PÁL APOSTOL TANA AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELESRŐL

KERESZTÉNY MAGVETŐ. XXII-ik éuf

September—October. 1887.

5-ik füzet.

PÁL APOSTOL TANA AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELESRŐL Vizsgáljuk meg végűi azt a kérdést, hogy tanitotta-e Pál a Kálvin-féle isteni végzés t a n á t ? * ) A Iíálvinismus központi dogmája a melynek gyökeréből a többiek kisarjaznak, az Isten absolut fölsége. Isten a legfó'bb a k a r a t ; az 6' a k a r a t a minden eseményt kormányoz, az Ö a k a r a t a a világegyetem törvénye. 0 igazságos, s a mit választ is, igazságos. Azt teszi, a mit kiválaszt, hogy tegye ; és a mit kiválaszt a tevésre, az igaz. Semmit sem választ azért, mert igaz; hanem azért igaz, a mit választ, m e r t Ő választja. Az ember kötelessége az imádkozás, elfogadás, magamegadás és engedelmesség. A mi nekünk rossznak látszik, az Isten előtt jó lehet. Semmi közös sincs az ő és a mi jóságunk k ö z ö t t ; jóság, jog, igazság, méltányosság semmik magokban véve; nem gyökereznek az universum természetében, sem Isten természetében, csak is Isten akaratában. Ha azt választja, hogy az igaztalanból igazat csináljon, megteheti, mert különben hatalma korlátoztatnék méltósága által. Nem t u d n á azt tenni, a m i t akar, ha kénytelen volna valamely törvénynek engedelmeskedni, h a mindjárt az saját természetének is volna törvénye. Kálvin igy szól:

„Az isteni a k a r a t minden létezőnek oka. Az

*) Meg kell j e g y e z n ü n k , hogy e t a n u l m á n y jelen é v f o l y a m u n k 1. és 2_ füzetében k ö z l ö t t : P á l a p o s t o l t a n a a z e r e d e n d ő b ű n r Ő1 (7—10. 1.) és P á l a p o s t o l t a n a a h e l y e t t e s e l é g t é t e l r ő l c z i m ü t a n u l m á n y o k kal ogy s o r o z a t o t teszen. E z alkalommal ki kell j a v i t n u n k egy p á r sajtóhibát, melyek a 2. füzetben közölt dolgozatba c s ú s z t a k be: 95. l a p o n alólról a 4. s o r ban „ a d ó z ó k " helyett , y . a d ó s o k " olvasandó. 96.1, felülről a 2. s o r b a n „lehet" helyett „ s e h o l " ; felülről a 14. sorban „igazsága v a n " h e l y e t t „igazságos a n . " 102. 1. alólról a 17. s o r b a n „volna" helyett „ v o l t . " 104. 1. a legalsó sorban „a k i neki h a s z n o s volna, hogy egy olyanért m e g h a l j o n , a ki elég jó volt, s z e r e t e t t . " helyett ez o l v a s a n d ó : „a k i e l é g j ó v o l t , s z e r e t e t t ö ' l é s t i s z t e l e t t ö'l l c l k c s i t t e t c t t . Ezek m e l l e t t m u n k a t á r s u n k még egy m á s j a v í t á s t is k é r t é t e t n i : M u l t évfolyam (XXI. k.) 131 1. alólról 19 s o r b a n : „Ő" eleibe b e t o l d a n d ó : „ 0 h i t t Istenben, bizott a z ő végetlen szeretetében s ennyi volt az egész. Mit tett J á k o b , hogy a t i z e n k é t t ö r z s atyjává l e t t ? Semmit." Szerk.

•281) 1>ÁL APUSTOL TAXA

AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

Isten akarata az igazság legfőbb szabálya; ugy hogy a mit ó' akar, azt igazságosnak kell tartani, csakis azon oknál fogva, mert ő akarja. Midőn azt kérdik, miért cselekedett az Ur igy, a felelet csak az lehet, mert Ő ugy a k a r t a . " Kálvin ugyan tagadja, hogy Isten akaratja önkényes, de mindig fentartja, hogy Isten semmivel sem tartozik az embernek s hogy az embernek nincs semmi joga ellenezni azt, a mit Isten akar, h a mindjárt igazságtalannak látszik is az. Isten ez absolut fölségének alapelvéből Kálvin logikailag arra a következtetésre jut, hogy jóságra, vagy jellemre való t e k i n t e t nélkül, Isten kezdettől fogva bizonyos angyalokat és embereket örök életre, másokat örök halálra rendelt és választott. Megengedi, hogy ez rettenetes végzés, de ragaszkodik ahhoz, hogy Isten igéjében taníttatik és ugy kell tekintenünk, mint igazat, habár igazságtalannak is látszik. Az öszszege ennek az, hogy a világ teremtése előtt Isten elrendelte Ádám esését, és az összes utódai, a nagy tömeg közül, a mely oly romlott születésénél fogva és saját választása nélkül, születésük előtt némelyeket pokolba, m á s o k a t az égbe szánt. Más szóval némelyeket kárhozatra, másokat boldogságra teremtett. Az a kérdés, tanit-e az Újtestamentum ilyen t a n t ? Ha valahol tanit, a z t Pál tanitja a Rómabeliekhez írott levelének VIII. és IX. fejezeteiben. Lássuk t e h á t mit t a n i t Pál valóban ? Midőn Kálvin választási tanával elménkben, először olvassuk azokat a fejezeteket, kétségkívül ugy látszik, hogy azok t a n í t j á k e tant. Például lásd Róm.. IX. 11—18. E helyen Pál világosan tanitja, hogy születésük előtt Isten némelyeket jóra, másokat roszra választ o t t ; s hogy ő némelyeken könyörül, másokat megkeményít, hogy szerette Jákobot, gyűlölte E z s a u t ; s hogy nem a mit az ember választ és akar, hanem a mit Isten ad n e k i : az teszi alkalmassá, hogy betöltse hivatását és választását. Mindez, azt lehet mondani, nagyon hasonlónak látszik a Kálvin-féle választási tanhoz s ha Pál is azt értette alatta, a mit Kálvin, ám legyen, ne kövessünk el erőszakot az ő nyelvén, hogy abból azt a jelentést erőszakoljuk ki, a mit mi hiszünk. De mielőtt eldöntenok, hogy Pál Kálvin követő volt Kálvin előtt, legyünk bizonyosak egy pont felől, névleg, hogy Pál itt ideiglenes vagy örök kiválasztásról beszél-e; erre az életre való választásról, ideiglenes kiváltság- és alkalmatosságról-e, vagy örök jutalomról és büntetésről ? Ez a fo kérdés, a mit el kell dönteni. Es mielőtt azt kérdeznők, vájjon Pál tanitofcta-e azt a részletes tant, vizsgáljuk meg először, hogy van-e valami igaz vegyítve a hamissal és ha igen, melyik része a t a n n a k igaz és melyik hamis.

PÁL APOSTOL

TANA AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

285

Azt mondani, hogy magokviseletére való tekintet nélkül, Isten némely embereket kárhozatra teremtett, nemcsak hogy ellenkezik a lelkünkbe oltott igazság ösztönével, de ellenkezik Krisztus leglényegesebb és legéltetó'bb tanításaival is. Az evangelium azt tanitja, hogy Isten minden embert meg akar menteni; bogy szereti ellenségeit is, és igyekszik őket megáldani s hogy Krisztus mindenekért meghalt. Ellenmondás tehát azt állítani, hogy Isten meg akarja menteni, a kiket kárhozatra teremtett, s hogy azt kívánja az embertől, hogy legyen jó és tegyen jót, a kinek nincs ereje, hogy olyan legyen és olyat tegyen, s hogy az embereket oly hibákért bünteti, a melyekről n e m tehetnek, s oly jóságért jutalmazza, a mely nem az övékMindez gúnyt űzne az Újtestamentum legnagyobb részéből. Bizonyos tehát, hogy Isten törvénye a szívben, valamint Isten szava az evangéliumban, egyformán ugy tüntetik fel a kiválasztás és kárhoztatás tanát, m i n t hamisat, és ha Pál tanitja ezt, olyat tanit, a mi nem igaz, De jóllehet a t a n ekkép felállítva hamis, mégis van a jóra és rosszra való isteni elorerendelésnek igaz tana. Van ebben az életben való kiváltságokra és alkalmatosságokra való elrendelés, de nincs örök áldásra vagy romlásra való. Az időszerinti elrendelés egy dolog, az örök időkre való egészen más. Az emberek nem egyformán szabadok, hogy azokat tegyék, a miket akarnak. Nem határozhatják el hol fognak születni, Isten határozza azt el. Nem tudják elhatározni, milyen physikai, értelmi és erkölcsi szervezetet fognak hozni a világra; Isten határozza azt el. Némely ember sok dologra született, más kevésre. De minden egyes a szerint Ítélendő meg a mije van, nem pedig a mije nincs. A kinek sok adatott, attól sok kívántatik és megfordítva. Mindezt megengedhetjük, tudván, hogy Isten a kellő időben mindent jóvá teszem Az efféle elrendelés a világ különféleségeit, a létezés fokozatát és rendjét teszi, a melyben minden embernek megvan a maga elkülönített helye és munkaköre, de a tökéletes egészre minden egyes szükséges. A kérdés tehát az, milyen elorendelési tant tanított Pál, ideiglerest-e vagy örök időkre szólót? mostani alkalmakra való rendelést-e vagy ezután következő örök boldogság- vagy örök nyomorúságra való rendelést? Könnyen be lehet bizonyítani,hogy a jelen időre való választást és rendelést tanit, nem pedig örök időre szólót. A fő hely, a hol P á l az előre való elrendelés t a n á t tanitja Róm. VIII—X. De sem e helyen, sem egyebütt nem tanitja a Kálvin által

20*

•281)

1>ÁL APUSTOL

TAXA

AZ ELŐRE

VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

felállított tant, hogy Isten előre elrendelt némelyeket örökéletre, másokat örök halálra. A hányszor csak e szavak: „előre való elrendelés és elhatározás" előjőnek, mindig a r r a vannak alkalmazva, a mi ezen a világon történik, nem pedig a másikban. E szavak „választani, kiszemelni" először az izraelitákra voltak alkalmazva, a kik az Isten kiválasztott és kiszemelt népe voltak. Arra voltak választva, hogy legyenek a világ számára az isteni törvény és az Isten egységének ianitói. Nem egy más világban létező örök menny számára voltak választva, hanem itten való kötelességekre, szolgálatra és kiváltságokra. Ez a s z ó „választani" az O-test a m e n t u m b a n számtalanszor alkalmaztatik a zsidókra, mint népre. „Szövetséget kötöttem választottaim mai." „Jákob az én szolgám, Izrael az én választottam" stb. Krisztus eljöveteléig a zsidók voltak a választott nép; azután a kik akár zsidók, a k á r pogányok közül keresztények lettek, voltak a választott nép. De az nem következik, hogy a választottak hivek lettek volna mindvégig, vagy hogy mindnyájan a más világra választ a t t a k volna. Jézus igy szól: „Nem tizenketten választottalak-e titeket és egy közületek gonosz. J ú d á s egy volt a választottak közül, mégis elbukott. Választatni nem volt elég; szükséges volt szorgalmatosnak lenni, hogy valaki hivatása és választása biztos legyen. „A kiket öröktől fogva tudott, azokat el is választotta." Nemzetek és emberek bizonyos munkára vannak választva és azok vannak minden egyes m u n k á r a rendelve, a kikről Isten előre tudja, hogy alkalmasok arra a munkára. Nem j u t a l m a k r a választattak, hanem kötelességekre. Az izraeliták arra voltak választva, hogy prédikáljanak tiszta hitet az emberiségnek. Midőn a helyett rítusban, szertartásokban, szombat megölésben és áldozatokban megkeményedtek, ugy hogy megvetették Jézust, az igazság legistenibb tanítóját, akkor elvesztették választásukat, mint nép, kivéve közülök azokat, a kik alkalmasok és készek voltak elfogadni ezt a terjedelmesebb vallást, ezt a magasztosabb evangéliumot. Pál gondviselést látott mindenben; előtte semmi sem esetleges, semmisem előre n e m látott. Minden dolog Isten czéljára szolgál és előbb-utóbb teljesülésbe megyen, ha egy uton nem, más uton. Miclon a zsidók megszűntek Isten kiváló népe lenni, akkor az ő elpá'tolásuk megnyitotta az u t a t minden más nemzeteknek, hogy Isten népévé legyenek. Midőn Faraó makacs lett és nem engedte, hogy Izrael gyermekei elmenjenek, akkor makacsságával I s t e n t szolgálta. Ha engedte volna őket a pusztába m e n n i és imádkozni, visszatértek volna Egyptomba és

PÁL APOSTOL TANA AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

287

ismét rabszolgák lettek volna; de azáltal, hogy Ígéreteit megszegte, megszabadultak kötelezettségeiktől és teljesen megmenekültek. P á l szerint Isten előre látta, hogy Faraó makacs lesz s azért választotta ki Faraót, hogy azon időben Egyptom királya legyen. „Isten megkeményítette az Ő szivét." Ez igaz, miután szervezetünk legjelesebb tulajdonságai a gondviselés igazgatása alatt állanak elo. Minden ember sajátlagos előnyökkel és fogyatkozásokkal születik; vannak jó tulajdonságai, vannak roszak is. Ha szilárd, könnyen lehet m a k a c s ; ha jó természetű, hajlandó az engedékenységre. Isten a világot nem kevéssé kormányozza az emberek hiányai és fogyatkozásai által, mint erényei által. I)e mind ez a jelen, nem a jövő életre tartozik. Faraó kemény szive e világon szolgált jó czélra, de az sehol sem fordul elo, hogy azért ezután is büntettetni fog. Az Ur J á k o b pátriarcbát és az Ő utódait, a zsidókat, arra választotta, hogy alapítsák meg az egyistenség t a n á t a világon. Arra választotta őket, hogy tanítsák m r g az embereket az Istenben való hitre, mint uralkodóban, bíróban és személyes gondviselésben való hitre. A zsidók olyanok voltak, mint atyjok Jákob. Örökölték tőle az Ő Istenében és gyermekeinek Istenében való tántorithatlan hitét. Örökölték békés természetét; inkább kereskedésre, mint háborúra való h a j l a m á t ; meggyőződéséhez való ragaszkodását, okosságát és emberismeretét. Ezért ők alkalmas nép voltak a Mózes-féle törvények elfogadására és megtartására és ez volt az Ő drlgok a világon. E czélra kiválasztott n é p v o l t a k ; választatván, mivel természetük alkalmasokká tette őket erre. Nem arra voltak választva, hogy egy kiváló eget bírjanak ezu t á n , hanem hogy egy kiváló m u n k á t h a j t s a n a k végre itten. Választ o t t a k , kiszemeltek, előreelrendeltek voltak e munkára, mikor szül e t t e k és mielőtt születtek volna. Választva voltak, a midőn ugy alk o t t a t t a k , hogy legyenek méltó személyek e munka megtételére. Midőn az Ur ugy teremtette őket, akkor egyszersmind választotta is. Választások és hivatások be volt irva a szervezőtökbe, agyveloj ö k ránczaiba és jellemök mérsékletébe. Pál összes érvelése a kiválasztást és előreelrendelést illetőleg Róm. VIII—IX. erre a világra és a jelen életre vonatkozik. A zsidókat prófétáik és tanítóik ugy nevelték fel, miszerint liigyjék, hogy ők Isten választott népe, választatván az Isten előre tudása szerint. „Ha mi Isten választott népe vagyunk, igy szóltak ők, hogyan v e t h e t Isten minket félre és választhat magának más népet minden népek közül ?" Ez volt az ellenvetés, a melylyel Páln a k szembe kellett néznie.

•281) 1>ÁL APUSTOL TAXA AZ ELŐRE VALÓ

ELRENDELÉSRŐL.

Észre lehet venni, bogy lia a választás feltétel nélküli és absolut dolog volna, a k k o r Pál nem felelt volna a zsidók kérdésére, mert a k k o r lehetetlen lett volna felelni. A Kálvin-féle kiválasztási nézet szerint nem volt feleletnek lielye, de a helyes nézet szerint a felelet könnyű. Azokat, a kikről az Isten eló're látja, hogy alkalmasok valamely munkára, kiválasztja, kiszemeli, hogy azt megtegyék. Pia hajlandók azt megtenni, választásukat biztositották. Azután Isten őket m i n d e n erővel segiti, a mire szükségök van. Leiköket hittel tölti e l ; segiti, [hogy minden akadály felett győzedelmeskedjenek; kegyelemből dicsőségre vezérli. De ha vonakodnak tenni a m u n k á t , félre löketnek. Nem az ők érdemök volt, hogy választattak s igy nincs semmi okuk a panaszra. Egy darab agyagnak egyik részéből a fazakas t a r t ó s és ékes edényeket készit; másik részéből, mely az előbbinél nem rosszabb, gyenge, durva edényeket, melyek h a m a r eltörnek. De mindkétféle edényre szükség van a háztartásnál. Egy nagy ház az, a hol mi élünk, a melyben némelyek m a g a s helyekre és nagy hivatalokra választatt a k : a díszedényeket k é p e z i k ; mások közönségesekre : ékesség nélküli edények. Hanem mit számit ez ? Ha Isten minket valamely munkára, lia mindjárt alacsonyra is választ, panaszkodjunk-e a z é r t ? Hiszen bármely helyen legyünk, tehetjük Isten munkáját. És i t t e n láthatjuk m á r a nehéz hely (Róm. IX. 22. 23.) magyarázatát, Pál igy szándékszik szólani: „Ti zsidók azt hiszitek, hogy a pogányok a harag edényei és elpusztításra valók. Miért volnának azok? Ha Isten megőrizte ós megtartotta őket az Ő hosszútűrő gondviselésével, ez által be a k a r j a bizonyítani, hogy midőn ti zsidók vonakodtok elfogadni Krisztust, hatalmát a tömeg által m u t a t j a meg, az engedelmeseket mind a zsidók, mind a pogányok közül kiválasztja, hogy legyenek az Ő házában díszedények és be a k a r j a bizonyítani, hogy a rosszat megbünteti, levetvén az engedetlen zsidókat az Ők magas lielyökről. Mégis itt is, mint elébb, a választás és félrevetés e világon való alkalmatosságokra és kiváltságokra vonatkozik, nem pedig ezután következő jutalmakra és büntetésekre. A zsidók büszkék voltak, hogy Ábrahám az Ő atyjuk és Jáveh az Ő Istenük, az egyedüli igaz Isten. A körülettök levő népek megvetését fenhéjázóbb megvetéssel fizették vissza. Sot a kereszténységbe is bevitték felsőbbségük és kiválólagos joguknak érzetét; előítéletesek és elfogultak maradtak. „Senki sem fog idvezülni, igy szólt a k ők, ha csak előbb zsidó nem lesz. A zsidó egyházon kívül nincs üdvösség." E kizárólagos szellem ellen kellett Pálnak egész életében küzdenie s némelykor csaknem az elbukásig. Ez elfogultság ellen

PÁL

APOSTOL TANA

AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

289

és a szellemi szabadság érdekében használta ő a választási tant csatáiban, és az erős fegyver volt az ő kezében a zsidó bigottság erőeleinek lerontására. A zsidó elme vallásos meggyőződésének alapelve ez v o l t : „Az Ur uralkodik." Sem változás, sem sors, sem vak erő, sem holt törvény, sem pedig emberi a k a r a t nem kormányozza a világot. „Az Ur uralkodik, azért igazság, bölcsesség és szeretet uralkodik; s azért minden dolog egyformán jóra munkál. Az ielő eseményei isteni terv szerint folynak, a melyek folyását az ember hátráltathatja ugyan, de megakadályozni nem tudja. A zsidó keresztények igy szóltak Pálhoz : „Nem kiszemelt nemzet, kiválasztott nép vagyunk-e mi? És el fog vetni Isten minket ?" „Igen," Pál igy felelt, „a zsidók választott nemzet, kiválasztva az összes emberiség közül egy oly munkára, a mely által minden ember meg fog áldatni. Nem magunkért vagy Ábrahámért választattunk, hanem az emberiségért. Midőn megtesszük munkánkat, akkor Isten választott népe vagyunk, de nem máskép. Sot talán még akkor is Isten m u n k á j á t végezzük, midőn makacsságunkkan vonakodunk azt tenni; éppen mint Faraó is közvetve Isten m u n k á j á t végezte, midőn vonakodott a népet elengedni. Ha vonakodtok befogadni az általános egyházat, a mely sem nem zsidó, sem nem görög, akkor megszűntök Izrael gyermekei l e n n i ; akkor olyanok lesztek, mint az egyptomiak, üldözitek az Isten népét. Nem tehet-e ugy az Isten, a mint akar, hogy azokat hivja népének és kedveltjeinek, a kik eddig nem voltak a z o k ? A zsidó nép olyan, mint egy darab agyag a fazakas kezében; azokból, a kik hajlandók isteni életet követni és az általános egyházzal egyesülni, díszedényeket k é s z i t ; azokból, a kik vonakodnak, ékteleneket. Ti igy szóltok: „Mi Ábrahám gyermekei vagyunk s következőleg Isten kedveltjei; ő szeret minket és gyűlöli a pogányokat." De Ábrahám gyermekei közül csak Izsák választatott volt, hogy a szent nép a t y j a legyen ; s Izsák gyermekei közül csak Jákob, nem Ezsau. Nem volt-e Ézsau Ábrahám gyermeke ? mégis az Íratott r ó l a : „Ezsaut gyűlöltem." Nincs-e joga Istennek, hogy a pogányokon, görögökön és rómaiakon is könyörüljön és hogy Őket is az általános egyházba vigye, a hol sem zsidó, sem görög nincs ? Ábrahám, Izsák és Jákob választva voltak és felemeltettek, de nem önmagokért, sem nem értetek, hanem az általános egyházért, a mely a sötétségből a világosságra hivatott. Azt gondoljátok nincs isteni gondviselés mindezekben? s csak véletlen, hogy mindezek a görögök és rómaiak feladták Jupitert, Pallas-Athenet, és most Javét az ő fia, a

•281) 1>ÁL APUSTOL TAXA

AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

nazáretlii J é z u s által i m á d j á k ? Igen, az Ur példabeszéde beteljesült; ti zsidók vonakodtok a népek eme nagy lakadalmi vendégségéhez jönni, az egész világ emez ünnepélyéhez, és az Ur kiküldött az u t szélekre és keritések mellé, liogy .kényszerítsék a pogányokat bejőni, a végből, hogy az Ő háza megteljék. Ez volt Isten terve és szándék a kezdettől fova. Midőn a chaost csinálta, e hatalmas jövőnek magvát belehelyezte. A választási tan tehát, egyáltalában nem vonatkozik a m á s v i lágra, csakis-közvetve. Erre a világra vonatkozik és láthatjuk, mily igaz az. Ha egyáltalában hiszünk Istenben, hinnünk kell az Ő gondviselésében i s ; és ha hiszünk gondviselésében, hinnünk kell azt is, hogy egyenként és összesen, Ő kiválaszt, kiszemel minket valamely munkára, czélra és végre. A mi életünk jelent valamit ugy Istenre, a fajra, mint magunkra nézve. Mi hivatunk és választatunk, szorgalmatosoknak is kell lennünk, hogy h i v a t á s u n k a t és választásunkat bizonyossá tegyük. Mindkét u t ó n Istent szolgáljuk, ha végezzük is munkánkat, ha vonakodunk is azt tenni. Csakhogy egyik utón díszedények leszünk, a másikon éktelenek. Egyik esetben Mózesek, másikban Faraók vagyunk; de mindkét esetben az Urat szolgáljuk. Nem á l l h a t u n k ellent Isten szándékainak s nem akadályozhatj u k meg, hogy az ő terve az emberi nem előhaladására végre ne liajtassék. N e k ü n k Istent kell szolgálnunk közvetve vagy közvetlenül. Ha közvetlenül szolgáljuk engedelmeskedésünk által, akkor a fazakas kezében díszedények leszünk és a tulajdonos h á z á t ékesítjük. Ha nem a k a r u n k engedelmeskedni, a k k o r a harag edényei leszünk, eltöretünk és eldobatunk. Azonban a mi szabadságunk, ugy látszik, tovább is kiterjed. Az által, hogy ellenállunk Isten akaratának és lelkiismeretünkben vonakodunk engedelmeskedni igazságának, egy ideig h á t r á l t a t h a t j u k az eredményt, a melyre ő törekszik. Elég iclőt enged n e k ü n k ; nem türelmetlen; neki ; örökkévalósága van s időt ad az emberi szabadságra. Hosszú tűrésével sokáig megtartja a harag edényit, a mely pusztulásra való. Ekképpen, ha a zsidók elfogadták volna Jézust Messiásuknak, a világ százévekig tartó nyomortól szabadult volna meg. Isten küldöttei lettek volna az emberiséghez s békésen tanították volna a görögöket és rómaiakat az általános szeretet t a n á r a ; Jeruzsálem az igazság és szeretet imádásának központja lett volna. De Ők Jézust nagy munkája kezdetén megölték s müve n é h á n y tanítvány kezében maradt, a kik jó emberek voltak ugyan, de n e m értették mesterü-

PÁL APOSTOL

TANA AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

291

k e t s azért szúzóveknek kellett elmúlni, mig az ó' evangéliumát telj e s e n megismerték és annak engedelmeskedtek. A kiválasztás közönséges fogalma tehát hamis. Isten nem választja az embereket ezután következő örökboldogságra, hanem itten való hasznosságra. 0 alkalmatosságokra választ m i n k e t ; kiváltságokra választ, a melyeket használhatunk vagy elhanyagolhatunk. Némely embernek öt talentumot ad, másnak kettőt, másnak egyet; az ő dolguk, miként használják a nekik adott talentumokat. Isten szerette Jákobot és alkalmatosságot adott neki, nem mivel jobb volt Ezsaunál, hanem mivel különbözött tőle, birván a m u n k á j á h o z szükséges tehetségeket. A zsidókat hasonló módon szerette, alkalmatosságot adván nekik. Arra voltak választva, hogy fejleszszék az emfaari vallásnak legmagasabb faját az emberi nem j a v á r a ; mig a görögök a szépséget s a rómaiak a törvényt fejlesztették. S mig a nemzetek végzik a n e k i k kijelölt m u n k á t , boldogok; s midőn azt valami egyébért abban hagyják, elbuknak. Minden keresztény felekezetnek megvan saját munkája, melyre Istentől rendeltetett; de az az összesnek javáért van. Midőn felekezeties és kizárólagos lesz, és a többieket mind magába igyekszik nyelni, akkor megszűnik hivatását és választását biztossá tenni. A mely felekezet minden igazságot magának követel, az a zsidók hib á j á b a esik és el fog pusztulni, miként a zsidó nemzet elszóródott és elpusztult türelmetlensége miatt. Isten mindnyájunkat bizonyos munkára választott; Ő kiválaszt o t t és elrendelt minket a világ alapitása előtt, hogy részt vegyünk az emberiség elébbvitelében. Ha megszününk önzők lenni és tesszük a számunkra kijelölt munkát, akkor választásunkat biztossá tettük. S ha mindnyájunknak van küldetése, a melyre a természet és Isten ereje által előre elrendeltettünk, mennyivel bizonyosabb kell hogy legyen, hogy Jézus nagy és kiváló munkára volt kijelölve és elhivatva, s hogy Isten azért küldötte fiát a világra, hogy a világ általa idvezüljön. És mégis az ő engedékenysége nem volt szenvedőleges és gépszerű, hanem szabad. 0 igy szólt: „Elvégeztem a m u n k á t , a melyet reám bíztál." Isten az ő gondviselésében mindnyájunkat különböző munkára és kötelességekre hiv. Isten minden hivása igaz és nemes. Először keresztény hasznosságra, másodszor keresztény jóságra s végül keresztény dicsőségre választattunk. Pál választási tanának lényege és jelentése e szerint ez: az idő

•281) 1>ÁL APUSTOL

TAXA AZ ELŐRE VALÓ

ELRENDELÉSRŐL.

eredete, a történelem eseményei, a világ nagy vallásai nem véletlenül j ö n n e k elő, hanem isteni gondviselés által. Hanem a mit Isten ad minden egyes embernek, minden egyes nemzetnek, minden egyes egyháznak és felekezetnek, azt nem az illető javára és dicsőségére adta, h a n e m az összes javára. Midőn azt az ember egyedárusitja, kiváltságosa és a maga számára tartja, elveszti. Ha talentumát elássa a földbe, a helyett, hogy a közjóra használná, a t a l e n t u m el fog vétetni tőle. Az az ember, egyház, felekezet, a mely felmagasztalja magát, megaláztatik. A mi alatt a kiválasztási tan, a mint azt Pál használja, egyfelől száműzi a bigottságot és kizárólagosságot, addig másfelől biztatja és fölemeli az alázatost és bátortalant. Igy szól nekik? miként P á l az efézusbelieknek: „Isten választott titeket Krisztusban, a világ f u n d a m e n t u m á n a k felvettetése előtt, hogy legyetek szentek és fedhetetlenek ő előtte szeretetben. 0 előre elrendelt titeket, hogy legyetek gyermekei a J é z u s Krisztusban való hit által; ő nem választott, vagy szemelt ki t i t e k e t egy ezután következő szenvedőleges boldogságra, hanem itten való tevékeny jóságra", hogy legyetek szentek és feddhetetlenek, éljetek ugy, m i k é n t gyermekei, legyetek dicsősége hirdetői, tartozzatok az általános egyházhoz, midőn „minden térd meg fog hajolni és minden nyelv meg fogja vallani, hogy Krisztus Ur, az a t y a Isten dicsőségére." Igy tekintvén e t a n t , az minden időkre alkalmas és jó. Az arra tanit, hogy békével t ü r j ü k megpróbáltatásainkat és ne zúgolódjunk az élet egyenlőtlenségei miatt. Isten legjobban tudja és rajta áll választani, hogy mi mik legyünk és miket tegyünk e földön. Ha másoknak jobb alkalmatosságaik, magasabb kiváltságaik vannak, mint nekünk, az nem azért van, mivel a z o k a t Isten egy, m i n k e t más munkára választott ki. 0 egyformán szeret m i n k e t ; előre látja, mi a legjobb mindenikünknek; egyet alacsony, m á s t magas állásra helyez; de egyformán kedvesek vagyunk neki. H a jól elvégezzük a munkát, a melyet számunkra kijelöl, ha b kével t ü r j ü k a kisértéseket, melyeket reánk küld, akkor végül látni fogjuk, mit szándékszik. Mindnyájunkat előre elrendelt, hogy formálódjunk az ő fia hasonlatosság á r a ; ez az általános választás. Némelyek a boldog, mások a szenvedő Jézus képéhez fognak formálódni. „Minden dolog j a v o k r a szolgál azoknak, a kik Istent szeretik és a kik hivatalosak az Ő czélja szerint." Mindazok, k i k Istent szeretik, általa hivatva vannak. Szeretet, bizalom, remény ismertető jelei az ők isteni választatásuknak; s mig Istent szeretjük, minden clolog j a v u n k r a szolgál. Isten azt a k a r j a , hogy mindnyájan, a kik

PÁL APOSTOL TANA AZ ELŐRE VALÓ ELRENDELÉSRŐL.

293

csak akarunk, hasonlók lehessünk Krisztushoz, legyünk az ő t e s t vérei, Ez az előre elrendelés. —- „A kit előre elrendelt, azt hivta is; és a kit hivott, azt megigazította; és a kit megigazitott, azt meg is dicsőítette." Ez tehát a kiválasztási tan Pál szerint. Az, hogy Istentől valamely jó munkára, alkalmatosságra vagyunk választva; választva vagyunk, hogy legyünk az ő gyermekei, Jézus barátai és testvérei. Erre vagyunk mi választva, előrerendelve és hivatva. Legyünk szorgalmasok, hogy ezt a hivatást és választást biztossá tegyük. VARGA

DÉNES.

FENTARTHATÓ-E BAN?

A NYÁRI

TANÍTÁS

S HA NEM, M I K É P P E N L E N N E

JELENLEGI

ALAKJÁ-

A' CZÉLNAK MEGFELE-

L Ő E N REFORMÁLANDÓ ?*) A kérclés, melyre nézeteimet e l m o n d a n i szándékozom, nagyon figyelemre méltó s annyira fontos, liogy bizton merem állítni: anyas z e n t e g y h á z u n k létérdekei közé tartozik. É s h a ezen, főleg a vallásosság élesztősére s az erkölcsiség ápolására alakult egylet elsőrendű teendői közé sorozta megvitatását a n n a k : van-e szükség a nyári t a nítás további f e n t a r t á s á r a ? s ha v a n , m i k é n t és minő alapokon legyen ú j r a szervezendő az, e l m o n d h a t j u k , hogy a n n a k intézői a leghelyesebb úton i n d u l t a k a valódi czél elérésére. E v e k k e l ezelőtt, m i n t akkor m á r n é h á n y évi t a p a s z t a l a t t a l bíró lelkész, ki már a k k o r a gyakorlatban is, igaz, hogy több jó a k a r a t tal, m i n t sikerrel, nagyobb ügybuzgósággal m i n t eredménynyel, elpróbáltam volt eleget t e n n i egyebek k ö z t abbeli kötelességemnek is, hogy a vallástanitást n e csak a szószékből gyakoroljam, hanem onnan leszállva egyszerűbb szókban is, g y e r m e k e k és i f j a k felfogásához a l k a l m a z o t t a n t a n í t s a m gyülekezetem i f j ú n e m z e d é k é t a vallás boldogító igazságaira : m á r akkor r á j ö t t e m arra a nemcsak engem, h a n e m egész a n y a s z e n t e g y h á z u n k a t érdeklő szomorú meggyőződésre, hogy az e g y h á z s z e r v e z e t ü n k b e n századok ó t a gyakorolt és folyvást fennt a r t a n i rendelt nyári vasárnapokon való v a l l á s t a n i t á s oly módon és alakban, m i n t eddig fennállott, többé f e n n nem t a r t h a t ó ; m e r t már csak tengődik, j o b b a n mondva élőhalottá vált, melyre bizony nem alkalmazhatjuk urunk szavait: n e m h a l t m e g a l e á n y z ó , c s a k a l u s z i k . S azon a k k o r i szomorú t a p a s z t a l a t o m m a l nem t e t t e m ugy akkor, m i n t azon b á n a t o s szivü kesergő, kinek kedves halottja lévén, elzárkozottan sir, t i t k o l j a könnyeit, de b á n a t á t n e m közli senkivel, h a n e m elpanaszoltam nyilvánosan Ker. Magvetőnk hasábjain fájdalm a m a t s "résztvevő segédkezésre h i v t a m fel az érdeklődőket a baj elhárítása végett.**) *) F e l o l v a s t a t o t t a Dávid Ferencz-Egylet f. évi September S z e n t m á r t o n b a n t a r t o t t közgyűlésén. **) L á s d K. Magv. XI. évf. 1-sŐ fűz. 69. s köv. lapj.

3-án Dicső-