Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató
VIII. évf. 62. szám 2009. június
Köszönet
mindazoknak a szovátai választópolgároknak, akik megértve az európai parlamenti választások fontosságát és élve választási jogukkal, június 7-én elmentek szavazni, ugyanakkor – ezzel is szép példát mutatva összefogásból – szavazatukkal támogatták a Magyar Összefogás listáját! Péter Ferenc
Polgármesteri Ezüstlánc Díj Nemrégiben egy figyelemre méltó levél érkezett a Városházára. A címzett Péter Ferenc, a szovátai önkormányzat vezetője. A feladó a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnöke, dr. Gémesi György, aki arról értesítette a címzettet, hogy ebben az évben „Polgármesteri Ezüstlánc Díj”-jal tüntették ki. Ezt a díjat a Millennium évében alapította az említett szervezet, azon polgármesterek munkájának elismerésére, „akik kimagasló tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a magyar önkormányzatiság fejlesztéséhez, életpályájukat az önkormányzatok ügyének szentelték”. Ezt a díjat 2000 óta minden évben egy magyarországi és egy határon túli magyar polgármesternek ítélik oda. Péter Ferenc megtisztelőnek tekinti a kitűntetést. Egy közösség összefogásának, munkájának, elismeréseként értékeli. Idézünk a válaszleveléből: „Megtisztelő számomra, hogy Önök az eddigi településfejlesztő tevékenységemre e rangos díjjal hívják fel a közvélemény figyelmét. Megtisztelő a szovátai emberek szá-
mára is, hiszen övék is a díj, mert azokat az eredményeket, amelyek okán a nevem szóba került, velük együtt, velük vállvetve dolgozva értem el. Csupán az ők bizalmukkal, támogatásukkal és tevékeny részvételükkel lehet Szovátát, ezt a természeti szépségekkel megáldott erdélyi települést az itt élőknek lakályossá, az idelátogatók számára pedig még vonzóbbá,
még barátságosabbá tenni.” Ezen alkalommal is megköszöni munkatársai és a helyi önkormányzat segítségét valamint a szovátai lakosság támogatását és türelmét, ami nélkül nem lehet eredményesen véghez vinni az elkezdett, csaknem a város egészét közvetlenül érintő beruházásokat! Péter Ferencet először az
RMDSZ Ezüstfenyő díjával tüntették ki (2003), majd a hazai szakmai szervezet, a Romániai Városok Szövetsége díját ítélték neki (2004), aztán Sólyom László a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki (2008). Lám, most egy magyarországi szakmai szervezet ismerte el önkormányzati tevékenységét.
Vá l a s z t o t t u n k . . . Megint választottunk. Ha valaha az volt a gond, hogy nem élhetünk választói jogokkal, mostanában ezért igazán nem panaszkodhatunk. Hogy mi fán terem a választás, kitapasztalhattuk. Nagyon belejöhettünk a választósdiba, mert az utóbbi időben egyre-másra követik egymást. A tavaly is kétszer vonulhattunk az urnákhoz – nyáron a helyhatósági, ősszel pedig a parlamenti választások alkalmával –, s idén szintén duplázhatunk, mert a nyári euparlamentit ősszel államelnök választás követi. Szóval volna alkalom szavazópecséttel nyilvánítani véleményt mindazokról a közösségi témákról, amelyek így vagy úgy az életünket meghatározzák. Mondom, hogy volt alkalom, és élhettünk volna vele. Ha akartuk volna. Ha fontosnak találtuk volna. Ha értelmét láttuk volna. Ha nem váltunk volna ellenszurkolókká. Volna, volna, VOLNA... Ha nem lennénk megbántottak. Ha nem lennénk sértődöttek. Ha nem unnánk tenni valamit a közösségünkért is. Ha felfognók, hogy bár a tök-
életest szeretnők, mindig csak az adott lehetőségek közül választhatunk. Ha megértenénk, hogy mindig választanunk kell. Nemcsak a közösségünkért, de önmagunkért is, mert felelősséget kell vállalnunk mindkettőért. Hogy elmondhassuk, megtettük a kötelességünket: hitünk és meggyőződésünk szerint a lehetőségek közül a jobbikat választottuk. Ez elsősorban belső ügye mindenkinek. Ha mulaszt, önmagának kell elszámolnia. Persze, csak ha olyan viszonyban van önmagával. Ha egy belső hang megkérdezi, hogy elvégezte-e elemi kötelességét, a választással járó felelősséget felvállalta-e, avagy áthárította másokra, hogy aztán az ne legyen az ő terhe, és szabadon bírálhasson másokat a szerinte helytelenül meghozott döntéseikért. De nemcsak belső ügy, ha egy közösséghez tartozik az ember. Főleg, ha egy létében veszélyeztetett közösséghez. Akkor még nagyobb a felelősség. Akkor, ha bármilyen ürüggyel kihúzza magát a választás kötelessége alól, akkor a saját közössége ellen cselekszik. És itt már másodrangú
kérdés, hogy csalódott vagy sem valakiben, valamely szervezet vezetőiben. Netán a politikum egészében. Az általa követett eszmékben. Végső soron a saját illuzióiban. A lényeg az, hogy őmaga megtette-e a kötelességét.? Azt hiszem, hogy érdemes volna ezen egy kicsit elgondolkodni. Mondom mindezt annak tudatában, hogy sajnos éppen azok nem fogják elolvasni ezeket a sorokat, akiknek éppen kellene. De nekem ez is kötelességem, hogy mindezt elmondjam. Még akkor is, ha netán nem lesz ennek semmi eredménye. Tehát megint választottunk. Akik elmentünk szavazni, a következő eredményt értük el: 3209 érvényes szavazat (38,31 %), amiből a pártok és független jelöltek közötti megoszlás a következő: RMDSZ+EMNT (a Magyar Öszszefogás listája) – 2726 (84,94 %); PSD+PC – 151 (4,70 %); PDL – 111 (3,45 %); PRM – 63 (1,96 %); PNL – 55 (1,71 %); Elena Băsescu – 53 (1,65 %); Pavel Abraham – 31 (0,96 %); PNŢCD – 13 (0,40 %); Polgári Erő – 6 (0,18 %). A Magyar Összefogás listájáról három képviselőt juttattunk be
az Európai Parlamentbe. Íme, ők azok, akik Brüsszelben a romániai magyarságot képviselik: Tőkés László, Winkler Gyula, Sógor Csaba. Ők azok, akik magyarországi és szlovákiai magyar kollegáikkal az összmagyar ügyeket képviselik. A három helyett akár öt képviselőt is bejuttathattunk volna. Azáltal sokkal jobb lehetne ott számunkra a magyar-román nemzetiségű képviselők aránya. Ha valaki azt mondja, hogy az nem fontos, nem tudja, mit beszél. Akik nem mentek el szavazni, és ezzel nem támogatták a Magyar Összefogás listáját, az európai parlamenti választásokon keresztül megnyilvánuló sajátos érdekek miatt, magyar létükre egyértelműen az összmagyarság, s még inkább az erdélyi magyarság érdekei ellen cselekedtek. Szovátán, sajnos, most ők voltak többségben. „Nem tudjuk felfogni, hogy ennek mi az ára?// Aki nem ment el szavazni, vessen hát magára!” – idézem id. Csortán Imre idevágó sorait. molnos
Nézőpontok – Ruşine, ruşine – mondja méltatlankodva valaki, akit felháborít a városszerte feltúrt utcák látványa, a közlekedés nehézkessége. Szerinte felelőtlenség emígy elcsúfítani egy fürdővárost, tönkretenni az amúgy sem rózsás útjait, kátyút kátyúba ölteni, földkupacokat szórni szerteszét, egyszóval középkori állapotokat teremteni. Siralmas a látvány, és elképesztőnek találja a körös-körül tapasztalható állapotokat. Nem érti, hogy juthattunk ide. Számára teljesen nyilvánvaló, hogy még soha nem látott komoly bajok kezdték ki a települést, amelyen lám már élni sem lehet. Várom, hogy mikor jelenti be: ezt nem bírja tovább, hazamegy szülőföldjére. De hiába várok, az itt gyűjtött vagyon nem engedi. A sokféle érdekeltsége itt tartja. Azért itt még mindig pénz terem számára. Ha örökre el nem ijeszti a látvány a turistákat. Kár lenne, mert immár várja a nemrég épült panziója is. Biztos vagyok abban, hogy a csatornázás őt nem érdekli. Minek is érdekelné, ha ennyi nyomorúsággal jár. A szennyvíz eddig is megtalálta a maga útját valamerre, s ezután is megtalálná. Az ő panziójától is eljutna a patakba. Minek itt ennyit túrni a földet! Látszik rajta, hogy kész az ítélete: „Az építés jelszava alatt azt is elrontják, ami még jó volt eddig.” A pénzét siratja, amit az utcák feltörésével az önkormányzat úgymond „kihúz a zsebéből”. Hogy éppen emiatt lesz a jövőben több jövedelme, arra most nem gondol. Ha mondják neki, akkor sem ismeri el. Egészen máshol, egészen mások úgy gondolják, hogy gazdasági válság idején, recesszióban várostfejleszteni tulajdonképpen nem lehet. Aki mégis megpróbálja, az figyelemre, közmegbecsülésre méltó, mert nem a könnyebb utat választotta. Úgy gondolják, hogy aki a jövőt alapozni meri, az bízik a majdani építmény felemelkedésében is, és nem rögtön felmutatható eredményeket akar, hanem a kevésbé látványos vagy egyáltalán nem látványos, de a további fejlesztésekhez nélkülözhetetlen infrastruktúrális beruházásokat. Hiszik, hogy csak így, a felmerülő akadályokkal szembeszállva, lehet maradandó dolgokat létrehozni. És díjazzák ezt a magatartást. Nyilvánvaló, két különböző nézőpont nyilvánult itt meg. Melyik ítéletnek híggyek? Melyikük lát tovább az orránál, a pillanatnyi érdekénél? Melyiket tartsam megfontolt, mérvadó véleménynek? Mostanában sokszor eszembe jut, hogy a városépítő Bernády Györgyöt városfelei közül hányan nem szerethették, mert megzavarta a kényelmüket, a nyugalmukat. Hánynak tünhetett úgy, hogy a gombamód szaporodó építőtelepeivel elcsúfítja a várost, és elviselhetetlen terheket ró a polgáraira. – Ruşine, ruşine – mondhatták neki is egyesek. „Micsoda szerencse – gondoljuk mi egy évszázad után is az eredményeit látva –, hogy épített tovább és nem törődött vele, hogy azok éppen mit mondanak.” Molnos Ferenc
2
önkormányzat
Szovátai Hírmondó, 62. szám 2009. június
Városházi anyakönyvi adatok Bejelentett újszülöttek: Angi Anett Sarolta (szülei: Angi Pál Antal és Angi Angela); Tövisi Norbert Sándor (szülei: Tövisi Alexandru és Tövisi Réka); Sándor Brigitta (szülei: Sándor András és Gagyi Jolán Kinga); Lőrinczi Dávid (szülei: Lőrinczi István és Káló Mónika); Cofari Henrietta (szülei: Cofari Eugen és Cofari Mónika Ella); Vad Victor (édesanyja: Vad Monica). Isten éltesse Őket!
Önkormányzati határozatok: 26. sz. Határozat – a 2009-es évre elfogadott helyi költségvetés módosításáról; 27. sz. Határozat – a 2008-as évi zárszámadás elfogadásáról; 28. sz. Határozat – a PHARE program által finanszírozott munkálatokra felvett hitel megnövelésének elfogadásáról; 29. sz. Határozat – a 4567-es sz. telekkönyvbe feltüntetett telek felosztásának elfogadásáról; 30. sz. Határozat – Szováta város alapítótagként való részvételéről a Sóvidék –Hegyalja Egyesületben; 31. sz. Határozat – az új művelődési központ felépítésére szánt terület megváltoztatásáról; 32. sz. Határozat – egy ökópark létesítésére alkalmas terület használatba való adásáról; 33. sz. Határozat – a fürdőtelepen lévő kereskedelmi célra alkalmas árusító standok és bódék nyilvános árverésen történő bérbeadását szabályozó feladatfüzet jóváhagyásáról; 34. sz. Határozat – az ivóvízszolgáltatást árverését lebonyolító szakbizottság kinevezésének elfogadásáról; 35. sz. Határozat – az erdei utaknak a város közterületei közé való átvételéről; 36. sz. Határozat – a fiataloknak épített lakások átadásának elfogadásáról. A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail:
[email protected] Fogadóórák Polgármester: Péter Ferenc – Kedd 11,00 órától; Alpolgármester: Hegyi Mihály – Szerda 11,00 órától; Jegyző: Domokos András – Csütörtök 11,00 órától; Fogadóórák a képviselői és szenátori irodában Kerekes Károly parlamenti képviselő július 3-án, pénteken tartja szokásos havi fogadóóráit a szovátai képviselői irodájában. Markó Béla szovátai szenátori irodájában Katona Edit irodavezető minden kedden 10 órától fogadja az ügyfeleket.
Házasságot kötöttek: Jánosi Károly (Petőfi Sándor lakónegyed A2/3 szám) – Benke Mónika (Bekecs lakónegyed D/2 szám); Péter Árpád (Malomfalva) – Marton Erzsébet (Fő út 66 szám); Gábor István (Május 1 utca 32 szám) – Gábor Mária (Május 1 utca 40 szám); Zaha Zsolt (Tavasz utca 35 szám) – Szénási Mihaela Eugenia (Temesvár); Cioloca Florin (Petőfi Sándor lakónegyed M1/6 szám) – Grama Irma Erzsébet (Farkas utca 27 szám); Tálas István Roland (Petőfi Sándor lakónegyed A2/20) – Abodi Erika (Petőfi Sándor lakónegyed E2/17 szám); Szabó István (Vadász utca 3 szám) – Parpulov Cristina (Tölgyes utca 7 szám) Boldog házasságot! Elhunytak: Deák Anna (1937) – Hegy utca 8 szám; Kénesi Erzsébet (1930) – Csorgó utca 5 szám; Magyari József (1926) – Fő út 80 szám; Sikó Berta (1923) – Hosszú utca 120 szám; Gábor Mária (1973) – Május 1 utca 40 szám; Şerdean Gheorghe Dumitru (1956) – Parajdi út 35 szám; Vultur Vasile (1929) – Szászrégen, Iernuţeni utca 31/19 szám. Nyugodjanak békében!
ANL-lakásokban a fiatalok A napokban pincétől a tetőig megszállhatták az új tömbházat, birtokukba vehették a Bekecs lakónegyedben nemrég átadott ANL-lakásokat azok az ifjak, akik a kormány által megszabott kritériumok alapján jogot szereztek rá. A negyven lakás tehát gazdára talált. Aki kezébe vehette a kulcsot, örülhetett. Új lakásba költözni jóleső érzés. Régóta vártak rá. Végig izgulták az ide vezető utat, az önkormányzat pályázatától az épület emelkedésén át addig, amíg kiderült, ki fér be a keretbe, ki kap lakást. A kiosztás megtörtént. A szerencsések örülhetnek. Igen, felszusszanhatnak egy picit, de boldogan nem ereszthetik el magukat, mert azt még be is kell bútorozni, otthonná is kell varázsolni. Miből lehet mindezt megtenni? Legtöbbjük albérletből jön. Család, gyerek. Volt hová tennie eddig is azt a kevéske fizetést. Ezután is lesz, hiszen a bért, közkölt-
séget itt is fizetni kell. Ha a szülők nem tudnak segíteni, akkor nehezen megy a bútorozás. Aztán az is nyugtalanító, hogy pénzt kellene gyűjteni a majdani megvásárlásra. Csak akkor lesz igazán a saját otthonuk, ha meg is vásárolták. Lám, az öröm sosem tud egyma-
Kicsengetés
naponta el kell számolni a tanultakkal! Mennyire várták, hogy szabaduljanak az iskola falai közül, szabaduljanak az iskola rendjéből, s legfőképpen a gyermeki majd kamaszi létből, amelyben mindig akad valaki, aki megmondja nekik kéretlenül is, hogy mit tegyenek! Lám, eljött! Jó végigvonulni a folyósón, az udvaron az utolsó csengő hangjára, fennhangon énekelni a „Gaudeamus igitur”-t, ellépdelni a szülők és vendégek sorfala között, meghallgatni az ünnepi beszédeket. De akkor miért botladozik a láb? Miért csuk-
lik el a hang? Miért párásodik be a szem? Még egy hét vizsgával telik el. Vizsgával, ami másabb minden eddiginél. Nehezebb és fontosabb. Annak még sikerülnie kell! Ha túl van rajta az ember, érettnek nyilvánítják. Kap róla egy oklevelet, s indulhat neki az életnek. Érzik, tudják, hogy rohamosan közeledik az az utolsó nap. Új életet hoz, s azzal elveszítik a régit, a közöst, amire majd évtizedeken át fognak elérzékenyülve visszaemlékezni, aminek felidézésére rendszeresen össze fognak gyűlni – ki minél távolabb megy, annál
lelkesebben. Aztán felbomlik az összeszokott csapat. A társak szétszélednek a szélrózsa minden irányába. Nem üres batyuval mennek. Viszik a kisebbségi lét nehéz terhét. Viszik a helytállás kötelezettségét. Viszik magukkal mindazt a tudást, amit itt és eddigi iskoláikban gyűjtögettek. Viszik a megélt történeteket tanárokról és barátokról, az el nem felejthető éveket a gyermek- és ifjúkorból. Viszik az egyre szépülő emlékeket, amikhez gondban, bajban majd gyógyszerként lehet nyúlni.
ságában „állandó és változtathatatlan”, hanem kihűlt formájában tartós. Akkor már ártalmatlan. Már nem szennyez be, de maga véd meg a sártól. Ahová az aszfaltréteget végighúzzák, ott eltűnik a sár birodalma, eltűnnek a göröngyök, a földhányások, a bokaficamító gödrök. Rajta jó sétálni, s az autó kereke is simán gurul. Az aszfalt nem csodaszer (összetétele a következő: 80-90 százalék kőzúzalék és homok, 5-10 százalék bitumen, valamint 5-10 százalék töltőanyag, amely nem más, mint finom mészkőpor), mégis csodára képes. Aszfaltozógépet láttam Szovátán. Előbb a Fenyő utcában, aztán az Akác
és Hosszú utcában. Ha aszfaltozógépet pillantok meg, örülök. Csak jöjjön felénk, szívesen látjuk. Járja csak végig a várost! Ahol megjelenik, emlékké válnak
a feltúrt, járhatatlan utak, a bosszantó sár, a por. Lassan feledni tudjuk mindazt a kellemetlenséget, amit hiányában átéltünk.
Ha június közepe, akkor iskolazárás. Ugyanakkor némelyeknek eljön az a pillanat, amikor hivatalosan nemcsak egy vakációra, de véglegesen búcsút vesznek az iskolától. Ugyan továbbra is visszatérnek oda, amíg sikeres érettségi vizsgával le nem zárják középiskolai tanulmányaikat, de az már csak a búcsú befejező része. Mennyire várták ezt a pillanatot, hogy ne hívja többé órára a csengő, ahol feleltetés vagy dolgozatírás is lehet – valamiképpen
Aszfalt Az aszfalt ragacsos, fekete anyag, amit forró, kánikulai napokon, égető forrón szoktak szétteregetni az utakon. Ilyenkor a közelében maradni nehéz. Bűzös gőzölgését beszívni büntetés. Tisztátalan dolog. Amihez hozzáér, beszennyezi. A cipőnket is óvjuk tőle. Nem csodálkozom, hogy aki a forró aszfalt közelébe kényszerül, ha fizetnek érte, akkor is végtelennek tűnő súlyos büntetésnek érzi. A szó maga a görög aszphaltból származik, s azt jelenti: állandó, változhatatlan. A gyehena tűze ilyen állandó és változtathatatlan. Egyáltalán az egésznek van valami köze a bűnhöz és az azt követő büntetéshez. Egyszóval pokoli dolog. Akkor mégis miért akarunk mi aszfaltot az utjainkra? Mert az aszfalt nem forróságában, pokoli-
gában jönni. Mindig követi valami, ami igyekszik őt kisebbíteni, elnyomni, elfeledtetni. Még jó, hogy ezúttal nem a bánat, hanem csak a gond. A nyugtalanító kérdés máris megszületett: „Hogyan lesz innen tovább?”
Kórházbővítéshez támogatást
molnos
A szovátai kórház fennmaradásához, annak keretében legkevesebb két osztálynak kell működnie. A városvezetés gyerekosztály beindítását szeretné elérni, ehhez az épület bővítése szükséges. A munkálatok költségeinek előteremtéséhez, az önkormányzat költségvetésében elkülönített öszszegek mellé a holland Stichting Ondersteuning Sovata alapítvány Hollandiában gyűjtést kezdeményezett. Kérjük a szovátai lakosság hozzájárulását is, amit támogatásként az önkormányzat Pro Urbe alapítványának a Román Kereskedelmi Banknál (BCR) nyitott számlájára utalhatnak át. Számlaszám: RO76 RNCB 0192015456770002. Köszönjük! Szováta Város Önkormányzata
mf
mol
autoritatea publică locală
Szovátai Hírmondó, nr. 62 iunie 2009
3
Rezultatul votării la alegerile pentru PARLAMENTUL EUROPEAN – Sovata, 7 iunie 2009 Numărul total al alegătorilor care s-au prezentat la urne: 3396 (procent 38,31 %). Numărul voturilor valabil exprimate: 3209. Numărul voturilor valabil exprimate obţinute de fiecare listă de candidat sau candidat independent: UDMR – 2726 (84,94 %); Alianţa electorală PSD+PC – 151(4,70 %); PDL – 111(3,45 %); PRM – 63 (1,96 %); PNL – 55 (1,71 %); Băsescu Elena – 53 (1,65 %); Abraham Pavel – 31(0,96 %); PNŢCD – 13 (0,40 %); Forţa Civică – 6 (0,18 %).
Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 26 – cu privire la aprobarea modificării Bugetului local pe anul 2009; Hotărârea nr. 27 – cu privire la aprobarea contului de execuţie pe anul 2008; Hotărârea nr. 28 – cu privire la aprobarea achiziţionării a unor servicii financiare suplimentare pentru finanţarea lucrărilor de investiţie „Reabilitare Drumuri Urbane în Satiunea Sovata”; Hotărârea nr. 29 – cu privire la aprobarea dezmembrării terenului pentru vanzarea cabinetelor medicale; Hotărârea nr. 30 – cu privire la participarea Oraşului Sovata în calitate de membru fondator la Asocaţia Sóvidék – Hegyalja; Hotărârea nr. 31 – cu privire la aprobarea schimbării amplasamentului destinat construirii aşezământului cultural şi amplasarea clădirii pe terenul intravilan înscris în CF. nr. 7410, 3189 şi 7409, situat în Sovata str. Principală nr. 161; Hotărârea nr. 32 – cu privire la aprobarea atribuirii în administrare a unui teren în vederea demarării unui „eco-parc” unde să se trateze şi să se recicleze deşeurile urbane (valorificarea energetică a acestora); Hotărârea nr. 33 – cu privire la aprobarea caietului de sarcini pentru licitaţia publică deschisă cu strigare pentru ocuparea meselor şi gheretelor pentru comercializarea diferitelor produse în Staţiunea Băi Sovata; Hotărârea nr. 34 – cu privire la aprobarea desemnării membrii comisiei de licitaţie pentru delegarea gestiunii serviciului public de alimentare cu apă, canalizare –epurare ape uzate din oraşul Sovata, prin concesiune; Hotărârea nr. 35 – cu privire la preluarea şi trecerea drumurilor forestiere, aflate în domeniul public al statului şi în administrarea Regiei Naţionale a Pădurilor, în domeniul public al unităţii administrativ teritoriale al Oraşului Sovata; Hotărârea nr. 36 – cu privire la aprobarea listei de repartizare a locuinţei pentru tineri, construite de către Agenţia Naţională pentru Locuinţe;
Conducerea Primăriei Oraşului Sovata Péter Ferenc – primar (0265 – 570218); Hegyi Mihály – viceprimar (0265 – 570218); Domokos András – secretar (0265 – 570218);
Analiza activităţilor desfăşurate pentru menţinerea ordinii şi liniştii publice şi asigurarea climatului de normalitate pe raza oraşului Sovata, trimestrul I 2009 Menţinerea ordinii şi liniştii publice pe teritoriul de competenţă, este atributul organelor de poliţie, atribuit rezultat din Legea de organizare şi funcţionare a Poliţiei Române. În cursul trimestrului I 2009, cadrele Poliţiei Staţiunii Sovata au acţionat în virtutea atribuţiilor rezultate din lege pentru asigurarea climatului de normalitate pe teritoriul oraşului Sovata, a ordinii şi liniştii publice necesară desfăşurării în condiţii de normalitate a întregii vieţii economico-sociale a localităţii. Nu putem afirma că pe teritoriul de competenţă al Poliţiei Staţi-
- distrugere = 5; - înşelăciune = 1; - alte infracţiuni = 1; f) infracţiuni care duc atingere unor relaţii privind convieţuirea socială = 0 din care: - ultraj contra bunelor moravuri = 0; - cerşetorie = 0; - prostituţie = 0; - proxenetism = 0; - vagabondaj = 0; Privitor la infracţiunea de cerşetorie, putem spune că deşi mai există personae care ape-lează la mila publicului, actele desfăşurate în mod concret de aceştia nu pot fi calificate ca in-
fenomen din fază incipientă. Din punct de vedere al climatului de ordine publică, pe care îl analizăm şi din punct de vedere personal şi alţi câţiva indicatori relevă această stare şi anume: - infracţiuni stradale comise (infracţiuni săvârşite în spaţiul public); - accidente de circulaţie cu urmări grave comise pe drumurile publice; - stări conflictuale care au degenerat şi care s-au consumat pe spaţiul public cu urmări concrete în ceea ce priveşte starea de linişte şi pacea socială ocrotite de lege şi care au influenţat nega-
unii Sovata nu există criminalitate (starea infracţională+starea contravenţională), însă putem afirma că starea de pace şi linişte socială a existat, iar fenomenul infracţional şi contravenţional nu a ieşit din limita normalului şi nu a cauzat sincope majore în viaţa socială a comunităţii. Pentru susţinerea celor afirmate, redăm câţiva indicatori statistici, care sunt relevanţi în ceea ce priveşte afirmaţia anterioară: a) infracţiuni constatate = 46; b) infracţiuni contra vieţii, integrităţii corporale şi sănătăţii = 2 (alte infracţiuni = 2 – omor, tentativă de omor, vătămare corporală gravă, vătămare corporală, pruncucidere = 0); c) infracţiuni contra libertăţii persoanei = 0; d) infracţiuni privitoare la viaţa sexuală = 0; e) infracţiuni contra patrimoniului = 19 din care: - furt = 12;
fracţiuni, toate aceste personae nu au asigurate principalele mijloace de existenţă, fiind la pragul de jos al sărăciei. Dorinţa acestora de a trăi, de a-şi creşte copiii (care de obicei sunt mulţi) le determină la aceste acte. Aspectele menţionate sunt specifice etnicilor ţigani (rromi), din localităţile învecinate oraşului Sovata, iar determinarea acestora să rămână la domiciliu este o preocupare permanentă a cadrelor de la compartimentul de siguranţă publică şi patrulare. Facem menţiunea că actele desfăşurate de aceste persoane sunt preponderent la sfărşit de săptămână şi nu impietează major viaţa economicosocială a comunităţii, ordin ea şi liniştea publică. Infracţiunea de prostituţie, cu elemente concrete, vizibile pe spaţiul public al oraşului şi a staţiunii, nu se manifestă, întregul colectiv de cadre are ca prioritate combaterea cu fermitate a acestui
tiv starea de spirit al populaţiei; - măsuri coercitiv sancţionar luate pentru încălcarea regulilor de convieţuire socială. Analizând indicatorii menţionaţi, constatăm că, în cursul trimestrului I au fost comise: a) infracţiuni stradale = 2 (furturi din societăţi comerciale); b) accidente de circulaţie cu urmări grave = 0 (accidente uşoare = 2; răniţi uşor = 2; cu pagube materiale = 32); c) conflicte şi stări conflictuale stradale derulate pe spaţiul public (inclusive interetnice) = 0; d) măsuri coercitiv sancţionate luate = 35. Ieşirile comportamentale neconforme cu regulile de convieţuire socială a determinat intervenţia cu fermitate a organelor de poliţie, cele 35 de sancţiuni aplicate, fiind majoritare la încălcarea regulilor de convieţuire socială. Analizând cifrele indicatorilor
statistici menţionati, putem afirma că ordinea şi liniştea publică, pe raza oraşului şi a staţiunii a existat şi nu a influenţat în mod vizibil viaţa economică şi socială a comunităţii, ordinea şi liniştea publică cu toate că, infracţiunile constatate şi-au lăsat amprenta unele asupra patrimoniului privat, altele asupra creării unor stări de pericol, însă afirmăm cu toată răspunferea că, ordinea şi liniştea publică, starea de normalitate şi pace socială necesară derulării vieţii economico-sociale a comunităţii a existat, iar menţinerea acesteia şi pe viitor este preocupare prioritate şi permanentă a cadrelor de poliţie. Factor de risc – perturbatori pentru ordinea publică Cu toate că populaţia oraşului este compactă, cu interese majoritar comune, totuşi există factori de risc care nu pot fi prognozaţi, factori rezultaţi din interese personale, de grup sau chiar rezultaţi din stări de pericol, care pot apărea instantaneu şi nu pot fi prevăzute. Potrivit analizelor proprii, pot rezulta factori de risc, care să se repercuteze asupra: circulaţiei rutiere, ambuteiaje în staţiune pe perioada sezonului estival, determinată de lipsa spaţiilor de parcare, a lucrărilor care se desfăşoară pe raza staţiunii, a numărului mare de turişti care vizitează staţiunea. Pot de asemenea exista factori de risc, ca urmare a unor revendicări de ordin sindical (marşuri, mitinguri, ieşiri în stradă neautorizate, blocări de drumuri) şi chiar „reglări de conturi” a unor grupuri de interese pe raza oraşului Sovata. Existenţa factorilor de risc menţionaţi, cât şi a altora care pot apărea instantaneu cu repercusiuni pe problematica ordinii publice, determină organele de poliţie să acţioneze cu prioritate pentru cunoaşterea permanentă a stărilor de spirit a populaţiei, a intereselor diferitelor grupuri, a situaţiei reale existenta zi de zi şi a intervenţiei cu fermitate în baza legii pentru eliminarea tuturor acestor factori, care impietează asupra ordinii, liniştii publice şi a stării de normalitate necesară desfăşurării într-un cadru legal a tuturor activităţilor economicosociale, culturale, sportive, religioase a comunităţii. Şeful Poliţiei Staţiunii Sovata Comisar şef Popa Vasile
4
aktuális
Szovátai Hírmondó, 62. szám 2009. június
Részvétellel, szavazópecséttel... „Lehet, hogy két irányból jöttünk Tőkés Lászlóval, mert így képzelték el a szervezők, de szeretném elmondani Önöknek a meggyőződésemet, hogy egy irányba megyünk” – ezekkel a szavakkal indította beszédét Markó Béla, miután színpadi hatáskeltés eszközeivel élve politikustársával egyszerre lépett az összegyűltek elé. A marosvásárhelyi sportcsarnokhoz szervezett tiltakozó nagygyűlésen a Székelyföldről és más erdélyi tájakról összegyűlt tömegben két autóbusznyi szovátai is ott állt, hogy tiltakozzon azon leváltáshullám ellen, amely az új kormány felállása óta az országon végigsöpört, s amely nemcsak, hogy nem veszi tudomásul az erdélyi a nemzetiségi arányokat és sajátosságokat, hanem etnikai tisztogatássá fajult. Felhívásunkra kis települé-
sünkről a legtöbben és legszervezettebben a Domokos Kázmér Iskolacsoportból jelentkeztek. Különböző világnézetű és pártállású emberek, akik tiltakozni jött társaikkal együtt régen nem látott harmóniában nyilvánították ki véleményűket a kormányon lévő hatalom magyarellenes politikájával szemben, egyúttal hitet téve arról, hogy csak összefogással védekezhetünk az időről időre fellángoló magyarellenes támadásokkal szemben. Ezen a nagygyűlésen azok vettek részt, akik megértették, hogy egymás között ugyan vitatkozhatunk eleget, a számunkra üdvözítő út megtalálásának mikéntjéről, de kifelé mindig egységeseknek kell lennünk. Megértették azt is, hogy minden lehetséges alkalommal valamennyiünknek cselekednünk kell. Olykor egy ilyen tiltakozó
Együtt jobban
nagygyűlésen való részvétellel, máskor egy szavazópecséttel, mindenkor pedig azzal, hogy magyarként próbálunk élni. „Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy Erdélyt ki adja nekünk és ki nem adja, tisztelettel de kellő határozottsággal el kell mondani, hogy Erdélyt nekünk nem lehet odaadni, mert Erdély nem a románoké. Erdély a miénk, Erdély a miénk is, Erdély a közös tulajdonunk. Nekünk nem kellett mástól megszerezni Erdélyt, nekünk nem kellett ideadni, nekünk Erdély jogos jussunk” – fogalmazta meg röviden alapállásunk lényegét a szövetségi elnök. Erdély jogos jussunk, de jussunkkal csak akkor élhetünk, ha kétséget sem hagyunk, hogy ezt mi komolyan gondoljuk, és senkinek sem fogunk engedni belőle.
Életünknek ifjabb szakaszában szeretünk nekiveselkedni több személyre szabott terheknek is, hogy megmutassuk, legények vagyunk a gáton. Ezeket a virtuskodásokat aztán sosem feledjük el. Nem tehetjük, mert nem engedi valami a múlt ködébe veszni. Mi lehet az? Nem csak a kellemes érzés, hogy „legények voltunk a gáton”, hanem a hátunkban, dere-
kunkban megült sajgás is, amitől már sosem szabadulhatunk, amíg élünk. Bizony, jószerével naponta eszünkbe juttatja, meggondolatlan heveskedéseinket. “Istenem – sóhajtunk fel –, ha még egyszer fiatal lehetnék, jobban vigyáznék a derekamra!” Már nem heveskednénk, szilajkodnánk. “Együtt jobban megy” – mondanánk, s megvárnánk, míg kerülne társ a hórukkhoz. Tőkés László és Borbély László nekünk így szemlélteti: együtt jobban el bírunk viselni bármilyen terhet. molnos
nos
Hogy kórház legyen A kórház egy olyan intézmény, amelytől az adóhivatalnál is jobban félünk és amit olykor mégis minden másnál jobban szeretünk. Amíg nem szenvedünk, és az életünk nem kerül veszélybe, nem szeretnénk oda kerülni, ám ha muszáj átlépni küszöbét, legnagyobb reményeinket vele kapcsolatosan szőjük. Egy szó mint száz, szükségünk van rá, nem tudunk meglenni nélküle. Ezzel kapcsolatosan beszélgettem dr. Fekete Erzsébet belgyógyász főorvossal, a szovátai egészségügyi központ – hétköznapi szóhasználatunkban: kórház – vezetőjével. Szó esett arról, hogy milyen változások történtek az intézmény életében, hogyan érintik a betegeket ezek a változások, és a további fejlemények milyen irányba mutatnak. A tőle kapott információkat az alábbiakban megosztom Önökkel. Amit tudni kell: igaz, hogy mi kórháznak nevezzük, de a hivatalos megnevezése, egészségügyi központ. Azért egészségügyi központ, mert még nem teljesíti azokat a kritériumokat, amelyeknek egy kórháznak meg kell felelnie. Az egészségügyi központ és a városi kórház között elsősorban méretekben, ágyszámban, felszereltségben, osztályok számában van különbség. Az egészségügyi törvény úgy fogalmaz, hogy egészségügyi központ tulajdonképpen ágyas fektető, és működéséhez minimum két osztályra van szükség. A városi kórháznál szintén a két osztály megléte a működéshez szükséges minimum. Ebben az egészségügyi központban mindössze belgyógyászati osztály létezik. Feltevődik a kérdés, hogy akkor miképpen működhetett az eddigiekben és mi lesz vele a továbbiakban? El kell mondanunk, hogy a megyei és központi egészségügyi szervek elnéző jóindulatának köszönhettük a működési engedélyt. Azóta fordult egyet a politika kereke, és sajnos erre már hosszú távon nem számíthatunk. Tennünk kell valamit, hogy az intézmény ne legyen
kitéve politikai széljárásoknak, hogy megmaradhasson, sőt valódi városi kórházzá alakulhasson. Ehhez persze pénzre, beruházásokra van szükség. Bővíteni kell a meglévő épületet, létre kell hozni először még egy osztályt, aztán, ha lesznek majd pénzügyi lehetőségek, tovább kell fejleszteni. Mihelyt az intézményünk két osztállyal rendelkezik, kérhetjük az egészségügyi minisztériumtól a jóváhagyást, hogy városi kórházzá alakuljon. Mivel Szováta város, lehetne kórháza is. Ha már városi kórházzá lenne, kérhetnők, hogy sürgősségi részleget működtethessünk. Az egészségügyi központnak nem lehet akkreditált sürgőssége, csak a városi kórháznak. De ez még odább van. A legközelebbi cél az, hogy még egy osztályt hozzunk létre, mert azzal elsősorban az egészségügyi intézmény léte biztosított, másodsorban pedig városi kórházzá alakulhat. Ehhez meg kell duplázni az ágyak számát. Ahhoz, hogy egy ilyen intézmény törvény szerint működhessen, legalább két-három szakorvosra van szüksége. A szakorvosok léte pedig osztályhoz és ágyszámhoz kötött. Tehát mindenképpen építeni kell, hogy legyen épület, emelkedjen az ágyszám, indulhasson egy új osztály, lehessen felvenni szakorvost, állandó felügyeletet lehessen biztosítani, és a szovátai valamint a környékbeli beteg minél több egészségügyi szolgáltatást kapjon meg itt. Ezért sürgősen kell cselekedni. Ezt még akkor is meg kell tenni, még akkor sem fölösleges, ha a már Nyírdombra tervezett (az önkormányzat területet vásárolt hozzá, a liberális vezetés alatt álló minisztérium drága pénzen előtanulmányt végeztetett), de a hatalomváltással elakadt városi kórházépítési program valamikor a jövőben újból elindul. Bár annak egyelőre semmi jele. Az új
kormánynak erre semmi pénze nincs, s ha lenne is pénze, szándéka bizonyosan nem. Tehát abban csak egy újabb hatalomváltás után reménykedhetünk. Ez is egy példa rá, hogy miként befolyásolják életünket a politikai változások. És nem mindig jó irányba. Minden városi kórháznak léteznek alaposztályai. Ezek a következők: belgyógyászat, gyerekgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat. A szülészet-nőgyógyászat felszerelése a többieknél jelentősen több pénzt igényel, működtetése is sokkal költségesebb, ezért a már meglévő belgyógyászat mellé
gyerekgyógyászati osztályt szándékozunk leghamarább létrehozni. Van gyerekgyógyász hozzá, egy rezidens, aki már szerződést kötött az egészségügyi minisztériummal, amelyben kötelezte magát, hogy miután a szakképzésével végez, legalább öt évig itt fog dolgozni a szovátai városi kórházban. Az önkormányzat döntött a bővítésről, a költségvetésében pénzt különített el erre a célra, előtanulmányt végeztetett. Ám ehhez sok pénz kell, és nem remélhetünk hozzá támogatást az országos költségvetésből. Saját erőből és
a polgárok segítségéből vagyunk kénytelenek létrehozni. Egy holland alapítvány – Stichting Ondersteuning Sovata – is kifejezte segítő szándékát. Ígéretet tett, hogy Hollandiában gyűjtést szervez a szovátai városi kórház építésének támogatására. Az önkormányzat Pro Urbe alapítványa is közzé teszi számlaszámát a BCR-nél a hazai adományok számára: RO06 RNCB 0192 0154 5677 0001. Kérjük, hogy adományával Ön is támogassa a szovátai városi kórház létrejöttét! Korábban már említettük, hogy a leváltási hullám elérte a szovátai kórházat is. Dr. Fekete Erzsébet főorvost leváltották igazgató beosztásából, majd később ideiglenes hatállyal újból kinevezték. Így aztán a hatalmon lévők, ha emberük akad rá, bármikor beültethetik a szovátai kórház igazgatói székébe. Bár úgy hírlik, hogy az új évtől az egészségügyi központokat és a városi kórházakat az önkormányzatok felügyelete alá helyezik. Akkor majd az igazgatók kinevezése is az önkormányzat reszortja lesz. A betegek számára kellemetlen változást jelent, hogy immár városunkban a cukorbetegek számára nem írhatnak fel inzulint. Korábban Fekete doktornő rendelkezett ilyen felhatalmazással. Ám megváltozott néhány rendelkezés. Ezek egyike, hogy járóbeteg rendelőkben csak olyan orvosokkal kötött szerződést az egészségügyi biztosító, amelyek heti minimum 35 órában rendelnek. Tehát a korábbiakkal ellentétben részmunkaidőre nem kötöttek szerződést. Ám mivel Fekete doktornő főállásban a kórháznál dolgozik és egy másik rendelkezés alapján emellett a járóbeteg rendelőben még egy egész normában nem dolgozhat, csak akkor kötnének vele szerződést, ha odahagyná a kórházat. Így aztán a belgyógyá-
szati szakrendelőjében kevesebb órában csak fizetés ellenében rendelhet, és nincs joga ingyenes vagy kedvezményes gyógyszerreceptet írni vagy küldőlapot adnia más szakorvoshoz vagy a laborba. A kórházi betegekkel szerencsére nem így van. Ott maradt minden a régiben, csak a fenntartásra szánt költségvetés lett sokkal szűkösebb mint a tavalyi (mintegy 70 %-a annak). Ez persze minden aktivitásukra kihat. A röntgenre például olyan keveset adtak, hogy már elfogyott az ez évi összeg és már csak fizetés ellenében dolgozik. A labor pedig havonta kap egy minimális összeget, ott is pillanatok alatt elfogy minden hó elején a pénz, s a továbbiakban csak fizetés ellenében végez vizsgálatokat. Szerencsére ezekért nem kell jelentős összeget fizetni, az árak kisebbek mint máshol, hétkor már nyitva van, ráadásul az eredményeket is már 11 órakor átvehetik a betegek. Szovátai lakosokként a kórházat már úgy is segíthetjük, ha betegség esetén használjuk a röntgenét, laborját. A laborban hematológiai, biokémiai, coagolometriai és vizeletvizsgálatokat végeznek. A röntgenben pedig mellkasfelvételeket, különböző izületi- és csontfelvételeket, koponyafelvételeket, gyomorröntgent készítenek. Ezeken kívül még van perifériás érszűkületre egy Doppler-vizsgáló, ultrahangvizsgálatra és még néhány más vizsgálatra lehetőség. Lapzártakor kaptuk a hírt, van remény arra, hogy a törvényes rendelkezések módosításával mégiscsak köthet az egészségügyi biztosító szerződést a járóbetegrendelőben csak részmunkaidővel dolgozó orvosokkal is. Talán már a jövő hónaptól megtörténik, s akkor ezen a téren is visszaáll a régi rend: amennyiben a biztosító köt vele szerződést, Fekete doktornő írhat fel inzulint a rászoruló helybéli és környékbeli cukorbetegeknek, és írhat recepteket ingyenes és kedvezményes gyógyszerekre. Adná az ég, hogy így legyen! molnos
Szovátai Hírmondó, 62. szám 2009. június
hírek, információk Szovátai Tavaszi Kórusfesztivál „Az énekes zene, a hangszeres zene örök ideálja” – mondja Leopold Mozart. Ennek az axiomának értelmében élt a zseniális Wolfgang Amadeus Mozart és ez a mottó él mindannyiunkban, akik a kórusmuzsikával foglalkozunk. Eme örök igazság indítja útjára ezt a hagyományteremtő kórusfesztivált, egy álmot megelevenítő rendezvényt, amelynek többszörösen is fontos céljai vannak. Először is igazi lokálpatriótákhoz híven, Szovátát turisztikai nevezetessége mellett, kulturális szinten, avagy a zene terén is méltó helyre szeretnénk emelni. Annál is inkább fontos ez, mivel a Sóvidék legnagyobb településén illik lenni, egy ilyen jellegű zenei megnyilvánulásnak. A kórusmuzsikába való szellemi, művészeti és gazdasági „befektetés” mindig valamilyen formában megtérül. A kórusművészet, és ezen belül a kórusfesztivál, masszív tömeget mozgat, különböző helységek, közelebbi vagy távolabbi városok egyszerű művészeti követei, a kórustagok. A legközvetlenebb hordozói egy olyan üzenetnek, amelyet nagy elődeink Liszt Ferenc és Erkel Ferenc idejében felismertek és már 1867-ben kamatoztattak. Ettől a dátumtól kezdve Budapest után, a többi városok elöljárói is igyekeztek a „megfoghatatlan tárgyiasságú” üzenetet kihasználni és városaik javára fordítani. A két nagy géniusz tisztelettel és alázattal vállalt elnöklete alatt sok városban szerveztek Dalár ünnepségeket,
amelyeket a mai szemmel fesztiváloknak neveznénk. Ezek mögé szeretnénk felsorakoztatni Szovátát is, ez a cél is felmerült akkor, amikor elhatároztuk, hogy az idén először megszervezzük a Szovátai Tavaszi Kórusfesztivált. Az első rendezvényünkre, először is testvérvárosi kórusokat hívtunk és ismerős baráti kórusokat, amely reméljük évről évre kitárul a Kárpát–medencén túl Európa több nemzetére, majd távolabbi földrészekre is. Ez alkalommal köszönthettük: - a Tatai Szent Márton kamarakórust és karnagyát Varga Katalint; - a Chorus Matricanus női kart Százhalombattáról és karnagyait Czier Zoltánt és Fűri Annát; - a Budapest-i Hortus M Singers Kvártettet és művészeti vezetőjüket Bogár Imrét; - az Etyeki Signum kórust és Magdó Ildikó karnagyot; - a Soli-Deo Gloria és Laudate Dominum egyesített vegyeskart Marosszentgyörgyről és karnagyukat Hajdó Károlyt; - a Szabadság Kórust Marosvásárhelyről Dénes Előd karnagygyal; - a Balázs Ferenc vegyeskart Székelyudvarhelyről karnagyukkal dr.Orosz –Pál Józseffel; - a szovátai Református vegyeskart és karnagyát Tófalvi Editet; - Kovács András karnagyot Marosvásárhelyről;-valamint meghívottainkat: a Romániai Magyar Dalosszövetség Tiszteletbeli elnökét Guttman Mihályt és a Szövetség elnökét Tóth Guttman Emesét, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség vezető testületét, Demeter József Református lel-
5
A változás és változtatás lehetősége
készt a szászrégeni Zengjen Hálaének Kórusfesztivál fő szervezőjét, a testvérvárosok hivatalos küldötteit. Köszöntöttem Mester Zoltánt a Bernády Közművelődési Egylet elnökét és megköszönöm vezetőségének az anyagi és fizikai támogatást. Utólag megköszönöm Kovács Katalinnak a felvállalt konferanszié szerepét. A köszöntések sorát utoljára de annál nagyobb hálával és köszönettel Szováta város polgármesterének Péter Ferencnek tartogatom, ugyanúgy Hegyi Mihály alpolgármesternek és megköszönöm az Önkormányzat sokoldalú támogatását, bízva abban, hogy közösen tapasztalhatjuk a befektetett munka gyümölcsét. Így kezdődött ez a Fesztivál és egy hét után a visszaérkezett köszönőlevelek, a rám mosolygó tekintetek, a gratuláló emberek sora azt mutatja, hogy valóban érdemes volt egy félévig készülni, szervezni, dolgozni, majd örülni és hálát adni Istennek, hogy emberek által működött, a zene hangján szárnyalt az Ő szeretete. Melanchton idézetével „Musica vitae utilis”az „Élni segítő zene” gondolatával zárom visszaemlékezésemet és kérem karnagytársaimat, hogy Kodály tanácsára próbáljuk „megmutatni millióknak az igazi zenét, azzal jobbakká, boldogabbakká tenni őket.” Az Intermezzo Kamarakórus mint vendéglátó és szervező nevében, Fülöp Judit karnagy
A Caritas Családsegítő Szolgálata és a Domokos Kázmér Iskolacsoport szervezésében Varga Péter piliscsabai diáklap-főszerkesztő tartott előadást egykori és jelenlegi diákoknak a szovátai kultúrotthon kistermében 2009. május 25-én, hétfőn délután párkapcsolatról, szerelemről és szexualitásról. A helyi középiskola magyar tagozatos diákjait megszólító hatórás rendezvény a Családsegítő Szolgálat (CSSSZ) tevékenységei közül a tematikus napok, illetve a prevenciós programok közé illeszkedik be. A családsegítős munkatársak, könyvtárosok, osztályfőnökök és a diáktanács képviselői által megszervezett „Spielhóznin” több mint kétszáz tanuló és pedagógus jelent meg, akik az utólagos kiértékelő kérdőívek adatainak feldolgozása alapján sokra értékelik az előadás tanulságos, hasznos, érthető, humoros, szórakoztató jellegét, fiatalos hangvételét. Az egybegyűltek köszöntése után az érdeklődők számos, párkapcsolattal összefüggő kérdésre kaphattak választ az előadás során. Szóba kerültek a párkapcsolat „kellékei”, a nővé/férfivá válás
feltételei és elemei, a kapcsolatfajták, a dolgok, amiket ki kell fürkészni, majd a KIF-görbe vagy a HV-s szint gondolkodtatta el a hallgatóságot. A rendezvény megvalósulásáért ezúton is köszönetet mondunk támogatóinknak, illetve az otthoni gondozásban dolgozó kolléganőknek. A Spielhózni nem jöhetett volna létre a Polgármesteri Hivatal, a Teleki Oktatási Központ, a 2-es számú Általános iskola, az Acuvit Kft., a Zöldike bár, a Bok&Ro kft., a Bőrszabászat valamint Bokor Rozália és Nagy Anna anyagi hozzájárulása nélkül. A szervezők (Szabó Attila családsegítős szociális munkás, Szolláth Hunor könyvtáros, Albert Imola családsegítős pszichológus, Vass Júlia osztályfőnök, valamint Szabó Pál-Péter, Fülöp Rita és Kiss Tímea diákok) a Caritas Családsegítő Szolgálat és a Domokos Kázmér Iskolacsoport kapcsolatát, együttműködését más hasonló kezdeményezésekben kamatoztatják majd a közelSzabó Attila jövőben.
Kórustalálkozón Szászrégenben Zengjen hálaének címmel megtartották a tizennyolcadik találkozót 27 kórus részvételével május 30-június elseje között. A meghívó és szervező a szászrégeni református egyház. Évek óta a seregszemle hűséges résztvevője a két szovátai kórus is: a református egyház vegyeskara és az Intermezzo Kamarakórus. Az előbbi Tófalvi Edit, az utóbbi Fülöp Judit karnagy vezetésével. Mindkét kórus Pünkösd hétfőjén lépett fel, éneklésükkel megérdemelt sikert aratva. A református egyház kórusa négy, az
Intermezzo öt énekkel szerepelt, köztük olyan meg nem unható számokkal, mint a P. Kierkegard Soli Deo Gloria vagy a Halmos László Jubilate Deo című kórusműve. A szászrégeni találkozó bizonyította, hogy Erdély-szerte, szűkebb-tágabb pátriánkban lehet és kell énekelni a magunk és az emberek örömére. Az éneklő és azt hallgató ember csak jót cselekszik. S ez a huszonegyedik század emberére ugyancsak ráfér. Mester Zoltán
Hár ma s te st v é r v áro si kapc s ol at Már talán mondhatjuk azt, hogy a „barátság” szó váltja fel a hivatalos, kissé rideg hangzású „kapcsolat”-ot a három testvérváros közötti viszony megszervezésekor, hiszen 2009. május 21-én ismét 20-20 ifjú képviselő érkezett Szászhalombattáról és Brzeskoból. Ez alkalommal az időpont kiválasztása úgy történt, hogy a testvérvárosaink képviselői részt vehessenek a Medve-tó 134. születésnapjára szervezett rendez-
vénysorozaton is. Akárcsak máskor, most is, az érkezést megelőző hetekben, hónapokban aprólékos, időigényes szervező munka folyt. Iskolánkból ezt Szitás Ágnes tanítónő vállalta magára, akit Kovács Rozália igazgatónő, a Polgármesteri Hivatal részéről pedig Hegyi Mihály alpolgármester úr és Kiss János úr segített. Közös munkájuk eredményeként változatos, tartalmas programot sikerült összeállítaniuk.
A csütörtöki, izgalmakkal teli várakozás, érkezés, elszállásolás után, pénteken vendégeink Bucsin-Gyilkos-tó-Békás-szoros útvonalon kirándultak, ahol festői tájaink szépségeit csodálhatták meg, és sétahajózhattak a Békásitón. A programsorozat a szombat délelőtti találkozón érte el csúcspontját, melynek tematikája „Add magad hozzá a világhoz” volt. Ennek keretében a csapatok változatos tevékenysé- geken
vettek részt: bemutattak egy-egy népszokást, kiállítás keretében öt dolgot, amit betennének a batyuba, saját elképzelésük szerint tervezett EU-s zászlót, posztert a hátrányos helyzetű gyermekek tanulási körülményeinek javításáról, valamint írásaikat: „Kit láthatott egy százéves fa településeteken?” és „Európai történetek” címmel. Vasárnap, a délelőtti tavak körüli séta után, a kulturális műsor következett. A vendégcsapatok
húsvéti, illetve pünkösdi népszokást bemutató műsorral, a szovátaiak pedig sóvidé- ki néptánccal kápráztatták el a nézőket. Hétfőn reggel újabb élményekkel és barátokkal gazdagodva gyülekeztek a vendégek és vendéglátóik a hazautazásra. Csapatokba verődve mindenki már a nyári találkozásról beszélgetett, amikor közösen a balatoni nyelvtáborban vesznek részt. Páll Ildikó
6
Szovátai Hírmondó, 62. szám 2009. június
Attila örökösei
Rodostó felé XIV. Az emlékezés kopjafája Rodostótól nyolc kilométerre, a Muratli út mellé állítunk emlékoszlopot. A közelbe, az út melletti hajlat mélyén szerénykedő iszapfürdőre jártak egykor a magyar bujdosók. Betegségükre kerestek enyhet. „A’ való, hogy a természet igen közönséges orvosságot adott, gondolom, hogy a jeruzsálemi piscina tisztább volt, még akkor is, mikor az angyal felzavarta, mert a’ nem egyéb valóságos sárnál. Énnekem is bé kelletett mennem a herceggel, nem tudom belől, de azt tudom, hogy úgy jöttünk ki, mint az olyan állatok, kik makkot esznek. Kell lenni valami hasznának, mivel a föld népe három- vagy négynapi járóföldről jő ide.” – írta Mikes kelemen a 84. levelében. Még egy helyet akartunk megjelölni, ahol életük zajlott. A törökök korábban megöntötték a beton alapot, s az általunk otthonról hozott kopjafát tegnap vagy tegnapelőtt ráerősítették. Én napokkal korábban a buszunk csomagtartójában láttam a csomagolópapírból kivillanó fáját, a szervezők azóta idevarázsolták. Mire mi ünneplő közösségként a helyszínre érünk, ő már lepelbe bugyolálva áll, és várja az ünnepélyes pillanatot, hogy megmutathassa magát. Tudja, hogy utána nehéz időszak következik: állni a mindennapok megpróbáltatásaiban, tűrni az esőt és az égető napsütést, lesni, hogy az autóút forgatagából lesz-e, aki megáll s megnézi őt, elolvassa a rávésett írást, megbámulja a belé rótt jeleket próbálván megfejteni őket, várni, hogy a messzi Székelyföldről téved-e ide valaki, aki hírt hozhat az otthoniakról, a Kárpátok tövén még saját talpukon álló társaira úgy gondolni, hogy tudja, nincs többé viszontlátás. A vendégek és az eseményre jött török hivatalosságok a bujdosókról beszélnek, zászlók lobognak és a székelyruhások ünnepi műsort adnak, aztán lehúzzák róla a leplet. Innen tovább semmi sem fogja takarni, védeni. Egymagában kell állnia a sarat hosszú, forró nyarakon és ködös, nyirkos teleken. Néhány percre még mellé áll az ember, Kelemen Dénes gelencei nyugdíjas tanító, aki szép formáját a Zágon mellett nőtt cserében megtalálta. Ő adott nevet is neki. Most is így szólítja: az emlékezés kopjafája. Úgy néz rá, mint gyermekére szokott a szülő. Kezét alulról fölfelé gyöngéden végighúzza rajta és sorolja a rajta lévő életjeleket. Ez itt a föld, a kerekded forma, az alapot, gyökeret adó föld. Ez meg a víz. A hullámos vonalak jelzik. Most jönnek a fények, előbb a hold, utána a nap. Itt meg a tűz, ami erőt, energiát termel. És legfelül a jövő csíráját magában hordó makk.
Elvonulunk megnézni a hajdani iszapfürdő helyét. Napraforgótáblák között gyalogolunk le a dombok közötti hajlatba. A magas fűben megtaláljuk azt a vizes részt, ahol még ma is disznó módra össze tudnók sározni magunkat. Visszafelé jövet még egy tekintetet vetünk az emlékezés kopjafájára és búcsúzunk. Neki immár tiszte, hogy emlékezzen és emlékeztessen. Meghatódottan válok el tőle. – Kitartást! – mondom bátorítóan, és elfordulok, hogy ne lássa a szemem. Megígérem neki, hogy én is emlékezni fogok.
XV. Isztambul Rodostóból hazafelé jövet egynapos látogatást teszünk az ellenkező irányban fekvő Isztambulba. Reggel hatkor indulunk. Igyekeznünk kell, hogy majd a belvárosban a tervezett helyen parkolót találjunk. Mellettünk jobbról a Márvány-tenger folyamatosan változik. Az imént még ezüstösen fehérlett, aztán vasszürkébe váltott, most éppen fátyolos ködbe merült. Mindez csak percekig tart, aztán alig észlelt átmenettel valami újra vált. Szemközt felkél a nap, betűz a szélvédőn, s hogy sápatag fénye ne bántson, én behunyom szemem. Észrevétlen kókadok el. Fejem előre ejtve bóbiskolok egy keveset, hogy a rövidre sikerült éjszakát ezzel kipótoljam. Nem sok sikerrel, mert a kényelmetlen testtartásban percek alatt elfáradok, s néhány kísérlet után úgy döntök, hogy inkább bámulom a velünk szembefutó tájat. A tengert most hagyom, inkább a baloldali dombokat leltározom. Már az elsőn valami szokatlant észlelek. Várost telepítettek rá, furcsa, kísértetvárost. Csaknem egyforma épületek meredeznek az ég felé, s az életnek semmi jele. Azt hiszem, lakói akkor veszik birtokukba, amikor az utolsó csíkot is meghúzták az utolsó lépcsőházban a falra. A következőt más tervezte, a harmadikat megint más. Itt szűkében lehetnek a tervezőknek. Ha valamelyikük egy épületet megálmodik, egy egész városnyit építenek belőle. Ahány domb, annyi város és ugyanannyi építész. Csak az első volt lakatlan, a többiről messziről is látszik, hogy zsong az élet, de mégsem szeretném közelebbről látni őket. Nekem elég ez a madártávlat. Még örülök is, hogy a hömpölygő autóáradattal
gyorsan sodródunk az országnyi lakosságú város, Isztambul felé. Közeledünk, de nehéz bejutni a belvárosba. Elterelték a forgalmat, s most új utat kell találni a központ felé. Nem könnyű, mert mindenfelé építkezések nehezítik a közlekedést. Isztambul bővül, változik, korszerűsödik. Szerencsére a belváros a régi. A hajdani Bizánc falait is immár csak az idő igazítja. Magasan, komoran emelkednek fölénk. Egykor a bent levőknek csaknem teljes biztonságot szolgáltattak. A töröknek sem volt könnyű bevenni őket. A sikeres ostromhoz szükség volt az Erdélyből elszármazott Orbán mester faltörő ágyúira is. 1453ban a kor legnagyobb, tizenöt tonnás ágyúival lövette e falakat, a keresztény világ legnagyobb erődítményét. A hétkilométernyi várfalnak ezen az oldalán volt a drinápolyi kapu, amelyet, mérgesen hozzávágott buzogányával, jóval korábban már betört Botond vezér. Volt akkor riadalom a falak mögött. – Itt vannak a
öböl, sejlik a csillogó fényben a Boszporusz-szoros bejárata, a halszagtól a közeli parton is szenvedek, amíg beszállásra érkezik a kialkudott hajó. Először az európai part mellett húzunk el, bámuljuk a vízben tükröződő fehér paloták sorát, egy erődítmény magas bástyáit, hegyre kúszó kőfalát, s mielőtt az ázsiai oldalra kanyarodnánk, átbújunk a két kontinenst összekötő acélhíd alatt. Felnézek és egy kicsit megborzongok attól, hogy mintegy másfélszáz méterrel fölöttem, a tenger és a végtelen ég között, azon a keskenynek látszó szalagon autók pöfögnek át egyik földrészről a másikra. Az ázsiai parton kiszállunk, kipihenjük a hajózás fáradalmait egy fagyizóban, aztán mehetünk vissza az Aranyszarv-öbölbe. A szorosból kibújva még elnézünk balra, ahol a Márvány-tengert magába olvasztotta a délutáni fény. Nagy tengerjáró hajók tűnnek el benne. Jó volna arra menni! Ha a hajómotor most leállna, tán oda
magyarok! – suttogták egymásnak rettegve. Hangoskodni sem mertek, nehogy felbőszítsék buzogányos vezérünket. Elébe mentek és arannyal békítgették, hogy csillapodjon dühe. Mi feltűnés nélkül érkezünk. Körülöttünk nincs ribillió és nincs békítésünkre szolgáló arany. Igaz, hogy nincs kaputörő buzogányunk sem, és messziről látszik, békés szándékkal érkeztünk. A Bajazid téren kapunk parkolóhelyet, innen villamossal utazunk tovább. A Galata-hídon túl szállunk le, onnan sietve gyalogolunk vissza az Aranyszarvöböl fölött. Az öböl gyönyörű látványa sem tud rajta tartani, menekülésre késztet engem az a tömény halszag, amely ott terjeng rajta. De van, akit nem zavar. A híd alsóbb szintjén a hely varázsát és a minden bizonnyal kitűnő menüt élvező vendégek zsúfolódnak a sorakozó vendéglők asztalainál. Hiába látszik innen az óváros minden jelentősebb pontja, díszelegnek előttünk a hét dombra épített templomok, görbül kifliszerűen az Aranyszarv-
sodorna az áramlat, ám kis kirándulóhajónk jól üzemel, és inkább visszatér a halszagú Galata-hídhoz. Újra szilárd talaj a talpam alatt. Élvezettel tapodom az aszfaltot, indulunk az Aja Szófiába, hogy a hatalmas belső térben apró gyermekként elveszítsem magam, s a magas kupola díszítéseit hosszasan szemlélgetve, felemelt fejjel gyötörjem tovább az utazással már megviselt gerincem. Justinianus császár 537-ben keresztény templomnak építtette. A törökök dzsámivá alakították, ma múzeum. Mintegy tízezer ember ötévi munkájával készült. Több színű márvány, porfír, arany és ezüst díszíti. Vallásos funkcióitól megfosztva, belső tere most csupasz, a sok-sok látogató sem tölti ki. Nemcsak vallásos áhítat nem érint, de nem is érzem jól magam benne. Isztambul sok nekem egyetlen napra. Elbódít, felkavar, mint mértéktelenül vedelt bor. Bármily finom, csak kellő beosztással szabad kóstolgatni. A szabadba vágyom, ki a szemközti park ár-
nyas fái alá, hangulatos mellékutcák csendjébe, homlokomon szellőt akarok érezni, idegen ízeket kóstolni, szabadon választani meg utam, merre járjak s az utcai padot, ahol elüldögélhetek egy kicsit. Nyugodtan akarok szemlélődni, a hétköznapi várost szeretném látni s nem a turistának letörölt, kifényesített képet. A Kék Mecsetet kihagyom. Nyomasztanak a szépséggel ily gazdagon megterhelt épületek. Fáraszt a sok látnivaló, boltívek végtelen sora, a falak hangyákként kavargó díszítései, szájtáti nézelődők ámuló sóhajai. Nem bírnék templomból templomba járni, múzeumból múzeumba, ömlesztve kapni meg mindent egyszerre. Képtelen lennék begyűjteni egyetlen napon minden látnivalót, albumba helyezni a sok-sok képet, rekeszekbe elrakni annyi élményt, amennyit a város a kultúra jelszavával – ha nem vigyázok – a nyakamba zúdít. Csendet akarok és nyugalmat! Ifjú barátommal, a tolmáccsal kettesben vonulunk el. Szeretek vele beszélgetni. Csöppet sem hivalkodva, kellemes társalgás közben oszt meg velem olyan ismereteket, amelyeket többéves törökországi tartózkodása alatt szerzett. Kíváncsi lévén rá, megadatott számára a lehetőség, hogy itt tanuljon s megismerje ennek a népnek a nyelvét, kultúráját és a történetét, amely annyi szálon keresztül kapcsolódik a mienkhez. Most menekülve a látnivalók terhétől, betérünk egy csendesebb mellékutcába. Ebédelni szeretnénk, valami kedvünkre való falatozót keresünk. Húsz métert sem haladunk, amikor három pincér fut ki elénk egy vendéglőből. Az étlapot mutatják és invitálnak, ebédeljünk náluk. Pechemre elfogadjuk az ajánlatot és letelepedünk az utca kövezetére kihelyezett asztalok egyikéhez. Mintha csak leadott rendeléssel vártak volna, fél perc sem telik, asztalunkon a kért menü. Máris sejtem, én már többé nem tudok odahaza vendéglőbe menni, félórákig lesni, hogy asztalomhoz jöjjön a pincér, aztán várni, hogy valahol egy baromfiudvarban elkapják és levágják azt a csirkét, amelyiknek a combját én kisütve kértem. Ezt sírom vissza, majd ehhez viszonyítok minden vendéglői étkezést, és el fog menni az étvágyam, ha nem ezt az udvariasságot, figyelmességet, gyors kiszolgálást kapom. Utána kószálunk az utcákon. Benézünk kirakatok üvegein, suta tekintettel átsiklunk különböző üzletek választékain. Nem érdekel az áru, semmit sem akarunk vásárolni, csak kell ez a céltalan mozgás és kell szemünknek valami „rágógumi”, hogy közben a nap élményei szívünkben, agyunkban kezdjenek ülepedni. Molnos Ferenc
Szovátai Hírmondó, 62. szám 2009. június
élő emlékezet
7
Az első világháború szovátai eseményei 1914-ben, az első világháború kitörésének hírére Szováta is öszszehívta a falu jelesebb embereit, és megalakítják a polgári őrséget, a lakosság, valamint a település védelmére (Szovátai Katolikus Plébánia Levéltára. Domus Historia, 22. o.). Az őrség parancsnoka gróf Bethlen Károly szovátai lakos volt. Jeremiás János falusbírót megbízzák az őrség toborzásával még augusztus első napjaiban, de ebből még őszire sem sok valósul meg. Megalakítják a hadbavonultak családjait segélyező bizottságot is, melygyűjtéseket indít ezen családok megsegítésére. Gazda Dénes katolikus plébános egymaga 22 koronát gyűjt össze. A templomban felhívja a figyelmet arra, hogy a sebesültek, valamint katonák részére adományozzanak inget, párnát, zsebkendőket, takarókat, lehetőség szerint. Szeptemberben már egy 800 kilogrammos
csomagot indít el a Vöröskereszt kolozsvári fiókjához. Kőrösi József, járási főszolgabíró kezdeményezésére megalakul a Vörös Kereszt Egylet Szovátán is. 20-24 sebesült részére a községháza nagytermében kívánnak kórházat létrehozni, 8 nő jelentkezik ápolónőnek, akiket a járási orvos tanít be. A háború előrehaladtával a férfiak egyre kevesebben lettek a településen, a szülők, gyerekek, testvérek kísérték ki őket az indulóházhoz, ahol sokan el is ájultak. A szovátai lakosság mohón olvasta az újságokat, várva a jó híreket. A háborús vecsernyéket sokan látogatták, sok más vallású is. 1915-ben már az a hír járta, hogy a románok belépnek a háborúba, és megtámadják Erdélyt, ez a hátba támadás 1916-ban válik valósággá. A román betörés hírére a fürdővendégek nagyszámban elmenekültek, és augusztus végére
már Gyergyóból nagyszámú menekült érkezett az előrenyomuló hadsereg elől futva. Gyalogosan, szekereken özönlenek errefele, a papi, kántori, tanítónői épületek és az iskola megtelt a menekülőkkel, de sokan a mezőkön maradtak. 1916 szeptember elsején a községi elöljáróság kihirdeti, hogy a települést ki kell üríteni 3-án reggel 8 órára ki kell üríteni. Menniük kell a 15 éven felüli munkabíró fiúknak, asszonyoknak, gyerekeknek (Vö: Fekete Árpád – Józsa András – Szőke András – Zepeczanner Jenő: Szováta 1587– 1989. Székelyudvarhely, 1998. 105-110. o.). A kicsépelt gabonát kötelesek a vonatra feltenni, és Marosvásárhelyre beküldeni, ahol is majd az állam gondoskodni fog a kifizetésekről. Az állatállományt szintén el kellett hajtani. Minden menthető vagyonnal együtt a la-
kosságnak Mezőbánd környékét jelölték ki biztonságos úti célul. A szovátaiak egy része otthon kívánt maradni, mások Szabolcs megyét választották, ismét mások pedig a Mezőséget. A menet elindul, a sok menekülő között nagyon nehéz az előrehaladás. Nyárádremetén éjszakáznak először, innen kezdve a szovátai lakosság erősen szétszóródik. Amit nem vihettek magukkal, azt elrejtették, padlásokon, vermekben, pincékben, szénakazlakban. Sokan a plébánia pincéjébe pakolnak be, amit a benyomuló katonaság több alkalommal is kifoszt. A rablást az itthon maradottak, valamint a menekülők is gyakorolták, egy asszonynál a futás végeztével például 92 darab párnát találtak, holott a háború előtt alig volt neki két három darab. A katonaság 1916 szeptember 30-án vonulnak be Szovátára, itt tábo-
roznak október 5-ig. A helyi lakosságot nem nagyon bántalmazzák, és ha azok románnak adták ki magukat, ajándékot is kaptak. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem tudnak románul, azt felelték, hogy sokáig éltek a székelység között (Szovátai Katolikus Plébánia Levéltára. Domus Historia, 108. o.). A magyar előrenyomulás után a Szovátára visszatérőket siralmas látvány fogadta. Az ajtók ablakok betörve, több ház lerombolva, vagy leégve. A magyar tüzérség a Tyúkász-dombon meghúzódó román katonaságot lőni kezdte, de a lövedék célt tévesztve közelebb csapódott be, és Kelemen Ádám kereskedő raktárát felgyújtva öszszesen további 31 ház égett le. Szolláth Hunor
Szováta a Nemzeti Vágtán!
Lovas nemzet volnánk, vagy mi a szösz! Még akkor is, ha manapság már többnyire nem ropogó zabtól rugaszkodnak azok a lóerők, amelyek messzire repítenek minket, hanem magas oktánszámú benzintől, a változó világban sem feledhetjük azt a csodálatos állatot, amelynek először köszönhettük a szédítő sebességet s a végtelen távolságok gyors legyűrésének lehetőségét. Az évszázadok során összenőttünk vele. Sörényébe kapaszkodva nőttek fel generációk, s jószerével a hátán élték le életüket. Mindez lerakodott a génekben is. Mi kései utódok – bár mindennapos kapcsolatunk megszakadt – gyönyörködve nézünk rá, valahányszor alkalmunk adódik, szeretettel megsimogatjuk, s mindannyiszor
érezzük magunkban a vágyat, jó lenne a hátára pattanni. Persze, hogy nem tesszük meg, mert már a legtöbben elveszítettük azt a képességünket, hogy – szőrén vagy nyeregben – biztonsággal megüljük. De a szeretet megmaradt a lovak iránt. Még mindig jólesik hallani prüszkölésüket, a patáik csattogását, dacosan tartott fejüket csodálni, látni vágtában izmaik komplex munkáját, sörények, farkak lobogását. Elpárásodik a szemünk, s ha magunk sosem ültünk még nyeregben, akkor is egy kellemes érzés suhan át rajtunk. „Egykor közünk volt egymáshoz” – gondoljuk nosztalgiával. Aztán r á d ö b b e nü n k , hogy valami módon még mindig közünk van egymáshoz. Mindezt jól érezték, tudták azok, akik immár második alkalommal szervezték meg Budapesten
azt a rendezvényt, amely lovashagyományaink bemutatásával úgy járul hozzá azok fennmaradásához, hogy közben élőben és a televízió képernyőjén át egy nemzet gyönyörködhet benne. Nemzeti Vágta. Már a neve is sugallja, hogy mindannyiunkhoz szól, mindannyian részesei vagyunk, mindannyiunk közös kincséről van szó. 2009. május 30 – június 1. között a budapesti Hősök terén koncentrálódó rendezvény sokmindenből tevődik össze: történelmi lovas játékok (menetgyakorlat és huszár vágta, honfoglaláskori íjászat, lovagi torna, puszta ötös és csikósok, 1848-as honvédők), gyereklovasok versenye, korlátugratás, magasugratás, éjszakai lovas parádé, hagyományőrző huszárverseny, ügető sztárfutam, Széchenyi emlékfutam, Orange Ways jótékonysági sztárfutam, mozgáskorlátozott lovasok bemutatója, versenyző települések és támogatóik bemutatkozása, országkonyha – tájjellegű ételek és italok, kézművesvásár, népzenei programok, kocsi- és nyeregkiállítás, lovagoltatás, lósimogató, honfoglalás-kori íjásztábor, huszártábor, gyerekrajz kiállítás. És persze maga a fő lovasverseny, a névadó
Nemzeti Vágta. A rendezvényen bemutatkozhattak a nagynyilvánosságnak a lovasversenyre benevezett települések. Szponzorunk, az Orange Ways teremtette meg a lehetőséget, hogy Szováta is jelen lehessen a b emut at kozón a mintegy száz település – köztük csupán négy erdélyi – mellett, ő biztosította számunkra a püspökladányi lovast, aki lelkesen tette meg a szombati próbafutamot, s bár nem jutott tovább a versenyben, de az ünnepélyes megnyitón magasba emelhette Szováta címeres vágta-lobogóját. Ha a kétmillió forintos benevezési díjat. Szponzorunk fizette is ki, ha a versenyre alkalmas lovat és lovast nem is tudtunk hazulról kiállítani, ha a település-bemuta-
tónk Budapesten szerényre sikeredett is, akkor is ott volt Szováta a Nemzeti Vágtán. Hírt adtunk magunkról a nemzetnek most is. A Hősök terén lobogott a zászlónk. És mi izgalommal lestük egy lovasverseny futamait. Lovas nemzet volnánk, vagy mi a szösz! Feri
8
szabadidő, sport
Szovátai Hírmondó, 62. szám 2009. június
Sudoku (18)
1
6
5
8
2
1
2
9
4
4
1
6
6
8
2
9
2
3
3
2
5
6
Meghatározások: 1. Nagyapa. 2. Fed. 3. Maugli „nevelője”. 4. Esetleg. 5. Toldi költője. Készítette: Dósa Márta
4
7
Világítótornyok (16)
Bűvös négyzet (16)
A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön. Készítette: Sebe Zoltán
5
6
Borhatározó
A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűnte4 tett szám jelöl. 1 Határozza meg a hajók 0 helyzetét, tud2 va azt, hogy 1 hajó hajóval és hajó világító2 toronnyal még 2 sarkosan sem ér int kezhet! A tengeren 9 1 hajó található. 3
Sebe Zoltán
Beszólás: Hinni mindenkinek kell! Én például azt hiszem, iszom még egy pohárral... DK-kupa a Diáknapokon
Véget ért A Rájátszás utolsó két mérkőzésével véget ért a megyei labdarúgóbajnokság 2008-2009-es idénye. Utolsó előtti mérkőzésén a szovátai csapat Dánoson egy sima ötöst kapott. Nem sok jót lehet mondani a mieink dánosi szerepléséről. A záró mérkőzésen Marosoroszfaluban viszont történt néhány jó mozdulat, a színvonal is jobbnak tűnt, helyzeteink is voltak, aztán mégis a házigazdák örülhettek kétgólos győzelmüknek. Összességében a legutóbbi bajnokságban a szovátai csapat teljesítménye jónak minősíthető. A kitűzött célt, hogy egy jó csapatot formáljunk, amelynek sikerül az első három végeznie, tulajdonképpen sikerült megvalósítanunk. Nem tekinthetünk el attól, hogy a korábbi évekhez képest, gyengült a keretünk. Ezzel a kerettel még sok munkára van szükség, hogy ennél is eredményesebb legyen és kiegyensúlyozottan játssza végig a bajnokságot. Sok volt a sérülés, és betegség miatt is komoly kiesések voltak. Könnyen kapott sárgalapok is gyengítették a csapat teljesítményét. Mindezek nélkül jobb eredményeket is elérhettünk volna. A pódium így néz ki: 1. Nyárádszereda 2. Dános 3. Szováta. Itt is van a megérdemelt nyári pihenő.
Óriási sikert aratott a Diáknapok keretén belül május 22-én első alkalommal megszervezett DK-kupa. Négy csapat, 120 résztvevő, diákok és tanárok, három sportágban mertek össze erejűket. A csoportok a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum, a nyárádszeredai Bocskai István Iskolacsoport, az erdőszentgyörgyi Szent György Iskolacsoport, a szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport diákjaiból és tanáraiból álltak. Labdarúgásban a fiúk, kézilabdában a lányok, atlétikában fiúk és lányok versenyeztek. A rendezvény helyszínéül a Domokos Kázmér Iskolacsoport sportterme és a Medve-tó környéke szolgált. Minden résztvevő csapat oklevélben és kupában részesült, melyeket Vass Ferenc a Domokos Kázmér Iskolacsoport igazgatója nyújtott át.
Az eredménylista a következőképpen alakult: - labdarúgásban: I. helyezett nyárászeredai Bocskai Istvan Iskolacsoport; II. helyezett - szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport; III. helyezett - marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum; IV. helyezett - erdőszentgyörgyi Szent György Iskolacsoport; - atlétikában: I. helyezett - szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport; II. helyezett - nyárászeredai Bocskai Istvan Iskolacsoport; III. helyezett - erdőszentgyörgyi Szent György Iskolacsoport; IV. helyezett - marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum; - kézilabdában: I. helyezett - szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport; II. helyezett - marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum; III. helyezett - nyárászeredai Bocskai Istvan Iskolacsoport; IV. helyezett - erdőszentgyörgyi Szent György Iskolacsoport;
Összesítésben: I.helyezett - szovátai Domokos Kázmér Iskolacsoport; II. helyezett - nyárászeredai Bocskai Istvan Iskolacsoport; III. helyezett - marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum; IV. helyezett - erdőszentgyörgyi Szent György Iskolacsoport; A szovatai csapatok: - labdarúgás: Marton Károly, Kertész Barna, Bokor Zoltán, Nagy Szabolcs, Kacsó Gellért, Bogdan Andrei, Puiu Szilárd, Vass Ferenc, Sánta Zoltán,, Szikszai Tibor. - atlétika: Ştefan Renata, Angheluş Carmen, Didi Emese, Birta József, Bucur Zsolt, Bereczki Endre. kézilabda: Szász Erzsébet, Brad Ioana, Ştefan Renata, Angheluş Carmen, Ifrim Roxana, Miş Ioana, Suciu Mădălina, Hărşan Ana, Crişan Antonia, Bereczki Judit, Didi Emese, Varga Katalin, Katona Csilla, Sánta Melinda. A szovátai csapatot Soós Levente testnevelő tanár készítette fel, aki egyben a DK-kupa szervezője is. Az események megszervezését támogatta: Mobila Sovata, Transilvania Vendéglő, Domokos Kázmér Iskolacsoport. A díjakat a Domokos Kázmér Iskolacsoport igazgatója, Vass Ferenc, a különdíjat Székely Béla adta át. Köszönettel tartozunk SZURKOLÓINKNAK, és támogatásukat ezúttal is köszönjük!! Ştefan Renata
Fábián Róbert
Nyári tornákon „Gyerekekért és környezetünkért!” „A játék öröméért és környezetünkért!” Ezekkel a jelszavakkal szervezte a magyarországi Liver FC együttműködve a Budaörsi Sport Clubbal és a Pureco kft pénzügyi támogatását élvezve a III. Pureco-Liver Nemzetközi Gyermek Labdarúgó Tornát. A
június 13-14-re szervezett torna résztvevői között voltak a Kénesi Lajos irányítása alatt készülő szovátai gyermekek is: Birtalan Bence, Bokor Norbert, Bokor Ottó, Gál Tamás, Györgyi Arthur, Hegyi Balázs, Hegyi E. Alexandru, Kilyén Szabolcs, Mandic Petar, Marton Zsolt, Néma Róbert, Ötvös Alex. A szovátaiak kemény összecsa-
pások után (a csoportban: 4-3 az Esztergom SC-vel, 0-1 a Liver FC Budaörssel, 3-0 az FC Székelyudvarhellyel; az elődöntőben: 1-3 a Pécsi VSK-val, 1-4 a Liver FC Budaörssel) végül a IV. Helyet szerezték meg a nyolc tagú mezőnyben. A torna végeredménye: 1. Pécsi VSK 2. Banska Bystrica 3. Liver FC Budaörs `98 4. Szováta 5. FC
Székelyudvarhely 6. IMI SZUSE 7. Esztergom SC 8. Liver FC Budaörs `99. Június 18-20. között a harmadik alkalommal kiírt Székelyudvarhelyért kupán is indult a csapat, ahol a következő eredményeket érte el: a Bukaresti 3Kid Sporttal 4-0, a Székelyudvarhelyi Roseal ellenében 0-1, a Radnóti FC-vel 2-0, a Szászrégeni Avantullal 1-
Isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát. A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát beteszi dugóját a leánykába. – Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó. – Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szomorodni. – Ha a dugó el van szorítva, akkor kéknyelű. – Ha a dugót felaprítva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling. – Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai. – Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi. – Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös. – Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki. – Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka. – Ha a dugó csavaros, akkor furmint... – Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga. – Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér. – Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszú. – Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller. – Ha a leányka néger, akkor pinot noir.
Kezdődik a fürdőidény
Megkérdeztük Fülöp Nagy Jánost, hogy mikor nyitják meg a fürdőzni vágyó nagyközönség előtt a Medve-tót. A fürdővállalat vezérigazgatója arról tájékoztatott, hogy június 26-án vagy 27én (pénteken vagy szombaton) kezdetét veszi a Medve-tónál az ez évi fürdőidény. Továbbá megtudtuk, hogy a belépődíjak ugyanazok, mint a tavaly: felnőtteknek 15 lej, gyerekeknek 10 lej. A szovátaiak kedvezményes bérleti lehetősége is maradt: 60 lej az egész szezonra. 0, a Székelykeresztúri Unireaval 7-0. Végül a 3. helyen zárta a tornát. A Székelyudvarhelyen játszott keret: Birtalan Bence, Birtalan Hunor, Bokor Norbert, Bokor Ottó, Bokor Zsombor, Csortán Valentin, Hegyi E. Alexandru, Lukács Levente, Lukács Sándor, Mandic Petar, Marton Zsolt, Néma RóKénesi bert, Ötvös Alex.
Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt, Munkatársak: Bokor Éva, Domokos Mária, Dósa Márta, Fábián Róbert, Fülöp Judit, Hajdú Attila, Kénesi Lajos, Király Katalin, Kiss János, Mester Zoltán, Páll Ildikó, Popa Vasile, Portik Antal, Sebe Zoltán, Stefan Renata, Szabó Attila, Szolláth Hunor.
