PHD-DISSZERTÁCIÓ TÉZISEI
Petővári Ákos FÁBRY ZOLTÁN HUMANIZMUSA
Irodalomtudományi Doktori Iskola Miskolc 2007
2
I. A kutatási feladatról Fábry Zoltán antifasiszta és kisebbséget védő publicisztikája európai jelentőségűvé vált. Az 1920-as évek elejétől rendszeresen írta cikkeit, esszéit, amelyekben a felvidéki magyarságot és a nyelvet védte. Az értekezés elsősorban e műveit és stílusukat elemzi. Az író 1936-ban fogalmazta meg alapeszméjét, a vox humanát, az emberséges hangot. Az értekezés azt vizsgálja, hogyan keletkezett eszméje, kiknek a művei befolyásolták gondolkodását. Mindig vallotta: Ady Endre „ember az embertelenségben” formulája tette a vox humana elkötelezettjévé. Elsősorban a költő háborúellenes művei hatottak rá. A disszertáció idézeteinek többsége a vox humana fogalmát értelmezi és az író erkölcsi felfogását tükrözi. Főként az erőszakmentesség határozta meg nézeteit. Érdemes egybevetni gondolatait a kortársak művei közül Márai Sándor Emberi hang című kötetével és Győry Dezső Kisebbségi Géniusz című költeményével. Fábry Zoltán a humanizmusból kiindulva foglalt állást a társadalmi, politikai és irodalmi kérdésekben is. Műveiben több ellentmondást fedezhetünk fel. De ezek abból a tényből fakadnak, hogy szenvedélyesen, bátran kereste a társadalomban az igazságot. Mindvégig ragaszkodott felfogásához. A dolgozat a következő kérdésre keresi a választ: A vox humana eszméje a különböző történelmi korszakokban milyen gondolatokkal bővült könyveiben? Ezért a disszertáció az időrendet követi. Azt vizsgálom, hogy a szlovákiai magyar irodalom korszakai milyen változást idéztek elő gondolkodásában. De több bátor hangvételű írása késve jelent meg, így az olvasókra csak később hatott. A vádlott megszólal című kisebbségi védőiratát csak élete alkonyán, 1968-ban közölték. 3
Az esszé műfaja a felvidéki magyar irodalomban mindig fontos szerepet játszott. Ezért Fábry Zoltán esszéinek műfaji és stiláris sajátosságait elemzem. E kérdésekkel eddig kevés méltatója foglalkozott behatóan. Inkább azt vizsgálták, hogyan befolyásolta a politikai helyzet írásait. Pedig alkotásait érdemes szépirodalmi művekként elemezni. Zsilka Tibor Fábry Zoltán stílusáról című tanulmánya az esszék értékeit részletesen mutatja be. Korai műveire a német expresszionista stílus hatott. A főnévi igenevek gyakran szerepelnek az 1925-ig írt alkotásaiban, így akarja gondolatait általánosítani. A szó kifejező ereje kap központi szerepet műveiben. Az egyéni szóösszetételek mindvégig jellemzik a stílusát. A német expresszionista prózától kifejezési módja abban tér el, hogy mondatai többségét a nominális stílus uralja. De az Egy ember meg akar szólalni című esszéjében a világháború borzalmait a torlódó mozgalmas igék érzékeltetik: „Szájak habzanak, és sebek gennyesednek, tollak görbülnek, és milliók némulnak”. A gondolatait az alakzatok: a halmozás, fokozás, ismétlés nyomatékosítják. A vallomás, érzelmi kitörései, a stiláris eszközök esszéit líraivá teszik. De későbbi írásainak elragadtatott hangvétele is az expresszionizmus emlékét idézi. A Nincs elveszett poszt című utolsó esszéje tükrözi az expresszionista stílus nem múló hatását. Egyéni szóösszetétel, a tőmorféma ismétlése fejezi ki a nemzetiséghez ragaszkodást: „A nyelvvédelem: szellemvédelem, embervédelem”. E művében is a szavak önállósodnak, így késztetnek asszociációra. A felvidéki magyarság feladatát az egyszavas felkiáltó mondatok érzékeltetik: „Közvetítő! Híd!” A disszertáció értékeli azon irodalom-publicisztikai esszéit is, amelyekben eszméjét kritikusként érvényesíti. A tanulmány műfajának lehetőségét is kitágította. A Hazánk, 4
Európa című írása a magyar nemzetiség helyzetét új szempontból, egyéni módon vizsgálja. Vallomásként közli gondolatait, érzéseit – ez a többlet tanulmányaiban. A publicisztika mesterei között tarthatjuk számon. A közírásban az egyéni felelősséget sorolta az első helyre. E művei érvekben gazdagok, azért emlékeztetnek szónoki beszédre. Az olvasókat az őszinte gondolatok állásfoglalásra, cselekvésre késztetik.
5
II. A kutatás módszere Fábry Zoltán műveit általában az életében megjelent kötetek részeiként elemzem, mert az írások a könyvekben felerősítik egymás hatását. De két alkotása nem jelent meg azóta sem kötetben. Pedig ezek az életműhöz szorosan kapcsolódnak, megérdemlik figyelmünket. Az Üzenet, Magyaroknak viszik... az egyik korai jelentős írásának tekinthető. A hazája elvesztése váltotta ki fájó gondolatait 1919 elején. A Két levél nyomában az 1968-as forradalom után született. Illyés Gyula vitaindítónak szánt Két levél című tanulmányára egyedül ő válaszolt a szlovákiai írók közül. Elítélte a sovinizmust, a nemzetiségi, nyelvi megkülönböztetést. A disszertáció bemutatja írásai fogadtatásának történetét. Műveit többen eltérő módon értelmezték. Azon felvidéki és hazai szerzők munkáit emelem ki, akik a szocializmus idején is helyesen ítélték meg tevékenységét. A szlovákiai Koncsol László, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos elemző igénnyel írták tanulmányaikat. Turczel Lajos a kritikáinak problémájára már a hatvanas években rámutatott: a bírálataiban nem az esztétikai, hanem az erkölcsi szempontokat helyezte előtérbe. Kabdebó Lóránt a Fábry Zoltán kereső nyugtalansága című tanulmányában a század nagy esszéistájaként ünnepelte az írót. Czine Mihály Emberség és hűség című írásában a második világháború utáni tevékenységére hívta fel a figyelmet a korábbi dogmatikus írásai helyett. Görömbei András méltatta A vádlott megszólal jelentőségét. Két ízben is jelentős vita robbant ki műveinek eltérő fogadtatása miatt: a szocializmus idején és nem sokkal a rendszerváltás után is. Az értekezés e vitákat is összegzi.
6
Bármennyire is feldolgozottnak tűnik Fábry Zoltán munkássága, még mindig találhatók olyan dokumentumok, amelyek pontosabbá tehetik az eddig kialakult képet. A Sarlómozgalom gyűjteményét a Debreceni Irodalmi Múzeumban őrzik. Az írónak a sarlósok törekvéseiről szóló cikkei a mozgalom iránti érdeklődését igazolják. Az 1946 utáni levelezése a szakirodalomban kevésbé feltárt terület. Ezt kutattam a hagyatékában, valamint az Illyés Gyula Archívumban és a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. A magyarországi írók közül Illyés Gyulával, Németh Lászlóval, Veres Péterrel való levelezését emelem ki. A kortársak visszaemlékezései további lényeges forrást jelentenek. Levelezését Pozsonyban Szőke József író, a Csemadok nyugalmazott levéltárosa szívélyes segítségével ismerhettem meg. Béres József kassai rádióriporter magángyűjteménye és szóbeli közlései számos adatot nyújtottak a disszertáció elkészítéséhez.
7
III. A kutatás eredményei A disszertáció első fejezete bemutatja a kortárs írókkal kialakult kapcsolatát, a róluk formált véleményét. Gondolkodása legjobban két felvidéki költő, Mécs László és Győry Dezső felfogásához hasonlítható. A küldetéstudat vezérelte mindkettőjük művészetét. Győry Dezső a következetes humanizmust képviselte, verseit a kisebbségi messianizmus hatotta át. Peéry Rezső és Szalatnai Rezső tevékenységével is foglalkozom, mert az íróval tartós kapcsolatuk alakult ki. A fejezet tárgyalja a húszas évek végétől az 1936-ig terjedő időszakot, amikor Fábry Zoltán elvakult kritikáival megtámadta a legjobb szövetségeseit és a Nyugat íróit. Azért kell bemutatnom e korszak írásait, mert egyes irodalmárok a szocialista rendszerben mintává merevítették dogmatikus műveit vagy Az Út egyes cikkeit. A harmincas évek közepétől megváltozott felfogása: a kisebbségbe szorult magyarságot, a demokráciát védte műveiben. Az új eszméje, a vox humana, a Szlovenszkói küldetés: 1938 című összegző esszéjében érvényesül, melynek stílusát elemzem. Azt akarta, hogy a szlovákiai magyar nemzetiség demokratizmusa és humánuma az anyaország számára követendő példa legyen. A kapcsolatot és a közösséget így képzelte el. Szerinte a magyar írónak az európai kultúra hitét kell vallania. Írása Illyés Gyula és Németh László műveivel rokonítható. Németh László A magyar irodalom antinómái című esszéjében kijelenti: „új megoldást” kell nyújtanunk az európai kultúra számára. Illyés Gyula Magyarok című esszéjében úgy ítéli meg, hogy népünk feladata a szabadság megvalósítása.
8
Az 1939-45 közötti életszakaszáról eddig elég keveset publikáltak. A Kisebbségi lét az „önálló” Szlovákiában című rész műveiből, visszaemlékezéseiből kísérli meg rekonstruálni: az elnémított író hogyan próbált írásaival küzdeni a fasizmus ellen. Az Egy ember meg akar szólalni című csiszolt esszéje a fojtogató magány és hallgatás időszakában született. A hontalanság éveiben című rész kiemeli az Üresjárat jelentőségét. Művét soha nem láthatta nyomtatásban, de későbbi írásaiban többször épített a napló gondolataira. A közvetlen hatás A vádlott megszólal című vitairatban mutatható ki. E két alkotásából jobban, a valóságnak megfelelően ismerhetjük meg életét, gondolatait. Ezért részletesen elemzem őket. A vádlott megszólal írásával egy időben készült Peéry Rezső a Hét sovány esztendő gazdag termése és Szalatnay Rezső A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című memoranduma. A disszertációban a három művet együtt tanulmányozom és kapcsolataikat tárom fel. A vádlott és a bírák motívuma feltűnő hasonlóságot mutat bennük. Mindhárom író a szlovákiai magyarok fasizmusellenességét érvekkel támasztja alá és szilárd, erkölcsös magatartásukat hangsúlyozza. A memorandumokból az tűnik ki, hogy a bírák nem akarják meghallgatni a magyarok védekezését, nem ismerik az igazságot. Fábry Zoltán védőbeszéde abban tér el a másik két műtől, hogy a vox humana eszméjére és az antifasiszta harcra összpontosítja figyelmét. A Harc a sematizmus ellen című fejezet az író szemléletének folytonosságát mutatja be. Az 1948 utáni évtized tekinthető legkiegyensúlyozottabb kritikusi időszakának. A fiatal íróknak, költőknek a „stószi mérték” szabta meg a helyes irányt. A Harmadvirágzás című esszéjében nyíltan szembefordult az irodalmi életet uraló 9
pártossággal. A gondolat igaza című könyvben az Üresjárat hatása figyelhető meg. A titkos naplóban a szellemet az erkölccsel azonosította. A Hidak és árkok című kötet a német és a szlovák irodalom iránti érdeklődéséről tanúskodik. A disszertáció főleg a német alkotásokról írt műveit tárgyalja. A kötet leglíraibb írása a Nagyon fáj című alkotás. Az 1956-os magyarországi forradalom bukása az írót nyílt állásfoglalásra késztette, az ártatlan áldozatoknak állított emléket. Olyan időszakban nyilvánított véleményt, amikor a csehszlovák hatalom elfojtotta a magyar szabadságharc iránti rokonszenv kifejezését. A Szemléleti gazdagodás a szlovákiai magyar irodalomban című rész először az Ideje már bizony című fontos kortörténeti írását mutatja be, amely az Irodalmi Szemle bevezetőjének készült. A Res poetica című irodalompublicisztikai esszéje az ifjú csehszlovákiai magyar költők verseit köszönti. A vox humana per a Szlovák Írószövetség magyar csoportjának ülésén robbant ki 1958 novemberében. Fábry Zoltán eszméjét konzervatívnak nevezték a szocialista realizmusra hivatkozva. Turczel Lajos állt ki az író igaza mellett a bírálókkal szemben. A fejezet kiemelten foglalkozik a cenzúrázott Palackpostával. A szocializmus évtizedei alatt műveiből több esetben jelölés nélkül hagytak ki mondatokat. Az idő igaza című esszéjéből eltüntették a keresztényi szeretetről szóló gondolatait. Egyes alkotásaiba bele is írtak. Ezzel meghamisították gondolatait. A változtatás mértéke eddig nem eléggé ismert. Illyés Gyulához írt levele és az Összegyűjtött írásai nyolcadik kötete alapján mutatom be a könyv megcsonkításának mértékét. Az Üresjárat gondolatai kimutathatóak az Antisematizmus című esszében és az Európa
10
elrablása című könyvben – az értekezés e kapcsolatokat tárja fel. Az író az Antisematizmus című esszéjébe A vádlott megszólal fő gondolatait is beleépítette. Ismét ír Esterházy János grófról, aki a keresztény eszmeiséget képviselte a fasizmussal szemben, és igazságtalanul ítélték el a világháború után: „És, - kérdezhetném tovább – miért épp ez az egyetlen ember nem kapta még meg a neki kijáró történelmi elégtételt, jóvátételt?” Még nem állították helyre Esterházy gróf tetteinek hitelét, a becsületét Szlovákiában. Az Antisematizmus vitájában olyan kérdések merültek fel, amelyeket máig nem zártak le megfelelő módon. A kisebbségi magyarságot az elveszett hazáért, a szenvedésért, a megaláztatásokért még nem követték meg Szlovákiában. A morális gesztus várat magára. A prágai tavasztól a „normalizáció”-ig című rész az író forradalom alatt és után írt műveit mutatja be. Az ellentmondásokkal terhelt politikai időszakban a kisebbséget és az anyanyelvet védte írásaiban. Azt vizsgálom, esszéiben hogyan érvelt annak érdekében, hogy a felvidéki magyarság jogai csorbítatlanul érvényesüljenek. Írásai a felvidéki olvasók hitét erősítették. Igazi kultusza a forradalom leverése után alakult ki a közvéleményben, hiszen alkotásaiban a kommunizmus embertelensége ellen, az egyéni szabadság és a kollektív nemzetiségi jogok érvényesülése érdekében küzdött. Az utolsó fejezet műveinek 1970 utáni recepciójával foglalkozik. Az ideológiai korlátoktól mentes értékelésre csak a rendszerváltás után nyílt igazi lehetőség. Hizsnyai Zoltán Vízilovak és más tetemállatok című gúnyirata nagy vitát váltott ki a kilencvenes évek elején. Szerinte Fábry Zoltán nem értett a műelemzéshez, így nem tudta megítélni, kik a tehetséges írók, költők. A pamflet írója hangsúlyozza, hogy a közösségi szemlélet távol áll tőle. A cikkhez, majd a következő két 11
írásához a magyarországi, szlovákiai folyóiratok hasábjain szóltak hozzá hónapokon keresztül. A vitában főleg kétféle álláspont csapott össze: a morális és az esztétikai szempont. A publicista stílusának értékeivel részletesebben Turczel Lajos foglalkozott vitazáró tanulmányában. A disszertáció az eltérő véleményeket tekinti át és a tanulságait vonja le. Igaznak tartom, hogy a közösségi eszmeiség és a művészet egységet képes alkotni. Ma hazánkban nagyon keveset beszélnek Fábry Zoltánról. A fiatalok nagy része nem ismeri munkásságát. Az értekezés megírásának az egyik fő célja az, hogy hiteles elemzéssel segítse életművének tárgyilagos megítélését. Hazai és szlovákiai publikációimmal a ma is időszerű nézeteire hívom fel a figyelmet. Gondolatait többen is félremagyarázták a szocialista rendszer idején. A róla kialakult tévhitet kell szétoszlatnunk az elfogulatlan elemzések összegzésével. A vox humanáról vallott nézete nem nevezhető ellentmondásosnak, következetlennek. A diktatúra, az erőszak minden formáját elutasította. Mindig az embertelenség, a jogtiprás ellen emelt szót. Maradandó értékű írásai a kisebbséget a magyarság vállalására, nyelvhűségre buzdítják. Az anyanyelv használatának jogát tartotta elsődlegesnek a demokráciában. Megszívlelendő a szomszédos magyar és szlovák nép kapcsolatáról kifejtett nézete, amely a kölcsönösséget hangsúlyozza. Megbékélésre és kiegyezésre van szükség. Élete végéig hitt Közép-Európa népeinek összetartozásában. Németh Lászlóhoz és Illyés Gyulához hasonlóan gondolkodott az európai magyarságról. Életműve irodalmunk szerves része, azt bizonyítja, hogy a magyarországi és a szlovákiai magyar irodalom között kölcsönhatás és erős kapcsolat létezik.
12
Ezt a kapcsolatot igazolja, hogy a hatvanas években felkeresték a magyarországi költők, írók, és elismeréssel szóltak arról, amit a magyar irodalomért és a felvidéki kisebbségért tett a vox humana hűséges híveként.
13
IV. A disszertáció témakörében megjelent publikációk -
-
Fábry Zoltán irodalmi tevékenysége 1939-1948 között = Doktoranduszok fóruma, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának szekciókiadványa, szerk. dr. LEHOCZKY László, Miskolc, 2002, 92-98. Németh László és Fábry Zoltán kapcsolata, Irodalmi Szemle, 2003/3, 90-94. Fábry Zoltán nézete az európai összetartozásról, Kassai Figyelő, 2003/10, 9. Mécs László emlékezete, Kassai Figyelő, 2004/9, 10-11.
14
