Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Iskola Eszmetörténeti Műhely. Gátas József

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Iskola Eszmetörténeti Műhely

Gátas József Trónlátomás a színpadon Ezekiélosz Exagógé című drámájának politikatörténeti olvasata Doktori (PhD) értekezés

A doktori iskola vezetője: Dr. Fröhlich Ida DSc A műhely vezetője: Dr. Fröhlich Ida DSc A disszertáció témavezet ője: Dr. Fröhlich Ida DSc és Dr. Lautner Péter

2014

-0-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Bevezetés ........................................................................................................................... - 4 1. Zsidóság, hellénizmus, irodalom ....................................................................... - 11 1.1. A hellénizmus fogalma .................................................................................... - 12 1.2. A zsidóság és a hellénizmus .......................................................................... - 13 1.3. Az egyiptomi és az alexandriai zsidóság ................................................... - 15 1.4. Hellénisztikus zsidó irodalom ....................................................................... - 19 1.5. Mózes és a Kivonulás megjelenése az antik szerzőknél ....................... - 20 1.5.1. Abdérai Hekataiosz ....................................................................................... - 21 1.5.2. Manethón .......................................................................................................... - 23 1.5.3. Artapanosz ....................................................................................................... - 25 1.5.4. Eupolemosz ..................................................................................................... - 28 1.5.5. Alexandriai Philón és Josephus Flavius ................................................. - 29 Összegzés ..................................................................................................................... - 29 2. Ezekiélosz és az Exagógé ...................................................................................... - 31 2.1. Az Exagógé kutatás- és recepciótörténete ................................................. - 32 2.1.1. „Nem eléggé zsidó” ...................................................................................... - 32 2.1.2. „Nem túl zsidó” .............................................................................................. - 33 2.1.3. „Eléggé zsidó” ................................................................................................ - 35 2.2. A szerző és háttere ............................................................................................ - 37 2.3.1. A dráma datálása ........................................................................................... - 42 2.3.2. Tartalma ........................................................................................................... - 42 2.3.3. A dráma felépítése ........................................................................................ - 48 2.4. Az Exagógé, mint dráma ................................................................................. - 54 2.4.1. Az Exagógé görög drámai elemei és rövid parabiblikus betoldásai . - 59 2.4.1.1. Líbia vagy Midián? ................................................................................... - 59 2.4.1.3. A hírnökjelenet ........................................................................................... - 64 2.4.2. Színpadra állítható -e az Exagógé? ........................................................... - 68 2.4.3. Az Exagógé feltételezett közönsége ........................................................ - 72 2.5. Az Exagógé, mint midrás és a kivonulás emlékezete ............................ - 79 Összegzés ..................................................................................................................... - 85 3.1. Khosz és Cippóra dialógusa ........................................................................... - 86 3.1.1. Fordítás ............................................................................................................. - 86 3.1.2. Értelmezések ................................................................................................... - 86 -1-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

3.2. A madárleírás ..................................................................................................... - 88 3.2.1. Fordítás ............................................................................................................. - 89 3.2.1. Értelmezések ................................................................................................... - 89 3.2.1.1 A főnix madár legáltalánosabb definíciója ......................................... - 91 3.2.1.2. Főnix az antik forrásokban ..................................................................... - 92 3.2.1.2.1. Az egyiptomi ered et .............................................................................. - 92 3.2.1.2.2. A főnix a görög és a római források tükrében .............................. - 93 3.2.1.2.3. A főnix a zsidó gondolkodásban ....................................................... - 95 3.2.1.2.3.1. A főnix a Héber Bibliában ............................................................... - 95 3.2.1.2.3.2. A főnix a kommentár - irodalomban ............................................. - 98 3.2.2. A madárleírás olvasatai – érvek a főnix mellett ................................ - 100 3.2.3. A madárleírás olvasatai – érvek a főnix ellen .................................... - 102 3.2.4. Megoldási javaslatok .................................................................................. - 104 Összegzés ................................................................................................................... - 105 4. Mózes trónlátomása – kontextusa, értelmezései ....................................... - 106 4.1. Mózes trónlátomása ........................................................................................ - 107 4.2. Fordítás .............................................................................................................. - 108 4.3.1. Álmok és trónlátomások a zsidó hagyományban ............................... - 109 4.3.2. Álmok és trónlátomások a Héber Bibliában ........................................ - 112 4.3.3. Álmok és trónlátomások az apokrif irodalomban .............................. - 115 4.3.4. Álmok a görög irodalomban ..................................................................... - 118 4.3.5. Álmok a hellénisztikus zsidó irod alomban .......................................... - 119 4.4. Megközelítések a látomás értelmezéséhez .............................................. - 120 4.4.1. Misztika .......................................................................................................... - 120 4.4.2. Szociológia – versengő hagyományok? ................................................ - 130 4.4.2.1. A Henok -Mózes polémia ....................................................................... - 130 4.4.2.2. Kapcsolat a Fény-Ádám hagyománnyal ............................................ - 133 4.4.3. „Vegyes“ megoldási javaslatok ............................................................... - 134 4.4.3.1. Mózes megkettőzött énje ....................................................................... - 134 4.4.3.2. Mózes trónlátomása, mint a zsidó -hellén együttélés szimbóluma ...... 135 4.4.3.4. Mózes és Homérosz ................................................................................. - 136 4.4.3.5. Mózes és Apolló ....................................................................................... - 136 Összegzés ................................................................................................................... - 137 -2-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

5. Az Exagógé politikatörténeti olvasata .......................................................... - 141 5.1. Mózes, mint királ y .......................................................................................... - 142 5.1.1. Mózes, mint királ y a Héber Bibliában .................................................. - 142 5.1.2. Mózes, mint királ y az Exagógéban ........................................................ - 143 5.1.3. Mózes, mint királ y Alexandriai Philón műveiben ............................. - 146 5.2. Alexandriai Philón és Ezekiélosz kapcsolata ......................................... - 151 5.3. Kaiszareai Euszebiosz, Nagy Konstantin és Mózes ............................. - 157 Összegzés ................................................................................................................... - 159 Összefoglalás .................................................................................................................... - 162 Summary .......................................................................................................................... - 163 Bibliográfia .................................................................................................................. - 165 -

-3-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Bevezetés Philó felvett egy tekercset, dráma volt, az „ Exagógé”. Találomra felütötte, és hangosan olvasta: „... Áron: Nem érdemes arrafele mennünk, ott semmi sincs!...” Uri lehunyta a püffedt szemhéját és félálomban motyogta: „. .. Mózes: Az ottan az Ígéretnek Földje, már hogyne volna érdemes...” Philó leejtette a tekercset. - Tudod kívülről?! - Persze - mondta Uri és nagyot ásított. - Azt is tudod, miből való? - Valami zsidó dráma, mi is a címe... talán az, hogy „Kivonulás”... Nem valami jó mű, eleve el van döntve a vége, sőt tudjuk is, mi lehet a vége, és a cél eléretik... Ebből a témából nem lehet tragédiát írni, meg kéne mondani a szerzőnek... - Ezékiel írta, kétszáz éve! Olvastad korábban? - Már hogy olvastam volna? Amit Rómában olvastam, azt csak nem fogom itt is elolvasni... Ezek Rómában nincsenek meg... 1 Spiró György regényének szereplői egy valóban létező szövegről beszélnek, annak ellenére, hogy a Fogságban idézett sorok nem képezik részét a ma is olvasható fragmentumoknak. Az Exagógé című szöveg a hellénisztikus kori zsidó irodalom egyetlen fennmaradt drámája 2 és a korszak drámairodalmának leghosszabb töredéke. A feltehetően Kr. e. 2. században élt alexandriai zsidó költő, Ezekiélosz 3 műve, amel y az egyiptomi kivonulás történetét dolgozza fel a dráma műnemében. 4 A szöveget Alexandrosz Polühisztór (Ἀλέξανδρος ὁ Πολυΐστωρ)

használt a

fel

a

mára

már

elveszett

Περὶ

Ἰουδαίων

című

munkájához. 5 Kaiszareai Euszebiosz (Praep. Ev. 9.28.2 -4 és 9.29.5 -16.)

1

Sp iró G y., Fo g sá g ( B ud ap es t: Ma g v ető k iad ó , 2 0 0 5 ) 2 3 9 .

2

J aco b so n , H. , Th e Ex a g o g e o f E ze ki el ( C a mb rid ge : Ca mb r id ge U ni v er si t y P re s s, 1 9 8 3 ) 1 .

3

Ko mo ró c z y G., ”Ez e k h ielo sz ” , I n : K irá l y I., S zerd a he l yi I., ed s., Vi lá g iro d a lm i Lex iko n

1 9 .2 , (B ud ap e st : Ak ad é mi ai , 1 9 9 2 ) 1 3 3 6 . 4

A fe ld o l go zo t t sza ka s z a K i v.2 ,1 -1 5 .

5

A Περ ὶ Ἰο υδ α ίω ν mű f a j áho z é s há tt eré he z lá sd : Ad ler, A. , ” Al e xa nd er P o l yh i sto r ’s P eri

Io ud a iô n a nd Li ter ar y C ul t ur e i n R ep ub l ica n Ro me ”, I n: Sab r i na I no wlo c k i, C la ud io Za ma g n i, ed s ., Reco n s i d er in g Eu s eb iu s: Co ll e cted p a p e r s o n lit era r y, h is to rica l, a n d th eo lo g ica l i s su e s ( Le i d en : B r i ll , 2 0 1 1 ) ( Vi g i lia e C hri s tia n ae, S up p l e me nt s, 1 0 7 ) 2 2 5 2 4 0 .; La n fra n c hi, P ., L’ Exa g o g e d ’ E zech ie l le T ra g iq u e : In tro d u ctio n , t exte , tra d u ct io n et

-4-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

egyházat ya pedig az ő művéből vonatolta ki a ma is olvasható 269 sornyi iambikus trimetert. 6 Ezekiéloszra utal és Exagógé fragmentumot őrzött meg Alexandriai Kelemen (Strom. 1.23.) is, de az a korábbi vélemény, mel y szerint Szalamiszi Epiphániosz is idéz az Exagógéból (Panarion 64.29.630.1), mára tarthatatlannak bizonyult. 7 Az Exagógé kutatástörténetének legújabb fejleménye, hogy Dirk O bbink oxfordi papirológus

egy eddig nem ismert töredéket talált

Ezekiélosz

drámájából. A felfedezésről az „A new fragment of Ezekiel’s Exagoge from Oxyrhynchus ” című előadásában számolt be az International Congress of Papyrology konferencián , de a kutatási eredményeket a jelen disszertácó lezárásáig nem publikálta. 8 Az egyetlen hellénisztikus zsidó dráma, a ma ismert formájában , egy pogány és egy keresztény szerző tollain át maradt az utókorra. 9 Sok hellénisztikus kori zsidó szöveghez h asonlóan az Exagógét is keresztény szövegként olvasták és a d ráma feltételezett születési idejé től mintegy kétezer évnek kellett eltelnie, hogy a 19. századi német filológusok újra a zsidó irodalom térképére hel yezzék. 10 A drámát nem minden kutató fogadta el egyöntetűen zsidó szövegként, legutoljára például Rick van der Water. 11

co mm en ta ir e ( S t ud ia i n Veter i s T esta me n t i P se ud ep i grap h a 2 1 ) (Le id e n: B ri ll , 2 0 0 6 ) 7 7 92. 6

Str u g n el l, J ., ” No t es o n t he T e xt a nd Me tre o f E ze k iel t he T ra ge d ia n ’s E xa go g e ”,

Ha r va rd Th eo lo g ica l Re vie w 6 0 ( 1 9 6 7 ) 4 5 4 -4 5 5 . 7

Az ep ip h a nio sz i tö r ed é k és az Exa g ó g é kap cso l atá ho z l ásd a 2 .3 .2 . al fe j ezete t. J a co b so n ,

H., ”E ze ki el t he T r ag ed i an a nd t he P ri me v a l S e r p en t”, Th e A me ri ca n Jo u rn a l o f Ph i lo lo g y 1 0 2 .3 (1 9 8 1 ) 3 1 6 -3 2 0 . 8

2 6 t h I nt er na tio na l Co n g r es s o f P ap yro lo g y ( Au g . 1 6 -2 1 2 0 1 0 , G e ne va )

9

St e mb er g er , G., A z sid ó iro d a lo m tö rt én e te (B u d ap es t: O sir i s, 2 0 0 1 ) 5 4 .

10

Co fma n - S i mh o n, S ., ”F r o m Ale x a nd ri a to B erl i n : T he He ll e ni s tic P l a y Exa g o g e J o i n s t h e

J e wi s h Ca no n ”, I n : Ed na Na h s ho n, ed ., Je w s a n d Th ea te r in a n In t ercu ltu ra l Co n t ext (B ril l 's Ser ie s i n J e wis h St ud ie s 4 6 ) (Leid en : B ril l, 2 0 1 2 ) 2 3 -2 4 . Co fma n - S i mh o n p ro fes szo r a ss zo n y

a

ta n ul má n yá t

mé g

2 0 1 1 -b e n ,

a

hi v a ta lo s

me gj e le né s

e lő t t

ho z zá fér h ető v é t et te szá mo mr a. Se g ít sé gé t e z út t al i s kö s zö nö m. 11

va n d er W ater ál lá sp o n t j át r é szl et es e n l ásd a 3 6 . o ld a lo n.

-5-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Sokáig tartotta magát az a nézet, h ogy a ma is olvasható fragmentumok hozzávetőlegesen negyedét 12 teszik ki az eredet i műnek, de a legújabb , a szöveget dramaturgiai és színháztörténe ti szempontb ól vizsgáló eredmények tükrében úgy tűnik, a dráma nagyobb része maradt ránk. 13 A töredékesség mellett komol y probléma, hogy nincs a kors zakból kellő hosszúságú, ma is olvasható ol yan dráma, amell yel párhuzamba lehetne állítani. A darab nemcsak a klasszikus irodalom kutatóinak szolgál számos érdekességgel,

hanem

a

hellénisztikus

judaizmus

szakértői

sz ámára

is

tartalmaz újdonságot. A drámának kiváló magyar, 14 német 15 fordítása, valamint angol 16 és francia 17 kritikai kiadása van. 18 A magyar nyelvű szakirodalomban is korán feltűnik, elsőként Szabolcsi Miksa, A zsidók egyetemes története című munkájában. 19 12

Ho llad a y, C. R ., ”Eze k i el t he T r ag ed ia n ”, I n: J a me s C. Va nd erKa m, ed ., Fra g men t s Fro m

Hel len is ti c Je w ish Au th o r s Vo l . 2 . ( T ex t a nd T ran s lat io n s 3 0 ) (P s e ud e p ig rap ha Ser ie s 1 2 ) ( At la nt a: Sco lar P r es s, 1 9 8 5 ) 3 0 6 . 13

Ro z i k, E ., J ew i sh D ra ma a n d Th ea te r , Fr o m Ra b b in ica l In to le r a n ce to S ecu la r

Lib era li s m ( S u s se x : S us se x Acad e mi c P re s s, 2 0 1 3 ) 6 3 . 14

T renc s é n yi -W a ld ap f el I ., ”E g y b ib l ia i t ár g y ú gö rö g t ra géd ia” , A z Iz ra el ita Ma g ya r

Iro d a l mi Tá r su la t Év kö n yve 4 0 ( 1 9 4 8 ) 3 0 -5 6 . 15

Vo g t, E., ” Eze k ie l d er T r agi ke r ”, I n: W e r ner G eo rg K ü m me l, ed ., Jü d i s ch e S ch r if ten a u s

h ell en i st i sch - rö m i sch e r Zei t. B d .4 . ( G üter s lo h: G üter s lo her V er la g s ha u s Gerd Mo h n, 1 9 8 3 ) 1 1 3 -1 3 5 . 16

J aco b so n , H ., Th e E xa g o g e o f Ez eki el ( Ca mb r id g e: C a mb r id ge U ni ve r si t y P re s s, 1 9 8 3 ) ;

Ho l lad a y, C . R., ” Eze k ie l t h e T r ag ed i a n”, I n : J a me s C . V a nd er Ka m, ed . , Fra g men ts F ro m Hel len is ti c Je w ish Au th o r s Vo l . 2 . ( T ex t a nd T ra n s lat io n s 3 0 ) (P s e ud e p ig rap ha Ser ie s 1 2 ) ( At la nt a: Sco l ar P r es s, 1 9 8 5 ) 3 0 1 -3 2 9 ., Ro b e rtso n , R. G., ”E ze k iel t he T ra ged i a n”, I n : J a mes H. C h ar l es wo r t h , ed ., Th e Old T es ta m en t P seu d ep ig ra p h a V o l.2 . ( Ne w Yo r k : Do ub led a y & Co mp a n y, 1 9 8 4 ) 8 0 3 -8 1 9 . 17

La n fra nc h i, P ., L’ E xa g o g e d ’ Ez ech i el l e T ra g i q u e : In tro d u ct io n , te xt e, t ra d u ct io n et

co mm en ta ir e ( St ud ia i n Vet er i s T es ta me n t i P s e u d ep i grap h a 2 1 ) ( Leid e n : B ril l, 2 0 0 6 ) 18

Az E x a gó gé to váb b i k i ad és ai : De n is , A.M. , Co n co rd a n c e g re cq u e d e s p seu d ép ig ra p h e s

d 'An ci en

Te sta m en t :

Co n co rd a n c e,

co rp u s

d es

te xte s,

in d ice s

( Lo u v ai n - la - Ne u ve :

U ni ver s ité ca t ho l iq ue d e Lo u vai n , I ns ti t ut O rie nt al is te, 1 9 8 7 ) 9 2 1 - 9 2 2 .; S n el l, B . – Ka n ni c ht,

R.

–

R ad t,

S.,

ed s.,

T ra g i co ru m

g ra e co ru m

f ra g m en ta

5 .1

(Gö tt i n ge n :

-6-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A két legfontosabb monográfia Howard Jacobson The Exagoge of Ezekiel (Cambridge: Cambridge Universit y Press , 1983) és Pierluigi Lanfranchi (L'Exagoge

d'Ezechiel

le

Tragique :

Introduction,

texte,

traduction

et

commentaire (Studia in Veteris Testamenti Pseudep igrapha 21) (Leiden: Brill, 2006)

munkái.

Jacobson

el sősorban

irodalmárként

nyúl

a

drámához,

könyvében részletes bevezető és kommentár fogja keretbe a görög szöveget és annak fordítását, de a kommentár nem sorról sorra magyarázza a drámát, hanem a fragmentumok nagyobb egységeihez igazítva. Hasonlóan jár el Lanfranchi

is,

de

nála

a

dráma

zsidó

háttere

és

a

zsidó

kulturális

hagyományba ágyazottsága jobban előtérbe kerül . A ma elérhető legpontosab b kiadás

és kommentár

Lanfranchi

monográfiája,

amel y a szöveg zsidó

irodalomban betöltött szerepéből indul ki, de term észetesen számításba veszi a klasszikus irodalmi modelleket is. A kutatástörténetre és a fragmentumok transzmissziójára nagy hangsúl yt fektet és kiemelten foglalkozik például a zsidóság és a színház viszonyával is. 20 A dráma fontossága és egyedisége ellenére a kutatástörténet meglehetősen későn kezdett foglalkozni a szöveggel. Amikor a klasszika-filológusok és a judaisztika kutatóinak látóterébe került, akkor elsősorb an a dráma nem kanonikus alapokon nyugvó elemeit vizsgálták, köztük a legtöbb vitát kiváltó szakaszt, Mózes trónlátomását. A mindössze 15 sornyi szakaszra (Exag. 68 82.) szinte több figyelmet fordított a kutatástörténet, mint a dráma egészére. A

szövegrész

valóban

különleges,

Mózes

álmában

ugyanis

nemcsak

felemelkedik és kinyilatkoztatást kap a Szináj hegyén, hanem a királ yi Va nd e n ho ec k

&

R up r ec ht,

1986)

1 .2 8 8 -3 0 1 .;

De n is ,

A.

M.,

ed .,

Fra g m en ta

p seu d ep ig ra p h o ru m q u a e su p e r su n t g ra eca (P se ud ep i grap h a Ve ter is T es ta me n ti Grae ce 3 ) (Leid e n : B r il l, 1 9 7 0 ) 2 0 7 -2 1 6 . A szö v e g o nl in e i s el ér hető kiad á sa (a me l y Ho ll ad a y mu n k áj ár a me g y v i s sza) : P e n ner , Ke n M. – Ia n W . S co t t, ed s., ”E x a go ge o f Ez e ki el t he T raged i a n ( Fr a g me n t s) ” , Ed it io n 1 .1 . No p a g es . In : Th e On lin e Cr it ic a l P seu d ep ig ra p h a . Ed it ed b y Ia n W . Sco t t – Ke n M. P en n er – Da v id M. Mi ll er. ( Atla n ta : So c iet y o f B ib lic a l Lit erat u re, 2 0 0 7 ) ( ht tp : / /o cp . st f x .ca /) A gö rö g s za ka szo ka t eb b ő l a kiad ásb ó l id éze m. 19

Szab o lc si, M ., A z sid ó k eg yet em es tö r tén ete 2 .6 (B ud ap es t: P hö ni x Ir o d al mi R t., 1 9 0 7 )

87. 20

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Eze ch i el le T ra g iq u e , 3 9 -5 3 .

-7-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

hatalom jelképeit, a jogart és a koronát is átadja neki a trónon ülő nemes férfi. 21 A fennmaradt töredékek között valóban a trónlátomás a legérdekesebb szakasz, dolgozatom abban tér el a korábbi kutatásoktól, hogy az értelmezést az ezoterikus háttérbe szorítom, részben cáfolom, valamint a látomás politikai üzenetét világítom meg. Mózes álmát számos kutató magyarázta és magyarázza misz tikus elemként, így téve az Exagógét a korai zsidó misztika és a merkavah irodalom előfutárává. 22

A

jelen

disszertáció

fő

célkitűzése

azonban

az,

hogy

bebizonyítsa, Ezekiélosz műve nem a k orai zsidó misztika szövegkincsé hez tartozik. Azok a később részletesen idézett szakirodalmak, amel yek az Exagógét a korai merkavah látomás irodalom részének tartják, nem veszik figyelembe a dráma többi ránk maradt töredékét és a mű k ontextusát. A trónlátomásra hathattak az ószövetségi és az apokrif irodalmak álomvíziói, égi utazásai és trónlátomásai, de maga az Exagógé nem része a korai misztika irodalmának. A dráma többi szakasza hűen követi a Septuagintát és a parabiblikus betoldáso k (Cippóra és Khosz párbeszéde, valamint a drámát záró madárleírás) sem tartalmaznak hagyományon kívüli elemeket. Célom azt bemutatni, hogy Ezekiélosz sokkal inkább a diaszpórik us zsidó hagyományban

alkotott

és

a

formanyelve

ellenére

a

görö g

hatás

a

külsőségekre korlátozódik . Feltevésem szerint az Exagógé közönsége nem elsősorban a görög kultúrájú elit , hanem az elgörögösö désnek induló, de hagyományait kereső zsidó diaszpóra. Állításom alátámasztásá hoz belső és külső érveket egyará nt felsorakoztatok. A legfontosabb belső é rv, hogy a mű középpontjában nem Mózes á lma, de még csak nem is Mózes, hanem a Kivonulás és a p észah áll. A Héber Bibliához és a Septuagint ához képesti többletekből is csak Mózes álmá ra 21 22

φῶ τ α γεν ν α ῖό ν ( E xa g. 7 0 .) Go nd o la t e lő s zö r I t h a ma r Gr ue n wa ld ná l j ele ni k me g. Gr ue n wa ld , I . , Ap o ca ly p ti c a n d

Me rka v a h My st ic i sm

( Leid e n : B r il l, 1 9 8 0 ) 1 2 7 -1 2 9 . K é ső b b P iet er va n d er

Ho rs t

ta n ul má n yá va l k er ül b e a t ud o má n yo s go nd o l ko d ásb a . V a n d er Ho r s t, P ., ”Mo se s ’ T hro ne Vi sio n i n E ze ki el t he Dr a mat i st” , Jo u rn a l o f J e w ish S tu d i e s 3 4 (1 9 8 3 ) 2 1 -2 9 .

-8-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

hathattak ezoterikus trónlátomás leírások. A külső érv szerint a trónvíziónak van politikai olvasata is. A disszertációm kulcsgondolata, hogy az Exagógé Mózese elsősorban politikai vezető, akinek összetett alakja számos forrásból táplálkozik. Mózes, mint királ y nem tekinthető új jelenségnek a Második Templom korában, így ebben a hagyományban kívánom én is az Exagógét elhel yezni. Az állításom alátámasztása az ötödik fejezetben olvasható, ahol Ezekiélosznál későbbi, az ő szövegét kivonatoló és felhasználó szerzőket hívok segítségül, elsősorban Alexandriai Philónt és Kaiszareai Euszebioszt. Alexandriai Philón a Mózes élete című munkájában bizonyíthatóan használta Ezekiélosz szövegét, Kaiszareai Euszebiosz pedig tudatosan szerkesztette a Praeparatio

Evangelica

9.

fejezetébe

a

drámát.

Gondolatmenetem

bizonyításáh oz az egyházat ya egy másik írását a Nagy Konstantinról szóló életrajzi munkáját is felhasználom. úgy gond olom, hogy a Praeparatio Evangelica

egyes

szakaszai

királ yt ükörként,

speculum

regis -ként

is

olvashatók és ebben a zsidó királ yoknak, de különösen Mózes nek nagy szerep jut. A disszertáció öt fejezetre tagolódik , az első fejezetben Abdérai Hekataiosz, Manethón, Artapanosz és Eupolemosz Mózesről és a Kivonulásról alkotott képével

foglalkozom,

és

ezen

keresztül

mutatom

be

azt

a

szellemi

környezetet, amiben az Ezekiélosz műve is született, illetve fennmaradt. A második fejezetben tárgyalom részletesen az Exagógét, kitérek a dráma kutatástörténetére és a szöveg drámairodalmon belül betöltött sze repére, valamint a feltételezett közönségére, a befogadói oldalra.

A harmadik

fejezetben a szöveg három bővítményével foglalkozom. A három szakasz többlet a Septuagint ához képest, az elsőben találkozhatunk a más forrásból nem ismert Khosz figurájával, aki vélhetően ellenzi Mózes és Cippóra házasságát, 23 a másodikban olvashatjuk Mózes trónlátomását és a harmadik pedig a szakirodalomban sokáig tévesen főnixként azonosított madárleírást foglalja magába. A negyedik fejezet során a trónlátomás eddigi olvasatait, tudományos értékeléseit tekintem át, az ötödik fejezetben pedig a szakasz új, politikatörténeti olvasatát mutatom be. 23

Má s szö ve gb e n ni n cs ut alá s se m er re a c sa lád i k ap cso la tra, s e m a n é vre.

-9-

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

- 10 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

1. Zsidóság, hellénizmus, irodalom Az Exagógé fennmaradt töredékeinek értelmezéséhez röviden vizsgálnunk kell a hellénizmus és a zsidóság viszonyát illetve azokat az antik szerzőket, akik Mózest és a Kivonulást említik munkáikban. Mivel számos klasszikus auktor ír a zsidóságról, nem célom az összes utalás vizsgálata. A disszertációm első fejezetében csak azokkal foglalkozom, akinek műveit Kaiszareai Euszebiosz egyházat ya idézi a Praeparatio Evangelica 9. könyvében Véleményem szerint Kaiszareai Euszebiosz egyházat ya céllal válogatta össze az itt bemutatott szerzőket. Mindegyik auktor Mózes életével és tetteivel foglalkozik. Megjelennek bennük az Ótestamentumtól teljesen eltérő, sőt azzal ellentmondásban is levő utalások is. Az itt bemutatott Mózes tehát nem a szigorúan vett biblikus hagyomány Mózese, hanem a zsidó -görög szerzők figurája. Kaiszareai Euszebiosz célja ezzel a művel a pogány gondolkodók keresztényellenes vádjainak kivédése, amihez kiváló eszközül szolgál Mózes személ yének ősisége és tettei. Mózes többek között azért is fontos szereplő a korszak apologetikus és egyéb politikai irodalmában, mert a hellénisztikus Mózes figurája többek között az ideális platóni uralkodó tulajdonságait is magán hordozza. Az első fejezet célja megvilágítani azt a miliőt, amel yben az Exagógé született. Az itt következő alfejezetekben bemutatom a hellénizmus és a zsidóság kapcsolatát, az egyiptomi zsidóság hel yzetét, a korszak irodalmi alkotásait végül pedig a Praeparatio Evangelica IX könyvében, az Exagógé töredékei előtt és u tán idézett szerzőket. Ter mészetesen az imént felsorolt témák önálló kutatási területek , mel yeknek részletes bemutatása nem a disszertáció feladata ugyanakkor az Exagógé vonatkozásában szükséges őket tárgyalni.

- 11 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

1.1. A hellénizmus fogalma A hellénisztikus kor, mint az ókori történelem egy szakasza könnyebben behatárolható

politikatörténetileg,

ugyanakkor

a

hellénizmus

egy

sok

árnyalattal rendelkező és a kutatástörténet során számos olvasattal bíró fogalom, mel ynek idő és térbeli korlátai képlékenyek. A hellénisztikus kor kezdete kronológiai szempontból Nagy Sándor ( Kr.e. 356-323) uralkodásához (Kr.e. 336-323) és hódításaihoz köthető. Halála után birodalma részekre szakadt, politikai értelemben vett egysége megszűnt, de az akkor ismert világ műveltségén n yomot hagyott az uralkodása alatt elindult hellénizmus. A hellénisztikus kor vége nyitott kérdés, 24 politikai értelemben akkor zárult le, amikor a ptolemaida Egyiptomot is bekebelezte a Római Birodalom.

25

A hellénizmus egy politikai rendszer és egy civili záció eszménye is egyben, amel ynek pontos definíciója nincs, a kutatástörténet általában a Nagy Sándor utáni civilizációt tartja hellénisztikusnak. 26 A hellénizmus, mint ma használt tudományos fogalom Joh ann Gustav Droysen (1808 –1884) Geschichte des Hellenismus című munkájában született, ahol a szerző elsőként alkalmazza a Nagy Sándor alatt kezdődő és utódai alatt kibo ntakozó civilizációra a megjelölést. Már az ő munkásságában is megjelenik az a két szembenálló, ugyanakkor néha keveredő szemlélet , mel yeknek dualizmus a máig hat. 27 Az első szerint a hellénizmus a gö rög és a meghódított területek kultúráinak 24

Lu ft U., I s ten e k, sz en t e k, d é mo n o k Eg yip to mb a n (B ud ap e st : K airo sz, 2 0 0 3 ) 1 1 .

25

Gru e n, E. S., H er ita g e a n d Hel len i s m (B er ke le y / Lo s An g ele s : U n i ver si t y o f C al i fo r ni a

P res s, 1 9 9 8 ) 1 3 .; C ha m o u x, F., H ell en i s tic C iv ili sa tio n s (M ald e n : B la ck we ll P ub l is h i n g, 2 0 0 2 ) 1 . , Gr e e n, P ., A le xa n d er th e Gr ea t a n d th e He llen i st ic Ag e ( Lo nd o n: W eid e n fe ld a nd Nico l so n, 2 0 0 7 ) 1 2 26

Ma gá t a h el lé n id ze i n i gé t e lő szö r Ari sz to t elé s z ha sz ná lj a Re to riká j áb an, a gö rö g n ye l v

alap o s i s mer e tér e vo na t ko z ta t va. ( Xe ra vi t s, A d eu te ro ka n o n iku s , 1 9 .) Ezt az ért el me zé s t ha sz n álj a t a ní t vá n ya, T heo p hr a szto sz is , a mi ko r a szó no k i eré n ye k élé n a he ll é ni sz mo sz - t e mlí ti , d e í g y h as z ná lj a ké ső b b C ice ró é s Dio g e né sz La ert io s z is . H e g yi , D. – N é me t h, G y. – Ker té sz, I ., Gö rö g tö rt én ele m a ke zd e tek tő l K r. e. 3 0 - ig (B ud ap e s t: Os i ris , 2 0 0 2 ) 2 5 9 . 27

A p ro b lé má r ó l r é sz le te se n l á sd : Mo mi g l ia no , A. – J .G. Dro ys e n , ”B e t we e n Gre e k s a nd

J e ws ”, Hi sto ry a n d Th eo ry 9 .2 ( 2 0 0 7 ) 1 3 9 -1 5 3 .

- 12 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

összeolvadását jelenti, a másik szerint pedig a görög kultúra terjedt el ezeken a területeken és más kultúrák elemeinek szerepe elhanyagolható.

28

Mint ol yan sok esetben, ebben a kérdésben is a két megközelítés között kell keresnünk a megoldást. A világjelenséggé váló hellénizmus görög eszközöket használt ugyan, de nem sikerült a meghódított területeket sem kulturálisan, sem gazdaságilag egységesíteni, a görög elképzelések a hel yi kultúrákkal találkozva sokszor ez utóbbiak arculatát vetté k fel. Az így kialakított rendszerek egymástól legalább annyira eltértek, mint a görög előképeiktől. A görög diaszpóra a levantei partvidéken a föníciai elemekkel, Alexandriában egyiptomi, Babilonban mezopotámiai hatásokkal gazdagodott. Ahogyan Gruen fogalmaz: „The process of „Hell enization” is m ysterious and obscure, not easil y defined or demonstrated .”

29

1.2. A zsidóság és a hellénizmus A helléniszmosz szó zsidó kontextusban először a Makkabeusok második könyvében fordul elő, 30 negatív értelemben, mint az elgörögösödés és az ezzel járó idegen szokások felvétele. Ezt a hozzáállást örökli meg a kereszténység is ahol a görög, vagyis nem keresztény, pogány gondolkodást, kifinomultabb esetben a régi görög szellemiséget jelentette. 31 28

Ös sze fo g la ló a ti ze n ki l en ced i k é s h u szad i k sz á zad i he llé n iz mu s fe l fo g áso kró l: K ert és z,

Gö rö g tö r tén e lem , 2 6 0 - 2 6 5 . A le g el terj ed t eb b tud o má n yo s ko n cep c ió h o z a na g y sá nd o ri hó d ítá so k elő tt é lt é s At hé nb a n a l ko to tt I szo kr at ész réto r 5 0 . Pa n eg y ric u sa (K r.e.3 8 0 ) ál l. „A h el lén mű vel t ség fo l ytá n a „h e llén ” eln eve z és má r n em is a s zá rma zá st, h a n e m a lel ki a lka to t je lö l i, h el lén e k n ek mo s t má r n em a vé r ro ko n sá g ka p c so la ta ib a n élő sz em ély eke t n eve zi k, h a n e m a zo ka t, a kik mű ve lt s ég ü n k ré s ze se i” ( Is zo kra té sz, Pa n eg yr icu s 5 0 . 1 -8 . B o rzsá k I st vá n fo r d í tá s a) . I szo kr a té sz id é ze té h ez S wi d er ko wn a ho z zá t esz i, ho g y a h el lé n mű v e lt s é g al ap ve tő e n az a t hé ni p aid eia t j el e nt i é s az ab b a n ré sz e s ül te k te ki n t he tő k eg ye n ra n g ú na k . A b ar b ár o k n a k I szo kr até sz s z eri nt ( l ásd : Ph il ip p o sz 1 3 2 , 1 5 4 val a mi n t Lev él Ph i lip p o s zh o z 5 ) r ab s zo l ga k é nt kel l s zo l gá l ni u k a hel lé n e ket . S wi d er ko wn a, A., A h ell en i zmu s ku l tú rá ja ( Go nd o la t: B ud ap e st, 1 9 8 1 ) 3 5 8 . 29

Gr ue n, He r ita g e a n d H e llen i sm , 1 4 .

30

2 Ma k k. 4 ,1 3

31

Ker té sz, Gö rö g tö r tén e l em, 2 6 0 .

- 13 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Mint arra Hengel figyelmeztet, nemcsak a „hellénizmus ” nem teljesen egyértelmű jelenség, hanem a „zsidóság” sem . 32 A zsidóság és a hellénizmus nem egymással versengő, vagy egymást kizáró rendszerek, a kérdés inkább az, hogy hogyan sikerült az idegen környezetben a külső hatások mellett a saját hagyományt megőrizni és értelmezni. 33 A „hellénisztikus judaizmus ” kifejezés a diaszpórák közösségeitő l az anyaországig nagyon sokféle „ zsidóságokat ” takar. A hellénizmus tehát megjelent Palesztinában is és a diaszpórában élő zsidók is megtartották hagyományaikat, tehát J eruzsálem és Alexandria – vagy a többi diaszpóra központja – nem állítható teljes mértékben egymással szemben. 34 Boccaccini szerint félrevezető a hellénizmus, mint modern terminus és a hellénisztikus judaizmus hel yett a Második Templom korának zsidósága kifejezést javasolja. A keleti népek, köztük a zsidóság is, főleg meghódított népként érthető okokból kevésbé volt lelkes e politikai jelenség iránt. 35 Boccaccini szerint a hellenismos a judaismos ellentéte volt, nem pedig a zsidó és a hellén gondolkodás kölcsönhatása vagy szintézise, így a hellénisztikus judaizmus nem m egfelelő kifejezés. 36 Nagy

Sándor

hódításai

előttről

nincs

nyoma

a

zsidóságnak

a

görög

irodalomban. 37 A hellénisztikus kori görög -zsidó párbeszéd locus classicusa

32

He n ge l, M., Ju d a i sm a n d He llen i sm (P h ilad elp h ia: Fo r tre s s P re ss , 1 9 7 4 ) 2 .

33


34


35

B o ccac ci n i, G., ” He ll e ni s ti c J ud ai s m: M yt h o r Re al it y? ”, I n : An i ta N o ric h – Yaro n Z.

Eli a v, ed s ., Je w ish Li te ra tu re s a n d Cu ltu re s ( B ro wn J ud a ic S t ud i e s 3 4 9 ) (P ro vid e n ce / R ho d e Is la nd : B r o wn J u d aic St ud ie s, 2 0 0 8 ) 5 6 . 36

B o ccac ci n i, G., Hel len i st ic Ju d a i sm , 5 8

37

Héro d o to s z kö r ül me t él ésr ő l szó ló le írá sa n e m felt ét le n ü l a z s id ó kra ut al, a szo ká s az

eg yi p t o mi a k n ál i s e lt er j ed t vo l t. B ic ker ma n, E., J e ws in th e G re ek Ag e ( C a mb rid g e, Ma ss ac h u se tt s: Har va r d Un i ver s it y P re s s, 1 9 8 8 ) 5 . I. P to le maio sz Szó tér (K r.e.3 0 4 -2 8 2 ) ta nác s ad ó j a a ké ső b b tá g ya lt Ab d ér a i H e ka taio s z te k i nt he tő az el ső gö r ö g szer ző ne k, a k i ko n kré ta n a z sid ó s á gr ó l, p o n to s ab b a n Mó ze srő l í r.

- 14 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

az Arisztotelész és egy zsidó f érfi beszélgetése Josephus Flavius Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról (C. Ap. 1.22.) című művében: Nemcsak beszédje volt görög, hanem lelke is az volt. Ázsiai tartózkodásunk idején többször szóba elegyedett velünk és más tudós emberekkel, hogy me gismerje a görög bölcsességet. Mikor azonban számos művelt ember társaságában volt, inkább ő adot t át saját szellemi értékeiből… 38 Josephus Flavius nem mindig vádolható meg a tökéletes történelmi hűség vádjával, a hivatkozott szakasz is egy propagandisztik us céllal íródott és retorikai eszközökkel dúsított szövegből származik, így arra természetesen nincs bizonyítékunk, hogy a találkozás valóban megtörtént, de a leírás jól példázza a két kultúra kölcsönhatását. Különbséget kell természetesen tenni a diaszp óra zsidóság és az anyaország zsidósága között a görögséghez való viszonyulás tekintetében. 39 Az egyiptomi zsidóság egy része önként választotta a hellé nizált nagyvárost, Alexandriát, míg

a

palesztinai

gondolkodást. gondolkodás

Az

zsidóságra ol ykor

idegen

erőszakosan

földrajzilag minden zsidó

hatalom exportált

kényszerítette hellén

az

új

világkép

és

közösségre kiha tott,

Boccaccini

szerint gyakorlatilag a vizsgá lt korszakban minden zsidó hellé nizált zsidónak tekinthető, hiszen a hellénizáció hatása alól teljesen k ikerülni nem lehetett. 40

1.3. Az egyiptomi és az alexandriai zsidóság A Palesztinán kívüli letelepedések , vagyis a diaszpóra kialakulása már a Babilóni fogs ág előtti időkben megmutatkozik . 41 A nagy sándori birodalomban 38 39

Ha h n I s t vá n fo r d ít ás a. Az a ss zi mi l áció mé r h ető sé gé n e k k érd é s ve l fo gl al ko zi k B ar cla y, J . M.G., Je w s in th e

Med ite r ra n ea n D ia sp o r a : Fro m Al exa n d e r to T ra ja n (3 2 3 B C E -1 1 7 CE ) (Ed inb u r g h: T &T Cl ar k, 1 9 9 5 ) 1 0 3 - 1 2 4 . 40

B o ccac ci n i, G., Hel len i st ic Ju d a i sm , 5 9 .

41

B o rge n, P ., Ea r ly Ch r i st ia n i ty a n d He llen i st ic Ju d a is m (Ed i nb ur g h : T &T Cl ar k, 1 9 9 6 )

- 15 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

mindenhol voltak zsidó közösségek, ak ik különbözően reagáltak a korszak kihívásaira. A hellénisztikus korban már nem számítottak új jövevénynek, ekkorra már évszázadok óta éltek zsidók Egyiptom területén, de a bevándorlás és a betelepítések növekedésével demográfiailag is kom ol y bázist csak ebben a korban alakítottak ki. Az biztos, hogy az I. Ptolemaios z Szótér (Kr.e.304282) alatt Egyiptomba került zsidók nagy része önként érkezett és számuk a Kr.e.

harmadik

századig került ,

fol yamatosan

növekedett. 42 Amikor

a

és

ptolemaida

kézre

kapcsolata

megerősödött. 43 A

diaszpóra diaszpóra

az

anyaország

létből

fakadóan

Palesztina

zsidóságának számos

zsidó

megismerkedett a görög irodalommal és filozófiával is, nem a társadalom peremén hel yezkedtek el, hanem a hellénisztikus kultúra hatása alatt éltek, céljuk lehetett a görögség elismerésének elnyer ése és a görög életmódhoz való alkalmazkodás. 44 Zsidó

zsoldosok

költöztek

a

Kr.e.

hatodik

század

elején

Elephantiné

szigetére, akiknek élete gazdagon dokumentált , de a szeleukidák seregeiben is sok önkéntes zsidó zsoldos szolgált. 45 Már ekkor sok zsidó mene kült nyugatra, de meghatározó kulturális tényezővé a hellé nisztikus korban váltak. I. Ptolemaiosz Szótér (Kr.e.304-282) zsidó hadifogl yokat hozatott Egyiptomba, akiket

rabszolgaként

értékesítettek,

vagy

zsoldosként

alkalmaztak. 46 A

70. 42

T cheri ko v er s zer i n t az eg yi p to mi mi gr áció r é sze vo lt a na g yo b b sz í riai mi g rá ció na k .

T cheri ko v er , V. A. – F u k s, A., ed s. , Co rp u s Pa p yro ru m Iu d a ica ru m (Ca mb r id ge, M A.: Har vard U ni v er si t y P r e s s, 1 9 5 7 ) 1 .1 -3 .; Ka s he r, A., Th e Je w s in He ll en i st ic a n d Ro ma n Eg yp t (T üb i n ge n : Mo hr Sieb ec k, 1 9 8 5 ) 1 -7 . I d ézi : Co ll i n s, J .J ., Be t we en Ath en s a n d Jeru sa le m (Gr a nd Rap id s: W il li a m B . Eerd ma n n s P ub l is h i n g, 2 0 0 0 ) 4 . 43

Co ll i ns, Be t ween Ath en s a n d J e ru sa le m, 4 .

44

Co l li n s, B et we en Ath en s a n d Je ru sa le m, 5 . K a s her el le nt ét es e n v él e ked ik errő l, sz eri n te

a zs id ó k ke r ül té k a gö r ö g él et ve lej áró i t, p éld áu l a g ü mn a sze io nt : Ka s her, Th e Je w s in Hel len is ti c a n d Ro ma n Eg yp t , 3 1 0 -2 1 . A d ia szp ó r a zs id ó sá g k ut atá stö r té ne té h ez l ásd : B arcla y, J .M. , Je w s in t h e M ed i te rra n ea n D ia sp o ra (Ed i nb ur g h: T &T C l ark , 1 9 9 6 ) 4 -9 . 45

Az ele fá nt i ne i le ve le k ko r p u sza a n go l fo rd í tá sb a n ho zz á fér h ető : P o rt en, B ., ed ., Th e

Ele fa n t in e Pa p yr i in En g li sh , Th ree M il len n ia o f Cro s s - Cu l tu ra l Co n ti n u ity a n d Ch a n g e (Id o c u me nt a e t mo n u me nt a Or ie n ti s a nt iq ui 2 2 ) (Leid e n /N e w Yo r k /Kö l n : E.J . B r il l, 1 9 9 6 ) 46

St e mb er g er , A z sid ó i ro d a lo m tö r tén ete , 4 6 .

- 16 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

rabszolgákat II. Ptolemaiosz Philadelphosz (208 -246) szabadította fel és az Ariszteász 47 levél is beszél róluk : 48 12. Én pedig úgy gondoltam ritka kedvező alkalom ez annak véghezvitelére, amit már nem egy ízben próbáltam kieszközölni a tarentumi Sósibiostól és Andreastól, a testőrség főparancsnokaitól – tudniillik a királ y atyja által Júdeából elhurcoltak fölszabadíttat ását – ő

ugyanis,

amikor

Alsó -Szíriát

és

Fönícia

vidékét

éppol y

szerencsével, mint vitézséggel lerohanta, némel yeket elhurcoltatott, másokat

hadifogságra

vetett,

rettegést

ébresztve

mindent

a

hatalmába kerített, s közel százezer embert hajtott el a zsidó k földjéről Egyiptomba, 13. közü lük azután hozzávetőleg harmincezer válogatott férfit fölfegyverzett, és a helyőrségekben hel yezett el . Ugyan már korábban, a perzsa uralom alatt is sok zsidó vándoro lt be az országba, sőt még régebben segédcsapatokat küldtek, hogy azok Psammetichos oldalán az etiópok királya ellen hadakozzanak , de sohasem

voltak

jelen

ol yan

nagy

tömegben,

mint

amekkorát

Ptolemaios, Lagos fia hozott magával . 49 A

tudománytörténet

során

az

Ariszteász

levél

hitelességét

sokszor

megkérdőjelezték, de ennek ellenére sok hasznos információt rejt a ko rszak zsidó-görög kapcsolatáról . 50 A zsidóság pontos létszáma ebben az időben ismeretlen, a katonaságon kívül fontos szerepet töltöttek be a kikötő városok kereskedelmében. A bevándorlók és a mesterséges betelepítések 51 nyomán az

47 48

St e mb er g er , A z sid ó i ro d a lo m tö r tén ete , 4 9 . A z sid ó

he l yő r s é g t ö r té ne té he z lá sd : G a m b ett i S., ”T h e J e wi s h Co m mu n i t y o f

Ale x a nd ri a: T h e O r i g i ns ”, H en o k 2 9 .2 (2 0 0 7 ) 2 2 9 . 49

Ari s zt eá sz lev el e Ph i l o kra té szh e z ( fo rd . Si m o n L. Zo l tá n) Dö rö mb ö zi J á no s (s zer k.) ,

Ap o kr if le vel ek ( B ud ap e st : T elo sz k iad ó , 1 9 9 9 ) 6 -7 . 50

Ho n i g ma n S., Th e S ep t u a g in t a n d th e Ho me ri c S ch o la rsh ip in Al exa n d r ia , A S tu d y in th e

Na rra ti ve o f th e Let te r o f A ri st ea s ( Lo nd o n /Ne w Yo r k: Ro u tl ed ge, 2 0 0 3 ) 6 5 . 51

A zso ld o so k é s k er e s k ed ő k ö n ké n te s mi g rác ió j a mel let t sz á mo t te vő v o lt az erő sza ko s

b ete lep í té s i s. Ga mb et t i, Th e Je w ish Co mmu n i ty o f A lexa n d r ia , 2 2 6 .; T cheri ko v er, V ., Hel len is ti c Ci vi li sa t io n a n d th e J e w s (P h il ad e lp hi a: Ma g n es , 1 9 6 1 ) 2 7 2 - 2 7 3 .

- 17 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

ország minden pontján éltek zsidók , de központjuk mégis a főváros, Alexandria volt. 52 A hellénisztikus zsidóság kutatói mindig is nagy figyelmet fordítottak az alexandriai zsidóság történetére, főleg a Septuagint a miatt. Az Exagógé szempontjából is különösen fontos hel yszín Alexandria, mert a tudományos communis opinio szerint is ebben a városban született a dráma. 53 A városi diaszpóra számos tudományos munka tárgya, 54 ugyanakkor nem tudható teljes bizonyossággal,

hogy

mikor

pontosan

jelentek

meg

az

első

zsidók

Alexandriában. 55 Josephus Flavius beszámolója szerint a zsidó közösség már a város alapításakor jelen volt Alexandriában. 56 Virágzásnak viszont a Kr.e. második

században

indult

és

mintegy kétszáz

évig prosperált.

Philón

beszámolója szerint az öt kerületből kettőt zsidók népesítettek be. 57 A fokozott koncentráció a számukra biztosított előnyök miatt jött létre, az önálló közigazgatáshoz és vallásgyakorlathoz sajátos tér kialakí tására volt szükség. A római hódításig a zsidóság tagjai magas társadalmi pozíciókat töltöttek be és a lakosság felső rétegéhez tartoztak. Az életmód és a körülmények változása azonban változást hozott a vallási életben is. Mint mindenütt itt is megjelent a hagyomány megőrzésének igénye és a külvilág felé való nyitás szükségessége. Kétségtelen, hogy az alexandriai diaszpóra a

52

Az

Ale xa nd r iá n

kí v ül i

zs id ó sá g

él et kö r ü l mé n ye i h ez

lá sd :

B arc l a y,

J ew s

in

th e

Med ite r ra n ea n Di a sp o ra , 2 3 -2 5 . 53

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 1 3 .

54

Ka s her, A., Th e Je w s in He ll en i st ic a n d Ro m a n Eg yp t: th e S tru g g le fo r Eq u a l R ig h t s

(T üb i n ge n : Mo hr Si eb ec k, 1 9 8 5 ) 3 -4 . , 1 8 8 -1 8 9 . ; S ma l l wo o d , E. M., Th e Je ws u n d e r Ro ma n Ru le ( Le id e n : B r il l, 2 0 1 1 ) 2 2 1 . ; Ho ni g ma n n , Th e S ep tu a g in t a n d th e Ho me ric S ch o la rsh ip in Al exa n d ria , 5 4 -5 6 . 55

A re nd e l ke zé s ü n kr e álló fo r r áso k me gb íz h ató sá gáró l lá sd : Ga mb ett i,

Co m mu n i ty

of

Ale xa n d ria ,

2 1 4 -2 1 6 .,

val a m in t

B o r ge n,

P .,

Ea rl y

Th e Je wi sh

Ch ri st ia n i ty

and

Hel len is ti c Ju d a is m , 7 8 . 56

Ant. J ud . 1 9 .5 . ; C. Ap . 2 .4 . A zs id ó k ko ra i let el ep ed é se k éső b b ér v ké n t szo l gál t a j o ga i k

me gő rzé se ér d e k éb e n is. 57

Fla cc . 1 7 2 . Ale xa nd r i ai P hiló n ka to iko i s zó t ha sz n álj a, a mi a ko i n é gö rö gb e n l a ko s t

j ele nt, d e er ed e ti le g a z új o n n a n el fo g la lt ter ül ete krő l b et el ep í tet t kato na sá go t j ele n te tt e. Id ézi : G a mb e tt i, Th e Je wi sh Co mmu n it y o f Al ex a n d ria , 2 3 0 .

- 18 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

hellénisztikus kori zsidó tudástermelés központja, innen maradt ránk a legtöbb irodalmi töredék. Az ol yan széles körben ismert szöveg ek mellett, mint

a

Septuagint a,

az

Ariszteász

levél,

a

Szibülla

jóslatok,

minden

valószínűség szerint itt alkotott a kronográfus Démétriosz, a filozófus Arisztobulosz, a historiográfus Artapanosz (Kr.e. 2. század közepe), illetve a disszertációm témájául s zolgáló Ezekiélosz. 58

1.4. Hellénisztikus zsidó irodalom A

hellénisztikus

zsidó

irodalom

sem

pontos

történeti

korszakot,

sem

társadalmi, politikai irányzatokat nem jelöl, hanem összefoglalóan a görög nyelven született, vagy a görög közvetítésével fennmara dt szövegeket értjük alatta. A zsidó irodalmi élet központja Egyip tom és azon belül is Alexandria. A hellénisztikus zsidóság egyik első és legfontosabb irodalmi alkotása a Septuaginta, mel ynek keletkezéséről Alexandriai Philón, Josephus Flavius és Ariszteász

levél

is

beszámol. 59

A

kutatástörténet

során

Ezekiéloszt

azonosították többek között a Septuaginta egyik fordítójával is , mert a palesztinai küldöttségben szerepel egy Ezékiel ( Let. Arist. 47.). 60 Később Trencsényi is az Ariszteász levélhez köti a szerzőt, de nem a Tóra fordítójaként, hanem Ariszteász kortársát látja az Exagógé szerzőjében. Szerinte Ezekiélosz azonosítható a szövegben megjelenő Theodektésszel, akit vakság sújtott, amiért szent szöveget színpadra alkalmazott. 61 Ez a feltételezés

58

B artl et t, J . R., Je w s in t h e He llen i st ic Wo r ld : J o sep h u s, A ri s tea s, Th e S ib yl lin e O ra c le s,

Eu p o le mu s ( Ca mb r id ge Co m me n tar ie s o n W ri ti n g s o f t he J e wi s h a nd C hr is ti a n W o r ld 2 0 0 B C to AD 2 0 0 ) ( Ca mb r i d ge M A: Ca mb r id ge U ni ver s it y P re s s, 1 9 8 5 ) 1 .1 , 5 .; Ho n i g ma n, S. , ”T he B ir t h o f a Dia sp o r a: T he E me r ge nc e o f a J e wi s h S el f - De fi ni tio n i n P to l e ma ic E g yp t in t he Li g h t o f O no ma st ic s”, I n: S ha ye J .D. – C o he n Er n es t – S. Fr eri c h s ed s ., Dia sp o ra s in An t iq u i ty ( At la n ta : S c ho l ar P r e s s, 1 9 9 3 ) 7 7 . 59

A fo rd ítá sr ó l J o sep h u s Fla v i u s ( An t. J ud . 1 2 .) é s Ale xa nd r ia i P hi ló n i s í r (De Vi ta Mo s i s

2 .2 5 – 4 4 .). 60

Kap er le s, G. , Ge sch i ch te d e r Jü d i sch en Li t era tu r 1 .2 (B erl i n: Ro b ert Op p e n hei m,

1 8 8 6 )1 8 2 . 61

T renc sé n yi - W a ld ap fe l, Eg y b ib lia i tá rg yú g ö rö g tra g éd ia , 5 2 -5 4 .

- 19 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

azonban nem bizonyult igaznak , 62 ettől függetlenül minden kétséget kizáróan Ezekiélosz is a Septuagint ából dolgozott. Az Ariszteász levél jól példázza, hogy

II.

Ptolemaiosz

Philadelpho sz

idejére

(Kr.e.

285–246)

mennyire

feledésbe merült a héber nyelv az alexandriai zsidó közösségben. 63

1.5. Mózes és a Kivonulás megjelenése az antik szerzőknél Ahhoz, hogy Mózes szerepét Ezekiélosznál értelmezni tudjuk a megközelítést messzebbről,

a

K ivonulás

történetének

nem

zsidó

olvasatából

kell

elkezdenünk. A Kivonulás történetét a Tóra értelemszerűen csak a zsidóság szemszögéből mutatja be, ahol a zsidók és az egyiptomiak ellenséges viszonyban állnak, a z utóbbiak sanyargatják az Úr választott népét és szüks ég van egy vezetőre az Kivonuláshoz . Természetesen ugyanez a történet a görög, illetve egyiptomi szerzőknél más színezetet kapott. A rendelkezésre álló szövegek egy része kölcsönös megértésről vagy ép pen félreértésről tanúskodik. A releváns szövegek száma csekél y, a görögök nem elsősorban a zsidósággal foglalkoztak. 64 Az információik nagy része nem pontos, sokszor ferdítenek vagy egyszerűen tévednek, ahogy más népekről szóló leírásaikban is olvashatjuk, azonban általánosságban sem vádolni sem dicsérni nem akarják a zsidóságot . A zsidó vallást és kultúrát inkább az érdekességek és különle gességek kategóriájába sorolják , vagy véletlenszerű megjegyzésként jelennek meg egy nagyobb terjedelmű írás részeként. A

második

világháború

utáni

tudományos

megközelítésekbe n

a

korai

antiszemitizmus, jobb esetben a korai antijúdaista polémi a nyomait keresték

62

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 6 .

63

En n e k e g ye d ül Di h le e lk ép ze lé se mo nd e ll e nt, sz eri n te a b et érő gö rö g n ye l ve t b e sz élő

p ro zel it á k na g y sz á ma mi at t vo lt sz ü k sé g e a gö rö g fo rd ít ás ra. Di h le , A., G rie ch i sch e Li te ra tu rg e sch ich te ( M ü nc h e n: C. H.B e c k, 1 9 9 8 ) 3 4 4 . 64

Gru e n, E.S ., ”H eb r ai s m a nd H el le ni s m” , In : Geo r ge B o ys - S to ne s – B arb ara Gr azio s i –

P hrio se Va s u ni a, ed s., Th e O xfo rd Ha n d b o o k o f He llen i sm ( O x fo rd : O x fo rd U n i ver si t y P res s, 2 0 0 9 ) 1 3 2 .

- 20 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

az

antik szerzők

szövegeiben. 65 Az

antiszemitizmus 66 és

a rasszizmus

kifejezéseket természetesen nem alkalmazhatjuk az antikvitásra, 67 de az antijúdaizmusnak, pontosabban a fél információkból építkező, ol ykor valóban a retorikán túlmutató rosszindulatnak mindenképpen van relevanciája. A görögök az interpretatio graeca a zsidók pedig az interpretatio judaica lencséjén tekintettek a másikra. Ahogy Eric S. Gruen fogalmaz: „They need to be understood in terms of their own mindset, not as a means to determine whether pagans applauded or deplored Judaism. ”

68

Szándékosan nem különböztetek meg tehát pro- és antijúdaista szerzőke t az alapján, ahogyan a zsidókr ól és a Kivonulásról írnak. Az e gyiptomi rabságból való szabadulás története csak a zsidó irodalomban központi téma, a nem zsidó kultúrájú szerzőknél azonban értelemszerűen nem. Számukra Mózes és a Kivonulás története nem más, mint egy színes etnográfiai leírás origója. 69

1.5.1. Abdérai Hekataiosz Abdérai

Hekataiosz

az

első

szerző,

aki

konkrétan

ír

Mózesről

és

a

Kivonulásról . 70 Manethón mellett ő az a forrás, akit annak ellenére fontos 65

Co ll i n s, J .J ., ” An ti - Se mi t is m i n An tiq u it y? ”, In : J o h n J . Co ll i ns , ed . , Je wi sh Cu lt a n d

Hel len is ti c Cu l tu r e ( S u p p le me n t s to t h e J o ur na l fo r t he S t ud y o f J ud ai s m 1 0 0 ) ( Leid e n / B o sto n : B ri ll, 2 0 0 5 ) 1 8 0 -2 0 2 . 66

Az

19.

s záz ad i

a nt is ze mi t i z mu s

k i fej e zé s

(e l ső

e lő fo d ul á sa

1879)

a

ter mé sz et t ud o má n yo kb a fr i s se n b e k er ülő faj fo ga l má v al o p er ál, e n n ek ér te le ms z er űe n ni n c s n yo ma az a n ti k v it ásb a n . Eb a c h J ., „An t is e mit i s mu s ”, I n : H ub ert Ca n ci k e t. al., ed . , Ha n d b u ch

rel ig io n s w is sen sch a ft lich e r

G ru n b e g ri ff e

1 .5

( St ut t gar t/B erli n /Kö l n/ Ma i nz:

Verl a g W . Ko hl h a m mer , 1 9 8 8 ) 4 9 9 . 67

Co ll i n s, B et we en A th en s a n d J eru sa lem , 1 1 .; B ar cl a y , J e ws in th e M ed i te r ra n ea n

Dia sp o ra , 9 . 68

Gr ue n, Heb ra is m a n d H ell en i sm , 1 3 2 .

69


70

A szö ve g D io d ó r o s z

( Δ ιό δω ρο ς ,

la ti no sa n Dio d o r u s Si c ul u s)

B ib lio t hé k é 4 0 .3

mu n k áj áb a n mar ad t r á n k. Lá sd : B ar -Ko c h v a, B ., Th e Ima g e o f th e Jew s in G re ek Li te ra tu re , Th e He ll en i st ic Pe rio d ( H el le n is ti c C u lt ur e a nd So c iet y 5 1 ) (B er ke le y / Lo s An g el es / Lo nd o n: U ni v er s it y o f Cal i fo r n ia P re s s, 2 0 1 0 ) 9 0 . , F eld ma n , L.H., Je w i sh L if e a mo n g G re ek s a n d Ro ma n s ( Ed i nb ur g h: T &T C la rk, 1 9 9 6 ) 8 -1 0 .

- 21 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

idézni,

hogy

nem

Kaiszareai

Euszebiosz

e gyházat yánál

maradtak

fent

gondolatai. 71 Nagy Sándor és I. Ptolemaiosz Szótér (Kr.e.304-282) kortársa, az utóbbi uralkodása alatt látogatott Egyiptomba. Leghíresebb munkája az Aegyptiaca, amel yik az egyiptomi vallással, kultúrával és történelemmel foglalk ozik. Ez a mű

volt

az

alapja

Diodórosz

Egyi ptomról

leírásának,

amel yben

az

Egyiptomból elűzött népekről is szól. Az elűzetés elsődleges oka az az idegen kultuszok jelenléte: διόπερ

οἱ

τῆς

7273

χώρας

ἐγγενεῖς

ὑπέλαβον

ἐὰν

μὴ

τοὺς

ἀλλοφύλους

μεταστήσωνται, λύσιν οὐκ τῶν κακῶν. A terület őslakosai úgy vélték, ha az idegenek nem állnak arrébb, nem szabadulnak meg a bajoktól. Az elűzött népek egy része Danaosz (Δαναὸς) és Kadmosz (Κάδμος) vezetésével Görö gországba, másik része pedig egy [most] Judeának nevezett, lakatlan területre menekült , amel y nincs messze Egyiptomtól. ( ὁ δὲ πολὺς

71

Ab d éra i He ka ta io s z ne m k e ver e nd ő ö s sz e a z si d ó té máb a n sz i nté n éri n t ett P se ud o -

He ka taio s sz al, ez u tó b b i azo nb a n n e m í rt se m M ó zes rő l , se m a Ki vo n u lá sró l . J o s ep h us Fla v i u s ( C. Ap . 1 ,1 8 6 -2 0 4 ) id éz i e l ső ké nt P se ud o - He ka ta io s zt maj d u g ya ne zt az id éz ete t át ve sz i K ai sz ar ea i E u sz eb io sz is . P r aep E v. 1 0 . 4 ,1 -4 ,7 . – b e n. Szö v e g ki ad áso k é s érte l me zé se k: F eld ma n , Je wi sh Li fe a mo n g G re e ks a n d Ro ma n s , 1 0 , S ter n, M., G ree k a n d La t in Au th o r s o n Je w s a n d Ju d a i sm Vo l.1 . F ro m He ro d o tu s to Plu ta rch ( J eru sa le m: T he Isra el Acad e m y o f Sc ie n ces a nd H u ma n it ie s, 1 9 7 6 ) 3 5 -4 4 .; Ho l lad a y, C. R., ”P s e ud o Heca ta e us ”, I n : J a me s C . Va nd er Ka m, ed . , F ra g men t s Fro m H el len is ti c Je wi sh Au th o rs Vo l. 1 . (T ex t a nd T r an sl atio n s 3 0 ) ( P se ud ep i gr a p ha S erie s 1 2 ) ( Atl a nta : Sco lar P re s s, 1 9 8 5 ) 2 2 7 -2 3 7 ; Do r a n, R., ”P s e ud o -He ca tae u s” , In : J a me s H. C h arle s wo rt, ed . , Th e O ld Te sta men t P seu d ep ig ra p h a Vo l.2 . ( N e w Yo r k: D o ub led a y & Co mp a n y, 1 9 8 4 ) 9 0 5 -9 0 8 . 72

B ic ker ma n n , J e ws in th e G ree k Ag e , 2 2 4 .

73

B ib l io t hé k é 4 0 .3 .1 . A g ö r ö g szö v e g L. Di nd ro f 1 8 6 8 -a s k iad ás á na k o n li n e v ál to za táb ó l

szá r maz i k: h ttp :/ /a tt al u s .o r g / gr ee k /d io d o r us4 0 . h t ml# 3

- 22 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

λεὼς ἐξέπεσεν εἰς τὴν νῦν καλουμένην Ἰουδαίαν, οὐ πόρρω μὲν κειμένην τῆς Αἰγύπτου, παντελῶς δὲ ἔρημον οὖσαν κατ' ἐκείνους τοὺς χρόνους 74) Abdérai Hekataiosz leírásában a zsidók vezetője Mózes, aki bátor és bölcs (φρονήσει τε καὶ ἀνδρείᾳ πολὺ διαφέρων) Jeruzsálem megalapítója és a Templom felállítója is egyben . Mindezeken túl számos gazdasági, szociális és közigazgatási vívmányt is Mózeshez köt, többek közt a nép tizenkét törzsre osztását, a képkultusz elvetését, az áldozati rítusok rendjét valamint a házassági és temetési szokások bevezetését. 75 A szakasz leírása mellékesen foglalkozik a zsidókkal , a fennmaradt részek egy nagyobb, az egyiptomi kultúráról szóló leírás részét képezik. 76 Abdérai Hekataiosz

leírásában

kritika

is

elhangzik

Mózes

rendelkezéseivel

kapcsolatban, mivel embertelen ( ἀπάνθρωπόν) és idegenellenes (μισόξενον) rendszert vezetett be, amiért őket is ülfözték korábban. 77

1.5.2. Manethón Manethón

munkásságáról

szintén

nem

Kaiszareai

Euszebiosztól

tudunk

elsősorban, hanem Josephus Flavius idézi gondolatait a Contra Apionemben. Manethón életéről keveset tudunk, valószínűleg a Kr.e. 3. század első felében élt, a papi tisztséget töltötte be 78 és feltehetően a Szarapisz kultusz alexandriai elterjesztésében játszott szerepet , 79 II. Ptolemaiosz Philadelphosz (Kr.e. 285-246) uralkodása alatt. 80

74

B ib l io t hé k é 4 0 .3 .2

75

B ib l io t hé k é 4 0 .3 .3 -7 .

76

Gab b a , Ca mb rid g e H i st o ry o f Ju d a i sm , I I. 6 2 4 - 6 3 0 .; Feld ma n , J e w a n d Gen t il e , 2 3 4 -2 3 6 .

77

Bib l io th éké 4 0 .3 .4 . : δ ι ὰ γ ὰ ρ τ ὴν ἰ δί αν ξεν η λ ασ ί αν ἀ π άν θ ρωπ ό ν τ ιν α κ α ὶ μ ισ ό ξεν ο ν β ίο ν

εἰσ ηγ ή σ ατο 78

Gr ue n, He r ita g e a n d H e ll en i sm , 5 5 .

79

St er n, M., Gr eek a n d L a tin Au th o rs o n Je w s a n d Ju d a i sm , 6 1 .

80

B arcla y, Je w s in th e Med ite r ra n ea n Dia sp o r a , 8 2 .; G a ger J ., Mo se s in G reco - Ro ma n

Pa g a n i sm (Na s h v il le / Ne w Yo r k : Ab i n gd o n P res s, 1 9 7 2 ) 1 1 3 .; Gab b a, E., ”T he Gro wt h o f

- 23 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ez nem más, mint Manethón, Egyiptom történetének megírója, aki saját kijelentése szerint művét a szent könyvekből fordította le, és egyszer már megállapította, hogy őseink tízezer -számra törtek be Egyiptomba, leigázták őslakóit, majd – mint ugyancsak ő elismeri – egy idő múlva az országot elhagyván a most Judeának nevezett térséget foglalták el, megalapították Jeruzsálemet, és felépítették a szentél yüket. Eddig a pontig a rendelkezésre álló krónikákat híven követi. 81 Josephus Flavius helyes jegyzi meg, eddig a pontig valóban a már Abdérai Hekataiosztól ismert narratívával találkozunk. A Contra Apionem következő szakaszaiban (1.26 -32) Josephus Flavius részletesen elemzi és kritizálja Manethón állításait. A történet szerint a Amenóphisz királ y összegyűjteti és elkülöníti a testi fogyatékos és beteg embereket Egyiptomban, majd bányákba küldi őket dolgozni. Egy álom hat ására azonban elengedi őket és a (Josephusnál

pásztorok)

Avarisz

nevű,

ekkor

már

lakatlan

hükszószok városában

telepednek le. Vezérük nek Oszarsziphot választják, aki vallási és étkezési törvényeket

vezet

be

a

városban.

Később

felvették

a

kapcsolatot

Jeruzsálemmel – ahol a korábban Egyiptomból kiűzött pásztorok laktak – , hogy a két közös sorsú nép együtt álljon bosszút Amenóphisz királ yon. A hadjáarat sikeres volt, a királ y elmenekült, Jeruzsálem és Avarisz lakói pedig felégették

az

elfogyasztották

egyi ptomi a

szent

településeket, állatok

húsát.

kirabolták

a

A

végén

szöveg

szentél yeket

és

található

a

legérdekesebb szakasz, amel y szerint Oszarsziph felvette a Mózes nevet. 82

An t i -J ud ai s m o r t he Gr ee k At ti t ud e to ward s t h e J e ws ”, In : W .D. Da v i es – L.F i n ke ls te i n ed s., Th e Ca mb rid g e H i sto ry o f Ju d a i sm Vo l.2 (Ca mb rid ge : Ca mb r id ge U ni ver s it y P re s s, 2 0 0 8 ) 6 3 0 -6 3 5 . F eld ma n , Je wi sh L ife a n d Th o u g h a mo n g G re ek s a n d Ro ma n s , 3 5 0 . 81

C. Ap . 1 .2 6 fo r d . Ha h n I s tv á n

82


- 24 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Gruen szerint a történetben Manethón tulajdonképpen egyszerűen leírja a hükszósz megszállás történetét, egy olyan történetet, amel ynek központi szerepe van az egyiptomi történelemben. Josephus Flavius az és nem Manethón az, aki összekapcsolja az Oszarsziph és a Mózes nevet . 83 Oszarsziph nevével találkozhatunk korábban, ahol Héliopolisz papja és törvényhozó. 84 A későbbi örög és latin irodalomban pedig n em találunk példát a zsidók és a hükszószok kapcsolatára. 85 Valójában Manethón szövegének semmi köze nincs a zsidók kivonulásához , leírása ugyanakkor tökéletesen beleillik az egyiptomi narratívába. 86 A három kötetes Aegyptiaca című munkájának középpontjában aligha állhatott a Kivonulás, sőt Bickermann 87 szerint eredetileg egyá ltalán nem is Mózesről, hanem egy rivális kultusz papjáról lehetett szó.

1.5.3. Artapanosz Artapanosztól 88 három töredék maradt ránk, részben Alexander Polühisztór, később Kaiszaereai Euszebiosz és Alexandriai Kelemen írásaiban. A szöveg

83 84

Gr ue n, He r ita g e a n d H e llen i sm , 5 5 ., Co l li n s, Be tw een A th en s a n d Je ru sa lem , 9 . Gru e n, He r ita g e a n d Hel len is m , 5 9 . T ch eri k o ver sz eri n t az O sz ar sz ip h n é v, a J ó zs e f

el ferd ít et t vá lto zat a l e he t. ( T c her i ko ver, H el l en i st ic C ivi li za tio n a n d th e Je w s , 3 6 3 .) Na g yo b b a való sz í n ű sé g e a n na k, h o g y át la go s e g yi p to mi né vrő l va n szó . Ga g er, Mo s e s in Gr eco - Ro ma n p a g a n i s m , 1 1 5 . 85


86


87

B ic ker ma n n , J e ws in th e G ree k Ag e , 2 2 5 .

88

A P ra ep . Ev .9 .4 1 . -b e n Ar tap a no sz J ó z se frő l ír, a P raep . E v. 9 .4 5 -b e n p ed i g Mó z srő l. A

har mad i k

tö r ed é k

r é sz b en

Ale x a nd ri ai

Ke le me n n él

is

fe n n ma rad t.

(Stro ma .,

1 .2 3 .)

Artap a no sz mu n k áj á na k cí me n e m i s mer t, a h iv at ko zo t t Ju d a ica va g y a Pe ri Io u d a io n in k áb b a tar talo mr a u tal na k . Co ll i n s, J .J ., ” Art a p an u s” , I n: J a me s H. C h arle s wo rt, ed ., Th e Old T es ta m en t P seu d ep ig ra p h a Vo l.2 . (N e w Y o rk : Do ub l ed a y & Co m p an y, 1 9 8 4 ) 8 8 9 . B arcla y, Je w s in th e M ed it e r ra n ea n D ia sp o ra , 1 2 7 ., F eld ma n , Je w i sh Li fe a n d Th o u g h a mo n g G ree ks a n d Ro m a n s , 3 9 ., Ho ll ad a y, C. R ., ” Ar tap a n u s”, I n : J a m es C. V a nd erK a m, ed ., Fra g men t s Fro m Hel len is ti c Je w ish Au t h o r s Vo l. 1 . (T e xt a n d T rans lat io n s 3 0 ) (P se ud ep i gr ap ha S er i es 1 2 ) ( At la n ta : S co la r P re s s, 1 9 8 5 ) 1 8 9 .

- 25 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

keletkezési ideje nehezen határozható meg, valós zínűleg a Kr.e. harmadik század közepére tehető . 89 Artapanosz a zsidóság három meghatározó alakjával, Ábrahámmal, Józseffel és

Mózessel

foglalkozik

kultúrhéroszként

kerülnek

a

ránk

maradt

bemutatásra ,

töredékeiben .

de

Mindhárman

legszínesebben

Mózessel

foglalkozik a szerző. Mózest nem mással, mint Orpheusz 90 mesterével, 91 Muszaiosszal 92 (τὸν Μώϋσον τοῦτον Ὀρφέως διδάσκαλον) 93 azonosítja. Számos találmányt köt Mózes nevéhez a csónakot (πλοῖα), követ rakó gépeket (μηχανὰς πρὸς τὰς λιθοθεσίας) és más egyebek mellett a filozófiát ( τὴν φιλοσοφίαν) is. A teljes szakasz (P raep. Ev. 9.44)Grüll Tibor fordításában olvasható: (4) Ez a Móüszosz lett Orpheusz tanítója. Amikor felnőtté vált, sok hasznos dolgot adott át az embereknek, ti. hajókat, gépeket kövek emelésére és az egyiptomi fegyvereket és vízemelő és harci szerkezeteket, és a filozófiát is feltalálta. A poliszt harminchat nomoszra osztotta fel, és mindegyik nomosznak kijelölte azt az istent,

amel yiket

tisztelni

kell;

továbbá

áthagyományozta

a

papoknak a szent írásokat; voltak közöttük macskák, kutyák és íbiszek. A pap oknak pedig különleges területet jelölt ki, (5) mindezt 89

Co ll i ns, A rta p a n u s , 8 9 0 .

90

Orp he u sz n a k n a g y szer ep e va n a z sid ó kép ző m ű vé sz etb e n i s, szí v es e n áb rázo ltá k D á vi d

ala kj áb a n, me gj el e nt e g y q u mr á ni kéz ira to n is, val a mi n t a d ura e u ro p o s -i z si n a gó ga fre s kó j á n. S te mb er g er , A z sid ó i r o d a lo m tö r tén ete , 5 6 . 91

A ko r sza kb a n a k ülö nb ö ző k ul t úr kö rö k szer ep l ő it elő sze ret et tel azo no s íto t tá k e g y má s sa l

Orp he u sz t Dá v id d a l, Í z is zt É v á va l, Szar ap i sz t J ó zse ffel, Atla sz t He n o k ka l é s Kro no s zt Ni mró d d al. W i n sto n, Mo se s, 5 3 1 . 92

Pra ep .Ev . 9 .2 7 .3 . Fe ld ma n , Je w i sh Lif e a m o n g Gr eek s a n d Ro ma n s , 3 9 .

93

Az o n li ne sö v e g ki ad á s Ho l lad a y mu n k áj ára ép ü l. P e n ner, Ke n M., a nd I an W . Sco t t, ed s.

" Art ap a n u s ( Fr a g me n t s) . " Ed itio n 1 .0 . No p a ge s. In T he O nl i ne Cr it ica l P se ud ep i grap ha . Ed it ed b y K e n M . P e n ne r , Da v id M . M il l er, a nd Ian W . Sco t t. At la n ta: S o cie t y o f B ib li ca l Lit erat u re, 2 0 0 6 . O n li ne : ht tp : // www. p url .o r g/ ne t/o cp / Ar tap . h t ml .

- 26 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

azért, hogy a királ yságot szilárdan megőrizze Khenephrész számára, korábban ugyanis a tömegek szervezetlenül éltek, és hol elűztek, hol trónra emeltek királyokat, és gyakran ugyanazokat, néha pedig másokat. (6) Ennélfogva Móüszoszt szerette a nép é s a papok részéről istenekhez hasonló tiszteletben részesült, és kiérdemelte a Hermész nevet a szent iratok magyarázata miatt. 94 Egy ol yan korszakban, amikor minden nép a saját hőseit tolta előtérbe és nekik tulajdonította min dennek az eredetét, akkor Arta panosznak sikerült Mózest a legnagyobbak fölé emelnie. 95 Artapanosz kétségtelenül az egyik legszebb példa a görög-római kor zsidóságainak sokféleségére. 96 Collins szerint Artapanosz írásai a Manethónnal k ezdődő görög-egyiptomi szerzők írásaira adott válasz, ugyanis az említett apologéták és kronográfusok azzal érveltek Egyiptom dicsősége mellet t, hogy lejárató információkat közöltek a zsidók eredeté ről. Artapanosz korának zsidó értelmisége még nem fogalmazott

meg

ellenkező,

védekező

véleményt,

de

felhasznált ák

az

ellenfeleik módszerét és saját történelmüket, a zsidó történelmet és annak hőseit mutatták be romantikus köntösben. 97 Az így felvázolt ún. „kompetitív historiográfiát” kritizálja Gruen, sőt egyenesen a szöveg humoros oldalára hívja fel a figyelmet . 98 Feldman továbbmegy és egyenesen Art apanosz zsidó származását kérdőjelezi meg. Érveinek egyik kulcspontja, hogy bármennyire is félretájékozott vagy félretájékoztatott is egy hagyományait elfeledő, diaszpórában élő zsidó származású író, akkor sem hozza kapcso latba Mózest 94

Gr ül l, T ., Zsid ó tö r té ne tír á s a he lle n i sz ti k u s ko rb an , Él etü n k 4 4 6 .7 ( 2 0 0 7 ) 3 2 -5 4 .

95

B arcl a y, J e ws in th e Me d ite r ra n ea n Dia sp o ra , 1 2 9 .

96

Grab b e, L. L., Hi s to r y o f Je ws a n d Ju d a is m in th e Hel len is ti c Pe rio d Vo l.2 ( Lib rar y o f

Seco nd T e mp le St ud ie s 6 8 ) ( Ne w Yo r k : T &T Cl ark , 2 0 0 8 ) 8 2 . 97

Co ll i ns , A rta p a n u s , 8 9 2 . Co ll i n s e g y má s i k mű véb e n a le g sz í ne seb b h e lle n i szt i k u s z sid ó

sze rző ne k tar tj a Ar tap a n o sz t: Co ll i ns , Be t ween A th en s a n d J eru sa lem , 3 7 . 98

Gr ue n, E. S., ” F act s a nd Fi ct io n: J e wi s h Le ge nd s i n H ell e ni s tic Co nte x t ”, I n: P . C art led ge

– P . Gar n se y – E. S. Gr ue n , ed s., He llen i st ic C o n st ru c t s: E s sa y s in Cu ltu re, Hi s to r y a n d Hi sto r io g ra p h y ( He ll e ni st ic C ul t ur e a nd So c iet y 2 6 ) (B er ke le y: U n i ve rsi t y o f C al i fo r ni a P res s, 1 9 9 7 ) 8 5 . Va la mi nt k éső b b E. S. Gr ue n, Dia sp o ra , Je w s a mid s Gr eek s a n d Ro ma n s (Ca mb rid ge : Har var d U n iv er si t y P r e ss , 2 0 0 2 ) 1 0 .

- 27 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

állati kultuszok megalapításával. Feldman legmeggyőzőbb érve szerint csak egy kívülálló írhat a zsidóságról Peri Ioudaion címmel. 99 Barclay szerint pedig Artapanosz igazi egyiptomi hőst csinált Mózesből ahogy Ezekiélosz később görögöt. 100

1.5.4. Eupolemosz Eupolemosz 101 a Júdea királyairól című művében röviden, de annal fontosabb kontextusban említi Mózest . Nála Mózes nemcsak az első bölcs Artapanoszhoz hasonlóan Mózes az első bölcs , aki nemcsak a törvényeket adta a zsidóságnak, hanem az írást is ő találta fel, amit később a föníciaiak és a görögök is átvettek: ὐπόλεμος δὲ ἐν τ περὶ τῶν ἐν τ Ἰουδαίᾳ βασιλέων τὸν Μωυσῆ φησι πρῶτον σοφὸν γενέσθαι καὶ γραμματικὴν πρῶτον τοῖς Ἰουδαίοις παραδοῦναι καὶ παρὰ Ἰουδαίων Φοίνικας παραλαβεῖν, Ἕλληνας δὲ παρὰ Φοινίκων.102 Az írás képességének központi szerepe volt, a Jubileumok könyvében Henok találja fel. 103 Bartlett szerint, Eupole mosz, mint diplomata tisztában volt azzal, hogy miként kell az adott történetet a közönség felé bemutatni.

99

Fe ld ma n, Ph i lo ’ s Po r tra ya l , 6 . K é ső b b b ő v eb b e n b e sz él errő l : Fe ld ma n, Lo ui s H.,

”R es h ap i n g t h e B ib l ic a l n ar r a ti ve i nt he H el l en i st ic P erio d ”, Ju d a i s m a n d Hel len is m Reco n sid e r ed ( S up p le m en t s to t he J o ur n al fo r th e St ud y o f J ud ai s m 1 0 7 ) ( Leid e n: B ri ll, 2 0 0 6 ) 1 2 1 -1 2 4 . 100

B arcla y, J .M .G., ” Ma nip u la ti n g Mo s es ”, I n: Ro b er t P . Carro l, ed ., Tex t a s P re tex t,

Es sa y s in Ho n o u r o f Ro b er t Da vid so n (J o u r na l fo r t he S t ud y o f t he O ld T es ta me n t S up p l e me nt S er i es 1 3 8 ) ( S he f f ie ld : S he ffie ld Ac ad e mi c P re ss , 1 9 9 2 ) 3 5 . 101

Fa ll e n,

F.,

”E up o le mu s ”,

I n: J a me s H.

C har le s wo rt h,

ed .,

Th e O ld

Te st a men t

Pseu d ep ig ra p h a Vo l.2 . ( Ne w Yo r k : Do ub led a y & Co mp a n y, 1 9 8 4 ) 8 8 9 . , P en n er, Ke n M ., Da vid M. Mi ll er , a nd I a n W . S co t t, ed s. " E up o l e mu s (Fr a g me n ts) ." Ed it io n 1 .0 . No p a g es . In T he O nl i ne Cr it ic al P se ud ep i gr ap h a. Ed it ed b y I a n W . S co t t, Ke n M. P en ner , a n d Da v id M.

Mi ll er .

Atl a nt a:

So cie t y

of

B ib li ca l

Li tera t ure,

2006.

On li n e:

ht tp : // www. p ur l.o r g / net / o cp /E up . h t ml . 102

P raep E v. 9 .2 6 .1

103

Ju b 4 :1 7 -2 0 .

- 28 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Alexandrosz Polühisztó r is hosszan idéz tőle, ami azt jelzi, hogy pogány körökben elterjedtek voltak az írásai. 104

1.5.5. Alexandriai Philón és Josephus Flavius Mózes életével az antikvitásban legrészletesebben Alexandriai Philón és Josephus Flavius foglalkozott. Mindkét biográ fia erősen apologetikus jellegű. Philón platonista jellegű életrajzában , a Mózes életébe megtalálható minden, ami a korszakban egy jó vezetőnek kell: matematikai ismeretek, költészet és filozófia, tes t szellem és lélek egysége. A munkája második részében Mózes különböző szerepeit mutatja : királ y, filozófus, törvényhozó, pap é s próféta. A törvényadó szerepnél Philón kiemeli, hogy sem a görögök, sem a barbárok között

nem

található

Mózesnél

nagyobb.

Josephus

Flavius

a

Zsidók

történetében és az Apión ellen, ava gy a zsidó nép ősi voltáról című apologetikus művében idézi Philón megállapításait: Mózes a történelem legnagyobb és legősibb törvényhozója és a legbölcsebb uralkodó. Törvényei általánosan érvényesek, harmonikusak és könyörületesek. Mózes születése és egyiptomi ifjúkora sokkal ré szletesebben jelenik meg Josephusnál, mint Philónnál . Philón például nem említi Mózes legendás etiópiai hadjáratát . Általánosságban elmondható, hogy Josephus Mózese sokkal részletesebben kerül bemutatásra és jóval apologetikusabb i s, mint Philón idealizált portréja. 105

Összegzés Mózes feltaláló, kultúrhérosz, törvényhozó és filozófus, korának szinte minden fontos tudományágához értett és tudását tovább is adta a pogány népek okulására, akik ezért még csak hálásak sem voltak. Az egyiptomiak,

104

B artle tt, J e ws in th e H ell en i st ic Wo r ld , 5 9 . E u p o le mo s z s ze mé l yé h ez l ásd : Gr ül l, Z sid ó

tö r tén e tí rá s a h el lén i s zt iku s ko rb a n , 6 . 105

B rit t, B ., R e w rit in g Mo se s, Th e Na rra ti ve Ec li p se o f th e T ex t (J o ur na l fo r t he S t ud y o f

Old T e sta me n t S up p le m en t Ser ie s 4 0 2 ) ( Lo nd o n / N e w Yo r k: T & T Cl ar k, 2 0 0 4 ) 2 0 .

- 29 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

mint nagy és régi nép tagjai, könnyen találtak csodálóka t, de a zsidóság egy kis nép volt a térképen, saját magukról kellett ír niuk. A nem zsidó szerz ők számára a zsidó babona és nem a zsidó tudás volt a z érdekes. Az egyiptomi Kivonulás történetével foglalkozó zsidó szövegek tehát nem feltétlenül az

ellenséges hangvételű görög történetírók munkáira adott

válaszreakciók, vagyis külső kényszerre alkotott művek, hanem a diaszpóra létből fakadó nehézségek nyomán a közösségek belső igényére, saját ma guk számára született, olykor az identitást erősítő, ol ykor szórakoztató munkák. 106 Az Exagógé is egy elsősorban a diaszpórában élő közösség számára készült, politikai és kulturális identitást megőrző írás, ezért elengedhetetlen az Exagógé

bemutatása

mellett

más

hasonló

témában

született

munkák

tárgyalása.

106


- 30 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

2. Ezekiélosz és az Exagógé Az Exagógé nem csak a hellénisztikus zsidó irodalom egyetlen ránk maradt drámatöredéke,

hanem

a

korszak

egyetemes

drámatörténetének

is

a

leghosszabb ma is olvasható darabja. Ezekiélosz költeménye a K ivonulás történetét követi, az Ex. 1-15. szakaszát dolgozza fel a Septuaginta nyomán, megtartva a dráma műnemének formai követelményeit . 107 Az egyértelműen zsidó hagyományba való ágyazottsága ellenére az Exagógé hosszú ideig nem volt fontos a zsidók számára. A szerző görögösített zsidó neve 108 és témaválasztása, a téma ismerete egyértelművé t eszi a szerző zsidó származását. Korabeli zsidó forrásunk ugyanakkor nem maradt fent róla. Kezdetben a pogány-görög, majd a keresztény szerzők kezein át jutott el a tizenkilencedik

századi

berlini

zsidó

értelmiséghez,

akik

újra

zsidó

szövegként kezdtek rá tekinteni. Ma már a hellé nisztikus zsidó irodalomról szóló diskurzusok megkerülhetetlen darabja. 109 Ebben a fejez etben elsőként a szöveg kutatástörténetét és értelmezésének sokszínűségét mutatom be. A további alfejezetek a dráma datálásával és a szerző azonosítási kísérleteivel foglalkoznak. A 2.4. alfejezet a dráma megértésének szempontjából kulcsfontosságú. Itt foglalkozom az Exagógé kisebb parabiblikus elemeivel, a színpadra állíthatóság kérdésével és a lehetséges közönségével. Ezen fejezet célja a dráma kontextusba hel yezése.

107

Ni c ke lsb ur g , G.W ., ”T he B ib le R e wr it te n a nd E xp a nd ed ”, I n : M.E. S to n e, ed ., Je w ish

Wr i tin g s o f th e S eco n d Te mp le Pe rio d (P h il ad el p hi a: Fo r tre s s P re ss , 1 9 8 4 ) 1 2 5 -2 6 . 108

A T LG ad atb á zi s cs a k a z E xa gó gé s zerző j é t i s m eri E ze ki élo sz né ve n. T al Il a n

g yű j te mé n yéb e n p ed i g n in c s n yo ma s ze mé l yn é v k én t. I la n, T ., Lex ico n o f Je wi sh Na m e s in La t e An t iq u i ty ( T üb i n g e n: Mo hr S ieb e c k, 2 0 0 7 ) 109

Co fma n - S i mh o n, Fro m Alexa n d r ia to Be rl in , 2 3 .

- 31 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

2.1. Az Exagógé kutatás- és recepciótörténete A dráma korai kutatástörténete nem sikertörténet, mind a hellénisztikus kor kutatói, mind a judaisztika tudósai, valamint a z első összefoglaló jellegű görög irodalmi monográfiák szerzői egyszerűen megfeledkeztek róla. 110 Az okok egyike, hogy a hellénisztikus kori zsidó irodalom viszonylag fiatal kutatási terület 111 ugyanakkor rendkívül gazdag is, így más szövege kre esett a hangsúl y. 112 Az Exagógé útját ma elfoglalt hel yéhez Cofman-Simhon három periódusra osztja: „nem eléggé zsidó”, „n em túl zsidó” és „eléggé zsidó”. A szöveget befogadói, illetve felhasználói oldalról vizsgálja, azt, hogy az elmúlt évszázadok során miként értelmezté k és mil yen célokra használták fel. A továbbiakban az ő felosztását követem, mert a dráma recepciótörténetét így a legkönnyebb feldolgozni. 113

2.1.1. „Nem eléggé zsidó” Az Exagógé születésének és feltételezett előadásának körülményei, egy görög nyelven, görög irodalmi formában, valószínűleg Egyiptomban színre vitt, de legalábbis Egyiptomban is játszódó darab a későbbi korok, valamint a konzervatívabb zsidó körök véleményformá lóiból ellenérzést váltott ki. 114 A kutatástörténet korai szakaszában többségében voltak a lehetséges vegyes 110

Na uc k, A., T ra g i co ru m Gra eco ru m Fra g men ta (Leip z i g:T e ub ner , 1 8 8 9 ) Iga z S n el l 1 9 1 -

es á td o l go zá sa má r tar tal ma zz a az E xa gó gé t. Kö rte , A., Di e He ll e n is ti sch e D ich tu n g (Leip z i g: Al fr ed Kö r ner Ver la g , 1 9 2 5 ) Az 1 9 6 0 -a s á td o l go zo t t új ra ki a d o tt vá lto z at se m tart al ma zz a az E xa gó g ét . T o váb b i s zerző k hö z l á sd : J aco b so n, E xa g o g e , 1 -2 . 111 112

Al le n, Ez eki el th e T ra g ed ia n o n th e De sp o l ia t io n o f Eg yp t , 9 . Ni e ho ff, M. R. , ” Al e xa nd r ia n J ud a i s m i n 1 9 t h C e nt ur y W i s se n sc h a ft d es J ud e nt u ms :

B et we e n

C hr i st ia n it y

and

Mo d er ni za tio n” ,

In:

Ah aro n

Op p e n he i m er,

ed .,

Jü d is ch e

Ge sch i ch t e in h el len i s t i sch - rö m i sch e r Ze it (S c h ri fte n d e s Hi sto ri sc he n Ko l le g s Ko llo q u ie n 4 4 ) (M ü nc he n : Old e nb u r g, 1 9 9 9 ) 9 -2 9 . 113

Co fma n - S i mh o n, Fro m Alexa n d r ia to Be rl in , 2 5 -3 0 .

114

All e n, J ., ” Eze k iel t he T r aged i a n o n t h e De sp o lia tio n o f E g yp t” , Jo u rn a l fo r th e S tu d y

o f P seu d ep i g ra p h a 1 7 .3 ( 2 0 0 7 ) 8 .

- 32 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

közönség melletti érvek. 115 Egy szöveg, amel yik mindhárom közönségének egyaránt megpróbál megfelelni, a későbbi zsidó hagyomány szempontjából nézve, valóban „nem eléggé zsidó, ” 116 így hagyományozódásának története saját kulturális közegében megszakad, csak az évszázadokkal később i görögrómai irodalmi érdeklődés, majd a keresztény apologetika foglalkozik vele.

2.1.2. „Nem túl zsidó” A szöveg a feltételezett születési ideje után hozzávetőleges en egy évszázaddal valószínűleg Rómában bukkan t fel, ahol Alexandrosz Polühisztór, a dráma első

általunk

ismert

kivonatolója

kezébe

került.

A

szerző

elsősorban

mirabiliákat, izgalmas, szí nes történeteket gyűjtött művelt római közönsége számára. 117 Ez a vezérelv kiütközik az Exagógéból kiemelt szakaszokon is, a realisztikusabb, számára talán una lmasabb részeket nem is idézi. 118 Azt természetesen ma már nem tudjuk megállapítani, hogy ő még a teljes szöveget ismerte -e, vagy már eleve válogatásokból, kivonatokból dolgozott. Az alapvetően szórakoztatási célból történt felhasználás után a zonban Kaiszareai Euszebiosz és Alexandriai Kelemen is kifejezetten apologetikus célból idézi. Alexandriai Philón közvetlenül nem idéz a drámából és nem is utal az Exagógéra, de a Mózes életéről szóló munkájához biztos felhasználta a drámát. 119 Az Exagógénak nincs nyoma középkori szövegekben , Kaiszareai Euszebiosz munkáját 1448 -ban fordította le latinra a krétai görög származású, de

115

J aco b so n, Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 1 7 -2 0 . Ré sz let es e n a kö zö n sé g k érd é sé hez l ásd a

d o l go za t 2 .4 .3 . al f ej eze t ét. 116

Co fma n - S i mh o n, Fro m Alexa n d r ia to Be rl in , 2 8 .

117

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ezé ch i el le T ra g iq u e , 9 0 .

118

La n fra n c hi e g ye n es e n p ar ad o xo gr á fus n a k tar tj a Ale xa nd er P o l ü h is z tó rt. La n fr a nc hi ,

L’Exa g o g e d ’ E zé ch ie l le T ra g iq u e , 7 7 . 119

J aco b so n, Th e E xa g o g e o f Eze kie l , 3 8 .; La n fran c hi, P ., ” Re mi n i sc e n ces o f Eze k ie l ’s

Ex a go ge i n P hi lo ’s D e Vit a Mo s i s”, I n : A. Gra up ner – M . W o l ter, ed s. , Mo se s in B ib l ica l and

Ext ra - B ib l ica l

T r a d itio n s

( B ei he fte

z ur

Zei ts c hri ft

für

d ie

Al tte s ta me n tl ic h e

W is se n sc h a ft 3 7 2 ) ( B er l in / Ne w Yo r k : W a lter d e Gr u yte r, 2 0 0 7 ) 1 4 3 -1 5 1 .

- 33 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Itáliában

alkotó

Τραπεζούντιος )

reneszánsz és

általa

tudós,

Georgiosz

került

először

Trapezuntiosz a

nyugati

(Γεώργιος

gondolkodás

vérkeringésébe. 120 A dráma következő említése az itáliai zsidó származású majd

konvertita

reformáció

teológus,

kibontakozása

ferences, utáni

később

dominikánus

katolikus

szerzetes,

bibliatudomány

a

jelentős

képviselője, ugyanakkor antijúdaista agitátor, Sziénai Sixtus munkájában olvasható. Sziénai Sixtus „zsidó tragikus költőnek” nevezi Ezekiéloszt , Kr.e. 40-re datálja az Exagógét, de mivel csak felsorolásban idézi, bővebben nem foglalkozik vele. 121 Sziénai Sixtus elsősorban a zsidókat kívánta keresztény hitre téríteni é s ehhez többek között az Exagógét is használta, ahogy Lanfranchi megjegyzi, ő is csak az egyike volt azoknak a reneszánsz teológusoknak, akik a szöveget saját céljaikra használták fel. 122 A dráma európai történetének következő állomása Franciaország, ahol s zintén apologetikus célból kerül felhasználásra. Molière Tartuffe című drámájának bemutatása komol y ellenállásba ütközött mind az egyház, mind az udvar részéről. A színház és az egyház közti ellentét újra fellángolt és ebbe n a harcban az Exagógénak is osztottak szerepet . A színház pártján állók részéről François Hédelin úgy állítja be a szöveget , mint egy ol yan darabot, am el y vallási témával foglalkozik és a zsidó bölcsek is elfogadtak, tehát van létjogosultsága a vallást is érintő témákat színpadra vinni. 123 Az Exagógé lett tehát az egyik érv a színház létjogosultságának védelmében. Később Angliában találkozhatunk újra az Exagógéval, amikor a szöveget Edward Underhill a Celsus triumphatus, or Moses vindicated: in answer to a Letter, writ to the Learned Dr. W aterland

120

Eu s eb iu s ,

e E va n g e lic a p ra ep a ra tio n e

124

című 1782-es munkájában arra

G eo rg io Tra p e zu n t io e g ra e c o in la tin u m

tra d u ctu s... su mma q u e d ilig en t ia e men d a tu m . (1 5 3 4 ) 121

B ib lio t h eca sa n cta e x p r aec ip ui s C at ho lic ae E ccle s iae a u cto r ib us co ll ecta (1 5 6 6 ). J o h n

W ar wi c k Mo n t go mer y, J .W ., ”S i xt u s o f Si e na and Ro ma n Cat ho li c B i b lic al Sc ho lar s hip ”, Arch iv fü r Re fo rma tio n s g esch ich te 5 4 (1 9 6 3 ) 2 1 4 . 122

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ez éch i el le T ra g iq u e , 2 9 9 .

123

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ezé ch i el le T ra g iq u e , 3 1 6 -3 1 8 .

124

U nd er h il l, A., Cel su s t riu mp h a tu s, o r Mo s es v in d ica ted : in a n s w er to a Le tt er , w ri t to

- 34 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

használja fel, hogy bebizonyítsa, a zsidók nemcsak tisztában voltak a pogán y irodalmi hagyományokkal, hanem ugyanol yan magas szinten tudtak ők is alkotni ezekben a műfajokban. Underhill idéz is (Exag. 7., Exag. 9., E xag., 11., Exag. 13.) az Exagógéból, forrásként Alexandriai Kelement adja meg. Underhill munkája, mint az Exagógé kutatástörténetének forrása, először ebben a disszertációban fordul elő. 2.1.3. „Eléggé zsidó” A tizenkilencedik században, Németországban l étrejövő Wissenschaft des Judentums teremtette meg az t a környezetet, amel yben az Exagógét újra felfedezhették. 125 Tették mindezt annak ellenére, hogy nem az alexandriai, illetve

hellénisztikus

kori

zsidóság

volt

a

tudományos

érdeklődés

középpontjában, sőt éppen ellenkezőleg, a kutatók a vizsgált korszakot egy átmeneti kornak tartották. 126 A század végén nemcsak a zsidó intellektuális körök 127 érdeklődnek

az

antik

szövegek

iránt,

hanem

a

klasszicisták,

történészek és teológusok érdeklődése is a szövegek felé fordul, de az Exagógéról született első vélemények egyike s em igazán hízelgő, általában egyszerűen csak rossz költőnek tartják. 128 A későbbiekben sem tartották sokkal többre, 129 mindössze annyi t tulajdonítottak neki, hogy ezzel a művel kezdődhetett a keresztény misztériumjátékok története. 130 A Vermes / Millar / Goodman által ádolgozot „ Schürer” sem egyértelműen pozitív a drámával th e Lea rn ed D r. Wa te r la n d ( Lo nd o n, 1 7 8 2 ) 1 2 -1 3 . 125

Első fo rd í tá s Lud wi g P hi ll ip so n to l láb ó l sz ü le t ett. Co fma n - S i mh o n, F r o m Alexa n d r ia to

Ber lin , 3 2 . 126

Mé g ma ga Dr o ys e n i s ma g ya r á z ko d ni ké n ys z er ül té ma v ál a szt ás a mi att . Mo mi gl ia no , A.,

”J .G. Dro ys e n b e t we e n Gr ee k s a nd J e ws ” , H i sto ry a n d Th eo r y 9 .2 . (1 9 7 0 ) 1 3 9 – 1 5 3 . 127

T o váb b i s zer ző k r ő l, a k i k a t ize n k il e nced i k s záz ad b a n az E xa gó g é va l fo gl al ko zta k , lá sd :

Co fma n - S i mh o n, Fro m Alexa n d r ia to Be rl in , 3 3 -3 5 . 128

Id ézi : J aco b so n, Th e Ex a g o g e o f E z eki el , 2 .

129

Kl ei n J . L., Ge sch ich te d es D ra ma s vo l. 2 . ( Le i p zi g: W ei g el, 1 8 7 2 ). E h he z a z i rá n yh o z

csa tl a ko z i k

az

1 9 0 6 -o s

J e wi s h

E nc yc lo p ed i a

i ma gi n at io n i s ve r y p o o r ”; S ie g fr ied , C.

i s,

a me l y

a n n yi t

ír :

„Hi s

p o wer

– Go tt he il , R., ” He lle ni s m” , I n:

of

Je w ish

En cyc lo p ed ia 6 /1 2 ( 1 9 0 1 ) 8 3 7 . 130


- 35 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

kapcsolatban: „The author's poetry is quite prosaic. On the other hand, it is impossible to deny a certain skill in imagery and in the dra matization of the material.”

131

Ugyanitt párhuzamként megjelennek a keresztény misztérim

drámák is, de csak a szerepüket tekintve:

I t is likel y that the dram a was intended for performance like t h e Medieval passion plays, for the education of a Jewish au dience and as alternative entertainment to pagan Greek drama. Van azonban ol yan kutató is , aki kora keresztény műnek tartja a drámát, például Rick van der W ater. Szerinte a zsidó hagyományban nem léte zett utalás Mózes égi utazására a kereszténység megjelenése előtt. Gondolatának alátámasztásául

állítja,

hogy

Kaiszareai

Euszebiosz

nem

Alexandrosz

Polühisztóron keresztül ismerte meg Ezekiélosz drámáját, ugyanis az nem zsidó eredetű, hanem egy korai keresztény írás.

132

Rick van der Water

állítását elsőként Jacobson cáfolja, majd az Exagógé keresztény eredetének elmélete gyorsan kikerül a tudományos di skurzusból. 133 A kutatástörténet korai kritikus vagy fanyalgó véleményei után a huszadik század második felében már a drámát egyenesen rajongással övező említések sem ritkák. Il yen volt Sandmel, aki szerint a hellénisztikus zsidó -görög irodalom az Exagógéval érte el csúcspo ntját, 134 de ezt az eufémizmust osztja Trencsényi -Waldapfel Imre is: „Ezek között a görög költők között senki sem 131

Sc h ürer, E., Th e Hi s to r y o f th e Je wi sh Peo p le i n th e Ag e o f Jesu s Ch r i st 3 /3 .2 ( A Ne w

En g li s h Ver s io n Re v i se d and ed i ted b y G. Ver me s – F. M il lar – M. Go o d ma n ) (Ed i nb ur g h : Cl ar k, 1 9 8 6 ) 5 6 5 . 132

Va n d er W ate r , R., ” M o se s ’ E x al tat io n: P re - C h ris ti a n”, I n : Jo u rn a l fo r th e S tu d y o f th e

Pseu d ep ig ra p h a 2 1 ( 2 0 0 0 ) 5 9 – 6 9 . 133

J aco b so n , H ., ” E us eb iu s, P o l yh i s to r, E ze k ie l”, I n : Jo u rn a l fo r th e S tu d y o f th e

Pseu d ep ig ra p h a 1 5 .1 ( 2 0 0 5 ) 7 5 – 7 7 . 134

Sa nd mel, S ., Th e Fi r s t Ch ri st ia n Cen tu ry in Ju d a i sm a n d Ch ri s tia n ity (N e w Yo r k :

O x fo rd U n i ver si t y P r e ss , 1 9 6 9 ) 2 0 . T o váb b i sz e rző k , a ki k n a g yra ér té k elt é k az E x a gó gé t: Had a s, M. , He llen i st ic Cu l tu re: Fu sio n a n d D i ffu sio n ( Ne w Yo r k: Co l u mb ia U n i ver si t y P res s, 1 9 5 9 ) 1 0 0 ., 1 3 1 .; Sc h ne id er , C., Ku l tu rg e s ch ich te d e s He llen i smu s , vo l .1 (M ü n c he n : B ec k, 1 9 6 7 ) 8 9 1 -2 .

- 36 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

ment messzebb zsidó tartalom görög megformálásában, mint Ezekiélos, aki a bibliai történet anyagából görög tragédiákat írt. ” 135 A legpontosabb m eghatározást, valam int megközelítési módot Gutman adta, aki elsőként fogalmazta meg, hogy Ezekiéloszt és munkáját egyszerre kell a diaszpórikus zsidó é s a görög kultúrában elhel yezni . A könyv héber nyelven született, más nyelven nincs fordítása ezért hatás a a tudománytörténetben későn jelentkezett. 136 A következő lépés Jacobson 1983 -as fordítás a és kommentárja volt, majd Lanfranchi monográfiája 2005-ben.

2.2. A szerző és háttere Alexandriai Kelemen és Kaiszareai Euszebiosz is Ezekiélosz néven hivatkozik a szerzőre, de Alexandriai Kelemen pontosabban fogalma z, megnevezi Ezekiélosz származását: „ὁ τῶν ᾽Ιουδαïκῶν τραγῳδιῶν ποιεητ σ ” néven nevezi meg, (Strom. 1.23.155–156) míg a másik egyházat ya, csak „ ὁ τῶν τραγῳδιῶν ποιεητ σ ” – ként tartja számon (Praep. Ev. 9.28.1) 137 Neve a többi pszeudepigráf szöveghez hasonlóan valószínű leg írói álnév, de Holladay szerint a szerző eredeti neve is lehet. 138 Mindenesetre a költő zsidó származását többek között a neve is feltételezi. 139 Személ yiségében keres tek keresztény, illetve pogány elemeket, de valószínűtlen, hogy pogány szerző ennyire tipikusan zsidó témáról bármilyen irodalmi művet hátrahagyott volna. 140 Mint korábban már írtam, Trencsényi -Waldapfel Imre az Ariszteász levél alapján a szövegben szereplő Theodektésszel azonos ítja, akit vaksá g sújtott,

135 136

amiért

szentírási

történetet

vitt

színpadra. 141

Más

kutatók

is

T renc sé n yi - W a ld ap fe l, Eg y b ib lia i tá rg yú g ö rö g tra g éd ia , 3 1 . G ut ma n , Y., B eg in n in g s o f Je w i sh - He ll en i s ti c L it era tu re (J er u sa le m : Mo sad B ya l i ḳ,

1 9 6 3 ) 9 -6 9 . I d éz i J a co b s o n, Th e Exa g o g e o f Ez ek iel , 3 . 137

Ro b e rt so n, E ze ki el t h e Tra g ed ia n , 8 0 3 .

138

Ho l lad a y, E zek ie l th e T ra g ed ia n , 3 0 2 .

139

„H is n a me Ez ek iel g u a r a n tee s h is Je w ish n es s ” J aco b so n , Th e E xa g o g e o f E zek ie l , 5 .

140


141

T renc sé n yi - W a ld ap fe l,

ö s sze k ap c so lá s a

Eg y

T heo d ek té s sze l

b ib l ia i

tá rg yú

ko ráb b a n

a

g ö rö g szá zad

tra g éd ia , e lej é n

5 3 -5 4 .

Szab o lc si

Ez e kié l o sz Mi há l yn á l

is

- 37 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

kapcsolatba hozzák a Septuagint át és Ezekiéloszt, szerintük ő a szöveg hetvenkét fordítójának egyike. 142 Annak ellenére, hogy a fo rdítók listáján szerepel egy Ezékiel, biztosan nem az Exagógé költőjéről van szó. Ebben az esetben az anyaországból és nem a diasz pórából származott volna és semmil yen utalás nincs az Exagógé fennmaradt töredékeiben Palesztinára és a görög hatás is túl erős. A dráma szerzőjének il yen irányú azon osítása nem vezetett eredményre.

Származásáról több elmélet is született, elsőként

Szamária, 143 majd Líbia 144 merült fel, jelenleg az alexandriai származás és műveltségi háttér az elfogadott 145 Robertson kiemeli, hogy az alexandriai származás mellett leginkább a szöveg tárgya, műneme és a Septuaginta használat a döntő érv. Ezekiélosz három görög tragédiaszerző, Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész nyomán haladt. Ez a tény tovább erősíti az alexandriai származást, ugyanis a Kr.e. harmadik században, III. Ptolema iosz Euergetész (284-Kr. e. 222) alatt kerültek a megnevezett szerzők írásai az alexandriai

könyvtárba. 146 Ezekiélosz

földrajzi

ismeretei

s em

pontosak,

Midiánt például Líbiával azonosítja , amelyet etiópok laknak. 147 Az alexandriai azonosítás ellen érvelők éppen a földrajzi tévedésekkel támasztják alá elképzelésüket mel y szerint Ezekiélosz nem származhat Alexandriából, illetve más hellénizált egyi ptomi városból, hiszen akkor tisztában lenne a földrajzi területek hel yével. Gutman szerint 148 Egyiptomban biztosan nem mutathattak be ol yan

darabot,

amel yben a fáraó belefullad a Vörös tengerbe.

A

ptolemaidák természetesen nem az egyiptomi fáraók leszármazottai, de retorikájukban és politikai megnyilvánulásaikban az ő örökségükbe lépnek, így egy fáraó halálának színpadi bemutatása biztosan nem volt lehetséges.

elő fo rd ul . Szab o lc si, A z sid ó k eg y et eme s tö rtén et e , 5 6 0 . 142


143

Ko mo ró c z y, E ze kh ie lo s z , 1 3 3 6 .

144


145

Ho l lad a y, E zek ie l th e t r a g ed ia n , 3 0 8 -3 1 3 .

146

Ro b e rt so n, E ze ki el th e Tra g ed ia n , 8 0 4 .

147

Ho l lad a y, E zek ie l th e t r a g ed ia n , 3 1 2 .

148

Id ézi J aco b so n, Th e Ex a g o g e o f E z eki el , 1 3 .

- 38 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Hasonlóan argumentál Magnin is, 149 szerinte a drámát egyszerűen a tartalma miatt nem lehetett Egyiptomban színre vinni. Egy dráma, egy színpadi műre adott reakció a közönségen múlik, amennyiben nem őslakos egyiptomiak, hanem görög és hellénizált zsidók voltak a befogadók, a tartalom nem okoz hatott problémát. 150 Jacobson hozzáfűzi ehhez a kérdéshez, hogy Philón is hellén és zsidó közönsége számára mutatta be a csapásokat például a Mózes élete című munkájában. 151 Sem Kaiszareai Euszebiosz, sem Alexandriai Kelemen nem utal a szerző származására, ugyanakkor a drámában van egy ol yan elem, amel y az Exagógé alexandriai k eletkezését támasztja alá. Nina L. Collins szerint Ezekiélosz naptárhasználata alapján meghatározható a dráma születési hel ye. 152 Az Exagógé három hel yen utal arra, hogy a nap hajnalban kez dődött:

Exag. 156-159. 156 λέξεις δὲ λα

παντί, μηνὸς οὗ λέγω

157 διχομηνίᾳ τὸ πάσχα θύσαντας θε 158 τῆς πρόσθε νυκτὸς αἵματι ψαῦσαι θύρας, 159 ὅπως παρέλθῃ σῆμα δεινὸς ἄγγελος.

Exag.156-159. 156 És szólj a néphez: a mondott hónapban ők 157 a páskabárányt áldozván holdtöltekor 158 ajtóikat vérével hintsék éjszaka, 159 ez lesz a jel, Halálangyal mit elkerül

Exag.168. 168 ἀφ᾽ ἧσπερ ἠοῦς ἐφύγε τ᾽, Αἰγύπτου δ᾽ ἄπο 149

Id ézi J aco b so n, Th e Ex a g o g e o f E z eki el , 1 3 .

150

Az E x a gó gé f el téz ele ze tt kö zö n s é gé he z l ás d a 2 .5 fej eze te t.

151


152

Co l li n s, N . L., ” Eze k ie l, th e Aut ho r o f t he " Ex a go ge" . H is Ca le nd ar a nd Ho me” , Jo u rn a l

fo r th e S tu d y o f Ju d a i s m in th e Pe r sia n , H ell e n is ti c, a n d Ro ma n Pe rio d 2 .2 2 (1 9 9 1 ) 2 0 9 211.

- 39 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Exag.168. 168 A hajnaltól, amelyen útra keltek

Exag.175-179. 175 ἀνδρῶν Ἑβραίων τοῦδε τοῦ μηνὸς λαβών 176 κατὰ συγγενείας πρόβατα καὶ μόσχους βοῶν 177 ἄμωμα δεκάτῃ· καὶ φυλαχθήτω μέχρι 178 τετρὰς ἐπιλάμψει δεκάδι, καὶ πρὸς ἑσπέραν 179 θύσαντες ὀπτὰ πάντα σὺν τοῖς ἔνδοθεν

Exag.175-179. 175 E hó tized napján a héber férfiak 176 egy folttal an bárányt és borjat válasszanak 177 nemzetségekként és őrizzék négy napig 178 s a negyedik nap , hogyha elkövetkezik 179 a tíz után, áldozzák fel majd estetájt Az Exagógéban használt naptár megegyezik azzal a kalendáriummal, amel yet maga a szerző is haszn ált. Mivel Ezekiélosznál a nap hajnalban kezdődik, ez segít meghatározni a dráma születési hel yét. A palesztinai zsidóság és a szamaritánusok is napnyugtával kezdték a napot , 153 Egyiptomban azonban a nap hajnalban kezdődött , tehát a dráma mind en bizonnyal eg y egyiptomi hellénizált nagyvárosban született, amel ynek nagy zsidó közössége volt. A szerző pontos származási hel yét tehát nem tudjuk, de az Exagógé születési hel ye a jelenlegi tudományos communis opinio szerint Alexandria, ezt támasztja alá a város számottevő zsidó lakossága, az Alexandriai könyvtár, 153

B ic ker ma n n, E.J ., Ch r o n o lo g y in th e An cien t Wo rld ( Lo nd o n: T ha m es a nd H ud so n ,

1 9 8 0 ) 6 0 -6 9 . Ro l a nd d eVa u x, An c ien t I sra el it s l if e a n d in s ti tu t io n s ( Gra nd Rap id s: Eerd ma n n s, 1 9 7 3 ) 1 8 0 - 1 8 3 .; P o wel l s, S. , ”T h e Sa ma ri ta n Cal e nd ar and t he ro o t s o f Sa ma ri ta n C hr o no lo g y”, I n: A lla n D a vid Cro wn, ed ., Th e S a ma ri ta n s (T üb in g e n: Mo h r Sie b ec k, 1 9 8 9 ) 7 0 2 -7 0 3 . I d ézi Co l li n s, E ze ki el, t h e Au th o r o f th e " Exa g o g e" . His Ca len d a r a n d Ho m e , 2 0 9 -2 1 0 .

- 40 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

ahol a drámákhoz, mint korábbi irodalmi modellekhez a költő hozzá férhetett , a Septuagint a használata 154 és legfontosabb érvként a szerző által használt kalendárium.

154


- 41 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

2.3.1. A dráma datálása A dráma keletkezésének pontos idejét nem ismerjük. A két legjobban megragadható időpont, amel y közé biztosan beillik, a Septuagint a keletkezése és Alexandrosz Polühisztór munkássága. Az előbbi szöveget Ezekiélosz minden kétséget kizáróan használta, az utóbbi szerző pedig felhasználta, kivonatolta az Exagógét. A kutatástörténetben megjelenő számos kísérlet ellenére sem lehet jobban megalapozott dátumot megadni, mint a Kr.e. második és első évszázad közötti periódust, amel y biztonsággal tovább már nem szűkíthető.

155

2.3.2. Tartalma Az Exagógé, mint a címe is mutatja a Kivonulás könyvére épí t és az ott található történetet mondja el új formában , Az átdolgozott bibliai szakasz: Kiv. 2, 1-15. Holladay a következőképpen csoportosítja a fennmaradt töredékeket:

frag. 1a

Alexandriai Kelemen, Strom. 1.23.155.1 -5 (vv. 7-31)

frag. 1b

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.28.1 -2 (vv. 1-31)

Mózes

monológjával

Egyiptomba

kerülését

indul és

a az

dráma, „új

amel yben

fáraó”

trónra

elmondja lépését,

Jákob továbbá

megmenekülésének történeté t.

frag. 2a

Alexandriai Kelemen, Strom. 1.23.155.6 -7 (vv. 32-40a); 156.1-2

(50b-54)

frag. 2b

155

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.28.3 (vv. 32 -58)

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 8 - 1 1 .

- 42 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Mózes

elmeséli

neveltetését

a

fáraó

udvarában,

maj d

beszél

a

gyilkosságról és Midiánba való men eküléséről.

frag. 3

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.28.4a (v. 59)

Mózes meglátja Raguél lányait.

frag. 4

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.28.4b (vv. 60 -65)

Cippóra Mózesnek adott válaszában leírja Líbia földjét és az apja hatalmi státuszát az országban.

frag. 5

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.28.4c (vv. 66 -67)

Khosz és Cippóra párbeszéde, valószínűleg miután Cippóra hozzáment Mózeshez. A rövid szakaszban Khosz nem támogatja a házasságot, mivel Cippóra egy idegenhez ment hozzá.

frag. 6

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.29.4 -5 (vv. 68-82)

Mózes beszámolója az álmáról apósának, Raguélnek.

frag. 7


Raguél válasza Mózesnek, amel yben megfejti az álmot.

frag. 8


Mózes előadja az Égő csipkebokornál történeteket.

frag. 9

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev.. 9.29.8 (vv. 96 -112)

Az Úr beszél az Égő csipkebokornál, ahol megbízza Mózest a zsidók kimenekítésével. - 43 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

frag. 10

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.29.9 (vv. 1 13-115)

Mózes válasza az Úrnak, amel yben elnézést kér, hogy nem jártas a beszédben. frag. 11


Az Úr válasza Mózesnek, amel yben Áront jelöli ki segítőjéül.

frag. 12


Mózes és az Úr dialógusa, amel yben információkat kapunk Mózes botjának varázserejéről.

frag. 13


Az Úr kinyilatkozta tja Mózesnek a tíz csapást és előírja a pészah szertartásának szabályait.

frag. 14


Leírás a pészah ünnepének előkészítéséről.

frag. 15


A hírnök beszámolója arról, hogy a zsidók elhagyták Egyi ptomot, a fáraó üldözte őket és vé gül miként pusztult el az egyiptomi sereg a Vörös tengerben.

frag. 16

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.29.15-16a (vv. 243 -253)

Egy felderítő beszámolója az élimi oázisról.

- 44 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

frag. 17

Kaiszareai Euszebiosz, Praep. Ev. 9.29.16b (vv. 254-269) 156

A felderítő beszámolója a madárról. A kutatástörténetb en hosszú ideig élt az az elkép zelés, hogy az Exagógéból nemcsak Kaiszareai Euszebiosz és Alexandriai Kelemen egyházat yák őriztek meg

az

utókor

számára

töredékeket.

Holladay

erede ti,

nem

digitális

kiadásában tizennyolcadik fragmentumként hozza Szalamiszi Epiph ániosz (Panarion Haeresium 64.29.6-30.1) szövegét. Az „elveszett“ fragmentum az Exagógé tizennyolcadik századi kiadásába került be először (Scaliger, J.J., Thesaurus Temporum Eusebii Pamphili (Amsterdam, 1658)) és csak a Jacobson 1981-es tanulmányában került felülvizsgálatra . Ő mutatta ki, hogy a szöveg

nem

lehetett

a

dráma

része.

Scaliger

ugyan

Ezekiélosznak

tulajdonította a szöveget, de azt nem állított a, hogy az Exagógéhoz tartozik, 157 ettől függetlenül a későbbi kiadások és a témával foglalkozó szakirodalmak is hozzák a Panaironban olvasható sorokat Ezekiélosz drámájának részeként. Az Exagógéval foglalkozó kiadványok közül Dübner munkája a szöveg végére hel yezte, míg később Denis epilógusként tűnteti fel. 158 A tízsornyi szakasz témája a kígyó, mint minden romlás forrása :

Panarion Haeresium 64.29.6 -30.1) ὦ πᾶσιν ἀρχὴ καὶ πέρας κακῶν ὄφις, σύ τ' ὦ βαρὺν τίκτουσα θησαυρὸν κακῶν πλάνη τυφλοῦ ποδηγὲ ἀγνοίας βίου, χαίρουσα θρήνοις καὶ στενάγμ ασι βροτῶν, ὑμεῖς ἀθέσμους εἰς ὕβρεις ὁμοσπόρων τὰς μισαδέλφους ὁπλίσαντες ὠλένας 156

Ken M. P en n er – I a n W . Sco tt – D a vid M. Mil ler, ed s., ”E x a go g e o f Ez e kie l t he

T raged i a n ( Fr a g me n t s) ” , Ed it io n 1 .1 . No p a ge s . In : Th e On lin e C r it ic a l Ps eu d ep ig ra p h a (So c iet y o f B ib li cal Li te r at ur e, 2 0 0 7 ) ( h ttp : //o cp .st fx .ca / ) 157

Sc h ürer , E., Th e H i st o ry o f th e J e wi sh Peo p le in th e Ag e o f Je su s Ch r i st ( A Ne w

En g li s h Ver s io n Re v i sed and Ed i ted b y G . Ver m es – F. Mi ll ar – M. Go o d ma n ) (Ed i nb ur g h : Cl ar k, 1 9 8 6 ) 5 6 5 . 158

De n is, F ra g men ta P seu d ep ig ra p h o ru m Qu a e S u p er su n t G ra eca , 2 1 6 .

- 45 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Κάϊν μολῦναι φοινίῳ πρῶτον λύθρῳ ἐπείσατον γῆν καὶ τὸν ἐξ ἀκηράτων πεσεῖν αἰώνων πρωτόπλαστον εἰς χθόνα ὑμεῖς ἐτεκτήνασθε. 159

Panarion Haeresium 64.29.6 -30.1) Te minden romlás kútforrása és eszköze, gonosz kígyó, ki mint a kincset halmozod reánk a bajt, vakot vezetsz a rossz úton, s örülsz, ha sír az élet és mi jajgatunk, te keltettél az egytestvér ellen szilaj dühöt s adtál hozzá erőt karjába is, hogy önnön lelkét elsőnek sze nnyezze be véres gyilkossággal Káin, s te tetted azt, örök hazájából hogy így a földre hullt az első ember... 160 Trencsényi szerint, osztva Scaliger és Philippson 161 véleményét, a sorok Ezekiélosztól származnak, de míg a z utóbbi két kutató egy másik drámát feltételez, addig Trencsényi az Exagógé végére szeretné illeszteni a szakaszt: A töredékről csak annyi bizonyos, hogy nem tartozhatott sem az első emberpár, sem az első testvérpár bibliai elbeszélését feldolgozó drámába, mert mind az első emberpár bűnbeesé sére, mind az első testvérgyilkosságra már mint a kígyó korábbi bűneire utal. 159

162

A sz ö v e g a n go l k iad á s áho z l á sd : W il li a ms , F. , ( fo rd .) Th e Pa n a rio n o f Ep ip h a n iu s o f

S a la m is Bo o k s I I a n d I I I . De Fid e (N a g H a m mad i a nd Ma n ic ha ea n St ud i e s 7 9 ) ( Leid e n : B rill , 2 0 1 3 ) 1 6 2 . 160

T renc sé n yi ,

Eg y b ib l ia i tá rg yú g ö rö g t ra g éd ia , 5 0 .

T ren cs é n yi - W ald ap fel I m r e

fo rd ítá s a. 161

P hi lip p so n, M., E ze ch iel d es jü d is ch en T ra u er sp i eld ich t e rs Au s zu g a u s Eg yp ten u n d

Ph ilo d e s Ae lt er en Je ru s a lem ( B er li n 1 8 3 0 ) 1 8 . I d ézi : J aco b so n, Ez ek iel th e T ra g ed ia n a n d th e P ri me va l S erp en t , 3 1 6 . 162

T renc sé n yi , Eg y b ib lia i tá rg yú g ö rö g t r a g éd ia , 5 0 .

- 46 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Mivel a madárleírás így kezdődik:

Exag. 254. 254. ἕτερον δὲ πρὸς τοῖσδ᾽ εἴδομεν ζ ον ξένον,

Exag. 254. 254 És láttunk ott egy másik furcsa állatot Trencsényi szerint a feld erítők a madár mellett, akár egy kígyóval is találkozhattak és így az Exagógé záró jelenetéből származnak a fent idézett sorok. Gutman is az Exagógé részének tartja a szöveget, de szerinte az egyik kórusbetétből származik. 163 Annak ellenére, hogy Trencsényi tanulmányában nem jelenik meg a párhuzam a főnix és a kígyó között, kultúrtörténetileg egy il yen összekapcsolás működhet. Egyrészt mind a madár mind a hüllő az újjászületésnek is szimbóluma, másrészt a későbbi keresztény irodalmakban már ellentétpárban is vannak, ahol a főnix az erény, a kígyó a bűn megtestesítője. 164 Az egymással

harcoló

főnix

és

kígyó

a

zsidó

mágikus

amuletteken

is

megjelenik. 165 Ehhez az elképzeléshez az onban el kell fogadnunk a madár leírás és a mitikus főnix azonosítását, ami, mint a késő bbi fejezetekben látni fogjuk, erősen megkérdőjelezhető. Annak ellenére, hogy Jacobson szerint főnix van a drámában, szerinte sem lehet a Panaironban idézett tíz sor az Exagógé része. Azon túl, hogy metrikailag 166 sem illeszthető a dráma fennmaradt töredékei hez, a szemlélete is eltér Ezekiélosz drámájától. A kígyó ennyire negatív megítélése egyértelműe n keresztény szerzőt feltételez, annak ellenére, hogy az elgondolás a zsidó szövegekben is előfordul. Az ősbűn 163

Id ézi : J aco b so n, E zek ie l th e T ra g ed ia n a n d th e Pri me va l S erp en t , 3 1 7 .

164

A le gi s me r te tt p é ld a La cta n ti u s De a ve p ho e n ic a 7 1 -7 2 : „I n q ua m n ul la no ce n s a n i ma n s

p ro ru mp ere p o s si t, / Lu b r ic u s a u t ser p e n s a ut a vi s u ll a rap a x.” 165

Go o d e no u g h, E . R., J e wi sh S ymb o ls in th e Gr eco - Ro ma n Pe r io d 1 3 .2 (Ne w Yo r k :

Do ub led a y, 1 9 5 3 ) 2 4 2 . 166

J aco b so n , E zek ie l th e T ra g ed ia n a n d th e P ri me v a l S e rp en t , 3 1 8 .

- 47 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

illetve

minden

bűn

eredőjeként

azonban

a

kereszté ny

világképnek

és

irodalomnak vált a részévé. 167 Mindent összevetve semmil yen érv nem szól amellett, hogy az Epiph ániosznál olvasható sorokat az Exagógéhoz kössük. A drámában Khosz az egyetlen korábban a Kivonulás történetéből nem ismert szereplő, de érdeme s megjegyezni, hogy Mózes a pósát Raguélként említi Ezekiélosz. Mózes apósának a neve a H éber Bibliában is többféleképpen alakul. A Kiv. 2, 18 Ráguelnek, a Kiv. 3, 1 Jetróna k, a Bír. 4, 11 Hobábnak nevezi. Valószínűbb az a feltevés, hogy különböző hagyománn yal kell számolnunk. Josephus Flavius is nagyobb hangsúl yt hel yez Mózes apósának személ yére, mint a Kivonulás könyve. 168 A drámában is szereplő Raguélt használom a továbbiakban.

2.3.3. A dráma felépítése A

fennmaradt

tör edékek

alapján

a

drámát

nem

lehet

eg yértelműen

rekonstruálni. Már a huszadik század elején elterjedt volt az a nézet, hogy a dráma öt felvonásból állt.

169

Elsőként Kappelmacher 170 osztotta öt felvonásra

a drámát: 1. felvonás – (a) Mózes monológja (b) Mózes és Cippóra párbeszéde 2. felvonás – (a) Cippóra és Khosz szóváltása (b) Mózes álma és Raguél általi megfejtése 3. felvonás – (a) Az égő csipkebokor és a tíz csapás bemutatása (b) Mózes parancsai a népnek 4. felvonás – (a) Az egyiptomi hírnök beszámolója 5. felvonás – (a) Elim oázisa és a zsid ó kémek beszámolója; madárleírás 167 168

J aco b so n , E zek ie l th e T ra g ed ia n a n d th e P ri me v a l S e rp en t , 3 1 9 . B ala ss a, E., ” Elb e sz él és é s ér tel mez és ha tár á n : az új raír t B ib lia ”, Va llá stu d o má n y i

S ze mle 5 (2 0 0 7 ) 1 3 5 . Val a mi n t: Alb r i g ht , W . F., ”J e t hro , Ho b ab , a nd Re u el i n Ear l y Heb re w T rad i tio n” , Ca t h o lic Bib li ca l Qu a r te r ly 2 5 (1 9 6 3 ) 1 -1 1 . 169


170

Kap p el ma c her , A., ” Zu r T r agö d ie d er h el le ni s t is c he n Zei t”, Wien e r S t u d ien 4 4 (1 9 2 4 -

1 9 2 5 ) 6 9 -8 6 .

- 48 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ezen

felosztás

szerint

Kaiszareai

Euszebiosz

illetve

Alexandrosz

Polühisztóris minden felvonásból egy jelenetet idézett. Ezt a felosztást követi Trencsényi is, aki rendkívül részletesen rekonstruálja a dramaturgiát, sőt a lehetséges színpadképet is felvázolja. 171 A dráma felépítése Robertson 172 szerint is az ötös felosztás szerint alakult . Holladay is elfogadja ezt az állítást, igaz számításba veszi, hogy az eredeti szövegnek ma valószínűleg csak a negyede olvasható, így a klasszikus drámák felvonásainál jóval hosszabb jelenetek lehetettek. 173 Elsőként Jacobson 174 vonja kétségbe az ötös felosztást, majd Lanfranchi 175 teljes egészében meg is kérdőjelezi azt. Jacobson számos új, de biblikus alapú elemeket hel yez el például Mózes és a fáraó személ yes konfrontációját valamint az egyiptomi varázslók előtt i performanszokat. 176 Jacobson és Trencsényi rekonstrukciói logikusak ugyan, de

fennmaradt

szövegtöredékek

hiányában

csak

hipotézisek

maradnak.

Lanfranchi megállapítása szerint a kutatástörténet Ezekiélosz korába vetít vissza egy ol yan szabál yt, amel yet elsőként jóval később, csak Horatius alkalmaz. 177 Rozik még Lanfranchinál is messzebbre megy, szerinte óriási hiba az arisztotelészi hármasság számonkérése, mert ez a szabál y a Poetika félreértés én és a görög drámák rossz olvasatán alapszik. 178 Az öt felvonásra osztás elméletét Kohn is elutasítja, szerinte a fennmaradt töredékeket könnyű öt részre felosztani, de ne mcsak a kivonulás történet a drámából egyébként hiányzó kardinális elemeit kellene mé g a szövegben elhel yezni, hanem a kórus betéteknek is hel yet kellene találni. 179 Azt állítja, hogy a fennmaradt töredékek egy tetralógia részei, amelyben kivonulás 171

T renc sé n yi - W a ld ap fe l, Eg y b ib lia i tá rg yú g ö rö g tra g éd ia , 4 4 -4 6 .

172


173

Ho l lad a y, E zek ie l th e t r a g ed ia n , 3 0 6 -3 0 8 .

174

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 2 8 -3 4 .

175

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ez éch i el le T ra g iq u e , 2 5 -3 2 .

176

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 3 6 -3 8 .

177

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ez éch i el le T ra g iq u e , 2 6 .

178

Ro z i k, Je wi sh D ra ma a n d Th ea te r , 6 5 .

179

Ko h n , T .D., ”T he T r a ged ie s o f Ez e kie l”, G r eek, Ro ma n , a n d By za n tin e S tu d ie s 4 3 .3

(2 0 0 2 ) 5 .

- 49 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

története a második darab. Kohn érveinek alátámasztására Alexandrosz Polühisztórés Alexandriai Kelemen megjegyzését idézi, mel yek szerint a római paradoxográfus és az egyházat ya is többes számban beszél Ezekiélosz tragédiáiról és szerinte az Exagógé cím egyaránt utalhat egyetlen darabra, ugyanakkor egy trilógia vagy tetralógia címe is lehet. 180 Kohn szerint az első drámából ma a frag. 1-5. (1-67.) olvasható és Mózes monológját és Líbiába menekülését tartalmazza, a záró jelenet Khosz és Cippóra dialógusa. Azért ér itt véget az első dráma, mert a Kaiszareai Euszebiosz is itt szakítja meg az idézetet A lexandriai Kelementől és röviden Démétriosztól idéz. Állítása szerint, ha Alexandrosz Polühisztór egyetlen drámából idézett volna, akkor különös lenne, hogy itt hagyott fel a szöveg idézésével. Ab ban az esetben, ha Cippóra és Khosz párbeszéde az első dráma végén jelenik meg, akkor logikus Alexandrosz Polühisztór lépése. Kohn második érve szerint a tetralógia első drámájának végpontja nem csak a színművek által feldolgozott eseménysor logikája miatt állja meg a hel yét, hanem azért is, mert Alexandriai Keleme n is ezen a ponton hagy fel a szövegből való idézéssel. Kohn saját szavaival: „Moreover, Clement does not quote from Ezekiel after this point, making it likel y that he had access onl y to the first play. ”

181

A második dráma Mózes vezetővé válásának történet ét mutatja be. Kohn felosztása szerint a második dráma maradt ránk leghosszabban, a frag. 6-14, (68-192) foglalja magába. Az első két dráma történeti bevezetője után a harmadik dráma mondja el a kivonulás történetét, ennek a drámának Exagógé volt a címe és tévesen alkalmazták k ésőbb ugyanezt az elnevezést a tetralógiára . 182

180 181 182

Ko h n, Th e T ra g ed i e s o f Ez eki el , 7 . Ko h n, Th e Tr a g ed i es o f Eze kie l , 9 . Ko h n, Th e T ra g ed i e s o f Ez eki el , 1 0 .

- 50 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Zárásként a negyedik dráma a z utolsó két töredéket foglalta magába. A frag.15-17. (193-269) Kohn szerint azért különálló, negyedik dráma, mert Ezekiélosz ebben is E uripidészt követte, akinél ún. szatírjátékok voltak a tetralógiák utolsó drámái . 183 Kohn az Exagógé esetleges tetralógia jellegét összefoglalóan öt érvvel támasztja alá. Alexandrosz Polühisztór és Alexandriai Kelemen is többes számban

beszél

a

drámákról,

Ezekiéloszt

következetesen

tragédiák

szerzőjeként számon tartva . 184 Ha tetralógiában gondolkodunk, akkor a Kivonulás történetét könnyebb színpadra vihető cselekményekre lehet osztani és közelebb áll az arisztotelészi paraméterekhez, mind a négy történet egy nap leforgása alatt, egy hel yszínen játszódik . A négy dráma továbbá nagyobb teret enged

a

szereplők

bemutatásának

és

a

történet

kibontásának

és

a

kórusbetéteknek. 185 Kohn végső érveként, az Exagógé tetralógia, akkor Alexandrosz Polühisztór idézési technikájában nincs ellentmondás és nem ok nélkül szakítja meg Kaiszareai Euszebiosz sem a kivonatolást. 186 Kohn elképzelését az Exagógé tetralógia voltáról ham ar kritika érte, elsőként Jacobson tollából. 187 Jacobson szerint Kohn legfontosabb érve, mel y szerint az Exagógé sérti az arisztotelészi t ér és idő egységét, az Exagógé esetében semmiképpen nem érvényesül, sőt arról, hogy a hellé nisztikus tragédiákban érvényesült volna, egyáltalán nincs adatunk és a klasszikus tragédiák sem

183

A sza tír j á té k e l ne v ez és ala tt n e m fel tét le n ü l o l ya n d arab o t ke ll é rte ni , a me l yn e k

sze rep lő i sz at ír o k, a ki fej e zé s le gi n k áb b ar ra ut al, ho g y a t etr aló g ia n e g yed i k d rá máj a elt ér az a zt me g elő ző h ár o mtó l. Ko h n, Th e Tra g ed ie s o f E ze ki el , 1 1 . A sz at írj áté k mi n t mű faj i s lét eze tt , ko mi k u s tár g yú , né ho l o b szc én ze n és e lő ad á so k fo m áj áb an . E ur ip id és z Kü k ló p sz cí mű mu n k áj a az e g ye tl e n t elj e se n me g ma rad t kép vi se lő j e a mű faj na k. 184

Arr a a p r o b lé már a Ko h n ne m t ér k i, ho g y az E xa gó g é n k í v ül i d rá má k r ó l is le he t s zó az

eg yh á za t yá k ná l. 185

Ha vo lt i s kó r u s az Ex a gó géb a n, i n fo r má ció ne m mar ad t fe n t ró l a, a ma o l v a s ható

tö red é k e kb e n ne m s zer e p el. 186

Ko h n, Th e T ra g ed i e s o f Ez eki el , 1 2 .

187

J aco b so n, H., ”Ez e kie l ’ s E x a go ge, O ne P la y o r Fo ur? ”, G ree k, Ro ma n , a n d By za n tin e

S tu d ie s 4 3 .3 ( 2 0 0 2 ) 3 9 1 -3 9 6 .

- 51 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

feltétlenül illeszthetők be Arisztotelész rendszerébe. 188 Itt kell megemlítenem Scodel drámatörténész megállapítását, mel y szerint hiába Arisztotelész az első irodalomelmélettel foglalkozó gondolkodó, megállapításai t az utókor túl szigorúan, mintegy filterként használta és használja a drámairodalomra . Arisztotelészt kevésbé érdekelték a drámák ol yan aspektusai, mint a látvány, a befogadói oldal vagy a zene. Számára a cselekmény a legfontosabb , ami a drámák minden más elemét háttérbe szorította. 189 Visszatérve

Jacobson

tanulmányára,

nemcsak

az

arisztotelészi

egység

számonkérés ét tartja életszerűtlennek, hanem a „drámák” közti határok fragmentumok alapján való meghúzását is. Cippóra és Khosz párbeszéde nem jelentheti egy dráma végét, ugyanis Euszebiosz idézési technikájának nincs köze az Exagógé felépítéséhez. Az egyházat ya kivonatolási te chnikája szerint itt mindössze az Alexandrosz Polühisztórnál olvasottakat ál lítja párhuzamba a Demetriosznál

olvasottakkal .

A

Praep.

Ev.

9.17 -37

a

polühiszóri,

kronologikusan felépített ótestamentumi történet idézete a vízözöntől a Bábel tornyán át, egészen Salamon templomáig amell yel Kaiszareai Euszebiosz párhuzamba állítja a görög történetírók leírásait. Az egyházat ya az egyes szakaszokhoz rendeli a görög történet írók ide vágó, ugyanazzal a történe ttel foglalkozó

leírásait,

így

a

dialógus

után

idézett

Dem etriosz

szakasz

semmiképpen nem jelenti egy dráma végét. Euszebiosz nemcsak Ezekiélosz munkáját szakítja meg, hanem ugyanezen technikával dolgozik akkor is, amikor Eupolemosz, Demetriosz és Artapanos z munkáival foglalkozik. 190 Jacobson felhívja a figyelmet arra is, hogy amikor Alexandrosz Polühisztór ἐν τ

τραγῳδίᾳ -t ír (Praep.Ev.9.28.3) akkor nem az első, hanem „a” tragédiára

utal, korábban ugyanis csak a tragédiaszerzőről írt. Ebből is egyértelműen látszik, hogy az Exagógé egy különálló mű és nem egy tetralógia darabja. Tetralógiák, mint pl. Aiszkhülosz Oreszteia drámái csak a görög dráma korai 188 189

J aco b so n , E zek ie l’ s Exa g o g e, On e Pla y o r Fo u r ? , 3 9 1 . „It i s al so p ec u li ar , b eca u se mo s t o f u s are no t a ct ua ll y fo l lo we r s o f Ar is to t le, a n d

Ari sto tl e ’s wa y o f r e ad i n g tr a ged y i s p ro fo u nd l y Ar i sto tel ia n. ” S co d el , R., In tro d u ct io n to th e Gr eek T ra g ed y ( Ca m b r i ge: C a mb r id ge U ni ve rsi t y P re s s, 2 0 1 1 ) 7 . 190

J aco b so n , E zek ie l’ s Exa g o g e, On e Pla y o r Fo u r ? , 3 9 2 -3 9 3 .

- 52 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

történetében vannak jelen, Aiszkhülosz után nem, vagy csak utalásszerűen találkozhatunk velük ,

191

ahogy Jacobson fogalmaz:

To think that Ezekiel ignored virtuall y a ll his predecessors and went back to Aeschylus (alone?) in choosing to write a connected series, and one made up of four plays to boot, would be taking “archaizing” (or rather “Aeschylizing”) to an extreme. A drámában tehát az arisztotelészi tér és idő eg ysége 192 nem érvényesül, a kivonulásnak és az új haza megtalálásának története ugyanis jóval hosszabb időintervallumban és sokkal nagyobb térben tört énik, mint a klasszikus drámák által feldolgozott periódusok . 193 Mózes menekülése Egyiptomból, a Kivonulás és a megérkezés Élimbe nagyon nagy hosszú időszakot ölel fel a klasszikus drámákhoz képest. Legalább három hel yszínt fel kellett vonultatni a színpadon, az egyiptomi palotát, Midi ánt és Elim oázisát. Mind a hel yszínek, mind az idő szempontjából az Exagógé eltér a ma is olvasható klasszikus görög drámáktól. 194 Hasonlóan kérdéses, hogy volt-e kórus az Exagógéban. A klasszikus drámák és a korai római tragédiák tartalmaztak kórust, így nagy esél y van arra, hogy a hellénisztikus művekben is volt , legalábbis Jacobson szerint, 195 igaz forrásunk nincs. A hellénisztikus kori drámákból eltűnő kórust Fantuzzi és Hunter a hellénisztikus kori társadalmi és kulturális változásokra vezeti vissza, de meg kell említeni a színjátszásban és a te chnikában bekövetkezett változást is. A szerzőpáros szerint a kórus betétek nem egyszerűen nem maradtak fent (ahogy egyébként maguk a drámák sem), hanem valószínűleg a hellénisztikus kori darabok nem is tartalmazták ezt az elemet. Mivel a színészek ekkor már a cselekmény minden elemét meg tudtá k jeleníteni a színpadon, a kórus szerepe csökkent. A korszakban erősödik meg az egyes 191

J aco b so n , E zek ie l’ s Exa g o g e, On e Pla y o r Fo u r ? , 3 9 5 .

192

Kap itá n ff y, A g ö rö g iro d a lo m tö r tén ete , 1 5 3 .

193


194


195


- 53 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

színészek individuális szerepe, a monológok fontossága. 196 Arra azonban szöveges bizonyítékunk van, hogy az egyiptomi zsidóktól nem állt távol a kórus műfaja, ezt megerősí ti Philón is a Mózes életéről írott könyvében : 197 A zsidók, akik megdöbbenve szemlélték Istennek e nagyszerű és csodálatos tettét, vértelen és váratlan győzelmet arattak, s látván ellenségeiknek

egy

szempillantás

alatt

bekövetkező,

tömeges

pusztulását, a te ngerparton két – egy férfi és egy női – kart alkotva hálaadó himnuszokat énekeltek Istenhez. A férfiak kórusát Mózes, a nőkét a nővére vezette, ők voltak ugyanis a karvezetők.

2.4. Az Exagógé, mint dráma Az

Exagógé,

mint

a

leghosszabban

ránk

maradt

görög

tragédia

a

hellénisztikus korból, 198 lehetetlenné teszi az összehasonlí tást a korszak más szövegeivel. Információnk van a korszak más drámáir ól, de szövegtöredékünk kevés. 199 A dráma ötvenkilenc sornyi, prológussal indul. A prológus egy hosszú monológ, amel yben Mózes elmondja a zsidóság Egyiptomba kerülésének történetét, megmenekülését, neveltetését egészen a meneküléséig. A monológ hel yszíne valószínűleg már Líbia / Mi dián. Jacobson szerint a prológus egyértelmű euripidészi hatást mutat. Sz ophoklész ugyanis általában két, egymással néha hosszan beszélgető szereplővel indítja a drámáit. Aiszkhülosz szintén Euripidészhez áll közel, szintén monológgal indítja a darabokat. 200 Az

196

Fa nt u zzi , M. – H u n ter , R., Tra d it io n a n d In n o va tio n in He ll en i st ic Po et ry ( Ca mb r id ge :

Ca mb r id ge U ni v er si t y P r es s, 2 0 0 5 ) 4 3 6 . 197

De Vi ta Mo s is 1 .8 0 . ( f o r d . B o lló k J á no s) P h il ó n, Mó z e s él ete , 5 5 . A Ki vo n u lá s kö n yv e

is e ml ít i a z ü n nep sé g et : Ki v 1 5 ,2 0 -2 1 . 198

Va n d er Ho r s t, P ., ” So me No te s o n t he E x a go g e o f Ez e kie l”, Mn emo sy n e 3 7 (1 9 8 4 ) 3 5 4 .

199

Ias szo sz i D ü má s z val ó sz í n űle g a Kr. e. má so d ik sz ázad b a n ír t d rá m át D ard a no szró l,

va la mi n t zs id ó té máj ú d r á ma l e het et t a már e ml í tet t D a ma sz k u sz i N i ko l ao sz Zs uz sa n n a tö rté n et ét feld o l go zó ír á sa i s. J aco b so n, Th e Exa g o g e o f E ze ki el , 4 . 200

P éld á ul az Ag a me mn ó n és a z O re s zt eia tr iló gi a har ma d i k d arab j a az Eu men id á k

- 54 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

azonban tipikusan euripidészi elem, hogy a főhős indítja a történetet, bevezeti a nézőket a történeti háttérbe, sőt általában egy utazásról is beszámol , általában a saját utazásáról . 201 A két legfontosabb kapcsolódási pont azonban az etimológiai elemek és az idézetek megjelenése valamint a főhős kilétének késleltetett kiderülése . Az Exagógé prológusa tartalmazza a Mózes név etimológiáját, ahogy az Ion és A föníciai nők című tragédiák is tartalmazzák Ión és Oi dipusz nevének eredetét. Ahogy Euripidész is idéz más művekből, úgy Ezekiélosznál is a 24 -25 és a 28-29 sorok idézetek:

Exag.23-31. 23 Μαριὰμ ἀδελφὴ προσδραμοῦσα βασιλίδι· 24 "θέλεις τροφόν σοι παιδὶ τῷδ᾽ εὕρω ταχύ 25 ἐκ τῶν Ἑβραίων;" ἡ δ᾽ ἐπέσπευσεν κόρην. 26 μολοῦσα δ᾽ εἶπε μητρὶ καὶ παρῆν ταχύ 27 αὐτή τε μήτηρ καὶ ἔλαβέν μ᾽ ἐς ἀγκάλας. 28 εἶπεν δὲ θυγάτηρ βασιλέως· "τοῦτον, γύναι, 29 τρόφευε, κἀγὼ μισθὸν ἀποδώσω σέθεν." 30 ὄνομα δὲ Μωσῆν ὠνόμαζε, τοῦ χάριν 31 ὑγρᾶς ἀνεῖλε ποταμίας ἀπ᾽ ᾐόνος.

Exag.23-31. 23 Mirjám legott ott termett s így kérdezte a királ yleányt: 24 „Kívánod, hozzak én a héber nők közül 25 a gyermekednek dajkát?” Az sürgeté a lányt, 26 Mirjám futott, anyánknak szólt, megjött anyánk 27 sietve és keblére vett fel engemet. 28 S királ y leánya szólt imígy: „Asszony, neveld , 29 e gyermeket fel, béredet meg én adom.” 30 És ő adott nekem nevet: Mózes legyek , 31 mivelhogy vízből mentett engemet ki ő.

(Eri n n ü szö k) . 201

Az uta zá s a kö ve t ke ző E ur ip id é sz d rá má k p ro l ó g u sa ib a n k ap sze rep e t: A tró ja i n ő k, A

fő n ic ia i n ő k, Ba cch á n sn ő k, A z ő rjö n g ő Hé ra k lé s z

- 55 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A 30. sorban találkozunk először a monológot mondó főhős, Mózes nevével. Az il yen típusú felvezetés szintén tipikus euripidészi elem. 202 Jacobson szerint a legkonkrétabb párhuzam az Exagógé prológusa és az Ión prológusa között van. Nemcsak az előbb felsorolt elemek miatt, hanem témájában is találhatunk párhuzamokat. Az Ión esetében egy eltitkolt terhesség, egy kitett gyerek, a gyerek későbbi megmenekülése, egy papnő, aki a segítségére siet, egy jelentős hős neveltetése a templomban. Ha a templomot palotára és a papnőt hercegnőre cser éljük könnyen felfedezhető az a dramaturgiai váz amihez Ezekiélosz bátran nyúlha tott. 203 A szöveg elemzése után Strugnell arra a következtetésre jutott, hogy verselésében is leginkább Euripidészhez áll közel, 204 és ugyanezt a véleményt osztja Fantuzzi és Hunter is. 205 Jacobson szerint írásban ismerhette a klasszikus tragédiákat, amelyeknek

nyelve

természetesen eltért Ezekiélosz korának köznyelvi görögjétől. 206 Euripidész rendkívül

népszerű

volt

a

hellé nisztikus

korban. 207

Robertson

szerint

Szatürosz Euripidész élete című munkája is ebben a korszakban terjedt el Alexandriában. 208 Euripidésztől a Heléna című dráma hathatott az Exagógéra, amel y szintén Egyiptomban játszódik, valamint az Iphigenia a tauruszok között, aminek a központi témája szintén a menekülés. Euripidész messze a legnépszerűbb görög drámaíró a hellénisztikus korban . 209 A korszakban egyedül Homéroszt idézték többet. Hatása az Exagógéra is egyértelmű. Aiszkhülosz is rendkívül fontos, mert szerkezetileg és az álomjelenet mi att a Perzsák című drámájához áll nagyon közel az Exagógé. 202


203


204

210

Szerkezetileg

Str u g ne ll, J ., ” No t es o n t h e T ext a nd M etr e o f Eze k ie l t he T rag e d ia n s E xa go ge” ,

Ha r va rd Th eo lo g ica l Re vie w 6 0 ( 1 9 6 7 ) 4 5 4 -4 5 5 . 205

Fa n t uzz i, H u nte r , Tra d i tio n a n d I n n o va t io n in Hel len is ti c Po e t ry , 4 3 6 .

206

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 1 6 7 .

207


208


209

Si fa ki s, G. M., S tu d i es in th e Hi s to r y o f H el len i s tic D ra ma ( Lo nd o n: U n i ver si t y o f

Lo nd o n At h lo ne P r es s, 1 9 6 7 ) 1 3 3 . 210

J aco b so n, H., ”T wo St ud i e s o n Eze k ie l t he T rag ed i a n”, G ree k Ro ma n a n d By sa n tien

- 56 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

ugyan a Perzsákkal van a legnagyobb hasonlóság, de a történeti szálat tekintve

a

anaidák

trilógiával

mutat

nagyobb

rokonságot .

211

Az

Oltalomkeresők ( anaidák trilógia valószínűsíthetően első darabja) szereplői is negroid figurák, épp úgy, mint Cippóra a drámában, 212 a történet központi szála a házasság és Aiszkhülosz drámájának vőlegény ei, Aigüptosz fiai, Egyiptomból valók, akárcsak Mózes Cippórának és családjának a szemében. A történeti kapcsolódási pontokon túl, a

anaidák mondanivalója, mel y szerint

a görögök kivonulnak Egyiptomból, és visszatérnek ős eik földjére, ugyanúgy az identitást erősíti, mint a zsidóság kivonulása. Ezekiélosz tudatosan használta ezeket az elemek et a görög származású, vagy görög kulturájú hallgatóság előtt – akik a klasszikus műveket ismerhették – abból a célból, hogy bemutassa, hogy a görögöknek és a zsidókna k hasonló történetük

van

az

üldöztetés ről,

a

menekülésről

és

a

régi -új

haza

megtalálásáról. Az Exagógéban használt narratív eszközök is erős kapcsolatot mutatnak a klasszikus athéni tragédiákkal. A Prológus (1 -59), Mózes álma (68-89), a hírnök beszámolója az egyiptomi sereg pusztulásáról (193 -242) és az élimi madárleírás (254-269) mind színesítik a biblikus hátteret. Holladay szerint Ezekiélosz nemcsak a görög tragédiaírói technikát ismerte jól, hanem az egész görög irodalomban otthonosan mozgott. Ol yan k lasszikus szerzők hatását látja az Exagógéban, mint Homérosz vagy Hérodotosz. 213 A hérodotoszi hatást Jacobson elsősorban a hírnök jelenetben, a fáraó seregének leírásában, valamint a Görög-perzsa háborúkban bemutatott álomleírásokban látja. 214

S tu d ie s 2 2 ( 1 9 8 1 ) 1 7 5 . 211 212

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 2 4 . Líb ia la kó i a d r á máb a n et ió p o k, a ki k “fe ke te e mb er e k”. ( Α ἰθ ίο πες ἄ ν δ ρες μ έ λ αν ε ς)

T ehát C ip p ó r a it t ne gr o id s zár ma zá s ú é s e z a h a g yo má n y n e m a ka no n i k us Ki vo n u lá s kö n yv éb ő l szár ma z i k, h an e m ab b ó l az e l kép zel ésb ő l, a me l y a Sz á m. 1 2 ,1 -b e n kö n yv éb e n j ele ni k me g. T o v áb b i ir o d alo m Cip p ó ra sze mél yé h ez: Na ftal i, K., Nő k a Bib liá b a n é s a Ta l mu d b a n ( B ud ap es t: P o lg ar t , 2 0 0 5 ) 6 1 -6 8 . 213


214

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 1 3 9 -1 4 0 .

- 57 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Niskanen konk rét példát is hoz egy szóra. Az Exag.198-ban olvasható πεζοὶ (πεζός) gyalogos / gyalogság kifejezés nem található meg a Sep tuagintában. Ezekiélosz itt a Héro dotosznál olvasható szót használja, amel yet a görög történész

Xerxész

seregének

bemutat ásakor

haszn ál

(Hist.

7.41).

A

Hérodotosztól származó írások a hellénisztikus kori görög nevelés részei voltak, így Ezekiélosz könnyen hoz zájuthatott ehhez a forráshoz is. 215 Minden párhuzam és előkép ellenére az Exagógé a dráma műnemében született alkotás, de semmik éppen nem nevezhető tragédiának. 216A tragikus világkép,

az

ember

alávetettsége

és

sérüléken ysége

sehol

nem

jut

kifejezésre. 217 Sőt éppen ellenkezőleg, nem egy magányos hős tragikus bukását írja le, hanem egy közösség sikerét, amit egy hősi adottságok nélküli halandó vív ki. 218 A hellénisztikus költészet ben, szűkebben véve a dráma műnemén belül az attikai újkomédia 219 és a tragédia műfaja virágzott. Ezek a művek e kkorra már a klasszikusnak tekintett három nagy attikai tragédiaíró írásait tekintették példaképnek. Komoly lökést adott a hellénisztikus tragédiaköltészetnek II. Ptolemaiosz

Philadelphosz

(Kr.e.

285 -246),

aki

Alexandriában

is

megteremtette a drámai versenyek hagyományát. A z ekkor a városba érkező nagyszámú görög költő közül , válogatta ki az utóko r az ún. „alexandriai pleiasz kör” –t, 220 vagyis a korszak hét legjobb költőjét, igaz a hét szerző neve forrásonként eltérő, 221 de Ezekiélosz egyik forrásban sem olvasható. A nem

215

Nis k a ne n, P ., Th e Hu m a n a n d th e Divin e in Hi sto ry , He ro d o tu s a n d th e Bo o k o f Da n ie l

(S he ffie ld : S he f f ie ld Ac ad e mi c P r e ss , 2 0 0 4 ) 5 1 . 216

A s za kir o d alo m e n ne k ell e nér e i s mer i az E ze ki el T ra gi c us / Ez e ki el th e T rag ed i a n /

Eze ki el d er T r a gi ke r / E zéc hi el le T r a g iq ue me g ne v ezé se k et. 217


218

Da v ie s, Re a d in g E z eki e l’ s Exa g o g e , 3 9 5 .

219

Kap itá n ff y, A g ö rö g i ro d a lo m tö r tén ete , 1 4 5 -1 5 1 .

220

Sco d el, I n t ro d u c tio n to th e Gr eek T ra g ed y , 2 .

221

Kap itá n ff y, A g ö rö g iro d a lo m tö r tén ete , 1 5 2 .

- 58 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

egységes alexandriai pleiasz kör tagjain kívül összesen megközelítőleg hatvan tragédia és komédiaíró nevét ismerjük a hellénisztikus korból. 222

2.4.1. Az Exagógé görög drámai elemei és rövid parabiblikus betoldásai Ebben az alfejezetben nem választom külön a görög drámából ismert elemeket a parabiblikus, zsidó hagyományból ismert elem ektől, hanem a kontextusban való értelmezés végett fragmentumról fragmentumra haladva mutatom be őket.

2.4.1.1. Líbia vagy Midián? A következő eltérés az Exodusztól Mózes menekülésének hel yszíne. Az Exagógé szerint nem Midiánba, hanem Líbiába menekül , ahol feketebőrű etiópok (Αἰθίοπες ἄνδρες μέλανες) is élnek:

Exag. 60-65. Σ ΠΦΩΡΑ· 60 Λιβύη μὲν ἡ γῆ πᾶσα κλήͺζεται, ξένε, 61 οἰκοῦσι δ᾽ αὐτὴν φῦλα παντοίων γενῶν, 62 Αἰθίοπες ἄν δρες μέλανες· ἄρχων δ᾽ ἐστὶ γῆς 63 εἷς καὶ τύραννος καὶ στρατηλάτης μόνος. 64 ἄρχει δὲ πόλεως τῆσδε καὶ κρίνει βροτούς 65 ἱερεύς, ὅς ἐστ᾽ ἐμοῦ τε καὶ τούτων πατήρ.

Exag. 60-65. Cippóra: 60 E föld, vándor, köröskörül mind Libya, 61 különböző fajtáju népek laknak itt, 62 sötétbőrűek, aithiposok is , de mind 222

Les k y, A., Di e Tra g i sc h e Di ch tu n g d er He llen en (Gö t ti n g e n: Va nd e n h o ec k & R up re c ht ,

1 9 7 2 ), 5 3 5 -5 3 8 .

- 59 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

63 közös királ yt és egy vezért ismernek el . 64 E városban lakók felett uralkodik 65 s ítél a pap s nekem s ezeknek itt: at yánk. Mivel a Kivonulás könyvében Midián szerepel és nem a fekete etiópok által is lakott Líbia ezért Kuiper szerint Ezekiélosz nem származhatott Alexandriából, hiszen egy egyiptomi nem hel yezheti Afrikába Midiánt. Kuiper szerint ez az érv nem állja meg a hel yét, mert a g örögök földrajzi ismerete hiányos volt, egy

ekkora

tévedés

tájékozatlanságának

még

tulajdonítja,

belefér. szerinte

Jacobson az

s em

az

antikvitásban

tradíciók erősebbek voltak, mint a valós földrajzi ismeretek.

Ezekiélosz

223

irodalmi

Jacobson egy

kézenfekvő magyarázatot ad , mel y szerint a Számok könyvében (Szám. 12, 1) illetve Josephus Flaviusnál is megjelenő hagyo mány olvasható Ezekiélosznál. Josephus Flavius többször megemlékezik Mózes etiópiai tevékenységéről , ír az

Etiópia

és

Egyiptom

közti

háborúról,

valamint

Mózes

hadvezéri

talentumáról is, amikor Íbiszeket vet be a sivatagi kígyók ellen. ( Ant.Jud. 2.10-15). Josephus Flavius együtt említi Líb iát és Etiópiát (Ant. Jud. 8.10). Tharbiszról, Mózes etióp feleségéről pedig így ír: Mikor

már

Mózest

nagyon

elkedvtelenítette,

hogy

hadserege

tétlenségre van kárhoztatva, mert az ellenség nem akart harcot kezdeni, ez történt: az etiópok királ yának volt egy lánya, Tharbi s. Ez látta, amint Mózes hadseregét a várfal alá vezette, és maga is vitézül küzdött, és csodálta azokért, amiket már kitervelt és végrehajtott, hogy tudniillik nem csupán az egyiptomiakat mentett e meg, akik már kétségbe estek vereségeik miatt, hanem az et iópokat is

végső

veszedelembe

sodorta,

pedig

sok

dicső

haditetteket

hajtottak végre; és ezért heves szerelemre lobbant iránta. És mivel szenvedél ye napról napra nőtt, elküldte hozzá legbizalmasabb

223

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek i e l, 8 6 .

- 60 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

szolgáit, és házasságot ajánlott neki. Mózes elfogadta az ajánlatot, azzal a feltétellel, hogy átadják neki a várost. 224 A josephusi feldolgozás fontos többlete, hogy Mózes nem az egyiptomi felügyelő megölése miatt menekül Egyiptomból, hanem részben a Tharbisszal kötött házassága miatt kell elhagynia az udvart. 225 Josephusnál tehát Tharbisz Mózes első felesége, hiszen csak utána menekül Midiánba és ismerkedik meg Cippórával. Artapanosz is ír Mózes etióp hadjáratáró l, de nem szól sem Tharbiszról, sem egy esetleges házasságkötésről. 226 Későbbi zsidó legendák is előszeret ettel egészítik ki az etióp asszony történetét. Az etióp feleség szerepe többféleképpen értelmezhető . Az egyik olvasat szerint Mózesnek két felesége volt, a midiánita Cippóra és az etióp (kusita) nő, akit Josephus Flavius Tharbisznak nevez. A másik olvasat szerint a két személ y egy és ugyanaz, az etióp mindössze arra utal, hogy Cippóra különleges, más, mint a többi asszony. 227 Römer szerint Mózes etióp feleségéről szóló hagyomány a diaszpórában gyökerezik és egészen az Elephantiné szigetén létesült kolóniáig megy vi ssza. A

Számok

könyvének

utalása

Mózes

etióp

feleségére

tehát

nem

hagyomány kezdete, hanem egy meglévő hagyományra adott reflexió.

egy

228

A földrajzi pontatlanság nem Ezekiélosznál fordul elő , Lanfranchi 229 szerint a forrásaink alapján Midián lé tezhet Arábiában, például Artapanosznál (Praep.

224

An t.J ud . 2 , 1 0 J o sep h u s, F. , A z sid ó k tö rtén et e (B ud ap es t: E uró p a Kö n yv k i ad ó , 1 9 8 0 )

5 1 -5 2 . (R é va y J ó z se f fo r d ítá sa ) 225

Ant. J ud . 2 .1 1 . J o sep h u s, F., A z sid ó k tö rt én e te (B ud ap e st: E uró p a K ö n yv k i ad ó , 1 9 8 0 )

2 7 1 . (R é va y J ó z se f fo r d í tá sa) 226

P raep . E v. 2 .2 7 .

227


228

Rö me r, Mo se s o u t s id e t h e To ra h a n d th e Co n st r u ctio n o f a d ia sp o ra Id e n tit y , 9 .

229

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ez éch i el le T ra g iq u e , 1 5 2 -1 5 3 .

- 61 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ev. 9.27.19), Strabónnál ( Geogr. 17,1,21) vagy konkrétabban Philónnál (De. Vita Mos. 1.47.) 230 Nem Ezekiélosz drámája az egyetlen szöveg , amely Midiánt és az etiópokat összekapcsolja. Habakuk próféta (Hab.3,7.) is együtt említi a két országot. Etiópia és az etiópok nemcsak az Ószövetségben 231 jelennek meg, hanem a görög írók is korán írnak róluk. 232 A klasszikus szerzők az Egyiptom alatti területet tekintették Afrikának, de sem a terminológia sem a geográfia nem volt precíz. Az Ószövetségben és az egy iptomi szövegekben Núbia illetve Kús jelenik meg, míg a görög és római írásokban inkább Etiópia szerep el. 233 A görög-római irodalomban alapvetően pozitív szereplők, istenek és hősök látogatták az országot mel ynek népét vendégszeretőnek tartották . 234 Homérosz is

pozitívan

nyilatkozik

róluk

és

még

Zeusz

is

élvezte

az

etiópok

vendégszeretetét. 235 Lukiánosz bölcsn ek, sőt minden más népnél bölcsebbnek tartotta az etiópokat, az asztrológia mestereikén t tekintett rájuk, akik tudásukat

az

egyiptomiaknak

adták

át. 236

Héliodórosz

Sorsüldözött

szerelmesek című regényének eredeti címe is Aegyptiaca , ahol szintén kiemelkedő szerep jut a csillagászati ismereteknek. A regény ugyanakkor egy utópisztikus társadalmat ír le, amel yben a szerző az etiópokat jó katonáknak, a királ yukat pedig bölcs uralkodónak állítja be. Héliodórosz véleményénél már csak a Nagy Sándor regény szerzője láttatja szebb színekben Etiópiát, amel yet egy mesebeli fantasztikus királ yságnak ábrázol. Fontos továbbá, hogy 230

fo rd . B o l ló k J á no s

231

Ált aláb a n E g yip to m ma l e g yü t t k er ül n e k me ge ml í té s re. : Iz. 1 8 ,1 ; Iz. 2 0 ,3 ; 2 Kir .1 9 ,9 ;

Iz.3 7 ,9 . Et ió p ia é s S áb a gazd a g s á ga i s me gj ele n ik : Iz. 4 3 ,3 ; Iz. 4 5 ,1 4 . Etió p ia u g ya na k ko r a tá vo ls á g s zi mb ó l u ma ké n t j ele n i k me g Á mo sz p ró fétá n ál : „N e md e o l ya no k va g yt o k elő t te m ti , I zr ael fia i, m in t a z e tió p o k fia i? ” ( Ám. 9 ,7 .) 232

S no wd e n, F.M ., B la c ks in An tiq u ity : Eth io p ia n s in th e Gr eco - Ro ma n Exp er ien c e

(Ca mb rid ge , M as s. : B e l k nap P r es s o f Har v ard U ni v er si t y P re ss , 1 9 7 0 ) 1 0 1 -1 2 0 . 233

Gr ue n , E .S. , R eth in kin g th e O th e r in An t iq u i ty ( P rin ceto n /O x fo rd : P ri n ceto n U n i ver si t y

P res s, 2 0 1 1 ) 1 9 7 . 234

Gr ue n, Ret h in k in g th e Oth e r in An tiq u ity , 1 9 8 .

235

Íli ás z 1 .4 2 3 – 2 4 ., D io d ó r o sz, B ib l io t h é ké 1 .9 7 .8 – 9 .

236


- 62 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

a görögök őslakosoknak tekintették az etiópokat. Hérodotosz az etiópokat és a líbiaikat tekintette Afrika eredeti lakosainak, a görögöket és a föníciaiakat csak későbbi betelepülőknek. Nem Cippóra az egyetlen etióp a görög drámairodalomban. Aiszkhülosz Oltalomkeresők című tragédiájának hősei is feketék. 237 Danaosz ötven lánya Egyiptomból

menekül

Argoszba

Aigüpto sz

fiai

elől

és

Aiszkhülosz

változatában mind a lányok mind a kérők sötét bőrszínűek . Memnón etióp királ y története volt a témája Aiszkhülosz két, csak töredékeiben ismert drámájának a Memnón-nak és a Pszükhosztasziá -nak 238 valamint Szophoklész Aithiopes

című

drámájáról

is

van

forrásunk . 239

Androméda

történetét

Euripidész és Szophoklész is feldolgozta. Mivel ezekből a művekből csak rövid töredékek illetve csak a címük maradt fent nem tudunk a tartalmukról semmi bizonyosat mondani, nem tudni miként ábrázolták az etióp történeteket és embereket a szí npadon. Snowden egy rekonstrukciós kísérl etet tesz, amikor a Berlinben őrzött Androméda kratér alapján próbálja az Euripidész -féle Androméda feldolgozást a színpadon elképzelni. A szereplők elrendezése és az oltár elhel yezkedése alapján Snowden úgy gondolj a, az edény készítője friss színházi élményét örökítette meg a vázán. Az etiópok a kórus tagjaiként vannak ábrázolva feketéket idéző maszkokban, míg a szereplők görög ruhában vannak. A kórus szimbolizálja tehát a történések hel yszínét, Etiópiát. 240 A görögök elsősorban a kereskedelem révén ismerték az etiópokat, de sok an szolgáltak zsoldosként is a hadseregben. Fő forrás továbbra is kereskedők és utazók beszámolói voltak. A sokszínűvé váló hellénisztikus világban a

237

Gr ue n, Re th in k in g th e Oth e r in An tiq u ity , 2 0 1 .; S no wd e n , F .M., Bla c ks in An tiq u ity :

Eth io p ia n s in th e G r eco - Ro ma n E xp e ri en ce ( Ca mb r id ge, Ma s s. : B e l k na p P res s o f H ar vard U ni ver s it y P r e s s, 1 9 7 0 ) 1 5 7 . 238

S no wd e n, F.M. , Be fo r e Co lo r Pr eju d ice: Th e An cien t V ie w o f Bla ck s (Ca mb rid ge M S,

Har vard U n i ver si t y P r e s s, 1 9 9 1 ) 4 8 . 239

B ur ia n P , S hap i r o A., e d ., Th e Co mp le te S o p h o cle s: Vo lu me I I: E lec t ra a n d O th e r Pla y s

(O x fo rd : O x fo r d U ni v er si t y P r e s s, 1 9 9 9 ) 8 4 . 240

S no wd e n, F.M ., B la c ks in An tiq u ity : Eth io p ia n s in th e Gr eco - Ro ma n Exp er ien c e

(Ca mb rid ge , M as s. : B e l k nap P r es s o f Har v ard U ni v er si t y P re ss , 1 9 7 0 ) 1 5 9 .

- 63 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

földrajzi határok is megváltoztak így egy szélesebb görög rétegnek is lehetősége volt más kultúrákkal találkozni.

241

Gruen szerint a feketék a

hellénisztikus társadalmakban főleg a sport és a szórakoztatás terén voltak jelen, így a színházban is. 242 Mivel nincs információnk arról, hogy valaha is előa dták-e az Exagógét, természetesen

a

színészekről

sem

lehet

információnk,

de

a

sokszínű

Alexandriában akár egy-egy jellegzetesen negroid fiziognómiai elemekkel ellátott maszkban is játszhatták Cippóra szerepét. Természetesen ez pusztán gondolatkísérlet.

2.4.1.3. A hírnökjelenet A hírnökjelenetben (frag. 15) a vörös tengeri katasztróf áról így értesülünk:

Exag.194-204., 217-218.) 194 ΑΙΓΥΠΤ. βασιλεὺς Φαραὼ μυρίων ὅπλων μέτα 195 ἵππου τε πάσης καὶ ἁρμάτων τετραόρων 196 καὶ προστάταισι καὶ παραστάταις ὁμοῦ, 197 ἦν φρικτὸς ἀνδρῶν ἐκτεταγμένων ὄχλος. 198 πεζοὶ μὲν ἐν μέσοισι καὶ φαλαγγικοί 199 διεκδρομ ὰς ἔχοντες ἅρμασιν τόπους· 200 ἱππεῖς δ᾽ ἔταξε τοὺς μὲν ἐξ εὐωνύμων, 201 ἐκ δεξιῶν δὲ πάντας Αἰγυπτίου στρατοῦ. 202 τὸν πάντα δ᾽ αὐτῶν ἀριθμὸν ἠρόμην ἐγώ [στρατοῦ]· 203 μυριάδες {ἦσαν} ἑκατὸν εὐάνδρου λεώ[ς]. 204 ἐπεὶ δ᾽ Ἑβραίων οὑμὸς ἤντησε στρατός, (...) 217 ἐπεὶ δὲ Τιτὰν ἥλιος δυσμαῖς προσῆν, 218 ἐπέσχομεν, θ έλοντες ὄρθριον μ άχην, 219 πεποιθότες λαοῖσι καὶ φρικτοῖς ὅπλοις. 241


242


- 64 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

(...)

Exag.194-204., 217-218.) 194 Mikor királ yi házából a fáraó 195 elindult, tízezer nehézfegyverzetűt 196 vitt el magával és egész lovashadát, 197 sok harcszekér és fővezér és alvezér 198 kísérte, félelmet gerjesztő nagy sereg. 199 Gyaloghadunk középen , ám a hadsorok 200 a harckocsik pályájának hagytak teret, 201 a rendelt hel yén lépdelt minden lovas, ki bal 202 ki jobb felől, egész Egyiptom legjava. 203 Meg is kérdeztem ott, hány emberünk lehet: 204 volt százszor tízezer hős, edzett harci nép. (...) 217 De hogy pihenni tért a nagy titán, a Nap, 218 gondoltuk jobb a harcot reggel kezdeni, 219 velünk van akkor is jó fegyverünk s hadunk. (...) A Kivonulás könyvéhez képest a két legfontosabb kiegészítés a harci alakzat leírása, ami a kutatástörténet során a datálás egyik alapja is volt, a másik pedig a Napnak, mint Titánnak a megjelenése. Az előbbi Müller véleménye, szerinte az egyiptomiak által felvett alakzat nem régebbi, mint Kr. e. 217. 243 A Napnak, mint titánnak a megjelenése görög mitológiai elem, mint i lyen nem lehetett idegen a hellénisztikus kor egyiptomi katonájának szájából. Szophoklész Antigoné című drámájában, Aiszkhülosz Perzsák-jában valamint Euripidész Oltalomkeresők című drámájában is találkozhatunk a hírnökökkel . Mindhárman

egy

csatáról

számol nak

be.

A

hírnök

által

leírt

csaták

összehasonlítása is alátámasztja azt a vélemén yt, mel y szerint az Exagógéhoz legközelebb Euripidész munkái állnak. 243

Id ézi : J aco b so n, Th e Ex a g o g e o f E z eki el , 8 .

- 65 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Így értesülünk a színpadon nem l átható eseményekről Szophoklész Antigoné című tragédiájában: HÍRNÖK Királ ynőm, én ott voltam és el is fogok Beszélni mindent, úgy, ahogy van, szó szerint . Hogy enyhíthetné sorsodat szép szó, utóbb Hazugságban maradva? Jobb a nyílt beszéd. Férjed kísérni voltam én a sík mezőn, Ahol kut yáktól marcangolva ott hevert A meggyalázott holttetem: Polüneikész. 244 (…) Aiszkhülosznál így jelennek meg a színpadon nem látható harci események: HÍRNÖK Artembarész, tizezer lovas parancsnoka sziklás szilénai parton zúzta szét magát. Dzsidától ütve Dádakész, az ezredes, hajófödélről nagy szökellve száll alá. Tenagón, Baktria hősi sarja, ott csapong Az Aiasz -sziget ten germosta szirtein. 245 (…) Euripidész Oltalomkeresők című drámájában így számol be a Hírhozó: Fényes sisakkal tündökölt a napsugár a földre tűzve. Én az Élektrai -kaput szegél yező tornyon álltam, messzi látva jól. 244

Szo p ho k lé sz , An t i go n é, Gö rö g d rá má k (B u d ap es t: E uró p a K ö n yv ki ad ó , 1 9 7 1 ) 3 0 .

(T renc sé n yi -W a ld ap fe l I mr e f o r d í tá sa) 245

Ai sz k h ü lo s z, ”P er zs á k” , Ai sz kh ü lo s z d rá má i (B ud ap es t: E uró p a Kö n y v ki ad ó , 1 9 8 5 ) 1 9 .

(J áno s y I st v á n fo r d ítá s a )

- 66 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

S három seregnek látom három oszlopát: a fegyveres gyalogha d Iszménosz-halom lejtőit lepte el; Aigeusz dicső fia, a királ y is ott volt, és körötte hívei; a hadsereg jobbszárnyát alkották ezek, az ősi Kekrópsz -város ősi törzsei; s a lándzsaforgató tengermelléki nép, s Árész forrása mentén egy lovasc soport balszárny gyanánt , a had zömét szegél yező, egyenlő számban; s harckocsik fogatjai az amphióni szentséges sírkő alatt. S Kadmosz hadnépe ült a várbást yák előtt – mögöttük holtjaink, kitűzött harci díj. S lovashaddal lovashad állott szemben ott, s a négy csikó -vont harckocsikkal harckocsik. 246 Az euripidészi hírnök ökről szóló munkájában de Jong a görög drámák hírnökeinek

jellemzőiről

ír.

De

Jong

megállapítása

szerint,

m ivel

a

cselekmények a színpadon kívül zajlanak, a hírnököknek kiemelt szerepük van. A hírnök ugyanakkor nem lehet főszereplője a drámának, leginká bb, mint funkció van jelen, mint például az őr, a hírnök, a hírhozó. A hírnök szerepben lévő színész mindig múlt időben beszél és általában maga is szereplője az elmondott

eseményeknek. 247

Ezekiélosz

egyiptomi

katonája

minden

szempontnak megfelel, az Exagógé ezen a ponton tökéletesen alkalmazkodik a klasszikus drámák struktúrájához . Természetesen az athéni tragédiák között is találunk kivételeket . Barrett például felhívja a figyelmet, hogy számos szövegben, például az Euripidész

246

E urip id é sz, ”O lt alo mk e r eső k ” , Eu r ip id é s z d rá m á i (B ud ap es t: E uró p a Kö n yv k i ad ó , 1 9 8 4 )

3 6 6 . (Kárp át y C s il la fo r d ítá sa) 247

De J o n g, I . J . F., Na r ra t ive in D ra ma : Th e Art o f th e Eu rip id ea n Me s sen g e r - S p e ech

(Leid e n : B r il l, 1 9 9 1 ) 1 7 9 -1 8 0 .

- 67 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Oresztész című drámájában szereplő fríg eunuch szolga, aki a görög nyelvet is töri, inkább komikus szereplő, mint klasszikus hírnök. 248

2.4.2. Színpadra állítható-e az Exagógé? Fontos kérdés továbbá, hogy előadásra vagy olvasásra szánta -e Ezekiélosz a drámát. Nincs információnk arról, hogy az Exagógé valaha színpadra került volna. Az Exagógéval kapcsolatban két ellentétes véleményt ol vashatunk a szakirodalomban. Free szerint minden drámának írt szöveget színpadra szántak,

így

az

Exagógét

is. 249 Holladay, 250 Jacobson, 251 Lanfranchi, 252

Goodenough 253 és Sifakis 254 szintén színpadr a vihetőnek gondolja a darabot. Lanfranchi szerint az Exagógét nyilvánosan elő is adhatták az alexandriai zsidó

fesztiválokon . 255

Jacobson

egyébként

nemcsak

az

Exagógéval

kapcsolatban állítja, hogy nem lehet könyvdráma, hanem az egész műfaj létét is megkérdőjelezi. Szerinte nem léteztek az ókorban olvasott drámák, mert nincs róluk forrásunk és a megkülönböztetés alapja Arisztote lész vitatott megkülönböztetésére megy vissza. Ellentétes állásponton van azonban Vogt, 256 Fraser, 257 akik úgy látják, hogy az Exagógé olvasva került a befogadókhoz.

248

258

Damm idézi Zwierlein véleményét

B arett , J ., S ta g ed Na r r a tiv e: Po e tic s a n d th e Me s sen g e r in Gr eek Tra g ed y (B er ke le y /

Lo s An g e le s / Lo nd o n: U ni ver s it y o f Cal i fo r ni a P res s, 2 0 0 2 ) 2 2 3 . 249

Fre e, K.B ., ”T he sp i s a n d Mo s e s: T he J e ws a nd th e An ci e nt Gre e k T h ea ter”, I n: S h i mo n

Le v y, ed . , Th ea t er a n d Ho ly S c rip t (B ri g h to n / P o rtla nd : S us se x U n i v ers it y P re s s, 1 9 9 9 ) 151. 250


251

J aco b so n , T wo S tu d i e s o n Ez eki el th e T ra g ed ia n , 1 7 2 .

252


253

Go o d e no u g h, E. R., B y L ig h t, L ig h t: Th e My st ic Go sp el o f He l len i s tic Ju d a i s m

( Ams terd a m: P h ilo P r es s, 1 9 8 9 ) 2 6 9 . 254

Si fa ki s, G. M., S tu d i es in th e Hi s to r y o f H el len i s tic D ra ma ( Lo nd o n: U n i v er si t y o f

Lo nd o n At hlo ne P r e ss , 1 9 6 9 ) 1 2 3 .; Leo n hard t, J ., Je w ish Wo r sh ip in P h ilo o f A le xa n d r ia (T ext a nd S t ud i e s i n An cie n t J ud ai s m 8 4 ) (T üb i n ge n : Mo h r S ieb ec k, 2 0 0 1 ) 1 8 -5 3 . 255

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ez éch i el le T ra g iq u e , 6 4 .

256

Vo gt , E. : ” T r a g i ker Ez ec hie l”, I n: Jü d is ch e S c h ri ft en a u s h e ll en i st i sc h - rö m i sch e r Ze it

- 68 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

az Exagógéval kapcsolatban, mel y szerint a fennmaradt szöveg arra enged következtetni,

hogy

Ezekiélosz

munkája

elsősorban

könyvdráma,

szakterminussal élve Lesedrama illetve Buchdrama volt. A hellénisztikus korban az már nem számított szokatlannak, ha egy sz erző a drámáját nem nyilvánosan a színpadra szánta, hanem írott formában tette elérhetővé a művelt közönség sz ámára. 259 Az előadhatóság kérdése nemcsak az Exagógéval kapcsolatban merült fel, ugyanígy vita folyik Seneca tragédiáiról is. 260 Annak ellenére, hogy olvasott drámák létezhettek, a színház közösségi műfaj maradt a héllenisztikus korban is. A vallási jellegű fe sztiválok mellett ekkor terjednek el a színi előadások szekuláris alkalmakkor is, többek közt királ yi esküvőkön vagy harci győzelmek esetén. 261 A görögök érdeklődtek a zsidó hagyományok iránt, Philón meg is jegyzi, hogy a Septuaginta fordítását évenként megü nnepelték Pharosz szigetén: Ezért mindmáig évente évenként ünnepi összejövetelt szokás tartani Pharosz

szigetén,

mel yre

nemcsak

a

iudaiaiak

hajóznak

át

tömegestől, hanem mások is: részint, hogy megtiszteljék a hel yet, ahol a fordítás fénye először felragyogott, részint, hogy hálát adjanak

az

Istennek

a

régi,

de

mindig

meg

meg

újuló

jótéteményeiért. 262 Technikai oldalról nézve Ezekiélosz drámája előadható, az Úr nem jelenik meg, az égő csipkebokornál is mint hang van jelen. 263 Mózes születését, IV. Po e ti sch e S ch ri ft en ( G üter s lo h: G üt er slo c h er Ver la g s ha u s G erd Mo h n, 1 9 7 7 ) 1 1 3 -1 3 3 . 257

Fra ser , P to le ma i c A lexa n d ria , I . 7 0 7 , I I. 9 8 7 .

258

Ré s zle te se n a ké t t áb o r r ó l: J a co b so n , T wo S tu d i es o n Ez ek iel th e T ra g ed ia n , 1 6 7 .

259

Da m m, C ., Rö m is ch e C h o rl yr ik ( Do k to ri Di s sz ertá ció ) 5 2 . A d o k u me nt u m n yi l v á no s a n

ho z zá fér h ető :

h ttp : //d o c ser v. u n i -d ue s se ld o r f.d e /s er vl et s/ Der i va t eSer v le t/ Der i vat e -

4 8 4 1 /R % C3 %B 6 mi s c he %2 0 C ho r l yr i k.p d f ( le tö l tv e: 2 0 1 0 .0 2 .1 5 ) 260

W ill ia ms , G., ”P o e t a nd Aud ie n ce i n Se n eca n T ra ged y: P ha ed ra 3 5 8 -4 3 0 ” , I n: T o n y

W o o d ma n – J o na t ha n P o wel l, ed s., Au th o r a n d Au d ien ce in La tin Lit e ra tu re ( Ca mb rid ge : Ca mb r id ge U ni v er si t y P r es s, 1 9 9 2 ) 1 3 8 -1 3 9 . 261

Da m m, Rö m i sch e Ch o r l yr ik , 5 3 .

262

De Vi ta Mo s i s 2 .4 1 . fo r d .: B o l ló k J á no s

263

Al le n, Ez eki el th e T ra g ed ia n o n th e De sp o l a tio n o f Eg yp t , 8 .

- 69 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

neveltetését, k ésőbb magát a trónlátomást Mózes mondja el, a tíz csapásról az Úr beszél az égő csipkebokornál, végül pedig a legnehezebb jelenetet, az egyiptomi sereg vesztét egy hírnök adja elő. Annak ellenére, hogy a hellénisztikus korszakból nem marad t fent, későbbről már ismerünk olvasott drámákat. 264 Amennyi ben a szöveget nyilvános előadásra szánták , akkor Alexandria sokszínű , sokféle kulturális hátterű közönségéhez szólt, akiknek tisztában kellett lennie a zsidó történelmi háttérrel. A nyilvános előadás ellen szól Momigliano, aki szerint a dráma megértéséhez ismerni kellett a Septuagintát és a zsidó történel met is, ami a korszak nem zsidó lakosságára nem

volt

jellemző. 265

Hengel

szerint

valószínűbb,

zsinagógákban olvasták fel és / vagy játszották el a darabo t.

hogy

nagyobb

266

Rozik a dráma nyelvi és dramaturgia i vizsgálata alapján hasonló eredményre jutott, mint Hengel. Ha a szöveget előadásra szánták, annak formája inkább felolvasásszerű. Az Exagógé nyelvezete leíró, a néz őpontok gyorsan váltják egymást. Egyedül Mózes ál ma és annak magyarázata tekinthető klasszikus értelemben vett dialógusnak. A többi szakasz inkáb b hosszú monológok váltakozása. Rozik szerint a szöveg sokkal inkább a költemények közé sorolható, mint a drámák köz é. Tulajdonképpen egyszerű történetmesélésrő l van szó. Elképzelhető, hogy énekelve adták elő, vagy olvasták fel, de így is inkább a később kialakuló kantáta műfajába sorolható. 267 A biblikus szövegtől való eltérések és a görög elemekkel való hasonlósá g vajon mennyire érinti az Exagógé lényegét? A technikai elemek egy jól képzett

hellén

kultúrájú

szerző nek

tanulhatóak

és

az

extrabiblikus

addendumok pedig lehetnek ír ói fantázia szüleményei, vagy a hel yi zsidó közösség folklórjána k részei. 264 265

Le s k y, D ie T ra g i sch e D ich tu n g d e r H el len en , 5 3 0 . Mo mi gl ia no A. , Al ien Wi sd o m. Th e L im it s o f He llen i za t io n , (C a mb r id g e: Ca mb r id ge

U ni ver s it y P r e s s, 1 9 7 5 ) 9 1 -9 2 . 266

He n gel , M., ”T he I nt er p r et at io n o f J ud a i s m and H el le n is m i n t he p re - Mac cab e a n

P erio d ”, I n : W . D. Da v ie s – L. Fi n k el st ei n, ed s., Th e Ca mb rid g e H is to ry o f Ju d a is m Vo l. II : T he He ll e ni st ic Ag e ( C a mb r id ge : Ca mb rid ge U ni v er si t y P re ss , 1 9 8 9 ) 2 0 0 . 267

Ro z i k, Je wi sh D ra ma a n d Th ea te r , 6 3 -6 4 .

- 70 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A dráma végén olvasható madárleírás az utolsó parabiblikus elem és egyben a dráma végét is jelenti. Erről a szakaszról részletesen a 3.2 . alfejezetben írok.

- 71 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

2.4.3. Az Exagógé feltételezett közönsége Az Exagógénak csak a szerzőjét ismerjük biztosan, a befogadókról, a közönségről semmit nem tudunk, továbbá kortárs kritika, vagy visszajelzés a darab fogadtatásával kapcsolatban nem maradt fent. A kutatás történet során azonban számos feltételezéssel találkozhatunk. Jacobson szerint három különböző közönség mellett olvashat unk érveket. Az Exagógé hallgatósága lehet zsidó, nem zsidó és vegyes kulturális hátterű . A nem zsidók számára propagandisztikus és oktató jelleggel sz ól, így mutatván be a zsidó történelem egy részét , benne Mózessel és az Egyi ptomból kivonuló néppel. A zsidók számára az emlékezés t szolgálja, és egyben figyelmeztet, hogy kerüljék a kortár s pogány kulturális hatásokat. A kevésbé művelt réteg számára oktatási jelleggel bírt, a műveltebb réteg számára pedig a zsidó és a pogány tradíció összeegyeztethetőségéről szól. 268 Jacobson maga a vegyes hallgatóság mellet t érvel. Vegyes hallgatóság mellett, de ezen elsősorban a görögöket és a hellé nizált zsidókat érti, az őslakos egyiptomiakat nem. Sőt szerinte a történetben megjelenő zsidó -egyiptomi ellentét zsidó szempontból fontos, mert így pozitívabb színbe n tűnnek fel a görögök előtt. A szövegnek nincs kimondott görög vagy pogányellenes éle, leszámítv a természetesen az egyiptomiak negatív szerepben való feltüntetését . 269 Ezekiélosz tudatosan kihagyja azokat az elemeket, amik sértőek lehetnek a nem zsidó közösségre, de azokat a részeket is, amel yek a zsidóságot tüntetik fel rossz színben. 270 Rozik

szerint

ezeknek

a

ki hagyásoknak

nagy

ára

van,

dramaturgiai

szempontból ugyanis kimaradnak ol yan elemek is, amel yek felemelőek a népre, például a Tízparancsolat átadása Szináj hegyé n, vagy megérkezés az Ígéret földjére. 271 Ezekiélosz a Kiv.11,2-ben olvasható történetet is átértelmezi: 268


269


270


271


- 72 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Exag.162-166. 162 ὅταν δὲ μέλλητ᾽ ἀποτρέχειν, δώσω χάριν 163 λα , γυνή τε παρὰ γυναικὸς λήψεται 164 σκεύη κόσμον τε πάνθ᾽, ὃν ἄνθρωπος φέρει, 165 χρυσόν τε καὶ ἄργυρόν τε καὶ στολάς, ἵνα 166 {ἀνθ᾽} ὧν ἔπραξαν μισθὸν ἀποδῶσιν βροτοῖς.

Exag.162-166. 162 Sietve indultok és én rátok gondolok: 163 a nők a szomszéd asszonyoktól kérjenek 164 edényeket kölcsön meg drágaságokat, 165 ékszert, arany- ezüstneműt, ruhákat is, 166 ez lesz, mi elmaradt, munkátokért a bér. Amíg az Exagógéban az asszonyok kölcsönkérnek, addig a Kivonulás könyvében a zsidók gyakorlatilag meglopják az egyiptomiakat:

Kiv. 11,2 Mondd tehát az egész népnek, hogy kérjenek a férfiak a barátaiktól, az asszonyok a szomszédasszonyaiktól ezüst - és aranyholmikat!

Kiv. 11,2 (LXX) λάλησον οὐ ν κρυφ ῃ εἰς τὰ ὠ τα του λαου , καὶ αἰτησάτω ἕκαστος παρὰ του πλησ ον κα ὶ γυνὴ παρὰ τη ς πλησ ον σκεύη ἀργυρα καὶ χρυσα καὶ ἱματισμόν.

272

Kiv. 12,35-36 35 Közben Izrael fiai úgy tettek, amint Mózes megparancsolta: kértek az egyiptomiaktól ezüst - és aranyholmikat, és igen sok ruhát. 36. Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy azok adtak nekik, így kifosztották az egyiptomiak at. 272

S ep tu a g in ta : Wi th mo rp h o lo g y ( St u tt g art : D e ut s ch e B ib el ge se ll s c ha ft , 1 9 9 6 )

- 73 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Kiv. 12,35-36 (LXX) 35 οἱ δὲ υἱοὶ Ισραηλ ἐπο ησαν καθὰ συνέταξεν αὐτοῖς Μωυσῆς, καὶ ᾔτησαν

παρὰ

τῶν

Αἰγυπτ ων

σκεύη

ἀργυρᾶ

ἱματισμόν, 36. καὶ κύριος ἔδωκεν τὴν χάριν τ τῶν

Αἰγυπτ ων,

Αἰγυπτ ους.

καὶ

ἔχρησαν

αὐτοῖς,

καὶ

καὶ

λα

χρυσᾶ

καὶ

αὐτοῦ ἐναντ ον

ἐσκύλευσα ν

τοὺς

273

Ahol a Septuginta és a magyar fordítás is a kérni ( αιτεω / ᾔτησαν) és a kifosztani (σκυλεύω / ἐσκύλευσαν) igéket használja, ott Ezekiélosz az Úr szájába az elmaradt munkabért ( μισθὸν ἀποδῶσι) adja, és nem esik szó kifosztásról. Allen továbbmegy és egy újabb külön bségre hívja fel a figyelmet: a Septuagintában először (Kiv . 11,2) a férfiak és nők is kérnek az egyiptomiaktól, majd az Kiv . 12,35-ben υἱοὶ Ισραηλ, vagyis Izrael fiai kérnek kölcsön. Az utóbbi nem biztos, hogy magában foglalt a a nőket is. 274 Az Exagógéban azonban csak a nők kérnek kölcsön. Ezek szerint Ezekiélosz több ponton is tompítja a Septuagint ában leírtakat, egyrészt csak a zsidó nők kértek kölcsön az egyiptomi nőktől, csak annyit vittek magukkal, amit egy személ y elbír és ez valójában nem is kifosztás, hanem az elmaradt bér , ráadásul nem kértek, hanem csak elfogadták azokat . 275 Az az olvasat, mel y szerint az asszonyok nem kértek, hanem kaptak , apologetikus elemként megjelenik könyvében

277

a

Bölcsesség

könyvében

is, 276

ugyanakkor

a

Jubileum ok

újra a kérést olvashatjuk. Az Ezekiélosznál olvasható λήψεται

(λαμβάνω)-nak valóban van elfogadni, kapni jelentése is, de jellemzőbb az elvenni

fordítása.

Trencsényi

a

Septuagint ához

hűen

kölcsönkérni -nek

fordítja. 278 Az egyiptomiak meglopása elterjedt toposza a zsidókról szóló

273


274

Al le n, Ez eki el th e T ra g ed ia n o n th e De sp o la tio n o f Eg yp t , 1 1 .

275

Al le n, Ez eki el th e T ra g ed ia n o n th e De sp o la tio n o f Eg yp t , 1 8 .

276

B ö lcs 1 0 ,1 7 : „Me g ad ta az i g aza k n a k k é n y sze r mu n k áj u k j ut al má t, cso d á s uta ko n

ve zére lt e ő ke t, nap p al le p el vo l t sz á m u k ra, éj j el p ed i g c s il la g fé n y. ” 277 278

J ub . 4 8 .1 8 . T renc sé n yi i s f el h í vj a r á a fi g ye l me t, ho g y mi k é nt te sz i Eze k ié lo s z er kö l cs il e g

el fo gad h ató vá a z s id ó k t ett ét. T r e nc s é n yi, Eg y b i b lia i tá rg yú g ö rö g t ra g é d ia , 5 1 .

- 74 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

pogány-görög szerzők írásainak , megjegyzi az esetet Pompeiusz Trogusz és Lüszimakhosz is, de megemlíti Artapánosz is. 279 Jacobson szerint ez a szakasz nemcsak a vegyes közönség re példa, hanem egyben válasz a zsidó ellenes vádakra is, amel yekben az egyiptomiak meglopása visszatérő elem. Az Exagógénak nemcsak a többletei, hanem a Kivonulás könyvéhez viszonyított hiányai érdekesek. A dráma fennmaradt részeiben nincs utalás a körülmetélésre. 280 Griffith szerint azért, mert a görög irodalomban humor forrása 281 volt ez a beavatkozás , 282 Jacobson szeri nt pedig egyszerűen maga a téma nem illett a drámába. 283 Nemcsak a körülmetélés, hanem a törvényre való utalás is hiányzik a fennmaradt szövegből, Collins szerint a költő a nem zsidó közösségnek akart ezzel kedvezni. 284 A törvény és a körülmetélés nagyon erőse n része a zsidó ident itásnak, ugyanakkor a drámának csak egy része maradt ránk, nem tudjuk a hiányzó szakaszokat rekonstruálni. A vegyes házasság tilalmával sem foglalkozik Ezekiélosz, hiszen Mózes is a líbiai Cippórát veszi feleségül, egy olyan országbó l amelyet (Exag 61.) οἰκοῦσι δ᾽ αὐτὴν φῦλα παντοίων γενῶν, vagyis „különböző fajtájú népek laknak.” A probléma megoldását pedig a szintén Kaiszareai Euszebiosz egyházat yánál megőrzött Démé triosz kínálja, aki szerint az etióp Cippóra is Ábrahám leszármazottja, így nem idegen. 285 279

Al le n, Ez eki el th e T ra g ed ia n o n th e De sp o la t io n o f Eg yp t , 1 5 .

280

Co ll i ns, Be t ween Ath en s a n d J e ru sa le m , 2 2 5 .

281

Ari s zto p ha n és z, Az Ak h a rn a ib el iek , 1 5 8 ., Ma d a ra k , 5 0 7 ., Plu to s z , 2 6 7 . S id we l l, K.,

Ari s to p h a n e s th e D emo cra t, Th e Po l it ic s o f S a ty rica l Co m ed y d u rin g th e Pe lo p p o n e sia n Wa r ( Ca mb r id ge : Ca mb r i d ge U ni ver s it y P re s s, 2 0 0 9 ) 1 7 . Át fo gó a n a kö r ü l me tél és rő l a z ó ko rb a n : Ho d ge s, F.M. , ”T he I d e al P rep u ce i n Anci e nt Gre ece a nd R o me : Mal e G e ni tal Ae st he ti cs a nd T hei r Re lat io n to Lip o d er mo s, C irc u mc i sio n, Fo r es k i n R es to rat io n, a nd t he K yn o d e s me” , Th e Bu lle t in o f th e Hi s to r y o f M ed icin e 7 5 (2 0 0 1 ) 3 7 5 – 4 0 5 . 282

Gri ffit h , R.D ., ” Co r p o r ali t y i n t he Anc ie n t G re ek T hea tre ”, Ph o en ix 5 2 3 /4 (1 9 9 8 ) 2 3 9 .

283


284

Co ll i ns, Be t ween Ath en s a n d J e ru sa le m , 2 2 9 .

285

Gru e n, H er ita g e a n d Hel len is m , 1 2 9 . ; Rö me r , T ., ”Mo se s o ut s id e t h e T o rah a nd t h e

Co n str u ct io n o f a d ia sp o r a I d e nt it y” , Th e Jo u rn a l o f Heb re w S cr ip tu r es 8 .1 5 (2 0 0 8 ) 8 .

- 75 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Véleményem szerint a dráma egyértelműen a hellénizált zsidókhoz szól, ol yan kulturális hátterű emberekhez, mint a szerző maga. A görög és egyiptomi hallgatóság azonban nemcsak a kulturális háttérismeret hiánya miatt nem valószínű.

Brant 286

tanulmányában

rám utat,

hogy

a

hellénisztikus

kor

közönsége leginkább a komédiákért és a mimusokért rajongot t. A Pompeiiben fennmaradt mozaikok is menandroszi komédiákat örökítettek meg . 287 Síremlék feliratokból tudjuk, hogy pénzt adományoztak az újk omédia darabjainak színrevitelére 288 és vázafestményekről ismerünk komikus szerepeket játszó rabszolgákat . 289. Brant további érve a görög közönség ellen a dráma a korszakban anakronisztikusként ható nyelvezete és a már a prológusból is kiderülő kulturális beágyazottság. A zsidó kulturális, t örténelmi háttér ismerete az a tudásmel y segít a befogadónak abban, hogy a cselekmények során ráismerjenek a szereplőkre. Mózes még nem mutatkozik be a színpadon, de az általa elmondott előtörténet alapján a nézők már felismerik. Az információk fokozatos k ibontásának technikáját előszeretettel al kalmazták a klasszikus korban, az előadások során a szórakoztatás és a feszültségkeltés egyike volt. A látszólag elhallgatott információk általi feszültségke ltést Ezekiélosz is alkalmaz za és bevonja, gondolkodásra k észteti a nézőt, a technika lényege, hogy a közönség már előre tudja mi fog történni szereplővel, vagyis a színpadon lévő szereplők látszólag nem ugyanazzal az információval rendelkeznek, mint a közönség.

286

290

B rand , J . A. , ”Mi me si s and D r a ma ti c Art i n Eze ki el t h e T raged ia n ’s E xa go ge ”, I n: J o - An

B ran t – C har le s W . He d r ic k – C hr is S he a, ed s., An ci en t F ic tio n : Th e Ma tr ix o f Ea rl y Ch ri st ia n a n d Je wi sh Na r ra t ive ( At la n ta : So ci et y o f B ib l ica l Lit era t ure, 2 0 0 5 ) 1 3 2 -1 3 3 . 287

Gree n ,J .R ., Th ea t r e in An cien t Gr eek S o ci ety ( Lo nd o n : Ro ut led ge , 1 9 9 4 ) 1 1 1 -1 1 2 .

288

Gree n , Th ea t re in An ci e n t G re e k S o c ie ty, 1 1 3 .

289

Gree n , Th ea t re in An ci e n t G re ek S o c ie ty, 1 1 8 -1 1 9 .

290

Fro ma, Z., ”P l a yi n g t he Ot h er : T h ea ter, T h e atri ca li t y, a nd t h e F e m in i ne i n Gr ee k

d ra ma”, I n: J o h n J . W i n kl er – Fr o ma Ze it li n, ed s., No th in g to d o wi th D io n y sio s? A th en ia n Dra ma in i ts S o cia l Co n tex t ( P r i nc eto n : P ri nc eto n U ni ve rs it y P r es s, 1 9 9 0 ) 7 4 . Id éz i B ra n t, Mi me si s a n d

ra ma ti c A rt in E ze ki el th e T ra g ed i a n ’s E xa g o g e , 1 3 4 .

- 76 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Brant szerint a prológus során már Líbiában vagy unk, ahol Mózes elmondja menekülésének okát, amel yből fény derül a származására és az egyiptomi zsidók hel yzetére is. A prológus lényege, hogy a közönség felvilágosítást kapjon Mózes tetteinek hátterére. 291 Az Exagógé később lassan kibontakozó cselekménye, a dráma lényege, ahogy a címe is mutatja, a kivonulás itt alapozódik meg. Ezekiélosz felhívja a nézők figyelmét, hogy Mózes kapott ismereteket a zsidó hagyományról, az egyiptomi neveltetése csak később következett.

Exag. 32-38.: 32 ἐπεὶ δὲ καιρὸς νηπίων παρῆλθέ μοι, 33 ἦγέν με μήτηρ βασιλίδος πρὸς δώματα, 34 ἅπαντα μυθεύσασα καὶ λέξασά μοι 35 γένος πατρ ον καὶ θεοῦ δωρήματα. 36 ἕως μὲν οὖν τὸν παιδὸς εἴχομεν χρόνον, 37 τροφαῖσι βασιλικαῖσι καὶ παιδεύμασιν 38 ἅπανθ᾽ ὑπισχνεῖθ᾽, ὡς ἀπὸ σπλάγχνων ἑῶν·

Exag. 32-38.: 32 Amint beszélni tudtam már, kézen fogott 33 anyám és a királ yleány házába vitt, 34 de mindent elmondott előbb nekem: hogyan 35 mentett meg Isten és kik voltak őseim. 36 Ott nőttem fel tovább, mint egy királ yi sarj, 37 királ y leánya mint ön méhe magzatát 38 nevelt és tőlem semmit meg nem vont soha. A 35 sorban olvasható θεοῦ δωρήματα (Isten ajándékai ) kifejezés az Exag. 106.-ban is visszatér: 106 μνησθεὶς δ᾽ ἐκείνων καὶ ἔτ᾽ ἐμῶν δωρημ άτων 291

B ra nt, M ime s is a n d

ra ma t ic A rt in Ez eki el th e Tra g ed ia n ’ s Exa g o g e , 1 3 4 .

- 77 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

106 kegyelmemről[ajándékomról – betoldás G.J.] és róluk emlékezve meg. 292 Horbury szerint is egy ol yan elemről lehet szó amel ynek a korszakban jelentése volt a befogadók számára. 293 Jacobson szerint Ezekiélosz itt ellentmondásban van az Exo duszban található leírással, és a hellénizált zsidó nézők felé kacsint, Mózes inkább zsidó , mint egyiptomi, a fáraó palotájában való neveletése ellenére is. Brant szerint itt nem egy kiszólásról van szó a hellén közönség felé, hanem egy tudatosan alkalmazott dramaturgiai elemről. 294 A dráma befogadói (akár nézői, akár olvasói) ismerték a Kivonulás törté netét, megvolt az előzetes tudásuk Mózes neveltetéséről, és a nép menekülésének történetér ől. A hellénizált zsidó közönség számára pedig nemcsak emlékeztet, hanem a zsidó ősökre való utalás az identitást is megerősíti. Heath arra hívja fel a figyelmet, hogy a dráma tipikusan he llénisztikus vizualitással rendelkezik. 295 Az elképzelést Zankertől 296 idézi és elsősorban a szöveg végén talál ható madárleírásra alkalmazza, de il yen szempontból vizsgálja az égő csipkebokor jelenetét és Mózes álmát is.

Exag.90-95. 90 ΜΩΣ. ἔα· τί μοι σημεῖον ἐκ βάτου τόδε, 91 τεράστιόν τε καὶ βροτοῖς ἀπιστία; 92 ἄφνω βάτος μὲν καίεται πολλ

πυρί,

292

A ma g ya r szö ve g i tt isT r en c sé n yi -W ald ap fel I m re fo rd í tá sa.

293

Ho rb ur y, W . , E ZE KI E L T R AGI C U S 1 0 6 : δω ρ ήμ α τ α, V etu s Te sta men tu m , 3 6 .1 . (J 1 9 8 6 )

38. 294

B ra nt, M ime s is a n d

295

Hea t h, J ., ”Ez e kie l T r a gi c u s a nd He lle n i st ic V is u al it y: T he P ho e n i x a t El i m”, Jo u rn a l

ra ma t ic A rt in Ez eki el th e Tra g ed ia n ’ s Exa g o g e , 1 3 4 .

o f Th eo lo g ica l S tu d ie s 5 7 /1 ( 2 0 0 6 ) 2 3 . 296

Za n k er, G., Mo d e s o f Vie win g in He ll en i st ic Art ( Mad iso n : U n i ver si t y o f W is co ns i n

P res s, 2 0 0 4 ) 7 . I d éz i H eat h, Ez ek iel T ra g i cu s a n d Hel len i sti c V isu a li t y: Th e Ph o en ix a t Eli m , 3 2 .

- 78 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

93 αὐτοῦ δὲ χλωρὸν πᾶν μένει τὸ βλαστάνον. 94 τί δή; προελθὼν ὄψομαι τεράστιον 95 μέγιστον· οὐ γὰρ πίστιν ἀνθρώποις φέρει.

Exag.90-95. 90 Mil yen csodálatos jel ez megint, 91 az emberek között hitelre sem talál, 92 a csipke bokra lángban ég köröskörül 93 de minden hajtás rajta friss és zöld marad. 94 Ugyan mi ez? Már megnézem közelről én 95 e nagy csod át: nem is hinnék az emberek Mózes kétszer is hihetetlennek nevezi a látványt és a néző sem csak passzívan befogadja a jelenetet, hanem döntési helyzetben is van, vajon elhiszi -e amit lát? Heath szerint a „ hellénisztikus szem ” mindig nyitott volt az újra és az ez iránti kíváncsiságot Ezekiélosz maradéktalanul kielégíti.

Abban

egyetértek

Brant

véleményével,

hogy

a

dráma

n em

egy

propagandisztikus céllal íródott mű, amit Ezekiélosz a görögöknek szánt. Az Exagógé közönsége sokkal inkább a hellé nizált zsidó közösségnek szólt, ol yanoknak, mint Ezekiélosz maga is. Nekik volt meg a megfelelő zsidó háttértudásuk

a

tartalomhoz

és

ismereteik

a

drámai

formához.

Heath

megállapításai esztétikai szempontból érdekes kérdéseket vetnek fel, de nem feltétlenül visznek közel ebb a dráma megértéséhez.

2.5. Az Exagógé, mint midrás és a kivonulás emlékezete A kutatástörténet során állandóan felmerül a kérdés, hogy mennyire „jó” dráma az Exagógé. Miben követi, illetve miben nem követi a klasszikus előképeket? 297 Davies felvetése szerint meghaladott az a kérdés, hogy mennyire fér össze az Exagógé a klasszikus görög tragédiák kritériumaival és 297

Da vi es , Rea d in g Ez ek i el’ s Exa g o g e : T ra g ed y, S a cri fi cia l Ri tu a l , a n d th e M id ra sh ic

Tra d it io n , 3 9 3 .

- 79 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

más szempontból kell vizsgálni a szöveget , szerinte a szövegnek inkább midrásként kell értelmezni és a dráma középpontjában nem Mózes személ ye és az Egyiptomból való emigrá ció áll, hanem a pészah és az első pészah emlékezete a diaszpóra közösségben. 298 A korábbi szakirodalmak és kiadások az Exagógé görög drámai elemeit és a klasszikus drámákhoz való viszonyát hel yezték a középpontba, ugyanakkor a dráma egyik leghangsúl yosabb e leme, a kétszer is idézet pészah története kisebb hangsúl yt kapott. Célom ezen alfejezetben az Exagógét ebből az aspektusból is megvilágítani. Ezekiélosz nem a hagyományos utat választott a a dráma megírásakor, valószínűleg azért, mert a Kivonulás történet e, mint szakrális-történelmi narratíva mást, többet jelentett a zsidók számára, mint egy eposz vagy egy tragédia a görögök számára. 299 Ha elfogadjuk az előző fejezet konklúzióját, hogy a szöveg elsősorban a hellé nizált zsidó közösségnek szól, akkor a szöveget, nemcsak mint drámát, hanem mint a kivonulás történetének emlékezetét is vizsgálhatjuk. A szöveg két kritikai kiadója, Lanfranchi és Jacobson elsősorban történeti szempontból közelítették meg a szöveget. Nagy hangsúl yt kapott a szerzőség, a datálás és a struktúra, de az Exagógé társadalmi

beágyazottsága ,

hogy

a

korszak

zsidósága

számár a

mit

is

jelenthetett a költemény, nem került előtérbe. Jacobson ugyan nem viszi végig a gondolatot, de megjegyzi, ho gy egy midrás szerű drámával lehet dolgunk. 300 Daviesszel együtt én is úgy gondolom, hogy nem a trónlátomás, vagy a többi nem kanonikus jelenet a dráma iga zi fókuszpontja, hanem a tizenharmadik és a tizennegyedik fragmentum, a pészahhal kapcsolatos előírások bemutatása. Az Exagógé célja a dráma formai keretein túlmutat, sokkal régeb bi, mél yebb szintre lép vissza, mint a modellül szolgáló ötödik századi drámák.

298


Tra d it io n , 3 9 4 . 299

Da vi es , Rea d in g Ez ek i el’ s Exa g o g e : T ra g ed y, S a cri fi cia l Ri tu a l , a n d th e M id r a sh ic

Tra d it io n , 3 9 5 . 300


- 80 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A klasszikus kor tragédiái ban feldolgozott történetek nagy r észe már ismert volt a hallgatóság előtt. Ritkábban történelmi eseményeket, gyakrabban széle s körben ismert legendákat, sztenderd történeteket dolgoztak fel. 301 A tragédia hőse mindig nemes és a sorsa meghatározott, a mitológia isteneinek közbeavatkozása sokszor jelen van, a világot ők tartják kontroll alatt, a drámában elhangzott jóslatok mindig m egtörténnek. 302 Scodel szerint a tragédia didaktikus célt is szolgált, általuk nyert a közönség információt a pánhellén

mítoszokról

és

a

vilá gról. 303

Whitmarsh

Ezekiélosz

szerint

választása többek között azért is esett a drámára, mint irodalm i formára, mert a görög tragédiáknak sokszor témája egy közösség megalapítása. 304 A görög dráma gyökerei szövegemlékei

a

Kr.e.

ugyan sokkal

hatodik

századig

régebbiek, nyúlnak

de a ránk maradt vissza.

Az

ókorból

mindösszesen 525 cím és csak 34 drámaszöveg maradt ránk. A Dionüszosz kultuszában

gyökerező

elemek

fokozatosan

emelkedtek

állami

kultusz

rangjára, de hosszú út vezetett az eredetileg extatikus ál lapotban előadott szatír táncoktól a színpadokig. Álarcos táncok voltak tehát a görög tragédia kultikus előzményei, az utánz ás mozzanata ezekből származik. 305 Az antik görög tragédiákat és komédiákat vallási ünnepek alkalmából, szabad ég alatt adták elő a polisz teljes szabad férfilakossága számára. A tragédia eredetileg Dionüszosz tiszteletére énekelt kultikus dalból, a dithü ramboszból alakult ki, 306 ezáltal eredete nem választható el a kultikus funkciótól. Mivel a tragédia

301

Sco d el, An I n t ro d u c tio n to th e G re ek T ra g ed y , 3 .

302

Sco d el, An I n t ro d u c tio n to th e G re ek T ra g ed y , 5 .

303

Sco d el, An I n t ro d u c tio n to th e G re ek T ra g ed y , 1 6 .

304

W h it ma rs h , T ., ”P har ao ni c Ale x a nd ri a: E ze k iel ’s E x a gó gé a nd P o li tic al All e go r y i n

Hel le n is ti c J ud ai s m” , I n : S ub ia s P a sc u al, E va – Azar a, P ed ro – C arr ue sc o , J es ú s – Fi z, Ig na cio – C u e sta , Ro s a, ed s., Th e S p a ce o f th e C ity in Gra eco - Ro ma n Eg yp t. I ma g e a n d Rea l ity (Do c u me nt a 2 2 ) ( T ar r ago na : I n st i t u t Ca t alà d ’Arq ueo lo gi a Cl às s ica 2 0 1 1 ) 4 1 -4 8 . A ne h eze n ho zzá f ér he tő ki ad v á n yb a n k iad o t t ta n ul má n yt a s zerző ma ga b o csá to t ta rend el k ezé se mr e, ez úto n is kö s zö ne t ér te. 305

Kap itá n ff y, A g ö rö g iro d a lo m tö r tén ete , 5 5 .

306

Kap itá n ff y, A g ö rö g iro d a lo m tö r tén ete , 5 5 -5 7 .

- 81 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

a rítusból nőtt ki , ennek ismeretében könnyebb a darabokat megérteni, a kórus, a táncok és az áldozatok bemutatása is mind rituális cselekmények. 307 A tragédia célja a történeti emlékezet megteremtése és fenntartása, és a dramatizált változat ismétlődő előadása a közösség, mint közönség előtt . A drámák újra és újra előadása rekontextualizálja az adott elb eszélést, amel y ezáltal több mint egy múltbéli ese mény rekonstrukciója. Jelen eset ben a Kivonulás emlékezete a hagyományban jelen lévő emlék és nem közvetlenül ered a múltból, hanem a jelent sugározza a múltba. Davies szerint Ezekiélosz felhasználja a drámai formát , hogy bemutathassa az archetipikus pészahot, a diaszpórában élő zsidó közösségnek . Talán a dráma előadása,

felolvasása

hel yettesíthette

a

Jeruzsálemtől

messze ,

a

görög

hatásokkal körülvett világban az áldozati rítust, amit hagyományosan csak a Templomban lehetett elvégezni. 308 Az Exagógé tehát nemcsak adoptálta a görögök által kedvelt irodalmi formát és zsidó tartalommal töltötte meg azt, hanem a görög dráma eredeti funkciójához is visszanyúlt, ezáltal teremtve meg a pészahi áldozat hel yettesíthetőségét a diaszpórában élő közösség számára. 309 Különböző áldozatokkal a klasszikus drámákban is találkozhatunk, vannak sikertelen áldozatok , amel yek súl yos zavart okoznak az emberek és az istenek kapcsolatában. 310 Az Antigónéban a sikertelen áldozat következménye a várost sújtó járvány, 311 az Íphigeneia Auliszban pedig Artemisz feláldozásának történetét tartalmazza. 312 307 308

Sco d el, An I n t ro d u c tio n to th e G re ek T ra g ed y , 2 0 . Da vi es , Rea d in g Ez ek i el’ s Exa g o g e : T ra g ed y, S a cri fi cia l Ri tu a l , a n d th e M id ra sh ic

Tra d it io n , 3 9 6 . 309


Tra d it io n , 4 0 5 . 310

Se ga l, C h., ”Gr ee k T r ag ed y a nd So c iet y: A Str u ct ura li s t P er sp ec ti v e”, I n: J . P e te r

Eub e n, ed ., Gr eek T ra g e d y a n d Po li ti ca l Th eo ry (B erk el e y: U n i ver s it y o f Ca li fo r n ia P re ss , 1986) 50. 311

Szo p ho k lé sz, ” An t i gó né ”, Gö r ö g d rá má k (B ud ap es t: E uró p a Kö n yv ki ad ó , 1 9 6 8 ) 6 9 .

(fo rd . : T re nc sé n yi - W a ld ap f e k I mr e)

- 82 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ezekiélosz tehát nem jár ismeretlen úton, amikor beleilleszti a drámába a pészah tradíciójának eredetét. Ez az ön tudat tipikus hellénisztikus vonás, a korszak többi szövegeiben is megjelenik, például Kalli makhosz Himnusz élosz-hoz

című

munkájában,

ahol

a

régi

tradíciók

megőrzésének

fontosságáról is ír a költő. Ugyanez a hel yzet a pészahról szóló két fragmentummal is. A mindkét szakaszban előforduló τ ὸ πάσχα már ismert fogalomként és nem új alapítású hagyom ányként van jelen. 313 Ezékiel összekapcsolja a Kivonulást a pészahhal, az elsőszülöttek halálával és a kovásztalan kenyér ünnepével:

Exag.170-173. 170 πάντες τοσαύτας ἡμέρας ἔτος κάτα 171 ἄζυμ᾽ ἔδεσθε καὶ θε

λατρεύσετε,

172 τὰ πρωτότευκτα ζ α θύοντες θε , 173 ὅσ᾽ ἂν τέκωσι παρθένοι πρώτως τέκνα

Exag.170-173. 170 Ti évről-évre hét napon kovásztalan 171 kenyéren ültök Istennek nagy ünnepet. 172 Az első ellés áldozatként jár nekem, 173 és Istené a szűzek első magzata Az Exagógé a Kivonulás emlékezete a zsidó közösség számára, 314 akár előadott, akár olvasott formában. A költő nemcsak a pészah eredetével foglalkozik, ahogy Philón tette, hanem a pészah emlékezet fenntartásának is az eszköze. A Jeruzsálemi Templomtól messze, diaszpórákban élő zsidók számára az exegetikus midrások jelenthették a rítus pótlását és az emlékezés 312

Eur ip id é s z, ”Í p h i ge ne i a Aul is zb a n” , Gö rö g d rá má k (B ud ap e st : E uró p a Kö n yv k i ad ó ,

1 9 6 8 ) 1 3 2 . ( fo r d . : D e ve cse r i Gáb o r ) 313


Tra d it io n , 4 0 8 . 314


Tra d it io n , 4 1 0 .

- 83 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

fenntartását. Természetesen tudunk zsinagógá król Alexandriában és más településen is, de ezen intézmények szerepe csak a Második Templom lerombolása

után

erősödik

meg.

Itt

kerül

újra

előt érbe

a

dráma

előadhatóságának kérdése, a zsinagógák funkciójukat tekintve hel yet adhattak az Exagógéhoz hasonló darabok előadásán ak, felolvasásának. Egy Kr.e. első századi, Edfuból előkerült osztrakon egyfajta zsidó találkozóhel yként írja le az intézmények et, ahol sokféle program fol yt. 315

315

Mo d rzej e ws k i , J .M., T h e Je ws o f Eg yp t: fro m Ra m se s II to Emp e r o r Ha d ria n ( Ne w

J erse y: P ri nc eto n U ni ver s it y P r e s s) 9 7 . Id é zi: Da v ie s,

Rea d in g Eze ki e l’ s Exa g o g e:

Tra g ed y, S a c ri fic ia l Ri t u a l, a n d th e Mid ra sh i c Tra d it io n , 4 1 3 .

- 84 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Összegzés Davies rekonstrukciója releváns kérdéseket vet fel, ugyanakkor a pészahhal kapcsolatban egy tévedésnek is az áldozata. A pészah nem a templomi kultuszból ered, hanem a családi és kultikus cselekményekből. A pé szah nem hel yettesítheti

a

szentél ybeli

áldozatot,

mert

a

pészah

állatáldozata

jellemzően családi esemény, otthon vágták és fogyasztották az áldozati állatot. 316 Az Exagógé felolvasása, előadása és természetesen meghallgatása, megtekintése nem hel yettesíti, csak ráerősít, emlékeztet a pészahra. Rozik szerint Davi es alapfelvetése is téves, 317 az Exagógét nem lehet a kultusszal összekapcsolni. Ennek két oka van, egyrészt a diaszpórák zsidó közösségei imákkal emlékeztek meg az áldozatról, másrészt egy a színházat ennyire elvető kultúra, mint a korszak zsidósága, kizárt, hogy bármil yen színházi, vagy

színházhoz

köthető

irodalmi

alkotással

emlékezzen

a

templomi

áldozatra. 318 Ha archetipikus pészahra nem is utal az Exagógé, de a pészah haggada korai gyökereit tal án megtalálhatjuk benne. Nincs forrásunk arra nézve, hogy az Exagógét bárhol előadták volna, így arról sem, hogy zsinagógában, vagy a Lanfranchi által feltételezett zsidó fesztiválokon került volna színpadra. Rozik gondolatát elfogadva úgy gondolom, hogy ha a sz öveget nehéz Az, hogy egy midrás szerű, de mégi s a befogadó kultúra formájába öltött darab létrejöhessen, mindenképpen egy erős alexandriai zsidó közösség létét feltételezi, amel y az asszimiláció és a be nem olvadás határán mozog. Az identitás építés mellett az Exagógé célja a pészah emlékezetének ápolása is.

316

Kö s zö net

té ma v eze tő mn e k ,

dr.

Frö h li c h

Ida

p ro fes s zo r

a ss zo n y na k

a

té má v a l

kap cso la to s ér té ke s me g j eg yzé s eiér t. 317

“E zek ie l ca p i ta l iz es o n t ra g ed y’ s r itu a l a n d cu l ti c co n n o ta t io n s .” Da vi es , R ea d in g

Eze kie l’ s E xa g o g e: T ra g ed y, S a c r if icia l R itu a l, a n d th e Mid ra sh i c Tra d i tio n , 4 0 1 . 318

Ro z i k, E ., J e wi s h Dr a m a a nd T h eat er, 6 5 -6 6 .

- 85 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

3. A dráma két parabiblikus eleme Az Exagógé számos ponton eltér a Kivonulás könyvében leírt történettől, de három jól elkülöníthető nem kanonikus szakaszt is tartalmaz. Az első máshonnan nem ismert betoldás Mózes jövendőbeli feleségének, Cippórának, a más szövegekből ismeretlen Khos z-szal történt beszélgetése, a második Mózes trónlátomása, az utolsó pedig a dráma végén található madárleírás. Ebben a fejezetben az első és az utolsó nem kanonikus szak aszt mutatom be, Mózes trónlátomásával pedig a negyedik fejezetben foglalkozom. Khosz és Cippóra dialógusa a szöveg hellénisztikus kori kulturális beágyazottsága miatt fontos. A madárlátomást pedig a korábbi szakirodalmaktól eltérően a politikatörténet szempontjából is vizsgálom.

3.1. Khosz és Cippóra dialógusa A dráma legrövidebb nem biblikus szakasza ez a dialógus. Ma mindössze kétsornyi olvasható belőle, feszülts ége azonban még így is érezhető:

Exag.66-67. 66 ΧΟΥΣ· ὅμως κατειπεῖν χρή σε, Σεπφώρα, τάδε . 67 Σ ΠΦ: ξένῳ πατήρ με τ δ᾽ ἔδωκεν εὐνέτιν.

3.1.1. Fordítás Exag.66-67. KHOS: Mégis Cippóra, ennyit meg kell mondanod CIPPÓRA:Ez idegennek engem eljegyzett apám

3.1.2. Értelmezések Kaiszareai Euszebiosz nem segít sokat az eligazodásban a párbeszéd e lőtti szakaszban mindössze annyit árul el, hogy megitatják az állatokat és szó esik Mózes és Cippóra házasságáról. - 86 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Sajnos ez a két sor a további elemzéshez kevés, mél yebben a kutatás sem foglalkozott vele. Trencsényi szerint ez a rövid szakasz is megerősí ti a szöveg hellénisztikus kultúrába ágyazottságát. Ebben a világban már kevésbé a származás, inkább az egyéni teljesítmény a mértékadó . 319 Később hozzáteszi, hogy Raguél lépése „már lényegében a humanista nemzetfogalom ,” 320 akárcsak Iszokratész már idézett go ndolata. A kiváló ókortudós ebben az esetben azonban messzire megy, a fennmaradt, valóban feszültséggel teli két sor azonban nagyon kevés ahhoz, hogy bármi biztosat mondhassunk a szakaszról. Khosz valószínűleg Cippóra férfi rokona, feltehetően a bát yj a, más források szerint egy Mózes közb elépése miatt kikosarazott kérő . 321 Személ yéről több információval nem rendelkezünk, Robertson szerint mindössze annyi biztos, hogy tradicionálisan Etiópiához köthető a Khosz / Kús név . 322 Collins szerint nem Khosz neve és identitása a legfontosabb ebben a szakaszban, hanem az, hogy Cipp órát egy idegennek jegyezték el. Ezekiélosz a korábban a körülmetélésre sem utal, ebből Collins szerint leszűrhető, hogy nemcsak zsidó közönségnek szánta művét és a vegyes házasság is egy univerzalisztikus ele m, egyfajta nyitás a színes közönség felé. 323 Collins, Gruen és Barclay véleményév el szemben úgy gondolom, hogy Ezekiélosz közönsége elsősorban ol yan hellenizált zsidókból állt mint a szerző maga és a ξένος itt nem feltétlenül idegent jele nt, hanem barátot, akit befogadott Raguél amiért elzavarta a pásztorokat a kúttól és segített Cippórának és testvéreinek.

319

T renc sé n yi , Eg y b ib lia i tá rg yú g ö rö g t ra g éd ia , 3 4 .

320


321

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 8 8 . ; Ro b er ts o n, Ez eki el th e T ra g ed ia n , 8 1 1 .,

322

T er.1 0 ,6 .; An t.J ud . 1 .1 3 1 ; P s e ud o E up o le mo s ( P raep .E v.9 .1 7 .) id éz i R o b ert so n, Ez eki el

th e Tra g ed ia n , 8 1 1 . 323

Co ll i n s, Be tw een Ath e n s a n d Jeru sa lem , 2 2 5 - 2 2 6 .; Co ll i ns á ll ít ás á va l eg ye t ért Gr u e n

(Gr ue n, H e rit a g e a n d Hel len i s m , 1 2 9 -1 3 0 .) és B arc la y ( Je w s in th e Med it er ra n e a n Dia sp o ra , 1 3 8 .)

- 87 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

3.2. A madárleírás Annak ellenére, hogy a szövegben csak 0az ορνέων található és nincs konkrét utalás a főnix legenda legáltalánosab ban ismert elemeire, 324 mégis a szekundér forrásaink döntő többsége 325 a főnix madarat kívánja felfedezni az Exagógé zárósoraiban. A szöveg tehát dráma záró soraiban található, de a disszertáció

szempontjából

másodlagos

fontosságú,

ezért

korábban

foglalkozom v ele, mint a részletesen kifejtendő trónlátomással.

Exag.254-269. 254 ἕτερον δὲ πρὸς τοῖσδ᾽ εἴδομεν ζ ον ξένον, 255 θαυμαστόν, οἷον οὐδέπω ὥρακέ τις. 256 διπλοῦν γὰρ ἦν τὸ μῆκος ἀετοῦ σχεδόν, 257 πτεροῖσι ποικίλοισιν ἠδὲ χρώμασι. 258 στῆθος μὲν αὐτοῦ πορφυροῦν ἐφαίνετο, 259 σκέλη δὲ μιλτόχρωτα, καὶ κατ᾽ αὐχένων 260 κροκωτίνοις μαλλοῖσιν εὐτρεπίζετο. 261 κάρα δὲ κοττοῖς ἡμέροις παρεμφερές, 262 καὶ μηλίνῃ μὲν τ

κόρῃ προσέβλεπε

263 κύκλῳ· κόρη δὲ κόκκος ὣς ἐφαίνετο. 264 φωνὴν δὲ πάντων εἶχεν ἐκπρεπεστάτην. 265 βασιλεὺς δὲ πάντων ὀρνέων ἐφαίνετο, 266 ὡς ἦν νοῆσαι· πάντα γὰρ τὰ πτήν᾽ ὁμοῦ 267 ὄπισθεν αὐτοῦ δειλιῶντ᾽ ἐπέσσυτο, 268 αὐτὸς δὲ πρόσθεν, ταῦρος ὣς γαυρούμενος, 269 ἔβαινε κραιπν ὸν βῆμα βαστάζων ποδός.

324

Ho s s z ú é let , fé sz e kb e n v aló elé g és , ö rö k v is sz atér és. Ö s sze fo g la ló a n l ásd : B ro e k, v a n

d en , R. – P ho e n i x, K ar el va n d er T o o m – B o b B eck i n g – P ie ter W . v an d er Ho r st , ed s., Dic tio n a ry o f d e mo n s a n d d eit ie s in th e B ib le ( Leid e n / B o s to n / Kö l n : B rill , 1 9 9 0 ) 6 5 5 657. 325

Ki v éte l: W ac ho ld er , b en Z. – B o wma n, S. , ” Ezec h ie l us t he d ra ma ti s t a nd E ze k iel t he

p ro p he t: I s t he m ys ter io u s zo o y i n t h e E x a go ge a p ho e n i x? ”, I n: Th e Ha rva rd Th eo lo g i ca l Revi e w 7 8 ( 1 9 8 5 ) 2 5 3 -2 7 7 .

- 88 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

3.2.1. Fordítás A madár ikonográfiá ját így örökíti meg a költő:

Exag.254-269. 254 És láttunk ott egy másik furcsa állatot, 256 ember nem is látott még il yen csodát soha. 257 Kétszerte volt nagyobb a sasnál a termete, 258 sokféle színben tarkálltak szárnytollai, 259 a mellén fénylettek a bí borszínű pihék, 260 két combja, mint a mínium, piros, nyaka 261 sáfrányszínű s akár a bárány gyapja, lágy, 262 s fején akár a kakas fején ülő taraj. 263 Kerek szemével erre arra nézdegélt, 264 s a szembogár akár a gránátalmamag. 265 Szebb minden más madárh angnál a hangja is. 266 Királ ya minden más madárnak ő lehet, 267 ez szemmel látható, hiszen minden madár 268 alázatos csapatban őt követte csak, 269 és ő lép elől, mint gőgösen lép bika, 269 haladt tovább feltartóztathatatlanul…

3.2.1. Értelmezések Ezekiélosz madara a trónlátomáshoz hasonlóan a dráma egyik legtöbbet vizsgált szakasza. Széles tudomán yos körben Jacobson állítja első ként, hogy a madárleírás mögött a mitikus főnix áll, ugyanakkor Jacobson is elismeri, sem a Héber Bibliában nincs szó erről a m adárról és az Exagógé sem nevezi meg ezen a néven, pontosabban semmil yen néven nem jelöli. 326 A Kivonulás könyve röviden ír az élimi oázisról, a tizenkét forrásról és a hetven pálmafáról:

326


- 89 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Kiv.15,27 Izrael fiai ezután Elimbe jutottak, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek a vizek mellett.

Kiv.15,27 (LXX) Καὶ ἤλθοσαν εἰς Αιλιμ, καὶ ἦσαν ἐκεῖ δώδεκα πηγαὶ ὑδάτων καὶ ἑβδομ κοντα στελέχη φοιν κων, παρενέβαλον δ ὲ ἐκεῖ παρὰ τὰ ὕδατα. 327

Maga a terület a Héber Biblia szerint Mára 328 és Szín között hel yezkedik el, de az Exagógé töredékei itt érnek véget és dramatur giai szempontból is nagyon valószínű, hogy Ezekiélosz ennél a pontnál zárta a drámát. 329 Az oázisról Alexandriai Philón is színesebben számol be, mint a Kivonulás könyve és természetesen magyarázatot is ad a források és fák számára. 330 Josephus

Flavius

területnek írja le.

ugyan akkor 331

kevésbé

lelkes,

homokos

és

rossz

vizű

Philónhoz hasonlóan Ezekiélosz is színes, élettel teli

hel ynek mutatja be az oázist:

Exag.248-253. 248 ἐνταῦθα λειμῶν᾽ εὕρομεν κατάσκιον 249 ὑγράς τε λιβάδας· δαψιλὴς χῶρος βαθύς, 250 πηγὰς ἀφύσσων δώδεκ᾽ ἐκ μιᾶς πέτρας, 251 στελέχη δ᾽ ἐρυμνὰ πολλὰ φοινίκων πέλει 252 ἔγκαρπα, δεκάκις ἑπτά, καὶ περίρρυτος 253 πέφυκε χλο{ί}η θρέμμασιν χορτάσματα.

327 328

S ep tu a g in ta : Wi th mo rp h o lo g y ( St u tt g art : D e ut s ch e B ib el ge se ll s c ha ft , 1 9 9 6 ) A fe n n ma r ad t E x a gó g é tö r ed é ke kb e n Már a n e m j el e ni k me g. Való s zí n ű sí t hető , ho g y

ered e ti le g se m t ar t al ma zh ato tt a d r á má ho z , mer t Eze k ié lo s z való sz í n űl e g ne m áb rázo lt a a ko n fli k t uso k at a nép és ve zető j e kö zö t t. 329


330

De V ita Mo s . 1 .1 8 8 -1 8 9 .

331

An t. Ju d . 3 .9 .

- 90 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Exag.248-253. 248 Megyünk tovább és árnyas pázsitot lelünk, 249 és friss csorgókat, mert a föld mél y, dús öle 250 tizenkét forrást ont egyetlen sziklafőn. 251 Sűrű ligetben hetven büszke pálmatörzs, 252 rajtuk gyümölcs, és bőven öntözött a rét 253 köröskörül, baromnak is legelni jó Miért fontos az oázis ismerete a madárleíráshoz? A színes háttérbe szépen illeszkedik az utópisztikus megjelenésű madár. Nemcsak Jacobson gondolja így, Goodenough egyenesen odáig megy, hogy szerinte a dura-európoszi zsinagóga mozaikját egyenesen az Exagógé ihlette. 332 Visszatérve Jacobson gondolatmenetéhez, utópisztikus Ariszteász

Ezekiélosz

hat ásokkal levél

szerzője

fragmentuma

megjelenítő ugyanil yen

a

zsidó

hagyományokhoz eszközökkel

írja

hel yszíneket

csatlakozik . le

az

Az

idillikus

Palesztinát. Ugyanebbe a műfajba sor olható Philón már említett leírása is. 333 A

következő

alfejezetekben

a

főnix

madár

előfordulását

vizsgálom

a

különböző hagyományokban és igyekszem Jacobson azonosítását cáfolni.

3.2.1.1 A főnix madár legáltalánosabb definíciója A számtalan változatban létező főnix legendának alapvetően két fő típusa van. Ami közös bennük, hogy ol yan madárról szól, amel ynek élettartama sok száz év, és többnyire egyszerre csak egy létezik belőle a világon. Amint megérzi halálának közeledtét tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből fészket épít magának, amel yben meghal, teste leb omlik, majd testének maradékából pondró keletkezik, amiből újabb madár születik. Az új főnix ekkor tojás alakú mirhába csomagolja apja testét és elviszi Egyiptomba és elhel yezi azt a héliopoliszi naptemplom oltárán. 334 Különbség a két hagyomány között az

332

Id ézi : J aco b so n, Th e Ex a g o g e o f E z eki el , 1 5 4 .

333


334

Ez a vá lto zat e lő s zö r Ma ni li u sz n ál (P li n i u s N a t. Hi st . 1 0 .2 .3 ) mara d t fe n t. A leí rá s

- 91 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

élettartamban, illetve a halál bekövetkeztének módjában és színhel yében van. A korábbi verzió szerint az új főnix apja maradványait Héliopoliszba szállítja, míg a későbbi változatokban a héliopoliszi naptemplom oltárán épít magának illatos fészket, és itt zaj lik le a tűz általi halál és a hamvakból való újjászületés is. 335 A legenda egyiptomi eredetű és görög közvetítéssel jutott el a rómaiakhoz, de a legnagyobb sikere az egyházat yák művein keresztül a keresztény kultúrkörben lett. 336

3.2.1.2. Főnix az antik forrásokban Azért szükséges részletesen kifejteni

a főnix madár eredetét, mert

a

trónlátomással ellentétben, ennél a szimbólumnál sokfélébb hagyományból merít Ezekiélosz.

3.2.1.2.1. Az egyiptomi eredet Az antik források nagy része megegyezik abban, hogy a főnix legendája eredetileg Egyiptomból származik és a legkorábbi görög feljegyzések is ehhez a kultúrkörhöz kötik. Ol yannyira, hogy már a világ keletkezésénél ott ül a benben

kövön,

Atum

templomában,

Héliopoliszban. 337

De

nemcsak

a

kozmogóniában vesz részt, hanem fontos szereplője a templomban lezajló rítusoknak is, valamint a Halottak könyvében is megtalálható. 338 Szerepét tekintve az állandó pusztulás és újjászületés szimbóluma, mel y a feltámadás mellett, a halhatatlanság és a túlvilági továbbélés ígéretét is magában foglalta. 339 Tulajdonságait

tekintve

Ré

és

Ozírisz

természetét

egyesíti

magában. 340 Egyiptomi neve: benu. 341 Általában szürke gémként ( ardea rés zb e n Hér o d o to s zr a m eg y v i s sza, a ki s zi n té n n e m e ml í ti az id ő s eb b fő ni x ö né ge té sé t. 335

B ro e k, Ph o en ix , 6 5 7 .

336

McDo na ld , M. F. , ”P h o en i x R ed i v i v us ”, Th e Jo u rn a l o f th e C la ss ica l As so c ia t io n o f

Ca n a d a 4 (1 9 6 0 ) 1 8 8 . 337

Ed s ma n , C. – M., P hö n i x, Di e Re lig io n in G es ch ich t e u n d G eg en wa rt 5 / 8 (1 9 6 1 ) 3 5 8 .

338

Ald eri n k, L.J . – P ho e n i x, An ch o r B ib le D ict io n a ry 6 /5 (1 9 9 2 ) 3 6 5 .

339

Ká ko s y, L., Eg y ip to mi és a n ti k c si lla g h it (B ud a p es t: Ak ad é mia i k iad ó , 1 9 7 8 ) 2 9 .

340

Ká ko s y, Eg yip to m i é s a n tik c si lla g h it, 3 0 .

- 92 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

cinerea) ábrázolják, 342 mert ez a madár mindig a Nílus áradása előtt bukkan fel. 343 A főnix külső megjelenéséről elő ször hieroglifából, majd később sírok, papiruszok és szarkofágok ábrázolásaiból tudunk. Tollazata barna illetve szürkés,

Atef

koronát

visel

vagy

napkorongot.

Kultuszának

központja

Héliopolisz, amire már a piramis szövegekből van forrásunk, Hérodotosz tehát hel yesen köti a madarat ehhez a városhoz. A főnixnek nagy szerepe van a halálhoz köthető hiedelmekben, a mágiában és ómenként is szolgál, feltűnése nagy változásokra figyelmeztet. 344

3.2.1.2.2. A főnix a görög és a római források tükrében Hésziodosz volt az első görög szerző, aki foglalkozott a madárral, de műve csak fragmentumokban maradt meg. 345 Hésziodosz után Hérodotosz ( Hist. 2.73) írt hosszabban a főnix legendáról. Hérodotosz állítása szerint egyébként soha nem látta a madarat. A legenda ezen változata szerint – amit a héliopolisziak mondtak neki – a madár ötszáz évente jön Egyi ptomba, miután az apja elpusztult. Ezután következik a madár leírása a kép alapján, mel y szerint a tollazata részben arany és részben vörös, valamint méretében és formájában a sashoz hasonló: Van még egy másik szent madaruk is, amel ynek főnix a neve. A valóságban ugyan nem láttam, csak képen, mert nagyon ritkán jelenik meg náluk – a héliopolisziak szerint ötszáz évente egyszer – s, csak akkor, ha apja meghalt. Ha valóban ol yan, mint a képen , nagyságáról és alakjáról azt mondhatjuk, hogy szárnytollai részben aranyosak, részben vörösek, termetre pedig inkább sasra emlékeztet.

341

McDo n ald , Ph o en ix R e d ivi vu s , 1 9 5 .

342

Ma n go ld L. – P ho e n i x, Óko ri Le xiko n 2 /1 (1 9 8 4 ) 5 9 3 .

343

Ru s c h, A., ”P ho i n i x ( Der W u nd er vo ge l)”, I n: Pa u ly – Wi sso wa R ea l en cyk lo p ä d i e d e r

kla ss i sch en Al te rtu m wi s sen sch a ft 8 4 /3 9 (1 9 4 1 ) 4 1 4 -4 2 3 . 344

Ká ko s y L. , „P hö ni x ”, I n: L exi ko n d e r Äg yp to lo g ie 7 .4 (1 9 8 2 ) 1 0 3 0 -1 0 3 9

345

Mc Do na ld , Ph o en i x R e d ivi vu s , 1 1 1 . H és zio d o s z, Χ ε ρ ων ο ς ὑπο θ ῆκ α ι ( K heiró n e lő ír ás ai)

3 . Fra g me nt u m. ( O nl i ne ki ad á s: ht tp : // www. t h eo i.co m/T e x t/ He sio d Mi sc e lla n y. h t ml )

- 93 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ez a madár, azt mondják – bár én nemigen hiszem el – , a következőképp cselekszik. (...) 346 Ennek a leírásnak nagy szerepe v an abban, hogy a későbbi szövegekben konkrétan főnixként meg nem jelölt madarakat is főnixnek tekintsék. Majd Hérodotosz fol ytatja a legenda elbeszélését, mel y szerint a madár Arábiából jön, magával hozva apja mirhába csomagolt tetemét és elhel yezi a h éliopoliszi naptemplom oltárán: Arábiából jön ide, Héliosz templomába, s mirrhába burkolva hozza el apját, hogy Héliosz templomában eltemesse , mégpedig eképp: először mirhából formál egy akkora tojást, amekkorát csak elbírhat, s azután próbálja hordozni. Ha a próba sikerült, a tojást kivájja, elhel yezi benne apját, és a nyílást, ahol a tojást kinyitotta és apját beletette, befedi mirhával. A tojás súl ya,ha már az apa is benne van, nem nagyobb, mint eredetileg volt. Ezt azután beburkolja, és elviszi Egyiptomba,

Héliosz

templomába.

Elbeszélésük

szerint

ilyen

szokása van ennek a madárnak. 347 A hérodotoszi leírást alapul véve számos szerző idézi a mitikus madár történetét, megtaláljuk a lege nda leírását többek közt Aelianu s (De natura animalium 6.58), Philosztratosz ( Vita Apolloni 3.49) műveiben, valamint idősebb Pliniusnál ( Naturalis historia 10.2.3) is. Tacitus így ír a madárról (Annales 6.28): Hel yénvalónak látom elmondani, amiben megegyeznek, valamint a még több kétes, de megismerésre érdemes dolgot. A napnak szentelt állat

ez;

csőre,

valamint

tarka

tollazata

különbözik

a

többi

madárétól: ennyiben egyetértenek, akik alakját leírták. Az évek számáról többféle hagyomány van. 348 346

Hi st .2 .7 3 . ( fo r d .: M ur a kö z i G yu la)

347

Hi st .2 .7 3 . ( fo r d .: M ur a kö z i G yu la)

348

T acit u s, Ta ci tu s ö s s z es m ű ve i (B ud ap e s t: E uró p a Kö n yv k i ad ó , 1 9 8 0 ) 2 8 1 . (fo rd .:

B o rzsá k Is t vá n)

- 94 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Valamint Ovidius ( Metamorphoses 15.392-406) is megemlíti a madarat: egy szárnyas maga nemzi magát s örököst maga újul: ass yrok ezt phoenixnek hívják; semmi gyümölcsöt, semmi füvet nem eszik: tömjén és balzsam az étke. Ez, miután kerek ötszáz év odalett idejéből, rengő pálmafa ágai közt és lombtetejében karmaival s ragyogó csőrrel fölrakja a fészkét, abba fahéjat tesz, meg a nardus zsenge kalászát, porrátört cimetet, s mirrhát, ama sárgasugárút, és ráül, s jóillat közt í gy végzi be éltét .

349

Kisebb eltérések vannak a hagyományban, az eredetet és az élettartamot 350 illetően,

ugyanakkor

szimbolikájának halhatatlanság.

a

lényege

madár

megjelenésének

továbbra

is

az

leírása örök

végig

általános,

újjászületés

és

a

351

3.2.1.2.3. A főnix a zsidó gondolkodásban Amikor a rabbik a főnixről beszélnek , három kifejezést használnak. Az egyik a hol (‫ )חֹול‬a másik a ziz (‫)ז ִיז‬, a harmadik pedig az ursina (‫ש י נ ָה‬ ִ ְ‫)אּור‬. 352

3.2.1.2.3.1. A főnix a Héber Bibliában A főnix, mint mitikus madár k onkrétan nem található meg a Héber Bibliában, ugyanakkor a korai rabbinikus hagyományban, valamint számos modern 349

Ov id i u s, Á tvá l to zá so k ( B ud ap e s t: E uró p a K ö n yv k i ad ó , 1 9 8 2 ) 4 6 . (fo rd . : D e vec ser i

Gáb o r) 350

Alap v ető e n h ár o m vá lto zata v a n: 5 0 0 , 1 4 6 0 és 1 2 9 5 4 év. T a ho - Go g yi, A . A., ”P ho i n i x”,

In : S z. A.T o kar e v, ed . , Mi to ló g ia i En ci klo p éd ia (B ud ap e st : Go nd o la t ki ad ó , 1 9 8 8 ) 7 4 4 . 351

T o váb b i a nt i k fo r r á so k a t id é z: R u sc h , Ph o in ix (De r Wu n d e rvo g e l ) , 4 1 4 - 4 2 3 .

352

Ni e ho ff, M. R. , ”T h e P ho e n i x i n Rab b i ni c Liter at ure ”, Th e Ha rva rd Th e o lo g ica l R ev ie w

3 (1 9 9 6 ) 2 5 5 .

- 95 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

szerzőnél mégis találkozhatunk ol yan gondolattal, amel y egy -egy szakasz értelmét a főnixre vezeti vissza. Például Jób könyvében a hol elnevezés alatt, és a Zsoltárok között ziz néven 353 is találkozhatunk ezzel a magyarázattal. Jób 29, 18 Azt

hittem,

saját

fészkemben

halok

meg,

és

megsokasítom

napjaimat, mint a pálma

Zsolt. 50, 11 Ismerem az ég minden madarát, és ami csak mozog a mezőn, az enyém. Jób könyvének eredeti nyelvű szakaszában 354 található hol jelentése homok. 355 A Septuaginta azonban már főnixként (φο νικος ) fordítja 356. Jób 29, 18 (LXX) εἶπα δέ Ἡ ἡλικ α μου γηράσει, ὥσπερ στέλεχος φοίνικος πολὺν χρόνον βιώσω A görög φοῖνιξ 357 szó jelentései között található a föníciai, a bíbor, 358 a pálmafa, 359 valamint a mitikus madár is. A latin Vulgata 360 is többnyire a palma (pálma) kifejezést használja, de számos kézirat megőrizte az arena-t

353

Ez utó b b i k i fej té sé t lá s d : N ie ho f f, Th e Ph o en ix in Ra b b in ic L it era tu re , 2 5 6 .

354

T he Mic h i ga n - C lare mo n t -W e s t mi n st er Heb re w B ib l e

( A Re v is ed V er s io n o f B ib li ca H eb ra ica S tu ttg a r ten sia ) ( S t ut t gart , 1 9 9 0 ) 1 5 2 7 . 355

B ro wn , F. – Dr i v er , S ., R. – B r i g gs , C h ., A. , Heb re w a n d En g l i sh Lex ico n ( O x fo rd

1 9 0 6 ) 2 9 2 .B 356


357

Lid d el, H. G . – Sco t t, R., A G ree k - En g li sh le x ico n (O x fo rd : O x fo rd U ni v er si t y p r es s,

1996) 1948. 358

A ha g yo má n y szer i nt a fö n íci ai a k ha sz ná lt á k e l ső ké n t ez t a s zí n t.

359

P ho e n i x d a ct yl i fer a

360

„d i ceb a mq ue i n nid u lo meo mo r i ar et sic u t p al ma mu l t ip l icab o d i es ” J ó b 2 9 , 1 8 . In:

Bib l ia sa c ra : I u x ta Vu lg a ta m ve rs io n e m ( St u tt ga rt 1 9 7 5 )

- 96 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

(homok) is. 361 Ebből fakadóan a későbbi, nemzeti nyelvű változatok is hol pálmaként, hol homokként fordítják a kérdéses szót. 362 Sőt a későbbiekben új változatok is keletkeztek, például az 1580 -as Fray Luis de Leon által kiadott fordításban a pálmából újra madár lesz, ugyanis a fordító palma hel yett palomá-t írt, ami spanyolu l galambot jelent. 363 Mivel a hol szó jelentése homok, amit képletesen is használtak, mint „nagy mennyiség, sokaság,” 364 vagy „hosszú élet,” 365 a kérdéses hel yet nehéz lenne másolási hibára visszavezetni. A megoldás valójában a kommentárokban található. Az arám nyelvű targum, a szír nyelvű Pesitta szerzői, valamint a későbbi tudósok is a homok kifejezést tartották mérvadónak. Mások azonban a Septuaginta és a Vulgata nyomán átjavították a kahol-t (mint a homok) kannahal-ra (mint a pálma). Tették ezt azért, mert a vers második fele semmiképp nem utal madárra. Az egyetlen madárra utaló nyom az első versben található qen, vagyis fészek. 366 Ennek oka, hogy egy bibliai vers két szakasza közötti kapcsolat vizsgálata, az egész szakasz újraértelmezését vonhatja maga után. Jelen esetben az első részben levő fészek, és a másodikban levő homok, azaz a sokaságra utaló szókép viszonya határozza meg a vers értelmét. 367 Alapvetően nem lenne logikus, hogy az első szakasz még a halálról beszél, de a második már a napok sokasításáról, azonban szerencsére van egy ol yan élőlény, amel y képes ezt végrehajtani, és az csak a főnix lehet. Ugyanakkor nem ez lenne az egyetlen hel y a héber Bibliában, ahol egy madár szimbolizálná a visszatérést

361 362

McDo n ald , Ph o en ix R e d ivi vu s , 1 9 0 . A K áro l i, az a n go l K in g J a me s, a fra n ci a La B ib l e d e J ér us al e m é s a Lut h er fé le

fo rd ítá sb a n i s a ho mo k j ele n i k me g. 363

Saj o , G., Ph o en i x o n th e to p o f th e p a lm tr e e In : www. s t u d io l u m.co m/ e n/ s il v a5 . ht m

(letö lt v e: 2 0 0 7 .0 7 .0 4 . 1 0 :5 0 ) 364

Ni e ho ff, Th e Ph o en i x i n ra b b in ic li te ra tu r e , 2 5 5 .

365

P l. T er. 2 2 ,1 7 va g y J ó b 6 ,3

366

B ro e k, P ho e ni x , 6 5 7 .

367

Ni e ho ff, Ph o en ix in ra b b in ic li te ra tu r e , 2 5 5 .

- 97 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

az életbe. A Zsolt. 103,5 368- ben megjelenő sas is a v isszatérő ifjúság reményének a képe. 369 A modern értelmezők között van, aki továbbra is a főnixszel magyarázza a hel yet, 370 de ez a változat nem lehet régebbi a Kr. u. első századnál, és csak a görög-római

világból

ismert.

Ezt

támasztja

alá

az

is,

hogy

nagy

valószínűséggel Jób nem gondolkodott halhatatlanságban. 371 A kérdés, hogy a hol főnixként való értelmezése a héberből, vagy valamel y görög fordításból ered, tulajdonképpen nyitva maradt; ugyanakkor annyi bizonyos, hogy a főnix legenda már Jób könyvének megírá sa 372 előtt létezett, de amikor a Krisztus utáni századokban az első talmudi kommentárok létrejöttek már elterjedt a szakasz főnixként való értelmezése. 373

3.2.1.2.3.2. A főnix a kommentár - irodalomban A főnix madár megjelenésével elsőként a Genezis rabba 19,4-5 foglalkozik. 374 A kommentált szöveghel y:

Ter. 3,6. : Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. A szöveg egyszerű olvasata mindössze annyit tesz, h ogy Éva evett a gyümölcsből, és adott belőle Ádámnak. Viszont úgy szerepel a szövegben, hogy „adott a férjének is ”, így az „is”- nek – mivel mondattanilag 368 369

„Ő k iel é gí ti j a v ai va l k í vá n sá go d at : mi n t a s a sé, v is s zat ér i fj ú sá go d ” Zs o lt 1 0 3 ,5 Saj o , G., Ph o en i x o n th e to p o f th e p a lm tr e e In : www. s t u d io l u m.co m/ e n/ s il v a5 . ht m

(letö lt v e: 2 0 0 7 .0 7 .0 4 . 1 0 :5 0 ) 370

Da ho o d , M., ”Ne s t a nd P ho e n i x i n J o b 2 9 ,1 8 ”, Bib l ica 4 8 (1 9 6 7 ) 5 4 2 -5 4 4 .

371

B ro e k, Ph o en ix , 6 5 7 .

372

Kr.e 5 0 0 – 4 5 0 k.

373


374


- 98 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

szükségtelen

– mindenképp többletjelentést kell hordoznia. Az „is” a

rabbinikus hermeneutikai szabál yoknak megfelelően sokasító szó, azaz ol yan dolgokra, élőlényekre is utal, ami nem szerepel a mondatban. 375 Ezek szerint Éva minden állatnak adott a gyümölcsből, amel yek ettek is belőle, kivéve a főnixet. (A szöveg itt a már fentebb tárgyalt Jób 29,18 -ra utal vissza, valamint Rasi is ezzel a hell yel magyarázza azt. 376) Mivel a legenda szerint a főnix sokáig él, tulajdonképpen meg sem hal, ezt valahogy ki kellett érdemelnie, és ezt azáltal érte el, hogy nem evett a gyümölcsből. Két másik fontos kommentár a Talmud Szanhedrin 108b 377 és a Leviticus rabba 22.10. Az előbbi

a

vízözön

történetéhez

kapcsolja

a

legendát. 378

A

kedvesen

megfogalmazott elbeszélés szerint sok probléma volt az állatokkal a bárkán, ugyanis Noé nem tudta mit eszik a kaméleon, az oroszlán meg lázas l ett. A főnix pedig túl nagy volt, így nem fért be Noé bárkájába, ezért utána úszott, és élelmet 379 sem kért, mert látta, hogy Noé mennyit dolgozik. Ezért kapta Istentől az örök életet . 380 A Leviticus rabba 22.10 szerint 381 már nem il yen szerencsés, ugyanis a túl világon eledelként fog szolgálni az igazaknak. Itt érhető tetten a főnix szerepe a zsidó gondolkodásban, ugyanis egy csoportba kerül a többi primordiális szörnyalakkal, például a leviatánnal. A szöveg szerint – idézi Niehoff – mivel az Úr megtiltotta az egyes halak evését, cserébe

majd

az

eljövendő

világban

a

leviatánból,

valamint

a

tiltott

szárnyasok miatt a főnixből lehet majd enni. A szerző itt a ziz-t használja. Azért hívják ziz-nek (utalva a Zsolt 50,11 -re 382), mert minden madár íze benne van a húsában. 383 375

St uro v ic s A., A z sid ó fő n ix I n :

ht tp : // www. p es ti s u l. h u/ he ti sz a ka sz.p hp ? na me = B res it %2 0 . h t ml ( le tö l t v e 2 0 0 7 .0 7 .0 4 1 1 :0 0 ) 376

Saj o , G., Ph o en ix o n th e to p o f th e p a l m t r ee I n : www. s t u d io l u m.co m/ e n/ s il v a5 . ht m

(letö lt v e: 2 0 0 7 .0 7 .0 4 . 1 0 :5 0 ) 377

Th e S o n cin o Ta lmu d 1 9 7 3 I n : Ju d a ic C la s s ic Li b ra ry II Ver s io n 2 .2 C D - Ro m v erz ió

378


379

Ma ni li u s i s ki e me li, ho g y a fő ni x so h a ne m v et t ma gá ho z táp lá lé ko t .

380

A szö ve g it t is J ó b kö n yv ér e ut al v i ss za.

381


382

„Is mere m az é g mi n d e n mad ar á t, és a mi c sa k m o zo g a mező n, az e n yé m .” Zso l t. 5 0 , 1 1

383

St uro v ic s A., A z s id ó fő n ix I n :

ht tp : // www. p es ti s u l. h u/ he ti sz a ka sz.p hp ? na me = B res it %2 0 . h t ml ( le tö l t v e 2 0 0 7 .0 7 .0 4 1 1 :0 0 )

- 99 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A

főnix

azonban

apokaliptikus

nem

szövegekben

csupán is

a

kommentár -irodalomban,

megjelenik,

konkrétan

a

hanem

görög

az

Baruch

apokalipszisben, ahol Baruch égi utazása során találkozik a madárral, amel y ol yan nagy, mint „ kilenc hegy”. Szerepét tekintve a világ őrzője, azáltal, hogy követi a Napot és kitárt szárnyaival megvédi a világot annak tüzes sugaraitól. Ha nem tenné, a Nap elégetné a világot, ezért hel yezte Isten ide. A méretei impozánsak, a szárnyán található arany betűk akkorák, mint a „ királyi paloták folyosói”. Szárnyát pedig ez a szöveg díszíti: „Sem a föld, sem az ég nem vehet rajtam erőt, csak a tűz.” Megjelenése is különleges, de újra előkerülnek a táplálkozási szokásai is, ezúttal csak az „ ég mannáját ” és a „föld harmatát ” fogyasztja, de kapcsolatban áll az emberi világgal is, mert ürüléke egy féreg, annak ürüléke pedig nem más, mint a fahéj, amit „ királyok és uralkodók ” kívánnak. 384 Henok (2Hen.6) is találkozott főnixekkel az utazása során. Ez a hagyomány már sok elemében különbözik az erede ti változattól .

2Hen.6 És repülő lelkek, alakjuk, mint két madáré, az egyik mint a Főnix, a másik mint Halkedri, alakjuk, mint az oroszláné, a lábuk és a farkuk és a fejük, mint a krokodilé, látványuk bíborszínű, mint a felhők íve,

nagyságuk

kilencszáz

mé rce,

angyalszárnyuk

van

és

mindegyiknek tizenkét szárnya. 385

3.2.2. A madárleírás olvasatai – érvek a főnix mellett Jacobson, amellett érvel, hogy a megjelenő madár egy főnix. Fontos megjegyezni, hogy az Exagógé előtt csak három hel yen fordul elő konkrétan a 384

Ap o ca l yp s i s Ba ru ch i Gra ece ( Le id e n : B ri ll, 1 9 6 7 ) 8 7 -9 0 . Id é zi : N i eho ff, Ph o en ix in

ra b b in ic li te ra tu re , 2 6 1 . 385

He no k máso d i k kö n yv e ( Az ó sz lá v H e no k - kö n y v) fo rd . : Ho l ló s At ti la, In : Frö h lic h Id a

– Do b o s Kár o l y D á nie l, Hen o k kö n yv ei ( Ós zö v et sé gi Ap o kr i fe k 1 .) (P i li sc sab a : P áz má n y P éter Kato li k u s E g yet e m B ö lc sé sz et t ud o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 2 2 0 .

- 100 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

főnix kifejezés, feltehetően Hésziodosznál, 386 a már említett Hérodotosznál és Antiphanésznél, 387 de ezek pogány források, így a zsidó hagyományban elsőként ebben a drámában találkozhatnánk vele. 388 A hérodotoszi és az ezekiéloszi leírás között csak a madár ik onográfiája a kapcsolódási pont. 389 Jacobson érve a főnix mellett elsőként az, hogy a madár mindig történelmi, sorsfordító események idején jelenik meg. 390 Ez a hagyomány azonban későbbi szerzőknél domináns. További kapcsolat lehet az az összefüggés 391 is, mely szerint a drámában szereplő madár leírásnak gyökerei – ha áttételesen is – egyiptomi forrásokra vezethetők vissza, mel y szerint az Exodus idején Amószisz uralkodott Egyiptomban és az ő uralkodásához kapcsolja Tacitus 392 is a madár megjelenését. Ebből fakadóa n – írja Jacobson – Ezekiélosz és a más alexandriai zsidók számára ez elég volt ahhoz, hogy a főnix motívumát szorosan a Kivonuláshoz kössék, mint isteni jelet. 393 Jacobson másik érve amellett, hogy az oázisban leírt madár a főnix, hogy a zsidó és keresztény Paradicsom

leírásokban

sokszor

találkozhatunk

csodás

madarakkal

és

főnixekkel is, ráadásul az élimi oázisban a madár mellett pálmák is vannak, és mivel a görög nyelvben ugyanaz a szó jelöli mindkét dolgot, ez könnyebbé

386

Χε ρων ο ς

ὑπο θ ῆ κ αι

( Khe ir ó n

i n tel me i) ,

Hész io d o sz

ne ve

a lat t

fe n n mar ad t

ta n kö l te mé n y, a me l y a b ö lc s K he iró n ke n ta u rna k Ak h i ll e us z szá má ra szó ló i n te l me it tart al ma zz a. A Kr . e. ö tö d i k s záz ad b a n At h é nb a n a t a n kö l te mé n y i s ko l ai ta n a n ya g na k szá mí to t t, s za tir i k us fo r máb a n Ar i szto p h a né sz i s ut al rá . Mo st, G.W ., He sio d : Th e S h ield , Ca ta lo g u e, O th e r F ra g men t s ( Lo eb Cl as s ica l Lib rar y 5 0 3 ) (C a mb rid ge M A: Ca mb r id ge U ni ver s it y P r e s s, 2 0 0 7 ) 1 9 9 . 387

Ná la i s c sa k ut al ás s zi n te n t ud j u k, ho g y e ml ít et te. B ro e k , Ph o en ix , 3 9 5 .

388


389


390

Ho r st, v a n d er P . W ., ” Eze ki el t he T ra ged ie n” , An ch o r Bib le Di ct io n a r y 2 /5 (1 9 9 2 ) 7 0 8 .

391

W acho ld er , B o wma n , Ezech ie lu s th e d ra m a ti st a n d E zek iel th e p ro p h et: I s th e

my ste r io u s zo o y in th e E xa g o g e a p h o en ix? , 2 5 6 . 392

„s a ko r áb b i ma d ar a k e lő s zö r Se so si s, a z ut á n Ama s i s k irá l ys á g a ala tt, maj d a

ma ced o no k kö z ü l har ma d ik n a k ur al k o d ó P to l e m ae us id ej é n sz áll o tt a k l e a Hel io p o l is n a k ne v eze tt v ár o sb a, kö r ül ö tt ü k so k e g yéb sz ár n y as, me l ye k az új lá t vá n yt me gc so d á lt á k”. (fo rd . : B o rz sá k I st v á n) T acit u s, Ta ci tu s ö s s ze s mű ve i (B ud ap e st : M a g y ar He li ko n, 1 9 8 0 ) 281. 393


- 101 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

teszi az asszociációt. 394 Jacobson utolsó érve egy középkori irat, amel y Leontopoliszról – azaz Héliopoliszról – szól, és megemlíti a főnix feltűnését a templom dedikációja idején, a Kr.e. második században, amel y Ezekiélosz kora. Jacobson legnehezebben védhető érve szerint Ezekiélosz szándéko san nem írt a főnix újjászületéséről, ezáltal tudatosan demitologizálva a madarat. A természetfeletti képességekkel ugyanis csak az Úr rendelkezhet. 395

3.2.3. A madárleírás olvasatai – érvek a főnix ellen A témával foglalkozó modern szakirodalom közül egy van csak, amel yik megkérdőjelezi, hogy a drámában található madár főnix. A kritikus cikk Jacobson könyvének megjelenése után két évvel jelent meg. A cikk szerzői Wacholder és Bowman állítása szerint a drámában megjelenő állat egy nagy sas, mel y Istennek a metaforája és visszavezethető a Kiv. 19,4-re: 396 Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak

titeket

sasszárnyakon,

amíg

idehoztalak

titeket

magamhoz.

Kiv.19,4 (LXX) Αὐτοὶ ἑωράκατε ὅσα πεπο ηκα τοῖς Αἰγυπτ οις, καὶ ἀνέλαβον ὑμᾶς ὡσεὶ ἐπὶ πτερύγων ἀετῶν καὶ προσηγαγόμην ὑμᾶς πρὸς ἐμαυτόν. 397 Wacholder és Bowman elmél etének alátámasztására Alexandrosz Polühisztor munkájának fragment umából idéz, melyben a hatalmas teremtmény nem főnixként, hanem csak egyszerűen madárként jelenik meg. 398 A szerzőpáros 394

J aco b so n , Th e Exa g o g e o f E zek ie l , 1 6 1 -1 6 2 .

395


396


my ste r io u s zo o y in th e E xa g o g e a p h o en ix? , 2 5 3 . 397 398

S ep tu a g in ta : Wi th mo rp h o lo g y ( St u tt g art : D e ut s ch e B ib el ge se ll s c ha ft , 1 9 9 6 ) W acho ld er , B o wma n , Ezech ie lu s th e d ra m a ti st a n d E zek iel th e p ro p h et: I s th e

my ste r io u s zo o y in th e E xa g o g e a p h o en ix? , 2 5 6 .

- 102 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

kiemeli, hogy a tizenhetedik században megélénkülő érdeklődés a főnix mítosz

iránt

előtérbe

hel yezte

az

ötödik

századi

egyházat ya

Pszeudo

Eusztathiosz művét, a Hexaémeron kommentárt , mel yben az Úr csütörtökön teremti meg a főnixet, a s assal, a pelikánnal és a galambbal e gyütt. A főnix történetét az egyházat ya Achilles Tatius Leukipposz és Kleitophón című munkájából idézi. 399 Ez a regény a Kr.u. második század végén keletkezett, de nem utal Ezekiélosz madarára. Pszeudo-Eusztathiosz miután beemelte a főnixről szóló szakaszt Achillesz Tatius művéből, utána másolta Ezekiélosz madarának a leírását is, valószínűleg Kaiszareai Euszebiosz művéből. Azaz Pszeudo-Eusztathiosz azonosítja elsőként a zsidó drámában szereplő lényt egy pogány szimbólummal . Fontos továbbá, hogy Pszeudo Euszthatiosznak nem volt közvetlen ismerete sem Ezekiéloszról, sem Alexandrosz Polühisztorról, hanem ő is Kaiszareai Euszebiosz munkájából dolgozott. Ráadásul be is illesztett Ezekiélosz leírásába egy – metrikusan és verstani lag is pontatlan – sort: 400 „σῶμα αὐτού κέκαυται”, azaz „ teste elég”, ezzel a betoldással viszont véglegessé tette az asszociációt Ezekiélosz madara és a mitikus főnix között. Wacholder és Bowman végül Ezekiélosz madarát nem azonosítja semmil yen madárral. Szerintük a ζ ον ξένον leírása sok forrásból származik, többek között hathatott rá Ezékiel prófé ta sasról és a papi ruháról szóló leírása, de a madár

pontos

azonosítása

így

sem

lehetséges. 401

Jacobson

Phoenix

Resurrected című munkájában továbbra is védi a főnixszel való azonosítást. 402 Érvelésének lényege, hogy a dramaturgiába nem illett volna a madár megnevezése, hiszen korábban még nem láttak il yen állatot, így a nevét sem tudhatják. 403Arra a megjegyzésre mel y szerint az Exagógé lenne az első zsidó

399

Ac hi ll es T a ti u s, Leu c i p p e a n d C li to p h o n (O x f o rd : O x fo rd U ni v er si t y P res s, 2 0 0 3 ) 6 0 .

(fo rd . T i mo t h y W h it ma r s h) 400





J aco b so n, H. – P ho ne ni x Re s ur r ect ed , Th e H a rva rd Th eo lo g i ca l Re v ie w 8 0 .2 (1 9 8 7 )

2 2 9 -2 3 3 . 403

J aco b so n , Ph o n en ix Re s u r rec ted , 2 3 1 .

- 103 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

szöveg ahol a főnix megjelenik így válaszol: „First examples have to appear somewhere, and in this case it is not surprising that a Jewish writer living in Greek Egypt would have picked up and used the phoenix m yth. ” 404

3.2.4. Megoldási javaslatok Whitmarsh szerint nem feltétlenül kell létező madárral azonosítani a leírást. A szakasz lényegét az önreflexióban látja. A madár egy ζ ον ξένον, vagyis egy idegen élőlény és ez idegenség összecseng Mózes líbiai idegenségével. A szövegnek politikai olvasata van, a színes, ideg en fenséges madár a többi madár királ ya: βασιλε ὺς δὲ πάντων ὀρνέων. Whitmarsh tanulmányában nem írja, ugyanakkor innen csak egyetlen lépés a mada rat Mózessel azonosítani. Ezekiélosz tehát egy szép és tanulságos allegóriával zárta le művét. Mindemellett nem a madár főnix volta, vagy politikai és kultur ális háttere a fontos, hanem a jelenléte. A madár tehát nem egyéb, mint díszlet Ezekiélosz drámájában. 405 Rozik annak ellenére, hogy alapvetően Jacobson nyomán foglalkozik a drámával, nem találja meggyőzőnek az azonosítást egyetlen valódi madárral sem. „The description of the huge bird in this fragment is puzzling, to say the least. First, it is not a real bird.”

406

Véleményem szerint Ezekiélosz madara számos forrásból táplálkozik, nem zárható ki korabeli physio logosok leí rásainak hatása sem, számos mi tikus és valóban létező madár színvilágát és tulajdonságait egyesíti magában. Ha elfogadjuk, hogy a dráma záró soraival van dolgunk, akkor leginkább Whitmarsh megáll apítását tartom a legelfogadhatóbbnak, mely nem több mint egy allegória.

404

J aco b so n , Ph o n en ix Re s u r rec ted , 2 3 1 .

405

Hea t h, E ze ki el T ra g i cu s a n d He llen i st ic V i su a l it y th e Ph o en ix a t El im , 4 1 .

406

Ro z i k, E ., J e wi sh Dra m a a n d Th ea te r , 6 1 .

- 104 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A madár nem feltétlenül a szabad fantázia terméke, hanem jelkép is egyben. Nemcsak egy új korszak kezdetét jelzi, hanem védelmező lény is lehet. Ikonográfiájára, különösen a kakasszerű fejre az abrasax ábráz olások is hathattak. A korszakból nagyszámú zsidó mágikus gemma került elő az abrasax keveréklény ábrázolásával, bár közvetlen bizonyítékunk nincs, nem zárhatjuk ki az amulettek képi világának hatását sem. 407

Összegzés Khosz

és Cippóra

személ yazonossága

dialógusának az

Exagógé

pontos kontextusa megoldatlan

és

enigmái

Khosz között

irodalmi marad.

A

madárleírás azonban biztosan megfogható. Mivel a szöveg nem említi szó szerint

a

főnix

madarat,

a

főnix

madár

általánosan

ismert,

még

ha

kultúránként és koronként némileg eltérő, tulajdonságait sem említi, akkor pusztán a madár színéből nem következtethetünk egyértelműen a mitikus madárra. Ezekiélosz madara egy pontosan meg nem határozható élőlény, mel y tény

nem

vesz

el

semmit

a

dráma

értékéből,

u gyanakkor

befogadói

szempontból elképzelh etőnek tartom, hogy a madár és a népet Egyiptomból kivezető Mózes kapcsolatban vannak , és a madár Mózes allegóriája .

407

Az ab ra s a x ke v er é k lé n y é s a z sid ó ered et é hez lá sd : N a g y Árp ád M., ”Fi g u ri n g o ut t he

An g u ip ed e

( ’ s na k e -le g ged

go d ’)

a nd

hi s r e lat io n

to

J ud ai s m” ,

J o u rn a l

o f Ro ma n

Arch eo lo g y 1 5 ( 2 0 0 2 ) 1 5 9 -1 7 2 .

- 105 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

4. Mózes trónlátomása – kontextusa, értelmezései A kutatástörténet során ez a szakasz érdemelte ki a legnagyobb figyelmet és a legtöbb teória is az itt olvasottak megfejtését célozta. A drámával foglalkozó, vagy éppen azt egy-egy argumentumhoz felhasználó szekundér irodalmak nak is a legkedveltebb tárgya. A szakasz különlegessége abban rejlik, hogy az álomlátás során Mózes egy trónon ülő, p ontosabban meg nem nevezett, nemes férfi 408-től

megkapja

a

felségjelvényeket,

sőt

később

az

égi

trónt

is

elfoglalhatja. A trónon ülő „nemes férfi” azonosítása az Úrral természetesen gyorsan megtörtént és kevés kivétellel 409 ma is elfogadja a kutatás. Már a korai szakirodalom is k iemelte a szövegnek ezt a szakaszát, amel yben a költő „…az Istent is beszélteti görög jambusokban.” 410 A zsidó irodalom számos égi utazást és trónlátomást ismer, de a trónátadásra nincs példa. Kiemelendő még az álomfejtő származása is, Raguél, Mózes apósa ugyanis midianita illetve az Exagógé szerint líbiai. Ez azért különleges, mert az esetek többségében a zsidók fejtik meg a nem zsidó álmodók álmait és nem fordítva. Az Exagógé szorosan követi a Septuagintát, de ennek a szakasznak nincs közvetlen kapcsolata a Kivonulás könyvé vel. Mivel az Úr trónjának átadása idegen a zsidó hagyománytól a szakasz értelmezése során számos kérdés merül fel. Mi lehet Mózes szerepe az álomban? Mózes valóban megistenül, vagy „csak” elfoglalja az Úr hel yét? Lehet-e a trónlátomást az Exagógétól függetlenül kezelni? Disszertációm e fejezetében Mózes álmát mind a zsidó, mind a görög hagyományban el kívánom hel yezni. A zsidó irodalom trónlátomásai és álomfejtéssel kapcsolatos előképei mell ett bemutatom a görög irodalomban szereplő álmok hatását is az Exagógéra. Nemcsak az Exagógé hagyományban 408

Exa g.7 0 .: ἐν τ

κα θ ῆσ θα ι φῶ τ α γ εν ν αῖό ν τ ιν α / é s raj ta e g y ne me s tartá s u fér fi ü lt

(T renc sé n yi - W a ld ap fe l I mr e fo r d í tá sa) 409

Si l vi u B u n ta, a ki s zer i n t a „P r i mo r d i ál i s F é n n ye l azo no s íto tt Ád á m” ül a tró no n.

410

Sz ab o lc s i, A z sid ó k eg y ete me s tö r tén e te , 5 6 0 .

- 106 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

való elhel yezését tartom fontosnak, hanem a kontextusát is, ezért külön foglalkozom a hellénisztikus zsidó irodalomban előf orduló álmokkal. A trónlátomás

kategorizálására

adott

korábbi

modern

válaszokat

három

csoportba különítettem el. Meglátásom szerint két nagy értelmezési kategória van: a misztikus és a szociológiai megközelítés. A harmadik „vegyes” kategóriába azokat az olva satokat sorolom, amel yek kizárólag egy -egy szerzőhöz köthetőek és nem kaptak komol yabb támogatást más kutatóktól. Mivel a felosztás saját konstrukcióm, átfedések és árnyalatnyi különbségek lehetnek a tanulmányok között.

4.1. Mózes trónlátomása Exag.68-89. 68 ΜΩΣΗΣ· ἔ{δο}ξ᾽ ὄρους κατ᾽ ἄκρα Σιν{αί}ου θρόνον 69 μέγαν τιν᾽ εἶναι μέχρις οὐρανοῦ πτύχας, 70 ἐν τ

καθῆσθαι φῶτα γενναῖόν τινα

71 διάδημ᾽ ἔχοντα καὶ μέγα σκῆπτρον χερί 72 εὐωνύμῳ μάλιστα. δεξιᾷ δέ μοι 73 ἔνευσε, κἀγὼ πρόσθεν ἐστάθην θρόνου. 74 σκῆπτρον δέ μοι πάρδωκε καὶ εἰς θρόνον μέγαν 75 εἶπεν καθῆσθαι· βασιλικὸν δ᾽ ἔδωκέ μοι 76 διάδημα καὶ αὐτὸς ἐκ θρόνων χωρίζεται. 77 ἐγὼ δ᾽ ἐσεῖδον γῆν ἅπασαν ἔγκυκλον 78 καὶ ἔνερθε γαίας καὶ ἐξύπερθεν οὐρανοῦ, 79 καί μοί τι πλῆθος ἀστέρων πρὸς γούνατα 80 ἔπιπτ᾽, ἐγὼ δὲ πάντας ἠριθμησάμην, 81 κἀμοῦ παρῆγεν ὡς παρεμβολὴ βροτῶν. 82 εἶτ᾽ ἐμφοβηθεὶς ἐξανίσταμ᾽ ἐξ ὕπνου. 83 {ΡΑΓΟΥΗΛ·} ὦ ξένε, καλόν σοι τοῦτ᾽ ἐσήμηνε{ν} θεός· 84 ζῴην δ᾽, ὅταν σοι ταῦτα συμβαί{ν}ῃ ποτέ. 85 ἆρά γε μέγαν τιν᾽ ἐξαναστήσεις θρόνου 86 καὶ αὐτὸς βραβεύσεις καὶ καθηγήσῃ βροτῶν;

- 107 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

87 τὸ δ᾽ εἰσθεᾶσθαι γῆν ὅλην τ᾽ οἰκουμένην 88 καὶ τὰ ὑπένερθε καὶ ὑπὲρ οὐρανὸν θεοῦ· 89 ὄψει τά τ᾽ ὄντα τά τε πρὸ τοῦ τά θ᾽ ὕστερον.

4.2. Fordítás Exag.68-89. 68 MÓZES:

Láttam, Szináj hegyén hatalmas trónus állt,

69 az ég redőzetét érinti már e trón, 70 és rajta egy nemes tartású férfi ült, 71 diadém a homlokán, a baljában jogar, 72 s a jobbkezével biztatón intett felém, 73 s előbbre lépve álltam ott a trón előtt. 74 Átadta akkor kormányzópálcáját nekem 75 s a szép királ yi díszt, a diadémot is, 76 s a trónról lelépve engem ültetett reá. 77 Egész földet beláttam én köröskörül, 78 s a föld alatt, az ég fölött láttam, mi van, 79 lábamhoz úgy borultak ott a csillagok 80 egymásután, hogy meg tudtam számlálni mind, 81 s előttem, mint fénylő sereg vonul tak el. 82 De erre felriadtam: álmom véget ért. 83 RAGUÉL:

Ó idegen, jó hírt küldött az Úr neked,

84 bár élnék még, midőn rajtad beteljesül! 85 Egykor hatalmas trónt fogsz még állítani, 86 s magad fogsz ülni rá, ítélni népeket. 87 Egész lakott világ ezér t tárult eléd, 88 s láttál mindent a föld alatt s az ég fölött, 89 mert látni fogsz mindent, mi van, mi volt s mi lesz.

- 108 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

4.3.1. Álmok és trónlátomások a zsidó hagyományban Az álmoknak tulajdonított j elentés az egész ókori keleten elterjedt, nemcsak a helléneknél és a zsidóknál. Az álom számos esetben az Istennel (adott esetben istenekkel) való kommunikációs csatorna, az álomban kapott információk mindig a jövő eseményeit vetítik előre (Ter. 20,3, 6; 31:10–11.). Számos álom tartalmaz óment, jóslatot, illetve megfejtésre váró szimbólumokat éppen ezé rt nem választható el az ókorban széles körben ismert divinációs technikáktól sem. A Héber Bibliában a varázslók, álomfejtők és próféták világa között nem húzódik éles határ (Jer. 23, 28; 27, 9; 29, 8;). Az álmoknak kiemelt vallástörténeti jelentősége van az antikvitástól egészen a természeti népek hitvilágáig. Az ál mok fontosságát tükrözi, hogy a gyógyító és

mágikus

hagyományok

mellett

szerepük

van

az

ősök

kultuszának

kialakulásában, a lélekvándorlásban és a szellemekbe vetett hitben. 411 Oppenheim átfogó munkájában három nagy álom k ategóriát különböztetett meg,

412

az üzenet (message), a szimbo likus (symbolic) és a pszichológiai

állapotra utaló (psychological status dream) álmokat. Kutatásait elsősorban mezopotámiai és egyiptomi forrásokra alapozta, de foglal kozott hettita, görög és zsidó álmokkal is. 413 411

Dre wer ma n n , E., T r au m I n : H ub er t C a nc i k e t. a l ., ed ., Ha n d b u ch

re lig io n s w i ss en s ch a f tl ic h er G ru n b eg ri ffe 5 .5 ( St ut t gar t/B erl i n/ Kö l n /Ma i nz : Verl a g W . Ko hl ha m mer , 1 9 8 8 ) 2 5 9 -2 6 2 ., Az álo mró l mi n t „a ntro p o lo gi sc h es U n i ve rsa le” -ró l b e s zél Fre n sc h ko ws k i is , maj d b e mu ta tj a az álo m szer e p ét a z ír ásb el i sé g né l k ül i k ul t úrá k tó l ke zd ve a k ülö nb ö ző nép ek v al lá sáb a n b e tö l tö tt s zerep é i g, v ala mi nt az ál mo k teo ló gia i me g kö ze lí té sé ve l i s f o gl al ko z i k. Fr e n sc h ko ws k i M, é s Mo r ge nt h al er, C h. , T rau m I n . Ger hard M ül ler , Ho r s t B alz, Ger h ar d Kra u se, Th eo lo g i sch e Rea len z y klo p ä d ie 3 4 (B e rl i n: W alt er d e Gr u yt er 2 0 0 8 ) 2 8 -5 0 . 412

Op p e n he i m, L., ”T he I n ter p r eta tio n o f D rea ms i n t h e An ci e nt Ne ar Ea st : W it h a

T rans la tio n o f a n As s y r ia n Dr ea m - B o o k” , T ra n sa c tio n s o f th e Am er i ca n Ph ilo so p h ica l S o cie ty Ne w S er i es 4 6 . 3 ( 1 9 5 6 ) 1 7 9 -3 7 3 . 413

Ös sz e fo gl aló a n a kö ze l ke le ti é s a z i zrae li álo m trad íció ho z lá sd : F la n ner y - Da il e y, F .,

Dr ea me r s, S c rib e s, a n d Pri es t s, Je w ish Dr e a ms in th e H el len i s tic a n d Ro ma n Era s (S up p l e me n ts to t he J o u r na l fo r t he S t ud y o f J ud ai s m 9 0 ) ( Leid e n: B r il l, 2 0 0 4 ) 1 9 .

- 109 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A pszichológiai típusú álmok at két alcsoportra osztotta, a kellemes (pleasant) és gonosz (evil) álmokra, amel yeknek közös jellemzője, hogy nem a felsőbb hatalmaktól erednek és elsősorban az álmodó lelkialkatár a utalnak. Az üzenet és a szimbolikus típusú álmok mögött már közvetlen isteni kommunikáció van,

a

jövőre

vontakozó

információkat

vagy

feladatokat

közölnek

az

álmodóval. A különbség a két álom között, hogy az üzenet típusú álmokban az istenség személ yesen i s megjelenik és direkt utasítást ad, míg a szimbolikus típusú álmok pedig feltárásra váró jelképeket tartalmaznak. A két álomtípus lefolyásának hasonló koreográfiája van: az álmodó elalszik, vagy elaltatják, majd álmában megjelenik az üzenet közvetítője, aki nem feltétlenül istenség , de semmi esetre sem még élő ember . A szimbolikus álomban idegen tárgyak és jelképek jelennek meg, amelyeket később az álmodónak megfejtenek. Az üzenet típusú álmokban pedig egy alak adja át az üzenetet az álmodónak, amel y info rmáció feloldása további segítségre nem szorul. Az ébredés – ahogy majd az Exagógéban is látni fogjuk – mindig lelki és / vagy fizikai sokk. Az akkádban a negeltu / nagaltu kifejezés je lzi az ébredést, az álom végét, legrégebbi írásos forrás a szóra Gudea idejéből származik. 414 A szimbolikus álmokat erre szakosodott specialisták képesek megfejteni, az oneiromantia

tehát

Mezopotámiában, fennmaradt

egy mind

divinatórikus

adottság

és

Egyiptomban mágik us

egy

hivatás

elterjedt

irodalmak

is

egyben. 415

szaki rodalma

jelentős

része

Mind

volt,

a

álomfejtő

kézikönyv. 416 Az Exagógéban található álom, amellett, hogy trónt , égi utazást és revelációt is tartalmaz egy a zsidó hagyomány szempontjából kiemelten fontos hel yen, a

414

Fl a n ner y- D a ile y, D rea me rs , S c rib es , a n d P r ie st s, Je w ish D rea ms in t h e He ll en i st ic a n d

Ro ma n E ra s, 2 0 -2 3 . 415

J ó zse f é s D á ni el ad o tt s ág a p é ld á ul .

416


Ro ma n E ra s, 3 0 -3 1 .

- 110 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Szináj hegyén játszódik. 417 Ezekiélosz drámája ezen a ponton is ismert hagyományokhoz kapcsol ódik. A szent hel yeken kapott álmok közvetlenül az Istentől

(adott

esetben

istenektől)

jönnek.

Elterjedt

szokás

volt

a

szentél yekben való alvás az ókorban és az álmodók il yenkor inkubációs álomban gyógyulhattak , illetve juthattak hozzá információkhoz. A technikát a sumérok is ismerték, erre utal nak Gudea királ y lagasi feliratai, valamint a II. Mursilis hettita királyról szóló szövegek. 418 Az Ószövetségben Jákob álma áll közel

az

inkubációs

álmokhoz

(Ter.46,1.).

Különbséget

kell

tenni

a

templomban történő inkubáció és az általánosságban is e lterjedt revelatív álmok között, mint például Salamon álma , miután bemutatta az áldozatokat Gibeon hegyén (1Kir. 3,5.). Az Ószövetségben természetesen megjelenik az oneiromantia kritikája is, például Jeremiás (Jer. 23,25.) és Zakariás (Zak. 10,2.) prófétáknál. Igaz az ellenszenv nem kizárólag az álomfejtők ellen irányul, hanem az összes kétes divinatórikus tevékenységet fol ytató mágikus szakember ellen . 419 Az ellenérzés másik oka a beteljesületlen j óslatok lehettek ezért is mondja Joel próféta, hogy az eljövendő aranykor idején mindenkinek megadatik az „álmok álmodása és a látomások meglátása ” (Jo. 3,1.). Az isteni trón megjelenése a mennyekben korábban sem volt is meretlen a zsidó

irodalomban .

Ezekiélosz

számos

forráshoz

nyúlhatott,

amikor

a

jelenetet megkonstruálta, nem előzmény nélkül kellett a szakaszt felépítenie. Az természetesen nyitott kérdés marad, hogy egy adott, mára elveszett álomleírást ültetett -e át az Exagógéba, vagy korábban már ismer t elemekből rakta össze a narratívát. 417

Ki v 3 ,1 2 : Ő az t mo nd ta n e ki : " Én ve led le sz ek ! E z le g ye n a j el szá mo d r a, ho g y é n

k ül d te le k : mi u tá n k i ve zet ted nép e me t E g yip t o mb ó l, e ze n a h e g ye n fo g to k s zo l g ál n i Ist e n ne k !" 418


Ro ma n E ra s, 3 4 -3 5 . 419

Ga s ter T .H ., ”Dr e a ms ”, I n : Fr ed S ko l ni k, e d ., En c yc lo p ed ia Ju d a i ca 6 .2 2 (De tro i t: T ho mso n Ga le, 2 0 0 7 ) 9 .

- 111 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

4.3.2. Álmok és trónlátomások a Héber Bibliában Az Ószövetségben a trón eredetileg az uralkodói hatalmat jelképezte. Íg y Dávid trónja Dávid családjának uralmát jelentette, amel yért maga Jahve kezeskedett. 420 Isten királ yságának gondolatával, amel yet a zsidók feltehetően a kánaániaktól vettek át, Jahve trónjának képe is beleépült az ótestamentumi szimbolikába (Zsolt 47,9). Az Úr trónja – mennyei udvartartásától övezv e (1Kir 22,19) – az égben (Zsolt 11,4; 103,19), vagy az ég boltozatán áll (Ez 1,26; 10,1), sőt maga az ég is Jahve trónja (Iz 66,1). Jeruzsálem is nevezhető Jahve

trónjának, 421 –

megtisztelő

címként,

amel y minden

bizonnyal

a

Templomra vezethető vissza, arra a hel yre, ahol az isteni hatalom megjelenik a földön (Jer 3,17; 14,21). A legrészletesebb beszámoló Salamon királ y trónjáról van (1Kir.10,18–20; 2Krón. 9,17–19.), az Úr trónja pedig Izajás (Iz.6), Ezékiel (Ez.1) és Dániel (Dán.7,9.) leírásában fordul elő . 422 A hell yel való kínálásnak, de nem átadásnak, valamint a hatalmi pozíció bemutatásának is van előképe az Ószövetségben (Zsolt 110,1 -3.). Ezekiélosz Mózese azonban nem a trón mellett foglal hel yet, hanem magán a trónon, azonban nemcsak a trón kerül átadásra, hanem a regáliák is. A korona és a kormányzópálca (j ogar) egyértelműen a királ yi hatalmat jelenti, ez utóbbi számos hel yen megjelenik az Ószövetség ben. 423 Koronaátadásról azonban nem ír a Héber Biblia, de Josephusná l találkozhatunk egy ol yan történettel mel y szerint az ifjú Mózes földre dobja a koronát, amit a játék során a fejére tett a fáraó. 424

420 421

2 Sá m 3 ,1 0 ; 7 ,1 6 ; Zso lt 8 9 ,5 .3 0 .3 7 ; 1 3 2 ,1 1 k k.; J er 1 3 ,1 3 ; 1 7 ,2 5 ; 2 2 ,3 0 ; 3 6 ,3 0 Yei v i n, Z. , ”T hr o n e”, I n : Fr ed S ko l ni k , ed ., En cyc lo p ed ia Ju d a i ca 1 9 .2 2 (De tro i t: T ho mso n Ga le, 2 0 0 7 ) 7 0 9 .

422

Ho r wi tz ,G., ”T hr o ne o f Go d ”, I n : Fr ed S ko ln i k, ed ., En c yclo p ed ia Ju d a ica 1 9 .2 2

(Det ro it : T ho mso n Ga le, 2 0 0 7 ) 7 0 9 . 423

T er 4 9 ,1 0 ; B ír 5 ,1 4 ; Sz á m 2 4 ,1 7 ; Á m 1 ,5 .8 ; I z 1 4 ,5 ; Ez 1 9 ,1 1 ; Zso lt 2 , 9 ; 4 5 , 7 ; 1 0 ,2

424

Lá sd a kö v et ke ző a l fej e zetb e n .

- 112 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Az ótestamentumi álmokban n em ritka a különböző tárgyak átadása, például Júdás Makkabeus álmában, amikor Jeremiástól megkapja a kardot (2 Makk 15,15-16). Ezekiélosz trónlátomásához a legközelebb ótestamentumi szöveg Dániel víziója (Dán 7,13-16.) Dán 7,13 Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki ol yan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, Dán 7,14 és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amel y meg nem szűnik, és országa olyan, amel y el nem pusztul. Dán 7,14 (LXX) 14καὶ ἐδόθη αὐτῳ ἐξουσ α, καὶ πάντα τὰ ἔθνη τη ς γη ς κατ ὰ γένη καὶ πα σα δόξα αὐτῳ λατρεύουσα, καὶ ἡ ἐξουσ α αὐτου ἐξουσ α αἰώνιος, ἥτις οὐ μὴ ἀρθῃ , καὶ ἡ βασιλε α αὐτου , ἥτις οὐ μὴ φθαρῃ . — 425 Dán 7,15 Ekkor a lelkem megrendült; én, Dániel, megremegtem e dolgok miatt, és az, amit a fejem látott, megzavart engem. Dán 7,15 (LXX) καὶ ἀκηδιάσας ἐγὼ Δανιηλ ἐν τούτοις ἐν τῳ ὁράματι τη ς νυκτ ὸς 426

425


426


- 113 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Dán 7,16 Odamentem

az

egyik

ottállóhoz,

és

biztos

magyarázatot

kértem

tőle

mindezekre. Ő megmondta és megmagyarázta nekem a dolgok értelmét: Dán 7,16 (LXX) 16 προση λθον πρ ὸς ἕνα τω ν ἑστώτων καὶ τὴν ἀκρ βειαν ἐζ τουν παρʼ αὐτου ὑπὲρ πάντων τούτων. ἀποκριθεὶς δὲ λέγει μοι καὶ τὴν κρ σιν τω ν λόγων ἐδ λωσέ μοι 427 Dánielnél sem csak a trón jelenik meg, han em hatalomátadás is van, Dániel ráadásul ugyanol yan zavartan és megrendülten eszmél, mint Mózes az Exagógéban

és

szintén

külső

segítségre

van

szüksége

az

álom

megfejtéséhez. 428 József álmából a kontextus nem, viszont az egyik központi elem, az égitestek leborulása (Ter. 37,9) visszaköszön az Exagógéban, ahol Mózes lábához borulnak le a csillagok (Exag.79.). Ábrahám látomása (Ter.15,5) is

előképül

szolgálhatott,

ahogyan

Ábrahám

megszámolta

a

csillagokat a Teremtés könyvében , úgy tesz Mózes is az Exagógéban (Exag.80.). A drámaíró Ezekiélosz összekapcsolása Ezékiel prófétával kézenfekvő és már korán megtörténik. Pierre Bayle (1647 –1706) a Dictionnaire historique et critique című munkájában egyenesen azonosnak tartja a prófétát és a költőt. 429 Az álomlátások és trónvízók témakörében Ezékiel próféta munkássága megkerülhetetlen. Próféciáinak vizualitása , látomásainak erős képi világa meghatározza a műfaj későbbi követőit. A könyvében leírt elemek, a tüzes kerekek, a mitikus kerubok és a zafírtró n (Ez.10,1.) mind előképül szolgál az őt követő szerzőknek, akár Dánielnek, akár a Jelenések könyve szerzőjének ,

427 428

S ep tu a g in ta : Wi th mo rp h o lo g y ( St u tt g art : D e ut s ch e B ib el ge se ll s c ha ft , 1 9 9 6 ) Ho rb ur y, W . , ”T h e M es si a nic As so c iat io n s o f ‘t he So n o f Ma n ’”, Th e Jo u rn a l o f

Th eo lo g ica l S tu d ie s 3 6 ( 1 9 8 5 ) 4 2 -4 3 . Ro b er tso n, Ez eki el th e T ra g ed ia n , 8 1 1 . 429

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Ez éch i el le T ra g iq u e , 3 0 7 .

- 114 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

vagy később a Henok irodalom szerzőinek. 430 Biztos forrásanyagot talált a prófétánál

a

dr ámaíró

görögösített

névrokon,

Ezekié losz

is.

Azt

nem

állíthatom biztosan, hogy a próféta miatt vette fel a költő a nevet, de mind a madárleírásában mind a trónlátomás leírásában Ezékiel próféta eszköztárá t is felhasználta. Mózes riadt ébredése szinté n nem idegen a biblikus előképek ismeretében (Kiv. 28,16.; 41,7-8.), de találunk rá példát akkád szövegekben is és a görög irodalmakban is. A viselkedés hátterében kevésbé az irodalmi hagyomány mellett a hétköznapokban mindenki által megélt hirtelen ébredés negatív élménye áll. Mózes álma, ahogy az antik álmok általában, erősen magyarázatra szorul és ezt a magyarázatot az Exagógé esetében Mózes apósától, a líbiai Raguéltől kapjuk meg. A jelenet érdekessége, hogy a Héber Bibliában általában a nem zsidó szereplők – főleg uralkodók – álmát a zsidók fejtik meg. Igaz, már idézett dánieli álmot is egy névtelen álomfejtő magyarázza meg , de ettől még az

előbbi

felállás

az

elterjedt ebb.

Sőt

az

álomértelmezés

adottsága

klasszikusan zsidó tálentum például József ( Ter. 40.8, 41.16) és Dániel esetében ( án. 2.18, 28). 431 Az Exagógéban olvasható álom tehát számos ószövetségi álomleírásból merít, de a drámában szereplő trónlátomásnak nincs egyértelmű biblikus forrása. 432

4.3.3. Álmok és trónlátomások az apokrif irodalomban Az isteni trónnal való találkozás az apokrif irodalomban sem sz ámít ritkaságnak. Olvashatunk róla Lévi Testamentumában ( Test.Lev.2,5 és 5,1), valamint a később részletese n elemzett henoki irodalmakban ( 1Hen. 18,8 és 430

Frö h li c h I ., ” Zs id ó lá to má si r o d alo m é s mi sz t ik a”, I n: P ál J ó z se f sz erk ., He rm et ika ,

Má g ia E zo te ri ku s lá tá smó d é s mű vé s zi meg i sm er és s zö v eg g yű j te mé n y (Iko no ló gi a é s mű é rte l me zé s 5 .) 7 . 431


432


- 115 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

25,3;) és a targumok is (Onkelosz és Jonatán) már úgy értelmezik Mózes Szináj hegyi találkozását az Úrral, mint egy isteni trónlátomást . 433 Jacobson szerint Mózes látomása az egész kozmoszról nem egyedülálló, leh etséges előzménye Ábrahám látomása (Ter. 15, 1-20.), mel yre később az Ábrahám apokalipszis épül. 434 Josephus Flaviusnál olvashatunk egy jelenetet, amel yben a gyermek Mózes fejére kerül a korona a fáraótól:

Ant.Jud.2,9. Ez [a fáraó] a gyermeket, szeretette l a keblére szorította, és hogy lányának kedvére tegyen, tréfából fejére tette a királ yi koronát. De Mózes a koronát ledobta a földre, ide -oda gurította, mint valami gyermekjátékot, majd lábbal taposta. Ez pedig komol y rosszat jelentett a királ yság jövőjér e. 435 A rabbinikus hagyományban Mózes nem a földre dobja a koronát, hanem a saját fejére teszi miután elvette a fáraótól. Az „önmegkoronázás” toposza később a gyermek Jézussal kapcsolatban is előfordul. Jacobson szerint a josephusi történetnek nincs kapcsol ata az

Exagógéval , az

előbbi

nem

meríthetett az utóbbiból, m indössze egy t oposszal van dolgunk, amivel később a gyermek Jézushoz köthető irodalmakban is találkozhatunk. 436 A jogar átadásának is van nyoma az apokrif irodalmakban, Ábrahám is megkapja

az

Ábrahám

apokalipszisben

(Apoc.

Abr.1,1)

és

a

Szibülla

jóslatokban maga az Úr adja át a kormányzás jelképét ( Or.Sib. 5.414). Az Ábrahám apokalipszis bár több mint kétszáz évvel az Exagógé után született nagyon

sok

hasonló

elemet

tartalmaz.

Azt

nem

állíthatom,

ho gy

az

433


434


435

Ré v a y J ó z se f fo r d í tá sa.

436

J aco b so n, Th e Exa g o g e o f Eze kie l , 9 1 .; Feld ma n , L., Jo sep h u s' s In t erp re ta t io n o f th e

Bib l e (H el le ni s tic C ul t ur e a nd So c iet y 2 7 ) ( B erk ele y: U ni ve rs it y o f Ca li fo r nia P res s, 1998) 382.

- 116 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

apokalipszis szerzője ismerte vagy modellül alkalmazta volna az Exagógét, de minden valószínűség szerint hasonló hagyományokból dolgoztak. A Ter.15ben leírt álom kiegészített, színesebb változatát tartalmazza a szöveg, amel yben

Ábrahámot

az

angyalok

felviszik

az

égbe,

látja

trónját

–

természetesen nem ül rá – látja az eget és a földet, megszámolja az összes csillagot, meglátja a mennyet és a poklot és minde zt egy hegy tetejéről teszi (Apoc. Abr. 15). 437 Hasonlóan fontos ak Henok hagyományban olvasható párhuzamok az alább idézett 1Hen.33,3 -4, illetve az 1Hen 72-82 fejezetek, amel y „Az égi fények mozgásának könyve ” címet viseli és többek közt részletesen beszámol a Nap, a Hold és a csillagok járásáról. 438

1Hen. 33,3-4. 3 Láttam, hogyan mennek ki az ég csill agai, megszámoltam a kapukat, mel yeken át távoznak; felírtam az összes kimenetelüket, mindegyiküknek külön -külön, számuk, nevük, együttállásuk, idejük és hónapjuk szerint, (úgy) ahogy a velem lév ő szent angyal, Uriél mutatta nekem. 4. Mindent megmutatott és feljegyzett nekem, még a nevüket, törvényeiket és kötelességeiket is felírta. 439 A midrásokban is megjelenik egy történet , amel yben Raguél megjósolja Mózesnek, hogy próféta lesz és legyőzi Egyip tomot. Profetikus álmot lát Mirjám

(L.A.B.

9.10)

és

Amram

( Ant.Jud.2.21)

is,

amel yek

Izrael

megmentőjének, Mózesnek a születését látják meg. Az Exagógéhoz képest az az alapvető különbség, hogy Izrael megmentésének, Egyiptom bukásának és Mózes nagyságának a megjövendölése többnyire Mózes születése előtt történik meg. 440

437


438

He no k El ső kö n yv e ( A z e tió p He no k - kö n yv ) fo rd .: Do b o s K áro l y Dá n iel, I n: F rö hl ic h

Id a – Do b o s Kár o l y Dá ni el, Hen o k kö n yve i (Ó szö ve t sé gi Ap o kr i fek 1 .) (P i li sc s ab a: P áz má n y P ét er Kato li k u s E g ye te m B ö lc s é s zet t u d o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 1 0 5 -1 2 5 . 439


Id a – Do b o s Kár o l y Dá ni el, Hen o k kö n yve i (Ó szö ve t sé gi Ap o kr i fek 1 .) (P i li sc s ab a: P áz má n y P ét er Kato li k u s E g ye te m B ö lc sé s zet t u d o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 2 2 0 . 440


- 117 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

4.3.4. Álmok a görög irodalomban Egy álom, amel y a nép, vagy egy vezető későbbi sorsát vetíti elénk nem idegen a zsidó hagyománytól sem, de Mózes álmának felépítése és szerepe sokban hasonlít Atossza álmához is (Pers.184-210.), amely Aiszkhülosz Perzsák című darabjában található, valamint a Hérodotosznál fellelhető álominterpretációk hoz. 441

Atossza

álma

nem

tartalmilag

fontos,

hanem

szándékában és nyelvezetében hasonlít nagyon az Exagógéhoz. Az előbbiben egy nagy királ y bukása, míg a m ásodikban egy lee ndő királ y felemelkedése a téma, tehát tartalmát te kintve Mózes álma pont ellenté tes Atossza álmával, de a két leírás szókincsében sok a közös: ἐκπρεπεστάτην (Exag. 264.) és ἐκπρεπεστάτα (Pers. 185.), ἐπύργου (Exag.11.) ἐπυργοῦτο (Pers. 192.) 442. Az Exagógéra hatással lehetett a Hérodotosznál megőrzött Asztüagész királ y két álma, amel y szintén egy klasszikus toposz, a hatalom átadás pontosabban öröklés problémáját (Hist., 1.107). A történet szerint Aszt üagész a lányát és az unokáját (Kürosz) látta álmában, és a mágusok magyarázata szerint az unoka fogja a királyi trónt követelni. Asztüagész éppen ezért egy alacson y rangú perzsához adja lányát, és amikor megszületik az unoka, a királ y meg akarja gyilkoltatni, ami természetesen nem sikerül. A csecsemőgyilkosság kísérlete mellett a másik érdekes p árhuzam az újszülött Kürosz ruh ája, amel ybe

aranyékszereket

prológusában

olvasható

tettek,

ez

jelenettel.

párhuzamba Később

állítható

Kürosz

lát

az

Exagógé

hasonló

álmot

Dareiosszal kapcsolatban (Hist., 1.109), igaz az álmot ezúttal maga fejti meg. Fontos hatás még a szintén Hérodotosznál olvasható Kambüszész álma , amel yben szerepel egy királ yi trón is és a trónon ülő feje az egekig ér (Hist. 3. 30), valamint Xerxész álmai (Hist. 7.19). A hérodotoszi hatás, ahogyan a dráma többi részénél is, trónlá tomás leírásában is fontos tényező , egy újabb

441


442

A d rá ma gö r ö g szö v e gé he z a P er se u s o n li n e ad a tb áz is áb a n fért e m ho z zá :

ht tp : // www. p er s e us .t u f ts .ed u/ ho p p er /t e xt? d o c= ur n: ct s : gree k Li t:t l g0 0 8 5 . tl g0 0 2 .p ers e us grc1 :1 ( letö lt v e 2 0 1 2 .1 0 .1 2 )

- 118 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

bizonyíték arra, hogy Ezekiélosz ügyesen vegyítette a zsidó és a görög irodalmi hagyományokat .

4.3.5. Álmok a hellénisztikus zsidó irodalomban Oppenheim korábban idézett felosztása, amel yet az ókori keleti álmokkal kapcsolatban használt nem minden esetben alkalmazható a most vizsgált korpusz szövegeire. Ahogy a szövegeken , úgy az álomleírásokon is érződnek a hellénisztikus korra jellemző kulturális hatások , ezért ezeket az álmokat az ókori

keleti,

héber

bibliai

valamint

a

görög

és

római

hagyományok

metszéspontjaiban lehet elhel yezni. Az összes korábbi álomt ípus megjelenik a szimbolikus álomtól, az üzenet ál mon és a pszichológiai álmokon át egészen a rémálmokig jelen vannak szinte az összes irodalmi műfajban. 443 Az apokaliptikus szövegek (1Hen; Dan 7 -12.; 2Baruch; 4Ezra, 2Hen; Test Lev és Test.Abr) tartalmazzák a legösszetettebb álmokat. Az ószövetségi alapú, midrás szerű (LAB; Jub ; Eszter könyvének betoldásai; Test. Job. ) szövegek előszeretettel használják az álmot , mint kifejezési eszközt. Sokszor azonban már ismert biblikus álmokat mondanak el újra , és át is alakítják őket saját céljaiknak megfelelően. Természetesen más műfajokba n is találkozhatunk álmokkal, például a Josephus Flavius írásaiban vagy a Makkabeusok második könyvében illetve a Qumráni korpusz szövegkincsében. Érdekesség, hogy a Héber Biblia álmodói kizárólag férfiak, de hellénisztikus korban, ha kis számban is , de megjelennek női álmodók is, például a már említett Mirjám (LAB 9,10), Rebeka (Jub 35,6) és Glaphyra álma (Bell.Jud. 2.114-116. és Ant.Jud. 17.349 -353.) esetében. Flannery-Dailey felhívja a figyelmet, hogy Mózes nem álmodik másutt csak az Exagógéban. Divinációs álomra azért nem lehetett szüksége, mert a hagyomány szerint közvetlenül tudott beszélni az Úrral (Szám. 12,6 -8). 443

Fla n n er y- D ai le y, D r ea m er s, S c rib es, a n d P rie s t s, Je w ish D r ea m s in th e Hell en i st ic a n d

Ro ma n E ra s, 1 1 9 -1 2 0 .

- 119 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ahogy a Lévi Testamentumában (Test.Lev. 2 -5) és az első Henok könyvben (1Hen 24) úgy Ezekiélosznál is egy hegyet ír le az álom, amely va gy maga az égi trónterem, vagy annak a bejárata. 444 Az Exag.69-ben „az ég redőzetét érinti már e trón ,” 445 vagyis a trón az égben van , ahonnan Mózes mindent láthat (Exag.77 -78.). Ahogyan Henok és Lévi esetében, itt is egy ún. transzformatív álomról beszélhetünk, amel y megváltoztatja az álmot látó utazó hátralévő életét. Mózes álmában azonban sokkal messzebbre megy, mint a többiek (Dan 7; 2Hen 22; 4Ezra 8,21 és 2Bar 21,6) , hiszen a trónon ülő figura át is adja neki a hel yét. Flannery-Dailey szerint annak ellené re, hogy Raguél nem úgy magyarázza az álmot (Exag.87 -89), valójában itt Mózes megistenüléséről, esetleg eljövendő angyali státuszáról van szó, mindamellett Mózes minden térbeli és időbeli tudásra szert tesz. 446

4.4. Megközelítések a látomás értelmezéséhez A szakasz minden kétséget kizáróan Ezekiélosz önálló alkotása és az Exagógé kutatásának egyik moto rja. A kanonikus szövegekkel csak elemeiben mutat hasonlóságot és kontextusból kiszakítottsága és a Kivonulás könyvétől való távolsága miatt számos elmélet sz ületett a megfejtésére.

4.4.1. Misztika Az

Exagógéban

szakirodalomban

olvasható előforduló

álomleírás értelmezése,

legelterjedtebb hogy

a

Mózes

és álma

legtöbb a

korai

merkavah misztika legkorábbi darabja . A zsidó látomásirodalom és misztika eredete a babilóni fogság idején Mezopotámiában, Babilón közelében élt

444


Ro ma n E ra s, 1 9 1 . 445

U g ya ne z a k ép fi g ye l h e tő me g J á ko b ál máb a n ( T er.2 8 ) is .

446


Ro ma n E ra s, 1 9 2 .

- 120 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

egyéni hangú Ezékiel próféta látomásaira (Ez.1; 8; 10.) vezethető vissza. A zsidó apokaliptika későbbi írásai, mint például Dániel könyve és a keresztény apokalipszisek, mint a Jelenések könyve i s, mind Ezékiel látomásának hatását mutatja. 447 A hagyomány elemei a Henok neve alatt fennmaradt irodalmakban és a többi apokrif apokalipszisben indultak virágzásnak. A merkavah (az égi szekér, a mennyei utazás szállítóeszköze) misztika is ennek a kultúrkörn ek a tagja. A misztika ezen ága a Kr.u. második században kezdődik. Az ekkor élt legendás palesztinai rabbikat, Jóhanán ben Zakkájt és rabbi Akibát tartják a látomások hőseinek és szerzőinek. Nagy számú misztikus iskola jött létre ebben az időben amel ynek egyik ága a Hekhalot („paloták”) misztika. Ezen látomások hősei égi palotákban tett utazásokról számolnak be, ahol többek közt az ég lakóinak hierarchiájába nyernek betekintést, bemutatják nekik a bol ygók és égitestek rendszerét valamint a múlt, jelen és j övő eseményeiről is információt kapnak. A Hekhalot irodalmak tipikus darabja 3Henok, az ún. Héber

Henok

könyv,

amel y

a

Kr.u.

hatodik

században

keletkezett,

főszereplője Jismaél rabbi, a Hadrianus alatti zsidóüldözések mártírja. Jismaél rabbi ismereteit Hen ok-Metaróntól, az isteni Jelenlét angyalától kapja. 448 A

merkavah

misztika

a

3Henok

könyv

mellett

a

más

pszeudepigráf

irodalmakra is hatással volt , mint például az Ádám és Éva élete és az Ábrahám apokalipszis . A téma szakértője, a merkavah szövegek eredetév el átfogóan foglalkozó Gruenwald az 1Hen 14 449-et tartja a legkorábbi merkavah víziónak, ami később modellül szolgált a többi szöveg számára. 450 A merkavah misztika alkotásai nem önállóan, hanem sokszor a hekhalót misztika szövegeivel együtt van nak jelen. Hatásai a pszeudepigráf irodalmak mellett

a

Qumráni

könyvtár

anyagában

és

a

gnosztikus

iratokban

is

447

Frö hl ic h, Z s id ó lá to má s iro d a lo m é s m is z ti ka , 7 .

448

Frö hl ic h, Z s id ó lá to má s iro d a lo m é s m is z ti ka , 1 2 -1 3 .

449


Id a – Do b o s Kár o l y Dá ni el, Hen o k kö n yve i (Ó szö ve t sé gi Ap o kr i fek 1 .) (P i li s c s ab a: P áz má n y P ét er Kato li k u s E g ye te m B ö lc sé s zet t u d o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 3 8 - 4 0 . 450

Gr ue n wald , I ., Ap o ca l y p tic a n d M e rka va h My s t ici s m ( Le id e n /Kö l n: B r il l, 1 9 8 0 ), 3 6 .

- 121 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

fellelhetőek. A merkavah irodalom kutatása a huszadik század második felében indult virágzásnak, de különösen az 1960 -as évektől kezdve vannak a szövegek

fokozott

érdeklődés

középpontjában.

A

korszak

tudományos

hangulatának megfelelően sokszor a gnosztikus iratok mögött is a zsidó misztika hatását látták , az elképzeléssel különösen Scholem munkáiban találkozhatunk. 451 A Scholem féle megközelítést kritizálja Halpe rin, de nem a gnosztikus,

hanem

a

rabbinikus

irodalom

szempontjából.

Ebben

a

kontextusban említi munkájában az Exagógét is. 452 Szintén a rabbinikus irodalom és a merkavah miszt ika kapcsolatával foglalkozik Chernus munkája is, amel ynek központi témája a Sziná j hegyi kinyilatkoztatás. 453 A következő munka, amel yik részletesen foglalkozik a merkavah misztikával a már említett Halperin nevéhez köthető, a The Faces of the Chariot: Early Jewish Responses to Ezekiel’s Vision című munkájában a merkavah tradíciót viszi végig az Ószövetségtől a rabbinikus irodalomig , könyve tartalmazza továbbá az Ezékiel látomásai (Re’iyot Yezkiel) című traktátus fordítását. Halperin is a merkavah tradícióhoz köti Ezekiélosz Exagógéját. 454 A következő összefoglaló munka a merkavah misztikával kapcsolatban Wolfson publikációja a Through a Speculum That Shines: Vision and Imagination in Medieval Jewish Mysticism, amel y szintén a merkavah tradíc ióban hel yezi el az Exagógét. 455 Miközben Fossum a keresztény misztika gyökereit keresi a merkavah irodalomban, a The Image of th e Invisible God: Essays on the Influence of Jewish Mysticism on Early Christology című munkájában nem feledkezik meg 451

A té ma a lap mű v e : Sc h o le m, G., Je w i sh Gn o s ti ci sm, M er ka b a h My s tic i sm a n d Ta l mu d i k

Tra d it io n ( Ne w Yo r k : T he J e wi s h T heo lo gic al S e mi nar y o f Ame ri ca, 1 9 6 5 ) 6 5 -7 5 . 452

„…I b el ie v e t h at I ha ve s ho wn t h at Sc ho le m’s p o si tio n i s no t s ec ur el y s up p o r ted b y t h e

rab b i ni c so ur ce s o n t he mer k ab a h, wh i c h, ta ke n b y t he ms e l ve s, p ro v i d e li tt le rea so n to b eli e ve i n t h e e xi s te nc e o f t h e ‘ me r kab a h m ys t ici s m’ e n v is io ned b y Sc ho l e m.” H alp eri n, D.J ., Th e Me rka b a h in Ra b b in i c L it era tu re ( A me ric a n Or ie n tal Se rie s 6 2 ) (Ne w Ha v e n: A mer ica n Or i e nt al So c ie t y, 1 9 8 0 ) 1 8 4 . Az E xa gó gé ho z l ásd :. 1 2 8 -1 3 3 . 453

C her n u s, I ., M y st ici s m in Ra b b in ic Ju d a i sm: S t u d ie s in th e H i sto ry o f Mid ra sh ( St ud ia

J ud a ica 1 1 ) ( B er li n / N e w Yo r k : W a lt er d e Gr u y ter, 1 9 8 2 . ) 454

Halp er i n, D.J . , Th e Fa ces o f th e Ch a r io t : Ea r ly Je w ish R esp o n se s to Eze kie l’ s Vi sio n

(T exte u nd St ud i e n z u m An t i ke n J ud e n t u m 1 6 ) ( T üb i n ge n : Mo hr S ieb e c k , 1 9 8 8 ) 5 7 7 . 455

W o l fso n, E. R., Th ro u g h a S p ecu lu m Th a t S h in es: V i sio n a n d I ma g in a t io n in Med i eva l

Je wi sh My st ic is m ( P r i n c eto n: P r i nce to n U ni ver s i t y P re ss, 1 9 9 4 ) 4 9 .

- 122 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

az Exagógéról sem, természetesen a merkavah hagyományban elhel yezve Ezekiélosz művét. 456 Hasonlóan keresztény szemszögből vizsgálja az isteni trónszekérrel foglalkozó irodalmat Eskola is a Messiah and the Throne: Jewish Merkabah Mysticism and Early Christian Exaltation Discourse című írásában

is,

ahol

szintén

„megistenülő” Mózes.

457

előkelő

hel yet

foglal

el

az

Exagógéban

Az Exagógé misztikus értelmezésének elterjedtségét

jelzi, hogy DeConick a műfaji kérdéseket tisztázó munkájában egyértelműen a misztikus

darabok

közé

sorolja

az

Exagógét,

a

dráma

kontextusától

függetlenül, csak a trónlátomásra hivatkozva. 458 A keresztény misztika kutatói is előszeretettel idézik az Exagógét, mint a keresztény látomásirodalom előfutárát. 459 Orlov publikációban is mindig találunk referenciát az Exagógéra mint a merkavah misztika alapszövegére. 460 A legfrissebb publikáció a 456

Fo s s u m, J ar l E., Th e I ma g e o f th e In v is ib l e Go d : E s sa y s o n th e In f lu en ce o f J e wi sh

My st ic is m o n Ea rl y Ch ri s to lo g y ( No v u m T es ta me n t u m e t Orb i s Ant iq u u s 3 0 ) (F reib ur g : U ni ver s itä t s ver la g / Gö t ti n ge n : V a nd e n ho e c k u n d R up r ec ht, 1 9 9 5 ) 2 1 , 2 3 , 1 1 3 . 457

Es ko l a, T i mo , Me s si a h a n d th e Th ro n e: J ew i sh Me rka b a h My s ti ci sm a n d Ea rly

Ch ri st ia n Exa lta tio n D i sco u r se ( W i s se n sc h a ft li ch e U nt er s uc h u n ge n z u m N e ue n T es ta me n t 2 . R ei he 1 4 2 ) ( T üb i n ge n : Mo hr S ieb e c k, 2 0 0 1 ) 8 6 ; 1 1 4 . 458

De Co ni c k, Wh a t i s ea r l y Je w ish a n d Ch r i st ia n My st ic is m? , 1 3 .

459

Kan a garaj , J .J ., ”J es u s th e Ki n g , Mer kab a h M yst ic is m a nd t h e Go sp el o f J o h n ”, Tyn d a le

Bu ll et in 4 7 .2 ( 1 9 9 6 ) 3 5 1 .; M u no a I I I , P .B ., ”J e s u s, t he Mer k a va h, a nd Mart yrd o m i n Earl y C hr is ti a n T r ad it io n”, J o u rn a l o f Bib li ca l Li te ra tu re 1 2 1 .2 (2 0 0 2 ) 3 1 3 .; Q ua rle s, C. L., ”J es u s a s Mer kab a h M y st ic” , Jo u rn a l fo r th e S t u d y o f th e H i sto ri ca l Je su s 3 .5 (2 0 0 5 ) 1 0 . ; Do c h ho r n, J ., ”C h r i sto lo gi e i n Heb r 1 ,1 – 2 ,9 u n d W el t herr sc h a ft Ad a ms i n Vi t Ad 1 1 – 1 7 ”, In : Fr ied ri c h Rei ter er , ed ., Bib lica l Fig u r es in Deu te ro ca n o n ica l a n d Co g n a t e L ite ra tu re (De ut ero ca no n ic al a nd Co g na te Lit erat u re Y ea rb o o k 2 0 0 8 ) 2 9 9 . ; Ro wla nd C. – Mo rr a yJ o ne s, C. R . A., Th e My st er y o f Go d Ea rl y J e wi sh M ys ti ci sm a n d th e Ne w Te sta men t (Co mp e n d ia Rer u m I ud aica r u m ad No v u m T es ta me n t u m 1 2 ) ( Le id e n: B rill, 2 0 0 9 ) 2 2 7 , 2 6 2 .; F le tc her - Lo ui s, C ., ”J e wi s h M ys t ic i ms , th e N e w T e sta me nt a n d Rab b i ni c P erio d M ys ti ci s m”, I n : Re i mu nd B ier i n ger , ed . , Th e Ne w Te sta men t a n d Ra b b in ic Lit e ra tu re (S up p l e me n ts to t he J o u r na l fo r t he S t ud y o f J ud ai s m) ( Leid e n : B r il l, 2 0 1 0 ) 4 6 2 . 460

Orlo v , A. , Th e En o ch - Me ta t ro n T ra d i tio n (T ü b in g e n: Mo hr S ieb e c k, 2 0 0 4 ) k ü lö nö se n a

mó z e si p o l é mi á va l fo g l al ko zó ha to d i k fej ezet . 2 5 5 -3 0 3 . ; Or lo v, A., ”T he H eir s o f t he Eno c hic Lo r e: “M e n o f F ai t h””, I n: 2 E no c h 3 5 :2 – Se fe r He k ha lo t 4 8 D: 1 0 – L. DiT o m ma so – C. B ö tt r ic h, ed s ., O ld Te sta me n t Ap o c ryp h a in th e S la vo n i c Tra d it io n : Co n t in u i ty a n d Di ve r si t y ( J o ur n al fo r t he S t ud y o f t he P se ud ep i grap h a S up p l e me nt S eri es 1 4 0 ) ( Lo nd o n/ Ne w Yo r k: T &T C lar k, 2 0 1 1 ) 1 4 -1 6 . ; O rlo v, A., Da rk Mi r ro rs Aza z el a n d

- 123 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

témában Rowland és Morray-Jones tollából született, The Mystery of God: Early Jewish Mysticism and the New Testament címen. 461 A kiadvány szintén a keresztény misztika zsidó hátterét kutatja és ebből a szemszögből véli az Exagógét a merkavah irodalom részének. 462 Mint az előbbi felsorolásból is láthattuk az Exagógé és a merkavah misztika kapcsolata mél yen benne van a tudományos irodalomban. A kezdő lépést Gruenwald teszi meg a modern szakirodalomban. Gruenwald ugyan Ezékiel prófétával nem azonosítja a görög -zsidó költőt, de szerinte az Ezekiélosz név nem véletlen, az utóbbi szándékosan utal az előbbire ezzel teremtve meg a hidat ez első merkavah látomás (Ezékiel) és az első poszt biblikus merkavah látomás (Ezekiélosz ) között. 463 Az Exagógé azonban nem utal trónszekérre, csak trónra és a prófétai látomás kontextusa is jelentősen különbözik a drámáétól. Pieter

van

der

Horst

a

kutatástörténetben

kor szakos

jelentőségű

tanulmányában a 3Henokkal (a héber Henok) hozza ka pcsolatba Mózes trónlátomását. Állítása szerint, a nnak ellenére, hogy a szöveg évszázadokkal később született, a hátterükben közös hagyomány állhat és 3Hen 3 -15 szakaszai mögött biztosan régebbi elképzelések vannak. A Metatrónnal azonosított Henok Mózeséhez hasonló eseményeken megy keresztül. Az Úr trónt készít Henok számára és az égi lények uralkodójává teszi. S a ta n a el in Ea rl y J e wi s h De mo n o lo g y ( Alb a n y: Sta te U n i ver si t y o f N e w Yo r k P r es s, 2 0 1 1 ) 110. 461

Ro wl a nd , C. – Mo r r a y -J o ne s, C. R . A., Th e My st er y o f Go d : Ea rl y Je wi sh M ys ti ci sm

a n d th e N e w Te s ta men t ( Co mp ed ni a R er u m I ud a ica r u m ad No v u m T esta me n t u m 1 2 ) (Leid e n / B o sto n : B r il l, 2 0 0 9 ) 2 6 2 . 462

Az E xa gó gé t a mer k a v ah mi s zt i ka t ár g yk ö réb e so ro ló i ro d al ma k ö s sz e áll ít ás áb a n na g y

se g ít sé ge mr e vo l t Do n Kar r b ib l io gr á fiáj a, a me l yn e k le g fr i ss eb b vá lto z ata o nl i ne sz ab ad o n elér h ető . Car r , D., No t e s o n th e S tu d y o f M e rka b a h My st ici s m a n d Hek h a lo t L it er a tu re in En g li sh

w ith

an

a p p en d ix

on

Je wi sh

Ma g i c

h ttp :/ / www. d i gi ta l -

b ril lia n ce. co m/ kab / kar r / m mh i e.p d f ( l etö lt ve 2 0 1 2 .1 1 .2 0 ). A fo rrá s o ld a l n e m t ud o má n yo s ig é n yű szö ve g e ke t i s tar tal ma z. 463

Gr ue n wald , Ap o ca lyp tic a n d Me r ka va h My st ic is m , 1 2 8 -1 3 0 .

- 124 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

3Hen10,1-2. Jismaél

rabbi mondta: Metatron, az

isteni Jelenlét fejedelme

beszélte el nekem: 1. Mindezek után a Szent – áldott legyen Ő – a következő dolgokat készítette számomra:Trónt készített számomra, a Dicsőség trónjához hasonlót, és azt a pompa és ragyogó megjelenés, a szépség, báj, irgalom leplével borította, amel y a Dicsőség Trónja kárpitjáho z hasonló; és erre hel yezte a világmindenség mindenfajta fényét. 2. A hetedik csarnok kapujába hel yezte azt [a trónt], és ráültetett engem 464 3. A Hírnök (káróz) pedig kiment minden égbe, hirdetvén: „Íme Metatron, az én szolgám! Én tettem őt vezérré és ura lkodóvá királ yságom minden vezére fölött , és az égi magasságok lakói fölött – kivéve a nyolc tisztelt és rettegett hatalmas vezért, akiket királ yuk, YHWH nevével neveznek. 465 Az Úr koronát ad Henoknak és a dicsőség ruhájába öltözteti: 3Hen 12, 1-3. Jismaél



beszélte el nekem: 1. Ama szeretet folytán, amell yel a Szent – Áldott legyen Ő – jobban szeretett engem a Magasságok összes Fiánál, a dicsőség palástját

készítette

nekem,

amel yre

a

fények

összes

fajtájá t

hel yezte, és ebbe öltöztetett engem. 464

He no k Har ma d i k kö n yv e ( A h éb er He no k - kö n y v) fo rd .: Frö h lic h Id a, I n: Frö h li c h Id a –

Do b o s Káro l y D á nie l, Hen o k kö n yv ei ( Ós zö ve ts é gi Ap o kri fe k 1 .) (P i li sc sab a : P áz má n y P éter Kato li k u s E g yet e m B ö lc sé sz et t ud o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 2 2 0 . 465


Do b o s Káro l y D á nie l, Hen o k kö n yv ei ( Ós zö ve ts é gi Ap o kri fe k 1 .) (P i li sc sab a : P áz má n y P éter Kato li k u s E g yet e m B ö lc sé sz et t ud o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 2 5 0 .

- 125 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

2. És elkészítette nekem a dicsőség köpenyét ( mé’íl), amelyre a szépség, pompa, ragyogás és fenség összes fajtája volt illesztve. 3. És királ yi koronát készített nekem, amel yre negyvenkilenc drágakő volt erősítve, m ind hasonlatosak a napkorong fényéhez. 466 Amikor Henok a trónjára ül, akkor minden rangú angyal a nap és a hold angyala, a csillagok és bol ygók leborulnak előtte.

3Hen 14,1-2 Jismaél



beszélte el nekem: 1. Amikor a Szent – Áldott Ő – a fejemre hel yezte ezt a koronát, az uralmak összes vezérei, akik az ’Arabót égbolt magasságában vannak, és az összes égbolt magasságában vannak, és az összes égbolt seregei reszkettek tőlem. Még az ’élim, az ’er ’ellim és a tapszarim vezérei is, akik a Dicső trónja előtt szolgálnak és hatalmasabbak minden szolgálattevő angyalnál; még ők is reszkettek és remegtek előttem, amint megpillantottak. 2. (...) Még a tűz angyala, a jégeső angyala, a szél angyala és a villám angyala, a mennydörgés angyala, a hó angyala, az eső angyala, a nappal angyala és az éjszaka angyala, a Nap angyala és a Hold angyala, a csillagok angyala és a csillagképek

– ezek

irányítják a világot parancsaikkal – angyala, még ezek is reszkettek előttem és remegt ek, megriadtak és félelem szállta meg őket előttem, amint megpillantottak. 467 466

He no k Har ma d i k kö n yv e ( A h éb er He no k - kö n y v) fo rd . : Frö h lic h Id a, I n: Frö h li c h Id a –


A t elj e s l is tá ho z l ásd : He no k H ar mad i k kö n yv e ( A héb er He no k - kö n y v) fo rd .: F rö hl ic h

Id a, In : F rö hl ic h I d a – Do b o s Kár o l y Dá n iel , Hen o k kö n yve i (Ó szö v et sé g i Ap o kr i fe k 1 .) (P ili sc sab a: P á z má n y P é ter Kato li k u s E g yet e m B ö lc sé sze tt ud o má n yi Kar , 2 0 0 9 ) 2 5 3 -2 5 4 .

- 126 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Henok tudja az összes csillag nevét is:

3Hen 46, 1-2. Jismaél rabbi mondta: Metatron beszélte el nekem: 1. (Jer, és megmutatom neked) a csillagok szellemeit, amelyek a Raqía’

égbolton

állnak

éjszakáról

éjszakára

a

Mindenütt

Jelenlévőtől való félelemben; (megmutatom neked), hova mennek és hol állnak. 2. Mellette haladtam, ő pedig kezével megragadott engem, és egyenként megmutatta őket, (rájuk mutatva) ujjaival. Azok pedi g tüzes szikrákként álltak a Mindenütt Jelenlévő Szekere körül. Mit tett Metatron? Hirtelen tapsolt kezeivel, és elűzte azokat hel yeikről. Ezek azonnal fölröppentek lángnyelv -szárnyakon; fölemelkedtek és menekültek a Szekér Trónjának négy oldaláról. Ő pedig egyenkén t sorolta nekem neveiket, ahogy írva van: „A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.” (Zsolt. 147,4.). Ez azt tanítja, hogy

a

Szent

–

áldott

legyen

Ő

–

adott

nevet

mindegyik

csillagnak. 468 Az Úr kinyilatkoztatja neki az Ég és a Föld minden ti tkát és misztériumát, így Henok tisztában van a múlttal, a jelennel és a jövővel . Az alábbiakban a 3Hen 10,5; 3Hen 11,1; és a 3Hen 45,1; szakaszokat idézem. A célom az idézetekkel, hogy rávilágítsak a 3Henok és az Exagógé nyilvánvaló különbségeire.

3Hen 10,5. 5. És minden egyes igét, amel yet az én nevemben előttetek kiejt, tartsátok be és teljesítsétek azokat; mivelhogy én rendeltem a Bölcsesség vezérét és a Megértés vezérét, hogy oktassák őt az égi és

468


Do b o s Káro l y D á nie l, Hen o k kö n yv ei ( Ós zö ve ts é gi Ap o kri fe k 1 .) (P i li sc sab a : P áz má n y P éter Kato li k u s E g yet e m B ö lc sé sz et t ud o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 2 8 6 .

- 127 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

földi dolgok bölcsességében, ennek a világnak és az el jövendő világnak a bölcsességében. 469

3Hen 11,1. Jismaél Rabbi mondta: Metatron angyal, a Jelenlét fejedelme beszélte el nekem: 1. Ettől az időtől kezdve a Szent -Áldott legyen Ő – föltárta előttem a Tan (Tórá) minden titkát, és a bölcsesség minden misztériu mát (ráz), és a Tökél etes Tan (Tórá) minden mél ységét, és minden élőlény szívbéli gondolatát. A világegyetem minden titka és a teremtés minden szabál ya kinyilatkoztatva előttem, [akárcsak a Teremtő előtt] 470 3Hen 45,1 Jismaél rabbi mondta: Metatron beszélte el nekem: 1. Jer, és megmutatom neked a Mindenütt Jelenlévő függönyét, amel y a Szent – áldott legyen Ő – előtt van kiterítve, és amelyre fel vannak vésve a világ összes nemzedékei és minden tetteik, mindaz, amit eddig tettek, és amit tenni fognak minden n emzedékek végéig. Van der Horst végső érve pedig, hogy a 3Hen 12,5 -ben Kisebbik Úrnak hívja az Úr Henok-Metatront. 471

3Hen 12,5 5. és a Kisebbik Úrnak (YHWH ha qátán ) nevezett en gem az Ő egész

házanépe jelenlétében;

ahogyan

írva

van:”Mivel

nevem

őbenne van” (Kiv.23,21.) 472

469





Va n d er Ho r s t, Mo s e s’ T h ro n e Vi sio n in E ze ki el th e

ra ma t i st , 2 5 -2 6 .

- 128 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A 3Henokban olvasható elemek a 2Henok nan, illetve az 1Henokban is megjelennek. Minden párhuzam ellenére a kiforrott merkavah szövegekhez , de még Ezékiel prófétához képest is puritán képet fest az Exagógé. A drámában nincsenek angyalok, 473 nincsenek óriási méretek és nincs meg az apokaliptikus irodalomra

jellemző

vizuális

háttér.

Van

der

Horst

tanulmányának

konklúziója, hogy Ezekiélosz a merkavah misztika formanyelvén mutatja be miként kerül Móz es az Úr mellé hel ytartónak és miként vált evilá gi vezetőből a

kozmosz

urává . 474

Van

der

Horst

elképzelését

Meeks

kutatásainak

eredményeire alapozza, ez utóbbi szerint léteztek a zsidóságon belül ol yan csoportok, aki elfogadták Mózes megistenülését, ebbe deifikációs narratívába illeszkedik

Ezekiélosz

leír ása. 475

A

prófétai

mű

és

a

költői

szöveg

összekapcsolása azonban nem veszi figyelembe a két irodalmi alkotás eltérő célját, műfaji különbségeit és kontextusát. Nem a merkavah misztikához, hanem a misztérium vallások beavatási rítusaihoz hasonlítja Cerfeaux Mózes álmát. 476 Ezt az elképzelést egészítette ki és fejlesztette tovább Goodenough is, aki szintén Mózes mennyei királ yságát

és

nem

földi,

hanem

kozmikus

uralkodását

olvassa

ki

a

sorokból. 477

472



R u ffat to szer i nt Ra g u él ne v e ne m v él et le n ü l h aso n lí t a He no k iro d al ma kb ó l is me rt

Ra g u ela a n g yal n e vér e . Szer i nt e R a g ué l v aló j á b an az An g el u s i n terp r es szer ep éb e n v a n j ele n a d rá má b a n. R u f fa tto , K.J ., ” R a g uel as in terp r ete r o f Mo se s ’ T hro n e Vi s io n ’”, Jo u rn a l fo r th e S tu d y o f th e P seu d ep ig ra p h a 1 7 ( 2 0 0 8 ) 1 2 1 -1 3 9 . 474 475

Va n d er Ho r s t, Mo s e s’ Th ro n e V is io n in E zek ie l th e

ra ma t i st , 2 9 .

Mee ks , W . A., Th e Pr o p h et - Kin g . Mo se s T ra d itio n s a n d th e Jo h a n n in e Ch r is to lo g y

(Leid e n : B r il l, 1 9 6 7 ) 1 4 7 . 476

C er fea u x , L., ”I n f l ue nc e d e s m ys ter es s ur le j ud ai s me a le xa nd ri n e a va n t P hi lo n”,

Mu seio n 3 7 ( 1 9 2 4 ) 3 6 -4 8 . I d éz i: Ro b e rt so n, E ze kie l th e T ra g ed ia n , 8 1 1 . 477

Go o d e no u g h, E. R., B y Lig h t, Lig h t, Th e My st ic Go sp el o f He l len i s tic Ju d a i sm

( Ams terd a m: P h ilo P r es s, 1 9 6 9 ) 2 9 0 .

- 129 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Véleményem szerint a „misztikus” azon sokat használt jelzők közé tartozik, amel yet a szakirodalom is kellő elővigyázatosság nélkül alkalmaz . Az biztosan állítható, hogy a zsidó misztika, pontosabban a merkavah misztika jóval később és más történeti -kulturális kontextusban alakult ki, mint Ezekiélosz műve. Az Exagógéban nincsenek jelen a klasszikus merkavah vonások, mi több trónszekér sincs. A dráma tágabb kontextusa sem misztikus, az álmot megfejtő Raguél interpretációjában nem égi tudásra, hanem nagyon is földi hatalomra utal.

4.4.2. Szociológia – versengő hagyományok? A legelterjedtebb nézet Ezekiélosz drámájával kapcsolatban a misztikus irodalomhoz való sorolás. A második hel yen az általam szociológiainak elnevezett megközelítése, amel yben t öbb kutató versengő hagyományokat lát az Exagógé mögött. A két legelterjedte bb változat szerint a Henok és az ún. Fény-Ádám hagyomány mögötti társadalmi csoportok vetélkedtek a mózesi hagyománnyal.

4.4.2.1. A Henok-Mózes polémia Mózes és Henok kapcsolata már a merkavah misz tikával kapcsolatban is előjött. 478 Ruffatto tanulmányában apokaliptiku s merkavah víziónak tartja az Exagógét, mégsem a misztikus érte lmezők közé sorolom. Publikációjának a kiindulópontja ugyan a merkavah misztika, de egy teljesen új megközelítést épít fel Mózes trónvíziójához. Szerinte Ezekiélosz mindent Mózeshez köt, amit korábban Henokhoz kötöttek, sőt Mózes számos ponton túl is tesz a pátriárkán, hiszen nemcsak felemelkedik, hanem merkavah vízióban is

478

Ho ll ad a y, E ze kie l th e T ra g ed ien , 2 3 9 -4 9 . ; Me e k s, W ., ” Mo s e s as Go d and Ki n g” , I n: J .

Ne u s ner, ed . , Rel ig io n s in An tiq u ity : Es sa y s i n Memo ry o f Er w in Ra msd el l Go o d en o u g h (Leid e n : B r i ll, 1 9 6 8 ) 3 5 4 -7 1 . ; Mee k s, W ., Th e Pro p h et - K in g : Mo s es Tra d it io n s a n d th e Jo h a n n in e Ch r i sto lo g y ( No v u m T e sta me nt u m S u p p le me n t Ser ie s 1 4 ; Le i d en : B ril l, 1 9 6 7 ); Orlo v, Th e En o ch - Met a tro n T ra d i tio n , 2 6 2 -6 7 . ; v a n d er Ho r st, Mo se s ’ Th ro n e V is io n in Eze kie l th e Dra ma t i st, 2 4 -2 7 .

- 130 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

részesül, majd megistenül. Ruffatto az Exagógét egy új fronton mutatja be, a Henok – Mózes polémiában. 479 A henoki irodalmakban a Mózes hagyománnyal szembemenő elképzeléseket is olvashatunk. James VanderKam szerint az 1Hen látványosan kerüli a Szináj hegyi

kinyilatkoztatást és Mózes általi szövetségkötést

és az özönvíz

eseményeit hel yezik a középpontba. 480 Orlov ellenpéldaként az 1 Enoch 89:29–32.-t az állatapokalipszist hozza fel példának, amely egyértelműen Mózesre utal. 481 Egy ol yan pátriárka mint Henok, aki nem halt meg, mégis közvetlenül a mennybe jut sokkal magasabban van mint a generációkkal később élt Mózes, akinek a haláláról is értesülünk. A Henok által szerzett tudás a T örvény felett van, hiszen az ezoterikus tudás ősibb , mint az exoterikus Szinaj hegyi felemelkedés. 482 Ruffatto szerint ezt a kényelmes henoki narratívát borítja fel Ezekiélosz az Exagógéban olvasható trónlátomásával és később ugyanezen a vonalon megy tovább Alexandriai Philón is, aki egyébként Henok szerepét kevésbé

fontosnak

tartja , 483

Mózest

ugyanakkor

a

lehető

legjobb

tulajdonságokkal ruházza fel. 484 Ruffatto az Exagógét a legkorábbi és az egyik legfontosabb

479

dokumentumnak

tartja

a

versengő

Henok

és

Mózes

R u ffat to , K. J ., ”P o le mi c s wi t h E no c h ic T rad itio n s i n t he E xa go ge o f Ez e kie l t h e

T raged i a n”, Jo u rn a l fo r th e S tu d y o f th e P seu d ep ig ra p h a 1 5 (2 0 0 6 ) 1 9 5 . 480

Vand erK a m, J ., ”T he I nt e r p r e ta tio n o f Ge ne s i s i n 1 Eno c h ”, I n: P . W . Fli n t – T . H.

Ki m, ed s., Th e Bib le a t Qu m ra n ( Gr a nd Rap id s: Eerd ma n s, 2 0 0 0 ) 1 4 2 . 481

1 He n.8 9 -2 8 -2 9 . : „Az a j u h fe l me n t e g y ma g as sz i kla c s úc sára , a J u ho k Ura p ed i g

el k üld te ő t ho zz áj u k. ” He no k E lső kö n yv e ( Az eti ó p He no k - kö n yv ) fo rd .: Do b o s Káro l y Dá ni el, I n: Fr ö h lic h I d a – Do b o s Káro l y D á ni el, Hen o k kö n y vei (Ó sz ö ve t sé gi Ap o kr i fe k 1 .) (P il is c sab a : P áz má n y P éter Ka to l i k us E g ye te m B ö lc sé sz et t ud o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 1 3 6 . 482

R u ffat to , Po l em ic s wi t h En o ch ic T ra d i tio n s in th e Exa g o g e o f E ze kie l th e T ra g ed ia n ,

198. 483

Ale x a nd er , P h., ” Fr o m So n o f Ad a m to a Sec o nd Go d : T ra n s fo r ma tio n o f t he B ib l ica l

Eno c h”, I n : M .E. Sto ne – T . A. B er g e n, e d s., B ib l ica l F ig u r e s Ou t sid e th e Bib le (Harr isb ur g : T r i ni t y P r es s I n ter na tio n al, 1 9 9 8 ) 1 0 8 . Id éz i: Orlo v , T h e En o ch - Me ta t ro n Tra d it io n , 2 6 1 . 484

Mee k s, Mo se s a s Go d a n d K in g , 3 5 4 -3 7 1 .

- 131 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

hagyományokkal kapcsolatban. Az Exagógé a Jubileumok könyvével nagyjából egy

időben

született,

hagyományt ,

addig

míg

az

utóbbi

előbbi

összebékíti

tudatosan

a

mózesi

magasabbra

és

a

hel yezi

henoki M ózest

Henoknál. 485 Ezekiélosz gazdag eszköztárat használ ahhoz, hogy magasabbra tegye Mózest Henoknál.

A

Virrasztók

könyve

(1Hen

1 -36)

szolgálhatott

előképül,

mindketten az égbe emelkednek és látják az Úr trónját, megszámolják a csillagokat, megtekintik az univerzumot és látják a jövő történéseit. Mindkét szöveg tartalmaz egy Raguél nevű szereplőt, aki megfejti az álmot. Ezékielosz az 1Henokra alapozva írhatta meg Mózes trónlátomását, a 2Hen , illetve a 3Hen pedig későbbi

válaszok lehetnek a

fol yamatosan

fejl ődő Mózes

hagyományra. Bár az 1Hen leírása színesebb en ábrázolja a trónt és a palotát (1Hen 14,8-23), az Exagógé Mózese nemcsak az égben, hanem az égben és a Szináj hegyén is zajlik, természetesen Ezekiélosz trónja is hatalmas, hiszen az ég tetejéig ér. Ruffatto szerint az ég és a hegy összekapcsolásának nemcsak földrajzi oka van, a drámaíró ezáltal bizonyítja, hogy Mózes egyszerre részesült ezoterikus (fent az égben) és exoterikus (a hegy tetején) tudásban , így téve egyértelművé Mózes és a kinyilatkoztatá s elsőbbségét. 486 A henoki hagyomány később azonban újra felülkerekedik, a 3Hen. 48D.4 -ben Henok-Metatron, a Tóra Hercege adja Mózesnek a t örvényt a Szináj hegyén, majd a 3Hen 11, 1-ben szintén ő tárja fel a titkokat. A végső mózesi győzelmet természetesen a trón elfoglalása, a regáliák megkapása és az Úr trónjáról való kormányzás jelenti: „Moses shares God’s

485


200. 486


202.

- 132 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

throne: he is divinized. Moses thus not onl y sees God’s throne, as did Enoch: he rules from God’s own throne. ” 487 Ruffatto szerint van ol yan elképzelés , mel y szerint az Exagógé azon zsidó csoportoknak lehetett fontos, akik a Szinaj hegyi kinyilatkoztatásban és törvényadásban találták meg az identitásuk lényegét, és nem az özönvíz idejének eseményeiben.

488

4.4.2.2. Kapcsolat a Fény-Ádám hagyománnyal Tovább bonyolítja az azonosítás kérdését Bunt a, aki szerint nemcsak Henok Mózes ellentét, hanem Ádám -Mózes rivalizálásnak nyomai is megtalálhatók az Exagógéban. 489 Bunta két lépésben építi fel érveit, egyrészt a trónon ülő figurát nem azonosítja az Úrral, másrés zt pedig a szövegben szereplő φ ῶτα valójában egy szójátékra utal, ugyanis az ékezés nélküli φως nemétől függően jelenthet férfit és fényt is. Bunta javaslata sz erint trónon ülő fény (a kavod) hel yettesíti az Urat és a fény valójában Fény-Ádámra utal. Bunta szerint a Fény-Ádám elképzelés gyökereit a rabbinikus tradícióban kell keresni, például a Genezis rabba 20.12-ben, amelyben Ádám ragyogó fényű ruhájáról van szó. 490 Ennek a Fény-Ádámnak lehettek bizonyos heterodox körökben tisztelői. Ádám és a Fény azonos ítása tehát megtörtént, így Bunta szerint elképzelhető, hogy nem az Úr, hanem a Fény-Ádám adja át a hel yét Mózesnek. E gy újabb versengő tradícióval van dolgunk, ahol Ezekiélosz ismét győzött, mert 487


204. 488

R u ffat to , K. J ., ”P o le mi c s wi t h E no c h ic T rad itio n s i n t he E xa go ge o f Ez e kie l t h e

T raged i a n”, Jo u rn a l fo r th e S tu d y o f th e P seu d ep ig ra p h a 1 5 (2 0 0 6 ) 2 1 0 . 489

B u n ta, S., ”O ne Ma n i n Hea v e n, Ad a m - Mo s es p o le mi c s i n t he Ro ma ni a n V er sio n s o f

T he T es ta me n t o f Ab r a h a m a nd E ze k iel t he T rag ed ia n ’s E x a go ge” , Jo u rn a l fo r th e S tu d y o f th e P seu d ep ig ra p h ia 1 6 2 ( 2 0 0 7 ) 1 5 1 . 490

B u nt a, On e Ma n in H ea ven , Ad a m - Mo s e s p o l em i cs in th e Ro ma n ia n Ver sio n s o f Th e

Te sta men t o f Ab ra h a m a n d Ez eki el th e T ra g ed ia n ’s E xa g o g e , 1 4 6 -1 4 7 .

- 133 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

magasabbra tette Mózest a Fény-Ádámnál. Bunta írása több sz empontból nehezen követhető logikát követ, mindenesetre szép példája a spekulációk végtelen lehetőségének. A szociológiai olvasatok legnagyobb hiányossága, hogy a csoportok létezését csak feltételezzük, forrásaink nincsenek, vagy nagyon hiányosak. Tovább i két probléma a felsorolt elképzelésekkel, hogy egyrészt eszközként kezelik a szöveget egy már meglévő gondolat alátámasztásához, másrészt csak a trónlátomással

foglalkoznak,

a

fennmaradó

247

sort

nem

vizsgálják

részletesen. 4.4.3. „Vegyes“ megoldási ja vaslatok Az alábbi alfejezetekben azokat a magyarázatokat veszem sorra amel yek adott esetben csak egy-egy kutató nevéhez köthetőek és nem sorolhatóak a fenti két nagy kategóriába. 4.4.3.1. Mózes megkettőzött énje Orlov

Bunta

elméletéhez

némileg

hasonló an

úgy

gondolja,

hogy

az

Exagógéban megjelenő trónon ülő figura nem azonos az Úrral. Orlov érve alátámasztására a 2Hen 39,1-8.-at idézi: Mert ti a szavaimat az én szájamból, egy hozzátok hasonlóan teremtett embernek a szájából halljátok, én pedig az Úr tü zes szájából hallottam, mivel az Úr szája tüzes kemence, és szavai, amel yek elhagyják, a tűz lángjai. Ti pedig gyermekeim, az én arcomat, egy hozzátok hasonlóan teremtett ember arcát látjátok, én az Úr orcáját láttam, mint tűztől izzó, szikrákat szóró vasa t. Mert ti egy hozzátok hasonlóan teremtett ember szemét látjátok, én pedig az Úrnak a nap sugaraiként világító szemét láttam, amel y megrémíti az ember szemét. Ti pedig, gyermekeim , az én nektek integető jobbomat látjátok, egy hozzátok hasonlóan teremtett ember jobbját, én pedig az Úrnak a mennyet betöltő kezét láttam, ami felém intett. - 134 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ti pedig az én tiétekhez hasonló testem terjedelmét látjátok, én pedig az Úr mérhetetlen és összehasonlíthatatlan terjedelmét láttam, amel ynek nincs vége. Ti pedig az én szá jam szavait halljátok, én pedig az Úr szavait hallottam, mint nagy villámot a felhők szüntelen mozgásának közepette. 491 Ebben a szakaszban Henok elmondja gyerekeinek találkozását az Úrral. Orlov azt állítja, hogy ez a szakasz bizonyíték arra, hogy Henoknak két identitása van. Van a földi Henok, („hozzátok hasonlóan teremtett“) és az ő égi hasonmása („heavenl y counterpart“) amel y az Úr arcát látta („én az Úr orcáját láttam“). Az égi és a földi változatot ráadásul váltogatni is tudja. 492 Miután a Henok, illetve a Jákob nevéhez köthető irodalmakban bizonyítást nyert egy égi hasonmás létezése 493 (celestial double), Orlov úgy gondolja a mózesi hagyományban is van erre példa, elsőként az Exagógéban , ahol a trónon ülő figura nem az Úr, hanem Mózes hasonmása és ő adja á t a hel yét az igazi, a „földi“ Mózesnek. 494 4.4.3.2. Mózes trónlátomása, mint a zsidó -hellén együttélés szimbóluma Ez a megközelítés Trencsényi -Waldapfel Imréhez köthető. Elképzelése szerint Ezekiélosz drámája az oikumené igényének jegyében született, ame l yet legjobban

egy

görög

formában

született,

de

zsidó

tartalmú

szöveg

szimbolizál. Az Exagógé az egyetemes műveltség része, amel yet egyfelől a nagy sándori oikumen ikus (egyetemes) birodalom gondo lata, másfelől „a zsidó prófétai univerzalizmus hagyomány a is táplált.” 495 Az egyetemesség 491

He no k má so d i k kö n yv e ( Az ó s zlá v H e no k - kö n y v) fo rd .: Ho lló s At ti la I n: F rö hl ic h Id a –

Do b o s Káro l y D á nie l, Hen o k kö n yv ei ( Ós zö ve ts é gi Ap o kri fe k 1 .) (P i l i sc sab a : P áz má n y P éter Kato li k u s E g yet e m B ö lc sé sz et t ud o má n yi Kar, 2 0 0 9 ) 2 0 7 -2 0 8 . 492

Orlo v , A., ”Mo se s ' H e av e nl y Co u n terp art i n t he B o o k o f J ub il ee s a n d t he E xa go g e o f

Eze ki el t he T r a ged ia n” , Bib l ica 8 8 ( 2 0 0 7 ) 1 5 7 . 493


Eze ki el t he T r a ged ia n” , Bib l ica 8 8 ( 2 0 0 7 ) 1 5 4 -1 6 3 . 494


Eze ki el t he T r a ged ia n” , Bib l ica 8 8 ( 2 0 0 7 ) 1 6 5 . 495

T renc sé n yi , Eg y b ib lia i tá rg y ú g ö rö g t ra g éd ia , 4 7 .

- 135 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

igénye leginkább az álomjelentben érhető tetten, amikor Mózes az egész oikumenét látja benne és Raguél is világhatalomként interpretálja. Trencsényi szerint itt nem földi hatalommal van dolgunk, hanem „Mózes oikumenikus uralma nem jelenthet mást, mint rajta keresztül kinyilatkoztatott isteni törvény elfogadtatását az egész világgal. ” 496 Trencsényi összekapcsolja a z Exagógébeli Szináj hegyi trónlátomást a Szináj hegyi

kinyilatkoztatással

és

idézi

a

legendát

mel y

szerint

a

kinyilatkoztatásnak a hegyről induló hangja hetven hangra és hetven nyelvre oszlott, utalva a Septuaginta egyetemességére. 497 4.4.3.4. Mózes és Homérosz Heath tanulmányában nem új olvasatot, vagy megközelítést, hanem egy korábban figyelembe nem vett hatást vizsgál t anulmányában. A korona, a jogar,

a

trón

alapvetően

hozzátartozik

egy

királ y

ikonográfiájához.

Természetesen Zeuszt is így ábrázolták, de ami ennél fontosabb, hogy a Kr.e. negyedik századtól kezdve a Homérosz ábrázolások is megkapták ezeket az attribútumokat. A Kr.e. második századi Szmürnában talált érméken pedig Homérosz Zeuszként jelenik meg, jogart és köny vtekercset tartva a kezében. 498 Heath szerint Ezekiélosz korában Homérosz egy szinte isteni státuszú figura volt, ahogy Mózes is az Exagógéban . A kutatónő nem állítja, hogy az Exagógé figurája mögött egyértelműen Zeuszt kell látnunk, de Zeusznak a korszakban betöltött szerepe és ikonográfiája hathatott Ezekiéloszra. 499 4.4.3.5. Mózes és Apolló Holladay meglátása szerint Ezekiél osz prófétaként és látnokként ábrázolja Mózest és az álom és az interpretáció közötti ellentmondás csak így hidalható 496


497


498

Hea t h, J ., ” Ho mer o r Mo s es? A Hel le n is ti c P ersp ect i ve o n Mo s es ’ T hro ne Vi s io n i n

Eze ki el T ra g ic u s”, Jo u r n a l o f Je wi sh S tu d i es 6 3 .1 (2 0 0 7 ) 8 . 499

Hea t h, Ho me r o r Mo se s? A He llen i st ic P er sp e cti ve o n Mo se s’ Th ro n e Vis io n in E zek ie l

Tra g icu s , 1 5 .

- 136 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

át. Holladay úgy érvel, hogy az eze kiéloszi leírás mögött Aiszkhülo sz (Erinnüszök 18, 29, 616) áll, amikor Zeusz megkoronázza Apollót és így ő Zeusz prófétája (mantis) lesz. Az Exagógéban Mózes van Apolló szerepében, Zeusz követe pedig a mantikus trónon ül. Holladay szerint itt is egy versengő hagyományról lehet szó , Ezekiélosz tudatosan ülteti Mózest Apollo hel yére. Az álom jelenet így újabb értelmet nyer, a Szináj átv eszi Delphoi szerepét, Mózes lesz az új Apolló, Zeusz szócsöve , az emberek pedig az Úrhoz és nem a pogány jóslatokhoz fognak fordulni. 500 Összegzés A modern tudomány állandó kutatása a lehetséges források és elődök nyomában aláássa Ezekiélosz jelentőségét és háttérbe szorítja az újdonság lehetőségét. 501

Azzal,

trónlátomásokat

hogy

sorrendbe

a

állítva

történetileg a

az

lehetséges

Exagógét

megelőző

gyökereket

keressük,

figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy bármennyire is korának szellemi illetve irodalmi elitjébe is tartozhatott a szerző, nem tudjuk pontosan bizonyítani,

hogy

mel y

forrásokból

dolgozott. 502

Hasonlóan

vélekedik

Jacobson is, szerinte hiába keressük meg az összes lehetséges forrást a trónlátomáshoz nem fogunk hozzá közelebb jutni, akkor sem ha Eze kiélosz korának zsidó és görög miliőjének irodalmi hagyatékát vizsgáljuk. 503 Az Exagógé összekötése a merkavah hagyománnyal önkényes, egyrészt mert egy későbbi korszakból vetít vissza elem eket, másrészt a misztika és a színpad

világa

nem

összeegyeztethető.

A

misztikus

élmények

nem

közösségiek és nem is a közösségnek szólnak, hanem individuális élmények. Lanfranchi szerint a hasonlóságok ellenére a merkavah szövegek és az Exagógé más alapra épülnek: „En effet, les paralleles avec les speculations 500

Va n d er Ho r s t, Mo s e s’ Th ro n e V is io n in E zek ie l th e

501

Gr ue n, He r ita g e a n d H e llen i sm , 1 3 2 .

502

Ne m a kad é mi a i hi v at ko zás , d e sz i nt e mi nd e n fo nto s ko ráb b i tró n láto má st id é z:

ra ma t i st , 2 8 .

ht tp : // www. h e a ve n l ya sc en t s.co m/ 2 0 0 8 /1 0 /0 1 / t he - h u ma n - fo r m- o n - go d s - t h ro ne / ( letö lt v e: 2 0 1 1 .0 9 .1 0 ) 503


- 137 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

sur la merkavah, bien que suggestifs, ne doivent pas detourner l’attention des differences profondes entre le texte d’Ezechiel et la litterature m ystique tardive.” 504 A trón és a többi elem megjelenése az Exagógé születésének idejében nem feltétlenül jelentette a szöv eg misztikus irodalomhoz való sorolását. 505 Lanfranchi egy korábbi publikációjában kiemeli, hogy akik a szakaszt a merkavah misztika felől közelítik meg, nem veszik figyelembe sem a dráma egészét, sem annak kulturális kontextusát. Szerinte a szöveget a már bemutatott

görög

drámai

álomhagyományokkal

együtt

kell

vizsgálni. 506

Szerinte Ezekiélosznak, a dráma költőjének és Ezékiel prófétának nincs semmil yen kapcsolata: „Although the homonym Ezekiel no longer creates any confusion, scholars had not given up looking for the links between the prophet and the poet. ” 507 Úgy véli, az ezékieli látomás csak a Henok nevéhez köthető írásokban élt tovább. Véleményem szerint a próféta látomásának elemei minden kétséget kizáróan a henoki hagyományban élnek tovább, ugyanakkor nem gondolom, hogy korlátozni kell Ezekiél osz forrás használatát. Úgy gondolom, hogy ha valaki Ezekiélosz korában trónról és trónlátomás ról szeretett volna írni, kézenfekvő volt, hogy Ezékiel próféta írásához is nyúljon, különösen annak ismeretében, hogy a köl tő a Septuagintából dolgozott. Az égi trónnal való találkozás, a kinyilatkoztatás, az álom és a víziók általánosan elterjedt elemei voltak az irodalomnak. Az ószövetségi párhuzamokkal kapcsolatban tehát adja magát, hogy Dániel álmát és Ezékiel próféta láto mását az Exagógé mellé állítsuk, de ki kell hangsúl yozni, hogy csak egy struktúrát kapunk, a szövegek műfaja, célja és célközönsége teljesen eltér. Attól, hogy egy szövegben szerepel a „trón” szó, még nem biztos, hogy kapcsolatban van az Exagógéval. 504

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Eze ch i el le T ra g iq u e , 1 8 5 .

505

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Eze ch i el le T ra g iq u e , 1 8 6 .

506

La n fra n c hi, Mo se s' Vi si o n o f th e D iv in e Th ro n e in th e Exa g o g e o f Ez ek i el th e

Tra g ed ia n , 5 5 . 507

La n fr a nc h i, Mo se s' V is io n o f th e Div in e T h ro n e in th e Exa g o g e o f Ezek ie l th e

Tra g ed ia n , 5 3 .

- 138 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A

dráma

kapcsolata

legkönnyebben

az

álmokat

megfogható,

ugyanis

tartalmazó

hellén

irodalmakkal

Ezekiélosz

munkája

elemeiben

a jól

beilleszthető a szimbolikus álmok kategóriájába. A klasszikus drámák hatása értelemszerűen nem szorul magyarázatra, hiszen egyértelm űen megfogható elődök

nyomain

halad.

Mózes

álma

nemcsak

a

modern

kutatók 508

kategorizálása szerint tartozik a szimbolikus álm ok közé, hanem daldiszi Artemidórosz (Oneirocriticon 1.2.10) rendszere szerint is. Az antik szerzők előszeretettel használták ezt a f ormát, amel ynek lényege nem az álomban, hanem az álom megfejtésében van. Azok a kutatók, akik részletesen foglalkoztak Mózes álmával sokszor az álom megfejtése nélkül értelmezték azt. 509 Raguél magyarázata pedig egyértelműen földi királ yságot (Exag.84 -86) és prófétai tulajdonságokat (Exag. 87-89) ígér. Az előbbit az átadott tárgyak (korona, jogar), az utóbbit pedig a képességek jelentik. 510 A szociológiai megközelítések problémája , hogy bizonyíthatatlan társadalmi ellentéteket keres mögötte. A Henok-Mózes ellentét logikusnak hat, de a henoki irodalmak és az Exagógé között is különbségek vannak. Ezekiélosz munkája messze nem annyira látványos és színes , mint a Henok neve alatt hagyományozódott találkozott,

irodalom.

amel yeknek

nincs

Henok párj a

utazása a

földön.

során

ol yan

Ezekiélosz

dolgokkal egy

szolid

álomjelentbe rejtette mondanivalóját és az álomban látott trónt is röviden írja le, a csillagok pusztán égitestként vannak jelen, nem pedig angyalként. Jacobson saját szavaival: „Ezekiel’s version of the ascensi on-t ype vision is dem ythologization of the Enoch t ype. ” 511 A Fény-Ádám összekapcsolás még ingoványosabb talajra visz, szintén későbbi és feltételezett hagyományokat vetít vissza, ráadásul komolyabb filológiai 508

La n fra n c hi, L’ E xa g o g e d ’ Eze ch i el le T ra g iq u e , 1 9 2 -1 9 3 .

509

Il ye n mo d er n s zer ző p éld á u l P eter va n d er Ho rst : va n d er Ho r st , Mo s es’ Th ro n e Vi s io n

in E zek ie l th e D ra ma t is t , 2 6 -2 7 . 510

La n fr a nc h i, Mo se s' V is io n o f th e Div in e T h ro n e in th e Exa g o g e o f Ezek ie l th e

Tra g ed ia n , 5 7 . 511

J aco b so n, H., ” M ys ti c is m a nd Ap o cal yp ti c i n Ezek ie l ’s Exa g o g e ”, I l lin o i s Cla s si ca l

S tu d ie s 6 (1 9 8 1 ) 2 7 5 .

- 139 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

támogatottság nélkül. Bunta elképzelése egyébkén t nem eredeti, a φως -ban rejlő szójátékot már Quispel és Fossum is felfedezte, igaz ők a gnosztikus szerzők műveiben keresték az Exagógé forrását. 512 Orlov elképzelése Mózes égi másáról mél yebb teológia hátteret feltételez, mint amennyit az Exagógé tartalmaz. Az égi és a földi Mózes gondolat szétfeszíti a dráma műfaji kereteit is, úgy vélem az Exagógé ennél sokkal egyszerűbb irodalmi alk otás. Trencsényi meglátása sz intén többet tesz Ezekiélosz vállára, mint amennyit elbír, ugyanakkor az oikumenét belátó Móz es alakjának komol y politikai olvasata is van. Az egyetemesség ígérete talán nincs a szövegben, de a megfelelő királ yi adottságokkal rendelkező Mózesé igen. Az Exagógé összekapcsolása Homérosszal és Apollóval

értelmezhető a

legnehezebben . A homéroszi elem ek tisztán spekulációra épülnek és az Apollóval való párhuzam is egy elméleti elképzelésen alapul. Összességében úgy gondolom, hogy Mózes álmában ő az Úr által ki jelölt királ y és ezért magán viseli egy idealisztikus, a hellénisztikus korszaknak megfelelő uralkodó mintáit, a divinatórikus és drámai elemek pedig a szöveg színesítésére szolgálnak.

512

Qu i sp el , G., Va len t in u s d e g n o st icu s en zĳ n E v a n g eli e d er wa a rh e id ( A ms terd a m: I n d e

P eli ka a n, 2 0 0 3 ) ; va la mi nt Fo s s u m, J . E., Th e I ma g e o f th e In v is ib l e Go d , E s sa y s o n th e In flu en ce o f Je w ish M ys tic i sm o n Ea r ly Ch r is to lo g y (No v u m T e st a me n t u m et Orb i s An t iq u us 3 0 ) ( Fr ib o ur g: Ac ad e mi c P r es s Fr ib o u rg, 1 9 9 5 ); A szö ve g e ket id é zi La n fr a nc h i, P ., ”Mo s es ' Vi s io n o f t h e Di vi n e T hr o ne i n t h e Ex a go ge o f Eze k iel t he T raged i a n”, I n : H. J . d e J o n g e – J . T r o mp , ed s. , Th e Bo o k o f E ze k iel a n d It s In flu en ce ( A ld er s ho t : As h ga te, 2 0 0 7 ) 5 3 -5 4 .

- 140 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

5. Az Exagógé politikatörténeti olvasata Mózes látomásában az evilági hatalom jelképeit kapja, nem misztikus egyesülésben, hanem egy hel ycserében vesz részt, ráa dásul a deifikáció jelensége igen messze áll a korszak zsidó gondolkodásától, de ált alában a zsidó gondolkodás fősodrától is . Mint az előző fejezet zárásaként már utaltam rá, aki színpadi művet ír, akár előadták azt, akár nem, ol yan műfaji kötöttségekkel néz szembe, ami kizárja a bonyolult, misz tikus értelmezéseket. Az Exagógé képi világa messze nem éri el a Henok neve alatt fennmaradt irodalmak vizualitását és teológiai mondanivalóját. Vélemén yem szerint az Exagógé egy „egyszerű” munka, amel ynek az emlékez és és az emlékeztetés mellett nem titkolt célja a magyarázat és identitásteremtés és őrzés, valamint a szórakoztatás. Azt nem tudhatjuk pontosan, hogy Alexandrosz Polühisztór miért válogatta be az

Exagógét

munkájába,

de

Kaiszareai

Euszebiosz

esetében

biz tosan

állíthatjuk, hogy oktató és propagandisztikus célból nyúlt a nűhöz. Nagy Konstantinnak, mint az első keresztény uralkodónak nem voltak előképei a jó kormányzáshoz, így össze kellett állítani s zámára egy speculum regist, ahol a nagy

elődök

tetteivel

t alálkozhatott. 513 Véleményem

szerint

Kaiszareai

Euszebiosz egyházatya úgy válogatott a Praeparatio Evangelica 9. könyvében a zsidó szerzők munkái közül, hogy szem előtt tartotta azok has znosságát egy keresztény királ y-ideológia szempontjából. Disszertációm utolsó fejezetében elsőként a Héber Biblia, valamint az Exagógé Mózesről, mint királ yról alkotott elképzelését mutatom be. A második alfejezetben Mózest , mint királ yt mutatom be Alexandriai Philón De Vita Mosis című életrajzi munkája alapján. Véleményem sz erint az Exagógé és a De Vita Mosis Mózese ugyanannak a hellénisztikus ideális királ yró l szóló hagyománynak a tagja. Kaiszareai Euszebiosz Mózesről alkotott képével 513

A he llé n i sz ti k u s ko r id e áli s k ir á l yk ép é h ez lá sd : W alb a n k, F.W . , Mo nr ac hi e s a nd

Mo n arc h ic I d ea s, I n F. W . W alb a n k ed . Th e Ca mb r id g e An ci en t Hi s to r y 7 .1 ( Ca mb r id ge: Ca mb r id ge U ni v er si t y P r es s, 1 9 8 4 ) 6 2 -9 9 .

- 141 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

fejezem be a fejezetet, egyúttal alá támasztva a szövegek közötti kapcsolatot és az Exagógé politikatörténeti értelmezésének hel yességét.

5.1. Mózes, mint király A próféta, a pap és a királ y három olyan szerep, amel y az ókorb an nem választható el egymástól és Mózes is rendelk ezik ezekkel a szerepekkel. Az Exagógéban Mózesnek két szerepére van u talásunk, a királ yra és a prófétára. Bár a kettő nem elválasztható, a király i hangsúl yosabb és én is ezzel foglalkozom bővebben.

5.1.1. Mózes, mint király a Héber Bibliában Általánosságban elfogadott nézet, hogy az Ószövetségben Mózes n em jelenik meg királ yként. 514 Lierman szerint ugyanakkor a Kiv.4,20 és a MTörv.33, 4-5 szakaszai Mózes királ yságára utalnak a későbbi értelmezések szerint. A Kiv.4,20 az eredeti szövegben csak Mózes botjára utal:

Kiv.,4,20 Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ülte tte őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával. A midrások szerint az Isten botja itt nem Mózes csodatevő botjára utal, hanem a jogarra, ami a királ yi hatalom jelképe is egyben. Arra a jogarra, ami az Exagógéban is megjelenik. 515 A Második Törvénykönyvben (Mtörv. 33,4 -5) megjelenő királ y kifejez és ugyanakkor valószínűleg Mózesre ut al. MTörv 33,4 514

Fe ld ma n, L.H ., Ph ilo ’ s Po r tra ya l o f Mo s e s, 2 8 0 .

515

Li er ma n, J ., Th e Ne w Te sta men t Mo se s: Ch r is tia n Co n cep tio n s o f Mo se s a n d Is ra el in

th e S e tt in g o f J e wi sh R elig io n ( W i s se n sc h a ft lic he U nt ers u c h u n ge n z u m Ne ue n T es ta me n t 1 3 7 ) (T üb i n ge n : Mo hr S ieb ec k , 2 0 0 4 ) 8 0 .

- 142 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Törvényt adott nekünk Mózes által, örökségül Jákob sokaságának,

MTörv 33,5 királ ya lett az Igaznak, amikor egybegyűltek a nép fejei, egybe Izraelnek törzsei." A későbbi hagyományban (például Lev. Rab. 31,4) már egyértelműen Mózesre vonatkoztatják a rabbik és ezt erősítik meg a targumok is ( Targum Onkelosz és Pszeudo-Jonathan). Mint Lierman idézi, a Mtörv. korai görög fordításai , Theodótion és a Szümm akhosz már minden kétséget kizáróan királ yként idézik meg Mózest. Annak ellenére, hogy a ma ismert formájukban a targumok Pentateuchosszal foglalkozó szakaszai az Újszövetségnél későbbiek , a MTörv 33,5 -höz köthető szakaszaikban a Septuaginta korába visszan yúló elképzeléseket

tartalmaznak.

Ugyanezek

az

értelmezések

olvashatók

Theodótion és a Szümmakhosz műveiben is. Ebből arra következtethetünk, hogy a Második Templom korának zsidóságában a királ yság intézményéről fol yó

diskurzus

jelen

volt,

így akár

Mózes

is

megjelenhetett

királ yi

szerepben. 516 Nemcsak

Mózes

prófétaságának

is

királ yságának, van

biblikus

hanem háttere.

mindamellett, hogy királ yok is voltak.

517

az

ettől

Dávid

és

elválaszthatatlan Saul

is

prófétált

Philón később részletesen elemzett

gondolatában a profétálás képessége az ideális uralkodótól elválaszthatatlan tulajdonság. Philón is utal Mózesre, mint királ yra és prófétára. 518

5.1.2. Mózes, mint király az Exagógéban

516

Lie r ma n, Th e Ne w T es t a men t Mo s es: Ch ri st ia n Co n cep tio n s o f Mo se s a n d Is ra e l in th e

S ett in g o f Je w ish Re lig i o n , 8 2 -8 4 . 517 518

Dá v id : 2 Sá m. 2 3 ,2 ; S a ul : 1 Sá m. 1 0 ,9 -1 1 ; 1 1 ,6 ; 1 6 ,1 3 -1 4 ; 1 9 ,2 3 -2 4 . Vir t. 2 1 6 -2 1 8 ; P r a e m . 5 5 ., I d éz i Lier ma n , Th e Ne w Te sta men t M o se s: Ch ri st ia n

Co n c ep t io n s o f Mo se s a n d I s ra e l in th e S et tin g o f Je w ish Re lig io n , 8 5 .

- 143 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Az Exagógé trónjelenetének kétségtelen és minden egyéb szövegtől eltérő, ezáltal az Ezekiélosz drámáját egyedivé tevő eleme az álom azon pillanata, amel yben a trónon ülő alak átadja a regáliákat és a hel yét Mózesnek.

Exag. (74-76) 74 σκῆπτρον δέ μοι πάρδωκε καὶ εἰς θρόνον μέγαν 75 εἶπεν καθῆσθαι· βασιλικὸν δ᾽ ἔδωκέ μοι 76 διάδημα καὶ αὐτὸς ἐκ θρόνων χωρίζεται.

Exag. (74-76) 74 Átadta akkor kormányzópálcáját nekem 75 s a szép királ yi díszt, a diadémot is, 76 s a trónról lelépve engem ültetett reá. A szöveg alapján a királ yi szerepet nem lehet megkérdőjelezni, erre egyértelműen utal a korona, a jogar és a trón. Felmerül a kérdés, hogy Mózes hel yettesíti-e az Urat? Esetleg Mózes maga istenül meg? Úgy gondolom, hogy mindkét

kérdésre

nemmel

kell

válaszolni,

mert

nincs

szó

klasszikus

értelemben vett teofániáról, Mózes n em válik istenné és nem is feladata az Urat hel yettesíteni. Mózes Exagógébeli királ ysága egy földi, a hellénisztikus kornak megfelelően kiszínezett idealizált politikai szerep. 519 Mózes nem az egész világ feletti uralmat kapja meg, hanem az Izrael feletti uralkodás jogkörét. 520 Véleményem szerint az Exagógé Mózese egy evilági uralkodó, a királ ysága nem univerzalisztikus és csak a földi Izraelre terjed ki. A

519

Gr ue n, E. S., „He ll e ni st i c K i n gs h ip , P uzz le s, P ro b le ms a nd P o s sib il it ie s, ” i n P .B i ld e, T .

En gb er g -P ed er se n, L. H an n es tad , J . Za h le, ed s ., Asp ect s o f H el len is ti c Kin g sh ip ( St ud ie s in H ell e ni s tic C i vi li za ti o n s 7 ) ( Aar h u s: Aa r h us U ni ve r s it y P re s s, 1 9 9 6 ) . 1 1 7 -1 2 5 . 520

B au c k ha m, R., ”T he T h r o ne o f Go d a nd t he W o rs hip o f J e s u s”, I n : Car e y C . N e wma n –

J a mes R. D a vi la – Glad ys S. Le wi s, ed s., Th e J ew i sh Ro o t s o f Ch r is to l o g ica l Mo n o th ei sm: Pa p er s f ro m th e S t. An d re w s Co n fe ren ce o n th e Hi sto r ica l Or ig in o f th e Wo r sh ip o f Je su s ; J o h n J . Co ll i ns – Flo r e nt i no Gar cia Mar ti n ez, ed s., S u p p l emen t s to th e Jo u rn a l fo r th e S tu d y o f Ju d a i s m vo l . 6 3 ( Leid e n: B r il l, 1 9 9 9 ) 5 7 .

- 144 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

trónlátomás politikai értelmezését osztja Feldman, 521 Meeks 522 és Lierman 523 is. Bauckham szerint Ezekiélosz a Kiv.4,16 és a Kiv. 7,1 sz akaszok exegézisét mutatja be a trónlátomásban.

Kiv 4,16 Ő beszél majd hel yetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg ol yan leszel neki, mint az Isten.

Kiv 7,1 Azt mondta erre az Úr Mózesnek: „Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád. ” Ezekben a szakaszokban Mózes nem válik Istenné, csak olyan lesz mások szemében, mintha Ő lenne. A különbség a deifikáció és a mások számára láttatott isteni szerep között kézenfekvő. Ezekben a szakaszokban Mózes istensége nem egyéb, mint a hatalom metafo rája, ahogy a többi madarat vezető madár is az Exagógé végén. A dráma, a népét Egyiptomból kivezető hőse lesz a nép uralkodója, a korszaknak megfelelő ideális hellénisztikus királ y. 524 Mózes földi királ yságára és politikai küldetése m elletti legerősebb érv az álom megfejtése:

521

Fe ld ma n, Ph i lo ’ s Po rt r a ya l , 3 2 1 -3 2 6 .

522

Mee k s, Th e p ro p h et – k i n g , 1 5 7 .

523

Lier ma n , Th e N ew T es t a men t , 7 9 -1 2 4 .

524

Gr ue n,

He ri ta g e

and

Hel len is m:

Th e

R e in ven tio n

of

Je w ish

Tra d it io n ,

134.;

Go o d e no u g h, E. R., Th e Po li ti cs o f Ph i lo Ju d a eu s: P ra c ti ce a n d Th eo r y (Ne w H a ve n: Ya le U ni ver s it y P r e s s, 1 9 3 8 ) 9 8 -1 0 0 . ; J aco b so n, Th e Ex a go ge o f E ze kie l, 9 6 - 9 7 .; Me e ks, W . A., ”Mo se s a s Go d a nd Ki n g” , I n : J aco b Ne u s ner , ed ., Re lig io n s in An t iq u it y: E s sa y s in Me mo r y

of

E rw in

Ra msd el l

Go o d en o u g h

( St ud ie s

in

t he

H is to r y

of

R el i gio n s)

(S up p l e me n ts to N u mer i 1 4 ) ( Le id e n: B ri ll, 1 9 6 8 ) 3 5 9 .

- 145 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Exag. (85-86) 85 ἆρά γε μέγαν τιν᾽ ἐξαναστήσεις θρόνου 86 καὶ αὐτὸς βραβεύσεις καὶ καθηγήσῃ βροτῶν;

Exag. (85-86) 85 Egykor hatalmas trónt fogsz még állítani, 86 s magad fogsz ülni rá, ítélni népeket. A Raguél interpretáció nem hagy kétséget afelől, hogy Mózes uralkodása evilági keretek között zajlik, hiszen a halandók (βρ ότεος) ura lesz. 525 Mózes trónja nem az Úr trónja, hanem egy királ yi trón, amel yre Mózes a Szináj hegyén ülhetett.

5.1.3. Mózes, mint király Alexandriai Philón műveiben Alexandriai Philón alapműve ebben a kérdésben a Mózesről írt két könyvből álló életrajza a De Vita Mosis. A könyvek alap témája a királ yság és az uralkodás. Így zárul az első könyv:

De Vita Mosis 1.334 Befejeztem annak bemutat ását, mit tett Mózes királ yként. Ezt követően azt kell előadnom, mil y nagyszerű dolgokat vitt véghez főpapsága és törvényhozói tevékenysége révén, mert az ezekhez szükséges képességeket is ol y magas fokon birtokolta, hogy azok teljes összhangban álltak kir ál yságával. 526 A második könyv pedig a további szerepekkel, a pappal, a törvényhozóval és a prófétával foglalkozik. Alexandriai Philón írása egyértelműen Platón elképzelésére megy vissza : 527

De Vita Mosis 2.2 525

Lier ma n , Th e N ew T es t a me n t Mo se s , 1 0 0 .

526

B o lló k J á no s fo r d ít á sa.

527

Álla m , 5 .4 7 3 d .

- 146 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Némel yek azt mondják – és nem is oktalanul – hogy az államok csakis úgy fejlődhetnek jobb irányba, ha vagy a királ yok válnak filozófussá, vagy a filozófusok királl yá. Mózes több mint elégséges bizonyítékot nyújt erre, mert ő nemcsak ezt a két – mármint a filozófusi és az uralkodói – képességeket egyesítette személyében, hanem még három másikat is: ezek közül az első a törvényhozással, a

második

a

főpapsággal,

az

utolsó

pedig

a

prófétálással

kapcsolatos. 528 Az ideális királ ysághoz a fent felsorolt szerepek mind kellenek és Alexandriai Philón számára Mózes a ό τελειότατος

γεμών, vagyis a tökéletes uralkodó

(De Vita Mosis 2.187). 529 A De Vita Mosis 1.161 a pásztorkodás és a királ yi feladatkör kapcsolatáról beszél:

De Vita Mosis 1.161 A vadállatokra való vadászat nem más, mint az ellenség elleni hadvezetési gyakorlat, a szelíd állatok terelése és a velük való törődés

viszont

az

alattvalókkal

szembeni

királ yi

magatartás

gyakorlása. Ezért a királ yokat a „népek pásztorainak” is mondják, nem becsmérlésként, hanem kitüntető tiszteletből. 530 Két szöveghel y fogl alkozik Mózes királ yi kinevezésével:

De Vita Mosis 1.149. (149) Mivel ugyanis lemondott az Egyiptom fölötti uralomról az országszerte történő igazságtalanságok miatt, holott az akkori királ y unokája volt, s lelki nemessége, emelkedett gondolkodása és a hitványságot gyűlölő természete fol ytán végleg búcsút intett az

528


529

Lier ma n , Th e N ew T es t a men t , 1 0 4 .; F eld ma n , P h ilo ’ s Po r tra ya l , 2 8 2 .

530


- 147 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

örökbefogadóitól várható kilátásoknak, a mindenség irányítójának és gondviselőjének úgy tetszett, hogy ezt egy nagyobb létszámú és hatalmasabb nép fölötti királ ysággal viszonozza , amel y népet az emberek összességéből szándékában állt megszentelni, hogy az majd mindörökké imádkozzék az emberi nemért, hogy forduljon el tőlük a rossz, a jóban meg részesedjenek. 531 Bálám jóslata nemcsak a baszileusz el őfordulása, hanem az Exagógéhoz való hasonlósága miatt is érdekes:

De Vita Mosis 1.290. Egykor férfi támad majd közületek, aki sok nép ura lesz , és királ ysága fenségben napról napra növekedni fog. Ennek a népnek az Egyiptomból kivezető útja során Isten volt a vezére, aki úgy vezette a sokaságot, mint egyetlen h adoszlopot. 532 Az alapvetően a királyságról szóló műben a királ yi cím nem véletlenül fordul elő ennyire kevésszer Mózessel ka pcsolatban. Philón Mózest erényein és tulajdonságain keresztül mutatja be királ ynak és nem

a hagyományos

dinasztiaalapító uralkodó k épén keresztül. Mózes vezetői képességei, a fáraóval szemben alkalmazott tárgyalási technikája és a már a pusztában lévő nép összekovácsolása és nehéz szituációkon keresztül való átvezetése azok a tulajdonságok, amelyek méltóvá teszik Mózest a királ yi címr e. 533 Mózes ráadásul mediátorként jelenik meg az Úr és a választott népe között, megszervezi Kánaán meghódítását és egyéb fegyveres konfliktushel yzetekben is hel ytáll. Philón Mózese tehát a tulajdonságai miatt alkalmas a királ y szerepre. Ahogyan Meeks is ki mutatta, Mózes erényeinek listája egyfajta hellénisztikus királ ytükörként is olvasható. 534 Mózes ideális vezető, mi ndent feláldoz a 531


532


533


534

Mee k s, Th e p ro p h et – k i n g , 1 0 9 -1 1 0 .

- 148 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

vezetettekért és mindig a gyengébbek mellé áll, éppen ezért nem élt a dinasztiaalapítás lehetőségével sem:

De Vita Mosis 1.150-151. (150) S miután átvette a hatalmat, nem saját házának a gyarapításán fáradozott, mint egyesek, hogy fiait – kettő volt ugyanis neki – nagy hatalomhoz

juttassa:

életében

társuralkodóinak,

halála

után

örököseinek fogadva el őket, hanem mert hátsó gondo lat nélkül, becsületes szándékkal járt el minden döntésében, jelentéktelenben és jelentősben egyaránt , a fiai iránt érzett vonzalmat – mint egy jó bíró – legyőzte ítéletének megvesztegethetetlenségével. (151) Mert egyetlen fontosnak tartott cél lebegett a szeme előtt: hogy hasznára legyen azoknak, akiken uralkodik, szóval és tettel mindent azok érdekében cselekedjék, hogy egyetlen alkalmat se szalasszon el, mell yel a közjót elősegítheti. 535 Mózes királ yi tulajdonságai legjobban ebben a szakaszban jelennek meg:

De Vita Mosis, 1.148. Mindezeknek Mózes lett a kiválasztott vezetője, aki elnyerte a fővezérséget és a királ yságot, de nem úgy, mint azok közül egyesek, akik

fegyverekkel,

hadigépekkel:

lovas,

gyalogos

és

tengeri

haderővel törnek a főhatalomra, hanem erénye, erkölcsi kiválósága és

mindenkivel

szembeni

emberi

jóindulata

eredményeként,

mel yekről minduntalan tanúbizonyságot tett, s ezenkívül mert az erényt és az erkölcsi szépet szerető Isten méltó jutalmul adta neki Alexandriai Philón Mózese tehát tuda tosan készült a királ yságra és erényei alapján került a királ yi pozícióba. 536 Az Exagógéval Mózes és az Úr kapcsolatával foglalkozó szakasz köti össze a De Vita Mosis-t.

535


536


- 149 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

De Vita Mosis 1.158. S

miért

ne?

Vajo n

nem

élvezte -e

a

mindenség

at yjának

és

alkotójának magasabb rendű közösségét is, ha már ugyanarra a címre lett méltó? Hiszen az egész nép istenének és királyának nevezték, és azt mondják róla, hogy behatolt abba a sötét felhőbe, amel yben

Isten tartózkodott, vagyis

a létezők forma nélküli,

láthatatlan és testtelen, a lét mintáit tartalmazó valóságába, és halandó létére értelmével átlátta a láthatatlan világot, majd önmagát és életét, mint valami jól megalkotott festményt közszemlére bocsátotta, s gyönyörű és isteni műként példaképül állította azok elé, akik utánozni akarják. 537 Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Alexandriai Philón szerint az Úr három okból jutalmazta Mózest az Izrael feletti királ ysággal. Első ok, hogy Mózes visszautasította az egyiptomi trónt, ami egyébként megillette volna és egy nagyobb létszámú és hatalmasabb nép fölötti királysággal viszonozta, vagyis Izrael királ yságával. Mózesnek nemcsak ez a döntése volt kedves az Úr előtt. A

második

ok,

amiért

a

királ yi

szerephez

jutott

azok

a

személ yes

tulajdonságai, erényei, amel yek alapján ő egy ideális uralkodó. Nem harc árán került a trónra, hanem az Úr jelölte ki erre a szerepre. Nem alapít dinasztiát és

értékeik

alapján

ítélte

meg

fiat

és

másokat ,

akik

a

hatalomhoz

kapcsolódtak. Számára a legfontosabb a z alattvalók érdekei és jóléte. A De Vita Mosis 1.152-154 gyűjti egybe Mózes és az ideális király legfontosabb tulajdonságait.

De Vita Mosis 1,152-154. (152)Azok közül, akik valaha is uralkodtak, egyedül

ő nem

halmozott fel aranyat és ezüstöt, nem vetett ki adót, nem szerzett magának

sem

házakat,

sem

ingatlanokat,

sem

állatokat,

sem

cselédséget, sem javadalmakat és semmi mást sem ami a pompa és a Pazar fényűzés tartozéka, noha bővében lehetett mindezeknek. 537


- 150 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

(153)Úgy vélte, lelki szegénységre vall, ha valaki földi dolgokból gyűjti gazdagságát: ezt a gazdagságot, mivel vak, semmibe vette, és a természet szerint valót becsülte, melyet lát, s ez utóbbit úgy kívánta, mint talán még soha más. Ruházkodásban, étkezésben és az életmódot

illető

egyéb

dolgokban

pöffeszkedéssel, hanem a

nem

élősködött

fennköl t

közember egyszerűségére törekedett,

kereste viszont a valóban királ yi gazdagságot, mel yben bővelkedni illik egy uralkodónak. (154) Ez pedig a következő: önuralom, szilárdság, mértéktartás, éleslátás,

értelem,

tudás,

serénység,

béketűrés,

a

gyönyör

megvetése, törekvés a legnemese bbekre, elítélése és törvényes megbüntetése

a

bűnösöknek,

ám

dicsérése

és

törvényes

megbecsülése a hel yesen cselekvőknek. 538 Mózes felsorolt kiváló tulajdonságaira Alexandriai Phi lón mindig visszautal, még erősebben hangsúl yozva azok at. A harmadik ok pedig az, hogy Mózes találkozhatott Istennel és közvetlenül Tőle kapta meg a királ yi címet. 539 Goodenough szerint Mózes élete példaképül szolgált az alattvalók számára is, ez pedig egy tipikus toposz az ideális hellénisztikus királ y narratí vájának.

5.2. Alexandriai Philón és Ezekiélosz kapcsolata Alexandriai Philón rossz véleménnyel van a költőkről a De Vita Mosis -ben.

De Vita Mosis 1.2 -3. (2) Mert bár törvényeinek híre [ Mózes törvényei], amel yeket hátrahagyott, az egész földet bejárva, a földkerekség határáig jutott, de hogy valójában ki volt ő, azt nem sokan tudják; a görög írók ugyanis

nem

tartották

538


539

Mee k s, Th e p ro p h et – k i n g , 1 0 8 -1 1 0 .

említésre

méltónak,

egyrészt

talán

- 151 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

irigységből, másrészt mert nem kevés dologban szembekerült egyes városaik törvényhozóinak rendelkezéseiv el. (3) Ezeknek az íróknak a legtöbbje visszaélt a tanulmányok révén megszerzett képességeivel: versben vagy prózában komédiákat, illetve sybarisiakhoz illő szemérmetlen műveket írtak , közismertté vált szégyentelenségeket, holott a derék férfiak és azok é letének bemutatására kellett volna használniok tehetségüket, egyrészt azért, hogy semmi szép, ami fényben ragyoghatna – akár régi, akár új – elfeledetten homál yba ne merüljön, másrészt, hogy ne mondhassák el

róluk:

a

nemesebb

témákat

kikerülve

többre

becsü lték

a

meghallgatásra nem érdemeseket és arra törekedtek, hogy a rút dolgokat – a gyalázatosságok felmagasztalására – szépen adják elő. 540 A szöveg olvasásakor valóban elsőre nehezen képzelhető el, hogy Alexandriai Philón az Exagógéból idézett volna. hiszen Ezekiélosz ugyanakkor nem pogány költő, hanem zsidó szerző és munkájának témája részben megegyezik Alexandriai Philón érdeklődésével. Egy Mózes életéről és erényeiről szóló munka mindenképpen felkeltette Alexandriai Philón érdeklődését is

és

használhatta forrásként az Exagógét. 541 A két szöveg kapcsol atának mél y szókincsbeli és frazeológiai kapcsolata is van.

A

Septuagintában

a

fáraó

lánya

látja,

hogy

Mózes

zsidó,

míg

Ezekiélosznál és Alexandria Philónnál nemcsak látja, hanem tudja is, hogy zsidó a kitett b aba.

Kiv 2,6

540 541

B o lló k J á no s fo r d ít á sa. La n fr a nc h i, P ., ”R e mi ni s ce ne s o f Eze k ie l ’s Exa g o g e i n P h ilo ’s D e Vita Mo s is, ” I n:

A.Gr a up ner – M. W o lte r , ed s., Mo se s in Bib lic a l a n d Ex t ra - Bib li ca l T ra d i tio n s (B ei he ft e zur Zei t sc hr i ft f ür d ie a ltt e sta me nt li c he W i s se n sc ha ft 3 7 2 ) (B e rli n / N e w Yo r k : W al ter d e Gr u yte r, 2 0 0 7 ) 1 4 4 .

- 152 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

és kinyitotta. Amikor látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne, megkönyörült rajta, és így szólt: "Ez a héberek gyermekei közül való!"

Kiv.2,6 (LXX) 6

ἀνο ξασα δὲ ὁρᾷ παιδ ον κλαῖον ἐν τ

θ βει, καὶ ἐφε σατο αὐτοῦ ἡ

θυγάτηρ Φαραω καὶ ἔφη Ἀπὸ τῶν παιδ ων τῶν

βρα ων τοῦτο. 542

De Vita Mosis 1.15 εἶτα ἀπὸ κεφαλῆς ἄχρι ποδῶν καταθεωμένην τ ν τε ε ὐμορφ αν καὶ εὐεξ αν ἀποδέχεσθαι καὶ δεδακρυμένον ὁρῶσαν ἐλεεῖν, ἤδη τῆς ψυχῆς τετραμμένης αὐτ

πρὸς μητρ ον πάθος ὡς ἐπὶ γνησ ῳ παιδ

γνοῦσαν δʼ ὅτι τῶν Ἑβραίων ἐστὶ καταδεισάντων τοῦ βασιλέως τὸ πρόσταγμα βουλεύεσθαι περ ὶ τῆς τροφῆς αὐτοῦ· μὴ γὰρ ἀσφαλὲς εὐθὺς εἶναι νομ ζειν εἰς τὰ βασ λεια ἄγειν.

543

Exag.22. 22 ἔγνω δ᾽ Ἑβραῖον ὄντα· (...)

Exag.22. 22 s fölismert, hogy héber vagyok (...) Lanfranchi szerint a hercegnő tisztában volt a zsidókat ért büntetéssel, így ki tudta következtetni a gyermek származását. 544 Hasonló eltérés van a Septuaginta és a két másik szöveg között Raguél lányait illetően és Mózes megszólításában. M íg a Septuaginta ἑπτὰ θυγατέρες-nek (Kiv.2,16 LXX) hívja Raguél lányait , addig Alexandriai Philón ( De Vita Mosis 1.53) és Ezekiélosz (Exag.59) is παρθ ένοι-nak, vagyis szűzeknek nevezi őket. Mind az Exagógéban (Exag.67), mind a De Vita Mosisban (1.58) 542


543

B o rge n, P ed e r ; F u g l se t h, K år e ; S kar s te n, Ro a l d : T he W o r k s o f P hi lo : Gree k T e xt W i t h

Mo rp ho lo g y. B el li n g ha m, W A : Lo go s Re se arc h S ys te ms , I nc., 2 0 0 5 , S . M o s I 1 5 544

La n fra n c hi, Rem in i s cen es o f E ze kie l’ s Exa g o g e in Ph i lo ’ s

e V ita Mo si s, 1 4 5 .

- 153 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Mózesre ξένος-ként utalnak. Mózes kígyóvá váló botja is ugyanazzal a sz óval szerepel a két szerzőnél: δρ άκων, míg a Septuginta kígyója a szinoni m ὄφις-t használja. Az Exagógé és a De Vita Mosis a felsoroltak mellett számos lexikális elemében megegyezik. Alexandriai Philón a hellénisztikus zsidó irodalom számos szövegét ismert e és felhasználta, köztük Ezekiélosz drámáját is. 545 A szókincsen túl fontos közös elem a két szövegben, hogy mit hagynak ki a Septuaginta

hagyományából,

illetve

mel y

szakaszokat

interpretálják

hasonlóan. A két zsidó bá ba nevét (Sifrá és Puá) az Exagógé és Alexandriai Philón mellett a Jubileumok könyve is elhallgatja. Mózes kitevésének jelen ete és a királ yi udvarban való neveltetése azonban nagyon hasonlóan jelennek meg a két szerzőnél. Ezekiélosz és Philón szerint is kosárka nélkül kerül a fol yópartra a gyermek Mózes ( Exag. 17 és De Vita Moses 1.10). Az Exagógé az első zsidó forrás, amel y Mózes nem zsidó neveltetéséről és tanulmányairól beszámol. Ebben a kérdésben követi őt Alexandriai Philón és később az Újszövetségben és az egyházatyáknál is megjelenik életének ezen periódusa. A De Vita Mosisben részletesen olvashatunk arról, hogy mit tanult Mózes a királ yi udvarban.

De Vita Mosis 1.23 (23) Számtanra, mértanra, valamint a ritmus, az összhangzás és a metrum elméletére, egyszóval az egész zeneművészetre hangszeres gyakorlás, meg a művészethez és a helyi magyarázatokhoz tartozó tanítás útján egyiptomi tudósok oktatták. Ezenkívül beavatták abba az allegorikus bölcsességbe is, amel yet az úgynevezett szent iratok tartalmaznak, s ezenkívül az isteni tiszteletben részesített állatok kultuszában

fejeznek

ki.

A

műveltség más

elemeire

görögök

tanították, a szomszédos országokból származók pedig egyrészt az asszír nyelvre és írásra, másrészt az égi jelenségekkel foglalkozó káldeus tudományra. 545

La n fra n c hi, Rem in i s cen es o f E ze kie l’ s Exa g o g e in Ph i lo ’ s

e V ita Mo si s, 1 4 6 -1 4 7 .

- 154 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

(24) A matematikának ezt az utóbbi fajtáját az egyiptomiaktól is tanulta, köztük azoktól, akik a legbuzgóbb művelői voltak. (...) 546 Az Exagógé nem

ennyire explicit, de egyértelműen utal pogány -

egyiptomi neveltetésre:

Exag.32-38 32 ἐπεὶ δὲ καιρὸς νηπίων παρῆλθέ μοι, 33 ἦγέν με μήτηρ βασιλίδος πρὸς δώματα, 34 ἅπαντα μυθεύσασα καὶ λέξασά μοι 35 γένος πατρ ον καὶ θεοῦ δωρήματα. 36 ἕως μὲν οὖν τὸν παιδὸς εἴχομεν χρόνον, 37 τροφαῖσι βασιλικαῖσι καὶ παιδεύμασιν 38 ἅπανθ᾽ ὑπισχνεῖθ᾽, ὡς ἀπὸ σπλάγχνων ἑῶν·

Exag.32-38 32 S amint beszélni tudtam már, kézen fogott 33 anyám és a királ yleány házába vitt, 34 de mindent elmondott előbb nekem: hogyan 35 mentett meg Isten és kik voltak őseim. 36 Ott nőttem fel tovább, mint egy királ yi sarj, 37 királ y leánya mint ön méhe magzatát 38 nevelt és tőlem semmit meg nem vo nt soha. Annyi eltérés egyébként van az Exagógé és a De Vita Mosis között, hogy az utóbbi esetében az egyiptomi, világi tudományok után tanult csak bele a zsidó hagyományokba, míg Ezekiéloszn ál meg az anyjától, a palotában eltöltött évek előtt kapta meg a tudást az őseiről. Nincs azonban szó ol yan er ejű hellénizációról , mint a disszertációm első fejezetében említett auktoroknál , például Artapanosznál.

546


- 155 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A kiemelt hasonlóságok mellett természete sen a két munka között komol y eltérések is vannak. Más közö nségnek és más műfajnak készültek, az Exagógé inkább egy belső identitást erősítő, a diaszpóra közösségének szán t alkotás, míg a De Vita Mosis nem titkoltan a hellén kultúrájú vezető réteg felé kív ánja Mózest és általa a zsidóságot bemutatni.

- 156 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

5.3. Kaiszareai Euszebiosz, Nagy Konstantin és Mózes Kaiszareai Euszebiosznak azzal a nehéz feladattal kellett megbirkóznia, hogy miként lehet az első keresztény királ yt, politikai vezetőt a keresztény hitne k megfelelően ábrázolni. A pogány császárok és királ yok életrajzai, mint természetesen meglévő források mellett az egyházat yának más írások is hozzáférhetőek voltak. Véleményem szerint a Praeparatio Evangelicaban idézett zsidó szerzők esetében nem véletlen ül emelte ki azokat a zsidó, vagy zsidónak tartott szerzőket, akik nemcsak a zsidóságról, hanem a zsidó vezetőkről,

királ yokról

írtak,

mint

például

a

dolgozatomban

idézett

Eupolemosz. Azonban nem csak a Praeparatio Evangelicaban foglalkozik a kérdéssel az egyházat ya, sokkal inkább előkerül a téma a Nagy Konstantin életéről szóló munkájában ( Vita Constantini ) is. A Vita Constantini egy egyértelműen apologetik us munka, amelyben Nagy Konstantin az új Mózes, akinek Mózes a politikai előképe. 547 Nem Kaiszareai Euszebiosz az első, aki ezzel a módszerrel él, a bizánci uralkodók is előszeret ettel tekintettek az Ószövetségre, mint forrásra, míg a klérus számára inkább az Újszövetségben volt a követendő minta. Visszatérve

a

Praeparatio

Evangelicara ,

az

Exagógét

is

tartalmazó

monumentális apologetikai munkának természetesen voltak előképei , ahogyan az egyházat ya is hivatkozik forrásaira, Alexandriai Kelemenre és Alexandriai Philónra. Az utóbbi szerző bizonyíthatóan használta Ezekiélosz drámáját, az előbbi pedig szakaszok at is megőrzött számunkra Ezekiélosz művéből. Ezeknél a szerzőknél már egyértelműen megjeleni k Mózes, mint ideális királ y, pap, próféta és törvényhozó. Kaiszareai Euszebiosznak tehát adott volt a forrás, hogy honnan me rítsen, amikor Nagy Konstantinnak szük sége volt a királ ytükörre. Mózes nemcsak a zsidó és a keresztény hagyomány miatt volt fontos, hanem ahogyan a Praeparatio Evangelicaban is olvashatjuk, a pogány 547

Ino wl o c k i, S. , ”E u se b iu s ’ ap p r o p ri at io n o f Mo s es i n a n Ap o lo g et ic Co n te x t”, I n :

A.Gr a up ner – M. W o lte r , ed s., Mo se s in Bib lic a l a n d Ex t ra - Bib li ca l T ra d i tio n s (B ei he ft e zur Zei t sc hr i ft f ür d ie a ltt e sta me nt li c he W i s se n sc ha ft 3 7 2 ) (B e rli n / N e w Yo r k : W al ter d e Gr u yte r, 2 0 0 7 ) 2 4 2 .

- 157 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

görög és római szerzők egy része is királ yként és pozitív történelmi szereplőként tekintett rá. 548 A pogány szerzők közül Abdérai Hekataiosz nyilatkozik elismerően Mózesről, többek közt Palesztina meghódítójának és a zsidó állam megalapítójának tartja őt, aki egyben a Templom építtetője is volt. A népét tizenkét törzsre osztotta, mert a tizenkettes a tökéletes szám és ennyi a hónapok száma is. 549 Megtiltotta a képek használatát a kultuszban és a kozmoszt

azonosította

fogalmaz,

nála

(Alexandriai

az

Platón

Kelemen,

Istennel.

nem

más,

Apameai mint

Stromata,

1.

Numeniusz

egy „ görögül 22;

is

elismerően

beszélő

Mózes .”

Praep.Ev.,6.11;

9.10) 550

Természetes en, mint azt a disszertációm első fejezetében is írtam, nem csak pozitív kép élt a pogány görög és római szerzők fejében Mózesről, de kétségtelen, hogy volt egy hagyomány, amel y nagy prófétának és uralkodónak tartotta. A Praeparatio Evangelica megírásának oka, hogy a pogány Kelszosz és

Porphüriosz

vádjaira

választ

adjon

mel yek

szerint

a

keresztények

jogtalanul sajátították ki a zsidó iratokat és ráadásul el is hagyták a Törvényt, sőt újítottak is a vallási kérdése kben. Mózes személ yének ősisége, a róla szóló egyéb források ideális apologetikai fegyverré tették őt Kaisz areai Euszebiosz kezében és egyú ttal nemcsak a kereszténységet, hanem a keresztény királ y ideológiát is meg lehe tett teremteni vele. 551 Alexandriai Philónhoz hasonlóan Kaiszareai Euszebiosz is kihasználja a Mózes-Platón párhuzamot. Ahogy a De Vita Mosisben olvashatunk az ideális királ y platóni képé ről, úgy a Praeparatio Evangeli cában is többször előkerül, hogy a görögök tudása Mózestól származik ( Praep. Ev. 9.6.23, 11.18), sőt a „keresztény Mózes” megalkotásában Kaiszareai Euszebiosz odáig meg y, hogy a szentháromság tanát is tőle eredezteti ( Praep. Ev. 11.20). 552

548

Ga ger , J .G. , Mo s es in G ra eco - ro ma n Pa g a n is m,

549

Erő s p la tó ni h at ás : Tö r vén ye k, 7 4 5 b – d ; A z Á lla m , 5 4 6 b

550

W i ns to n, Mo se s, 5 3 1 .

551

Ino wlo c ki, Eu s eb iu s’ a p p ro p ria tio n o f Mo s es in a n Ap o lo g e ti c Co n te xt , 2 4 5 .

552

Ino wlo c ki, Eu s eb iu s’ a p p ro p ria tio n o f Mo s es in a n Ap o lo g e ti c Co n te xt , 2 4 7 .

- 158 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

A Praeparatio Evangelica kilencedik könyvének középpontjában Mózes élete áll, de ez a Mózes már nem az Ószövetség Mózese, hanem a Kaiszareai Euszebiosz által kiválogatott zsidó és nem zsidó hellénisztiku s szerzők Mózese, akiktől az egyházat ya tudatosan azokat a szakaszokat szerkesztette művébe, amel yek megfeleltek a céljának.

Összegzés A Praeparatio Evangelica kilencedik könyve az első fejezetben megismert görög zsidó szerzőkkel és Ezekiélosszal foglalkozik. Az Exagógé ol yan szerzőkkel kerül egy kategóriába , mint Eupolemosz, aki szerint minden tudás, köztük az írás képessége is Mózestől szárma zott, Artapanosz , kinek Mózese még messzebb megy, egészen az egyiptomi állatkultuszok meghonosításáig . Ezekiélosz drámája ebben a kontextusban tartozik,

de

feladata

fontos,

mert

itt

a legvisszafogottabbak közé jelenik

meg

Mózes

konkrét

megkoronázása és királ yként való bemutatása. 553

553

Ino wl o c k i, S., Eu seb iu s a n d th e Je w i sh Au th o r s, H i s C ita tio n Tech n iq u e in a n

Ap o lo g e tic Co n te xt ( An c ie nt J ud ai s m a nd Ear l y C hr is ti a ni t y 6 4 ) ( Leid e n : B ri ll, 2 0 0 6 ) 2 3 .

- 159 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Befejezés Ezekiélosz Exagógéja az egyetlen hellénisztikus zsidó dráma amel y, ha töredékesen is, de ma is olvasható. Számos kézen ment keresztül mialatt feltehetően Alexandriából a berlini zsidó értelmiség látókörébe került és onnan a mai tudományos diskurzusba. Egy il yen enigmatikus szöveg nemcsak a

saját

maga

értelmezését

generálja,

hanem

a

különböző

tudományos

elméletek és megközelítések is saját elképzeléseiket keresik benne. Nemcsak a modern kutatás számára különleges ez a dráma, hiszen a szöveget kivonatoló Kaiszareai Euszebiosz gyűjteményében sincs se műfajában se tartalmában hasonló darab. Mint a bevezetőben írtam, a töredékesség mellett komol y probléma, hogy nincs a korszakból kellő hosszúságú, ma is olvasható ol yan drám a, amell yel párhuzamba lehetne állítani. Disszertációm célja az volt, hogy bemutassam ennek a rendkívül színes és gazdag szövegnek egy ol yan értelmezését, amel y nem elsősorban későbbi korokból (mint például a merkavah misztika) vetít vissza, vagy társadal mi polémiákat keres (Henok és Mózes illetve Henok és Ádám) hanem a dráma Sitz im Lebenjéből indul ki. Ahhoz, hogy az Exagógét vizsgálni tudjam, messziről kellett indulnom éppen ezért az első fejezet során azt a szellemi és kulturális hel yzetet vázoltam fe l amel ybe politikailag (hellénizmus) beleszületett és amel yben fennmaradt (Kaiszareai Euszebiosz munkájában, a többi auktor között.) A második fejezetet szántam a dráma fokozatos megismerésének súl yozva azon elemei között amel yek a disszertáció alapkérdésé hez, Mózes királyságához és a hellénisztikus

királyideológiához

kapcsolódott.

A

dolgozatom

harmadik

fejezetében a trónlátomás olvasatait tekintettem át. A szekundér irodalmak is ezt a szakaszt dolgozták fel és értelmezték legtöbbször. A negyedik és az ötödik

fejezet

a

disszertáció

novuma,

a

korábban

meglévő

politikai

megközelítésű olvasatok kiegészítése és összekötése.

- 160 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Összefoglalóan úgy gondolom, hogy Ezekiélosz a dráma műnemében, annak formai keretei között hozott létre egy ol yan alkotást, amel y elsősorb an a zsidó diaszpóra

közösségeinek

identitás

erősítését

és

építését

szolgálta.

A

trónlátomás Mózes földi királ yságára utal, amel y álomban Mózes a tökéletes hellénisztikus uralkodó.

- 161 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Összefoglalás Az Exagógé című szöveg a hellénisztikus kori zsidó irodalom egyetlen fennmaradt drámája és a korszak drámairodalmának leghosszabb töredéke. A feltehetően Kr. e. második században élt alexandriai zsidó költő, Ezekiélosz műve,

amel y

az

egyipto mi

Kivonulás

történetét

mondja

el

a

dráma

műnemében, a feld olgozott szakasz a Kivonulás könyvének első tizenöt fejezete. A disszertáció öt fejezetre tagolódik, az első fejezetben a zsidó narratívával szemben kritikus antik szerz ők Kivonulásról alkotott képével foglalkozom, és ezen keresztül mutatom be azt a szel lemi környezetet, amiben az Ezekiélosz műve is született, illetve fennmaradt. A második fejezetben tárgyalom részletesen az Exagógét, kitérek a dráma kutatástörténetére és a szöveg drámairodalmon

belül

betöltött

szerepére,

valamint

a

feltételezett

közönségére, a befogadói oldalra , illetve kiemelem a Kivonulás könyvétől eltérő

rövidebb

szakaszokat

is.

A

harmadik

fejezetben

az

Exagógé

bővítményeivel foglalkozom. A három szakasz többlet a Septuagintához képest, az elsőben találkozhatunk a más forrásból nem ism ert Khosz figurájával, aki erősen ellenzi Mózes és Cippóra házasságát, a másodikban olvashatjuk

Mózes

trónlátomását

és

a

harmadik

szakasz

pedig

a

szakirodalomban sokáig tévesen főnixként azonosított madárleírást foglalja magába. A negyedik fejezet során a trónlátomás eddigi olvasatait, tudományos értékeléseit tekintem át. A zsidó irodalom számos égi utazást és trónl átomást ismer, de a trón átadására, amel yr ől az Exagógéban olvashatunk, nincs példa. Disszertációm e fejezetében Mózes álmát mind a zsidó, mind a görög hagyományban el kívánom hel yezni.

Disszertációm

utolsó

fejezetében

Mózesről,

mint

királ yról

al kotott

elképzeléseket mutatom be. Véleményem szerint az Exagógé elsősorban a zsidó diaszpóra identitását meger ősítő alkotás, amel yben a trónlátomás szerepe nem más, mint Mózes ideális uralkodóként való bemutatása.

- 162 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Summary The Exagoge is the onl y existing drama of the Hellenistic Jewish literature as well as the longest fragment of the contemporary drama. It is the work of Ezekiel the Tragedian – who might have lived in Alexandria as a Jewish poet in the second century BC – which tells the story of the Exodus from Egypt in the form of the drama; the anal ysed extract is the first fifteen chapters of the Book of Exodus .

The dissertation divides up into five chapters. In the first chapter , I deal with the picture of Moses and the Exodus occurring in the works of non-Jewish classical authors who criticised the Jewish narrative of the Exodus. With the help of this , I depict the mental environment in which t he work of Ezekiel was born and survived. In Chapter 2, I detail the Exagoge by touching upon the drama’s research history, the role of the text within the dramatic literature as well as its presumed audience, the receptive part y. I put great emphasis on the shorter sections , which differ from the Book of Exodus . In Chapter 3, I deal with the text’s complements, which differ the most from the book of Exodus. The three sections are surplus comparing to the Septuagint. In the first one, we meet the figure of Khos, who is unknown by other sources and strongl y opposes the marriage of Moses and Sepphora; in the second one can read the throne vision of Moses and the third covers the description of the bird, which has been wrongl y identified with the phoenix in the secondary literature for long. In Chapter 4, I survey the scientific evaluations and interpretations of the throne vision. The Jewish literature knows numerous heavenl y ascents and throne visions; however, there is no example for the surrender of the thro ne, like in the Exagoge. In this chapter of m y dissertation, I would like to place the dream of Moses in the Jewish as well as in the Greek tradition.

In the last chapter of m y dissertation, I introduce the picture of Moses, as a king. I believe that Ezekiel created such a work in the genre of drama, which - 163 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

primaril y served the identit y formation and strengthening of the communities of the Jewish Diaspora. The throne vision refers to the worldl y kingdom of Moses, in which dream Moses is the perfect ruler.

- 164 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Bibliográfia a) Az értekezésben előforduló források kiadásai és a felhasznált magyar és angol fordításai

1Henok Henok Első könyve (Az etióp Henok -könyv) ford.: Dobos Károl y Dániel, In: Fröhlich Ida – Dobos Károl y Dániel, Henok könyvei (Ószövetségi

Apokrife k 1.) (Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus

Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2009) 2Henok Henok második könyve (Az ószláv Henok -könyv) ford.: Hollós Attila In: Fröhlich Ida – Dobos Károl y Dániel, Henok könyvei (Ószövetségi Apokrifek

1.)

(Piliscsaba:

Pázmány

Péter

Katolikus

Egyetem

Bölcsészettudományi Kar, 2009) 3Henok Henok Harmadik könyve (A héber Henok -könyv) ford.: Fröhlich Ida, In: Fröhlich Ida – Dobos Károl y Dániel, Henok könyvei (Ószövetségi Apokrifek

1.)

(Piliscsaba:

Pázmány

Péter

Katolikus

Egyetem

Bölcsészettudományi Kar, 2009) Achillesz Tatius: Leucippe és Clitophon The Adventures of Leucippe and Clitophon , G S. Gaselee ford. (Loeb Classical Library 45).(Cambridge, MA: Harvard Universit y Press, 1917). Aiszkhülosz: Perzsák (Persae) Aeschylus: Persians and Other Plays , ford. Christopher Collard. (Oxford: Oxford Universit y Press, 2008). Aiszkhülosz, Perzsák , ford. Jánosy István. (Bukarest: Kriterion, 1972). Aristeász levél (Let. Arist) Ariszteász-levél. Ford. Simon L. Zoltán, in Adamik Tamás, eds. Apok rif levelek. (Budapest: Telosz, 1999). Alexandriai Kelemen: Sztromateisz (Strom.)

- 165 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Clemens Alexandrinus, Stromata. Ed. O. Stahlin, Die Griechischen Striftsteller

der

Ersten

drei

Jahrhunderte

2.

Bd.

(Leipzig:

J.C.

Hinrichs’sche Buchhandlung, 1906). Kaiszareai Euszebiosz: Praeparatio Evangelica (Praep. Ev.) Eusebe de Caesarea , Livres VIII -X. Guy Schroeder/Éduard des Place (eds.) (Paris: Cerf, 1991). Eusebii

Pamphili,

Evangelicae

Praeparationis,

E.H.Glifford

ford.

(Oxford: The Oxford Universit y Press, 1903) Josephus Flavius Antiquitate Judaicae (Ant. Jud.) Josephus Flavius, A zsidók története (XI-XX. könyv)dr. Révay József. ford. (Budapest: Talentum, 2007). Josephus Flavius Contra Apionem (C.Ap.) Flavius Josephus, Against Apion (Translation and Commentary 10), ed. S. Mason (Translation and Commentary by John M.G. Barclay) Leiden: Brill, 2007 Josephus Flavius, Apión ellen, avagy a zsidó nép ősi voltáról

Ford.

Hahn István. (Budapest: Attraktor, 2010). Hérodotosz:Görög-perzsa háborúk (Hist.) Hérodotosz, Görög-perzsa háborúk, Muraközi Gyula (ford.) (Budapest: Osiris, 2007). Publius Ovidius Naso: Átváltozások (Metam.) The Ovid Collection. http://etext.lib.virginia.edu/latin/ovid/index.html (Letöltve: 2011-02-04) Ovid,

Metamorphoses ,

A.D.

Melville

(ford.)

(Oxford:

Oxford

Universit y Press, 1986). Ovidius, Átváltozások, Devecseri Gábor (ford.) (Budapest: Európa, 1982). Ó- és Újszövetség Biblia Hebraica Stuttgartensia (Stuttgart: Deutsche Bibelgesellschaft, 1990). Septuaginta (Stuttgart: Deutshce Bibelgesellschaft, 1979). Szent István Társulati Biblia (Budapest: Szent István Tárulat, 1996) Alexandriai Philón: Mózes élete (De.Vita Mosis )

- 166 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Alexandriai Philón, Mózes élete, Bollók János (ford.) (Budapest: Atlantisz, 1994). b) Az Exagógé szövegkiadásai

Holladay, Ezekiel the Tragedian Holladay, C. R., „Ezekiel the tragedian,“ in James C. VanderKam, eds., Fragments

From

Hellenistic

Jewish

Authors

Vol.

2.

(Text

and

Translations 30) (Pseudepigrapha Series 12) (Atla nta: Scolar Press, 1985). Jacobson, The Exagoge of Ezekiel Jacobson, Howard, The Exagoge of Ezekiel (Cambridge: Cambridge Universit y Press, 1983). Lanfranchi, L’Exagoge d’Ezechiel le Tragique Lanfranchi, P., L’Exagoge d’Ezechiel le Tragique : Introduction , texte, traduction

et

commentaire

(Studia

in

Veteris

Testamenti

Pseudepigrapha 21) (Leiden: Brill, 2006). Robertson, Ezekiel the Tragadian Robertson, R.G., „Ezekiel the Tragedian,“ in eds., The Old Testament pseudepigrapha

James H. Charlesworth

Vol.2. ( Garden Cit y N.Y.:

Doubleday, 1983). Trencsényi, Egy bibliai tárgyú görög tragédia Trencsényi -Waldapfel I.,

Egy

bibliai tárgyú görög tragédia

Izraelita Magyar Irodalmi Társulat Évkönyve

in

Az

40 (Budapest: Franklin,

1948). Vogt, Ezekiel der Tragiker Vogt, E.,

Ezekiel der Tragiker, in Werner Georg Kümmel, eds.,

Jüdische Schriften aus hellenistisch -römischer Zeit. Bd.4. (Gütersloh: Gütersloher Verlagshaus Gerd Mohn, 1983). Denis, Intoduction Denis, A., Introduction á la Littérature Religieuse Judéo -Hellénistique Tome 2 (Pséudepigraphes de l‘ Ancien Testament) (Turnhout: Brepolis, 2005) 1201-1206.

- 167 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Digitális kiadás: The Online Critical Pseudepigrapha Penner, Ken M., and Ian W. Scott, eds. "Ezekiel the Tragedian (Fragments)."

Edition

1.1.

No

pages.

In The

Online

Critical

Pseudepigrapha . Edited by Ken M. Penner, David M. Miller, and Ian W. Scott. Atlanta: Societ y of Biblical Literature, 2007. Online: http://www.purl.org/net/ocp/EzekTrag.html . c) Felhasznált szakirodalom

Albright, Jethro, Hobab, and Reuel in Early Hebrew Tradition Albright, W. F., „Jethro, Hobab, and Reuel in Earl y Hebrew Tradition”, Catholic Biblical Quarterly 25 1963. 1 -11 Alderink, Phoenix Alderink, L.J., Phoenix, in D. N. Freedman, eds., The Anchor Bible Dictionary 2/6, (New York: Doubleday, 1992). Allen, Ezekiel the Tragedian on the Despoliation of Egypt Allen, J., „Ezekiel the Tragedian on the Despoliation of Egypt,“ Journal for the study of the pseudepigrapha 17.1 (2007) 3 -19. Allen, The Despoliation of Egypt Allen, J., The Despoliation of Egypt in Pre -Rabbinic, Rabbinic and Patristic Traditions (Supplements to Vigiliae Christianae Texts and Studies of Earl y Christian Life and Language 92) (Leiden / Boston: Brill, 2008) Arbel, Beholders of Divine Secrets Arbel, V.D., Beholders of Divine Secrets -Mysticism and Myth in the Hekhalot and Merkavah Literature (New York: State University of New York Press, 2003). Badian, Alexander the Great between Two Thrones and Heaven Badian, E., „Alex ander the Great between Two Thrones and Heaven: Variation

on

an

Old

Theme,

„

Journal

of

Roman

Archeology

(Supplement Series 17) (1996) 11 -26. Balassa, Elbeszélés és értelmezés határán: az újraírt Biblia

- 168 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Balassa, E., Elbeszélés és értelmezés határán: az újr aírt Biblia, “ Vallástudományi Szemle 5 (2007) 121 -139. Barclay, Jews in the mediterranean Diaspora Barclay, John M. G., Jews in the mediterranean Diaspora. From Alexander to Trajan (323 B.C.E. – 117 C.E.) (Edinburgh: T&T Clark, 1996). Barclay, Manipulating Moses Barclay, John M.G., „Manipulating Moses: Exodus 2:10 -15 in Egyptian Judaism and the New Testament“ in Robert P. Carroll, eds., Text as Pretext: Essays in Honor of Robert Davidson (Journal for the Study oft he Old Testament Supplement Series 138. ) ( Sheffield: Sheffield Academic Press, 1992). Bar-Kochva, The Image of the Jews in Greek Literature Bar-Kochva, B., The Image of the Jews in Greek Literature –The Hellenistic Period (Berkeley: The Universit y of California Press, 2010). Barrett, Staged Narrati ve Barrett, J., Staged Narrative -Poetics and the Messenger in Greek Tragedies

(Berkeley/ LosAngeles/London:

Universit y

of

California

Press, 2002). Bartlett, Jews in the Hellenistic World Bartlett, J.R., Jews in the Hellenistic World: Josephus, Aristeas, The Sibylline Oracles, Eupolemus (Cambridge Commentaries on Writings of the Jewish and Christian World 200 BC to AD 200) Bauckham, The Throne of God and the Worship of Jesus Bauckham, R.,”The Throne of God and the Worship of Jesus”, In: Carey C. Newman – James R. Davila – Gladys S. Lewis, eds., The Jewish Roots of Christological Monotheism: Papers from the St. Andrews Conference on the Historical Origin of the Worship of Jesus ; John J. Collins – Florentino Garcia Martinez, eds., Supplements to the Journal for the Study of Judaism vol. 63 (Leiden: Brill, 1999) Bickermann, The Jews in the Greek Age Bickerman, Elias J., The Jews in the Greek age (Cambridge. MS : Harvard Universit y Press, 1988). - 169 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Boccaccini, Middle Judaism Boccaccini, G., Middle Judaism (Minneapolis: Fortress Press, 1991). Boccaccini, Hellenistic Judaism: Myth or Reality? Boccaccini, G., Hellenistic Judaism: Myt h or Realit y? in Anita Norich, Yaron Z. Eliav eds., Jewish Literatures and Cultures (Brown Judaic Studies 349) (Providence / Rhode Island: Br own Judaic Studies, 2008) Borgen, Early Christianity and Hellenistic Judaism Borgen, P., Earl y Christianit y and Hellenistic Judaism (Edinburgh: T&T Clark, 1996). Brant, Mimesis and Dramatic Art in Ezekiel the Tragedian’s Exagoge Brant, Jo-Ann., „Mimesis and Dramatic Art in Ezekiel the Tragedian's Exagoge,” in Jo-Ann Brant, Charles W. Hedrick, and Ch. Shea, eds., Ancient Fiction: The Matrix of Early Christian and Jewish Narrative ( Atlanta: Societ y of Biblical Literature, 2005). Britt, Rewriting Britt, B., Rewriting Moses -The Narrative Eclipse of the Text (Journal for the Study of

the Old Testament Supplement Series 138. )

(Sheffield: Sheffield Academic Press, 1992) Broek, Phoenix Broek, van den, R., Phoenix, K. van der Toorn et.at. eds., Dictionary of Demons Deities and Demons in the Bible (Leiden: Brill, 1999). Bunta, Moses, Adam and the Glory oft he World in Ezekiel the Tragedian Bunta, S., Moses, Adam and the Glory oft he World in Ezekiel the Tragedian: On the Roots of a Merkabah Text (Marquette Universi t y, PhD. Disszertáció, 2005.) Bunta, One Man in Heaven Bunta, S., „One Man in Heaven, Adam – Moses polemics int he Romanian Versions of The Testament of Abraham and Ezekiel the Tragedian’s Exagoge“ , Journal for the Study of the Pseudepigrapha 16.2 (2007) 139-165. Chamoux, Hellenistic Civilisations Chamoux, F., Hellenistic Civilisations (Blackwell Publishing, 2002). Chernus, Mysticism in Rabbinic Judaism

- 170 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Chernus, I., Mysticism in Rabbinic Judaism: Studies in the History of Midrash (Studia Judaica 11) (Berlin / New York: Walter de Gruyter, 1982.) Coats, Moses, Heroic Man, Man of God Coats, G.W., Moses, Heroic Man, Man of God. (Journal for the Study of the Old Testament Suplement Series 57) (Sheffield: JSOT Press, 1988). Coats, The Moses Tradition Coats, G.W., The Moses Tradition (Journal for the Study of the Old Testament Suplement Series 161) (Sheffield: JSOT Press, 1993). Cofman-Simhon, From Alexandria to Berlin Cofman-Simhon, S., ”From Alexandria to Berlin: The Hellenistic Play Exagoge Joins the Jewish Canon ”, In: Edna Nahshon, ed., Jews and Theater in an Intercultural Context (Brill's Series in Jewish Studies 46) (Leiden: Brill, 2012) Collins, Anti-Semitism in Antiquity? Collins, J.J., „Anti -Semitism in Antiquit y? The Case of Alexandria,” in J.J. Collins, ed s., Jewish Cult and Hellenistic Culture, Essays on the Jewish Encounter with Hellenism and Roman Rule (Supplements to the Journal for the Study of Judaism 100) (Leiden: Brill, 2005) 153 -177. Collins, Between Collins, John J., Between Athens and Jerusalem. Jewish Identity in the Hellenistic Diaspora . (Grand Rapids, MI: Eerdmans, 2000). Collins, Jewish Wisdom in the Hellenistic Age Collins, John J.,

Jewish Wisdom in the Hellenistic Age (Louisville,

KY: Westminster John Knox Press, 1997). Collins, A Throne in the Heavens Collins,J.J., „A Throne in the Heavens: Apotheosis in pre -Christian Judaism,” in J.J. Collins; M. Fishbane, eds., Death, Ecstasy and Other Worldly Journeys (New York: State Universit y of New York Press, 1995) Collins, N.L., Ezekiel the Author of the Exagoge Collins, N.L., „Ezekiel the Author of the Exagoge: His Calendar and Home,” The Journal for the Study of Judaism 22.2 (1991) 201 -211.

- 171 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Dahood, Nest and Phoenix in Job 29:18 Dahood, M., Nest and Phoenix in Job 29:18, Biblica 48 (1967) Damm, Römische Chorlyrik Damm, C., Römische Chorlyrik (PhD disszertáció, Heinrich -HeineUniversität Düsseldorf 2006.) Davies, Reading Ezekiel’s Exagoge Davies, R. B., „Reading Ezekiel’s Exagoge: Tragedy, Sacrificial Ritual, and the Midrashic Tradition,” Greek, Roman, and Byzantine Studies 48 (2008) 393-415. DeConick, What is Early Jewish DeConick , A., What is Earl y Jewish and Christian Mysticism? (hozzáférés:

http://www.marquette.edu/maqom/definition.pdf 2011.10.31.) Devereux, Dreams in Greek Tragedy

Devereux, G., Dreams in Greek Tragedy (Berkeley / Los Angeles: Universit y of California Press, 1976) Dihle, Griechische Literaturgeschichte Dihle, A., Griechische Literaturgeschichte (München, C.H. Beck, 1994). Edsman, Phönix Edsman, C.-M., Phönix, in K. Gallig, eds., Die Religion in Geschichte und Gegenwart 5/8, (Tübingen: Mohr Siebeck, 1961). Eskola, Messiah and the Throne Eskola, Timo, Messiah and the Throne: Jewish Merkabah Mysticism and

Early

Christian

Exaltation

Discourse

(Wissenschaftliche

Untersuchungen zum Neuen Testament 2. Reihe 142) (Tübingen: Mohr Siebeck, 2001) Fantuzzi-Hunter, Tradition and Innovation in Hellenistic Poetry Fantuzzi, M. – Hunter, R., Tradition and Innovation in Hellenistic Poetry (Cambridge: Cambridge University Press, 2005) Feldman, Jew and Gentile in the Ancient World Feldman, L.H., Jew and Gentile in the Ancient World (New Jersey: Princeton Universit y Press, 1993).

- 172 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Feldman, Josephus‘ Portrait I. Feldman, L.H., „Josephus' Po rtrait of Moses I, “The Jewish Quarterly Review 82 3.4 (1992) 285 -328. Feldman, Josephus‘ Portrait II. Feldman, L.H, „Josephus' Portrait of Moses II,“ The Jewish Quarterly Review 83 1.2 (1992) 7-50. Feldman, Josephus‘ Portrait III. Feldman, L.H, „Josephus' Portrait of Moses III,“ The Jewish Quarterly Review 83 3.4 (1993) 301 -330. Feldman, Judaism and Hellenism Reconsidered Feldman,L H., Judaism and Hellenism Reconsidered (Leiden: Brill, 2006). Feldman, Philo’s Portrayal in the Context of Ancient Judaism Feldman, L. H., Philo’s Portrayal in the Context of Ancient Judaism (Christianit y and Judaism in Antiquit y Series 15) (Notre Dame IN: Universit y of Notre Dame Press, 2007). Feldman,

Pro-Jewish

Intimations

in

Anti -Jewish

Remarks

Cited

in

Josephus' "Against Api on" Feldman, H.L., Pro -Jewish Intimations in Anti -Jewish Remarks Cited in Josephus' "Against Apion", The Jewish Quarterly Review 78. 3/4. (1988) 187-251. Flannery-Dailey, Dreamers Dreamers, Scribes, and Priests Flannery-Dailey, F., Dreamers, Scribes, and P riests : Jewish Dreams in the Hellenistic and Roman Eras (Leiden/ Boston: Brill, 2004). Fletcher-Louis, Jewish Mysticism Fletcher-Louis,

C.,

„Jewish

Mysticism,

the

New

Testament

and

Rabbinic Period-Mysticims,“ in R.Bieringer , et al. eds. The New Testament and the Rabbinic Literature (Supplements to the Journal for the Study of Judaism 136) (Leiden / Boston, Brill: 2010) 429 -471. Fossum, The Image of the Invisible God Fossum, Jarl E., The Image of the Invisible God: Essays on the Influence

of

Jewish

Mysticis m

on

Early

Christology

(Novum

Testamentum et Orbis Antiquus 30) (Freiburg: Universitätsverlag / Göttingen: Vandenhoeck und Ruprecht, 1995) - 173 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Fraser, Ptolemaic Alexandria Fraser, M.P. Ptolemaic Alexandria . vols. I–II.(Oxford: Clarendon Press, 1972). Free, Thespis and Moses Free, K.B., ”Thespis and Moses: The Jews and the Ancient Greek Theater”, In: Shimon Levy, ed., Theater and Holy Script (Brighton / Portland: Sussex Universit y Press, 1999) Fröhlich, Zsidó látomásirodalom és misztika Fröhlich I., ”Zsidó láto másirodalom és misztika”, In: Pál József szerk., Hermetika,

Mágia

Ezoterikus

látásmód

és

művészi

megismerés

szöveggyűjtemény (Ikonológia és műértelmezés 5.) 7. Frulla,

The Language

of the Exagoge

as an

Example of Cultural

Exchanges: Influences of the Septu agint and of the Masoretic Text Frulla, G.,“The Language of the Exagoge as an Example of Cultural Exchanges: Influences of the Septuagint and of the Masoretic Text,“ Henoch 29/2 (2007) 259 -287. Gager, Origins of Anti-Semitism Gager, J.G., Origins of Anti-Semitism – Attitudes Toward Judaism in Pagan and Christian Antiquity (New York/Oxford: Oxford Universit y Press, 1985). Gambetti, The Jewish Community of Alexandria: the Origins Gambetti, S., The Jewish Communit y of Alexandria: the Origins, Henoch, 29.1 (2007) 213-240. Gaster, Dreams Gaster T.H., ”Dreams”, In: Fred Skolnik, ed., Encyclopedia Judaica 6.22 (Detroit: Thomson Gale, 2007) Goldblatt, Elements of Ancient Jewish Nationalism Goldblatt, D., Elements of Ancient Jewish Nationalism (Cambridge: Cambridge University Press, 2006). Goodenough, By Light, Light Goodenough, Erwin, R ., By Light, Light, The Mystic Gospel of Hellenistic Judaism (Amsterdam: Philo Press, 1969). Goodenough, Jewish Symbols in the Greco -Roman Period

- 174 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Goodenough, Erwin, R., Jewish S ymbols in the Greco -Roman Period (Princeton: Princeton Universit y Press, 1989). Goodenough, The Political Philosophy of Hellenistic Kingship Goodenough, E.R., „The Political Philosophy of Hellenistic Kingship,” in A.M. Harmon, eds., Yale Classical Studies Vol.2. (New Haven: Yale Universit y Press, 1928) 55 -102. Goodenough, The Politics Goodenough, Erwin R., „ The Politics of Philo Judaeus ” New Haven: Yale Universit y Press, 1938 (reprinted Hildesheim,1967). Goodman, Jews in a Graeco -Roman World Martin Goodman, Jews in a Graeco -Roman World (Oxford:Clarendon Press 1998). Goetschel, Kabala Goetschel, R., Kabala (Budapest: Akadémiai, 1992). Grabbe, Did Moses speak Attic? Grabbe, L, L., Did Moses speak Attic? Jewish Historiography and Scripture in the Hellenistic Period

(Sheffield: Sheffield Academic

Press, 2001). Grabbe, A History of Jews and Judaism in the Hellenistic Period Grabbe, Lester L., A History of Jews and Judaism in the Hellenistic Period Vol.2: The Comung oft he Greeks (335 -175 BCE) (Librat y of Second Temple Studies 68) (London: T&T Clark International, 2008 ). Grabbe, An Introduction to the Second Temple Judaism Grabbe, Lester L., An Introduction to the Second Temple Judaism (London: T&T Clark International, 2010 ). Green, Theatre in Ancient Greek Society Green,J.R., Theatre in Ancient Greek Society (London: Routledge, 1994) Green, Alexander the Great and the Hellenistic Age Green, P., Alexander the Great and the Hellenistic Age (London: Weidenfeld and Nicolson, 2007) Gruen, Diaspora Gruen, E.S., Diaspora-Jews amids Greeks and Romans (Cambridge MA: Cambridge University Press, 2002). - 175 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Gruen, Hellenistic Kingship Gruen,

E.S.,

„Hellenistic

Kingship,

Puzzles,

Problems

and

Possibilities,” in P.Bilde, T. Engberg -Pedersen, L. Hannestad, J. Zahle, eds.,

Aspects

of

Hell enistic

Kingship

(Studies

in

Hellenistic

Civilizations 7) (Aarhus: Aarhus University Press, 1996). Gruen, Heritage and Hellenism Gruen, Erich S., Heritage and Hellenism. The Reinvention of Jewish Tradition (Berkeley, LA: The Universit y of California Press , 1998). Grienwald, Apocalyptic and Merkavah Mysticism Gruenwald, I., Apocalyptic and Merkavah Mysticism (Leiden: Brill, 1980) Gutzwiller, K., A Guide to Hellenistic Literature Gutzwiller, K., A Guide to Hellenistic Literature (Blackwell Publishing Ltd. 2007). Hafemann, Moses in the Apocrypha and Pseudepigrapha Hafemann,S., J., “Moses in the Apocrypha and Pseudepigrapha: A Survey,” Journal for the Study of the Pseudepigrapha 7 (1990) 79–104. Hahn, A zsidóság története Hahn I., A zsidóság története (Budapest: Makkabi, 1985). Haas, Alexandria in the Late Antiquity Haas, C., Alexandria in the Late Antiquity (Baltimore/ London: The John Hopkins Universit y Press, 1997). Halperin, The Merkabah in Rabbinic Literature Halperin,

D.J.,

The

Merkabah

in

Rabbinic

Liter ature

(American

Oriental Series 62) (New Haven: American Oriental Societ y, 1980) Halperin, The Faces of the Chariot Halperin, D.J., The Faces of the Chariot: Early Jewish Responses to Ezekiel’s Vision (Texte und Studien zum Antiken Judentum 16) (Tübingen: Mohr Siebeck, 1988) Heath, Ezekiel Tragicus and Hellenistic Visuality Heath, J.,” Ezekiel Tragicus and Hellenistic Visualit y: The Phoenix at Elim,” Journal for the Study of the Pseudepigrapha 57 (2006) 23-41. Heath, Homer or Moses?

- 176 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Heath, J.,” Homer or Mos es? A Hellenistic Perspective on Moses‟ Throne Vision in Ezekiel Tragicus,” Journal of Jewish Studies 58 (2007) 1-18. Hegyi, Görög történelem a kezdetektől Kr.e.30 -ig Hegyi D., Németh Gy., Kertész I., Görög történelem a kezdetektől . Kr. e. 30-ig (Budapest: Osiris, 2002). Heinen, Geschichte des Hellenismus Heinen, H., Geschichte des Hellenismus -Von Alexander bis Kleopatra (München: C.H. Beck, 2003) Hengel, Anonimität, Pseudepigraphie und „Literarische Falschung” in der jüdisch-hellenistischen Literatur Hengel,

M.,

„Anonimität,

Pseudepigraphie

und

„Literarische

Falschung” in der jüdisch -hellenistischen Literatur,” in M. Hengel eds ., Judaica and Hellenica Kleine Schriften Vol.1.

(Wissenschaftliche

Untersuchungen zum Neuen Testament 109) (Tübingen: Mohr Siebec k, 1996). Hengel, Judaism and Hellenism Hengel, M., Judaism and Hellenism - Studies in their Encounter in Palestine during the Earl y Hellenistic Period Vol.1. (Philadelphia: Fortress Press, 1974). Himmelfarb, Ascent to Heaven in Jewish and Christian Apocal ypses Himmelfarb, M., Ascent to Heaven in Jewish and Christian Apocalypses (New York/Oxford: Oxford Universit y Press, 1993). Holladay, Hellenism in the Fragmentary Hellenistic Jewish Authors. Resonance and Resistance Holladay, C. R., „Hellenism in the Frag mentary Hellenistic Jewish Authors. Resonance and Resistance,” in James L. Kugel, eds.,Shem in the Tents of Japhet: Essays on the Encounter of Judaism and Hellenism , (Supplements

to

the

Journal

for

the

Study

of

Judaism,

74

),

(Leiden/Köln: Brill, 2002). Holladay, The Portrait of Moses in Ezekiel the Tragedian Holladay, C., R., “The Portrait of Moses in Ezekiel the Tragedian,” Societ y of Biblical Literature Seminar Paper (1976) 447 –52. Honigman, The Septuagint and Homeric Scholarship in Alexandria - 177 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Honigmann, S., The Septuagint and Homeric Scholarship in Alexandria, A Study in the Narrative of the Letter of Aristeas (London/New York: Routledge, 2003). Honigman, The Birth of a Diaspora Honigman, S., ”The Birth of a Diaspora: The Emergence of a Jewish Self-Definition in Ptolemaic Egypt in the Light of Onomastics”, In: Shaye J.D. – Cohen Ernest – S. Frerichs eds., Diasporas in Antiquity (Atlanta: Scholar Press, 1993) Horbury, Ezekiel Tragicus 106 Horbury, W., „Ezekiel Tragicus 106: dórémata,” Vetus Testamentum 36.1 (1986) 37-51. van der Horst, Ezekiel the Tragedian van der Horst, P. W ., Ezekiel the Tragedian, in D. N. Freedman, eds., The Anchor Bible Dictionary 2/6, (New York: Doubleday, 1992). van der Horst, Moses’Throne Vision in Ezekiel the Dramatist van der Horst, P.W., „Moses’Throne Vision in Ezekiel the Dramatist,” Journal of Jewish Studies 34 (1983) 21-29. van der Horst, Persuation and Dissuasion in Early Christianity, Ancient Judaism, and Hellenism van der Horst, P. W ., Menken, Maarten J. J., Persuation and Dissuasion in Early Christianity,

Ancient

Judaism, and Hellenism

(Leuven:

Peeters, 2003). van der Horst, Some Notes on the Exagoge of Ezekiel van der Horst, P.W., „Some Notes on the Exagoge of Ezekiel,” Mnemosyne 37 (1984) 354 -375. Horwitz, Throne of God Horwitz,G., ”Throne of God”, In: Fred Skolnik, ed., Encyclopedia Judaica 19.22 (Detroit: Thomson Gale, 2007) Hunter-Fuhrer, Imaginary Gods? Hunter, R.L. – Fuhrer, T., ”Imaginary Gods? Poetic Theology in the Hymns of Callimachus”, In: Luigi Lechnus, ed., Callimaque (Entretiens sur l'Antiquité classique 48) (Geneva: Fondation Hardt pour l 'étude de l'Antiquité classique , 2002) Hurwitz, Hellenistic Jewish Literature - 178 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Hurwitz, M. S., Hellenistic Jewish Literature , in F. Skolnik, Michael Berenbaum, eds., Encyclopedia Judaica 8/22,

2nd. Ed. (Detroit:

Thomson Gale, 2007). Isaac, Invention of Racism in Classical Antiquity Isaac, B., The Invention of Racism in Classical Antiquity (Princeton / Oxford: Princeton Universit y Press, 2006). Idel, Ascensions on High in Jewish Mysticism Idel, M., Ascensions on High in Jewish Mysticism: Pillars, Lines, Ladders (Pasts Incorporated CEU Studies in the Humanities Vol.2.) (Budapest/New York: Central European Universit y Press, 2005). Inowlocki, Eusebios and the Jewish Authors Inowlocki, S., Eusebios and the Jewish Authors : His Citation Technique in an Apologetic Context (Leiden: Brill, 2006). Inowlocki, Eusebios appropriation of Moses in an Apologetic Context Inowlocki, S., “Eusebios appropriation of Moses in an Apologetic Context,” in A. Graupner, M. Wolter, eds., Moses in Biblical and Extra Biblical Traditions , (Beihefte zur Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft 372) (Berlin/New York: Walter de Gruyter, 2007) 241 257. Jacobson, Eusebios, Polyhistor and Ezekiel Jacobson, H., „Eusebios, Pol yhistor and Ezekiel,“ Journal for the Study of the Pseudoepigrapha 15.1. (2005) 75-77. Jacobson, Ezekiel the Tragedian and the Primeval Serpent Jacobson, H., „Ezekiel the Tragedian and the Primeval Serpent“ The American Journal of Philology 102.3 (1981) 316 -320. Jacobson, Mysticism and Apocalyptic in Ezekiel’s Exagoge Jacobson, H., „Mysticism and Apocal yptic in Ezekiel’s Exagoge,“ Illinois Classical Studies 6.2 (1981) 273 -293. Jacobson, Phoenix Resurrected Jacobson, H., „Phoenix Re surrected, “The Harvard Theological Review 80.2 (1987) 229-233. Jacobson, The Identity and Role of Khos in Ezekiel’s Exagoge Jacobson, H., “The Identit y and Role of Khos in Ezekiel’s Exagoge,” Hebrew University Studies in Literature and Arts 9 (1982) 139–146. - 179 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Jacobson, Two Studies on Ezekiel the Tragedian Jacobson, H., „Two Studies on Ezekiel the Tragedian,” Greek, Roman, and Byzantine Studies 22 (1981) 175-178. de Jong, Narrative in Drama De Jong, I. J. F., Narrative in Drama: The Art of the Euripidean Messenger-Speech (Leiden: Brill, 1991) Morray-Jones, Paradise Revisited Morray-Jones, C..RA., „Paradise Revisited (2 Cor 12:1 -12): The Jewish M ystical Background of Paul's Apostolate. Part 1: The Jewish Sources,” The Harvard Theological Review 86.2 (1993) 1 77-217. Johnson, Historical Fictions and Hellenistic Jewish Identity Johnson, Sara R., Historical Fictions and Hellenistic Jewish Identity : Third Maccabees in its Cultural Context (Berkeley, LA: Universit y of California press, 2005). Käppel, Phoinix Käppel,

L.,

Phoinix -Mythical

bird,

in

Brill’s

New

Paul y.

https://univpn.univie.ac.at/+CSCO+ch756767633A2F 2F6A6A6A2E6F65 7679796261797661722E6179++/subscriber/uid=1708/ -CSCO-3h-entry? entry=bnp_e923320 (letöltve: 2011-02-04 – Az Universität Wien engedél yével) Kákosy, Egyiptomi és antik csillaghit Kákosy L., Egyiptomi és antik csillaghit (Budapest: Akadémiai, 1978). Kákosy, Phönix Kákosy L., „Phönix”, In: Lexikon der Ägyptologie 7.4 (1982) 1030 -1039 Kanagaraj, Jesus the King, Merkabah Mysticism, and the Gospel of John Kanagaraj, J.J., „Jesus the King, Merkabah Mysticism, and the Gospel of John“, Tyndale Bulleti n 47.2 (1996) 349-366. Kaperles, Geschichte der Jüdischen Literatur Kaperles, G., Geschichte der Jüdischen Literatur 1.2 (Berlin: Robert Oppenheim, 1886) Kapitánffy, Az ókori görög irodalom Kapitánffy I., és Szepessy

T., Az ókori görög irodalom

(Budapest:

Tankönyvkiadó, 2005). Kasher, The Jews in Hellenistic and Roman Egypt - 180 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Kasher, A., The Jews in Hellenistic and Roman Egypt (Tübingen: Mohr Siebeck, 1985). Kasher, The Mythological Figure of Moses in Light of Some Unpublished Midrashic Fragments Kasher, R., „The Mythological Figure of Moses in Light of Some Unpublished Midrashic Fragments,“ The Jewish Quarterly Review , New Series, 88.1/2 (1997) 19 -42. Kertész, Hellenisztikus történelem Kertész I., Hellenisztikus történelem (Budapest: História, 2000). Kohn, The Tragedies of Ezekiel Kohn, Th. D., "The Tragedies of Ezekiel ,"Greek, Roman and Byzantine Studies 43.3 (2002) 5-12. Komoróczy, Ezekhielosz Komorócz y,

G.,

Ezekhielosz,

in

Király

I.,

Szerdahel yi

I.,

eds.,

Világirodalmi Lexikon 2/19, (Budapest: Akadémiai, 1992).1336. van Kooten, Moses/Musaeus/Mochos and his God YHWH, Iao, and Sabaoth, Seen from a Graeco -Roman Perspective van Kooten, George H, “Moses/Musaeus/Mochos and his God YHWH, Iao, and Sabaoth, Seen from a Graeco -Roman Perspective” in G.H. van Kooten, ed., The Revelation of the Name YHWH to Moses: Perspectives from Judaism, the Pagan Graeco -Roman World, and Early Christianity (Themes in Biblical Narrative 9) ( Leiden: Brill, 2006) 107 -138. van Kooten, Why Did Paul Include an Exegesis of Moses’ Shini ng Face G.H. van Kooten, ‘Why Did Paul Include an Exegesis of Moses’ Shining Face (Exod 34) in 2 Cor 3? Moses’ Strength, Well -being and (Transitory)

Glory,

according

to

Philo,

Josephus,Paul,

and

the

Corinthian Sophists’, in: G.J. Brooke, H. Najman & L.T. S tuckenbruck eds,The Significance of Sinai: Traditions about Divine Revelation in Judaism and Christianity (Themes in Biblical Narrative 12) (Leide: Brill, 2008) 149 -181. Koskenniemi, Greeks, Egyptians and Jews in the Fragments of Artapanus Koskenniemi, E., Greeks, Egyptians and Jews in the Fragments of Artapanus,“ Journal for the Study of the Pseudepigrapha 13.1 (2002) 17-31. - 181 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Kovelman, Between Alexandria and Jerusalem Kovelman, A., Between Alexandria and Jerusalem. The Dynamic of Jewish and Hellenistic Cult ure ( Leiden: Brill, 2005). Kuiper, De Ezechiele Poeta Iudaeo Kuiper, K., De Ezechiele Poeta Iudaeo, Mnemosyne 28 (1900) . Lanfranchi, Moses’Vision of the Divine Throne in the Exagoge of Ezekiel the Tragedian Lanfranchi, P., „Moses’Vision of the Divine Th rone in the Exagoge of Ezekiel the Tragedian,” in H. Jan de Honge, J. Tromp, eds., The Book of Ezekiel and its Influence, (Aldershot: Ashgate, 2007). Lanfranchi, Reminiscences of Ezekiel’s Exagoge in Philo’s De Vita Mosis Lanfranchi, P., „Reminiscences of E zekiel’s Exagoge in Philo’s De Vita Mosis,” in A. Graupner, M. Wolter, eds., Moses in Biblical and Extra Biblical Traditions , (Beihefte zur Zeitschrift für die Alttestamentliche Wissenschaft 372) (Berlin/New York: Walter de Gruyter, 2007). Lanfranchi, Il sogno di Mose nel l'Exagoge di Ezechiele il Tragico Lanfranchi, P., „Il sogno di Mose nel l'Exagoge di Ezechiele il Tragico,“ Materia Guidaica 8 (2003) 105 -112. Langston, Exodus through the Centuries Langston, S. M., Exodus through the Centuries (Blackwell Bible Commentaries Through the Centuries) (Blackwell Publishing Ltd, 2006). Lesky, Die Tragische Dichtung der Hellenen Lesky,

A.,

Die

Tragische

Dichtung

der

Hellenen

(Göttingen:

Vandenhoeck & Ruprecht, 1972), 535 -538. Levine, Judaism and Hellenism in Antiq uity Levine,

L.I.,

Judaism

and

Hellenism

in

Antiquity.

Conflict

or

Confluence? (Peabody: Universit y of Washington Press,1999). Liebermann, Hellenism in Jewish Palestine Liebermann, S., Hellenism in Jewish Palestine (New York: The Jewish Theological Seminar y, 1950). Lierman, The New Testament Moses Lierman,

J.,

The

New

Testament

Moses

(Wissenschaftliche

Untersuchungen - 182 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

zum Neuen Testament 2. Reihe 173) (Tübingen: Mohr Siebeck, 2004). Luft, Istenek, démonok, szentek Egyiptomban Luft U., Istenek, szentek, dém onok Egyiptomban (Budapest: Kairosz, 2003) McDonald, Phoenix Redivivus McDonald, M. F., „Phoenix Redivivus,“ The Journal of the Classical Association of Canada 4 (1960). Mastromaeci, The Public of Herondas Mastromaeci, G., The Public of Herondas (London Studies in Classical Philology 11.) (Leiden: Brill, 1984) Mangold, Phoenix Mangold L., Phoenix, in Pecz Vilmos (szerk.), Ókori Lexikon 2/1, (Budapest: Franklin Társulat 1902 -1904; utánnyomás: Könyvértékesítő Vállalat, 1984). Martens, One God, One Law Martens, J.W., One God, One Law: Philo of Alexandria on the Mosaic and the Graeco -Roman Law (Studies in Philo of Alexandria and Mediterranean Alexandria Vol. 2. ) (Boston/Leiden: Brill, 2003). Marschall, Ezekiel the Poet Marschall, S. H., Ezekiel the Poet , in F. Skolnik, Michael Berenbaum, eds., Encyclopedia Judaica 6/22,

2nd. Ed. (Detroit: Thomson Gale,

2007). Meeks, Moses as God and King Meeks, W.A., “Moses as God and King,” in J. Neusner, eds., Religions in Antiquity: Essays in Memory of Erwin Ramsdell Goo denough (Leiden: Brill, 1968) 354 –371 Meeks, The Prophet -King Meeks, W.A., The Prophet -King, Moses Traditions and the Johannine Christology (Supplements to Novum Testamentum XIV) (Leiden: E.J. Brill, 1967). Meleze-Modrzejewski, How to Be a Greek, and yet a Jew in Hellenistic Alexandria

- 183 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Meleze-Modrzejewski, J.,

„How to Be a Greek, and yet a Jew in

Hellenistic Alexandria” in S.J.D. Cohen, E. S. Frerichs, eds., Diasporas in Antiquit y (Brown Judaic Series 288) (Atlanta: Scholar Press, 1993) Meleze-Modrzejewski, The Jews of Egypt Meleze-Modrzejewski, J., The Jews of Egypt (Skokie: Varda Books, 1995). Mendels, The Polemical Character of Manetho’s Aegyptiaca Mendels, D., „The Polemical Character of Manetho’s Aegyptiaca,” in H. Verdin, G. Shepens, E. De Keyser, eds ., Purposes of History: Studies in Greek Historiography from the 4th to the 2nd Centuries B.C ., (Studia Hellenistica, 30) ( Leuven: Leuven Universit y Press, 1990). Meleze-Modrzejewski, Jews The Jews of Egypt Meleze-Modrzejewski, J., The Jews of Egypt. Fro m Ramses II to Emperor Hadrian (Princeton: Princeton Universit y Press, 1995). Mommigliano, Alien Arnoldo Mommigliano, Alien Wisdom. The Limits of Hellenisation (Cambridge, Cambridge Universit y Press, 1971). Mommigliano, Hellenism Mommigliano, A. D., Hellen ism, in eds., Encyclopedia Judaica 8/22,

F. Skolnik, Michael Berenbaum, 2nd. Ed. (Detroit: Thomson Gale,

2007). Munoa, Jesus, the Merkavah, and Martyrdom in Early Christian Tradition Munoa III, P., B, „Jesus, the Merkavah, and Mart yrdom in Earl y Christian Tradition“ Journal of Biblical Literature 121.2 (2002) 303325. Muraoka, A Greek-English Lexicon of the Septuagint Muraoka, T., A Greek-English Lexicon of the Septuagint (Peeters, Louvain / Paris / Walpole, 2009) Murray, Philosophy and Monarchy int he H ellenistic World Murray, O., „Philosophy and Monarchy in the Hellenistic World,” in T. Rajak, S.Pearce, J. Aitken, J. Dines, eds ., Jewish Perspectives on Hellenistic

Rulers

(Berkeley/ Los

Angeles/London:

Universit y

of

California Press, 2007) 13 -29. Naftali, Nők a Bibliában és a Talmudban - 184 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Naftali, K., Nők a Bibliában és a Talmudban (Budapest: PolgArt Könyvkiadó Kft, 2005). Nagy, Figuring out the Anguipede (’snake -legged god’) and his relation to Judaism Nagy Árpád M., ”Figuring out the Anguipede (’snake -legged god’) and his relation to Judaism”, Journal of Roman Archeology 15 (2002) 159172. Nickelsburg, The Bible Rewritten and Expanded Nickelsburg, G.W.E., „The Bible Rewritten and Expanded,” M.E. Stone, eds., Jewish Writings of the Second Temple Period 2/2, (Assen: Van Gorcum,1984). Niehoff, Alexandrian Judaism in 19th Century Wissenschaft des Judentums Between Christianity and Modernization Niehoff, M.R., „ Alexandrian Judaism in 19th Century Wissenschaft des Judentums

Between

Christianity

and

Modernization ,”

in

A.

Oppenheimer, eds., Jüdische Geschichte in Hellenistisch -Römischer Zeit, Wege der Forschung vom Alten zum Neuen Schürer (Schriften des Historischen Kollegs Kolloquien 44)(München: Oldenburg, 1999). Niehoff, The Phoenix in Rabbinic Literature Niehoff, M. R., „The Phoenix in Rabbinic Literature,“ The Harvard Theological Review 3 (1996) 245-265. Nielsen, Moses’ Throne Vision Nielsen, F.,A.,J., „Moses’ Throne Vision: A Hebrew Fragment of Ezekiel the Tragedian and the Question of its Origin“ Journal for the Study of the Pseudepigrapha 19.2 (2009) 147 -158. Nielsen, The Tragedy in History Nielsen, F.,A.,J., The Tragedy in History (Journal for the Study of the Old Testament Suplement Series 251) (Copenhangen International Seminar 4) (Sheffield: JSOT Press, 1997 ). Niskanen, The Human and Divine in History Niskanen, P., The Human and Divine in History ( Journal for the Study of Pseudepigrapha Supplement Series 396) (London / New York: T&T Clark International, 2004). Oberhänsli -Widmer, Mose - 185 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Oberhänsli -Widmer, hellenistische

G.,

Literatur,

Mose: in

Apokal yptische

Gerhard

Müller,

und

eds.,

jüdisch -

Theologische

Realenzyklopädie Bd. 23 (Berlin: de Gruyter,1994) Oppenheim, The Interpretation of Dreams in the Ancient Near East: With a Translation of an Assyrian Dream -Book Oppenheim, L., ”The Interpretation of Dreams in the Ancient Near East: With a Translation of an Assyrian Dream -Book”, Transactions of the American Philosophical Society New Series 46. 3 (1956) 179 -373. O’Meara, Platonopolis O’Meara, D.J., Platonopolis (Oxford: Clarendon Press, 2003). Orlov, Dark Mirrors Orlov, A., Dark Mirrors (New York: State Universit y of New York Press, 2011) Orlov, The Enoch-Metatron Tradition Orlov, A., The Enoch-Metatron Tradition (Tübingen: Mohr Siebeck, 2005). Orlov, Ex 33 on God’s Face: A Lesson from the Enochic Tradition Orlov, A., “Ex 33 on God’s Face: A Lesson from the Enochic Tradition,” Society of Biblical Literature Seminar Paper 39 (2000). Orlov, From Apocalypticism to Merkavah Mysticism Orlov, A., From Apocalypticism to Mer kavah Mysticism (Supplements tot he Journal for Study of Judaism 114) (Leiden/Boston: Brill, 2007). Orlov, In the Mirror of the Divine Face Orlov, A., In the Mirror of the Divine Face: The Enoch Features of the Exagoge

of

Ezekiel

the

http://www.marquette.edu/maqom/mosesmetatron.pdf

Tragedian. (letöltve:

2011 -

02-05) Orlov, Moses' Heavenly Counterpart in the Book of Jubilees and the Exagoge of Ezekiel the Tragedian Orlov, A., „Moses' Heavenl y Coun terpart in the Book of Jubilees and the Exagoge of Ezekiel the Tragedian ,“ Biblica 88 (2007) 153 -173. Pearce, Belonging or not Belonging Pearce, S., „Belonging or not Belonging: Local Perspectives in Philo of Alexandria,”

S.Pearce,

eds.,

Jewish

Local

Patri otism

and

Self- 186 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Identification in the Graeco -Roman Period (Library of Second Temple Studies-

LSTS

31)

(Journal

for

the

Study

of

Pseudepigrapha

Supplement Series 37) (Sheffield: Sheffield Academic Press, 1998). Pfeiffer, Hebrews and Greeks Pfeiffer, R.H. „Hebrews and Greeks before Alexander,” Journal of Biblical Literature 56.2 (1937) 91 -101. Pinnick, The Birth of Moses in Jewish Literature in the Second Temple Period Pinnick Kobayashi, A., The Birth of Moses in Jewish Literature in the Second Temple Period (PhD disszertáció, Harvard Universit y, 1996). Quarles, Jesus as Merkavah Mystic Quarles, Ch. L., „Jesus as Merkavah Mystic,“ Journal for the Study of the Historical Jesus 3.5 (2005) 5-22. Rajak, The Jewish Dialogue with Greece and Rome Studies in Cultural and Social Interaction Rajak, Tessa, The Jewish Dialogue with Greece and Rome Studies in Cultural and Social Interaction (Leiden: Brill, 2002). Rozik, Jewish Drama and Theater Rozik, E., Jewish Drama and Theater , From Rabbinical Intolerance to Secular Liberalism (Sussex: Sussex Academic Press, 2013 ). Rowland & Murray -Jones, Mystery of God Rowland, C., Murray-Jones, C.R.A., The Mystery of God (Compendia Rerum Iudaicarum ad Novum Testamentum 12) (Leiden/Boston: Brill, 2009). Römer, Moses Outside the Torah and the Construction of Diaspora Identity Römer, Thomas, “Moses Outside the Torah and the Construction of Diaspora Identit y” Journal of Hebrew Scriptures 8.15 (2008) 1-12. Ruffatto, Polemics with Enochic Traditions in the Exagoge of Ezekiel the Tragedian Ruffatto, K. J., „Polemics with Enochic Traditions in the Exagoge of Ezekiel the Tragedian“, Journal for the Study of the Pseudepigrapha 15.3 (2006) 195 -210. Ruffatto, Raguel as interpreter of Moses’ Throne Vision

- 187 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Ruffatto, K.J., „Raguel as interpreter of Mos es’ Throne Vision’,“ Journal for the Study of the Pseudepigrapha 17.2 (2008) 121 -139. van Ruiten, A Burning Bush on the Stage van Ruiten, J. T. A. G. M., „A Burning Bush on the Stage: The Rewriting of Exodus 3:1 -4:17 in Ezekiel Tragicus, Exagoge 90 -131,“ Themes in Biblical Narrative 9 (2006) 71-88. Sandmel, The First Christian Century in Judaism and Christianity Sandmel, S., The First Christian Century in Judaism and Christianity (New York: Oxford Universit y Press, 1969) Schäfer, Judeophobia Schäfer, P., J udeophobia, Attitudes toward the Jews in the Ancient World (Cambridge MA.: Harvard University Press, 1997). Schimanowski, Juden und Nichtjuden in Alexandrien Schimanowski, G., Juden und Nichtjuden in Alexandrien – Koexistence und Konflikten bis zum Pogrom unter Traian (117 n. Chr.) (Münsteraner Judaistische Studien 18) (Berlin: Lit Verlag, 2006). Scholem, Jewish Gnosticism, Merkabah Mysticism and Talmudik Tradition Scholem, G., Jewish Gnosticism, Merkabah Mysticism and Talmudik Tradition (New York: The Jewi sh Theological Seminary of America, 1965) Schürer, The Life of Jewish People Schürer, E., The Literature of the Jewish People in the Time of Jesus (Edinburgh: T&T Clark, 1890.) Schürer, E., The History of the Jewish People in the Age of Jesus Christ (A New English Version Revised and Edited by G. Vermes, F. Millar, M. Goodman) (Edinburgh: Clark, 1986) Scodel, An Introduction to the Greek Tragedy Scodel,

R.,

An

Introduction

to

the

Greek

Tragedy

(Cambridge:

Cambridge University Press, 2011) Segal, Greek Tragedy and Society Segal, Ch., ”Greek Tragedy and Societ y: A Structuralist Perspective”, In: J. Peter Euben, ed., Greek Tragedy and Political Theory (Berkeley: Universit y of California Press, 1986) Sifakis, Studies in the History of Hellenistic Drama - 188 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Sifakis, G. M., Studies in the History of Hellenistic Drama (London: Universit y of London, 1967). Snowden, Before Color Prejudice Snowden, F.M., Before Color Prejudice: The Ancient View of Blacks (Cambridge MS, Harvard Universit y Press, 1991) Snowden, Blacks in Antiquity Snowden, F.M., Blacks in Antiquity: Ethiopians in the Greco -Roman Experience (Cambridge, Mass.: Belknap Press of Harvard Universit y Press, 1970) 159. Spiró, Fogság Spiró Gy., Fogság (Budapest: Magvető kiadó, 2005) Spronk, The Picture of Moses i n the History of Interpretation Spronk, K., „The Picture of Moses in the History of Interpretation” in R.

Roukema

eds.,

The

Interpretation

of

Exodus

(Festschrift

C.

Houtman) (Contributions to Biblical Exegesis & Theology 44) (Leuven 2006) 253-264 Stemberger, A zsidó irodalom története Stemberger, G., A zsidó irodalom története (Budapest: Osiris, 2001). Stern, Greek and Latin Authors on Jews and Judaism Stern, M., Greek and Latin Authors on Jews and Judaism Vol.1. From Herodotus to Plutarch (Jerusalem: The Israel Academ y of Sciences and Humanities, 1976) Strugnell, Notes on the Text and Metre of Ezekiel the Tragedian’s Exagoge Strugnell, J., „Notes on the Text and Metre of Ezekiel the Tragedian’s Exagoge,” Harvard Theological Review 60 (1967) 449 -457. Stuart, The Function and the Dramatic Value of the Recognition Scene in Greek Tragedy Stuart, D.C., ”The Function and the Dramatic Value of the Recognition Scene in Greek Tragedy”, The American Journal of Philology 39.3 (1918) Swiderkowna,A hellenizmus kultúráj a Swiderkowna, A.,: A hellenizmus kultúrája (Budapest: Gondolat, 1982). Szabolcsi, A zsidók egyetemes története

- 189 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Szabolcsi, M.,A zsidók egyetemes története 2/6 (Budapest: Phönix Irodalmi Rt., 1907). Taho-Gogyi, Phoinix Taho-Gogyi, A. A., Phoinix, in Sz.A. Tokarev, szerk.

Mitológiai

Enciklopédia 2/2. (Budapest: Gondolat, 1988). Tabor, Returning to the Divinity Tabor, J.D., „"Returning to the Divinit y": Josephus's Portrayal of the Disappearances of Enoch,Elijah, and Moses,” Journal of Biblical Literature 108.2. (1989) 225-238. Tcherikover, Hellenistic Civilisation and the Jews Tcherikover, V., Hellenistic Civilisation and the Jews (Philadelphia: The Jewish Publication Societ y of America, 1959). Wacholder & Bowman, Ezechielus the Dramatist and Ezekiel the Prop het: Is the Mysterious Zoon in the Exagoge a Phoenix? Wacholder, Ben -Zion., Bowman, S.,“ Ezechielus the Dramatist and Ezekiel the Prophet: Is the Mysterious Zoon in the Exagoge a Phoenix?“ Harvard Theological Review 78 (1985) 253 -277. Walbank, Monrachies and Monarchic Ideas Walbank, F.W., Monrachies and Monarchic Ideas, In F.W. Walbank ed. The Cambridge Ancient History 7.1 (Cambridge: Cambridge Universit y Press, 1984) 62-99. Water, Moses’ Exaltation: Pre-Christian Water, van der R., „Moses’ Exaltation: Pre -Christian,“ Journal for the Study of the Pseudoepigrapha 21 Whitmarsh, Pharaonic Alexandria Whitmarsh, T., ”Pharaonic Alexandria: Ezekiel’s Exagógé and Political Allegory in Hellenistic Judaism” , In: Subias Pascual, Eva – Azara, Pedro – Carruesco, Jesús – Fiz, Ignacio – Cuesta, Rosa, eds., The Space of the City in Graeco -Roman Egypt. Image and Reality (Documenta 22) (Tarragona: Institut Català d’Arqueologia Clàssica 2011) 41 -48 Williams, Poet and Audience in Senecan Tragedy Williams, G., ”Poet and Audience in Senecan Tragedy: Phaedra 358 430”, In: Tony Woodman – Jonathan Powell, eds., Author and Audience

- 190 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

in Latin Literature (Cambridge: Cambridge Universit y Press, 1992) 138-139. Williamson, Jews in the Hellenistic World Williamson, R., Jews in the Hellenistic World Vol.2 (Cambridge: Cambridge University Press, 1985). Winston, Moses Winston, D., Moses, in

F. Skolnik, Michael Berenbaum, eds.,

Encyclopedia Judaica 14/22, 2nd. Ed. (Detroit: Thomson Gal e, 2007) 522-543. Wolfson, Through a Speculum That Shines Wolfson,

E.R.,

Imagination

in

Through Medieval

a

Speculum

Jewish

That

Mysticism

Shines:

Vision

(Princeton:

and

Princeton

Universit y Press, 1994) Woschitz, Parabiblica Woschitz, Karl M., Parabiblica. Studien zur jüdischen Literatur in der hellenistisch -römischen Epoche. Tradierung —Vermittlung —Wandlung (Wien: Lit Verlag, 2005). Wright, Ben Sira on Kings and Kingship Wright, B., „Ben Sira on Kings and Kingship,” in T. Rajak, S.Pearce, J. Aitken, J. Din es, eds., Jewish Perspectives on Hellenistic Rulers (Berkeley/ Los Angeles/ London: University of California Press, 2007) 76-92. Wyrick, Biblical Characters in Hellenistic Judaism Wyrick, J., „Biblical Characters in Hellenistic Judaism,” Religion Compass 5.1 (2011) 12–27. Xeravits, Mózes redivivus Qumránban? Xeravits, G., „Mózes redivivus Qumránban?,” in Zsengellér József, eds., Széfer Jószéf,Tanulmánykötet dr. Schweitzer József tiszteletére (Budapest: OpenArt, 2002). Xeravits, Zsidóság és hellenizmus Xeravits,

G.,

„Zsidóság

és

hellenizmus,“

http://www.vigilia.hu/2004/4/xeravits.htm (letöltve: 2011-02-04) Yavetz, Judeophobia in Classical Antiquity

- 191 -

10.15774.PPKE.BTK.2014.004

Yavetz,

Z.,

„Judeophobia

in

Classical

Antiquit y:

A

differe nt

Approach”, Journal of Jewish Studies 44.1 (1993) 1 -23. Yeivin, Throne Yeivin, Z., ”Throne”, In: Fred Skolnik, ed., Encyclopedia Judaica 19.22 (Detroit: Thomson Gale, 2007)

- 192 -

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelemtudományi Iskola Eszmetörténeti Műhely. Gátas József

Recommend Documents