molekula összekapcsolódásából képződő tiroxin. A kapott protonálódási állandókból megterveztük a vegyületek kapilláris elektroforézises elválasztását is. A vegyületek legjobban pH=11-nél váltak el egymástól. Ezen elválasztás a klinikum számára a két jódozott származék gyors elválasztását és meghatározását is lehetővé teszi, ami az egyes pajzsmirigybetegségekben lehet fontos. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Noszál Béla E-mail: [email protected]

76

2010. április 15-16.

E/V-9 Membrán vezikulumokból származó fehérjék tömegspektrometriás meghatározása Turiák Lilla Magyar Tudományos Akadémia, Kémiai Kutatóközpont, Budapest A membrán vezikulumok különböző sejtekből keletkeznek fiziológiás körülmények között vagy a sejtek apoptózisa során. Nemrégiben fedezték fel szerepüket a sejtek közötti kommunikációban, membrán sejtfelszíni elemeken keresztül. A membrán vezikulumok fontos szerepet játszanak az immunválasz szabályozásában is. Szerepükről többet megtudhatnánk, ha az összetételük ismert lenne. Az irodalomban számos különböző sejt által termelt mikrovezikulum fehérjéit azonosították már tömegspektrometria segitségével (például B sejt, vérlemezke). Célok: Célom a T sejtből származó membrán vezikulmok proteomjának meghatározása nano folyadékkromatográfiát követően tömegspektrometriás módszerrel. Eredmények: A vezikulumokból a fehérjék kinyerésére vonatkozóan módszert fejlesztettem ki. A membrán vezikulomok izolálása ultracentrifugálással történt. A minta előkészítés során a vezikulumok membránjának felnyitására, a fehérjék kinyerésére többféle módszert hasonlítottam össze. A membrán vezikulum frakciót 5 vagy 7 fagyasztási ciklusnak és/vagy felületaktív anyag hatásának tettem ki. Ezt követően a mintákat oldatban tripszinnel emésztettem. Egy másik, általánosan használt módszer a minták közvetlen SDS poliakrilamid gélelktroforézisét követő gélben történő emésztése volt. Eredményeim azt igazolták, hogy a minta előkészítés kritikus lépés. A felületaktív anyagok elnyomták a peptidek jeleit a tömeg spektrumban a ZipTip-es tisztítás és sómentesítés ellenére, ezért ez nem megfelelő eljárás a minta előkészítésére. A vezikulumok csak a fagyasztás-olvasztásos ciklusok esetén nyíltak ki és a fehérjék is csak ekkor voltak azonosíthatóak. Az oldatban és gélben végzett emésztést is összehasonlítottam, annak megállapítására, hogy melyik módszer a hatékonyabb. Az azonosított fehérjék száma és a mintaelőkészítés munka- és időigénye szempontjából egyaránt a fagyasztás-olvasztásos módszer a legmegfelelőbb. Alkalmazásával a Jurkat Tsejt által termelt membrán vezikulumokban 35 fehérjét sikerült azonosítani. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Vékey Károly E-mail: [email protected]

77


E/V-10 Morfinszármazékok szulfátésztereinek szintézise és vizsgálata Váradi András1, Hosztafi Sándor1, Noszál Béla1 Semmelweis Egyetem, 1Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest Szervezetünkbe számos testidegen anyag, gyógyszermolekula kerül be mindennapi életünk során. Ezek a vegyületek a szervezet endogén anyagaival együtt részt vesznek metabolikus folyamatokban, amelyek lehetővé teszik kiválasztásukat a szervezetből. Igény van ezen vegyületek izolálására különféle biológiai mintákból, azonosításukra műszeres analitikai módszerekkel. Jelentőséggel bírhat farmakokinetikai, hatástani és toxikológiai tulajdonságaik megismerése. A morfin és származékainak metabolitjai között is megtaláljuk mind a glükuronidokat, mind a szulfátésztereket. Ezek a molekulák közel semleges pH-n oldott állapotban és kristályos formában is túlnyomó részt ikerionos jellegűek, állandó töltéssel rendelkeznek. A morfin-6-szulfát és a morfin-6-glükuronid farmakológiailag hatásosabb, mint az eredeti gyógyszervegyület, így egyes állandó töltéssel rendelkező morfinszármazékok a klinikai gyakorlatban is alkalmazást nyerhetnek relatíve erős hatásuknál fogva. Célkitűzéseink között morfin- és kodeinszármazékok szulfátésztereinek előállítására alkalmas szintetikus módszer kidolgozása, számos természetes és mesterséges konjugátum előállítása, szerkezetük igazolása, vizsgálata szerepelt. A szintetizált molekulák egy része az irodalomban korábban nem közölt, új szerkezet. A preparatív eljárásban a legmegfelelőbb módszernek a piridin-kéntrioxid komplex alkalmazása bizonyult. Előállítottuk a morfin, dihidromorfin, kodein és dihidrokodein szulfátésztereit, valamint ugyanezen vegyületek kvaterner nitrogénatomot tartalmazó származékainak szulfátésztereit. A kvaterner nitrogénatomot tartalmazó opioid antagonisták állandó töltésük miatt nem jutnak át a vér-agy gáton, ezért a gyógyászatban felhasználják őket az opioidkezelés perifériás mellékhatásainak csökkentésére. E vegyületek mintájára előállítottuk a naloxon és naltrexon, valamint a naloxol és naltrexol néhány szulfátészterét. Vizsgáltuk a szulfátészteresítés szelektivitását C-14 helyzetben hidroxilcsoportot tartalmazó morfinszármazékokban, megállapítottuk, hogy a piridinkéntrioxid komplex alkalmas tercier alkoholok észteresítésére is. Előállítottuk továbbá a két szulfátésztercsoportot tartalmazó morfin-3,6-diszulfátot is. A szintetizált vegyületek tisztaságát vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel, valamint NMR mérésekkel igazoltuk. Szerkezetigazolásuk H1-NMR és C13-NMR spektrumuk teljes asszignációjával történt. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Gergely András E-mail: [email protected]

78

2010. április 15-16.

E-VI ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Benyó Zoltán egyetemi docens

79


80

2010. április 15-16.

E/VI-1 A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlásának hatása a diabéteszes nefropátiában: a Na/K ATP-áz (NKA) és a hősokk-fehérje (HSP) 72 szerepe Bánki Nóra Fanni1, Wagner László2, Prókai Ágnes1, Vér Ágota3, Végh Edit3, Rusai Krisztina1, Tulassay Tivadar1,4, Vannay Ádám4, Szabó J. Attila1, Fekete Andrea1 Semmelweis Egyetem, 1I. Sz. Gyermekklinika, Budapest2 Semmelweis Egyetem, Transzplantációs Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, 3Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, MTA Nefrológiai Kutatólaboratórium, Budapest Bevezetés: A krónikus veseelégtelenséghez vezető diabéteszes nefropátia kezelése nem megoldott. Korábban diabéteszes (DM) állatmodellen kimutattuk, hogy a renális NKA expressziója nő és megváltozik az enzim lokalizációja, ami jelentősen befolyásolja a veseműködést. A HSP72 stabilizálja az NKA-t membránhoz kötött helyén. Célkitűzés: DM patkánymodellen vizsgálni kívántuk a diabéteszes nefropátia kialakulásában szerepet játszó RAAS gátlószerek hatását a renális NKA és a HSP72 kifejeződésére. Módszerek: Hím Wistar patkányokban streptozotocinnal DM-t indukáltunk. Öt hét DM után 2 hétig p.o. ACE gátló enalaprilt, ARB lozartánt, renin-gátló aliszkirent és aldoszteronantagonista spironolaktont adtunk. Kontrollként kezeletlen DM-es, ill. kezelt nem DM-es állatok szolgáltak (n=6/csoport). A NKA és a HSP72 fehérjék mennyiségét Western blottal, intrarenális lokalizációját fluoreszcens immunhisztokémiával értékeltük. Eredmények: Az aliszkiren, a lozartán és a spironolakton a DM-ben megemelkedett NKA és HSP72 szinteket mérsékelte (p<0,05 vs. DM). A kezelés a NKA fiziológiás lokalizációját stabilizálta. Az enalapril-kezelés hasonló hatást nem mutatott. Következtetés: Az egyes RAAS-gátlók eltérően befolyásolják a NKA működését, ami magyarázhatja ezen gyógyszerek különböző klinikai hatékonyságát a diabéteszes nefropátia mérséklése szempontjából. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója Témavezető: Fekete Andrea E-mail: [email protected]

81


E/VI-2 Cell therapy using non-pluripotent H9c2 cardiomyoblasts attenuates cell death and decreases malondialdehyde levels in an in vitro ischemiareperfusion model Attila Cselenyák, Levente Kiss, Zsolt Benkő, Mónika Szepes, Eszter Pankotai, Zsombor Lacza Semmelweis University, Department of Human Physiology and Clinical Experimental Research, Budapest, Hungary Purpose: The results of the recent clinical trials on using cells as an additional therapeutic tool after myocardial infarct have clearly shown the need of more research on the possible mechanisms of actions. Our goal was to investigate if pluripotency of the used cells was an important factor and if cell therapy altered the formation of reactive oxygen species after ischemia. Methods: Vybrant DIO-labeled H9c2 cardiomyoblasts were treated with oxygen-glucose deprivation (OGD) for 2.5 hours, then no cells (OGD control), Vybrant DID-labeled healthy bone marrow derived mesenchymal stem cells (OGD+BMSC) or H9c2 cells (OGD+H9c2) were added 30 minutes after OGD and co-cultured. After 24 hours cell death was estimated using two methods: 1) live-dead cell ratio using dead-cell stain ethidium-homodimer; 2) quantifying membrane disintegration using lactate-dehydrogenase (LDH) assay. To investigate the possible effects of H9c2 cell therapy on free radical formation we measured the concentration of the lipid-peroxidation product malondialdehyde (MDA) 5 hours after OGD. Results: Using the live-dead staining method, the ratio of surviving cells significantly increased not only with pluripotent BMSCs, but with non-pluripotent H9c2 cells as well (control: 17.2±5.2%; OGD+BMSC: 84.0±3.5%; OGD+H9c2: 43.5±9.6%). Measurements on membrane damage approximated by LDH-assay showed that H9c2 cell treatment significantly decreased LDH levels in the supernatant from 38.6±10.1% to 8.6±3.8%. The MDA concentrations in the cellular fraction dropped to control levels with the addition of H9c2 cells (control: 0.75±0.43µM; OGD: 4.00±0.60µM; OGD+H9c2: 0.75±0.37µM), while in the supernatant MDA level in the cell treated group decreased significantly (control: 0.47±0.18µM; OGD: 13.91±0.82µM; OGD+H9c2: 6.53±1.53µM). Conclusion: Addition of healthy, non-pluripotent cells to severely injured post-ischemic cardiomyoblasts can increase the number of surviving cells in an in vitro model. Our results indicate that: 1) pluripotency may not be completely necessary for cell therapy; 2) cell therapy leads to a decrease in the post-ischemic formation of reactive oxygen species. Funding: OTKA D45933, T049621, TET A4/04, TÁMOP 4.2.2-08/1/KMR-2008-0004. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai Témavezető: Lacza Zsombor E-mail: [email protected]

82

2010. április 15-16.

E/VI-3 Nagy mennyiségű antioxidáns bevitel káros hatásai kísérletes zsírmájban Hegedüs Viktor1,2, Stangl Rita1, Ferreira Gábor1, Szijártó Attila1, Blázovics Anna2 1

Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest

2

Bevezetés: A nem alkoholos zsírmáj (NAFLD) lokális alacsony szintű gyulladással jár. Emiatt a zsírmáj kezelésénél egyre inkább előtérbe kerül az antioxidáns bevitel terápiát kiegészítő fontossága, azonban kevés információnk van arról, hogy nagy mennyiségű antioxidáns bevitelnek milyen hatásai lehetnek. Célkitűzés: Célul tűztük ki egy, a forgalomban is kapható táplálék-kiegészítő, az OÉTI 45/É engedélyszámú, „Zöldség-és gyümölcsszínanyag-koncentrátum” in vivo vizsgálatát kísérletes zsírmáj modellében. Anyagok és módszerek: Wistar patkányok tíz napon keresztül, az ajánlott dózissal egyenértékű 1g/ttkg „zöldség-és gyümölcsszínanyag koncentrátumot” kaptak ad libitum itatóvizükhöz adva, megfelelő normo–, illetve zsírdús tápot kapó kontrollok mellett. A májból, vérből redox-paramétereket határoztunk meg, illetve utóbbiból szövettani kiértékelés is történt. A vérből rutin laborparamétereket is mértünk. Eredmények: A zsírdús tápot fogyasztó, nagymennyiségű antioxidánssal kezelt csoport májában mért megnövekedett indukálható szabadgyök-és diénkonjugátum-koncentráció megerősíti, hogy az alacsony szintű szisztémás gyulladás felerősödik a kontrollcsoportéhoz képest új redox-homeosztázis állt be a vérben a redox-paraméterek alapján. Vizsgálataink kimutatták, hogy a készítmény fogyasztása mellett tapasztalt kiugróan magas ASAT- és karbamid szintek figyelmeztetnek, a túlzott mértékű antioxidáns-kezelés vese- és májkárosító hatására zsírmájban. Konklúzió: Tekintettel arra, hogy a gyógyszerekkel ellentétben, a bioaktív hatóanyagokban dús táplálék-kiegészítők szükséges hatásvizsgálata csak egészséges állatmodellen történik meg, félő hogy olyan metabolikus betegségekben, mint a zsírmáj, a túlzott antioxidáns kezelés káros lehet. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A hepatológia szabad gyökös és immunológiai vonatkozásai Témavezető: Blázovics Anna E-mail: [email protected]

83


E/VI-4 Acetilkolin koronária-hatás mechanizmusának vizsgálata izolált patkányszíven Kerekes Máté1, Mihályi Csaba1, Dézsi László2, Dégi Arianna1, Merkely Béla1, Kékesi Violetta1 Semmelweis Egyetem, 1Kardiológiai Központ, Kutató Laboratórium, Budapest Pécsi Tudományegyetem, 2Richter Gedeon Analgetikum Kutatólaboratórium, Pécs Humán koronarográfia során úgy intakt, mint sztenotizált koronáriákon acetilkolin (ACh) adására vazodilatáció helyett érátmérőcsökkenést mutattak ki. Izolált patkányszíven is az ACh-ra adott érválasz többnyire vazokonstrikció. A hatás mechanizmusát izolált patkányszíven állandó perfúziós ráta mellett a koronária perfúziós nyomás (CPP) mérésével vizsgáltuk. Az endotél- és simaizomfunkciót 30 nmol bradikinin (BK) és 1nmol nátrium-nitroprusszid bólusszal teszteltük. Alacsony perfúziós nyomáson (CPP 41±1 Hgmm) ACh dózissor adásával felvettük az érválaszt. Az ACh-hatás és a CPP összefüggését tromboxán A2 agonistával (0,5 nM U46619), vazopresszinnel (1 IU/L), vagy forszírozott perfúzióval megemelt koronária-tónus (CPP 81±4 Hgmm) mellett vizsgáltuk. Az ACh érhatását megemelt CPP mellett endotélirtás (3 µl/min TritonX-100 5’) után, M1- (1µM pirenzepin), M3- (30 nM 4-DAMP) ill. ciklooxigenáz gátló (5 µM indometacin) adása mellett tanulmányoztuk. Alacsony CPP mellett az ACh és a BK hatása konstrikció (∆CPPmax:27±8 Hgmm n=8 p<0,01 ill. 8±1 Hgmm n=27 p<0,001) volt. Emelt értónus mellett háromfázisú ACh érválasz kezdeti tágulat (∆CPPmax:-8±1 Hgmm n=18 p<0,01), konstrikciós fázis (∆CPPmax:16±3 Hgmm n=18 p<0,01), majd az ACh infúziót követő dilatációs fázis (∆CPPmax:-28±3 Hgmm n=18 p<0,01) - jött létre. Ugyanakkor a BK-válasz dilatációba fordult (∆CPPmax:-33±2 Hgmm n=18 p<0,01). Endotélirtás az ACh és BK dilatátor hatást kivédte (∆CPPmax:-25±5 vs 2±2 Hgmm n=7 p<0,05 ill. ∆CPPmax:-23±5 vs 3±3 Hgmm n=7 p<0,05). 4-DAMP az ACh hatást mérsékelte (∆CPPmax:-38±7 vs -9±7 Hgmm n=6 p<0,05), pirenzepin és indometacin nem befolyásolta. Következtetéseink: 1/ Izolált patkányszíven ACh és BK összetett érhatását az értónus mértéke szabja meg. 2/ A dilatációt endoteliális jelátviteli út közvetíti, míg a konstrikció direkt simaizom-függő folyamat. 3/ ACh koronária-hatás mindkét komponensében M3 receptorok döntő szerepet játszanak. A vizsgálatokat a TÁMOP-4.2.2/08/1/KMR projekt támogatta. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma Témavezető: Kékesi Violetta, Dézsi László E-mail: [email protected]

84

2010. április 15-16.

E/VI-5 Antiinflammatory effect of BPC 157 on experimental periodontitis in rats Beáta Kerémi1, Zsolt Lohinai2, Árpád Fazekas2, Csaba Dobó-Nagy3, Gábor Varga1 1

Departments of Oral Biology Department of Conservative Dentistry 3 Division of Dental Radiology Semmelweis University, Budapest, Hungary 2

The pentadecapeptide BPC 157 has been shown to have anti-inflammatory and wound healing effects on multiple target tissues and organs. The purpose of the present study was to investigate the effect of BPC 157 on inflammation and bone resorption in experimental periodontitis in rats. First the acute effect of BPC was tested on gingival blood flow by laser doppler flowmetry. Then periodontitis was produced by a silk ligature placed around the lower left first molar. Rats were treated with BPC 157 (once daily for 12 days) or vehicle. At day 13, the gingivomucosal tissues encircling the molars were removed on both sides. Inflammation was assessed by Evans blue plasma extravasation technique and by histology. Alveolar bone loss was analyzed by microCT. BPC 157 had no effect on gingivomucosal blood flow. 12 day ligature caused a significantly increased Evans blue extravasation in the gingivomucosal tissue, histological signs of inflammation, and alveolar bone destruction. BPC 157 treatment significantly reduced both plasma extravasation, histological alterations and alveolar bone resorption. In conclusion, systemic application of BPC 157 does not alter blood circulation in healthy gingiva. Chronic application of the peptide has potent antiinflammatory effects on periodontal tissues in ligature induced periodontitis in rats. Taken together, this proof of concept study suggests that BPC 157 may represent a new peptide candidate in the treatment of periodontal disease. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Fogorvostudományi kutatások Témavezető: Fazekas Árpád E-mail: [email protected]

85


E/VI-6 G protein mediated signaling pathways of thromboxane A2 in the vascular smooth muscle Tamas Nemeth1, A. Wirth2, E. Ruisanchez1, S. Offermanns3, Z. Benyo1 1

Semmelweis University, Institute of Human Physiology & Clinical Experimental Research, Budapest, Hungary, 2Institute of Pharmacology, University of Heidelberg, Heidelberg, Germany, 3Max Planck Institute for Heart and Lung Research, Bad Nauheim, Germany

Thromboxane A2 (TXA2) induces vasoconstriction via stimulation of TP-receptors of the vascular smooth muscle (VSM). TP-receptors may couple to several heterotrimeric G-proteins including Gq/11, G12/13 and Gi. Observations that TP-activation may induce spastic vasoconstriction indicate that TXA2 may stimulate several contractile mechanisms simultaneously. In the present study the relative importance of the different signaling pathways involved in the mediation of TXA2 induced vasoconstriction was investigated. Isometric tension recording has been performed in aortic segments from mice deficient in Gαq/11 (SM-q/11-KO) or Gα12/13 (SM12/13-KO) in the smooth muscle as well as wild-type (WT) controls. In WT vessels the TP agonist U-46619 induced dose-dependent vasoconstriction in the concentration range of 1 nM - 10 μM. Spastic contraction induced by the highest dose of U-46619 was resistant to both endothelium-dependent and -independent relaxations induced by acetylcholine (ACh) and sodium nitroprusside (SNP), respectively. Even though low concentrations (1-3 0 nM) of U-46619 induced only weak changes in tension, they significantly potentiated the contractile effects of phenylephrine and serotonin. In SM-q/11-KO vessels the contractile effect of U-46619 was weaker as compared to WTs, and the difference was most obvious at higher concentrations (0.1 - 10 µM) of the TP-receptor agonist. Interestingly, ACh and SNP were able to relax U-46619-induced contraction in these vessels. In SM-12/13-KO vessels 1 - 30 nM U-46619 failed to increase tension. Furthermore, in these vessels the potentiation of phenylephrine- and serotonin-induced contractions by U-46619 was also absent. Higher concentrations of U-46619 induced weaker contractions compared to WT vessels and relaxation could be induced by application of ACh and SNP. Incubation of WT vessels with the Rho-kinase inhibitor Y-27632 (10 µM) resulted in very similar changes of the vascular reactivity to those observed in SM-12/13-KO. In conclusion, stimulation of TP-receptors activates both the Gq/11 and the G12/13 signaling pathways in VSMs. Weak receptor stimulation, which may represent physiological conditions, results in Gα12/13 mediated Rho-kinase activation and subsequent Ca2+-senzitization in the VSM. High receptor stimulation induces spastic vasoconstriction probably by simultaneous activation of the Gα12/13-Rho-kinase and Gαq/11 pathways. (Supported by grants from the Hungarian OTKA (K 62375), NKTH (ALAP1-01298/2009) and TÁMOP (4.2.2. - 08/1/KMR-2008-004).) Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusa Témavezető: Benyó Zoltán E-mail: [email protected]

86

2010. április 15-16.

E/VI-7 Az anadamid CB1 receptor független hatása a glutamáterg transzmisszióra Papp Orsolya, Hájos Norbert Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Hálózat-Idegélettan Kutatócsoport Budapest Az anandamid (AEA), más néven N-arachidonil-etanolamin a CB1 kannabinoid receptor (CB1R) elsőként felfedezett endogén aktivátora. Később sok más, a CB1 receptortól független támadáspontját is leírták, amelyekhez sokkal nagyobb affinitással kötődik. Kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogyan képes az AEA befolyásolni a serkentő szinaptikus transzmissziót. Felnőtt egerekből készült túlélő agyszeleteken in vitro whole-cell patch-clamp elvezetéstechnikát alkalmaztunk. Farmakológiailag izolált serkentő posztszinaptikus áramokat (EPSC) vezettünk el a gyrus dentatus szemcsesejtjeiből. EPSC-ket váltottunk ki (eEPSC) a gyrus dentatus középső molekuláris rétegébe helyezett stimuláló elektróddal, majd egy másik kísérletsorozatban akciós potenciál-független EPSC-ket (mEPSC) regisztráltunk, és mindkét esetben a perfúziós oldaton keresztül bejuttatott AEA hatásait vizsgáltuk. Az AEA szignifikánsan csökkentette az eEPSC-k amplitúdóját és növelte a mEPSC-k frekvenciáját. A hatás megmaradt a CB1R antagonista AM251 jelenlétében, illetve CB1 és TRPV1 receptor knockout egerekből készült szeletekben. Az AEA mEPSC-ken kifejtett hatása kalciummentes ACSF-ben is megfigyelhető volt, ami arra utal, hogy az AEA az intracelluláris kalciumraktárakból szabadít fel kalciumot. Az AEA serkentő szinaptikus transzmisszióra gyakorolt hatásai megmaradtak abban az esetben is, ha a posztszinaptikus sejtbe membrán-impermeábilis kalcium kelátort, K-BAPTA-t juttattunk a patch-pipettán keresztül. A membrán-permeábilis BAPTA-AM viszont kivédte az AEA hatásait. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az AEA támadáspontja preszinaptikus. Tehát az AEA a serkentő terminálisokban TRPV1 és CB1 receptor független módon növeli a reziduális kalciumszintet, ez okozza a spontán vezikulaürülés fokozódását. Ugyanennek eredményeképpen az akciós potenciálok során beáramló kalcium mennyisége lecsökken, ez okozza az eEPSC-kben tapasztalható amplitúdó csökkenést. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Funkcionális Idegtudományok Témavezető: Hájos Norbert E-mail: [email protected]

87


E/VI-8 The effect of endurance exercise and SIRT activation on brain function in rats artificially selected to high or low running capacity Sárga Linda1, Hart Nikolett1, Koltai Erika1, Nyakas Csaba1, Felszeghy Klára1, Marosi Krisztina1, Britton Steve2, Koch Larsson2, Radák Zsolt1 1

Semmelweis University-Education and Sport Sciences, Budapest, Hungary 2 University of Michigan,Ann Arbor, MI, USA

Sirtuins are NAD+-dependent protein deacetylases and suggested regulators of aging, sugar metabolisms and brain function. Resveratrol, an activator of SIRT1 has been shown to reduce plaque pathology in a transgenic model of Alzheimer diseases. It is well known that regula r exercise enhances performa nce a t number of tests including Morris ma z ea nd passive avoidance tests. Aim of the study: We tested the effects of resveratrol on rats selectively bred over 24 generations for intrinsic aerobic high running capacity (HRC) or low running capacity (LRC). The a nima ls were dosed with resvera trol da ily for 4 months. Some of the groups were subjected to treadmill running at 70% of the VO2max.We measured balance using Rotarod test. Changes in behavior were assessed by open field and new object recognition tests. We measured the protein levels (SIRT1, SIRT4, SIRT6, PBEF, OGG1, acetilated tubulin, acetilated lysin) of the brain tissue with western blot and used RT PCR to examine changes in hippocampal mRNA (SIRT1, SIRT4, SIRT6). Results: In open field tests, LCR rats supplemented with resveratrol has increased exploratory behavior. In the new object recognition LCR rats had better performance compared to HCR animals. WB assays show that acetylated lysine and OGG1 levels were decreased in the resveratrol-fed animals. The higher SRT1 deacetylise activity can cause decreased acetylated lysine level (under investigation). On the other hand PBEF level were increased. Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere Témavezető: Radák Zsolt E-mail: [email protected]

88

2010. április 15-16.

E-VII ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Lakatos Péter egyetemi tanár

89


90

2010. április 15-16.

E/VII-1 Ismételt restenosis kialakulása gyógyszerkibocsátó stent beültetés után Berta Balázs, Bárczi György, Becker Dávid, Fülöp Gábor, Gellér László, Jambrik Zoltán, Molnár Levente, Páli Szabolcs, Szabó György, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest A percutan coronaria interventio (PCI) hosszútávú eredményeit jelentősen rontja a beültetett stentek restenosisa (ISR) miatti újabb revascularizációs igény (TLR). Az ismételt restenosis kezelésére jelenleg nincs szakmai ajánlás. Az ISR miatt beültetett gyógyszerkibocsátó stentben (DES) kialakuló ISR incidenciája alacsony, de ennek megoldása komoly szakmai kihívást jelent. Célunk az ISR miatt beültetett DES eredményeinek vizsgálata de novo léziókba implantált DES-ek hosszútávú eredményeinek viszonylatában. A 40,5±17,2 hónapon át követett 493 fős betegpopulációt két betegcsoport alkotta: 216 betegből álló ISR betegcsoport, melyben restenosist mutató BMS miatt történt DES beültetés, illetve a 277 fős de novo betegcsoport, melyben nativ coronariába történt DES beültetés. Eredményeink szerint az ISR csoportban közel kétszer gyakrabban fordult elő ischaemiát provokáló, intervenciót igénylő ISR a de novo csoporthoz képest (11,7% vs. 6,4%, p<0,05). Az összmortalitásban és a stent thrombosis prevalenciában nem volt significans különbség (6,5% vs. 8,4%, p=0,24, illetve 1,2% vs. 3,2%, p=0,14). A restenosis típusa alapján a két csoport között nem volt különbség: 46%-ban fokális, 22%-ban diffúz, 12%-ban diffúzproliferatív, 12%-ban occlusiot okozott. A DES implantáció utáni első restenosisok kezelését tekintve sem volt significans különbség a két csoport között: 42%-ban ballonos tágítással, 42%-ban stent beültetéssel végezték, 7%-ban pedig bypass műtét történt. 7%-ban nem történt ismételt revascularisatio. További utánkövetés során a DES restenosis sikeres megoldása ellenére az ISR csoportban 38%-ba n újra ISR a al kult ki, míg a de novo csoportban nem következett be újabb restenosis. Összefoglalás: A restenotikus lesiok kezelésében a DES hatékony, de magasabb a restenosis ráta a de novo lesiokhoz képest. Az ismételt restenosis intervencióját követően nagy arányban kell számolni újabb visszaszűküléssel. Ennek jövőbeni ellátásában lehet szerepe a gyógyszerkibocsátó ballonnak. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma Témavezető: Merkely Béla E-mail: [email protected]

91


E/VII-2 Aktivált lymphocyta szubpopulációk és CD4+CD25+Foxp3+ regulációs T sejtek megoszlása asthmás terhesek perifériás vérében Bohács Anikó1, Tamási Lilla1, Pállinger Éva2, Cseh Áron3, Stenczer Balázs4, Falus András2, Vásárhelyi Barna3, Rigó János4, Losonczy György1 Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika 2 Genetikai-, Sejt- és Immunbiológiai Intézet 3 I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika 4 I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Budapest 1

Bevezetés: Asthma bronchialeban és terhességben is igazolt az aktivált T lymphocyta szubpopulációk jelenléte a perifériás vérben. A regulációs T sejtek (Treg) központi szereppel bírnak asthmában az allergén indukált effector T lymphocyta proliferációra gyakorolt hatásuk révén, míg terhességben az apai antigéneket is hordozó „szemiallograft” magzattal szembeni perifériás immuntolerancia fenntartásában. Asthmával szövődött terhességben gyakoribbak lehetnek a perinatalis szövődmények, csökkenhet a születési súly. Metodika: Első vizsgálatunkban (1.) mind a terhesség, mind az asthma pathomechanizmusában kulcsfontosságú aktivált T lymphocyta populációk, majd második vizsgálatunkban (2.) a Treg sejtek megoszlását vizsgáltuk I.-II.-III. trimeszterbeli egészséges (ET, n1=13, n2=27) és asthmás (AT, n1=21, n2=53) terhesek, nem terhes egészséges kontrollok (ENT, n1=12, n2=10) és asthmások (ANT, n1=12, n2=48) perifériás vérében flow citometriával. Eredmények: Bizonyos aktivált T lymphocyta szubpopulációk (CD3+CD25+, CD3+CD95+, CD8+CD54+, CD8+CD11b+) nagysága nagyobb volt ANT-ben és ET-ben, mint ENT-ben (p<0,05). Asthmás terhesekben nem észleltük az asthma és terhesség additív hatását, azonban egyes aktivált lymphocyta szubpopulációk (CD3+HLADR+, CD3+CD25+, CD4+CD25+, CD8+CD25+, CD8+CD28+) nagysága és az anyai pulmonalis status, magzati születési súly között indirekt korrreláció (p<0,05) volt kimutatható. Treg sejtek nagyobb arányban (Treg/CD4+) fordultak elő ET-ben, mint ENT-ben [ median (25 és 75 percentil (%): 7.82 (5.27-10.24) vs 4.88 (1.82-6.19)]. AT-ben kisebb Treg arányt mértünk, mint ET-ben [5.53 (2.45-7.83) vs. 7.82 (5.27-10.24)]. Míg ET-ben a Treg sejtek aránya és az újszülött születési súlya pozitív korrelációt (r=0,44, p=0,02) mutatott, addig AT-ben nem volt kimutatható ez az összefüggés. Konklúzió: Az asthmás terhesség alatt mérhető perifériás, felszíni aktivációs markereket hordozó lymphocyta csoportok és regulációs T sejtek arányának változásai befolyásolhatják az intrauterin magzatérést. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Légzőszervi megbetegedések Témavezető: Losonczy György E-mail: [email protected]

92

2010. április 15-16.

E/VII-3 Az adaptív és veleszületett immunitás szisztémás eltérései Crohn beteg gyermekekben Cseh Áron, Molnár Krisztina, Nagy Szakál Dorottya, Szebeni Beáta, Szalay Balázs, Vásárhelyi Barna, Arató András, Veres Gábor Semmelweis Egyetem, I.Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest Bevezetés: A növekvő tendenciát mutató fiatalkori Crohn betegség klinikumában eltéréseket mutat a felnőttkorban jelentkező változathoz képest. Újabban felvetődött, hogy az eltérő klinikum hátterében eltérő immunpathomechanizmus állhat. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt, terápiát még nem kapott, valamint hagyományos és biológiai terápiában részesült Crohn beteg gyermekekben vizsgáljuk mind az adaptív, mind pedig a veleszületett immmunitás eltéréseit. Betegek és módszer: 22 Crohn beteg gyermeket vontunk be vizsgálatunkba. 14 gyermektől a hagyományos terápia megkezdése előtt és (aminoszalicilátok, azatioprin, szteroid) követően az első remisszió alkalmával vettünk mintát. A 14 gyermekből 4 nem került remisszióba hagyományos terpáiára, tőlük további 8 relapszusban lévő gyermekkel együtt IFX kezelés előtt, valamint az első és második IFX kezelés után vettünk mintát. 15 funkcionális hasi fájdalommal kivizsgált egészséges fiatal szolgált kontroll populációként. Perifériás vérmintából áramlási citométerrel határoztuk meg a szerzett immunitás tagjainak, a naív (CD45RA+) és effektor/memória (CD45RO+), Th1 (CXCR3+) és Th2 (CCR4+), IL-17R és IL23-R pozitív CD4 és CD8 limfociták, valamint FoxP3 pozitív regulátoros T sejtek (Treg) arányát.Vizsgáltuk továbbá a veleszületett immunitás tagjainak változásait is, így a természetes ölő (NK, CD3-CD161+) és természetes ölő T-sejtek (NKT, CD3+6b11+) arányát, továbbá a mieloid (mDC, CD11c+) és plazmocitoid (pDC, CD123+) dendritikus sejtek (DC, Lin1-HLA-DR+), és perifériás monociták (CD14+) számát, aktivitását (CD11b, HLA-DR) és Toll-like receptor expresszióját (TLR-2 és TLR-4). Eredmények: Naiv betegekben az adaptív immunitás tagjaiban a periférián Th1 deficienciát és az aktivált limfociták fokozott arányát találtuk. Ezzel együtt az adaptív immunitás sejtjei közül a DC-k és monociták száma, és TLR-2 és TLR-4 expressziója fokozódott. A hagyományos kezelésre remisszióba került gyermekekben a hagyományos kezelés visszaállította a Th1 deficienciát. A hagyományos kezelés ellenére relapszusban lévőkben a TLR-2 és TLR-4 expresszió magasabb volt, és csak IFX kezelés hatására csökkent. Az IFX kezelés ugyanakkor fokozta a Treg sejtek arányát is. Következtetések: Eredményeink alapján a fiatalkori Crohn betegségb hátterében döntően a veleszületett immunitás hibás működése állhat. Ezeket az eltéréseket bizonyos betegekben a hagyományos terápia nem, csak az IFX kezelés képes befolyásolni. Munkánk hozzájárulhat a fiatalkori Crohn betegség pathomechanizmusának jobb megértéséhez. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója Témavezető: Vásárhelyi Barna E-mail: [email protected]

93


E/VII-4 Korszerű glaucoma diagnosztika: A Fourier-domain optikai koherencia tomográfia és a scanning lézer polarimetria diagnosztikai pontosságának összehasonlítása Garas Anita Semmelweis Egyetem, Szemészeti Klinika, Budapest Háttér: A glaucomás károsodás lényege a ganglionsejtek kóros apoptosisa és a következményes irreverzibilis idegrost réteg (RNFL) károsodás. Mivel a progresszió sokáig tünetmentesen zajlik, a korai diagnosztizálás nagy jelentőségű. A scanning lézer polarimetria (GDx-VCC) ma már a korszerű diagnosztika része, ám a jelenleg is fejlesztés alatt álló Fourierdomain optikai koherencia tomográfia (RTVue-OCT) még klinikai kipróbálás alatt áll. Mindkét módszer az RNFL vastagságának mérését teszi lehetővé. Célkitűzés: A papilla körüli RNFL vastagság mérés diagnosztikai pontosságának összehasonlítása az RTVue-100 OCT és a GDx-VCC módszer között. Módszer: Százhetvenhét résztvevő egy-egy szemét vizsgáltuk RTVue-ONH scan felvétellel és GDx-VCC módszerrel. Az egészséges (n=50) és az ocularis hypertenzív (n=28) szemeket normálnak, míg a pre-perimetriás (n=33) és perimetriás glaucomás (n=66) szemeket kórosnak tekintettük. Eredmények: A papilla körüli átlagos RNFL vastagság mérése esetében az RTVue-OCT szenzitivitása (65,7%) magasabb volt (Chi-square test, p=0,002), mint a GDx-VCC módszeré (49,5%). A superior és az inferior mérési területen a két eljárás szenzitivitása között nem volt szignifikáns különbség. A különböző idegrost köteg paraméterek esetében az RTVue-OCT szenzitivitása (63,6% - 84,8%) következetesen mintegy 35%-kal magasabb volt (p<0,001), mint a GDx-VCC módszeré (33,3% - 62,6%). Az RTVue-OCT specificitása 84,6% és 98,7% között, míg a GDx-VCC módszeré 92,3% és 100% között változott. A két eljárás specificitása nem különbözött szignifikánsan, kivéve egyetlen idegrost köteg paramétert (RTVue-OCT: 84,6%; GDx-VCC: 96,2%, p≤0,004). Az RTVue -OCT papilla körüli átlagos RNFL vastagság értéke és a GDx-VCC „nerve fiber indicator” (NFI) értékének diagnosztikai pontossága között nem volt különbség. A műszeresen diagnosztizált glaucomás esetek 84,9%-át mind az RTVue-OCT papilla körüli átlagos RNFL vastagság értéke, mind a GDx-VCC NFI paramétere kimutatta. Következtetés: A két eltérő módszer specificitás értékei hasonlóan magasak. Lokalizált RNFL károsodás esetében az RTVue-OCT szenzitivitása mind statisztikailag, mind klinikailag szignifikánsan jobb, mint a GDx-VCC módszeré. A glaucomás esetek többsége mindkét módszerrel kimutatásra került. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Szemészet Témavezető: Holló Gábor E-mail: [email protected]

94

2010. április 15-16.

E/VII-5 A plazma hősokk protein 70 szintek összefüggnek az atheroszklerózis mértékével perifériás érbetegekben Krepuska Miklós1, Rimely Endre2, Apor Astrid2, Sarkadi Hunor3, Fehérvári Mátyás4, Prohászka Zoltán5, Sótonyi Péter6, Acsády György6, Szeberin Zoltán6 Semmelweis Egyetem 1 Doktori Iskola, 2 Kardiológiai Központ, 3 Központi rezidens, 4 Általános Orvostudományi Kar, 5 III. Belgyógyászati Klinika, 6 Érsebészeti Klinika, Budapest Háttér és célkitűzés: Az atheroszklerózis és szövődményei vezető okai a fejlett országok morbiditásának és mortalitásának. A hősokk protein 70 (hsp 70) a sejtet ért stressz hatására indukálódik. A jelenlegi vizsgálatban a plazma hsp 70 szintjét hasonlítottuk össze az atheroszklerózis mértékével és a kardiovaszkuláris rizikófaktorokkal perifériás érbetegekben. Páciensek és módszerek: 87 műtétre váró alsó végtagi perifériás érbeteg szisztémás atheroszklerózis állapotát ultrahanggal vizsgáltuk. Mértük a carotisok intima-media távolságait (IMT), valamint megszámláltuk a carotisok, a mitrális és aortabillentyű, a hasi aorta és a femoralis artériákban kimutatható calcifikált plakkokat. Anamnézisben fölvettük a kardiovaszkuláris rizikófaktorokat, mértük a body mass indexet (BMI) vizsgáltuk a klinikai laborparamétereket. Az éhomi hsp 70 plazmaszinteket ELISA módszerrel mértük. Fő eredmények: Az érbetegek (14 nő; átlagéletkor 61 év) hsp 70 plazmaszintjének átlaga 0,708ng/ml (SD 0,261). Az IMT-ok átlaga 0,859 (SD 0,266), a calcifikált területek számának átlaga 4,31 (SD 1,868), az átlag BMI 27,3 (SD 4,242) volt. A plazma hsp 70 szint pozitívan korrelált az átlag IMT-vel (r= 0.231; p < 0.05), és a calcifikált területek számával (r= 0.258, p < 0.021) valamint a BMI-vel (r= 0.242 p< 0.025). Megbeszélés: Alsó végtagi perifériás érbetegekben a plazma hősokk protein 70 szintek pozitívan korreláltak az alapbetegség súlyosságának mértékeivel. További vizsgálatok szükségesek atheroszklerózisban a hsp 70 diagnosztikus markerként való vizsgálatára. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Klinikai s kísérletes és angiológai kutatások Témavezető: Sótonyi Péter E-mail: [email protected]

95


E/VII-6 Folyamatos szöveti glukózmonitorozással (CGMS) kombinált vizsgálati eredményeink vesetranszplantált (NTx) gyermekekben Pásti Krisztina, Prókai Ágnes, Pekó Nóra, Reusz György, Sallay Péter, Tulassay Tivadar, Szabó J Attila Semmelweis Egyetem, I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, MTA Kutatólabor, Budapest Bevezetés: A poszttranszplantációs de novo diabetes mellitus a transzplantáció utáni immunszuppresszív kezelés ismert szövődménye. Saját vesetranszplantált betegeink körében végzett felmérésünk alapján a poszttranszplantációs szénhidrát anyagcserezavar előfordulási gyakorisága 30% körüli (ebből 15-16% manifeszt diabetes). Célok: Jelen munkánkban arra a kérdésre kerestük a választ, alkalmas-e a CGMS a transzplantáció utáni szénhidrát anyagcsere pontosabb felmérésére és ad-e új információt az éhomi vércukorszint meghatározáshoz képest. Betegek és módszer: Vizsgálatainkat a SE I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikáján gondozott 20 (12 fiú, 8 lány) 8,5-22 éves (medián: 15,25 év) NTx fiatalon végeztük. Gyógyszeres terápiájuk egy kivételtől eltekintve tacrolimus alapú kombinált kezelés volt. Tacrolimus szintjük minden esetben normál tartományban volt. A vizsgálatot Medtronic minimed CGMS készülékkel végeztük, standard - napi 180 g - szénhidrát tartalmú diéta mellett. Egy reguláris kontroll során éhomi vércukor vizsgálat és orális glukóz tolerancia teszt elvégzése mellett mértük a szöveti glukóz koncentrációt legalább 2 napig, ezzel párhuzamosan kapilláris és vénás vércukor, valamint étkezéshez kapcsolódóan több alkalommal inzulin meghatározás is történt. A vizsgálatra a transzplantáció után 11-85 hónappal került sor. Eredmények: Az éhomi vénás vércukorvizsgálat és az orális glukóz tolerancia teszt alapján a betegek 30%-ánál (6 beteg) észleltünk megzavart szénhidrát anyagcserét (5 IGT, 1 PTDM). A szöveti cukorértékek a vizsgálat ideje alatt jól korreláltak a mért kapilláris vércukor értékekkel. A regisztrált CGMS görbék minden beteg esetén eltértek az anyagcsere egészséges emberek görbéjétől. A vizsgált betegek 35%-ánál fordult elő legalább egy alkalommal hypoglycaemia, a normál tartományt meghaladó szöveti cukorértéket a páciensek 40%-ánál regisztráltunk. A CGMS vizsgálat alatt a betegek 45%-ánál mértünk normál tartományt meghaladó inzulinszintet, de határérték inzulinszint ennél több gyermeknél is előfordult. Összefoglalás: A CGMS alkalmas a transzplantált betegek szénhidrát anyagcseréjének részletes felmérésére. A CGMS segítségével a szénhidrát anyagcsere korai eltérései is feltérképezhetők. A továbbiakban részletes, nagyobb betegszámot magába foglaló vizsgálat szükséges a CGMS pontos szerepének meghatározására. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója Témavezető: Szabó J Attila E-mail: [email protected]

96

2010. április 15-16.

E/VII-7 Levosimendan, mint kémiai preconditionáló szer a májsebészetben Stangl Rita1, Szijártó Attila1, Lotz Gábor 2, Rosero Olivér1, Schneider Ágnes1, Darvas Katalin1 1

Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika, Budapest, Semmelweis Egyetem, II. sz. Patológiai Intézet, Budapest

2

Bevezetés: Portalis kirekesztésben operált májresectiók kapcsán a máj ischaemiás-reperfusiós károsodása jön létre, melynek lokális és szisztémás következményei egyaránt meghatározóak a postoperativ szövődmények szempontjából. Általánosan ajánlott technika még nincsen ezen károsodás mérséklésére, de ismertek hatékony sebésztechnikai manőverek (ú.m.: ischaemiás per-és postconditionálás), melyek műtéti szituációban jól alkalmazhatók. A protektív hatás molekuláris hátterének egyre mélyebb ismerete tette lehetővé célzott farmakológiai módszerek kipróbálását. Kutatócsoportunk korábbi munkájára alapozva, a levosimendan hatását vizsgáltuk máj ischaemiásreperfusiós modellben. A levosimendan a mitochondriális ATP-szenzitív K+-csatornák modulátorként, képes lehet preconditionáláshoz hasonló adaptív mechanizmust indukálására. Pozitív inotróp hatásának köszönhetően alkalmazása hemodinamikailag is előnyös lehet kiterjedt májresectiók kapcsán. Kísérletünk első fázisában, a mikrocirkulációra, a lokális szöveti változásokra és redox-homeostasisra gyakorolt hatásokat vizsgáltuk. Anyagok és Módszer: Hím Wistar patkányokon, két alcsoportban – 1, illetve 24 órával a műtét előtt – levosimendan előkezelést alkalmaztunk, majd 60 perces szegmentális máj-ischaemiát hoztunk létre. A mikrocirkulációs változásokat laser Doppler flowmeterrel (LDF) detektáltuk, majd a reperfúzió 24. órájában morfometriai és immunhisztokémiai vizsgálatok céljából májszövettani-, valamint vérmintavétel történt. A redox homeostasist plazmamintákból és májhomogenizátumból chemiluminescentia segítségével vizsgáltuk. Eredmények: A reperfúziós mikrocirkuláció első óráját leíró értékek (plato maximum, reperfusiós terület), mindkét előkezelt csoportban a szignifikánsan (p=0,002) javultak. Az egynapos előkezelést valamelyest hatásosabbnak láttuk, de a két előkezelt csoport között nem volt szignifikáns különbség. Haematoxilin-eozin festett szövettani metszetek alapján a levosimendan szignifikánsan csökkentette a necrosis mértékét. Csökkent emellett a sinusoideális pangás és a zsíros degeneráció mértéke is. A necroticus zónák további differenciálására és az apoptosis kimutatására TUNEL reakciót használtunk. Az előkezelt csoportokban ezzel alátámasztható volt a necrosis szignifikáns csökkenése, valamint nagyobb számban jelentek meg különálló, apoptosisként értékelhető, TUNELpozitív sejtek. A necroenzimként vizsgált ALT és AST szérum-szintje szintén szignifikánsan csökkent az előkezelt csoportokban. Luminometriás méréseink alapján nem látható szignifikáns különbség az egyes csoportok antioxidáns státusza között. Következtetés: A levosimendan alkalmas vegyületnek tűnik az ischaemia tolerancia növelésére, illetve a szövetkárosodás csökkentésére májresectók kapcsán. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Gasztroenterológia Témavezető: Darvas Katalin E-mail: [email protected]

97


E/VII-8 Surgery and the Vertebral Artery Mihaela Munteanu, Constantin Copotoiu In last years, the vertebro-basilar disease including its treatment is more and more studied. Vertebral artery stenosis seems to be more frequent in women, more frequent on the left side, as well as in patients with high blood pressure or coronary, carotid or peripheral arterial disease. Hyperlipemia was found in most cases. Cervical osteochondrosis, though less frequent, mas also cause extrinsic compression of the vertebral artery. This paper presents the importance and the outcomes of the surgery of the vertebral artery, as related to pre- and postoperative symptoms. Keywords: stenosis, more often on left side, multiple arterial disease, extrinsic compresion Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem

98

2010. április 15-16.

E-VIII ELŐADÁSSZEKCIÓ Elnök: Dr. Cseh Károly egyetemi tanár

99


100

2010. április 15-16.

E/VIII-1 A VEGF G405C and B2AR Q27E polimorfizmusok vizsgálatának prediktív értéke az in-stent restenosis prevalenciájában Bagyura Zsolt, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest Háttér: A stentek használata forradalmasította a koszorúér betegség kezelését. Ennek ellenére a stentelt érszakasz újbóli beszűkülése (restenosis) egyszerű fémstent esetén 1030%-ban következik be, és gyógyszerkibocsájtó stent használata esetén is előfordul. A vaszkuláris endothel növekedési faktornak (VEGF) fontos szerepe van az érképződésben és az endothel proliferációban. A VEGF G405C polimorfizmus pedig a fehérje termelődését határozhatja meg. A béta-2 receptorok (B2AR) Q27E polimorfizmusát az irodalomban kapcsolatba hozták a koszorúér betegség több rizikófaktorával, illetve a coronariasclerosis önálló rizikófaktora is. Metodika: A VEGF és B2ADR polimorfizmusokat real-time PCR-rel határoztuk meg. A szükséges vérmintákat 51 in-stent restenosisos betegtől és 15 korábban stentelt, de nem restenosisos betegtől vettük. A DNS-t Quiagen FlexiGene DNS kittel izoláltuk (Düsseldorf, Németország). Az pontmutációkat real-time PCR-t követő olvadásgörbe-analízissel (VEGF polimorfizmus), és real-time PCR-rel (B2ADR polimorfizmus) határoztuk meg. Eredmények: Az átlag után követési idő 3.1 év volt a kontroll csoportban, míg a restenosis kialakulásáig eltelt idő 1.2 év volt. A két csoport átlagos életkora nem különbözött szignifikánsan (67.7+/-9.2 vs. 63.2+/-9.5). A B2ADR 27 genotípus eloszlása a következő volt százalékos arányban: 16.7 QQ, 33.3 QE, 50.0 EE a kontroll csoportban, és 16.7 QQ, 43.8 QE, 39.6 EE a restenosisos csoportban. (p=NS) A VEGF G405C genotípus eloszlása a következő volt százalékos arányban: 40.9 GG, 50.0 GC, 9.1 CC a kontroll csoportban, míg 52.0 GG, 40.0 GC, 8.0 CC a restenosis csoportban. A két polimorfizmus kombinációja nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között. Következtetések: a VEGF G405C és B2AR Q27C pontmutációk jelentős szerepet játszhatnak a coronariasclerosis kialakulásában, de a két pontmutáció kombinált elemzése nem mutatott szignifikáns prediktív értéket az in-stent restenosis prevalenciájában. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma Témavezető: Merkely Béla E-mail: [email protected]

101


E/VIII-2 Az MHCIII haplotípusok befolyása az MHCII régió 1-es típusú cukorbetegségre hajlamosító hatására Bánlaki Zsófia1, Hosszúfalusi Nóra1, Pánczél Pál1, Hossó Adrienn2, Pozsonyi Éva2, Rajczy Katalin2, Füst Gyögy1, Szilágyi Ágnes1 1

Semmelweis Egyetem, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Kutatólabor, Budapest, 2 Országos Vérellátó Szolgálat, Immungenetikai Laboratórium, Budapest

Az 1-es típusú cukorbetegség (T1D) és a humán fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) régió közötti kapcsolat széles körben vizsgált kutatási téma. Több T1D rizikó és védő HLADR/-DQ haplotípust ismerünk, ám újabb eredmények arra utalnak, hogy az MHCII osztályon kívüli géneknek is szerepük lehet a T1D-re való hajlam kialakulásában. A régióra jellemző úgynevezett kiterjesztett ősi haplotípusok léte azonban nehezíti e gének pontos lokalizálását. Az MHCI és MHCIII osztálybeli gének szerepének felmérésére 42, legalább egy T1D-ben szenvedő gyermekkel rendelkező magyar család tagjaitól gyűjtöttünk mintát. A HLAtipizáláson kívül elvégeztük öt MHCIII régióbeli egypontos nukleotid polimorfizmus, valamint a C4 génszámok meghatározását is. Kontrollnak 48, nem cukorbeteg egyénekből álló magyar család tagjaitól származó mintákat használtunk. Statisztikai elemzéshez transzmissziós disequilibrium tesztet és khi négyzet próbát alkalmaztunk. Eredményeink egyértelműen igazolták a már korábban leírt MHCII osztálybeli gének szerepét, ezenfelül arra a következtetésre jutottunk, hogy az MHCII osztálybeli rizikó haplotípusok, így a HLA-DR*4/-DQ8 T1D-re hajlamosító volta összefügg a kapcsolt MHCIII haplotípusokkal is. Az MHCI osztálybeli génekre vonatkozóan ilyesfajta módosító szerepet nem sikerült igazolnunk. Eredményeinket összegezve valószínűsíthető, hogy az MHCIII régió génjei befolyásolni képesek az MHCII osztálybeli allélok T1D-re való hajlamosító hatását. Ez hozzájárulhat az egyéni T1D-re való hajlam biztosabb predikciójához és a hajlamosító gének azonosításához. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Elméleti és klinikai immunológia Témavezető: Füst György E-mail: [email protected]

102

2010. április 15-16.

E/VIII-3 A GGH –401C>T és az RFC1 80G>A polimorfizmusok klinikai jelentőségének vizsgálata osteosarcomás gyermekeknél Hegyi Márta1, F. Semsei Ágnes2, Cságoly Edit2, Erdélyi Dániel 2, Szalai Csaba 2, Kovács Gábor 1 Semmelweis Egyetem, 1 II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest Semmelweis Egyetem, 2 Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest Bevezetés: A GGH (γ-glutamil-hidroláz) fontos a methotrexát (MTX) sejtből történő eliminációjában. A GGH-401 C>T polimorfizmus T allélja jelenlétében fokozott a génexresszió. A metotrexát transzporter RFC1 (redukált folát carrier) 80G>A polimorfizmusnál az A allélra homozigóta leukémiásokban magasabb MTX szérumszintet és rosszabb prognózist figyeltek meg. Tanulmányunkban a GGH és RFC1 gének polimorfizmusai és a metotrexát-kinetika illetve toxicitás közötti összefüggést kerestük osteosarcomás gyermekekben. Betegek, módszerek: II.sz Gyermekklinikán 1987-2004 között COSS86/COSS96 protokollal kezelt 72 beteg 571 metotrexát blokkját vizsgáltuk. A citosztatikum adását követő 6, 24, 36, 48 órás gyógyszerszinteket, valamint két héten belüli legmagasabb GPT, GGT, bilirubin; legalacsonyabb granulocyta és szérum protein szint értékeket gyűjtöttük össze. A genotípusokat PCR-RFLP módszerrel határoztuk meg. Eredmények: A 48 órás plazma methotrexát szint alacsonyabb a GGH -401TT genotípusú betegekben, mint a C-allélt hordozókban (p=0,0003). Nem találtunk különbséget az RFC1 80AA homozigóta betegek és a G allélt hordozók között. Az RFC1 80AA és GGH401CC+CT genotípusú betegek és a többiek között szignifikáns különbség volt (p=0,0262). A súlyos akut májkárosodás előfordulása ritkább volt a GGH -401TT csoportban (p=0,0033) és szignifikánsan magasabb az RFC1 80AA homozigóta betegeknél, mint a G allélt hordozóknál (p=0,001). A különbség erősödött azoknál a betegeknél, akik RFC1 80AA és GGH-401CC+CT genotípusúak voltak (p=0,00005). Következtetés: A GGH -401TT genotípusú betegek methotrexat-eliminációja gyorsabb és a súlyos mellékhatások előfordulása ritkább, mint a -401CC/CT gyermekeknél. Az RFC1 80A allél jelenléte esetén a súlyos mellékhatások előfordulása gyakoribb és a különbség erősödik, ha a GGH -401TT genotípus védő hatása nincs jelen a betegekben. Eredményeink felvetik a polimorfizmus alapján történő esetleges egyéni gyógyszeradagolás jövőbeli lehetőségét. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Klinikai haematológia kutatások Témavezető: Kovács Gábor E-mail: [email protected]

103


E/VIII-4 Mitokondriális betegek pszichés státuszának és kognitív teljesítményének felmérése Inczédy-Farkas Gabriella1, Mészáros Ágnes2, Andrejkovics Mónika3, Balla Petra3, Gál Anikó1, Reményi Viktória1, Molnár Mária Judit1 Semmelweis Egyetem, 1Molekuláris Neurológiai Klinikai és Kutatási Központ,, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest 3 Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pszichiátriai Tanszék, Debrecen Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinika Neurogenetikai szakrendelésén gondozott mitokondriális DNS (mtDNS) mutációval rendelkező betegek pszichés státuszának és kognitív funkcióinak felmérése. Módszerek: Tíz, genetikailag igazolt mtDNS mutációval rendelkező család 15 tagját vizsgáltuk (átlagéletkor: 38 év). A neuropszichológiai vizsgálat során komplex neuropszichológiai tesztcsomagot alkalmaztunk. A rutin pszichiátriai vizsgálatot önkitöltő kérdőívekkel (Beck, SCL-90-R), valamint a SCID I. és II. diagnosztikai interjúkkal egészítettük ki. A komplex pszichiátriai vizsgálat 10, PMP22 gén mutációval rendelkező herediter sensomotoros neuropathiában szenvedő kontroll betegnél is megtörtént. Eredmények: A pszichátriai vizsgálat során az esetek többségében depresszió és szorongás uralta a klinikai képet. Egyes családokban ezek az eltérések a neurológiai tünetekkel nem rendelkező egyénekben is jelen voltak. Az SCL-90-R kérdőív és a SCID II. interjú eredménye heterogén képet mutatott. A neuropszichológiai vizsgálat során minden betegnél kifejezett kognitív deficitet találtunk. A mitokondriális betegek összesített MAWI értéke 88 pont (minimum: 55, maximum: 114), a verbális profil egy kivétellel szignifikánsan jobbnak bizonyult a performációs profilnál (összesített VQ: 94, PQ: 83). Néhány beteg hosszmetszeti követésére is volt lehetőségünk, amely során már fél év alatt is kifejezett progressziót észleltünk. Diszkusszió: A mtDNS mutációja következtében számos központi idegrendszeri tünetegyüttes kialakulhat a neuronok nagy energiaigénye miatt. Mindez neurológiai és pszichiátriai tünetekben, illetve neuropszichológiai eltérésekben egyaránt megnyilvánulhat. A mitokondriális betegségek relatíve gyakori előfordulása (1:5000) megkívánja a klinikustól, hogy a differenciáldiagnosztika során ezekre is gondoljon, és a farmakoterápia beállítása a kórkép természetéhez igazodva, személyre szabottan történjen. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Klinikai idegtudományok Témavezető: Molnár Mária Judit E-mail: [email protected]

104

2010. április 15-16.

E/VIII-5 A TCF7L2 gén rs7903146 polimorfizmusának összefüggése a 2-es típusú diabétesszel magyar populációban Lukács Krisztina1,2, Hosszúfalusi Nóra3, Pánczél Pál3, Madácsy László1 Semmelweis Egyetem, 1I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest 2 Immungenomika Laboratórium, CellScreen Alkalmazott Kutatási Központ, Budapest Semmelweis Egyetem, 3III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Bevezetés: A 2-es típusú diabétesz akkor alakul ki, ha a béta-sejt diszfunkcióra genetikailag fogékony egyénben környezeti faktorok hatására inzulinrezisztencia lép fel. A betegség poligénes öröklődésmenetet mutat; a genom méretű asszociációs vizsgálatok 18 genetikai lokusz 2-es típusú diabétesszel való összefüggését bizonyították. A metaanalízisek eredménye szerint a legerősebb hajlamosító hatással a TCF7L2 gén rendelkezik. Cél: Vizsgálatunk célja a TCF7L2 gén diabetogén hatásának magyar populációban való felmérése, az egyes allélvariánsok és a betegség-fenotípus összefüggésének elemzése volt. Vizsgálatainkhoz a Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinikáján gondozott 2-es típusú diabéteszes betegek adatait használtuk fel. Módszerek: A TCF7L2 genotípusok meghatározásához az rs7903146 TaqMan® SNP Genotyping Assay-t használtunk. A statisztikai analízist khí-négyzet próbával, ANOVA és Breslow-Day-teszt segítségével végeztük. Eredmények: A TCF7L2 gén rs7903146 polimorfizmusa szoros összefüggést mutatott a 2–es típusú diabétesszel a magyar populációban is [a minor T-allél hordozók esetén az OR (95%CI) 1,40 (1,17-1,68); p=2,69x10-4]. A betegség asszociáció egyaránt kifejezett volt a normál súlyú, a túlsúlyos és az elhízott betegek között (p=0.0015; 0.0088; 0.0448). Bár a T-allél a normál súlyú 2es típusú diabéteszes egyénekben gyakrabban fordult elő, az allélfrekvenciák testsúlykategóriák közötti heterogenitása nem volt kimutatható (p=0,7114; Breslow-Day-teszt). A Tallélt hordozók esetén a betegség diagnóziskor mért HbA1c érték szignifikánsan magasabb volt a homozigóta CC genotípusú betegekhez képest [p=0,0470; TT genotípus esetén 10,26(±3,00)%, CT heterozigótáknál 9,62(±2,49)%, CC homozigótáknál 9,34(±2,28)%]. Következtetés: A TCF7L2 gén rs7903146 polimorfizmus hajlamosító hatással bír a 2-es típusú diabéteszre vonatkozóan a magyar populációban is. A TCF7L2 gén T-allél hordozók magasabb HbA1c értéke a diagnózist megelőző tartósan rosszabb szénhidrát-anyagcsere állapotra utal. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója Témavezető: Madácsy László E-mail: [email protected]

105


E/VIII-6 BCR-ABL kináz domén mutáció kimutatás jelentősége imatinib rezisztens krónikus myeloid leukémiában Meggyesi Nóra1, Bors András1, Halm Gabriella2, Nahajevszky Sarolta2, Lueff Sándor2, Bátai Árpád2, Reményi Péter2, Masszi Tamás2, Tordai Attila1 és Andrikovics Hajnalka1 1

Molekuláris Diagnosztikai Laboratórium, Országos Vérellátó Szolgálat, Budapest, 2 Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztály, Egyesített Szt. István Szt. László Kórház, Budapest Bevezetés: A krónikus myeloid leukémia (CML) standard kezelése az első generációs, célzott BCR-ABL tirozin kináz inhibitor (TKI) imatinib mesylate, azonban a BCR-ABL tirozin kináz domént érintő mutációk imatinib reziszenciát okozhatnak. A második generációs tirozin kináz inhibitorok a dasatinib és a nilotinib nagy valószínűséggel sikeres terápiát jelenthetnek a rezisztens betegek számára. Célkitűzés: Mutáció vizsgálat 71 imatinib rezisztens CML beteg esetében, akik közül 49-en második generációs TKI-kezelést is kaptak. Módszer: Oligonukleotid primereket terveztünk, amelyekkel szelektíven amplifikáltuk a BCR-ABL kináz domént három átfedő fragmensben. Két lépéses, nested PCR reakcióval történő amplifikációt követően direkt szekvenálást végeztünk. Eredmények: A vizsgált 71 beteg imatinib-rezisztens mintája esetén 21-nél (30%) azonosítottunk BCR-ABL KD mutációt. Krónikus fázisban (CP) 32%, akcelerált fázisban (AP) 36%, blasztos fázisban 80%-ban azonosítottunk mutációt. Korai CP-ban a mutációk aránya alacsonyabb volt, mint késői CP-ban (10% vs. 42%). T315I mutáció csak blasztos fázisban fordult elő első generációs TKI-rezisztencia esetén. Második generációs TKIrezisztencia esetén a mutáció spektrum változott és kevesebb típusú mutációt azonosítottunk. 15 nilotinib-rezisztens betegből 7-nél találtunk mutációt (Y253H, T315I, M351T, F359I/V), 14 dasatinib-rezisztens beteg közül pedig 2 esetben találtunk mutációt (E279K, T315I). Az E255V, Y253H és F359V/I mutációkra pozitív betegek kevésbé reagáltak nilotinib-kezelésre. A T315I mutáció krónikus fázisban is megjelent második generációs TKI kezelés során. Imatinib-kezelés során, mutáció-pozitív betegnél nagyobb eséllyel alakult ki szekunder TKI-rezisztenciáért felelős új mutáció, mint mutáció negatív betegeknél. Összefoglalás: TKI-rezisztencia, illetve TKI-váltás esetén mutáció vizsgálat szükséges, mert a különböző mutációk jelenléte eltérően befolyásolhatja a terápiás választ. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Pathobiokémia Témavezető: Tordai Attila E-mail: [email protected]

106

2010. április 15-16.

E/VIII-7 A SNAP25 gén miRNS kötőhely polimorfizmusai a 2-es típusú cukorbetegség lehetséges rizikófaktorai Nagy Réka1, Nagy Géza2, Hu Jimmy1, Sasvári-Székely Mária1, Somogyi Anikó2 1

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, II.sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Háttér: Állatkísérletek tanúsága szerint a SNAP25 (Synaptosomal Associated Protein of 25 kDa) fehérje nemcsak a neurotranszmitterek exocitózisában játszik kulcsszerepet, hanem döntő fontosságú a pancreas béta sejtjeinek inzulin kiválasztásában is. A gén SNP-i és a diabetes mellitus közötti asszociációt ugyanakkor eddig nem elemezték. In silico analízis során a SNAP25 gén 3’ nem átíródó szakaszában (3’ UTR) két SNP-t azonosítottunk, melyek miRNS-ek kötőhelyeit érintik (miR SNP), s ily módon a képződő fehérje mennyiségére vannak hatással. Ez a két polimorfizmus (rs3746544 T/G ill. rs1051312 C/T) egymás közelében helyezkedik el, és két miRNS (miR-510 és miR-641) kötőhelyét érinti. Célkitűzések: (1) Real-time PCR alapú eljárás kidolgozása az rs3746544 és rs1051312 SNP-k genotípus ill. haplotípus elemzésére. (2) A kidolgozott technika alkalmazása egészséges ill. 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő személyek elemzésére, s a kapott eredmények fényében (3) annak eldöntése, hogy kimutatható-e asszociáció a kórkép és a génvariánsok között. Módszerek: A két SNP haplotípusának meghatározása a munkánk során kifejlesztett módszerrel történt. Az új technika megbízhatóságát független módszer (PCR-RFLP) alkalmazásával ellenőriztük. A betegség és a SNAP25 gén polimorfizmusai közötti asszociációt eset–kontroll vizsgálat keretében khi-négyzet statisztikával elemeztük. A két SNP közötti kapcsoltságot a Gold programcsomaggal határoztuk meg. Eredmények: Real-time PCR alapú technikát állítottunk be, mely haplotípus specifikus TaqMan próbák alkalmazásán alapult. Az új, hatékony eljárással ezt követően 457 cukorbetegségben szenvedő ill. 310 egészséges személy geno- és haplotípusát határoztuk meg. Eredményeink alapján a T-C haplotípus a kettes típusú diabetes mellitus-szal szemben védő hatásúnak biznonyult (p < 0,05). A négy variáns közül a C-G haplotípus egyetlen személyben sem fordult elő, a két SNP között mérsékelt kapcsoltság volt kimutatható (Delta = 0,437). Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Pathobiokémia Témavezető: Rónai Zsolt E-mail: [email protected]

107


E/VIII-8 Kandidáns gének nem kódoló régiójában található polimorfizmusok asszociáció vizsgálata depressziós zavarban Pócza Tímea1, Nagy Réka1 1

Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet, Budapest

A depressziós hangulatzavar különböző formái világszerte elterjedtek, élettartam előfordulásuk a felnőtt lakosság körében Magyarországon 16% körüli. Amennyiben a súlyos kedvetlenséggel járó szakaszok közé fokozott izgalmi állapot, túlzott jókedv ékelődik, bipoláris depresszióról beszélünk, ha ez hiányzik, unipoláris a depresszió. Mindkét kórkép poligénes öröklődésű, multifaktoriális, azaz több gén - egyenként kis hatással - és a környezeti faktorok interakciója játszik szerepet kialakulásukban. Ikervizsgálatok alapján a bipoláris depresszió örökölhetősége magasabb, 70-80% körüli, míg az unipolárisé 40-50%. Az újabb genetikai kutatások többnyire a kandidáns gének nem kódoló régiójában található polimorfizmusokra irányulnak. A gének 3’ nem kódoló régiója szolgál a génexpresszió szabályozásában részt vevő miRNS-ek kötőhelyéül. A kötődés szempontjából esszenciális „seed” regióban található polimorfizmusok hatással lehetnek a miRNS-kötődésre, ezáltal a szabályozás minőségére. Ezért genetikai asszociáció vizsgálataink kandidáns polimorfizmusait a depresszióval összefüggésbe hozott gének 3’ nem kódoló régiójából választottuk ki. A gének szelektálása a kapcsoltsági vizsgálatok alapján indikált kromoszómális régiók génjei és a monoamin rendszerekkel összefüggésbe hozható receptorok, transzporterek, enzimek és transzkripciós faktorok génjei közül történt. A gének 3’ nem kódoló régiójából számítógépes adatbázisok segítségével (PolymiRTS, Patrocles) kerestünk egypontos nukleotid polimorfizmusokat (SNP-ket), amelyek lehetséges miRNS kötőhelyet létrehoznak vagy megszüntetnek. A vizsgálandó SNP-k kiválasztása allél frekvencia adatok alapján történt (a ritkább allél minimum 5-10%). A kiválasztott 14 kandidáns SNP elő-tesztelésére TaqMan® OpenArrayTM (Applied Biosystems) rendszert alkalmaztunk 250 kontroll (egyetemisták), és 171 beteg (107 unipoláris és 66 bipoláris depresszió; Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömb Pszichiátriai Osztály) bevonásával. Azon gének közül, ahol az OpenArray eredményessége 70% felett volt, egyedül a KLF11 (Kruppellike factor 11) gén rs7632 polimorfizmusa mutatott szignifikáns asszociációtχ( 2=6,821; p=0,033) az eset-kontroll vizsgálat során. A genotipizáló rendszer megbízhatóságának tesztelésére, illetve a nem értékelhető minták újratipizálására Real Time PCR-t és saját tervezésű PCR-RFLP módszert állítottunk be. A funkcionális vizsgálatok megkezdése előtt megnövelt esetszámmal szeretnénk alátámasztani az asszociációt, amely új kandidáns gént jelenthet a depresszió hátterében. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Pathobiokémia Témavezető: Nemoda Zsófia E-mail: [email protected]

108

2010. április 15-16.

E/VIII-9 A mitochondriális DNS deléciók, mint a primer mitochondriális betegségek molekuláris diagnosztikai kihívásai Reményi Viktória, Gál Anikó, Pentelényi Klára, Zágonyi Kristóf ,Molnár Mária Judit Semmelweis Egyetem, Molekuláris Neurológiai Központ, Budapest Bevezetés: Az mtDNS nt.8470-13447 közötti 4977 bázispár nagyságú mitochondriális DNS (mtDNS) deléció gyerekekben Pearson ill. De Toni Fanconi szindrómát, felnőttekben Kearns Sayre szindrómát ill. progressiv ophthalmoplegia externát eredményez. Idős egyének vérében is kimutatható kis heteroplazmia (HP) arányban ez a deléció. Neurodegenerativ betegségekben (pl. Parkinson és Alzheimer kór, ALS) a mitochondriumok másodlagosan károsodnak, és az agyban gyakran kimutatható az mtDNS4977 deléciója. Multiplex mtDNS deléciók az intergenomiális kommunikáció zavar következtében jönnek létre, de autoimmun betegségek is eredményezhetik azt. Célok: az mtDNS deléciók diagnosztikus értékének validálása primer mitochondriális betegségben, illetve monogénes és poligénes neurodegenerativ betegségekben szenvedőknél. Módszerek: A vérből/izomból izolált mtDNS delécióit vizsgáltuk long PCR- el (nt. 8232 – 16496 közötti amplifikációval) 513 feltételezetten mitochondriális betegen (életkor: 78 és 10 év között), 50 Huntigton kóros betegen (életkor: 80 és 7 év között) valamint 50 Parkinsonos (életkor: 85 és 27 év között) betegben. A vad és mutáns mtDNS arányát (heteroplasmia) Quantity One software-el határoztuk meg. Eredmények: A feltételezetten mitochondriális betegségben szenvedők között 34 esetben egyes, 10 esetben multiplex mtDNS deléció igazolódott. Az egyes deléciók HP aránya 2570% között volt. Az egyes delécióval rendelkező betegek közül 6-nak volt típusos deléciós klinikai képe. A multiplex delécióval rendelkező mitochondriális betegek közül 3-nál igazoltuk a nukleáris genom mtDNS szabályozó génjének mutációját. A Huntigton kóros betegek között 8 esetben egyes, 2-ben multiplex deléciót találtunk kis HP arányban. A Parkinson kóros esetekben is döntően az egyes mtDNS4977 deléció volt jelen relative kis HP arányban. Következtetések: a mitochondriális betegségek molekuláris diagnosztikája során talált egyes és többes mtDNS deléciók önmagukban nem elegendőek a primer mitochondriális betegség diagnózisának felállításához. A klinikai kép, a családi szegregáció mintázat és a HP ismerete segíthet a kérdés eldöntésében. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Klinikai idegtudományok Témavezető: Molnár Mária Judit E-mail: [email protected]

109


E/VIII-10 A heroinfüggőség genetikai rizikófaktorai: a dopaminerg polimorfizmusok eset-kontroll vizsgálata Vereczkei Andrea Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Pathobiokémiai Intézet, Budapest A kábítószer-függőség napjaink legégetőbb társadalmi problémái közé tartozik. Egyre szélesebb körben elfogadott az a nézet, amely szerint a kábítószer-függőség kialakulásában a környezeti hatások mellett genetikai tényezők, illetve ezek interakciói is szerepet játszanak. Klasszikus genetikai tanulmányok (család-, iker- és adoptációs vizsgálatok) alapján az öröklött faktorok szerepe az addikció kialakulásában 40-60%-ra tehető (Uhl és mtsai, 2002). Habár korábbi tanulmányok kimutatták, hogy több génnek is szerepe lehet a függőség kialakulásában, ezen géneknek önmagukban kis hatásuk van. Mivel a dopaminerg rendszer az agy jutalmazó központjának része, ezért a neurotranszmisszióban részt vevő receptorok génjeit a függőség kandidáns génjeinek tartják. Vizsgálataink célja a függőség kialakulását esetlegesen befolyásoló genetikai rizikófaktorok felderítése, ezen belül elsősorban az agyi jutalmazási (reward) rendszerhez kapcsolódó dopaminerg receptor gének szerepének tisztázása. Eset-kontroll vizsgálatunkban elsősorban dopamin-kapcsolt gének polimorfizmusait vizsgáltuk 303 heroinfüggő és 555 egészséges kontroll összehasonlításával. A vizsgált polimorfizmusok a dopamin D4-es receptor gén (DRD4) kódoló régiójának (3-as exon VNTR – változó számú egymás után ismétlődő régiók), illetve 5’ régiójának (-521CT, -616CG, -615AG SNP-k - egypontos nukleotid variációk - és a 120 bázispár duplikáció) polimorfizmusai; a dopamin transzporter (DAT) 3’ VNTR és 8-as intron VNTR polimorfizmusai; a katekol-O-metiltranszferáz (COMT) 158 AG SNP polimorfizmusa; illetve a dopamin D2-es receptor (DRD2) TaqIA, TaqIB és TaqID polimorfizmusai. Eredményeink alapján a vizsgált polimorfizmusok megfelelnek a Hardy-Weinberg egyensúlynak. Az eset-kontroll elemzés eredményei azt mutatták, hogy a dopamin D2-es receptor gén két polimorfizmusa – melyek valójában a szomszédos ANKK1 génben találhatók – szignifikáns asszociációt mutattak a heroinfüggőséggel. Hasonló összefüggést találtunk a dopamin transzporter 8-as intronjában található hosszúság-polimorfizmus vonatkozásában is. A többi polimorfizmus esetében nem találtunk szignifikáns eltérést a heroinfüggő csoport és a kontroll csoport genotípus gyakoriságai között. Mindezek alapján vizsgálataink alátámasztották a dopaminerg rendszer kandidáns polimorfizmusainak szerepét a heroinfüggőség kialakításában, és a nagy esetszám (N=853) eredményeképp a fő hatások pontosítása is lehetségessé vált. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Pathobiokémia Témavezető: Sasvári Mária E-mail: [email protected]

110

2010. április 15-16.

P-I POSZTERSZEKCIÓ Elnök: Dr. Tímár József egyetemi tanár Dr. Merkely Béla egyetemi tanár

111


112

2010. április 15-16.

P/I-1 Host eredetű faktorok szerepe a humán melanómák áttétképzésben Barbai Tamás, Tímár József , Rásó Erzsébet Semmelweis Egyetem, II. Patológiai Intézet, Budapest A tumorok által okozott halálozás döntő részéért felelős áttétek keletkezésének megértése, esetleges előrejelzése kapcsán egyre inkább előtérbe kerülnek a tumorok mikrokörnyezetében bekövetkező változások, melyek hatása legalább olyan messzemenő következményekkel járhat mint a tumorokban fellelhető szerzett vagy örökletes változások. Munkacsoportunk által alkalmazott vizsgálattal arra a kérdésre próbáltunk választ adni, melyek azok a változások, melyek a humán melanómák progressziója során a gazdaszervezet oldalán jelennek meg. A tumor környezete áttétképzésben betöltött szerepének vizsgálatára beállítottunk egy olyan állatmodellt, amely alkalmas az áttétképzésben szerepet játszó tumor ill. host/környezet (stróma) eredetű faktorok elkülönítésére. Humán melanóma sejtvonalak szuszpenzióját (HT168M1, HT199,WM 983) egyidejűleg kifejlett és újszülött scid egerekbe implantálva mindkét hostban kialakul primer tumor, de áttétképzést csak az újszülöttbe oltott tumorok esetén tapasztalunk. Mivel ebben a xenograft modellben a tumor humán eredetű, a strómális komponensek pedig a gazdaszervezetből származnak, megfelelően host-specifikus próbákat tartalmazó DNS chip-ek segítségével külön vizsgálhatjuk a „tumor” gazdaszervezetből származó ill. a humán tumorból származó különbségeit, összehasonlítva az áttétképző (újszülöttbe implantált tumor) és a nem áttétképző (kifejlett állatba implantált tumor) primer tumorból származó gének expressziós mintázatát. Az összehasonlítást a fentieknek megfelelően az Agilent 20,000 egér gén expresszióját meghatározó Agilent Mouse Oligo Microarray ill. a 41,000 humán gént meghatározó Whole Genome Oligo Microarray segítségével végeztük el. A leolvasást követően a továbbiakban csak azon gének kiértékelésével foglalkoztunk, amelyek változása mindegyik sejtvonal esetén azonos irányú volt (up vagy down) és legalább kétszeres különbséget mutatott. Az első közelítésben háromezernél is több gén közül további válogatás alapja azon gének változása volt, amelyek azonos korú, de egészséges újszülött állat megfelelő normál szöveti környezetéből vett mintájának expressziós pattern-jétől is szignifikánsan eltérőnek tekinthető változást mutatott (az életkorból származó különbség kiszűrése). 11 olyan gén részletes vizsgálatát kezdtük el, amelyek egy részének funkciója még nem ismert. Célunk ezek szerkezetének, funkciójának és a melanómák áttétképzésében játszott szerepének tisztázása. A nevesíthető gének közül 162-es Transzmembrán protein, a DEAD box 60 polipeptid és a ceramid szintáz bizonyult ígéretesnek a további vizsgálatok számára. Humán homológjaik áttétképzésben betöltött szerepének vizsgálata folyamatban van. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Dr. Rásó Erzsébet E-mail: [email protected]

113


P/I-2 Terhességben elkülönül a kilégzett levegő szagmintázata Bikov András, Lázár Zsófia Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, Budapest Bevezetés: Ismert, hogy terhességben fokozódik a szervezet metabolizmusa és az oxidatív stressz, mely mérhető a vér- és vizeletmintákban és feltehetően a kilégzett levegőben is, ugyanakkor a kilégzett levegő mintáival foglalkozó tanulmányok száma terhességben csekély. A fokozott metabolizmus ismerten megváltozatja a kilégzett levegő illékony molekuláinak (volatile organic compounds, VOC) mintázatát. Az elektronikus orr alkalmas műszer arra, hogy különböző szagmintázatokat különítsen el egymástól. Módszerek: A vizsgálatba 38 nem dohányzó, egészséges nőt vontunk be (20 terhes, 3. trimeszter, 31±4 év; illetve 18 nem terhes, 30±7 év). Az alanyok VOC-filteren történő mély belégzést követően egy ellenállással szemben, rögzített sebességgel lélegeztek ki, miközben az anatómiai holtteret elkülönítettük, és az alveoláris teret vizsgáltuk. A szagmintázatokat főkomponens analízissel elemeztük, és a továbbiakban a három legnagyobb Eigen-értékű faktort használtuk. A csoportok elkülönülését t-próbával vizsgáltuk, a szagmintázatokat összefüggését a terhességi hetekkel és a ciklus napjával Pearson-korrelációval elemeztük. Eredmények: A két csoport szagmintázata szignifikánsan eltért egymástól (faktor 2, p=0,03). Nem volt szignifikáns az összefüggés a szagmintázat és a terhességi hét (p=0,20), valamint a ciklus napja (p=0,28) között. Következtetések: A terhesek kilégzett levegőjének szagmintázata elkülönült a nem terhesekétől, mely feltehetően a terhesség utolsó időszakában jellemző fokozott metabolizmus és oxidatív stressz jelenlétét igazolja. Doktori Iskola: Klinikai orvostudományok Program: Légzőszervi megbetegedések Témavezető: Horváth Ildikó E-mail: [email protected]

114

2010. április 15-16.

P/I-3 GST és CCR5 gének polimorfizmusainak vizsgálata gyermekkori akut limfoid leukémia kialakulásában magyar populáción Csorba Orsolya1, F.Semsei Ágnes1, Erdélyi Dániel1,4, Barabás Eszter1, Sándorné Vángor Mónika1, Schermann Géza1, Hadadi Éva2, Virág Viktor1,2, Falus András1, Szalai Csaba3 1

Semmelweis Egyetem, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, Budapest 2 Csertex Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., Budapest 3 Heim Pál Gyermekkórház, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, II.sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest

A glutation-S-transzferáz (GST) gének a szervezetben képződött karcinogének és néhány kemoterápiás gyógyszercsoport metabolizmusában játszanak fontos szerepet, míg a C-C kemokin receptor 5 (CCR5) gén olyan transzmembrán fehérjét kódol, amely szerepet játszik a leukémiás sejtek szöveti infiltrációjában. A fenti gének funkcionális polimorfizmusai gyakoriak a humán populációban és befolyásolhatják az akut limfoid leukémiára (ALL) való hajlamot, valamint a kemoterápiás kezelésre adott választ. A témával foglalkozó tanulmányok egyik csoportja kizárja, másik pedig hangsúlyozza az ALL-re való hajlam kialakulásában a GST és CCR5 gének variációinak jelentőségét. Az ellentmondásos eredmények felvetették a magyar populáció vizsgálatát is. Munkánk során a GSTT1 és a GSTM1 gének inaktív null variánsai valamint a CCR5∆32 polimorfizmusa, ill. genotípus kombinációik és a magyar gyermekpopuláció ALL-re való hajlama közötti összefüggéseket vizsgáltuk. A vizsgálatba 455, 1980 és 2005 között diagnosztizált ALL-es gyermeket és 359 egészséges kontrollt vontunk be. Az izolált DNS minták genotipizálását PCR reakciót követő gélelektroforézis segítségével végeztük. Adataink alapján a GSTM1 gén null mutációjára homozigóta leukémiás és kontroll populáció között nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést (54,6% vs. 51,6%; p=0,399; OR=1,127 (0,854-1,487); CI=95%). A GSTT1 gén null mutációjára homozigótákat összehasonlítva 25,0% vs. 18.6% (egészséges vs. beteg; p=0,035; OR=0,697 (0,498-0,975); CI=95%) eredményt kaptuk, mely alapján a GSTT1 hiánya védhet az ALL kialakulása ellen. A CCR5∆32 polimorfizmus esetében nem tértek el a beteg és kontroll populációk közötti deléciós allélgyakorisági értékek (8,8% vs. 8,8%; p=0,996; OR=1,0008 (0,703-1,424)). Két gén inaktív variánsait együtt vizsgálva - GSTT1 és GSTM1, illetve GSTM1 és CCR5 - nem tapasztaltunk szignifikáns eltérést a beteg és kontroll csoport között. Nem találtunk összefüggést a vizsgált genotípusok, a betegség alcsoportjai és különböző klinikai, laboratóriumi paraméterek között. Összefoglalva, eredményeink alapján feltételezhető, hogy magyar populációban a GSTT1 gén hiánya csökkentheti az ALL kialakulásának kockázatát. A GSTM1 és CCR5∆32 génpolimorfizmusok ill. a tanulmányozott genotípus kombinációk nem befolyásolták az általunk vizsgált populáción a betegségre való hajlamot. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai Témavezető: Szalai Csaba E-mail: [email protected]

115


P/I-4 A herediter angioödémás gyermekek kezelésével szerzett tapasztalataink – Mikor, mit és hogyan? Csuka Dorottya, Varga Lilian, Füst György, Farkas Henriette Semmelweis Egyetem, III. számú Belgyógyászati Klinika, Budapest Előzmény: A C1-inhibitor (C1-INH) hiányában kialakuló herediter angioödéma (HANO) ritka, de életveszélyes kórkép. A gyermekkor különösen veszélyes időszak a fiziológiás változások (endokrin, mentális, testi), mint rohamot kiváltó tényezők miatt. A HANO-s betegek terápiája a megelőzést, illetve a kialakult ödémás rohamok kezelését foglalja magába. A HANO-protokollok eltérnek a hosszú távú profilaxis indikációját illetően, elsődleges választásként az antifibrinolitikumokat ajánlják gyermekek kezelésére, és az attenuált androgéneket nem javasolják mellékhatásaik miatt. Célok: A gyermekek megelőző kezelésére alkalmazott terápiák hatékonyságának és mellékhatásainak elemzése. Módszerek: Retrospektív elemzést végeztünk a HANO Központban gyermekként diagnosztizált 49 beteg (23 fiú, 26 lány; medián kor a diagnóziskor: 6 [4-11] év) bevonásával. A nyomonkövetés során, amely a diagnózistól a betegek 18-éves koráig tartó időszakot ölelte fel, elemeztük klinikai (rohamok gyakorisága és lokalizációja, kezelés típusa és dózisa) és laboratóriumi (vérkép, májenzimek, szérum lipidek, C1-INH koncentráció és aktivitás, C4 szint) paramétereiket. Eredmények: A diagnózis után 30 beteg nem igényelt kezelést, 9 betegnél vezettünk be antifibrinolitikumokkal hosszú távú megelőző kezelést és 10 beteg kapott intermittáló tranexámsav profilaxist. Fél-1 év elteltével, elemezve a tünetek gyakoriságát és súlyosságát, a laborparamétereket valamint a mellékhatásokat, 34 esetben nem kellett a terápián módosítani. 15 esetben mellékhatás, vagy hatástalanság miatt más terápiát kellett bevezetni, illetve módosítani. A kezelés 2. évben 4 tranexámsavat szedő beteget kellett danazolra átállítani, a terápia nem kielégítő hatása miatt. 3 esetben intermittáló kezelésként C1-INH koncentrátumot alkalmaztunk jó effektivitással. A hét, hosszú távú danazol profilaxisra állított beteg esetében a kezelés 1. évében szignifikánsan (p=0.0156) csökkent az összrohamszám a kezelés előtti évhez képest, de a terápia során fokozatosan újból szignifikánsan (p=0.0336) nőtt a rohamok száma. Következtetés: HANO-s gyermekek kezelésében elengedhetetlen a szoros és rendszeres nyomonkövetés, valamint az egyénre szabott kezelés. Tapasztalataink szerint a tranexámsav hatékonysága nem minden esetben kielégítő. A danazol potenciális alternatíva lehet a gyermekek kezelésére, de a C1-INH koncentrátummal történő intermittáló profilaxis is ideális kezelési lehetőség. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Klinikai és kísérletes kardiológia / atherosclerosis Témavezető: Farkas Henriette, Prohászka Zoltán E-mail: [email protected]

116

2010. április 15-16.

P/I-5 Hepatokarcinogenezis matrilin-2 hiányos egerekben Fullár Alexandra, Baghy Kornélia Semmelweis Egyetem, I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest Bevezetés: A sejt közötti állomány egyik jelentős fehérjéje a matrilin-2, szinte minden szövettípusban megtalálható a bazális membrán alkotórészeként. Humán májrákokban megfigyelték, hogy a matrilin-2 mennyisége mind fehérje, mind RNS-szinten megemelkedik. Mivel a molekula szerepe a májrákok kialakulásában tisztázatlan, in vivo kísérleti rendszert hoztunk létre, ahol matrilin-2 hiányos egerekben dietil-nitrózaminnal (DEN) májrákot indukáltunk. Célok: Célunk az volt, hogy megállapítsuk a matrilin-2 hiánya hogyan befolyásolja a hepatokarcinogenezis folyamatát? Anyag és módszer: 129SV egértörzsben a matrilin-2 gén 2A,B exonjának kiütésével homozigóta matrilin-2 -/- egereket hoztak létre. A hepatokarcinogenezis indukálásához 10 vad típusú és 10 matrilin-2 -/- egeret 10 µg/testtömeg g koncentrációjú dietil-nitrózaminnal kezeltük intraperitoneálisan, 15 napos korukban. Az egerek máját 10 hónappal az oltás után vizsgáltuk. A matrilin-2 hepatokarcinogenezisben betöltött szerepének felderítéséhez génexpressziós array, real time RT-PCR, immunoblot és immunhisztokémiai módszereket használunk. Eredmények: A belső szervek morfológiáját és működését nem változtatta meg a fehérje hiánya. A vizsgálati periódus során sem a vad típusú, sem a matrilin-2 -/- kezeletlen kontroll állatokban nem találtunk májdaganatokat. Tíz hónappal a DEN kezelést követően minden matrilin-2 -/- egér májában szabad szemmel látható daganatokat figyeltünk meg, szemben a vad típusú csoporttal, ahol a DEN hatására csak az egerek 75%-ában keletkezett tumor. Mind az egy májra eső átlagos tumor szám, mind a májtömeg testtömeghez viszonyított százalékos aránya jóval magasabb a módosított törzsben és az eredmények statisztikailag szignifikánsak. Az események hátterében meghúzódó folyamatok tisztázására számos a daganatok kialakulásában és progressziójában szerepet játszó jelátviteli molekulát vizsgáltunk. Ezek az eredmények a MAPK jelátviteli út kitüntetett szerepére hívják fel a figyelmet. Feltűnő volt, hogy a p21 CDK gátló fehérje mennyisége a DEN kezelést követően a marilin-2 -/egerekben kevésbé fokozódik, mint a kontrollokéban, ami szerepet játszhat a sejtciklus fokozottabb aktivitásában. További kísérleteinkben választ keresünk arra, hogyan fejti ki hatását a matrilin-2 hiánya a jelátvitelre és kísérleteket végzünk eddigi eredményeink megerősítésére. Doktori Iskola: Patológiai orvostudományok Program: Onkológia Témavezető: Kovalszky Ilona E-mail: [email protected]

117


P/I-6 Proarrythmiás faktorok mérése válogatott triatlonisták terheléses vizsgálata során Komka Zsolt1, Bosnyák Edit2, Trájer Emese2, Udvardy Anna1, Major Zsuzsanna1, Tóth Miklós2, Pavlik Gábor2 1

Semmelweis Egyetem Doktori Iskola, Budapest Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Egészségtudományi és Sportorvosi Tanszék, Budapest

2

Előzmények: Munkacsoportunk sportolók kardiovaszkuláris (CV) felmérésével foglalkozik. Célunk olyan CV faktorok vizsgálata, melyek proarrythmiás hatásúak lehetnek sportolóknál, illetve összefüggésbe hozhatók hirtelen szívhalál kialakulásával. Ezen vizsgált paraméterek a jövőben akár szűrő jelleggel is alkalmazhatóak lehetnek. Módszerek: 25 válogatott szintű triatlonista (15ffi, 10nő; átlag 23,04év) és 15 kontroll személy (10ffi, 5nő, átlag 24,55év) vett részt a vizsgálatban. A futószalagos vizsgálat során vita maxima típusú terhelést használtunk teljes kifulladásig. EKG felvételeket készítettünk nyugalomban(R), a terhelés maximumán(Tmax), és a restitúció 5.(T5), 10.(T10) és a 30.(T30) percekben egy saját fejlesztésű EKG elemző szoftver segítségével. Mindenkiről szívultrahang készült futás előtt, nyugalomban. A terhelés alatt monitoroztuk a szívfrekvenciát és a gázcsere mutatókat. Eredmények: Szívultrahang során az ejectios frakció 52% vs 49%, az interventricularis septum vastagság systoléban 11,9mm vs 10,3mm, diastoléban 8,2mm vs 6,9mm volt.A VO2max (ml/kg/min) sportolóknál 59,4+/-6,7,a kontrollcsoportnál 46,7+/-9,3.A QT-diszperzió (QTdisp), amely a korai repolarizáció térbeli inhomogenitását jelzi, sportolóknál nagyobbnak bizonyult R, T10 és T30 időpontokban, mint a kontrolloknál (R:38,7ms vs 18,8ms; T10:29,8ms vs 17,4ms; T30:30,3ms vs 19,4ms).Azonban a Tmax és T5 értékek nem különböztek a két populációban (Tmax:18,9ms vs 20,1ms; T5:24,7ms vs 23,8ms).A nemi megoszlás tekintetében a QT-diszperzió szignifikánsan magasabb volt a női sportolóknál, a kontroll csoportban ilyen összefüggés nem igazolódott. A rövid időtartamú QT-variabilitás, mely a paraszimpatikus tónussal függ össze, szintén nagyobb értékeket mutatott a sportolóknál a kontrollokéhoz képest (R:62,5ms vs 24,2ms; Tmax:10,7ms vs 2,6ms; T5:5,7ms vs 2,1ms; T10:4,3ms vs 2,1ms; T30:21,6ms vs 6,3ms). Következtetés: A vizsgált populációban nem találtunk összefüggést az echo paraméterek és az EKG eltérések között. Sportolóknál magasabb QTdiszperzió értékeket mutattunk ki nyugalomban és késői restitúcióban. Ezek az eredmények magyarázhatják, hogy a sportszív inkább terhelés után és nyugalomban hajlamos ritmuszavarra. Terhelés maximumán ezek az arrythmogén tényezők csökkennek. A QTdiszperzió a méréseink szerint női sportolóknál magasabb. Ez az eredmény felveti a kérdést, hogy miért gyakoribb férfi sportolók körében a hirtelen szívhalál? Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma Témavezető: Horkay Ferenc E-mail: [email protected]

118

2010. április 15-16.

P/I-7 Genetikai varianciák és hemodinamikai változások összefüggéseinek vizsgálata élsportolókban Lux Árpád1, Balogh Júlia1, Varga Zsuzsanna1, Merkely Béla1, Szelid Zsolt1 1

Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest

Bevezetés: A keringési rendszerrel összefüggésbe hozható genetikai varianciák befolyásolhatják az élsportolók teljesítményét, és elképzelhető, hogy a hirtelen szívhalál kialakulásában is szerepet játszanak. A béta-2 adrenerg receptor (ADRB2) Gln27Glu polimorfizmusa például a Glu homozigóták esetében fokozza a receptor agonista-mediált deszenzitizációját, és szerepet játszhat a nyugalmi és a fizikai aktivitást követő hemodinamikai változásokban. Módszerek: Klinikánkon 2009 júniusa óta végezzük élsportolók prospektív kardiovaszkuláris szűrését, melynek első fázisában élsportoló vízilabdázók vizsgálatára került sor (n=15 ffi, n=14 nő). A felmérés során vett perifériás vér mononukleáris sejtjeiből DNS-t izoláltunk. Mintáinkban spektrofotometriás minőségellenőrzést követően RT-PCR (TaqMan SNP Genotyping Assays) segítségével a sportolói teljesítménnyel és hirtelen szívhalállal összefüggésbe hozható gének, többek közt az ADRB2 gén polimorfizmusait vizsgáltuk. Eredmények: A nyugalmi szívfrekvencia szignifikáns különbséget mutatott a nemek között, a nőkben 58±8/perc (átlag±SD), a férfiakban pedig 68±9/perc (átlag±SD, p<0.05). A Gln27 homozigóták aránya az összes vizsgált sportoló közül 38%, a genotípus tekintetében nem volt különbség a nemek között. A Gln27 homozigóták nyugalmi szívfrekvenciája 59±8/perc (átlag±SD), a Gln27Glu hetero- és Glu27 homozigótáké pedig 67±10/perc (átlag±SD, p<0.02). A Glu27 homozigóták aránya csupán 9% volt. A vizsgálatban részt vevő sportolók genotípusát összevetettük a nemzetközi Hapmap adatbázisban publikált európai fehér populációéval, amelyben a Glu27 homozigóták aránya gyakoribb volt (P<0.015). Összefoglalás: A Gln27Glu SNP-nek jelentős hatása van az élsportolók nyugalmi szívfrekvenciájára. Ennek pontos mértékét és prognosztikai jelentőségét a szűrésen résztvevő összes élsportoló genotipizálásával és szoros utánkövetésével tervezzük vizsgálni. Doktori Iskola: Elméleti orvsotudományok Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma Témavezető: Szelid Zsolt E-mail: [email protected]

119


P/I-8 Kimutatható-e összefüggés az autonóm funkció és a diurnális vérnyomásváltozások között csökkent glukóztoleranciájú egyénekben? Németh Nóra1, Putz Zsuzsanna1,2, Tabák Gy. Ádám1, Istenes Ildikó1, Martos Tímea1, Körei Anna1, Hermányi Zsolt1,2, Keresztes Katalin1, Jermendy György2, Kempler Péter1 1

Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. Belgyógyászati Osztály, Budapest

2

Az autonóm neuropathia és a cirkadián vérnyomásváltozások összefüggését vizsgálva ismertté vált, hogy a vérnyomás diurnális ritmusának megváltozása cukorbetegekben részben az autonóm neuropathia jelenlétével függ össze. Jelen tanulmányunk célja annak megállapítása volt, hogy csökkent glukóztolernacia (IGT) stádiumában igazolható-e összefüggés az autonóm funkció zavara és az ABPMparaméterek között. Keresztmetszeti tanulmányukban 46 IGT-s egyént (életkor: 53,04±11,10 év, éhomi vércukor: 5,40±0,57 mmol/l; 120 perces vércukor: 8,61±1,01 mmol/l; HbA1c: 5,97±0,38 %; x±SD) és 45 kontroll személyt (életkor: 55,84±11,41 év) vizsgáltunk. A kardiovaszkuláris autonóm neuropathia kimutatására a Ewing-féle öt standard kardiovaszkuláris reflextesztet alkalmaztuk. Az ABPM-paraméterek közül a szisztolés és diasztolés átlagvérnyomásokat (RRS, RRD) és a szisztolés és diasztolés diurnális indexeket (DIS, DID) értékeltük. Az IGT-s csoportban (versus kontroll egyének) a kardiovaszkuláris reflextesztek közül a mélylégzést kísérő szívfrekvencia-változás (11,9±5,7 vs. 19,5±4,1 ütés/min; p=0,0001) és a Valsalva-hányados (1,23±0,25 vs. 1,46±0,22; p=0,0001) kisebb, a felállást követő szisztolés vérnyomáscsökkenés nagyobb (4,3±5,7 vs. 0,6±2,0 Hgmm; p=0,0001), a tartós kézizomfeszülést kísérő diasztolés vérnyomás-növekedés pedig alacsonyabb (19,9±7,9 vs. 23,7±6,1 Hgmm; p=0,012) volt. A szisztolés diurnális index (DIS) (9,58 vs. 13,70; p=0,003) és a diasztolés diurnális index (DID) (15,49 vs. 18,93; p=0,09) csökkenése egyaránt kimutatható volt az IGT csoportban összehasonlítva a kontroll csoporttal. A 24 órás szisztolés és diasztolés átlag vérnyomásértékek tekintetében nem volt lényeges különbség a két csoport között. Az IGT csoportban az autonóm funkciót jellemző paraméterek és a 24 órás vérnyomásprofil között korreláció nem volt igazolható. Adataink alapján a kardiovaszkuláris autonóm neuropathia fennállása csökkent glukóztoleranciában szenvedő betegekben összefügg a cirkadián vérnyomásváltozások beszűkülésével. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai Témavezető: Kempler Péter E-mail: [email protected]

120

2010. április 15-16.

P/I-9 Mátrix-metalloproteáz enzimek szerepének vizsgálata a sportszív kialakulásában Sax Balázs, Vágó Hajnalka, Tóth Attila, Takács Péter, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Kardiológiai Központ, Budapest A hosszútávon fokozott fizikai terhelésnek kitett élsportolók szívében az adaptáció részeként hipertrófia és kamratágulat alakulhat ki. Ezen parafiziológiás változások létrejöttében szerepet játszhatnak az extracelluláris mátrix anyagcseréjét irányító mátrixmetalloproteáz (MMP) enzimek. A kollagén-anyagcsere két kulcsenzimének, az MMP-2 és MMP-9 zselatinázoknak a sportszív kialakulásában betöltött szerepét kívántuk vizsgálni azok plazmaszintjének mérésével, valamint a bal kamrai tömeg és térfogat paramétereivel való korreláció keresésével férfi válogatott vízilabda-játékosoknál (n=20) és azonos korú, aktívan nem sportoló kontrolloknál (n=16). Eredményeink szerint az élsportolóknál mind az MMP-2 (átlag±SEM: 1230±29vs. 1092±22 ng/ml, p<0,03), mind az MMP-9 (63±7vs. 35±8 ng/ml, p<0,01) plazmaszintje szignifikánsan magasabb volt. A sportolóknál szív MRI vizsgálattal a kontrollhoz képest jelentősen magasabb testfelületre korrigált bal kamrai izomtömeget (LVMi: 76±5 vs. 60±3 g/m2, p<0,01), valamint végdiasztolés (LVEDVi: 127±4 vs. 95±2 ml/m2, p<0,01) és végszisztolés (LVESVi: 55±2 vs. 38±2 ml/m2, p<0,01) kamratérfogatot találtunk. Szignifikáns pozitív összefüggés mutatkozott a LVMi és az MMP-9 plazmakoncentrációja között (r=0,45, p=0,01), valamint mindkét enzim szintje és a LVESVi (MMP-2: r=0,38, p<0,05; MMP-9: r=0,49, p=0,01) és LVEDVi (MMP-2: r=0,47, p<0,03; MMP-9: r=0,47, p=0,03) között. Eredményeink alapján a válogatott élsportolóknál jelentős szívhipertrófia és kamratágulat, valamint ezekkel korreláló, magasabb MMP-2 és MMP-9 enzimszintek mérhetők, amely a sportszívben lezajló remodellációra utalhat. Az irodalomban hypertrophiás cardiomyopathiában és szívelégtelenségben szenvedő betegeknél már leírtak az általunk találtakhoz hasonló enzimszinteket és korrelációkat. Mivel fibrózisra utaló késői kontraszthalmozást nem láttunk a vizsgált populációban, mindez felveti az MMP enzimek szerepét nem csak a patológiás, de a parafiziológiás hipertrófia kialakulásában is. A vizsgálatot a TÁMOP 4.2.2. – 08/1/KMR-2008-004 pályázat támogatta. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Szív és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma Témavezető: Kékesi Violetta E-mail: [email protected]

121


P/I-10 Az agrin expresszió csökkentése fokozza az MzCha2 sejtek proliferációját Somorácz Áron1, Tátrai Péter1, Kiss András1, Kovalszky Ilona2, Schaff Zsuzsa1 Semmelweis Egyetem, 12. sz. Patológiai Intézet, 2

1 sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest

Bevezetés: Korábbi vizsgálatainkban kimutattuk a kolangiocelluláris rákok magas agrin expresszióját. A tumoros mirigyek körüli bazálmembránban felhalmozódó heparánszulfát proteoglikán daganatos elfajulásban játszott szerepe, szuppresszor, illetve onkogén mivolta még nem tisztázódott. A heparánszulfát proteoglikánok karcinogenezisben betöltött szerepük alapján Janus-arcú molekulák. Számos növekedési faktor megkötésével képesek azok jelátviteli pályáit aktiválni, másik oldalról azonban akadályozhatják is a receptorhoz való eljutást. Kísérleteinkben az agrin expresszió csökkentésének sejtproliferációra gyakorolt hatását elemeztük. Módszerek: Az MzCha2 (p41-44) kolangiocelluláris rák eredetű sejtek agrin expresszióját fehérje szinten immunfluoreszcens technikával detektáltuk. A sejteket kétféle, az agrin expressziót mRNS szinten csökkentő siRNS-sel, továbbá egy negatív kontrollként szolgáló, specifikus géncsendesítési hatás nélküli siRNS-sel transzfektáltuk. A transzfekció és a géncsendesítés hatékonyságának megállapításához a sejtekből RNS-t izoláltunk, hogy reverz transzkripció után végzett valós idejű kvantitatív PCR-rel mérjük az agrin mRNS szintű expresszióját. A sejtproliferációt szulforodamin-B teszttel vizsgáltuk, a növekedési görbéket a nulladik (transzfektálás utáni nap) és a harmadik nap között vettük fel. Eredmények: Az immunfluoreszcens vizsgálatok alapján az MzCha2 sejtek jelentős mennyiségű agrint termelnek, ami a sejtek közötti résekben halmozódik föl. Az agrin elleni siRNS-ek 60%-kal csökkentették a mRNS szintű expressziót a kontroll vonalhoz képest. A sejtproliferációs ráta (a nulladik és a harmadik nap között) szignifikánsan magasabb volt (p<0,01) azokban a sejtekben, ahol az agrin expressziót csökkentettük. A kétféle siRNS-sel ugyanolyan mértékű hatást értünk el. Következtetések: Mivel az siRNS-ekkel csökkentett agrin expresszió az MzCha2 sejtek proliferációs ütemét fokozta, a vizsgált tumorsejtek által termelt agrin tumorszuppresszorként viselkedhet. Az epeúti rákokban előforduló agrin tehát sejtvonalon végzett kísérleteink alapján tumorsejt-proliferációt gátló hatással bírhat. A továbbiakban a sejtek migrációs képességének vizsgálatát tervezzük. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Sejt-, extracelluláris mátrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben Témavezető: Kiss András E-mail: [email protected]

122

2010. április 15-16.

P/I-11 Physical Development and Motor Performance of 7-11 Year Old Boys and Girls Szabó Eszter Semmelweis University Faculty of Physical Education and Sport Sciences, Department of Track and Field, Budapest, Hungary Introduction: The aim of this study was to compare the physical development and motor performance of primary school boys and girls. Methods: The sample of the research project was 403, 7-11 year old students investigated at Keszthely in 2009. Body height, body weight were taken, moreover 20 m dash, standing board jump, 6 minutes continuous running, throws with stuffed-ball and obstacle race-test were studied. Unitrate analyses of variance were used by SPSS programme. Mean value, standard error, standard deviation and coefficient of variation were calculated. For evaluating the significance of difference between the mean values, ”t”-test was used. Results: No difference was found in body height between girls (134.6±10.2 cm) and boys (134.7±9.9 cm). However, the boys were a little bit heavier (33.7±9.8 kg) than girls (32, 4±9.0 kg), the difference was 1.3 kg. Similar results in 20 m dash were found for girls (4.94±0.58 sec) and for boys (4.90±0.59 sec). Standing board jump result of boys (131.9±23.7 cm) was better than that of girls (123.6±21.0 cm). 6 minutes continuous running performance of boys (1096.96 ±209.3 m) was also better than of girls (1004.07 ±179.6 m). Boys were better at throws with stuffed-ball (5.95±1.67 m) than girls (5.33±1.53 m), too. Obstacle race-test of boys (18.01±3.70 sec) also was better than that of girls (19.43±3.72 sec). Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Sport-, nevelés- és társadalomtudomány Témavezető: Keresztesi Katalin Konzulens: Farmosi István E-mail: [email protected]

123


P/I-12 Rezisztens sejtvonalak létrehozása MDA-MB-231 és MCF7 emlőrák sejtvonalakból a párhuzamosan kialakuló kemorezisztencia kialakulásának modellezésére Tegze Bálint, Munkácsy Gyöngyi, Pénzváltó Zsófia, Győrffy Balázs Semmelweis Egyetem, I. Sz. Gyermekklinika, Budapest A kemoterápia az egyik leggyakoribb szisztémás daganatellenes kezelési mód áttétes emlőrák esetén. A terápia hatékonyságát a kialakuló rezisztencia korlátozza. A rezisztencia az áttétekben párhuzamosan, egymástól függetlenül alakul ki, az áttétek vizsgálatára azonban nincs lehetőség. Célunk volt egy megfelelő modell rendszer létrehozása. Módszerek: Vizsgálataink során MDA-MB-231 és MCF7 sejtvonalakat használtunk. A sejtek 5%-os CO2 koncentráció mellett, L-15 médiumban, 37 ° C-on nőttek. A sejteket doxorubicin (0,0002-0,06 µg/ml) és paclitaxel (0,00025-0,075 µg/ml) folyamatosan emelkedő koncentrációjával kiegészített tápoldatban tartottuk. Gyógyszer / sejtvonal kombinációnként 10 sejtvonalat indítottunk (összesen 40 vonalat). A sejtszámot Casy automata sejtszámlálóval, a sejtvonalak gyógyszerérzékenységét pedig MTT sejtproliferációs assay segítségével határoztuk meg. Minden mérést 3x ismételtünk, a sejtek rezisztenciáját havonta mértük. Az IC50 értéket az MTT görbe alapján számoltuk GraphPad Prism programmal. Eredmények: 15 hónapos kezelés eredményeképpen 27 sejtvonalban jött létre átlagosan 7,6 -szoros (tartomány 2,6-16,4) rezisztencia az eredeti sejtekehez viszonyítva. Most is folyó kutatás során 13 sejtvonal kezelése még folyamatban van. A létrehozott sejteket 10%-os DMSO-t tartalmazó L15-ben fagyasztottuk, illetve RNS-t és DNS-t izoláltunk molekuláris genetikai mérésekhez. Következtetés: Az általunk létrehozott sejtvonal-bank alkalmas a kemorezisztencia párhuzamos kialakulásának vizsgálatára. A sejtvonalak közti különbséget FACS, IHC, RtPCR, microarray, CGH és szekvenálás segítségével fogjuk vizsgálni. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Győrffy Balázs E-mail: balint @tegze.net

124

2010. április 15-16.

P/I-13 Pathogenesis of renal stones – the influence of BMI on pH urine Buda Brindusa1, T. A. Nicola2, V. Osan3 1

University of Medicine and Farmacy Targu Mures, Departmen of Physiopathology 2 Universitatea de Medicina si Farmacie Targu Mures, General Medicine Faculty 3 University of Medicine and Farmacy Targu Mures, Departmen of Urology

Kidney stones are a major cause of morbidity. The lifetime prevalence of symptomatic nephrolithiasis is approximately 10% in men and 5% in women. About 80% of kidney stones contain calcium, and the majority of calcium stones consists primarily of calcium oxalate. The identification of common, modificable risk factors for kidney stones may result in new approaches to treatment and prevention. Material and methods: 231 renal stone formers (111 men and120 women) hospitalized in The Urology Clinic Targu Mures during 01.07.2009-31.12.2009 were included in our study. They were divided according to their BMI into gropus of normal body weight (BMI<25) overweight (BMI 25-29.9) and obese individuals (BMI>30). Low-weight individuals were excluded. Results: The mean urine pH of the normal body weight, overweight, and obese groups was 6.43, 5.96 and 5.71, respectively (P < 0.05). Urine pH was inversely related to BMI among patients with urolithiasis (higher BMI will have lower urine pH). Conclusions: Obesity can increase stone risk in multiple ways. Excess nutritional intake is associated with a lower urine pH resulting in an increased risk of uric acid stone disease. Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem

125


P/I-14 The importance of acute phase proteins in malignant hemopathies prognosis Gizella Mareş-Ferencz1, G.Oltean 2 , B.Mares 3 1

University of Medicine and Pharmacy, Târgu Mureş, Biochemistry Department 2 University of Medicine and Pharmacy, Târgu Mureş, Internal Medicine I 3 Felixdent, Dental Practice,dentist

The aim of study: Aim of our study was to establish the role of acute phase proteins in the prognosis of malignant hemopathies. Material and method: We have included in our study 40 patients, hospitalized in 1 Medical Clinic from Târgu Mureş between 2000 and 2008, diagnosed with Hodgkin lymphoma (n=20) or non-Hodgkin lymphoma (n=20). We identified the acute phase proteins using ELISA and electrophoresis methods. We studied the values of acute phase proteins during disease evolution, before and after the application of chemotherapy and we correlated the results with patient’s immunological status and with complications. Results: We obtained high values of the acut phase proteins even from the beginning of the disease: α1 antitripsin (50.4%), haptoglobin (74.5%), ceruloplasmin (68.4%), α1 glicoprotein (62.1 %) and C rea ctive protein (7 0.3%). Increase was significant in non-Hodgkin lymphoma ( 61.8%), compared to Hodgkin lymphoma( 32.4%). Transferrine value was low in Hodgkin lymphomas (58.2%) and non-Hodgkin lymphomas (64,3%). 37,6% of patients had decreased values of immunoglobulins. After the application of the cytostatic treatment we observed the normalization of acute phase protein values in both non-Hodgkin lymphomas (76,4%) and Hodgkin lymphomas ( 98,7%). Conclusion: Acute phase proteins increased significantly in lymphomas . Cytostatic therapy influenced disea se evolution in a positive ma nner by reducing the tumora l ma ss a nd normalizing the inflammatory markers.The recurrence of acute phase proteins to normal values indicated a good prognosis in malignant hemopathies. Keywords: malignant hemopathies, acute phase proteins, prognosis Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Program: Gyulladásos markerek szerepe és kimutatása malignus hemopátiákban Témavezető: Oltean Galafteon E-mail: [email protected]

126

2010. április 15-16.

P-II POSZTERSZEKCIÓ Elnök: Dr. Bitter István egyetemi tanár Dr. Horváth Szabó Katalin egyetemi tanár Dr. Bódizs Róbert tudományos főmunkatárs

127


128

2010. április 15-16.

P/II-1 Javasolt eljárások a férfi testkép mérésére Babusa Bernadett Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest Az evés-és testképzavarok jellegzetesen női betegségeknek számítanak, a férfiak zavarai ezeknek mindössze 2-10%-át teszik ki. Ennek következtében az evés-és testképzavarral kapcsolatos kutatások is elsősorban a nőkre koncentráltak. Az utóbbi időben azonban egyre több tanulmány számol be arról, hogy a férfi testképpel kapcsolatos vizsgálatok szintén fontosak, mivel annak torzulása súlyos pszichológiai és fizikai következményeket vonhat maga után (pl. izomdiszmorfia). Ennek következtében megnövekedett az igény azon eljárások kidolgozására, melyek hatékonyan mérik a férfi testképet. Tekintve, hogy a férfi és a női testkép számos dimenzióban különböznek egymástól, így a férfiak testképét mérő eljárásoknak speciális követelményeknek kell eleget tenniük. A bemutatott önkitöltős kérdőívek számos aspektusban megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Izmosság iránti késztetés skála (Drive for Muscularity Scale; McCreary és Sasse, 2000) attitűdöket és viselkedést mér az izomzattal való elégedettséggel összefüggésben. Swansea izmossági attitűdök kérdőív (Swansea Muscularity Attitudes Questionnaire; Edwards és Launder, 1999) feltárja az izmossággal kapcsolatos attitűdöket és aggodalmakat. Férfi testi attitűdök skála (Male Body Attitudes Scale; Tylka és mtsai, 2005) a férfiak saját testükkel kapcsolatos attitűdjeit méri fel. Somatomorphic Matrix Modification (Cafri és Thompson, 2002) a testtel való elégedettséget és a perceptuális pontosságot méri az izmosság és a testzsír tengelyén. Izomzattal való elégedettség skála (Muscle Apperance Satisfaction Scale; Mayville és mtsai, 2002) a férfiak speciális testképzavarát, az izomdiszmorfia tüneteit méri fel. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartásudomány Témavezető: Túry Ferenc E-mail: [email protected]

129


P/II-2 Fülzúgásban szenvedő betegek tünettana és életminőségük alakulása Bencsik Beáta Semmelweis Egyetem, Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinika, Budapest Napjainkban a fülzúgás – tinnitus - a populáció egyre nagyobb hányadában problémát okozó tünet. Mai tudásunk alapján a fülzúgás hátterében többféle betegség állhat, azonban a legtöbb esetben organikus okot a kivizsgálás során nem tudunk igazolni. Krónikus fülzúgásról akkor beszélhetünk, ha a beteg panasza 3 hónapnál hosszabb időn át van jelen. Tapasztalatunk alapján krónikus fülzúgás esetében a betegek teljes értékű életvitelében változások alakulhatnak ki. Jelen vizsgálatunk célja krónikus fülzúgást panaszoló betegeink kísérő tüneteinek és életminőségének felmérése volt. A SE Fül- Orr- Gégészeti, Fej- Nyaksebészeti Klinika otoneurológiai laboratóriumában 2007. áprilistól decemberig tartó időszakában fülzúgás panasszal jelentkező betegek körében, egyszerű véletlen mintavétel során 50 főnél, egy 30 pontból álló önkitöltős kérdőíves felmérést végeztünk. Ebben többek között a fülzúgás paraméterei mellett a párhuzamosan kialakuló kísérő tünetekre és a mindennapi életvezetésben jelentkező kellemetlen hatásokra és változásokra kérdeztünk rá. A vizsgálatban résztvevő betegeink korszerinti megoszlása 15-79 év, nemek aránya 60 % férfi, 40 % nő. Kísérő panaszként hallásromlás vagy szédülés 60 % - ban jelentkezett. Különböző élettevékenységek közül leginkább elalvás során jelezték a betegek a legzavaróbbnak a fülzúgást ill. a beszédértés és koncentrálás jelentett még nehézséget számukra. Magas százalékban negatív irányú hangulatváltozásról számoltak be, külön csoportként értékelve a szellemi és a nem szellemi foglalkozásúakat, a negatív előjelű hangulatváltozás az előbbi csoportban 65 % , az utóbbiban 76 % - nak bizonyult, önértékelés tekintetében azonban nem találtunk különbséget a két csoport között. Ezen eredményeink alapján további célunk az önkitöltős kérdőív továbbfejlesztése és nagyobb mintán történő alkalmazása. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Stauder Adrienne E-mail: [email protected]

130

2010. április 15-16.

P/II-3 A kábítószer-abúzus és a genetikai polimorfizmusok összefüggése a tüneti súlyossággal szkizofréniában Benkovits Judit, Réthelyi János, Polgár Patrícia, Czobor Pál, Bitter István Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest Korábbi vizsgálatok eredményei szerint a szkizofrénia kandidáns gének polimorfizmusai és a pszichoaktív szerek interakciója szerepet játszik a pszichotikus tünetek előfordulási gyakoriságában és súlyosságában. Caspi és mtsai. (2005). A katekol-Ometiltraszferáz (COMT) gén Val158Met polimorfizmusa és az adoleszecenskori cannabishasználat interakciójával kapcsolatban írták le a fenti összefüggést prospektív epidemiológiai vizsgálatukban. Vizsgálatunkban 280 szkizofrén beteg klinikai adatait elemeztük, akikről genetikai adatok is rendelkezésre állnak. A vizsgálat részeként regisztráltuk a korábbi kábítószerabúzust, ezeket az adatokat a klinikai dokumentáció elemzésével egészítettük ki. A tüneti súlyosságot a Positive and Negative Symptom Scale (PANSS) alkalmazásával állapítottuk meg. A statisztikai elemzést többváltozós Általános Lineáris Modellel (GLM) végeztük. A bevont betegek közül 259-nál állt rendelkezésre adat a kábítószer-használattal kapcsolatban. 15,8%-uknál volt kideríthető korábbi vagy a bevonás idejében történő szerabúzus, ez az esetek 92%-ában cannabis-abúzust, vagy ennek más pszichoaktív szerrel történő kombinációját jelentette. A kábítószer-abúzus kortól, nemtől és a genetikai eredményektől függetlenül mutatott összefüggést a PANSS hosztilitás/izgatottság faktorával (F=4,02; p=0,04). Előzetes elemzéseink alapján több esetben volt kimutatható szignifikáns összefüggés a tüneti súlyosság és a szerabúzus különböző genetikai polimorfizmusokkal való interakciója között. Eredményeink aláhúzzák a gén-környezet interakciók fontosságát szkizofréniában. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Klinikai pszichológia Témavezető: Bitter István E-mail: [email protected]

131


P/II-4 Az orvosi pálya választásának motivációi az orvostanhallgatók és rezidensek véleménye alapján Girasek Edmond, Eke Edit, Szócska Miklós Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Menedzserképző Központ, Budapest Célkitűzés: Az orvosi pályaválasztási motivációk, valamint szakterületválasztási preferenciák vizsgálata, napjaink gazdasági-társadalmi változásainak tükrében. Módszer: A vizsgálat önkitöltős kérdőívvel történt Magyarország négy általános orvostudományi karán, elsőéves orvostanhallgatók és rezidensek körében. Többféle megközelítéssel jellemzi a pályaválasztási motivációkat, valamint a szakterületválasztási preferenciákat. Eredmények: Az elsőéves orvostanhallgatók és a rezidensek pályaválasztási motivációi többségükben hasonlóak és megegyeznek a hagyományos egészségügyi pályaválasztási motivációkkal: a szakmai érdeklődés és a másokon való segíteni akarás vonzotta őket. Az elsőéves orvostanhallgatók azonban fontosabbnak tartják a jó keresetet s megjelenik körükben az a csoport, akiket a külföldi munkavállalás lehetősége már az egyetem előtt is vonzott. A kutatóorvos és a külföldön dolgozó orvos képe is erőteljesebben befolyásolta őket és szakterület választásnál is sokkal céltudatosabbnak, karrierre törekvőknek tűnnek. Ezen tényezők megerősítik azt a tényt, hogy az orvosi diplomával való elhelyezkedés számukra már nemcsak az országon belüli lehetőségeket jelenti, hanem a külföldi karrier felépítését is. Következtetések: A magyar egészségügynek és az orvosképzésnek is fel kell készülnie arra, hogy az orvosi karokra jelentkezők között megjelent az a hallgatói csoport, akiknek már pályaválasztási motivációi között is szerepel a külföldi munkavállalás, akik erre feltehetőleg hallgatói éveik alatt erre tudatosan készülni is fognak – ez természetesen befolyásolható – és már valószínűleg nem fognak megjelenni a magyar egészségügyben munkaerőként, nem jelentkeznek be a magyar szakorvosi képzésbe sem. Néhány éve, évtizede az orvosi pályát még egyértelműen segítő hivatásként lehetett jellemezni, mára azonban az orvoskép a hallgatók elképzeléseiben jelentősen módosult és egy lehetséges külföldi karrier megvalósításának eszköze is lett. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Gaál Péter E-mail: [email protected]

132

2010. április 15-16.

P/II-5 Traumatikus életesemények feldolgozása és a szokatlan lelki jelenségek kapcsolata fiatal felnőtt mintában Kocsis-Bogár Krisztina, Perczel Forintos Dóra Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológiai Tanszék, Budapest Célkitűzések: Kutatásunk célja volt, hogy adatokat nyerjünk arra vonatkozóan, hogy a mindennapokban előforduló traumatikus életesemények (az életet, testi épséget fenyegető események, pl. haláleset, saját vagy közel álló személy súlyos betegsége, stb.), illetve azok hatásai milyen összefüggést mutatnak a klinikai küszöb alatti szkizotípiás vonásokkal. Célunk volt továbbá a szkizotípiás vonásokat mérő Oxford-Liverpool Inventory of Feelings and Emotions (O-LIFE) című kérdőív (Mason, Claridge & Jackson, 1995) magyar nyelvű fordítása és pszichometriai jellemzőinek vizsgálata is. Elméleti háttér: A lelki betegségek spektrum szemlélete értelmében a súlyosan beteg személyek, és az adott betegségnek néhány jellemzőjét csak vonás szinten hordozó, normál populáció egy kontinuum mentén helyezhető el. Számos, az O-LIFE kérdőívvel nyert vizsgálati eredmény utal arra, hogy a normál populációban szkizotípiás vonások mérését alkalmazva olyan következtetéseket vonhatunk le a szkizofrén betegek mentális működésére vonatkozóan, amelyek legalábbis erős alapot képezhetnek a tényleges betegekkel végzett kutatások számára. Módszer: 280 egyetemi hallgató töltötte ki a következő mérőeszközökből álló kérdőívcsomagot: Paykel-féle Életesmény Kérdőív (Paykel, 1970) rövidített változata, Revised Impact of Event Scale – Az Események Hatása kérdőív, javított változat (Horowitz et al. 1979), Oxford-Liverpool Inventory of Feelings and Emotions – Oxford-Liverpool Kérdőív az élmények és érzések mérésére (Mason, Claridge és Jackson, 1995), Vonás Szorongás Kérdőív (State-Trait Anxiety Inventory, Spielberger, 1970, ford. Sipos K. és Sipos M. 1978), Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata (Beck és Beck, 1972; Kopp és Fóris, 1993). Eredmények: Az eredmények értékelése SPSS programmal folyamatban van. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Klinikai pszichológia Témavezető: Perczel Forintos Dóra E-mail: [email protected]

133


P/II-6 Az arcfelismerés elektrofiziológia korrelátumainak vizsgálata szkizofrén betegeken Komlósi Sarolta1, Csukly Gábor1, Stefanics Gábor2,3, Czigler István2, Czobor Pál1 1

Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest 2 Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézete, Budapest 3 Centre for Neuroscience in Education, University of Cambridge, Cambridge Szkizofréniában ismert tünet az érzelemfeldolgozás terén mutatott deficit, illetve tágabb értelemben a szociális kogníció károsodása. Az érzelemfeldolgozásban kimutatható károsodás vizsgálata során az egyik alapvető megközelítés az arcfeldolgozás neurális folyamatainak mérése agyi esemény-kiváltott potenciálok (EKP-k) felvételével. Az elektrofiziológiai mérések előnye, hogy objektiv információval szolgálnak a kognitiv folyamatokról. Jelen poszter prezentációban egy doktori projekt keretében folyó vizsgálat előzetes eredményeinek bemutatására kerül sor. Munkánkban azt vizsgáljuk, hogy szkizofrén betegeknél az arcfelismeréssel kapcsolatos információfeldolgozás során mikor és hol található eltérés egészséges kontroll személyek érzelmi információfeldolgozásához képest. Egy érzelmi detekciós paradigmában arra keressük a választ, hogy egy arc látványa által kiváltott EKP-k időbeli lefolyásukban és térbeli aktivációjukban eltérnek-e egészéges kontrollokhoz képest, illetve ezek mennyire változnak a szelektiv figyelem irányától függően olyan feladathelyzetben, ahol ugyanarról az arcról egyszer strukturális döntést (férfi vagy nő), máskor érzelmi tartalomra vonatkozó döntést (semleges vagy szomorú) kell hozni. Egy másik, vizuális érzelmi eltérési negativitás paradigmában azt vizsgáljuk, hogy az automatikus vizuális emlékezeti rendszer képes-e érzelmi arckifejezések szabályszerűségének regisztrálására, illetve ez a működés milyen mértékben megtartott vagy sérült szkizofrén betegeknél egészséges kontrollokhoz képest. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Klinikai pszichológia Témavezető: Czobor Pál E-mail: [email protected]

134

2010. április 15-16.

P/II-7 A vallásosság mint védőfaktor – A serdülőkori szerkipróbálás és szerfogyasztás Kovács Eszter¹, Pikó Bettina¹,² ¹Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Program, Budapest ²Szegedi Tudományegyetem, Magatartástudományi Intézet, Szeged Számos egészségvédő faktort tart számon a szakirodalom a serdülőkori szerfogyasztással kapcsolatban. Többek között a családi és baráti társas támogatást, a szülőgyerek kapcsolat minőségi aspektusát említhetjük. A vallásosság és vallásos életvitel szintén a protektív tényezők egyike. A vallásosság az egészségi állapot mindhárom – testi, lelki és szociális – dimenziójára is hatással van. A vallás értelmezése, illetve a vallásosság szubjektív élménye nagy változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadokban, ami különösen felgyorsult az utóbbi évtizedekben. A hagyományos vallásosság új keretekbe ágyazódott. Mindezek eredőjeként kimutatható, hogy egy megújult vallásosság, spiritualitás jelen van a mai társadalmakban, így a fiatal korosztályban is. Célok: Kérdés, hogy a megváltozott vallásosság továbbra is védőfaktorként funkcionál-e a szerfogyasztással kapcsolatban. Jelen kutatásban szegedi középiskolás fiatalokat vizsgáltunk (N=881). Célkitűzésünk középpontjában annak kiderítése áll, hogy a vallásosság a korábbi kutatások eredményeinek tükrében a szerkipróbálás és a szerfogyasztás alacsonyabb előfordulásával jár-e. Eredmények: A dohányzás és alkoholfogyasztás életprevalenciája nagymértékben megjelent a mintában, a marihuána esetében ez kevésbé volt jellemző. A fogyasztói státusz csekélyebb mértékben jelent meg, ugyanakkor még mindig jelentősnek mondható. Logisztikus regresszió analízissel vizsgáltuk, hogy a vallásosság és vallási aktivitás milyen mértékben befolyásolja a szerkipróbálást és a szerhasználatot. Eredményeink alátámasztják a vallásosság protektív szerepét. A magas vallási aktivitás mind a szerkipróbálás, mind a szerfogyasztás esetében védőfaktornak bizonyult. Már az enyhébb fokú vallásosság is protektív szereppel bír, különösen a marihuána kipróbálására és a dohányzás, alkoholfogyasztás gyakoriságára vonatkozóan. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Magatartástudomány Témavezető: Pikó Bettina E-mail: [email protected]

135


P/II-8 Migráció és lelki egészség Ládonyi Zsuzsanna Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Budapest Bevezetés: A világban jelenleg végbemenő általános globalizáció szükségszerűen kiváltja a migrációt. A kihívások új feladat elé állítják az egyént is, hogy a lelki egészségének megőrzése érdekében meg tudjon felelni. Célok: Kutatásomban azokat a közösségi és egyéni megküzdési stratégiákat elemzem az elsőgenerációs németországi magyarok körében, amelyek a migráció során, a kulturális és társadalomi viszonyok megváltozásán keresztül az egész személyiséget érintő és megterhelő alkalmazkodási procedúrában a lelki egészségmegőrzés irányába hatnak. Módszerek: Németország Észak-Rajna – Vesztfália tartományában élő magyarokat kerestem fel, akikkel életútinterjúkat és félig strukturált interjúkat készítettem. Az interjúalanyok az alábbi csoportokból kerültek ki: emigráns, migráns, magyarországi, vajdasági, erdélyi magyarok, olyan kint élők, akiknek a (házas)társa szintén magyar, illetve vegyes házasságban élnek vagy éltek, valamint a németországi magyar közösségek tagjai, vezetői és olyanok, akik nem vesznek részt e közösségek életében. Az interjúk feldolgozása tartalomelemzés módszerével történik, melynek eredményeit a résztvevő megfigyelő módszerével szerzett tapasztalatokkal kívánom finomítani. Eredmények: Azok a migránsok, akik egy Caplani értelemben vett „támogató rendszerű csoport” tagjaként élik meg az identitáskrízist, majd az elveszített kultúra és pszichoszociális környezet fölött érzett gyászt, közelebb kerülhetnek a már lelkileg kiegyensúlyozott fázisba, de a z új egyensúly megszületése csak generációkon átívelő alkalmazkodási folyamat eredménye lehet. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése Témavezető: Nagy Endre E-mail: [email protected]

136

2010. április 15-16.

P/II-9 Kognitív érzelmi-regulációs stratégiák és a stresszre adott reakciók összefüggéseinek vizsgálata normál populációban Miklósi Mónika1, Martos Tamás2, Kocsis-Bogár Krisztina1 1

Semmelweis Egyetem, Klinikai Pszichológia Tanszék, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Budapest

Háttér: Kognitív érzelmi-regulációs stratégiáknak nevezzük azon kognitív folyamatokat, melyek a nehéz élethelyzetek által keltett negatív érzelmek szabályozására szolgálnak. Ezen módosítható kognitív tényezők vizsgálata kiemelten fontos a stresszre adott kóros reakciók megértésében és gyógyításában. Célkitűzés: Az észlelt stresszel és negatív érzelmi állapotokkal összefüggésben álló kognitív érzelmi-regulációs stratégiákat vizsgálata. Módszerek: 261 egyetemi hallgató töltötte ki a Kognitív Érzelmi-Regulációs Kérdőívet (CERQ), amely kilenc kognitív megküzdési stratégiát vizsgál (önvád, rumináció, katasztrofizálás, mások hibáztatása, elfogadás, pozitív fókuszváltás, tervezés, átértékelés, perspektívába helyezés); valamint a Beck Depresszió Kérdőív Rövidített változatát (BDI-R), a Spielberger Állapot Szorongás Kérdőívet (STAI-T), az Észlelt Stressz Kérdőív rövidített változatát. Többváltozós lépésenkénti regresszióval vizsgáltuk a negatív érzelmi állapotokkal, illetve az észlelt stressz mértékével összefüggésben álló kognitív tényezőket. Eredmények: A BDI-R pontszámmal, mint függő változóval, az önvád (ß=0.28), a katasztrofizálás (ß=0.23), az átértékelés (ß=-0.16) mutatott szignifikáns összefüggést (p<0.05), rendre a variancia 21, 8, 3 százalékát magyarázva. A STAI-T pontszámát a katasztrofizálás (ß=0.19), a rumináció (ß=0.17) , az önvád (ß=0.18), és az átértékelés (ß=-0.31) határozta meg szignifikánsan (p<0.05), melyek rendre a variancia 16, 7, 5, 2 százalékáért voltak felelősek. A szorongás és a depresszió hátterében tehát eltérő kognitív folyamatokat tártunk fel: a szorongást a katasztrofizálás, a depressziót az önvád magyarázta legnagyobb mértékben. Az észlelt stresszel két nem-adaptív (katasztrofizálás (ß=0.20), rumináció (ß=0.21)) és két adaptív (tervezés (ß=-0.20), perspektívába helyezés (ß=-0.14)) kognitív érzelmi-regulációs stratégia mutatott szignifikáns összefüggést (p<0.05). Következtetés: A személy által alkalmazott kognitív megküzdési stratégiák összefüggésben állnak a szituációban észlelt stresszel és a személy érzelmi reakciójával. A stresszre adott reakciók egyéni különbségeinek hátterében kognitív tényezők állhatnak. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Klinikai pszichológia Témavezető: Perczel Forintos Dóra E-mail: [email protected]

137


P/II-10 A szerotonin-2A receptor gén hatása a szezonalitásra és a szezonális depresszióra Molnár Eszter1, Lazáry Judit1, 2, Benkő Anita1, Gonda Xénia1, 2, Pap Dorottya1, Bagdy György1 1

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztály, Budapest

2

A Szezonális Depresszió (Seasonal Affective Disorder, SAD) és a hangulat évszakos ingadozása számos pszichológiai és biológiai faktor változását okozza a normál populációban. A tünetek hátterében a szerontonin-2A receptor gént már régóta kandidáns génként tartják számon. Célok: Feltételezésünk szerint a HTR2A gén egyes szekvenciái szerepet játszanak a SAD és a szezonalitásra való érzékenység szubklinikus formájának kialakulásában. Az rs731779, rs985934 és az rs6311 polimorfizmusokat asszociációs és haplotípus analízisnek vetettük alá. A SAD-et a Seasonal Health Questionnaire (SHQ), a szezonalitást pedig a Seasonal Assessment Questionnaire (SPAQ) szezonalitást mérő, Global Seasonality Scale (GSS) skálájának magyar változatával mértük. A vizsgálatba 609 főt vontunk be. Eredmények: Az asszociációs vizsgálatok alapján az rs7311779 polimorfizmus GG homozigóta genotípust hordozók szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a GSS skálán, mint a T allélt hordozók (p=0,0184). A GG homozigóta genotípust hordozók hatszor nagyobb eséllyel lettek nyári vagy téli típusú szezonális depressziósok, mint a GT vagy TT genotípust hordozók (OR=6,47, CI=1,94-21,57). Csak a téli típusú depressziót vizsgálva a GG homozigóta genotípus még magasabb, majdnem kilencszeres esélyt jelentett a betegség manifesztálódására (OR=8,7 CI=2,53-29,74). A haplotípus analízis során a rs731779 polimorfizmus G alléljának hordozása magasabb, míg a T allél jelenléte alacsony GSS pontszámot eredményezett. Eredményeink alapján elmondható, hogy a HTR2A gén szerepet játszik a szezonalitásra való érzékenységben és a téli típusú depresszió kialakulásában. A gén ma nifesz t és szubklinikus szezonális depresszió hátterében betöltött szerepe jelzi e betegségnek a spektrum természetét. Doktori Iskola: Mentális egészségtudományok Program: Klinikai pszichológia Témavezető: Bagdy György E-mail: [email protected]

138

2010. április 15-16.

P/II-11 Hofstedei értékkutatások a magyarországi cigányság körében. Értékkonfliktusok és értékdiskurzusok a többségi és a kisebbségi társadalom viszonyában Szabó Tünde Semmeilweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet, Budapest A globalizáció hatásaként kialakult interkulturális térben a kulturális különbségek - a békés egymás mellett élés helyett - gyakran kommunikációs konfliktusokhoz, megnemértettséghez, végül kommunikációs zsákutcához vezethetnek, nemcsak nemzetközi, politikai síkon, hanem társadalmi szervezetek, csoportok, egyének személyes kapcsolataiban is. A modernizáció különböző fokain lévő társadalmak, különböző kulturális mintázatot mutatnak. Geert Hofstede ezeket, a részben történelmileg adott, részben a modernizáció keltette, illetve fokozta kulturális különbségeket vizsgálta meg, majd kialakította azt az értékmérő eszközt, aminek segítségével a kulturális dimenziók mentén típusokat alkotott. Magyarországon több ízben is megtörtént a vizsgálat felvétele (Varga 1983, 2001, Hofmeister 2000), aminek eredményeként az individualizmus (11), és a maszkulinitás (17) indexe alacsony, elmarad az emancipált-önmegvalósító nyugati típustól. Magas a bizonytalanságkerülés (83) és jellemzőbb a rövid távú orientáció (50). A magyar népesség hatalmi távolság indexe (19) pedig a közepes és az alacsony között van. A hazai Hofstede-vizsgálatok a nemzeti összképen túl regionális szempontból is hoztak empirikus eredményeket, amik kiindulópontul szolgálhatnak egy hazai kisebbségnek, a cigányságnak a többségi társadalomtól eltérő értékorientációja feltérképezéséhez. A kutatás célkitűzése a kulturális értékek keresztmetszeti vizsgálata a magyarországi cigány kisebbség körében, értékfelmérő tesztekkel. Ennek keretében elővizsgálat, pilot study felvétele a vizsgálni kívánt populációban. A pilot study célja az értékmérő kérdőív vizsgálata, homogenitás, érvényesség és megbízhatóság tekintetében. A tervezett vizsgálat egyfelől aktualizálja a nemzetközi Hofstede-kutatás világtérképén a magyar értékrendszer elhelyezését, - különös tekintettel az individualizmus-kollektivizmus dimenziójára - másfelől az országon belüli többségi versus kisebbségi társadalom értékrendszeri hasonlóságainak és különbségeinek meghatározására hivatott. A pilot study eredménye szerint a Hofstedei kérdőív ígéretesnek mutatkozik a kisebbségi kultúra vizsgálatára Doktori iskola: Mentális egészségtudományok Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak mentálhigiénés és társadalomtudományi megközelítése Témavezető: Varga Károly E-mail: [email protected]

139


140

2010. április 15-16.

P-III POSZTERSZEKCIÓ Elnök: Antal István egyetemi docens Varga Gábor egyetemi tanár

141


142

2010. április 15-16.

P/III-1 Fogeredetű őssejtek differenciációs potenciálja Kádár Kristóf, Király Mariann Semmelweis Egyetem, Orálbiológiai Tanszék, Budapest Célok: A közelmúltban széleskörű differenciációs potenciállal bíró szöveti progenitor sejtek jelenlétét mutatták ki fogeredetű szövetekben. Vizsgálataink célja fogpulpából (DPSC) és periodontális ligamentumból (PDL) létrehozott primer sejtkultúrákban multipotens őssejtek kimutatása, oszteogén és neurogén differenciációs potenciáljuk vizsgálata volt. Módszerek: A periodontális ligamentum és a fogbél izolálása műtéti úton eltávolított bölcsességfogakból történt. Az extracelluláris mátrixot enzimatikusan emésztettük, a szűréssel létrehozott egy-sejt szuszpenziót plasztik aljzatra ültettük ki. Az oszteogén differenciálódást korábban kidolgozott protokollok felhasználásával indukáltuk. A neurogén differenciáltathatóságot két különböző, irodalomból ismert neuroindukciós protokoll és egy általunk kidolgozott eljárás összehasonlításával vizsgáltuk. Eredmények: Mind a PDL, mind a DPSC kultúrák magas proliferációs kapacitást mutattak, STRO-1 mesenchymalis őssejt markert expresszáltak. Az oszteogén indukció hatására mindkét kultúrában Alizarin Red festéssel kimutatható mineralizált depozitumokat képeződtek. Az irodalomból ismert neurogén indukciós protokollok átmenetileg idegsejtekre emlékeztető morfológia megjelenését eredményezték, ezt azonban rövid időn belül redifferenciáció illetve sejtpusztulás követte. A laboratóriumunkban kidolgozott, az intracelluláris cAMP szint megnövelésén (forskolinnal, IBMX-szel és dbcAMP-vel), a PKA-PKC rendszer aktiválásán (TPA-val), citokinekkel történő indukción (bFGF-fel, NGF-fel és NT3-mal) alapuló protokoll hatására sejtek hosszú távon is stabilan neuronális morfológiát vettek fel. Real-time PCR módszerrel a mesenchymalis marker vimentin expressziójának csökkenését, a neuron-specifikus enoláz (NSE) expressziójának növekedését mutattuk ki mindkét sejtkultúrában. Immuncitokémiával vizsgálva az indukció az NSE és a neurofilament M neuronális fehérjék expresszióját eredményezte. Következtetések: Sikeresen hoztunk létre primer sejtkultúrát fogpulpából és periodontális ligamentumból. A sejtkultúrák mind oszteogén mind neurogén irányba differenciálhatóak voltak a megfelelő farmakológia stimulusok segítségével; az általunk kidolgozott módszer az irodalomban leírtakkal összehasonlítva a sejtek robosztus és stabil neurogén differenciálódását eredményezte. Eredményeink alapján a fogeredetű őssejtek nemcsak a fog és csontszövet de esetlegesen az idegszövet pótlását célzó szövetépítési és sejttranszplantációs eljárásokban is felhasználhatók lehetnek. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Humán molekuláris genetika és géndiagnosztika alapjai Témavezető: Varga Gábor E-mail: [email protected]

143


P/III-2 Memránpermeabilitás összehasonlítása SUV — GUV modellrendszereken. ESR spektroszkópiai és konfokális mikroszkópos vizsgálatok Kaszás Nóra, Bozó Tamás Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest A liposzomális gyógyszerforma egyik fontos tulajdonsága hatóanyag-szállítás és leadás szempontjából a membrán permeabilitása. A membránpermeabilitást több tényező befolyásolja; a különböző inkorporált hatóanyagokra vonatkozóan eltérő lehet, amit a membrán lipidösszetétele, valamint biológiai membránok esetén, többek között, a membránfehérjék is befolyásolnak. Az adott membránnak egy ionra, vagy molekulára vonatkozó permeabilitását maguk az inkorporált vagy extravezikuláris hatóanyagok is megváltoztathatják. Így a permeabilitást, elvileg, minden egyes hatóanyagra vonatkozóan külön-külön meg kell határozni; pl. a lipidösszetételt is figyelembe véve. Irodalmi adatok alapján az előző tényezőkön kívül a membrán átjárhatóságát befolyásolhatja a liposzómák mérete is. A bemutatandó poszteren elsősorban a kis unilamelláris (SUV) és az óriás unilamelláris (GUV) liposzómák permeabilitására vonatkozó ESR spektroszkópiai és konfokális mikroszkópos vizsgálatainkat foglaljuk össze. Az ESR spektrumok kiértékelésekor membránba beépített spinjelölt lipidek segítségével meghatározzuk a membrán fluiditását: ez a lipidösszetételtől és a lipid—hatóanyag kölcsönhatástól függ. A különböző lipidösszetétel és inkorporált/hozzáadott hatóanyagtól függően eltérő fluiditás, első közelítésben, az eltérő permeabilitást jelezhet. Membránpermeábilis nitroxidmonitorcsoportot inkorporálva a liposzómákba, aszkorbinsavas redukciót követve mérjük a liposzómákból történő nitroxid-molekula effluxot, ami szintén a memránpermeabilitással van összefüggésben. SUVokból illetve GUVokból való calcein-efflux valamint –influxot mértünk fluoreszscenciás módszerek segítségével. Konfokális mikroszkópiával követtük a calcein-kiáramlás időfüggését, különböző lipidösszetételű liposzómák esetén; amit a fluiditásra vonatkozó ESR-mérésekkel kívánunk összevetni. A vizsgált tulajdonságok ismeretében lehetséges az óriás liposzómák összehasonlítása kisméretű, a terápiában már használt egy-, vagy többrétegű vezikulákkal, illetve körvonalazódhat szerepük a gyógyszer-technológiában és hatóanyagszállításban. Doktori Iskola: Gyógyszerésztudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Gróf Pál E-mail: [email protected]

144

2010. április 15-16.

P/III-3 Kináz gátló molekulakönyvtár tesztelése VEGFR2 és PDGFRb kettős gátlására Kurkó Ibolya1,2, Pénzes Kinga1,2, Szokol Bálint3, Németh Gábor3, Szántai-Kis Csaba3, Őrfi László3,4, Vántus Tibor2, Kéri György2,3 Semmelweis Egyetem 1Kooperációs Kutatóközpont, Budapest 2 MTA-SE Pathobiokémiai Kutatócsoport, Budapest 3 Vichem Chemie Kutató Kft. , Budapest 4 Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest Elméleti háttér: A VEGFR2 és PDGFRb tirozin kinázok kiemelkedő szerepet játszanak a tumor angiogenezisében, tumor növekedésébe és a metasztázisban. Ezen jelátviteli útak gátlásával visszaszorítható a tumor progresszió. Klinikai adatok igazolják, hogy angiogenezis gátlók kemoterápiás szerekkel történő kombinálása pozitív hatásúnak bizonyul. Célok: Kutatásunk célja új potenciális VEGFR2 és PDGFRb gátlók fejlesztése biokémiai és sejtes esszék alkalmazásával. Módszerek: A vizsgált vegyületek a Vichem kináz gátló molekulakönyvtárából voltak kiválasztva. Ezek a molekulák ATP kötőhelyű ill. alloszterikus inhibitorok és a potenciálisan aktív kémiai szerkezetek tág spektrumát képezik. Az in vitro vizsgálatokhoz rekombináns VEGFR2 és PDGFRb protein kinázokat, Kaposi’s sarcoma és EA.hy926 humán endothel sejtvonalat választottunk. A biokémiai vizsgálatokhoz az ADP direkt immundetektálásán alapuló Transcreener Kinase Assayt alkalmaztuk. A sejtes rendszerhez CellTiter-Glo Luminescent Cell Viability Assay-t használtunk, amely a sejtek életképességével arányos mennyiségben termelődött ATP meghatározáson alapuló viabilitási bioassay. Eredmények: Munkánk során optimalizáltuk a biokémiai esszét, és elvégeztük a kiválasztott vegyületek szűrését VEGFR2 és PDGFRb kinázon. Azonosítottuk a vezérmolekulákat, amelyek mindkét kinázt nanomolos IC50 értékkel gátolják és kimutattuk antiproliferativ hatásukat a sejtvonalakon. Következtetések: A kiválasztott vezérmolekulák igéretes eredményeket mutatnak. A későbbiekben anti-angiogenikus hatásukat angiogenezis esszében vizsgáljuk. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Vántus Tibor E-mail: [email protected]

145


P/III-4 EGFR és c-MET gátlók kölcsönhatásának vizsgálata sejtvonalakon Őrfi Zoltán1, Jóri Balázs2, Barti-Juhász Helga3, Mihalik Rudolf3, Nagy Katalin3, Kopper László3, Schwab Richard2, Kéri György1,5, Őrfi László1,4, Peták István2,3 1

Vichem Kft, 2 KPS Kft. 3 Semmelweis Egyetem, I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, Budapest 4 Semmelweis Egyetem, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, Budapest 5 Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest A klinikai gyakorlatban egyidejűleg többféle gyógyszert is alkalmazhatnak a hatékony terápia elérése érdekében. Daganatok kombinált-kemoterápiás kezelése során az effektív dózist alkalmazva az egészséges szövetek is károsodhatnak, mivel a gyógyszerek célpontjai nemcsak a daganatos sejtekben találhatóak meg. Ha két hatóanyag szinergisztikus kölcsönhatást produkál, a mellékhatások megjelenése és a toxicitás visszaszorítható az alacsonyabb dózis beállításával. Kísérleteinkben EGFR és c-met gátlók kölcsönhatását vizsgáltuk, elsősorban A431 sejtvonalon. A jelenleg forgalomban lévő EGFR tirozin kináz gátlók ritka, de súlyos mellékhatásokat okozhatnak, valamint különböző rezisztencia mechanizmusok is kialakulhatnak ellenük. Ezek pl. az EGFR T790M mutációja vagy a c-met gén amplifikációja. A c-met overexpressziója összefügg a nyirokcsomói metasztázisok megjelenésével, invázióval, peritoneális területen való elterjedéssel és ezáltal a betegek túlélési esélyét is csökkenti. Kísérleteinkben sejtnövekedés gátlást és apoptózis indukciót vizsgáltunk az A431 sejtvonalon különböző EGFR gátló és c-met gátló vegyületeket kombinálva. Az A431 különösen alkalmas az ilyen kombinációk tesztelésére, mert mind az EGFR mind a HGFR (c-met) receptor egyaránt amplifikált ebben a sejtvonalban. Együttesen EGFR és c-met gátlókkal kezelt A431 sejtvonalon, szinergizmusra jellemző kombinációs indexeket kaptunk (CI értékek: Gefitnib+D69754=0,2; Gefitinib+SU11274=0,5; D22547+D69754=0,5). A súlyos mellékhatásokra megoldást jelenthet egy szelektívebb hatású EGFR gátló, amennyiben a mellékhatás egy off-target kináz gátlásának eredménye. Kettős EGFR-c-met és a c-met gátlók, vagy ezek kombinált alkalmazása pedig megelőzheti az EGFR gátlókkal szembeni rezisztencia egyik jelentős típusának kialakulását és a betegek túlélési esélyét növelheti. Doktori Iskola: Patológiai tudományok Program: Onkológia Témavezető: Peták István E-mail: [email protected]

146

2010. április 15-16.

P/III-5 Substrate binding directs the functional hinge bending motion of human 3-phosphoglycerate kinase Erika Balog1, Zoltan Palmai1, Laurent Chaloin2, Corinne Lionne2, Judit Fidy1, David Perahia3 1

Department of Biophysics and Radiation Biology, Faculty of Medicine, Semmelweis University, Budapest 2 CNRS-Université Montpellier 1-2 3 Laboratoire de Modélisation et d’Ingénierie des Protéines, Université Paris-Sud

3-Phosphogycerate kinase (PGK) is a two domain enzyme, with a binding site of the 1,3bisphosphoglycerate on the N-domain a nd of the ADP on the C-domain. In order to transfer a phosphate group the enzyme has to undergo a hinge bending motion from open to closed conformation to bring the substrates to close proximity. Molecular dynamics simulation was used to elucidate the effect of ligand binding onto the domain motions of this enzyme. The simulation results indicate the presence of a relatively small amplitude hinge bending motion of ns timescale in the apo form while the time period of the hinge bending motion of the complex form is clearly over the 20 ns simulation time. Upon binding the ligands, the hinge bending shows more directed characteristics with one dominant hinge point in the vicinity of the substrates while the apo form exhibits several hinge points that contribute to the hinge bending motion. The correlation of interdomain atomic movements also increased upon substrates binding. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Balog Erika E-mail: [email protected]

147


P/III-6 Aurora A kinázgátlók celluláris és biokémiai vizsgálata Pénzes Kinga1,3, Szokol Bálint2, Kurkó Ibolya1,3, Németh Gábor2,Szántai-Kis Csaba2, Peták István3, Vántus Tibor1, Örfi László2, Kéri György1,2,3 Semmelweis Egyetem,1Pathobiokémiai Kutatócsoport, Budapest 2 Vichem Kft. Budapest Semmelweis Egyetem, 3Kooperációs Kutatóközpont, Budapest Az Auróra-kináz család tagjai (A,B és C) kulcsfontosságú elemei a mitózis szabályozásnak. A három kináz közül az Aurora A a kromoszómák szegregációját, a centromérák érését és a mitotikus orsó összeszerelődését ellenőrzi. Számos humán daganatban észlelték e szerin-treonin kináz túltermelését és amplifikációját. Így újabban e kináz is terápiás célponttá vált. A Vichem Kft. által kifejlesztet Nested Chemical Library™ mint egy 250 molekulájának hatását teszteltünk le az Aurora A enzimen IMAP kináz assay segítségével. Ennek a technológiának az alapelve, hogy nanorészecskékhez koordinációs komplexszel rögzített (immobilizált) fémionokhoz nagy affinitással kötődő foszfát csoport detektálása. A legjobb vegyületeknek az IC50 értékét is meghatároztuk. A nanomólos hatású molekulák citotoxicitását különböző eredetű rákos sejtvonalakon is megvizsgáltuk. Ezek a sejtvonalak Aurora A amplifikációval vagy overexpresszióval rendelkeztek. A sejtproliferációt CellTiter-Glo Luminescent cell viability assay segítségével mértük le. Ez a homogén módszer a sejtek életképességét a sejt energiaszintjét mutató ATP mennyiségével határozza meg. Vizsgálataink során 25 olyan molekulát találtunk amelyek nanomólos koncentrációban gátolták a Aurora A enzimet. Ezek a vegyületek sejtvonalanként eltérő EC50 értékeket adtak. A 25 vegyület közül 2 olyan kinázgátlót találtunk amelyeknek az EC50 értéke majdem minden sejtvonalon nanomolos volt. A molekulák többsége PC3-as sejtvonalon érte el a legnagyobb gátlási százalékot. A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy 250 kinázgátló molekulából sikerült kiszűrni két olyan gyógyszerjelölt molekulát amelyek nemcsak Aurora A enzim assay-ben, hanem a rákos sejtvonalakon is nanomolos gátlási értékeket mutatott. PhD Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Kéri György E-mail: [email protected]

148

2010. április 15-16.

P/III-7 A Mal d1 allergén fehérje stabilitásának vizsgálata infravörös spektroszkópiával Somkuti Judit, Smeller László Semmelweis Egyetem, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet, Budapest Az iparilag fejlett országokban, és feltehetően a világ többi részén is az allergiás megbetegedések gyakorisága növekszik. Az allergiát kiváltó ágensek között jelentős csoportot alkotnak az élelmiszerekben, ezen belül is a különböző gyümölcsökben jelen lévő allergének. Az almában előforduló leggyakoribb allergén, a Mal d1 fehérje stabilitását vizsgáltuk FTIR spektroszkópiával. A vizsgálatok elvégzésére az indított bennünket, hogy az irodalomban ellentétes adatok jelentek meg az allergén nyomáskezeléssel történő inaktiválásával kapcsolatban. Ennek a kérdésnek a tisztázásához kívántunk hozzájárulni a Mal d1 fehérje nyomás- és hőmérséklet-kezelés hatására bekövetkező szerkezetváltozásának molekuláris szintű tanulmányozásával. A vizsgálatok alapján a fehérje fiziológiás pH-n 55°C-on, ill. 250 MPa-on denaturálódik. A nyomásstabilitás vizsgálatánál egyéb olyan környezeti tényezők hatását is tanulmányoztuk, melyeknek az alma esetében fontos szerepe lehet a fehérje stabilitásában. A nyomás hatására bekövetkező denaturáció méréseit különböző pH-kon végeztük, valamint vizsgáltuk az alma összetételéhez hasonló cukorkeverék és az ionerősség hatását. Az allergén denaturációs átmenetének középpontja minden esetben a 150-250 Mpa tartományba esett. A denaturáció irreverzibilis volt, és minden esetben a kitekeredett fehérje aggregációja követte. Alacsonyabb pH-n csökkent a stabilitás, míg az almának megfelelő cukorkeveréknek és a KCl hozzáadásának stabilizáló hatása volt. Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: Ionizáló és nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai Témavezető: Smeller László E-mail: [email protected]

149


P/III-8 Investigation of the PtdIns(4,5)P2 Dependence of G Protein-coupled Receptor Endocytosis in Living Cells Dániel Tóth1, László Hunyady1, Tamas Balla2 and Péter Várnai1 1

Department of Physiology, Semmelweis University, Budapest, Hungary Section on Molecular Signal Transduction, National Institute of Child Health and Human Development, National Institutes of Health, Bethesda, MD, USA

2

Phosphatidylinositol 4,5-bisphosphate [PtdIns(4,5)P2] plays an important role in various cellular processes: not only in calcium signalling as a precursor for Ins(1,4,5)P3, but also in the regulation of ion channels, cytoskeletal dynamics and many other events connected to the plasma membrane. Since many of the molecules participating in the process of endocytosis can bind PtdIns(4,5)P2, the role of this lipid in the regulation of receptor internalization seemed feasible. In this study we aimed to investigate the lipid dependence of receptor endocytosis using the highly sensitive method of bioluminescence resonance energy transfer (BRET), which allows the detection of molecular closeness between two proteins labeled by bioluminescent and fluorescent markers. By fusing various plasma membrane receptors (e.g. type 1 angiotensin-II receptor (AT1R), type 2C serotonin receptor (5HT2CR) and EGF receptor) to Renilla luciferase and applying YFP-tagged proteins as components of the endocytic machinery (β-arrestin, clathrin, β-adaptin, PM-targeted YFP, Rab proteins) we could follow the process with high temporo-spatial resolution in HEK cells. To decrease the plasma membrane PtdIns(4,5)P2 level we used ionomycin or the previously developed rapamycin-induced heterodimerization system, in which PtdIns(4,5)P2 depletion was achieved by the activation of PLC enzymes or by the recruitment of 5-phosphatase enzymes to the plasma membrane, respectively. To verify that PtdIns(4,5)P2 depletion occured indeed, we measured the BRET signal between the PH domain of PLCδ1 fused to either Renilla luciferase or YFP. Both ionomycin treatment and rapamycin-induced depletion of the lipid – although not to the same extent – were able to inhibit the decrease of BRET ratio between the receptors and plasma membrane targeted YFP, which occurs during receptor internalization upon agonist stimulation. Our data show that the internalization of the AT1, 5HT2C and EGF receptors are significantly reduced after lipid depletion, suggesting that PtdIns(4,5)P2 level is an important factor in the regulation of plasma membrane receptor endocytosis. Doktori Iskola: Molekuláris orvostudományok Program: Celluláris és molekuláris élettan Témavezető: Várnai Péter E-mail: [email protected]

150

2010. április 15-16.

P/III-9 Humán amnion epitél őssejtek hatása endotél sérülésekben Vácz Gabriella1, Cselenyák Attila1, Cserép Zsuzsanna1, Benkő Rita1, Kovács Endre1, Weszl Miklós1, Heinz Redl2 1

Semmelweis Egyetem, Klinikai Kísérleti Kutató-és Humán Élettani Intézet, Budapest 2 Ludwig Boltzmann Traumatológiai Intézet, Bécs

Bevezetés: Humán amnion epitél őssejtek felhasználása csökkentheti a gyulladási folyamatokat, a fibrózist és szabályozhatja az angiogenezist. A multipotens, nem immunogén őssejtek kinyerése nem jár etikai problémával. Feltételeztük, hogy ezek a sejtek alkalmasak lehetnek az a. carotis sérülése következtében létrejött endotél károsodások javításában. Módszer: Halotánnal altatott felnőtt hím Sprague-Dawley patkányokban ballonkatétert helyeztünk az a. carotis communisba a carotis externán keresztül. A ballon 3-szori felfújásával endotél sérülést okoztunk. A ballon eltávolítása után Bróm-deoxi uridinnal (BrDU) jelölt őssejteket injektáltunk közvetlenül az artéria lumenébe. Eredmény: Sértés után 2 nappal őssejteket figyeltünk meg a sértett artéria lumen felőli oldalán. A sértetlen, kontralaterális oldalon nem találtunk sejteket. 4 hét múlva szignifikáns intima megvastagodást észleltünk mind a kontroll mind a sejtbeültetett csoportban, tehát az őssejtek hozzáadása nem csökkentette szignifikánsan (p<0,05) az intima növekedésének mértékét (kontroll: 61,3±13,8%, transzplantált: 53,4±8,5%). Immunhisztokémiai festés során anti-BrDU-t használva csak a sértetlen artéria oldalon találtunk túlélő sejteket. Funkciós vizsgálatainkban az izolált a. carotis összehúzódási képessége hasonló mértékű csökkenést mutatott a sértett oldalon a transzplantált és a kontroll csoportokban. Az acetilkolin okozta dilatáció megmaradt a sértetlen oldalon és az ál-transzplantált sérült artériában, de csökkenést mutatott a transzplantált ereknél. Konklúzió: Őssejtek képesek beépülni immunszupresszió nélkül az artéria falába és a sérüléstől távol is megtapadnak. Eredményeink szerint az őssejttranszplantáció nincs kedvező hatással az ér funkciójára. Támogatás: OTKA D45933, T049621, TET AÖU? 66öu5, Bolyai és Öveges Ösztöndíj, TÁMOP 4.2.2/08/1 KMR-2008-0004 Doktori Iskola: Elméleti orvostudományok Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai Témavezető: Lacza Zsombor E-mail: [email protected]

151


P/III-10 Mikrodializátum aszpartát és glutamát tartalmának meghatározása nagyhatékonyságú kapilláris elektroforézissel Wagner Zsolt1, Tábi Tamás1, Zachar Gergely2, Csillag András2, Szökő Éva1, 1

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet, Budapest

2

Bevezetés: A glutamát ill. az aszpartát a központi idegrendszerben a két legjelentősebb excitátoros aminosav, amelyek többek között, az NMDA-receptorokon hatnak. Számos kutatás irányul arra, hogy ezen neurotranszmitter anyagok szerepét tisztázzák egyes központi idegrendszeri folyamatokban. Az agyszövet extracelluláris környezetének in vivo vizsgálatára a mikrodialízis módszere használatos, melynek során relatíve kis térfogatú (< 10µl) minták nyerhetők. Mikrodializátumok kvantitatív vizsgálatára, így megfelelő érzékenységű és kis mintaigényű módszerre van szükség. Erre a feladatra a számos elválasztástechnikai módszer közül a nagyhatékonyságú kapilláris elektroforézis a legalkalmasabb. Célok: Célunk volt egy olyan nagyhatékonyságú kapilláris elektroforézis módszer kifejlesztése, amely alkalmas kis mennyiségű biológiai minták aszpartát ill. glutamát tartalmának egyidejű meghatározására. Eredmények: A megfelelő érzékenység eléréséhez származékképzést követően lézerindukálta fluoreszcens detektálást alkalmaztunk. Számos fluoreszcens származékképző vegyületet vizsgáltunk (NBD-F, DTAF, FITC), valamint vizsgáltuk a származékképzés idő, hőmérséklet ill. pH függését. Az elválasztás során speciálisan kezelt falú kapillárist alkalmaztunk, amely lehetővé tette a vegyületek anód irányú elválasztását, így az anionos aminosavak gyors és szelektív meghatározását. Vizsgáltuk ezen kívül a pH, az ionerősség és különböző additívek (SDS, β -ciklodextrin) hatását az elválasztás minőségére. Az optimalizált módszer alkalmas az excitátoros aminosavak 2 µl mintatérfogatból kevesebb mint 5 perc alatt történő meghatározására,melyet mikrodialízis minták vizsgálatán mutatunk be. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: Experimentális és klinikai farmakológia Témavezető: Szökő Éva E-mail: [email protected]

152

2010. április 15-16.

P/III-11 Szövetépítő készülék fejlesztése 3-dimenziós sejtes struktúrák létrehozására Weszl Miklós, Izápy Viktor, Cselenyák Attila, Vácz Gabriella, Szalay Kristóf, Kiss Levente Semmelweis Egyetem, Klinikai Kísérleti Kutató-, és Humán Élettani Intézet, Szövetépítő Laboratórium, Budapest A szerző iparjogvédelmi okok miatt az absztrakt közzétételéhez nem járult hozzá. A vizsgálatot a TÁMOP 4.2.2. pályázat támogatta. Doktori Iskola: Elméleti orvsotudományok Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai Témavezető: Lacza Zsombor E-mail: [email protected]

153


P/III-12 A PI3K-AKT-mTOR útvonal gátlásának lehetőségei a szignál transzdukciós tumorterápiában Zsákai Lilian Semmelweis Egyetem, Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet, Budapest A PI3K-AKT-mTOR jelátviteli útvonal rendkívül fontos szerepet játszik több gyakori ráktípusban is. Ez indokolja központi jelentőségű molekuláinak szelektív gátlását terápiás célból. Mivel az útvonal szerkezete igen bonyolult, nem feltétlenül elég kizárólag az egyik komponens szelektív gátlására törekedni: foglalkozni kell az izomerek eltérő biológiai funkciójával és így nem izomer-szelektív gátlásuk következményeivel, valamint az olyan esetekkel, mikor egy-egy sejtvonal nem rezisztens egy adott célmolekula más ráktípusoknál hatásos inhibitoraira. Célok: Ezért célom egy olyan kísérleti keretrendszer létrehozása volt, amelyen mind az AKT1, mind a funkciójában eltérő AKT2, mind az AKT fehérjéktől downstream elhelyezkedő mTOR fehérje potenciális gátlószerei tesztelhetőek. Az izomerszelektív AKT1 gátlószerek létrehozása azért fontos, mert az AKT2-őt is jelentős mértékben gátló molekulák diabétesz kialakulásához vezetnek. Az olyan tumoroknál, amelyek AKT-gátló rezisztensek, attraktív célfehérje az AKT-tól közvetlenül downstream elhelyezkedő mTOR fehérje. Ezen fehérjék összefüggései és fontossága miatt ezen három fehérje gátlószereinek minél szofisztikáltabb IC50 mérésére igyekeztem biokémiai esszéket létrehozni racionális hatóanyagtervezés céljából. Eredmények: Az AKT1 és az AKT2 fehérje esetében Immobilized metal ion affinity-based fluorescence polarization (IMAP)® típusú esszérendszert optimalizáltam, míg az mTOR fehérje esetében egy TransScreener® típusú esszé paramétereinek beállítására került sor, végül ezeket már ismert gátlómolekulákkal validáltam. Ezen érzékeny in vitro biokémiai esszék rendkívül érzékenyen képesek IC50-et mérni, így jól elkülöníthető az AKT1-re az AKT2-vel szelektív gátlószerek, valamint az mTOR fehérjére is megbízható tesztrendszer jött létre. Mindemellett szeretném prezentálni néhány potenciális vezetőmolekulával kapcsolatos IC50-mérésem eredményét. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai Témavezető: Kéri György E-mail: [email protected]

154

2010. április 15-16.

P/III-13 TSH-receptor elleni antitestek összehasonító meghatározása kompetitív radiojód és enzimjelzéses módszerekkel Réti Zsuzsanna1, Nagy Erzsébet2, Balázs Csaba2, Kun Imre Zoltán1 1

Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Endokrinológia Tanszék Budai Irgalmasrendi Kórház, Belgyógyászati Osztály és Központi Laboratórium, Budapest

2

Basedow-Graves kórban a TSH-receptor elleni antitesteknek a kórfolyamat kialakulásában és a betegség diagnózisában meghatározó szerepük van. A vizsgálat célja: egy kompetitív humán radioreceptor és két enzimjelzéses receptor immunoassay mérési eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: 124 Basedow-Graves kóros beteg (103 nő, átlagéletkor 41,4 ± 9,5 év és 21 férfi átlagéletkor 47±13 év) szérumában határozták meg a TSH-R elleni antitestek szintjét radioimmunoassay (humán rekombináns TSH-receptort tartalmazó rhTSH-R DYNOR TRAK) és két enzim-jelzéses (sertés TSH-receptort tartalmazó IASONTRAb és DLD) kitek segítségével. A kontroll csoportot 25 egészséges önkéntes (23 nő és 2 férfi, átlagéletkor 39±15 év) alkotta. Eredmények: mindkét enzimjelzéses kit eredményei jól korreláltak az izotópos módszerrel. A két módszer közül a IASONTRAb kit mutatott jobb korrelációt, mint a DLD kit (r=0,817, p<0.001 v.s. r = 0,792, p<0.001). 124 beteg savójából 121 TRAK pozitívnak bizonyult, 86 esetben pedig mindhárom tesztben pozitivitást észleltek. Az ELISA módszerek specificitása a DYNO teszt értékeihez viszonyítva a IASONTRAb-nál 60.6 % és a DLD-nél 50.9 %, a szenzitivitás a IASONTRAb-nál 92.7 % a DLD-nél pedig 90.9 % volt. 25 Basedow-Graves kóros betegben (24 nő, átlagéletkor 42 ± 12 év) a gyógyszeres kezelés után a TSH-receptor elleni antitestek negatívvá váltak. A kezelés elhagyása után 11 betegben a TSH-receptor elleni autoantitestek szintje megemelkedett és a hyperthyreosis klinikai és laboratóriumi jeleit észlelték. Következtetés: a kompetitív radioreceptor és az enzimjelzéses módszerek szenzitivitása és specificitása miatt az izotóp-jelzéses technika helyettesítésére az enzim-jelzéses módszerek alkalmasak és jelezhetik a betegség recidíváját. Ezen módszerek előnye, hogy felhasználásuk nincs szűk lejárati időhöz kötve és kiküszöbölik a TSH elleni antitestek és az állati fehérjék (egér) elleni antitestek jelenléte miatti hibákat. Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Doktori Iskola Program: Endokrinológia Témavezetők: Kun Imre Zoltán, Balázs Csaba Email: [email protected]

155


156

2010. április 15-16.

P-IV POSZTERSZEKCIÓ Elnök: Dr. Fehér Erzsébet egyetemi tanár Dr. Nagy György egyetemi tanár

157


158

2010. április 15-16.

P/IV-1 Pharmacological Properties of Backpropagating Action Potential Evoked Ca2+ Transients in Hippocampal Fast Spiking Interneurons Balázs Chiovini, Gergely F. Turi, Gergely Katona, Attila Kaszás, Anikó Vágvölgyi, E. Sylvester Vizi, Balázs Rózsa Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary Fast spiking (FS) GABAergic interneurons are essential for the regulation of network oscillations in the hippocampus. However, the composition of dendritic voltage gated calcium channels (VGCCs) and their effects on dendritic integration are less examined. Aims: In this study, dendritic two-photon measurements were combined with patch clamp recordings and pharmacological approaches in order to reveal the possible subtypes of voltage gated Ca2+ channels taking part in Ca2+ signaling induced by backpropagating action potentials (bAPs) during sharp-wave activity. The distribution of the bAP evoked Ca2+ transients was examined in the dendritic arbor at different distances from the soma. Results: Compared with the data in the literature obtained in pyramidal cells, our results show that Ca2+ signals in the FS interneurons are more attenuated as a function of distance. To examine the role of the VGCCs in this process, specific Ca2+ channel blockers were applied in the bath under the blockade of voltage gated sodium channels. Our results suggest that VGCCs located in dendritic compartments of FS interneurons, play an important role in the generation of the Ca2+ influx during bAPs. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Funkcionális Idegtudományok Témavezető: Rózsa Balázs E-mail: [email protected]

159


P/IV-2 Lateral ventricular injection of a parathyroid hormone 2 receptor antagonist abolishes suckling induced prolactin release Melinda Cservenák1, Ibolya Bodnár2, Ted B. Usdin3, Miklós Palkovits1, György Nagy2, Árpád Dobolyi1 1

Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Department of Anatomy, Histology and Embryology, Hungarian Academy of Sciences and Semmelweis University, Budapest, Hungary 2 Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Department of Human Morphology and Developmental Biology, Hungarian Academy of Sciences and Semmelweis University, Budapest, Hungary 3 Section on Fundamental Neuroscience, National Institute of Mental Health, Bethesda, Maryland, USA Tuberoinfundibular peptide of 39 residues (TIP39) and the parathyroid hormone 2 receptor (PTH2R) constitute a peptide-receptor neuromodulator system implicated in neuroendocrine, anxiety-related and nociceptive functions. TIP39 neurons are restricted to 3 brain regions: the medial subparafascicular area (SPF) and the posterior intralaminar complex of the thalamus (PIL), and the medial paralemniscal nucleus (MPL) in the lateral pons. By using real-time RTPCR, in situ hybridization histochemistry, and immunohistochemistry, we found that TIP39 mRNA and peptide are markedly elevated in the PIL of lactating dams compared to the PIL of mothers separated from their pups. TIP39 neurons in the PIL project to the arcuate and periventricular nuclei of the hypothalamus where the PTH2R is also concentrated. To investigate a potential function of TIP39 in mother rats, they were separated from their pups for 4 hours on postpartum day 9, and a PTH2R antagonist was injected via cannulae placed into the lateral ventricle 5 min before the pups were returned to their mothers. Blood samples were taken via cannulae in the right jugular vein of mothers prior to separation, at the end of the 4 hours separation period, and then 5, 15, 30 and 60 min after the suckling stimulus was initiated. The PTH2R antagonist almost completely blocked suckling-induced elevation of plasma prolactin. In contrast, injection of the PTH2R antagonist had no effect in pup retrieval test indicating that TIP39 might not influence maternal behaviors. Therefore, our results suggest that TIP39-PTH2R signaling at the level of the hypothalamus is activated during suckling stimulus and possibly inhibits dopaminergic neurons that control prolactin secretion in the hypothalamo-pituitary system . The work was supported by the Bolyai Fellowship of the HAS, NKTH-OTKA K67646 and K68170, NFM-OTKA NNF78219 and OTKA NK72929 Research Grants and the NIMH Intramural Program. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Neuromorfológia és sejtbiológia Témavezető: Dobolyi Árpád E-mail: [email protected]

160

2010. április 15-16.

P/IV-3 ADHD és motoros nehézségek: Egy alapítvány mozgásfejlesztő szakmai munkájának bemutatása Kiszela Kinga1, Bognár József1, Jávori Ildikó2 1

Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Testnevelés-elmélet és Pedagógia Tanszék, Budapest 2 Eleven Team Alapítvány, Budapest

„Elevennek, pörgősnek lenni jó. Minden eleven gyermek értékes… Mi eleven gyermekeket szerető világról álmodunk.” Így szól az Eleven Team, a Hiperaktív Gyermekeket és Szüleiket Segítő Alapítvány Ars Poeticája. Érdekes megvilágítása ez napjaink leggyakoribb gyermek- és ifjúságpszichiátriai megbetegedésének, az ADHD-nak (Figyelemhiányos Hiperaktivitászavar), mely az általános iskolás korú gyermekek kb. 10-15%-át érinti tünetek tekintetében, azonban 4-6 % közülük az, akiket valódi, veleszületett, diagnosztizált ADHD-ként tartunk számon. Napjainkban közel 300.000 ADHD-s gyermek van jelen a normál közoktatási intézményekben, így iskolai, testnevelés órai integrációjuk megoldandó feladata a pedagógus társadalomnak. Az ADHD másodlagos tünetei között – a pszichés, emocionális problémák mellett – gyakran jelentkezik mozgáskoordinációs nehézség mind a nagy-, mind a finommozgások terén. Ezért iskolai integrációjuk során mozgásuk fejlesztése elengedhetetlen. Célok: Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük az Alapítvány mozgásfejlesztő foglalkozásaira bekerülő gyermekek foglalkozás megkezdése előtti mozgásfejlettségét, valamint a mozgásfejlesztő foglalkozások hatékonyságát. Ehhez az Alapítvány vizsgálati anyagait használtuk fel (N=30), melyben az INPP Reflexterápia, valamint a Delacato Alapozó Terápia mozgásos állapotfelmérő tesztjeit alkalmazzák. Az adatokat az Alapítvány szakmai vezetője vette fel. Két gyermek (N=2) mozgásfejlődését is mértük utánkövetéses vizsgálat keretében. Az adatokat az SPSS 17.0 statisztikai program segítségével értékeltük ki. Eredmények: Eredményeink szerint a mozgásfejlesztő foglalkozásra bekerülő gyermekek 72%-a perzisztáló Moro-reflexes, 69%-nak keresztdominancia problémája van és 93% halláslátásészlelési nehézséggel küzd. 70% nem képes egyszerű mozdulatsorok lekövetésére és 83% egyensúlyi rendszere éretlen. Az utánkövetéses vizsgálat eredményei alapján, a 3 hónapos intenzív fejlesztés hatására a gyermekek motoros nehézségei (perzisztáló primitív reflexek, egyensúly, finommotorika, keresztdominancia) szignifikánsan csökkentek. Véleményünk szerint a mozgásfejlesztő foglalkozások sokat segítenek az Eleven Team Alapítvány munkájában, és így hatékonyak lehetnek a testnevelés óra és talán az iskolán kívüli sportfoglalkoztatás keretei között is. Érdemes volna az Alapítvány fejlesztési elveit, módszertani eljárásait jobban megismerni és testnevelés órai keretek közötti alkalmazhatóságát kidolgozni. Doktori Iskola: Sporttudomány Program: Sport-, nevelés- és társadalomtudomány Témavezető: Bognár József E-mail: [email protected]

161


P/IV-4 Stress-related changes in nesfatin-1 positive neurons Könczöl Katalin1, Zelena Dóra2, Pintér Ottó2, Kirilly Eszter3, Szabó-Meltzer Kinga, Tóth Zsuzsanna1, Palkovits Miklós1 1

Neuromorphological and Neuroendocrine Reserch Group, Department of Anatomy, Histology and Embriology, SE-HAS 2 Institute of Experimental Medicine, HAS, 3 Department of Pharmacology and Pharmacotherapy, Faculty of Medicine, SE,

Nesfatin-1 is a recently discovered anorexigenic peptide. It is expressed in stress-related areas in the brain, like the hypothalamic paraventricular (PVN), as well as the arcuate nuclei (ARC). In the parvocellular part of the PVN (pPVN), nesfatin-1 is coexpressed with corticotrophin-relea sing hormone (CRH). CRH relea se from the PVN is stimula ted by the A1 and A2 noradrenaline cells in stress. To reveal nesfatin-1’s role in stress response, we subjected rats to restraint (4h). Blood samples were taken 1h after the begining of the restraint, and ACTH and corticosterone levels were measured. The hormone levels were elevated in the stressed group, indicating, it was a strong stressor. In situ hibridizations were performed for nesfatin-1 and CRH mRNA expressions in the hypothalami of the animals. Nesfatin-1 mRNA expression increased both in the pPVN and the ARC. The 4h restraint evoked CRH mRNA expression in the pPVN. Double immunostaining for nesfatin-1, CRH and c-Fos showed that both CRH and nesfatin-1 positive neurons were activated by restraint in the pPVN. In contrast, no cFos positive neurons were seen in the ARC 4 h a fter restra int. It should be mentioned, however, that in control rats, nesfatin-1 and tyrosine-hydroxilase (TH) co-localized in the medial and lateral subregions of the ARC with higher percentage in the lateral subdivision. Neither nesfatin-1 or TH expression showed activation in ARC at the end of 4h restraint. All these observations suggest that nesfatin-1 in the PVN may play role in stress response. Supported by, ETT495/09, NK-72929 (M.P.), OTKA-NN-71629 (D.Z.). Z. Tóth is supported by the Bolyai fellowship. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Neuromorfológia és sejtbiológia Témavezető: Tóth Zsuzsanna E-mail: [email protected]

162

2010. április 15-16.

P/IV-5 Effects of estradiol and exercise treatments on cognitive performance in adult and aged female rats Krisztina Marosi, Linda Sárga, Nikolett Hart, Klára Felszeghy and Csaba Nyakas Research Institute of Sport Science, Department of Physical Education and Sport Sciences, Semmelweis University, Budapest, Hungary Estrogens have been shown to reduce age-related decline in cognition by promoting synaptogenesis, neurogenesis and neuronal survival, especially in the hippocampus. These effects are thought to be mediated mainly by the interactions between estrogen receptors and growth factors through the phosphatidylinositol 3-kinase/ Akt / glycogen synthase kinase 3 (PI3K/Akt/GSK3) signaling pathway. Exercise ha s been found to up-regulate the level of central and peripheral growth factors facilitating the growth factor cascades in the neurons. Thus, similar to estradiol (E2), exercise may also improve cognitive efficiency, learning, and memory performances. Aims: The aim of this study was to compare the effects of long- term exercise (12 weeks) and that of E2 treatment (30 µg/ kg/ week) on different behavioral performances in middleaged and elderly female rats. The effects of combined treatment (E2+exercise) on cognition were also investigated. The attention, memory and spatial learning functions were tested using spontaneous alternation (Y-maze), novel object recognition (NOR) and Morris water maze tests. Results: Aged animals treated with E2 showed significant improvement in spontaneous alternation, in novel object recognition, and in spatial learning as compared to the control aged group. Exercise also improved the memory functions in NOR in aged animals. The combined treatment caused enhancement in the number of alternations in Y-maze test and increased the object recognition in NOR test, but no considerable difference from the effects of single treatments could be observed. Middle-aged animals performed better than the controls, but only in the Y-maze test in response to both E2 treatment and exercise, suggesting a less pronounced effectiveness of interventions. Conclusion: These results showed that long-term exercise resulted in beneficial effects on cognition, especially in aged rats, similarly to estrogen administration. The combined treatment did not reveal additive or synergistic actions. Therefore, molecular mechanisms in signaling pathways need to be investigated after both the E2 treatment and exercise to find similar and/or divergent type of actions. Doktori Iskola: Sporttudományok Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere Témavezető: Nyakas Csaba E-mail: [email protected]

163


P/IV-6 Pharmacological Properties of Backpropagating Action Potential Evoked Ca2+ Transients in Hippocampal Fast Spiking Interneurons Balázs Chiovini, Gergely F. Turi, Gergely Katona, Attila Kaszás, Anikó Vágvölgyi, E. Sylvester Vizi, Balázs Rózsa Institute of Experimental Medicine, Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary Fast spiking (FS) GABAergic interneurons are essential for the regulation of network oscillations in the hippocampus. However, the composition of dendritic voltage gated calcium channels (VGCCs) and their effects on dendritic integration are less examined. Aims: In this study, dendritic two-photon measurements were combined with patch clamp recordings and pharmacological approaches in order to reveal the possible subtypes of voltage gated Ca2+ channels taking part in Ca2+ signaling induced by backpropagating action potentials (bAPs) during sharp-wave activity. The distribution of the bAP evoked Ca2+ transients was examined in the dendritic arbor at different distances from the soma. Results: Compared with the data in the literature obtained in pyramidal cells, our results show that Ca2+ signals in the FS interneurons are more attenuated as a function of distance. To examine the role of the VGCCs in this process, specific Ca2+ channel blockers were applied in the bath under the blockade of voltage gated sodium channels. Our results suggest that VGCCs located in dendritic compartments of FS interneurons, play an important role in the generation of the Ca2+ influx during bAPs. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Funkcionális Idegtudományok Témavezető: Rózsa Balázs E-mail: [email protected]

164

2010. április 15-16.

P/IV-7 Orexinergic innervation of adrenaline and noradrenaline cell groups of the lower brainstem Rege Sugárka Papp1, Nela Puskás2, Miklós Palkovits3 1

Department of Anatomy, Histology and Embryology, Semmelweis University, Budapest, Hungary 2 Institute of Histology and Embryology, Faculty of Medicine, Belgrade University, Belgrade, Serbia 3 Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Department of Anatomy, Histology and Embryology, Semmelweis University and Hungarian Academy of Sciences, Budapest, Hungary Orexin A is an orexigenic neuropeptide that is synthesized exclusively by neurons in the dorsolateral hypothalamus. We reported in previous studies that all of the noradrenergic cell groups of the brainstem are the target of the orexinergic projections. Now, we demonstrate the relations between adrenergic cell groups of the lower brainstem (C1, C2 and C3 cell groups) and orexinerg system using double fluorescent immunostainings for orexin A and phenylethanolamine-N-methyltransferase (PNMT), a marker of adrenergic cells. Axo-dendritic and axo-somatic close appositions were seen between varicose orexin A-containing terminals and PNMT-positive dendrites and perikarya in all observed adrenaline cell groups in the lower brainstem. To estimate the percentage of synapses among close contacts, triple fluorescent immunostaining were applied. Orexin A, PNMT and synaptophysin (a presynapse-specific protein) were demonstrated in sections through the medulla. About two-third of the orexin A-PNMT close contacts contained synaptophysin in the C1, C2 and C3 cell groups. In addition, A1 and A2 noradrenergic cell groups were also investigated with triple labeling, and the estimated rations of synapsesclose contacts were counted. This data matched well with those counted in C1 and C2 cell groups. Moreover, in the A2/C2 cell group, synaptic contacts were verified at electron microscopic level using combined DAB and immunogold labeling. The close topographical interactions between the hypothalamic orexin A-containing terminals and the neurons of the lower brainstem catecholamine cell groups indicate functional interactions between these systems, the existence a probable feed back mechanism to brainstem catecholamine neurons that innervate the hypothalamus. This work was supported by OTKA NK 72929. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Neuromorfológia és sejtbiológia Témavezető: Palkovits Miklós E-mail: [email protected]

165


P/IV-8 Brainstem PrRP- and GLP-1-containing projections to the refeeding activated neurons of the hypothalamic dorsomedial nucleus of fasted rats Éva Renner, Kinga I. Szabó-Meltzer, Nela Puskás, Zsuzsanna E. Tóth, Árpád Dobolyi, Miklós Palkovits Neuromorphological and Neuroendocrine Research Laboratory, Department of Anatomy, Histology and Embryology, Semmelweis University and the Hungarian Academy of Sciences, Hungary A cell group expressing c-fos in response to refeeding of fasted rats was previously identified in the ventral subdivision of the hypothalamic dorsomedial nucleus (DMH). However, Fos does not appear in these cells following the presentation of food without consumption suggesting that satiation and not craving for food may account for the activation. Prolactin-releasing peptide (PrRP)- and glucagon-like peptide-1 (GLP-1)containing fiber terminals overlap with the distribution of activated neurons in the DMH. PrRP nerve terminals contained tyrosine-hydroxylase (TH) suggesting that they arise in A2 and A1 noradrenaline neurons where TH and PrRP co-express. GLP-1 neurons are located in non-TH expressing neurons of the NTS suggesting that this part of the medulla may be the source of both PrRP and GLP-1 fibers reaching the DMH. Transections of the medullary-hypothalamic pathway resulting in an accumulation of PrRP- and GLP-1 immunoreactivities caudal to the transections caused the density of PrRP- and GLP-1 fibers decrease dramatically in the DMH. These observations clearly show that PrRP and GLP-1 fibers in the ventra l subdivision of the DMH a re of medulla ry – in the ca se of GLP-1 exlusively- NTS origin. In addition, we detected a marked 74% decrease in the number of Fos-expressing DMH neurons in response to refeeding following transections. In contrast, Fos response was not attenuated following lesion of the arcuate nucleus with neonatal monosodium-glutamate treatment. Our findings suggest that PrRP- and GLP-1-containing solitary-hypothalamic projections contribute to the activation of DMH neurons during refeeding possibly by conveying information on cholecystokinin mediated satiation. This study was supported by OTKA NK72929 grant. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Neuromorfológia és Sejtbiológia Témavezető: Palkovits Miklós E-mail: [email protected]

166

2010. április 15-16.

P/IV-9 Optically measured propagation speed of action potential in neuronal axons and dendrites Gergely Szalay1, Pál Maák2, Máté Veress2, Anikó Vágvölgyi1, Gergely Katona1, Balázs Rózsa1 1

Institute of Experimental Medicine of the Hungarian Academy of Sciences Budapest University of Technology and Economics Department of Atomic Physics

2

The computation properties of cortical neurons are significantly influenced by temporal distribution of neuronal inputs. Multiple inputs can either inhibit short and long term potentiation or depression depending on the time difference between them. Temporal distribution even can influence if the summation is linear or supralinear. Since propagation speed might be an important factor in network properties. Neuronal propagation speed was already measured electrophysiological by dual patchclamp with somatic and dendritic diversion. However this method is expressively complicated and it is yet impossible to perform such measurement in axons. We developed a new optical method to measure propagation speed both in dendrites and in axons. The measurement based on calcium concentration measurement, we are able to measure the calcium concentration cha nge a t two or more different point up to 4 0 0 um in dista nce within a millisecond. This technique allows us to measure propagation speed with only a single somatic patch which is a routine technique for more than 40 years so could be performed easily. Other advantage that since the measured distance is limited only the optical properties of the system it is possible to measure several sides in a single dendritic tree during the same measurement, by this we might be able to spot if there are differences in the propagation speed through the dendritic tree, for at junctions or at regions with numerous buttons. Our first measurement shows 300 μm/ms propagation speed which is well met with the result measured with electrophysiology. But instead of the single site measured we were a ble to mea sure a t different dista nce from the soma , very often a t the sa me neuron a nd showed that this result is valid at a high range between 20-250 um from the soma. Doktori Iskola: Szentágothai János Idegtudományok Program: Funkcionális idegtudományok Témavezető: Rózsa Balázs E.-mail: [email protected]

167


P/IV-10 Agyrészletek biogén amin tartalmának meghatározása HPLC segítségével biszpiridínium aldoxim kezelést követően Szegi Péter1, Laufer Rudolf2, Kalász Huba2, Tekes Kornélia1 1

Semmelweis Egyetem, Gyógyszerhatástani Intézet, Budapest Semmelweis Egyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest

2

Bevezetés: Az oximok (pralidoxim, obidoxim) a klinikumban egyedül elérhető acetilkolin észteráz enzim (AChE) reaktivátorok, melyeket organofoszfát és organofoszfonát (OP) mérgezésben használhatunk a szokásos terápia (atropin, diazepam) mellett. Az OP-k széles körben elterjedt növényvédő, rovar- és rágcsálóirtó (peszticid, insecticid, acaricid) szerek, de a harci gázok (sarin, soman, tabun, VX) is közéjük tartoznak. A velük való kontamináció az AChE irreveribilis gátlásához vezet, mely az OP és az enzim aktív centrumának szerin hidroxil csoportjához való kötődésen keresztül következik be. A fent említett két oxim terápiás hatékonysága messze elmarad a várttól, ezért szükséges volt új biszpiridínium aldoximok (BPA) szintetizálása (Kamil Kuča és mtsai). Több ígéretes biszpiridínium biszaldoxim és biszpiridínium monoaldoxim közül az in vitro és in vivo vizsgálatok alapján a K-203 jelű vegyület tünik a legígéretesebbnek. Az OP-k rendkívül lipofil vegyületek, és a mérgezés hatására bekövetkező acetilkolin felszaporodás a perifériás és a központi idegrendszerben (KIR) is jelentős. A BPA-k ezzel ellentétben a két pozitív töltésű kvaterner nitrogén miatt nagyon hidrofilek, mégis 1-10%-ban bejutnak a KIR-be. Méréseink során azt vizsgáltuk, hogy BPA kezelés okoz-e az egyes agyrészletek biogén amin (noradrenalin, dopamin, szerotonin) és metabolitjaik (homovanillinsav és hidroxiindolecetsav) szintjében változást. Módszerek: A kísérleteinket hím Wistar patkányokon végeztük. Intramuszkuláris kezelést követően a biológiai mintákat perklórsavas homogenizálást és centrifugálást követően (fehérjementesítés) nagyhatékonyságú validált folyadékkromatográfiás módszerrel vizsgáltuk elektrokémiai, amperometriás detektálással. Eredmények: Az AChE reaktivátorok vérszintjének 1-10 %-a volt kimutatható az agyból agyrészlettől függően 60 perccel a BPA kezelést követően. Ez a tény azért fontos, mert az esetleges mérgezést követően a KIR-i AChE is reaktiválni kell. A kezelés hatására nem találtunk szignifikáns különbséget a biogén amin anyagcserében 15 és 60 perccel a K-203 beadását követően. Doktori Iskola: Gyógyszertudományok Program: Experimentális és klinikai farmakológia Témavezető: Tekes Kornélia E-mail: [email protected]

168

2010. április 15-16.

P/IV-11 Experimental study on the association of a NSAID and an opioid drug with a selective serotonin reuptake inhibitor Brezeanu Romeo, Brezeanu Adriana, Alecu Adrian, Ionitoiu Adriana UMF Targu Mures, Department of Biochemistry, Marosvasarhely, Romania The purpose of this study was to verify the influence of anti-inflammatory effect by associating an opioid and NSAID drug with a selective serotonin reuptake inhibitor. We also tested the analgesic effect of each drug used and compared the results. Material and method: We used 5 groups of 10 mice, Swiss breed and device Tail Flick Unit, accorfing to standardized assessment to analgesics activities in animal experiments. The 5 groups were treated as follows: • Lot I: Tramadol (1 mg per kg of bodyweight / mouse)-ip • Lot II: Etoricoxib (2 mg per kg of bodyweight / mouse)-po • Lot III: Sertraline (3 mg per kg of bodyweight / mouse)-po • Lot IV: Tramadol (1 mg per kg of bodyweight / mouse)-ip and sertraline (3 mg per kg of bodyweight / mouse)-po • Lot V: Etoricoxib (2 mg per kg of bodyweight / mouse)-po and sertraline (3 mg per kg of bodyweight / mouse)-po Subsequently each animal from the lots above were exposed to pain stimulus at 0, 15, 30, 60 and 90 minutes after treatment. Results: The mice in the five lots had the analgesic point at 30 minutes after treatment administration. Among the five lots of animals, lots I and IV had the lowest sensitivity to pain stimulus (p <0.0001) followed by the animals in groups II, III anf then V. Between batches I and IV, and between batches III and V statistical differencewas absent (p>0.05). Conclusions: The treatment with tramadol and tramadol-sertraline were most effective in extending the appearance of pain in animals which were exposed to pain stimulus. The NSAID efficacy was lower than the opioid treatment. On the other hand, etoricoxib analgesic effect decreased when it was used in combination with sertraline.

Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem

169


P/IV-12 Modulation of the analgesic effect of tramadol and etoricoxib with enalapril Brezeanu Romeo, Brezeanu Adriana, Alecu Adrian, Ionitoiu Adriana, Ban Erika, Mareş Ferencz Gizella, Monea Marioara UMF Targu Mures, Department of Pharmacology, Marosvasarhely, Romania The purpose of this study was to verify the influence of an angiotensin converting enzyme inhibitor on the antinociceptive effect of a n opioid drug a nd a NSAID. W e a lso tested the analgesic effect of each compound used and we compared the results. Material and method: we used 5 groups of 10 mice, Swiss breed and device Hot Pla te Test (standardized assessment to produce pain stimulus for animal experiments).

The 5 groups were treated as follows: Lot I: Tramadol (1 mg / per kg of bodyweight / mouse) ip Lot II: Etoricoxib (2 mg / per kg of bodyweight / mouse) po Lot III: Enalapril (0.5 mg / per kg of bodyweight / mouse) po Lot IV: Tramadol (1 mg / per kg of bodyweight / mouse) ip and Enalapril (0.5 mg / per kg of bodyweight / mouse) po Lot V: Etoricoxib (2 mg / per kg of bodyweight / mouse) po and Enalapril (0.5 mg / per kg of bodyweight / mouse) po Each animal from the lots above were subsequently exposed to pain stimulus at 0, 15, 30, 60 and 90 minutes after treatment. Results: The mice from each lot had the maximum analgesic point at 30 minutes after the drug administration .At this time point (T 30) animals in group I had the lowest sensitivity to pain stimulus (p<0.0001), followed by animals in groups II, III and V. Measurements made at other intervals showed differences in analgesic times compared to the values obtained at 30 minutes after drug administration, but Tramadol-treated group displayed the best antinociceptive effect for all the measurements which were done. Conclusions: Among all the treatments done, the most effective was for the group treated with tramadol, although its analgesic effect was matched by Etoricoxib when measurements were done at T 60 and T 90,. We observed a decrease in the analgesic effect when we combined Tramadol with Etoricoxib or with Enalapril. When the latter two treatments were compared, combined administration of Tramadol and Enalapril was more effective at all measurements (p<0.05), although the group treated with Enalapril produced a slight analgesic effect on measurements made at T 15’, T 30’, T 60’, and T 90’ versus time T 0 (p<0.05). Doktori Iskola: Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem

170

2010. április 15-16.

DOKTORI ISKOLÁK SZERINTI MUTATÓ

171


172

2010. április 15-16.

Elméleti Orvostudományok Doktori Iskola E/II-3 SZERKEZETI ÁTMENETEK EGYEDI FILAMENTUMOKBAN Kiss Balázs, Karsai Árpád, Kellermayer Miklós S.Z. Program: Ionizáló és nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai

DEZMIN

INTERMEDIER

E/II-5 A PI3K/AKT JELÁTVITELI RENDSZER MODULÁLJA A HUMÁN EMBRIONÁLIS ŐSSEJT EREDETŰ ENDOTHEL SEJTEK PROLIFERÁCIÓJÁT ÉS ÉRKÉPZŐ AKTIVITÁSÁT Lendvai Zsuzsanna, Sian E. Harding , Merkely Béla, Michael D. Schneider, Nadire N. Ali, Földes Gábor Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma E/II-6 VÁZIZOM TITIN NANOMECHANIKAI VIZSGÁLATA ERŐVISSZACSATOLT LÉZERCSIPESSZEL Mártonfalvi Zsolt, Pasquale Bianco, Kellermayer Miklós Program: Ionizáló és nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai E/VI-2 CELL THERAPY USING NON-PLURIPOTENT H9C2 CARDIOMYOBLASTS ATTENUATES CELL DEATH AND DECREASES MALONDIALDEHYDE LEVELS IN AN IN VITRO ISCHEMIA-REPERFUSION MODEL Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusa E/VI-4 ACETILKOLIN KORONÁRIA-HATÁS MECHANIZMUSÁNAK VIZSGÁLATA IZOLÁLT PATKÁNYSZÍVEN Kerekes Máté, Mihályi Csaba, Dézsi László, Dégi Arianna, Merkely Béla, Kékesi Violetta Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma E/VI-6 G PROTEIN MEDIATED SIGNALING PATHWAYS OF THROMBOXANE A2 IN THE VASCULAR SMOOTH MUSCLE Tamas Nemeth, A. Wirth, E. Ruisanchez, S. Offermanns, Z. Benyo Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusa E/VII-1 ISMÉTELT RESTENOSIS KIALAKULÁSA GYÓGYSZERKIBOCSÁTÓ STENT BEÜLTETÉS UTÁN Berta Balázs, Bárczi György, Becker Dávid, Fülöp Gábor, Gellér László, Jambrik Zoltán, Molnár Levente, Páli Szabolcs, Szabó György, Merkely Béla Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

173


E/VIII-1 A VEGF G405C AND B2AR Q27E POLIMORFIZMUSOK VIZSGÁLATÁNAK PREDIKTÍV ÉRTÉKE AZ IN-STENT RESTENOSIS PREVALENCIÁJÁBAN Bagyura Zsolt, Hirschberg Kristóf, Berta Balázs, Kiss Loretta, Lux Árpád, Soós Pál, Merkely Béla Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma P/I-4 A HEREDITER ANGIOÖDÉMÁS GYERMEKEK KEZELÉSÉVEL SZERZETT TAPASZTALATAINK– MIKOR, MIT ÉS HOGYAN? Csuka Dorottya, Varga Lilian, Füst György, Farkas Henriette Program: Klinikai és kísérletes kardiológia / atherosclerosis P/I-6 PROARRYTHMIÁS FAKTOROK MÉRÉSE VÁLOGATOTT TRIATLONISTÁK TERHELÉSES VIZSGÁLATA SORÁN Komka Zsolt, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Udvardy Anna, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma P/I-6 PROARRYTHMIÁS FAKTOROK MÉRÉSE VÁLOGATOTT TRIATLONISTÁK TERHELÉSES VIZSGÁLATA SORÁN Komka Zsolt, Bosnyák Edit, Trájer Emese, Udvardy Anna, Major Zsuzsanna, Tóth Miklós, Pavlik Gábor Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma P/I-7 GENETIKAI VARIANCIÁK ÉS HEMODINAMIKAI ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA ÉLSPORTOLÓKBAN Lux Árpád, Balogh Júlia, Varga Zsuzsanna, Merkely Béla, Szelid Zsolt Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

VÁLTOZÁSOK

P/I-8 KIMUTATHATÓ-E ÖSSZEFÜGGÉS AZ AUTONÓM FUNKCIÓ ÉS A DIURNÁLIS VÉRNYOMÁSVÁLTOZÁSOK KÖZÖTT CSÖKKENT GLUKÓZTOLERANCIÁJÚ EGYÉNEKBEN? Németh Nóra, Putz Zsuzsanna, Tabák Gy. Ádám, Istenes Ildikó, Martos Tímea, Körei Anna, Hermányi Zsolt, Keresztes Katalin, Jermendy György, Kempler Péter Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai P/I-9 MÁTRIX-METALLOPROTEÁZ ENZIMEK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA A SPORTSZÍV KIALAKULÁSÁBAN Sax Balázs, Vágó Hajnalka, Tóth Attila, Takács Péter, Merkely Béla Program: Szív- és érrendszeri betegségek élettana és klinikuma

174

2010. április 15-16.

P/III-7 A MAL D1 ALLERGÉN FEHÉRJE STABILITÁSÁNAK INFRAVÖRÖS SPEKTROSZKÓPIÁVAL Somkuti Judit, Smeller László Program: Ionizáló és nem ionizáló sugárzások biológiai hatásai

VIZSGÁLATA

P/III-9 HUMÁN AMNION EPITÉL ŐSSEJTEK HATÁSA ENDOTÉL SÉRÜLÉSEKBEN Vácz Gabriella, Cselenyák Attila, Cserép Zsuzsanna, Benkő Rita, Kovács Endre, Weszl Miklós, Heinz Redl Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai

Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola E/III-9 MIKRORNS EXPRESSZIÓS MINTÁZAT VIZSGÁLATA PHAEOCHROMOCYTOMÁKBAN Tömböl Zsófia, Éder Katalin, Szabó Péter M., Kovács Attila, Kulka Janina, Zalatnai Attila, Rácz Gergely, Patócs Attila, Falus András, Rácz Károly, Igaz Péter Program: Hormonális szabályozó mechanizmusok E/III-6 MIKRO RNS EXPRESSZIÓ VIZSGÁLAT HUMÁN LYMPHOMA/LEUKÉMIA SEJTEKBEN Nemes Karolina, Márk Ágnes Program: Klinikai haematológia E/VI-1 A RENIN-ANGIOTENZIN-ALDOSZTERON RENDSZER (RAAS) GÁTLÁSÁNAK HATÁSA A DIABÉTESZES NEFROPÁTIÁBAN: A NA/K ATP-ÁZ (NKA) ÉS A HŐSOKK-FEHÉRJE (HSP) 72 SZEREPE Bánki Nóra Fanni, Wagner László, Prókai Ágnes, Vér Ágota, Végh Edit, Rusai Krisztina, Tulassay Tivadar, Vannay Ádám, Szabó J. Attila, Fekete Andrea Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója E/VI-3 NAGY MENNYISÉGŰ ANTIOXIDÁNS BEVITEL KÁROS KÍSÉRLETES ZSÍRMÁJBAN Hegedüs Viktor, Stangl Rita, Ferreira Gábor, Szijártó Attila, Blázovics Anna Program: A hepatológia szabad gyökös és immunológiai vonatkozásai

HATÁSAI

E/VI-5 ANTIINFLAMMATORY EFFECT OF BPC 157 ON EXPERIMENTAL PERIODONTITIS IN RATS Beáta Kerémi, Zsolt Lohinai, Árpád Fazekas, Csaba Dobó-Nagy, Gábor Varga Program: Fogorvostudományi kutatások

175


E/VII-2 AKTIVÁLT LYMPHOCYTA SZUBPOPULÁCIÓK ÉS CD4+CD25+FOXP3+ REGULÁCIÓS T SEJTEK MEGOSZLÁSA ASTHMÁS TERHESEK PERIFÉRIÁS VÉRÉBEN Bohács Anikó, Tamási Lilla, Pállinger Éva, Cseh Áron, Stenczer Balázs, Falus András, Vásárhelyi Barna, Rigó János, Losonczy György Program: Légzőszervi megbetegdések E/VII-3 AZ ADAPTÍV ÉS VELESZÜLETETT IMMUNITÁS SZISZTÉMÁS ELTÉRÉSEI CROHN BETEG GYERMEKEKBEN Cseh Áron, Molnár Krisztina, Nagy Szakál Dorottya, Szebeni Beáta, Szalay Balázs, Vásárhelyi Barna, Arató András, Veres Gábor Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója E/VII-4 KORSZERŰ GLAUCOMA DIAGNOSZTIKA: A FOURIER-DOMAIN OPTIKAI KOHERENCIA TOMOGRÁFIA ÉS A SCANNING LÉZER POLARIMETRIA DIAGNOSZTIKAI PONTOSSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA Garas Anita Program: Szemészet E/VII-5 A PLAZMA HŐSOKK PROTEIN 70 SZINTEK ÖSSZEFÜGGNEK AZ ATHEROSZKLERÓZIS MÉRTÉKÉVEL PERIFÉRIÁS ÉRBETEGEKBEN Krepuska Miklós, Rimely Endre, Apor Astrid, Sarkadi Hunor, Fehérvári Mátyás, Prohászka Zoltán, Sótonyi Péter, Acsády György, Szeberin Zoltán Program: Klinikai s kísérletes és angiológai kutatások E/VII-6 FOLYAMATOS SZÖVETI GLUKÓZMONITOROZÁSSAL (CGMS) KOMBINÁLT VIZSGÁLATI EREDMÉNYEINK VESETRANSZPLANTÁLT (NTX) GYERMEKEKBEN Pásti Krisztina, Prókai Ágnes, Pekó Nóra, Reusz György, Sallay Péter, Tulassay Tivadar, Szabó J Attila Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója E/VII-7 LEVOSIMENDAN, MINT KÉMIAI PRECONDITIONÁLÓ SZER A MÁJSEBÉSZETBEN Stangl Rita, Szijártó Attila, Lotz Gábor , Rosero Olivér1, Schneider Ágnes, Darvas Katalin Program: Gasztroenterológia

176

2010. április 15-16.

E/VIII-2 AZ MHCIII HAPLOTÍPUSOK BEFOLYÁSA AZ MHCII RÉGIÓ 1-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉGRE HAJLAMOSÍTÓ HATÁSÁRA Bánlaki Zsófia, Hosszúfalusi Nóra, Pánczél Pál, Hossó Adrienn, Pozsonyi Éva, Rajczy Katalin, Füst Gyögy, Szilágyi Ágnes Program: Elméleti és Klinikai Immunológia VIII-3 A GGH –401C>T ÉS AZ RFC1 80G>A POLIMORFIZMUSOK KLINIKAI JELENTŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA OSTEOSARCOMÁS GYERMEKEKNÉL Hegyi Márta, F. Semsei Ágnes, Cságoly Edit, Erdélyi Dániel, Szalai Csaba, Kovács Gábor Program: Klinikai haematológia E/VIII-5 A TCF7L2 GÉN RS7903146 POLIMORFIZMUSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE A 2-ES TÍPUSÚ DIABÉTESSZEL MAGYAR POPULÁCIÓBAN Lukács Krisztina, Hosszúfalusi Nóra, Pánczél Pál, Madácsy László Program: A krónikus betegségek gyermekkori prevenciója P/III-11 SZÖVETÉPÍTŐ KÉSZÜLÉK FEJLESZTÉSE3-DIMENZIÓS SEJTES STRUKTÚRÁK LÉTREHOZÁSÁRA Weszl Miklós, Izápy Viktor, Cselenyák Attila, Vácz Gabriella, Szalay Kristóf, Kiss Levente Program: A vérkeringési rendszer normális és kóros működésének mechanizmusai

Gyógyszertudományi Doktori Iskola E/V-1 KISMOLEKULÁS EGFR ÉS C-MET KINÁZGÁTLÓK BIOKÉMIAI VIZSGÁLATA Gyulavári Pál, Szántai-Kis Csaba, Őrfi László, Pató János, Wáczek Frigyes, Szabadkai István, Breza Nóra, Kéri György, Vántus Tibor Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai E/V-2 ÚJ BISZPIRIDÍNIUM ALDOXIM FOLYADÉKKROMATOGRÁFIÁS VIZSGÁLATA Laufer Rudolf, Szegi Péter, Tekes Kornélia, Kalász Huba Program: Experimentális és klinikai farmakológia

TÍPUSÚ

VEGYÜLETEK

E/V-3 IZOMALT, MINT ÚJ SEGÉDANYAG PRÉSELHETŐSÉGET HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA Sáska Zsófia, Dredán Judit, Balogh Emese, Antal István Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

JAVÍTÓ

177


E/V-4 PAMPA MÓDSZER KIDOLGOZÁSA BŐRÖN KERESZTÜLI FELSZÍVÓDÁS MODELLEZÉSÉRE Sinkó Bálint, Elvira Escribano, Teresa Garrigues, Alex Avdeef, Takácsné Novák Krisztina Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai E/V-5 VINKA ALKALOIDOK CIKLODEXTRIN KOMPLEXEINEK SZUBSZTITUENSÉS ÜREGMÉRET-FÜGGŐ VIZSGÁLATA KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZISSEL ÉS MÁGNESES MAGREZONANCIA SPEKTROSZKÓPIÁVAL Sohajda Tamás, Varga Erzsébet, Iványi Róbert, Fejős Ida, Béni Szabolcs, Szente Lajos, Noszál Béla Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai E/V-6 TOLPERIZON HCL TARTALMÚ GASZTRORETENTÍV ÚSZÓTABLETTA FORMULÁLÁSA ÉS ANALITIKAI VIZSGÁLATA Stiedl Bernadett, Kovács-Kiss Dorottya, Ludányi Krisztina, Bódis Attila, Zelkó Romána, Klebovich Imre, Antal István Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai E/V-7 POLIMER MÁTRIXOK FIZIKAI STABILITÁSÁNAK PREDIKCIÓJA Szente Virág, Zelkó Romána Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai E/V-8 TIROZIN ÉS JÓDOZOTT SZÁRMAZÉKAINAK MIKROSPECIÁCIÓJA ÉS KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZISES VIZSGÁLATA Tóth Gergő, Kovács Zsuzsanna, Hosztafi Sándor, Noszál Béla Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai E/V-9 MEMBRÁN VEZIKULUMOKBÓL SZÁRMAZÓ TÖMEGSPEKTROMETRIÁS MEGHATÁROZÁSA Turiák Lilla Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai E/V-10 MORFINSZÁRMAZÉKOK SZULFÁTÉSZTEREINEK VIZSGÁLATA Váradi András, Hosztafi Sándor, Noszál Béla Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai

178

FEHÉRJÉK

SZINTÉZISE

ÉS

2010. április 15-16.

P/III-2 MEMRÁNPERMEABILITÁS ÖSSZEHASONLÍTÁSASUV — GUV MODELLRENDSZEREKEN. ESR SPEKTROSZKÓPIAI ÉS KONFOKÁLIS MIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATOK Kaszás Nóra, Bozó Tamás Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai P/III-3 KINÁZ GÁTLÓ MOLEKULAKÖNYVTÁR TESZTELÉSE VEGFR2 ÉS PDGFRB KETTŐS GÁTLÁSÁRA Kurkó Ibolya, Pénzes Kinga, Szokol Bálint, Németh Gábor, Szántai-Kis Csaba, Őrfi László, Vántus Tibor, Kéri György Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai P/III-5 SUBSTRATE BINDING DIRECTS THE FUNCTIONAL HINGE BENDING MOTION OF HUMAN 3-PHOSPHOGLYCERATE KINASE Erika Balog, Zoltan Palmai, Laurent Chaloin, Corinne Lionne, Judit Fidy, David Perahia Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai P/III-6 AURORA A KINÁZGÁTLÓK CELLULÁRIS ÉS BIOKÉMIAI VIZSGÁLATA Pénzes Kinga, Szokol Bálint, Kurkó Ibolya, Németh Gábor,Szántai-Kis Csaba, Peták István, Vántus Tibor, Örfi László, Kéri György Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai P/III-10 MIKRODIALIZÁTUM ASZPARTÁT ÉS GLUTAMÁT TARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA NAGYHATÉKONYSÁGÚ KAPILLÁRIS ELEKTROFORÉZISSEL Wagner Zsolt, Tábi Tamás, Zachar Gergely, Csillag András, Szökő Éva, Program: Experimentális és klinikai farmakológia P/III-12 A PI3K-AKT-MTOR ÚTVONAL GÁTLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A SZIGNÁL TRANSZDUKCIÓS TUMORTERÁPIÁBAN Zsákai Lilian Program: A gyógyszerészeti tudományok korszerű kutatási irányai P/IV-10 AGYRÉSZLETEK BIOGÉN AMIN TARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA HPLC SEGÍTSÉGÉVEL BISZPIRIDÍNIUM ALDOXIM KEZELÉST KÖVETŐEN Szegi Péter, Laufer Rudolf, Kalász Huba, Tekes Kornélia Program: Experimentális és klinikai farmakológia

179


Mentális Egészségtudományok Doktori Iskola E/I-1 A DOPAMIN AGONISTA KEZELÉS HATÁSA A JUTALOMÉRZÉKENYSÉGRE PARKINSON-KÓRBAN Bódi Nikoletta, Catherine E. Myers, Takáts Annamária, Bereczki Dániel, Mark A. Gluck, Kéri Szabolcs Program: Klinikai pszichológia E/I-2 A MALNUTRÍCIÓ-GYULLADÁS VESETRANSZPLANTÁLT BETEGEKBEN Czira Mária Eszter Program: Magatartástudomány

ÉS

A

DEPRESSZIÓ

KAPCSOLATA

E/I-3 KÜSZÖB ALATTI GYERMEKPSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEK VIZSGÁLATA Dallos Gyöngyvér Program: Klinikai pszichológia E/I-4 AZ OBSTRUKTÍV ALVÁSI APNOE VESETRANSZPLANTÁLT BETEGEK KÖRÉBEN Fornádi Katalin Program: Magatartástudomány

SZINDRÓMA

ÖSSZEFÜGGÉSEI

E/I-5 JOB INSECURITY AND HEALTH: A STUDY OF 16 EUROPEAN COUNTRIES Krisztina László, Hynek Pikhart, Mária S. Kopp, Martin Bobak, Andrzej Pajak, Sofia Malyutina, Gyöngyvér Salavecz, Michael Marmot Program: Magatartástudomány E/I-6 AZ ALVÁS ALATTI PERIODIKUS LÁBMOZGÁSZAVAR ELŐFORDULÁSA ÉS ÖSSZEFÜGGÉSE KARDIOVASZKULÁRIS ÉS CEREBROVASZKULÁRIS RIZIKÓTÉNYEZŐKKEL VESETRANSZPLANTÁLT ÉS DIALIZÁLT BETEGCSOPORTBAN Lindner Anett Virág Program: Magatartástudomány E/I-7 A MEDIÁCIÓ INTÉZMÉNYESÜLÉSÉNEK KIHÍVÁSAI A SZOCIÁLIS SZFÉRÁBAN Pilinszki Attila Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése

180

2010. április 15-16.

E/I-8 DAGANATOS BETEG GYERMEKEK BETEGSÉGREPREZENTÁCIÓJÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA MÁS KRÓNIKUS BETEGCSOPORTOKKAL Szentes Annamária, Bokrétás Ildikó Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése E/I-9 DOHÁNYZÁSRÓL LESZOKÁST SEGÍTŐ TELEFONOS TANÁCSADÁS (QUITLINE) IGÉNYBEVÉTELÉNEK AKADÁLYAI – ELŐZETES EREDMÉNYEK Vajer Péter, Urbán Róbert, Berkes Tímea, Kalabay László, Stauder Adrienne Program: Magatartástusdomány P/II-1 JAVASOLT ELJÁRÁSOK A FÉRFI TESTKÉP MÉRÉSÉRE Babusa Bernadett Program: Magatartástusdomány P/II-2 FÜLZÚGÁSBAN SZENVEDŐ BETEGEK TÜNETTANA ÉS ÉLETMINŐSÉGÜK ALAKULÁSA Bencsik Beáta Program: Magatartástusdomány P/II-3 A KÁBÍTÓSZER-ABÚZUS ÉS A GENETIKAI POLIMORFIZMUSOK ÖSSZEFÜGGÉSE A TÜNETI SÚLYOSSÁGGAL SZKIZOFRÉNIÁBAN Benkovits Judit, Réthelyi János, Polgár Patrícia, Czobor Pál, Bitter István Program: Klinikai pszichológia P/II-4 AZ ORVOSI PÁLYA VÁLASZTÁSÁNAK MOTIVÁCIÓI ORVOSTANHALLGATÓK ÉS REZIDENSEK VÉLEMÉNYE ALAPJÁN Girasek Edmond, Eke Edit, Szócska Miklós Program: Magatartástusdomány

AZ

P/II-5 TRAUMATIKUS ÉLETESEMÉNYEK FELDOLGOZÁSA ÉS A SZOKATLAN LELKI JELENSÉGEK KAPCSOLATA FIATAL FELNŐTT MINTÁBAN Kocsis-Bogár Krisztina, Perczel Forintos Dóra Program: Klinikai pszichológia P/II-6 AZ ARCFELISMERÉS ELEKTROFIZIOLÓGIA KORRELÁTUMAINAK VIZSGÁLATA SZKIZOFRÉN BETEGEKEN Komlósi Sarolta, Csukly Gábor, Stefanics Gábor, Czigler István, Czobor Pál Program: Klinikai pszichológia

181


P/II-7 A VALLÁSOSSÁG MINT VÉDŐFAKTOR SZERKIPRÓBÁLÁS ÉS SZERFOGYASZTÁS Kovács Eszter, Pikó Bettina Program: Magatartástusdomány

A

SERDÜLŐKORI

P/II-8 MIGRÁCIÓ ÉS LELKI EGÉSZSÉG Ládonyi Zsuzsanna Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése P/II-9 KOGNITÍV ÉRZELMI-REGULÁCIÓS STRATÉGIÁK ÉS A STRESSZRE ADOTT REAKCIÓK ÖSSZEFÜGGÉSEINEK VIZSGÁLATA NORMÁL POPULÁCIÓBAN Miklósi Mónika, Martos Tamás, Kocsis-Bogár Krisztina Program: Klinikai pszichológia P/II-10 A SZEROTONIN-2A RECEPTOR GÉN HATÁSA A SZEZONALITÁSRA ÉS A SZEZONÁLIS DEPRESSZIÓRA Molnár Eszter, Lazáry Judit, Benkő Anita, Gonda Xénia, Pap Dorottya, Bagdy György Program: Klinikai pszichológia P/II-11 HOFSTEDEI ÉRTÉKKUTATÁSOK A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYSÁG KÖRÉBEN. ÉRTÉKKONFLIKTUSOK ÉS ÉRTÉKDISKURZUSOK A TÖBBSÉGI ÉS A KISEBBSÉGI TÁRSADALOM VISZONYÁBAN Szabó Tünde Témacsoport: Egyének és közösségek erőforrásainak szociológiai és mentálhigiénés megközelítése

Sporttudományok Doktori Iskola E/IV-1 AZ IZOMMŰKÖDÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK MODELLEZÉSE ALSÓ VÉGTAGOK IZOMGEOMETRIAI ÉS IZOM-ELEKTROFIZIOLÓGIAI VIZSGÁLATA ALAPJÁN Katona Péter Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere E/IV-2 SPORTOLÓK ÉS NEM SPORTOLÓK DIASZTOLÉS FUNKCIÓJÁT JELLEMZŐ PARAMÉTEREK Major Zsuzsanna, Pavlik Gábor, Bosnyák Edit, Komka Zsolt, Trájer Emese, Udvardy Anna Program: Edzés és adaptáció

182

2010. április 15-16.

E/IV-3 AZ BILATERÁLIS ERŐDEFICIT VIZSGÁLATA AZ IDŐBEN NEM ELKÜLÖNÜLŐ IZOMETRIÁS UNILATERÁLIS ÉS BILATERÁLIS ERŐCSÖKKENÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSÁVAL SÁFÁR Sándor, Rácz Levente, Lukasz Trzaskoma, Tihanyi József Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere E/IV-5 AZ ADRB2 POLIMORFIZMUSAINAK SZEREPE A SPORTÁGI KIVÁLASZTÁSBAN Udvardy Anna, Szőke Vince B., Komka Zsolt, Trájer Emese, Bosnyák Edit, Györe István Program: Edzés és adaptáció E/IV-6 A PATELLA ÍN HOSSZVÁLTOZÁSÁNAK ÖSSZEFÜGGÉSE AZ ERŐKIFEJTÉS NAGYSÁGÁVAL Ureczky Dóra, Tihanyi József Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere E/VI-8 THE EFFECT OF ENDURANCE EXERCISE AND SIRT ACTIVATION ON BRAIN FUNCTION IN RATS ARTIFICIALLY SELECTED TO HIGH OR LOW RUNNING CAPACITY Sárga Linda, Hart Nikolett, Koltai Erika, Nyakas Csaba, Felszeghy Klára, Marosi Krisztina, Britton Steve, Koch Larsson, Radák Zsolt Program: Testedzés, szabályozás, anyagcsere P/I-11 PHYSICAL DEVELOPMENT AND MOTOR PERFORMANCE OF 7-11 YEAR OLD BOYS AND GIRLS Szabó Eszter Program: Sport-, nevelés- és társadalomtudomány P/IV-3 ADHD ÉS MOTOROS NEHÉZSÉGEK: EGY MOZGÁSFEJLESZTŐ SZAKMAI MUNKÁJÁNAK BEMUTATÁSA Kiszela Kinga, Bognár József, Jávori Ildikó Program: Sport-, nevelés- és társadalomtudomány

ALAPÍTVÁNY

P/IV-5 EFFECTS OF ESTRADIOL AND EXERCISE TREATMENTS ON COGNITIVE PERFORMANCE IN ADULT AND AGED FEMALE RATS Krisztina Marosi, Linda Sárga, Nikolett Hart, Klára Felszeghy and Csaba Nyakas Program: testedzés, szabályozás, anyagcsere

183


Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskola VI-7 AZ ANADAMID CB1 RECEPTOR FÜGGETLEN HATÁSA A GLUTAMÁTERG TRANSZMISSZIÓRA Papp Orsolya, Hájos Norbert Program: Funkcionális idegtudományok E/VIII-4 MITOKONDRIÁLIS BETEGEK PSZICHÉS STÁTUSZÁNAK ÉS KOGNITÍV TELJESÍTMÉNYÉNEK FELMÉRÉSE Inczédy-Farkas Gabriella, Mészáros Ágnes, Andrejkovics Mónika, Balla Petra, Gál Anikó, Reményi Viktória, Molnár Mária Judit Program: Klinikai idegtudományok E/VIII-9 A MITOCHONDRIÁLIS DNS DELÉCIÓK, MINT A PRIMER MITOCHONDRIÁLIS BETEGSÉGEK MOLEKULÁRIS DIAGNOSZTIKAI KIHÍVÁSAI Reményi Viktória, Gál Anikó, Pentelényi Klára, Zágonyi Kristóf ,Molnár Mária Judit Program: Klinikai idegtudományok P/IV-1 PHARMACOLOGICAL PROPERTIES OF BACKPROPAGATING ACTION POTENTIAL EVOKED CA2+ TRANSIENTS IN HIPPOCAMPAL FAST SPIKING INTERNEURONS Balázs Chiovini, Gergely F. Turi, Gergely Katona, Attila Kaszás, Anikó Vágvölgyi, E. Sylvester Vizi, Balázs Rózsa Program: Funkcionális idegtudományok P/IV-2 LATERAL VENTRICULAR INJECTION OF A PARATHYROID HORMONE 2 RECEPTOR ANTAGONIST ABOLISHES SUCKLING INDUCED PROLACTIN RELEASE Melinda Cservenák, Ibolya Bodnár, Ted B. Usdin, Miklós Palkovits, György Nagy, Árpád Dobolyi Program: Neuromorfológia és sejtbiológia P/IV-4 STRESS-RELATED CHANGES IN NESFATIN-1 POSITIVE NEURONS Könczöl Katalin, Zelena Dóra, Pintér Ottó, Kirilly Eszter, Szabó-Meltzer Kinga, Tóth Zsuzsanna, Palkovits Miklós Program: Neuromorfológia és sejtbiológia

184

2010. április 15-16.

P/IV-6 PHARMACOLOGICAL PROPERTIES OF BACKPROPAGATING ACTION POTENTIAL EVOKED CA2+ TRANSIENTS IN HIPPOCAMPAL FAST SPIKING INTERNEURONS Balázs Chiovini, Gergely F. Turi, Gergely Katona, Attila Kaszás, Anikó Vágvölgyi, E. Sylvester Vizi, Balázs Rózsa Program: Funkcionális idegtudományok P/IV-7 OREXINERGIC INNERVATION OF ADRENALINE AND NORADRENALINE CELL GROUPS OF THE LOWER BRAINSTEM Rege Sugárka Papp, Nela Puskás, Miklós Palkovits Program: Neuromorfológia és sejtbiológia P/IV-8 BRAINSTEM PRRP- AND GLP-1-CONTAINING PROJECTIONS TO THE REFEEDING ACTIVATED NEURONS OF THE HYPOTHALAMIC DORSOMEDIAL NUCLEUS OF FASTED RATS Éva Renner, Kinga I. Szabó-Meltzer, Nela Puskás, Zsuzsanna E. Tóth, Árpád Dobolyi, Miklós Palkovits Program: Neuromorfológia és sejtbiológia P/IV-9 OPTICALLY MEASURED PROPAGATION SPEED OF ACTION POTENTIAL IN NEURONAL AXONS AND DENDRITES Gergely Szalay, Pál Maák, Máté Veress, Anikó Vágvölgyi, Gergely Katona, Balázs Rózsa Program: Funkcionális idegtudományok

Molekuláris Orvostudományok Doktori Iskola E/II-1 A TUMOR NECROSIS FACTOR SZABÁLYOZZA A CD3 ZÉTA LÁNC MENNYISÉGÉT HUMÁN T LIMFOCITÁKON Érsek Barbara, Wiener Zoltán, Buzás Edit, Nagy György, Falus András Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai E/II-2 KÉT DIMENZIÓS EMBERI NYÁLMIRIGY MODELL AZ EPITHELIÁLIS TRANSZPORTFOLYAMATOK MOLEKULÁRIS VIZSGÁLATÁHOZ Hegyesi Orsolya, Földes Anna, Lőrincz Ádám, Rásonyi-Kovács Orsolya, Barabás József, Martin C. Steward,Varga Gábor Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai

185


E/II-4 AZ EPIGALLO-KATECHIN-GALLÁT HATÁSA A GLIKOPROTEINEK ÉRÉSÉRE ÉS MINŐSÉGELLENŐRZÉSÉRE Konta Laura, Száraz Péter, Magyar Éva Judit, Csala Miklós Program: Pathobiokémia E/II-7 A HÍZÓSEJTEK MIKRORNS-EXPRESSZIÓS MINTÁZATÁNAK JELLEMZÉSE IGE-MEDIÁLT AKTIVÁCIÓJUK SORÁN Molnár Viktor, Érsek Barbara, Wiener Zoltán, Hegyi Krisztina, Falus András Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai program E/II-8 BAKTERIÁLIS MODELLRENDSZER LÉTREHOZÁSA AZ ENDOPLAZMÁS RETIKULUM GLUKURONID TRANSZPORTERÉNEK AZONOSÍTÁSÁRA Révész Katalin, Mészáros Tamás, Tüttő Anna, György Eszter, Balogh Zsófia, Csala Miklós Program: Pathobiokémia E/II-9 A TRPM2 CSATORNA DIREKT ÉS INDIREKT MODULÁTORAINAK AZONOSÍTÁSA Tóth Balázs Program: Celluláris és molekuláris élettan E/VIII-6 BCR-ABL KINÁZ DOMÉN MUTÁCIÓ KIMUTATÁS JELENTŐSÉGE IMATINIB REZISZTENS KRÓNIKUS MYELOID LEUKÉMIÁBAN Meggyesi Nóra, Bors András, Halm Gabriella, Nahajevszky Sarolta, Lueff Sándor, Bátai Árpád, Reményi Péter, Masszi Tamás, Tordai Attila, Andrikovics Hajnalka Program: Pathobiokémia E/VIII-7 A SNAP25 GÉN MIRNS KÖTŐHELY POLIMORFIZMUSAI A 2-ES TÍPUSÚ CUKORBETEGSÉG LEHETSÉGES RIZIKÓFAKTORAI Nagy Réka, Nagy Géza, Hu Jimmy, Sasvári-Székely Mária, Somogyi Anikó Program: Pathobiokémia E/VIII-8 KANDIDÁNS GÉNEK NEM KÓDOLÓ RÉGIÓJÁBAN TALÁLHATÓ POLIMORFIZMUSOK ASSZOCIÁCIÓ VIZSGÁLATA DEPRESSZIÓS ZAVARBAN Pócza Tímea, Nagy Réka Program: Pathobiokémia E/VIII-10 A HEROINFÜGGŐSÉG GENETIKAI RIZIKÓFAKTORAI: A DOPAMINERG POLIMORFIZMUSOK ESET-KONTROLL VIZSGÁLATA Vereczkei Andrea Program: Pathobiokémia

186

2010. április 15-16.

P/I-3 GST ÉS CCR5 GÉNEK POLIMORFIZMUSAINAK VIZSGÁLATA GYERMEKKORI AKUT LIMFOID LEUKÉMIA KIALAKULÁSÁBAN MAGYAR POPULÁCIÓN Csorba Orsolya, F.Semsei Ágnes, Erdélyi Dániel, Barabás Eszter, Sándorné Vángor Mónika, Schermann Géza, Hadadi Éva, Virág Viktor, Falus András, Szalai Csaba Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai P/III-1 FOGEREDETŰ ŐSSEJTEK DIFFERENCIÁCIÓS POTENCIÁLJA Kádár Kristóf1, Király Mariann Program: A humán molekuláris genetika és a géndiagnosztika alapjai P/III-8 INVESTIGATION OF THE PTDINS(4,5)P2 DEPENDENCE OF G PROTEINCOUPLED RECEPTOR ENDOCYTOSIS IN LIVING CELLS Dániel Tóth, László Hunyady, Tamas Balla, Péter Várnai Program: Celluláris és molekuláris élettan

Patológiai Doktori Iskola E/III-1 MELANOMA SEJTEK MOZGÁSÁNAK ÉS OSZTÓDÁSÁNAK EGYIDEJŰ VIDEOMIKROSZKÓPOS MÉRÉSE: A „GO OR GROW” HIPOTÉZIS VIZSGÁLATA Garay Tamás, Tímár József, Hegedűs Balázs Program: Onkológia E/III-2 A TRICELLULIN JELENLÉTÉNEK, LOKALIZÁCIÓJÁNAK ÉS MENNYISÉGI VÁLTOZÁSAINAK VIZSGÁLATA HUMÁN PANCREASBAN ÉS EGYES DAGANATAIBAN Korompay Anna,Borka Katalin, Lotz Gábor, Kovalszky Ilona, Somorácz Áron, Patonai Attila, Erdélyi-Belle Boglárka, Kiss András, Schaff Zsuzsa Program: Sejt-, extracelluláris matrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok. E/III-3 DAGANATELLENES GYÓGYSZEREK CÉLBAJUTTATÁSÁHOZ FEJLESZTETT NANOPARTIKULUMOK BIOLÓGIAI VIZSGÁLATA Lőrincz András, Varga Zoltán, Naszályi Lívia, Paku Sándor, Bóta Attila, Takáts Zoltán, Mihalik Rudolf, Kopper László, Peták István Program: Onkológia E/III-4 GALEKTIN-1 EXPRESSZIÓ HODGKIN-LYMPHOMA SEJTEKBEN Márk Ágnes, Nemes Karolina Program: Onkológia

187


E/III-5 A RAS IZOFORMÁK SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA RÁKOS SEJTVONALAK GYÓGYSZERREL SZEMBENI REZISZTENCIÁJÁBAN Munkácsy Gyöngyi, Mihály Zsuzsa, Pénzváltó Zsófia, Tegze Bálint, Győrffy Balázs Program: Onkológia E/III-7 A REAKTÍV MIKROKÖRNYEZET SZEREPE A FOLLICULARIS LYMPHOMA CSONTVELŐI TERJEDÉSÉBEN Rajnai Hajnalka, Bödör Csaba, Balogh Zsófia, Gagyi Éva, Csomor Judit, Szepesi Ágota, Krenács Tibor, Tóth Erika, Matolcsy András Program: Onkológia E/III-8 A FIATALÉS IDŐSKORI EMLŐRÁK ÖSSZEHASONLÍTÁSA KLINIKOPATOLÓGIAI JELLEMZŐK ALAPJÁN Székely Borbála, Szász A. Marcell Program: Sejt-, extracelluláris matrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok. E/III-10 CLAUDINOK: A HUMÁN HÚGYHÓLYAG LOW ÉS HIGH GRADE ÁTMENETI SEJTES KARCINÓMÁINAK ELKÜLÖNÍTÉSÉNEK POTENCIÁLIS MARKEREI Törzsök Péter, Lotz Gábor, Riesz Péter, Székely Eszter, Somorácz Áron, Romics Imre, Schaff Zsuzsa, Kiss Aandrás Program: Sejt-, extracelluláris mátrix- rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben. Kísérletes és diagnosztikus pathomorfológiai vizsgálatok E/III-11 TIROZIN-KINÁZ RECEPTOROK KIFEJEZŐDÉSE AGYDAGANATOKBAN Virág József, Tímár József, Hegedűs Balázs, Garami Miklós Program: Onkológia

GYERMEKKORI

E/IV-4 A DROGHASZNÁLAT ÉLETMINŐSÉGRE KONTROLLÁLT SZERFOGYASZTÓK KÖRÉBEN Simon Katalin, Móró Levente, Bárd Imre Program: Egészségtudományok

GYAKOROLT

P/I-2 HOST EREDETŰ FAKTOROK ÁTTÉTKÉPZÉSBEN Barbai Tamás, Tímár József , Rásó Erzsébet Program: Onkológia

HUMÁN

188

SZEREPE

A

HATÁSA

MELANÓMÁK

2010. április 15-16.

P/I-5 HEPATOKARCINOGENEZIS MATRILIN-2 HIÁNYOS EGEREKBEN Fullár Alexandra, Baghy Kornélia Program: Onkológia P/I-5 HEPATOKARCINOGENEZIS MATRILIN-2 HIÁNYOS EGEREKBEN Fullár Alexandra, Baghy Kornélia Program: Onkológia P/I-10 AZ AGRIN EXPRESSZIÓ CSÖKKENTÉSE FOKOZZA AZ MZCHA2 SEJTEK PROLIFERÁCIÓJÁT Somorácz Áron, Tátrai Péter, Kiss András, Kovalszky Ilona, Schaff Zsuzsa Program: Sejt-, extracelluláris mátrix-, rostrendszer változások szív- és érrendszeri és egyes daganatos megbetegedésekben P/I-12 REZISZTENS SEJTVONALAK LÉTREHOZÁSA MDA-MB-231 ÉS MCF7 EMLŐRÁK SEJTVONALAKBÓL A PÁRHUZAMOSAN KIALAKULÓ KEMOREZISZTENCIA KIALAKULÁSÁNAK MODELLEZÉSÉRE Tegze Bálint, Munkácsy Gyöngyi, Pénzváltó Zsófia, Győrffy Balázs Program: Onkológia P/III-4 EGFR ÉS C-MET GÁTLÓK KÖLCSÖNHATÁSÁNAK VIZSGÁLATA SEJTVONALAKON Őrfi Zoltán, Jóri Balázs, Barti-Juhász Helga, Mihalik Rudolf, Nagy Katalin, Kopper László, Schwab Richard, Kéri György, Őrfi László, Peták István Program: Onkológia

Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Doktori Iskola E/VII-8 SURGERY AND THE VERTEBRAL ARTERY Mihaela Munteanu,Constantin Copotoiu P/I-13 PATHOGENESIS OF RENAL STONES – THE INFLUENCE OF BMI ON PH URINE Buda Brindusa T. A. Nicola, V. Osan P/I-14 THE IMPORTANCE OF ACUTE PHASE PROTEINS IN MALIGNANT HEMOPATHIES PROGNOSIS Gizella Mareş-Ferencz, G.Oltean, B.Mares

189


P/III-13 TSH-RECEPTOR ELLENI ANTITESTEK MEGHATÁROZÁSA KOMPETITÍV RADIOJÓD ÉS MÓDSZEREKKEL Réti Zsuzsanna, Nagy Erzsébet, Balázs Csaba, Kun Imre Zoltán

ÖSSZEHASONÍTÓ ENZIMJELZÉSES

P/IV-11 EXPERIMENTAL STUDY ON THE ASSOCIATION OF A NSAID AND AN OPIOID DRUG WITH A SELECTIVE SEROTONIN REUPTAKE INHIBITOR Brezeanu Romeo, Brezeanu Adriana, Alecu Adrian, Ionitoiu Adriana P/IV-12 MODULATION OF THE ANALGESIC EFFECT OF TRAMADOL AND ETORICOXIB WITH ENALAPRIL Brezeanu Romeo, Brezeanu Adriana, Alecu Adrian, Ionitoiu Adriana, Ban Erika, Mareş Ferencz Gizella, Monea Marioara

190

2010. április 15-16.

SZERZŐK SZERINTI MUTATÓ

191


A Acsády, Gy. Alecu, A. Ali, N. N. Andrejkovics, M. Andrikovics, H. Antal, I. Apor A Arató, A. Avdeef, A. B Babusa, B. Bagdy, Gy. Baghy, K. Bagyura, Zs. Balázs, Cs. Balla, P. Balla, T. Balog, E. Balogh, E. Balogh, J. Balogh, Zs. Ban, E. Bánki, N. F. Bánlaki, Zs. Barabás, E. Barabás, J. Barbai, T. Bárczi, Gy. Bárd, I. Barti-Juhász, H. Bátai, Á. Becker, D. Bencsik, B. Béni, Sz. Benkovits, J. Benkő, A.

192

95 169, 170 37 104 106 71, 74 95 93 72

129 138 117 101 155 104 150 147 71 119 40, 52 170 81 102 115 34 113 91 63 146 106 91 130 73 131 138

Benkő, R. Benkő, Zs. Benyo, Z. Bereczki, D. Berkes, T. Berta, B. Bianco, P. Bikoy, A. Bitter, I. Blázovics, A. Bobak, M. Bódi, N. Bódis, A. Bodnár, I. Bohács, A. Bokrétás, I. Borka, K. Bors, A. Bosnyák, E. Bóta, A. Bozó, T. Bödör, Cs. Breza, N. Brezeanu, A. Brezeanu, R. Brindusa, B. Britton, S. Buzás, E.

151 82 86 21 29 91, 101 38 114 131 83 25 21 74 160, 161 92 28 47 106 60, 64, 118 48 144 52 69 169, 170 169, 170 125 88 33

C Chaloin, L. Chiovini, B. Copotoiu, C. Czigler, I. Czira, M. E. Czobor, P. Cságoly, E.

147 159, 164 98 134 22 131, 134 103

2010. április 15-16.

Csala, M. Cseh, Á. Cselenyák, A. Cserép, Zs. Cservenák, M. Csillag, A. Csomor, J. Csorba, O. F. Csuka, D. Csukly, G.

36, 40 92, 93 82, 151, 153 151 160 152 52 115 116 134

D Dallos, Gy. Darvas, K. Dégi, A. Dézsi, L. Dobolyi, Á. Dobó-Nagy, Cs. Dredán, J.

23 97 84 84 160, 166 85 71

E Éder, K. Eke, E. Erdélyi, D. Erdélyi-Belle, B. Érsek, B. Escribano, E. F Falus, A.

Farkas, H. Fazekas, Á. Fehérvári M Fejős, I. Fekete, A. Felszeghy, K. Ferreira, G. Fidy, J.

54 132 103, 115 47 33, 39 72

33, 39, 54, 92, 115 116 85 95 73 81 88, 163 83 147

Fornádi, K. Földes, A. Földes, G. Fullár, A. Fülöp, G. Füst, Gy. G Gagyi, É. Gál, A. Garami, M. Garas, A. Garay, T. Garrigues, T. Gellér, L. Girasek, E. Gluck, M. A. Gonda, X. Györe, I. Győrffy, B.

24 34 37 117 91 102, 116

Gyulavári, P.

52 104, 109 56 94 45 72 91 132 21 138 64 40, 50, 124 69

H Hadadi, É. Hajos, N. Halm, G. Harding, S. E. Hart, N. Hegedűs, B. Hegedüs, V. Hegyesi, O. Hegyi, K. Hegyi, M. F. Hermányi, Zs. Hirschberg, K. Hossó, A. Hosszúfalusi, N. Hosztafi, S. Hu, J. Hunyady, L.

115 87 106 37 88, 163 45, 56 83 34 39 103 120 101 102 102, 105 76, 78 107 150 193


I Igaz, P. Inczédy-Farkas, G. Ionitoiu, A. Istenes, I. Iványi, R. Izápy, V. J Jambrik, Z. Jávori, I. Jermendy, Gy. Jóri, B. K Kádár, K. Kalabay, L. Kalász, H. Karsai, Á. Kaszás, A. Kaszás, N. Katona, G. Katona, P. Kékesi, V. Kellermayer, M. S. Z. Kempler, P. Kerekes, M. Kerémi, B. Keresztes, K. Kéri, Gy. Kéri, Sz. Király, M. Kirilly, E. Kiss, A. Kiss, B. Kiss, L. Kiszela, K. 194

54 104 169, 170 120 73 153

91 161 120 146

143 29 70, 168 35 159, 164 144 159, 167, 167 59 84 35, 38 120 84 85 120 69, 145, 148, 146 21 143 162 47, 55, 122 35 82, 101, 153 161

Klebovich, I. Koch, L. Kocsis-Bogár, K. Koltai, E. Komka, Zs.

Könczöl, K. Körei, A. Krenács, T. Krepuska, M. Kulka, J. Kun, I. Z. Kurkó, I.

74 88 133, 137 88 60, 64, 118 134 36 25 48, 146 47 135, 151 103 76 54 74 47, 122 162 120 52 95 54 155 145, 148

L Lacza, Zs. Ládonyi, Zs. László, K. Laufer, R. Lázár, Zs. Lazáry, J. Lendvai, Zs. Lindner, A. V. Lionne, C. Lohinai, Zs. Losonczy, Gy. Lotz, G. Lőrincz, A. Ludányi, K. Lueff, S.

82 136 25 70, 168 114 138 37 26 147 85 92 47, 55, 97 34, 48 74 106

Komlósi, S. Konta, L. Kopp, M. Kopper, L. Korompay, A. Kovács, E. Kovács, G. Kovács, Zs. Kovács. A. Kovács-Kiss, D. Kovalszky, I.

2010. április 15-16.

Lukács, K. Lux, Á. M Maák, P. Madácsy, L. Magyar, É. J. Major, Zs. Malyutina, S. Mares, B. Mareş-Ferencz, G. Márk, Á. Marmot, M. Marosi, K. Mártonfalvi, Zs. Martos, T. Masszi, T. Matolcsy, A. Meggyesi, N. Merkely, B.

Mészáros, Á. Mészáros, T. Mihalik, R. Mihály, Zs. Mihályi, Cs. Miklósi, M. Molnár, E. Molnár, K. Molnár, L. Molnár, M. J. Molnár, V. Monea, M. Móró, L. Munkácsy, Gy. Munteanu, M. Myers, C. E. N Nagy Szakál, D.

105 101, 119

167 105 36, 60 118 25 126 126, 170 49, 51 25 88, 163 38 120, 137 106 52 106 37, 84, 91, 101, 119, 121 104 40 48, 146 50 84 137 138 93 91 104, 109 39 170 63 50, 124 98 21

93

Nagy, E. Nagy, G. Nagy, Gy. Nagy, K. Nagy, R. Nahajevszky, S. Naszályi, L. Nemes, K. Németh, G. Németh, N. Németh, T. Nicola, T. A. Noszál, B. Nyakas, Cs. O Offermanns, S. Oltean, G. Osan, V. Őrfi, L. Őrfi, Z. P Pajak, A. Paku, S. Páli, Sz. Palkovits, M. Pállinger, É. Palmai, Z. Pánczél, P. Pankotai, E. Pap, D. Papp, O. Papp, R. S. Pásti, K. Pató, J. Patócs, A. Patonai, A. Pavlik, G.

155 107 33, 160 146 107, 108 106 48 49, 51 145, 148 120 86 125 73, 76, 78 88, 163

86 126 125 69, 145, 146, 148 146

25 48 91 160, 162, 165, 166 92 147 102, 105 82 138 87 165 96 69 54 47 60, 118 195


Pekó, N. Pentelényi, K. Pénzes, K. Pénzváltó, Zs. Perahia, D. Perczel Forintos, D. Peták, I.

196

Pikhart, K. H. Pikó, B. Pilinszki, A. Pintér, O. Pócza, T. Polgár, P. Pozsonyi, É. Prohászka, Z. Prókai, Á. Puskás, N. Putz, Zs.

96 109 145, 148 50, 124 147 133 48, 146, 148 25 135 27 162 108 131 102 95 81, 96 165, 166 120

R Rácz, G. Rácz, K. Rácz, L. Radák, Zs. Rajczy, K. Rajnai, H. Rásó, E. Rásonyi-Kovács, O. Redl, H. Reményi, P. Reményi, V. Renner, É. Réthelyi, J. Réti, Zs. Reusz, Gy. Révész, K. Riesz, P. Rigó, J. Rimely, E. Romics, I.

54 54 61 88 102 52 113 34 151 106 104, 109 166 131 155 96 40 55 92 95 55

Rosero, O. Rózsa, B. Ruisanchez, E. Rusai, K. S Sáfár, S. Salavecz, Gy. Sallay, P. Sándorné Vángor, M. Sárga, L. Sarkadi, H. Sáska, Zs. Sasvári-Székely, M. Sax, B. Schaff, Zs. Schermann, G. Schneider, Á. Schneider, M. D. Schwab, R. Semsei, Á. Simon, K. Sinkó, B. Smeller, L. Sohajda, T. Somkuti, J. Somogyi, A. Somorácz, Á. Soós, P. Sótonyi, P. Stangl, R. Stauder, A. Stefanics, G. Stenczer, B. Steward, M. C. Stiedl, B.

97 160, 164, 167 86 81

61 25 96 115 88, 163 95 71 107 121 47, 55, 122 115 97 37 146 103, 115 63 72 149 73 149 107 47, 55, 122 101 95 83, 97 29 134 92 34 74

2010. április 15-16.

Sz Szabadkai, I. Szabó E. Szabó, Gy. Szabó, J. A. Szabó, P. M. Szabó, T. Szabó-Meltzer, K. Szalai, Cs. Szalay, B. Szalay, G. Szalay, K. Szántai-Kis, Cs. Száraz, P. Szász, A. M. Szebeni, B. Szeberin, Z. Szegi, P. Székely, B. Székely, E. Szelid, Zs. Szente, L. Szente, V. Szentes, A. Szepes, M. Szepesi, Á. Szijártó, A. Szilágyi, Á. Szócska, M. Szokol, B. Szokol, B. Szőke, V. B. Szökő, É. T Tabák, Gy. Á. Tábi, T. Takács, P. Takácsné Novák K. Takáts, A.

69 123 91 81, 96 54 139, 166 162 103, 115 93 167 69, 145l, 153 148 36 53 93 95 70, 168 53 55 119 73 75 28 82 52, 97 83 102 132 145 148 64 152

120 152 121 72 21

Takáts, Z. Tamási, L. Tátrai, P. Tegze, B. Tekes, K. Tihanyi, J. Tímár, J. Tordai, A. Tóth, A. Tóth, B. Tóth, D. Tóth, E. Tóth, G. Tóth, M. Tóth, Zs. Tömböl, Zs. Törzsök, P. Trájer, E. Trzaskoma, L. Tulassay, T. Turi, G. Turiák, L. Tüttő, A. U Udvardy, A. Urbán, R. Ureczky, D. Usdin, T. B. V Vácz, G. Vágó H. Vágvölgyi, A. Vaier, P. Vannay, Á. Vántus, T.

48 92 122 50, 124 70, 168 61, 65 45, 56, 113 106 121 41 150 52 76 118 162, 166 54 55 60, 64, 118 61 81, 96 159, 164 77 40

60, 64, 118 29 65 160

151, 153 121 159, 164, 167 29 81 69, 145, 197


Váradi, A. Varga, E. Varga, G. Varga, L. Varga, Z. Varga, Zs. Várnai, P. Vásárhelyi, B. Végh, E. Vér, Á. Vereczkei, A. Veres, G. Veress, M. Virág, J. Virág, V. Vizi E., S.

148 78 73 34, 85 116 48 119 150 92, 93 81 81 110 93 167 56 115 159, 164

W Wáczek, F. Wagner, L. Wagner, Zs. Weszl, M. Wiener, Z. Wirth, A.

69 81 152 151, 153 33, 39 86

Z Zachar, G. Zágonyi, K. Zalatnai, A. Zelena, D. Zelkó, R. Zsákai, L.

198

152 109 54 75, 162 74 154

PHD TUDOMÁNYOS NAPOK 2010

Recommend Documents