Orömzene. ÓKOR. Folyóirat az antik kultúrákról (Új Mandátum Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2002)

Orömzene ÓKOR. Folyóirat az antik kultúrákról (Új Mandátum Lap- és Könyvkiadó, Budapest,

2002)

Tartalmában, szellemében, hangvételében, külsejében egyaránt különle­ ges új tudományos-ismeretterjesztő folyóirat első kötete látott napvilágot 2002-ben: az Ó K O R . A negyedéves, jelenleg h a t o d i k köteténél tartó pe­ r i o d i k a alcíme - önmeghatározás: Folyóirat az antik kultúrákról. A többes szám maga is többértelmű. A klasszikus görög-római antikvitás m e l l e t t azonos súllyal kapnak helyet az ókori keleti civilizációk, az írott források, a szellemi kultúra m e l l e t t pedig az anyagi, tárgyi emlékek. A témák e szé­ les h o r i z o n t o n belül is változatosak, felölelik a régészet, képzőművészet, i r o d a l o m , történelem, vallás-, tudomány- és művelődéstörténet számos ágát és sok egyéb területet. A szerzők egy-egy kérdést többoldalúan, több tudomány aspektusából igyekeznek megvilágítani: az interdiszciplináris szemlélet a koncepció szerves része. A t e m a t i k u s elv kiválóan meg is felel ennek, m e r t önként kínálja egyazon tárgykör sokoldalú megközelítését. A z Ó K O R eddigi számai tehát, egy kivétellel ( 2 0 0 3 / 1 . ) , tematikusak (Bi­ rodalom: 2 0 0 2 / 1 . , Orvoslás: 2 0 0 3 / 2 - 3 . , Öltözködés: 2 0 0 3 / 4 . , Utazás: 2 0 0 4 / 1., Európa: 2 0 0 4 / 2 . ) . A z interdiszciplináris, ugyanakkor az ókort sokféle­ s é g é n e k egységében látó szemlélet szintézise példaszerűen valósul meg egyebek között az .Európa-számban. Földrészünk sokirányú, geopolitikai, gazdasági, történelmi, kulturális, szellemi egységének gyökereit ókortudó­ sok - az uniógondolat professzionistái - nyomozzák: hiszen ez az egység az ókorban természetes, vagyis egyszerre földrajzi-történelmi adottság és sokféle e m b e r i erőfeszítés gyümölcse v o l t . A z interdiszciplináris elvet szolgálja a r o v a t o k megválasztása is, k ü l ö n ö s e n a m i az anyagi, tárgyi, vizuális kultúrát i l l e t i . A z ilyen írások a többi témával nemcsak nagyjából azonos terjedelmet foglalnak el, de legalább olyan magas - vagy, megkoc­ káztatjuk, többnyire még magasabb - színvonalat is képviselnek, pedig az Ó K O R minőségi mércéjéről általában is csak csupa j ó t m o n d h a t u n k . A régészet, a képző- és iparművészet tudományos megközelítésein túl ál­ landó, rendkívül igényes rovat szól az ókori vonatkozású budapesti és vidéki tárlatokról; m i n d e n számban közlik az ide vágó kiállítások jegyzé­ két (Múzeumkatalógus); végül Az évszak műtárgya r o v a t b a n egy-egy kivá­ lasztott remekműről kap az olvasó egyszerre szakszerű és közérthető, f i ­ n o m és szép elemzést.

(Credo

200413-4

A szerkesztők az első számban ( 2 0 0 2 / 1 . , 2. o.) fogalmazzák meg elgondolásaikat. Érdeklődő, művelt, de nem elsősorban tudós szakmabeli olvasókra alapozzák az ÓKOR-t, a szerzőktől p e d i g azt várják, hogy éppen n e k i k „mutassák meg, hogy az ókor érde­ kes". M i n d e n egyebet messze megelőzően - érdekes. Ilyen egyszerűen. A z összes többi szempont ennek van alárendelve. A szerkesztők meggyőződése, hogy az ókor és k o ­ r u n k között, az ókori és m a i ember között lényeges közös vonások vannak, nemcsak a j e l e n s é g e k szintjén, h a n e m mélyebb, s z e l l e m i értelemben: hasonlóságok, m e l y e k r e „csupán fel kell hívni a figyelmet". Tudományosan igényes, ám n e m részterület-spe­ cifikus c i k k e k e t várnak és ígérnek, m e l y e k a j e l e n s é g e k e t a m a g u k tág összefüggés­ rendjében mutatják meg, így „számot t a r t h a t n a k m i n d e n ember érdeklődésére", s persze ennek megfelelő stílust kívánnak meghonosítani a lapban. És a tudós szerzők, köztük sok egyetemi oktató, európai és világhírű kutatók, csodálatosképpen nemcsak eleget tesznek, de s z e m m e l látható gyönyörűséggel tesznek eleget a kérésnek; leg­ többjük le sem tagadhatná, m i l y e n nagy élvezetet talál e szokatlan, a tudományos i l ­ lemtől igencsak eltérő gondolkodás- és beszédmódban. Ö r ö m olvasni a lapot, és ez nyilván azért van, m e r t - írni is öröm. Vajon miért? A z ókortudomány akadémikus művelését számos, elsősorban t u d o ­ mánytörténeti okból, m i n d i g erős diszciplináris fegyelem jellemezte, aminek, pozití­ v u m a i m e l l e t t , mostanra az árnyoldalai is kiütköznek. „A t u d n i n e m érdemes d o l g o k tudománya": a nyugatos Hatvány Lajos b i z o n n y a l igazságtalan, m i n d a m e l l e t t s z i m p ­ t o m a t i k u s minősítését (1908) saját kora hiperpozitivista klasszika filológiájáról - még ma is sok laikus osztja. A nagy elődök munkásságát őrző szakirodalom szinte a legap­ róbb részkérdésekben is áttekinthetetlenné duzzadt, ezért aztán egyszerre kezelhetet­ lenül szerteágazó és elképesztően redundáns. Könyv könyvet, tanulmány tanulmányt szül, a szent bibliográfia rémuralmáról m a már gyanítható, hogy mindenekelőtt önszaporító hatalmában gyökerezik. Ez kevéssé kedvez az önálló megközelítéseknek, a t u ­ dományos pályára való felkészülés ideje sok évvel az egyetem elvégzése utáni időkre tolódott k i , egy kutató 35-40 éves k o r alatt legföljebb nagyon kivételes esetben vétetik egész k o m o l y a n . A bejáratott, szinte kötelező tématípusokat meghatározott, t r a d i c i ­ onális l o g i k a i sémák, érvelési, gondolkodási sztereotípiák és beszédmódok szerint, nyomasztó m é r e t ű hivatkozási-legitimációs bázist mozgósítva i l l i k megközelíteni; bizonyos diszkurzusmódok hallgatólag t i l a l m a s a k , legfeljebb extravaganciaként a tudomány perifériáján toleráltatnak. A z említett és n e m említett kötöttségek a nagy­ világban mára érezhetően sokat oldódtak, ám nálunk még m i n d i g erősen hatnak. (Eh­ hez járul az egész d o l o g - i t t csak mellékesen említhető - exkluzivitása, a m i részben oka, részben azonban következménye e helyzetnek, és aminek ilyenformán az ókortu­ dós az áldozata is, meg felelős is érte; a tudományszak barátságtalan társadalmi köze­ ge, művelőinek rossz közérzete, s abból fakadó alkotói pszichózisai, a gyatra anyagi, erkölcsi támogatottság, az alaptantárgyak [ l a t i n , görög] mostoha kezelése a közokta­ tásban stb.) Ilyen belső-külső helyzetben született meg az Ó K O R . Szerzői, tudva, öntudatlanul, úgy vetették papírra cikkeiket, m i n t h a az (igen fiatal átlagéletkorú) szerkesztői gárda a maga kéréseiben a tudós kollégák saját legmélyebb hiányérzetét, igényét és vágyát

fogalmazta volna meg. írásaik hangvételét legtalálóbban a felszabadult jelzővel illethet­ nénk: nagyon is megköveteltetik az elmélyült m u n k a , a k o r r e k t tudományos színvo­ nal, de n e m k e l l , n e m is igen lehet b e f u t n i a diszciplínában egyébként bevett n y o ­ masztó, fárasztó, s részben fölösleges, mégis kötelező tiszteletköröket; s z i n k r o n b a n i l l i k l e n n i az újabb kutatási eredményekkel, de n e m k e l l feneketlen lábjegyzettengere­ ken átlábalni; szabad megfogalmazni t i t k o s , m i n d e d d i g csak belül dédelgetett új elgon­ dolásokat. A m i n e k persze t i t o k b a n m i n d e n szerző örül, és ez az öröm teljes mértékben átjön, megérinti az olvasót. A k i i t t szóhoz j u t , az megfogta az Olümposzi istenek lábát, m e r t alkalma nyílik szenvedéllyel beszélnie - arról, amiért egykor régen ezt a kevés külső sikerrel kecsegtető pályát választotta, arról, a m i t máskor szemérmesen leplez a köte­ lező tudományos objektivitás; alkalma nyílik szeretettel szólnia, szeretettel a szakma, szeretettel aktuális témája, szeretettel - igen - az olvasó, a m i n d e d d i g egyszerűen nem létező s m o s t végre megtalált olvasók iránt. Öröm, szeretet, szolgálat: ezeket érezzük az Ó K O R k i m o n d a t l a n kulcsszavainak. A z interdiszciplináris elgondolás másik, n e m kevésbé örvendetes következménye, hogy több olyan szerző is megszólal, akik egyéb­ ként n e m , vagy nagyon ritkán publikálnak. Vagy m e r t ama bizonyos tudományos zöld­ fülűek kategóriájába tartoznak (PhD-sek, t e h e t s é g e s e g y e t e m i s t á k ) , vagy m e r t n e m vállalják a vázolt lehangoló helyzet harcait, vagy m e r t a periférián, kis vidéki múzeu­ m o k b a n és más, kevéssé publikációképes m u n k a h e l y e k e n dolgoznak, vagy egyszerűen azért, m e r t a „magas" tudomány elfeledte, és még soha senki n e m kérte meg őket ilyes­ m i r e . I t t viszont bátorítanak, kérnek (és megköszönnek); felkérik, ha k e l l , kérlelik, ha kell, körüludvarolják a kiszemelt szerzőket, és m i n d e n k i , kicsik és nagyok munkájával azonos módon, tiszteletteljes kritikával bánnak. Sőt, m i v e l ilyen nagy súlyt helyeznek a képző- és iparművészetre, a tárgyi emlékekre, az anyagi kultúrára, a számos régész, muzeológus m e l l e t t olyan szerzők színesítik a lapot, m i n t a bőripari tervező, aki tör­ ténetesen a szarmata viselettörténethez ért, a kelmefestésben használatos növényeket bemutató kertészmérnök, vagy a restaurátor, aki egy pannóniai sírmellékletként előke­ rült gyönyörű arannyal átszőtt kelme előállításának korabeli technológiáját a szó szo­ ros é r t e l m é b e n rekonstruálja: megszövi h a s o n m á s á t maga készítette anyagokból, és, talán kevésbé verzátus tolvajnyelven, ám a textília szerelmesének megható műgond­ jával ad számot erről. A z Ó K O R főbb állandó rovatai a Tanulmányok, a Régészet, a Múzeum és a Könyvek. A tanulmányok többsége a szám témájához kapcsolódik. A hazaiak m e l l e t t külföldi szer­ zők írásai is megjelennek avatott fordításban, de, igen helyesen, csak akkor, ha külö­ nösen érdekfeszítő tudományos csemegével szolgálnak. A Régészet rovatban főleg ar­ cheológiai újdonságok kapnak helyet, a Múzeumban fővárosi, vidéki és kivételképpen aktuális külföldi kiállítások i s m e r t e t ő i . V a l a m e n n y i igazi kedvcsináló, mégis h a d d emeljük k i közülük a soproniakról szóló három cikket, melyek n e m elszigetelten be­ szélnek a múzeumok anyagáról, hanem életszerűen elhelyezve azt a város m a látható régészeti k ö r n y e z e t é b e n ( 2 0 0 3 / 2 - 3 . , 6 9 - 7 5 . o . ) . A z o l i m p i a alkalmából A t h é n b a n nemzetközi összefogással megrendezett versenytörténeti kiállítás rövid i s m e r t e t é s e (Agón: 2 0 0 4 / 2 . , 86. o.) időszerűségével hat. Már esett szó az újabban elindított mű­ tárgyismertetőről és a Múzeumkatalógusról; az utóbbiban a kiállítások m e l l e t t progra-

m o k a t is reklámoznak, például A q u i n c u m római k o r i tavaszünnepét, a Floraliát, a szombathelyi a n t i k karnevált (ludi Savarienses), nyári ókor-táborokat. A Könyvek rova­ tában csupán egy-egy j ó l megválasztott k ö t e t e t é r t é k e l n e k részletesebben, az adott időszak számos többi újdonságát p e d i g röviden, t ö m ö r e n i s m e r t e t i k . I t t is, akár az egész folyóiratban, helye van m i n d a kritikának, m i n d a vitának. Példa rá az Ókori keleti történeti chrestomathia új kiadásának bírálata ( 2 0 0 4 / 3 . , 8 7 - 8 9 . o.), vagy az a kettős re­ cenzió, m e l y b e n M . von Albrecht m a g y a r u l megjelent Római irodalomtörténetének első kötetéről polemizál a filológus-irodalmár szerzőpáros ( 2 0 0 4 / L , 72-75. o.). A vita azért mintaszerű, m e r t arról szól, a m i m i n d e n efféle m u n k a legelső kérdése k e l l , kellene legyen: m i az (ókori) irodalomtörténet-írás fő feladata a 2 0 - 2 1 . század fordulóján? A felgyűlt hatalmas tudásanyag rögzítése-e, avagy a mozgatása-mozgósítása, azaz hogy létező, élő műveket - s n e m a m o d e r n olvasó számára valójában n e m létező, m e r t olva­ sás tárgyát n e m képezhető, a maguk korpusszerűségében megragadhatatlan életműve­ ket - olvasni, érteni, értelmezni segítsen? A választékot a l k a l m i rovatok gazdagítják. A Kortárs tükör és a Színház ókori vagy ókori témájú drámák mai előadásairól ad k r i t i k u s ismertetést; az Európa-számban feltűnő, remélhetőleg folytatódó Okuláré tudomány­ történeti különlegességeket, a Dialógus izgalmas beszélgetéseket ígér vezető ókortu­ dósokkal, a Textus másutt n e m olvasható szövegérdekességek fordítását közli. A folyóiratban, az interdiszciplináris igénynek megfelelően, érvényesül az az ókor­ tudományt m a már általában is j e l l e m z ő tendencia, hogy a kutatók egyre inkább tá­ m a s z k o d n a k m o d e r n diszciplínák, a szociológia, lélektan, h e r m e n e u t i k a , általános nyelvészet, kommunikációelmélet eredményeire, és egyáltalán, a többi tudományra. A z orvostudomány szerepe e tekintetben hagyományos, de a szerzők beszámolnak a paleo­ antropológia, paleopatológia ( e m b e r i leletek tanulmányozása orvosi s z e m p o n t b ó l ) , archeozoológia (régészeti állattan) sikeres hasznosításáról is: csupa olyan tudomány­ ágéról, melyeknek nemrég még a nevét is alig h a l l o t t u k az ókorkutatás háza táján. A z irodalomtörténet, történelem, régészet, j o g - , vallás-, kultúr- és neveléstörténet t r a d i ­ cionális témái m e l l e t t o l y a n o k kerülnek előtérbe, m i n t példul a k o m m u n i k á c i ó , az uralkodói h a t a l o m legitimálása érdekében kifejtett propaganda és működésmechaniz­ musa, v a l a m i n t a feliratos és képzőművészeti eml ékek értelmezése ebből az újszerű aspektusból, vagy a m o d e r n jelelmélet hasznosítása a viselettörténeti vizsgálatokban. A nyitó szám ( 2 0 0 2 / 1 . ) témája: Birodalom. A választás kétszeresen is szerencsés. Először azért, m e r t a birodalmiság m i n d eszmeként, m i n d történelmi faktumként va­ l a m e n n y i szóban forgó kultúra, M e z o p o t á m i a és E g y i p t o m , a görögök, Karthágó és R ó m a közös ügye. így lehetőség van o l y a n alapvető kérdések tárgyalására, amelyek egyrészt m e s s z e m e n ő e n alkalmasak arra, hogy egy antikvitásról szóló folyóirat beve­ zetőjéül szolgáljanak, másrészt k é s ő b b i k o r o k b a n sem veszítenek aktualitásukból: civilizáció, haladás és hatalom; államiság és b i r o d a l o m ; polisz, b i r o d a l o m és világbiro­ d a l o m viszonya; a birodalomként definiált változatos ókori képződmények földrajzi, gazdasági, p o l i t i k a i , kereskedelmi, szociológiai s n e m utolsósorban vallási, világszem­ léleti tényezői, v a l a m i n t a m i n d e z e k e t kísérő, m e g j e l e n í t ő ideológia és propaganda térben-időben sokféle formája; h a t a l m i c e n t r u m és periféria, b i r o d a l o m és külvilág kapcsolatai, k o n f l i k t u s a i és így tovább. A szám két nagy ívű történelmi tablóval kezdő-

d i k . A z egyik Az első kiérlelt világbirodalom m e z o p o t á m i a i kialakulását, virágzását és hanyatlását kíséri végig a 3. évezredtől Asszíria I . évezredi felemelkedéséig. A másik, a Birodalmak árnyékában című cikk szintén sok századot fog át; a kezdetektől egészen a Kr. e. 2 - 1 . évszázadig, a római hódításig t e k i n t i át azt a küzdelmes folyamatot, mely­ nek során a történelme jelentős részét külső és belső (Athén, Spárta) hatalmak fenye­ getettségében megélő görögség igyekezett mégis megőrizni legsajátabb szellemi tulaj­ donát és lényegét: szabadságeszményét. A legtartósabb, Európa későbbi történetét is nagyban meghatározó ókori h a t a l o m kétségkívül a római v o l t , t ö b b tanulmány szól róla. Szerzőik a b i r o d a l m i ideológiát, annak nagyon is ambivalens i r o d a l m i reflexióját, R ó m a és Karthágó, majd R ó m a és E g y i p t o m kapcsolatait és konfliktusát elemzik. A z időbeli távolság egyfelől ugyan számos fontos adatot homályba borít, ám másfelől olyan rálátást biztosít a m a i kutató számára, amely talán lehetővé teszi általánosabb érvényű mozgástörvények óvatos megfogalmazását - a b i r o d a l m a k nagysága és belső stabilitása között fennálló örök antagonizmusról, az ilyen államalakulatok irányításá­ hoz szükséges h a t a l m i és közigazgatási struktúrák természetéről, a megteremtésükért vívott küzdelmekről, mobilitás és letelepedés, nomadizálás, vándorló életmód és város­ lakó kultúra viszonyáról. A Könyvek rovatában a tárgyhoz illő recenziót o l v a s h a t u n k egy Nagy Sándor-monográfiáról. A következő szám ( 2 0 0 3 / 1 . ) vegyes témájú. Kultúrtörténeti tanulmány nyitja a görög­ római szexualitásról. A szerző az antik erotika i r o d a l m i , képzőművészeti, orvostörté­ neti forrásain kívül a korai kereszténység megnyilatkozásait is figyelembe veszi; utal az ismert tilalmakra, s felhívja a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy a hitvitázó és hagiografikus i r a t o k a n e m i viselkedést illető súlyos vádakat először épp a keresz­ ténységhez közeli (a cikkben p o n t a t l a n u l „keresztény") eretnek csoportok, ariánusok, manicheusok ellen hangoztatták. Két történelmi tárgyú írás k a p o t t helyet a számban, az egyik az asszír királyi hatalom propagandagépezetét, a másik a perzsák felett aratott szalamiszi tengeri győzelmet megörökítő görög emlékműveket tárgyalja. Három cikk képviseli a vallástörténetet. A Kirké, m e l y n e k szerzője az Odüsszeia néhány jelenetét, a varázslónőnek a főhős életében játszott szerepét értelmezi újra, ötletességével tűnik k i . A világszerte ismert magyar vallástörténész, Kerényi Károly An'adné-tanulmányának értékét az is növeli, hogy i t t jelenik meg először m agyar ul . A számunkra legizgalma­ sabb írás szerzője a Mithras-kultusz eredetét nyomozza. A birodalomszerte, így Pannó­ niában is elterjedt misztériumvallás névadójának hagyományosan az ősi, indoiráni Mithrát tartották. Csakhogy a néven kívül gyakorlatilag nincs közös p o n t az ezen is­ tenség alakja, tisztelete és a későbbi európai-római b i r o d a l m i k u l t u s z között, m e l y n e k t a r t a l m a igencsak homályos, dacára annak, hogy központi motívumának, a bikaölés jelenetének ismert ábrázolása sok-sok száz példányban maradt ránk. A szerző beszámol e kép szimbolikájának újabb megfejtéséről, hozzátéve, hogy a k u l t u s z névadója aligha az ősi M i t h r a istenség, a m i n t eddig g o n d o l t u k , inkább talán egy Kr. u . 1. században élt ember, maga a vallásalapító volt. Sőt, kilétére, társadalmi helyzetére, vallási, bölcseleti műveltségére nézve is van javaslata, eszerint vámos (!), vámtisztviselő lehetett, a k i nemcsak a hellenisztikus görög munkákat vagy Platónt i s m e r ( h e t ) t e , de a Septuagintát s talán korai keresztény iratokat is. M i n t m i n d i g , i t t is k i e m e l t helyet kapnak a tár-

gyi emlékek. Ennek része az a tüzetes beszámoló, melyet az olaszországi (San Potito) ró­ mai császárkori villa feltárásán dolgozó két magyar régész munkájáról olvashatunk. A Nemzeti Múzeum állandó régészeti kiállításának i s m e r t e t ő j e ( 5 4 - 5 7 . o l d . ) sokkal t ö b b e t nyújt annál, a m i t ígér. A szerzőpáros végigvezet a termeken, bemutatja a tárlatrende­ zés szokatlan, életszerűséget imitáló, a kiállított darabok és a néző közötti látható­ láthatatlan korlát lebontására törekvő módszereit. Á m m i n d e z t úgy intézik, hogy az olvasó elgondolkodjon a múzeum m i n t olyan „filozófiájáról", kezdve a „ki-állítás" eleve mélyen p r o b l e m a t i k u s fogalmával, folytatva tárgy és szemlélő lehetséges kapcsolatá­ val, a d i n a m i k u s , életképszerű, interaktív megjelenítés, a tapinthatóság szerepével a múltnak - vagy bármi ismeretlennek - a megismerésében, a tárgy és az általa reprezen­ tált hajdani valóság, j e l és j e l e n t e t t viszonyával, vagy éppen a kétféle, főleg esztétikai szempontú, illetve a m e g i s m e r é s t fő célként szolgáló kiállítástípus különbségeivel. A z orvosíás-szám ( 2 0 0 3 / 2 - 3 . ) ismét rendkívül változatos. Környezetszennyezés és településhigiénia, járványtan, a természetgyógyászat útjai, a betegség felismerésének módjai, a gyógyító álomról és nevetésről a l k o t o t t elképzelések, v a l a m i n t ezek kapcso­ lata a vallással és a kvázi-vallási jelenségekkel (mágia, számmisztika), egyes drágakö­ vek gyógyerejébe vetett h i t , csodás gyógyulástörténetek - m i n d e z megtalálható i t t . Az antik fiziognómiai nézeteket taglaló cikk küllem és egészségi állapot összefüggésének koncepcióját e l e m z i , egy másik a régészeti leletek orvostörténeti tanulságait. A pestis az ókorban című tanulmány a járványok terjedésének törvényszerűségeivel, pusztítás és felgyógyulás arányának, a vonatkozó korabeli számadatok megbízhatóságának kérdő­ jeleivel ismertet meg. Különösen elgondolkodtatóak a cikkek egyes elméleti felvetései. Például a római kor településhigiéniáját, a városok elképesztő méretű környezetszennye­ zését ecsetelő tanulmány írója, miközben korrigálni igyekszik hamisan idealizált ókor­ képünket, olyan általános problémákig j u t el, m i n t a m o d e r n ember szemlélete az an­ t i k világról általában, a gazdasági, társadalmi, kulturális felemelkedés és a környezet­ szennyezés összefüggése, ember és természet viszonya az ókorban. Problematikájával az utóbbihoz is kapcsolódik az a n t i k és m o d e r n tudománykoncepció termékeny össze­ vetése az Orvoslás az ókori Mezopotámiában című írás elején. H a van olyan ókori vonatkozású téma, amely iránt szinte m i n d e n olvasó érdeklődik, akkor a ruházkodás, a test-, viselet- és ékszerkultúra, a divattörténet, a szépségápolás kétségkívül ilyen. A z Öltözködés című szám ( 2 0 0 3 / 4 . ) bőségesen kielégíti ezt az igényt, sőt jóval többet nyújt. Nemcsak megismerkedhetünk m i n d e m e érdekességekkel M e ­ zopotámiától a római d i v a t o n keresztül a barbár népek viseleteiig, hanem ezeken túl­ mutató kérdéseken is e l g o n d o l k o d h a t u n k . Ilyen a külső megjelenés leírásának jelen­ tősége, a viselet s z i m b o l i k u s értéke a görög és római eposzköltészetben (Aeneas haja), a szövés-fonás m i n t az erkölcsös nő ismérve és az ideális női életmód jelképe, a viselet kommunikációs funkciója, jel-értéke, összetett társadalmi jelentéstana, összefüggése - a technikai feltételeken kívül - az adott társadalom hagyományrendszerével, viselke­ dés-, különösen szexuálisviselkedés-kultúrájával (Mezopotámiai öltözködés). A Római ékszerek című írás szerzője az ékszerfajták ismertetésén túl azt is megmutatja, hogyan szól bele a történelem a divatba. Pannónia 2 - 3 . századi romanizációjának felgyorsulá­ sa után a provincia erőteljes bekapcsolódása a B i r o d a l o m kereskedelmi életébe az ék-

szerviselet gyors megváltozását is magával hozta: ekkortól váltják fel az olcsóbb anya­ gú, egyszerűbb kivitelű k e lta típusú ékszereket római divatú c s e c s e b e c s é k . A z Utazás-számnak már a címszavai - utak, hajók, kocsik - jelzik, hogy az i t t szóba kerülő főbb témák g y a k o r l a t i fontosságuk m e l l e t t jelképes értékkel is rendelkeznek. Bizonyára ez is magyarázza, hogy három i r o d a l m i elemzés nyitja a kötetet. A hajómotí­ v u m m i n d e n mennyiségben megtalálható, a technikai vonatkozásoktól kezdve a hajó­ szimbolikáig. A z első cikk írója újszerűen elemzi H o r a t i u s nevezetes hajóversét: esze­ r i n t a korábbi értelmezésekkel szemben az ódában n e m „az állam hajójáról", inkább a szerelmi költészet hajójáról van szó. Á m azért a régebbi megoldásokat sem lehet egysze­ rűen tévesnek m i n ő s í t e n i : az értelmezés sokasága az efféle s z i m b ó l u m o k eredendő többértékűségének is köszönhető. A Vándormesék cím alatt két önálló, mégis szorosan összefüggő cikket olvasunk, melyekben az egyetemista szerzőpáros az utazásmotívum szerepét elemzi O v i d i u s elbeszélői technikájában, továbbá a földrajzi tér és m i t i k u s ­ s z i m b o l i k u s tér kapcsolatát az Átváltozások egy-egy jelenete alapján. Az apostolok uta­ zásai az apokrif cselekedetekben, bár egészen más, vallási tárgyú, egyebek közt az apostoli utak két fő funkciójáról, a gyülekezetek közötti kapcsolattartásban és a misszióban v i t t szerepéről szól, annyiban mégis kapcsolódik a Vándormesékhez, hogy szintén az útmotívum szerkezetformáló erejére hívja fel a figyelmet: az acta típusú posztbiblikus iratok a hősök t e t t e i t az utazás vezérfonalára felfűzve adják elő. Persze a gyakorlatiasabb té­ mák sem kevésbé érdekesek, így a Római B i r o d a l o m k b . 80-100 ezer kilométernyire becsült úthálózatáról, a pannóniai útfeltárásokról, a hajó- és kocsitípusokról, építé­ sük technológiájáról, az a n t i k térképekről szóló, vagy a görögök, ibérek és gallok lakta Hispániát, az ókor egyik példaértékű multikulturális régióját bemutató cikk. A z utóbbi azért is izgalmas, m e r t ezt a térséget, nyilván g e o p o l i t i k a i helyzete m i a t t , k é s ő b b , a középkorban is a kultúrák keveredése, zsidók, keresztények és m u s z l i m o k együttélése jellemezte. 2004 tavaszán, Magyarország EU-csatlakozásával egy időben j e l e n t meg az Ó K O R Európa-száma. „Mondhatnánk: ahogyan manapság az európai integráció n e m kis mér­ tékben a nyilvános médiumok p r o d u k t u m a , amelyek ezt a folyamatot állandó figyelem­ m e l kísérik, és j e l e n t ő s é g é t nap m i n t nap igyekszenek az emberek fejébe és szívébe beoltani, ugyanúgy erősödött Rómában a császári hatalom és ezáltal maga az I m p e r i u m R o m a n u m az a k k o r i nyilvános médiumok, így t ö b b e k között a képzőművészet és az i r o d a l o m idevágó ágazatai vagy a pénzverés befolyása révén." A Németországban élő, gyakran hazalátogató magyar professzor szavait idéztük a Római császárok és feliratos emlékek. Antik „médiumok" a hatalom szolgálatában című cikkből (34. o.). Á m ez csak egyik az olyan témák közül, amelyek alkalmat adnak a szerzőknek, hogy Európa sokoldalú, g e o p o l i t i k a i , történelmi, kulturális, vallási egységének genezisét tanulmányozzák. A szám, filológusokhoz illően, nyelvészeti, nyelvtörténeti megközelítéssel, a k o n t i n e n s nevének eredetét taglaló c i k k e l kezdődik, és vallástörténettel folytatódik: az Európé szerelme című írás megismertet a névadó föníciai királylány m i t i k u s történetével, isteni elragadásával, a földrészek, Ázsia és Európa érte folytatott, jelképes értelmű vetélke­ désének i r o d a l m i , képzőművészeti ábrázolásaival. A z Epyllionról a kiseposz európai irodalomra is átörökített elbeszélésformájának, ha tetszik, műfajának ismérveit kutat-

ja; szó esik az európai i r o d a l o m , zene és képzőművészet olyan vándor témájáról, m i n t Orpheus és Eurydiké története. A Józsué és a görögök című c i k k szerzője egyéb párhuza­ m o k m e l l e t t m é l y é r t e l m ű hasonlóságot lát a vesztes ai csatát követő ismert b i b l i a i jelenet, a vereségért felelős vétkes felkutatása (Józs 7,16-21) és a görög logika felosztási metódusa, definíció-, illetve fogalomalkotási m ó d s z e r e között. A gondolatmenet a zsidóság és a görögség kelet-mediterráneumi megjelenéséig, a Kr. e. 2. évezred első feléig, a két kultúra közös közel-keleti közegéig, gyökeréig, avagy bölcsőjéig nyúlik vissza, előrefelé pedig addig az időig ível, amikor, sokkal később, a 4 - 3 . század helle­ nisztikus Alexandriájában ismét szoros közelségbe kerül a két nép: bármennyit olva­ sunk, h a l l u n k is ellentéteikről, ismeretlenek m é g s e m v o l t a k egymásnak, „hiszen valami­ lyen értelemben u g y a n o t t nevelkedtek" (26. o . ) . A császári feliratokról szóló, imént idézett írás szerzője a R ó m a i B i r o d a l o m kohéziós k é p e s s é g é n e k titkát kutatja, azt kérdezi, m i lehetett az az erő, amely ezt a képződményt - vagyis voltaképpen Európát - m i n t területi, p o l i t i k a i és kulturális egységet még az ókor után is oly sokáig össze­ tartotta. Nos, mondja, ez az erő s e m m i esetre sem (csak) a katonai hódítás. Összete­ vője a fejlett úthálózat, a kereskedelem, a nyelv, v a l a m i n t a sajátos tömegtájékoztatás, a buzgón terjesztett propagandisztikus feliratok, a közös pénzfajták. Hasonló szerepet játszik benne a római és h e l y i vallási és képzőművészeti m o t í v u m o k szintézise, az ókori értelemben vett kolonizáció, a római településmodellek és épülettípusok export­ ja, s általában az életmód csábítása, a mutatis mutandis m a is igen vonzó, úgynevezett mediterrán életstílus lelkes utánzása. A főtémához lazábban kapcsolódó írások közül egyetlen rövid ismertetést emelünk k i . Arról a Kr. e. 6. századi etruszk szenelő tálról szól (parázstartó), melyet a Szépművé­ szeti Múzeum A n t i k Gyűjteményének A z évszak műtárgya című kamarakiállításán 2004 tavaszán m u t a t t a k be ( 8 2 - 8 3 . o.). Nemcsak az i s m e r t e t e t t darab hordoz esztétikai ér­ téket, a maga módján ezt teszi a róla szóló írás is. M o n d h a t n i filmszerűen közelít tár­ gyára. Madártávlatból, az e t r u s z k o k kilétére, társadalmi szerveződésére, városaira, görög, itáliai, római kapcsolataira utaló pár szavas röpinformációkkal i n d u l , az érde­ kelt kerámiaműhely speciális gyártási technikáival, a lelőhely leírásával folytatódik, így j u t el magáig a tálig. A z apró részletekbe menő leírás s z e m m e l láthatóvá teszi a tárgy díszítő motívumait, kézzel tapinthatóvá anyagát; m i n d e z az edény történetével és sorsával (datálásával, funkciómeghatározásával) zárul. E sors a hajdani etruszk család nappalijától vezet a gazda m e l l e t t i nyughelyig, a cerveterii temetőig - i n n e n vetődött el hozzánk. így kapja ajándékba az olvasó, még ha röviden is, azt a teljes, helyreállított összefüggésrendet és közeget, amelyben e tál egykor létezett, amelyben értelme volt, és amelyet ideális esetben a m a i szemlélőnek is eléje, mögéje, köréje kellene képzelnie, ám erre nagyon kevés múzeumlátogatónak van módja. A z alig másfél oldalas írás vala­ miképp emblematikus módon mutatja fel az egész Ó K O R folyóirat célját, s legmélyebb értelmét is, m e r t ez a cél nemcsak tárgyak, iratok, leletek, emlékek, hanem egy letűnt kor egyszerre tudományos igényű és életteli újrafelépítésében, rekonstrukciójában áll. A z Ó K O R azt az ideált valósítja meg, amellyel a h o n i sajtótermékek kínálatában oly ritkán találkozunk: a tudományos igény, a színvonal, a tárgyilag korrekt megközelítés közérthető, sőt - n e m mellékesen - élvezetes stílussal párosul. Á m ennél többről van

szó, az ismeretterjesztői szempont távolról sem merül k i abban, hogy a közönség előtt kevésbé ismert témákról a szerzők világosan, de n e m felületesen, n e m szájbarágósán írnak, vagy hogy a forrásszövegeket, a fogalmakat, kifejezéseket magyarul is közlik. Két másik, m é l y e b b aspektusra g o n d o l u n k . A z egyik egyfajta s z i m p a t i k u s , ám nehezen részletezhető beszéd- vagy diszkurzusmód: a tudósok n e m az állítólag fennkölt tárgy­ nak állítólag kijáró magasztos, emelkedett, ünnepélyes, hivatalos, rossz értelemben tiszteletteljes, személytelen, elidegenedett és elidegenítő, ellenszenves m o d o r b a n értekeznek, hanem beszélnek: n e m kövületekről, de életről, jóllehet múltbeli, mégis eleven életről szólnak, eleven emberi hangon, eleven emberekhez. A másik a szemléletformá­ lás, a legnemesebb fajtájú nevelés: a cikkek a számtalan adat, i s mer et közl és m e l l e t t látni, hallani, g o n d o l k o d n i tanítanak. Gyakran úgy, hogy n e m restellnek e l m o n d a n i témájuk kapcsán borzasztóan fontos, ugyanakkor pofonegyszerű dolgokat, olyanokat, amelyeket, épp közhelyszerűségük m i a t t , „tudományos" szakcikkben n e m szokás, sőt illetlen d o l o g leírni, pedig hát, hiába egyszerűek ezek, o l y k o r a legkevésbé sem eviden­ sek. Néhány példa. A z ókori h o m o s z e x u a l i t á s r ó l t u d o m á n y o s c i k k b e n egyszerűen n e m i l l i k leírni azt az evidenciát, m i s z e r i n t egy dolog az, ahogy a régiek az efféle jelen­ ségekről írtak, szobortak, festettek, és egy másik dolog, hogy m i v o l t a valóságos hely­ zet a n e m i viselkedés terén. Ugyanis egyáltalán n e m tisztázott, s aligha tisztázható kérdés, m i l y e n m é r t é k b e n szabad készpénznek v e n n i az a n t i k h o m o s z e x u a l i t á s r ó l beszámoló források anyagát, s m e n n y i b e n van szó i r o d a l m i , képzőművészeti toposz­ ról. „Hasznos, ha az olvasó magában előre tisztázza ezt a k ü l ö n b s é g e t " - javallja A görög homoszexualitás című könyv recenzense, teljes joggal. M e r t m i l y e n sokszor kezel­ nek mégis tényként egy-egy ilyen költői, a valósággal esetleg köszönő viszonyban sem lévő n y i l a t k o z a t o t a tudós tanulmányok, így az i s m e r t e t e t t monográfia is! Hasonlóan szemléletformáló az Orvos/ás-szám említett cikkének (Orvoslás az ókori Mezopotámiában) gondolata az ókori és m a i tudományfelfogás eltéréséről. A szerző megvilágítja, micso­ da képtelenség az a hagyományos nézet, amely az ókoriak természettudományos isme­ reteit afféle vállveregető m o d o r b a n , csupán „csíra" minőségükben t e k i n t i , azért dicséri a régieket, m e r t lelkük ártatlanságában már „megsejtettek" úgymond „valamit" abból, a m i t m i - na persze náluk sokkal j o b b a n - t u d u n k ; u t a l rá, m e n n y i r e helytelen az an­ t i k tudáskincsből notóriusán csak azt értékelni, a m i racionális vagy e m p i r i k u s , a m i iga­ zolható - ahelyett, hogy meglátnánk, hogy ők mást t a r t o t t a k fontosnak t u d n i . M i hát a tudás, m i a tudomány? - teheti fel magának ezek olvastán az ókorban kevéssé jártas érdeklődő is a fontos kérdést. Ugyancsak ide t a r t o z n a k a m ú z e u m i kiállítás elveiről vagy a külső, a viseletleírás helyiértékének az ókori epikától a 19. századi regényig ívelő változásáról szóló sorok és számos hasonló. A szerkesztők az i l y e n g o n d o l a t o k a t re­ m e k érzékkel e m e l i k k i m i n t e g y kedvcsinálóul, s i l l e s z t i k a tartalomjegyzék után, az első lap belső oldalára. Ezzel elérkeztünk a lap külalakjához, formájához, a m i t az Ó K O R esetében igazán n e m szívesen h a g y u n k a recenzió végére. A gondos, o l y k o r rendkívül ötletes f o r m a i megoldások maximálisan szolgálják a j e l z e t t célokat, szolgálják az olvasót, vagyis inkább így kell m o n d j u k - kiszolgálják, m i n d e n elképzelhető módon. Ennek része n e m ­ csak a legfontosabb m o n d a t o k kiemelése az első lapon, de az az újszerű forma is, hogy

a témához tartozó ókori szövegeket a tanulmányok szövege m e l l e t t , azokkal párhuza­ mosan, a margón közlik. A m i n e k csak egyik előnye az, hogy a megkeresés fáradságától kíméli meg az olvasót, a k i , t a r t u n k tőle, magától n e m t e n n é ezt meg, esetleg éppen n e m tart a háznál klasszikus a u k t o r o k a t , nehezen vagy, az egzotikus nyelvek, a töre­ dékek, a lefordítatlan források stb. esetében, egyáltalán n e m férne hozzájuk. Előnye az is, hogy miközben kiszolgál, étvágyat csinál az eredeti művekhez, az olvasónak esetleg kedve támad, hogy a margón k i e m e l t rész után annak szövegkörnyezetét is, netán az egész művet elolvassa. És újabb előny, hogy i t t a témára vonatkozó textusokat együtt kapja meg. Keveseknek van egyszerre a fejében, m e l y művek m e l y részletei szólnak például a járványokról: i t t egymás m e l l e t t találjuk a Trója alatti járványos kór leírását az Iliászból, az athéni, majd az attikai pestisét Thuküdidésztől, a császárkori itáliai és bizánci ragályt Tacitus és Prokópiosz tollából, az e g y i p t o m i járványt, az ötödik csapást a Bibliából (2003/2; 10-16. o . ) . Ez az ötletes, szolgálatkész, abszolút olvasóbarát szer­ kesztési elv végigkíséri v a l a m e n n y i számot. A cikkek elején bemutatják a szerzőket munkahelyükkel, kutatási területükkel. A megjelentetés roppant pénzügyi nehézségei dacára pazarul nagyvonalú az illusztrációk tipográfiája. Bőven közölnek képeket a mű­ tárgyakról, feliratokról, lelőhelyekről, szemléletes sematikus rajzokat, táblázatokat, térképeket, rekonstrukciókat hoznak; m i n d e z t pontos forrásmegnevezéssel és érthe­ tően: a feliratok, érmék, é k s z e r e k képét felnagyítják, hogy a szövegek, ábrázolások, minták, köriratok j ó l láthatók, olvashatók legyenek. M i n t a s z e r ű a szöveggondozás, sajtóhiba elvétve akad. A z első-hátsó, külső-belső borítók színes fotói m i n d gyönyö­ rűek, gyakran művésziek, és szintén j ó nagy méretűek. E sorokat követően, szeptemberben jelent meg az Ó K O R újabb, vegyes témájú szá­ ma ( 2 0 0 4 / 3 . ) , a következő az év végére várható, témája a Lakoma: étkezéskultúra, asz­ talközösség, kommúnió. A folyóirat ára 790 forint, éves előfizetés 2530 forint. Kapható a nagyobb könyvesboltokban, például: A t l a n t i s z Könyvsziget (1052 Piarista köz 1.), Budapesti Teleki T é k a (1088 Baross u . 1.), Filagora Könyvesbolt (1088 Üllői út 2-4.), H e l i k o n Könyvesház (1065 Bajcsy-Zs. u . 3 7 . ) , írók Boltja ( 1 0 6 1 Andrássy út 4 5 . ) , Osiris Könyvesház (1053 Veres Pálné u . 4 - 6 . ) , Pont Könyvesbolt (1051 Nádor u . 8.) stb. Néhány szám visszamenőleg is beszerezhető az ELTE Jegyzetboltjában (1052 M ú ­ zeum k r t . 6.); vidéken a Sziget Könyvesbolt árusítja (4032 Debrecen, Egyetem tér 1.). További információk (megrendelés, terjesztés stb.): w w w . o o k o r . h u . Dér Katalin Megjegyzés egy folyóiratról Egy keresztyén lélek az ókorban kétszeresen is az idők teljességét látja. Egyrészt a megtestesülés csodája okán, másrészt egy pozitivista színezetű megközelítésre támaszkodva: tudni illik, hogy valamennyi jelentős világvallás (némi nagyvonalúsággal, de az iszlám is ide helyezhető) és filo­ zófiai gondolat abban az időszakban gyökerezik. Ráadásul az egyház - történeti szempontból ókori közösség, amely túlélte az ókort, aminthogy a krokodil is túlélte a többi őshüllőt, mert az új viszonyok közt is életképes maradt. S aminthogy a krokodil és az őshüllők között különös a kapcsolat, ugyanúgy a keresztyén számára is sajátosan jelenik meg az ókor. Ennyit pusztán történeti alapon is el lehet mondani.

Megbecsülöm az olyan ókortudományi folyóiratot, amely tájékoztat és magas színvonalon szórakoztat. Amikor azonban azt olvashattuk, hogy az ókor nem csak a szűkebb szakma számá­ ra érdekes, nyomban eszembe jutott, hogy az érdekes szó akusztikája változóban van. Egykor azt jelentette, hogy valami elgondolkodtató. Ma mindinkább azt jelenti, hogy valamihez ugyan nincs sok közöm, de adott esetben szórakoztat. Amikor az ókorra gondolok, számomra talán még a szó eredeti értelme is sovány. Egyfelől igaz, hogy a magyar nyelvterületen létezik egy ókortudományi folyóirat, amely a szélesebb közönséghez fordul. Másfelől igaz, hogy az ókor sokak számára az idők teljességét is jelenti, s legmélyebb üzenete az üdvösség kérdéséhez kapcsolódik. Ebben a helyzetben a folyóirat­ nak a lényegre kell törekednie, s támasztható vele szemben egy olyan elvárás, amit egy szorosan vett szakfolyóirattal szemben nem támasztanék. Könnyű beszélni arról az ókorról, amely gyakran piszkosan emberi. S könnyű beszélni arról az ókorról, amely kuriózumok tárháza. Számunkra, a krokodil számára, az az ókor fontos, amely minden - már akkor is létező - agyaskodással szemben rendületlenül élte alapigazságát: hogy a vallás és az élet ugyanaz. S bár az egyes megjelenési formák változékonyságát és bűneit talán nem tudta helyesen felmérni, mégis ez az egyetlen ókor, amelynek a mondanivalója ma is fontos, eleven. S amelyet, a dolog természeténél fogva, legföljebb részlegesen, egyoldalúan tudtak megszólaltatni a legnagyobb kutatók is. A magyar szellem történetében volt egy jelentős kísérlet, amikor az ókor örökségét szinte vallásos áhítattal próbálták átadni a közönségnek. Voltak olyan kutatók és óriási műveltségű népszerűsítők, akik - kimondva-kimondatlanul - felebarátjuk emberi beteljesülését, bizonyos értelemben üdvösségét vélték szolgálni ezzel az örökséggel. Látásmódjuk részben bizonyára korhoz kötött volt: nem mindig tudtak ellenállni annak a kísértésnek, hogy 20. századi eszméket öltöztessenek - jóhiszeműen - ókori köntösbe. Ami azonban az igényt és a célkitűzést illeti, abban lehet tőlük tanulni. Még akkor is, ha napjainkban sokkal összetettebb, sokkal mélyebb vallásfelfogásra lenne szükség, amely már nem merül ki a - főleg görög - mitológia ideologikus vagy lélektani megközelítésében. Boldog lennék, ha ilyen átgondolt, a történelem és a lélektan tapasztalatain érlelt jelenne meg -főleg közvetett módon, rendezőelvként - egyetlen ókor-népszerűsítő ban. Kiérlelése óriási munka volna, de megadná a vállalkozás méltó súlyát. Nélküle szökik a szellem, s ez olyan veszteség, amelyért a jószándék, a naprakészség és az tálalás bizony sohasem kárpótolhat. - A szerk.

vallásfelfogás folyóiratunk­ talán meg­ olvasmányos

Ókeresztyén régészetünk Dorottya Gáspár: Christianity in Roman Pannónia. An evaluation of Early Christian finds and sites from

Hungary.*

(BAR International Series 1010, Oxfor'd, 2002, 311. o.,figures, maps, plans, drawings, black and white photographs, 397.) M i n t az alcímből kiderül, ez a könyv Pannónia p r o v i n c i a északi részének - Pannónia Prima és Pannónia Valeria - ókeresztyén leletanyagát tárgyalja. A kézirat első változata már 1994-ben elkészült, de a szöveg a későbbiekben újraíródott, és friss adalékokkal bővült, részben a dél-pannóniai ókeresztyén anyagra t e k i n t e t t e l , amelyet ebben az időszakban tettek közzé. Néhány technikai nehézség m i a t t - i t t főleg az angol fordítás megszületésére g o n d o l u n k - nyolc évbe telt, amíg ez a nagyon várt könyv a nyilvános­ ság elé került. Igaz, m o s t megkülönböztetett figyelem fogadta. Főleg azon kutatók számára, akiknek - hozzám hasonlóan - Dél-Pannónia ókeresztyénsége a szakterülete, a p r o v i n c i a északi részének emlékanyaga nélkülözhetetlen a déli rész ókeresztyén korszakának jobb megértése szempontjából. Csak akkor remélhet­ jük, hogy a keresztyénség elterjedésében, v a l a m i n t a déli és az északi rész tárgyi hagya­ tékának formavilágában meglévő szembeszökő különbségeket és látszólagos logikát­ lanságot megértjük, ha egységes egésznek tekintjük a provinciát. A kérdés lényege abban rejlik, hogy amíg a déli rész viszonylag gazdag a feliratokban (többségüket a leg­ k e l e t i b b terület őrizte meg, amely m a Észak-Horvátországhoz t a r t o z i k ) , egyéb íeletanyaga szegényes. Ezt a furcsaságot még erősíteni látszik Észak-Pannónia úgyszólván fordított helyzete gazdag tárgyi anyagával és a szövegemlékek hiányával. A különbség különösen az építészet terén szembeszökő: az emlékek csaknem teljes hiánya ÉszakHorvátországban, ezzel szemben a viszonylagos bőség Nyugat-Magyarországon. Olyan könyvnek, m i n t amelyet m o s t m u t a t o k be, vagy abban k e l l segítenie, hogy tisztázód­ j é k e különös helyzet történeti háttere, vagy esetleg azt k e l l bizonyítania, hogy ez a helyzet téves előfeltételezéseken alapul. Szembeötlő az is, hogy Észak-Pannónia ó k e resztyénségéről m i l y e n tekintélyes mennyiségű szakirodalom született. Ha n e m téve­ dek, a legutóbbi általános áttekintés 1 9 9 4 - b ő l való (Endre T ó t h : Das Christentum in Pannonién bis zum 7. Jahrhundert nach den archäologischen Zeugnissen), de az sem tüzetes összefoglalás. Ráadásul, Gáspár D o r o t t y a - megalapozottnak látszó - véleménye sze­ rint, a magyar területen folytatott korábbi ókeresztyén régészet különböző gyöngeségektől, előítéletektől, egyoldalúságoktól szenvedett, s ez a fogyatékosság a l e g t ö b b magyar kutató munkájában - többé-kevésbé - érezhető. A z ötödik oldalról idézem: „Mostanáig a kutatás n e m is egyszerűen hólabdát, h a n e m inkább szalmaboglyát gör­ getett, amely az elmúlt hat évtized folyamán h a l m o z ó d o t t föl, az egyes művekben sorakozó felszínes megállapítások, a kutatás egyenetlenségei és az érzelmi alapú el­ fogultság nyomán... Elhatároztam, hogy ellenőrzöm, vajon csakugyan keresztyén-e m i n d e n lelet és lelőhely, a m i t korábban annak véltek... Következetes szigorral m e g v o n ­ t a m a keresztyén jelzőt m i n d e n olyan lelettől és lelőhelytől, amelynek n e m keresztyén * E z a recenzió angolul készült és jelent meg az Arheoloski ban. - A

szerk.

Radovi i Rasprave

14 2004, 3 3 5 - 3 4 0 . folyóirat­

m i v o l t a nyilvánvalóvá lett, vagy legalábbis keresztyén léte bizonytalanná vált." Gáspár D o r o t t y a szerint a korábbi szakirodalomból Mócsy András műve (1990) e m e l k e d i k k i , amely - ellentétben az i m é n t bírált írásokkal - szemléletmódjában tárgyilagos, állás­ p o n t j a i b a n pedig óvatos. Tanít és ösztönöz, a k r i t i k u s kérdéseket őszintén vázolja, s mindeközben megszívlelendő megoldási javaslatokkal áll elő. Gáspár D o r o t t y a - M ó ­ csy nyomán haladva - leszögezi: a fentiekben javasolt célok csak akkor lesznek elérhe­ tők, ha a szakma megalkotja azokat a kritériumokat, amelyek alapján az ókeresztyén anyag pontosan meghatározható. Összefoglalva elmondható, hogy a könyv hiánypótló, kimerítően teljes, és k r i t i k a i tanulmányt nyújt az ókeresztyén forrásokról és - különö­ sen - a magyarországi leletekről. Sőt, a könyv t ö b b n e k tűnik a tárgyak és a tények puszta elemzésénél - jóllehet ez az elemzés körültekintő és messzemenően k r i t i k u s - , inkább a történelmi körülmények és a keresztyén nézőpontok összefüggésébe látszik helyezni e tárgyakat és tényeket. Másrészről a recenzió feladata éppen az, hogy választ adjon: vajon a kívánt objektivitás csakugyan megvalósult-e. A könyv a következő fejezetekből áll: I . Köszönet. I I . Bevezetés. I I I . Rendszerezés, módszer. IV. Kutatástörténet. V. Topográfia - leletek és lelőhelyek. V I . Történelmi érté­ kelés. A z irodalomjegyzék önmagában is figyelemre méltó: a több m i n t kilencszáz cím világosan beszél a feldolgozott hatalmas anyagról, de a szerző alaposságáról is. A leg­ terjedelmesebb az ötödik fejezet: hatvankettő - betűrendben csoportosított - tételből áll. E tételek a leletekről adatokat közölnek - őrzési hely, származás, s z a k i r o d a l o m , leírás és elemzés - , míg a lelőhelyekről alkalmanként egészen részletes kutatástörté­ netet, történelmi értékelést és összegzést olvashatunk. U g y a n i t t a fontosabb kérdé­ sek, épületek és leletek kommentárjait is megkapjuk. A z indító fejezetek (I-IV.) közül a h a r m a d i k és a negyedik i s m e r t e t i a kutatás célját, tárgyát és módszerét, míg a máso­ d i k fejezet a késő római és a k o r a keresztyén Pannónia régészetének egy igen fontos kérdésével - nevezetesen az antikvitás és a népvándorláskor megkülönböztetésével foglalkozik. A szerző helyes úton jár, a m i k o r az egész 5. és 6. századot is a római kor­ hoz számítja, s i l y módon az ókeresztyénség tárgyi hagyatékát a késő a n t i k háttérrel e r e d m é n y e s e b b e n tudja értékelni. N é z e t e m szerint a 3. és a 6. század közti időszak kettéválasztása (római k o r a 4. századig, népvándorlás az 5 - 6 . század) a pannóniai régészeti szakma sajnálatos tévedése v o l t , amely j ó c s k á n hozzájárult ahhoz, hogy az ókeresztyénség kutatása hosszú időre zsákutcába j u t o t t . A rómaiak keresztyénsége bizonyos tanbeli és anyagi megnyilvánulásaiban - különbözhetett ugyan a barbároké­ tól, általában véve mégis ugyanarról a vallásról van szó, amely a római műveltség alap­ ján fejlődött. A z V. fejezetben (Topográfia) a leletek és lelőhelyek két csoportra vannak osztva: I . Keresztyén és zsidó leletek. I I . Olyan leletek, amelyeket egykor keresztyénnek t a r t o t ­ tak, de n e m azok. Bár az ilyen felosztás önmagában lehet félreérthetetlen, mégis h o r ­ dozhat zavaró részletet. A I I . csoport ugyanis a kétes, bizonytalan lelőhelyeket és lele­ teket is felöleli, így a keresztyén és a n e m keresztyén tárgyi hagyaték közti különbség­ tétel - az anyag egészét t e k i n t v e - a terminológia szempontjából bizonytalanná válik. Ez a bizonytalanság azonban n e m j e l e n t k e z i k az egyes t é t e l e k tárgyalásakor, a h o l a szerző részletesen, igen alapos érveléssel fejti k i álláspontját, lehetővé téve az olvasó-

nak, hogy az egyes megállapításokkal és csoportosításokkal kapcsolatban m e l l e t t e , avagy ellene foglaljon állást. Sajnos, mégis elveszett az a lehetőség, hogy a keresztyén, a n e m keresztyén és esetlegesen keresztyén leletek arányát azonnal átlássuk. A z óke­ resztyén régészet számára - m á s diszciplínáktól eltérően - rendkívül sokat m o n d a lehetséges leletek kategóriája. Meggondolván, hogy a keresztyén anyag meghatározá­ sának kritériumai tisztázatlanok, n e m várható el mindenkitől, hogy Gáspár csoporto­ sításával m i n d e n b e n egyetértsen - bármilyen részletes és alapos is a szerző érvelése. M a g a m is kétségesnek t a r t o m j ó néhány tárgy besorolását, de m o s t csak néhány példát említek. A gyűrű (28.II.a.) a c h i - r h o ligatúrával - v é l e m é n y e m s z e r i n t - keresztyén emlék; függetlenül a formája m i a t t i - b i z o n y t a l a n - 3. századi keltezésétől. Ugyanez igaz a SEMPER G A U D E A T I S I N N O M I N E D E I (1 l . I I . a . ) vagy V l V ( a s ) I N N O C E N T I C U M T U I S I N D E O (12.II.b.) formulákra. Másrészről az olyan leletek, m i n t a cserépedények töredékei (57.I.e., 57.1.d.) vagy a bronz lámpa (12.1.k.), keresztyén j e l vagy jelenet hiányában erősebb kontextuális bizonyítékot kívánnának, s n e m elegendő érv, hogy jelenleg keresztyénnek vélik őket. Éppen ezért úgy tűnik, hogy a szerző né­ hány tárggyal szemben szigorúbb, m i n t ígérte, más tárgyakkal szemben pedig túlsá­ gosan elnéző. A z o n b a n , már korábban megismerve Gáspár D o r o t t y a munkásságát és fölkészültségét, j ó m a g a m inkább arra hajlok, hogy h i t e l t adjak intuícióból fakadó megoldásainak, még a k k o r is, ha a tárgyi körülmények n e m bizonyítanak m e l l e t t e , netalán ellene m o n d a n i látszanak. Bármennyire is szeretné az ember pontosan vagy legalább megközelítőleg t u d n i az ókeresztyén épületek és tárgyi emlékek számát a m a i Magyarország területén, az e m ­ lékanyag meghatározása ö n m a g á b a n m é g s e m a legfontosabb része a könyvnek. N a ­ gyobb teljesítmény, hogy a szerző m i n d e n álláspontot alaposan körbejár, s hogy a le­ letek és lelőhelyek nagyon aprólékos, lelkiismeretes, szakmai szempontból mintaszerű jegyzékét adja. A könyv nyilvánvalóan hatalmas erőfeszítést kívánt, s néhány tétel, különösen a jelentős építészeti emlékekkel bíró nagyobb települések, lelőhelyek esetében (például B u d a p e s t - A q u i n c u m , Kapospula-Alsóheténypuszta, Kékkút, Keszthely-Fenékpuszta, Kővágószőlős, Pécs, P i l i s m a r ó t - K i s h e g y / C a s t r a ad H e r c u l e m , Ságvár, S z o m b a t h e l y / Savaria, Tác, Tokod stb.), önálló tanulmányként szerepelhetne a szakfolyóiratok meg­ felelő hasábjain. Megérdemelten k a p o t t nagy figyelmet az építészet, különösen, ha arra g o n d o l u n k , hogy a magyar terület idevonatkozó emlékeinek feldolgozása egy állandó nehézséggel küzdött: különböző típusú, i s m e r e t l e n rendeltetésű épületeket gyakran keresztyén kultuszhelyként igyekeztek meghatározni. Mielőtt néhány szót szólnék a szerző eredményeiről, amelyek által megkísérli feloldani az ellentmondásokat, külön is hangsúlyoznom kell, hogy építészettörténeti megállapításai, elemzései és következ­ tetései az épületalaprajzok és -funkciók fáradhatatlan és aprólékos újragondolásán nyugszanak, bár kizárólag már megjelent dokumentációkat vesznek alapul. Igaz ugyan, hogy ez a módszer önmagában új tévedések szülőanyja lehetett volna, azonban n y i l ­ vánvaló lesz, hogy Gáspár helyénvaló, okos megjegyzései által ásatási melléfogások és téves következtetések egész sorára derül fény. A szerző figyelme ebből a szempontból elsősorban a pécsi lelőhelyre, annak főleg a

sírkápolnákban megnyilvánuló (s korábban egyértelműen keresztyénnek t a r t o t t ) épí­ tészeti gazdagságára irányul. Váratlanul és meglepő módon, de a kései római k o r ma­ gyarországi régészetének fölényes ismeretében, igen ésszerű okfejtéssel teszi kérdé­ sessé a Pécs - Sopianae azonosítást. Lehetséges ugyan, hogy a szerző épületrekonst­ rukciói n e m m i n d e n részletükben p o n t o s a k (néhány megállapítását csak h i t e l e s í t ő ásatások igazolhatnák), de az övé az érdem, hogy leszögezi: a múltban néhány ásatást az az előítélet vezetett, hogy a feltárt épület keresztyén. A további értelmezések aztán már ebben a mederben folytak, nemcsak Pécs, h a n e m más lelőhelyek esetében is. A z e l ő b b i t egyébként szívesen ö s s z e v e t e t t é k a dalmáciai Salonával, főleg a sírépületei m i a t t . Gáspár könyvének Pécsről szóló tétele egy másik hasonlóságot is k i e m e l . A n n a k ellenére, hogy többnyire csak m e n t ő és n e m tervásatások folytak Pécsett, mégis ezekre alapozták m e s s z e m e n ő k ö v e t k e z t e t é s e i k e t és r e k o n s t r u k c i ó i k a t a város keresztyén topográfiájával és a sírépítmények funkciójával kapcsolatban. Hasonlóan a dán építész, Ejnar Dyggve (egyébként Dalmácia régészetében nagyon érdemes név), miután szór­ ványos és fölösleges szondázásokat végzett Salonában, készített egy topográfiát, ame­ lyet nyilvánvaló tévedései dacára sok éven át használtak, sőt, alapul v e t t e k anélkül, hogy pontosságáról meggyőződtek volna. Gáspár k r i t i k u s eszmefuttatásai Pécs k o r a i keresztyén építészetének vitapontjairól szigorúak és egyértelműek; g o n d o l a t a i k által provokálnak, anélkül, hogy a szó köznapi értelmében, rosszízűén is provokatívak len­ nének. A z ismertető szemszögéből ugyan nehéz megítélni pontosságukat, m i n d e m e l ­ l e t t azonban meggyőzőek, és úgy tűnik, hogy világosan bizonyítanak. Pécs ókeresz­ tyén épületeinek számát ugyan radikálisan csökkenti, de újraértelmezései, v a l a m i n t a régebbi nézeteken a l k a l m a z o t t korrekciói - akár az építészetről, akár a képzőművé­ szetről legyen szó - m i n d i g találékonyak (például vízvezeték helyett szennycsatorna, a J ó Pásztor helyett A r t e m i s , Éva h e l y e t t Venus, Szűz Mária helyett az e l h u n y t s t b . ) . Legfontosabb azonban, hogy Pécs ókeresztyén örökségének ez az újragondolása vilá­ gosan m e g m u t a t t a , m i l y e n nagy szükség van hitelesítő ásatásokra. A V I . fejezet (Történelmi értékelés) különböző témákat ölel fel: Keresztyén közös­ ségek Pannoniában; Zsidó közösségek; Püspökök; T e m p l o m o k és ( m á s ) keresztyén épületek; Szentek, vértanúk, A vértanúk tisztelete; E s e m é n y t ö r t é n e t . A pannóniai keresztyénségre vonatkozó tényeket és v i t a p o n t o k a t mindvégig egyetemes történeti összefüggésekbe ágyazza, látóköre i m p o n á l ó a n széles. N e h é z feladat a magyar föld korai keresztyénségének átfogó képét nyújtani, egyszersmind megjelölni és m e g o l d a n i a rajta lévő ellentmondásokat. Végül is m i l y e n n e k látszik ez a kép a k r i t i k u s újraírás fényében? M o s t mindenekelőtt a leletek és lelőhelyek puszta számadataira g o n d o l o k . A könyvben szép számmal f o r d u l elő olyan épület, amelyet korábban - biztosan vagy feltételesen - keresztyén t e m p l o m n a k vagy keresztyén sírépületnek t a r t o t t a k , Gáspár­ nál azonban egyébnek minősül. Közülük n y o l c Pécsett, k e t t ő - k e t t ő A q u i n c u m b a n , Keszthely-Fenékpusztán és Tácott, egy-egy pedig Dunaújvárosban, Kővágószőlősön, Ságváron, Sári sápon, Sümegen, Szentkirályszabadj a-Romkúton és Ugod-Dióspusztán található. T ö b b s é g ü k - bár k o r á n t s e m v a l a m e n n y i - az apszisra t e k i n t e t t e l látszott keresztyénnek. A korábban is, m o s t is keresztyénnek ítélt épületek, v a l a m i n t a szerző által újonnan idesorolt emlékek együttes száma tizennyolc körül van, ezek t e m p l o m o k

és kápolnák. A q u i n c u m b a n , Kapospula-Alsóheténypusztán, Kékkúton, KeszthelyFenékpusztán, Pécsett, Pilismarót-Kishegyen, Sümegen, Szentendrén találhatóak, de van egy vitatható lelőhely is, T o k o d o n . Dél-Pannónia hasonló emlékeihez képest lát­ ványos a különbség: S i r m i u m / S r e m s k a Mitrovica/Szávaszentdemeter (Horvátországon kívül) kivételével Dél-Pannónia horvát részén csupán egyetlen ókeresztyén t e m p l o m o t találunk (Aquae Iasae /Varazdinske Toplice/Varasdteplic), amelyet korábban fürdőépü­ letnek t a r t o t t a k . A jelenségre nincs elfogadható magyarázat. N e m látszik ésszerűnek az észak-horvátországi feltárások fehér foltjaira h i v a t k o z n i , másrészt azonban a hely­ zet nincs összhangban azokkal a történelmi tényekkel, amelyeket Pannónia múltjából ismerünk. Annál inkább, m i n t h o g y az apróleletek számában nincs ilyen eltérés. Sum­ mázva: ez a könyv sem ad magyarázatot a Pannónia két része közötti - a forrásokból és a régészeti anyagból nyilvánvaló - aránytalanságra. A kérdést azonban sokkal inkább a horvát, m i n t a magyar régészetnek i l l i k megválaszolnia; csakhogy kiterjedt és rend­ szeres ásatások nélkül n e m r e m é l h e t ü n k valódi megoldást. Gáspár D o r o t t y a véleménye szerint Észak-Pannónia ókeresztyén építészete típusát tekintve az ún. ház-templom fogalmával j e l l e m e z h e t ő . N a g y o n fontos lenne az egész Pannónia ókeresztyén régészete számára ezt az érdekes fölvetést ásatásokkal és tárgyi bizonyítékokkal alátámasztani. Csak ez után lenne értelme a szerző hipotézisét (keleti befolyás, v a l a m i n t a pannóniai népesség ragaszkodása az eredeti keresztyén álláspont­ hoz, amely szerint az Isten t e m p l o m a a hívekben van) a helyzet eredetére vonatkozóan vitára bocsátani. Ezen a p o n t o n azonban elbizonytalanít b e n n ü n k e t - m i n t némileg szokatlan helyzet - , hogy S i r m i u m saját apszidális építészetével n e m gyakorolt befo­ lyást Észak-Pannóniára. Gáspárnak azonban van néhány elképzelése, amely megalapo­ zottnak látszik, és nagyon elgondolkoztató. A z egyik legérdekesebb a h o r r e u m (mag­ tár-szerű épületek használatára vonatkozik: hogy t i . templomként működtek (Keszt­ hely-Fenékpuszta, talán T o k o d ) . Érdemes v o l n a átfogó kutatásba kezdeni a kérdés tisztázása érdekében az egész Pannónia területén. M o s t pedig térjünk vissza arra a kérdésre: vajon elérte-e a szerző azt a célt, amelyet maga elé tűzött (1. az ismertetés második bekezdését). V é l e m é n y e m szerint, igen. Elő­ ször is, összegyűjtötte és - eddig n e m látott mértékben - rendszerezte a magyar terület hatalmas ókeresztyén régészeti anyagát. Másodszor, a lelőhelyek és a leletek alapos elemzésére is vállalkozott, elvégezte az emlékanyag úgyszólván mértékadó osztályozá­ sát, v a l a m i n t az egyetemes keresztyén összefüggésekbe ágyazott értékelését. Senkinek sem kell a szerző föltevéseit, megállapításait és következtetéseit m i n d i g és mindenben helybenhagynia, de senki sem hagyhatja őket figyelmen kívül. Valamennyi megállapí­ tása világos és lényeglátó érvelésen alapul, különösen, a m i k o r széles körben elfoga­ d o t t , de sohasem bizonyított „tények"-re kérdez rá, igen bátran. Megismétlem, hogy a könyv a szó legjobb értelmében provokál, másrészt pedig alapvető hivatkozási p o n t m i n d e n k i n e k , ak i Észak-Pannónia ókeresztyénségét szeretné részletesebben megis­ merni. Branka Migotti Fordította: Mányoki

János

Thagastétól Hippóig Peter Brown: Szent Ágoston élete Fordította: Sághy Marianne (Osiris Kiadó, Budapest, 2003) Peter B r o w n n e m ismeretlen a magyar olvasó előtt. 1993-ban nálunk is megjelent A szentkultusz című könyve, melyben a szenteket övező tiszteletnek a nyugatrómai terü­ leteken elterjedt jellemzőit mutatja be, és azt kívánja bizonyítani, hogy a kereszténység előtti h i e d e l m e k és rítusok a legtöbb keresztényre befolyással voltak, vagyis a szent­ k u l t u s z - új vonásai ellenére - valamilyen „ősi szellemi tájba" illeszkedett. A z 1999-ben megjelent Az európai kereszténység kialakulása 200-1000 című könyvében p e d i g azt szemlélteti, hogy Európa keresztényei m i k é n t a l k a l m a z k o d t a k a késő ókor és a kora középkor folyamán lezajló változásokhoz. A szerző izgalmas és könnyed stílusa m i n d ­ egyik könyvében hatalmas tárgyi tudással és forrásismerettel ötvöződik, főleg a Szent Ágoston életében érhető t e t t e n B r o w n rendkívüli tájékozottsága. A könyv A u g u s t i n u s életét és korát mutatja be. A mű 1967-ben j e l e n t meg először, majd 2000-ben újból kiadták. A z alapszöveg változatlan maradt, de a szerző az Utószó­ ban i s m e r t e t i a köztes három évtized legfontosabb kutatási eredményeit, v a l a m i n t azt is, m i b e n változtak saját - A u g u s t i n u s életére vonatkozó - nézetei. A két kiadás közti különbség, a szerző önmagára reflektálása már a könyv kézbevételekor elgondolkodtat­ ja az olvasót: nemcsak A u g u s t i n u s életét, m u n k á s s á g á t és korát i s m e r h e t j ü k meg, hanem k o r u n k egyik elismert késő antikvitással foglalkozó kutatójának A u g u s t i n u s ról és koráról bekövetkező szemléletváltozását is, amelynek hátterében egyrészt az újabb felfedezések (Divjak-levelek', Dolbeau-szentbeszédek ), másrészt a szerző életében eltelt esztendők állnak. 2

B r o w n az Előszóban megkísérli b e m u t a t n i A u g u s t i n u s életpályájának külső és belső átalakulásait. A külső átalakulásoknál, vagyis a Római Birodalomban zajló események­ nél azonban sokkal j o b b a n izgatja a szerzőt az a kérdés, hogy m i l y e n f o l y a m a t o k ját­ szódtak le magában A u g u s t i n u s b a n hosszú élete során: megragadásukra csak az egy­ házatya művei - adott esetben a műveiben található apró megjegyzések - nyújtanak támpontot. Mindenesetre B r o w n nincsen könnyű helyzetben: n e k i k e l l kiválasztania, melyek lesznek azok a részletek, amelyeket fontosnak tart A u g u s t i n u s életének meg­ írásakor. A z olvasó sem tehet mást, m i n t hogy megbízik a szerzőben és hagyja magát vezetni - tudván, hogy B r o w n jól i s m e r i A u g u s t i n u s műveit, így életére is sokkal j o b ­ ban rálát, m i n t az olvasók zöme. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a szerzői szubjektivitás túlságosan is befolyásolja az olvasóközönséget. Ebből a helyzetből fakad a könyv legnagyobb hibája, amelyre még visszatérek. Igaz, B r o w n elismeri, hogy meny­ nyire nehéz feladat A u g u s t i n u s m ű v e in e k értő tanulmányozása: „amikor bevégzed, akkor kezded csak e l " - i d é z i Si rák fia könyvéből (Sir 18,6). Véleményem szerint erre az állításra k e l l visszaemlékeznie m i n d a z o k n a k , a k i k n e k a könyv elolvasása után az az érzése támadt, hogy végre megismerhették az igazi A u g u s t i n u s t . M i v e l a könyv nagyon olvasmányos, ezért könnyen kiválthat effajta érzéseket az emberből; mindazonáltal a b i b l i a i idézet továbbra is jelen van, és a mélyben felcsendülve talán rádöbbenti az olva-

sót arra, hogy Augustinus-képünk mozaikkockái hiányosak, esetleg rosszul vannak összerakva, s bár a kép tetszetős, de n e m pótolhatja az embert, akiről a mozaik készült. A Szent Ágoston élete öt részre tagolódik. Ehhez járul még az Előszó az új kiadáshoz, v a l a m i n t az 1967-es kiadás Előszava, a Szent Ágoston magyarul megjelent műveinek jegy­ zéke, amely a további elmélyüléshez nyújt hasznos segítséget, v a l a m i n t a Rövidítések és A fordító megjegyzése. Ez utóbbi Sághy M a r i a n n e kiegészítése, aki B r o w n egykori diák­ j a k é n t értő és lelkes t o l m á c s o l ó j a mestere gondolatainak. A z Utószó - már említett okokból - a könyv közel egytizedét öleli fel, végül részletes Bibliográfia következik. M i n d e n fejezet A u g u s t i n u s életének egy-egy szakaszát foglalja magába. Erre nemcsak az évszámok utalnak, hanem a találó címek, v a l a m i n t a fejezet élén elhelyezett - az életrajzi és történeti eseményeket kellően bemutató - Időrendi táblázat is. Rövid össze­ foglalót is k a p u n k arról, hogy m e l y művek íródtak egy-egy életszakaszban. A széles olvasóközönségre gondolva szerencsés döntés volt, hogy a könyvcímek az eredeti latin m e l l e t t m a g y a r u l is olvashatóak ezekben az összefoglalókban. A u g u s t i n u s é l e t é n e k szemléletesebbé tételét szolgálják az Időrendi táblázat után, de még a fejezetek előtt szereplő térképek, amelyek bemutatják Ágoston utazásait és a korabeli Africa p r o v i n ­ ciát (I. R é s z ) , v a l a m i n t H i p p o Regiust ( I I I . R é s z ) . A z i . Rész Augustinus életének harminckét évét fogja át. Kr. u . 354-ben született az észak-afrikai Thagaste városában. Apja, Patrícius nagy gondot fordított fia taníttatá­ sára: a városi iskola befejezése után A u g u s t i n u s Madaurában kezdte, majd 371-ben Karthágóban folytatta felsőfokú tanulmányait. A nagyvárosi élet forgatagában először a diákság lázas és szabados életét élte, azonban B r o w n szerint ez az időszak - a közhi­ edelemmel ellentétben - csupán a serdülőkor egy-két esztendejét tehette k i . A p j a való­ színűleg ebben az időben halt meg, s A u g u s t i n u s is ekkor ismerkedett meg azzal a nő­ vel, akivel tizenöt éven át élt együtt. Kapcsolatukból született egyetlen gyermeke, aki­ nek az Isten adománya, az Adeodatus nevet adta. Egyetemi tanulmányai közben akadt rá A u g u s t i n u s Cicero Hortensius című könyvére: ez a mű indította el azon a belső úton, melynek célja a bölcsesség megtalálása volt. A m a i olvasónak különösnek tűnhet, hogy amíg H i e r o n y m u s álmában m e g r e t t e n t attól, hogy a Megváltó n e m k r i s z t u s i n a k , ha­ n e m ciceróinak t e k i n t i őt, addig - ugyanebben az időben - A u g u s t i n u s t éppen Cicero olvasása készítette fel az elmélyülésre. A z igazi bölcsességet azonban - ekkortájt - nem a klasszikus filozófiában és n e m a Szentírásban, h a n e m a manicheusok tanításaiban vélte felfedezni, s követőjükké is szegődött. A m a n i c h e i z m u s vallási d u a l i z m u s t h i r ­ detett: a rossz létezésének az oka a Gonosz, a Sötétség birodalmában keresendő, amely megszállta a J ó , a Fény birodalmát. Ez a dualizmus az emberben is megtalálható: a lélek jó, a test rossz. A manicheusok célja éppen az volt, hogy lelkük tisztaságát megóvják testi vágyaiktól. Ugyanakkor ez a felfogás önáltatásra vezethetett, ahogy A u g u s t i n u s majd püspök korában rámutat: „Kedvemre volt, hogy mentegessem a lelkemet, és i n ­ kább vádoljak n e m t u d o m miféle b e n n e m levő v a l a m i t , a m i azonban n e m én m a g a m vagyok." 375-ben A u g u s t i n u s hazatért, m a n i c h e i z m u s a m i a t t azonban anyja, Mónika meg­ tagadta tőle, hogy belépjen az atyai házba. Egyik barátja halála után 376 körül vissza­ tért Karthágóba, hogy folytassa tanulmányait: a filozófián kívül az asztrológiával fog-

Mii

lalkozott, majd retorikatanár lett. 383-ban találkozott azzal a Faustusszal, akit az egyik legkiválóbb manicheus tanítónak t a r t o t t a k . Szellemi, metafizikai kérdéseire tőle várt választ A u g u s t i n u s ; azonban beszédeit hallgatva úgy érezte, hogy a híres tanító m ű ­ veletlen. Ez a körülmény is megerősítette abban, hogy elforduljon a manicheizmustól. Még ebben az évben végleg búcsút i n t e t t Karthágónak: anyja szándéka ellenére R ó m á ­ ba hajózott, ahol barátja, A l y p i u s már ügyvédként működött. A fiatal karthágói rövid ideig retorikát tanított, de 384-ben Symmachus szenátor őt javasolta a császári udvar szónoki állásába: A u g u s t i n u s tehát M i l á n ó b a m e n t . 3

4

AH. Részben folytatódik A u g u s t i n u s életrajza: filozófiai tanulmányai közben katek u m e n lett a milánói egyházban, majd Mónika erélyes fellépése nyomán megszakította kapcsolatát - ugyancsak k a t e k u m e n - élettársával, hogy azután egy keresztény lánnyal kössön házasságot. A u g u s t i n u s majd csak később m e r i felidézni azokat az érzelmeit és gondolatait, amelyek az elbocsátott asszonyhoz fűzték, s amelyekből őszinte következ­ tetést v o n le: „Ha egy férfi csak addig él egy nővel, amíg n e m talál egy másikat, aki j o b ­ ban i l l i k rangjához és vagyonához, és azután házasságot köt a vele egy osztályból szár­ mazó nővel, a férfi szívében házasságtörést követ el: n e m azt csalja meg, akivel házas­ ságot kötött, h a n e m azt, akivel törvényes házasságon kívül élt együtt." A m b r o s i u s milánói püspök prédikációi mélyen m e g é r i n t e t t é k A u g u s t i n u s t , a k i t belső küzdelmei egyre inkább a kereszténység felé sodortak: a p l a t o n i k u s könyveken kívül Pál apostol leveleit olvasta. Majd Simplicianushoz, A m b r o s i u s lelki vezetőjéhez fordult, aki azt ajánlotta neki, hogy vegye fel a keresztségét. Augustinus azonban még m i n d i g gyötrődött, n e m t u d o t t l e m o n d a n i vágyairól, amelyeknek - úgy érezte - na­ gyobb h a t a l m u k van rajta, m i n t Isten szeretetének. Ekkor találkozott Ponticianusszal, aki T h é b a i Szent Antalról és arról a két császári hivatalnokról m e s é l t n e k i , a k i k az e g y i p t o m i remete történetét hallgatva szakítottak a világgal és Istennek s z e n t e l t é k magukat. A z elbeszélés mélyen megrendítette A u g u s t i n u s t , hiszen ő is éppen hasonló választás előtt állt. Vívódások közepette tért vissza házuk kertjébe; barátja, A l y p i u s azonban ekkor is mellette volt. A u g u s t i n u s Vallomásai az ókori i r o d a l o m b a n addig is­ m e r e t l e n őszinteséggel festik le a megtérés gyötrelmeit: „sűrű könnyzáport magával görgető hatalmas vihar kerekedett b e n n e m . És hogy szavakban is levezetődjék b e n ­ n e m az egész, f e l u g r o t t a m A l y p i u s mellől. Úgy éreztem, hogy zokogásomhoz még a l ­ kalmasabb lesz a magány... Fölszakadtak szemem könnyes patakjai, és ez kedves áldo­ zat v o l t n e k e d . . . Meddig? M e d d i g lesz ez a h o l n a p , és ez az újra holnap? Miért n e m m o s t rögtön? Aljasságomnak miért n e m v e t i végét mindjárt ez az óra?" A u g u s t i n u s megtérésével eddigi pályafutása is véget ért: előbb tanári-közéleti fel­ adatáról, majd házassági tervéről m o n d o t t le, s egy kölcsönkapott vidéki villába v o n u l t el szeretteivel. I t t a filozófiai és teológiai értekezések készítésére, tanításra, vitatkozás­ ra és baráti beszélgetésre éppen úgy lehetősége volt, m i n t az elmélkedésre és az Isten­ nel való kapcsolat elmélyítésére. 387 húsvétján M i l á n ó b a n Adeodatusszal és A l y piusszal együtt felvette a keresztségét Ambrosiustól. Néhány évvel később már Hippóban találjuk, ahol felszentelt papként segít Valeriusnak, a város görög püspökének, aki sem a latint, sem a környék p u n nyelvjárásait n e m i s m e r i . Ráadásul A u g u s t i n u s szel­ l e m i és szónoki erejére m i n d a donatisták, m i n d a manicheusok ellen szükség v o l t . A

város öreg püspöke jól t u d h a t t a ezt, a m i k o r A u g u s t i n u s t bízta meg a prédikálással (s egyben elrejtette védencét a szomszéd város küldöttei elől, nehogy elvigyék és püspök­ ké válasszák). A u g u s t i n u s 391-ben k o l o s t o r t alapított, 392-ben nyilvános vitára hívta k i a manicheus F o r t u n a t u s t , Hieronymustól görög szentírás-magyarázatok l a t i n for­ dítását kérte, 393 d e c e m b e r é b e n részt v e t t Hippóban az afrikai püspökök zsinatán, 394-ben pedig eltörölte a mártírok ünnepét követő városi vigasságokat. Mindeközben a papi teendők ellátásán kívül hitvédelmi, szentírás-magyarázói, filozófiai és teológiai könyveket írt. 395-ben H i p p o város püspöke lett. Itáliával azonban n e m szakadt meg a kapcsolata: öreg barátjának, Simplicianusnak a kérdéseire továbbra is azzal az őszin­ teséggel és l e l k i érzékenységgel keresi a válaszokat, amelyek oly nagyon emberivé és oly nagyon modernné teszik őt a m a i olvasó számára: „Imáink néha langyosak, hide­ gek, m i n t a jég, igazából már n e m is imák: olyan távol állnak gondolatainktól, hogy már n e m is vesszük észre, és n e m fáj - m e r t ha fájna, akkor valóban imádkoznánk." A III. Rész a 3 9 6 - t ó l 410-ig terjedő időszakot tárgyalja. Püspökként már egy nagyobb terület feladatait kellett A u g u s t i n u s n a k ellátnia, bár sok esetben n e m is ismerhette az o t t élők szokásait. Kötelezettségei közé t a r t o z o t t - a lelkipásztori tevékenységen túl - bíráskodni a peres ügyekben (leginkább ezt a feladatot érezte terhesnek), megszer­ vezni az alamizsnaosztást, javítani a börtönviszonyokon, megelőzni az elítéltek kín­ vallatását és kivégzését, irányítani a k o l o s t o r o k b a n folyó szellemi-lelki képzést, fogad­ n i a hozzá érkező vendégeket és g o n d o s k o d n i ellátásukról. U g y a n a k k o r rendeznie kellett a híveit m i n d j o b b a n megosztó donatista kérdést. A donatisták egykor n e m fo­ gadták vissza azokat a keresztényeket, akik a Diocletianus-féle üldözés idején együtt­ működtek a hatóságokkal. A m i k o r pedig - a negyedik század folyamán - a keresztények száma megnőtt, csupán m a g u k a t tartották igaznak, és elkülönültek a társadalomtól. A u g u s t i n u s püspökségének területén kezdetben a donatisták voltak többségben, akik nemcsak a városokban, hanem vidéken is j e l e n t ő s támogatást élveztek. Hozzájuk tar­ toztak ugyanis az ún. circumcelliók, akik a környező vidéken gyilkosságokkal próbál­ ták útját állni a k a t o l i k u s t é r í t é s e k n e k . A u g u s t i n u s prédikációival j e l e n t ő s hatást gyakorolt H i p p o keresztényeire, s beszédeiben kíméletlenül fellépett a donatistákkal szemben. 405-ben végül császári rendelet próbálta rendezni az elmérgesült helyzetet: a d o n a t i s t a püspököket eltávolították, t e m p l o m a i k a t a k a t o l i k u s o k n a k adták, míg a katolikus püspökökre (köztük A u g u s t i n u s r a ) hárult a donatista gyülekezetek megté­ rítésének egyáltalán n e m könnyű munkája. A z erőszakos fellépések mindkét oldalról újabb erőszakhoz vezettek. A lelkiismeretes A u g u s t i n u s püspöki kötelességeivel kap­ csolatos kétségeit nolai Paulinusnak, az Itáliában szerzetességbe vonuló előkelő római szenátornak tárja fel: „Hogyan döntsük el, hogy megbüntessük-e vagy sem azokat az embereket, a k i k n e k l e l k i üdvét akarjuk s z o l g á l n i ? . . . F é l e l e m m e l t ö l t e n e k el ezek a dolgok, testvérem, Paulinus, Isten szent embere! Micsoda félelem, micsoda sötétség! N e m ezekről a dolgokról mondja-e az írás: »Felelem és rettegés támadt rám és borzadály vett körül engem. Borzalom tölt e l . . . Bárcsak szárnyam volna, m i n t a galambnak, ak­ kor elrepülnék és megnyugodnek.«" A z évtizedek során A u g u s t i n u s nagy hatású hitszónokká vált, bár n e m m i n d i g t u d t a elérni beszédeivel azt, a m i t j ó n a k látott. K o r h o l ó szavai saját hatástalansága felett

érzett sz o m o r ú sá g r ó l éppen úgy árulkodnak, m i n t a reménytelenségen is úrrá levő állhatatosságról: „Azt gondoljátok, hogy én m o n d o m , a m i t m o n d o k ; t i m e g azt csi­ náljátok, a m i t m i n d i g is csináltatok... M i t csináljak, már kívülről fújjátok a nótámat. Változzatok meg, változzatok meg, könyörögve kérlek titeket. A z élet vége előre n e m látható. M i n d e n ember elbukhat. Kérlek testvéreim, még ha magatokról el is feledkez­ tek, legalább rajtam könyörüljetek." U g y a n a k k o r az érzésekre odafigyelő és teológiai értekezéseket író püspök jól tudta, hogy egyszerű, szemléletes példával sokkal j o b b a n lehet m e g r a g a d n i a hallgatóság figyelmét, sokkal j o b b a n lehet tanítani, m i n t e l v o n t okfejtésekkel. így tesz akkor is, a m i k o r a p o k o l b a n bekövetkező szenvedést n e m a kí­ n o k k a l , h a n e m a szeretett lény elvesztése felett érzett fájdalommal érzékelteti: „Ha a lány így szól kedveséhez: »ne h o r d d ezt a köpenyt«, a fiú n e m fogja h o r d a n i . H a a lány télen azt m o n d j a neki: »rövid tunikában j o b b a n tetszel«, akkor a fiú inkább didereg, nehogy megbántsa. Pedig a lánynak nincs hatalma arra, hogy megbüntesse a fiút... A fiú csak attól fél, hogy a lány azt mondja neki: »Soha többé ne kerülj a szemem elé.«" Ez utóbbi példázat egyben A u g u s t i n u s mély e m b e r i s m e r e t é r ő l is tanúskodik. A IV. Részben egyre j o b b a n sűrűsödő gondfelhők veszik körül A u g u s t i n u s t . 4 1 0 augusztusában A l a r i k vezetésével a gótok egy csoportja betört Rómába, és három na­ p o n át fosztogatták az örök várost, amelynek egy része teljesen elpusztult. Megkezdő­ dött a rómaiak menekülése, s egy részük, akik között több gazdag és művelt nagybir­ tokos is v o l t , Észak-Afrikában keresett menedéket. R ó m a pusztulása a b i r o d a l o m la­ kóinak szemében a világ pusztulását jelentette, olyan csapást és tragédiát, amelynek magyarázata elől n e m lehetett kitérni. Erre a magyarázatra tett kísérletet A u g u s t i n u s is, bár B r o w n elővigyázatosan jegyzi nieg, hogy az Isten városát valószínűleg a k k o r is megírta v o l n a , ha n e m kerül sor R ó m a kirablására (ugyanakkor kétségtelen, hogy a „Mi lett volna, ha...?" kérdésre adott válasz félrevezető lehet). H i p p o püspöke úgy vél­ te, hogy n e m a rómaiak, hanem az egész emberiség bűnei m i a t t következett be R ó m a pusztulása, melyben Isten büntetése nyilvánult meg. Ugyanakkor a szenvedésnek van értelme: a katasztrófa eszköz arra, hogy az emberek j ó útra térjenek. A u g u s t i n u s nagy­ szabású művében két országot, két várost állít szembe egymással: a földi város tagadja, hogy Istentől függ, míg az égi város polgárai (bár a földi várostól n e m különülnek el), megőrzik azonosságukat, megőrzik az Istennel köttetett viszonyukat: boldogságukat n e m a földi világban, h a n e m Istenben találják meg. A u g u s t i n u s ebben az időben ismerte meg a római keresztények körében nagy meg­ becsülésnek örvendő b r i t Pelagius írásait. Pelagius számára az egyháznak elkülönülő, t i s z t a szigetnek k e l l lennie „a pogány világ t e n g e r é b e n " . A u g u s t i n u s v i s z o n t ezt a felfogást a donatisták nézeteivel azonosította, és kemény harcra szánta el magát. Né­ zeteik egyaránt különböztek az emberi szabadság, az akarat, a bűn, a keresztség kérdé­ sét illetően. Pelagius úgy gondolta, hogy az ember a keresztséggel egyszerre visszakapja cselekvőképességét a bűnökkel szemben, a tökéletes élet egyszer és m i n d e n k o r r a meg­ teremthető. A z emberi személy független, a bűn pusztán tudatos választás kérdése, de ez az önuralom révén megakadályozható. A u g u s t i n u s ezzel szemben azt vallotta, hogy „a keresztény még a keresztség után is lábadozó beteg". Bár fontosnak t a r t o t t a az ön­ uralmat, de tudta, hogy annak határai végesek. A z e m b e r i döntésben pedig nemcsak a 5

felismert igazságok játszanak szerepet, h a n e m a szeretet és az érzelmek is. A z august i n u s i személy n e m a törvények tudatos és tökéletes betartásában, hanem egy belső fej­ lődés, a hosszú gyógyulás betetőzésében látja a j ó cselekedetek lényegét. Ezt a növeke­ dést pedig egyedül Isten biztosíthatja. A vitában A u g u s t i n u s kerekedett felül, 417-ben Ince pápa elítélte Pelagiust és Caelestiust . A hippói püspök felfogása a kegyelemről és a szabad akaratról alapvetően befolyásolta a kereszténység további alakulását. 6

A z V. Részben megismerhetjük azokat az új folyamatokat, amelyek A u g u s t i n u s éle­ tén kívül m i n d az afrikai egyházra, m i n d a R ó m a i B i r o d a l o m r a k i h a t o t t a k . 416-ban Szent István vértanú ereklyéit Jeruzsálemből Hippóba hozta az az Orosius, aki A u g u s ­ t i n u s kérésére pogányok ellen írt világtörténeti munkát. H i p p o püspöke ebben az idő­ ben lett figyelmes arra, hogy az emberek a szentek révén csodás gyógyulásokat tapasz­ t a l n a k meg. S míg korábban ezeknek a t ö r t é n e t e k n e k n e m i g e n adott h i t e l t , m o s t e l ­ rendelte, hogy a felgyógyultak készítsenek írásos beszámolót a velük történt csodáról, a m i t azután a t e m p l o m b a n felolvastak, majd i k t a t t a k a püspöki irattárban. A u g u s t i n u s két év alatt hetven esetet gyűjtött össze városában. E k k o r r a megerősödött benne az az álláspont, hogy ezek a csodák „a h i t legjelentősebb támaszaivá lépnek elő... a kiválasz­ t o t t a k testének végső átalakulását, dicsőséges feltámadását j e l z i k . " A csodás e s e m é ­ nyek összegyűjtésén és kivizsgálásán kívül az öreg püspök haláláig védelmezte a do­ natista, pelagiánus, ariánus kísértésekkel szemben keresztény közösségét, s az őt ért támadásokra sem késlekedett reagálni: e c l a n u m i Julianus ugyanis manicheizmussal vádolta A u g u s t i n u s t . Eclanum fiatal püspöke az emberi szabadságot, a csecsemők ár­ tatlanságát, Isten m e g i s m e r h e t ő igazságosságát kéri számon A u g u s t i n u s o n , Pelagiushoz hasonlóan. Vitájuknak csak A u g u s t i n u s halála vetett véget: 430. augusztus 2 8 - á n h u n y t el, miközben városát a vandál seregek ostromolták. A z Utószóban a szerző az új felfedezéseken túl szigorúan felülvizsgálja saját korábbi Augustinus-képét, sőt, kutatásának alapvető célkitűzését is. Rádöbben arra, hogy A u ­ g u s t i n u s legfontosabb teológiai-filozófiai n é z e t e i az évek elteltével n e m változtak, h o l o t t éppen ezt a változást szerette volna megörökíteni, egyben elismeri, hogy fiatal korában túlzott, a m i k o r A u g u s t i n u s t e r ő s e n h a t a l o m p o l i t i k a i figurának t a r t o t t a . „Ágostont n e m szabad úgy olvasnunk, m i n t h a kortársunk lenne" ( 5 8 1 . o.) - állítja B r o w n . Éppen ezért furcsállhatja még inkább az olvasó, a m i k o r egy Augustinusról szóló mű elején az észak-afrikai parasztokat sújtó körülményeknél a „cári Oroszország viszonyaihoz hasonlítható brutális elnyomás" (25. o.) az, amivel szemléltetni kívánja a szerző az a k k o r i helyzetet. Később még számtalan esetben előfordul ez a fajta meg­ közelítésmód, a m i k o r t u d n i i l l i k a késő a n t i k világ egy-egy jellegzetességét vagy éppen a kereszténység egy-egy vonását v a l a m i l y e n későbbi történelmi vagy csak egyszerűen egy „modern" példával világítja meg j o b b a n a szerző. Félő viszont, hogy ebben a meg­ világításban a vizsgálandó kor, helyzet, esemény, személy saját színeit is elvesztve teljes mértékben a példa reflektorfényében tűnik fel: bár kétségtelenül j o b b a n látható, de ezáltal talán éppen a lényeges színeit, jellemzőit veszíti el. Ha ez a példa pedig saját korunkból származik, még nagyobb esélye van annak, hogy a m i érzelmeinket, beállí­ tottságunkat, világnézetünket vetítsük a m e g i s m e r n i kívánt a n t i k világra, a m i viszont egészen eltéríthet m i n k e t akár az antikvitástól, akár a kereszténységtől. B r o w n egyik 7

sajátossága éppen rendkívüli asszociációs képességeiben rejlik. S bár elismerem, hogy néha i g e n m e g g y ő z ő n e k tűnik a képzettársítása, néhány esetben azonban egészen elgondolkodtató, hogy a szerző m i t is akar m o n d a n i hasonlataival. A m o d e r n példa befolyásoló erejét jól szemlélteti B r o w n azon állítása, m i s z e r i n t „a keresztényeknek úgy szolgáltatták k i »Krisztus nevet«, m i n t m a az oltást, m e r t csak ez garantálta az emberek biztonságát" (48. o . ) . „Lehet, hogy a keresztény szertartások csak a n n y i r a befolyásolták a felnőtt ember magatartását, m i n t m a az oltási bizonyít­ vány, azt a meggyőződést azonban tökéletesen kifejezték, hogy a pogány vallás »nem higienikus«..." (48. o . ) . Lehet... a hatásos hasonlat azonban a valószínűségből mármár bizonyosságot t e r e m t , és a káprázatban könnyen szem elől téveszthető az, hogy B r o w n az oltáshoz való m o d e r n viszonyulásunkból következtet egy antik eszmetörté­ n e t i sajátosságra, a m i h e l y t e l e n . M e g t u d h a t j u k továbbá, hogy a manicheusok úgy vitatkoztak, m i n t a „legrafináltabb H y d e - p a r k i szónokok" ( 5 1 . o.), hogy ők egyszersmind „a IV. század bolsevikjai" (54. o.). Ezután már az is természetes, hogy a „manicheizmus oly gyorsan terjedt Afriká­ ban, m i n t a k o m m u n i z m u s az 1930-as évek Angliájában" (63. o.). A manicheus taní­ tó, „Faustus olyan volt, m i n t a Központi Bizottság első titkára" (68. o.), a k i „a m a n i ­ cheizmus »reformkereszteny« szárnyát képviselte: azt állította, ő az igazi keresztény, 8

m e r t Szent F e r e n c - i hűséggel követi K r i s z t u s példáját" (69. o . ) . Ez utóbbi m o n d a t viszont már többet sugall, m i n t a kezdetben különösnek tűnő asszociáció, egész p o n ­ tosan éppen a m o n d a t körmönfont v o l t a m i a t t elgondolkodtató: tulajdonképpen h o ­ mályban marad, hogy most Faustus szeretné-e magát „reformkereszténynek" beállítani vagy B r o w n szeretné, ha Faustus annak látszana. A kérdést azért is tisztázni kellene, m e r t a m a n i c h e i z m u s és a kereszténység e s e t é b e n két k ü l ö n b ö z ő vallásról van szó. Sikerületlen maga a „reformkeresztény" szóösszetétel is, hiszen a magyar olvasóban a u t o m a t i k u s a n más asszociációk is felidéződnek. Jogosan vetődik fel tehát: m i köze van a k o m m u n i z m u s n a k a kereszténységhez, i l l e t v e a m a n i c h e i z m u s h o z , ráadásul éppen egy késő antikvitásról szóló m ű b e n ? A m o n d a t második részét illetően p e d i g újabb kérdésekbe ütközünk. Egy manicheus tanító n e m h i v a t k o z h a t arra a Ferencre, aki nyolcszáz évvel utána fog megszületni. Ezzel tisztában van B r o w n is, mégis ezt a hasonlatot használja. Vajon miért? Pusztán szemléletes akar lenni? Lehet. A r r a azon­ ban ez az állítása szintén alkalmas, hogy a Faustus iránti értetlenséget felerősítve, a manicheus állításának egészét hamisnak b e m u t a t v a a részleteket is hamisnak lássuk. A bökkenő azonban éppen i t t van: Ferenc valóban hűen igyekezett követni Krisztust, tehát tényleg igazi keresztény volt. A k i azonban kevésbé járatos Assisi szülöttének az életében, az n e m biztos, hogy B r o w n eme állítása után n e m fogja megkérdőjelezni Fe­ renc kereszténységét, arról n e m is beszélve, hogy maga a kereszténység meghatározása ( t i . K r i s z t u s követése) is vitatottá válhat számára. B r o w n azonban nemcsak képzettársításaival h ö k k e n t i m e g olvasóját, de i r o n i k u s megjegyzéseivel is h a t n i akar. A könyvet olvasva könnyen az az érzésünk támad, hogy a szerző n e m t u d m i t kezdeni a csodával. Úgy tűnik, hogy kételkedését az irónia m ö g é r e j t i , a m i annál is inkább furcsa, m e r t ezzel éppen a k é s ő a n t i k világ egyik lényeges vonásáról m o n d túlságosan leegyszerűsített és általános véleményt: „Június 1 7 - é n

teljes v o l t A m b r u s győzelme... »Valami sürgető érzés« azt súgta neki, hogy mártírok ereklyéire b u k k a n , a m e l y e k k e l felszentelheti t e m p l o m á t . . . A m b r u s o n annyira úrrá lettek a maga keltette érzelmek, hogy alig j ö t t k i hang a torkán." (96. o.). B r o w n i r o ­ n i k u s hangvétele pedig a fordító kiváló tolmácsolásában válik tökéletessé: „Ágoston utolsó évében a csodák »mar a spájzban voltak«" (486. o.). Úgy érzem, Peter B r o w n könyve éppen ezekkel a példákkal keserítheti el az olvasót. Míg a könyv kétségtelenül élettel teli képet t u d adni A u g u s t i n u s személyéről, addig a kereszténység beállítása n e m egy esetben félrevezető, A u g u s t i n u s hitének alakulása pedig elkerüli a szerző figyelmét. Ezért értek egyet (az egyébként a könyvben is idézett) H e n r y C h a d w i c k k e l : a könyv „Ágoston életrajza Ágoston teológiája nélkül." Ullrich

Balázs

Jegyzetek 1

1 9 7 5 - b e n J o h a n n e s D í v j a k 2 7 , a d d i g i s m e r e t l e n A u g u s t i n u s - l e v e l e t f e d e z e t t fel M a r s e i l l e - b e n , m e l y e k közül a l e g h o s s z a b b a k 4 1 8 és 4 2 8 k ö z ö t t íródtak. A f e l f e d e z ő j ü k r ő l D i v j a k - l e v e l e k n e k nevezett m ű v e k n e m c s a k A u g u s t i n u s k i t e r j e d t l e v e l e z é s é r ő l ( A l y p i u s , H i e r o n y m u s , a l e x a n d r i a i C y r i l l u s és k o n s t a n t i n á ­ p o l y i A t t i c u s p á t r i á r k a ) t a n ú s k o d n a k , h a n e m arról is, h o g y az ö r e g p ü s p ö k m e n n y i r e szívén v i s e l t e h í ­ v e i n e k g o n d j a i t . V ö . O b i s H a j n a l k a : É s z a k - A f r i k a p o l g á r i é s vallási é l e t e az ú j a b b a u g u s t i n u s i l e v e l e k alapján. A „ d e f e n s i o " m ó d s z e r e i A u r e l i u s A u g u s t i n u s l e v e l e z é s é b e n . I n : Ókortudományi

Értesítő X . ( 2 0 0 2 )

1 2 - 2 7 . o. 2

1990-ben Francois D o l b e a u 26 o l y a n A u g u s t i n u s - p r é d i k á c i ó t talált M a i n z b a n , a m e l y e k e t vagy egyáltalán n e m , vagy csak t ö r e d é k e i b e n i s m e r t e k k o r á b b a n . A f e l f e d e z ő j ü k r ő l D o l b e a u - s z e n t b e s z é d e k n e k v a g y m a i n z i s e r m ó k n a k hívják ezeket az í r á s o k a t . A u g u s t i n u s a p r é d i k á c i ó k egy r é s z é t 3 9 7 - b e n m o n d t a el K a r t h á g ó b a n , m í g egy m á s i k r é s z ü k 4 0 3 / 4 0 4 - b e n h a n g z o t t e l . Ez u t ó b b i c s o p o r t b a t a r t o z i k a.

Pogányok

ellen írt n a g y s z a b á s ú p r é d i k á c i ó , a m e l y e t D o l b e a u „a m a i n z i g y ű j t e m é n y é k é n e k " t a r t . 3

Q u i n t u s A u r e l i u s S y m m a c h u s ( 3 4 0 k . - 4 0 2 k . ) a r ó m a i p o g á n y s z e n á t o r i a r i s z t o k r á c i a e g y i k vezéralakja.

4

A R ó m a i B i r o d a l o m n y u g a t i felének p o l i t i k a i k ö z p o n t j a e b b e n az i d ő b e n má r M e d i o l a n u m (a m a i M i l á ­ n ó ) v o l t . A z u d v a r i s z ó n o k súlyát az adta, h o g y a c s á s z á r t é s a c o n s u l o k a t m a g a s z t a l ó beszédeivel n é p ­ s z e r ű s í t e t t e az u d v a r p r o g r a m j á t .

5

Pelagius ( 3 6 0 k . - 4 2 2 ) b r i t szerzetes.

6

C a e l e s t i u s Pelagius t a n í t v á n y a v o l t , m a j d 4 1 0 - b e n m a g a is t a n í t a n i k e z d e t t . Pelagius és Caelestius t a n í ­

7

A z éles s z e m ű o l v a s ó n a k p e d i g az is feltűnik, h o g y B r o w n k u t a t á s a i t A szentkultusz

tása a pelagianizmus. című művében ebből

a p o n t b ó l , a s z e n t e k t i s z t e l e t é n e k e l t e r j e d é s é b ő l k i i n d u l v a fogja f o l y t a t n i . így az is t e t t e n érhető, m i k é n t szül a vizsgált k é r d é s k ö r o l y a n további k é r d é s e k e t , m e l y e k újabb k u t a t á s t igényelnek, és amelyek a z u t á n újabb k u t a t á s i h i p o t é z i s e k e t v e t n e k f e l . 8

A s s i s i (Szent) F e r e n c ( 1 1 8 2 - 1 2 2 6 ) a ferences r e n d ( o r d o fra tre s m i n o r u m ) alapítója.

Benda Kálmán hagyatékából Ráday Pál iratai 1709-1711. (Ráday Gyűjtemény,

Budapest,

Sajtó alá rendezte: Benda

Kálmán.

2003)

Ráday Pál iratai a Rákóczi-szabadságharc forrásanyagának nélkülözhetetlenül fontos részét képezik. Egykori írójuk és összegyűjtőjük ugyanis I I . Rákóczi Ferenc t i t k o s secretariusa, diplomatája és kancelláriai directora volt, sőt k é s ő b b vezetője lett az erdélyi kancelláriájának is. I l y módon a fejedelemhez legközelebb álló személyek egyikének tekinthető, a m i pedig a Confoederatio hivatali életét - és ezáltal a m a forrásul szolgáló i r a t o k előállítását - i l l e t i , m i n d e n b i z o n n y a l a szabadságharcnak a fejedelmet követő legfontosabb alakjaként t a r t h a t j u k számon. M i v e l pedig a hivatali munkájához kötődő i r a t a i t is személyes levéltára őrzi, a Ráday Gyűjtemény 1703 és 1711 közötti anyaga valóban páratlan jelentőségű. N e m hiába írja Benda Kálmán a Ráday Pál iratai I . köte­ tének bevezetésében: „Ezek az iratok nemcsak Ráday Pál személyének és jelentőségé­ nek megítéléséhez szolgáltatnak adatokat, h a n e m - és ez teszi őket igazán j e l e n t ő s s é - éles fénnyel világítanak rá a szabadságharc m i n d e d d i g alig i s m e r t p o l i t i k a i kérdése­ ire, közelebbről Rákóczi államépítő és külpolitikai tevékenységére. Belőlük megismer­ hetjük azt a hatalmas szervező és irányító munkát, amellyel a fejedelem létrehozta a nemzeti hadsereg és a nemzeti állam szervezetét, és amellyel, diplomáciai vonatkozás­ ban, a magyar nemzet igazságos harcát kiemelte a hazai szűkebb keretekből, és európai üggyé t e t t e . " Ráadásul a gyűjtemény a „fölkelés l e g b e l s ő b b szellemi műhelyének t e r m é k e k é n t " a fejedelmi levéltárral két okból is szorosan összefüggő, azt kiegészítő irategyüttes. Egyrészt a két „intézmény" ügyvitele közötti átjárás m i a t t egyes i r a t o k kicserélődtek, Ráday egyes fejedelmi iratokat munkája megkönnyítésére magánál tar­ t o t t , n e m egy általa szerkesztett irat pedig Rákóczihoz került. Másrészt, m i v e l a feje­ d e l m i adminisztrációt a kancellária végezte, a beérkező levelek rendszerint Rákóczinál, a kimenők fogalmazványai pedig Rádaynál maradtak fenn. A z 1950-es évek hatalmas munkája, Ráday Pál i r a t a i n a k kiadása tehát m e s s z e m e n ő e n i n d o k o l t v o l t . 1

2

3

A z i r a t o k a t kiadó m u n k a k ö z ö s s é g mintaszerű m u n k á t végzett. F ő törekvésük az volt, hogy a forráskiadvány által a kutatók és az érdeklődő olvasók előtt k i b o n t a k o z z o n a kancellária és Ráday Pál működésének képe. A szövegeket betűhíven, teljes terjedel­ m ü k b e n közölték, k i m e r í t ő e n jegyzetelték, és magyarázatokkal látták el. A z anyag­ gyűjtést különböző magyarországi és külföldi levéltárakban együtt végezték, az i r a t o k válogatását és jegyzetelését témakörök szerint o s z t o t t á k fel. A diplomáciai i r a t o k o n Benda Kálmán, a b e l p o l i t i k a i és katonai jellegűeken Esze Tamás, a második kötet ese­ tében Maksay Ferenc dolgozott, aki az első kötetben a gazdasági iratokért v o l t felelős. Pap László mindkét esetben Ráday Pál személyes és i r o d a l m i jellegű iratait gondozta. A két k ö t e t nemcsak megkerülhetetlen t a r t a l m a , h a n e m alapos kidolgozottsága és világos módszere révén is nagy elismerést szerzett és legendás hírűvé vált. 4

A szerkesztők már az első két kötet munkálatai során tervezték a harmadikat, amely az 1 7 0 9 - 1 7 1 1 közötti évek iratait tartalmazta v o l n a . A m e l l e t t , hogy munkájuk ezzel vált volna teljessé, erre a törekvésre utaltak is a megjelent kötetek egyes megjegyzései­ vel. A folytatás azonban elmaradt, és miután a négy s z e r k e s z t ő közül u t o l s ó k é n t a

szerkesztésben és kutatásban a legnagyobb érdemeket szerzett Benda Kálmán is el­ hunyt, méltó utódra pedig m i n d e d d i g n e m lelt az óriási vállalkozás, Ráday Pál iratai­ nak kiadása is egyike lett a megannyi befejezetlenül maradt magyar történeti munkának. A Ráday Pál iratai 1709-1711 címet viselő kötet részben pótolja ezt a hiányt, azonban - ahogyan a borítóján sem viseli a I I I . kötet megjelölést - n e m tekinthető teljesen az első két kötet szerves folytatásának, aminek elsődleges oka természetesen posztumusz jellege. A kötet valójában egy Benda Kálmán irathagyatékában fennmaradt, a készülő h a r m a d i k kötet egy részének kéziratait tartalmazó dosszién alapul, tulajdonképpen ennek a kéziratnak a szövegkiadása. A Ráday Gyűjtemény munkatársai és Benda Kál­ mán örökösei ugyanis a hagyaték változatlan formában történő, minél előbbi kiadása m e l l e t t döntöttek. így került sor az e g y k o r i szerkesztője e m l é k é n e k szentelt k ö t e t megjelenésére Berecz Ágnes előszavával. A számítógépes szövegszerkesztés és a m u t a ­ tók elkészítése Orosz A n n a munkája, a jegyzetek ellenőrzését és a levéltári jelzetek re­ vízióját Mészáros Kálmán és Szatmári J u d i t végezte. A z 1709 és 1711 közötti i r a t o k kiadása tehát továbbra sem teljes. A m e l l e t t , hogy a kötet n e m tartalmaz bevezető tanulmányt, az i r a t o k közül is k i m a r a d t a k fontos dara­ bok, több, m i n t amennyit az előző két kötet esetében kevésbé lényegesnek ítélve hagy­ tak k i a szerkesztők. Hiányzik az 1710 augusztusa és 1711 márciusa közötti anyag és más, több hónapot átölelő időszakok iratai is. A levéltár i s m e r t e t é s é t olvasva pedig különösen sajnálhatjuk, hogy n e m került sor például Ráday benderi (svéd-török) és m o l d v a i - l e n g y e l követsége iratainak ( 1 7 0 9 - 1 7 1 0 ) kiadására. Más fontos diplomáciai ügyekkel összefüggő ( m i n t például a francia, lengyel és orosz kapcsolat) d o k u m e n t u ­ m o k n a k kimaradása, amelyek kiadása pedig az első két kötetben elkezdődött, szintén fájdalmas hiányt j e l e n t . A kézirat az előszó szerint kiadásra gondosan elő v o l t készítve, azonban m é g s e m tűnik teljesen végleges szövegnek, a korábbi munkák fogalmazásmódjához viszonyítva valószínű, hogy Benda Kálmán helyenként még módosított v o l n a rajta. Bizonyos javí­ tásokat, például egyes nevek egységesítését mindazonáltal érdemes lett volna a szöveg kiadóinak elvégezni. E m e l l e t t sajnos a k i a d o t t köteten az elődkötetekhez méltó p o n ­ tosság is számon kérhető: a néha értelemzavaró, helyenként még a forrásszövegekben is előforduló sajtóhibák, elírások, egy-egy megismétlődő sor, kimaradó szó és lemaradó dátum, a rendszeresen a következő oldalra csúszott, sőt egy p o n t o n véletlenül felcse­ rélt lábjegyzetek, a ragasztott és egyszeri elolvasás során is m a j d n e m széteső kötés lévén valószínűleg a kiadás során belekerült hibák - talán k i k ü s z ö b ö l h e t ő k l e t t e k volna. A kiadvány szerkesztése pontosan a korábbi kötetek módszerét követi, annak m i n ­ den pozitívumával együtt. A forrásokat tartalmazó rész rövidítésjegyzékkel kezdődik, és a tájékozódást segítő név- és tárgy-, illetve helynévmutatóval, v a l a m i n t az iratokat dátumukig és rövid címükig m e n ő e n felsoroló, részletes tartalomjegyzékkel zárul. M a g u k az iratok arab számokkal jelölve (1-től 20-ig), általában egyesével és időrendben következnek egymás után, míg fontosabb, több d o k u m e n t u m r a kiterjedő ügyek ese­ tében azonos sorszám alatt szereplő, betűkkel tagolt iratcsoportokat találunk. Egy-egy irat közlése szigorú forma szerint történik: a sorszám után a keltezés ideje és helye, az 5

6

7

8

9

irat rövid címe (író, irattípus, címzett), regesztája, külzeti leírása és jelzete áll, ezután olvashatjuk a teljes terjedelemben, betűhíven közölt, de a m a i olvasó számára egy-két módosítással ellátott (például központozás, nagybetűk, ékezetek terén) eredeti forrás­ szöveget. M i v e l Ráday Pál iratainak kiadásakor nagy hangsúlyt fektettek a d o k u m e n ­ t u m o k keletkezési körülményeinek és hatásának megvilágítására, Benda ez esetben is gyakran csatol az i r a t o k h o z hosszabb-rövidebb magyarázatot a forrásszöveg előtt é s / vagy után. A csoportosított d o k u m e n t u m o k a t pedig szinte m i n d e n esetben i l y e n j e l ­ legű magyarázat vezeti be. A már máshol k i a d o t t szövegeket n e m közli, csak regesztát ad róluk, illetve a kiadás helyét jelöli meg. A l a t i n u l íródott dokumentumokról pedig igen részletes, szinte csak a korabeli formulákat elhagyó, az értelmét teljes egészében visszaadó regesztát állít össze. A jegyzetelés kettős, a számokkal jelölt tárgyi jegyzetek m e l l e t t - mivel Ráday a fogalmazványokat megtartotta, és néha fennmaradt az eredeti tisztázat is - a más verziókkal való összehasonlítást elvégző szövegkritikai jegyzeteket is m e g t a l á l j u k . A kötet legnagyobb erőssége éppen ezekben a kommentárokban áll. M i n d a jegyze­ teket, m i n d a magyarázó szövegeket nagyfokú alaposság j e l l e m z i , segítségükkel az olvasó részletes tájékoztatásban részesül az irat megfelelő megértése céljából. Ezek a szövegek a szakirodalmon és más levéltárak anyagán alapulnak, nemegyszer más ira­ t o k részleteit tartalmazzák, így m a g u k is részben forrásközlések. Ha pedig ez utóbbi elmarad is, m i n d i g találunk pontos hivatkozást a kapcsolódó i r a t o k r a és művekre. A z előforduló személyek rövid életrajzának b e m u t a t á s a és a helynevek azonosítása is a k o m m e n t á r jelentős érdeme. Ráday Pál iratainak első két kötete esetében a hatalmas és óriási jelentőségű forrás­ anyag m i a t t n e m volt lehetőség a klasszikus értelemben vett, az iratokat feldolgozó és egységbe állító bevezető tanulmány megírására. Ez a szabadságharc történetének szin­ te újraírása lett v o l n a . " Mindkét kötet t a r t a l m a z bevezetést, azonban a szerkesztők ezekben mindössze az i r a t o k olvasásához szükséges általános hátteret vázolják fel. A z első k ö t e t b e n Ráday Pál é l e t r a j z a , családjának t ö r t é n e t e és a szabadságharc alatti tevékenységének summázata olvasható, a második kötet pedig Rákóczi kancelláriájáról és államának diplomáciai gépezetéről t a r t a l m a z rendkívül alapos leírást. Ez utóbbi esetben azonban a szerzők t e t t e k egy lépést az i r a t o k összefoglalása felé, a m i k o r na­ gyon röviden vázolták az 1707-1708-as évek t ö r t é n e t é t az i r a t o k keletkezése szem­ pontjából, főleg azokra hivatkozva és Ráday tevékenységét, illetve az egyes ügyekről a l k o t o t t véleményét a középpontba állítva. M i v e l tehát az elődkötetek bevezetései a klasszikus bevezető tanulmányhoz egyre közelítő tendenciát m u t a t n a k , v a l a m i n t a m o s t megjelent kötet egyáltalán n e m tartal­ maz bevezetést, i n d o k o l t n a k tűnik ehelyütt kísérletet t e n n i az 1 7 0 9 - 1 7 1 1 közötti időszaknak az iratokból elénk táruló, sajnos az anyag t e r m é s z e t e és a kiadás sajátos­ ságai m i a t t töredékes képének megrajzolására a d o k u m e n t u m o k rövid összefoglalásá­ val. Ez annál is inkább lehetséges, m i v e l ötvennél kevesebb iratával a harmadikként megjelent kötet a rövidsége m i a t t messze a legkönnyebben átlátható és ismertethető. A Ráday Pál iratai 1709-1711 című kötet húsz sorszám alatt negyvenhét d o k u m e n ­ t u m o t tartalmaz. Ezek szinte kivétel nélkül a következő h á r o m típusba sorolhatók: 10

12

13

Ráday Pál fogalmazványai, vagy más iratokról készült másolatai, n e k i írt levelek, illetve az általa írtak eredeti példányai, amelyek természetesen más gyűjtemények - így főleg a Magyar Országos Levéltárnak és az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának tagjai. A korábbi k ö t e t e k tárgyi b e o s z t á s a szerint csoportosítva az i r a t o k közül h u ­ szonkettő a diplomáciai, tizenhét a belügyi, illetve k a t o n a i , öt a gazdasági és három pedig a személyes jellegű írások közé sorolható.

14

A legjelentősebb témaköröknek Pá­

pai Páriz Ferenc szótárának kiadása, a velencei és török diplomáciai kapcsolat, Ráday h a r m i n c a d o s i tevékenysége, az 1709. évi nemesi felkelést m e g e l ő z ő általános hadi­ m u s t r a , az Érsekújvár kapitulációját megelőző árulási ügy kivizsgálása, v a l a m i n t a szatmári békét megelőző tárgyalások t e k i n t h e t ő k .

15

A kötet időhatárai a szabadságharc utolsó két és fél évét fogják át, azt a periódust, a m i k o r az új magyar állam rövid története során a legnehezebb helyzetbe került, míg­ n e m végül harcát befejezni kényszerült. A z 1708 nyarán elvesztett trencséni csata után a k u r u c hadsereg visszaszorulóban volt, Rákóczi tényleges hatalma alatt - leszá­ mítva az előretolt bástyának s z á m í t ó és a harc sikerének zálogaként számon t a r t o t t Érsekújvár erődítményét - csak az ország északkeleti része m a r a d t .

16

A Confoederatio

ellenőrzése megszűnt a bányavárosok igen jövedelmező vidéke felett is, ami rendkívül érzékeny anyagi veszteséget o k o z o t t m i n d a szabadságharcnak, m i n d - ahogy látni fogjuk - magának Ráday Pálnak i s .

17

A z év végén m e g t a r t o t t sárospataki országgyűlés

(november 28.-december 20.) már főleg az erők összefogását szolgálta. A z i t t elhatá­ r o z o t t haderőreformtól

18

nagy eredményeket vártak, de a seregben fellépő társadalmi

problémák, a rossz termés és a kitörő pestisjárvány tovább súlyosbították a csatavesz­ tés teremtette kedvezőtlen viszonyokat. A k u r u c sereg utolsó sikereit 1710 elején arat­ ta, a m i k o r többek között sikerült újra m e g t e r e m t e n i a kapcsolatot Érsekújvárral, va­ l a m i n t segítséget és élelmiszert küldeni az erődnek, tovább növelve a megerősítéséért vállalt anyagi áldozatot.

19

A nyugati hadjárat tervének Trencsénnél történt meghiúsulásával diplomáciai téren is a keleti kapcsolat került előtérbe. Ez annál is inkább érthető, m i v e l 1709 tavaszán Hágában összeült a spanyol örökösödési háborút lezáró béke lehetőségét megtárgyaló konferencia, a m i t 1710-ben hasonló ülés követett Gertruydenbergben. N o h a Rákóczi kiküldte diplomatáit ezekre a tárgyalásokra, azok - akárcsak m a g u k a konferenciák különösen j e l e n t ő s eredményt n e m értek el, így a fejedelem kénytelen volt katonai és diplomáciai támogatásért más irányba f o r d u l n i . Megélénkült tehát a kapcsolat az idő­ közben szintén zajló északi háború résztvevőivel, Oroszországgal, Svédországgal, a Portával és Lengyelországgal, ugyanakkor Rákóczi részben független szövetségest is 20

próbált találni: V e l e n c é t . A hazai kedvezőtlen helyzet és az általános békevágy m i a t t azonban 1710 késő nyarán a fejedelem és szenátusa elhatározta a császárral való béke­ tárgyalások újbóli - immár utolsó - megindítását, miközben persze Rákóczi sosem adta fel sem a külföldi segítséggel folytatandó újabb harcok tervét, sem pedig a nemzetközi békébe való befoglalásra, illetve a külső hatalmak garanciájára vonatkozó igényt. Ez a kettősség okozta végül azt a k o n f l i k t u s t is, amely a hazai tárgyalások vége felé, a szat­ mári békét megelőző időszakban a Lengyelországban az orosz cárral tartandó megbe­ szélésre várakozó fejedelem és a Magyarországon tartózkodó k u r u c vezetőség között

2 1

bontakozott k i , és amely a Rákóczi-szabadságharc lezárását máig tartó viták kereszt­ tüzébe á l l í t o t t a . 22

Ez tehát az az általános t ö r t é n e l m i háttér, amelybe Ráday Pál 1 7 0 9 - 1 7 1 1 közötti iratainak m o st k i a d o t t része segítségével közelebbi bepillantást nyerhetünk. A z a tény, hogy ez által n e m egy kérdésben gazdagodnak a korszakról lévő ismereteink, a forrás­ kiadvány fontosságát j e l z i . M i v e l pedig az új ismeretek tudatossá válásához a források olvasása m e l l e t t éppúgy fontos azok értékelése és összefüggésbe állítása is, a követke­ zőkben a megjelent d o k u m e n t u m o k rövid összegzésére teszek kísérletet, természete­ sen n e m a teljesen kimerítő feldolgozás igényével. Erdély a Rákóczi-szabadságharc kulcsfontosságú tényezője v o l t . Rákóczit ugyanis kizárólag erdélyi fejedelemként t e k i n t e t t e szuverénnek a nemzetközi közvélemény, a magyar rendek Confoederatióját mindvégig n e m ismerték el. Bizonyára ezért ragasz­ k o d o t t a fejedelem o l y a n n y i r a a szatmári béke m e g k ö t é s e idején is ehhez a címhez, illetve Erdély önállóságához, hiszen az általános európai béketárgyaláson is csak szu­ verén állam képviseletében foglalhatott volna helyet Rákóczi k ö v e t e . Ennek ellenére maga a terület csak 1704 és 1707 k ö z ö t t állt - és n e m is teljes egészében - a k u r u c sereg ellenőrzése alatt. A gyakori h a d m o z d u l a t o k n a k k i t e t t területen n e m m u t a t k o ­ z o t t kedvező lehetőség a művelődés számára sem. R a b u t i n császári tábornagy még 1704-ben feldúlta a nagyenyedi kollégiumot, a terület labanc kézre kerülése után, 1 7 0 7 - t ő l pedig Rákóczi pártfogása alatt az intézmény maga is b u j d o s n i kényszerült. 1707-ben Kolozsvárra, majd Szatmárra, végül 1708-ban Nagybányára költözött, csak 1709 februárjában tért vissza eredeti városába. A kollégiummal b u j d o s o t t annak híres tanára, Pápai Páriz Ferenc is, aki a magyar tudomány több területén is kiemelkedő műveket hagyott hátra. A z egyik ilyen munkája Szenczi Molnár A l b e r t l a t i n - m a g y a r szótárának bővített kiadása. Ennek a szótárnak a kiadásáról, illetve a kollégium sorsáról két m o s t megjelent irat is tájékoztat m i n k e t . A kollégium sorsával kapcsolatban Marosvásárhelyen egy ismeretlen tartalmú megál­ lapodás született Ráday és Pápai Páriz között. Benda Kálmán sejtése szerint Ráday azt ajánlhatta, hogy a kollégium kérje hivatalosan a fejedelem támogatását, így helyezve biztonságba a tanárokat és diákokat. 1709 januárjában azonban Pápai Páriz már úgy ítélte m e g a helyzetet, hogy ezzel a lépéssel csak további t á m a d á s o k n a k t e n n é k i az iskolát, ezért visszautasította az a j á n l a t o t . E m e l l e t t a szöveg alapján egy másik értelmezés is elképzelhető: talán Pápai Páriz Ferencet valamilyen személyes szolgálatra kérték fel, amelyet félve az abból származó, rá és esetleg még m i a t t a a kollégiumra is leselkedő veszélytől, ezúton visszautasított. A levélben az e m l í t e t t visszautasítás a szótár kiadására vonatkozó közlésekkel annyira összefonódik, hogy elképzelhető egy magával a kiadással kapcsolatos megegyezés is. A Dictionarium kiadására vonatkozóan szintén eddig i s m e r e t l e n adatokhoz j u t u n k a két levélből. A Lőcsén 1708-ban k i n y o m t a t o t t köteteket Pápai Páriz n e m mindjárt bocsátotta kiadásra, h a n e m a kedvezőtlen körülményekre való t e k i n t e t t e l csak néhány közelebbi iskola számára engedte megküldeni. Egy példányt a levéllel Rádaynak is j u t t a t o t t . Ezeket még n e m véglegesnek szánta, h a n e m - ahogy a nyomdász Brewer J á n o s Rádaynak írt levelében olvashatjuk - félve, hogy i d ő s e b b k o r a m i a t t már n e m 23

24

25

26

27

28

(Credo

2004/3-4 fw

,

,,m

w

1

*T^7* " ™™™ ™ ™" "mmmmmmm • w««™«™«™™™..»..»».

u

»..L

» •

mmm*m*mm

i * mmmmmm

uJL

láthatja nagy művét, ajánlás és képek nélkül előre n y o m t a t t a t o t t belőle. A kiadáshoz egyébként is a porosz király segítségét akarta kérni, aki már korábban is az enyedi k o l ­ légium patrónusa volt. E m e l l e t t Pápai Páriz a király udvari papjával, Ernest Daniel Jabl o n s k i v a l is j ó kapcsolatot t a r t o t t fenn. A porosz királynak szóló ajánlással ellátott, reprezentatív példányok azonban már n e m készülhettek el. Januárban ugyanis a csá­ szári sereg Árva várát vette o s t r o m alá, m i k ö z b e n L u b o m i r s k i herceg, szepesi sztaroszta is a császár m e l l e t t m o z g o l ó d o t t .

29

Ez nagy nyugtalanságot k e l t e t t Lőcse vidé­

kén, a n y o m d a működése leállt, és szétbontották a szótár oldalait nyomtató sajtót is. A z o t t maradt példányokat máshová küldték, így m a is az első, kevésbé díszes változa­ t o t ismerjük. Ez alapján készültek a n é l k ü l ö z h e t e t l e n kézikönyv további k i a d á s a i .

30

Ugyanebben az időben a fejedelem Munkácson tartózkodott. I n n e n írta m e g máso­ d i k követi utasítását a Velencében tartózkodó megbízottja, a savoyai származású Tourn o n J á n o s H e n r i k gróf számára.

31

A z elsőt még 1708. május 7-én küldte el n e k i , ekkor

azonban még a gróf ötletszerű velencei utazásának kihasználására. Ez a második azon­ ban már nagyon is átgondolt terv szerint íródott, és valós szükség húzódott mögötte. A francia sereg ugyanis védekezésben v o l t , a svéd-orosz háború pedig a nagy összecsa­ pás felé közeledett.

32

A császári seregekkel körülvett Velence ebben a helyzetben meg­

felelő szövetségesnek látszott. A Köztársaság a háború elejétől fogva semleges volt, Rákóczi azonban T o u r n o n grófon keresztül kifejtette, hogy a m i ó t a a császár seregei túlerőben vannak Itáliában, ez a magatartás Velence érdekeit sérti. A Habsburg udvar már m o s t uralja Velence szinte teljes szomszédságát, ha pedig Magyarországot is leve­ r i , a magyar király régi jogaira hivatkozva Dalmáciát is magáénak akarja majd t u d n i , és ezzel a Köztársaság egész kereskedelmét megbéníthatja. M o s t még van lehetőség cse­ lekedni, később talán már n e m lesz. Ezért Rákóczi azt kéri Velencétől, hogy ismerje el a független magyar államot, cserébe Magyarország l e m o n d javára Dalmáciáról. A terü­ let birtoklásának jogcímén pedig már támadást indíthat a császár ellen. Ebben az eset­ ben Horvátország is fegyvert fog, a császárnak nyugatról k e l l majd csapatokat elvonni, a franciák így bevonulhatnak Piemontba, és így I . J ó z s e f térdre kényszerül. Ezután egy o r o s z - m a g y a r - v e l e n c e i szövetség visszafoglalhatja a teljes Dalmáciát a t ö r ö k t ő l .

33

Második utasításában lényegében ezt a t e r v e t részletezi, és n y o m ó s a b b érvekkel támasztja alá. Felvázol azonban egy másik lehetőséget is arra az esetre, ha Velence n e m akarna háborúba bocsátkozni. Nyújtson nyílt vagy t i t k o s pénzbeli segítséget Magyar­ országnak, akkorát, amelyen Albániában hadsereget lehet t o b o r o z n i . Ez a sereg végez­ né el a fejedelem parancsnoksága alatt Dalmácia meghódítását, amelyet azután áten­ gednének Velencének. A Köztársaság csak akkor támadjon, ha a magyar szabadsághar­ cot levernék. A z így szerzett t i r o l i , stájer területeket m e g t a r t h a t j a . Győzelem esetén azonban a két állam védelmi szerződést k ö t n e .

34

A velencei diplomácia 1 7 0 9 - t ő l tehát összekapcsolódott egy másik j e l e n t ő s üggyel, amely a Portával f e n n t a r t o t t kapcsolatot é r i n t e t t e .

35

Ennek lényege a már fentebb is­

m e r t e t e t t e k szerint az v o l t , hogy a k a t o n a i l a g nehéz h e l y z e t b e n lévő szabadságharc számára albán segédcsapatokat t o b o r o z z a n a k a Rákóczi k ö r n y e z e t é b e n tartózkodó O m é r aga vezetésével. 1709 januárjában Rákóczi útnak indította Teleki Mihály grófot és Pápai J á n o s t , hogy tárgyaljanak az 1708 októberétől nándorfehérvári

szerdárként

tevékenykedő A l i pasával. A közbenjárását kérték a nagyvezírnél a toborzásra adott en­ gedélyért és a Rákóczit Erdély fejedelmeként elismerő szultáni athnaméért. Már elkül­ désük után érkezett m e g Rákóczihoz A l i pasa követe, aki megbízója kinevezésének hí­ rül adása céljából kereste fel, és jóindulatáról biztosította a fejedelmet.

36

Ennek örö­

mére Rákóczi február 12-én a már húsz napja úton lévő, de az említett török követre és O m é r agára várakozva még m i n d i g csak Debrecenben tartózkodó diplomatáinak azt az utasítást adta, hogy a szerdárnak a megbeszéltnél nagyobb összeget is a d h a t n a k .

37

A továbbiakban az ügyről h á r o m levél tájékoztat. M i n d h á r o m Pápai Gáspárnak, a fejedelem nándorfehérvári rezidensének íródott azután, hogy az A l i pasához küldött követek i t t h o n j e l e n t é s t t e t t e k küldetésük sikeréről. M i v e l a pasa engedélyt a d o t t a n e m hivatalos toborzásra, és vállalta az athnaméra vonatkozó kérés t o l m á c s o l á s á t ,

38

Rákóczi megköszönve a jóindulatát arra kérte, hogy a Porta nyilvánítsa k i az athname javasolt pontjaival kapcsolatos észrevételeit, hiszen azokat a fejedelem diskurzusra szán­ ta. Másrészt megkérdezte, h o g y a fogadott albán zsoldosok Csanádnál vagy Titelnél fogják-e átlépni a határt, m e r t érkezésük helyét sánccal vagy sereggel biztosítani óhaj­ t o t t a . Később Szeged vagy A r a d ostromával próbál majd utat n y i t n i dél felé. A szerdár további megnyerésére kilátásba helyezte a Magyarországon m a r a d t t ö r ö k ö k hazabo­ csátását, Pápainak pedig pénzt küldött a zsoldosok első fizetésére, és egy tartozás k i ­ egyenlítése c é l j á b ó l .

39

O m é r aga közben valóban e l i n d u l t Albániába, de tőle függetlenül egy boszniai aga is felkereste Pápai Gáspárt kétszáz önkéntessel, akik a rezidens útján arra kérték Rá­ kóczit, hogy biztos helyen l é p h e s s e n e k magyar területre. Pápai április 12-én kelt je­ lentésében Tócváradj á t

40

vetette fel lehetséges átkelőhelyül. Ebben a levélben tájékoz­

tatta a fejedelmet a Porta számára a császáriaktól a háborúban elszenvedett sérelmes esetek ügyében végre nyélbe ütött megegyezés tartalmáról i s .

41

M i v e l Rákóczi ekkorra

T i t e l t elvetette m i n t átkelési lehetőséget, válaszában Csanádhoz vagy Tótváradjához irányította az érkező hadakat. U g y a n a k k o r a jelentkező boszniai katonákat O m é r agá­ hoz utasította, m i v e l a toborzással egyedül ő v o l t megbízva a t é r s é g b e n .

42

Kevesebb

m i n t két hét múlva azonban mégis megváltoztatta az előbbi parancsot, m e r t megtudta, hogy a boszniai toborzásra Pápai J á n o s szólította fel a Rákóczi szolgálatában álló Haszszánt. Pápai Gáspárnak az új rendelkezés nyomán fel kellett fogadnia a boszniai hada­ kat, és Csanádon keresztül, rögtön n é m i fizetéssel ellátva Magyarországra küldenie őket.

43

A toborzás további eredményeiről, a Magyarországra érkezett csapatokról Ben­

da n e m ad s e m m i további tájékoztatást, és m i v e l a szakirodalom n e m t u d albán és bos­ nyák csapatokról 1 7 0 9 - b e n ,

44

a gondosan előkészített terv valószínűleg n e m valósult

meg. A velencei követség mindenesetre bizosan n e m járt sikerrel, a Köztársaság kez­ dettől fogva elzárkózott a T o u r n o n n a l való tárgyalástól. Velence a háború végéig sem­ leges maradt, a követ pedig t ö b b s z ö r ö s panasza után sem k a p o t t pénzt tartózkodása költségeire, így m i n d e n b i z o n n y a l utolsó híradása (titkára levele 1710 nyarán) után előbb-utóbb távozott a lagúnák v á r o s á b ó l .

45

A pénzügyi nehézségek nemcsak a külföldön tartózkodó diplomatákat sújtották. A lecsökkent terület nyilvánvalóan kevesebb jövedelmet is t e r m e l t , ezért m e g n ő t t a j e ­ lentősége a megmaradt megyék adójának.

46

Más jövedelmek után kellett néznie Ráday

Pálnak is, akit szolgálataiért a fejedelem korábban a bányavárosi h a r m i n c a d o s i tiszt­ séggel ajándékozott m e g .

47

A Felvidék e gazdag részének elvesztése ugyanis nemcsak

a szabadságharcnak, h a n e m saját m e g é l h e t é s é t illetően a kancellária vezetőjének is problémát o k o z o t t . O a harmincadjövedelmén kívül m é g az 1707-ben adományként kapott Bars megyei birtokától, Geletnektől is elesett az 1709-es császári előrenyomulás következtében.

48

A bányavárosi h a r m i n c a d h e l y központja, Besztercebánya tehát elveszett, de filiája, a szécsényi állomás m é g egy d a r a b i g Ráday kezén m a r a d t . 1709 nyarán, Nógrád és K i s h o n t megyei m u s t r a m e s t e r i m e g b í z á s á t

49

teljesítve azonban fülébe j u t o t t , hogy a

fejedelem egy görögnek - talán a korábbi selmeci fiókharmincados Rotarides J á n o s ­ nak

50

- akarja j u t t a t n i ezt a csekély jövedelemforrást is. Június 24-én panaszos hangú

levélben kérte Rákóczit, hogy ha már így döntött, legalább tájékoztassa személyesen, ne a háta mögött „vesse k i a szolgálatból".

51

A görög már korábban is terveket szőtt a

térség harmincadjaival kapcsolatban, m e r t Ráday Pállal egy N ó g r á d o n új

52

felállítandó

fiókharmincad

árendába vételéről tárgyalt. K l o b u s i c z k y Ferencnek, a C o n s i l i u m

53

e l n ö k é n e k írt j ú n i u s 12-i levelében Ráday engedélyt kért az új har­

Oeconomicum

mincadhely létesítésére, azzal az i n d o k k a l , hogy egyrészt korábban is v o l t o t t bánya­ 54

városi filia (erről azonban nincsenek a d a t a i n k ) , másrészt a Nyugat-Felvidékkel való kereskedés már j ó r é s z t az aktuális határon, Nógrádon és P a l á n k o n

55

keresztül, az

ország bármiféle haszna nélkül folyik, miközben Szécsény pang. A szöveg alapján va­ lószínűleg a görög maga vetette fel a nógrádi fiók felállításának ötletét Ráday j u r i s dictiója alatt, m e l y e t aztán ő rögtön b é r b e is v e t t v o l n a .

56

A nógrádi h a r m i n c a d h e l y

végül n e m állt fel, nyilván ezért kereste m e g a görög Rákóczit, és kérte tőle a szécsényi h a r m i n c a d o t . Ez a terv végül szintén n e m sikerült, m e r t még o k t ó b e r b e n is Kecskeméthy Pál, Ráday alharmincadosa irányította a helyszínen a vám adminisztrációját. A z ő nyári elszámolásából és őszi leveleiből

57

egyúttal képet k a p h a t u n k Szécsény alacsony

és egyre csak fogyó forgalmáról, illetve jövedelméről, v a l a m i n t az ebből adódó, elhatal­ masodó problémákról is. A z elszámolás 1709 második évnegyedéről szól, április 4-től június 30-ig tartalmaz­ za az áthajtott állatok számát, az utánuk fizetett összeget és a kereskedők nevét. Esze­ r i n t három hónap alatt csak hét napon történt a vámhelyen átkelés, ezalatt összesen tizenöt tételt regisztráltak. A kereskedők legtöbbje Nógrád és N y i t r a megyei volt, de érkeztek Bars, Pozsony és Szabolcs megyéből, v a l a m i n t Váradról is. Illusztris szemé­ lyiségként köztük v o l t Bottyán J á n o s , a k i május 18-án húsz, j ú n i u s 2 3 - á n tizennégy ökröt hajtott át. K e c s k e m é t h y Pál az ezekért járó összeget elengedte, m i v e l a folyami hadműveletekhez szükséges hajókat a generális korábban a saját költségén építtette.

58

Összesen kétszáztizenegy ökröt, v a l a m i n t két teherhordásra való fiatal bikát vezettek át a vámon, és m i v e l a h a r m i n c a d összege egy ökör után másfél forint volt, a szécsényi fiókharmincad rintot.

összjövedelme h á r o m hónap alatt alig haladta m e g a háromszáz fo­

5 9

Októberre azonban m é g ez az összeg sem folyt be, sőt a j ö v e d e l e m szinte nullára csökkent. A z t a kevés pénzt is, a m i még volt, a kincstári végrehajtók és az árendátor 60

(talán a g ö r ö g ) erőszakkal elvitték, az alharmincados ezért attól félt, hogy az általa

felvett kétszáz f o r i n t k ö l c s ö n t n e m is t u d j a m a j d visszafizetni. Ráday megengedte neki, hogy az éves fizetését kivegye a pénztárból, így azonban a sajátjából egy f o r i n t sem gyűlt már össze. A f o r g a l o m általános lehanyatlásán kívül (nyár végén Pálffy J á n o s 6 1

császári generális Nógrád felé tört előre, ekkor esett el Fülek i s ) a drasztikus csök­ kenést továbbra is a h a r m i n c a d h e l y elkerülése okozta: Gyöngyös felé legtöbben H a t ­ vanban, Lőrincin és Szurdokpüspökiben fizettek, Szécsényben ezért már csak látta­ moztatniuk kellett vámcédulát.

62

A helyzet meglehetősen szorongató lehetett, m e r t

Kecskeméthy októberben két egymást követő napon is panaszkodott az áldatlan álla­ potokra. Második levele szerint az utolsó évnegyedben eddig is csak mézből és sertés­ ből v o l t j ö v e d e l e m , m o s t azonban e b b ő l s i n c s .

63

A fiókharmincad végül 1710 elején

szintén császári kézre került, Ráday és Kecskeméthy levelezése a két fent említett da­ rabbal véget é r t .

64

A z anyagi nehézségek m e l l e t t k a t o n a i problémák is bőven adódtak a trencséni csata utáni időszakban. A pénz és a lelkesedés fogytán volt, ezért a sárospataki országgyű­ lésen - egyéb hadügyi r e f o r m o k m e l l e t t - megszavazták a nemesi felkelést. Egy 1709 márciusában kelt pátens készítette elő az eseményt, nyár elején pedig sor került a tény­ leges meghirdetésére is. Rákóczi mustramestereket nevezett k i az összegyűltek létszá­ mának ellenőrzésére és a megváltási összegek körüli alku véghezvitelére szóló megbí­ zással.

65

A m u s t r a helyszíneinek áttekintése alapján

66

ekkorra a fejedelem u r a l m a alatt

már csak tizenhét megye állt. Általában m e g y é n k é n t egy m u s t r a m e s t e r t küldött, de akadt, aki két megyében is működött, így Ráday Pál Nógrádot és K i s h o n t o t kapta. Ö t ilyen minőségében írt j e l e n t é s e m e l l e t t a m o s t a n i szövegkiadás négy n e k i szóló utasí­ tást is k ö z ö l .

67

Rákóczi június l-jén a mustramestereket két-két levéllel látta el, a megyékhez pedig körlevelet intézett. Ez utóbbi mindössze figyelmeztette a rendeket a felkelésre és an­ nak törvényben előírt voltára, v a l a m i n t előírta a mustramesternek való engedelmessé­ get a további intézkedések terén. A m u s t r a időpontját június 18-ában j e l ö l t e m e g .

68

A

két levél közül az egyik a mustramestereknek szóló személyes megbízólevél v o l t . Ebben a fejedelem lényegében m e g i s m é t e l t e a körlevélben írottakat és megjelölte az illető megbízotthoz tartozó megye (ke) t, a további parancsokat és a m u s t r a lebonyolításának részleteit viszont csak a másik, a helyszínen felbontandó levélben közölte velük.

69

Ez

a t i t k o s utasítás előírta, hogy a mustramester először kérje el a vármegye n e m e s s é g é ­ nek listáját, ez alapján vegye számba a megjelenteket és meg n e m jelenteket. A z utób­ biak esetében járjon utána a hiányzás okának, és a megfelelő magyarázat nélkül elma­ radókra szabasson k i a vármegyével büntetést, az előbbieket pedig írja össze aszerint, hogy k i hány személlyel j e l e n t meg és m i l y e n fegyvernemben harcol. A „tabellaris lis­ ta" elkészítése után hozza a tudomásukra, hogy a fejedelem t e k i n t e t t e l a lakosok g o n d ­ jaira és „táborozásokra való nagy kedvetlenségükre", hajlandó elfogadni az i n s u r g e n t i a kötelezettségének pénzbeli megváltását is. A z így befolyt pénzen a fejedelem külföldi zsoldosokat - valószínűleg elsősorban az albánokra g o n d o l , de szó v o l t lengyelek a l ­ kalmazásáról i s

70

- fogad majd. A befizetendő összeg nagysága önkéntes, de a legala­

csonyabb rendű nemes is legalább két tallért köteles fizetni. A t e h e t ő s e b b e k anyagi helyzetüktől, a parancsnokságuk alatt b e v o n u l ó k számától és a táborozás t e r v e z e t t

71

költségétől függően adjanak többet. A pénzt még a gyűlésen össze kellett szedni. A csaknem két héttel k é s ő b b k e l t h a r m a d i k utasításában Rákóczi a megyéktől begyűj­ tendő minimális összeget is megadta: Rádaynak Nógrádban ezerötszáz, K i s h o n t b a n négyszáz f o r i n t o t k e l l e t t feltétlenül ö s s z e g y ű j t e n i e . 72

Ráday Pál az utasítás átvétele után n e m sokkal Nógrád megyei birtokára, Ludányb a utazott. J ú n i u s 18-a előtt három levélben tájékoztatta a fejedelmet, egyelőre a mustrával kevésbé összefüggő ügyekben. A m u s t r a előirányzott napján Nógrád me­ gye nemessége egy Lőrinc nevű faluban gyűlt volna össze, de a sok késés miatt a szem­ lét másnapra halasztották. A fejedelem utasítását követve a m u s t r a után sor került a pénzbeli megváltás lehetőségének elővezetésére. A nemesség ekkor előadta a panasza­ it, majd Ráday m a g u k r a hagyta őket, hogy n y u g o d t a n tárgyalhassanak a megváltásról. Végül úgy határoztak, hogy szükség esetén bevonulnak ugyan, de jelenleg mégis szí­ vesebben fizetnének. Teszik ezt annak ellenére, hogy ezzel szinte jobbágyságra v e t i k magukat, hiszen ahogyan a mondás tartja: „jobb adj, hogynem eless a h a r c o n . " Össze­ sen ezerhétszáz f o r i n t o t ajánlottak fel azzal a feltétellel, hogy a fejedelem a kerületi főkapitányságok rendelkezései alól felszabadítja őket. K i s h o n t megye esetében né­ miképp más v o l t a helyzet. I t t ugyanis R i m a s z o m b a t b a n gyűlt össze a nemesség, de annak egy része éppen a seregben szolgált, ezért csak az o t t h o n maradtak jelenhettek meg. A szomszédos megyéktől pedig addigra értesültek is a pénzbeli megváltás lehe­ tőségéről, hiszen Ráday i t t csak június 2 1 - é n t a r t o t t a meg a mustrát. A többi nemes véleményének kikérése indokával ugyan két napra feloszlott a gyűlés, de a k i s h o n t i a k is h a j l o t t a k a fizetésre, m i u t á n előre b i z t o s í t é k o t kaptak a felkelés és az őrség alóli m e n t e s s é g r ő l . A pénz két nap múlva valóban összegyűlt, legalábbis utolsó e tárgy­ ban írt levelében Ráday annak további sorsával kapcsolatban kért Rákóczitól újabb p a r a n c s o t . E n n e k értelmében végül az összeget biztonságban az udvarhoz kellett küldenie. M u s t r a m e s t e r i megbízatása után Ráday Pál a Dnyeszter torkolatához közeli Benderbe m e n t a svéd királyhoz diplomáciai k ü l d e t é s b e n . E m i a t t csak 1710 februárjá­ ban látott n e k i ismét a kancelláriai teendőinek, és ez a késedelem megnyilvánult Ber­ csényi Miklósnak a császári haditanácshoz írt levele esetében is, melyet az áruló Ocskay László brigadéros ügyében í r t . Ocskayt 1710. január l-jén fogták el a k u r u c o k , kivégzését a haditanács, Heister és Pálffy császári generálisok fenyegető levelekkel pró­ bálták meggátolni. A z említett levél a haditanács levelére adott válasz, amelyben azon­ ban - az azóta eltelt hosszú idő m i a t t - a k u r u c sereg főparancsnoka már egyenesen az Ocskay kivégzése által kiváltott kegyetlen m e g t o r l á s feletti felháborodását fejezi k i . A kései válaszadást az okozta, hogy ezt a fontos ügyet Bercsényi egy Ráday Pál diplo­ máciai érzékével megfogalmazott levélben akarta elintézni. 1710 áprilisában a januárban lezajlott romhányi csata frontján a császári hadsereg már Nógrádot, G y a r m a t o t , Szécsényt, Gácsot, Losoncot, Divényt és S o m o s k ő t is elfoglalva az előbbi települések megerősítésével foglalatoskodott. Eközben a nógrádi és n a g y h o n t i n e m e s s é g negyven tagja Eger várába zárva várta a felmentést. A k u r u c sereg azonban visszavonulás közben csak a környéket prédálta. A korabeli megfigyelők 73

74

75

76

77

78

79

80

81

82

83

84

85

s z e r i n t a labancok is nehéz h e l y z e t b e n v o l t a k , csak t a n u l t a b b katonákkal és j o b b a n szervezett csapatokkal r e n d e l k e z t e k .

86

Rákóczi hadserege tehát egyre keletebbre szorult, miközben a fejedelem Bécshez kö­ zeli erőssége, Érsekújvár még ekkor is t a r t o t t a magát, messze beékelődve a császári se­ reg által megvont frontvonalba. A z inkább k u r u c győzelemmel záruló romhányi csata lehetőséget t e r e m t e t t , hogy erősítés és utánpótlás érkezzen a várba. Rákóczi Károlyi Sándort bízta m e g a segélyakció levezetésével, és Eszterházy A n t a l h e l y e t t egyszer­ s m i n d a vár élére is állította. Károlyi április 6-án új parancsnokot nevezett k i N a g y szeghy Gábor s z e m é l y é b e n .

87

A z új parancsnok idős korára és rossz egészségi állapo­

tára való t e k i n t e t t e l azonban „kettős parancsnoklást" vezetett be, mellé helyezte O r ­ dódy Györgyöt

88

helyettes parancsnoknak. Károlyi 1710. április 20-án kelt instrukciója

mindkettőjüket „commandansnak" n e v e z i .

89

A várható ostromra készülve egy darabig

még maga a generális is o t t maradt, nyáron azonban már n e m találjuk Érsekújvárban. A kulcsfontosságú erődöt júliusban kezdte o s t r o m o l n i Heister generális. A u g u s z ­ tusban, a m i k o r helyét Pálffy J á n o s vette át, érdekes eseményekre került sor. Ezekkel kapcsolatban - megfelelő források híján - történetírásunk ez idáig némi b i z o n y t a l a n ­ ságot m u t a t o t t . Rákóczi ugyanis Emlékiratait írva némiképp rosszul emlékezett vissza a t ö r t é n t e k r e . Ezt írja: „A helyőrség h á r o m tisztet küldött hozzám, a k i k Szerencsen értek el, és elfogva hozták m a g u k k a l a parancsnokot, akit árulással és az ellenséggel való levelezéssel gyanúsítottak. Károlyi Nagyszeghy brigadérost küldte k i parancsnok­ nak, a k i szeptember 2 4 - é n feladta a várat. A z ellenség áttört a várárkon, maga a vár azonban m é g sokáig t a r t h a t t a v o l n a magát olyan tüzérség ellen, a m i l y e n H e i s t e r é volt."

90

Márki Sándor néhány más forrással összevetve már úgy rekonstruálta az ese­

tet, hogy Beleznay J á n o s brigadéros Krasznahorkára v i t t e a fejedelem elé Ordódy György brigadérost, Érsekújvár parancsnokát a Heisterrel való levelezés gyanújával. A z új parancsnok, Nagyszeghy augusztus 1 7 - é n tizennégy napi fegyverszünetet k ö t ö t t Pálffyval, aki Heistert váltotta az o s t r o m b a n . 3 1 - é r e kilátásba helyezte a kapitulációt, ha addig n e m érkezik f e l m e n t é s .

91

Bánkúti I m r e pedig, bár ő is felhívja a figyelmet,

hogy Rákóczi n e m a valóságnak megfelelően írta le az esetet, szintén kénytelen Ordódy György Rákóczihoz szállítását tényként elfogadni. A z ő verziója a következő: Ordódy parancsnokhelyettes (Nagyszeghy m e l l e t t ) Pálffyval egyezkedett a megadásról, fegy­ verszünetet kötött vele, és kilátásba helyezte a kapitulációt. A vár tisztjei ekkor áruló­ ként Rákóczi elé szállították, a k i T ó t h M á r t o n vezetésével háromszáz főnyi k u r u c o t küldött vissza. O k visszafelé áttörték az o s t r o m z á r a t ,

92

és az ellenállás folytatására

kényszerítették a bent lévőket. A legyengült és élelemből k i f o g y o t t őrség aztán szep­ tember 2 4 - é n feladni kényszerült a várat.

93

Bonyolítja a helyzetet, hogy a szakirodalom

a tényleges kapituláció e s e t é b e n is t u d árulásról: a Keppich testvérek és Topeltschau Lázár érsekújvári kereskedők megvesztegették Rottenstein Ferenc tüzérségi alezredest, ezért került sor a szeptemberi megadásra.

94

Ez az eset azonban m i n d e n bizonnyal jóval

korábban j á t s z ó d o t t le, és nincs köze a k a p i t u l á c i ó h o z .

95

Ráday m o s t megjelent i r a t a i segítségével szerencsére lehetőség nyílik ennek a b i ­ zonytalanságnak a felszámolására. Rákóczi ugyanis az esetről értesülve vizsgálatot

(Credo

200413-4

indított a vár tisztjei ellen, és a kiküldött b i z t o s o k számára írt utasítások, v a l a m i n t a várban tartózkodóknak írt levelek fennmaradtak az Országos Széchényi Könyvtár Kéz­ irattárának Thaly-gyűjteményében.

96

Ezek szerint tehát a m i k o r Pálffy János átvette az

o s t r o m vezetését, Ordódy György parancsnokhelyettes kezdeményezésére egyes t i s z ­ tek tárgyalásba kezdtek vele. Nagyszeghy Gábor tudtával, de tevékeny részvétele nélkül augusztus 1 7 - é n fegyverszünetet k ö t ö t t e k , és két héttel k é s ő b b r e a kapitulációt is megígérték, abban az esetben, ha n e m érkezik k u r u c felmentő sereg. A tisztek m á s i k része ezt árulásnak t e k i n t e t t e , és követek útján értesítették Rákóczit. Beleznay J á n o s , Bokros Pál és Somogyi Ferenc (Ordódy György nélkül) Szerencsen felkeresték a feje­ delmet, a k i őket küldte vissza az ügy kivizsgálására és a rend helyreállítására. A z v o l t a feladatuk, hogy visszatérve a hűséges Kőszeghi Imrével a védőket, és olvastassák fel a n e k i k szóló l e v e l e t .

98

97

együttműködve hívják össze

Nagyszeghy Gábort - ha valóban

n e m v o l t köze az áruláshoz - hagyják m e g a parancsnokságban, szeghi kerüljön h e l y e t t e s n e k .

100

99

mellé azonban K ő ­

Ordódyt azonnal végezzék k i , fejét hajítsák k i a b á s ­

tyán - feltehetőleg a megegyezés felbontásának jeléül. A többi felelőst verjék vasra és alkalmas személyekkel váltsák fel. Végül eskessék meg az őrséget, hogy bármi hasonlót tapasztalva az illetőt ugyanígy megbüntetik, és a fejedelem engedélye nélkül n e m ad­ ják fel a várat. A z élelmiszert vegyék köztulajdonba, a nőket és védelemre a l k a l m a t l a ­ n o k a t bocsássák k i . A követek a bennmaradóknak ígérjék meg Rákóczi gyors segítsé­ gét, majd térjenek vissza a foglyokkal és tegyenek j e l e n t é s t . zajlott, erre a b i z t o s o k n a k esküt is k e l l e t t t e n n i ü k .

101

A z akció teljes t i t o k b a n

102

A fejedelem n e m táplált illúziókat az őrség hűségével kapcsolatban. Egy másik, t i t ­ kos utasítást is a d o t t ugyanis a követeinek arra az esetre, ha már a kapituláció után érkeznének, vagy az a d d i g h ű s é g e s e k is a megegyezés mellé álltak v o l n a . E s z e r i n t a parancsnokokat külön-külön keressék fel és tudakozódjanak a tárgyalások állása felől. Ha még visszafordítható a folyamat, járjanak el az előző utasítás szerint, ha azonban nem, hívassák össze az őrséget Kőszeghi Imrével. A z o k összegyűlte után tőlük m a g u k ­ tól is kérdezzék meg, hogy m i a szándékuk. Intézzenek beszédet is hozzájuk, m e l y b e n e m l é k e z t e s s é k őket esküjükre, Érsekújvár fontosságára, az ellenfél Veszprémben és Késmárkon elkövetett csalárdságaira

103

és az orosz cár várható segítségére. H a ez m e g ­

győzi őket, adják át a n e k i k szóló levelet, de ha n e m , közöljék velük, hogy egyedül ők a felelősek Érsekújvár elvesztéért. A kapitulációig megadott két hét alatt ugyanis n e m v o l t lehetséges felmentést küldeni. Ezután p e d i g térjenek vissza a f e j e d e l e m h e z .

104

A követek tényleges tevékenységéről n e m sokat t u d u n k . Érsekújvár m i n d e n e s e t r e n e m kapitulált augusztus 31-én, Ordódy pedig fogságba került. N e m végezték azonban k i , a szabadságharc végéig fogva tartották. A többi vétkest rövid idő után kiengedték a börtönből. Rákóczi elégedetlensége m i a t t egy a követeknél magasabb rangú t i s z t e t küldött oda a hajdúival együtt, i l l e t v e Károlyit újabb segélyakcióval bízta m e g . E r r e v i s z o n t annak m á r n e m nyílt l e h e t ő s é g e . Beleznayék ugyan végül elküldték a fejede­ lemhez az elfogott Ordódyt, m a j d m a g u k is visszatértek hozzá, de jelentéstételük után négy nappal, szeptember 2 4 - é n a védők mégis feladták Érsekújvárat.

105

N e m s o k k a l azelőtt, hogy Rákóczi értesült az érsekújvári árulásról, a szenátussal elhatározta a császárral folytatandó béketárgyalások megindítását. Ez a tárgyalássoro-

zat eredményezte végül a nyolc és fél hónappal k é s ő b b m e g k ö t ö t t szatmári b é k é t . A magyar történetírás ezt az időszakot rendkívül alaposan vizsgálat alá vette, t e n g e r n y i szakirodalma keletkezett, és a történeti köztudatban is előkelő helye van. Ezért talán elegendő, ha - h i v a t k o z v a t e r m é s z e t e s e n a legfontosabb vonatkozó m u n k á k r a - i t t csak a m o s t k i a d o t t kötetben először megjelenő források és kizárólag az azokból nyer­ hető új adatok kerülnek i s m e r t e t é s r e .

106

Ezek főleg Rádaynak a szatmári béke előzmé­

nyeiben végzett tevékenységével kapcsolatosak, amelyet Rákóczi követeként fejtett k i . Ennek a küldetésének a történetét Benda Kálmán az eredeti i r a t o k alapján már össze­ foglalta,

107

a d o k u m e n t u m o k nyomtatásban való megjelenése azonban i t t is indokolttá

teszi azok rövid ismertetését. Rákóczi Ferenc a szatmári béke tárgyalásain alig v e t t részt személyesen. A Pálffy J á n o s császári főparancsnokkal n o v e m b e r b e n kezdődő egyeztetések lebonyolításával Károlyi Sándort bízta meg. Rákóczi m i n d ö s s z e az 1711 januárjában Vaján r e n d e z e t t találkozón tárgyalt Pálffyval. A z ezt követő salánki csonka szenátusi értekezleten szá­ mos fontos határozat m e l l e t t döntés született arról is, hogy a szabadságharc legfőbb állami döntéshozó szervének tagjai Rákóczival együtt a lengyel határ túloldaláról kö­ v e t i k az eseményeket, hogy biztosan épségben maradjanak a b é k e k ö t é s i g .

108

Rákóczi

lengyelországi útjának azonban a biztonság m e l l e t t v o l t egy másik oka is, nevezetesen az I . Péter orosz cárral való találkozás terve. E k k o r ugyanis ő v o l t R á k ó c z i egyetlen lehetséges külső szövetségese. Részben e m i a t t a diplomáciai esemény m i a t t Ráday a fejedelemhez hasonlóan szintén Lengyelországba u t a z o t t . A Károlyi és Pálffy tárgya­ lásai során történtek azonban szükségessé tették a visszatérését Magyarországra. Károlyi és Pálffy márciusban Debrecenben találkoztak, ahol a császár békejavaslatát (első „Finalis Resolutio") megtárgyalva megfogalmazták a vitás p o n t o k magyarázatául szolgáló „Declaratio"-t. Erről Károlyi személyesen számolt be a fejedelemnek Sztrijben,

109

Rákóczi pedig április 5-én elküldte Rádayt, hogy közölje Pálffyval a „Declara-

t i o " - v a l kapcsolatos észrevételeit. Ezek a „Dilucidatio" című iratban összefoglalt kifo­ gások elsősorban a közkegyelemmel v o l t a k kapcsolatosak. E m e l l e t t azonban Rákóczi egy fontos közjogi különbségtételre is felhívta a figyelmet: a tárgyalásokat n e m vele, h a n e m a Confoederatióval bonyolítják, így a javaslat elfogadásáról születő döntés sem lehet egyedül Rákóczié, csak a szövetkezett r e n d e k é .

110

A „Dilucidatio" Rákóczi m u n ­

kája, de a „Declaratio"-ra vonatkozóan Ráday is t e t t feljegyzéseket. A befejezetlen i r a t elsősorban a császár által ígértek betartásának garanciáit hiányolja, de R á k ó c z i l e n ­ gyelországi útjának apologetikus m e g o k o l á s á t is t a r t a l m a z z a .

111

Ráday Pál feladata tehát az volt, hogy Debrecenben átadja Pálffynak a „Dilucidatio"-t egy kísérőlevéllel együtt,

112

és maga is tárgyaljon vele. Tájékoztatnia kellett Pálffyt a fe­

j e d e l e m őszinte szándékáról, a m i t megbízottja elküldése is jelez. Rajta keresztül azon­ ban Rákóczi a sérelmét volt kénytelen kifejezni, hogy a vajai találkozón m e g b e s z é l t e k n e m érvényesültek, és hogy n e m i s m e r t e t i k m e g vele a császár szándékait, annak elle­ nére sem, hogy az udvar n e m a Confoederatiót t e k i n t i partnerének, h a n e m őt magát. Ő azonban a saját nevében n e m cselekedhet, és n e m élhet semmilyen k e g y e l e m m e l , ha azt n e m t e r j e s z t i k k i a szövetkezett r e n d e k r e is. Lengyelországba utazására p e d i g a császári fél bizonytalan, homályos és önkényes tárgyalási módja m i a t t v o l t szükség, és

jJR|g.ijjtáf.

..

.

amíg az ilyen marad, ő sem látja okát a hazatérésnek. Közli, hogy már rendelkezett a rendek összehívásáról, és m i n d e n r e kész, az udvar pedig be fogja látni, hogy több időt k e l l adnia. A m o s t a n i javaslatra adandó válaszra ugyanis túl kevés időt biztosítottak, a fegyverszünetet m e g kellene hosszabbítani. Ezek tolmácsolásán kívül Rádaynak meg k e l l e t t i s m e r n i e közelebbről a császár szándékait, és őszintén közölnie Rákócziéit. Megbízást k a p o t t arra is, hogy ha Pálffy r u g a l m a t l a n n a k b i z o n y u l n a a haladék és a pontos tájékoztatás terén, a k u r u c tisztikar előtt leplezze le a császári oldal kétszínű­

séget, erősítse meg

őket a Confoederatióhoz és Rákóczihoz való hűségükben, és nyug­

tassa meg őket, hogy a fejedelem továbbra is n e k i k és a hazának szenteli m i n d e n cse­ lekedetét.

113

Ráday azonban Magyarországra érve már m e g l e h e t ő s e n előrehaladott állapotban találta a békekötés ügyét. Károlyi ugyanis már hetek óta n e m tájékoztatta a fejedelmet a fejleményekről, miközben Rákóczinak a kettejük sztriji találkozásakor t e t t megjegy­ zései alapján i s m é t megszerkesztett egy vitás p o n t o k a t tartalmazó i r a t o t . A z ebben a d o k u m e n t u m b a n foglaltak kérdésében Pálffy hajlandó v o l t engedni, és m i v e l az a szü­ letése körülményei m i a t t a „Dilucidatio" tartalmával részben párhuzamos kikötéseket tartalmazott, Ráday feladata egy részét már elvégezve találta. A z április 4-én Károlyinak elküldött újabb „Finalis R e s o l u t i o " - b a n s z á m o s p o n t o n érvényesültek Rákóczi igé­ nyei, április 27-ig a fegyverszünetet is meghosszabbították. Károlyi közben összehívta a szövetkezett rendeket Szatmárba, és i s m e r t e t t e velük a helyzetet. A megjelentek m i n d a megegyezés m e l l e t t foglaltak állást. Ezért intézkedtek a császár által biztosíték­ nak t e k i n t e t t Kassa városának átadása ügyében, és követeket küldtek R á k ó c z i h o z , hogy hazahívják. A z érkezését a fegyverszünet lejártának időpontja tájára várták egy Huszton tartott országgyűlésre.

114

Ebben a helyzetben ért oda Ráday, a k i tanulmá­

nyozva m i n d e n eddig keletkezett iratot, egy a helyzetet és Rákóczi neki szóló utasítását is figyelembe vevő d o k u m e n t u m o t állított össze Károlyival. Ez a „Considerationes" cí­ m e t kapta, amelyet április 15-én Ráday Debrecenben átadott Pálffynak.

115

A p o n t o k az amnesztiáról, b i r t o k o k és méltóságok, valamint a fegyverviselés jogának megtartásáról szóltak. A császárba vetett b i z a l o m erősítése érdekében azt kérték, hogy az amnesztia már a hűségeskü letétele előtt érvényes legyen, az uralkodó Pálffy ígére­ t e i t ne módosítsa, és adja k i újra a koronázási hitlevelét. Engedélyezze a vallásszabad­ ságot, a többi sérelem orvoslására hívjon össze országgyűlést, és jelentse k i , hogy az eperjesi vésztörvényszékhez h a s o n l ó b o s s z ú n a k vagy a t ö r t é n t e k e t felhánytorgató zaklatásnak senki sem lesz k i t é v e .

116

Április 17-én Pálffy írásbeli választ adott a „Considerationes"-ra, Rádayval tárgyalva szóbeli k i e g é s z í t é s e k e t is t e t t hozzá. A válasz szövege már megjelent k o r á b b a n ,

117

Ráday azonban egy példányra a szóbeli kiegészítéseket is feljegyezte. A m o s t k i a d o t t i r a t ezeket is tartalmazza. Elolvasva kitűnik, h o g y egy-két p o n t o t kivéve Pálffy és a másik császári megbízott, Karl Locher elfogadták a javaslatokat, vagy legalábbis szóban megnyugtatták Rádayt azok várható teljesülésével kapcsolatban.

118

A Rákóczinak szánt

korábbi hűségesküszöveget is m ó d o s í t o t t á k Ráday javaslatának m e g f e l e l ő e n .

119

Ezekben a napokban érkeztek m e g a k u r u c sereg követei Rákóczihoz, a k i azonban e k k o r r a már elzárkózott az aktuális feltételek m e l l e t t i megegyezéstől, m e r t I . Péter a

harc folytatására biztatta, és a cár közeledtének hírére a vele való tárgyalás reménye is erősebb lett. A fejedelem ráadásul értesült arról is, hogy a Bécsben tartózkodó angol és h o l l a n d követek utasítást kaptak, hogy szorgalmazzák a császárnál a magyar béke meg­ kötését. A z udvar m o s t ezeknek a h a t a l m a k n a k a garanciáját elkerülendő gyorsan m e g akar egyezni. Ezért Rákóczi n e m járult hozzá a béke megkötéséhez, hanem a fegyver­ szünet meghosszabbítását és gyűlés összehívását kérte. Ebben az esetben visszatéré­ sét is kilátásba helyezte, ha azonban a hadak n e m állnak rá, akkor Rádaynak utasítása szerint fel k e l l olvasnia a fejedelem kiáltványát, majd Lengyelországban csatlakoznia Rákóczihoz.

120

M i v e l a k u r u c vezetőség e k k o r r a teljesen a béke híve lett, Rákóczi fel­

hívása n e m talált m e g h a l l g a t á s r a .

121

Ez a levél azonban csak jóval később érkezett m e g Magyarországra, és ezalatt Ráday tovább próbálkozott egy Rákóczival együtt kötött béke megvalósításán. Április 17-én e l i n d u l t Károlyihoz, aki azonban n e m t u d t a O l c s v á n levelében

123

122

megvárni. A z ebből az okból írt

megkérte Rádayt, hogy menjen Rákóczihoz, és cáfolja meg az őt árulónak

nevező rágalmakat, v a l a m i n t tegyen t a n ú s á g o t igazi törekvéseiről. (Károlyi ugyanis e k k o r r a megkapta a fejedelem április 9-én írt, súlyos szemrehányást tevő l e v e l é t .

124

)

Sajnálta továbbá, hogy n e k i kell végrehajtania azt, a m i t a fejedelem n e m akar, de vál­ lalta tetteiért a felelősséget. Ráday azonban nemcsak Károlyival n e m t u d o t t találkozni, hanem Rákóczi követei sem érkeztek meg, ezért egyre j o b b a n elhatalmasodott rajta a félelem. Hogy időt nyerjen Rákóczi meggyőzésére, levelet írt br. Ebergényi Lászlónak,

125

aki császári oldalon szintén részt vett az alkudozásban. Őt kérte, hogy ne tegyen sem­ m i t , amíg Ráday n e m beszélhet Rákóczival. Károlyinak pedig szintén az időhúzás cél­ jával Kassa mielőbbi átadását javasolta.

126

Egyúttal Rákóczinak is írt az aggodalmairól.

Mindenáron próbálta meggyőzni a császáriak őszinteségéről, és rábírni, hogy j ö j j ö n Magyarországra. Megírta, hogy Pálffy és Locher elfogadták a fejedelem javaslatait, és megesküdtek, hogy megállapodásukat a császár ratifikálni fogja. A z t is lehetővé tet­ ték, hogy Rákóczi és a szabadságharc t ö b b i vezetője csak a béke m e g e r ő s í t é s e után tegyenek h ű s é g e s k ü t .

127

Rákóczi ráadásul ezt megbízottja útján is m e g t e h e t i m a j d .

N e m lehet tovább halogatni a megegyezést, m e r t május l-jén lejár Pálffy m e g b í z á s a ,

128

és kudarca esetén az udvarban meg fog erősödni a háborús párt. A császárnak eddig az v o l t a szándéka, hogy a magyarokat m e g t a r t j a a s z a b a d s á g u k b a n ,

129

de egy elsöprő

hadjárat sokkal rosszabb feltételeket eredményezhet. Rákóczi Magyarországra j ö v e t e ­ léért Ráday szinte kezeskedett, ezért ebben a levélben is nyomatékosan kérte annak mielőbbi megtörténtére. H a április 27-ig n e m érkezik m e g sem ő maga, sem a levele a döntéséről, Pálffy n e m fog tovább várni. Ráday már meggyőződött Károlyi j ó szándé­ káról, és kérte Rákóczit, hogy h a t á r o z z o n .

130

Két nappal később, április 2 1 - é n p e d i g

elküldte Pálffy válaszát a „Considerationes"-ra a maga magyarázataival együtt. T á j é ­ k o z t a t t a , hogy Pálffy az esküszöveg m e g v á l t o z t a t á s á b a is beleegyezett. Aggodalmát fejezte k i Károlyi ténykedésével kapcsolatban, de kizárólag a szorongató körülmények, és n e m szándékának őszintesége m i a t t . Végül i s m é t e l t e n megígérte, hogy e l i n d u l Rákóczihoz Lengyelországba.

131

A z események további menete közismert. Ráday n e m m e n t rögtön Rákóczihoz, ha­ n e m részt v e t t a szatmári gyűlésen. Ezt azonban csak magánemberként, n e m m i n t a

fejedelem követe tehette meg. Felszólalása, m e l y b e n megokolta Rákóczi távolmaradá­ sát, h i v a t k o z o t t az említett a n g o l - h o l l a n d közbenjárásra, és r á m u t a t o t t az ellenfél tárgyalási módjának néhány gyengéjére, már n e m változtatott a rendek döntésén. Igaz, Ráday véleménye ekkor már lényegesen n e m is tért el Károlyiétól. A z ismertetett leve­ lezésből nyilvánvaló, hogy az i t t h o n i v i s z o n y o k ismerete a realitások talaján mozgó kancellárt a béke mellé á l l í t o t t a . A fegyverletétel előtt mindvégig a fejedelem rész­ vételével megkötött béke tető alá hozásán fáradozott, és nem rajta múlt, hogy n e m járt sikerrel. Rákóczi a nemzetközi békekötésig n e m akarta befejezni a harcot, mindössze akkor, ha külső garanciákat kap, és a megegyezés belekerül a spanyol örökösödési háborút lezáró szerződésbe is. Ezért n e m m o n d h a t o t t le fejedelmi címéről s e m . Má­ jus 13-án fájdalmas nyílt levelet intézett a Szatmárban összegyűlt erdélyi és magyar­ országi rendekhez, m e l y b e n sajnálatát fejezte k i , hogy akkor kötöttek békét, a m i k o r kezdtek ismét kedvező jelek m u t a t k o z n i . O n e m v o l t ellene a békének, de n e m fogad­ hatta el az udvar feltételeit. A cárral való tárgyalása után hazatért volna további tárgya­ lásokra, de a rendek cserben hagyták, és nélküle egyeztek k i az ellenséggel. A császár halála azonban feloldotta őket az esküjük alól, ezért csatlakozzanak újra hozzá, és gyűl­ jenek össze M u n k á c s o n . Ezt a levelet újra a már a fejedelemhez visszatért Ráday fo­ galmazta. E k k o r azonban érthető módon már n e m válthatott k i k o m o l y a b b visszhan­ got; a szabadságharc a május 1-jei békekötéssel véget ért, ahogy Ráday kancellári meg­ bízása is. Ez a levél tehát az utolsó, amelyet i l y e n m i n ő s é g é b e n írt, és amelyet ezért iratainak kiadása - regesztában - utolsóként közöl. 132

133

134

A most megjelent kötet révén újabb lépés történt Ráday Pál iratainak kiadása terén. A m u n k a azonban még n e m befejezett. Éppen ezért az előszót író Berecz Ágnessel együtt remélhetjük, hogy a kiadvány „serkenteni fogja a további kutatásokat. Ezzel teljesítenénk leginkább a sorozatot indító Benda Kálmán akaratát; és ezzel szolgálnánk a történelmi jelentőségű Ráday-család múltjának feltárását i s . " Tegyük hozzá: a Rá­ kóczi-szabadságharc t ö r t é n e t é n e k kutatása is m é r h e t e t l e n j e l e n t ő s é g ű forráskiad­ vánnyal gazdagodna Ráday Pál 1 7 0 9 - 1 7 1 1 közötti teljes iratanyagának az előző két kö­ tethez hasonló alapossággal és felkészültséggel elkészített kiadásával. 135

Siptár

Dániel

Jegyzetek 1

Ráday Pál iratai I . 1703-1706.

S.a.r.: B e n d a Kálmán, E s z e Tamás, M a k s a y Ferenc, Pap László. Akadémiai,

Budapest, 1955. 5. o. ( A továbbiakban: Ráday 2

3

U o . 23. o.

4

U o . 2 6 - 2 7 . o.

5

I.)

Uo.

Ráday Pál iratai 1709-1711. biakban: Iratok.

S.a.r. B e n d a K á l m á n . R á d a y Gyűjtemény, Budapest, 2 0 0 3 . 2 - 4 . o. (A t o v á b ­

A z egyes d o k u m e n t u m o k r a s o r s z á m u k k a l , B e n d a m a g y a r á z a t a i r a az o l d a l s z á m o k meg­

jelölésével h i v a t k o z o m . ) 6

Ráday

7

B e n d a K á l m á n : R á d a y Pál politikai iratai. 1 7 0 3 - 1 7 1 1 . Levéltári

8

Iratok

9

A korábbi két k ö t e t e t s z í n e s í t ő képmellékletek, amelyek a l e g t ö b b esetben eredeti iratok fotói voltak,

I . 26. o. Közlemények

X X V . ( 1 9 5 4 ) 1 4 1 - 1 5 1 . o.

3. o.

sajnos ez esetben kimaradtak.

1 0

Vö. Ráday I . és Ráday Pál iratai II. 1707-1708.

S.a.r. Benda Kálmán, Maksay Ferenc. Akadémiai, Budapest,

1961. ( A r c h í v u m R á k ó c z i a n u m I. osztály X I V . k ö t e t . ) (A továbbiakban: Ráday II.) K ü l ö n ö s e n Ráday 2 6 - 2 7 . o.; Ráday " Ráday 12

1. 5. o.

R á d a y Pál é l e t é r e 1. m é g Benda Kálmán: Ráday Pál. Rákóczi fejedelem kancellárja. I n : Confessio, 2. 1 8 6 - 1 9 7 . o.; (A továbbiakban: Benda: R á d a y ) ; E s z e T a m á s szerk.: Ráday Pál 1677-1733. tanulmányok

születésének

továbbiakban: Ráday 13

Ráday

14

300. évfordulójára. Emlékkönyv)

I . 5 - 2 7 . o.; Ráday

1977/

Előadásokés

A R e f o r m á t u s Z s i n a t i Iroda Sajtóosztálya, Budapest, 1980. (A

A z utóbbi k ö t e t ö s s z e s t a n u l m á n y a Ráday életével

foglalkozik.

II. 7 - 6 2 . o.

Diplomáciaiak: Iratok 2., 4., 6-9., 18-20.; b e l ü g y i / k a t o n a i a k : 10., 14., 1 6 - 1 7 . ; gazdaságiak: 5., 1 1 - 1 3 . , személyesek:

1., 3., 15.

15

A felsorolt t é m a k ö r ö k s o r r e n d j é b e n : Iratok

1 6

V ö . Íratok

1., 3.; 2 „ 4., 7-9.; 1 1 - 1 3 . ; 10.; 16.; 1 9 - 2 0 .

37. o.

17

L . Iratok

11-13.

1 8

L . Iratok

10.

19

I.

II. 5. o.

M i n d e z e k r e és a k ö v e t k e z ő k r e összefoglalóan 1. például R. Várkonyi Agnes fejezetét in: E m b e r G y ő z ő Heckenast Gusztáv szerk.: Magyarország Z s i g m o n d Pál főszerk.: Magyarország szatmári

története története

1686-1790.

1, kötet. Akadémiai, Budapest, 1989. (Pach

tíz kötetben.

4 / 1 . ) 2 3 1 - 2 5 2 . o.; illetve: B á n k ú t i I m r e : A

béke. A k a d é m i a i , Budapest, 1981. ( S o r s d ö n t ő t ö r t é n e l m i napok 6.) (A továbbiakban: Bánkúti:

A szatmári

béke.);

Közlemények,

C z i g á n y István: A k u r u c állam katonai helyzete és a s z a t m á r i béke. In:

Hadtörténelmi

1 9 9 0 / 3 . 3 0 - 5 4 . o.; R . Várkonyi Á g n e s : „Ad p a c e m universalem" (A s z a t m á r i béke n e m ­

zetközi e l ő z m é n y e i r ő l . )

In: Századok

114. ( 1 9 8 0 ) 1 6 5 - 2 0 0 . o. (A továbbiakban: R. Várkonyi: „Ad

pacem..."); uő: Rákóczi és a hágai békekonferencia. (Egy bankett ü r ü g y é n ) . Irodalomtörténeti

Közlemények

87. (1983). 2 0 2 - 2 1 1 . o. (A továbbiakban: R. Várkonyi: Hágai békekonferencia); Érsekújvárra 1. Íratok 2 0

16.

L . Iratok 2., illetve 4., 6 - 9 . és Benda Kálmán m a g y a r á z a t á t : uo. 1 1 - 1 4 . o.

21

L . Iratok

2 2

A t é m a friss i r o d a l m á b ó l : Takács Péter szerk.: „...kedves ténészek

19-20. a szatmári

békéről:

zett történészkonferencián 2 3

„árulás elhangzott

vagy reálpolitikai előadások

lépés".

szerkesztett

hazám

boldogulása

A Szatmárnémetiben változatai.

munkáját 2001.

kezébe

adom..."

április 27-én

Tör­

megrende­

Nyíregyháza, 2 0 0 3 .

Siptár Dániel: „Sine nobis de nobis" A békekötés mint a R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c kirobbanásának oka és célja. I n : T a m á s E d i t szerk.: A Rákóczi-szabadságharc harc kezdetének

300. évfordulójára.

és Közép-Európa

II. Tanulmányok

a

Rákóczi-szabadság­

Sárospatak, 2 0 0 3 . (A Sárospataki Rákóczi M ú z e u m F ü z e t e i 46.) (A

továbbiakban: Siptár: Sine nobis) 2 1 7 - 2 4 2 . o., 2 3 5 - 2 4 2 . o. 24

Iratok 7-8. o. 2. és 6. jegyzet; Zoványi J e n ő : Magyarországi

protestáns

egyháztörténeti

lexikon. A Magyaror­

3

szági R e f o r m á t u s E g y h á z Z s i n a t i Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1 9 7 7 4 5 5 - 4 5 6 . o. 2 5

26

Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium

latino-hungaricum...

H a e r e d e s S a m u e l i s Brewer, L ő c s e , 1708.

/ r a í o f i 1., 3.

27

2 8

Iratok 7. o. 2. jegyzet, és az 1. sz. levél s z ö v e g e uo. 7-8. o. „...mégis inkább v á l a s z t o t t a m kegyelmes fejedelmünk nehézségét, melyet o r v o s o l h a t ó n a k m é l t á n ítílek, mint s e m az e l l e n k e z ő n e m z e t n e k furorát, mert egy átalyában, m i n d magamnak keserves á l l a p o t o m és ki m e n e t e l e m lenne miatta, m i n d pedig c o l l é g i u m u n k r a is az redundálni fogna..." Iratok

1., 7 - 8 . o.

2 9

Iratok 20. o. 6. jegyzet.

3 0

N a g y s z o m b a t 1762, N a g y s z e b e n 1 7 6 7 - 1 7 8 2 (a m á s o d i k k ö t e t l a t i n - m a g y a r - n é m e t ) , Pozsony és Nagy­ szeben 1801 (szintén két k ö t e t b e n ) . A z 1767-es kiadásról 1995-ben reprint készült ( U n i v e r s i t a s , B u ­ dapest). Pápai Páriz F e r e n c életére: Kapronczay Károly: Pápai Páriz F e r e n c emlékezete. In: Lege Artis dicináé

10 ( 2 0 0 0 ) 6 4 6 - 6 4 7 . o.; Réti E n d r e : Nagy magyar orvosok. M e d i c i n a , Budapest, 1954.

o.; Kótay Pál: A „ P a x corporis" I n : Országos

Orvostörténeti

Könyvtár

Közleményei

5 - 2 3 . o.; K ó t a y Pál: Pápai Páriz F e r e n c drezdai útja. ( 1 6 7 2 ) I n : Communicationes Mediciae Hungarica

(Országos

Orvostörténeti

Könyvtár

Közleményei)

ex Bibliotheca

1958. Históriáé

37. sz. Budapest, 1965. 9 - 2 9 . o.; R ó b e r t

Péter: Pápai Páriz Ferenc, a sokoldalú magyar tudós. In: Honismeret 3 1

8-9. sz. Budapest,

Me­

53-57.

X X V I I / 6 (1999. december) 2 2 - 2 3 . o.

B e n d a K á l m á n R á k ó c z i velencei diplomáciáját önálló t a n u l m á n y b a n dolgozta fel (Benda K á l m á n : L e s relations diplomatiques entre Venice et la Hongrie au temps de la guerre de succession d'Espagne. V e nezia Itália, 1982. 3 5 - 4 2 . o., ül. uő: I I . Rákóczi F e r e n c fejedelem diplomáciai kapcsolatai

Velencével

1 7 0 4 - 1 7 0 9 . I n : Történelmi (Iratok

Szemle,

1984. 1 0 3 - 1 1 0 . o.) A m á s o d i k u t a s í t á s h o z írt hosszú m a g y a r á z a t a

1 1 - 1 4 . o.) részben megegyezik e t a n u l m á n y megfelelő részének t a r t a l m á v a l , középpontjában az

első utasítás i s m e r t e t é s e áll. T o u r n o n r a v o n a t k o z ó irodalom: Ráday II. 4 4 - 4 5 . o.; Köpeczi Béla: A czi-szabadságharc külpolitikája. 3 2

és Franciaország.

A k a d é m i a i , Budapest, 1966. 1 7 6 - 2 0 2 . o.; uő.: A

A k a d é m i a i , Budapest, 2 0 0 2 . (A továbbiakban: Köpeczi: Külpolitika)

Rákó­

Rákóczi-szabadságharc 3 3 - 3 5 . , 95. o.

A z itt kiadott iratok k ö z ö t t csak egy, ilyen irányú d i p l o m á c i á t é r i n t ő levél t a l á l h a t ó . E b b e n Rákóczi 1709. április 1 2 - é n csak arra u t a s í t o t t a L e n g y e l o r s z á g b a n t a r t ó z k o d ó m e g b í z o t t j á t , Kray Jakabot, hogy a cárnál lévő rezidens, Nedeczky Sándor s z á m á r a pénzt, M a g y a r o r s z á g r a pedig a Varsóban lerakott fegy­ vert és frissen v á s á r o l t p o s z t ó t küldjön. Iratok 6. K r a y Jakabra: Ráday

3 3

Iratok

II. 5 0 - 5 1 . o.

1 1 - 1 3 . o.; Benda i. m. 1 0 8 - 1 0 9 . o.

34

Iratok 2.

3 5

A két k ö v e t s é g személyi t é r e n is k a p c s o l ó d o t t volna: R á k ó c z i Pápai J á n o s t bízta meg, hogy vigye el a megbízást T o u r n o n n a k , valamint tájékoztassa őt és az ottani francia követet, Pomponne márkit a szerdárral v é g z e t t e k r ő l . Pápainak azonban a nándorfehérvári m e g b e s z é l é s után r ö g t ö n v i s s z a kellett térnie M a g y a r o r s z á g r a , így a levelet p o s t á n küldte Velencébe. E z t a savoyai diplomata zokon is vette. Iratok 14. o.

3 6

Iratok 2 1 - 2 2 . o. és 22. o. 1. jegyzet. Pápai J á n o s r a : Ráday

II. 4 1 - 4 2 . o.; Köpeczi: Külpolitika

o.; Benda K á l m á n szerk.: Pápai János

S z é p i r o d a l m i , Budapest, 1963. (Magyar Szá­

törökországi

naplója.

24., 7 6 - 8 6 .

z a d o k ) . Pápai J á n o s é l e t é r e 1. uo. 5 - 3 9 . o.; a k é r d é s e s k ö v e t s é g r e 3 3 - 3 4 . o. 37

Iratok 4.

3 8

Iratok 25. o. Pápai G á s p á r r a : Ráday

39

Iratok

4 0

T ó t v á r a d j a vagy T ó t v á r a d A r a d m e g y é b e n a Maros partján. M a Värädia de M u r e s , R o m á n i a .

41

Iratok 2 7 - 2 8 . o.

4 2

Iratok 8.

4 5

Iratok 9.

4 4

II. 4 0 - 4 1 . o.; Köpeczi: Külpolitika

Például Dávid Géza: T ö r ö k és tatár k a t o n á k Rákóczi h a d s e r e g é b e n . I n : Köpeczi B é l a - H o p p L a j o s - R . Várkonyi Á g n e s szerk.: Rákóczi-tanulmányok.

A k a d é m i a i , Budapest, 1980. Legújabban Papp Sándor: A

R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c t ö r ö k diplomáciája. In: Századok. 4 5

25., 7 6 - 8 6 . o.

7.

2 0 0 4 . 7 9 3 - 8 2 1 . o.

Iratok 14. o. A z é r i n t e t t ügyekre összefoglalóan 1. Márki Sándor: Rákóczi

adriai tervei. Magyar A d r i a Egye­

sület, Budapest, 1915. (Magyar A d r i a Könyvtár II. sorozat 9. füzet). Tournon és Pápai követségeire: 2 8 29. o. 4 6

Iratok 5. E z az irat R á k ó c z i 1709. április 1 1 - é n kelt m e g b í z á s a az A b a ú j , Z e m p l é n és Bereg m e g y é b e küldött a d ó s z e d ő k s z á m á r a , melyet a kötet csak r e g e s z t á b a n közöl.

4 7

48

1 70 7-ben. Benda: Ráday

195. o.

Iratok 42. o. 3. jegyzet.

4 9

L . alább.

5 0

Benda sejtése Iratok 42. o. 2. jegyzet.

5 1

Iratok

5 2

N ó g r á d , N ó g r á d megye.

5 3

10. i.)

Rákóczi államának gazdasági csúcsszerve. L . Heckenast Gusztáv: II. Rákóczi Ferenc Udvari Gazdasági Ta­ nácsa. In: B u z a J á n o s - C s a t ó T a m á s - G y i m e s i Sándor szerk.: A gazdaságtörténet rend T. Iván 65. születésnapjára.

kihívásai.

Tanulmányok

Be-

Budapest, 1996. 6 1 - 6 8 . o.

54

Iratok 43. o. 5. jegyzet

5 5

Drégelypalánk, H o n t megye. M a N ó g r á d m e g y é b e n t a l á l h a t ó .

5 6

Iratok

57

Íratok

12-13.

5 8

Iratok

12. (az e l s z á m o l á s hátlapján t a l á l h a t ó e l i s m e r v é n y ) , és 46. o. 14. jegyzet.

59

Iratok

12.

6 0

Iratok 48. o. 2. jegyzet.

11.

61

Iratok 48. o. 3. jegyzet.

6 2

Iratok 13. a.) és 49. o. 4. jegyzet. Lőrinci Heves m e g y é b e n , Szurdokpüspöki N ó g r á d megyében fekszik.

6 3

Iratok

13. b.)

64

Iratok 50. o.

6 5

Iratok 30. o.

6 6

Iratok 30. o. 1. jegyzet és 37. o.

"Iratok

10. a-i.)

6 8

Iratok

10. a.)

6 9

Iratok

10. b - c . )

7 0

Iratok 35. o. 4. jegyzet

71

Iratok

7 2

Iratok 10. e.) N ó g r á d megyénél többet csak Z e m p l é n n e k (3000 F t ) , S á r o s n a k és G ö m ö r n e k (2-2000 F t ) ,

10. c.)

valamint Hevesnek (1800 F t ) kellett fizetnie, szintén ezerötszázzal tartozott A b a ú j , Szepes és Szatmár. K i s h o n t és Ugocsa négy-négyszáz forintjánál csak Torna megye fizetett kevesebbet (200 F t ) . Iratok 37. o. 7 3

M a Ludányhalászi, Nógrád megye. L . : Schneider Miklós: N é h á n y adat a N ó g r á d megyei Ráday-birtokok-

7 4

Iratok 10. d.) és f-g.) M i n d h á r o m levél megjelent: Bottyán János

ról a X V I I - X V I I I . század fordulójáról. I n : Ráday emlékezetreméltó

iratok. 1685-1716.

Emlékkönyv.

3 9 3 - 4 0 7 . o. vezénylő' tábornok

levelezései

s róla szóló

más

Közli T h a l y Kálmán. Budapest, 1883. ( A r c h í v u m R á k ó c z i a n u m I. osz­

tály I X . k ö t e t ) 6 7 1 - 6 7 3 ; 6 7 7 - 6 7 8 ; 6 7 9 - 6 8 0 . o., ezért B e n d a csak a r e g e s z t á i k a t adja. A levelek főleg a hadi helyzetről tartalmaznak adatokat, de az első a pozsonyi o r s z á g g y ű l é s r ő l is t á j é k o z t a t . A m u s t r á t csak a h a r m a d i k levélben említi: fél, hogy idő előtt híre megy a dolgoknak. 7 5

Talán azonos a fent e m l í t e t t Heves megyei Lőrincivel, amely 1946-ig N ó g r á d m e g y é h e z tartozott. L . Révai

Új Lexikona

X I I I . kötet. Babits, Szekszárd, 2 0 0 4 . 514. o.

7 6

A jobbágy adózási és a nemes hadviselési k ö t e l e z e t t s é g é r e utaló m o n d á s . Iratok 40. o. 11. jegyzet.

7 7

A felállításukról: Emlékiratok

7 8

M i n d e z t Ráday j ú n i u s 21-i, R i m a s z o m b a t b a n kelt leveléből tudjuk. Iratok

79

8 0

81

Iratok

386. o. 10. h.)

10. i.)

R á k ó c z i június 27-i levele. Iratok 41. o. 1. jegyzet. X I I . Károly a poltavai csata után Benderbe menekült, m e g k e r e s é s é r e válaszul küldte h o z z á R á k ó c z i R á ­ dayt. A svéd király a harc folytatására akarta rábírni a fejedelmet a maga oldalán, Rákóczi azonban ekkor inkább a békére hajlott, és mindössze közvetítőnek ajánlkozott közte és P é t e r cár között. L . R. Várkonyi: „Ad pacem..."

1 6 6 - 1 7 2 . o.; R . Várkonyi: Hágai

békekonferencia.

2 0 9 - 2 1 0 . o. E n n e k a diplomáciai külde­

t é s n e k az iratai sajnálatos m ó d o n n e m szerepelnek Benda most kiadott k é z i r a t á b a n . A m i k o r azonban Benda Kálmán Ráday iratai előkészületben lévő harmadik kötetének a diplomáciát érintő részeit Köpeczi Béla rendelkezésére b o c s á t o t t a , azok k ö z ö t t m é g a benderi követség anyaga is szerepelt: Köpeczi Béla: Ráday Pál, a diplomata. In: Ráday Emlékkönyv

9 - 1 6 . o. (A továbbiakban: Köpeczi: Ráday).

A svéd követ­

ségről: 13-14. o. A s v é d - m a g y a r kapcsolatra 1706-ig: Jonasson, Gustaf: X I I . Károly svéd király és Rákóczi. In: Benda K á l m á n szerk.: Európa 8 2

és a Rákóczi-szabadságharc.

kalandor.) T r e n c i n , 1971. T h a l y K á l m á n : Ocskay László, magyarországi 8 3

A k a d é m i a i , Budapest, 1980. 6 1 - 6 4 . o.

Iratok 14. O c s k a y László életére: H a l a s a , Jan: Ladislav Oeskay. Hrdina i dobrodruh. hadjáratok,

1703-1711.

Budapest,

II. Rákóczi

( O c s k a y László. H ő s és

Ferenc fejedelem

dandárnoka

és a felső­

1880.

Egy áruló kivégzését ugyanis a császáriak négy, ráadásul rangban is magasabb értékű hadifogoly kivégzé­ sével bosszulták meg. Ezenkívül a levélíró a hadijogra hivatkozva m é g további k e g y e t l e n k e d é s e k e t

is

felpanaszolt. Iratok

51. o.

Nógrád, Balassagyarmat, Szécsény és S o m o s k ő a mai N ó g r á d megyében, Gács ( H a l i c ) , L o s o n c (Lucenec) és Divény (Divín) pedig Szlovákiában t a l á l h a t ó . Iratok

15. Vö. Bánkúti: A szatmári

béke.

3 9 - 4 0 . o. A k u r u c sereg azonban m é g rosszabb állapotban volt,

m i k ö z b e n reformjára ebben az időben is s z ü l e t t e k elgondolások: például R á k ó c z i 1710 a u g u s z t u s á b a n a J á s z s á g katonatartási kötelezettségének egy összegben való m e g v á l t á s á t tervezte. A z összegből a kara­ bélyosok s z á m á r a szerveztek volna alapot. E m e l l e t t azt is lehetővé tette volna, hogy aki inkább harcolni akar, az a jászsági ezredből a karabélyos ezredbe léphessen. E r r e 1. Károlyinak írt, m o s t csak regesztában kiadott levelét: Iratok Íratok

17.

5 5 - 5 6 . o. Benda itt a kinevezés d á t u m á t m á r c i u s 20-ban adja meg, de Károlyinak B e n d a kézirata

elkészülte után kiadott levelei (Károlyi április,

október.

Sándor

levelei Érsekújvárból

és három

várvédő

szabályzata.

1710.

Ö s s z e á l l í t o t t a , bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta B á n k ú t i I m r e . Fólia R á k ó c z i a n a 8.

sz.Vaja, 2 0 0 0 . - A továbbiakban Bánkúti: Károlyi Károlyi

levelei) alapján az április 6. a helyes d á t u m . Bánkúti:

levelei 4 5 - 5 4 . o. Nagyszeghy Gábor a s z a b a d s á g h a r c egyetlen n e m nemesi s z á r m a z á s ú tábornoka

volt. E l e t é r e 1. uo. 25. o. és H e c k e n a s t Gusztáv: A R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c t á b o r n o k a i . I n : Glatz F e r e n c szerk.: A tudomány

szolgálatában.

Emlékkönyv

Benda Kálmán

80. születésnapjára.

Budapest, 1993. 163-174.

0. ; M é s z á r o s Kálmán: U j a b b adalékok I I . R á k ó c z i F e r e n c t á b o r n o k a i n a k é l e t r a j z á h o z . I n : Turul 68 ( 1 9 9 5 ) 3-4., 9 3 - 9 5 . o.; Iratok 8 8

57. o. 4. jegyzet.

A szabadságharc előtt Heves megye alispánja, 1703-ban az egri seregekből alakult regiment parancsnoka, majd a karabélyosok ezredese. Iratok

8 9

Bánkúti: Károlyi

9 0

Rákóczi Ferenc: Emlékiratai

57. o. 5. jegyzet.

levelei. 2 5 - 2 6 . o.; az i n s t r u k c i ó szövege: uo. 7 0 - 1 0 4 . o. a magyarországi

háborúról,

1703-tól

annak végéig. Ford. Vas István. Akadémiai,

Budapest. 1978. (Archívum R á k ó c z i a n u m III. osztály I . k ö t e t ) . (A továbbiakban: Emlékiratok) itt idézett magyar szöveg azonban B e n d a K á l m á n j a v í t o t t fordítása (Iratok

417. o. A z

65. o.). A z is elképzelhető,

hogy az emlékiratait a nemzetközi közvélemény s z á m á r a F r a n c i a o r s z á g b a n író fejedelem utólag Károlyit akarta rosszabb színben beállítani (arra próbálva r á m u t a t n i , hogy a békekötés m é g n e m lett volna szük­ s é g s z e r ű ) , és ezért v á l t o z t a t o t t a t ö r t é n e t e n . 9 1

Márki Sándor: ÍJ. Rákóczi

Ferenc. III. 1709-1735.

A t h e n a e u m , Budapest, 1910. (Magyar T ö r t é n e t i Életrajz­

ok X X V I . évf. 1-5. füzet) (A továbbiakban: M á r k i : Rákóczi) 9 2

127. o.

Rákóczi szerint az o s t r o m z á r s o s e m volt teljesen kiépülve, a hiányosan k ö r ü l s á n c o l t v á r b a könnyű volt bejutni. Emlékiratok

uo. V ö . A szatmári

béke története

és okirattára.

K ö z z é t e t t e , t ö r t é n e t i b e v e z e t ő tanul­

mánnyal és jegyzetekkel ellátta L u k i n i c h Imre. M T T , Budapest, 1925. (Magyarország Újabbkori T ö r t é n e ­ t é n e k Forrásai) (A továbbiakban: L u k i n i c h : A szatmári

béke),

ahol ugyanezt olvashatjuk. L u k i n i c h szerint

azonban Beleznay J á n o s jutott be, de erősítés nélkül. Rávette az őrséget a védelem folytatására. A z általa ígért segélycsapat nem érkezett meg, ezért újabb tárgyalások után fel kellett adni a várat. U o . 10-11. o. 9 3

Bánkúti: Károlyi

9 4

Márki: Rákóczi

9 5

Márki Takáts Sándor É r s e k ú j v á r árulói (Századok,

levelei 2 8 - 2 9 . o. V ö . Bánkúti: A szatmári

béke.

2 9 - 3 0 . o.

130. o. 1904. 6 9 8 - 7 0 1 . o.) című t a n u l m á n y á r a hivatkozik,

amely azonban csak a kereskedők folyamatos k é m k e d é s é r ő l beszél. Ugyanitt o l v a s h a t ó az is, hogy az árulók m á r jóval a vár feladása előtt 9 6

9 7

Íratok

elmenekültek.

16. a-f.)

1704-ben a felvidéki kurucfelkelések szervezője, 1 7 1 0 - b e n az érsekújvári vár főtisztje. Iratok 57. o. 2. jegyzet. Nyilván ő volt az Ordódyval s z e m b e n állók v e z é r e .

"•'Iratok 9 9

16. f.)

E r r ő l , valamint a biztosoknak való e n g e d e l m e s s é g r ő l szól Rákóczi n e k i írt levele. Iratok

16. d.)

1 0 0

A n e k i szóló levélben a fejedelem m e g d i c s é r i h ű s é g é é r t , tájékoztatja kinevezéséről, és felszólítja, hogy

101

Iratok

mindenben a biztosok rendelkezése szerint járjon el. Kilátásba helyez további jutalmakat is. Iratok 16. e.) 16. a.) E z z e l az utasítással egybevágó parancsot küldött Rákóczi a v a r tisztikarának (Iratok 63. o.

1. jegyzet), és az ő r s é g n e k is. Iratok 16. f.) 1 0 2

1 0 3

Iratok 16. c.) 1709-ben mindkét vár kapitulált, de a c s á s z á r i a k t ö b b e k e t a megegyezés ellenére kivégeztek. Iratok

52.

o. 8. jegyzet és 60. o. 2. jegyzet. m

Iratok

16. b.)

105

Iratok

6 4 - 6 5 . o.; Bánkúti: Károlyi

1 0 6

Összefoglalóan 1. Bánkúti: A szatmári

levelei 30. o. béke. L u k i n i c h : A szatmári

kívül 1. még: M o l n á r Mátyás szerk.: A Rákóczi-szabadságharc január 1 0 7

29-30.

Vaja - Nyíregyháza,

béke. A m á r fent szintén idézett műveken vitás kérdései.

Benda Kálmán: Ráday Pál és a s z a t m á r i béke. I n : Ráday Emlékkönyv

emlékülés.

1976.

4 3 - 5 4 . o. A kézirat alapján összefog­

lalta a fent e m l í t e t t t a n u l m á n y á b a n K ö p e c z i B é l a is (Köpeczi: Ráday 1 0 8

Tudományos

1976. 14. o.).

L e n g y e l o r s z á g azonban n e m volt k i m o n d o t t a n b i z t o n s á g o s , mivel a danckai c s á s z á r i rezidens r á v e t t e R i b i n s k i lengyel tábornokot, hogy a fejedelmet és híveit fogassa el, és szolgáltassa ki a H a b s b u r g udvar­ nak. II. Á g o s t lengyel király beleegyezése ugyan hiányzott az akcióhoz, de például Ráday Pált érték attroc i t á s o k o t t - t a r t ó z k o d á s a s o r á n 1711 februárjában. Iratok

1 0 9

M a Sztrij, U k r a j n a .

18.

1 , 0

Iratok 19. a.) A most kiadott szöveg az irat latin eredetije, míg annak magyar fordítása m á r szinte másfél évszázad ó t a o l v a s h a t ó : P u l a y J á n o s : Szathmári és naplójegyzetei.

Pulay Jánosnak

a szathmári

békesség.

békességről

K i a d t a Szalay László: Károlyi

írt munkája.

ténelmi E m l é k e k V.) (A továbbiakban: Pulay: A szatmári

béke)

Sándor

önéletírása

I I . Heckenast, Pest, 1865. (Magyar T ö r ­ 3 1 9 - 3 2 1 . o. A z adatokra 1. Iratok 73. o.

111

Rákóczi a cárra várakozik, és mivel a vajai találkozó után I . Józsefnek írt levelét n e m adták át a császárnak,

112

Iratok

1 , 3

Iratok 19. c.)

úgy gondolta, a t á r g y a l á s o k megszakadnak. Iratok

""Iratok 115

19. b.)

19. d.) e-f.)

A „ C o n s i d e r a t i o n e s " t e h á t nem „Rákóczi pontjait" tartalmazza, ahogy L u k i n i c h vélte. ( L u k i n i c h : A szat­ mári béke

105. o.) Iratok 7 7 - 7 8 . o. és Ráday levele a t ö r t é n t e k r ő l uo. 19. e.)

116

Regesztája: Iratok

1 1 7

U o . 3 1 1 - 3 1 3 . o.

19. g.) Megjelent: L u k i n i c h : A szatmári

béke 3 0 8 - 3 1 1 . o.

118

Iratok 19. h.)

115

A korábbi szöveget az április 4-i „Finalis resolutio"-hoz mellékelték. Kiadva: Pulay: A szatmári 345. o. A m ó d o s í t o t t szöveg: Iratok

1 2 0

Rákóczi levele regesztában: Iratok levéltárának

egykorú

lajstromával.

béke

343-

19. i.)

19. j . ) Kiadva: T h a l y Kálmán: II. Rákóczi

1703-1712.

Ferenc fejedelem

leveleskönyvei,

I I I . ( 1 7 0 9 - 1 7 1 2 ) . Eggenberger, Budapest, 1874. ( A r c h í v u m

R á k ó c z i a n u m I. osztály I I I . k ö t e t ) . (A továbbiakban: A R I / I I I . ) 6 2 1 - 6 2 3 . o. A híres, de visszhang nélkül maradt kiáltvány: Pulay: A szatmári

béke 3 6 7 - 3 9 4 . o.

121

Iratok 88. o.

1 2 2

Olcsva, S z a b o l c s - S z a t m á r - B e r e g megye

'"Iratok 124

1 2 5

19. k.)

Kiadva: A R I / I I I . 6 1 5 - 6 2 0 . o. V ö . Iratok 90. o. 2. jegyzet. A császári seregben h a r c o l ó magyar huszárezredes, 1 7 1 0 - t ő l a B a r k ó c z y - e z r e d élén állt. Révai Nagy

Lexi­

kona. V I . kötet. Révai Testvérek, Budapest, 1912. 97. o. 126

Iratok 19. 1.) A levél c í m z e t t j e T h a l y szerint E s z t e r h á z y Dániel, B e n d a szerint pedig Pálffy volt. Bánkúti

127

A z erdélyi rendek nem o l d o t t á k fel R á k ó c z i t fejedelmi esküje alól, e z é r t Rákóczi úgy h a t á r o z o t t , hogy

Imre á l l a p í t o t t a meg a kiadásban megadott c í m z e t t s z e m é l y é t . Iratok 91. o. 1. jegyzet. erről a címéről nem mond le. A hűségeskü azonban ezzel egyenértékű lett volna. Iratok 95. o. 7. jegyzet. Vö: Siptár: Sine nobis 236. o. 128

Rengeteg híresztelés lábra kapott a béke mielőbbi véghezvitele é r d e k é b e n , ez is közülük lehet az egyik. Iratok

1 2 9

130

94. o. 4. jegyzet.

L . előző jegyzetet. Íratok

19. m.) A nyilvánvalóan a rábeszélés szándékával írt levél állításait nagyfokú kritikával kell kezel­

nünk! 131

Iratok 19. n.)

132

Iratok 98. o. és uo. 5. jegyzet.

133

Siptár: Sine nobis 234, 2 4 2 . o.

134

R e g e s z t á b a n : Iratok 20. K i a d v a : A R I / I I I . 6 6 2 - 6 6 5 . o.

135

Iratok 4. o.

Három forráskiadványról Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjlevelei, 1784-1804 Szlovák eredetiből fordította: Révész László Szerkesztette és a fordítást az eredetivel egybevetette: Hausel Sándor Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból, 38. (Salgótarján, 2002) Galcsik Zsolt-Tóth 1951)

Krisztina:

Szécsény felekezeteinek egyházlátogatási

(Kiadja: Szécsény város önkormányzata,

Szécsény,

Gémes István: Hungari et Transylvani. 1918) (Luther Kiadó, Budapest, 2004)

Kárpát-medencei

jegyzőkönyvei

(1332-

Tübingenben.

(1523-

2004) egyetemjárók

A magyarországi egyházak 1945 utáni jól ismert helyzete m i a t t m i n d e n egyházzal fog­ lalkozó tudomány visszaszorult a „templomok falai közé", és elveszítette kapcsolatát a világi társtudományokkal. így v o l t ez az egyháztörténet esetében is. A z egyháztörté­ net háttérbe szorítása nemcsak a teológiát, h a n e m a történelemtudományt is szegényítette. A z egyház - társadalmi, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt - k i ­ emelkedően fontos szerepet töltött be a m i n d e n n a p i élet számtalan területén. Ennek figyelmen kívül hagyása szükségszerűen megcsonkította történetírásunkat. A z aláb­ biakban három, a közelmúltban megjelent történeti forrásmunka bemutatására vállal­ kozunk, amelyek azt bizonyítják, hogy a történelem és a teológia tudománya közötti híd, az egyháztörténet-íráson keresztül mindkét oldalról épül. A Nógrád megyei l e l ­ készek és tanítók díjleveleit, v a l a m i n t a Szécsény egyházlátogatásait közlő k ö t e t e k világi történészek munkái, amelyek világi kiadóknál j e l e n t e k meg; míg a tübingeni egyetem p e r e g r i n u s a i t b e m u t a t ó könyv n y u g a l m a z o t t evangélikus lelkész évtizedes kutatásainak eredménye, amely a L u t h e r Kiadónál látott napvilágot. A Nógrád megyei lelkészek és tanítók díjleveleit közlő forrásmunka ugyan világi k i a d ­ vány, de egyházi k ö z r e m ű k ö d é s s e l készült. A kötet alapját képező forrásegyüttest a Nógrád Megyei Levéltár őrzi, a kiadás alapjául szolgáló fordítást a béri nyugalmazott evangélikus lelkész, az időközben e l h u n y t Révész László készítette. A lelkészi és taní­ tói díjlevelek, korábbi nevükön hiványok, elsősorban egyháztörténeti források, hiszen a gyülekezetek szolgálattévőinek jövedelmeit írják össze. A jövedelmek összeírása ter­ mészetesen együtt járt a gyülekezet tulajdonában lévő, a lelkészek és tanítók ellátását szolgáló illetményföldek p o n t o s összeírásával is. Egyháztörténészek m e g i s m e r h e t i k belőle a 18-19. században élt nógrádi evangélikus lelkészek jövedelmi viszonyait, s a gyülekezetek anyagi helyzetéről is képet kaphatnak. A világi történetírás is haszonnal forgathatja a kötetet: h e l y t ö r t é n é s z e k számára m e g k e r ü l h e t e t l e n m u n k a , hiszen a jövedelmi adatokon kívül a gyülekezetek presbitereinek, g o n d n o k a i n a k nevét éppúgy

megtalálhatják, m i n t például az egyes dűlőneveket. A gazdaság- és iskolatörténet mű­ velői is haszonnal olvashatják a közzétett forrásokat. A Nógrád megyei kötet címe n e m pontos, hiszen a forrás n e m hiványokat (vocatio), hanem összeírásokat (conscriptio) tartalmaz. A z esperesség által jóváhagyott, egyfelől a lelkész, i l l e t v e tanító, másfelől a gyülekezet között létrejött szerződést nevezzük hiványnak. A kötet olyan forrásegyüttest tartalmaz, amely a lelkészi, tanítói jövedel­ m e k hiványok alapján készített hiteles összeírásaiból áll. A z összeírás többről tudósít, m i n t a hivány: közli azt is, h o g y a hiványban vállalt k ö t e l e z e t t s é g e i k e t a valóságban m e n n y i r e teljesítik a gyülekezeti tagok, s hogy m i l y e n viták merültek fel a gyülekezet és a lelkész vagy tanító között. Nagy erénye a forrásegyüttesnek, hogy a betűrendben közölt gyülekezeti hiványok egységes szerkezet szerint készültek. így könnyebb az összehasonlító elemzések elké­ szítése. A kötet használatát segíti a naptárhoz kötődő kifejezések, mértékegységek, pénznemek, l a t i n kifejezések és az ún. „ritkán használt kifejezések" magyarázata. Ez utóbbi lehetne kicsit bővebb, néhány tájnyelvi szó k i m a r a d t belőle. Hiányzik továbbá a személy- és helynévmutató is. A történettudomány m a i álláspontja a betűhív, eredeti nyelven készült forráskiad­ ványokat támogatja. Magyar, l a t i n vagy német nyelvű forrásoknál ez az igény általában teljesül. A z idegen nyelvű d o k u m e n t u m o k a t általában rövid magyar nyelvű t a r t a l m i kivonat (regeszta) egészíti k i . M i n t említettük, az i s m e r t e t e t t kötetben közölt díjleve­ lek szlovák nyelvűek, hitelesítő záradékaik pedig l a t i n u l íródtak. A szlovák nyelvet a történészek közül is kevesen értik, összeírásoknál kevés értelme van regesztát készí­ t e n i , ezért jelen esetben jogosnak tűnik a magyar nyelvű forrásközlés. A z o n b a n n e m szabad arról elfeledkeznünk, hogy a történelmi Nógrád megye (és nógrádi egyházme­ gye) egy része m a Szlovákiához t a r t o z i k , s a szlovák kutatókat is érdekelheti a k i a d ­ vány. A z sem derül k i a kötetből, hogy eredeti formájában közli-e a levéltárban őrzött forrást. A z ideális megoldás kétnyelvű kiadvány elkészítése lett volna, a m i valószínűleg anyagi okok m i a t t n e m valósult meg. Nagy kár, hiszen a j e l e n - alapvetően j ó l hasz­ nálható - kiadvány tudományos értékéből ez sokat levon, s a szlovák és magyar törté­ nettudomány közötti közvetítő szerepről is le k e l l m o n d a n u n k . Evangélikus egyházunk köszönettel t a r t o z i k a Nógrád Megyei Levéltárnak a kötet elkészítéséért és kiadásáért. Múltunk egy ismeretlen szeletének feltárásához k a p t u n k értékes segítséget. A Nógrád Megyei Levéltár egyik munkatársa szerkesztette azt a kötetet is, amely Szé­ csény városának egyházlátogatási jegyzőkönyveit közli. A z egyházlátogatási jegyző­ könyvek az egyházi levéltárakban fellelhető legfontosabb és leggyakrabban k u t a t o t t források közé tartoznak. Forrásértékük m i a t t viszonylag gyakran kerülnek kiadásra. A Szé­ csény felekezeteinek egyházlátogatási jegyzőkönyvei című kiadvány azonban mégis egyedül­ álló, úttörő vállalkozás. Egyetlen településre vonatkozó, v a l a m e n n y i felekezet összes egyházlátogatási jegyzőkönyvét magába foglaló, teljes szöveget közlő, és a teljesség igényével k i a d o t t kötet ugyanis eddig még n e m j e l e n t meg. A z egyházlátogatási jegyzőkönyvek az egyháztörténet, azon belül a gyülekezettör-

ténet m e l l e t t az adott település helytörténetének is nélkülözhetetlen forrásai. Emel­ l e t t kegyességtörténeti, liturgiatörténeti és néprajzi adatok gazdag tárházai, de építé­ szet- és művészettörténeti s z e m p o n t b ó l is fontosak, v a l a m i n t a lelkészek és tanítók életrajzának megírásakor is t á m p o n t o t jelentenek. A Szécsény egyházlátogatásait köz­ lő terjedelmes, több m i n t 600 oldalas kötet Galcsik Z s o l t bevezető tanulmánya szerint elsősorban a helytörténészek számára szeretne segítséget nyújtani egy majdani Szécsény-nagymonográfia m e g í r á s á b a n . A helytörténeti célzat abban is megnyilvánul, hogy a könyvet az önkormányzat adta k i . A helytörténeti jellegben találhatjuk m e g a könyv egyediségére ( t i . egy városra vo­ natkozó összes egyházlátogatási jegyzőkönyv közlése) a magyarázatot. A forráskiadá­ sok legnagyobb részét, így az egyházlátogatási jegyzőkönyveket is, az őrzőhelyek szok­ ták elkészíteni. Ezekben t e r m é s z e t e s e n csak egy-egy felekezet jegyzőkönyveit találhat­ j u k meg. A kötet s z e r k e s z t ő i n e k - k ü l ö n ö s e n Galcsik Z s o l t n a k , a Nógrád Megyei Levéltár munkatársának - érdeme, hogy számos egyházi és világi gyűjteményt, levél­ tárat végigkutatva a l e h e t ő s é g e k h e z képest összegyűjtötte v a l a m e n n y i felekezet szé­ csényi egyházlátogatási jegyzőkönyveit. Szakmabeli történészek sokszor jogos kritikával fogadják a „céhen kívüli", lokálpat­ rióta elhivatottságú h e l y t ö r t é n é s z e k munkáit, a k i k n e k kiadványait gyakran gyönge forráskritika, a publikációk fontos f o r m a i követelményeinek m e l l ő z é s e , és a tágabb összefüggések figyelmen kívül hagyása j e l l e m z i . Másrészt azonban n e m lehet felhasz­ nálatlanul hagyni azt a j e l e n t ő s forrásanyagot, amelyet csak a helytörténeti munkák­ ban találhatunk m e g . Galcsik Z s o l t és T ó t h K r i s z t i n a k ö t e t e e b b ő l a szempontból kulcsfontosságú, de az előbbi h i á n y o s s á g o k egyáltalán n e m j e l l e m z i k munkájukat. G y a k o r l o t t történészek, i l l e t v e levéltárosok lokálpatrióta elhivatottságú kiadványát tartjuk a kezünkben. A k ö t e t b e n olvasható tanulmányok, a szöveg jegyzetelése, a m u ­ tatók összeállítása - kisebb hibáktól e l t e k i n t v e - kiválóan használható könyvet ered­ ményeztek. A tanulmányok változatosságának, alaposságának köszönhetően az olvasó végül többet kap, m i n t egyszerű forráskiadványt: a kötetben található színvonalas írá­ sok némelyike már forrásfeldolgozásnak tekinthető. A tíz fejezetből álló k ö t e t e t Galcsik Z s o l t , fent már említett bevezető tanulmánya nyitja meg. A z írás bemutatja a kötet létrejöttének körülményeit, Szécsény városának nagyon rövid történetét és a források fellelhetőségét. Kiderül, hogy a kötet nemcsak a szigorúan vett egyházlátogatási, azaz canonica visitatiós jegyzőkönyveket tartalmazza, h a n e m néhány fontos további e m l é k e t is magában foglal. A kötet i l y e n jellegű k i t e r ­ jesztése talán önkényesnek tűnik, de az 1332. évi pápai tizedjegyzék Szécsényre vonat­ kozó bejegyzésének, a ferences k o l o s t o r különböző pápai alapítóleveleinek, a szécsényi szerzetesrendek história d o m u s a i b a n található látogatási bejegyzéseknek, az addig evangélikusok által használt p l é b á n i a t e m p l o m 1607-ben történt átadási jegyzőköny­ vének, a reformátusok 1912. évi evangélikus templom-használati jegyzőkönyvének, vagy az izraelita hitközség két alapszabályának közlése hozzájárul a kötet eredménye­ sebb használatához. Evangélikus szempontból fontos, hogy a kötetben a - szerző által rendezett - szé­ csényi gyülekezeti levéltárban megtalálható egyháziátogatási jegyzőkönyveket is olvas-

hatjuk. Ezt azért fontos kiemelnünk, m e r t Szécsény előbb a bányai, m a j d 1 8 9 1 - t ő l a dunáninneni egyházkerülethez t a r t o z o t t . A régebbi bányai egyházkerületi anyagok a I I . világháborúban m e g s e m m i s ü l t e k , a dunáninneni anyag legnagyobb részét p e d i g valószínűleg Pozsonyban őrzik. Galcsik Z s o l t megpróbálta a p o z s o n y i anyagot is fel­ k u t a t n i , de a (kötetben tévesen egyházmegyeinek fordított) pozsonyi egyházkerületi levéltárban n e m találtak Szécsényre vonatkozó i r a t o t . A dunáninneni egyházkerületi levéltár anyaga valószínűleg n e m is i t t , h a n e m az állami levéltár k e z e l é s é b e n lehet valahol, egyelőre feltáratlanul és kutatásra n e m alkalmas állapotban. R i t k a erénye a bevezető tanulmánynak, hogy a kutatás „negatív" eredményeiről is b e s z á m o l . M e g t u d j u k , h o g y m e l y levéltárak azok, a h o l a szerző hasztalan keresett Szécsényre vonatkozó adatokat. Ezzel a későbbi kutatók dolga mindenképpen könynyebbé válik. A könyv második fejezetében a társszerző Tóth K r i s z t i n a - elsősorban a l a t i n nyelvű források fordításával járult hozzá a kötet elkészítéséhez - tanulmányát olvashatjuk az egyházlátogatások történetéről, lezajlásáról, céljairól. T ó t h K r i s z t i n a külön tárgyalja a k a t o l i k u s és p r o t e s t á n s egyházlátogatások j e l l e g z e t e s s é g e i t . A p r o t e s t á n s alatt i t t elsősorban reformátust k e l l értenünk, bár a könyvben evangélikus egyházlátogatási jegyzőkönyvek olvashatók. M é g s e m t e h e t ü n k szemrehányást a szerzőnek, hiszen az evangélikus egyházlátogatások rendjéről, történeti kialakulásáról, jellegzetességeiről összefoglaló tanulmány még n e m született, így szakirodalom hiányában a református egyházlátogatások gyakorlatát k e l l e t t i s m e r t e t n i e T ó t h Krisztinának. A m i n t e g y 65 oldalas h a r m a d i k fejezet képezi a könyv legfontosabb tanulmányát, Szécsény egyháztörténetéről, felekezetek s z e r i n t i bemutatásban. Legrészletesebb is­ mertetését a szécsényi k a t o l i k u s o k történetének kapjuk, ahol t e m p l o m o k , majd a vá­ rosban m ű k ö d ö t t szerzetesrendek s z e r i n t i felosztásban kísérli m e g Galcsik Z s o l t tisztázni a legvitatottabb kérdéseket. A z egyes t e m p l o m o k középkori keletkezéstörté­ n e t é n e k , elhelyezkedésének, a szerzetesrendek j e l e n l é t é n e k kérdéseire eddig a d o t t s z a k i r o d a l m i válaszok r é s z l e t e s b e m u t a t á s a után Galcsik Z s o l t a régészeti e r e d m é ­ nyekre és a források adataira támaszkodva i s m e r t e t i saját k ö v e t k e z t e t é s e i t . M i n d e n esetben kijelöli a további kutatások legfontosabb irányait. A z evangélikus gyülekezet t ö r t é n e t é n e k i s m e r t e t é s e k o r elsősorban a 17. századi lutheránus j e l e n l é t kérdéseit vizsgálja a szerző. A 16. század evangélikus egyháztör­ ténete a Szécsényre vonatkozó közvetlen forrásokból valóban n e m ismerhető meg, a 18. század végétől újrainduló lutheránus gyülekezet történetét pedig a k é s ő b b közölt jegy­ zőkönyvek rögzítik. A 17. századi gyülekezet megjelenése, kiterjedtsége, istentiszte­ leti helye, városban betöltött szerepe és a k a t o l i k u s o k k a l való kapcsolata további kér­ déseket vet fel, amelyekre Galcsik Z s o l t a választ is megkísérelni. A tanulmány további részletei i s m e r t e t i k a könyvben d o k u m e n t u m o k k a l is szereplő reformátusok és izrae­ liták rövid történetét, v a l a m i n t az összes olyan felekezetet, amely Szécsényben 1950i g megjelent. A tanulmány végén összefoglaló adatokat találhatunk az egyházlátogatási jegyző­ könyvekben feltüntetett legfontosabb számszerűségekről; az egyes felekezetek lélek­ számáról (a népszámlálási adatokat is feltüntetve), a lelkészek, tanítók, bábák nevéről és

szolgálati idejéről. Evangélikus s z e m p o n t b ó l ide kívánkozna a gyülekezet felügye­ lőinek felsorolása is. A fejezet végén Szécsény öt képi ábrázolásának egyháztörténeti e l e m z é s é t olvashatjuk. A kötet negyedik fejezetét Őze János tanulmánya képezi a szécsényi Szentlélek-templomról. A szerző i s m e r t e t i az egyházlátogatási jegyzőkönyveknek a t e m p l o m r a vonat­ kozó adatait, ezekből rekonstruálja alaprajzát és külsejét is. A z egyházlátogatási jegy­ zőkönyvek és a 18-20. századi helyi térképek, v a l a m i n t fotók alapján kísérletet tesz a t e m p l o m helyének meghatározására. A tanulmány egyrészt S z é c s é n y egyik fontos középkori templomának legfontosabb építészeti adatait tárja fel, másrészt segítséget ad egy esetleges régészeti kutatás elindításához. A z ötödiktől a nyolcadik fejezetig terjedő rész felekezetek szerint közli a római ka­ t o l i k u s , evangélikus, református és izraelita forrásokat. A z idegen nyelvű feljegyzése­ ket magyar fordításban, a magyar nyelvű forrásokat pedig - a m a i elvárásoknak megfe­ lelően - betűhív módon teszi közzé. A z 1607. évi.templomátadási oklevelet a betűhív átíráson kívül a könnyebb érthetőség kedvéért m a i helyesírással is közli. M i n d e n for­ rásközlés előtt pontosan feltünteti az irat nyelvét, pontos levéltári jelzetét és esetleges eddigi kiadásainak bibliográfiai megjelölését. Lábjegyzetei pontosak és informatívak, az előforduló személyekről lehetőleg m i n d e n fellelhető adatot közölnek, a megemlített helységek m a i nevét is megadják. Néhány értelemzavaró sajtóhiba - elírt évszámok és nevek - sajnos b e n n m a r a d t a kötetben, elsősorban a lábjegyzetek között. Szerkezeti s z e m p o n t b ó l kifogásolható, hogy a borítón is megjelenő, Szécsényben 1729. január 16-án bekövetkezett „csodás égi j e l e n s é g " n é m e t nyelvű röplapjának szövege, vala­ m i n t Könnyű J ó z s e f csillagász tanulmánya az egyházlátogatási jegyzőkönyvek k r o n o ­ l o g i k u s rendjében helyezkedik el. Könnyű J ó z s e f tanulmányának - amely paraszelén holdhálónak értelmezi a j e l e n s é g e t - inkább a kötet elején l e t t v o l n a a megfelelő helye. A könyv 6. fejezete az 1607. évi, templomátadást elrendelő oklevelet és a tíz evangé­ l i k u s püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvet közli. A tizenegy d o k u m e n t u m közül eddig négy j e l e n t m e g nyomtatásban: az 1607-es oklevél, 1657-es vizitáció ( l a t i n u l ) , és a két utolsó, 1899. és 1928. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv. A z 1928-as jegyző­ könyvet Galcsik Z s o l t korábban már közölte, az 1899-es jegyzőkönyvet pedig szintén ő adta k i reprintként a k ö z e l m ú l t b a n . Négy kisszellői jegyzőkönyv az 1798., 1805., 1813. és 1819. évben ad S z é c s é n y r e vonatkozó - egy-két soros - adatot. L é t s z á m o t csupán az 1798-as jegyzőkönyv közöl, a többiből csupán annyi derül k i , hogy Szécsény azokban az években Kisszellő szórványa v o l t . A z 1838-as kisszellői jegyzőkönyv beszá­ m o l Szécsény iskolával és tanítóval rendelkező leánygyülekezetté válásáról, az 1867-es p e d i g arról, hogy Szécsény anyagyülekezetté alakulása is elkezdődött. A z 1878-as, 1899-es és 1928-as jegyzőkönyvek már valóban a szécsényi evangélikus anyagyüleke­ zetben t a r t o t t egyházlátogatások eredményét rögzítik. A jegyzőkönyvek történeti részéből t ö b b e k között megismerhetjük az anyagyüleke­ z e t t é válás hosszú folyamatát, a Pulszky család szerepét az evangélikus gyülekezet talpra állításában, a templomépítés történetét, és az I . világháborút követő gazdasági összeomlás tragikus következményeit. M a g u k a jegyzőkönyvek meglehetősen terjedel­ mesek, részletesek és - a 1 9 - 2 0 . század fordulójára n e m m i n d i g j e l l e m z ő módon - a

sablonokon túlmenő, valódi információkat közölnek a gyülekezet történetéről és éle­ téről. Valamennyi jegyzőkönyv forrása a gyülekezeti levéltár, az Evangélikus Országos Levéltárból csak az 1899. évi jegyzőkönyv végén szereplő „pótlás" származik, amely a vizitáló B a l t i k Frigyes észrevételeit t a r t a l m a z z a a j e g y z ő k ö n y v h ö z . A 7. fejezetben egyedüliként szereplő, református vonatkozású d o k u m e n t u m is az evangélikus gyü­ lekezet levéltárából származik. A rövid jegyzőkönyv a református leánygyülekezet evan­ gélikustemplom-használatát rögzíti. A kötet 9. fejezete egy alapos (50 oldal terjedelmű) szótárat közöl, amely az egyházi szóhasználatban és a történeti szakirodalomban kevésbé járatos olvasóknak is érthe­ tővé teszi a könyvben szereplő kifejezéseket. A szótár használatát megkönnyítené, ha a könyv szövegében tipográfiailag is jelölve lennének a szótárban szereplő kifejezések. A 10. fejezet a s z a k i r o d a l m i elvárásoknak teljes egészében megfelelő irodalomjegyzék. A kötet végén rövid angol nyelvű rezümé, v a l a m i n t hely- és személynévmutató talál­ ható. A z utóbbiak még a lábjegyzetek szövegére is utalnak, így a könyvet teljes egészé­ ben használhatóvá teszik a tudományos kutatás számára. A kötet képekkel zárul, ame­ lyek Szécsény egyházi épületeinek metszeteit és fényképeit mutatják, ezzel is közelebb hozva a kötetben szereplő forrásokat. A legutolsó lapon a város birtokosainak, az egy­ házak történetében is nagy szerepet j á t s z ó gácsi Forgácsoknak a leszármazási táblája látható. A z elsősorban helytörténészek számára készült kötet nagy segítséget j e l e n t az egy­ háztörténet kutatóinak. A város v a l a m e n n y i felekezetét b e m u t a t ó könyv elősegíti, hogy a gyakran még m a is túlságosan felekezeti szempontú egyháztörténet-írás k o n fesszionális korlátai oldódjanak. A j ö v ő b e n elkerülhetetlen lesz, hogy az egyházak t ö r t é n e t é t megpróbáljuk egységesen szemlélni és f e l d o l g o z n i . A z i l y e n kiadványok elősegíthetik ezt a f o l y a m a t o t . Bevezetőnkben említettük, hogy a történettudomány és a teológia közötti híd a teoló­ gia felől is épül. G é m e s Istvánnak a tübingeni peregrinusokról szóló munkája m i n d e n ­ képpen figyelemre méltó a világi kutatók számára is. A peregrinácó (külföldi egyetemek látogatása) kutatásának nagy hagyománya és kiterjedt i r o d a l m a van. N e m véletlen, hiszen a peregrináció művelődéstörténeti, k u l ­ túrtörténeti j e l e n t ő s é g é t nehéz lenne alábecsülni; másrészt a külföldi egyetemek lá­ togatása egyháztörténeti szempontból is nagyon fontos. A reformáció magyarországi elterjedése lényegében a külföldön - elsősorban W i t t e n b e r g b e n - t a n u l t diákok tevé­ kenységének köszönhető. A külhoni egyetemre járás a k é s ő b b i e k b e n szükségből k o ­ vácsolt erénnyé vált: a soproni teológia fakultássá válásáig (1923) az evangélikusoknak n e m v o l t lehetőségük Magyarországon belül az egyetemi szintű lelkészképzésre, így a peregrinációra e l e m i szüksége v o l t az egyháznak, h o g y a lelkészképzés m i n ő s é g é t fenntartsa. Elsősorban ennek a személyes és intenzív kapcsolatnak köszönhető, hogy evangélikus egyházunk legjelesebb lelkészei m i n d e n k o r „naprakészek" v o l t a k a külho­ n i - elsősorban németországi - szellemi áramlatok és teológiai irányzatok tárgyában. Ezek a szellemi, teológiai irányzatok aztán megjelentek egyházunk életében is, bár a h e l y i v i s z o n y o k között t e r m é s z e t e s e n m ó d o s u l t a k . V é l e m é n y e m s z e r i n t a külföldi

egyetemek látogatásának n e m kis része v o l t abban, hogy egyházunk olyan kiemelkedő szellemi teljesítményt nyújtott az elmúlt évszázadokban. G é m e s István munkája a tübingeni egyetemen 1534-1918 között m e g f o r d u l t kár­ pát-medencei egyetemjárókról a teljesség igényével igyekszik képet a d n i . Könyve I . fejezetének elején i s m e r t e t i azokat a korábban megjelent dolgozatokat, melyek az egye­ t e m magyarországi hallgatóinak névsorát már megpróbálták összeállítani. Pontosan behatárolja az évkort, 1 5 2 3 - t ó l , a m i k o r az első magyarországi diák megjelent Tübin­ genben, 1918-ig, a történelmi Magyarország széteséséig. Területileg a Kárpát-meden­ ce a kutatás tárgya, azonban tesz néhány kivételt, a m i k o r a nevek hangzása alapján n e m a Kárpát-medencéből érkező, de feltehetőleg magyar származású diákokat is fel­ tüntet. A következő alfejezet a tanulmány forrásait m u t a t j a be meggyőző részletességgel, érzékeltetve a különböző források erényeit és korlátait. A Vázlatos történeti háttér címet viselő alfejezet Magyarország, ezen belül a hazai protestantizmus majd' 400 éves törté­ netét foglalja össze. V é l e m é n y ü n k szerint nyolc o l d a l o n n e m érdemes olyan öszszefoglalót adni, melyet nagyobb részt ismer, vagy más kézikönyvekben, l e x i k o n o k b a n is megtalál az olvasó a számára szükséges részletességgel. Előnyösebb lett v o l n a a tübin­ geni egyetem történetét i s m e r t e t n i ebben a részben, hiszen ez jóval ismeretlenebb, és nehezebben hozzáférhető a könyv feltételezett olvasói számára. A m u n k a I I . fejezete a könyv legterjedelmesebb és legfontosabb része: az időrendi névsor a hozzákapcsolódó jegyzetanyaggal, amely 713 tübingeni egyetemre járó leg­ fontosabb fellelhető adatait tartalmazza. A táblázatban megtalálhatjuk a pontos forrás­ megjelölés után a bejegyzés évét, majd magát a bejegyzést is. A táblázathoz kapcsolódó jegyzetek a hallgatókra vonatkozó ö s s z e s további adatot tartalmazzák. Jegyzet csak abban az esetben járul az egyes bejegyzésekhez, ha - egyéb forrásból - többletinformá­ ciót nyújt. M e g k ö n n y í t e n é a táblázat használatát, ha fel lenne tüntetve, hogy mely névhez találunk jegyzetet is. M a g u k a jegyzetek nagyon értékes információkat tartal­ maznak, és a szerző alapos és k o m o l y kutatómunkájának legkiválóbb tanúbizonyságai. Használatukat azonban megnehezíti, h o g y az információk és forrásaik n e m különül­ nek el egymástól. A forrásmegjelölésekre talán i t t is - m i n t a kötet többi részében - a lábjegyzetelés lett v o l n a a legalkalmasabb. A diákok felsorolása után a I I I . fejezet az adatok feldolgozására tesz kísérletet. A z első alfejezet a földrajzi származást elemzi, ezért a függelékben még négy térképvázlat t a r t o z i k hozzá. A felosztás kissé a n a k r o n i s z t i k u s n a k tűnik. Erdély külön kiemelése teljesen jogos, hiszen az erdélyi szász egyház a magyarországi egyháztól teljesen füg­ getlen, önálló evangélikus egyház volt. A „Felvidék" külön kiemelése már vitathatóbb: egyházigazgatásilag h á r o m egyházkerülethez t a r t o z o t t , és társadalmilag, történelmi­ leg sem lehet egymásba m o s n i a szabad királyi városokat, a bányavárosokat vagy a sze­ pességi szász városokat. Sopron talán együtt maradhatott volna a Dunántúllal, s n e m kellett v o l n a külön kezelni. Kicsit merev az időbeli felosztás is. M i n t tudjuk, a század­ fordulók ritkán képeznek korszakhatárt. Ezért a diákok számának változását n e m i n ­ d o k o l t az egyes századokra vetíteni. A z összevetést könnyebbé tenné, ha a számsorokat táblázatba rendezte v o l n a a szerző.

A diákok szociális, családi hátterét bemutató következő alfejezet és a szakválasztást bemutató alfejezet szorosan összetartozik, s az utóbbi végéről n e m hiányzik a kutatást megkönnyítő táblázat sem. A z adatok újólag bizonyítják a lelkészcsaládok nagy szere­ pét egyházunk történetében. A z iskolai végzettségről szóló alfejezet adatok hiányában inkább csak általános tájékoztatást nyújt, a diákok életkorának táblázatos bemutatása pedig megerősíti eddigi ismereteinket az egyetemjárási szokásokról. A z ösztöndíj-le­ hetőségeket tárgyaló, különben nagyon fontos alfejezet talán inkább a könyv elejére i l l e t t volna. A z utolsó alfejezet - Akik nem tértek vissza c í m m e l - érdekes életpályákat i s m e r t e t . Tudjuk, hogy a peregrinusok döntő többsége visszatért hazájába, ahol egyházi szolgá­ latba állt. Gémes István - a 18. század közepéig terjedő időszakból - tíz olyan diákot m u t a t be, aki n e m tért haza, de akinek életútját több-kevesebb részletességgel sikerült feltárnia. írásából úgy tűnik, hogy m i n d e g y i k életút külön történet, a kintmaradás m ö g ö t t n e m lehet v a l a m i közös motivációt felfedezni. A szerző gyakran idézi a d o k u m e n t u m o k a t - a m a i követelményeknek megfelelően - eredeti nyelven és betűhív átírásban, azonban a könyv olvashatóságát és érthetőségét javította volna, ha a n e m magyar (német és latin) nyelvű forrásidézeteket fordításban is közli. A m u n k a lényegében adattár, és elsősorban kézikönyvként használható a t ö r t é n e ­ lem ( n e m csak az egyháztörténet) kutatói számára. A z adattár jelleget oldja az adatok feldolgozására tett kísérlet a I I I . fejezetben. Kicsit zavaró, hogy a I I . fejezet jegyzetanya­ ga olyan, m i n t h a folyamatos olvasásra készült volna. Gyakori a n e m elég pontos odavissza utalás más jegyzetpontokra. Ez zavarja az adattárként való használatot, hiszen aki csak egy-egy tübingeni peregrinus adatira kíváncsi, az n e m fogja végigolvasni fo­ lyamatosan v a l a m e n n y i jegyzetet, s nehezen fog k i i g a z o d n i az utalásokban. A m u n k a apróbb hibái ellenére j ó l használható, fontos kézikönyv. A hibák talán abból fakadnak, hogy a szerző túlzottan szereti a témáját, és n e m t u d eléggé objektív m a r a d n i . Ez azonban - más szempontból - erény. Ilyen tárgyszeretet nélkül nehezen születnének meg a nagyon sok munkát és elhivatottságot feltételező fontos művek. A z adattárak és forrásfeldolgozások a t ö r t é n e l m i kutatás alapjai, de műfajuknál fogva inkább csak a szűkebb szakmai közönséghez j u t n a k el. Ezért n e m dicsérhető eléggé Gémes István elhivatottsága és alázata, amellyel ezt a munkát összeállította és közre­ bocsátotta. Reméljük, hogy a fenti három kiadvány betöltheti kettős hivatását: egyrészt példája nyomán újabb forrásközlések és adattárak j e l e n h e t n e k meg egyházunk t ö r t é n e t é n e k nehezen fellelhető dokumentumaiból, másrészt - már ezen kötetekre is támaszkodva - színvonalas feldolgozások látnak majd napvilágot, ezzel is szűkítve egyháztörténet­ írásunk terjedelmes fehér foltjait. Ö n b e c s ü l é s t is adhatnak ezek az első látásra csak a szakembereket érdeklő művek: egyházunk története van olyan fontos és érdekes, hogy kutatása világi történészek számára is kikerülhetetlen. Éppen ezért nekünk is fokozott a felelősségünk, hogy t ö r t é n e t ü n k e t feltárjuk és feltárhatóvá tegyük. Kertész Botond

Fordítástudomány és műfordítás A hűség énekei. Két német kisepikai mű. Conrad Ferdinand Meyer: Hutten végnapjai Johann Wolfgang Goethe: Hermann és Dorothea Fordította: Hárs Ernő (Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 2001) Mit szabad a kutatónak? Néhány szó a fordítástudományról Szabad-e a nyelvésznek, a fordításkutatónak értékítéletet m o n d a n i ? K i j e l e n t h e t i - e bárki egy fordításról, hogy j ó , avagy igénytelen, netán rossz? A k i olvasott idegen nyelvből magyarított, teljesen érthetetlen használati utasítást, m o n d j u k egy elektromos géphez - ez napjainkban igen gyakran előfordul - , talán meg sem érti a kérdést; számára nyilvánvaló, hogy van j ó és van rossz fordítás. A rossz for­ dítás, melynek létrehozásakor a fordító képtelen vagy a forrásnyelvi szöveget megérte­ n i , vagy azt célnyelvi szövegre átültetni, n e m képezi, n e m is képezheti a fordítástudo­ mány, a transzlatológia tárgyát, hiszen ez esetben n e m is b e s z é l h e t ü n k fordításról, csupán szélhámosságról, j o b b esetben kísérletezésről. A fordítástudomány olyan for­ dításokkal foglalkozik, amelyek forrásnyelvi szövegek adekvát célnyelvi újraalkotását jelentik. A kérdés azonban ennek ellenére fennáll: érvényes lehet-e a fenti kérdés, mármint hogy létezik-e j ó és rossz fordítás i r o d a l m i művek esetében is? Léteznek-e olyan krité­ r i u m o k , m e l y e k segítségével m é r h e t ő a műfordítás, ahogy a magyar nyelv i r o d a l m i művek fordítását nevezi? Szánjunk néhány m o n d a t o t ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására is, hiszen rö­ v i d elméleti bevezetés nélkül szinte lehetetlen egy fordítás vizsgálata. A fordítástudomány, amely az elmúlt fél évszázad során rohamos fejlődésen m e n t keresztül, s z á m o s iskolát h o z o t t létre, m e l y e k b e m u t a t á s a n e m lehet ennek a rövid írásnak a feladata. A z o n b a n mindenképpen megjegyzendő, hogy a fordítások elemzé­ sénél alapvető különbség van az i r o d a l m i és a nyelvészeti megközelítés között. Míg a műfordításokkal az irodalomtudomány már régóta foglalkozik, fordítások vizsgálata a nyelvészet módszereivel viszonylag fiatalnak számít. A z i r o d a l m i és a nyelvészeti meg­ közelítés között j e l e n t ő s különbségek is vannak; míg az i r o d a l m i módszer általában értékelő jellegű, tehát jónak, avagy rossznak, netán középszerűnek ítél meg egy fordí­ tást, addig a nyelvészet tartózkodik az értékeléstől, és inkább leíró módon j á r el. A z irodalmárt általában a kész célnyelvi fordítás érdekli; a fordító által alkalmazott meg­ oldások és a fordítás folyamata kevésbé foglalkoztatják. A nyelvész-kutató sohasem preszkriptív, tehát n e m ad tanácsokat, m i t csinált j ó l vagy rosszul a fordító, és hogy szerinte m i t k e l l e t t volna tennie, h a n e m - m i n t már említettük - deszkriptív módon látja el feladatát. Vizsgálatunkban tartózkodni f o g u n k az értékítéletektől, és csupán leíró jellegű analízist adunk, hiszen fordítástudomány n e m azonos a fordításkritikával, m e l y n e k célja éppen az értékítélet meghozatala. F e l m e r ü l t már az a kérdés, m e l y ismérvek segítségével vizsgálhatók a fordítások.

Jelen esetben, m i v e l kötött formájú művekró'l van szó, egy kritérium már adott; éspe­ d i g az, átviszi-e a fordító a forrásnyelvi szöveg kötöttségét a célnyelvi szövegbe is. Vá­ laszunk igen, a m i ismét szükségessé teszi egy elméleti kérdés rövid bemutatását. K a t h a r i n a Reiss, aki a szövegeket transzlatológiai szempontból Karl Bühler 1934es organon-modelljéből k i i n d u l v a kísérli m e g tipologizálni, a fordítás szempontjából négy alaptípust különböztet meg, melyek közül a m i vizsgálatunk szempontjából ket­ tő lényeges: a tartalomközpontú (inhaltsbetonter Text) és a formaközpontú (formbetonter Text) szöveg. Ezen elmélet szerint a műfordító elsődleges feladata n e m a t a r t a l o m , h a n e m a forma célnyelvi megalkotása. N e m célunk ennek az állításnak az igazságtar­ talmát megkérdőjelezni, ám i r o d a l m i alkotások, például a két vizsgálandó mű esetében felmerülhet a kérdés, miért lenne másodlagos a t a r t a l o m a forma mögött. M i n t látni fogjuk, lehetséges a t a r t a l o m magyarra történő átültetése kötött forma esetében is. A forrásnyelvi szöveg azonos célnyelvi hatása n e m feltétlenül j e l e n t i a t a r t a l m i m o n d a ­ nivalóról t ö r t é n ő lemondást. Ezennel el is érkeztünk a fordítás alapvető kérdéséhez, az ekvivalencia, a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg egyenértékűségének lehetőségéhez, melyet egy rövid példa segít­ ségével szeretnénk b e m u t a t n i . Ha egy magyar növénytani szakkönyv fordításához a „fikusz" n é m e t megfelelőjét keressük, a legegyszerűbb módszer a növény l a t i n nevén keresztül e l j u t n i a n é m e t szóig. Ebben az esetben denotativ ekvivalenciáról beszélünk, a magyar és a n é m e t szó m ö g ö t t ugyanaz a növény rejlik. H a azonban egy i r o d a l m i műben egy átlagos magyar szoba leírásánál f o r d u l elő a fikusz, a fordító n e m sokra megy a b o t a n i k a i pontossággal, hiszen a frizsiderszocializ­ mus eme tolerált exotikuma sem a kelet- sem a nyugatnémet lakásokra nem voltjellemző. Tehát hiába alkalmazzuk a denotatívan ekvivalens német megfelelőt, a német olvasóban s e m m i l y e n hatást n e m érünk el. H a azonban a fikuszból a fordításban „ G u m m i b a u m " lesz ( a m i n e m f i k u s z ) , rögtön elérjük a n é m e t nyelvű olvasóban az egyenértékű ha­ tást, a m i t ez esetben konnotatív ekvivalenciának nevezünk. A z ekvivalencia létrehozásának m e g í t é l é s e k ü l ö n b ö z ő szinteken; szövegtípustól függően a szavak, szókapcsolatok, m o n d a t o k , avagy teljes szövegek szintjén lényeges m é r t é k b e n befolyásolja a fordításról k i a l a k u l t ítéletet. Á m azt sem szabad elfelejte­ nünk, hogy máshogy látja az átültetett művet az olvasó, aki az eredetit n e m feltétlenül i s m e r i , a fordító, a k i a legalaposabban i s m e r i a forrásnyelvi szöveget és m e g i n t m á s ­ ként a kutató, ak i többé-kevésbé semleges megfigyelőként a f o l y a m a t o t kísérli meg leírni. Fordíthatóság

és fordíthatatlanság

német-magyar

viszonylatban

A nyelvek egymás közötti fordíthatósága számos tényezőtől függ: a nyelvek tipológi­ ájától, genealógiájától, horizontális és vertikális rétegződésétől, kulturális távolságá­ tól, a szövegek jellegétől, hogy csupán néhány tényezőt említsünk. Feltétlenül meg k e l l azonban említenünk, hogy kultúrnyelvek e s e t é b e n (melyek alatt írásbeliséggel rendelkező nyelveket értünk) a nyelvtani szerkezetek különbözősége általában kisebb akadályt j e l e n t a fordítónak, m i n t a kulturális különbségek áthidalása. A n é m e t és a

perzsa nyelv például genealógiailag r o k o n , m i n d k e t t ő indoeurópai, mindkét nyelv flektáló, azonban G o e t h é t valószínűleg nehezebb perzsára, m i n t magyarra fordítani, és feltételezhetően sokkal t ö b b lábjegyzetre van szükség. Fordítói szempontból a német és a magyar szövegek kulturális vonatkozásban n e m állnak távol egymástól, a német kultúra Magyarországra gyakorolt hatása közismert. A n é m e t erősen befolyásolta a magyar nyelv fejlődését, m e l y n e k emancipációja a né­ methez képest megkésve bár, de a reformáció után mégiscsak m e g i n d u l , és csak a sze­ rencsétlen történelmi körülmények m i a t t t o r p a n meg. A magyar nyelvújítás is gyakran merített i h l e t e t a n é m e t szóképzésből, főleg, a m i a névszói összetételeket i l l e t i . M i n d e n kulturális közelség ellenére j e l e n t ő s eltérések is találhatók a két nyelv fordíthatósága szempontjából. A leglényegesebb i l y e n nyelvszerkezeten kívüli eltérés a német nyelv p o l i c e n t r i k u s jellege. Míg a magyar nyelvet anyanyelvként beszélők kevés kivételtől eltekintve állampolgárságuktól függetlenül a magyar nemzet részének t e k i n ­ t i k magukat, a n é m e t anyanyelvűek esetében teljesen eltérő a helyzet. A német nyelv hat európai államban hivatalos nyelv, és például Dél-Tirolban regionális nyelvi auto­ nómiával rendelkezik. A német nyelvet anyanyelvként beszélők önmagukról a l k o t o t t n e m z e t i felfogása egymástól teljesen eltérő lehet, m e l y n e k mély történelmi okai van­ nak. C. F. Meyer művében is olvashatunk olyan kijelentéseket, hogy a svájciak igazá­ ból németek: ...zsoldos és svájci - német egyaránt ( 9 5 ) . A z alapvető n e m z e t i választóvo­ nalat németek, osztrákok és svájciak között a N é m e t B i r o d a l o m 1871-es alapítása húz­ ta meg, a m i v i s z o n t n e m j e l e n t i azt, h o g y ne l e n n é n e k m i n d a m a i n a p i g osztrákok vagy svájciak, avagy dél-tiroliak, akik n é m e t n e k tartják magukat. És akkor a n e m német nyelvű országokban élő német kisebbség kérdéséről még n e m is szóltunk. A helyzet azonban még b o n y o l u l t a b b . A n é m e t nyelven belüli regionális eltérések olyan j e l e n t ő s e k , hogy a d i a l e k t u s t beszélők általában csak az i r o d a l m i nyelv t ö b b é kevésbé sikeres aktív alkalmazásával értik meg egymást. A rádió és a televízió korában az i r o d a l m i nyelvet szinte m i n d e n német anyanyelvű érti, ám n e m feltétlenül beszéli. A regionális nyelvhasználat a fordító előtt szinte áthághatatlan akadályként t o r n y o ­ sul, ugyanis a magyar tájnyelvek szociolingvisztikai konnotációja teljesen más jellegű és általában az iskolázottsággal függ össze. A regionális nyelvhasználat a németül író számára tudatos eszköz is lehet, ám az író körülbelüli származása akkor is m a j d n e m m i n d i g kiderül, ha n e m is akarja velünk közölni. Egészen egyszerűen azért, m e r t szá­ mos szó csak regionálisan létezik, az i r o d a l m i n é m e t b ő l hiányzik. (Példának okáért a szombat szó használatából is azonnal kiderül az északi vagy déli származás: míg délen a Samstag dívik, északra a Sonnabend j e l l e m z ő . ) A regionális nyelv használata azonban távolról sem az egyetlen probléma, amellyel a fordítónak meg k e l l küzdenie. A z általunk vizsgált két mű esetében olyan alkotások­ ról van szó, melyeket a szerzők több m i n t száz éve vetettek papírra, tehát azzal a kér­ déssel is f o g l a l k o z n u n k k e l l , m e l y korszak nyelvén érünk el megfelelő ekvivalencia­ szintet. A kérdés megválaszolása úgyszólván lehetetlen, hiszen a mában élő és alkotó ember akaratlanul is a m a i nyelvet beszéli, a m a i olvasó számára készíti a fordítást, és sohasem lehet biztos abban, hogyan hatna az általa rekonstruált k o r a b e l i nyelv az akkori olvasóra. V i s z o n t a fordító célcsoportja n e m is a múlt századi vagy még korábbi

olvasóközönség, h a n e m a m a embere. Szokás m o n d a n i , hogy a m a i ember számára Shakespeare fordításban s o k k a l élvezetesebb, m i n t eredetiben, hiszen a fordítások általában a 19. században készültek, m e l y n e k nyelvezete kevésbé archaikus, m i n t a shakespeare-i angol, m e l y szótár nélkül a m a i a n g o l o k n a k n e m i g e n érthető. L u t h e r bibliafordításának hatása is n e m utolsósorban m o d e r n nyelvezetében keresendő, ame­ lyet végre megértettek az emberek. A fordítónak azonban j ó lehetőségei vannak a fent említett d i l e m m a megoldására, amennyiben az alapvetően közérthető nyelvezeten készült fordítást archaizáló szerke­ zetekkel látja el, m e l y e k az érthetőséget n e m veszélyeztetik. A csak egy bizonyos nyelvben, illetve kultúrkörben létező reáliák léte és fordítása is az alapvető transzlatológiai kérdések közé tartozik. A reáliák osztályozása és fordítása/ elmagyarázása a legnehezebb fordítási műveletek közé tartozik, n e m kevésbé a nyelv­ használat által keltett irónia visszaadása. Vizsgálatunkban mindezen alapkérdésekkel és természetesen az olvasás során felmerült egyéb jelenségekkel is foglalkozni szeret­ nénk. A vizsgált

művek

Conrad Ferdinand Meyer (1825-1898) páros rímelésű, tízes j a m b u s o k b a fogott művét 1871-ben, tehát a N é m e t B i r o d a l o m megalapításának évében írta. Fordítási szempont­ ból nehézséget okozhat és okoz a svájci n é m e t nyelvhasználat érzékeltetésének meg­ oldhatatlansága m e l l e t t az a tény is, hogy számos, a reformáció korára jellemző nyelvi fordulatot használ a szerző, melyek erősen k o r - és kultúraspecifikusak. A forrásnyelvi szöveg korához képest is archaizáló jellege fordítási szempontból kevésbé p r o b l e m a ­ t i k u s . Tudomásunk szerint a műnek korábbi magyar fordítása nincs. Johann Wolfgang Goethe (1749-1832) 1798-ban hexameterekben írt költeménye M e yerénél korábban keletkezett, és nyelvhasználatát t e k i n t v e más jellegű kihívásokat tartalmaz. Goethe saját koráról ír annak nyelvén, m e l y r e a regionális nyelvhasználat kevésbé jellemző, annál inkább a mára régiessé vált szerkezetek. A z eposz hűen követi a klasszikus i r o d a l o m szabályait, a fejezeteket múzsák vezetik be, és a vázolt tragikus es e mén y ek ellenére i d i l l i k u s (polgári) konnotációval bír. A H u t t e n végnapj ai

fordításáról

Míg C o n r a d F e r d i n a n d M e y e r svájci n é m e t / d é l n é m e t nyelvhasználata egyértelműen kiviláglik a mű olvasása közben, G o e t h é n é l más a helyzet, a m i n e k az az oka, h o g y Goethe nyelvezete a későbbi k o r o k b a n gyakran etalonnak számított, és így m a i szem­ m e l nehéz eldönteni, m i számított k b . kétszáz évvel ezelőtt r e g i o n a l i z m u s n a k . M e yernél egyértelmű például a siech, stan, Lötz, Gestad, spat, feiere, melyek délnémet ízét l e h e t e t l e n visszaadni. Ezzel összefüggésben szeretnénk ezen a helyen bevezetni a veszteség és kompenzáció kérdését is, mely utóbbi hasznos eszköz a fordító kezében. Veszteség alatt azt értjük, ha a forrásnyelvi t a r t a l o m denotatívan vagy konnotatívan n e m ültethető át a célnyelv­ re, m i n t például a siech szó esetében. M a g y a r u l csak a denotativ fordítás lehetséges: be­ teg. A délnémet/svájci hangulat elvész. És a m i rosszabb; n e m is kompenzálható, tehát

másik helyen sem lehet érzékeltetni, hogy az író saját regionális normáját követi. T u ­ datos írói eszköz Svájcot dialektusban írott formában Schwyzerboden-nek nevezni, annál is inkább, m i v e l a német tájnyelvek legfontosabb ismérve éppen az, hogy csak a beszélt nyelvben használatosak, írott formában mindenképpen különleges mondanivalót rej­ tenek. A svájci-német p r o b l e m a t i k a végig érezhető a műben, a szerző saját hazáját n e m tartja kevésbé németnek, m i n t m o n d j u k H u t t e n Frankföldjét, de azért Svájc, ha n é m e t is, mégiscsak más; Schwyz és n e m Schweiz. A regionális nyelvhasználatot t e k i n t v e fordítói szempontból talán a welsch szó m a ­ gyarra t ö r t é n ő á t ü l t e t é s e j e l e n t h e t i a legnagyobb fejtörést. A z egykori kelta törzs, a volscusok neve számos nyelvben, így a magyarban is tovább él az oláh, olasz szavakban. Ebből ered a vallon és a welsch is, amely jellegzetesen svájci szóvá vált, melynek j e l e n ­ tése „nem n é m e t svájci, olasz, francia vagy más újlatin". A m o d e r n nyelvhasználatban a „welsche Schweiz" Svájc n e m német nyelvű részeit jelenti, amelyek lakossága újlatin eredetű. A szó konnotatív ekvivalenciáját elérni más nyelven n e m lehet, a m i esetünk­ be n a fordító általában olasznak fordítja, m é g az egyik fő ellenség, a spanyol L o y o l a leírásánál is: welsche Fratze = olasz torzkép, ám az átültetett kép hatása ettől még eleven marad, hiszen vallási szempontból szinte mindegy, hogy olasz vagy spanyol, a welschek a reformáció ellenségei, ám érdemeik is vannak, m i n t A r i o s t o esetében láthatjuk is. Említettük a mű múlt századi, illetve szándékosan archaizáló nyelvezetét. Ez k i m u ­ tatható a szavak, szócsoportok és a szórend szintjén is. A z archaizáló nyelvhasználat azonban m i n d e n nyelven lehetséges, és ha például a szöveg ilyen jellege egy adott he­ lyen n e m adható vissza ( b i r t o k o s szerkezet m a i h o z képest fordított szórendje: der Ahnen Burg, aus der Väter Haus = ősök régi vára, szülőházam), más helyen lehetséges a kompenzáció: Vetter Hans = János kuzin, mely esetben a Vetter egy semleges német szó, míg a magyar kuzin archaizáló jelleget ad a szövegnek. Némileg hasonló jelenség, a m i ­ kor a semleges nemű főnév előtt ragozatlan a jelző: städtisch Kind = városi nőt, ein philo­ sophisch Büchlein = bölcs könyv, mely régies nyelvhasználat kompenzációja szinte bárhol lehetséges, ahol a magyar nyelv ezt megengedi: például az „e" mutató névmás haszná­ lata. A Schaffner sáfár-ia történő fordítása is érthető módon régiesíti a nyelvhasznála­ t o t , m i n e k eredményeképpen a magyar olvasó ezt a szót j o b b a n be tudja azonosítani, m i n t a német, k i n e k nyelvében a Schaffner m a kalauzt jelent. ( G o n d o l j u n k a fent e m l í ­ t e t t Shakespeare-fordításokra.) A műben található reáliák fordítása, m i n t a reáliáké általában, a fordító feladata és felelőssége, akire i l y e n k o r úgy bízzuk rá magunkat, m i n t a repülőgép utasa a pilótára. Ilyen ártalmatlan reália a Föhn szél, mely az alpesi országokban fejfájás, rossz kedély és hasonló lelkiállapotok okozója; a fordításban m e g m a r a d a szó: főn, amely a magyar olvasóban n e m k e l t hasonló képzeteket. Történelmi-katonai reália a Landsknecht szó, melynek fordítása h o l talpas, h o l zsoldos, ezekben az esetekben a szó konnotációja v o l t mérvadó. A Komtur kifejezés esetében az a helyzet, hogy a szó magyarul erős történel­ m i töltettel rendelkezik, tehát kiváló eszköz az archaizálásra. A német reformáció jellegzetes figurái voltak a Schwärmer-nek nevezett lelkes rajon­ gók, akik b u z g a l m u k b a n néha túlzásokba estek. Meyer költeményében Loyolát nevezi

2M

Schwärmer-nek, a fordítás: rajongó lény. A reáliákról még e l m o n d h a t j u k , hogy a n é ­ metországi h u m a n i z m u s és reformáció bővelkedik egyéb olyan történelmi és n y e l v i fordulatokban is, melyek más kultúrákra kevésbé jellemzőek; ilyen például a l a t i n sza­ vak használata vagy a nevek latinizálása. Meyer tudatosan él ezekkel a stílusfogásokkal művében, hiszen jellegzetesen reformáció-korabeli hatást érhet el velük: Potator, Aleator = iszik, kockát vet, Vale, Erasme = Vale, Erasmus. A Schleiferius, Caprimulgius, Ochsenhorn nevek is a reformáció korának jellegzetesen i r o n i k u s termékei, melyek konnotatív ekvivalenciáját más nyelven lehetetlen kifejezni, így a fordítónak döntenie kell a lehet­ séges m e g o l d á s o k között. A lábjegyzet használata epikus k ö l t e m é n y e k e s e t é b e n i n ­ kább zavaró lenne, és ritkán is fordul elő, marad a szavak denotativ jelentésének vissza­ adása a latinizált f o r m a nélkül. Talán még nehezebb a kikeresztelkedett Pfefferkorn nevének fordítása, ak i ellen az Epistolae o b s c u r o r u m v i r o r u m íródott; a fordító i t t a név szó s z e r i n t i fordítása m e l l e t t dönt: der saubere Täufling Pfefferkorn = Megkeresztelt Borsszem, m e l y b e n a Borsszem konnotatív j e l e n t é s e kompenzálja a veszteséget és t ö ­ mören kifejezésre j u t t a t j a a megvetett személy j e l l e m é t . A n é m e t rendek jelszavát, a „Deutsche Libertát"-et, melyben a német „Freiheit" helyett áll az idegen szó, szintén n e m lehetne m a g y a r u l „német libertas"-nak fordítani, hiszen a l a t i n szavak elterjedt használata a magyar olvasóban más k o r hangulatát idézné fel. Az i r o n i k u s névhasználat a szórend megcserélésével vagy a név becézésével is elér­ hető, például: „Leo der Z e h n t e " helyett „Der zehnte Leo", vagy „Kaiser M a x i m i l i a n " helyett „Kaiser M a x " . A fordításban ez az irónia elvész, másutt viszont pótlásra kerül. A H e r m a n n és D o r o t h e a fordításáról Goethe eposzának fordítása a Hutten végnapjaival összehasonlítva részben hasonló, részben eltérő jellegű kihívásokat rejt a fordító számára. A leglényegesebb különbség abban található, hogy Goethe n e m használ tájnyelvi szavakat, csak szakember vesz észre néhány kifejezést, amelyek regionális jelleggel bírnak; például az Esse (kémény). M i v e l a szerző műve cselekményét saját korába helyezi és n e m megy vissza a történe­ lembe, igazából nincs szüksége archaizáló f o r d u l a t o k r a sem, melynek a fordító számá­ ra talán hátránya is van, m i v e l ebben az esetben elmarad ez a kompenzációs lehetőség. A 18. század végének klasszikus i r o d a l m i német nyelve azonban rendkívül jellegzetes idióma, m e l y n e k adekvát fordítása s e m m i esetre sem könnyű feladat. Kezdjük tehát vizsgálódásunkat a k o r a b e l i nyelvhasználat problematikájával. A n é m e t nyelv mindmáig érvényben lévő helyesírását 1901-ben szabályozták elő­ ször központilag ( 2 0 0 5 - t ő l lép életbe a helyesírási r e f o r m ) , tehát addig úgymond kö­ telező jellegű helyesírás n e m létezett. Természetesen v o l t a k mérvadó ajánlások, szó­ tárak, melyeket a legtöbben követtek, ám ezek néhány helyen több formát is elfogad­ tak. Ezek közé t a r t o z i k a betriegt (ma betrügt) és a Hülfe, hülfreich (ma Hilfe, hilfreich), melyek m a régiesnek hatnak és konnotatívan ekvivalens fordításuk i t t n e m is lehetsé­ ges. A k ö l t e m é n y időmértékes rímelése azonban segít, hiszen a hexameterek ö n m a ­ gukban is előhívják a magyar olvasóban a megfelelő hangulatot, tehát e l m o n d h a t j u k , hogy a forma is kompenzálja azt a veszteséget, a m i t a fordító más helyen lexikális esz-

közökkel is pótol, például a. fellelni ige használata a forrásnyelvi semleges aufsuchen fordí­ tására. A helyesírás m e l l e t t bizonyos szavak is tükrözik a k o r t ; közülük kiemelendő a ge­ mein szó, m e l y Goethe korában, m i n t a fordításban látjuk is, körülbelül annyit j e l e n ­ tett, hogy általános, világi. M e y e r Schaffneréhez h a s o n l ó a n i t t is szinte Shakespearejelenségről beszélhetünk, hiszen a mai német beszélő számára ez a szó már csak az aljas jelentéssel bír. (Hasonló jelentésváltozás a magyarban: közönséges, m i n t általános, i l ­ letve nyilvános, v a l a m i n t - később - közönséges, m i n t durva.) A célnyelvi olvasó tehát ezen a helyen j o b b a n érti a szöveget, m i n t a forrásnyelvi, ami, m i n t láttuk/látjuk n e m ritka jelenség. A Franken kifejezés G o e t h é n é l franciát j e l e n t , ám a magyar fordításban a franciák helyett frankok áll, a m i szinte teljes ekvivalenciát tesz lehetővé, m i v e l a Franken szó m a németül ugyanúgy csak a frankokra v o n a t k o z i k , m i n t a magyar nyelvben. Meyer és Goethe művét egy kiadásban olvasva talán szóvá is tehetjük, hogy a Frank szó H u t t e n esetében is gyakran előfordult, éspedig annak kapcsán, hogy a lovag frank származású volt; ez esetben igazi frank és n e m francia. Ha már a franciáknál t a r t u n k , elmondhat­ j u k azt is, hogy Goethe korának német nyelve számos, a m a i olvasó számára történelmi konnotációval bíró francia kifejezést t a r t a l m a z o t t , melyek közül e műben viszonylag kevés található, például Surtout (köpeny). Fordíthatatlan, illetve magyarázatra szoruló reália is viszonylag kevés van a műben, ilyen például a Römer, melyet a fordító lábjegyzetben ismertet (kehely formájú színes borospohár a Rajna vidékéről), vagy a Gemüt (ist sein Gemüt auch erhitzt), amely a n é m e ­ ten kívül n e m fejezhető k i egyetlen szóval, s amely magyarul túlfűtött agy formában j u t kifejezésre. Fordítható, ám formailag nehézkes a Wöchnerin (gyermekágyas nő) is, mely a forma figyelembevételével h o l csupán nő, beteg nő, avagy gyermekágyas lesz. A forrásnyelvi szövegben a szavak helyett sokkal inkább bizonyos nyelvtani szerke­ zetek hatnak régiesen a m a i olvasóra. M e g e m l í t e n d ő az úgynevezett verbum afinitum használata, m e l y az összetett múlt idejű formában n e m tartalmaz időbeli segédigét: die den Zug mit gesehn a m a használatos die den Zug mit gesehen haben helyett. Hasonló még: als nun Hermann geendet, wie er begonnen stb. Néhány esetben az összetett igeidők alko­ tórészét képző befejezett főnévi igenévből hiányzik age- szócska (nun ist er kommen), ami már Goethe korában is régiesnek számított. A fordító ezeket a szerkezeteket n e m próbálja régies magyar szerkezetekkel visszaadni, m i v e l ezek hatása valószínűleg más konnotációval j á r n a . A német szövegben feltűnő a birtokos eset rendkívül gyakori használata igék és m e l ­ léknevek vonzataként: der schönen Tat noch erwähnen, des Mahles genießen, ami a m a i né­ m e t nyelvben nagyon r i t k a jelenség és néhány esetre korlátozódik. A birtokos szerke­ zetek egy másik archaikus formája is előfordul a szövegben, az úgynevezett megszakí­ t o t t b i r t o k o s szerkezet, amelyben b i r t o k és b i r t o k o s közé betoldás j u t : viele gewiß der Euren bedürfen's, auf das Mäuerchen setzten beide sich nieder des Quells. A magyar nyelv a némettel ellentétben a b i r t o k o t , és n e m a b i r t o k o s t jelöli, m e l y szerkezetben a b i r t o ­ kos áll a b i r t o k előtt, ezért a forrásnyelvi archaizmus nyelvtani szerkezettel nem adható vissza, marad tehát a kompenzáció más e s z k ö z ö k k e l , elsősorban régies hangulatú

szavak használatával: újságszomj, varkocs, türelmeveszített úrnő, vagy betoldásokkal, melyek célja a formai szempontok m e l l e t t a megfelelő konnotáció felkeltése: der Apo­ theker = a jeles patikus. Természetesen a művekről és fordításukról még nagyon sokat lehetne írni, ám a fen­ t i e k b e n az a d o t t művek, és n e m a n é m e t nyelven írt i r o d a l m i alkotások által k e l t e t t kihívásokról szerettünk v o l n a szólni. M i n d e n k o r n a k , m ű n e k megvannak a sajátos nehézségei, amelyeknek fordítása egyedül a fordító feladata. A m i t az olvasó kézhez kap, az a kész alkotás, m e l y b e n n e m látszanak a folyamat fáradalmai, azokat csupán az ismeri, aki a fordítást készítette. A z o n b a n ne felejtsük, i t t is érvényes a veszteségről és kompenzációról szóló tézis! M o s t pedig befejezzük a nyelvészeti megközelítésből folytatott vizsgálatot, és átad­ j u k az olvasónak a szót, aki már értékítéletet is m o n d h a t : Lenyűgözően élvezetes ma­ gyar szöveget olvashat m i n d e n k i , aki kézbe veszi a kötetet, és reméljük, hogy ezt so­ kan m e g is teszik. Korencsy Ottó