Opponensi vélemény Hideg Éva: „JÖVŐUTATÁSI PARADIGMÁK” c. Akadémiai Doktori Értekezésről. Hideg Éva kutatási területe a jövőkutatás, ezen belül – többek között - foglalkozott a jövőkutatás és az általános evolúciós elmélet összekapcsolásával, a paradigmák szerepével a jövőkutatásban, a komplex szociális előrejelzés és foresight (előrelátás) elméletimetodológiai és metodikai tovább fejlesztésével, a káoszelmélet felhasználásával, a szakképzés jövőjével, a jövőorientáltság empirikus vizsgálatával, részt vett a Magyarország 2010-ben, 2020-ban, 2025-ben kutatási projekt kidolgozásában. Publikációi a kandidátusi védés 1988 után rangos A és B kategóriás hazai és külföldi szaklapokban jelent meg, pl. a következő magyar szaklapokban: KÖZGAZDASÁGI SZEMLE, MAGYAR TUDOMÁNY, MAGYAR FILOZÓFIAI SZEMLE, EGYETEMI SZEMLE, STATISZTIKAI SZEMLE stb. és a következő nemzetközi szaklapokban: FUTURES, FUTUREtakes, FUTURES RESEARCH QUARTERLY, AMERICAN BEHAVIORAL SCIENTIST, Foresight stb. Publikációinak a száma 226. Lektorként dolgozott 4 nemzetközi (Journal of Futures Studies, Interdisciplinary Description of Complex Systems, Foresight, Nordic Journal of Youth Research) és egy hazai (Magyar Tudomány) szakmai folyóiratnál. Monográfiának tekinthető szakkönyvei között kiemelhető: Hideg Éva, Nováky Erzsébet: Szakképzés és jövő (lektor: Ránki Lantos Júlia) Aula Kiadó, 1998. 240 old. Hideg É, Nováky E: A szakképzés jelene, jövője a társadalmi-gazdasági folyamatokban. In: Sallay Mária (szerk.) Új szakképzési modell. Budapest: Generál Press, 1996. pp. 467482. Angol nyelven 10 könyvfejezetet írt. A „Jövőkutatási paradigmák” c. értekezése 5 fő fejezetből és összefoglalásból áll. Az első fejezet „A paradigma fogalma és metaelméleti kutatásának módszertana” alapvetően a rendelkezésre álló szakirodalom kritikai feldolgozása és értékelése. Saját véleményéről, korábbi publikációiról és kutatási eredményeiről harmadik személyben ír, pl. „Hideg Éva a jövőkutatás irányzatosodására hívta fel a figyelmet….” Értekezés 4. oldala. Szerintem első szám első személyben kellett volna fogalmaznia, pl. Ez volt a véleményem, majd korábbi véleményemet fenntartom, megváltoztatom stb. Lehet, hogy a jelölt által alkalmazott fogalmazás előírás, ezt nem tudom. Célszerű lett volna azonnal a bevezetésben megfogalmazni azt, hogy mit jelent a paradigma a jövőkutatásban. A paradigma eredeti jelentése: „bizonyításra vagy összehasonlításra alkalmazott példa”. Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai K. 1974. 624. old. Rimler Judit véleménye szerint: „A tudományban a sémák rendszere a paradigma, ami határokat szab egyes területek elméleti és gyakorlati munkájának. A paradigmák az újítások ellen működnek, de megengedik a paradigmán belüli továbbfejlesztéseket. A rendszeren belüli anomáliák pedig kivezetnek egy-egy paradigmarendszerből.” Rimler Judit: Kreativitás és vállalkozás (Vizsgálódások Schumpeter nyomában). Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. április (353369. old.) Hideg Éva Kuhn kutatási eredményeire hivatkozva később a 10-ik oldalon definiálja a tudományos kutatás paradigmája fogalmát majd a hazai valamint a nemzetközi szakirodalom több jelentős képviselőjének (pl.: Guba, Lincoln, Knight, Eden, Gibbons, Kornai János, Pléh Csaba és mások) az álláspontját összefoglalja és értékeli. A kutatás célja a jövőkutatási paradigmák elméleti kutatása. Hideg Éva foglalkozik a közgazdaságtudomány és más tudományok paradigma változásaival, elsősorban a jövőkutatásra vo1
natkoztatva. Ez azért fontos véleményem szerint mert az ember, a társadalom a természet része. Érdemes lett volna a természettudomány erre vonatkozó eredményire is utalni. S. W. Hawking például egy önálló könyvet írt, címe: Az idő rövid története. Maecenas K. 1998. A könyv és hasonló más munkák, mint pl. Gribbinné, azért izgalmasak, mert arra a kérdésre keresik a választ, hogy a természet törvényei érvényesek-e a jövőre vonatkozóan is. Ha érvényesek, akkor könnyű lenne a jövőt vizsgálni, előrejelzéseket készíteni. Hawking idézett munkájának egyik fejezetében a „Merre halad az idő ?” kérdésre azt a kozmológiában általánosan elfogadott választ adja, hogy „a tudomány törvényei nem különböztetik meg a múltat és a jövőt. …majd így folytatja: Mégis óriási különbség van mindennapjainkban a valós idő előre- és hátramutató iránya között” Hawking három okot sorol fel, amik miatt a múlt és a jövő a természet világában eltér egymástól, annak ellenére, hogy ezt a törvények nem indokolnák: 1. az első az entrópia vagy a rendezetlenség időbeli növekedése, amit az idő irányítottságának vagy nyilának hívunk, ami megkülönbözteti a múltat a jövőtől és irányt ad a jövőnek. Ez a termodinamikai irány. 2. a második a pszichológiai irány, ez arrafelé mutat, amerre érzékeink szerint halad az idő, ebben az irányban a múltra emlékezünk és nem a jövőre. 3. a harmadik a kozmológiai irány, ez az az irány amelyben a világegyetem tágul és nem pedig zsugorodik. Hawking i. m 148-149 old. A pontos előrejelzés ezért a természetben sem lehetséges, ugyanakkor korlátozott körülmények között a fizikai törvények előrejelezhetők. A gravitáció törvénye földi körülmények között mindig érvényesül, ha leejtünk egy poharat az mindig leesik, legfeljebb nem tudjuk biztosan, hogy összetörik-e. Ha viszont arra keresik a fizikusok a választ, hogy a világmindesség örökké fog-e tágulni, vagy a gravitáció majd ezt a tágulást megfordítja, erre a kérdésre a választ még nem ismerjük. Pauler Ákos: Logika. Bp. 1925. c. könyvében két tudományt különböztet meg, a történet- és a törvény-tudományt. Véleménye szerint a történettudomány a valóságot a múltban, a leíró jelenben, a törvénytudomány viszont a jövőben vizsgálja. A törvény szabályszerű, tehát ismétlődő mozzanatot jelent. A fizika korlátozott körülmények között képes elméleti feltevéseit empirikusan ellenőrizni, ezért törvénytudomány. Kérdés az, hogy a közgazdaságtudomány és ezen belül pl. a jövőkutatás vagy az ökonometria törvénytudomány-e. Ez a kérdés különösen válságidőszakokban merül fel, pl. az 1973-as 1978-as olajválság után vagy a rendszerváltások idején, amikor igazából nem sikerült a Szovjetunió és az ún. szocialista rendszerek hirtelen bukását előrejelezni. A gazdasági folyamatok előrejelzését az a feltevés teszi lehetővé, hogy az emberek, a pártok, a kormányok stb. racionális döntéseket hoznak. A fogyasztó például szükségletei lehető legteljesebb kielégítésére törekszik, a vállalkozó célja profitjának növelése, a hatalmon lévő pártok a következő választást is szeretnék megnyerni, míg az ellenzéki pártok célja a következő választás megnyerése stb. A valóságban viszont azt tapasztaljuk, hogy az egyén szükségletei nemcsak anyagi jellegűek, a haszonmaximálási törekvés az egyén egyik, de nem egyedüli motívuma. A vállalkozók Magyarországon sokszor rövid időn bel meg szeretnének gazdagodni és ezért elveszíthetik jó hírnevűket és tönkremennek. A kormányon lévő pártok gyakran rövidtávú érdekeiket veszik figyelembe és ezért elveszítik/elveszíthetik a következő választást és lehetne folytatni a példákat. Minden probléma ellenére a gazdasági folyamatok is előre jelezhetők, még ha nem is olyan pontosan mint a fizikai jelenségek és folyamatok. Az 1973-as 1978-as olajválság után amikor az évszázados trend 1896 óta tartó felszálló ága és a Kondratyev féle hosszú ciklus 1945-1950 óta tartó felszálló ága megfordult és az interferencia miatt kiélezte a válságot, a közgazdaságtudomány is meg tudta adni a választ paradigma váltással. A lezajlott folyamatokat pl. a káoszelmélettel modellezték Magyarországon, s e kutatásokban élenjárt Nováky Erzsébet, Hideg Éva és mások. Ld.: Gáspárné Vér K, Hideg É, 2
Nováky E: A társadalmi-gazdasági makromutatók és a káoszelmélet. STATISZTIKAI SZEMLE 36:(12) old. . 976-989. (1995) Hideg Éva értekezése 50-ik oldalán hivatkozik Kondratyev hosszú ciklusokra vonatkozó eredményeire, megemlítve, hogy ”elmélete és módszertana 1922-ben jelent meg” és tételesen meghivatkozza egy 1993-ban kiadott orosz nyelvű tanulmányát. Ez így nem egészen pontos. Kondratyev 1922-ben megjelent tanulmánya csak felveti a hosszú ciklusok létezését, a részletes kidolgozás, adatállomány, módszertan, empirikus vizsgálatok orosz nyelven először 1925-ben jelent meg.1 Ez a második 1925-ben publikált tanulmánya ezt követően megjelent németül: 1926-ban, Sozialwissenschaft und Sozialpolitik. Berlin. 56. köt. pp. 573-609. majd angolul 1935-ben The Review of Economic Statistics. 17. évf. 6. sz. Nov. pp. 105–115. és 1979-ben megint angolul, Review. 2. évf. 4. sz. pp. 519–562. és ez jelent meg magyar nyelven: Kondratyev, N. D. [1980]: A gazdasági fejlődés hosszú hullámai. Történelmi Szemle. 22. évf. 2. sz. pp. 241–269. Megjegyzem Kondratyevet 1930-ban letartoztatták, 1935-ben a Szuzdáli elkülönítő táborban raboskodott, majd 1938. szeptember 17-én halálra ítélték és még aznap kivégezték. A Szovjetunió Legfelső Bírósága Katonai Kollégiuma 1987. július 16-i határozatában rehabilitálta Kondratyevet és tizennégy elítélt társát. Végül megemlítem, hogy utolsó legnagyobb munkája Kondratyevnek az Oparinnal lefolytatott munka, ami 1989-ben Simanovszky Zoltán fordításában és szakmai összefoglalójával magyarul is megjelent.2 A második fő fejezet a paradigma kialakulásával, a paradigmaválsággal és a kiútkereséssel foglalkozik a jövőkutatásban. Hideg Éva megállapítja, hogy az 1989-es rendszerváltás után jövőkutatás ellenes álláspontok jelentek meg, mert a rendszerváltást és az azzal járó gazdasági és társadalmi problémákat a jövőkutatók nem jelezték előre. (Értekezés 75. old.) Megjegyzem olyan vélemények is megjelentek hazai tudományos konferenciákon, hogy a közgazdaságtudomány történettudomány és nem törvénytudomány és csak a múltra tud megállapításokat tenni. A rendszerváltásnak bár megvoltak a nyilvánvaló okai, magam is az 1980-as évek elejétől vizsgáltam pl. a Kondratyev ciklusokat a szocialista országok és kiemelten a Szovjetunió esetében, kimutatva, hogy 1980-tól a leszálló ágba került a „szocialista tábor” gazdasága és nehezen, támogatók segítségével publikáltam kutatási eredményeimet itthon és külföldön, s jól emlékszem, hogy a veszély előrejelzések, a deignózisok publikálásának milyen akadályai voltak. A rendszerváltás a két nagyhatalom politikai alkuja alapján született meg, és ezt azért nehéz volt előre jelezni, következményeit felmérni. Hideg Éva Linstone véleményét fogadja el, aki szerint „új tudományterület a szervezetitársadalmi jövőkutatás, amelynek komplex tárgya van”. (Értekezés 77 old.) Az értekezés 1
Ld.: КОНДРАТЬЕВ Н. Д. [1922]: Мировое хозяйство и его конъюнктуры во время и после войны. - Вологда: Обл. отд-ние Гос. изд-ва, - pp. 258 + III с. КОНДРАТЬЕВ Н. Д. [1925]: Большие циклы конъюнктуры. Вопросы конъюнктуры.-М. 1925. - Т. 1. вып. 1. - pp. 28-79. 2 KONDRATYEV, N. D.-OPARIN, D. I. [1989]: A konjunktúra nagy ciklusai. Politikai gazdaságtan füzetek. 66. Szerkesztette: Mihalik István. Fordította és a bevezető tanulmányt írta: Simanovszky Zoltán. Kiadja: az MKKE Politikai Gazdaságtan Oktatók Továbbképzési és Információs Központja. Budapest. pp. 291. Az eredeti mű: Кондратьев Н. Д. - Опарин Д. И. [1928]: Большие циклы конъюнктуры: Доклады и их обсуждения в Институте экономики. - М. pp. 288.
3
áttekinti és értékeli a jövőkutatás 1990 utáni irányzatait és a paradigma változásokat részletesen bemutatja. (Értekezés 6. táblázat 90-91 old.) Az értekezés 100-ik oldalán a trendekről írtakat pontosítanám, idézem ”az evolúcós jövőkutatás a trendeket nem tekinti a változás irányát és menetét meghatározó tényezőnek a jövőre vonatkozóan. A trendek megtörnek, új trendek alakulnak majd ki, de az előretekintés idején azok még nem ismerhetők fel.” ( Értekezés 100 old.) Történészek (pl. Braudel F., Simiand, F. Imbert G., Labrousse E. és mások, az Annales iskola tagjai) évszázados (szekuláris) trend változásról is írnak, vagyis a Kondratyev ciklus hossza is duplázódik. Az szerint, az évszázados (szekuláris) trendek (kenyér- és búzaárak alapján) az alábbiak szerint alakultak Európában az elmúlt 260 évben (III. és IV. trend ciklus): 1740 [1817] 1896 1896 [1973] … F. Braudel ezt írta: „Az új gazdaság- és társadalomtörténet a ciklikus ingadozást helyezi a kutatás előterébe és a hangsúlyt ennek tartalmára fekteti: egyaránt foglalkozik az árak ciklikus emelkedésének és süllyedésének látszatával és realitásával. Ma már az elbeszélés mellett … létezik a konjunktúra recitatív-jai (hagyományos elbeszélései) is, amely a múltat nagy metszetekben, tíz, húsz, ötven éves periódusokban tárgyalja. E második fajta recitatívon kívül létezik még a nagyobb lélegzetű történelem, ami immár évszázados léptékű: a hosszú, sőt igen hosszú időtartam története.” (Braudel, F. 1972: A történelem és a társadalomtudományok. A hosszú időtartam. Századok. 4-5. sz. 990. old.) Megjegyzem, a 200 illetve 100 éves ártrendek az ipari termékek és nyersanyagok esetében az USA-ban és az Egyesült Királyságban valóban széleskörűen kimutathatók és általában süllyedő irányt mutatnak, kivéve a nyersolaj árak 1870 óta megfigyelhető trendjét, ami süllyedés után emelkedett.. A véleményem az, hogy az évszázados trendek bár változnak, de elég hosszú ideig hatnak ahhoz, hogy hatásukat az előrejelzésnél figyelembe tudjuk venni. Egy évszázados trend periódusa jelenleg valószínűleg több mint 100 év, hiszen 1896 és 1980 között 84 év telt el, amikor is az évszázados trend a felszálló ágban volt. A trendek tehát valóban megtörnek, de nem olyan gyorsan, mint azt Hideg Éva írta és véleményem szerint, ha 50 évnél korábban törnek meg, akkor valamilyen konjunktúra ciklusról van szó és nem évszázados trendről. Az értekezés új és újszerű eredményeit a jelölt az értekezés 3. 4. és 5. fejezeteiben foglalta össze., amit egy rövid összegzéssel zárt. Ebben az összegzésben a lehetséges jövőbeni kutatási irányokról is véleményt olvashatunk. A jelölt véleményem szerint teljesítette a téziseiben is megfogalmazott kutatási célkitűzéseit, idézem: „Az értekezés célja annak megmutatása, hogy a) a jövőkutatás tudománynyá válásának folyamata paradigmák kialakulásán és paradigmaváltáson keresztül valósult meg, b) az evolúciós és a kritikai paradigmák között folyó versenyben vált korszerű, poszt-normál tudománnyá a jövőkutatás, c) az alternatív paradigmák mára már terméketlenné vált versengéséből újabb paradigmaváltással léphet ki a jövőkutatás, amelynek során létrejöhet az integrált jövőkutatás."”(Tézisek. 4-5 old.) Új kutatási eredmények közé sorolom:
4
1. A jövőkutatási paradigmák felismerését, leírását a paradigma mátrixsémák (pozitivista, evolúciós, kritikai, komplex, integrált, koevolúciós, participációs, stb.) kidolgozását illetve továbbfejlesztését. 2. A paradigmák összetevőinek és jellemzőinek a rendszerezését. 3. A kritikai jövőkutatási paradigma empirikus vizsgálata, ahol a jelölt a kutatás témavezetője is volt. 4. A jövőkutatás három paradigmájának rekonstruálását, a paradigmaváltás jövőkutatás fejlődésére gyakorolt hatásának feltárását. Hideg Évát az eddigi tudományos teljesítménye, hazai és nemzetközi publikációi és elismertsége valamint elbírált értekezése alapján alkalmasnak tartom arra, hogy az MTA Doktori fokozatot elnyerje, javasolom a nyilvános vita kitűzését és a mű elfogadását.
Pécs 2011 május. 2.
Dr. Sipos Béla egyetemi tanár, PTE MTA Doktora
5
