„TEHET A TEHETSÉGÉRT”
PŌDO FESZT a tehetséggondozás hídján
Művészeti programsorozat a hátrányos helyzetű gyerekekért „Esélyteremtő tehetséggondozás”
Készítette: Dr. Szilágyiné Gálos Ildikó szaktanácsadó 18. k. Pedagógiai Intézet
[email protected] Szeretve Tanulni Oktatási Egyesület www.szeretvetanulni.gmail.hu
Tartalom BEVEZETŐ .............................................................................................................................................3 1. HÁTRÁNYKOMPENZÁCIÓ .................................................................................................................4 2. A PŌDO SZELLEMISÉGE ..................................................................................................................5 Hidat építettünk: pillanatképek az első évekből ...............................................................................6 Folytatás: híd a jövőbe .....................................................................................................................7
FELHASZNÁLT IRODALOM ....................................................................................................................8
Mottó:
„…minden ember tehetséges, és az igazi feladat nem az, hogy kiválogassuk a tehetségeket a többiek közül, hanem hogy segítsük megtalálni mindenkinek azt, hogy ő éppen miben tehetséges.” (Csermely Péter)
2
Bevezető
„Az embernek mindennap legalább egy kis dalt kellene hallgatnia, egy jó költeményt olvasnia, egy pompás festményt szemlélnie és – ha keresztülvihető volna – csupán néhány értelmes szót beszélnie.”
Goethe szavait és gondolatmenetét továbbfolytatva, nemcsak értelmesen kellene beszélni, hanem tennünk is kellene szűkebb és tágabb környezetünkben élő gyermekeinkért. Legtöbb szülő kész gyermekeiért mindent elkövetni, de mi a helyzet azokkal a gyerekekkel, akik többszörösen is hátrányos helyzetben vannak? Budapest peremkerületében, a sokat emlegetett Havanna lakótelep közepén működik a 18. kerületi Pedagógiai Intézet és Helytörténeti Gyűjtemény, melynek tőszomszédságában áll a Csontváry Általános Iskola többnyire hátrányos és etnikai kisebbségű gyermekekkel. Nap mint nap látjuk a családi gondozás hiányát, ugyanakkor – a havi bemutatókon – tapasztalhatjuk a velük foglakozó, lelkiismeretes pedagógusok erőfeszítéseit is. Gyakorta hallhattuk – többek között – az intézettől pár méternyire lévő tornateremből kiszűrődő népzenét, a gyerekek vidám táncát is. Az iskola pedagógusainak zenei–drámapedagógiai lelkesedését látva fogalmazódott meg bennünk, szaktanácsadókban, hogy jó lenne egy olyan művészeti fesztivált rendezni, ahol a hátrányos gyerekek is megmutathatják a bennük rejtőző tehetséget, hogy tapasztalatokat és önbizalmat szerezve bontakoztathassák ki művészi képességeiket. Ezért, 2004-ben, a Roma és Hátrányos helyzetű gyermekek nevelését és oktatását segítő pedagógusok munkaközösség vezetőjének, Lőke Józsefnének volt az a felvetése, hogy a kerecsendi Magyary Károly Általános Iskola PŌDO művészeti fesztiváljának mintájára – annak nevét és szellemiségét átvéve, s kikérve a kezdeményező iskola beleegyezését – mi is szervezzük meg a Roma– Magyar Diák Kulturális Fesztivált kerületünkben.
Mielőtt ismertetném művészeti tehetséggondozói programunk célját és eredményeit, előtte nézzük át röviden, mit is jelent a hátrányos helyzet és a tehetséggondozás.
3
1. Hátránykompenzáció A hátrányos helyzet meghatározása
A hátrányos helyzetű gyermekek tehetség-felismerésének, kibontakoztatásának és esélyt teremtő tehetséggondozásának szempontjából először értelmeznünk kell, mit is jelent a hátrányos helyzet. Ha belegondolunk, sohasem lehetett pontosan meghatározni, definiálni, mert mind a mai napig egyfajta gyűjtőfogalomként él tudatunkban. Mindennapi közoktatási intézményi gyakorlatunkban a hátrányos, vagy veszélyeztetett helyzetű, kudarcos, bukott, lemorzsolódott jelzők többnyire ugyanezt a jelentést hordozzák. A kérdés tehát úgy hangzik, hogy kiknek van társadalmi helyzetüknél fogva – és nem egyéni adottságaikból következően – kevés, vagy úgyszólván semmi esélyük arra, hogy kiváló pedagógusok segítségével könnyen és kedvvel tanuljanak és bontakoztathassák ki a bennük szunnyadó tehetséget. A gyermekek mikrokörnyezetének, rossz társadalmi helyzetére vetítve, a következőkben jelölhetjük meg a hátrányos helyzet jellemző megnyilvánulásait:
alacsony jövedelem, vagy munkanélküliség;
rosszul fölszerelt, egészségtelen, vagy szűkös lakáskörülmények;
szülők alacsony iskolai végzettsége;
a deviáns mikrokörnyezet szocializációs ártalmai;
a család, vagy az ép család hiánya;
az etnikai kisebbség (roma család) kulturális hátránya.
A fenti szociális körülmények, melyekbe ha egy gyermek beleszületik, s ha nem kompenzáljuk szociális hátrányait, akkor egy életre megbélyegződik sorsa. A tehetséggondozás fogalma
„A tehetséggondozás univerzális pedagógiai feladat, amely minden (majdnem minden) gyermekre, serdülőre és fiatalra irányul. Nem a tehetség kiválasztása és különleges módszerekkel való óvása a probléma, hanem annak megtalálása és fejlesztése. Ez a pedagógia nem csak a teljesítményre figyel (vagy elsősorban nem arra figyel), hanem a feltételezett képességekre és személyiségvonásokra, vagyis a teljesítmény előzményeire.” (Báthory Zoltán) A tehetséggondozás feladata ezért az erős oldal támogatása, a gyenge oldal kiegyenlítése, az összes terület fejlesztése, valamint a megelőzés és légkörjavítás. A fentiek tudatában elmondhatjuk, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek esetében a tehetségazonosítás és felismerés, valamint annak gondozása elválaszthatatlan, szorosan egybefonódik egymással. 4
2. A PŌDO szellemisége „Bánjunk az emberekkel úgy, mintha azok lennének, akiknek lenniük kellene, és segítsük őket abban, hogy azzá váljanak, amivé válni képesek.” (Goethe)
Tapasztalatból tudjuk, hogy a hátrányos helyzetű cigány gyerekek identitásukkal és saját, belső értékeikkel elégedetlenebbek nem roma származású társaiknál. A PŌDO művészeti program azonban lehetőséget ad nekik – a cigány népzene és népköltészet, a cigány műköltészet és képzőművészeti illusztrációk bemutatásával – arra, hogy erősítsék önértékelésüket úgy, hogy ők maguk mutathassák be saját kulturális gyökereiket és értékeiket. A rejtett tehetségek megnyílása olyan személyiségformáló erő, amely megerősítheti a cigány származású gyerekek pozitív értékeit, felszínre hozhatja szunnyadó képességeit. A Pōdo cigányul hidat jelent: olyan hidat, amely összeköti a roma és nem roma kultúrát a társadalmi integráció jegyében. Ezért a fesztivál – a tehetséggondozás mellett – lehetőséget ad a cigány és nem cigány származású gyerekek egymás jobb megismerésére és elfogadására is, kialakítva az elfogadásnak azt a formáját, amely felismeri az azonosságok és különbözőségek természetes jelenlétét, az eltérő identitású és kultúrájú emberek pozitív elfogadását. A multikulturális nevelésünk feladata, hogy erősítse a kisebbségben az elfogadottság érzését, valamint, hogy a többséggel el fogadtatni a kisebbséget. Vallom és hiszem, hogy a másság tudata olyan érték, melyet becsülnünk és ápolnunk kell. Elengedhetetlen egy nemzet életében a multikulturális sajátosságok ápolása és megőrzése. A PŌDO–HÍD Roma–Magyar Diák Kulturális Fesztivál – a fővárosban először – 2004 óta ad lehetőséget – minden év tavaszán az Ifjúsági Művészeti Fesztivál keretében – a tehetséges cigány gyerekek bemutatkozására, a másság elfogadására és a különböző kultúrák együttlétére, melyet rendszeresen, a Kondor Béla Közösségi Házban rendezünk meg. A 2005-ben megalakult Szeretve Tanulni Oktatás Egyesület szervezésében így évente, óvodások és általános iskolások által készített cigány népmesék illusztrációjának kiállítására, általános iskolások mese, vers, ének és táncprodukcióira kerül sor. A vetélkedőn való részvételre magyar és cigánygyerekek jelentkezhetnek, cigány témájú darabokkal. A művészeti program lebonyolításában 2004-től veszek részt, s alelnökként több fesztiválon is a zsűri elnökeként izgulhattam, élvezhettem végig a gyermekek színvonalas produkcióit, a tehetséges nebulók bemutatóját. 5
Hidat építettünk: pillanatképek az első évekből
„A tehetségsegítésnek döntően önszerveződő, civil feladatnak kell lennie, amelyet optimális esetben az állam megért és támogat.” (Csermely Péter) 2004-ben jött létre a híd
Az első fesztivált dr. Mester László, kerületünk polgármestere nyitotta meg, méltatva a gyerekeket felkészítő pedagógusokat, valamint Lakatos Lászlót, a CKÖ elnökét, kinek meghatározó szerepe volt abban, hogy 2004-től jó együttműködés alakulhatott ki az iskolák – szülők, valamint a kerületi önkormányzattal között.
Polgármester úr külön kiemelte, hogy a rendezvény nagyon jól tükrözi azt a szándékot, melyet a címe is találóan fejez ki: a PŌDO=HÍD, amely átível és összeköti a magyar és roma kultúrát egymással.
2005-ben kerületeken átívelő híddá nőttünk…
A második fesztiválra már Kispest és Pesterzsébet diákjai is bemutatkoztak a lőrinci diákok mellett. Versés prózamondásban cigány költők verseit, népmeséket, mondákat adtak elő, míg tánc és ének-zene kategóriában cigány népzenét és táncokat mutattak be együtt roma és nem roma származású gyerekek.
6
Oláh Anna, kerületünk kisebbségi referense így nyilatkozott a második fesztivál után: „Az élő, interaktív kapcsolatokban hiszek. Azt gondolom, hogy egy ilyen helyi kezdeményezés nagyobb sikereket érhet el, mint a „fentről” meghozott rendeletek. Látom, hogyan dolgoznak itt együtt ugyanazért a célért roma és nem roma gyerekek, és szeretnék hinni benne, hogy nekik, felnőttként már nem lesznek előítéleteik. Szerte a városban látni plakátokat, melyek szerint minden második roma szégyelli és tagadná, hogy roma. Ez a kis helyi rendezvény éppen az ellenkezőjét mutatta meg.” Folytatás: híd a jövőbe
2009-ig öt alkalommal került megrendezésre a Pōdo–Feszt vers–próza (mese), tánc– ének-zene és képzőművészeti alkotások tárlata kategóriákban alsó és felső tagozatos csoportbontásban. Az iskoláktól érkezett információk egyértelműen bebizonyították a tehetséggondozás ilyen formában történő hatékonyságát és létjogosultságát. A programsorozat sokat változott, csiszolódott a kezdetektől napjainkig, de a felkészítő tanárok és a kreativitásukat megmutatni akaró gyermekek lelkesedése ugyanolyan intenzitású maradt, mint az első években. Ahogy évek folyamán egyre népszerűbbé vált művészeti programunk – kezdetben még csak 30-40 gyermek mérte össze tehetségét –, később már egyre többen jelentkeztek (2008-ban már meghaladta a 100 főt is) a több napot átfogó rendezvénysorozatunkra. Az előadások kategóriáit prózában népballadákkal és cigány alkotók lírai műveivel bővítettük, melyeket az egyesület honlapjára (www.szeretvetanulni.gportal.hu) is feltettük a mesékkel együtt, lehetőséget biztosítva az értékes cigány népköltészet és hazai műköltészet azonnali eléréséhez.
7
Képzőművészeti versenyeinken igyekeztünk lehetőséget biztosítani az egyedi technikákkal (kisplasztika, só–gyurma, számítógépes rajz, origami, textilkép stb.) készült cigány mesék megformálására. Mindezeket a résztvevők visszajelzéseiben megmutatkozó igény, valamint az a tény motiválta, hogy a gyerekek egyre szélesebb körében jelent rangot és elismerést – kerületünkön kívül is – a fesztiválon való sikeres részvétel. Ugyanis a siker valódi fokmérője – ami számadatokkal kevésbé alátámasztható –, a művészeti programsorozatunkon résztvevő gyermekek és szüleik pozitív visszajelzései. Valamint az a nonverbális kommunikáció, melyet egy-egy szép könyv átadásakor tapasztalunk, amikor látjuk a csillogó gyermekszemekben az örömöt, megelégedést és hálát … – ez a pillanat pedig egy pedagógusnak többet ér minden szóbeli kinyilatkozásnál. Pozitívumként könyvelhetjük el azt is, hogy – az eltelt évek során – egyre közvetlenebb, szorosabb kapcsolat alakult ki a résztvevő iskolák – diákok között. Voltak ugyan – és lesznek is – olyan iskolák, diákok, akiknél nem arat osztatlan sikert művészeti programsorozatunk, akik úgy gondolják, hogy céljaik eléréséhez nem ezen az úton kell menniük. De mi – az első fesztivál óta – töretlen hittel és meggyőződéssel valljuk továbbra is, hogy… „… a kreatív alkotómunkának minden területen ugyanazok a gyökerei. A tudomány és a művészet is a jelentést keresi, mintázatok, megjelenési formák után kutat, új értelmezéseket mutat fel. … minden alkotótevékenység során valamilyen esztétikai minőség elérésére törekszünk.” (Polonyi Péter)
Felhasznált irodalom 1. Szeretve Tanulni Oktatási Egyesület honlapja: www.szeretvetenulni.gportal.hu 2. A tehetség szolgálatában: Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciája, 2008. 3. Ferku Imre: Tehetségnevelés. Jármezei Tamás Kiadó, Nyíregyháza, 1996. 4. Gyarmathy Éva: A tehetségről. Miskolc, 2001. A fotókat Kudrucz Sándor készítette a fesztiválokról. 8
