Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Tartalom
XVI. ÉVFOLYAM AZ EUROFARM SZAKLAPSZÖVETSÉG TAGJA FÔSZERKESZTÔ: DR. KOVÁCS JÁNOS SZERKESZTÔBIZOTTSÁG ELNÖKE: DR. NAGY JÁNOS TÁRSELNÖK: BÚVÁR GÉZA SZERKESZTÔBIZOTTSÁG: DR. BENEDEK PÁL DR. CSIZMAZIA ZOLTÁN DR. HODOSSI SÁNDOR DR. KRUPPA JÓZSEF DR. SZÛCS ISTVÁN DR. PETRÓCZY ISTVÁN DR. FEHÉR FERENC LAPIGAZGATÓ: HAMVAS ATANÁZ A szerkesztôség címe: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. 1149 Budapest, Angol u. 34. Tel./fax: 220-8331 E-mail:
[email protected] HIRDETÉSSZERVEZÉS: AGROINFORM Vizuális Stúdió BOLYKI BENCE Telefon: 06-20-314-5377 és 221-6703 A lap megrendelhetô: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. Információ: SZABÓ KRISZTINA Tel./fax: 06-1 220-8331 E-mail:
[email protected] www.agroinform.com
ALAPÍTÓ FÔSZERKESZTÔ: DR. REISINGER PÉTER Felelôs kiadó: BOLYKI ISTVÁN Mûszaki szerkesztô: MAHR JÁNOS Stúdió munka: AGROINFORM Vizuális Stúdió SÁNDOR ANNA, SOÓS ÉVA Készült: AGROINFORM Kiadó és Nyomda Kft. ISSN: 1786-6219 A korábbi Mezôgazdasági Tanácsok új névvel és tartalommal
Dr. Csáki Csaba: Oroszország mezôgazdaságáról – ôszintén Xf,f XFRB% Jrnhjdtyyj j ctk(crjv [jpzqcndt Hjccbb
2
Dr. Kovács János: Az orosz mezôgazdaság sem az, mint aminek látszik Zyji RJDFX% Ctk(crjt [jpzqcndj Hjccbb yt nfrjt rfrbv rf;tncz
3
2 Dr. Csáki Csaba
Dr. Kovács János
A.V. Gorgyejev
Gajdar, J.T.
Sagajda N.I.
Rülko D.N.
Szerova E.V.
Nefedova T. G.
Uzun V. J.
Sick O.V. PhD
Toropov D. I.
Danielle Berman
3
A. V. Gorgyejev: Erôsítsük a kétoldalú élelmiszergazdasági kapcsolatokat! 4 F. D. UJHLTTD% Erhtgbv ldecnjhjyybt cdzpb d j,kfcnb fuhjghjljdjk(cbdtyyjq njhujdkb 4 J. T. Gajdar: A birodalom halála – tanulságok az élelmiszerellátás hiányosságairól a mai Oroszország számára T. N. UFQLFH% Ub,tk( Bvgthbb. Ehjrb lkz cjdhtvtyyjq Hjccbb d j,kfcnb ghjljdjk(cndtyyjuj cyf,;tybz cnhfys N. I. Sagajda: Földpiac Oroszországban Y. B. IFUFQLF% Hsyjr ctk(crj[jpzqcndtyys[ ptvtk( d Hjccbb
5
5 7 7
D. N. Rülko: Új szereplôk az orosz mezôgazdaságban 10 L. Y. HSKRJ% Yjdst buhjrb d ctk(crjv [jpzqcndt Hjccbb 10 Szerova E. V.: Oroszország helyzete a világ élelmiszerpiacán T. D. CTHJDF% Gjkj;tybt Hjccbb yf vbhjds[ fuhjghjljdjk(cndtyys[ hsyrf[ T. G. Nefedova: A fenntartható fejlôdés lehetôsége a krízissel terhelt orosz mezôgazdaságban N. U. YTATLJDF% Djpvj;yjcnb ecnjqxbdjuj hfpdbnbz ctk(crjuj [jpzqcndf Hjccbb d eckjdbz[ rhbpbcf Szerova E. V. – Sick O. V.: Az agráripari komplexum fejlesztésének nemzeti projektje T. D. CTHJDF – J. D. IBR% Yfwbjyfk(ysq ghjtrn ≤Hfpdbnbr FGR≥ Uzun V. J.: Az agráripari komplex átalakításának következményei D. Z. EPEY% Gjcktlcndbz htajhv d FGR Hjccbb Gatulina E. A. A kamattámogatási politika hatása az állattenyésztés fejlesztésére T. F. UFNFEKBYF% Dkbzybz ce,cblbhjdfybz ghjwtynys[ cnfdjr gj bydtcnbwbjyysv rhtlbnfv yf hfpdbnbt ;bdjnyjdjlcndf Danielle Berman: Gyorséttermek Moszkvában L.
13 13 19
19 23 23 26 26 29
29 31 31 33 33
Dr. Kemény Ádám: Agrárkapcsolatunk alakulása Oroszországgal 36 F. RTVTY)% Cnfyjdktybt ctk(crj[jpzqcndtyysq cdzptq c Hjccbtq 36
Dr. Kemény Ádám
1
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Oroszország mezôgazdaságáról – ôszintén Dr. Csáki Csaba tanszékvezetô, egyetemi tanár, MTA rendes tagja Agroinform a közeljövôben megjelenô különszámot szentel az orosz mezôgazdaság bemutatásának, melyhez elôszóként pár gondolatot fûzök. Ma a haza szakmai közvélemény viszonylag tájékozatlan az orosz mezôgazdaság állapotával, helyzetével, gondjaival összefüggô kérdésekben. Szûkösek az információk az oroszországi lehetôségeket illetôen is. Agrárexportunk örvendetes növekedése és az orosz piac visszaszerzésében elért részleges sikerek fokozzák az információs igényeket, a helyzet alaposabb megértését. Dr. Csáki Csaba
2
A rendszerváltás elôtti idôszakban a szovjet illetve az orosz mezôgazdaság helyzete, fejlôdése széles körben ismert volt hazánkban. Gyakran láttak napvilágot elemzések és rendkívül élénk volt a szakmai kapcsolatok rendszere is. Az elmúlt másfél évtizedben az orosz mezôgazdaság kikerült az érdeklôdés homlokterébôl. Az Európai Uniós tagságra való felkészülés a KAP bevezetésének gondjai mellett viszonylag ritkán esett szó a tôlünk keletre fekvô országok mezôgazdaságáról. Idôközben rendkívüli módon lecsökkent a tôlünk keletre esô régióba és ezen belül az Oroszországba irányuló mezôgazdasági kivitelünk is. A közeljövôben megjelenô különszám a legilletékesebbek az orosz mezôgazdaság irányítóinak és vezetô szakembereinek tollából származó tanulmányokat tartalmaz, amelyek érintik az orosz mezôgazdaság legfontosabb mai problémáit és emellett általános tájékoztatást nyújtanak az ágazat helyzetérôl. A tanulmányozáshoz négy fontos tényt szeretnék a magyar olvasó figyelmébe ajánlani: • Az orosz mezôgazdaság hatalmas termelési potenciálja a mezôgazdasági termelés tartós és számottevô növekedésének lehet az alapja. • Ugyan az ország területének csupán 7,3%-a szántó, ez azonban 125 millió hektárt jelent, amelybôl 5 millió hektár öntözhetô. • Figyelembe véve a talajok termékenységét és a klimatikus viszonyokat, nem túlzás azt mondani, hogy Oroszország rendelkezik a világ egyik legnagyobb mezôgazdasági termelési potenciájával. • Ma Oroszország igen jelentôs húsimportôr. Minden feltétel adott azonban arra, hogy tartós élelmiszer exportôrré váljon. Természetesen ehhez sokoldalú fejlesztésre van szükség. Meggyôzôdésem, hogy a mezôgazdasági beruházásokban és fejlesztésekben való magyar közremûködés lehet az egyik legígéretesebb terület a magyar orosz mezôgazdasági kapcsolatokban. Hasonlóan a magyarhoz, az orosz mezôgazdaság is viszonylag nehéz másfél évtizedet tudhat maga mö-
Ez az, ami már a múlté
gött. A reformok sorozata zajlott le kisebb-nagyobb válságokkal tarkítva. Úgy tûnik, az orosz mezôgazdaságban is befejezôdött a reformok elsô szakasza, amelynek eredményeként létrejöttek a piacgazdaságra és magántulajdonra épülô mezôgazdaság alapjai. Hatalmas változások zajlottak le az orosz agrárpolitikában, melyek eredménye egy világosabb, átláthatóbb agrárpolitikai keret, amely azonban továbbra sem mentes a problémáktól és a piacokat torzító beavatkozásoktól, melyekrôl a Világbank „Technical Paper No: 523 anyagban 2002-ben már beszámoltam. Sajátos kettôsség érvényesül továbbra is az orosz agrárpolitikában. Egyrészrôl szövetségi szinten az agrárpolitika túlnyomórészt konform a piacgazdaság követelményeivel és nagyobb részt megfelel a WTO tagság kívánalmainak. Másrészt viszont regionális szinten továbbél a régi tervgazdálkodási rendszer agrárpolitikájának számos
maradványa. Nem történt meg a szövetségi és a regionális agrárpolitikák teljes összehangolása. A mezôgazdasági termelés több mint 50%-a a háztáji és a kisüzemi szektorból származik. Kétségtelenek a nagyüzemi eredmények, azonban ez a kettôsség továbbra is él. A különszámban szereplô tanulmányokban viszonylag kevés szó esik az orosz mezôgazdaság háztáji és kisüzemi szegmentjérôl, viszont az utóbbi idôben a háztáji és a kisüzemi szektor támogatása megjelent az agárpolitika célkitûzései között, igaz másodlagosként. Az orosz mezôgazdaság termelési potenciájának teljesebb kihasználása feltételezi olyan stratégiák kialakítását, amelyek az agrárpolitikán belül a termelésben betöltött súlyát megilletô helyen kezelik a háztáji és a kisüzemi szektort. A szövetkezetesítés és a szocializmus évtizedei teljes mértékben átformálták a vidéki Oroszországot. A nagyüzemi gazdaságok átfogták a vidéki élet valamennyi aspektusát. Ennek megfelelôen a nyugati értelemben vett vidékfejlesztés nem jelent meg önálló területként. A nagyüzemi gazdaságok átalakulása, az elmúlt évek reformjai megváltoztatták a helyzetet és több tekintetben a vidéki lakosság életminôségét negatívan befolyásolták. A kolhozszovhoz rendszer maradványai nem képesek a vidéki lakosság szükségleteinek kielégítésére Oroszországban is szükség van a vidékfejlesztésre, a vidék szociális problémáinak új megközelítésére. Ez az egyik olyan terület, ahol a magyar tapasztalatok különösen nagy érdeklôdésre tarthatnak számot. Végezetül messzemenôen üdvözlöm ezen összeállítás közreadását. Remélem, hogy megjelenése segíteni fogja a magyar szakmai közvélemény tájékozódását és hozzájárul a magyar–orosz agrárkapcsolatok további bôvüléséhez. "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Az orosz mezôgazdaság sem az, mint aminek látszik
Á
ltalános gondunk, hogy nem ismerjük Oroszország valódi arcát, sôt még a hozzáférhetô információ sem kelti fel a figyelmünket. Venni, eladni, azaz kereskedni szeretnénk, ami viszont nem lehet sikeres a piac tényleges ismerete nélkül. Nagy baj, ha az idejövô kereskedôktôl, bankosoktól szerzünk információkat, ugyanis ebben az esetben a piac tényleges ismerete nélkül gyengébb alkupozícióba kényszerítjük saját magunkat. Egyébként pedig a kereskedés már régen több, mint adásvételi szerzôdések sorozata. Az sem megy, hogy magas rangú delegáció megy Moszkvába, és aláírnak a korábbihoz hasonló jegyzôkönyveket, de annak már senki nem néz utána, hogy min akadt el az üzlet korábban. Igaz ugyan, hogy ha két ember mondja ugyanazt, az nem ugyanaz. A kétoldalú gazdasági kapcsolatokban azonban a gazdasági szükségszerûségek diktálnak, tehát azokat kellene ismerni az orosz mezôgazdaságról a magyar agrárium minden szintjén. A partnerre csak akkor van szükség, ha a nyakunkon az áru, vagy nyersanyag hiányában leállni kényszerülnek egyes termelô egységeink? A termelési biztonság megköveteli a piaci biztonságot! A mezôgazdasági, pontosabban az élelmiszergazdasági termelés alapja a tervezhetôség, a legalább középtávú elôrelátás. Ki vállal fel óriási összegû beruházásokat, ha nem valószínûsíthetô a megtérülés? A korszerû mezôgazdaságot helyesebb agráriparnak nevezni, jelezve az óriási technikai és technológiai háttér szükségességét. Hatalmas tehát a beruházási igény, a mezôgazdasági termelés állandó technikai, technológiai fejlesztési kényszerben van, ami fokozott mértékben veti fel a termelôink befektetési biztonság iránti igényét. Mit is akarunk tulajdonképpen? Nagyobb foglalkoztatottságot az agrobiznisz keretében, nagyobb jövedelmezôséget, és termelési, azaz értékesítési biztonságot a teljes ágazat vonatkozásában. Hatékonyabbá kellene tenni mezôgazdaságunkat, ehhez viszont egyre világosabbá válik az átlagember számára is, hogy külsô piacra van szükség. Egyik ilyen lehetne Oroszország, mert éppen abból van náluk több, amibôl nekünk hiányzik, illetve gondoljuk, hogy a múltban minden mezôgazdasági terméket felvett, akkor ma miért ne tehetné? Ezt a helyzetet úgy hívják, hogy a kölcsönösen elônyös együttmûködés alapja. A kérdés csak az, hogy helyes-e a kiindulási pont? Milyen az orosz mezôgazdaság belülrôl? Ezt a kérdést tettük fel magunknak, és tematikai javaslattal felkerestünk orosz kutatómûhelyeket, mondják el ôk. A dolgozatokról, amelyeket megkaptunk, a szerzôk tudták, hogy Magyarországon jelenik meg, a magyar agrárszakemberekhez szólnak általa. Oroszországról szerzett ismereteinkkel az a baj, hogy rendkívül hiányosak. Az elsô hiba, hogy még mindig Szovjetunióként él a tudatunkban, azt hisszük, hogy ott semmi sem változott, megállt az élet. Attól, hogy nem tudunk róla, még változhat, átalakulhat az ország gazdasága, érdekeltségi
rendszere, belsô viszonya, ezen keresztül a mezôgazdaság, annak összes piaci hatásaival együtt. Az egész most is több, mint a részek matematikai összege. A különszám áttanulmányozása után teljesebb kép alakul ki az olvasóban, sokkal több, mint amit az egyes cikkírók feltételezhettek, vagy elértetni képesek lettek volna. A cikkek eredeti szövege általában bôvebb, de tartalmilag korrekt a fordítás. Egyes esetekben nem tartalmazza a kézirat a logikailag odatartozó összefüggés bemutatását. Ennek oka, hogy olyan ismeretet tételez fel a szerzô a magyar olvasónál is, mint amivel az orosz szakemberek rendelkeznek. Így került néhány helyre a szöveg között fôszerkesztôi megjegyzés. Egyes tanulmányokból olyan dologra derül fény a távolabbi és a közelebbi múltból, amire még a területet jól ismerô szakemberek sem gondolhattak. Sok új információt kap az olvasó, és mindenki döntse el, hogy módosít-e korábbi felfogásán. A jelen is sokarcú Oroszországban. Azon túl, hogy kereskedni szeretnénk, nem árt arra is gondolni, hogy az ottani folyamatok befolyásolják a magyar mezôgazdaság kilátásait is. Emlékezzünk, az Oroszországban lezajlott októberi forradalom késôbb sorsunkat meghatározó hatással járt. Az orosz mezôgazdaság, maga a falu, a cikkekbôl kiderül, komoly válságban van, melybôl mielôbb ki kell kerülnie. Másik oldalról viszont nagy reményekre okot adó kezdeményezések is vannak. Oroszország óriási kihasználatlan termelési tartalékokkal rendelkezik a mezôgazdaság vonatkozásában. Számunkra nem mindegy, hogy milyen mértékben javul fel ennek kihasználási gyakorlata. Elég csak arra gondolnunk, hogy a búzatermesztés területen végzett apróbb beavatkozások is azzal jártak, hogy Oroszország nettó gabonaexportôrré lépett elô. Más területen nem ismétlôdhet meg ugyanez? Gyakori hibánk, hogy valamirôl azt hisszük, hogy sokat hallottunk róla, és már ismerjük. Késôbb, gyakran amikor már nem tétre megy a játék, árnyalttá válik a kép, fellebben a lepel egyes részletekrôl is. Köszönet illeti a szerzôket az ôszinteségükért, Gorgyejev miniszter urat, hogy fontosnak nyilvánította egymás kölcsönös megismerését, és kaput nyitott az együttmûködéshez. Az elôkészítésben Dr. Ferenczi Tibor úr óriási szerepet vállalt magára. Teljesítette, köszönjük! Az elmúlt évben a kutatási eredmények különszámban történô közlésével igyekeztünk olvasóink termeléshez felhasználható ismeretét gyarapítani. Most Oroszország potenciális külföldi partner, piac, de a jövôben lehetôségei gazdaságilag megalapozott használatával igen erôs konkurensünkké válhat. Jó lesz hát felkészülni a változásra, akkor átalakítani agrártermelésünket, amikor még nem lehetetlenül el az értékesítés, és általa a termelés. " Dr. Kovács János
3
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Erôsítsük a kétoldalú élelmiszergazdasági kapcsolatokat! A.V. Gorgyejev, Oroszország mezôgazdasági minisztere
4
Magyarországot és Oroszországot múltba nyúló partneri viszony köti össze az élelmiszergazdaság területén. Az orosz fogyasztók nagyon jól emlékeznek a magyar szalámira, a tokaji borokra, a Glóbusz konzervekre és sok más termékre. A nyolcvanas években az akkori Szovjetunió megkülönböztetett figyelemmel kísérte a magyar agráripari egyesülések fejlôdését, sôt igyekeztünk átvenni a pozitív tapasztalatokat. Az oroszországi termelôk a mai napig nagy tisztelôi a magyar kukorica fajtáknak és a szarvasmarha tenyészanyagoknak. A 90-es években mindkét országnak szembe kellett néznie a mezôgazdaság átalakításának óriási feladatával. A reformokban országaink eltérô megoldást választottak, és mindenki haladt a maga útján. Magyarország az elsô pillanattól kezdve az Európai Unióhoz való csatlakozás irányába indult el, és ehhez igazította mezôgazdaságának átalakítását is, ami egyúttal megszabta az ágazati reform kereteit. Oroszország pedig saját utat választott. Nehéz összehasonlítást tenni a két országban lezajlott reformok eredményességét illetôen. Lehet, hogy a mai színvonal magasabb Magyarországon, elôrébb tartanak a mezôgazdaság modernizációja tekintetében mint Oroszország, viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy jóval hosszabb utat kell megtennünk az orosz mezôgazdaság fejlesztésében. Magyarországon nem következett be a termôföldek államosítása, és 1989-ig még sokak emlékében megôrzôdött a családi gazdálkodás, tudták hol van a saját földterületük. Oroszországban pedig 70 éven keresztül állami tulajdonban volt a termôföld, és a földmûvelôk több nemzedéke váltotta egymást míg elérkeztünk a tényleges reformok megkezdéséhez. Maga a föld magántulajdonba adása a tudatokba mély gyökért vert ellenkezéssel találta szembe magát, és óriási társadalmi vitát váltott ki. Oroszországban lehetetlen volt a föld reprivatizálása, a paraszti rétegek felszámolása egészen a társadalmi tudat mélyéig hatolt. A reform folyamatban nagy szerepet kapott az ország óriási mérete, és a federációs szerkezet, továbbá a mezôgazdasági települések hagyományosan rossz, alulfejlett kommunikációs rendszere. Mindezek ellenére az orosz agráripari komplexum 1999-ben megindult a fejlôdés útján. Nô a mezôgazdasági termelés és fejlôdik az élelmiszeripar, megjelentek a modern, hatékonyan termelô egységek, nô a befektetés mértéke, mind nagyobb a mezôgazdasági termékek nagy- és kiskereskedelmének a szervezeti háttere. Az 1970-es években Szovjetunió, és benne az Orosz Föderáció volt a világ egyik
A.V. Gorgyejev
legjelentôsebb gabonaimportôre. Mára Oroszország stabil nettó gabonaexportôr, kiviteli többletet tud felmutatni olajnövényekbôl, illetve növényolajból, és növekvôben van számos egyéb mezôgazdasági termény nettó exportja is. A belpiacon már rég túljutottunk a Szovjetunió fennállásának utóbbi évtizedeit jellemzô élelmiszer hiányon, ami szégyenletesnek számít a fejlett gazdaságú országokban. Mindemellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy ezek az eredmények igen liberális agrárpolitika mellett valósultak meg, viszont az állami támogatás szintje Oroszországban jóval alacsonyabb, mint az EU-ban, vagy az USA-ban, illetôleg a világ számos más országában. Sikereink vannak, mindazonáltal tisztában vagyunk azzal, hogy milyen sok tennivaló áll még elôttünk az oroszországi agráripari egyesülések fejlesztése vonatkozásában. A reform idôszakban jelentôs tôkevesztési folyamat zajlott le az orosz mezôgazdaságban, sok termelô küzd likviditási problémával. Nagy gond számunkra az állandó fejlôdés biztosítása a mezôgazdasági területeken. Az infrastruktúra, a lakáskörülmények, új, alternatív munkahelyek teremtése, a vidéki foglalkoztatottsági arány növelése képezi a fô gondot. A 2006–2007-es idôszakban az agráripari komplexumok fejlesztése
bekerült a négy kiemelt prioritást élvezô terület közé. Elfogadást nyert az „Agráripari komplexumok fejlesztése” c. projekt, mely három fô feladatot tûzött a zászlajára: – az állattenyésztés fokozott fejlesztése, – a kisgzadasági termelés állami támogatásban való részesítése a vidéki településeken, – fiatal, képzett szakemberek falura költözésének elôsegítése lakáshoz juttatás módszerével. Putyin V.V. Oroszország elnöke 2006. év végén aláírta a mezôgazdaság fejlesztésérô szóló törvényt, melylyel összhangban most van kidolgozás alatt az ország Agráripari Komplex Elsô Állami Fejlesztési Programja a 2008–2012-es idôszakra. A Magyarország és Oroszország közötti eredményes agráregyüttmûködés kibontakozásához elengedhetetlen a két ország élelmiszertermelését átfogó társadalmi-gazdasági rendszerek kölcsönös ismerete. Ebbôl az aspektusból vizsgálva helyénvaló és üdvözlendô az Agroinform folyóirat kezdeményezése, hogy bemutassa a magyar olvasóknak az orosz mezôgazdaság helyzetét és fejlôdésének látható irányát. A megjelenô különszámban vezetô orosz kutatók tanulmányai kaptak helyet, melyekbôl kibontakozó helyzetkép reálisan mutatja be az orosz agráriumot és fejlesztési célkitûzéseinket. Bizakodást és reményt táplálok aziránt, hogy a jelen különszám hatékonyan segíti az orosz agrárium jobb megismertetését a magyar szakemberekkel, egyszersmind hozzájárulva ezzel az együttmûködés eredményesebbé tételéhez. Végezetül ôszinte szívvel kívánom, hogy eredményes gazdasági évet zárhassanak a magyar gazdálkodók, illetve a teljes élelmiszertermelési szektor. "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
A birodalom halála – tanulságok az élelmiszerellátás hiányosságairól a mai Oroszország számára Gajdar, J.T., a közgazdaságtudomány doktora igazgató, Átalakulás Gazdaságtana Intézet A szocializmus jellegét legátfogóbban hiánygazdaságként határozhatnánk meg. Nagyon nehéz megmagyarázni, átérezhetô objektív képet adni róla annak, aki nem élt benne. A lehetetlennel felérô feladat megértetni a nyersanyagokhoz, alapanyagokhoz való hozzájutás szocialista rendszerben kialakult hierarchiáját, vagy hogy milyen fontos volt a fogyasztói árucikkekhez való hozzájutásban az Gajdar, J.T. eladó, vagy még jobb, az áruházi részlegvezetô személyes ismeretsége. Igazán nehéznek a vidéki ember élete bizonyult, aki havonta egyszer beutazott a városba, és amihez hozzájuthatott, azzal tért haza, és azt kellett beosztania a családnak a következô utazásig. Valamennyi hozzáférhetô szociológiai tanulmány arra a következtetésre jut, hogy az 1960-as évektôl fokozódó élességgel vetôdik fel a lakossági áruellátás hiányossága. Egészen a 80-as évek végéig nem sikerült még a racionális mértékig sem megvalósítani a termelés nyersanyagbiztosításáról és a lakosság fogyasztási cikkekkel történô ellátásáról szóló párt- és kormányhatározatokat, ami végül a legfôbb oka lett a lakossági bizalomvesztésnek és a rendszer szétesésének. A nagyvárosok élelmiszerellátása politikai kérdés volt már a cári Oroszország idejében is. Hogy nem sikerült megvalósítani, fôként ez vezetett az 1917-es forra-
dalomhoz, majd a rendszer bukásához. Ugyanez vonatkozik a Szovjetunió teljes történelmére is. A kérdés különösen felerôsödött az 1928–29-es éhinség 1. táblázat
A mezôgazdasági termelô beruházások alakulása 1946–1990. között1 (A teljes szovjet beruházások%-ában) Évek
Állami tôkebefektetések a mezôgazdaság területén
1946–1950
11,8
1951–1955
14,3
1956–1960
14,3
1960–1965
15,5
1966–1970
17,2
1970–1975
20,1
1976–1980
20,0
1981–1985
18,5
1986–1990
17,1
(%)
1
A Statisztikai adatok Szovjetunió nemzetgazdaságától – különbözô évfolyami kiadványok
hatására, és az ország ekkor választotta a Sztálin által javasolt utat, ami kuláktalanítást, a beszolgáltatási rendszer kiépítését és a kolhozosítást jelentette, és évtizedekre behatárolta a szovjet mezôgazdaság fejlesztési lehetôségeit. Nem igazolódott Marx azon ismert mondása, hogy a történelem kétszer ismétli önmagát – elôször tragédia formájában, másodszor viszont komédiaként – mert a Szovjetunió életében mindkét eset tragikusnak bizonyult, sôt az 1980-as évek második felében harmadszor is kulcskérdésként jelent meg. A gazdasági nehézségek a megkésett ipari fejlôdésbôl eredeztethetôk, ugyanis míg számos országban az ipari forradalom hatására a XVIII–XIX. század fordulóján erôs iparosítási folyamat indult be, és társadalmi fejlôdéssel párosult, addig Oroszország életében csak az 1930-as évek elejével kezdôdött el az átfogó iparosítás. A munkásosztály nem természetes folyamat részeként, hanem erôs állami beavatkozás hatására jött létre. A falvakból egyszerûen átirányították a szükséges munkaerôt az iparba. Mit jelentett a kolhozosítás a falvakban? Megvonták a muzsik (paraszt) szabad költözködési, szabad munkaválasztási jogát, megszabott munkára kötelezték, amiért viszont fizetést nem kapott, de a családját el kellett tartania. Így kialakult a háttérgazdasági rendszer, amire a II. Világháborút követô idôben terményben és pénzben megfizetendô magas adókat vetettek ki. Gyakorlatilag visszaállították a jobbágyrendszert. A különbség abban fogalmazható meg, hogy a teljes parasztságnak most már csak egy ura lett, az állam, amely a tôlük elvett pénzt használta fel az iparosítás céljaira. Példátlan a világtörténelemben a vidékbôl kivont és a városokba történt jövedelemátcsoportosítás mértéke. Amikor a munka megszabottá és kötelezôvé vált, a munkaetikában visszatért a forradalom elôtti Oroszország „földesúri robot rendszere”. A munkához való viszonyt jellemzik a szájra kelt mondások: „A munka nem farkas, nem fut el az erôbe”, vagy a „munka a hülyéket szereti”. Maga a munka (rabota) a „rabság” szóból eredeztethetô. Nem csoda tehát, ha az 1930-as évektôl erodálódni kezd még a korábbi cári munkaetika is.
5
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
2. táblázat
A Szovjetunióban betakarított gabonatermés alakulása 1966–1985 között Évek 5 év átlaga (millió t-ban)
6
1966–1970 1971–1975 1976–1980 1981–1985 149,5
161,7
184,5
161,7
A jobbágyfelszabadítást követôen a cári Oroszországban megmaradtak a faluközösségek, de a parasztok megérezték, hogy ha többet dolgoznak, jobban élhetnek, tehetôsekké válhatnak a faluközösségen belül, új szerszámokat, eszközöket szerezhetnek be, gyermekeiket taníttathatják. A változások hatására új munkaetika alakult ki, amit az 1928-as változások lassan, de biztosan lekezdtek erodálni. Az 1928–38 közötti évtized a stagnálás jegyében tellett el, a világ mezôgazdaságában általános évi 1% körüli fejlôdésnek csupán a negyede valósult meg. Jellemzô adat, hogy az 1925–29-es gabonatermés szintet csak 1950–54 között sikerült ismét elérni. A földmûvelôk diszkriminatív bánásmódban részesültek az 1930–1950. közötti idôszakot illetôen. Az éves jövedelmük nagyjából a városi munkások havi jövedelmének volt megfelelô. Az 1940-es évektôl az állam a kolhozban végzendô munkát helyezte elôtérbe, ebbôl is fakadt a „háztáji” magas adóztatása. A következmény az lett, hogy a parasztok elôbb a tehenektôl szabadultak meg, majd kivágták a gyümölcsfáikat. Az eredmény a vidéki lakosság élelmiszerellátási nehézségeinek a fokozódása lett. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halálának idejére a napnál is világosabbá vált a szovjet mezôgazdaság gyengesége. A helyzet ismert volt a párvezetés elôtt is, amit Hruscsov Ny. Sz. 1954-ben mondott pártkongresszusi beszéde is tükröz. Megállapította, hogy míg 1940-ben 2.225 milló pud gabonát takarítottak be, addig 1953-ban csupán 1.850 milliót, ugyanakkor a városi lakosság számának emelkedése és jövedelmének javulása fokozta az igényeket. A búzaexportot csak 190 millió tonnában lehetett meghatározni, holott az eredeti tervekben 293 millió pud szerepelt. Az 50-es évek második felében kérdés sem fért a mezôgazdaság fejlesztésének elodázhatatlanságához. A vita afelett bontakozott ki, hogy a hagyományos agrárterületek fejlesztését erôsítsék-e, vagy a szûzföldek feltörésével szélesítsék a termelés bázisát. Végül a szûzföldek feltörése mellett döntöttek, amirôl a 70-es évekre bebizonyosodott, hogy zsákutca. A kibontakozó fejlôdés egyik alapeleme volt a falusi élet liberalizálása, az anyagi érdekeltség nö-
A propaganda mûködött, ha az ellátás akadozott is
velése. Ide tartozott volna a kolhoz rendszer felszámolása is, de ennek felvetése túllépte volna a politika által megtûrt fejlôdési kereteket. A hruscsovi idôszakban megnövelték a mezôgazdasági beruházások mértékét, és a teljes állami beruházásokban az 1946–50-es idôszak 11,8%-áról 1980-ig 20%-os mértékig emelkedett (1. táblázat). A növekvô beruházások hatására nôttek a mezôgazdasági termelési értékek, azonban ez a növekedés csökkenô tendenciát mutatott. Az 1960-as években évi 3%-os növekménnyel lehetett számolni, ami a 70-es évekre 1%-ra mérséklôdött, míg végül az 1971–1985-ös idôszakban ugyan már 579,6 milliárd Rubelt ruháztak be, a tiszta mezôgazdasági terméknövekmény nulla százalékon maradt. A helyzetet ismételten a gabonatermés, mint alapélelmiszer cikk, alakulásával lehet a leginkább jellemezni. Míg 1960-ban a termés 46,7 m. tonnával haladta meg a belsô fogyasztás mértékét, addig 1963-ban már 44,8 m. tonna importra szorult az ország. Nem sokat változott a betakarított gabonamennyiség sem az 1966–1985. közötti idôszakban (2. táblázat). A hatvanas évek második felétôl az egyik legélesebb politikaigazdasági problémává nôtte ki magát a gabonaellátás kérdése.
A kolhozokban és szovhozokban megnövekedett állatállomány miatt megnôtt a takarmánygabona belsô felhasználása, így egyre kisebb mennyiségek váltak mobilizálhatóvá a lakossági ellátás céljaira. Míg a városi lakosság részaránya az 1956-os 45%-ról 1975-re 60%-ra, 1990-re 66%-ra emelkedett, a hazai mezôgazdasági termelésbôl 1966-ban 76 millió tonna gabona került állami felvásárlásra, 1969-ben pedig már csupán 60 millió tonna. A városi lakosság élelmiszerellátottsága a szovjet rendszerben alapvetôen az állami felvásárlásoktól és az elosztó rendszerek mûködésétôl függött. A piaci mechanizmusok mindvégig háttérbe szorultak a Szovjetunió történelme során. A bajok gyökerének tekinthetjük, hogy az adott idôszakban nyilvánvaló az eltérô feltételek ellenére a politikai vezetés az iparban, az ipari termelés megszervezésében és irányításában használt módszereket kívánta alkalmazni a mezôgazdaságban is. Az 1960-as évekig még izoláltnak tekinthetô szovjet gazdaság, majd valamelyest nyitni kényszerült, de az élelmiszerellátási gondokat érezvén komolyan körül kellett volna nézni a világban, hogy mások miként oldják meg ezt a problémát. A vezetés a problémamegoldásban egyhelyben topogott, a lakossági lélekszám, a városi ellátási kötelezettségek pedig csak nôttek és nôttek. A szovjet állampolgároknak egyre növekvô sorokat kellett kiállniuk, hogy élelmiszerhez jussanak, számos városban kellett élelmiszerjegy rendszert bevezetni. A városi lakosság élelmiszerellátottságának a megoldatlansága végül döntô momentumnak bizonyult az elégedetlenség fokozódásában, a rendszerbôl való kiábrándulásban, végsô soron a Szovjetunió szétesésében. Az állampolgároknak egyszerûen nem maradt más kilátásuk a helyzet változására, mint várni, mikor omlik össze a rendszer. Ami, mint tudjuk, be is következett. "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Földpiac Oroszországban Sagajda N.I. tudományos fômunkatárs, Nikonov A.A. Agrárproblémák Kutatóintézete, Moszkva Oroszországban mára jelentôs mezôgazdasági területek kerültek magántulajdonba, ennek ellenére a földpiacot nem lehet kialakultnak, vagy aktívnak tekinteni. Az alacsony földpiaci aktivitás okai között említhetôk: magasak az üzletbonyolítási költségek, alacsony az érdeklôdés (ami gyakran csak a meghatározott helyeken fekvô földek iránt jelentkezik). Az árak részint a fekvésbôl, másrészt a hasznosítási leSagajda N.I. hetôségek eltérô voltából következôen erôsen differenciálódtak. Az értékesítési árakra legnagyobb hatással az építési telek céljára történô vásárlási lehetôségek vannak. Különösen igaz ez Moszkva és Szent-Pétervár vonzáskörzetére. A nehézségek ellenére Oroszország földpiaca feljövôben van. Megindultak a banki hitelre történô földvásárlások is, melyekre a hitelezô jelzálog jogot jegyeztet be. Röviden az elôzményekrôl A cári rendszer megdöntésétôl a 90-es évekig terjedô mintegy 70 év alatt a föld állami monopólium volt, ingyenes földhasználattal. A földhasználat két nagy csoportja létezett ebben az idôszakban: – szovhoz és kolhoz használatában lévô földterületek, melyek átlagos mérete 7.900 ha volt, és a mezôgazdasági mûvelési ágban nyilvántartott teljes terület 98%át tette ki. A kolhozok, vagy szovhozok teljes területe egy telekkönyvi betétet képezett, függetlenül annak tagoltságától, összetételétôl, használati különbségeitôl. – az állampolgárok használatába adott földek, melyek mértéke 0,06–0,5 ha között mozgott. A kis méret ellenére jelentôs mennyiségû élelmiszert termeltek ezeken a területeken. Például az ország burgonyatermésének 80%-a innen került ki. Elvileg ezeknek a területeknek nem lehetett magánforgalma, azonban mégis létezett a velük való un. feketepiaci kereskedelem. A lakossági használatra kijelölt részek mintegy 2%-át tették ki a teljes mezôgazdasági területeknek.
A föld magántulajdonának bevezetése A mezôgazdasági területek magántulajdonba vételének lehetôségét az 1990. évi két törvénnyel nyitották meg: – az OSzSzK. Földreformról szóló törvénye (1990. X. 23.), – az OSzSzK Paraszt (farmer) gazdaságokról szóló törvénye (1990. XII. 27.) A parasztgazdaságokról szóló törvény nem csupán annak a lehetôségét adta meg, hogy magántulajdonba kerüljenek a földek, de azt is lehetôvé tette, hogy a kolhozok és szovhozok földterületeit felosszák a tagok, illetve alkalmazottak között, és a kapott földterületet kivihessék a közösbôl, hogy azon családi gazdaságot üzemeltessenek, vagy szövetkezeti közösségeket hozzanak létre. Magángazdaságok ugyan létesülhettek az immáron magántulajdonba került földeken, azonban törvényileg tiltották a földek adás-vételét. Az adminisztratív akadályok miatt gyakorlatilag 2003-ig nem beszélhetünk földforgalomról. Ebben az évben (2003. I. 28.) hozták meg ugyanis a mezôgazdasági hasznosítású területek föld-
forgalmáról szóló törvényt. Ebben a földforgalom valamennyi kérdése rendezésre került. Jelzáloggal is meg lehet terhelni a mezôgazdasági hasznosítású területeket 2004-tôl kezdôdôen, miután 2004. II. 5-én megszületett az erre vonatkozó törvény is. Hogyan ment végbe a termôföld privatizálása? Az elsô nagy privatizációs hullám 1992–1995. között rendkívüli gyorsasággal zajlott le, és az ország mezôgazdasági mûvelés alatt álló területeinek jelentôs része került magánosításra. A korábban állampolgári használatban volt földeket ingyen adták a használók magántulajdonába. A kolhozok és szovhozok földjeit elsô lépésben munkahelyi közösségek tulajdonába adták. Általában 2–5 ezer ha-os területek kerültek ilyen formán 3–600 dolgozó, valamint nyugdíjas közös tulajdonába. Összességében mintegy 24.000 ilyen közös terület került kialakításra 11,8 millió tulajdonossal. Valamennyi résztulajdonosra lebontva meghatározták a ráesô földterület nagyságát, és bárki kiléphetett a közösségbôl, magával víve a rá esô területet. A törvény lehetôvé tette a földterület eladását, ajándékozását, örökíthetôségét, törzstôkeként történô vállalkozásba vitelét, bérbe adását. A földterületek magántulajdonba adásával hasonló módon jártak el a kolhoz és a szovhoz tulajdonával kapcsolatosan is. Azt is térítésmentesen kaphatták meg a tagok, alkalmazottak, nyugdíjasok. A földterület egy része a falu önkormányzata kezébe került, hogy abból indokolt esetben növelni lehessen az állampolgári használatban lévô területek méretét, más része az ún. újraosztási alapba került. Ebbôl igényelhetett bárki, aki családi gazdaságot kívánt létrehozni, de nem lévén tag, vagy alkalmazott, más úton nem juthatott földhöz. Ôk is térítésmentesen vehették tulajdonba a földeket. A magántulajdonba adás során fel sem merült a reprivatizáció, mint lehetôség. Az alkalmazott privatizációs eljárás elônyei és hátrányai a földpiac fejlôdése szempontjából Mindenképpen elônyösnek kell tekinteni a privatizáció gyorsaságát. Több, mint 125 millió magánbirtok született 3 év alatt. Alacsonyan maradtak a tranzakciós költségek, a lakosságnak. Viszonylag nagy területek maradtak egyben, ami egyszerûbbé és olcsóbbá tette az új határok kijelölését. A hátrányok valójában az elônyökbôl következnek. Igaz, gyorsan volt megoldható, hogy többszáz személy együtt kapja meg a föld tulajdonjogát, viszont ez azzal jár, hogy bonyolultabb lett a mûveléssel kapcsolatos teendôsor. Több személlyel kell egyeztetni, továbbá a kilépéskor elveszik az elôny. Problémát jelent az is, hogy nem tettek különbséget az egyébként eltérô földterületek között, ami a késôbbiekben igaz-
7
a
világ
ságtalansághoz vezet, ugyanis egyforma terület, de eltérô minôségben azzal jár, hogy az eredetileg egyforma birtokokból eltérô értékek keletkeznek.
Összességében Oroszország földterületének csupán 7,6%-a került magánkézbe. Valójában csak a mezôgazdasági mûvelésben lévô földeket, pontosabban azok 80%-át adták magántulajdonba. A települések területének csupán 18%-a került magánkézbe. Fôképpen azok a telkek, melyeken már álltak a tulajdonosok házai, vagy konkrét termelô tevékenységet folytattak korábban. Az orosz állam további 212,6 millió ha földterületet jelölt ki privatizálásra, melyek vagy mezôgazdasági hasznosítású területek, vagy mezôgazdasági üzemek területének a részei. Ezek a területek megvásárolhatók, vagy bérelhetôk, jelenleg 56.400 szervezet mûködését érintik, így kizárólagosan csak ôk jöhetnek szóba, mint vásárlók, vagy bérlôk. Ilyen formán ezek a területek nem kerültek be a földpiac körébe. A privatizációs folyamatban 11,8 millió új tulajdonos keletkezett, akik szabadon adhatják, vehetik bérelhetik, bérbe adhatják földjeiket. A privatizáció során föld nélkül maradtak a kolhozok szovhozok, amelyek korábban szervezték a termelést. Fennmaradásukhoz bérelniük kell a földeket a tulajdonosoktól, ami átlagosan 78%-os bérelt föld arányt jelent. Az állam igen liberális földpiaci szabályozást alkalmaz. Bárki, vagy bármely jogi személy vásárolhat, bérelhet földeket, kivéve azon társaságokat, ahol külföldi a többségi tulajdonos. A föld adás-vétele esetén elsôbbségi jogot élvez a helyi, vagy a felettes önkormányzat. Nem vásárolhatnak földet külföldi állampolgárok, vagy olyan szervezetek, melyeknek többségi tulajdonosai külföldiek. Korlátozásokat vezettek be a földkoncentráció megelôzése érdekében. A földpiac aktivitása Az országos statisztikai összesítésben csak a telekkönyvi egységként szereplô földterületekre vonat-
8
A fizetôképes földvásárlók megjelenése Moszkva környékén
6
100
5
Tranzakciók száma (m)
A privatizációs folyamat eredménye, hatása a földpiacra
mezôgazdaságában
4,4
4
90 80
3
70 70, 5
2
60 54, 52
1
0,57
0
50
Teljes tranzakciós terület (m.ha)
Partnerség
40 1999
2000
2001
a tranzakciók száma (millió) teljes tranzakciós terület (m.ha.)
2002
2003
2004
beleértve a mezôgazdasági földeket is (m.) beleértve a mezôgazdasági földeket is (m.ha))
1. ábra. Földpiaci tranzakciók számának alakulása 1999–2004. között
kozó adatok szerepelnek, ennélfogva ismeretlen, hogy a tulajdonrészek milyen arányban és milyen területi megoszlásban cserélnek gazdát. Összesen 1,2 millió telekkönyvi egység adás-vételét regisztrálták 2004-ben (a 2005-ös év adatai hiányoznak). Az ismert bérleti szerzôdésekkel együtt összesen 4.400.000 földpiaci ügyletet bonyolítottak le, 70,5 millió ha területet érintôen (1. ábra). Az állami földek bérbevételére megkötött szerzôdések területátlaga 585 ha, míg az egyéb földterületek ügyleteinek átlagos területnagysága 4,4 ha. Földpiaci mozgásban a mezôgazdasági területek 28%-a vett részt. A magánszemélyek tulajdonában lévô földterületeknek a legkiforrottabb a földpiaci mozgása. Igaz ugyan, hogy az adás-vételek száma itt a legmagasabb, viszont ezek a területek csupán 0,7%-át adják teszik ki a teljes területnek. Legaktívabb földvásárlás a városokhoz közeli területek vonatozásában volt tapasztalható. Különösen Moszkva és Szent-Pétervár közeli területek keresettek, Létezik ugyan törvény a termôföld védelmérôl, ami azonban könnyen áthidalható akadálynak tûnik, mert döntôen építési teleknek vásárolják ezeket a földeket. Keresettség szempontjából második helyen vannak azok a területek, melyek kiváló talajadottságokkal rendelkeznek, és intenzív növénytermesztésre alkalmasak. A földvásárlók között új réteg is megjelent, akik korábban nem foly-
tattak mezôgazdasági tevékenységet, pénztôkéjük sem a mezôgazdaság területérôl származik. Ôk a földpiac igazi áralakítói. Számukról nem készült kimutatás, de Moszkva környékén az üzletek 15%-át gondolom rájuk esô részaránynak. Jelzálogforgalom gyakorlatilag nem tapasztalható. Jelenleg nem nevezhetô intenzívnek a földpiac. Az okok szerteágazók. Kérdôíves felmérésben arra a kérdésre, hogy miért alacsony a földforgalom, az alábbi válaszokat kaptuk: – nincs vevôi érdeklôdés (38%), komplikált az adás-vétel ügyintézése (31), sok a résztulajdonos 8119, adásvételi ismerethiány (10%), nem ismerik a valós piaci árakat (10%). Az árakról A statisztikai adatgyûjtés csak az állami földterületek adás-vételére terjed ki. Ebben a szegmensben a föld ár 2004-ben átlagosan 150 USD/ha volt. A bérleti szerzôdésekben általában az adó mértékéhez közeli értékek szerepelnek. Teljes gazdaságok adás-vétele rendkívül ritka jelenség, kialakult árakról nem is lehet ebben a vonatkozásban beszélni. A magánforgalom áraira az egyes ismert esetek alapján lehet következtetni. Így például Moszkva környékén a telekkönyvi betétként szereplô terület egy-egy résztulajdon jogáért 3.000 USD-t fizetnek ki. Miután a résztulajdonok 4–7 ha nagyságúak, így a hektáronkénti ár 430–750 USD-t kaphat az eladó. "
Kiadványok az Agroinformnál
Érdeklôdni a 06/1/220-8331-es telefonszámon Szabó Krisztinánál.
www.agroinfom.com
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Új szereplôk az orosz mezôgazdaságban Rülko D.N. igazgató, Agrárpiaci Konjunktúra Kutatóintézet, Elemzô Központ,. Jolly R.W. (USA) A befektetôk általában alacsony jövedelmezôségi szintûnek és nagy kockázatúnak tartják a mezôgazdaságot, ahol könnyen lehet akár igen nagy mértékû veszteségeket is elszenvedni. Új jelenség a mai orosz mezôgazdaságban, hogy megjelentek a külsô befektetôk, akik piaci szellemet vittek be a gazdálkodásba, és nagyméretû üzemeket (50.000 ha körüli, de egyesek mérete eléri a 250.000 ha-t is) alakítottak ki. Az utóbbi években a külsô befektetôk számtalan nagyüzem irányítását és több millió hektár feletti területtel való gazdálkodás lehetôségét szerezték meg, és jelentôs szervezeti, szerkezeti változásokat vezettek be. Vertikális integrációs folyamatokat indítottak el, a gazdálkodást szerzôdéses alapokra helyezték, földbérlettel foglalkoznak, átvették a custom farming gyakorlatot, gépállomásokat alakítottak ki stb. Új értékesítési módszereket vezettek be, hogy megkaphassák az elérhetô legmagasabb piaci árat, túlléphessenek az agrárium szerkezeti alulfejlettségén, valamint felszámolják a magasan képzett szakemberek hiányát a termelésben. A befektetôk hamar új nevet is kaptak: „a mezôgazdaság új irányítói”. Megfigyelhetô, hogy módszereiket a mezôgazdasági termelés hagyományos szereplôi is igyekeznek átvenni. A mezôgazdasági termelés is gazdasági tevékenység, következésképpen az új szereplôk a pénzvilágból, az ipari termelés és a gazdasági élet szervezôi körébôl kerülnek ki, de minden esetben belföldi szervezetek vagy személyek.
10
A szovjet idôbôl számos hiányossággal örökölte meg az egyedül maradt Oroszország a mezôgazdasági termelést. Gond van a mûszaki- és a technológiai színvonallal, magával az élelmiszervertikum szervezettségével, de legfôbb gondot a pénz, illetôleg a tôkehiány jelenti. A hagyományosan gondolkodó befektetôk úgy tekintettek a mezôgazdaságra, mint ahol igencsak kérdéses a termelés gazdaságossága, sôt nagy a valószínûsége a veszteségbe fordulásnak, emellett alacsony a befektetések hatékonysága, kicsi az elérhetô többletjövedelem, a realizálható haszon. Világos volt, hogy a régi úton nem lehet tovább haladni, valami újra volt szükség. (A külföldi „szakemberek” készségesnek bizonyultak a tanácsadásban, ugyanazt ajánlották, mint valamennyi post-szocialista országnak. Szervezzék meg a családi alapon mûködô farmgazdaságokat, és erre alapozzák a termékelôállítási szakaszt. Mindenképpen a termelôüzemi integráció szétszedésében akarták láttatni a megoldást. Az azonnal látható gond ezzel csak annyi volt, hogy sem termelési, önálló gazdálkodási tapasztalata nem volt a mezôgazdaságban dolgozók nagy részének – kivéve a szovhoz és kolhoz vezetôket –, továbbá eszközük sem lett volna az egyéni gazdálkodáshoz, tôkéjük meg végképpen nem volt. Ezen az úton elindulva óriási ellátási gondokat indukált volna Oroszország magának, amit csak nagy élelmiszerimporttal tudtak volna orvosolni – fôszerkesztô megjegyzése.) Új jelenség az orosz agráriumban, hogy olyan rétegek lépnek be szereplôként a mezôgazdasági termelésbe, annak irányításába, kezdenek foglal-
kozni a mezôgazdasági termelés szervezésével, akiknek mindehhez semmiféle korábbi kötôdésük sincs. A kialakulóban lévô gyakorlat nem találkozik a nemzetközi agrárszakértôknek a Szovjetunió szétesését követô kezdeti szakaszban megfogalmazott javaslataival, akik családi gazdaságokra alapozott mezôgazdasági szerkezet kialakítását ajánlották perspektivikus megoldásként. Ezzel szemben olyan óriásgazdaságok, „orosz latifundiumok” kialakulásának lehetünk tanúi, amelyek nem rokoni alapon szervezôdnek, melyekben nem azé a föld, aki megmûveli, hanem ipari-, kereskedelmi vállalkozói szövetségek lépnek be tulajdonosként,
Rülko D.N.
akik legtöbb esetben nem is kötôdnek magához a termelési folyamathoz sem. A fejlôdés kialakuló iránya szerint termôföld nem magántulajdonlásra épül, hanem tôke természetûvé, vállalkozások termelôeszközévé válik. A közvetlen termelési feladatokat alkalmazottak végzik el. Az elméletek azt sugallják, hogy minden újítás alapját az aszimetria jelenti a konkrét feladatok végzése, a koordináció és az információk között. Minden vállalkozás olyan megoldások felé törekszik, melyekkel csökkenô költséggel növekvô nyereséget képes elérni. A szervezési módszerekkel általában rövidtávu sikereket lehet elérni, de gyakran történik, hogy a nyereség veszteségbe csap át, vagy piaci instabilitáshoz vezet, mert a koncentrálódó irányítás, viszont hiányzik a tényleges tulajdonosi érdekek megjelenítése. A megjelent „új irányítói” réteg óriási hatással van az orosz mezôgazdaság alakulására. Érdemes tehát megvizsgálni, mi várhat a jövôben, hatásukra hogyan lakul a termelés hatékonysága, versenyképessége és a jövedelem elosztása. A kialakulás körülményei
Kell az optimizmus, hit a jövôben
A „mezôgazdaság új irányítói” más területen mûködô vállalkozások (anyavállalat) alvállalkozásaiként kezdték meg tevékenységüket a mezôgazdaságban. A folyamatnak három szakaszát
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában nek a megmaradtaknak versenyképes bért, illetôleg a földek vonatkozásban vonzó bérleti díjat garantálni. Egyes vállalkozások tovább teljesítik a kolhozok korábbi szociális szolgáltatásait is. A felfejlôdés és a jelen helyzet
Az orosz latifundiumok nélkül korábbi nagy beruházások maradnának kihasználatlanul
lehet megjelölni: A folyamat a pénzügyi krízis, a nagy rubelleértékelése elôtt 1998-ban kezdôdött. Második, a legintenzívebb szakasz közvetlenül a nagy leértékelést követte (1999–2000). A harmadik periódus a legelnyúltabb (2001–2005). A folyamat alapját az jelentette, hogy a lakosság széles köre kezdte keresni a hazai élelmiszereket az importálttal szemben, sôt exportlehetôségeket éreztek meg a mezôgazdasági termékek vonatkozásában. Ezt a két tényezôt vették észre a vállalkozók, és akartak is élni velük. Kik is a vállalkozók? Általában bankok, vagy finanszírozási tevékenységet folytató cégek, akik leginkább a rubel nagy leértékelése körüli idôszakban terjesztették ki tevékenységüket a mezôgazdaságra. A másik nagy csoportot a korábbi nagy állami, vagy kvázi állami vállalatokból, állami monopóliumokból, továbbá a regionális hatalom csôdkezelô szervezeteibôl gazdasági alapra szert tett új vállalkozások képezték, akik mindhárom fázisban aktivitást mutattak. Habár a „mezôgazdaság új irányítói” alaptevékenységüket illetôen különbözôek, mégis egy módszert követnek. Az új termelôegységeket a korábbi kolhozok bázisán hozták létre. Kiszámították, hogy a létezô nagyüzemi struktúra nyereségorientált gondolkodással és irányítással
képes jövedelemtermelôvé válni. Ehhez jól használják a kölcsönökhöz való hozzájutási lehetôségüket, valamint mobilizálják a termékfeldolgozási kapacitásokat és a piaci értékesítési egységeket. Gyakran mûködnek együtt az állami apparátus képviselôivel. (Rájöttek, hogy a korszerû technikai, technológiai lehetôségeket nagyüzemi termelési szervezetek keretében lehet leghatékonyabban kihasználni, ugyanakkor átfogják a teljes termékláncot, ezzel nem függnek külsô körülményektôl, további gazdasági szereplôktôl. Jól tudták felhasználni a gazdasági átalakulás során megôrzött privilegizált helyzetüket, gazdasági-társadalmi befolyásukat, gazdaságirányító, vagy bankszektori gyakorlatukat – fôszerkesztô megjegyzése). A falvakban általánossá válik a leépítés, áttérés a hatékony foglalkoztatásra, viszont igyekez-
Az orosz mezôgazdaságot is a pénz mûködteti
Az új rendszer sikerességét jól szemlélteti, hogy igen kevés vállalkozó vonul ki ebbôl az üzletbôl, és számuknál jóval többen kapcsolódnak be. A mezôgazdasági tevékenységet feladók kiépített rendszere nem szûnik meg, hanem átveszi azokat valamelyik új belépô. Az újtípusú mezôgazdasági vállalkozások átlagos nagysága 2001-ben 54.800 ha mûvelt terület, és 8,9 volt kolhoz (üzemegység), ami 2003-ra 53.220-ra és 8,3-re módosult, majd ezt követôen lényegében változatlan maradt. A területnagyság a 10.000–250.000 ha között szóródik. Folyik az optimális gazdaságméret kialakítása. A nagy holdingok megtartják méreteiket, a „kicsik”, akik 30.000 ha alatti területtel rendelkeztek, agresszív növekedési stratégiát alakítottak ki, és a 2001–2003 közötti két évben megduplázták területüket, azaz felfejlôdtek az átlagos, vagy az ahhoz közeli méretre. A vertikális integráció jellege elsôsorban az „anyavállalat”-tól, illetôleg a mûködési jellegtôl függ. A nagyobb holdingok általában a mezôgazdaságot alapanyag elôállítónak tekintik és ekként is kezelik. A kisebb területtel rendelkezôk éppen fordítva a vertikális integrációban rejlô elônyöket is ki kívánják használni. A mezôgazdasági tevékenységen belül kialakított vertikális integráció eléggé alacsony szinten van jelenleg. A termékfeldolgozást és az értékesítést az anyavállalatok elkülönítetten kezelik magától az alapanyag elôállítástól, illetôleg az anyavállalat önálló szervezeti egységeket hoz létre az alapanyaggal való további foglalkozásokra. Legszorosabb vertikális integráció a baromfi tenyésztés és feldolgozás területén tapasztalható. Itt a teljes exportmennyiség 5%-a származik ezektôl az új termelési formáktól. Az öt legnagyobb vállalkozás 24 baromfi gazdaságot fog össze, és a teljes orosz brojler csirke tenyésztés 35%-át tudhatja magáénak. További holdingok adják a termelés 13%-át. Más területeken jóval alacsonyabb szinten áll az integráció. A gabonatermesztés területén például a 10 termékexportôr közül hat saját terménye kivitelével foglalkozik. A teljes export 5%-a származik az új termelési egységektôl. A cukorgyártásban mind a tíz nagy feldolgozó üzem foglalkozik termesztéssel is, és a cukor 25%-át az ô termelésük adja. A jövôt illetôen nyitott kérdésként vetôdik fel, hogy ezek az új termelési formációk olyan anyavállalatok tulajdonában vannak, melyek fô tevé-
11
Partnerség
a
világ
kenységi profilja az ipari termelés, a kereskedelmi- vagy a banki-, pénzügyi tevékenység. A kezdeti sikerük azon nyugszik, hogy kihasználták a nagy méret és az általános nyereségérdekeltségû irányítási gyakorlat mezôgazdasági bevezetésének elônyeit. A mezôgazdasági termelés azonban továbbra is jelentôs mértékben kitett maradt, ezért eredményessége függ az adott terület környezeti feltételeinek változásaitól, melyekre gyorsan helyben lehet reagálni, nem a távoli anyavállalati irányító központokban. Egyes holding tulajdonos anyavállalat átadta a döntési jogot a mezôgazdasági termelési szervezôdéseinek, azonban ezzel viszont jelentôsen megnövelte annak a kockázatát, hogy nem hatékonyan használják fel a rendelkezésre álló forrásokat, valamint hogy megugrik a lopás mértéke. (Szükség van tehát a döntési jogok megosztására a központ és az új formáció között – fôszerkesztôi megjegyzés.) A megoldáshoz közelíthet az USA közép-nyugati térségében elterjedt „bonanza farming” gyakorlat átvétele, ami azután alakult ki Amerikában, hogy a farmokat társasági formákká alakították át (elkülönítették a személyes tulajdont és a termelôüzemi, termelôeszköz tulajdont – fôszerkesztôi megjegyzés). A kezdeti próbálkozások megtörténtek azzal, hogy a gazdálkodási kérdésekben önállóságot adtak egyes kollektíváknak, vagy egyes családoknak, akik farmszerûen kialakított egységekben tevékenykednek. Beszéljünk a jövôrôl, a lehetôségekrôl
12
A rövid idô is elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy az „orosz latifundiumok” a legjelentôsebb szereplôivé nôhessék ki magukat az orosz agrártermelésben. Ennek a ténynek az ismeretében szükség van a teljes orosz agrárpolitika újbóli áttekintésére – a statisztikai adatgyûjtési rendszertôl az állami irányítás, a törvényhozás szerepéig. Konkrétan például a jelenlegi szabályozás szerint a mezôgazdasági eszközöket, gépeket gyártó ipari üzemnek nincs joga mezôgazdasági termeléssel foglalkozni, ugyanakkor az életképtelen kolhozok számos törvényben biztosított elônyt nyújtó jogosítványokkal bírnak. Változtatásra, a szabályozásnak a kialakuló gyakorlathoz történô igazítására van szükség a továbbfejlesztés érdekében. Szükség lenne a teljes tulajdonjog átadására az anyavállalati tulajdonból a mezôgazdasági termelést folytató alvállalkozásnak, amely ezáltal magára kell hogy vállalja a teljes termelési kockázatot is. Ehhez az államnak meg kell változtatnia a reménytelenül elöregedett jelzálogra vonatkozó törvényi szabályozását. Újra szabályzással hatékonyabbá kell tenni a gabonatárolást, be kell vezetni az adósok vagyonának zárlatát, létre kell hozni az agrárjelzálog nyilvántartásával foglalkozó hivatali rendszert.
mezôgazdaságában
Aki aratni akar, elôbb szántson és vessen
Változtatásra szorul a mezôgazdasági termények biztosítási rendszere is, hogy kiterjedhessen a mezôgazdasági befektetôk széles körére. A biztosítóknak több megoldást kínáló variációkat kellene kidolgozniuk, melyek közül a termelô vállalkozások választhatnának. A kínálati palettának a teljes körû biztosítástól kezdve az egyes kockázati elemekre történô biztosítási lehetôségig kellene lehetôségeket kínálnia. Végül a törvényi szabályozás módosítására van szükség a föld tulajdonjogát és a bérleti jogokat illetôen. A jelenlegi szabályozás lehetôvé teszi a földpiac és a bérleti rendszer akénti mûködését, hogy a kevésbé hatékony hagyományos szerkezettôl az újabb, hatékonyabbak kezeibe kerüljön a földtulajdon, azonban rendkívül kockázatossá és drágává teszik az ilyen befektetéseket. Példaként említhetô, hogy a tulajdonjog bejegyzése kötelezô és drága, gyakran többe kerül, mint magának a földnek a piaci értéke. Célszerû lenne ingyenessé, az állami irányítás feladatává tenni a telekkönyvi szolgáltatásokat. Nyitott kérdés, hogy ezek az új vállalkozási formák megerôsödnek-e, vagy eltûnnek majd, mint az Amerikai Egyesült Államokban a „bonanza gazdaságok”? Számos példa van máris sokszínûségük kialakulására a belsô szerkezetük, a termelési kockázat és az irányítási rendszer vonatkozásában. Min-
den bizonnyal megmaradnak az egyéni farmgazdaságok Oroszországban is, melyek súlya, szerepe attól is függ, hogy be tudnak-e illeszkedni a termékláncokba, át tudnak-e térni a szerzôdéses alapú kapcsolatrendszerre, ki tudják-e alakítani azt a belsô integrációt, ami szükséges az eredményességhez a piacgazdasági körülmények között, ahogy ez már gyakorlat a fejlett gazdasággal rendelkezô országokban. Nemzetközi szintre emelve a kérdést, valószínûsíthetô, hogy az új „orosz latifundiumok” elég erôsek és hatékonyak ahhoz, hogy megjelenjenek a világpiacon az orosz mezôgazdasági termékekkel. Az óriási termelô gazdasági méretek egységes termékkínálatot tesznek lehetôvé, méghozzá nagy tételben. Méretükbôl adódóan jó az alkupozíciójuk is. Oroszország, mint a világ legnagyobb területû országa, melynek tekintélyes része alkalmas a mezôgazdasági tevékenység folytatására, önmagában is hatalmas mezôgazdasági potenciállal rendelkezik. Oroszországnak tehát minden adottsága megvan ahhoz, hogy agrártermékeivel versenyképesen jelenjen meg a világpiacon. Szemtanúi lehetünk az orosz mezôgazdaság megkezdett átalakulási folyamatának. A kérdés csupán az, hogy ez együtt jár-e tényleges és jelentôs, a teljes agráriumra kiterjedô gazdaságfejlesztéssel? "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Oroszország helyzete a világ élelmiszerpiacán Szerova E.V. a közgazdasági tudomány doktora igazgató, Élelmiszergazdasági Elemzô Központ
Szerova E.V.
Agrárpotenciál, a termelés alakulására ható fôbb tényezôk Oroszország rendkívül nagy agrártermelési potenciállal jellemezhetô. Elég csak arra utalni, hogy a világ csernozjom talajainak 1/3-ával rendelkezik. Ennek ellenére nem foglal el rangos helyet, sôt az utóbbi 15 évben még a korábbi teljesítményét sem tudta megtartani pár termék (pl. napraforgó) esetének a kivételével (1. táblázat). A világpiacon elsôsorban vevôként jelentkezik, ritkábban mint eladó. Oroszország világkereskedelmi részvétele visszafogottnak mondható, ami nem áll arányban sem a termelési lehetôségeivel, sem a termelésbôl való részesedésével, különösen, ha lakossági arányra
Oroszország nehéz örökséget kapott Szovjetunió szétesése után. Megszakadtak a bejáratott gazdasági kapcsolatok a „baráti országokkal”, sôt a korábban egy ország is részekre szakadt. Nem tûnt el azonban nyomtalanul a szellemi befektetés, a gazdasági-társadalmi irányítás felgyülemlett tapasztalata, a nagy állami vagyon sem került külföldi kézbe, és az ásványkincsek, a természeti erôforrások, melyekben Oroszország olyannyira gazdag, továbbra is biztos alapot jelentenek a fejlôdéshez. Az agrárium számos problémával terhes hagyatékot vett át, sok a megoldásra váró feladata. Új szereplôként kell beilleszkednie a világ élelmiszertermelésébe. Oroszország rendkívül kedvezô körülményeket képes teremteni a mezôgazdasági termelés számára, így a közelmúltban megszokott biztos importôr pozíciójából az élelmiszer exportáló országok csoportjába kerülhet. Erre minden esélye meg is van, és határozott ilyen irányú törekvés ki is tapintható. Az ország az agrártermelés fellendülési folyamatának az elején tart. Miután mindenben a kezdet a legfontosabb, nem érdektelen és nem tanulságmentes áttekinteni, milyen jelei tapasztalhatók a világgazdasági exportôr szereplôvé válási folyamatnak napjainkban. bontottan vizsgáljuk, habár kisebb mértékû elôrelépés tapasztalható az utóbbi években (2. táblázat). Az ország külkereskedelmi forgalma 2005-ben rekordnagyságot ért el, amiben az export- és az importnövekedésnek egyaránt szerepe van (1. ábra). Az ábrából kitûnik, hogy a behozatal 2000-tôl erôteljesebben nô, mint a kivitel. A külke1. táblázat
Egyes orosz mezôgazdasági termények részaránya a világtermelésben (%-ban) Termény
1992
1995
2000
2005
Gabonafélék össz.
5,26
3,26
3,12
3,41
Ebbôl Búza Rozs
8,17
5,55
5,88
7,56
45,52
17,65
27,07
23,40
Árpa
16,30
11,20
10,58
11,34
Zab
32,50
29,67
23,01
19,07
Napraforgó
14,17
15,99
14,81
20,66
Cukorrépa
9,05
7,20
5,71
8,89
Burgonya
13,83
13,96
10,34
11,59
Len
13,17
9,65
8,89
6,76
Tej
10,21
8,42
6,51
5,78
Marhahús
6,84
5,04
3,33
3,18
Sertéshús
3,76
2,33
1,74
1,57
Bárányhús
4,27
3,33
1,57
1,45
Tojás
6,45
4,38
3,67
3,46
Gyapjú
6,11
3,61
1,69
2,09
Forrás: FAO adatok
reskedelmi szaldó tartósan negatív, a különbséget elsôsorban a kôolaj és a földgáz értékesítésébôl befolyó összegekbôl fedezi az ország. Kívánatos lenne az élelmiszerkereskedelemben elérni a 0 szaldót, hogy az ellátás ne függjön az ipari nyersanyagok világpiaci ármozgásától. Az élelmiszer kivitelben a gabonafélék olyan hagyományos termékeket múltak felül, mint a hal és egyéb tengeri eredetû élelmiszerek. A tendenciára jellemzô, hogy 2005-ben például a teljes élelmiszer export 34,6%-át tette ki a gabona, megdöntve ezzel a korábbi hiedelmet, miszerint Oroszország hagyományosan gabona importôr, és még hosszú ideig az is marad. A lakossági ellátásban nem beszélhetünk élelmiszer hiányról egyetlen termék vonatkozásában sem. Az utóbbi idôben az önellátó képesség javulásának a jelei tapasztalhatók fôként növényi termények (szántóföldi termények és zöldségfélék) vonatkozásában, ahol az ország megközelítette az önellátás szintjét. Stagnáló helyzet jellemzi a hazai hústermelés részesedését, ahol az ország teljes lakosságának a fogyasztásából csupán 65% körüli szintet ér el a saját elôállítás (3. táblázat). Az orosz mezôgazdasági termelés új fejlôdési szakasza indult el 1999-ben, és mára versenyelônybe került mind a bel-, mind külpiaci összehasonlításban a következô termékek vonatkozásában: búza, és búzaliszt, tésztafélék, árpa, napraforgó, napraforgó olaj, káposztarepce, egyes tejtermékek, egyes édesipari termékek és sör. Az ország láthatóan rendezkedik be a tartós gabonaexportra. A meglévô export infrastruktúra képessé teszi Oroszországot 5 millió tonna feletti
13
Partnerség
14
a
világ
mennyiséggel megjelenni a világpiacon. Vállalkozói tôkébôl hatalmas tengeri kikötôk épülnek a gabonaexport növeléséhez. Az állam kamattámogatást nyújt a hosszútávú befektetésekhez (pl. elevátorok beszerzése és mûködésbe helyezése). Már a közeljövôben 5–10 millió tonna/év tartós exportra számíthatunk. A változás a termésingadozásból és a hazai fogyasztás összetételébôl, annak valószínûsíthetô változásaiból fakad. Nem mindig segíti azonban az állami politika a gabonaexportot. A hazai ellátás biztonsága érdekében 2004-ben például korlátozták a búza és a rozs kivitelét. Csökkentik a nemzetközi versenyképességet az állami intervenciós beavatkozások is, mivel ezek hatására emelkedik a belföldi ár, csökkentve az exporttal elérhetô nyereséghányadot. Ugyancsak negatív hatással volt a kivitelre pl. a 2006-os szállítási költség és kikötôi szolgáltatási díj emelkedés. Megfigyelhetô, hogy 2000-tôl csökken a napraforgó mag kivitele, viszont ezzel arányosan nô a napraforgó olajé, és 2005-tôl már az ország nettó exportôrré vált. A háttérben a növényi olajipar fejlôdése áll. Új jelenség a növényi olaj export területén, hogy gyorsan emelkedik a káposztarepce olaj export. Ennek mértéke 2003/2004-ben 77,8%-os volt. A növekedés tartósságára kell számítani az elkövetkezô idôszakban is. A tartós növekedésnek kedvez a nemzetközi tendencia a biohajtóanyag elôállítás fokozására, ami az igény, a kereslet oldaláról stimulálja a termelést és feldolgozást. Az élelmiszer alapanyagok exportja mellett mindjobban nô a feldolgozott termékeké, így a kenyéré és egyéb sütôipari termékeké, továbbá a tejtermékeké (pl. tejszín), a csokoládé féleségeké és a söré. Igaz, egyenlôre ezek alacsony arányban részesednek a teljes exportból, de tény, hogy megjelentek, elindult egy folyamat, ami egyben jellemzi is az agrobiznisz fejlôdésének várható irányát. Változások jelei tapasztalhatók az import szerkezetében is. A 2003-ban történt kvótarendszer bevezetésével a marhahús kivételével átmenetileg csökkent az import mennyisége, majd 2005-tôl ismét emelkedésnek indult. Nem szabályozható tehát a piac csupán behozatali kvótákkal. (Amennyiben megvan az igény és a fizetôképes kereslet, egyszerûen magasabb árszinten rendezôdik ismét a piac – a fôszerkesztô megjegyzése). A hús továbbra is a legjelentôsebb élelmiszer import tétel, amely a teljes behozatal 20%-át teszi ki (2. ábra). Az áruszerkezetben megnövekedett a hal-, a zöldség, gyümölcs, továbbá a különbözô italok részaránya. Hozzá kell azonban tenni, hogy a 2006-ban kötelezôvé tett alkoholitali zárjegy használat a behozatal drasztikus csökkenését eredményezte ebben a termékcsoportban.
mezôgazdaságában 2. táblázat
Egyes orosz mezôgazdasági termények részaránya a világexportban (%-ban) Termény
1992
1995
2000
2005
Gabona össz.
0,01
0,93
0,46
2,13
Ebbôl Búza
0,00
0,14
0,36
3,93
Rozs
0,00
10,77
0,00
0,06
Árpa
0,01
7,66
2,26
4,14
Napraforgó
7,13
13,85
28,98
4,05
Len
0,16
10,22
0,04
0,31
Cukor
0,02
0,41
0,43
0,29
Burgonya
3,21
0,64
0,19
0,24
Marhahús
0,00
0,02
0,01
0,00
Marhahús termékek
0,00
0,33
1,21
1,25
Sertéshús
0,00
0,04
0,12
0,12
Baromfihús
0,01
0,10
0,04
0,01
Tojás
0,95
0,37
1,04
0,83
Gyapjú
0,36
3,78
0,05
0,29
Forrás: FAO adatok
20000
kivitel behozatal egyenleg
15000 10000 5000 0
1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 -5000 -10000 -15000
1. ábra. Az élelmiszertermékek külkereskedelmi forgalmának alakulása 1994–2006. között (millió USD-ben)* *- Fehéroroszországgal való kereskedelmi adatokat nem számítva Forrás: Oroszország Vámhivatalának adatai
3. táblázat
Oroszország önellátó képessége egyes élelmiszer termékekbôl (%) TERMÉNY
1997
Gabona
1998
1999
2000
2001
2002
2003
116,9
66,2
84,7
102,5
120,8
116,6
96,2
Hús
64,8
65,2
65,1
66,9
65,0
64,4
65,4
Tej
85,1
87,3
88,0
88,3
88,9
88,0
87,3
Tojás
98,5
97,6
97,6
97,5
98,4
98,7
98,9
Burgonya
95,9
89,0
94,6
101,5
101,6
96,9
106,5
Zöldség
87,9
83,5
93,6
90,0
93,4
91,7
99,3
Forrás: A szerzô saját számításai az orosz Statisztikai Hivatal adatai alapján
Partnerség
Hús és húskészítmények Tej és tejtermékek Zöldség, gyümölcs Növényi és állati zsírok, olaj Alkoholos és alkohol mentes italok
a
világ
mezôgazdaságában
Hal és tengeri eredetû élelmiszerek Gabonafélék Olajos növényi magvak Cukor és édesség Egyéb termékek
2. ábra. Oroszország élelmiszerimportjának szerkezetváltozása 2000–2005 között (%-ban*) *– A Fehéroroszországgal történô kereskedelem figyelembe vétele nélkül Forrás: saját számítások az orosz vámhatóság adatai alapján 100 80 73.3
67.2
67.8
67.3
26.7
32.8
32.2
32.7
1998
1999
2000
2001
74.9
64.9
57.0
59.1
43.0
40.9
2004
2005
%
60 40 20
25.1
35.1
0 2002
2003
„Távoli külföld” országai Vámunió (közeli külföld, a volt tagköztársaságok egy része) országai
3. ábra. Oroszország élelmiszerexportjának megoszlása a vele vámunióban lévô (volt szovjet tagköztársaságok) és a további külföldi országok között 1998–2005-ös idôszakban Forrás: az orosz vámhatóság hivatalos adatai
A kormányzat külkereskedelmi politikája gyakran jelentôsen folyásolja be az élelmiszerekkel történô külkereskedelmet. Így például 2004-ben vezették be a cukor változó kvótás import engedélyezési rendszerét, amivel csökkentették a behozatalt, és az így megnyíló piaci rés betöltésére hatalmas területeken kezdtek cukorrépát termeszteni. Ez a folyamat 2006-ban méginkább megerôsödött. Az édesipar import cukorfelhasználása a 2003-as év 9,2%-áról 2005-ben 5,7%-ra csökkent. (Oroszország történelmi múltjához tartozik a Szovjetunió léte-
zésével jelzett idôszak. Ma a külkereskedelmi forgalmat két nagy országcsoport szerint kezelik: Közeli külföld – azok az országok tartoznak ide a volt tagköztársaságok közül, akik tagjai az egységes vámszövetségnek –, és a távoli külföld – a fentieken túl minden más ország, így Magyarország is – a fôszerkesztô megjegyzése). Az élelmiszerek külkereskedelmi forgalmában a nagyobbik hányad továbbra is a távoli külföld országaira esik (3. ábra). A volt tagköztársaságokba történô kivitel csökkenési tendenciája az orosz protekcionista kül-
kereskedelmi politikának köszönhetôen 2003-ban megfordult, ugyanis eltérô, elônyösen megkülönböztetett szabályozásban részesülnek vámunió országai. Lényegesen eltér Oroszország élelmiszer kereskedelmi politikája a két országcsoport vonatkozásában. Míg a vámunió területén dominál a feldolgozott termék (édesipari cikkek, sütôipari termékek, tej és tejtermékek, sör stb.), addig a többi országba elsôsorban nyersanyagot exportálnak, mint például búza, árpa, repce, lenrost napraforgó mag, fagyasztott tengeri hal stb. A kivételek között elsô helyen a napraforgó olajt kell megemlíteni. A tendenciákat illetôen az elemzések azt mutatják, hogy szinte valamennyi mezôgazdasági termék vonatkozásában potenciális elônye van az orosz agráriumnak (4. táblázat). Ez már a gabona és az olajos növények vonatkozásában egyértelmûvé vált és Oroszország kezd mind nagyobb részesedést szerezni ezen termékcsoport nemzetközi kereskedelmébôl. Kivételt a burgonya és 2003-tól a len képez, következésképpen ezen termékekbôl nincs, vagy csökkenô tendenciájú a kivitel. Nem érdektelen összehasonlítani a behozatalt a kivitellel (4. ábra). Oroszország jelentôs aktívumot élvez a vámunión belül, nagyjából kétszeres a kivitele a behozatalánál élelmiszer termékekbôl, sôt a kivitel nagyobb ütemben emelkedik, mint az behozatal. A hiányzó élelmiszer mennyiség 80% körüli részét más országokból szerzi be Oroszország. Az orosz agrárpolitika paradigmája és ennek hatása az agráripari komplex világpiaci helyzetére Az orosz mezôgazdasági termelés növekedésének fô tényezôjeként a belpiac védelme szolgált, melynek elsô számú eszköze a rubel devalvációja volt. Az export élénkülésére ez a tényezô kisebb mértékben hatott, de a kereskedelmi deficit 2001-tôl növekedésnek indult. A kormányzat reagálni kényszerült, és a kereskedelmi protekcionizmus növelésével igyekezett enyhíteni a helyzetet, próbálta visszaszorítani a behozatalt. Ennek értelmében vezették be a behozatali kvótarendszert a húsra, a szeszes italokra, egyre nagyobb mértékben nyúltak a szigorú növényegészségügyi ellenôrzések eszközéhez is. A szigorítások ellenére az orosz élelmiszer piac egyenlôre az egyik legliberálisabb maradt nemzetközi összehasonlításban, amit jól bizonyít a behozatali tarifák mértékének összehasonlítása (5. táblázat), amelyek az alacsonyak közé sorolhatók. Import kvótát vezettek be 2003-tól a cukorra, a baromfihúsra abszolút kvótát, amit 2006-tól tarifa kvótára változtattak, tarifa kvótát kezdtek alkalmazni továbbá a marhahúsra és a sertéshús-
15
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában 4. táblázat
Egyes országok és az EU behozatali tarifáinak összehasonlítási értékei (2004)
Középérték Min érték Max. Érték Átl. Eltérés Variációs koefficiens Tarifavonal szám
Oroszország
USA
EU
13,5
11,9
20,5
80,1
35,6
44,4
100
0
0
0
0
0
0
100
10
378,7
218,5
2553,6
55
450,7
100
300
33
29,4
203,3
11,2
42,1
0
1,4
2,5
0,3
0,9
0
100 14,0 1,1 2602
2,8 1769
2200
Japán Brazília Mexikó Kenya
1806
942
1080
665
India 116
52,5 0,5 690
* – 2004-ben érvényes tarifaértékek. Forrás: saját számítások; IPC (2005) adatokból.
16
ra is. Nem estek kvóta szabályozás alá a vámunió országaiból származó agrártermékek. Az intézkedések hatására átmeneti csökkenés volt tapasztalható, majd késôbb visszaálltak a régi arányok. A baromfitermelés évi 15–20%-al növekszik ugyan, de a növekedés már a kvótarendszer életbe léptetése elôtt megindult. A szarvasmarha tenyésztés növekedése nem indult meg, így kijelenthetô, hogy a hozott intézkedések nem jártak a várt hatással, és országosan továbbra is csökkenô tendenciát mutat az állattenyésztés. A kvótarendszer minden bizonnyal fennmarad 2009-ig, igaz, közben állandóan növelve az engedélyezett mennyiségeket és csökkentve a kvóta feletti büntetô vámtételek nagyságán. A cukor esetében a fô cél a fogyasztói árstabilitás fenntartása, ennek érdekében a vámtételek a világpiaci ár függvényében, azzal ellentétes irányú mozgással változnak. Magas világpiaci ár mellett alacsony a vám, és amikor csökken a világpiaci ár, nô a vám. Voltak vám kijátszási próbálkozások, külföldi cukor fehéroroszkénti behozatalával, aminek egyszerû laboratóriumi elemzéssel elejét lehet venni. A 230 €/t vám kellô visszatartó hatással volt a behozatalra, és a termelôk jelentôs területnöveléssel reagáltak a megnyíló piaci résre, így ebben az esetben a kvótarendszer elérte célját, segítve a hazai termelés felfuttatását. A korábbi években megkezdett protekcionista politika eszközeivel kívánták fôképpen szabályozni a versenyt, ami a közbeesô idôszakban jelentôs könnyítéseken ment keresztül. A korábbi mértékrôl 0%-ra csökkentették a szójabab vetômagkénti behozatali vámját, majd a halliszt, meghatározott kukorica féleségek is 0%-osak lettek. A kávé, a kakaóbab és a földimogyoró szintén 0%-os vámmal hozható be. (A könnyítés célja az orosz édesipar versenyképességének növelése azáltal, hogy az import alapanyagot nem terhelik vámok. Ezzel munkahelyek teremthetôk, illetve a hozzáadott érték növelésével végsô soron hatékonyabbá válik a teljes nemzetgazdaság – a fôszerkesztô megjegyzése) Sajátságos a növényegészségügyi ellenôrzési gyakorlat. A vizsgálatok formailag a WTO szabályainak megfelelôen folynak, a gyakorlatban azon-
ban a külsô szemlélô számára átláthatatlan a rendszer, az érintetteket érheti ezáltal meglepetés. A másik oldalról kiviteli vámok alkalmazásával kívánja a kormányzat a hazai ellátás biztonságát megôrizni. Összességében vegyes hatással jártak a hozott intézkedések, azonban végsô soron nem nehezítették meg a mezôgazdasági termelôk dolgát. Az alapanyag elôállítás és az élelmiszeripari termelés növekedése is ezt igazolja. Az orosz agráripari komplex fô ágazatainak növekedési kilátásai a világpiaci tendenciák tükrében Gabonafélék Oroszország magas termelési potenciálja, a világpiaci áraknál
jóval alacsonyabb önköltséggel párosul. A gabonapiacon nagy hazai vállalkozások nôttek ki, de rajtuk kívül jelen vannak a világ jelentôsebb gabonakereskedô vállalkozásai is. Az orosz gabonapiac sajátossága a vertikális integráció, ami azzal jár, hogy óriási tételekben történhet a kereskedés, stabil a pénzügyi háttér, jó a fizetôképesség, viszont gondok vannak az infrastruktúrával. A jelenlegi kiviteli szint jelentôs növekedése várható már a közeljövôben. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a búza termesztési területeit jelentôs mértékben növelni csak három ország képes – USA, Brazília és Oroszország. A termésátlagok növelésének jelentôsek az önköltségi akadályai, de a világpiaci árak kedvezôbb alakulásával éppen ezen három ország kerül kedvezôbb helyzetbe ebben a vonatkozásban is. Közülük is Oroszországnak a legnagyobb a búzaterület növelési potenciálja, miután Brazília és az USA már más növényekre is erôsen szakosodott. Jelenleg a búza átlagtermése 2,0 t/ha, ami alacsonyabb a világban általánosnak tekintettnél. Az értékesítési árak növekedése esetén fôleg az ország európai területein lehet jelentôsen javítani a ter5. táblázat
Oroszország alapvetô export agrártermékeinek RCA indexe (%1) 1998
2001
2002
2003
2004
Gabonafélék
162,4
Ezen belül: Búza
303,2
254,4
565,5
579,3
362,2
297,8
1063,2
989,8
Rozs
693,7
972,0
6,8
318,2
2957,8
Árpa
16,6
425,1
1572,3
1842,8
2096,3
800,4
Napraforgó mag
6125,8
1623,6
469,4
1094,3
571,8
Napraforgó olaj
328,7
965,5
470,5
465,7
975,1
Lenrost
210,6
48,5
161,1
10,3
16,6
Káposztarepce
178,0
59,1
39,9
58,7
129,8
84,6
42,9
16,1
29,2
27,2
Burgonya
Forrás: Saját számítások COMTRADE és FAO adatok alapján. 1 RCA index: összehasonlító elemzés alapján kiszámított Elônyindex, amely egyben jelzi is az adott nemzet agrárgazdaságának szakosodási irányát a nemzetközi kereskedelemben: RCA = (Xir / Xiw) / (Xr / Xw) 100%, ahol X – teljes élelmiszer export mennyisége Xi – meghatározott termék exportja, r és w – összehasonlító értékszám, amely az orosz illetve a világkereskedelmi értéket jellemzi.
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
100
80
84.2
82.3
15.8
17.7
1998
1999
76.1
83.1
87.6
83.6
80.8
83.2
16.9
12.4
16.4
19.2
16.8
2001
2002
2003
2004
2005
%
60
40
20 23.9
0 2000
„Távoli külföld” országai Vámunió (közeli külföld, a volt tagköztársaságok egy része) országai
4. ábra. Oroszország élelmiszerimportjának megoszlása a vele vámunióban lévô (volt szovjet tagköztársaságok) és a további külföldi országok között 1998–2005-ös idôszakban Forrás: az orosz vámhatóság hivatalos adatai
mésátlagokon az intenzív termesztési technológia alkalmazásával, ami a jelenlegi árak mellett nem lenne hatékony befektetés. Számítások szerint a teljes húsigény hazai termelésbôl történô kielégítése 3–7 millió tonna gabona többletfelhasználásával járna. Tényként kezelhetô, hogy az állattenyésztés felfuttatása elkerülhetetlen feladata a hazai agrobiznisznek. Reálisan számolva középtávon Oroszország nem válik húsfélékbôl (elsôsorban marhahúsból) önellátóvá, és a maximum 7 millió tonna többletigény kielégítése gabonából nem veti vissza az export jelenlegi szintjét, sôt az még fokozható is ilyen körülmények között. Oroszország búzakivitelének fô piacát Délkelet-Ázsiában látja. Az a paradox helyzet alakult ki, hogy az Északi-tengeri, vagy a Földközi tengeri kikötôkbôl olcsóbb Délkelet-Ázsiába szállítani a gabonát, mint vasúton a keleti kikötôkig, majd onnan tovább hajókon. A szibériai termelôktôl az állam intervenciós felvásárlásra évente 6 milliárd rubelt költ, mert a vasúti szállítás költsége a termelôk számára veszteségessé tenné a világpiacon való értékesítést. Ezért nem fejlesztik jelenleg például a keleti kikötôket.
Olajnövények Oroszország fô olajos növénye a napraforgó, melybôl az utóbbi 15 év alatt stabil nettó exportôrré is vált, a világkereskedelemnek mintegy 20–30%-át adva, igaz a teljes növényolaj forgalomból csupán szerény 1%-ban részesedik. A napraforgóolaj legnagyobb felhasználója maga Oroszország és Ukrajna, amely maga is jelentôs termelô. Az alacsony energetikai potenciál miatt a napraforgó, mint biodízel alapanyag nem lesz keresett a világpiacon, ezért nem számolhatunk a kereslet jelentôs bôvülésével. Az utóbbi idôben terjed a nem élelmiszer célú zsírok elôállítása, amihez a napraforgóolaj is jó alapanyagot szolgáltat, ami növelheti a piaci keresletet. Az EU középtávú biohajtóanyag használati elképzelései ugrásszerû repceár növekedést váltottak ki a nemzetközi piacon. Az orosz termelôk jelentôs területnöveléssel reagáltak 2006-ban a megnyíló értékesítési lehetôségekre. Meg kell jegyezni, hogy a prognózisok nem jósolnak nagy felfutást a repcének, mert a pálmaolaj ára kedvezôbb, illetve a cukornádból, vagy a kukoricából elôállított etanol használata
Jelenleg felfutóban van a cukorrépa-termesztés, de a jövô bizonytalan
növekszik inkább. Ebbôl fakadóan elsôsorban a káposztarepcét, mint takarmánynövényt kell számításba venni a jövôt illetôen. Ugyanez a helyzet a szója vonatkozásában is. Cukor Oroszország korábban csupán 50%-ban tudta saját termelésbôl kielégíteni a fogyasztói igényeket. A fô szállítónak Ukrajna bizonyult. A 90-es évektôl kezdôdôen viszont már önellátó lett az ország. A változás a cukor vertikum konszolidálásának az eredményeként következett be. Korszerûsítették a termelô és feldolgozó gépsorokat, az infrastruktúra átalakításában figyelembe vették az élenjáró külföldi tapasztalatokat. Jelentôs lépés volt az importvám bevezetése, ami egy csapásra igen nyereségessé tette a hazai cukorrépa termesztést. Csak 2006-ban 30%-os növekedés volt tapasztalható. Hosszabb távon a kereskedelem liberalizálására, a vámok jelentôs mérséklésére lehet számítani. A cukorrépa termesztés területi csökkenése, a korábbi volumen visszaállása is bekövetkezhet, mert a cukorrépa szabad világpiaci versenykörülmények között nem versenyképes a cukornáddal. Mentôövül szolgálhat, hogy a cukorrépa mint bioetanol alapanyag is számításba jöhet. A cukorrépa termesztôk legjobb esetben is arra számíthatnak, hogy Oroszország cukorból önellátásra áll be, ami a jelenlegi szint megtartását feltételezi. Len A len lehet a búza és a napraforgó után a harmadik húzó export növény. A magántôke már felfedezte a benne rejlô lehetôségeket. A világpiaci sikerhez azonban a búzavertikumhoz hasonló
17
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Az ellátás bôséges, nagy a verseny a piacért, az üzleti hiányosságokat mobil árudai rendszerrel hidalják át
koncentrációra van szükség a lent termesztôk részérôl is. A textilipari fejlesztések viszont növelhetik a belsô felhasználást, és az alapanyag export helyett elôtérbe kerülhet a textiláru, sôt a kész végtermék export is. Hústermelés A baromfi- és a sertéstenyésztés jelenlegi ütemû fejlesztésének megtartása esetén Oroszország már a közeljövôben önellátóvá válik e két húsfajtából, sôt középtávon mint exportáló országgal kell számolni vele. A termelés nagyüzemi koncentrációjára kell számítani, és hogy a termelô vállallatok az ország teljes területén hálószerûen helyezkednek el. A lakossági fogyasztásban a lisztfélék arányának a csökkenésével kell számolni, ami egyben azt is jelenti, hogy az állattenyésztés nem konkurensként jelentkezik a gabonapiacon. (A csökkenés a lakossági jövedelemnövekedés, és ennek kapcsán az egészségesebb, a jobb minôségû táplálkozás irányába, a nagyobb zöldség, gyümölcs, és húsfogyasztás felé megy el a keményítô felöl – fôszerkesztôi megjegyzés.)
18
A Kreml – ahol eldôlnek az agrárium kérdései is
Más a helyzet a marhahús fronton, ahol az import minden bizonnyal a jelenlegi szinten marad középtávon is. A problémát az jelenti, hogy nincs kellô létszámú törzstenyészet, nincs korszerû technológia, és hiány mutatkozik a jól képzett szakemberekben is.
hez. A tengeri szállítás emelkedô költségei hátrányosan érintik a fô szállítókat (Ausztrália és Új-Zéland), így megnôhet az orosz tejtermékek versenyelônye. Sürgôs fejlesztésre szorul Oroszország keleti területein a tejfeldolgozás, hogy elérje a nemzetközi színvonalat, és minôségben, kínálatban, az áru megjelenítésében is hasonló legyen. Összefoglalóan a mai ipari mezôgazdasági technológiák, az intenzív genetikai alapanyagok, hibridek, fajták vonalak igen gyors ütemû mezôgazdasági fejlesztést tesznek lehetôvé. A kérdés, hogy a fejlesztésnek megvannak-e a területi feltételei, illetôleg milyen mértékben növekszik a fizetôképes kereslet a világban. Oroszország méretei, adottságai, meglévô hatalmas területi tartalékai, viszonylag alacsony népsûrûsége világpiaci vonatkozásban hatalmas fejlôdési potenciált jelentenek, ami bármikor kihasználható. Nem mellékes körülmény, hogy a mezôgaz-
Oroszország és „Közeli Külföld” a FÁK (Független Államok Közössége) országai
Tejtermelés A tejtermelésben a sertés- és a baromfihúshoz hasonlóan Oroszország viszonylag rövid idô alatt válhat önellátóvá. Ehhez azonban a teljes vertikum modernizációjára van szükség. Szerencsés egybeesés, hogy igen jelentôs piaci lehetôségek vannak nyitva Délkelet-Ázsiában, és Oroszország ázsiai részén óriási kihasználatlan területek állnak rendelkezésre a tejelô tehéntartás takarmányszükségletei kielégítésé-
dasági terményeknek jelentôs az ipari termékek (gépek, kemikáliák, energia stb.), továbbá a szolgáltatások tartalma, így az élelmiszer exporton keresztül számottevô ezek áttételes világpiacra kerülése is. Arra kell tehát felkészülni, hogy Oroszország középtávon igen jelentôs élelmiszertermék exportáló országgá válik, kiszorítva akár a piacról a jelenlegi szereplôk tekintélyes hányadát. Az elsô lépéseken már túl vannak. "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
A fenntartható fejlôdés lehetôsége a krízissel terhelt orosz mezôgazdaságban Nefedova T. G., a földrajztudományok doktora Orosz Tudományos Akadémia Földrajzi Intézete Az orosz mezôgazdaság fejlôdése szempontjából fontos áttekintéssel bírni a mezôgazdasági mûvelésbôl kivont területek nagyságáról és földrajzi elhelyezkedésérôl, a mezôgazdaságot érintô nehézségek, krízishelyzetek térbeni megoszlásáról az ország területén, a mezôgazdaság piacgazdasági átállásának helyzetérôl, nehézségeirôl. A vidékszerkezet stabil formáinak, a települések területi megNefedova T. G. oszlásainak, a mezôgazdasági termeléstôl való függésének ismerete konkrét gazdasági tevékenységet segítô tényezôkké nôtték ki magukat napjainkban. A vidékkel való foglalkozás nem kerülheti meg a falusi lakosság fogyásának, a vidék lakosságmegtartó képességének csökkenési problematikáját sem. Fontos kérdés a mezôgazdasági termelés fejlesztése szempontjából, hogy milyen módszerrel sikerül a területi különbségeket az elviselhetôségi határon belül tartani. Krízis és a kilábalás elsô jelei Az orosz mezôgazdaság mai problémái messze a múltban gyökereznek. Nem hozta jobb helyzetbe a mezôgazdasági termelést az 1980-as évek támogatáspoliti-
kája, melynek végsô célkitûzése az önellátásra történô átalakítás volt. Sokba került és kudarcot vallott. A Szovjetunió szétesését követô átmeneti idôszakban az agrártermelés 40%-kal csökkent, sôt a kolhozoké 60%-kal. Felére apadt
a nagygazdaságok szarvasmarha állománya, sôt a sertésállomány 75%-os csökkenést szenvedett el. Csökkent a megmûvelt földterületek nagysága is, a traktor vonóerô egyenesen a felére zsugorodott, a nemzetközi összehasonlításban egyébként nem magas mûtrágya és növényvédôszer használat még alacsonyabb szintre esett vissza. Míg 1990-ben 88 kg/ha hatóanyag NPK-t használtak, 1999-ben már csak 15 kg/ha-t, ami 2003-ra is csupán 23 kg/ha-ra emelkedett. Annak ellenére, hogy sokan jósolták a szovhozok és a kolhozok teljes csôdjét, a tömeges tönkremenetelre nem került sor. A legtöbb veszteséges gazdálkodást 1998-ban regisztrálták – a termelôüzemek 88%-a volt veszteséges. Nem új jelenségrôl van szó ebben az esetben sem, mert pl. 1980-ban is 70%-os volt az ugyanezen arány. A mélypontról való elmozdulás 1997-ben következett be, habár a 98-as statisztikai adatok még ezt nem mutatják ki, fôleg az ebben az évben tapasztalt nagy szárazság miatt. A következô években egyre látványosabban jelentkeztek a változások pozitív hatásai. Milyen változások voltak? Megtörtént a nagygazdaságok átalakítása. A korábbi szovhozok, kolhozok részvénytársaságokká, termelô szövetkezetekké, gazdasági társaságokká alakultak. Volt olyan is, hogy a változás csak névleges volt, de egyre jobban terjedt a külsô erô beáramlása, az iparból, a kereskedelembôl vagy a banki szférából, de számosan próbálkoztak az egyéni gazdálkodás lehetôségének a kihasználásával is. A tejtermelés például az 1996. évi 1950 kg/tehén értékrôl 2003-ra 1979-re emelkedett. Hasonlóan növekedésnek indultak a gabonafélék termésátlagai is. A 2003-as adatok szerint a kolhozok adták a mezôgazdasági termelés 38%-át, az egyéni gazdálkodók pedig 4%-ra voltak képesek. A fennmaradó 58% a ténylegesen átalakult, nagyüzemi gazdálkodást folytató nyereségorientált új típusú gazdasági társaságok adták. Kikristályosodik tehát a hatékonyabb forma, megindult az átrendezôdés, melynek elsô pozitív jelei biztatóak. Területi különbségek az agrártermelésben északdél, központi helyzet-periféria vonatkozásában
Az orosz vidék – jóval többre képes, mint ahogy kihasznált
A piacgazdasági viszonyokra történô átállás alapkérdései közé tartozik a kellô befektetési formák és megtérülési garanciák léte, az értékesítési lánc kialakítása, a korszerû infrastruktúra
19
Partnerség
a
világ
megteremtése. Ezekben a kérdésekben óriási jelentôsége van a területi különbségeknek. Ugyanazon törvény hatása másképpen jelentkezik délen, mint északon. A városi közelség, vagy az eldugott vidéki helyzet ugyanazon térség életében is erôs hatást gyakorol a gazdasági teljesítôképességre. Sorsdöntô kérdés a területi különbségek csökkentési módszerének meglelése, mivel Oroszország óriási méretû területe magában hordja az észak-déli, a kelet-nyugati, az európai és az ázsiai részek, a síkságok és dombvidékek, a sivatagi és a tundra stb. közti különbségeket. Az egyes mezôgazdasági termelô egységek eltérô eredményességgel alkalmazkodtak a piaci viszonyokhoz. Megnôtt a szerepük a nagyvolumenben piacra termelni képes gazdaságoknak, míg a tényleges csôdeljárások kidolgozatlansága miatt az eredménytelenül gazdálkodók lebegô helyzetbe kerültek. Stabilizálásuk, jövôjük külsô tényezôk függvényévé vált. Mérhetô különbségek alakultak ki a területi elhelyezkedés függvényében. Moszkva, SzentPétervár, és a többi nagyváros vonzáskörzetébe 4000 3500
Észak 1990
3000
Észak 2000
2500 2000
Dél 1990
1500
Dél 2000
1000 1
2
3
4
5
6
7
1. ábra. A tejhozam csökkenése a régióközponttól való távolság függvényében az európai terület északi és déli részében (1–7-es skála alkalmazásával) 25 20
Észak 19861990
15
Észak 19962000
10
Dél 19861990
5
Dél 19962000
0 1
20
2
3
4
5
6
7
2. ábra. A gabonafélék hozamcsökkenése a régióközponttól való távolság függvényében az európai terület északi és déli részében (1–7-es skála alkalmazásával)
mezôgazdaságában
Oroszország európai részének településszerkezetét jól szemlélteti az éjszakai ûrfelvétel
tartozó településeken mûködô tejgazdaságok 4–5 t/tehén átlagot érnek el, a délen kis- és középméretû városok körzetében már a teljesítmény 3 tonnára csökken (ezen térségben él Oroszország európai területének 10%-a, és itt él a falusi lakosság 20%-a), a többi részen pedig a tejhozam az országos átlag alatt marad. A gabona terméseredmények a 90-es évek végén átlagosan 2,0 t/ha körüli értéket mutattak, a déli, és a városok vonzáskörzetében lévô településeken ennél magasabb eredményeket értek el, a többség pedig 1,5 t/ha körüli, vagy azt el sem érô eredménnyel zárta a betakarítást. A legjobb helyzetben tehát Moszkva és Szent-Pétervár vonzáskörzete, majd a nagyvárosok közelében lévô gazdasági egységek vannak, ôket követi a déli, jobb adottságú térség, és helyenként a csernozjom zónába tartozás. Az ezen kívül esôk általában átlag alatti teljesítmény elérésére voltak képesek. A teljesítmény különbségekben nagy szerepe van a természeti adottságoknak. A növénytermesztés biológiai potenciálja a
hômérséklet és a csapadék együttes hatásának az eredményeként alakul ki, és az európai részt illetôen délnyugat-északkelet irányban gyengülô jelleggel vehetô számításba. A korrelációs együttható értéke ebben a vonatkozásban 0,6–0,7 között számolható, míg ugyanez az érték a nemcsernozjom zónán belül csak 0,2–0,3. A régióközponttól való távolság ismert hatással van a mezôgazdasági termelés hatékonyságára. Oroszország területe 88 régióra osztott. A statisztikai adatok egyértelmû fordított összefüggést mutatnak ki a központtól való távolság és a gazdasági teljesítôképesség között (1. és 2. ábra), de különbség tapasztalható a régiónak a fôvárostól való távolságának a függvényében is. A különbségek nem a kevésbé szállítható, gyorsan romló termékekre való szakosodás következményei, hanem a termelés koncentrációjában, gépesítettségében, hatékonyságában vannak az eltérések. Minél távolabbi a település a központtól, annál kevesebb a nagygazdaság, gyarapodnak az egyéni termelôk, csökken a gépe-
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
30,0 25,0 20,0 15,0
Nem csernozjom térség
10,0
Dél
5, 0 0, 0
1
2
3
4
5
6
7
3. ábra. A népsûrûség változása a regionális központtól való távolság függvényében 2002-ben (1–7-es skálán mérve)
sítettség és rosszabbak a terméseredmények mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés vonatkozásában. Egyszerû közgazdasági okai vannak a helyzet kialakulásának és fennmaradásának. A város- egyben piac közeli gazdaságok tôkebefektetései hamarabb és biztonságosabban térülnek meg, ennélfogva még a szocialista idôszakban is ezeket a térségeket helyezték elôtérbe a vezetôk, és így maradtak le a távolabbi területek. Ezen túlmenôen az ellátási bizonytalanság az önfogyasztásra való termelést ösztönözte, ami önmagában is hatékonyságrontó tényezô. A piacgazdasági körülmények között a különbségek hatása még jobban felerôsödött, így a korábbi helyzet nem változhatott pozitív irányba. Ezzel magyarázható hogy napjainkra a távol esô részeken megsokasodott gazdasági ellehetetlenülés. Fontos szerepe van a különbségek kialakulásában és fennmaradásában a vezetôk egyéni teljesítményeinek is. Általános jelenség, hogy a képzettebbeket, a jobb képességû vezetôket igyekeztek a központhoz közeli gazdaságokba helyezni, „kiemelni”, de ôk maguk is oda törekedtek, miután ott jobbak voltak a termelési feltételek, és az életkörülmények. A távolesô területek népeségritkulási folyamata Európában is megfigyelhetô volt az 1960–70-es években, amin vidékfejlesztési programokkal segítettek. Oroszországabn a problémát az jelenti, hogy kevés a város ezeken a
távoli vidékeken, így nem alakul ki sem kellô piaci vonzerôhatás, sem olyan népesség sûrûség, ami alapja lehetne egy általános térségfejlesztésnek. A fô problémát tehát az alacsony népsûrûség jelenti. Így alakult ki az a folyamat, hogy a kevés lakosság koncentrálódik a helyi adminisztrációs központok köré, és a távolabbi területek pedig elnéptelenednek. A vidéki lakosság fogyásának területi összefüggései és hatása a mezôgazdasági termelésre A városközelség hatással van a vidéki települések sûrûségére, és az infrastrukturális ellátottságra. A lakossági elvándorlás egyben a település szociális leépülését is jelenti, ami egyben kihat a mezôgazdasági termelés színvonalára is. Oroszország európai területein az utóbbi 100 évben folyamatosan csökkent a vidéki lakosság aránya, nôtt az 1–10 fô/km2 népsûrûségû területek aránya, és mára 1 millió km2-t tesz ki. Míg ezen terület 1/2 része volt ide sorolható 1897-ben, mára ez az arány 3/4-re változott. Csak 1959–1990 között 30%-kal csökkent a falusi népesség aránya, ráadásul pozitív népszaporulati mutatók mellett. Oroszország középsô és északi részei a falusi lakosság felét elveszítették. A 2002-es adatok szerint a régióközpontok vonzáskörzetében 12-szer nagyobb a népsûrûség, mint a távolabbi részeken (3. ábra). Határozott különbség rajzolódik ki az északi és a déli területek között is.
A zordabb viszonyok elöl a lakosság jobban menekül a jobb életfeltételekkel bíró városi irányba. A 2002. évi (utolsó) összeírás adatai szerint a a falvak 22%-ában 10 fô alatti a regisztrált lakosok száma (35 ezer kihalóban lévô faluról van szó!), sôt közülük 13 ezerben (8%) már egyáltalán nem volt bejelentett állandó lakos. Számos helyen olyan kép bontakozik ki, hogy a lakosság 100.000-300.000 lakosú városokban koncentrálódik, a terület határai pedig elnéptelenednek. Az 1990-es években változást hozott a volt tagköztársaságok orosz lakosságának a tömeges áttelepülése. Az ott élô lakosság mintegy 40%-a költözött orosz területekre, így tömeges méreteket öltött a távolabbi vidékek lakosságának a feltöltôdése 1992–1994 között. Tapasztalván a rosszabb életkörülményeket, az alacsony jövedelmeket, az újonnan betelepültek is a szokásos migrációs útvonalat követték. A vidék megtartó ereje és a mezôgazdasági termelés a vidék, mint fekete lyuk Számos felmérés eredményeibôl tudott, hogy a migrációs mozgások hasonlóak voltak a krízis elôtt és után. A jelenségnek tehát más természetû okai vannak, eltekintve Szovjetunió szétesése utáni rövid idôszak migrációs erôsödésétôl, melynek oka, hogy megszûnt a párt ellenôrzô, és helyben maradást parancsoló hatása, így aki akart máris mehetett. Az élet gazdasági alapjait vizsgálva Oroszország európai területeit (az északi részeket kihagyva) három csoportra lehet bontani: • Reménytelenül leszakadt területek – 31%, magában foglalva a lakosság 17%-át • Súlyos gondokkal küzdô területek – 21%, a lakosság 15%-a él ezekben a körzetekben • Perspektivikus területek – 48%, és a lakosság 68%-a. Meg kell állapítani, hogy súlyos helyzetben van a vidéki élet az ország európai területének több, mint felén fenyeget a településrendszer összeomlása, ezzel együtt a mezôgazdasági termelés, a földhasznosítás ellehetetlenülése. A kritikus helyzetek elsôsorban az észak-keletibb területeken jelentkeznek, délen a helyzet kedvezôbb képet mutat. Számos publikáció jelent meg az utóbbi idôben taglalva, hogy a vidék, a falu „fekete lyuk”, ahol nem tudjuk, mi is történik. A számadatokat látva kiderül, hogy nem is olyan fekete a lyuk, viszont annál sötétebb a jövô, ha nem történik változás. Az elmaradt térségekben általában veszteségesen mûködik a mezôgazdasági üzem, nincs pénz, ehelyett a munkáért terménnyel fizetnek, ami lehetôséget ad a lakosságnak a túlélésre, pontosabban az elvegetálásra.
21
Partnerség
a
világ
Nagy gondja a családi gazdaságoknak a tôkehiány, a rossz felszereltség és az önfenntartásra szorítottság
Segíthet-e a családi gazdasági modell terjesztése?
22
A statisztikai adatok szerint éppen a régiós központoktól legtávolabb esô településeken a legnagyobb a magángazdálkodást folytatók aránya. A farmgazdaságok tulajdonosait 1996-ban 280 ezer fôben határozták meg, ami 2005-re 261 ezerre apadt. Az átlagos területnagyság 69 ha/gazdaság, viszont 57%-uknak kevesebb, mint 20 ha földterülettel kell beérniük, viszont 20%-uk bír 100 ha-nál nagyobb területet. Változatos az egyéni gazdaságok mérete, különbözôek a lehetôségeik, a felszereltségükrôl már nem is szólva. A farmerek három típusát lehet megkülönböztetni: • A volt kolhoz elnökök, szovhoz igazgatók és magasabb igazgatási vezetôk köre. Ôk a földterület mellett privatizálni tudták a mûszaki berendezések és az épületek jelentôs részét is, a volt tagokból alkalmazottakat vettek fel, a gazdálkodáshoz fel tudták használni korábbi kapcsolataikat az adminisztrációs központokban, és ma úgy mûködnek, mint egy „miniszovhoz”. Végsô soron nagyüzemi módszereket alkalmaznak a tulajdonos menedzserigazgató szerepet visz, és az operatív munkát alkalmazottakkal végezteti. • A volt kolhoz- és szovhoz középvezetôk, volt települési elöljárók köre. Általában 10–20 fôt foglalkoztató gazdaságokat üzemeltetnek, gyakori a földbérlés a saját területhez. Az általuk megmûvelt terület az 50–60 ha és az ezer, vagy afölöttiig változik. A gabonatermesztésre szakosodottak 500 ha feletti területtel bírnak, a zöldség-gyümölcstermesztéssel foglalkozóknál a területnagyság alsó határa 100 ha. • Önfoglalkoztató, családi alapon gazdálkodók, akiknek nincs állandó alkalmazottjuk, viszont a teljes család a földmûvelésbôl él. Jelentôs részük állattenyésztésre vagy zöldségtermesztésre szakosodott. Korábbi kolhoz- és
mezôgazdaságában
szovhoztagok, a helyi értelmiség próbálja magát ezen az úton eltartani. Nem mondható jelentôsnek az egyéni gazdálkodók aránya. A maximum 3 fôt foglalkoztató magángazdálkodók aránya 2% körüli a teljes falusi lakossági létszámhoz viszonyítva. Általános tapasztalat, hogy a családi gazdaságok harmada veszteséges, és folyik a föld koncentrálódása az eredményesebben gazdálkodóknál. A fenntartható fejlôdés lehetôsége Belátható, hogy Oroszország adottságaiban, a mezôgazdasági termelés környezeti feltételeiben egymástól jelentôsen eltérô tájegységekre tagolható, következésképpen nem létezik egységes recept az egész ország mezôgazdasági termelését illetôen. Az adminisztrációs központoktól távoli területekrôl jelentôs mértékû az elvándorlás, ami egyenes következménye annak, hogy alacsony, gyakran minimális ezen területek eltartó képessége. A mezôgazdasági tevékenységen túl egyéb foglalkozás gyakorlására egyáltalán nincs lehetôség. Az infrastrukturális elmaradottság miatt problémás az anyagbeszerzés éppen úgy, mint az értékesítés. Egyedül az európai rész délnyugati, és Szibéria déli területein biztosítottak a fenntartható gazdálkodás feltételei. Itt megfelelô a szarvasmarha létszám, míg a többi helyen szükség lenne jelentôs állatlétszám emelésre, valamint a termeléshez szükséges infrastruktúra és felszereltség biztosítására. Oroszország deklarálta az élelmiszer önellátásra való törekvését. A teljesítéshez két irányban is el lehet indulni: • növelni a mûvelésbe vont területek nagyságát, amire a periferiális részeken bôven van mód, vagy • fokozni a termelés hatékonyságát, növelve az intenzív technológiák arányát, javítva a
gépesítettségen. Ez esetben elkerülhetetlen a további földés tôke koncentráció, a vertikális integrációk továbbfejlesztése. • Már termelôüzemi együttmûködés szintjén is ki kell lépni a nemzetközi piacokra. • Hozzá kell szokni a termelôüzemi sokszínûséghez, a magángazdaságok, a kis- és nagygazdaságok, valamint az óriás latifundiumok egymás mellett éléséhez. • Az agrárgazdaság állami szabályzása során nagyobb figyelmet kell szentelni az adottságbeli különbségeknek. Törekedni kell a hátrányos helyzetben lévôk megsegítésére, különösen a természeti adottságai miatt kockázatos szántóföldi gazdálkodással jellemezhetô térségek vonatkozásában. Gondot jelent a mezôgazdasági termelés jelenlegi alacsony hatékonysága is. Míg az USA-ban 1 farmer képes 100 fô élelmiszer szükségletét megtermelni, addig Oroszországban ez az arány 1:1015-höz. Nyilvánvaló, hogy egyes térségekben az extenzív termelési módot kell szorgalmazni, míg más helyeken az intenzív termelési módszerre van igény és szükség. Más ugyan a kettô eszköz- és anyagigénye, de a saját szintjén mindkettôt ki kell elégíteni. Az extenzív termelést, illetôleg a távolabbi területeket jobban sújtják a szállítási költségek, melyek állami szabályzás és dotáció nélkül, tiszta piaci eszközökkel nem kezelhetôk. Alapvetô feladat, hogy az ország teljes területén meg tudja ôrízni a demográfiai potenciálját. A kihalóban lévô területek népességszámának felemelése területén elsôszámú lehetôség a mezôgazdasági termelés feltételeinek a biztosítása, amit azután egész sor szociális, jóléti intézkedéseknek kell követniük, nem megfeledkezve az infrastrukturális ellátottság javításáról sem. "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Az agráripari komplexum fejlesztésének nemzeti projektje Serova E.V. a közgazdasági tudomány doktora, igazgató, Élelmiszergazdasági Elemzô Központ, Sick O.V.PhD, projekt vezetô. Élelmiszergazdasági Elemzô Központ Az Agráripari Komplexum Fejlesztésének Nemzeti Projektjében 2 éves idôszakra (2006-2007) határozták meg azokat a legsürgetôbb feladatokat, amelyek állami beavatkozást igényelnek. Három ilyen területet jelöltek meg: 1. Az állattenyésztés fejlesztésének felgyorsítása, 2. A kisgazdálkodási formák fejlôdésének elôsegítése, 3. A fiatal szakemberek (vagy családok) lakáslehetôségének megteremtése a falvakban. Ehhez jelentôs pénzmennyiséget, 30,9 milliárd Rubelt különített el a kormány. A 2006–2007-es idôszakra csupán négy nemzeti projektet hozott létre a kormányzat, ami aláhúzza a mezôgazdasággal való törôdés fontosságát, illetôleg ennek tudatosulását kormányzati szinten. A két éves idôszakra (2006–2007) kidolgozott projekt 30,9 milliárd Rubel költségvetési forrás mezôgazdaság fejlesztési célú felhasználását irányozza elô. A 2006. évre elôirányzott 14,2 milliárd Rubel nem alacsony összeg, mivel a teljes agráriumra fordított költségvetési források 20%-át jelenti. Az egyes célkitûzésekrôl tömören Három fô célkitûzést fogalmaznak meg: • Az állattenyésztés fejlesztésének felgyorsítása,
Serova E.V.
• A kisgazdálkodási formák fejlôdésének elôsegítése, • Fiatal szakemberek (vagy családok) lakáslehetôségének megteremtése falvakban. Az állattenyésztés fejlesztésének felgyorsítása Oroszországban, több más posztszovjet államhoz hasonlóan, a mezôgazdasági tevékenységen belül a legnagyobb veszteségeket az állattenyésztés szenvedte el. A bajok kettôs forrásból fakadtak: 1. táblázat
Az Agráripari Komplex fejlesztési projekt irányszámai (milliárd Rubel) Költségnem
2006
2007
Összesen
Az állattenyésztés fejélesztésének felgyorsítása Állami kamattámogatás
3,45
3,18
6,63
A „Roszagrolizing” alaptôke növelése
4,0
4,0
8,0
A kisgazdálkodási formák fejlôdésének elôsegítése Állami kamattámogatás
2,9
3,67
6,57
A Roszszelhozbank” alaptôke növelése
3,7
5,7
9,4
Szervezési, módszertani kiadások, információs szolgáltatások, monitoring
0,15
0,15
0,3
Összesen Forrás: Mezôgazdasági Minisztérium
14,2
16,7
30,9
Sick O.V. PhD
• csökkent az állampolgárok vásárlóereje, ami a húsfélék és a tejtermékek fogyasztásának visszafogásában nyilvánult meg a táplálkozás területén, • nagyon alacsony a takarmányhasznosítási mutató, ezért magas az elôállítási költség. A kereskedelem liberalizálása, a határok megnyitását hozta magával, és érdemesebb lett végterméket (húst és húskészítményeket) importálni, mint takarmányt (ahogy ez történt a szovjet idôszakban. Hirtelen az ágazatra szabadult a külföldi konkurencia, nem hagyva idôt a hazai termelôknek az átállásra. Az 1998-as pénzügyi válság hatására jelentôsen megcsappant az importhúsok aránya, ami 3 éves fejlôdési lehetôséget biztosított az állattenyésztôknek, de ez kevés volt, mert a fejlesztések 5–8 éves idôintervallumot igényelnek ebben az ágazatban. 2001-et követôen újra növekedésnek indult a húsimport, és visszaállt a korábbi helyzet. Ebbôl kiindulva helyesnek kell megítélni a kormányzat állattenyésztést támogató lépését. A kisgazdálkodási formák fejlôdésének elôsegítése Magának a kérdésnek ilyen formán történô felvetése is elgondolkodtató. Még a reformok kezdetén elfogadható lett volna olyan magyarázat, hogy lélektani erôsítésre szorulnak, hiszen 70 éven keresztül üldözték, rossznak kiáltották ki az egyénileg gazdálkodókat, továbbá, be kell szerezniük az alapvetô termelô eszközöket, gépeket, felszereléseket. Ma már a hatékonyság, a
23
Partnerség
a
világ
termelékenység, a fejlôdô képesség kellene hogy szempont legyen, ami szektor semleges agrárpolitikát feltételez. Kialakult a formák sokszínûsége, a termelôk megtapasztalhatták hol melyik forma az elônyösebb. A részletekbe belemenve kiderül, valójában szociálpolitikai célok vannak elrejtve ebben a projektrészletben. Arról van szó, hogy a távolabbi vidékek lakosságának a megélhetési gondjain segíteni kellene. A vidéki lakosság életszínvonalának a megtartása egyben a lakosság megtartását, ezzel együtt a mezôgazdasági tevékenység folytatását teszi lehetôvé. Önmagában a falun élôk életszínvonalának a megtartása hatalmas szociális, gazdasági feladata a jelen országos gazdaságpolitikának. A fiatal szakemberek (vagy családok) lakáslehetôségének megteremtése a falvakban Az orosz mezôgazdaság a jelenlegi helyzetében rendkívüli módon igényli a jól képzett agrárszakembereket. Katasztrofális mértékben nôtt meg ugyanis a képzetlenség, a hozzánemértô termesztési, tenyésztési gyakorlat. Ennek oka elsôsorban, hogy rendkívül alacsony a falusi fiatalok képzési színvonala. Nem szívesen mennek a végzett szakemberek falura, arra panaszkodnak, hogy rendkívül alacsonyak a bérek falun, és rosszak a lakáshoz jutási esélyek. A projekt ezen pontjának sikeressége kérdéses, mivel a kettôs probléma egyik felének megoldásával elôre látható módon nem lehet célt érni. Hiába lesz ugyanis lakása a fiatal szakembernek, ha a jövedelemforrás továbbra is az elfogadhatatlanul alacsony szinten marad. Helyesebb lett volna tehát kettôs célt állítani: • növelni a falusi lakosság jövedelmi pozícióit,
24
Az élelmiszer több mint arany, de tudni kell termelni és termelést szervezni
mezôgazdaságában
• fokozni a képzett szakemberek vidéki munkahely választási kedvén. Felvázolt konkrét intézkedések Az állattenyésztés fejlesztésének felgyorsítása 1. Hosszú távú (8 év) kedvezô hitellehetôségek biztosítása komplex állattenyésztési telepek építésére, modernizálására. Támogatási forma: a kamat 2/3-ának átvállalása 8 éven keresztül. Tervezett összeg: 3,45 milliárd Rubel 2006-ban, 3,18 mrd. 2007-ben. 2. Tenyészanyag és technikai felszereltség lízingelése. Erre a célra 4 milliárd Rubel került elkülönítésre – 3 tenyészanyag vásárlásra, 1 felszerelések beszerzésére, amit a Roszagrolizing végez. A számítások szerint a termelôknek 20%-os költségcsökkentést jelent a projekt ezen pontja. 3. Tovább fenn tartani a húsfélék behozatali kvótáját és vámját, akár 2009-ig is. A befolyó összegekbôl olyan állattenyésztési felszereléseket kívánnak beszerezni, melyek analógjai nem léteznek Oroszországban. A kisgazdálkodási formák fejlôdésének elôsegítése 1. Az egyéni gazdálkodók, a családi gazdaságok, a termelô szövetkezetek kölcsönszerzési lehetôségeinek a növelése 95%-os kamattámogatás formájában. Elkülönített összegek: 2,9 milliárd Rubel 2006-ban, 3,67 mrd. Rubel 2007-ben. 2. Különbözô, a falusi életet segítô szövetkezetek támogatása. Támogatási forma: kamattámogatás a Roszszelhozbankon keresztül. Elkülönített összegek: 3,6 mrd. Rubel 2006-ban, 4,5 mrd. Rubel 2007ben. 3. Földjelzálog céljára történô pénzelkülönítés. Bonyolító: Roszszelhozbank Átadott ösz-
szegek: 0,1 mrd. Rubel 2006ban, 1,2 mrd. Rubel 2007-ben. A fiatal szakemberek (vagy családok) lakáslehetôségének megteremtése a falvakban A fiatal szakemberek bérleti szerzôdésben meghatározott feltételekkel bérelhetik azon lakásokat, amelyeket erre a célra elôkészítenek (szolgálati lakás jelleg – fôszerkesztô megjegyzése). Az elôkészítés már meglévô lakásokkal való gazdálkodást, felújítást vagy új lakás építését jelenti. Ehhez az állam max. 30%-os támogatást nyújt, legalább 40% kölcsönt vehet fel a munkáltató, amely további 30% saját tôkével járul hozzá a kiadásokhoz. Elkülönített összeg: 2,0 mrd. R. 2006ban, 2,0 mrd. R. 2007-ben. A Projekt megvalósításának üteme Az elsô negyedév az elôkészítés befejezésére ment el. A Tény, hogy az elsô évben még nem lehetett érezni a pozitív hatást. A kormány által biztosított évi pénzforrás megérkezett a bankokhoz. A Roszszelhozbank kötötte az üzletek 57%-át, ami a 32%-os volt a felhasználás. A Takarékpénztáron (Szperbank) keresztül ugyanez a megoszlás volt tapaszt (31/41). A kölcsönökre 2006-ban 31 milliárd Rubelt osztottak szét, holott az elképzelések még 3,4 milliárd USD volt elôirányozva. Mindenki kölcsönhöz akar jutni. 2006. szeptember 1-ig 1564 fogyasztói szövetkezet alakult újonnan. A bankok lílizingelés céljára megvásároltak 52 ezer üszôt, de csak 8 ezret állítottak ténylegesen munkába. Ne feledjük, hogy az elôzô évben (2005) is 54 ezer üszôt szereztek be. A szarvasmarha állomány valamelyest csökkent (99,9%) az év végére. Tejbôl 1,2%-os növekedést tapasztaltak, ami stagnálásként értékelhetô. A sertésállomány viszont örvendetes növekedésnek indult, több mint 10% állománynö-
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Mitôl természetes ez az amerikai farmereknek, és elérhetetlen az orosz vidéken?
vekedést mutattak ki 2006 októberében az elôzô év azonos idôszakához viszonyítva. Kérdések és kockázati elemek a program megvalósítása során A mezôgazdasági kölcsönök kamattámogatása nem új keletû megoldás, már 2000-tôl alkalmazzák sikeresnek mondhatóan. A projekt keretében 3 mrd. Rubelt (120 millió USD) szánnak erre a célra, ugyanakkor 2006-ban az összes mezôgazdasági kamattámogatás 13 mrd. Rubel (520 millió USD), ami arra utal, hogy a projekt nem jelenti a mezôgazdaság fejlesztésének a fô forrását, illetôleg irányát. A projekt hiányossága, hogy csak 2 évre szól, így a 8 éves kifutási idejû beruházásokat ennek keretében elindítók ésszerûtlen kockázatot vállalnak. Fennáll annak veszélye is, hogy a nagyobb gazdaságokkal szemben kényszerítô eszközöket alkalmaz a hatalom, így számukra még mérlegelési, kitérési lehetôség sem marad ebben az esetben. A projekt keretében mintegy 100.000 szarvasmarha tenyészállat importjára kerül sor. Ebben is jelentôs a kockázati elem, mert nem elég csak a nagyteljesítményû tenyészanyagot megvásárolni, a tartási technológiának, a takarmányozásnak is a fajta által megkívánt szinten kell lennie. Az állami irányítás bürokratikus gondolkodásából következô-
en valószínûsíthetô, hogy a 320 ezer USD értéken külföldi vásárlásokat bonyolító „Roszagrolizing” a teheneket az egyes régiók között orosz adminisztratív módszerrel osztja szét, figyelmen kívül hagyva a helyi adottságokat. Annál inkább, mivel a Roszagrolizing maga is csak bonyolító, nincs érdekeltté téve az általa lízingbe kiadott állatállomány hatékony használatában. Két év alatt 100.000 magas értékû tenyészanyagot a világpiacon egyszerûen lehetetlen beszerezni, mert ekkora tartalékkal nem rendelkeznek az elôállítók, amibôl következik, hogy alacsonyabb termelési paraméterekkel is „jó lesz” majd, mivel a programot teljesíteni kell, a pénz is megvan hozzá. A kistermelôk részére 100%-os kamattérítést irányoz elô a projekt. Az 1992-es tapasztalatok azt mutatták, hogy magas általános kamat mellett ez a támogatási forma könnyen kriminalizálódhat. Ahhoz, hogy valaki kistermelô legyen, elég egy falusi házat birtokolni, és 100 m2-et felszántani. Ezzel a feltétellel bárki kamattámogatáshoz juthat, függetlenül attól, hogy ténylegesen hol él, mivel foglalkozik. Ugyancsak gyenge pontja a projektnek, az a számítás, hogy elég a kistermelôknek két tehén, mert azok tejhozamából megélhetnek. A projekt megalkotói azt a célt tûzték ki, hogy két év alatt 4,5%-kal emelkedjen meg a tej-, és 7%-kal
a hústermelés. Jelenleg országosan 30 millió tonna az éves tejtermelés, ami a tervezett 130 ezres bôvítés felével (a másik felet a húsirányú fejlesztésbe kalkulálva), még a szinte lehetetlen európai 8.000 l/tehén/év-es hozam elérésével is csupán 0,5 millió tonna többletet eredményezhet, ami 1,8%. Ugyanez a helyzet a húsmarha vonalon. A mai orosz mezôgazdaság, és a vidék legnagyobb problémája a munkahely hiánya. A nagyüzemi termelôegységek csak a falusi lakosság 1/3-ának képesek munkát biztosítani. A mezôgazdasági fejlesztések nyomán fellépô árutöbblet további munkaerô elbocsátásokkal jár. A feleslegessé válóknak az egyéni gazdálkodást ajánlják, ami konkurenciát jelent ugyan a nagyüzemi termelôknek a piacon, de a kistermelôk jóval drágábban tudják csak elôállítani ugyanazt a terméket, ami alacsony jövedelmet, az életszínvonal romlását, vagy alacsony szinten való konzerválódását jelenti a falvak lakossága nagyobb részének. A falvakban jelenleg elhanyagolható szinten van az alternatív foglalkoztatási lehetôség. Miután a nemzeti projekt csak a mezôgazdasági termelés javításának a kérdésével foglalkozik, közvetve a fentiek miatt nem kívánatos mellékhatásként falusi lakosság foglalkoztatási problémáinak a növelését segíti elô. Mi legyen 2007 után? Mindenek elôtt 2015-ig folytatni kellene a megkezdett kamattámogatásokat, hogy az azt felvevôk helyzete ne lehetetlenüljön el. További 3–4 évre vámmentessé kellene tenni az állattenyésztési technológia fejlesztéséhez szükséges berendezések behozatalát. Úgyszintén szükség van a húsra bevezetett vámrendszer megtartására. A szarvasmarha tenyészanyag behozatalát a jövôben is folytatni kellene, de az erre vonatkozó monopólium megszüntetésével. Miután a kétéves nemzeti projekt távolról sem oldja meg a mezôgazdaság jelenlegi problémáit, újabbakra is szükség van, melyeket célszerûbb hosszabb távra tervezni. Nem halasztható tovább a felun élôk életkörülményeinek javítása. Középtávú feladat lenne a teljes faluhálózat gázellátásának a megoldása. (Ennek módozatait a fejlett országok már kidolgozták, így a megoldás döntés és adaptációs megoldások kidolgozásának a kérdése – fôszerkesztôi megjegyzés) Oldani kell a falun élôk elzártságán. Ennek egyik eszköze az internet lehetôség megteremtése, és a szolgáltatások körének jelentôs bôvítésére van szükség az adminisztratív központoktól távolabbi településeken is. Lakossági létszámnövelô programra is szükség van ahhoz, hogy a vidék kiüresedésének folyamata megforduljon. "
25
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Az agráripari komplex átalakításának következményei Uzun V.J. a közgazdaságtudományok doktora Nikonov A.A. Agrárproblémák Kutatóintézete, Moszkva A kezdeti tervek egyszerû feladatként láttatták a szovjet rendszert jelképezô kolhozok és szovhozok lebontását, pontosabban átalakítását farmgazdaságokká. A gyakorlatban azután kiderült, hogy az élet sokkal bonyolultabb az ajánlott sémáknál. A lebontás helyett számos esetben még nagyobb termelôi egységek jöttek létre. Agrárholdingok alakultak, óriás üzemek kezdtek mûködni ott, ahol jobbak voltak a körülmények. A nyugati típusú családi gazdaságok elsôsorban a gyengébb adottságú, eldugottabb térségekben jutottak térhez. Ráadásul ezek a farmgazdaságok aprókra sikeredtek, jóval kisebbre, mint az alapul szolgáló nyugat-európai testvéreik. A kis- és nagygazdaságok szerepváltozása az agrárreform elôre haladtával
26
Ahhoz, hogy a mezôgazdasági üzemek szerkezetváltozásairól átfogó képet kaphassunk, szükség van a csoportosításukra. Legcélszerûbb a méret szerinti megkülönböztetést alkalmazni: • Nagyméretû gazdaságok – egyesülések, üzleti nagyvállalatok, • Kis volumenû gazdaságok – egyéni-, vagy családi gazdaságok vállalkozások, kisméretû vállalkozások, akik alkalmazotti létszáma nem éri el a 60 fôt. A reformidôszak elôre haladtával megfigyelhetô a kis volumenû gazdaságok számának a növekedése, és a nagyüzemi termelés visszaszorulása mind a megmûvelt föld, mind a termékkibocsátás vonatkozásában (1. ábra). Jelentôsen csökkent a mezôgazdasági foglalkoztatottság. Míg 1990 elôtt átlagban 8,3 millió mezôgazdasági foglalkoztatottal számolhattunk, addig 2004-re ez a szám 2,9 millióra redukálódott, vagyis a korábbi foglalkoztatottak 35%-a tudott munkát találni a nagyüzemi mezôgazdaságban. A kisvállalkozás jellegû mezôgazdasági termelésben viszont nôtt a munkát találtak száma – 1,4 millióról 3,9-re. A két mozgás eredôjeként 2,9 millió foglalkoztatott szorult ki a mezôgazdaságból, ami 35%-os leépítést jelent gyakran olyan körzetekben, ahol egyéb munkalehetôség nem is kínálkozik. A kisgazdaságok kimutathatóan további 10 millió személynek adtak munkát 2004-ben, ami azt jelenti, hogy az itt foglalkoztatottak száma ötszörösen múlja felül a nagyvállalkozások alkalmazotti létszámát. A mezôgazdasági termeléssel hasznosított föld az elsô csoportnál 1990-ben 202 millió ha volt, ami 2004-re 106 millióra esett vissza, míg ugyanezen idôszakban a kisgazdaságok területe megtízszerezôdött. A reformidôszak elôtt a nagygazdaságok az össztermelési értékbôl 74%-ban részesültek, ami 2004-re
majdnem a felére, 38%-ra redukálódott. Ugyanilyen arányban nôtt a kisgazdasági termelés értéke. A kisgazdaságok szinte valamennyi területen növelni tudták részesedésüket – a zöldségtermesztésben 53%-kal, a hústermelésben 30,9%-kal. A mezôgazdaságban a kisvállalkozások lettek a legjelentôsebb foglalkoztatók. Meg kell azonban jegyezni, hogy a termelékenység a nagygazdaságokban duplája a kisgazdaságinak. (Ez azt jelenti, hogy mind a földhasználat, mind a munkaerô hatékonysága kétszeres a nagyüzemekben, és mivel hosszú távon összegzôdik a különbség, konzerválódik a szegénység, az alacsony technikai felszereltség és technológiai színvonal, ami végsô soron a felszámolódáshoz vezet – a fôszerkesztô megjegyzése.) Új jelenséggel találkozhatunk az átszervezôdés folyamatában. Nevezetesen a nem agrárszférá-
Uzun V. J.
ból jönnek a befektetôk, és több korábbi kolhozt, szovhozt vásárolnak fel, és nagy holdingokat, agrárkombinátokat hoznak létre, és bérmunkára alapozott termelést folytatnak. Agrárszerkezeti típusok A szocialista szakaszban az egész országra kiterjedt egységes szerkezetrôl beszélhettünk, ami a reform idôszakban kezdett változni. Területenként változó idôben és mértékben csökkent a termelés, és megjelentek a magán gazdaságok. Az átrendezôdés mértéke szerint három kategóriát lehet felállítani: • Megmaradó nagyüzemi dominancia – a nagyüzemi gazdálkodás részaránya 50% feletti. Ide 9 régió sorolható, és 60% feletti az általános nagyüzemi részarány. • Vegyes üzemszerkezetû térség – a nagyüzemek részará-
70 60
Bruttó mg-i termelés
50 40
Élelmiszertermelésben foglalkoztatottak aránya
30 20
Mg-i mûvelésben lévô terület
10 0
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
1. ábra. A kisgazdaságok számának, teljesítményének alakulása 1990–2004 között (%-ban)
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában 1. táblázat
A kormányzat agrárstabilizációs politikájának hatása 1998–2004. között 1998.
2002.
2004.
1. eladósodottság mértéke (a felvett hitel %-ában)
128
71
42
2. fizetési haladék mértéke (a felvett hitel %-ában
72
41
25
3. Jó adós kategóriába tartozó gazdaságok (%)
42
61,1
4. Problémás adós kategóriába tartozó gazdaságok (%)
58
38,9
27,8
20,7
5. Nagy és közepes méretû gazdaságok az év kezdéskor (ezer)
27,0
Forrás: saját számítások Rosstat adatok alapján
nya 50–30% közötti. Ide sorolható 26 régió. • Kisüzemi dominanciájú térség – a nagyüzemek részaránya 30% alatti. Ebbe a körbe 42 régió tartozik, és az átlagos kisgazdasági részarány 80% feletti. A szerkezeti változások regionális eltérése több tényezô együttes hatásának az eredménye. Alapvetô hatást fejtenek ki a területi adottságok (talaj, függôleges tagoltság, vízellátottság stb.), úgyszintén az országos politika hozzáállása, célmeghatározása, energiagazdálkodási lehetôségek, etnikai tényezôk, a nagygazdaságok mûködési hatékonysága, a helyi vezetés hozzáállása, fejlesztési elképzelései.
dák 1%-a tudott élni, sôt banki hitelekhez is igen nehezen jutnak. Állami támogatáshoz, kompenzációs kifizetésekhez is csak a nagy és a középméretû gazdaságok tudnak jutni. Törvényileg rendezték az árutermelô gazdaságok pénzügyi problémáit. A tartozások egy részét (büntetések, kamattartozások stb.) elengedték, számos gazdaságot pedig csôdeljárás keretében számoltak fel, másokat a tôkebefektetôk vásárolták meg. A rendelkezések nyomán 7.000 gazdaságot számoltak fel, adtak át befektetôknek. Az állami beavatkozás sikeresnek mondható, stabilabbá vált az agrár üzemek pénzügyi helyzete (1. táblázat).
Az állami politika hatása az üzemszerkezeti változásokra
Az egyes gazdaságtípusok piacérzékenysége
A reformok megindulásakor az állami irányítás a sokszínûség megvalósítását és szektorsemlegességet kívánt kialakítani, amit minden az utóbbi 15 évben megjelent hivatalos fejlesztési koncepció tartalmaz is. Ennek ellenére a nagyüzemi gazdálkodás elônyben részesítése történt ugyanezen idôszakban. A földekbôl kaphattak az egyéni termelôk is, de a felszerelésekbôl, a nagyüzem gépparkjából, épületeibôl nem. Állami támogatásokhoz, központi forrásokhoz kizárólag a nagyüzemek juthattak. A kezdetekkor a családi gazdaságok is kaphattak kezdô hiteleket, ami hamarosan befagyott. Elvileg a családi gazdaságok is kaphatnak a banki kölcsönhöz állami kamatrészlet törlesztési támogatást, de ezzel csupán a gaz-
Mondani sem kell, hogy óriási az eltárás az állami irányítás és a piacgazdaság között a mezôgazdaság területén. A reformok kezdeti szakaszában a gazdaságok a korábban megszokott gyakorlatuk szerint kívántak eljárni – a meglévô teljesítményt akarták tartani, valamennyi korábbi dolgozónak továbbra is biztosítani a munkahelyet, megôrizni az állatállomány létszámát. Habár már nem kaptak központi utasításokat, nem vonatkozott rájuk kötelezô elôírás, a változás mégis lassan indult be. Fôleg a nagyüzemek váltak meg nehezen a veszteségeket hozó állattenyésztéstôl. 2003-ban a nagyüzemekben a növénytermesztés és az állattenyésztés aránya 50–50% körüli volt, míg a magán gazdálkodóknál ugyanez 76,3–23,7%. A csa-
Az intézet ôrzi névadója emlékét
ládi gazdaságokban volt 1990-ben az állatállomány 66,3%-a, ami 5 év alatt 41,3%-ra, majd 2003-hoz érve 23,7%-ra zsugorodott. A sertéstartás a nagygazdaságokban 1990–2003. között 100 falun élôre számítva 19-rôl 8-ra csökkent a sertésszám, ugyanezen idô alatt a nagyüzemekben viszont 18-ról 24-re emelkedett. A baromfilétszám növekedése is a nagyüzemekben folyik. Alacsonyabb az állattartás önköltsége a nagyüzemekben, ahol gabonatermesztéssel is foglalkoznak, mert kisebb önköltséggel jutnak takarmányhoz – a gabona tipikus „nagyüzemi” növény, a hatékony termesztéshez, a gépesítéshez nagy terület szükséges. (A szerzô adataiból, nézôpontjából úgy tûnik, hogy a családi gazdaságoknak fokozottabb a piacérzékenysége, nagyobb a reagálási sebességük, jobb a helyzetlátó képességük. Ezzel szemben az a helyzet, hogy a jóval magasabb önköltség miatt nem képesek bizonyos területeken a termelés fenntartására. Számításba kell venni továbbá a nagygazdaságok jobb alkupozícióját, és ami ennél is fontosabb a saját, illetôleg az anyavállalat érdekeltségébe tartozó feldolgozói, értékesítési kapacitásokkal elérhetô további haszonszerzési lehetôségeket is – a fôszerkesztô megjegyzése) Ágazati adaptációs sajátságok Az egyes ágazatok eltérô módon tudtak viszonyulni az új körülményekhez. A leggyorsabb reagálás a gabonatermesztésben és a tojástermelésben történt, míg a szarvasmarha ágazat a mai napig nem tudott alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.
27
világ
Az eszközhasználat hatékonysága
28
A reform idôszakában tágra nyílt az agrárolló. A beszerzési árak ötször gyorsabban nôttek, mint az értékesítési árak. A szocializmus idôszakában folyt tervgazdálkodás lényege, hogy az alapanyagok, a nyersanyagok jelentik a szûk keresztmetszetet, értük mindig „harcolni” kell, amivel gazdálkodni kell (tartalékokat képezni), hogy a folyamatos termelést fenn lehessen tartani. Piacgazdasági viszonyok között eltûnik a hiánygazdálkodási jelleg, viszont nem szabad olyan nyersanyagokat, alapanyagokat felhasz-
120 110 100 90 80 70 60
19
19
92 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03
50 90 91
Az orosz gazdaságokra a többlábon állás volt jellemzô. A fô termékek hozták a jövedelmet, a másodlagosak pedig az esetek többségében ráfizetésesek voltak. Országos összesítésben a mezôgazdasági termelôk 57 milliárd rubel jövedelmet realizáltak, amibôl 47 milliárd ment el a veszteséges tevékenységek finanszírozására. Közgazdaságilag megmagyarázhatatlan a veszteséges tevékenység folytatása. Általában foglalkoztatási szempontokat követnek, mert munkát akarnak adni a vezetôk a lakosságnak. A gond csak ott van, hogy tartós tendencia esetén így is úgy is le kell építeni a veszteséges tevékenységet. Egyébként e történik a valóságban is. Sajátságos helyzet alakult ki a szarvasmarha tenyésztésben. Immáron tartósan veszteséges az ezzel foglalkozó gazdaságok 91%-a, az értékesített termékféleségek 87%-a szintén deficites. Az éves ágazati ráfizetés országosan 18,2 milliárd Rubelt tett ki 2003-ban. Míg a sertésnél és a baromfi féléknél a nagy koncentrálódás zajlott le, illetôleg folytatódik jelenleg is, addig a szarvasmarha tenyésztésre a szétszórtság a jellemzô. A takarmánybázisban a rét, a legelô fontos szerepet játszik, amiben az ország szinte egész területe bôvében van. Bizton állítható, hogy mindaddig nem áll helyre a szarvasmarha tenyésztés Pár száz gazdaság képes elôállítani a szükséges sertés- vagy baromfihúst, a nagyfokú koncentráltsággal addig nem is lesz baj, amíg a környezetvédelmi kérdések nem erôsödnek fel. A szarvasmarha tartás rendezése érdekében a tej átvételi árak rendezése jelentené a megoldást, mert amíg a tejtermelés nem jövedelemtermelô, nem hozható gazdaságilag egyenesbe a tehéntartás. Jelenleg a tejtermelés gazdaságossága a 40% haszon és a 40% ráfizetés között változik. Vannak régiók, ahol a tejtámogatás kifizetését ahhoz kötik, hogy az év folyamán nem csökkenhet a tehénlétszám. Másutt a kölcsönnyújtási feltétel a tehénlétszám stabilitása, azonban semmiféle praktika nem tudja megoldani a piaci kérdéseket. Az eredmény ebben az esetben is az, hogy évente 10–20%-kal csökken a szarvasmarha ltszám az országban.
mezôgazdaságában
19
a
19
Partnerség
Valamennyi gazdaság átlaga A nagyüzemi termelés átlaga 2. ábra. Az egy munkanapra esô áruérték változása 1990–2003. között (%-ban, ahol 1990=100%)
14 12 10 8 6 4 2 0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
3. ábra. Elektromos energia felhasználás alakulása 1990–2003.között (100 Rubel értékesített áru el. Áram tartalma%-ban)
nálni, aminek az ára nem térül majd meg a végtermékben. A közgazdasági környezet fenti jelentôs változására reagált a mezôgazdasági termelés földhasználati gyakorlata, és a marginális földterületek kikerültek a használatból. Ilyen okokból 19902003. között 20 millió hektár föld marad megmûveletlenül. Pontosabban az történt, hogy a nagyüzemi gazdálkodásból 62,5 millió ha került ki, viszont ebbôl a családi gazdaságok 42,5-et hasznosítottak (így az általuk megmûvelt teljes terület 46,3 m. ha-ra bôvült, ami 11,6 szeres növekedés). A reform idôszakban 5 millióval csökkent a mezôgazdasági foglalkoztatottak száma, ugyanakkor a kisgazdaságok árutermelése 2,5 millió embernek adtak munkahelyet. A mezôgazdasági nagyüze-
mekben folyamatosan nô a munka hatékonysága, ami megkétszerezôdött az 1998–2003-as idôszakban (2. ábra). Ennek köszönhetôen lényegesen csökkent az egységnyi élômunka ráfordítás, melynek értéke 25,9 – 56,8% között változott – áruféleségtôl és idôtôl függôen. Az anyagi-technikai eszközök használatában a reform idôszakra az volt a jellemzô, hiogy az árnövekedéstôl függô mértékben csökkent a felhasználás. Általánosságban is, de különösen nagy mértékben a gyenge adottságú nagyüzemekben csökkent az üzemanyag, a mûtrágya, az elektromos energia (3. ábra) felhasználás, jelentôsen csökkentették a bérjellegû kifizetéseket, és kevesebb ment az amortizációs alapba is. "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
A kamattámogatási politika hatása az állattenyésztés fejlesztésére Gatulina E.A. PhD, fômunkatárs, Nikonov A.A. Agrárproblémák Kutatóintézete, Moszkva Hol is tartottunk 2005-ben? A 78 nyilvántartott régióból 68-ban 7%-al nôtt az egy tehénre vetített teljesítmény, ami megelôzte a 73 régió átlagában tapasztalt 9%-os állományfogyatkozás katasztrofálissá váló hatását. Csupán 22 régió tudott termelésfejlesztést elérni. Mind az állatlétszám, mind a teljesítmény csupán 2 régióban növekedett. Valójában nem történt más, mint hogy mûködött a termelésben a gazdaságossági szemlélet. Ennek jegyében történtek a szerkezeti változások is 1992–2005. között. Csökkentek a nagyobb ráfizetést eredményezô területek, a termelés az alacsonyabb költségeket jelentô, olcsóbb termékek irányába mozdult el. Felfelé indult a baromfitartás (2004-tôl), csökkent a sertés-, a juh-, és különösen a szarvasmarha létszám. Azokban a gazdaságokban, ahol a szarvasmarha ágazat jövedelmezôsége 10% feletti volt, az állatlétszám is növekedett 3.3,4%-al (14.262 gazdasági adat feldolgozása alapján), a veszteséget termelôk pedig csökkentették az állatlétszámot. Végtelen a legelô, mégis kevés a szarvasmarha A húsimportôrök szintén a nagyobb saját haszon megszerzésére törekedtek. Míg 1992-ben a teljes húsimportban a különösebb állami beavatkozás marha 74%-ot tett ki, addig 2005-re már csak nélkül is. 26,5%-ot, ezzel együtt a baromfi 6,4%-ról (56 e. t.) Az állattenyésztés kérdésével 50,2%-ra (1318 e. t.) emelkedett. való kiemelt foglalkozást az tette szükségessé, hogy az 1992-2005. köMit old meg a projekt? zötti idôszakban a tejtermelés 47,2 A statisztikai adatok azt mutatják, hogy 2006-ban millió tonnáról 31,0-ra esett vissza, a 6%-al tovább csökkent a szarvasmarha állatlétbaromfihús termelés 8,3 m.t-ról 4,9-re szám, vagyis hibás az a nézet, hogy feltételkönnyícsökkent, igaz az utóbbi 3 évben már téssel, a tôkehiány kamattámogatással történô átnem fogyott tovább. A visszaesésnek hidalásával lehet orvosolni a helyzetet. Az intézkenagyon is reális oka volt, ugyanis 14%-os veszteséggel dolgozott az áldések enyhítô jellegûek, de nem problémamegollattenyésztési ágazat egészében. dóak. A megoldást a rentábilis termelés, a tisztes Ezen belül a szarvasmarha tenyészrealizálható haszon kínálja. A fejlôdés az állatléttés helyzete még siralmasabb volt, itt szám és az állatteljesítmény növekedése csak a ráfizetés 2004-ben elérte a 31,1%olyan mértékben remélhetô, ahogy az értékesítésot. Ilyen közgazdasági feltételek köbôl származó gazdasági bevételek nônek, illetôleg zött természetesnek kell venni az imbiztosítják a gazdaságos termelés lehetôségét. port függôség növekedését, és 2005A kamattámogatás aránytalanság növelô hatáben az ország elérte a 35%-os hússú, mivel csak az részesülhet belôle, aki kölcsönt behozatali szintet. A moszkvai húsfelkapott, vagyis a hitelképes gazdaságok. Akik helydolgozó üzemekben a hazai alapzete válságos, termelésük veszteséges, eleve elesanyag csupán 8–10%-ot tett ki. nek ettôl a lehetôségtôl, így sorsuk még inkább
Minden ország alapvetô igyekezete mutatható ki élelmiszerszükségletének saját forrásból való kielégítésére ott, és olyan mértékben, ahogy ezt adottságai lehetôvé teszik. Oroszország élelmiszer termelésének, következésképpen ellátásának egyik kritikus pontja az állattenyésztés és a húsellátás. Az ország vezetése a szarvasmarha tenyésztés és a tejellátás területén több új támogatási, fejlesztést segítô módszerrel is próbálkozik. Ilyenek a fejlesztéshez felvett banki hitelek kamattámogatása, az összehangolt vámpolitika, a szarvasmarha csordák lízingje. Elsôdleges cél az állatállomány fogyásának megállítása, majd a termelés növelése, végsô soron a saját ellátás biztosítása. Az elsô évi tapasztalatok és a számítások a kamattámogatási politika elégtelenségét mutatják az állattenyésztés fellendítéséhez. Az állattenyésztés fejlesztése képezi az egyik fô célját az Agráripari Komplex Fejlesztési Projektnek. Célként a hústermelés 7%-, a tejtermelés 4,5%-os növelését jelölték meg 2008-ra azzal, hogy a tehénállomány ne csökkenjen a 2005-ös létszám alá. A cél elérését három intézkedéskörre alapozzák: • Hosszúlejáratú (8 év) kedvezményes hitelek biztosítása állattenyésztési telepek létesítéséhez vagy felújításához. A rendelkezésre álló összeg 2006ban 2,95 mrd. Rubel, és 8,327 mrd. 2007-ben, ami a számítások szerint 370 ezer férôhelyet érint (létesítés és fejújítás együtt). • Szarvasmarha állomány és technikai felszereltség lízingelésének megteremtése a Roszagrolizing Rt-n keresztül, • Kiszámítható vámpolitika folytatása a húsimport, az állattenyésztés mûszaki berendezései vonatkozásában, figyelembe véve a vámmentes behozatalról kötött kormányközi megállapodásokat. Fô eszköz a kvóták és a vámtételek megfelelô idôben történô meghirdetése 2009-ig. Helyzetfelmérés A növénytermesztésben 20012004. között stabilizálódott a helyzet
29
Partnerség
30
a
világ
bizonytalanná válik. Ezt támasztják alá a Mezôgazdasági Minisztérium adatai is, melyek szerint kamattámogatásban 1.381 termelô egység részesülhet, ami csupán 8,6%-a a gazdaságoknak. A 91,4% csak levegôt kaphat. A gazdaságok hatékonysági tényezôit vizsgálva a 16.011 szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozó gazdaság közül csupán 7039 nem volt veszteséges, közülük 4.552-nél volt legalább 10%-os a nyereség, így potenciálisan ôk tekinthetôk kamattámogatásban részesülhetôknek – ez a gazdaságok 28%-a. A minisztériumi lista ennek csupán 1/3-át tartalmazza, vagyis a potenciális kedvezményezetti körbôl csak tört részében igénylik a támogatást, azaz csak ennyien akarják bôvíteni a termelésüket a jelen egyéb feltételei között. Eléggé kétséges a kölcsön felhasználási hatékonyságának az elérése. Egy szarvasmarha férôhely létesítésének költsége 130–200 e. Rbl. A sertés esetében ez 6,7–10 e. Rbl. Vegyük példaként egy 800 férôhelyes szarvasmarha telep létesítését. Ennek bekerülési költsége 105-160 m. Rbl. A kölcsön felvételekor gazdaságossági, hasznosítási üzemi tervet kell készíteni, melyben kimutathatóan megtérülô beruházás képe bontakozik ki. A 8 éves futamidôvel, és a feltételekben szereplô 14%-os kamattal számolva, és a 36 hónapos kamattámogatást levonva a 2014-ig 115,6 m. Rbl-t kell visszafizetnie a kölcsönt felvevônek. Ezt kell kitermelnie a jövedelembôl, de ekkor még értelmetlen a beruházása, mert számára nem járt jövedelemnövekménynyel. A férôhely létesítése mellett gondoskodni kell az állatlétszám feltöltésrôl is, ami további 48 m. Rbl. költséget jelent. Átlagosan számolva 5.000 l/tehén/éves hozammal, feltételezve, hogy ennek legalább 95%-os az értékesíthetô része, továbbá 95%-os szaporulati szinttel számolva – levonva az évi 20%-os állományfrissítést) és figyelembe véve, hogy a bevételek csak mintegy éves késéssel indulnak meg, és feltételezve, hogy a tej ára 2006–2014. között 12%al, a hús ára pedig 15%-al emelkedik, valamint levonva a termelési költségeket, azt az eredményt kapjuk, hogy a beruházás ráfizetéses. A gazdaságok csak a kamattörlesztésre képesek, a tartozási összeg visszafizetésére már nem. A veszteség még nagyobb, ha saját tôkébôl végzik el a férôhely bôvítést. A számítások szerint még a 37%-os jövedelmezôségi szint mellett is határán van a visszafizetés teljesíthetôsége, ami azt jelenti, hogy a jelen feltételek mellett csak a 40% feletti jövedelmezôség esetén éri meg termelésfejlesztési beruházást eszközölni a szarvasmarha tenyésztésbe. A termékkibocsátás függ az állatlétszámtól, a tartási technológiától, és a végtermék szerkezettôl (pl. tejtermelés, vagy hústermelés a célja a tartásnak stb.), ezért a célmeghatározásnál részletezni kell a feltételeket, és az elérendô áruszerkezetet. A jövedelmezôség kérdéséhez hozzátartozik tehát a
mezôgazdaságában
feldolgozási cél, a minôségi prémium, a volumen, sôt az is, hogy milyen feldolgozottsági szinten történik az értékesítés, az átvétel. A példából és az elsô évi tapasztalatokból megállapíthatóan a projekt nem képes megoldani a feladatot, nem biztosítja a feltételeket a megcélzott fejlôdés eléréséhez. A szarvasmarha lízing alapjában hibás elképzelés, ugyanis a tulajdonosi és a használói érdekeltség alapjaiban ellentétes, és nem nyújt még középtávú megoldást sem. A tulajdonosnak gondoskodnia kell vagyonának állagmegôrzésérôl, az állatok kondíciójának, piaci értékének fenntartásáról, ugyanakkor a termelô csak a hasznosításban érdekelt. Megoldatlanok például az állományfrissítés problémája, az állatjóléti, az állategészségügyi, az ezen költségek viselésének a kérdései. A vámpolitika jó fejlesztési elképzelések nélkül alapvetô dilemmába kényszerül: az egyik oldalról a marginális hazai elôállítási költségszint a meghatározó, a másikról pedig az ellátási kötelezettség miatt tekintettel kell lenni a fogyasztókra, nem szabható olyan magas tétel, amely a lakosságot erôn felül terhelné. Külön kérdés a termelésfejlesztési import, ahol viszont a hazai ipar, vagy a K+F eredményhasznosításának kell elsôbbséget élveznie a fejlôdés biztosításához. A tervezett vámintézkedések viszont csak részben elégítik ki ezeket a követelményeket, következésképpen csak részsiker, a helyzet kiélezôdésének az elejét vétele várható az intézkedésektôl. Nincs biztosíték az „eseti” kezelések ellen, vagyis a kiszámíthatóság, mint feltétel könnyen puhulhat. Következtetések: •
•
A jelen feltételek mellett csak a 40% feletti jövedelmezôség mellett érdemes az állattenyésztésben fejlesztéseket eszközölni – ezt mutatja a gyakorlat is, mert lényegében csak a termelôk ezen köre fejleszt. Jelenleg a szarvasmarha tartás fejlesztésre csupán az ezzel
•
•
•
•
•
•
foglalkozó gazdaságok 5,8%-a képes, a projekt valójában az ô megsegítésüket jelenti. Mindazon kölcsönt felvevôk, akik nem tudnak legalább 38%os jövedelmezôséget elérni, komoly anyagi nehézségek, visszafizetési problémák elé néznek. A kamattámogatás önmagában kevés eszköz az állattenyésztés fejlesztésének megindításához. Az Agráripari Komplex Fejlesztési projektje nem képes megvalósítani a kitûzött célokat, nem növekszik a második év végével az elôírt mértékben a hazai hústermelés. A férôhely létesítés költségeinek a tényszámai ismeretében látható, hogy a rendelkezésre bocsátott összeg csupán 70–90 ezer új férôhely létesítésére elegendô, a megcélzott 340 ezerrel szemben. A felújítással viszont nem lehet létszámgyarapodást elérni. Mindaddig, amíg a termelés gazdaságossági feltételei nem lesznek biztosítva, nem várható fordulat Oroszország állattenyésztésében, következésképpen a fogyasztás hazai termelésbôl való kielégítési aránya nem növekszik. (A fizetôképes kereslet növekedésével nô a fogyasztás, az import, ugyanakkor a hazai termelési lehetôségek kihasználatlansága végsô soron lépéskényszert teremt az állami irányításnak, a hatékonyabb termelésfejlesztés és vámpolitika kialakítására. Nem tartható ugyanis a vidék elnéptelenedése, a lakosság jövedelemszerzési lehetôségek nélkül hagyása. A nagy területeken alacsony lakossági létszám éppen a low input állattenyésztéshez kínál kedvezô feltételeket. Egyébiránt nem is olyan bonyolult feladat az adott viszonyok között fellendíteni az állattenyésztést – gondoljunk csak az európai példákra – fôszerkesztô megjegyzése) "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Gyorséttermek Moszkvában Danielle Berman PhD, University of Wisconsin – Madison
Danielle Berman PhD
Nagy eseménynek számított Moszkvában 1990-ben az elsô McDonald’s étterem megnyitása a Puskin téren. A belépést sikerek, felfutási idô követte, és mára számos más lánccal is meg kell osztani a piacot. Jelenleg Oroszországban a nyilvántartás szerint 18 étteremlánc üzemel, közülük 7 külföldi érdekeltségû, 11 pedig oroszországi. Az összes étteremszám: 1205, ebbôl külföldi érdekeltségû 457 egység, vagyis az összes étterem 37,9%-a. A gyorséttermek többsége orosz vállalkozások tulajdonaként üzemel. (1. táblázat) A vezetô külföldi cégek: a McDonald’s, a Baskin Robbins és a Sbarro. A Rostik’s-KFC-t az KFC (amerikai) és a Yum (Nemzetközi) vállalkozások közös vállalataként hozták létre és mûködtetik. Igaz ugyan, hogy Moszkvában alapították, de a valóságban ez is külföldi érdekeltségû vállalkozás. Az amerikaiak számára a méretnövekedés lényegében már csak külföldön lehetséges, ezért tesznek meg mindent az egy-egy megnyíló újabb lehetôség kihasználása érdekében. A németek A Grillmaster-el próbálkoztak 1994-ben, az olaszok pedig 2005-ben nyitották meg a KonoPizza láncukat, amely mindjárt gyors fejlôdésnek indult. Az orosz vállalkozások közül a Tyeremok és a Kroska-Kartóska emelkedik ki. Ôk forgalmaznak legnagyobb mennyiséget a sült hasábburgonyából és az orosz palacsintából. Újabb és újabb gyorsélelmezési egységek nyílnak elsôsorban a metró-állomások környékén és
Amerikai életforma szimbólumának is tekinthetô a McDonald’s és a Colca Cola. A McDonald’s megjelenése a Szovjetunióban már a vég elôszeleként is felfogható. „Nagy szám” volt az elsô étterem megnyitása Moszkva szívében a Puskin téren, amely akkoriban elegáns, forgalmas hely volt. Mint mindenben a kezdet a legfontosabb, itt is csak fel kellett törni a jeget, és megindult az üzlet. Jelenleg a piacon a pioneeron kívül számos új és újabb szereplôk osztoznak. A szabad piaci verseny márcsak ilyen. Amíg van szabad élettér, üzleti lehetôség, lesz újabb vállalkozó is. a gombamódra szaporodó bevásárló központokban. A franchise rendszer 2005-ben indult meg, és rendkívüli módon terjed. Moszkva és Szent-Pétervár képezik a legnagyobb üzleti lehetôségeket, így elsôsorban területükre terjed ki a növekedés. Új jelenség, hogy sikeres éttermek is beszállnak a gyorskiszolgáló étteremlánc üzletbe. Andrej Dellos, a híres Turandot Étterem és a Puskin Kávézó tulajdonosa üzemelteti a Moo-Moo utcai-árulda láncot, Roman Pozsnyikovszkij a Nosztalgija étterem tulajdonosa megnyitotta a „Grabli” önkiszolgáló éttermét, és már kettôvel bôvítette is.
A fizetôképes kereslet meszsze nem kielégített, amire utal, hogy a sikeresebbek képesek forgalmukat évente megháromszorozni. Egy-egy vendéglátóegység átlagos éves forgalomnövekedése, 20-30%-os. Ezzel együtt nô az igény az üzemeltetéshez szükséges kiszolgálói háttér iránt. A McDonald’s mielôtt megnyitotta volna elsô üzletét, Solncevo-ban (Moszkvától délre fekvô közeli település) létesítette a McComplex vállalatát, amelyik napi 56.000 hamburger adag elôállítására képes – ennyire tervezték az elsô üzlet napi forgalmát. A Kroska-Kartoska lánc például napi 15 tonna sült burgonyát értékesít. Az adatok azt mutatják, hogy valamennyi gyorsétterem legalább 50%-ban használ orosz alapanyagokat, sôt sokan 80% körül. A helyi alapanyagokra való alapozás a jövôben is stratégiai jelentôségû, mivel ezzel elejét lehet venni a szállítási bizonytalanságoknak, a határellenôrzések 1 . táblázat
Gyorséttermi láncok fejlôdése oroszországban 1990–2006 között Lánc megnevezése McDonald’s KFC* Kroska Kartoska Baskin Robbins
2006-os növekedés 2005 %-ában
Alapító ország
Oroszországi megjelenés
Éttermek száma
USA (Kanada)
1990
168
15%
USA
1990
20
Nincs adat
Oroszország (Moszkva)
1991
199
26% 10%
USA
1992
134
Rostik’s*
Oroszország (Moszkva)
1993
97
8%
Elki-Polki
Oroszország (Moszkva)
1996
52
15%
USA
1997
90
34%
Oroszország
1998
96
22%
Sbarro Tyeremok Moo-Moo
Oroszország (Moszkva)
2000
16
Nincs adat
Oroszország (St. Petersburg)
2001
44
32%
Vostochniy Bazaar
Oroszország (Moszkva)
2002
25
40%
Grabli
Oroszország (Moszkva)
2003
3
67%
Edok
Oroszország (Nyirnij-Novgorod)
2003
6
Nincs adat Nincs adat
Chainaya Lozhka
OlivÜe
Oroszország (Cseljabinszk)
2003
7
Olaszország
2005
21
33%
Carl’s Jr.
USA
2006
4
100%
Stardog!s
Oroszország (Moszkva)
1993 (2003 new brand)
203
4%
USA
1994(1998)
20
10%
Konopizza
Subway
31
Partnerség
32
a
világ
mezôgazdaságában
mennyi alapanyag termelô és katering üzem szigorúan betartja az élelmiszerbiztonsági elôírásokat, és tökéletesen megfelel a HACCP elôírásoknak. Gondok leginkább a távolabbról történô beszállításokkal van. Sok esetben a feldolgozó gondoskodik a szállításról is. Érdekes helyzet állt elô a burgonyával kapcsolatosan, amely az orosz étrend alapélelmiszere. A French fry területen meghatározó vállalkozások, mint a McCain, vagy a Farm „Krumpli” Orosz étellánc, amely jelenleg lengyel alapanyagból Frities, sôt még az orosz dolgozik Kroka-Kartóska is Len„meglepetéseinek”, továbbá elkerülhetôek a magyelországból importálja a burgogas szállítási költségek, valamint a nemzetközi nyát. A helyzet kialakulása arra szerzôdési kötelezettségvállalást is nehéz jogi vezethetô vissza, hogy a hazai terúton betartatni. Ezen túlmenôen nincs olyan melés elmegy a lakossági fokiépítettségi szinten Oroszország logisztikai gyasztás kielégítésére, de szererendszere, hogy biztos lehessen az üzemeltetô a pe van annak is, hogy nehezen friss élelmiszer szállítás fennakadás mentesséelégítik ki a méret, a forma és a gében. Ezen meggondolásokból hazai bázisra beltartalmi érték utáni kívánalmakat. A McChain mindemellett szorépül a friss zöldség, a tej és a tojás ellátás. Olyan galmazza az olyan burgonyafajták alapvetô zöldségek, mint a vöröshagyma, sárgatermesztésének a meghonosítárépa, tökfélék állandóan kaphatók, de idônként gond van a salátával és a paradicsommal. E két sát, amelyek képesek a megkívánt terménynél további befektetésekre (üvegház paraméterek elérésére. komplexumok létesítésekre) és idôre van szükÁllandóan nô a fogyasztói ség a teljes hazai alapanyag ellátáshoz. Például a igény a csirkehús iránt. Az állam McDonald’s heti 20 tonna jégsalátát használ fel, befektetés-támogatással is segíde ebbôl a salátafélébôl egy kilógrammot sem letette a termelés felfuttatását. Jehetne egyéb módon értékesíteni. lenleg Kalinyingrád környéki Biztos üzletnek számít Moszkva környékén a nagy baromfiüzemek jelentik az alapanyag ellátás fô bázisát, ahol gyorsétkeztetés hátterének megszervezése. Eza SADIA – óriás társaság Brazízel elsôsorban az alapanyag ellátó cégek végzik, liában – létesített nagy csirkeakik saját alapanyag termelésükre alapozva létrehozzák a katering rendszert. A hiányzó alapburger készítô üzemet a anyagokat termeltetôi szerzôdésekkel, és a szeMcDonald’s részére történô terzonon kívüli idôben pedig a mediterrán országokmeléshez. Jelenleg az alapanyaból történô szállításokkal biztosítják maguknak. got fôleg Brazíliából, ArgentínáAz utóbbi 5 évben a külföldi láncok is igyekeztek ból és az Amerikai Egyesült Állakiépíteni Oroszországban a saját katering rendmokból szerzik be. A másik feldolgozó központ Szent-Pétervár körszerüket. Jelentôs tôkebefektetéseket eszközölnyékén van, amely erôs fejlesztés tek. A kiszolgálói háttér döntô többségét a alatt áll. A helyzet alakulásából „mezôgazdaság új irányítói” birtokolják, vagyis a világosan rajzolódik ki, hogy az nagyvárosok környéki hatalmas mezôgazdasági termelôi egyesülések, amelyek méretüknél, alapanyag ellátás mindinkább a tôkeerejüknél fogva képesek önálló nagyberuháhazai termelésre épül rá. zásokra. Modernizálják az alapanyag termelést, Valamennyi felmérés és száa feldolgozást és a végtermék elkészítését. Valamítás a gyorséttermi szolgáltatás
iránti igény növekedését prognosztizálja. Moszkva ilyen irányú fogyasztása jelenleg napi 1,5 milliárd USD-t tesz ki, az évi számított növekedés 20%-os. A nagyvárások (elsôsorban Moszkva és St.Pétervár) lakosságának növekvôben vannak a bevételei, így állandó növekedésben van a fizetôképes kereslet is ezeken a településeken. Az oroszok kedvelik a gyorsétkeztetési formákat, de keresik a hazai alapanyagokból készült ételeket, mert azokat tartják megbízhatóbbaknak, egészségesebbeknek. Ez alapozza meg az alapanyag elôállítás fejlesztését, egyben piacot is nyit a mezôgazdasági termelés számára. A gyors éttermi láncok már a jelen fejlettségi szinten is kinôtték a két világvárosi keretet. A nagyobb láncoknak van üzletük Krasznodárban, Nyizsnij-Novgorodban, Kazányban, Jekaterinburgban, Omszkban stb. Megindult a terjeszkedés a helyi adminisztációs központok felé, valamint az Ural irányába, illetve az Uralon túli területekre is. Ahol megjelennek a bevásárló központok, ott megtelepszik a gyorsétkeztetési lánc is. Az éttermi lánc nem csupán lakossági igényeket elégít ki, de élénkíti is a helyi ipart, foglalkoztatást és nem utolsó sorban piac a környékbeli mezôgazdasági termelôknek. Sikeresen vetette meg a lábát Novoszibirszkben a New York Pizza, Nyizsnij-Novgorodban az Edok, vagy Cseljabinszkaban az Olive. Egyes orosz láncok, mint a Tyeremok megjelentek Európa egyes országaiban és az Amerikai Egyesült Államokban is az „orosz palacsinta” termékkel. (Mindenki keresi a piaci réseket, gyorsan szeretné kihasználni a megnyíló termelésfejlesztési lehetôségeket, hogy növelni tudja gazdaságos termelését, ami elsôsorban az alapanyag elôállításhoz szükséges terület és a piaci lehetôségek függvénye – a többi tudással és tôkével igen gyorsan megteremthetô – fôszerkesztôi megjegyzés) "
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Röviden a falu szociális és foglalkoztatási helyzetérôl Toropov D.I. a közgazdaságtudományok doktora, fôosztályvezetô Orosz Mezôgazdasági Minisztérium, Agrárpolitikai és Vidékfejlesztési Fôosztály A Szovjetunió szétesését követô reform idôszak nehezen viselhetô terheket rakott a vidéken, falvakban élôk vállára. Nem nôtt a vidék eltartóképessége, romlottak a lakosság jövedelmi pozíciói, ebbôl következôen felerôsödtek a migrációs folyamatok, a falvak elöregedése, romlott a lakosság egészségi állapota, ezzel munkavégzô képessége is. A helyzet súlyosságából eredôen sürgôs változtatásokra van szükség részint az ott élôk állapotának javítása, másrészt a hiányzó lakossági létszám pótlása érdekében. Mindenek elôtt a vidék gazdasági alapját, valamint az egészségügyi kiszolgáló rendszert, kell fejleszteni és javítani az életkörülményeken. A mai helyzet jellemzése Köztudott tény, hogy a falun élôk száma fogyóban van. Az utóbbi években átlagosan 300.000 személy költözik el nagyobb településekre. Ebbôl adódóan 2004 elején még 38 milliós lakossági létszám az év végére 37,7-re zsugorodott tovább. Ezzel a falun élôk aránya 26,6%-ról egy év alatt 26,1%-ra csökkent. A folyamat
Toropov D. I.
nem egységesen jelentkezett az országban. Délen még növekedés is tapasztalható volt, az északi és a periferiális területeken pedig az átlagosnál nagyobb mértékû fogyási értékeket tapasztalhatunk. A csökkenés a természetes szaporulat hiányának és az elvándorlásnak a következménye. A falusi települési körzetek átlagos népsûrûsége 2,1 fô/km2 mértékre süllyedt. Amennyiben ideálisnak, avagy kívánatosnak a 10 fô/km2-t tekintjük (ez felel meg ugyanis egészében az orosz területi adottságoknak összességében), közel ötszörös a népességhiány. Öt körzetben a hiány 97%-os értékre tornyosult, ami gyakorlati1. táblázat
A pszichiátriai betegek részaránya falusi és városi településeken (fô/10.000 lakos) Pszichiátriai betegek Évek
Falvakban
Városokban
Falu a város %-ában
1990
209,2
216,1
96,8
2000
251,9
278,9
90,8
2001
259,3
286,0
90,7
2002
268,3
291,4
94,7
2003
274,2
289,5
94,7
2003 2002%-ában
102,2
99,3
lag egyenesen elnéptelenedést jelent. A helyzetet súlyosbítja, hogy a munkaképes korú lakosság valamennyi térségben csökken, ami az elöregedési folyamatot mutatja. A nemek arányát vizsgálva a munkaképes korú lakosságon belül megállapítható, hogy pozitív a férfi-nô arány, ugyanis 1000 férfire 904 nô esik. Reményt keltô pozitív fejlemény, hogy ahol jól mûködnek a mezôgazdasági holdingok, vagy a nagygazdaságok, ahol rendszeres a beruházás és a fejlesztés, egyre kedvezôbb demográfiai adatok jelentkeznek. Többek között nô a születések aránya. (1–1,15%-os értékek válnak jellemzôvé). A reform folyamat gyakori buktatóira, nehézségeire utal, hogy nô a társadalmon belül a pszichiátriai kezelésre szorulók aránya, azonban falun még mindig kisebb az arány, mint a városokban (1. táblázat). Az eltérés adódhat abból is, hogy falun lényegesen nehezebb hozzáférni az adott gyógyszerekhez, illetve a gyógykezelési lehetôségekhez, ezért magasabb az arány, viszont lehetséges, hogy a kimutatottnál nagyobb a tényleges esetszám, csak éppen nem kerül szakember látókörébe a beteg. Súlyos kárt okoz a mértéktelen alkoholfogyasztás és a dohányzás is. Jellemzô adat, hogy 2003-ban 517,7 ezer falusi lakost regisztráltak alkoholista tünetekkel. Az alkoholisták aránya a falvakban 3,9%-kal, a pszichiátriai betegeké pedig 7,8%-kal nôtt az utóbbi idôben. Továbbra is magas a tuberkulózis elôfordulása a falusi lakosság körében, továbbá magasabb az elhanyagolt betegségek aránya is. A megkérdezetteknek csupán 1/3-a elégedett a saját egészségi állapotával. Szoros összefüggés mutatható ki az anyagi helyzet és az egészségi állapot között. A falun élô férfiak 52%-a és a nôk 60%-a panaszkodik krónikus betegségre. A várható életkor 2003-ban férfiaknál 57,8 év, nôknél 63,9. Több körzetben (pl. Karélia, Nyenyec autonóm terület) még az 50 évet sem éri el a férfiak átlagos életkora, holott a nyugdíjkorhatár 60 év. Országos átlagban 2003-ban az elhalálozottak 25,9%-a volt aktív korú. A szellemileg elmaradottak aránya 2,1%-ot tett ki 2003-ban. Az öngyilkosság aránya is növekvôben van a vidéki településeken – 2003-ban átlagosan 55 esetet regisztráltak 100.000 fôre vetítve.
33
Partnerség
a
világ
Az Orosz Mezôgazdasági Minisztérium adatai szerint jelenleg az ország mezôgazdasága szakemberhiánnyal küzd. Mintegy további 0,5 millió szakmunkásra lenne szükség (35%-ban gépkezelôk, 10%-ban állattenyésztôk, 30%-ban növénytermesztési, növényvédelmi, szállítmányozási, árukezelôi stb. szakmunkások, 25% idénymunkások). Betöltetlen 40 ezer mérnöki és 100.000 dolgozói munkakör. Egyes térségekben az a gond, hogy nagyobb a lakossági létszám, mint a hatékony foglalkoztatási lehetôség ezt megkívánja, máshol pedig hiány mutatkozik. A területi egyenetlenségek oda vezetnek, hogy egyszerre jelentkezik munkaerô hiány és munkaerô többlet. A kialakult helyzetbôl következik, hogy nô a gazdaságilag inaktív réteg a munkaképes korú falusi lakosság körében. Különösen nagy inaktív létszámnövekedés zajlott le 2000–2003. közötti idôszakban (20%), és 2003 végére a falusi munkanélküliek száma elérte a 916 ezret. A vidéki lakosság mezôgazdasági foglalkoztatottsága az 1992-es 81%-os szintrôl 2004-re 67–68%-ra esett vissza. A hivatalos statisztikai adatok szerint 2003-ban a mezôgazdaságban 6,7%-os a munkanélküliség mértéke, míg Oroszország átlagos munkanélküliségi rátája 11% körüli, így a mezôgazdaság még jó helyzetben érezheti magát ebben a vonatkozásban. A férfiak foglalkoztatottsági aránya magasabb, mint a nôké, a fiataloké (20–40 életév) szintén magasabb, mint az idôsebbeké (2. táblázat). A foglalkoztatottság régionként erôsen változik – 20% az Ingus Köztársaságban, és 70% körüli pl. Magadánszk Megyében. Csökken a felsôfokú képzettséggel rendelkezôk aránya a mezôgazdaságban – így például 2001–2003. között 12,6%-ról 11,9%-ra. Tovább nôtt a különbség a vidék és a város között ebben a vonatkozásban is (a városi lakosság körében a felsôfokú végzettségûek aránya 29,4% volt 2003-ban). Megfigyelhetô különbség van a munkahely féltésben végzettség szerint. Míg a középfokú és felsôfokú végzettségûek 53–62%-a tartja fontosnak a munkahelyi biztonságot, addig a maximum általános iskolát végzettek körében ugyanez az arány csupán 26–30%-ot tesz ki.
mezôgazdaságában 2. táblázat
A mezôgazdaságban foglalkoztatottak korcsoport szerinti megoszlása (2003-ban,%) Életkor 20. év alattiak 20–29. életkor közöttiek 30–39. életkor közöttiek 40–49. életkor közöttiek 50–59 életkor közöttiek 60–72 életkor közöttiek Mindösszesen Okok A falun élôk helyzetének rosszabbodásában, egészségi állapotuk romlásában legnagyobb szerepe a rájuk kevésbé tekintô reform folyamatnak van. Ma már nem elég csak a folyamat lassítására gondolni, egyenesen a javítás lehet az egyedüli elfogadható program. Az alacsony jövedelmi szint erôs visszatartó hatással van a gyermekvállalás vonatkozásában. A falusi családok 43,6%-a egy gyermeket vállal csupán, 43,3% kettôt, és a fennmaradó 13,1% hármat, vagy annál többet. A mezôgazdaságban a halálos kimenetelû munkahelyi balesetek kétszer olyan gyakoriak, mint az országos átlag. Ennek oka az elavult technikai felszereltség, a hiányos védôberendezések, a karbantartás elhanyagolása. Általában gond van a mezôgazdaság mûszaki-, technikai, technológiai színvonalának a növelésével. A vidéki lakosság eleve alulszervezett, nagyobb gondoskodást igényel, viszont jóval többe kerülnek az infrastruktúrális fejlesztések, mint a városok esetében, így az állam nem sietett a tényleges lakossági igények kielégítésével, hiányoznak, illetve rendkívül alacsony szinten vannak az ilyen irányú fejlesztések. A jövôépítés feladatai
34
Szegényes eszközökkel szerény eredmény – hiába a nagy lehetôség
A falu helyzetét, jövôjét jellemzi is, és egyben meg is határozza, hogy miként alakul a népességszám. Jó lehetôséget biztosít,
Férfiak 17,0 69,9 78,5 79,6 73,4 18,9 60,5
Nôk 11,1 60,9 76,0 79,2 60,5 13,2 52,4
Együtt 14,2 65,6 77,3 79,4 66,6 15,4 56,3
hogy az 1980–1988. között született nôk léptek szülési idôkorba. Éppen az a korosztály, amikor a kormányzati politika nagy súlyt helyezett a népességszaporodás kérdéseire. Tényleges lehetôség van tehát a születések számának jelentôs emelésére. Az állam feladata a gyermekvállalás anyagiakkal történô segítése. Elgondolkodtató a szélsôséges szülésszám változás az egyes régiók között. Legmagasabb a születési arány Csecsenföldön (2,43%), a legalacsonyabb Pszkovi megyében (0,73%). A mezôgazdaságban dolgozó falusi lakosok arányát 67–68%ban határozzák meg általában, azonban meg kell jegyezni, hogy ez túlzott mérték. (Igaz, hogy a mezôgazdaság hatékonyan, nemzetközileg versenyképes szinten csak kevesebb személynek képes munkát biztosítani, de csak arányaiban, nem abszolút számértékben. A településeken egyéb munkakörök ellátására is szükség van. A szolgáltatások területén (fodrász, tanító, könyvelô, üzemanyag töltô állomások személyzete stb.), az ipari tevékenység (javító mûhelyek, szervizek, termékgyártás stb.), vendéglátóipar, mezôgazdasági termékek feldolgozása, vagyis ugyanaz a településszerkezet kialakulása valószínûsíthetô, ami az Amerikai Egyesült Államokban. Kanadában vagy Ausztráliában mûködik, különben nincs értelme az ország jövôjérôl beszélni – fôszerkesztô megjegyzése) A jelenlegi népsûrûségi adatok azt vetítik elôre,
Partnerség hogy egyes északi, vagy ázsiai térségek már önmaguktól nem képesek fenntartani a közösségi életvitelhez és a mezôgazdasági tevékenységhez szükséges népességszámot sem, így a termelési potenciál kihasználatlanul marad. A 2016-ig terjedô idôszakban mintegy 20%-kal többen mennek nyugdíjba, mint ahányan a falvak gyermekkorú lakóiként elérik a munkaképes kort. Még ekkor sem biztos, hogy valamennyiük, vagy többségük a mezôgazdaságban helyezkedik majd el. Fennáll annak a veszélye, hogy óriási térségek néptelenednek el. (El kell kerülni egy ilyen helyzet kialakulását, illetôleg ahol máris létrejött sürgôsen fel kell számolni. Ehhez nem elég csak a lakáslehetôségeket megteremteni, de elengedhetetlen a jövedelmi viszonyokon is gyökeresen változtatni, továbbá az infrastruktúra fejlesztése sem kerülhetô meg, nem halasztgatható tovább a külsô beavatkozás – fôszerkesztôi megjegyzés) A vámunió (volt szovjet tagköztársaságok) több országában a túlszaporodás okoz problémát, így a lakossági átcsoportosításokkal lehetôvé tehetô a munkaerô hiány felszámolása, sôt a nôi munkaerô meghatározott részének a kiváltása, ezzel a születések számának jelentôs megemelése. A siker elérése érdekében differenciált
a
világ
mezôgazdaságában
betelepítési politika kialakítására lesz szükség. Spontán migrációs folyamatokkal nem kezelhetô a kialakult, illetôleg kialakulóban lévô helyzet. Elviselhetetlenül magas a mezôgazdasági termékek élômunka tartalma – 22,5% 2003-ban). Ennek jelentôs hányada az önfenntartásra megy el, nem vesz részt a kereskedelembe kerülô árutermelésben. Ilyen alacsony élômunka hatékonyságot egyetlen nemzetgazdaság sem képes elviselni. Gépesítéssel, mezôgazdaság fejlesztéssel lehet ezen a helyzeten változtatni. Felméréseink szerint jelenleg mintegy 30%-ot tesz ki az mezôgazdasági munkavégzés, melynek kiváltásáról gondoskodni kell. Ezek: a fekete- és szürkegazdasági foglalkoztatottság, külföldi állampolgárok, kiskorúak munkában tartása. A vidéki lakosság körében 5,4–5,6 millió körül stabilizálódott azon aktív életkorban lévôk száma, akiknek nincs munkájuk. Közülük csupán 29% keres munkát, kíván elhelyezkedni. Magas az inaktívak száma, viszont alacsony az elhelyezkedni, munkát vállalni kívánók aránya. Területi átcsoportosítással, az érdekeltségi rendszer megváltoztatásával, munkateremtési lehetôségek bôvítésével kellene változtatni ezen a helyzeten.
Ahol még a rossz hagyományokkal is küzdeni kell
Moszkva melletti üvegházkomplexum – világszínvonalú termékekkel, nemzetközileg is versenyképes
A nehézségek ellenére a vidéki lakosság nagyfokú hajlandóságot mutat a falun maradásra. Az állás nélkül maradók közel fele (45–48%) bármilyen munkát elvállalna a helyben maradáshoz, amit ki kell az állami irányításnak használnia, hogy javítson a lakosság település szerinti megoszlási arányán, vagy legalább megôrizhesse a jelenlegi állapotot. Nagy szerepük van a nagygazdaságoknak a foglalkoztatottsági arány javításában. Elsôsorban ôk képesek új munkahelyeket teremteni, illetôleg a szükséges infrastrukturális beruházásokra, az általános jóléti feltételek biztosítására. Vidéken, a falvakban a gazdasági élet szereplôi egyben a szociális gondoskodás leglényegesebb láncszemei is. Ebbôl fakadóan a jövôben nem az amorf, önfoglalkoztató, és zömmel legfeljebb az önfenntartást lehetôvé tevô farmgazdaságok irányába kell vinni a fejlesztéseket. (Azt mutatja a gyakorlat, hogy az állami irányítás nem képes a szétszórt településrendszerû területek lakosságának reális igényeit kielégítô körülmények kialakítására, olyan feltételek megteremtésére, amely kellô lakosságmegtartó erôt jelentene. A lakosság önszervezôdéséhez hiányzik a kellô tapasztalat, a gazdasági alap az alacsony bérekmiatt, mûködnek a korábbi rendszer beidegzôdései, kísért a „gondoskodó állam” sztereotípia. A másik, jelenleg az egyetlen szervezô erôt a gazdaság szereplôi, a termelés szervezôi, irányítói jelenthetik. Ezt lehet és ezt kellene hasznosítani – fôszerkesztô megjegyzése) "
35
Partnerség
a
világ
mezôgazdaságában
Agrárkapcsolatunk alakulása Oroszországgal Dr. Kemény Ádám mezôgazdasági attasé Oroszországra, mint agrártermékeink potenciális piacára tekintünk immáron huzamosabb ideje. A rendszerváltozást követôen csaknem egy évtizedig emelkedett is kivitelünk, melynek íve az 1997-es orosz pénzügyi válsággal tört meg, és több, mint felével esett vissza. A két ország agrárpolitikai kapcsolatai rendezettek, a kereskedelem piacgazdasági feltételei, a jogi szabályozások adottak. Együttmûködési megállapodást írt alá a két agrárminiszter 2006-ban. Érvényben lévô együttmûködési megállapodás A megállapodás komplex, átfogja a növénytermesztési, állattenyésztési, mezôgazdasági gép- és vegyipari, növényvédelmi, élelmiszer- és feldolgozóipari, valamint a mezôgazdasági tudományos-kutatási együttmûködés területeit. Részletesebben: • szántóföldi mezôgépek, takarmányszárító, -keverô és -tároló üzemi berendezések, technológiai fejlesztése és közös gyártása, • agrokémiai eszközök gyártása, forgalmazása, • a vetômagok minôségének javítását célzó közös növénynemesítési programok megvalósítása hagyományos és biotechnológiai módszerekkel, • közös vetômagtermesztés, • korszerû növénytermesztési technológiák meghonosítása Oroszországban, • nem élelmezési célú gazdasági haszonnövények termesztésének kutatása, • tenyészállatok tenyésztése, (hús- és tejhasznosítású szarvasmarha, sertés, baromfi, hal), valamint genetikai anyagok, progresszív tartási és szaporítási technológiák alkalmazása, • takarmányok termelési technológiáinak rendelkezésre bocsátása és cseréje, • agrárgazdasági kutatások megvalósítása, az élelmiszerek biztonságára és minôségére, • az oroszországi és a magyar szakemberek tapasztalatcseréjének megszervezése magyarországi növénytermesztô és állattenyésztô gazdaságokban, • referencia- és tangazdaságok létrehozása. Orosz export-import politika Oroszországban agrárexport vonatkozásban ma nem mûködik semmiféle támogatási rendszer, sôt több esetben kiviteli vámot kell fizetni. Oroszország szarvasmarha tenyész-állomány importja 2002–2006 között
36
Import (db.)
2002
2003
2004
2005
2006
4.924
5.032
7.535
6.829
52.695
A piacvédelmi eszközök között számtalan nem piac konform is található – ilyen többek között az állategészségügyi tiltás és ellenôrzés, a növényegészségügyi ellenôrzés. A korlátozások nem elsôsorban WTO függôk, hanem a belsô ellátás alakulásának a függvényei. Gond számunkra a FÁK országok kedvezményezett helyzete, vámmentessége. A magyar agrárexport továbbfejlesztési lehetôségei Elsôsorban a vetômagok, szaporító anyagok, tenyészállatok vonatkozásában van nagyobb lehetôség a kivitel bôvítésére. A kereskedelmi kapcsolatok bôvítése felveti a hitelezés, a lízing konstrukciók alkalmazásának a kiszélesítését, amihez a két ország pénzintézeteinek szorosabb együttmûködésére van szükség. Szorosabb együttmûködésre van szükség az FVM, az Eximbank, az ITD Hungary, a Nemzeti Turizmus, valamint az ágazati vállalkozások, a mezôgazdasági termelôüzemek között. Komolyabb marketing munkára van szükség. Ott kell lennünk a nagyobb kiállításokon, ahol a konkurencia is ott van. Sikeresebb lenne az export bôvítés, ha koordináltabb piaci fellépés lenne, kihasználnánk a nemzet-imázst – magyar alma, magyar bor stb.). A magyaros jegyeket a konkrét áruféleségtôl függetlenül is kellene alkalmazni – magyar áru-védjegy. Szorosabb kapcsolattartásra, mélyebb piaci beépülésre van szükség – közös vállalat, közös gyártás, knowhow átadás, komplex vertikumok kiépítése, van igény használt nem teljesen korszerû berendezésekre is. Moszkva és Szent-Pétervár mellett egyéb nagyvárosokra, régióközpontokra is célszerû lenne koncentrálni (Volgográd, Rosztov, Belgorod, Voronyezs, Orenburg megyék, Sztavropoli, Altaji terület, Tatárország, Baskí-
Dr. Kemény Ádám
ria, továbbá Perm, Ivanovo, Brjanszk, Lipeck, Vlagyimir, Rjazany, Tula megyék és Morodva. Növelné az együttmûködés hatékonyságát, ha orosz agrárszakemberek magyarországi továbbképzésével foglalkoznánk, nálunk ismerkedhetnének meg a leendô partnerek a termékeinkkel, szolgáltatásainkkal. Fontos lenne a hagyományosan ismert termékek visszakerülésének a támogatása, az elveszített szegmens visszaszerzése. Nem kevésbé fontos a biotermékek köre, a hungaricumok ajánlása. Egyenlô feltételek mellett részesüljenek elônyben azon termelôk, akik már kiléptek a piacra, fôleg pedig szemben a közvetítô kereskedôkkel. A magyar agrárexport fejlesztésének fôbb akadályozói •
•
•
• • • •
gyakori a versenyképtelen árajánlat (a termelés hatékonysági problémái), kevés a nagy volumenû, egységes paraméterû árú – a magyar szállítók szeretnének külön-külön üzleteket kötni, de nem tudnak kellôen nagy mennyiségû, homogén kínálatot felmutatni, az orosz piac pedig nem szívesen kezeli a széttagolt kis volumenû kínálatot alacsonyak a hazai termelési volumenek, kiugrik a kockázatképtelenség, illetôleg az azt elôidézô tôkehiány, gyakori árualap hiány a keresett termékekbôl, piacismeret, nyelvismeret hiánya, a marketing tevékenység visszaszorulása, jelentôs konkurencia erôsödés, mára kínálati piaci állapotok alakultak ki, a beszállító országok közötti a verseny. "
