Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület

Ős-Dráva Program Vízügyi műszaki terv

Dél-dunántúli Környezetvédelmi és vízügyi Igazgatóság 2007. július


Vízügyi műszaki terv Tartalom

1. Bevezetés................................................................................................................................ 6 2. A tervezési terület ismertetése................................................................................................ 6 2.1. Általános bemutatás ........................................................................................................ 6 2.2. Társadalmi, szociális viszonyok...................................................................................... 7 2.2.1. Demográfia............................................................................................................... 7 2.2.2. Nemzeti és etnikai kisebbségek................................................................................ 7 2.2.3. Jövedelmi viszonyok ................................................................................................ 8 2.2.4. Foglalkoztatottság, munkanélküliség ....................................................................... 8 2.3. Gazdaság, infrastruktúra.................................................................................................. 8 2.3.1. Turizmus................................................................................................................... 8 2.3.2. Közlekedés, elérhetőségi viszonyok ........................................................................ 9 2.4. Vízgazdálkodás ............................................................................................................... 9 2.4.1. Csapadékosság ......................................................................................................... 9 2.4.2. Felszíni vizek.......................................................................................................... 11 2.4.2.1. Dráva ............................................................................................................... 11 2.4.2.2. Holt- és mellékágak......................................................................................... 16 2.4.2.3. Vízfolyások ..................................................................................................... 17 2.4.3. Lefolyási viszonyok ............................................................................................... 17 2.4.3.1. Történeti áttekintés.......................................................................................... 17 2.4.3.2. A tervezéssel érintett vízfolyáshálózat bemutatása......................................... 19 2.4.3.3. A vízpótló főcsatorna meglévő elemei............................................................ 19 2.4.3.4. A Siópusztai árok vízpótló rendszere.............................................................. 20 2.4.3.5. A Korcsina-csatorna elosztórendszere ............................................................ 21 2.4.3.6. A Sellyei Gürü vízpótló rendszere .................................................................. 21 2.4.3.7. A Kápolnai Gürü vízpótló rendszere............................................................... 22 2.4.3.8. A Fekete-víz elosztórendszere ........................................................................ 22 2.4.4. Lefolyó vízmennyiségek a közvetlen projektterületen........................................... 23 2.4.5. A projektterületet érintő külvizek mennyiségi viszonyai....................................... 24 2.4.6. Felszín alatti vizek.................................................................................................. 25 2.4.6.1. Talajvíz............................................................................................................ 25 2.4.6.2. Rétegvíz........................................................................................................... 25 2.4.6.3. Karsztvíz.......................................................................................................... 26 2.4.6.4. Termálvíz ........................................................................................................ 26 2.4.7. Vízhasznosítás........................................................................................................ 26 2.4.7.1. A Dráva hasznosítása ...................................................................................... 26 2.5. Környezetállapot ........................................................................................................... 27 2.5.1. A természet (növény és állatvilág) és a táj állapota ............................................... 27 2.5.2. A felszíni és felszín alatti vizek vízminőségi állapota ........................................... 28 2.5.2.1. Felszíni vizek................................................................................................... 28 2.5.2.2. Felszín alatti vizek........................................................................................... 29 2.5.2. Talaj........................................................................................................................ 30 2.5.3. Levegő.................................................................................................................... 31 3. Tervezési koncepció............................................................................................................. 32 3.1. A vízgyűjtő nagyvizeinek hasznosítása......................................................................... 32 3.2. Drávai vízkivétel ........................................................................................................... 32 3.3. Területi bővíthetőség..................................................................................................... 32 3.3.1. Fekete víz vízrendszer............................................................................................ 33 3.3.2. Pécsi víz vízrendszer .............................................................................................. 33 2


Vízügyi műszaki terv

3.3.3. Az Egerszegi csatorna öblözete.............................................................................. 35 4. Vízellátási, vízhasznosítási célok meghatározása ................................................................ 36 4.1. Holtágak, tavak, vizes élőhelyek................................................................................... 36 4.2. Öntözések ...................................................................................................................... 42 4.2.1. Szántóterületek öntözése ........................................................................................ 42 4.2.2. Erdőterületek vízellátása ........................................................................................ 42 5. A vízgyűjtő nagyvizeinek hasznosítása................................................................................ 42 5.1. Érintett vízrendszerek.................................................................................................... 43 5.1.1. Korcsina vízrendszer .............................................................................................. 43 5.1.2. Fekete-víz vízrendszer............................................................................................ 44 5.2. Várható környezeti hatások........................................................................................... 45 6. Drávai vízellátó rendszer...................................................................................................... 46 6.1. Tervezési előmunkálatok............................................................................................... 46 6.1.1. Geodéziai mérések ................................................................................................. 46 6.1.2. Szivárgás vizsgálatok ............................................................................................. 46 6.1.3. Vízigények meghatározása..................................................................................... 49 6.1.3.1. Alap- és ökológiai vízigény............................................................................. 50 6.1.3.2. Vízhasználatok vízigénye................................................................................ 52 6.1.3.3. Vízpótló rendszer összesített vízigénye .......................................................... 54 6.1.4. A vízellátó rendszer méretezése ............................................................................. 55 6.1.4.1. A vízkivételi mű kapacitásigénye ................................................................... 55 6.1.4.2. Közbülső átemelők, tározók............................................................................ 55 6.1.4.3. Medrek méretezése.......................................................................................... 56 6.1.4.4. Műtárgyak méretezése..................................................................................... 57 6.1.4.5. A rendszer ellenőrzése hidraulikai modellel ................................................... 58 6.1.5. Kapcsolódó beruházások........................................................................................ 58 6.1.5.1. Vízrendezések ................................................................................................. 58 6.1.5.2. Monitoring....................................................................................................... 59 6.1.6. Vízminőségi követelmények .................................................................................. 60 6.2. Drávai vízkivétel ........................................................................................................... 60 6.3. Vízpótló rendszerek....................................................................................................... 64 6.3.1. A Potonyi tározó vízrendszere ............................................................................... 64 6.3.1.1. A Siópusztai csatorna elosztórendszere .......................................................... 65 6.3.1.2. A Korcsina-csatorna elosztórendszere ............................................................ 66 6.3.1.3. Nádiberki-árok elosztórendszere..................................................................... 66 6.3.2. A Körcsönye-csatorna vízrendszere....................................................................... 67 6.3.3. A Bogdásai tározó vízrendszere............................................................................. 67 6.3.3.1. A Drávaiványi árok elosztórendszere ............................................................. 68 6.3.3.2. A Nagymező-árok elosztórendszere................................................................ 68 6.3.3.3. A Sellyei-Gürü elosztórendszere..................................................................... 69 6.3.4. A Csányoszrói tározó vízrendszere ........................................................................ 69 6.3.4.1. A Kápolnai Gürü elosztórendszere ................................................................. 70 6.3.4.2. A Kemsei árok elosztórendszere ..................................................................... 70 6.3.4.3. A Vejti árokrendszer ....................................................................................... 70 6.3.5. A Fekete-víz vízrendszere...................................................................................... 71 6.4. Legfontosabb természetvédelmi szempontok az ŐSDRÁVA Projekt vízkormányzási rendszerének tervezéséhez és megvalósításához.................................................................. 71 Általános célok, igények és követelmények .................................................................... 71 Általános szempontok vízkormányzási rendszer tervezéséhez ................................................ 72 6.5. Várható környezeti hatások........................................................................................... 74 3



6.5.1. A tervezett vízgazdálkodási létesítmények várható hatása a vízminőségre ........... 74 6.5.1.1. Felszíni vizek................................................................................................... 74 6.5.1.2. Felszín alatti vizek........................................................................................... 74 6.5.1.3. Holtágak, tavak, vizes élőhelyek kialakítása................................................... 74 6.5.1.4. Öntözések ........................................................................................................ 76 6.5.1.5. Talajvízszint változás ...................................................................................... 76 6.5.1.6. Vízgazdálkodási létesítmények elérhetőségét biztosító úthálózat fejlesztés... 77 6.6. Költségbecslés............................................................................................................... 77 6.6.1. Összesítő táblázat a beruházás becsült költségeiről ............................................... 78 6.6.2. Üzemeltetési költségek........................................................................................... 80 6.7. Megvalósítás, működtetés ............................................................................................. 81 6.7.1. Műszaki feltételek .................................................................................................. 81 6.7.2. Hatósági feltételek.................................................................................................. 81 6.7.3. Az üzemeltetői intézményrendszer kialakítása ...................................................... 82 6.7.4. Az anyagi eszközök biztosítása.............................................................................. 83 6.8. A működtetés szervezete............................................................................................... 84 6.8.1. Társulati működtetés .............................................................................................. 84 6.8.2. Vállalkozói működtetés.......................................................................................... 84 MELLÉKLETEK ..................................................................................................................... 86 2.4.2.1. - 1.-5. sz. grafikonok: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői ... 87 2.4.2.1. - 1. táblázat: Drávai mérőállomások jellemző adatai .................................................. 90 2.4.2.2.. - 1. sz. táblázat: Holtágak, mellékágak a Dráva mentén ............................................ 91 2.4.2.3. – 1. sz. térképen: Korcsina belvízöblözet.................................................................... 92 2.4.2.3. - 2. sz. táblázat: A Dráva menti Vízitársulat jelentősebb beavatkozásai..................... 93 2.4.3.1. - 1. sz. táblázat: Üzemi vízrendezések ........................................................................ 94 2.4.3.8. – 1 .sz. táblázat: Meglévő medrek főbb adatai............................................................ 95 2.4.4. – 1.-3. sz. táblázat: Korcsina és Lanka csatorna vízállás és vízhozam adatai ................ 99 2.4.5. – 1. sz. táblázat: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalui állomás alapadatok ......................... 102 2.4.5. – 2. sz. táblázat: Feketevíz, Kémes-Cún alapadatok .................................................... 103 2.4.5. – 1. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu eloszlás számítás nagyvíz esetén.... 104 2.4.5. – 3. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu havi vízhozam maximumok ........... 106 2.4.5. – 4. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu havi vízhozam minimumok ............ 107 2.4.5. – 5. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu havi vízhozam közepek .................. 108 2.4.5. – 6. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes eloszlás-számítás nagyvíz esetén ...................... 109 2.4.5. – 7. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes átlagos tartósság ................................................ 110 2.4.5. – 8. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes vízhozam havi maximumok .............................. 111 2.4.5. – 9. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes vízhozam havi minimumok ............................... 112 2.4.5. – 10. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes vízhozam havi közepek ................................... 113 2.4.7.1. - 1. sz. térkép: Felszíni vízhasználatok...................................................................... 114 2.4.7.1. - 2. sz. táblázat: Felszíni vízhasználat ....................................................................... 115 2.5.2.2. - 1. sz. térkép: Vízbázis védelmi területek az Ormánság területén2.5.2.2. -1. táblázat: Üzemelő vízbázisok ............................................................................................................... 117 2.5.2.2. -1. táblázat: Üzemelő vízbázisok .............................................................................. 118 4. – 1. térkép: Domborzat, vízrajz......................................................................................... 119 4.1. - 1. sz. térképen: Tervezett vízkivételek és fellépő vízigények....................................... 120 4.1. - 1. sz. táblázatban: Tavak, holtágak vízigénye............................................................... 121 4.2.2. – 1. sz. táblázatban: Öntözési vízigény ........................................................................ 122 Hidraulikai modell.................................................................................................................. 123 T.1. melléklet: Talajmintavétel helyszínek koordinátái ......................................................... 153 T.2.-8 mellékelt: Talajmintákat kiértékelő laborvizsgálatok eredményei.............................. 154 4



6.1.3. – 1. sz. diagramot: Tényleges csapadékhiány .............................................................. 156 6.1.3. – 2. sz. diagram: Potenciális csapadékhiány ................................................................ 157 6.1.3. – 3. sz. diagram: Vízfelületek vízháztartása................................................................. 158 6.1.3.1. – 1. sz táblázat: Csatorna vízveszteség...................................................................... 159 6.1.3.3. – 1. sz. táblázat: Vízellátó rendszer csúcsidei vízigényéne....................................... 160 6.1.4.3. – 1. sz. térképen: Műszaki beavatkozások ................................................................ 162 6.1.4.3. – 1. sz. táblázat: Tervezett (becsült) beavatkozások a vízellátó rendszerben ........... 163 6.3. – 2. sz. táblázat: Meglévő és tervezett műtárgyak...................................................... 169 6.5.1.5. – 1. sz. táblázat: Nyugalmi vízszint........................................................................... 171

5



1. Bevezetés Az Ormánság Fejlesztő Társulás Egyesület Interreg III/A pályázaton nyert támogatásból megbízta az AQUAPROFIT-DDKÖVIZIG Konzorciumot, hogy készítse el az Ős-Dráva programhoz kapcsolódóan a vízkormányzási rendszer elvi engedélyes tervdokumentációját. A vízkormányzási rendszer alapját képezi a további tervek elkészítésének. Az érintett területet vizsgálva megállapítható, hogy a víz a térség történetében meghatározó elem volt. A jelenlegi vízgazdálkodási viszonyok nem megfelelőek, szükséges a terület drávai vízpótlásának biztosítása, amely alapjául szolgál a tervezési terület komplex gazdasági fejlesztésének. Ezzel párhuzamosan vizsgáltuk, milyen lehetőségek vannak a térségbe beérkező vizek visszatartására, hasznosítására is. A tervezési munka során elvégeztük a szükséges talajmechanikai és hidraulikai vizsgálatokat, számításokat, ezek alapján pontosítottuk a szükséges vízigényeket és méretezéseket. 2. A tervezési terület ismertetése 2.1. Általános bemutatás A térségfejlesztési program tervezési területébe Magyarország dél-délnyugati részén, a Dráva folyó mentén elhelyezkedő ormánsági terület tartozik. (A tervezési terület pontos elhelyezkedését a mellékelt 2.1.-2. sz. térkép mutatja.) Az Ormánság elnevezés a néprajzi megjelölése annak a területnek, amely gyakorlatilag a tervezés tárgyát képezi. Ennek a területnek a víz meghatározó szerepén túl sok olyan természeti, gazdasági és egyéb adottsága is közös, ami a fejlesztési elképzelések összehangolását indokolja.

2.1. - 1. sz. ábra: A fejlesztésben érintett három kistérség

6

2.1.-2. sz. térkép: A tervezési terület elhelyezkedése

§

Aquaprofit Zrt. 0

5

10

20 Kilometers



Az Ormánsági terület jórészt Baranya megyében fekszik, a Potony - Okorág - Diósviszló Drávaszabolcs településeket összekötő vonaltól délre terül el, a Dráváig terjed és mintegy 50 települést érint. A teljes területnagyság meghaladja az 1000 km2-t. A tervezési terület lehatárolása a későbbiekben részletezésre kerülő tervezett vízellátó rendszer által megszabott lehetőségekből adódik. Ennek alapját az adta, hogy a Dráva a würm korban (mintegy 10.000 évvel ezelőtt) még a Barcs - Drávatamási - Sellye - Vajszló irányban folyt. A würm utáni szerkezeti mozgások következtében a Dráva elhagyta a korábbi folyásirányt és átkerült a jelenlegi nyomvonalra hátrahagyva azt a jelentős méretű mellékágrendszert, mely a területet jellemzi. E terület észak - déli terepesésű. Ezt figyelembe véve egy olyan vízkormányzási rendszer kialakítása lehetséges, mely révén a terület észak-nyugati részén (Potony térségében) létesítendő drávai vízkivétellel, majd a meglévő árokhálózat felhasználásával, azok bővítésével és újak létesítésével a terület északi részén a víz gyakorlatilag gravitációsan végigvezethető majd az észak - déli terepesést kihasználva a teljes terület ellátható vízzel. 2.2. Társadalmi, szociális viszonyok A társadalmi folyamatok tekintetében a vizsgált ormánsági terület a Dél-Dunántúli Régióba integráltan kell vizsgálni. Az Ormánság más dunántúli kistérséghez képest is jelentős leszakadást mutat. A területi különbségek növekedésének sem megállítása, sem lassítása nem sikerült ez idáig központi eszközök alkalmazásával. A terület gazdasági szerkezetében domináns helyet foglalt el a korábban prosperáló mezőgazdaság, a munkaerőigény is ezt a szerkezetet tükrözi. Ugyanakkor ennek a gazdasági szerkezetnek az átalakulási folyamatai nagymértékben felgyorsították a társadalmi változásokat is. 2.2.1. Demográfia A Dél-Dunántúli Régió népesedési viszonyai az országos átlagnál kedvezőtlenebbül alakulnak, fokozottabban jelennek meg az országosan is problémásnak mondható tendenciák, mint a csökkenő népességszám, melynek elsődleges oka a természetes fogyás, amely az alacsony élve születési arány, a magas halálozási arány, valamint az elöregedés előrehaladottságával magyarázható. Az elvándorlás kisebb szerepet játszott a népességszám csökkenésében. 2.2.2. Nemzeti és etnikai kisebbségek A 2001-es népszámlálás során a Dél-Dunántúlon a népesség 8%-a valamely nemzetiséghez tartozónak jelölte meg magát, amely az országos átlag kétszeresét jelenti. A megyék közül a közismerten sokszínű nemzetiségi összetételű Baranya megyében ez 11%. A régióban a három legjellemzőbb nemzeti illetve etnikai kisebbsége a német, a horvát és a cigány. A Magyarországon élő németek 30%-át, a horvátok több mint egyharmadát, a cigányok 13%-át a régióban írták össze, miközben az ország össznépességének alig egy tizede élt itt a népszámlálás időpontjában.

7



2.2.3. Jövedelmi viszonyok Mind regionálisan, mind kistérségi szinten a jövedelmekre a befizetett személyi jövedelemadóból, valamint az ehhez tartozó adóalap adatok alapján következtethetünk. Az egy főre jutó személyi jövedelemadó összege a sellyei kistérségben a legalacsonyabb a Dráva mentén. Ez a lemaradás a térség kedvezőtlen munkakörülményeinek (magas a munkanélküliek aránya), földrajzi adottságainak (déli határszélen fekvés), és településszerkezetének (aprófalvas településszerkezet), és az ezekkel összefüggő infrastrukturális elmaradottságnak köszönhető. 2.2.4. Foglalkoztatottság, munkanélküliség Ebben a tekintetben a rendszerváltozás menete jól nyomon követhető. A 1990-es évekbeli gyors ütemű privatizáció, a jelentős létszámleépítések, a gazdaságtalan vállalkozások megszűnése, a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenésével, illetve a munkanélküliek számának drasztikus emelkedésével járt. A foglalkoztatottak száma már a 1980-as években csökkeni kezdett, mértéke meghaladta a népességfogyást. A 1990-es évek első felében a foglalkoztatottak számának és a népességen belüli arányának csökkenése felgyorsult, összhangban a romló gazdasági mutatókkal. Ezt követte egy viszonylagos stagnálás a 1990-es évek közepén, majd a foglalkoztatottak száma és a népességen belüli aránya lassan emelkedett. A mezőgazdasági válság igen nagy mértékű állománycsökkenéssel járt együtt. A termelő ágazatok dolgozóinak kis része került át a tercier szektorba, nagyobb részük a munkanélküliek, valamint az inaktívak csoportját bővítették. Ezen belül is a legnagyobb mértékű változást a mezőgazdaságban dolgozók számának csökkenése jelentette, mely regionálisan az 1990-es évek 20%-os arányát tekintve 10% alá mérséklődött. 2.3. Gazdaság, infrastruktúra Dél-Dunántúli Régió mind országos, mind nemzetközi összehasonlításban a fejletlenebb régiók közé sorolható. Ennek oka többek között a gazdasági szerkezet és a régió nagy részének rossz megközelíthetősége a külföldi és hazai gazdasági centrumokból, valamint a határ menti fekvés, ami a történelem során kialakult elszigeteltség miatt fékezte a régió fejlődését. A kistérségek társadalmi-gazdasági fejlettségét jellemző, ún. „komplex mutató” alapján az ország legfejletlenebb 30 „elmaradott" kistérségből 5 található a Dél-Dunántúlon, ezek közül a sellyei és a barcsi kistérség a régió „külső perifériáját” képező horvát határ mentén helyezkedik el. Baranya megye egy főre eső GDP értéke jelentősen elmarad az országos átlagtól. Az érintett kistérségek közül a legelmaradottabb a Sellyei kistérség, amelynek egy főre jutó bruttó hazai terméke mindössze 41,59 %-a Dél-Dunántúli Régió átlagának, és csak 30,85 %-a az országos értéknek. 2.3.1. Turizmus A Dél-Dunántúl idegenforgalmi-turisztikai adottságai sokrétűek. A régió egyetlen olyan tájegysége, amely nem tartozik valamelyik üdülőkörzetbe, mégis jelentős turisztikai

8



vonzerővel rendelkezik, az Ormánság, ahol a Dráva-menti vízi és kerékpáros turizmus jelent fejlődési potenciált. Folyóvizeink közül a Dráva mente és környezete még viszonylag érintetlen, a természetet és a falusias vidéket kedvelők számára számos lehetőséget tartogat. A vízi turizmus fellendítését szolgálta, hogy négy Dráva-menti településen (Barcs, Drávatamási, Drávasztára, Drávaszabolcs) ponton kikötőket építettek. A Duna és a Dráva mentén létrejött, csaknem 50 ezer hektáros Duna-Dráva Nemzeti Park – amelynek négyötöde a három megye területére esik – a régió legkiterjedtebb országos jelentőségű védett területe. A kerékpáros turizmus fejlesztésére ideálisak a régióban a körülmények, a lehetőségek azonban eddig csak korlátozottan lettek kihasználva. A változatos, de nem túlságosan tagolt domborzat, a nagy kiterjedésű erdők, a vizes területek nagy száma mind vonzó környezetet teremt a kerékpáros turizmus számára.

2.3.2. Közlekedés, elérhetőségi viszonyok Az Ormánságot nem érinti egyetlen közlekedési (ún. Helsinki) folyosó sem. Keletről kerüli el, közvetlenül a határa mentén az V/C. folyosó, mely a Budapest-Eszék-Szarajevó-Plocse nyomvonalon halad. Ennek magyarországi szakasza lesz az M6 gyorsforgalmi út, mely Ivándárda térségében lép ki az országból, s melynek pécsi bekötése adja a megyeszékhely gyorsforgalmi út kapcsolatát. Mivel a kijelölt közlekedési folyosók, illetve a már létező gyorsforgalmi utak – a folyosórendszer európai léptékében nézve - viszonylag közel húzódnak a tervezési területhez, ezért ezen folyosók elérhetőségét biztosító hálózati elemek fejlesztésével az Ormánság jó eséllyel bekapcsolható az európai közlekedési vérkeringésbe. Az Ormánság jellemzően aprófalvas vidék, ahol a felszíni és területi tagoltság következében meglehetősen bonyolult közúthálózat alakult ki. Ennek folyományaként az autóbusz viszonylatok szervezése, az optimális menetidő és járatsűrűség biztosítása az országos átlagnál nehezebb működési feltételeket jelentenek a szolgáltatók számára. 2.4. Vízgazdálkodás 2.4.1. Csapadékosság Az érintett térség felszíni vízkészleteinek mennyiségét – a Drávát kivéve – alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik a területen átvonuló vízfolyások vízkészlete, amit főleg a vízgyűjtő területeikre hulló csapadék mennyisége határoz meg. Ezeknek a vízfolyásoknak a fő ágai a tervezési terület közelében (Zselic és a Mecsek) erednek és a területen átvonulva oda vizet szállítanak, ugyanakkor a többletvizeket a Dráva felé továbbítják, így főbefogadóként fontos szerepük van az érintett terület vízgazdálkodásában. A terület vízháztartási viszonyai szempontjából a másik fontos tényező az adott térség területére hulló csapadék mennyisége, amely áttekintő jelleggel a projekt által érintett, illetve az azzal határos kistérségek évi átlagos csapadékmennyiségeivel is jellemezhető: Barcsi kistérség évi átlag: 790 mm Sellyei kistérségi évi átlag: 717 mm Siklósi kistérségi évi átlag: 673 mm 9



A projektterület alapvetően a Sellyei kistérség területére esik. Az adatokból jól látható, hogy a térségben kelet felé haladva az éves csapadék mennyiségek csökkennek. A továbbiakban részletesebben ismertetjük a terület csapadék- és lefolyásviszonyait és értékeljük a területek vízhálózatának sajátosságait. A csapadékviszonyok értékelésénél az Országos Meteorológiai Szolgálat adatait, a hidrológiai elemzésekhez a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság adatait használtuk fel. A terület jellemzőinek bemutatásánál a projektterületnél tágabb térséget vettünk alapul, hiszen a hatások túlnyúlnak a kijelölt területen. A projekt terület csapadékviszonyainak jellemzéséhez 7 állomás csapadékadatait használtuk fel, amely az 1951-2000 közötti időszakra, azaz ötven év adatsorára vonatkozik. Az állomások a következők: Sellye, Királyegyháza, Felsőszentmárton, Dencsháza, Barcs, Alsószentmárton és Harkány. Ebből két állomás a térség É-i peremére, egy állomás a térségtől nyugatra, míg két állomás a térségtől keletre esik. A csapadék havi és évi átlagai a következők: 2.4.1. - 1. sz. táblázat: Havi csapadék mennyiség (mm)

jan febr márc ápr máj jún júl aug szept okt nov dec évi

Sellye 51 45 46 57 76 94 68 69 53 49 68 58 734

Királyegyháza 43 39 40 54 67 87 68 67 55 51 66 56 694

Felsőszentmárton 49 45 46 60 76 101 69 68 61 57 76 63 772

Dencsháza 20 49 34 60 46 99 73 47 47 33 93 67 667

10

Alsószent Térségi Barcs -márton Harkány átlag 45 44 43 36 42 42 40 37 42 41 41 36 61 55 55 50 77 63 66 58 90 78 79 78 81 70 72 61 69 67 65 55 65 51 53 47 56 49 47 42 73 62 63 63 62 56 57 52 768 677 682 616



T é r s é g i á tla g ( m m )

90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 ja n

fe b r

m á rc

ápr

máj

jú n

jú l

aug

s ze p t

okt

no v

dec

2.4.1. - 1. sz. grafikon: Havi csapadék mennyiség (mm) A rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a projekt által érintett területen, az állomásokon mért csapadékok havi átlagaiban az első negyedévre vonatkozóan 12 és 31 mm különbségek is jelentkeznek. Az augusztus-november közötti időszak esetében ez a különbségek 14-27 mm-re adódtak. A térségi sokévi átlag csapadék 717 mm. Állomások különbségében ez 105 mm-t jelent. A projekt területtől nyugatra eső területeken az átlagos havi csapadékok az első negyedévben állomásonként csak 3-4 mm-ben tértek el, míg az augusztus–szeptember-október-november átlagok állomásonként 11-15 mm-es eltérést is mutatnak. Az éves átlagos csapadék 790 mm és ez az érték az állomások között csak 68 mmre adódik. A projekt területtől keletre eső területeken az első negyedévben a sokévi átlagok csak 5 mm-ben térnek el egymáshoz képest, ami az jelenti, hogy ezen a területen ebben az időszakban egyenletes a területi csapadékeloszlás. Ugyanez mondható el a többi hónapokra is, hiszen a különbségek csak 7-13 mm-ben térnek el egymástól. A sokévi területi átlag csapadék 673 mm-re adódott. 2.4.2. Felszíni vizek 2.4.2.1. Dráva Az érintett térség déli határán húzódik a Dráva folyó, melynek „viselkedése”, mindenkori vízállása a terület vízgazdálkodása szempontjából meghatározó. A folyó a terület egészének befogadójaként nem csak a felszíni vizek elvezetésének feltételeit befolyásolja (gravitációs, szivattyús), de hatással van a felszín alatti vizek alakulására is (oldalirányú szivárgás). A térség jelentős vízfolyása a Fekete-víz, amely a Sellyei és Siklósi kistérség vizeinek egy részét gyűjti össze. Az érintett területen ezen kívül több, közvetlenül a Drávába torkolló vízfolyás és csatorna is található, amelyeknek a terület vízellátásában és vízelvezetésében egyaránt fontos szerepe van. Vízgyűjtő terület A folyó teljes vízgyűjtője 40.130 km2, öt ország területére esik: Olaszország, Ausztria,

11



Szlovénia, Horvátország és Magyarország. A magyar vízgyűjtő ebből 6.160 km2, amely a teljes vízgyűjtő 15%-a. A magyar területen lejátszódó meteorológiai folyamatok nem befolyásolják meghatározóan a folyó természetes vízjárását. A folyó a Karni–Alpok Ny-i végén ered 1.228 m magasan, hogy aztán a 720 km-es útja után a Dunába torkolljon Almás községnél. Az általános felszínfejlődés iránya alapján a vízgyűjtő két egymástól jól elkülönülő részre osztható. Az egyik a vízgyűjtő nagyobbik területét, (2/3át) lefedő alpi terület, melynek domborzatára az erős, fiatal kiemelkedések, szűk völgyek és élénk domborzat a jellemző. A másik lényegesen kisebb térség az Alpok K-i előterében, a Kárpát-medencében fekszik. Erre a területre a szétnyíló, kitáguló völgyek a jellemzők, a domborzat síkvidéki jellegű. Ilyen domborzatú területhez tartozik a magyar vízgyűjtő is. A magyar folyószakaszra az alsó szakasz jelleg a meghatározó. A vízgyűjtő alakjára az elnyújtott, hosszúkás alakzat a meghatározó ÉNy-DK-i völgyekkel. Ez az alakzat kedvező az árvizek levonulása szempontjából, mert a folyó a teljes hossza mentén nem egyszerre kapja meg a csapadékterhelést, így az árhullám tömege el tud oszlani a folyón. A csapadékviszonyokra a kettős maximum a jellemző. Az Atlanti-óceán felől érkező nedves légtömegek június-július, míg a Földközi-tenger felől a mediterrán enyhe, nedves levegő október-novemberben szállít sok csapadékot. A csapadék minimumok január, február, március hónapokban vannak. A vízrendszer kialakulása A Dráva-medencében, miként a Duna-medencében is, a vízhálózat a miocén közepétől (12-15 millió éve) kezdett kialakulni, a szerkezeti mozgások hatására. A vízhálózat legelső tagjai az Alpok, Dinaridák többé-kevésbé összefüggő vonulatairól indultak el. A Dráva völgyére a pliocénben (5-2 millió éve) az Ős-Duna volt a legnagyobb hatással, mert a Brucki-szoroson átlépve É-D-i irányba haladt a mai Dráva-völgy, Dráva-Száva közi Szlavón-tó felé, majd tovább az Al-Duna felé. A pleisztocénben (2-2,5 millió éve) a döntő változást a Dráva folyására ismét a Duna irányának megváltozása tette. A Délnyugat-Dunántúl süllyedése megszűnt, emelkedni kezdett, kialakult a Keszthely-gleichenbergi vízválasztó, ami az ŐsDunát kelet felé terelte. A vízválasztó kiemelkedése miatt a Mura a Dráva mellékága lett. Szintén ebben az időben választódtak le a Rába vízgyűjtőről, és kerültek a Dráva vonzáskörzetébe a Marcal és Ős-Zala felső területei. A magyarországi folyószakasz jellemzése A magyar szakasz a 235-ös fkm-től (Őrtilos térsége) a 70,2-es fkm-ig (Matty térsége) tart. A folyó e szakaszára már az alsó szakasz jelleg a meghatározó. Őrtilos alatt 1-2 km-rel a folyó eltávolodik a határtól és horvát területen halad, mintegy 29 kilométeren keresztül. Vízvár felett ismét belép az országba, ahonnan szintén közös érdekeltségű szakasz következik. A közös folyószakasz domborzati viszonyaira Őrtilos térségében a 125 m Bf-i szint a jellemző. Itt a „Szent-Mihály” hegy magasodik a folyó fölé, majd a víz innen két medencén folyik keresztül, a Gyékényes-golain, és a Babócsa-bolhóin. Ezen a szakaszon a folyó bal oldalát a természet által kialakított magaspart jellemzi, és dombos terület övezi. Barcs alatt a folyó völgye kiszélesedik, a medret övező területek ellaposodnak. A Barcs alatti térségben két újabb medence található, az Ormánság, és a Dráva torkolati süllyedéke, mely felhúzódik Harkány térségéig. 12



A bal parti magyar oldalon néhány jelentősebb állami kezelésű vízfolyás torkollik a Drávába: a Dombó-csatorna, a Babócsai-Rinya (a legnagyobb középhozamú vízfolyás), a Barcskomlósdi-Rinya, a Korcsina-csatorna és a Fekete-víz. Morfológiai, hidrológiai jellemzők Az Őrtilos-Drávaszabolcs közötti közel 168 km-es szakasz jellegében két eltérő részre osztható, az Őrtilos-Barcs és a Barcs-Drávaszabolcs közötti szakaszra. A felső szakaszon a folyó partjait csak lokális beavatkozásokkal szabályozták, pl. Őrtilosnál a vasúti töltés védelme partbiztosítással, Bélavárnál 191-198 fkm között kanyarátvágással 1979-1982-ben. Ezért a Vízvár feletti szakasz partjai egymástól akár 1km-re is eltávolodhatnak, hogy ezen a nagy területen aztán a folyó kedvére kanyarogjon és rakhassa le hordalékát több ágra osztódva a hordalékkúpok között. Ezen a szakaszon számtalan kisebb-nagyobb kavicssziget található, melyeket a felverődött növényzet lassan beborít. A Barcs alatti szakaszon a közös (horvátmagyar) folyószabályozás elmúlt évtizedeinek eredményeként gyakorlatilag szabályozott lett a folyó. A partok be lettek biztosítva, a túlfejlett kanyarok át lettek vágva, pl. zalátai átvágás. A folyó medre ezen a szakaszon egységesnek tekinthető, jellemzője a 170 méteres szabályozási szélesség. A terület lankásabbá válásával a folyó medrének, (mely a múlt évszázadban egyre mélyebben vágta be magát), esése egyre csökken. Őrtilos térségében a folyó 45-55 cm/km eséssel rendelkezik. A Vízvárnál (195 fkm) található törésvonaltól kezdve jelentősen csökken az esés, Barcsnál (155 fkm) 15-20 cm/km, míg a drávaszabolcsi kilépő szelvénynél 10-15 cm/km. A jellemző középsebességek az eséssel összhangban szintén lefelé csökkennek. A Mura betorkollása alatt (235 fkm) 1,5 - 1,8 m/s, Barcsnál 1,0 - 1,2 m/s, Drávaszabolcsnál 0,8-1,0 m/s középsebességgel rendelkezik a folyó. Közepes vízállásnál a 2-3 méteres vízmélységek a jellemzők, bár az állandóan vándorló zátonyok miatt a meder évente átrendeződik és a hajózás szempontjából, a hajózható szakaszon (hajóút vége 198 fkm), vannak kritikusan sekély szakaszok is, főleg Babócsa– Vízvár között. A Dráva közös szakaszán négy magyar vízrajzi állomáson folyik rendszeres napi vízállás észlelés. Az észlelés kezdete óta - Drávaszabolcsot kivéve - folyamatos az adatsor az alábbi állomásokon: -

Őrtilos: Barcs: Szentborbás: Drávaszabolcs:

1957190119341936-

A mért adatokból képzett vízállások sokéves átlagának statisztikai vizsgálatából képzett grafikonokat a 2.4.2.1. - 1.-5. sz. grafikonokon: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői adjuk meg. Az állomásokra vonatkozó további főbb jellemzőket a 2.4.2.1. - 1. táblázat: Drávai mérőállomások jellemző adatai tartalmazza. A fenti állomások közül, két helyen történik havi vízhozammérés, már több mint 40 éve. A barcsi és drávaszabolcsi vízhozam adatsorokból képzett hozamok sokéves átlagának statisztikai vizsgálata alapján a jellemző értékek az alábbiak szerint alakulnak:

Barcs

KQ m3/s

KÖQ m3/s

NQ m3/s

190

496

1.433

13

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület Drávaszabolcs

220

Vízügyi műszaki terv 525

1.365

A folyón jelentős hozzáfolyás a két állomás között nincs. A nagyvizeknél az ártérre kilépő víz tározódik a két állomás között és később tud csak visszafolyni a főmederbe, ezért van ez az eltérés a két nagyvízi érték között. A barcsi szelvényre számított fajlagos lefolyás 15 l/skm2. A drávaszabolcsi kilépő szelvényben a középhozamból számított és lefolyt éves víztömeg 16.556.400.000 m3. A barcsi és a drávaszabolcsi vízrajzi állomásokon az eddigi észlelések időszakában regisztrált legkisebb, legnagyobb vízállások, és a hozzájuk tartozó vízhozamok megoszlása az alábbiak szerint alakult:

LKV LNV LKQ LNQ

cm cm m3/s m3/s

Barcs

Drávaszabolcs

-157 (2001. 12. 31.) 618 (1972. 07. 19.) 115 3.070

-44 (2002 .01. 29.) 596 (1972. 07. 22.) 168 2.500

A legnagyobb vízhozamok és vízállások az 1972. júliusi árvízkor voltak regisztrálhatók a folyón. Ekkor a barcsi mércén a tetőzés 618 cm, a vízszintrögzítés alapján számított hozam 3.070 m3/s volt. A Drávasztára, Majláthpuszta térségében történt töltésszakadások miatt a szabolcsi szelvényben már lényegesen kisebb hozamot lehetett rekonstruálni. A legkisebb vízállások 2001-ben az év végén, illetve 2002 januárjában voltak a két mércén. A folyó éves vízjárására december-március között a kisvizes időszak a jellemző. Hóolvadásból a Mura és Dráva vízgyűjtő területéről április-június hónapokban várható a középvízhozamot meghaladó érték. Az augusztus-szeptember időszakban ismét a kisvizes periódus jellemző, majd az október-november ismét átlag feletti hozamokkal jellemezhető. A folyó éves és havi vízjárása a nagy szélsőségektől mentes. A napi vízszint ingadozására az utóbbi 30 évben ez már nem mondható el. A napi vízállás-ingadozás Őrtilosnál: 110-130 cm, Barcsnál: 50-70 cm, Drávaszabolcsnál 30-40 cm, amely jelenséget a Dráva felső szakaszán lévő erőművek okozzák. A meder anyagára Őrtilostól Drávaszabolcsig a szemcseátmérő fokozatos csökkenése a jellemző. A belépő szelvénynél (Őrtilos) a kavics a jellemző medret alkotó elem. Ezen a szakaszon a 6-8 cm nagyságú kavicsok sem ritkák. Az átlagos szemcseátmérő a 3-4 cm. A meder alja „páncélozódott”, a kisebb, finomabb szemcséket a gyors sodrású víz kimossa, az itt maradt „összeállt” kavicsokat a víz sebessége csak egy újabb nagyvíz, árvíz esetén képes ismét feltépni, és tovább görgetni. Ez a páncélozódott meder csak ebben a térségben jellemző a Dráva alsóbb szakaszán a kisebb átmérőjű mederanyag nem képes ilyen jellegű formációt alkotni. Vízvár térségében (193 fkm), már megjelenik a finomabb frakció, a homok is, bár még az 1-2 cm átmérőjű kavics a domináló szemnagyság. A folyón lefelé haladva Barcs (155 fkm) alatt már a homok a jellemző, de foltokban még a kavics is előfordul. Drávaszabolcs térségében már kizárólag a közepes szemátmérőjű homok (0,3-0,4 mm) jellemzi a medret. A mederben szállított hordalék utánpótlásának meghatározására a vízállás, vízhozam adatokkal szemben lényegesen kevesebb információval rendelkezik a magyar adatbázis. A lebegtetett hordalékmérés már a hatvanas évektől rendszeresen történik a vízhozam mérésekkel egy időben a barcsi és a drávaszabolcsi szelvényben, a felsőbb őrtilosi szakaszról 14



már nincsenek mérések. Szintén hiányos a folyó görgetett hordalék vizsgálata. Ezen adathiány felszámolása érdekében az utóbbi 6 évben a VITUKI Rt. és a KÖVIZIG közös méréseket végzett, ami alapján a VITUKI Rt. tanulmányt is készített erre vonatkozóan. A lebegtetett hordalékra a folyón lefelé haladva a szemcseátmérő növekedése a jellemző. Az átlagos átmérő Őrtilosnál 0,058 mm, Vízvárnál 0,06 mm, Barcsnál 0,105 mm, míg Drávaszabolcsnál 0,15 mm. A lebegtetett hordalékszemcsék fokozatos növekedése a sebesség csökkenésével, egyrészt azzal magyarázható, hogy a Donja Dubravai tározóban lerakódnak a lebegtetett hordalék durvább frakciói, másrészt a kérdéses szakaszon a meder bepáncélozódott, így csak jelentősebb árhullámok képesek a zárt mederfeneket feltépni és a lebegtetésre alkalmas szemcséket, elragadni. A Barcs-Drávaszabolcs közötti területen viszont a homokzátonyokból, parti dűnékből a víz energiája állandóan tud, lebegtetett anyagot felszedni. A Vízvár-Őrtilos közötti szakasz hordalék méretére a „wash load” méret a jellemző. A tapasztalatok szerint a 0,06 mm-nél kisebb szemcseméretek csak az árterekben, pangó vízterekben, tározókban tud kiülepedni, míg a főmederben nem. Barcs térségében a dűnék „vándorlási sebessége” 2-2,5 m/óra körüli, Drávaszabolcsnál 1-1,5 m/óra. Ezek az eredmények megegyeznek a hatvanas évek hasonló kísérleteinek az eredményeivel. Jégviszonyok A Dráva jégjárásának leírása, a barcsi, szentborbási és a drávaszabolcsi vízmérce-állomások a vízállásokéval megegyező hosszúságú adatsora alapján készült. Ezekből az adatsorokból a jégjárás időbeli és hosszmenti tendenciája jól kirajzolódik. A Dráva jégjelenségeit vizsgálva az állapítható meg, hogy a folyó közös magyar-horvát szakaszán már erősebben érvényesül a melegebb éghajlat és a többi magyarországi folyókhoz képest ritkábbak a jegesedések. A jéglevonulás során, a Dráván is előfordult torlaszképződés és jeges árvíz. Kedvezőtlen a jéghelyzet alakulására, hogy jelenleg néhány mellékág még mindig megosztja a vizet, kedvező viszont a rendkívül széles hullámtér. Ebből adódik, hogy a mértékadó árvízszintet megközelítő jeges árvizek nem alakulnak ki. A jégtelenségek évenkénti adatait vizsgálva megállapítható, hogy a jeges napok évenkénti száma, statisztikai átlagban az 1930-as években előfordult 28-30 napról az 1990-es évekre 2-3 napra csökkent. Az adatsorokból feltűnő az utóbbi évtized jégjelenségbeli szegénysége. A hosszmenti vizsgálatból az derül ki, hogy a jég megjelenése -az évek nagy részébenDrávaszabolcsnál kezdődik, amit sorrendben, a vízfolyással ellenkező irányban, néhány nap késéssel Szentborbás, Barcs és Őrtilos követ. A hullámtér jellemzése A Dráva magyar-horvát közös érdekű szakasza a 70,2 fkm-től a 140,834 fkm-ig rendelkezik hullámtérrel. A felsőbb szakaszon a kiöntéseket a magaspartok akadályozzák a folyóirány szerinti baloldalon. A magyar oldalon épített árvédelmi fővédvonal szelvényezése az országhatártól indul és a Somogy megyei Tótújfalu felett ér véget 74+095 fkm szelvénynél. A védtöltés a kiöntések ellen a drávaszabolcsi-, kémesi-, illetve az ormánsági- öblözetet védi. A drávaszabolcsi védelmi szakasz menti hullámtérben (Drávaszabolcs és Kelemenliget között), a mintegy 18 km hosszú töltés előtt hozzávetőleg 8,0-8,5 km hosszban folytatnak 15



Hullámtér szélessége [m]

jelenleg erdőművelést. Kelemenliget és Drávagárdony között a töltés közvetlen védelmére hullámverés elleni véderdőket nem telepítettek. A töltésektől kissé távolabb, de egyes helyeken közvetlenül a töltés közelében is vannak állami, illetve magán kezelésű erdők. Összefoglalva megállapítható, hogy a magyar oldali, töltéssel rendelkező bal parti hullámtér a teljes hosszon erdővel telepített, melyből az alsó, 22 km közvetlenül a töltés mellett, a felsőbb szakaszon, mintegy 48-49 km-en a töltéstől távolabb húzódnak az erdősávok. A hullámtér szélessége a Dráva 64,5-141,5 fkm között, a töltéskilométer függvényében a következők szerint változik: 2000 1800 1600 1400 1200 1000 800 600 400 200 0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

Töltés szelvény [tkm]

2.4.2.1. - 1. sz. ábra: A hullámtér szélességének változása a töltéskilométer függvényében A hullámtér a Tésenfa-Kémes közötti szakaszon (a 20,5-21,0 tkm között) a legkeskenyebb (80 m körüli), legszélesebb Drávasztáránál (a 48,5-49,0 tkm között), ahol eléri az 1.800 m-es szélességet is. A hullámtér átlagos szélessége 600-700 m. A hullámtér fedettségét tekintve megállapítható, hogy a művelési ág legnagyobb részben erdő, melyen az erdőgazdálkodás folyamatos, kisebb részben rét-legelő. Vannak még a hullámtérben vízfelületek: mellékágak és betorkoló vízfolyások. Fontos, hogy a hullámtéren nincsenek létesítmények. Hajózás szempontjából lényeges, hogy a hullámtér domborzata igen változatos, az aránylag csekély vízborítás és a magas árhullámok rövid időtartama miatt a vízi szállítás lehetősége itt csak helyenként és rövid időre lehetséges. 2.4.2.2. Holt- és mellékágak A Dráváról természetes úton lefűződött, vagy mesterséges beavatkozással (folyószabályozás) leválasztott és az árvízvédelmi töltésen kívülre (mentett oldalra) került morotvák növényzettel fokozatosan benőttek, holtágakká, mocsarakká, vagy nádasokká váltak. A holtágak nyílt vízfelülete, vízmélysége igen különböző, de az eutrofizáció miatt jellemzően csökkenő. Vízellátottságuk nagymértékben függ a folyó vízállásától. Hasznosításuk döntően horgászati célú. A Dráva hullámterében szép számmal találhatók mellékágak is, amelyek – a holtágakhoz hasonlóan – szintén horgászati hasznosításúak. A drávai holtágak és mellékágak felsorolását a 2.4.2.2.. - 1. sz. táblázat: Holtágak, mellékágak a Dráva mentén tartalmazza.

16



Mind a holtágak, mind a mellékágak esetében fontos megvizsgálni a revitalizáció, a folyamatos vízpótlás biztosításának a lehetőségét, hiszen jelenleg a feltöltődés és az eutrofizáció uralja ezeket a víztereket. 2.4.2.3. Vízfolyások A térség területének nyugati része a Barcs környéki térség szomszédos síkvidékeivel a Korcsina belvízvédelmi öblözethez tartozik, ami egyik részöblözete a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 05.01.Dráva menti belvízvédelmi szakaszának. Az öblözet határát a Dráva védtöltés, valamint a Dráva mértékadó árvízszintnek megfelelő szintvonal határa jelenti, amit a mellékelt 2.4.2.3. – 1. sz. térképen: Korcsina belvízöblözet is jelöltünk. Az öblözet a Dráva vonalával párhuzamosan lejt. A terület déli részén holt meder maradványok találhatók. (A holtágak és mellékágak felsorolását a 2.4.2.2.. - 1. sz. táblázat: Holtágak, mellékágak a Dráva mentén tartalmazza.) A terület főbefogadója a Korcsina csatorna, mely kedvező Dráva vízállás esetén az árvízvédelmi töltésbe épült zsilipen keresztül gravitációsan juttatja a belvizeket a befogadóba. Rendkívüli helyzetben, magas drávai vízállással egyidejűleg jelentkező belvizek szivattyús átemelésére a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság központi raktárában tárolt szivattyúk és csővezetékek telepítésével van lehetőség. A Drávatamási és Révfalu közötti területen elhelyezkedő Korcsina belvízvédelmi öblözet területe 81 km2. A Korcsina csatorna gravitációs vízszállító képessége 5,5 m3/s, szivattyús üzem esetén 1,0 m3/s, a fajlagos kiépítettség gravitációs üzem esetén 43,07 l/s/km2, szivattyús üzem esetén: 7,8 l/s/km2. Az eddigi tapasztalatok alapján a Korcsina öblözetben a csapadékvíz-elvezető rendszer működése alapvetően gravitációs, a szivattyús átemelés szükségességének valószínűsége kicsi, hiszen a Dráva és a belvízcsatorna vízjárási viszonyainak csak nagyon kedvezőtlen egybeesése mellett indokolt. A belvízöblözetet és a további síkvidéket a Zselici és a Baranyai dombvidékről lefolyó külvizektől az 1950 előtt rendezett Fekete-víz és bal oldali mellékágai, az Okor-bükkösdivíz, valamint a Pécsi-víz mentesíti. A főbefogadókat a kezelő Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság rendszeresen kaszálja. A helyi jelentőségű közcélú vízfolyásokat kezelő sellyei Dráva menti Vizitársulat az Ormánság déli részében 70 km árokhossz fenntartásáról gondoskodik (A társulat által fenntartott mederszakaszok jellemző adatait a 2.4.2.3. - 2. sz. táblázat: A Dráva menti Vízitársulat jelentősebb beavatkozásai tartalmazza.) 2.4.3. Lefolyási viszonyok 2.4.3.1. Történeti áttekintés A Dráva menti térséget ősi állapotában mocsarak, vizes területek jellemezték. A Somogyi, a Zselici és a Baranyai dombvidékről, a Mecsek és a Villányi hegység déli lejtőiről lefutó patakok a nagykiterjedésű lapályra érve – esésük hirtelen csökkenése következtében – vizükkel és hordalékukkal a mély fekvésű területeket esetenként egészen a határoló dombok lábáig elöntötték, feltöltötték. Folyásuk itt lelassult, sekély medrüket természetes állapotban folyton változtatták. Árvizeik hosszú ideig akadálytalanul szétterülhettek, a visszamaradó tócsákat alig szikkasztotta el a nyár melege, hiszen a talajvíz is tartósan magasan állott. A vízjárta területeken való letelepülés érdekében végzett vízrendezések, a vizek pusztítása 17



elleni védekezések története az első emberi kultúrák történetéhez kapcsolódik. A rómaiak – szokásuk szerint – uralmukat katonai telepek létrehozásával támasztották alá. Az erdőségekkel borított Dunántúl azonban tele volt ingoványokkal, mocsarakkal, a sikeres telepítéseknek előfeltétele volt a földművelést és az egészséges életkörülményeket biztosító lecsapolás. A Pannónia területén végzett egykori vízimunkákról feljegyzések, illetve az egyes földmunkáknál feltárt leletek tanúskodnak. A rómaiak által teremtett viszonylag rövidéletű kultúrát elsöpörte a népvándorlás kora. Az újabb letelepülők kisszámú népességéhez képest bőven volt földterület, így a mocsarak és a vízjárta területek kezdetben lakatlanok maradtak. A népsűrűség növekedésével azonban szükségessé vált az addig elkerült árterületek használatba vétele. Az árvízjárta területek jellemző, hagyományos hasznosítása a fokgazdálkodás volt, melynek során az ember beavatkozott a szétterülő vizek kormányzásába. Drávafok településnév őrzi történelmi emlékét a térségben. A halászat is olyan ősi foglalkozási ág volt, amely kényszeríttette az embert bizonyos vízimunkák elvégzésére. Történészek az Árpád-házi királyok korából nagyszámú be- és kieresztő csatornával ellátott halastóról számolnak be, a vízimunkálatokat igénylő vízimalmok eredete pedig Szent István király korára vezethető vissza. A török hódoltság idején a megszállt területeken és a határvidékeken közel 200 évig lelassult, vagy szünetelt a békés gazdasági fejlődés. A háborúk idején még hasznosnak is bizonyultak a rejtőzködést és védelmet nyújtó mocsarak, lápok. Egyes területek megközelíthetetlenné tétele érdekében az ember szándékosan közreműködött a környezet „elvadításában”. A török uralom alól felszabadult területek fejlődésében nagy lendületet adott az iparosodás, a kereskedelem terjeszkedése. A föld az új gazdasági rendszerben igazi értékké vált, mert terményeit a piacon értékesíteni lehetett. Megindultak az elvadult területek ármentesítési és lecsapolási munkái. Ebben az időben kezdték kiépíteni – részben Mária Terézia rendeletére – a ma is ismert Dráva menti töltésrendszer. Megindult a Fekete-víz és a fontosabb vízfolyások rendezése. Nagyobb területet átfogó vízimunkák végzésére vízitársulatokat hoztak létre. 1839 április 4-én a siklósi várban alakult meg a Dráva térség első vízitársulata Fekete-víz Lecsapoló Társaság néven. A vízimunkák céljait mindig a helyi érdekek határozták meg, és kezdetben egymástól függetlenül elszigetelten valósultak meg. Ezért a helyben hasznot hozó létesítmények a tágabb környezetükben káros folyamatokat is elindíthattak. A kezdetleges malomgátak a terület elvizesedését, a vízelvezető rendszerek csapadékszegény időszakban kiszáradást okoztak. Bár az átfogó vízgazdálkodási szemléletnek akadtak korai úttörői (pl. Beszédes József) az újkori vízrendezési beavatkozásokra a Dél-Dunántúlon is a lecsapolás, a vízelvezetés egyoldalú szempontjainak megfelelően került sor. Így ma elmondható, hogy a Dráva térségében a felszíni vízelvezető rendszerek kiépültek, többé-kevésbé üzemképesek, de a vízzel való gazdálkodásra, a vizek visszatartására, kormányzására, szükséges pótlására sehol nincs lehetőség. A meliorációs beavatkozások célja 1960. és 1992. között a lecsapolás, a vízjárta területek művelésbe vonása volt, a vízrendezési munkák helyenként ugyanakkor egyoldalú lecsapolással jártak. A munkálatok következtében előálló talajvízszín süllyedések a termő- és erdőterületek károsodásához vezettek. A mezőgazdasági szövetkezeti rendszer megszűnésével a területi vízrendezések során kiépült árokrendszerek nagy része „gazdátlanná” vált. Elhanyagoltságuk miatt az árkok rendeltetésüket már nem látják el, környezetük elvizesedik, a talajvízszint megemelkedik. A

18



Sellyei kistérség területén így egyaránt gondot jelent a vízutánpótlás, illetve a vízelvezetés hiánya. Az a köztes állapot állt elő, hogy a lecsapolt területek az árkok elhanyagoltsága miatt művelés szempontjából csökkent értékűek, ugyanakkor az ősi „vizes” jellegüket is elveszítették.” A fentieket alátámasztva kigyűjtöttük a vízjogi üzemeltetési engedéllyel rendelkező olyan területeket, ahol térségi komplex meliorációs munkák folytak. Az 2.4.3.1. - 1. sz. táblázat: Üzemi vízrendezések tájékoztatást ad arról, hogy milyen vizikönyvi számon vannak nyilvántartva és ki a jelenlegi üzemeltetője. Sajnos még mindig vannak gazdátlan területek, melyek fenntartását a privatizáció óta senki se vállalja, illetve a már megszűnt Tsz-ek nevén vannak. Egyesek önkormányzati kezelésbe kerültek ugyan, de pénz és hozzáértés hiányában elhanyagoltak. A megépített árokhálózat nagy része fákkal benőtt, illetve beszántásra, megszüntetésre került. Azok az alagcső-rendszerek, ahol a befogadó árkok rendezettek üzemelnek. 2.4.3.2. A tervezéssel érintett vízfolyáshálózat bemutatása Az Ős-Dráva program vízpótló rendszere a Drávából történő szivattyús vízkivételre, a folyamtól 5-10 km-re vezető Korcsina – Körcsönye – Fekete-víz medrek által meghatározott gravitációs főcsatorna, valamint a közbenső területen meglévő vízfolyáshálózat kihasználására épülhet. A munka során felmértük a tervezés szempontjából szóba jöhető medreket és az alábbiakban ezeket ismertetjük. 2.4.3.3. A vízpótló főcsatorna meglévő elemei 1. Korcsina csatorna (27+000 - 17+450) A Korcsina csatorna 1,0 m fenékszélességgel 1:1,5 mederrézsűvel kialakított medre 0,54 ‰ eséssel vezet a 27+000 szelvénytől a 23+000 szelvényig, majd tovább 0,14 ‰ eséssel. 2. Körcsönye csatorna (14+314 - 0+000) A Körcsönye csatorna a 14+960 szelvényben lévő közúti áteresztől 98,31 mBf fenékszintről indul, és 1,0 m fenékszelességű 1:2 rézsűhajlású medre 0,43 ‰, majd 0,14 ‰ eséssel vezet a 6+050 szelvény vasúti hídjáig. A vasúti hídtól a torkolatig a meder meglévő paraméterei: 1,0 m fenékszélesség, 1:1,5 rézsűhajlás és 0,18 ‰ esés. A Körcsönye csatorna 94,78 mBf küszöbszintű ikerzsilipen keresztül torkollik a Fekete-víz 23+015 szelvényébe. 3. Fekete-víz (23+015 - 0+000) A Fekete-víz parti depóniák között vezeti keresztül az ormánsági sík területen az északi dombvidékről összegyűjtött külvizeket. A legjelentősebb bal parti befogadók (az Okor és a Pécsi-víz) is depóniák között csatlakoznak, a kisebb árkok torkolataiban pedig zsilipek vagy csapóajtós átereszek épültek a levonuló árvizek kiöntéseinek megakadályozására.

19



Az összetett trapéz szelvényű meder jellemző méretei: fenékszélesség 3,0 m fenékesés változó 0,23 – 0,38 ‰ kisvizi rézsű 1 : 1,5 padkaszint 3,0 – 4,0 m a fenékszint fölött nagyvizi padka szélesség változó 4,0 – 10,0 m nagyvizi depónia rézsű 1:2 depónia magasság 5,0 – 6,0 m (Cún alatt 6,0 – 7,0 m) a fenékszint fölött A Fekete-vízen a 7+290 km szelvényben lévő cúni bekötő úti híd alatt a 96,00 mBf koronaszintű parti depóniák árvízvédelemi töltésnek minősülnek. A Dráván levonuló mértékadó árvíz 93,48 mBf szintje a hídnál 94,80 mBf szintig visszaduzzaszthat. 2.4.3.4. A Siópusztai árok vízpótló rendszere 1. A Korcsina-átmetszés (2+400 - 0+000) A Korcsina belvízöblözet külvizektől történő mentesítésére kiépült 2,0 méter fenékszélességű meder 0,86 ‰ eséssel indul a Dráva felé. A 0+300 szelvényben 99,32 mBf küszöbszinttel keresztezi a Dráva bal parti árvízvédelmi töltését, majd mélyen berágódott hullámtéri mederrel torkollik a Drávába. 2. Lugi csatorna (8+338 - 0+000) A Lugi csatorna a 8+338 végszelvényében 100,72 mBf szintről indul és váltakozó eséssel vezet a Korcsina csatorna 16+305 szelvényében a jobb parton lévő 97,96 mBf küszöbű torkolati zsilipig. A felső végén elhanyagolt állapotú. A Lugi csatorna 3+450 szelvényét egy régebbi vízrendezés alkalmával összekötötték a Drávába vezető Siópusztai árokkal, így a szelvény megegyezik a Siópusztai árok 7+180 szelvényével. A vizek két meder közötti megosztásának szabályozására vízkormányzó műtárgy nem épült. 3. Siópusztai csatorna (7+180 - 0+000) A Siópusztai árok a 7+180 szelvényében 99,00 mBf fenékszintről 1,0 m fenékszélességű mederrel indul. Az 5+335 szelvény alatt a Dráva bal parti árvízvédelmi töltést 97,43 mBf küszöbszinttel keresztező zsilipig a mederméretek 1,5 m fenékszélesség, 1:2 rézsűhajlás. 4. Kanszki mellékárok (0+000 - 1+600) A Siópusztai csatorna 1+895 szelvényébe torkolló árok jelenlegi fenékszintje a torkolatnál 98,10 mBf, az 1+600 szelvényben 98,32 mBf. 5. Felsőszentmártoni árok (2+640 - 0+000) Az árok Felsőszentmárton keleti külterületének felszíni vizeit gyűjti össze és vezeti a belterületet megkerülve a Felsőszentmártoni holtágba. Jelenlegi fenékszintje az 1+280

20



szelvényben 97,64 mBf, a 0+150 szelvényben lévő feliszapolódott áteresznél 97,52 (de a kitisztítással 96,90 mBf szintig süllyeszthető). 2.4.3.5. A Korcsina-csatorna elosztórendszere 1. Korcsina csatorna (17+450 - 0+000) A 14+850 és 12+950 szelvények között a meder egy morotva rendszer középső ágán vezet át. A belvízcsatorna egyben a felszíni vizek befogadója és elvezetője is, a Dráva bal parti árvízvédelmi töltést 93,90 mBf küszöbszinttel keresztező zsilipen át torkollik a Drávába. 2. Nádiberki-árok (1+670 - 0+000) Az árok jelenlegi medre 1,0 m fenékszélességgel, 1:2 rézsűhajlással, 0,20 ‰ eséssel vezet a Korcsina csatorna felé, és 96,42 mBf szinten torkollik annak 9+940 szelvényébe. 2.4.3.6. A Sellyei Gürü vízpótló rendszere 1. Drávaiványi árok (8+770 - 0+000) A Drávaiványi árok medre a 8+770 szelvényben 98,05 mBf fenékszinten indul. A fenékesés az 5+200 szelvényig 97,23 mBf szintig egyenletesen kifuttatandó, alatta az esés megfelelő. Az 1,0 m fenékszélesség és 1:2 rézsű a teljes árokhosszon a vízellátási, és medertározási célra is megfelelő. A Drávaiványi árok a Sellyei Gürü 7+150 szelvényébe torkollik 95,63 mBf szinten. 2. Bogdásai Külterületi árok (0+000 - 0+900) A Drávaiványi árok 8+025 km szelvényébe csatlakozó, hajdanán 1,0-1,5 m mély árok elhanyagolt állapotban van, helyenként alig 20 cm-es. A torkolati szintje jelenleg 98,24, a végén (a vasútnál) 98,77 mBf. 3. Nagymező árok (4+600 - 0+000) A Nagymező árok jelenleg a 6+334 km szelvényben lévő vasúti áteresztől 99,27 mBf szintről indulva egyenletes eséssel vezet a torkolati 96,17 mBf szintig. A fenékszélesség 1 m. 4. Bisztrica patak (3+050 - 0+000) A Bisztrica patak egy morotvában halad majd a meder 0,8 m fenékszélességgel 1:2 rézsűvel, 0,43 ‰ eséssel éri el a befogadó Korcsina csatornát. 5. Sellyei Gürü csatorna (13+200 - 0+000) A Sellyei Gürü a 11+460 szelvényben lévő vasúti hídtól 1,0 m fenékszélességgel és 1:2 rézsűvel épült ki a 2+900 szelvényig, alatta rendezetlen, részben az Ó-Dráva holtmedre. A fenékesés előbb 0,32, utána 0,23 ‰. Az Ó-Dráva holtmeder üzemvízszintje az árvízvédelmi töltésbe épített zsilippel

21



szabályozható. A zsilip küszöbszintje: 92,25 mBf. 6. Osztróci árok (2+770 - 0+000) Az árok egy természetes mélyedésben található, alkalmas víztározásra a környező területek öntözéses vízhasználatához. 2.4.3.7. A Kápolnai Gürü vízpótló rendszere 1. Kápolnai Gürü csatorna (8+850 - 0+000) A Kápolnai Gürü felső szakasza egy természetes mélyedésben húzódó, patkó alakú holtág. A Kápolnai Gürü a 4+050 szelvénytől lefelé rendezett, de fenntartottsága nem kielégítő. A Vajszló-Zaláta útnál a jelenlegi fenékszint 94,49 mBf, a Vejti-Drávasztára összekötő úti áteresznél 93,67 mBf, az árvízvédelmi töltés zsilipnél 92,22 mBf. 2. Kemse-zehipusztai árok (6+000 - 0+000) Az árok 0,8 m fenékszélességgel, 0,29 ‰ eséssel vezet a Vajszló-Zaláta út átereszétől a 3+351 km szelvényben lévő Vejti-Drávasztára úti átereszig. Alatta egy holtágon (Versági tó) megy át, melynek vízszintje az 1+086 km szelvényben lévő 92,25 mBf küszöbszintű árvízvédelmi zsilippel szabályozható. 3. Vejti árok (7+093 - 0+000) A Piskói főág felső szakasza a piskói belterület vízelvezető árka, a középső része pedig egy hajdani holtágban kiszélesedő meder, melyben a víz esetleges vízhasználatok számára visszatartható. A Vejti árok a 2+465 szelvénytől lefelé rendezett és fenntartott. Elsődleges funkciója a fölösleges vizek levezetése a Drávába, de a 0+383 szelvényben lévő árvízvédelmi zsilip a mederben történő vízvisszatartásra is alkalmas. 4. Luzsoki mellékág (8+886 - 0+000) A Vejti árok Luzsoki mellékága Luzsok község belterületi tavától ered. A meder a 4+518 szelvényig fenntartatlan. A Luzsoki mellékág a Vejti árokba annak 1+337 szelvényében torkollik. A becsatlakozásnál üzemelő Hiricsi tó vízkivételét műtárgyak biztosítják. 5. Kelemenligeti árok (6+850 - 0+000) A Kelemenligeti árok a Vejti árok Luzsoki mellékága közelében, a 6+727 szelvényben 92,12 mBf szintről indulva vezet a 90,37 mBf szintű árvízvédelmi zsilipig. Az árok 5+360 vízfolyás-szelvénye egyben a Kisszentmártoni Alsó-Határárok 3+716 végszelvénye. 2.4.3.8. A Fekete-víz elosztórendszere

22



A vízpótló főcsatornán át érkező vizek a vízhasznosítók számára a Fekete-víz medrében duzzasztókkal visszatarthatók, és árkok csatlakoztatásával, vízkormányzó műtárgyakon keresztül a megfelelő helyre vezethetők. A duzzasztók kialakításánál figyelembe kell venni a betorkolló vízrendezési művek létesítményeit is. A Fekete-vízből ellátható meglévő medrek: a Kisszentmártoni Felső- és Alsó-Határárok, a Kisszentmártoni vízfolyás, a Cún-szaporcai holtág, valamint a Régi Fekete-víz. 1. Kisszenmártoni árokrendszer A Kisszentmártoni Felső-Határárok fenékszintje a 2+060 szelvényben lévő közúti hídnál 93,43 mBf, a Horgásztóba torkollásnál 91,80 mBf. A közbenső szakaszon a meder az időközben kialakított Kisszentmártoni tavon vezet keresztül, és az Alsó-Határárok 0+000 szelvénye fölött (megfelel a Kisszentmártoni vízfolyás 5+222 végszelvényének) üzemelő Horgásztóba torkollik. Az I. sz. átmetszésen át összeköttetésben áll a Kisszentmártoni AlsóHatárárok 0+985 szelvényével is. A Kisszentmártoni Alsó-Határárok végszelvénye a Kelemenligeti árok 5+360 vízfolyásszelvényéhez kapcsolódik. A Kisszentmártoni vízfolyás alsó szakasza a Majláth-pusztai halastavat táplálja. Vízvisszatartásra alkalmas a 0+400 vízfolyás-szelvényben lévő 89,78 mBf küszöbszintű árvízvédelmi zsilip is. 2. Cún-szaporcai holtág A több elkülönült vízfelületből álló holtágnak jelenleg nincs vízpótlása. Az alsó, Kisinci tórészébe a Dráva bal parti árvízvédelmi töltésében épült Kisinci zsilipen át vezethető víz magas Dráva vízállásnál. 3. Régi Fekete-víz A Fekete-víz mederáthelyezése során az új meder és a régi között minden kapcsolat megszűnt. A Régi Fekete-víz medrében pangó víz ma vízutánpótlás hiányában nem hasznosítható. A meglévő medrek főbb adatait a 2.4.3.8. – 1 .sz. táblázat tartalmazza. 2.4.4. Lefolyó vízmennyiségek a közvetlen projektterületen A projekt által érintett térség belvízöblözethez tartozó Drávamenti területeit az év bizonyos időszakában (tél-koratavaszi időszak) víztöbblet, míg a nyári időszakot általában vízhiány jellemzi. Mindkettő a terület mély fekvésének köszönhető, hiszen csapadékos időszakokban a területtől északra lévő magasabb dombvidéki területekről a csapadékvíz gyorsan lefut és elönti azokat. A helyzetet ilyenkor tovább rontja a Dráva esetlegesen magas vízállása, mert így a folyóba, mint befogadóba a gravitációs bevezetés nem, vagy kevésbé biztosított, a szivattyús átemelés pedig gyakran nem jelent gyors (és főleg költségtakarékos) megoldást. Csapadékszegény időszakokban a területek hamar kiszáradnak, amit a lecsapolási céllal lemélyített árokhálózat és a Dráva-közeli területeken a folyó alacsony vízállása tovább gyorsít és erősít.

23



Ennek megfelelően nem túl hosszú az az időszak, amikor a terület művelését, hasznosítását meghatározó vízállapotok kedvezőek. Napjainkban a vízkészletek tartós csökkenését tapasztalhatjuk, ezért a mértékadó (nyári) időszakban szabad (hasznosítható) vízkészlet alig akad. A lefolyó vízmennyiségek értékelésénél a következő adottságokat kell figyelembe venni. A közvetlen tervezési terület alapvetően síkvidéki jellegű, az ide hulló felesleges (elfolyó) csapadékvizeket kisebb árkok gyűjtik össze és vezetik a nagyobb, belvízi öblözet felé gravitáló medrekbe, ahonnan belvizes időszakban szivattyúval kerülnek átemelésre a Drávába. Ezek a főbefogadók jórészt csatorna jellegűek, relatíve kis vízgyűjtő területtel rendelkeznek, állandó vízkészletük nincs, a nyári száraz időszakokban gyakran kiszáradnak. A projektterületet közvetlenül érintő csatornák (amelyeknek a vízgyűjtőterülete jórészt a projektterületen helyezkedik el) a következők: Korcsina csatorna és mellékágai, Körcsönye csatorna, Sellyei-Gürü csatorna, Kápolnai-Gürü csatorna, Vejti-Luzsoki csatorna, Kisszentmártoni határárok. Ezeken a csatornákon olyan vízhozam mérések ez idáig nem voltak, amelyek értékelhető, hosszabb adatsorokat szolgáltattak volna, ezért a területről lefolyó vízmennyiségeket csak durva becslésekkel lehet jellemezni. Az általános lefolyási térképek alapján az állapítható meg, hogy a sokéves középvízhozam (KÖQ) értéke 3,1 l/skm2 körül alakul. Ugyancsak durva megközelítéssel ez az érték a tenyészidőszakban (V.-IX. hó) 2,4 l/skm2, míg azon kívül (X.IV. hó) 3,6 l/skm2-nek adódik. Ezekből a területi lefolyási adatokból az következik, hogy kerekítve 350 km2 projektterülettel számolva a teljes közepes lefolyó vízmennyiség éves szinten valamivel több mint 34 millió m3, amiből több mint 11 millió m3 esik a tenyész időszakra és közel 23 millió m3 az őszi- téli időszakra. A projektterület legnagyobb befogadója a Korcsina csatorna, ami alapvetően belvízelvezetési funkciót lát el, ezért jelentős hasznosítható vízkészlete a hasznosítás szempontjából mértékadó időszakban nincs. A Korcsina csatornára vonatkozóan is csak szórványos adatok állnak rendelkezésre (2.4.4. – 1.-3. sz. táblázat: Korcsina és Lanka csatorna vízállás és vízhozam adatai), de ezek is alátámasztják fenti állításokat.

2.4.5. A projektterületet érintő külvizek mennyiségi viszonyai A projektterület déli határán húzódó Dráva vízkészlete gyakorlatilag korlátlan forrást jelent a jelentkező vízigények kielégítése szempontjából. Ennek részleteivel azonban más fejezetekben foglalkozunk. A térség legnagyobb vízfolyása az Egyesült-Gyöngyös, illetve a Fekete víz. Vízgyűjtőterületeik nagysága együttesen a közvetlen projektterület több mint ötszöröse. Mindkét vízfolyás nagy vízkészlettel rendelkezik a csapadékos időszakokban, ugyanakkor nyári vízkészletük gyakran igen kicsi, hasznosításra lényegében alkalmatlan. A két vízfolyáson a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság felszíni mérőállomásokat üzemeltet Kétújfalunál (Egyesült-Gyöngyös) és Kémesnél (Fekete-víz). Az állomások főbb adatait a 2.4.5. – 1. sz. táblázat: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalui állomás alapadatok valamint a 2.4.5. – 2. sz. táblázat: Feketevíz, Kémes-Cún alapadatok tartalmazza. A vízfolyások hidrológiai jellemzőiről hosszú adatsorok állnak rendelkezésre. A mellékelt 2.4.5. – 1-10. sz grafikonokból a jellemző vízhozam-adatok, azok eloszlása és valószínűsége kiolvasható. Az Egyesült-Gyöngyös középvízhozama Kétújfalunál 1,275 m3/s, míg a víz hasznosítása és az ökológiai vízigények szempontjából meghatározó augusztusi 80 24



%-os valószínűségű kisvízhozam (Qaug.80%) 0,05 m3/s. A Fekete víz középvízhozama Kémesnél 4,4 m3/s, az augusztusi 80 %-os valószínűségű kisvízhozam (Qaug.80%) 0,66 m3/s. Ezek az értékek már a meglévő vízhasználatokkal befolyásoltak. A kisvízhozamértékekből látható, hogy jelentősebb vízkivételre ezekből a vízfolyásokból sincs lehetőség. 2.4.6. Felszín alatti vizek A felszín alatti vizek állapota nagymértékben meghatározza a felszíni állapotokat. Ha a terület nem rendelkezik megfelelő mennyiségű talaj- és rétegvízzel, az érkező csapadék és folyóvizek mélybe szivárgásának folyamata zajlik, ez főleg a nyári aszályos időszakokban jelentős mértékű. Viszont ha a talajvíz zóna telített az érkező vizek nem tudnak elszivárogni, a víz felhalmozódásának (belvíz és árvíz formájában) jelensége játszódik le, főleg a tavaszi időszakokban. Az optimális tehát az lenne, ha a csapadékos időszakokban felhalmozódott vizeket tárolással az aszályos időszakokban fel lehetne szabadítani. 2.4.6.1. Talajvíz A Dráva-árok területén a talajvíz regionális áramlási iránya a Dráva felé mutat, a folyó közelében iránya kissé megváltozik, a folyóval közel párhuzamossá válik. A talajvíz általában táplálja a folyót, kivéve a nagyvizes időszakokat, amikor a folyó felől jelentkező víznyomás a talajvizet visszaduzzasztja. A levonuló árhullámok időtartamát is figyelembe véve a közvetlen hatás általában csak 100 m körülire adódik, de ez természetesen függ az árhullám magasságától – a nyomáskülönbségtől – a levonulás időtartamától és a partközeli morfológiától. Szélsőséges esetben sem várható azonban a becslések szerint 300 m-en túli érzékelhető visszaduzzasztás. Az 1970-80-as évek meliorációs munkáinak köszönhetően belvízveszély a térségben a minimumra csökkent, és ezzel párhuzamosan egy általános szárazabbá válási folyamat is megfigyelhető. Talajvizet az Ormánság területén ivóvízként nem hasznosítanak, azt főként az állattartótelepek, valamint a növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodók használják. 2.4.6.2. Rétegvíz A Dráva-árok területén (Ormánság) minden ivóvízbázis rétegvízre települt. A főleg pleisztocénkori, homokos rétegekre kialakított kutak felszíni-felszínközeli vízzáró réteg hiánya miatt sérülékenynek minősülnek. A vizsgálati területen belül 38 db rétegvízre települő sérülékeny vízbázis üzemel, a települések jelentős részét ezekről a vízbázisokról látják el. A rétegvizek minősége kifogásolható. A rétegvizekre is jellemző a Dráva felé mutató áramlási irány, ami a medence morfológiájával illetve talaj- és rétegvizek kapcsolatával magyarázható. A távlati vízbázisok előzetes kutatása során megállapították, hogy a Drávának ezen a szakaszain a vastag pleisztocén homok, kavicsos homok és kevesebb iszapot, homoklisztet, esetleg agyagot tartalmazó rétegek alkalmasak a vízbeszerzésre. A fő vízadó szintek azonban nincsenek a Drávával közvetlen kapcsolatban, jóval a meder mélysége alatt találhatók, általában a felszín alatti 40 – 100 m között. A vizsgálati területen belül a Dráva mellett 10 db, Csurgó környékén 1 db távlati vízbázis került kijelölésre, (Csurgó, Drávagárdony, Drávasztára-Zaláta, Drávapart, Drávaszabolcs25



nyugat, Hersznye-Bolhó, Drávakeresztúr, Felsőszentmárton, Szentborbás, Vízvár-Bélavár, Piskó-Vejti), melyeket jellemzően a több vízadó szintből álló pleisztocén összletre terveztek. A földtani és vízföldtani adottságok alapján a területek jelentős része fokozottan érzékenynek minősül. Ide tartoznak azok a települések, ahol sérülékeny vízbázis üzemel, vagy távlati vízbázis védőterülete található. 2.4.6.3. Karsztvíz A vizsgálati terület peremén a Villányi hegység környeztében a legtöbb település vízellátását karszt vízadó biztosítja. A karszt vízadókra települt vízbázisok (Siklós, Villánykövesd, Nagyharsány-Kistapolca, Kisharsány, Vokány, Diósviszló), kivétel nélkül sérülékenyek. A vízbázisok diagnosztikai munkálatai befejeződtek, a védőterületeket kijelölő határozatok részben jogerősek, részben előkészítés alatt állnak. 2.4.6.4. Termálvíz Az Ormánságban előforduló termálvizek egy része a medencealjzatot alkotó karsztosodott mészkővonulathoz kapcsolódó karsztvíz (Harkány, Büdöstapolca), másik része pannóniai összletben tárolt rétegvíznek minősül (Sellye, Drávaszabolcs, Barcs, Babócsa). A balneológiai hasznosítás mellett terjedőben van a víz hőtartalmának hasznosítása is. 2.4.7. Vízhasznosítás 2.4.7.1. A Dráva hasznosítása Hajózás, vízi közlekedés A Dráva folyó kiegyenlített vízjárása ősidőktől fogva természetes vízi útként szolgált. A vízi útnak különösen fontos szerepe volt az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején. A hajózás történetéből a legrégibb adatok 1816 évből származnak. Ekkor építették Sellyén a „Carolina” nevű gőzhajót, amely a Dráván közlekedett. 1863-64 években Eszék és Kakonya között rendszeres személyszállító járatot tartottak fenn. A vontatóhajók 100-150 tonnás rakománnyal, terhelt uszályokkal közlekedtek. A vízi út végcélja a Déli Vasút vonalához való csatlakozás volt Gyékényesen, ahonnan az áruszállítás Ausztria és Trieszt felé már vasúton történhetett. 1940-ig tutajozás folyt a Dráván. A Drávai Hajózás 1880-1914 között élte virágkorát. Csúcsértékét 1913-ban érte el, amikor a szállított áruk mennyisége összesen: 102.500 tonnát tett ki, a megtett árukilométer pedig 12,1 millió tkm volt. A forgalom főleg Ausztria felé irányult, így a hegymenetben szállított áruk súlya a lefelé történő szállításnak 6-7 szeresét tette ki. A Dráva természetes vízi út, az I. világháború után a torkolat és Barcs közötti szakaszt nemzetközi hajóútnak nyilvánították. A II. világháború után a hajózás megszűnt, illetve alkalmi járatokra és folyószabályozási munkákkal kapcsolatos anyagszállításra korlátozódott. 1975-ben a magyar és jugoszláv kormány megállapodást kötött a drávai hajózásról (0-198,6 fkm közötti szakaszra). Tekintettel arra, hogy a drávai hajóút iránya nem esik egybe a főbb szállítási irányokkal, így a hajóút lehetséges elvi kapacitásának jelenleg csak töredéke kerül kihasználásra. A hajóút minősítése: EGB -II.

26



A Dráva a végrehajtott szabályozások eredményeként az év egy részében -drávaszabolcsi 110 cm-es vízállás felett- 400 tonnás uszályokkal hajózható. A szomszéd állammal kötött államközi egyezmény alapján a folyó 125,6-198,6 fkm szelvények között a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság feladata a hajózási feltételek biztosítása, beleértve ezen szakaszon a hajóút kitűzését is. Vízkivételek A Dráva folyóból öntözési céllal csekély számú engedélyezett vízkivétel üzemel annak ellenére, hogy szabad vízkészlet a folyóban gyakorlatilag korlátlanul áll rendelkezésre. Ennek oka összetett, de alapvetően a gazdálkodás tőkehiányával magyarázható. A vízkivételi helyeket a 2.4.7.1. - 1. sz. térképen ábrázoltuk. Vksz. Engedélyes neve B. III/29. DRÁVA-AGRO RT.

Engedélyes címe 7968 Felsőszentmárton , Fő u. 34. S. III/38. DRÁVA-COOP RT. 7570 Barcs, Béke u. 6. S. BHV 7588 Vízvár, III/186. MEZŐGAZDASÁGI RT. Szent Imre u. 7. S. BHV 7588 Vízvár, III/187. MEZŐGAZDASÁGI RT. Szent Imre u. 7.

Vízkivételi hely Dráva 124,0-126,0-127,0 fkm bal part Dráva 166,4 fkm bal part; Fekete-árok Dráva 185,1 fkm bal part Dráva 187,6 fkm bal part

2.4.7.1- 1. sz. táblázat: Engedélyezett vízkivételek a Drávából Kisvízfolyások hasznosítása A térség területére eső engedélyezett vízhasználatok száma, volumene nem jelentős. Ez részben a természeti adottságoknak is köszönhető, aminél a már említett vízhiányon kívül természetesen egyéb okok is közrejátszanak. Azt is meg kell említeni, hogy a térségben nagyszámú illegális öntözővíz-használat működik, főleg a dinnyetermesztéssel összefüggésben. Ezek egy része felszíni, más része felszín alatti vízkészletek igénybevételével történik. A térség vízhasználatait a 2.4.7.1. - 2. sz. táblázat tartalmazza, a vízkivételi helyek a 2.4.7.1. - 1. sz. térképen láthatók. A táblázatból kitűnik, hogy az engedélyezett tóterület alig haladja meg a 22 ha-t, de az öntözött (pontosabban öntözési engedéllyel rendelkező) terület is alig több mint 500 ha. Ráadásul a ténylegesen megöntözött terület ennek esetenként töredéke lehet a nyári csapadék mennyiségétől függően. 2.5. Környezetállapot 2.5.1. A természet (növény és állatvilág) és a táj állapota A jelenlegi növényvilág fennmaradása a terület háborítatlanságának köszönhető, ugyanis a Dráva menti területek évtizedeken keresztül zárt határterületek voltak. Zavartalansága csak 27



részben volt biztosított, mert gazdálkodás – mind erdészeti, mind szántóföldi – rendszeresen folyt a területen. A Duna-Dráva Nemzeti Park részeként ma már számos helyi jelentőségű védett természeti területet találunk az Ormánságban. A legnagyobb kiterjedésűek a sellyei Kisrét, és a Drávafok-Markóc térségében lévő Nákói-mocsár, Foki-legelő, markóci legelő. A területen elhelyezkedő erdőrezervátumok kezelési tervvel rendelkeznek, amelyet az őserdő hálózat vonatkozásában hosszú távú fenntartási tervnek (HFT) hívnak. Baranya megyében a Nemzeti Park határa a Dráva árvízvédelmi töltése, ez alól csak a CunSzaporcai holtág rendszer a kivétel, ahol a mentett oldalon is van nemzeti parki terület. Az Ormánságban 57 védett növényfaj él. A 49 veszélyeztetett növénytársulásból 26 fokozott védelemre javasolt. A fokozott védelemre javasolt 26 társulásból 17 közvetlen vízhatásnak kitett területhez köthető (vízi növénytársulások, mocsarak, lápok). Ebből is látszik, hogy a terület vízháztartása kedvezőtlenül változott meg. A vízelvezető csatornák kiásásakor több esetben átvágták a vízzáró réteget, ezáltal a talajból a gyökérzet alól elfolyik a víz, ez az erdők kiszáradását okozza pl. Szentegáti Ősbükkös TT. Jelenleg a vízelvezetésére épített csatornahálózatot teljes mértékben át kell alakítani víz megtartásra. Az Ormánság állatvilágát évmilliókon keresztül a Dráva-folyó alakította, a fajok fennmaradását a folyóhoz kötődő változások irányították. 150 éve az antropogén beavatkozások kezdetekor az addig egyedfejlődés szempontjából zavartalannak mondható körülmények megváltoztak, felgyorsultak az evolúció eseményei. A területen élő becsült gerinctelen fajok száma kb. 25 000-re tehető. A diverzitás a vegyes korállományú, gyepekkel tarkított tölgyesekben a legmagasabb. A vizes élőhelyek és a száraz gyepek diverzitása közepes, de az itt élő fajok ritkasága miatt nagy a természetvédelmi jelentőségük. A nagyszámú állatfaj már alapjában is mutatja a terület természetvédelmi jelentőségét. (piócák, csigák, rákok, rovarok, bogarak, lepkék, fullánkosok, stb.) Állományuk fennmaradását a vízszint csökkenés veszélyeztetheti, elsősorban a vizes élőhelyekhez kötődő fajok veszélyeztetettek. A kétéltűek egyedfejlődése vízhez kötött, hisz lárváik csak vízben tudnak kifejlődni, de a fajok nagy része egész életét vízben éli le, lárváikat a vizek kiszáradása veszélyezteti. Legnagyobb veszélynek az öreg erdőkben fészkelő madárfajok vannak kitéve. A rétisas, a fekete gólya, fészkeiket az öregerdők legzavartalanabb részeiben építik. A vizsgálati területen 32 fokozottan védett madárfaj előfordulásáról vannak adatok, ebből 19 rendszeresen fészkel is a területen. Az emlősök élettere nem veszélyeztetett, bár a hermelin erősen kötődik a vizes élőhelyekhez, de csatorna partokon, mesterséges tavak partján is megtalálja életfeltételét. A fokozottan védett vidra a Drávában is él, de a holtágakban és a halastavakban, ahol mesterségesen magas egyedszámban tartják a halat, nagyobb számban előfordul. 2.5.2. A felszíni és felszín alatti vizek vízminőségi állapota 2.5.2.1. Felszíni vizek A felszíni vizek állapota a leglényegesebb tényező a környezeti elemek közül, hiszen a víz a nap sugárzása után közvetlenül a legalapvetőbb jelentőségű. A terület vízzel való ellátottsága az utóbbi 150 évben, főleg az antropogén hatások miatt nagymértékben romlott. A földtörténet során az Ormánság több tízezer évig a Kárpát-medence legmélyebb pontjaként a vizek gyűjtőhelye volt. Ez a tendencia a terület emelkedésével - és más területek süllyedésével megváltozott. A korábbi hatalmas tavak helyén lévő mocsarakat, lápokat a folyószabályozás szinte teljesen megszüntette. A régi, tavak felé siető folyókat a korábbihoz képest sokkal szerényebb hozamú 28



vízfolyások, patakocskák váltották fel. A régi nagy, bevágódott folyóvölgyekben ma folydogáló vízfolyások, az éghajlat szélsőségessé válása miatt már nem tudnak a mocsaras, lápos részre megfelelő mennyiségű vizet szállítani. A terület ma a Dráva-folyó vízgyűjtőterülete, de a mellék- és holtágak leválasztásával csak néhány patakra korlátozódik a víz gyűjtése. A Dráva a térség legnagyobb folyója, vízminősége viszonylag állandó, a vizsgált komponensek változása szűk határok között mozog. Ez a folyó vízhozamán kívül annak köszönhető, hogy a Dráván nincs közvetlen vízhasználat néhány öntözővíz kivételt és jelentéktelen mennyiségű kommunális szennyvíz bevezetést leszámítva. A folyó terhelését a Pécsi-víz- Fekete-víz vízgyűjtőről érkező nagy mennyiségű és szennyezettségű vizek adják. A Dráva vízhozama és öntisztuló képessége következtében a vízgyűjtőről érkező terhelés a kémiai összetevőket tekintve már nem okoz kimutatható szennyező hatást. A bakteriológiai terhelés a kommunális szennyvíztelepek változó hatékonyságú fertőtlenítésének tudható be. A folyó Barcs alatti szakasza teljesen szabályozottnak tekinthető. A baranyai részen a Drávasík – a folyó medrének berágódása miatt – egyre jobban kiszárad. A tavaszi áradások elmaradása, a csatornázás, belvizek gyors elvezetése, mind azt eredményezi, hogy csökken a terület vízkészlete. Ez nem csak a felszíni vizekre, hanem a talajvízre is vonatkozik. A száradó területek élővilága romlik, degradálódik. A vízhiány a gazdálkodásra is rányomja bélyegét. Már napjainkban is vannak olyan erdőterületek, ahol a véghasználatot követően a vízhiány miatt nem lehet az erdőt felújítani (Szentborbás), a szántóföldeket az elvárható haszon érdekében öntözni kell (Felsőszentmárton, Szaporca). Összességében megállapítható, hogy a Dráva, mint határfolyó amilyen vízminőséggel belép az országba, azt olyan vízminőséggel hagyja el. Vízminőssége alapján a folyó vize, kezeléssel bármilyen célra felhasználható. A Pécsi-víz vízminősége minden komponens-csoportot tekintve nagymértékben romlik. Igen magas a patak só-terhelése. Ezt a külszíni bányaművelés érdekében végzett bányavíz kiemelés, a volt MÉV-területek rekultivációs kibocsátása, valamint a diffúz sókibocsátások okozzák. A Fekete víz vízminőségét a vízgyűjtőn lévő mezőgazdasági és a kisebb kommunális vízhasználatokon kívül döntően, a Szigetvár, Szentlőrinc és Sellye városi szennyvíztelepek működése határozza meg, a vízfolyás terhelése folyamatosan magas, a vízminőség nem megfelelő. A szervesanyag és ammónia terhelés emelkedésében szerepet játszik a sellyei szennyvíztelep nem megfelelő működése. A magas vezetőképesség a felhasznált ivóvíz és használati víz magas össz-só tartalmának tudható be. 2.5.2.2. Felszín alatti vizek A talajvíz kémiai jellegét tekintve mindenhol kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, hasonlóan, a térség egészén a sótartalom alacsony 300-500 mg/l között változó. A talajvíz keménysége a települések tágabb környezetében 25 nko alatt van, azonban a lakott területen, különösen a népesebb településeken ez az érték magasabb is lehet. A talajvíz szulfáttartalma 60 és 300 mg/l körül alakul (Somogyi, 1990). Az Ormánság belső területei felé haladva a talajvíz minőségi romlása is kimutatható, jellemző a nitrátosodás, mely főleg a csatornázatlan települések hatása. Talajvizet az Ormánság területén ivóvízként nem hasznosítanak, talajvizet főként az állattartótelepek, valamint a növénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodók használnak. A Dráva-árok területén (Ormánság) minden ivóvízbázis rétegvízre lett kialakítva. A főleg pleisztocén homokos rétegekre kialakított kutak a vízzáróréteg hiánya miatt sérülékenynek 29



minősülnek. A vizsgálati területen belül 38 db rétegvízre települő sérülékeny vízbázis üzemel, a települések jelentős része ezekről a vízbázisokról van ellátva. A rétegvizek minősége kedvezőtlen. Általában magas a vas és az ammónia tartalom, a mélyebb rétegekben a metán tartalom is meghaladja a határértéket. A területen létesült kutak egy részében az arzén koncentráció is magas. A felső szintekben a nitrát is kimutatható, ami a sekély rétegvizeknek a talajvízzel, a felszínnel való közvetlen kapcsolatára utal. A rétegvizekre is jellemző a Dráva felé mutató áramlási irány, ami a medence morfológiájával illetve talaj- és rétegvizek kapcsolatával magyarázható. A távlati vízbázisok előzetes kutatása során megállapították, hogy a Drávának ezen a szakaszain a vastag pleisztocén homok, kavicsos homok és kevesebb iszapot, homoklisztet, esetleg agyagot tartalmazó rétegek alkalmasak a vízbeszerzésre. A fő vízadó szintek azonban nincsenek a Drávával közvetlen kapcsolatban, jóval a meder mélysége alatt találhatók, általában 40 – 100 m között. A vizsgálati területen belül a Dráva mellett 10 db, Csurgó környékén 1 db távlati vízbázis került kijelölésre, (Csurgó, Drávagárdony, Drávasztára-Zaláta, Drávapart, Drávaszabolcsnyugat, Hersznye-Bolhó, Drávakeresztúr –Felsőszentmárton, Szentborbás, Vízvár-Bélavár, PiskóVejti), melyeket jellemzően a több vízadó szintből álló pleisztocén összletre terveztek. A földtani és vízföldtani adottságok alapján a területek jelentős része fokozottan érzékenynek minősül. Ide tartoznak azok a települések, ahol sérülékeny vízbázis üzemel, vagy távlati vízbázis védőterülete található. A településeknek több mint 60%-a nitrátérzékeny területen található. A területen 44 db üzemelő sérülékeny vízbázis, 11 db távlati vízbázis és egy határozatban kijelölt védőidommal, védőterülettel rendelkező gyógyvizes vízbázis található. (A vízbázisvédelmi területeket a 2.5.2.2. - 1. sz. térképen ábrázoltuk.) Az Ormánság területén üzemelő rétegvízre települő sérülékeny vízbázisok diagnosztikai munkái csak Barcson és Felsőszentmártonban kezdődtek meg. A távlati vízbázisok közül 6 helyen (DrávacsehiKémes, Drávagárdony, Drávapart, Drávaszabolcs, Drávasztra-Zaláta, Heresznye-Bolhó) befejeződtek a diagnosztikai munkák és kijelölésre kerül a vízbázisok védőterületi-rendszere. (Az üzemelő sérülékeny vízbázisokat a 2.5.2.2. -1. táblázat: Üzemelő vízbázisok tartalmazza.) Az Ormánságban előforduló termálvizek egy része a medencealjzatot alkotó karsztosodott mészkővonulathoz kapcsolódó karsztvíz (Harkány, Büdöstapolca) másik része pannóniai összletben tárolt rétegvíznek minősül (Sellye, Drávaszabolcs, Babócsa). A balneológiai hasznosítás mellett terjedőben van a víz hőtartalmának hasznosítása is. 2.5.2. Talaj A talaj állapota a bioszféra elemeinek és a mindenkori éghajlati elemeknek a kölcsönhatását tükrözi. A levegő, a csapadék, a növény- és állatvilág, az ember és a domborzat függvényében kell tehát a talaj állapotát vizsgálni. A talaj minőségének és mennyiségének változása tehát ilyen összefüggésben folyamatos, soktényezős, érzékeny folyamat. Az Ormánságban található mechanikai talajféleségek természetükből adódóan nem taroznak az ország legjobb minőségű talajai közé. A főleg vályogos homokos és agyagos talajok igen szélsőséges vízáteresztő képességgel rendelkeznek. A terület talajait jórészt alkotó réti és öntéstalajok jó víznyelő és vízvezető képességűek, jó vízraktározók. Az agyagos talajok pedig közepes befogadóképességűek, erősen víztartók, növelve a belvíz kockázatát. A talajra a legnagyobb és leggyorsabb hatású veszélyt a hulladékok kibocsátása, a nem megfelelő mezőgazdasági művelés és a rosszul megválasztott vízgazdálkodási módszerek jelentik. Az Ormánságban a mezőgazdasági, települési szilárd, települési folyékony, építési bontási, ipari termelési-szolgáltatási hulladékok begyűjtése elhelyezése és ártalmatlanítása 30



megoldott, de 87 db. felhagyott települési szilárd hulladéklerakó /nem veszélyeshulladéklerakó/ található. A veszélyes hulladékok közül a régi, szimpla falú földalatti üzemanyag tartályok cseréje és az ennek kapcsán ismertté vált talajszennyezések felszámolása, a szennyezett területekről, a veszélyes hulladéknak minősülő szénhidrogénnel szennyezett talajok kitermelése megtörtént, a talaj állapota kielégítő. Az állati eredetű hulladékokat tároló dögkutak alja 2 m-el a maximális talajvíz felett van, használatuk talajszennyezést nem okozott. Az ormánsági szeméttelepeken veszélyes hulladékokat nem helyeztek el, a lerakott hulladékok bomló szervesanyag-tartalmának jelentős része a lerakást követő öt éven belül már lebomlott, ezért a felhagyott lerakók – az említett kivételektől eltekintve - nem tekinthetők potenciális talajszennyező-forrásnak. A hulladéklerakók talajszennyezését csak a siklósi és harkányi szeméttelep esetében tapasztalták, a szennyezést a települési folyékony hulladékok okozták. A mezőgazdasági eredetű szennyezőanyagok mérésénél néhány helyen a talaj nitrát szennyezését mutatták ki. A szennyezés oka a helytelen trágyakezelési technológia, vagy a műtárgyak (hígtrágya tárolók) nem megfelelő műszaki állapota. Az esetek többségében kármentesítés nem volt indokolt, a talaj szennyezés a műtárgyak megfelelő kialakításával és a jó mezőgazdasági gyakorlat betartásával kizárható. A vízgazdálkodási módszerek talajra káros hatását a 150 éve zajló, de mára helyes irányba térő folyó és holtág szabályozások okozták a talajok „elvíztelenedésével”, szikesedésével, termőképesség, a talajok mechanikai és hidrodinamikai tulajdonságainak változásával, ez a hatás az egész területet érzékenyen érinti. 2.5.3. Levegő A levegő minőségének területi jellemzői a terület beépítettségétől, az iparosodottságától és a infrastruktúra fejlettségétől függnek. A kistérségekhez tartozó településekre hasonló infrastruktúra és földrajzi viszonyok jellemzők, illetve hasonló beépítettség jellemző egyrészt a vizsgált területen lévő városokra, másrészt a községekre. A szennyezőanyag-kibocsátások közül a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és az ülepedő por és a hozzájuk kapcsolódó háttérszennyezettségek ismerete szükséges A kén-dioxid és a nitrogén-dioxid esetében is a lakott területeken a koncentrációk, különösen a fűtési félévekben csökkenő tendenciát mutatnak és a háttérszennyezettségi értékek is alacsony kén-dioxid és nitrogén-dioxid terhelést mutatnak. Az ülepedő por viszonylatában a lakott területeken a koncentrációk stagnáló tendenciát mutatnak. A légszennyezettségi koncentrációkat és azok tendenciáit összességében vizsgálva megállapítható, hogy a vizsgált terület levegőminőségi állapota az átlagértékek alapján a kéndioxid vonatkozásában egyértelműen kedvezőnek tekinthető, az ülepedő por esetében megfelelőnek, a nitrogén-dioxid vonatkozásában elfogadhatónak. A kistérségek környezeti levegője olyan állapotú, mely a kén-dioxid esetében jelentősebb terhelést is elviselhet, illetve a nitrogén-dioxid és az ülepedő por vonatkozásában is még további – bár mérsékeltebb terhelések engedhetők meg. A felmérések alapján megállapítható, hogy a térség levegőminőségi állapota igen kedvező. A légszennyezőanyag kibocsátások közül a közlekedési eredetű légszennyezőanyag-terhelés a meghatározó. Az energia-infrastruktúra fejlődésével (vezetékes földgázellátó rendszerek kiépülésével) csökken a lakossági és egyedi fűtések légszennyezőanyag kibocsátása, különös tekintettel a kén-dioxidra és a szilárd anyagokra. Ipari, technológiai eredetű légszennyezőanyag-terhelés a cement- és mészgyártás kivételével – a gazdaság sajnálatos 31



lemaradására tekintettel – lényegében nem befolyásolja a levegőminőség állapotát. Az állattartási és a szennyvízkezelési technológiák korszerűsödésével mérséklődnek a bűzterhelések. 3. Tervezési koncepció A program alapkoncepciója szerint a térségben a területre egykor jellemző vízbőséget kell előállítani. Ez az adottságokat és a lehetőségeket figyelembe véve a Drávából történő vízpótlással valósítható meg szivattyús vízkivétellel és szabályozott vízszétosztással. A tájgazdálkodási elképzelésekhez igazodóan ugyanakkor foglalkoztunk a területre hulló, illetve a területen átfolyó vizek hasznosítási lehetőségével is. E két, az alábbiakban részletesebben kifejtett megoldás nem egyenértékű megoldás a tervezési terület vízzel való ellátása tekintetében, ettől függetlenül önállóan és kombináltan is szóba jöhet alkalmazásuk. 3.1. A vízgyűjtő nagyvizeinek hasznosítása A területre hulló csapadékvizek hasznosítása alapvetően a tájhasználat megfelelő kialakításával és agrotechnikai módszerekkel oldható meg. Jelentősebb vízpótlást a területen áthaladó vízfolyások nagyvizeinek hasznosítása jelenthet, hiszen ezek jelentős része hasznosítatlanul folyik át a területen. A Dráva bal parti kisvízfolyásai, csatornái – ide értve részben a Korcsina csatornát is jelentéktelen vízgyűjtőterülettel rendelkeznek, ezekről a területekről – néhány rendkívüli belvizes évet leszámítva - nem gyűlik össze annyi víz, ami számottevő felszíni vízborítást eredményezne, amiben természetesen szerepe van a medrek kiépítettségének is. Ezzel a módszerrel a bővizű mellékágak „csapolhatók meg” azokon a helyeken, ahol a mederhez csatlakozó terep viszonylag alacsony, így a kivezetett víz a vízfolyás környezetében hasznosítható. Korlátozott időszakok változó víztömegének hasznosítására van így lehetőség, többnyire a vegetációs időn kívül. Alkalmazhatóságának tehát térbeli, időbeli és mennyiségi korlátai vannak. Ennél a megoldásnál az időben rendkívül változóan jelentkező természetes víztöbblethez alkalmazkodva kell kialakítani a területhasználatot, ezért ezeken a területeken a víz szempontjából nagy pufferkapacitású és tűrőképességű növénykultúrák termesztése jöhet csak szóba. Megvizsgáltuk a szóba jöhető két nagyobb drávai mellékág ilyen irányú hasznosíthatóságát, amit részletesebben az 5. fejezet tartalmaz. 3.2. Drávai vízkivétel A tervezési terület egészének vízzel való viszonylag egyenletes ellátása csak drávai vízkivétellel biztosítható. A Drávában a szükséges vízmennyiség mindenkor rendelkezésre áll, a tervezett vízellátó (szétosztó) rendszerrel a területen jelentkező vízigények tervezhető módon elégíthetők ki. A program alapkoncepciójához igazodóan ez a megoldás lett részletesen kidolgozva a 6. fejezetben. 3.3. Területi bővíthetőség

32



Tervezés közben felmerült az a gondolat is, hogy a tervezési területhez csatlakozó területek vízzel való elláthatósága, a tervezési területhez történő ilyen szempontú csatlakoztathatósága is kerüljön feltárásra, részletesebb vizsgálatok nélkül. Az Ormánság nem fedi le teljesen a Dráva menti sík területeket. A Fekete víz medrétől, sőt a Pécsi víz medrétől keletre még hasonló adottságokkal találkozhatunk. Ezeken a részeken a Drávából való vízpótlásnak nincs reális lehetősége, azonban a megye középső területeinek vizeit összegyűjtő Fekete víz és Pécsi víz nagyvízi vízkészlete erre alkalmas lehet. Az alapvető probléma az, hogy a két fő vízfolyás medre erősen lemélyített és természetes úton is tovább mélyülő tendenciával terhelt, és ezzel az egyszerű gravitációs vízkivétel nehézségekbe ütközik. További akadályozó körülmény a vízfolyások rapszodikus vízjárása és a Pécsi víz vízminősége. Mindezen körülményeket figyelembe véve is vannak olyan területek, ahol a vízfolyások vízkészlete reális vízhasznosítási lehetőségeket nyújthat az ott lakók számára. 3.3.1. Fekete víz vízrendszer Az Ős Dráva koncepcióban már korábban megfogalmazódott a Fekete víz szerepe a vízpótlásban. A drávai vízkivétel az Ormánság keleti részére már nem tud gazdaságosan vizet juttatni a nagy távolság miatt, ezért jelent meg az igény a kezdeti koncepció szerint a területet keletről lezáró Fekete víz vizének igénybevételére. Ennek lehetősége is korlátozott a vízkészlet mennyiségi oldaláról legalább is tározási lehetőség nélkül. A Fekete víz mértékadó augusztusi vízkészlete 0,66 m3/sec, aminek 25 %-a vehető ki a mederben hagyandó élővíz biztosítása mellett Ha a vízfolyás 12+000 km szelvénye környezetében megépül az a duzzasztó, ami a jobb parti vízpótlást biztosítja Kisszentmárton és Cún térsége számára, a 94,00 mBf-i duzzasztási szint figyelembe vételével megnyílik a lehetőség a bal parti területek bevonására is. Egy oldal műtárgy beépítésével szabályozott módon lehet gravitációs úton vizet kiszolgáltatni a Fekete vízből az év bármely időszakában. A Fekete víz és Pécsi víz közötti terület meglehetősen magas fekvésű, tartós vízborítás a tervezett duzzasztással csak kis területen alakítható ki, mert a terület átlagos terepszintje egy méterrel magasabban van. Egyedül a Cún-Kémes összekötő út északi oldalán vannak olyan jelenleg is részben víz alatt álló részek, amelyek nyílt víztükrű tóvá alakíthatók. A vízpótlási lehetőséget biztosító tápcsatorna Sellye-Harkány vasútvonaltól délre lévő területeken tesz lehetővé még gravitációs altalajöntözést az erdősített vagy arra kijelölt területeken. A vasút és közút közötti terület harmada kb. 600 ha erdő jelenleg. A Cún-Kémes közötti út alatti átvezetéssel további 150 ha vonható be a vízpótlásba. Itt a terep kissé mélyül, általában 93,0-94,0 mBf-i, csak a Pécsi víz mentén találunk 92,0 mBf-i részeket. Jelenleg itt szántók vannak túlsúlyban, de a közel terepszinten biztosítható öntözővíz sokrétűbb lehetőségeket teremt a terület hasznosítására. 3.3.2. Pécsi víz vízrendszer A Pécsi víz a térség legkevésbé kihasznált vízkészletével rendelkező vízfolyás. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy Pécs városának szennyvize miatt évtizedekig igen rossz vízminősége volt és gyakorlatilag használhatatlan volt. Napjainkra a vízminőség jelentősen javult a szennyvíztisztító telep kapacitásnövelésének köszönhetően. Bár a tisztított szennyvíz mennyisége is csökkent a vízfelhasználás változásával, még így is a kisvízi vízkészlet nagyobb hányadát teszi ki az élővízhez képest. A vízfolyás Kémesi szelvényében regisztrált adatok szerint az augusztusi mértékadó időszakban a 80 %-os tartósságú 840 l/sec vízhozamból 300-350 l/sec tisztított szennyvíz, ami 100 %-os tartósságúnak vehető az év 33



minden napján. Ezzel a vízhozammal számolva minimum 9,5 millió m3 víz vízpótlásra felhasználható anélkül, hogy a főmeder természetes vízkészletét befolyásolnánk. A tavas vízhasználatok feltöltési mennyisége ezt a készletet nem érinti, mivel arra a jóval bővizűbb időszakban van szükség. A víz minősége elsősorban a növényi tápanyag tartalma miatt a meder fenntartása szempontjából kedvezőtlen körülmény, azonban nem gátja a víz mezőgazdasági jellegű hasznosításának a halastavi felhasználást is beleértve. A Nemzeti Fejlesztési Tervben jegyzett Pécsi víz rekultivációs projekt is előirányozza a tavas tározzással történő utótisztítást, ami szerencsés egybe esés a vízfelhasználási igényekkel. Kónica patak A vasútvonaltól északra ezen az úton nem lehet vizet juttatni, azonban ott lehetőség van a Kónica patakon keresztül biztosítani a vízpótlást a Pécsi víz vízkészletéből. A vízkivétel javasolt helye a Pécsi víz 10+960 km szelvénye a Hegyadó árok betorkollásával szemben. A tápárok kivezetésére, a Pécsi víz fenékszintjével megegyezően is lehetőség van, így duzzasztás nélkül is biztosítható a 94,00 mBf-i induló vízszint. Ennek abban az esetben nincs jelentősége, ha a Hegyadó árok-Egerszegi csatorna kivezetés is megtörténik, mert akkor mindenképpen duzzasztott vizet kell biztosítani a Pécsi vízben. A Kónica patakban kialakuló vízszintet vízhozam szabályozással lehet biztosítani, esetleg szakaszonként eltérő magasságban. Lehetőség van hosszabb szakaszon – a tápárok becsatlakozása felett is - a völgyfenék teljes vízborítására 95,00-96,00 mBf közötti vízszinten. A 95,00 mBf-i vízszint alatt a víz a mederben marad, de altalaj öntözés céljára így is megfelel. A Páprád környéki erdőterületekből legalább 700 ha számára biztosítható vízpótlás. A tápárok hossza 2500 m és a Kónica patak 7+000 km szelvényébe köt be 93,50 mBf fenékszinttel, így 0,2 ‰ fenékesés biztosítható. A becsatlakozási pont Páprád, Kórós és Adorjás határának találkozási pontjában van. Innen lefelé azaz déli irányban a Kónica patak Adorjás külterületén halad Sámod határát is érintve. A Pécsi vizet annak 4+100 km szelvényénél éri el, és zsilipen keresztül csatlakozik a befogadóba. A zsilip küszöbszintje 92,25 mBf. A környező terepszint néhány dombocskát kivéve általában 94,00-95,00 mBf-i szinten van (a belterületeket is beleértve), ezért felszíni vízborítás csak néhány deciméter nagyságrendben jöhetne számításba. Ez érdemi hasznosítási lehetőséget csak a természetvédelem számára kínál. A terület erdősítése esetén azonban jelentős területeken lehetne altalajöntözéssel foglalkozni. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Pécsi víz minősége jelenleg nem tekinthető ideálisnak felszíni vízhasználat céljából. Alsóerdei árok A 97,00 mBf-i duzzasztás további gravitációs vízkivételi lehetőségeket jelent a Pécsi vízen a 15+100-15+200 km szelvény környezetében mindkét parton. A jobb parton az Alsóerdei árok völgyében egész Besencétől délkeletre elterülő erdőkig van lehetőség altalaj öntözésre és a völgyfenéken akár felszíni vízborítás kialakítására is 20-30 ha nagyságrendben. Pécsi víz balpart A bal parton az Alsóerdei árok torkolatával szemben egy meglévő de nem megfelelő szinten lévő zsilipnél van lehetőség mintegy 100 ha erdő öntözésére az amúgy lefolyástalan területen.

34



3.3.3. Az Egerszegi csatorna öblözete Egerszegi csatorna A Dráva árvédelmi töltéstől a Hegyadó árokig húzódó Egerszegi csatorna 18,5 km hosszban nyújt lehetőséget a vízpótlásra a Pécsi vízből történő vízkivétellel. Az Egerszegi csatorna saját vízgyűjtője mindössze 70 km2, így hiába létesítettek vízkivételi lehetőséget a Hegyadó árokba csatlakozásnál, ez nem elegendő érdemi vízhasználat kialakulásához. A felső induló szelvénynél lévő 95,00 mBf-i küszöbszint a Pécsi víz 97,00 mBf-i duzzasztási szintjénél már elegendő vízkivételi lehetőséget biztosít megfelelő műtárgy kialakítással. A torkolati zsilip küszöbszintje 87,48 mBf. Azért fontos, hogy a duzzasztási szint elérje a 97,00 mBf-i szintet, mert az Egerszegi csatorna mellett a Rádfalva-Diósviszló közúti hídtól felfelé közel 5 km hosszban elnyúló felhagyott halastavak rekonstrukciójához és üzembe helyezéséhez erre a vízszintre szükség van. A kb. 200 ha halastó gravitációs vízellátására egyébként lehetőség nincs. Diósviszló és Kovácshida között a csatorna menti mélyebb területek nem jelentenek komolyabb hasznosítási lehetőséget, de kisebb helyi duzzasztásokkal az itt húzódó kisebb erdők öntözhetővé tehetők. Elvileg a kovácshidai horgásztavak vízpótlása is megoldható lenne, azonban a község belterülete jelentős akadályt jelent az átvezetés számára. Régi Fekete víz A Fekete víz torkolati átmetszése a 80-as évek elején készült el és azóta a kb. 5 km hossz régi meder vízutánpótlás nélkül maradt. A kisvízi meder a 91,00 mBf-i a terepszinttel megegyező padka magasságában18-20 m széles víztükör kialakítására alakalmas. A hullámtér helyenként 100 m-t is elérő szélességben erdősítésre alkalmas. A 8-10 ha nagyságú vízfelület megfelelő vízpótlás mellett kiváló horgászvíz lehet. A vízpótlás az Egerszegi csatornán keresztül megoldható. A csatornában kialakuló 91,00-91,50 mBf-i vízszint miatt a Dávaszabolcs – Kovácshida – Drávapalkonya háromszögben lévő azonos szintű mélyterületek el fognak vizenyősödni, de körültekintő tervezéssel gazdagíthatják a környék természeti értékeit. Az Egerszegi csatorna torkolati zsilipjének átalakításával az a duzzasztási szint kialakítására felhasználható. Kémesi árok További területek vonhatók be a vízpótlásba az un. Kémesi árok segítségével. A neve ellenére ez a vízfolyás csak 1 km hosszban érinti Kémes község területét a torkolati szakaszon. Ezt követően Drávapiski, Adorjás és Rádfalva határán húzódik észak felé megközelítve Kóróst és az Egerszegi csatornát a felhagyott tüskési halastavaknál. Természetesen adódik a lehetőség, hogy a halastavak tápcsatornájából amelyben az Pécsi vízből az Egerszegi csatornába kivezetett víz jelenik meg, mintegy 800 fm új árok segítségével a Kémesi árok 5+400 km végszelvényéhez kormányozzuk a vizet. Az indításnál 97,00 mBf-i szinten lévő víz helyi duzzasztásokkal Drávapiski községig gravitációsan kivezethető vagy kis teljesítményű szivattyúval kiemelhető az átlagosan 96,00 mBf szintű terepre.

35



4. Vízellátási, vízhasznosítási célok meghatározása A terület vízzel való ellátásánál a meglévő adottságokból és a tényleges, illetve előre jelezhető igényekből lehet kiindulni. Meg kell ugyanakkor jegyezni azt is, hogy a hasonló, infrastrukturális jellegű beruházások gyakran jelentős igényt is generálnak, ami esetenként meghaladja az előzetes igényeket, elképzeléseket. Ezt figyelembe véve megpróbáltuk számba venni mindazokat a lehetőségeket, amelyek a területi adottságokból következnek, illetve lehetőségként szóba jöhetnek. A lehetséges vízhasználatok meghatározásánál (öntözés, tavak, stb.), de a gravitációs vízellátás megtervezésénél is a domborzati adottságoknak fontos szerepük van. A 4. – 1. sz. térképen a tervezési terület domborzati adottságai láthatók. A rajzon megfigyelhető, hogy a terület ÉNy-DK irányban lejt, bár bizonyos magasabb környezetű területeken is található mély vonulatok, így pl. Lakócsától DK-re, Sellyétől Ny-ra, Csányoszrótól D-re. Ezeknek a területeknek a magassága a Dráva menti területekéhez hasonló. A domborzati térképen az egykori Dráva medrek maradványai is jól kirajzolódnak, jelzik a terület egykor gazdag vízborítottságát és a lehetséges tavak helyét. A vízhasználatok tervezésénél ezekből a domborzati adottságokból indultunk ki. 4.1. Holtágak, tavak, vizes élőhelyek A területen holtágak nagy számban találhatók, keletkezésük más-más időre tehető, hiszen a folyó – története során – folyamatosan változtatta nyomvonalát. A medervándorlás következtében lefűződő mederkanyarulatokból kialakuló holtágak a lefűződéstől eltelt idővel nagyjából arányosan töltődtek fel. A holtágak esetében ettől függetlenül kivétel nélkül problémát okoz a vízhiány, még azon holtágak esetében is, amelyek konkrétan nem hasznosítottak. A hasznosított (pl. horgászattal) holtágaknál ez a probléma még több gondot okoz, hiszen itt a tartós és egyenletes vízszint meglétében érdekeltek az üzemeltetők. A holtágak eutrofizációja, feltöltődése megfelelő vízpótlás és karbantartás hiányában viszonylag gyors folyamat, a terület mélypontjaiként ugyanis befogadóként szerepelnek, ezért a természetes feltöltődésük mellett az ide szállított és kiülepedett anyagok révén is töltődnek. A feltöltődés során a vízmélység (víztér) csökken, így a kisebb vízhiányok alkalmával előálló vízszintsüllyedés is komolyabb vízminőségi és egyéb problémákkal jár. A holtágak revitalizációja, illetve hasznosítása tehát mélyítésük mellett csak megfelelő vízpótlással biztosítható. A meglévő holtágak vízpótlását mihamarabb biztosítani kell, hiszen ennek hiányában a jelenleg még meglévő vízfelületek (vízterek) rövid időn belül teljesen megszűnnek. A holtágak a lehetséges hasznosítás szempontjából alapvetően két csoportra oszthatók: •

A természetvédelmi oltalom alatt nem álló holtágak esetében a jóléti (horgászati, stb.) hasznosítás jöhet szóba, különösen azoknál a holtágaknál, amelyek települések közelében, vagy jól megközelíthető helyen vannak. Ezek a vízterek terv szerint a jövőben jóléti tavakként működnének, amelyeknél fontos a megfelelő (min 1,5 m-es) vízmélység és a hasznosításnak kedvező jó (nem magas trofitású) vízminőség. Ehhez állandó és folyamatos vízpótlás és a vízszint megfelelő szabályozhatóságának biztosítása szükséges. Mivel a tavak évenkénti leürítését nem tervezzük, a vízpótlásnak két alapvető funkciója van: a párolgási és szivárgási veszteség pótlása és a folyamatos vízcserével az oxigénbevitel valamint a tápanyag feldúsulás megakadályozása.

36


•


A természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy ilyen szempontok szerint fenntartandó vízterek esetében is fontos a vízpótlás, de annak pontos szabályozhatósága, a víz mélysége és a víz jóléti hasznosításnál megkívánt vízminőségi követelmények teljes körű biztosítása nem cél. Ebben az esetben a vízellátás célja alapvetően vizes élőhelyek fenntartása, illetve kialakítása. Ezeknél a holtágaknál a területen tervezett beavatkozásokat minimalizálni kell és pontosan meg kell határozni a vízellátás célját, a szabad vízfelületek és az egyéb zónák arányát. Nem kell feltétlenül állandó vízszintet tartani, hiszen az nem egy természetes állapot, azonban a kiszáradást meg kell akadályozni és az oxigén bevitel is kedvező az élővilág számára.

A holtágakban létesíthető régi-új tavak kialakításának módszere a következő. A vízpótló rendszer főcsatornái – amelyek lényegében megegyeznek a terület víztelenítését biztosító csatornákkal – nyomvonalukkal érintik a jelentősebb visszamaradt morotvákat, mélyterületeket, és ezzel közvetlen betáplálási lehetőséget nyújtanak az itt kialakítandó tavaknak, vízállásoknak. A morotvákon belül a szintkülönbségek általában nem jelentősek, így mélyítés nélkül csak 1,0 m-nél sekélyebb vízállások érhetők el a vízszállító csatorna üzemvízszintjén. Ezért a hasznosításra tervezett tavak jellegzetesen egy nagyobb sekély vizű vízállásos területből és ezen belül egy mélyített, legalább 1,5-2,0 m mély tó részből kell hogy álljanak. Ezzel ki lehet alakítani a hagyományos táj elemként megjelenő vizes, mocsaras élőhelyeket gazdag élővilággal, és emellett a mélyített rész lehetővé teszi halasítást és egyéb a vízi turizmus igényelte hasznosítást. Ez a természetes zonációt figyelembe vevő kialakítás mind természetvédelmi, mind tájesztétikai, mind turisztikai szempontból előnyös. A védett területeken célszerű lehet csak ökológiai szempontokat figyelembe venni. Azokon a helyeken, ahol a fő vízellátó rendszer áthalad a tavakon, megkerülő árokszakasszal alternatívát kell adni a vizes időszakokban a csatorna leürítésére oly módon, hogy a vizes élőhelyeket az károsan ne befolyásolja. A vízkormányzást mindenütt műtárgyak biztosítják. A tavak területének kisajátítása nem része a programnak. A megvalósítás során a hasznosítók, illetve a hasznosításban érdekeltek feladata és költsége ezt biztosítani. Lakócsai és Drávafoki tó Lakócsától délkeletre egy több ágból álló holtág-rendszer húzódik mely részben egybe esik a területet lecsapoló és egyben ellátó Korcsina csatorna nyomvonalával. A morotva mélyvonulata 98,0-98,5 mBf szinten található, míg a biztonsággal tartható üzemi vízszint a tervezett tóban 99,00 mBf. Ezzel 123 ha területű 0,5-1,0 m mélységű vízteret lehet kialakítani, amin belül a Lakócsához közelebb eső ágon egy 15-20 ha-os mélyített tórész kialakítása célszerű, amit igény és anyagi lehetőségek esetén bővíteni lehet. Ennek a területen tenyésző védett növények szabhatnak határt. A kitermelendő 200.000 m3 mederanyag a környező parti részek feltöltésére használható. A tórendszer víztere így kb. 1,0 millió m3 lesz. Hogy a Korcsina csatorna belvizes időszakot megelőző leürítéskor a tó vízszintje tartható, illetve önállóan szabályozható legyen, a morotva középső ágán végigvonuló medret kb. 2,5 km hosszban át kell helyezni a Lakócsai tavat keletről megkerülő új nyomvonalra. Így nem kell a tó évenkénti feltöltéséhez szükséges közel 1 millió m3 víz pótlásáról gondoskodni. Lakócsa belterülete szigetszerűen kiemelkedik a területből, mindenütt a 100,00 mBf-i szint felett van a terep, ezért a tó a vízelvezetés lehetőségét nem rontja.

37



A kiterjedt területű morotva rendszer keleti ágában alakítható ki a Drávafoki tó, melynek feltöltése a Lakócsai tavat megkerülő új Korcsina mederből lehetséges A szintén 99,00 mBf üzemvízszintű tóból a Nádiberki árok vízrendszerének pótlására nyílik lehetőség. A tavak jelentős part menti terület öntözésének bázisául is szolgálhat, természetesen a kivett víz folyamatos pótlása mellett. Fenék mocsár A jelenlegi neve alapján is mocsaras mélyterület tágabb hasznosítású tóvá alakítása nem célszerű, azonban a vizes élőhely ökológiai igényének megfelelő vízpótlásra lehetőség van a Korcsina csatornából egy vízkivételi műtárgy beépítésével. Ezen túl a terület természetes befogadója a Drávafok irányából érkező vizeknek. A Korcsina csatornából maximum 98,00 mBf-i vízszint előállítására van lehetőség, ami átlagosan kb. 10 ha területen jelent 20-50 cm vízborítást. Kanszki berek Felsőszentmártontól északnyugatra a gyóta erdő nyugati pereménél helyezkedik el a Kanszki bereknek nevezett mocsaras terület, egy régi holtág feltöltődött medre. Lecsapolásra és egyéb hasznosításra alkalmatlan terület, viszont vízpótlás mellett kiváló vizes élőhelyként, fenékkotrással horgásztóként is hasznosítható. A vízpótlás célszerű iránya: a Korcsina rendszerre fűzött Lakócsai tó nyugati ágából az erdő felé indított tápcsatornán keresztül. A terület elárasztása 98,50 mBf szinten lehetséges, ami 12 ha vízfelületet eredményez. A jelenlegi terepszinten ez 20-50 cm vízmélységet biztosít A terület fölös vizeinek elvezetését és a vízszint beállítását a Felsőszentmárton-alatti csatorna felé az üzemvízszinttel azonos megcsapoló csatorna fenékszint biztosítja. A túlfolyó egyben a Felsőszentmártoni holtág vízpótlását is ellátja. Felsőszentmártoni holtág Felsőszentmárton települést délről ma is egy szabad vízfelületű holtág határolja, amit a talajvízen kívül a néhány négyzetkilométer vízgyűjtő területű Felsőszentmárton alatti csatorna és a kanszki berek felől érkező vizek táplálnak. A holtág a jelenlegi állapotában egy nagyobb kb. 10 ha-os vízfelületből és néhány kisebb leszakadt tórészből áll. A vízpótlást a Kanszki berek irányából, annak túlfolyó csatornáján és a Felsőszentmárton alatti csatornán keresztül célszerű biztosítani. A holtág vízszintjét 97,00 mBf szinten lehet állandósítani és ezzel 15 ha vízfelületet tartósítani. Ehhez szükség van kisebb mederkotrásra, hogy a szomszédos lefűződött holtág résszel egybefüggő tó alakuljon ki. A tó jobb hasznosíthatósága érdekében a jelenlegi 1,0 m körüli átlagos vízmélységet növelni szükséges kb. 20-30000 m3 mennyiségű mederkotrással. Sellyei tó Sellye város nyugati határában, jelenleg is vízállásos lefolyástalan területen lenne kialakítható egy terepbe mélyített tó. A környező területek vízkár veszélyeztetése nélkül 98,00 mBf-i szintű üzemvízszinttel lenne kialakítható egy maximum 56 ha-os területen. Erre a szintre szükség van a Gürü továbbvezető ágának vízellátása érdekében A város közelsége miatt a sekély víz csak a tó nyugati részein engedhető meg. A város felöli oldalon a tavat mélyíteni kell. Legalább 10 ha-os területen biztosítani kell 2,0 m körüli vízmélységet kb. 100.000 m3 föld kitermelésével. A kikotort földdel a parti részek és mélyterületek hiányosságai feltölthetők és egyenletes terepszint alakítható ki. A vízpótlást a Bogdásai tározó biztosítja a Sellyei Gürü meghosszabbítását is jelentő kb. 1200 fm hosszú tápcsatornán keresztül. A Gürü teljes vízpótlásra szánt mennyisége átfolyik a tavon, megfelelő vízcserét biztosítva. 38



Drávakeresztúri tó Drávakeresztúrtól északra a Bisztrica patak völgyében van lehetőség egy tó kialakítására. A patak ezen a szakaszon valójában egy enyhe terepmélyedésként létező egykori morotvában halad. A mélyedés nem elegendően karakteres ahhoz, hogy a terepszint fölött lehessen számottevő tározóteret létrehozni, ezért a tó mélyítéssel alakítandó ki. A belterületet még nem veszélyeztető 98,00 mBf-i üzemvízszintet a szomszédos Nagymezői vízfolyásból átvezetve lehet biztosítani. A kb. 100 m hosszú átkötés a Nagymezői vízfolyás 4+600 km szelvényében vízkormányzó műtárgy segítségével .jut a el a tervezett tóhoz, Ezzel a vízszinttel kb. 12 ha-os tó alakítható ki. A javasolt vízmélység. 1,0 m a tó jelentős részén, de átmenetként legalább 1-2 ha-os sekély vizű részt is javasolunk, a gazdagabb élővilág kialakulása érdekében. A kikotort kb. 80 000 m3 földdel a parti területek feltöltését kell elvégezni elsősorban a tó déli végén a falú határában és a laposabb nyugati oldalon. A Bisztrica patak 1+550 km szelvényében a belterület határában duzzasztót kell építeni az üzemvízszint tartása érdekében. Ez a vízszint megegyezik a völgyfenék átlagos terepszintjével, ezért az érdemi víztér csak mélyítéssel hozható létre. A tó vízpótlását a Bogdásai tározó biztosítja. Bresztik tó A jelenleg is létező a Dráváról természetes úton lefűződött holtág Drávasztára határában, attól délkeletre található. közvetlenül az árvédelmi töltés mentett oldalán. Hossza 1,5 km, átlagos szélessége 70 m. A nyílt víztükör területe a vízjogi engedély szerint 1,92 ha, átlagos vízmélysége 80 cm. Jelenleg csak a talajvíz táplálja, ami az évszakos ingadozás folytán nem nyújt biztonságot sem a vízminőség, sem a hasznosítható víztér szempontjából. Medrének feliszapoltsága és vízinövényzettel való benőttsége előrehaladott. Horgászatra hasznosítják. A vízjogi engedély tulajdonosa Halász Tibor. Az engedélyezett üzemvízszint 93,60 mBf. A tó vízpótlása a Sellyei Gürü rendszerén át megoldható. A javasolt üzemi vízszint 95,00 mBf. Ami mellett 12 ha-os vízfelület alakítható ki. Ajánlott továbbá a meder iszapolása az eutrofizáció megállítása és a teljes értékű hasznosítás érdekében. Ó-Dráva A Bresztik tótól keletre, még Drávasztára külterületén található az Ó-Dráva néven ismert lefűződött holtág. Jelenleg horgászvíz. Medre egyben a Sellyei Gürü csatorna torkolati szakasza. Itt a Dráva hullámterével zsilipen keresztül tarthatna kapcsolatot, ha a folyó vízszintje lehetővé tenné a vízpótlást. Erre azonban csak rendkívüli nagyvíz levonulásakor nyílik lehetőség Nyári időszakban a természetes vízutánpótlás csak a talajvízből származik, ezért a Sellyei Gürü vízpótló rendszeréből szükséges ellátni. A tó üzemvízszintjét 94,00 mBf-i szinten lehetne beállítani, ami néhány deciméterrel meghaladja a jelenleg kialakuló átlagos vízszintet. Ezen a szinten a tó felülete 7 ha-ról 23 ha-ra növekedne. Az optimális vízmélység részbeni kialakítása érdekében legalább a jelenlegi felületnek megfelelő területen kb. 1,0 m-es mélyítésre van szükség, mivel a tó jelenleg feliszapolódott és növényzettel erősen benőtt. A mélyített részen kívüli vízfelület gazdag élővilág kialakulására illetve fennmaradáséra ad lehetőséget. Kápolna pusztai tó

39



Csányoszrótól délre a Kápolna pusztát szinte körbe vevő Gürü egy jellegzetes holtág gyűrű mélyvonulatában helyezkedik el. A morotva völgyelete kiváló lehetőséget jelent egy jelentősebb tófelület kialakítására. A Csányoszrói tározóból érkező vízzel a morotva 98,00 mBf-i szintig elárasztható két lezáró töltés segítségével. A töltések az üzemvízszint felett 1,0 m biztonsággal és 4,0 m koronaszélességgel alakítandók ki. Térfogatuk összesen 7.600 m3. A tó célszerűen a morotva keleti felében alakítható ki, ahol a tervezett üzemvízszint 1,0 m-es átlagos vízmélységet biztosít 42 ha felülettel. Ezt 5-10 hektáron tovább mélyítve igen jó, nagy kapacitású horgászvíz állhat elő. A kikotrandó földmennyiség 50.000 m3. Az északon és keleten kialakított zárótöltés zsilipein át a tó vize mindkét irányban továbbereszthető. A tavat középen keresztező Csányoszró-Kápolna puszta közötti földút és a két tórész kommunikációját biztosító híd átalakításával megemelendő biztonságos szintre. Nagyszigeti tó Zaláta községtől északra a Kápolnai Gürü és a Gürü II. Összekötő csatorna nyomvonalában található egy kettős ívű morotva, ami tó kialakítására kiválóan alkalmas. Mivel a nyugati ágat jórészt erdő borítja, a tavat a morotva keleti részében célszerű kialakítani három lezáró töltés segítségével 96,00 mBf-i üzemvízszinttel. A tó településhez közelebb eső, déli, jól megközelíthető részén egy legalább 10 ha-os lemélyített részt célszerű kialakítani a halasíthatóság érdekében. A teljes vízfelület 26 ha, melynek az északi nagyobbik fele 20-50 cm-es vízborítású lesz. A három zárótöltés térfogata 5230 m3, a kotrással eltávolítandó földmennyiség 100.000 m3. A zárótöltések egyúttal a szigeti részek megközelítését is szolgálják. Fekete tó és holtág Az Ó-Drávától pár száz méterre keletre, de már Zaláta községhez tartozóan találjuk a Fekete tóként nevezett kisebb holtágat, majd még háromszáz méterrel keletebbre még egy keskeny tavacskát. Ezek elhaló félben lévő nagyrészt feliszapolódott és növényzettel benőtt holtágak, azonban megfelelő vízpótlással és kotrási munkával élővé tehetők. A két tó 94,00 mBf-i vízszinten kb. 11 ha vízfelületet jelent. Az így kialakuló kb. 1,0 m-es vízmélységet néhány hektáron mélyítéssel megnövelve jól hasznosítható horgászvizet kapunk. A tavak vízpótlását a Kápolnai Gürüből jobb parti mellékágának mélyítésével és néhány száz méteres meghosszabbításával lehet megoldani. Versági tó Piskótól délnyugatra a Kemse-zehipusztai árok nyomvonalában az árvédelmi töltés és a régi megye töltés közötti szakaszon található holtág a Versági tó. Az üzemszerűen biztosítható 93,00 mBf-i vízszint közel áll a jelenlegi átlagos vízszinthez, azonban a feliszapolódás és növényzet miatt a tényleges vízfelület csak 5-6 ha, míg megfelelő vízmélység és frissvíz utánpótlás esetén ez 10 ha-nak felelne meg. Ezért a holtágat legalább 5 hektáros területen kb. 1,0 métert mélyíteni kell. A kitermelendő földmennyiség kb. 50.000 m3. A vízpótlást a Káponai Gürü rendszeréből a Kemsei tápcsatornán keresztül lehet biztosítani. Piskói tó Vejti és Hirics között fekszik a majdnem körbe záródó Piskói holtág, aminek mélyvonulataában vezet a Vejti árok Luzsoki mellékágának nyomvonala. Sajnos a Kápolnai Gürüből megtáplált Vejti-Luzsoki csatornán ide vezetett vízpótlás csak 93,50 mBf-i vízszint kialakítását teszi lehetővé a Vejti mellékárok kis mértékű duzzasztásával. Ez a szint csak deciméterekkel haladja meg a völgyfenék szintjét, tehát jól hasznosítható tavat csak mélyítéssel lehet létrehozni. Ezzel a módszerrel a holtág gyűrű keleti felében kb. egy 7-8 40



hektáros tó megépítése célszerű 1,5 m mélyítéssel, azaz 92,00 mBf-i fenékszinttel. A kitermelendő földmennyiség kb.100.000 m3. A terület jelenleg vízjárta, más célra nem hasznosítható. Kelemenligeti tó Kelemenliget és Kisszentmárton között, a Kelemenligeti árok völgyében találunk jelentős vízjárta, vizenyős területeket, ahol tó kialakítására nyílik lehetőség, de csak a terepbe mélyített módon. A Vejti mellékárokból átvezetett vízpótlás ugyan lehetővé tenne 93,00 mBfi víztartást, azonban a kedvezőtlen terepadottságok miatt ez a hiricsi belterületetre is kedvezőtlenül visszaduzzaszthat. Ezért csak 92,50 mBf-i üzemvízszint engedhető meg ami mellett viszont nincs elegendő vízmélység. Mivel a völgy egyéb célra nem hasznosítható egy mélyített tó kialakítását javasoljuk. A 92,50 mBf-i szinten 13 ha vízfelület alakul ki, amelyből 5-6 ha mélyítését javasoljuk átlag 1,5 m mélységgel, 70 000 m3 föld kitermelésével. Kisszentmártoni tó Kisszentmártontól délkeletre a Mailáth-pusztai bekötő út mellett jelenleg is egy terepbe mélyített tó található, aminek felszíni vízpótlási lehetősége nincsen, mivel erre a Kisszentmártoni árok nem alkalmas. Stabilizálni megfelelő friss víz utánpótlással lehetne. Erre a Fekete víz 11+550 km szelvényébe tervezett 93,20 mBf-i duzzasztási szint vízkivétel lehetőséget teremt. A jelenlegi tó kisebb rekonstrukcióval 10 ha-os vízfelületet képezne 92,50 mBf-i üzemvízszinttel. Majláth-pusztai tó A Kisszentmártoni tavon átvezetve a Fekete vízből származó tápvizet, a Majláth-pusztai horgász tó is ellátható friss vízzel A jelenlegi 16 hektáros vízfelület benőttsége csekély, a 1,52,0 m-es vízmélység megfelelő. A Kisszentmártoni árokból a meglévő zsilipen keresztül a 91,32 mBf-i üzemvízszint vízpótlása biztosítható. Az engedély szerinti vízigény 64.000 m3/év. A tavaknak van vízjogi engedélye, tulajdonosa az Ormánsági dolgozók Egyesülete. Cun-szaporcai holtág Cun és Szaporca község határán a Dráva árvízvédelmi töltésétől indulva patkó alakban helyezkedik el a több elkülönült víztestre szakadt holtág. Részei a Kisinci, a Kishobogyi, a Szilháti és a Lanka tó. A Dráva hullámterével az un. Kisinci zsilipen keresztül van kapcsolatban. A 89,61 mBf küszöbszintű zsilipen keresztül magas vízállás esetén lehetőség van a Kisinci tó töltésére, ezek az alkalmak azonban ritkán és rövid ideig nyújtanak vízpótlási lehetőséget. A tavak természetvédelmi területek. Kezelőjük a Duna-Dráva Nemzeti Park. Vízjogi engedélye csak a Lanka tónak van 4,8 ha felülettel és 91,50 mBf maximális üzemvízszinttel. A Szilháti tó 6 ha, a Kishobogyi tó 6 ha és a Kisinci tó 20 ha felülettel rendelkezik. A Kisinci tó benőttsége közepes mértékű, a három másik erősen előrehaladott állapotban van. A Fekete víz 5+850 km szelvényében építendő duzzasztó 91,00 mBf-i vízkivezetési lehetőséget biztosít, ami a holtág tavainak vízpótlását 91,30 mBf maximális üzemvízszintig lehetővé teszi. Ezzel az üzemvízszinttel egyúttal lehetőség van egységes vízfelületet kialakítani a négy tó összekötésével. Ezt a tavak közötti mederkotrással lehet létrehozni. Az egyesített tó a vízfelületet összesen 50 ha-ra növeli. A kitermelendő földmennyiség 150.000 m3.

41



A revitalizációra javasolt holtágak a 4.1. - 1. sz. térképen és lista-szerűen a 4.1. - 1. sz. táblázatban: Tavak, holtágak vízigénye láthatók. 4.2. Öntözések 4.2.1. Szántóterületek öntözése A területen jelenleg is meglévő viszonylag sűrű csatornahálózat bővítésével sok helyen nyílik lehetőség öntözéses gazdálkodás folytatására. Tekintettel arra, hogy a munka jelenlegi fázisában a konkrét (valós) igények még nem mérhetők fel, az öntözés vízigényének tervezésénél a kedvező adottságú területeket vettük figyelembe a következők szerint. A 4.1.– 1. sz. térképen olyan nagyobb tömböket jelöltünk ki, amelyek közel vannak a vízellátást biztosító csatornákhoz, a településekhez, jól megközelíthetők, viszonylag egyenletes terepfelszínűek, kedvező talajtani adottságúak. Ezt figyelembe véve a tervezési területen összesen 2377 ha javasolt öntözhető terület található (4.2.2. – 1. sz. táblázat. Öntözési vízigény. Valamennyi öntözés esetében szivattyús vízkivétellel és gépi öntözéssel lehet kalkulálni, a felületi öntözési módok alkalmazására szántóföldi körülmények között nincs reális lehetőség. Az öntözéssel kapcsolatban a program keretében az a cél, hogy a vizet az öntözendő terület széléhez vezessük, ahonnan a gazdálkodók saját berendezéseikkel oldják meg az öntözést. 4.2.2. Erdőterületek vízellátása A területen lévő erdők jelentős része a mély fekvésű területeken találhatók, de a kedvezőtlen környezeti változások hatására vízellátottságuk jelenleg nem megfelelő, ezért a csapadékszegény időszakokban vízpótlás szükséges. Az erdők közvetlen vízellátásánál a nagyobb tagokban lévő, tervszerűen művelt területeket vettük figyelembe, itt ugyanis a meglévő nyiladékokban a szükséges csatornák kialakíthatók. Valamennyi, vízellátásra tervezett erdő csatorna mellett lett kijelölve és a csatornák duzzasztott vizével gravitációsan biztosítható a vízpótlása. A táblán belüli vízszétosztás egyszerűen kezelhető tiltós műtárgyakkal oldható meg. A kijelölt területeket a csatolt 4.2.2. – 1. sz. táblázatban: Öntözési vízigény szerepeltetjük és helyszínrajzon is jelöltük. A vízellátásra tervezett erdők összterülete 3296 ha. A holtágak mellett fekvő, természetvédelmi szempontból célszerűen nem bolygatandó, vagy gazdaságosan nem öntözhető erdőterületek vízzel való ellátását nem terveztük. Új, öntözésre tervezett erdők telepítésére a már öntözésre kijelölt területek, erdőtömbök bővítésével nyílik lehetőség. Külön igényként jelentkezik a Pannon Power Rt. részéről energia ültetvények telepítése. Az erőmű közép és hosszú távú tervei között szerepel a hagyományos fűtőanyagok gyorsan növő és nagy mennyiségű biomasszát termelő fás szárú növényekkel való mind nagyobb arányú kiváltása. E tervhez kapcsolódóan az Ormánság területén lehetőség nyílik nagyarányú ültetvény-telepítésre, hiszen ebben a körzetben sok kihasználatlan (nem, vagy csak extenzíven művelt) szántóterület van. E program keretében a vízpótló rendszer elemeit jelentő csatornák, tározók környezetében jelentős területeken nyílik meg a lehetőség energiaerdők telepítésére, amelyek vízellátása (és ez által az intenzívebb termelés feltételei) is biztosítható. 5. A vízgyűjtő nagyvizeinek hasznosítása

42



A tervezési koncepcióban (3.1. fejezet) érintőlegesen helyet kapott a vízgyűjtő nagyvizei felhasználási lehetőségének vizsgálata is. Az adottságok hidrológiai és térképi vizsgálata után a hidraulikai modell lefuttatása erre vonatkozóan is megtörtént. Az elárasztásnál alkalmazott peremfeltétel: állandó, 3 m3/s nagyságú vízhozam. A számításokat 600 óra elárasztási ideig folytattuk. A domborzati modellből jól látható, hogy a területen holtágrendszer mélyvonulatai helyezkednek el. A kibocsátott víz ezt a rendszert tölti fel északi irányból, 600 óra elteltével a keskeny mélyvonulatokon kívül jelentős kiterjedésű területeket is érint. A vízszint az elsőként elárasztott északi területeken kezd 93,00 mBf.-ti szinten állandósulni, míg a terület keleti szélén az elöntés még tart és a sekélyvízi árhullám tovább terjed a Dráva töltés irányába. Maximális vízborítás esetén a vízmélység a területen domborzattól függően 0,5-3,0 m között változik. Az eltelt idő alatt kivezetésre kerülő 6,48 millió m3 vízmennyiség 14,1 km2 területet önt el. A kivezethető vízmennyiség és az elárasztható terület nagysága természetesen az árhullám időtartamának függvénye. 5.1. Érintett vízrendszerek 5.1.1. Korcsina vízrendszer Lakócsa és Drávafok között, a 14+800 szelvénytől a 13+000 szelvényig a Korcsina csatorna medre egy morotva rendszer középső ágán vezet át. A hajdani holtág-rendszerben a víz visszaduzzasztásával, illetve megfelelő összekötéssel 99,00 mBf maximális üzemvízszinttel tórendszer alakítható ki. A meder jellemző méretei a duzzasztási, 12+990 szelvényben: Fenékszint: fenékszélesség meder rézsű duzzasztás szintje

96,80 mBf 5,0 m (csészeszelvény) 1:2 max. 99,00 mBf

A bal parton a 14+460 km szelvénybe, lévő áteresz átalakításával a Szigetkei holtágba, és abból egy drávafoki patkó alakú hajdani morotvába juthat a víz, illetve a 13+375 szelvényben lévő áteresznél visszafolyhat a csatornába. A jobb parton a 13+840 km szelvényben a Sebetovai holtágba vezethető ki a duzzasztott víz a meglévő áteresz felújításával. Mivel a Szigetkei holtág völgye a 13+300 vízfolyás-szelvénynél keresztezi a Korcsina mai medrét, mérlegelhető az a megoldás is, hogy a 13+000 és 14+800 szelvények között a csatorna mentén szakaszosan húzódó depónia megszüntetésével és a partvonal lesüllyesztésével a középső főágat is elöntse a duzzasztó fölött a víz, így egybefüggő (maximálisan 110 ha-os) vízfelület alakulna ki megfelelő vízpótlódás esetén Meg kell jegyezni azonban, hogy a Korcsina csatorna vízjárása szélsőséges, a saját vízgyűjtőterületről lefolyó víz mennyisége csak esetenként és ideiglenesen biztosíthatja a fenti elöntéseket, csapadékos időszakban pedig a belvízöblözet fölösleges vizeinek károkozás nélküli levezetéséről is gondoskodni kell. A Korcsina csatorna alsó szakaszán – az árvízvédelmi töltésbe épült zsilip által – visszatartható vizek a maximális 95,80 mBf szintű duzzasztásig területi elöntést nem okozhatnak, csak a mederben tározódnak esetleges vízhasznosítások részére.

43



5.1.2. Fekete-víz vízrendszer Az Ős Dráva program koncepciójának eddigi kialakítása során vízgazdálkodási értelemben „hagyományos” vízpótló rendszer tervezésére került sor. Ez azt jelenti, hogy a lehetséges és reális vízigények meghatározása után, azoknak térben és időben szabályozott módon való kiszolgáltatása a cél. Csak annyi víz mozgatása történik, amire feltétlenül szükség van, és csak olyan módon, hogy az kárt ne okozhasson. Jelen projekt keretében a tájtervezési koncepciókhoz igazodva felmerült annak igénye, hogy kevésbé szabályozott módon, illetve ha lehetséges érdemi szabályozás nélkül, közelítsük a folyamatokat és körülményeket a természetes vízjáráshoz. Természetes körülményeknek azt az időszakot tekintjük, amikor a Fekete víz vízgyűjtőjén komolyabb lecsapolások még nem történtek, a Dráva a ma még nyomokban fellelhető részben vagy teljesen feltöltődött morotvák helyén folyt a mainál kb. 10 km-rel északabbra. Ez egyúttal azt az igényt is jelentené, hogy a Dráva medermélyüléséből eredő vízszintcsökkenések hatása ne érvényesüljön, hasonlóan az intenzív lecsapolások talajvízcsökkentő, kiszárító hatásához. A táj és terület tervezők részéről a vízrendszer kialakítására megfogalmazott javaslatok és a meglévő adottságok mérlegelése után a következő megállapításokat tehetjük: A Dráva jelenlegi nyomvonala, mederviszonyai és vízjárása olyan adottság, ami nem teszi lehetővé reális keretek között a szabályozás előtti viszonyok előállítását még korlátozott kiterjedésben sem. A Dráva jelenlegi vízjárása mellett – ami az elmúlt 15-20 év megfigyelésein alapul – nincs esély számottevő terület tartós elöntésére vagy gravitációs vízkivételre a tervezési területen. A Dráva bal parti területeinek nem számottevő nagyságú legalacsonyabb részei 91,0-92,0 mBf közötti szinten vannak, ami a drávaszabolcsi vízmércén kb. az I. fokú árvízvédelmi készültség elrendelésének szintjének felel meg. Ilyen nagyságrendű árhullám csak 25 %-os valószínűséggel fordul elő, azaz négyévenként egy elöntés várható, akkor is olyan rövid időtartamra, ami kétségessé teszi a területek feltöltődését. Ezért a Dráva árvizeinek mentett oldali felhasználására nincs érdemi lehetőség. A Fekete víz mint a térséget északról övező területek fő befogadója összességében elegendő vízkészlettel rendelkezik ahhoz, hogy a terület mélyvonulatait tartósan víz alatt tartsa, azonban a meder mai mérete, mélysége miatt ezek a vizek nagyrészt a terepszintet nem érik el, így az elöntés természetes módon nem jöhet létre. A meder feltöltése természetesen nem jöhet szóba, így az egyetlen megoldás olyan duzzasztott vízszint létrehozása, aminél „megfelelő” mennyiségű víz gravitációs kivezetésére van lehetőség. Miközben egy adott vízhozam a természetes vízjárásnak megfelelő időszakban és gyakorisággal kivezetésre kerül, gondoskodni kell arról, hogy a nagyobb méretű árhullámok a mederben maradjanak, és ne okozzanak rendkívüli károkat. Az elöntés létrehozásának illetve a víz mederbőli kivezetésének két technikai megoldása van. Az egyik – ami a természeti folyamatot inkább követi – mikor egy adott küszöbszint elérése után az árhullám teljes tömege szabadon kifolyhat a mederből. Ebben az esetben nem tudjuk szabályozni az elöntés mértékét, az akár katasztrofális is lehet. Ha például azt mondjuk, hogy a 150 cm-es vízállásnál magasabb árhullámok öntsenek ki, a statisztikai adatok szerint ez átlagosan évente 39 nap alatt átlagosan 23 millió m3 kiöntést jelent. Ez a mennyiség jóval meghaladja azt a tömeget amit a meglévő beépítés mellett tolerálni lehet, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy ez csak egy átlagérték. A valóságban ennek tízszerese is előfordulhat, persze az is, hogy egész évben nem történik elöntés. Ha emeljük a küszöbszintet, csökkennek ugyan az elöntési mennyiségek de növekednek a száraz időszakok is. Ez 44



önmagában még nem lenne probléma, hiszen közelítenének a viszonyok a „természetesnek” tartott több száz évvel ezelőttihez, azonban a felső korlát nélküli árvízkivezetésnek beláthatatlan következményei lehetnek a területen. Finomítani lehet még az eredményen a kivezető oldalbukó és a mederbeli duzzasztás modellezésével, mikor is méretezett módon az árhullám nagyobb része a homlokbukón átbukva a mederben marad, és csak az oldalnyílás méretétől, a vízállástól és az árhullám időtartamától függően ömlik ki a víz. Ebben az esetben sincs felső határa a kifolyó vízmennyiségnek, azonban az jóval kisebb intervallumban mozog. Ennek csak az a hátránya a következőkben ismertetendő műszaki megoldáshoz képest, hogy az elvezető csatorna szükséges mérete pontosan nem tervezhető és adott esetben a terepen folyik irányítatlanul a víz. A másik, a „civilizáltabb” megoldás az, mikor a kivezetendő maximális vízhozam egy meghatározott érték és az árhullám többi része a mederben marad. Az elöntés esetlegességét csak az árhullám időtartamának tényleges hossza jelenti. Még ebben a variációban is van kockázat, hiszen a közelmúltban 1999-ben is előfordult olyan eset, hogy közel 200 napig tartott a 150 cm-nél nagyobb vízállás. Erre az eshetőségre megoldást jelent a Dráva felé történő árapasztás a meglévő zsilipeken keresztül. Ez a lehetőség csak akkor jelent kellő biztonságú árvízlevezetést ha elég ritka ahhoz, hogy ne essen össze egy magas Dráva árvízzel, mikor is a zsilipeket zárva kell tartani. Nézzük most konkrétabban az elárasztható területek elhelyezkedését a vízelvezetési irányokat. A víz kivezetés optimális helye a Fekete víz 12+000 km szelvényénél van. Itt kell duzzasztással előállítani 94,00 mBf-i vízszintet, ami lehetővé teszi a Fekete víztől délre eső területeken a maximálisan 93,00 mBf szintű terepi elöntéseket. Ennél magasabb vízszintnél már Hirics és Cún is komolyabb károkat szenvedne. Cún esetében már a 93,00 mBf szint is víztelenítési problémákat okozhat, ezért ebben a térségben előzetesen 92,50 mBf szintet irányoztunk elő. Ezzel a megoldással a terület két részre bontandó: a Kisszentmárton-Mailáth pusztai részen a magasabb 93,00 mBf vízszint, a Cún és a Dráva töltés közötti részen a 92,50 mBf vízszint kialakítása látszik célszerűnek. A két vízrendszer között fix küszöbű elzáráson keresztül történik a víz átadás. A Fekete vízből oldalbukó segítségével a kisebb kockázat szerinti verzió szerint maximum 3,0 m3/sec kivezetésére kerülne sor A kivezetett vizet egy új 800 fm hosszú csatorna segítségével lehet a Kisszentmártoni határárok 2+880 km szelvényébe juttatni. Ezzel a Kiszentmártoni és Kelemenligeti vízfolyás völgyének teljes rendszere feltölthető. A Cún-szaporcai öblözet feltöltése a kisszentmártoni halastóból történhet egy megfelelően méretezett és kialakított csatorna segítségével. Így a halastó illetve a helyén kialakítandó tározó a teljes rendszer közbenső puffer tározójaként működtethető. A terepi elöntés egyes fázisait és a modellezés részleteit a „Hidraulikai modell” című melléklet tartalmazza. 5.2. Várható környezeti hatások A tervezett elképzelésben leírt elöntési folyamat viszonylagos szabályozatlansága miatt természetesen a jelenlegi területhasználotokat alapjaiban változtatná meg és a jelenlegi tájgazdálkodási gyakorlat gyökeres átalakítását tenné szükségessé. Lényegében a víz jelenléte, hatása meghatározó tényezőként érvényesülne az érintett térségben, amihez a területhasználat minden elemében (termelési struktúra, termelés biztonság stb.) alkalmazkodni kellene. Természetesen számos tisztázandó kérdés van még a területi elöntés folyamatának részleteit illetően is, a Cún környéki és az árvédelmi töltés menti területek védelmére vonatkozóan, a

45



Fekete vízi vízkivezetés technikai részleteit illetően, stb. Ugyancsak részletes vizsgálatokkal lenne eldönthető a lakott területekre, az infrastruktúrára gyakorolt hatás. Figyelembe véve tehát az elképzelés jelenlegi kidolgozottságát, valamint a területhasználatokban feltételezett igen jelentős változásokat és mindezek nagyfokú bizonytalanságát a várható környezeti hatásokkal kapcsolatban részletesebb vizsgálatokat nem tudunk végezni, de azt jelenleg nem is tartjuk időszerűnek. 6. Drávai vízellátó rendszer 6.1. Tervezési előmunkálatok 6.1.1. Geodéziai mérések A vízellátórendszer tervezett kijelölése a meglévő topográfiai térképek tanulmányozásával indult, majd az időközben elkészült terepmodell nyújtott segítséget a terepi lefolyásviszonyok értékelésében. Ezt követően a vízfolyás- és csatornahálózat engedélyes tervei kerültek összegyűjtésre és az azokban lévő hossz- szelvények alapján a mederbeli lefolyási viszonyok jelentős része tisztázhatóvá vált. Akadtak azonban fontos vízfolyás, illetve belvízcsatorna szakaszok, amelyek tervvel nem rendelkeznek. Ezeket hagyományos terepi geodéziai mérésekkel felmértük olyan részletességgel, ami a működőképesség megítélése szempontjából fontos. Ugyancsak bemérésre kerültek a tervezett átkötések, kiegészítő árokszakaszok tervezéséhez szükséges tereppontok. Mindezek figyelembevételével került meghatározásra az elosztóhálózat nyomvonala, illetve ennek felhasználásával vált lehetővé a tervezett árokhálózat és a mederbővítések földtömegének becslése. 6.1.2. Szivárgás vizsgálatok A későbbi tervezési munkák megalapozásához, valamint az egyes vízellátási folyamatok modellezéséhez fontosnak tartottuk a vizsgált területen megközelítőleg egyenletes eloszlásban helyszíni mintavétel alapján meghatározni a helyi talaj szivárgási tényezőjét (k). A mintavételi pontok helyének megtervezésekor két szempontot vettünk figyelembe: 1. A mintavételek a csatolt. 6.1.2. – 1. sz. térképén feltüntetett összes talajtípus mintázva legyen 2. A tervezett jóléti tavak és egyéb vízi létesítmények környezetéből konkrét adatokkal tudjuk a későbbi, részletes tervezést elősegíteni. A terület nagyságához mérten laza feltárási hálózat nagyobb kisregionális következtetések levonásához nem elegendő, de nagymértékű segítséget nyújt a konkrét, helyszíni viszonyok ismeretéhez a későbbiek során, és hozzájárul a szivárgási modellezés pontosításához. A feladatot kis átmérőjű fúrásokkal és mintavételezéssel, a minták laboratóriumi vizsgálatával kívántuk megoldani. Előzetes megbeszéléseink során úgy döntöttünk, hogy az előzetes vizsgálathoz 2 méter mélységű fúrásokat telepítünk, melyekből az első mintát a humuszos réteg alól, a továbbiakat 1,0 és 2,0 m mélységből vesszük. Természetesen az előzetes mintavételi terv a feltárt talajrétegződésnek megfelelően értelemszerűen módosult. A fúráspontok helye az eredetileg megadott EOV koordinátajegyzékhez képest több esetben is megváltozott. A mintavételi pontok helyének megváltoztatását a helyszínen egyeztettük. A 46



változtatás oka a helyszíni viszonyokhoz történő alkalmazkodás volt, ugyanis a térképi alapon előzetesen kijelölt pontok egy része nem volt megközelíthető. A fúráspontok helyét GPS módszerrel azonosítottuk. A rendelkezésünkre álló műszer pontossága a helyi viszonyoknak megfelelően 3 – 7 m között változott a belátható műholdak számának megfelelően. A fúráspontok magasságának meghatározását az 1:10 000 méretarányú, Balti magassági alaprendszerű topográfiai térképpel történt azonosítással végeztük. A vizsgálat jelenlegi szakaszában a vízszintes és magassági helymeghatározás pontossága megfelelő. Néhány mérési ponton, ahol erre mód volt, az élővízi mederből is történt mintavétel, ezekből a pontokból vett mintát az adott fúrás száma/A jelzéssel különítettük el. Ilyen esetekben a /A fúrás és az eredeti fúrás közti magasságkülönbséget szintezéssel határozták meg. A mintavételt megelőzően rögzítésre került a feltáró fúrás helyszíne GPS technika alkalmazásával. A helyszínről fényképfelvételek is készültek. A fúrást szakaszos mélyítéssel terveztük. 1 m mélységig teljes szelvényű fúrást alkalmaztunk, ezután zavartalan mintavétel történt. 2 m mélységig ismét teljes szelvényű volt a fúrás, és a fúrástalpról ismét zavartalan mintát vettünk. A zavartalan minta alkalmas a települési viszonyok (hézagtényező, térfogatsúly) meghatározásán kívül laboratóriumi közvetlen szivárgási vizsgálat elvégzésére is. A helyszínen rögzítésre kerül a feltárt réteghatárok terepszint alatti mélysége, és megtörténik (fúrási jegyzőkönyvben dokumentálva) a rétegek terepi leírása is. A minták a fúrás megnevezésének és a mintavétel mélységének feltüntetésével kerülnek elcsomagolásra. (A kötött talajok esetében a csomagolás légmentesen záró módon történt, hogy a laboratóriumban a minta természetes nedvességtartalma meghatározható legyen.) A fúrási jegyzőkönyvben rögzítettük a „megütött”, és a fúrás befejezése után a nyugalmi talajvízszint terepszint alatti mélységét is. A vizsgálat jelen szakaszában a talajvíz kémiai vizsgálatát nem irányoztuk elő. A mintákon – a talajminőségtől függően – a következő fizikai jellemzők kerültek meghatározásra laboratóriumi úton: -

Természetes nedvességtartalom (w %) kötött talajoknál Folyási határ (WL %) kötött talajoknál Sodrási (plasztikus) határ (WP %) kötött talajoknál Plasztikus index (IP ) kötött talajoknál (WL-WP) Szemeloszlás meghatározása szitálással és hidrometrálással (szemcsés talajoknál) Izzítási veszteség (i %) meghatározása (szerves talajoknál) Térfogatsűrűség (ρ t/m3) és száraz térfogatsűrűség (ρd t/m3) meghatározása (zavartalan mintákon)

A vizsgálatok az MSZ 14045 sz. szabvány előírásainak megfelelően történtek. A méréssel meghatározott adatokból számítással kerültek meghatározásra a további jellemző értékek: -

Egyenlőtlenségi együttható (U) és mértékadó szemcsenagyság (Dm mm) szemcsés talajoknál Szivárgási tényező (k m/sec) Hézagtényező (e) zavartalan mintákból

47



A laboratóriumban a zavart talajminták szabványos, azonosító vizsgálata (szemeloszlási és plasztikus tulajdonságok, talajminőségtől függően) történik, a zavartalan minták vizsgálatáról korábban tettünk említést. Az azonosító vizsgálatok és a zavartalan mintákból meghatározott települési viszonyok, ill. közvetlen mérések alapján a szakirodalomból ismert képletek alkalmazásával kerülnek meghatározásra az egyes talajféleségek szivárgási tényezői. A fúráspontok koordinátáit és az észlelt talajvízszinteket a T-1. jelű melléklet tartalmazza. A fúrásokban észlelt rétegsort, valamint a talajfizikai jellemzők számszerű értékeit a T-2. – 8. jelű fúrásszelvényeken közöljük. A fúrásszelvényeken a talajok megnevezése a talajmechanikai nomenklatúra alkalmazásával történt. A talajtani és a talajmechanikai nomenklatúra közti összefüggéseket a következő összeállításban mutatjuk be: Talajmechanikai megnevezés

Talajtani megnevezés

homok (finom-közép-vagy durvaszemú) homokliszt iszap sovány agyag közepes agyag kövér agyag

homok homokos vályog vályog-homokos vályog agyagos vályog-vályog agyagos vályog agyag

Forrás: Kézdi Árpád (1972): Talajmechanika, Tankönyvkiadó, Budapest Az alapozásra alkalmatlan, szerves, vagy szerves szennyeződésű talajokkal a műszaki irodalom csak kevéssé foglalkozik. A gyakorlatban az 1-3 % izzítási veszteséggel jellemezhető talajokat tekintjük szerves szennyeződésűnek, a magasabb izzítási veszteség szerves talajra jellemző. (50 % fölötti izzítási veszteség a tőzegeket és ligniteket jellemzi.) Egyértelműen szerves talajra utal a térfogatsűrűség (ρ és ρd) alacsony értéke is. Hasonlókkal a mocsaras környezet miatt vizsgálatunk során is találkoztunk A humuszos, felső talajréteg vastagsága a fúráspontok környezetében 0,15 – 0,5 m között változott. A humuszos réteg alatt a vizsgált pontok jelentős részén (22 pont) különféle agyagtalajok jelentkeztek, melyek helyenként a teljes fúrás mélységéig, helyenként 0,5-1,5 m között változó mélységig voltak megfigyelhetők. A terület északi sávjában jellegzetesen megjelenik az agyagréteg alatt a finomszemű homok. A szürkéssárga-barnássárga szín a kötött talajok lösz eredetére utal, a gyakori limoniterek az időszakosan vízelöntés alatti állapotot jelzi. A sötétszürke-fekete színű kötött rétegek általában szerves anyagot (növénymaradvány) is tartalmaznak, ezek a fiatal, mocsári üledékek képviselőinek tekinthetők. Az iszap-iszapos homokliszt talajok szintén lösz-eredetűnek tekinthetők. A feltárt homoktalajok szemszerkezetét vizsgálva látható, hogy azok a „finom homok” szemcsetartományba tartoznak. Ez, és az általában jellemző iszapfrakció jelenléte arra utal, hogy a homokok leülepedése kisebb sebességű és hozamú vízfolyásokban történt. Az elvégzett, jelentős számú vizsgálat alapján módunk van a különböző talajféleségek szivárgási tényezőinek átlagértékét megadni a szivárgási modellezés pontosításához. Az eredményeket a következő táblázat tartalmazza:

48

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület Talajmechanikai megnevezés m/sec Homok-iszapos homok Iszapos homokliszt, homokos, iszapos homokliszt Iszap Sovány agyag Közepes agyag Kövér agyag

Vízügyi műszaki terv Talajtani megnevezés

Szivárgási tényező k

Homok

10-5

Homokos vályog Vályog-homokos vályog Vályog-agyagos vályog Agyagos vályog Agyag

10-7 10-8 10-10 10-11 10-12

Meg kell jegyeznünk, hogy a gyakorlatban használható képletek a szerves talajokra nem alkalmazhatók egyértelműen, mivel a magas hézagtérfogat és a bennük található növényi maradványok a talajfizikai jellemzőkből számítottnál magasabb szivárgási tényezőt eredményeznek. Ezek pontosabb meghatározása -felmerülő igény esetén- a későbbiek során speciális laboratóriumi vizsgálattal lehetséges. A vizsgálati eredmények térbeli megoszlását a csatolt a csatolt . 6.12 – 1 sz térkép mutatja be. A térképen a humuszos réteg alatti talajokat tüntettük fel. 6.1.3. Vízigények meghatározása15 A terület vízzel való ellátásának célja, a víz szerepének, mennyiségének növelése a nyári (csapadékszegény) időszakban, ezzel a régmúlt vízháztartási viszonyaihoz való közelítés, amikor a terület mély fekvésű részeit gyakorlatilag az év legnagyobb időszakában vízborítás jellemezte. Az egykor meglévő állapotok azonos módon való visszaállítása természetesen nem lehetséges, de nem is cél, hiszen a nagyvizes időszakban mutatkozó, helyenként jelentős csapadéktöbblet nem csak most, de akkoriban is problémákat okozott. Ennek megfelelően a terület vízháztartási viszonyainak komplex szemlélettel való javítása a cél, aminek a része – bár a megvalósítást tekintve a legköltségesebb része – a vízpótlás, de ugyanakkor a káros víztöbbletektől való mentesítés szintén cél. A tájkaraktert meghatározó vízbőség biztosításához szükséges vízmennyiség meghatározásához ismerni kell a terület csapadékosságát és annak viszonyát az éghajlatilag indokolt vízszükséglethez. Ennek megfelelően 75 éves adatsor felhasználásával megvizsgáltuk a tényleges csapadékhiányt, ami a mért csapadék és párolgás különbözeteként adódik. Eredményként a csatolt 6.1.3. – 1. sz. diagramot: Tényleges csapadékhiány mutatjuk be. Látható, hogy május és szeptember között átlagosan 91 mm éghajlati csapadékhiánnyal lehet számolni a szántó területek tényleges párolgását figyelembe véve. Kiugróan magas a júliusi deficit. Még nagyobb a vízhiány, ha a potenciális területi párolgást vetjük össze a csapadékokkal. Ekkor már a téli hónapokat kivéve az év nagy részében relatív vízhiánnyal kell számolnunk (6.1.3. – 2. sz. diagram: Potenciális csapadékhiány). Még jelentősebb vízhiány adódik a vízfelületek esetében (6.1.3. – 3. sz. diagram: Vízfelületek vízháztartása). Mielőtt a tényleges vízigények meghatározására térnénk fontos kiemelni, hogy e program keretében nem csupán gazdaságilag egyértelműen hasznot hozó vízhasznosítási módokról van szó, hanem a tervezett tájkarakterrel összhangban a programban jelentős szerep jut az ökológiai vízigények kielégítésének, a vizes élőhelyek biztosításának is. A vízigények meghatározásánál a következőkből indultunk ki:

49



A terület vízellátásának tervezésénél számolni kell egy alapvízigénnyel, ami gyakorlatilag a vízelosztó rendszer (csatornahálózat, tározók) veszteségeit (szivárgás, párolgás) foglalja magában. Ahhoz ugyanis, hogy a kiemelt víz a terület legtávolabbi pontjára is eljusson a tervezett vízelosztó rendszerben a megfelelő vízmennyiségeket és vízszinteket biztosítani kell. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ennek a vízmennyiségnek nagy része a gyakorlatban mégsem veszteségként jelentkezik, hiszen a csatornák mentén elszivárgó víz a talajvizet táplálja és annak helyzetétől függően (magas helyzetben) a kapilláris vízemelés révén javítja a környező területek vízháztartását, mikroklímáját és nem elhanyagolható ökológiai szerepe is van. Ennek az elszivárgó vízmennyiségnek jelentős szerepe lehet a csatornahálózat mellé telepített erdők (energiaerdők) hozamának növelésében, ezáltal az elszivárgó víz hasznosulásában. Ennek hatékonyságát a tervezés további fázisaiban részletesen vizsgálni kell. Az alapvízigényen túl a konkrét vízhasználatok vízigényeit kell figyelembe venni az összes vízigény meghatározásához, amelyet a következőkben szintén elvégzünk. A vízigények meghatározásánál ki kell ugyanakkor emelni, hogy ezek konkrét mérések, vizsgálatok hiányában becsült értékek, ezért az itt szerepeltetett veszteségek a ténylegeshez képest jelentős eltérést mutathatnak, ezért a rendszer működésének gazdaságosságát befolyásolják. A konkrét vízhasználatok vízigényének becslésében is jelentős hibalehetőség rejlik, de a mennyiségek a veszteségeknél pontosabban kalkulálhatók. Mindezek miatt a tervezés további fázisában nagy hangsúlyt kell helyezni a vízigények mind pontosabb meghatározására. A vízigények becslését a teljes rendszer méretezése - így a beruházási költségek meghatározása szempontjából is - meghatározó jelentőségű (mértékadó) időszakra végeztük el először, ami a jelentkező vízigényeket figyelembe véve július hónap. A konkrét vízigényeknél megbecsültük az átlagos csapadékú években a teljes öntözési (vízpótlási) időszakban jelentkező átlagosan várható vízigény mennyiségét is, ami a rendszer működési költségeit (szivattyúzás stb.) is meghatározza. Ennél a számításnál a tenyészidőszak csapadékellátottságából indultunk ki. 6.1.3.1. Alap- és ökológiai vízigény Az üzemeltetés során közvetlenül nem hasznosuló vízmennyiségek a rendszer működéséhez szükségesek, de arányukat a hasznosításokat közvetlenül kielégítő vízmennyiségekhez képest - lehetőség szerint - minimalizálni kell. Rendszerveszteségek között a vízelosztásban résztvevő csatornahálózat és a közbülső emelt szintű tározók vízveszteségeit szerepeltetjük. A tábla szintű veszteségek a vízhasználatok vízigényei között szerepelnek. A csatornahálózat veszteségei A gravitációs víztovábbítási lehetőségek fenntartása, és a terület mind teljesebb vízellátása érdekében a csapadékszegény nyári időszakban cél a medrek vízkár-elhárítási szempontból még megengedhető legnagyobb mértékű feltöltése, aminek következménye az oldalirányú elszivárgás fokozódása. Ebben a mértékadónak tekinthető esetben vízigénynek a szivárgási és párolgási veszteségek folyamatos pótlása tekinthető, ami soktényezős, összetett folyamat eredményeként jelentkezik és pontos meghatározása ráfordítás-igényes helyszíni vizsgálatokat igénylő munka. A tervezés jelenlegi fázisában a terület átfogó ismerete alapján műszaki becsléssel határoztuk meg a veszteségeket, ami jelen esetben vízigényként jelentkezik.

50



A szivárgás számításánál a 6.1.2. fejezetben leírt szivárgás vizsgálatokra alapozva átlagosan k=10-6 értékű szivárgási tényezővel számoltunk, szivárgásban résztvevő aktív felületként pedig 3,5 m2/fm mederfelületet vettünk figyelembe, feltételezve, hogy a szivárgás egyenletes és időben állandó. Ezeket az adatokat felhasználva kiszámítottuk a csatornák menti szivárgást, amit vízpótló rendszerenként 6.1.3.1. – 1. sz táblázat: Csatorna vízveszteség tartalmaz. Összegzett eredményként 5,42 m3/s értéket kaptunk, ami ugyan magas, de a tapasztalatok alapján elfogadhatónak tűnik, és nagyságrendje, valamint a becslés hibahatára miatt ez mellett a párolgási veszteség értéke elhanyagolható. Természetesen ezt az értéket a vízpótlás időszaka alatt (május - szeptember) csak akkor kell szivattyúzással biztosítani, ha az a csapadékhiány miatt szükséges. Nyilvánvaló, hogy bizonyos időszakokban a csapadékból származó természetes lefolyás csökkenti ezt az értéket, de ez pontos számítások hiányában a tervezés jelenlegi stádiumában nem számítható. A kérdést leegyszerűsítve a veszteséget a júliusi mértékadó helyzetben 5,42 m3/s értékkel, míg a többi hónapban 4,00 m3/s értékkel vettük figyelembe. A csatornahálózat veszteségei éves szinten összességében kerekítve 57 millió m3t tesznek ki. A mederszelvényből történő oldalirányú szivárgás természetesen a legritkább esetben permanens, értékét, időbeni lefolyását a mederanyag és a környező talajszerkezet változása, a talajvíz szintje és még számos egyéb tényező alapvetően befolyásolja. Gyakorlati tapasztalat, hogy a bolygatatlan vízszállító medrek egy idő után kolmatálódnak, vízáteresztő képességük csökken, a szivárgási veszteség mérséklődik. A talajvízszint csatornák menti emelkedése, a talaj telítődése szintén lassítja a szivárgási folyamatot, ezért a frissen épített medrek szivárgási viszonyai idővel változnak, hosszú távon általában csökkennek és azon belül is időszakosan módosulhatnak (pl. talajvízszin-változás hatására). Tározók veszteségei A tározók üzemeltetése során párolgási és szivárgási veszteségek lépnek fel, amelyek a nagy felület és az emelt vízszint miatt viszonylag jelentősek. A párolgási veszteségek számításánál a siófoki meteorológiai állomás 75 éves adatsorát vettük alapul, tekintettel arra, hogy a vizsgált területen nincsenek erre vonatkozó adatok. A csapadék esetében pécsi adatsorok állnak rendelkezésre. Ennek értelmében a csapadék és a szabad vízfelület párolgásának különbségeként adódó vízhiány 102 mm/hó a mértékadó júliusi hónapban (6.1.3. – 3. sz. diagram: Vízfelületek vízháztartása), így a mértékadó párolgási veszteség számításánál ezt az értéket vettük figyelembe. A szivárgási veszteségek kalkulációjánál átlagosnál nagyobb vízáteresztő képességű talaj szivárgási értékével (140 mm/hó) számoltunk. A vízpótlási időszak valamennyi hónapjának hasonló adatait a következő táblázat mutatja. A számításoknál szereplő vízfelületek nagysága 156 ha. A kapott csúcsidei adatokat tározónként a 6.1.3.1. – 1. sz. táblázat tartalmazza. Vízigény/hó Párolgás (mm) Csapadék (mm) Vízhiány (mm) Szivárgási veszteség (mm) Vízigény (mm) Kiszolgáltatandó (1000 m3)

május 111 65 46 140

június 143 78 65 140

július 163 61 102 140

augusztus 151 60 91 140

szeptember 103 51 52 140

összesen 671 315 356 700

186 290

205 320

242 378

231 360

192 300

1056 1648

51

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület Kiszolgáltatandó 0,11 (m3/s)

0,12

Vízügyi műszaki terv 0,14

0,13

0,11

-

6.1.3.1. – 1. sz. táblázat: Tározók veszteségei

6.1.3.2. Vízhasználatok vízigénye A tervezett vízhasználatok vízigényének egy része egy vízállapot (vízszint) fenntartását szolgálja (holtágak, tavak), vagyis alapvetően ebben az esetben is vízveszteségek pótlásáról van szó. Bizonyos értelemben ezekkel a vízigényekkel tehát a rendszerveszteségek között is lehetne kalkulálni. Az öntözések esetében (ide sorolható az erdők vízellátása is) ugyanakkor konkrét vízelhasználásról van szó. Mindenesetre a vízigények meghatározása szempontjából mindkét típusnál számítható vízmennyiség jelentkezik. Holtágak, tavak vízigénye A holtágak tervezett hasznosítását és rövid ismertetésüket a 4.1. fejezet tartalmazza, a vízpótlás konkrét célját a tervezés során egyedileg, holtáganként kell meghatározni. A holtágak és egyéb vízfelületek esetében a vízpótlás maximumát 102 mm/hó-ban határoztuk meg, a már említett meteorológiai adatok alapján. A számításoknál a teljes (megnövekedett) vízfelületet vettük figyelembe, ami a vízellátás szempontjából megfelelő biztonságot jelent, ezek a területek ugyanis jelenleg is vízjárta területek, vagyis a párolgási veszteségük gyakorlatilag csak a vízborította terület kiterjedésével nő, ezért a párolgási veszteség számításánál nem a teljes vízfelülettel, csak a növekménnyel kellene számolni. A tervezett tavak, holtágak összesített vízfelületét (449 ha) és az éves szinten jelentkező 356 mm vízhiányt figyelembe véve ennek megfelelően a párolgási veszteség összesített értéke évente 1,598 millió m3. Vízpótlás/hó Párolgás (mm) Csapadék (mm) Vízhiány (mm) Kiszolgáltatandó (1000 m3) Kiszolgáltatandó (m3/s)

május 111 65 46 207

június 143 78 65 292

július 163 61 102 458

augusztus 151 60 91 408


összesen 671 315 356 1598

0,08

0,11

0,17

0,15

0,09

-

6.1.3.2.. – 1. sz. táblázat A vízigények havi bontása A holtágak már említett elhelyezkedése miatt szivárgási veszteséggel a gyakorlatban nem szükséges számolni, hiszen helyzetük a talajvízszinthez képest olyan közeli, hogy a telítődés után lényeges szivárgás nem valószínűsíthető. A holtágak összesített vízigényét a (4.1. - 1. sz. táblázatban: Tavak, holtágak vízigénye) foglaltuk össze. Öntözési vízigények

52



A statisztikailag kimutatható éghajlati vízhiányt a 6.1.3. – 1. sz. diagramot: Tényleges csapadékhiány mutatja. A grafikonból látható, hogy a területi párolgás és a csapadék különbségeként a mértékadó júliusi hónapban 42 mm hiány jelentkezik. Ezt és az általános szántóföldi öntözéses gazdálkodás vízigényét figyelembe véve a tervezett öntözések mértékadó vízigényének számítása során a 80 mm/hó értéket vettünk figyelembe, amibe a táblán belüli vízveszteségek is beleértendők. A kiszolgáltatandó vízsugárértéknél 6 napos öntözési fordulóval számoltunk. Természetesen az igények konkretizálásánál az öntözni tervezett növény (növények) vízigényét kell alapul venni, ami a számításainknál figyelembe vett értéktől eltérhet. 6.1.3.2. – 2. sz. táblázat: A vízigények havi bontása Vízigény/hó Párolgás Csapadék vízhiány Vízigény (mm) Kiszolgáltatandó 1000 m3 Kiszolgáltatandó (m3/s)

május 77 59 18 20

június 88 80 8 30

július 104 62 42 80

augusztus 75 62 13 50


összesen 408 317 91 200

338

507

1352

845

338

3380

0,63

0,95

2,52

1,58

0,63

-

A főbb vízellátási egységenként kalkulált területnagyságokat és csúcsidei vízigényeket a csatolt 4.2.2. – 1. sz. táblázatban: Öntözési vízigény tartalmazza. Az öntözés összesített vízigényénél 1690 ha területtel számoltunk. A vízigénynél 6 napos öntözési fordulót figyelembe véve összesen 2,52 m3/s csúcsidei vízigénnyel számolunk. Az öntözés kalkulált éves vízigénye az éghajlati adottságokból kiindulva, a táblán belüli veszteségeket is figyelembe véve 200 mm. Ez a tervezett 1690 ha-t figyelembe véve 3,38 millió m3-t jelent. A tervezett öntözőterület a tervezési terület közel 5 %-a, ami célként reálisnak tekinthető. Erdőterületek vízellátása A fák termőhelyi vízigényének megfelelően az erdőterületeken az árkos felületi öntözési (vízpótlási) módot javasoljuk, ezzel a módszerrel elfogadható egyenletességgel és egyszerűen látható el a terület vízzel. Az öntözési módnak megfelelően viszonylag nagy öntözési normát vettünk figyelembe vízigényként (130 mm/július). A vízellátásnál figyelembe vett tervezett erdőterületek adatait a 4.2.2. – 1. sz. táblázatban: Öntözési vízigény tartalmazza. A táblázatból látható, hogy a tervezett összterület 3754 ha, a csúcsidei vízigény folyamatos vízsugárban 1,82 m3/s. Idénynormaként az erdők esetében a területen belüli veszteségekkel együtt 300 mm-rel számolhatunk, így éves vízigényként kerekítve 11,26 millió m3 vízigény jelentkezik. Vízigény/hó Párolgás Csapadék vízhiány Vízigény (mm) Kiszolgáltatandó

május 77 59 18 30

június 88 80 8 40

július 104 62 42 130

augusztus 75 62 13 70


összesen 408 317 91 300

1126

1502

4880

2628

1126

11262

53

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület (1000 m3) Kiszolgáltatandó 0,42 (m3/s)


0,56

1,82

0,98

0,42

-

6.1.3.2.. – 3. sz. táblázat: A vízigények havi bontása Az erdők esetében is fontos a vízzel való időbeni ellátás, így kiemelt jelentősége van a kora tavaszi vízbőségnek, ami, - ha a tél csapadékszegény volt - nagy adagú vízpótlással (gyakorlatilag elárasztással) oldható meg. A kalkulált fajlagos vízigénybe a területen belüli veszteségek is beleértendők. A fák viszonylag nagy tűrőképessége, illetve a mélyebb talajrétegek (gyökérzóna) jelentős vízkapacitása az öntözés szempontjából nagyobb rugalmasságot biztosít, mint a szántóföldi kultúrák esetében. 6.1.3.3. Vízpótló rendszer összesített vízigénye A vízszétosztó rendszerek működésének vízigényét a rendszerveszteségek alapján számolhatjuk. Ehhez adódnak hozzá a vízhasználatok vízigényei, így határozható meg az összesített vízigény, amelyet először alulról felfelé haladva vízáganként, majd vízpótló rendszerenként határoztunk meg. Ez a vízigény az alapja a csatornák hidraulikai méretezésének és végső soron ez adja meg a drávai vízkivétel méretezéséhez szükséges kapacitás igényt. A vízellátó rendszer csúcsidei vízigényének adatait elosztó rendszerenként a mellékelt 6.1.3.3. – 1. sz. táblázat mutatja. A rajzon szereplő nyilak vastagsága a vízsugárértékekkel arányos.

Vízigény/hó Csatornahálózat Tározók Tavak, holtágak Öntözés Erdők Összes vízigény (1000 m3) Összes vízigény (m3/s) Vízigény/hó Csatornahálózat Tározók Tavak, holtágak Öntözés Erdők Összes vízigény (1000 m3)

május Em3 10714 290 207 338 1126 12675 -

június m /s Em3 4,00 10368 0,11 320 0,08 292 0,63 507 0,42 1502 12989 3

5,24 -

augusztus Em3 m3/s 10714 4,00 360 0,13 408 0,15 971 1,81 2510 0,94 14963 -

július m /s Em3 4,00 14517 0,12 378 0,11 458 0,95 1352 0,56 4880 21585 3

5,74 -

szeptember Em3 m3/s 10368 4,00 300 0,11 233 0,09 388 0,72 1076 0,40 12365 -

54

m3/s 5,42 0,14 0,17 2,52 1,82 10,08

összes Em3 56681 1648 1598 3884 10758 74569



Összes vízigény (m3/s)

6,84 -

5,25

6.1.3.3. – 2. sz. táblázat: A vízigények havi bontása A veszteségek és vízhasználatok vízigénye alapján jelentkező összesített csúcsidei vízigény (július) felfele kerekítve 11 m3/s. Ez a csúcsidei kapacitás megfelelő üzemszervezés mellett a most tervezettnél nagyobb vízigények kielégítésére is alkalmassá teszi a rendszert, ennek ellenére a későbbi fejlesztésekre is gondolva a drávai vízkivétel kapacitását 12 m3/s-ra javasoljuk kiépíteni. 4.2.2. – 1. sz. táblázat: Öntözési vízigények Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Vízrendszer Siópuszta-Lugi csatorna Körcsina-Körcsönye csatorna Bogdási tározó Csányoszrói tározó Kisszentmárton vízkivétel Szaporcai vízkivétel

öntözés szántó (ha) vízigény (m3/s) 647 0,193 69 0,021 315 0,094 610 0,182 49 0,015 0,000

Összesen:

1690

0,505

erdő (ha) 618 1363 535 948 137 153

vízigény (m3/s) 0,300 0,662 0,260 0,460 0,066 0,074

3754

1,822

3

2,524 m /s

Öntözés 6 napos öntözési fordulóval:

6.1.4. A vízellátó rendszer méretezése A rendszer hidraulikai méretezése az egyes vízigények (beleértve a veszteségeket is) összegzése után előálló csúcsidei vízigény figyelembevételével történt. A csúcsidei vízigény meghatározásánál a mértékadó július havi sokéves átlagos tényleges párolgási és csapadékadatokból indultunk ki. A vízigények meghatározásának konkrét módját és a figyelembe vett főbb szempontokat hasznosítási áganként a 6.1.3. fejezet tartalmazza. 6.1.4.1. A vízkivételi mű kapacitásigénye A vízkivételi mű és szivattyútelep méretezésének és kialakításának szempontjait a 6.1.4.1. fejezet tartalmazza. 6.1.4.2. Közbülső átemelők, tározók A közbülső átemelők és tározók szükségességét az ellátandó terület topográfiai adottságai és a rendszer szabályozhatósága teszi indokolttá. Ennek megfelelően a kiegyenlítő tározók a fő ellátó csatornák mentén, magas vízszinttel kerülnek (terv szerint) kialakításra. Térfogatuk lehetőséget biztosít üzemzavarok esetén a vízellátás bizonyos idejű fenntartására, illetve az üzemvitel rugalmasabb szervezésére, aminek számtalan (így gazdasági) előnye is van. 55


Tározó Potonyi tározó Bogdásai tározó Csányoszrói tározó

Térfogat (1000m3) 750 190 500


Napi csúcs vízigény (1000m3) 940 160 270

Tározó kapacitás (óra, nap) 19; 0,8 28; 1,2 44;1,8

6.1.4.2. – 1. sz. táblázat: Az egyes tározók puffer kapacitása A táblázatból kitűnik, hogy a tározók az alattuk lévő vízpótló rendszerek csúcs-vízigényét feltöltött állapotban vízutánpótlás nélkül 19-44 órán át képesek biztosítani. 6.1.4.3. Medrek méretezése Az összesített vízigényekből kiindulva a szükséges mederkeresztszelvények méretezését a jelenlegi fenékeséseket figyelembe véve végeztük el. A tervezett árokrendszer kialakításánál, illetve bővítésénél a fenékszintek mélyítését nem terveztük, mert arra vízkár-elhárítási szempontból nincs szükség. Fontos szempont volt ugyanakkor a tervezett vízkivételek biztosítása érdekében a csatornák gyakorlatilag teljes hosszában a terepszint közeli duzzasztás biztosítása. Ennek megfelelően a medrek vízszállító képességének meghatározását, illetve az ennek megfelelő mederméreteket telt szelvény figyelembe vételével végeztük el. A konkrét méretezés a „chezy” formulával (n=0,030 mederérdességi tényezővel), a meglévő árokhálózat esetében azok hossz-szelvényeinek felhasználásával történt. A vízpótló rendszer csatornáinak méretezéséből kitűnik, hogy a rendszer csatornáinak nagy része a jelenlegi, illetve az engedélyezett mederméretekkel alkalmas a vízigények szerinti vízmennyiségek továbbítására. Jelentősebb mederbővítésre csak a Korcsina és a Körcsönye csatornákon van szükség. (A későbbiekben célszerű ezeknek a nagy méretű csatornáknak a csónakázási célra történő felhasználását is részletesebben megvizsgálni.) A rendszer elemeit alkotó csatornák vízszállításának alkalmasságát, illetve a beavatkozások szükségességét a csatolt 6.1.4.3. – 1. sz. térképen ábrázoltuk. Külön táblázat (6.1.4.3. – 1. sz. táblázat: Tervezett (becsült) beavatkozások a vízellátó rendszerben) tartalmazza a meglévő keresztszelvény-méreteket és a szükséges mederparamétereket. A táblázat adatainak felhasználásával az érintett hosszak ismeretében kerültek kiszámításra a kivitelezéshez szükséges földmunka mennyiségek. Kihangsúlyozandó, hogy a táblázatban szereplő mederadatok nem konkrét mérések alapján kerültek meghatározásra, hanem a csatornák engedélyes tervei alapján, ezért a tényleges adatok ettől lényegesen eltérhetnek. A csatornák mellett a folyamatos karbantartás és a csatornákon lévő műtárgyak megközelíthetősége érdekében fenntartó sáv kialakítását tartjuk szükségesnek. Ennek javasolt szélessége a kisebb csatornák esetében 3 m egy oldalon, míg a nagyobb csatornák esetében 33 m mindkét oldalon. Ezek a fenntartó sávok eredeti funkciójuk mellett a csatorna menti területek megközelítését is szolgálhatják. A fenntartó sávokat földútként kell kezelni és fenntartani. Felületük burkolattal való ellátása hasznos, de nem feltétlenül szükséges. A fenntartó sáv területének kisajátítása nem szükséges, hiszen a 46/1999. (III.18.) Korm. rendelet értelmében a közcélú medrek fenntartását jogviszony alapján ellátók a meder megközelítése, illetve munkák végzése céljából a rendeletben meghatározott szélességű parti sávot térítésmentesen használhatnak. A beruházási költségek között a sáv kialakítását külön nem szerepeltettük, az a csatornaépítés költségeibe beleértendő. A megfelelő állapotban tartás költségeit a fenntartási költségek között szerepeltetjük. 56



6.1.4.4. Műtárgyak méretezése A vízigények kiszolgálásához a Drávából kiemelt vizet a területen egyenletesen szét kell osztani, megfelelő időben a megfelelő helyre és a megfelelő szinttel oda kell szállítani, illetve ott rendelkezésre kell bocsátani. Ezért a vízellátó rendszer fontos részét képezik a műtárgyak, melyek egy része közlekedési utak, útvonalak csatornával való keresztezésénél találhatók, vagyis nem vízgazdálkodási célúak. Ezek azonban célszerűen a vízépítési műtárgyakkal is kombinálhatók. A műtárgyak másik csoportját a vízgazdálkodási célú műtárgyak jelentik, ezek célja alapvetően kettős. Egyrészt megfelelő vízszint tartása a csatornákban, tavakban (duzzasztás), másrészt a víz kormányzása, a víz szétosztása. Külön csoportot jelentenek a tározók műtárgyai, amelyeket a tározók ismertetésénél már részleteztünk. A duzzasztás és vízkormányzás egyszerű csőátereszekkel kombinált táblás zsilipekkel megoldhatók. A rendszer méretei és bonyolultsága, valamint a csatornák kettős funkciója miatt ugyanakkor a működtetésük automatizálása szükséges (vízszintszabályozással). A műtárgyak méreteit a vízáteresztési igény alapján kell meghatározni. Fontos szempont az egyszerű, könnyen fenntartható szerkezet, a tartósság és az üzembiztonság. Fenti szempontokat figyelembe véve az alábbi műtárgyak javasolhatók: Duzzasztók Feladatuk a csatornahálózat meghatározott szakaszain a vízkivételekhez szükséges vízszint biztosítása, ami a vízpótlási időszakban gyakorlatilag a terepszint közeli vízállás fenntartását jelenti. Feladatuk ugyanakkor a nagyvizes (csapadékos) időszakban a meder mielőbbi leüríthetőségének lehetővé tétele. Mindezt megfelelő szerkezeti kialakítással (jó zárás, nyitott állapotban kis lefolyási akadály) és gyors, pontos, távvezérelt működtetéssel lehet megoldani. A műtárgyak helyét és számát alapvetően a csatornák fenékesése határozza meg, természetesen ezek a további tervezés során pontosítandók. A műtárgyakat (tanulmánytervi szinten) a költségbecslés szempontjából két csoportra osztottuk, úgy mint kis- és nagy műtárgyak. A műtárgyak létesítési költségei ilyen csoportosításban szerepelnek a költségbecslésben. A területen 37 duzzasztó építésére van szükség. Osztó műtárgyak Ez a műtárgytípus a duzzasztóval kombinált módon fordul elő azokon a helyeken, ahol a víznek másik csatornába, vagy tóba való átvezetésére van szükség. Szerkezeti kialakításának szempontjai a duzzasztóéval megegyező, méretüket tekintve szintén két fő csoport elkülönítése indokolt. Minden műtárgyat célszerű a működtetéshez szükséges vízszintregisztráló műszerrel és kalibrált szelvénnyel kialakítani, ami a működtetés automatizálását, illetve távirányítását teszi lehetővé a megfelelő adatátviteli egységek beépítésével. Az adottságokat figyelembe véve a megkívánt vízkormányzási feladatot a területen 23 osztóműtárggyal lehet biztosítani. A szóba jöhető műtárgytípusok közül néhánynak a fotóját a 6.1.4.4. – 1. sz. mellékletben: Szóba jöhető műtárgytípusok (fotók) mutatjuk be holland példák alapján. Javasolt beépítési helyük 6.1.4.3. – 1. sz. térképen látható.

57



6.1.4.5. A rendszer ellenőrzése hidraulikai modellel A tervezés során kialakított vízellátó rendszer ellenőrzését a különböző üzemhelyzetekre vonatkozóan hidraulikai modellel is elvégeztük. A főbb üzemhelyzetek a következők: 1. Feltöltési fázis 2. Üzemeltetési fázis 3. Leürítési fázis Az indítási állapot (feltöltési fázis) célja, annak ellenőrzése, hogy a hálózat feltölthető-e, ill. a csatornákban a vízhasználatokhoz vízhozamok előállíthatóak-e a tervezett vízkormányzással. Kiinduló feltétel, hogy az egyéb tavak feltöltött állapotban vannak, a három puffer tározó és az árokhálózat üres, a vízkivételek nem működnek. A veszteségek természetesen figyelembevételre kerültek. A modell futtatása eredményeként kiderült, hogy a vízellátó rendszer a tervezési elvek alapján kb. 2 nap alatt feltölthető, az előirányzott visszaduzzasztási szintek csekély módosítása mellett. Az üzemeltetési fázis vizsgálatának célja, annak megállapítása, hogy vízkivételek kielégíthetők-e a magas tározók pufferkapacitásából. A vizsgálat az alábbi feltételek mellett történt: A szimuláció indításakor az egész rendszer feltöltött állapotban van, a hálózat vízutánpótlása a magastározókból történik. Minden vízkivétel működik, hálózati, szivárgási, és állandónak feltételezett 3,5 mm párolgási veszteséget figyelembe veszünk. A működőképesség feltétele, hogy a csatornák a vízkivétel teljesítése során ne ürüljenek le. Az optimálishoz közeli működés feltétele pedig, hogy emellett a rendszerből, annak Drávával érintkező végpontjain ne legyen kifolyás. A számítások alapján megállapítható a rendszer működőképessége. Leürítési fázis elemzésének célja: a rendszer vízelvezető hálózatra történő átállításának vizsgálata, a leürülési idő meghatározása. Számítási feltevések: Induláskor az egész rendszer feltöltött állapotban van. Veszteségeket figyelembe vesszük, vízkivételeket nem feltételezünk. Tározók, tavak lezárt állapotban vannak, csak az árokhálózatot ürítjük le. A leürítés szimulációja a bukók egyidejű „eltávolításával“ történik. A szimuláció szerint az árokhálózat jelentős része 1 napon belül leüríthető, de a teljes leürítés kb. 3,5 napot vesz igénybe. A modellezés részletei külön tanulmányban találhatók, melyet „Hidraulikai modell” nevű mellékletként csatoltunk. 6.1.5. Kapcsolódó beruházások Ebben a fejezetben a vízellátó rendszer működéséhez szükséges kiegészítő beruházásokkal foglalkozunk, amelyek a problémamentes működést szavatolják. A szükséges úthálózat kialakítását a területfejlesztéssel foglalkozó rész tartalmazza. Itt csak a szivattyútelepek megközelítését szolgáló utakat említjük meg, amelyeket a költségbecslésben is szerepeltetünk. 6.1.5.1. Vízrendezések

58



Mint már az előző fejezetekben is említettük a tervezett vízellátó, vízpótló rendszer elemei nagy többségükben a jelenleg (bel)vízelvezetési célokat szolgáló meglévő csatornarendszerekre épülnek. A vízpótló rendszer kiépítésével a csatornák a megváltozott, kettős funkció ellátására kell hogy alkalmasak legyenek. Ez azt jelenti, hogy csapadékbő időszakban a víz elvezetését befogadóként biztosítaniuk kell, ami megfelelő fenékmélység és fenékesés kialakítását igényli. A csapadékszegény nyári időszakokban ugyanakkor a csatornák telt szelvénnyel kell hogy üzemeljenek a terület mind teljesebb gravitációs vízellátása érdekében. E két funkció által támasztott követelmények ellentétesek, de megfelelő üzemeltetés és üzemirányítás mellett mindkét üzemmód megvalósítható. Problémák akkor adódhatnak, ha a vízpótló üzemmódban üzemelő rendszer esetében nem várt (kellő időben előre nem jelzett) hosszabb ideig tartó esőzések következnek. A rendszer tehetetlensége folytán ugyanis a vízzel telített területeken (különösen a csatornák környezetében) káros vízbőség alakulhat ki, hiszen a víz a csatornákban lassan mozog, a vízkivétel és a terület legtávolabbi pontja között a távolságot több nap alatt teszi meg, vagyis lassan ürül le. Mindezek figyelembe vételével a mély fekvésű szántó művelésű területeken a vízrendezéssel fokozottan foglalkozni kell. Amennyiben az gazdaságosan megoldható, célszerű a táblán belüli terepmélyedéseket a csatornabővítések során kitermelt földdel feltölteni. Ezzel nem csak a vízrendezési kérdések oldhatók meg, hanem az egyenletesebb talajfelszín a talajművelés, a termelés feltételeit is javítja. A rendszer üzemeltetése szempontjából fontos jelentőséggel bírnak a tervezett tározók, de a hasznosítási céllal felújított holtágaknak is van kiegyenlítő szerepük. Megfelelő, összehangolt működtetésükkel a tervezett duzzasztó és vízkormányzó műtárgyak segítségével a vízszétosztás az igényekhez igazítható. Cél, hogy a rendszer üzemeltetésével olyan mértékű rugalmasság legyen megvalósítható, ami a terület vízellátását biztosítja, ugyanakkor kárelhárítási szempontból még elviselhető. A káros mértékű vízhiányra és többletre természetesen az egyes területhasználatok nem egyformán érzékenyek. Még a mezőgazdasági termelés egyes ágazatai között is nagy különbségek vannak e tekintetben. A gyepgazdálkodás pl. ilyen szempontból lényegesen „toleránsabb”, mint a kertészeti kultúrák. Ennek megfelelően a vízpótló rendszer optimális kiépítése és működtetése, valamint a területhasználatok helyének célszerű megválasztása mellett a szükséges (kiegészítő) vízrendezési munkákat el kell végezni. Ebből a szempontból kiemelt figyelmet érdemelnek a térség települései, hiszen itt okozza a káros víztöbblet a legtöbb kárt, ezért a program tervezése során a települések vízrendezésével külön foglalkozni kell. 6.1.5.2. Monitoring A monitoring-hálózat részben a működtetéshez szükséges, hiszen a folyamatirányításhoz közvetlen információkat szolgáltat (vízszintregisztrálás, vízhozammérés), másrészről segítségével nyomon követhetők azok a folyamatok, amelyek a hosszabb távú működtetésre hatnak vissza a környezetállapot észlelésén keresztül (talajvízszint-észlelés, ökológiai monitoring). A monitoring részletes megtervezésére egy következő fázisában, a részletes állapotfelmérést követően kerülhet sor. Most a monitoring-hálózat főbb elemeit és azok becsült mennyiségét kell hogy meghatározzuk. Tekintettel arra, hogy a tervezési területre a Drávából jelentős mennyiségű víz kerül átvezetésre a monitoring egyik célja az átvezetett víz főbb jellemzőinek nyomon követése, nevezetesen a vízmennyiség mérése, a kialakuló vízszintek regisztrálása és a vízminőség nyomon követése. 59



Ennek érdekében a következő mérési-észlelési feladatokat kell megoldani: • Vízhozammérés a vízkivételi műnél és a közbülső átemelőknél (4 mérési hely) és gyakorlatilag valamennyi műtárgynál kalibrált mérőszelvény felhasználásával, • Vízszint észlelés a vízkivételi műnél, a közbülső tározóknál és a tavaknál, a vízszintszabályozó műtárgyaknál, valamint a főbb csatornák végszelvényeinél, • Vízminőség mérés a vízkivételi műnél (Dráva), a közbülső tározóknál és a tavaknál (21 mérési hely). További fontos feladat a kivezetett és a területen szétosztott víz talajvízre gyakorolt hatásának nyomon követése, ennek érdekében talajvízszint észlelő kutak létesítése szükséges a csatornahálózat mentén és attól távolabb. A hálózat kútjainak pontos helye és száma a későbbi tervezés során pontosítható, jelen tervben 25 db kút létesítésével számolunk. A talajvízszintek észlelésének számos előnye van. Segítségével a szivárgási viszonyok pontosíthatók, az üzemrend optimalizálható, a további erdőtelepítések helykijelölése könnyíthető stb. Mindezeket célszerű kiegészíteni a tározók, tavak, holtágak esetében ökológiai monitoringgal is, ami a víztestek vizének és iszapjának fizikai-kémiai vizsgálatán kívül a későbbiekben részletezett ökológiai mutatók vizsgálatát is lehetővé teszi. Ebben az esetben mérőhely kiépítésére nincs szükség. Megfontolandó továbbá a területen (egy gondosan kiválasztott helyen) meteorológiai állomás létesítése is, ahol a terület vízgazdálkodása szempontjából fontos valamennyi természeti elem állapotjellemzője mérhető. A beruházás becsült költségei között szerepel még a Fekete vízen működő, de jelenleg sem a legmegfelelőbb helyen lévő vízrajzi mérőműtárgy átépítésének költsége, ami az ott tervezett duzzasztás miatt válik szükségessé. A monitoring-hálózat működtetésének, fenntartásának költségei a költségbecslésben a fenntartási költségek részeként szerepelnek.

6.1.6. Vízminőségi követelmények A Dráva vízminőségének jellemzését az állapotértékelés fejezet tartalmazza. Az adatokból kitűnik, hogy a Dráva hazánk egyik legjobb vízminőséggel rendelkező folyója. Kérdés, hogy ez a vízminőség kielégíti-e a tervezett vízhasználatok (tavi vízhasználat, öntözés, jóléti célok, ökológiai vízigény) vízminőség iránti igényét? Az egyes vízhasznosítási célok vízminőséggel szemben támasztott elvárásai jelenleg jogszabályokban nincsenek rögzítve, a szakmai elvárásokat az MI-10-172/3-85. számú műszaki irányelv tartalmazza. A Drávai vízkivétellel hosszú ideje üzemelő öntözések, valamint a folyó magas vízállása idején megtörténő, a halasított holtágakat érő elárasztások során szerzett tapasztalatok vizsgálatok nélkül is egyértelműen azt bizonyítják, hogy a folyó vízminősége a tervezett vízhasználatok számára megfelelő. 6.2. Drávai vízkivétel Az állapotértékelésnél ismertetésre kerültek a folyóra vonatkozó hidrológiai és egyéb adatok, jellemzők (2.4.2.1. fejezet), ezekből a vízpótlás szempontjából az alábbi általános következtetések vonhatók le:

60



1. A tervezett vízkivételnél mennyiségi korlátokkal nem kell számolni, a nemzetközi megállapodásnak készletoldali akadálya nincs, erre vonatkozóan a horvát fél előzetes hozzájáruló nyilatkozatát megadta. 2. A folyó vízminősége a tervezett vízpótlási igények szabta követelményeknek megfelel. 3. A Mura-Dráva torkolat feletti dubravai vízlépcső csúcsra-járatása következtében a vízkivételi szelvényben naponta kétszer max. 1 m-es nagyságrendű (átlagosan 20-30 cm) vízszint-ingadozással kell számolni. 4. A korábbi évtizedek intenzív kavicsbányászata (500.000 t), valamint az a körülmény, hogy a Felső-Dráván és a Murán folyami vízlépcsők üzemelnek, a természetes hordalék-utánpótlást jelentős mértékben csökkentette, az elmúlt harminc év folyamán mintegy 1,0 m-es medermélyülést okozott. 5. A tervezett vízpótlás egyszerű gravitációs kivezetéssel nem oldható meg a meder lemélyülése miatt, ugyanakkor a folyó jellege, az azokból fakadó ökológiai értékek a szükséges mértékű duzzasztást kizárják. Mindezen okok és körülmények azt támasztják alá, hogy az ormánsági vízpótlást szivattyús vízkivétellel kell megvalósítani. A vízellátó rendszer meghatározó eleme a vízkivételi mű, amelyet a Dráva partján a 142 fkm szelvény környékén javasoljuk kialakítani. A mű pontos helyének meghatározásánál figyelembe kell venni a partszakasz stabilitását (ne legyen jelentős morfológiai változás a környezetében), a folyó ezen szakaszának hordalékosságát, a hely árvízi biztonságát, jó megközelíthetőségét, az energiaellátás gazdaságos megoldhatóságát, a kiemelt víz továbbjuttatási lehetőségeit stb. A rendszer működése szempontjából a kiszemelt hely környezete a főbb kijelölési szempontoknak megfelel, amit a tervezés további fázisában pontosítani kell. A vízkivétel helyének meghatározása A vízkivétel helyének meghatározásánál alapvető szempont volt az, hogy az ormánsági területből minél nagyobb terület legyen bevonható a vízpótlásba. Ennek a feltételnek úgy kellett teljesülnie, hogy a gravitációs vízpótlás lehetősége maximálisan kihasználható legyen, minél kevesebb új csatornát kelljen nyitni, vagyis a meglévő lecsapoló csatornák kettős működtetésének kihasználtsága is minél teljesebb körű legyen. A gravitációsan ellátható térség határait jól érzékelhetően alkotják északon és keleten a Fekete-víz, nyugaton a Korcsina vízrendszer vízgyűjtőjének határai és délen természetesen a Dráva. Az ellátásba bevonható terület jól követi a Dráva árvízével veszélyeztetett öblözet kiterjedését, hiszen a Tótújfalunál véget érő árvédelmi töltés jelzi a magaspart kezdetét és egyben az öblözet nyugati magaspontját. A Korcsina völgye Potonynál kezd keleti irányban lejteni, tehát a vízpótló rendszer indítása csak itt képzelhető el. A településtől nyugatra húzódó markáns völgyelet kiválóan alkalmas egy kiegyenlítő tározó kialakítására, ami egyben a rendszer kiindulási pontját és mértékadó indítási vízszintjét is meghatározza. Ezzel a vízkivétel helye is egyértelműen behatárolható. A tározóhoz legközelebb eső Dráva szakaszon a bal parton erőteljes lerakódás tapasztalható, ezért kicsit feljebb a 142 fkm környezetében célszerű a szivattyútelepet elhelyezni. Itt a Dráva medre stabilnak tekinthető, a sodorvonal kedvezően a bal partot közelíti és a távolság a tározótól alig száz méterrel nagyobb a lehetséges legrövidebbnél (kb. 1100 m). Kedvező az is, hogy a szivattyúzási hely és a tározó között a terep közel síknak tekinthető és ezzel jó lehetőséget ad a nyílt csatornás betáplálásra.

61



A vízkivétel helyének jellemzése A 142 fkm szelvényben a meder mélypontja a Dráva Atlasz adatai szerint bal part közelében van 93,00-93,30 mBf szinten, míg a part él magassága 103,00-103,50 mBf. A magyar oldali part (bal part) a mértékadó árvízszintet 0,5-1,0 m-rel meghaladja, a közelben húzódó árvédelmi töltés csak a biztonsági értékkel magasabb, mint a terepszint, a hullámtér elöntése mértékadó helyzetben nem várható. A Dráva jellemző vízállásai a következők: LKV 94,80 mBf KÖV 97,50 mBf LNV 102,50 mBf A vizet legalább 104,50-104,80 mBf szintre kell emelni ahhoz, hogy még gravitációsan a 104,00 mBf üzemvízszintű központi kiegyenlítő tározó 11 m3/s vízhozammal tölthető legyen. A szivattyú kiválasztás szempontjából lényeges még a munkaponthoz tartozó vízállás tartóssága, mivel lényeges, hogy minél hosszabb ideig működjenek a legjobb hatásfok mellett a szivattyúk, de még a várható legkisebb vízállásnál se lehetetlenüljön el a vízpótlás. Ebből a szempontból szerencsés, hogy a Dráva tartósan kisvizes állapota a téli hónapokra esik, és az öntözési idény nagy részében a középvízhez közeli a jellemző érték. Az egyes vízállás tartományok tartósságát a barcsi vízmérce utóbbi 30 éves adatsora alapján határoztuk meg. Hosszabb időszakot felhasználni nem célszerű, mert a mederváltozási folyamatok kompenzálására javítani kellene az adatsort, ami nagy valószínűséggel nem adna pontosabb eredményt. A szivattyúk kiválasztása és főbb adataik A barcsi „0” vízállásnak megfelelő 96,40 mBf vízállás a 142 fkm szelvényben 88 %-os átlagos tartósságot jelent az április 1-október 1. közötti időszakban. Más megközelítésben 80 % a valószínűsége annak, hogy a vízszint 180-ból 130 napon keresztül meghaladja a 96,10 mBf-i szintet. Kb. harminc centiméterrel alacsonyabb vízállás esetén már 90 %-kal lehet számolni. Tovább szűkítve a tűrési időt azt látjuk, hogy 150 napot már csak 70 % valószínűséggel tudunk biztosítani. Ha lejjebb megyünk a mértékadó vízállással: a barcsi „- 50” vízállásnak megfelelő 95,90 mBf vízállás már 96 %-os tartósságú a szelvényben, és 130 napot 95 %, 150 napot 89 % valószínűséggel biztosít a 180 napos főidényből. Ezeknek a statisztikai vizsgálatoknak az eredőjeképpen kell eljutnunk egy olyan optimális mértékadó vízszinthez, ami úgy közelíti meg a szivattyú jelleggörbe munkapontját, hogy miközben a legnagyobb tartóssághoz közelít, a legkisebb víznél és nagyvíznél se lehetetlenítse el a vízpótlást és természetesen az energia felhasználás szempontjából a lehető leggazdaságosabb legyen. A jellemző emelőmagasságok a következők lehetnek: Hgeo opt.= 8,0 - 8,5 m Hgeo max.= 9,7 m Hgeo min.= 4,0 - 5,0 m ( az LNV esetén 3,0 m lenne, azonban ezt megközelítő vízszint már több mint 30 éve volt, akkor sem tartósan, ezért a szivattyú üzeménél figyelmen kívül hagyása nem jelent érdemi kockázatot.) A vízigény számítások eredménye alapján a szivattyúk által átemelendő csúcs vízhozam (némi tartalékot is figyelembe véve) 12 m3/s. Az üzemeltetési költségek optimalizálása érdekében a legalább három, legkedvezőbb esetben négy géppel célszerű a csúcs vízhozamot teljesíteni. A javasolt géptípusok csőaknába építhető merülőmotoros szivattyúk. Ezek 62



hidraulikai hatásfoka különlegesen magas az adott vízhozam és a viszonylag kis emelőmagasság miatt. Az axiál-propelleres hidraulikával rendelkező szivattyúk adatai a következők: Figyelembe véve a beömlési és csőveszteségeket, a kiszámított szivattyú emelőmagasság: Hman= kb. 8,5 – 9,0 m 3 db szivattyús megoldást érdemes vizsgálni az adott feltételek mellett, mivel a több gépegységből álló variáció sem jár nagyobb energia igénnyel, legfeljebb költségesebb a megépítése. Qopt= 4,0 m3 Hopt= 8,5 – 9,0 m P2 munkapont = 390 kW P2 motor = 460 kW Hidraulikai hatásfok: 84,5 % P2 max = 444 kW P2 min = 313 kW Motor hatásfok: 92,9 % (4/4 terhelésnél) P2 összes: 3×460 kW = 1380 kW P1 összes: 1380/0,929 = 1485 kW (tényleges elektromos energia igény) A szivattyúkat egy közvetlenül a parton elhelyezett aknában célszerű elhelyezni. Az aknát a folyó felől táblás zsilippel kell elválasztani. A megfelelő beömlési szelvényt a gyár ajánlása szerint kell kialakítani. Az uszadék elleni védelemről gondoskodni kell. A 4 vagy több gépes megoldás ugyan építési költségét tekintve kedvezőtlenebb, azonban az olcsóbb üzemeltetés és a több lépcsős kihasználhatóság miatt összességében jobb variációt jelenthet. Nyomó oldali vízelvezetés A drávai vízkivétel szivattyúi egy a csőaknákra telepített vasbeton medencébe juttatják a vizet, ahonnan egy szigetelt földmedrű csatorna vezeti a közeli Korcsina völgyben tervezett központi kiegyenlítő tározóba. A csatorna trapéz szelvényű, fenékszintje a 103,00 mBf terepszinttel egyező. Fenékszélessége 5, 0 m, a trapéz szelvény oldalait a határoló földgátak 1:1,5 arányú rézsűje alkotja. A csatorna 1,5 m vízmélység mellett szállítja a 12,0 m3/s vízhozamot az 1100 m távolságban lévő tározóhoz. A csatorna a tározónál egy 13 m élhosszúságú bukóval csatlakozik a tározó völgyzárógátjánál kialakított fogadó medencéhez. (Bazin-féle bukó alulról befolyásolt átbukással.) A csatorna fenékszintje minimális 0,1 ‰-es elleneséssel alakítandó ki, hogy a Dráva felé leüríthető legyen. De a leürítés megoldható a töltések mentett oldalán elhelyezett talpszivárgó árkon keresztül is. A csatorna töltéseinek koronaszintje az üzemvízszint felett 1,0 m-es biztonsággal alakítandók ki. A korona szélessége 5,0 m. A töltések térfogata 53 000 m3. A szigetelendő felület nagysága 12 500 m2. A nyomócsöves megoldás bár jelenthet technikai előnyöket az üzemeltetésben, az építése és a szivattyúzás többletenergia igénye miatt üzemeltetési költsége is jóval több, mint a nyílt csatornáé. Energia ellátás A tervezett drávai szivattyútelep energiaellátását a helyi szolgáltatóval egyeztetve a 47/2002 63



(XII. 28.) GKM rendelet alapján vizsgáltuk meg. Szerencsés adottság, hogy a tervezett szivattyútelep viszonylagos közelségében (kb.2 km) halad egy 22 kV-os közcélú szabadvezeték, ami az igényelt teljesítmény kielégítésére alkalmas, a hálózaton fejlesztést nem szükséges végrehajtani. Innen 22/0,4 kV-os transzformátorállomáson keresztül csatlakoztatható a tervezett szivattyútelep 22 kV-os leágazó vezetéke. A csatlakozáshoz tervet kell készíteni. A leágazás tervezési költségét az előkészítési fázis költségei, a csatlakozás egyszeri díját a beruházási költségek között szerepeltettük. 6.3. Vízpótló rendszerek A program vízgazdálkodási infrastruktúráját jelentő vízelosztó hálózat kialakításánál a következőket vettük figyelembe: − a terület lehető legnagyobb részét egyenletesen behálózó nyomvonal kiválasztása, a meglévő árokhálózat felhasználásával; − nyomóvezeték építésének minimalizálása; − a vízpótló rendszerben a mértékadó vízhozam átvezetésénél a gazdaságossági optimum megkeresése, a belvízlevezetési funkció egyidejű biztosítása mellett; − a közbülső tározási kapacitások ésszerű minimumra csökkentése; − a gravitációs vízkivételi lehetőség mind nagyobb területen való biztosítása; − a keresztezési és vízkormányzó műtárgyak optimális helyének és funkciójának biztosítása, − az egész rendszernél a gazdasági optimum elérése; − a kettős működésűvé alakított csatornák és maga az egész rendszer a kárelhárítási igényeknek is megfeleljen, illetve a jelenlegi víz-kárelhárítási funkciókat semmiképpen se korlátozza. Az ormánsági vízpótló rendszer a Drávából történő szivattyús vízkivételre és a folyótól 5-10 kilométerre vezető Korcsina - Körcsönye - Fekete-víz gravitációs csatornarendszer kihasználására épül. A folyamatos működést három „magas szintű” tározó biztosítja, melyekből a vízpótló csatornahálózat minden részébe gravitációsan eljuthat a víz. A Potonyi tározót a Drávából, a Bogdásait és a Csányoszróit pedig a Körcsönye csatornából lehetséges feltölteni három – megfelelő kapacitású – szivattyútelep építésével. A tározók esetében a terepi adottságok figyelembe vételével egyéb hasznosítási lehetőségeket is vizsgáltunk, ami a változó üzemvízszint alatti állandó víztér kialakításával biztosítható. A tározók állandó felügyeletet és precíz üzemvitelt igényelnek. A vízkivételeknél, illetve tápcsatornák leágazásánál a vizek mérésére vízmérő műtárgyakat célszerű kialakítani. A vízpótló árokrendszer elemeit és műtárgyait a 6.3. – 1. sz. és a 6.3. – 2. sz. táblázatok: tartalmazzák. 6.3.1. A Potonyi tározó vízrendszere Az üzemrendi sorban az első tározási hely. Potony községtől nyugatra a Korcsina csatorna völgyében terül el. Feltöltése közvetlenül a Drávából szivattyúval történik. A teljes vízpótló rendszer üzemrendjének meghatározó eleme, mivel innen történik a vízpótlás szabályozott indítása.

64



A terepi adottságok nagy kb. 200 ha tározó kialakítását tennék lehetővé, azonban a veszteségek mérséklése érdekében a völgyelet szűkebb részét tervezzük lehatárolni. A tervezett maximális vízszint 104,00 mBf. A domborzat a tározó területén meglehetősen tagolt, ezért több sziget és sekély vizű öböl alakul ki. A tervezett 87 ha terület jelentős kiegyenlítő kapacitást biztosít, mivel a minimális szolgáltatási vízszint (102,50 mBf) és a maximális üzemvízszint között közel 750 ezer m3 víz tározható. A tározó tér jelentős részén – főleg az északi oldalon természetes határt képez a domborzat, amit a déli oldalon szakaszosan záró töltések egészítenek ki. A völgy két végének lezárását összesen 600 fm 2-2,5 m magas gáttal lehet megoldani. A hossz-töltések általában 1-1,5 m magasak. A tározóból két irányban történik vízszolgáltatás: a keleti oldalon a Korcsina csatorna, délnyugati irányban pedig a Korcsina-átmetszés közvetítésével a Lugi csatorna felé történik kivezetés megfelelő vízkormányzó műtárgyak segítségével. A holt víztér hasznosíthatósága érdekében a 102,50 mBf-i minimális szolgáltatási szinten víz alatt maradó mélyterületeken tereprendezéssel és csatorna átkötésekkel egyesített vízfelületet és vízteret kell kialakítani. Az így létrejövő jóléti célokat is szolgáló tó felülete 6 ha méretű lehet. A tározónak 20 km2 saját vízgyűjtő területe is van, ami miatt a nagyvizek befogadására és szükség szerinti tovább vezetésére a leürítő műtárgyat (árapasztót) méretezni kell. A mértékadó vízhozam Q1%=13,6 m3/s. A tározó területén jelentős, mintegy 30 ha akácos terület található, aminek kitermelését elő kell irányozni. A tározót keresztezi a Drávagárdony-Potony közötti földút amit nem célszerű kiváltani, mivel a két község között közúti kapcsolat is van. Ugyancsak keresztezi a tározót egy elektromos távvezeték. A távvezeték kiváltását a keleti zárótöltés alatt célszerű betervezni kb. 2,5 km új vezeték építésével, de megvizsgálandó a lehetősége tározó keresztezésének is a meglévő nyomvonalon. 6.3.1.1. A Siópusztai csatorna elosztórendszere A Potonyi tározóból dél-nyugati irányban a Korcsina-átvágás 2+000 szelvényében létesülő zsilipnél lehet vizet kivezetni. A 100,80 mBf szintről induló, 2,0 méter fenékszélességű meder 0,83 ‰ eséssel vezet a Dráváig. A völgyzárógát alatt a leeresztett vizek mérésére vízmérő műtárgyat célszerű kialakítani. A 0+900 szelvényben osztóműtárgy építendő, és egy kb. 600 m hosszú 0,15 ‰ esésű új árok nyitásával lehetséges víz pótlása a Lugi csatorna jelenlegi 8+338 végszelvényébe. A Korcsina-átvágás és a Dráva bal parti töltés keresztezésében lévő árvízvédelmi zsilip (a 0+300 vízfolyás-szelvényben) is alkalmas az érkező vizek mederben történő visszaduzzasztására vízhasznosítás, illetve vízkivétel céljából. A Lugi csatorna felső végén lévő elhanyagolt állapotú, kisméretű árokszakasz helyett 1,5 m fenékszélességgel új medret kell kotorni, és a mederbővítést, illetve fenékszint süllyesztést a 3+450 szelvény meglévő 99,00 mBf fenékszintjéig ki kell futtatni 0,15 ‰ eséssel. A 6+992 szelvényben lévő földúti, és az 5+912 szelvényben a Tótújfalu–Potony közúti átereszeket szakaszoló duzzasztós műtárgyakká kell átépíteni. A Lugi csatorna 3+450 szelvényét egy régebbi vízrendezés alkalmával összekötötték a Drávába vezető Siópusztai árokkal, így a szelvény megegyezik a Siópusztai árok 7+180 szelvényével. A vizek két meder közötti megosztásának szabályozására duzzasztós osztóműtárgyat kell építeni. A Korcsina csatorna 16+305 szelvényébe zsilippel, torkolló Lugi 65



csatorna medre a továbbiakban változatlan jellemzőkkel megfelelő. A Siópusztai árkon a mederbővítést az 5+335 szelvényben építendő duzzasztóig kell elvégezni. Öntözési célból a vizek mederben való visszatartására további duzzasztó javasolt a 2+488 vízfolyás szelvényben, és erre alkalmas a Dráva bal parti árvízvédelmi töltésben lévő zsilip is. Az 1+881 szelvényben vízelosztó műtárgy kialakításával és a betorkolló bal parti Kanszki mellékárok megkotrásával lehetőség nyílik a Felsőszentmártoni tó vízpótló rendszerével történő alternatív összeköttetésre. 6.3.1.2. A Korcsina-csatorna elosztórendszere A Potonyi-tározót a keleti völgyzárógáton létesülő zsilipen át a Korcsina-csatornába lehet leüríteni a 26+300 szelvényben, 100,70 mBf fenékszinttel. A leeresztett vizek mérésére mérőműtárgyat célszerű kialakítani. A jelenlegi medret a vízigényeknek megfelelő vízhozam szállítására kell bővíteni. A meder esése a 23+000 szelvényig 0,54, alatta 0,14 0/00. A Korcsina-csatornában a vízhiányos időszakban a vizek visszatartására a 22+350 km vízfolyás-szelvényben duzzasztó létesítése indokolt. A 17+450 szelvényben a jelenlegi 98,02 mBf fenékszinttel és 99,94 maximális duzzasztási szinttel duzzasztó és osztóműtárgy építendő. A műtárgytól induló új tápcsatornán át lehetséges a Körcsönye-csatorna rendszerének vízpótlása. A 14+850 és 12+950 szelvények között a meder egy morotva rendszer középső ágán vezet át. A hajdani holtág-rendszerben 99,00 mBf maximális üzemvízszinttel tó alakítható ki. Hogy a Korcsina csatorna belvizes időszakokban az érkező vizeket a tó leeresztése nélkül tovább tudja vezetni, a Lakócsai tavat keletre megkerülő 2,6 km hosszú új mederbe kell elterelni. A Lakócsai tó feltöltését a 14+850 szelvényben építendő osztóműtárgy teszi lehetővé, a bal parti morotvában kialakítandó Drávafoki tóba pedig az új Megkerülő ág 1+550 szelvényében létesülő duzzasztó juttatja a vizet. A Lakócsai tó a Korcsina 12+990 szelvényében, az építendő völgyzárógát 96,88 mBf fenékszintű zsilipén át leereszthető. A tó délnyugati ágából indítva történik a Gyóta erdőrész öntözésének vízpótlása majd ezt követően ebből a csatornából kap vizet a Kanszki berek és a Felsőszentmártoni holtág is. A Drávafoki tó délkeleti végétől vízpótló árok indul a Nádiberki árok felé. A Korcsina csatorna meglévő medrében a vízhiányos időszakokban az érkező vizek további duzzasztó építésével (pl. a 11+170 szelvényben), illetve az árvízvédelmi zsilippel is visszatarthatók. A belvízcsatorna egyben a felszíni vizek befogadója és elvezetője is. Markóc település belterületének vízelvezetése a jelenlegi Bisztrica-árok közvetítése helyett - a 3+756 vízfolyásszelvényben, a drávakeresztúri útnál történő elzárással – egy új, 1.500 m hosszú vízelvezető árok kiépítésével ellenkező irányba, közvetlenül a Korcsina csatorna 8+650 szelvényébe vezethető. Ezáltal a Bisztrica-patak egykori morotvában lévő medre – a Nagymező árok felől biztosítható – megfelelő vízpótlással tóként hasznosítható (Drávakeresztúri-tó). 6.3.1.3. Nádiberki-árok elosztórendszere A 99,00 mBf üzemvízszintű tó Drávafoki tó lemélyített medréből 97,50 mBf fenékszinttel indítandó 2,5 km hosszú új tápcsatornán át vízpótlás biztosítható a Nádiberki-árok 1+670 szelvényébe. A kialakítható fenékesés 0,26 0/00. A vízek mérésére vízhozammérő műtárgy kialakítása célszerű. A tápcsatorna 1+500 szelvényében, a felsőszentmártoni út keresztezésében átereszt az 1+350 szelvényben, az erdőterületek vízellátására osztóműtárgyat 66



kell építeni. A Nádiberki-árok 1+664 szelvényében lévő földúti átereszt tiltós áteresszé kell átalakítani, hogy a tápcsatornán érkező vizek visszatartását a vízhasználatok számára biztosítsa. A 0+320 szelvényben – a fölötte lévő „Fenékmocsár” vizes életterének helyreállítására – 98,00 mBf duzzasztással 96,60 mBf fenékszintű duzzasztó kialakítása javasolt. 6.3.2. A Körcsönye-csatorna vízrendszere A Korcsina csatorna 17+450 km szelvényéből induló új árok által táplált Körcsönye-csatorna az ormánsági vízpótló rendszer következő lényeges eleme, mely a folyamatos működéshez szükséges Bogdásai- és Csányoszrói-tározók vízkivételéhez biztosítja, illetve a Fekete-vízig elszállítja a vizet. A Korcsina csatornán létesülő osztóműtárgytól 98,44 mBf fenékszinttel induló, 0,39 ‰ esésű, 2.710 méter hosszú tápcsatorna a Drávafok-Kétújfalu közötti országútig erdőterületet szel át. A közút és vasútvonal keresztezésében átereszt, alattuk, a könnyen megközelíthető árokszakaszon vízhozammérő műtárgyat kell építeni. Az új meder a 14+314 vízfolyásszelvényben torkollik a Körcsönye-csatornába. A becsatlakozás feltétele a befogadó jelenlegi 97,88 mBf fenékszintjének 97,38 mBf szintre süllyesztése, illetve a meder megfelelő bővítése. A Körcsönye kotrását a 10+875 szelvényben lévő hídig kell kifuttatni a meglévő 96,50 mBf fenékszinthez kapcsolódva. A Körcsönye csatorna 9+400 szelvényében (közvetlenül a Lancsikai-árok jobb parti torkolata alatt) kell duzzasztóval visszatartani a vizet a szivattyús vízkivételhez. A maximális duzzasztási szint 98,33 mBf, a fenékszint 96,33 mBf. A Lancsikai-árkot esés nélkül erre a fenékszintre kell kikotorni a 2+000 szelvényben építendő szivattyútelepig. A szivattyúteleptől kb. 160 m nyomócsőre van szükség a 100,50 mBf tervezett üzemvízszintű Bogdásai-tározóba történő átemeléshez. Az átemelő szivattyúk által átemelendő vízhozam 4,0 m3/s. A szükséges kapacitást két 2,0 m3/s teljesítményű géppel célszerű biztosítani a fokozatos üzemeltetés lehetősége érdekében. A mértékadó emelőmagasság a Hgeod.=2,2 m. A Körcsönye csatorna további vízszintes és függőleges vonalvezetése változatlan, csak a meder méretét szükséges növelni a megfelelő vízszállítás érdekében. A Liszkai árok bal parti torkolata alatt, a7+050 szelvényben az erdőterületek szükséges vízvisszatartására duzzasztó műtárgy építése célszerű, maximális A Csányoszrói-tározó szivattyútelepe a Körcsönye-csatorna 0+250 szelvényéből induló, a jobb parton kikotrandó 800 m hosszú árok végén épül. Az árok fenékszintje megegyezik a Körcsönye 94,70 mBf fenékszintjével. A torkolat alatt duzzasztó létesítésével kell a víz visszatartásáról gondoskodni. A maximális duzzasztási szint 97,00 mBf. A szivattyúteleptől kb. 700 méteres nyomócső vezet a 100,00 mBf tervezett üzemvízszintű tározóig. Az átemelő szivattyúk által átemelendő vízhozam 2,14 m3/s. A geodéziai emelő magasság, azaz a Körcsönye mellékág duzzasztott vízszintje és a tározó üzemvízszintje közötti szintkülönbség Hgeod= 3,0 m. 6.3.3. A Bogdásai tározó vízrendszere A Bogdásai kiegyenlítő tározó a településtől keletre a Drávaiványi-árok vízgyűjtő területének felső részén kerül kialakításra körtöltéses jelleggel. A tározó északi oldalán a terepmagasság töltés nélkül is megfelelő biztonságot nyújt. A tározó feltöltése és utántöltése a Körcsönye csatornából kiágazó mellékágból történik szivattyús átemeléssel kb. 160 fm nyomócső beépítésével. A 100,50 mBf üzemvízszintű tározó déli irányba, a Drávaiványi-árok 8+770 km 67



szelvényében építendő zsilipen üríthető le, de vízkivételi lehetőség biztosítandó dél-keleti irányba, a Sellyei-Gürü felső vége felé is. A vízszolgáltatás kiegyenlítését szolgáló tározó tervezett felülete 19 ha. A vízszolgáltatás minimális vízszintje 99,50 mBf, így kb. 190 ezer m3 víz folyamatos kibocsátására alkalmas szivattyús vízpótlás nélkül. A tározó területe enyhén lejt a délnyugati sarka felé, ahol a vízkivezetést szolgáló zsilip helyezkedik el. A tározó kizárólag vízpótlást szolgál, egyéb célra hasznosítható víztere nincs. Az ellátandó vízrendszerek: a Drávaiványi és a Nagymező árok, valamint a Sellyei Gürü csatorna vízrendszere. A tározó töltései az üzemi vízszint fölött 1,5 m biztonsággal építendők ki, 4,0 m korona szélességgel, a mentett oldalon 1:2 rézsűhajlással. A szükséges töltés hossz 2.090 m, a töltésbe építendő föld térfogata 32.000 m3. A tározótér felületét tereprendezéssel kell kiegyenlíteni, ami egyben növeli a tározó térfogatot és anyagot szolgáltat a töltés építéshez. A tereprendezés átlagos vastagsága 0,5 m, a megmozgatandó földmennyiség 133.000 m3. 6.3.3.1. A Drávaiványi árok elosztórendszere A töltésbe épített zsilipen át a Drávaiványi árok jelenlegi 98,05 mBf fenékszintjén a Bogdásai tározó leüríthető. A kifolyás alatt vízmérő műtárgy kialakítása javasolt. A 8+025 szelvényben 97,90 mBf folyásszinttel duzzasztós osztóműtárgy épül, a Nagymező árok felé vízpótlást biztosítva. A maximális duzzasztási szint 99,32 mBf. Drávaiványi belterülete felett az erdő vízhasználatára a mederben visszatartható a víz az 5+200 szelvényben 98,50 mBf duzzasztási szintű tiltós földúti áteresz építésével. (Fenékszint: 97,24 mBf.) További duzzasztók létesítése indokolt a 3+435 km szelvényben keresztezett drávasztárai közútnál, valamint a 2+100 szelvényben, az Osztróci árok torkolatában. A duzzasztási szintek 98,00 mBf, illetve 97,50 mBf. A Drávaiványi árok a Sellyei Gürü 7+150 szelvényébe torkollik 95,63 mBf szinten. A becsatlakozásnál 97,00 mBf duzzasztási szintű vízvisszatartó és kormányzó műtárgy épül, mely a befogadó 8+640 szelvényébe torkolló Gürü II. Összekötő csatornára is hatást gyakorol. 6.3.3.2. A Nagymező-árok elosztórendszere A Drávaiványi árok 8+025 szelvényébe csatlakozó hajdani üzemi csatorna megfordításával, és a vasúttól új árok nyitásával lehetőség nyílik a Nagymező árok felé is vízpótlást szolgáltatni. A 97,90 szintről induló – összesen 2.040 m hosszú, 0,33 0/00 esésű – tápcsatorna a Nagymező árok 3+012 szelvényébe csatlakozik 97,20 mBf szinten. Az árkon vízmérési lehetőséget biztosítani kell. A vasút keresztezésében, az 1+083 szelvényben 97,50 mBf küszöbszinttel áteresz építendő. A Nagymező árkot a víz kormányozhatósága érdekében a 3+012 és 4+600 szelvények között 97,20-97,30 mBf fenékszintre kell megkotorni. A 3+000 szelvényben, a betorkolló tápcsatorna alatt, valamint az 1+150 szelvényben a mederben való vízvisszatartásra a vízhasználók részére duzzasztók, illetve vízosztó műtárgyak épülnek. Ugyancsak duzzasztós osztóműtárgy épül a 4+600szelvényben a Bisztrica patak felé történő átadás érdekében. (Max. duzzasztás mindenhol: 98,80 mBf.) A Bisztrica patakba a 3+050 szelvényben érkezik betáplálás a Nagymező árok felől. A 3+756 szelvényben lévő közúti hídnál az átfolyás megszüntetésével az út alatti morotvában 98,00

68



üzemvízszintű tó alakítható ki. A tó az 1+550 vízfolyás-szelvényben a völgyzárógátba épített zsilippel 96,57 mBf folyásszinten leereszthető a Korcsina felé. 6.3.3.3. A Sellyei-Gürü elosztórendszere A Bogdásai tározó dél-keleti részén zsilipes vízkivétellel, 98,50 mBf szinten indul az 1.235 m hosszú Sellyei tápcsatorna, és 97,00 szinten csatlakozik a Sellyei Gürü 13+200 szelvényébe. A 0+275 szelvényében – a Sellye-Bogdása közút keresztezésében – átereszt kell építeni, és biztosítani kell a betáplált vízmennyiség mérhetőségét is. A Sellyei Gürü 11+500 és 13+000 szelvények közötti szakaszán a terepbe mélyítve 98,00 mBf üzemvízszintű tó alakítható ki megfelelő vízpótlás esetén. A Sellyei tó alatt, a 11+390 szelvényből a drávaiványi út dél-keleti oldalán 97,50 mBf szinten 1.204 m esés nélküli tápcsatorna vezet az Osztróci árok 2+770 szelvényébe. A betáplálást a 10+517 szelvényben lévő átközlekedő műtárgy tiltós áteresszé történő átépítése, illetve a 98,00 mBf duzzasztási szint biztosítja. A Drávaiványi árok 7+150 szelvényében lévő torkolatánál létesítendő duzzasztó és osztóműtárgy a 8+640 szelvényben lévő Gürü II. Összekötő csatornára is visszaduzzaszt, így egyéb tervezett vízhasználatokat tesz lehetővé. A vizek 96,03 mBf szintű visszatartásáról kell gondoskodni a 4+140 szelvényben, a Vejti-Drávasztára út (volt Megyei töltés) leromlott állapotú zsilipének helyreállításával. A 3+517 szelvényben, a Gürü I. Összekötő csatornánál is duzzasztó és osztóműtárgy építendő. A 95,00 mBf visszaduzzasztás a 3+948 szelvényben lévő jobb parti árok kotrásával a Bresztiki tó bővítését is lehetővé teszi. A Gürü 2+900 szelvénye alatti szakaszán található Ó-Dráva holtmeder 94,00 mBf tervezett üzemvízszintje az árvízvédelmi töltésbe épített zsilip vízvisszatartásával biztosítható. A zsilip küszöbszintje: 92,25 mBf. 6.3.4. A Csányoszrói tározó vízrendszere A tározó Csányoszró községtől keletre egy természetes völgyeletet kihasználva létesülne 100,00 mBf maximális üzemvízszinttel. A tározó keleti végén lévő völgyzárógáton kívül a déli oldalon is szükséges záró töltést építeni a völgy nyitottsága miatt. A minimális vízszolgáltatási szint 99,00 mBf. Ezen szint felett tározható vízmennyiség 391.000 m3. A tározó felülete üzemvízszinten 49 ha. A tározó szivattyús feltöltése és utántöltése a Körcsönye csatorna mellékágából történik kb. 700 fm nyomócső segítségével. A déli irányú vízszolgáltatás egy közel 2 km hosszú új tápcsatornával biztosítható a KáponaiGürü völgyelete felé. A szolgáltatás szabályozott rendjét megfelelő műtárgy biztosítja a tápcsatorna felé. A tározó minimális vízszolgáltatási szint alatt is rendelkezik víztartási lehetőséggel. A 99,00 mBf-i szinten 30 ha vízfelület alakul ki, ami megfelelő tereprendezéssel 10-15 ha 1,0-1,5 m vízmélységű hasznosítható teret is magában foglal. Az egy hosszabb és három rövidebb töltésszakasz összes hossza 1.160 m. A töltésekbe beépítendő földtömeg 11.200 m3. A tározó által ellátott vízrendszerek: a Káponai Gürü), valamint a Kemsei árok, azon keresztül pedig a Vejti árokrendszer Piskói ága, illetve a Luzsoki ágon át a Kelemenligeti árok völgye.

69



6.3.4.1. A Kápolnai Gürü elosztórendszere A Csányoszrói víztározó déli vízkivételi zsilipétől 1.856 m tápcsatorna vezeti a vizet 98,50 mBf szintről 95,50 szintig a Kápolnai Gürü felső vízgyűjtőterületének jellegzetes, szinte meder nélküli mélyvonulatába. A holtág gyűrű mindkét oldali lezárásával alakítható ki a 98,00 mBf üzemvízszintű Kápolnapusztai tó, mely egyéb hasznosítás mellett a nyugati ágon a Kápolnai Gürü, keleten a Kemsei és a Luzsoki árok vízpótlásának a vízbázisa lehet. A tápcsatorna vízkivételénél a víz mérésére vízhozammérő műtárgyat kell kialakítani. A tó nyugatra a Kápolnai Gürü 8+850 szelvényében építendő völgyzárógát zsilipén át ereszthető le 95,30 mBf küszöbszinten. A továbbvezetett vizek mérésére vízhozammérő szelvényt célszerű kiépíteni. A Kápolnai Gürü völgyében a 4+050 szelvényben történő völgyelzárással alakítható ki 96,00 mBf üzemvízszinttel a Nagyszigeti tó. A Kápolnai Gürü és a közötti morotvákban is gondoskodni kell a víz visszatartásáról. A Kápolnai Gürü 1+570 vízfolyás-szelvényében, Gürü I. Összekötő csatornánál is duzzasztó építendő. Az árvízvédelmi zsilip 94,00 mBf szintű duzzasztásáva,l a jobb parti mellékárok megkotrása esetén lehetséges a Fekete-tó és holtág vízpótlása. 6.3.4.2. A Kemsei árok elosztórendszere A Kápolnapusztai tó félkörének keleti ágában történő elzárásnál zsilipen át, ugyancsak 95,30 mBf szinten ereszthető le a víz. 3.223 méter hosszú, 0,37 0/00 esésű tápcsatornán át egy mellékág völgyén át vízpótlás biztosítható a Kemse-zehipusztai árok 5+140 szelvényébe. Az új árkon vízhozammérő szelvény alakítandó ki majd a 2+253 szelvényben szakaszoló duzzasztómű, a 1+565 szelvényben, a Kemse-Luzsok összekötő út keresztezésében áteresz, az 1+310 szelvényben a Piskói tápcsatorna vízpótlására duzzasztós osztóműtárgy építendő. A Kemsei árok medrét a tápcsatorna befogadása érdekében az 5+140 szelvénytől a VejtiDrávasztára közút 3+151 szelvényben lévő átépítendő átereszéig le kell mélyíteni. A tápcsatorna torkolatában vízkormányzó műtárgy létesül 94,10 folyási, illetve 95,30 duzzasztási szinttel. A vízhasználók részére tiltós áteresz kialakításával lehetséges biztosítani a vízkivételt a 4+310 szelvényben. Az 1+086 szelvényben lévő, 92,25 mBf küszöbszintű árvízvédelmi zsilip vízvisszatartásával az 1+300 és 2+700 szelvények közötti ún. Versági tó 93,00 mBf üzemvízszintje biztosítható. 6.3.4.3. A Vejti árokrendszer A 2.317 m hosszú Piskói tápcsatorna 95,60 mBf duzzasztási és 94,59 mBf folyási fenékszintű osztóműtárggyal ágazik le a Kemsei tápcsatornáról. A Vejti árok Piskói (fő)ágába annak 7+093 szelvényében szintén osztóműtárgyon át csatlakozik, miután a 0+483 szelvényben egy osztóműtárgy vizet biztosít a kemsei mellékvölgy felé. Az egykori holtágban vezető mederben a 4+200 szelvény fölött a víz 95,00 mBf szintig visszatartható. Az 5+230 szelvényben vízkormányzó műtárgyon át a Piskói ág a Luzsoki ággal összeköthető. A 98,00 üzemvízszintű Kápolnapusztai tóból keletre egy közel 1,5 kilométeres új árok nyitásával lehet vizet juttatni a Vejti árok Luzsoki mellékágának felső szakaszába. A 8+866 szelvényben a tápcsatorna torkolatában duzzasztós osztóműtárgy építendő. A Luzsoki árok a 6+120 szelvényben erdei tápcsatorna vízpótlására visszaduzzasztandó. A 4+500 szelvényben vízkormányzó műtárgyon át egy összekötő csatorna épülhet ki a Piskói ág felé.

70



A Luzsoki árok rendezett szakaszán, az 1+470 szelvényben duzzasztó és osztóműtárgy építendő a Kelemenligeti árok felső szakaszába történő vízpótláshoz. A maximális duzzasztási szint 93,50 mBf. A Luzsoki mellékág a Vejti árokba torkollik, annak 1+337 szelvényében. A becsatlakozásnál üzemelő Hiricsi tó vízkivételét műtárgyak biztosítják. A Vejti árok medrében – vízkivétel céljából történő – vízvisszatartásra a 0+383 szelvényben lévő árvízvédelmi zsilip is alkalmas. A Luzsoki mellékág 1+470 szelvényében kialakított duzzasztós osztóműtárgyhoz csatlakozik a Kelemenligeti árok felújítandó felső szakasza. Az árok 4+675 szelvényében völgyzárógáttal visszatartható a víz egy lemélyített medrű tó 92,50 mBf szintű üzemeltetéséhez. A tóterületen az 5+350 vízfolyás-szelvényben egy mellékvölgy csatlakozik, melyen át a Kelemenligeti árok összeköttetésben van a Kisszentmártoni árokkal. A Kelemenligeti árok medrében további visszatartásokra van lehetőség a 2+727 szelvényben egy új duzzasztóval, illetve az árvízvédelmi zsilippel a 0+220 szelvényben. A térségben a maximális duzzasztási szint mindenhol 92,50 mBf. 6.3.5. A Fekete-víz vízrendszere A Körcsönye csatorna 94,78 mBf küszöbszintű iker elrendezésű torkolati zsilipen át csatlakozik a Fekete-víz 23+015 szelvényébe a jobb partról. A befogadó folyási fenékszintje 93,08 mBf, az árhullámok kiöntéseinek elkerülésére rendezett parti depóniák között folyik a Dráva felé. Vízhiányos időszakban a Körcsönyén érkező vízpótlás kisvizi mederduzzasztókkal a vízhasznosítók számára a mederben visszatartható. A duzzasztók kialakításánál figyelembe kell venni a becsatlakozó vízrendezési művek helyeit is. A 11+540 vízfolyás-szelvényben kialakítandó duzzasztóművel vízhiányos időszakban a Fekete-víz 93,20 mBf szintig visszatartható. A duzzasztó fölött a jobb parti depónián át kiépítendő zsilipes vízkivétellel, és egy közel 400 m 92,00 mBf szintről induló új árok létesítésével, illetve a kissszentmártoni Határárok felújításával vízpótlás juttatható a 92,50 mBf tervezett üzemvízszintű Kisszentmártoni tóba, valamint a Kisszentmártoni árok 5+222 szelvénye fölött üzemelő Horgásztóba. A túlfolyó vizekkel a Kisszentmártoni árok alsó szakasza, illetve a Majláth-pusztai tó is táplálható. Vízvisszatartásra alkalmas a 0+400 szelvényben lévő 89,78 mBf küszöbszintű árvízvédelmi zsilip is.(Maximális duzzasztás:91,28 mBf) A Cún-szaporcai holtág vízpótlására a Fekete-víz medréből történő vízkivétellel szintén van lehetőség. A Fekete-víz 5+850 km szelvényében 92,00 mBf szintű duzzasztás létesíthető, és fölötte zsilipes vízkivételi műtárgyon át 1360 m tápcsatornán át juttatható pótvíz a természetvédelem alá tartozó holtág Szilháti és Kishobogyi tórészek közötti szakaszába. A Fekete-víz jobb partján 91,00 mBf fenékszinttel induló tápcsatorna vízkivételi zsilipének magas Dráva vízállás esetén az árvízvédelmi követelményeknek is meg kell felelni. 6.4. Legfontosabb természetvédelmi szempontok az ŐSDRÁVA Projekt vízkormányzási rendszerének tervezéséhez és megvalósításához Általános célok, igények és követelmények Európai szinten az ártéri, folyó menti ökoszisztémák, társulások és fajok, valamint tájképi értékek megőrzése elsőrendű jelentőséggel bír. Az ártéri erdők és élőhelyek védelmében Magyarországnak meghatározó szerepe van. Európa számos nagy térigényű, bonyolult 71



életmenetű (szezonális élőhely váltás, szaporodó, táplálkozó és pihenő helyek térben és időben történő változtatása) veszélyeztetett állatfaja leginkább a jelentős kiterjedésű folyó menti élőhelyeken találja meg létfeltételeit. A létfeltételek biztosításának záloga a folyamatos megújulásra képes, táji léptékű ártéri rendszer biztosítása. Általános cél a folyók dinamikus kapcsolatának elősegítése a mellékágakkal, a holtágakkal, és lehetőség szerint az egykori árterekkel. Részletes célok: • Igény a tájléptékű, több élőhely típust érintő, a kezelést, a rugalmas beavatkozás lehetőségét megteremtő és a folyamatos biomonitorozást magába foglaló rehabilitáció megteremtése. • Igényként merül fel a több alternatívát kidolgozó tervek felvonultatása. A különböző vízsebességek, áramlási viszonyok, vízmélység, stb. más-más élőközösségeknek biztosítatnak létfeltételeket. Az egyik legnehezebb feladat, hogy melyik a folyónak és a tájnak legmegfelelőbb ökoszisztéma az egyes területeken. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdéseket ökológusok, természetvédelmi szakemberek tudják megválaszolni. • Ma már a természetvédelmi beavatkozások során is egyre gyakrabban felmerülő igény a várható társadalmi és gazdasági folyamatok előre vetítése, az esetleges konfliktusok előzetes felmérése, vagy éppen a természetvédelmet pozitívan megítélő helyzetelemzés. • Igény a rehabilitáció kivitelezésének és fenntartásának bemutatása a terület helyi lakosai és a látogatók számára (kitáblázás, információs anyagok stb.) • Igényként fogalmazódik meg a legkisebb fizikai beavatkozás (földmunka, kövezés stb.) elvének érvényesítése, a természetszerű megoldások előtérbe helyezése. • Követelmény az előzetes környezeti hatástanulmányok elkészítése, beleértve a biológiai, ökológiai és a tájképi hatások elemzését. • Követelmény a monitorozó (biológiai nyomkövetés és helyzet, valamint folyamatértékelés), továbbá a rehabilitációt követő fenntartás műszaki és gazdasági tervezése. Általános szempontok vízkormányzási rendszer tervezéséhez •

•

• • •

Védett területen lévő víztestek esetébenértelemszerűen az ökológiai szempontú rehabilitáció az elsődleges (de nem kizárólagos). Más hasznosítási igények, lehetőségek felmérése, (pl. szelíd vízi turizmus, horgászat), az érintettekkel való egyeztetés, hatásvizsgálat legyen része a tervezésnek. A rehabilitáció ne csupán a vizet vezető rendszert érintse, hanem annak környezetét is. Előzetesen fel kell mérni, hogy milyen nehézségeket hordoz magában a terület komplex rehabilitációja. Például amennyiben faültetvények övezik a területet, a véghasználat után valóban természetes felújítás legyen, vagy amennyiben a víztér kapcsolatban áll intenzív mezőgazdasági területekkel, akkor érdemes megvizsgálni az területhasználat átalakításának lehetőségeit (lsd. későbbi pont). A rehabilitációnak a természetes dinamizmus visszaállítását kell megcéloznia (Az energia befektetés, fenntartás és zavarás mértékét figyelembe véve). Fontos ismerni a főmeder süllyedésének és a vizet vezető rendszert töltődésének mértékét, ütemét, amely a hosszú távú tervezésnek elengedhetetlen része. A vizet vezető rendszerben lerakódott üledék összetételének ismerete előfeltétele egy esetleges kotrásnak. Ez a beavatkozás azonban több veszélyt is magában rejt. Azon kívül, hogy drasztikus megoldást jelent, az üledék megbontásával/felkavarásával a leülepedett szennyező anyagok és tápanyagok újra a „vízbe” kerülnek, rontva annak minőségét. Ez a 72


• • • • • •

•


mesterséges üledékmegbontás nem csak az emberi tevékenységből származó veszélyes anyagokat szabadíthatja fel, hanem bizonyos tápanyagokat is, amelyek hirtelen nagy mennyiségben a vízbe jutva alga túlszaporodást okozhatnak. Ez pedig további toxikus anyagok termelését (pl. biz. kékalgák által) és jelentős oxigén csökkenést jelent, amely a magasabb rendű élőlények (pl. halfajok) pusztulásához vezethet. A mederkotrással járó rehabilitációnál a fenntarthatóságot is figyelembe kell venni. Megkérdőjelezhető a kotrás ésszerűsége akkor, ha a gyors feltöltődés miatt ezt nagyon gyakran meg kell ismételni az elért állapot fenntartásának érdekében. Egyszeri kotrás kiegészítéseként ajánlott a területhasználat megváltoztatása, megfelelő vízáramlás biztosítása, vagy jelentős tápanyag tartalmú vízfolyás mellékágba történő befolyásánál puffer terület kialakítása (pl. nádas), stb. További szempont a rendszer fenntartásának költsége és természetközeli módja (milyen gyakori műszaki beavatkozással, zavarással jár.) Megvizsgálandó területek még a tervezett vízkormányzási rendszer környezetének élővilága, fajgazdagsága, ill. vízgyűjtőjének területhasználata, ezekkel kapcsolatban eddig elkészített felmérések, kutatások. Megfontolandó szempont a terület morfológiai változatossága, amely különböző típusú, mozaikos élőhely kialakítását (rehabilitálását) teheti lehetővé. A rehabilitációs cél meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a vizet vezető rendszert milyen jelentőségű változáson ment át, mennyire természetközeli az állapota, vagy milyen mértékben alakult át az élővilág. Előzetes adatgyűjtésnél kiderül, hogy történt-e természetes állapot visszaállítását célzó rehabilitáció korábban. Ha igen, és így kisebb befektetéssel is elérhető ugyanaz az állapot, akkor ez is lehet egy szempont. Jelenleg a vízi turizmus szigorú és szervezett formában folyik. Amennyiben a vizet vezető rendszert többfunkciós kialakítása a cél, akkor vizsgáljuk meg azt is, hogy például az ökoturizmus fejlesztése mellett, kialakíthatóak-e „érintetlen”, a természetes állapotot őrző szakaszok, illetve a kiemelkedő természeti értékekkel rendelkező területeket el kell zárni a turisták elől (egyes ágak természet és „turista barát” lezárására jó példát láttunk a Szigetközben). A kialakított pihenőhelyeken minimális infrastruktúra kialakítása mellett gondoskodni kell annak folyamatos karbantartásáról (pl. szemétszállítás). A tervezett vízkormányzási rendszer környezetében/vízgyűjtőjében folyó intenzív mezőgazdasági tevékenységet, vagy egyéb környezeti terhelést okozó gazdálkodást meg kell változtatni. Amennyiben ez fennáll, a mezőgazdaság okozta diffúz (vegyszerek, műtrágya) vagy állattartó telepekből származó szennyezés csökkentésének lehetőségeit meg kell vizsgálni. A tájhasználat átalakítására (legeltetés, ártéri gyümölcsös, stb.) számos - más folyók mentén is – működő példát találunk. A Dráva mentén a magyar oldalon nem tudunk olyan ipari létesítményekről, melyek rendszeres vízkivételükkel rendkívüli igényt állítanak fel, ugyanakkor a Drávába és mellékágakba vezető vízfolyások potenciális szennyezőiként számon kell tartanunk őket. A folyó menti települések kezeletlen szennyvizei további szennyező források, amelyekkel számolni kell a rehabilitáció során (mesterséges eutrofizáció, stb.) Szennyezés a folyóba vezető csatornákon és egyéb vízfolyásokon érkezhet, illetve felszíni lefolyás útján. A mellékágak eutrofizációját a bemosódó szerves anyagok felgyorsítják, a szervetlen vegyi anyagok pedig közvetlenül veszélyeztetik az élővilágot. A tisztítatlan szennyvizekkel mind szerves, mind szervetlen anyagok bekerülnek a mfolyóba. A ’90-es években a mezőgazdasági termelés során kevesebb műtrágyát használtak fel mint a korábbi évtizedekben, így csökkent a diffúz szennyezés, és a tájhasználati módok

73



megváltoztatásával ez tovább csökkenthető. A szennyezés másik formája a településekről koncentráltan és általában tisztítatlanul érkező szennyvíz lehet. •

• •

Biomonitoring: A rehabilitáció előtt már meg kell kezdeni a mérendő paraméterek vizsgálatát (legyen összehasonlítási alap). Az EU Víz Keretirányelv által megkövetelt adatok gyűjtése javallott (pl. biológiai paraméterek esetén algák, magasabb rendű vízinövények, fenéklakó gerinctelenek és halak meghatározott csoportjai). A horvát féllel való természetvédelmi együttműködés lehetőségeit is érdemes már a munka legelején feltérképezni, lehetőség szerint bevonni őket. A munka tervezésekor az ismeretterjesztés is jelenjen meg: fából készült, a területet és élővilágát bemutató táblák, brosúrák, stb.

6.5. Várható környezeti hatások 6.5.1. A tervezett vízgazdálkodási létesítmények várható hatása a vízminőségre 6.5.1.1. Felszíni vizek A Potony község térségében kialakítandó központi tározó vízminőségét döntően a Dráva vízminősége határozza meg. A tervezett vízkivételi művet úszóműre szerelt elektromos szivattyúk alkotják, így vízszennyező anyag felszíni vízbe jutása kizárható. A tározóba semmiféle szenny-, vagy használtvíz vízbevezetés nem történik. Szennyező hatás csak a saját vízgyűjtőjéről lefolyó vizek közvetítésével érheti. A hatótényezőket figyelembe véve a tározó vízminősége várhatóan kiváló, jó vízminőségű lesz. Alapvetően ez lesz a jellemző állapot a másik két – Bogdása és Csányoszró térségében létesítendő – tározóra is. A lényeges különbség, hogy a tározók vízellátását biztosító csatorna nem csak vízellátási célokat szolgál, hanem csapadékbő időszakokban ez lesz a vízelvezetés fő eleme. A tározók vízminőségét itt is a vízgyűjtőt érő terhelések befolyásolják. A Lakócsa és a Kápolna puszta területén kialakítandó nagy felületű tórendszerek vízminőségének alakulásában jelentős szerepe lesz a térségben lévő állattartó telepek működési színvonalának. A részletes tervkészítés során vizsgálni kell a szükséges intézkedéseket is. A tavakba jutó szennyező anyagok az eutrofizáció felgyorsulását okozhatják. 6.5.1.2. Felszín alatti vizek A tervezett vízkormányzási rendszer létesítményeit és működését a 6.3. fejezet tartalmazza. A tervezett vízhasználatok: tavak, holtágak, vizes élőhelyek, öntözés., melyek befolyásolhatják a felszín alatti vizek állapotát. 6.5.1.3. Holtágak, tavak, vizes élőhelyek kialakítása A tavak kialakítása felszín alatti vizek vizsgálata szempontjából a fedő –vagy vízvezető réteget érintő egyéb tevékenységnek minősül, ezért mind az üzemelő vízbázisok, mind a 74



távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízi létesítmények védelméről szóló 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet értelmében figyelembe kell venni a létesítmények kialakításának vízbázisokra gyakorolt hatásait. A vizsgálati területen lévő sérülékeny üzemelő és távlati vízbázisok a 2.5.2.2. fejezetben kerülnek ismertetésre. A tervezett, vagy meglévő létesítmények közül a Lakócsai tó, a Felsőszentmártoni holtág a Sellyei tó, a Bresztik tó, a Fekete-tó és holtág, a Versági tó a Majláth-pusztai tó és a Cun- Szaporcai holtág érinti üzemelő sérülékeny vagy távlati vízbázisok előzetesen lehatárolt, vagy határozatban kijelölt védőterületét. Lakócsai és Drávafoki tó Lakócsától délkeletre egy több ágból álló holtág-rendszer húzódik mely részben egybe esik a területet lecsapoló és egyben ellátó Korcsina csatorna nyomvonalával. A tórendszer a Lakócsai üzemelő sérülékeny vízbázis előzetesen lehatárolt védőterületének szélét érinti. A rétegvizes vízbázis védőterületének lehatárolására később induló beruházás keretében kerül sor. A vízföldtani adottságok alapján a felszíni védőterület mérete várhatóan kisebb lesz az előzetesen lehatárolt védőterületnél. Amennyiben a tórendszer kialakításáig a védőterület pontos meghatározására nem kerül sor, vagy a védőterület érinti a tervezett létesítményt, a létesítés környezeti hatásvizsgálat, vagy ennek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálat eredményétől függően engedhető meg. Felsőszentmártoni holtág A tó a Felsőszentmártoni üzemelő sérülékeny és a Felsőszentmártoni távlati vízbázis előzetesen lehatárolt védőterületét érinti. A vízbázisok védőterületének lehatárolására folyamatban van.. Amennyiben a tó kialakításáig a védőterület pontos meghatározására nem kerül sor, vagy a védőterület érinti a tervezett létesítményt, a létesítés környezeti hatásvizsgálat, vagy ennek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálat eredményétől függően engedhető meg. Sellyei tó A tó a Sellyei üzemelő sérülékeny vízbázis előzetesen lehatárolt védőterületének szélét érinti. A rétegvizes vízbázis védőterületének lehatárolására később induló beruházás keretében kerül sor. Az eddig elkészített tanulmányok alapján (Sellyei ipari park) a felszíni védőterület mérete várhatóan kisebb lesz az előzetesen lehatárolt védőterületnél. Amennyiben a tó kialakításáig a védőterület pontos meghatározására nem kerül sor, vagy a védőterület érinti a tervezett létesítményt, a létesítés környezeti hatásvizsgálat, vagy ennek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálat eredményétől függően engedhető meg. Bresztik-tó A tó a Drávasztára Zaláta távlati vízbázis határozatban kijelölt hidrogeológiai védőövezet „B” zónáját érinti, ezért a tervezett fejlesztéseket környezeti hatásvizsgálatnak, illetőleg környezetvédelmi felülvizsgálatnak, vagy ennek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálatnak kell megelőznie. Fekete-tó és holtág

75



A tó a Piskó-Vejti távlati vízbázis előzetesen lehatárolt védőterületét érint. Amennyiben a tó kialakításáig a védőterület pontos meghatározására nem kerül sor, vagy a védőterület érinti a tervezett létesítményt, a létesítés környezeti hatásvizsgálat, vagy ennek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálat eredményétől függően engedhető meg. Majláth-pusztai-tó A Kisszentmártoni tavon átvezetve a Fekete vízből származó tápvizet, a Majláth pusztai horgász tó is ellátható friss vízzel A jelenlegi 11,5 hektáros vízfelület benőttsége csekély, a 1,5-2,0 m-es vízmélység megfelelő. A Kisszentmártoni árokból a meglévő zsilipen keresztül a 91,32 mBf-i üzemvízszint vízpótlása biztosítható. Az engedély szerinti vízigény 64000 m3/év. A tavaknak van vízjogi engedélye, tulajdonosa az Ormánsági dolgozók Egyesülete. A tó a Drávapart távlati vízbázis határozatban kijelölt hidrogeológiai védőövezet „B” zónáját érinti, ezért bővítés esetén környezeti hatásvizsgálat, környezetvédelmi felülvizsgálat, vagy ennek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálat formájában szükséges megvizsgálni a fejlesztés vízbázisra gyakorolt hatását. Cun-Szaporcai-holtág A tavak természetvédelmi területek. Kezelőjük a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság. Vízjogi engedélye csak a Lanka tónak van 1,3 ha felülettel és 91,50 mBf maximális üzemvízszinttel. A Szilmáti tó 2,7 ha, a Kishobogyi tó 1,5 ha és a Kisinci tó 5,3 ha felülettel rendelkezik. A Kisinci tó benőttsége közepes mértékű, a három másik erősen előrehaladott állapotban van. A Fekete víz 5+900 km szelvényében építendő duzzasztó 91,50 mBf-i vízkivezetési lehetőséget biztosít, ami a holtág tavainak vízpótlását 91,30 mBf maximális üzemvízszintig lehetővé teszi. Ezzel az üzemvízszinttel egyúttal lehetőség van egységes vízfelületet kialakítani a négy tó összekötésével. Ezt a tavak közötti mederkotrással lehet létrehozni. Az egyesített tó a vízfelületet összesen 20,7 ha-ra növeli. A kialakítandó tórendszer vízbázis határozatban kijelölt hidrogeológiai védőövezet „B” zónáját érinti, ezért a tervezett fejlesztéseket környezeti hatásvizsgálatnak, vagy ennek megfelelő tartalmú egyedi vizsgálatnak kell megelőznie. A kialakításra kerülő létesítmények hasznosításánál figyelembe kell venni a fenti rendelet 5. sz. mellékletének korlátozásait, mely szerint hidrogeológiai védőterületen haltenyésztés haletetés csak hatásvizsgálat vagy egyedi vizsgálat függvényében engedhető meg. 6.5.1.4. Öntözések A területen jelenleg is meglévő viszonylag sűrű csatornahálózat bővítésével sok helyen nyílik lehetőség öntözéses gazdálkodás folytatására. A tervezési területen összesen 2377 ha javasolt öntözhető terület található (lásd 4.2-es fejezet). Valamennyi öntözés esetében szivattyús vízkivétellel és gépi öntözéssel lehet kalkulálni, a felületi öntözési módok alkalmazására szántóföldi körülmények között nincs reális lehetőség. Az öntözéssel kapcsolatban az a cél, hogy a vizet az öntözendő terület széléhez vezessük, ahonnan a gazdálkodók saját berendezéseikkel oldják meg az öntözést. Az öntözéseknek felszín alatti vizek szempontjából jelentős hatásuk nincs, a vízbázisvédelmi területek nem jelentenek korlátozást az öntözésre. 6.5.1.5. Talajvízszint változás

76



A terület vízzel való ellátásának célja, a víz szerepének, mennyiségének növelése a nyári (csapadékszegény) időszakban, ezzel a régmúlt vízháztartási viszonyaihoz való közelítés, amikor a terület mély fekvésű részeit gyakorlatilag az év legnagyobb időszakában vízborítás jellemezte. Az egykor meglévő állapotok azonos módon való visszaállítása természetesen nem lehetséges, de nem is cél, hiszen a nagyvizes időszakban mutatkozó, helyenként jelentős csapadéktöbblet nem csak most, de akkoriban is problémákat okozott. Ennek megfelelően a terület vízháztartási viszonyainak komplex szemlélettel való javítása a cél, aminek a része – bár a megvalósítást tekintve a legköltségesebb része – a vízpótlás, de ugyanakkor a káros víztöbbletektől való mentesítés szintén cél. A csatornák duzzasztott vízszintjének következtében bekövetkező talajvízszint emelkedés a csatornák max. 100 m körzetén belül mutatkozik, káros hatása várhatólag nincs, mert ezek a vízszintek csak alacsony talajvízállással jellemzett időszakokban állnak elő és az elszivárgó víz jelentős részét a növényzet elpárologtatja. A holtágak elhelyezkedése miatt un. szivárgási veszteséggel nem kell számolni, hiszen helyzetük a talajvíz szinthez képest olyan közeli, hogy a telítődés után lényeges szivárgás nem valószínű. Ez azonban, a tavak, holtágak környezetében talajvízszint növekedést mutat az eredeti állapothoz képest, mely különösen a magasabb talajvízállású időszakokban mutatkozik. Összességében elmondható, hogy talajvízszint emelkedés lokális, mértéke csekély. A területen üzemelő rétegvizes vízbázisokra gyakorolt hatásuk nincs. Mivel a talajvízszint növekedés csak a csatornák, tavak és holtágak környezetében jelentkezik, az ismert szennyezőforrások egyike sem kerül a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe.

6.5.1.6. Vízgazdálkodási létesítmények elérhetőségét biztosító úthálózat fejlesztés A tervezett útfejlesztés célja a települések és a tavak, tározók, illetve műtárgyak közötti kapcsolat biztosítása. A tervezés során figyelembe kell venni a csányoszró, sellyei, drávasztára- zalátai, felsőszentmárton- drávakeresztúri vízbázisok elhelyezkedését, és érvényesíteni kell a 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet korlátozásait, mely szerint: - Egyéb út , vízzáróan burkolt csapadékvízárok-rendszerrel belső védőterületen nem létesíthető, külső védőterületen új létesítmény nem, meglévő létesítmény csak környezeti hatásvizsgálat, környezetvédelmi felülvizsgálat, vagy ennek megfelelő egyedi vizsgálat alapján engedélyezhető. - Egyéb út és nyomvonalas létesítmény belső és külső védőterűleten belül nem hidrogeológiai védőövezet „A” zónájában új létesítmény nem, meglévő létesítmény csak környezeti hatásvizsgálat, környezetvédelmi felülvizsgálat, vagy ennek megfelelő egyedi vizsgálat alapján engedélyezhető. 6.6. Költségbecslés A becsült költségek felsorolása előtt a következők közlését tartjuk fontosnak: •

Az előkészítés költségei között szerepeltetjük a kivitelezés megkezdéséig felmerülő valamennyi költséget, nevezetesen a szükséges vizsgálatok, tanulmányok, tervek elkészítésének költségeit, az egyeztetések, a pályáztatás és PR tevékenység költségeit, valamint a monitoring-hálózat kiépítésének részbeni (50 %) költségeit. (Az előkészítés költségigényét a kivitelezési költségek 8 %-ában határoztuk meg.)

77

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület • • • •


A költségbecslés az 1:10.000 léptékű katonai térképek felhasználásával, a közelítő számítások során kapott mennyiségek figyelembe vételével és a 2007. január 1-i átlagárakkal készült. A tervezés során részletes felmérésekre, vizsgálatokra nem került sor tételes állapotfelvétel nem készült. A részletes vizsgálatokat a további tervezés során el kell végezni, melyek alapján mind a mennyiségeket, mind a költségeket pontosítani kell. A költségbecslésnél használt tételek értelemszerűen gyűjtő tételek, tartalmazzák a berendezések és anyagok, a szállítás, anyagmozgatás, a beépítés-szerelés, a próbaüzem és ellenőrzés költségeit. A földmunka tételek kotrás esetén az anyag 1 km-en belüli szállítását, elterítését és a tereprendezést, töltésépítés esetén a tömörítést és a felületképzést, valamint az anyagnyerőhely rendezését is tartalmazzák.

6.6.1. Összesítő táblázat a beruházás becsült költségeiről

BERUHÁZÁSI KÖLTSÉGEK Az előkészítés költségei

Egység E

Fajlagos költség mFt/E

-

-

Kivitelezési költségek

Becsült össz-kts mFt 400

5471

Drávai vízkivételi mű építése - Műtárgyépítés - Gépészet (szivattyúk, tartozékok) - Energia-ellátás (távvezeték + trafóállomás+kártalanítás) - Elektromos csatlakozás díja - Bekötő út - Potonyi tározó tápcsatorna (földmunka és szigetelés) Drávai vízkivételi mű összesen:

1 db 4 db

900 62

2 km 5 km km

4

900 248 30 25 20 115 30 1368

Potonyi tározó építése - földmunka 121.300 m3 - műtárgymunka Összesen:

m3 3 db

Bogdásai átemelő építése tározóval

78

85 480 565



- Műtárgyépítés - Gépészet (szivattyúk, tartozékok) - Energia-ellátás (vezeték+trafó+kártalanítás) - Elektromos csatlakozás díja - Bekötő-út - Tározó 165000 m3 földmunka - Tározó műtárgyépítés - 1000 mm-es nyomócső építése Bogdásai átemelő összesen:

1 db 2 db 0,8 km

60 50

2,5 km m3 2 db km

4 25

60 100 13 5 10 115 50 8 361

Csányoszrói átemelő építése tározóval - Műtárgyépítés - Gépészet (szivattyúk) - Energia-ellátás (vezeték+trafó+kártalanítás) - Elektromos csatlakozás díja - Bekötő-út - Tározó 61100 m3 földmunka - Tározó műtárgyépítés - 1400 mm-es nyomócső építése Csányoszrói átemelő összesen:

1 db 2 db 0,8 km

25 50

2,0 km m3 1 db km

4 30

25 100 13 5 8 43 30 30 254

Csatornaépítés, bővítés - Meglévő csatorna bővítése, trapéz szelvénnyel, Összes földkiemelés: 218.495 m3

m3

240

Műtárgyépítések - 5 db nagy műtárgy - 54 db kis műtárgy Műtárgyépítések összesen:

db db

35 12

175 648 823

Tavak, holtágak építése, felújítása - 1094.800 m3 földmunka - területelőkészítés, írtás Tavak, holtágak építése, felújítása összesen:

m3

1424 55 1479

Távműködtetés - adatérzékelő és közlő (GSM) - energiaellátás műtárgyakhoz - diszpécser központ Távműködtetés összesen:

63 db 63 db 1 db

Monitoring költségek

79

0,6 3 5

38 189 5 232



- talajvízfigyelő kutak - vízhozammérő műtárgy - meteorológiái állomás Monitoring költségek összesen:

25 db 1 db 1 db

0,6 25 10

15 25 10 50

ha ha

0,6 0,6

5 94 99 5471

Kisajátítási költségek - csatornabővítés (9 ha) - tározók építése (156 ha) Kisajátítási költségek összesen: Kivitelezés mindösszesen:

6.6.2. Üzemeltetési költségek Az üzemköltségeket a kalkulált vízigények figyelembevételével számítottuk, 50 éves építmény-amortizációs (2%) és 15 éves gépészeti amortizációs (6,7%) kulccsal. Tényleges üzemköltségként az energia-költséggel, a fenntartási költségekkel és az irányítás költségeivel számoltunk. Utóbbiaknál feltételeztük, hogy az üzemeltetésre szakvállalat vállalkozik, az időszakosan használt létesítmény költségét nem terheli egy önálló, új üzemeltető szervezet felállításának költsége. Az éves működtetési költségeket az alábbiakban foglaljuk össze: ÜZEMELÉSI KÖLTSÉGEK

Egység E

Fajlagos Becsült költség össz-kts Ft/E mFt

Energia költség drávai vízkivétel teljesítménydíj (1500 kW) drávai vízkivétel áramdíj (2.569.230 kWh) átemelők teljesítménydíja (460 kW) átemelők áramdíja (787.897 kWh) zsilipek távműködtetésének költsége Energia költség összesen: Fenntartási költség Irányítás költsége (személyzeti és egyéb üzemviteli költség) Összesen: A víz fajlagos költsége:

kW kWh kW kWh

10000 20 10000 20

20 55 8 20 8 111 50 10 171 2,3 Ft/m3

Megjegyzés: Az energiaköltségeket a táblázatban szereplő felkerekített árakkal számoltuk a teljes éves vízigényt (74,6 millió m3/év) alapul véve.

80



Éves amortizációs költségek: 2.524 millió Ft x 0,020/év = 731 millió Ft x 0,067/év = Összesen:

50,5 millió Ft/év 49,0 millió Ft/év 99,5 millió Ft/év

6.7. Megvalósítás, működtetés A megvalósíthatósági tanulmány készítése során több olyan fontos kérdéssel találkoztunk, amelyeket a program kivitelezéséhez tisztázni, pontosítani szükséges. Ezek egy része műszaki természetű és összefügg a jelenleg még meglévő adathiánnyal. Fontosnak tartjuk mindezek mellett felhívni a figyelmet a megvalósíthatóságnál elengedhetetlen hatósági elvárásokra, engedélyezési eljárásokra, egyeztetési folyamatokra és összefüggésekre. 6.7.1. Műszaki feltételek A program megvalósítása során műszaki szempontból a további lépések figyelembe vételét javasoljuk: • A program részletes kidolgozását célszerű a szivárgási viszonyok további pontosításával és értékelésével kezdeni, tekintettel arra, hogy ez jelenti a teljes vízigény közel felét. Az elszivárgó víz mennyiségén, dinamikáján kívül tisztázni kell, hogy ebből a vízből mennyi hasznosul, illetve hasznosítható, ami a program gazdaságosságára is kihat. • Részletes felméréseket, állapotrögzítést kell végezni az új tározók, tavak és a felújításra tervezett holtágak esetében, amivel a beavatkozás volumene, konkrét hasznosítási lehetőségei pontosíthatók. Ugyancsak pontosítandók a beavatkozással érintett területek természetvédelmi vonatkozásai. • Fentiekhez már a tervezés megkezdésének első fázisában tervek alapján ki kell építeni egy monitoring-hálózatot, melynek elemei lehetőleg az üzemelés időszakára is maradjanak meg. • A műszaki tervezéssel párhuzamosan, részben azt megelőzve részletesen meg kell vizsgálni, illetve pontosítani kell a kapcsolódó hasznosítási lehetőségek műszaki követelményeit (agrárgazdasági terv, erdészeti terv, turisztikai terv stb.) • El kell készíteni a műszaki kiviteli terveket és a kapcsolódó szabályzatokat (üzemeltetési-, kárelhárítási stb. szabályzat) • A pontos felmérések, állapotrögzítés és műszaki terv után részletes környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni a teljes területre, illetve a hatásterületre vonatkozóan.

6.7.2. Hatósági feltételek A tervezett térségi vízellátással megvalósítandó viziművek és vizimunkák alapvetően vízjogi engedélyezési eljárás alá tartoznak. Engedély szükséges a munkák elvégzéséhez és a

81



viziművek üzemeltetéséhez egyaránt. Az engedélyező hatóság a Dél-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (Pécs). Tekintettel a program térségi jelentőségére és a vizimunkákkal érintett létesítmények és területek változatosságára az engedélyezési eljárásba számos szakhatóság és érintett bevonása szükséges. Az érintett szakhatóságok felsorolás-szerűen a következők: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, Baranya Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat, Bányakapitányság, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, helyi építési hatóságok. A vízügyi tervezéshez kapcsolódóan egyeztetni kell a vízrendszerek kezelőivel (Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Dráva meni Vízitársulat), a viziközmű szolgáltatókkal, és az egyéb közműszolgáltatókkal (E-ON).

6.7.3. Az üzemeltetői intézményrendszer kialakítása A 2005-ben készült megvalósíthatósági tanulmány 5.2.fejezete már foglalkozott a működtetés intézményrendszerével, az üzemirányítással, és az üzemeltetés szervezeti kérdéseivel. Megállapította, hogy a vízellátó rendszer működtetése, a folyamatok irányítása csak számítógéppel vezérelt, automatizált műtárgyakkal és gépészeti berendezésekkel ellátott rendszerben képzelhető el. Ennek főbb okai a következők: - a rendszer jelentős méretei, - a hálózat bonyolultsága, - a csatornahálózat kettős működése, - az időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodás szükségessége, - a változó vízigények rugalmas kielégítése, és végül - a vízveszteségek minimalizálása a gazdaságosság érdekében. Az anyag arra is kitért, hogy a rendszer működésének lényege, hogy az időjárási szélsőségeket – a gazdaságosság szabta határokat figyelembe véve - küszöböljük ki, száraz időszakokban a területet lássuk el vízzel, az időről-időre jelentkező vízfeleslegeket pedig károkozás nélkül vezessük el. Az időjárási körülményekhez való alkalmazkodás ugyanakkor nem könnyű, hiszen az előrejelzések pontosságát kell összehangolni a rendszer tehetetlenségével, vagyis előre tudnunk kell, hogy mikor várható jelentős csapadék a térségben ahhoz, hogy a vízpótlást időben beszüntessük, hiszen a vízpótlás ilyenkor indokolatlan (egyben költséges) és káros (költséges és veszélyes) víztöbbletet eredményez/ne/ a térségben. Az Ős-Dráva Program tehát egy bonyolult, nagy területet és nagyon sok érdekeltet (gazdát, céget, önkormányzatot, infrastruktúrát, stb.) érintő vállalkozás, amely várhatóan több lépcsőben fog megvalósulni, de úgy, hogy az egyes ütemeknek szervesen illeszkedni kell az egészhez és az üzemelésnek, az üzemelő szervezetnek mindezt rugalmasan kell kezelni. Bármilyen finanszírozási konstrukcióban valósul is meg a rendszer, a kiépített művek üzemelésének költségeit a vízellátásban, vízpótlásban érdekelteknek kell majd vagy teljes egészében, vagy a mindenkor igénybevehető (pályázható) támogatások figyelembe vételével garantáltan biztosítani. 82



Ez egy olyan kulcskérdés, amelyet már a létesítést megelőzően kell az érdekeltekkel tisztázni és elfogadtatni, mert különben a rendszert nem lehet működtetni. Kényes kérdésről van szó, hiszen lesznek olyan évek, amikor – időjárási körülmények okán – nem, vagy alig lesz szükség vízpótlásra, a rendszert viszont akkor is fenn kell tartani, és az állandó költségek miatt az akkori hozzájárulások sem lesznek túl mérsékeltek. Az is említést érdemel itt, hogy – ismerve az Alföldön található kettős működésű csatornák fenntartási igényeit – a programban tervezett csatornák fenntartási költségei jelentősen meghaladják a csak vízrendezési-vízelvezetési funkciójú csatornák fenntartási költségeit. Ennek oka, hogy az állandó, vagy a korábbinál lényegesen gyakoribb vízborítás a csatornákban növeli a növényzet fejlődési intenzitását, ugyanakkor a szükséges vízmennyiség adott helyre történő eljuttatásához folyamatosan tiszta medrű csatornákra van szükség. Az elkészülő rendszer eredményes működtetésének két alapvető kritériuma van tehát: -

egyrészt az üzemeléshez szükséges anyagi eszközök biztosítása, másrészt megfelelő működtető szervezet kialakítása, vagy az ilyen jellegű üzemeltetésre alkalmas külső szervezet megbízása a feladatok elvégzésére.

6.7.4. Az anyagi eszközök biztosítása A programmal érintett csatornák túlnyomó része a Dráva-menti Vizitársulat kezelésében van, a rendszerrel érintett terület pedig teljes egészében a társulat érdekeltségi területéhez tartozik. Kézenfekvő megoldás ezért, hogy a társulati konstrukció lehetőségét kihasználva ne külön gazdasági társaságba fogjuk össze a vízhasznosítással érintett érdekelteket, hanem a meglevő társulati keretbe illesztve. Ehhez lehetőséget biztosít a Vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII.törvény Vízgazdálkodási társulatokról szóló IX. fejezete, valamint a törvény végrehajtására kiadott 160/1995(XII.26.)sz. Kormányrendelet. A törvény 35§/2/ pontja a következőt tartalmazza: „A vizitársulat közcélú mezőgazdasági vízhasznosítási létesítményeket hozhat létre, továbbá azokhoz kapcsolódó talajjavítási tevékenységet, nem közműves vízszolgáltatást végezhet, az alapszabályban meghatározott közfeladatait elősegítő vállalkozási tevékenységet is folytathat.” A Kormányrendelet 7§/3/c. pontja pedig így szól: „A közgyűlés, illetőleg a küldöttgyűlés (továbbiakban együtt: taggyűlés) hatáskörébe tartozik: c./ a differenciált érdekeltségi hozzájárulás elveinek kialakítása és a tagok fizetési kötelezettségeinek megállapítása;” Ez a jogi keret – a társulati vezetés ilyen irányú egyetértése esetén - lehetőséget biztosít tehát ahhoz, hogy a vízhasznosítással, vízpótlással érintettek körét a társulaton belül külön meghatározzák, részükre kialakítsák a differenciált – a társulat jelenlegi, vízrendezési tevékenységet szolgáló érdekeltségi hozzájárulás feletti – érdekeltség elveit, a díj mértékét, amelynek elfogadása és éves rendszeres befizetése mellett a rendszer működése biztosítható. Ez a differenciált érdekeltségi hozzájárulás - mint vízhasznosítási alapdíj – biztosítaná a rendszer minden évben jelentkező, vízfogyasztástól független fenntartási költségeit, ezen túlmenően az egyes vízhasználók az igénybevett tényleges vízmennyiség arányában vennének 83



részt a változó költségek viselésében, természetesen számolva az adott évben igénybe vehető támogatási összegekkel is. Mivel az Ős-Dráva program egy komplex térségfejlesztési koncepció, ahol az alapozó vízügyi beavatkozásoknak nem csak közvetlenül a vizet felhasználókra van hatása, nem csak ők érintettek a hasznosulás terén, ezért a differenciált érdekeltek körébe a földtulajdonosokon, földhasználókon kívül egyéb érintettek is bevonhatók lesznek, lehetnek, amelyek összefogását, képviseletét célszerűen a települési önkormányzatoknak kellene ellátni, akik önmagukban is érintettek és érdekeltek a program végrehajtásában. Lényegében ez a konstrukció látná el tehát pénzügyi téren azt a feladatot, amelyet a Megvalósíthatósági Tanulmány 5.2.2 fejezete az „Ős-Dráva Felügyelet” létrehozásával kívánt elérni.

6.8. A működtetés szervezete 6.8.1. Társulati működtetés A Dráva-menti Vizitársulat ma is rendelkezik olyan operatív szervezettel, amely – külső vállalkozók bevonásával - ellátja a kezelésében levő csatornák fenntartását, felügyeletét. Az anyagi eszközök rendelkezésre állása esetén a társulati szervezet, megfelelő felfejlesztéssel alkalmassá tehető a teljes rendszer üzemeltetésére, beleértve a drávai vízkivételt, a szivattyútelepeket, a három tározót, valamint az üzemirányításhoz nélkülözhetetlen mérő-regisztráló-, és az automatikus működéshez szükséges telemechanikus rendszert is. Itt a lényeg, hogy a rendszer egy kézben legyen, amely mellett mód van kooperációra a térségben működő különböző szervezetekkel, pl. a meglevő vízrajzi rendszer beintegrálásával, amelyre a hivatkozott tanulmány is kitér. Az összeállítás készítése közben tárgyaltam a társulat vezetőjével, Gerencsér Istvánnal és munkatársával, Keszei Tamással, akik egyértelműen kinyilvánították, hogy megfelelő – és megfinanszírozott - fejlesztéssel vállalnák a rendszer működtetését, ahogyan egyetértésüket fejezték ki a differenciált érdekeltségi elv alapján biztosítandó anyagi bázist illetően is.

6.8.2. Vállalkozói működtetés A térségben is végez szolgáltatást a Dunántúli Regionális Vízművek Zrt., amely a vízellátásiés szennyvízelvezetési szolgáltatás mellett mezőgazdasági vízhasznosítási tevékenységgel is foglalkozik, szakmai felkészültségét, eszközparkját tekintve maradéktalanul alkalmas lenne a teljes rendszer üzemelésére. Megkeresésemre Majer József vezérigazgató-helyettes úgy nyilatkozott, hogy vállalnák a rendszer üzemeltetését. Ebben az esetben is mód volna kooperációra egyrészt a társulattal a csatornák, vagy azok egy részének fenntartásában-felújításában, működtetésében, másrészt az előző pontban már említett vízrajzi feladatokat illetően. ÖSSZEFOGLALÁS

84



Mivel az „Ős-Dráva program” vízpótló rendszere szinte teljes egészében a Dráva-menti Vizitársulat kezelésében levő mederhálózatra épül, így a társulat a rendszer működtetéséből kihagyhatatlan. Kézenfekvő, hogy a működtetéshez szükséges anyagi eszközök biztosításában éljünk a társulati konstrukció adta lehetőségekkel, a differenciált érdekeltségi kör, és érdekeltségi hozzájárulás megteremtésével. Ez a differenciált érdekeltségi kör, mint egy önkormányzatnál a részönkormányzat, a társulat operatív szervezetén keresztül, vagy attól adott esetben függetlenül felügyelné a feladatok elvárt szintű végrehajtását, ellenőriz/het/né a pénzek hatékony felhasználását. Célszerű, hogy az üzemeltetést is a társulat végezze, de ebben a fent leírtak szerint van választási lehetőség. Lényegesnek tartjuk, hogy a működtetésnek egy gazdája legyen, aki természetesen másokat is bevonhat a feladatok végrehajtásába.

85



MELLÉKLETEK

86



2.4.2.1. - 5. sz. grafikon: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői 2.4.2.1. - 1.-5. sz. grafikonok: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői BARCSI ÉVES VÍZÁLLÁSOK JELLEMZŐK 700 600 500

vízállás (cm)

400 300 200 100 0 -100

06 20

04 20

20

02

00 20

98 19

96 19

94 19

92 19

19

19

90

88

86 19

84 19

82 19

19

80

78 19

19

19

76

74

72 19

19

70

-200

évek KV cm

KÖV cm

NV cm

Lineáris (NV cm)

Lineáris (KV cm)

Lineáris (KÖV cm)

2.4.2.1. - 1. sz. grafikon: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői BARCSI ÉVES VÍZHOZAM JELLEMZŐK 3500

3000

2000

1500

1000

500

4

2

6 20 0

20 0

20 0

0 20 0

8 19 9

6 19 9

4 19 9

2 19 9

0

8

19 9

19 8

6 19 8

4 19 8

2 19 8

0 19 8

6

4

8 19 7

19 7

2

19 7

19 7

0

0 19 7

VÍZHOZAM M3/S

2500

ÉVEK KQ m3/s

KÖQ m3/s

NQ m3/s

Lineáris (NQ m3/s)

87

Lineáris (KÖQ m3/s)

Lineáris (KQ m3/s)



2.4.2.1. - 2. sz. grafikon: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői SZENTBORBÁSI ÉVES VÍZÁLLÁS JELLEMZŐK 690

590

490

VÍZÁLLÁS CM

390

290

190

90

-10

6

2

0

8

6

4

2

4

20 0

20 0

20 0

20 0

19 9

19 9

19 9

0

19 9

6

4

8

19 9

19 8

19 8

0

2

19 8

19 8

6

4

2

8

19 8

19 7

19 7

19 7

19 7

19 7

0

-110

ÉVEK KV cm

KÖV cm

NV cm

Lineáris (NV cm)

Lineáris (KÖV cm)

Lineáris (KV cm)

2.4.2.1. - 3. sz. grafikon: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői DRÁVASZABOLCSI ÉVES VÍZÁLLÁSJELLEMZŐK 700

600

500

300

200

100

0

-100 19 7 19 0 7 19 1 72 19 7 19 3 7 19 4 75 19 7 19 6 77 19 7 19 8 7 19 9 8 19 0 8 19 1 8 19 2 8 19 3 8 19 4 8 19 5 8 19 6 8 19 7 88 19 8 19 9 9 19 0 9 19 1 92 19 9 19 3 9 19 4 9 19 5 9 19 6 9 19 7 9 19 8 9 20 9 00 20 0 20 1 0 20 2 03 20 0 20 4 05 20 06

VÍZÁLLÁS

400

ÉVEK KV cm

KÖV cm

NV cm

Lineáris (KÖV cm)

88

Lineáris (NV cm)

Lineáris (KV cm)



2.4.2.1. - 4. sz. grafikon: Dráva menti mérőállomások vízállás-, vízhozam-jellemzői DRÁVASZABOLCSI ÉVES VÍZHOZAM JELLEMZŐK 3000

2500

1500

1000

500

0 19 70 19 71 19 72 19 73 19 74 19 75 19 76 19 77 19 78 19 79 19 80 19 81 19 82 19 83 19 84 19 85 19 86 19 87 19 88 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06

VÍZHOZAM M3/S

2000

ÉVEK KQ m3/s

KÖQ m3/s

NQ m3/s

Lineáris (KQ m3/s)

89

Lineáris (KÖQ m3/s)

Lineáris (NQ m3/s)



2.4.2.1. - 1. táblázat: Drávai mérőállomások jellemző adatai

90



2.4.2.2.. - 1. sz. táblázat: Holtágak, mellékágak a Dráva mentén

A mellékág vagy ágrendszer neve

Érintett település

Vízfelület (ha)

Természetvédelmi kezelő

Tájformáló szerepe

Támosó Adhini Kisinci Majláthpusztai Vejti Piskói Lajos-tanyai Drávasztárai Drávakereszturi Felsőszentmártoni Tótújfalui Drávatamásialsó Drávatamásiközépső Drávatamásifelső

Tésenfa Tésenfa Szaporca Majlátpuszta Vejti Piskó Drávasztára Drávasztára Drávakersztúr Felsőszentmárton Tótújfalui Drávatamási Drávatamási Drávatamási

1,5 19 3 15 5 8 3 9 1 7 4 4 2 15

DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP DDNP

jelentéktelen jelentős elhanyagolható jelentős elhanyagolható jelentős elhanyagolható jelentős csekély jelentős elhanyagolható elhanyagolható elhanyagolható jelentős

Holtág neve Kisinci-tó Kishobogyi-tó Szilháti-tó

Érintett település Szaporca Szaporca Cún

Lanka-tó Cún Majláthpusztaitó Kisszentmárton Versági-tó Piskó Bresztik-tó Drávasztára

Területe (ha)

Vízinövényzettel való benőttsége közepes közepes előrehaladott közepes előrehaladott előrehaladott közepes közepes közepes közepes közepes csekély közepes közepes

Kezelő

20 6 6

Kémes és Vidéke HE: Szaporcai mgSz. DDNP

4

DDNP Ormánsági Dolgozók HE. Piskó Önkormányzata Halász Tibor

10 7 1,92

91



2.4.2.3. – 1. sz. térképen: Korcsina belvízöblözet

92



2.4.2.3. - 2. sz. táblázat: A Dráva menti Vízitársulat jelentősebb beavatkozásai

93



2.4.3.1. - 1. sz. táblázat: Üzemi vízrendezések

94

2.4.3.8. – 1 .sz. táblázat: Meglévő medrek főbb adatai MEGLÉVŐ ÁROKHÁLÓZAT FELMÉRÉSE Vízfolyás sz

megnevezése

Hossz szelv-től szelv-ig

1. A vízpótló főcsatorna elemei 1 Korcsina csatorna

23 015 13 050 7 290

27 000 23 000 18 540 17 450 14 960 12 150 6 050 5 025 4 900 0 23 015 13 050 7 290 700

700

0

2. A Sópusztai árok vízpótló rendszer elemei 1 Korcsina átmetszés 2 400

2 400 300

27 000 23 000 18 540 2 Körcsönye csatorna 14 960 12 150 6 050 5 025 4 900 3 Fekete-víz

300 2 Lugi csatorna 8 338

0 8 338 8 180

M

Esés 0

/00

4 000 0,54 4 460 0,15 1 090 0,25 2 810 6 100 1 025 125 4 900

0,43 0,14 0,18 3,12 0,18

9 965 0,23 5 760 0,38 6 590 0,30 700

2 100 0,86 300 158

Mederfeék mBf

101,13 98,95 98,29 98,02 98,31 97,10 96,25 96,07 95,68 94,78 94,08 91,77 89,58 87,62

m

Kisvizi

Nagyvizi padka

Nagyv

Depónia

rézsű

magasság szélesség

rézsű

magasság

1,00 1:1,5 1,00 1:1,5 változó 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00

1:2 1:2 1:1,5 1:1,5 1:1,5

3,00 3,00 4,00

1:1,5 1:1,5 1:1,5

ŐS-DRÁVA PROJEKT 2006 Megjegyzés (beavatkozás)

bővítendő, újra rendezendő

új tervek alapján rendezendő

3,50 3,50 4,00

4,00 4,00 10,00

1:2 1:2 1:2

5,50 6,00 6,50

megfelelő hullámtér, term. állapot

87,50

101,13 99,32

2,00

99,13 101,30 100,72

kifuttatás

1:2

megfelelő hullámtér, term. állapot új meder szükséges



8 180 5 920 3 450 3 Siópusztai csatorna 7 180 5 892 2 495 465

5 920 3 450 0 7 180 5 892 2 495 465

2 260 0,50 2 470 0,24 3 450 0,24 1 288 0,14 3 397 0,14 2 030 0,46

0

0 0 1 600

1 600 0,14

2 640 1 280 150

1 280 150 0

1 360 1 130 0,11 150

3. A Korcsina csatorna elosztórendszer elemei 1 Korcsina csatorna 17 450 17 450 14 850

2 600 0,25

4 Kanszki mellékárok

465

99,59 99,00 98,16 99,00 98,82 98,36 97,43

1,00 1,50 1,50

1:1,5 1:1,5 1:1,5

benőtt meder, bővítendő, mélyítendő megfelelő

1,00 1,50 1,50

1:2 1:2 1:2

bővítendő megfelelő hullámtér, term. állapot

97,20 98,10 98,32

0,60

1:1,5

felújítandó meder

97,64 97,52

0,60 0,60

1:1,5 1:1,5

felújítandó meder

5 Felsőszentmártoni árok

14 850 12 950 2 218 700 1 670

12 950 2 218 700 0 1 670 0

4. A Sellyei Gürü vízpótló rendszer elemei 1 Drávaiványi árok 8 770 7 100 5 200 2 Bogdásai külterületi árok 0

8 770 7 100 5 200 0 0 900

2 Nádiberki árok

1 900 0,25 10 732 0,25 1 518 0,20 700 1 670 0,21

1 670 0,17 1 900 0,28 5 200 0,31 900 0,59

98,02 97,37 96,90 94,21 93,90 92,92 96,77 96,42

98,05 97,77 97,23 95,63 98,24 98,77

96

5,00

1:2

megfelelő morotva megkerülendő

5,00 5,00 5,00

1:2 1:2 1:2

1,00

1:2

megfelelő

1,00 1,00 1,00

1:2 1:2 1:2

megfelelő

0,60

1:1,5

lemélyítendő

megfelelő Dráva hullámtéri szksz

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület 3 Nagymező árok 4 600 3 012 4 Bisztrica patak

Vízügyi műszaki terv 4 600 3 012 0 3 050

3 050 5 Sellyei Gürü csatorna 13 200 11 460 7 150 4 174 2 900 6 Osztróci árok 2 770 5. A Kápolonai Gürü vízpótló rendszer elemei 1 Kápolnai Gürü csatorna 11 900 9 950 6 130 3 420 1 950 2 Kemse-zehipusztai árok 6 000 3 151 1 086 3 Vejti árok (Piskói főág) 8 500 5 644 2 673 2 465 383 4 Vejti árok Luzsoki mellékága 9 600

1 588 0,34 3 012 0,34 3 050 0,43

13 200 11 460 7 150 4 174 2 900 0 2 770 0

11 900 9 950 6 130 3 420 1 950 0 6 000 3 151 1 086 0 8 500 5 644 2 673 2 465 383 0 9 600 7 700

1 740 4 310 0,23 2 976 0,54 1 274 0,31 2 900 2 770 0,43

1 950 3 820 2 710 1 470 1 950

0,08 0,24 0,55 0,56

2 849 0,29 2 065 0,72 1 086 2 856 2 971 208 2 082 383

0,20 0,30 1,06 0,34 0,34

1 900 0,16

97,72 97,18 96,17 97,25 95,93

1,00 1,00

1:2 1:1,5

lemélyítendő megfelelő

0,80

1:2

megfelelő

96,63 95,63 94,03 93,63

1,00 1,00 1,00

1:2 1:2 1:2

rendezendő megfelelő Ó-Dráva meder

97,12 95,93

1,00

1:2

97,04 96,89 95,97 94,49 93,67

megfelelő

természetes állapotú mélyvonulat nem fenntartott

94,73 93,89 92,40

0,80

1:2

lemélyítendő Dráva holtág

94,39 93,82 92,93 92,71 92,00 91,87 95,96 95,66

0,60 1,00 1,00 1,00

1:1,5 1:1,5 1:1,5 1:3

nem fenntartott megfelelő Dráva hullámtéri szksz nem fenntartott,

97

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület 7 700 4 518 5 Kelemenligeti árok 6 823 6 727 220 5. A Fekete-víz elosztórendszer elemei 1 Kissztmártoni Felső határárok 3 294 1 430 30 2 Kissztmártoni Alsó határárok 3 716 500 3 Kisszentmártoni vízfolyás 5 222 400

Vízügyi műszaki terv 4 518 0 6 823 6 727 220 0

3 294 1 430 30 0 3 716 500 0 5 222 400 0

3 182 0,75 4 518 0,21 96 6 507 0,27 220 2,50

1 864 0,34 1 400 30 3 216 0,30 500 4 822 0,40 400

93,26 92,30 93,42 92,12 90,37 89,82

1,00

1:2,5

benőtt meder megfelelő

kifuttatás 1,50 1:2

lemélyítendő felújítandó Dráva hullámtéri szksz

93,82 93,18

0,80

1:2,5

nem fenntartott, benőtt Kisszentmártoni tó

91,76 92,46 91,50

0,80

1:2,5

nem fenntartott, benőtt Horgásztó

91,71 89,78

1,00

1:2

nem fenntartott, benőtt Dráva hullámtéri szksz

98

2.4.4. – 1.-3. sz. táblázat: Korcsina és Lanka csatorna vízállás és vízhozam adatai 2.4.4. - 1. sz. táblázat: Korcsina csatorna vízállás és vízhozam adatai Korcsina csatorna év hó nap 1999.03.31 1999.04.28 1999.05.19 1999.06.28 1999.09.20 2000.01.20 2000.02.16 2000.04.07 2000.06.02 2001.01.31 2001.04.26 2001.07.10 2001.11.14 2002.01.29 2002.02.08 2002.02.21 2002.03.05 2002.03.21 2002.04.17 2002.05.02 2002.05.09 2002.07.05 2002.08.23 2002.10.01 2002.11.08 2002.12.05 2003.04.07 2003.04.17 2003.05.13 2003.06.12 2003.07.24 2003.08.28 2003.11.14 2004.03.05 2004.04.29 2004.05.24 2004.08.05 2004.08.31 2004.09.15 2004.10.19 2005.01.12

vízállás H ( cm) 187 190 238 145 164 175 164 171 173 150 163 162 170 164 162 162 164 164 172 186 186 161 160 160 165 202 163 162 162 162 156 150 160 184 105 186 166 162 158 153 157

Állomás: Révfalu vízhozam Q (m³/s) 1,48 1,55 1,08 3,38 0,264 1,174 0,813 1,34 0,256 0,211 0,09 0,256 0,257 0,266 0,426 0,416 0,403 0,455 0,558

0,098 0,122 0,424 0,435 0,168 0,102 0,083 0,026 0,088 0,418 2,23 0,508 0,22 0,141 0,137 0,44



2.4.4. - 2. sz. táblázat: Lanka csatorna vízállás és vízhozam adatai

Lanka csatorna év hó nap 1999.04.15 1999.06.10 1999.06.30 1999.08.03 2000.01.19 2000.02.16 2000.02.23 2000.04.07 2000.05.28 2000.06.05 2000.07.10 2000.10.03 2001.11.14 2002.02.08 2002.02.21 2002.03.05 2002.03.20 2002.04.17 2002.05.02 2002.05.09 2002.06.07 2002.07.05 2002.08.23 2002.10.01 2002.11.05 2002.12.05 2003.03.14 2003.04.07 2003.04.17 2003.05.13 2003.06.12 2003.07.24 2003.11.14 2004.02.19 2004.03.26 2004.03.26 2004.04.29 2004.08.05 2004.09.15 2004.10.19 2005.01.12

Állomás: Alsószentmárton vízállás H ( cm) 233 122 275 245 259 250 254 265 195 202 209 210 208 221 225 231 224 223 235 237 226 199 215 211 216 244 239 233 228 222 205 184 190 199 224 224 224 194 177 225 244

vízhozam Q (m³/s) 0,57 0,201 1,12 0,618 1,11 0,819 1 1,74 0,185 1,55 0,166 0,086 0,233 0,333 0,384 0,311 0,342 0,297 0,302 0,224

0,165 0,181 0,303 0,888 0,456 0,372 0,15 0,106 0 0,067 0,207 0,17 0,141 0,528 0,076 állóvíz 0,162 0,365

100



2.4.4. - 3. sz. táblázat: Korcsina, Révfalui állomás alapadatok

Korcsina csatorna Állomás neve:

Révfalu

Adatsorok hossza: Vízállás: Vízhozam:

1999-2004

Vízgyűjtő nagysága (km²): Folyamkilométer (fkm): EOVx (m): EOVy (m):

103 0,65 53810 551420

101



2.4.5. – 1. sz. táblázat: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalui állomás alapadatok

Egyesült-Gyöngyös Állomás neve:

Kétújfalu


1951-2004 1951-2004


430 10,6 71600 548100

Qmax: Értéke:

22,800 m³/ s 1965.07.06 1,275 m³/ s

Ideje: Qátl: Qmin: Értéke: Ideje:

0,00 m³/ s 1958.08.22

26,006 m³/ s 21,079 m³/ s 15,776 m³/ s 9,914 m³/ s 0,05 m³/ s

Q1%: Q3%: Q10%: Q33%: Qaug80%:

102



2.4.5. – 2. sz. táblázat: Feketevíz, Kémes-Cún alapadatok

Fekete-víz

Állomás neve:

Kémes-Cún


1960-2004 1960-2004


1185 7,2 53032 574890

Qmax: Értéke:

62 m³/ s 1999.02.25 4,4 m³/ s

Ideje: Qátl: Qmin: Értéke: Ideje:

0,18 m³/ s 2004.09.20

69,740 m³/ s 57,243 m³/ s 43,320 m³/ s 28,181 m³/ s 0,66 m³/ s

Q1%: Q3%: Q10%: Q33%: Qaug80%:

103



2.4.5. – 1. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu eloszlás számítás nagyvíz esetén

104



2.4.5. – 2. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu átlagos tartósság

105



2.4.5. – 3. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu havi vízhozam maximumok

106



2.4.5. – 4. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu havi vízhozam minimumok

107



2.4.5. – 5. sz. grafikon: Egyesült-Gyöngyös, Kétújfalu havi vízhozam közepek

108



2.4.5. – 6. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes eloszlás-számítás nagyvíz esetén

109



2.4.5. – 7. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes átlagos tartósság

110



2.4.5. – 8. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes vízhozam havi maximumok

111



2.4.5. – 9. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes vízhozam havi minimumok

112



2.4.5. – 10. sz. grafikon: Fekete-víz, Kémes vízhozam havi közepek

113

2.4.7.1. - 1. sz. térkép: Felszíni vízhasználatok



2.4.7.1. - 2. sz. táblázat: Felszíni vízhasználat

Neve

Tárgy:

Címe

Vízfolyásnév

1

Ormánsági Dolgozók Horgászegyes ülete

MAJLÁTHP USZTAI HORGÁSZT AVAK

2

Duna-Dráva LANKA Nemzeti Park TÁROZO Igazgatóság

3

Kelemen Kálmán

PERMETEZ Ő VÍZ KIVÉTELE

4

Pál Csaba

Cún, 047/15 hrsz-u mobil esőztető öntözőtelep

7761Kozármi sl Fekete-víz eny, Móra F.u.28. 7843 Szaporca, Fekete-víz Kossuth L. u. 24.

5

Ormánság Holding KFT.F.A.

KÉMESI ÖNTÖZÉS

7843 Kémes, Kossuth u.3.

6

Kovács Attiláné

KÉMESI HÁZTÁJI ÖNTÖZÉS

7

Szata Emil

SZATA EMIL ÖNTÖZÉSE

Vízhasználat Vizhasználat Vizikönyvisz jellege helye ám

Eng. vízm. (m3):

Tófelszín (ha):

Tótérfogat (m3):

Öntözött terület(ha)

7838 Vajszló, Kisszentmárt Gyöngyvirág oni árok u.8

Halastó vízellátás

Cún

B. III/50

64000

16

240000

0

7625 Pécs, Tettye tér 9.


Cún

B. III/97

19200

4,8

50000

0

Dráva

Kerti esőztető Szaporca

B. LXXII/105

40

0

0

0

Szántó esőztető

Cún

B. LXXII/110

28242

0

0

16,5

Fekete-víz

Szántó esőztető

Szaporca

B. LXXII/15

430000

0

0

279

7843 Szaporca, Dózsa Gy. u.2.

Fekete-víz

Kerti esőztető Kémes

B. LXXII/99

500

0

0

0,6

7839 Zaláta, Kossuth L.u.33.

Kápolnai Gürü

Szántó esőztető

B. III/153

1000

0

0

1

Kemse

115


8

9

DRÁVASZT ÁRA, Halász Tibor BRESZTIKI TÓ VAJSZLÓI CSEMETEK Mecseki Erdészeti RT. ERT ÖNTÖZÉSE


7965 Drávasztá ra, Zrínyi u. 43.

Talajvíz


7623 Pécs, Rét u.8.

Fekete-víz

Drávasztára

B. III/158

33755

1,92

26075

0

Kerti esőztető Vajszló

B. LXXII/53

20000

0

0

10

10

Vas Imre

VAJSZLÓI HÁZTÁJI ÖNTÖZÉS

7838 Vajszló, Fekete-víz Jókai u.68


B. LXXII/83

200

0

0

0,57

11

Hohner Jánosné


7838 Vajszló, Fekete-víz Petőfi u.22.


B. LXXII/89

850

0

0

1,2

12

Józsa István


7838 Vajszló, Fekete-víz Nefelejcs u. 8.


B. LXXII/92

1800

0

0

3

13

Dráva-Agro Rt.

7938 Felsőszentmá Felsőszentmá Dráva rtoni öntözés rton, Fő u.34.

120 000

0

0

192

Összesen:

Összesen:

Összesen:

Összesen:

719587

22,72

316075

503,87

Szántó esőztető

Felsőszentmá B. III/29 rton

116

2.5.2.2. - 1. sz. térkép: Vízbázis védelmi területek az Ormánság területén



2.5.2.2. -1. táblázat: Üzemelő vízbázisok

118



4. – 1. térkép: Domborzat, vízrajz

119



4.1. - 1. sz. térképen: Tervezett vízkivételek és fellépő vízigények

120



4.1. - 1. sz. táblázatban: Tavak, holtágak vízigénye

121

4.2.2.-1. sz. táblázat: Öntözési vízigény öntözés Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Siópuszta-Lugi Korcsina-Körcsönye Bogdásai tározó Csányoszrói tározó Kisszentmárton vízkiv. Szaporcai vízkivétel Összesen:

szántó(ha) 647 69 315 610 49

vízigény m3/s 0,193 0,021 0,094 0,182 0,015 0,000

erdő(ha) 618 1363 535 1008 77 153

vízigény m3/s 0,300 0,662 0,260 0,489 0,037 0,074

1690

0,505

3754

1,822

Öntözés 6 napos önt. fordulóval:

122

2,524 m3/s



Hidraulikai modell I. Bevezetés Az Ormánság táj-rehabilitációját és területfejlesztését lehetővé tevő új vízgazdálkodási rendszer működése rendkívül összetett módon befolyásolja a térség vízellátottságát. Tervezett rendszer együtt valósítja meg a Dráva holtmedreinek természetes hidrológiai ciklushoz közelítő állapotát és elégíti ki a térségi vízgazdálkodást és vízrendezést érintő társadalmi igényeket, valamint a gazdasági fejlődését és az ott élők jobb megélhetéséhét elősegítő vízhasználatokat. A fenti feladatokat megvalósító vízpótlási alternatívák soktényezős folyamatokat feltételeznek melynek tér és időbeli nyomonkövetése, illetve modellezése elengedhetetlenül szükséges a tervezett rendszer ellenőrzéséhez valamint az optimális műszaki megoldások kiválasztásához. Célunk a javasolt tervek, alternatívák tudományos megalapozása illetve a tervezési munka numerikus modellezési eszközökkel történő elősegítése. Az előzetes vizsgálatok során tisztázott tervezési feltételeknek megfelelően a térség természeti adottságai (domborzati, vízrajzi, hidrológiai sajátosságok) és a gazdaságossági szempontok az alkalmazható lehetséges megoldások alábbi két fő irányát jelölték ki: − A térség drávai vízkivétellel biztosított mesterséges vízpótlása; a szükséges vízmennyiségek szabályozottan, vízpótló árokhálózaton keresztül jutnak el a tervezett vízhasználatokhoz (jóléti tavak, holtágak, öntözendő területek) − Természetes eredetű lefolyásból származó víz visszatartása, illetve tározási lehetőségeinek vizsgálata időszakos elárasztásra kijelölt terülteken biztosítva az előirányzott tájgazdálkodási koncepció és az annak keretében tervezett területhasználati mintához kapcsolható vízigények kielégítését. A vízpótló hálózatot - bár amennyire lehet igazodik a meglévő adottságokhoz - szabályozott működéséből következően nem korlátozzák a helyi domborzati sajátosságok és közbenső szivattyús átemelések beiktatásával, a rendszeren keresztül a teljes tervezési területnek tulajdonképpen bármely vízhasználata kielégíthető (a rendszer felépítésének ismertetése a „Vízellátó rendszer nyomvonalterve” című tanulmányban található). A természetes lefolyásból származó víz területen történő tározásánál, ugyanakkor csak a kellő vízkészlettel rendelkező vízfolyások vízgyűjtőin és azoknak is csak olyan tározásra alkalmas mélyterületein jöhet szóba vízpótlás melyek a vízfolyás kivezetési pontjainál kialakuló vízszintek függvényében és a helyi domborzati adottságoknak megfelelően gravitációs úton vízzel elláthatóak. Elemezve az elárasztással történő vízpótlás említett feltételeit az ezen megoldásban rejlő lehetőségek pontosabb megismerésére a Fekete víz Baranyhídvég (12+000 fkm) alatti részvízgyűjtője tűnt a legalkalmasabbnak ezáltal a részletesebb elárasztási vizsgálatok erre a területre korlátozódnak. Bár a két megoldás egymással fedésben lévő célterületeket érint, a vizsgálat során két független alternatívaként kezelendők. A fenti vízpótló hálózat üzemrendjének optimalizálása és az elárasztásokkal elért alternatív vízpótlási lehetőségek vizsgálata képezik a továbbiakban bemutatásra kerülő modellezési munka tárgyát. A javasolt műszaki megoldásokat részletesen nem ismertetjük csak modellezési vizsgálatok szempontjából fontos jellemzőikre térünk ki. A vízpótló hálózat felépítése és működési elve valamint az elárasztási kísérletek koncepciója a …… tanulmányban kerül részletes bemutatásra.

123



II. A modellezési feladat bemutatása A műszaki megoldások numerikus vizsgálata több lépésben végrehajtott elemzést, és számos módszertani fejlesztést igényel, melyek célja vízpótló ágrendszerben és az elárasztások során kialakuló a vízmélységek és sebességek leírása dinamikusan (azaz az időben változó módon). Ezek a jellemzők a mederbeli vízmozgástól, a területen végighaladó un. sekélyvízi hullám terjedésétől, a talajba történő beszivárgástól, csapadéktól, a hóolvadástól és a párolgástól, azaz összességében a hidrológiai ciklus elemeitől függnek. Az elvégzendő modellezési vizsgálatok az Ormánság vízpótlására alkalmazandó műszaki megoldások vonatkozásában az alábbi két fő csoportba sorolhatók: II.1. Vízpótló hálózat tervezése A vízpótló hálózat tervezése az alternatívák kidolgozásának szintjén nem igényel numerikus modellezési módszerekre épülő döntéstámogatást, mivel az ágrendszer nyomvonalában és mederfelépítésének tekintetében is meglévő árokhálózathoz illetve a természetes lefolyási viszonyokhoz igazodik, ezen feltételek, pedig nagyrészt adottak illetve könnyen értelmezhetők. Ebben az esetben tehát a modellezési feladat ellenőrző jellegű és a vizsgálatok célja a már kész tervváltozat kiértékelése illetve a felvett műszaki paraméterek pontosítása. A modell számítási moduljain keresztül biztosítani kell a vízmozgás jellemzését a teljes vízpótló rendszer mentén figyelembe véve a tervezett rendszer fő alkotóelemeit. Ezek rendre a következők: árokhálózat, duzzasztók és osztóműtárgyak illetve magas-tározók. Nem vesznek részt a vízpótlásban de szintén a rendszer elemeinek tekinthetők maguk a vízhasználatok, tehát a jóléti tavak és egyéb vízkivételek (egyes jóléti tavak átfolyásos tározóként is felfoghatók ilyen formán részt vehetnek a vízpótlásban de ezen hatás figyelembe vétele a térfogatáramok alakulása szempontjából jelen vizsgálat keretein belül nem releváns ezért elvi szinten elhanyagoljuk). A vízmozgás fizikai jelensége az egyes elemek esetében matematikai egyenletekkel írható le melyek megoldása a paraméterek és peremfeltételek ismeretében történik. A függvények paramétereit és a peremfeltételeket egyes fizikai jellemzők mellett (pl mederanyag szivárgási tényezője) nagyrészt a tervezési adatok (meder,- és tározóméretek, tervezett üzemvízszintek) alkotják, ezáltal a modell paramétereinek optimalizálásával egyben a tervezett létesítmények felülvizsgálata és annak megfelelő újraméretezése érhető el. A vizsgálat során figyelembe kellett venni, hogy a számítástechnika hardverfeltételeinek mai szintjén nem lehetséges a terület vízforgalmát leíró dinamikus hidraulikai és szivárgási modellek hosszú idejű (akár többhetes, vagy hónapos) működtetésével elemezni a vízgazdálkodási feltételrendszer kritikus pontjait. Ezért modelltechnikai szempontból célszerűnek láttuk az eltérő számítási kapacitást igénylő fizikai folyamatok vizsgálatok szintjén történő elkülönítését az alábbiak szerint: a) A vízpótló rendszer feltöltése, b) A vízpótló rendszer műküdtetése, c) belvizi elöntés szempontjából kritikus időszak (vízelevezetés). Ezekből a külön-külön modellezhető időszakokból, mint mozaikokból állíthatjuk össze a teljes rendszer valós működését. Az a) és c) esetben a vízkivételeket nem vesszük figyelembe hanem csak azt vizsgáljuk, hogy a tervezett rendszer mennyi idő alatt töltődik föl illetve hogy képes-e levezetni (és mennyi idő alatt) a leürítés során a hálózat mentén kialakuló vízhozamokat. A b) esetben magát a 124



vízpótlás folyamatát ellenőrizzük. A hálózat egyes pontjaiban a számított vízszinteket és vízhozamokat a meder méreteivel illetve a vízigényekkel összevetve ellenőrizhető hogy az adott tervváltozat megfelel-e az előírt műszaki feltételeknek illetve a hálózat képes-e biztosítani az adott helyen és időben a tervezett vízhasználatok vízszükségleteit. A kezdeti tervváltozat kiértékelését követően a hálózat műszaki paramétereinek modellben történő módosításaival a tervezési igények szempontjából optimálisnak tekinthető megoldás a további ellenőrző futtatások útján meghatározható. A vízpótló árokhálózatban folyamatosan fenntartott magas vízszintek a csatornák tavak és tározók környezetében várhatóan talajvízszint emelkedést a hálózat mentén, pedig jelentős veszteségeket eredményeznek. A vízszint-emelkedés és a veszteségek mértékének figyelembevétele szintén a modellezési feladatok részét képezi. II.2. Elárasztási kísérletek Adott vízgyűjtőn az év egyes időszakaiban a természetes lefolyásból származó vízmennyiség egy bizonyos mélységű és kiterjedésű vízborítást biztosít, mely területi jellemző a helyi adottságokra épülő tájgazdálkodásnak egy meghatározó tervezési adata. A tervezett tájgazdálkodással érintett szűkebb területek lehatárolását követően valamint az elárasztást biztosító műszaki megoldás (pl. főág menti töltésátvágás) jellegének és helyének meghatározásával lehetővé válik az elöntések részletes fizikai alapon történő szimulációja. Az elárasztási folyamat szimulációjakor a sekélyvízi árhullám terjedését modellezzük. Vizsgálatok célja az elárasztás folyamatának a rendelkezésre álló adatok szintjén történő minél pontosabb nyomonkövetése és az elöntés kapcsán területen adott időszakokban rendelkezésre álló vízmennyiségeknek meghatározása. A fenti modellezési feladatok teljesítése számos adatgyűjtési munka elvégzését és a szükséges adatállományoknak a megfelelő adatbázis struktúrába való rendezését feltételezi. Az adatgyűjtés és adatbázisba rendezés első fázisa a modell futtatásához feltétlenül szükséges állományokra terjed ki, ezért ezekre a munkákra a modell felépítésének előkészítéseként kerül sor. A későbbi adatgyűjtések körét az első modellfuttatások eredményei jelölik ki, mely új adatállományok felvételével a modell tovább pontosítható illetve a tervezési igényeknek megfelelően véglegesíthető. A továbbiakban az elvégzett munkák eredményeit dokumentáljuk. Elsőként az alkalmazott módszertant ismertetjük, majd a felépítet modelladatbázist. Ezt követően kerül sor a modell futtatások eredményeinek bemutatására és az ezekből a tervezésre vonatkozóan levonható következtetések összefoglalására. III. Módszertan, alkalmazott modellek A modellezendő folyamatok az elöntések során a területen végigvonuló sekélyvízi árhullámra jellemző kétdimenziós vízmozgásra, az árokhálózat mentén történő mederbeli egy dimenziós áramlásra terjednek ki. Külön feladatot jelent a tavak és csatorna szakaszok veszteségeinek (elszivárgó víz, párolgási veszteség) számítása. A célkitűzésünknek megfelelő modell tehát egy komplex, az egy-, és kétdimenziós felszíni illetve a felszín alatti vízmozgások leírását egyesítő eszköz kifejlesztését igényelte. A vizsgálat során olyan összetett modell került alkalmazásra, mely egy adott terület vonatkozásában, egy időben tudja kezelni a sekélyvízi árhullám terjedését, illetve a meder menti vízmozgást, sőt a két hidrodinamikai folyamat közti kapcsolat követésére is képes. Korábban említésre került, hogy a vízpótló hálózat illetve az elárasztással történő alternatív vízpótlási lehetőség mint két lehetséges műszaki megoldás egymástól függetlenül kerül 125



vizsgálatra. Mivel a két fajta megoldás esetében fellépő hidrodinamikai folyamatok modelltechnikai szempontból is külön kezelendők a számítási kapacitás hatékony kihasználása érdekében, az egyes vízpótlási megoldások vizsgálatakor az alkalmazott modell egyszerűsített változatával dolgoztunk és az éppen nem releváns modulokat (a vízpótló hálózat ellenőrzésénél az elárasztást, az elöntések vizsgálatakor pedig a meder menti vízmozgást) a számítás során mellőztük. Ennek ellenére a módszertan ismertetésénél a modellt egységesen kezeljük és elvi felépítését a maga tényleges összetettségében mutatjuk be. A modell fejlesztése az alábbi lépésekben történt: − A sekélyvízi hullám Navier-Stokes egyenletekből származtatott hidrodinamikai egyenletének megoldása egy-, és két dimenzióban, amely a parciális differenciálegyenletek jellege és a peremfeltételek bonyolultsága miatt csak numerikusan lehetséges. − Vízkivételi helyek és osztóműtárgyak modellezése. A vízkivételi helyeknél biztosítandó duzzasztási szint fix küszöbű felsőátbukásos bukó figyelembevétele mellett áll elő. Az osztóműtárgyakat alsóátbukásos tiltókkal modelleztük ahol az átbukó vízhozamokat a rendszer egyes ágai mentén jelentkező vízigények összegének megfelelően maximalizáltuk. − Tárózók tavak helyettesítése. A számítás pontosságágát tekintetve eltekintettünk a tavak és tározók tényleges alaki jellemzőinek figyelembevételétől és helyettesítésükre egy pontszerű virtuális térfogatot alkalmaztunk. A tározók töltése az árokhálózat duzzasztott tereiből szivattyús állandó vízkivétellel vagy gravitációsan történhet. Az utóbbi esetben tározó töltődhet vagy ürülhet ahol a hozam nagysága az oldalbukóként figyelembe vett vízkivételi mű paramétereitől és a tározótér és a csatorna közti nyomáskülönbségtől függ. − Mederből és tározókból történő szivárgás modellezése. A térség adottságainak, a talajvíz poziciójának, és a Darcy-féle szivárgási tényező horizontális eloszlásának az elemzése alapján egy egyszerűsített vertikális beszivárgási modell alkalmazása mellett döntöttünk. Ennek során feltételeztük, hogy a beszivárgási úthossz, és a piezometrikus magasságok csökkenése a beszivárgási pályák mentén körülbelül megegyezik. A beszivárgást előidéző potenciál a felszíni modell által számított vízmagasságokból adódik. Az egyesített modell a célkitűzésünknek megfelelően szolgáltatja a fenti vízmozgásokat leíró matematikai egyenletek megoldását. A rész modelleket algoritmikusan összekapcsoltuk. Az felszíni advekciót leíró egyenletek: a háromdimenziós kontinuitási egyenlet, és a NavierStokes egyenletek.

∂u ∂v ∂w + + = 0 ∂x ∂y ∂z

(1)

2 2 2 1 ∂p ∂u ∂u ∂u ∂u ∂ u + ∂ u)+ ∂ u +u +v +w = vf − + Ah ( A v ∂t ∂x ∂y ∂z ρ ∂x ∂ x2 ∂ y2 ∂ z2

(2)

2 2 2 1 ∂p ∂v ∂v ∂v ∂v ∂ v + ∂ v)+ ∂ v +u +v +w = uf − + Ah ( Av ∂t ∂x ∂y ∂z ρ ∂y ∂ x2 ∂ y2 ∂ z2 2 2 2 1 ∂p ∂w ∂w ∂w ∂w ∂ w + ∂ w)+ ∂ w +u +v +w = −g − + Ah ( A v ∂t ∂x ∂y ∂z ρ ∂z ∂ x2 ∂ y2 ∂ z2

126



(ahol u,v,w sebességek, f...Coriolis tényező, Ah, Av...örvényviszkozitási tényező, p...nyomás, ρ...sűrűség, g...nehézségi gyorsulás). Figyelembe véve, hogy p nyomás horizontális gradiense kicsiny, a horizontális gradiensek az alábbi módon írhatók fel: −

1 ∂p ∂η = −g ρ ∂x ∂x

(3)

1 ∂p ∂η = −g ρ ∂y ∂y ahol η a vízfelszín emelkedése (süllyedése) a nyugalmi szinthez képest. −

Az (1) alapegyenletet a nyomásgradiensek fenti approximációjának alkalmazásával integráltuk a mélység mentén. Az integrálás során a vertikális örvényviszkozitási tényezőt tartalmazó tagok helyett szerepet kapnak a határfelületi csúsztató feszültségek: η

∂ 2 u dz = 1 ( − ) (4) τ sx τ bx 2 ρ −h ∂ z 2 η ∂ v dz = 1 ( − ) , τ sy τ by Av ∫ 2 ρ −h ∂ z ahol τsx,τsy a felszíni, τbx,τby a fenékcsúsztató feszültség x ill. y irányú komponensei. Megjegyezzük itt, hogy a csúsztatófeszültségek számításának többféle módszere ismeretes, mi ezúttal a fenékcsúsztató feszültséget az alábbi kvadratikus formulával számítottuk: Av ∫

2 2 τ bx = fr ⋅ u ⋅ u + v ,

(5)

ahol fr súrlódási tényező. A mélység mentén integrált egyenletrendszert a véges differenciák eltolt hálós sémájával oldottuk meg (lásd 3.1 ábra). A megoldási sémában a vizsgált tartományt ds nagyságú cellákra osztjuk fel, a sebességkomponenseket (u,v) a cellák peremén, a vízszinteket (h) pedig a cella centrumában határoztuk meg.

127



j+1

u

h

j

ds

v j-1

i-1

i

i+1

3.1 ábra: A hidrodinamikai modell véges differencia sémája

A megoldás a kezdeti és határfeltételek ismeretében történik. A peremfeltételeket egyrészt a szilárd peremen, másrészt a nyitott peremen kell megfogalmazni. A szilárd peremen a fenti eltolt hálós séma esetében ez viszonylag egyszerű: a sebességek szilárd peremre merőleges komponensei zérus értékűek. A kezdeti feltételeket a sebességtér komponenseinek illetve a vízfelszín cellánkénti értékeinek t=0 időpontbeli horizontális eloszlása adja (amely lehet száraz terep is). A nyitott peremen vagy a tartományba áramló (illetve onnan kiáramló) folyadék térfogatáramát, vagy a peremen a vízszint magasságát (több nyitott perem esetében esetleg ezek kombinációját) kell megadni. A fenti felszíni 2D modellt a nempermanens vízmozgás Saint-Venant féle folytonossági (7) és dinamikai (8) egyenleteivel kell összekapcsolni: ∂Q ∂F + −q =0 ∂x ∂t

(7)

∂z α , Q 2 ∂F α ,, Q ∂F α , Q ∂Q α ,, ∂Q Q 2 α ,, Qq + − + + + + =0 ∂x gF 3 ∂x gF 2 ∂t gF 2 ∂x gF ∂t K 2 gF 2

(8)

ahol Q…a csatorna vízhozam (Q=Q(x,t)), x…a folyásirányú koordináta, t…idő z…a vízfelszin abszolút magassága (z=z(x,t)), F…a nedvesített keresztszelvény (F=F(x,t)), q…az oldalhozzáfolyás (vagy elfolyás) értéke, g…a nehézségi gyorsulás, α’,α’’…a mozgásmennyiség és a lokális gyorsulás diszperziós tényezői (melyek a keresztmetszeti sebességegyenlőtlenségek hatását fejezik ki)

128



és a fajlagos vízszállítási tényező: K = Fc R (ahol c a sebességtényező, R…a hidraulikus sugár) A két felszíni modell algoritmikus összekapcsolása oly módon történt, hogy a parciális differenciál-egyenletek térbeli deriváltjait a centrális sémával közelítve kifejeztük az időbeli deriváltakat. Ez a kétdimenziós modell esetében cellánként három (vízfelszín magassága, és az x,y irányú sebességek), az egydimenziós modell esetében szelvényenként két ismeretlen (vízfelszín és vízhozam) meghatározását feltételezi. Az így nyert közönséges differenciálegyenletrendszerben (amelyet numerikus integrálással oldottunk meg) a két modell közötti kommunikációt a (7) egyenlet q fajlagos vízhozama biztosítja, amelyet a Poleni-képlettel határoztunk meg, a cella és csatorna vízszintek (dz) különbsége függvényében (lásd 3.2 ábra). 1D modell áradás

dz

tetőzé apadás

2D cella

2D cella

3.2 ábra: 1D és 2D modellek közötti kommunikáció

III. Adatbázis kialakítása

A vizsgált fizikai folyamatok megismerésében fontos szerep jut a területről és a tervezendő létesítményekről rendelkezésre álló adatoknak melyek paraméterek és peremfeltételek formájában vehetők figyelembe a modell számítások során. Ezáltal a begyűjtött adatok strukturálása és rendszerezése a módszertan felépítésén túl a modell működése szempontjából az egyik legmeghatározóbb feladat. A jól mérhető fizikai jellemzők (pl. morfológia, talajtani jellemzők) adatbázisok formájában, a kalibrálandó pataméterek manuálisan kerülnek feltöltésre a modellbe. Az adatok illetve az azokat helyettesítő paraméterek típusától függően a modellt a megfelelő adatkezelési modulokkal kell ellátni. A továbbiakban a modelladatok feltöltése során figyelembe vett rendszerezését tekintjük át. II.1. Morfológiai modell

A felszíni hidrodinamikai folyamatokat leíró fizikai egyenletek egyik legalapvetőbb peremfeltételét a terepi domborzat adja ezért a morfológiai felvételének menetét külön részletezzük.

129



Az alkalmazott morfológiai modell felbontása a számítási időigény mérlegelése alapján 100 x 100 m volt (4.1.1 ábra), forrása a FÖMI felmérése, és 5x5 m-es cellaméretű digitális terepmodellje. A vízpótló hálózat esetében a folyamatok követése az árokhálózat nyomvonalam mentén történik azért az eredetileg raszteres felépítésű FÖMI domborzati adatbázist egy gráf struktúrájú adatállománnyá kellet alakítani miben az egyes gráfok az árokhálózat szakaszait jelentik. Az így kialakított gráf-hálózat a terepmodellre vetítve (lásd 4.1.1 ábra) szakaszonként adott sűrűséggel (a gráfokat úgynevezett szegmensekre osztva) leolvasásra kerültek a terepi magasságok minek alapján előállítottuk a nyomvonalterv háromdimenziós geometriáját. A további adatbevitel (pl. medergeometria mederanyag szivárgási tényezőjének talajvízszint felvétele) ezen három dimenziós gráf struktúrához igazodva történt melyben a szegmensek képezik a az adatbeviteli helyeket a leolvasott terepi magasságok pedig a már definiált medergeometria esetén a bal,- és jobb part abszolút magasságát. Az elárasztási számítások numerikus megoldásában ekvidisztáns kiosztású rácshálót alkalmazunk, ahol a terepi információk (geodetikus magasságok) ismerete szükséges. A morfológiai modell felépítésekor tehát a numerikus háló rácspontjaiban kell a geodetikus magasságokat meghatározni, majd a második lépésben kijelölni azokat a “cellákat” amelyekben az áramlás lezajlik, ill. azokat a rácselemeket, amelyek az áramlás határoló felületét jelentik. Az alkalmazott morfológiai modell felbontása a számítási időigény mérlegelése alapján 100 x 100 m volt (), forrása a FÖMI felmérése, és 5x5 m-es cellaméretű digitális terepmodellje. 4.1.1 ábra: A modellezett terület 3D nézete, a vízelosztó hálózattal

130



II.2. Peremfeltételek

A vízpótló hálózat peremfeltételeit a csatornák medergeometriája illetve a tervezési igények által meghatározott fix hidraulikai peremek alkotják. A medergeometriai adatok nagyrészt a már meglévő árkok hossz-szelvényeiből, újonnan tervezett illetve módosított szakaszokra vonatkozóan pedig a kezdő tervváltozatok alapján vehetők föl. Az egyes csatornaszakaszok esetében általunk felvett geometriai adatokat a 4.2.1 sz. melléklet tartalmazza melyet a dokumentációhoz csatolunk. Szintén külön melléklejük árokhálózat térképét (4.2.2 sz. melléklet) melyen feltüntettük az egyes csatornaszakaszok azonosító számát. A hidraulikai peremfeltételeket betáplálási pontontokon, valamint a hálózaton belül a duzzasztók illetve elárasztásokkal kialakított jóléti tavak holtágak esetében a tervezési igényeknek megfelelően javasolt duzzasztási szintek illetve az előzetesen becsült maximális hozamok határozzák meg. A hidraulikai peremek értékeit csatornaszakaszonként a 4.2.2 sz. mellékletben foglaljuk össze A Drávába torkolló csatornák esetében a rendszer torkolati szelvényeihez köthető alsó hidraulikai peremei a Dráva vízszint adatsorai alapján az adott időszakra jellemző vízszint értékével definiálhatók. Az elárasztási kísérletek esetében végzett vizsgálatoknál a vízmozgás peremfeltételeit a morfológiai adottságok illetve az elárasztás kapcsán kijelölt főág vízgyűjtőjének természetes lefolyási viszonyai határozzák meg. A morfológia felvétele a fent már ismertetett domborzati adatbázis modellbe történő importálását jelenti. A hidraulikai peremek az elárasztásban részt vevő vízfolyás jelen esetben a Fekete víz Baranyahídvég 12+000 fkm szelvényére jellemző vízállások és vízhozamok alapján vehetők föl. Ha az elárasztást alvízi oldalról a Dráva vízjárása befolyásolja, akkor a folyó vízszintjei peremfeltételként szintén figyelembeveendők. A hidraulikai peremek a vízjárás jellegzetes időszakaira statisztikai elven kerülnek meghatározásra, tehát a számításakor célszerű volt a rendelkezésre álló lehető leghosszabb mérési intervallumra kiterjedő idősorokból kiindulni. A legalább éves rendszerességgel előforduló nagyvízi árhullámokat figyelembe véve a főmederben 94,00 mBf. duzzasztási szint érhető el. A kivezetésnél előirányzott vízhozam 3 m3/s. II.3. Paraméterek

A sekélyvízi hullám modelljében (ha a szél által keltett cirkulációk szerepét elhanyagoljuk), a fizikai paraméterek a mederfenéken ébredő súrlódási feszültség számításával kapcsolatosak. Az áramlási modell amellett, hogy a fizika egyenleteinek megoldását célozza, a súrlódási feszültség számításakor az empirikus Manning-féle súrlódási tényezők meghatározása után képes csak a valóság kellően pontos visszaadására. A Manning-féle súrlódási tényezőt, vagy szimultán mért vízhozam és vízszint horizontális eloszlások, vagy a sebességmező nagyság-, és irány eloszlásainak egyidejű mérése alapján lehet olymódon bearányosítani, hogy a modell a mért vízállás, vagy sebesség értékeket a kívánt pontossággal visszaadja. Ilyen mérések a jelen esetben nem hajthatóak végre (mivel az csak a tervezett működtetés után lenne lehetséges), ezért feltételeztük, az adott területhasználati kategóriáknak (pl. szántó, erdő stb.) és a Manning-féle súrlódási tényezőnek a függvénykapcsolatát (irodalmi értékek alapján). A mederből elszivárgó víz számításának legfontosabb paramétere a Darcy-féle tényező. A valóságoz közelebb álló értékek felvétele érdekében a hálózat kritikusnak tekinthető pontjain vett fúrásminták alapján a mederanyagra meghatározott szivárgási tényezőkkel dolgoztunk. A Darcy tényező értékei a talajmintákon végzet laboratóriumi vizsgálatok alapján kerültek meghatározásra. 131



Az elszivárgó vízmennyiség mértéke arányosan nő a víz nyomással a nedvesített felület nagyságával illetve a kevésbé kötött talajok gyakori előfordulásával. Ennek megfelelően a mérési vizsgálatok első ütemében a legtöbb mintavételre betáplálási helyek környezetében az elárasztással érintett területeken, valamint a térség vonatkozásában kevésbé kötöttnek számító iszapos homok és iszapos vályog fizikai talajféleséggel jellemezhető területeken került sor. A területen szétszórtan elvégzett 32 mintavétel mérési eredményeit Thiessen-poligonok módszerével (amely az adott mintavételi helyhez köthető paramétert a hozzá legközelebb eső pontokhoz rendeli) az adott fúrási pont vonzáskörzetére terjesztettük ki. A szivárgási tényezők ily módon kapott mintázat szerinti területi eloszlása a dokumentációhoz külön csatolt térképen, a 4.3.1 sz. mellékleten látható. III. Eredmények III.1. Vízpótló hálózat méretezése III.1.1. Feltöltési fázis elemzése

A számítások során az alábbi feltevésekkel éltünk: A három magastározó és az árokhálózat feltöltése történik numerikus szimulációval, a drávai vízkivételi műnél történő 11 m3/s vízhozam betáplálási feltétele mellett. A számítás indításakor az egyéb tavak feltöltött állapotban vannak, a három magastározó és az árokhálózat üres, vízkivételek nem működnek, a hálózati veszteségeket (csatornák, tavak, magastározók mentén) figyelembe veszünk. Mivel az indítási állapot célja, annak ellenőrzése, hogy a hálózat feltölthető-e, ill. a csatornákban szükséges használati vízhozamok előállíthatóak vízkormányzással, összefüggesben a vízigényekkel, ez az állapot átmegy a következő pontban ismertetett üzemi állapotba. A vízkormányzást elősegítő bukók duzzasztási szintjének beállítása manuálisan történt. Az eredményeket két fájl-sorozatban mutatjuk be. A 5.1.1.1-5.1.1.3 ábrák –példaként- az övcsatornaban lejátszódó hullámjelenséget mutatják be. A 5.1.1.4-5.1.1.7 ábrákon a teljes ágrendszer egyes részeiben kialakuló vízszinteket és vízhozamokat mutatjuk be hosszszelvényekben 2,2 nap feltöltési idő után. A hossz-szelvények a csatornák fenék-, terep-, és vízszinteit mutatják be.

132



5.1.1.1 ábra: Övcsatorna feltöltődése a feltöltés kezdete után 0,11 nappal

5.1.1.2 ábra: Övcsatorna feltöltődése a feltöltés kezdete után 0,46 nappal

133



5.1.1.3 ábra: Övcsatorna feltöltődése a feltöltés kezdete után 1 nappal

5.1.1.4 ábra: Feltöltési fázis 2,2 nappal a feltöltés kezdete után (z...vízszint, Q...vízhozam): Övcsatorna és Drávaiványi ágrendszer (fehérrel kiemelt az alaptérképen)

134



5.1.1.5 ábra: Feltöltési fázis 2,2 nappal a feltöltés kezdete után (z...vízszint, Q...vízhozam): Korcsina ágrendszer (fehérrel kiemelt az alaptérképen)

5.1.1.6 ábra: Feltöltési fázis 2,2 nappal a feltöltés kezdete után (z...vízszint, Q...vízhozam): Övcsatorna és Kápolnai ágrendszer (fehérrel kiemelt az alaptérképen)

135



5.1.1.7 ábra: Feltöltési fázis 2,2 nappal a feltöltés kezdete után (z...vízszint, Q...vízhozam): Siópusztai ágrendszer (fehérrel kiemelt az alaptérképen)

Mint látható az ágrendszer a tervezési elvek alapján kb. 2 nap alatt feltölthető, az előírányzott visszaduzzasztási szintek csekély módosítása mellett. III.1.2. Üzemelési fázis elemzése

Az vizsgálat célja, annak megállapítása, hogy vízkivételek kielégíthetők-e a magas tározók pufferkapacitásából. Az üzemállapot vizsgálata az alábbi feltételek mellett történt: A szimuláció indításakorkor az egész rendszer feltöltött állapotban van, a hálózatra történő vízutánpótlás a magastározókból kinyitásával történik. Minden vízkivétel működik, hálózati, szivárgási, és (állandónak feltételezett) 3,5 mm párolgási veszteséget figyelembe veszünk. Az eredményeket vízhozam és vízszint hossz-szelvények segítségével mutatjuk be a 5.1.2.15.1.2.6 ábrákon. A működőképesség feltétele, hogy a csatornák a vízkivétel teljesítése során ne ürüljenek le. Az optimálishoz közeli működés feltétele pedig, hogy emellett a rendszerből, annak Drávával érintkező végpontjain ne legyen kifolyás. Mivel a rendszer vízveszteségeket szenved, ezért akkor állna elő quasi-stacionárius állapot (hosszúidejű működés), ha ezeket pótoljuk a Drávából.

136



5.1.2.1 ábra: Üzemelési fázis 4 napos üzem után (nyilak jelölik a vízkivételeket, és tározóból történő vízpótlást): Övcsatorna és Drávaiványi ágrendszer (fehér színnel kiemelve)

5.1.2.2 ábra: Üzemelési fázis 4 napos üzem után (nyilak jelölik a vízkivételeket, és tározóból történő vízpótlást): Övcsatorna (fehér színnel kiemelve)

137



5.1.2.3 ábra: Üzemelési fázis 4 napos üzem után (nyilak jelölik a vízkivételeket, és tározóból történő vízpótlást): Övcsatorna és Luzsoki ágrendszer(fehér színnel kiemelve)

5.1.2.4 ábra: Üzemelési fázis 4 napos üzem után (nyilak jelölik a vízkivételeket, és tározóból történő vízpótlást): Övcsatorna és Kápolnai ágrendszer(fehér színnel kiemelve)

138



5.1.2.5 ábra: Üzemelési fázis 4 napos üzem után (nyilak jelölik a vízkivételeket, és tározóból történő vízpótlást): Sellyei ágrendszer(fehér színnel kiemelve)

5.1.2.6 ábra: Üzemelési fázis 4 napos üzem után (nyilak jelölik a vízkivételeket, és tározóból történő vízpótlást): Siópusztai ágrendszer(fehér színnel kiemelve)

Mint az ábrákon látható, végponti vízveszteség a kápolnai és drávaiványi ágrendszeren jelentkezik nagyobb mértékben. Ez azonban üzemelési beavatkozással (tározóból történő kifolyás finom szabályozása) tovább lenne csökkenthető. A számítások alapján megállapíthatjuk a rendszer működőképességét. 139



III.1.3. Leürítési fázis elemzése

Leürítési elemzés célja: a rendszer vízelvezető hálózatra történő átállításának vizsgálata, a leürülési idő meghatározása. Számítási feltevések: Induláskor az egész rendszer feltöltött állapotban van. Veszteségeket figyelembe vesszük, vízkivételeket nem feltételezünk. Tározók, tavak lezárt állapotban vannak, csak az árokhálózatot ürítjük le. A leürítés szimulációja a bukók egyidejű „eltávolításával“ történik. Mivel a leürítés folyamata nagyon gyors hullámjelenség, ezért a vízkormányzási pontokon – az erózió elkerülése céljából – 25 m3/s vízhozam-maximumot állítottunk be. A 5.1.3.1-5.1.3.5 ábrákon –példaként- az Övcsatornaban kialakuló tranziens hullámjelenséget mutatjuk be. Mint látható a leürülés első fázisában nagy vízszintcsökkenések, rendkívül rövid idő alatt következnek be. Majd kb. 0,3 nap után a csatornarendszerben a vízhozamok már erősen lecsökkennek. Ezt az állapotot mutatják be az egyes catornaszakaszokra a 5.1.3.6-5.1.3.9 ábrák. A számítások alsó peremét a terepszint magassága adta. A 5.1.3.10-13 ábrákon az 1,5 nap után kialakuló helyzetet mutatjuk be áganként, hosszszelvényekben. Ekkor a csatornák teltsége, és szállított vízhozama igen alacsony már (lásd ábrák). Az ezt követő időszak hossza, amely a teljes kiürülésig tart, még kb. két nap. Ezt az állapotot nem ábrázoltuk, mert a jelenség megértését nem befolyásolja érdemben. 5.1.3.1 ábra: Övcsatorna (fehér színnel kiemelve) leürülése fázisai: t:0nap (z...vízszint, Q...vízhozam)

140



5.1.3.2 ábra: Övcsatorna (fehér színnel kiemelve) leürülése fázisai: t:0,04 nap (z...vízszint, Q...vízhozam)


141





142



5.1.3.6 ábra: Övcsatorna és Drávaiványi ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 0,33 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

5.1.3.7 ábra: Korcsina ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 0,33 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

143



5.1.3.8 ábra: Övcsatorna és Luzsoki ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 0,33 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

5.1.3.9 ábra: Övcsatorna és Kápolnai ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 0,33 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

144



5.1.3.10 ábra: Övcsatorna és Drávaiványi ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 1,5 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

5.1.3.11 ábra: Kápolnai ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 1,5 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

145



5.1.3.12 ábra: Korcsina ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 1,5 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

5.1.3.13 ábra: Luzsoki ágrendszer (fehérrel kiemelve) leürülési állapota t: 1,5 napnál (z...vízszint, Q...vízhozam)

146



IV. Elárasztási számítások

Az elárasztás az (571453, 54600) EOV koordinátájú pontban történt. Az alkalmazott peremfeltétel: állandó, 3 m3/s nagyságú vízhozam. A számításokat 600 óra elárasztási ideig folytattuk a 3. pontban leírt fizikai modell segítségével. A 5.2.1-8 ábrák az elárasztott terület kiterjedését követik nyomon. Mint a domborzati modellből jól látható a területen holtágrendszer mélyvonulatai helyezkednek el. A kibocsátott víz ezt a rendszert tölti fel északi irányból. 5.2.1 ábra: Elárasztási szimuláció: 40 óra elárasztási idő után

5.2.2 ábra: Elárasztási szimuláció: 80 óra elárasztási idő után

147





148



149





150





151



A fenti ábrasorozaton keresztül illusztrált elárasztás 600 óra elteltével a jól kirajzolódó keskeny mélyvonulatokon kívül jelentős kiterjedésű területeket is érint. A vízszint az elsőként elárasztott északi területeken kezd 93,00 mBf.-ti szinten állandósulni míg a terület keleti szélén láthatóan az elöntés még tart és a sekélyvízi árhullám tovább terjed a töltés irányába. A legutolsó ábrán látható vízborítás esetén a vízmélység a területen domborzattól függően 0,5-3,0 m között változik. Az eltelt idő alatt kivezetésre kerülő 6,48×106 m3 vízmennyiség 14,1 km2 nagyságú vízfelületet hoz létre.

152



T.1. melléklet: Talajmintavétel helyszínek koordinátái Pont Fúrás száma száma

Fúrás megnevezése

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32.

Drávagárdony Drávagárdony Potony Potony Lakócsa-ÉK Lakócsa-D Szentborbás-K Bogdása-ÉK Lakócsa-K Bogdása-K Bogdása-DK Drávakeresztúr-É Drávakeresztúr-Ny Sellye-DK Sósvertike-ÉNy Zaláta Zaláta Kemse-Ny Csányoszró-D Kemse-É Lúzsok-K Hirics-É Hirics-DK Csányoszró Vajszló-É Csányoszró-É Majláthpuszta-É Sámod-D Cún-K Piskó-Ny Szentborbás-K Potony

1. 2. 3. 4. 20. 24. 22. 28. 21. 26. 27. 29. 25. 30. 31. 11. 10. 6. 12. 7. 8. 17. 18. 13. 32. 19. 16. 15. 14. 9. 23. 5.

EOV Y

EOV X

Talajvízz m B.f. szint m

538839 539393 540895 543497 547394 547526 543079 554026 547555 553965 553603 550217 548976 556040 557207 556535 557579 560823 562162 562921 565282 567293 568746 562921 567496 562209 571610 571283 575745 562543 544320 543312

66074 66805 64315 66011 64184 60490 59530 62101 62005 60161 59134 56569 56736 59133 55073 52194 50172 54645 57821 54828 53600 53086 53080 59868 58903 61331 52988 54775 52126 51656 59348 64097

103,32 103,21 101,46 101,50 100,64 99,19 100,73 98,51 99,05 99,50 99,52 98,07 99,59 97,65 97,85 96,97 97,31 96,97 98,08 96,00 96,52 94,80 93,43 98,81 96,04 98,57 93,27 95,81 90,51 95,13 100,63 100,50

153

-0,20 ø ø -0,95 ø ø ø ø ø -2,00 -1,70 -1,46 ø -0,15 -0,60 -0,43 ø -1,25 ø -1,40 ø -1,15 -0,40 ø ø -0,64 -1,17 ø ø ø ø ø



T.2.-8 mellékelt: Talajmintákat kiértékelő laborvizsgálatok eredményei Pont k

Rétegsor

Pont k Rétegsor

Pont k Rétegsor

Pont k Rétegsor

1.

10-5

H

9.

10-10

A

18.

10-5

H

26

10-5

H

2

10-10 10-5

A H

10.

10-10

A

19.

10-5

H

27.

A

20.

10-8 10-7 10-10

A IHL

11.

10-10

10-11 10-7

I IHL A

28.

10-11 10-5

A H

21.

10-8 10-7

I IHL

29.

10-5 10-10 10-7

H A IHL

22.

10-11

A 30.

23.

-11

10-10 10-8

A I

31.

10-11

A

32.

10-10 10-7

A IHL

3. 4 5.

6. 7. 8.

-7

10

IHL 12.

10-10

A A

10-12 10-5

A H

13.

10-11

10-10

A

14.

10-12 szA

10-8 10-5

I H

10-11

A

10-5 10-10

10-7 szIHL

15.

10

H

16.

10-10 10-5

A H

H A

-5

17.

10-7

24.

10 10-5

10-10 10-5

IHL

A H A H

10-11 A 10-5 H Pont száma Terepszint mBf/talajvízszint mBf (- talajvíz nincs)

25.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. A=agyagok sz=szerves vályog agyagos vályog

103,32/103,12 17. 103,21/18. 101,46/19. 101,50/100,55 20. 100,64/21. 99,19/22. 100,73/23. 98,51/24. 99,05/25. 99,50/97,50 26. 99,52/97,82 27. 98,07/96,61 28. 99,59/29. 97,65/97,50 30. 97,85/97,25 31. 96,97/96,54 32. I= iszap IHL =iszapos homokliszt vályog homokos vályog

homokos vályog

154

97,31/96,97/94,72 98,08/96,00/94,60 96,52/94,80/93,68 93,43/93,03 98,81/96,04/98,57/97,83 93,27/92,17 95,81/90,51/95,13/100,63/100,50/H=homok homok



6.1.3. – 1. sz. diagramot: Tényleges csapadékhiány

156



6.1.3. – 2. sz. diagram: Potenciális csapadékhiány

157



6.1.3. – 3. sz. diagram: Vízfelületek vízháztartása

158



6.1.3.1. – 1. sz táblázat: Csatorna vízveszteség

159

6.1.3.3. – 1. sz. táblázat: A vízellátó rendszer csúcsidei vízigénye Rendszer Siópusztai árok

Lugi csatorna

Korcsina átvágás Cun-Szaporca Fekete víz Kisszentmártoni árok Fekete víz Körcsönye Kelemenligeti árok

Lúzsoki árok

Kemsei árok

Vejti árok

Kemsei árok Kápolnai gürü

Kápolnapusztai tcs. Csányoszrói tcs. Körcsönye Sellyei gürü

Osztróci árok Sellyei gürü

Drávaiványi árok

Bisztrica tcs. Nagymező árok

Drávaiványi árok Bogdásai tcs. Körcsönye

Sorszám 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66

Hossz [m] 1416 607 2847 2203 3426 2462 1080 1916 1100 471 1358 5700 3602 2147 11465 240 2507 1948 1070 546 1771 1620 2746 1422 1560 830 1334 3817 1030 1863 483 1834 919 970 686 1911 509 2425 2000 3200 1856 795 6840 2350 600 470 303 170 3010 3370 870 1204 90 249 1235 2100 1335 1765 2825 180 1588 1924 2039 745 1913 4847

Öntözött szántó [ha] 219

Öntözött erdő [ha]

333 65 153 373 95 27 229

116 49

90

205

383 180

103 122 119 37

52 306 91 61 406

57

172

42

44

109 61 170

133 107 440

Öntözési vízigény [m3/s] 0,327 0 0,497 0,032 0,074 0,181 0,142 0,013 0 0,342 0 0 0,173 0,073 0 0 0,134 0 0 0 0 0 0,492 0,087 0 0,154 0,182 0,178 0,055 0 0 0 0 0 0 0 0 0,078 0 0,149 0,136 0 0,030 0,197 0 0 0 0 0 0,169 0 0,084 0 0 0 0,163 0 0,030 0,083 0 0 0,199 0 0,160 0 0,214

160

Tavak Összes vízigénye vízkivétel [m3/s] [m3/s] 0 0,327 0 0 0,497 0 0,032 0 0,074 0 0,181 0 0,142 0 0,013 0 0 0,342 0,019 0,019 0 0,006 0,179 0,004 0,077 0 0 0,000 0 0,134 0 0,005 0,005 0 0,003 0,003 0 0 0,492 0 0,087 0,004 0,004 0 0,154 0 0,182 0 0,178 0 0,055 0 0 0 0 0 0 0,004 0,004 0 0 0,078 0 0,010 0,158 0,016 0,152 0,045 0,045 0 0 0,197 0,009 0,009 0 0,005 0,005 0 0 0 0,169 0 0 0,084 0 0,021 0,021 0 0 0,163 0 0 0,030 0 0,083 0,005 0,005 0 0 0,199 0 0 0,160 0,017 0,017 0 0,214

Veszteség [m3/s] 0,050 0,021 0,100 0,077 0,120 0,086 0,038 0,067 0,039 0,016 0,048 0,200 0,126 0,075 0,401 0,008 0,088 0,068 0,037 0,019 0,062 0,057 0,096 0,050 0,055 0,029 0,047 0,134 0,036 0,065 0,017 0,064 0,032 0,034 0,024 0,067 0,018 0,085 0,070 0,112 0,065 0,028 0,239 0,082 0,021 0,016 0,011 0,006 0,105 0,118 0,030 0,042 0,003 0,009 0,043 0,074 0,047 0,062 0,099 0,006 0,056 0,067 0,071 0,026 0,067 0,170

Összesített vízigény [m3/s] 0,377 0,021 0,597 0,109 0,194 0,267 0,180 0,080 0,039 0,358 0,067 0,200 0,305 0,152 0,401 0,008 0,222 0,068 0,042 0,019 0,065 0,057 0,588 0,137 0,058 0,183 0,229 0,311 0,091 0,065 0,017 0,064 0,032 0,034 0,024 0,071 0,018 0,163 0,070 0,270 0,217 0,073 0,239 0,279 0,030 0,016 0,015 0,006 0,105 0,287 0,030 0,126 0,003 0,030 0,043 0,236 0,047 0,091 0,181 0,011 0,056 0,266 0,071 0,186 0,084 0,383

Csatornaszakasz ok vízigénye [m3/s] 0,377 0,398 0,995 1,103 0,194 1,565 1,745 1,825 1,863 0,358 0,425 0,625 0,305 0,458 1,483 1,492 0,222 0,290 0,333 0,352 0,417 0,474 1,062 1,199 0,058 0,241 0,470 0,311 0,403 0,468 0,485 0,549 1,051 1,085 0,024 0,071 0,113 0,275 0,345 0,616 3,117 3,190 4,921 5,200 0,030 0,046 0,015 0,067 0,173 0,459 0,490 0,126 0,619 0,649 0,692 0,236 0,283 0,374 0,556 0,011 0,066 0,266 0,404 1,145 1,922 7,505

Korcsina csatorna Nádiberki árok Felsőszentmártoni tcs. Korcsina csatorna

Drávai vízkivétel Összesen

67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78

2710 1780 2666 274 2397 3254 2853 1455 1145 4900 3950 1169 154267

355

69

100

2377

3296

0 0,172 0 0 0,103 0 0 0 0 0,049 0 0 5,150

161

0 0 0 0,004 0 0,006 0,005 0,047 0 0 0 0,079 0,312

0,172 0,004 0,103 0,006 0,005 0,047 0,049 0,079 5,432

0,095 0,062 0,093 0,010 0,084 0,114 0,100 0,051 0,040 0,172 0,138 0,041 5,399

0,095 0,235 0,093 0,013 0,187 0,120 0,104 0,098 0,040 0,220 0,138 0,120 10,831

7,600 0,235 0,328 0,013 0,200 0,120 0,224 0,850 0,890 8,710 8,849 10,831



6.1.4.3. – 1. sz. táblázat: Tervezett (becsült) beavatkozások a vízellátó rendszerben

163



164



165



166



6.1.4.3. – 1. sz. térképen: Műszaki beavatkozások

162



167



168



6.3. – 2. sz. táblázat: Meglévő és tervezett műtárgyak

169



170



6.5.1.5. – 1. sz. táblázat: Nyugalmi vízszint

171



172

Ormánságfejlesztő Társulás Egyesület

Recommend Documents