Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék
Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola
PHD ÉRTEKEZÉS
A bírósági végrehajtás jogintézményének lehetséges fejlesztési irányai Magyarországon
Témavezető:
Készítette:
Prof. Dr. Szabó Imre
dr. Pataki János István
Szeged, 2014.
Tartalomjegyzék Ábrák jegyzéke ............................................................................................................. 5 Táblázatok jegyzéke ..................................................................................................... 6 Rövidítések jegyzéke .................................................................................................... 7 A témaválasztás, az értekezés célja ....................................................................... 9
I. 1.1.
Hipotézisek ...................................................................................................... 13
1.2.
Módszertan, szerkezet ...................................................................................... 13
1.2.1.
Az értekezés módszertana .........................................................................14
1.2.1.
Az értekezés szerkezeti felépítése ............................................................. 15
II.
A rendelkezésre álló adatsorok elemzése ........................................................ 17
2.1.
A közigazgatási végrehajtás adatai .................................................................. 38
III.
Végrehajtás a római jogban ............................................................................. 41
3.1.
Civiljogi perrend .............................................................................................. 41
3.2.
Praetori perrend ................................................................................................ 47
3.3.
Császári perrend ............................................................................................... 54
IV.
Magyar történeti áttekintés .............................................................................. 58
4.1.
A végrehajtás magyarországi története, fejlődése az 1881. évig ..................... 59
4.1.1.
Szent István első magyar király (1000-1038) dekrétumai ......................... 60
4.1.2.
Szent László magyar király (1077-1095) dekrétumai (1092) .................... 62
4.1.3.
A rendi fejlődés, az Aranybulla, a hiteles helyek ......................................63
4.1.4.
Werbőczy István, Tripartitum....................................................................68
4.1.5.
A XVI-XVII. század törvényei, a váltótörvények .....................................72
4.1.6.
Az 1848. évtől a kiegyezésig (1867) ......................................................... 77
4.1.7.
Az 1868. évi LIV. törvénycikk ..................................................................80
4.2.
Az 1881. évi LX. törvénycikk ......................................................................... 82
4.2.1.
Az 1881. évi LX törvénycikk rendelkező része ........................................82
4.2.2.
Az 1881. évi LX. törvénycikk módosításai ............................................... 86
4.3.
A II. világháború előtt és után ......................................................................... 89
4.3.1.
A Tanácsköztársaság ................................................................................. 90
4.3.2.
A II. világháború utáni időszak .................................................................93
4.4.
A ’rendszerváltozás’ ........................................................................................ 94
2
V.
A végrehajtás fogalma, keretei a társadalomban ............................................. 96
5.1.
A végrehajtás által betöltött szerepek .............................................................. 99
5.2.
A bírósági végrehajtás elhatárolása a ’behajtástól’ ........................................ 106
VI.
Szervezetrendszer .......................................................................................... 111
6.1.
Az 1871. évi LI. törvénycikk ......................................................................... 112
6.2.
Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara ........................................................... 113
6.2.1.
A szervezeti átalakítás hatásai .................................................................117
6.3.
Kialakul a következő jogi hivatásrend? ......................................................... 123
VII.
Alkotmányjogi összefüggések ....................................................................... 125
7.1.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által végzett vizsgálatok ................ 128
VIII.
Jog és perorvoslati elemek ......................................................................... 132
8.1.
A végrehajtási kifogás ................................................................................... 132
8.2.
Perorvoslatok ................................................................................................. 134
IX.
Nemzetközi kitekintés.................................................................................... 139
9.1.
Bírósági végrehajtás külföldön ...................................................................... 140
9.2.
Az Európai Unió ............................................................................................ 143
X.
Meghatározó elemek a végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszában ....... 150
10.1.
A bírósági végrehajtás két szakasza ........................................................... 150
10.2.
A kötelezettség tulajdonságai, mértéke ...................................................... 154
10.3.
Fokozatosság, arányosság .......................................................................... 159
10.3.1. A végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának költségei ................... 160 10.4.
Végrehajtás pénzeszközre .......................................................................... 167
10.5.
Ingóvégrehajtás .......................................................................................... 170
10.5.1. Helyszíni eljárás ...................................................................................... 171 10.5.2. Ingó vagyonelemek foglalás alá vonása .................................................. 172 10.5.3. Gépjármű foglalás alá vonása ..................................................................175 10.5.1. Zár alá vétel ............................................................................................. 176 10.5.2. Ingó vagyonelemek értékesítése .............................................................. 178 10.6.
Ingatlan-végrehajtás ................................................................................... 182
10.6.1. Az ingatlan kényszerértékesítési árának meghatározása ......................... 185 10.6.2. Előárverezési jog ..................................................................................... 187 10.6.3. Kilakoltatás .............................................................................................. 188 10.7.
Elektronikus árverés ................................................................................... 191
3
10.7.1. Ingóság elektronikus úton történő kényszerértékesítése ......................... 194 10.7.2. Ingatlan elektronikus úton történő kényszerértékesítése ......................... 196 XI. 11.1. XII.
Összegzés ....................................................................................................... 199 Politika, jogpolitika .................................................................................... 202 Javaslatok, lehetőségek .................................................................................. 206
12.1.
Állományi visszarendeződés ...................................................................... 206
12.2.
Részletező szabályozás .............................................................................. 208
12.3.
Feladat átcsoportosítás ............................................................................... 210
Felhasznált források jegyzéke .................................................................................. 213 Irodalom ................................................................................................................... 213 Törvények ................................................................................................................. 228 Törvényerejű rendeletek ........................................................................................... 233 Alkotmánybírósági határozatok ................................................................................ 233 Egyéb jogforrások .................................................................................................... 234 Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által kibocsátott jelentések ............................ 236 Az Európai Unió jogforrásai..................................................................................... 237 Felhasznált internetes oldalak ................................................................................... 240
4
Ábrák jegyzéke 1. ábra. Önálló bírósági végrehajtás, érkezett – befejezett ügyszám (db.) ..................... 21 2. ábra. MBVK, adott évben indult végrehajtási ügyek darabszáma ............................. 23 3. ábra. Kalkulációs diagram, MOKK, 2011. I. félév, közjegyzői elrendelés alapján indult, és adott tárgyévben befejezésre kerülő ügyek megoszlása ................................. 27 4. ábra. Közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lapok éves darabszáma ................... 27 5. ábra. Kötelezettség kialakulásának folyamata (általános eset) ................................. 152 6. ábra. Bírósági végrehajtás, fokozatosság .................................................................. 159 7. ábra. Nemzeti Adó, és Vámhivatal, árverési megoszlás ingófajtánként (2008. év) . 175 8. ábra. Nemzeti Adó- és Vámhivatal, árverések számának alakulása......................... 193 9. ábra. Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ingóárverések sikeressége ............................... 195 10. ábra. Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ingóságok fajtánkénti megoszlása ................ 196
5
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat. A végrehajtók létszáma ................................................................................ 19 2. táblázat. Önálló bírósági végrehajtók érkezett - befejezett ügyek mindösszesen....... 20 3. táblázat. MBVK, adott évben indult végrehajtási ügyek darabszáma ........................ 22 4. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái, ügy(darab)számok ........................................ 24 5. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái, ügymegoszlás ............................................... 24 6. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái, érkezett, újraindult ügyek ............................. 25 7. táblázat. Közjegyzők által kibocsátott fizetési meghagyások és az ezek alapján indult végrehajtások aránya ...................................................................................................... 28 8. táblázat. Közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lapok éves darabszáma .............. 28 9. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái év végén folyamatban maradt ügyek ............. 29 10. táblázat. Kalkulációs tábla, bíróságok végrehajtói irodái, pénzkövetelések ............ 29 11. táblázat. ÖBV érkezett - befejezett ügyek időtartalmi megoszlásának darbszáma .. 30 12. táblázat. Kalkulációs tábla, önálló bírósági végrehajtás, befejezett ügyek (Vüsz.).. 31 13. táblázat. Kalkulációs mátrix, ÖBV, érdemi befejezés (Vüsz. 33. §) ........................ 32 14. táblázat. Kalkulációs mátrix, ÖBV, ügyviteli befejezés (Vüsz. 34. § - Vht. 52. §) . 35 15. táblázat. önálló bírósági végrehajtás tőkekövetelés összege .................................... 36 16. táblázat. kalkulációs tábla, érk. ügyek tőkekövetelés/résztőkekövetelések (%)....... 36 17. táblázat. Önálló bírósági végrehajtás, ingatlanárverések darabszáma, megoszlása . 37 18. táblázat. Önálló bírósági végrehajtás, ingóárverések darabszáma, megoszlása ....... 37 19. táblázat. Kalkulációs tábla, ingóárverések és érkezett ügyek megoszlása (%) ........ 38 20. táblázat. NAV 2011. évi darabszám és behajthatatlan követelés adatok.................. 39 21. táblázat. NAV, futó végrehajtási ügyek darabszáma és értéke ................................ 40 22. táblázat. AJBH készre jelentett ügyek megoszlása ügytípus szerint (db.) ............. 129 23. táblázat. A végrehajtók státusza országonként ....................................................... 140 24. táblázat. Önálló bírósági végrehajtás, ügyértékmegoszlás ..................................... 164 25. táblázat. A 2011. évben kitűzött ingatlanárverések darabszámai ........................... 184
6
Rövidítések jegyzéke AB
Alkotmánybíróság
ABGB
Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch
AJB
Alapvető Jogok Biztosa
AJBJ
Alapvető Jogok Biztosának Jelentése
AJBH
Alapvető Jogok Biztosának Hivatala
APEH
Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal
Art
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
BH
Bírósági Határozatok
BKIK
Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara
Cstv.
1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról
Ctv.
2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról
db.
darab
EFTA
Európai Szabadkereskedelmi Társulás
EK
Európai Közösség
EJE
Európai Bírósági Végrehajtás projekt
EJS
Európai Bírósági Végrehajtási Rendszer
EGK
Európai Gazdasági Közösség
EU
Európai Unió
EUMSZ
Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés
érk.
érkezett
FKT
Forradalmi Kormányzótanács
FMH
fizetési meghagyásos eljárás
FT
Forradalmi Törvényszék
Ft
forint
Gt.
2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról
i. e.
időszámítás előtt
IN
Igazságügyi Népbiztosság
7
Ket.
2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól
KIM
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
KIM MIKFO
Közigazgatási
és
Igazságügyi
Minisztérium
Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztály Kr. e.
krisztus előtt
Kr. u.
krisztus után
MBVK
Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara
MOKK
Magyar Országos Közjegyzői Kamara
MTI
Magyar Távirati Iroda
NAV
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
OPTK
Osztrák Polgári Törvénykönyv
ÖBV
Önálló Bírósági Végrehajtó
pl.
például
Pp.
1952. évi III. törvény a Polgári Perrendtartásról
Ptk.
1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről
szerk.
szerkesztette
tc.
törvénycikk / törvényczikk
TEGoVA
The European Group of Valuers' Association
tv.
törvény
Tvr.
törvényerejű rendelet
un.
úgy nevezett
új Ptk.
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
Vht.
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
Vüsz.
1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről
8
"Hiában volna törvényszéket tartani, ha az ítélet végrehajtása nem következne.1”
I. A témaválasztás, az értekezés célja Maga a végrehajtás nem egy új keletű intézmény - az egyik legősibb, magának az emberiség fejlődésének a törzsekbe való rendeződésekor már csírájában megjelenő ’vagyoni’ intézménye volt a meglévő birtokmányokra nézve -, amely a közösen megtermelt javak elosztásának kikényszerítésére szolgált. Tágan értelmezve tehát a társadalom kialakulása, a tulajdon, a közös tulajdon, a magántulajdon megjelenése óta beszélhetünk valamilyen végrehajtási jogról. Hammurapi (Kr. e. 1728–1686) törvényei már effektív rendelkeznek egyes cselekményeket illetően (pl.: gabona vagy pénzügyre vonatkozó tanúskodás, a bírói ítélet hatálya, stb.) a végrehajtásról. A Római Jog továbbélése mind a mai napig megfigyelhető, illetve a végrehajtás jogintézményének fejlődése tekintetében is meghatározó jelentőségű. A magyarságot nézve már a törzsekbe rendeződés óta, Magyarország tekintetében pedig már I. Szent István király dekrétumai óta megjelennek az intézmény egyes elemei. A magyar vonatkozású originalitások, sajátosságok kihatnak a bírósági végrehajtás fejlődésére, folyamataira, így a jelen korra is. A rendszerváltozás óta eltelt több mint két évtized struktúráját tekintve már az 1991. évben komoly feladatot jelentett a jogalkotó számára a vonatkozó bírósági határozatokban foglaltak érvényre juttatása2, mint azt a 46/1991. (IX. 10.) alkotmánybírósági határozat is mutatja, így az 1994. évre önálló jogszabály született meg a bírósági végrehajtás jogintézményének működésére nézve. Az állam számára egyfajta kötelezettségként jelentkezik a jogvitákkal kapcsolatos döntések érvényre
1
Frank, 1846, 277.
2
46/1991. (IX. 10.) AB határozat.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése – akár jogszerű kényszerítés árán is – a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A végrehajtási eljárásban már nem a mindenkit megillető alkotmányos személyi jogokat kell elvont módon védeni, hanem az "ártatlanságában" a megelőző eljárás során megcáfolt jogsértővel szemben kell konkrét törvényes kényszerítő eszközöket alkalmazni. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, ez óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogtudat romlásához, a jogállamiság sérelméhez vezet.
9
juttatása. Ennek a kötelezettségnek az egyik jelentős realizációs megvalósulási formája maga a bírósági végrehajtás jogintézménye. A bírósági végrehajtás a magánjog (civilisztika) területén realizált igazságszolgáltatás. Az emberi magatartásoknak meg kell felelniük a jogi normáknak, illetve az ezek alapján hozott, államilag elismert döntéseknek. Általános fogalom meghatározásként végrehajtásnak általában valamely akarat megvalósítását nevezzük. „Bírói végrehajtás alatt azt a tevékenységet értjük, amely arra irányul, hogy a bíróság a törvénynek megfelelő valamely magatartást vagy állapotot kikényszerítsen. A tárgyi jog rendszerint meghatározott személy javára parancsol vagy tilt valamit s e meghatározott személynek alanyi jogot ad. Ennélfogva az a magatartás vagy állapot, amelyet a végrehajtás ki akar kényszeríteni, rendszerint nem csak a tárgyi jognak, hanem valaki alanyi magánjogának megfelelő magatartás vagy állapot is3.” A végrehajtás intézményrendszere a jogbiztonsággal szoros korrelációt képez. A jogbiztonság érvényesülésének elengedhetetlen feltétele, hogy a bíróság jogerős
döntéseiben
foglaltak
végrehajtása
önkéntes
teljesítés
hiányában
is
megtörténjen. A végrehajtás intézményének történetét általánosnak tekintett jellemző tulajdonságként végigkíséri a hatékonyság, és az eredményesség fokozhatóságának a kérdésköre. A demokratikus országokban - így Magyarország is - a jogalkotónak alapesetben az érdekelt felek (adós-kötelezett-kérelmezett vs. végrehajtást kérőjogosult-kérelmező) közötti érdekellentétet kell ’feloldania’, és szabályozás alá vonnia, a jogállam és a demokrácia fogalomrendszerének keretein belül. A végrehajtás jogintézményének működése által generálódott problémakörök súlya napjainkra nem csökkent. A végzett vizsgálat egyrészt objektív alapon (számadatok elemzésén keresztül), másrészt a bírósági végrehajtás foganatosítási, azaz effektuális szakaszának kiemelkedően vitatott eljárási elemeinek elemzésén mutatja be a témafelvetés időszerűségét, aktualitását4. Az értekezés végső célja a bírósági végrehajtás intézményi működésének analízisén keresztül a jogintézmény lehetséges fejlődési, fejlesztési irányainak feltárása és bemutatása. A végső vizsgálati cél eléréséhez vezető út közbenső állomásai logikai rendben épülnek fel, így alakítva ki az értekezés szerkezetét.
3
Sárffy, 1938, 1.
4
A kézirat lezárva: 2013. december 27.
10
A bírósági végrehajtás működése, és annak funkcionális környezete sajátos, országspecifikus vonásokat tükröz az egész világon és az Európai Unión belül is, így kizárólag ezek figyelembe vétele mellet lehet hatékonyan bemutatni a jogintézményt, annak szervezetrendszerét, működését, hatékonyságát, jellemző problémaköreit. A végrehajtási eljárás foganatosítási szakasza közvetlen kapcsolatot teremt az eljárásban résztvevő valamennyi érintett féllel, így ebből a működési ismérvből, valamint az érintettek magas számarányából következően vizsgálat tárgyává kell tenni a működés naturális jellemzőit. A naturáliák elméletileg tényszerű, pontos számadatok formájában jelennek meg. A rendelkezésre álló statisztikai adatok elemzése helytálló vizsgálati eredmények formájában jelentkeznek amelyek, konklúziók és következtetések levonását teszik lehetővé. Abban az esetben kapható átfogó kép a jogintézmény működéséről, ha az analitikus elemzés által szolgáltatott eredményeket összevetjük a gyakorlati életben tapasztalható problémakörök ismérveivel. Jelen munka további célja az, hogy rámutasson az intézmény magyar történetének bemutatásán keresztül arra, hogy a múlt eseményinek vizsgálata hasznos tevékenység, hiszen
ez
által
elődeink
intézkedéseiből,
gyakorlatából,
joggyakorlatából,
jogalkalmazásából, esetleges tévedéseiből, egyszóval a történeti ismeretek rendszerezett elemzéséből mindmáig érvényes definíciókat kaphatunk, következtetéseket vonhatunk le, és így nem feltétlenül szükséges más országok rendszereinek teljes (a teljes implementáció szinte lehetetlen, ha a cél a sikeres működési folyamat elérése) vagy részleges
importálása
a
magyar
jog
rendszerébe
(amelyek
természetesen
összehasonlítási alapot képezhetnek). A történeti elemzés tehát kifejezetten jelentős segítséget nyújt mindennapjaink problémáinak elemzésében, illetve a jelentkező feladatok elvégzése tekintetében, már csak az által is, hogy szélesebb és mélyebb rálátást biztosít a vizsgálat alá vont területre, annak aktuális problémaköreire nézve. A nemzetközi kitekintés vonatkozásában figyelembe kell venni, hogy a végrehajtás rendszere minden egyes országban igen specifikus, szorosan kötődik az egyes államok társadalmi értékrendjéhez, az adott államban lévő gazdasági és politikai állapotokhoz. A külföldön működő végrehajtási rendszerek nem egységesek. A rendszerfejlesztés során kerülni kell a teljes implementációt. A részelemek ’importjánál’ kitűnik, hogy az egyes modulok szinte kizárólag az érintett ország társadalomszerkezetéből, a gazdaságából és
11
az adott jog illetve tulajdonrendszer egészéből kiszakított kisebb elemek, amelyeket egy adott ország jogi, gazdasági, társadalmi szabályrendszereinek egészéből kiszakítva, hazai környezetben nem feltétlenül mutatnak kellő hatékonyságot és további átalakítások nélkül nem illeszkednek a magyar normatív és dogmatikai rendszerekbe. „A közigazgatás a politikai rendszer által feltárt társadalmi érdekeket jeleníti meg, egyidejűleg
szolgálja
azokat.
A
közigazgatás
minősége,
a
társadalom
érdekcsoportjainak elvárás szintje történelmi és nemzetközi folyamatok által determinált5.” Az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (Vht.) 1. szakasza szerint: „a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján, e törvény szerint kell végrehajtani”. Tehát a Vht. 1. szakaszában meghatározott jogi normából következően gazdasági szempontból a bírósági végrehajtási eljárás azt jelenti, hogy valamely követelés illetve kötelezettség teljesítése elmaradt, az adósi pozícióban lévő érdekelt fél nem teljesített, a jogosult (végrehajtást kérő) pedig a teljesítést bírói (vagy a végrehajtás tekintetében más azzal egyenértékűnek tekinthető) közbenjárással szeretné elérni. Az ilyen módon meghatározott eljárást nevezik bírósági végrehajtási eljárásnak, magát az intézményt bírósági végrehajtásnak, a jogot pedig, amely azt szabályozza, végrehajtási jognak. A szűkebb értelemben vett végrehajtási jog az állami kényszerrel kikényszeríthető kötelezettségteljesítés szabályait tartalmazza. Természetesen szorosan ebbe a körbe tartoznak a végrehajtó által foganatosított eljárási elemek is. Tömören megfogalmazott módon Vida István szavaival élve: „A bírósági végrehajtás a vagyoni végrehajtás fő útja: az viszonylag önálló – rendszerint más, jogvitát eldöntő eljáráshoz kapcsolódó – polgári nemperes eljárás, amelynek során a bíróság, illetőleg a bírósági szerv általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására irányuló jogi szankciót6.”
5
Közigazgatási Szakvizsga, 2013, 9.
6
Németh, 1996, 278.
12
1.1.
Hipotézisek
1. A bírósági végrehajtás intézményének működése problémákkal terhelt, így elkerülhetetlen a szabályozás és a szervezet reformja. 2. A bírósági végrehajtást jellemző problémák súlya a rendelkezésre álló statisztikai adatok elemzésén keresztül objektív alapon mérhető és bemutatható. 3. A végrehajtás magyar történeti fejlődésében szinte teljeskörűen megtalálhatóak mindazok a funkcionális problémák, amelyek napjainkban is tapasztalhatóak, illetve a fejlődés mérföldkövei jelentik a végrehajtás intézményi fejlődésének állomásait. 4. A magyar sajátosságok figyelembe vétele, az egyes, a bírósági végrehajtás foganatosítási szakaszához kötődő eljárási elemcsoportok tételes vizsgálata nélkül nem végezhető el az analízis. 5. A bírósági végrehajtás szervezetrendszerének működési keretei alapvetően befolyásolják a jogintézmény működését, annak hatékonyságát.
1.2.
Módszertan, szerkezet
A jelen kutatás alkalmazott módszertana az un. egyedi, átfogó, intézményi megközelítéses típusú vizsgálati módszerek közé tartozik. Az alkalmazott módszertan összhangot mutat azzal a napjainkban tapasztalható jogalkotói szándékkal, amely erősíteni kívánja a közigazgatás működése során a szolgáltatói jelleget 7, amely cél eléréséhez a versenypiacon bevált módszerek és stratégiák alkalmazása és bevezetése szükséges. A szolgáltatói jelleg erősítése a bíróságok által végzett tevékenység tekintetében azt is jelenti, hogy a bírósági végrehajtás sem lehet kivétel, azért sem, mert a társadalmi igények a minőségi szolgáltatási rendszerek bevezetés iránt jelentősen megnőttek, és a bírósági végrehajtó az eljárása során magát a bíróságot képviseli, a bíróság hatáskörében jár el, így a működés ebből a szempontból közjogi jellemzőkkel bír.
7
Handó, 2013.
A bíróságok szolgáltató jellegét 21. századi igényekhez igazodva kell erősíteni, amelyek túlmutatnak a tárgyalótermekben folyó munkán.
13
1.2.1. Az értekezés módszertana A dolgozat módszertanát tekintve az elemző kutató módszer lépéseit alkalmazom, kvantitatív és kvalitatív kutatási technikákat is felhasználva. Az értekezés első részében stratégiai
elemző
és
kutatómódszerek
lépései
kerülnek
alkalmazásra
(pl.:
makrokörnyezeti vizsgálat - PEST elemzés (Political, Economic, Sociocultural, Technological),
operációkutatás).
A
kutatás
alatt
gyűjtött
adatmennyiség
felhasználásával logikai keretmátrix rendszerbe foglalva kerülnek bemutatásra a vizsgálati rezultátumok. A stratégiai tervezés és elemzés módszertani alkalmazása egyre gyakrabban tapasztalható jelenség a közigazgatás különböző szféráiban is. A vonatkozó kutatások azt bizonyítják, hogy a stratégiai tervező módszerek alkalmazása új szemléletet8 honosított meg a hatékonyság, az eredményesség és a dinamikus fejlődés szempontjait előtérbe helyezve. A stratégiai tervezés és elemzés módszere a teljes működési környezet vizsgálatára ad lehetőséget, így átfogó vizsgálati eredmények keletkeznek. A stratégiai tervezés rendszerelvű tudományos irányát képviselő kutatók ugyanakkor kiemelik azt, hogy a stratégia sikeressége a „társadalmi beágyazottságtól 9” nagy mértékben függ, azaz a társadalmi igények jelentősen befolyásolják a stratégia eredményességi mutatóit, így ennek értelmében semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül a jelenség a tervezés folyamán. A módszer használatának első lépését a vizsgált intézmény fókuszban lévő tevékenységeinek, a vonatkozó szabályozási (jogszabályi) környezetének, a kitűzött céloknak való megfelelőségének elemzése jelenti. A következő szintet az un. trendelemzés jelenti, ami historikus adatok és tények, kvantitatív és kvalitatív adatok, információk alapján képes a vonatkozó trendek azonosítására10. Maga a kormányzat is stratégiai tervezési alapokra helyezi a fejlődés, a fejlesztés alapjait: „Az elvégzett helyzetelemzés tapasztalatai alapján szabályozásra kerül a kormányzati stratégiai tervezési folyamat, ennek részeként lehatárolásra kerül a kormányzati
stratégiai
tér11.”
A
stratégiai
tervezés
meghatározó
lépése
a
helyzetelemzés, mert kizárólag az objektív és egzakt meghatározások képesek 8
Csath, 2004; Kőnig, 2011.
9
Fekete, 2011, 8.
10
Mészáros, 2011, 27.
11
Magyary Program, 2011, 34.
14
válaszokat adni azokra a kérdésekre, hogy hol tartunk most, miben kell változnunk, illetve milyen változásra vagyunk egyáltalán képesek? A diakronális szemlélet, a részletes történeti vizsgálat az egyes kiemelkedőnek tekinthető eseményekre és időállapotokra nézve az egyik oldalról a vonatkozó irodalmi, szakirodalmi források elemzésén, a másik oldalról a vonatkozó jogszabályi, törvényi rendelkezések, a magyar sajátosságok vizsgálatán alapul. A végrehajtás intézményének fejlődése jogtörténeti igénnyel kerül bemutatásra. Vizsgálat alá vonásra és bemutatásra kerülnek a magyar történeti fejlődés mérföldkövei, a rendszerváltozás óta eltelt időszak, illetve a napjainkban tapasztalható problémák is. Mindezeken felül az átfogó helyzetelemzéshez szükséges módon bemutatásra és elemzésre kerülnek a bírósági végrehajtás foganatosítási szakaszához kötődő olyan eljárási típuselemek, amelyek hatása releváns a bírósági végrehajtás intézményrendszerének jelenkori működése vonatkozásában a hatályos jogi környezet sarokpontjainak ismertetése mellett. Végül makroszintű (részletes, vagy mikroszintű javaslatok vagy tervezetek kimunkálására jelen vizsgálat keretein belül nincs mód, mert nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű adat és információ), stratégiai, koncepcionális irányok kerülnek kidolgozásra az elvégzett vizsgálat által megállapított eredmények alapján, amelyek meghatározzák a bírósági végrehajtás intézményének lehetséges főbb fejlődési irányait, azaz a kialakítandó fejlesztési stratégiai útvonalakat. 1.2.1. Az értekezés szerkezeti felépítése A dolgozat szerkezetének felépítése a történeti elemektől napjainkig, az általánostól a speciálisig folyamatot követi. A téma aktualitásának bemutatása, a rendelkezésre álló adatállomány elemzése után először történeti oldalról vizsgálom meg a kérdéskört. Az értekezés I. fejezete egyben alapvetésként is szolgál a vizsgált kérdéskör vonatkozásában. A II. fejezet a kutatás során egyedi adatkérések és egyedi adatgyűjtések eredményeit felhasználva analitikus módszerek segítségével mutatja be az intézmény működési jellemzőit, és a kapott eredmények segítségével tényszerűen igazolja a végzett vizsgálat aktualitását. Az értekezés III. fejezetében a végrehajtás római jogi rendszere és a végrehajtás fejlődése kerül bemutatásra. A IV. fejezet az intézmény magyar történeti fejlődését mutatja be. A V. fejezet a bírósági végrehajtás
15
helyét, szerepét vizsgálja a társadalmi alrendszereken belül. Itt kerülnek bemutatásra az intézmény által ellátott funkciók is. A bírósági végrehajtás és az egyéb keretek között végzett ’követeléskezelési’ tevékenység elhatárolásra és meghatározásra kerül. A VI. fejezet a bírósági végrehajtás szervezetrendszerét, annak történetét és jelenkorát elemzi a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szerepén keresztül. A VII. fejezet az alkotmányosság, az alkotmányjog oldaláról, abból levezetve mutatja be a dolgozat témáját. Itt kerülnek elemzésre a témában az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által lefolytatott vizsgálati jelentések. A VIII. fejezet az eljáráshoz kapcsolódó jog és perorvoslati lehetőségeket, mint garanciális elemeket mutatja be. A IX. fejezet nemzetközi kitekintést végez, illetve az Európai Unió és a bírósági végrehajtás kapcsolatát vizsgálja. A X. fejezet a bírósági végrehajtás elemi kétszakaszos bontásán keresztül az eljárás költségvonzatait világítja meg. A fejezetben a fokozatosság és arányosság alapelvének mentén kerülnek bevonásra az elemzésbe a bírósági végrehajtás foganatosítási szakaszának egyes szorosan kapcsolódó, társadalmi problémákkal terhelt főbb eljárási elem típusai. A XI. komprehenzív fejezetben kerülnek megfogalmazásra és összegzésre a végzett kutatás eredményei. A XII. fejezet tartalmazza a végzett vizsgálat eredményeképpen a megvalósítható fejlődési koncepcionális stratégiai javaslat variánsokat, a lehetséges előrelépési főbb irányvonalakat. A fejezetek címeikben, alcímeikben, és tartalmukban jelölik és jelenítik meg a vizsgált jelentősebb állomásokat.
16
II. A rendelkezésre álló adatsorok elemzése A bemutatásra kerülő adatok elemzésekor kitűnik, hogy a fellelt és az adatgazdáktól kért adatok között több esetben jelentős eltérés tapasztalható annak ellenére, hogy az adatokat a felügyeleti szervek (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (MBVK)) gyűjtik, illetve szolgáltatják. Az eltérésekre nem találtam racionális magyarázatot, és ennek következtében a konfidencia intervallum jelentősen kitolódik. A különböző adatgazdáktól rendelkezésre bocsátott meglévő, inhomogén, hiányos és adattartalmában sem pontos statisztikai adatsorokból mindösszesen extrapoláció segítségével tendenciális jellegű következtetések vonhatóak le. Ennek a ténynek az igazolásképpen megvizsgálva az egyik legfontosabbnak tekinthető adatsort, az ügydarabszámra vonatkozó adatállományt, azt tapasztalható, hogy pl. az MBVK 2011. évi adatsorát tekintve az 1-6. tárgyhónap adatai (288.697 * 2 = 577.394 db.) alapján számított és a tárgyévi adatok (434.037 db.) jelentős különbséget (143.357 db.) mutatnak. A KIM MIKFO12 adatai szerint a tárgyévi beérkezett ügyszám 542.445 darab. Látható, hogy a három kapott tárgyévi adat, bár forrása azonos mégis nagymértékű eltérést mutat (a legnagyobb eltérés 143.357 darab, a legkisebb eltérés 34.949 darab), így már ennek az alap adatsornak a tekintetében is a legkisebb számított eltérési arány ≈ 6 százalék, ami jelentős torzító tényezőt jelent. Az MBVK az általa készített kimutatásokat előírt rendszerességgel továbbítja a felügyeleti szervek felé. Mindezek ellenére láthatóvá válik ugyanakkor az is, hogy az eltérések, és az eltérések okán jelentősen megnövekedett hibahatár értékének ellenére az adatsorok összességében negatív képet mutatnak a bírósági végrehajtás jelenkori rendszerének működését tekintve.
12
KIM MIKFO: Az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program adatgyűjtéseiről és adatátvételeiről szóló
288/2009. (XII. 15.) Korm. rendelet alapján a bírósági végrehajtás adataira vonatkozó – a Minisztérium által elkészített – statisztika a Fővárosi és a 19 megyei törvényszék, valamint az önálló bírósági végrehajtók Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara által összesített adatszolgáltatásából áll össze (2013. június 19.).
17
A vizsgálat tárgyára nézve, kiemelendő annak aktualitását, mindenképpen indokolt néhány statisztikai számadat önálló megjelenítése. Az évente keletkező ügyszám tendenciája fokozatosan emelkedő. Az 1994. évben a Vht. indoklása még évi 300.000 db keletkező ügyről beszél, míg ma már évente ≈ 500.000 db üggyel lehet számolni. Ez a félmilliós ügydarabszám, mint általános adat szerepel a médiában és erre hivatkoznak a mindennapok során. Mire nyújt választ ez az általánosítás? Mit is takar pontosabban ez az adat? Mennyire pontos? Mik a tendenciák? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ a jelen tanulmány egyéni adatkérésekre, adatkeresésekre támaszkodva. Az adatok legnagyobb halmazát a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztálya, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara, valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, mint adatgazdák bocsátották rendelkezésre a 2010-2011-201213. év vonatkozásában. A statisztikai adatokat megvizsgálva láthatóvá válnak a trendek, a tendenciák és objektív alapon vonhatóak le a következtetések. A beérkezett összes végrehajtási ügyet Magyarországon mintegy ≈ 240 fő végrehajtó (≈ 200 fő önálló bírósági végrehajtó, és ≈ 40 fő törvényszéki végrehajtó) bonyolítja le. A létszám az elmúlt évek adatait tekintve stabil, a létszámváltozás mértéke elhanyagolható. A végrehajtói létszámot összevetve a beérkező ügyszámmal, csak ezt a két adatelemet vizsgálva az látható, hogy a hatékonysági mutatók évről-évre javuló tendenciát mutatnak. A napjainkra sokasodó problémák viszont azt jelzik, hogy mindössze ennek a két adatsornak a relációba állítása nem nyújt kielégítő információ mennyiséget, így további elemzésre van szükség. Ebből a megállapításból kiindulva meg kell vizsgálni a beérkezés és az ügybefejezés típusonként megoszlását is, valamint a tárgyév végén folyamatban maradt ügyek számának alakulását is elemzés alá kell vonni.
13
KIM MIKFO: A 2013. évre nézve nem áll rendelkezésre adat.
18
1. táblázat. A végrehajtók létszáma végrehajtók létszáma (fő) év
törvényszéki végrehajtó
önálló bírósági végrehajtó
összesen
2010
42
198
240
2011
45
199
244
2012
42
194
236
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
Az induló ügyek darabszáma az egyik legfontosabb kiindulási alapot jelenti a bírósági végrehajtás intézményének vizsgálata során. A magas induló ügydarabszám kihatással van a társadalom, a gazdaság egészére. Minél magasabb ez a szám, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy milyen hatékonysággal működik a végrehajtás intézményrendszere, és hogy milyen eszközökkel fokozható az eredményesség. Egy egyszerű és általános kalkulációból levezetve Magyarország összlakosságához14 viszonyítva, azt feltételezve, hogy ügyenként egy adós szerepel, és az adós négytagú családban él, azt látjuk, hogy 400.000 db. keletkező üggyel számítva az évente érintett lélekszám adósi oldalon 1.600.000 fő. Ehhez az értékhez hozzászámítva ügyenként egy végrehajtást kérőt, már 2.000.000 fővel kalkulálhatunk, és még nem számoltunk egyéb érintettekkel. A kapott érték azt mutatja, hogy évente az ország összlakosságának több mint egyötöde válik érintetté a bírósági végrehajtás intézménye által. Mára az ügyszám eléri, illetve meghaladja évente az 500.000 darabot, és ha ezzel a számadattal végzünk számítást, akkor az érintettek száma már 2.500.000 főt tesz ki. A 2012. évi tényadattal számolva már 3.169.870 főről beszélhetünk. A számított értékeket lerontja az, hogy egy adósnak, illetve egy végrehajtást kérőnek természetesen lehet egyszerre több folyamatban lévő végrehajtási ügye is, de erre nézve nincs pontos adat (pl. végrehajtást kérői oldalon az egyetemes vagy közműszolgáltatók által indított végrehajtási ügyek darabszáma mindenképpen nagynak tekinthető). A kapott értékek és az 1:4 arány rendkívül magas számított adatnak tekinthető az összlakosság vonatkozásában, ezért mindenképpen indokoltnak tekinthető a további részletesebb vizsgálat elvégzése. A 14
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország összlakosságának a száma a 2013. év
utolsó hónapjában 9.908.798 fő volt. (Forrás: www.ksh.hu 2013. december 22.)
19
2011. évben érkezett ügyek darabszámából azt láthatjuk, hogy átlagosan 2.725 darab ügy jut egy önálló bírósági végrehajtóra egy év alatt, és ebből átlagosan 2.409 darab ügy be is fejeződik az adott tárgyévben a KIM MIKFO adatai alapján. Az MBVK adatsorát tekintve a 2011. évben indult ügyek számát tekintve egy önálló bírósági végrehajtóra 2.181 darab ügy jut átlagosan. Az egy önálló bírósági végrehajtóra jutó különbség 544 darab ügy (a 2011. év adatsorait tekintve), ami ismételten nagyon jelentős eltérést jelent, mi több, a KIM MIKFO adataiban a befejezett ügydarabszám is 228 darab eltérést mutat pozitív irányban, azaz így kalkulálva olyan ügy is befejeződött, ami még meg sem indult. Ebben az esetben ahhoz, hogy pontos elemzést lehessen végezni (ne csak az átlageredményekkel végezhessünk analízist) szükséges lenne ismerni a megegyező, illetve a pontos adatsorokon kívül a tételes területi megoszlásokat Önálló Bírósági Végrehajtónkénti tevékenységi területenként és ügydarabszámonként is, de ilyen adat nem áll rendelkezésre. A 2013. évben bevezetésre került új központi ügynyilvántartó rendszer - amelyet az MBVK üzemeltet -, tud majd ilyen adatállományt szolgáltatni 15 a későbbiekre nézve. Az új ügynyilvántartással egy ütemben az egyes bírósági végrehajtók, bírósági végrehajtó irodák egységes informatikai alkalmazás használatára lettek kötelezve16, mert csak így vált biztosíthatóvá az analóg, homogén szerkezetű adatkezelés és adattovábbítás a központi rendszerek felé.
2. táblázat. Önálló bírósági végrehajtók érkezett - befejezett ügyek mindösszesen önálló bírósági végrehajtók, érkezett - befejezett ügyek mindösszesen (db.) év
érkezett
befejezett
2010
387 050
348 161
2011
542 445
479 375
2012
633 974
561 016
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
15
Vht. 253/E. § (hatályos 2013. augusztus 01. napjától).
16
Vüsz. 46. § (5).
20
1. ábra. Önálló bírósági végrehajtás, érkezett – befejezett ügyszám (db.)
önálló bírósági végrehajtók, érkezett - befejezett ügydarabszám 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000
100 000 0 2011
2011
érkezett
2012
befejezett
Az ismertetésre került számszerűsített példákból ténykövetkeztetésként fogalmazható meg az, hogy a KIM MIKFO és az MBVK adatai nem mutatnak 100 százalékos egyezést, ami azért nem tekinthető természetesnek, mert az adatszolgáltató mindkét esetben maga az MBVK. A KIM MIKFO mint adatgazda az MBVK-val áll kapcsolatban, és tőle kapja az általa igényelt adatokat, tehát elméletileg az adategyezőség biztosított kellene, hogy legyen. Az adatszolgáltatás a szokásos jellegű, rendszeresnek minősített adatkérések esetében egységesített formanyomtatványokon történik az adatgazda, mint felügyeleti szerv felé. Az MBVK pedig pontosan a felügyeleti szerve, a KIM által előírt formátumban gyűjti be a továbbítandó adatokat. Mint az fentebb is látható volt a kapott adatok összevetése szerint a 2011. évben az MBVK adatsorában az induló ügydarabszám 434.037 darab, a KIM MIKFO adatsorában az önálló bírósági végrehajtókhoz beérkezett ügyszám pedig 542.445 darab. Az eltérés igen jelentősnek tekinthető. 108.408 darab ügy különbség mutatkozik. Kizártnak tekinthető ugyanakkor az a lehetőség, hogy a beérkezett ügyek közül ilyen nagy mennyiségben nem indult volna meg a bírósági végrehajtás foganatosítási szakasza, hiszen a bírósági végrehajtás előkészítő szakaszán minden beérkezett ügydarab átesett, ami azt is jelenti, hogy jogszerű, végrehajtható határozat került kibocsátásra az arra jogosultak részéről és csak ennek megléte után érkezett, illetve érkezhetett az ügydarab az önálló bírósági végrehajtóhoz. Ez azt jelenti, hogy
21
valamelyik - rossz esetben egyik sem - adat nem fedi pontosan a valóságot. Nem kizárólag analitikai és elemzési pontatlanságot eredményez a tapasztalt igen jelentős adateltérések ténye, hanem, mivel ebben az esetben hozzáférhető, illetve kérhető közérdekű adatokról beszélhetünk, maga a diszkrepancia ténye a felügyeleti szerv és a társadalom félretájékoztatásának lehetőségét hordozza magában17. A nem megfelelő tájékoztatás a nem megfelelő döntéshozatalt ’segítheti’ elő. További káros hatás lehet a végrehajtás
intézményével
szemben
tapasztalható
közbizalom
hiányának
megnövekedése. A nem kielégítő és pontos adatszolgáltatás egyértelműen a felügyeletet ellátó szerv folyamatszabályozási és ellenőrzési hibájára vezethető vissza. Különös problémaként jelentkezik az, hogy minden egyes keletkező végrehajtási ügydarab, az ügy által érintett felek számára nagy jelentőséggel bír, mind az adós, mind a végrehajtást kérő oldaláról tekintve a bírósági végrehajtás jogintézményének jellegéből fakadóan.
3. táblázat. MBVK, adott évben indult végrehajtási ügyek darabszáma Adott évben indult végrehajtási ügyek (db.) 2007
194.482
2008
212.053
2009
255.822
2010
325.471
2011
434.037
Forrás: MBVK (2013. április)
17
Jelen értekezés elkészítésekor a diszkrepancia egyes negatív hatásainak kiküszöbölése miatt a KIM
MIKFO, mint hivatalos felügyeleti szerv és adatgazda által rendelkezésre bocsátott adatokat vettem alapul.
22
2. ábra. MBVK, adott évben indult végrehajtási ügyek darabszáma
Adott évben indult végrehajtási ügyek (db) 500 000 400 000 300 000
200 000 100 000 0 2007
2008
2009
2010
2011
Az adatok (mint ahogyan az a fenti ábrán is megfigyelhető) a jelen lévő diszkrepanciális hatás ellenére is jól mutatják az induló végrehajtási ügyszámok parabolikus jelleggel rendelkező emelkedési tendenciáját évről-évre. A bírósági végrehajtási eljárást alapvetően két szakaszra kell bontani. Az első szakasz a bírósági végrehajtás elrendelését, a második szakasz a bírósági végrehajtás foganatosítását jelenti. Az eljárások szumm/össz átfutási időigényére kihatással van az elrendelési szakasz (a követelés nem teljesítésétől a foganatosítás elrendeléséig) átfutási idejének hossza, így jelentőséggel bír az, hogy adott esetben pl.: a bíróság jogerős határozatán, vagy a közjegyzői határozaton alapul a bírósági végrehajtás eljárás. Látható az adatok alapján, hogy az időigényesebbnek tekinthető bírósági ügyek darabszáma a vizsgálat alá vont három év relációjában jelentős csökkenést mutat. A 2012. évi adat a 2010. évi szám ≈ 38 százaléka. Ezzel párhuzamosan természetes módon jelentősen növekedett a közjegyzők által elrendelt bírósági végrehajtási ügyek darabszáma. Kitűnik továbbá, hogy a pénzkövetelések aránya igen magas (a 2010. évről a 2011. évre ≈ 200 százalékos az emelkedés), ami teljesen összhangban van azzal az axiómával, hogy a bírósági végrehajtás ma a vagyoni követelések behajtásának fő útja. A pénzkövetelések esetében a bírósági végrehajtás elrendelési szakaszában jelentősen megemelkedett a fizetési meghagyásos eljárások szerepe.
23
4. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái, ügy(darab)számok bíróságok végrehajtói irodái, érkezett - befejezett ügyek (db.) év
érkezett
befejezett
2010
461 579
432 840
2011
286 829
339 828
2012
177 075
192 368
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
5. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái, ügymegoszlás bíróságok végrehajtói irodái érkezett ügy megoszlás (db.) év
pénzkövetelés
meghatározott cselekmény
összesen
2010
457 341
4 238
461 579
2011
282 617
4 212
286 829
2012
170 520
6 555
177 075
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
A 2011. év első féléves adatait más oldalról megvizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara adatait számítási alapul véve az egy évre vetítetten elrendelt bírósági végrehajtási ügyek (156.028 db/év) hozzávetőlegesen csak a 13 százaléka (20.250 db/év) zárul le adott éven belül. A jogszabályi és az ezzel kapcsolatos működési környezet erőteljes változása (2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról) magával vonta a 2010-2011. év relációjában a közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lapok számának jelentős növekedését is (a 2010. évi adat a 2011. évi adatnak mindössze a 4,6054 százalékát teszi ki). Az adatok azt mutatják, hogy a folyamatban lévő, le nem zárult végrehajtási ügyek darabszáma évről évre exponenciálisan növekvő arányt mutat, mindezt azzal a kitétellel, hogy kifejezetten magas lehet a száma a végrehajtási foganatosítási eljárásban ’szünetel’ státuszban lévő ügyeknek (erre nézve nem található statisztikai adat), amely ügyek várható befejezési időpontja változó attól függően, hogy mi a konkrét szünetelési ok.
24
6. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái, érkezett, újraindult ügyek bíróságok végrehajtói irodái, érkezett, újraindult ügyek (db.) év
új
újra megindult
összesen
2010 I. negyedév
103 319
1 931
105 250
2010 II. negyedév
133 839
2 711
136 550
2010 III. negyedév
106 234
2 282
108 516
2010 IV. negyedév
102 103
9 160
111 263
2010 összesen
445 495
16 084
461 579
2011 I. negyedév
83 089
5 758
88 874
2011 II. negyedév
76 968
6 463
83 431
2011 III. negyedév
56 967
6 453
63 420
2011 IV. negyedév
45 878
5 226
51 104
262 902
23 900
286 829
2012 I. negyedév
47 095
1 851
48 946
2012 II. negyedév
45 474
2 000
47 474
2012 III. negyedév
40 563
1 398
41 961
2012 IV. negyedév
37 388
1 306
38 694
170 520
6 555
177 075
2011 összesen
2012 összesen Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
A végrehajtási eljárás szünetelésének eseteit a Vht. 52-54. szakaszai szabályozzák. A szünetelés okai a végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszához köthetőek. Az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről) értelmében18 mindkét esetben befejezettnek tekintendő a konkrét ügy a végrehajtó szemszögéből nézve. A szünetelés elrendeléséig foganatosított végrehajtási cselekmények hatályban maradnak, de az elrendelés hatálybalépését követően további eljárási cselekmény nem realizálható. A szünetelés esetének kiemelt problémaköreként jelentkezik az, hogy amennyiben az adós oldaláról fellépő okok miatt kerül rá sor, akkor a végrehajtást kérő számára a szünetelés időpontjáig előlegezett végrehajtási és egyéb költségek további kiadásként jelentkeztek, így a végrehajtani kívánt összegen felül további anyagi teher 18
1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről 34. § Befejezett a
végrehajtási ügy akkor is (ügyviteli befejezés), ha a) a végrehajtást felfüggesztették, b) a végrehajtás szünetel.
25
rakódik rá, mint a végrehajtási ügyben keletkezett jogviszony hitelezőjére. Az ilyen módon keletkező többletköltség jelentős is lehet, hiszen már a végrehajtás elrendelésének szakaszában is merülnek fel kiadási tételek (pl.: ügyvédi munkadíj, eljárási illeték, közjegyzői díj, stb.), és erre rakódik rá a végrehajtó által bekért költségelőleg összege, ami maga is több költségelemet tartalmaz. A szünetelés elrendelése nem kérelemre történik, hanem az eljárás során beálló körülmények indokolják, amelyek mind az adós oldaláról, mind a végrehajtást kérő oldaláról bekövetkezhetnek19. Amennyiben a végrehajtást kérő a költség előlegezést a foganatosítási szakasz megindulásának az időpontjától kezdődően egy éven belül nem teljesíti, úgy a végrehajtási eljárás megszűnik. Lényeges kiemelni, hogy a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást kérő kérelmére, vagy külön törvény előírásainak megfelelően hoz végzést a megszüntetéséről, de csak kizárólag abban az esetben, amennyiben a végrehajtási költségek megfizetésre kerültek. Ha ez nem történt meg, a bíróság rendelkezik arra nézve, hogy a költségeket ki viselje. Fontos továbbá, hogy főszabályként maga a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el.
19
Vht. 52. § A végrehajtás szünetel, ha
a) az adós személyazonossága a szükséges adatok hiányában nem állapítható meg, b) az adós meghalt, vagy a nem természetes személy adós megszűnt, és a végrehajtást kérő nem kérte a jogutódlás megállapítását, c) a végrehajtást kérő az eljárásban való közreműködését megtagadta, d) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt, e) a végrehajtást kérő a végrehajtási költséget – bár köteles rá – nem előlegezte, f) az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték, illetve állapította meg számára a végrehajtó, g) külön törvény így rendelkezik.
26
3. ábra. Kalkulációs diagram, MOKK, 2011. I. félév, közjegyzői elrendelés alapján indult, és adott tárgyévben befejezésre kerülő ügyek megoszlása
Befejezett
Befejezetlen
4. ábra. Közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lapok éves darabszáma
közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lapok (db) 400 000 350 000 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000
50 000 0 2010
2011
2012
A közjegyzők a bíróságok tehermentesítése okán 2010. június 01. napjától végzik a fizetési meghagyások kibocsátását. A szabályozás további indoka az eljárási költségek és az eljárások átfutási idejének csökkentése volt. A gyors és olcsóbb eljárás indítási feltételek ugyanakkor azt is eredményezték, hogy az indított fizetési meghagyásos eljárások mindösszesen ≈ ¼ részében kerül sor bírósági végrehajtási eljárás megindítására. Ennek oka egyrészt az lehet, hogy az így követelés tárgyává tett összeget
27
az adós már az FMH kibocsátása és jogerőre emelkedése között eltelt időszakban teljesítés a kibocsátást kérő fél felé, másrészt, ha az adós ellentmondott a meghagyásnak, akkor peres eljárás alakult ki, amely a bíróság előtt folytatódott, de erre nézve nem áll rendelkezésre adat.
7. táblázat. Közjegyzők által kibocsátott fizetési meghagyások és az ezek alapján indult végrehajtások aránya
2011. I. félév
kibocsátott fizetési
végrehajtás jogerős fizetési
meghagyások
meghagyás alapján
310 872
arány (%)
78 014
24,93
Forrás: MOKK (2013. július)
8. táblázat. Közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lapok éves darabszáma év
közjegyzők által kibocsátott végrehajtási lapok (db.)
2010
9 240
2011
200 633
2012
336 161 Forrás: MOKK (2013. július)
Az adott tárgyév végén folyamatban maradt ügyek tételes darabszámát tekintve csak a bíróságok végrehajtó irodáinak az adatait sikerült a jelen vizsgálat körébe bevonni, viszont ezeket az adatokat összevetve az onnan beérkezett ügydarabszámmal az adott bázisévekre vetítve mégis láthatóvá válik egy folyamat, aminek az eredményét jelentősen lerontja a végrehajtás elrendelési szakaszában látott jelentős mértékű eltolódás a fizetési meghagyásos eljárások irányába (mert azoknak a végrehajtási ügyeknek a lezárási időpontjára nézve nincs rendelkezésre álló önálló adat, illetve adatbontás).
28
9. táblázat. Bíróságok végrehajtói irodái év végén folyamatban maradt ügyek bíróságok végrehajtói irodái év végén folyamatban maradt ügyek (db.) év
pénzkövetelés
meghatározott cselekmény
összesen
2010
105 131
551
105 682
2011
45 452
694
46 146
2012
23 509
720
24 229
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
A további elemzést a pénzkövetelések viszonylatában érdemes elvégezni, tekintettel az ilyen jellegű ügyek dominanciájára. Az elemzés adatai ismét javuló ügybefejezési görbét mutatnak. A tárgyévben befejezett ügyek darabszáma a 2010. évben ≈ 77 %, a 2011. évben ≈ 84 %, a 2012. évben ≈ 86 % volt. Hozzászámítva ezekhez az értékekhez azt, hogy minden adott tárgyév utolsó negyedévében is jelentős a beérkező ügyszám, akkor ezen adatok alapján az derül ki, hogy szinte megközelíti a 100 százalékos mértéket az ügybefejezési hatékonyság adott gazdasági évre vetítve a bíróságok végrehajtói irodájának törzsadat állományát tekintve.
10. táblázat. Kalkulációs tábla, bíróságok végrehajtói irodái, pénzkövetelések kalkulációs tábla, bíróságok végrehajtói irodái, pénzkövetelések (db.) év
beérkezett
folyamatban maradt
különbség
2010
457 341
105 131
352 210
2011
282 617
45 452
237 165
2012
170 520
23 509
147 011
A megoszlás vizsgálata esetén elsősorban a végrehajtási eljárások foganatosítási szakaszának az időigényét, és az ügybefejezés alapvető típusait kell a beérkező ügyszámmal összevetni. A befejezési ügytípusok tartalmát a Vht. 252. szakasza és az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről (a továbbiakban Vüsz.) 33-34. szakasza határozza meg. A két befejezési alaptípust a Vüsz. 33. szakasza (érdemi befejezés), és a Vüsz. 34. szakasza (ügyviteli befejezés) határolja el egymástól. A két alaptípuson belül az érdemi befejezést tekintve további 11, az ügyviteli befejezésre nézve további 14 pólusú elemzésre nyílik lehetőség. A bírósági
29
végrehajtók által a KIM MIKFO felé megadott időigény adataiból kitűnik, hogy a beérkező ügyek hozzávetőlegesen azonos arányt mutatnak a 3 vizsgált év relációjában. A 2012. évi adatokkal számolva a befejezett ügyek ≈ 42 százaléka 0-3 hónap, ≈ 18 százaléka 3-6 hónap, ≈ 17 százaléka 6-12 hónap, ≈ 23 százaléka pedig több mint 12 hónap időtartalom alatt fejeződik be. Az 1 éven túli időtartalmú adatállományt figyelembe véve az elhúzódó ügyek száma meghaladja az összes befejezésre kerülő ügydarabszám 1/5 részét (2010. ≈ 26 %, 2011. ≈ 23 %, 2012. ≈ 23 %), és az utóbbi két évet nézve a mutató stagnál, a hatékonyság ebben a tekintetben nem javult. A következő lépésben az itt kapott időigény vizsgálati adatait kell az ügybefejezési altípusokkal egybevetni.
11. táblázat. ÖBV érkezett - befejezett ügyek időtartalmi megoszlásának darbszáma önálló bírósági végrehajtó érkezett-befejezett ügyek időtartalmi megoszlása (db.) év
0-3 hónap
3-6 hónap
6-12 hónap
1 év felett
összesen
2010
116 145
70 805
70 242
90 969
348 161
2011
206 264
84 065
77 493
111 553
479 375
2012
236 210
102 658
92 683
129 465
561 016
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
Első lépésként a tárgyidőszakokban a két jellemző befejezésmód szerinti bontást elvégezve látszik, hogy az érdemi ügybefejezések száma sokkal alacsonyabb értéket képvisel, mint az ügyviteli befejezéseké. A 2010. évben az arány 1:2,44-hez, 2011. évben 1:3,34-hez, a 2012. évben 1:3,76-hoz (másképpen, 29 %-71 %, 23 %-77 %, 21 %-79 %) volt. Önmagában az a tény, hogy a Vüsz. 33. szakasza szerinti ügybefejezések száma kisebb, mint az ügyviteli befejezéseké, egyáltalán nem meglepő, sőt magát a relációt számítások nélkül is teljes biztonsággal fel lehet állítani. Az arány romlása viszont már jól szemlélteti, hogy a gazdasági válság valamint a tartós dekonjunktúra hatása milyen mély negatív előjellel hatott Magyarország gazdaságára.
30
12. táblázat. Kalkulációs tábla, önálló bírósági végrehajtás, befejezett ügyek (Vüsz.) kalkulációs tábla, befejezett ügyek megoszlása év
Vüsz. 33. §
Vüsz. 34. §
Összesen
2010
101 687
246 474
348 161
2011
108 427
370 948
479 375
2012
119 861
441 155
561 016
A következő állomást az altípusok adatsorainak vizsgálata és az egyes kapott eredmények tartalommal való kitöltése jelenti. Két mutatószám képzésére van szükség az altípusok vizsgálatakor. Az egyik azt mutatja meg, hogy a kapott eredmény milyen százalékos arányban viszonyul az érintett főtípus összes ügydarabszámához, a másik pedig a két főtípus összesített adatához, vagyis az összes befejezett ügy darabszámához viszonyított karakterisztikát jelenti. A folyamat végén a kapott eredmény egy olyan vizsgálati mátrix lesz, ami már helytálló következtetések levonását teszi lehetővé. Az érdemi befejezési altípusok közül az 11/1.20 sorszámú tartalmilag azt jelenti, hogy a végrehajtást kérő a teljesítést, vagy a tartozás elengedését bejelenteti a bírósági végrehajtónak, vagyis a bírósági végrehajtás foganatosítási szakasza sikeresen, pozitív eredménnyel zárul le. A 2/11. számú altípus azt jeleni, hogy az adós a kötelezettségét maradéktalanul teljesítette, így a végrehajtás ismét sikeresen zárulhat le. A 3/11. esetében a bíróság maga szüntette meg a végrehajtást. A 4/11. szerint a bírósági végrehajtás alapját képező végrehajtható okirat került visszavonásra, hatályon kívül helyezésre, vagy megváltoztatásra, az 5/11.-nél bűnügyi zárlat volt érvényben, de megszüntetésre került. A 6/11. zálogtárgy sikeres egyszerűsített értékesítését jelenti, a 7/11. esetében a végrehajtó a tartásra kötelezett adatait beszerezte, a 8/11-nél a végrehajtó a végrehajtási kérelmet a bíróságnak megküldte. A 9/11. is befejezést jelent, mert ebben az esetben a zálogjogosult (a költségei megtérültek) bekapcsolódásának alapjául szolgáló végrehajtási ügy megszűnt. A 10/11-nél a végrehajtó sikerrel látott el egy kézbesítési feladatot, a 11/11. esetében a kézbesítést a végrehajtó megszüntette.
20
A sorszámok, egytől tizenegyig az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és
pénzkezelésről 33. § a-k) pontig lettek meghatározva a KIM MIKFO által biztosított statisztikai adatoknak megfelelő bontás szerint.
31
Erre a 11 féle, a Vüsz. 33. szakasz szerinti érdemi, azaz sikeres ügybefejezési altípusra van adat három év bázisában.
13. táblázat. Kalkulációs mátrix, ÖBV, érdemi befejezés (Vüsz. 33. §) ÖBV, érkezett - befejezett ügyek megoszlása - Vüsz. 33. § (db.) Ssz. év
1/11 33. § a)
2010
39 514
55 636
3 839
1 036
372
66
736
68
312
86
22
2011
36 964
62 683
5 252
1 882
124
146
175
65
498
542
96
2012
41 342 69 232 5 932 1 775 131 62 365 52 466 389 ÖBV, érkezett - befejezett ügyek megoszlása / össz érdemi befejezés - Vüsz. 33. § (%)
115
Ssz. év
1/11 33. § a)
2/11 33. § b)
2/11 33. § b)
3/11 33. § c)
3/11 33. § c)
4/11 33. § d)
4/11 33. § d)
5/11 33. § e)
5/11 33. § e)
6/11 33. § f)
6/11 33. § f)
7/11 33. § g)
7/11 33. § g)
8/11 33. § h)
8/11 33. § h)
9/11 33. § i)
9/11 33. § i)
10/11 33. § j)
10/11 33. § j)
11/11 33. § k)
11/11 33. § k)
2010
38,85
54,71
3,77
1,02
0,37
0,06
0,72
0,07
0,31
0,08
0,02
2011
34,10
57,83
4,85
1,74
0,11
0,13
0,16
0,06
0,46
0,50
0,09
2012
34,48 57,74 4,95 1,48 0,11 0,05 0,30 0,04 0,39 0,32 ÖBV, érkezett - befejezett ügyek megoszlása / mindösszes befejezés - Vüsz. 33. § (%)
0,10
Ssz. év
1/11 33. § a)
2/11 33. § b)
3/11 33. § c)
4/11 33. § d)
5/11 33. § e)
6/11 33. § f)
7/11 33. § g)
8/11 33. § h)
9/11 33. § i)
10/11 33. § j)
11/11 33. § k)
2010
11,35
15,98
1,10
0,30
0,11
0,02
0,21
0,02
0,09
0,02
0,01
2011
7,71
13,08
1,10
0,39
0,03
0,03
0,04
0,01
0,10
0,11
0,02
2012
7,37
12,34
1,06
0,32
0,02
0,01
0,07
0,01
0,08
0,07
0,02
A felállított mátrix alapján kitűnik, hogy az adatok a vizsgált három év bázisán nagy szórást adott altípuson belül nem mutatnak. A 2012. évi számok alapján az érdeminek tekintett ügybefejezéseket tekintve (110 547 db ügy) az első két altípus dominanciája (az 1-2 értékeit összesítve 92,22 %). Amennyiben viszont a mindösszesen befejezést nézzük, ott az 1-2 összesített érték már csak 19,71 % lesz, azaz az arány ≈ 1:4 értéket mutat, ami azt jelenti, hogy mindössze minden ötödik ügyet sikerül ezen a két módon befejezni. A hatékonyság ebben a tekintetben a vizsgált időszakban nem javult.
32
Az ügyviteli befejezések esetében 1421 altípust lehetett felállítani, a Vüsz. 34. és a Vht. 52. szakaszaiban foglalt jogszabályi előírásokra támaszkodva. A tartalmi meghatározás tekintetében az 1/14. azt jelenti, hogy a végrehajtást teljes egészében felfüggesztették. A 2/14-tól 8/14-ig sorszámozott altípus eseteiben a Vüsz. értelmében a végrehajtás szünetel, a szünetelés okát pedig a Vht. 52. szakasz a-g pontjai22 határozzák meg. A 9/14. és a 10/14. esetében maga az ügy mozog, az előbbiben egy másik végrehajtónak küldik meg, míg az utóbbiban egyesítésre kerül egy másik végrehajtási üggyel. A 11/14-nél nincs szükség vagy lehetőség a végrehajtó részéről további intézkedés megtételére, mert az esetleges letiltás előjegyzését igazolták, vagy a lefoglalt követelést, illetőleg a később keletkező követelésről szóló szerződést a harmadik személy elismerte. A 12/14. esetében a végrehajtó sikeres biztosítási intézkedést realizált. A 13/14. a végrehajtást kérő közlési kötelezettségének elmulasztását jelenti. A 14/14.-os a végrehajtói kézbesítés szünetelését vagy sikertelenségét jelenti. Az ügyviteli befejezési típusok közül külön meg kell vizsgálni azt az adatot, amelynek a fő jellemzője úgy fogalmazható meg, hogy az adósnak nincs végrehajtás alá vonható vagyoneleme. A végzett számítások azt mutatják, hogy minden ötödik végrehajtási ügy ilyen módon fejeződik be. A számított adat azt mutatja, hogy nem kizárólag a végrehajtást kérők, vagy az adósok tekintetében tekinthető relevánsnak a kapott érték, hanem a társadalom egészét is jellemzi, mert egy pozitív jelleggel bíró 21
A sorszámok, egytől tizennégyig az 1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és
pénzkezelésről 34. § a-h) pontig lettek meghatározva, azzal a kitétellel, hogy a Vüsz. 34. § b) pont kiegészítésre kerül az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról 52. § a-g) pontjaiban meghatározottakkal, a KIM MIKFO által biztosított statisztikai adatoknak megfelelő bontás szerint. 22
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról 52. § a-g) pont
52. § A végrehajtás szünetel, ha a) az adós személyazonossága a szükséges adatok hiányában nem állapítható meg, b) az adós meghalt, vagy a nem természetes személy adós megszűnt, és a végrehajtást kérő nem kérte a jogutódlás megállapítását, c) a végrehajtást kérő az eljárásban való közreműködését megtagadta, d) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya, illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt, e) a végrehajtást kérő a végrehajtási költséget - bár köteles rá - nem előlegezte, f) az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték, illetve állapította meg számára a végrehajtó, g) külön törvény így rendelkezik.
33
nemzetgazdaságban, optimális esetben ez az érték igen alacsony, hiszen a társadalom minden egyes tagjának lennének potenciális vagyonelemei. Maga a közgazdaságtan tudománya fogalmi magyarázat jelleggel meghatározva, annak a módját és törvényszerűségeit igyekszik feltárni, ahogyan az egyének és közösségek felhasználják a szűkösen rendelkezésükre álló erőforrásokat, és elosztják a felhasználás során keletkező értékeket, vagy egyszerűbben megfogalmazva mondhatni azt is, hogy a közgazdaságtan a gazdálkodás törvényszerűségeit keresi23. Makroökonómiai oldalról az alkalmazott vizsgálati makettek a gazdaság szempontjából olyan egyensúlyelméleti vizsgálati keretek amelyek a gazdaság elemezhetőségének okán aggregát elemezhető bontásokat alkalmaznak, így a vizsgálat középpontjába a kölcsönhatások, folyamatok kerülnek24, és ezek elemzése képezi a kapott eredmények halmazát. Az ügyviteli befejezéseket tekintve az 5-6. altípusok esetében találunk kiugrónak tekinthető értékeket. Az 5. altípus esetében az ügyviteli befejezés azt jelenti, hogy adóstól a követelést nem lehet behajtani, mert „nincs semmiféle vagyona”. A 6. altípus esetén a végrehajtás költségeit a végrehajtást kérő nem előlegezi meg, így a végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának realizációs elemeire sor sem kerül, az ügy befejeződik ebben a stádiumában. Az 5. altípus a mindösszesen befejezett ügyek számára vetítve ≈ 1:4 értéket mutat, ami azt jelenti, hogy minden ötödik ügy így fejeződik be. A két adatot a mindösszesen ügyszámmal összevetve az derül ki, hogy az ügyviteli befejezések ≈ 50 százaléka ezen a módon történik.
23
Solt, 2001, 7.
24
Koppányi, 2002, 458.
34
14. táblázat. Kalkulációs mátrix, ÖBV, ügyviteli befejezés (Vüsz. 34. § - Vht. 52. §) ÖBV, érkezett - befejezett ügyek megoszlása - Vüsz. 34. § - Vht. 52. § (db.) Ssz. év
1/14
2/14 34. § b)
3/14 34. § b)
4/14 34. § b)
5/14 34. § b)
6/14 34. § b)
7/14 34. § b)
8/14 34. § b)
52. § a)
52. § b)
52. § c)
52. § d)
52. § e)
52. § f)
52. § g)
34. § a)
9/14
10/14
34. § c)
34. § d)
2 454
11/14
12/14
13/14
14/14
34. § e)
34. § f)
34. § g)
34. § h)
6 590
40 795
707
241
48
2010
12 608
3 930
3 876
2 465
89 584
62 717
18 915
1 544
2011
14 975
4 742
5 656
2 732
104 252
139 829
25 209
3 723
3 233
10 216
54 938
723
585
135
2012
11 564
6 152
5 570
2 244
125 526
157 011
33 985
2 994
5 772
13 847
75 226
801
356
107
12/14
13/14
14/14 34. § h)
ÖBV, érkezett - befejezett ügyek megoszlása / össz. ügyviteli befejezés - Vüsz. 34. § - Vht. 52. § (%) Ssz.
1/14
év
34. § a)
2/14 34. § b)
3/14 34. § b)
4/14 34. § b)
5/14 34. § b)
6/14 34. § b)
7/14 34. § b)
8/14 34. § b)
52. § a)
52. § b)
52. § c)
52. § d)
52. § e)
52. § f)
52. § g)
9/14
10/14
34. § c)
34. § d)
11/14 34. § e)
34. § f)
34. § g)
2010
5,11
1,59
1,57
1,00
36,34
25,44
7,67
0,63
1,00
2,67
16,55
0,29
0,10
0,02
2011
4,04
1,28
1,52
0,74
28,11
37,70
6,80
1,00
0,87
2,75
14,81
0,19
0,16
0,04
2012
2,62
1,39
1,26
0,51
28,45
35,59
7,70
0,68
1,31
3,14
17,05
0,18
0,08
0,02
12/14
13/14
14/14 34. § h)
ÖBV, érkezett - befejezett ügyek megoszlása / mindösszes befejezés - Vüsz. 34. § - Vht. 52. § (%) Ssz.
1/14
év
34. § a)
2/14 34. § b)
3/14 34. § b)
4/14 34. § b)
5/14 34. § b)
6/14 34. § b)
7/14 34. § b)
8/14 34. § b)
52. § a)
52. § b)
52. § c)
52. § d)
52. § e)
52. § f)
52. § g)
9/14
10/14
34. § c)
34. § d)
11/14 34. § e)
34. § f)
34. § g)
2010
3,62
1,13
1,11
0,71
25,73
18,01
5,43
0,44
0,70
1,89
11,72
0,20
0,07
0,01
2011
3,12
0,99
1,18
0,57
21,75
29,17
5,26
0,78
0,67
2,13
11,46
0,15
0,12
0,03
2012
2,06
1,10
0,99
0,40
22,38
27,99
6,06
0,53
1,03
2,47
13,41
0,14
0,06
0,02
A következő lépés a követelések összegének vizsgálata. Csak a követelések tőkeösszegére nézve van adat, ami azt jelenti, hogy a követelések kamattartalmára nincs rálátás, annak összegét még megbecsülni sem lehet. A 2012. évi adatot az érkezett összes ügyre vetítve már az alapkövetelések összege is hatalmas számot tesz ki. A végrehajtási eljárásban sikeresen behajtott összeg a tőkekövetelés állomány mindössze 14,34 százalékát teszi ki. A fentebb látott 2/6. ügybefejezés (ügyviteli befejezés, végrehajtást kérő nem előlegez) tőkekövetelés részösszege 26,14 százalékot tesz ki. A hatékonyság akkor javul, ha az arány százalékban kifejezett értéke az első esetben növekvő, a második esetben pedig csökkenő tendenciát mutat. Jelen esetben mindkét résszempont aránya alacsony százalékos arányú emelkedést mutat, tehát ebben az értelemben a hatékonyságjavulás hiányzik, vagy csak minimális mértékű.
35
15. táblázat. önálló bírósági végrehajtás tőkekövetelés összege önálló bírósági végrehajtás tőkekövetelés összeg (Ft) év
érkezett ügyek összesen 361 094 465 585
befejezett ügyekben behajtott 67 749 524 728
felszámolás miatt megszűnt ügyekben 12 933 802 021
Vht. 52. § e) pont szerint szünetelő ügyekben 67 745 384 163
2010 2011
664 613 556 062
77 476 731 319
46 185 655 031
166 754 719 789
2012
614 895 650 304
88 200 425 332
28 717 661 817
160 703 134 092
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
16. táblázat. kalkulációs tábla, érk. ügyek tőkekövetelés/résztőkekövetelések (%) kalkulációs tábla - érkezett ügyek tőkekövetelés / résztőkekövetelések (%) év
2010
18,76
3,58
Vht. 52. § e) pont szerint szünetelő ügyekben 18,76
2011
11,66
6,95
25,09
2012
14,34
4,67
26,14
A
befejezett ügyekben behajtott
kényszerértékesítésnek,
felszámolás miatt megszűnt ügyekben
az
árverésnek,
mint
végrehajtási
foganatosítási
cselekménynek a súlya a meglévő kötelezettség csökkentése, vagy teljes kielégítése tekintetében esik latba. Magának az árverésnek az általános fogalmi meghatározása így hangzik: „Az árverés a vagyoni értéket képező tárgyak (ingó és ingatlan) értékesítésének a nyilvános, versenyszerű módja, amelynek során a vagyontárgy tulajdonjogát az szerzi meg, aki, az un. licitálás során a legmagasabb ajánlatot tette 25.” Az ingatlan vagyonelemek értékesítése, különösen neuralgikus végrehajtási eljárási cselekmény. Az adatsorokból megállapítható, hogy már a meghirdetett árverések száma is csekélynek tekinthető, akár az összes beérkezett, akár az összes befejezett ügyszámra vetítve, mind az ingó, mind az ingatlan vagyonelemekre nézve. A 2012. évben a sikeresen befejezett ingatlanárverések mindösszesen csak a beérkezett ügyek 0,4478 százalékát, a befejezett ügyek 0,5060 százalékát érintették. Ez kifejezetten alacsony aránynak tekinthető. 25
Kengyel, 2012a, 570.
36
17. táblázat. Önálló bírósági végrehajtás, ingatlanárverések darabszáma, megoszlása önálló bírósági végrehajtás - ingatlanárverések (db.) év
meghirdetett
eredményes
sikertelen
2010
na
2 377
na
2011
39 499
2 769
36 730
2012
34 784
2 839
31 945
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
18. táblázat. Önálló bírósági végrehajtás, ingóárverések darabszáma, megoszlása önálló bírósági végrehajtás - ingóárverések (db.) év
meghirdetett
eredményes
sikertelen
2010
na
2 005
na
2011
15 702
2 531
13 171
2012
14 031
2 016
12 015
Forrás: KIM MIKFO (2013. június)
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Magánjogi és Igazságügyi Kodifikációs Főosztálya, valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, mint adatgazdák által rendelkezésre bocsátott adatsorok vizsgálatából négy alapvető következtetés vonható le. Ha a statisztikai adatsorok által mutatott aspektusból vizsgáljuk a bírósági végrehajtás ezen intézményét, akkor a téma aktualitásához kétség sem férhet. Biztos az, hogy amíg az ország globális gazdasági állapota nem javul jelentős mértékben, addig az induló ügyszám nem csökken, és az intézmény megítélése körüli nézetkülönbségek is egyre nagyobbak lesznek. A rendelkezésre bocsátott adatok elemzése nagy segítséget nyújt egy objektív kép kialakításához. Akár felügyeleti, akár jogalkotói szempontból nézve, a beérkezett adatok elemzése nem lenne érdektelen 26.
26
KIM MIKFO: Maga az összesített statisztika számadatokból áll, annak szöveges tájékoztatás, elemzés
nem képezi részét, ilyen jellegű anyagot ezért a Minisztérium nem tud a rendelkezésére bocsátani (2013. június 19.).
37
Maga a jogalkotó is folyamatosan törekszik az intézmény jobbá tételére, hiszen az 1994. év óta a Vht. közel száz alkalommal módosult kisebb-nagyobb mértékben.
19. táblázat. Kalkulációs tábla, ingóárverések és érkezett ügyek megoszlása (%) kalkulációs tábla ÖBV - ingóárverések / érkezett ügyek (%) év
eredményes
meghirdetett
sikertelen
2010
na
0,5180
na
2011
2,8947
0,4666
2,4281
2012
2,2132
0,3180
1,8952
ÖBV - ingatlanárverések / érkezett ügyek (%) év
eredményes
meghirdetett
sikertelen
2010
na
0,6141
na
2011
7,2817
0,5105
6,7712
2012
5,4867
0,4478
5,0389
ÖBV - ingóárverések / bejezett ügyek (%) év
eredményes
meghirdetett
sikertelen
2010
na
2 005,0000
na
2011
3,2755
0,5280
2,7475
2012
2,5010
0,3593
2,1417
ÖBV - ingatlanárverések / befejezett ügyek (%) év
eredményes
meghirdetett
sikertelen
2010
na
0,6827
na
2011
8,2397
0,5776
7,6621
2012
6,2002
0,5060
5,6941
2.1.
A közigazgatási végrehajtás adatai
Ma az egyedi vagyoni végrehajtás három útját különböztethetjük meg. A bírósági végrehajtást, a közigazgatási végrehajtás (Art. Ket. szerinti végrehajtás), és a közvetlen végrehajtást. A közigazgatási végrehajtást a közigazgatási szervek folytatják le, a közvetlen végrehajtást pedig pl. a munkáltató foganatosíthatja a munka törvénykönyve
38
alapján az őt megillető egyes követelések esetén a munkabérből és más járulékokból (ezek éves ügyszáma elenyésző a másik két fő forma ügyszámaival szemben). A bírósági végrehajtás intézménye axióma jelleggel az egyedi vagyoni végrehajtás fő útjának tekintendő. A közigazgatási végrehajtási eljárás számos esetben különös eljárási szabályokat fogalmaz meg, de a 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól VIII. fejezete a bírósági végrehajtási eljárás szabályrendszerének elsődlegességét szögezi le. „A Ket. maga kimondja, hogy főszabályként a saját szabályai másodlagosak a Vht. szabályaival szemben, amelyek tehát a közigazgatási végrehajtásban is irányadónak tekinthetők27.” A Ket. szabályozása teljes összhangban van a Vht. ez irányú rendelkezéseivel. A közigazgatási végrehajtás oldaláról nézve is jól látszik mind az ügyszám, mind az ügyérték növekedés igen magas aránya. A NAV a 2010. évben ≈ 750.000 darab, a 2011. évben ≈ 950.000 végrehajtási eljárást indított. A növekmény ≈ 200.000 darab, azaz ≈ 21 százalék. A NAV 2010. év végén ≈ 245 milliárd forint behajthatatlan tartozást, 2011. év végén ≈ 340 milliárd forint behajthatatlan tartozást tartott nyilván. A növekmény ≈ 95 milliárd forint, azaz ≈ 28 százalék28.
20. táblázat. NAV 2011. évi darabszám és behajthatatlan követelés adatok NAV
végrehajtási ügy (db.)
Behajthatatlan (mrd Ft)
2010
750 000
245
2011
950 000
340
növekmény (mrd Ft/db)
200 000
95
növekmény (%)
21
28
Forrás: MTI, 2012. szeptember 15.
A közigazgatási végrehajtás jelentőségét jól szemlélteti, hogy a 2013. év első dekádjában 336.700 darab adóvégrehajtási ügy folyik az adósok ellen, amiből 873,3 milliárd forint beszedését célozta meg a NAV. A végrehajtások száma 2,5 százalékkal, az érintett adótartozás pedig 14,8 százalékkal több, mint egy évvel korábban volt. A NAV adatbázisában 1.673.012 olyan cég, illetve magánszemély neve szerepel, amelyek 27
Balla, 2009, 206.
28
Forrás: Magyar Távirati Iroda (2012. szeptember 15.)
39
összesen 1.962 milliárd forint adó befizetésével tartoznak. A központi költségvetés ebben az évben a tavalyit 3,5 százalékkal meghaladó, 10.901 milliárd forint adóbevétellel számol. Az elmúlt évben ≈ 341 milliárd forintot sikerült végrehajtással beszedni, 2,8 százalékkal többet, mint a megelőző esztendőben. Az ingó- és ingatlanárverések értéke a 2012. évben 1,860 milliárd forintot tett ki az ingó- és 558 millió forintot az ingatlan árverésből származó adóbehajtás29. A fenti adatok és az alábbi táblázat kapcsán kihangsúlyozandó, hogy a 2013. évi adatsorok még az I. negyedév vége előtti időpontban mutatnak ilyen magas számot.
21. táblázat. NAV, futó végrehajtási ügyek darabszáma és értéke év
2012
2013
futó ügyek (db.)
328 283
336 700
futó ügyek (mrd Ft)
744,05
873,30
Forrás: http://mandiner.hu/cikk/20130130_336_ezer_ados_ellen_folyik_ado_vegrehajtas (2013. 03. 25.).
További számítást végezve a 2011. évi bázison látható, hogy az adott tárgyévben mindösszesen indult végrehajtási ügy (bírósági és közigazgatási) darabszámát megvizsgálva (542.445 + 950.000 = 1.492.445) egy nagyon magas értéket kapunk. Összességében a kapott eredmények azt jelentik, hogy évente hozzávetőlegesen mintegy 1,5 millió darab végrehajtási ügy indul. Ez az érték bármilyen viszonyítási alapra vetítve is ’önmagáért beszél’, rendkívül magas számértéket képvisel. Amennyiben csak az eddigi adatsorokból végzett számításoknak az eredményét vennénk figyelembe, már akkor is igazolttá és megalapozott igénnyé válik a bírósági végrehajtás intézményének, és a működésnek az átfogó jellegű elemzése, vizsgálata, és az kapott eredmények ismeretében az intézmény lehetséges fejlődési irányainak kidolgozása.
29
http://mandiner.hu/cikk/20130130_336_ezer_ados_ellen_folyik_ado_vegrehajtas (2013. március 25.).
40
III.Végrehajtás a római jogban A bírósági végrehajtás működését vizsgálva elengedhetetlenül szükséges magának a végrehajtás jogintézményi alapjainak az áttekintése és megismerése annak érdekében, hogy a jelenkori Magyarországra érvényes releváns következtetések levonhatóak legyenek. Egyrészt így válik átláthatóvá és érthetővé a végrehajtás jogának a kialakulása és módosulásai az időszakok során, másrészt a római jog jelenti a történeti és a mai jogrendszerünk alapját is.
3.1.
Civiljogi perrend
Az archaikus kor általános végrehajtási eljárása Rómában a legis actio per manus iniectionem volt, amelynek legfontosabb forrásai számunkra a Gaius Institúcióban30 és Aulus Gellius Noctes Atticae (Attikai éjszakák)31 című művében olvashatóak. A legis actio per manus iniectionem a civiljogi per általános végrehajtás eljárása, ami – ahogy az egész legis actiós rendszer – állami kontroll alá vett önhatalmú jogérvényesítésként is meghatározható. Lényege abban áll, hogy a hitelező az adóst foglyul ejtette, fogságban tartotta, eladta rabszolgának a Tiberisen túlra, vagy akár meg is ölhette. Követelését az eladásból kapott vételárból elégítette ki. Mindez szigorú formák közt, a nyilvánosság ellenőrzése mellett történt, vagyis az önhatalom gyakorlása garanciákhoz kötődött. Kezdetben valószínűleg a peres eljárás megszületése előtt, a delictumokból fakadó adósságok érvényesítésének eszköze volt32. A későbbiekben viszont már a pénzbeli ítélet, illetve pénzbeli követelés végrehajtását is szolgálta33.
30
Gaius, Institutiones 4, 21–25.
31
Gellius, Noctes Atticae 20, 1, 45–49.
32
Kaser–Hackl, 1996, 131.
33
Személyi, 1932, 193. sk.; Szentmiklósi, 1927, 139.; Pázmány, 1930, 584. sk.; Hoffmann, 1866, 365.;
Bozóky, 1886, 166, 197.; Vécsey, 1907, 257. sk.; Marton, 1947, 33. §; Brósz–Pólay, 1974, 123.; Molnár– Jakab, 2012, 94.; Földi–Hamza, 2007, 193.; Nótári, 2011, 120. sk.
41
A legis actio per manus iniectionem – bizonyos kivételektől eltekintve – nem peres eljárás. Célja az volt, hogy a hitelező a már vitán felül álló jogos igényének érvényt szerezhessen. Tehát a magistratus szerepe ebben az eljárásban már nem a jogszolgáltatás, hanem inkább a hatósági felügyelet34 volt. Az a tény, hogy a manus iniectio csak likvid, illetve nem vitatott követelések végrehajtásánál volt alkalmazható, előfeltételezte, hogy a végrehajtás alapja egy jogerős ítélet35 legyen. A XII táblás törvény értelmében az adósnak harminc nap állt rendelkezésre a teljesítésre, illetve ezen időtartamon belül kerülhetett sor a tartozás elengedésére vagy egyezség megkötésére is36. A jogerős ítéleten kívül egyéb esetekben is alkalmazható volt a manus iniectio. Így például, ha az adós confessus, vagyis elismerte a követelés jogosságát, vagyis a tartozást, akkor azonnal végrehajtásra kerülhetett sor. A Kaser–Hackl-kézikönyv ide sorolja az adós önkéntes, nexummal és sponsióval való alávetését, de a forrásanyag vitatott volta miatt ezekre bővebben nem tér ki37. Megemlítendők azonban azok az esetek, amikor a követelés nyilvánvalóvá tételéhez nem volt szükség az apud iudicem eljárásra, mivel azok már a magistratus előtt az in iure szakaszban bizonyítást nyertek. Ezek közül elsősorban a depensum és a legatum per damnationem emelendő ki. A depensum a következőt jelentette. A sponsiós kezes per aes et libram, vagyis mancipatio keretében teljesített a hitelezőnek, aminek keretében a hitelező szintén mancipatióval átruházta a hitelezőre az adós személyén fennálló jogát. Ilyenkor a kezes visszkereseti joga keretében manus iniectio pro iudicatóval léphetett fel az adós ellen38. A kezes követelésének fennállását már a magistratus előtt bizonyíthatta a mancipatio tanúinak segítségével, vagy akár az adós is elismerhette confessio in iure keretében a tartozás fennállását. A Kr. e. III. és II. század fordulóján keletkezett lex Publilia alapján a magistratus hathónapos türelmi időt adott az adósnak, a kezes pedig actio depensit
34
Kaser–Hackl, 1996, 132.
35
Vö. Leges XII tabularum 3, 3 Ni iudicatum facit.
36
Vö. Leges XII tabularum 3, 1–2 Aeris confessi rebusque iure iudicatis XXX dies iusti sunto. Post
deinde manus iniectio esto. 37
Kaser–Hackl, 1996, 133.
38
Gaius, Institutiones 4, 22.
42
kapott tőle39. A legatum per damnationem (vagyis a kötelmi hagyomány40) esetén szintén lehetőség volt arra, hogy a mancipatiós végrendeletben (testamentum per aes et libram) történt hagyományrendelést már in iure bizonyítsák 41 (ennek hiányában actio ex testamentóval lehetett perelni42). A manus iniectióra továbbá csak akkor volt lehetőség, ha nemcsak a követelés jogalapja, hanem annak pontos összege sem volt vitatott. Ez az adós védelmét is szolgálta, lévén hogy így meghatározásra került, hogy milyen összeg megfizetésével szabadulhatott, vagy szabadíthatta meg más a manus iniectio nagyon szigorú, kegyetlen személyi következményeitől. Amennyiben a jogalap nem volt vitatható, de az összeg még nem került pontosításra, azt arbitrium litis aestimandae43 keretében állapították meg. Az arbitrium litis aestimandae iránti igényt az adós terjesztette a magistratus elé postulatio formájában44. A végrehajtást kezdeményező hitelező az adóst a magistratus elé idézte, illetve vitte45, és ott ünnepélyes szavak kíséretében megragadta (manum inicere)46. A megragadás végrehajtása előtt a magistratus értelemszerűen megvizsgálta, hogy a manus iniectiónak adottak-e a feltételei47. A szimulált fizikai erőszaknak az adós maga nem állhatott ellen, vagyis nem lökhette le magáról a hitelező kezét (manum sibi
39 40
Kaser–Hackl, 1996, 132. A kötelmi hagyományhoz vö. Brósz–Pólay, 1974, 317.; Molnár–Jakab, 2012, 407.; Földi–Hamza,
2007, 657.; Nótári, 2011, 313. 41
Kaser–Hackl, 1996, 134.
42
Személyi, 1932, 193. sk.; Szentmiklósi, 1927, 139.; Pázmány, 1930, 584. sk.; Hoffmann, 1866, 365.;
Bozóky, 1886, 197.; Vécsey, 1907, 257. sk.; Marton, 1947, 33. §; Brósz–Pólay, 1974, 124.; Molnár– Jakab, 2012, 407.; Földi–Hamza, 2007, 194.; Nótári, 2011, 120. sk. 43
Vö. Probus 4, 10.
44
Kaser–Hackl, 1996, 135.
45
Leges XII tabularum 3, 2 Post deinde manus iniectio esto: in ius ducito. Vö. Gellius, Noctes Atticae 20,
1, 44. 46
Gaius, Institutiones 4, 21 Quod tu mihi iudicatus sive damnatus es sestertium decem milia, quandoque
non solvisti, ob eam rem ego te sestertium decem milium iudicati manum inicio. 47
Kaser–Hackl, 1996, 137.
43
depellere)48. Ezt csak egy harmadik személy, a vindex tehette meg49, ahogy ezt már a XII táblás törvény és a lex Ursonia is jelezték50. Ha vindex lépett fel, az adós megszabadult, és helyette a vindex vitte tovább az ügyet a hitelezővel szemben51. Eljárásával a vindex tagadta a hitelező eljárásának és az adós feletti hatalmának jogosságát, az adós helyébe lépett, és ha nem tudta bizonyítani igazát, ellene vált foganatosíthatóvá a végrehajtás52. A vindex nem a végrehajtásban szereplő alapösszeg tekintetében vált felelőssé, hanem annak kétszereséért (duplum), vagyis azáltal, hogy vitatta a követelést, az összeg – amint a lex Ursonia rögzíttette – megkétszereződött53. Ennek a jelenségnek a neve a litis crescentia, ami nagy valószínűséggel a legtöbbször a nyilvánvaló tartozás esetlegesen rosszhiszemű vitatásának volt a büntetése54. Ha az eljárásnak ebben a szakaszában nem lépett fel a vindex, és a magistratus a hitelező eljárását jogszerűnek ítélte, akkor megadta a hitelezőnek az addictiót, azaz az államhatalom képviselőjeként jóváhagyta a hitelező által gyakorolt formális önhatalmat, amivel megkezdődött végrehajtás55 tényleges realizációja, a végrehajtás foganatosítási szakasza. A hitelező ekkor házába vitte az adóst, megkötözhette, vagy bilincsbe verhette (a bilincs súlyának legalább tizenöt fontnak kellett lennie56). A hitelező köteles volt az
48
Gellius, Noctes Atticae 20, 1, 45 Sic enim sunt, opinor, verba legis: „Aeris confessi rebusque iure
iudicatis triginta dies iusti sunto. Post deinde manus iniectio esto, in ius ducito. Ni iudicatum facit aut quis endo eo in iure vindicit, secum ducito. 49
Kaser–Hackl, 1996, 138.
50
Vö. Leges XII tabularum 3, 3 Ni iudicatum facit aut quis endo eo in iure vindicit, secum ducito.; lex
Ursonia 61 ni vindicem dabit iudicatumque faciet, secum ducito. 51
Gaius, Institutiones 4, 21 vindicem dabat, qui pro se causam agere solebat
52
Kaser–Hackl, 1996, 138.; Személyi, 1932, 194.; Szentmiklósi, 1927, 139.; Pázmány, 1930, 584. sk.;
Hoffmann, 1866, 366.; Bozóky, 1886, 197.; Vécsey, 1907, 258. sk.; Marton, 1947, 33. §; Brósz–Pólay, 1974, 124.; Molnár–Jakab, 2012, 94.; Földi–Hamza, 2007, 194.; Nótári, 2011, 120. sk. 53
Vö. lex Ursonia 61 si quis in eo vim faciet, ast eius vincitur, dupli damnos esto
54
Kaser–Hackl, 1996, 139. sk.
55
Gellius, Noctes Atticae 20, 1, 44.
56
Vö. Leges XII tabularum 3, 3 Ni iudicatum facit aut quis endo eo in iure vindicit, secum ducito, vincito
aut nervo aut compedibus XV pondo, ne minore, aut si vales maiore vincito.; Gellius, Noctes Atticae 20, 1, 45 Vincito aut nervo aut compedibus quindecim pondo ne minore aut si volet maiore vincito. Si volet, suo vivito. Ni suo vivit, qui eum vinctum habebit, libras farris endo dies dato. Si volet, plus dato.”
44
adóst élelmezni napi egy font kenyérrel, ha az nem tudta saját ellátását biztosíttatni57. Ettől az időponttól számítva hatvan napon át fogságban tarthatta az adóst, ha eközben valaki más nem egyenlítette ki a tartozást (pacisci), vagy nem került sor a tartozás elengedésére vagy egyezség megkötésére. Ezt követően három egymást követő vasárnapon a magistratus elé kellett vinnie az adóst, és a tartozás összegét kikiáltva lehetőséget kellett adnia arra, hogy valaki teljesítsen az adós helyett58. Ha a harmadik vasárnapon sem kerül sor a tartozás kiegyenlítésére, eladhatta rabszolgának a Tiberisen túlra (trans Tiberim), azaz külföldre – ebben az időszakban a Tiberis képezte Róma határát –, vagy talán akár meg is ölhette59. A magánfogság ideje alatt az adós státusát tekintve még szabad ember volt, vagyis capitis deminutiója csak az eladással következett be. Ahhoz, hogy teljesítés esetén a hitelező elbocsássa a fogságból, nem volt szükség manumissióra60. A XII táblás törvény tartalmaz egy olyan rendelkezést is, hogy a harmadik vasárnapon az adós(?) feldarabolható (partis secanto), és nem jogellenes, ha valaki nagyobb darabot vág magának61. Ennek a szabálynak az értelme a római jogi szakirodalomban vitatott. Az elfogadott álláspont szerint nem az adós feldarabolásáról lehetett szó, hanem az érte kapott értékről, a darabolás pedig pl.: a nyersérc darabolását jelentette62. Nem kizárt továbbá az sem, hogy már a XII táblás törvény idején szokásba jött, hogy a rabszolgának való eladás helyett az adós a hitelező magánfogságában
57
Vö. Leges XII tabularum 3, 4 Ni suo vivit, qui eum vinctum habebit, libras farris endo dies dato.
58
Kaser–Hackl, 1996, 143.; Személyi, 1932, 194.; Szentmiklósi, 1927, 139.; Pázmány, 1930, 584. sk.;
Hoffmann, 1866, 366.; Bozóky, 1886, 197.; Vécsey, 1907, 258. sk.; Marton, 1947, 33. §; Brósz–Pólay, 1974, 124.; Molnár–Jakab, 2012, 94.; Földi–Hamza, 2007, 194.; Nótári, 2011, 120. sk. 59
Gellius, Noctes Atticae 20, 1, 46 Erat autem ius interea paciscendi ac, si pacti forent, habebantur in
vinculis dies sexaginta. Inter eos dies trinis nundinis continuis ad praetorem in comitium producebantur, quantaeque pecuniae iudicati essent, praedicabatur. Tertiis autem nundinis capite poenas dabant, aut trans Tiberim peregre venum ibant. 60
Kaser–Hackl, 1996, 143.
61
Vö. Leges XII tabularum 3, 6 Tertiis nundinis partis secanto. Si plus minusve secuerunt, se fraude esto.
Vö. Gellius, Noctes Atticae 20, 1, 49. Et quidem verba ipsa legis dicam, ne existimes invidiam me istam forte formidare: „Tertiis” inquit „nundinis partis secanto. Si plus minusve secuerunt, se fraude esto”. 62
Kaser–Hackl, 1996, 144.
45
dolgozhatta le tartozását63. A Kr. e. 326. évben a lex Poetelia Papiria nagy valószínűséggel eltörölte az adósrabszolgaság intézményét, tehát ettől kezdve általános gyakorlattá vált az, hogy az adós a hitelező magánfogságában a tartozása erejéig munkavégzéssel törlesztett64. Az archaikus kor másik, rendkívüli végrehajtási eljárása a legis actio per pignoris capionem volt65. Ennek tartalmáról szintén Gaius Institúciói szolgálnak forrásként66. Számos jellemzője különbözteti meg az egyéb legis actióktól (dies nefastin, vagyis jogi cselekményekre alkalmatlan napokon is végrehajtható volt). Nem a magistratus jelenlététben került rá sor, továbbá az ellenérdekelt fél távollétében is végre lehetett hajtani67. Ellentétben a legis actio per manus iniectionemmel, amely bármilyen jogerős ítélet vagy elismert tartozás végrehajtására alkalmas volt, a legis actio per pignoris capionemet kizárólag közjogi és szakrális természetű követelések végrehajtására alkalmazták68.
63
Vö. Livius, Ab Urbe condita 2, 23, 6; Quintilianus, Declamationes 311 lex dicit: addictus donec
solverit, serviat. 64
Személyi, 1932, 194. sk.; Szentmiklósi, 1927, 139.; Pázmány, 1930, 586.; Hoffmann, 1866, 366. sk.;
Bozóky, 1886, 197.; Vécsey, 1907, 259.; Marton, 1947, 33. §; Brósz–Pólay, 1974, 124.; Molnár–Jakab, 2012, ; Földi–Hamza, 2007, 195.; Nótári, 2011, 120. sk. 65
Személyi, 1932, 197.; Szentmiklósi, 1927, 139.; Pázmány, 1930, 586.; Hoffmann, 1866, 368.; Bozóky,
1886, 166.; Vécsey, 1907, 259.; Marton, 1947, 34. §; Brósz–Pólay, 1974, 124.; Molnár–Jakab, 2012, 94.; Földi–Hamza, 2007, 195.; Nótári, 2011, 122. 66 67
Gaius, Institutiones 4, 26–29. Gaius, Institutiones 4, 29 Ex omnibus autem istis causis certis verbis pignus capiebatur, et ob id
plerisque placebat hanc quoque actionem legis actionem esse; quibusdam autem placebat legis actionem non esse, primum quod pignoris capio extra ius peragebatur, id est non apud praetorem, plerumque etiam absente adversario, cum alioquin ceteris actionibus non aliter uti quis posset quam apud praetorem praesente adversario; praeterea quod nefasto quoque die, id est, quo non licebat lege agere, pignus capi poterat. 68
Gaius, Institutiones 4, 28 Lege autem introducta est pignoris capio velut lege XII tabularum adversus
eum, qui hostiam emisset nec pretium redderet; item adversus eum, qui mercedem non redderet pro eo iumento, quod quis ideo locasset, ut inde pecuniam acceptam in dapem, id est in sacrificium, inpenderet; item lege censoria data est pignoris capio publicanis vectigalium publicorum populi Romani adversus eos, qui aliqua lege vectigalia deberent. Vö. Kaser–Hackl, 1996, 146.
46
A legis actio per pignoris capionem keretében bizonyos privilegizált követelések fejében a hitelező foglalás alá vonhatta az adós egyes vagyontárgyait. Ilyen privilegizált követelésnek számított például a katona zsoldkövetelése, az áldozati állat vételára, a katonai célú lovak vásárlására rendelt összegek69. Az így foglalás alá vont értékkel bíró vagyonelemek, amennyiben a kiváltásukra megszabott határidő eredménytelenül telt el, a zálogjogát érvényesítő fél, a hitelező tulajdonába kerültek70. Az archaikus kor, vagyis a civiljog végrehajtási rendje kapcsán megállapítható, hogy abban – a privilegizált követelések végrehajtásától eltekintve – kizárólag a személyi végrehajtásnak volt helye, az önálló vagyoni végrehajtás ebben a korszakban még nem kapott semmiféle szerepet.
3.2.
Praetori perrend
A praetori perrend kapcsán kell kiemelni, hogy itt jelent meg először a római jogban a személyi végrehajtás mellett a vagyoni végrehajtás intézménye. A személyi végrehajtás, vagy civiljogi végrehajtás annyiban maradt érvényben, hogy a hitelező manus iniectióval fordulhatott az adós ellen azért, hogy vagy a követelés összegének ledolgozását, vagy az összeg kifizetését kikényszerítse. A vagyoni végrehajtás a praetori eljárásban univerzális, azaz ’csődszerű’ volt, tehát az adós teljes vagyona a hitelezői követelések kielégítésére szolgált. A szinguláris, vagyis az egyedi vagyoni végrehajtás intézménye csak a későbbiekben, a principátusban, a császári perrend kezdetén jelent meg71. A jogerős ítélet után – a praetori perrend nem ismerte a rendes perorvoslat, azaz a fellebbezés intézményét – a hitelező köteles volt kivárni a harminc napot. Ezen idő
69
Gaius, Institutiones 4, 26–27 Per pignoris capionem lege agebatur de quibusdam rebus moribus, de
quibusdam rebus lege. Introducta est moribus rei militaris. Nam [et] propter stipendium licebat militi ab eo, qui aes tribuebat, nisi daret, pignus capere; dicebatur autem ea pecunia, quae stipendii nomine dabatur, aes militare. item propter eam pecuniam licebat pignus capere, ex qua equus emendus erat; quae pecunia dicebatur aes equestre. Item propter eam pecuniam, ex qua hordeum equis erat conparandum; quae pecunia dicebatur aes hordiarium. 70
Kaser–Hackl, 1996, 148.
71
Kaser–Hackl, 1996, 383.
47
alatt az adósnak lehetősége volt önként teljesíteni72. Ha a harminc nap eredménytelenül telt le, a hitelező a praetortól ius honorariumon alapuló actio iudicati kibocsátását kérte. Az actio iudicati megadása nem függött attól, hogy az alapítélet legis actiós, formuláris vagy cognitiós perben született73. Ha az adós elismerte a hitelező követelésének jogosságát, vagyis az actio iuidicatin alapuló perben confessus vagy indefensus volt, a praetor azonnal megnyitotta a hitelező számára a végrehajtás foganatosításának lehetőségét. Az adós vitathatta is a követelést, azonban ha ez sikertelen maradt, a marasztalás duplumra emelkedett – vagyis megmaradt a civiljogi végrehajtási eljárásból ismert litis crescentia intézménye74. Az adós a tartozás tényét tagadhatta, vagy exceptióval élhetett75. Az adós in iure hivatkozhatott pl.: arra, hogy az ítélet, amely alapján a hitelező a végrehajtást kérte, semmis76. Ha exceptio dolival élt, akkor csak a hitelező által az alapperben tanúsított dolózus magatartásra hivatkozhatott, a jogerős ítélet után bekövetkezett újabb körülményekre nem77. Szintén hivatkozási alap lehetett az actio iudicati alperesének, hogy ő csak cognitorként vagy procuratorként járt el az alapperben, és a végrehajtást a képviselttel szemben kell lefolytatni, vagy pedig a megítélt tartozás több személy között megosztásra kell, hogy kerüljön78. Az actio iudicati tehát – fellebbezési lehetőség híján – egyúttal kontrollt is jelentett az alapítélet felett. A végrehajtás akkor nyílt meg, ha az adós in iure elismerte a tartozást, vagy az actio iudicatin alapuló perben marasztalták. Ilyenkor a praetor megnyitotta a hitelező számára mind a vagyoni, mind a személyi végrehajtás lehetőségét, amelyek egymás mellett is igénybe vehetőek voltak, vagyis nem minősültek egymás alternatíváinak79.
72
Kaser–Hackl, 1996, 384.; Személyi, 1932, 235.; Szentmiklósi, 1927, 166. sk.; Pázmány, 1930, 630. sk.;
Hoffmann, 1866, 368.; Bozóky, 1886, 198.; Vécsey, 1907, 260. sk.; Marton, 1947, 42. §; Brósz–Pólay, 1974, 124.; Molnár–Jakab, 2012, 101.; Földi–Hamza, 2007, 195.; Nótári, 2011, 128. sk. 73
Az actio iudicati intentiója így hangzott: „Si paret Numenrium Negidum Aulo Agerio sestertium X
milia iudicatum esse eamque pecuniam solutam non esse…” Vö. Kaser–Hackl, 1996, 384. 74
Vö. Gaius, Institutiones 4, 9. 17. sk.
75
Kaser–Hackl, 1996, 385.
76
Vö. Ulpianus, D. 42, 1, 14, 6.
77
Vö. Paulus, D. 24, 3, 17, 2.
78
Vö. Paulus, D. 42, 1, 43; Paulus, D. 17, 1, 59, 3.
79
Kaser–Hackl, 1996, 386.
48
A személyi végrehajtás keretében a praetor addictiót adott a hitelezőnek, ha az a tartozás összegét pontosan megadta. Ha az adós önként nem adta magát a hitelező hatalma alá, akkor a praetor engedélyezte, hogy a hitelező erő alkalmazásával magával vigye az adóst (ducere)80. Státusában az adós szabad ember marad, azonban a bilincshasználat még ebben a korban is megengedett81 volt. Amennyiben képes volt rá, az adós ellátását a saját vagyonából fedezték, ha nem volt erre lehetőség, akkor lakhatásáról és ellátásáról a hitelező kötelezettsége volt gondoskodni82. Arra vonatkozóan a források nem adnak egyértelmű támpontot, hogy az adósnak mennyi ideig kellett a hitelezőnél munkát végeznie, illetve arról sem, hogy ha a hitelező a követelése kielégítése után a magánfogságból az adóst nem engedte el, akkor erre az esetre nézve milyen eszköz állt rendelkezésre83. Az adós fizetésképtelenné válása univerzális vagyoni végrehajtást eredményezett (azért hogy a totális végrehajtást elkerülje, az adós többnyire inkább a teljesítést választotta). A végrehajtás foganatosítási szakasza érdemben azzal kezdődött, hogy a praetor – a harminc nap letelte után – peren kívüli jogsegéllyel84 beutalta a hitelezőt az adós vagyonába. A birtokba utalás célja adós vagyonának megőrzése volt, valamint annak megakadályozása, hogy az adós a rendelkezésére álló vagyont a követelés alól elvonja (missio in bona rei servandae causa85, illetve missio in possessionem rei servandae causa86). A birtokba utalásra nemcsak a iudicatussal, vagyis a jogerősen marasztalt adóssal szemben került sor, hanem abban az esetben is, ha az adós az actio
80
Vö. Cicero, De oratore 2, 225; Pro Flacco 48; Seneca, De beneficiis 3, 8, 2; Gellius, Noctes Atticae 20,
1, 51; Plinius, epistulae 3, 19, 7. 81
Quintilianus, Institutio oratoria 5, 10, 60; 7, 3, 26; Declamationes 311; Gellius, Noctes Atticae 20, 1,
51; Ulpianus D 4, 6, 23 pr.; Gaius D. 50, 16, 48. 82
Ulpianus és Gaius D. 50, 16, 43–45; 50, 234, 2.
83
Kaser–Hackl, 1996, 387.
84
A praetor peren kívüli jogsegélyeihez lásd Személyi, 1932, 238. skk.; Szentmiklósi, 1927, 166. sk.;
Pázmány, 1930, 619. skk.; Vécsey, 1907, 254. skk.; Marton, 1947, 43. §; Brósz–Pólay, 1974, 121. sk.; Molnár–Jakab, 2012, 106.; Földi–Hamza, 2007, 190; Nótári, 2011, 129. sk. 85
Gaius, Institutiones 3, 79.
86
Ulpianus, D. 2, 1, 1, 4; 42, 5, 15, pr.; 4, 6, 23, 4; 22, 1, 37; Papinianus D. 15 1, 50 pr.
49
iudicatin alapuló perben indefensusként viselkedett, illetve akkor is, ha eltűnt, nem lehetett megtalálni87. A birtokba utalásra a tényállás megvizsgálása után a hitelező kérelmére decretum formájában kibocsátott jogsegéllyel került sor88, azonban nem feltétlenül foglalta magában a vagyon értékesítésére vonatkozó engedélyt is (pl.: a serdületlenek vagy az államügyek miatt távollévő személyek vagyona esetén89). A birtokba utalás a tényleges birtoklás megszerzését jelentette, ami magában foglalta legtöbbször a haszonélvezetet (ususfructus) is90, célját a források az „observatio et custodia” fordulattal jelölik91. A possessio magában foglalja az adós telkének bérbe adását (fundum locare) és a gyümölcsök elidegenítését (fructum vendere)92. A praetor actio in factummal védte a birtokba utalt hitelezőt e jogainak gyakorlása, valamint a birtok tárgyainak dolózus elvonásával szemben93. Amennyiben a hitelező elmulasztotta a gyümölcsöztetést, szintén actio in factummal lehet ellene fellépni94, amennyiben a befolyt hasznot nem adta át a curator bonorumnak vagy az eljárás felfüggesztése esetén az adósnak. A birtokba utalás azonban nem jelentette minden esetben egyúttal az adós kizárását a birtoklásból95. A jogtudósok nemegyszer egyenesen a pignus praetorium kifejezést használták a birtokba utalt hitelező helyzetének leírására96. A hitelezőt megillette a birtokon jóhiszeműen tett szükséges és hasznos beruházásainak megtérítése is97. A missio in possessionem tényét proscriptióban tették közzé azért, hogy az összes hitelező tudomást szerezhessen a közelgő csődeljárásról98.
87
Vö. Kaser–Hackl, 1996, 390.
88
Vö. Paulus, D. 42, 5, 12 pr.
89
Vö. Kaser–Hackl, 1996, 392.
90
Vö. Ulpianus D. 42, 5, 8 pr.
91
Pomponius D. 42, 4, 12; Paulus 41, 2, 3, 23.
92
Ulpianus D. 42, 5, 8, 1–4.
93
Ulpianus D. 43, 4, 1 pr.; Paulus D. 42, 4, 14 pr; 42, 1, 51, 1.
94
Ulpianus D. 42, 5, 9, 6.
95
Vö. Cicero, Pro Quinctio 28, 84.
96
Ulpianus D. 13, 7, 26. pr.; Marcianus D. 42, 5, 35.
97
Ulpianus D. 42, 5, 9, 2–4.
98
Gaius, Institutiones 3, 79; 4, 102; Cicero, Pro Quinctio 50.
50
A birtokba utalás időtartama általában harminc nap volt (amennyiben az adós már meghalt, és a beutalás örököseinek javaiba történt, akkor tizenöt)99. Bizonyos esetekben ezen idő meghosszabbíthatóvá vált (pl.: ha az adós hadifogságban volt, ha közügyben volt távol, ha meghalt és az örökösi pozíció még nem vált tisztázottá100). Mind a rövid időre szóló, főképp pedig a hosszabb időtartamú missio in possessionem szükségessé tette a ’csődgondnok’, a curator bonorum kijelölését101. Ha a hitelezők többsége követelte, a praetor egy vagy akár több curator bonorumot is kijelölhetett, azonban a curator bonorum nem volt szükségszerűen a hitelezők egyike102. Feladatai közé tartozott a (csőd)vagyon kezelése, a szükséges elidegenítések megtétele, az időközben lejárt követelések behajtása, illetve adott esetben az adós bizonyos lejárt tartozásainak a kiegyenlítése is103. Eljárásjogi szempontból a curator bonorum úgy járt el mint cognitor in suam rem104, általa és ellene – akárcsak a birtokba utalt hitelező által és ellen – a felsorolt esetekben actio in factum volt indítható105. Amennyiben a harminc, illetve tizenöt nap anélkül telt el, hogy a hitelezők követeléseit az adós kielégítette volna, megkezdődött a vagyon értékének becslése, valamint az adóst is ettől az időponttól kezdődően sújtotta a praetori infamia 106. A hitelezők ekkor a praetor felhatalmazása alapján maguk közül magister bonorumot választottak, aki előkészítette a vagyon értékesítését107. A magister bonorum átvette a csődvagyon kezelését, valamint megállapította annak eladási feltételeit (lex bonorum vendendorum). Ezt követően ismét be kellett szerezni a praetor hozzájárulását ahhoz, hogy a venditio bonorumra sor kerülhessen, illetve hogy azt nyilvánosan ki lehessen
99
Gaius, Institutiones 3, 79.
100
Paulus D. 42, 4, 6, 2; Ulpianus 42, 4, 8; 27, 10, 3; 42, 5, 22, 1.
101
Ulpianus D. 42, 7, 2, pr.–5.
102
Ulpianus D. 42, 7, 2, 1.
103
Kaser–Hackl, 1996, 394.
104
Ulpianus D. 42, 7, 2, 1.
105
Kaser–Hackl, 1996, 394.
106
Kaser–Hackl, 1996, 394; Személyi, 1932, 236.; Szentmiklósi, 1927, 166.. sk.; Pázmány, 1930, 630.;
Hoffmann, 1866, 369.; Bozóky, 1886, 197.; Vécsey, 1907, 261. sk.; Marton, 1947, 42. §; Brósz–Pólay, 1974, 124.; Molnár–Jakab, 2012, 102.; Földi–Hamza, 2007, 196.; Nótári, 2011, 128. sk. 107
Gaius, Institutiones 3, 79 posea iubet convenire creditores et ex eo numero magistrum creari, id est
eum per quem bona veneant.
51
hirdetni108. A forrásokból nem teljesen egyértelmű, hogy a venditio bonorumra, vagyis a vagyon nyilvános árverésen (kényszerértékesítés) történő eladására mennyi idő állt rendelkezésre – nagy valószínűséggel negyven, az örökösöknél lévő csődvagyon esetén húsz nap109. A vagyont az az árverező kapta meg, aki a hitelezői követelések legnagyobb részének kielégítésére tett ígéretet, ugyanakkor bizonyos privilegizált személyek előnyt élveztek az árverés során (kielégítési sorrend) - valószínűleg, miután világossá vált, hogy mennyi a legmagasabb ígért összeg, a legnagyobb követeléssel bíró hitelezőket, az adós rokonait, valamit az előkelőbb árverési résztvevőket megkérdezték, hogy hajlandók-e ugyanezen árért megvásárolni a vagyont110 (vagyontárgy átvétele a végrehajtást kérő által). A hitelezők ezt követően a bonorum emptortól követelhették az általa megígért arányban követeléseik kielégítését, azonban az esetlegesen fennmaradó követelés erejéig az adós változatlanul kötelezett maradt, és tőle ez a hányad követelhető volt későbbi vagyonszerzése esetén111. A bonorum emptor egyetemes jogutódként megszerezte a vagyont, valamint a praetor birtokszerző interdictumot bocsátott rendelkezésre azokkal szemben, akiknél a vagyon egyes elemi találhatóak voltak, illetve akik azok birtokán dolózusan túladtak112. A bonorum emptornak a praetor utilis actiók formájában keresetet adott az adós dologi és kötelmi igényei tekintetében is (követelés foglalás alá vonása). Az actio Rutiliana intentiójában az adós, condemnatiójában a bonorum emptor szerepelt, az actio Serviana pedig fikciót alkalmazva az adós örököseként határozta meg a bonorum emptort113. Ugyanezzel a két keresettel léphettek fel a hitelezők a bonorum emptorral mint az adós egyetemes jogutódjával szemben az általa ígért hányad erejéig114.
108
Kaser–Hackl, 1996, 394.; Személyi, 1932, 237.; Szentmiklósi, 1927, 166. sk.; Pázmány; Hoffmann,
1866, 369.; Bozóky, 1886, 198.; Vécsey, 1907, 261. sk.; Marton, 1947, 42. §; Brósz–Pólay, 1974, 123.; Molnár–Jakab, 2012, 102.; Földi–Hamza, 2007, 196.; Nótári, 2011, 128. sk. 109
Kaser–Hackl, 1996, 39714.
110
Kaser–Hackl, 1996, 39717.
111
Gaius, Institutiones 2, 155.
112
Gaius, Institutiones 3, 80; 4, 145.
113
Gaius, Institutiones 4, 35; Kaser–Hackl, 1996, 399.
114
Kaser–Hackl, 1996, 400.
52
Amennyiben az adós birtokában voltak olyan dolgok is, amelyek más tulajdonában álltak, ezen dolgok tulajdonosa rei vindicatióval léphetett fel az adós, vagy a vagyon birtokába beutalt hitelezők, a curator bonorum, utóbb a magister bonorum, illetve ezt követően a bonorum emptor ellen115. Bizonyos in personam keresettel bíró hitelezők előnyt élveztek a többivel szemben116. Ilyen privilégium illette meg többek között a fiscust117, az egyéb közjogi jogalanyokat118, a temetési költség hitelezőit119, a létre nem jött
vagy
érvénytelen
visszakövetelésére
120
házasság
esetén
a
feleséget
, a gyámoltat és a gondnokoltat
121
a
hozomány
(dos)
, az épület helyreállítására
kölcsönt folyósító hitelezőt122, a bankárt123. Az univerzális végrehajtás szigorát enyhítette a valószínűleg Augustus nevéhez kötődő lex Iulia, amely lehetővé tette, hogy a totális végrehajtás ellenére ne sújtsa az adóst a személyi végrehatás és az infamia (cessio bornorum). Erre abban az esetben nyílt mód, ha az adós nem maga tehetett fizetésképtelenségéről (sine vitio), és vagyonát önként a hitelezők rendelkezésére bocsátotta124. A cessio bonorumot az adósnak kellett kérnie a magistratustól, aki beutalta a hitelezőket a vagyon birtokába, de mentesítette az adóst a személyi következményektől125. Az adós későbbiekben szerzett vagyona ebben az esetben is a hitelezői követelések kielégítését szolgálta126. A végrehajtás univerzális voltát a praetori jog enyhítette bizonyos alanyi kör tekintetében is. Ha az adós örököse gyám nélküli serdületlen, a praetor a pupillus által még birtokba nem vett vagyon tekintetében engedélyt adott a végrehajtás lefolytatására, de az esetlegesen fennmaradó
115
Ulpianus D. 42, 5, 24, 2.
116
Kaser–Hackl, 1996, 403.
117
Papinianus és Ulpianus D. 49, 14, 28.
118
Papinianus D. 42, 5, 37.
119
Ulpianus D. 42, 5, 17.
120
Ulpianus és Paulus D. 42, 5, 17, 1–19 pr.
121
Ulpianus, Paulus és Gaius D. 42, 5, 19, 1–24 pr.
122
Ulpianus D. 42, 5, 24, 1; 42, 3, 1.
123
Ulpianus D. 42, 5, 24, 2.
124
Gaius, Institutiones 2, 154.
125
Gaius, Institutiones 3, 78.
126
Kaser–Hackl, 1996, 405. sk.
53
összeg a pupillust illette meg127. Ezen eljárás a distractio bonorum ex edicto. A jogtudósok utóbb ezt a gondnokkal nem bíró őrültekre (furiosi) és tékozlókra (prodigi) is kiterjesztették128. A disctractio bonorum ex senatus consulto ezzel szemben azt tette lehetővé, hogy a szenátori rangú családok tagja elleni végrehajtásnál a végrehajtás csak bizonyos vagyontárgyakra terjedjen ki, és az érintett személyek egyúttal az infamia alól is mentesüljenek129.
3.3.
Császári perrend
A császári jog alternatívát kínált a hitelezők számára akik választhattak a praetori perrendben tárgyalt, a császárkor első szakaszában változatlan formában létező univerzális végrehajtás és a császári extra ordinem cognitio szinguláris végrehajtása között. A császári végrehajtás azon alapult, hogy a hivatalnokbíró mind a személyi, mind a vagyoni végrehajtást külön kereset, actio iudicati nélkül, az ítéletre alapított hitelezői kérelemre megindíthatta130. A személyi végrehajtás, amelynek elsősorban a komolyabb vagyonnal nem bíró réteg esetében volt szerepe, a praetori perrendben foglaltaknak megfelelően folyt le131. A Kr. u. III. századra a szinguláris végrehajtás vált általánossá. A császári perben az ítélet már nemcsak pénzösszegre szólhatott, az adós egyszerűen kényszeríthető volt az ítéletben foglaltak végrehajtására. Ha az ítélet pénzösszegre szólt, és azt az adós nem fizette meg, bizonyos vagyonelemeket hatósági eljárás keretében a követelés biztosítása érdekében zálog (zár alá vétel) alapú foglalás alá vonhatták (pignus in causa iudicati captum),132 és azokat (kényszer)értékesítették, majd az így befolyt összeget a hitelezői
127
Paulus D. 42, 5, 6, pr.; 42, 7, 1, 2.
128
Kaser–Hackl, 1996, 404.
129
Gaius D. 27, 10, 5. Vö. Kaser–Hackl, 1996, 405.
130
Kaser–Hackl, 1996, 511.
131
Kaser–Hackl, 1996, 511.
132
Személyi, 1932, 250.; Pázmány, 1930, 632. sk.; Bozóky, 1886, 199.; Vécsey, 1907, 261. sk.; Marton,
1947, 44. §; Brósz–Pólay, 1974, 125.; Molnár–Jakab, 2012, 109.; Földi–Hamza, 2007, 197.; Nótári, 2011, 133. sk.
54
igény kielégítésére fordították133. Erre az eljárási módra Antoninus Pius császár rescriptuma adott először lehetőséget134. Alapjául a jogerős bírói ítélet vagy a bíróság előtt tett tartozás elismerése szolgált (tartozás elismerő nyilatkozat), amely alapján a bíró a teljesítésre megadott határidő elteltével megnyitotta a végrehajtást135. A bankárnál elhelyezett pénzösszeg közvetlenül foglalás alá vonható volt, és a hitelezői követelés kielégítésére lehetett fordítani136. Ennek hiányában először az ingó vagyonelemek (elsősorban a rabszolgák és az állatállomány), majd az ingatlan vagyonelemek kerültek sorra, végül az adós követelései137 (fokozatosság). A vagyonelemek kényszerértékesítésére nyílt árverésen került sor138. Az így befolyt árverési összeget a hitelező kapta meg, a követelésen felül befolyt összeg a vételárból, vagyis a superfluum – zálogjogról lévén szó – az adóst illette139. Ha az árverésen nem tettek érvényes ajánlatot (nem volt érvényes licit), a hitelező megszerezhette magának (végrehajtás kérő általi átvétel a követelés fejében) a dolognak a tulajdonát is (ami a lex commissoria egy sajátos érvényesülési formája volt)140. A császárkorban alakult ki az actio Pauliana, amely a hitelezőket védte az adós dolózus, őket megkárosító vagyon-elidegenítéseitől (in fraudem creditorum). Később az actio Paulianát kiterjesztették azok ellen is, akik jóhiszeműen kötöttek a marasztalt alperessel olyan ügyleteket, amelyek a hitelezőket megkárosították. A vagyont jóhiszeműen megszerzők ellen actio Pauliana utilis volt indítható. Az actio Pauliana segítségével nem csupán a dolózusan elidegenített értékeket, hanem azok gyümölcseit is vissza lehetett szerezni141.
133
Kaser–Hackl, 1996, 512.
134
Ulpianus D. 42, 1, 15 pr.–1. 3–4. 8; 20, 4, 10; Antoninus Pius C. 7, 53, 1–4; 8, 22, 1; Gordianus C. 8,
44, 13; Ulpianus D. 9, 2, 29, 7. 135
Callistratus D. 42, 1, 31; Ulpianus D. 20, 4, 10; 25, 3, 5, 10; Diocletianus C. 7, 53, 9.
136
Ulpianus D. 42, 1, 15 1.
137
Ulpianus D. 42, 1, 15, 2; 9, 2, 29, 7; Papinianus D. 42, 1, 40; Antoninus Pius C. 4, 15, 2; Gordianus C.
7, 53, 5. 138
Alexander Severus C. 8, 22, 2, 1.
139
Callistratus D. 42, 1, 31.
140
Ulpianus D. 42, 1, 15, 3; Antoninus Pius C. 8, 22, 2, 1.
141
Személyi, 1932, 250; Pázmány, 1930, 632. sk.; Bozóky, 1886, 199.; Brósz–Pólay, 1974, 125.;
Molnár–Jakab, 2012, 103.; Földi–Hamza, 2007, 197.; Nótári, 2011, 133. sk.
55
A iustinianusi jog nagyjából követte a császárkori végrehajtás elveit és gyakorlatát, vagyis - teljes egészében hatósági eljárásként - kizárta az önhatalom mindenfajta érvényesülését, és kizárólag az állami kényszer érvényesülhetett. Általánossá vált a szinguláris,
az
adós
egyes
vagyontárgyaira
vezetett
végrehajtás,
univerzális
végrehajtásra csak az adós fizetésképtelensége esetén került sor142. A személyi végrehajtásnál előtérbe lépett – a fennmaradó infamia mellett – már a posztklasszikus korban is az állami erővel alkalmazott kényszer143. A személyi végrehajtás szigora a válsággal sújtott korokban erősödött144. Az adós önkéntes teljesítésére lehetőséget adó határidőt Iustinianus négy hónapban határozta meg, valamint csökkentette az erre az időszakra a posztklasszikus korban számított – igen magasnak tekinthető – kamat mértékét145. A végrehajtás a hitelező írásbeli kérelmére indult.
Iustinianus
felelevenítette az actio iudicatit, de egészen más tartalommal, mint amivel az a praetori jogban bírt, már nem peres eljárást jelentett, hanem a végrehajtás feltételeinek, jogalapjának bírói úton történő felülvizsgálatát146 (jogorvoslat). Amennyiben az ítélet egy adott dolog átadására szólt, és ennek az adós nem tett önként eleget, akkor a végrehajtó azt manu militari foglalás alá vonta, és átadta a hitelezőnek147. Ha az ítélet pénzösszeg megfizetésére szólt, akkor a végrehajtó foglalás alá vonta az adós vagyontárgyait (pignoris capio), és az azok kényszerértékesítéséből befolyt összegből került a hitelezői igény kielégítésre148. Az univerzális végrehajtás az adós túladósodottsága, fizetésképtelensége esetén kapott szerepet, azonban a foglalás alá vont vagyon – ellentétben a formuláris eljárással – nem mint egy önálló vagyontömeg került kényszerértékesítésre, hanem vagyonelemenként (distractio bonorum)149. Az állami segédlet erőteljesebb jelenléte jellemzőbbé vált, mint a
142
Kaser–Hackl, 1996, 623.
143
C. 7, 71, 8. pr.
144
Kaser–Hackl, 1996, 625.
145
C. 7, 54, 2–3.
146
Kaser–Hackl, 1996, 624.
147
Ulpianus D. 36, 4, 5, 27; 43, 4, 3 pr.; Nov. 18, 10; C. 7, 65, 5, 1.
148
C. 1, 12, 6, 4; Nov. 53, 4, 1; C. 8, 21, 1.
149
Inst. 3, 12 pr.
56
megelőző korszakok esetében. A iustinianusi jogban jelent meg először nevesítetten a bírósági végrehajtó (executor) intézménye és személye. Az univerzális végrehajtás esetén – akárcsak a praetori perrend esetén – ebben az esetben is sor került a hitelezők birtokba utalására, és amennyiben erre szükség mutatkozott, curator bonorumot is jelöltek150. Amennyiben egy adott hitelező nem jelentette be követelését azonnal az eljárás megindulásakor, akkor ezt követően két évig, ha pedig más tartományban lakott mint az adós, akkor négy évig csatlakozhatott az eljáráshoz – e határidők jogvesztőnek minősültek151. A kényszerértékesítésre csak a két-, illetve négyéves időszak eltelte után kerülhetett sor. A befolyt összeg elosztása a követelések arányában történt a privilegizált követelések figyelembe vételével. Amennyiben superfluum keletkezett, azt a tabularius (közjegyző) jelenlétében – okirat kiállítása mellett – lepecsételték, és egyházi őrizetbe adták, hogy a később jelentkező hitelezők követelései ebből kerüljenek kielégítésre152. A cessio bonorum intézményét, amely korábban a nem önhibájából fizetésképtelenné vált adóst mentesítette az infamiától és a személyi végrehajtástól, a késő császárkor korlátozta, és csak abban az esetben adott rá lehetőséget, ha az adós vis maior folytán vált fizetésképtelenné153. Könnyítésnek tekinthető azonban, hogy a cessio bonorum keretében az adós megtarthatta a létfenntartásához elengedhetetlenül szükséges dolgokat154. Iustinianus a cessio bonorum helyett ötéves moratoriumot, vagyis fizetési haladékot vezetett be mint lehetőséget, amire vagy a császár engedélye155, vagy a hitelezők többségének hozzájárulása alapján kerülhetett sor156 annak kikötése mellett, hogy amennyiben a fizetésképtelen adós telekkel rendelkezett, a hitelezők azt kötelesek voltak természetbeni teljesítésként elfogadni157.
150
Kaser–Hackl, 1996, 627.
151
C. 7, 72, 10, 1.
152
C. 7, 72, 20, 2.
153
C.Th. 4, 20, 1; C. 7, 71, 7.
154
Kaser–Hackl, 1996, 630.
155
C. 1, 19, 4.
156
C. 7, 71, 8.
157
Nov. 4, 3.
57
IV. Magyar történeti áttekintés A végrehajtási jog történeti magyar vonatkozású fejlődésének vizsgálatán keresztül juthatunk el oda, hogy el tudjuk helyezni a bírósági végrehajtást, mint jogintézményt a társadalom szerkezetében, a társadalmi alrendszerekben, így lehetőség nyílik arra, hogy pontosan meghatározásra kerülhessen a ’bírósági végrehajtás’, mint fogalom. Rendszerben kell szemlélni azt, hogy hová tartozik, mit is takar pontosan. A történeti elemzés segítséget nyújt ahhoz, hogy meg tudjuk határozni a végrehajtás helyét, szerepét a társadalomban, ezen belül a jogrendszerben, valamint láthatóvá válik az erkölcsi, szokásjogi normatívák jogi normatívákká való átalakulásának, valamint a jogviták eldöntésének és az érvényes joghatározatok kikényszeríthetőségének folyamata. A történeti áttekintés szükségességét indokolja továbbá, hogy a hiányos történeti ismeretek nem megfelelő társadalmi morális beidegződések alapjai lehetnek, a bírósági végrehajtási eljárás erkölcsi megítélését negatív irányban befolyásoló tényezőként, és mint ilyenek, a jogérvényesülés és a jogkövető magatartás egyik gátjaként funkcionálhatnak. A történeti, történelmi háttér megismerése, az intézmény fejlődésének figyelemmel kísérése ezen felül segít értelmezni a végrehajtási eljárás jelenkori helyzetét és szerepét a társadalmi és gazdasági viszonyokban. „A gazdasági rendszer és a politikai rendszer funkcionális kapcsolata a társadalmak történeti fejlődésének sokszínű és egymástól eltérő konkrét történeti alakzataiban vizsgálható. A történeti fejlődésben a gazdaság és a politika összekapcsolódása és funkcionális kapcsolatai végtelen variációkban öltenek testet158.” A morál, az erkölcsi159, a különböző magatartási normák is olyan normáknak tekinthetőek, amelyek kihatnak a társadalom tagjainak együttélésére, de mivel nincsenek állami kényszerrel alátámasztva, nem tekinthetőek jogi normáknak, azaz nem hatnak kötelező erővel, illetve szubjektív 158
Bihari–Pokol, 2004, 37.
159
Bíró-Lenkovics, 2002, 15.
Az erkölcs belső kényszer általi parancs, amelynek késztetője a belátás, megszegésének következménye pedig a lelkifurdalás, a közösség negatív értékítélete, esetleg kiközösítés, megvetés, stb. A konvenció megállapodásszerű társadalmi magatartásoknak való megfelelés, amelyet az állam nem kényszerít ki, de amelyet megsértése esetén az emberi környezet egyéb módon hátrányos megkülönböztetéssel illet.
58
tényezők, és egyéni szocializálódási, kulturális jellemzők is jelentősen befolyásolhatják. Az erkölcsi szabályok halmazának meghatározásából az következik, hogy az erkölcsi norma nem bír azonos tartalommal a társadalom minden egyes tagja számára, hanem relatív és szubjektív elemeket hordozva, nagyban függ az egyén, mint individuum értelmezésétől, és az egyedi módon meghatározott értékrendektől. A történeti kitekintés segítségével láthatóvá válik, hogy a kikényszeríthetőség intézménye hogyan alakul át jogosulti feladatból állami kötelezettséggé, valamint az, hogy az állam berendezkedése, a tulajdonviszonyok hogyan hatnak a bírósági végrehajtási jog fejlődésére. „A bírósági végrehajtás hazai előzményeit azokban a jogintézményekben kell keresnünk, amelyek a jogvitát eldöntő szervek határozatainak érvényre juttatására irányultak. A mai értelemben vett bírósági végrehajtás kialakulásának kezdeteit csak a XIX. század első felében fedezhetjük fel. Ezt megelőzően, a feudális magyar társadalom viszonyai között is feladata volt azonban az államnak, hogy gondoskodjék a jogviták eldöntéséről, és e döntéseknek érvényt szerezzen160.”
4.1.
A végrehajtás magyarországi története, fejlődése az 1881. évig
A magyar történeti kitekintés szempontjából fontos megkülönböztetést tennünk a vonatkozó normatívák tekintetében, hiszen mint majd azt látni fogjuk, a szokásjog jelentős hatást gyakorol hosszú időszakon keresztül a végrehajtás, a bírósági végrehajtási eljárás gyakorlatára és fejlődésére. Az erkölcsi norma, a morál és a jogi norma
közötti
különbség
Pokol
Béla
szavaival
szemléltetve
pontosabban
meghatározhatóvá és értelmezhetővé válik. „A jog a társadalom tagjai és szervezetei közötti konfliktusok elkerülésére, létrejöttük esetében pedig azok feloldására, a társadalom tagjai számára normatív támpontokat ad az egymás közötti viselkedéshez. Legáltalánosabban fogalmazva tehát a jog állami kényszerrel is alátámasztott magatartási normákat jelent161.” A statisztikai adatok elemzése azt mutatta, hogy az önkéntes jogkövető magatartás és az általános társadalmi erkölcsi normák szoros kapcsolatban vannak egymással. A 2011. évi számított mindösszesen induló ügyek (hozzávetőlegesen 1,5 mdb/év) magas száma és a folyamatosan növekvő tendencia azt
160
Vida, 1978, 74.
161
Pokol, 2005, 14.
59
jelzi, hogy a végrehajtás tekintetében az önkéntes jogkövetés mértéke romlik (természetesen a gazdasági dekonjunktúra hatása is érezhető ezzel párhuzamosan). Nem megengedhető, hogy a negatív magatartási formák teret nyerjenek és társadalmilag elfogadottá váljanak. Ehhez nyújthat segítséget a bírósági végrehajtási eljárási rendszer korszerűsítése, nem pusztán öncélú ’szigorítás’ útján, hanem esetlegesen az önkéntes jogkövető magatartásra ösztönző, indirekt módon arra inspiráló újabb, a mai magyar adottságok és valóság indukálta szabályozással. 4.1.1. Szent István első magyar király (1000-1038) dekrétumai A honfoglalás időpontját a tudomány körülbelül a 896. évre teszi, illetve a kutatások azt támasztják alá, hogy még ezen időpont előtt a törzsek fejedelmet választottak. A fejedelem mellett két főméltóság (gyula és horka) ítélkezett a vitás ügyekben törzsi szokásjogi alapon. Bíborban született Konstantin a 950. év körüli időkre vonatkoztatva azt mondja, hogy a Gyula nem uralkodó, hanem bíróként a második cím birtokosa volt162. Az államalapítás idejére a törzsközösségi társadalmat alkotó magyarság részben beilleszkedett a keresztény Európa kultúrkörébe, ezáltal megteremtette egy jelentős társadalmi változás szükségességét, és kialakulásának alapjait. A magántulajdon már a törzsközösségi időszakban is létezett163, de funkcióiban még jelentősen kötődött a vándorló életmód sajátosságaihoz. A megtelepülés után fokozatosan növekedett a földművelés jelentősége. Szemben az addig folytatott életmóddal, többek között szükségessé vált települések és falvak létrehozása. Az életmódváltásnak köszönhetően a magántulajdon jelentősége megnőtt, a magántulajdonhoz eddig kötődött funkciók átalakultak, átértékelődtek.
162
Hölbling, 2010, 21.
163
Csizmadia–Kovács–Asztalos, 1998, 37.
A pásztorkodó nomád népek ez időkre szóló kutatások szerint nemzetségekben éltek, s a nemzetség mint vérségi kötelék a közös vagyon, a közös állatállomány védelmében a társadalom alap sejtjét alkotta. A magántulajdon a személyi tárgyakra, prémekre, ékszerekre a pásztorkodó korban is kiterjedt, hadizsákmányban, a rabszolgának tekintett hadifoglyokban való osztozkodás a nemzetség és a törzsfők vagyonát és hatalmát erősítették, s kiemelték őket a közösség egyenlőségéből.
60
Az ismertetett társadalmi átalakulási fordulatnak a zenitjeként fogható fel az államalapítás aktusa. Fontos kiemelni – nem kizárólag a végrehajtási jog, hanem a teljes magyar történeti és jogtörténeti fejlődés szempontjából -, hogy I. Szent István király a Koronát a római pápától kérte és kapta, mert a (Könyves Kálmán óta bővül ki a megnevezése a szent jelzővel) Korona által megtestesített fogalom és eszmerendszer jelentősége az államalapítás időpontjától kezdődően napjainkig ezáltal is jelzetten kiemelkedő a tulajdonszerkezet és ezáltal a bírósági végrehajtási jog vizsgálatának a szempontjából is. A Szent Korona jelentősége a királyi hatalmon túlmutat. Maga a koronázás aktusa biztosította a királyi hatalom teljességét. A király hatalmát a birtokállomány kiterjesztése alapozta meg (patrimoniális monarchia kb. a XIII. század közepéig, utána rendi képviseleti monarchia az 1848. évig, a XVIII. században abszolút monarchia, a XIX. században alkotmányos monarchia), de a hatalom „igazi tulajdonosának” a Szent Korona volt tekinthető. „A királyi hatalom tehát az itt kifejtettek szerint oly hatalomnak tekintendő, melyet koronázáskor a nemzet ruház a királyra164.” „I. István legfontosabb törekvése uralmának megszilárdítására irányult, s királyságot, monarchiát teremtett. Ez azonban hosszabb fejlődés eredménye volt, melyet már atyja, Géza fejedelem jól megalapozott. István a királyság megalapításával ezt a tevékenységet betetőzte165.” A fentiekből eredően a magyar történeti fejlődés kiindulópontjának jelen értekezés témáját tekintve is az államalapítás éve tekinthető. Kiemelkedő a magyar nemzeti összetartozás megteremtésének jelentősége, a társadalmi, erkölcsi normatívákban való nemzeti érzés megjelenése a korszakban (a keresztény hit preferátumának primátusa mellett). „Szent István keresztény államszervezetében egymástól elválaszthatatlanul összeforrt a keresztény vallásosság és a magyar hazafiság, a katolikus egyház és a magyar állam, az uralkodó és a nemzet166.” Az I. Szent István király által kibocsátott dekrétumok isteni, azaz szakrális alapokra helyeződtek, a Szentháromság és az egy Isten nevében („In nomine sanctae Trinitatis et individuae Unitatis167”). A dekrétumok első könyve rendelkezik az igazságszolgáltatás
164
Ferdinandy, 1896, 93.
165
Csizmadia–Kovács–Asztalos, 1998, 40.
166
Serédi, 1938, 15.
167
Márkus, 1899, Szent István 3.
61
alapjait illetően. A dekrétumok második könyve már olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a végrehajtás jogához szorosan kapcsolódnak. A második könyv 5. fejezete a magántulajdonról (A király engedelméről, hogy tulajdonát mindenki birhassa.), a 6. fejezet a király és a kincstár javairól, a 23. fejezet pedig arról, „ha valakit megvernek, mikor a magáét keresi”, rendelkezik. A végrehajtás vonatkozásában a megváltás intézménye kerül bevezetésre, mely anyagi ellentételezést jelent az elkövetett cselekmény rezultátumaként. A megváltás mértéke megfelelő darabszámú tinóban, vagy aranypénzben került kontingentálásra cselekményenként, a cselekmény súlyának megfelelő arányban. Magának a végrehajtásnak a foganatosítása nem az állam, hanem az érintet fél, a jogosult kötelezettsége volt. Természetesen a jogszolgáltatás mértéke és címzettjei éles elhatárolásra kerülnek, hiszen a dekrétumok megkülönböztetik az egyházi (ezen belül még a főpapi rendeket is) és világi rendekre, valamint a szabad emberek és a szolgák rendjére vonatkozó szabályrendszert. Kiépült a királyi vármegye rendszer, amely a királyi birtokok (a patrimonium meghatározott részei) igazgatási egységei voltak. A királyi birtokrendszer biztosította a király számára a hatalom bázisát a plenipotencia megtestesüléseként, illetve a kormányzás függetlenségét a rendekkel szemben. 4.1.2. Szent László magyar király (1077-1095) dekrétumai (1092) A végrehajtási eljárás fejlődése és a történeti Alkotmány vonatkozásában a következő jelentősebb állomást Szent László király dekrétumai jelentik. Az alapvető eltérés ott fedezhető fel, hogy míg I. Szent István király dekrétumai az államalapítás és a 1. § Mélyen érzem, hogy valamit Isten az ő akaratából teremtett és bizonyos elevelátó végezéséből elrendelt, mind a kiterjedt mennyéj boltjain, mind itt e széles földi téreken, mindent az okosság törvénye éltet és igazgat; látom jól, hogy a mit ez élet javára és tisztességére Isten kegyelme adott, ugymint királyságot, főbiróságot, hadnagyságot, ispánságot, főpapságot és egyéb méltóságokat, mindazt részint isteni parancsolat és rendelés, részint a törvény, részint a birák, részint a polgári jog hatalma, részint a jobbak és vénebbek tanácsa és javallata intézi, oltalmazza, osztja és alkotja; tudom bizonyosan, hogy minden renden valók mindenütt a földön, akármi tisztök legyen is, nemcsak az ő csatlósaiknak, hiveiknek, szolgáiknak, hanem fiaiknak is parancsolnak, tanácslanak, javallanak; azért hát, szerelmes fiam, ne legyek én se rest, neked még életemben tanulságot; intést, oktatást és tanácsokat adnom, hogy mind a magad, mind a te alattad valók élete módját azokkal ékesitsed, valamikoron a Mindenható engedelméből országolni fogsz én utánam.
62
szervezeti rendszer szükséges kialakításának voltak alárendelve, addig Szent László király az időközben eltelt több mint kilencven év társadalmi változásainak köszönhetően már egy szervezetileg kialakított, és jórészt stabil állami és hatalmi berendezkedést örökölt. A jogalkotási tevékenység a fennálló társadalmi rend igényeire tudott koncentrálni. Közös pont, hogy a dekrétumok alapja itt is szakrális jellegű. A dekrétumok első könyve kiemelten kezeli az egyházi tulajdon kérdéskörét és külön szabályozás alá vonja. Az első könyv 42. fejezete külön rendelkezik továbbá a király és a bíró pecsétjének ’tiszteletéről’ (De spretu sigilli regii et judicis), és a szankcióként megjelenő
pénzbírság
mértékéről,
amely
arany
illetve
aprópénzben
került
meghatározásra. A végrehajtás tekintetében ki kell emelni a második könyv 11. fejezetében foglaltakat, amely a más házára támadó nemesről vagy vitézről rendelkezik (De nobili vel milite invadente alterius domum). Ebben a fejezetben már elkülönítve szerepel a vagyoni és személyi végrehajtás intézménye. A végrehajtás foganatosítási szakaszára nézve a harmadik könyv 27. fejezete (De his, qui, domi fecerunt pugnam. Azokról, a kik otthon vínak meg ügyökért168.) bír relevanciával. A szövegből levonható az a következtetés, amely szerint a királyi bíróság szerepe elsődleges a végrehajtási eljárás elrendelési szakaszának vonatkozásában, és másodlagos szerepet lát el a vitás ügyek rendezésének tekintetében, azaz a végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának elemeire nézve. Egyértelműen látszik, kitűnik és követhető a fejlődés tekintetében az analógia az intézmény római jogi fejlődésével is. 4.1.3. A rendi fejlődés, az Aranybulla, a hiteles helyek A középkori európai jogfejlődés átvette a római jog rendszerét, a végrehajtásra nézve azzal az érdemi különbséggel, hogy bizonyos tekintetben visszalépésként felfogható módon (mivel a tulajdont, a birtokviszonyokat tekintve a középkori állam berendezkedése eltérő) előtérbe került a személyi végrehajtás, illetve a vagyonelkobzás intézménye.
168
Márkus, 1899, Szent László 65.
Ha valaki a biró pecsétjét megvetvén, az idézésre elő nem áll: először öt pénzzel bünhödjék; másodszor ismét annyival; harmadszor veszitse ügyét és megnyirt fejjel adják el adósságáért.
63
Magyarországon a XII. századra a patrimoniumok és a királyi vármegyerendszer segítségével kialakított tulajdoni és társadalmi rend a királyi birtokok jelentős csökkenése és a rendi átalakulás, valamint a rendek között kialakult kontroverziának köszönhetően átalakult. Az átalakulás eredménye a nemesi vármegyerendszer kialakulása, a királyi főhatalom gyengülése. Az Aranybulla (1222. évi XXVIII. törvénycikk) 28. cikkelye, amely a „Hogy a kit a törvény elmarasztott, annak oltalma ne legyen. – De convictis in judicio non defendis.” címet viseli, így fogalmaz: „Ha valaki törvény rendén elmarasztatott, senki a hatalmasok közül meg ne oltalmazhassa azt. - Si quis ordine judiciario fuerit condemnatus, nullus potentum possit eum defendere169”. A helyi végrehajtás a rendek kezébe került, csak a végrehajtó hatalom központi szervezete maradt az uralkodó kezében. A bírósági rendeletek és határozatok kikényszeríthetősége ennek okán nem volt biztosított a továbbiakban. A nemesség a szokásjogot tekintette relevánsnak, amely területi egységenként eltérő szabályrendszert biztosított, és egyéni érdekeknek volt alárendelve. Magának a végrehajtásnak a foganatosítása nem az állam, hanem az érintet fél, a jogosult kötelezettsége volt. „A magyar vármegyei intézmény, a mint az századok óta korunkig fennállott, a magyar alkotmányos rendszer' egyik leglényegesebb és legsajátszertűbb alkatrészeként, ősi csirából a magyar állam' eredetével egykorúlag vette kezdetét. Tekintetünket a vármegyei intézménynek csak amaz újabb alakzatára fordítva, mellyben mint honunk közéletének egyik legfőbb tényezője 1848-ig fennállott. …kiemelendő, hogy az egyes megyei tisztviselők s az összes megyei tisztség a megyéjétől független különálló hatáskörrel nem bírtak, hanem azon összes nagy fontosságú közjogi hatáskör, melly szerint a vármegyék, mint ország' törvényhatóságai, a végrehajtó hatalom gyakorlásának területök körében egyedül törvényes műszerei voltak, s a törvények korlátain belül kebelbéli közigazgatási ügyeiket önállóan intézték170.” A következő jelentős állomást, mint a magyar történeti Alkotmány egyik legjelentősebb törvényét, a II. Endre király által kiadott Aranybulla képviseli. A szerviensek, a nemesség jogait szabályozza, illetve megerősíti azokat. A nemesség egyéni szabadságjogainak biztosítását és a törvénytelen királyi rendelettel szembeni
169
Márkus, 1899, Kálmán 143.
170
Récsi, 1861, 471.
64
ellenállás jogát ily módon törvénybe iktatják. Az Aranybulla kibocsátásának egyik oka a királyi főhatalom további jelentős meggyengülése, amely egyrészről a királyi birtokok számának jelentős csökkenéséből következik (több mint az 50 százaléka nemesi tulajdonban van a királyi adományozások következtében), másrészről pedig a királyi végrehajtó hatalom is jelentősen devalválódik a nemesi végrehajtó hatalommal szemben. A királyi főhatalom, amely a király személyében testesült meg – eredendően korlátozásoktól mentes volt - a dekrétum kibocsátásától kezdve csorbát szenved. A dekrétum kibocsátása teremti meg a nemesség számára a jogalkotási folyamatban való részvétel lehetőségét az Országgyűlésen171 keresztül (a király nevében és pecsétjének használata mellett). Megnövekszik a Királyi Tanács jelentősége, mert bizonyos intézkedések esetében (pl.: a király örökérvényű döntése előtt hozzájárulás kérése, országos tisztségre külföldit csak a királyi tanács beleegyezésével lehetett emelni, stb.) az állásfoglalásuk immáron köti az uralkodót. A végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának vonatkozásában közvetlen problémaként hatott a királyi főhatalom meggyengülése, hiszen a királyi bíróság által hozott ítéleteknek nem tudtak érvényt szerezni. Hiányzott a kikényszeríthetőség lehetősége, annak ellenére, hogy már az 1100. évben I. Kálmán király az általa kiadott dekrétum első könyvének 28. fejezetében, amely az „Arról, ha a biró poroszlóját megveri valaki, és a verekedő megbüntetéséről. – De pristaldo judicis verberato et de poena verberantis.” címet viseli, kimondja: „Ha a biró poroszlóját172 megitélt dologért veri meg valaki, küldjék a verekedőt a megye ispánjához, és a mi meg van itélve, azt vegyék el mind a biró hatalmával. – Si pristaldus judicis pro causa dijudicata ab aliquo verberabitur, verberatus ad comitem comitatus mittatur, et quidquid deliberatum est, totum auferatur vi judicis.173.” Mai terminológiával élve hivatalos személy elleni erőszakról beszélhetünk, illetve azon belül
171
Az 1920. és az 1298. évi Országgyűlések már törvényhozó Országgyűlések. Ezeket az
Országgyűléseket Parlamentum Publikumnak nevezzük. Az 1445. évben alakult ki a rendi képviseleti államforma, ez időtől lett a törvényhozás szerve az Országgyűlés, a király és a rendek közötti ’alkudozások’ fóruma. A rendi képviseletet a négy rend – főpapok, főurak, köznemesek, városok – képviselete. Az 1848. évig rendi képviseleti Országgyűlések üléseznek Magyarországon. 172
A poroszló (pristaldus) intézménye a XIV. századra elcsökevényesedett, helyét a szolgabírák veszik
át. A pristaldus feladatköre kettős volt. Egyrészt mint hiteles tanúbizonyságot nyújtó személy szerepelt, másrészt kiküldöttként járt el hivatalos ügyek tekintetében. 173
Márkus, 1899, Kálmán 105.
65
a tettleges bántalmazásról, amelynek jogi tárgya a hivatalos személy eljárásának, szabályszerű működésének a zavartalansága174. A poroszló, vagy később a szolgabírák szerepe azért tekinthető kritikusnak, mert a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának eljárási cselekményeit szinte teljes egészében ők végezték. A későbbiekben a végrehajtási eljárásra és a szolgabírákra vonatkozó részletes szabályrendszert 1435. évi II. törvénycikk jelenti majd. Ki kell emelni, hogy az 1215. évben a IV. Lateráni Zsinat jelentős jogalkotási hullámot indított el, amelynek a teljes európai jogfejlődésre vonatkozó jelentős hatása vitathatatlan, mely hatás az Aranybulla 1231. évi és az 1267. évi megújításaiban is nyomon követhető. A XII. század közepétől létrejön a nemesi vármegye rendszer. Az Aranybulla által megteremtett nemesi szabadságok főbb elemei az adómentesség, a végrendelkezés joga volt. A törvény szerint a saját birtokán a nemes parancsolt, engedélye nélkül a király sem szállhatott meg ott. Kizárólag a király vagy a nádor ítélkezhet felettük, elítélésükhöz pedig a bírói ítélet szükséges volt. Kötelesek voltak ugyanakkor hadba vonulni az ország védelmében (az országhatáron kívül a király költségére). A bírósági végrehajtás történetének vizsgálatához szorosan kapcsolódik az un. hiteles helyek175, a káptalanok és konventek létrejötte, és az általuk végzett tevékenység. A hiteles helyek az érvényes jogcselekmények megtörténtét írásos formában tanúsították. „A szokásjog által meghatározott magánjogi intézmények érvényesülését a hiteles helyek tevékenysége jól segítette. A telekkönyv hiánya pedig kikényszerítette a hiteles helyi eljárást176.” „Tevékenységi körüket, mai fogalmaink szerint nehezen lehetne egyetlen mai hivatali szervével azonosítani, ezek a speciálisan a magyar jogfejlődésből kinőtt intézmények ugyanis egyszerre végeztek a mai közjegyzők, nyomozók és ügyvédek feladataihoz is hasonló eljárásokat177.” A hiteles helyek létrejötte előtt eleinte már az írásba foglalás (szinte kizárólag az egyházi adományok esetében fordult elő)
174
Busch, 2009, 297.
175
Csizmadia–Kovács–Asztalos, 1998, 129.
A hiteles helyek a király felügyelete és fenyítő hatósága alatt állottak. A hiteles pecsét, sigillum authenticum adományozása, megváltoztatása, visszavonása a király jogkörébe tartozott. 176
Homoki-Nagy, 2008, passim.
177
Kőfalvi, 2008, passim.
66
önmaga is bizonyító erővel bírt, alaki-formai oldalról pedig a német oklevelek formátumát vette alapul. Később az írásba foglalás gyakorlatának elterjedésével (a magánoklevelek már francia mintára készültek) megjelenik a pecsét intézménye, és kialakul a királyi írásbeli szervezet. A királyi kápolna178 - amelyet még I. Szent István király alapított Fehérváron - szerepe a XII. század közepére átalakul. Központi feladatává az oklevelek kiállítása válik. A királyi pecsétet a kápolna vezetője a kápolnaispán őrizte. A XII. század elejétől az írásbeliség szinte teljes egészében felváltja a szóbeliséget. Új igazgatási szervként kialakul a Kancellária intézménye státuszát III. Béla királynak az 1381. évben kibocsátott oklevele teszi majd teljessé, és nyújtja a megfelelő jogi szabályozást -. Megjelenik az illeték fogalma. A káptalanok és konventek működését tekintve a következő lépést Mátyás királynak az 1486. évben kibocsátott dekrétuma jelenti. A dekrétum 10. cikkelye a „Milyeneknek kell lenniök a káptalanok és conventek bizonyságainak? és ezek hüséges végrehajtásáról és jelentéstételéről, valamint a vétkezők büntetéséről. – Fidedignates capitulorum, et conventuum, quales sint? Et de fideli excutione, ac relatione eorum, poenaque delinquentium.” címet viseli. A 10. cikkely külön rendelkezéseket fogalmaz meg, amelyek a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszára is közvetlenül hatnak. A dekrétum külön foglalkozik a törvényszékek működésével, az ítélőmesterek és az ispánok által ellátott ítélkezési tevékenység bonyolításával, a szolgabírókra vonatkozó szabályokkal, és tovább részletezi a káptalanokra és konventekre vonatkozó előírásokat. Mivel sok csalás történt a ’hamis’ poroszlók által, ezért a pristaldus intézményét sok kritika és bírálat érte, szervezetük fokozatosan meggyengült és a későbbiekben teljes egészében elsorvadt. Az abúzus cselekmények megnövekedett száma az intézménnyel szembeni közbizalom jelentős romlását eredményezte, amely - a jogalkotó által bevezetett jogszabályi intézkedések ellenére is – az effektuális szervezet teljes megszűnéshez vezetett. „Mivel a káptalanoknak és conventeknek bizonyságul kiküldött emberei ugy a bevallásokban mint a levelek kiadásában is kedvezésből, pénzért, ajándékért, gyűlöletből, félelemből és szeretetből igen sok és hihetetlen szabálytalanságot szoktak elkövetni; ez pedig leginkább azért szokott történni, mivel az ilyen végrehajtásokra nem
178
Később folyamatosan átalakul, bővül, amíg ki nem alakul belőle a kancellária.
67
kanonokokat hanem oltárigazgatókat vagy káplánokat és gyakran iskolásokat meg koldulókat is küldenek, a kik igen könnyen megvesztegethetők, 1. §. Azért, hogy e bajnak méltó gondoskodással elejét vegyük, határoztuk: hogy minden káptalani és conventi helyen a kanonokok és szerzetesek a végrehajtásban megtartandó igazságosságra az egyházfő vagy helyettese kezébe esküt tartoznak tenni és hogy ezután a káptalanból egyedül csak kanonokot, a konventből pedig csakis papi hivatalt viselő szerzetest és senki mást sem szabad a végrehajtásokra kiküldeni. 3. §. És valahányszor valamely végrehajtásról, a melyet teljesítettek, visszatérnek, eskü alatt jelentést tartoznak tenni179.” Véglegesen a közjegyzőségről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk (a királyi közjegyzőkről) szüntette meg a hiteles helyek működését, és váltotta fel a királyi közjegyzőség polgári intézményével180. A közjegyzőket azontúl az igazságügyért felelős miniszter nevezte ki. Törvénybe foglalásra kerültek a kinevezést kizáró okok a közjegyzőségi székhelyek és a közjegyzők száma is meghatározásra került, valamint meghatározott összegű biztosíték adására (Budapesten: 7.000 Ft, legalább 20,000 lakosú város esetében: 4.000 Ft, más székhelyen: 2.000 Ft) kötelezték őket. 4.1.4. Werbőczy István, Tripartitum A hármaskönyv mint jogkönyv jelentőségét a vizsgált időszak és a magyar bírósági végrehajtási jog fejlődésének vonatkozásában igen jól szemlélteti az, hogy még a XIX. század elején kiadott könyvek és tankönyvek is alapműként jellemzik. Az 1777. évi Ratio Educationisban is olvasható törvényi ígéret gyanánt, hogy „külön tankönyv is fog megszerkesztetni, mind a természetjog, mind a magyar szokásjogok szabványai számára181”, így erről az oldalról is kitűnik az egységes jog megteremtése iránti társadalmi igény. A jogi képzés és oktatás szerves részét képezi a Tripartitum szerkezetének, felépítésének és tartalmának tételes ismerete. „…mindenesetre megadjuk 179
Márkus, 1899, I. (Corvin) Mátyás 413.
180
Érdújhelyi, 1899, 285.
1874. évi XXXV. tc. 214. §. A hiteles helyek a gondviselésők alatt lévő okiratokról hiteles kiadványt jövőben is adhatnak, azonban újabb hiteles okiratok kiállítására és őrizetére többé fel nem jogosítvák. 181
Friml, 1910, 134.
68
a lehetőséget, hogy a magyar jog tanulói az oklevelek, a privilégiumok nyelvét lássák, a decretumokból, a Hármaskönyvből részleteket olvashassanak. Nem hiszem, hogy szemrehányás érhessen, mert a magyar jog tanulóit meglehetős részletességgel igyekszem a Hármaskönyv felől tájékoztatni. A magyar jog fejlődésének legnagyobb, részben még ma is élő termékét minden magyar jogásznak ismernie kell. A magyar jogtörténet irodalmának a Tripartitum legfőbb ékessége és kincse. …kiválóképen alkalmas arra, hogy a magyar jogász ifjuság nevelésénél felhasználtassék...182.” Az
egységes
jogrendszer
kialakítása
iránti
társadalmi
igény
jelentősen
megnövekedett. A magyar történeti kitekintés egyik csúcspontját jelen vizsgálat esetében Werbőczy István országbírói ítélőmester által az 1514. évben összeállított, három részből álló jogkönyvében az ún.: Tripartitumban (eredeti latin címe: Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae, magyarul: Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve) foglaltakba való betekintés jelenti. A hármaskönyv a nemesi szokásjogot foglalja össze. Szerkezetileg előszóra és további három kötetre tagozódik. Az első kötet a nemesi magánjog, a második kötet a nemesi perjog, a harmadik kötet a városi és jobbágyi jog kérdéseit szabályozza. Királyi szentesítés hiányában (az 1514. évi Dózsa György féle parasztfelkelés okozta politikai változás, és II. Ulászló király az 1516. évben bekövetkezett halála okán) nem vált törvénnyé. Az 1514. évi országgyűlés elfogadta (a király kibocsátotta a megerősítő levelet, de nem látta el pecsétjével). Az 1517. évben Werbőczy István Bécsben kiadatja a művet és szétküldi a megyék számára. A hármaskönyvet a szentesítés hiányának ellenére alkalmazták a bíróságokon, illetve több erdélyi fejedelem is a törvények közé emelte. A magyar történeti fejlődés vonatkozásában ennek a műnek mérföldkőként való kijelölésének indoklásaként a legautentikusabb megfogalmazást maga Werbőczy István adja, aki a Tripartitum Előbeszéd részében így fogalmaz: „Nemes Magyarországnak törvényeit és törvényerőre emelkedett szokásait készülvén leírni, elhatároztam, az előttem álló tárgyra nézve némely megjegyzésre méltó dolgokat röviden előrebocsátani. Először is: az igazságról. Másodszor meg: a jogról és a jognak felosztásáról. Harmadszor pedig: a törvényről és a törvénynek nemeiről. Negyedszer: a szokásról és ennek feltételeiről: Ötödször és utoljára: a jó biró kellékeiről és egyéb, az igazságos
182
Illés, 1910, VIII.
69
törvényszolgáltatásra tartozó dolgokról. A minek röviden előrebocsátván, a dicsőséges Istennek segedelmével czélomhoz indulok és ennek a Magyarországnak külön törvényeit és törvényerőre emelkedett szokásait, a melyekkel közönségesen a törvénykezésben élünk sorrend szerint előadom183.” A hármaskönyv (római jogi alapokon nyugodva184), a szokásjog által meghonosodott erkölcsi és az általánosan elfogadottnak tekintett magatartási normákat kívánta törvényi erővel felruházni, így biztosítva az egységes jogot és a jogbiztonságot. Az egységes jog, jogszolgáltatás megteremtésének és alkalmazásának átfogó igénye már ebben a korban is kiemelten jelentkezett, és ebben az esetben közvetlenül királyi megbízásból eredt. Közvetlen célja a jogi széttagoltság megszüntetése, a normatívák egységesítésének bevezetése volt. Részletesen foglalkozott a természetjog és a szokásjog kérdésével, a joggal és annak felosztásával, a törvény fogalmának meghatározásával. Levezette és tételesen meghatározta az általánosan elfogadott szokások, szokásjogi normatívák jogi, törvényi normatívávákká való átalakulásának és átalakításának szükségességét. Werbőczy az I. rész 11. címben meghatározta a törvény és a szokás közötti különbségeket. A szokás és a törvény közötti különbséget három fő ismérv köré csoportosította. Kiemelte, hogy a törvény nyíltan megjelenik, mindenki által megismerhető. A törvény a megismerhetőséget úgy teljesíti, hogy írásos formát ölt (ezt a kritériumot tartotta a legkevésbé fontos elemnek a három közül). Harmadikképpen kiemelte, hogy a törvények a lassan kialakuló szokásjogi normatívákkal ellentétben „egyik pilanatról, a másikra185” keletkeznek és a dogmatikai összefüggések kapcsán egymásra épülhetnek, de kiemelte a szokásjog fontosságát is azzal, hogy megfogalmazta a szokásjog törvényt lerontó és törvényi hézagot pótló szerepét. 183
Werbőczy, Tripartitum, (1514. (http://www.staff.u-szeged.hu/~capitul/analecta/trip_hung.htm) Nemes
Magyarország Szokásjogának Hármaskönyve, melyet Werbőczy István, a Királyi Felség személyes jelenlétének helytartója, a legnagyobb gonddal készített, Ulászló Úrnak a fenséges fejedelemnek és úrnak, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királyának stb., a legkegyelmesebb úrnak Werbőczy István Fenséged országbírájának ítélőmestere, a maga szolgálatait legalázatosabban ajánlja (2012. 08. 01.). 184
Csizmadia–Kovács–Asztalos, 1998, 136-139. „A hármaskönyv – a római jog alapján – háromféle
szerepet tulajdonít a szokásjognak: törvénymagyarázó, törvénypótló és törvényhozó erőt.” 185
http://www.staff.u-szeged.hu/~capitul/analecta/trip_hung.htm, Tripartitum, Hármaskönyv, 11. Czim,
(2012. 08. 01.).
70
Külön szólt a bíróról, a bíróságról, az ítélethozatalról, a joghatóságról és az igazságosságról. Foglalkozott többek között az örökség, a zálog, a hitbér, az adományozás, a királyi adomány és a birtokjogok kérdésével. Kiemelte az elidegenítés, a csalárdság, a szerződés, a szavatosság, a biztosíték, az elévülés és a vagyon kérdéskörét. A végrehajtáshoz közvetlenül kötődően az igényérvényesítés fogalomköre alatt beszélt. A végrehajtás foganatosítása során a nemesi sértett fogva tarthatta az ellenérdekelt felet. A hármaskönyv II. részének megfogalmazása szerint szükséges egy jogerőssé vált marasztaló ítélet az igényérvényesítés realizációjához, vagy másként fogalmazva a bírósági végrehajtás foganatosításához. Ebben az esetben magából a szövegből is kitűnik a végrehajtási eljárás két szakaszának, az elrendelési és foganatosítási szakasznak az elhatárolhatósága. Megkülönböztette a nemességre és a nem nemességre vonatkozó szabályokat. A II. rész 56. Czim alatt a végrehajtás foganatosítási szakasza vonatkozásában fogalmazott meg rendelkezéseket. A marasztalt ingóságainak („elfoglalt fekvő jószágok és birtokjogok”) birtokba és tulajdonba adásáról rendelkezett, meghatározta a piaci érték fogalmát („közbecsü”), valamint tilalmat is állít annyiban, hogy az elítélt, illetve marasztalt személy a foglalás alá vont vagyonelemeket nem szerezheti meg. A II. rész 68. Czim alatt a személyi végrehajtás szabályairól ír az elszegényedett nemesség kapcsán. Az elítélt, amennyiben 100 forint alatti összegben marasztalták, és vagyona még ezt az összeget sem fedezi, akkor is köteles volt a személyes fogságot tűrni („váltság és elégtételadásig”), ha nemes volt. A szokásjogi átalakulást jól jellemzi a II. rész 73. címben foglalt un. ’visszaűzés’ (repulsio) jogszabályba való foglalása – „visszaűzés az, mikor a pernyertes felet a másik pervesztes fél a birói itélet végrehajtásától erőszakosan visszaveri” -, amely az erőszaktevést a jogérvényesülés egyik formájának tekinti. „Visszaüzésnek nevezzük azon perorvoslatot, melynél fogva a birói foglalás alá vettendő, a birói itéletnek, mely hosszú folyású perben az elsőbb perszakaszokban hozatott végrehajtását meg nem engedi186.” A III. részben leírtak szerint a földesúr joghatóságát is meghatározta a jobbágyok, parasztok és nem nemes cselédek vonatkozásában, illetve ebben az esetben a személyi végrehajtás eszközrendszere is érvényesült. Kiemeli, hogy „parasztok
186
Alsóviszti Fogarasi, 1839, 432.
71
nemessel saját személyökben nemesekkel perbe nem bocsátkozhatnak” (31. CZIM). A parasztsággal szemben a nemesség szinte korlátozás nélküli jogait deklarálja187. 4.1.5. A XVI-XVII. század törvényei, a váltótörvények A XVI. századra kialakul a négy rend, a főnemesség, a köznemesség, a papság, a polgárság. A rendi társadalom időszakát Magyarországon lényegében az 1848. évi áprilisi törvények meghozataláig számítjuk. A XVI. században a végrehajtásra vonatkozóan több törvényt alkottak. A kor történelmi eseményei rányomták bélyegüket az országban alkalmazott igazságszolgáltatási tevékenység végzésére, és ezen keresztül a végrehajtási eljárások megítélésére és azok foganatosítási szakaszára is. Különösen az ítéletek végrehajtása során tapasztalhatóak ebben az időszakban kaotikus vonások. Ennek ellenére a jogalkotás, a törvénykezés esetében megfigyelhető, hogy szinte minden esetben közös célként jelentkezik
a jogegységesítés igénye, és
a
végrehajthatóság kikényszeríthetőségének biztosítása. Az 1635. évi LXV. törvénycikk, amely „a biróilag és törvényesen meghozott itéleteket végrehajtással foganatositani kell, a melyet az ellenkező parancsok és a magán hatalom meg ne akadályozhassanak” címet viseli, jól szemlélteti a kor problémáit. „A karok és rendek azt tapasztalták, hogy több biróilag és törvényesen meghozott és kihirdetett itéletet, nemcsak ellenkező parancsokkal, hanem magánhatalommal is megszoktak akadályozni, a melyekre nézve elhatározzák: hogy az ilyen parancsok meg magánosok akadékoskodásai, ellen nem állván, azokat minél előbb végrehajtsák, még pedig Horvát- és Szlavonországokban is188.”
187
http://www.staff.u-szeged.hu/~capitul/analecta/trip_hung.htm, Tripartitum, Hármaskönyv
III. rész 26. Czim. A jobbágyok részéről való igazságszolgáltatás módjáról és rendjéről 2. § Ki ha erre megesküdni és ezt a terhet elfogadni és magára vállalni vonakodnék, vagy talán szabadságának visszanyerése után ellenfelét megcsalná: akkor az ellenfélnek teljes hatalmában áll ezt a parasztot mindenütt, a hol csak teheti, újból letartóztatni és bebörtönözni és mindaddig, a mig arra a díjra, kárra vagy adósságra nézve tényleg eleget nem tesz, szolgaságra vetheti és ennek akaratja ellenére kell azt kipótolni, a mit önként és szabad lábon megtenni nem akart. 188
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=3594, 1635. évi LXV. törvénycikk, (2012. 08. 01.)
72
Az 1638. évi XXVII. törvénycikk (a hatalmaskodásokról kelt czikkelyeknek kiterjesztése és további magyarázása), és az 1681. évi XXXI. törvénycikk (a birósági végrehajtások háborgatói s meg nem engedői, s a biróilag végrehajtás alá vett javak visszafoglalói ellen büntetést és eljárást rendelnek) megszületése bizonyítja, hogy az ítélkezéssel és a végrehajtási eljárással kapcsolatos problémakör súlya jelentősen megnövekedett a század második felére. Amíg az első jogszabály a helyi ítélkezések tekintetében igyekszik egységes mércét biztosítani, addig a második jogszabály már kifejezetten a bírósági végrehajtási eljárások foganatosítási szakaszának realizációját kívánja biztosítani. A bírósági végrehajtási eljárások hatékonyságának fokozása érdekében is több jogszabály kerül megalkotásra. Az 1659. évi XXXI. törvénycikk (az adóssági keresetekben a költségek is megitélendők, a testi sértések megtéritése pedig a kártérités módja szerint történjék) a végrehajtási eljárások foganatosítási szakaszának időigényét igyekszik csökkenteni. Az 1659. évi XLIV. törvénycikk (kinevezik azokat a végrehajtókat, kik a törvényes itéletek megháboritott végrehajtását elintézik), és az 1638. évi XXVII. törvénycikk (a hatalmaskodásokról kelt czikkelyeknek kiterjesztése és további magyarázása) megerősíti, megújítja az előzőleg megalkotott jogszabályokat. A megújítás szükségessége jól jellemzi a törvények hatóerejének negatív tendenciájú érvényesülését. A nemesség továbbra is a helyi bíráskodás keretein belül, a saját lokális igényeinek érvényre jutását helyezve előtérbe, mindenféle szabályozást figyelmen kívül hagyva végez törvénykezési és végrehajtási cselekményeket. A XVII. századba lépve a probléma súlya nem csökkent, így újabb jogszabályok születtek. Az 1723. évi XXXII törvénycikk (a határidők kitüzéséről, a perlekedők megjelenéséről, a szóváltások rövidségéről s az itéletek végrehajtásáról), amely az eljárási, 1723. évi XXXIX. törvénycikk (a káptalanokról és conventekről s azok hivataláról és alkalmazandó személyzetéről), 1723. évi XL. törvénycikk (a végrehajtásra kiküldendő káptalani és conventi bizonyságokról), az 1729. évi XXXIII törvénycikk (a visszaüzésről), amely a repulzív cselekmények, az 1729. évi XXXIV. törvénycikk (a birói itéletekkel szemben való ellentállásról s a biróilag végrehajtás alá vett javak visszafoglalásáról), amely az ítéletek végrehajtása elleni cselekmények, az 1729. évi XLI. törvénycikk (az uri széken folyó per), amely a földesurak által elkövetett visszaélések szabályozását igyekszik biztosítani. A végrehajtás, a bírósági végrehajtási
73
eljárás tapasztalt problémái a gyakori jogszabályi módosítások, megerősítések, és újraértelmezések ellenére sem oldódtak meg. Ki kell emelni a XVII. század végén megalkotott 1792. évi XVII. törvénycikket (hogyan lehessen az örökös tartományok váltó-törvényszékeinek s biróságainak itéleteit, melyeknek valaki magát önként alá vetette, végrehajtani?), amely már előre vetíti a társadalmi, gazdasági környezet jelentős változásai által indukált folyamatokat, a polgári átalakulás szükségességét. A nemesség által kibocsátott váltóadósságok tekintetében az ősiség törvénye lehetetlenné tette a végrehajtás foganatosítását az ingatlan vagyonelemek vonatkozásában, így az 1792. évi XVII. törvénycikk az osztrák bíróságok
által
meghozott
határozatok
elfogadhatóságának kiterjesztését
tette
kötelezővé a magyar hatóságok számára, de ez csak provizórikus megoldást jelentett. „A váltólevél vagy rövidebben váltó a törvény által előszabott kellékekkel ellátott oly irásbeli szerződés vagy okirat, amelyben magát valaki nevének puszta aláirásával arra kötelezi, hogy ezen okirat jogos birtokosának bizonyos pénzösszeget, bizonyos helyen és bizonyos időben a váltó-törvény szigora szerint fizetni fog189.” A XVIII. században a váltótörvények (1840. évi XV. törvénycikk, 1844. évi VI. törvénycikk, 1876. évi XXVII. törvénycikk)
orvosolják az
ideiglenesség problémáját.
Önálló váltó
törvényszékek kerülnek létrehozásra. „Polgári köz törvénykezési rendszerünktől a Váltótörvényszékek előtt folytatandó ügyekbeni eljárás – majdnem általában – lényegesen különbözik. Váltótörvényszéki határozatok végrehajtásánál, akár biztosítási, akár kielégítési legyen az, s akár egyenesen váltótörvényszéki tag, akár pedig a váltótörvényszék felszólítására az illető biróságok kiküldöttei által teljesíttessék, ellenállásnak, vagy visszafoglalásnak helye soha sincsen190.” Az eljárások közötti eltérés fő indokaként azt hozták fel, hogy a váltótörvénykezés nem kizárólag szokásjogi alapokon nyugodott, valamint nem telt el elegendő idő az egységes bírói joggyakorlat kialakulásához. Az 1840. évi XV. törvénycikk önálló fejezetben (11. fejezet 144-193. §) rendelkezik nagy részletezettséggel a végrehajtási eljárások rendjéről 191 (zár alá vétel,
189
Takács, 1880, 1. §.
190
Császár, 1842, passim.
191
1840. évi XV. törvénycikk, a váltó-törvénykönyv behozatik, 11. Fejezet A határozatok végrehajtásáról
74
biztosítási
intézkedések,
kielégítési
végrehajtás,
foglalás
szabályai,
becsérték
meghatározása, vagyonközösség esetei, árverés, kielégítési sorrend és felosztás, sikertelenség, külföldi határozatok végrehajtása, stb.). A határozattal szembeni ellenállás lehetőségei redukciót szenvednek el, míg a visszafoglalás lehetősége törvénybe ütközővé minősült át teljes egészében. A váltó jelentősége, használatának nagy gyakoriságát tekintve egészen a II. világháború kezdetéig igen nagy volt. A bírósági végrehajtás tekintetében nagy jelentőséggel bírt váltóügyekben a biztosítási végrehajtás intézménye, amely a kielégítési végrehajtástól itt került teljes mértékben elhatárolásra. Az 1840. évi XV. törvénycikk szünteti meg az 1792. évi XVII. törvénycikk által „ideiglenesen” hatályba léptetett rendelkezést, amely szerint az ausztriai törvénykezés és joggyakorlat volt hatályban. 1841. január 01. napjától az 1840. évi XV. törvénycikk szolgál „sinórmértékül”. A váltó törvény felállítja a váltótörvényszékeket (első fokú: Pesten, Pozsonyban, Sopronban, Károlyvárott, Aradon, Debreczenben és Eperjesen, a Fiumében levő váltókereskedési és tengeri törvényszék megtartása mellett). A magyarországi végrehajtási eljárás fejlődése tekintetében az 1836. évi XV. törvénycikk (a pénzbeli elmarasztalást magokban foglaló birói itéletek végrehajtása módjáról) jelentett még egy fordulópontot, mert a vagyoni, szinguláris típusú végrehajtás szabályozása ebben a törvénycikkben jelenik meg először átfogó módon és jelleggel, a ma is érvényben lévő szabályozással sok tekintetben analóg módon. „1836. évi XV. törvénycikk „1. § Minden pénzbeli birói marasztaltatások jövendőre olly módon fognak végrehajtatni, hogy a nyertes Fél nem a marasztaltnak vagyona becsüár szerinti általadása utján hanem kész pénzben elégíttessék ki; mi végett az alább következő móddal és renddel a marasztalt Félnek vagyonából, a mennyi az egész marasztaltatás kielégítésére szükséges leend, árverés utján eladandó lészen192.” A törvénycikk kifejezetten tiltja a szinguláris vagyoni, elsősorban pénzbeli kielégítéssel szembeni végrehajtást. Nevesítetten preferálttá teszi az árverés intézményét, 144. § Váltó-törvényszék előtti ügyekben a végrehajtás vagy biztositási, midőn az elmarasztaltnak ingó javai a követelés biztositására összeiratnak, s birói zár alá vétetnek, vagy kielégítési, midőn a zár alá vett javak árverés útján eladatnak, s a bejölt sommából a megitélt tartozás kifizettetik. 192
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5160, 1836. évi XV. törvénycikk a pénzbeli
elmarasztalást magokban foglaló birói itéletek végrehajtása módjáról, 1. §. (2012. 08. 01.).
75
amennyiben az önkéntes teljesítés elmarad. A módosítások a végrehajtás tekintetében a becsérték (melynek meghatározása elsődleges és azonnali volt, esküdtek vagy vagyonosabb gazdák végezték) meghatározásának (öt fő határozta meg az értéket, kétkét főt a peres felek jelöltek, egy főt pedig a bíró). A vagyonelemeket azonnal foglalás alá vonták, illetve zár alá vették, az árverés lebonyolítására kitűzött határidő meghatározása mellett (minimum egy, maximum három hónap). Meghatározták a sikertelen első árverés utáni teendőket és az értékesítés vonatkozó módozatait is. Külön szabályozták a vonatkozó határidőket az ingó és ingatlan vagyonelemek esetében, valamint az ingatlan vagyonelemeknél megkülönböztették a nemesi ingatlanokat, hiszen azok tulajdonjoga elidegeníthetetlen volt. Alkalmazták az értékesítés esetében a becsérték leszállítás eszközét is, valamint amennyiben a követelés ne nyert teljes egészében kielégítést, úgy felosztási szabályokat alkalmaztak (osztályok). Jelen értekezés és a bírósági végrehajtás vizsgálatának általánosan elfogadott mottójaként felfogható módon, az 1846. évben, Frank Ignác „A közigazság törvénye Magyarhonban”
című
munkájában
a
bírósági
végrehajtás
jelentőségét
a
következőképpen fogalmazta meg: "Hiában volna törvényszéket tartani, ha az ítélet végrehajtása nem következne193." Frank Ignác művében sok esetben a Tripartitumra hivatkozik, illetve az abban foglaltakat fejleszti tovább. Kiemelt célja továbbra is egy egységes joganyag megteremtése. Megkülönbözteti a szerződéses kötelmeket a kár kötelmektől. Külön tárgyalja az öröklési és a dologi jogot, valamint szétválasztja a személyes jogot és vagyonjogot. A végrehajtás vonatkozásában rendszerében alkalmazza a becslést, az árverést, a hirdetményt, az ingó és az ingatlan vagyonra vonatkozó szabályrendszert. Megkülönbözteti és ismeri a zálog fogalmát. Továbbra is külön szabályrendszert használ a nemesség és a jobbágyság vonatkozásában. A III. könyv bevezető részében, a 282. szakaszban így határozza meg a tartozás fogalmát: „Tartozás (obligatio) azon viszony, melynél fogva egy bizonyos ember köteles más bizonyos embernek adni, vagy hasznára tenni, vagy hagyni, vagy engedni valamit. A ki
193
http://digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/books/frank-ignac-a-kozigazsag-torvenye-magyarhonban-1846-
2-1/web/index.php?page=b277&wpid=2641, Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban, Itélet végrehajtásárul 454. §. (2012. 08. 01.).
76
tartozik, adósnak, a másik hitelezőnek neveztetik, (debitor et creditor) ezen szavak széles értelmében194.” 4.1.6. Az 1848. évtől a kiegyezésig (1867) A XVIII-XIX. század során a polgárosodás felgyorsult folyamata, a bankok megjelenése, a pénz funkcióinak átértékelődése biztosította a végrehajtási jog fejlődését, immáron ismételten a vagyoni végrehajtás előtérbe kerülése mellett. Ma hatályos jogunkat, jogrendszerünket, és a jogtörténetet tekintve ebben az esetben is ki kell hangsúlyozni a nyilvánvaló a római jog továbbélésével való erős egyenes irányú korrelációt. Magyarországon az ügyvédség még az 1870-1880-as években is direkt módon hivatkozik a római jogra. „A római jogból tudjuk, hogy legelőször is a hitelező fizetésképtelen adósát ’in partes secanto’ több részben szétvagdalhatta. Majd ettől elálltak, mert nem tartották gyakorlatinak, s rabszolgának eladták a fizetésképtelen adóst, de később beérték azzal, hogy infamia által megbélyegezték. A személyes fogság, mely pedig, mely mint egyik ilyen kényszereszköz, a legujabb időkig megvolt, jelenleg nem létezik többé195.” A magyar polgári átalakulás egyik alap mérföldkövének az 1848. évi áprilisi törvények tekinthetőek. Szinte futószalagon születtek meg az új törvények. 1848. évi VIII. törvénycikk rendelkezett Magyarország összes lakosára egységesen „a közös teherviselésről”. 1848. évi XI. törvénycikk rendelkezett azon ügyekről, „mellyek eddig a földesúri hatóságok által intéztettek”. 1848. évi XIII. törvénycikk megszüntette a papi tized intézményét. Az 1848. évi XV. törvénycikk megszüntette az aviticitás intézményét, azaz az ősiséget és a hűbéri rendszert. Megszűnt a kancellária, és annak jogkörét az igazságügy minisztérium kapta meg. Az időszak végét az 1849. évi olmützi alkotmány megszületése jelenttette. A Magyar Királyság beleolvadt az Osztrák Birodalomba. A neoabszolutizmus időszakában az 194
http://digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/books/frank-ignac-a-kozigazsag-torvenye-magyarhonban-1846-
2-1/web/index.php?page=b277&wpid=2641, Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban, A tartozásokrul, Bevezetés, 282. §. (2012. 08. 01.). 195
Az actio Pauliana csak csőd esetében vagy azon kívül is helyt foghat-e?, 1879, 125. skk.
77
áprilisi törvényeknek mindösszesen csekély része maradt hatályban. A Bach korszak jellemzője a szabadságharc bukásának következtében a katonai elnyomás volt. Magyarországon az 1853. évben került bevezetésre az Osztrák Polgári Törvénykönyv196 (Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, ABGB, magyar rövidítés OPTK), amely közel egy évtizedig volt hatályban Magyarországon. A fejlődés, a jogfejlődés tekintetében mindenképpen pozitív hatásúnak minősíthető a hatályba léptetése, ugyanakkor a történelmi körülményekből következően hazánkban az ABGB elsősorban az octrojált jog, és a felülről kényszerített, erőszakos modernizáció jelképe, szimbóluma volt197. Többek között közvetve az ABGB hatályba lépésének hatásaként az 1855. évben vezették be Magyarországon az általános telekkönyvet 198. A telekkönyv bevezetése számos pozitív hatást hordozott, az általános, a nyilvántartás bevezetésével járó előnyökön kívül többek között megalapozta a jelzálog intézményének fejlődését. Először az osztrák jog alapján, később az 1927. évi XXXV. törvénycikk (a jelzálogról) alapján a tulajdonosnak immár módja volt feljegyeztetni a telekkönyvi nyilvántartásban, hogy ingatlanát bizonyos ranghelyeken bizonyos összegnél nem nagyobb értékű jelzálogjoggal meg akarta terhelni199. I. Ferenc József 1860. október 20. napján császári királyi rendeletet adott ki, az un. októberi diplomát (Oktoberdiplom). Az októberi diploma alkotmányossági szempontból bírt nagy jelentőséggel, hiszen Magyarország Ausztriába történő beolvasztását megerősítette. A megerősítés a birodalom ügyeire nézve - a beolvasztott ország számára autonómiát biztosítva - a Birodalmi Tanács (Reichsrat) hatáskörét jelentette (az 1861. évben ezt az intézményt a magyar országgyűlés elutasította). Az októberi diploma visszaállította a Magyar Kancelláriát és a Helytartótanácsot. A hadügy és a külügy osztrák irányítás alatt maradt. Az ellenállás
196
Homoki, 2007, 16., Homoki, 2002, passim.
Ennek kiegészítésére szolgált az 1852. november 29.-én hatályba léptetett ősiség pátens. Így utat nyitottak a polgári társadalom igényeinek megfelelő magánjog érvényesülésére. 197
Bónis, 2011, 11.
198
Homoki, 2004, 6.
…sajnálatos módon az ABGB rendelkezéseinek következtében az ősiség helyébe egy másik kötött tulajdoni forma, a hitbizomány (fideicommissum) érvényesülési köre szélesedhetett ki, hiszen ez a jogintézmény 1687. óta ismert volt Magyarországon, de éppen az ősiség miatt nem terjedt el. 199
Ankét az uj jelzálogjogról, 1930, 1. skk.
78
az októberi diplomával szemben nagy volt, megnyilvánult a képviselőházban is. Deák Ferencz felirati indítványa (Képviselőház, XXI. ülés 1861. május 13. napja): „Meg akarja végkép fosztani ezen diploma Magyarországot azon ősi alkotmányos jogától, hogy a közadónak és katonaállitásnak minden kérdéseit, egész terjedelmükben, saját országgyűlésén határozhassa el; kiveszi a nemzet kezéből azon jogot, hogy legfontosabb anyagi és közjogi érdekei fölött királyával egyetértőleg önmaga hozhasson törvényeket. Pénz- és hitelügy-, hadügy-, vám- és kereskedelem, ezen leglényegesebb kérdései a nemzet politikai életének, egy közös birodalmi tanács alá rendeltetnek, hol azok fölött Magyarországra nézve is egy, többségében idegen hatalom, nem magyar szem-pontból, nem magyar érdekek szerint intézkednék. És a közigazgatás terén is függővé teszi ezen diploma Magyarország kormányzatát az osztrák kormányzattól, mely nem is felelős, de ha felelős volna is, nem felelne Magyarországnak, hanem a birodalmi tanácsnak, hol a mi érdekeink, miden azok az ö érdekeiktől eltérnek, a többségnél aligha elegendő biztosítékot találnának. Ha ezen eszme tettlegesen életbe lépne, Magyarország nem lenne többé önálló sem törvényhozásában, sem kormányzatában, ha-nem legfontosabb
érdekeire
nézve
alatta
állana
az
osztrák
birodalom
közös
törvényhozásának, s kormányzatának; egyszóval, csak névre volna Magyarország, tettleg pedig osztrák provinczia. A hatalomnak ezen ellenünk s alkotmányos önállásunk ellen intézett jogtalan törekvése nemcsak törvényeinkkel ellenkezik, hanem egyenesen megtámadja magát a sanctio pragmaticát, azon állami alapszerződést, mit a magyar nemzet 1723-ban az uralkodó házzal kötött200.” Az 1867. évi kiegyezés jelentette a végső fordulópontot politikai, jogi és gazdasági téren. Magyarországon az 1867. évi XII. törvénycikk („a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról”), az 1867. évi XIV. törvénycikk („azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik), az 1867. évi XV. törvénycikk („az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról”), és az 1867. évi XVI. törvénycikk („a magyar korona
200
Az 1861. évi Magyar Országgyűlés, I., 1861, 166.
79
országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről”) jelentette a kiegyezés jogi legitimációját. A kiegyezéssel kiteljesedett a polgári átalakulási folyamat, amely megteremtette a magyar polgári jogrendszert. A magánjog terén a magántulajdon szentségének, a jogegyenlőségnek, a szerződési szabadságnak az elve érvényesült. A végrehajtás területét nézve ugyanakkor kifejezetten sok fedezetelvonó, illetve ajándékozási jogügylet201 kötődött az országban, amelyek vitás kérdéseket teremtettek, így egyre nagyobb társadalmi szükséglet mutatkozott egy hatékony egységes jogrendszer iránt. A büntetőjogban a nulla poena sine lege, a nullum crimen sine lege, a nulla poena sine crimine, és a nebis in idem elve érvényesült. A perjog tekintetében a nyilvánosság elve, a szóbeliség elve, a rendelkezési szabadság, a védelemhez való jog, és az ártatlanság vélelme érvényesült. 4.1.7. Az 1868. évi LIV. törvénycikk A magyarországi bírósági végrehajtási jog fejlődése tekintetében nagy jelentőséggel bír az 1868. évi LIV. törvénycikk „a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában”, amely tartalmazta a végrehajtási rendtartást is, de jelentős állomás abban a tekintetben is, hogy a bírósági szervezetrendszer, a hatáskör és illetékesség vonatkozásában is részletes szabályozást jelenített meg. Külön rendelkezik a bírósági határozatok kézbesítésének rendszerét illetően. Az 1868. évi LIV. törvénycikk hetedik czim I. fejezete szabályozza a zárlat, II. fejezete a biztosítási intézkedés kérdéskörét. A nyolczadik czim „a végrehajtásról” szól. A nyolczadik czim I. fejezete az általános szabályokat fekteti le. A II. fejezet a Végrehajtás az ingóságokra, a III. fejezet a Végrehajtás az ingatlanokra, a IV. fejezet a Tulajdoni és elsőbbségi igények alcímet viseli. A speciális eljárási szabályokat a törvény kilencedik címe alatt található fejezetek határozzák meg. Az első fejezet egzakt módon meghatározza azokat az eseteket, amikor helye lehet a végrehajtásnak, mint jogintézménynek. Pontosan megnevezi a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszában eljáró személyek körét. Külön kiemelendő az előlegzésre vonatkozó szabályozás. A 356. szakaszban így fogalmaz: „A végrehajtató a
201
Bónis, 2011, passim.
80
végrehajtási költséget mindenik esetben előlegezni tartozik202.” Egyedi szabályozás alá vonja a foglalás és a becsérték meghatározásának kérdéskörét is. Rendelkezik a végrehajtási zálogjogot illetően, és meghatározásra kerülnek a végrehajtási jog elévülésének szabályai is. Nagyon fontos az a rendelkezés (1868. évi LIV. törvénycikk 352. §), amely szerint a végrehajtás foganatosítási szakaszának realizációjára bírói kiküldötteket alkalmaz, nem pedig a végrehajtót. Kifejezetten arra törekszik a szabályozás ezáltal, hogy a fajsúlyosabbnak ítélt végrehajtási ügyek eljárási cselekményeinek realizációja esetében az eljárási elemeket szakértelemmel rendelkező, erkölcsileg sem támadható személyekkel bonyolítsa le. A második fejezet részletes szabályozással jeleníti meg többek között a bírósági végrehajtási eljárás során az ingófoglalás foganatosítási eljárási elemei kapcsán az ingóság kiadása harmadik személytől, a bírói őrizet, a tevőleges teljesítésre kötelezés pénzbeli át és megváltásának, a pénzintézet kezelésében, de adós tulajdonában lévő pénzösszegek foglalás alá vonásának, a kötelezvény és tőzsdei értékpapír vagyonelemek foglalás alá vonásának vonatkozó részletes szabályrendszerét. A fejezetben a törvény kógens jelleggel meghatározza a foglalás alól mentes ingó vagyonelemek körét, és az ingóárverés elrendelésének szabályait, valamint az ingóárverésre vonatkozó határidőket is előírja. Előremutató módon és haladó szellemben a foglalás alól mentes vagyonelemek között jeleníti meg többek között a legszükségesebb ruházatot, a szakma gyakorlásához szükséges eszközöket, a gyermekekhez kötődő ruhaneműket, a 15 napra elegendő élelmiszer mennyiséget. A III. fejezet az ingatlanok foglalás alá vonásának részletes szabályrendszerét tartalmazza. Ezen belül kitér a telekkönyvi ’bekebelezés’ kérdéskörére, valamint a végrehajtó ’jogba’ hozásának (mai megfogalmazásban a bírósági végrehajtó által a végrehajtási jog bejegyzése az illetékes Földhivatalnál) kérdésére. Amennyiben a végrehajtó javaslatot tett a kérdéses ingatlan vagyonelem haszonbérleti hasznosítására, akkor a bíróság biztosította a haszonbérleti jog nyilvános árverésen történő értékesítés elrendelésének lehetőségét, azzal a kikötéssel, hogy a bérlet legkisebb időtartalma kevesebb, mint 1 év nem lehetett, illetve a leghosszabb időtartalomra nézve a követelés teljesülésének napja vált irányadóvá. Rendelkezett,
202
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5376, 1868. évi LIV. törvénycikk a polgári
törvénykezési rendtartás tárgyában, Nyolczadik czim, I. fejezet, 356. § (2012. 08. 01.).
81
szükség esetében gondnok, sequester kijelöléséről, valamint az árverés kiírásának módjáról, az árverési folyamodvány benyújtásának körülményeiről, és az érvényes határidők számítását is meghatározta. Ismerte és alkalmazta az igényper - mint egyféle jogorvoslati eljárás – lehetőségét (részletesen a IV. fejezet szabályozta). Pontosan meghatározta a kényszerértékesítés megtörténte utáni kielégítési sorrendet a befolyt vételárból. „413. § Ha a marasztalt fél bizonyos ingatlan vagyont vagy valamely dologbani jogot köteles tulajdonul átadni a végrehajtatónak: a biróság a tulajdonjog telekkönyvi bekeblezése s egyszersmind a végrehajtatónak a kérdéses jószágba és jogba való behelyezése iránt a végrehajtási végzésben intézkedik. 414. § A hol telekkönyvek nem léteznek, ott a végrehajtó birtokba helyezés által eszközli a megitélt birtok átadását, s azt a hatóság területén szokott módon közhirré teszi203.”
4.2.
Az 1881. évi LX. törvénycikk
Jelentős stációként jelentkezik a bírósági végrehajtási jog történeti vizsgálatának vonatkozásában az első átfogó önálló végrehajtási törvény. Hangsúlyát erősíti az önálló és átfogó szabályozási jelleg. Maga a törvény négy címből és 260 szakaszból áll. Az eddigi szabályozási rendszerekkel szemben egy komplexebb, alaposabb és részletesebb jogalkotói szándék öltött testet ebben az esetben, illetve egy régen megfogalmazódott társadalmi igény teljesült a megalkotásával. A törvény, és ez jól jellemzi az eddig megfogalmazottakat – természetesen azért számos módosítással kiegészítve – az 1955. évig hatályban maradt. „A XIX. század utolsó évtizedeiben a polgári eljárásjog és a végrehajtási jog fejlődése elvált egymástól. Amíg az előbbi nagyon lassan és sok kitérővel jutott el az 1911. évi polgári perrendtartáshoz, addig a végrehajtási jog kodifikációja az 1878. évi törvényjavaslatot követően felgyorsult, és két évvel később megszületett az 1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról204.” 4.2.1. Az 1881. évi LX törvénycikk rendelkező része
203
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5376, 1868. évi LIV. törvénycikk a polgári
törvénykezési rendtartás tárgyában, Nyolczadik czim, II. fejezet, 413-414. § (2012. 08. 01.). 204
Kengyel, 2012a, 541-542.
82
A törvény az I. cím alatt az általános szabályrendszerre vonatkozó jogszabályi kereteket tárgyalja. Az 1. szakaszban kimondja, hogy kielégítési végrehajtásnak végrehajtható közokirat alapján van kizárólag helye. Azzal, hogy a végrehajtható közokirat fogalmát bevezeti jelentősen bővíti azok körét (és természetesen ezzel egy ütemben azon iratok féleségét, számosságát is) akik kiállíthatnak egy ilyen közokiratot, és amely közokiratok alapján maga a bírósági végrehajtási eljárás megindulhat. Ennek a bővítésnek a keretei közé tartoztak többek között a választott bíróságok marasztalást tartalmazó határozatai, a közjegyzők által kiállított végrehajtható közokiratok (ezek körét tételesen az 1874. évi XXXV. törvénycikk a királyi közjegyzőkről, X. fejezete határozta meg), a büntetőbíróságok által vagyoni marasztalást tartalmazó határozatok, stb.. Ebben a fejezetben kerülnek meghatározásra a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos illetékességi és hatásköri szabályok, a külföldi bíróságok megkereséseire, és az államszerződéssel, illetve annak hiányában a viszonossággal kapcsolatos előírások. Külön nevesíti a „magyar honosra” vonatkozó eljárási kereteket, és meghatározza a külföldön a magyar honossal szemben hozott marasztalást tartalmazó határozat végrehajthatóságára vonatkozó szabályokat. Főszabály szerint a bírósági végrehajtási eljárás kérelemre indulhat, valamint külön kiemeli a váltókövetelések kapcsán indítandó eljárásoknak a benyújtandó kérelemre vonatkozó sajátosságait, és meghatározza a kérelem
formai
és
tartalmi
követelményeit.
Szabályozza
az
esetleges
örökségre/hagyatékra, a kötelezett eljárás alatt bekövetkezett halálának esetére vonatkozó eljárási kereteket. Nagyon fontos kiemelni, hogy a törvény részletes szabályozás alá vonja a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakasza során eszközölt helyszíni eljárási cselekmények rendszerét, kezdve a kiküldöttre vonatkozó személyi feltételrendszerrel, a helyszíni végrehajtási cselekmény foganatosításának időpont205 meghatározásán keresztül, a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítésre, és az ügygondnok kirendelésére vonatkozó előírásokig. A 26. szakasz előírja, hogy a végrehajtás foganatosításának szakaszában realizált helyszíni eljárási cselekményről a végrehajtónak
jegyzőkönyvet
kell
készítenie,
és
pontosan
meghatározza
a
jegyzőkönyvben megjelenítendő tartalmi adatok körét is. A kötelezően felveendő 205
1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról
22. § Reggel 8 óra előtt és este 8 óra után a végrehajtási cselekményt megkezdeni, vagy a megkezdettet folytatni rendszerint nem lehet. Sürgős esetekben a végrehajtásnak esteli 8 óra után, vagy reggeli 8 óra előtt való foganatosítására, a bírósági főnök és pedig előlegesen is engedélyt adhat.
83
jegyzőkönyvben rögzíteni rendeli a felek adatait, a végrehajtás jogcímét és főbb paramétereit, az eljárás realizálásának pontos helyszíni és időbeli adatait, a végzett végrehajtási cselekmény pontos leírása mellett. Rögzíti, hogy az érdekelt felek által a jegyzőkönyv aláírásának megtagadása nem akadálya a végrehajtási cselekmény foganatosításának, csak a megtagadás ténye kerül rögzítésre (teljesen analóg módon történik ma is). A szabályozás kiterjed továbbá a telekkönyvezéssel (ingatlan vagyonelem foglalás alá vonásának esetében), a kiszabható bírságokkal, a jogerőre emelkedéssel és az elévülési idővel206, a végrehajtási költségekkel, valamint a jogorvoslatokkal, stb. kapcsolatos rendelkezésekre. Kivételként fogalmazza meg a törvény a csődeljárás estére érvényes eljárási szabályrendszert. „A marasztalt fél ellen elrendelt csőd hatályára és a csőd elrendelése előtt foganatositott végrehajtásoknak mi módon való folytatására nézve, a csődtörvény rendelkezései alkalmazandók207.” Azért minősül jelentősnek az önálló szabályozási jelenlét, mert a csődeljárást sokáig a végrehajtás egyik formájának tekintették, egy úgynevezett generális végrehajtásnak a vagyonbukott adós ellen az összes csődhitelező javára208. Szabályozásra kerül az ellenszegülés esete is. „A végrehajtás foganatositását ellenmondással, kifogással vagy ellenszegüléssel gátolni nem szabad. A kiküldött, a mennyiben a végrehajtási cselekmény foganatositása szükségessé teszi, a végrehajtást szenvedő lakását és tartályait felnyittathatja és kutatásokat eszközölhet. Ellenszegülés esetében a végrehajtás az illető törvényhatóság vagy község legközelebbi közbiztonsági közegének segélyével foganatositandó, melyhez a megkeresést a kiküldött közvetlenül intézi. A netalán szükséges katonai karhatalom megszerzése végett a kiküldött a kiküldő biróság főnökéhez köteles fordulni. A végrehajtásnak ellenszegülés által való meggátlása esetében, a kiküldött a bünvádi eljárás meginditása végett, hivatalból külön jelentést tartozik tenni209.”
206
1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról
23. § (2) A végrehajtási jog, a követelés minőségére és jogczimére való tekintet nélkül, az itélet jogerőre emelkedésétől vagy más végrehajtható közokiratban foglalt teljesitési határidőtől számitott és semmi körülmény által félbe nem szakitható rendes magánjogi elévülési határidő alatt évül el. Az elévülési határidőn belül, a végrehajtató kérelmére, ujabban rendeltetik kiküldött. 207
1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról 29. §.
208
Halmos, 2012, 540. skk.
209
1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról 32. §.
84
A törvény II. címe a végrehajtás készpénzbeli követelés behajtására, a végrehajtás ingóságokra, a végrehajtás ingatlanokra és a végrehajtás ingatlanok haszonélvezetére történő eljárások lefolytatásának részletes szabályrendszerét fekteti le. Ebben a fejezetben kerülnek szabályozásra a speciális esetek is (pl.: iparüzleti jog egzekválása, katonai házassági biztositék foglalása, stb.). A készpénzbeli követelés végrehajtására vonatkozóan ki kell hangsúlyozni, hogy a jogszabály külön megjeleníti a tőkekövetelés és a kamatok felszámíthatóságának fogalmát, ezen belül is kiemelve a késedelmi kamat felszámításának lehetőségét, valamint ilyen követelés végrehajtása esetén lehetővé teszi, hogy a végrehajtó mind ingó, mind ingatlan vagyonelemet, vagy akár mindkét fajtájú vagyonelemet egzekválhat. Ingófoglalás esetére nézve a törvény kimondja, hogy annak megtörténtétől a lefoglalt ingóságok vonatkozásában zálogjog keletkezik, azaz a foglalás alá vont vagyonelemek a követelés biztosításának lehetőségét szolgálják a továbbiakban.
Egyedileg
szabályozza
a
házasfelek
’birlalásában’
lévő
ingó
vagyonelemek impetrálásának lehetőségét. Tételesen meghatározásra kerül a mentes vagyontárgyak, és a mentes jövedelmek köre és mértéke, valamint a becsérték meghatározásának paraméterrendszere is. A zárgondnok kirendelése, a szoros zár alá vétel, a felülfoglalás, valamint a végrehajtást szenvedőnek harmadik személy elleni követelése foglalás alá vonásának esetköre is szabályozás alá kerül. A törvény az értékpapírok foglalás alá vonásának szabályrendszerét is nevesíti, mégpedig értékpapír típusonkénti bontásban, kiegészítve a kereskedelmi könyvekben lévő követelések foglalás alá vonásának esetével. Önálló formában jelennek meg a fejezetben az érdekelt felek számára elérhető jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó előírások. Tételesen definiálásra kerülnek az értékesítés tekintetében a bírói árverésekre vonatkozó szabályok, külön kiemelve, hogy az árverési nyertes a licitárat az árverés befejeződése után azonnal készpénzben teljesíteni köteles, és kizárólag a teljesítés megtörténte után bonyolítható le az érintett vagyonelem birtokba adása az új tulajdonos számára. Az ingatlan vagyonelemekre történő végrehajtás kapcsán a törvény többek között külön kiemeli a zálogjogi, telekkönyvi, örökösödési, és az árverések lebonyolítására vonatkozó speciális rendelkezéseket. Az ingatlanok árverésen történő értékestése tekintetében a törvény a hirdetményekre az osztott tulajdoni hányadok értékesítésére, az árverésen történő kikiáltási ár lejjebb szállítására és az árverési jegyzőkönyv tartalmára, valamint a sikertelen árverés megismétlésére stb. vonatkozó jogszabályi előírások
85
pontos és tételes meghatározását nyújtja. A törvény III. címe a végrehajtás egyéb, kifejezetten speciálisnak tekinthető nemeire vonatkozó szabályrendszert jeleníti meg. A IV. cím a biztosítási intézkedésekre vonatkozó előírásokat tartalmazza (biztosítási végrehajtás, zárlat). 4.2.2. Az 1881. évi LX. törvénycikk módosításai Az 1881. évi LX. törvénycikk a gazdasági élet jelentős változásainak köszönhetően több nagyobb módosításon esett keresztül. Az első jelentős módosítást az 1908. évi XLI. törvénycikk, az un. Végrehajtási Novella jelentette. A módosítás elsődleges célja az volt, hogy megteremtse az összhangot a Polgári Perrendtartással. A módosítás újraszabályozta a végrehajtás alól mentes tárgyak körét. Kibővítette a munkabérből történő foglalás mentes eseteit újabb foglalkozás nemekkel, és pontosan előírta azt, hogy milyen esetben és mekkora összeg vonható foglalás alá a felsorolt munkakörökben dolgozók munkabérjellegű jövedelmeiből. Újraszabályozásra kerültek a becsüs alkalmazási esetei, amelyek kibővültek, sőt a különös szakértelemre szoruló ingóságok foglalás alá vonásának esetében becsüs bevonása kötelezővé vált. Módosításra kerültek az árverési hirdetményre vonatkozó előírások (pl.: a végrehajtást szenvedő fél nevét a hirdetmény nem tartalmazhatta, hivatalos lapban csak egyszer jelent meg a közzététel, akkor is, ha a kikiáltási ár a négyezer koronát meghaladta, stb.). A közös tulajdonú ingatlanok árverése esetén, ha valamennyi tulajdonos kérte az árverés megrendezését, akkor azon a tulajdonostársak árverezőként részt vehettek. A megelőlegezett költségek vonatkozásában egy plusz ellenőrzési fokot léptettek érvénybe, amely szerint a megelőlegezett költségeket a bírósági végrehajtó az eljárásról a járásbírósághoz tett jelentésében vagy a végrehajtási jegyzőkönyvben részletezni volt köteles. A bírósági végrehajtó által felszámítható egyéb költségek tekintetében is külön rendelkezéseket vezettek be210. Az 1908. évi XLI. törvénycikk a végrehajtási eljárási jog története során először határozott meg minimális árat egy foglalás alá vont vagyonelem értékesítése 210
1908. évi XLI. tc. 4. § Az 1881:LX. tc. 27. szakasza a következő rendelkezésekkel egészittetik ki.
Oly végrehajtás esetében, a mely a járulékok nélkül száz koronát meg nem haladó pénzösszeg behajtására irányul, vagy a melynek tárgya a járulékok nélkül száz korona értéket meg nem haladó dolog vagy jog: oly költséggel, a melyet bármely végrehajtási cselekménynél a végrehajtható közbenjárása okozott, a végrehajtást szenvedő nem terhelhető és a végrehajtást szenvedő terhére meg nem állapitható.
86
kapcsán. „26. § Házbéradó alá eső ingatlan az árverési hirdetményben megállapitott kikiáltási ár felénél, egyéb ingatlan a kikiáltási ár kétharmadánál alacsonyabb áron az árverésen el nem adható. Ha a kikiáltási ár fokozatos leszállitása következtében a legalacsonyabb árt elérő igéret nem tétetik, a kiküldött az árverést felfüggeszti211.” Ebben a történeti időpontban is tapasztalunk olyan problémát, amely analógiát mutat a jelenkorral. Az adott időszakban is kiemelt problémaként jelentkezett a végrehajtási eljárások túlzottnak tartott költségvonzata, illetve az eljárási hatékonyság nem támasztotta alá a társadalom szempontjából a költségnövekmény mértékét. Ingatlanok esetében a kényszerértékesítés során meghatározták a legalacsonyabb értékesítési ár arányát azért, hogy „aránytalanul olcsón, a mint megesett, nevetséges áron eladassanak, … a kikiáltási árhoz viszonyítva megszabja azt a minimális árt, a melyen alúl az ingatlan végrehajtási árverés útján el nem adható212”. „Sikertelen az árverés, ha még ½et, ill. ⅔-ot sem igér senki213.” További javaslatként merült fel az eljárás egyszerűsítése, az eljárások időigényének a csökkentése. A javaslatok ’végrehajtási kérvény’ eltörlésével egy többek szerint „feleslegesnek” ítélt eljárási elemet kiiktattak volna a folyamatból, valamint eltörölték a volna a becsüs kötelező alkalmazását, és kitértek a visszaélések lehetőségének csökkentésére is. Külön probléma volt a kötelezettségekkel terhelt ingatlanok kérdése, amelyeket a hitelezők zálogjogi úton biztosítottak az ingatlan vagyonelemeken. Sok esetben jelentős eladósodottság volt tapasztalható, amely ebben az esetben a ’lakbér’ nem fizetésében nyilvánult meg, és a végrehajtási eljárás megindulásának kockázatát hordozta magában. A végrehajtói intézményrendszer működésével kapcsolatban is kritika fogalmazódott meg, mely szerint mindaddig, míg a mai (1907. év) végrehajtói intézmény fennáll, a költségeket csökkenteni nem lehet214, illetve maga a bírósági végrehajtási eljárás folyamata igényelte a felek részéről minden
211
http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7041, 1908. évi XLI. törvénycikk a végrehajtási
eljárásról szóló 1881:LX. tc. módositása és kiegészitése tárgyában, 26. § (2012. 08. 01.). 212
Imling, 1909, 51.
213
Fehérváry, 1927, 52.
214
Márkus, 1907, 110.
… a mikor a bérbe adónak megvan a törvényes zálogjoga, amelyet a legritkább esetben szoktak kijátszani, ama szerencsétlen ember ellen, aki ellen keresetet indítanak a lakbér iránt, miért kell előbb biztosítási, ezután meg kielégítési végrehajtást foganatosítani, mikor a törvényes zálogjog amúgy is elég biztosíték az esetek túlnyomó számában: ezt csakis visszaéléssel lehet megmagyarázni…
87
esetben ügyvéd bevonását, ami szintén jelentős költségnövekményt okozott. Növelni kívánták az adósvédelem súlyát és garanciális elemeit, különösen az ingatlanok ’védelmére’ helyeztek súlyt. A jogszabályi módosítással a kényszerértékesítések kapcsán jelentős mértéket öltött visszaéléseknek is elejét kívánták venni215. „A javaslat egyik czélja a végrehajtás olcsóbbá tétele. Ebből a szempontból lényegében a következő rendelkezéseket tervezi: az 50 K-át meg nem haladó pénzköveteléseknél a végrehajtást hivatalból kell foganatosítani, illetve ki kell mondani, hogy ezeknél az ügyvédi közbenjárás költségét megállapítani nem szabad. A másik rendelkezés, amely a költségek csökkentése végett jutott a törvényjavaslatba, az, hogy az ingók árverése esetében csak azoknak a végrehajtatóknak kell árverési hirdetményt kézbesíteni, akiknek javára a foglalás már megtörtént. Ugyancsak a költség csökkentését czélozza a 15. §. amely ingóvégrehajtásnál a becsüsnek kötelező alkalmaztatását eltörli és végül az a rendelkezés, amely szerint az ingatlanárverési hirdetményt akkor is csak egyszer kell a hivatalos lapban közzétenni, ha az ingatlanértéke a 4000 K-át meghaladja216.” Az 1912. évi LIV. törvénycikk (a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk életbeléptetéséről) második címében foglaltak (31-58. §) jelentősen módosították az 1881. évi LX. törvénycikket. Újraszabályozásra kerültek a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos előírások, az egyes jogorvoslatokkal kapcsolatos eljárási szabályok. A kielégítési végrehajtás alapjául szolgáló közokiratok köre tovább bővült. A biztosítási végrehajtás elrendelésének esetei pontos meghatározásra kerültek. Kibővült a csődbíróság hatásköre és a csődtörvény alkalmazási köre is, valamint a 70. § kimondta, hogy „az igazságszolgáltatás egyöntetüségének megóvása végett a vitás elvi kérdést a kir. Kúriának erre a czélra alakitott tanácsa (jogegységi tanács) dönti el”. Az 1925. évi VIII. törvénycikk (a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról) többek között a végrehajtási eljárás elrendelésére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazott. Módosultak a rászoruló rokonok, gyermekek tartására vonatkozó, az ingatlanok becsértékére, ingatlanárverés esetén a vételár kétharmadának kiegyenlítésére, a zárlatra,
215
Márkus, 1907, 109.
216
Márkus, 1907, 102-103.
88
és az elővásárlási jogokra vonatkozó szabályok. Az 1929. évi XIV törvénycikk (a bírói végrehajtásra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről) a Magyar Királyi Honvédség, csendőrség, vámőrség, folyamőrség vagy államrendőrség legénységi állományához köthető végrehajtási eljárások eseteiben a mentesség szabályrendszerét módosította, bővítette. Az 1930. évi XXXIV. törvénycikk (a törvénykezés egyszerűsítéséről) kiemelt célja az eljárások időtartalmának csökkentése volt a hatékonyság fokozása érdekében. Kiegészítette és részben újraszabályozta a végrehajtási eljárás (58-90. §) és a fizetési meghagyásos eljárás alkalmazásának kereteit. A kis értékű (25 pengőt meg nem haladó) követelések végrehajtását a községi elöljáróság, mint első fokú közigazgatási hatóság hatáskörébe rendeli. Összhangban a ma érvényes szabályrendszerrel kimondja, hogy azokat az ingó vagyonelemeket, amelyekről kétséget kizáróan megállapítható, hogy nem a végrehajtást elszenvedő tulajdonát képezi, nem lehet foglalás alá vonni, valamint a felmerülő költségek közlését írásos formában teszi kötelezettséggé.
4.3.
A II. világháború előtt és után
A ’kommunizmus, a szocializmus eszméinek’ időszakait minden tekintetben determinálta az ’új ideológia’, a társadalom új berendezkedési formája, a diktatórikus államszervezeti működés. A változások alkotmányossági (az ideológiai alap mellett) alapon is tükröződtek. Az 1949. évi XX. törvény, Rákosi első írott alkotmánya – előzményként Sztálin az 1936. évben ’megajándékozta’ a szovjet nemzetet egy alkotmánnyal, így az 1949. évi XX. törvény ennek mintájára készült, kidolgozója Buharin – teljesen másként értelmezte a tulajdonhoz való jogot. Az ország politikai, társadalmi és gazdasági rendszerét érintő főszabály szerint a Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama lett, ahol a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak, a gazdasági életet pedig népgazdasági terv alapján irányítják. A magántulajdon megszüntetése, mint politikai cél jelentkezett, és ez magával vonta a végrehajtási eljárások korlátozásának szükségességét is a hatalom részéről, hiszen az állam kényszerítő erejének saját magával szemben kellett volna érvényt szereznie. A szocializmus rendszere feltételezte, hogy az önkéntes jogkövetés általános és 100 százalékban betartott magatartási és erkölcsi normatívává válik a társadalom minden egyes tagja számára, ezért azt valószínűsítették, hogy végrehajtásra, mint önálló
89
intézményre a jogrendszeren belül nem lesz szükség (idealizált célmeghatározás). A korabeli, az 1974. évben kiadott Polgári eljárásjog tankönyv tartalma is ezt a szemléletet tükrözi, illetve a kor elveihez hűen néhány esetben egyedi rendelkezéseket fogalmaz meg. „A mi végrehajtási eljárásunknak két alapvető elve emelhető ki: Ezek: az adós védelme, illetőleg kímélete, ugyanakkor a végrehajtást kérő jogos érdekeinek biztosítása, a követelés érvényesítése. A végrehajtási eljárás törvényi rendelkezései messzemenően kifejezik ezeket az elveket. Az utóbbi időben ismételten felmerült, hogy a gyakorlat a túlzott adósvédelem irányába tolódott el. A szocialista szervezeteknek a bankrendszer
pénzintézetei
útján
folytatott
pénzgazdálkodásra,
a
szocialista
bankellenőrzés lehetővé és indokolttá teszi, hogy ezek ellen a szervek ellen sajátos szabályok szerint történjen a végrehajtás217.” 4.3.1. A Tanácsköztársaság A képviselt eszmerendszer okán ebben a fejezetben kerül vizsgálat alá a magyar történelem ezen időszaka. A Tanácsköztársaság (1919. március 21. napjától 1919. augusztus 01. napjáig) időszakában rövid időre gyökeresen új szabályrendszert léptetett életbe, természetesen nem kizárólag a bírósági végrehajtásra vonatkozóan. A tiszavirág életű változtatások végét az 1920. évi I. törvénycikk 9. szakasza jelentette, amelynek alapján a Tanácsköztársaság által meghozott mindennemű rendelkezést érvénytelenné nyilvánítottak és az 1881. évi LX törvény hatálya visszaállt. A társadalom, az igazságszolgáltatás, a jogrendszer teljes egészére nézve gyökeres fordulatot jelentett ez az időszak. „A Magyar Tanácsköztársaság, a munkások és parasztok állama – mint új típusú, szocialista állam – gyökeres változást hozott a jog területén. Az állam jellegének megfelelő szocialista típusú jogrendszer épült ki. Olyan új jogszabályok jelentek meg, amelyek a dolgozó nép osztályakaratát juttatták kifejezésre; de a korábbi jogszabályokat is csak a dolgozók érdekeivel összhangban lehetett alkalmazni218.”
217
Névai–Szilbereky, 1976, 516.
218
Vida, 1978, 86.
90
Az Igazságügyi Népbiztosság valamennyi peres eljárás folytatását megtiltotta, és ezzel egy ütemben megtiltott minden kifizetés jellegű tranzakciót219, amely (általános jelleggel) bírósági vagy végrehajtási ügyből eredt. Szinte teljes egészében megszűnt az azt megelőző időszakban ’normálisnak’ tekintett bírósági működés, és ezzel együtt közel nullára redukálódott ezen éra alatt a bírósági végrehajtók által kifejtett tevékenység is. Eltörlésre került az adók jelentős része, illetve széleskörű adómentességet hirdettek, valamint deleálták az adómentességgel érintett területekre nézve a fennálló adó és köztartozásokat is, így ezen esetekben a végrehajtási eljárás lebonyolítása okafogyottá vált. A Forradalmi Törvényszék intézkedései léptek a bíróság működési területének helyére, illetve a kisajátítások kerültek előtérbe. Az appropriáció ilyen értelmű megnyilvánulása miatt az ingatlanokra, és jórészt az ingóságokra vezetett végrehajtási eljárások is szintén okafogyottá váltak, megszűntek. A végrehajtó hatalmat az FT gyakorolta (a vagyonelkobzások esetén a Budapesti Forradalmi Törvényszék volt az illetékes). Kivétel gyanánt a munkabérre történő végrehajtás újraszabályozása említhető meg (FKT LV. rendelet), de ez a szabályozás is erős ideológiai ráhatás mellett született meg. Több nagyszabású tervezetet készítettek elő (pl.: a bírósági szervezet, büntető és polgári eljárás, stb. vonatkozásában), de ezek hatálybaléptetésére nem maradt elegendő idő. A bírósági végrehajtás tekintetében szinte teljes anuláció vált jellemzővé a jog és tulajdonrendszer teljes átalakításával fémjelezve.
219
Vida, 1978, 87.
A márciusban megjelent 3. számú IN r. kifejezetten korlátozta a bírói határozat alapján, bírói letétből, illetőleg a végrehajtási eljárás során történő kifizetést. Kimondta, hogy „a bírósági végrehajtóknak a végrehajtási eljárás során kezükhöz befizetett vagy általuk behajtott marasztalási összegből tőke és kamat fejében összesen 1000 (egyezer) koronát és illetve ügyvédi költség fejében összesen 1000 (egyezer) koronát szabad kiadniuk a végrehajtatónak, illetve az ügyvédjének, az ezt meghaladó összeget pedig be kellett fizetniök oly pénzintézetnél, amely a Forradalmi Kormányzótanács ellenőrzése alatt van.
91
Megalkotásra került Magyarország első írásos Alkotmánya, amely „A Magyarországi Szocialista
Szövetséges
Tanácsköztársaság
alkotmánya”
címet
viselte,
és
a
tulajdonszerkezetre, illetve az ideológiára nézve nyújtott támpontokat220. A Tanácsokon keresztül gyakorolt hatalom végrehajtatása a karhatalom (pl. Vörös Őrség, stb.) egységeinek feladata volt, de pl. a gyermekek védelmével kapcsolatos ügyek foganatosításáért az ún. gyermekőrség szervezete volt felelős (természetesen szükség esetén a karhatalmi szervek bevonásával). A korszak a jelen vizsgálat szempontjából a legjobban Vida István szavaival jellemezhető. „A szocialista forradalom első szakaszában az állami kényszer fő célja a tőkés és földbirtokos osztály uralmának megtörése. Ezért a vagyoni szankciók is főleg olyanok, amelyek a forradalmi erőszakszervezetek útján valósíthatók meg. A zár alá vételt, vagyonelkobzást és más hasonló intézkedéseket tehát ezek foganatosítják. Sajátos szervek juttatják érvényre azokat a szankciókat is, amelyek meghatározott magatartás kikényszerítésére irányulnak (gyermekek más környezetbe helyezése, lakás kiürítése). A tapasztalat szerint ezek a szervek – a meggyőzést és a kényszert a szükséghez mérten együtt alkalmazva – eredményesebben ellátják a meghatározott magatartás kikényszerítésére irányuló végrehajtási feladatokat, mint a bírósági végrehajtók221.” 220
A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmánya
1. § A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktaturája azonban csupán eszköz mindennemü kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére és előkészitése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat és amelyben megszünik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam hatalma is. 4. § A Tanácsköztársaság arra törekszik, hogy a dolgozók társadalmának tulajdonába jusson minden termelőeszköz a kizsákmányolás megszüntetése s a termelés szervezése és fokozása érdekében. Ezért köztulajdonba vesz a kisüzem kereteit meghaladó minden mezőgazdasági, ipari, bánya- és közlekedési üzemet. 5. § A finánctőke uralma azzal szünik meg a Tanácsköztársaságban, hogy köztulajdonba mennek át a pénzintézetek és a biztositó-intézetek. 7. § A dolgozó tömegek hatalmának biztositása, a kizsákmányolók hatalma visszaállitásának meggátlása érdekében a Tanácsköztársaság fölfegyverzi a dolgozókat és leszereli a kizsákmányolókat. A Vörös Hadsereg a proletárság osztályhadserege. 221
Vida, 1978, 98.
92
4.3.2. A II. világháború utáni időszak A II. világháború után, az 1945. évtől a szocialista rendszer terminológiája és ideológiája szerinti követelmények megtestesítőjeként az 1955. évi 21. Tvr. megjelenéséig több mint ötven olyan jogszabályt léptettek életbe, amelyek korlátozták, vagy kizárták a bírósági végrehajtást. Szűkítő, részletes szabályozó és kizáró jellegű (jog)szabályokat vezettek be, amelyek a bírósági végrehajtás teljes vertikumára kihatással voltak. Az ingatlan-végrehajtás esetében a becsérték megállapításának rendszerét kötötté tették222. Az 1955. évi 21. tvr. ’természetesen’ szinte teljes egészében átvette a szovjet végrehajtási jogot, és ennek eredményeként a bírósági végrehajtási eljárások egyre ritkábbá váltak. A legjelentősebb változtatásoknak a végrehajtás szervezetére nézve a végrehajtók munkaviszonyával kapcsolatos rendelkezések, a jogintézmény működésével kapcsolatban pedig a politikai és az azzal kapcsolatos gazdasági, jogi intézkedések minősültek223. A bírósági végrehajtásra nézve új jogintézményeket vezettek be a megfogalmazott ideológiai célok elérése érdekében 224.
222
Eötvös-Schelnitz-Hegyháti-Vékey-Nigriny-Vida-Szigligeti, 1969, 464. Az ingatlan becsértékét a
végrehajtó csak 6 hónapnál nem régebbi keletű hivatalos adó- és értékbizonyítvány alapján állapíthatja meg. Más bizonyítvány nem vehető figyelembe, és becslési eljárásnak vagy szakértő igénybevételének nincs helye. Ha a végrehajtónak kétségei vannak az adó- és értékbizonyítványban megjelölt becsérték tekintetében, a tanács végrehajtó bizottságától kérheti a bizonyítvány felülvizsgálatát. 223
Igazságügyminisztérium Oktatási Osztálya, 1956, 3.
A bírósági végrehajtásra vonatkozó további új jogszabályok a következők: az 54/1955. (VIII. 27.) M. T. számú rendelet a bírósági végrehajtásról szóló 1955. évi 21. számú törvényerejű rendelet hatájbalépéséről és végrehajtásáról (Vhté.); a 118/1955. (I. K. 16.) I. M. számú igazságügyminiszteri utasítás a bírósági végrehajtók ügyviteléről és pénzkezeléséről (a végrehajtói ügyviteli szabályzat, rövidítve: VÜSZ.); a 123/1955. (I. K. 18.) I. M. számú igazságügyminiszteri utasítás a bírósági végrehajtók munkaviszonyának egyes kérdéseiről; a 130/1955. (I. K. 22.) I. M. számú igazságügyminiszteri utasítás a bírósági végrehajtók prémiumának szabályozásáról. 224
Hegyháti-Vida-Mátéffy-Záhony, 1957, 111. Végrehajtási jogunkban a végrehajtási értesítés új
intézmény. A Vht. (itt az 1955. évi 21. Tvr. értendő a Vht. rövidítés alatt) megszünteti a végrehajtás ’rajtaütésszerű’ módját. A végrehajtási értesítés közbeiktatásával a jogszabály módot kíván nyújtani az adósnak, hogy kötelezettségének önként tegyen eleget.
93
Az 1955. évi 21. tvr. hatálybalépéséig (eddig az időpontig, a Tanácsköztársaság rövid időszakát kivéve az 1881. évi LX. törvény volt hatályban) két tervezeti formát öltött, mindkettőt az 1953. évben. Az első tervezet szinte teljes egészében a szovjet minta ’klónja’ lett, amely az elfogadott vélemények szerint nem volt implementálható. A második tervezet a végrehajtási eljárás során felmerülő cselekmények sorrendjét vette a szabályozás és a kialakítandó törvényi szerkezet alapjául, de még így is jelentős befolyást gyakorolt rá a szovjet végrehajtási jog mintája. Szabályozta az ingó és az ingatlan végrehajtást, a letiltást, a meghatározott cselekmények végrehajtását, és a jogorvoslati lehetőségeket. Bevezette a végrehajtási lap intézményét, amely mint magyar sajátosság napjainkra is fennmaradt. Megyei bírósági végrehajtói és járásbírósági végrehajtói státuszokat állított fel, így létrejött a szocialista rendszerű végrehajtó szervezet. A végrehajtó állami alkalmazott volt, ’eszközrendszerére’ pedig ez az idézet a legjellemzőbb: „A szocialista végrehajtási jog elsősorban a meggyőzés eszközével próbálta meg rávenni az adósokat a kötelezettségük teljesítésére 225.” A végrehajtó intézkedéseivel szemben (amennyiben az törvénysértő volt, panasznak volt helye annál a bíróságnál ahol a végrehajtó működött. A törvényességi felügyeletet a végrehajtás foganatosítási szakaszának tekintetében az ügyészség látta el. A végrehajtó törvénysértő, vagy alaptalan határozata ellen az ügyész óvással élhetett 226. Az 1979. évi 18. tvr. módosította az 1955. évi 21. tvr. szabályait, de szerkezetén nem változtatott, és megmaradt az un. ’szocialista’ szemléletmód, amely a végrehajtási eljárások hatékonyságának nagyarányú redukcióját eredményezte, ezzel is igazolva, hogy a kérlelés, a meggyőzés a bírósági végrehajtás esetében nem feltétlenül bizonyul célravezető eszköznek.
4.4.
A ’rendszerváltozás’
A rendszerváltás, a szemléletmódosítás, a tulajdonviszonyok új alapokra helyezése, és a piacgazdaságra történő átállás bebizonyította, hogy gyökeres módosításra van szükség a bírósági végrehajtás területén is. A szocialista rendszer időszakában
225
Kengyel, 2012a, 542.
226
Nagy, 1955, 34.
94
meghonosodott szemléletmód nem volt tartható. Ki kell jelenteni ugyanakkor, hogy a ’negyven év’ társadalmi, fogalmi beidegződésével nem könnyű a társadalomnak leszámolnia, jellemzően egy folyamat részeként gyökeres szemléletváltásra volt/van szükség. Ma hatályos jogunkat tekintve ennek az időszaknak a jelentősége kiemelkedő csúcspontot képvisel. Alapjaiban és radikálisan változott meg a társadalmi, gazdasági és jogi környezet. Jelen értekezés tárgyához kötődően megszületett az 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, amely teljes egészében új alapokat teremtett a bírósági végrehajtás
teljes
egészére
nézve,
mind
a
vertikális,
mind
a horizontális
szegmentumokat tekintve. Feltűnő, hogy az eltelt több mint húsz év ellenére, a jogalkotó által az 1994. évben megfogalmazott törvényi kommentár indoklásának nagy része napjainkban is érvényes megállapításokat tartalmaz. A Vht. az eredeti formájában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem tudta megnövelni kellő mértékben a bírósági végrehajtás hatékonyságát, így újabb átfogó jellegű módosítások váltak szükségessé. Az első novelláris jellegű módosítást a 2000. évi CXXXVI. törvény, a másodikat a 2008. évi XXXIX. törvény, a harmadikat pedig a 2011. évi CLXXX. törvény jelentette. A jogalkotó által meghatározott kiemelt célok a bírósági végrehajtási eljárások eredményességének és hatékonyságának növelését kívánták elérni. Közvetlenül ehhez az időszakhoz, a gyökeres változásokhoz kötődik, hogy a polgári perrendtartást a jogalkotónak alapelveire nézve is módosítania kellett a nemzetközi jog által támasztott megfelelés kényszeréhez alkalmazkodva (1999. évi CX. törvény). Ez a módosítás alapvetően determinatív hatással volt az un. eljárásjogokra. Nevezetesen a Pp. 1. szakaszának szövege módosult, és 2000. január 01. napjától lépett hatályba. „1952. évi III. törvény 1. § Ennek a törvénynek az a célja, hogy a természetes személyek és más személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatban felmerült jogviták bíróság előtti eljárásban való pártatlan eldöntését az e fejezetben meghatározott alapelvek érvényesítésével biztosítsa.” Ez a rendelkezés alapvetően változott a korábbi évekhez képest. A korábbi szóhasználat arra utalt, hogy a törvénynek az a célja, hogy a jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa227.
227
Tölg-Molnár, 2006, 4.
95
V. A végrehajtás fogalma, keretei a társadalomban Ebben a fejezetben nyílik lehetőség arra, hogy egzakt módon meghatározásra kerülhessen a ’bírósági végrehajtás’ fogalma, mert csak akkor láthatunk tisztán a vizsgálat alá vont témakörben, ha egészében tekintjük át a végrehajtás rendszerét. Rendszerben kell szemlélni azt, hogy hová tartozik, mit is takar pontosan. Meg kell határozni a végrehajtás helyét, szerepét a társadalomban, ezen belül a jogrendszerben, valamint a gazdaság rendszerében. Elemezni szükséges, hogy a bírósági végrehajtás az igazságszolgáltatási tevékenység vonatkozásában - az állam, a társadalom, a jogrend számára - a saját eszközrendszere által betöltött szerep milyen fontossággal bír, a társadalom tagjainak magatartása, a jogi normatívák alapján meghozott döntéseknek való érvényszerzés okán. Felmerül továbbá az a kérdés, miért pont a társadalom tekintetében, és a jog valamint a gazdaság viszonylatában kell értelmezni elsősorban a bírósági végrehajtás intézményét? Mindannyian társadalomban élünk, valamilyen társadalomban létezünk. Az általunk, vagy bárki által kifejtett bármiféle tevékenység, így maga a létezésünk is kötődik a társadalomhoz, tehát tágan értelmezve a jog és a gazdaság paritásainak mentén értelmezhetővé, és jellemezhetővé válnak a kapcsolódó definíciók és meghatározások. Ebből eredően, ha valamiféle rendszerbe szeretnénk illeszteni a bírósági végrehajtást, akkor a legkézenfekvőbb módon a társadalom relációjában tehetjük meg ezt, az egyik leglogikusabb és legkézenfekvőbb lehetőség gyanánt. A rendszer legtágabb halmazának a társadalmat tekintve, kisebb részhalmazok áttekintésével válik behatárolhatóvá a bírósági végrehajtás intézményének fogalma. A társadalom funkcionális alrendszerek halmazaként is jellemezhető. A funkcionális alrendszerek elhatárolhatóak olyan módon, ahogyan azok a valóságot különböző értékduálok (bináris kód) mentén értékelik. Ilyen értékduálok lehetnek például, a tudományos alrendszerben az igaz-hamis, a gazdasági alrendszerben a rentábilis-nem rentábilis, a jogi alrendszerben a jogos-jogtalan értékpárok. „A gazdálkodás szükségképpeni funkciója a társadalom minden alanyának, szervezeti egységének, és sejtjének. A gazdaság számára a közérdekűnek tekintendő célokat a mindenkori politikai, pontosabban a közösség felett hatalmat gyakorló kurzus határozza meg. A gazdasági közigazgatásnak – mint minden közigazgatási tevékenységnek – kulcs tényezője, iránymutatója a közérdek. A gazdaság igényli az igazgatást. A gazdaság
96
jelentős mértékben meghatározza a társadalom szociális állapotát. A gazdaság és a társadalom kölcsönösen hat egymásra. Szükségszerűen következik ez abból, hogy a rendszerük egymásba ágyazódik228.” A bírósági végrehajtás intézményének, működési kereteinek meghatározásához kettő, azaz kettő darab értékduált kell feltétlenül ismernünk, amely két értékduál jelenti azt a két paritást, amely a vizsgálat alá vont intézmény mellet a társadalomban kifejtett összes tevékenységet is áthatja, minden funkcionális alrendszer működésére kihatással van. Ez a két értékduál a jogi és a gazdasági funkcionális alrendszerek jellemző bináris kódja, a jogos-jogtalan, és a rentábilis-nem rentábilis értékpárok. Mivel ezen értékduálok minden funkcionális társadalmi
alrendszerre
kihatnak,
minden
tevékenységre
befolyással
bírnak,
következésképpen a végrehajtási eljárásra is kihatnak. Megállapítható, hogy a bírósági végrehajtási eljárás is ennek a két paritásnak mentén működik elsősorban. A két paritás viszonya a társadalmi alrendszerekre nem csak ráhatásnak tekinthető, hanem kizárólag e két értékduál által határolva válik értelmezhetővé a bírósági végrehajtási intézménye, valamint így determinálható a végzett tevékenység létjogosultsága, illetve ezen keresztül írható le a működés keretrendszerének paramétersora is. Ilyen módon meghatározásra került az a két alrendszer, amely mentén a vizsgálódást folytatni lehet. Pokol Béla – mértékadó – megfogalmazása és meghatározása szerint: „Egy-egy funkcionális alrendszer elkülönülését a többitől (és a mindennapi élet szerveződéseitől) az biztosítja,hogy a valóság eseményeit egy saját, csak a rá jellemző értékduálokon keresztül dolgozza fel. A modern társadalmakat kutatva tehát funkcionálisan elkülönült értelmi rendszerekkel kell foglalkoznunk, melyek központi értékduáljuk mentén egy – egy önálló logikát bontanak ki, és ennek alapján magasabb szinten tudják biztosítani a társadalom működését. A jog a társadalom tagjai és szervezetei közötti konfliktusok elkerülésére, létrejöttük esetében pedig azok feloldására, a társadalom tagjai számára normatív támpontokat ad az egymás közötti viselkedéshez. Legáltalánosabban fogalmazva tehát a jog, állami kényszerrel is alátámasztott magatartási normákat jelent. A jog ugyanúgy társadalmi jelenség, mint a többi
228
Imre, 2007, 38.
97
társadalmi funkciót ellátó tevékenységi szféra; a gazdaság, a művészet, a tudomány, a politika, stb229.”
A jelen értekezés által végzett vizsgálat tárgyát a rendelkezésre álló objektív adatok analízise, az adatokból és eredményekből levonható társadalmi, szociológiai következtetések és a jogi normatívák mentén végzett kutatás képezi. A fogalmi vizsgálat következő lépcsőfokát az adott magatartási normák érvényesüléséhez tapadó definitív jellegű elemzés jelenti. A jogi normatívák esetében a jogkövetésen keresztül a jogérvényesülés fogalmáig kell eljutni. Másképpen fogalmazva a jogalkotó által meghatározásra került jogi normatívák betartásának teljesülése jelentkezik mint cél, és az így elért eredményeket a jogérvényesülés folyamatán keresztül tudjuk lemérni. A jogkövetés és a jogérvényesítés definíciójának pontos meghatározása a bírósági végrehajtás intézményének vizsgálata esetén elemi szükségletként lép fel. „A jogkövetés
általános
jelenség,
a
jog
szabályainak
megszegése,
amely
következményekkel jár, ehhez képest kivételes, még ha előtérbe nem is előbbi kerül. A jogkövetés az általános emberi, állampolgári engedelmességi kötelesség kifejeződése. A jogkövetés sem más, mint az állam parancsainak teljesítése, ami alapvetően közjogi viszony az állam és a jogi norma címzettje között230.” „A mai jogi rendszerekben működő hatalmas tömegű jogi norma többségének az a jellemzője, hogy érvényesül, azaz megvalósul a tartalmuk. a szabályozási céljuk. Többségük az emberek hétköznapi cselekvései
révén
realizálódik.
Jogérvényesülésnek
tehát
az
állampolgárok
mindennapos, spontán tevékenysége révén bekövetkező jogmegvalósulási folyamatokat nevezzük, amikor a jogszabályi tartalmak külső, tudatos szervezeti beavatkozás nélkül realizálódnak231.” Ebből a nézőpontból, a vizsgálat alá vont kérdéskör, nevezetesen a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának egyes eljárási elemei, a jogérvényesülés, a jogérvényesítés egyik kimagasló szerepű eszközének tekinthetőek, amennyiben a jogalkotó a végrehajtási eljáráson keresztül megfogalmazott cél gyanánt, az önkéntes teljesítés bekövetkezését, a jogkövető magatartás szabályainak betartását, tágabb értelemben a társadalmi, erkölcsi és jogi normák érvényesülését kívánja elérni. 229
Pokol, 2005, 13.
230
Lőrincz, 2007, 224.
231
Boros, 2001, 26.
98
Magának a bírósági végrehajtásnak a fogalmi jellegű meghatározására több definíciószerű megoldást találhatunk a szakirodalomban, de mindösszesen effektív megfogalmazásukban térnek el egymástól, értelmük, értelmezésük konzekvensen egy irányba mutat.
„A bírósági végrehajtás – mint nem peres eljárás – jogviszonyok összessége. A végrehajtás megindítása a végrehajtási jog meglététől függ, amely az eredetileg érvényesítendő joghoz kapcsolódik. A végrehajtási jog szűkebb értelemben a végrehajtási eljárás megindításának jogát, tágabb értelemben a jogviszony során keletkező anyagi és eljárásjogi következmények összességét jelenti, amelyek a végrehajtási eljárásban részt vevők jogaiban és kötelezettségeiben bekövetkeznek232.” „A bírósági végrehajtás olyan önálló, törvényileg szabályozott eljárás, amelyben állami, vagy meghatározott szempontból azzal azonosnak minősülő szerv, elsősorban vagyoni kényszer alkalmazása révén juttatja érvényre az állam által, a konkrét egyedi ügyben fennállónak elismert és kikényszeríthető alanyi jogot, vagy előzetesen biztosítja a konkrét egyedi ügyben történő elismerés vagy kikényszeríthetőség előtt védelemben részesített alanyi jog későbbi érvényre jutását233.”
5.1.
A végrehajtás által betöltött szerepek
A bírósági végrehajtás által ellátott funkciók – mint ahogyan azt fentebb már láttuk kötődnek a társadalom jogi és gazdasági folyamataihoz, egy következetes és előrelátható, valamint tervezhető normatíva rendszer mentén, a jogbiztonság elvének megfelelően. Az egyéb ellátott feladatok közül elsődlegesen a bírósági végrehajtás preventív szerepét kell kiemelni. Furcsa módon a médiában, közösségi oldalakon, egyéb fórumokon olvasható és hallható ’negatív reklám’ pozitív hatása által elért, és ennek egyetlen
előnyeként
értékelhetően
beszélhetünk
a
megelőzés
megnövekedett
hatásfokáról, annak napjainkban fokozatosan erősödő hatásáról. A végrehajtási ügyek
232
Sáriné, 2009, 15.
233
Kapa, 2006, 30.
99
számának növekedését nem a preventív visszatartó erő súlyának csökkenése okozta, hanem a tartós gazdasági dekonjunktúra által okozott gazdasági visszaesés. A társadalom tagjainak zöme természetesen jogkövető magatartást tanúsít, és a mindennapi életben egyáltalán nem tekinthető jellemzőnek a kötelezettségek teljesítésének elmaradása (remélhetőleg). A már több esetben használt jogkövető magatartás fogalmának tisztázása érdekében meg kell ismerni a jogellenes magatartás fogalmának jelentését is. A fogalompár együttes definiálása jelentheti a tiszta, világos, egyértelmű kép kialakulását, ezáltal segítve a bírósági végrehajtási eljárás komplex fogalomkörének megértését. A jogellenes magatartás Lábady Tamás megfogalmazása szerint: „Jogellenes magatartások azok az emberi magatartások, amelyek a jog parancsába ütköznek. A jogellenes magatartások tehát a tárgyi jognak és a jogrendező tényeknek meg nem felelő, az ezekkel teremtett jogi pozíciókat sértő cselekvések: delictumok, kötelemszegések, mulasztások, stb.234.”
A jogalkotó a Vht. megalkotásával is deklaráltan az önkéntes teljesítés mellett tör pálcát, mert ez nem kizárólag a jogi normákból következik, hanem egy általánosan elfogadott társadalmi erkölcsi normát is jelent. A bírósági végrehajtás intézménye a jog eszközeivel védi a társadalmat, így tulajdonképpen tágan értelmezve a társadalom által megfogalmazott
általános
erkölcsi
normák
érvényesülésének
biztosít
jogilag
szabályozott kereteket, azaz meghatározza a jogi normától eltérő magatartás következményeit, kikényszerítve, szankcionálva azt, így biztosítva a döntések betartását. Magának a bírósági végrehajtásnak a léte olyan hatékony eszközrendszert biztosít mindenki számára, amelyet nem feltétlenül kell a kötelmi és egyéb jogviszonyokban önállóan megjeleníteni, hiszen nemteljesítés esetére ipso iure védelem formájában a létrejött kötelmi igény a jogosult és a kötelmi kötelezett viszonyában mindkét jogalany védelmét ellátja. A dologi jog és a kötelmi jog által szabályozott mellérendelt jogviszonyban álló meghatározott jogalanyokra vonatkozó vagyoni viszonyok jogi normáinak teljesülését biztosítja235. Ezen túlmenően a védelmet kiemelten minden érdekelt fél számára megjeleníti és biztosítja, hiszen a jogviszonyok keretein belül a felek szabad akaratának megfelelően megfogalmazott kitételek 234
Lábady, 2002, 300.
235
Bíró, 2000, 19.
100
mindenki által való önkéntes betartására nézve jelent hatékony ösztönző erőt. A bírósági végrehajtás intézményének a hitelezővédelemben betöltött szerepe kiemelkedő, hiszen alanyi jogként jelentkezik, és mint ilyen automatikus hitelezővédelmi eszközként funkcionál mindenki számára. Az ilyen módon megjelenített garanciális védelmet úgy biztosítja, hogy annak az alapját is egy jogi kötőerővel rendelkező aktushoz köti, nevezetesen a bírósági és a jogvitát eldöntő más szervek határozataihoz, továbbá egyes okiratokhoz, ilyen módon is kihangsúlyozva a fokozatosságot és arányosságot, lehetővé téve a kötelezett számára az önkéntes teljesítést, a jogkövető magatartás tanúsítását. Az egyes korokban a hitelezővédelem megfelelő garanciáinak megléte, a bírósági végrehajtás jogintézményének és rendszerének megfelelő működése, a jogerős határozatok kikényszeríthetősége az adott egyes országok gazdasági jogi megítélésének jelentős szempontját jelentette. „Kényszerittethetés. A’ hitelezőnek veszedelme ’s igy a’ kárváltságbér is nevekedik, ha azon országnak, mellyben lakik az adós, hitelbeli törvényei hijánosak, vagy pontos végrehajtatások nem eszközölhető. A’ hol legvilágosabb ügyben is a’ pernek hoszsza vége nincs, a’ vagy a' személyes tekintet többet nyom a’ törvényénél, a' hol a' végrehajtó biró önkényétől és bélátásátol függ hitelezőnek valódi vagy képzelt kielégítése; a’ hol tündér (symbolika) executiókkal is meg kell elégedni, ott nem csuda, ha felhág a' kárváltságbér, és a’ legiszszonyúbb uzsora is megfészkel236.”
Magyarország gazdasága vonatkozásában egy olyan regulátor szerepkörről kell beszélni a végrehajtás kapcsán (ide tartozik a vagyoni végrehajtás mindhárom fajtája), amely elősegíti a rendes gazdálkodás követelményének- és folytatása elvének a teljesülését (törekvés az egyensúly felé). A bírósági végrehajtás a gazdálkodás, a gazdaság biztonságának és a jogbiztonság megteremtésének az egyik hatékony eszköze. A társadalmi közérdek, amely természetesen nem feltétlenül azonos az egyéni érdekkel, egy olyan eszközzel rendelkezik a bírósági végrehajtás intézménye által, amely komplex feladatokat lát el. Az eddig leírtakból kiindulva ahhoz, hogy teljesen átlássuk a bírósági végrehajtás által betöltött összetett funkciórendszer alapvetéseit, szükség van a vagyon, a tulajdon, a tulajdonjog fogalom részletesebb megvilágítására, levezetésére.
236
Vörösmarty, 1832, 23-24.
101
„A legtágabb megközelítés szerint a vagyon, valakit (egy meghatározott jogalanyt) megillető, pénzben kifejezhető jogok és kötelezettségek összessége. Ez a meghatározás tekinthető a modern magánjog absztrakt vagyonfogalmának is, amely hosszas fejlődés eredményeképpen alakult ki. A vagyon egy kapcsolt fogalom, amelyben a gazdálkodó alanyoknak és javaiknak fogalma egyesül. Maga a vagyon is úgy osztályozható, mint a benne összekapcsolódó fogalmak237.” Ulpianus meghatározásának értelmében nem kizárólag a tulajdonunkban álló dolgokat tekintjük a vagyon összetevőinek, hanem a minket megillető, pénzben kifejezhető jogosultságok és kötelezettségek összességét (egyenleg). A jogok és kötelezettségek léte a perelhetőségben nyilvánul meg. „Ennek megfelelően, ha pl.: van egy házam, a vagyonom tárgyát nem maga a ház, hanem a házon fennálló tulajdonjogom vagy adott esetben egyéb jogosultságom képezi238.” Az új Ptk. értelmezésében is vagyontárgynak minősül mind a dolog, mind a jog, mind a követelés239. A jogok és kötelezettségek léte, megoszlása, egyenlege determinálja magát a vagyont, vagyonelemenként. Ezáltal a vagyon lehet aktív vagyon, ahol a vagyonon belül a jogosultságok (aktívumok) vannak túlsúlyban, és lehet passzív vagyon, ahol a vagyonon belül a kötelezettségek (passzívumok) vannak túlsúlyban. Meg kell különböztetni egymástól a vagyon és tulajdon fogalmát, valamint meg kell ismerni a vonatkozó
fogalom
meghatározásokat.
A
társadalom
egyik
legalapvetőbb
jogintézménye a tulajdon. „A tulajdon fogalmán szűk értelemben azt az abszolút szerkezetű tulajdonviszonyból fakadó alanyi jogot (tulajdonjog) értjük, amely nem más, mint a hagyományos magántulajdon elvont jogi kifejeződése240.” Jogintézménynek nevezzük a társadalom valamely élethelyzetére vonatkozó jogok és kötelességek rendezett összességét, a jogrend által meghatározott követendő magatartási mintát. A tulajdonviszonyok határozzák meg az egyes társadalmak jellegét, mivel a tulajdoni rend biztosít uralmat az anyagi javak és a rendelkezésre álló erőforrások felett, így meghatározza a javak elosztásának metodikáját is. Tág értelemben a tulajdon fogalma alatt másokat kizáró rendelkezési jogosultságot értünk, amely magában foglalja a 237
Pataki, 2011, 9.
238
Földi–Hamza, 2007, 275.
239
Vékás, 2012, 378.
240
Lenkovics, 2008, 56.
102
tulajdonos jogát a vagyon használatára, átalakítására, értékesítésére, átadására, hozamára, stb. A tovább haladáshoz meg kell határozni a tulajdon statikus és dinamikus jellegének a fogalmát. Statikus értelemben véve a tulajdon a hatályos tulajdonjogi normák alkotta tulajdonjogi rendszer, dinamikus értelemben pedig a tulajdonjogi normák tényleges érvényesülését jelenti. Szűk értelemben a tulajdon fogalma védelmi, kirekesztő jellegű jog, amely a tulajdonosi hatalmat jelenti. A tulajdon, mint jogintézmény a tulajdoni tárgyakra vonatkozó, hatályosnak elismert jogosultságok és kötelezettségek rendezett összessége. A tulajdonjog tartalmát a tulajdonost megillető alanyi jogosultságok és az őt terhelő alanyi kötelezettségek alkotják. A tulajdoni jogviszony abszolút szerkezetű, mindenkire kötelezettséget ró. A tulajdonjog a legtartalmasabb és a legteljesebb uralom a konkrét dolgon (dologi jog), de csak az adott jogrend által meghatározott korlátok között. A bírósági végrehajtási eljárás foganatosítása elsősorban a tulajdonosi jogokat korlátozhatja. A tulajdonjog, mint alanyi jog a polgári jog kiemelkedő jelentőségű jogintézménye, a tulajdonjogviszony a polgári jog által szabályozott vagyoni viszonyok alapjogviszonya. „Általánosságban a tulajdonjog egy dolog felett fennálló majdnem teljes jog, melynek értelmében a tulajdonos mindazt megteheti a sajátjával, amivel mást nem sért, mindenki más viszont köteles tartózkodni a tulajdonos zavarásától241.” A tulajdon jellemzésére az un. tulajdonosi triász fogalmát szokás használni, amely a használat, a hasznok szedése, a birtoklás és a rendelkezés jogát takarja. „A tulajdon arra ad feleletet, hogy enyém-e a dolog, van-e jogom hozzá; a birtok viszont azt a kérdést tisztázza, hogy a dolog nálam van-e függetlenül attól, hogy van-e jogom hozzá, vagy nincs. A tulajdonnak a külső megjelenési formája a birtok242.” A jogok és kötelezettségek a személyek magatartásának szabályozásával fejtik ki hatásukat. A magatartásokat pedig a jog által is befolyásolt döntések határozzák meg. A vagyon szerkezeti felépítése meghatározza, hogy a tulajdon gazdasági értelemben vett tárgyaival kapcsolatos ténykedések milyen eredményre vezetnek, milyen hasznot produkálnak, akár társadalmi, akár gazdasági vonatkozásban. Ebben az értelemben a tulajdon nem jogi, hanem gazdasági jellegű fogalom. Általános módon tekintve a gazdasági kapcsolatot a tulajdon hozamával - az
241
Molnár–Jakab, 2012, 177.
242
Molnár–Jakab, 2012, 181.
103
adott tulajdoni tárgyra vonatkozó tulajdonosi jogok gyakorlásával, meghatározott időszak alatt elért tiszta bevétel -, és a tulajdon hatékonyságával - adott időszak alatt elért tiszta bevétel értékének a tulajdoni tárgy ugyanarra az időszakra vonatkozó birtoklási költséghez viszonyított nagysága, vagyis hozamérték osztva a birtoklási költséggel - jellemezhetjük. A tisztán látás megkönnyítése érdekében, egy másik kiindulási pontot jelenthet az, hogy megismerjük a Polgári Törvénykönyv keretszabályrendszerében foglaltakat. Hatályos jogrendszerünkben a Ptk. rendelkezései határozzák meg a tulajdonjog tartalmát. „A Ptk. valamennyi jogalanyra vonatkozóan, azok vagyoni és személyi viszonyai tekintetében tartalmaz szabályokat. A felsorolás, miszerint a szabályozás
vonatkozik
az
állami,
önkormányzati,
gazdasági
és
társadalmi
szervezetekre, példálózó jellegű, hiszen ezt a törvényalkotó kiegészíti a „más személyek” kategóriával, lehetőséget biztosítva arra, hogy valamennyi jogalanyra kiterjedjen a törvénykönyv személyi hatálya243.” A Polgári Törvénykönyvben leírtak értelmében a tulajdonjog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, ideértve a pénzt és az értékpapírokat is. Az alkotmánybíróság a tulajdonjog fogalomrendszerének meghatározása kapcsán több határozatában kimondta, hogy „a tulajdonjogi védelem nem csak a polgári jogban meghatározott tárgyakra terjed ki, hanem minden vagyoni értékű jogra244.” Az alkotmánybírósági határozatok ismeretének fényében kijelenthető, hogy a Ptk. által a tulajdon fogalmára vonatkozó meghatározás nem értelmezhető szűken. Egy más oldalról közelítve, tényként kell kezelni azt, hogy a társadalom egyik legalapvetőbb erkölcsi, jogi normája a kötelezettségek teljesítése. Kiderül az, hogy ami az egyik oldalon a nemteljesítésből fakadóan pozitív előjellel jelentkezik, az a másik félre negatív előjellel hat (egyenleg: jogokból és kötelezettségekből tevődik össze, valamint pénzben kifejezhető értékkel rendelkezik). A bírósági végrehajtó a jog számára szerez érvényt. A társadalom alapeleme a különböző életviszonyokra vetített normatíva rendszer léte, amely biztosítja a konfliktuskezelést, és a társadalmi rend fennállását. A különböző jogviszonyok tekintetében jogi normák érvényesülnek, ez maga a jogrend. A jogi normatívák
243
Török, 2009, 39.
244
17/1992. (III. 30.) AB határozat.
104
érvényesítésére hivatott az igazságszolgáltatás szervezete, és mint ilyen a bírósági végrehajtás intézménye is. Az új Ptk. a magánjogi értelemben vett tulajdonjog tartalmára és tárgyára nézve pontosabban fogalmaz, illetve a közjogi tulajdon külön történő megjelenítését szűkítő jellegűnek érezhetjük, és maga a megjelenés ténye visszalépésként fogható fel a szocialista tulajdonstruktúra irányába. Az új Ptk. megalkotását elsősorban az elmúlt évtized gazdasági és társadalmi átalakulása tűzte napirendre. Bármilyen magas szakmai színvonalon készült az 1959. évi Kódex, a piacgazdaságra történt áttérés, az állam alapvetően megváltozott szerepe számos ponton – mindenekelőtt a tulajdoni viszonyok körében – kikezdte ezt a szabályozást. Az új Ptk. megalkotását szükségessé tevő tényezők közül külön is említeni kell az Európai Unió jogalkotását, amely – a Társulási Szerződés által támasztott jogharmonizációs kötelezettségünk következtében – a magánjog területén is szinte minden évben újabb és újabb adaptációs feladatot támaszt a nemzeti jogalkotás számára245. A magánjogi tulajdonjog tárgyát az 5:14-5:20. szakaszok246 határozzák meg. Az 5:13. § a tulajdonjogról247 (általában) így fogalmaz: „(1) A tulajdonost tulajdonjogának tárgyán – jogszabály és mások jogai által megszabott korlátok között – teljes és kizárólagos jogi hatalom illeti meg.
245
Vékás, 2011, 15. skk.
246
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
5:14. § A dolog (1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet. 5:17. § Az ingatlanon fennálló tulajdonjog terjedelme (1) Az ingatlanon fennálló tulajdonjog a föld feletti légi térre és a föld alatti földtestre az ingatlan hasznosítási lehetőségeinek határáig terjed. 5:18. § Az épület és a föld tulajdonjoga (1) Az épület tulajdonjoga – ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg – a földtulajdonost illeti meg. (2) Az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanokként telekkönyvezzék. 247
Gadó–Németh–Sáriné, 2013, 232. „Új rendelkezés. A Ptk. nem tartalmazza a tulajdonjog és fő
részjogosítványai meghatározását. A birtoklás jogának szabályozása azonos a régi és az új Ptk.-ban.”
105
(2) A tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás és a hasznok szedésének és a rendelkezés joga. (3) A tulajdonosnak joga van minden jogosulatlan behatás kizárására248.”
A bírósági végrehajtás elhatárolása a ’behajtástól’
5.2.
Az értekezés témájához feltétlenül hozzátartozik, és mindenképpen szükséges ennek az ellentmondásnak az elemzése. A végrehajtás-behajtás ellentétpár jellemzi a legjobban a gyakorlati életben tapasztalható egyik legfajsúlyosabb és leggyakrabban tapasztalható félreértést. Nevezetesen arról van szó, hogy a mindennapok során minduntalan összekeverik a bírósági végrehajtást az egyéb gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásokkal, amelyek követeléskezeléssel, illetve un. ’behajtással’ foglalkoznak. A félreértés
tisztázása
szoros
kapcsolódási
pontot
képez
a
végrehajtás
szervezetrendszerével, helyével és szerepével a társadalomban, illetve magával a jogbiztonsággal. Az érvényben lévő szabályrendszer szerint ma Magyarországon végrehajtói szolgálatot profitorientált gazdasági társaság nem láthat el. A végrehajtói szolgálatot a miniszteri kinevezés aktusa keletkezteti, és a kinevezés megtörténtével válik a természetes személy Önálló Bírósági Végrehajtóvá (kizárólag természetes személy nevezhető ki, a kinevezés feltételrendszerét a Vht. XIX. fejezete részletesen szabályozza).
A
kinevezés
határozatlan
időre,
meghatározott
székhelyre
és
meghatározott helyi bíróság mellé rendeli szolgálatot teljesíteni az Önálló Bírósági Végrehajtót. A bírósági végrehajtók az igazságszolgáltatást képviselik, és mint ilyenek, közhatalmi személynek minősülnek. „Az önálló bírósági végrehajtó bírósági nem peres eljárást lefolytató személy, igazságügyi szolgálata viszont speciális, mert nem áll szolgálati viszonyban a bírósággal és jogszolgáltató tevékenységéért az államtól díjazásban nem részesül. Az önálló bírósági végrehajtók önálló jogkörű jogalkalmazók, akik saját hatáskörükben foganatosítják a végrehajtási cselekményeket. Mindez azt jelenti, hogy közjogi státusukat tekintve személyükben állami jogszolgáltató hatóságnak tekintendők.249.”
248
Vékás, 2012, 206.
249
Sáriné, 2009, 576.
106
A negatív értelemben vett un. ’behajtó’ cég fogalmát értelmezni kell. A negatív kicsengésű meghatározást ’lefordítva’ követeléskezelő cégekről beszélhetünk. Ezek a gazdasági
társaságok
követelésérvényesítéssel
általában foglalkozó
adósságkezeléssel, nyereségérdekelt,
követelésvásárlással,
polgári
jogi
alanyokként
megjelenő, különböző társasági formában működő társaságok, és ebből következően a kintlévőség kezeléssel kapcsolatos üzleti tevékenységük végzését nem szabályozzák az 1994. évi LIII. törvényben, és a bírósági végrehajtás keretrendszeréhez kapcsolódó egyéb jogforrásokban foglaltak. Az ilyen jellegű tevékenységnek a célja egyértelmű módon kizárólag a profit-maximalizálás, amíg a bírósági végrehajtás intézményének elvi célja a jogerős határozatokban foglaltaknak való érvényszerzés. A behajtással, követeléskezeléssel foglalkozó gazdasági társaságok által végzett tevékenység nem tekinthető a bírósági végrehajtó eljárásával egy szinten lévőnek, az adóssal szemben nem rendelkeznek semmiféle hatósági, vagy hatósági jellegű jogosultsággal. Kényszercselekményeket nem alkalmazhatnak sem önállóan, sem a rendőrség közreműködését
igénybe
véve.
Ki
kell
emelni,
hogy
a
tartozásbehajtás,
követeléskezelés, faktoring tevékenység (nevezzük bárhogyan) a gazdaság minden szegmentumában
megtalálható,
valamint
azt
is,
hogy
normál
esetben
a
követeléskezeléshez köthető tevékenység a gazdaság helyes működéséhez szükséges, és az ezzel foglalkozók is jogszerűen járnak el. A közbizalom csökkenése ezeknél a gazdasági társaságoknál is kiemelkedő problémát jelentett. A tevékenységet ilyen esetben elsősorban nem a társadalmi, vagy közérdek vezérli, hanem az adott természetes vagy jogi személy jogszerű követelésének érvényesítése, a gazdasági társaság tulajdonosainak az általuk elvárt haszonhoz, a megtermelt minél nagyobb nyereség eléréséhez fűződő érdeke, ami végül is egy gazdasági társaság esetében ésszerűnek és egyben elvártnak is tekinthető. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarán belül létrejött a Követeléskezelő Szakmai Osztály, ahol a 2011. év novemberében aláírásra került egy Magatartási Kódex, amely a „Követeléskezelő társaságok a lakosság részére hitelt nyújtó pénzügyi intézmények nem problémamentes
ügyleteinek
kezelésével
107
kapcsolatos
tisztességes
piaci
magatartásáról250” címet viseli. Tény ugyanakkor, hogy a tartozás behajtással, követeléskezeléssel foglalkozó gazdasági társaságok profitorientált tevékenységet végeznek, és ebből következik az a tapasztalati faktum is – tisztelet a kivételnek -, hogy üzleti tevékenységük kapcsán nem minden esetben veszik figyelembe a morális társadalmi és jogi normákat, hiszen a morál nem üzleti kategória, így az általuk alkalmazott módszerek erkölcsi alapjai is megkérdőjelezhetőek (a gazdasági alapjai nem, hiszen a tulajdonos döntésein alapulnak). A behajtó, követeléskezelő cégek tevékenysége nem biztosítja az érdekelt felek számára a teljes körű jogorvoslat igénybevételének lehetőségét, az eljárásukhoz pedig nem tapadnak tételesen meghatározott törvényi garanciák, hiszen más a szemléletmód-ami természetesen nem jelenti azt, hogy az egyes jogágak normáit ne kellene betartaniuk. Az orientációt a ’mindent szabad, amit törvény nem tilt’ mottóval jellemezhetjük esetükben. Sok esetben egyéni megkeresések alapján (nem azonos a bírósági végrehajtó által foganatosított helyszíni eljárási cselekménnyel) próbálnak tartozás elismerő nyilatkozatokat az érintettel önkéntes módon (az, hogy milyen meggyőzési módszereket alkalmaznak, az egy teljesen másik kérdés) „aláíratni”, mert ha ez sikerül, akkor már esetlegesen érvényes polgári jogi kötelmet keletkeztetnek, ami végső soron akár végrehajtható követelés alapjává is válhat. Olyan esetek is léteznek, hogy a jogalap megteremtődése után ők maguk terelik a konkrét ügyet bírósági végrehajtási eljárás útjára. „A tartozáselismerés
a
jogosulthoz
intézett,
írásbeliséghez
kötött
egyoldalú
akaratnyilatkozat, amelyben a kötelezett elismeri, hogy a címzettel szemben
250
www.bkik.hu/container/container_attachments/download/336 (2012. augusztus. 01). Budapesti
Kereskedelmi és Iparkamara. Jelen Magatartási Kódex célja, hogy a Kormányzat törekvéseivel összhangban a Hitelintézetek lakossági nem problémamentes ügyleteit kezelő Követeléskezelő Társaságok tevékenysége mindenben megfeleljen a Hitelintézetek által elfogadott Magatartási Kódexben foglaltaknak és megerősítse a hitelintézeti lakossági Adósok és a Hitelezők, Követeléskezelők közötti kapcsolatban nélkülözhetetlen bizalmat. Meg kell értetni és el kell fogadtatni az Adósokkal, hogy a Követeléskezelők segítenek az Adósoknak azzal, hogy olyan megoldási javaslatokat dolgoznak ki és ajánlanak fel, amelyek célja, hogy a jelzálog fedezetű hitelesek és más Adósok megsegítésére létrehozott jogszabályok feltételeinek betartása mellett az Adósok ingatlana ne kerüljön végrehajtásra, és a Követeléskezelők lehetőség szerint olyan törlesztő részleteket alakítsanak ki és ajánlanak fel, amit az Adósok teljesíteni is tudnak. A Követeléskezelőknek e tevékenységüket úgy kell végezniük, hogy mindeközben biztosítsák, hogy a Hitelintézetek megtérülése minél nagyobb legyen és ezen keresztül a betétesek pénze minél nagyobb biztonságban legyen.
108
kötelezettsége áll fenn. A tartozás jogcíme az elismerő nyilatkozattal nem változik meg, az ugyanis megerősíti a jogosult kötelmi helyzetét, de nem változtatja meg a jogalapot. A tartozáselismerés legfőbb joghatása, a bizonyítási teher megfordulása251.” Maga a tartozáselismerés sem új fogalom, így annak okirati jellegű igazolása sem az. „Mivel bizonyíttatik az adósság? Kötelezvénnyel, ha t. i. ha abban minden törvényes megkivántatóságok megvannak, és akár igazítastól és akár vakarástól menttek; tanúvallással, a’ kik p. o. jelen voltak a’ pénznek felvételén; és a’ kamat’ fizetéséről szólló ellennyugtatvánnyal; a’ boltosok’ és mesteremberek’ hiteles könyvök’ kivonatjával, a’ mellé tett esküvéssel252.” A tapasztalható problémát hasonlatként látványosan szemlélteti a „végrehajtó– behajtó” és a „minden–semmi” ellentétpár analógiája, de teljesen egyértelmű és elemi módon elhatárolja magának az 1994. LIII. évi törvénynek már az elnevezése is, amely szerint a törvényi szabályozás a bírósági végrehajtásról szól, nem pedig az un. behajtásról. A végrehajtási eljárással kapcsolatos hivatalos cselekményeket kizárólag a Vht. 225. szakasz (1) bekezdése által taxatív felsorolásban meghatározott szervek, szervezetek és személyek foganatosíthatnak. A leglényegesebb különbséget pedig a Vht. 225. szakasz (2). bekezdésében foglaltak jelentik: „a végrehajtó eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos253.” A bírósági végrehajtás szabályozását
tekintve,
alapjaiban,
céljaiban,
szervezetében,
jogi
garanciális
rendszerében, eljárásában, foganatosítási elemeiben, fokozatossági feltételrendszerében, azaz szinte minden elemét tekintve teljes egészében eltér a behajtó, követeléskezelő, faktoring, és egyéb cégek, mint profitorientált alapon működő gazdasági társaságok által végzett tevékenységtől. Amennyiben nyereség-maximalizációs célú tevékenység végzéséről beszélünk (mint a jelen esetben is), akkor axióma az, hogy a gazdasági tevékenység célja mindig valamilyen eredmény elérése, s ennek érdekében valamilyen ráfordítások szükségesek (a fogalmak gazdasági értelemben vett használata mellett). Javul a gazdaságosság, ha az eredményt kisebb ráfordítással érjük el, vagy adott ráfordítással nagyobb eredményhez jutunk. Innen származik a gazdaságosság fő elve: ’a
251
Bíró, 2006, 60.
252
Acsádi Acsády, 1842, 150.
253
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 225. §.
109
legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb eredményt! Illetve egy másik alapvető megállapítással is rendelkezünk, mely szerint a piacgazdaság, a gazdaság fejlődésével, a privatizáció kiterjesztésével egyidőben megerősödött és szélesedett a tulajdonosok és a piaci szereplők köre254.’ Amennyiben versenypiaci környezetbe helyezzük a vizsgált intézményt, azt láthatjuk, hogy a végrehajtást (a jogalkotó által elismert módon) privatizálták, megnövekedett a bírósági végrehajtó, mint cégtulajdonos igényének a súlya a vállalkozás hatékonyságával szemben, és plusz adalékként a végrehajtási ügyszám is jelentősen növekvő tendenciát mutat az 1990. év óta, azaz megnőtt a piaci szereplők száma.
254
Bíró, 2001, 3.
110
VI. Szervezetrendszer A végrehajtás intézményének magyarországi történeti fejlődése az államalapítás időpontjától, sőt már a törzsszerződéstől kezdődően nyomon követhető a korokra vonatkozó tulajdoni formák változásával szinte egy ütemben. A bírósági végrehajtás önálló szervezetéről Magyarországon az 1871. év óta beszélhetünk. Korábban a történeti fejlődés során a jogérvényesítés először a jogosult feladata volt, majd később ez a jog a bírói hatalmat gyakorló helyi tisztségviselőhöz került, aki ezen jogát a bíró mellett működő poroszlókon keresztül gyakorolta. „A II. Aranybulla kiadását követően a pristaldus intézmény fokozatosan megszűnt, mert sokakat megcsaltak a hamis poroszlók255”. A jogcselekmények érvényességét a hiteles helyek, a káptalanok, konventek tanúsították a következő időszakban. Később, az 1723. és 1729. évi országgyűlés döntéseinek értelmében a végrehajtást általában bírósági kiküldöttek foganatosították. Külön megnevezésre került az egyes végrehajtható okiratokban az, hogy mely hatóságnak kell a végrehajtást foganatosítani. „Azon végzésben mellyben valamelly végrehajtás megengedtetik mindenkor pontosan kifejezendő: Ki által teljesíttessék256”. Az 1871. évi LI. törvénycikk (a birósági végrehajtókról) létrehozta az önálló bírósági végrehajtói szervezetet. A szocializmus éveiben a végrehajtás teljes szervezete államosításra került (1954. évi II. törvény a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről)257. A rendszerváltás hozott változást ebben a tekintetben is. A kormányzati portál a bírósági végrehajtás szervezetét az alábbi módon jellemzi. „A végrehajtási szervezetben alapvető változást hozott az 1994. évi LIII. törvény hatályba lépése, mivel a bírósági végrehajtást mintegy "privatizálta". Míg korábban a végrehajtást
a
bírósággal
munkaviszonyban
255
Csizmadia–Kovács–Asztalos, 1998, 128.
256
Császár, 1841, passim.
257
Igazságügyminisztérium Oktatási Osztálya, 1956, 4.
álló,
eredményességtől
független
… a bírósági végrehajtói apparátus sem szervezeti formájában, sem személyi összetételénél fogva nem volt alkalmas a végrehajtási feladatok ellátására.
111
bérezésben részesülő végrehajtók végezték, 1994-től a végrehajtások döntő többségében az önálló bírósági végrehajtók járnak el258.”
6.1.
Az 1871. évi LI. törvénycikk
Az 1871. LI. tc. törvény megszületése előtt az 1869. évi IV. törvénycikk jelentett előrelépést a végrehajtás tekintetében, mert megtörtént a bíróságok elválasztása a közigazgatási szervektől259. Az 1871. LI. tc. törvény az előzmények ismeretében is kiemelten fontos mérföldkőnek tekinthető a magyarországi végrehajtási jog fejlődésének tekintetében, hiszen hatálybalépésének időpontjától egy teljesen önálló jogszabály rendelkezik a bírósági végrehajtók szervezetére vonatkozó előírásokról. Az 1871. évi LI. tc. 1. szakasza így fogalmaz: „Minden elsőfolyamodásu törvényszék és járásbiróság mellé birósági végrehajtók alkalmazandók a szükséges számban, kiket az igazságügyminister nevez ki260.” Figyelemre méltó, hogy a végrehajtó által felszámított díjakat a törvény (analóg módon a ma hatályos szabályrendszer elveivel) külön szakaszban megszabta, mértékét előírta, és rendelkezett az előlegezésről is. A felszámolható díj értékének meghatározása főbb eljárási cselekménytípusok szerint sávos módon, de nem százalékos arányban, hanem sávonként fix összeg meghatározásával történt oly módon, hogy a z ügyérték szerinti felső sávnak nem volt maximált értéke. Ezzel a megoldással elkerülhető volt a nagy értékű követelések esetében a végrehajtót illető irracionálisan magas díjtételének felszámítása, illetve a végrehajtási érték aránytalanul nagy megnövekedése. A
törvény meghatározta
a
végrehajtóvá
történő
kinevezés
lehetőségének
feltételrendszerét (pl.: magyar állampolgárság, életkor, stb.), és a kinevezés megtörténtét további feltételként bizottság előtt sikeresen teljesített írásbeli és szóbeli vizsga letételéhez kötötte, ezáltal tényleges lépést téve a professzionális végrehajtói rendszer 258
https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410006/420015/430001/Vegrehajtasi_eljaras20091202.html
(2012. december 18.). 259
1869. évi IV. törvénycikk a birói hatalom gyakorlásáról
1. § Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik. Sem a közigazgatási, sem a birói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak 260
1871. évi LI. törvénycikk a birósági végrehajtókról 1. §.
112
kialakításának irányába. A bírósági végrehajtó a kinevezése és a hivatalos eskü letétele után léphetett hivatalba. Meghatározásra kerültek a kizáró okok is. „A bírósági végrehajtó nem lehet olyan hivatalban vagy szolgálatban, s nem vihet olyan üzletet vagy foglalkozást, mely által hivatalbeli kötelességének pontos és hű teljesítésében akadályoztatnék261.” Bevezetésre került a végrehajtói könyv használata, a tevékenység végzésének ellenőrzését megkönnyítendő. A végrehajtók hatáskörébe két feladat tartozott, a kézbesítési eljárás, és a végrehajtási eljárás lebonyolítása. Ugyanakkor a bíróság nem volt köteles a végrehajtók hatáskörébe tartozó ügyeket a végrehajtóknak intézkedésre
átadni,
hanem
azt
saját
hatáskörében,
saját
tisztviselőjével
is
elvégeztethette. A bírói felelősségről szóló törvény szabályozta a bírósági végrehajtók felelősségét is. A törvény a végrehajtók védelmében rendelkezett még arról, hogy aki a bírósági végrehajtót hivatalos eljárása során szóval, vagy tettlegesen bántalmazta szabadságvesztés büntetéssel, vagy pénzbírsággal volt sújtható262. Az 1871. évi LI. tc. első módosítására mindösszesen négy évet kellett várni. Az 1875. évi IX. törvénycikk (a birósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. tc. módosításáról) szigorította a felügyeleti és az ellenőrzési rendszert különös tekintettel a díjszabás alkalmazására263.
6.2.
Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara
A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szervezete 1995. január 01. napján kezdte meg működését, és kiemelkedően fontos szerepet tölt be a bírósági végrehajtás intézményrendszerét, annak működését, működtetését és fenntartását illetően. Szakmai 261
1871. évi LI. törvénycikk a bírósági végrehajtókról 5. §.
262
1871. évi LI. törvénycikk a birósági végrehajtókról 28. §.
A ki a birósági végrehajtót hivatalos eljárásában szóval vagy tettlegesen bántalmazza: ha e cselekmény rendes bünvádi eljárás alá tartozó büntettet nem képez, kihágást követ el, és 3 hónapra terjedhető fogsággal vagy 300 frtig terjedhető birsággal büntettethetik. 263
1875. évi IX. törvénycikk a birósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. tc. módositásáról
6. § Az 1871. évi LI. törvénycikk 18. szakasza után: Az évnegyedes vizsgálatnál különös figyelem forditandó arra, hogy a felszámitott dijak és költségek a törvénynyel s az 5. szakaszban érintett dijszabályzattal megegyeznek-e, s ha a törvénytől vagy a dijszabályzattól a feleket terhelő eltérés tapasztaltatnék, a birósági végrehajtó ellen, akár emeltetett panasz, akár nem, az illetéktelen dijak és költségek megtéritésén felül az 1871: LI. törvénycikk 14. szakaszban megállapitott birság, illetőleg hivatalvesztés büntetése alkalmazandó.
113
felügyeleti és szakmai önkormányzati szerv. Az MBVK felett a törvényességi felügyeletet a mindenkori igazságügyekért felelős miniszter gyakorolja. Az MBVK működésének kereteit szervezeti és működési szabályzata határozza meg. „A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara (mint jogi személy) az önálló bírósági végrehajtók önkormányzati szerve. Magyarországon az 1995. év óta működik az önálló bírósági végrehajtói szervezet. Az önálló bírósági végrehajtók szereznek érvényt az igazságügyi követelések kivételével bírósági határozatoknak, valamint egyes adók módjára behajtandó köztartozások érvényesítése is a feladataik közé tartozik264.” A kötelező kamarai tagság a bírósági végrehajtás végrehajtó állományának teljes vertikumát átfogja. Az MBVK szerepének és működésének vizsgálata több szempontból is indokolt. Ab ovo, mint felügyeleti feladatokat ellátó szerv, az általa ellátott tevékenység végzésének minősége alapvetően kihat a teljes jogintézmény gyakorlati működésére. A szakmai irányító és iránymutató szerepkör általános iránymutatást biztosít, valamint a kamarai tagság irányában konkrét végrehajtandó szabályok és utasítások megalkotását biztosítja. Az Alkotmánybíróság a kamarák szerepével több határozatában is foglalkozott. A határozati indoklás szerint egy köztestület, egy szakmai kamara közfeladatot, illetve közigazgatási
feladatot
önkormányzatok helyett
265
lát el,
tulajdonképpen az
állam
vagy a
települési
. Az MBVK ilyen értelemben mindenképpen közfeladatot lát
el, és mint testületi önkormányzat működik. Az MBVK esetében is valós állítás az, hogy a közfeladat fogalma tágabb halmazt ölel fel, mint a hatósági jogkör gyakorlása. Jelen esetben azonban az AJBH is, mint tényt, több jelentése indoklás részében leszögezi, hogy az MBVK, mint a végrehajtók önkormányzati szerve, nem mindenben felel meg az Alkotmánybíróság által a szakmai kamarákról megfogalmazott általános jellemzőknek266, tehát a bírósági végrehajtási eljárás részben alapjogokat korlátozhat, és szorosan az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó jogintézmény.
264
http://www.mbvk.hu/main/, Bemutatkozás (2012. május 20.).
265
39/1997. (VII.1.) AB határozat.
266
Hajas-Szabó, 2013/4, 425.
114
A Vht. 249–253. szakaszai tételesen szabályozzák az MBVK - mint köztestület jogállását, az általa ellátandó feladatokat, jogait és kötelezettségeit, szervezeti felépítését. Az MBVK szakmai felügyeleti és koordinációs szerepköröket is ellát, valamint üzemelteti és fenntartja a központi rendszereket, különös tekintettel az elektronikus árverési és az elektronikus kézbesítési alrendszerre, gondoskodik az adatok védelméről és biztonságáról. Az MBVK a tagjaira nézve kötelező iránymutatásokat bocsát ki, különböző ön- és tagellenőrzési feladatokat lát el, kivizsgálja a hozzá beérkező panaszokat, eljár fegyelmi ügyekben267, valamint vezeti a különböző statisztikákat, nyilvántartásokat és analitikákat. Felügyeleti jogkörében eljárva az MBVK a jogalkotó által megfogalmazott rendelkezéseknek szerez érvényt. A felügyeleti jogkör gyakorlása az érintett felektől beérkezett panaszok elbírálásán keresztül konkrét adós és hitelezővédelmi eszközként funkcionál. Az MBVK a panaszok elbírálását a kötelezően előírt rendszeres és rendkívüli ellenőrzési feladatok végrehajtásával kiegészítve a szerepkörében jelentős hatósági ellenőrzési funkciót is gyakorol.
Kiemelkedően fontosak ennek a
tevékenységnek az ellátása során a pártatlanság, a szakmaiság elveinek a betartása. A felügyeleti
tevékenység
ugyanakkor
három
részre
bomlik,
ami
jelentősen
megkérdőjelezi a hatékonyságot, mert felügyeleti tevékenységet lát el a KIM és a bíróságok is. Azt is ki kell emelni, hogy az MBVK vezetése és a különböző kamarai
267
1994. évi LIII. törvény 266. § (2) Fegyelmi vétséget követ el az önálló bírósági végrehajtó, az önálló
bírósági végrehajtó-helyettes és az önálló bírósági végrehajtójelölt akkor is, ha vétkes magatartása a kamara iránymutatásában foglaltakat súlyosan sérti. 267. § (1) A fegyelmi vétséget elkövető végrehajtóval szemben a következő fegyelmi büntetések szabhatók ki: a) figyelmeztetés, b) írásbeli megrovás, c) a jövőbeni tisztségviseléstől meghatározott ideig történő eltiltás, d) a kamarai tisztségtől való megfosztás, e) 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírság, f) hivatalvesztés. 278. § (1) Fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén a miniszter, a törvényszék elnöke vagy a kamara elnöke feljelentést tesz az elsőfokú fegyelmi bíróság elnökénél, aki a feljelentést haladéktalanul közli a gyanúsított személlyel.
115
tisztségviselők az önálló bírósági végrehajtók közül kerülnek ki, és önmagában ez a tény alapot ad a pártatlanság elvének esetleges megkérdőjelezhetőségére. A szakmai felügyeleti feladatok ellátása is kiemelkedően fontos, hiszen ennek keretein belül gondoskodik az MBVK a tagság képzéséről, a szakmai alkalmasság megállapításáról. Ellenőrzési jogkörében eljárva az MBVK az egyes önálló bírósági végrehajtók teljes ügyviteli rendszerét, pénzkezelését, magatartását vizsgálni jogosult. Az ÖBV által tanúsított magatartási formák tekintetében az MBVK iránymutatást kívánt nyújtani a tagsága számára akképpen, hogy Etikai Kódexet bocsátott ki a 2013. év utolsó dekádjában268. Az Etikai Kódex tanúsága szerint az MBVK a tagsága számára az általánosan elfogadott jogi és erkölcsi normák meghatározásán túl konkrét morális szabályrendszer
kialakítására
törekszik
(pl.:
összeférhetetlenségi
szabályok,
kapcsolattartási szabályok mind a hatóságokkal, mind az ügyfelekkel történő érintkezés esetében, stb.). Az Etikai Kódex meghatározza az etikai vétség elkövetése esetén követendő eljárási szabályokat, illetve konkrét paraméterekkel látja el az alkalmazható szankciórendszert is. Az MBVK által kibocsátott Etikai Kódex, ugyanakkor nem biztosít a tagság számára olyan teljes körű magatartási ismérvekkel alátámasztott meghatározásokat, mint a BKIK által kibocsátott Etikai Kódex, illetve a Magyar Ügyvédi Kamara által kibocsátott Etikai Kódex. Nem kapcsolódik az Etikai Kódexhez olyan fegyelmi vizsgálati és szabályozási rendszer sem mint az ügyvédség esetében, így kijelenthető, hogy az MBVK által kibocsátott erkölcsi, magatartási szabályrendszer további fejlesztésre és kidolgozásra szorul a szakmai felügyeleti szerv részéről. Az MBVK által ellátott további fontos tevékenység az adatok nyilvántartásához köthető. Megnyilvánulhat
az
adat-nyilvántartási
tevékenység adatigénylési
adatszolgáltatási
is.
A
adatkezelési,
oldalról
nyilvántartási,
és
adatszolgáltatási
kötelezettségek előírásait a kapcsolódó jogszabályok jelentik. Az MBVK ezen kívül komplex informatikai rendszerek üzemeltetési feladatait ellátja amely rendszerek alapjaiban határolják be a működés környezetét (pl.: elektronikus kézbesítési rendszer, elektronikus árverési rendszer, stb.).
268
Az Etikai Kódex tervezete már a 2012. évben elkészült, illetve felügyeleti szervként a KIM is
jóváhagyta annak kibocsátását.
116
6.2.1. A szervezeti átalakítás hatásai Amennyiben a társadalom tagjai minden esetben önkéntes jogkövető magatartást tanúsítanának,
akkor
ideális
körülmények
között
–
utópisztikus
jelleggel
megfogalmazva - nem is lenne szükség az intézményre. A bírósági végrehajtás vonatkozásában nem kizárólag elvi, hanem gyakorlati jelentőséggel is bír az alfejezet által vizsgált kérdéskör, a bírósági végrehajtás működési keretrendszerének, és az abból eredő sajátosságoknak az áttekintése. A bírósági végrehajtás tevékenysége és a kár fogalma egyedi viszonylatban van egymással. Amennyiben azt mondjuk, hogy kárnak minősül minden olyan hátrány, amely valakit valamely károsító esemény folytán személyében vagy vagyonában ér, és hozzátesszük azt, hogy az 1994 évi LIII. törvény 5. § (2) bekezdés így szól: „Az állami kényszer - e törvény keretei között - elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti”, akkor szembeötlővé válik az analógia. A felelősségi kérdések természetesen jól elhatárolhatóak abban a jogi értelemben, hogy a bírósági végrehajtó a közhatalmi jogkörében okozott kárért fennálló felelősségével kapcsolatban merültek-e fel (jogszabályi felhatalmazás, és részletes jogi szabályozás jellemzik), vagy sem. A bírósági végrehajtók az igazságszolgáltatást képviselik, és mint ilyen, közhatalmi személynek minősülnek. Az új Büntető Törvénykönyv szerint hivatalos személynek számít az önálló bírósági végrehajtó, az önálló bírósági végrehajtó-helyettes és a végrehajtói kézbesítésre felhatalmazott önálló bírósági végrehajtó jelölt is269. Ez a meghatározás kétirányú, hiszen az érintett felek magatartási formáit is szankcióval fenyegeti az ÖBV által foganatosított eljárás folyamán, illetve a törvény az ilyen cselekményeket önálló fejezeti bontásban (XXIX. fejezet) tárgyalja és minősíti. A 2012. évi C. törvény miniszteri indokolása megfogalmazásában a hivatalos személy elleni erőszak bűntette közvetlenül a jogszerű eljárást teljesítő hivatalos személyt sérti, azonban ezen keresztül az államapparátus működését zavarja meg270. Ebben az értelemben a bírósági végrehajtás az államapparátus része. Az Alkotmánybíróság 46/1991. (IX.10.) AB határozatában kifejtette, hogy „a bírósági határozatok tiszteletben
269
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 459. § (1) 11. h).
270
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 310. § Miniszteri indokolás.
117
tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése - akár jogszerű kényszerítés árán is - a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik”. A Vht. 2012. március 15. napjától új szabályt vezetett be a végrehajtó lényegesen jogszabálysértő intézkedésére, vagy intézkedés elmulasztására nézve271, valamint megváltoztatta a fegyelmi bíróságok rendszerét is (Vht. 270-277. §, a rendelkezések fokozatosan léptek hatályba a 2012. évben). Ezek a változtatások jelentős módosításnak minősülnek a bírósági végrehajtók számára. Szándékosságról és gondatlanságról ebben az esetben a jóhiszeműség elvének megfelelően nem beszélek, egyrészt azért, mert a hivatali felelősség kérdése nem ennek a vizsgálatnak a tárgya, másrészt azért, mert a bírósági végrehajtó számára a vonatkozó jogi szabályozás többnyire részletes és kógens feltételrendszert határoz meg, aminek a módosítására a jogalkotónak van lehetősége. A felügyeleti szervek (általános, törvényességi) és az MBVK (szakmai, etikai) a részletszabályozást tekintve bírnak különös hatáskörrel. A fegyelmi felelősségre vonás a végrehajtói szolgálat és a végrehajtói szervezet felügyeletének egyik alapvető szankcionális eleme. Gyors és következetes intézkedések szükségesek ahhoz, hogy a fegyelmi vétséget megvalósító magatartások, illetve a végrehajtói szolgálattal szembeni közbizalmat aláásó egyéb magatartások eredményesebben megelőzhetőek legyenek. Az új intézmény bevezetésével azt az óhaját is kifejezésre juttatja a jogalkotó, hogy a bírósági végrehajtói fegyelmi felelősségre vonás a bírói fegyelmi felelősségre vonáshoz, bírói szolgálati ügyekhez hasonló szabályozást, fórumrendszert kapjon, már csak annak okán is, mert az önálló bírósági végrehajtók is az igazságszolgáltatási szervezet részei (még ha szervezetileg nem is tartoznak oda).
271
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
217/B. § (1) Lényegesen jogszabálysértő végrehajtói intézkedés vagy intézkedés elmulasztása esetén az önálló bírósági végrehajtó - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - köteles a kifogással érintett végrehajtási ügyben járó munkadíja 20 %-ának, ugyanazon végrehajtási cselekmény tekintetében ismételt eljárási szabálysértés esetén pedig 50 %-ának megfelelő pénzösszeg megfizetésére a (3) és (4) bekezdésben meghatározottak szerint. (2) Nem terheli a végrehajtót az (1) bekezdés szerinti kötelezettség akkor, ha a kifogás elbírálása keretében történik az ingatlan forgalmi értékének meghatározása, vagy ha a lényeges eljárási szabálysértéshez nem a végrehajtó érdekkörében felmerülő ok vezetett.
118
A végrehajtás működési környezete és jellemzői, valamint a vonatkozó érdekeltségi rendszer jelentős kihatással van az intézmény működésének alapjaira, valamint a végrehajtási eljárás foganatosításának egyes elemeire. Alapvetően determinánsnak bizonyul az a tény, hogy a rendszerváltást követően a demokratizmus követelményének túlsúlyos figyelembevétele mellett a bírósági végrehajtók kikerültek a ’bírósági alkalmazottak köréből’, és külön szervezeti formában272 működtek tovább. Az új szervezeti
kialakítás
létrejöttének
pillanatától
kvázi
egyfajta
’profitorientált
környezetbe’ helyezte a bírósági végrehajtókat, és ez az orientáció elemi hatással van az általuk végzett tevékenység gyakorlatára. Az un. ’behajtó’ cégek vonatkozásában kijelenthető, hogy meghatározóan a profit-maximalizálás jelenik meg célként a tulajdonosaik - ami természetesen nem felróható számukra, hiszen nem a ’bíróság hatáskörével’
azonos
módon
járnak
el,
és
nem
végeznek
hatósági
kényszercselekményeket – elsődleges érdekkörében. Az önálló bírósági végrehajtó ugyanakkor
állami
alkalmazottból
munkáltatóvá
és
cégtulajdonossá
vált.
A
felelősséggel és az orientációval kapcsolatos problémakör nem új keletű, mint az a történeti elemzés során látható volt, mindösszesen a társadalom berendezkedése és a megalkotott eszköz és normarendszer módosult. A jogalkotó szempontjából nézve különös ellentmondások is tapasztalhatóak. Az egyik oldalról célként fogalmazódott meg a számáról a végrehajtási eljárás hatékonyságának a növelése, míg a másik oldalról különböző védelmi programokat vezet be, így ellentmondásba keveredik önmagával. A jogalkotó és egyes civil szervezetek számára is nyilvánvalóvá vált néhány anomália, mint azt a T/4918. számú törvényjavaslat is igazolja. Az államapparátus nem profitorientált fő működési paraméterrendszer alapján fejti ki gyakorlati tevékenységét. A bírósági végrehajtói fegyelmi eljárások újraszabályozásával a jogalkotó egyértelmű módon a pártatlanság alkalmazásának elvét kívánta előtérbe helyezni, ezzel kívánva kiszűrni az alkalmazott felügyeleti rendszer egyik fő hibás működést okozó elemét. A fegyelmi fórumrendszer módosítása azonban önmagában nem elegendő a tapasztalható eljárási disszonancia
272
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
254/A. § (1) A végrehajtói iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet.
119
teljes redukálásához273. A teljes redukciót a felügyeleti rendszer átfogó reformja jelenthetné, fokmérője pedig a közbizalom megerősödése lehet. A módosítás hatálybalépése óta eltelt időszakban nem tapasztalható jelentős módosulás a végrehajtás intézményének társadalmi megítélésében. A törvénymódosítás ugyan közelíteni kíván jellegében a bírói fegyelmi felelősség tekintetében alkalmazott rendszerhez, de ez a cél hatékonyan nem valósítható meg, hiszen az ÖBV nem tartozik semmiféle állami szervezetrendszer munkavállalói, tisztségviselői körébe, hanem ezzel ellentétben ő maga mint munkáltató definiálható. Önmagában a törvénymódosítás nem jelent átfogó reformintézkedést, és mint ilyen alkalmatlan annak a célelemnek az elérésére, amely az adós kockázatok jobb és kötelező elemzési eszközén keresztül az indokolatlan mértékű adós családok vagyonvesztéseinek csökkentésére szolgálna. Az sem segíti elő ennek a célnak a megvalósulását, hogy az ÖBV számára a követelés felülvizsgálata nem lehetséges, hiszen ott a végrehajtást kérő autonómiája érvényesül kógens jelleggel, illetve a végrehajtó nem rendelkezik és nem is rendelkezhet semmiféle nyomozati jellegű jogkörrel. Az alapvető jogok biztosának jelentése azt mondja ki, hogy a bírósági végrehajtó az eljárása során - hasonlóan a közhatalom alapján eljáró közigazgatás működéséhez – közhatalmat gyakorol, így mindazok a követelmények, amelyek a közigazgatás működésével összefüggésben, a közigazgatási hatósági eljárás során a hatóság a hatóság ügyfélkapcsolati kötelezettségére igazak, alappal elvárhatók a végrehajtói működés során is274. Az ombudsmani jelentések ebben az esetben utópisztikus elvárásokat fogalmaznak meg, mert ab ovo antagonisztikus ellentét mutatkozik egy ’vállalkozó és munkaadó’ illetve egy közszolgálati alkalmazott státusza, alá- fölérendeltségi viszonyai, érdekérvényesítési képessége, és gazdasági érdekei között. A bírósági végrehajtást tekintve több további elemi összevetési pont is nyilvánvalónak tűnik. Először meg kell vizsgálni a hasonló elven működő közjegyzői szervezetet, valamint a közjegyzők és a bírósági végrehajtók által ellátott hatósági 273
Kapa-Bíró-Nádas-Rab-Zoltán-Zoltán-Gyekiczky, 2009, 1051. Egyrészt egyéb jogszabályi ismérvekkel
nem rendelkező szabályrendszer sérelme nem alkalmas fegyelmi eljárás indítására, másrészt hivatásbeli kötelezettségszegés esetén állhat fenn fegyelmi vétség, azaz a végrehajtó hivatásbeli tevékenységéhez kell kötődnie. 274
Hajas-Szabó, 2013/4, 420.
120
feladatok vonatkozásában fellelhető különbségeket. Másodszor a vagyoni végrehajtás tevékenységét véve alapul, a bírósági végrehajtás és a közigazgatási (adóvégrehajtási) végrehajtás különbözőségeit kell áttekinteni. A közjegyzőség szervezeti felépítése analógiát mutat a bírósági végrehajtással abban a tekintetben, hogy a szerkezet, a szervezeti forma, a részletes törvényi szabályozás hasonló szisztémát, kialakítást követ. Közvetlen kapcsolat is van a két szervezet között pl. a fizetési meghagyásos eljárás, a végrehajtási záradék, stb. esetében, de ez nem érinti közvetlenül a jelen alfejezetben vizsgáltakat. A két szervezet által ellátott tevékenység közötti eltérés viszont igen. A lényegesnek tekinthető differencia ott tapasztalható, hogy a két szervezet hatósági feladatai jelentősen eltérnek a tevékenység végzése által kiváltott társadalmi összhatás, és az alkalmazott alapelvek tekintetében. A közjegyző többek között a közhitelesség és a szolgáltató jelleg alapelvei szerint végzi a tevékenységét275. Ezzel szemben a végrehajtó hatósági kényszert alkalmaz („Vht. 5. § (1) A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett teljesítse a kötelezettségét. (2) Az állami kényszer - e törvény keretei között - elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti.”). A kényszer alkalmazása - legyen az személyi (Vht. 5. § a személy elleni kényszercselekményeket a rendőrség végzi el a végrehajtó intézkedése alapján.), vagy vagyoni jellegű - minden esetben különös szabályozás, elbírálás és megítélés alá esik. Kézzelfogható a különbség. Adott esetben pl. egy ingatlanra folytatott kényszerértékesítési eljárási cselekmény foganatosítása (nem a jogszerűséget vitatva) az adósra és családjára276 nézve - ’törvényszerű’ módon, 275
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről, alapvető rendelkezések, általános szabályok, általános elvek
1. § (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. (2) A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében. (4) A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. 276
http://www.heol.hu/heves/kozelet/szomoru-statisztika-egy-varosnyi-ember-tartozik-457427
augusztus 21.)
121
(2012.
azaz óhatatlanul – a család egész további életét és sorsát tekintve jelentős kihatással van. További problémaként jelenik meg, hogy a végrehajtó a vonatkozó jogszabályrendszer kógens előírásaihoz kötve van ugyan, de mérlegelési jogköre egyes esetekben (a Vht. keretein belül jogszabályba foglalt módon) igen tág keretek között mozog, és ez a metódus - bár csak apró szépséghibának tűnik – a gyakorlati élet során komoly problémákat okozhat, mindezt úgy, hogy több ember sorsára is közvetlen módon jelentős negatív hatást jelenthet. A bírósági végrehajtásra vonatkozó szabályrendszer részletező jellegűnek mondható, de mégsem képes kiküszöbölni a hiányosságokat, folyamatos korrekcióra szorul. A bírósági végrehajtást és a közigazgatási végrehajtást szintén a szervezeti elrendezés tekintetében kell megvizsgálni. Ebben az esetben a közös pontot a hatósági kényszercselekmények alkalmazása jelenti. A lényegi különbség abban áll, hogy a közigazgatási végrehajtás személyzeti állománya továbbra is alkalmazotti státuszban található, míg a végrehajtók nem. A közigazgatási végrehajtást közigazgatási szerv folytatja le. A közigazgatási szerv a tevékenységét munkavállalóin keresztül látja el. A munkavállaló egy szervezeti rendszeren belül közvetlen irányítás mellet, alá-fölé rendeltségi viszonyban végzi a tevékenységét. Az irányítás közvetlen formája, a centralizáció és a koncentráció, a szabályozás könnyebben navigálható, rugalmasabb, alkalmazkodó képesebb lehetőségét teremti meg, ezáltal hatékonyabb lehet (mint az a statisztikai adatok bemutatásánál láthatóvá vált). A bírósági végrehajtó saját irodájának tulajdonosa. A bírósági végrehajtót, mint tulajdonost, és munkáltatót természetesen más elemi érdekeltségi rendszer övezi, mint egy munkavállalót. Erről az oldalról tekintve a bírósági végrehajtó tulajdonosi szerepköre hasonló az egyéb gazdasági tevékenységet folytató vállalkozások tulajdonosaival. A tulajdonos érdekét az elvárt hozam és a nyereség maximalizálása fémjelzi, ami ’elvileg’ összeegyeztethetetlen a bírósági végrehajtás intézményének eszmerendszerével.
Heves megyében 2011 azonos időszakához képest 2012 első félévében a tartósan bedőlt hitelek száma 6.425-ról 7.710-re növekedett, ez négy fős családokkal számolva mintegy 32 ezer embert érint. Jelen pillanatban Heves megyében 4.428 ingatlan vár árverésre. Ebből 2012. I. negyedévben 3 százalékot, azaz 132, a II. negyedévben 140 családot lehet kilakoltatni. Becslés alapján a III. negyedévben 155, a IV. negyedévben pedig 170 kilakoltatás várható, a többi pedig majd a következő években.
122
A bírósági végrehajtás jogintézményével kapcsolatos változásokat végigkísérték a bírósági végrehajtás szervezetével kapcsolatos változások. A bírósági végrehajtás rendszerével kapcsolatban elsősorban az a kérdés merült fel, hogy amennyiben a bírósági végrehajtó eljárása a bíróság eljárásával azonos, akkor miért nem a bírósági szervezetrendszer keretein belül végzi tevékenységét? Abban a tekintetben jogos a probléma felvetése, hogy hatósági feladatot lát el, ezen felül hatósági kényszert alkalmaz, és a tevékenység kontrollja a legjobb esetben is csak közvetettnek minősíthető néhány szempontból, valamint a végrehajtó egyéni (tulajdonosi, munkáltatói) érdekeltségi szempontjai alapvetően módosultak, eltolódtak a profitorientáltság irányába a rendszerváltással bekövetkezett „privatizáció” révén. Felvetődhet a kérdés: a törvény szabta kereteken belül maga a klasszikus értelemben vett, a végrehajtást kérő javára történő végrehajtás vagy a profitorientáltság a domináns a végrehajtó eljárása során?
6.3.
Kialakul a következő jogi hivatásrend?
A bírósági végrehajtás szervezetrendszerének vonatkozásában fontos változást léptetett hatályba 2013. január 01. napjával a 2012. évi CCXI. törvény (16. § (3) bekezdés i) pont), amely szerint végrehajtóvá az nevezhető ki, aki egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik (további feltételek teljesülése mellett). A változtatás bevezetésétől a végrehajtói hivatás szakmaiságának elmélyülését is várta a jogalkotó. „Látszólag úgy tűnik, mintha csak néhány szót cseréltünk volna ki a törvényben: az eddigi felsőfokú végzettség helyett jogi egyetemi végzettség kell ezután. Ráadásul Európa számos országában kötelező, hogy a végrehajtók jogi végzettséggel rendelkezzenek. Szándékunk, hogy jogi hivatásrendek között legyen a végrehajtói hivatás. Ezt a folyamatot most már visszafordíthatatlanná teszi ez a változás277.” A változtatás
bevezetése
biztosan mérföldkőnek tekinthető
a szakmai fejlődés
vonatkozásában, a minőségi végrehajtási szolgáltatási kultúra kialakítása érdekében. Azonban ennek az egy pontnak a hatályba léptetése nem jelenti mindezeket, sőt még egy önálló jogi hivatásrend azonnali kialakulását sem. Mindenképpen egy folyamat első lépcsője, amely méltányolandó célokat szolgál, de önmagában az elvárásokat nem tudja teljesíteni, további szabályozási eszközök életbeléptetésére lesz szükség. A végrehajtóvá 277
Kiss, 2013, 12. skk.
123
kinevezés nem kizárólagos feltétele a jogi szakvizsga megléte, ez kiváltható a végrehajtói szakvizsgával (nem ugyanolyan átfogó jellegű tudásszintet igényel) és meghatározott időszak önálló bírósági végrehajtó-helyettes tevékenység végzésével. Az általános jogi szakvizsga mélyebb és átfogóbb jogi ismereteket igényel, a másik lehetőség pedig átfogóbb gyakorlati szakmai ismereteket biztosít. A harmadik jogi hivatásrend kialakításához mindenképpen ötvözni kell majd a két feltételrendszert. A végrehajtó jogrendszeren belül elfoglalt helye nézetem szerint akkor válik ideálissá, ha az ’igazság-szolgáltatás’ önkéntes teljesítésének elmaradása esetén a szükségszerű és össz-társadalmilag igényelt végrehajtás természetes és közmegbecsülésnek örvendő tagja lesz.
124
VII.
Alkotmányjogi összefüggések
A bírósági végrehajtás, mint intézmény működésének vizsgálata szükségszerűen vonja magával az Alkotmány, illetve az Alaptörvény által felsorakoztatott, garanciálisan védett alapjogokkal történő összevetést. Az alapjogok hagyományosan az állam és az egyén alapvető, legfontosabb viszonyait szabályozzák. részben az állam hatalma elé állítanak korlátokat az egyén szabadságának, autonómiájának védelme érdekében, részben bizonyos állami szolgáltatások iránti igényeket alapoznak meg. E jogok alapvető jellegéből következik, hogy érvényesülésüket különleges garanciák övezik278. Magyarország első írott Alkotmányához a Történeti Alkotmányon keresztül vezetett a jogfejlődés útja. Az 1949. évi XX. törvény 2012. január 01. napjáig volt hatályban úgy, hogy tartalmi elemei az 1989. évben teljes egészében kicserélődtek. A végrehajtási jog fejlődésének vizsgálata vonatkozásában ki kell emelni, hogy az első írásos Alkotmány megszületéséig - a Magyar Tanácsköztársaság 1919. évi Alkotmánya -, az 1949. évi XX. törvényen keresztül a jelenleg hatályban lévő Magyarország Alaptörvénye Kódexig, a magyar állam Történeti Alkotmánnyal rendelkezett, melyet azon Ősszerződéstől eredeztethetünk, amelyet a magyar néptörzsek vezérei kötöttek még a honfoglalás időpontja előtt. „A magyar alkotmány alapját amaz ősszerződés képezi, melyet a ’Bé1a király névtelen jegyzője’ nevezet alatt ismeretes író bizonyítása szerint, a hét magyar néptörzs vezérei, midőn éppen elfoglalandók voltak mostani hazánkat, Magyarországot, egymás közt kötöttek279.” A magyarországi végrehajtási jog történeti fejlődésének vizsgálata szempontjából, akár írott, akár történeti Alkotmányról beszélünk, kiemelten fontos elemnek tekinthető az alkotmányosság, az alkotmányjog és végrehajtási jog között meglévő kapcsolat. A történeti és az írott Alkotmányok egyaránt rögzítik az adott korokra vonatkozóan a társadalmi együttélés legfontosabb normáit, az állam szervezeti felépítését és működésének alapvető követelményeit olyan formán, hogy egy követendő mércét szentesítenek, amelyeket különös jogi garanciákkal látnak el. Az Alkotmány közkeletű fogalma napjainkban különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az
278
Sári-Somody, 2008, 33.
279
Széchenyi, 1864, 1.
125
alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az ilyen értelmű Alkotmány a polgári fejlődés eredménye. A fogalmat azonban visszavetítették a megelőző idők államilag szervezett társadalmaira is (az ókori görög poliszokra, Rómára, stb.)280. A Magyar Köztársaság Alkotmánya a rendszerváltozás után megőrizte a megelőző rendszerben kapott számát, így megnevezése megmaradt (1949. évi XX. törvény). A jogalkotók azonban az utolsó betűig deleálták a ’régi’ szöveget, és új tartalommal töltötték ki a törvényhelyet281. A 2011. évben ezen az un. ’magyar úton’ módosított az Országgyűlés, és formailag is új Alkotmányt kapott az ország Magyarország Alaptörvénye címmel. Meg kell vizsgálni a bírósági végrehajtási eljárás intézménye és Magyarország Alaptörvénye közötti kapcsolat egyes elemeit. Az alkotmányosság a jogbiztonság olyan formáját jelenti, amikor a társadalom életét szabályozó normák tartalmát, az állami valamint egyéb szervek és végső soron az állampolgárok magatartását olyan alapok határozzák meg, amelyeket egy követendő mérceként szentesített, különös jogi garanciák mellett elfogadott kódexbe rögzítettek. „A jog előírásokat és tilalmakat jelentő magatartási minták (normák) és az általuk használt fogalmak rendszere, melyeket végső soron állami kényszer is alátámaszt282.” A bírósági végrehajtás intézményének kapcsolata a jogbiztonsággal (ezen keresztül az un. közjóval), mint alapvető jogelvvel egyenes vonalú, direkt korrelációt jelent abban az értelemben véve, hogy szükség esetén a végrehajtás intézményrendszere az eljárás keretein belül állami kényszerrel biztosítja a kötelezettségek teljesítésén keresztül az önkéntes jogkövető magatartási normák betartását, így törekedve a jogi és gazdasági értelemben vett egyensúly visszaállítására. A közjó Erdő Péter bíboros megfogalmazása szerint: „A mai magyar jogi gondolkodásban a közjó a klasszikus görög filozófiában gyökerező és mindmáig tovább élő fogalom az állam feladatait illetően. Az egyes dolgokat és személyeket meghaladó vagy átfogó, magában foglaló, közös valóság283.” A
280 281
Kukorelli, 1994, 9. Kukorelli, 1998, 5-10. „A magyar alkotmány 1989. október 23-a óta megfelel az európai
alkotmányosság hagyományos követelményeinek. Regionális sajátossága a ’magyar útnak’ többek között az, hogy egyedül Magyarországnak nincs formailag új alkotmánya.” 282
Pokol, 2000, 42.
283
Erdő, 2012. passim.
126
jogbiztonság a jogalkalmazásban, a társadalom által tanúsított jogkövető magatartás gyakorlásában ölt testet. Az Alkotmánybíróság határozataiban foglaltak segítséget nyújtanak az Alaptörvényben megfogalmazottak értelmezésében. A jogbiztonság, mint alapvető jogelv fogalma az Alkotmánybíróság 1992. évben hozott határozatának szövege szerinti így hangzik: „A jogbiztonság – többek között – megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását284.” Magyarország Alaptörvénye – mint a jogrendszer alapja - is számos garanciális elemet tartalmaz a jogrendszerre, jogbiztonságra, a tulajdonhoz való jogra, a társadalmi felelősségre, mint alapvető jogelvekre nézve. Az Alaptörvény kimondja, hogy „Magyarország független, demokratikus jogállam.” (Alapvetés, B) cikk (1) pont), valamint azt is, hogy „Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapul.” (Alapvetés, M) cikk (1) pont). Az Alaptörvény Alapvetés fejezet C) cikk (3) bekezdés rendelkezik az állami kényszer alkalmazásának jogáról, amely szerint „Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”. A bíróságok az Alaptörvény által deklaráltan igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el (25. cikk (1) pont). Ebből a levezetésből is adódik, hogy a bírósági végrehajtó által foganatosított eljárás a bíróság eljárásával azonos. A Szabadság és Felelősség fejezet rendelkezik az alapvető jogokat illetően, a tulajdonról, az öröklésről, a jogképességről, a gazdasági szerepvállalás alapvetéseiről. Az Alaptörvény XXVIII. cikk egy másik pillért nevesít: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti285.”. Alkotmányos garancia jellemzi a jogorvoslat - mint alkotmányos alapjog – intézményét is. Az AJBH minden esetben a Hivatal sajátosságait jól jellemezve valamely Alkotmányos alapjog, vagy Alkotmányos alapelv esetleges sérülésének lehetőségéből kiindulva vezette le vizsgálatait. A bírósági végrehajtás intézményének működésére is jelentősen kiható változás, hogy Magyarországon a 2012. év január 01. napján hatályba lépő
284
10/1992. (II.25.) AB határozat.
285
Magyarország Alaptörvénye, Szabadság és Felelősség fejezet XXVIII. cikk (7).
127
Magyarország Alaptörvénye a gazdaság és a tulajdon meghatározása, illetve azok fogalmi levezetése tekintetében új definíciók kialakítását tette szükségessé. Megjelent továbbá a társadalmi felelősség fogalma is a tulajdon kapcsán. A gazdaság vonatkozásában jelentős változás, hogy az Alaptörvény kisebb részletezettséggel nyújt civilisztikai meghatározásokat, ezek pótlására az új Ptk. és más kapcsolódó törvények lesznek hivatottak. Mindehhez hozzátehető, hogy a tartós dekonjunktúrális gazdasági környezet körülményei között mindenütt szigorodik a társasági szabályozás és nem enyhül. Ez a tendencia nálunk megjelent a Gt., a Ctv. és a Cstv. 2011. év végi módosításánál286.
7.1.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által végzett vizsgálatok
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala és a Hivatal jogelődei a beérkező panaszok nagy számára való tekintettel sok esetben folytattak vizsgálatot a bírósági végrehajtással kapcsolatban. A vizsgálatok végeredménye minden egyes esetben működési és strukturális jellegű problémákat tárt fel, és a vizsgálatot végzők intézkedéseket kezdeményeztek. A vizsgálatok alapját képező panaszok analógiát mutatnak a jelen értekezés elkészítését indukáló esetekkel. A megállapítások vonatkozásában a végzett vizsgálatok összegzése után a Hivatal konzekvensen módosításokat javasolt a jelenlegi végrehajtási rendszer módosításaira nézve, amely javaslatok zömében nem kerültek a jogalkotó által modifikált jelenleg hatályos jogszabályi környezetbe való átvezetésre, nézetem szerint azért, mert nem illeszkednek bele az éppen hatályban lévő átfogó rendszer kereteibe. A téma aktualitását a fentieken kívül jól jellemzi, hogy az alapvető jogok biztosa a 2013. év első felében a bírósági végrehajtási rendszer átfogó vizsgálatát tervezte a beérkező panaszok mennyiségének ugrásszerű növekedése, és a médiában megjelent negatív előjelű hírfolyamok miatt. Mint az az ombudsman indoklásában jelesül olvasható, az általa végzendő átfogó vizsgálat megindításának egyik oka a bírósági
286
Sárközy, 2012, 3. skk.
128
végrehajtás közmegítélésének jelentős romlása volt, amelyet a beérkező panaszos ügyek darabszámán keresztül mértek le287.
22. táblázat. AJBH készre jelentett ügyek megoszlása ügytípus szerint (db.) időszak: 2012. január 01. – 2013. szeptember 08. ügytípus / beérkezés éve végrehajtási ügyek összesen
2012
összesen
2013 239
184
423
20
0
20
259
184
443
Forrás: http://www.ajbh.hu/ugyekhez-kapcsolodo-statisztikai-adatbazis/-/report/10180/keszre-jelentettugyek-megoszlasa-ugytipus-szerint# (2103. szeptember 08.)
Az információhoz, pontos statisztikai és analitikai adatokhoz jutás nagyfokú nehézsége jellemzi az ombudsman hivatalát is, mert az általa kezdeményezett, a bírósági végrehajtást érintő átfogó vizsgálat megindítása kapcsán 2013. március első dekádjában még azt nyilatkozta a biztos hivatala, „hogy a biztos ismételt kezdeményezésére még nem kapott választ a minisztertől. Jelezték azt is, jelenleg is több végrehajtási eljárással kapcsolatos panaszt vizsgál az ombudsman hivatala288.” További sajnálatos tény, hogy ismereteim szerint nem is készülnek egy átfogó vizsgálat teljes körű lebonyolításához szükséges és elégséges mértékű statisztikai és egyéb kimutatások, analitikák, azért mert a felügyeleti szabályozás nem tette kötelezővé ilyenek készítését, illetve nem kerültek meghatározásra a felügyeleti szervek részéről teljes körűen az adatgyűjtési paraméterek, sőt mi több, részükről nem merült fel igény ilyenek kialakítására. Az AJBH kifejtette továbbá, hogy az információk beszerzési nehézségei olyan mértéket öltöttek az elmúlt időszakban, amely már a Hivatal alkotmányos jogkörének gyakorlását korlátozza. Jelen dolgozat kapcsán is kijelenthető, hogy egységes szerkezetet hordozó, és pontosan megegyező számadatokat tartalmazó statisztikai adatok a különböző adatgazdáknál szinte egyáltalán nem lelhetőek fel (vagy nem lehetett hozzáférni), de a rendelkezésre álló adatsorok és egyéb adatok a
287
Az ombudsman vizsgálati akadályozásáról, 2012.
288
http://hvg.hu/itthon/20130109_Szabo_Mate_is_raszall_a_birosagi_vegrehaj (2013. március 25.).
129
tendenciális elemeket híven tükrözik, és így megalapozott következtetések levonását teszik lehetővé. Az AJBH által végzett vizsgálatok az ombudsman intézményének sajátos jegyeit hordozzák, mind a vizsgálati módszerek, mind a Hivatal által kezdeményezett intézkedések vonatkozásában289. A közelmúltban több jelentés készült, amely a végzett vizsgálat tárgyán keresztül közvetlenül kapcsolódik a jelen dolgozat által elemzett kérdéskörökhöz. A Hivatal által végzett vizsgálatok a bírósági végrehajtás rendszerét szinte teljesen átfogják, azaz nem létezik olyan szegmentum a végrehajtás rendszerén belül, amelyre ne érkezett volna számos panasz, amely konkrét vizsgálat végzését tette indokolttá. A jelen értekezéshez közvetlenül kapcsolódóan több vizsgálat jelentés is készült a bírósági végrehajtás rendszerét, és a bírósági végrehajtás költségeit érintően, az AJBH sajátosságainak megfelelően, az esetlegesen sérült, a Magyarország Alaptörvénye által garantált alapjogok relációjában. Több jelentés is megfogalmazza az ÖBV és az érintett felek közötti kapcsolattartás290 elemi hiányosságait. A jelentések az illetékes minisztérium felé intézkedéseket kezdeményeznek, amelyek egészen a végrehajtói iroda személyi és tárgyi, infrastrukturális minimumfeltételeinek a kialakítási szintjéig elmennek a működési kiszámíthatóság okán291. Kiemelik a jelentések azt is, hogy a bírósági végrehajtás intézménye közvetlenül kötődik a közhatalomhoz292, valamint azt is, hogy a közvetlen alkotmányi garanciák gazdaságossági okokból sem csorbulhatnak293. A jelentések ugyanakkor nem fogalmazzák meg azt, hogy a kapcsolattartási hiányosságok egyértelműen felügyeleti és szabályozási hibákhoz köthetőek, illetve jelentkezik az az ellentmondás is, ami a bírósági végrehajtás jelenlegi rendszerének egészét áthatja, nevezetesen az, hogy a közhatalmi tevékenységet ellátó ÖBV egyben a saját privát vállalkozásának is tulajdonosa, így nem érdeke közvetlenül
289
Juhász, 2007, 30. skk.
290
Az Alapvető Jogok Biztosának Jelentése az AJB-209/2013. számú ügyben.
291
9/1992. (I. 30.) AB határozat
292
56/1991. (XI.8.) AB határozat
293
11/1992. (III. 5.) AB határozat
49/1998. (XI. 27.) AB határozat ABH 1998, 5/1999. (III. 31.) AB határozat 422/B/1999. AB határozat
130
sem humán sem dologi beruházás eszközlése. Több jelentés és projekt is leszögezi, hogy a bírósági végrehajtási eljárás intézménye magas költségszint mellett működik294. Nincs limitálva a maximálisan felszámítható munkadíj végösszege (ellentétben a minimum összeggel), az adott % ráta mentén változik. Az ÖBV mint tulajdonos érdeke a magas nyereségszint elérése, és teljesen természetes módon, mindent megtesz annak elérése érdekében (amit a vonatkozó jogszabályi környezet enged a számára). A jelentésekben ezen a ponton már megfogalmazódik egy átfogó szervezeti reform iránti igény. A javaslat azt tartalmazza, hogy készüljön átfogó nemzetközi elemzés a bírósági végrehajtás tárgyában. A javaslat különösen a Svéd modellt preferálja, ugyanakkor nem tud mutatni (mert nem létezik) két azonos végrehajtási rendszert sem. Minden ország a sajátosságai mentén építette ki bírósági végrehajtási rendszerét, és a svédországi reform is azt bizonyítja, hogy problémák ott is jelentkeztek, és a felmerülő problémakörök halmozódása szükségessé tette egy átfogó szervezeti és szerkezeti reform bevezetését. Nem készült az AJBH részéről egy olyan javaslat sem, amely elsősorban a magyar történeti és társadalmi sajátosságokat helyezi a vizsgálat centrumába. A bírósági végrehajtással összefüggésben lefolytatott ombudsmani vizsgálatok több esetben is kimutatták, hogy a hatályos jogi szabályozás alapvető jogokkal összefüggő visszásságot, illetve annak veszélyét okozza295. Ezzel a megállapítással összhangban ma már többek között megjelent a bírósági végrehajtás, mint eszköz igénybe vétele egy quasi pénzmosás érdekében oly módon, hogy az adós és a végrehajtást kérő egy (pl. közjegyző előtt tett - esetleg alappal sem bíró - tartozás elismerő nyilatkozat alapján) látszat végrehajtási eljárás igénybe vétele útján a végrehajtást kérő által a végrehajtásból kapott pénzeszköz, dolog, követelés, stb. tisztára mosása, legalizálása, keletkeztetése egy sokszor előtte nem is létezett követelés útján, mely így már, mint egy tulajdonképpeni eredeti szerzés egyrészt mentes minden egyéb esetleges korábbi tehertől, másrészt immáron valós vagyoni eszköz, amely vagyonelem a piaci viszonyok között ténylegesen érvényesíthető, értékkel bír, beszámítható.
294
Szajbély, 2013, 186; Az Alapvető Jogok Biztosának Jelentése az AJB-210/2013. számú ügyben; Az
Alapvető Jogok Biztosának Jelentése az AJB-4756/2012. számú ügyben. 295
Hajas-Szabó, 2013/4, 427.
131
VIII. Jog és perorvoslati elemek Védelmi, garanciális elemként felsorakozó egységként indokolt a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszához köthető jog és perorvoslati lehetőségek (nem teljeskörű, mert a jelen értekezés tekintetében ez nem szükséges) vizsgálata. Ezeknek az elemeknek a működése érdemben hat ki a bírósági végrehajtás intézményének gyakorlati működésére. A legnagyobb jelentősége az érintett felek vonatkozásában van, mert az őket ért esetleges sérelmek a jog és perorvoslati utakon orvosolhatóak. Nagy jelentőséggel bír a jogorvoslati elemek igénybevétele a működés szempontjából is. Direkt módon befolyásolhatja az egyes eljárások időigényének alakulását, így közvetlen módon hathat ki magának az intézménynek a hatékonyságára.
8.1.
A végrehajtási kifogás
A Vht. 217-218. szakaszaiban szabályozza a végrehajtási kifogás296 jogorvoslati lehetőségét, amely minden túlzás nélkül állítható módon a legnagyobb relevanciával bír, és a legsűrűbben fordul elő297 az igénybe vehető jogorvoslati elemek közül. A végrehajtási kifogás perjogi értelemben jogorvoslatnak minősül. A jogorvoslatokon belül a végrehajtási kifogás perorvoslatnak viszont nem tekinthető298. A végrehajtási eljárás ugyan a polgári eljárás részének minősül, de nem része a polgári pernek. Így perorvoslatnak a végrehajtási kifogás nem tekinthető. A végrehajtási kifogás, a bírósági végrehajtási eljárás során eljáró végrehajtó intézkedése vagy mulasztása elleni, a végrehajtási eljárás foganatosításával kapcsolatos illetékköteles rendes jogorvoslat. „A végrehajtási kifogás illetéke 15.000 forint. Ha a kifogás alapos, a bíróság a kifogásnak
296
Kapa, 2012, 175. 2012. március 15. napjától jelentősen módosultak a végrehajtási kifogás szabályai. A
módosítások fő célja a végrehajtási kifogás elbírálásának gyorsítása, valamint a jogalkalmazást segítő részletesebb eljárási szabályok megalkotása. Az egyik lényeges változás, hogy szigorodott a végrehajtási kifogás beterjesztésének jogalapja. Végrehajtási kifogást a jövőben csak arra alapítva lehet előterjeszteni, hogy végrehajtó intézkedése vagy mulasztása a végrehajtási eljárás szabályait és a végrehajtási kifogást előterjesztő jogát vagy jogos érdekét lényegesen sérti. 297
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 217. § (4).
A végrehajtó intézkedése ellen bármilyen címen előterjesztett megtámadást kifogásnak kell tekinteni. 298
Péter-Szabó, 2013, passim.
132
helyt adó döntésében hivatalból rendelkezik a kifogás illetékének a kifogást előterjesztő részére történő visszatérítéséről299.” Szinte minden végrehajtói intézkedés ellen, minden érdekelt fél által beterjeszthető, sőt bizonyos esetekben csak a kifogás lehetősége biztosított. Mivel igen tág körben alkalmazható jogorvoslati formáról beszélhetünk, mindenképpen szükség mutatkozott illetékteher kikötésére (az alaptalan végrehajtási kifogások számának csökkentése érdekében, illetve illetékmentesség is kérelmezhető a beterjesztő által), bár nem minden szakmai fórumon értenek egyet ezzel az állásponttal (mert egyben a jogorvoslathoz fordulás lehetőségét is korlátozza). A végrehajtást foganatosító bíróság már eleve a végrehajtható okiraton feltünteti a végrehajtási kifogás előterjesztéséről szóló tájékoztatást (Vht. 19/A. §). A végrehajtási kifogás beterjeszthető a végrehajtó által, a részletfizetés megállapításával, a becsérték megállapításával, a felosztási tervvel, a végrehajtó által kibocsátott díjjegyzékkel, lakóingatlan kiürítésével, zálogtárgy értékesítésével, sőt a végrehajtó által megtenni elmulasztott intézkedésekkel kapcsolatban is.
Végrehajtási kifogás tárgya lehet továbbá a fokozatosság, illetve arányosság megsértése, a törvényben előírt határidők be nem tartása, árverés szabálytalan kitűzése, az árverés szabályainak megsértése, stb. A végrehajtási kifogás beterjesztésére nyitva álló határidő 15 nap, a kifogásolásra okot adó esemény bekövetkezése, vagy be nem következése után, illetve ettől az időponttól számított 3 hónap eltelte után nem lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. Az elkésett kifogást a végrehajtást foganatosító bíróság hivatalból, érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A végrehajtási kifogást a végrehajtást foganatosító bíróság felé címezve a végrehajtó kezéhez kell benyújtani. A végrehajtó a kézhezvételtől számított 3 munkanapon belül továbbítja a hozzá beérkezett végrehajtási kifogást a végrehajtást foganatosító bíróság felé. „A bíróság a végrehajtási kifogásról tárgyaláson kívül, - ha a kifogás elbírálásához szükséges tények a beszerzett iratokból nem állapíthatóak meg, vagy az iratok bizonyító erejét illetően kételye merül fel - a felek meghallgatása vagy egyéb bizonyítás felvétele után, soron kívül határoz 300.” A végrehajtási kifogás irányulhat a végrehajtó intézkedésének, a foganatosítást elrendelő bíróság általi megsemmisítésére, illetve a végrehajtó intézkedés megtételére 299
1990. évi XCIII. törvény az illetékekről, 43. § (8).
300
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 217/A. § (1).
133
való utasítására. A bíróság megállapíthatja a végrehajtó intézkedésének törvénysértő voltát is, illetve elutasítja a végrehajtási kifogást, ha az elkésett, vagy ha az alaptalan. A jogalkotó a végrehajtót is ösztönözni kívánta a gyors és szabályos végrehajtási eljárások foganatosítása kapcsán, mert új elemként bevezetésre került 2012. március 15. napjától (Vht. 217/B. §), hogy amennyiben a végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtási kifogásban foglaltaknak helyt ad, abban az esetben hivatalból kötelezi a végrehajtót, hogy a kifogással érintett végrehajtási ügyben járó munkadíja 20 százalékát, illetve ugyanazon végrehajtási cselekmény tekintetében ismételt eljárási szabálysértés esetén pedig munkadíja 50 százalékának megfelelő pénzösszeget fizessen meg, amely összeg az eljárás során befolyt összeget hivatott növelni. A Vht. 217/B. szakasza két kivételt fogalmaz meg ez alól, amely szerint nem terheli a végrehajtót a befizetési kötelezettség akkor, ha a kifogás elbírálása keretében történik az ingatlan forgalmi értékének meghatározása, vagy ha a lényeges eljárási szabálysértéshez nem a végrehajtó érdekkörében felmerülő ok vezetett. A rendszer további garanciális elemeként a végrehajtást foganatosító bíróságnak a végrehajtási kifogást elbíráló végzése ellen is van lehetőség további jogorvoslati eljárás igénybevételére (Vht. 218. §). A Vht. 120. szakaszában foglaltak értelmében a végrehajtási kifogás a végrehajtó intézkedéseire nézve nyújtható be (azok közül is csak olyan intézkedésre, vagy mulasztásra, amelynek a végrehajtási eljárás lefolytatására érdemi kihatása volt), és nem más szervek vagy egyéb hatóságok intézkedései vonatkozásában.
8.2.
Perorvoslatok
A perorvoslatokat Pp. XXV. fejezete szabályozza végrehajtási perek címszó alatt. „A végrehajtási perek különleges perek, ahol alapvetően a bírósági végrehajtás, mint ex parte, egyoldalú kérelemre induló, nemperes eljárás keretei nem megfelelőek, ott ahol a több garanciával körbebástyázott, a felek kölcsönös meghallgatását biztosító, kontradiktórius peres eljárásra van szükség301.” Mint látható a jogalkotó szándéka ez esetben az, hogy a nemperes eljárás szabályrendszerén túlmenő garanciális perorvoslati feltételrendszert is biztosítson az érdekelt felek számára. A Pp. hivatkozott szakaszai a speciális, a Pp. általános fejezeteiben foglaltaktól eltérő szabályrendszert tartalmaznak, 301
Szabó, 2006, 1474.
134
és öt fajta végrehajtási perorvoslati eljárást különböztetnek meg (végrehajtás megszüntetési és korlátozási per, igényper, foglalás tűrése iránti per, követelés behajtása iránti per, a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti per). Jelen vizsgálat relációjában két perorvoslatot kell részletesebb módon elemezni, a végrehajtás megszüntetési és korlátozási pert, és az igénypert, mert ezek súlya minősíthető jelentősebbnek az öt lehetőség közül. A Pp. szerinti perindítások természetesen illetékköteles eljárások. Az illeték mértékét ebben az esetben is az 1990. évi XCIII. törvény előírásai szerint kell számítani. Az első vizsgált perorvoslati lehetőség a végrehajtás megszüntetési és korlátozási per, amelyre akkor van lehetőség, „ha a végrehajtás megszüntetésére, illetőleg korlátozására a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 41. vagy 56. szakasza szerint a bírósági végrehajtási eljárás keretében nincs lehetőség, az az adós, aki a végrehajtást sérelmesnek tartja, végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási pert indíthat a végrehajtást kérő ellen302”. Ez a peres eljárás hivatott orvosolni azt az alapvető problémát, amikor az adós alapvetően egy már folyamatban lévő végrehajtási eljárás tekintetében vitatja a követelés alapját, vagy azért vitatja, mert álláspontja szerint a követelés létre sem jött (azaz nem létezik, így alaptalan), vagy azért mert már teljesítésre, vagy részben teljesítésre kerültek a követelésben foglaltak, vagy beszámítható ellenköveteléssel rendelkezik. A pert kizárólag az adós, vagy az adós jogutódjának kérelme alapján folytatja le a végrehajtást elrendelő bíróság (kivételes esetben az adós lakhelye szerinti bíróság, pl. ha közjegyző rendelte el a végrehajtást). A bíróság számára az eljárás lefolytatására tizenöt nap áll rendelkezésre, amely időpont legfeljebb nyolc nappal halasztható. A bíróság a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perben soron kívül jár el, a tárgyalást legkésőbb a keresetlevél benyújtásától számított 15. napra tűzi ki tekintettel arra, hogy ezen eljárás esetén az eltelt időnek különös jelentősége van (a perben szünetelésnek nincs helye).
302
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról, 366. §.
135
A második vizsgált perorvoslati lehetőség az igényper303. Az igényper a végrehajtó által a végrehajtási eljárás foganatosítása során lefoglalt egyes vagyonelemekhez kötődik. „Az igényper alapgondolata ez: Nem járja, hogy A-nak adóssága annak a Bnek zsebéből fizettessék ki, akinek ehhez az adóssághoz semmi köze. Ha tehát B-nek valamely vagyontárgyát A-nak a hitelezője végrehajtás útján lefoglaltatja, kell, hogy azt B a foglalás alól kiszabadíthassa. Sőt a jogrend harmadik személynek, C-nek is módot nyújt erre, ha C olyan jogot szerzett a végrehajtás tárgyához, amely erősebb, mint A-nak (a végrehajtást szenvedőnek) a tárgyhoz való joga304.” A leggyakoribb esetben a végrehajtó helyszíni eljárási cselekménye, ingóság foglalás alá vonása során generálódhat, de előfordulhat akár ingatlanfoglalás esetében is. A végrehajtó kötelessége, hogy az általa lefolytatott helyszíni eljárás foganatosítása során minden ott található és értékkel bíró vagyontárgyat - amely nem tartozik a mentes vagyontárgyak körébe - foglalás alá vonjon, amennyiben nem kerül hitelt érdemlő módon bizonyításra az, hogy a vagyontárgy nem képezi adós tulajdonát. A helyszínen történő igazolásra sok
303
Igényper, 1931, 4. skk.
A gazdasági válság – sajnos – folyton erősödő kimélyedése mellett hitelezői és tisztességi szempontokból egyszer végre szembe kell nézni az igényperek problémájának. Nemcsak azért mert az adósvédelemnek megvannak a maga határai, hanem azért is, mert az egészséges hitelviszonyokat ássa alá az, aki olyan intézményeket támaszt alá, amelyek a könnyelmű adósságcsinálást élesztgetik és a jóhiszemű hitelező kijátszását eredményezik. Lássuk a megoldandó problémát! A.-nak a Belvárosban gyönyörűen berendezett 4-5 szobás lakása van, kapu alatt és a lakás ajtaján A. neve tündököl, - hiteleznek neki, az egyik hitelező 200 pengőt, a másik 600 pengőt, az egyik adósság üzi a másikat. Egy szép napon A. elhatározza, hogy nem fizet. Jönnek a perek, a végrehajtások, - majd igénypert ad be A.-nak Kassán lakó nagynénje, hogy a butorok, az egész lakás lakásberendezés az övéi, tőle kapta unokaöccse 20 év előtthasználatra, amidőn Kassán megnősült. Egy-két tanú, végrehajtást szenvedő eskü alatt, - az ingók birói zár alól feloldatnak és a szabó, mészáros, a fűszeres, stb. álmélkodva rázhatják a fejüket, - hát ilyen is létezhet! Az angol törvényhozást jellemzi, hogy egyes jogviszonyokat incidentaliter vesz szabályozás alá, akkor, amidőn a szabályozás szüksége előáll. Ha a jelenlegi gazdasági válság és az ennek során lefolytatott igényperek tömkelege kisérve, a kijátszott hitelezők ezreinek sirámaitól, alkalmat adna a törvényhozónak, hogy az igényperi intézmény fent vázolt anomáliáinak egyszer bátran szemébe nézzen és azok orvoslásáról a fenti értelemben gondoskodjék, - akkor legalább némi hasznát láthatnánk mi jogászok és az általunk képviselt jóhiszemű hitelezők ezeknek a nehéz időknek 304
Fehérváry, 1935, 146.
136
esetben nincs mód305, így ez a perorvoslat szűkebb értelemben ezt a problémát kívánja megoldani. Tágabb értelemben a lefoglalt vagyontárgy vonatkozásában azt jelenti, hogy arra valaki (tulajdonostárs, harmadik személy, stb.), valamely jog alapján igényt tart, illetve ez az igény gátat képez a végrehajtó általi értékesítéssel szemben. „A ’foglalással szerzett jog’ legfontosabb tartalmi eleme, hogy a lefoglalt ingóságon jogszabályon alapuló, így dologi hatályú, a jóhiszemű és ellenérték fejében szerző harmadik személyekre is kiterjedő elidegenítési és terhelési tilalmat keletkeztet, az e korlátozással ellentétes rendelkezés semmis306.” Következésképpen ebben az esetben egy már foglalás alá vont vagyonelem foglalás alóli feloldása iránt nyújthat be keresetet az érintett fél ahhoz a bírósághoz, amelynek az illetékességi területén a foglalás történt. A benyújtott kereset kizárólag az abban tételesen felsorolt vagy megnevezett, foglalás alá vont vagyonelemek tekintetében szolgáltatja majd az igényper alapját. A kérelmet a végrehajtó számára való kézbesítéssel kell benyújtani (az illetékes bíróságnak címezve). A benyújtott kérelmet a végrehajtó az ügy irataival együtt, három napon belül köteles továbbítani az illetékes bíróság felé. Amennyiben a bíróság a végrehajtást felfüggeszti, úgy a felfüggesztő határozat meghozatalának időpontjától kezdve újabb végrehajtási eljárási cselekmény nem foganatosítható a foglalás alá vont vagyontárgy tekintetében. Halasztó hatályúnak minősül az igényper – ha azt ingófoglalás esetében a foglalástól számítva, ingatlanfoglalás esetében a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozat kézbesítésétől számítva nyolc napon belül megindítják - (külön felfüggesztő határozat nélkül, a felfüggesztéssel azonos tartalom). A foglalás alá vonás hatályban marad, de az értékesítést illetően csak az igényper jogerős befejezése után lehet eljárási cselekmény megindítását kezdeményezni. A házastársi vagyonközösségre alapozott igényperre, valamint a haszonélvezeti jog alapján indított igényperre további speciális szabályok vonatkoznak. Haszonélvezet fennállása esetén a bíróság döntése kizárólag az értékesítés időpontjára vonatkozik (kitolódhat a haszonélvezeti jog megszűnése utánra). A házastársi vagyonközösség speciális szabályozását a vagyon szerkezetének egyedi megoszlása (pl. házastársi
305
Szeniczei, 1864, 23. Árverés foganatosítását a végrehajtást szenvedettnek valamely puszta semmivel
sem igazolt állítása meg nem gátolhatja. 306
Kapa, 2012, 199.
137
különvagyon), vagy a fennálló kötelezettség kizárólag az egyik félre való vonatkozása (pl. rendbírság) indokolhatja. A per eldöntéséhez szükséges tényeket minden esetben a felperesnek kell bizonyítania, így például nem érvényesül a házassági különvagyon vélelme sem307. Speciális szabály vonatkozik igényper esetében a perköltségre nézve, amely szerint a végrehajtást kérőt az kizárólag abban az esetben terheli, ha rosszhiszemű magatartást tanúsított egy olyan foglalás esetében, amelynél jelen volt személyesen is. Az igénypert kizárólag a végrehajtást kérő ellen lehet megindítani. „Pp. 379. § (1) Ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli feloldását a közös vagyonból rá eső hányad értékéig. (2) A házastársi vagyonközösségi igénypert az adós (az igénylő felperes házastársa) ellen is meg kell indítani. 380. § (1) A házastársi vagyonközösségi igényperben a bíróság a házastársi vagyonközösséghez tartozó valamennyi lefoglalt vagyontárgy figyelembevételével dönt308.” Érdekes problematikát vet fel a lefoglalt ingatlan vonatkozásában indult és a lefoglalt ingatlan tulajdonjogának érvényes szerződés szerint bejegyzéssel történő (de a foglalásig valamely okból elmaradt) megszerzésére vonatkozó, birtokkal megerősített kötelmi igény alapján indult igényper, ahol a végrehajtást kérő részéről az ingatlan nyilvántartás közhitelessége alapján szerzett (végrehajtási) jog ütközik az érvényes kötelmi igénnyel és birtok helyzettel. Melyik jogintézményt preferálja a jogalkalmazó? Az ingatlan-nyilvántartás mindenek felett álló közhitelességét vagy a végrehajtást kérőnek nem tartozó, azaz nem adósi pozícióban lévő, az ingatlan tulajdonjogát bejegyzéssel megszerezni képes, de csak érvényes kötelmi igénnyel bíró birtokban lévő érdekeltet, azaz a nem adósi kötelmi igényt?
307
Császti, 2002, 199.
308
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról, 379-380. §.
138
IX. Nemzetközi kitekintés A jelen vizsgálat által végzendő nemzetközi kitekintés kétirányú. Az egyik oldalról az egyes országok szintjén működő rendszereket kell áttekinteni. A nemzetközi kitekintés eredményeképpen kiderül, hogy milyen rendszer szintű stratégiák mentén működnek az egyes országok végrehajtói szervezetei. Figyelemmel kell lenni minden egyes vizsgálat végzése során arra, hogy az egyes országokban alkalmazott végrehajtással kapcsolatos rendszerek más és más társadalmi, gazdasági, adózási berendezkedés
által
meghatározott
környezetben
működnek.
A
végrehajtás
feladatrendszere általánosnak tekinthető, hiszen mindenhol jogos követelésekről beszélhetünk az adós önkéntes jogkövető magatartásának elmaradása mellett. A végrehajtás minden esetben vagyonelemekre nézve bonyolódhat. A kérdést a végrehajtás rendszerének kialakítása és az adós-hitelező érdekvédelem határainak megállapítása jelenti. Minden egyes ország a saját társadalmi alrendszerein belüli sajátosságok mentén kezeli a kérdést és az Európai Unió egységesítési törekvéseit. Az egységesítés az EU által elismerten sem nevezhető gyors vagy könnyű feladatnak a nagymértékű inhomogenitás miatt. A végrehajtási rendszerek és módozatok felépítése tekintetébenben nagyon jelentős eltérések tapasztalhatóak, és különböző nemzeti sajátosságok figyelhetőek meg (magyar sajátosság pl.: a végrehajtási lap maga). Pontosan a nagy fokú társadalmi különbözőségek okán kell fenntartással viseltetni a különböző országok végrehajtási rendszereinek vizsgálata során kapott eredmények vonatkozásában, és ezen oknál fogva állítom azt, hogy – ugyan ezen vizsgálatok eredményeinek figyelembevétele mellett – a saját honi végrehajtási rendszer vizsgálatára és a társadalmi hatások, kapcsolódási pontok eredményeire hagyatkozva önállóan kell a rendszert fejleszteni, nem pedig egy más társadalmi környezetből kiragadott rendszert kell importálni. A bírósági végrehajtás jogintézménye által elérendő célok szinte kivétel nélkül azonosak a világ összes országában. A célok elérésének eszközrendszere, a szervezeti felépítés, a hatáskörök és jogosítványok, a centralizáltság mértéke, a feladatcsoportosítások és az eljárási kérdések tekintetében lelhetőek fel a különbségek.
139
23. táblázat. A végrehajtók státusza országonként Végrehajtók státusza Állami
Független
Vegyes
Ausztria
Cseh Köztársaság
Anglia
Belgium
Észtország
Spanyolország
Dánia
Franciaország
Finnország
Görögország
Lengyelország
Hollandia
Németország
Szlovákia
Olaszország
Litvánia
Svédország Forrás: www.mbvk.hu (2013. szeptember 18)
Figyelemmel kell lenni Magyarországnak az Európai Unióval szemben fennálló kötelezettségei következményeire, illetve vizsgálni kell, hogy az EU alkalmazandó jogforrásai és fejlődési törekvései milyen kihatással vannak a magyar társadalomra és jogrendszerre. Magyarország 2004. május 01. napján lett az Európai Unió tagja, majd 2007. december 21. napján csatlakozott a személyek mozgásszabadságát biztosító schengeni térséghez. Az biztos, hogy a közösség által hazánk számára biztosított forrásmennyiség a magyar gazdaság számára nélkülözhetetlen. Az EU felzárkóztatási politikájának köszönhetően Magyarország a 2007. és 2013. közötti költségvetési időszakban 25,7 milliárd euró közösségi kohéziós forrást használhatott fel309.
9.1.
Bírósági végrehajtás külföldön
Németországban a végrehajtást foganatosító szervek minden esetben valamely állami intézmény alkalmazottai a polgári perrendtartás (Zivilprozessordnung) szabályrendszere mentén. Az ügyekben eljáró hatóság a Bíróság és a Földhivatal. Különbséget tesznek a pénzbeli és az egyéb követelések végrehajtása között. Eltérően más jogrendszerektől, a német jog rendelkezik a "megelőző őrizetbe vételről", más szóval a személlyel
309
http://eu.kormany.hu/a-magyar-eu-tagsag-tortenete (2013. szeptember 14.)
140
szembeni végrehajtásról, amely szabadságvesztés vagy egyéb, az adós szabadságát korlátozó intézkedés által valósul meg310. Belgiumban a végrehajtó szintén állami tisztviselő és eljárása során a belga perrendtartás szabályrendszere érvényesül. A végrehajtás foganatosítása tekintetében jelentőséggel bír a végrehajtható jogcím, amely korlátokat fogalmaz meg az adós jogainak tiszteletben tartása érdekében. Az adós vagyonára vezetett végrehajtást a zár alá vétel szabályrendszerének részletessé tétele mellett rendezi. Megkülönböztetést tesznek a zár alá vett javak típusa (ingó vagy ingatlan) és a zár alá vétel jellege (előzetes zár alá vétel vagy egy ítélet végrehajtásából adódó zár alá vétel) szerint, továbbá különös szabályozás vonatkozik a vízi járművek zár alá vételére. A végrehajtó hivatalos szolgáltatásainak díjait a polgári, a kereskedelmi ügyekben eljáró végrehajtók díjazását királyi rendelet állapítja meg (Federale Overheidsdienst Justitie311). Az Egyesült Királyságban a végrehajtók vegyes alkalmazási rendszer szerint működnek. A County Courtnál működő, a Bírósági Szolgálat alkalmazásában álló és ennélfogva köztisztviselő végrehajtók foglalkoznak a County Courtnál nyilvántartott ítéletek és/vagy határozatok végrehajtásával. A képesített végrehajtók magánvégrehajtók, a bérbeadó törvényes zálogjogára vonatkozó szabályok alapján kapnak képesítést, és a Country Courtnál tárgyaló kerületi bíró hatalmazza fel őket. Léteznek még un. magánvégrehajtók, akik működése a magyar követeléskezelő cégekhez hasonlítható. A magánvégrehajtók olyan végrehajtók, akik azon tartozásokat hajtják be, amelyekre a szabályok nem írják elő, hogy azokat kizárólag a High Courtnál működő végrehajtási tisztviselő, a County Courtnál működő végrehajtó vagy a képesített végrehajtó foganatosíthatja. A magánvégrehajtóvá váláshoz szakképesítés nem szükséges. 2001. április 1. napjától a Magistrates Court Bizottságok vették át a bírságokkal és a közmunkára ítéltek ellen kibocsátott határozatok végrehajtását. Az új szabályok alapján az egyes Magistrates Court Bizottságok határozzák meg a felhatalmazások végrehajtásának mikéntjét. Egyes Magistrates Court Bizottságok saját végrehajtási tisztviselőket alkalmaznak, vagy kiszervezik ezt a feladatot az un. végrehajtó
310
http://www.europe-eje.eu/en/fiches-thematiques/pays/allemagne (2013. szeptember 14.).
311
http://ec.europa.eu/civiljustice/enforce_judgement/enforce_judgement_bel_fr.htm (2013. szeptember
15.).
141
ügynökségeknek312. A brit rendszerrel szemben Észak-Írországban az Ítéletvégrehajtási Hivatal, mint központi szerv foganatosítja a végrehajtást. Az Ítéletvégrehajtási Hivatal rendelkezik igazgatási és igazságszolgáltatási feladatkörökkel is. Az Ítéletvégrehajtási Hivatalt egy Supreme Court Master (bírói titulus) rangban lévő rangidős tisztviselő vezeti, és a személyzethez tartozik egy végrehajtási főtisztviselő és 14 végrehajtási tisztviselő, mindegyikük be van osztva Észak-Írország egy kerületéhez, és egy további végrehajtási tisztviselő a kerületek között váltakozva végzi munkáját. Külön sajátosság az un. foglalási határozat. A 3.000 angol fontot meghaladó egyenlegű teljes tartozásoknál egy előzetes kérelmet lehet előterjeszteni. Ez lehetővé teszi az a hitelező számára, hogy egy foglalási határozatot (custody warrant) kapjon, illetve kap az adós vagyontárgyairól egy jelentést azért, hogy a végrehajtás további folytatását illetően egy megalapozottabb döntést hozhasson313. A svédországi végrehajtási rendszer a 2006. évben életbe léptetett reformok szerint működik. Az AJBH által végzett elemzések kifejezetten ’ajánlják’ az un. svéd modell elemzését és az ott elért eredmények figyelembevételét a magyar bírósági végrehajtás rendszerszintű hibáinak kiküszöbölése érdekében, viszont meggyőződésem szerint nem veszi figyelembe az AJBH azt, hogy a skandináv államok társadalmi berendezkedése, az általánosan elfogadott erkölcsi és jogi normatíva rendszere, valamint a skandináv államok gazdasági, nemzetgazdasági felépítése szignifikáns eltéréseket mutat az azonos magyar struktúrákkal szemben. A svédországi végrehajtásokat a Végrehajtó Hatóság megnevezésű állami szerv foganatosítja. A bírósági végrehajtó (kronofogde) állami köztisztviselő, aki a Végrehajtási Irodán (kronofogdemyndighet) dolgozik. A végrehajtók számára külön képzést szerveznek. A képzésre beiratkozni kívánó jelöltnek svéd állampolgárnak kell lennie, jogi végzettséggel és bírósági fogalmazói minősítéssel kell rendelkeznie. A képzésre
felvételt
nyert
személyt
végrehajtó-jelöltként
(kronofogdeaspirant)
alkalmazzák. A képzés mintegy 40 hétig tart, elméleti tanulást és gyakorlati munkát 312
http://ec.europa.eu/civiljustice/enforce_judgement/enforce_judgement_eng_fr.htm (2013. szeptember
15.). 313
http://ec.europa.eu/civiljustice/enforce_judgement/enforce_judgement_nir_fr.htm (2013. szeptember
15.).
142
egyaránt magában foglal. A jelölt ezt követően vizsgát tesz, majd bírósági végrehajtóvá nevezik ki. Feladatai közé tartoznak a végrehajtási ügyekkel, a rendezetlen magán- és állami követelésekkel, továbbá a csőddel, az egyezségekkel vagy adósságátütemezésekkel kapcsolatos ügyek bonyolítása314. Svéd sajátosság, hogy a Végrehajtó Hatóságnak külön törvényi rendelkezések szerint különös feladatai jelentkeznek a prevenciós eszközök alkalmazását tekintve, kiemelve a megelőzést szolgáló kommunikációt315. lebonyolításra,
Svéd
amelyek
sajátosság, célja
olyan
hogy ítélet
un.
összegző
meghozatala,
eljárások amely
kerülnek
közvetlenül
végrehajtható. Mint a fenti néhány példából is jól látható, minden esetben országspecifikus elemek találhatóak meg az egyes esetekben. A hatályos rendszert minden ország az egyedi adottságaihoz igazítja és alkalmazza.
9.2.
Az Európai Unió
Magyarország az első hivatalos kapcsolatot az Európai Közösséggel az 1960. évek végén létesítette a közös mezőgazdasági politika területén. Hazánk az 1973. évben csatlakozott az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményhez (GATT), illetve több multilaterális kapcsolat is létrejött az ezt követő időszakban, ám az Európai Közösség és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) közötti tárgyalási folyamat befagyásának az EK és az egyes érintett országok is kárát látták. Magyarország hivatalosan csak az 1987. évben kezdte újra a tárgyalásokat a Közösséggel, amelyek az 1988. évben megállapodáshoz vezettek. Minőségi előrelépést a kapcsolatban (a politikai változások kialakulásával párhuzamosan) az 1989. év hozott, amikor a Közösség elindította a Poland and Hungary Assistance with Restructuring the Economy (PHARE) Programot. A Közösség és Magyarország az 1991. évben társulási
314 315
http://ec.europa.eu/civiljustice/legal_prof/legal_prof_swe_hu.htm#4. (2013. szeptember 15.). http://kronofogden.se/download/18.33cd600b13abbc8411c800020855/1355227157990/kronofogden_i
n_english.pdf (2013. szeptember 15.).
143
szerződést kötött. Magyarország EU csatlakozási folyamata az 1998. évben kezdődött meg, és a csatlakozás dátumáig tartott316. Az egységes európai jogra való törekvésről már az V. században, a Nyugat-római Birodalom felbomlásának több évtizedes időszakában beszélhetünk. Justinianus Császár Institútiói így határozzák meg az ’igazság és a jog’ összefüggését: „Az igazság állandó és örök igyekezet arra, hogy kinek-kinek megadjuk a maga jogát317. A jogtudomány az isteni és emberi dolgok ismerete, tudománya annak, hogy mi a jogos, mi a jogtalan.” Az Imperium területén kialakuló államokban megindult a „jog összefoglalása318”, amely nem nevezhető mai értelemben véve kodifikációnak, de a jogrendszer egészének rendszerezésére irányultak, így fejlesztve az európai jogtudományt. Európában a XVI. század folyamán Franciaországban a humanista iskola, majd valamivel később Németországban a praktikus iskola képviselői kezdték el először feldolgozni a római kommentárok anyagát (usus modernus Pandectarum), amely folyamat csak később Friedrich Carl Savigny (történeti iskola) munkásságával teljesedett ki319, ezzel örökítve tovább a római jog hatását a ma élő jogra. Az Európai Közösség egyedülálló módon un. jogközösséget hozott létre, amely egy részleteiben kidolgozottá váló önálló jogrend kialakítására törekszik320. Az egységes európai jog megteremtése egy nagy horderejű lépés. Az EU mára kialakult jogrendszerének a legfontosabb tulajdonsága többek között, hogy elsőbbséget élvez a nemzeti jogokkal szemben, vagyis a résztvevő államok saját szuverenitásukat korlátozták és hatásköreik egy részét a Közösségre ruházták át, így a Közösség akaratának alávetették mind önmagukat, mind állampolgáraikat321. Az Európai Unió tagállamai már az Európai Közösség alapító okiratában, az 1957. évi Római Szerződésben322 kimondták, hogy kötelezettséget vállalnak a bírói döntések és ítéletek
316
Kende–Szűcs–Jeney, 2007, 984.; Horváth 2007, 79; Szalayné, 2003, 32.
317
Mészöly, 1939, 5.
318
Hamza, 2002, 50. skk.
319
Brósz, 1974, 90.
320
Kende–Szűcs–Jeney, 2007, 45.
321
Orosz, 2007, 35.
322
Az Európai Közösség Alapító Szerződése Róma, 1957. március 25. 220–222. cikkely.
144
kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó formaságok egyszerűsítésére, azzal a kitétellel, hogy az érintett országok tulajdoni rendje változatlan marad. A következő lépcsőfok az 1968. évi Brüsszeli Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról. A Brüsszeli Egyezményhez csak az EGK tagállamai csatlakozhattak. Az egyezmény hatósugarának kiterjesztése érdekében az 1988. évben, lényegében azonos tartalommal, azzal párhuzamos megállapodás jött létre az EK és az EFTA között323. Az 1988. évben megszületett a Luganói Egyezmény (a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról), amely a joghatóságot kiterjesztette egy kibővített európai térségre. Jelentőségét az is növelte, hogy az aláíró országokon (EK + EFTA tagállamok) kívüli országoknak is lehetővé tette a csatlakozást az egyezményhez. 1993. november 01. napján lépett hatályba a Szerződés az Európai Unióról, azaz a Maastrichti Szerződés, amely a III. pillér rendszerének megteremtésével kiterjesztette az EU hatásköreit. Jelen vizsgálat tekintetében az 1997. évben 15 tagállam által aláírt, de csak az 1999. évben hatályba lépett Amszterdami Szerződés a szerkezeti struktúrán nem változtatott, de megteremtette az egységes igazságszolgáltatási térség (european judicial area in civil matters) fogalmát, illetve a jogharmonizációs igény általános megfogalmazása helyett immár pontos meghatározásokat adott a polgári eljárásjog egyes kiemelt, preferált területeire nézve. A 2001. évben aláírásra került, majd 2003. február 01. napján hatályba lépett a Nizzai Szerződés, amelynek fő célkitűzése az új tagállamok befogadásának előkészítése volt, valamint az EU felkészítése a csatlakozásra324. Az 1998. év decemberében az Európai Tanács Bécsben elfogadta a szabadságon, a biztonságon, és a jog érvényesülésén alapuló térség cselekvési tervét, az un. Bécsi Cselekvési tervet325 (Vienna Action Plan), amely az elkövetkező 5 éves időszakra tartalommal töltötte meg az Amszterdami szerződés célkitűzéseit. Az 1999. év októberében tartott tamperei Európai Tanácsi ülés azt az 5 év alatt elérendő célt tűzte ki, hogy fokozatosan meg kell teremteni a szabadság, biztonság és igazságosság övezetét a Közösség egészére
323
Kengyel, 2012b, 447. skk.
324
Szente, 2006, 548.
325
Horváth 2007, passim.
145
nézve326. A Tamperei ülésen elfogadottakkal összhangban fogadta el a Tanács az un. Hágai Programot. A program középpontjában az uniós polgár áll, akinek a jogait kívánja
a
Tanács
erősíteni
a
szabad
mozgás
jogának
biztosításától
az
igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítésén keresztül a gyors és hatékony végrehajtási rendszer létrehozásáig327. A Tamperei és a Hágai Programok eredményeit alapul véve a Tanács a 2009. év december havában elfogadta a Stockholmi Programot. A Program az igazság Európája és a jogok Európája jelmondatok köré épül az EU polgárok számára. A 2010-2014. évek közötti időszakban a Program a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítását tűzte ki elsődleges célul. A Stockholmi Program részletesen fejti ki a célkitűzéseit, és konkrét feladatokat rendel a célok mellé. A 2010. évben a Program végrehajtásának további elősegítése érdekébe önálló cselekvési terv került elfogadásra, amely belső biztonsági stratégia kidolgozását irányozta elő. A 2012. évben a Tanács a Bel- és Igazságügyi Bizottság ülésén értékelte a Stockholmi Program eddig eltelt 2 évét. A Tanács rámutatott, hogy a polgári jogi területen benyújtott javaslatok mind a jog érvényesítésén alapuló európai térség létrehozását célozzák a határozatok kölcsönös elismerésének megvalósítása által328. A civilisztika vonatkozásában egyértelműen az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) jelenti a közösségi jogi szabályozás keretrendszerét. A Lisszaboni Szerződés az önálló szakpolitikák közé sorolja a polgári igazságszolgáltatást, amit az is erősít, hogy a gazdaságpolitikától elkülönülten tud immáron működni329.
326
A bizottság közleménye az Európai tanácsnak és a Parlamentnek – A szabadság, biztonság és
igazságosság övezete: a tamperei program mérlege és az új iránymutatások. 327
Hágai Program: A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban.
328
Stockholmi Program, a polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa.
Az Európai Parlament 2009. november 25-i állásfoglalása „A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program” című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről. A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai gazdasági és Szociális bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv. Európai Parlament, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Stockholmi Program félidős értékeléséről Előadó: Juan Fernando López Aguilar. 329
Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés, egységes szerkezetbe foglalt változata.
146
A végrehajtás területével közvetlen kapcsolatot keresve, a Storme Jelentéssel kell először megismerkedni. Prof. Dr. Marcel Storme elnökletével munkacsoport alakult, amelyben mind a tizenkét tagállam képviseltette magát. A munkacsoport az 1987. évben kezdte meg a működést. A munkacsoport eljárásjogi oldalról közelítette meg a vizsgálati pontjait, mert Storme professzor szerint az eljárásjogi intézményi keretek alkalmasak, alkalmasabbak egy egységes joganyag kialakítására, és könnyen szabályozható kereteket jelentenek a közösségi jog számára. Storme professzor véleménye szerint a bizottság munkája alatt összehasonlító jogi módszerek alkalmazásával igen szemléletessé vált, hogy a bírósági végrehajtás terén a tagállamok jogi szabályozásában, az eljárásjogi jogcsaládonként jelentős eltérések tapasztalhatók. A Storme Jelentés példaként említi a végrehajtás szervezetrendszerét. Spanyolországban kizárólag végrehajtó bíró jár el, Németországban már munkáját tisztviselők segítik, míg Franciaországban önálló, a bíróságtól független profi végrehajtói apparátus működik. Véleménye szerint a nagyfokú eltérés akadálya az egységesítésnek, a globális rendszerbe foglalásnak. A Storme Jelentés máshonnan közelítette meg a kiugró eltérések problémáját. Eljárásjogi oldalról végeztek elemzést, és arra a megállapításra jutottak, hogy a bírósági végrehajtás jogintézményén belül egységesíteni kell néhány fajsúlyosnak tekintett eljárási elemet (végrehajtó bíró szerepköre, végrehajtási jogcímek, foglalás alá vonható vagyonelemek köre, foglalás alól mentes vagyonelemek köre, a kényszerértékesítés rendszere, a kielégítési sorrend meghatározása), valamint meg kell határozni a minimum standardokat. A Storme professzor által vezetett munkacsoport hasonló eredményre jutott a különböző államok társadalmi, végrehajtási rendszerek elemzése során, mint jelen értekezés. A jelentés további megállapításaival nem értek egyet, de a munkacsoport nem is az adott állami végrehajtási rendszer működési hatékonyságának az oldaláról közelítve végezte a kutatását, hanem lehetséges uniformizálási egységesítési mérföldköveket keresett. Egyet nem értésem másik oka az, hogy a végrehajtás rendszerének egységesítése nem venné figyelembe a tagállami dogmatikai rendszer meglévő kapcsolódási pontjait, illetve figyelmen kívül hagyná a rögződött társadalmi normatívákat. A rögzült társadalmi normák csak lassú folyamatszerű változásra képesek, egy direkt, minden átmeneti időszakot nélkülöző radikális szervezeti reform a társadalom tagjaiból ellenérdekelt feleket generálna, ami a végrehajtás jogintézményének közmegítélését, annak elfogadottságát a nullához iterálná.
147
Napjainkban ismernünk kell a hazai jogi szabályozásra ható, és abban akár külön nevesítés és megjelenítés nélkül is alkalmazandó európai uniós jogszabályrendszer létét és annak egyes tartalmi elemeit. Az Európai Unió polgáraira nézve alapvető jelentőséggel bír, hogy a végrehajtási eljárások több eleme a határokon átnyúló ügyekre nézve, keretszabály jelleggel a tágállamok területén azonos alapokon és alapelveken nyugszik. A jogharmonizáció elengedhetetlen, és folyamatos terhet ró a hazai jogalkotóra. A vonatkozó rendeletek és irányelvek magyar nyelven mindenki számára hozzáférhetőek az interneten is (pl. www.europa.eu, stb.). A joghatósági kérdés vizsgálata minden ilyen esetben az első kérdésnek minősült. A joghatóság megítélése alapvetően polgári jogi eljárási kérdés330. Az exequatur eljárás fogalmát kell még tisztázni - röviden megfogalmazva egy fajta végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást jelent – és egyben a jelen dolgozat által vizsgált témakörben az EU által bevezetett szabályok legfontosabbikát. „Az exequatur fogalma csak a nemzetközi magánjogban létezik, és azon bírósági határozatra utal, amely engedélyezi az adott országban egy külföldön meghozott ítélet, választottbírósági ítélet, hiteles aktus vagy külföldön megkötött perbeli egyezség végrehajtását. A Bizottság és a Tanács által 2000 decemberében elfogadott kölcsönös elismerési program végső célja a tagállamok között az exequatur eljárás felszámolása a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott minden ítélet vonatkozásában331.” Az exequatur eljárás eltörlése azt jelentené, hogy az olyan eljárásban keletkezett végrehajtható okirat, amely eljárásban nem kell a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást elvégezni, ott ipso iure az egész közösségben végrehajtható, anélkül, hogy a végrehajtási államban bármiféle vizsgálatra volna szükség332. A fentebb leírtakon túlmenően a bírósági végrehajtáshoz közvetlenül kötődően ismernünk kell továbbá az eljárásra vonatkozó Tanács rendeletek számait, és az Európai Közösségek Tanácsa által a 2008. évben kiadott Zöld Könyvet. A Zöld Könyv „a 330 331
Vörös, 2006, 100. Az exequatur eljárás fogalma, http://ec.europa.eu/civiljustice/glossary/glossary_hu.htm#Exequatur
(2013. szeptember 15.). 332
Harsányi, 2012, 4. skk.
148
Bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága333” címet viseli. A határon átnyúló ügyek esetében az adós vagyonának felderítése nem egyszerű feladat, holott a végrehajtás hatékonyságát a pontos és transzparentált adósi vagyonszerkezet ismerete meg tudná növelni. A megoldást az adósi vagyonnyilatkozat bevezetése jelentené a Zöld Könyvben foglaltak szerint. Azonban a vagyonnyilatkozat is több fajta lehet. Adóst kötelezik a kitöltésére, vagy valamilyen hatóság állítja ki? Adós teljes vagyonát rögzíteni kell benne, vagy csak a követelés mértékéig elegendő? Ezekre a kérdésekre ma még nem ismert a felelet. A Zöld Könyvben merült fel először az európai biztosítási jogcím bevezetésének ötlete, mely az előzetes bankszámlaletiltást szabályozná334. A Vht. az alkalmazásához szükséges vonatkozó Tanácsi rendeleteket - ahol azokat alkalmazni szükséges – szakaszonként nevesíti a törvény szövegébe foglaltan.
333
Zöld Könyv, 2008, 14. A zöld könyv célja, hogy széleskörű konzultációt indítson az érdekelt felek
körében arról, hogy milyen módon lehetne javítani az adósok vagyonának átláthatóságát az Európai Unióban. A zöld könyv bemutatja a jelenlegi helyzetben fennálló problémákat és azok lehetséges megoldásait. 334
Dávid, 2011, 121. skk.
149
X. Meghatározó elemek a végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszában A bírósági végrehajtás rendszerének és intézményének vizsgálata indokolttá teszi, hogy bevonásra kerüljenek olyan eljárási realizációs elemek, amelyek hatása közvetlenül mérhető a végzett kutatás tárgyához viszonyítva. Ezek a hatások az egyik oldalról nézve a társadalom tagjai által elfogadott erkölcsi és magatartási normákon át az intézmény társadalmi elfogadottságán, megítélésén keresztül (rossz esetben mediatizáltsággal terhelten), a különböző civil szervezetek megnyilvánulásai útján is éreztetik befolyásukat. A másik oldalról a gyakorlati életben a realizációs elemek jelentik a bírósági végrehajtás foganatosítási szakaszának eljárási cselekményeit. Közvetlenül szemléltetik és teszik átvilágíthatóvá a rendszert, annak működését, és ezeknek a végrehajtási cselekményeknek a vizsgálatán keresztül nyílik lehetőség az egyes működési zavarok megismerésére.
10.1.
A bírósági végrehajtás két szakasza
Alapvetően két szakaszra bontható maga a bírósági végrehajtás jogintézménye. Az első a végrehajtás elrendelésének szakasza, a második szakasz magának a végrehajtásnak a foganatosítása. Az első szakaszhoz leginkább az eredetileg érvényesítendő jog kötődik, és ebben a stádiumban a végrehajtó személye még nem jelenik meg fizikai valójában (csak kivételes esetben, pl.: végrehajtói kézbesítés). Az elrendelési szakasz végeredményeként születik meg a követelés fennállását, és annak jogosságát
igazoló,
a
követelés
összegszerűségét
jóváhagyó,
a
végrehajtás
foganatosításának alapjául szolgáló okirat. Másként megfogalmazva megnyílik a végrehajtási jogcím335. Nincs semmiféle minimum összeghatár meghatározva a bírósági végrehajtási eljárás szempontjából. Bármilyen kis összeget be lehet hajtani bírósági végrehajtás útján336. A végrehajtó által lefolytatott bírósági végrehajtási eljárást minden esetben megelőzik más eljárási és egyéb cselekmények. Ezek a cselekmények az alapjogviszonyhoz, és a végrehajtás elrendelésének időszakához köthetőek, és 335
Kapa, 2010, 21. skk.
336
Vida-Balogh, 1994, 284.
150
hangsúlyozottan, minden esetben a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának megindítását megelőző időszakban történnek meg, keletkeznek, és hatályosulnak. A követelés keletkezése, a nemteljesítés bekövetkezésével kapcsolatos cselekmények, és a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos eljárás egyik eredményeként végrehajtható okirat337 kerülhet kiállításra a kiállításra jogosultak részéről, amely alapján a végrehajtó megkezdheti a konkrét végrehajtási ügyhöz kapcsolódó eljárási cselekmények foganatosítását. Másképpen megfogalmazva, magának a végrehajtható okiratnak a kiállítását megelőzik egyéb, a bíróság, közjegyző338, vagy más jogosult által lefolytatott eljárási cselekmények. A végrehajtható okirat kiállítását megelőző időszakban, azt az alapesetet tekintve, amikor letelt egy teljesítési határidő (amiben az érdekelt felek megállapodtak), azaz elmaradt a felek között meghatározásra került kötelezettség önkéntes teljesítése, nem történt önkéntes jogkövető magatartás az egyik érintett fél részéről. Visszafelé haladva az időben, a kötelezett teljesítési határidejének lejárata előtt létrejött valamikor egy alapjogviszony, amely az érdekelt felek vonatkozásban jogokat és kötelezettségeket állapított meg. A gyakorlatban mind a két érintett oldalnak lehetősége van arra, hogy preventív eszközök alkalmazásának igénybevételével elkerülje a bírósági végrehajtási eljárást. A megelőzési szerepkört legjobban a kötelmi jogviszonyokkal lehet jellemezni. Szerződéses jogviszony keletkezése során mindkét fél számára lehetőség nyílik a különböző szerződéses biztosítékok használatára, és többek között mindkét fél számára garanciákat nyújtó módon nemteljesítés (különböző teljesítési hibák) esetére is lehet külön rendelkezni. Mindezekből adódóan tehát a bírósági végrehajtási eljárás valódi alapját az érdekelt
337
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 10. §.
A bírósági végrehajtást végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. A végrehajtható okiratok a következők: a) a bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtási lap, b) az olyan okirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el, c) a bíróság végrehajtást elrendelő, letiltó, illetőleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata. 338
http://www.origo.hu/jog/lakossagi/20110807-a-kozjegyzo-mar-a-kerelem-beadasanak-napjan-
elrendelheti-a-vegrehajtast.html (2012. augusztus 24.) A Magyar Országos Közjegyzői Kamara statisztikái szerint 2011. első félévében 78.014 esetben rendeltek el végrehajtást jogerős fizetési meghagyás alapján, illetve 2011. első félévében országosan 10.126 darab közjegyzői okirat alapján indult végrehajtási ügyet intéztek el.
151
felek által létrehozott, közöttük létrejött jogviszony jelenti, azzal a két feltétellel kiegészítve, hogy a jogkövető magatartás a kötelezett részéről nem valósult meg, a jogosult pedig eljárást kezdeményezett a követelésének érvényesítése érdekében, amely eljárás lezajlott, és annak egyik eredményeképpen végrehajtható okirat került kiállításra.
5. ábra. Kötelezettség kialakulásának folyamata (általános eset)
A második, azaz a foganatosítási szakaszhoz leginkább az állami kényszer megjelenése köthető - amennyiben az önkéntes teljesítés elmarad -, és az itt alkalmazott állami kényszert már a végrehajtó foganatosítja (egyes kényszercselekményeket a rendőrség szervezetének igénybevételével végez el, amennyiben arra szükség van). Az állami kényszer elsősorban az adós vagyona, vagy kivételesen személye ellen irányulhat. A jogalkotó egyik célja az, hogy vagyoni kényszer alkalmazásával az önkéntes teljesítést kikényszerítse, másik célja pedig az, hogy szükség esetén állami kényszerrel is elérje a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatainak betartását. Meg kell különböztetni az alkalmazott metódus vonatkozásában az egyedi (szinguláris) és totális (egyetemes, vagy univerzális) végrehajtás fogalmát és
152
eszközrendszerét. A bírósági végrehajtás vizsgálata vonatkozásában fontos a különbségek tisztázása. A totális végrehajtás fogalma ma Magyarországon a felszámolási eljáráshoz kapcsolható, mert ebben az esetben a gazdálkodó szervezet teljes vagyona áll szemben a kötelezettségekkel (a csődeljárás célja nem a piacról történő
teljes
kivezetés).
Adósságrendezési
eljárás
pedig
csak
települési
önkormányzattal szemben folytatható le, amely jogutód nélkül nem szüntethető meg. Végelszámolás esetében pedig nem marad fenn kötelezettség. A felszámolási eljárás célja a gazdasági szereplő jogutód nélküli megszüntetése, a gazdálkodási tevékenység teljeskörű megszüntetése, a piacról történő kivezetés. A felszámolási eljárás befejezésekor a gazdálkodó szervezet jogalanyisága megszűnik. A totális végrehajtás fogalmához köthető esetek természetes személy adós esetén nem értelmezhetőek. A természetes személyt nem lehet ’felszámolni’. Következésképpen jelen esetben elméletileg kizárólag egyedi végrehajtásról beszélhetünk, ugyanakkor „… a jelenleg hatályos szabályozási rendszer tulajdonképpen nem állja útját annak, hogy egyedi végrehajtás, azaz bírósági végrehajtási eljárás keretében akár az adós teljes vagyona végrehajtás alá kerüljön és az adós minden vagyonát elveszítse. A bírósági végrehajtási eljárásban érvényesülő fokozatosság és arányosság alapelvének gyakorlati alkalmazása ahhoz is elvezethet, hogy nagyobb összegű tartozás esetén a párhuzamosan, azonos időben, jogszerűen az adós különböző vagyontárgyaira vezetett végrehajtás ugyanolyan helyzetet idézzen elő, mint az univerzális végrehajtás (a jogi személy megszűnése nélkül)339.” Egy másik csoportosítás szerint a végrehajtás két fő módja: a büntető végrehajtás
(büntetőjogi
szankció
végrehajtás,
a büntetések és
intézkedések
végrehajtásának elvei és stratégiája), és a vagyoni végrehajtás. Jelen vizsgálat esetében büntető végrehajtásról egyáltalán nem beszélhetünk. A bírósági végrehajtás eljárási cselekményeinek foganatosítása minden esetben az adós egyes vagyonelemeire irányul, és ezzel teljesen konzisztens módon az adós jogalanyiságára nézve semmilyen mértékben nem hat ki. A jogalanyiság fogalma szorosan kapcsolódik a fentebb leírtakhoz, a társadalom, a vagyon, a tulajdon, a gazdaság, a gazdálkodás vonatkozásában. „Történetileg a jogalanyiságot az adott
339
Schadl, 2001, passim; Schadl, 2012, 23. skk.
153
társadalom tulajdoni berendezkedése határozza meg340.” „Az egyén tulajdoni viszonyai megszabták jogai és kötelezettségei összességének keretét, megszabták jogállását, megszabták jogképességét341.” A vonatkozó jogszabályi háttér a vagyoni kényszer primátusa mellett, mintegy alanyi jogú egyensúlyi garanciaelemként, arányos és fokozatos alkalmazási kötelezettséget határoz meg a bírósági végrehajtási tevékenység végzésére nézve. További, a vagyoni kényszerrel szemben elhelyezkedő ellensúlyi elemnek tekinthető, hogy többszintű jogorvoslati rendszer áll az összes érdekelt fél rendelkezezésére. Az egyedi és az egyetemleges végrehajtás foganatosításának szervezetrendszere, megnevezése, célja, eszközrendszere, jogszabályi háttere alapvetően eltér egymástól. A bírósági végrehajtás jogintézményének jelenkori működését tekintve napjainkban már szinte kizárólag egyedi vagyoni végrehajtásról beszélünk (csak kivételes esetben korlátozzák a személyiségi jogokat), illetve a jelen értekezés tárgyában az egyetemleges végrehajtás fogalma nem értelmezhető.
10.2.
A kötelezettség tulajdonságai, mértéke
A végrehajtó az egyes végrehajtási ügyekben a fennálló kötelezettség mértékét nem csökkentheti, azt nem engedheti el. A kötelezettség mértékét, összegszerűségét, az esetleges kamatszámítás módját, annak arányát, stb. tekintve, főszabályként a végrehajtást kérő autonómiája érvényesül. A végrehajtást kérő által érvényesíteni kívánt követelés mértéke nem feltétlenül azonos a bíróság által megállapított összeggel. Objektív védelmet jelent a végrehajtást kérő számára a bíróság által kiállított okirat, az adós számára pedig túlkövetelés elleni biztosítékként funkcionál, és jogorvoslati lehetőségek formájában jelentkezik. Főszabály szerint a követelés összegét a bíróság állapítja
meg,
vagy
hagyja
jóvá,
így
a
végrehajtást
kérő
kizárólag
a
megállapított/jóváhagyott összeg erejéig léphet fel követelésével az adóssal szemben (természetesen a jogorvoslat lehetősége is adott). Amennyiben az adós a végrehajtást kérő felé már teljesítést vagy részteljesítést eszközölt (részteljesítés a végrehajtó kezéhez is teljesíthető, nem azonos a részletfizetés teljesítésével), akkor arról a végrehajtást kérőnek kell értesítenie a végrehajtót. Az értesítés elmulasztásáért a
340
Kecskés, 2007, 21.
341
Eörsi, 1951, passim.
154
végrehajtás kérő a Vht. által szabályozottan felelősséggel tartozik. A végrehajtó a kötelezettel részletfizetésben - az adótartozás és az adók módjára behajtandó köztartozás kivételével, és a törvény által szabályozott keretek között - is megállapodhat (Vht. 52/A. §), míg maga a végrehajtást kérő jóval tágabb keretek között mozog a végrehajtandó követelés paramétereinek meghatározását tekintve. A részletfizetésben történő megállapodásról a végrehajtó jegyzőkönyvet köteles kiállítani, amelynek egy példányát a végrehajtást kérő felé kézbesíti. A végrehajtás kérő a jegyzőkönyv átvételétől számított 15 napon belül írásban jelezheti a végrehajtó felé, ha nem ért egyet a részletfizetési megállapodást tartalmazó jegyzőkönyvben foglaltakkal. A végrehajtó ilyen esetben a végrehajtást kérő nyilatkozata alapján visszavonja, vagy módosítja a részletfizetési megállapodást. A Vht. 34. § (1) bekezdésének értelmében főszabályként: „A végrehajtás során felmerülő költséget - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli342.” De rögtön hozzá kell fűzni, hogy nem minden jelentkező költséget visel az adós (pl.: a szakértő díját az a fél viseli, aki kéri az igénybevételét). Amennyiben a bírósági végrehajtás szakaszában fennálló teljes kötelezettség összegének tételes tartalmát vizsgáljuk, úgy alapvetően három részre kell bontanunk a kötelezettség összegét. Az első a kötelezettség azon része, amely teljes egészében kívül esik a végrehajtási eljáráson. A második a végrehajtási eljárás elrendelésével kapcsolatos összeg. A harmadik a végrehajtás foganatosításához tapadó összeg. A végrehajtási eljáráson kívül eső rész tekintetében ki kell emelni, hogy a kötelezettséget az adós ’teremti’ azzal, hogy nem tanúsít önkéntes jogkövető magatartást. A teljesítés megtételére nyitott határidő lejártát követően szinte minden esetben valamilyen mértékű kamat terheli az esedékes összeget. A kamat logikusan feltételezi a főkötelezettség, a tőketartozás létezését. Tőketartozás keletkezése nélkül kamattartozás sem jöhet létre. Az alapösszeget tekintjük tőke, vagy főkövetelésnek. A felszámolt kamat mértéke a lejárt kötelezettség típusától és az eltelt időtől függ. Minden esetben az egyedi ügy vagy ügylet határozza meg a felszámítandó kamat mértékét. A legelemibb bontás szerint a kamat kétféle lehet, ügyleti és törvényes. A legáltalánosabban „közismert” kamat a késedelmi kamat, amelyet a Ptk. 301. § (1)
342
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 183. § g) (3).
155
bekezdése szerint: „a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti 343.” A késedelmi kamat a törvényes kamatok egyike. A gyakorlatban szinte a késedelmi kamat mértéke
tekinthető
legáltalánosabbnak.
a A
legkisebb legfontosabb
költségösszetevőnek, költségnövelő
és
alkalmazása
tényezőként
a
jellemezhető
kamatfajtának (jelen vizsgálat vonatkozásában) az ügyleti kamat minősül. Az ügyleti kamat mértéke a felek autonómiájának megfelelően valamilyen megállapodáson, kikötésen nyugszik, azaz konszenzuson alapul. A Ptk. szerint „a szerződéses kapcsolatokban - ha jogszabály kivételt nem tesz - kamat jár. Magánszemélyek egymás közti szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár344.” Amennyiben nemteljesítés következett be valamelyik érintett fél részéről, és a teljesítésre nyitva álló határidő eredménytelenül telt el, úgy a jogosult végrehajthatóvá nyilváníttathatja a követelési igényét. Főszabály szerint a jogosult kérelmére indul meg az eljárás. A jogosult által benyújtott kérelem akkor válik végrehajthatóvá, ha kiállításra kerül egy végrehajtható okirat. Akár az illetékes bíróság, akár közjegyző állítja ki a végrehajtható okiratot345, az eljárás ezen szakasza is növeli a tőkekövetelésre rakódó költségeket. A bírósági eljárás illetékköteles, a közjegyző díjat számít fel, a jogosultnak is jelentkezhet többletköltsége (pl.: ügyvédi, jogtanácsosi díj). Az itt jelentkező költségek közös vonása, hogy kapcsolatuk közvetlen a nemteljesítés bekövetkeztével, így ezek a növekmények is a kötelezettet fogják terhelni. Az illeték mértékét az 1990. 343
1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről 301. § (1).
344
1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről 232. § (1).
345
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről, 31/E. § (2) A közjegyző eljárása – mint polgári nemperes
eljárás – a bíróság eljárásával azonos hatályú. A közjegyző által hozott határozat a helyi bíróság határozatával azonos hatályú. (3) A végrehajtási kérelem előterjesztéséért a közjegyzőnek díjat kell fizetni, melynek mértéke a) végrehajtás elrendelése iránti kérelem esetén az ügyérték 1 %-a, de legalább 5000 forint, legfeljebb 150 000 forint; b) biztosítási intézkedés elrendelése iránti kérelem esetén az ügyérték 1 %-a, de legalább 5000 forint, legfeljebb 30 000 forint; c) ha az ügyérték nem állapítható meg, 5000 Ft.
156
évi XCIII. törvény szabályozza, és pontosan meghatározza. A költségmentesség szabályait a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet határozza meg. A közjegyző díját 346 a Vht. 31/E. szakasza, és a 14/1991. (XI.26) IM rendelet (a közjegyzői díjszabásról) szabályozza, és rögzíti annak mértékét. Az MBVK-t a Vht. 34/A. szakasza szerint ügyenként megilleti egy általános költségátalány, amelynek mértéke „500.000 Ft alatti végrehajtási ügyérték esetén ügyenként 1.000 Ft, 500.000 Ft feletti végrehajtási ügyérték esetén az ügyérték 1 százaléka347”. A végrehajtónak az eljárásba történő közvetlen belépésével is jelentkeznek további költségek. A végrehajtó első lépésként feldolgozza a hozzá beérkezett adatokat. Ennek az adatfeldolgozási tevékenységnek az elvégzése szükséges ahhoz, hogy egyáltalán a végrehajtás foganatosítási szakaszának realizálását meg lehessen kezdeni. A végrehajtási eljárás foganatosításakor a végrehajtó által megtett összes intézkedés költséget termel. A felszámítható díj összegét a 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet a bírósági végrehajtói díjszabásról szabályozza. Behajtási jutalékot a végrehajtó csak az adós teljesítése esetén jogosult felszámítani. Felszámítható egyéb kiadás a rendelet szerint (pl. személyes kézbesítés díja), illetve készkiadás is (pl.: szállítási költség, lezárás, újranyitás költsége, stb.). Mindezeken felül a végrehajtót a munkadíj348 50 százaléka költségátalányként illeti meg. Az AJBH vizsgálatok azt állapították meg, hogy „nem egységes és mind a végrehajtást kérő, mind az adós számára nehezen követhető az
346
Kapa, 2012, 30. A munkadíjat alapvetően az ügyérték alapján vagy a tevékenységre fordított idő
alapján kell kiszámítani, ugyanakkor a díj mértékét befolyásolja az ügy bonyolultsága, a munkavégzés helye és időpontja is. A közjegyzőt tevékenységéért munkadíja mellett költségtérítés és költségátalány is megilleti. 347
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 34/A. § (3).
348
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 254. §.
(1) A végrehajtót a tevékenységéért - a jogszabályba foglalt végrehajtói díjszabás szerint megállapított díj és költségtérítés illeti meg. (2) A végrehajtó díja munkadíjból és jutalékból áll, ezen felül jogosult az eljárással kapcsolatban felmerült költségei megtérítésére. (3) A munkadíj a végrehajtási ügyértékhez vagy az eljárásra fordított időhöz, továbbá az elvégzett eljárási cselekményekhez igazodik.
157
önálló bírósági végrehajtók számos tételből álló díjszámítási gyakorlata349.” A Vüsz. külön fejezetben szabályozza az eljárás kezdetén megfizetendő költségtételeket (előlegezés). A végrehajtási eljárás foganatosításához tapadó költségként jelentkezhet az ügygondnok, a zárgondnok kijelölésének díja, az un. rendőr-lakatos díja, stb., amennyiben ezen eljárási cselekmények egy konkrét ügy kapcsán realizálásra kerülnek. Az eljárás befejezésekor (akár érdemi, akár ügyviteli befejezés) a végrehajtó köteles díjjegyzéket kibocsátani az érdekelt felek számára. A Vht. VIII. fejezete határozza meg a végrehajtás során befolyt összegek kifizetésének szabályrendszerét. A Vht. 164. szakasza a kifizetés vonatkozásában kielégítési sorrendet határoz meg a végrehajtási költség primátusa mellett. A zálogjog alapján történő kielégítést a Vht. 169-170. § külön szabályozza a zálog jogi természetének megfelelően, mely szerint a zálog rendeltetése egy követelés biztosítása. Főszabály szerint a végrehajtási költségek kielégítése után közvetlenül a zálogjogosult kielégítése következik (ha a konkrét ügyben volt ilyen bejegyezve). Amennyiben a végrehajtás során befolyt összeg teljes mértékben fedezetet nyújt a követelések kielégítésére, nem jelentkezik a kifizetés kapcsán felosztási jellegű feladat350.
349
http://www.ajbh.hu/kozlemenyek/-/content/10180/4/a-vegrehajtoi-eljarasok-atfogo-vizsgalatarol
(2013. január 09.). Végrehajtási eljárások vizsgálata az ombudsman hivatalában. 350
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 171. § (1) Ha a végrehajtás alá vont vagyonból
befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a végrehajtó az intézkedésének, illetőleg a végrehajtás során történő értékesítésnek a jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül felosztási tervet készít, és azt megküldi a feleknek, egyúttal tájékoztatja őket a felosztási tervben foglaltakkal szemben benyújtható jogorvoslat lehetőségéről.
158
10.3.
Fokozatosság, arányosság
A Vht. 7. szakasza határozza meg a végrehajtó számára a kötelezően figyelembe veendő alapelveket351. Ezek a fokozatosság és az arányosság a végrehajtást kérő és az adós viszonyát is figyelembe véve. A részletes szabályozás elvei - a vagyoni végrehajtás elve, az egyedi végrehajtás elve, a fokozatosság elve -, és a többszintű jogorvoslati rendszer biztosítja többek között a kötelezett pozíciójában levő félnek is a megfelelő garanciális védelmet.
6. ábra. Bírósági végrehajtás, fokozatosság
351
1994. évi LIII. tv. a bírósági végrehajtásról, 7. §.
(1) A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, … követeléséből (a továbbiakban együtt: munkabéréből) kell behajtani. (2) Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki.
159
10.3.1. A végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának költségei Alapvetően a bírósági végrehajtás esetében az eljárási költségeket főszabály szerint adós viseli (Vht. 34. § (1) A végrehajtás során felmerülő költséget - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli.). A költségekkel kapcsolatos problémakör is régi múltra tekint vissza. Már az 1881. évi LX. törvény (a bírósági végrehajtásról) módosításai kapcsán is különböző vélemények láttak napvilágot a költségek és az érvényben lévő szervezeti felépítés tekintetében. Az akkor felmerülő vitapontokat áttekintve hasonlóságot fedezhetünk fel napjaink problémáival. Az akkori vélemények több okot tártak fel, amelyek az irreálisnak tartott eljárási többletköltségek kialakulásához vezettek. A költségesség egyik okát a nem megfelelő jogszabályi háttér kialakításban látták, a másik fő okot pedig a végrehajtói intézmény szervezetének nem megfelelő működésében. „…midőn a végrehajtási eljárás költségességét akarta csökkenteni, az, hogy mindaddig, míg a mai végrehajtói intézmény fennáll, ezt a költséget tetemesen csökkenteni lehetetlen352.” Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap a költségesség kérdése. Az AJBH kifejezetten a végrehajtási eljárás költségeinek meghatározása céljából is indított vizsgálatot. Az ombudsman álláspontja szerint a fizetendő díjak összességükben olyan jelentős költséget jelentenek, melyek a végrehajtási eljárások sikerét önmagukban befolyásolhatják353, és ezzel a megállapítással a Kúria elnöke is egyetért, mint azt az ombudsman megkeresésére nyújtott válaszában jelezte az AJBH felé 354. Az ombudsman a hivatala által végzett vizsgálatok eredményeképpen összességében a jelentősnek minősített költségek miatt további problémaként jelöli meg azt, hogy az érintett felek számára (a magas költségteher miatt) jelentősen csökken a joghoz jutás esélye, így következményként a jogosultak nem képesek jogaik érvényesítésére a bírósági végrehajtási eljárás keretein belül-ami esetlegesen a ’behajtás’ melletti döntést hozza. A statisztikai elemzés eredményeinek ismeretében a logika azt diktálja, hogy levonható az a következtetés is az ombudsman megállapításán túl, hogy mivel az egy bírósági
352
Márkus, 1907, 109.
353
Hajas-Szabó, 2013/4, 415.
354
Az Alapvető Jogok Biztosának Jelentése az AJB-210/2013. számú ügyben.
160
végrehajtóra jutó ügyszám igen magas, ezért azokat az ügyeket sorolja előtérbe a végrehajtó az eljárása lefolytatásánál, amelyekben magas végrehajtási jutalék, azaz árbevétel várható a számára a követelés megtérülése esetén. A vizsgálati jelentésből élesen kitűnik, hogy az MBVK elnöke a biztosnak írt levelében kifejti, hogy az MBVK álláspontja szerint a végrehajtói szervezetet működtető irodáknak (moduloknak) mindösszesen 15-20 % körüli nyeresége termelődik. Az MBVK elnöke hangsúlyozza továbbá, hogy a jelenlegi bírósági végrehajtási rendszer „jelenleg egy kényes egyensúlyban van, amelyet nem szabad felelőtlenül megbontani, ha az egyik eleméhez hozzányúlunk, akkor óhatatlanul kompenzálni kell a másik oldalon355”. A szakmai egyeztetéseken a bírósági végrehajtók azt az álláspontot képviselik, hogy a kis ügyértékű ügyek veszteséget termelnek a számukra, amely veszteség kompenzációját jelentik a nagy értékű ügyekben befojt magas összegű munkadíjak. Az ebben a nézetben megjelenő ’kompenzáció’ mértékének meghatározására nincs lehetőségünk, hiszen nem rendelkezünk egzakt adatokkal. Felvetődhet egyebekben a jogkereső közönség részéről az ilyen ’kompenzáló’ és nem transzparens ’fontossági sorrendet’ tartó végrehajtói hozzáállás elfogadhatatlansága is, mondván: a Vht. nem ismer kis ügyérték-nagy ügyérték közötti különbségtételt. Az AJBH mindenesetre változatlanul fenntartja azt az álláspontját, hogy a vonatkozó jogszabály (1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről) meghatározásai nem pontosak, így nem kielégítő a szabályozottság foka. A kettősség, amely a rendszer jelenlegi működését jellemzi ebben az esetben is megmutatkozik. Elegendő, ha az MBVK elnökének levelében használt árbevétel és nyereség fogalmakra gondolunk. Az ÖBV egy olyan önálló gazdasági modullá vált, amely szolgáltatást termel a bíróság hatáskörében eljárva, és fix megrendelői piaccal rendelkezik, ahol nem száz százalékos módon meghatározott áron értékesíti az általa nyújtott szolgáltatást. Ebben a kontextusban megfogalmazva egészen új oldaláról közelíthető meg a bírósági végrehajtás működése, annak rendszere. Egy másik oldalról megvizsgálva és összehasonlítást képezve láthatóvá válik, hogy a közigazgatási végrehajtás foganatosítása során a felmerülő költségek nem kizárólag az adóst (illetve az előlegzésre kötelezett végrehajtást kérőt) terhelik, hanem a szervezeti és
355
Az Alapvető Jogok Biztosának Jelentése az AJB-4756/2012. számú ügyben.
161
infrastrukturális rendszert fenntartó államot is sújtják. További sajátosság (és talán sokak számára megkérdőjelezhető) a bírósági végrehajtás esetében, hogy a végrehajtó által felszámított díj eleve magában foglalja a kamarai költségátalány összegét is, így a szakmai felügyeleti szerv fenntartási költségeinek viselése közvetlen módon az adóst terheli (a végrehajtót e tekintetben csak a kamarai tagdíj összege terheli). Azért tekinthető sajátosnak ez a megoldás, mert a társkamarák (Magyar Ügyvédi Kamara, MOKK) egyikénél sem került bevezetésre ez a megoldás. Az állam számára ez a rendszer mindenképpen kisebb mértékű ráfordítást, míg a végrehajtási ügyben érintettek számára többletköltséget jelent. Összességében nézve nem lehet kijelenteni, hogy a bírósági végrehajtást egy költséghatékonyan működő szervezet működteti. További hátrányként róható fel, hogy az AJBH által lefolytatott vizsgálat eredménye azt tükrözi, hogy „amíg az eljárás költségei magasak, az adós inkább érdekelt lesz a vagyontárgyak elvonásában, mint az eredeti követelésének végrehajtási költségekkel jelentősen megnövelt megfizetésében. A végrehajtást kérő pedig nem lesz érdekelt az adós (rész)teljesítésében, hiszen a végrehajtási költségek a kielégítés sorrendjében megelőzik a hiteltarozást356.” Amennyiben elfogadjuk az AJBH által levont következtetést, akkor szembeötlővé válik az, hogy a bírósági végrehajtás intézménye ilyen esetben pontosan az ellenkező eredményt ’éri el’, mint amit a működésén keresztül a jogalkotó elérni kívánt. A végkövetkeztetés az, hogy a végrehajtói iroda tulajdonosának az elemi érdeke a maximális nyereség elérése. A profit-maximalizáció és a költséghatékonyság357 pedig nem azonos fogalmak. A gazdasági számításokat feltételező fogalomhasználat nem véletlen, mert minden nyereségorientáltan működő gazdasági társaság tevékenységének vizsgálata során használni kell ezeket az egyenleteket. Pontos, gazdaságilag megalapozott eredményt csak abban az esetben kaphatnánk, ha adott időszakra, vagy adott törzsadat állományra vetítve az összes gazdasági modul (legkisebb termelő egység, azaz az ÖBV) esetében egyesével lenne lehetőség kiszámolni határtermékbevételt (közgazdasági szempontból a gazdálkodó szervezet minden általa felhasznált tényezőnek addig növeli a mennyiségét, amíg az utolsó egységből származó bevétel
356
Az Alapvető Jogok Biztosának Jelentése az AJB-4756/2012. számú ügyben (utóvizsgálat).
357
Horváth, 2011, 20. Költséghatékonyság = összes költség / értékesítés nettó árbevétele. A maximális
profit (\π\) az árbevétel és az összköltség különbségeként adódik. π = Max (Py – (w1x1 + w2x2 + … + wkxk)), ahol y = termelési függvény.
162
nem lesz egyenlő az utolsó egységre jutó kiadással, így az egyensúly ott fog kialakulni, ahol a határtermék-bevétel éppen a határkiadással lesz egyenlő358). Szorosan ide kapcsolódik, hogy a 2012. évben fokozatosan hatályba lépett jogszabályi változtatások egyik kiemelt célja volt a bírósági végrehajtás eljárási folyamatainak időbeli felgyorsítása, a hatékonyság és az eredményesség fokozása érdekében359. Annak, hogy az eljárások lebonyolításának felgyorsítása miért szükséges, az egyik jól meghatározható és fajsúlyos indoka a folyamatosan keletkező végrehajtási ügyek igen nagy száma és a meredeken emelkedő tendencia. Amennyiben még egyszer megvizsgáljuk a számokat, akkor látható, hogy a KIM MIKFO adatai szerint a 2012. évben 633.374 darab érkezett ügyről beszélhetünk országos szinten. Ez kifejezetten magas végrehajtási ügyszámot jelent, különösen, ha összevetjük az 1994. évi törvényi indoklásban található adattal (300.000 darab). A két dátum között eltelt évek alatt az ügyszámnövekedés meghaladja a 100 százalékos növekményi nagyságrendet, azaz több mint a duplájára emelkedett az ügydarabszám. Az ügyszámnövekedés egy további negatív
következményének
a
követelésállomány összvolumenének
növekedése
tekinthető. Az eljárások időigény-csökkentésének kiemelt feltétele a nem behajtható követelések számának redukálása, azaz az eredményre nem vezető, sikertelen végrehajtási
eljárások
mennyiségének
csökkentése,
amelynek
egyik
várható
eredményeképpen a behajthatatlannak minősített követelésállomány összegszerűsége is csökkenhet. Az időigény csökkentés eredményét más oldalról vizsgálva kiderül, hogy bizonyos tekintetben az adósi pozíció védelmét is jelenti, hiszen a főkövetelés kamat és egyéb járulékos terheinek időarányos növekedési mutatói is csökkenhetnek, aminek többek között a magas mértékű ügyleti kamatok (plusz a mindenkori időarányos késedelmi kamat) esetében egy konkrét végrehajtási ügyre vetítve jelentős járulékos költségcsökkentő hatása lehet. Az időigény redukció a végrehajtást kérő érdekeit is védi azáltal, hogy jogos követelése nagyobb eséllyel és előbb kerülhet kielégítésre, így a hitelezővédelmi funkció erősödik. Az MBVK összesítése alapján a végrehajtási ügyek összegszerűségére nézve a szervezet ügyvezető alelnöke Császti Ferenc, az index internetes portálon olvasható nyilatkozatát idézve: „Az 5-10 millió forint közötti
358
http://hu.wikipedia.org/wiki/Termel%C3%A9selm%C3%A9let (2013. szeptember 08.)
359
Pataki, 2013a, passim; Pataki, 2013b, passim; Pataki, 2013c, passim; Pataki, 2013d, 127. skk.
163
követelések aránya az összes ügyhöz viszonyítva 1,5 százalék, a 10-50 millió forint közötti követelések aránya pedig csupán 0,8 százalék volt 2010. évben. A legtöbb végrehajtási eljárás tehát ötmillió forintos tartozási limit alatt indul, sőt ezen belül is az induló ügyek többsége 500.000 forintnál is kisebb követelésállományon alapul. Ezeknek az un. kis értékű ügyeknek a jelentős része sok esetben közmű- vagy egyéb rezsi, illetve számlatartozást takar360.”
24. táblázat. Önálló bírósági végrehajtás, ügyértékmegoszlás ügyérték/értékhatár megoszlás/össz. 10-50 millió forint között 0,8 %
0,80 %
5-10 millió forint között 1,5 %
1,50 %
5 millió forint alatt 97,7 %
97,70 %
Forrás: index.hu
A táblázat bemutatja az ügyérték szerinti arányokat, így az ismertetett adatok alapján az válik pontosan láthatóvá, hogy a bírósági végrehajtási ügyek igen csekély százaléka ered un. nagy értéket képviselő ügyből, pl. záloghitel tartozásból. Amennyiben azt is hozzátesszük ehhez a megállapításhoz, hogy a kormányzat napjainkban egyre újabb és újabb megoldási terveket dolgoz ki, és vezet be a hitelkötelezettséggel aránytalanul megterheltek megsegítése érdekében (pl.: a 90 napnál hosszabb késedelembe esett deviza-jelzáloghitelek adósai helyzetének kezelése, kedvezményes árfolyamrögzítés, ’téli kilakoltatási moratórium’, stb.) valamint ha Magyarország gazdasági helyzete stabilizálódik, illetve új fejlődési irányt vesz fel, akkor a negatív jelleggel bíró arányok a későbbiekben csökkenő tendenciát fognak mutatni, és optimális esetben, egy fejlődési időszak folyamán a jelzáloghitel tartozásokkal fémjelzett problémakör teljes körű elenyészéséhez vezethet majd. „A Nemzeti Eszközkezelő a legrászorultabb hiteladósok (vagyis akiknek legalább 180 napos fizetési késedelmük van, a családban legalább egy gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt kap, és az adós aktív korúak ellátásában vagy 360
http://index.hu/gazdasag/2011/ingatlan/300_ezren_rettegnek_a_vegrehajtotol/,
rettegnek a végrehajtótól (2012. június 10.).
164
Háromszázezren
lakásfenntartási támogatásban vagy ápolási díjban vagy nyugellátásban részesül vagy közfoglalkoztatási jogviszonyban áll) ingatlanát kérelmükre megvásárolja, de biztosítja, hogy a hiteladósok kedvezményes bérleti díj mellett bérlőként az ingatlanban maradhatnak361.” „A lakosság nagymértékű devizakitettségének csökkentése érdekében megszületett a végtörlesztésről szóló törvény, amely 2011. szeptember végétől lehetővé tette a lakossági deviza-jelzáloghitelek kedvezményes árfolyamon történő végtörlesztését. Ennek keretében a 900 ezer szerződésből 169 ezernek a végtörlesztésére került sor 1.354 milliárd forint értékben, ami az árfolyamváltozás hatását kiszűrve 23,3 százalékkal
csökkentette
a
lakossági
deviza-jelzáloghitelek
állományát.
2011
decemberében a Kormány megállapodást kötött a Bankszövetséggel, amelyben több, a deviza-hitelesek megsegítésére vonatkozó további intézkedést fogalmaztak meg. Az intézkedések mind a törlesztésképes, mind a törlesztésképtelen adósok számára kínálnak lehetőséget a helyzetük megoldására362.” A gazdasági környezet stabilizálódása és javulása már önmagában is a végrehajtási ügyek darabszámának csökkenését eredményezheti. A bírósági végrehajtók számára is nagyon lényegesnek tekintett számadat az ügyértékek százalékos bontása a beérkező ügyek darabszámára vetítve, hiszen az kétségtelen tény, hogy az eljárások során a minden ügyre nézve egyöntetűen jelentkező munkafeladatok elvégzésétől nem lehet eltekinteni. Az MBVK utólagosan készített statisztikai kimutatásából az látszik, hogy a 2011. évben Magyarországon 434.037 darab végrehajtási ügy indult, az összes követelésállomány összege 664,6 milliárd forint összeget tett ki. Amennyiben a két adatot egymás viszonylatában vizsgáljuk meg, úgy átlagosan a 15.312 Ft/ügy értéket kapunk, amely kapott adat igazolja az ügyértékmegoszlás táblázatban foglaltakon alapuló megállapításokat. Minden egyes elvégzendő munkafeladat ellátása valamilyen mennyiségű költséget, nyereséget csökkentő tényezőt jelent az ÖBV, mint a vállalkozás tulajdonosa és vezetője számára. A költségek természetesen összeadódnak, illetve az állandó vagy fix költségek aránya magasnak tekinthető egy bírósági végrehajtói iroda
361
Nemzeti Reformprogram, 2013, 13.
362
Széll Kálmán Terv, 2012, 26.
165
esetében. Kizárólag ezt az adatelemet vizsgálva (szűken értelmezve ezáltal a költségszámítást), ha nagy mennyiséget képvisel a kis értékű beérkező ügydarabszám, az egyértelműen költségnövekményt generál a bírósági végrehajtó iroda számára. A jelentkező költségnövekményt a nagy árbevételt termelő ügyek befolyó díjából tud a végrehajtó ellentételezni. Az ÖBV, mint tulajdonos részéről az elvárt profit alfáját és ómegáját nyilvánvalóan a sikeres végrehajtási ügyek - ahol a követelés a végrehajtási eljárás során kiegyenlítést nyert - minél magasabb darabszáma jelenti optimális esetben. Ideális esetben az árbevétel és ezáltal a képződő nyereség jelentős hányada a végrehajtási jutalékból ered, ami ügyértékhez igazodik. A szűken értelmezett számítási metódusból az látszik, hogy minél kevesebb a nagy értékű sikeresen befejezett ügy, annál kisebb lesz a végrehajtó árbevétele, ergo annál kisebb lesz a nyeresége is. Természetesen a bírósági végrehajtás, mint tevékenység nyereségszámítása nem kizárólag az ügydarabszám, az ügyérték és ügybefejezés relációkon alapul. Arra, hogy akár egy országos súlyozott átlagnak megfeleltetett költség fedezeti pontot számolhassunk (gazdasági értelemben vett egyensúlyi érték) nem áll rendelkezésre elegendő adat. A fedezeti pont kalkulálhatósága esetén megkaphatnánk az önköltség teljes összegét is. A fedezeti pont olyan nagyságú fedezeti összeget jelent, amely esetén a vállalkozás eredménye pontosan nullával egyenlő363. Mindenképpen jelentős eltérést eredményez az, hogy a kisebb értékű ügyek száma igen magas. Az ÖBV a díjelőleget ezekben az esetekben is bekéri, de az általa ráfordított költség minimális mértékű lesz, így ezeknek az ügyeknek a jelentős hányada is nyereséget termel a végrehajtó számára. A jogalkotó a 2013. évben további módosításokat eszközölt a végrehajtó által bekért és elszámolható költségek tekintetében. Az új módosításoknak az eredményre gyakorolt hatásait még nem ismerjük. „Bizonyos eljárások során felére csökkent a végrehajtó munkadíja (2013. június 29. napjától). Ezek az egy végrehajtó kezében lévő, egyidejűleg kért egyetemleges ügyek, valamint a kizárólag zálogjog érvényesítésére irányuló ügycsoportok. Az államháztartás rendszereibe tartozó adósok esetén a behajtási jutalék mértéke 1 %-ra csökkent. 3 %-ra csökken a jutalék mértéke, ha az adós beköltözhető állapotban árverésen értékesített
363
Bíró, 1995, 142.
166
(árverésen kívül eladott, illetve átvett) meghatározott lakóingatlanából határidőre kiköltözik, és az ingatlan kikiáltási ára nem haladja meg a 15, illetve 20 millió forintot. Ha az eljárás folyamán a végrehajtónak költségigénye támad, akkor erre felhívhatja a végrehajtást kérőt. Ha az eljárás befejezésekor a végrehajtó munkadíja, illetve költségtérítése nem térül meg, azt bekérheti a végrehajtást kérőtől364.”
10.4.
Végrehajtás pénzeszközre
A végrehajtás további két típusát kell megkülönböztetnünk mielőtt előrébb tudnánk lépni, a kielégítési és a biztosítási végrehajtást. A kielégítési végrehajtás célja a végrehajtást kérő követelésének kielégítése, amennyiben a követelést joghatás kiváltására alkalmas okiratba foglalták (végrehajtható okirat). A biztosítási végrehajtás célja a jogosult követelését fenyegető veszély elhárítása. A biztosítási végrehajtás szabályait a Vht. VIII. fejezete tárgyalja (alapesetei a biztosítás és a zárlat). A bírósági végrehajtás beérkező ügyeinek döntő többsége pénzben kifejezett értékű követelést tartalmaz. A fokozatosság elvének megfelelően első ütemben a végrehajtó megkísérli a követelés behajtását a fellelhető pénzeszközökre lebonyolítani. A Vht. 82/A. § (7) bekezdése értelmében a végrehajtó megkeresi a pénzintézeteket, hogy az adós rendelkezik-e valamelyik pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, az adóst megillető pénzösszeggel365. Amennyiben adós rendelkezik ilyennel, akkor azt a végrehajtó hatósági
átutalási
megbízás
(köznyelven,
és
rosszul
fogalmazva:
inkasszó)
kibocsátásával foglalás alá vonja. A végrehajtó ebben az esetben is egy kényszercselekményt foganatosít, azzal az aktussal, amellyel kibocsátja a hatósági
364
Lukács, 2013, passim.
365
Hajas, 2011, 20.
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról 82/A. § (7) Ha a végrehajtható okirat tartalmazza az adós pénzforgalmi számlájának adatait, vagy ha az ügyben helye van végrehajtásnak az adós pénzforgalmi számlán kezelt összegeire és a pénzforgalmi számla adatai egyébként rendelkezésre állnak, a végrehajtó a végrehajtható okirat kézhezvételét követő 2 munkanapon belül kiadja a megbízást, 5 munkanapon belül pedig postai úton kézbesíti a végrehajtható okiratot. Az így behajtott összeg kifizetésére - ha a kifizetés egyéb feltételei is fennállnak - a végrehajtható okirat kézbesítését követő 15 nap elteltével kerülhet sor.
167
átutalási megbízást. A pénzügyi szolgáltatónál kezelt összeg tekintetében, a teljes összeg végrehajtás alá vonása esetében a természetes személyek vonatkozásában a Vht. 79/A. szakasza szerint: „A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, természetes személyt megillető összegből az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá vonható, az ez alatti összegből pedig az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész 50 százaléka vonható végrehajtás alá. A pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt, természetes személyt megillető pénzösszegnek mentes a végrehajtás alól az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. Ha a végrehajtás gyermektartásdíj vagy szüléssel járó költség behajtására folyik, ennek az összegnek az 50 százaléka is végrehajtás alá vonható366.” A Vht. 79/A. szakaszból világosan kitűnik, hogy a jogalkotó a természetes személy adósokat fokozottan védeni kívánja. A fokozott védelem olyannyira kiterjedt, hogy a Vht. a pénzintézetek számára előírja azt, hogy a végrehajtás alá vont összeget milyen sorrendben, milyen jellegű, milyen kamatozású számlákról kell teljesítenie. A Vht. szabályrendszerét a hatósági átutalási megbízások esetében kiegészíti a 2009. évi LXXXV. törvény a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról, és a 18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet a pénzforgalom lebonyolításáról által előírt rendelkezések (9. § A hatósági átutalási megbízás és az átutalási végzés külön szabályai). A Vht. 2-5-15 napos határidőket nevesít az eljárásnak ezen szakaszában. Amennyiben adós pénzforgalmi számlájának adatai a végrehajtó számára ismertek (a végrehajtható okiraton megjelölték), akkor két munkanapon belül ki kell adni a hatósági átutalási megbízást és öt munkanapon belül postai úton kézbesíteni kell a végrehajtható okiratot. Amennyiben a követelés összegét ilyen módon sikerült behajtani, úgy a végrehajtható okirat kézbesítését követő tizenötödik napon sor kerülhet a kifizetés lebonyolítására. Ha a megbízásból nem fojt be annyi pénz sem amennyi a költségrészt fedezné, akkor költségrész megelőlegezési felhívás kibocsátására kerül sor. A fokozatosság elvének megfelelően a munkabér és bér jellegű jövedelmek nagy csoportja a következő, amiből a követelést a végrehajtó megkísérli behajtani. Felhívást
366
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 79/A. §.
168
bocsát ki a letiltásról a munkáltató, vagy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság felé. A Vht. a munkabérből való levonás esetében kiterjesztően értelmez, a juttatások jellegét véve alapul (Vht. 66. § (e) bekezdés: „bármely személynek a munkájából eredő olyan díjazása, juttatása, követelése, amelyet valamely szervtől vagy személytől rendszeresen, időszakonként visszatérően kap.”), amely értelmezés teljes egészében összhangban van az Európai Unió által elfogadott általános megítéléssel. A 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről meghatározása szűkebb körre szorítkozik (XII. fejezet, A munka díjazása). „A Közösségi jog gyakorlata szerint a „munkabér” szó jelenti a kölcsönös megállapodásban vagy az ország törvényeiben és rendeleteiben meghatározott olyan javadalmazást vagy keresetet, bármilyen névvel is illessék, és bármilyen módszerrel számolják is azt, amely pénzben kifejezhető367”. A 2012. évi I. törvény – hasonlóan a korábbi szabályozáshoz – a munkabér fogalmát nem definiálja. A díjazás munkabérnek minősítése kapcsán nem elnevezése, hanem az ezzel kapcsolatos összes körülmény az irányadó368. Általánosnak tekinthető, hogy a munkáltató fő kötelességének a munka díjazását tekintik. Jellemző az a megközelítés, amely szerint a munkáltató a munkajogviszony hitelezői pozícióját tölti be369. A munkabér és a bér jellegű jövedelem kizárólag természetes személyhez köthető. Mivel ebben az esetben kizárólag természetes személy adós kerül szóba, a törvény külön rendelkezik a munkáltató feladatairól, és felelősségi köréről, sőt a végrehajtónak szükség esetén lehetősége van a munkáltatónál helyszíni ellenőrzést lefolytatni. A munkáltató feladatát képezi a munkavállaló értesítése a felé postai úton kézbesítési bizonyítvánnyal (tértivevény) beérkező letiltásról, valamint az, hogy a munkáltató a levonni elmulasztott összeg erejéig kézfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. A Vht. tételesen felsorolja azt, hogy mely jövedelemtípusokból lehet levonást eszközölni, azokat milyen sorrendben lehet megtenni és mely jövedelem típusok mentesek a letiltás alól. A végrehajtási letiltás alól mentes tételek főszabály szerint az adós létfenntartásához szükségesek, vagy meghatározott kiadások fedezetére szolgálnak. A tapasztalatok szerint a vonatkozó törvényi szabályozást a munkáltatók ismerik, a számításoknál automatikusan figyelembe veszik és alkalmazzák azokat. Főszabály szerint a levonás
367
Cséffán, 2008, passim.
368
Kardkovács, 2012, 233.
369
Kiss, 2005, 188.
169
alapja a nettó munkabér, mértéke általában legfeljebb 33 százalék, kivételesen legfeljebb 50 százalék, de a törvény az általa nyújtott részletes szabályozásnak megfelelően ettől eltérő szabályokat is megfogalmaz, azaz vannak kivételek. A levonás százalékos aránya esetében a törvény meghatározza azokat az okokat, amelyek fennállta esetén a levonás összege eléri az 50 százalékos arányt. Ilyenek többek között a tartásdíj jellegű kötelezettségek, vagy ha az adóssal szemben több kötelezettség jelentkezik, stb. Az egyik legfontosabb kivétel a tartásdíj. A tartásdíj jellegű követelések kiemelt figyelemben (és szabályozásban) részesülnek a jogalkotó által megfogalmazott célok rendszerén belül.
10.5.
Ingóvégrehajtás
Azokat az operatív eljárási elemeket vizsgálva, amelyeknek a realizációja során az adós közvetlenül találkozhat a végrehajtó által foganatosított eljárási cselekményekkel, a Vht. 7. § (2) bekezdésének értelmében-mint következő fokozatot- az ingóvégrehajtás képviseli. Ahhoz, hogy érdemben meg tudjuk vizsgálni az ingóvégrehajtás folyamatát, elsősorban tisztáznunk kell az ingó-ingatlan páros által takart fogalomkört. Általános meghatározás szerint az ingók, ingó dolgok azok, amelyek állaguk sérelme nélkül egyik helyről egy másikra áttehetők, elmozdíthatók. Az ingó-ingatlan fogalompár a dolgokat természeti tulajdonságuk szerint osztja két részre, nevezetesen az állagsérelem nélküli elmozdíthatóság alapján. A polgári jogban az ingók meghatározására általában negatív módszert használnak, így az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) sem határozza meg az ingó fogalmát. Az ingatlan fogalmát definiálják, és az ezen kívüli dolgokat tekintik ingóknak. A Ptk. értelmében az ingatlan a föld szárazföldi felszínének körülhatárolt, más ingatlanoktól elkülönített része, továbbá az önálló rendeltetésű és forgalmú építmény vagy építményrész. Az új Ptk. az Ötödik könyv IV. rész X. cím, az Ingatlannyilvántartás és annak elvei alatt az 1997. évi CXLI. törvény az ingatlannyilvántartásról fogalom meghatározásának használata mellet tör lándzsát. Napjainkban az ingatlanokra nézve általában különös szabályozás van érvényben, mivel csak korlátozott mennyiségben állnak az emberek rendelkezésére, míg az ingó dolgok elvileg korlátlanul előállíthatók. Az ingó tulajdonjoga (érvényes kötelem, jogcím mellett) az ingó dolog átvételével (jogérvényes birtokbavétellel) szerezhető meg. Az ingókra vonatkozó tulajdonjog az ingatlanokkal összehasonlítva általában szabadabb, teljesebb,
170
mivel az ingók a vagyoni és áruviszonyok sokkal elevenebb tárgyainak tekinthetőek, mint az ingatlanok. Az ingóságok nem kizárólag materializált eszközöket jelentenek, az ingóságok részét képezik a különböző vagyoni elemek (pl.: vagyoni értékű jogok, követelések, értékpapírok, pénzeszközök, stb.). „Az ingóvégrehajtás a vagyoni végrehajtás egyik legjellegzetesebb formája. Itt alkalmazzák a leggyakrabban azokat a kényszerintézkedéseket, amelyeket a köztudat a végrehajtó tevékenységéhez, illetve a végrehajtáshoz fűz370.” 10.5.1. Helyszíni eljárás A bírósági végrehajtó, ha személyesen kézbesíti (15 nap) a végrehajtható okiratot (a végrehajtási költségrész beérkezésétől számított harminc napon belül), vagy amennyiben postán már kézbesítette (a kézbesítéstől számított 45 napon belül) köteles helyszíni eljárási cselekményt foganatosítani, ahol az adósnak a végrehajtó személyes felhívása alapján ismét lehetősége nyílik az önkéntes teljesítésre371. A helyszíni eljárás foganatosítása főszabály szerint vasárnap és munkaszüneti nap kivételével reggel 06.00. és este 22.00. óra között végezhető eljárási cselekmény. A bírósági végrehajtó egyik kötelezettségeként az eljárás foganatosítási szakaszában helyszíni eljárási cselekmény lebonyolítása válhat szükségessé. A helyszíni eljárás realizációja során a végrehajtó jogosult és köteles a Vht. által tételesen meghatározott kényszerintézkedések megtételére. Ugyanakkor a végrehajtó a helyszínen tapasztaltak alapján saját mérlegelése szerint ítéli meg az alkalmazandó kényszerintézkedések szükségességét. A Vht. a helyszíni eljárás során a végrehajtó számára megfelelő eszközrendszert biztosít feladatainak elvégzéséhez. A helyszíni eljárási cselekmények foganatosításakor az adósnak – vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett természetes személynek, vagy szervezet tagjának – a törvény által előírt kötelezettségei jelentkeznek, mint pl.: a személyazonosság igazolása, az ellenszegüléstől való tartózkodás, stb. Amennyiben ezeknek a kötelezettségeknek a megtételét megtagadják, megvalósítják az ellenszegülés tényállását. Ellenszegülés fennállása esetén az eljárás lefolytatásához a rendőrség szervezetének igénybevételére is sor kerülhet. Az adós
370
Kengyel, 2012a, 564.
371
Kiss, 1986, 472. skk.
171
személye ellen a végrehajtó kényszerítő eszközöket nem alkalmazhat, a meghatározott kényszercselekményeket azonban elvégezheti. A helyszíni eljárás egyik legfontosabb elemeként a végrehajtó tájékoztatást nyújt az adós részére azért, hogy adós lehetőségeit ismertesse, és megkísérelje előmozdítani a kötelezettség teljesítését.
A
helyszíni
eljárás
lefolytatásáról
minden
esetben
jegyzőkönyv készül, és a jegyzőkönyvnek - további törvényi garanciális elemként – kötelező tartalmi és formai követelményei vannak. A jegyzőkönyv másolatát a végrehajtónak át kell adnia a jelen lévő feleknek (adós, közeli hozzátartozó esetében, valamint ide értendő a végrehajtást kérő is). Ha az érdekelt felek távollétében történő helyszíni eljárási cselekmény foganatosításakor a készülő jegyzőkönyv az egyéb helyszínen tartózkodónak nem adható át, ebben az esetben postai úton kell kézbesíteni azt. A végrehajtást kérő (illetve szabályszerűen meghatalmazott képviselője), eljárási autonómiája részeként részt vehet a helyszíni eljárási cselekmények foganatosításán. A végrehajtó főszabály szerint először a végrehajtható okiraton megjelölt címen jelenik meg személyesen. A helyszíni eljárás foganatosítását, eredménytelenség esetén a végrehajtó több időpontban, különböző napszakokban újra megkísérli. Szükség esetén a Vht. 44. szakaszának értelmében a végrehajtó „az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Ha ilyenkor az adós vagy nagykorú családtagja nincs jelen, tanút kell alkalmazni”. 10.5.2. Ingó vagyonelemek foglalás alá vonása El kell különíteni egymástól az ingóvégrehajtás különböző szakaszait, és az egyes szakaszokon belüli lehetséges eljárási elemeket. Két elemi szakaszra bonthatjuk az ingóvégrehajtást, amely szerint az első szakasz az adós ingóságainak foglalás alá vonása (a becsérték meghatározása azért nem képez külön szakaszt, mert főszabály szerint a foglalás alá vonással egy ütemben kerül sor rá), a második szakasz pedig a foglalás alá vont ingó vagyonelemek értékesítése. Egy ingó vagyonelem foglalás alá vonásának időpontja nem azonos a végrehajtó általi értékesítés időpontjával. A két időpont elszakad egymástól, illetve a kényszerértékesítésre, mint végrehajtási eljárási elemre nem is biztos, hogy sor kerül, mert az eljárás ideje alatt esetlegesen bekövetkező
172
események megszakíthatják az értékesítési folyamatot (pl.: megállapodás születése adós és végrehajtást kérő között a teljesítés módjáról, igényper indítása, stb.). A helyszíni eljárási cselekmény foganatosításának egyik célja ingó vagyonelemek foglalás alá vonása. A bírósági végrehajtó még az ingófoglalás megtörténte előtt felhívja az adóst fennálló kötelezettségének önkéntes teljesítésére, amennyiben ez nem történik meg, úgy köteles az ingófoglalást azonnal realizálni. Abban az esetben, ha nem lelhető fel értéket képező ingó vagyonelem, amelyet foglalás alá lehetne vonni, úgy ezt a tényt köteles rögzíteni a végrehajtó az általa elkészítendő eljárási jegyzőkönyvben, és ilyen esetben a jegyzőkönyv aláírásával, a másolat átadásával (a jogosultnak, vagy a jelen lévő közeli hozzátartozónak - ha nincs jelen, postai kézbesítéssel) befejeződik a helyszíni eljárás. A jegyzőkönyv aláírását az adós, vagy a helyszínen tartózkodó megtagadhatja (az aláírás megtagadása nem bír relevanciával a végrehajtási eljárás vonatkozásában). Ebben az esetben a végrehajtó a megtagadás tényét foglalja az okiratba, az eljárás további foganatosításának ez nem akadálya, mert ez az aláírás további kötelmet nem keletkeztet (a helyszínen tartózkodó nem adós természetes személy számára a jegyzőkönyv aláírása azt jelenti mindösszesen, hogy ott volt a helyszíni eljárási cselekmény foganatosításának idejében, nem ró rá semmiféle kötelezettséget). Amennyiben adósnak fellelhető értéket képező ingósága van, azt a végrehajtó foglalás alá vonja, és ezzel egy ütemben felhívja az adóst, hogy nyilatkozzon arról, hogy a foglalás alá került vagyontárgyait terheli-e zálogjogi követelés. A helyszíni eljárás foganatosítására adós távollétében is sor kerülhet. Ilyen esetben adós a jegyzőkönyvet postai kézbesítés útján kapja meg, és a kézbesítéstől számított 15 napon belül tehet nyilatkozatot a jegyzőkönyvben foglaltakra nézve. Az ingófoglalás egyik fő elemét jelenti a foglalás alá vonható vagyontárgyak és a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körének tételes elhatárolása és meghatározása. A Vht. taxatív módon meghatározza az ingófoglalás alól mentes vagyontárgyak körét. A végrehajtó a jogszabálynak megfelelően a mentes vagyontárgyakat sohasem foglalja le, sőt a mentes vagyontárgyak listáját a foglalási jegyzőkönyvben egyéb vagyontárgy foglalása esetén felsorolás szerűen rögzíteni köteles. Kizárólag olyan vagyontárgy vonható foglalás alá, amely forgalmi értékkel bír, azaz előrelátható módon kényszerértékesíthető. Foglalás alá vonható minden olyan vagyontárgy, amelyről hitelt
173
érdemlően, vagy másképpen fogalmazva minden kétséget kizáróan nem bizonyítható a helyszíni eljárás kereti között (és ideje alatt) az, hogy nem képezi adós tulajdonát. A végrehajtó a foglalás alá vont vagyontárgyak esetében - a forgalmi értéket véve alapul becslést végez, és a becsült összeget is feltünteti a foglalási jegyzőkönyvben, mind tételesen, mind összértékben megjelenítve. Lehetőség van a becsértéket illetően tranzigációra az érdekelt felek között, illetve szakértő-becsüs igénybevételére is a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül. Amennyiben az adós jogi személy, vagy jogi személyiséggel rendelkezik, akkor egyrészt a mentes vagyontárgyak köre kisebb mértékben terjed ki rá nézve, másrészt a végrehajtó egyéb vagyoni elemeket is foglalás alá vonhat. Ilyen esetben a helyszíni eljárás foganatosítása során a végrehajtónak joga és lehetősége van betekinteni az adós gazdálkodási tevékenységével kapcsolatos iratokba, így nyerve információt az adós rendelkezésére álló ingó vagyonelemek köréről, számosságáról, értékéről. Ez többek között azt takarja, hogy megtekintheti az adós cég analitikus nyilvántartásait, mind a tárgyi eszközökre, mind a forgóeszközökre vonatkozó analitikákat, a főkönyvi nyilvántartásokat, az értékcsökkenési elszámolásokat. A végrehajtó elkérheti a házipénztárra vonatkozó, és pénzforgalommal összefüggő nyilvántartásokat, a számlatömböket, elektronikus számlanyilvántartásokat. Lefoglalható többek között az árukészlet, a gépek, a berendezések, a tárgyi- és ingóeszköz állomány, a helyszínen található készpénzállomány, a házipénztárban található összeg is. Az általános szabályozás alá tartozó esetek többségében a foglalás alá vont vagyonelem nem kerül elszállításra (zár alá vételre), így az adós a vagyontárgy értékesítésének megtörténtéig azt továbbra is használhatja (a használati joga nem kerül korlátozásra, csak a rendelkezési joga, illetve állagmegóvási kötelme keletkezik). A zár alá vétel nem kizárólag további jogkorlátozó tulajdonságokkal bír, hanem elszállítás esetén további jelentős többletköltségeket is generálhat (pl.: szállítási díj, tárolási díj, zárgondnok díja, stb.). A költségek mértéke jogszabály által nem szabályozott.
174
10.5.3. Gépjármű foglalás alá vonása A gépjármű, mint ingó vagyonelem foglalás alá vonása generikus elemnek tekinthető, valamint több speciális jogszabályi rendelkezés is vonatkozik erre az esetre. A gépjármű gazdasági értelemben véve is sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, egyrészt a relatív magas forgalmi értéke, másrészt az ingóságok körében kiemelkedően magas értékesíthetősége tekintetében. A gépjármű kényszerértékesítése adott esetben a fennálló követelés teljes vagy magas százalékos arányú teljesítését jelentheti a konkrét végrehajtási ügy vonatkozásában. További egyedi vonást jelent az, hogy relatív könnyű a gépjárművekben kárt okozni, illetve a kár bekövetkezte a tulajdonos érdekkörén kívülálló ok miatt is bekövetkezhet, ezért forgalmi értékük rövid idő alatt jelentősen csökkenhet. Amennyiben ez az eset áll elő, úgy fedezetelvonó tulajdonságot (a követelés kielégítési alapját részben vagy teljesen elvonja) mutatnak a számok az adott végrehajtási eljárás tekintetében. Gazdasági értelemben nagy jelentősége van a végrehajtási eljárás időigényének is, hiszen a gépjármű értéke radikálisan csökkenhet az idő múlásával. A Vht. külön szabályozza a gépjárműfoglalás foganatosítására vonatkozó cselekmények végrehajtását. Főszabályként a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni, és a lefoglalt iratokat megküldeni az illetékes közlekedési hatóság részére.
7. ábra. Nemzeti Adó, és Vámhivatal, árverési megoszlás ingófajtánként (2008. év) Az árverések megoszlása ingóság fajtánként gépjárművek 86%
egyéb ingóságok 14%
Forrás: NAV (egyéni kérésre történő adatszolgáltatás 2012. november).
175
Magát a gépjármű foglalás alá vonását is alapvetően több szakaszra kell bontani. Az első szakasz a gépjármű adminisztratív alapú lefoglalása jelenti, és ezzel egy ütemben a forgalomból történő kivonásának kezdeményezése is megtörténik, a második szakasz a foglalás alá vétel realizálása, a harmadik szakasz pedig az értékesítés. Az első szakasz tekintetében fontos az, hogy amennyiben a járműnyilvántartás adataiból a végrehajtó meg tudja állapítani azt (a végrehajtó által foganatosított hatósági megkeresések lebonyolítása után), hogy adós rendelkezik értéket képező gépjármű tulajdonnal, akkor azt lefoglalja, és ezzel egy időben okirati úton felhívja a közlekedési hatóságot, hogy az érintett gépjárművet a forgalomból vonja ki. A kivonás megtörténtéről a közlekedési hatóság értesíti a tulajdonost, és felhívja a kötelezettet, hogy a gépjármű azonosítására szolgáló okiratokat, eszközöket (pl.: forgalmi engedély, egyedi azonosítók, stb.) szolgáltassa be a hatóság részére a vonatkozó szabályrendszer előírásai szerint. A zálogjoggal terhelt ingó vagyonelem foglalás alá vonásának esetében a lefoglalás ugyanúgy megtörténik, de a végrehajtónak további eljárási cselekményként intézkedést kell foganatosítania arra nézve, hogy az ingóság lefoglalását jegyezzék be a zálogjogi nyilvántartásba, és tájékoztatást kell kérnie az ingóságon fennálló zálogjog jogosultjának adatairól. Ennek megtörténtét követően értesítenie kell a zálogjogosultat, aki bekapcsolódhat a bírósági végrehajtási eljárásba. 10.5.1. Zár alá vétel Szorosan kapcsolódó jogintézménynek tekinthető, így itt kell bemutatni a zár alá vétel esetét, amely alkalmazásának leggyakoribb formáját a foglalás alá vont gépjármű felelős őrzési körbe vonása jelenti a végrehajtók részéről, és amely nem azonos a bűnügyi zárlattal, és a biztosítási intézkedések között nevesített egyik zárlattal sem372. A bírósági végrehajtási eljárás foganatosítása esetén ez azt jelenti, hogy amennyiben a végrehajtó azt valószínűsíti, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni, vagy nem tudja azt megfelelő módon tárolni, illetve a vagyonelem megőrzésére nem vállalkozik, akkor az érintett ingóságot zár alá vonja, azaz vagy egy megfelelő helyen helyezi el, vagy a foglalás alá vonás realizációjával egy ütemben zárgondnok kijelölése mellett elszállíttatja. Főszabály szerint a lefoglalt ingóságokat adós őrizetében hagyja a
372
Pestovics, 2007, 135.
176
végrehajtó, így adós azok használatára továbbra is jogosult marad, annak ellenére, hogy tulajdonosi jogai korlátozásra kerültek (elidegenítési és megterhelési tilalom, és állagmegóvási kötelezettség). A zár alá vétel esetében adósnak a használati joga is megszűnik, ezáltal teljes egészében, időszakosan korlátozás alá kerül a foglalás alá vont ingó vagyontárgy vonatkozásában adós rendelkezési joga. A foglalás alá vont és zár alá vett vagyonelemeket a végrehajtó által kijelölt zárgondnok nem használhatja, de állagmegóvásra, felelős őrzésre köteles. A zárgondnok kijelölése és a felelős őrzés ilyen módon való biztosítása költségnövekedéssel jár együtt, amely költségnövekmény terhei adóst terhelik. A jelentkező költségek mértéke nem szabályozott, mert a zár alá vétel minden egyes esetben egyedi feladatot jelent. Külön ingó vagyonelem/eljárási elem típusonkénti szabályozás sem létezik, pedig ez teljes mértékben indokolt lenne pl. a gépjárművek tárolási költségeire nézve (ez a költség bírósági végrehajtónként változó). Kapcsolódó speciális jogszabály a 13/2001. (X. 10.) IM rendelet, amely a természetes személy adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű foglalás alóli mentességét szabályozása. A 13/2001. (X. 10.) IM rendelet a mentességet értékhatárhoz köti, amely jelenleg személygépkocsi esetében 1,2 millió forint, motorkerékpár esetében 150.000 forint, és ez az értékhatár a végrehajtó által meghatározott becsértékre, azaz a piaci árra vonatkozik. Ha a becsérték a meghatározott értékhatár alatt marad, úgy a gépjármű foglalás alól mentes vagyontárgynak minősül. Amennyiben a gépjármű a helyszíni eljárás foganatosításakor fellelhető, úgy a végrehajtónak lehetősége nyílik arra (helyszínem tapasztaltak, mérlegelés), hogy a gépjárművet azonnal zár alá vonja, és zárgondnok kijelölése mellett elszállíttathatja. A második szakasz realizációja esetében a végrehajtó a gépjármű forgalmi engedélyét és a törzskönyvét is lefoglalja, ha ez valamilyen oknál fogva nem lehetséges, akkor az okot jegyzőkönyvben rögzíti. Természetes személy adós esetében, amennyiben a gépjármű adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen eszköznek minősül, abban az esetben kizárólag a gépjármű törzskönyve kerül lefoglalásra. A lefoglalt okmányokat és a foglalásról készített jegyzőkönyv másolatát a végrehajtó megküldi az illetékes közlekedési hatóság részére. Vízi vagy légi jármű ingó vagyonelem foglalás alá vonása esetén főszabály szerint a személygépjárművekre vonatkozó szabályozás szerint kell eljárni, természetesen a funkcionális sajátosságokat figyelembe véve.
177
A harmadik szakasz tekintetében kiemelendő, hogy főszabály szerint az ingóságok, így a gépjárművek elektronikus árverésen történő értékesítésére akkor nyílik lehetőség, ha a végrehajtást kérő kérelmezi az elektronikus árverés megtartását, ha az ingó vagyonelem becsértéke a 100.000 Ft összeget eléri, és ha a szállítási és tárolási költségeket a végrehajtást kérő megelőlegezte. A Vht. szabályozza az ingóságok értékesítésének lehetséges időpontját, mégpedig úgy, hogy figyelemmel van a jogorvoslati lehetőségek igénybevételére szolgáló határidők betartására. A törvény úgy rendelkezik, hogy főszabály szerint a foglalás alá vonás megtörténte után harminc nappal (ingatlan esetében 45 nap) a végrehajtó intézkedik az árverés lebonyolítását illetően, mégpedig hirdetmény kitűzésével. 10.5.2. Ingó vagyonelemek értékesítése A foglalás alá vont ingóságok értékesítésére főszabály szerint árverésen – a bírósági végrehajtás esetében kényszerértékesítésről beszélünk – kerül sor. Jelen vizsgálat tekintetében az árverésnek, mint végrehajtási foganatosítási cselekménynek a közvetlen szerepe a meglévő kötelezettség csökkentése, vagy teljes kielégítése. Magának az árverésnek az általános fogalmi meghatározása így hangzik: „Az árverés a vagyoni értéket képező tárgyak (ingó és ingatlan) értékesítésének nyilvános, versenyszerű módja, amelynek során a vagyontárgy tulajdonjogát az szerzi meg, aki, az un. licitálás során a legmagasabb ajánlatot tette373.” A definíció magában hordozza az árverésre vonatkozó fontos paramétereket, amelyek a nyilvános, a versenyszerű, és a legmagasabb jelzőkkel szemlétethetőek. Az árverésen résztvevők személyére nézve a Vht. 123. § (1) bekezdése rendelkezik, és kimondja, hogy „az árverező személyesen vagy megbízottja, illetve képviselője útján árverezhet”, illetve a Vht. 126. szakasz értelmében a végrehajtást kérő bizonyos esetekben jogosult készpénzfizetés nélkül is venni. A Vht. tételesen felsorolja azokat a
373
Kengyel, 2012a, 570.
178
személyeket, akik az árverésből ki vannak zárva374. A jogszabály nevesíti az elővásárlási jog jogosultját, mégpedig olyan formán, hogy ennek a fennálló jogosultságnak az érvényesítésére előárverezési jog formájában nyílik lehetőség (Vht. 123/A. §). Az árverés időpontját a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki. A törvényi szabályozás értelmében árverési helyszín lehet többek között az árverési csarnokon kívül az adós lakása, a foglalás helyszíne, vagy a végrehajtó által kijelölt bármely egyéb helyszín is. Az árverési hirdetményre a Vht. 120. szakaszban, az árverési hirdetmény kézbesítésére a Vht. 121. szakaszban, az árverési hirdetmény kifüggesztésére a Vht. 122. szakaszban leírtak vonatkoznak. Az árverési hirdetményt az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartásában is közzé kell tenni, a Vht. által meghatározott időtartalomban, amely közzététel jelentőségét az mutatja, hogy a Vht. 122. § (6) bekezdése szerint „az árverés közhírré tételéhez fűződő jogkövetkezmény az elektronikus
árverési
hirdetmények
nyilvántartásában
történő
közzétételhez
kapcsolódik”. Az árverési hirdetményre vonatkozó előírások betartása a sikeres értékesítés majdani megtörténtére jelentős kihatással van, hiszen az érdekelt felek, a lehetséges árverési vevők a hirdetmény útján szerezhetnek széles körben tudomást a kiírásról, az árveréssel kapcsolatos időpontok meghatározásáról, és az értékesíteni kívánt vagyontárgy tulajdonságait is a hirdetmény útján ismerhetik meg. A hirdetmény kötelező tartalmi elemei taxatív módon meghatározásra kerültek. Itt ismerhetőek meg a kitűzött árverés paraméterei (pl.: hely, idő, becsérték, licitküszöb, stb.).
374
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 123. § (2) Az árverésen sem személyesen, sem
megbízottja vagy képviselője útján nem árverezhet, az árverező képviseletében sem járhat el, és az ingóságot árvereztetéssel közvetve sem szerezheti meg – a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – a) végrehajtó, végrehajtó-helyettes, végrehajtójelölt, végrehajtó egyéb alkalmazottja, végrehajtói iroda, végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja, c) az ügyben eljáró végrehajtónak, végrehajtó-helyettesnek és a végrehajtói iroda tagjának közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont] és élettársa, d) az ügyben eljáró végrehajtást foganatosító bíróság állományába tartozó személy és e) az adós.
179
A helyszíni kényszerértékesítési cselekmény foganatosításakor, azaz „az árverés megkezdésekor a végrehajtó közli az ingóság becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja az ajánlattevőket ajánlatuk megtételére375”, közkeletű kifejezéssel élve megnyitja a licitet. Ingóságok esetében a becsértéket a kikiáltási ár 35 százalékáig lehet lecsökkenteni, amennyiben magasabb értékre nem érkezik érvényes licit, azaz ajánlat. Az árverező által megtett ajánlat nem vonható vissza, és a licit nyertese az előírásnak megfelelő módon köteles azonnal készpénzben teljesíteni az árverési vételi ár teljes összegét a végrehajtó kezéhez, ezzel egy ütemben tulajdonjogot szerezve az árverésre került ingó vagyonelem felett, amelyet, amennyiben az ingóság feltalálási helyén tartják az árverést, a végrehajtó azonnal birtokba is ad részére. A tulajdonjog megszerzése az árverési vételi ár megfizetéséhez és nem a birtokba adás időpontjához kötődik376. Az árverésen történő tulajdonjog szerzése illetékköteles tevékenység. Ez a fajta tulajdonszerzés eredeti szerzés, tehát a dolgot korábban terhelő jogok, terhek megszűnnek377. Az illeték mértéke az 1990. évi XCIII. törvény értelmében főszabály szerint a forgalmi érték (jelen esetben az árverési vételár értékének) négy százaléka. Amennyiben az árverést, illetve annak eredményét valamilyen okból utóbb megsemmisítik, az így szerzett tulajdonjog tényét ez nem befolyásolja, hiszen az új árverési tulajdonos jóhiszemű (bona fides), az eredeti szerzésmódok egyikének minősülő módon tulajdont szerző vevőnek minősül378. Abban az esetben ha az árverés
375
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 124. § (2).
376
Jakab, 2012, 41. Birtok (possessio): egy dolog feletti tényleges hatalom. A tulajdon jogkérdés, a birtok
ténykérdés. 377
Kapa-Szőke, 2006, 346.
378
2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről Tulajdonszerzés hatósági határozattal és hatósági
árverés útján 5:41. § [Tulajdonszerzés hatósági határozattal vagy hatósági árverés útján] (1) Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. (2) A tulajdonjogot hatósági határozattal megszerző jogosult – ha a hatósági határozat eltérően nem rendelkezik – ingó dolog esetén a dolog birtokának átruházásával, ingatlan esetén tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg. (3) Hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot az ingó dolog birtokának a hatósági árverést végző általi átruházásával, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg.
180
sikertelen, úgy második és harmadik árverés is kitűzhető. A második árverés foganatosítására az első árverés időpontjától számított 3 hónapon belül kerül sor, de a végrehajtó a körülmények figyelembevételével más időpontot is megállapíthat. Az árverésről, mint foganatosított végrehajtási eljárási kényszercselekményről a végrehajtó jegyzőkönyvet köteles készíteni. Vannak olyan ingó vagyonelemfélék, amelyekre speciális szabályok vonatkoznak (p.: az engedélyhez kötött ingóságok, értékpapírok, üzletrészek, stb.). Különös szabályozás alá esik a lefoglalt gépjármű kikiáltási árának csökkentése, amelynek értelmében az összeget úgy kell meghatározni, hogy „a végrehajtás előrelátható költségei és az adósnak a 170/A. § (1) bekezdése alapján járó összeg fedezhető379” legyen. A hivatkozott szakasz értelmében ez a rendelkezés csak olyan természetes személy adóst érint, akinek a foglalkozása gyakorlásához nélkülözhetetlen a gépjármű, így tehát figyelembe kell venni ez esetben a 13/2001. (X. 10.) IM rendeletben foglaltakat is, de amennyiben a befolyt összeget zálogjog is terheli, akkor az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani. Amennyiben a felek (adós-végrehajtást kérő) között megállapodás születik a lefoglalt ingóságok eladási árát illetően, és kérelemmel élnek a végrehajtó felé, úgy a Vht. szabályozott keretek (időpont, értékesítési ár meghatározása) között - lehetőséget biztosít a számukra, hogy az ingóság a megállapodott eladási áron, árverésen kívül, de árverési hatállyal az általuk megnevezett harmadik személy vevő részére értékesítésre kerüljön. Az ingóvégrehajtásról szóló szabályrendszer külön tartalmazza az ingóság végrehajtást kérő általi átvételének, és az ingóság adós részére történő visszaadásának feltételeit. Főszabály szerint a végrehajtást kérő az ingóságot a becsérték 35 százalékának megfelelő vételi áron veheti át. Amennyiben nem él ezzel a lehetőséggel, akkor a végrehajtó adós felé felhívást bocsát ki (amennyiben az ingóság nem adós őrizetében van, akkor harminc napon belül elviheti azt, ellenkező esetben a végrehajtó a kikiáltási ár korlátlan leszállítása mellett újabb árverést tűzhet ki, illetve intézkedik az ingóság megsemmisítése iránt), és feloldja a foglalás alól az érintett ingó vagyontárgyat.
379
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 124. § (5).
181
10.6.
Ingatlan-végrehajtás
Az ingatlan definitív meghatározása szempontjából a végrehajtási eljárásra nézve relevanciával az 1997. évi CXLI. törvény - az ingatlan-nyilvántartásról – által meghatározott ingatlan fogalom bír. Az 1997. évi CXLI. törvény bevezette az "önálló ingatlan" megnevezést, és ezt töltötte ki tartalommal. Önálló ingatlannak az minősül, amelynek saját helyrajzi száma van (vagyis egyéb ingatlanoktól független módon elidegeníthető, azonosítható). Az önálló ingatlannak ezen belül két típusa van, a földrészlet, és az egyéb önálló ingatlanok. Az 1997. évi CXLI. törvény tételesen felsorolást nyújt arra nézve, hogy mi tekinthető földrészletnek, illetve egyéb önálló ingatlannak. A jogelmélet egységes abban a tekintetben, hogy tág értelemben véve ingatlannak azok a dolgok minősülnek, amelyek állaguk sérelme nélkül egyáltalán nem, vagy csak jelentős értékvesztéssel helyezhetők át másik helyre. Az ingatlan-végrehajtás szélsőséges esetben egy adós és annak teljes családja tekintetében a hajléktalan létbe való sodródását jelentheti380. Az ingatlan-végrehajtás során az adós sokszor „egy élet munkájával” létrehozott lakását, lakhatását veszíti el. Az ingatlan-végrehajtás realizációja során radikális törés következhet be az adós egész családjának az életében, ezért igen körültekintő módon szabad a kényszercselekményeknek ezt a módját alkalmazni, kizárólag mintegy végső és elkerülhetetlen megoldásként. Az ingatlan vagyonelemek intabulációját a bírósági végrehajtó már az eljárása elején elvégzi amennyiben azt a végrehajtást kérő kérte, illetve nem zárta ki. A fokozatosság és
arányosság
elvének
megfelelően
ingatlan
vagyonelem
vonatkozásában
a
kényszerértékesítési eljárás megindítására kizárólag akkor kerülhet sor, ha az azt a sorrendben megelőző végrehajtási kényszercselekmény foganatosítása nem vezetett az elvárt eredmény eléréséhez. Magának az ingatlanfoglalásnak a kezdő eljárási cselekménye az– kizárólag a jelen vizsgálat szempontjából –, hogy az önálló bírósági végrehajtó végrehajtási jog bejegyzését kezdeményezi381 adott ingatlanra nézve az
380 381
Hajas-Szabó, 2013/4, 427. Király, 2013, passim; A végrehajtás gyors és eredményes lefolytatása érdekében a korábbiakhoz
képest - 2012. március 15. napjától kezdődően - lényeges változás, hogy a végrehajtó az adatbeszerzéssel kapcsolatos eljárását a végrehajtható okirat kézbesítését megelőzően is lefolytathatja (Vht. 47. § (8) bekezdés).
182
ingatlanügyi hatóságnál, aki a bejegyzés tényéről értesíti az ingatlan tulajdoni lapján szereplő érintett feleket. Az ingatlanhatóság általi bejegyzés megtörténte jelenti a végrehajtás alá vonás realizációját. A földhivatali bejegyzés (a végrehajtási jog bejegyzése, mint ahogyan a végrehajtási jog törlése is) – költségköteles eljárás, mértéke jelenleg 6.600 forint/bejegyzés - megtörténtével az ingatlanfoglalás hatályosul. A földhivatali tájékoztatás fontos elem, mert ebből a kiértesítésből szereznek tudomást a folyamatban lévő végrehajtási eljárásról az érintett felek (az adóson kívül) 382. Ingatlan vagyonelem végrehajtási eljárásba vonása esetén kifejezetten érdekelt félnek minősül mindenki, aki - az érintett ingatlan vonatkozásában - a földhivatali-nyilvántartásban vezetett tulajdoni lapon fel van tüntetve. A foglalás alá vonás nem egyenlő az ingatlan kényszerértékesítésével. A foglalás alá vonás és az értékesítés időpontja minden esetben elválik egymástól. A legsúlyosabbnak tekintett vagyoni kényszer alkalmazását tekintve a jogalkotó kiemelt céljának adós védelme tekinthető. A Vht.383 meghatározza az értékesítési intézkedések megkezdése tekintetében a minimálisan figyelembe veendő időintervallumot. Az ingatlan vagyonelem a végrehajtási jog bejegyzése okán nem válik forgalomképtelenné, a végrehajtási jog kötelezettségként terheli az ingatlant, de ettől az abalienálható (az ingatlanra nézve kötelem keletkeztethető), ugyanakkor a végrehajtási joggal terhelt ingatlan tulajdonjogát kizárólag a bejegyzett végrehajtási joggal együtt lehet átruházni. A végrehajtó az adós tulajdonában, vagy valamilyen mértékű tulajdoni hányadában lévő összes ingatlanát végrehajtás alá vonhatja. Az ingatlan végrehajtás alá vonását főszabály szerint semmilyen körülmény nem korlátozza384. Amennyiben az ingatlan vagyonelem foglalás alá vonása a Vht. 138. szakaszának megfelelően (a végrehajtást kérő kéri, illetve nem zárja ki, valamint a díjat előlegezi) 3 munkanapon belül megtörténik külön problémát jelent a fokozatosság és arányosság elvének
382
Szabó, 2011, 19.
383
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
139. § (1) A végrehajtó a lefoglalt ingatlan értékesítése iránt a végrehajtást kérő kérelmére akkor intézkedhet, ha a 7. § (2) bekezdése szerint a követelés viszonylag rövidebb időn belüli behajtása másképpen nem lehetséges, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap eltelt. 384
Kapa-Szőke, 2006a, 414.
183
értelmezése. A jelenlegi rendszer szerint az alapelv az ingatlan vagyonelem kényszerértékesítése esetén érvényesül. Ennek az értelmezésnek a további indoka az esetleges visszaélések elkerülése, kizárása, a hitelezővédelem, a kötelezettség teljesítésének biztosítása. A zálogjoggal terhelt ingatlan is lefoglalható. A becsérték közlésével egy ütemben kell a végrehajtónak az esetleges zálogjogosult(ak) felé felhívást intéznie. A végrehajtó az ingatlan értékesítése előtt felhívást intéz a zálogjogosultak felé, amelyben nyilatkozattételre szólítja fel őket arra nézve, hogy be kívánnak-e csatlakozni a végrehajtási eljárásba. A zálogjoggal terhelt ingatlan zálogjogosultjának (pl.: hitelintézet) lehetősége van felmondania az érvényben lévő hitelszerződést és ezzel egy ütemben becsatlakoznia (kérelem, perorvoslat) a végrehajtási eljárás menetébe. A zálogjogosult a becsatlakozásra irányuló kérelmét a végrehajtó felé nyújtja be, a végrehajtást foganatosító bírósághoz címezve. A becsatlakozás-bíróság által történő megengedést követő- megtörténte után a zálogjogosult a végrehajtást kérővel egy tekintet alá esik. Nem jelentik a végrehajtás gátját - egy ingatlan végrehajtás alá vonását nem befolyásolják - az ingatlant terhelő jogok, feljegyzett tények vagy tilalmak. Az MBVK adatai szerint a 2011. évben az összes indult végrehajtási ügy ≈ 10 százalékában, 39.500 esetben tűztek ki ingatlanárverést, és ebből 2.769 ingatlant értékesítettek. Az érintett eljárások mintegy 20 százaléka indult banki kezdeményezésre, a többi egyéb okból, így közmű- vagy telekommunikációs szolgáltatók követelései, illetve polgári peres ügyek miatt.
25. táblázat. A 2011. évben kitűzött ingatlanárverések darabszámai kitűzött ingatlan árverések (db.)
értékesített (db.)
bank által indított (db.)
39 500
2 769
7 900
Forrás: www.mbvk.hu (2013. március 10)
184
10.6.1. Az ingatlan kényszerértékesítési árának meghatározása A Vht. által alkalmazott szabályrendszer szerint a kényszerértékesítés során meghatározott értéket, a becsértéket a végrehajtó állapítja meg a Vht. által meghatározott módon, egy 6 hónapnál nem régebbi, a lakóingatlan fekvése szerinti Települési Önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítvány, vagy - bármelyik fél erre irányuló kérelmére - igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján. A Vht. a végrehajtóra bízza az ingatlan becsértékének megállapítását, de elhagyja azokat a szabályokat, amelyek a végrehajtó tevékenységét ezen a téren korlátozzák. A hivatalos adó- és értékbizonyítvány is csak az egyik támpont a becsérték megállapításánál 385. A konkrét eljárási gyakorlat tekintetében a végrehajtó szinte minden esetben a Települési Önkormányzat adó- és értékbizonyítványa által közölt becsértéken határozza meg a kikiáltási árat. Az ilyen módon meghatározott érték nem minden esetben felel meg a reális forgalmi értéknek, hiszen a települési önkormányzatok nem rendelkeznek önálló ingatlanügyi szakértői potenciállal, mint ahogyan az ÖBV sem. A becsérték azt fejezi ki, hogy mennyi lesz az értékesítésre kerülő ingatlan kikiáltási ára (becsérték = kikiáltási ár). A becsérték megállapításának tartalmaznia kell azt, hogy az ingatlan lakóingatlannak minősül-e, illetve az un. beköltözhető és lakott értéket is. A lakott érték összege nyilvánvaló módon kisebb értéket/árat képvisel, mint a beköltözhető érték összege. Fontos megjegyezni, hogy ellentétben a bírósági végrehajtási eljárással a közigazgatási végrehajtás szabályrendszere szerinti kényszerértékesítési eljárásban sikertelen árverés esetén a becsérték módosítható386, így a piaci ár jobban megközelíthető. A kikiáltási árnak iterálnia kell az un. piaci értékhez. A túl alacsony
385
Tarnóczi, 1996, 124.
386
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
156. § (3) Ingó- és ingatlanfoglalás esetén - ha az árverés sikertelen volt, vagy ha a becsérték megállapítása és az árverés között a végrehajtási eljárás szüneteltetése, felfüggesztése, illetőleg igényper megindítása folytán legalább 3 hónap eltelt - az adóvégrehajtó a becsértéket módosíthatja. Az adóvégrehajtó módosítja a becsértéket az árverés vagy a nyilvános pályázat közzétételéig akkor is, ha a becsérték megállapítása és az árverés vagy a nyilvános pályázat közzététele között az értékesítendő ingóság vagy az ingatlan forgalmi értékében jelentős változás állott be.
185
becsérték meghatározás az adós érdekeinek sérelmét jelenti, a túl magas érték pedig a kényszerintézkedés gátjaként funkcionál, így kizárja a kötelezettség megtérülését. Az ingatlan vagyonelemek kényszerértékesítése kapcsán annak ultima ratio jellege miatt kifejezetten nagy súllyal jelentkezik a probléma. A piac fogalmán a gazdálkodás szereplői valóságos vételi és eladási szándékainak megjelenését, ezek találkozásainak és az
ezeken
alapuló
cserekapcsolatoknak
az
összességét
értjük387.
Ingatlan
vagyonelemekre vonatkozóan az European Valuation Standarts értelmezésében, „a piaci érték azt az árat jelenti, amelyen az ingatlan (telek és épületek) értékesíthető hajlandóságot mutató és vele kizárólag piaci természetű kapcsolatban álló vevő között létrejött magánjogi szerződés keretében az értékesítés időpontjában, feltételezve, hogy az ingatlan nyilvánosan piacra került, a piaci feltételek lehetővé teszik a szokványos értékesítést, továbbá hogy az ingatlan természetének megfelelő időtartam áll rendelkezésre az adásvételi tárgyalás lebonyolításához388.” A bírósági végrehajtás során a végrehajtó által adott becsérték a TEGoVA definíciónak szinte biztosan nem felel, és nem is felelhet meg, hiszen ebben az esetben ab ovo kényszerértékesítésről beszélünk, és ezzel párhuzamosan nem nevezhetjük az értékesítés piaci környezetét sem ideálisnak. A cél azonban mindenképpen a két érték, a becsérték és a piaci érték közelítése egymáshoz, különösen az ingatlan vagyonelemek tekintetében. A vonatkozó szabályrendszer a beköltözhető értéken történő értékesítést preferálja, ami több szempontból is logikus döntés. Először is a beköltözhető érték nagyobb, tehát a fennálló kötelezettségek teljesítésére nagyobb összeg fordítható, így azok teljes megtérülése biztosítottabbá válik. Másodszor, a beköltözhető állapotú ingatlan értékesítése és tulajdonba adása egy ’tisztább, egyértelműbb’ vagyoni állapotot eredményez az értékesítés megtörténte után. Sok esetben problémaként jelentkezik az adós által kötött fiktívnek minősíthető bérleti szerződések389 köre, amely a beköltözhető módon történő értékesítés gátját jelenti.
387
Horn, 2005, 21.
388
Bérczy–Dános–Netkovszky–Szekeres, 2003, 29.
389
Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-208/2013. számú ügyben.
A legújabb gyakorlat, hogy a végrehajtás alá vont ingatlan tulajdonosa, aki egyben a végrehajtást kérő adósa, fiktív bérleti szerződést köt a végrehajtást megelőzően (árverést megelőzően) egy ismerősével (akár 20 évre) és így az ingatlant nem akarják átadni.
186
10.6.2. Előárverezési jog Az előárverezési jog intézménye egy direkt kapcsolatot jelent a bírósági végrehajtás és a helyi önkormányzatok között. Az előárverezés tulajdonképpen egy dedikált elővásárlási jogot jelent az érintett lakóingatlan
fekvése szerinti települési
önkormányzat számára, amely jogot nem csak bírósági végrehajtási kényszerintézkedés esetén gyakorolhat, hanem közigazgatási végrehajtási kényszercselekmény és nyilvános pályázati úton történő értékesítés esetén is. Jelentősége a ’záloghitel csapdába’ került természetes személyek vonatkozásában is kiemelkedő. Az előárverezési jogot az önkormányzat kizárólag a kötelezett előterjesztett kérelmére, írásos önkormányzati kötelezettségvállalás kibocsátása mellett gyakorolhatja. Az írásos kötelezettségvállalás rendelkezik a megvásárolt lakóingatlan további bérbeadásának feltételeiről és a bérlet időtartalmáról. Az önkormányzatok számára az 1993. évi LXXVIII. törvény (a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról) jelenti a vonatkozó szabályrendszert az elővásárlási jog gyakorlására nézve, amely 2009. augusztus 21. napjától hatályos, mint elővásárlási jog a NAV kényszerértékesítési rendszerében. Az ingatlanok kényszerértékesítési szabályrendszere vonatkozásában 2012. szeptember 1. napjától léptek hatályba a Vht. új intézkedései. Az előárverezésre jogosult - amellett, hogy az árverésen árverezőként is részt vehet - valamennyi vételi ajánlat vonatkozásában a legmagasabb összegű, érvényes vételi ajánlattal megegyező összegű vételi ajánlat tételével gyakorolhatja előárverezési jogát390. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyakorlatban az önkormányzatok igen ritkán élnek a vonatkozó törvényekben biztosított ilyen irányú jogukkal. Biztosan állítható, hogy ennek fő oka az önkormányzatok rendelkezésére álló likvid eszközökhöz kapcsolódó forráshiányban keresendő, hiszen a kényszerértékesítési vételárat az önkormányzatnak egy összegben kell teljesítenie az árverés kiírója felé, míg ezzel szemben a bevételi oldalon a bérleti díjakból befolyó összeg szerepel mindösszesen (a vagyonnövekmény mellett), így likviditási probléma jelentkezik. Megtérülési mutatószámmal kalkulálni ebben az esetben értelmezhetetlen lenne, mert a teljes megtérülésig jelentkező évek
390
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról 123/A. §.
187
száma (különösen jelenérték korrekció alkalmazása mellett) irracionálisan magas értéket mutatna. 10.6.3. Kilakoltatás Erre az eljárásra irányul az egyik legtöbb figyelem a társadalom tagjai és a média részéről, így meg kell vizsgálni a kilakoltatást, mint eljárási cselekményt. A kötelezett részéről történő önkéntes jogkövető magatartás tanúsítása esetén az eljárás kötelező adminisztrációjának megtörténte lezárja az intézkedés foganatosítását, a nehézséget azonban az okozza, ha a kötelezetti negatív irányú magatartás okán a végrehajtónak kényszercselekményt kell foganatosítania. A Vht. harmadik része a különleges végrehajtási eljárásokat szabályozza, ezen belül a IX. fejezet a meghatározott cselekmények végrehajtásáról rendelkezik. A meghatározott cselekmények közé tartozik a meghatározott ingóság kiadása, a gyermek átadása, a lakásügyben hozott bírósági határozat végrehajtása, az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése, és a szellemi tulajdonjogok megsértése miatt indított perben hozott határozat végrehajtása. A Vht. úgy fogalmaz, hogy a végrehajtás ezekben az esetekben „meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra (a továbbiakban: meghatározott cselekményre) irányul391”. A közös szabályok körén belül ki kell hangsúlyozni, hogy a Vht. IX. fejezete által szabályozott különleges végrehajtási eljárások esetében a bíróság által kiállított végrehajtható okirat eleve tartalmaz egy „megfelelő” határidőt (értelmezés kérdése, hogy mit tekintünk megfelelő határidőnek) a kötelezett számára, amely határidő alatt a kötelezett önkéntes módon teljesíthet, azaz önkéntes jogkövető magtartást tanúsíthat. A végrehajtható okiratban – amelyet a végrehajtó postai úton kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) használata mellett kézbesít az érintett feleknek – a szabályrendszer a meghatározott cselekmény határidőben történő önkéntes teljesítésének ellenőrzését, és az ellenőrzés eredményének közlését a végrehajtóval a végrehajtást kérő kötelezettségeként írja elő. Amennyiben a végrehajtást kérő az önkéntes teljesítés elmaradását jelezte a végrehajtó felé, akkor szükség esetén, mintegy kötelezett védelmi eszköz gyanánt - a végrehajtó is ellenőrizheti a helyszínen a teljesítés megtörténtét. Amennyiben a teljesítés ténylegesen elmaradt, a végrehajtó az
391
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 172. § (1).
188
ügy iratait a végrehajtást foganatosító bíróságra benyújtja, és a bíróság hoz végzést a foganatosítás módját illetően. A legfontosabb kérdés az, hogy milyen esetekben és mikor kerülhet sor a végrehajtás foganatosítása során a kilakoltatásra? A kilakoltatás lehetőségét alapvetően a törvény által szabályozott négy eljárási mód szerint célszerű vizsgálat alá vonni. Az első a lakásügyben hozott bírósági határozat végrehajtása, a második az önkényesen elfoglalt lakás kiürítése, a harmadik a lejárt helyiségbérleti szerződés esetén, a negyedik az értékesített ingatlan átadása. Mind a négy esetben kiindulási pontot képez a jogerős végrehajtható okirat kiállításának megtörténte és hatályosulása, valamint az önkéntes jogkövető magatartás elmaradása. Tehát a végrehajtást foganatosító bíróság által kitűzött teljesítési határidő eredménytelen letelte. Az első esetet tekintve (kötelezett védelmi eszköz gyanánt, feltéve, hogy előtte nem sújtották rendbírsággal) fontos, hogy a természetes személy kötelezett – amennyiben a végrehajtást kérő jogi személy – a végrehajtható okirat kézhezvételétől számított 15 napon belül kérelemmel élhet a végrehajtó felé a teljesítési határidő 90 nappal történő meghosszabbítását igényelve, így további 3 hónap állhat a rendelkezésére az ingatlan kiürítésére és elhagyására. Nem gátja az eljárás foganatosításának, ha a kötelezetti oldalról senki sincs jelen a helyszínen az adott időpontban. A második esetben természetesen ez a lehetőség nem áll rendelkezésre, illetve jóval rövidebb határidők kerülnek a Vht. rendelkezései szerint, végrehajtást foganatosító bíróság által kiszabásra. A bíróság ebben az esetben nem állít ki klasszikus végrehajtható okiratot, de maga az eljárás itt is kérelemre indul. Az eljárás az illetékes települési önkormányzat jegyzőjénél is kezdeményezhető, ilyen esetben a jegyző továbbítja az iratokat a bíróság felé. „A bíróság a kérelem beérkezését követő 5 munkanapon belül meghozza a végzést. A végzésben a bíróság a végrehajtót arra hívja fel, hogy a végrehajtási költségek előlegezését követő 3 munkanapon belül foganatosítsa a lakás kiürítését392.” A Vht. szabályrendszerét ebben az esetben kiegészíti az 1993. évi LXXVIII. törvény, amely a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról rendelkezik. Az önkényes lakásfoglalás fogalmát a 1074/B/2004. AB
392
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 34. § (1).
189
határozat segítségével a 2012. évi II. törvény (a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről 167. szakasza az önkényes beköltözésről) alapján határozhatjuk meg. A harmadik esetben a bérbeadó kérelmére indul meg az eljárás - határozott idejű bérleti szerződés esetében a meghatározott idő lejártát követő 60 napon belül, határozatlan idejű bérleti szerződés esetében a felmondási idő lejártát követő 60 napon belül -. Ide tartoznak azok az önkormányzati bérlakásban lakók is, akik nem fizették a bérleti vagy egyéb (pl. közüzemi) díjat, és ennek okán az önkormányzat felmondta a lakásbérleti szerződést. A negyedik esetben fő szabályként akkor kerülhet rá sor, ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt, de ebben az esetben is van mód halasztás kérésére a kötelezett részéről - a becsérték közlésének kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjesztett kérelemre, maximum 6 hónap időtartalom erejéig. Az un. moratórium fogalmát kell még kiemelni. Alapvetésként tisztázni kell, hogy a kilakoltatási és az árverési moratórium nem azonos fogalmak, többféle moratórium létezik, ebben az esetben kizárólag a kilakoltatási moratóriumról van szó. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban csaknem minden évben több különböző határidő is köthető a kilakoltatási moratórium intézményéhez az aktuális kormányok és a Magyar Országgyűlés eseti döntéseinek következményeképpen, de főszabály szerint a határidőt illetően a Vht. rendelkezik (december 01. – március 01.). A kilakoltatási moratórium ideje alatt is ki kell üríteni az önkényesen elfoglalt lakásokat, illetve akkor is megtörténik a kilakoltatás, ha a kiköltözésre kötelezett természetes személy más beköltözhető lakóingatlan használatára jogosult. Az általános határidő esetleges meghosszabbítása minden évben meghatározásra kerül a jogalkotó részéről - ugyanígy a jogosultak pontos köre is -. Míg a végrehajtást kérő kérelmére a bíróság köteles az eljárást felfüggeszteni (adott feltételek fennállása esetén), addig adós kérelmére csak kivételes esetben függeszti fel az eljárást. Ingatlan kiürítése estében a felfüggesztés maximális időtartalma 6 hónap lehet, és csak egyszer rendelhető el, önkényesen elfoglalt lakás esetében pedig csak kivételes esetben (a kötelezett kérelmére nem függeszthető fel az eljárás).
190
10.7.
Elektronikus árverés
A 2008. évi XXXIX. törvény vezette be, és tette lehetővé az elektronikus árverési rendszer alkalmazását a bírósági végrehajtási eljárás során. A 2011. évi CLXXX. törvény az országos elektronikus árverési rendszer használatának kiszélesítésével növelni kívánta az árverezésben résztvevők számát, továbbá a licitküszöbnek (érvényes ajánlati összeg alsó határértéke) a korábbihoz képest magasabb százalékos mértékben történő meghatározásával az értékesítési vételárnak a piaci árhoz való közelítését kívánta elérni393. A rendszert az MBVK tartja fenn. 2012. szeptember 01. napja óta az ingatlan
vagyonelemek
vonatkozásában
kizárólag
ezen
az
úton
lehet
kényszerértékesítési eljárást lefolytatni, ingó vagyonelemek esetében még vegyes maradt a rendszer. Az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása nyilvános, díjmentesen megtekinthető, az interneten keresztül folyamatosan elérhető. Az MBVK részletesen
meghatározza
az
elektronikus
árverési
rendszerre
vonatkozó
szabályrendszert. A Vht. általános jelleggel határoz meg olyan paramétereket, amelyek egyaránt vonatkoznak az ingó és az ingatlan vagyonelemek kényszerértékesítésének elektronikus árverési úton történő lebonyolítására. A bírósági végrehajtók által kitűzött hirdetmények az interneten keresztül az MBVK honlapján folyamatosan figyelemmel kísérhetőek (szűkített adattartalommal bárki számára). Az elektronikus árverésen való részvétel előfeltétele egy regisztrációs eljárás lebonyolítása, amelyre bármelyik végrehajtó irodájában lehetőség nyílik bármely természetes, vagy jogi személy, szervezet számára. A regisztrálás igénylésekor sor kerül regisztrációt igénylő fél adatainak rögzítésére, az árverési szabályzat ismertetésére és annak igénylő általi elfogadására, valamint 6.000 forint egyszeri regisztrációs díj megfizetésére. A regisztrált
felhasználók
az
interneten
közzétett
hirdetményeket
azok
teljes
adattartalmával tekinthetik meg. A regisztrációs eljárás eredményeképpen a felhasználó kap egy egyedi felhasználónévből és egy egyedi jelszóból álló elektronikus azonosítót, amellyel be tud lépni az online felületre. Egy árverésen részt venni, azaz licitálni annak a regisztrált felhasználónak van lehetősége (azaz nincs kizárva az árverezésből, illetve az előárverezési jog gyakorlója igazolta a jogosultságát), aki az árverésen meghirdetett vagyonelem becsértékének (kikiáltási árának) a tíz százaléknyi összegét a hirdetményt
393
Csala, 2013, passim.
191
közzétevő végrehajtó számlájára elektronikus úton átutalta (és az átutalt összeg jóváíródott a végrehajtó számláján), vagy pedig készpénzben a konkrét kiírást bonyolító bírósági végrehajtó kezéhez teljesítette a befizetést. A kényszerértékesítési eljárást lefolytató végrehajtó kérelemre aktiválja az árverezőként való részvételhez szükséges azonosító adatokat. A licitnapló azt a grafikus felületet jelenti, ahol az árverés érvényes eseményei regisztrálásra és feltüntetésre kerülnek (az érkezés sorrendjében tartalmazza a megtett vételi ajánlatokat). Az árverési vevők a licitnapló felületén keresztül tudják követni az árverés pillanatnyi állapotát, és ezen a felületen tekinthetik meg az árverés végeredményét is. A licitnapló nyilvános, díjmentesen megtekinthető. Az egyik nagy előnye az elektronikus árverési rendszer alkalmazásának, hogy az árverezőnek az esetleges többi árverési vevővel nem kell személyesen találkoznia, az árverések tisztasága így biztosításra kerül. A másik előny, hogy mivel online, az interneten keresztül zajlik az árverés, földrajzi kötöttség nélkül lehet azon részt venni, így gyors és kényelmes hozzáférést biztosít. Harmadik előnyként az anonimitás jelentkezik, hiszen az árverési vevők nem ismerik egymást, mert csak a többi felhasználó egyedi felhasználó nevét (nick name) látják, egyéb adatait nem ismerik meg. Megszűnik az árverés előtti szóbeli ’összebeszélés’, nincs közvetlen mód az árverési vételi ár, az árverésen licitálók általi előzetes leegyeztetésére. Az elektronikus árverési rendszer bevezetésével és alkalmazásával fokozatosan megszűnhet a köznyelven „neppernek394” nevezett helyszíni árverési vevők egyeduralma. Az elektronikus árverési rendszer bevezetésének előnyei a NAV tapasztalati alapján válnak szemléltethetővé, hiszen a NAV a 12/2003. (I. 30.) kormányrendelet (a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól) hatálybalépése óta teljes körűen üzemelteti az általa használt elektronikus kényszerértékesítési rendszert, és napjainkra több mint 27.000 db sikeres ingó- és több mint 7.200 db sikeres ingatlanárverést bonyolítottak le. Az összes kényszerértékesíteni kívánt ingatlannak mindösszesen a 26,7 százaléka került ténylegesen értékesítésre. A NAV adataiból kitűnik továbbá, hogy az ingó vagyonelemek vonatkozásában közel ötször annyi árverés került kitűzésre.
394
Bakos, 1978, 578. „(német bizalmas) 1. csaló, 2. iparengedély nélkül működő házaló kereskedő, 3.
kereskedőnek vevőket felhajtó személy.”; Tótfalusi, 2012. „Német szó, a tolvajnyelvi neppen (szélhámoskodik) igéből, amely a jiddisen át a héber naap (paráználkodik) igére vezethető vissza.” (2012. június 12.).
192
8. ábra. Nemzeti Adó- és Vámhivatal, árverések számának alakulása
Forrás: NAV (egyéni kérésre történő adatszolgáltatás 2012. november).
A NAV esetében „az elektronikus árverés kialakításában döntő szerepet játszottak azok a nem kívánt jelenségek, amelyek egy-egy árverésen tapasztalhatóak voltak. Ide értendőek pl. azok az érdeklődők, akik minden eszközzel megakadályozták mások részvételét. Az ilyen jelenségek helyszínen és árverési csarnokban is tapasztalhatóak voltak. Az elektronikus árverés bevezetésével e jelenségek teljesen megszűntek, a résztvevők köre jelentősen bővült (jelenleg kb. 15-16 ezer fő regisztrálta magát)”395. Az MBVK, az informatikai rendszer kifejlesztésével és annak hibamentes üzemeltetésével egy kifejezetten nehéznek minősülő informatikai és szervezési feladatot oldott meg, valamint a rendszert nemzetközi, európai szinten396 is kiválónak minősített színvonalon üzemelteti. Az elektronikus árverési rendszer megfelelő adatbiztonsági és adatkezelési háttérrel gyakorlatilag folyamatosan online elérhető, automatikusan végez el különböző
395
Nemzeti Adó- és Vámhivatal (egyéni kérésre történő adatszolgáltatás 2012. november)
396
http://www.jogiforum.hu/hirek/27888?utm_source=jfhl&utm_medium=email&utm_campaign=20125
2012. június 18-án került megrendezésre az Európai Bírósági Végrehajtás záró konferenciája Párizsban. A program egyik legsikeresebb résztvevője Magyarország volt. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát (MBVK) az EJE-ben való közreműködésen túl külön felkérték az EJS segítésére és szakmai támogatására.
193
feladatokat (pl.: licitnapló lezárása, stb.), és sikeresen megfelel annak a szigorú törvényi feltételnek is, amely szerint „nem tekinthető közzétettnek az árverés, ha az elektronikus árverési hirdetmények nyilvántartása a közzétételi időtartam 10 százalékát meghaladó időtartamban nem volt elérhető a felhasználók számára397.” A Vht. a licitnapló tartalmához köti az árverési vevőt. A jogalkotó számára feladatot jelentett a kényszerértékesítési (árverési) rendszer reformszabályozásának megalkotása, az árverések
átláthatóságának
és
’tisztaságának’
a
biztosítása,
a
visszaélések
kiküszöbölése. További kiemelt célként mutatkozott az, hogy az elektronikus úton értékesített vagyonelemek vételáraként minél magasabb összeg folyjék be (NAV Elektronikus Árverési Felületének eddigi működési tapasztalatai egyértelműen igazolták ezt a tényt). Az elektronikus árverésre vonatkozó szabályrendszer bevezetésének első rendű célja a jogalkotó oldaláról az eljárás mielőbbi eredményes lezárása, azaz az időigény csökkentésén és a behajtott követelésszám növelésén keresztül az eljárási hatékonyság
számottevő
növekedésének
elérése398.
Az
elektronikus
árverés
hatékonyságában messze felülmúlja a hagyományosét. A beérkező kifogások száma alacsony szinten mozog az elektronikus kényszerértékesítések relációjában399. 10.7.1. Ingóság elektronikus úton történő kényszerértékesítése Ingó vagyonelemek vonatkozásában elektronikus árverés kizárólag a végrehajtást kérő külön benyújtott kérelme esetén tartható. A Vht. más speciális alapfeltételek fennállását is előírja. Ezek a feltételek jelentősen szűkítik az ingóságok esetében az elektronikus árverés alkalmazhatóságát, mert kikötik a minimális becsérték nagyságát (minimum 100.000 Ft), illetve előírják a szállítási és tárolási költségek megelőlegezését a végrehajtást kérő számára. A jelenlegi szabályozás nem veszi figyelembe a forgalomképességi mutatókat, amelyek szerint vannak olyan ingófélék, amelyek piaci értéke ugyan kisebb, mint 100.000 Ft, de értékesítésük ’könnyű és gyors’. Ilyennek minősülnek tipikusan a készlet jellegű ingóságok. A NAV adatai azt mutatják, hogy napjainkra az értékesítendő ingóságállomány nagyobb részét készlet jellegű ingóságok 397 398
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 132/D. § (1). 2011. évi CLXXX törvény a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú
törvények módosításáról, Általános indokolás. 399
Nemzeti Adó- és Vámhivatal (egyéni kérésre történő adatszolgáltatás 2012. november).
194
teszik ki, ezek átlagos becsértéke 35.000 forint/db. A bírósági végrehajtási eljárások során
hozzávetőlegesen
a
megtartott
ingó
kényszerértékesítési
mindösszesen az 5-10 százalékát teszik ki az elektronikus árverések
400
eljárásoknak
.
Az ingó vagyonelemeket tekintve az elektronikus ingóárverésnek a gépjárművek értékesítése esetén nőtt meg a jelentősége. A tapasztalat azt mutatja, hogy az elektronikus úton történő értékesítés esetében azonos vagyontárgyi paraméterek mellett nagyságrenddel magasabb árverési vételár érhető el, mint a helyszíni (un. kézi) árverések esetében. A NAV adatai szerint a 2008. évben (közigazgatási végrehajtási eljárásban) az árverezett ingóságok döntő hányada jármű volt, átlagosan 1,2-1,3 millió forint/db becsértéken. Látható, hogy összességében nézve a NAV által kiírt árverések sikeressége az ingó vagyonelemek vonatkozásában sem éri el a 30 százalékos arányt.
9. ábra. Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ingóárverések sikeressége
Forrás: NAV (egyéni kérésre történő adatszolgáltatás 2012. november).
400
Polonkai, 2011, 23. sk.
195
10. ábra. Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ingóságok fajtánkénti megoszlása
Forrás: NAV (egyéni kérésre történő adatszolgáltatás 2012. november).
10.7.2. Ingatlan elektronikus úton történő kényszerértékesítése A 2011. évi CLXXX. törvény, valamint az elektronikus árverési rendszer informatikai alkalmazásának működtetésére vonatkozó 38/2012. (VIII. 23.) KIM rendelet rendelkezései értelmében 2012. szeptember 01. napja után ingatlant kizárólag elektronikus árverés útján lehet értékesíteni, tehát a továbbiakban nem nyílik lehetőség helyszíni árverés tartására. Ez a rendelkezés nagyon jelentős változtatásnak tekinthető az értékesítés és az alkalmazott árverési rendszer tekintetében. Főszabály szerint elektronikus ingatlanárverés tartása esetén az ingóárverés szabályait az ingatlan kényszerértékesítésére vonatkozó speciális rendelkezések figyelembevétele mellett kell alkalmazni, tehát az értékesítés rendszerére nézve a korábban bevezetésre került elemeket (elektronikai és eljárási) terjeszti ki a jogalkotó. Amennyiben az új eljárási rendszer alkalmazása sikeres lesz, az elektronikus árverés összes előnye érvényessé, érvényesíthetővé válik az ingatlan-végrehajtás, az értékesítés alá vont ingatlanok vonatkozásában is. A bírósági végrehajtó által kibocsátott árverési hirdetmény (ezzel tűzve ki az árverést) tekinthető a kényszerértékesítési szakasz közvetlen indító cselekményének. Az ingatlanárverési
hirdetményt
a
Vht.
196
által
egzakt
módon
meghatározott
paraméterrendszer szabályai szerint kell közzé tenni. Elő van írva a meghatározott közzétételi időszak, a megjelenítési helyek és módok és a meghatározott kötelező adattartalom is. A hirdetmény kitűzésével válik publikussá az értékesítési mód (lakottan/beköltözhetően), a kikiáltási ár (becsérték), az árverési előleg és a licitküszöb összege. Itt jelenik meg továbbá az árverezők számára hozzáférhető módon az árverés kezdő és befejező időpontja, és itt jelölik meg az ingatlan megtekintési lehetőségének az időpontját is. A Vht. által előírtan lehetőség szerint az ingatlant beköltözhető módon és értéken kell kényszerértékesítési eljárás alá vonni. A Vht. pontosan meghatározza azokat az eseteket, amikor lakottan kell árverezni az ingatlant. Lakottan történő értékesítésre van mód pl.: ha az ingatlanban a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően kötött, érvényes bérleti szerződés alapján bérlő lakik, ha abban haszonélvező lakik, ha a lakottan történő értékesítéssel valamennyi végrehajtást kérő egyetért, stb. A lakottan történő értékesítés további speciális esete, amikor az osztatlan közös tulajdonban levő ingatlanban a nem adós tulajdonostárs lakik (pl.: házastárs). A Vht. szabályozza az osztatlan közös tulajdonnal kapcsolatos kérdéskört. „Ha az osztatlan közös tulajdonban levő ingatlanra nem valamennyi tulajdonostárssal szemben történik a végrehajtási jog bejegyzése, akkor az árverést csak az adós tulajdoni hányadára nézve lehet kitűzni401.” Tulajdonostársi problémaként jelentkezik a gyakorlatban az árverésen történő árverezői jogosultság kérdése. A Vht. által meghatározott módon árverezni jogosult a tulajdonostárs is, de elővásárlási (előárverezési) joggal nem rendelkezik (ami azért érdekes körülmény, mivel a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályai szerint ugyanakkor a tulajdonostársakat elővásárlási jog illeti meg a másik tulajdonostárs tulajdoni hányadának értékesítése esetén), valamint inverz megoldás gyanánt egyöntetű tulajdonostársi kérelem esetén az egész ingatlan árverés alá vonható. Az árverésen a licitár akkor lesz érvényes vételi ajánlat, ha eléri az ingatlan kikiáltási árának (a becsérték összegének) az 50 százalékát, lakóingatlan esetében a becsérték összegének a 70 százalékát. Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árverési jegyzőkönyv aláírásának napjától számított 15 napon belül megfizetni a végrehajtó letéti
401
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról, 161. §.
197
számlájára (kézhez történő teljesítés is lehetséges). Az árverési vevőnek lehetősége van megállapodni az ingatlan zálogos hitelezőjével a zálogjog további fennmaradását illetően. A végrehajtó az árverésről árverési jegyzőkönyvet köteles készíteni, amelyet kézbesítenie kell az érintett felek számára. Az értékesített ingatlanból való kiköltözés határidejét a Vht. külön szabályozza (főszabály szerint az árverés sikeres lezárásától számított 30. napig). 2012. szeptember 01. napjától teljesen új intézményi elemként jelent meg a jogalkotó részéről, egyfajta ösztönzésképpen - elősegítve az önkéntes jogkövető magatartás gyakorlását -, hogy amennyiben adós határidőben eleget tesz a kiköltözési kötelezettségének (és ezt kérvényezi a végrehajtónál), akkor az értékesítésből
befolyt
vételár meghatározott
százalékos összegét
adós
kvázi
ellentételezésként készpénzben visszakapja. Az árverésen értékesített ingatlanon történő tulajdonjog megszerzése eredeti szerzésmódnak minősül (jóhiszemű vevő), így az új tulajdonost csak korlátozott mértékű jogok terhelhetik (ebben az esetben is figyelembe kell venni az 1990. évi XCIII. törvény vonatkozó előírásait). Sikertelen árverés esetén három hónapon belüli időpontra második árverést kell kitűzni. A második árverést az első árverés szabályrendszere szerint kell megtartani. Lehetőség van az ingatlan árverésen kívül, de árverési vétel hatályával harmadik személy részére történő értékesítésére is, amennyiben az adós és a végrehajtást kérő ebben megállapodnak, de csak abban az esetben, ha a végrehajtási eljárás költsége és a követelés előreláthatólag kielégíthető az így befolyt összegből, valamint ez más jogát (az ingatlanra nézve) nem sérti. Amennyiben az árverés sikerrel zárult, úgy az árverési vevő számára kell az ingatlant átadni. Az ingatlan árverési vevőnek történő átadására csak a teljes vételár megfizetése
és
az
előírt
határidő
198
letelte
után
van
lehetőség.
XI.
Összegzés
Ebben a fejezetben kerülnek összefoglalásra a végzett vizsgálat eredményei, következtetései. Láthatóvá és beláthatóvá is vált, hogy a bírósági végrehajtási eljárás, azon belül az egyes konkrét eljárási cselekmények realizációja egy nagyon összetett feladat, amely feladatokhoz és a vonatkozó gazdasági és költségadatokhoz szervesen kapcsolódnak a végrehajtás szervezetének működési keretei és a gazdálkodási orientációs környezet, valamint a hatékony felügyeleti rendszer. A végrehajtás intézménye-az önkéntes jogkövetés hiánya, annak ’kultúrája’, vagy az általános elszegényedés miatti teljesítőképtelenség következtében- fontos szerepet tölt be a társadalomban, a gazdaságban. A történeti kitekintés bemutatta, hogy a végrehajtás egy régi keletű intézmény, bizonyos értelemben a tulajdon megjelenése óta jelen van a különböző időszakokban, és társadalmi, gazdasági, politikai, jogpolitikai szerepe igen nagy. Megismerhetővé vált a végrehajtás intézményének magyar múltja, fejlődése, sajátosságai, analógiái jelen korunkra vonatkoztatva. Az is egyértelmű továbbá, hogy a globális gazdasági élet negatív előjelű tendenciái a végrehajtási ügyek számára és az összértékre, valamint a végrehajtási eljárás (köz)megítélésére nem azonos arányban hatnak (az ügyszám növekszik, az alkalmazott kényszercselekmények száma nő, a megítélés romlik). A gyakorlat vonatkozásában ki kell emelni, a fentebb leírtakból fakadóan, hogy az adós/kötelezett/kérelmezett és a végrehajtó viszonya abban az esetben nevezhető jónak a végrehajtási eljárás foganatosítása során, amennyiben együttműködő magatartást tanúsítanak egymás iránt, és közös célként fogalmazódik meg
minden
érdekelt
fél
számára
a
kötelezettség
teljesítésének
elérése,
szükségszerűsége és elkerülhetetlensége. A végzett vizsgálat által bemutatásra került, hogy a végrehajtás intézményének történetét végigkíséri a kikényszeríthetőség, a hatékonyság és az eredményesség fokozhatóságának a kérdésköre. Láthatóvá vált, hogy az államszerkezet, a politika, a tulajdoni viszonyok direkt ráhatással bírnak a végrehajtás intézményére és szervezetére. A végrehajtás intézménye már időszámításunk előtt megjelent a világban, a társadalom kialakulásával szinte egy időben, és múltja Magyarországon az államalapítás
199
időpontjától, sőt a törzsközösség időszakától - a tulajdon, a magántulajdon megjelenésével szinte egy időben - nyomon követhető a tulajdoni formák változásával szinte egy ütemben. A magyar történeti vizsgálat bemutatta a mérföldköveknek tekinthető elemeket a bírósági végrehajtás, és annak szervezeti fejlődése áttekintésén keresztül. Magyarország történelmének fordulópontjai, illetve a fordulópontok által jellemzett társadalmi, tulajdoni, ideológiai változásoknak a végrehajtásra és a szervezetrendszerre vonatkozó hatásai ismertetésre kerültek. A történeti vizsgálat tekintetében csúcspontot jelent a bírósági végrehajtói szervezetre nézve az 1871. évi LI. törvénycikk hatályba lépése, a bírósági végrehajtási jog fejlődését tekintve pedig az 1881. évi LX. törvénycikk hatályba lépése, amely az első átfogó önálló végrehajtási törvény jelentette. Az önálló és átfogó szabályozási jelleg megjelenése jól mutatja a végrehajtás jelentőségét már a XIX. század végén is. A törvények (dekrétumok, törvénycikkek) rendelkezései és jelentősebb módosításai részletesen bemutatásra kerültek, jellemezve a jogalkotó által ellátandó komplex feladattömeget, amely a bírósági
végrehajtás
intézményének
segítségével
válik
kezelhetővé.
Élesen
elhatárolhatóvá vált a II. világháború előtti (az intézmény garanciális jellegét erősítette), és a háború befejezése utáni (az új társadalmi, politikai, gazdasági rendszer bevezetése) időszak. Bemutatásra került, hogy már az előkészítési időszakban meghiúsult a szovjet jog egy az egyben, illetve 100 százalékban történő implementációjára tett kísérlet, valamint a bírósági végrehajtás intézményének megszüntetésére tett kísérlet is. Láthatóvá vált a politika és a politikai ideológia, továbbá a gazdasági helyzet, a jogalanyok teljesítési hajlandóságának és képességének kiemelkedő szerepe a végrehajtás rendszerének alakulásában, amely a konkrét jogalkotáson keresztül hatályosult. A szocializmus éveiben a végrehajtás teljes szervezete államosításra került (1954. II. törvény). A rendszerváltozás radikális változást hozott a bírósági végrehajtás jogintézményét illetően is. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szervezete 1995. január 01. napján kezdte meg működését, és kiemelkedően fontos szerepet tölt be a bírósági végrehajtás intézmény rendszerét, annak működését, működtetését, felügyeletét és fenntartását illetően. Szakmai felügyeleti és szakmai önkormányzati szerv. Az MBVK felügyeleti szerve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium. Az MBVK működésének kereteit szervezeti és működési szabályzata határozza meg. Az ebből a szempontból végzett
200
vizsgálat is alátámasztotta azt, hogy az államszerkezet, a politika, a tulajdoni és gazdasági viszonyok direkt, effektív ráhatással bírnak a végrehajtás intézményére és szervezetére, illetve ezeken keresztül a végrehajtási tevékenység végzésére. A bíróságok jogalkalmazó tevékenységet folytatnak, és mint ilyen, a bírósági végrehajtás a jogalkalmazó tevékenység egyik formájának tekintendő. A társadalmi közérdek természetesen nem feltétlenül azonos az egyéni érdekkel -, egy olyan eszközzel, eszközrendszerrel rendelkezik a bírósági végrehajtás intézménye által, amely kikényszeríthető és alkotmányos garanciák mellett komplex tevékenységet lát el. Az állam a történelem során folyamatosan változó, folyamatosan bővülő feladatköröket látott el. Demokratikus országokban az állami teendőket a társadalmi igények, a történelmi előzmények és a nemzeti hagyományok alakítják, a közfeladatokat és ellátásuk mértékét pedig jogszabályok határozzák meg402. A bírósági végrehajtás jogintézményével kapcsolatos változásokat végigkísérték a bírósági végrehajtás szervezetével kapcsolatos változások. A bírósági végrehajtás jelenkori rendszerével kapcsolatban elsősorban az a kérdés merült fel, hogy amennyiben a bírósági végrehajtó eljárása a bíróság eljárásával azonos, akkor miért nem a bírósági szervezetrendszer keretein belül működik? Abban a tekintetben gyakorlatiasnak minősíthető a felvetés, hogy hatósági feladatot lát el (kényszert alkalmaz), és a tevékenység kontrollja sok szempontból csak közvetettnek minősíthető, valamint a végrehajtó egyéni (tulajdonosi, munkáltatói) érdekeltségi szempontjai módosultak, eltolódtak a profit-orientáltság irányába. Európában kb. 50-50 százalékban vannak jelen a végrehajtási rendszerek abban a vonatkozásban, hogy a végrehajtó állami alkalmazott, vagy önállóan, piaci alapon látja el tevékenységét. Az európai rendszerek változatosabb képet mutatnak a hatáskör és az ellátandó feladatok vertikumának vonatkozásában, így nem létezik egy jól bevált ’recept’, ami minden fellépő problémára kielégítő megoldást nyújt. Ugyanakkor a bírósági végrehajtás elsősorban polgári jogviszonyok esetére nyújt alkalmazható eszközrendszert, és amennyiben erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést, úgy a jelen szervezeti forma, és abban a ’kényszer’ alkalmazása vethet fel kétségeket és kérdéseket.
402
Pataki, 2011, 20.
201
A bírósági végrehajtás egy összetett és igen fontos szerepet lát el, ugyanakkor pontosan ez teszi frekventálttá a társadalom tagjainak szempontjából, és növeli meg a társadalmi
megítélésének
illetve
mediatizáltságának
szerepét,
működésének
hatékonysági, érdekeltségi és felelősségi kérdéseit. A bíróság szervezetrendszeréből történő kiszervezés nem feltétlenül jelentett minden esetben előnyöket a társadalom és a közérdek vonatkozásában. A kormányzati portálon a bírósági végrehajtás szervezetét a „privatizált403” szóval jellemzik. A privatizáció szó használata a kormányzati portálon a bírósági végrehajtás tevékenységére vetítve további asszociációkra adhat lehetőséget, attól függően, hogy a tevékenységet melyik közvetlenül, illetve közvetve érintett szerepkör szerint, illetve melyik érintett fél oldaláról nézve vizsgáljuk meg. A jogalkotó számára nehéz feladatot jelent a társadalmi, gazdasági környezet folyamatos változásaihoz igazodó kellőképpen flexibilis jogszabályi környezet megalkotása, valamint a megfelelő szervezeti és hatékony felügyeleti keretrendszer megteremtése. A jogalkotó számára minden korszak tekintetében kiemelt feladatként jelentkezett a hitelező és az adósvédelem szabályrendszerének megteremtése, mindezt olyan formán, hogy a közérdek ne sérüljön, illetve a gazdaság egyensúlyi helyzete stabilizálódhasson (reguláció). Végkövetkeztetésként egyértelműen ki kell jelenteni, hogy a bírósági végrehajtás jelenlegi rendszere átfogó reformlépések megtételét kívánja meg a jövőben a kormányzat részéréről. Röviden összefoglalva: a működésbeli rendellenességeket 3 fő ok váltja ki. Az első a bírósági végrehajtó profitorientált működési környezetbe való helyezése. A második a felügyeleti rendszer elégtelen működése. A harmadik a bírósági végrehajtás rendelkezésére bocsátott közhatalmi jellegű hatáskörök és eszközök esetlegesen eltúlzottnak értékelhetően széles skálája.
11.1.
Politika, jogpolitika
A politika, a gazdaság viszonyok, a gazdaságpolitika közvetlen ráhatással bírnak a végrehajtás intézményére és szervezetére, illetve ezeken keresztül a végrehajtási
403
https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410006/420015/430001/Vegrehajtasi_eljaras20091202.html
(2012. december 18.).
202
tevékenység végzésére. Mint általános érvényű megállapítás is igaz az, hogy a politika, mint a társadalmi viszonyok és az emberi magatartás sajátos tartalma, mintegy öthatezer éve része az emberiség történelmének404. Napjainkban jól kivehető, hogy a jogalkotó a társadalmi megítélés ’hangján’, és gazdasági hatások mérésén keresztül maga is érzékeli a fennálló problémákat, és ennek közvetlen bizonyítéka a 2011. évi CLXXX. törvény által jelentett novelláris jellegű módosítás. A törvényi módosítás ugyanakkor nem jelentett generális, átfogó reform jellegű megújulást az intézmény számára. A bírósági végrehajtás eszközrendszerét időről időre meg kell újítani a társadalom és a gazdaság időszakonként megváltozó igényszintjére reagálva. Napjainkra külön feladatként jelent meg a bírósági végrehajtás negatív előjelű közmegítélése kapcsán egy tudatosan tervezett bel, gazdaság és marketingpolitikai cél is, amelynek eredményeképpen a kommunikációval átadott információhalmaz megértésének, és az össztársadalmi megítélésnek pozitív irányú eltolódási lehetősége nyílhat meg, így a cél más megfogalmazásban az, hogy a fekete doboz rendszertől a fehér doboz
architektúra
irányába jusson
el
az
alkalmazott
össztársadalmi
kommunikáció, egyértelmű legyen a rendszer transzparenciája. A politika, a belpolitika, a jogpolitika a gazdaságpolitika szerepe kiemelkedő a társadalom egyedeiben meghonosodott és folyamatosan alakuló, ezáltal fejlesztendő általános erkölcsi és morális szabályrendszer alakításában. A társadalom általános morális folyamatait lehet az egyik leglassabb módon - általában több generációt átfogó időszak - alatt átalakítani. Kifejezetten fontos kérdés ez ugyanakkor, hiszen többek között kihatással van a jogérvényesítésre (a leggyakrabban előforduló és a leginkább észrevehetetlen forma, mint
önkéntes
jogkövetés)405,
a
gazdasági
folyamatokra
a
jogalkotó
felé
megfogalmazott társadalmi igényekre, közvetett módon a teljes társadalmi struktúrára és működésre. Szélső esetben a társadalmi megítélés és az ahhoz kapcsolódó egyéni felvett magatartásformák, széles körben szokássá és elterjedtté váló attitűdök desuetudo jellege, a gyakoriságok megnövekedése által kumulált hatást eredményezve össztársadalmi szinten is kezelhetetlenné válhat a jogalkotó számára.
404
Bihari–Pokol, 2004, 61.
405
Lőrincz, 2007, 223.
203
A vizsgálat alá vont kérdéskör, nevezetesen a bírósági végrehajtási eljárás foganatosítási szakaszának eljárási elemei és a kapcsolódó szervezetrendszer, a jogérvényesülés, a jogérvényesítés egyik kimagasló szerepű eszközének tekinthetőek, amennyiben a jogalkotó a végrehajtási eljáráson keresztül megfogalmazott gazdasági és (bel és jog)politikai cél gyanánt, az önkéntes teljesítés bekövetkezését, a jogkövető magatartás szabályainak betartását, tágabb értelemben a társadalmi, erkölcsi és jogi normák érvényesülését kívánja elérni. A bírósági végrehajtás, mint intézmény egy nem kielégítő jogi állapot helyreállítását célozza meg (az egyensúly visszaállítása, regulátor szerepkör), egy, a korhoz illő eszközrendszer kiépítésével és annak realizációján keresztül. A végrehajtást
foganatosító
szervezet
és
a résztvevő
személyek
motiváltságának, működési kereteinek jelentős hatása van az eljárások lefolytatására, a metodikára és a felmerülő erkölcsi, morális, valamint felelősségi kérdésekre. A 2011. december 13. napján elfogadott T/4918. számú törvényjavaslat406 indoklás részében a jogalkotó kiemeli a gazdasági-pénzügyi válság okozta jelenségeket, és a nagyságrendi növekményt mutató ügyszámok alakulását szembeállítva a hatékonyság és a közbizalom csökkenésével. Jól működő, átlátható alternatívát kíván megjeleníteni a jogalkotó a bírósági végrehajtás intézményében a társadalom tagjai számára az önhatalommal, a szürke és fekete zónával szemben. Az indoklás kiemeli az elektronikus árverési rendszer továbbfejlesztését. Ez meglátásom szerint is kiemelkedő jelentőségű az átláthatóság és az eredményesség szempontjából. A 2011. évi CLXXX. törvény indokolása407 a javaslatban található indokoláson felül a jogalkotó céljait és a jogpolitikai indokokat a nem megfelelően hatékony működéssel támasztja alá (gyors, költségkímélő, átlátható). Közvetlenül elérendő célként a gyors és hatékony követelésérvényesítés kialakítását tűzi ki maga elé. Itt már megfogalmazódik a társadalmi normák pozitív változása iránti igény is. A jelen értekezés által bemutatott vizsgálati elemzések és eredmények egyértelműen azt támasztják alá, hogy a novelláris változtatás nem volt elégséges mértékű, a kitűzött célok közül csak ez elektronikus kényszerértékesítési rendszer bevezetése teljesült (az eredményeket adatok hiányában nem lehet kellő
406 407
Navracsics, 2011. 2011. évi CLXXX törvény a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú
törvények módosításáról, Általános indokolás.
204
mértékben igazolni). A jogalkotó által megjelölt további célok nem vagy csak kis mértékben teljesültek. A jogalkotó folyamatosan új intézkedések és módosítások bevezetésére kényszerül, de ezek az átfogó mélység hiánya miatt nem tudnak megfelelő eredményeket teremteni.
205
XII.
Javaslatok, lehetőségek
Az összegzésben található megállapítások önmagukban nem képesek teljesíteni jelen értekezés céljait, de a vizsgálat eredményeinek ismeretében viszont meghatározhatóvá válnak a bírósági végrehajtási rendszer lehetséges makroszintű fejlődési irányainak sarokpontjai, amelyek lehetővé teszik konkrét javaslati blokkok kialakítását. A javaslatok a bírósági végrehajtás szervezetrendszere és az ellátott feladatrendszer stratégiai pontjai mentén kerülnek kidolgozásra és ismertetésre. Teljesen természetes módon mindegyik javaslati variánsnak vannak előnyei és hátrányai. Ezeknek az előnyöknek és
hátrányoknak
a felmérésével
lehet
jellemezni
egy rendszer
tulajdonságait, és azokon keresztül a működés hatékonyságát. Alapigazság, hogy az alkalmazott rendszereknek fejlődnie, változnia kell az ellátott tevékenységeknek és funkcióknak a követelmények módosulásait kell követnie. A meghatározott hipotézisekre jelentik a választ a következtetések megállapítása és levonása után a kidolgozott rendszerszintű fejlesztési koncepciók. Természetszerűleg nem csak egy fejlesztési irány létezik, de az elvégzett vizsgálat eredményit tekintve kerül kiválasztásra a legoptimálisabbnak tekinthető variáns.
12.1.
Állományi visszarendeződés
A bíróság szervezetrendszeréből történő kiszervezés (a hatáskör megtartása mellett408) nem feltétlenül jelent minden esetben előnyöket a társadalom számára. Mivel a bírósági végrehajtó tevékenysége részét képezi az állami igazságszolgáltatási folyamatnak, és állami kényszer alkalmazásához kötődik, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy miért nem állami szerv végzi a feladatot? A végrehajtó által ellátott jogalkalmazó tevékenység során az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elve hogyan érvényesül? Elégséges-e a jogalkalmazó végrehajtó tevékenységének egy része vonatkozásában a bírói jogorvoslati út lehetővé tételével kompenzálni ezt az anomáliát? 408
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
225. § (2) A végrehajtó eljárása – mint polgári nemperes eljárás – a bíróság eljárásával azonos.
206
Dióhéjban összefoglalva, maga a bírósági végrehajtó szervezet az 1871. évi tc. hatálybalépése óta létezik önállóan. Ezt a szervezeti struktúrát az 1955. évi 21. tvr. hatálybalépése szünteti meg, és a rendszerváltást követően az 1995. évtől rendeződik vissza az önálló működés irányába a szervezeti struktúra. Azonban más elemi változás is bekövetkezik, nevezetesen az, hogy megnő a közigazgatási végrehajtás szerepe, így kialakul a közigazgatási végrehajtó szervezet is. Első lépésként érdemes összevetni a két szervezet
működési
jellemzőit,
a
működéssel
kapcsolatosan
tapasztalható
rendellenességeket. Lényegi különbség abban található, hogy a közigazgatási végrehajtás egy hatósági eljárás, amelyben a közigazgatási hatóság az állampolgárt (ügyfelet) érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez, míg a bírósági végrehajtás egy polgári nemperes eljárás, amely a bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozataiban, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket jogerős bírósági határozatban (vagy azzal egyenértékű okiratban) foglaltaknak szerez érvényt. Közös pont, hogy mindkét esetben vagyoni végrehajtásról beszélünk. A különbség lényegét az érvényesítendő anyagi jog által érintett társadalmi viszonyok eltérő sajátosságai által indokolt eltérő eljárásjogi és szervezeti megoldásokban találjuk meg. A legszembeötlőbb különbözőség azonban mégis az, hogy a közigazgatási végrehajtás szervezete állami intézményeken belül alá-fölé rendeletségi viszonyban álló munkavállalókból, azaz alkalmazottakból áll. Ebből következően nem profitorientált működési környezetben végzik az általuk ellátott tevékenységet. A felügyeleti rendszer működése hatékony, működése kiszámítható. A végrehajtási tevékenység az intézményen belül jól szabályozható, kellő flexibilitással alkalmazkodik az igényekhez. A közigazgatási végrehajtás társadalmi megítélése pozitívabb, mint a bírósági végrehajtásé. A közigazgatási végrehajtás működésével közvetlen kapcsolatban kevesebb probléma merül fel, kisebb a panaszmennyiség. Hátrányként megjelenik a bírósági végrehajtáshoz mérten magas létszám biztosításának az igénye. A szervezet fenntartásának magas költsége, amely az állami költségvetés felé jelentkezik, míg a bírósági
végrehajtás
esetében
azt
a
felek
viselik.
A
bírósági
végrehajtás
visszaszervezése intézményi munkavállalói keretbe hosszú átfutási időre megbénítaná a teljes működést, valamint a jelentős létszámtöbblet igény azonnali pótlása nehézségekbe
207
ütközne. A változtatás nagy és alapos előkészítő munkát igényelne mind a jogalkotás, mind a foglalkoztatás oldaláról. A változtatás gyakorlati kivitelezése számos akadályba ütközne, és egy ilyen radikális szervezeti reform ellenérdekelti köre nagyon magas lenne, prognosztizálhatóan és döntően a jelenleg önállóan és profitorientáltan dolgozó végrehajtók részéről. Ez a javaslati variáns az előnyök és hátrányok mérlegelése után vegyes képet mutat, nem jelentene optimális megoldást a bírósági végrehajtás szervezetének és a jogintézmény működésének fejlesztését tekintve, így nem támogatom.
12.2.
Részletező szabályozás
Ez a variáció a bírósági végrehajtás tekintetében a jelenleg követett jogalkotói szisztémára alapul, és azt mondja, hogy a jogszabályi környezet folyamatos módosítása, a felmerült problémákra a jog eszközeivel való reagálás ki fogja alakítani a hatékony jogintézményt. Az egyik oldalról a túlszabályozottság nem előnyös, hiszen annak közvetett eredménye az eljárások időigényének növekedése, az eljárási rend követhetetlenné és bonyolulttá válása, a rendszer átláthatatlansága. Másfelől ugyanakkor a végrehajtói mérlegelés lehetőségeinek jelen formában történő érintetlenül hagyása automatikusan felvetheti a felelősség kérdését. A mérlegelési szabadság eljárási sokszínűséget - súlyos problémákat - okozhat, hiszen az egyén szubjektumához is jelentős mértékben köthető. A hatósági kényszercselekmények foganatosítási szakaszának esetében a végrehajtó által történő egyedi megítélés lehetőségeinek számát a minimumra kell szorítani, még akkor is, ha egyes egyedi ügyekben ez nem feltétlenül bizonyul humánus megoldásnak, viszont a visszaélés lehetőségét a minimálisra redukálja. A mérlegelés lehetőségét más fórumon-például további bírói jogorvoslati utak megnyitásával - és eszközökkel kell biztosítani. A hatályban lévő szabályrendszer értelmében többek között a végrehajtó határozza meg egy ingó vagy ingatlan vagyontárgy forgalmi értékét, a becsértéket, több esetben a belátására van bízva a zárgondnok alkalmazása (és a felmerülő zárgondnoki, tárolási, valamint egyéb kapcsolódó díjtételek meghatározása), helyszíni eljárás foganatosításakor ő dönti el, hogy mit von foglalás alá és a végrehajtó határozza meg a
208
becsérték összegét is, egyes esetekben meghatározhatja az árverés (kényszerértékesítés) helyét és idejét, stb. helyszíni eljárás foganatosításakor a végrehajtó gyakorlatilag kvázi ’házkutatást’ tarthat409, kinyittathat lezárt ingatlanokat, helyiségeket. Személyes mérlegelése alapján teljes egészében korlátozhatja a tulajdonosi jogok gyakorlását (zár alá vétel). Az AJBH az általa lefolytatott vizsgálatok után arra a következtetésre jutott önmagával teljesen ellentétes módon, hogy egyik oldalról a bírósági végrehajtásra vonatkozó összetett és bonyolult szabályozás még a jogászi végzettséggel rendelkező személyek számára is nehezen áttekinthető, a másik oldalról pedig úgy fogalmaz, hogy pontosabb és részletesebb jogi szabályozásra van szükség410. Megállapításaim szerint a terület már így is a túlszabályozottság jeleit mutatja, és tény az is, hogy minden egyes, a bírósági végrehajtással kapcsolatos élethelyzetre nem lehetséges önálló jogszabályi rendelkezést hozni. A jelenlegi szabályozottság olyan jellemzőket mutat, hogy már ebben az állapotában is 100 százalékban szeretné lefedni a bírósági végrehajtási eljárás minden egyes elemét, de (lásd szabad mérlegelési felhatalmazások) ezt nem sikerült mindezidáig megvalósítani, és a felmerülő élethelyzetek inhomogenitása miatt ez nem is lehetséges. Ezzel a metódussal csak rövidtávon mutathatóak fel részeredmények egyes eljárási elemek kapcsán, de ez nem vezet átfogó megoldáshoz. Ezt az alternatívát, mint hosszú távú stratégiát megvalósíthatatlannak tartom, mert a működés során felmerült problémákra nem tud megoldást nyújtani, azok hatásait maga előtt göngyöli egy túlmoderált rendszert. Az értekezésben foglaltak, és a fentebb leírtak okán nem támogatom ezt a fejlesztési koncepciót sem.
409
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról.
43. § (1) A végrehajtás során a végrehajtó megtekintheti és átvizsgálhatja az adós a) lakását és egyéb helyiségét, b) bármely vagyontárgyát, c) gazdasági tevékenységével kapcsolatos iratait. 410
Hajas-Szabó, 2013/4, 423.
209
12.3.
Feladat átcsoportosítás
A második számú javaslat értelmében a rendszer működését feladat és problémaorientált szempontból kell megvizsgálni, és ehhez kell a végrehajtó szervezetet hozzárendelni. Az európai rendszerek szórtabb képet mutatnak a hatáskör és az ellátandó feladatok mind vertikális, mind horizontális elemeit tekintve, így nem létezik egy jól bevált ’recept’, ami minden fellépő problémára kielégítő megoldást nyújtana. Analóg módon Európában ≈ 50-50 százalékos arányban vannak jelen a végrehajtási rendszerek abban a vonatkozásban, hogy a végrehajtó állami alkalmazottként, vagy önállóan látja el tevékenységét. A magyar történeti elemzésre visszatekintve - és ezáltal a bírósági végrehajtás rendszerének országonként, nemzetenként eltérő morális, gazdasági- és közállapotok alapján folyt, egymástól alapjaiban eltérő és egyedi, szerves kialakulását is messzemenően figyelembe véve- a bírósági kiküldött411 és a végrehajtó egymás melletti párhuzamos működése és az ellátandó feladatok és jogkörök egymás közötti megosztása és a végrehajtás során történő együttes gyakorlása lehetne meglátásom szerint a követendő példa. A rendszer ilyen irányú fejlesztése lehetővé tenné az ügytípusok központi kialakítását. Ma a rendszer egységes jelleggel kezeli az ügytípusokat, csak a fokozatosság elvének megfelelő bontást eszközöl minimális mértékben szabályozva a különleges végrehajtási eljárásokat. A feladatonkénti bontás nagyságrenddel nagyobb mozgásteret biztosítana, hiszen a kétsíkú rendszerből egy mátrixrendszert alakítana ki. A harmadik tengely bevezetése exponenciálisan növelné meg a társadalmi igényekhez való alkalmazkodás lehetőségét, ezen belül mind a gazdaság, mind a jogalkotó által megfogalmazott közvetlen célok elérése könnyebben kivitelezhetővé válna az ügytípusonkénti egyedi szabályozás bevezetésével. A specifikációnak köszönhetően egy harmadik tengely mentén részegységenként lehetne kezelni a felmerülő problémákat. A jelentkező nagyobb mértékű elaszticitás lehetővé tenné az ügyátfutási idők csökkentését
411
Borsodi, 1943, 48.
A végrehajtás foganatosítására rendszerint bírósági végrehajtók és sürgős esetekben, ha a végrehajtók akadályoztatva vannak, bírósági hivatalnokok vagy joggyakornok küldetnek ki. Fontosabb esetekben a bíróság a végrehajtás foganatosításával bírósági tagot vagy kir. közjegyzőt bízhat meg.
210
az egyedi szabályozás által. Lehetővé válik a rendszer bevezetése által az adós- és hitelezővédelem határpontjainak szegregáltan történő kidolgozása és alkalmazása. A rendszer lényege az, hogy többféle szelekciót alkalmazva mély specifikációt tesz lehetővé. A jelenleg alkalmazott eljárási elem (a fokozatosság elve által determináltan) és az általános speciális szerinti csoportosítás mellé egy ügytípus szerinti bontás kerülne kidolgozásra. Az ezen az úton kapott metszéspontok szerint pontosan megfogalmazásra kerül a követelményrendszer. A megkapott egyes metszésponti paraméterek függvényében kerül kialakításra a végrehajtás felügyelete, rendszere és a részletező szabályozás is. Ennek a módszernek a segítségével sokkal precízebb és hatékonyabb rendszer alakul ki. A bírósági végrehajtás hatékonyságát az eredményesség és időigényesség mérőszámaival szokás jellemezni. A többszintű rendszerspecifikáció, a preventív funkciók előtérbe helyezése mellett mindenképpen az eredményesség növekedésének irányában hat az időigény csökkenése mellett. A megelőzést szolgáló rendszerek (pl. tanácsadói szolgálat) a társadalom tagjainak informálásán és a segítség nyújtásán keresztül az induló ügyszám csökkenését eredményezik. A szakmai specializáció az egyes ügytípusok átfutási időigényére hatnak pozitív előjellel. A felügyeleti rendszer szegmentumonkénti kiépítése a társadalmi megítélés tekintetében fejti ki előnyös hatásait. A szabályozási környezet átalakítása közvetve a jogalkotó akaratát fejezi ki a működés optimalizációjának érdekében, a működési reformok bevezetése pedig közvetlen módon közvetíti ezt az akaratot a társadalom tagjainak irányába. Ez az alternatíva kellőképpen rugalmas és megfelelő mértékű szabályozottságot, lényegében a jogkereső közönség számára biztos garanciát jelentő folyamatos kontrollt eredményez, a hatékonyság igényét ebből eredően ki tudja elégíteni. A felügyeleti rendszer szakosítható, követhető átláthatóbb kialakítását tesz lehetővé. Megvalósítható a haladónak tekinthető rendszerekben (pl. Svéd modell) kiemelt prioritásként kezelt tájékoztatási és prevenciós rendszer kiépítése. A statisztikai elemzés kimutatta, hogy az érintett személyek és szervezetek száma ma Magyarországon kifejezetten magas. Lehetővé válna az egyes érintett rétegek önálló szempontrendszer szerinti bontása pusztán az ügytípusok szeparációja mentén -, így egyedi tanácsadó és segítségnyújtó rendszer válik kiépíthetővé. A rendszer további előnyeként vehető figyelembe, hogy
211
ügytípus meghatározásokat bevezetve, az egyes ügytípusokra vonatkozó eljárási szabályok rugalmasan alakíthatóak a jogalkotó részéről, így ügytípusonként eljárási szeparáció
alkalmazható
mind
az
eljárás
módját,
költségét,
önmagában
a
végrehajthatóságot tekintve. A feladatorientált működés egyenletesebb ügyeloszlást tesz lehetővé akár területi, akár alkalmazói létszám tekintetében. A létszám képzése ügytípusonként specializációt tesz lehetővé, így a rendszer egyes szakaszaiban a szakképzettségi fok jelentősen javul. Egyetlen hátrányaként az róható fel, hogy a reform esetleges bevezetése és megvalósítása nagy valószínűséggel a bírósági végrehajtói állomány körében nagyfokú ellenérdekeltséget váltana ki, így egy átmeneti szakaszt is tervezni kell. Ugyanakkor ez a tulajdonság egyben azt is jelenti, hogy időben nem szükséges az összes ügy és feladattípusra egyszerre kidolgozni és bevezetni a megváltoztatott rendszerelemeket, így tagoltabb kidolgozottság válik lehetővé, és a szignifikáns problémakörök gyorsabban hatékonyabban kezelhetővé válnak a koncentráció által. Mindezt számításba véve, ennek a stratégiai tervezési és fejlődési iránynak a követése tekinthető részemről preferáltnak. A támogatott variáns mindezen felül teljesen összhangban van a kormányzat által meghirdetett Magyary Zoltán közigazgatásfejlesztési programmal (a bírósági végrehajtás közfeladatot lát el, így rendszerétől ma sem idegenek a közigazgatásban alkalmazott struktúrák), így további előnyként mutatkozik a központi fejlesztési stratégiához való illeszkedés. Ezen a területen is elérhetővé válik a kormányzat által megfogalmazott cél „a jó állam megteremtése412”, a hatékony, specializált és visszásságmentes adós- és hitelezővédelem működési feltételrendszerének megteremtésével és kialakításával, avagy ilyen kritériumok szerinti szintre fejlesztésével, a jelenlegi rendszer gyökeres átalakításával.
412
Magyary Program, 2011, 5.
Minden közösség alkotóeleme az ember, a jó állam egyben érzelmi viszonyulást is kivált polgáraiból. Ezért építeni kívánunk arra, hogy egy jó állam a jogszerűen eljáró polgároknak nem akadályt vagy ellenfelet, hanem támaszt és segítőt jelenthet, amihez érdemes nyitottan hozzáállni, érdeklődve figyelni, azaz végső soron szerethető.
212
Felhasznált források jegyzéke
Irodalom -
Acsádi Acsády, 1842 = Acsádi Acsády Sándor: Magános Magyar Törvény Kérdések- és Feleletekben, Pest, Kilian György, 1842.
-
Alsóviszti Fogarasi, 1839 = Alsóviszti Fogarasi János: Magyarhoni magánostörvénytudomány elemei, Pest, Esztergomi K. Beimel József, 1839.
-
Ankét az uj jelzálogjogról, 1930 = Ankét az uj jelzálogjogról, In: Az ügyvéd – ügyvédgazdasági-, társadalmi- és jóléti közlöny, II/2. (1930) 1–11.
-
Asztalos–Csizmadia–Kovács, 1998 = Asztalos László–Csizmadia Andor– Kovács
Kálmán:
Magyar
állam-
és
jogtörténet,
Budapest,
Nemzeti
Tankönyvkiadó, 19989.
-
Az 1861. évi Magyar Országgyűlés, I., 1861 = Az 1861. évi Magyar Országgyűlés, I., Pest, Osterlamm Károly, 1861.
-
Az actio Pauliana csak csőd esetében vagy azon kívül is helyt foghat-e?, 1879 = Az actio Pauliana csak csőd esetében vagy azon kívül is helyt foghat-e?, In: Siegmund Vilmos (szerk.): A magyar jogászgyűlés évkönyve, I., Budapest, Légrádi testvérek, 1879, 125–165.
-
Az ombudsman vizsgálati akadályozásáról, 2012 = Az ombudsman vizsgálati akadályozásáról (AJB-4127/2012. közlemény), Budapest, Alapvető Jogok Biztosának
Hivatala,
2012.
(http://www.ajbh.hu/kozlemenyek/-
/content/10180/12/az-ombudsman-vizsgalatiakadalyozasarol;jsessionid=174F4E322BB0EC41081331B401159291)
213
-
Bakos, 1978 = Bakos Ferenc (szerk.): Idegen szavak és kifejezések szótára, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978.
-
Balla, 2009 = Balla Zoltán (szerk.): A közigazgatósági hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályai, Budapest, Rejtjel, 2009.
-
Bérczy–Dános–Netkovszky–Szekeres, 2003 = Bérczy László–Dános Pál– Netkovszky Kálmán–Szekeres Zoltán (szerk.): Európai értékelési szabványok, Budapest, Füti Omega Kiadványozási és Oktatási Kft., 2003.
-
Bihari–Pokol, 2004 = Bihari Mihály–Pokol Béla: Politológia, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 20049.
-
Bíró, 2000 = Bíró György: A kötelmi jog és szerződéstan közös szabályai, Miskolc, Novotni Alapítvány, 20006.
-
Bíró, 2006 = Bíró György: Kötelmi jog – közös szabályok, szerződéstan, Miskolc, Novotni Kiadó, 20068.
-
Bíró–Lenkovics, 2002 = Bíró György–Lenkovics Barnabás: Magyar polgári jog - Általános tanok, Miskolc, Novotni Kiadó, 1998.
-
Bíró, 1995 = Bíró Tibor (szerk.): A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése, Budapest, Perfekt, 1995.
-
Bíró, 2001 = Bíró Tibor (szerk): A vállalkozások tevékenységének komplex elemzése, Budapest, Perfekt, 2001.
-
Boros, 2001 = Boros László: Jogi alapismeretek, Budapest, Vince Kiadó, 2001.
-
Borsodi, 1943 = Borsodi Miklós: A végrehajtási eljárás zsebkönyve, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1943.
214
-
Bozóky, 1886 = Bozóky Alajos: Római magánjog. Institúciók, Budapest, Franklin, 1886.
-
Bónis, 2011 = Bónis Péter: Az ausztriai polgári törvénykönyv és polgári jogunk, In: De iurisprudentia et iure publico, V/1. (2011) 1–11.
-
Brósz-Pólay, 1974 = Pólay Elemér-Brósz Róbert (szerk.): Római Jog, Budapest, Tankönyvkiadó, 1974.
-
Busch, 2009 = Busch Béla (szerk.): Büntetőjog - Különös rész, Budapest, HVGORAC, 2009.
-
Csala, 2013 = Csala Erika: Az ingó és ingatlan bírósági végrehajtás legfrissebb rendelkezései,
In:
Jogi
fórum,
2013.
február
27.
(http://www.jogiforum.hu/publikaciok/498)
-
Császár, 1841 = Császár Ferencz: Utasítás az 1840. XV. tcz. következtében felállított Váltókereskedői Törvényszék számára, Pest, Heckenast Gusztáv, 1841.
-
Császár 1842 = Császár Ferencz: Váltótörvénykezési irománypéldák peres és nem-peres ügyekben, Pest, Heckenast Gusztáv, 1842.
-
Csath, 2004 = Csath Magdolna: Stratégiai tervezés és vezetés a 21. században, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.
-
Császti, 2002 = Császti Ferenc (szerk.): A bírósági végrehajtás jogszabályainak gyűjteménye, Budapest, Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara, 2002.
-
Cséffán, 2008 = Cséffán József: A munka törvénykönyve és magyarázata, Szeged, Szegedi Rendezvényszervező Kft., 2008.
-
Dávid, 2011 = Dávid Ágnes: A végrehajtás hatékonyságának növelése az Európai Unióban, In: Magyar Jog, LVIII/2. (2011) 121–124.
215
-
Eörsi, 1951 = Eörsi Gyula: A tulajdonjog fejlődése - A kapitalizmus tulajdonjoga, I., Budapest, Jogi és Államigazgatási Kiadó, 1951.
-
Eötvös-Schelnitz-Hegyháti-Vékey-Nigriny-Vida-Szigligeti,
1969
=
Eötvös
Oszkár-Schelnitz György-Hegyháti István-Vékey Zoltán-Nigriny Elemér-VidaSzigligeti Viktor (szerk.): A bírósági végrehajtás szabályainak magyarázata, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1969.
-
Erdő, 2012 = Erdő Péter: Igazságosság és közjó, 2012. június 12. (http://magyarkurir.hu/hirek/erdo-peter-biboros-beszede-keresztenyertelmisegiek-szoevetsege-viii-kongresszusan)
-
Érdújhelyi, 1899 = Érdújhelyi Menyhért: A közjegyzőség és hiteles helyek története Magyarországon, Budapest, Magyar Királyi Közjegyzők Országos Egyesülete, 1899.
-
Fazekas–Ficzere, 2005 = Fazekas Marianna–Ficzere Lajos (szerk.): Magyar közigazgatási jog - Általános rész, Budapest, Osiris, 2005.
-
Fehérváry, 1935 = Fehérváry Jenő: Magyar polgári végrehajtási jog rendszere, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1935.
-
Fehérváry, 1927 = Fehérváry Jenő: Végrehajtási kiskáté, Budapest, 1927.
-
Fekete, 2011 = Fekete Jenő György: Környezetstratégia, Budapest, TAMOP 4.2.5., 2011.
-
Ferdinandy, 1896 = Ferdinandy Gejza: A királyi méltóság és hatalom Magyarországon, Budapest, Kilián Frigyes, 1896.
-
Földi–Hamza, 2007 = Földi András–Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 200711.
216
-
Frank, 1846 = Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban, Buda, Magyar Királyi Egyetem, 1846.
-
Friml, 1913 = Friml Aladár: Az 1777-iki Ratio Educationis, Budapest, Kath. Középiskolai Tanáregyesület, 1913.
-
Gadó–Németh–Sáriné, 2013 = Gadó Gábor–Németh Anita–Sáriné Simkó Ágnes: Ptk. fordítókulcs, Budapest, HVG-ORAC, 2013.
-
Hajas, 2011 = Hajas Barnabás (szerk.): Pénzügyi jogi projekt, Budapest, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, 2011/3.
-
Hajas-Szabó, 2013 = Hajas Barnabás-Szabó Máté (szerk.): Pajzsuk a törvény – Rászoruló csoportok az ombudsmani jogvédelemben, Budapest, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, 2013/4.
-
Halmos, 2012 = Halmos Károly: A csőd intézményének rövid története, In: Közgazdasági Szemle, LIX/5. (2012) 540–557.
-
Hamza
Gábor:
Az
európai
magánjog
fejlődése,
Budapest,
Nemzeti
Tankönyvkiadó, 2002.
-
Handó, 213 = Handó Tünde: A bíróságok szolgáltató jellegét erősíteni kell, 2013. szeptember 13. (http://www.mon.hu/hando-tunde-a-birosagok-szolgaltatojelleget-erositeni-kell/2356338)
-
Harsányi, 2012 = Harsányi Viktória: Az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló rendelet más közösségi jogforrások és a tagállami szabályozások feszültségi mezőjében, In: Közjegyzők Közlönye, XVI/6. (2012) 4–42.
217
-
Hegyháti-Vida-Mátéffy-Záhony, 1957 = Hegyháti István-VidaIstván-Mátéffy József-Záhony László: A bírósági végrehajtás, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1957.
-
Hoffmann, 1866 = Hoffmann Pál: A római jog külszerű történelme és a római perjog, Pest, Heckenast, 1866.
-
Homoki-Nagy, 2002
= Homoki-Nagy Mária: Kísérletek a magánjog
kodifikációjára a 18–19. században Magyarországon, In: Studia Caroliensa, 2001/2, 77-88.
-
Homoki-Nagy, 2004 = Homoki-Nagy Mária: A magyar magánjog kodifikációja a 19. században, In: JOG-történeti szemle, 2004/1, 4-7.
-
Homoki-Nagy, 2007 = Homoki-Nagy Mária: Az Osztrák Polgári Törvénykönyv és a kiegyezés, In: JOG-történeti szemle, 2007/3, 16-23.
-
Homoki-Nagy, 2008 = Homoki-Nagy Mária: Megjegyzések a magyar királyi közjegyzőség történetéhez, In: Rokolya Gábor (szerk.): 700 éves a közjegyzőség Magyarországon Közjegyzői Füzetek – Studia Notarialia Hungarica tom. IX., Budapest, MOKK, 2008., 74-86.
-
Horn, 2005 = Horn Miklós: Gazdálkodási ismeretek, Budapest, Perfekt, 2005.
-
Horváth, 2007 = Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Budapest, HVG-ORAC, 2007.
-
Horváth, 2011 = Horváth Zsuzsanna: Képletgyűjtemény, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2011.
-
Hölbling, 2010 = Hölbling Tamás: A honfoglalás kritikája, I., Budapest, Ad Librum, 2010.
218
-
Igazságügyminisztérium Oktatási Osztálya, 1956 = Igazságügyminisztérium Oktatási Osztálya: A bírósági végrehajtás, Budapest, Akadémiai Nyomda, 1956.
-
Igényper, 1931 = Igényper – hitelezők kijátszása, In: Ügyvédek lapja, XLVIII/2. (1931) 4–6.
-
Illés, 1910 = Illés József: Bevezetés a magyar jog történetébe, Budapest, Rényi Károly, 1910.
-
Imling, 1909 = Imling Konrád: A végrehajtási törvényt módosító és kiegészítő 1908. évi XLI. törvényczikk magyarázata, Budapest, Franklin-Társulat, 1909.
-
Imre, 2007 = Imre Miklós (szerk.): Közigazgatás és gazdaság, Budapest, HVGORAC, 2007.
-
Jakab, 2012 = Jakab Éva: Jogesetek és szerződési minták római jogból, Szeged, LEGES, 2012.
-
Jeney–Kende–Szűcs, 2007 = Jeney Petra–Kende Tamás–Szűcs Tamás: Európai közjog és politika, Budapest, Complex, 2007.
-
Juhász, 2007 = Juhász Zoltán: A bírósági végrehajtás alkotmányossága – Az ombudsman gyakorlata a bírósági végrehajtókkal kapcsolatos ügyekben, In: Themis, az ELTE Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola elektronikus folyóirata, IV/2. (2007) 30–42.
-
Kapa, 2010 = Kapa Mátyás: A közjegyző szerepe a bírósági végrehajtásban, In: Közjegyzők Közlönye, XIV/4. (2010) 21–38.
-
Kapa, 2012 = Kapa Mátyás: Ha az adós nem fizet…, Budapest, HVG-ORAC, 2012.
219
-
Kapa, 2006 = Kapa Mátyás: Hitelezővédelem a bírósági végrehajtásban, Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 2006.
-
Kapa-Bíró-Nádas-Rab-Zoltán-Zoltán-Gyekiczky, 2009 = Kapa Mátyás-Bíró Noémi-Nádas György-Rab Henriett-Zoltán Hunor-Zoltán Levente-Gyekiczky Tamás (szerk.): A bírósági végrehajtás magyarázata, Budapest, Complex, 2009.
-
Kapa-Szőke, 2006 = Kapa Mátyás-Szőke Zsuzsanna: A bírósági végrehajtásról szóló törvény magyarázata I., Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2006.
-
Kapa-Szőke, 2006a = Kapa Mátyás-Szőke Zsuzsanna: A bírósági végrehajtásról szóló törvény magyarázata II., Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2006.
-
Kardkovács, 2012 = Kardkovács Kolos (szerk.): Az új munka törvénykönyvének magyarázata, Budapest, HVG-ORAC, 2012.
-
Kecskés, 2007 = Kecskés László: Polgári jog. A személyek joga, Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 2007.
-
Kengyel, 2012a = Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Budapest, Osiris, 2012.
-
Kengyel, 2012b = Miklós: Magyarország a Luganói Egyezmény kapuján belül, In: Magyar Jog, LIX/8. (2012) 447–447.
-
Király, 2013 = Király András: Ingatlan-nyilvántartás igénybevétele a bírósági végrehajtás
során,
In:
Jogi
Fórum,
2013.
április
04.
(http://www.jogiforum.hu/publikaciok/503)
-
Kiss, 1986 = Kiss Daisy: Vita a bírósági végrehajtás jelenéről és jövőjéről, Magyar Jog, XXXIII/5. (1986) 472–474.
220
-
Kiss, 2005 = Kiss György: Munkajog, Budapest, Osiris, 2005.
-
Kiss, 2013 = Kiss Tímea: A jogalkotásban is szükségünk van a végrehajtók gyakorlati tapasztalataira – Interjú Dr. Répássy Róbert Igazságügyért felelős államtitkárral, In: Executio, III/1. (2013) 12–55.
-
Koppányi, 2002 = Koppányi Mihály (szerk.): Mikroökonómia, Budapest, KJK KERSZÖV, 2002.
-
Közigazgatási Szakvizsga - Általános közigazgatási ismeretek III. modul: Általános államháztartási ismeretek = Közigazgatási Szakvizsga - Általános közigazgatási ismeretek III. modul: Általános államháztartási ismeretek, Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2013.
-
Kőfalvi, 2008 = Kőfalvi Tamás: A hiteles helyek, mint a magyarországi közjegyzőség előzményei, In: Rokolya Gábor (szerk.): 700 éves a közjegyzőség Magyarországon Közjegyzői Füzetek – Studia Notarialia Hungarica tom. IX., Budapest, MOKK, 2008., 12-25.
-
Kőnig, 2011 = Kőnig Éva (szerk.): Stratégiai tervezés a szociális munkában, Debrecen, Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, 2011.
-
Kukorelli, 1998 = Kukorelli István (szerk.): A Magyar Köztársaság Alkotmánya, Budapest, Korona, 1998.
-
Kukorelli, 1994 = Kukorelli István: Alkotmánytan, Budapest, Osiris–Századvég, 1994.
-
Lábady, 2002 = Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 2002.
-
Lenkovics, 2008 = Lenkovics Barnabás: Dologi jog, Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 20087.
221
-
Lőrincz, 2007 = Lőrincz Lajos (szerk.): Közigazgatási jog, Budapest, HVGORAC, 2007.
-
Lukács, 2013 = Lukács Tamás: Jogszabályváltozások a végrehajtási eljárásban, In: Executio, III/4. (2012) 5–6.
-
Magyary Program 2011 = Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium: Magyari Program. Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program (MP 11.0). - A haza üdvére és a köz szolgálatában, Budapest, 2011.
-
Marton, 1947 = Marton Géza: Római jog. Institutiók, Debrecen, Grill, 1947
-
Márkus, 1907 = Márkus Dezső: A végrehajtási törvény reformja, In: Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések, Budapest, Franklin, 1907.
-
Márkus, 1899 = Márkus Dezső (szerk.): Magyar törvénytár. 1000–1526 évi törvényczikkek, Budapest, Franklin-Társulat, 1899.
-
Mészáros, 2011 = Mészáros Ágnes (szerk.): Felsőoktatási stratégiai módszertani kézikönyv, Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2011.
-
Mészöly, 1939 = Mészöly Gedeon, ifj.: Justinianus császár institutiói négy könyvben,
Budapest,
A
Budapesti
Királyi
Magyar
Pázmány
Péter
Tudományegyetem római jogi szemináriumának kiadványa, 1939.
-
Molnár–Jakab, 2012 = Molnár Imre–Jakab Éva: Római jog, Szeged, LEGES, 2012.
-
Nagy, 1955 = Nagy Miklós: A végrehajtási eljárás új szabályai – IV. konferencia vitaanyaga, Budapest, Magyar Jogász Szövetség, 1955.
222
-
Navracsics, 2011 = Navracsics Tibor (előadó): T/4918. számú törvényjavaslat, 2011. A Magyar Köztársaság Kormánya, T/4918. számú törvényjavaslat a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról, Budapest, 2011. november.
-
Nemzeti
Reformprogram,
2013
=
Magyarország
2013.
évi
Nemzeti
Reformprogramja, Budapest, Magyarország Kormánya, 2013.
-
Németh, 1996 = Németh János (szerk.): A bírósági végrehajtás, Budapest, ELTE-ÁJK, 1996.
-
Névai–Szilbereky, 1976 = Névai László–Szilbereky Jenő: Polgári eljárásjog, Budapest, Tankönyvkiadó, 1976.
-
Nótári, 2011 = Nótári Tamás: Római köz- és magánjog, Szeged, Lectum, 2011.
-
Orosz, 2007 = Orosz Katinka: Az európai polgári eljárásjog a magyar jog tükrében,
In:
Jogi
Fórum,
2007.
június
12.
(http://www.jogiforum.hu/publikaciok/282)
-
Pataki, 2011 = Pataki János István: Vagyongazdálkodás, Budapest, Robinco Kiadó, 2011.
-
Pataki, 2013a = Pataki János István: A bírósági végrehajtás a számok tükrében, In: Jogi Fórum, 2013. július 29. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/527)
-
Pataki, 2013b = Pataki János István: A végrehajtó és az adós, Budapest, Ad Librum Kiadó, 2013.
-
Pataki, 2013c = Pataki János István: Gondolatok bírósági végrehajtás rendszeréről,
In:
Jogelméleti
Szemle,
(http://jesz.ajk.elte.hu/2013_1.html)
223
XIV/1.
(2013)
121–135.
-
Pataki, 2013d = Pataki, János István: Die Änderungen, die Änderungsgründe und die Aktualität des ungarischen Vollstreckungsgesetzes aus dem Jahre 2012, In: Acta Universitatis Sapientiae, Legal Studies, II/1. (2013) 127–141.
-
Pázmány, 1930 = Pázmány Zoltán: A római jog institútói, Karcag, Kertész, 1930.
-
Pestovics, 2007 = Pestovics Ilona: Bírósági végrehajtás, Budapest, Novissima, 2007.
-
Péter-Szabó, 2013 = Péter-Szabó Tamás: A végrehajtási kifogás szabályai különös figyelemmel a 2011. évi CLXXX. törvény módosító rendelkezéseire, In: Jogi Fórum, 2013. október 04. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/542)
-
Pokol, 2005 = Pokol Béla: Jogelmélet - Társadalomtudományi trilógia II., Budapest, Századvég, 2005.
-
Pokol, 2000 = Pokol Béla: Jogi Alaptan, Budapest, Rejtjel, 2000.
-
Polonkai, 2011 = Polonkai Sándor: Az elektronikus árverés jelene és jövője a bírósági végrehajtásban, In: Executio, I/1. (2011) 23–24.
-
Récsi, 1861 = Récsi Emil: Magyarország közjoga, a mint 1848-ig s 1848-ban fennállott, Pest, Pfeifer Ferdinánd, 1861.
-
Sárffy, 1938 = Sárffy Andor: A végrehajtási eljárás jogszabályainak magyarázata, Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1938.
-
Sári-Somody, 2008 = Sári János-Somody Bernadette: Alapjogok - Alkotmánytan II., Budapest, Osiris Kiadó, 2008.
-
Sáriné, 2009 = Sáriné Simkó Ágnes (szerk.): A bírósági végrehajtás, Budapest, HVG-ORAC, 2009.
224
-
Sárközy, 2012 = Sárközy Tamás: A gazdasági jog és az új Polgári Törvénykönyv, In: Gazdaság és Jog, XX/3. (2012) 3–7.
-
Schadl, 2011 = Schadl György: A bírósági végrehajtás és a felszámolási eljárás kapcsolata, In: A Magyar Jogászegylet 2011. évi vándorgyűlésének referátumai, Sopron, Magyar jogászegylet, 2011.
-
Schadl, 2012 = Schadl György: Gazdálkodó szervezetek és az üzletrész lefoglalása, In: Executio, II/2. (2012) 23–25.
-
Serédi, 1938 = Serédi Jusztinián (szerk.): Emlékkönyv Szent István Király halálának kilencszázadik évfordulóján, Budapest, MTA, 1938.
-
Solt, 2001 = Solt Katalin-Simanovszky Zoltán (szerk.): Mikroökonómia, Tatabánya, Tri-Mester, 2001.
-
Szabó, 2006 = Szabó Imre (szerk.): A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény magyarázata I–III., Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2006.
-
Szabó, 2011 = Szabó Tamás: Az ingatlan becsértéke és becsérték elleni végrehajtási kifogás, In: De Iurisprudentia et Iure Publico, V/4. (2011) 1–19.
-
Szajbély, 2013 = Szajbély Katalin (szerk.): A válság vesztesei – a paragrafusok fogságában, Budapest, Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, 2013/3.
-
Szalayné, 2003 = Szalayné Sándor Erzsébet: Az Európai Unió közjogi alapjai, Budapest–Pécs, Dialóg Campus, 2003.
-
Személyi, 1932 = Személyi Kálmán: Római jog, I., Nyíregyháza, Jóba, 1932.
225
-
Szeniczei, 1864 = Szeniczei Gusztáv: A váltó- és csődtörvénykezésre vonatkozó legfelsőbb rendeletek, Pest, Emich Gusztáv, 1864.
-
Szente, 2006 = Szente Zoltán: Európai Alkotmány és paralamentalizmus történet 1945–2005, Budapest, Osiris Kiadó, 2006.
-
Szentmiklósi, 1927 = Szentmiklósi Márton: A római jog institutói, Budapest, Athenaeum, 1927.
-
Széchenyi, 1864 = Gróf Széchenyi István: Magyarország sarkalatos törvényei s államjogi fejlődése 1848-ig. - Gróf Széchenyi István hagyományaiból, Pest, Eggenberger Ferdinánd akad. könyvkereskedése, 1864.
-
Széll Kálmán Terv, 2012 = Széll Kálmán terv (2.0) - A következő lépés, Budapest, Magyarország Kormánya, 2012.
-
Takács, 1880 = Takács István: Uj váltótörvény, Budapest, Ifj. Nagel Ottó, 1880.
-
Tarnóczi, 1996 = Tarnóczi József: A végrehajtás gyakorlati kézikönyve, Szekszárd, Alisca Patent Rt., 1996.
-
Tótfalusi, 2012 = Tótfalusi István: Online Magyar etimológiai nagyszótár, 2012. (http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=z&qsearch=&qdetail=12387)
-
Tölg-Molnár, 2006 = Tölg-Molnár László: Polgári eljárásjog I., Budapest, Novissima, 2006.
-
Török, 2009 = Török Gábor (szerk.): A civilisztika dogmatikája, Budapest, HVG-ORAC, 2009.
-
Vécsey, 1907 = Vécsey Tamás: A római jog institutiói, Budapest, Franklin, 1907.
226
-
Vékás, 2011 = Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv előkészítése (az ELTE ÁJK Tudományos Diákköri Konferenciáján tartott előadás szerző által szerkesztett változata), In: A IV. TDK konferencia előadásai, Budapest, ELTE ÁJK, 2011. 15–48.
-
Vékás, 2012 = Vékás Lajos: Új Polgári Törvénykönyv - A kodifikációs főbizottság javaslata, Budapest, 2012.
-
Vida, 1978 = Vida István: A bírósági végrehajtás, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1978.
-
Vida-Balogh, 1994 = Vida István-Balogh Olga: A bírósági végrehajtás új szabályai, Budapest, Co-Nex Trading Bt., 1994.
-
Vörös, 2006 = Vörös Imre (szerk.): Magyar nemzetközi kollíziós magánjog – európai jogi kitekintéssel, Budapest, Krim, 2006.
-
Vörösmarty, 1832 = Vörösmarty Mihál (szerk.): Tudományos gyűjtemény – I. kötet, Pest, Trattner J. M. és KÁROLYI I. A’ Kiadók’ Könyvnyomtató-Intézete, 1832.
227
Törvények -
Magyarország Alaptörvénye.
-
A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmánya.
-
1635. évi LXV. törvénycikk a biróilag és törvényesen meghozott itéleteket végrehajtással foganatositani kell, a melyet az ellenkező parancsok és a magán hatalom meg ne akadályozhassanak.
-
1638. évi XXVII. törvénycikk a hatalmaskodásokról kelt czikkelyeknek kiterjesztése és további magyarázása.
-
1659. évi XXXI. törvénycikk az adóssági keresetekben a költségek is megitélendők, a testi sértések megtéritése pedig a kártérités módja szerint történjék.
-
1659. évi XLIV. törvénycikk kinevezik azokat a végrehajtókat, kik a törvényes itéletek megháboritott végrehajtását elintézik.
-
1638. évi XXVII. törvénycikk a hatalmaskodásokról kelt czikkelyeknek kiterjesztése és további magyarázása.
-
1723. évi XL. törvénycikk a végrehajtásra kiküldendő káptalani és conventi bizonyságokról.
-
1723. évi XXXII. törvénycikk a határidők kitüzéséről, a perlekedők megjelenéséről, a szóváltások rövidségéről s az itéletek végrehajtásáról.
-
1723. évi XXXIX. törvénycikk a káptalanokról és conventekről s azok hivataláról és alkalmazandó személyzetéről.
-
1729. évi XXXIII. törvénycikk a visszaüzésről.
-
1729. évi XXXIV. törvénycikk a birói itéletekkel szemben való ellentállásról s a biróilag végrehajtás alá vett javak visszafoglalásáról.
228
-
1729. évi XLI. törvénycikk az uri széken folyó per.
-
1792. évi XVII. törvénycikk hogyan lehessen az örökös tartományok váltótörvényszékeinek s biróságainak itéleteit, melyeknek valaki magát önként alá vetette, végrehajtani?
-
1836. évi XV. törvénycikk a pénzbeli elmarasztalást magokban foglaló birói itéletek végrehajtása módjáról.
-
1840. évi XV. törvénycikk a váltó-törvénykönyv behozatik.
-
1844. évi VI. törvénycikk az 1840:XV. törvénycikkben foglalt váltótörvénykönyv némely szakaszainak világositásáról s illetőleg módositásáról.
-
1848. évi VIII. törvénycikk a közös teherviselésről.
-
1848. évi XI. törvénycikk azon ügyekről, mellyek eddig a földesúri hatóságok által intéztettek.
-
1848. évi XIII. törvénycikk a papi tized megszüntetéséről.
-
1848. évi XV. törvénycikk az ősiség eltörléséről.
-
1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról.
-
1867. évi XIV. törvénycikk azon arányról, mely szerint a magyar korona országai az 1867. évi XII. törvénycikkben a sanctio pragmatica folytán közöseknek ismert államügyek terheit ezentúl viselik.
-
1867. évi XV. törvénycikk az államadósságok után a magyar korona országai által vállalandó évi járulékról.
-
1867. évi XVI. törvénycikk a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt kötött vám- és kereskedelmi szövetségről.
-
1868. évi LIV. törvénycikk a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában.
229
-
1869. évi IV. törvénycikk a bírói hatalom gyakorlásáról.
-
1871. évi LI. törvénycikk a bírósági végrehajtókról.
-
1874. évi XXXV. törvénycikk a királyi közjegyzőkről.
-
1875. évi IX. törvénycikk a birósági végrehajtókról szóló 1871. évi LI. tc. módositásáról.
-
1876. évi XXVII. törvénycikk a váltó-törvényről.
-
1881. évi LX. törvénycikk a végrehajtási eljárásról.
-
1908. évi XLI. törvénycikk a végrehajtási eljárásról szóló 1881:LX. tc. módositása és kiegészitése tárgyában.
-
1911. évi I. törvénycikk a polgári perrendtartásról.
-
1912. évi LIV. törvénycikk a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk életbeléptetéséről.
-
1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről.
-
1925. évi VIII. törvénycikk a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról.
-
1927. évi XXXV törvénycikk a jelzálogról.
-
1929. évi XIV. törvénycikk a bírói végrehajtásra vonatkozó egyes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről.
-
1930. évi XXXIV. törvénycikk a törvénykezés egyszerűsítéséről.
-
1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya.
-
1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról.
-
1954. évi II. törvény a Magyar Népköztársaság bírósági szervezetéről.
230
-
1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről.
-
1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről.
-
1990. évi XCIII. törvény az illetékekről.
-
1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről.
-
1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról.
-
1992. évi XXII. törvény a munka törvénykönyvéről.
-
1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról.
-
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (2014. január 1.).
-
1994. évi XXXIV. törvény a rendőrségről.
-
1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról.
-
1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról.
-
1999. évi LXXXIV. törvény a közúti közlekedési nyilvántartásról.
-
1999. évi CX. törvény a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosítása.
-
2000. évi CXXXVI. törvény a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról.
-
2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről.
-
2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésről.
-
2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól.
-
2006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról.
231
-
2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról.
-
2008. évi XXXIX. törvény a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról.
-
2009. évi L. törvény a fizetési meghagyásos eljárásról.
-
2009. évi LXXXV. törvény a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról.
-
2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről.
-
2011. évi CXI. törvény az alapvető jogok biztosáról.
-
2011. évi CLXXX törvény a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról.
-
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről.
-
2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről.
-
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről.
-
2012. évi CIV. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény és egyéb törvények módosításáról.
-
2012. évi CCXI. törvény egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról.
-
2013. évi V. törvény a polgári törvénykönyvről.
232
Törvényerejű rendeletek -
1955. évi 21. törvényerejű rendelet a bírósági végrehajtásról.
-
1979. évi 18. törvényerejű rendelet a bírósági végrehajtásról.
Alkotmánybírósági határozatok -
46/1991. (IX. 10.) AB határozat.
-
56/1991. (XI.8.) AB határozat.
-
11/1992. (III. 5.) AB határozat.
-
9/1992. (I. 30.) AB határozat.
-
10/1992. (II.25.) AB határozat.
-
17/1992. (III. 30.) AB határozat.
-
39/1992. (VII. 1.) AB határozat.
-
49/1998. (XI. 27.) AB határozat.
-
ABH 1998, 5/1999. (III. 31.) AB határozat.
-
422/B/1999. AB határozat.
-
1074/B/2004. AB határozat.
233
Egyéb jogforrások -
6/1986. (VI. 26.) IM rendelet a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban.
-
14/1991. (XI.26.) IM rendelet a közjegyzői díjszabásról.
-
1994. évi LIII. törvény indokolása a bírósági végrehajtásról (Vht. kommentár).
-
14/1994. (IX. 8.) IM rendelet a bírósági végrehajtói díjszabásról.
-
13/2001. (X. 10.) IM rendelet az adós foglalkozásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalás alóli mentességéről.
-
14/2001. (X. 20.) IM rendelet a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara egyes feladatairól.
-
1/2002. (I. 17.) IM rendelet a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről.
-
12/2003. (I. 30.) Kormányrendelet a zálogtárgyak bírósági végrehajtáson kívüli értékesítésének szabályairól.
-
79/2004. (IV. 19.) Kormányrendelet a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről.
-
27/2008. (XII. 10.) IRM rendelet az elektronikus árverési rendszer informatikai alkalmazásának működtetésére vonatkozó részletes szabályokról.
-
18/2009. (VIII. 6.) MNB rendelet a pénzforgalom lebonyolításáról.
-
288/2009. (XII. 15.) Korm. rendelet az országos statisztikai adatgyűjtési program adatgyűjtéseiről és adatátvételeiről.
-
83/2010. (III. 25.) Kormányrendelet a teljes hiteldíj mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről.
234
-
2011. évi CLXXX. törvény indokolása a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról.
-
38/2012. (VIII. 23.) KIM rendelet az elektronikus árverési rendszer informatikai alkalmazásának működtetésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 27/2008. (XII. 10.) IRM rendelet módosításáról.
-
12/2013. (VII. 5.) KIM rendelet a bírósági végrehajtási ügyek nyilvántartásának vezetésével kapcsolatos miniszteri rendeletek módosításáról.
235
Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által kibocsátott jelentések -
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 4027/2006. számú ügyben (kapcsolt ügy: OBH 1953/2006.).
-
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 3117/2007. számú ügyben.
-
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az AJB-2481/2010. számú ügyben.
-
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az AJB-1619/2011. számú ügyben.
-
Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-4756/2012. számú ügyben.
-
Az alapvető jogok biztosának Jelentése az AJB-2583/2012. számú ügyben.
-
AJB-4756/2012. Az alapvető jogok biztosának Jelentése.
-
AJB-208/2013. Az alapvető jogok biztosának Jelentése.
-
AJB-209/2013. Az alapvető jogok biztosának Jelentése (kapcsolódó ügyek: AJB-2460/2013., AJB-6123/2012., AJB-4567/2012.).
-
AJB-210/2013. Az alapvető jogok biztosának Jelentése.
-
AJB-211/2013. Az alapvető jogok biztosának Jelentése (kapcsolódó ügy: AJB4127/2012.).
236
Az Európai Unió jogforrásai -
A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai gazdasági és Szociális bizottságnak és a Régiók Bizottságának - A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása a polgárok szolgálatában A stockholmi program végrehajtásáról szóló cselekvési terv.
-
A bizottság közleménye az Európai tanácsnak és a Parlamentnek - a szabadság, biztonság és igazságosság övezete: a tamperei program mérlege és az új iránymutatások.
-
A Tanács 2005/214/IB kerethatározata (2005. február 24.) a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról.
-
Az Európai Közösség Alapító Szerződése, Római Szerződés.
-
Az Európai Parlament 2009. november 25-i állásfoglalása "A szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában – a stockholmi program" című, Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett bizottsági közleményről.
-
Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról.
-
Az Európai Parlament és a Tanács 2100/94/EK rendelete (1994. július 27.) a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról.
-
Az Európai Parlament és a Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről.
-
Az Európai Parlament és a Tanács 4/2009/EK rendelete (2008. december 18.) a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a
237
határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről. -
Az Európai Parlament és a Tanács 40/94/EK rendelete (1993. december 20.) a közösségi védjegyről.
-
Az Európai Parlament és a Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
-
Az Európai Parlament és a Tanács 6/2002/EK rendelete (2001. december 12.) a közösségi formatervezési mintáról.
-
Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem
vitatott
követelésekre
vonatkozó
európai
végrehajtható
okirat
létrehozásáról. -
Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről.
-
Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés, egységes szerkezetbe foglalt változata.
-
Európai Közösségek Tanácsa: Zöld Könyv, A Bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága (Brüsszel, Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2008., 14 o.).
-
Európai Parlament, Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Stockholmi Program félidős értékeléséről Előadó: Juan Fernando López Aguilar
-
Hágai Program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban.
-
Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról.
238
-
Luganói Egyezmény a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról.
-
Stockholmi Program, a polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa.
-
Szerződés az Európai Unióról, Maastrichti Szerződés.
-
Treaty of Nice, Amending the Treaty on European Union, the Treaties Establising the European Communities and Certain Related Acts.
239
Felhasznált internetes oldalak -
www.ajbh.hu
-
www.bkik.hu
-
www.complex.hu
-
www.digitalia.tudaskozpont-pecs.hu
-
www.ec.europa.eu
-
www.eu.kormany.hu
-
www.europe-eje.eu
-
www.eur-lex.europa.eu
-
www.heol.hu
-
www.hvg.hu
-
www.index.hu
-
www.jogiforum.hu
-
www.kormany.hu
-
www.kronofogden.se
-
www.ksh.hu
-
www.magyarkurir.hu
-
www.magyarorszag.hu
-
www.mbvk.hu
240
-
www.mgysz.lanzona.hu
-
www.mandiner.hu
-
www.mon.hu
-
www.mti.hu
-
www.obh.hu
-
www.opten.hu
-
www.origo.hu
-
www.pszaf.hu
-
www.staff.u-szeged.hu
-
www.szokincshalo.hu
241
