Orendi Mihály: Az edzőképzés fellendítése létkérdés a korcsolyázók számára! Hosszú és ugyancsak változatos életpályát tudhat maga mögött Orendi Mihály, aki jelenleg ugyan a Magyar Korcsolyázó Szövetség ügyvezető igazgatója, de az előző évtizedekben edzőként markánsan letette a névjegyét a magyar sport asztalára. A sokoldalú sportvezetővel a Magyar Edzők Társasága kérésére beszélgettünk. - Rövid ideig Kisújszálláson élt a családunk, így én ott születtem. A sport iránti elkötelezettségemet javarészt egy csodálatos testnevelő tanárnak, az Ócsán élő Korompay Sándornak köszönhetem, aki Mátészalkán, az Esze Tamás Gimnáziumban szerettette meg velem a sport világát. Egyenes utam vezetett a Testnevelési Főiskolára, ahol 1969-ben végeztem. Olyan évfolyamtársaim voltak, mint a gerelyhajításban olimpiai bajnok Németh Miklós, de igen jó kapcsolatot ápoltam a kézilabda válogatottakkal is. Így Harka Lászlóval, Csík Jánossal, Hunyadkürti Jánossal, Szlatényi Bélával vagy éppen Horváth Klárával is. - Kérem, szóljon tanári, illetve edzői munkássága legfontosabb állomásairól. - Újfehértóra kerültem, ahol egy kisebb létszámú gimnáziumban, a 242 tanulós, Bajcsy Zsilinszky Endre nevét viselő intézményben töltöttem el négy esztendőt, ahol sorozatban nyertük a középiskolák országos bajnoki pontversenyét. 1973-ban kerültem Nyíregyházára, ahol 1976-ban egy kisebbfajta „robbantást” végeztünk. A
sporttagozatos Vasvári Pál Gimnáziumba „tereltük” ugyanis mindazokat a hetedik osztályos gyerekeket, akiket a megyei kiválasztási rendszer felmérései során „atléta-gyanúsaknak” találtunk. Ezen az úton olyan kiválóságokat nyertünk meg a magyar atlétika számára, mint a távolugró Pálóczy Gyulát, aki 825 centiméteres ugrásával 1985-ben, Athénban fedett pályás Európa-bajnoki címet szerzett. De említhetném a nyolcvanas évek rövidtávfutó válogatottjait is: Molnár Tamás 45.43, Vasvári Sándor pedig 46.o2 másodpercig jutott a 400 méteres síkfutásban. - Közben Ön 1981-ben a Nyíregyházi VSC atlétáinak vezetőedzője lett. - Imádtam az edzői munkát, pedig párhuzamosan mindig volt más tennivalóm is! Ma is büszke vagyok arra, hogy az NYVSC atléta szakosztálya éveken keresztül toronymagasan nyerte a Magyar Atlétikai Szövetség pontversenyét. Tanítványaim közül felemlíteném az 1980-ban 10 ezer méteren Ob-t nyert Mayer Józsefet, aki a méltán híres Híres Laci bácsi újpesti tanítványait, Fancsali Gyulát és Kerékjártó Istvánt hagyta maga mögött. Mayer egyébként hat országos bajnoki címmel rendelkezik; jelenleg a feledés homályában, Nyírszőllősön él. - 1991-től a nyíregyházi városi stadion igazgatói teendőit is ellátta, majd 1999. július 15-én Debrecenbe igazolt át, ahova Nyíregyházáról naponta ingázott.
- A dátumnak később még fontos szerepe lesz. Debrecenbe egyéként Kósa Lajos hívására mentem, ahol a Debreceni Sportcentrum Nonporfit Kft. irányításával bíztak meg. Az ott töltött 15 év pályám alighanem legaktívabb és legeredményesebb időszaka, hiszen Debrecenben 22 világversenyt rendeztünk az irányításommal. A sikerek legfőbb záloga az volt, hogy munkámban teljes szabadságot élveztem! Soha senki nem szólt bele, hogy kivel dolgozom együtt. - Ennek a Magyarországon páratlan sorozatnak is egyszer vége szakadt… - Napra pontosan 15 évvel Debrecenbe érkezésemet követően jött el a búcsú ideje. Így terveztem: 2014. július 15-én átadtam a váltóbotot, nyugdíjba vonultam. A remélt pihenés ideje azonban még nem érkezett el, mivel a korcsolyázó szövetség elnöke, Kósa Lajos hívásának egyszerűen nem tudtam ellenállni. Vele maximális egyetértésben dolgoztam Debrecenben, így 2014 decemberében elfogadtam a korcsolyázók ügyvezető igazgatói munkakörét. - Ezzel egészen új világba csökkent. Hogyan tudott akklimatizálódni? - A feltételek Debrecenben sokszorosan jobbak voltak, mint amivel itt, Budapesten találkoztam! Ami a „megörökölt” kollegákat illeti, közöttük számos, rendkívüli adottságokkal rendelkező is volt, akik azonban csapatként nem különösebben villogtak. Így ez volt a teendőm: jó csapatjátékosokat nevelni. Sikerült a sztárokat rávenni a közös munkára, ami nagy örömömre szolgál. Ami pedig az adminisztrációt illeti, ezen a téren is utolértük magunkat. Azért ebben
a szövetségben öt szakágat kell összefognunk, ami önmagában is komoly erőfeszítéseket igényel. - Önöknek is óriási változást jelentett, hogy bekerültek a 16, kiemelt sportág közé. - Ezzel új időszámítás kezdődött a korcsolyázó szakágak számára! Amíg előzőleg 100 millió alatt volt az éves támogatásunk, addig 2014-től a központi és a MOB támogatás összege 655 millió forint. Ennek a hatalmas összegnek az okos felhasználását illetően is van még tanulnivalója a szövetségi adminisztrációnak. - Az eredmények minden esetre a kiemelés jogosságát igazolják. - A track-short szakágban történelmet írtunk: Liu Shaolin Sándor világbajnok lett, öccse, Shaoang pedig ezüst- és bronzérmet is elhozott a Vb-ről. Célunk az, hogy a 2018-as téli olimpiáról is érmet, netán érmeket hozzanak versenyzőink. Arra is törekszünk, hogy a pontozásos szakágakban is közelítsenek legjobbjaink a nemzetközi élvonalhoz. - Az elért eredmények mögött mindig ott állnak az edzők. Ezen a téren hogyan áll a szövetség? - Nem kevesebb, mint 37 tagszervezetünk van, amelyek jelentős részénél hiányzanak a megfelelő felkészültségű edzők. Ezért számunkra képzés, illetve továbbképzés elmozdítása a holtpontról rendkívül fontos kérdés. Intenzív tárgyalásban állunk a Testnevelési Egyetem illetékeseivel és reményünk van arra, hogy 2017-től érdemi
változások történnek. Addig is keressük azokat a nemzetközi szaktekintélyeket, akikre számíthatunk majd ebben a munkában. Így például a Kanadában élő dr. Bay István – aki Kanada mellett DélAfrikában és az angolszász világban egyaránt nagy szaktekintélynek örvend – szívesen segít majd a megfelelő tematikák összeállításában. Még konkrétabb a kapcsolatunk a Svédországban élő, egykori műkorcsolyázónkkal, Dohány Andreával, aki egy éve már konkrét tanácsokkal segíti a szinkronkorcsolyázó csapatunk felkészülését. Jocha Károly